Ősziforgatag

Patrocíniumországszerte

adventigondolatok

piaristák a magyar piaristák lapja | ii. évfolyam iV. szám | 2012. december

a neVelés által eVangelizálunk

József AttilaKarácsony

Legalább húsz fok hideg van, szelek és emberek énekelnek, a lombok meghaltak, de született egy ember, meleg magvető hitünkről komolyan gondolkodnak a földek, az uccák biztos szerelemmel siető szíveket vezetnek, csak a szomorú szeretet latolgatja, hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot, fa nélkül is befűl az emberektől de hová teszik majd a muskátlikat? Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az ég s az újszülött rügyező ágakkal lángot rak a fázó homlokok mögé.

piaristák 3

tÜreLmes BizaLom

Labancz Zsolt SPtartományfőnök

Az Ószövetséget lapozgatva, tel-jesen világossá válik, hogy Izrael népének története a nekilendü-lés, hűtlenség, megtérés cikliku-san ismétlődő sora. S mindezt felöleli Isten kitartó jóindulata: újra és újra Ő maga segíti át sze-retett népét az elbizonytalanodás lesújtó időszakain. Újra és újra Ő maga ad erőt meghívottjainak, hogy „megerősítsék ellankadt tér-deiket”, „szárnyra keljenek” és az ő útján járjanak. Ha a választott nép tagjai csak magukra tekintettek volna, minden bizonnyal mély-séges depresszióba hullottak volna: „képtelenek vagyunk mi már mindenre, de leginkább a hűségre”. De a Szentírás nem elsősorban az embert, hanem az ember és Isten párbeszédét, kapcsolatukat állítja figyelme kö-zéppontjába: nem az emberi esetlenség és elesettség, sokkal inkább Isten hűsége és bizalma érdekli.Isten pedig türelmesen, kitartóan bizalmával aján-dékozta meg népét, ajándékozta meg az embert. A próféták voltak ennek szószólói, a vigasztalás üzenetét hirdetve. S végül, „az idők teljességében” Isten ember-ként jött el közénk, hogy immár felülmúlhatatlan mó-don mutassa meg bizalmát irántunk. Isten nem tud, s nem is akar mást, mint bízni az emberben. S tudjuk – tapasztalatból is –, hogy aki bízik, az valójában ön-magával ajándékozza meg a másikat, vállalva annak kockázatát is, a csalódás sebezhetőségét is; de teszi

mindezt azért, mert tudja, így se-gíti igazából a másikat, hogy meg-jelenjék benne mindaz a jó, mind-az az érték, ami már benne van, de amit talán még ő maga sem hisz el, s így nem is tudna magától „vi-lágra hozni”. Karácsonykor Isten emberré lett, bizalmával ajándékozva meg minket. S ezáltal arra is hív, hogy mi is a bizalom kultúráját építsük saját világunkban, emberi környe-zetünkben. Oly nagy szükség van erre bizalomhiányos kis magyar világunkban! Az egymás iránti bi-zalom segíti a személy fejlődését, erős kapcsolati hálót sző, élhetővé, emberibbé teszi a világot. Karácsony meghitt ünnepe, a köztünk megjelenő Gyermek ki-

szolgáltatottságával, erősítse bennünk annak tudatát, hogy Isten újra és újra dönt mellettünk; s kérjük Őt, hogy kapcsolatainkban adjon erőt a bizalom aján-dékozásához, s ha szükséges, a megrendült bizalom helyreállításához.

Áldott, szép Karácsonyt kívánok minden kedves Olvasónak:

Kedves Öregdiákok, Szülők és Támogatók!

A Piarista Rend Magyar Tartománya országszerte 11 oktatási intézményben csaknem 3800 tanuló okta-tásáról és iskolai neveléséről gondoskodik. Célunk, hogy segítsük diákjainkat tehetségük, képességeik kibontakoztatásában, amely által szűkebb közösségeik és a magyar társadalom teljes értékű, felelős-ségteljes, felnőtt tagjaivá válhatnak.

A negyedévente megjelenő PIARISTÁK MA újság megrendelésével most Ön is támogathatja a magyar piaristák oktatási, nevelési tevékenységét. A támogatás minimális összege 4000 Ft/év, amely magába foglalja az előállítási és postaköltséget.

Támogatói szándékukat az ujsag@piaristak.hu e-mail címen vagy a +36 30 217 7129-es telefonszámon várjuk!

Támogatásukat, bizalmukat ezúton is köszönjük!

tÁmoGassa a Piarista oKtatÁst az ÚJsÁG meGrendeLÉsÉveL!

Első nemzetközi Kalazancius-találkozó a gyerekek és a fiatalok megsegítéséről

Október 17-20. között a gyerekek és fiatalok nevelése és megsegítése céljából ta-lálkozót tartottak Veracruzban a piaristák, ahová Észak- és Dél-Amerika országaiból

több mint 250 résztvevő érkezett. A fórumon a résztvevő rendtagok, világi peda-gógusok és más érdeklődők megosztották egymással gyermekvédelmi és oktatási

tapasztalataikat. A találkozó egyben helyet adott a gyerekek szellemi, lelki és fizikai fejlődését érintő „best practice-eken” túl társadalmi helyzetük interdiszciplináris meg-közelítésére is. A rendezvény lényegében arra nyújtott alkalmat, hogy a Kalazancius

Obszervatórium – Pedro Aguado generális atya kérésére, a veracruzi piarista egyetem vezetésével – megkezdhesse működését.

Megszületett a Názáret provincia2012. november 27-én a kolumbiai rendtartomány és az ecuadori vikariátus egyesülésével megszületett a Názáret provincia, mint a piarista rend legújabb demarkációja.A „születésnapot” a Monte Marión együtt ünnepelték a kint élő rendtársak (köztük Czeglédi Zsolt) a generális atyával és az egyik tartományi asszisztenssel, Diego Bernallal. Szegedi „ren-di brandyvel” koccintottak az új tartomány egészségére.

piarhírvilág

Impresszum: Piaristák MA - A magyar piaristák lapja ∙ www.piarista.huKiadja: Piarista Rend Magyar Tartománya ∙ A szerkesztőség címe: 1052 Budapest, Piarista köz 1. E-mail: ujsag@piarista.hu ∙ Felelős kiadó: Labancz Zsolt SP ∙ Főszerkesztő: Turcsik István Szerkesztő: Szathmáry Melinda ∙ Arculat, layout: www.estercom.hu ∙ Fotók: Turcsik István, Piarista Archívum ∙ ISSN: 2062-817X ∙ Lapengedély szám: 163/2520/1/2011.

piaristák

Piarista ifjúsági találkozó Lengyelországban„Isten, veled álmodom” – ez volt a hivatás évéhez kapcsolódó mottója az október 12–14. között megrendezett piarista ifjúsági találkozónak Krakkóban, ahová Lengyelország-ból, Fehéroroszországból, Csehországból és Magyarországról több mint hétszáz fiatal érkezett. A résztvevők kiscsoportos beszélgetések keretében a hivatásról és az ember jövőt érintő álmairól osztották meg gondolataikat egymással. Az egyes napok közép-pontja mindig az eucharisztia megünneplése volt. A fiatalok a várost járva bepillantást nyerhettek különböző szerzetesközösségek életébe, és tanúságtételeket hallhattak a Kalazanciushoz kapcsolódó személyes tapasztalatokról.

Megemlékezés Antonio M. Perrone piarista atyárólNovember 9-én, harminc nappal halálát követően tartottak rendtársai és a hozzá kötő-dő hívők a római San Pantaleo-rendház dísztermében közös megemlékezést Antonio M. Perrone piarista atyáról. Perrone atya ókori nyelveket tanított, majd igazgatóként működött több gimnáziumban is. 1982 és 2006 között a FIDAE (Katolikus Oktatási Intézmények Szer-vezete) elnöki posztját töltötte be. Tagja volt az Olasz Katolikus Iskolák Nemzeti Tanácsának (CNSC-CEI), a brüsszeli székhelyű Katolikus Oktatás Európai Bizottságának (CEEC) és képvi-selője volt a Szentszéknél a Katolikus Oktatás Nemzetközi Szervezetének (OIEC), valamint konzultora volt a Szentszék Katolikus Nevelési Kongregációjának. Meghatározó alakja volt a katolikus iskolák egyenjogúságáért folytatott harcnak az olasz oktatási rendszeren belül. „Határozott, de az újdonságra nyitott, derűs, rendkívül művelt emberként, hűséges és engedelmes szerzetesként ismertük.” – jellemezte Angelo Vincenzo Zani, a Katolikus Nevelési Kongregáció titkára. A megemlékezést követő gyászmise főcelebránsa Pedro Aguado piarista generális volt.

piaristák 5

hírek a magyar

tartományból

piaristák 5

szathmáry meLinda

Piarista Vacsora Kecskeméten

Az idei Piarista Vacsorát immár har-minckettedik alkalommal szervez-ték meg Kecskeméten. A november 24-én tartott rendezvényen közel 500 öregdiákot látott vendégül a Pi-arista Diákszövetség Kecskeméti Ta-gozata. A találkozóhoz kapcsolódó szentmisét Dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek koncelebrálta. Az öregdiák találkozót a házigazda, Laczkó János, a Piarista Diákszövet-ség Kecskeméti Tagozatának elnöke nyitotta meg, majd Dr. Pálinkás Jó-zsef, a Magyar Tudományos Akadé-mia elnöke tartott előadást, az intéz-mény egyik neves öregdiákjaként. Nagy Attila SP igazgató röviden beszámolt az iskola utóbbi évek-ben lezajlott fontosabb változásai-ról, jelen helyzetéről és a közeljövő kilátásairól.

Pro Urbe Budapest díjjal tüntették ki Jelenits Istvánt

Átadták a díszpolgári címeket és más kitüntetéseket a főváros napja alkalmából rendezett ünnepi köz-gyűlésen 2012. november 16-án. Tarlós István főpolgármester beszé-dében hangsúlyozta: a példaképvá-lasztás pszichikai igény. Manapság lassan hiánycikk, így még inkább felértékelődik. A példakép fogalma támaszt, kapaszkodót, mintát jelent számunkra. Pro Urbe Budapest díjat vehetett át dr. Jelenits István piarista szerzetes, teológus, dr. Osztie Zoltán, a Belvá-rosi Nagyboldogasszony-templom plébánosa, dr. Szerencsés Károly egyetemi docens, a történelem-tudomány kandidátusa, Várhidi Pál labdarúgó, edző, Fatér Károly labdarúgó, olimpiai bajnok kapus, valamint az első magyar műhold, a Masat-1 fejlesztői csoportja.

PAD-blog Vácott

A váci piar diákújságjának szerkesz-tősége a PAD-dal (PiaristA Diákön-kormányzat) együttműködve elin-dított egy blogot, mely a vacipiar.blog.hu címen, valamint az iskola honlapjának (vpg.sulinet.hu) Diák-újság menüpontjából érhető el. A rendszeresen frissülő oldalon érde-kes cikkekkel, aktualitásokkal, képek-kel és videókkal lehet találkozni.

Pályázati aktualitás

2012. november 21-én megtörtént „A Tevékeny Szeretet Iskolája program megvalósítása a Piarista Rend köz-oktatási intézményeiben” (TÁMOP-3.2.1.A-11/1-2012-0018) pályázat értékelése. Várhatóan karácsonyig megérkezik a számunkra kedvező döntés is. A pályázatban 6 intézmé-nyünk TESZI programjának műkö-dési költségeire pályáztunk 29 602 893,-Ft értékben.

Vezetői csapatok találkozója

Évente három alkalommal talál-koznak a magyarországi piarista intézmények vezetői csapatai Bu-dapesten, a Duna-parti Piarista Köz-pontban. A november 15-én tartott egész napos programon a beisko-lázási időszakot érintő gyakorlati ta-pasztalataikat, kommunikációs stra-tégiájukat osztották meg egymással az egyes iskolák. Labancz Zsolt tar-tományfőnök közös munkára hívta az egybegyűlteket annak megvizs-gálására, hogy miképp tudja a pi-arista iskola hatékonyan betöltetni napjainkban is legfőbb feladatát, az evangelizációs küldetést.

piaristák

6

kisablak a múltra

koltai andrás

1682

A pesti piarista rendház konviktoraiA 19. században a piarista gimnáziumokhoz nem tartoz-tak szervezett diákotthonok (konviktusok), de a rend-házakba szívesen befogadtak több-kevesebb diákot. A szegényebb fiúk „kredenciálisok” lehettek, akik a kisebb szolgálatokat végeztek a ház körül, a gazdagabbak ellá-tásáért pedig szüleik fizettek. Az ilyen konviktorok egy-egy piarista tanár szoros felügyelete alatt éltek. „Bizonyos családias otthont alkotott ő azon 10–12 serdülő korban levő ifjúval, amennyien rendszerint gondjaira voltak bíz-va” – írták például Lengyel Józsefről, akik az 1850 és 1880 között működött Pesten. „Velök imádkozott, velök tanult, velök szórakozott. Innen azon föltétlen bizalom, mellyel a szülők legnagyobb kincsöket, gyermekeiket reá bíz-ták, mert benne a szerető atya gyöngédségét s a lelki-ismeretes pap vallásos komolyságát egyaránt tisztelték.” A pesti rendház 1863-tól fogadott nagyobb számban konviktorokat, miután fölépült a gimnázium új szárnya. „Szerényebb szervezete és igénytelen berendezése da-cára is kedvelt nevelőintézete volt nemcsak az előkelőbb nemesség, hanem a főrangúak sarjadékainak is.” – írta a konviktusról 1890-ben Fekete Endre rendfőnöki titkár. A képen az 1899/1900-as tanév pesti konviktorait láthatjuk, a gimnázium udvarán. Prefektusaik közül Tomozy Endre (balra) és dr. Prónai Antal (jobbra) piaristák voltak.

(Piarista Múzeum, Fényképgyűjtemény, Simonides-gyűjtemény, XXVI, 22.)

a rendtartomány gyűjteményei, a könyvtár, a levéltár és a múzeum olyan nyomtatott, írott és tárgyi emlékeket őriznek, amelyek kaput nyitnak magyarország és a piarista iskolák múltjába. néha azonban a kisablakon is be lehet kukucskálni.

A Halley-üstökös MagyarországrólA Szepességben először pásztorok vették észre 1682. augusztus 27-én este, hogy az égen egy üstökös fény-lik, amelynek feje nyugatra, farka pedig keletre nyúlik. A podolini piarista gimnázium tanára, Mösch Lukács (Lu-cas a S. Edmundo) augusztus 31-én este 8 órától figyelte meg először, de a felhők miatt megmérni és megvizs-gálni nem tudta. A következő napokban azonban to-vább folytatta megfigyeléseit, és megállapította, hogy az üstökös nem magasra emelkedett felhő, nem elté-vedt csillag vagy több csillag egyesülése, viszont kétség-telenül „az éterben vagy hold fölötti térben” található. Megfigyeléseit 1684-ben összeállított kéziratos tanári kézikönyvébe (Bibliotheca mathematica) is bemásolta, sőt egy színes rajzot is mellékelt hozzá, amelyet azon-ban nem ő készített. A rajzon olvasható magyarázat sze-rint ugyanis az üstököst a galgóci hegyek fölött látták, feje Morvaország felé, farka pedig Érsekújvár irányába mutatott. A rajzolónak tehát Alsó-Magyarországon (ta-lán Nagyszombaton vagy Nyitrán) kellett tartózkodnia. Az 1682. évi üstököst szerte a világon látták. Mösch Lu- káccsal egy időben például Edmond Halley (ejtsd ‘heli’) angol csillagász a London melletti Islingtonból figyel-te. Ő volt az, aki néhány évvel később kiszámolta, hogy az égitest ellipszis alakú pályán mozog, és 76 évenként ismételten visszatér a Nap és a Föld közelébe. Ezért az üstökös ma az ő nevét viseli.

(Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára, Manuscripta, For. 05/23, tom. II, p. 128.)

1899

piaristák 7

1899

Temesvár 100

a gimnázium és a templom története

idén esztendeje annak, hogy glattfelder gyula egyházmegyei püspök a szent kereszt tiszteletére felszentelte a város piarista templomát. rövid történeti összeállí-tásunkkal a temesvári piarista mérföldkövekre emlékezünk.

1750. okt. 23. Bibics Jakab, Arad megye bolgár származású alispánja alapítványt hozott létre a piarista rend számára abból a célból, hogy kisgimnáziumot nyissanak az Arad megyei Szentannán.

1751. nov. 5. A piaristák birtokba vették szentannai házukat és megin-dították az iskola alsóbb, grammatikai osztályait.

1772. november Megnyíltak a gimnázium felsőbb, poétikai és retorikai osztályai.

1778–1784 Bibicsné Tomeján Margit alapítványából nemesi konvik-tus (diákotthon) működött Szentannán, amelyet II. Jó-zsef császár szüntetett meg.

1790 II. József császár két évvel korábban kibocsátott rendelete alapján a szentannai piarista rend-ház és gimnázium Temesvárra, a ferencesek megszüntetett kolostorába költözött, majd fo-kozatosan a Bánság legjelentősebb, és a piarista rend egyik legnépesebb iskolájává vált.

1848/1849 A császárhű katonai parancsokság alatt álló Temesváron akadozott, majd megszűnt a gim-náziumi tanítás, és a honvédsereg ostroma következtében a piaristák épülete is súlyos káro-kat szenvedett.

1850. nov. 8. A gimnázium ismét megnyílt, hét osztállyal, német tanítási nyelvvel.1852. jún. 31. Megtartották az első érettségit.1908. márc. 28. Ünnepélyesen letették az új piarista épület alapkövét.1909. szept. 21. Megkezdődött a tanítás a gimnázium új épületében, amelyet a rendházzal és a templom-

mal együtt Székely László (1877–1934), a város első főépítésze tervezett szecessziós stílusban.1912. jan. 20. Glattfelder Gyula, a csanádi egyházmegye püspöke fölszentelte a piarista templomot a

Szent Kereszt tiszteletére. 1918 Temesvár a Román Királyság határain belülre került.1921 Miután 1918-tól Temesvár három másik piarista rendházzal Románia határain belülre került,

létrejött a rend romániai viceprovinciája (1925-től provincia)1923. okt. 17. Alexandru Pteanu minisztériumi felügyelő utasítására a gimnázium I. osztályában románul

kezdtek tanítani.1920–1929 Az iskola diákja volt (megszakításokkal) Bogdánffy Szilárd, későbbi nagyváradi püspök és

vértanú, akit 2010-ben avattak boldoggá.1948. augusztus A kommunista kormány a gimnáziumot államosította, és az épületet a Műszaki Egyetem

(Politehnica) foglalta el, a templom kivételével, ahol Erdély István piarista templomigazgató-ként megmaradhatott.

1981 Erdély István templomigazgató nyugdíjba vonulása után munkáját rendtársa, Való Ferenc folytatta.

1999 A román kormány átadta a piarista épületet a római katolikus egyházmegyének, így azt fokozatosan a Gerhardinum Katolikus Líceum (román és magyar osztályokkal) foglalta el.

2005 Meghalt Való Ferenc, a templom utolsó piarista lelkésze.2006 A piarista rend visszakapta épületét, és 50 évre bérbe adta az egyházmegyének, így azt to-

vábbra is a Gerhardinum használhatja, amely 2010-től általános iskolai osztályokkal, 2012-től pedig óvodai csoportokkal bővült.

2010 A piarista rend generálisi kongregációja és a Gerhardinum szerződést ír alá az együttműkö-désről és a piarista szellem közös megőrzéséről.

piaristák

8

hivatÁs

ameriKÁBóL Jöttem…beszélgetés futó béláVal, a Váci piarista gimnázium igazgatójáVal

– Bizonyára sokakat érdekel a háttér: mi késztette arra, hogy közel egy esztendőre az USA-ba menjen? A gondolat először komolyan a 2011-es, áprilisi káptala-non fogalmazódott meg bennem. A személyes jövőm-mel is próbáltam szembenézni ekkor. Közel három év-tizede tanítok, amely időszak számos szép, de egyben küzdelmes esztendőt is jelent. Épp két ciklusnyi asszisz-tensi szolgálatom végéhez értem Urbán József tarto-mányfőnök mellett, osztályom ballagás előtt állt, úgy éreztem, szükségem van a változásra, feltöltődésre. Ré-gi, még egyetemista évekbeli terv volt, hogy Devonba megyek majd az ott élő piaristákhoz tanulni és tanítani, amely segíti az angol nyelv magas szintű elsajátítását is egyben.

– Hogyan készült az útra? Nem jelentett nehézséget ebben a korban kezdő szintről indulni egy idegen nyelv megtanulásában? Amikor áprilisban megkaptam a tartományfőnök en-gedélyét, azonnal beiratkoztam a Katedra nyelviskola intenzív kurzusára, majd magántanárhoz is jártam napi

rendszerességgel. A nyelviskolában meg-éltem azt, hogy újra diák vagyok, ráadá-sul egy olyan cso-portban, ahol szinte mindenki előbbre jár nálam a szövegértés és a beszéd terén. Idővel azért egyre bátrabban mertem kommunikálni.

– Mint sokan tudják, New York viszonylag szegé-nyebb negyedében, Manhattanben élt az ottani 6-8 fős piarista közösségben. Hogyan telt egy átlagos napja? Milyen lelkiségi élményekben volt része? A nyelvi nehézségek miatt nem volt lehetőségem lel-kigyakorlaton részt venni, így a szerzetes közösség és a plébánia életébe tudtam bekapcsolódni. A szobám mellett volt a kápolna, szinte ugyanúgy éltem, mint kispap koromban. Hatkor keltem, háromnegyed hétkor

volt a közös imádság, fél nyolckor szentmise, nyolckor reggeli, majd egy kis készülődés az angol órámra kö-vetkezett. Az American Language Communication Cen-terbe jártam, ahová intenzív, eredetileg 24 hetes angol nyelvi kurzusra iratkoztam be. Csoporttársaim Kínából, Kamerunból, Japánból, Guadelupe-ból, Bosznia-Her-cegovinából és Szlovákiából érkeztek. Hamar rájöttem, hogy a városban legmegfelelőbb közlekedési eszköz a bicikli, amellyel kerek 40 perc alatt az iskolában voltam a Central Parkon keresztül vagy a Hudson partján haladva. Délután 1-ig tartott a tanítás, amelyet követően gyakran hazamentem, majd készültem másnapi óráimra, ezután pedig bekapcsolódtam az esti imádságba. A vacsorák igen hosszúra nyúltak, ezek voltak a közösségi élet fő színterei a miséken túl. Esténként a rendtársak közül va-lakivel átvettem a másnapi evangéliumot, ugyanis meg-tisztelő és egyben komoly kihívást jelentő feladatot kap-tam: a reggeli, angol nyelvű misék főcelebránsa lettem, a közösségbe később érkező kameruni atyával felváltva.Programjaimat nagyrészt magam szerveztem, be-vonva időnként rendtársakat, csoporttársakat és ma-gyarországi látogatóimat ezekbe. Ilyen emlékezetes, általam szervezett csoportos esemény volt a 911 Memorial Park meglátogatása. Néha délutánonként bent maradtam a városban, elmentem pl. koreai, japán és olasz éttermek-be vagy matiné előadásokra. A Broadway-en olyan ismert darabokat láttunk, mint a Jézus Krisztus Szupersztár, a Ghost vagy az Operaház fantomja.

– Merre járt kint tartózkodása során, mik azok az állomások, amelyeket feltétlenül megemlítene?Február végén volt első utam; három hétre elmentem Puerto Ricóba és Floridába meg-ismerni az ott élő piarista közösségeket és e különleges, merőben más karakterű helyeket. Puerto Rico fontos piarista bázis a szigeten két rendházzal: az egyik a Colegio Ponceno nevű jó hírű iskola mellett van, itt négy atya él. A másik a Playa Ponce névre hallgató ház plébániával, ki-

a lelki, szellemi és az ehhez gyakran kapcsolódó fizikai megújulást segíti elő az ún. „sabbat év”, amely a világban egyre inkább elterjedő gyakorlat. a munkaévek közé beiktatott legalább három, legfeljebb tizenkét hónapos szabadság ötletének szülőhazája az egyesült államok. ezen szabad és sokszínű földre érkezett . szeptember-október fordulóján futó béla atya, aki háromnegyed évet töltött a new york-beli piarista közösségben. kinti élményeiről, tapasztalatairól és benyomásairól kérdeztük őt vácott.

piaristák 9

sebb iskolával és növendékházzal. Ponce városa a sziget déli oldalán található kb. 200 000 lakossal, jellegzetesen alacsony épületekkel. A rendházban 8 kispap lakik, nagyrészt mexikóiak, akik civil szakot végeznek és filozófiát hallgatnak az itteni katolikus egyetemen, majd teológiát fognak tanulni New

Yorkban vagy Mexikóban. Az épület különlegesnek mondható: a nyitott folyosók miatt a pálmafák, a csillagos ég, a dús növényzet és az egyes állatok a szobából kilépve közvetlenül láthatóak-tapintható-ak voltak. San Juan, a főváros, a maga közel félmillió lakosával, hatalmas méretével, nyüzsgésével megint egy másik világot képviselt.Floridában szintén két helyen van piarista rendház: Miamiban és a szomszédos Fort Lauderdale-ben. Miamiban egy érdekes, South East Pastoral Institute (SEPI) néven ismert intézményt vezetnek a rendtár-sak, amely a különféle egyházmegyék pasztorális

tevékenységét segíti. Lelkigyakorlatokat szerveznek, csoportokat mozgatnak, segédanyagokkal látják el az érdeklődőket, vendégszobákat tartanak fent a látoga-tók számára. Ehhez tartozik egy rendház is, ebben 6 prenovícius van (5 mexikói és egy puerto ricói), és itt lakik Alberto atya, a házfőnök, egykori generálisi asszisz-tens, aki növendéknevelő Kolumbiában és Rómában. A város alapvetően tiszta, rendkívüli gazdagsággal megál-dott, kiterjedése hatalmas. A belvárost leszámítva föld-szintes-kertes épületeket láthatunk a legtöbb helyen, és szinte mindenki autóval közlekedik, ezért a forgalom óri-ási. Fort Laudardale-ben három piarista lakik a Cardinal Gibbons Highschool szomszédságában, amely a püs-pökség tulajdonában lévő, nagyon jó hírű, elit amerikai iskola 1100 tanulóval.

– Különbözik-e a kint élő piaristák rendszere a ma-gyar rendtársakétól, és ha igen, miben? Ez eléggé összetett kérdés. Az iskolák az amerikai rend-tartományban nagyon erős pozícióban vannak, ahogy Magyarországon is az oktatási intézmények palettáján igen előkelő helyet töltenek be. Ami nagy különbség,

hogy az iskolák nem feltétlenül piarista tulajdonban lévő intéz-mények. Például a New York-i templom és iskola és a Mia-miban lévő intézmények egy-házmegyei tulajdonúak, míg a

Devoban és San Juanban működők piarista tulajdonban vannak, de olyan eset is előfordul, hogy egy alapítvány a tulajdonos.Számomra nagy élményt jelentett a magyar gyökerek érzékelése. Mikor a magyar piaristák által alapított de-voni iskolába beléptem, az az érzésem támadt, hogy a Mikszáth Kálmán téri iskolába toppantam be. Hatosztá-lyos fiúgimnázium volt, egyetemi tanulmányokra felké-szítő iskola. Ma már csak egy piarista él itt, a nyolcvan éven felüli Pázmány Géza atya.Az ’56-os generációnak köszönhetően Passaic-ben új is-kolát építettek a magyar gyermekek magas számára va-ló tekintettel az 1960-as években, New Brunswick-ban pedig magyar óvoda működik, amelyet Gorondi János és felesége, Enikő saját otthonuk földszintjén indított el. Ami talán még említendő különbség, hogy a templom a nemzeti tudat megőrzésének az egyik és legfontosabb színhelye. Mintha a nemzethez tartozás meghatározóbb élmény lenne, mint a valláshoz tartozás. Ezt jól mutatja az, hogy a harlemi piarista templomban Karácsonykor lényegesen kevesebben voltak a spanyol nyelvű misén, mint a mexikói nemzeti ünnepen. A lelkigyakorlatos beszélgetések során New Brunswick-ban valaki megval-lotta, hogy igazán imádkozni, az Istent megszólítani az anyanyelvén tudja. Ekkor értettem meg azokat a mon-datokat, amiket a hívektől oly gyakran hallottam: olyan jó volt magyar misén részt venni. A valláshoz tartozás és a nyelv őrzése kölcsönösen segítik egymást…

– Mi az a néhány, ámde annál fontosabb dolog, amit hazahozott? Bár rengeteg látnivalóval szolgált az út, számomra még-sem az épületek vagy az egyes városok megismerése jelentette az igazi élményt, hanem a különféle embe-rekkel való találkozások: rendtársaimmal, nyelviskolai csoporttársaimmal, magyar vendéglátóimmal. Az, hogy pl. egy 66 éves koreai ékszerész ismerősöm elhívott koncelebrálni egy igazi koreai misére, ahol egyedül én nem voltam koreai. Emellett a táj is csodálatos volt: az óceán, a trópusi környezet. A növendékekkel való talál-kozások során pedig megértettem a növendéknevelés itteni fő gondjait, de lehetőségeit is.

– A váci iskola folyosóján látható „Amerikából jöt-tem” c. fotókiállítása. Mestersége címere?Amerika után is ízig-vérig matematika-fizika tanárnak érzem magam. Hálás vagyok, hogy 12 éven keresztül te-hetséges diákokat taníthattam a pesti iskolánkban, akik

ragyogó OKTV-eredményeket értek el. Alázatra nevelt az, hogy nagyon sok olyan diákkal találkoztam, aki tehetségesebb volt nálam matema-tikából, fizikából vagy más területen. Viszont az is nagy örömet okoz, ha valakinek egy kicsit könnyebbé tu-dom tenni a matekot vagy a fizikát, és felsóhajt: „ahá” vagy „tényleg, ez érthető…”. Mint a múlt héten több-ször a 11/C-ben.

szathmáry meLinda

„Tényleg járt ezeken a helyeken?” Kérdezheti, aki elnézegeti ezeket a képeket. Valóban jártam ott, amikről a képek beszél-nek: New Yorkban éltem, fürödtem a Miami Beachen február-ban, voltam a Capitolumban Washington DC-ben, ahonnan az Alkotmány és a Függetlenségi Nyilatkozat másolatát hoz-tam, voltam Cape Canaveral-ben az Űrközpontban, no jó a Holdon nem … Milyen Amerika? Jó volt? Mostanában Tamási Áron Ábel Amerikában c. könyvét olvasgattam. Ráismertem belőle New York-ra. Tényleg olyan, amilyennek ez a kicsit hetyke székely legény látta majd 100 éve. Ahogy én éltem át, azt a futoamerikaban.blogspot.com c. blogomban folyama-tosan leírtam az elmúlt évben. A kint töltött utolsó hónapok eseményeit hamarosan felteszem.

Futó BéLa

piaristák

10

Advent... várakozás

Korán sötétedik. Lelkünkre telepszik ez a ködből szőtt magány. A természet lassan mozdulatlanná dermed, csak néha töri meg a csendet egy-egy elkésett vadlúd kétségbeesett segélykiáltása. A szívünk éhesen vágyik valami csodára. Cserépkályha melegére áhítozunk, amit fahasábok pattogása tesz emberibbé, meghittebbé. Vá-runk. Talán mindig is ezt tettük. Megtört arcú öregeket látok, botjukra támaszkodókat, múló perceket számo-lókat, akik a lelkük mélyén tudják, ők már semmit, soha nem várhatnak. Mégis, valami ősi ösztöntől vezérelve, testnél erősebb hittel esdekelnek egy tenyérnyi simoga-tást, együttérző mosolyt, gyógyszerként ható biztatást.A világ éhes a csodára. Kisgyermeki bizakodással tekint minden szépre, ami sorsa jobbra fordulásának ígéretét sejteti. Dédelgessük hát magunkban kicsit ezt az érzést! A templomokban és a családok legtöbbjében nemsoká’ – előbb reszketve, majd egyre diadalmasabban – lángra kap a Nagy Hír üzenetét hordozó gyertya: Készüljetek! A régtől várt megszületett!A keresztény ember évszázadok óta legszebb, legben-sőségesebb ünnepeként éli meg a karácsonyt, Megvál-tónk világra jöttének eseményét. Ajándékot, az ő gaz-dagságát kapjuk, ami pedig nem ezüst, nem is arany, hanem örök igazság, szentség, dicsőség és véghetetlen boldogság.S mi az ember válasza, köszönete? A készülődés, a lel-kek odairányítása a nyomorúságos istálló felé, szívünk ünneplő ruhába öltöztetése. Ne mondjunk le arról a csodálatos talentumról, hogy adhatunk! Hogy ingyen, kéretlenül tehetünk. Tekintsünk kissé mélyebbre lelkünk otthonába, bizton találunk gyomlálgatni valót. Megtet-tünk-e mindent, hogy a környezetünk belőlünk erőt, hi-tet merítsen, hogy a gondoktól terhes arcokról legalább egy ráncot lesimíthassunk? Csitítottuk-e a háborgást, csendet teremtettünk-e magunkban, hogy ez a béke társainkat is nyugalommal töltse el? Alig megfogható „mozdulatok” ezek, mégis mennyi energiával tölthetnek fel bennünket! Mindenki, a legkisebb gyermek is tehet valamit a kis Jézus jászolához. Használjatok ki minden percet, amikor jót tehettek, amikor lemondhattok vala-

miről, amiről azt hittétek, igen fontos számotokra. Talán elég olykor egy szelet csoki, egy vágyott játék (amiből több tucat van már otthon) is.Nézzetek jobban körül! Mennyi ember él körülöttetek, akinek nagy ajándék lehet egy apró szívesség, kedves, érdeklődő szó. Nagyszüleitekre gondoljatok, akikhez a látogatást mindig halogatjátok…! Tegyétek most félre az annyira fontos elfoglaltságot, örvendeztessétek meg őket! Nem kell hozzá nagy gazdagság, csak a szívetek melege.A keresztény embernek van egy csodálatos „eszköze”, hogy tegyen. Az imádkozás, ami hálaadást, magaszta-lást, de kérést is jelent. Imádkozzunk hát azokért, akikért – esetleg – senki nem mond egy fohászt, az elesettekért, azokért, akik egyedül kell hogy töltsék az ünnepeket, a betegekért és az elkeseredettekért, akik már nem hisz-nek az ima erejében sem!

Higgyünk abban mindannyian, gyerekek és felnőttek egyaránt, hogy a betlehemi istálló melege dermedt szí-vünket új örömmel járja át, s a fenyőillattal terhes szent éjen kézzelfoghatóvá válik a szeretet.

Rónay György így vall erről az érzésről:

Kertészné tóth éva

Advent„A réteken már nincs virág,s esténként könnyes lesz az ablak.”(Fáy Ferenc)

„Meg akartál rajtam teremni, rossz fán,Nem voltál rest naponta jönni hozzám.Ajtóm bezártam. Ágam levetett.Éjszakámból feléd fordítom orcám:boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám!Szüless meg a szívemben, Szeretet!”

piaristák 11

Advent: a várakozás, az öröm és a bűnbánat ideje

Adventben december 16-ig Krisztus második eljövetelét várjuk, majd december 17. és 24. között Jézus Krisztus születésének ünnepét. Kit várunk valójában? Várunk-e bármit is Istentől? Mi magunk felkészülünk-e Isten kö-zeledésére? Vagy csak úgy eltelnek ezek a hetek és mi megmaradunk a szokások szintjén? Majd karácsony estéjén azzal szembesülünk, hogy nem történt semmi. Hogyan lehetséges, hogy mások arról tesznek tanúsá-got, hogy várakozás, öröm és bűnbánat egyszerre van jelen az adventjükben? Mi lehet az ő örömük és mi az, ami bűnbánatra indítja őket? Örömük, hogy átélik meg-váltottságukat, ami a Megtestesüléssel kezdődött. Jézus születésére úgy tekintenek, mint Isten szeretetének bi-zonyítékára (vö. Jn 3,16). Az első lépés Istené volt, ő már kimondta az éltető szót Jézuson keresztül: Szeretlek! Ad-ventben befogadhatjuk ezt az igét, és viszontszerethet-jük Istent. Ez lehet örömünk forrása.

Az advent bűnbánati jellege Jézus Krisztus második eljövetelének várásából fakad. Készület arra a pillanat-ra, amikor a felebaráti szeretetünk alapján ítélnek majd meg bennünket. Az első keresztények azonban nem félelemmel várták az Urat, hanem ujjongással. Tudták, hogy azzal a Királlyal fognak találkozni, aki szeretetből megtestesült, meghalt és feltámadt értük. Mit kell tennünk, hogy velünk is „történjen valami” ad-ventben? Olvashatjuk a Szentírást, jobban odafigyel-hetünk a szentmise szövegeire. Kereshetünk néhány csendes percet a napunkban, hogy Istennel beszélges-sünk. Megkérdezhetjük Őt, hogy tetszik-e neki, ahogyan élünk. Nem nagy dolgokat vár tőlünk, hiszen ismeri minden gyengeségünket és az emberi lét korlátait. Ő is emberré lett. Kérjük a Szentlelket, hogy a mi személyes adventünk is várakozással, örömmel és igaz bűnbánattal teli legyen!

miKovics Krisztina nővér cBa nyoLc BoLdogság Közösség tagja

mindKetten decemBerieK Jézus is, én is – mindketten decemberiek vagyunk. Sa-ját születésnapomra nem szoktam készülni, de az övére igen, az évente visszatérő adventi időszak figyelmeztet, hogy a megváltást, melyet ő hozott, őt magát (hiszen a megváltás éppen maga a Megváltó) ismételten be kell fogadnom. Kettőnk születésnapja között azonban van egy nagy különbség: az én születésnapomon én kapok ajándékot, az ő születésnapján pedig nem ő, ha-nem szintén én kapok ajándékot. Vajon mit adhatnék én neki? Egyáltalán adhatok neki valamit? Azt hiszem, az a legfőbb, sőt egyetlen dolog, aminek igazán örül, ha el-fogadom az ő ingyenes ajándékát, ha engedem magam megajándékozni, ha engedem magam szeretni, és örü-lök – őneki, ővele. Így mindketten, decemberiek, meg-ajándékozottak leszünk.

tőzsér endre sP

piaristák

12

ofŐneK Lenni a Pesti PiÁrBankörkép

BudaPest

alapítva: 1717honlap: www.gimn.piar.hu

Az Igazgató Úr előző számban megjelent riportja után arra gondoltunk, hogy most az iskola egyik „frontcsapa-tát” mutatjuk be és a diákok számára szinte meg- és ki-kerülhetetlen osztályfőnökök közül kérdezünk meg né-hányat arról, hogy milyen is a pesti piárban ofőnek lenni?

Hogy mindenkinek legyen helye a világbanIzgalmas és felelősségteljes, sok energiát igénylő és sok örömet adó hivatás osztályfőnöknek lenni mindenhol, de ebben az iskolában talán különösen is. Már a kezde-tektől izgalmas, mert ismeretlenül kerülünk össze, hogy közös sorsunk legyen hat évig és persze valamilyen szinten utána is. Hogy kibontakoztassuk a tehetsége-ket, hogy egymásra érzékenyek legyünk, hogy segítsük egymást a nehézségeinkben, hogy ne csak a tanulásról szóljon az élet, hogy mindenkinek legyen helye az osz-

tályban és majd a világban egyaránt. Felelősségteljes fe- ladat a felnőtté vá-ló, fejlődő, útkere-ső, gyermekséget nehezen elhagyó fiúkat segíteni, irá-nyítani. Sok ener-giát igényel, mert a rendszeres kap-csolattartás akár szünetekben, akár egyéni beszélgeté-sekkor, akár család-látogatáskor nagy figyelmet kíván. Örömteli is: jó látni a változást, a sike-reket, a megszülető értékeket, jó együtt lenni egy túrán vagy lelkigyakor-laton, épülni akár egy osztályfőnöki órán.

A felnőtt világ képviselőjeA diákok kísérése mellett fontos a környezetüket is szem-mel tartani, így kapcsolatot tartani az őket tanító kollé-gákkal, segíteni az esetleges problémák megoldásában, a fiúk szempontjait figyelembe véve képviselni a felnőtt, tanár világot.

Együtt a szülőkkelNem hagyható figyelmen kívül a szülőkkel való tö-rődés sem, hiszen egy hajóban evezünk: az életben a helyüket meglelő fiúkat szeretnénk nevelni. Kamaszodó gyerekekkel a szülőknek sem könnyű, ezért fontos fóru-mot teremteni a közös tanulásra, megosztásra. Az osz-tályomban a hagyományos „fehér asztalos” találkozó és a fogadóórákon kívül diákmisével egybekötött pikniket tartunk évente (az évfolyam másik osztályával közösen), emellett vannak családos hétvégék, diákmise utáni programok, családlátogatások. Tavaly tartottunk egy ka-maszkorral foglalkozó tréning napot is szülők számára, ahol az előadás után kiscsoportos keretek között foglal-kozhattak a leginkább őket érintő kérdésekkel. Idén en-nek is lesz folytatása.

széKeLy zoLtán, a 9/B osztáLyFőnöKe

Osztályfőnök, akinek van párjaEgyszer az egyik piarista atya azt mondta egy jutalom-osztás alkalmával: „Minden jó osztályfőnök mellett egy jó ofő-feleség van!” Mosolyogtunk rajta, de azért mindket-ten éreztük, hogy nagyon így van.Nem tudom, mennyire tudják a diákjaim, vagy akár a kollégáim, hogy az én életemben tényleg mennyire így van! Nemcsak azért, mert ő van otthon kis gyermekeinkkel, amíg én hivatásomnak élhetek. Nemcsak azért, mert a feleségem az, aki segít kitalálni egy-egy tanítási vagy „ofő” óra módszertani újdonságait, szórakoztató felada-tait. Nemcsak azért, mert a legjobb osztálykirándulások, vagy lelkigyakorlatos ötletek mögött ő áll. És nemcsak azért, mert amikor „hazaviszem a munkám” akkor ő az, aki mindig meghallgat, és segít eligazodni akár még a nevelési ügyek szövevényes és sokrétű hálójában is.Hanem azért is, mert ő az, aki segít fejlődni. Neki köszön-hetem, hogy az életemmel tudok nevelni, példát adni. Az osztályfőnökség egyik legjellemzőbb vonása ugya- nis az, hogy nagyon összetett, teljes személyiséget igénylő, kívánó feladat. Nem a tananyag átadása a kihívás, hanem, hogy folyamatosan fejlődő, nyitott, továbblépni képes ember tudjak maradni. Például már csak azért is, mert egyre nagyobb a korkülönbség köztem és az

piaristák 13

Piarista isKoLa budapest

osztályom között, egyre kevésbé értem az újabb és újabb generációkat.Ha nincs, aki támaszom legyen, aki napról-napra tükröt tartson, szembesítsen, fejlődésre sarkalljon, akkor nem lehet sokáig bírni az ofőséget. De van, aki ébren tartja bennem a lelkesedést, van, aki nem hagyja, hogy ki-égett tanár/ofő legyek. Köszönöm!

Pehartz tamás, a 9/a osztáLyFőnöKe

ElvárásokNem tudom, máshol hogy van ez, de a budapesti piárban elég nagy elvárásokkal kell szembenéznie egy osztályfőnöknek. Ez néha nehéz, de nagyon pozitív is, hiszen azt mutatja, hogy a szülők és a diákok is moti-váltak: azt szeretnék, hogy jó osztályközösségekbe jár-hassanak. Ez különösen is fontos lehet, ha belegondolunk, hogy fiúiskoláról van szó, így ha már lányok nincsenek, a felnövek-vő férfiak közössége nem lehet akármilyen. De ami egyik szem-pontból hátrány, az a másikból előny, ebben a közegben az el-várás egyszerre nagy lehetőség is az ofőknek.Van mit tanulnomAz osztályommal lassan végére érünk egy hat éves folyamatnak. Az biztos, hogy a fiúk sokat vál-toztak ezalatt, de közben én is sokat tanultam. A 11. évfolyam különösen érdekes volt, mert már voltak annyira idősek, hogy reflektáltabb véleményük le-gyen, de azért konfliktusra is bő-ven akadt még alkalom. Ezekkel foglalatoskodva, persze egymás-nak is feszülve, rájöttem, hogy

sehova sem jutok, ha nem foglalkozom a diákok személyes világával: hogyan is gondolkodik egy mai kamasz? Hát, tényleg sokat tanultam. Arra is rájöttem, hogy nekem sem úgy volt fontos a fel-nőttek véleménye 17 éves koromban, mint amit én elvártam tőlük. Talán a jelenlét a legfontosabb.

De örülök, ha kíváncsiak a véleményemre, sokszor jókat tudunk beszélgetni, még közös témák is elő-fordulnak. A legjobb, ha ők maguk a közös téma.Úgy kötözködnek, mint az ofőjükSokkal többet látok már a szülők kínlódásaiból és örömeiből is. Nem egyszerű kamasz fiúk szülőjének lenni. Sok bizonytalansággal, kockázattal jár. Néha olyan mintha a saját mulasztásaink köszönnének vissza gyermekünkben, kijavítani pedig már majd-nem lehetetlen, a fiúk önálló életre kezdenek lépni. De ezt ofőként is érzem. Amikor a diákjaim fegyelme-

zetlenek, néha észreveszem, hogy én mulasztottam el valamit a nevelésükben. Még érdekesebb, amikor azt látom, hogy pl. ugyanolyan kötözködően tudnak

viselkedni, mint amilyen én szoktam lenni velük szem-ben. Szülőkkel beszélgetni azért jó, mert ugyanarról a fiúról osztjuk meg az élményeinket, szinte biztatjuk egy-mást, hogy kibírjuk a nehéz időszakokat is, fejlődik az a gyerek, nagy lehetőségek vannak benne.„Jutalom a nap végén…”Az osztályfőnökség egyvalamit biztosan igényel, de azt sokat és sokszor: időt, időt és időt. De szerencsére nagyon élménygazdag világ. Ha beszélgetek az osz-tályommal, ha együtt evezünk, túrázunk, vagy csak egy tea mellett diskurálunk, az pihentet is. Van, amikor egyszerűen csak üldögélek és nézem, hogy a diákjaim örömmel vannak együtt.

szaKáL ádám, a 12/a osztáLyFőnöKe

piaristák

14

Őszi ÉLetKÉPeK KecsKemÉtrŐLteVékenyen, lendületben

KecsKemÉt

alapítva: 1714 (1993)

honlap: www.kecskemet.piar.hu

TESZI-nyitónapSzeptember 26-án nyitónappal vette kezdetét 10. évfo-lyamos diákjaink számára a TESZI (=Tevékeny Szeretet Iskolája) projektéve. Előadásokat hallottunk az önkén-tes munkáról, a hajléktalanok életéről és az értelmi fo-gyatékos gyermekek világáról. Csány Endre és Agócs Andrea TESZI-koordinátorok ismertették az éves TESZI-programot, majd megalakultak a diákcsoportok, vala-mint találkoztak a fogadóintézmények képviselőivel. A nyitónapot szentmise zárta, melynek főcelebránsa La-bancz Zsolt tartományfőnök atya volt. Az előadásokból, beszélgetésekből, prédikációból kide-rült többek között, hogy mit jelent szegénynek, rászo-rulónak lenni; megtapasztalni, hogy mindnyájan rászo-rulunk egymás segítségére; hogy miközben segítünk másokat, mi magunk is gazdagodunk. Meglepő talán a felismerés, de az tűnik igazán szegénynek, aki nem tud/

akar segíteni, adni sem-mit embertársainak, ha-nem önző módon csak magának él. Fontos felis-merésre juthattunk: ami emberi életünkben iga-zán fontos, azt pénzért nem lehet megszerezni, azt ingyenes ajándékba kapjuk (szülői törődés, barátság, szerelem).

A szentmiséhez kapcsolódóan a diákok és mentortaná-raik egy nagy, zöld színű zsineget közösen megragad-va szimbolikusan is összekapcsolódtak, hogy kifejezzék egységüket a karitatív szolgálatra. A zöld színű fonál egy-egy darabjából ki-ki egy karkötőt készített magának a projektév jelképeképp.

ElsőáldozásokAlapos előkészület után 4. évfolyamos diákjaink október hónap vasárnapjain járultak először szentáldozáshoz a Piarista Templomban. Az elsőáldozás a keresztény élet-útnak fontos állomása: az Oltáriszentségben jelenlévő Jézussal személyesebb, közvetlenebb módon találkoz-hatnak a hitükben is fejlődésben lévő gyerekek. A hófehér ruhába öltözött kisdiákok a szüleik mellett ül-tek a szentmisén, majd az ő kíséretükkel mentek fel az oltár elé, hogy életükben először magukhoz vehessék a szentostyát. A szertartásokat Fórián-Szabó Zoltán plé-bános atya vezette. Köszönjük szépen a felkészítésben való közreműködést a plébános úr mellett Bodzáné Kutas Rita hitoktató kollégának, valamint a gyerekek tanítóinak. Adja Isten, hogy a keresztségben megkezdődő kegyelmi élet, mely

most az elsőáldozásban megerősítést nyert, tovább nö-vekedhessen gyermekeinkben, s hogy még inkább ki-teljesedjen majd a bérmálás szentségében.

1956 emlékezeteÜnnepi műsorunkban az 1956-os forradalomra, hőse-ire és áldozataira, hazánkra és elődeinkre, idősekre és az akkori fiatalokra emlékeztünk, különös tekintettel Brusznyai Árpádra, a forradalom vértanújára, egykori piarista diákra. Iskolai megemlékezésünkben diákjaink mellett a Szegedi Keresztény Értelmiségiek Szövetsé-gének Énekegyüttese is közreműködött Gyuris János vezényletével. Ünnepségünk díszvendége az 1956-os forradalom utá-ni megtorlás egykori elítéltje, Brusznyai Árpád cellatársa, a 85 éves Fekete Pál tanár úr volt, aki egy rendhagyó történelem óra keretében tanúként idézte fel a korabeli idők szereplőit, összefüggéseit. Köszönjük szépen emlé-kezetes előadását. Köszönjük továbbá meghívott vendégeinknek és diák-jainknak az ünnepi műsorban való szerepvállalását, kü-lönösen is Marton József tanár úr szervezői munkáját.

piaristák 15

Piarista isKoLa kecskemét

Krakkóban jártunkOktóber második hétvégéjén feledhetetlen napokat töltöttünk a gyönyörű Krakkóban, ahol piarista ifjúsági találkozón vettünk részt a lengyel piarista atyák, világi piarista tanárok és diákjaik szervezésében. Ezen az alkal-mon kb. 600-an voltunk jelen Lengyelországból, Cseh-országból, Fehéroroszországból valamint Magyaror-szágról, ahonnét piarista iskoláink közül a nagykanizsai, a budapesti, a váci, a szegedi és a kecskeméti képvisel-tette magát. Iskolánkból 16 gimnazista diák és két kísé-rőtanár vett részt a rendezvényen. A házigazda lengyelek nagy szimpátiával és kitüntetett figyelemmel voltak felénk, magyarok felé. A találkozó vé-gén kedves ajándékokkal leptek meg bennünket: teás-bögrét és piarista sálat kaptunk. Reméljünk, hogy a jövő nyáron sikerül újra megrendezni ezt a remek hangulatú piarista ifjúsági találkozót. Köszönjük szépen a magyar résztvevők nevében Né-meth Gábor SP tanár úrnak, hogy összefogta a majd-nem 100 fős magyar piarista delegációt. Köszönet to-vábbá Agócs Andrea tanárnőnek, aki a kecskeméti diákok kísérője volt.

Kalazancius-bálNovember 17-én iskolánk szülői munkaközössége ha-todik alkalommal rendezte meg alapítványi bálunkat. Az est két háziasszonya, a bál fő szervezői, Dr. Bíró Györgyi SZMK elnök és Dr. Urbánné Lehoczki Adrienne SZMK elnökségi tag volt. A bál elején ők, valamint az iskola nevében Nagy Attila SP igazgató köszöntötte a nagy-számban megjelent vendégeket. A báli műsorban először szalagavatóra készülő végzős diákjaink bécsi keringőjének bemutatóját láthatták a je-lenlévők, melyet Hajagos Kiss Margit kolléganőnk ta-nított be nekik. Ezután profi versenytáncosok fellépése szórakoztatta a közönséget. A műsor és a vacsora után kezdődött a táncos mulatság. A jókedvről a Program

Emlékezetes programjaink:

• városnézés a gyönyörű Krakkóban,

Lengyelország középkori fővárosában

• rekollekciós előadás fiataloknak

• kiscsoportos beszélgetések

• imaórák, szentségimádás, bűnbánati liturgia

és ifjúsági misék• a jelenlévő nációk énekes-zenés bemutatója

• fergeteges piarista buli sok-sok tánccal

Zenekar gondoskodott. Különleges formában, folya-matosan zajlott a tombolasorsolás, ahol gazdára talált a szülők és az osztályközösségek által adományozott temérdek sok ajándéktárgy. A terített asztalra kerülő fi-nomságokat a piarista iskola konyhájának köszönhettük. A bál két főkoordinátora mellett hálás köszönet illeti mindazokat a cégeket, vállalkozásokat, szülőket, tanár-kollégákat és technikai munkatársakat, aki nagylelkűen támogatták iskolabálunkat, közreműködtek megszerve-zésében. A rendezvény kapcsán befolyt adományokat idén intézményünk informatika oktatásának tech-nikai fejlesztésére fordítjuk.

nagy attiLa sP

piaristák

16

szeGedi ŐszVértanúinkra emlékezVe

szeGed

alapítva: 1720 (1991)honlap: www.szepi.hu

Ereklye az oltárbanIdén a szokásosnál ünnepélyeseb-ben ünnepeltük meg templomunk búcsúját. A mise főcelebránsa és szónoka Gyulay Endre püspök atya volt, aki annak idején a telket ado-mányozta, sőt, a templom felépí-tésének költségeit is fedezte. Az alkalmat az is különlegessé tette, hogy az oltárban ereklyét helyez-tünk el, emiatt ritka és szép szertar-tásokat láthattunk a misén: az oltár megkenését olajjal, az égő gyer-tyákat a négy sarkán és a felszálló tömjénfüstöt.

Ezzel egy régi hagyományba kapcsolódtunk bele. Ugyanis már a II. századtól szokás volt, hogy – ahol le-hetett – az oltárokat vértanúk sírja közelében vagy afö-lött emelték. Erre emlékezve később kötelezően ereklyét kellett helyezni a mozdíthatatlan (latinul fixum) oltárok-ba. A II. vatikáni zsinat óta megszűnt a szabály kötelező jellege, de hagyományként továbbra is fennmaradt a szentek tiszteletének ez a formája.

Templomunk a spanyol polgárháborúban mártírhalált halt piarista vértanúk titulusára (címére) van szentelve, elsőként a világon. II. János Pál pápa avatta őket bol-doggá 1994-ben, életrajzukat iskolánk adta ki 2007-ben Megtanítanak megbocsátani címmel. Közülük Alfredo Parte Sáíz csontereklyéje került most az oltárba. A re-likviát márványlap takarja el, a szabályok szerint „moz-díthatatlanul”. Ez a lap is egy régi, háború előtti, azóta lebontott oltárból származik.Az ünnepségen jelen volt Ruppert József piarista atya, aki annak idején a vértanúk boldoggá avatásának posztulátora (tisztviselője) volt. Az ebéden elmesélte az ereklye, illetve a márványlap kalandos történetét is, amelyet a jelenlévők nagy érdeklődéssel hallgattak.

Böszörményi géza

Piarista isKoLa szeged

Boldog Alfredo Parte Sáíz rövid életrajza

Burgosban született 1899-ben, hívő keresztény családból. Gyerekkorától ismerte a piarista atyákat, és már korán be akart lépni a rendbe. Rajta kívül Inocencio nevű testvére is piarista lett. Szerzetesként szeretetre méltó és megbízható rendtárs és tanár volt. Spanyolország középső részén, Kasz-tíliában működött a villacarriedói iskola gazdasági vezető-jeként és a kollégium elöljárójaként. Nagyon jó humorér-zékkel rendelkezett, kedvelte a zenét, furulyázott és dobolt. A gyerekek rendkívül szerették, pedig igényes és szigorú volt velük. Betegsége miatt fél lábára sántított. Elmenekülhetett volna az üldözés elől (papi hivatásának megtagadásá-val vagy eltitkolásával), de erre nem volt hajlandó. Utolsó heteit a Santander kikötőjében horgonyzó börtönhajón töltötte. Sötét és egészségtelen környezetben tartózkodott 907 (!) rabtársával együtt. A szenvedést erős lélekkel viselte, segítette a többieket élelmének megosztásával, lelki vigasz-szal. Amikor a nemzeti légierő bombázta a várost, megtor-lásképpen a fogvatartók elkezdték legyilkolni a foglyokat. Alfredo Parte atya 1936. december 27-én szenvedett vérta-núhalált, tarkólövés végzett vele. Testét tömegsírba temet-ték, a háború után azonban rokonai visszakaphatták és illően végső nyugalomra helyezhették földi maradványait.

piaristák 17

síK sÁndor piarista egyetemi szakkollégium

JuBiLeumi öreGKoLLÉ- Gista taLÁLKozó a síK sÁndor eGyetemi szaKKoLLÉGiumBanA Sík Sándor Piarista Egyetemi Szakkollégium 20. tanévé-nek kapcsán jubileumi öregkollégista találkozót tartot-tunk október 6-án. A találkozón az eddig végzett mint-egy 150 kollégistából több mint harmincan jöttünk össze az ország különböző részeiből. Többen családostul vet-tünk részt az eseményen, így a résztvevői létszám hetven körül mozgott. Külön öröm, hogy a kollégium mindkét volt igazgatója velünk ünnepelt: a találkozót Sárközi Sándor és Szegheő József atyák által celebrált mi-sével kezdtük. A folytatásban vacsora következett, a végén pedig születésnapi tortával emlékeztünk a jubileumi 20. évre. A „hivatalos” program utol-só része hagyományosan egy közös beszélgetés, melynek során mindenki beszámolt a ballagása óta vele történt dolgokról, jelenlegi életéről. Az első generáció tagjai ráadásként a fiatalabbaknak meséltek a kollégium indítása körüli élményeikről. A találkozó hajnalig tartó baráti beszélgetésekkel zárult.Az esemény eredményeként kell megemlíteni, hogy a

kollégium több ötletet és felajánlást is kapott a már végzett fiataloktól, melyek a jelenlegi hallgatók munká-ját és a kollégium működését segítik.

Ezúton is köszönjük az „öregeknek” a kollégium könyvtárának fejlesztésére

felajánlott adományait!

jusztin istván

Piarista Ifjúsági Ta-lálkozó Krakkóban, október 12–14.Még szeptember köze-pén, alighogy az iskola elkezdődött, osztály-főnökünk beszámolt

nekünk egy közeledő programról, a krakkói Piarista Ifjú-sági Világtalálkozóról. A bejelentés elnyerte a tetszésün-ket: osztályom egyharmada már akkor eldöntötte, hogy jelentkezik az utazásra.El is jött a várva várt nap. Október 11-én, csütörtökön negyedórás késéssel, de elindultunk Szegedről. Kecs-keméten felszálltak az ottani iskola diákjai, majd Pesten megvártuk a magyar delegáció többi tagját, a váciakat, a pestieket, illetve a nagykanizsaiakat. Az ismerkedés érdekében minden iskola csoportja megfeleződött, és az egyik társaság a Szegedről, a másik a Nagykanizsáról induló buszra szállt fel. Az út további részét, mondanom sem kell, nagyon jó hangulatban töltöttük. Hajnali ket-tőre értünk Krakkóba. Ám lengyel barátainkat ez sem akadályozta meg abban, hogy lufival a kezükben, inte-getve várjanak minket, sőt, még szendvicseket is csinál-tak nekünk, ha netán éhesek maradtunk volna a hosszú út után.Pénteki napunk nagy része városnézéssel telt, ami egy délelőtti közös programból és egy délutáni szabadfog-lalkozásból állt. Megnéztük a főteret, körbejártuk a vá-rost, sőt még azt az épületet is megtekintettük – igaz,

csak kívülről –, amelyben II. János Pál pápa élt krakkói püspökként. Mi ezzel nem értük be, úgyhogy még a Wawelt is körbejártuk, és meghallgattunk egy érdekes mesét a krakkói vár sárkányáról. Péntek késő délután megtörtént a találkozó hivatalos megnyitója is, amelyre minden iskola egy kis bemu-tatóval készült. Ezt követően részt vettünk egy lengyel nyelvű esti imán, amelyből sajnos nem sokat értettünk.Szombaton, reggeli után egy domonkos rendi szerze-tes atya tartott beszédet, amit fordítottak nekünk. Az előadást egy kiscsoportos beszélgetés követte, majd ebéd a belvárosban és egy kis szabadidős program következett. A délutánunk inkább a lelki dolgok jegyében telt: egy lengyel nyelvű szentmise és egy koncert, ahol minden ország a saját nyelvén vallásos dalokat adott elő. Vacsora után egy piarista bulin vettünk részt, amely során egy lengyel atya beöltözött kacsának, és a színpadon zenére táncolt, mi pedig utánoztuk. A parti után szentségimá-dás volt, majd nyugovóra tértünk.A vasárnapi reggeli elfogyasztása után ünnepi szent-misére mentünk. Ezután a program hivatalos lezárása, majd ebéd és búcsúzkodás következett. Ebéd után mindenki hazaindult. A program igazán jó, a város nagyon szép, a társaság pedig felejthetetlen volt. Remélem, lesz még lehetőségem hasonló találkozókon részt venni, egyszer talán majd Magyarországon.

oLáh BáLint 10. a

piaristák

18

Őszi forGataG– még mindig színes a paletta gödön

alapítva: 1991honlap: www.g-piar.hu

Göd

Talán amiatt is, hogy a mi nyarunk igen rövidre sikerült, gyönyörű ősz köszöntött a rend egyetlen szakképző iskolájára. Nemcsak a természetben találtunk azonban csodálnivalót, hanem időnként az osztályteremben, személyes találkozásainkban, interjúkban és előadások-ban, sőt, még a focipályán is.

Kezdjük a végéről! Iskolánk egyik fontos része, a kollégi-um (még a nevünkben is helyet kapott, nem véletlen…) jelentős eseménye az őszi kispályás focitorna, amelyen ezúttal is nagy lelkesedéssel vettek részt a nevelőtaná-rok és a diákok. A tavaly is kiválóan focizó tizenegyedikes csapat ebben az évben is megszerezte a bajnoki címet, persze ezt már tizenkettedikesként. Nem meglepetés ezután, hogy a torna legjobb játékosa Székely Dániel (12. asztalos), a legjobb kapusa pedig Czang Sándor (12. kőfaragó) lett. Akinek ment a kispályán, a nagyon sem szeppent meg, így történt, hogy a Villa és a B-épület kö-zötti rangadót ismét a Villa nyerte (5-2-es arányban), de a „kicsik” megfogadták, hogy mire elolvad a hó, megta-lálják az utca túloldalán lakók elleni legbiztosabb takti-kát, s legközelebb nem hagyják, hogy Maci az ellenfél-nél játsszon…

A kollégiumi ősz másik nagy eseménye az őszi túra volt, amit Tatai János nevelőtanár vezetésével ezúttal a Naszályra szerveztek a fiúk. Sikerült ugyan kiválasztani az egyetlen napot, amikor reggeltől éjjelig szakadt az eső, de ez nem vette el egyikük kedvét sem, s a kitartás megérte, mert a hajnali szarvasbőgést már nem esőben

hallhatták. Legközelebb a Téli Túra Nagybörzsönybe in-dul, reméljük, hogy sikerül rá pályázati összeget is nyerni.

S ha már pályázat! Mi is megküzdöttünk a TÁMOP 3.1.4-12/2 nevű sárkánnyal, s miután minden fejét levágtuk, még azokat is, amelyek közben nőttek ki, reményke-dünk, hogy a közjegyző jelenlétében megtartott sorso-láson mi is előkelő szerepet kapunk a folytatásban. De mivel a törpök élete sem csak játék és mese, lássuk, mi történt még a Duna-parton!

Kétféle országos rendezvényen is részt vettünk. Az egyik az iskolánkról szólt, a másik pedig megmozgatta azt. Igazgatónk, Rubovszky György Zsolt a Katolikus Isko-lák Napján kerekasztal-beszélgetésen hallatta hangját a Mária Rádióban. A volt piarista diák, Fülöp Ákos atya által vezetett műsorban sok érdeklődő részletes képet kapott intézményünkről. A Magyar Diáksport Napon, amihez már második al-kalommal csatlakoztunk Wagner László szervezésében, minden tanulónk részt vett. A 2012 méteres futáson dél-ben startoltak a versenyzők, amelyet a tanárok és a mes-terek közül is többen teljesítettek. Aki akart, focizott vagy bokszolt a tanárok ellen, de tollasozásra és sakkozásra is adódott alkalom.

piaristák 19

Piarista isKoLa göd

Szeptemberben ismét újraindult az iskolai „nagy” Szü-lői Munkaközösség. Talán mi sem hittük volna, hogy ennyire érdeklődők az idejárók szülei, akik már közösen bográcsoztak is a tanárokkal és havi találkozóikon sok, számunkra fontos ötlettel segítették a tanévkezdést. Szintén kora ősszel folytatódtak az iskolához és a rend-házhoz egyaránt kötődő Fraternitad szerda esti találko-zásai. A közösség idén is szerzetesekből, tanárokból és a piarista karizmát jól ismerőkből áll.

Októberben a tavaly elkezdett Skanzen-program ke-retein belül Wagnerné Éry Júlia vezetésével ismét több diákunknak nyílt arra lehetősége, hogy a (leendő) szak-májához kapcsolódóan vegyen részt foglalkozásokon, és jobban megismerje a szentendrei Skanzent. A két-napos látogatáson osztályonként négy kilencedikes és tizedikes tanulónk vett részt. Látókö-rük szélesítéséhez hozzájárult, hogy ezúttal nem a padban tanultak valami újat. Ugyanez volt a cél akkor is, amikor az októberi iskolai mise keretein belül megemlékeztünk az Élelmezési Világ-napról, ahol Jurth Ildikó elmagyarázta a fiúknak, hogy miért fontos időnként arra is gondolnunk, hogy a világ bizo-nyos részein éheznek.

Az aradi vértanúk emlékére gyertyát gyújtottunk, s idén sem szokásos for-mában emlékeztünk az 1956 októ-bervégi forradalomra: Kemény Gábor vezetésével mindenki valóban átél-hette a felkelés történéseit, a remény-teli kezdet utáni vérbefojtást.

Sokat kell idén is terveznünk. Mivel jövőre átalakul a szakképzés, és a négyéves képzés egy évvel rövidül, már most azon dolgozunk, hogy ez a változás minél zökkenőmentesebb legyen számunkra. Szakmai érett-ségit is lehet majd ezentúl tenni Gödön, ami azoknak segítség, akiknek már van egy szakmunkás bizonyítvá-nyuk, és két év alatt nappali tagozaton tudnak iskolába járni. Ezzel kapcsolatban még inkább mi vagyunk, akik tanulunk, de lehetőségünk volt arra is, hogy megmu-tassuk, hogyan működik nálunk a hitoktatás. A beavató

iskola lényegéről és tapasztalatainkról beszélt a meghí-vott, elsősorban ifjúság pasztorációban tevékenykedő szakembereknek Dekiszkyné Fejér Rita Székesfehérvá-ron, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Ifjúsági Bi-zottságának Őszi Tanulmányi Napján.

November 16-án nyílt napot tartottunk, melyen ezút-tal is megtudhatták az érdeklődők, hogyan működnek a tanműhelyeink, és pontosan mit is csinál egy-egy szak-ma tanulásakor az, aki piarista diák Gödön. A szülőket és érdeklődő nyolcadikosokat egy-egy hozzánk járó „fiunk” kísérte végig az iskolán, de a garantáltan interaktív be-mutató mellett igazgatói bemutatáson is részt vehettek az érdeklődők. A kiállításon megnézhették mindazt, ami a műhelyeinkből kikerült, s az elmúlt év legemlékeze-tesebb (és megörökített) pillanataiból is vetítést tartot-

tunk. Azok kedvéért, akik nem tudtak most eljönni, december 7-én ismét nyílt napot szerveztünk.

Ugyanezen a napon tartottuk hagyo-mányos zarándoklatunkat Vácra, a Hétkápolnához. Szerencsénkre nem volt nagyon hideg, nem esett az eső sem, így jó hangulatban gyalogol-tunk el a Duna mentén. Út közben volt időnk beszélgetni és megismerni Göd környékét. A kilencedikesek és tizedikesek a zarándoklat végén szent-misén vettek részt, melyet Radnics Zoltán atya celebrált.

Egyébként igencsak érdeklődik irán-tunk a sajtó újabban. Az Új Ember Ma-gazinban iskolánk igazgatójával jelent

meg interjú, a Mária Rádió reggeli Napindítójában is sze-repeltünk pár hete, de nemrég nálunk forgatott az Echo TV is. Ezeket most nem lenne könnyű ide tűzni, de he-lyette válogattunk néhány fotót közösségünk életéből.

Ez csak néhány szín arról a palettáról, amely Gödön van. Leleményesebbek a rólunk készült plakátokon és szóró-lapokon még többet láthatnak…

Besze eriKa és ruBovszKy györgy sP

Nálunk történt

szeptember 13. Őszi Naszály-Túra a Kollégiumbanszeptember 21. a Magyar Diáksport Napjaszeptember 24. beadtuk a TÁMOP 3.1.4-12/2 pályázatunkatszeptemberben kollégiumi focibajnokság (folyamatosan)október 2. Pedagógiai Műhelyoktóber 9. Villa vs. B-épület Kollégiumi Nagypályás Rangadóoktóber 9–10. projekt a szentendrei Skanzenbenoktóber 13. SZMK-főzésoktóber 16. szentmise – Élelmezési Világnap november 6. Pedagógiai Műhelynovember 16. Nyílt Napnovember 16. zarándoklat (Vác)december 7. Nyílt Nap

piaristák

20

vÁraKozÁsa gyermek mosolya elképeszt és lefegyVerez

moson-maGyar-

óvÁr

alapítva: 1739 (1994)

honlap: www.piaristamovar.hu

A boldog gyermekkori várakozások öröme újra föléled bennünk az idei advent és karácsony közeledtén. A régi kérdés-re – „Mit hoz/hozott a Jézuska?” – biztos választ találnak, adnak és kapnak a mosonmagyórávári piarista diákok. A leendő elsőáldozókkal együtt (3.A és 3.B osztályok) díszítjük fel a kápolna karácsonyfáját. Semmi más dísz nem lesz, csupán a szentmisében használatos ostya-kenyér! Együtt rakjuk föl a fára egy cérnaszállal díszül az ajándékot, az ostyákat, az értünk testté lett Jézus emlékérére, s jelezve azt, hogy ő most is ételünkbe, kenyerünkbe, lelkünkbe akar költözni, s ott lakást akar venni. Tudjuk már, mit várunk a karácsonytól: ahogy énekli a „Szent vagy, Uram” 18. számú éneke: „Betlehembe ne menjünk, föltaláljuk,jelen a szent oltáron, s magasztaltjuk…”

Így induljunk el az idei karácsonyra!varga zoLtán

„mit hozott a JÉzusKa?”

Karácsony titka nem pusztán annyi, hogy Isten emberré lett, hanem azt éljük át, hogy az Örökkévaló, a Minden-ható gyermekké lett. Nem köteles hódolatra kényszerít minket, hanem karját széttárja, szeretetünket koldulja. Miután a vízözönnel lemosta a földről a bűnös, szennyes embereket, miután félelmetes jelekkel igazolta hatalmát, most még egy esélyt ad nekünk: „Valójában ilyen vagyok. Karjaidba vehetsz, de el is utasíthatsz.”„A Gyermek mosolya elképeszt és lefegyverez” – írja Paul Claudel. Elképeszt, mert teljesen nincstelen, egy rideg istállóban látja meg a napvilágot. De szívből tud örülni a legkisebb ajándéknak, a pásztoroktól kapott túrónak, sajtnak. Lefegyverez, mert teljesen védtelen, kiszol-gáltatja magát. Megtanít rá, hogy nem lehet másként szeretni. Aki barikádok mögé vonul, aki bezárkózik bi-

zalmatlansága börtönébe, alkalmatlanná teszi magát a szeretetre.Amikor a gyermek mosolyát követve Máriára esik pillan-tásunk, hálával meghajtjuk fejünket, mert nevünkben is ő mondta ki a befogadó „igen”-t. Azóta minden rez-dülése, figyelme, szeretete mindörökké egyszülöttjéé. Amikor az evangéliumot olvasom, Jézus szavai, tettei mögött ott látom édesanyját, hisz ő tanítgatta beszélni, olvasni, imádkozni. El lehet-e képzelni, hogy ha valamit kér fiától, elutasító választ kapna?Mögöttük ott áll József. Két legdrágább értékét bízta rá az Úr: Jézust és Máriát. Csodálkozhatunk azon, hogy fél? Szó sincs arról, hogy jegyese iránti bizalma ingott volna meg. Magát érezte kicsinek a küldetéshez: „De, Uram, is-mersz engem, hogy tudnék én szándékodnak megfelelni?” Egy angyal megerősíti, és ezentúl már elfelejti aggodal-mait, készségesen gondoskodik arról, aki oly nagy szere-tettel „Atyjának” szólítja őt.Mi lehet fontosabb, mint az a Jézus-közelség, amelyet átélünk karácsonykor? Nem, egyáltalán nem hangu-lat ez! A legmélyebb igazság érint itt meg bennünket, amelyről mégis oly gyakran megfeledkezünk. A meny-nyet és a poklot már itt a földön megtapasztaljuk, attól függően, hogy befogadjuk vagy elutasítjuk Őt.

FarKas istván sP

piaristák 21

Adventi és karácsonyi programok Mosonmagyaróváron

• Az adventi hétfő reggeleket gyertyagyújtásaink teszik meghitté.• Nagy izgalommal várják a gyerekek az angyalkagyűjtő versenyt. Angyalkát a roráték alkalmával lehet kapni, a verseny osztályok között zajlik.

• Hagyományosan december elején nyitja kapuit a jótékonysági kéz-műves kiállítás és vásár.

• Mikulásunk az idei évben is meglátogatja az osztályokat!• Az advent igazi meghittségét idézi fel a már hagyományossá váló

Ghymes-koncert, amelyen énekkarosaink is fellépnek • Második éve kerül sor a betlehemi jászol kiállítására az iskola

kápolnájában.• Az ötödik osztályosok adják elő minden évben a Betlehemest

a város óvodásainak és az iskola tanulóinak. • A Családok Átmeneti Otthonában már ötödik éve lepjük meg műsorral az ott lakó gyermekeket. Szintén évek óta várnak

minket az Idősek Otthonában, ahol két alkalommal is fellépnek alsós diákjaink. December 24-én a Szent Gotthárd Plébánia-templomban a város gyermekeinek mutatjuk meg Betlehemesünket.

• Mosonmagyaróvár Város Önkormányzatának karácsonyi ajándékosztásán iskolánk alsósai adnak műsort• Karácsonyi műsorral kedveskedünk a város lakóinak a városi Téli Fesztiválon.• A Szülői Munkaközösség szervezésében idén is megrendezésre kerül a karácsonyi vásár.• A második iskolanyitogató „Lábnyomok a hóban” címmel várja a város leendő elsőseit és szüleiket.• Az advent méltó zárása az adventi rekollekció és az osztálykarácsonyok

Piarista isKoLa mosonmagyaróVár

Piarista kalendáriumDecember 7.1628-ban ezen a napon halt meg Rómában 115 éves korában Dragonetti Gáspár, Kalazanci Szent

József munkatársa. Sírja a római San Pantaleo templomban található.

December 9.1936-ban ezen a napon szenvedett vértanúságot Llombai község határában a spanyol polgárháború-

ban Boldog José Ferrer piarista atya, az 1995-ben boldoggá avatott 13 piarista vértanú egyike.

December 17.1582-ben Osca városában a püspöki kápolnában ezen a napon vette föl Kalazancius a kisebb papi

rendeket, őt pedig egy évre rá 1583-ban szintén ezen a napon szentelték pappá az urgelli egyház-

megyéhez tartozó Sanahuja várának kápolnájában.

December 18.1911-ben ezen a napon hagyta jóvá Szent X. Pius pápa az olasz piarista nővérek (Suore

Calasanziane) intézményét.

December 27.1936-ban ezen a napon szenvedett vértanúságot Santander városának kikötőjében a spanyol pol-

gárháborúban Boldog Alfredo Parte piarista atya, az 1995-ben boldoggá avatott 13 piarista

vértanú egyike. Írásunkat a vértanú atyáról lásd a 16. oldalon!

DeCemBeR

piaristák

22

adventi haGyomÁnyainKkét tonna ruha és egy csepp szeretet

naGy-Kanizsa

alapítva: 1765 (1992)honlap: www.nk-piar.hu

Immáron sokéves hagyomány nálunk, a kanizsai piárban az adventi jótékonysági vásár. Diáktársaimmal és tanára-immal együtt én is örömmel veszek részt, mint segítő.De mit is csinálunk ezeken a vásárokon? Péntek délután osztályonként elkezdjük berendezni tornatermünket és ebédlőnket. Ezt néha a pénteki testnevelési órák kárára, vagy javára tesszük (attól függ, ki futna szívesen Coo-per-t, és ki nem). Majd jövünk mi, akik önként és dalolva maradunk segíteni. Hozzávetőleg két tonna ruhát pako-lunk, szortírozunk, hajtogatunk. Szombaton ezeket a ku-pacokat áruljuk. Este újrarendezzük őket. Vasárnap szin-tén áruljuk. Majd a legvégén összehatjuk, dobozoljuk és elpakoljuk a megmaradt három tonna ruhát (nem vicc, ilyenkor tényleg többnek tűnik), illetve az egyéb vásári portékákat.Hogy miért kell tintát és papírt pazarolni ennek bemutatására?Igen, lényegében tényleg úgy tűnhet, mintha saját örömünkre pakolgatnánk mindenfélét ki és vissza. De mindezek közben mindannyian mosolygunk és bol-dogok vagyunk, pedig tisztességesen elfáradunk a két és fél napos vásár végére. Azt hiszem, tudtunkon kívül egy öngerjesztő folyamat „csapdájába” esünk. Valahogy mindig akad valaki, aki elkezd szeretetet sugározni fe-lénk. Eszünkbe jut, hogy ezzel a munkával másoknak se-gíthetünk, akik egyébként nem biztos, hogy „bolti áron” be tudnák szerezni azokat a dolgokat, amiket nálunk jelképes összegért megvehetnek. Egyfajta belső öröm gyűlik össze bennünk, mely érzés egyre csak erősödik, miközben kiszolgáljuk a vásárlót, szóba elegyedünk a standunkat felkeresőkkel, és megtapasztaljuk, hogy sok esetben valóban segítséget nyújtunk akár pulóver, akár beszélgetés, akár odafigyelés formájában.Azt tapasztaltam, hogy a piarista családban mindig találunk valakit, aki segít nekünk. Ezt különösen akkor

éreztem, amikor a második vásár alkalmával rám bíz-ták, hogy szépen rendezzek el megközelítőleg 200 férfi pulcsit. Becsülettel neki is álltam, de sajnos origamiból és ruhahajtogatásból mindig is egyformán gyenge voltam. Szerencsémre akadtak segítőim, tanárnőim és tapasztaltabb diáktársaim személyében, akik kihúztak szorult helyzetemből. Ugyanígy én is nyújtottam segít-séget, amikor bútorokat kellett összeszerelnünk. Végül mindnyájan megtaláltuk azt a helyet, ahol a legtöbbet tudunk segíteni. Hisz mindnyájan mások vagyunk, de mind valamiben tehetségesek: van, aki ügyesen hajto-gat, van, aki a rendszerezésben, pakolásban jeleskedik, és mindig van, aki igazából mindenhová odamegy, de mielőtt befogná valaki dolgozni, elmond egy viccet, amitől jókedvünk támad, majd gyorsan odébb áll.Lényegében úgy vagyunk együtt, hogy mindenki segít mindenkinek azért, hogy másoknak segítsünk. :) És ez így jó. Ha valaki segített már önzetlenül, úgy gondolom, érti, mit próbáltam leírni. Aki esetleg ezt még nem élte át, annak tudom javasolni, hogy jöjjön el vásárunkra és személyesen csöppenjen bele a kanizsai piár adventi forgatagába. Jó hangulatot és segítőkész embereket biztosan talál majd. Ja, ruha is van, dögivel! ;)

rachLer áron, Kanizsai végzős diáK

Nálunk történt

november 15. Óvónők fórumanovember 23. Gimnáziumi nyílt napnovember 24. Öregdiák találkozó a patrocíniumi

programok keretébennovember 26. Ovis rajzverseny

eredményhirdetésedecember 1–2. Piarista Adventi

Jótékonysági Vásárdecember 6. Súlyos léptek hallatszanak az óvo-

da és az alsó tagozat folyosóján…december 12. Tanítók közös imaórájadecember 16. és 20. Karácsonyi koncert

piaristák 23

Piarista isKoLa nagykanizsa

Advent az óvodában

Mint tudjuk, az advent a várakozás, a készülődés idősza-ka. Várakozunk Jézusunk eljövetelére, felkészítjük a szí-vünket, lelkünket a Vele való találkozásra. Mint ahogyan a házunkat kitakarítjuk a vendégek fogadása előtt, úgy dobunk ki minden feleslegeset a szívünkből, amikor Jé-zust készülünk oda befogadni. Megtöltjük sok jósággal, szeretettel, hogy kényelmes lakhelyet készítsünk Neki. Ilyenkor kicsit talán jobban odafigyelünk magunkra, ki-csit türelmesebbek, segítőkészebbek vagyunk egymás iránt. Kicsit elcsendesedünk, hogy meghalljuk, amit az Úr Jézus suttog a szívünkbe.Nincsen ez másképp az óvodánkban sem. Felkészítjük a szívünket a karácsony csodájának befogadására. A gyerekekkel közösen készítjük el az adventi koszorút és gyújtjuk meg minden nap a közös imádság előtt, „Ad-venti hírnök” című dalocskánkat énekelve. Átgondoljuk a cselekedeteinket, apró feladatokkal bízzuk meg a gyer-mekeket, akik jótéteményeikért egy-egy gyertyát színez-hetnek ki a saját karácsonyfájukon, egymással versengve, kinek lesz a legtöbb, mire elérkezik közénk a Megváltó. Adventi naptárunkból minden nap előkerül egy-egy karácsonyi történet, mese, vers, ének, amit a gyermekek szájtátva hallgatnak, és örülnek a meglepetésnek. Minden évben akad olyan nagycsoportos, aki vállalkozik arra, hogy szüleivel rorátén vegyen részt. A készülődésből a szülők sem maradhatnak ki. Nálunk, a Süni csoportban évek óta szokás, hogy minden héten

más-más bibliai üzenetet olvashatnak, amely segíthet ráhangolódni az ünnepre. Ez az az időszak, amikor a Szent Család is elindul a szálláskeresésre, és minden nap másik családnál talál otthonra, míg el nem jut minden-hová a csoportban. Sokszor tanulhatunk a gyermekektől, hogy mennyi-re őszintén várakoznak Jézusunk érkezésére. Ők még észreveszik mindazt a csodát, amellyel a Mennyei Atya megajándékoz bennünket nap mint nap. Képesek be-csülni a szépet, a kedveset, a mosolyt, egy ölelést, egy jó szót. A szemükben ott csillog Jézus szeretetének fénye.A gyermekekkel együtt kívánunk mindenkinek nagyon szép készülődést, várakozást és tisztogatást a szívekben!

Kóréné horváth anita

Ősszel a Magas-Tátrában

Egy kis csapattal úgy döntöttünk, hogy az előre jelzett cudar idő el-lenére az őszi szünetben elmegyünk túrázni a Tátrába.Bemelegítésként indulás előtti este néhányan megnéztük a Dósai atya által javasolt Fehér pokol című filmet. Nem voltunk teljesen tisz-tában azzal, hogy miről is szól, bár a cím árulkodó volt… Jobb lett volna máskorra hagyni, mert úgy kisebb félelemérzettel indultunk volna el. Az odafelé vezető úton csodaszép őszi tájban és színesebbnél szí-nesebb erdőkben gyönyörködhettünk. Mellettünk több kis patak is csordogált. Végül megérkeztünk a télbe: hóesés fogadott minket a Csorba-tónál és a nagy köd miatt nem sok mindent láttunk a tájból.Másnap is szakadt a hó. Az aznapi cél a Rizy csúcsa volt, és bár ekkor már mindannyian tudtuk, hogy nekünk, kezdőknek, ez ilyen időben teljesíthetetlen, mégis mentünk, ameddig tudtunk. A havas táj és a hó-val borított fenyőfák karácsonyi hangulatot idéztek. Leírhatatlanul gyö-nyörű volt a vidék, nem tudtunk betelni vele. Útközben betértünk egy menedékházba. Ott ki forró teával, ki forralt borral olvasztotta ki magát, majd folytattuk utunkat a mesebeli világba…Este a szálláson finom vacsora és MELEG várt minket. Vizes cipőinket a kandalló előtt sorakoztattuk fel – mint a jó gyerekek, akik a Mikulást vár-ják –, hogy reggelre megszáradjanak. Vacsora után néhányan szaunáz-tunk, mások meg biliárdoztak vagy beszélgettek. Az utolsó napon csak egy rövidebb túrára került sor. Délután indultunk haza, a télből az őszbe.Felejthetetlen élmény volt ez számomra, s szeretnék legalább még egy-szer eljutni a Magas-Tátrába.

dudora heni, Kanizsai végzős diáK

piaristák

24

emLÉKezetes PiLLanatainKa Váci piarban

alapítva: 1714 (1990)

honlap: www.vpg.sulinet.hu

VÁC

viLLanÁsoK a KraKKói smP diÁKtaLÁLKozóróLEsti zuhanyzásnál a hosszú sorban álláskor születnek a legjobb nemzetközi barátságok, pláne ha nyelvórákat adunk egymásnak…

A szombati szabadidőben megfáradtan egy adag gő-zölgő latte macchiatóval a kezünkben leültünk a főtéren. A napfény meg-megcsillant körülöttünk az árustando-kon, emberek ruháin és a kőpadlón. A főtér közepén egy hatalmas, gyönyörű zongorán egy művészforma alak Beatles-t játszott… de csodálatosan! A szívemből szólt…

Piar Party: ahol több száz diák keze a magasban, egy-szerre ugrik, fordul és hullámzik a tömeg…

Az ünnepélyes lezárás után a lengyelek külön ajándék-kal készültek (bögrék, tollak), és az átadáskor mind egy-szerre kiáltották: ria, ria, Hungária!

Hazafele út, ahol a kecskeméti, szegedi és váci diákok versengése folyamán fantasztikus versköltemények születtek.

PaPP táLia 11.c

Magyar, szlovák két jó barát…Többen szeretnénk, ha a fenti mondás előbb-utóbb el-terjedne, ezért is kezdte meg iskolánk 2012 őszén kap-csolatát a nyitrai Szent Cirill és Metód Gimnáziummal. Az egynapos látogatások keretében, szeptemberben ven-dégül láttunk 15 diákot és tanáraikat, majd októberben mi látogattunk el hozzájuk. A program mindkét helyen hasonló volt: bemutatkozó beszélgetés angolul, városnézés, ebéd. Nálunk még be-lefért egy métázás a főtéren, Nyitrán pedig egy kisebb koncert, amelyen megcsodálhattunk a szlovák lányok zenei tehetségét.Mindkét fél várja a vidám hangulatú, baráti látogatások folytatását.

PaLKó BaLázs – Bódi zsuzsanna

piaristák 25

Piarista isKoLa Vác

III. Patrocíniumi Fesztivál a Piarista Gimnázium dísztermébenGimnáziumunk immár harmadik éve szervezi a rend alapító szentjére, Kalazanci Szent Józsefre emlékezve a Patrocíniumi Fesztivált. A rendezvény idén megújított formában várta a látogatókat: diákokat, szülőket, taná-rokat és a váci polgárokat. November 8-án halottainkra emlékeztünk a „Memento Mori” koncert keretében. Az est során a Pikéthy Tibor Zeneművészeti Szakközépiskola és a Piarista Gimnázium egyesített kórusa Mozart Requiemjének kórustételeit énekelte a Szakközépiskola zenekarának kíséretében – teltház előtt – Benyus Sándor karnagy úr vezetésével. Az emlékezésben megrendült lelkeket Mozart zenéje és a diákok nagyszerű előadása vigasztalta. November 15-én a gimnázium irodalmi színpada vará-zsolta el a publikumot. József Attila halálának 75. év-fordulójára emlékezve ismert és kevésbé ismert versek és zenei feldolgozásaik hangoztak el diákjaink és öreg-diákjaink előadásában. A különleges est során elhangzó hangszeres dalfeldolgozások jó részét maguk a diákok szerezték. Cselló, citera, zongora, klarinét, fuvola, dob és néptánc tette még izgalmasabbá a színvonalas irodalmi műsort.A harmadik novemberi estét a fesztivál állandó fellépő csapata, a Misztrál tette emlékezetessé. Zene, irodalom, mélység, magasság, jókedv és sok nevetés… Mivel a Misztrál-fiúk három gyermeke jár már iskolánkba, így a muzsikusok egy kicsit „haza” is jöttek zenélni. Otthon is érezték magukat, mint a korábbi években.

KaLász áKos

Hihetetlen és elmondhatatlanul jó érzés volt 80 fiatallal és élő zenekari kísérettel együtt ilyen nagy horderejű művet előadni, mint Mo-zart Requiemje. Miközben énekeltük, libabőrös lettem és őszintén sajnáltam, mikor befejeztük. varga júLia

Mindig nagy felüdüléssel tölt el, ami-

kor József Attilát szavalok a színpadon.

Rendszerint akkor vannak ezek a fellé-

pések, amikor a legnagyobb szükségem

van egy kis lelki támogatásra. Sok hálával

tartozom az ebben való részvételemért.

ignácz dánieLOlimpikon a PatrocíniumonAz idei Patrocínium ünnepét Vácott egy rendkívüli ta-lálkozás tette felejthetetlenné a diákoknak. Szilágyi Áron kardvívó olimpiai bajnok volt a vendégünk, aki a nyári londoni játékokon a magyar delegáció első aranyérmét szerezte. Azon szerencsések közé tartozom, akik interjút készíthettek vele.A még csak 22 éves sportoló különleges szerénységgel, egy karddal, egy sisakkal, és egy olimpiai aranyéremmel lépett be iskolánk kapuján. Közel 450 diák állt a sorban, hogy személyesen találkozhasson vele. Amikor megkér-dezték tőle, úgy a századik fénykép és a háromszázadik aláírás között, hogy szeretne-e esetleg egy kis pihenőt tartani, ő mosolyogva csak annyit felelt: „Semmiség ez egy edzéshez képest!” – és lelkesen folytatta. Az olimpiai bajnok mesélt nekünk londoni érzéseiről, emlékeiről, sőt, olimpiai kulisszatitkokról is. Arról, hogy hogyan tudja összeegyeztetni egyetemi tanulmánya-it, magánéletét és az edzéseket, s arról is, miként került hozzá közel a kardvívás. Az olimpikon kitért a motivá-ló erőre, ami segíti munkája, felkészülése során. A fiatal sportoló kiemelte: a legfontosabb, hogy mindenkinek legyen célja az életben, legyen minden nap oka, hogy felkeljen az ágyból. Szavaiból kiegyensúlyozottság, intel-ligencia, kedvesség és szerénység sugárzott, amelyekkel mindenki szimpátiáját kivívta. Ez a nap sok örömet okozott nekem. Úgy gondolom, hogy Szilágyi Áron példája mindannyiunk számára út-mutatásként szolgálhat a tanulásban, a sportban, és emberségben, hiszen olimpiai bajnokként is meg tudott maradni olyan embernek, akit nem csak sportolóként lehet példaképként állítani a mai fiatalok elé.

hornyáK veroniKa 13.c

piaristák

26

advent a BÚzaszemBenígy várjuk őt

A karácsonyi készülődés a Búzaszemben András-nappal kezdődik.Előtte a kisfarsangban táncház és mulatság uralja a hét-végéket, s a kisfarsang farkán disznóvágás zárja le a mu-latságokat, majd a bálozás átadja helyét az elcsendesü-lésnek, a készülődésnek.András-nap reggelén hat órakor már talpon a csapat a közeli mangalica konda környékén, hét órakor pedig már az iskola udvarán folyik a feldolgozás, annak régi rendje és módja szerint. Míg az udvari üstökben főnek a finom-ságok, addig a férfiak a kolbászt töltik, a gyermekek a malac körmeivel foglalatoskodnak, az édesanyák pedig a vendégeknek tálalnak, miközben odabent már készül a bálterem díszítése.Napnyugta után veszi kezdetét az András-napi bál, ahol már a délelőtt töltött, estére frissen kisütött kolbász és

hurka illata lengedez – az aulában pedig a Dunazug zenekar húzza a moldvai és mezőségi talpalávalót. A moldvai tánc különösen szép ilyenkor, hiszen kör-tánc, azaz közösségi, ahogy a Búzaszem is. Éjfélkor a szertelen mulat-ságot ima és zsoltáréneklés szakítja félbe, majd az el-csendesült társaság némán hazamegy. Így kezdődik az ádvent a Búzaszemben.

Nyolcéves hagyomány nálunk, hogy reggelente minden ádventi napon összegyűlünk, s gyermekek és felnőttek együtt daloljuk a Jézus-váró énekeket. A Búzaszembe érkezőt ilyenkor az egyházi év ideillő énekei fogadják. Nagy megtiszteltetés ért minket néhány éve, amikor is egy roráté után Beer Miklós püspök atya is megtisztelt bennünket a reggeli közös éneklésnél.Eleinte többnyire az iskolában tartottunk rorátékat, de mostanában inkább azt ösztönözzük, hogy a családok az egyházközségi rorátén vegyenek részt.A búzaszemes gyermekek adventkor betlehemezni jár-nak. Az egy-egy osztályból minden évben másik 3-4 család a vendéglátó, így a nyolcéves iskolai idő alatt egy-egy családnál kétszer is vendégeskedhetünk, de leg-alább egyszer mindenhova eljutunk. S persze szolgál-nak a betlehemjátszó gyermekek a körülöttünk élőknek is: idősotthonba, gyermekotthonba, óvodába, néhány céghez is elmennek, hogy elvigyék az eljövendő öröm-hírt. A felnőttekből és nagyobbacska gyermekekből szerveződött betlehemes csapat pedig este végigjárja az ismerős családokat, meglepetést hoz az otthonokba.

Miközben a háziak az öreg pásztor szavait hallgatják, énekhang csendül a hideg éjszakában:„Kérjük a szép Szűzanyát, kérje értünk Szent Fiát,Hogy nékünk is nyissa meg majd az égi hazát.”A betlehemes nemcsak a néphagyomány feléleszté-se, továbbéltetése, de a Búzaszem közösségformálá-sa szempontjából is fontos, hiszen ebből a hagyományból is mindig új kötelék, új élet támad. A gyer-mekek és a felnőttek saját jövőjüket építik, miközben szemüket a régiek hagyományai által az eljövendő Jé-zusra függesztik.A karácsony előtti esték valamelyikén – a mise után - a Jézusvárás az utolsó az adventi várakozás iskolai esemé-nyei közül. Ilyenkor összegyűlünk, miközben a sötétben egyetlen nagy, Jézust jelképező gyertya ég. Egyesével járulunk a fényhez, s a kezünkben tartott gyertyát meg-gyújtjuk, majd elhelyezzük a teremben, amely lassan az egyre több meggyújtott gyertyától kivilágosodik. Ezzel a növekvő fénnyel és karácsonyi énekkel zárjuk le a kö-zös adventi várakozást, s innen már a családoknak adjuk át a gyermekeket, hogy otthon folytathassák tovább azt, amit a Búzaszemben elkezdtünk.

Keszey tivadar

BÚzaszem

Piarista isKoLa búzaszem

alapítva: 2004honlap: www.buzaszem.hu

piaristák 27

a hit ÜnnePe sÁtoraLJaÚJheLyen

Piarista isKoLa sátoraljaújhelysÁtor-

aLJaÚJheLy

Több mint 40 évvel azután, hogy az utolsó pi-arista atya (Etele György) átadta a rendház kul-csait, kezdhette meg a rend működését újra Sátoraljaújhelyen. A kényszerű szünet után 1992. július 1-én ismét a kegyes rendiek tulajdonába került a rendház és elkezdhették nevelő, oktató munkájukat a Kossuth Lajos Középiskolai Piarista Kollégiumban.Erre a 20 évvel ezelőtti eseményre emlékeztünk rendezvénysorozatunkkal az V. István Katolikus Szakközépiskola és Gimnázium Árpád-házi Szent Margit iskolával együtt: „20 éve indult újra a katolikus nevelés és oktatás Sátoraljaújhe-lyen” címmel. A programok a művészetek szé-les palettáját ölelték fel: képeslapkészítő verseny, gyalogtúra a „Hit éve” jegyében, szavalóverseny, Szent Cecília énekverseny, fotókiállítás színesítet-ték a rendezvényt.Kollégiumunk „Múlt, jelen, jövendő” címmel 3 korcsoportban városi rajzversenyt hirdetett meg. Nagy örömünkre diákjaink eredményesen for-gatták a rajzeszközöket. Takács Ádám első, Csáki Stefánia második helyezést ért el a középiskolás korcsoportban. A felső tagozatosok versenyé-ben pedig a képzeletbeli dobogó harmadik fo-kára Urbanovics Viktor állhatott fel.Verses, énekes műsor keretében a kollégiumunk előtti parkba Sivulszky József piarista atya és is-kolaigazgató emlékére fát ültettünk. 1789-ben ő volt az, aki a piarista oktatást és nevelést elindí-totta városunkban.Az ünnepségek csúcspontjaként a Latabár Szín-házban magas színvonalú műsort nézhettek meg a meghívott vendégek. Az előadást meg-tisztelte jelenlétével dr. Ternyák Csaba érsek úr és Labancz Zsolt piarista tartományfőnök úr is. Diákjaink a „Valahol Európában” című színda-rabot adták elő nagy sikerrel. A főbb szerepe-ket Huszák Krisztián, Demeter Zsuzsanna, Her-ceg János, Urbanovics Viktor és Kocska Ádám játszották.

PoKrócos zsuzsanna

alapítva: 1789 (1992)

honlap: www.piarista-koll.sulinet.hu

piaristák

28

naGyKÁroLyBan JÁrtunK

tanuLmÁnyi hÁz csíkszereda

csíKszeredÁBóL JeLentJÜK...a piarista tanulmányi ház noVemberi eseményei

alapítva: 2007honlap: csikszereda.piarista.hu

November 26-27-én Labancz Zsolt tartományfőnök látogatást tett Nagykárolyban az ott élő piarista nő-véreknél a tartományfőnökség kommunikációs munkatársainak kíséretében. Bepillantást nyerhettek a Kürti-Bokor Judit nővér által vezetett rendház napi életébe, amelynek minden egyes perce az elhagyott, kitaszított és rendkívül szegény körülmények közt élő gyermekek megsegítéséről és a befogadó-elfogadó szeretetről szól. Megtekintették a helyi piarista szellemiségű óvodát és iskolát, a régi könyvtárat és a teme-tőt, majd az elkövetkező év terveiről és a szükséges helyi, elsősorban építészeti vonatkozású fejlesztésekről, beruházásokról beszélgettek. December 1-2-án a nővérek nyílt nap keretében tartották meg a korábbi évek hagyományainak megfelelően adventi-karácsonyi kiállítással egybekötött vásárukat is, amelyen idén is több mint 300 érdeklődő vett részt.

szathmáry meLinda

November 1. Meghitt imaest zajlott (szentgyónással és közös imával) Mindenszentek estéjén Ferencz Gabriella

igazgatónő, a Diákbizottság és Sár-közi Sándor atya szervezésében. November 2. Halottak napi szent-misét tartott a kolozsvári Piarista (Egyetemi) templomban a piarista és mariánumista öregdiákok, va-lamint a Báthori Líceum diákjai előtt Kállay Emil atya. Utána a Házsongárdi temető sírkertjében koszorúztak.

November 7. A Mária Rádió Hónapról hónapra c. műsorá-ban Sárközi Sándor és Ferencz Kornélia beszélgetett és olvasott fel Fekete István novemberi té-májú elbeszéléseiből (A költőnő, Egy nap, A pumi). Közben Mo-zart Requieméből hallhattunk részleteket. November 11. Heti rendszeres-

séggel vesszük fel a Mária Rádió Csíksomlyói Területi Stúdiójában a Könyvforgató c. műsort, sok muzsikával tarkítva. Amit most „forgattunk”: a Ki nekem Jézus Krisz-tus? c. kötet (1977, Eisenstadt). Az adás minden vasárnap fél négytől hallható, műsorvezetője Ferencz Kornélia.November 13. A Csíkszeredai Csángó Bentlakásban Ferencz Gabriella igazgatónő szervezésében zajlott megbeszélés fehér asztalnál a csángó diákok nevelői és osztályfőnökei közt, majd ezt követte a diákok mű-sora, falvaik bemutatása – szóban, táncban, énekben, jelenetben. November 27. Patrocínium, Kalazanci Szent József ünnepe

„A karácsonyvárás fontos része az ajándékok, dísztárgyak elkészítése, melyekből mindig jut kiállításra is. Megtelnek a kis szobák, a folyosók, a sarkok gyertyákkal, adven-ti koszorúkkal, asztali és fali díszekkel, angyalkákkal, változatos ajándéktárgyakkal. A kézzel és szeretettel ké-szített különlegességhez a bentlakó gyerekek egy mosolyt is adnak a vendégeknek, ettől lesz különleges a látogatás” – vallják a nővérek.

piaristák 29

Ha rövid filmleírásokat, összefoglalókat, ajánlókat olvas-gatunk a Plasztik szerelem (Lars and the Real Girl) című opusról, akkor érthetetlenné válik, hogy honnan írásunk címe, miért kell ebbe az őrültnek tűnő guminős sztoriba belekeverni Krisztus Urunkat... A válasz nagyon egyszerű: mert előkerül a filmben, mert szeret belekeveredni ext-rém helyzetekbe, mint pl. az emberi élet, mint egy-egy személy vagy közösség élete. A történet egy pontján pedig el is hangzik a „Mit tenne Jézus?”– kérdés, amely teljes komolysággal van feltéve és megválaszolva is.Az alapszituáció a következő: van egy félénk, psziché-sen némileg beteg srác (Ryan Gosling), aki magányosan éldegél, nem mer kapcsolatokat létesíteni, még a báty-jához – aki pedig feleségével együtt nagyon szereti őt – sem szívesen megy át. Ám egyik este váratlanul, széles vigyorral arcán bekopogtat, hogy megismerkedett egy lánnyal. A rokonok megörülnek, de hamar arcukra fagy a mosoly, mikor Lars beállít egy guminővel. A fiú teljesen élő lényként kezeli a plasztik Biancát, és igen feldobott állapotban van, hogy barátnője lett, mesél a lány múlt-járól, beszél hozzá, meg is eteti (illetve megeszi a lány adagját). Tehát: itt van egy láthatóan sérült fiatalember, aki rendel magának egy guminőt, amire élő személyként tekint. Könnyen félresöpörhetnénk a témát: Mi ez az őrültség, hova jutottunk a 21. századra?… Vagy megvonhatnánk a vállunkat: sötét, abszurd, groteszk humornak valószí-nűleg elmegy. A Plasztik szerelmet azonban érdemes sokkal komolyabban venni. Craig Gillespie filmje drámai alkotás (mely valóban tartalmaz groteszk és komikus ele-meket) a gyógyulásról, a közösségről és bizony Jézusról, a jézusi mentalitásról. A már idézett – Mit tenne Jézus? – kérdést a közösség lelkésze teszi fel. Lars családja ugya- nis két irányból kér segítséget: egy pszichológusnőhöz fordulnak, illetve a templomi gyülekezethez. Mindkét választás remek döntésnek bizonyul, mivel mindkét helyről jézusi válasz és segítségnyújtás érkezik.

A filmnek talán nem is annyira az egyértelműen a kö-zéppontban lévő Lars a főszereplője, hanem inkább a közösség. Mit reagál a közösség egy „bolondra”, aki kö-zéjük tartozik, akin most változtatni hirtelen nem lehet, akinek van egy fantazmagóriája, amit nem lehet kiverni a fejéből: hogyan reagál a Test (az a bizonyos krisztusi), ha egy tagja beteg? Mit tenne a Fő, Krisztus? „Ne zavard köreimet!” – nem, ez úgy rémlik, másvalakitől származik. „Menj, szedd össze magad, aztán fogadlak…” – egyetlen rászorulónak sem mondta ezt a Mester, sőt Ő kifejezetten azokhoz jött, akiknek orvosra van szüksége: a betegekhez, a „szegényekhez”. A „Mit tenne Jézus?” kér-désre tehát a következő válasz érkezik a közösség részé-ről: belemenne a játékba. (Nemde ezt tette a megtes-tesülés által is, mikor belebocsátkozva emberi életünk „játékába”, megváltotta azt?) Érdekes – és ez nagyon jól példázza pszichológia és hit lehetséges kapcsolatát –, hogy a pszichológusnő is hasonlót mond: bele kell menni Lars játékába. A fiú azért vett magának gumi-nőt, azért kezeli élőként, mert ez valamiért fontos neki. Megváltoztatni most nem lehet a gondolkodásmódját. Mellette kell állni, át kell kísérni őt ezen a krízisen, mely valami újnak a megszületését segítheti elő. A kis gyülekezet is elkezd tehát élőként tekinteni Biancára, óriási szeretettel veszik őt körül, amely szeretet természetesen Larsnak szól. A fiúban – akinek fiatalkori traumáiról csak szolid említés történik – újra megszületik a bizalom, új alapokra talál a szeretet. Egy idő után pe-dig túljut a krízisen: szerelmes lesz (egy igazi lányba), és már meg meri élni szerelmét, mer kapcsolatot létesíteni, talán épp azért, mert megtapasztalta, hogy elfogadják őt sérülten, betegen is. Ő maga vet véget Biancával való viszonyának, mégpedig úgy, hogy eljátssza a gumilány halálát. A közösség végigviszi a játékot – hisz ők is felfe-dezhették, hogy az tulajdonképpen épp annyira fontos volt számukra, mint Lars számára –, eltemetik Biancát, akiről a lelkész a gyászbeszédben elmondja, hogy meny-nyi fényt vitt az életükbe, mennyit tanultak tőle, hogyan változtatta meg az életüket, mi mindent köszönhetnek neki. És valóban: a gumilány megmutatta közösségük erejét, az elfogadás és a szeretet átalakító és gyógyító hatását, mely őket is jobb emberré, jobb gyülekezetté változtatta.Mit tenne tehát Jézus? Hát belemenne a játékba, min-denáron, mindhalálig, ha a másikról, a testvérről van szó. És hogy miért is a gyerekekre mutat rá, hogy ilyeneké a mennyek országa? Talán azért, mert azt biztosra ve-hetjük, hogy ők egy pillanatig sem haboznának, hogy belemenjenek-e egy játékba.

BorBás Péter

mit tenne JÉzus?elmélkedés a „plasztik szerelem” című film kapcsán

Piarista

piaristák

30

KaLazanci József

egy pedagógiatörténész szeméVel (6. rész)Josep Doménech i Mira

A szerző a pedagógia doktora. A barcelonai egyetem hispán és katalán filológia szakán végzett, majd tan-felügyelő volt. Katalóniában az Oktatási Minisztérium tagja. A Távoktatási Egyetemen koordinátorként és ta-nárként dolgozott. Kutatási területe az összehasonlító neveléstudomány.

Campanella védőirataKalazancius a nagy filozófus, Tommaso Campanella (1568–1639) iránt is ugyanazt a megértést és a rokon-szenvet mutatta, amellyel Galilei iránt viseltetett. Cam-panella saját korának egyik legdicsőbb és legterméke-nyebb elméje volt, és olyan filozófiai munkák szerzője, mint a Metafizika, olyan utópisztikusoké, mint a Nap-város, és olyan politikai jellegű műveké, mint A spanyol monarchia.Campanella, akit ugyancsak többször meghurcolt az inkvizíció, és több mint húsz évet töltött egy nápolyi börtönben, Galilei barátja volt, akivel sok levelet váltott, és akit ellenségei támadásaival szemben az Apologia pro Galileo című könyvecskéjében védelmezett. Annak ellenére, hogy korának egyik legvitatottabb személyisé-ge volt, Kalazanciussal is kiváló és gyümölcsöző barát-ságot ápolt.A gondolkodó, aki utópiáiban a társadalom megrefor-málására tett javaslatokat, amelyben a hátrányos hely-zetű néposztályok nevelése rendkívül fontos szerepet

játszott, ideáljaiban nagy hasonlóságot mutatott a pedagógussal, aki újító munkásságával már azon dolgozott, hogy ezt az utópiát megvalósítsa. Ne-velési céljában az elmé-letalkotó és a gyakorlati ember, a gondolkodó és a megvalósító egymásra talált.Kalazancius szokásos bá-torságával és szellemi nyitottságával meghívta a vitatott gondolkodót Frascatiba, hogy a piaris-ta tanárok filozófiai felké-szítésében részt vegyen. Noha ez az együttműkö-dés nem tartott hosszú ideig, a filozófus minden bizonnyal jelentős hatás-sal volt tanítványaira.

Így hát nem meglepő, hogy Campanella – épp úgy, ahogy azt Galilei barátjával is tette – Kalazancius vé-delmére kelt. A piarista rendnek sok nagy ellensége és ócsárolója akadt. Kalazanciusnak fél évszázadon ke-resztül olyan külső és belső feszültségeket kellett elvi-selnie, amelyek végül oda vezettek, hogy az inkvizíció rövid időre börtönbe is záratta. Később pedig generálisi megbízatásától is megfosztották – abban a szerzetes-rendben, amelynek ő volt az alapítója. A rendet pedig lefokozták, és a teljes eltűnés veszélye fenyegette. Ah-hoz, hogy tovább működhessenek, a piaristáknak min-dig szüksége volt segítségre és védelmezőkre. Ezért jelentős a Liber Apologeticus című mű, amelyet Cam-panella írt Kalazancius védelmére. A filozófus ebben a könyvben kifejti a kalazanciusi munka újító és forradalmi jellegét. Szerzője a piarista rend ellen felhozott minden vádat egytől egyig megcáfolja. Így hát Campanella a következőképpen válaszolt azoknak, akik Arisztotelész nézetei mögé bújva az emberek tudatlanságának vé-delmére keltek, és támadták Kalazanciust amiatt, hogy a szegényeket tudományokra oktatja, és társadalmi za-varkeltéssel vádolták őt: „A tudomány a lélek és az emberi nem tökéletessége. Az emberiség annál haladottabb lesz tehát, minél többje van belőle. Maga Arisztotelész a Poli-tika című művének ötödik könyvében zsarnokoknak hívja azokat, akik tudatlanságban akarják tartani a népet, hogy büntetlenül tehessék a rosszat anélkül, hogy számon kér-nék érte őket, és a munkások züllöttsége is a tudás hiányá-ból fakad.”25

Az apológia egy előszóból és két fejezetből áll: az el-ső a világiakról, a második pedig a szerzetesekről szól. Mindkét fejezetben felsorolja azokat a vádakat, amelyek-kel a piarista rendet illették, majd mindegyiket sorban megcáfolja. Ez a mű roppant erőteljes védelmezése Kalazancius életművének.

(Folytatjuk)

Jegyzet:25. Tommaso Campanella: Apología de las Escuelas Pías; idézi: György Sántha: San José de Calasanz. Su obra y escritos, BAC, Madrid, 1956, 726.

Forrás: Eredetileg az UNESCO összehasonlító neveléstudo-mányi folyóiratában jelent meg: Perspectivas 23 (1993/3–4) 808–821.

Fordította: tőzsér endre sP

piaristák 31

Josep Doménech i Mira

az „Én KaLazanciusom”

kalazanci szent józsef izgalmas és sokszínű személyiség. mi, akiket vonz a rendalapító karizmája, szintén nagyon sokszínűek vagyunk. ebben a cikksorozatban személyes vallomásokat olvashatunk piarista szerzetesektől és világiaktól arról, hogy nekik személyesen mit jelent kalazancius, mi ragadja meg őket a rendalapítónkban, hogyan inspirálja őket az életben. szeretnénk, ha minél többen megfogalmaznák, milyen is az „én kalazanciusom”.

Tandem

1Az én Kalazanciusom szenved, ha fáj a lába, és nem szereti, ha csalódás éri. Nagyon hálás tud lenni klassz találkozásokért, és persze örül, ha jól alakul egy-egy

kacifántosabb ügy. Vannak barátai, és megvannak a ked-venc beszédtémái és helyei. Egyszóval, az én Kalazanciusom emberi. Jó vele beszélgetni, sőt már összenézni is – mosolya és tekintete megértést és biztatást sugároz. Amikor neki ecseteltem, hogy mennyire gáz már, hogy 26 évesen még nem tudom, hol a helyem, hova is szól a küldetésem, meg hogy mennyi minden kava-rog bennem, jóízűen összekacagtunk – ha ő ennyi idősen megtalálta volna a helyét, most nem beszélgethetnénk.Jó tőle élni tanulni, hálás vagyok, hogy engem meghall-gatva osztja meg tapasztalatait. Szeretem, ahogy bölcs derűvel tud beszélni hibáiról, útkereséséről, fájdalmairól – mindezek hogyan formálták, mit kezdett velük, hogyan sikerült erősödnie egy-egy dologban. Hogyan tudta fel-dolgozni, hogy van, amit csak elfogadni lehet, megvál-toztatni nem. Arra is megtanít, hogy a munkánk gyü-mölcsei nem biztos, hogy egyértelműen láthatóak, de egyszer biztosan beérnek majd. Szóval hajrá, just do it!Szeretem, mikor lelkesen és rajongással, mégis egysze-rűen magyaráz meg nekem valamit. Legutóbb az imád-ságról beszélgettünk, amivel kapcsolatban éreztem magamban kelleket, elvárásokat, és nála is mintha érzé-keltem volna valami hasonlót. Pedig szörnyen egyszerű – mondta. Az ima fel-lélegzés. Ha egész nap bent kuk-soltál, járj egyet a friss levegőn; ha egész nap pörögtél, ülj le, pihenj meg egy kis időre. És beszélgess Vele, aki ugyanezt az életet élte, oszd meg ügyes-bajos dolgai-dat, vagy csak figyelj Rá csendben. Az ima ugyanakkor megtartó rendszer is – mivel a kedved sokszor nem arra vinne, amire igazán szükséged van.Az én Kalazanciusom az imádság embere, hogy a tettek embere lehessen. A szolgálat és a fellélegzés harmóniá-ban van nála. Megdolgozott, megküzdött érte, nem jött magától. És engem is erre az egész-ségre hív, meg az azért való munkára. Az én Kalazanciusom radikális. Mély gyökeret eresztett, és sokakat hordoz. Céltudatos és ke-mény. Ez az oldala távolról vonz, közelről kicsit félelme-tes – azt hiszem, meg is van a következő beszédtémánk.Végül szeretem, hogy más Kalazanciusa egészen más, hogy mindenkinek megvan a „sajátja”, de mégis van olyan, hogy: mi, és olyan is, hogy: együtt.

BorBás Péter

2Először kecskeméti tanár koromban jártam szü-lőhelyén, Peralta de la Salban, autóbuszos rendi kirándulással.

Este érkeztünk oda. Következett a nagyszabású ven-déglátás, de ezt kihagytam. Kiültem a kisváros (fő)teré-re, egy nagy lombú fa alá, a padra. Szellőzködő-hűsölő emberek jöttek-mentek, beszélgettek, kóbor macskák kergetőztek. Én meg egyszerűen boldog voltam, hogy itt vagyok, az ő egykori kovácsműhelyük közelében, ker-getőző nagytestvérei és erélyesen ki-kiszóló, vacsorára hívó édesanyjuk, donna Maria erőterében…Egy más alkalommal aragón-katalán földre repültünk, vé-gigjárva fiatal (papi) életének állomásait falvak, városok és hegyek közt. Ekkor már alaposan, sokat tanulmányoztam életrajzát-leveleit. És a legendáktól mentes Kalazancius sokkal jobban vonzott, mint a kegyes jámborsággal kiszí-nezett; egyfajta néma beszélgetőtársammá lett. Nagyon figyeltem. Egykori iskolái, egyetemek, no meg az Újvilág-ból mérhetetlenül felaranyozott, káprázatos templomok. Püspöki titkár volt, jó kilátásokkal… Ezt hagyta majd ott. Ez nem bódította el. Akkor Mosonmagyaróváron tanítot-tam, veszekedtem, építkeztem…Rómában a spanyol polgárháború piarista vértanúinak boldoggá avatásán vettünk részt, szegedi tanártársakkal, a Sík Sándor Szakkollégium diákjaival... Szent Péter tér: „Flow!” A stadionban Róma-Lazio, 0:0!... Egyik délután néhányan elmentünk a Tiberis túloldalán fekvő, egykori szegénynegyedbe, a Santa Dorothea templomhoz. Ez nem flow, ez maga az átlagos egyszerűség. És mégis, be-pillantva a szűkös sekrestyébe – úgy volt, hogy „fölöttem csattog, ver a szívem…” Innen indult el minden! Brandini atyának segédkezve itt tanított olykor, vasárnaponként Colonna bíboros palotájából kijárva, sok-sok bambinót, de a HVCs-ből is (Helyi Vagány Csávók) került ide néhány bizonyára. Még gyóntam is… Volt mit. A bíborosi palo-tát nem láttuk. Kalazancius is elhagyta, bár hálásan. S a selyemreverendát lecserélte, normálisra. Jól mutat azon egy-két folt. Csak ne akarj ezután palotákban járni…Kecskeméten, a templomunk sekrestyefolyosóján levő vízcsapot-falikutat Ferenc sekrestyésünk néhány éve elnevezte Kalazancius-forrásnak. Elámultam... Valahogy így csörgedez bennem is, és búvópatakként újra meg újra felszínre kerül, önkontrollként és 59 évesen is lelkesí-tő normaként, éltető vízként az ő (sokat tanulmányozott) egyénisége, életstílusa. Megszerettem. Figyelem…

sárKözi sándor

piaristák

32

80KöszöntŐjelenits istVán 80. születésnapjára

Tisztelt Tanár Úr!

A Sík Sándor Kollégium közössége nevében köszöntjük 80. születésnapja alkalmából! Hálásak vagyunk a kollé-gium alapításáért, az előadásokért, a lelkigyakorlatokért.Továbbra is Isten áldását kérjük életére!

Tisztelettel:a síK sándor KoLLégium csaPata

„Nem hősnek – szentnek kell lenni”

„Életünk fabatkát sem ér a megajándékozottság tudata nélkül.”E szavakat egyik rendtársunk ünnepi köszöntőjén mondtad. Beszédeidben, írásaidban is gyakran visszatér: „Az élet félig hódítás, félig ajándék.” Amikor a pedagógus hivatásáról szólsz, jelen van szavaidban az emberformá-lás felelőssége, küzdelmes jellege, de arról is vallomást teszel, hogy a fiatalok ajándékok is számunkra: „szigorú angyalok, a megalkuvás, megbocsátás hiányzik belőlük”.Bárkihez szólsz, az átéli, hogy komolyan veszed, tiszte-

led. Nem előre gyártott sab-lonjaid, „petárdáid” vannak, amelyet elsütögetsz. Akik így fordulnak mások felé, azokról ezt írod: „Ez nem felnőtt emberekhez méltó já-ték.” Arról is tanúságot teszel, hogy a megajándékozott-ságot leginkább az ünneplésben éljük át, ahogy meg-fogalmazod: „Az ünneplésben ellenőrizni tudjuk, hogy a hétköznapok során nem vesztünk-e el.”Kedves Tanár Úr, Scylla és Charybdis közt hajózunk. Az egyik fenyegető veszély számunkra, hogy csak hódítani akarunk, csak hősök akarunk lenni, és így megy tönkre életünk. A másik veszély: tétlenül várjuk, hogy szánkba repüljön a sült galamb. Köszönjük, hogy segítesz ben-nünket a veszélyes szirtek közt hajózni, célba jutni.„Isten nem vezet, hanem kísér. Jön velünk arra, amerre megyünk.”Életünk, hitünk kulcskérdése az engedelmesség. Amikor szabadságunkat veszélyeztetve érezzük, lázadozunk, sok ostobaságot elkövetünk, csakhogy megmaradjon bennünk az illúzió: „szabadok vagyunk”. Ebben a kiút-keresésünkben nem egyszer csapdákba esünk, súlyosan sérülünk, csorbul szabadságunk is. Aztán egyszer csak rádöbbenünk a Thomas Merton által megfogalmazott igazságra: „Szabadságunkat nem az engedelmesség veszi el, hanem a zsarnokság.”Amikor egyik interjúdban az idézett mondatokat olvas-tam, exegézis óráidból a zsoltármagyarázatok jutot-tak eszembe. Belénk égetted Isten türelmét, ahogyan negyven éven át vezette népét az Ígéret Földje felé. – Aztán az a sok ezer kilométer biciklizés idéződött fel, amelyet diákként, kispapként, majd tanárként tehettem meg Veled. Fontos a sok élmény, tapasztalat, amelyet szereztünk ezek során, de talán legfontosabb annak át-élése, hogy az ember: „homo viator”.Kedves Tanár Úr! Köszönjük, hogy életünk kísérője vagy – nekem közel ötven éve. Nem diktálsz, nem orákulu-mokat mondasz, hanem jelen vagy életünkben. Amikor meghallgatod gyónásainkat, szemeden tükröződünk, tisztábban látunk, erőt kapunk egy-egy szakasz szeren-csésebb befutásához.Végezetül sokunk nevében – Paul Claudel szavaival – fo-galmazom meg reményünket:„És én hiszem, hogy egykor veled együtt, magam is a Para-dicsomba érek,Reverendád szegélyébe fogódzva, egyszerűen, mert megígérted.”

FarKas istván sP – mosonmagyaróvár

piaristák 33

Kecskeméti diákként nem ismertem őt úgy, mint piarista tanárt. Időnként nagy tekintélyű provinciálisként, ahogy akkoriban még mondták: „rendfőnökként” jelent meg Kecskeméten. Kispapként ismertem meg jobban Jelenits tanár urat, aki teológiai tárgyakat (biblikum, exegézis) tanított a kalazantínereknek, illetve az akkoriban csatlakozó más szerzetesrendbéli újoncoknak. Határozott, céltudatos, nagy tudású és munkabírású, tekintélyes piarista képe bontakozott ki, aki viszonyítási pont volt rendtársai és a piarista kispapok számára is. (Emlékszem, hogy szívesen utánoztuk is gesztusait, szófordulatait.) És persze nem csak a piarista rendben vagy a Katolikus Egyházban hall-gattak a szavára. Sok cikkét olvashattuk napilapokban, folyóiratokban, számos interjút készítettek vele tévécsa-tornák, rádióstúdiók. Ezekben is mindig intelligensen, tekintélyesen tudott hozzászólni bármilyen vallási, pe-dagógiai, irodalmi vagy éppen közéleti kérdéshez. A kispapévek után Vácra kerültem piarista tanárnak. Jelenits atya ott is tanított egy osztályban magyart, sőt még 1 évre osztályfőnökséget is vállalt. Tudván, hogy Pesten is mennyi feladata van, valamint, hogy mind-emellett még a gödi szakmunkásképzőben is tanít, nagy csodálattal voltam irányában. Azt láttam mindebben, hogy megszólítható, nyitott ember volt a lelkipászto-ri feladatokra, aki nem azért vállalt tömérdek feladatot, mert nem volt képes nemet mondani bármire is. Sok-kal inkább érezhette, hogy „az aratás sok, és a munkás viszont kevés”. Nekem ez egy életre mérvadó példa lett, amit magam is igyekszem valamelyest követni. Egyéb szempontból is jó volt rá figyelni, tőle tanácsot kérni, a véleményét kutatni fontos történések, változások kap-csán, magánügyekben is. A bensőséges rendtársi kapcsolatot, figyelmet is szám-talan esetben megéltem Jelenits atyával kapcsolatban. Egyszer valami dolgom volt Pesten, a piarista rendház-ban. Összefutottunk, köszöntöttük egymást, amiből az lett, hogy meghívott kávézni, amit a folyosón főzött le számomra, mert a szobájában túl nagy volt a „sűrűség”, oda nem fértünk volna be. Sok más alkalommal is ta-pasztaltam emberséges, gyengéd, barátságos szerete-tét, figyelmét.

Csak pár sort kértek a szerkesztők, hogy írjunk Jelenits atyáról. Nehezen kezdtem bele, mert tudtam, hogy nem nagyon lehet csak pár sort írni róla, hisz tömérdek emlékünk van vele kap-csolatban, aki minden bizonnyal a legmegha-tározóbb magyar piarista szerzetes volt az utóbbi 50 évben.

nagy attiLa sP – KecsKemét

A közelség távolából

Kedves Pista bátyám, boldog születésnapot kívánok! Köszönöm az odafigyelő, mosolygós szemed mögött megbújó jóságodat, bölcsességedet, alázatodat, humo-rodat és derűdet! Köszönöm fáradtságot nem ismerő, példaadó életedet! Szívesen olvasom írásaidat, a veled készült interjúkat, szívesen hallgatom megnyilatkozá-saidat tévében, rádióban, interneten. Így, egyfajta „köz-vetített közvetlenségben” érzem magam közel hozzád. Különösen is hálás vagyok azért, hogy elmesélted, ho-gyan született meg az egyik adventi himnusz Creator alme siderum sorának „Szelíd kezedben csillagok” fordí-tása. Én is végzek fordítói munkát vagy bíbelődök mások fordításainak javításával, és gyakran eszembe jut, hogy nem vagyok egyedül, mert te bizony „tudod”, miről van szó. Te tudod, milyen időigényes, sok töprengést, lassú szemlélődést, befogadó nyitottságot igénylő tevékeny-ségről van szó. „Oly távol vagy tőlem, és mégis közel”… Az István a ki-rály rockopera jól ismert sorával kívánom az Úr áldását életedre!

tőzsér endre sP

piaristák

34

piarista ablakzsiráA szerzetesi név KO

LTA

I AN

DRÁ

S

Minden piarista a rendbe való beöltözésekor szerzetesi nevet vagy titulust választ, amely egy szentre vagy hitti-tokra utal. Ezt a latin „a”, (illetve az olasz „del” vagy a spa-nyol „de”) birtokjelző szócskával kapcsolják keresztnevük után (pl. Josephus a Matre Dei, Giuseppe della Madre di Dio), magyarul pedig a „nevezett” határozószóval adha-tó vissza (Isten Anyjáról nevezett József). Így a piaristák szerzetesi neve két részből áll: az egyik a hagyományos keresztnév, a másik pedig egy ahhoz kapcsolódó titulus. A névválasztással tehát a piarista új égi pártfogót és egy egész életre szóló programot kap.

Az első piaristák, Kalazanci Szt. József és társai nem sokkal 1617. március 25-én történt beöltözé-süket követően választottak ma-guknak szerzetesi nevet. Ebben a sarutlan kármeliták példáját követték, akik – a középkori szer-zetesrendek szokásával szem-ben – a szerzetesi ruha fölvétele-kor nem keresztnevüket, hanem vezetéknevüket (családnevüket) hagyták el (pl. Teresa de Jesús, Juan de la Cruz). Ezt a szokást át-vették a katolikus megújulás ko-rának más reformrendjei is, mint

a sarutlan ágostonosok vagy a trinitáriusok, és végül a piaristák is. Erre a rend 1621-ben készült konstitúcóiban a fogadalom szövegének közölt formulája utalt: „Ego N. a Sancto N”.1659-től Camillus Scassellati generális (1659–1665) meg-próbálta a titulus helyett inkább a származási hely hasz-nálatát bevezetni, ahogyan az például a kapucinusoknál volt szokásban (magát például „P. Camillus de Scassellatis ab Urbino”-nak nevezte), de asszisztensei beadvánnyal fordultak a szerzetesi kongregációhoz és kérésükre VII. Sándor pápa 1660-ban megparancsolta, hogy a piaris-ták „ne születési családi nevükön, hanem valamely szent-

ről” („non ex cognomine gentilio, sed ex nomine alicuius sancti”) neveztessenek.A 18. század közepétől azonban, Paolino Chelucci generálissága alatt (1748–1754), mégis haszná-latba jött a családi név használata. Az 1754. évi generális káptalanon már a hivatalos jegyzőkönyvben is megjelentek a családnevek. A rendi iratokban ugyan emellett továbbra is föltüntették a teljes szerzetesi nevet, de annak külső

használata fokozatosan visszaszorult. Személyes, belső ügy lett, jelképes kifejezője annak a sze-mérmességnek, amely egyébként is jellemzi a piarista lelkiséget.Sok piarista a kezdeti időktől kezdve nemcsak családnevét cserélte föl egy titulussal, hanem – a monasztikus rendek példájára – keresztne-vét is megváltoztatta a rendbe való belépése-kor. Magyarországon is ez számított általános-nak (pl. Erdős Ádám » Stephanus a S. Ladislao, Szt. Lász-lóról nevezett István). Ez a gyakorlat a 19. század elején fokozatosan tűnt el. Utoljára 1886-ban fordult elő, hogy a rendbe való beöltözésekor két növendék elhagyta ke-resztnevét (Szapita Oszkár » Antal, Vörös Sándor » Cyrill). Még 1892-ben is voltak azonban olyanok, akik fogadal-muk letételekor választottak új nevet (az első fogadal-mas Jakobinyi Péterből Alajos és Tubán Gyulából Tibor, valamint az ünnepélyes fogadalmat tevő Bite Jánosból Béla lett).

IrodalomSÁNTHA, Scassellati, in EphCal 30[1961], 203–205). SÁNTHA, Corsini, in EphCal 39[1970], 28). SÜMEGHY György, Gondolatok a szerzetesi névről, in Karácsonyi Füzet 1987, 24–30.

Képek1. Lang Fülöp (Philippus a S. Theresia) besztercei piarista elöl-

járó portréja (ismeretlen festő, 1769). A föliraton szerzetesi és családneve is szerepel.

2. Conradi Norbert (Norbertus a Passione Domini) piarista tar-tományfőnök portréja (ismeretlen festő, 1800 körül). A fölira-ton már csak családi és első szerzetesi neve szerepel (eredeti keresztneve Ignác volt).

3. Dugonics András (Andreas a S. Angelo Custode) piaris-ta, egyetemi tanár és író portréja (Wagner Antal metszete Czetter Sámuel rajza alapján, 1818). A metszeten a név már magyarul szerepel (keresztneve is András volt).

3.

1.

2.

piaristák 35

Patrocíniumiprogramok

Áldott, békés, kegyelmekkel teli karácsonyi ünnepeket kíván a Piarista Rend Magyar Tartománya!