Nagyböjttől Húsvétig

EvaNgElizáló iskola

Nemes GyörGy 60 éves

piaristák a magyar piaristák lapja | iii. évfolyam i. szám | 2013. tavasz

a nevelés által evangelizálunk

Ady Endre: A szép Húsvét

Odúkat és kriptákat pattantS bús árkokig leér a szava:Ilyen a Húsvét szent tavaszaS ilyen marad.

Miért tudjon Ő az embervérről,Mikor künn, a TavaszbanMinden csoda csodát csinálS minden drága fizetség megtérül?

Óh, Tavasz, óh, Húsvét,Emberek ősi biztatója,Csak azt szórd szét köztünk:Állandó a tavaszi óraS ilyen marad.

Krisztus támad és eszmél,Odúkat és kriptákat pattant.Van-e gyönyörűbb ennél?

piaristák 3

aki szEmbEfordult öNmagával

Kedves Öregdiákok, Szülők és Támogatók!

A Piarista Rend Magyar Tartománya országszerte 11 oktatási intézményben csaknem 3800 tanuló okta-tásáról és iskolai neveléséről gondoskodik. Célunk, hogy segítsük diákjainkat tehetségük, képességeik kibontakoztatásában, amely által szűkebb közösségeik és a magyar társadalom teljes értékű, felelős-ségteljes, felnőtt tagjaivá válhatnak.

A negyedévente megjelenő PIARISTÁK MA újság megrendelésével most Ön is támogathatja a magyar piaristák oktatási, nevelési tevékenységét. A támogatás minimális összege 4000 Ft/év, amely magába foglalja az előállítási és postaköltséget.

Támogatói szándékukat az ujsag@piarista.hu e-mail címen vagy a +36 30 217 7129-es telefonszámon várjuk!

Támogatásukat, bizalmukat ezúton is köszönjük!

támogassa a Piarista oktatást az Újság mEgrENdElÉsÉvEl!

Nagyon megkapó volt számomra XVI. Benedek pá-paságában, hogy péteri szolgálatának kezdetétől világosan látta tevékenységének fókuszát: segíteni az embereket eltalálni Istenhez. Olyan korban élünk, amikor sok ember nem leli az utat Isten felé. S mi, ke-resztények nem nyugodhatunk bele ebbe a helyzet-be, hanem igyekeznünk kell megmutatni Isten arcát az embereknek – tanította Benedek pápa egy korai beszédében. S nem akármilyen arcot kell az emberek elé tárnunk, hanem a keresztények élő és személyes Istenének az arcát, aki Jézus Krisztus-ban mutatkozott meg. Mert végül is csak Ő, Jézus Krisztus tud igaz boldogságot adni az embereknek. A Hit évének meghirdetése is ebbe az irányba mu-tat: csak megújult hittel tudunk hiteles tanúként odaállni kortársaink mellé közös utunkon. Nagyböjti időszakban vagyunk még, amikor e soro-kat írom. E negyven napos készületi időben, majd Húsvét szent titkának ünneplésekor szeretnénk újra és egyre inkább életet alakítóan találkozni Urunk-kal. A megtérés, amire a nagyböjti időszak hív, első-sorban nem valamitől való elfordulás, hanem egy személyhez való odafordulás. Bár cselekedeteink alakítása is, de mélyebben egy személyes hazatalá-lás. S ismerjük magunkat: csak olyan személyhez akarunk odafordulni, akiről tudjuk, hogy szeret, értékel és elfogad minket. A szeretet vált ki be-lőlünk őszinte vonzódást.S hogy milyen is a mi Istenünk? Benedek pápa el-ső – s így hitvallásszerű – enciklikájában, amelynek a Deus caritas est címet adta, így ír: „Istennek az ő népe – az emberek – iránti szenvedélyes szeretete egy-úttal megbocsátó szeretet. Ez a szeretet oly nagy, hogy Istent szinte szembefordítja önmagával, szeretetét igaz-ságosságával.” Különös szavak ezek, talán nem vélet-len, hogy egy teológus pápa merte leírni őket: Isten

szenvedélyes sze-retete szembe-fordítja őt önma-gával. Istenben mindennél erő-sebb az irántunk való szeretete. Erősebb, mint az igazságossága, s ezt mi nehezen tudjuk elképzelni.Istennek Jézus Krisztusban meg-mutatkozó ar-ca – a fájdalmak férfiának és a di-csőséges Úrnak az arca – ilyen irgal-mas, a végletekig szerető arc. Isten szeretete szembefordította őt önmagával, hogy minket önmagához fordítson – ez keresztény hitünk alapja és forrása.Szívből kívánom, hogy húsvéti ünneplésünk se-gítsen közelebb minket keresztény életünk tiszta, bővizű forrásához: az irgalmas és szerető Úrral való találkozáshoz, hogy azután a Feltámadott követei-ként mi magunk is tudjunk majd másokat odakísérni „az örök életre szökellő vízforráshoz”.

Labancz Zsolt SPtartományfőnök

Ázsia-konferencia Manilában – Czeglédi Zsolt rendtársunkkal

2012. január 22-től február 2-ig Pedro Aguado generális és Miguel Artola Japán–Fülöp-szigetek-i viceprovinciális vezetésével mintegy harminc piarista tanácskozott Manilában a rend ázsiai jelen-

létéről. – Köztük már ott volt Czeglédi Zsolt is, aki rendtartományunkban szegedi házfőnök és pro-vinciai asszisztens volt, de a generális atya kérésére január 22-én elutazott Manilába, hogy az ottani

számos piarista szerzetesnövendék magisztere legyen. – A konferencia célja ázsiai jelenlétünk hely-zetfelmérése és a jövőtervezés volt: India, Japán, Fülöp-szigetek megerősítése és jelenlétünk kiter-

jesztése (Indonézia, Vietnam, Kína). Ázsiában fontos teendőink között a hivatásgondozás és a kezdeti képzés áll az első helyen..

Új rendtartományokA piarista rend vezetésének jóváhagyásával az utóbbi időben (2012 decemberében és 2013 elején) négy új provincia és egy új viceprovincia jött létre, általában meglévő területi egységek összevoná-sával. Megszűnt az önálló Aragóniai Provincia, bekapcsolódott az Emmausz Provinciába. A Közép-amerikai és Karib-szigeteki Provincia a Közép-Amerika – Dominikai köztársasági Viceprovinciából és Venezuelai Viceprovinciából jött létre. A Nyugat-afrikai Provincia a Szenegáli Viceprovinciából és az elefántcsontparti Daloa város közösségéből jött létre. A Közép-afrikai Provincia a Kameruni Vice-provinciából és az Egyenlítői-Guinea–Gaboni Provinciai Vikariátusból jött létre. A Brazíliai és Bolíviai Viceprovincia pedig a Brazíliai Viceprovinciából és a Bolíviai Provinciai Vikariátusból jött létre.

piarHírvilág

Impresszum: Piaristák MA - A magyar piaristák lapja ∙ www.piarista.huKiadja: Piarista Rend Magyar Tartománya ∙ A szerkesztőség címe: 1052 Budapest, Piarista köz 1. E-mail: ujsag@piarista.hu ∙ Felelős kiadó: Labancz Zsolt SP ∙ Főszerkesztő: Turcsik István Szerkesztő: Szathmáry Melinda ∙ Arculat, layout: www.estercom.hu ∙ Fotók: Turcsik István, Bajnok Levente Magyar Kurír, Piarista Archívum ∙ ISSN: 2062-817X ∙ Lapengedély szám: 163/2520/1/2011.A címlapon a budapesti Piarista Gimnázium 9/A és 9/B osztály diákjai szerepelnek.

piaristák

A Generálisi Kongregáció közleménye XVI. Benedek pápa lemondása kapcsán„A piarista rend tagjai és mindazok, akik osztoznak Kalazanci Szent József karizmájában és a piarista küldetés részesei, szeretnénk kifejezni őszinte köszönetünket a Szentatyának, XVI. Benedek pápának az Úr és az egyház iránti rendkívüli szeretetéért, amelyről egész pápasága idején tanúságot tett, és amely most, Péter székéről való lemondásával, még ragyogóbban megmutatkozott előttünk.A Szentatya döntése mély jelentéssel bíró cselekedet, mely segít megértenünk, hogy életünk Isten orszá-ga és az egyház szolgálatában áll. Rendünk csatlakozik az egész egyháznak ezért a prófétai, szabad és evangéliumi cselekedetért érzett hálájához. […] Köszönjük, Szentatya, az evangélium ügyéért egészen odaadott életét, és köszönjük ezeket az éveket, amelyek során atyaként és pásztorként segített bennün-ket szavával és tanúságtételével. A piarista rend és mindazok, akik karizmánkban és küldetésünkben osztoznak, minden jót kívánunk életének ezen új szakaszára. Isten áldja!” (Róma, 2013. február 13.)

ISTEN HOZOTT, SZENTATYA! – a Generálisi Kongregáció köszöntőlevele Ferenc pápához

„Új pápánk van!" Az egész keresztény közösséggel együtt örülünk és együtt adunk hálát Istennek azért az ajándékért, amelyet Ferenc pápa személyében nekünk adott.Rendünk, a piarista rend - a kalazanciusi karizmában velünk osztozó sok-sok emberrel együtt - örömmel és reménykedéssel fogadja Ferenc pápa megválasztását.Imádkozunk, hogy az Úr, aki meghívta erre a feladatra, adjon neki erőt és világosságot az egyház vezeté-séhez az evangélium útján. […] Ferenc pápa jól ismeri a piaristákat, és több alkalommal is meglátogatta iskolánkat Buenos Airesben, ahol mostanáig érsek volt. 2005-ben részt vett az amerikai nagyobb elöljárók összejövetelén Buenos Airesben, és együtt misézett velük.Kitárt szívvel fogadunk, Szentatyánk! Isten áldása kísérjen, és köszönjük, hogy készségesen és szeretettel elvállaltad az egyház péteri szolgálatát. Mi is készségesen rendelkezésedre állunk, hűen karizmánkhoz és szolgálatra – elsősorban a gyerekek és a fiatalok evangelizáló nevelésére – kapott hivatásunkhoz.Isten áldása kísérjen szüntelenül! (Róma, 2013. március 14.)

piaristák 5

Hírek a magyar

tartományból

piaristák 5

SzaTHMÁry MElInda

Búcsú Rauscher Istvántól

A váci gimnázium nyugalmazott ké-mia szakos tanárától, Rauscher István tanár úrtól búcsúztunk. 81 éves volt.„Pályádat vegyészmérnökként kezdted, de később mégis a tanári hivatásra cserélted, mert hittél abban, hogy így többet használhatsz, teljesebb értékű munkát végezhetsz. Nem sokkal a Pi-arista Gimnázium újraindulása után átjöttél hozzánk korábbi iskoládból, hiszen magad is a váci piaristák keze alatt nevelkedtél. Pontosan tudhattad, mit kaptál tőlük, s mi az, amit te is to-vább szeretnél adni. Biztos voltál ben-ne, hogy a tudás mellett a hitnek, az imának, a szeretetnek és a személyes példaadásnak létfontosságú szerepe van a fiatalok nevelésében. Búcsúzunk Tőled."

Kisorsolt innovatív iskolák

Valamennyi iskolánkat izgalomban tartotta a tavalyi nyár óta húzódó „Innovatív iskolák fejlesztése” pályázat sorsa. Miután az 1763 db pályázat beérkezési sorrendjét a bíráló bi-zottság képtelen volt megállapítani, ezért a kormány határozatban rög-zítette, hogy sorsolással döntsenek efelől. A pályázatokat nem tartalmi szempontok alapján értékelték, ha-nem kizárólag a beérkezés számí-tott. Lapzártáig 211 pályázatot tá-mogattak, köztük a kecskeméti és mosonmagyaróvári piarista iskola projektjét. Így a kecskeméti iskola 224 584 313 Ft-ot, a mosonma-gyaróvári iskola pedig 59 668 048 Ft-ot költhet az elkövetkezen-dő két évben formális és nem-for-mális iskolai programokra, valamint tanártovábbképzésekre.

Nagyheti Triduum

A Magyar Piarista Diákszövetség Budapesti Tagozata szeretettel vár-ja öregdiákjait és a jelenlegi piarista diákok szüleit a nagyhéten tartandó Triduumára, melyet Lukács László piarista atya tart. Időpontja: március 25-26-27. Az elmélkedések a 18 óra-kor kezdődő szentmise keretében hangzanak el, a budapesti Piarista Kápolnában. Mottó: „Isten a szeretet".

Győztes pályamunkák

A közelmúltban kihirdették a Vigilia folyóirat a Hit Éve kapcsán tavaly októberben kiírt pályázatának ered-ményét. A beérkezett 67 pályamű-ből a Hankiss Elemér, Jókai Anna, Jelenits István, Lukács László, Mezei Balázs, Puskás Attila tagokból ál-ló bírálóbizottság Görföl Tibor „Az identitás és a végérvényesség ajánlata. A kereszténység a modernitás európai kultúrájában” című munkáját talál-ta a legmeggyőzőbbnek. Második helyezett lett Török Csaba „Európa identitása és a kereszténység” című értekezése, míg Bodó Márta „A ke-resztény hit szerepe Európa mai és holnapi kultúrájában” című esszéje kapta a harmadik legjobbnak járó elismerést.

Maradj mellettem!

Idén nyáron első alkalommal Ma-gyarország, Kecskemét ad helyet a Nemzetközi Piarista Ifjúsági Talál-kozónak (Piarist Youth Meeting – PYM), ahová lengyel, szlovák, cseh, olasz, spanyol, fehér-orosz, osztrák és magyar piarista közösségekből érkeznek a 16 évnél idősebb diákok.

A találkozó mottója: Maradj mellettem! Időpontja: 2013. július 15-21.

piaristák

6

kisablak a múltra

koltai andrás

1880

a rendtartomány gyűjteményei, a könyvtár, a levéltár és a múzeum olyan nyomtatott, írott és tárgyi emlékeket őriznek, amelyek kaput nyitnak magyarország és a piarista iskolák múltjába. néha azonban a kisablakon is be lehet kukucskálni.

Laczkó Dezső vadászkutyájaA lezser kalapos urak társasága szintén tudós, de még fiatal piarista tanárokból áll, akik 1889-ben Veszprémben tanítottak. Hátul Hénap Tamás és Hám Antal látható, akiket később tar-tományfőnökké is megválasztottak. Elöl balra Laczkó Dezső, a Bakony geológiájának eltökélt kutatója ül, mellette Wagner Antal, a rend későbbi római asszisztens generálisa, középen pedig Bolgár Mihály, aki nemcsak elméleti fizikus és meteoro-lógus volt, hanem kútvizsgálataival ő alapozta meg Veszprém város vízhálózatát is. (Hat évvel később, 34 évesen szívroham vitte el). Jobboldalt a latin-görög szakos Szegess Mihály és a történelem-földrajz szakos Nyilassy Károly ülnek. A társaság-hoz itt is tartozik egy kutya, méghozzá egy német hosszúszőrű vizsla, amelyik tudvalevőleg vadászkutya, tehát nyilván Laczkó tanár úrhoz tartozott, akinek nemcsak a kőzetek és őslényma-radványok gyűjtése, hanem a vadászat is szenvedélye volt.

(Piarista Múzeum, Fényképgyűjtemény, Simonides-gyűjtemény, XXXIX/11.)

A komoly piaristák kutyája

Az asztalt vaskos könyvek borítják, a körülötte ülők pe-dig szigorú tekintettel merednek – a kor szokása sze-rint – a távolba. Ők a rózsahegyi piarista kisgimnázium tanárai valamikor 1880 és 1882 között. Középen a még nevében is félelmetes Czápai Imre házfőnök-igazga-tó (3), körülötte pedig kollégái: Krasznyánszky Ká-roly (1), Lopuschán János (2) és Szkokán Sándor (4) piaristák, valamint Vlkolinszky Dániel (5) világi tanár. Hátul Stefcsek János tornatanár és Szalkay József, a harmadik világi tanár állnak. (Akkoriban még a tanárok polihisztorok voltak. Vlkolinszky például magyart, latint, szlovákot, és természetrajzot, Szalkay pedig magyart, németet, földrajzot és történelmet is tanított.) A látvány bármely diákban félelmet keltene, de szerencsére az asztal alatt ott fekszik a rendház kutyája, aki fajtája sze-rint talán pumi lehet, és – gazdáival szemben – inkább kedvesnek, mint félelmetesnek, de mindenképpen ke-vésbé merevnek látszik (de emiatt életlen).

(Piarista Múzeum, Fényképgyűjtemény, Simonides-gyűjtemény, XXVII/38)

1889

piaristák 7

Budapest 100

a régi rendház bontása

közel esztendeje, augusztusától három hónapon át zajlott a régi budapesti piarista rendház városház téri szárnyának bontása, amelynek helyén ugyanazon év decemberében megindult az új piarista székház építése hültl dezső terve szerint.

1889

1913. augusztus 16-án kezdődött meg a régi bu-dapesti piarista rendház Városház téri szárnyának bontása. Trattner Ferenc építési vállalkozó október 15-re végzett a munkával, majd december 2-án a lebontott rész és a Városház tér helyén megindult az új piarista székház építése Hültl Dezső terve szerint. Mivel a régi főbejárat és a kápolna is le-bontásra került, a megmaradt déli szárnyon, a plé-bániatemplom sarkával szemközti szoba helyén nyitottak ideiglenes főbejáratot, a kápolnát pedig átköltöztették a Duna-parti rész II. emeletére, a ko-rábban konviktusnak, majd könyvtárnak használt terembe. Az épület ezen részét 1917-ig használták a piaristák, majd állami tulajdonba került, és a Nép-jóléti Minisztérium működött benne. Ott intézték a háborús károsultak és menekültek ügyeit. Végül 1931-ben lebontották, és helyén parkot alakítottak ki, amelyben, 1932-ben Erzsébet királyné szobrát (Zala György műve) állították föl. (A szobrot 1953-ban lebontották, majd 1986-ban az Erzsébet híd budai hídfőjénél helyezték el.)

A bontás alatt álló piarista rendház a Városház tér felől 1913 szeptemberében. Jobbra a mai Március 15. tér házai és a Péterffy-palota (Százéves étterem), mögöttük pedig a görög ortodox templom két tornya látszik.

A félig lebontott piarista rendház a Kötő utca (ma Piarista utca) felől.

piaristák

8

hivatás

NEvElÉs által EvaNgElizálNibeszélgetés labancz zsolt tartományfőnök atyával

evangelizáció, hitre nevelés iskoláinkban címmel tartott pedagógiai szakmai na-pot februárban a piarista tartományfőnökség intézményei részére. a találko-zón elhangzottakról, a jövőbeli tervekről és irányokról kérdeztük labancz zsolt tartományfőnök atyát.

– Mikor fogalmazódott meg először az Evangelizáló Iskola projekt gondolata és milyen igények mentén jött létre a kezdeményezés? – A legutóbbi egyetemes káp-talan fő témaköre a piarista rend szolgálata volt, erre utal a

káptalan mottója: „Docere audeo” – vagyis „Van merszem tanítani/merek tanítani”. A káptalan egyik dokumentu-ma, a Lelkipásztorkodásra épülő iskola, azzal foglalkozik, hogy hogyan állítsuk központba a „hitre segítést” intéz-ményeinkben, hisz piarista küldetésünk fő alappillére a nevelés által evangelizálni. A magyar rendtartomány az egyetemes rendi kezdeményezést követve a saját káp-talani tervében feladatul tűzte ki az elkövetkező négy évre, hogy átfogó lelkipásztori tervet készítsen iskolái számára. A tartományi projekt megfogalmazása sze-rencsésen egybeesik a Hit évével, amelyet XVI. Benedek pápa hirdetett meg a 2012-13-as időszakra. Távolabbra tekintve bízunk abban is, hogy ha sikerül megfogalmaz-nunk saját, piarista lelkipásztori tervünket, akkor ez min-taként szolgálhat majd más katolikus iskolák számára is – ez egy igazi piaristás hozzájárulás lenne a Hit Évének egyházi kezdeményezéséhez.Hogyan is zajlik a hitre nevelés intézményeinkben? Mit és hogyan teszünk? Miért épp ezeket a tevékenysége-ket végezzük? Ezeket a kérdéseket próbáljuk minél tel-jesebb körűen megválaszolni. Amikor a rendszerváltást követően újraindultak az iskoláink, akkor értelemszerű-en az addig is működő két intézmény, a kecskeméti és a budapesti gimnázium volt az elsődleges minta. Viszont mára egyértelműen tapasztaljuk, hogy az elmúlt 15-20 esztendőben igen sokat változtak a diákok és maga a társadalom is. Ezért szükség van a reflexióra, új megkö-zelítésekre, továbbgondolkodásra, tanulásra. – A rendtartomány februárban megtartotta a téma-körben első közös szakmai fórumát iskoláinak bevo-násával. Hogyan zajlott az esemény, mik voltak az elsődleges tartalmi pontok?

– A találkozóra meghívtuk összes közoktatási intézmé-nyünk vezetőjét, illetve azokat a kollégákat, akik kiemelt szerepet kapnak az iskolán belüli evangelizációs tevé-kenység területén. Két dolgot kértünk tőlük előzetesen: állítsanak össze egy részletes listát arra vonatkozóan, hogy pontosan mit tesznek az evangelizálás, hitre ne-

velés tekintetében intézményükben. Miért pont ezeket a tevékenységeket végzik, és működnek-e ezek? Mik a várt hatások? A másik feladat egy olyan prezentáció összeállítása volt, amelyben összefoglalják mindazon tevékenységeket, amelyek az evangelizáció területén számukra kiemelten fontosak, de valami miatt mégsem működnek igazán a gyakorlatban. Ezt úgy is megfo-galmazhatnánk: „tisztelet a valóságunk iránt”, a valóság feltérképezése erősségek és fejlesztendő pontok vonat-kozásában. Egyrészt lássuk egyben, hogy milyen erőfe-szítéseket tesznek már most a kollegáink ezen a terüle-ten, másrészt pedig tiszteljük munkájukat. A közös munka és a prezentációk tagozatonként zajlot-tak; külön dolgoztak az alsó és a felső tagozat képviselői, külön a „középiskolások” s külön a kollégiumi felelősök. Az előadásokat követően volt lehetőség a hallottak megvitatására, reflektálhattunk egymás tapasztalataira. A folyamatnak az együttgondolkodás egy nagyon fon-tos része, hisz nem egyetlen központosított terv alap-ján fogunk elsődlegesen működni, hanem olyan – hol konkrétabb, hol általánosabb – elveket szeretnénk meg-fogalmazni, amelyeket minden iskola magára tud vonat-koztatni. Ezekben az elvekben viszont minden érintett szereplő egyet kell, hogy értsen. – Úgy tudom, a szakmai fórumon részt vett előadó-ként egy neves szakember is.

– Igen, meghívtuk dr. Pusztai Gabriella szociológust, az MTA doktorát, aki a Debreceni Egyetem Neveléstudo-mányi Intézetében tanít, és kiemelt szakterülete az egy-házi iskolákban zajló pedagógiai, nevelési tevékenység vizsgálata. Részletes és érdekes előadást tartott Ered-ményes-e az egyházi iskola a vallási szocializáció terén? címmel, amely azt vizsgálta, hogy mérhető-e egyáltalán az eredményesség, s ha igen, mitől lesz eredményes e tekintetben egy iskola. Emellett behatóan foglakozott a vallásosság különféle dimenzióival: az ideológiai, ritu-ális, kognitív, érzelmi és konzekvenciális dimenziókkal. Mennyire életvitelt alakító a vallás? Az emberek hét-köznapi cselekedeteiben mennyire jelenik meg vallási meggyőződésük? A társadalomban hogyan alakul a val-lás szerepe? Dr. Pusztai Gabriella részletes felméréseket végzett egyetemisták körében arra vonatkozóan, hogy a viszonylag fiatalkorban (pl. középiskola alatt) vallásos ne-velést kapottak miként viselkednek, élnek a későbbiek-ben. A kutatás eredménye egyértelműen megmutatta, hogy a vallásos nevelésnek komoly hatása van a diákok

piaristák 9

életére vetítve: megmutatkozik a tanulás, a munka, a kö-zösségi elköteleződés terén.Egyértelmű, hogy a tantestület, mint egész, komoly sze-repet hordoz az értékközvetítésben, nem egyszerűen az egyes kollégák szerepe adódik össze, hanem új többlet jelenik meg a közösségi működés által. A szakember szerint szükséges, hogy a személyes tanár-diák kontak-tus legyen meg a tanórákon kívül is, emellett ne indi-viduumokat neveljünk, hanem közösségi kapcsolatokat építsünk. Az élményközpontúság, az interaktivitás, a sa-ját problémák felvetésének lehetősége a hittanórákon, a szülőknek, mint egyfajta szövetségeseknek a bevonása az iskolai életbe, vallási nevelésbe szintén fontos szem-pontok. Az előadást hallgatva egyszerre éreztük, hogy az elmondottak megerősítik törekvéseinket, gyakorla-tunkat, s ugyanakkor provokálnak is minket.– A piarista működés során gyakran találkozunk e ki- fejezéssel: személyes kísérés. Mit jelent ez a gyakor- latban?

– A piarista iskola személyre szabott iskola, amely szeretné komolyan venni, hogy minden diáknak sajátos útja van; a személyeket nem lehet sablonokba rendezni. A személyes kísérés azt a tanárral, mentorral vagy más segítő személlyel való kapcso-latot jelenti, ahol megvalósul ez a személyközpontúság. Sokféle fóru-ma lehetséges ennek: ide tartozik a lelkivezetői kapcsolat, az osztály-főnöki feladatnak is részét képezi ez a fajta figyelem, s vannak iskoláink, ahol segítői hálót, mentori rendszert építettek ki, hogy tudják segíteni a problémásabb vagy több figyelmet igénylő diákokat. Ilyenkor a mentor változó intenzitással – hetente, két-hetente – személyesen leül beszél-getni a rá bízott diákkal, hogy segítse őt a napi küzdelmekben, kérdésekben. S természetesen ide tartozik a bűnbánati liturgiák alkalmával, a szentgyó-náshoz kapcsolódó beszélgetés is.

– Hogyan értékeli a találkozót összességében, milyen formában alakul a folytatás?

– Úgy látom, a találkozó nagyon jól sikerült. A szakmai fórum eredményeként elindult egy nyitottabb gondol-

kodás, párbeszéd. Érezhető volt a kollégákban az igény a továbblépésre, a megkezdett folyamat folytatására. A beszámolókat hallgatva mindnyájunk számára világos volt, hogy az iskoláink milyen nagy hangsúlyt fektetnek erre a területre, milyen sok energiát fordítanak az evan-gelizációra. Az iskolák többsége érzékeli, hogy komoly változás zajlik jelenleg, s keresik az ügyes válaszokat pl. a hittan differenciált oktatásával – kezdő hittanosok, „pogánykák”, gyakorló keresztények – vagy épp a sze-mélyesebb jellegű foglalkozásokkal.Következő lépésben szükségesnek látjuk, hogy legyen lehetőségünk saját élményeink feldolgozására ezen a téren. Hiszen amikor evangelizációról, hitre nevelésről beszélünk a diákokkal kapcsolatban, a gondolkodásun-kat és a gyakorlatunkat nagyban meghatározza az, hogy személyesen minket mi segített hitünk alakulásában, mélyülésében. Világosan látszik, hogy szükséges lesz az alapfogalmaink tisztázása is: mit jelent az evangelizáció, preevangelizáció, humanizáció? Izgalmas volt az egyik

iskolai beszámoló alapokat érintő kérdése: mit is jelent az, hogy mi ke-resztényként alakítjuk az iskolát? Hi-szen az, ahogyan a kapcsolatainkat alakítjuk, ahogyan együttműködünk egymással, ahogyan a konfliktu-sainkat kezeljük, ahogy tiszteljük a másik személyét, ahogyan megéljük ünnepeinket – ezek mind-mind na-gyon fontos üzenetet közvetítenek, olykor hosszabb távon és mélyre hatóbban, mint a szavaink. Amikor evangelizáló iskoláról beszélünk, ez nem jelentheti csak azt, hogy mi, tanárok evangelizáljuk a diákjainkat, képtelenség lenne ez. Nekünk ma-gunknak is evangelizálódnunk kell, hogy azután ezt a kincsünket tud-juk felkínálni, erre tudjuk meghívni a ránk bízottakat is.

Nagy öröm volt számomra látni, hogy mennyire elköte-lezettek vagyunk diákjaink hitre nevelésében, s hogy is-koláinknak, küldetésünknek ezért a központi területéért is mennyire együtt, közösen viseljük a felelősséget mi piarista szerzetesek és világi kollégáink.

SzaTHMÁry MElInda

piaristák

10

Ecce Homo…

Sötét, bűntől terhes fellegek tornyosulnak.Ég és Föld összeérni látszik. Tüzesre hegyezett villámok szabdalják a sűrű levegőt, és nem jön a megkönnyebbülés. Éjszaka üres tekintetek meredtek a vak semmibe, a kapkodó lélegzetvételek riadt zihálássá váltak. A kopácsolás dübörgésként visszhangzott a szívekben.Szeretnénk becsukni a szemünket, de a látvány fogva tart. Nem vad és tébolyult… szelíd erőszakkal von magához. Talán még reményke-dünk, hogy csak vízió, de már ez is értelmetlen vágy. A három kereszt ott áll a Golgotán. Még csak fa, és hitvány anyag, még bölcsen eltűri, hogy az ember formálja – a titok benne van – eljön az idő, s csodála-tos misztériumként ő alakítja az embert.S mi céltalanul téblábolunk a Kereszt tövében… hitetlenül, megha-sonlott lélekkel, kicsinyes gondjainkba veszve, vaksággal megverve, földre… mindig csak a földre… szegezett tekintettel. Kétségbeeset-ten számlálgatjuk boldogságperceinket… Elég-e a megváltáshoz?! Diadallal harsogjuk, hogy fegyverünk a hit, de az első gödörbe te-hetetlenül bukunk bele. A bensőnket megbéklyózó szorítás nem enyhül… Hirtelen vakító fény ébreszt a bénító kábulatból… mintha nyúlni készülne a Menny, hogy hűséges Fiát befogadja.A Csoda megtörtént: a kereszt, az a KERESZT, ott a két másik jeltelen-től övezetten hirtelen élni kezd:„Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.”Csak Isten tud ilyen emberien gyötrődni. A véres cseppek, ím meg-hozták a könnyülést:Fontos vagy… érted tettem… áldozatom megnemesített… már nincs, ami félemlítsen… veled maradok az örök találkozásig.Íme, az ember!

KErTéSzné TÓTH éVa, nagyKanIzSa

A nagyböjt ma a keresztény ember számára az élet megújításának ideje. A böjt hármat foglal magába: a lelki felkészülést, a tes-ti böjtöt és az alamizsnálkodást. A testi böjt hamvazószerdával kezdődik és a húsfogyasztás tilalmát jelenti a pénteki napokon. A lelki felkészülésnél imádsággal gyakoroljuk a böjti ájtatosságokat. Az alamizsnálkodásnál a legkisebb alamizsna már az Úr választottjai közé segít.

nagy FruzSIna 4.a, MOSOnMagyarÓVÁr

NagyböjtHúsvét

Én is Emmausz szeretnék lenni

Talán nem túlzás azt állítani, hogy az utóbbi né-hány évtizedben az Emmausz rendtartomány a megújulás kiindulópontja volt az egész rend számára, sok megújulási kezdeményezés indult el onnan.Egy interjúkötetet olvasgatok: öt éve a Fokoláre Mozgalom irányítását egy olasz ügyvédnő, Maria Voce vette át, akit derűs és lángoló szí-vű egyénisége miatt Emmausnak nevezett el Chiara Lubich, az egykori alapító.Annyira szép ez a név! Úgy tűnik, Emmausz mindig valami jó dolog forrása. Mennyire jó lehet Emmausnak lenni! De mit is jelenthet ez?Bár Jézus az út kezdetétől az emmauszi tanít-ványokkal van, ők képtelenek felismerni. Búsla-kodnak: Jézus próféta volt, hatalmas tettekben és szavakban, de sajnos halálra ítélték, kereszt-re feszítették: a halál pedig eltemette magával azt az „értelmet” és „reményt” is, amely az ő személyéből, a vele való életközösségből szü-letett meg a szívükben.Az emmauszi tanítványok történetében egy-mást követik az elválások és eltávolodások: a két tanítvány eltávolodik Jeruzsálemtől és a tanítványok csoportjától is; köztük is távolság feszül, egymással is vitatkoznak, egymást sem értik, de főleg Jézustól vannak távol, akit ide-gennek néznek.Minden megváltozik azonban, amikor az, aki mellettük lépked, elkezdi megmagyarázni „azt, ami az Írásokban róla írva van”. A feltámadt Jé-zus tehát visszatér övéi közé, velük együtt él és értelmezi az Írásokat, megvilágítja emberek közti szolgálatának, szenvedésének és halálá-nak értelmét.És ez az a pillanat, amikor a tanítványoknak is „lángol a szívük”. A „tűz”, amelyet megtapasztal-

piaristák 11

A Feltámadott itt jár közöttünk

Jiří Wolker „A keresztre feszített szív” c. versében Jézus sebeit nyíló, piros virágokhoz hasonlítja:

„Én vagyok a szeretet, és virágzom,piros, nyitott seb a virágom,hogy minden kétkedő,kit a vas élet marka szorít,belém márthassa ujjait.”

Ha Isten egy páholyból nézné vergődésünket, jogosan gyű-löletes lenne szemünkben. A bűn sajnos ilyenné torzítja istenképünket.Ha megbánom bűneimet, Jézus vére hófehér tisztára mossa lelkem, és újra annak az Atyának képe rajzolódik ki elém, aki naponta kimegy a kapuba, és várja vissza tékozló fiát. – Ezért soha nem lehetek eléggé hálás neki.

FarKaS ISTVÁn SP, MOSOnMagyarÓVÁr

nak, a Szentléleknek a tüze. Emmauszba érnek, de Jézus úgy tesz, mintha továbbmenne, nem erőlteti rá magát a két tanítványra, de amikor ők jó szívüktől vezérelve nem engedik őt kinn a sötétben, hanem behívják éjszakára a házba, vagyis beengedik az életükbe, akkor nagy aján-dékot kapnak: fel tudják ismerni őt a „kenyértö-rés” gesztusában.Jézus ezután „eltűnt a szemük elől”. Nem látják, de most már nem gondolják azt, hogy nincs velük! Velük van!A tanítványok késlekedés nélkül, örömteli szív-vel visszatérnek Jeruzsálembe, a többi tizen-egyhez, akik apostoli tekintélyükkel megerősí-tik Jézusról szerzett tapasztalatukat: „Valóban feltámadt az Úr és megjelent Simonnak.”Milyen hely tehát Emmausz? Emmausz az a hely, az a tér, ahol a tanítványok felismerik Jé-zust, ahol rátalálnak egymásra is, ahonnan – a letargia után – újra útnak indulnak, ahonnan elindulva újra felveszik a kapcsolatot a többi-ekkel, ahonnan erőt merítenek, hogy Jézushoz hasonlóan ők is szétosszák kenyérként életüket az embereknek, ahonnan reményt kapnak, és már nem menekülnek el a kereszt elől, hanem visszamennek a szenvedés helyére.Emmausz tehát közösséget, kommuniót te-remt. Lehetővé teszi, hogy a szomorú, kereső ember rátaláljon az igazságra, hogy életkö-zösségre lépjen Jézussal, hogy életét a megfe-szített és feltámadott jelenlétében élhesse, hogy a többi tanú tanúságából megerősítést kapjon.Emmausz lehetővé teszi, hogy a tanítványok önmagukra, egymásra és Jézusra találjanak. Én is Emmausz szeretnék lenni!

TŐzSér EndrE SP, BudaPEST

piaristák

12

milyEN tizENkEttEdikEsNEk lENNi a PEsti PiárbaN?körkép

budaPEst

alapítva: 1717honlap: www.gimn.piar.hu

Az igazgató és az osztályfőnökök után ebben a számban kié legyen a következő megszólalási lehetőség? Használ-juk ki az utolsó alkalmat, mielőtt elballagnak: felkértük néhány 12-es diákunkat, írják le, hogyan érzik magukat most nálunk.

Reggeli impressziókSzerda reggel. Már épp elég kipufogó-gázt beszívtam, minden valamire való női alakot végignéztem, mikor el-érem az iskola bejáratát. Szalagomat gondosan megiga-zítva rohanok immár a negyedikre (hiszen végzősként már egészen fentről szemlélhetem a várost). Nulladik óra lesz, nem szeretnék elkésni – az még egy tizenkette-dikesnek sem áll jól, ráadásul már nem is divat. Biccentek a takarítónéninek és a terembe lépve felkeltem az ott éj-szakázó osztálytársakat is. Lepakolok, s rohanok a terem felé – de ezúttal már nem kell holmi tizenegyedikesként félrelökni a kisebbeket, maguk nyitnak utat nekem. Pe-dig nem is ordítottam… De ami még meglepőbb – per-sze túllépve a nekem is hangos „Laudetur”-ral köszönő hetedikes diákok jelenségén – a tanárok sem ordítanak rám, sőt, egész kedvesen üdvözölnek, ha szembetalálko-zom velük. Persze azért én is lassítok, mert már az effajta lázadáson is túl vagyunk. A teremhez érve két kézfogás között azt is megtudom, nyelvtanból is kell majd érett-ségizni. Semmiség. Értek már hidegebb zuhanyok is a hat év alatt, ezért nyugodtan tudok az elkövetkezendő dolgozatra összpontosítani. Ekkor megszólal a csengő, s elkezdődik a nap. De idén talán nem is csak a nap, de az élet is.

Az utolsó 500 méterNehéz összefoglalni, hogy mit érez egy „Tizenkettedi-kes”. Részben azért, mert valahol semmi sem változott hetedik óta: többé-kevésbé ugyanúgy bejárunk órára, a tanárok ugyanúgy kiabálnak, a diákok pedig ugyanúgy

ellenállnak, bár az egyesek és a pofonok mintha már rit-kábban röpködnének.Valamilyen szempontból mégis egészen más ez az év. Hisz ez az utolsó, és közeledik az érettségi (vagy mi kö-zelítünk hozzá, attól függ, hogy milyen inerciarendszert választunk).Tizenkettedikesnek lenni kissé olyan érzés, mint amikor a sportoló a maraton utolsó ötszáz méterébe ér: fáradt, izzadt, de mégis minden erejét beleadva, gyorsabban, mint a verseny során bármikor, fut tovább a célig.

Cseberből vederbeElérkeztünk ahhoz a ponthoz, aminek jelentőségét ed-dig – azt hiszem – nem igazán láttuk át reálisan: letelt a hat év, amit kaptunk. Ilyenkor jut eszembe, hogy a Remény rabjaiban a foglyok gyakran ábrándoznak arról, milyen jó is lenne végre már szabadulni a Shawshank-ből; aztán amikor a könyvtárost – aki élete nagy részét bent töltötte – kiengedik, megnyílik a világ, csak a barát marad kevés.Valami hasonlót érzek mostanában én is, bár én még nem szabadultam. Mikor az évek során egymás között arról beszélgettünk, milyen kemény is a piarista diákok élete, milyen sokat várnak el tőlünk a tanárok, mert mindegyik azt hiszi, hogy csak a saját tantárgya létezik stb., bizonyára mindannyiunk fejében átvillant a gondo-lat, hogy a ballagás és az érettségi után mindez valami-lyen szinten megszűnik.Hát, én nem is tudom. Lehet, hogy mégsem szűnik meg. Az érettségi gondolatát is mindig elhessegettük, aztán most mégis itt van, s már csak azzal a so-vány boldogsággal tudjuk magunkat vi-gasztalni, hogy még mindig van hátra né-hány hét. Gyenge érv az örömre, ráadásul igen vészterhes he-teknek nézünk elébe. De végül is majdnem ugyanazt kell ten-nünk, amit eddig is, megfogadni az igen

piaristák 13

Piarista iskola budapest

expresszív lenini szentenciát: Tanulni, tanulni, tanulni! És ha elmentünk, akkor is.Egy másfajta élet következik most; azt reméltük, jó lesz, de ahogy közeledünk hozzá, egyre félelmetesebb. Nem szabadulunk, csak átvisznek minket egy másik „börtön-be”. Ha távozásunk után, gyerekes bosszúállásképpen méltóztatnánk felrobbantani néhai tanári karunkat, azért már más adná nekünk az intőt; ezek után más szabályok fogják korlátozni életünket, nagyobbak és ismeretlenebbek.Az ember általában sosem annak örül, amiben éppen van, de én most mégis mindenkinek azt javaslom: örül-jön, amíg idejárhat!

És nem fog hiányozni az osztály?Mindig csak valami távoli árnyként gondoltam 2013 jú-niusára. Azaz, nem is árnyként, hanem inkább az igazi szabadság, önállóság és felnőttség kezdetére. Alig vár-tam, hogy harsonaszó és kitörő ováció közepette ma-gam mögött hagyjam végre a gimnáziumi éveket is.Most, hogy egyre rohamosabban közeleg a nyár, már nem is ilyen egyértelmű az öröm. Mikor az ablakon ki-nézve a vakáción ábrándozva hallgatom a madarakat és nézem a rügyező fákat, vagy a Március 15. téren pu-lóverben napozok, az is eszembe jut, hogy a nyár kö-zeledtével mindjárt jön az érettségi, felvételi és az év-vége. Az utolsó évvége. A szalagavatóra készülve, egy táncpróbán kérdezték meg tőlem, hogy „És nem fog hiányozni az osztály?”. Azon a borongós, januári szom-bat estén döbbentem rá teljes valójában, hogy az utolsó félévemet töltöm ezekkel az emberekkel, akik jelenléte

a hat év alatt olyan természetes volt. Mikor (ezúttal remélhetőleg) szept-emberben újra iskola-padba ülök, már nem a szokásos padtárs vár majd, nem kérdezi meg senki sem, hogy angolból volt-e valami, és ami még fontosabb, hogy nem kell majd magyar előtt a másik 12. osztályból kötetet szerezni és osztályfő-nökin törizni.

Sajnos egyre gyorsabban múlik az idő, de a jó táborok is a végük felé válnak a legjobbá, amikor tudjuk, hogy mindjárt haza kell menni. Remélem a következő pár hét is ebben a szellemben telik majd el, és azt is, hogy az osztálytalálkozókon még jó sokszor újraéljük majd közös élményeinket.

Nekünk nem lesz többé Piarista Gimnázium (?)Nehéz ebben a néhány sorban felvázolni, hogy milyen életérzéssel jár ez az egész végzős év. A röpdolgozatok és feleltetések elveszítik a súlyukat, hiszen az érettségi mellett ezek olyan kis mellékes dolgok. A hetedikes kez-dősök irigykedve és bámulva néznek ránk, mert minket már egy egész picit másként kezelnek a tanárok, kicsit lazább velünk mindenki. És persze az ebédre várva is mindig a nagyok valahogy előre kerülnek. De ennél sok-kal jobb érzés, mikor a csocsónál egy csapat kissrác, akik csak most szöktek meg a rövidnadrágból, örömmel ad-ta át az asztalt, mert sokkal jobb nézni minket, nagyokat, ahogyan mi csocsózunk.És ez talán így is van rendjén. Én is kicsit félve és kíváncsi-an néztem régen a nagyokra, mert ők biztosan tudnak valamit, ha már ennyi évet átvészeltek ezek között a falak között.Persze azért a mi vállunkat nyomja egyre inkább az érettségi súlya. Ez mindig csak a végzősök dolga, a töb-biek még alig-alig gondolkodnak ilyen távoli, jövőbeli nehézségeken. De hát ezen is túl kell lenni, és az „örege-ket” megkérdezve a végzős évnél kevés maradandóbb emlékünk lesz. Úgyhogy én is csak úgy állok a tizenket-tedikhez, hogy minél többet együtt kell lennem azokkal az emberekkel, akikkel már 6 éve ugyanazt élem meg a piárban. Már csak néhányat alszunk és itt a május a nyakunkon, mi pedig ballagunk és érünk és mehet min-denki az egyetemre, és nem lesz többet Piarista Gimná-zium, piár-nyakkendő, 0. óra, Memoriter Fesztivál, meg udvaron ücsörgés.Bár azért remélem, marad belőle nekünk is valami.

a PESTI 12-ESEK KéPVISElETéBEn:BalOgH dOMOnKOS, BEdnÁrIK dÁnIEl, HajBa andrÁS, nEMES MÁTé, ÓnOdI Béla, PÁl gErgEly, SÁndOr MÁTé,

SCHMuTzEr ÁrOn, SzEnTPÁlI KOlOS, Varga dÁnIEl

piaristák

14

PortrÉ-Páros-PortrÉ…akiket már Huszonkét éve meghívtak a közösségre

alapítva: 1991honlap: www.g-piar.hu

göd

Bár sok dolog történt velünk az elmúlt időszakban, a legfontosabbnak mégis azt tartjuk, hogy megszületett iskolánk missziója, s annak mentén alapértékeink is: igaz-ságkeresés, tisztelet, felelősségvállalás, együttműködés, nyitottság, elfogadás, önállóság. Immáron leírva is fon-tosak, s meghatározzák azt, ahogyan mi Gödön élni próbálunk. Mindegy, hogy németterem vagy kőműves műhely. Hogy osztályfőnök vagy mester. De a folyto-nosságot is biztosítja, hogy azok, akik alapítás óta részei a mi közösségünknek, már huszonkét évvel ezelőtt is így gondolkodtak.

Van a „régi iskolaépületben” a máso-dik emeleten egy kék színű terem, ahol körben a falakon térképek, uni-ós zászló, meg testvériskolai kirán-dulások fotói láthatók. A füstüvegen jól kivehetők a tavalyi német érett-ségi feladatai, de a szakmai szótár körvonalai is. Ez Kornél birodalma, ahol, ha kinyílik az ajtó, nyolctól néha este nyolcig gyorsan fogy a táblafilc, de ahol az erős igék mel-lett terítékre kerülhetnek jóval ne-hezebb kérdések is…

– Mióta vagy Gödön? – Az alapítás, azaz az első pillanat óta. Úgy kerültem ide, hogy a felsőgödi Németh László Általános Iskolában tanítottam, onnan hívott ide Golda Gábor. 1997-ig csak óraadó voltam, mert nem volt még annyi szakmunkás tanuló, mint most. – Mi az első meghatározó élményed az iskolából? – A legelső, alakuló értekezlet, ami az ácsműhelyben volt. Ott volt Jelenits atya, és azok, akik közül már csak ketten vagyunk itt Nagy Lacival. Belecsöppentem egy új közös-ségbe, aminek érezhető volt a lelki ereje és kisugárzása. Az a csapat egy közös célért dolgozott, jót akart alkotni. Ludmány Anti bácsi, Nemes Gyuri…életre szóló élmény volt velük dolgozni. A gyerekek itt nagyon igénylik a tö-rődést, a beszélgetést. Jó, hogy őszintén, nyitottan lehet velük beszélni, a nehezebb dolgokról is.

– Mit tartasz fontosnak ebben az iskolában? – Kicsi, áttekinthető, családias. Mindenki mindenkit ismer. Tudunk a gyerekekkel személyesen törődni. Ismerjük a családokat, ismerjük a problémákat, nem úgy kezeljük a viselkedésüket, hogy nem tudjuk, hogy a háttérben mi van. Fontos azt érezni, hogy ez egy közösség. Ami-kor egy gyerek elkerül, visszavágyik, visszajön, megkeres. Bekerül egy kiskamasz és érett, felnőtt korú embert en-gedünk ki. És ezt biztonsággal tesszük. Jó ezt a folyama-tot látni, melynek végén megállja emberileg és szakma-ilag is a helyét.

– Mitől lesz piarista szerinted a gödi iskola? – Pont a személyes törődéstől és az értékeinktől. Fonto-sak és küzdünk értük. Alapértékként, példamutatás által. Valóban a nevelés által akarunk evangelizálni, ahogyan a rend teszi.

– Összehasonlítva a régebbi és a mostani iskolát, mi az, ami leginkább megváltozott?

– Erősödött a csapatmunka. Változtak a gyerekek, nehe-zebb sorsúak kerülnek hozzánk, ami igényli azt, hogy csapatban tudjunk gondolkodni. Az oktatási rendszer is többször változott, de ehhez gyorsan tudtunk alkal-mazkodni, ami erény. Volt, hogy elébe is mentünk vál-tozásoknak. Megjelent a mentori munka, ami most már nem csoportmunkát jelent, közös felelősségvállalást. Megjelent a fejlesztés... Sokkal strukturáltabb az iskola: közösségen belüli közösségek jelentek meg.

– Számoltad-e valaha, hány gyereket tanítottál? Ezt nem lehet így nyilvántartani. Nemcsak azokkal fog-lalkozom, akiket tanítok, ismerem az összes idejáró diá-kot valamilyen szinten.

– Mit tartasz eddigi pályád legnagyobb sikerének (örömének)? – Azt, hogy 15 évvel ezelőtt kiépítettünk egy ma is élő német kapcsolatot, a koblenzi Carl-Benz Schuléval, és a schönstatt-i nővérekkel. Több, mint 100 gyerek volt kinn, akiknek ez életre szóló élményt jelentett.

– Melyik gödi alapérték a legfontosabb számodra? Miért? A felelősségvállalás. Példával kell nevelni és minden tettemért vállalni a felelősséget, a döntéseim következ-ményeit. És fontos, hogy tudjunk közösségben gondol-kodni. De ugyanennyire lényeges az őszinteség és az együttműködés is. Ezek önmagukban nem működnek, csak együtt kelnek életre.

NÉVJEGY

név: Ballagó Kornél

életkor: 45

foglalkozás: némettanár/mentor/osztályfőnök

jelmondat: „Légy mindig nyitott, őszinte, együttműködő!”

piaristák 15

Piarista iskola göD

A kőművesek apró, tanárinak nem nevezhető irodájá-ban ülünk le. Odakint szó nélkül folyik a munka, épül-nek a kémények… Néha elhangzik egy-egy poén, de mindenki a saját feladatára koncentrál, ahogy az egy jól összeszokott csapatban lenni szokott. A „mesterúr”-tól kérdeznek, kíváncsiak a véleményére, kikérik a tanácsát. Nagy Lászlónál, aki nekünk csak Laci, ilyen egy átlagos délelőtt.

– Mióta vagy Gödön? – Az első perctől itt vagyok, 1991 szeptemberétől. Anno úgy kerestek meg otthon, hogy nem tudtam erről az iskoláról, és felkértek, hogy vállaljam. Gondolom, utána-néztek, ki milyen, kérdezték, munkában megbízható-e. Ez fontos nekem. Nem mindegy, hogy jelentkezel, vagy ismerve a hátteredet kérnek, hogy gyere.

– Mi az első meghatározó élményed az iskolából? – Az egész világnézet meghatározó. Az az érzés nem egyszerű, amikor ballagnak. Szerintem én vagyok az egyetlen férfi tanár, akihez eljöttek szerenádozni. Ilyen-kor érzed, megéri. Megköszönik a kínlódást, törődést. Egyébként én a magánéletüket is ismerem, lehet, hogy ezért is tudok hatni rájuk: fegyelmezem is őket, de taná-csot is adok. Nincs az, hogy rossz voltál, te rossz vagy, és elkönyvelem. Volt, hogy nem lehetett vele mit kezdeni, aztán elmondta, hogy otthon milyen. És működött a fordított pszichológia! El kellett volna küldeni, én meg mondtam neki: mától te leszel itt a brigádvezető. És megjavult, mert az volt a baj, hogy addig mindenhol csak belerúgtak, tőlem meg kapott egy feladatot. Soku-kat megmentettem azzal, hogy kiálltam mellettük és így maradtak. Ez a valódi értéke ennek a munkának.

– Mit tartasz fontosnak ebben az iskolában? – Sok minden fontos lenne…de nekem az az első ész-revételem, hogy lelakott. Pluszt kell adni, hogy szebb legyen. Pl. mi a kőművesekkel minden héten szemetet szedünk. Ha mindenki lelkiismeretesen vállalná, jobb lenne. Sőt, mikor a gyerekek is látják ezt, nem fogják el-dobni többet. Bármelyik műhelyt megnézed, nincs firka, összetört dolog…

– Mitől lesz piarista szerinted a gödi iskola? – Mert ők alapították (nevet). Régen sokat beszélgettünk erről, tantestületi, meg személyes szinten is. Nekünk az volna a feladatunk, hogy a nincstelen réteg gyerekeit is szakmához juttassuk. Most a másféle „nehéz” gyereke-ket akarjuk megmenteni. Anno a rend keményen bánt velük, de az akkori diákok értékelték ezt, és ha eljátszotta valaki az esélyét, akkor mennie kellett. Amit most csiná-

lunk, az is jó, de a gyerekek közben változtak. Nem az elméletünk rossz, hanem a társadalom. ’97-’98 környékén tíz családból nyolc élt együtt, kettő nem, ma pont fordított az arány.

– Összehasonlítva a ré-gebbi és a mostani isko-lát, mi az, ami leginkább megváltozott?

– A pénzügyi lehetőségek. Nem a fizetésre gondolok! Például decemberben ren-deltem egy bizonyos anya-got, de még nem kaptuk meg, pedig a mostani mun-kához már kellene. Ez sajnos visszafog, így lassan ellehe-tetlenül a munka. – Számoltad-e valaha, hány gyereket tanítottál?

– Nem. Volt időszak, amikor édesapám volt a másik ok-tató. 2001-től öt évig dolgoztunk így együtt: a kicsiket ő vitte, én meg ballagtattam. Régebben nem öt-hét, hanem bőven tízen fölüli létszám volt. Összesen több mint 100 fő. Meglepő, hogy akik a legtöbb noszogatást kapták, meg fegyelmezést, azok járnak vissza és a mai napig keresnek. Volt, aki azt mondta, ettől tért észhez, ami jó. Az viszont fájdalmas, hogy régebben a szülők-kel közelebbi kapcsolatot lehetett teremteni, most már nem. Nem igazán jönnek, érdektelenek.

– Mit tartasz eddigi pályád legnagyobb sikerének (örömének)?

– 2004-ben megkaptam a Tartományfőnökségtől a Szent Gellért-díjat. Emellett két templomot is építettünk, Gödön az Ilka Csárdát, Mogyoródon üzemet, de lehet-ne még sorolni. Ezek mind sok százezer ember számára maradandók tudnak lenni. Ha a gyerekekre gondolok, akkor az a fontos, hogy az osztályok 90%-ának ugrásszerűen megnőtt a tanulmá-nyi átlaga az utolsó évre. Az előző csoport, akik tavaly végeztek, 2,3-ról indultak, és 4,7 lett a végén. A záró-vizsgán pedig lettek 100%-os eredmények. Ez valahol az én érdemem…

– Melyik gödi alapérték a legfontosabb számodra? Miért? – Nem lehet őket szétválasztani. Bármelyik sérül, az egész nem működik…

BESzE ErIKa

NÉVJEGY

név: Nagy László életkor: 54 foglalkozás: kőműves mesterjelmondat: „Inkább vállalj kevesebb munkát, de az minőségileg jó legyen!”

piaristák

16

kaPcsolatok gazdag világa téli programmozaikok kecskemétről

kEcskEmÉt

alapítva: 1714 (1993)

honlap: www.kecskemet.piar.hu

Lelkiség, hitre nevelésJanuár 21-én a három kecskeméti egyházi iskola (Piaris-ta Iskola, Szent Imre Katolikus Általános Iskola, Reformá-tus Kollégium) közös ökumenikus ifjúsági imaórán vett részt a református templomban. A közös áhítaton minden iskola diákja mondott egy-egy fohászt.

A nagyböjti időszak kezdetén, hamvazószerdán tanulóink diákmisén vettek részt, melynek keretében hamvazási szertartást végeztünk. Február 27-én hittanáraink szakmai napon vettek részt a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumban, viszonozva ez-zel az ottani kollégák tavalyi lá-togatását, amelyet még a Ward Mária Leánygimnáziumban tettek. Három bemutató hit-tanórán vettünk részt (5., 9., 12. évfolyamos diákcsoportokban), majd közös tanácskozás kere-

tében kiértékeltük a látottakat, valamint áttekintettük az intézményeinkben folyó hitre-nevelési és evangeli-zációs gyakorlatokat, sajátságokat. Reményeink szerint jövőre is folytatódik a hittanos szakmai együttműködés intézményeink között.

A kultúra világaDecember 13-án író-olvasó találkozón iskolánk ven-dége volt Telegdi Ágnes Aranykönyv-díjas írónő. Az al-sós gyerekek jó hangulatú délutánt tölthettek együtt a népszerű írónővel, aki saját készítésű fotóival illusztrálja könyveit. A Magyar Kultúra Napja (január 22.) alkalmából gim-náziumunkban a váci piár diákjai tartottak József Attila

költeményeiből emlékezetes zenés irodalmi előadást dísztermünkben. Második előadásunk Szent László ki-rály magyarországi kultuszát mutatatta be. Előadónknak, Dr. Medgyesy Schmikli Norbertnek a jelenlévő majd-nem 400 diákunkat sikerült a közös éneklésre rávennie. A Magyar Kultúra Napjának megünneplése a felső tagozatban új módon történt. A tudományterületek je-les képviselőiről a 7. és 8. osztályosok kiselőadást készí-tettek, s forgószínpadszerűen mutatták be igényesen el-készített prezentációjukat évfolyamtársaiknak. Az 5. és 6. osztályosok a népi kultúrával közvetlenül is kapcsolatba kerülhettek a népi játékok tanulása és a fonás techniká-jának elsajátítása révén. A foglalkozásokat a 8.a és 8.b-s diákok vezették igen nagy szakértelemmel. A magyar kulturális élettel való komoly ismerkedést egy fergete-ges össztánc zárta a tornateremben, ahol iskolánk nép-táncosai táncra invitálták nebulóinkat. Gimnáziumi diákszínpadunk idén Hordós Csaba: Me-se a lusta fiúról, aki nem is volt olyan lusta, mint lehetett volna c. darabját vitte színpadra. Az óriási sikert aratott

bemutatóra február 3-án, a gimis farsangi diákfesztivál előtt került sor. (A darab egy későbbi előadását Cseke Péter, a kecskeméti Katona József Színház igazgatója is megtekintette.) Gratulálunk diákszínészeinknek, külö-nösen is a darab rendezőjének és jelmeztervezőjének, Hegedűs Judit tanárnőnek, továbbá a pazar díszleteket megalkotó Szalai Sándor tanár úrnak.

piaristák 17

Piarista iskola kecskemét

Február 19-én alsós vers-mondó kisdiákjaink szava-lataikkal csalogatták a vár-va-várt tavaszt. A gyerekek által elmondott költemények között időnként kedves ta-vaszváró énekek csendültek fel. Külön érdekessége volt a találkozónak, hogy a verselő gyermekek egy-egy saját rajzzal is illusztrálták az el-mondott költeményeket. Idei tanévünk második ifjú-sági koncertjén mind a gimnáziumban, mind a felső tagozaton két kiemelkedő művész, Várnagy Andrea és Farkas Zsolt lépett fel, akik négykezes zongorajátékuk-kal a komolyzene sokszínűségét és kifejezőerejét mutat-ták be számunkra. A zeneművek és a köztük elhangzó versek az élet dicséretéről, szépségéről szóltak. Új kezdeményezésként február 25-én és 26-án rendez-tük meg felső tagozatunkon az idegen nyelvi napokat. A diákok színes projekteket készítettek Franciaországról, Németországról és Nagy- Britanniáról, amelyeket az is-kola aulájában állítottunk ki. A rendhagyó idegen nyelvi órákon az egész osztály együtt volt, hogy megismer-

kedjenek az iskolában tanult többi idegen nyelvvel is. A diá-kok egymást tanították számol-ni angolul, németül és franciául. A szituációs játékban a brüssze-li parlament tagjaiként mutat-koztak be a csoportok három idegen nyelven. Az óra végén mindannyian eltáncoltuk a francia sí táncot, amely igazi móka volt, majd mindenki megkóstolhatta a gyerekek által készített angol, német, francia édességeket.

Utazás, testvériskolai kapcsolatok

Január 13–20. között került sor pontoise-i testvériskolánk diák-jainak magyarországi viszontlátogatására. A Párizs melletti École Saint-Martin de France 17 diákja látogatott hozzánk Béatrice Blot és Olivier Roibin kísérőtanáraikkal. A programok során vendégeink ismerkedhettek iskolánkkal, Kecskemét és Budapest nevezetességei-vel, a magyar lovas hagyományokkal Lajosmizsén, illetve pihenhettek a kecskeméti Élmény- és Termálfürdőben, továbbá látogatást tettek francia és angol nyelvórákon. A francia diákok a hétvégét a magyar cserediákok családjainál töltötték. A cserediák-kapcsolat jövőre újra folytatódik, amikor újabb magyar diákok látogatnak majd el Pontoise-ba és Párizsba. Köszönjük Dr. Ráczné Komjáti Rita tanárnőnek francia vendégeink magyarországi programjainak megszervezését. 7-8-9. évfolyamos diákjaink számára Közép-európai piarista iskolák közreműködésével újabb Comenius projekt előkészítésébe kezd-tünk bele. A lengyelországi Elblag, a szlovákiai Privigye piarista isko-láival, valamint a nagykárolyi Kalazancius Iskolaközponttal készülünk közös pályázatot beadni. Január 26-29. között Mikulás Domonkos igazgatóhelyettes és Horváth Orsolya kollégánk előkészítő látogatást tettek az elblagi iskolában.A velencei karnevál kapcsán gimnáziumunkból 15 diák és két kí-sérőtanár látogatott el a „lagúnák városába”. Busszal utaztunk, majd hajóval érkeztünk meg a festői szépségű Velencébe. A város káprá-zatos épületei mellett néhány világhírű művészeti alkotást is sikerült megtekinteni a város gyönyörű templomaiban. Velence jövőre is visz-szavárja a piáros diákokat!Február 17–24. között a Comenius Iskolai Együttműködések Prog-ram keretében a németországi Bruchsalban jártunk. A projektben négy ország vesz részt: a németeken és a mi iskolánkon kívül egy fran-cia és egy olasz csoport diákjai találkoztak. A projekt munkanyelve a francia, témája pedig a pályaválasztás volt.

Az idei tanévben négy iskolai sítábor is szerveződött

diákjaink számára:

• Erdélyben, a Hargita-hegység területén (Fazekas

András tanár úr szervezésében)

• Magyarországon, a Mátrában (Vazul Attila tanár úr

szervezésében)

• Szlovákiában, a Magas-Tátrában (Végh József tanár úr

szervezésében)

• Ausztriában, salzburgi testvériskolánkkal együtt

(Talmácsi József tanár úr szervezésében).

nagy aTTIla

piaristák

18

hÚsvÉt üzENEtEkrisztus sebei Dicsőségesen ragyognak

mosoN-magyar-

óvár

alapítva: 1739 (1994)

honlap: www.piaristamovar.hu

A hamis messiásokrólSzent Márton keresztségére készülve arról tanult, hogy a Messiás szenvedésével váltott meg. Ezért meglepődött, amikor álmában megjelent neki egy fényes alak, és azt ígérte, hogy hamarosan megjutalmazza. Megkérdezte: „Ki vagy te?” – Miután az illető Jézusnak vallotta magát, Márton kérte, hogy mutassa meg a sebhelyeit. A válasz ez volt: „A feltámadás után már nem viselem azokat.” Már-tonnak helyén volt az esze, és így szólt: „Nem tudok, és nem is akarok olyan Jézusban hinni, aki nem viseli a seb-helyeket.” Majd az adott irányba egy keresztet rajzolt, és a Sátán eltűnt.Tanuljunk Mártontól: a hamis Messiások hitegetnek, ígér-getnek. Az egyetlen hiteles Messiás mindörökre viseli a sebhelyeket, és amikor vele együtt szenvedünk, bevon bennünket a megváltás művébe.

A szeretet a szenvedés útján vezetSokszor megpróbáltuk már, hogy letérjünk a szenvedés útjáról, és újra meg újra ráeszméltünk, hogy szívünk ki-üresedett, meghalt bennünk a szeretet. A bűnben sérült világban, ott ahol a halál uralkodik, mindaddig, amíg egy szikra együttérzés és szeretet él bennünk: a szívűnk ösz-szeszorul, szemünk könnybe lábad.Jézusom, te feltámadt testeden azért viseled a sebhelye-ket, mert azok a halált is legyőző szeretet tanúi számunk-ra. Tudom, ha kérem tőled, te megerősítesz a mindhalá-lig hűséges szeretetben. Ami most szörnyűnek tűnik, az a győzelem egyetlen eszköze az én életemben is.

„Szent sebeidbe rejts el engem!”Amikor Tamás apostol megérintette Jézus sebeit, elju-tott a hit és a megváltás bizonyosságára. Jézus sebei gyógyítanak. - Sebzettségem, sérüléseim miatt az em-berek sokszor kiközösítenek, de épp sebeim által olyan közelségbe, közösségbe kerülhetek Jézussal, amilyenről addig még álmodni sem mertem.Jézusom, adj erőt, hogy a szeretet útján járva ne riadjak vissza attól, hogy sebes lesz a kezem és a lábam. Vedd el kőszívemet, adj élő, sebezhető szívet, hogy átéljem a világ nyomorúságát, és szeretettel orvosoljam a testi-lel-ki betegségeket. Már itt, de odaát sem kívánhatok mást, mint hogy „szent sebeidbe rejts el engem!”

FarKaS ISTVÁn SP

„Krisztus földre szállt és szenvedést vállalt értünk. Erre támaszkodva a nagyböjtben igyekeznünk kell bűn-bánatot tartani és jót tenni.”

FranK adrIEnn 4/a

„Ennek az időszaknak a liturgikus színe a bűnbá-natot jelképező lila. Szent idő, Jézus Krisztus kín-szenvedésének emlékezete.”

KOCSIS BOglÁrKa 3/B

piaristák 19

Kalendárium

március 8. „Kicsi kezek keresztútja” című kiállítás alsó tagoza-tos munkákból

március 10. Haydn: Istenes Szent János mise a Mátyás templom zenekarával és kórusával, Tardy László vezénylete alatt

március 12–14. Nagyböjti lelkigyakorlat: 1–4. osztály (2 napos), 7–12. osztály (3 napos)

március 19. Piarista növendékek rajz- és fotókiállítása Alsós vers-és prózamondó versenyekáprilis 19. Wathay Ferenc regionális szavalóversenymájus 12. Országos Bibliai Rajzpályázat eredményhirdetése

és a kiállítás megnyitójajúnius 11. Gyereknap – anyanyelvi vetélkedő, akadályverseny,

sportversenyek

Piarista iskola mosonmagyaróvár

Téli túrák a Piarista IskolábanMint minden tanévben, most is az egész iskola útra kelt ezen a két napon, hogy az osztályok és tanáraik együtt élvezhessék a tél örömeit.Az idő igazán kegyes volt, hiszen gyönyörű téli reggelre ébredtünk. Mindent megtapasztalhattunk, ami a téllel jár: hóesés széllel, csúszós utak, térdig érő hó és zimankó.A bátrabbak nekivágtak gyalog a környező vidéknek, útközben még autót is mentettek, voltak, akik Kisbodak dombjait hódították meg szánkóikkal, voltak, akik a vá-ros nevezetességeit járták körbe, voltak, akik a téli Bu-dapestben gyönyörködtek. Kétbusznyi társaság a győri korcsolyapályán töltötte a napot. Aki messzebbre és hegyekbe vágyott, az iskola sítáborában vehetett részt 5 napig.

„Jézus 40 napig a pusztában böjtölt, imádkozott, és az ördög megkísértette. Valahogy mindenki így van a nagyböjtben. Én is böjtölök, azaz pénteken nem eszem húst és édességet – az utóbbit elég ne-héz betartani –, és próbálok odafigyelni a szóböjtre is. Az ördög kísértésének próbáját nekünk is ki kell állnunk, mint Jézusnak, hiszen mindig akkor érkezik a kénkőtalpú, amikor biztosra megy. Ezért kell sokat imádkoznunk.”

HOrVÁTH BOglÁrKa 4/a

„Ez az időszak a lemondásról szól. Sokat gondolkod-tam, miről mondjak le. Végül úgy döntöttem, hogy a tévézést választom. De számomra nem csak a lemondásról szól a nagyböjt, hanem a csendesség- ről is.”

SIPOS nÓra 4/B

„Az emberek ilyenkor átgondolják, mit csinálnak túl gyakran. A gyermekeknek le kell mondaniuk a tévé, a számítógép káros hatásairól. Ilyenkor minden apró-ság kezében könyvet kellene látni, de ez nem így van. A felnőttek, akik sokat gürcölnek a megélhetésért, többet kellene a családjukkal, mint a munkával fog-lalkozniuk. Mi az iskolában lelkigyakorlatot és gyó-nást tartunk. Ekkor a legcsendesebbnek kellene lenni, de ez az osztálynak olykor nem sikerül. Figyelmesnek kell lenni és magunkba kell nézni.”

BErTalan BlanKa 4/B

„Ebben az időszakban tartózkodni kell a zenés, táncos mulatságoktól, csendesebbnek kell lenni és többet imádkozni. Iskolánkban kétnapos rekollekció segít a ráhangolódásra. Ennek segítségével testileg és lelki-leg is jól fel tudunk készülni Jézus halálának és feltá-madásának megünneplésére.”

CSéFalVay dÓra 4/B

piaristák

20

farsaNg utáN nagyböjtre készülve

Nagy-kaNizsa

alapítva: 1765 (1992)honlap: www.nk-piar.hu

Lelkes készülődés folyik, fegyelmezetten tanulják a gyermekek a farsangi verseket. „Itt a farsang, áll a bál…”

– halljuk mindenfelől. Azután eljön a jelmezes mulatság napja, izgatottan várjuk, hogy végre megmutassuk a vendégseregnek, mit tudunk. Tündérek és boszorká-nyok, angyalkák és szerelőmesterek kergetőznek vígan, a lufikkal és bohócokkal kidíszített teremben. Fánk illata száll a levegőben, nagymamák és anyukák kínálják a fi-nomságot. S hogy valójában mit is jelent ez a kedves néphagyomány gyermekeinknek?! Álljon itt az ő vála-szuk e kérdésre.„A farsang azért van, hogy jól mulassunk és örö-met szerezzünk a vendégeknek” – mondja a hat-éves Nóri. Marci figyelmesen hallgatja, majd hoz-záteszi: „Azért kell a farsang, hogy kifárasszuk magunkat húsvétra és elkergessük a telet”. Ami-lyen gyorsan jött, véget is ér a farsang. Húshagyó-

kedden lekerülnek a vidám bohócok és füzérek. Az apróságok mintha megéreznék, hogy az elcsendese-dés időszaka következik.

– Mit is tehetünk ilyenkor? – kérdezem a gyermekektől. „Nem szabad húst enni, és ha anya vesz csokit, azt odaadjuk a szegényeknek” – vágja rá Hanna. „Ilyen-kor jobban kell szeretnünk egymást, és figyelünk, hogy ne tegyünk rosszat” – veszi át a szót Ádám. Ám a legigazabb választ Marci adja meg: „Lemondásról szól a nagyböjt, Jézus feltámadását várjuk. Példát muta-tunk a kicsiknek.”Jól tudjuk, hogy a gyermekek számára a nagyböjt izgal-mat is hoz, hiszen várják a húsvéti nyuszit. „Remény van bennünk, hogy eljön a nyuszi.” – mondja Nóri. „A hús-vét szeretetet jelent. Segítünk Jézusnak feltámadni az imáinkkal.” – fűzi tovább a gondolatsort Ádám. Mo-solyfakasztó ez a kijelentés, de tükrözi a gyermeki lélek tisztaságát, jóságát. „Hiszünk Jézusban, mert ő felál-dozta magát értünk.” – fejezi be Marci.A beszélgetés végén megkérem őket, hogy próbáljanak meg egy imát mondani. Az összefogásuk példaértékű, lelkesen diktálják, mit írjak:

Édes jó Istenem,Előtted kitárom szívemet.Jézusom, Királyom,Hálát adok a hitért és szeretetért.Segíts nekünk, hogy jók lehessünk,És mindig szeressük egymást!

a nagyKanIzSaI OVISOK éS ÓVÓnénIK

Leltár

február 2. Mesemondó találkozófebruár 3. Piar Suli-Murifebruár 4–8. Iskolai sítúrafebruár 8. Diákfarsangi vigadalomfebruár 23. Piar Suli-Murimárcius 15–17. Tavaszi túra a Tenkes kapitánya nyomábanmárcius 20. Ovis családos keresztútmárcius 21. Mesedélelőtt az óvodábanmárcius 22. Óvodai kirándulás a víz világnapjánmárcius 22–24. Diákok lelkigyakorlataáprilis 19–20. Katolikus Iskolák Kórustalálkozója

piaristák 21

Piarista iskola nagykanizsa

Busójárás

A mohácsi rémekhez az iskola kisbuszával mentünk, így egy egészen családias társaság jött össze. Korán reggel indul-tunk és még mindenki nagyon fáradt volt, de a sofőr bácsi fáradtsága ellenére rendíthetetlenül viccelődött (elsősorban egyesek ébredés utáni ábrázata és a busómaszkok közötti párhuzamok kapcsán – a sofőr). Érkezés után megnéztük az árusok portékáit, amit férfi úti-társaink nehezen viseltek. A vásárban sok busóval talál-koztunk, akiktől először igencsak megijedtünk, majd még jobban, egy idő után azonban már bátran készítettünk ve-lük képeket. A kedves tanár urak szívesen megszabadultak volna tőlünk, hogy busófeleségek lehessünk, és hazafelé csönd legyen a buszban. De mint általában a nők, mi is fel-találtuk magunkat…

Megnéztük a busók átkelését a Dunán, majd a tömeggel gyorsan a felvonulásra siettünk. A máglya meggyúj-tása volt az utolsó programunk, ami már sötétségben zajlott. A hideg ellenére a hangulat nagyon jó volt, ám a sötétben a busók is élénkebbé váltak a kelleténél…Szerintem mi jövőre is ott leszünk…busófeleségnek öltözve.

SzalaI dÓra éS BöröCz-PaPP alExandra

Nyertes nagykanizsai KEOP pályázatMárcius 1-én elindult a „Nonprofit információs központ a nagykanizsai Piarista Rendház és Fiúkollégium épü-letében” címet viselő KEOP pályázat megvalósítása. A pályázat alapján gyökeresen megújul a nagykanizsai fiúkollégium, amelynek épületében fenntartható és környezetbarát technológiák kerülnek bemutatásra. A kétéves projekt keretében az épületet megfelelően hőszigetelik, a fűtési rendszer és a használati meleg vi-zes hálózat korszerűsödik, a szürkevíz elvezetési rendszer kiépül. Ezen felül az épületben szelektív hulladékgyűjtők kerülnek kihelyezésre, valamint megépül egy 34 férőhe-lyes kerékpártároló is.Az építési munkálatok mellett a fenntartható, környe-zetbarát technológiákat népszerűsítő rendezvénysoro-zatot is szervezünk szakemberek közreműködésével a Sugár úti létesítményben. A pályázat összköltsége: 142 766 179 Ft.

Szebb, korszerűbb és tágasabb óvoda NagykanizsánMárcius második felében a NYDOP-5.3.1/B-12 jelű pályá-zatra adtunk be szakmai anyagot 120 millió Ft támogatá-si értékben. A projekt közvetlen célja a modern és racio- nálisan kialakított nevelési környezet megteremtése, és eszközökkel való ellátottságának javítása, melynek révén a nagykanizsai óvoda eleget tesz az egészséges környe-zet és a hatékony neveléshez szükséges infrastrukturális feltételek megteremtéséhez, továbbá biztosítja az épü-

Pályázati hÍrEk

let hosszú távú fenntarthatóságát. A fejlesztés összesen három csoportszobát, két vizes csoportot, egy óvónői szobát, egy elkülönítőt, egy zsibongót, egy fejlesztőszo-bát, egy közlekedőt egy folyosót, az udvart és egy tor-natermet érint. Ezáltal elérik, hogy az új kialakítású, 4 db nagyobb csoportszobákban, 95-100 óvodás nevelked-het majd olyan környezetben, mely alkalmas arra, hogy korszerű pedagógiai munkára biztosítson helyet.

Piarista Comenius projektIzgalmas együttműködésnek ígérkezik a „The practice of freedom” címet viselő Comenius Iskolai együttműkö-dések projekt. A pályázatban négy kelet-közép-európai piarista iskola vesz részt: Elblag (Lengyelország), Privigye (Szlovákia), Nagykároly (Románia) és Kecskemét. Ameny-nyiben a pályázatot támogatják, úgy 2013 októberétől, 2 év alatt iskolánként 4 látogatás fog megvalósulni. A lá-togatások alkalmával az iskolák egymáshoz utaznak és közösen dolgoznak a „szabadság” témájával kapcsolatos feladatokon.

Családbarát közgondolkodásA Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet által kiírt Családbarát közgondolkodás elősegítése pályázaton három intézményünk indult. Nagy örömünkre szolgált, hogy mindhárom intézmény projektjét támogatásban részesítették. Ennek köszönhetően, a tanév során Kecs-keméten, Nagykanizsán és Szegeden valósulnak meg családi életre neveléssel kapcsolatos programok. A pá-lyázatból többek között lelkigyakorlatok, lány- és fiútré-ningek, házas esték és családi kirándulások valósulnak meg.

KIrÁly gEllérT

piaristák

22

szEgEdi ÉlEtkÉPEktéltől tavaszig

szEgEd

alapítva: 1720 (1991)honlap: www.szepi.hu

Piarista iskola szeged

Ismét báloztunkNagy izgalommal vártuk idén február 9-én a szokásos alapítványi bált a szegedi piárban. Ez évben személye-sen Papp Attila igazgató úr is kivette a részét a szer-vezőmunkából. Már novemberen elkezdtük az SZMK-megbeszélésen a programok összeállítását, amelyekbe minden szülő aktívan beleadta tudása legjavát. Nagy-jából január közepére össze is állt az összes program. A finom italoktól kezdve a konyhásnénik vacsoramenü-összeállításáig mindent pontosan egyeztetni kellett. A bál előtti napon szorgos kezek „virgonckodtak” az aula díszítésében. Szinte logisztikai tapasztalat kellett a szer-vezéshez, hiszen a virágoktól kezdve az asztali díszeken át a poharak elhelyezéséig minden igen nagy odafigye-lést igényelt. De végre eljött a bál estéje! Jó volt végre együtt pihen-ni és közösen kikapcsolódni a szülőknek, a tanároknak és a vendégeknek. Az elmaradhatatlan konferanszié szerepét természetesen a nagy gyakorlattal rendelkező Bereczky András tanár úr töltötte be, mintegy James Bond 007-es ügynökként lépve a „fedélzetre”. A prog-ram meglepetése – idén először – a tanárok fellépése volt: nagyszerű énekes műsorral szórakoztatták a ven-dégeket. Majd tavalyhoz hasonlóan következett a je-lelők (süketnéma gyerekek) emlékezetes műsora. Sor került még egy humoros japán-magyar „tolmács” szám előadására is, amely már tényleg megmozgatta a re-keszizmokat, majd

következett az elmaradhatatlan szülőtánc a szebbnél szebb ruhakölteményekben. Közben a Mester Tanoda művészei is lehetőséget kaptak tudásuk bemutatására. A vacsora a piáros szakácsnénik jóvoltából mennyeire si-keredett, majd kezdődhetett a táncos blokk, hagyomá-nyos és népi (még hagyományosabb…) táncokkal.Az elmaradhatatlan tombolasorsolás bevétele az iskola alapítványának kasszáját gyarapította. Nemes gesztus volt az egyik vendég részéről egy 30 ezer forintos vízilab-da megvásárlása: rögtön felajánlotta az iskolának kiállítá-si tárgyként, hiszen szerepeltek rajta az A-Híd Szeged Beton OB 1-es vízipólósainak aláírásai (eredményeik: LEN-kupa győzelem, többszörös OB 1-es bronzérem, Magyar Kupa győzelem, a BL liga legjobb nyolcasa). A bevétel az iskola tantermeinek marmóleumból készülő (a régi linóleumnál környezetbarátabb) új borítását fogja fedezni. A talpalávalót természetesen a Happening Band szol-gáltatta nagyszerű repertoárjával. Hajnali egy órakor lett vége a mulatságnak, de még nagyon sokan maradni szerettek volna, hiszen felettébb jól sikerült bált hagy-hattunk magunk mögött, ahol sok új barátság is szövő-dött e szép estén. Jövőre ugyanitt, ugyanekkor!

aTlaSz HEnrIK SzMK-ElnöK

piaristák 23

sÍk sáNdor piarista egyetemi szakkollégium

Egyetemi kollégista életünkbe három nagy kérdéskört próbálunk becsempészni mindennapi rutinjaink mellé. A nagyböjti lelkigyakorlaton és tavaszi kulturális rendez-vényünk tervezésén elhangzott kérdéseinkből egy válo-gatott csokor:• Isten(kép)-keresés

Ki nekem Isten? Hol van jelen az életemben? Mennyire meghatározó mindennapjaimban? Szól-e hozzám? Mit mond?

• Célkeresés Hová szeretnék eljutni az életemben? Hol tartok most az életem céljai felé vezető úton? Miben kellene változtatnom?

• Útkeresés Merre visz az út, amin most járok? Milyen utakat kínál számomra a „nagyvilág”? Melyek a könnyű és melyek a hasznos utak?

Ilyenek jutottak eszünkbe. Reméljük, a tisztelt olvasó is talál köztük a maga számára elgondolkodtatót!

Áldott húsvétot kíván az Egyetemi Szakkollégium csapata!

Nagyböjti goNdolatok a sÍk sáNdor kollÉgiumból

Hogy látnak minket Kínából?Január 26-án, szombaton érkezett meg hozzánk Kí-na déli részéről Guo Feiyu (Faye), az AIESEC szerveze-ten keresztül. Harmadéves egyetemista, nemzetközi jogot és kereskedelmet ta-nul Xiamenben. Négy he-tet töltött iskolánkban. Az alábbiakban a vele készült interjúból közlünk részleteket.

– Milyennek látsz bennünket, magyarokat – pozitív és negatív tulajdonságainkat?

– Huszonhárom napja vagyok itt, és sokat tanultam a magyar emberektől. Büszkék az eredetükre és a nem-zetükre. Udvariasak és tekintélyesek. Kinyitják nekem az ajtót és gyakran mosolyognak. Melegszívűek és mindig készek a segítségre, tekintet nélkül a nyelvi akadályok-ra. Rugalmas életstílusban élnek és könnyen alkalmaz-kodnak a különböző helyzetekhez. Szeretik az alkoholt, amelyet az élet fontos tartozékának tekintenek. A ma-gyarok önként betartják a szabályokat, a törvényeket és az előírásokat. Az egyetlen baj a magyarokkal az, hogy néha túlzásba viszik az alkohol fogyasztását, és az utcán részeg koldusok vannak…

– Bizonyára életedben először jártál egy keresztény iskolában. Milyenek a benyomásaid?

– Egyértelműen pozitívak. Mindenekelőtt, a vallá-sos háttér miatt, itt több szabály van, mint a többi középiskolában. Például nincs megengedve a fiúk-nak a fülbevaló viselése. A szabályok arra késztetik a tanulókat, hogy helyesen cselekedjenek, és megfe-lelő legyen a hozzáállásuk az iskolához és az ismeret-

anyaghoz, amit tanulnak. Továbbá a tanulók imádkoz-nak, mielőtt elkezdődnének az órák. Számomra ez ide-gen, de gondolom, hogy az ima és az itteni köszönés nagyjából azt jelenti: „Órám lesz most. Jól kell viselkednem az óra alatt.” Végül a gimnáziumban vallásos alkalmakkal is találkozunk egész évben, a legtöbb ezek közül mise. Ezek segítenek a tanároknak és a diákoknak a jó baráti kapcsolatok kialakításában. A vallásos háttér fegyelmezetté teszi a tanulókat és ko-moly hozzáállást biztosít a tudással kapcsolatban. Az iskolának barátságos légköre van, a tanárok jó viszony-ban állnak egymással. Szeretem azt, hogy kedvesek a tanulókhoz, néha még a rosszul viselkedőkhöz is. Ez az iskola olyan volt, mintha a családom lett volna. Igazán élveztem az ittlétemet.

FOrdíTOTTa: FErEnCzI MÁrK 10/a

piaristák

24

havas EmlÉkEiNktúrák, események

alapítva: 1714 (1990)

honlap: www.vpg.sulinet.hu

vác

A bécsi kirándulás Régi vágyam teljesült, amikor még tavaly decemberben Bécsbe utaztunk a Diákönkormányzat (PAD) szervezésé-ben. A fogcsikorgató hideg ellenére mindenki lelkesen toporgott a reggeli hóban a buszra várva. Még sosem jártam Bécsben. Az első kép, ami rögzült bennem az osztrák fővárosról, egy hullámvasút, mellette park, előtte tábla: Práter. A bécsi vidámpark. (Itt parkolt a buszunk.) Szinte otthon éreztem magam a városban, mindenhon-nan magyar szót hallottam a rengeteg magyar turistá-nak köszönhetően. Első utunk a Hofburgba vezetett. A császári rezidencia különösen fenséges látványt nyújtott így télen, a hófödte parkok, kopár fák között. A Hofburg nagyobb volt, mint képzeltem, a sok belső udvar és mel-léképület szövevényében nehezen tudtam eligazodni. A császári központ sétálóutcáin eljutottunk a Szent Ist-ván-székesegyházhoz. A templom régi ismerősként üd-vözölt engem: a Mátyás-templomot idézte mind belső, mind külső felépítése, építészeti stílusa. A sétálóutcákon hullámzott a tömeg, a színes forgatag lenyűgözött. A kirakatok csillogtak, fejünk felett ragyogtak a karácso-nyi fények. A kapucinusok temploma alatt lévő kripta volt utunk következő állomása. Felkerestük a Habsburg uralkodók sírjait, adóztunk Mária Terézia, Ferenc József, Erzsébet királyné emlékének. Meglátogattuk a Sisi Mú-zeumot, ahol zavarba ejtően sokféle ezüst-, arany- és porcelán tárgy fogadott minket, melyeket egykor az ud-vari étkezések és bankettek alkalmával használtak. Utunk zárásaként esti sétát tettünk az adventi vásárban, ahol emberek tömkelege tülekedett egy-egy hívogató, fán-kot, bort, vagy díszeket áruló házikó felé.Késő este dideregve tartottunk buszunk felé: néhányan a vásárfiát nézegették, mások beszámoltak egymásnak újdonsült élményeikről. Én csendesen ballagtam az ut-cán, hogy megőrizzem az utolsó képet az adventi Bécs hangulatából.

PrOnTVaI VIrÁg 12/C

Sítúra AusztriábanVasárnap, reggel hat… nehéz ébredés – korán van. Még akkor is, ha este már Ausztriában alszunk. Izgalommal kevert várakozásban telt a közel nyolc órás buszút. De jó volt a társaság és az otthon csomagolt finomság is kitartott megérkezésünkig. Az első nap Koralpén vol-tunk – az még csak olyan bevezető, kóstolgató nap volt. Feltűnően sok ember beszélt itt magyarul. Mintha csak otthon lettünk volna. Másnap aztán elkezdődött az igaz sítúra! Klippiztörlre mentünk, ahol fantasztikus pályarendszer fogadott bennünket. Négy csoportba kerülhettünk, a kezdőktől egészen a „profikig”. Külön csoportot alkottak a hódeszkások. Aztán már csak mó-ka, kacagás egész nap! Néha be-betértünk egy jó kis „Hüttébe”, majd folytathattuk a síelést egészen késő dél-utánig. Minden este nagyon finom vacsorával vártak a szálláson bennünket, s a vetélkedők sem hiányoztak a nap végén. Német nyelvtudásunkat is kamatoztathat-tuk; jókat mulattunk azon, hogy ki milyen sikeresen tud ezt-azt megrendelni, elintézni. Hiába, fontos a nyelvgya-korlás e módja, és szórakoztatóbb is, mint egy szódolgo-zat. Köszönjük a tábor szervezését és irányítását! Remél-jük, jövőre is megyünk!

IgnÁCz danI 11/C

piaristák 25

Piarista iskola vác

Piarista Jótékonysági Bál, 2013.01.25, VácIdén már harmadik alkalommal rendeztük meg a far-sangi időszakban a Piarista Jótékonysági Bált. Célja most is az volt, hogy az iskolához kötődő szülők, tanárok, öregdiákok számára kulturált találkozási és szórakozási lehetőséget biztosítson. A bál védnöke dr. Beer Miklós megyéspüspök atya volt. Már hagyománnyá vált, hogy a báli vacsora előtt iskolánk diákjai műsort adnak. Most is nagyon színvonalas, szórakoztató összeállítást láthat-tunk – köszönet érte a szereplőknek. Az est folyamán a „Made in” zenekar szolgáltatta az élő zenét a díszte-remben a tánchoz, beszélgetni pedig az első emeleten berendezett, diákjaink által „üzemeltetett” teaházban lehetett egy csésze tea és sütemény mellett.Ezúton is köszönjük a megjelenteknek a részvételt, a se-gítőknek a sok munkát, a támogatóknak a süteménye-ket, tombolatárgyakat és a jegyvásárlást.

ParragH gÁBOrné SzMK Tag, BÁlSzErVEzŐ

PAD – PiaristA DiákönkormányzatA PiaristA Diákönkormányzat (PAD – gimnazisták; kisPAD – kisgimnazisták) legújabb kori története két évre nyúlik vissza. Kettős céllal alakultunk újra. Egyfelől tartalmas, ér-tékes szabadidős programok szervezését tűztük ki célul azon diákok számára, akik a szabadidejüknek egy részét szívesen töltik az iskolában, diáktársaik körében. Másik célja a diákság hatékony képviselete az iskola olyan fo-lyamataiban, amiben fontos és hasznos lehet a diákság véleményére odafigyelni (mert ilyen is van). S bár ennek nemigen van hagyománya iskolánkban, szokatlan, hogy bizonyos kérdésekben már volt rá példa. (pl.: menzaver-seny fődíja).

Pad

Program áttekintő

december Adventi bécsi kirándulás 64 diák részvételével

Luca napi vásár (kisPAD) Csocsóbajnokság (kisPAD) Adventi süteményverseny: 12 felsős

osztály nevezett összesen 61 tanulóval (december 20.)

február Pizza-party és farsangi buli (80-90 diák részvételével)

Mátraszentistváni sítúra

ökumENikus imahÉt„Jöjj most Jézus közénk, gyógyíts minket és megosztottságunkat!”Immár hagyomány, hogy január második felében a kü-lönböző keresztény felekezetek közös imatalálkozón vesznek részt. A városi ökumenikus imahétbe az idén a piarista gimnázium, a piarista templom, és a rendház is becsatlakozott. A keddi napon a mi templomunkban volt az istentisztelet, ahol Csuka Tamás nyugalmazott tábori püspök hirdetett igét. Utána a gimnázium ebéd-lőjében több mint 200 embernek szeretetvendégséget szerveztünk. Iskolánkban a különböző évfolyamok szá-mára a keddi, szerdai és csütörtöki szentmise helyett ökumenikus istentiszteletet tartottunk. A szertartásokat Futó Béla igazgató úr vezette, az igét pedig Detre Já-nos evangélikus lelkész, Rózsa Katalin református lel-

Ima az ökumenikus istentiszteletről:

„Végy körül minket szereteteddel, amikor Isten képmását fedezzük fel

minden emberben, akivel csak találkozunk. Amikor közösen ünnep-

lünk, akkor vesszük észre, hogy a saját közösségünkben tapasztalt

egység a hit és a remény evangéliumáról tanúskodik. Míg ezt az egy-

séget ünnepeljük, add, hogy gazdag sokféleségünket is örömként él-

jük meg, mint ami a Szentháromság életét tükrözi. Hadd ünnepeljük

az emberi élet csodálatos sokszínűségét. Krisztus nevében tárjuk Eléd

imádságainkat, Istenünk.” Ámen.

kész és Csuka Tamás nyugalmazott református tábori püspök hirdette. Az imádságokat evangélikus, reformá-tus és katolikus diákok olvasták föl. Az imádságok között énekszóval dicsértük Istent.

nEMES györgy SP – FuTÓ Béla SP

piaristák

26

hÚsvÉti kÉszülEtgöDi gyümölcsök

Két búzaszemes kislány álmodozva nézte a századfor-dulós húsvéti képet, amelyen szép viseletbe öltözött lányokat kergettek ugyancsak cifrán felöltözött fiúk, s vödörrel mérték rájuk a húsvéti vízáldást. „Mikor locsol-nak meg bennünket így?” – kérdezte a kisebbik, pajko-san csillogó szemekkel.No, azóta volt benne részük.De amikor részük van benne, az már a húsvét vége, a hétfői, gödi locsolóbál, amely népi játékokkal kezdődik, össznépi, vödrös locsolással folytatódik, s végül fergete-ges táncházzal fejeződik be. Vajon a feltámadás öröme belevegyül-e a táncba, vajon a gyermekek átérzik-e a tánc öröme mellett a misztériumot is? Reméljük, így van.Hogyan kezdődik mindez?

A farsang farkán jelmezbállal búcsúzunk a vigasságok idejétől. Ilyenkor mindenki beöltözik, szülő és gyermek egyaránt, s az restelkedik, akit könnyű felismerni. A far-sangi jelmezbálon Cibere vajda és Konc király küzdel-méből még az utóbbi kerül ki győztesen, s a farsangi süteménysütő verseny indulóinak portékája is gyorsan elfogyott a közönség – vagyis az ítészek - kezei között.Pár nap múlva már a hamvazószerdai mise jelzi a nagy-böjti, bűnbánati időszak kezdetét. A reggeli misére a szülőket is várjuk, s szerencsére ilyenkor sokan látogat-nak el a Búzaszem aulájába, majd távoznak a homloku-kon hamuval.A húsvéti felkészülésnek része a szülők és a tanárok szá-mára a nagyböjti lelkigyakorlat is, amelynek keretében idén Barsi Balázs ferences szerzetes jött hozzánk. A napközbeni elmélkedések misével zárultak.

Évek óta járnak a Búzaszembe Gyimesből tojásíró asz-szonyok. Közülük Ilonka néni a bölcsesség megteste-sítője. A gyimesi parasztasszony mindent tud a világról, amit tudni érdemes. Ezt az ősi, Isten adta tudást adja át a gyermekeknek a nagyhét elején, amikor évről évre to-jást írnak a búzaszemes lányokkal és az édesanyákkal. Az ősi motívumok új életre kelnek a gyermekek keze alatt, a festőasztal körüli történetek és beszélgetések egy életre összefonják a gyimesi asszonyok és a Budapest környéki családok életét.

Nagyszerdán aztán mindig elbúcsúznak tőlünk – a nagypénteknek már otthon kell érnie a ház asszonyát, a gyimesi havasok alján, Bükkhavaspatakán.De itt marad a szokás, amit ránk hagytak: nagypénteken már Gödön is összegyűlnek a szülők és a nagyobbacska, középiskolás lányok, s imádkozva írják a tojásokat, úgy, ahogy abban az időben tőlük ezer kilométerre teszik a Gyimesekben. A nap végére a készület marad, az elmé-lyülés, az istenközelség, a meditáció gyimesi útjának gö-di gyümölcse.A nagyhét a Búzaszemben szüneti időszak, így min-denki saját egyházi és családi közösségében várja a feltámadást.

KESzEy TIVadar

bÚzaszEm

Piarista iskola búzaszem

alapítva: 2004honlap: www.buzaszem.hu

piaristák 27

cElEstiNa aNya moNdja: benne az élet öröm...

Két olyan időszaka van az évnek, amikor egyénileg és közösségileg is lehe-tőségünk van komolyan odafigyelni a bennünk ragyogó vágyakozásra, vára-kozásra. Ez az ünnepek előtti felkészülés nélkülözhetetlen részét ápolja em-berségünknek, törékenységünknek, halandó voltunknak: azt, hogy értsük és éljük meg, hagyatkozzunk rá, bízzunk benne, hogy az életet, a szeretetet és az üdvösséget ajándékba kapjuk. Nem másért van ez így, hanem mert ne-künk akarják adni. Először adventben hétről hétre feldíszítjük, gazdagítjuk, megédesítjük és az öröm gyertyáival csendes fénybe borítjuk a szívünk zugait, hogy életünk, családi szeretetünk gazdagságával köszöntsük az eseményt, amelyben Megváltásunk ismét az életünkbe lép. A nagyböjti időben pedig csen-desen levetkezzük mindazt, amire akarva-akaratlan szert tettünk ugyan, de nincs helye a szívünk közepében. S azok mellé a belső megmozdulásaink mellé húzódunk éberebben, amelyek a nehézségek közepette is az Életből fakadnak. Abból az Életből, mely rügyet bont a még jeges szélben, gyökeret ereszt a legmagányosabb virághagymából is; ez az erő ott buzog bennünk is, hogy segítsen ismét felegyenesedni és megkapaszkodni, az ég felé nyújtózni és a társainkhoz kapcsolódni.Ebben a nagyböjtben is követhetjük a Jézus által elénk élt példát: nagy fi-gyelemmel, érzékenységgel és szeretettel illesszük össze életünk nehéz, fáradalmakkal teli, fájdalmas, valamint élő, örömteljes és boldog részleteit, hogy megújult emberré válhassunk. Így nyer újra értelmet életünk, bont szirmot a virág és formálódik meg a húsvétban Megváltásunk.Celestina anya ünnepe is ebben a húsvéti előkészületben bátorít bennünket örömével, hitének megingathatatlan bizonyosságával. Az ő ez évi ünnepén kezdte meg a noviciátust Tóth Borbála, valamint tette első fogadalmát és öltötte magára a szerzetesi ruhát Kanti Ágnes, aki ezzel elindult szerzetesi életútján a Piarista Nővérek Közösségében Isten szívének mélyebb követé-sére abban a reményben, hogy „az Isten iránti tiszta szeretetből fakadó tettek belénk lopják az Ő szívét” (Boldog Celestina Donati).

KürTI-BOKOr judIT, nagyKÁrOly

Piarista NővÉrEk nagykároly

MPOYA piarista címer máriás monogrammját (MPOY) a somogyiak így olvasták: Mondd paraszt, ó Jézus! A rózsahegyi tót atyafiak pedig szegénységükben önmaguk vigasztalására ezt vették ki belőle: Miserni piaristi otrubi jedia = szegény piaristák korpát esznek.

WalTEr: gaudEaMuS I. 85. l. – HIldaT.

Nyári István (1887–1955)Nyári István Kecskeméten görög órán szavakat kérdez. A felelő nem nagyon nyilatkozik. Magyarról görögre faggatja és éppen a rhadios szót szeretné feleletül kapni. A hallgatást megunva megpróbálja rávezetni az illetőt: „Ó te nagyfejű, nézz ki az ablakon, mit látsz minden háztetőn?” Pista bácsi a rádióra gondolt, de ezt a precízebb választ kapta: „Antennát!”

lŐrInCz – HIldaT.

KEGYES ATYÁK JÓKEDVE | Anekdoták

piaristák

28

„PaP, taNÍtó És fEstÉsz”stech alajos piarista festőművész önmagáról

„Nem csak a közép- és újkorban valának Fra Bartolomeók, Benedettók, Borghesék, Domenicók, Fiesolók, Guidók, Matteók, kik a festészet különféle ágaiban kitüntették magu-kat, hanem jelen korban is találtatnak olyan egyházi férfiak, kik [a] művészet e nemeiben jeleskednek. A többek közt említ kegyesrendi tag, kinek minden műkedése három részre osztható. Műkedik, mint pap, tanító és festész. A két első foglalkozásában általában a nyil-vános tanítás, az utolsóban a magányos szépészet iránti hajlama igénybe vették munkássá-gát, mind kettőben a folytonos önképzés és tanulmányozás fényes jelei félreismerhetetlenek”

– így kezdte 1860-ban Stech Alajos piarista azt az önéletrajzot, amelyet valamelyik barátja kérésére készített, talán egy folyóirat számára, és amelyben harmadik személyben ismertet-te saját addigi pályafutását.”

„Stech Alajos 1813. november 29-ikén született Sásvárott Nyitra felső megyében, hol is első tanulá-sát kezdte. Gymnasiumi osztályokat Szentgyörgyen a kegyesrendieknél, Győrött és Komáromban a szentbenedekieknél és Pesten újra a kegyesrendieknél végezte. Ugyanitt is 1830-ban a kegyesrendbe lépett. Az újonci éveket Trencsénben bevégezvén az első latin osztályban 1833. Podolinban tanított, honnan Vác-ra tétetett által, ahol bölcsészeti, s ezen túl Nyitrán és Szentgyörgyen, hol a theologiai tudományokat és keleti nyelveket tanulta.Ezen nyolc év lefolyta alatt a szerzetbe hozott alapszerűlegi rajztudományát egyéb kötelességei el-hanyagolása nélkül annyira tökélyesbíté, hogy 1838. áldorrá fölszenteltetvén, a főnöke határzata követ-keztében alkalmasnak étéltetett arra, hogy Vácon a gymnasiumi osztályokban tanítván egyszersmind a kegyesrend bölcsészettanuló papnövendékeit a rajzo-lás különféle nemeiben gyakorlatilag tanítsa. Itt nyolc év lefolyta alatt minden szabad óráit arra fordítá, hogy a művészet e nemében mennél nagyobb tökélyre jus-son, és annak következtében a közbeeső szünnapokat nagyrészt Bécsben tölté, hol Dallinger Sándor kitűnő festész és Grünauer János jeles épétész társalkodása-ikkal élvén, egyszersmind több jeles művész remek da-rabjaival megismerkedvén, és azokat lemásolván, őket utánzásul tűzé ki magának.Innét 1846. a körülmények kívánata és főnöke határo-zata szerént Szegedre, a megürült nyilvános rajztanári állomásra áttétetett, hol külfölden méhszorgalommal gyűjtött tapasztalatai nyomán az ott lévő rajztanodát íz-letesen [ízlésesen], műértőleg elrendezvén, hivatala kö-rében hat éven át mindenkor ernyedetlen buzgalommal, s kitűnő tárgyavatottságot tanúsítván, tanítványai bizal-mával teljes mértékben bírván, újólag főnöke határoza-ta szerint 1852. Nagybecskerekre az újabb rendszer szerint átalakított német gymnasiumba áttétetett. Hol a gymnasiumi tanítás mellett még a magányos [magán] rajztanodában oktatóságot elvállalván minden művé-szetbarát figyelmét magára voná, s szeretetét a szó teljes értelmében megnyeré. Ez alkalommal a német nyelvet is olyannyira sajátjává tevé, hogy tollából származának

különféle cikkek, melyek részint az újságokban, részint pedig a Prágában minden évben megjelenő Libussa díszévkönyvében olvashatók.Hat év lefolyta alatt 1858. őt ismét a régi helyén, Vácon, magyar gymnasiumban látjuk, mint nyilvános gymnasiumi tanárt és magányos rajzoktatót műkedni. A rajzművészet minden nemeire kiterjedő hajlamát s ügyességét pedig az általa készített számos olajfestmé-nyek által eléggé bebizonyítá, melyek közül az 1841-iki műkiállításban egy gyümölcsét, az 1842-iben három tájképet, az 1846-iban Csendéletet, az 1852-iben Vi-rágbokrétát díszedényben és Csendéletet (e két darab a festőművész által a Nemzeti Museum képtárának aján-dékoztatott), az 1853-iban Csendéletet és az 1860-iban Gyümölcsdarabot szemlélhettünk. […] Említést érdemel 64 darabból álló képgyűjteménye, mely részint olasz, spanyol és hollandi oskolák másolatai, részint eredeti munkálataiból összeszerkesztetett, és minden Vácon előforduló művészbarátnak nyitva áll. Eddig terjedt mű-vészeti működésinek sora 1860.”

KIEGÉSZÍTÉS – Stech Alajos festői stílusát a biedermei-er ízlés, az aprólékos, színgazdag festésmód határozta meg, de még saját korában sem tartozott az elsőrendű mesterek közé. Az életrajz születése évében a művészt Pestre, majd 1861-ben Nyitrára és végül 1865-ben Tatá-ra helyezték, így gyűjteménye is vele együtt vándorolt. Tatán 1872-től a házfőnöki és igazgatói tisztet is betöl-tötte, majd 1879-ben nyugalomba vonult. Mivel piarista tanárként nem kényszerült arra, hogy festményeit eladja, halálakor, 1887. január 13-án gyűjteménye már közel 150 festményből állt, amelynek fele másolat, fele pedig saját alkotása volt. 150 darabos gyűjteményéből alig tucatnyi maradt fönn, többségük a tatai Kuny Domokos Múze-umban, amely az egykori tatai piarista rendház műtár-gyait őrzi.

Kép: Stech Alajos festménye saját műterméről (1847–1849). A naiv stílusú, kedvesen részletező képen a művész saját szo-bájában, portréfestés közben ábrázolta önmagát, és ezzel sokat elárult ízléséről, a korabeli művészeti életről és saját gyűjteményéről (Tata, Kuny Domokos Múzeum).

Piarista

öSSzEÁllíTOTTa: KOlTaI andrÁS

piaristák 29

Nicolas Poussin 1647-ben készült festményén pász-torok vesznek körül egy sírt, amelyen a következő fel-irat szerepel: „Et in Arcadia ego” (Én is Árkádiában /vagyok). Árkádia tája már Hésziodosznál mitologikus környezetként jelenik meg, melyet boldogságban, bé-kében, szerelemben élő pászto-rok és nimfák laknak. Árkádia az idilli, paradicsomi élet szim-bóluma. Vergilius eklogáiban pedig mint a letűnt és vágyott boldogság színtere jelenik meg. A reneszánsz óta a festészetben is számtalanszor találkozhatunk Árkádia témájának ábrázolásá-val. Poussin művének is vannak előzményei. Guercino 1618-ban festette meg Et in Arcadia ego c. képét, maga Poussin pe-dig 1630-ban hasonló címmel készített már egy festményt. Mindkét alkotás ugyanazt a témát dolgozza fel: pásztorok szemlélnek egy „Et in Arcadia ego” feliratú sírkövet, és mindkét kép igen drámai, melankolikus hangulatot áraszt.Az Árkádiai pásztorok több pon-ton is eltér elődjeitől. Egyrészt a sírkövön látható felirat abszolút a mű középpontjába kerül. A festmény egyik legneve-sebb interpretátora, Claude Lévi-Strauss szerint egy „memento mori-képpel” van dolgunk, amelynek központi jelentése: „Én, a Halál, még Árkádiában is létezem.” – azaz még a legideálisabb világban is jelen van az elmúlás, a halál. Másrészt viszont Poussin későbbi festménye nem-csak a drámai felismerésből fakadó döbbenetet és szo-morúságot ábrázolja. A feliratot bogarászó két középső pásztor valóban riadt, mintha most szembesültek volna valami nagyon súlyos igazsággal. A kép bal oldalán lát-ható pásztor ellenben teljesen nyugodtnak tűnik, a jobb oldali női alak jelenléte és gesztusa pedig kifejezetten biztató és megnyugtató, kezét a megrémült pásztor vál-lára téve próbálja oldani feszültségét. „Emlékezz ember, hogy porból vagy, és visszatérsz a porba!” – halljuk hamvazószerdán, és törékeny em-beri természetünkkel, esendőségünkkel szembesülünk. A mindannyiunk számára elkerülhetetlen halállal való szembenézés során pedig bűneinket és hibáinkat is job-ban felismerjük. Az említett festmények is mindenkép-pen magukban hordozzák ezt az olvasatot: „Memento mori!” – a pásztorok arcán látható, hogy az igazsággal,

a valósággal való szembesülés mennyire drámai, meg-döbbentő, félelmetes. Azonban ez csak az érem egyik oldala. Poussin második festményén ugyanis a rémület és a melankólia mellett a pásztorlány figyelmes és szere-tettel teli jelenlétében a remény is megjelenik.

Pilinszky János így fogalmaz nagyböjti levelében: „A nagyböjti időszak szelleme fokozhatatlanul drámai, se a bűn realitását, se a halál tényét nem szépíti. Ellenkezőleg: mindkettőnek, a halálnak és a bűnnek is, pontosabban halálunknak és bűneinknek is teljes súlyát tárja elénk. Fé-lelmetes iskola. És szabadulásunk belőle – minden meg-szenvedettsége ellenére – mégse valamiféle törvényszerű átmenet gyümölcse, hanem olyan ajándék, mely minden reményt, minden elképzelést fölülmúl békéjével és makulát-lan szeretetével.”„Memento mori!” – emlékezzünk a halálra, a dolgok elmúlására, nézzünk vele szembe, mint félelmetes va-lósággal. De emlékezzünk, gondoljunk rá úgy is, mint pászkára: kivonulásra, átvonulásra, átmenetre. Emlé-kezzünk rá, hogy Krisztusban örök életünk van, mert Ő halálával eltiporta a halált, és emlékeztessük magunkat az ortodox feltámadási himnusz soraira: „Ne feledd, hogy Krisztuson nem vett erőt a halál, Ő a mi üdvösségünk, di-csősége örök! Ha vele együtt meghalunk, vele együtt élni fogunk! Ha vele együtt tűrünk, vele uralomra jutunk!”

BOrBÁS PéTEr

Et iN arcadia Egonagyböjti gonDolatok poussin:

árkádiai pásztorok c. festménye kapcsán

Piarista

piaristák

30

kalazaNci józsEf

egy peDagógiatörténész szemével (7. rész)

A szerző a pedagógia doktora. A barcelonai egyetem hispán és katalán filológia szakán végzett, majd tan-felügyelő volt. Katalóniában az Oktatási Minisztérium tagja. A Távoktatási Egyetemen koordinátorként és ta-nárként dolgozott. Kutatási területe az összehasonlító neveléstudomány.

Népeken és országokon átívelő hatásA piarista rend neveléstörténetben betöltött szerepé-nek értékelése nem lenne teljes anélkül, hogy az összes földrész számos országában való elterjedését meg ne említenénk.Elsősorban azonban nem szabad szem elől téveszte-nünk azt a közvetlen vagy közvetett hatást, amelyet Kalazancius munkája és gondolkodása sok más hasonló szerzetesi kongregáció megjelenése által a későbbiek-ben kifejtett. Ezeknek a kongregációknak ő volt az ih-lető forrása. Jelenleg tizenegy szerzet létezik, amelyek különböző országokban a nevelés mellett kötelezték el magukat, és amelyek megalapítását közvetlenül Kalazancius gondolkodásmódja ihlette. Ezeket bizonyos értelemben a kalazanciusi pedagógia éltető törzséből fakadó új ágaknak tekinthetjük. Ezen túl meg kell még említenünk azt a közvetett hatást, amelyet Kalazancius más nagy pedagógiai munkák megszületésében kifej-tett. Ilyen volt például a 18. században Jean-Baptiste de La Salle műve (laszalliánusok) vagy a 19. században Bosco Szent Jánosé (szaléziak), aki Kalazancius nagy cso-dálója volt.Ezen későbbi szerzetesrendek létrejötte mellett meg kell említenünk a kalazanciusi modell szerepét abban, hogy egyes európai országokban az állami közoktatás megjelent.A piarista iskolák sok százezer diákja közül kiváló szemé-lyiségek kerültek ki a 20. században is, akik az élet kü-lönböző területein értek el sikereket; közülük számosan Nobel-díjat is kaptak. Spanyolországban például négy Nobel-díjas öregdiákja is volt a piarista rendnek: Santia-go Ramón y Cajal, Jacinto Benavente, Vicente Aleixandre és Camilo José Cela. Ez egyfajta poszthumusz ajándék a nagy pedagógustól szülőhazája számára. (A Nobel-díja-sok között magyar piarista öregdiákok is vannak: Hevesy György vegyész, 1966, és Oláh György vegyész, 1994.)

Pedagógiai főhajtásA piarista rend ötödik évszázadának hajnalán a történel-mi igazságosság megköveteli, hogy alapítójának életé-ről és munkásságáról megemlékezzünk. A mag, amelyet ő a Tiberisen túli Santa Dorotea-templom iskolájában négyszáz évvel ezelőtt elvetett, bő termést hozott. A pi-

arista rend jelenleg négy kontinens huszonhat or-szágában van jelen, és az általa képviselt nézetet, mely szerint az oktatást ingyenessé és egyete-messé kell tenni, ma már szinte minden oktatási rendszer elfogadja. A pi-arista iskolák mintaként szolgáltak sok más a ta-nítás mellett elkötelezett szerzetesi kongregáció számára is, amelyek köz-vetlenül vagy közvetve a kalazanciusi műből táplál-koztak. Több évszázados gyö-kerei, elterjedése és hatása által Kalazancius munkássága a valaha volt egyik legéleterősebb és legtermékenyebb nevelési tapasztalat. Számos didaktikai újítását és iskola-szervezési megoldását ma is alkalmazzuk.Kalazancius széles látókörű és jövőbe tekintő pedagó-gus volt. Finom érzékkel rátapintott a társadalom szo-ciális és tudományos fejlődésének irányvonalaira, és ennek megfelelően cselekedett. Míg más pedagógusok és gondolkodók gyakorlatilag megvalósíthatatlan utópi-ákról írtak, benne megvolt a merészség, az elszántság és ügyesség ahhoz, hogy saját utópiáját megvalósít-sa. Pedagógiai munkássága Comeniuséhoz, annak a századnak másik nevelő óriásáéhoz hasonlítható. Míg azonban Comenius írásaiban a teória, vagyis az elmélet, Kalazanciuséiban az empirizmus, a gyakorlati megvaló-sítás áll előtérben. Kalazancius mindenekelőtt a tettek pedagógusa volt.Ugyanakkor – ahogyan azt már említettük – míg a neveléstörténet Comeniusról illően megemlékezik, Kalazanciussal már nem ilyen igazságos, hiszen a mai pedagógiatörténeti munkák is meglehetősen elhanya-golják. Örömünkre szolgálna, ha ez a mostani megemlé-kezés hozzájárulna ahhoz, hogy művét minél szélesebb körben megismerjék.

(Vége.)

Jegyzet:25. Tommaso Campanella: Apología de las Escuelas Pías; idézi: György Sántha: San José de Calasanz. Su obra y escritos, BAC, Madrid, 1956, 726.Forrás: Eredetileg az UNESCO összehasonlító neveléstudo-mányi folyóiratában jelent meg: Perspectivas 23 (1993/3–4) 808–821.

Fordította: TŐzSér EndrE SP

Josep Doménech i Mira

piaristák 31

Dr. Kerényi Lajos SP: Nagyböjt!Nagyböjt! Az Egyház minden évben megrendezi, és felkészülésre szánja e szent időszakot. Mi a tét? A bontakozás, a fejlődés, a mindig több érték befogadása. A boldogság titka is ez: tud-e valaki kiemelkedni a vegetáció világából, a tudás, a művészetek, a szeretet és a transz-cendencia magaslataiba. A kincs, a hír és a gyönyör evilági kínálatai előbb-utóbb kevésnek bizonyulnak, bár nélkülözhetetlenek a teljes emberség megválaszolásához. Éppen ezért az Úristen mintegy hordozórakétának a testet adta, hogy annak segítségével újra meg újra legyőzhesse a végtelen értékek felé vágyó személy a visszahúzó gravitációs erőket.Mi szükséges ehhez? Hogy az értelmes ember, a Homo Sapiens tisztában legyen fennkölt céljával. Az élet nem játék, hanem feladat. Út. De nem a semmi felé. Pál apostol a 2. Korinthusi levelében így ír: „Krisztus levele vagytok, amelyre mi írtunk. Nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével, az élő szív lapjaira” (2Kor, 3, 3). Istenem! Hogy kell vigyáznunk szívünk és értelmünk lapjaira, hogy kik és miket írnak azokra. Sok-sok látogatott beteg testvérem között megrendítő írások kerülnek elém lelkük lapjairól. Lajos atya! – mondták a minap egy 87 éves, már napok óta delírium-ban szenvedő betegről –, éjszakánként ez a nő káromló és parázna szavakat ismételget, Istent vádol és valami szánalomra méltó érzéki életről vall. Nyugtalannak és kétségbeesett-nek látjuk. Kérdezem: Vajon ki, kik írtak lelke lapjaira? Ő volt gyenge, nem tudta megválogat-ni a firkálókat? Miért volt gyenge? A főszerzők, a szülők, akik elsősorban feleltek érte, nem vigyáztak rá? Talán ők maguk is már oly mélyre süllyedtek, hogy csak ennyi telt tőlük? Mi-csoda felelősséget hordoz minden főszerző és útközben belépő író az emberi életek iránt!A Prédikátor könyve szavaival fejezem be mai jegyzetemet: „A bölcsek szavai olyanok, mint az ösztöke, és mint a levert cövekek. A nyájak javára használja őket a pásztor... Vége a beszédnek. Mindent hallottál. Féld az Istent és tartsd meg parancsait, mert ez minden embernek kötelessége, mivelhogy Isten minden tettet ítélőszéke elé visz, minden rejtett dolgot, akár jó volt, akár rossz” (Préd 12, 12–14).

Öregdiákoldalak

Meghívó borkóstolásraKedves Diáktársunk!„Piarista diáknak lenni ma is az összetartozás el nem halványuló érzését jelenti, valami lelki közösséget, amely rejtett szálakkal köti egymáshoz és a rendhez mindazokat, akik együtt nevelkedtek a piaristák arany-betűs kék címere alatt.”

1989-es alapító nyilatkozata értelmében ebből a meggyőződésből jött létre a Magyar Piarista Diákszövetség, majd tavaly június 8-án a Tagtoborzó Borkóstolón a Budapesti Tagozata. Célunk, hogy minél szélesebb körben fogjuk össze a piarista iskolák egykori diákjait. Az alapítók meggyőződéséhez csatlakozva reméljük, Te is osztozol abban a tapasztalatunkban, hogy valóban fontos és élő az a kötelék, amely a piarista diákokat összeköti.

Szeretettel hívunk, hogy Te is vegyél részt az immár hagyományteremtő céllal, második alkalommal megrendezésre kerülő Tagozati Borkóstolónkon.A találkozót 2013. május 31-én (pénteken) 18 órakor tartjuk a Piarista Központban (1052 Budapest, Pesti Barnabás utca 1.).

Program:18.00: Szentmise a Piarista KápolnábanVárjuk azon öregdiákokat koncelebrálásra, akik a papi hivatást választották.19.00: Kóstoló a piarista borokból az Piarista Központ tetőudvarán

A borkóstolóról további információkat közlünk a Magyar Piarista Diákszövet-ség Hírlevelének április és májusi számaiban (www.hirlevel.mpdsz.piarista.hu).Kérünk, hogy a találkozó hírét Te is terjeszd az öregdiákok körében!

A találkozás reményében szeretettel üdvözölnek: A szervezők

piaristák

32

60köszöNtőnemes györgy 60. születésnapjára

Nemes György rendtársam, egykori kispaptársam az a kollégám a váci Piarista Gimnáziumban, aki az iskola új-raindításától kezdve tanít ebben az iskolában. Több mint 30 év után élünk újra egy szerzetesi közösségben.Amikor a 60. születésnapja alkalmából köszöntő sorokat írok, akkor először azt a magától értődő közvetlenségét és segítőkészségét köszönöm, amivel a szerzetesi közös-ségben valamennyiünk számára sok örömet tud szerez-ni. Apró dolgok ezek, mégis nagyon fontosak a közösség életében, mert lehet rá számítani. Korai kelő lévén elő-készíti a reggeli szentmiséket, s neki köszönhetően már hajnalban friss kávét fogyaszthatunk. Nagy figyelmet szentel arra, hogy miben tudna segíteni nekünk, többi-eknek. Ugyanez a segítőkészség jellemzi az iskolai mun-káját. Ezért is fogadja el a tantestület, és szeretik olyan nagyon sokan. Személyiségének egy másik lényeges eleme egyfajta nagyon érdekes, sajátos látásmód. A sztarecek láthatták így a világot: bölcsen, a változó világtól függetlenedve, váratlan szempontokat felvetve. (A pápa lemondását ta-lálgató hírekről azt jegyezte meg, hogy döntsük el, hogy kinek hiszünk ebben a kérdésben. Ő a pápának hisz – szögezte le.)Az értékes lelkipásztori (sokak gyóntatója) és iskolai munkája mellett van figyelme a szegényekre, erdélyi barátaira, nyomon kíséri a sporteseményeket és szakít időt utazásokra is. Különösen kedveli vonattal felkeresni a környező országok közeli városait azokkal a diákjaival, akik nehezen jutnának el külföldre.Isten éltesse és tartsa meg közöttünk számos éven át!

FuTÓ Béla IgazgaTÓ,

PIarISTa gIMnÁzIuM, VÁC

1991-től gyakran hallgattam unokatestvérem beszámo-lóit iskolájáról, a váci piarról. Mondatai Nemessel kez-dődtek vagy Nemessel végződtek. Tőle tudtam, hogy Te „csíped” a rossz fiúkat – mégpedig a felső karjuk alsó részén. Az „arabsegyes”, a „nótabene” (NB), a „rövidsor” már személyes tapasztalat. S az is beigazolódott, hogy való-ban nem fáj sehol sem úgy a csipi, mint ott. A peccatum mortale ex toto genere suo és a pia fraus közötti kapcso-lódási pont akár a tizenegyesrúgás is lehet. A morális teológia a focitól, a dogmatika operaáriák részleteitől (Hunyadi László, Tosca), az üdvtörténet a totalitárius rendszerek elemzésétől vált „habkönnyűvé”. Tőled tud-juk, hogy „miket mondott” Hegyi, Tuba és Jelenits tanár úr. Sok egykori diákod pedig azt mondja, „mit mondott Nemes tanár úr”. S ez így szép. Isten éltessen!

KalÁSz ÁKOS 2000aTanÁr, PIarISTa gIMnÁzIuM, VÁC

Jézus számtalan esetben gyógyította meg az embert egy pillanat alatt – kézrátétellel. Noha Nemes atyának ekkora hatalma nincs a betegek felett, különleges ké-pessége mégis van. Ránézésre javítja a dolgozatokat. Még a dolgozatírás órájában, a kicsöngetés előtt készen van az összes. Hiába minden trükk, a több oldalas, sem-mitmondó „rizsázás”, Nemes atya pontosan tudja, mi a „púder”, és mi a valódi tudás. A dolgozatjavítás világbaj-nokságán – már ha lenne ilyen – toronymagas esélyes-ként indulhatna.

dÓBIÁS dOnÁT 2010Ca BKF HallgaTÓja, SPOrTrIPOrTEr-HallgaTÓ

Kezdő tanárként számos alkalommal emlegettem több tanáromat, de aztán rá kellett döbbenem, hogy azoknak a dolgoknak a többsége, amelyeket emberséggel, hittel és az erkölccsel kapcsolatosan próbáltam elmagyarázni diákjaimnak – elsősorban – Nemes atyától származnak. Köszönet érte!

KalÁSz nÁndOr 1995BTanÁr

piaristák 33

Mikor először utaztunk együtt Kolozsvárra, akkor jöttem rá, hogy Gyurka olyan ember, aki mindig kész arra, hogy a humor fátyla mögött végtelenül komoly is legyen. Ilyen kollégaként is, akire mindig lehet számítani. Ha kell, akkor jókedvével, ha kell, komolyságával segít. Isten éltesse!

MurÁnyI TIBOrTanÁr, PIarISTa gIMnÁzIuM, VÁC

Nemes atya, hatvan éves vagy. Negyven voltál, mikor engem tanítottál, majdnem ötven, mikor kollégák let-tünk. Zöldfülű tanár voltam, mikor a folyosón utánad szóltam: „Gyuri!” Készségesen megfordultál, odajöttél hozzám és rendelkezésre álltál. Azóta is szégyellem ma-gam. Tanulni sose késő és még mindig van mit. Pontos-ságot, a mondandó logikus, lényegre törő felépítését („arabs egyes”), hogy mindig van egy kedves szavad. A (trianoni) határon túlról nem feledkezel meg az osztály-főnökről, akinek a diákjait kirándulni viszed, és képesla-pot küldesz nekik. Az elégtelent még mindig csak úgy adom magába, Te „közjólétemeléssel” teszed. Egy dolgot azért képes voltam elsajátítani – sokak nagy örömére: a „szabvány röpcsipapírt”, meg a „habkönnyű” dolgozatot. Köszönöm szépen! Isten éltessen sokáig!

juHÁSz gÁBOr 1996BTanÁr, PIarISTa gIMnÁzIuM, VÁC

Nagy élmény volt, amikor harmadikban Rómába men-tünk Veled. Az egész gimnáziumi négy év egyik leg-meghatározóbb élménye volt, ami az iskola értékeit is kézzelfoghatóvá tette számunkra. Osztályfőnökként, tanárként mindent megtettél azért a négy év során, hogy a piarista szellem végigkísérjen bennünket életünk folyamán. Nem véletlen az sem, hogy a papi hivatásra szóló meghívást ebben a négy évben hallottam meg a Mindenhatótól.

dÓBIÁS zalÁn 1995BTÁPIÓSzECSŐ éS KÓKa PléBÁnOSa

Nemes: „Meg fogsz bukni!” – na, ki mondta ezt?Diák: Hegyi tanár úr?Nemes: Nem!Diák: Tuba tanár úr?Nemes: Nem!Diák: Jelenits tanár úr?Nemes: Nem, én mondom! – Neked!

Egy KlaSSzIKuS nEMES-SzTOrI

A 1998-as római zarándoklaton bejelentés nélkül érkez-tünk a piarista anyatemplomba. A sekrestyés nem akart minket beengedni, mert illusztris vendéget vártak nagy-misére. Azt mondtad, hogy csak egy gyors misét mon-dasz. Ő csodálkozott. S valóban 18 perc volt, amibe egy rövid prédikáció és az áldoztatás is belefért.

Egy rÓMaI zarÁndOK BESzÁMOlÓja

1995 decemberében találkoztam személyesen először Veled. A régi könyvtárban, a mostani kollégiumi tea-konyhában volt a felvételim. Sík Sándorról kellett fel-olvasnom valamit, amiben bemutatják a papköltőt, a piarista tanárt, az egykori tartományfőnököt. Utána megkérdezted, hogy ki volt Sík Sándor. Én először sem-mit sem tudtam mondani róla izgalmamban. Rövid hall-gatás után a szemem véletlenül egy mondat közepére tévedt, ahol ez állt: „a szegények védelmezője”. Én halkan éppen ezt feleltem kérdésedre. Talán túl halkan, mert te nagyon boldogan felkiáltottál, hogy: Igen, igen, „szegedi professzor”. Aztán még váltottunk pár szót Horn Gyula akkori szocialista miniszterelnökről és II. János Pál pá-páról. Előbbiről keveset, utóbbiról többet tudtam. Ma tréfásan vicedirektor úrnak hívsz. Köszönöm, hogy akkor igent mondtál rám.

KalÁSz ÁKOS 2000aTanÁr, PIarISTa gIMnÁzIuM, VÁC

Én ezelőtt sohasem találkoztam olyanokkal, akik tet-tekkel is kifejezték volna, hogy törődnek a határon túli magyarokkal, vagy egyáltalán ez bármilyen szinten is az életükben programként szerepelt volna. Aztán kiderült, hogy Nemes atyának mennyire fontos egyetemes érte-lemben is az emberi méltóság. Már a gimnázium után döbbentem rá, hogy Nemes atya egy teljes modern polgári értékrendet szeretett volna átadni, amelynek ré-sze a más emberek, más vallások, más közösségek, akár más pártok iránti tisztelet is. Ezzel a fajta pedagógusi programmal mind a gimnáziumban, mind az egyete-men alig-alig találkoztam – a felsőoktatásban talán csak Zlinszky János és Horkay Hörcher Ferenc személyében.

nÁdaSdy MIKlÓS 1995BTörTénéSz, ElTE, PPKE jÁTK

piaristák

34

A Piarista Múzeumban található „privigyei szellemkönyv” legendája 1696-ból származik, amikor is Kada István püspök lelke többször megjelent a piarista rendház-ban, arra kérvén a szerzeteseket, hogy mutassanak be érte szentmisét Mariazellben, hogy lelke szabadulást nyerjen a tisztítótűzből. A püspök Herchel József pi-arista növendék kérésére hagyott maradandó jelet,

kézlenyomatot annak cseh nyelvű evangéliumoskönyvén. Az esemé-nyekről az akkori viceprovinciális, Mösch Lukács, aki maga is szemta-núja volt a történteknek, már aznapi, április 10-én írt levelében beszámolt:„Áldott legyen az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak atyja, aki megvi-gasztal minket szorongattatásunk idején. Nem említve azt a megszám-lálhatatlan jótéteményt és szoron-gattatásainkban megnyilvánult ke-gyes vigasztalást, az elmúlt éjszakán megnyugtatott bennünket hajnali negyed két órakor kimondhatatlan vigasztalásunkra. Ugyanis amikor a privigyei rendháznak minden tagját igen erősen megrendítette az április másodikát követő éjszakának hal-

latlan és ezen kollégiumban szokatlan zörgése, akkor éjjel-nappal a Mindenható és kegyes Istenhez emeltük alázatos fohászunkat, felajánlottuk imádságainkat, áldo-zatainkat és önsanyargatásunkat, továbbá a gondjainkra bízott ifjúság velünk együtt ájtatosan esedezett az Úr ol-táránál, hogy jelen levő lelket a purgatóriumból, minket pedig az éjszakai zaklatástól legkegyelmesebben kisza-badítani méltóztassék. Az irgalmas Isten kegyesen fo-gadta méltatlan szolgáinak alázatos esdeklését és meny-nyei trónusáról irgalmasságot gyakorolt a szerencsétlen és tisztítótűzben szenvedő lélek iránt.Most az utóbbi eset így történt: a szellem megjelent Jó-zsef testvér szobájának ajtaja előtt, ezt szerényen meg-zörgette, aztán csöndes kopogtatással benyitott. Erre a kedves József testvér Deo gratias szavakkal fogadta, majd a szellemhez ezen szavakat intézte: »Kérlek az élő Istenre, aki minket teremtett és megváltott, mondd meg, hogy ki vagy te! Mit akarsz?« Erre a lélek azt felelte: »Én Kada István püspök vagyok, aki neked a kisebb rendeket feladtam; arra kérlek, mondd meg Ferenc atyának, men-jen Mariazellbe, mondjon ott el 3 misét mindazok nevében, akiknek a kisebb rendeket feladtam és adjatok alamizsnát a szegényeknek.«Ezen szavak hallatára József testvér ezt válaszolta: »Ha

A ,,privigyei szellemkönyv,,

igazak, amiket mondasz, adj valami jelet!« Alig mondotta ezeket a léleknek, úgy tűnt föl, mint hogyha ezek a sza-vak szobájának ajtaja előtt hangzanak, majd hallotta szobájában az asztalt zörgető kéznek éles mozdulatát; erre hamarosan megtelt a szoba perzselt szagot árasztó füst-tel, erre a szomszéd szobá-ban lévő és az éjjeli zörgés-től félve ájtatos imádságba merült Vencelről nevezett Ferenc atyát behívta, hogy győződjék meg az esetről. Ferenc atya szembe jött és együtt bementünk. Erre a többi rendtag kijött szobájából és látták az előbb még ájtatoskodó József testvérnek vörös tokban levő, dur-va papíron nyomtatott könyvét (ez az a bizonyos cseh nyelvű biblia – Postilla –, melyből lefekvés előtt a kedves József testvér lelki megnyugvásért szokott könyörögni), aztán ezen könyv tábláján és 56 első oldalán egy erőtel-jes jobb kéznek beégetett nyomát látták, és az éppen kialudt parázsnak nehéz füstszagát érezték.Mikor a következő nap már felvirradt, az eset futótűzként terjedt el. Korán reggel már megjelent Privigye város plébánosa káplánjával, s még néhány esküdt úr, úgy-szintén a nemes Nyitra vármegye szolgabírája és a vá-rosnak más előkelő és tekintélyes egyénisége. Kihallgat-tak minket, továbbá József testvért; megnézték a szobát, ahol az éjszakai zörgés és nyugtalanság volt; becsület-szóra elmondtuk a belépő lélek kérését; megmutattuk a Szentírás könyvét, melynek tábláján és 56 első oldalán egy erőteljes jobb kéznek hiteles beégetése látható. Be-csületszóval élő hitünkre hivatkozva, jobb kezünket mel-lükre tették és a tényt külsőleg is megerősítették.”Nem véletlen a „brandenburgi hitvallású heretikus kato-nák” említése, ugyanis a „privigyei biblia” legendájának lényege éppen az, hogy a protestáns tanokkal szemben kiáll a purgatórium létezése, a Mária-tisztelet és a mise-szándék hatékony ereje mellett. Mösch Lukács leveléhez később utóiratként csatolták a további fejleményeket, miszerint mikor a zarándokok bemutatták Kada István lelkéért a szentmisét, annak végeztével megjelent a Bol-dogságos Szűz is (akinek ő kiváló tisztelője volt), amikor is az egész templomot mennyei fény árasztotta el, és ez áthatotta a hálát adó püspököt, aki a zelli templomnak jelen levő keresztény hívőire főpapi áldást adott. Ezt követően pedig a privigyei rendházat sem érte több „zaklatás”.

BOrBÁS PéTEr

VÁRUNK SZERETETTE

L!

Jelen

tkezés: A

z adott

iskola kijel

ölt tanárainál

Jelen

tkezési k

orhatár: 16–18

év

Részvétel

i díj: 5

0 Euro (hely

i diáka

nimátorokn

ak: 6000 Ft)

„MARAdJ M

EllEttEM!”KEcSKEméT

2013. jú

LiUS 15

–21.

PiARiSTA iF

júSÁGi TALÁLK

OZÓ

Kulturális

program-kavalkád

Diák lelkisé

g

Játék határok nélkül

Szabadtéri s

zentm

ise

az Arborétumban

is sokat segíthet, támogassa a piarista nevelést!

Magyar Piarista Közhasznú Alapítvány adószám:

18135059-1-41További alapítványaink:

www.piarista.hu/tamogatas

1%