patrocíniumiünnepségek

steve tükör

adventi készülődés

piaristák a magyar piaristák l apja 2011/3

a nevelés által evangelizálunk

…És valahol csak kétkedő beszédet Hallok, szomorún nézek, A kis Jézuska itt van a közelben, Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen, S ne csak így decemberben.

Részlet Juhász Gyula piarista öregdiák Karácsony felé című verséből

piaristák 3

„Újabb kijelentésekre nem kerül sor Isten részéről. Nem azért, mert nincs több mondanivalója, hanem mert min-dent elmondott, mindent megadott a szeretett Fiúban, akiben eggyé vált Isten és világ.” – írja a XX. század egyik legjelentősebb katolikus teológusa, Karl Rahner.

Isten Jézus Krisztusban mindent megadott nekünk: mindent, hiszen önmagát adta, s önmagánál többet nem adhatott. Amikor Jé-zus Krisztus személyében Isten egyesült az emberi természettel, egyrészt ön-magát véglegesen ajándé-kul adta nekünk, másrészt visszaadta nekünk, embe-reknek, igaz méltóságunkat, önbecsülésünket.

Ezért szólíthatta fel hallgató-it Nagy Szent Gergely egyik karácsonyi beszédében: „Is-merd fel, ember, méltóságo-dat!” Lásd meg az emberré lett Istenben, a megszületett gyermek Jézusban önma-gadat! Rátekintve ismerd fel az emberben az Istent, hogy azután önmagadra tekintve felismerd az emberben az istenit!

Milyen sokszor méltóságunkat feledve élünk, valami-féle csökkentett üzemmódban létezünk, működünk. Mint a történetben szereplő sasfióka, aki kis csibék kö-zött nevelkedve magát is csirkének gondolta. S csak amikor egy magasban szárnyaló sas láttára megfogal-mazódott benne a vágy, hogy ő is oly szépen, kecse-sen és magasan szeretne repülni, mint az égen látott madár, akkor ébredt rá igaz mivoltára, méltóságára.

Karácsony ünnepe, amikor hálával és örömmel fogad-juk Isten közénk érkezését, az Istennel való kapcsolatra meghívott emberi létünk ünnepe is. Hiszen ember-ségünk – minden nehézkességünk, csalódásunk és bűnünk ellenére – értékes és szép. S hogy valóban értékessé és széppé bontakozzék, Jézus személye lesz

az útmutató. Mert „az ember misztériuma csak a meg-testesült Ige misztériumában világosodik meg igazán”, ahogyan a II. Vatikáni Zsinat fogalmazott.

Jézus személye pedig egészen egyedülálló, harmó-niába rendezi az erőt és a gyengédséget, a szónoki ügyességet és a csendes meghallgatást, senki el nem utasítását és a bűn megvetését, a szüntelen Atyjára

figyelést és a mindennapok teendőit, az önajándé-kozó szolgálatot és mások szolgálatának elfogadását, a finom humort és a szenvedés véres komolyságát, a példabeszédek egyszerűségét és a mennyek országa rejtett titkait, a barátság személyes kapcsolatát és a mindenkinek szóló küldetés egyetemességét. Jézus személyének gazdagsága, szépsége távlatot nyit és követésre szólít, lehetőségeket tár fel és egyszerre erőt, kegyelmet is ad.

Kedves Olvasó, Karácsony ünnepének közeled-tével szívből kívánom, hogy a megtestesülés idei ünnepe vezessen közelebb mindnyájunkat a sze-retetből emberré lett Istenhez és a szeretetben kibontakozó, istenképmású emberségünkhöz!

a megtestesülés ünnepekedves Olvasó!

Rorate caeli de super!

Labancz Zsolt SPtartományfőnök

„Krisztus által van értelme az életnek és van értelme a halálnak.”

piarvilágA Calasanzio 150 éve Novemberben ünnepelték Empoliban (Olaszország) a helyi Calasanzio Intézet 150 éves évfordulóját. A piarista iskolát 1861-ben alapították, innentől folyamatos a kegyesrendi jelenlét a városban. Az ünnepségen részt vettek jelenlegi és volt diákok, a város vezetése, a firenzei érsek és sok piarista atya, Pedro Aguado generális vezetésével. A generális ezzel a sorral zárta ünne-pi beszédét: „Egy évforduló nem a múlt lezárásának ünneplése, hanem egy alkalom, amely arra ösztönöz bennünket, hogy a jövőre nézzünk, megújítsuk missziónkat, amely meghív minket, hogy elköteleződjünk a fiatalok és gyerekek nevelésére.”

Impresszum: Piaristák MA - A magyar piaristák lapja Kiadja: Piarista Rend Magyar Tartománya ∙ A szerkesztőség címe: 1052 Budapest, Piarista köz 1. E-mail: ujsag@piarista.hu ∙ Felelős kiadó: Labancz Zsolt SP ∙ Főszerkesztő: Turcsik István Szerkesztő: Nacsa Lőrinc ∙ Arculat, layout: www.estercom.hu ∙ Fotók: Turcsik István, Piarista Archívum, www.sxc.hu ∙ ISSN: 2062-817X ∙ Lapengedély szám: 163/2520/1/2011.

Új brazíliai testvériség2011. december 3-án megalakult a Brazil Piarista Testvériség Governador Valdares városban. Az ünnepi szentmisét a brazil tarto-

mányfőnök Fernando Aguinaga mutatta be, közösen a Rómából érkező küldöttekkel. Tizenhatan tették le ígéretüket, mint a Brazil Piarista Testvériség tagjai, majd dec-ember 10-én további tizenhárman csatlakoztak Belo Horizonte településen. Elmondásaik szerint, mindannyi-

an egy csodálatos ünnepségnek, életük nagy pillanatá-nak tekintik az eseményt, amikor még mélyebben része-sülhettek Kalazancius karizmájában. A piarista testvériség alapvető célja, hogy a világiaknak – akik korunkban egyre

inkább tudatára ébrednek annak a méltóságnak, amelyet Isten népe tagjának lenni jelent, valamint az egyházban és a világban kapott hivatásuk és küldetésük méltóságának – alkalmat nyújtson, hogy e sajátos hivatásukat teljes mérték-

ben megéljék egy olyan lelkiség és hagyomány keretében, amely igen nagy támasz nyújthat azoknak, akik a nevelés te-rületén dolgoznak.

Bemutatták a Hivatás Éve logójátMint arról már korábban hírt adtunk, a 2012-es év a piarista család-ban a hivatásoknak lesz szentelve. A Hivatás Évének külön logót, illetve arculatot tervezett a római Generalizia, melyet november-ben mutattak be. A logó egy spirál-formát mutat, melynek kiindu-lópontja egy C betű, utalva rendalapítónk nevére (Calasanzio). Ez a betű található középen, utalva az ő életére, karizmájára, mely ma is a piarista lelkiség alapja. A többi, különböző színű alakzat (mely jelképezhet mozgó embert, keresztet, madarat is) egyre nő, jelké-pezve a nagyságot, a dinamizmust, az élet sokszínűségét, a piarista iskolák pluralitását. A jelképek egymást követik, így jelenthetik a ne-velést, illetve az egy ember személyes fejlődését is. A Hivatás Évéhez az összes provincia csatlakozik, programjaiban, lelkiségében ehhez a közös kezdeményezéshez illeszkedik. Természetesen a magyar tar-tományban is lesznek ehhez kapcsolódó programok, kiadványok, ezekről későbbiekkben adunk hírt.

piaristák

piaristák 5

„Krisztus által van értelme az életnek és van értelme a halálnak.”

A pesti piarista gimnázium Európa legjobb helyreállításai között

Döntött a nemzetközi zsűri az el-múlt öt év legjobb európai felújí-tásainak járó díjakról. A Philippe Rotthier belga építész által alapított és a nevét viselő elismeréssel közel 30 éve díjazzák a legjobb városi rekonstrukciós projekteket, külön figyelmet fektetve arra, hogy kevés-sé ismert épületeket és építészeket találjanak. Idén hét épület osztozik a 30 ezer eurós díjon, a katalógusba pedig összesen 30 projekt került. Köztük található a budapesti Piarista Központ Golda János, Mészáros Er-zsébet és Kovács Zoltán által terve-zett rekonstrukció is.

hírek a magyar

tartOmányból

nacsa lőrinc

Pro Urbe-díj Lukács Lászlónak

Budapest Főváros Közgyűlése Luk-ács László piarista tanárnak és rend-társunknak, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola alapító rek-torának, a Vigília főszerkesztőjének „A keresztény eszmeiséget képviselő példamutató életútja elismeréséül" Pro Urbe Budapest-díjat adományo-zott. A díjat a Főváros Napja – nov-ember 17-e – alkalmából tartott ün-nepi ülésen adták át.

piaristák 5

Piarista Pedagógiai Nap

Idén Budapesten, a Piarista Gimná-ziumban került megrendezésre a Piarista Pedagógiai Nap, amelyen a kilenc magyarországi piarista in-tézményből több mint 350 peda-gógus volt jelen. A nagyszabású rendezvény mottója ez volt: „Iskola sokakért", témája pedig a közösség, cigányság, integráció volt. A to-vábbképzés jellegű nap három rész-ből állt: plenáris előadások délelőtt, műhelymunkák délután és zárás-képpen szentmise. Jó alkalom volt ez nem csak a tanári hivatás erősíté-se és a szakmai fejlődés szempont-jából, hanem a személyes találkozás miatt is.

Veszprémi jubileum

Idén ünnepeljük, hogy 300 éve tele-pedett le a piarista rend Veszprém-ben, miután 1711. október 26-án Volkra Ottó János püspök beiktatta a rend tagjait első ottani épületeik-be. Bár az 1948. évi államosítás óta piarista gimnázium nem működik Veszprémben, a Lovassy László Gimnázium elődjének vallja a piaris-ta iskolát és ezért idén alapításának 300. évfordulóját ünnepelte. Október 21-én, pénteken volt a Lo-vassy Gimnázium „300. tanév" című rendezvénysorozatának zárónapja. Ezen a napon az iskola régi diákjai tartottak előadásokat, beszélgetése-ket a mai diákok számára életútjuk-ról, szakmájukról, hivatásukról.Másnap, október 22-én, ünnepi szentmise volt a székesegyházban Márfi Gyula érsek és a rend tagjai-nak részvételével, majd emléktáblát avattak az egykori várbeli iskola ol-dalfalán, ezt követően központi ün-nepség kezdődött a tornacsarnok-ban. Az ünnepségen a diákok adtak műsort, valamint beszédet mondott Navracsics Tibor miniszterelnök-he-lyettes, Urbán József volt piarista tartományfőnök, Schultz Zoltán igazgató, Porga Gyula polgármester és Varga Miklós, a Lovassy és volt Piarista Gimnázium Öregdiákjainak Baráti Körének ügyvezető elnöke.

piaristák

6

kisablak a múltra

koltai andrás

1767

a rendtartomány gyűjteményei, a könyvtár, a levéltár és a múzeum olyan nyomtatott, írott és tárgyi emlékeket őriznek, amelyek kaput nyitnak magyarország és a piarista iskolák múltjába. néha azonban a kisablakon is be lehet kukucskálni.

Piarista érem egy szécsényi temetőbőlA ferences kolostoráról nevezetes Nógrád megyei Szé-csény koraújkori temetője a városmagtól délre, a mai Kossuth út és Dugonics utca közötti területen feküdt. Helyére később házak, legutóbb pedig egy élelmiszer áruház épült. Az építkezések során a régészek az elmúlt években több kisebb leletmentést végeztek, majd az áruházépítés előtt 2009-ben 120 sírt tudtak föltárni. A koraújkori temetők szegényes leletanyagot szoktak tar-talmazni: elsősorban az elhunytak viseletének fém ele-meit (gombok, kapcsok, hajtűk, süvegdíszek, párták) és a velük eltemetett szakrális tárgyakat (keresztek, rózsa-füzérhez tartozó szemek, kegyérmek). Azonban ezek is fontos adalékokkal szolgálhatnak az emberek és szakrá-lis tárgyaik kapcsolatáról, egy adott korszak vallási néze-teiről, hitvilágbeli elképzeléseiről.A szécsényi temetőben például hét különféle kegyérem került elő a 2009-es ásatás során, egyet pedig egy koráb-bi, 1992-ben végzett leletmentés hozott napvilágra. Ez utóbbi darab bronzból készült. Előlapján Kalazanci Szent József látható két gyerekkel, amint jobb kezével Szűz Mária monogramjára, a piarista rend címerére mutat. Az érem hátlapja a Piarista Iskolák Királynőjét ábrázolja, azt a kegyképet, amelyet Aurora Berti, egy jámbor perugiai hölgy adományozott 1688-ban a római piaristáknak, és máig a San Pantaleo templom főoltárán található.Az ilyen kegyérmék elsősorban Kalazanci József szentté avatásakor, 1767-ben készültek, hiszen akkor XIII. Kele-men pápa teljes búcsút engedélyezett azoknak, akik az ünnepség alkalmából megáldott keresztet, olvasót vagy kegyérmet birtokolnak és emellett rózsafüzért vagy Úr-angyalát imádkoznak. A piarista rend 1000 érem meg-áldására kapott engedélyt, hogy azt világiaknak oszt-hassák szét. Több hasonló, de részleteiben eltérő érem is készült. A szécsényi példányhoz hasonlót őriz például a budapesti Piarista Múzeum és a Magyar Nemzeti Mú-zeum éremtára is.A Szécsényig eljutott kegyéremnek azonban ki-emelkedő jelentősége van az ottani temető vizs-gálatában, mert bizonyítja, hogy a temetőnek ar-ra a részére, amely valahol a mai Sas utcai parkoló területét jelenti, még 1767 után is temetkeztek.

Az érem Rómától Szécsényig vezető útját csak találgat-hatjuk. A megoldás kulcsa talán egy szécsényi szárma-zású piarista, Virág Jácint (Hyacinthus a S. Joanne Nep., 1744–1801) lehet, aki 1763-ban lett novícius Privigyén, majd Kecskeméten, Nagykárolyban és Tokajban tanított, végül pedig a máramarosszigeti rendház rektoraként halt meg. Talán ő adta a kegyes érmet egyik rokonának, akit azután ezzel temettek el.

(Az érem a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum állandó kiállításán tekinthető meg.)

Bercsényi Kinga

Karácsony a régi MárkónHeizer Mihály (1915–1983) Márkón, egy Veszprém mel-letti német faluban született. A veszprémi piarista gim-názium diákjából maga is piarista lett, és történelem szakos egyetemi hallgatóként, 1942/1943-ban, immár Somhegyi Mihály néven doktori disszertációját saját faluja néprajzáról írta. Leírásai, rajzai és fényképei egy azóta eltűnt világ életét és szokásait örökítették meg, köztük olyanokat, mint a karácsonyi Christkindli-játék.

1942–1943

piaristák 7

HivatásMi, piaristák nevelők vagyunk. Sokféle dolgot tehetünk, és különböző feladatoknak és szolgálatoknak szentelhetjük magunkat. Mindazonáltal a nevelés az identitásunk, a létértelmünk, a hivatásunk részét képezi. A nevelési szolgálatot különböző helyszíneken gyakorolhatjuk, rendkívül sokféle tevékeny-ségből kiindulva konkretizálhatjuk azt; de soha nem veszíthetjük szem elől, hogy a nevelés alapvető részét képezi létünk-nek, hiszen a küldetés a karizma alapvető része. Mindig hangsúlyoznom kell, és ebbe soha nem fáradok bele, hogy káros, ha létünkről és tennivalónkról úgy beszélünk, mintha olyan dolgok lennének, amelyeket anélkül szét lehetne vá-lasztani, hogy értelmüket vesztenék.Tegyünk hát még egy lépést: Kalazancius a nevelést az „Isten előtti fo-gadalom" szintjére emeli. A nevelést összekapcsolja az engedelmesség fogadalmával, és ebbéli meggyőződését a nevelés iránti különleges önátadás kérésével fejezi ki. Kétségtelen, hogy remek módja ez rendünk alapvető hoz-zájárulásának és létértelmének kifejezésére: nevelők vagyunk. Így emlékezünk erre, amikor Máté evangéliumának egyik bekezdésében hallgatjuk, hogy Jézus azt mondja: aki a nevében egy gyermeket befogad (hivatása által), őt fogadja be (vö. Mt 18,1-5). Amikor a nevelői szolgálatnak átadjuk magunkat, akkor privi-legizált, valódi és különleges módon fejezzük ki szerzetesi hivatásunkat és ab-béli vágyunkat, hogy életünk és létünk középpontjává Jézus Krisztust tegyük.Soha nem szabad elfeledkeznünk erről, hogy napi, nem mindig könnyű neve-lői feladataink elvégzéséhez szükséges lelkierővel tudjunk élni. Sokszor felme-rül bennünk a kérdés, vajon intézményeinkben mi is a szerepe a piarista szer-zetesnek. Néha azt gondolom, hogy szent alapítónkat meglepné ez a kérdés, hiszen ő oly világosan tudta erre a választ. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy végeredményben életét és írásait egyaránt annak szentelte, hogy meg-próbálja mindenkivel megértetni, megszerettetni, hogy mindenki képes le-gyen megélni ezt a szerepet. Pozitív módon fogalmazta meg mindezt: amikor azt kérte, hogy igyekezzék mindenki jó példát mutatni, és nagy szorgalommal látogatni az iskolákat, hiszen ez a mi intézményünk. Amikor meg kellett rónia a piaristát, hogy az a mindennapos feladatai elvégzése során nem a legtöbbet adja magából, azt mondta neki, hogy „tehetségét sok szegény gyermek javára fordíthatná és kell fordítania, akik Jézus Krisztus személyét képviselik". Intézménye-inkben a piarista szerepe a gyermekekért és a fiatalokért élni, dolgozni, őket nevelni, és átadni nekik egész életét. Mindezt oly módon, hogy azok, aki látnak bennünket, mindennapi életünket ne tudják mással magyarázni, csak egyféleképpen: hogy az a Jézus-hitünkre, és hivatásunk iránti teljes önátadá-sunk melletti elköteleződésünkre épül. A pozíciónk, a hely, illetve a mód, amely-lyel mindezt mindenki javára végrehajtjuk, mindez másodlagos dolog. Testvé-reim, a rendnek ilyen piaristára van szüksége.Ezért hát, testvéreim, igenis szükségesek vagyunk iskoláinkban és őszinte alá-zattal elmondhatjuk, hogy „hiányzunk". Azonban csak akkor van ránk szükség, ha életünket és küldetésünket autentikus módon éljük meg; középszerű piaris-tára senkinek sincs szüksége. Emlékszem a nemrégiben a szardíniai Sanluriban található piarista iskolában tett látogatásomra. Olyan piarista iskola ez, ahol már évek óta nincsenek piaristák. Egy beszédet írtam a tanároknak, amelyben az egyik alcím az „egy piarista iskola piaristák nélkül" volt. Nos hát, miután megis-mertem az iskolát, meg kellett változtatnom ezt a címet, és azt mondani, hogy „egy piarista iskola, amely nagyon várja a piaristákat". Ha az ember ellátogat ebbe az iskolába, akkor valóban rádöbben arra, hogy iskoláinkban igen is nagy szere-pe van a piaristáknak, ha azt autentikusan éljük meg.

PedRo AGuAdo SP GeneRáliS

„A karácsonyi játék előadására hivatott hat kislányt (12-14 évesek) december 24-én kora délelőttől öltöztetik.” – írta Somhegyi Mi-hály – „A játék szereplői [a képen jobbról balra]: Mária a bölcsőben elhelyezett gye-rekkel (Christkindl), József és négy angyal. Az angyalok bal kezükben színes papírrózsát tartanak, jobb kezükben kis csengő van, mellyel az ének ütemét kísérik. József szala-gokkal díszített csengős botot tart kezében, s ezt az ének alatt ütemesen a padlóhoz kop-pintja. Mária virgácsot tart az egyik kezében, és kis bölcsőt a másikban. (...) Az egész vise-letre azt mondhatjuk, hogy az ízléstelensé-gig díszes. A színek orgiája csapja meg az embert. Körjáratukat röviddel ebéd után kezdik, s kisebb megszakításokkal éjfélig folytatják. Házról házra járnak, nagyjából minden-ütt ugyanazt éneklik. Először az angyalok jönnek, s a szobában egymással szemközt megállnak. József az asztal mellé áll. Má-ria az ajtón kívül marad, s csak az első ének megfelelő részénél lép be a kis bölcsővel, leteszi az asztalra, s ezt József a megfelelő résznél ringatja.” A beköszönő ének így kezdődik: „Wir san, wir san sechs ausgesandte Bot / Den Kranz, den Kranz tragen wir auf unserem Haupt / Den hat, den hat uns Gott der Sohn erlaubt / Christkindelein komm auch herein / Mit deinen lieben Jesulein” (Hatan, mi hírnökök vagyunk / Koszorút, viselünk fejünkön / me-lyet az Istenfia megengedett nekünk / Krisz-tusgyermek térj be hozzánk / várjuk kedves kis Jézuskád”).” A többi énekek ringatják a Jézuskát, hívják a pásztorokat, és meg-éneklik a jászolban fekvő kisdedet.„A játék végeztével Mária és József a kezük-ben tartott virgáccsal illetve csengős bottal a család minden tagjára, elsősorban az asz-tal körül ülő gyermekekre (de még a pólyás csecsemőkre is) ráütnek, hogy egészségesek maradjanak. … Az éjféli mise alatt az oltár két oldalán állnak és csengettyűvel kísérik a népéneket.”

(Somhegyi Mihály kéziratát és fényképeit a Piarista Rend Magyar Tartomány Köz-

ponti Levéltára őrzi, de a munka újabban Márkó község kiadásában nyomtatásban is

megjelent: Márkó néphagyományai, szerk.Márkusné Vörös Hajnalka, Veszprém, 2010)

piaristák

8

Ha nem szereted, kudarcot vallasz. Ha nem leszel szor-galmas, akkor biztos, hogy nem boldogulsz. Azt hiszem, manapság ezeket a mondatokat lehet mondani azok-nak a mondatoknak a helyén, amelyek korábban vala-hogy így hangzottak: Ha szorgalmas vagy és keményen dolgozol, sikeres leszel.

Szívesen idézem ezzel kapcsolatban a társadalomtu-dós Zygmunt Baumant, mert ügyesnek tartom az általa használt képet. Nagyszüleink társadalmában, írja, a tár-sadalmi előrehaladás feltételei világosak és teljesíthetők voltak. „Azoknak, akiknek szüksége volt egy megbízható és biztos utazást ígérő csónakra, a végcél nem volt sem titok, sem pedig gyötrelmes választás kérdése […]. Az evezőkkel munkálkodókra egyetlen feladat hárult: szorgalmasan és kitartóan evezzenek, »betű szerint követve« a hajó szabály-zatát.” Ezzel szemben manapság nem világosak a célok, hanem ábrándnak bizonyulnak, délibáb-jellegűek, „és többnyire méltatlannak tűnnek a rendületlen elkötelezett-ségre és odaadásra” (Wasted Lives, 16). Mivel nincs állan-dóságot jelentő kikötő, ahová megérkezhetnénk egy mégoly viszontagságos út végén, nem lehet ígérete-ket sem tenni. Ezért nem állnak meg azok a mondatok, amelyek a cél felől akarnák igazolni az utazással járó fá-radságot. És ezért nem lehet ma azt sem mondani: ha szorgalmasan dolgozol és tanulsz, sikeres leszel, célba jutsz. Ez azonban a máról szóló állításnak csak az első fele.

Abban az interjúban, amelyben a „ha nem szereted, ku-darcot vallasz” mondat elhangzott, Jobs arról beszél, hogy a sikerhez szenvedélyre van szükség. „Azt mond-ják, az embernek jó adag szenvedélyre van szüksége ahhoz, amit csinál, és ez teljes egészében igaz. Mégpedig azért, mert [a munka] annyira nehéz, hogy ha valakiben nincs lelkesedés, akkor bárki értelmes ember feladja. Nagyon ne-héz ez. És hosszú időn keresztül kell csinálnod. Úgyhogy ha nem szereted, ha nem élvezed, miközben csinálod, ha nem szereted igazán, akkor fel fogod adni. A legtöbb emberrel egyébként ez történik. Ha megnézzük azokat, akik végül idézőjelben »sikeresek« lettek a társadalom szemében, és azokat, akik nem, akkor [azt látjuk, hogy] általában azok,

akik sikeresek, szerették, amit csináltak, és ezért ki tudtak tar-tani akkor is, amikor nagyon nehézzé vált. Azok pedig, akik nem szeretették, abba is hagyták, mert épelméjűek, nem? Ki tartana ki olyasmi mellett, amit nem szeret? Egy csomó kemény munka és egy csomó állandó aggódás jár vele. Ha nem szereteted, kudarcot vallasz”

A sikert nem garantálja a szorgalom. De az biztos, hogy kemény munka nélkül nincs siker, és lehetetlen hosszú távon szorgalmasnak lenni, ha valaki nem tud lelkesedni azért, amit tesz. Csak abba érdemes tehát belefognod, amiért lelkesedni is tudsz, és ezért van szükség arra, hogy kövesd a szíved hangját. Hogy fogalmat alkossunk magunknak a hosszú távról, a különféle kutatások azt mondják: tízezer órára, napi négy órával számolva 10 év-re van szükség ahhoz, hogy valaki hozzáértőnek mond-hassa magát valamiben. E nélkül nincs siker. És a sikerre ez sem garancia, hiszen ahhoz még szerencse is kell. De nem a siker az érdekes! Nem a sikert kell megcélozni, mert azt nem lehet, és a célok különben is csalókák. Ha-nem a szívre kell hallgatni, mert arra kell törekedni, hogy rátaláljunk arra, amit szenvedéllyel tudunk csinálni.

A többség józan, „épelméjű”, ahogy Jobs mondja („Because they’re sane, right?”). Az alapján választanak munkát vagy életpályát, hogy mennyire jövedelmező, mennyire ígér biztonságot és így tovább. Nincs ennél veszélyesebb út. Azért veszélyes, mert ha ezen szem-pontok alapján olyasmit választ az ember, amit nem szeret, akkor biztosan kudarcot vall. Mivel pedig nem is olyan régen – azaz nagyszüleink, dédszüleink korában – még voltak előre világosan megrajzolható életpályák (ahogy ezt fentebb Baumantól hallottuk), egyelőre nem

Gondolatok a szenvedélyről és a boldog életről Steve Jobs nyomán

„If you don’t love it, you’re going to fail.” Steve Jobstól nem ezt a mondatot szokás idézni. Talán azért, mert kevésbé lelkesítő, mint a Stanfordon elmondott évzáró beszéd „follow your heart and intuition” gondolata. de azt hiszem, csak első hallásra. Jobs mondandó-jának megértéséhez, sőt igazságához mindkét mondatra szükség van.

piaristák 9

nyilvánvaló a „follow your heart” igazsága. Ma még a józan számítás megszokott útja tűnik nyilvánvalónak, amivel szemben az, hogy kövesd a szívedet, könnyen félreértődik, mintha arra buzdítana, hogy csak azt tedd, ami jól esik.

Jobs nem valamiféle szubjektivizmusra buzdít, hanem szenvedélyes életre. Nem sikerre, hanem arra, ami nél-kül biztosan nincs siker, de főképpen nincs értelmes élet, nincs boldogság, nincs személyes kibontakozás. Ezt minden nap tudatosítanunk kellene, és különösen is tudatában kellene lennünk akkor, amikor fordulópon-tokhoz jutunk az életünkben. Ezért fontos ez a téma a fiatalok esetében.

Nemrég olvastam, hogy a jezsuita fenntartásban mű-ködő Boston College-ban minden tanév elején ren-deznek egy nyitó előadást az elsőéveseknek, amelyben három kérdéssel szembesítik őket a tanulmányaikkal kapcsolatban: Van-e benned lelkesedés valami iránt? Jó vagy-e benne, vagy jó tudsz-e lenni? Szolgál-e valamilyen kiáltó társadalmi

szükségletet? „Ha mindhárom kérdésre igennel tudsz válaszolni, akkor, mondja a jezsuita pedagógia, feltétlen örömben lesz ré-szed” (Hargreaves: The Fourth Way, 85).

Jobs is egy diákoknak szóló beszédben, a Stanford évzá-róján mondta, hogy „kövesd a szívedet”. Fontos mozza-nat ez. Azért fontos, mert nagyon sokan – Jobs szerint a többség – alacsonyra céloz az életében. Lehet, hogy így kellene mondanom: mi, átlagemberek alacsonyra célzunk az életünkben. Újra meg újra. Tanulni kell a szív-re figyelést.

„Ha a szívre figyelés csak annyit jelent, hogy egy mélyebb önzést hallunk meg, felejtsük el! Hiszen így csak azt szente-sítenénk, amiről úgy véljük, hogy bennünk zajlik. Van elvég-zendő munka, mielőtt valóban meg tudjuk hallani a rejtett muzsikát” – mondja Rowan Williams, Canterbury érseke (Silence and Honey Cakes, 103). Nem megy magától a szív hangjának meghallása, hanem tanulni kell.

Gyakori tévedésünk, hogy összekeverjük az őszinteséget az igazsággal. Őszinteség nélkül nem találunk rá az igaz-ságra, de attól, hogy ami a szívemen, az a számon, még nem jutottam el az igazságra. Az igazság, a szív valódi hangja mélyebben van. A szív hangjának meghallására is igaz a tízezer órás szabály. Hogyan lehet ezt tanulni? Hallgassuk ismét Steve Jobst! „A halálközelség segített abban, hogy a nagy döntéseket meghozzam. Mert minden – külső elvárások, büszkeség, a megaláztatásoktól vagy a bukástól való félelem – eltörpül a halál árnyékában és csak az igazán fontos dolgok marad-nak. Nem elfelejteni, hogy meg fogsz halni: ez az általam ismert legjobb módja elkerülni annak csapdáját, hogy azt hidd: bármit is elveszíthetsz. Már most meztelen vagy. Nincs rá okod, hogy ne kövesd a szívedet. […] Az időd behatárolt, ne fecséreld el azzal, hogy mások életét éled! Ne ess a dog-mák csapdájába, azaz ne akarj mások gondolatainak ered-

ményeivel élni! Mások véleményének zaja ne fojtsa el belső hangodat! És a legfontosabb: legyen bátorságod, hogy kö-vesd a szívedet és az intuíciódat! Ezek valahogyan már most tudják, hogy mivé akarsz válni. Minden más másodlagos.”

Jobs az emberi helyzetről beszél. Biztos, hogy e szavak-nak az ad rendkívüli súlyt, hogy a világ egyik legsikere-sebb embere mondja. De azért érdekesek e szavak, mert nem a siker útját mutatják fel, hanem a boldogságét. Nem a siker felé vezető lépcsőkről beszélnek, hanem a halálba tartó emberi életről, a kudarcokról és az arcul csapásokról mint tanulási helyzetekről, és arról, miként lehet ezt az emberi életet hitelesen és értelmesen élni.

Az őszinteség szakaszán a lemeztelenítés tapasztala-tai, a kudarcok, a fájdalmak, a mindennapok küzdelmei visznek túl. És a megérkezést az jelenti, hogy belátom, „már most meztelen vagyok”. A mindennapi gyöngesé-gek megtapasztalása és végső gyöngeségünk alapvető tapasztalata az út az őszinteségtől az igazság felé. „Aki nem járta meg saját poklát, s nem tapasztalta meg bizo-nyos mértékű tehetetlenségét, az még egy lépést sem tett sem az emberi, sem pedig a keresztény érettség terén” – írja Amadeo Cencini (A Fiú lelkülete, 130).

Nem lepődöm meg, ha valaki nehezen hiszi el, hogy ezeket a lépéseket kell megtenni. Jobs szavai nekem pontosan azért izgalmasak, mert azt a különös véle-ményt értem meg belőlük: olyan világot élünk, hogy aki a társadalom szemében sikeres – tehát például gazdag, híres, egyáltalán menő – akar lenni, annak ugyanezeket a szempontokat kell figyelembe vennie. Nem lesz sike-res, aki nem lelkesedésből csinál valamit, mert nem lesz benne jó, és nem lesz képes kitartani akkor, amikor min-den nehézzé válik. Mindez, vagyis a lelkesedés, a kitar-tás, a szív és az intuíció követése nem biztosítja ugyan a sikert, de egészen biztos, hogy megadja az értelmes és boldog életet. Ez a pozitív üzenete annak a tagadó mondatnak, hogy „ha nem szereted, kudarcot vallasz”.

uRbán JózSef SP

piaristák

10

A november vége az év legmozgalmasabb időszaka nálunk. Ekkor diák és tanár egyaránt a maximumot ad-ja. Arra a „kötelező bravúrra” készülünk, hogy ajándék-csomagba tegyük bele mindazt, mit az iskolánk jelent; amelyet átadva a hozzánk jelentkezőknek közelivé válik számukra az iskolánk, a diákok és tanárok közössége.

A patrocíniumi szentmisét a megújult kápolnánkban tartottuk. Az ünnepi szentmisén Labancz Zsolt tarto-mányfőnök úr prédikációjában Kalazanci Szent József több leveléből olvasott fel olyan gondolatokat, melyek ma is aktuálisak lehetnek. Milyen a jó nevelő, és a jó di-ák… Kiderült, hogy évszázadok jönnek, mennek, a pala-táblából digitális lett, de valahogy a diákok és a tanárok legbelül ugyanolyanok, rabló-pandúrt játszanak, a gye-rekek ugyanúgy jobban szeretik a labdát mint a betű-ket, a tanárok ugyanúgy megőszülnek egy-egy tanórán. Kalazancius pedig csak faragta rendületlen a lúdtollat, hogy legyen mivel írni a dolgozatot és rá a jegyet.

A szentmise után Pázmány Ágnes főiskolai docens meg-nyitotta a IV. PiArt kiállítást és ismertette a zsűri által jutalmazott alkotók nem is rövid sorát. A remek és öt-letes rajzok, agyag plasztikák, fából és papírból készült művek „Itthon vagyunk” címmel születtek – és tényleg átérződött rajtuk a hazatérés öröme.

Az ünnep harmadik fogása a Fogat fogért című szín-darab volt. Magáról a darabról csak annyit, hogy a férj, aki rájön hipnotikus képességére, a könnyű és ledér, ki-csapongó éjszakák érdekében mély álomba varázsolja feleségét, hogy az ne tudja, hol jár. Node – ugye fiúk, lá-nyok! – egy álom sem tart örökké… A méltán kissé fele-désbe merült pikáns darabot Zsódi tanár úr porolta le és az elegáns piarista diákok és bájos patrónás lánykák mé-

lyen átélt és életszerű előadása támasztotta föl. Meg kell mondanunk, hogy a darabot a fiúközönség meglepően jól fogta és értette... Úgy tűnik, nem kell őket félteni .

Szombaton – a Nyílt Nap délelőttjén – a magyar tudós társadalom és közélet neves képviselőit láttuk vendégül: hivatásukról, az őket foglalkoztató feladatokról, ember-ségükről meséltek.

Délután Nyílt Napot tartottunk az iskolánk iránt érdek-lődőknek: hiszen a jó bornak is kell a cégér. Végre olyan épületben fogadhattuk leendő diákjainkat, amelyet még mi is ámulva-bámulva nézünk. S az épület szépsé-gének megfelelőn („hardver”) a programokat a tavalyi-aknál még színesebbé tettük. („szoftver”).Végre megtalálta helyét sok-sok muzeális értékű, sok-szor évszázados korú szemléltető eszközünk, tárgyunk: a varázslatos kőzettár mesés, több termet megtöltő darabjai, a kitömött sastól a pocokig, a fizika csillogó-villogó míves eszközei, egyik első vitorlásunk makettje. A kiállítások és a színes programok kavalkádja mellett a vendégek teaházban pihenhettek és tudhattak meg kulisszatitkokat fiatal vagy éppen már érettségizett diákjainktól.Nagy tett volt a nap megszervezése, de jót tett a sok színes program diáknak és tanárnak egyaránt: a fa-zekasműhely, az angolverseny, az állatboncolás, a fi-zikai és kémiai kísérletek, a földrajzbemutató, az AVK filmvetítés, sport és játék, kép- és zászlókiállítás, a tú-raterem, a piarista múzeum, a cserkészfoglalkozás, a matematika-bűvészkedés.

patrocínium – nYílt napavaGy a nOvember véGI kÖtelező bravÚr

Budapest

alapítva: 1717honlap: www.gimn.piar.hu

piaristák 11

Csak egy délutánra, csak egy pillanatra megálltunk, és kiléptünk a tanterem és zöld tábla csendes világából, és megmutattuk, hogy mire is vagyunk képesek, ha a könyvek és jegyzetek csendben építkező tudományá-ból elő kell lépnünk és kincseket kell előhozzunk.És továbbra is képesek leszünk megújulni, és új hardve-rünkhöz alakítani a piarista hagyományainkon alapuló szoftverünket.A hozzánk látogató szülők és kisdiákok pedig megnyu-godva térhettek haza: érdemes lesz hozzánk járni, ve-lünk együtt tanulni, bennünket társnak választani.Akik pedig Nyílt Napunk zárásaként végignézték Igaz-gatónk prezentációját, azt is megtudhatták, hogyan juthat minden diák a Piarista közön át a mennyország kapujához.

piarista isKola bUdaPest

csereKapcsolatMivel mindenki csak egyszer tizenegyedikes – általában –, így minden csoportnak új és izgalmas, noha immár több mint húsz éves a grazi Sacré Coeur Gimnáziummal történő cserekapcsolatunk. Mi megyünk, ők fogadnak, majd ők jönnek, mi fogadjuk őket. A búcsú pedig mindig kicsit pityergős, e-mail és telefonszám cserélős, de leg-alább minden, a romantikát kissé háttérbe szorító német nyelven.

A diákok számára az októberi oda-vissza utazás két hétre a lazább iskola, erősebb kapcsolat jegyében telik.Az évenként változó, mottóként szereplő témák, legyenek azok Művészetek, Technika, Mozart-Bartók, Boldogság és a mottókhoz kapcsolódó programok, foglalkozások, az ottani tizedikes koedukált és az itthoni tizenegyedikes koedukálatlan tanulók Casablanca-szerű szép barátságai-nak kiindulópontjai.

Barátságok létrejönnek, megmaradnak vagy épp elmúl-nak. Gyors az alkalmazkodás a másik kultúrához, amely azért nem annyira más, mint a miénk, de mégis, egy kicsit. Meg kell szokni az idegen hangot, az ismeretlen szoká-sokat, és közben föléled az otthon csak tankönyvbe zárt tantárgy, a német. És magyar diákként nemcsak Grazban, de itthon, Budapesten és környékén is turistaként lehet járni, beszélni. Fel kell nőni a kihíváshoz is, hogy németül eszünk, iszunk, alszunk, beszélünk és felolvasunk. Ahogy Pál is mondja, németül élünk, mozgunk és vagyunk. Mindez a mottóként kijelölt téma projektmunkáját be-mutató „prezentációs” esten csúcsosodik ki. Van tehát mindig „story“, élmény és tapasztalat...

tanulásról diáKoKnaKMama, hagyjál, nem volt semmi érdekes. Nem lesz dolgo-zat holnap se, hagyjál. Fenébe, mennyi lecke van. Mind-egy, bioszból csütörtökön feleltem, holnap úgyse fog kihívni. Tomi, add már vissza az ipodot. Hova a fenébe tettem a matekfüzetet? Nemigazmár. Mama, szólj már a Tominak, hogy engedjen a géphez, nem igaz, hogy nem tudom megnézni a leveleimet. Figyelj Geri, te olvastad ezt a Jókai-hülyeséget? Rohadt hosszú. Tényleg holnapra kell? Várj, bejelentkezett a Szabó is. Most nem tudom le-vinni, most tanulok, majd később. Tomi, húzzál már innen, most miattad csak két életem maradt. Most fáradt vagyok, majd később. Nem fogok elaludni, hagyjál. Hagyjál, most nem tudok menni vacsorázni, témazáró lesz fizikából. Jó, bocs, hogy nem vittem le. Szóljatok már a Tominak, hogy ne gitározzon, egész délután nem tudtam tőle tanulni.

HoRváTH bálinT

piaristák

12

isKolaegYesülés KecsKemétenFelelőséGGel GyermekeInkért

Iskolai törekvéseink a közelmúltigKecskeméti iskolánk évek óta jól együttműködik a város-ban működő többi katolikus iskolával. Fontosnak tartjuk, hogy ne csak saját iskolánkban gondolkodjunk, hanem azt keressük, hogy milyen szerepet tölthet be a katolikus iskola a város és a környék közoktatásában.

Emellett régóta gondunk a helyszűke, ami az utóbbi évek intézményi növekedése és fejlesztései nyomán még jobban szorít. Hogy a tanulási nehézségekkel küz-dő diákok integrálása minél hatékonyabb legyen, az al-só tagozatban az utóbbi években már három, 22 főben maximált, kisebb létszámú osztályt indítunk. A felső ta-gozatba is sok új diák érkezik a környékről, de ott csak két osztály számára van hely. A koedukáció bevezetése óta az utóbbi két évben a gimnáziumban szintén jelen-tősen emelkedett a jelentkezők száma. Lassan szüksé-günk lehet leánykollégiumra is. Emellett a tornatermünk nagyon kicsi és ennyi osztály számára kevés. A pár éve kialakított tornaszobák és felújított sportudvarral együtt is kevés a sportolási infrastruktúra. Az alsó tagozatosok részére a rendház udvarán játszóteret alakítottunk ki, de a felsősöknek nem tudunk megfelelő délutáni teret biz-tosítani. Évek óta tervezzük óvoda indítását. Mindezen kihívások kezelésére régóta keressük a válaszokat. Az elmúlt tanév elejére kilencven százalékban el is készült egy felújítási koncepció, de a meglévő épületegyüt-tesbe így is csak szűken fértek volna bele a szükséges funkciók.

Újabb keletű kilátásokSzűk egy éve intenzívebb tárgyalások kezdődtek a kecs-keméti Ward Mária Leánygimnázium vezetésével és an-nak fenntartójával, a Congregatio Jesu Szerzetesrenddel. A megfogalmazódó tervek most megoldási lehetőséget kínálnak sok korábban felvetett kérdésünkre. Eszerint a Piarista Rend átvehetné a fenntartói jogát az angolkis-asszonyok kecskeméti iskolájának, és egyesítené a két iskolát a Piarista Iskola keretében. A két fenntartó erről

előzetes megállapodást kötött, végleges szerződés dec-ember végéig születik. A Tartományfőnökség munka-csoportot hozott létre az iskolafúzió lebonyolítására.Az eddigi elképzelések szerint az alábbi lépések várhatóak: • A tanév végén megtörténik a fenntartói jogok át-

adása és az egységes iskolai struktúra létrehozása. • Az új tanévet mindkét iskola diákjai és pedagógusai

a Piarista Iskolában kezdik. • A felső tagozat és a leánykollégium a Ward iskola

mostani telephelyén fog működni, az alsó tagozat és a gimnázium, valamint a fiúkollégium a jelenlegi piarista épületegyüttesben.

Az egyesített iskolában: • A felső tagozat megörökli a Ward iskola tágas sport-

csarnokát, amit a többi iskolarész is tud alkalmilag használni.

• A felsős diákok saját, tágas, campus jellegű udvar-hoz jutnak, ahol a délutánokon védett körülmé-nyek közt lehetnek.

• Lehetőség nyílik, hogy az alsóban végzett mind-három osztály megmaradhasson, ne kelljen össze-vonni őket a felső tagozatra.

• Mind a 12 évfolyamon három párhuzamos osztály működhet, fiú és leánykollégiumot is biztosítha-tunk diákjainknak.

• Uniós pályázat beadására készülünk, hogy a Ward iskola telephelyén három csoportos óvodát indíthassunk.

KecsKemét

alapítva: 1717 (1993)

honlap: www.kecskemet.piar.hu

piaristák 13

piarista isKola keCskemét

Biztató jövő formálódikAz egyesülés kapcsán a gimnáziumban már csak mi hirdettünk felvételt kilencedikes osztályokba, az eddigi kettő helyett három osztályt tervezünk indítani. Ezzel együtt fejlesztjük tanulmányi kínálatunkat, hogy min-den diák megtalálhassa az érdeklődésének, képessége-inek megfelelő egyéni tanulási útvonalat. A három osz-tályban a mindenki számára biztosított emelt óraszámú idegen nyelvi képzés mellett négy tanulmányi terület közül választhatnak az érdeklődők: matematika, humán, biológia-kémia és informatika. Ezek a tanulmányi te-rületek azt szolgálják, hogy akár az átlagos képességű diákok is eséllyel tegyenek a négy év végén emelt szin-tű érettségit a szükséges tantárgyakból, valamint hogy mindenki kaphasson kiemelt fejlesztést abból, amiben tehetségesebb.

Emellett folytatódik az elmúlt években elindított fej-lesztések, lehetőleg uniós források bevonásával. A köz-eljövőben tervezzük könyvtárfejlesztési, informatikai fejlesztési, óvoda létrehozását segítő, egészségnevelési és tartalomfejlesztési és tehetséggondozási pályázatok beadását, amint a kiírások megjelennek.

Fontos célkitűzésünk, hogy a fentebb vázolt nagymérvű változások segítsenek bennünket piarista karizmánk és küldetésünk még hatékonyabb kibontakoztatásában.

MikuláS doMonkoS iGH.

100 éve történt

1911. szeptember 6.

Megkezdődött Tatán az új, ma is álló gimnáziu-

mi épületnek építése, Baumgarten Sándor terve

szerint. Kivitelezője a beregszászi Fuchs és Társa

vállalat volt, és a munka egy év múlva be is feje-

ződött.

1911. október 28.

Elhunyt Maywald József piarista, a budapesti

gimnázium görög tanára, a kor egyik legsikere-

sebb iskolai könyvének írója. Kristálytiszta lo-

gikával és jó pedagógiai érzékkel megírt Görög

nyelvtana és olvasókönyve egy emberöltővel a

szerző halála után is használatban voltak.

piaristák

14

merre tart a piarista mester tanoda?

Amikor 2007 szeptemberében a Mester Tanoda a Du-gonics András Piarista Gimnázium tagintézményévé vált, és Angyal tanár úr javaslatára Piarista Mester Ta-nodának kereszteltük el, még csak homályosan sejtet-tük, hogy a zeneművészeti-, képző- és iparművészeti-, táncművészeti-, szín- és bábművészeti ágakkal működő alapfokú művészeti iskolában a szokásos művészetok-tatási pedagógiai folyamatok merre fognak fejlődni. Külsős, más iskolákból jövő tanulóink továbbra is nagy örömmel kerestek meg bennünket, így egy tágabb kör-ben ők is a Piarista többcélú intézmény növendékeivé váltak. Új célként jelent meg előttünk, hogy valamilyen szinten minden gimnazistát megérintsen a művészet-oktatás, hogy művészeti tevékenységet válasszon ma-gának minden diák, hiszen a felnőtté válás útján jó, ha egy alkotó tevékenységen keresztül is tudjuk keresni önmagunkat. Az oktatási módszereiket megújító iskolák, így mi is egy-re több kihívást látunk magunk előtt. A „művészetis” ta-nulók versenyeztetése mellett egyre több fontos peda-gógiai célt, tartalmat érzünk megvalósulni: • a gimnáziumi projektes Témahétbe történő

bekapcsolódásban, • a káptalani feladatokban is megjelenő, a szülők-

kel való kapcsolattartás új arculatait felvállaló „Panelreneszánsz Fesztivál” szervezésében,

• az erősen hátrányos helyzetű moldvai csángó gyermekek és a piarista tanulók közös nyári művé-szeti táboraiban,

• a művészetek fejlesztőpedagógiai hatását alkal-mazó tanórai foglalkozásokban,

• a számtalan jeles napra, rendezvényre, misére tör-ténő felkészítés során keletkező közös alkotásban,

• a Diák-táncházakban, ahol a zenét népzenész pa-lánták szolgáltatják.

Új nevelési tartalmakat hordozó rendezvényeink:A „Ha folyóvíz volnék” – ifjúsági csereprogram Szeged-Bacau címet viselő program hosszú távú pedagógiai folyamat. 2009-ben a moldvai szegény sorsú, hátrányos helyzetű gyerekek Szegeden találkoztak a magyarorszá-gi fiatalokkal. Az alternatív tanulás során a résztvevők a „Ha folyóvíz volnék..." népdal egy-egy sorát naponta ve-zérgondolatként dolgozták fel, vokális és instrumentális zene-, vizuális művészeti-, ill. mozgásművészeti eszkö-zökkel, délutánonként, pedig közösen kirándultak, közös élményeket gyűjtöttek a művészi alkotásokhoz és ismer-kedtek a dél-alföldi régió nevezetességeivel. A csángó gyerekek látogatását iskolánk tanulóinak látogatása követte. A moldvai gyerekek számára a kultúrájuk meg-őrzése személyes társadalmi boldogulásukhoz, megma-radásukhoz szükséges és ebben sokat segítettek azok a „külföldiek”, akiket éppen ezek az értékek vonzottak hozzájuk. A „Ha folyóvíz volnék” projektben már a nyári utazásban résztvevő fiatalok kezdeményezik és vállalják a tervezésben és lebonyolításban való aktív részvételt. A mi útjaink során a moldvaiakkal folyó projekt mellett er-délyi és moldvai helyszíneken Kájoni egyházi énekeket adtunk elő koncertszerűen és misei szolgálatként. A „Panelreneszánsz Fesztivál” egynapos rendezvé-nyünkön az a cél, hogy a családok és a nevelők együtt töltsenek egy napot, miközben tanulóink produkciói-ban lelhessük örömünk. Ezt tükrözi a minőségi, értékes, magyar nemzeti hagyományokat előtérbe helyező, kre-ativitást fejlesztő és emberséget, emberléptékűséget hirdető programok célzott válogatása. Ezáltal megte-remtődik egy non-formális nevelési közeg, melyben szülő és gyermek, fiatal és idős közösen tanul, gyarapo-dik, miközben a közös élmények öröme erősíti a családi köteléket, az egészséges közösség alapjait. További cél, hogy a résztvevők között a kapcsolat megmaradjon, és további találkozásokra kerüljön sor. Ennek érdekében több olyan játékos versenyt is tervezünk, melynek éven-te újabb fordulóján célszerű megjelenni címvédőként, vagy csak újabb indulóként, ami motiválja a folyama-tos érdeklődést. Céljaink melletti kitartásunkat pedig, a közösségi igény erősíti, amely erőt ad a következő ilyen rendezvény megszervezéséhez.A pedagógus rengeteget tanul saját munkájának során.

sZeged

alapítva: 1720 (1991)honlap: www.szepi.hu

piaristák 15

piarista isKola szeGed

A művészetoktatás (és meggyőződésem, hogy a közis-mereti tárgyak oktatása is) csak akkor lesz jelentős a nö-vendék számára, ha megtanulásra szánt anyag minden egyes technikai elemének kigyakorlásánál jelen van az öröm, az oldottság. Minél szárazabb, zordabb az elsajátí-tandó részlet, annál inkább igyekezni kell a pedagógus-nak, hogy „humanizálja”, és valamivel érdekessé tegye a tanuló számára. A pedagógusnak sziklaszilárdan azt kell sugároznia, hogy a siker nem maradhat el, legfeljebb vá-rat magára. Talán furcsa, de ezen a ponton találkozik a fejlesztő pedagógia a tehetségápolással.A Népzenei Kamaraműhely iskolánkban 2007 óta mű-ködik. Eredetileg az volt a szándékunk, hogy kobzosok és énekesek lendületesen tudjanak moldvai énekeket és táncdallamokat csokorba fűzve együtt játszani. Az együttmuzsikálás azonban az egyházi népénekek, és régi zene új, izgalmas területeit is kijelölte az együttes számára. A Kamaraműhely tagjai most már az iskola te-hetséges kobzosai, énekesei, hegedűsei, és tanító taná-raik, ezen kívül a népzenei feldolgozás jellegétől függő-en gitárokkal, csellóval, ütőkkel egészülünk ki. Népzenei hagyományunkból számunkra legfontosabb az eredeti népzene gyűjtése és éltetése – táncházban, koncerte-ken és tanítványaink révén is. Ezt a szemléletet – úgy érzem, – legjobban a népzene gyökereihez ragaszkodó, a népzenét saját eredeti gyökereiből továbbéltető mű-vészi-tanári konzekvenciákkal lehet továbbadni. Koncertanyagaink: • általunk feldolgozott teljes miseanyag Kájoni János

Cantionaléjából, • „Mint sík mezőn csak egy szálfa”- Balassi énekelt ver-

sek feldolgozása. • moldvai népdalokból álló énekfüzérek eredeti

hangszereléssel, • „Kalazanci Szent József” zsolozsmája – himnuszok-

ból, antiphonákból, és gregorián dallamokból épít-kező oratorikus mű.

A Gál Ferenc Hittudományi Főiskolával történő sikeres együttműködés eredménye a Kájoni énekeink feldolgo-zását és népdalfüzéreket tartalmazó „Égig érő énekek”-kottáslemez kiadása.A tehetségek gondozása nap mint nap új erővel tölt fel bennünket, s arra biztat, hogy folyamatosan keressük a legegyszerűbb, a legtermészetesebb, és a növendék számára –saját adottságait figyelembe vevő – utat. Or-szágos arany fokozatú díjakat, illetve első helyezéseket nyerünk el rendszeresen: népi szóló és csoportos ének, koboz, népi vonószenekar, illetve hárfa kategóriában. Az

évente megjelenő Táncháztalálkozó- és Új élő népzene országos lemezpályázatokon rendszeresen szerepelnek növendékeink. Jelentős eredményeket mondhat ma-gáénak gitár tanszakunk és zongora tanszakunk régiós szinten.

Saját zenei rendezvényeink: • Nemzetközi hárfakurzus és hárfaverseny, amelyet

Szeged város saját rendezvényeként támogat (és az utóbbi években már sajátjaként is emleget),

• „Kobzos” – moldvai népzenei kurzus (kobozt, népi éneket, hegedűt, furulyát oktatunk),

• Mézespálinka – karácsonyi népzenei koncert, • Népek Karácsonya – komolyzenei karácsonyi kon-

cert a Karolina gimnáziummal közös szervezésben, • Regionális Tavaszi Gitártalálkozó.

A szegedi Dugonics András Piarista Gimnáziumban fo-lyó oktatói-nevelői munka szép vizuális megfogalmazá-sa az aula mennyezetén felfüggesztett nyolcpár-evezős hajó. Ehhez a képhez a Diák-táncházak idején egy élő-kép is társul ugyanazon a helyen, az aulában, amikor a hajó alatt, hatalmas kört alkotva, diákok és tanárok egy-más kezét fogva tanulják régi népi táncaink lépéseit. Egy hajóban evezés – egy körben való táncolás: ez lenne az új küldetésnyilatkozatunk? Koncertjeim és tanítványaim fellépéseinek sikere mellett mostanában azért is imád-kozom, hogy minden kollégám merjen beállni a Nagy körbe – tanulóként.

fábRi GézA néPzene-koboz TAnáR

piaristák

16

vácott is ZajliK aZ élet

Piarista találkozó Krakkóban – ÚtinaplóOktóber közepén, egy hűvös szerda délután indultunk a XI. Nemzetközi Piarista Találkozóra Krakkóba azért, hogy képviseljük országunkat, iskolánkat. hat óra utazás után éhesen, elgémberedve szálltunk ki a buszból.Másnap, reggeli után buszra szálltunk és Częstochowába

mentünk. Itt található a pálos kolostorban a híres Feke-te Madonna. Bejártuk az épületet egy idős pap vezeté-sével, aki angolul mutatta be a kolostort és a kegyképet. Częstochowai kirándulásunk egy misével zárult, majd ezután Auschwitzba indultunk, ahol magyar nyelvű ide-genvezetéssel körbejártuk a tábort. Közben Krakkóba, a találkozó helyszínére ekkor már a többi csoport is meg-érkezett, így mi is visszatértünk. Vacsora után megkezdő-dött a nyitórendezvény, ami nagy bánatunkra lengyelül folyt, de a fontosabb mondatokat Gábor atya fordította nekünk. Mindegyik csoport bemutatkozott, köztük a fe-héroroszok, csehek, lengyelek, illetve mi, magyarok. Másnap reggel volt az első „konferencia”. Miután véget ért, visszavonult mindenki a saját kis csoportjába és megkez-dődött a csoportmunka. Utána Krakkó belvárosában egy kedves idegenvezető várt minket, aki mintegy másfél órá-ban körbevezetett bennünket a városban. Ezután a négy órás szabadidőt souvenir-vásárlással, evéssel, sétálással, fotózással, ki-ki a saját kedve szerint töltötte. Szombaton, megint csak egy „konferenciával” nyitottuk a napot, amit immáron pár, angolul kiválóan beszélő lengyel diák fordított nekünk. Utána ismét bementünk a belvárosba és csoportokba verődve sétáltunk, majd betértünk a piarista templomba egy közös misére. Visz-szamentünk az iskolába és elkezdődött a meghirdetett Keresztény Zenei Fesztivál. Minden csoport egy-egy dallal készülve mutatta be muzikalitását. A magyar csapat improvizált és a Tankcsapda elhíresült dalát (Mi Atyánk ki vagy a mennyekbe'...) énekelte el, teljes hangerővel, amit a többi diák így fogadott: „Ria, Ria, Hungária!”. A produkci-

ók végeztével elkezdődött a szombat esti láz, azaz a „piar diszkó”. Háromszáz diák táncolt, egyszerre, kézen fogva az aulában. Hihetetlen látvány volt. A lengyelek szívesen ta-nítgattak bennünket, mi meg szívesen tanultunk és mu-lattunk velük. A fél 12-ig tartó buli után eltettük magunkat az utolsó napra. Vasárnap, az utolsó mise után sor került a záró rendezvényre.Úgy gondolom, a legtöbbünknek nagy élmény volt ez a pár nap. A lengyeleket vendégszerető, barátságos nép-nek ismertük meg. Személy szerint, a szívemhez nőttek és nem gondoltam volna, hogy ennyire ragaszkodnak hoz-zánk, magyarokhoz. Köszönjük ezt a pár napot!

kovácS lucA biAnkA 10.c

Céklaleves és piar diszkó, avagy a lengyel-magyar barátság újabb fejezete – a szótárbanA lengyel piarista diáknaptárban piros betűs ünnep az őszi találkozó. Október 12. és 16. között számunkra is ki-derült, hogy miért. Néhány kulcsszó az első nemzetközi piarista diáktalálkozóról.

ANGOL: Bár komoly kísérletek történtek, hogy néhány nap alatt kölcsönösen elsajátítsuk egymás nyelvét, vé-gül maradtunk az angolnál. Ha hirtelen mégis mindenki lengyelül beszélt körülöttünk, akkor előbb-utóbb Gábor atya kisegített.

CÉKLALEVES: A nemzeti eledelek közül a céklalevest in-kább csak a tanárok kortyolgatták, de a pirogot már a di-ákok is szívesen ették, nem beszélve az éttermi ebédről. Szendvics is volt bőven, de ezt inkább hagyjuk!

DISZKÓ: Ki gondolta volna, hogy a piar diszkó lesz a hab a tortán. Először a különböző városokból érkezett „előzenekarok” mutatták meg, hogy Jézus nevére nem-csak meghajol minden térd, hanem táncra is perdül. Az-után jött Pjotr atya és a piarista kispapok, akik fergeteges bulit vezényeltek.

HIT: Sokunkat magával ragadott a lengyelek hitének őszintesége, lendülete. Hoztunk belőle haza is. Igyek-szünk megújulni, hogy legközelebb mi is bírjuk az egy-órás Szentségimádást.

vác

alapítva: 1714 (1990)

honlap: www.vpg.sulinet.hu

piaristák 17

piarista isKola váC

PÁLOSOK: Częstochowát, a lengyel nemzeti kegyhelyet magyar pálosok alapították, akiknek utódai immár közel 700 éve fogadják itt a zarándokokat. Meglepő és jóleső érzés fogott el, amikor folyékony magyarsággal köszön-tött bennünket az egyik lengyel szerzetes.

VENDÉGSZERETET: Az, amikor egy nappal a többiek előtt érkezel valamikor éjfél előtt, de vacsorával vár-nak. Meg amikor fáradhatatlanul szinkrontolmácsolnak, idegenvezetnek, és egyáltalán: rendelkezésedre állnak, veled vannak, örülnek neked.

Talán érthető, hogy miért búcsúztunk lengyel baráta-inktól nehéz szívvel. Viszont készülünk a folytatatásra! Szilveszter Poznanban, nyári tábor a Tátrában és persze már bejelöltük pirossal a naptárban a jövő évi találkozó időpontját…

PAlkó bAlázS SzeRvező TAnáR

Történelmi emléktúra Bajra2011. október 28-án a friss októberi napsütésben tizen-kilenc elszánt piarista kerékpáron a Tata melletti Baj felé vette az útját, hogy lerója kegyeletét az 55 évvel ezelőtt mártírhalált halt hős bányászok emléke előtt. 1956. októ-ber 27-én a jórészt huszonéves bányászcsapat az „ideig-lenesen” hazánkban állomásozó szovjetek laktanyájából akart fegyvert szerezni, hogy csatlakozhassanak az orszá-gos forradalmi eseményekhez. Fegyver helyett azonban sortüzet kaptak. Nyolc fiatal srác életét vesztette.Az iskolai Történelmi Emléktúra Bizottság minden év ok-tóberében ellátogat egy 56-os helyszínre. Az idei közel 210 km-es túrát kellemes őszi napsütés és a Gutbrod ta-nár úr vezette mikrobusz kísérte. Váctól Szobig a sokunk számára jól ismert kerékpárúton haladtunk, majd a szobi vasúti hídon átkeltünk Felvidékre. Rövid kerekezés után a Mária Valéria-hídon Esztergomnál visszatértünk magyar területre, de továbbra is a Duna mentén folytattuk utun-kat. Neszmély előtt felkapaszkodtunk a Gerecse nyugati lejtői közé. Túránk talán legkeményebb, de igen rövid hegyi szakasza következett. A 12%-os emelkedő után kár-pótlásunk a neszmélyi Hilltop borászat lábaitól nyíló pá-ratlan Duna-völgyi panoráma és az itt-ott tőkén felejtett (vagy szándékosan otthagyott) aszúsodó, mézízű szőlő-szemek voltak.

Tatára már esti szürkületben, a baji emlékműhöz sötétben értünk. A megemlékezés méltóságteljességét Juhász ta-nár úr beszéde és „egy ismeretlen” költő verse tette teljes-sé. A szállásunk a piarista hagyományoktól kissé eltérően egy fűtött, félkomfortos közösségi ház volt. Pálfai tanár úr különleges chilis babja és Kalász tanár úr gyümölcsös-joghurtos pudingja után, valamint a közel 103 km-es ke-rekezés után altatni senkit sem kellett. Reggel rövid tatai kerekezés után hazafelé vettük az irányt. Dunaalmáson egy honfoglalás kori, Táton egy újkori temetőt látogattunk meg. Az első helyen egy csoportkép készült, a másikon egy ima mondatott el egyik kerekező társunk néhai ked-ves barátjáért, aki tragikus körülmények között távozott az élők közül 2 évvel ezelőtt. Teste itt nyugszik Táton. Párkány felé a szlovák rendőrség megnézte a magyar zászlókkal felszerelt kerekes csapatot, majd épségünkért aggódva mindnyájunkat a sisakok viselésére szólítottak fel. Mivel másfél napja hordtuk megszakítás nélkül a sisakot (az esti alvást leszámítva), kérésüknek nem volt nehéz eleget ten-ni. (Bár itt újból értelmet nyert a régi idő vicce, miszerint „ha van rajta sapka azért, ha nincs rajta, azért verjük meg a nyuszikát.”) Világosban, fáradtan, de megható lelki- és nagyszerű sportélménnyel lettünk gazdagabbak. Jövőre újra ott le-szek a következő emléktúrán!

II. Patrocíniumi fesztivál – VácTavaly novemberben hagyományteremtő szándékkal ren-deztük meg iskolánk első Patrocíniumi Fesztiválját, amely a rendalapító szentünk ünnepnapja köré szerveződött. A hét a Liszt-évre való tekintettel egy zongora esttel kez-dődött Balogh József zongoraművész és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Együttese közreműkö-désével. Kedden a megzenésített vers kedvelőit a Misztrál együttes kápráztathatta el sajátos hangulatot teremtő dalaival. A Piarista Gimnázium színjátszó körének elő-adásában Shakespeare Hamletje is helyet kapott a fesz-tivál programjában, amelyet Váradi Ágnes tanárnő állított színpadra. Nagy örömmel nyújtunk ismét otthont egy jótékonysági estnek a Cházár András Speciális Szakiskola szervezésében és diákjaik közreműködésével. Az esten fellépett a Piarista Gimnázium kórusa Galbács Gabriella tanárnő vezetésével. A hét zenei csemegéje Lachegyi Im-re Vizió kompozíciója volt. A szombati nyilvános ünnepi szentmisét követően Ábrahám Márta hegedűművész és Adamik Gábor tuba együttese lépett fel.

kAláSz ákoS iGH.

piaristák

18

Országos sport napSzeptemberben részt vettünk az országos sportna-pon: az egész iskola futott 2011 métert. Ezen kívül volt sokfajta bajnokság, erő- és ügyességi próba: asztali-tenisz, sakk, hasizompad, húzódzkodás, zsákbanfutás, rönkhúzás, szögbeverő verseny és nem utolsó sorban kisaszfaltpályás tanár-diák focimeccs. Szóval minden volt, ami egészséges, tehát tejfölös-sonkás lángos nem. Jövőre újra nekifutunk!

Pályaválasztási kiállítás és iskolabörzeBejártuk Vác és környékének általános iskoláit, a pálya-választási szülői értekezleteken elmondtuk szülőknek és fiaiknak, hogy a kétkezi munka érték, a kreativitás és a tehetség felébresztése izgalmas kaland, a személyes jövő fontos, mindehhez pedig a legjobb megoldás a mi isko-lánk. A váci pályaválasztási kiállításon meg is mutattuk, hogy miért gondoljuk így: lehetett intarziázni, kovácsolni, követ faragni.

Nyílt nap és zarándoklat a váci SzűzanyáhozAz érdelkődők megnézhették a nyílt napon a tanműhe-lyeket, hogy hogyan is néz ki egy gyakorlati nap, aki akar-ta, az életét kockára téve ki is próbálhatta, hogyan reagál az anyag a megmunkáló szándékra, és a szándék tulajdo-nosa hogyan viszontreagál minderre.Míg idősebb diákjaink az érdeklődőket fogadták, addig a kilencedikesek és tizedikesek közössége Vácra gyalogolt a Hétkápolnához. Ezt a zarándoklatot Kalazanci Szent Jó-zsef tiszteletére minden évben megrendezzük.

Találkozás a szülőkkelNovemberben találkozóra hívtuk az alsó tagozatos diá-kok szüleit. Ez az évente megrendezésre kerülő alkalom lényegesen több, mint a hagyományos fogadóóra. Több annyiban, hogy erre a közös találkozóra tényleg eljönnek a szülők, és lényegesen több annyiban, hogy itt kevésbé formális módon: süteményes asztalokat körbeülve, kö-tetlenebbül tudnak a tanárok és a szülők egymással be-szélgetni. A rendezvény népszerűségéből látszik, hogy a szülőkkel való találkozásunk leghatékonyabb formája a beszélgetés. Azért tanulságos ez számunkra, mert a di-ákjainkat is a figyelemmel és a személyes beszélgetéssel tudjuk megszólítani.

KistestvérünkÖrömmel adjuk hírül, hogy legutóbbi bejelentkezésünk óta számos találkozó és együtt gondolkodás történt a Búzaszem Iskola közösségével. Nagy lehetőséget látunk abban, hogy itt Gödön két piarista iskola működik, erőt érzünk abban, hogy rendszeresen találkozunk, terve-zünk, imádkozunk és a közösségi működés lehetőségeiről gondolkodunk.

SzAbó láSzló SP

Mi történt az első HarmadBan? krónIka

piarista isKola GÖd

alapítva: 1991honlap: www.g-piar.hu

gÖd

piaristák 19

BúZasZemadvent a BúZasZemBenélet az IskOlában

Közös pedagógusi megtapasztalásunk, hogy a szeptem-beri tanévnyitótól az őszi szünetig húzódó napok jellem-zően a „rendszerszintű beállás”, a rendeződés időszakában telnek. Megállapodik a naptár és az órarend, összehan-golódik a valamennyi búzaszemes gyermeket nevelő-oktató általános és a művészeti iskola tevékenysége. Az őszi szünet után mindenki egy kicsit másképp tér vissza – mintha azokban a pihenőnapokban valami történne velünk. Biztosan így is van… A szünet és Karácsony szent ünnepe közötti időszak immár hangsúlyosabban az ön-magunkra- és kapcsolatainkra-találás, a nyugodt iskolai munka szakasza. Közösségi programjaink pedagógiánkat kísérik, támogat-ják, ágyazzák egy nagyobb egységbe.

A Búzaszem Közösségi Tanács ülése (november 21.)Az osztályok szülői képviselőiből, a pedagógusok és az alapítvány képviselőjéből álló, havonta összeülő egyezte-tő fórum a közösség és az iskola életének legfontosabb elemeiről, eseményeiről. Az Advent számos eseményé-nek előkészítése is itt történik.

Népzenészek baráti találkozója (november 25.)Az iskola konyhájában magyardudás és furulyás tanáraink, zenészbarátaik, no meg a növendé-kek és családjaik hatalmas hangulatú együttléte, népmesével, énekléssel, duda- és furulyaszóval, oldalassal, kolbásszal, savanyúval.

Disznóvágás (november 26.)A 160 kilós mangalica halála és testének fel-dolgozása több lépésben, szülők, gyerekek részvételével.

András napi bál (november 26.)19.00-től hagyományos batyus bál a Dunazug zenekar talpalávalója, Czinóber Klári és Greguss Gergő tánctanítása felett és mellett, az iskola au-lájában, süteményversennyel, játékkal. 22.00-kor elcsendesedés, villanyok teljes leoltása és gyer-tyagyújtás – a bálozók fél órán át a koszorú körül ülnek, énekelnek és imádkoznak.

Közösségi Szentmise Advent első vasárnapján (november 27.)Az alsógödi katolikus templomban a helyi Piarista Rend-ház, a Búzaszem Iskola, a Szakképző Iskola, Gimnázium és Kollégium és a hívek piarista atyáink kísérése mellett egy közösségben vettek részt az Advent-nyitó szentmisén.

Reggeli adventi éneklés 7.30–8.00 között (november 28. – december 21.)A gyerekek pedagógusaikkal és szüleikkel együtt az osz-tálytermekben, az adventi koszorú mellett énekelnek, imádkoznak.

Rorate keddenként és csütörtökönként 7.00–7.30 között (november 28. – december 21.)A reggeli adventi éneklések előtt rorate az iskola aulájá-ban, piarista atyák vagy a gödi plébános vezetésével, gye-rekekkel, pedagógusokkal, szülőkkel.

Búzaszem Adventi Vásár (december 3.)Nagyszerű, felejthetetlen hangulatú, szülők által szerve-zett és lebonyolított vásár és közösségi együttlét az iskola aulájában és osztálytermeiben; kizárólag saját készítésű, helyi és őstermelői, értékes portékával, teaházzal, társas-játszó-teremmel, népmesével, rengeteg vendéggel.

Elsőáldozás és keresztelő a közösségi szentmisén (december 3.)

A szentmise keretei között, a többi hívő közös-ségében keresztelkedtek, illetve elsőáldoztak a Búzaszemhez tartozó szülők.

Élő Betlehem (december 18.)Jászol élő állatokkal, együttlét betlehemes játék-kal, zenével, forralt borral az alsógödi katolikus templom mellett, a keresztény közösség vala-mennyi tagjának szervezésével, részvételével.

Betlehemezés, szolgálat (december 19–20.)A búzaszemes gyerekek betlehemese a közös-ség tagjainál (családoknál, pedagógusoknál), va-lamint támogatóinknál.

Krisztusváró Kalendáriumi Nap és szentmise (december 22.)Az esztendő utolsó iskolai napján nincs tanítás; délelőtt lelki nap kicsiknek, nagyoknak imádság-gal, beszélgetéssel, készülődéssel, délután közös-ségi éneklés és szentmise.

lázáR láSzló iG.

alapítva: 2004honlap: www.buzaszem.hu

piarista isKola bÚzaszem

piaristák

20

KaniZsai KésZületadvent és ősz az IskOlában

„ A jó cselekedet Isten fényének sugara.”Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is Advent máso-dik hétvégéjén került megrendezésre iskolánkban a Piarista Adventi Jótékonysági Vásár, melyet ismét sok látogató tisztelt meg jelenlétével az iskola tornatermé-ben és ebédlőjében, ahol minden megtalálható volt a „csempőkéktől” a különböző ruhákon át a bútorokig.A vevői kör széles. Van, aki azért tér be a vásári kaval-kádba, hogy ajándékot keressen szeretteinek, van, aki a rászoruló ismerősein szeretne egy „szeretetcsomaggal” segíteni, van, akit pedig már több éve kiszolgálunk - a törzsvendégek-, akik már hónapokkal ezelőtt talán erre gyűjtenek, hogy itt vásároljanak, és persze azokról a vá-sárlóinkról sem felejtkezem meg, akik azért vásárolnak itt, hogy az iskolát ily módon támogassák!

Árusítás közben mindig adódik lehetőség közelebbről is megismerni a vendégeket, és sokszor kiderül, hogy unokáiknak, falubeli rászoruló kisgyerekeknek vagy épp a szomszéd idős néninek keresünk együtt ruhát.A mai világban egyre többen használják ki ezt a kedvező vásárlási lehetőséget ezen a két napon, hisz mindenki megpróbál ott spórolni, ahol csak lehet. Minden vevő boldogan tér haza a nagy zsákokkal pár órás ittléte után, mi árusok pedig örülünk, hogy ismét tudtunk adni, se-gíteni másokon.A vásár zárása után még újabb adományokat szoktunk készíteni több helyre is: idén a nagycsaládosoknak, a Karitásznak és a Nagykárolyban lévő gyerekeknek állí-tottunk össze a megmaradt ruhákból, játékokból több zsáknyi adományt, amit még az adventi időszakban megpróbálunk mindenkihez eljuttatni.Zárásként csak annyit még: évről-évre jó megtapasz-talni, hogy az iskola pedagógusai és diákjai eme téren is összefognak és mindenki kiveszi részét ebből a nagy munkából.

TAkácSné klePácS AdRienn

Októberi estékTizedik alkalommal szervezhettem meg a nagykanizsai Piarista Iskola „Októberi esték” előadássorozatát. Minden évben, október 4-5 estéjére, az előadókat egy téma köré szervezve invitáljuk Nagykanizsa város érdeklődőit és ter-mészetesen a saját szülő-diák-tanár népességet.2011 a Család éve és a 10. évforduló kapcsán az jutott eszembe, hogy köztársasági elnökök feleségeit hívom el. Sajnos Göncz Árpádné, Mádl Dalma, Sólyom Erzsébet és Schmittné Makray Katalin sem tudott részt venni, egyéb elfoglaltságaik miatt.Így Antall Józsefné Klára asszony, mint a rendszerváltás első miniszterelnökének felesége, dr. Lévai Anikó, mint a mostani miniszterelnök feleség és dr. Bekk Mária, Kövér László, az országgyűlés elnökének felesége lettek esté-ink meghívottjai.Talán nem bánják az olvasók, ha kicsit írok az előkészü-letekről, mert nagyon érdekes dolgokat éltem át. Kállay Emil atya – akinek ezúton is köszönöm – igyekezett segítségemre lenni a szervezésben, mert „véletlenül” személyesen ismeri Antall Józsefnét, Mádl Dalmát és Só-lyom Erzsébetet. Az egyik óra közi szünetben csörgött a telefonom, mivel nem jelzett számot, átfutott a fejemen, föl se veszem. Aztán mégis megnyomtam a zöld gombot és a követ-kezőt hallottam, miután bemutatkoztam: Mádl Dalma vagyok. Alig tudtam egy értelmes köszönést kipréselni. Ez az általam nagyra becsült asszony nekem, nevesincs tanárnak mentegetődzött, mert még nem érezte alkal-masnak magát közszereplésre.Sólyom Erzsébet pedig nagyon bensőséges hangú, kedves levélben kért elnézést, mert betegsége akadá-lyozza az eljövetelben.A három estén olyan asszonyi életeket ismerhettünk meg, amik minden nő számára példaértékűek. A csa-lád feltétel nélküli szolgálata mellett hiteles képet adtak a hallgatóságnak 20 év történelméről. Olyan érzés ez, mintha egy élő történelemkönyvet lapozgathatnánk.Különös kegyelemnek érzem, hogy „testközelben” le-hetek immár 10 éve azokkal, akik ezeken az estéken megtisztelnek minket azzal, hogy meghívásunkra igent mondanak.

HoRváTH AndReA

alapítva: 1765 (1992)honlap: www.nk-piar.hu

nagY-KaniZsa

piaristák 21

Tudtad, hogy ő is piarista diák volt?

piarista isKola nagykanizsa

Jégen a suliA TÁMOP-6.1.2/A/09/1 egészségfejlesztési pályázatán 9.350.000 Ft-ot nyertünk, pont egy éve. Ennek keretében 2011. elejétől minden diákunk 8 alkalommal ingyen kor-csolyázhatott Zalaegerszegen a Jégcsarnokban – uta-zás, belépő, korcsolyabérlés pályázati finanszírozással.Óvodás kortól 16 éves korig és a nagyobbak közül is szép számmal akadtak, akik nagyon élvezték az egy órás csúszkálást. Sokan most korcsolyáztak életükben elő-ször, de reméljük, nem utoljára. Mivel osztályonként jár-tunk, így a csapatépítésnek is használt – tudod, együtt fetrengeni a hideg jégen az ofővel, mintha hájjal kene-getnék az embert. Jobbnál jobb képek születtek. Mindannyian élveztük, és kicsi sóhajjal nyugtáztuk az előző héten az utolsó alkalmat. Jaj de jó, hogy vége! Mi-kor megyünk legközelebb?

HoRváTH AndReA

Pilinszky János (Budapest, 1921. november 25. – Budapest, 1981. május 27.) a XX. század

egyik legjelentősebb magyar költője. A Nyugat irodalmi folyóirat negyedik, ún. „újholdas”

nemzedékének tagja.

gróf Széchenyi István (Bécs, 1791. szeptember 21. – Döbling, 1860. április 8.) politikus, író,

polihisztor, közgazdász, a Batthyány-kormány közlekedési minisztere – akit kora a „legna-

gyobb magyarnak“ nevezett.

Török Ignác (Gödöllő, 1795. június 23. – Arad, 1849. október 6.) honvéd vezérőrnagy,

hadimérnök, az aradi vértanúk egyike.

Oláh György (Budapest, 1927. május 22. – ) Széchenyi-nagydíjas magyar származású

amerikai kémikus, 1994-ben kémiai Nobel-díjat kapott.

piaristák

22

moZaiKoK aZ óvárisuli életéből

Amire büszke vagyokAmire én büszke vagyok az az, hogy énekeltem az első Ghymes koncerten.Egyszer az egyik énekkari próbán Jutka néni bejelentet-te, hogy megyünk a Ghymesre. Én nem sokat tudtam akkor még erről az együttesről. Ezen a napon még csak negyedikes voltam. A következő énekkari próbán kaptam egy szöveget és egy CD-t, amiben a szöveg volt. Sokat gyakoroltunk és végül eljött a nagy nap. Akkor még nem a művelődési házban volt, hanem az egyetemen. Ott be-mentünk egy terembe, ahol énekeltünk, aztán kaptunk ételt és italt. Azután felmentünk a színpadra. Tetőtől talpig ünneplőben voltunk. A színpadon már ott volt az együt-tes, de még nem volt ott a közönség. Szarka Tamás és testvére elmondta mit kell tennünk. Azt mondták, hogy hangosan énekeljünk, amennyi a torkunkon kifér, de ami-kor elmentek valahova, Jutka néni azt mondta, hogy nem kell hangosan énekelni, csak tisztán. Majd mi is lemen-tünk a színpadról. Utána lassan, lassan jöttek az emberek. Eltelt kábé fél óra és elkezdődött a koncert. Nagyon jó volt és nagyon büszke voltam és most is az vagyok, hogy ott énekeltem. A végén Lupusz atya megdicsért mindenkit és nekünk még egy igazgatói dicséretet is adott. Öröm-mel mentem haza és hatodikos nővérem is, mert ő is éne-kelt a koncerten.Ez a nap nagyon jó volt, büszke vagyok arra, hogy ének-karos vagyok.

kovácS MáRk 6. A

Szenci diákok látogatása2011/12-es tanévben a Rákóczi Szövetség pályázati segít-ségével cserediák programot szerveztünk, ennek kereté-ben láttuk vendégül 3 napra iskolánkban testvériskolánk, a Szenci Molnár Albert Magyar Tannyelvű Gimnázium diákjait.Nagy izgalommal és lelkesedéssel készülődtünk a ven-dégfogadásra. Hogy mennyire sikerült, azt a válaszlevél-ből tudtuk meg igazán.

Tisztelt Tanárnő, kedves vendéglátó Diákok!Ezúton szeretnék mindnyájunk nevében köszönetet mondani azért a felejthetetlen, majdnem három napért, amit október végén Mosonmagyaróváron, az Önök isko-lájában tölthettünk el.Bevallom, kicsit félve, izgatottan indultunk útnak annak ellenére, hogy tudtuk: ismerősökkel is találkozunk és gazdag program vár ránk. Az első meglepetés az érke-zésünkkor ért bennünket, hisz kis csoportunkat népes csapat, majdnem egy osztályra való diák fogadta! Na-gyon jól esett. És nemcsak fogadtak bennünket, hanem minden idejüket nekünk szentelték. Ezért volt érdekes a városnézés a Városi Ifjúsági Klubban töltött idő. Különö-sen a csapatépítő tréning volt kitűnő, amely valóban se-gített abban, hogy feloldódjunk. Örülünk annak is, hogy részt vehettünk az 1956. október 26-i ünnepségen, illetve, hogy sok újat tudtunk meg az 1956-os forradalomról a történelmi vetélkedő során. Ami különösen tetszett, az a csapatmunka volt.Mivel nagyon jól éreztük magunkat Mosonmagyaróvá-ron, mi is mindent megteszünk annak érdekében, hogy 2012 márciusában Önök is felejthetetlen emlékekkel tér-jenek haza tőlünk.Köszönet mindenért. Tisztelettel Gyenge Veronika, a szenci testvériskola diák-jai nevében

A levélből kiderül, hogy a programnak folytatása is lesz, hiszen 2012. március 13-14-15-én mi utazunk el hozzájuk. Az időpontnak különösen örülünk, hiszen ismét részt ve-hetünk a Gimnázium március 15-i ünnepségén, mint 10 éve mindig.

STIPKOVITSNÉ KATONA ÁgNES

moson-magYar-

óvár

alapítva: 1739 (1994)

honlap: www.piaristamovar.hu

piaristák 23

Levéltári pakolás – új tantermekAz év elején tudtuk meg, hogy új osztálytermeket ka-punk, mi és a 9.b osztály. Ennek nagyon megörültünk főleg, hogy az iskola egyik legzegzugosabb részére ke-rülünk. Ideiglenesen a biológia/kémia és a fizika szak-tantermet "foglaltuk le”. Majd pár hét múlva igazgató úr bejelentette, hogy segítenünk kell levéltárat pakolni. Személy szerint nem volt sok kedvem hozzá, hisz még is csak munka, de mire oda értünk és belelendültünk, igazán jól éreztem magamat. És most, ahogy az osztály-teremben csücsülök, látom, hogy megérte az a sok fá-radtság és látom, hogy remek dolgot csináltunk.Persze ez mind nem jöhetett volna létre, ha drága igaz-gató urunknak nem lennének meg a kapcsolatai. Sokat köszönhetünk neki, a polgármesternek, a mosonma-gyaróvári és győri levéltárosoknak, festőknek, fűtés-szerelőknek, karbantartóknak és végül, de nem utolsó sorban tanárainknak, akik hajlandóak voltak feláldozni néhány tanórát. Mostanra a termünk otthonos kis zuggá változott, iga-zán jó belépni, hisz mint ha egy kis szobában találnánk magunkat. Saját ízlésre dekoráltuk ki a termet, traktoros és lovas plakátok, képek díszítik a falakat.Ezúton szeretnénk megköszönni igazgató úr és a többi közreműködő munkáját.

RiGó evelin 10.b

Vallási életünkAz iskola vallási élete nagyon gazdag, és így advent ide-jén, közeledve az év végi számadáshoz, jó átgondolni és összegezni, hogyan is „működik” iskolánkban a vallási élet.Kápolnánk újraszentelése után (1994) lehetőség nyílt arra, hogy minden osztálynak heti egy alkalommal osz-tálymiséje legyen órarendbe építve. Az órarendbe épí-tést Fittlerné Kiss Anna tanárnő javasolta. Ezen kívül ún. összetartás miséken is részt veszünk, az év során 6 alka-lommal, ezek helyszíne szintén a piarista kápolna.A tanév során több alkalommal – kiemelkedő ünnepe-ken – a magyaróvári Szent Gotthárd Plébániatemplom-ban veszünk részt szentmiséken. Mivel kápolnánkban szűkös a hely ezért a bérmálás szentségében is itt része-sülnek diákjaink. A tanévben több alkalommal rekollekciót tartunk. Rö-vid elmélkedés után szentgyónási lehetőség van és az osztályok az osztályfőnök vezetésével beszélik meg az elmélkedéseken hallottakat. Az elmélkedéseket a piaris-

ta atyák, vendég papok, illetve világi hitoktatók végzik.Nagyböjtben diákjaink részére lelkigyakorlatot szerve-zünk. Ennek időtartama korosztálytól függően 2-3 nap. Több osztályunk ilyenkor elmegy az iskolából és külső helyszínen próbál felkészülni legnagyobb ünnepünkre, a húsvétra.A rekollekció és lelkigyakorlat mai rendjét, Pályi Gábor első piarista igazgató alakította ki iskolánkban. (Lelki na-pokat addig is tartottunk, vendég atyákat, piarista szer-zeteseket hívtunk ezekre az alkalmakra.)Tanítási napokon reggeli imát mondunk kápolnánkban egy-egy osztály részvételével, világi tanárok vezetésével. Adventben az iskola emeleti folyosóján adventi gyer-tyagyújtást tartunk, imádkozunk, énekelünk, így készü-lünk Megváltónk születésének ünnepére. A mindenkori 5. osztály betlehemessel is készül, ezt az egész iskolá-nak bemutatják a karácsonyi szünet előtti utolsó na-pon, a város gyermekeinek pedig dec. 24-én délután a Szent Gotthárd Plébániatemplomban teszik szebbé a várakozást.Virágvasárnap szintén 5. osztályos diákjaink mondanak passiót kápolnánkban. A Szentírás jobb megismerését szolgálja az évenként, – Patrocínium ünnepe előtt – megrendezett bibliaver-seny, amelyen szép számmal vesznek részt diákjaink.Farkas István igazgató úr kezdeményezésére október-ben a rózsafüzért, májusban a Lorettói litániát imád-kozzuk együtt – két-két alkalommal – tanítás előtt az udvaron.Farkas István igazgató úr kezdeményezése nyomán min-den évben szeptember 8-án a máriakálnoki kegytemp-lomhoz zarándokolunk, ahol szentmisén veszünk részt.

Reméljük, hogy mindezzel, Istenre, hitünk gazdagságára tudjuk diákjaink figyelmét irányítani, szívükben kapukat tudunk nyitni és Isten segítségével hívő, vallásos felnőt-tekké válnak.

SAlAMon Gézáné HiTokTATó

piarista isKola mOsOnmaGyaróvár

Samu vagyok az ősembernem akármilyen!Az ügyes ember!Megcsináltam a szakócát,azzal vágom a szamócát.Felvágom a bogyó húsát, mert az asszony lájkolja a fogyókúrát.A facebookon hirdeti a bogyóit,de kizárólag az őskorit.Új bejegyzés:Lucie a feleségem, ő készíti eleségem.Hordákban jövünk-megyünk,amennyit vadászunk, annyit eszünk.A múltkori blogbejegyzésem óta fejlődött az eszköztáram,Lucie jakuzzit óhajt,most vizet melegítek a tűzfúrómmal.

KISS MÁRTON PÉTER 5.A

A történelem hatása 5. osztályban: 1. blogbejegyzés:

piaristák

24

a mi nagY családunK!élet a kOlléGIUmban

A rendalapítóra emlékeztünk…Kollégiumunkban hagyomány, hogy az elsős növendé-kek számot adnak arról, mit tudtak meg beérkezésük óta a piarista rendről és annak alapítójáról, Kalazanci Szent Józsefről. A felkészülést egy, az ismerteket összefoglaló kis füzet segíti. Az idei verseny győztesei - Váradi Noémi, Kocska Ádám, Horváth Csenge - a patrociniumi ünnep-ségen vehették át jutalmukat. Nyereményük a képen általuk viselt póló, könyv és édesség volt.A rendalapítóról ebben az évben egy kis színdarabbal emlékeztünk meg, melynek a címe: A XVII. századi Jób. A darab a kis József keresztelőjétől, 1648. augusztus 25-én bekövetkezett haláláig követte nyomon az el-ső ingyenes, hétköznap is oktató iskola létrehozójának mindennapjait. A gonosszal a faágak között hadakozó gyermek Józsefet Nagy Kornél alakította. Urbanovics Péter a tépelődő, majd hivatására rátaláló atyát formálta meg. Ő játszotta a haldokló alapítót is, aki élete végén – mikor az általa életre hívott rendet a pápa lefokozza - is bízik a felemelkedésben. Így hangzanak elképzelt szavai: „Mezítelenül jöttem ki anyám méhéből és ruhátlanul térek oda vissza. Az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr ne-ve!” (Jób 1,22) Amit én és testvéreim alkottunk nem hal meg teljesen. A piarista rend fel fog támadni poraiból, Isten dicsőségére és az emberek javára.A színdarabot Huszák Krisztin előadásában megszólaló énekek tették színesebbé.Az ünnepség végén jutalmazás, majd közös ünnepi va-csora következett a meghívott vendégekkel.

PokRócoS zSuzSAnnA

Bambi befogadóMáshol pecúr avatónak, mazsola felvételnek, nálunk Bambi befogadónak hívjuk az elsős kollégisták teljes jo-gú taggá válásának ünnepségét. Ezen az éven is kíván-csian vártuk mi felsősök, milyenek lesznek új társaink a kollégiumban. Találunk-e közöttük érdekes egyéniséget, új barátot? Nem csalódtunk, idén 20 ifjonccal bővült a társaságunk. Néhány héttel a beköltözés után az elsős tanulók megismerkedtek velünk és a kollégium napi-rendjével, beilleszkedtek közösségünkbe. Aztán ismét izgalmas időszak következett, eljött az elsősök Bambi avatója. Sok érdekes és vicces feladat várt rájuk, melye-ket sikeresen teljesítettek. A verseny a karaoke vetélke-dővel kezdődött, bizony a kellemes produkciók mellett, hallottunk nem éppen a tehetségkutató versenyekbe illő énekhangokat is. Később ügyességet és gyorsaságot követelő feladatok után, szellemi megpróbáltatásokra is sor került. Bizony az activity versenyben a jelen énekes sztárjait (pl.: Tóth Vera) hamarabb kitalálták, mint törté-nelmünk nagy alakjait (pl.: Vak Bottyán). Az ünnepség végén elhangzott a kollégiumi eskü szövege is, diáktár-saink fogadalmat tettek többek között, hogy a felsőbb éves és mindig farkas éhes tanulókat a menzán maguk elé engedik, átnyújtva nekik, saját tisztára törölt tálcáju-kat. Végül most már az új teljes jogú tagokkal közösen táncoltunk egészen a sajnos nagyon korán bekövetke-zett takarodóig.

koSSuTH klAudiA 11.A

MolnáR vivien 10.c

piarista isKola sátOralJaÚJHely

alapítva: 1789 (1992)

honlap: www.piarista-koll.sulinet.hu

sátor- aljaújHelY

piaristák 25

BemutatKoZnaK a nagykárolyi nővérek

Jézus szent véréről nevezett Tünde nővér vagyok, felsőbányai születésű. Temesváron, a Nyugati Egyetemen végeztem 1997-ben, matematika-informatika szakon. Amikor el-határoztam, hogy életemet szeretetből teljesen Istennek adom, s embertársaimat szol-gálom, nem sokat tudtam a szerzetesrendekről. Csak annyit tudtam és éreztem, hogy Isten szeret engem. Ezt a végtelen, ingyenes, meg nem érdemelt szeretetet nem lehe-tett viszonzás nélkül hagyni. Ezért lettem szerzetes. Hogy miért éppen piarista? „Sokkal jobb egy gyermeknél neveléssel egy hibát megelőzni, mint később, felnőttkorban kijavítani" – mondta egy beszélgetésünk alkalmával Judit nővér, akinek már volt némi tapasz-talata a tanításban. Nagyon megtetszett ez a gondolat. Igaznak éreztem. Nem csak azon kell siránkoznunk, milyen rossz ez a világ, hanem tennünk is kell valamit azért, hogy ne így legyen. Ezt éreztem fontosnak, amikor a piarista rend női ágát választot-tam. Elsődleges számomra/számunkra, hogy az Úr által rám/ránk bízott gyerekeket megtanítsam/ megtanítsuk a jó Isten és az embertársak szeretetére és mindenre, ami ahhoz szükséges, hogy Isten gyermekei legyenek. De a vallásos neveléshez hasonlóan hangsúlyt helyezünk a gyermekek képességeinek fejlesztése is. Így megkapják az esélyt, hogy helytálljanak, és aktív tagjai legyenek a társadalomnak.

vöRöS Tünde

csíKsZereda tanulmányi ház

csíKsZeredai moZaiK

Miért lettem piarista? Honlapunkon az Ars poeticák almenünél versben, prózában és dalban is olvashatsz-hall-hatsz a piarista karizmáról. A Tízsorosok almenünél pedig piarista egyszerű és örökfogadalmas szerzetesek vallanak önmagukról. Emil atya Teodiceát tanít ez évben, szombatonként a püspök-ség által szervezett Felnőtt Teológiai Képzésen. Néha a Tanulmányi Házban is találkoznak hallgatók és előadók.Kolozsvárt élőkről és holtakról emlékeztünk Mindenszentek napján. A szentmisén az egykori Piarista Főgimnázium és az Iskolanővérek Mariánum Intézetének növendékei, valamint utódiskolánk, a Báthory Líceum Katolikus osztályainak diákjai is részt vettek.

Folynak az adventi előkészületek, gyón-tatások és vasárnap esti éneklős-imás gyer-tyagyújtások a szeredai Moldvai Csángó Bentlakásban is.A Mária Rádió Csíksomlyói stúdiójában havonta beszélgetnek kedvenc olvasmá-nyaikról Ferencz Kornélia szerkesztő és Sán-dor atya, így pl. József Attiláról, Arany János balladáiról, Sánta Ferenc novelláiról. A beszélgetések meghallgathatók a csikszereda.piarista.hu honlapon is, az Ol-vasósarok almenünél.

SáRközi SándoR

piaristák

26

egY Híján HúsZ éve indultunK…JÖvőre lesz 20 éves a sík sándOr PIarIsta eGyetemI szakkOlléGIUm

Ha a Rendtartomány nem szegedi munkatársaival találko-zom, és azt mondom, hogy a szegedi Sík Sándor Egyete-mi Kollégiumból jöttem, rendszerint azt a visszajelzést ka-pom, hogy Szegeden kívül alig tudnak valamit rólunk… Legyen ez a rövid bemutatkozás a 20. jubileumi évünk előhírnöke.

Hogyan indultunk?A Kollégium 1992. szeptember 1-jén nyílt meg Szeged Belvárosában. Az 1902-ben készült szecessziós stílusú épületet Tábi Tibor – egykori kecskeméti öregdiák – ha-gyatékaként kapta meg a rend, amely egy alapos felújítás és átalakítás után lett egy 25 főt befogadó egyetemi kollé-gium. A beköltöző hallgatóknak jócskán maradt munkája a felújítás befejezéséből, amit Sárközi Sándor atya vezeté-sével és közreműködésével derekasan el is végeztek. Az-óta is nagy hagyománnyal rendelkezik és fontos szerepet tölt be a hallgatók nyári felújítások során végzett munkája.

Kik laknak nálunk?Alapítónk, Jelenits István akkori tartományfőnök így fo-galmazta meg a kollégium célját: „otthont kívánunk terem-teni olyan hallgatók számára, akik felsőfokú tanulmányaik idején katolikus szellemű közösségben szeretnének élni, és ott egymást segíteni”. Az első tíz évben szinte kizárólag tanár szakos hallgatóink voltak, ezt követően erősödött meg a más tudományterületek hallgatóinak száma. Ma a tanár szakos hallgatók mellett vannak az orvosi, mérnöki köz-gazdasági és a jogi karokról is lakóink.

Mitől szakkollégium?A kollégium nem csak otthont ad az itt lakóknak, hanem a szakkollégiumi mozgalomhoz kapcsolódva szellemi mű-helyként is működik. Az egyetemi tanulmányokon túl há-rom nagy pillérre épül képzési rendszerünk: a keresztény, az értelmiség és a szakember területekre.

A szakember terület a piarista tanári hagyomány és az előforduló szakmák sokszínűsége miatt elsősorban az előadói készségek fejlesztésére irányul. Ennek színtere az 1993. óta futó Teaház elnevezésű előadássorozatunk, melynek keretében hallgatóink saját szakterületükről vagy érdeklődési körükből prezentálnak előadásokat. Az előadásokat módszertani szempontú megbeszélés és ér-tékelés követi.A keresztény terület legfontosabb elemei félévente ren-dezett hétvégi lelkigyakorlataink. Ezek mellett éves rend-szerességgel teológiai belső kurzust is szervezünk.Értelmiségi területen elsősorban közéleti jellegű előadá-sok szervezésével igyekszünk tágítani hallgatóink látó-körét. Ennek egyik színtere a szorgalmi időszakban ren-dezett előadássorozat, melynek keretében tudományos szakembereket és közéleti személyiségeket hallgatunk meg. Minden év áprilisában Oktogon Napok címmel másfél napos kulturális-közéleti programot is szervezünk, amely nyitott a város egyetemistái és érdeklődői felé. A programok szervezésében fontos, hogy megtervezésü-ket és lebonyolításukat a kollégisták végzik, így rendez-vényszervezési gyakorlatot is szereznek az itt eltöltött idő alatt.

A közösségA kollégium csapata erős közösséget alkot. Ezt a fentebb említett programokon túl az csapatépítés mellett elkö-telezett diákönkormányzat, a kollégiumi közös ünnepek, közös vacsorák, beszélgetések és túrák erősítik. Végzett öregkollégistáinkkal nemcsak az interneten keresztül tart-juk a kapcsolatot, hanem 2-3 évente öregkollégista talál-kozót szervezünk.A kollégium életébe további bepillantást nyerhetnek honlapunkon, amely a http://sik.szepi.hu címen érhető el.

JuSzTin iSTván

síK sándor PIarIsta eGyetemI szakkOlléGIUm

alapítva: 1992honlap: http://sik.szepi.hu

piaristák 27

Az új épületben átadott tornateremben lehetőség nyílt az öregdiákok számára különböző sportolási tevékenységekre. KosárlabdaCsapatunk idén alakult és a Budapest Bajnokság D csoportjá-ban játszik Piarista Öf. néven. A Piarista Gimnáziumban a ko-sárlabda sport hagyományosnak mondható, így a csapatban minden korosztály képviselteti magát. Az idősebbek rutinja és a fiatalok lendülete egy erős csapatot eredményezett, je-lenleg – egy két szezon elején becsúszó vereség miatt – a 4. helyen áll a 16 csapatos mezőnyben. Ha nem is idén, de jövőre mindeképpen feljutásra esélyes lesz a csapat. Szinte mindnyá-jan Horváth Péter tanár úrnál kezdtük a kosárlabdát, természe-tesen most is ő vezeti az öregdiák csapatot. A csapatot a Ma-gyar Piarista Diákszövetség támogatja.Hamarosan honlapunkon a www.piarsport.hu-n is követhetik a csapatot.

RöplabdaSzakács Zoltán tanár úr az iskola testnevelő tanára kezdte el a röplabda-oktatást az iskolában. Az első generációval (2005–2006-ban végzettek) jelentős eredményeket ért el. Ebből a csapatból alakult a Piár néven játszó csapat, amely a Budapest Bajnokság II. osztályában szerepel. Idén csatlakozott hozzájuk pár újabb fiatal érettségizett diák, az így megerősödött csapat várhatóan jobban fog szerepelni, mint az elmúlt években. Az új teremben tartott edzések és hazai meccsek is jelentősen növe-lik az eddigi csapat erejét.

FociHavi egy alkalommal, péntek esténként szervezünk közös öreg-diák focit. Erre minden öregdiákot szeretettel várunk. Az időpon-tokról minden alkalommal tájékoztatást küldünk a Diákszövet-ség hírlevelében. További információért keressétek Strommer Mátyást, a strommermatyi@gmail.com elérhetőségen.

GáTHy GeRGely éS STRoMMeR doMonkoS

Kulturális életNovemberben újraindult a Filmklub, melyet kéthetente, péntek esténként tartunk. Továbbra is próbálunk bizonyos társadalmi kérdések köré csoportba gyűjteni filmeket. A vetítések utáni beszélgetésekben próbáljuk továbbvinni a filmben megfogal-mazódott kérdéseket.A vetítésekről minden alkalommal hírt adunk a Diákszövetség hírlevelében, valamint a Facebook Piarista Filmklub elnevezésű csoportjában.Reményeink szerint januártól ismét elindul a Pilinszky-kör, ahova a korábbi alkalmakhoz hasonlóan piarista kötődé-sű irodalmi, művészeti előadókat szeretnénk meghívni, havi rendszerességgel.

STRoMMeR doMonkoS

Öregdiákoldalak

Piarista Öregdiák sPort

150 éve történt

1861. november 10.

Kecskeméten Peitler Antal váci püspök felszentelte a piarista gimnázium

épületéhez épített új szárnyat (amely az épület mai sarkáig, a konviktusi

betegszobáig tart). Tetőcserepekkel való fölhordásában a diákság és az

egész város részt vett.

1861. szeptember 1.

Ekkor született Gyerken (Hont megye) Bolgár Mihály piarista, aki a pi-

aristák közül elsőként szerzett matematika és fizika szakos tanári diplo-

mát. Ő hozta létre a veszprémi gimnázium meteorológiai állomását és

számos fizikai, földrajzi és meteorológiai cikket írt különféle újságokba.

piaristák

28

A szerző a pedagógia doktora. A barcelonai egyetem hispán és katalán filológia szakán végzett, majd tan-felügyelő volt. Katalóniában az Oktatási Minisztérium tagja. A Távoktatási Egyetemen koordinátorként és ta-nárként dolgozott. Kutatási területe az összehasonlító neveléstudomány.

Életrajzi adatok1600-ban az iskolát már Róma belterületén találjuk, és Kalazanciusnak hamarosan bővítési munkákba kell fog-ni, hogy a mindenfelől érkező számos diákot befogadja. 1610-ben megírja a Documentum Princepst, amelyben kifejti pedagógiai elgondolásának alapjait. Ír egy sza-bályzatot a tanárok számára, egy másikat pedig a diákok számára. 1612-ben az iskola átköltözik a San Pantaleóba, amely később a piarista rend anyaházává válik. 1616-ban Frascatiban alapítják meg a Rómán kívüli első pia-rista iskolát. Egy évvel később V. Pál pápa létrehozza a Kegyes Iskolák Isten Anyjáról nevezett Páli Kongregációját, az első alapvetően az oktatás mellett elkötelezett szer-zetesrendet. Az ezt követő években Olaszország több helyén nyílnak iskolák: Genovában 1625-ben, Nápoly-ban 1626-ban stb. Kalazancius megírja a római Collegio Nazareno szabályzatát, és kapcsolatot tart fenn Galilei-vel. 1631-ben iskolát alapít a morvaországi Mikulovban, és kis idő múlva az ugyanebben az országban található Stráznicében és Leipnikben. Itália sok más városában is történnek alapítások. Nem feledvén ifjúkori kötődését Lleida városához, 1638-ban megkísérel egy új alapítást Guissonában is, amely egyébként az első spanyolor-szági iskola, ez azonban a két év múlva kitörő háború miatt nem tud megszilárdulni.3 1642-ben megalapítják a varsói királyi kollégiumot, majd a podolini kollégiumot ugyancsak Lengyelországban, ahol könnyen és gyorsan gyökeret ereszt a rend.Ugyanebben az évben a szerzetesrendben támadt belső válság, valamint a külső intrikák és feszültségek miatt Kalazanciust rövid időre elfogják, és az inkvizíció is kihallgatja. Egy évvel később az idős pedagógus po-litikai érdekek és becsvágyó emberek intrikáinak hálójá-ban találja magát, végül megfosztják az általa alapított rend generálisi székétől. Kegyvesztetté válik, és helyét ócsárlóinak egyike kapja meg. A következő években Kalazancius továbbra is kegyvesztett marad, szerzetes-rendjét lefokozzák, és oly sok év kemény munkája elle-nére a rendet az eltűnés veszélye fenyegeti.1648-ban, még mindig kegyvesztetten, kilencvenegy évesen meghal Kalazancius. Testét a San Pantaleóban helyezik örök nyugalomra. Nyolc évvel halála után VII. Sándor pápa visszaállítja a piarista rendet. 1748-ban a ka-

tolikus egyház boldoggá, majd 19 év elmúltával szentté avatja Kalazanci Józsefet. 1948. augusztus 13-án pedig XII. Piusz pápa a világ összes keresztény népiskolájának védőszentjévé nyilvánítja. Jelenleg a piarista rend szá-mos európai, afrikai, amerikai és ázsiai országban van jelen.

Egy hivatás születéseAmikor Kalazanci József a 16. század végén Rómába érkezett, a város hatalmas gazdasági, egészségügyi és erkölcsi problémákkal küszködött. Róma 1527-es feldú-lása és kifosztása, az időről időre felbukkanó pusztító pestisjárványok, valamint a Tiberis gyakori és veszélyes áradása mind nagyon nehezítették a város fejlődését az egész századon keresztül. Ebben az időszakban – épp-úgy, mint más európai városokban – széles néprétegek éltek rendkívüli szegénységben. Egy korabeli megfigye-lő 1601-ben a következőket írta: „Rómában nem látni mást, csak szegény koldusokat, mégpedig oly nagy szám-ban, hogy végigmenni sem lehet az utcán úgy, hogy körbe ne vennék az embert.” 4

KalaZanci jóZsef

eGy PedaGóGIatÖrténész szemével (2. rész)Josep Doménech i Mira

piaristák 29

Ezek a körülmények más szerzetesekre is nagy hatást gyakoroltak, akik dicséretre méltó karitatív kezdemé-nyezéseket indítottak el az árva gyermekek és a bete-gek megsegítésére. Ugyanakkor erőteljesen áthatotta a várost a trentói zsinat szellemisége is: az egész népes-ség s különösképpen a fiatalok körében elkezdték a hitoktatást.Ebben a helyzetben, amikor a város néhány területén jelentkező nyomor összekapcsolódott a vallási és erköl-csi megújulásra való törekvéssel, Kalazanciusnak alkalma nyílt alaposan megismerni a város mind a tizennégy ke-rületének helyzetét. Mivel különféle vallási testvérületek tagja volt, és különösen, hogy az egyiknek vizitátora is, közvetlen közelről ismerte meg az emberek rendkívüli szegénységét és szörnyen alacsony szociális és erkölcsi életszínvonalát bizonyos helyeken.A nyomorúságos helyzetet látva, amelyben oly sok gyermek tengődött, Kalazancius felismeri a nevelésnek mint az erkölcsösebb élet, a társadalmi fejlődés és az életvitel megreformálása eszközének rendkívüli jelentő-ségét. Felébred benne a pedagógusi hivatás, amely tö-kéletesen illeszkedik szerzetesi hivatásához, és amelyet egész életében fáradhatatlanul gyakorol.Kalazancius idejében már léteztek kisebb osztatlan isko-lák Rómában, amelyekbe mintegy harminc diák járha-tott, és amelyekben a kerület tanítói oktattak.5 Jóllehet ezekbe is felvettek egy-egy szegény gyermeket, a taní-tók hiánya miatt (az egész városban csupán tizenhárman voltak) ez a szám nagyon alacsony volt, és a tanítók igen csekély fizetésük mellett nem engedhették meg ma-guknak, hogy a lakosság körében élő sok-sok szegény gyermeket ingyenes oktatásban részesítsék. Léteztek továbbá nagyon híres, elsősorban humán tárgyakat ok-tató intézmények, mint például a Collegio Romano, ahol jezsuiták tanítottak. Ebbe a jó nevű intézménybe azon-ban csak olyan diákokat vettek fel, akik már részesültek általános iskolai képzésben; így az alsóbb néprétegek je-lentős része, akiknek esélye sem volt az analfabetizmus-ból kikerülni, kirekesztett maradt.Azt is meg kell jegyezni, hogy a reneszánsz humanista értékek egész Európában átalakították a középkorból örökölt oktatási rendszereket; a klasszikus ismeretek je-lentősége megnőtt, ami az elitoktatás további erősödé-séhez vezetett.A különböző római kerületekbe tett látogatásai alkalmá-val a majdani pedagógus nemcsak számos szerencsét-len család szociális – élelmezési, tisztálkodási, egészség-ügyi és erkölcsi – problémáinak volt tanúja, hanem azt is látta, milyen sok tehetséges gyermeket és fiatalt veszít el a társadalom. Ez nagy fájdalmat okozott neki, és erős benső késztetést jelentett számára: „Rendkívül okos és a köz kiváló szolgálatára képes fiatalok a tudatlanság sötétjé-ben tapogatóztak, hiszen nem tanulhatták meg az írásve-tést és nem tudták elsajátítani a jó szokásokat.” 6

Ekkor történt, hogy a pap, aki addig egyetemi doktorá-tusával karrierjét akarta építeni, kezdte felfedezni életé-nek nagy hivatását: a pedagógusét. És ez az új, pedagó-gusi dimenzió az, amelyen keresztül Kalazancius valódi papi hivatását elsősorban megvalósítja majd. E két hi-vatás nem zárja ki, épp ellenkezőleg, erősítik egymást, és a továbbiakban Kalazancius egész életében szorosan összefonódnak. Olyan pap válik belőle, aki a pedagógi-

ában szerzetesi életének legvalódibb és legszemélye-sebb megvalósulási formáját találja meg.Róma szegény kerületeiben járt éppen, amikor a Tibe-risen túli Santa Dorotea-kápolnában felfedezett egy kis plébániai iskolát, amely – a többiekhez hasonlóan – fize-tős iskola volt. A majdani pedagógus ezt egy ingyenes és teljes egészében a szegényeknek szentelt iskolává alakította. Így született meg 1597-ben az első piarista iskola, ekkor kezdte meg Kalazancius egyedülálló peda-gógiai munkásságát.Épp akkor, amikor Kalazancius felfedezi erős elhivatott-ságát a nevelésre, felajánlanak neki egy kanonoki állást a sevillai székesegyházban. Azelőtt ez a lehetőség vágyai beteljesülését jelentette volna; de ekkorra már ez az ajánlat megkésett. Kalazancius rátalált a maga szemé-lyes útjára: „Rómában megtaláltam, hogyan szolgálhatom legjobban Istent: e szegény gyerekek segítése által, és nem is hagyom el ezt semmiért a világon.” 7

(Folytatjuk)

Jegyzetek3. Calasanz Bau: San José de Calasanz, Publicaciones de

Revista Calasancia, Salamanca, 1967, 254. 4. Idézi: György Sántha: San José de Calasanz. Su obra y escritos, BAC, Madrid, 1956, 30.5. Sántha: Idézett mű, 36.6. Ugyanott, 57.7. Idézi: Severino Giner: San José de Calasanz. Maestro y fundador, BAC, Madrid, 1992, 417.

Forrás: Eredetileg az UNESCO összehasonlító neveléstudo-mányi folyóiratában jelent meg: Perspectivas 23 (1993/3–4) 808–821.

fordította: TőzSéR endRe SP

Josep Doménech i Mira

Bal oldali kép: Kalazanci arcképeismeretlen festő, 1879, üvegablak, Kecskemét, piarista rendház, oratórium

Jobb oldai kép: Kalazanci diákokkal és napraforgóvalBánszki Tamás (1892–1971, debreceni rajztanár), 1946vászon, olajEredete: Debrecen, piarista rendház (1950-ig), majd Taróczky Antal SchP (†1987) őrizte Debrecenben.Budapest, piarista rendház

piaristák

30

Kedves Endre, te a Sapientián dolgozol, s a Szerzetes-teológiai Intézetet vezeted. Hogyan ismerkedtél meg a szerzetességgel?A kecskeméti piárba jártam, ott érettségiztem 1989-ben. Már eleve úgy indultam neki a gimnáziumi évek-nek, hogy szerettem volna pap lenni. Az utolsó év ta-vaszán döntöttem el, hogy nem egyházmegyés papnak jelentkezem, hanem piaristának. (Érdekességképpen mondom, hogy az osztályomból négyen is piaristák vagyunk. S ha már szerzetességről van szó, zárójelben megjegyzem: a bátyám is piarista, ő a szegedi csapatot erősíti, és van két kamilliánus húgom is, akik betegápoló szerzetesek.)

Nem tudtam magamat úgy elképzelni, hogy egyedül élek egy plébánián, mindenképpen közösséghez akar-tam tartozni. Nagyon vonzott Loyolai Szent Ignác alakja, lelkisége is, de világossá vált előttem, hogy míg a jezsui-tákat csak olvasmányaimból ismerem és életeszményük főleg az alapítójukon keresztül vonz, addig a piaristák-nak a konkrét életét látom, ismerem, miként töltik a min-dennapjaikat, még ha az alapítójukról, Kalazanci Szent Józsefről szinte semmit sem tudok.

A gimnáziumban minden évben felvetődött bennem a gondolat, hogy piarista legyek, de aztán gyorsan el is hessegettem ezt a gondolatot. Az utolsó évben két do-log nagyon sokat jelentett. Először is: a töri fakultációt Földes Ferenc tanár úr a szobájában tartotta, filozófiai könyveket olvastunk (pl. Jaspers: Bevezetés a filozófiába; Weissmahr Béla: Bevezetés az ismeretelméletbe; Platóntól dialógusokat és egyebeket; Arisztotelésztől a Politikát és a Nikomakhoszi etikát) és ezek kapcsán a valós élettel kapcsolatos témák is előkerültek. Ezek a beszélgetések pedig lehetővé tették, hogy a kegyetlenségig szigorú Földes tanár úr lelkébe, lelkületébe is belelássunk. Kezd-tem érezni, hogy olyasmi lakik egy piarista belső világá-ban, amiről egy diáknak szinte fogalma sincs, mert csak a felszínt ismeri.

A másik örömteli tapasztalatom az volt, hogy Mészáros Gábor tanár úr (aki akkor prefektusunk volt), minden héten meghívott, összegyűjtött mindnyájunkat, akik papnak vagy szerzetesnek készültünk, a szobájába, és papi, szerzetesi élettel kapcsolatos témákat magyará-zott el nekünk, jó tanácsokat adott az előttünk álló ka-tonaságra és az első szerzetesi évekre. Ez egyfajta heti rendszerességű rekollekció volt. És ekkor ugyanaz az örömteli tapasztalatom volt: beláthattam a felszín mö-gé, láthattam, hogy a tanári és prefektusi kemény mun-

ka mögött milyen komoly lelki élete van egy piaristának, beleláthattam egy kicsit abba a forrásba, motívumrend-szerbe, amely egy piaristát belülről éltet.

Azóta már világosan látom, hogy diákjaink életünknek azt a részét látják, amelyet manapság a szolgálat vagy a küldetés (misszió) szóval írunk le. Vagyis a piaristát elsőd-legesen a tanári munkájában és a papi tevékenységé-ben ismerik meg, amit úgy fejeztem ki, hogy a „felszínt” látják, s valamiképpen ez az életmód és életstílus lesz számukra vonzó, ám azt, ami a lényeg, a szerzetesség, csak távolról sejtik, abból meglehetősen keveset ér-zékelnek. A noviciátusnak és később a hosszú képzési éveknek viszont az a feladatuk, hogy egy ellenkező utat járasson be a szerzetesnek készülővel. A diákok (tegyük hozzá a tanárkollégák, szülők stb.) számára – úgy tűnhet – a külső, a látható, megfogható, az érzékelhető a fontos, tekintetük kívülről halad befelé. Az első szerzetesévek során ennek az iránynak kell megváltoznia, illetve a súly-pontnak kell erőteljesen áthelyeződnie.

Mit értesz azon, hogy a szerzetesség a lényeg? Ben-neteket, piaristákat ugyanis általában paptanárnak hívnak.Azért tartom a szerzetességet a legfontosabbnak, mert az határozza meg a létállapotunkat, a szerzetesi meg-szenteltség adja legmélyebb voltunkat. A megszentelt-ség azt jelenti, hogy Isten különlegesen lefoglalt minket magának, nem házasodunk meg és keresztény voltun-kat szorosan együtt élve, közös életvitelben, egyazon élettérben éljük meg. Igaz, tanári munkát végzünk, a ci-vil tanár kollégáinkhoz hasonlóan, papi funkciókat is el-látunk, ám a papsághoz sem tartozik hozzá lényegénél fogva a nőtlenség és a közösségi élet. A szerzetességet elsődlegesen ez a két dolog határozza meg: mint nőtlen keresztény férfiak együtt élünk, egy fedél alatt, meg-osztjuk egymással hitünket, hittapasztalatunkat, segítjük egymást, és amit csinálunk, azt közös feladatnak látjuk. A megszenteltségünk tehát az alapja, háttere, tápláló talaja a szolgálatunknak, küldetésünknek. Tehát azért a szerzetesség a lényeg, mert a megszentelt voltunk fejezi ki azt, hogy kik vagyunk, a szerzetesség a létünket je-lenti, míg a tanárság és a papság azt fejezik ki, hogy mit csinálunk. Azt pedig könnyű belátni: sokkal fontosabb az, hogy kik vagyunk, mint az, hogy mit csinálunk.

De ti a tanárságra is fogadalmat tesztek, nem?Érdemes egy kicsit pontosabban fogalmazni. Tanárság-ra nem teszünk fogadalmat. A klasszikus három foga-dalom (tisztaság, szegénység, engedelmesség) mellett

néHánY gondolat a szerzetességről

InterJÚ tőzsér endrével

piaristák 31

a negyedikben „különleges törődést fogadunk a gyerekek és fiatalok nevelésével”. Itt minden szó fontos. „Gyerekek és fiatalok”: tevékenységünk nincs korosztályhoz kötve, kisebbekkel (óvodásokkal, akik nem diákok!), nagyob-bakkal (egyetemisták, akik már nem diákok!) – minden-kivel foglalkozhatunk. Nem oktatói munkáról van szó elsősorban, hanem nevelőiről: nem tananyagok megta-nítása a fő dolgunk, hanem diákjaink emberré nevelése, a hívő gondolkodásmód és életvitel begyakoroltatása. És még csak nem is kell szükségszerűen közvetlen kap-csolatban lenni a gyerekekkel: különlegesen törődünk a nevelésükkel. A mi rendünk olyan, hogy nem unifor-mizált tanárokat, robotnevelőket vagy szolgalelkű báb-szerzeteseket akar képezni, hanem kibontakozott egyé-niségeket, gazdag személyiségeket, akiknek megvan a maguk egyéni karizmája. A rendben azt keressük, hogy kinek mihez van karizmája, mihez értene a legjobban, mi a számára legmegfelelőbb hely és feladat. Elsőrendű piarista munkát végez az a papnövendék, aki egyetemre jár, teológiát tanul, és még csak kis mértékben vagy szin-te egyáltalán nem kapcsolódik be a nevelői szolgálatba; különlegesen törődik a gyerekek nevelésével az az idő-sebb piarista, aki már nyugdíjas, tanári munkát órakeret-ben nem tud már végezni, ám elbeszélget a gyerekekkel a folyosón, korrepetál, gyóntat, misézik, tanulószobázik, és az ajtaja nyitva áll volt diákjai előtt; maguk az igazga-tók, vagy a tartományfőnökség vezetésében részt vevők is kisebb óraszámban vagy egyáltalán nem tanítanak, épp azért mert más – szükséges – feladatok ellátásával járulnak hozzá a gyerekek neveléséhez.

És itt bizonyára magadra is gondolsz, mert ha jól tu-dom, te főleg teológus vagy és tudományos munkát végzel. Konkrétan mi mindennel foglalkozol?1998-ban dogmatikából szaklicenciátust szereztem a ró-mai Gergely-egyetemen, azóta tanítok teológiát. Három évvel ezelőtt átvettem a Sapientia Szerzetesi Hittudo-mányi Főiskolán a Szerzetesteológiai Intézet vezetését, amely most konkrétan két fő feladatot jelent: egy szerze-tesi honlapot készítek az összes magyar szerzetesrend és

minden érdeklődő számára, továbbá két könyvsoroza-tot szerkesztek. Az egyik kimondottan szerzetesi témájú köteteket tartalmaz (Vita consecrata), a másik pedig in-kább lelkiségi, kisebb terjedelmű írásokat (Kis út).

Emellett a piarista tartományfőnökségnek is dolgozom, a piarista témájú kiadványok koordinátora vagyok. Itt az a munkám, hogy lefordíttatok szövegeket, könyveket, utána pedig ellenőrzöm és nyomdába adásra előkészí-tem azokat.

Jelenleg nem tartok órákat a Sapientián, mert a dok-tori dolgozatomat készítem, amelyet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán adok be dog-matikából. A címe: Jézus hite – A hívő Jézusra vonatkozó mai krisztológiai reflexió. Mindig örülök, amikor ezzel foglalkozhatom.

Ezen kívül más projektjeim is vannak: hosszú évek óta dolgozom a magyar nyelven 1965 óta megjelent teo-lógiai tanulmányok bibliográfiáján, folyamatosan írok egy teológiai szakszótárt, és néha tudok időt szánni a keresztény neveléssel és a katolikus iskolával kapcsolatos szentszéki megnyilatkozások fordításán és egy kötetben való kiadásán is.

nAcSA lőRinc

HirdetésA gödi Piarista Szakiskola bútor- és épületasztalos, ács, kőműves, kőfaragó, műköves, épületszobrász, szerkezetla-katos, karosszérialakatos és szerszámkészítő munkát vállal. Ha ezeken a területeken egy megbízható partnerre, akár kivitelezőre van szüksége, forduljon hozzánk bizalommal: gyakorlati.oktatas@g-piar.hu.

Segíthet, ha mi segíthetünk: minden megrendelés az iskola szűkös költségvetését támogatja.

Otthon vagyunk az otthonteremtésben.

piaristák

32

elfordulás vagY feléfordulás?eGyHáz és FIatalOk a XXI. században

A Kommentár Alapítvány „Mizu? – Kulturális jelen-ségeink” címmel tartotta meg a Tranzit rendez-vénysorozat 2011. novemberi konferenciáját Bala-tonőszödön. A konferencia egyik témája a vallás és a fiatalok kapcsolata volt, amely három érdekes személyiség tolmácsolásában került a hallgató-ság elé. Labancz Zsolt piarista tartományfőnök, Szántó István református püspök, valamint Hack Péter, a Hit gyülekezetének diakónusa osztot-ta meg gondolatait hitről, vallásról, egyházról és társadalomról.

A bemutatkozás során az előadók sok érdekes informá-ciót tártak fel magukról. Hack Péterről például kiderült, hogy 28 éves koráig egyáltalán nem foglalkozott a hit-tel, Szabó Istvánról pedig az, hogy már a diktatúra alatt is, a tiltás ellenére, aktív közösségépítő munkát végzett. Labancz Zsolt a piarista növendékek magisztereként igazán közel áll a fiatalokhoz, így a téma abszolút szak-értőjének számít.

A beszélgetés során Szabó István bevezette a „Wellness kereszténység” fogalmát, arra az egyre gyakoribb álla-potra értve, amikor a fiatalok jólét iránti igénye felülírja a valódi értékeket. Labancz Zsolt kiemelte azt is, hogy a fiatal generációban megvan az igény a spiritualitásra, melynek egyértelmű jele, hogy egyre többen keresik az élet valódi értelmét. A fiatalokat viselkedésük alapján nem bírálni, hanem megérteni kell, az identitáskeresésre pedig természetes emberi igényként kell tekinteni – állí-totta a tartományfőnök.

Gyakori jelenség az utóbbi időben, hogy a fiatalok ma-gukat a „maguk módján vallásos” kategóriába sorolják. Ez Labancz Zsolt szerint arra vezethető vissza, hogy a társadalomban általános az intézményekkel szembeni bizalmatlanság, legyen szó akár kormányról, rendőr-ségről vagy egyházról. Szabó püspök úr ezt azzal egé-szítette ki, hogy a keresztény felekezetek már „körbeül-dözték” egymást ahelyett, hogy konstruktív teológiai vitákat folytattak volna, és ez a folyamat is hozzájárult az egyházak tekintélyének aláásásához. A kérdésben Hack Péter fogalmazta meg a legsarkosabb véleményt, a Hit Gyülekezete ugyanis nem tudja elfogadni tagjai részé-ről, ha ők csak a maguk módján vallásosak, mert a Biblia számukra az egyetlen mérce. Véleménye szerint a kép-mutatók rendkívül sok potenciális hívet riasztanak el az egyházaktól.

Tévhit, hogy régen nagyságrendekkel több hívő volt, mint ma. A magukat reformátusnak vallók mindössze 9

százaléka volt aktív templomba járó az 1920-as években; ma ez az arány 12 szá-zalék. Ha a katolikus templomok méretét a vonzáskörzetük lakosságához hason-lítjuk, abból is azt lát-hatjuk, hogy bizony soha sem követte mindenki Boldog Özséb példáját. Abban mindhárom előadó egyetértett, hogy a keresztény közösségek a társadalom kovásza-ként működnek; kereszténynek lenni minőséget jelent, és nem a keresztények száma a meghatározó. Ugyanak-kor a keresztényeknek fontos küldetése a misszió, hiszen – amint Hack Péter fogalmaz – az Evangéliumot Krisztus tanításának megfelelően hirdetni kell, küzdelem pedig mindig lesz a keresztény értékek tagadóival. Labancz Zsolt szerint az igazi kihívás a fiatalok közti igehirdetés, amit csak jó példával lehet megvalósítani, a szavakat ugyanis könnyen elutasítják, de a példamutatás hiteles és ragadós. A közösségépítés az összetartozás élményét adja meg, ami szintén hozzájárul a hívek számának nö-vekedéséhez és lelki gyarapodásához.

Az el nem köteleződött fiatalok megszólítása minden egyházi közösség számára nehéz, de nemes feladat. Hack Péter számára ez életmentést jelent, mert a megté-rés vezethet csak az üdvösséghez. A reformátusok ezt a feladatot annyira komolyan veszik, hogy külön rendszert vezettek be a hatékonyság mérésére. Labancz Zsolt hi-szi, hogy egy fiatal számára a kereszténység meg tudja adni a választ minden kérdésre, így boldoggá teheti. Ha pedig boldog fiatalok közösségeket alkotnak, az kisugár-zik, és a környezetük számára is érzékelhetővé válik. Ez segíthet abban is, hogy Magyarországon és Európában meg lehessen tartani a keresztény hitet és kultúrát, és a társadalom ne legyen kiszolgáltatva a növekvő népsze-rűségű idegen filozófiai irányzatok térnyerésének.

Abban is mindhárman egyetértettek, hogy az ember a természetéből adódóan vallásos, és hit utáni vágy mindannyiunkban benne van. Hiába vesz körül pénz, hírnév, csillogás, mert a boldogság nem ezektől függ. Szeretnénk megnyugvást, békességet találni, amely az Istennel való találkozásban képzelhető csak el.

kovácS PéTeR

BesZámoló

piaristák 33

piarista ablakzsirá

A piarista rend címerét Kalazanci Szent József alkotta meg nem sokkal azután, hogy 1617-ben a Kegyes Iskolák elváltak a Leonardi Szent János (1541–1609) által alapított Isten Anyjáról nevezett (Luccai) Kongregációtól. A Luccai Kongregáció akkori jelvénye a görög „Métér Theou” (Is-ten Anyja) szavak rövidítése (ΜΡΘΥ) volt, fölötte koroná-

val, melyből kis arany kereszt nő ki (1. ábra). Ezt Kalazanci Szent József kiegészítette Mária-monogramjával, az egymásba fonódó M és A betűk-kel, e fölé került a korona és a kereszt. A korona arra utal, hogy Szűz Mária a Kegyes Iskolák Királynője. Mindezt (a jezsuiták IHS monogrammot ábrá-zoló címerének mintájára) sugarak veszik körül, amelyek a Szűzanyát megillető dicsőséget jelképezik. A jelvény első megjelenése egy 1618. évi fogadalomtételre készült érmén

található, de ezen a korona helyett még egy hét tőrrel átszúrt szív található. 1619-től már végleges formájában használták egyre több helyen: a rendtartományok és rendházak pecsétjein, könyvek és kéziratok címlapján, épületeken és oltárokon. Színes ábrán a pajzsmező általában kék, a címeralakok pedig arany vagy ezüst színűek.

Magyarországon első előfor-dulása a podolini rendházi le-véltár egyik 1644-ben megkez-dett kéziratos kötetén található (Joannes Mitis a S. Joseph rajza, 2. ábra).

Készült olyan változata is, ahol az ábrát sugarak helyett felhő, puttófejek, valamint a közöttük lebegő magyar Szent Korona vették körül. Egy ilyen metszet először Deményi László piarista Nagyszombatban nyomta-tott könyvének borítóján volt látható (Orationes in

variis Hungariae gymnasiis habitae, 5. ábra). Jóval ké-sőbb, 1869/1870-től kezdve egészen 1948-ig ez a neoba-rokk ízlésvilágnak kiválóan megfelelő ábrázolás került a magyar rendtartomány név-tárainak címlapjára, majd a budapesti gimnázium érte-sítőire, évkönyveire és a

Piarista diák kis kalauza belső címlapjára, sőt ez-zel a címerrel díszítették az 1934-ben fölépült nagykanizsai piarista templom homlokzatát is (6. ábra). A XX. szá-zadban leggyakrabban használt másik címervál-tozat a kötelező piarista diáksapka kitűzőjén volt látható az 1920-as évek-től (7. ábra). Ezen Mária arany színű monogrammjai háromszögű, hullámos rá-májú (keretes) címperpajzsban helyezkednek el, amely-ben a kék mezőt a fehér rámától cikornyás arany vonalak választják el, a monogrammhoz tartozó korona és a belőle kinö-vő kereszt pedig a pajzs tetejére került, rangjelölő koronként. Kisebb válto-zatban kabátkitűzőként is használták, és megjelent kiadványok címlapján is (például A piarista diák kis kalauza 1934. és 1943. évi borítóin). Közhasználatű neve „tulipán-jelvény” volt. (Ma – megfelelve a kor grafikai szokásainak – nem cí-mert használunk, hanem annak egyszerűsített változa-tát, egy logót, amely arculati elemként megjelenik min-den nyomtatott vagy on-line felületen – a szerk.)

címer – miért ilyen?

Képek1. A Luccai Kongregáció konstitúcióinak kézirata (1703)2. Joannes Mitis a S. Joseph rajza (Podolin 1644)3. A Magyar Kegyestanítórend (tartományfőnökség) borí-

tékragasztója (1894)4. A mosonmagyaróvári piarista gimnázium értesítője

(1945)5. Deményi László „Orationes in variis Hungariae gymnasiis

habitae” című könyvének borítója (Nagyszombat, 1742).6. A nagykanizsai piarista templom (tervezte Vécsey Barna-

bás, 1934)7. Piarista diáksapka kitűzője, 1930 körül

3. 4.

5.

2.

1.

6.

7.

kolT

Ai A

nd

Rá

S

piaristák

34

1.nem keltem én magból,nem voltam palánta,nem ültetett kertész,tövem se kapálta.kivirultam mégishideg téli éjjel…csak a nap sugárane hervasszon még el!

2.kerek isten fája,szép tizenkét ága,szép tizenkét ágán,ötvenkét virága,ötvenkét virágbólhárom aranyalma,aki kitalálja,hull a virág arra.

Első számunkban meghirdetett pályázatunk és feladvá-nyunk nyertesei időközben megkapták nyereményeiket! Sinka Domonkosnak (Budapest) és Petrik Reginának (Vác) ezúton még egyszer gratulálunk!

eredményHirdetésEbben a számban is játékra hívunk Bennete-ket! A helyes megfejtéseket minden esetben az ujsag@piarista.hu e-mail címre várjuk a név, iskola, osztály megjelölésével. Ezek nél-kül sajnos nem tudjuk elfogadni a megoldást! Kalandra fel!

I. Párosítsd össze a piarista templomok képeit a városok nevével, ahol találhatóak!

1. Vác2. Kolozsvár3. Kecskemét4. Veszprém5. Szeged

Feladvány

(a)

(b)

(c)

(d) (e)

Fejtsd meg a találós kérdéseket!

Múltkori „Köszönöm” játékunkra sok megfejtés érkezett, ez-úttal is grazie mille a tutti! A legtöbbet beküldők közül sorso-lás útján került ki a két nyertes: Paulik Flóra (Nagyanizsa) és Svastits Áron (Budapest). gratulálunk nekik!

Argentína: gracias/muchas graciasbolívia: gracias/muchas graciasbrazília: obrigado/obrigadachile: gracias/muchas graciascosta Rica: gracias/muchas graciasdominikai köztársaság: gracias/muchas graciasecuador: gracias/muchas graciaskolumbia: gracias/muchas graciaskuba: gracias/muchas graciasMexikó: gracias/muchas graciasnicaragua: gracias/muchas graciasPuerto Rico: gracias/muchas gracias / thank youuSA: thank youvenezuela: gracias/muchas gracias

Ausztria: dankecsehország: děkuji / díkyfehéroroszország: дзякую (dzjákuju)franciaország: merciMagyarország: köszönömlengyelország: dziękujęolaszország: grazieRománia: mulţumescSpanyolország: gracias/muchas graciasSzlovákia: dakujemukrajna: дякую (diakuiu) / спасибi (spasýbi)

fülöp-szigetek: salamatindia: thank you / shukriyā, dhanyavādJapán: arigato

egyenlítői-Guinea: gracias/muchas gracias/thank you/brigado/obrigadaelefántcsontpart: merciGabon: mercikamerun: merci/thank youSzenegál: merci

3.földre esem, de nem fájminden gyerek engem vár.

Piarista élet Mosonmagyaróváron

Áldott, békés, kegyelmekkel teli karácsonyi ünnepeket kíván

a Piarista Rend Magyar Tartománya!