piaristák a maGYar piaristák LapJa | V. évfolyam ii. szám | 2015. ősz

a NeVeLés áLtaL eVaNGeLiZáLuNk

NAGYKANIZSA 250 éVes

MITŐL JÓeGY iskOLa?

EGYETEMESkáptaLaN

Őszi rekviemAvarruhába bújt a földa fázós fák alatt,amíg a szél, a dölyfös úra tájon átszaladt.

Zörgetve fákat, bokrokat,haladt a hegytetőn,mögötte rétek borzongtakkopáran, reszketőn.

Az erdő kábán álmodott,álmában égig ért,álma langyos, új tavaszt,szikrázó fényt ígért,

hol fészek ring a lombokon,s körötte dal fakad,és éjjel minden odvábanmókusok alszanak.

Álmodik a völgy, a rét,a tó is megpihen,miközben zúg a hűvös szél;az őszi rekviem.

Mentovics Éva

Nehéz felmérni a jelentőségét és gazdagságát annak, hogy rendünk, a Piarista Rend hazánkban, Esztergom-ban tartotta nyáron a 47. Egyetemes Káptalanát. Egysze-riben házigazdái lettünk rendünknek. Átéltük azt, hogy milyen megtiszteltetés és ajándék házigazdának lenni, otthont nyújtani. Ami bármelyikünkkel történik kicsiben, egy-egy vendéglátás során, az történt velünk is: kitágult a szívünk, hogy hely készüljön ott a vendégeknek.

S jó volt tapasztalni, mennyire sokszínű a rendünk: voltak itt rendtársak Európán túl az amerikai föld-rész különböző országaiból, Afrika több vidékéről, Ázsia területeiről: Indiából, Fülöp-szigetekről, Japán-ból, sőt Vietnámból is. Érkeztek szerzetesek mintegy hetvenen, és egy hétig együtt voltunk elkötelezett pi-arista világiakkal is. Különböző arcok, eltérő nyelvek, sokféle hagyomány. S mégis, azt éltük át mindnyájan, hogy mélységesen összetartozunk, egyek vagyunk. A származásunkból fakadó különbözőségnél erősebb és meghatározóbb Kalazanciushoz való kötődésünk, a fia-talok nevelésére való elköteleződésünk, Krisztus-köve-tésünk e sajátos útja. Testvérek vagyunk. S akinek test-vérei vannak, az nincs egyedül, tartozik a többiekhez.

Izgalmas volt találkozni azzal, hogy rendünk bővül, új helyeken telepszik meg: velünk volt a káptalanon az utóbbi egy-két év új alapításainak vezetője: Victor Indo-néziából, Vinh Vietnámból, Jean de Dieu Kongóból. Sze-rény kezdetek, kérdőjelekkel teli jövő. S mindez persze önmagunkról, saját történetünkről is elgondolkodtat. Annak idején Közép- és Kelet-Európában úgy indult meg a piarista élet, hogy néhány vállalkozó olasz rend-társ átmerészkedett az Alpokon, s ide, az ismeretlen-be jött, hogy segítsen a fiatalokon, iskolát alapítson. S olyan megrendítő és hálával teli átélni, hogy most a háromszáz éves alapításokat ünneplő magyar tarto-mány fogadja be a rend legfiatalabb hajtásainak képvi-selőit. Úgy tűnik, mindig is így volt: a törékenység nem akadálya az életnek, a bizalom és remény nyit új utakat.

S a testvériség az osztozásban és az egymásért vállalt felelősségben születik. Ezt éltük át, amikor az olasz tartomány szerzetesei osztották meg a káptalan tagjai-val nehézségeiket, útkeresésüket. Hallgatva őket érez-tük, hogy nehéz itt megoldást találni, bízni a jövőben. S azután nagyon megerősítőek és közösségteremtőek voltak generális atya szavai, aki arról beszélt, hogy az

olasz tartomány jövője nem csak az olasz rendtársak ügye. Az olasz tartomány jövője mindnyájunkat érint, mindnyájunkra tartozik. S ha nem is tudjuk még, ho-gyan alakul ez a jövő, ha együtt, rendi szinten közösen gondolkodunk és cselekszünk, van jövő. Érezni lehetett, ahogyan a testvériség szálai szövődnek akkor köztünk.

S az egyetemes testvériség e megkapó tapasztalata arra is hív, hogy e testvériséget itthon, egymás közt is éljük. Örömmel tapasztalom, hogy magyar piarista világunkban is egyre több jele mutatkozik az egymás közti ismeretségnek és elismerésnek, növekszik ösz-szetartozásunk, erősödik közösségi hálónk.

Az új tanévben tisztelettel és szeretettel köszöntöm e tágas, egyetemes rend részeként magyar piarista világunk olvasóit:

Labancz Zsolt SPtartományfőnök

BEKÖSZÖNTŐ

EGYETEMES KÁPTALAN – EGYETEMES TESTVÉRISÉG

piaristák 3

piarhíRVILÁG

Impresszum: Piaristák MA – A magyar piaristák lapja ∙ www.piarista.huKiadja: Piarista Rend Magyar Tartománya ∙ A szerkesztőség címe: 1052 Budapest, Piarista köz 1. E-mail: ujsag@piarista.hu ∙ Felelős kiadó: Labancz Zsolt SP ∙ Főszerkesztő: Turcsik István ∙ Szerkesztő: Szathmáry Melinda ∙ Arculat, layout: www.estercom.hu ∙ Fotók: Fotók: Besze Erika, Hajba András, Kalász Ákos, Lambert Attila (Magyar Kurír), Mateusz Pindelski, Nagy Attila, Szakál Ádám, Szathmáry Melinda, Turcsik István, Piarista Archívum, piarista iskolák ISSN: 2062-817X ∙ Nyomda:Pauker Holding ∙ Lapengedély szám: 163/2520/1/2011.

piaristák

A PIARISTA REND 47. EGYETEMES KÁPTALANA ESZTERGOMBAN2015. június 30. és július 21. között tartotta a Piarista Rend 47. egyetemes káp-talanát, amelynek ezúttal az esztergomi Szent Adalbert Központ adott otthont.

A rend több évszázados történetében nem volt még példa arra, hogy az egye-temes káptalan helyszínéül ne Olaszország vagy Spanyolország szolgáljon. Az idén 47. alkalommal megrendezendő esemény házigazda szerepét a rend magyar tartománya kapta, ahol három piarista oktatási intézmény (Nagyka-nizsa, Kecskemét, Vác) is fennállásának 250. ill. 300. évfordulóját ünnepelte. Június 30-július 21. között a rend 1300 tagjából hivatalosan 64 fő vett részt a káptalanon, akik közel 30 országból érkeztek az eseményre. Munkájukat kilenc világi munkatárs – köztük Mikulás Domonkos kecskeméti igazgatóhe-lyettes és Jusztinné Nedelkovics Alíz szegedi igazgató - is segítette pár napon keresztül, akik a káptalan második hetében csatlakoztak az atyákhoz.

A káptalan kiemelt vendégei közt üdvözölhettük Erdő Péter bíborost, prímást, esztergom–budapesti érseket, Alberto Bottari de Castello apostoli nunciust, és Joao Braz de Avis bíborost, a a Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságainak Kongregációja prefektusát, akik előadást is tar-tottak a káptalani atyáknak.

A rend egyetemes káptalanát rendszerint hatévente hívják össze, ahol a kez-deti pár nap során az egybegyűltek áttekintik az elmúlt időszakot. A tanács-kozás első harmadában a káptalani tagok megválasztják a rend generálisát, majd az asszisztenseit is, akik a négy kontinens (Európa, Afrika, Ázsia, Ame-rika) ügyeiért felelnek majd. A káptalani időszak utolsó harmadában megvi-tatják és elfogadják a rend következő hat évre szóló terveit és irányvonalait. A káptalani tagok Pedro Aguadót, az előző ciklus generálisát választották meg a rend legfőbb elöljárójának, megújítva ezzel megbízatását, míg Urbán József atya lett az ázsiai cirkumskripcióért felelős generálisi asszisztens, aki szeptembertől hat évre Rómába költözik. (Urbán József 2003-2011 között a magyar rendtartomány provinciálisa, majd 2012-től 2015 szeptemberéig a budapesti Piarista Gimnázium igazgatója volt.)

Pihenésképp, vasárnaponként, a közép-európai piaristasággal ismerkedhet-tek meg a résztvevők kirándulások keretében. Többek közt bejárták Buda-pest nevezetességeit is; a Parlamentben Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár és Rétvári Bence parla-menti államtitkár fogadta őket, majd ellátogattak a Piarista Központba,a Má-tyás templomba és a Budai Várba is. A többi hétvégén a Szlovákiai Tartomány területén lévő Nyitrán jártak, majd végezetül, Ausztriában egy indiai rendtárs örökfogadalmán vettek részt. SZATHMÁRY MELINDA

híREK A MAGYAR

TARTOMÁNYBóL

SZEMÉLYI VÁLTOZÁSOK A MAGYAR RENDTARTOMÁNYBANA nyár során a Piarista Rend Magyar Tartományához tartozó több intézmény élére új igazgatót nevezett ki a tartomány vezetése, emellett az asszisztensek és a rendházak terén is történt változás. A rend 47. Egyetemes Káptalana Urbán Józsefet, a buda-pesti Piarista Gimnázium igazgatóját, korábbi tartomány-főnököt választotta meg az ázsiai területi egységért, ún. cirkumskripcióért (Fülöp-szigetek, India, Indonézia, Japán és Vietnám) felelős generálisi asszisztensnek, aki szep-temberben Rómába költözött hat évre. Utódjaként Horváth Bálintot, a piarista gimnázium magyar szakos tanárát és munkaközösség-vezetőjét bízta meg a tartomány vezetése a gimnázium igazgatói feladatainak ellátásával. A szege-di Dugonics András Piarista Gimnáziumban is új igazgató kinevezésére került sor: Papp Attila igazgatói megbízatá-sának lejárta után Jusztinné Nedelkovics Aliz, kémia és biológia szakos tanár és korábbi igazgatóhelyettes folytatja igazgatóként az intézmény vezetését.

A rendtartományban áthelyezésekre és új asszisztensi ki-nevezésre is sor került: Böszörményi Géza piarista a sze-gedi rendházból Nagykanizsára költözött, míg Zsódi Viktor piarista a budapesti gimnáziumot követően a szegedi Du-gonics András Piarista Gimnáziumban folytatja oktatói te-vékenységét. Urbán József generálisi asszisztensi kinevezése miatt a tartományi tanácsban, az ún. konzisztóriumban is változá-sok történtek. Az új konzisztóriumban a következőképpen alakulnak a felelősségi területek: Wettstein József a kö-zösségi életért, Guba András a küldetésért, Czeglédi Zsolt a megosztott küldetésért és karizmatikus integrációért, Szakál Ádám pedig az ifjúságpasztorációért és hivatásgon-dozásért felelős asszisztens lett. További személyi változás még, hogy Nyeste Pál SP nagykanizsai igazgató egyben a nagykanizsai közösség házfőnöke is lett. A budapesti rendházak életében strukturális változás tör-tént: a Piarista utcai Központban élő szerzetesek a korábbi három rendház helyett immár két közösséghez tartoznak: a Pater Noster rendházi közösség vezetője, házfőnöke Wett-stein József piarista, míg a Kalazantínum rendházat, amely a fiatal rendtársak képzési közössége, Szilvásy László pia-rista házfőnök vezeti. Első szerzetesi fogadalomtétele után Szabó Dániel és Márkus Roland a váci noviciátusi házból a Kalazantínum közösségébe költözött augusztus végén.

„VELED EGYüTT VAGYuNK RENDBEN” – SZERZETESEK TERE A megszentelt élet évének keretében, szeptember 18-19-én a Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenci-áinak Irodája SZERZETESEK TERE címmel különleges rendezvényt szervezett a budapesti Március 15. téren és a Ferenciek terén, közel száz magyarországi szerze-tesrend részvételével, „Veled együtt vagyunk rendben” szlogennel. A „Rendben vagyok” kampányhoz hasonlóan a másfél napos, mozgalmas rendezvény azt próbálta be-mutatni, hogy jelen korunkban mi a szerzetesek szerepe és mi iránt elkötelezettek a mai magyar társadalomban. A két belvárosi tér és a hozzájuk kapcsolódó templomok másfél nap erejéig „nyitott kolostorrá”, a szerzetesek-kel való találkozás helyszínévé váltak, ahol többek közt a „Rendben vagyok” kampány szerzetesi szereplőivel is lehetett beszélgetni, hozzájuk kérdéseket intézni amel-lett, hogy olyan nívós előadókat is lehetett hallgatni, mint például a Kaláka együttes, az Octovoice jazz-acapella formáció, a marosszéki Kodály Kórus, Hegedűs Endre zongoraművész és felesége. Ezen kívül, több mint tíz

sátorban, kerekasztal-beszélgetéseken, gasztronómiai, egészségügyi, tudományos, kulturális, sportprogramo-kon vehettek részt a látogatók. A megnyitó ünnepségen maga Ferenc pápa köszöntötte videóüzenet formájában a résztvevőket, melyet Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius vezetett fel rövid be-szédjében. Az esemény egyházi védnöke Erdő Péter bí-boros, prímás, esztergom-budapesti érsek volt, aki ün-nepi beszédet mondott az eseményen. A Labancz Zsolt SP vezette Férfi Szerzetes-elöljárók Konferenciája és a Deák Hedvig OP vezette Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciája kö-zös közleményt adott ki a mene-kültkérdésben, amely szintén a Szerzetesek tere megnyitóján, szeptember 18-án hangzott el.

Cikkek, további információk: www.szerzetesek.hu

SZATHMÁRY MELINDA

piaristák 5

kisABLAK a múltra

1813

–191

0

KOLTAI ANDRÁS

A rendtartomány gyűjteményei, a Könyvtár, a Levéltár és a Múzeum olyan nyomtatott, írott és tárgyi emlékeket őriznek, amelyek kaput nyitnak Magyarország és a piarista iskolák múltjába. Néha azonban a kisablakon is be lehet kukucskálni.

A PÁNTLIKA SZüRET ELőTT

A Balatonra néző Pántlika dűlő Akali fölött találha-tó, de egykor Dörgicséhez tartozott. Mindkét falu a piarista rend birtoka volt. Az 1870-es években itt te-lepítették azt a szőlőt, amely megalapozta a piarista borok hírnevét. A dűlő tetején 1877/1878-ben Dornay István piarista jószágkormányzó pincét és villát (a helyiek szerint „kastélyt”) építtetett. Noha már 1886-tól pusztított környéken a filoxéra, a Pántlika szőlőit évtizedekig szénkénegezéssel (szén-diszulfid talajba fecskendezésével) védték, csak 1920 után telepítet-tek amerikai alanyra oltott új szőlőtőkéket. 1945-ben a piarista uradalmat államosították, majd a Pántlikát fölparcellázták, és a „kastélyban” évtizedek óta nem készül bor. (Megjegyzés: a Pántlika nevet egy helyi pincészet ma is használja...)

(Piarista Múzeum, Fényképgyűjtemény, Épületek).

PIARISTA EGYIPTOMBAN

A kalocsai születésű Kustár Ignác (1813–1910) a leghosszabb életű piaristák közé tartozott. Élete utolsó éveit, 1887-től Mára-marosszigeten töltötte. Kora el-lenére lóháton járt ki misézni és gyóntatni a hegyi falvakba, és a betegeket maga termesztette fü-vekkel gyógyította. Minden ősz-szel távoli utakra indult. Magyar-országi rokonait és ismerőseit látogatta meg vagy körutazáso-kat tett Európában. 1901-ben, 89 éves korában Egyiptomba is el-jutott, ahol lovát tevére cserélve kereste föl gízai piramisokat. A képen a fekvő tevén ülve, reve-rendában látható.

(Piarista Múzeum, Fényképgyűjtemény)

piaristák

6

1765. júNIuS 5. Batthyány Lajos nádor szándékából fia, József kalocsai érsek a Nagykanizsán nyitandó pi-arista rendház és iskola számára 10 000 forintos alapítványt hozott létre, amelyet a helyi sóhivatalnál tett letétbe.

1765. AuGuSZTuS 29. Jaross László piarista Nagykanizsára érkezett, és ott Batthyány Lajos másik fiával, Ádám Vencellel megszemlélték azokat a katonai épületeket, amelyeket később átadtak a rendnek.

1765. NOVEMBER A piaristák megkezdték a tanítást Nagykanizsán.1813–1817 Deák Ferenc a gimnázium diákja és a rendházban lakó konviktor

volt ebben az időben.1850. OKTóBER 14. A tanügyi hatóság egy éves szünet után engedélyezte a gimnázi-

um újbóli megnyitását négy osztállyal.1867. SZEPTEMBER A városi főgimnáziumi bizottság által gyűjtött összegből megnyíl-

tak a gimnázium felsőbb osztályai, az ötödikkel kezdve.1904 A gimnázium „ideiglenesen” a megszűnt Sugár úti honvéd lakta-

nyába költözött.1919. MÁjuS 30. A kommunista Tanácskormány követelésére a nagykanizsai taná-

rok aláírták azt a nyilatkozatot, hogy elhagyják a papi pályát, Eber-hardt Béla kivételével, akinek emiatt távoznia kellett a rendházból.

1919. DEcEMBER 8. A gimnázium diákjai létrehozták a 74. sz. Törekvés cserkészcsa-patot (bár maguk már korábban is cserkészkedtek).

1923 A piaristák megkapták a Sugár úton fekvő Frigyes laktanya épü-leteit, amelyeket, miután Hültl Dezső építész tervei alapján rend-házzá és gimnáziummá építették át, Rott Nándor veszprémi püs-pök áldott meg a következő év március 25-én.

1928 A volt laktanya harmadik pavilonjában (a Hunyadi utcai oldalon) megnyílt a piarista konviktus.

1934. DEcEMBER 18. A Vécsey Barnabás városi építészmérnök terve szerint fölépült piarista kápolnát Rott Nándor püspök Pirrotti Szent Pompiliusz tiszteletére szentelte föl.

1944. SZEPTEMBER 9. Az első tanítási napon a német tábori kórház parancsnoka lefog-lalta a gimnázium épületét, amely később orosz katonai kórház lett, miközben a tanítás egy éven át a diákotthon épületében folyt.

1946/1947 A gimnáziumban diákrádió működött, amely az óraközi szünetek-ben és ünnepélyeken sugárzott zenét, híreket.

1948. júNIuS A gimnáziumot államosították, szeptembertől Nagykanizsai Ál-lami Gimnázium néven működött.

1948. SZEPTEMBER 1. Bánáss László veszprémi püspök létrehozta a nagykanizsai Szent Imre plébániát, amelyet a piaristákra bízott.

1950. júNIuS 10. A kommunista államvédelmi hatóság a rendház lakóit hajnali fél 2-kor kilakoltatta, és teherautóval a váci piarista rendházba, majd a váci püspöki palotába deportálta, ahonnét augusztus vé-gén szabadultak.

1992 Újraindult a piarista iskola a Batthyány utca 21. alatti bölcsőde épületében, egyetlen általános iskolai első osztállyal. A követke-ző évben a Petőfi utca 3. alatti iskolaépületbe költözött.

1995 A piarista iskola az egykori konviktus épületébe költözött, majd 2006-ig szakaszosan visszafoglalta saját egykori épületét.

2001. SZEPTEMBER Ismét megnyílt a piarista diákotthon.2004. MÁjuS Először tartottak érettségi vizsgát az új gimnáziumban.2008. SZEPTEMBER Megnyílt a Boldog Donáti Celesztina Óvoda.2013–2015 A kollégium (diákotthon) korszerűsítésével párhuzamosan, európai

uniós támogatás segítségével létrejött egy környezetbarát technoló-giákat népszerűsítő információs központ Piarista Ökollégium néven.

NaGYKaNiZSa 250 a piariSTa iSKola TÖrTéNETE ÉVSZÁMOKBAN

KOLTAI ANDRÁS ÖSSZEÁLLíTÁSA

piariSTajuBILEuMI ÉVTIZED

2011-2021

piaristák 7

HIVATÁS

„…éGBE VEZETŐ UTaT TalÁlTaM éS MEG aKarTaM MUTaTNi aZ EMBErEKNEK” IN MEMORIAM SZEGhEő jóZSEF SPJúniust írtunk, mikor arról beszélgettünk József (Totya) atyával, hogy a Piaristák MA őszi lapszá-mában az ő hivatását, az ezzel kapcsolatos gondolatait, érzéseit mutatnánk be az olvasóknak. Nem sokra rá kaptam tőle egy számára kulcsfontosságú idézetekkel teli anyagot… Nyáron többször találkoztunk, „megvitattuk” a káptalani történéseket, a kulturális élet alakulását az országban, a budapesti rendházi változásokat, a muzsikát, amely mindkettőnket éltet és örömöt ad nehezebb időkben is… Majd eljött az ősz, amely magával hozta az elmúlást. József atya 2015. szeptember 16-án, életének 67., szerzetességének 46., áldozópapságának 40. évében elhunyt. Az alábbiakban reá emlékezünk saját írásával és életének fontosabb állomásainak bemutatásával.

SZERZETESSÉGEMRőLEgyszer egy nagy luxushajó felborult. Szerencsére a víz nem volt hideg, a közelben szárazföld is volt. Így hát az em-berek megmenekültek. Az első ijedtség után az emberek felmérték tartalékaikat és átkutatták a terepet. Kis sziget volt, könnyen körül lehetett járni. Gondolták, hamar meg-találják őket. De senki nem járt arra…Sátrat vertek, élelmet gyűjtöttek – és vártak. Egy idő után, mikor látták, hogy hosszabban ott kell időzniük, falukat épí-tettek és családokat alapítottak… Az élet erre ösztönözte őket. De voltak egyesek, akik nem házasodtak meg. Bíztak a hazatérésben. Jelezni akarták – ezzel is – a többieknek: van igazi otthonuk, itt a szigeten mindnyájan csak átmene-tileg tartózkodnak… Egyszer majd haza fognak találni…

Az Istennek szentelt ember (nő vagy férfi) erről az igazi ott-honról akar tanúskodni. Ahol majd közösen vesszük körül az Úr lakomás-asztalát: örvendezve a hazatalálásnak és együttlétnek. Amikor a külső adottságok és körülmények ellenére rászántam magam a szerzeteséletre – mint a Bo-lond Kútásó – égbe vezető utat találtam és akartam mutat-ni az embereknek.

„Egy olyan egyház, amelyben nincsenek nagy szerzetesek, akik ezt az Isten végtelenségbe induló zarándoklatot vezet-nék, hogy aztán sugárzó arccal jöjjenek vissza az emberek-hez – mint ahogy Mózes arca is ragyogott, amikor leszállt a Sínai-hegyről –, az ilyen Egyház haldoklik. Az Egyház csak akkor egészséges, ha vértanúi vagy szerzetesei vannak.” Olivier Clément

“A szépség labirin-tus. Sokan elindul-nak benne, de fe-leúton elfáradnak. Csak keveseknek van erejük bejutni a labirintus közepé-be. Ott Isten várja, fölfalja és kiokádja őket. Akkor – e vá-lasztott kevesek – kijönnek a labirintusból, megállnak a labirintus bejáratában, s az arra jövőket szelíden befelé tessékelik.” Simone Weil

Tizennyolcévesen azt hittem, megújítom a (magyar) pia-rista életet: szorongásaim, félelmeim mintha pillanatnyi-lag elmúltak volna. De nem sokáig: hamar rájöttem, csak kemény munkával, teljes odaadottsággal lehet előre lép-ni. Találkoztam radikális krisztusi emberekkel, akik se-gítségével sikerült kishitűségemet legyőzni. Belevágtam. És amikor elbizonytalanodtam, nem hátra, hanem előre léptem.

„Isten azért rejtezett el, hogy keressük. És azért végtelen, hogyha megtaláltuk is, tovább keressük.” Szent Ágoston

Isten – az Égi Véreb – megtalált engem… És én megta-láltam Őt hivatásomban: a közösségben és a munkában. Ez a megtaláltság-tudat (V.ö.: Lk 15) vezeti és erősíti meg életemet. Hálás vagyok érte!

úTRAVALó aKKor jÁrSZ jól, haMiNd KÖZElEBB lépSZ ahhoZ,aMiTŐl félNél. fodor ÁKoS

SZEGhEő jóZSEF SP

piaristák

8

SZEGhEő jóZSEF aTYa TEMETéSE 2015. oKTóBEr 1-jéN, cSüTÖrTÖKÖN 14 óra 30 pErcKor VolT a rÁKoSKErESZTúri új KÖZTEMETŐBEN. lElKi üdVÖSSéGéérT aZ ENGESZTElŐ SZENTMiSéT a TEMETéS UTÁN 17 óraKor MUTaTTÁK BE rENdTÁrSai a dUNa-parTi piariSTa KÁpolNÁBaN (V., piariSTa U. 1.)..

„Csak Krisztusban találja meg újra az ember titokzatos módon a világosság öltözetét, ölti magára a Krisztus szí-nében átváltozott emberségét. Ez az elrejtett fény felbuk-kanhat a „börköntösökben”, és múló ideig vagy tartósan kozmosszá alakíthatja a káoszt.” Olivier Clément SZEGhEő jóZSEF RÖVID ÉLETRAjZASzegheő József Nyíregyházán született 1949. május 4-én, majd a család Budapestre költözött. A Szegheő család Debrecenből származott, de szüleinek a kommunista dik-tatúra miatt el kellett hagyniuk a várost. Édesapja (szintén József) eredetileg tanárnak készült, majd a politikai kö-rülmények miatt fényképész lett, felesége Szipál Margit hatására, aki híres debreceni fényképészcsaládból szár-mazott. Bár Budapesten, az Apáczai utcában laktak, ő maga a gimnáziumot mégis bennlakóként, a kecskeméti piaristáknál végezte, ahol 1967-ben érettségizett.Érettségi után jelentkezett a piarista rendbe, ahol 1967. augusztus 21-én megkezdte a noviciátust, de november 28-án behívták katonának. Sorszolgálatosként eltöltött két év után újból el kellett végeznie a noviciátust, majd 1970-től a Kalazantinum növendékeke lett. 1971 és 1976 között matematika-fizika szakos tanári diplomát szer-zett. 1975. szeptember 21-én tett örökfogadalmat, majd 1976. május 1-én pappá szentelték. Ezután tizenhét éven át a kecskeméti Piarista Gimnázium tanára és diákotthoni nevelőtanára volt. „Nem nagyon jártam sem pasztorálni, sem barátkozni.” – emlékezett később – „Ebből kifolyólag aztán nagyon »benne voltam« az iskolában, tehát mindig volt osztályom, s mivel ott laktam a kollégium közepében, jobbról-balról diákok vettek körül. Igazából nem könnyű, de nagyon szép időszak volt.”Emellett szüleinek debreceni származása révén szoros kapcsolatba került Bulányi Györggyel és az általa veze-tett bázisközösségekkel, a hatvanas évek második felétől kibontakozó Bokor mozgalommal is.

1993-ban Jelenits István tartományfőnök Szegedre küld-te, ahol a két évvel korábban alapított, de még csak ide-iglenes körülmények között működő Dugonics András Piarista Gimnázium éppen saját útját kereste. Tizennyolc éven át, 1993 és 2011 között tanított Szegeden, 1999 és 2011 között pedig a szerzetesi közösség elöljárója (házfő-nöke) volt. A Bokor mozgalomban szerzett tapasztalatai-nak nagy szerepe volt abban, hogy a civil tanároknak és a szerzeteseknek sikerült olyan közösséget létrehozniuk, amely sikeresen tudta működtetni az új szegedi iskolát.Szegeden valósággal kiadói munkát is végzett: kis füze-teket nyomtattatott ki, irodalmi, pedagógiai és teológiai munkákat, valamint a piarista rend életével, történetével foglalkozó írásokat.2011-ben Budapestre került. Megroppant egészségi álla-pota miatt már nem tanított, de sokféle lelkipásztori fel-adatot vállalt. Szenvedélyesen folytatta a könyvek, zenék, filmek gyűjtését, tevékenyen részt vett a Bokor közösség életében is. Betegsége 2015. augusztus végén váratlanul kiújult, szeptember 11-én kórházba került. Állapota roha-mosan gyengült. Szeptember 15-én szenvedések közt, de tiszta tudatállapotban részesült a szentségekben. Más-nap Krisztus Urunk magához vette hűséges szolgáját.

Rendtársunk a piarista paptanári ideál mellett teljesen elkötelezett, alázatos szolgáló életet élt. Diákjainak és később öregdiákjainak is atyja volt, sok papi, piarista és világi hivatás növekedett mellette. Önmagát nem kímélve azt kereste mindig, hogyan válhat az őt körülvevő közös-ségek javára, hogyan segítheti mások életét. Nemcsak nagy gyűjteményeit hagyta ránk, hanem kedves, jóságos, derűs egyéniségének vonásait is, melyekben Mesterünk kezenyomára is ráismerhetünk.

KOLTAI ANDRÁS – WETTSTEIN jóZSEF SP

piaristák 9

A Kegyes Iskolák Rendje olyan vi-szonyok között született, amely hor-doz párhuzamokat Malála Júszafzai élethelyzetével. Kalazanci Szent József is ellenállásba ütközött azok részéről, akik a hatalmukat féltet-ték egy olyan vállalkozástól, amely tudáshoz, neveltetéshez juttatja a szegény családok fiait. Ha valaki furcsállaná a félelmüket, annak van még mit tanulnia a világ menetéről.

A szegények ugyanis – vagy álta-lánosabban fogalmazva azok, akik egy adott társadalmi és kulturá-lis rendszerben ki vannak zárva a hatalomból – fenyegetést jelente-nek a rendszer kedvezményezettjei számára, mert feltárják az adott rendszer belső igazságtalanságát. Hatalmat adni a peremen levőknek mindig szakadást idéz elő a fennál-ló rendszerben, mert a valóság egy radikálisan új megközelítésének ad hangot. A szegények jelenléte – pontosabban: jelenlevővé tétele – átalakulást követel, mégpedig nem pusztán valamiféle felszíni „szoci-álpolitikai” helyreigazítást, hanem olyan átrendeződést, amelynek sze-mélyes mozgatóerejét bibliai szóval megtérésnek nevezzük. Kalazanci-usnak része volt ilyen megtérésben, ezért ragaszkodott ahhoz, hogy is-koláiban a szegényeknek mindig juttassanak elsődleges figyelmet. Kalazanci Szent József szerint nincs jó iskola a szegényeket kereső fi-gyelem nélkül, nincs jó iskola a sze-gények jelenlétét igénylő megtérés nélkül.

Amikor Kalazancius 1587-ben Ró-mába ment, még nem egészen így gondolkodott, más tervei voltak, mint amit a jövő tartogatott számá-ra. Megtérése előtti célja az volt, hogy biztosítsa a maga egyházi stá-tuszát. Manapság talán pályázatot írna, nem feltétlenül kellene kilin-cselnie is, bár ki tudja. A lényeg az, hogy felelős pozíciót akart vállalni. Az urgelli egyházmegyében, ahol korábban püspöki titkár volt, a tren-tói zsinat reformdöntéseinek szel-lemében számos alkalommal fel-karolta az oktatás ügyét. Bizonyára ez az érzékenység irányította a te-kintetét Rómában is a gyermekekre. Volt már tudása arról, hogy ha képzi őket, akkor azzal a társadalmi gon-dok megoldásához is közelebb jut.

Érdekes számba venni útkereső kí-sérleteit. Először egyedül próbálko-zik, aztán meglevő szervezetekhez fordul, köztük szerzetesi közösség-hez is. Végül olyan társakat gyűjt maga köré, akik készek valami új-nak nekilátni, és vállalják ezt a sa-játos küldetést. Mert új és sajátos az a hivatás és küldetés, amelyre megtérése eredményeként rátalál.

A legemlékezetesebben talán ezek a szavai fejezik ki ezt az új és sajá-tos missziót: „Rómában megtalál-tam Krisztus szolgálatának legjobb módját, ezeknek a szegény gyere-keknek a segítését. Nem is hagyom el semmiért a világon.” Amikor ezt mondja, már nem akar visszatérni hazájába Rómából. A szegény gye-

rekeket segíteni az Isten-kapcsolat, sőt a papi szolgálat megélése a pap Kalazancius számára. „Én, azáltal, hogy ezzel foglalkoztam – vallja egyik levelében az egyszeregy ok-tatásáról –, egyáltalán nem vesztet-tem el a papság méltóságát, amely a legnagyobb, amit csak elnyerhet-tem” (2161. levél).

Alighanem ennek a tapasztalata volt az, ami miatt Kalazancius úgy érezte, hogy új és sajátos küldetést kapott, és amelyről az élet is ezt az ítéletet mondta ki. Ezért nem sike-rült sem egy már meglevőbe illesz-tenie, sem pedig olyanokkal együtt megvalósítania, akiknek az élete másról szólt. Velük csak olyan isko-lát tudott csinálni, amely válogatott: hol a gyerek családjának a szegény-sége volt akadály, hol az, hogy a fiatalnak nem csupán hittani isme-

PIARISTA

KalaZaNci SZENT jóZSEf éS a BEfoGadÁS MITőL jó EGY ISKOLA A KERESZTÉNY NÉPISKOLÁK VÉDőSZENTjE SZERINT?A Nobel-díjas pakisztáni kislány, Malála Júszafzai három éve csaknem az életével fizetett azért, mert iskolába akart járni. A tálibok, akik a merénylet idején tizenöt éves kislány életére törtek, akár terrorista módszerekkel is hajlandók megakadályozni, hogy a nők iskolába járjanak. Malá-la szerint azért, mert pontosan érzékelik, hogy „a nevelés hatalmat jelent a nőknek”. Kalazanci Szent József emléknapjára készülve Malála példája segíthet megérteni annak a szentnek az élet-művét, aki közössége, a Piarista Rend nevévé tette az iskola szót.

piaristák

10

retekre volt szüksége. Amire Kala-zancius vágyott, amit Istentől kapott hivatásként megélt, ahhoz közös-ség és saját közösség kellett. Olyan társak közössége, akik ugyanazt akarták, mint ő: teljes egészében a gyerekeknek szentelni magukat. Mégpedig annak a gyereknek, aki megadatik; annak a gyereknek, akit útjukba küld a Gondviselés; annak a gyereknek, akinek az önállónak teremtett világban kell eligazodnia. Az így létrejövő mű bizonyult fenn-tarthatónak. Az ilyen közösségre bí-zott iskola lett időtálló.

Kalazancius nem akart válogató is-kolát, a szegényeknek akart iskolát nyitni. És érdekes módon az ő isko-lája lett felkapott és a tehetősebbek körében is keresett. Ez az iskola lett a jó iskola mindenkinek. Kalazanci-us példája azt mutatja, hogy az az iskola marad meg, mert az az iskola jó, amely közösségi, vagyis amely nem válogat. És azt is mutatja a példája, hogy az az iskola tud nem válogatni, amelyet olyan közösség éltet és tart fenn, amelynek tagjait ez az „adom magam és befogadok” felfogás és hit jellemez önmaguk-ban is, vagyis akik – ismét bibliai szóval élve – szegények.

Ennek legmélyebb oka alighanem az, hogy az a „peremre költözés”, amelyet vállalkozása, a szegények-

nek nyitott iskola megtestesített, másként nem tudott – és valószínű-leg nem is tudhatott – fennmarad-ni. Olyan mérvű bizonytalanság és kitettség jár vele, amelyet csak-is közösségben képes elviselni az ember. De paradox módon ennek a kitettségnek és bizonytalanság-nak a vállalása olyan feladat, amely együtt jár magával az emberléttel. Legalábbis az evangélium ezt állítja az emberről.

Jézus azt mondja: „Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti. Aki elveszíti értem és az evangéliumért, az megmenti életét” (Mk 8,35). Csak a keresztény ember életét jellem-zi ez? Nem úgy van inkább, hogy az élet alapvető jellemzőjét mond-ja ki Jézus? Mintha azt mondaná: az marad meg, amit odaadsz. Merj nagyvonalú lenni. Merj kilépni ma-gadból, túllépni magadon. Több vagy „kis mái magadnál”. – Ez nem csak Jézus követőire érvényes. És alighanem Jézust követni – Jézust Urunknak elismerni – pontosan úgy lehet, hogy elkezdünk Jézus szerint embernek lenni, vállaljuk a kitett-

ség és bizonytalanság, a mindenko-ri rendszereinkből való kilépés koc-kázatos, de áldott emberi feladatát.

Csak az marad meg, amit odaadsz. Csak az marad meg, amit közre-adsz. Embernek lenni az evangé-lium szerint annyi, mint közösségi lénynek lenni, azaz túllépni maga-mon, találkozni a többiekkel: ma-radéktalanul beadni magam a kö-zösbe és korlátok nélkül befogadni a többieket.

Az iskola nem pusztán ismeretek átadásának a helye, hanem az em-berré válás terepe. Az a tér, ahol az emberséget „tanuljuk”, tanulunk emberré lenni, a gyakorlatban, ta-lálkozásokban.

Kalazanci Szent József szerint azok tudják megnyitni az emberség ta-nulásának közösségi terét, akik vállalják az emberré válás felada-tát, úgy, ahogyan Jézus evangé-liuma bemutatja. Az az iskola a jó iskola, amelyet egy ilyen közösség tart fenn, ilyen közösségként mű-ködik, és ilyen közösség kialakulá-sát szolgálja.

URBÁN JÓZSEF SP

piaristák 11

EgYETEMES KÁPTALAN

a piariSTa rENd 47. EGYETEMES KÁpTalaNa KÉPEKBEN

ESZTERGOM, 2015 júNiUS 30.-júliUS 21.

piaristák

12

piaristák 13

d

„A jó iskola olyan, mint a pénz, saját elveink alapján tudjuk vele azt a tudást megszerezni, amit akarunk. Nem aggat ránk fölöslegeges tudást.”

„A jó iskola belső és külső környezete barátsá-gos, tágas, tiszta, világos. Benne jó tanárok, jó diákokat tanítanak.” „Sok iskolán kívüli programot kínál, délutáni, hétvégi programra biztosít helyet. Tanulmányi-lag is magas színvonalat kíván meg. Jól műkö-dő rendszere van.”

„Inspiráló környezetet biztosító intézmény (kor-szerű, tiszta!, praktikus), ahol jó tanárok dol-goznak együttműködő, lehetőségeket kihasználó diákokkal.”

„Ahol olyat tanítanak, amit hasznosítani is lehet. Kellően felkészíti az embert az életre.”

„Ahová a diák szívesen megy be, otthonosan érzi magát, azaz nem csak pusztán tanulni jár be, hanem

van lehetősége kicsit ellazulni tanítás után (bizonyos keretek közt).”

„A jó iskola szerintem nem veszi réme-sen komolyan magát. A szabályok meg-tartása helyett ésszerű döntések jel-lemzik.” „A jó iskolában változatos, finom és egészséges ételek vannak a menzán (sok hússal).”

„Ahol a magas oktatási színvonal mellett a diák-diák, és a tanár-diák viszonyok is

szorosak.”

„A jó iskola télen meleg, nyáron pedig hűvös. Alapműveltséget nem adó tantárgyakat nem ta-

nítanak benne. Márpedig ilyenben sajnos bővelkedik a legtöbb. A jó iskola innovatív embereket termel.”

„Olyan környezetet hoz létre (tanárok, morál), ahol a di-ákok elsajátíthatják a középiskolai tanulmányokat, sőt el is kelljen ezeket sajátítaniuk.”

„Szerintem a jó iskola nem csak a tanítástól függ, ha-nem fontosabb az iskola közössége, szelleme. Ennek egy példája az informatikaterem fölszerelése (amit az öregdiákok dobtak össze).”

„…törődik a családokkal, és jó kapcsolatot ápol velük.”

„A jó iskola mindenkinek csak a pozitív értékeit hozza ki.”

diÁKoK a jó iSKolÁról

BuDAPEST

ALAPíTVA:

1717www.gimn.pair.hu

TüKÖR ÁLTAL… ii. réSZA gimnazista korú diákok, de a középiskolai tanárok sem feltétlenül arról híresek, hogy elégedet-tek egymással kapcsolatban. Éppen ezért megkértük őket, hogy legyenek idealisták, és mondják el pár mondatban, milyennek képzelik el a jó tanárt, a jó diákot, és a jó iskolát. A válaszok egyszer-re tükröt is mutatnak nekünk: milyen tanárnak, diáknak, iskolának kellene lennünk. De azért az sem rossz érzés, mikor észrevesszük, hogy valami már megvalósult, vagy legalább egészen szép elképzeléseink vannak, amikre törekedhetünk. (A számtalan válasz közül nemcsak a „kincstári optimizmust” tükrözőket válogattuk ki.) Az alábbiakban a „jó iskoláról” szólunk.

SZERKESZTETTE: SZAKÁL ÁDÁM SP, IGAZGATóhELYETTES

piaristák

14

„Szerintem a jó iskola az, ahová – diákok és tanárok – jó szívvel megyünk. Nem félve, nem utál-kozva, nem unottan és nem viszo-lyogva. Mert elfogadnak, és mi is elfogadjuk a többieket. […] Ahon-nan jó szívvel megyünk haza. Nem elrohanunk, és nem el-sunnyogunk. És másnap ismét jó szívvel jövünk vissza.”

„A jó iskola minden diáknak más menüt kínál, aszerint, hogy mihez van étvágya.”

„A jó iskola szerintem meg-érti, hogy a közösségi lények mellett befelé fordulók is van-nak, s nem nyaggatja őket folyton emiatt.”

„A jó iskola és a jó óra szerintem, ahol diák és tanár közösen jutnak el valahova.”

„Teljesíti a szülő első (minimális) elvárását: épen és egészségesen (testi és mentális) kapja vissza gyermekét

az iskolából,úgy, ahogy odaküldte.

Teljesíti a szülő második (maximális) elvárását: gyermekét hat év kemény munka után, oda, arra a főiskolára vagy egyetemre veszik föl, ahová a gyermeke jelentkezett.”

„A jó iskola a jó tanárnak és a jó diáknak élet-teret ad, kölcsönösen feltételezik egymást!”

„A jó óra pozícionálása: a minden kreativitást megölő drilles szigor, és a minden fegyelme-

zett munkát ellehetetlenítő lazaság között; mi-nél kisebb kilengésekkel.”

„A jó iskola szerintem az életre nevel, pontosab-ban része az életünknek. Olyan hely, ahol tanárok

és diákok egyaránt alapvetően szívesen vannak, közö-sen munkálkodnak egy közös cél elérése érdekében. Az együttműködés túlnyúlik az iskola fizikai keretin.”

TaNÁroK a jó iSKolÁról

t

PIARISTA ISKOLA budapest

„A jó iskolába örömmel mennek az emberek: diákok, tanárok, dolgozók, szülők. Amikor azt mondom, hogy öröm-mel, akkor gondolok arra is, hogy ez mivel áll szemben: nem szorongva, nem attól félve, hogy mi miatt éri majd őket valamilyen bántás, szidás, megvetés. Ahol, ha van konfliktus, van arról is tudás, hogy azt hogyan oldják meg. Nem az egyformaság, nem az egyöntetűség jellemzi, de az igen, hogy képesek egymást meghallgatni, mindenki elmond-hatja a véleményét, mindenki segíti a többieket abban, hogy elmondja, mit miért és hogyan lát. Keresik a közös célt, és együtt akarnak tenni az elérése érdekében. Ez a közös cél meg valamiképpen az iskolaságból fakad. De talán ez már más kérdés. Ez már az a kérdés, hogy mi is az, hogy iskola.”

piaristák 15

GÖD

ALAPíTVA:

1991www.g-pair.hu

GYAKORLATI OKTATÁS cÉGES KÖRüLMÉNYEKKEL, piariSTa alapoKoN

Küzdelmes tanév áll előttünk Gödön. Ez a mondat valóban nem túlzás, persze az elmúlt közel huszonöt tanév sem volt egyszerű. A jelenlegi kihívás a szakképzési törvény módosításából követ-kezik, melynek lényege, hogy fiaink szakmai gyakorlatukat, a képzési idő jelentős részét ezentúl nem elsősorban iskolai keretek között töltik. A Tartományfőnökséggel való közös gondolkodás és munka eredményeként azonban megalakult egy cég, ami garanciája lehet annak, hogy a gödi Piar szakképzése továbbra is kalazanciusi szemléletű maradjon.

A frissen alapított Gödi Piarista Oktató és Szolgáltató Kft. ügyvezetője Meyer Tamás nyár eleje óta. Vele, s az iskola igazgatójával, Dekiszkyné Fejér Ritával arról beszélget-tünk, mit jelent a gyakorlatban ez az átalakulás.

Lényegében miért kellett céget alapítani?Dekiszkyné Fejér Rita (DFR): 2015. július 1-jén lépett ha-tályba a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény kamarai garanciavállalással kapcsolatos módosítása, mely a gazdálkodóknál folyó gyakorlati képzés elsődle-gességének megerősítését és ezen keresztül a duális képzés kiszélesítését célozza meg. A jogszabály-módosí-tás lényege, hogy a tanuló gyakorlati képzéséről az iskola csak akkor gondoskodhat, ha a kamara nem tudja kül-ső cégnél elhelyezni. Már jóval a törvény hatályba lépése előtt elkezdtünk a gondolkodni, hogy az iskola milyen mó-don tud egyszerre megfelelni a duális képzés elvárásai-nak (iskola-külső cég), és az iskola küldetésének (közös-ségben és személyes kíséréssel hatékonyan segíteni az ide érkező diákokat). A választ egy piarista tulajdonú cég létrehozásában találta meg az iskolavezetés és a fenntar-tó, ez lett a Gödi Piarista Oktató és Szolgáltató Kft.

Hogyan vesznek ezután részt a diákok a gyakorlati kép-zésen?DFR: Látszólag nem változik semmi: ugyanabba a tanmű-helybe érkeznek a diákok, ugyanúgy a mester/diák szel-lemben foglalkoznak velük a szakoktatók, mégis a céges működés nagyobb fegyelmet követel meg: élesebbé válik az időben történő megérkezés, a védőfelszerelések hasz-nálata, a pontos munkavégzés. Meyer Tamás (MT): A vizsgakövetelmények és ezáltal a tanterv több szakmában is nehezen tud lépést tartani a felgyorsult változtatásokkal. Ennek oka, hogy folyamato-san új anyagokkal és technológiával, valamint sajnos sok esetben üzletszerű kivitelezéssel találkozunk napjaink-ban. Azonban az élet azt igazolja, hogy nem minden vál-toztatás jó és követendő. Ezért fontos, hogy az oktatáson

megismerkedjenek a kivitelezés mai helyes formájával, beleértve az anyagokat és a munkamódszert.

Mi történik az elméleti tanulmányokkal?DFR: Minden elméleti óra nagy érték, száz százalékosan ki kell használni. A közismereti órákon a gyakorlati élet-ben való tájékozódáshoz, a felelősségteljes, szabad és szépre fogékony emberi életre neveléshez tudunk hoz-zátenni, esetenként a hiányokat pótolni, képességeket fejleszteni. A szakmai órák megalapozzák és különböző helyzetekben alkalmazhatóvá teszik a gyakorlati képzés-ben szerzett tudást. A szakmai elmélet akkor képes be-tölteni feladatát, ha olyan módszereket használ, mellyel el tudja juttatni a diákokhoz a szakmai tudást, differenci-áltan, és szorosan együttműködve és összehangoltan a gyakorlattal. Kiváló tudású szaktanáraink vannak. Ebben az évben nagy hangsúlyt fektetünk a módszertani meg-újulásra és a pedagógiai helyzetkezelésre.

Sok mestert és szakoktatót is érint ez a változás, velük mi fog történni?DFR: Minden szakoktatónkat érinti a cégbe való átlépés, hiszen ebben a cégben fog megvalósulni a tanulók gya-korlati képzése 9-11. évfolyamig. Fontos szempont volt az iskolavezetés számára, hogy minden szakoktatót befo-

piaristák

16

PIARISTA ISKOLA GÖd

gadjon az új cég, senki ne veszítse el az állását, a mun-kaviszonyuk folyamatos maradjon, és hogy anyagilag se érintse őket hátrányosan az átszervezés. A „munkáltató személyében bekövetkezett változás” az a jogi kategória, amelyben a fentebb felsorolt szempontok megvalósulhat-tak. Mindezt támogatta a Piarista Tartományfőnökség és a Kft. ügyvezető igazgatója is.MT: Plusz feladatot jelent a mestereknek, hogy egy újfajta szemléletet elfogadjanak és befogadjanak és ezt a gya-korlatban kamatoztatni tudják. A szakoktatók nem álltak eddig sem messze a kivitelezéstől, ezért nagyban számí-tok az együttműködő segítségükre, mellyel fel tudjuk épí-teni a cég jól működő szerkezetét.

Mi az előnye ennek az új, céges szakmai gyakorlatnak a diákok számára?MT: A mi céges szakmai gyakorlatunk nem redukálódik egy-egy munkafázisra, ezért a tanulók nem betanított munkások lesznek, mint sok más külsős cégnél, hanem a szakmájuk spektrumát átlátó szakemberek. További előny, hogy műhelyeink rendkívül jól vannak gépesítve, és a későbbiekben is tudjuk biztosítani azokat a nyersanya-gokat, melyekkel a gyakorlati képzésen magas színvona-lát tudjuk tartani. DFR: Ez a forma egyrészt megvalósítja a feszesebb, vál-lalatokra jellemző működést – ami hatékonyabban készíti fel a tanulókat a munka világára, másrészt, mivel a cég-ben folyó gyakorlati oktatás tervezetten, tanmenet szerint folyik, valamint minden szakmai területet és kompeten-ciát átfog, így biztos alapot teremt a szakiskolát lezáró, sikeres szakmai vizsgához. Mindezt piarista értékeket magáénak valló, gyakorlott szakoktatókkal, a hagyomá-nyos mester-tanítvány szemléletben megvalósítva. Nem utolsó sorban a céges forma arra is lehetőséget ad, hogy a Kft-vel tanulószerződésben lévő diákok, a törvény által meghatározott mértékű ösztöndíjat és egyéb juttatásokat kaphassanak.

Hogyan lehet biztosítani a piarista szellemiséget a diá-koknak?DFR: Célunk, hogy két szervezetben valósítjuk meg az egységes nevelést. Ehhez mind a vezetői-, mind a neve-lői (tanár-szakoktató) szinten összehangolt munkára van szükség, hogy a tanulókra felelősséggel tudjunk figyelni, és középiskolai éveik alatt a lehető legnagyobb személyes törődésben lehessen részük. Nemcsak tanáraink, hanem mestereink munkaidejéhez is hozzátartozik a jövőben is az értekezletek, a pedagógiai műhelyek, továbbképzések, az iskolai misék, lelkigyakorlatok, a rendezvényeken való je-lenlét és részvétel. Ezeken az alkalmakon – éppúgy, mint az elmúlt időben – közösen dolgozunk.MT: Most ismerkedem magam is a piarista szellemiséggel, de amit láttam és tapasztaltam, az az, hogy a mesterek is komolyan elhivatottak ennek maradéktalan átadására.

Mik az együttműködés eddigi tapasztalatai?DFR: Nagy hangsúlyt fektetünk egymás megismerésére, és közös nyelv megteremtésére a Kft. vezetésével. Ebben kapunk külső segítséget is. Kezdjük kialakítani az együtt-

működés fórumait és rendszerét. Fontos, hogy bizalom-mal és nyíltan forduljunk egymás felé. A cégalapítás és a működés beindítása bonyolult és felelősségteljes munka, főképp egy ennyire speciális célokért is létrejövő terme-lő cégé. Itt nincs mese: a gyerekek érdekében a lehető legjobban kell együttműködnünk és egymást segítenünk. Vállalkozásunk példa- és modellértékű lehet – én ebben erősen hiszek.MT: Egyetértek a Rita által megfogalmazottakkal. A Rend és az iskola részéről komoly támogatottságot érzek és kapok. Ez a sok következménnyel járó változás áldozato-kat követel, mégis úgy gondolom, hogy ha együttműködé-sünk jól megalapozott, akkor a tartomány, az iskola, és a gyakorlati oktatásért felelős kft. hármas egysége stabil és hosszantartó működést biztosít. Vannak pozitív és ne-gatív vélemények is a cég létrehozásával kapcsolatban, viszont a diákok itt valóban úgy tudják elhagyni az isko-lát, hogy az intézményen belüli vállalkozás formájában sajátíthatják el a kivitelezési tapasztalatokat. Tervezem, hogy pár kiemelkedően jól teljesítő diákot a cégnél tartok és velük bővítem annak lehetőségét, hogy egyre nagyobb mértékben a termelésbe is bekapcsolódhassunk.

BESZE ERIKA

ÖRÖKFOGADALOM 2015. október 3-ána budapesti Piarista Kápolnában tett örökfogadalmat iskolánk tanára, mentora, a végzős szakérettségizők osztályfőnöke, Serényi Tamás. Isten áldja életét, munkáját a piarista szerzetesek között!

piaristák 17

KEcSKEMÉT

ALAPíTVA:

1714 (1993)www.kecskemet.piar.hu

A juBILEuM uTÁN NEMZETKÖZi KoNfErENcia KohÁrY iSTVÁNrólA kecskeméti piaristákat is letelepítő Koháry Istvánról szóló nemzetközi konferencián vett részt iskolánk képviseletében Laczkó János, a Magyar Piarista Diákszövetség Kecskeméti Tagozatának elnöke, korábbi megyei múzeumigazgató, Kozicz János tanár úr, iskolánk 300. jubileumi évének egyik főszervezője, valamint Nagy Attila SP igazgató a szlovákiai Szent Antal község vármúze-umában. A kecskeméti delegáció tagja volt még Péterné Fehér Mária is, a Bács-Kiskun Megyei Levéltár munkatársa is.

A két napos rendezvény programjában színvonalas törté-nelmi, kultúrtörténeti, irodalmi előadásokat lehetett hall-gatni szlovák, magyar és angol nyelven Koháry (II.) István személyéről és koráról, emellett a résztvevők tanulmányi kirándulást tettek Selmecbányán és Korponán. A kon-ferencia keretében szlovák kulturális estre és a Koháry család nemrégiben felújított szentantali várkastélyának részletes bemutatására és bejárására is sor került.

A nemzetközi rendezvényt, melynek címe „Istenért, királyért, hazáért! A Koháry család a történelmi Ma-gyarország viszonylatában”, a szlovákiai Szentantali Múzeum és a Füleki Vármúzeum közösen szervezték. További társszervezők voltak még a selmecbányai Szlo-vák Bányamúzeum, a Besztercebányai Állami Levéltár, a Szlovákiai Múzeumszövetség, Korpona Város - Korponai Andrej Sládkovič Múzeum, PEFC Szlovákia.

A konferencia főbb előadásai:• Lengyel Tünde (Tünde Lengyelová) (Szlovákia) - Ko-

háry István családi háttere (Balassa Judit levelezése) • Vincze Dániel (Magyarország) - Koháry István alakja

a korabeli angol sajtóban• Komjáti Zoltán Igor (Magyarország) - A füleki hely-

őrség harcainak jellegzetességei Koháry II. István főkapitányságának idején (1667-1682)

• Martí Tibor (Magyarország) - Koháry (II.) István és a füleki ferencesek kapcsolata

• Mercs István (Magyarország) - „Tévelygő s enyelgő, tétova dőlöngő”: Koháry István és a szerencse

• Mária Ďurianová (Szlovákia) - A Koháryak hősi és jelentős tettei

• Harald Skala (Németország) - Koháry András Jó-zsef (1694 - 1759) lovassági tábornok katonai pályája

• Pandula Attila (Magyarország) - A Koháry család egyes tagjai, illetve női ági leszármazottai, mint ki-tüntetések tulajdonosai

NAGY ATTILA SP IGAZGATÓ

piaristák

18

PIARISTA ISKOLA kecskemét

TESZI-KÖSZI NYITóNAPNyitónappal vette kezdetét tizedik évfolyamos diákjaink számára a TESZI (Tevékeny Szeretet Iskolája) és a KÖSZI (Közösségi Szolgálat) projektéve. A programok a követ-kezők voltak:

• Imaóra, lelki előkészület a diák-szeretetszolgálat évére: Isten áldását, segítségét kértük ez évi mun-kánkra TESZI-s diákok és tanáranimátorok egyaránt

• A TESZI-program bemutatása (Iványosi-Szabó And-rea TESZI főkoordinátor tájékoztatója)

• A közösségi szolgálattal kapcsolatos tudnivalók is-mertetése (Suba Adrienne igh. tájékoztatója)

• Balesetvédelmi tájékoztató (Baranyi Ildikó előadása)• Érzékenyítő előadás (Kácsor-Macska Zsuzsanna: a

vaksággal élők mindennapjai)• A közösségi szolgálat és a szeretetszolgálat lelkisé-

gi, eszmei háttere (Agócs Andrea előadása)• A tavalyi tanév diákszolgálatainak tapasztalatai

(Bruder Dóra, Gombos Bence, Bakos Beatrix, Gyer-gyádesz László, Kovács Zita, Mikulás Hanna, Kürti Gábor, Potz Levente, Szabó Patrik 11. évfolyamos di-ákok beszámolói)

• TESZI csoportok megalakulása

Közösségi szeretetszolgálatunk fontosabb formái idén: • mozgássérültek otthoni segítése• egyedül élő idős emberek látogatása, segítése• értelmi fogyatékkal élők segítése• nyugdíjas házak látogatása• segítség hajléktalanokat ellátó intézményekben• kisebb diákok korrepetálása• környezet- és természetvédelmi feladatok

TESZI tanáranimátorok: Tóthné Szalai Enikő, Turjánsz-kyné Tapodi Katalin, Zákányi Erika, Nagy Attila SP, Bim-bó Andrea, Gáspár Judit, Marton József, Talmácsi Jó-zsef, Hürkecz Gyöngyi, Vazul Attila, Matusz Gabriella, Vargáné Csűri Bernadett, Koziczné Dénes Piroska, Bu-kovszki Erika, Majláthné Kereszetes Anikó, Körös Hen-riett, Bodza Pál Zsámboki Tiborné, Kovácsné Golovics Ibolya, Suba Adrienne, Kiss Ildikó, Iványosi-Szabó And-rea, Szabóné Polgár Éva, Ábel István.

Ezúton is jó munkát kívánunk diákjainknak, és lelkes, kitar-tó, becsületes, odaadó szolgálatra biztatjuk mindnyájukat!

NAGY ATTILA SP IGAZGATÓ

II. TERMÉSZETTuDOMÁNYOS OKTATÁSI SZAKKIÁLLíTÁS A KEcSKEMÉTI PIARISTA GIMNÁZIuMBAN

2015. október 3-án hatvan tanár és százhúsz diák rész-vételével sikeresen lezajlott a II. Természettudományos Oktatási Szakkiállítás a kecskeméti Piarista Gimnázium-ban. A rendezvényt a gimnázium Öveges Laboratóriuma szervezte a Szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium Termosz Laboratóriumának szakmai támogatásával. A program a Piarista Rend Magyar Tartományának „Ter-mészettudományos centrum létrehozása Öveges Jó-zsef egykori kecskeméti piarista iskolájában” című TÁ-MOP-3.1.3-11/2-2012-0062 jelű pályázatának keretében valósult meg.Sokfelől érkeztek a gimnáziumba tanárok és diákok: a nagyobb vidéki városokból pályázati forrásból finanszí-rozott különbuszok indultak (Budapestről, Szegedről, Szombathelyről, Kisvárdáról, Debrecenből és Kapos-várról), emellett több hazai településről, sőt még a hatá-ron túlról is (Zentáról) érkeztek autóval.A megnyitó után dr. Ulrike Martin tartott előadást „A né-met nyelvterület diáklaborjainak szövetsége” címmel. A szervezet képviseletében érkezett Magyarországra, és előadásában beszámolt a társaság működéséről, lehetőségeiről. Ezután három külön teremben, három szekcióban folytatódtak az előadások: biológia, fizika és kémia, ugyanakkor sok előadás több tantárgyhoz is kötődött. A nap során 41 előadás, kísérleti bemutató hangzott el, melyek több mint felét diákok tartották. A kiállítóasztalokra kihelyezett, a látogatók által hozott ér-dekes kísérleti berendezéseket a résztvevők a nap folya-mán megtekinthették, kipróbálhatták vagy akár el is ké-szíthették. A felfüggesztett plakátok általában a tanárok vagy diákok egy-egy kutatási projektjét foglalta össze. A folyosón berendezett fényképkiállítás egyik fele a részt-vevők természetfotóit, másik fele az Öveges Laborokban zajló munkát mutatta be. Az egész nap, amit együtt töltöttünk arról tanúskodott, hogy a természettudományok hatalmas lehetőséget rej-tenek nemcsak a diákok, hanem a tanárok számára is, és kellő motivációval, kreativitással és az ismeretek el-mélyítésével igazán izgalmas eredmények születnek. A nap végén a legfiatalabb, kisiskolás résztvevő és a leg-idősebb, hatalmas tapasztalatokkal rendelkező nyugdí-jas tanár arcáról is az sugárzott, hogy kicsit elfáradva, de nagy élményekkel gazdagodva indul haza.

KONCZ BALÁZS, TÁRSSZERVEZŐ

piaristák 19

ALAPíTVA:

1739 (1994)www.piaristamovar.hu

juBILEuM – MOSONMAGYARóVÁR 2014-1739 = 275 éS 2014-1989 = 25A címben szereplő kivonások eredménye azt jelenti, hogy iskolánk a mögöttünk lévő 2014/2015-ös tanévben egyrészt betöltötte az alapítás óta a 275. életévét, másrészt a rendszerváltás felkínálta lehetőséggel az elsők közt élve, újraindítva immár szintén 25 éves. A fenti matematikai művelet csak a különbségre kíváncsi. Bennünket azonban egyszerre foglalkoztat az azonosság és a külön-bözőség kérdése a jó öreg Alma Mater ifjonti éveit, jelenlegi küldetését és jövőjét illetően.

Mai világunkat áthatja az emberek egymástól való elide-genedése, és ennek következtében az önzés és a hálátlan-ság. Nagy „fároszok” és „héroszok” ítéltetnek feledésre, és kerülnek élve a „süllyesztőbe”, jó esetben a „múzeu-mok vitrinjeibe”. Rossz esetben pedig, mintha csak a mai nap percemberkéivel kezdődnék az időszámítás, szinte a nagy elődök létét is ki akarják törölni az emlékezetből.Éppen ezért fontosnak tartjuk, hogy emlékezzünk és hálát adjunk a nagy elődök áldozatáért és példamutatásáért, valamint a jövőnket az előttünk járt nagyok szellemi-lelki örökségét nem eltékozolva, hanem abból erőt merítve és arra építve határozzuk meg.

Büszkén idézzük fel Zsidanits Istvánt és feleségét, akik ön-zetlen adományukkal életre hívták az óvári piarista iskolát, és akiknek mindkét fia a rend tagjai közé lépett. E glossza terjedelmét messze túllépné, ha a fényes illetve a megpró-báltatásokkal terhelt időszakok jeles alakjait kívánnánk megidézni. Mégis említsük meg Bozi Ferencet, az államo-sítás előtti utolsó piarista igazgatót, vagy Láng Ágostonné Ria nénit, egykori öregdiákot az újjáéledt diákszövetség el-nökét, vagy Thiesz Józsefné Angélát, az újra indított iskola első és elhivatott igazgatóját, és hozzá méltó utódát, Pályi Gábor piarista atyát.A régmúltban és a közelmúltban élt elődeink hősies helyt-állása vívta ki, hogy ma jó csengése van Óváron és környé-kén a piarista szónak. Örömmel tapasztaljuk, hogy min-den jóérzésű ember elismeri iskolánk sikereit és értékeit, osztozik örömeinkben és segít gondjaink megoldásában.

Mindez arra enged kö-vetkeztetni, hogy a mai iskola korszerűen viszi tovább a kalazanciusi pedagógiai szemléle-tet, jeleníti meg a pi-arista karizmát. Ver-senyeredményeink és beiskolázási-, tovább-tanulási statisztikáink az oktatás színvonalát és a tehetséggondo-zás eredményességét jelzik. Kiemelt figyelmet kapnak a szociálisan rászorulók, a különféle tanulási nehézsé-gekkel küzdők. Az iskola közössége nem kifogásokat vagy bűnbakokat keres, hanem őszinte kérdéseket fo-galmaz meg, melyekre lelkiismeretben is vállalható vá-laszokat keres, és ezáltal megoldásokat kínál.

Valahol ebben érezzük a minden értelemben vett „kor-különbség” ellenére is az alapelvekkel való egyezést, melyek mögött az igaz emberségre, a szeretetteljes krisztusi szeretetre való törekvés húzódik meg. Ennek szellemében történtek a jubileumi rendezvények. Nem volt tűzijáték és égzengés. De voltak a szerény vissza-fogottság mellett is hálatelt örvendezések, felszabadult vidám kacagások, mély érzések, magvas gondolatok, örömteli jövőtervezés.

VEREB ZSOLT SP IGAZGATÓ

A juBILÁLó MOSONMAGYARóVÁRI PIARISTA ISKOLA tiszteletére rendezett konferenciát 2015. szeptember 24-én a Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára, a Piarista Általános Iskolával és Gimná-ziummal közösen „Szemelvények a mosonmagyaróvári piarista iskola történetéből” címmel a régi városháza dísz-termében. Előadók voltak: Áldozó István, a megyei levéltár igazgató-helyettese, a konferencia levezető elnöke, Koltai András levéltárvezető (Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára), Hegedűs Zoltán,Nagy Róbert megyei levéltári munkatársak, Dancsecz Mónika jelenlegi és Pályi Gábor korábbi igazgató, Vereb Zsolt piarista igazgató.

piariSTajuBILEuMI ÉVTIZED

2011-2021

piaristák

20

PIARISTA ISKOLA mOsONmaGYarÓVár

A juBILEuMI ÉV GYEREKNAPjAAz idei tanév gyereknapját az iskolai Diákönkormányzat szervezte. Már a gyereknapot megelőző héten elkez-dődött a „ráhangolódás”. Az iskola falaira hatalmas le-pedőket feszítettünk ki, melyre minden diák és dolgozó rányomta a kézlenyomatát; ez volt a Gyereknap háttér-képe. A hétfő reggeli rekollekció és gyónást követően az udvaron gyülekeztünk, majd a Fő utcára vonulva égnek eresztettük „kívánságainkat” 275 darab léggömbben. Az udvarra visszatérve meglepetés érkezett egy óriási torta formájában, amely az iskola buszának utánfutóján gör-dült be az udvarra, leállítva ezzel az iskola előtti négy-sávos főutat. Miután mindenki jól lakott,még maradt is, így megkínáltuk a Városházán dolgozó festőket és jutott az óvári plébános atyáknak is. A különleges tízórai el-fogyasztása után kutyás bemutatóban gyönyörködhet-tünk, majd a felsősök és a középiskolások akadályver-senye következett. Köszönjük minden szervezőnek a munkáját, remek nap volt!

TÓTH DORINA, AZ ISKOLAI DIÁKÖNKORMÁNYZAT ELNÖKE

A VÁROS KIVÁLó TANuLójA DíjAz idei tanévben Sándor Tibor 7.a osztályos tanuló a Város Kiváló Tanulója kitüntetésben részesült. Tibor az Országos Logikaversenyen összesített 1. helyezést, a Dugonics András Katolikus Iskolák Matematika Ver-senyen 2. helyezést ért el, valamint számos városi és megyei versenyen bizonyította kiemelkedő matemati-kai tudását.Eredményeihez és a rangos kitüntetéshez szívből gratulálunk!

PRO uRBE MOSONMAGYA-RóVÁR DíjjAL TüNTETTÉK KI FARKAS ISTVÁN ATYÁT Az idei év  Pro Urbe Mo-sonmagyaróvár díj kitün-tetettje  Farkas István  (Lu-pus) atya lett. Jelenits István  Széchenyi-díjas pi-arista szerzetes, teológus, író  mutatta be Lupus atya életútját. A díjat  Dr. Árvay István  polgármester adta át, majd a díjazott bejegyez-te nevét a Városi Króniká-ba. Labancz Zsolt provinciális  levélben köszöntötte az ünnepeltet, majd háláját fejezte ki Mosonmagyaróvár városának, hogy „befogadja a piaristákat és igényli kö-zösségépítő, otthonteremtő szolgálatukat”. Szintén leve-let küldött Hoffmann Rózsa, köznevelésért felelős állam-titkár Farkas István köszöntésére. A levelek felolvasását követően a Piarista Rend Mosonmagyaróvári Iskolájának kollektívája nevében Vereb Zsolt SP igazgató gratulált és fejezte ki köszönetét Lupus atyának, majd zárásképp a di-ákok és a tanárok rövid verses-zenés műsora következett.

KITüNTETTÉK PÉNZESNÉ BÖRZSEI ANITÁT2013 szeptemberétől kötelező hazánk állami fenntartá-sú általános iskoláiban a heti egy óra hit- és erkölcstan, illetve az erkölcstan oktatása. Az utóbbi tantárgyhoz írt tankönyvet alsó tagozatosoknak Pénzesné Börzsei Ani-ta, iskolánk alsós tanítónője. Az oktató könyv ebben az évben elnyerte a Magyar Termék Nagydíjat. Kiemelkedő tankönyvíró munkájáért és az iskolában végzett magas színvonalú szakmai tevékenységének elismeréseként, Anita a városi Pedagógusnapon a „Polgármesteri Elis-merő Oklevél” kitüntetésben részesült. Munkáját ezúton is köszönjük és további szakmai sikereket kívánunk!

VEREB ZSOLT SP IGAZGATÓ

NYÁRI TÁBORAINKIdén is táborok és diákoknak szóló programok színes tárháza várta tanulóinkat: bakancstábor, ökológiai tábor, kenutábor, velencei biciklistábor…részletek, beszámolók a piarista.hu tartományi honlapon!

piaristák 21

ALAPíTVA:

1765 (1992)www.nk-pair.hu

juBILEuMI TANÉV – ÉS óVODANYITó a 250 éVES NaGYKaNiZSai piÁrBaN

„A mag csak termékeny földben hoz százszoros termést. Mi kell hozzá? Szeretet, hit, türelem, alá-zat, jámborság, megbocsátás, tisztelet és elfogadás. Ha mindez megvan, akkor Isten dicsőségére és embertársaink javára szolgáltunk.”

Jubileumi tanévnyitót tar-tották Nagykanizsán, az idén 250 éves fennállását ünneplő piarista iskolában. A rendezvényen többek közt Rétvári Bence államtitkár és Balás Béla megyéspüs-pök is részt vett, aki megál-dotta az újonnan elkészült óvodát.

A követendő értékeket hangsúlyozó énekekkel, versekkel színesített tan-évnyitón Labancz Zsolt pia-rista tartományfőnök idézte fel az első piarista Kanizsá-

ra érkezése óta eltelt 250 év főbb állomásait. A tarto-mányfőnök szerint az iskola története nem egy könnyed sikertörténet:„Hiszen nagyon sok küzdelmet látunk, olykor elfáradást is, aztán újbóli nekiindulást. Rendtársaink rengeteget küzdöttek a szegénységgel, az épületek leromlott álla-potával, kaszárnyából kaszárnyába költöztek az évszá-zadok során. Volt olyan is, hogy partnereket, szövetsé-geseket kellett keresni, hogy közösen tudjuk együtt vinni az iskolát. És ebben bizony annak idején nagy szerepe volt Nagykanizsa városának is.”

A jubileumi tanévnyitó ünnepségen beszédet mon-dott Rétvári Bence államtitkár, egykori piarista diák.  Vé-leménye szerint a „PIÁR” nemcsak kiváló oktatóműhely volt, hanem erős közösség is.„Ez alatt a 250 év alatt valószínűleg sokszor illették az-zal a jelzővel, vagy inkább váddal a piarista iskolát, hogy ódivatú és a múltba nyúlik vissza. Na, de hány iskola van, melyet azóta alapítottak, és meg is szűnt, mert nem tu-dott megújulni? Csak a piarista iskola volt itt Nagyka-nizsán és országszerte számos helyütt, amelyik a leg-modernebb iskola volt mindig, mert meg tudott újulni.” - hangsúlyozta Rétvári Bence.

Az ünnepségen Balás Béla megyéspüspök is részt vett, aki együtt misézett a  piarista atyákkal – a helybeliek mellett  Labancz Zsolt  tartományfőnökkel,  Nagy Attila SP kecskeméti igazgatóval és a kanizsai születésű, is-kolaindító Perendy László atyával–,  valamint a városi és városkörnyéki papokkal.„Értelmünknek az igazságot, szívünknek a békét, aka-ratunknak a végső szabadságot adja meg ez az iskola” – könyörögte áldó imádságában Balás Béla megyéspüs-pök, piarista öregdiák.

A közelmúltban korszerűsített fiúkollégium és alsó ta-gozatos épület után, az uniós támogatásból elkészült modern óvoda megáldására is sor került.

„Mindannyiunk örömére szolgál, hogy a nagykanizsai Boldog Donáti Celesztina Óvoda építése és a játszóudvar kialakítása befejeződött. Napról-napra emelkedtek ma-gasba a falak, a tetőszerkezettel és a belső munkálatok-kal is gyorsan haladtak a munkások. A csoportszobák vidám színekkel csalogatnak az épület belseje felé, ahol tágas csoportszobák, mosdóhelyiségek, hosszú öltöző-helyiség, melegítő konyha, nevelőtestületi – és óvodave-zetői iroda is kialakításra került. Ősztől a három vegyes életkorú csoport mellett egy tiszta kiscsoport indul. – mondta el Sifter Józsefné, óvodavezető.

Nyeste Pál SP, a piarista iskola és óvoda igazgatója be-számolója szerint a korábbi csoportok magas, majdnem harmincfős létszámmal működtek. Nagy volt az igény a családok, szülők részéről, hogy a gyerekek ide járhas-sanak, ebből fakadóan kellett csoportot bővíteni. Ezt használták ki arra, hogy az óvodának korábban ideig-lenes helyszíneként meghatározott alsós épületből egy teljesen új épületbe költözzenek a gyerekek. Az új épületet a gyerekek már augusztus közepén bir-tokukba vették. A 2015-2016-os nevelési évre több mint nyolcvanan iratkoztak be.

SIFTER JÓZSEFNÉ – SZATHMÁRY MELINDA

(KALAZANcI SZENT jóZSEF)

piariSTajuBILEuMI ÉVTIZED

2011-2021

piaristák

22

PIARISTA ISKOLA NaGYkaNiZsa

DR. FREuND TAMÁS ELőADÁSAKivételes előadásnak lehettünk részesei szeptember 29-én este, amikor Dr. Freund Tamás   akadémikus egyetemi tanár beszélt agyi folyamatainkról: a memó-riáról, kreativitásról és az információrobbanás agyunk-ra gyakorolt hatásairól. Csak az igazán nagyok tudnak úgy előadni, hogy az a nem szakembereknek is érthető legyen. A professzor úr  nemcsak kivételes előadó, de hiteles keresztény tanúságtevő is, aki a legbonyolultabb, legösszetettebb rendszer, az emberi agy keletkezését az Isten által megtervezettnek hirdeti.Hogyan lehet a belső világunkat fejleszteni és védeni? Elsősorban közösségben megélt tevékenység által, a művészeti nevelés által: közös zenekarban, énekkar-ban, diákszínpadban  való részvétellel.  Először járt Ka-nizsán, nem ismert eddig bennünket, de mintha csak a piarista iskola művészeti nevelését idézte volna…

KANIZSAINÉ REZSEK MÁRIA

juBILEuMI PROGRAMOK

Szeptember 26.: labdarúgó kupa a piarista iskolák és a város iskolái számára

Szeptember 29.: dr. Freund Tamás előadása

Október 16-17.: kórustalálkozó, Haydn mise, emlékkő állítás az első ka-nizsai piarista épület helyén, emlékülés

November 16-21.: jubileumi hét!November 16.: Kaláka koncert a Hevesi

Sándor Művelődési Köz-pontban

November 17.: Lackfi János költő rendkívüli irodalomórája

November 18. délelőtt: Kovács „Kokó” István vagy Hegedűs Csaba

November 18. este: Dóczy Péter színművész és Jelenits István SP Pilinszky estje

November 19.: dr. Bagdy Emőke előadásaNovember 20.: TáncházNovember 21.: Patrocinium - ünnepi

szentmise a Jézus Szíve templomban, jubileumi emlékülés a Hevesi Sándor Művelődési Központban, piarista iskoladráma iskolánk színjátszóinak előadásában: Dugonics András: Tarházi és a színészek

December-január: Bakonyi Bence öregdiákunk fotókiállítása

2016. január 21.: Magyar Kultúra Napja – ünnepség

2016. február: kosárlabda és röplabda kupa a piarista középisko-lák és a város középiskolái számára

2016. február-május: a kanizsai Piarista Iskola jubileumi kiállítása

2016. március-április: Schrammel Imre Kossuth díjas képzőművész kiállítása

2016. április: Költészet Napja – ünnepség

2015/2016 nyár: római kerékpártúra

hORVÁTh GÁBOR IGAZGATóhELYETTES

piaristák 23

SZEGED

ALAPíTVA:

1720 (1991)www.szepi.hu

SZEGEDI ÉLMÉNYEK aZ alapoZÁS iTT KEZdŐdiKEbben a cikkben három testvér, Gábor Tamás (érettségi: 2002), Gábor Dávid (érettségi: 2011) és Gábor Bence (érettségi: 2013) fog beszélni a szegedi Piárban eltöltött évekről, és arról, milyen sokat jelentett nekik a későbbiekben, hogy ebbe a gimnáziumba jártak. A kezdet mindhármuknak ugyanaz volt: a PIÁR, azonban a folytatás már különbözik. Mindannyian sokra vitték: van közöttük hittantanár, a PPKE Bölcsészettudományi Kar ókori nyelvek és kultúrák klasszika-filológia szakos hallgatója és az SZTE fizikaszakos hallgatója.

Mi volt a legviccesebb élményed?Tamás: Amikor megtörtént, egyáltalán nem volt vicces, de most visszaemlékezve mosolyra fakaszt. Hetedik osztályos voltam, mikor angolórán az egyik osztálytár-sam – akivel hetesek voltunk – a tanárnő háta mögött bohóckodott, de mégis én lettem kiküldve az óráról. Alapvetően jó magaviseletű gyerek voltam, így nagyon rosszul érintett az, hogy a folyosón kellett álldogálnom. Elkeseredtem, s szégyelltem, hogy most mindenki azt hiszi, valami rosszat tettem.Ezekben a napokban látogatott el Szegedre a generális atya. A tartományfőnök és egy szegedi teológusprofesz-szor kíséretében éppen a Maros utcai épület felé tartot-tak. Látva ezt és az én elkeseredettségemet, Rácz tanár úr gyorsan behívott a fizikaterembe, hogy ne kerüljek szégyenbe az illusztris vendégek előtt. Az atyák termé-szetesen a fizikaterembe is betértek, ahol a generális atyának azt tolmácsolták, hogy én mint egy lelkes ta-nuló és a tanárom éppen egy érdekes fizikai példán dol-gozunk. Szép befejezése lehetne e történetnek, ha azt mondhatnám, hogy ennek köszönhetően fizikus lettem… De nem így történt, ez a szép hivatás megmaradt a ki-sebbik öcsémnek.Dávid: Ezt így nagyon nehéz megmondani, mert minden évben viccesebbnél viccesebb élmények voltak. Példá-nak megemlíthetők az osztálykirándulásokon az éjsza-kai, villanyoltás utáni bekiabálások. Emellett nagyon sok aranyköpése volt a tanáraimnak, és az osztályból én vállaltam azt a szerepet, hogy összegyűjtöm ezeket. Az iskolaújságban sok ilyen megjelent, és ezen felbuz-dulva én is elkezdtem gyűjteni, csak kevésbé a diáko-két, inkább azt, hogy a tanárok mit mondanak, illetve a tanár-diák párbeszédeket. Például Zsova tanár úrnál, ha nem csináltuk meg a házit, mindig elhangzott, hogy: „Minek jöttél, maradtál volna otthon nézni a tévét!”, és sokszor hallottuk azt is, hogy „Kalazancius mért nem egy kocsmát alapított?” Ezeken mindig jót nevettünk, és diákként szembesültünk saját hibáinkkal. Bence: Ehhez először egy kis bevezető… Hetedikben és nyolcadikban tanultunk latint, Dékány tanár úr tanított minket. Az órai felszerelésen kívül igyekeztünk minden

mást eltenni az asztalról. De ha valaki kint hagyta a ropi-ját az asztalon, akkor a tanár úr kért belőle – és kapott. Április elsején több fronton támadtunk. Először is beöl-töztünk: a fürdőruha, a gázálarc, a borotvahab, a zoknival kitömött póló, a hózentrógeres nadrág alapfelszerelés-nek számított. A latinóra előtti szünetben az összes padot kipakoltuk a folyosóra. Előző nap mindenkinek szóltunk, hogy aki csak tud, hozzon egy-egy csomag ropit. Dékány tanár urat tehát a következő látvány fogadta: a folyosón egy berendezett tanterem, harminc őrült a padok mögött, fél kiló ropi az asztalon. A meglepetést jó szívvel fogadta a tanár úr, és a ropiból megvendégelt minket.

Szerinted miért jók a Piárban a tanárok?Tamás: Mindegyikük külön-külön egyéniség. Szerették a tárgyat, amit tanítottak, s szívvel-lélekkel foglalkoztak velünk. Minden tanáromról fel tudnék idézni szép emlé-keket. Talán Sárközi Sándor atya hittanórái és magyar órái jutnak eszembe a legtöbbször manapság is. Szen-vedélyesen szerette az irodalmat, és ez mindig magával ragadott engem. Nagyon komolyan vett bennünket, a gondolatainkat, véleményünket. Nem lehetett nem oda-figyelni az óráira. Amikor 11. osztály végén kiderült, hogy Mosonmagyaróvárra helyezik, az egész osztállyal együtt lázasan készültünk a búcsúztatására. Az utolsó óránk végén az ajándék átadásakor együtt szavaltuk el neki az egyik versrészletet, melyet ő tanított. Dávid: Nagyon emberségesek voltak a tanárok, azt ked-veltem bennük. Mindig odafigyeltek ránk, ha nem úgy alakult a tanulmány, ahogy szokott, tehát ha egy jó tanuló rosszul teljesített, vagy egy rossz tanuló még rosszab-bul, akkor nemcsak beírták az egyest, hanem szünetben megkérdezték, hogy mi újság otthon, van-e esetleg vala-mi gond, vagy kell-e segítség.Bence: Azokat a tanárokat kedveltem, akik következete-sek voltak, lehetett tudni, mire lehet számítani, mit vár-nak el, ugyanakkor az emberi oldaluk is megmutatkozott. Azon túl, hogy értsen ahhoz, amit tanít, és át is tudja adni, fontosnak tartom, hogy emberileg is fel tudjak rá nézni.

piaristák

24

PIARISTA ISKOLA sZeGed

Mit kaptál a Piártól, amit a minden-napi életben is hasznosítani tudsz?Tamás: Rengeteg dolgot. Talán olya-nokat is, amelyekről nem is tudom, hogy onnan vannak. Egy Szeged mel-letti kis faluból 12 évesen bekerülve a város egyik neves iskolájába, ott eltöltve hat esztendőt, s kikerülve onnan 18 évesen – elég sok mindent kap az ember. Itt alakultam kisgyer-mekből fiatal felnőtté. Tehát azt, aki vagyok, akivé lettem, nagyban befo-lyásolta a Piár. Nem tudom, s nem is fogom megtudni, hogy milyen emberré váltam volna egy másik kö-zépiskolában. Miközben hivatásomat gyakorolva gyerekekkel, fiatalokkal foglalkozom, sokszor fedezem fel azokat a gondolatokat, módszereket, hozzáállásokat, amelyekkel itt talál-koztam. Továbbá azt hiszem, hogy itt megerősödött bennem, amit egyéb-ként otthonról is hoztam: bármihez kezdünk, igyekezzünk lelkiismere-tesen, a lehető legjobb módon, szív-vel-lélekkel véghezvinni! Végül a pie-tas et litterae jelmondat erőteljesen meghatározza gondolkodásomat, s így az egész életemet.Dávid: Úgy érzem, sokat köszönhetek a Piárnak abban, hogy erőssé tett. Megtanítottak itt úgy közösségben élni, hogy meg tudd őrizni az egyéni-ségedet, és megerősödhetsz a saját hitedben. Azt a figyelmet pedig, ame-lyet a tanáraimtól kaptam, magamba szívtam, és talán ez is hathatott rám, hogy én is tanárnak készülök. A leg-több tanár szakmai felkészültsége és embersége példaértékű volt szá-momra, ezeket akarom én is meg-valósítani tanárként, természetesen a saját stílusom kialakítása mellett. Ami még nagyon hasznos volt, az a sok kirándulás. Vittek minket min-denfelé, és kulturális programokat is szerveztek (pl.: irodalmi csapatver-senyt, vagy amikor a költészet napjá-ra elhívták Esterházy Pétert). Bence: Megedződtem. Ezt elsősor-ban a kirándulásoknak, túráknak köszönhetem. Nem esem kétségbe, ha nem tudom, mi lesz tíz perc múl-

va, vagy ha egyedül kell egy helyzetet megoldanom. Egyszer téli túrán ta-nár nélkül maradtunk a hegyekben, és eltévedtünk. Magunktól találtunk vissza a helyes útra jó pár óra bolyon-gás után. Akkor, hetedikesként ijesz-tő volt és erőt próbáló, de utólag visz-szatekintve egy olyan tapasztalatnak mondhatom, amely megerősített, és hozzásegített az önállósághoz.

A Piárban eltöltött évek megerősí-tették a hitedet?Tamás: Mindenképpen. A hittanó-rák, ahol nemcsak a készen kapott vallási nézeteket kellett bemagolni, hanem megtanultuk használni az értelmünket is, megtanultunk rá-kérdezni látszólag evidens dolgokra, mindenképpen előremozdítottak, és segítettek abban, hogy a gyermeki hitemből felnőve felnőtt emberként is tudjam vállalni mindazt, amiben hiszünk. A rendszeres szentgyónás, az atyákkal való lelkibeszélgetések és a lelkigyakorlatok sokat segítet-tek az útkeresésemben. Dávid: Igen, sokat segített a bűnbá-nati liturgia, aminek hetedikes-nyol-cadikosként még nehéz volt meglátni az értelmét. De később, amikor el-mélyültem a hitemben, jó volt, hogy volt gyónási lehetőség havonta. Em-lékszem, néha voltak keresztutak is, és nemcsak a népénekes változato-kat gyakoroltuk, hanem sokszor osz-tályokra bízták, hogy egy-egy stációt csináljanak meg.Bence: Kétféle módon is megerő-sítették. Egyrészt adottak voltak a lehetőségek, a programok. Imák (tanítás előtti/utáni, kirándulásokon reggeli/esti), bűnbánati liturgiák, lel-kigyakorlatok, misék. Ezek az alkal-mak közvetlenül fejtették ki hatása-ikat.Másrészt viszont nehézségek is adódtak, amelyek a másik irányból növeltek. Sokáig azt gondoltam, hogy egy keresztény iskola azt is jelenti, hogy csak hívő diákokkal, tanárokkal vagyok körülvéve. Ez nem teljesen volt így. Próbatétel és kihívás volt, hogy azoknak az embereknek a befo-

lyása ellenére, akik nem érezték ma-gukénak a piarista és a keresztény szellemiséget, megőrizzem azokat az elveket, amelyekben nevelődtem.

Milyenek voltak az osztályoddal el-töltött iskolán kívüli programok?Tamás: Emlékezetesek. Sok-sok kirándulás és lelkigyakorlat, s azok élményei elevenen élnek bennem, meghatározóak számomra. Az osz-tályfőnökünk, Nagy János tanár úr sokfelé elvitt bennünket barlan-gászni, kerékpározni, túrázni. Úgy tervezte, hogy a hat év alatt végig-járjuk az Országos Kéktúrát. Bár e cél nem teljesült teljes egészében, de a megvalósult túrák nomád kö-rülményei, a határaink megtapasz-talása igencsak jellemformáló ha-tást gyakoroltak ránk. Dávid: Én leginkább a nyári túrákat szerettem, mert akkor mindig egy válogatott társaság jött össze. Ezek nagy része szerencsére nem a temp-lom- és múzeumlátogatásról szólt, hanem az utazásról és a túrázásról. Az volt még bennük a jó, hogy sokkal felszabadultabbak voltak, lehet, hogy azért, mert már a bizonyítványosztás után voltak. Bence: Mindig is közel állt a szívem-hez a gyalogtúrázás, a nomád élet-mód, a hosszú távú fizikai próbatétel, a határaim megtapasztalása. Ezekre lehetőséget nyújtottak a túrák, kirán-dulások, amelyeket Győri Ferenc ta-nár úr szervezett. A lelkigyakorlatok minden évben jól sikerültek. A „tré-ning” műfaj volt a jellemző, amiből nem lehetett csak úgy kimaradni. Az egész közösség jelenléte kellett, és mindenkinek a személyes részvé-tele. Mindenkinek mindenben állást kellett foglalnia, csak így lehetett előre lépni. A személyes, aktív rész-vétel szükségessége kiharcolta a fi-gyelmet, így sokkal jobban megmoz-gatott, mintha például előadásokat kellett volna hallgatni három napig.

TAPODI KRISZTIÁN ÉS TÓTH ZSANETT 10. B

GÁBOR BENCE GÁBOR DÁVID GÁBOR TAMÁS

piaristák 25

VÁc

ALAPíTVA:

1714 (1990)www.vpg.sulinet.hu

„AZ ÉLETcÉL NEM VALAMI ELÉRENDő TERV, hANEM hIVATÁS” BESZélGETéS aZ ESZüSTMiSéS loBMaYEr iMrE aTYÁValLobmayer Imre atya 2015. június 14-én 9 órakor tartotta pappá szentelésének 25. évfordulója al-kalmából hálaadó szentmiséjét. A piarista Szent Anna templom zsúfolásig megtelt diákokkal, szü-lőkkel, kollégákkal, barátokkal és kisgyermekekkel. Kalász Ákos, a váci „Piár” igazgatóhelyette-se ezen alkalomból interjút készített Imre atyával.

Lobmayer Imre 1962-ben született Budapes-ten. A budapesti Pia-rista Gimnáziumban érettségizett, ezt köve-tően kérte felvételét a piarista rendbe. 1989-ben tett örökfogadal-mat, majd 1990. június 3-án szentelték pappá. Imre atya budapesti tanári évei után 1996-ban került Vácra. Azó-ta megszakítás nélkül Vácot mondhatja ott-

honának. Nevéhez fűződik sok más mellett, a diákoknak szóló több napos „elmenős” lelkigyakorlatos rendszer kidolgozása és működtetése, amely tevékenyen vonja be a résztvevőket a lelki programokba. Tanárként matema-tikát, fizikát, hittant, technikát, kémiát tanított Vácott és osztályfőnökként is tevékenykedett.  Lobmayer Imre atya a váci piaristák házfőnöke, növendéknevelő és évek óta az iskola lelki vezetője.

K.Á.: A lelkigyakorlatok éppen úgy hozzátartoznak a pi-arista gimnázium életéhez, mint az osztálykirándulások, a túrák és kirándulások. Így volt ez 15-20 évvel ezelőtt is, mikor az iskolányi diákságot egy-egy neves meghívott előadó invitálta a piarista templomba, akik 2-3 napon ke-resztül hallgathatták az előadásokat. Az értékes gondo-latok ellenére diákként ott, amolyan lelki és fizikai erő-próbának tűnt a legtöbbünknek,általában decemberben a hideg templomban. A mai lelkigyakorlatok tevékenyked-tetők, valóban gyakorlatokra hívnak. Mikor érezted lelki-gyakorlat-vezetőként, hogy a régi forma már nem olyan vonzó a fiataloknak? Mi irányította a figyelmed arra, hogy keresd a lelkigyakorlatok új formáját? L.I.: Még Pesten tanítottam, amikor mi piarista szerzete-sek néhányan együtt gondolkodtunk erről. Az kezdett a szemünk előtt lebegni, hogy a lelkigyakorlatokon a diá-

koknak ne csak beszéljünk arról, hogy pl. milyen fontos az imádság és az önismeret, hanem adjunk olyan feladato-kat nekik, amelyek hozzásegítik őket ahhoz, hogy ők ma-guk találkozzanak Istennel és önmagukkal.

K.Á.: Milyen utat jártál be, amíg rábukkantál erre a lelki-gyakorlatos formára?L.I.: A döntő lépés 1996 nyarán Alois Berger német jezsu-ita atya lelkigyakorlata volt. Ezt a lelkigyakorlatot egy kb. 15 fős felnőtt csoportnak tartotta, amelyben heten voltunk fiatal piarista szerzetesek. Azért jelentkeztünk rá, mert a hírek alapján azt sejtettük, hogy olyan lelkigyakorlatos formával fogunk megismerkedni, amely a diákokra is jól alkalmazható lesz. Nem csalódtunk.

K.Á.: Mi a jellegze-tessége ennek a lel-kigyakorlatos formá-nak, ami mostanra már a mi iskolánkban is meghonosodott?L.I.: Ennek a formá-nak az a leglényege-sebb vonása, hogy a diákok kiscsoportokban olyan feladatokat kapnak, amelyek elvégzése valamilyen belső tapasztalatot segít elő. Pl. sok kép közül egyet választani; a természetben figyelni a színeket, formákat, hangokat, illatokat; agyag-ból tetszőleges formát létrehozni; szentírási szakaszból egy mondatot kiválasztani; egy imaformát kipróbálni stb. A cél mindig az, hogy Istenhez és önmagunkhoz közelebb kerüljük. Az is lényeges elem, hogy minden gyakorlat után lehetőség van a tapasztalatok kiscsoportban való megosztására. Mindenkit meghallgatunk, de fontos, hogy mindenkitől csak annyit kérünk elmondani, amit szívesen elmond. A csoportnak fel kell vállalnia, hogy ami a cso-portban elhangzik, az titokban marad. Ahogy beszélünk a tapasztalatainkról, azok még jobban tudatosulnak, és egymást is gazdagítjuk. A csoportvezető is végzi a felada-tokat, ő is beszél a maga tapasztalatairól. A csoporttagok-

piaristák

26

ÖREGDIÁKOK A LELKIGYAKORLATOKRóL:„A vallási nevelődésemet gyermekkoromban elsődlegesen a családom biztosította, majd az általános iskolám. A Piár életben tartotta. Az egyik nagy élmény e téren az évenként szervezett lelkigyakorlatok voltak. Hálás vagyok ezekért.” (Teszár Bertalan - 2015B)

„A piarista lelkigyakorlatok legszebb gimnazista élményeink közé tartoznak. Valóságos testi-lelki felfrissülés volt mindegyik, lelki megújulást jelentettek. Évről-évre cserélődtek a kiscsoportok tagjai, ezalatt mindenkit megismerhettünk egy másik oldaláról is. Továbbvihettük a lelkigyakorlat témáit a személyes baráti és tanári beszélgetéseinkbe. Lehetőségünk nyílt igazi beszélgetős, akár megindító gyónásokra. A lelkigyakorlat rend-szeres programjaként számít a félnapos zarándoklat. Elgondolkodhattunk a kiscsoportos beszélgetéseken elhangzottakon, így a fizikai megpróbáltatás lelki élménnyé vált. A komoly beszélgetések mellett épp olyan jó élmény maradt bennünk a sok játék, az egész osztályt összefogó métázás, röpizés és a Lobmayer-féle stukk-labda! A lelkigyakorlat tovább tartott bennünk, résztvevőkben még otthon is, sőt még sokáig benne éltünk a hétköznapokban is.” (Varga Júlia, Kovács Luca Bianka - 2015C)

PIARISTA ISKOLA Vác

nak személyre szóló segítséget tud nyújtani. A lelkigya-korlat során a diákok sokszor felfedezik, hogy egymáshoz is közelebb kerülnek, jobban megszeretik egymást, épül az osztályközösség. A gyakorlatok között hosszabb szü-netek vannak, amelyekben sokszor játszunk valamilyen szabadtéri játékot, ami nem csak a felfrissülést, hanem a közösség formálódását is szolgálja.

K.Á.: Milyen ívet jár be az a diák, aki az itt töltött évei során 4-5-8 lelkigyakorlaton vesz részt?L.I.:A programtervezésben figyelünk az életkori sajátos-ságokra. Pl. 14-15 éves korban a serdülőkor szépségei és nehézségei a téma. Az érettségi előtt állók jövőképet, ill. élethivatást keresnek. Azok a diákok, akik teljesen be-leadják magukat a lelkigyakorlatok végzésébe, az évek múltával egyre gyakorlottabban tudják végezni, egyre mélyebbre jutnak.

K.Á.: A váci lelkigyakorlatos modell iránt a magyar tar-tomány más iskolája is érdeklődik. Könnyen adaptálható ez a forma? L.I.: Az évfolyamokra lebontott konkrét feladatsorokat valószínű egyik iskola sem tudná egy az egyben átvenni, mert minden iskolának más a helyzete a tartományban: a diákok családi és hitbeli háttere nagyon különböző. A forma lényegét azonban mindenkinek jó szívvel tudjuk ajánlani. A tartományfőnökség tervezi, hogy más tanító rendekkel összefogva létrehozunk egy képzést, amelyben majd ilyen típusú diáklelkigyakorlatokra képzünk vezető-ket. Ebben a munkában én is részt veszek.

K.Á.: A nevedhez fűződik az országosan meghirdetett életcélkereső lelkigyakorlat. Mi a tapasztalatod, milyen segítséget kapnak a lelkigyakorlatra érkező fiatalok?L.I.: Az életcél fogalmával Nemes Ödön jezsuita atya is-

mertetett meg. Az életcélt más szó-val élethivatásnak is mondhatjuk. Hogy mit jelent, azt néhány olyan példák segítsé-gével szeretném meg-világítani, amelyeket fiatalok fedeztek fel magukban életcélke-reső lelkigyakorlaton: volt, aki azt fogalmaz-ta meg, hogy bárhová is kerül az életben, mindig a legrászorultabbaknak akar segíteni. Másvalaki azt érzi élethivatásának, hogy keresz-tény szellemű közösségeket építsen. Ismét más azt, hogy az igazság ismeretére vezessen másokat. Ezeken a pél-dákon látszik, hogy az életcél nem valami elérendő terv, hanem hivatás, amit egy életen át lehet egyre teljeseb-ben megélni. Amint egy réten a különböző virágok mind szépek, de mindegyik másként szép, úgy mi emberek is a szeretetet különböző módon tudjuk szépen megélni. At-tól leszünk boldogok, és másokat is azzal tudjuk legjob-ban segíteni, ha felfedezzük élethivatásunkat és a szerint élünk. Az élethivatás tudatossá válása az önismeret mély fokát jelenti. Az életcél megtalálása elsődleges segítő szempont lehet a pályaválasztásban: vajon én melyik pá-lyán tudom legjobban megélni a életcélomat. Nem aka-dálya az életcél megélésének, ha például nem jutok be az egyetemre. Az életcél értelmet ad az életemben, és ezt senki és semmi nem veheti el tőlem.

KALÁSZ ÁKOS IGAZGATÓHELYETTES

piaristák 27

NAGYKÁROLY

ALAPíTVA:

1889www.g-pair.hu

NAGYKÁROLYBAN jÁRTuNK KalaZaNci SZENT jóZSEf üNNEpéN MEGNYílT a piariSTa NŐVérEK új oÁZiSa2015. augusztus 25-én adták át ünnepélyes keretek között a nagykárolyi Piarista Nővérek új gyer-mekotthonát, amely egy többéves,küzdelmeket nem nélkülöző, ámde felettébb sikeres európai uniós projekt eredménye. A közel 900.000 eurós beruházásnak köszönhetően lehetségessé vált a befogadott gyermekek körének életkor és nem szerinti bővítése, kisgyermekes családok és fiú-gyermekes családok elhelyezése is. Mindez egy reprezentatív, műemlék-jellegű, a „Zárda” nevet viselő épületegyüttesben valósulhat meg, amelyet a nővérek a Szatmári Egyházmegyétől kaptak használatba.

A támogatási szerződés 2013-ban született meg, amely magában foglalta két épület teljes felújítását: statikai megerősítést, külső és belső tatarozást,lakóterek, kö-zösségi terek, közös konyha és ebédlő, tanulótermek, adminisztrációs helyiségek kialakítását, tereprendezést, valamint a közműhálózat korszerűsítését. A járulékos, pályázaton kívüli kiadásokat, valamint az el nem számol-ható költségeket a kedvezményezettek saját forrásokból fedezték, amelyben jelentős szerepet kaptak olaszországi és magyarországi támogatók is. A Piarista Nővérek új ott-honának megáldására Kalazanci Szent József ünnepén, augusztus 25-én került sor. A több mint kétórás és meg-hitt pillanatokkal teli rendezvényen részt vett Schönber-ger Jenő megyéspüspök, Labancz Zsolt, a Piarista Rend Magyar Tartományának provinciálisa, Ruppert József, a romániai piarista rendtartomány megbízott képviselő-je, Anna Lucia D’Ospina generális anya és aszisztensei, Eugilde anya és Giuliana nővér is. A helyi poltikusok kö-zül Pataki Csaba szenátor, Kereskényi Gábor parlamenti képviselő, Kovács Jenő polgármester és Altfatter Tamás alprefektus tette tiszteletét az eseményen.

Elsőként Kürti-Bokor Judit, a Piarista Nővérek nagyká-rolyi vezetője emelkedett szólásra, aki név szerint meg-köszönte a számos jótevőnek és adakozónak az áldozatos segítséget, s kifejezte örömét, hogy egy régi álom megva-lósulhatott. „Mi, Piarista Nővérek, küldetésünknek érez-zük a gyermekek sorsát szívén viselő Jézusról tanúságot tenni. Elsősorban a szegény gyermekek és fiatalok iránt kötelezzük el magunkat. Minden helyen és minden idő-ben azt keressük, milyen módon szolgálhatjuk Istennek azt a tervét, amelyben elgondolta a velünk és köztünk élő nehézsorsú gyermekek és fiatalok életének kibontakozá-sát. Korábbi otthonunkban 21 leányt neveltünk, a most felújított épületben azonban négy családba szervezve, összesen 44 gyermeknek biztosítunk otthont, lányoknak és fiúknak egyaránt.(...)Kedves Barátaink! Az álmunk

megvalósult, köszönet a sok jószándékú embernek, akik szíveiket megnyitották előttünk. Házainkat a világ min-den részén oázisoknak hívjuk. Minden vágyunk, hogy ez a gyermekotthon is igazi oázissá váljon, a békesség, a barátság, a szeretet oázisává.” Judit nővér beszédét kö-vetően Anna Lucia D’Ospina generális anya és asziszten-se, a korábban 18 éven át a rend legfőbb elöljárójaként ismert Eugilde anya osztotta meg gondolatait, s örömét a ház megújulását illetően. Bevallásuk szerint sokáig “té-pelődtek” azon, hogy belevágjanak egy ekkora volumenű projektbe, ám a nagykárolyi nővérek kitartó hite és lel-kesedése, az általuk nevelt gyermekekre irányuló terveik és a számos támogató meggyőzte őket arról, hogy ez a leghelyesebb döntés.

piaristák

28

Schönberger Jenő megyéspüspök beszédében felidézte a múltat: több mint száz esztendeje a nagykárolyi ne-héz sorsúak és árvák szolgálatára létrehozott épületet megszentelte az akkori megyéspüspök. Schönberger Jenő továbbá méltatta a piarista nővérek áldozatvállalási készségét, ám felhívta a figyelmet arra is, hogy a gyermek- otthon rendeltetésszerű működéséhez elengedhetetlen a hívek segítsége is, amelyre végezetül áldást kért. A me-gyéspüspök beszédét megelőzően, a Kossuth Rádió által élőben közvetített nagykárolyi harangszó töltötte be az udvart, amely Kalazanci Szent József tiszteletére, a róla elnevezett templomból csendült fel aznap. A rádió a város történelméről, a piarista nővérek tevékenységéről és a Zárda felszenteléséről is szólt rövid ismertető keretében.

Az esemény civil felszólalói között volt Kovács Jenő pol-gármester és Dr. Hágó Attila Nándor régész, a városi múzeum vezetője, aki bemutatta a Tóth Borbála piarista nővér által írt és összeállított kötetet a Zárda történetéről. A rendezvényt a Kalazanci Szent József templom kórusá-nak éneke és a piarista nővérek által nevelt lányok bájos és rövid műsorai színesítették. Az ünnepélyes szalagát-vágást követően a püspök atya megáldotta az épületet és a nővérek körbevezették az egybegyűlteket az ismét a vá-ros oázisaként működő Zárdában. A nap ezzel még közel sem ért véget: 18 órakor a Kalazanci Szent József temp-lom búcsújához kapcsolódó ünnepi szentmisét Schön-berger Jenő megyéspüspök tartotta, amelyen Labancz Zsolt provinciális és az aranymisés Kühn Pál, a templom korábbi plébánosa koncelebrált. Kühn atya részletgazdag prédikációjában Kalazancius szenvedésekkel és megpró-báltatásokkal teli életútját mutatta be, egyben példaként

állította a hívek elé az iskola - és rendalapító szentet. Másnap, a délelőtt 11 órakor tartott szentmise keretében Scönbenberger Jenő megyéspüspök a Zárdában találha-tó Boldog Celestina Donatiról nevezett kápolnát megál-dotta. A misén bemutatkozott a jelöltségét most kezdő Horváth Orsolya is, aki Győrből érkezett Nagykárolyba, hogy részt vegyen a nővérek napi életében, s osztozzon hivatásukban.

SZÖVEG ÉS KÉP: SZATHMÁRY MELINDA

PIARISTA NŐVÉREK NaGYkárOLY

A PIARISTA NőVÉREKRőL:A rend alapítója Boldog Celestina Donati, aki 1889-ben a Kalazanci Szent József Szegény Leányai  szerzetes közösség létrehozásával kezdte meg a hátrányos hely-zetű gyermekeket felkaroló és nevelő tevékenységét. A Piarista Nővérek Kongregációja fő feladatának első-sorban a szegény gyermekek és fiatalok érzelmi, kul-turális, szociális és vallási értékekben való harmonikus növekedésének előmozdítását tekinti. Küldetésük a ne-hézségekkel küzdő, családot nélkülöző vagy családban veszélyeztetett gyerekek és fiatalok nevelése, életkö-rülményeik javítása, ezek megkülönböztetés nélküli fel-karolása,integrációja vagy reintegrációja a családba. Az általuk befogadott gyermekeket arra nevelik, hogy Isten és embertársaik iránti kötelességüket teljesítsék, sza-bad és felelősséget vállaló személyekké váljanak, má-sokkal szolidárisak, igazságosak, nyitottak legyenek.

piaristák 29

ÉN EGÉSZ NÉPEMET FOGOM…Nem gondoltam volna korábban. Hiszen először 10 évig tanítottam kecskeméti gimnáziumunkban (magyart és német nyelvet, komoly készülések, számonkérések, sár-kány-lét, no meg téli-nyári táborozások). Majd 9 év szege-di gimnáziumunkban, benne párhuzamosan 8 év egyete-mi kollégiumi munka (a „lógnak a beleim” évei, magasság és mélység…) Majd 5 év Mosonmagyaróvár (a WC-ktől az egész iskola felújításáig-átszervezéséig; sokan ide-gesek lettek rám). Most pedig már 9. éve Csíkszeredában. „Tanár úr”-ból „Sán-dor atyá”-vá lettem. A klasszikus iskolai munka helyett (ami az életem volt) keve-sebbet is, de idővel többet is kaptam. Megadatott egy szé-les hatósugár: a Mária Rádió és a folyóiratok (pl. Krisz-tus világa) révén. Ezrek-tízezrek előtt lehet/kell szólni. A magyar kultúra nagyjairól, írásban-képben, szóban-mu-zsikában. Semmelweis Ignác és Bagdy Emőke, Márton Árpád és a csíki festők, Tokody Ilona opera- és Budai Ilo-na népdalénekes, Beer Miklós és Jakab Antal püspökök, Lackfi János és Czigány György költők… Szerzetesrendek és világnapok… Heti-havi rendszerességgel. Öröm halla-ni, ha szívesen hallgatják-olvassák.

MÁRTON ÁRON VONZÁSÁBAN...Valamikor tavaly ősz-szel, tanévkezdés előtt, amikor a peda-gógus az új tanév kihí-vásain szomorkodik, hátul a Micsurin-kert és tornaterem közti viharzónában, a Pi-arista Tanulmányi Házban, ahol a ház

mögött magasodó fenyőfa Márton Áron püspöki címerére emlékeztet, megszületett a vetélkedő gondolata. Ugyanis épp 25 éve, 1990 óta viseli a csíkszeredai gimnázium Már-ton Áron nevét (ahol etikát tanítok a végzősöknek). Itt ül-tünk össze hárman. Az ötletgazda és főszervező Lőrincz Éva Katalin vallástanár, és Borsodi L. László magyartanár.

Hónapokig tartottak az előkészületek. A verseny napjára (május 9.) eljött Rómából Kovács Gergely atya is, Márton Áron szenttéavatási posztulátora. Tizenkét háromfős csa-pat jelentkezett Hargita megye középiskoláiból (!), akik val-lástanáraik segítségével, a megadott könyvészeti anyag segítségével készültek fel: tesztkérdésekre, képfelisme-résre, jelenet-bemutatásra. A napot egy csíkszentdomo-kosi kirándulás zárta, ahol a díjakat az igazgatóság, Varga László és Juhász-András Réka adta át. Az élen a Márton Áron Gimnázium és a Segítő Mária Gimnázium csapatai végeztek. Vesztes senki nem volt…

MIcS-SüTÉS A KERTBEN...Vidám hétvégét töltöttünk együtt május 15-én, pénteken, ugyanis majálist tartott nálunk a Csángó Továbbtanulók Közössége (ahol hetente négyszer korrepetáltam, egész délután). Volt itt minden: különféle kerti és szabadtéri já-tékok, közös sütögetés, népdaléneklés, körtánc. Nemcsak mi, de még Kutyus is jól érezte magát...

GYERMEKTÁBOR MAROSFőN...A vakációban július 13-17-ig, tartott Farkas Ibolya csík-szeredai szociális testvér főszervezésében a szokásos marosfői nyári gyermektá-bor, 1-6. osztályos szeredai, felcsíki gyermekek számára. Ezúttal az utazás volt a téma: kedden utazás Meseország-ba, szerdán utazás és kincs-keresés hegyen-völgyön, csütörtök délelőtt pedig úton Jézussal. Délutánonként kézművesség és nyelvtanulás, szentmise, esténként éneklés-tánc-tábortűz-jelenetbe-mutatók-csillagnézés voltak a programjaink. Úgyhogy a 32 gyermek nem unatkozott! Ennek következtében a fel-nőttek sem… Egy-két kullancstól és siklótól, no meg az ál-landó vonatjárástól eltekintve, fergeteges volt a hangulat. Péntek délelőtt a pakolás és takarítás után kiértékelések, ajándékozások, őrangyal-felfedések következtek, majd örömteli, hálaadó szentmisével zártunk. Illetve ebéddel.

Közben rovom a köröket a ház körül, kezemben zsolozs-máskönyvvel, Urunk kezére helyezve mindannyiunkat. Sóvárogva is, hűségben is. Csíkszeredában, nagy és kis hatósugarakban.

SÁRKÖZI SÁNDOR SP

cSíKSZEREDA

ALAPíTVA:

2007www.csikszereda.piarista.hu

cSíKSZEREDAI SOROZATOK cSíKSZErEdai KÖrÖKBEN

piaristák

30

BIOFIL-ÖSZTÖNDíj NEhéZ aNYaGi KÖrülMéNYEK KÖZÖTT élŐ, hÁTrÁNYoS hElYZETŰ TaNUlóK TÁMoGaTÁSÁra

PORTuSBuDA ÖSZTÖNDíj a jÖVŐ piariSTa SZaKEMBErEiNEK

ÖSZTÖNdíjaK A RENDTARTOMÁNYBAN

Két éve kereste meg iskolánkat a piaristákhoz ezer szállal kötődő sikeres hazai cégcsoport, a Portus Buda Group. Azzal a szándékkal jöt-tek Gödre, hogy fontos és hasznos lehetőség-gel segítsék a tehetséges diákokat.

Az első találkozót igen hamar tettek követték: még ab-ban a tanévben megalapították a Portusbuda Ösztöndíj a Szakemberré válásért elnevezésű ösztöndíjat, ami havi szinten támogatja a szakmájukban kiemelkedő teljesítményt nyújtókat, akik a közösség példaképei is lehetnek egyben.

A 2014/2015-ös tanév végén első alkalommal rendez-tünk szabadtéri kiállítást a tanév során készült mun-kákból, melyet ösztöndíjasaink készítettek. A közönség láthatott oszlopot és sakk-asztalt kőből, kerti padot, madáretetőt, intarziás dobozt fából; iskolánk címerét, szerszámkivágót fémből, valamint egy külső hőszigete-lés-tervdokumentációt is. Tavaly Bozóki András, Pusztai Ádám, Sánta János, Füzék  Gergő, Kovács Gábor József, Erdei Máté, Horváth Tamás, Vona Csaba kapta meg az oklevelet. Közülük többen végzősek voltak, s sikeres, mi több, igen jó eredményű szakmunkás vizsgát tettek. Bo-zóki András pedig társával képviselte a magyar kőfara-gó szakképzést június végén, egy nemzetközi versenyen, Strasbourgban. A város főterén a székesegyház mellett

megrendezett megmérettetésen nem pusztán helyezé-sek voltak, hanem az elkészült munkákat el is árverez-ték. András teknősbékája 200 euroért talált gazdára.

Idén is vannak ösztöndíjasok, akiket részben társaik, részben tanáraik és mestereik javaslatára választott az iskola vezetése. A többnapos kiválasztási folyamat végén az érintetteknek azt is le kellett írniuk, hogyan tudnák a kapott összeget felhasználni képzésük érdekében. A kapott összegből az előző évben volt olyan tanuló, aki saját önálló műhelyének alapjait teremtette meg. A szo-kásoknak megfelelően a Te Deumon Bittsánszky Sarol-ta, a Portus Buda Group vezérigazgató-helyettese kö-szöntötte az előző évi díjazottakat és egyben a következő tanév legjobbjait. Így 2015/2016-ban Alaxai Dávid, Bóna Norbert, Burger Domonkos, Csordás Emmánuel Lázár, Farkas Máté Márton, Füzék Gergely (másodszor), Hor-váth Zoltán, Nagy Márton Ferenc, Schatovich Richárd és Szabó Zoltán Attila lettek öszöntdíjasok, s kaptak plusz anyagi lehetőséget szak-emberségük minél teljesebb ki-bontakoztatására.

Szkladányi Sándor piarista öregdiák már több éve szer-vezett ismerősei körében karácsonykor gyűjtést szoci-ális célú támogatásra. Tavaly úgy döntött, hogy hatéko-nyabb, ha nem egyszeri támogatást kapnak az érintett családok, hanem havonta rendszeresen. Ezért a Magyar Piarista Közhasznú Alapítvánnyal tartós támogatási szerződést kötött: a tulajdonában álló Biofil Kft. 5 éven át évi 1,5 millió forintot adományoz azzal a céllal, hogy havi 10.000 Ft szociális ösztöndíjban részesítsen rászo-ruló és szorgalmas diákokat. Az ösztöndíj kedvezménye-zettjei lehetnek a Piarista Rend Magyar Tartománya ál-tal fenntartott intézmények tanulói. Az első támogatást 2014 decemberében kapta az Alapítvány, így az első ösz-töndíjakat 2015-ben tudta kiosztani. Az ösztöndíjak kedvezményezettjeiről az iskolák javas-latai alapján az Alapítvány kuratóriuma dönt, a folyósí-

tás az intézményeken keresztül történik. Egy tanévben várhatóan 15-20 tanuló támogatható, a kedvezményezet-tek létszáma függ az alapítványhoz beérkező támogatás összegétől. A támogatást az alapítvány az intézmény-nek átutalással küldi el, az intézmény feladata havonta kiadni a szervezet nevében a kedvezményezetteknek. Az ösztöndíjnak nincs minimális tanulmányi eredmény feltétele, de elvárás a megfelelő szorgalom. Az ösztön-díjra tanévenként lehet pályázni. A jelenlegi pályázatokat 2015. október 31-ig lehet beküldeni.

Bővebb információ a piarista iskolákban tanító osztály-főnököktől kérhető. Aki szeretne adományozóként, tá-mogatóként csatlakozni a kezdeményezéshez, Svastits Gézánál érdeklődhet az mpka@piarista.hu e-mail címen.

BESZE ERIKA

SVASTITS GÉZA - SZAThMÁRY MELINDA

PIARISTA

a GYóGYpEdaGóGUS: PIVÁR IGNÁcA régi omnidoctus (mindentudó) piaristák egyik utolsó képviselője volt, aki életét szőlőműves inasként kezdte, majd természetrajzot és ké-miát tanult, végül hitoktató és gyógypedagógus lett. Munkája során meghatározó módon fog-lalkozott siketnémákkal, valamint vakokkal.

A SZőLőMűVES FIAA Pomáz melletti Csobánkán született 1843. április 1-én, majd néhány év múlva családjával együtt Vácra költözött. Édesapja, Pivár Ádám mindkét helyen sző-lőműveléssel foglalkozott, aki fiatalkorában tanító sze-retett volna lenni, szegénysége miatt azonban iskolában nem tanulhatott. Ennek ellenére önszorgalomból sokat olvasott, művelt emberré vált. Fiát csak későn küldhet-te a váci elemi iskolába, de egy súlyos szőlőkár miatt két év múlva kénytelen volt kivenni onnan. Ezután Ignác egy évig otthon segített a szőlőben, ez alatt az idő alatt próbálták inasnak adni, amely azonban nem sikerült, így végül visszaküldték az iskolába. Jó képességei miatt tanítója rögtön a negyedik osztályba vette föl, ezen túl beajánlotta korrepetitornak gróf Crouy Frigyes alsópe-tényi birtokos gyermekei mellé. 18 éves korára így vé-gezte el a váci Piarista Gimnázium alsó négy osztályát, ahonnan egyből a piarista rendbe jelentkezett.

A noviciátus után piarista kispapként Kecskeméten és Kolozsvárott fejezte be gimnáziumi tanulmányait. Érettségi után, 1866-tól rögtön a 2. osztály tanára lett Kecskeméten. A teológiát Nyitrán és Szentgyörgyön vé-gezte, majd egy évig a pesti egyetemen tanult. 1876-ban természetrajzból és kémiából tett tanári vizsgát, ekkor már hat éve tanított Kecskeméten, Vácott és Kolozsvá-rott, méghozzá – az akkori piaristák szokása szerint –az említett két tárgyon kívül, rajzot, ének-zenét, magyart, továbbá német, latin és francia nyelveket.

SIKETNÉMÁK OKTATójAKomolysága és vallá-sos szerzetessége ré-vén 1879-ben elöljárói ismét Vácra küldték, ahol novíciusok proma-gisztere lett. Itt, Vácott találta meg 1883-ban az a feladat, hogy hittant tanítson a Siketnémák Országos Intézetében. Munkájának elvégzé-sébe vetett lelkiisme-retessége arra készte-tette, hogy kalazanciusi

türelemmel kezdte keresni a siketnémák oktatásá-nak helyes módszereit. A „német módszer” híve lett, amely szerint a jelbeszéd használata helyett a „ter-mészet ezen árváit” meg lehet, sőt meg is kell tanítani a szájról olvasásra, illetve a tagolt, érthető beszéd-re, mert csak így állhatják meg a helyüket az életben. Pivár módszertanát cikkekben, majd 1887-ben önálló füzetben jelentette meg. A kiadványok országos ér-deklődést keltettek, így amikor 1892-ben megürült a Siketnéma Országos Intézet igazgatói állása, annak betöltésére a minisztérium őt nevezte ki.

Három évig tartó igazgatósága alatt nagyobb tere nyílott céljai megvalósítására. A beszélni tanulás legfontosabb eszközéül a folytonos beszéltetést tar-totta, éjjel-nappal növendékei között tartózkodott, velük aludt a közös hálóteremben, velük étkezett, apró ajándékokkal motiválta a kérdéseire artikulál-tan válaszoló gyerekeket. Bevezette a közös, han-gos imádságot és önállóságra nevelésük érdekében, konyhai, takarítási és egyéb munkákra osztotta be őket, amelyekben ő maga is jó példával járt elöl. Köz-ben az általa gyűjtött adományokból az intézetet egy új épületrésszel bővíttette.

A Vakok Intézete új épülete (Budapest, Ajtósi Dürer sor)

piaristák

32

VAKOK KÖZÖTTA váci Siketnéma Intézetben folytatott tevékeny-ségét látva 1895-ben a minisztérium a fogyatékos emberek számára létrehozott, másik hazai intéz-mény, a budapesti Vakok Királyi Nevelő- és Ta-nintézete igazgatójának nevezte ki, amely akkor a Király utcában (a később fölépült Zeneakadémia helyén) működött. Az intézmény súlyos problé-mákkal küszködött: a fegyelem, az oktatás, sőt még a tisztaság terén is komoly hiányosságok voltak jelen.

Az oktatás képét Pivár Ignác alapvetően azzal ala-kította át, hogy felnőtt fiatalok helyett 8-10 éves gyereket vett föl. Az elemi oktatásban bevezettette az addig csak kísérletileg használt a Braille-írást. Munkatársaival együtt ő alkotta meg a magyar ékezetes betűket, amelyek csekély változtatással azóta is használatban vannak. Szakított azzal a

gyakorlattal is, amely a zenei képzést helyezte előtérbe. Megállapította, hogy a vakok közül nem mindenki tehet-séges, ráadásul az intézetben művelt kávéházi zene csak ahhoz vezet, hogy „nyolc évi nevelés-oktatás után a nö-vendékek, mint az erkölcsi elzüllésbe rohanó muzsikusok bocsáttattak el”. A tehetségesebbek komoly, klasszikus zeneoktatást kaptak, a többieket pedig kenyérkereső iparos mesterségekre oktatták. Két egyesület összeolvadá-sával létrehozták a Vakokat Gyámolító Országos Egyesületet, amely ipari műhelyt tartott fönn a tanult vak iparosok számára.

Az oktatás átalakításának következtében a Király utcai épület kicsinek bizonyult, így Pivár Ignác kezébe vette az új épülethez vezető mozgalmat. Baumgarten Sándor és Herczegh Zsigmond tervei szerint 1904-re szecessziós stílus-ban felépült a városligeti István út (később Ajtósi Dürer sor) és Hungária körút sarkán az intézet új épülete, amely napjainkig kiválóan szolgálja eredeti célját.

A folytonos munka és az őt ért kicsinyes támadások hatással voltak Pivár egészségére. Az intézet új épületének be-rendezése végeztével egy év pihenőt kért. E közben a rövidített Braille-írás megalkotásán, valamint bécsi kollégája, Alexander Mell Enzyklopädisches Handbuch des Blindenwesens című művének fordításán dolgozott. Szervezete végül 62 éves korában mondta fel a szolgálatot. A Budai Irgalmasrendi Kórházban hunyt el 1905. május 3-án.

KOLTAI ANDRÁS

Kolozsvári tanár korában, 1875 körül.

1890 körül.

piaristák 33

Ezzel a beszélgetéssel kezdődik az Orbis pictus, Comenius tankönyve. Az első 1658-as nürnbergi, és az utol-só, valószínűleg még oktatási célokat szolgáló 1910-es lipcsei kiadás kö-zött majdnem 300 kiadásban jelent meg, melyek közül a Piarista Központi Könyvtárban 9 kiadást őrzünk (Lőcse, 1685; Nürnberg, 1707; Lőcse, 1728; Nürnberg, 1769; Bécs, 1780; Pozsony, 1806; Bécs, 1817; Pozsony, 1842; Re-utlingen, 1842). Ez a képes iskolai tan-könyv egyedülálló pályát futott be a világon. Kétszáz éven át rendszeresen kisebb-nagyobb változtatásokkal jutott el olvasóihoz, de az oktatásban azután is hatott szemléletével és nem utol-sósorban nagyszerű illusztrációival.

Johannes Amos Comenius (Jan Amos Komensky, 1592–1670) a Cseh Testvé-rek Szövetségének iskolájából ment Herborn, majd Heidelberg egyete-mére. Lengyelországban, majd Hol-landiában működött. 1650–54-ben Lorántffy Zsuzsanna meghívására Sárospatakon tanított, a mű itt kelet-kezhetett 1654 körül. Az első kiadás csak Nürnbergben 1658-ban Co-menius egykori herborni egyetemi di-áktársának, Michael Endter nyomdá-jában jelent meg, Sigmund von Birken német fordításával és Paul Creutz-enberger metszeteivel. Magyaror-szágon 1685-ben hagyta el először Samuel Brewer lőcsei nyomdáját. A műnek dán, holland, francia, szlovák nyelvű kiadása is létezik. 1719-ben Wolfgang Christoph Dessler a polgári életmód elterjedéséhez igazítva mo-dernizálta a művet.

Comenius az Orbis pictust egyfajta bevezetőül szánta az alsó osztályban tanuló diákok számára a nyelvtanu-lás, az olvasás elsajátítása céljából. A könyv első megközelítésre latin tankönyvnek tűnhet, ugyanakkor a kiadvány kora minden ismeretanya-gának - a bölcselettől a fizikáig – a képes tárháza. Comenius rendszerét panszofiának hívjuk. A teremtett vi-lág egységét hirdette, amelyet Isten „minden harmónia forrása alkotott.” A tudás a lényeges dolgok megkü-lönböztetését jelenti a lényegtelentől, ezeknek megértését és cselekede-tekké formálását. Comenius törek-

vése volt mindezt mindenki számára elérhetővé tenni egy széles körű is-kolahálózatot révén. Pedagógiája az egyszerűség, a szemléletesség men-tén szerveződött, a korszerű tudást lépcsőzetesen, a gyermekek korának megfelelően akarta átadni.

A tudás kiindulópontjának Istent te-kinti („Minden dolgoknak …amint alkotója, ekképpen is igazgatója és megtartója”). Ezután tér rá a világ ismertetésére: a hagyomány alapján utal a négy őselemre, „négy éltető-ál-latokra,” melyek a levegő-ég, tűz, víz és föld. 1685-ös kiadásban így ír: „Az ég környül kereng, és környül veszi a földöt, amelly középben áll. A nap akárhol légyen, szüntelenül fénlik,” ugyan már a kopernikuszi fordulat (1543) után vagyunk, de ekkoriban a geocentrikus világkép még tartotta magát. Az 1798-as kiadásától kezd-ve így korrigálták: „az ég, úgy látszik, hogy forog, és környül veszi a közép-ben álló földet, de valósággal a föld forog a nap körül.” Részletes csilla-gászati leírása a földmérő munkájá-hoz kapcsolódóan olvasható. Itt egy pontatlan és hibás határvonalakkal

PIARISTA

aZ orBiS picTUS,

EGY SIKER TANKÖNYV BEMuTATÁSAMester: Jöszte ide gyermek, tanulj okosodnyi, bölcselkednyi!Gyermek: Micsoda ez: bölcselkednyi?Mester: Mindeneket, valamellyek szükségesek igazán megér-teni, igazán cselekednyi (véghez vinni), igazán kimondanyi.Gyermek: Kicsoda tanét meg engemet erre?Mester: Én, Isten segítségével. …Gyermek: Íme, jelen vagyok! Vezessen kegyelmed engemet Istennek nevében!

piaristák

34

elkülönített, 28 országot jelölő Euró-pa térképet is közöl, melyen Magyar-ország mellett szerepel Dacia.

Az égi madarak mellé sorolja a röp-döső állatokat, amelyek között több rovart is megemlít (méh, szúnyog, tücsök), más rovarok azonban a földi mászó bogarak közé kerülnek. A földi állatok között a négylábú fenevadak (oroszlán, párduc stb.) sorába illesz-tette a sündisznót, a borzot; a háziál-latok közé a patkányt, de majmokat is, melyek „háznál tartatnak mulat-ság kedvéért.” A csúszómászókról írva így fogalmaz: „A Sárkány szár-nyas kígyó, megöl lehelletivel; a ba-siliscus szemeivel, a scorpio mérges farkával,” az 1769-es kiadásban azon-ban már ezt olvashatjuk „A Sárkány a melly szárnyas kígyó, megöl lehel-letivel; … de tsupa nézésével még a basiliskus sem öl meg, noha a régiek úgy tartották.” Az ember leírását Ádám és Éva törté-netével kezdi, az anatómiai leírás mel-lett kiemelt figyelmet kapnak az egyes érzékszervek. A külső érzékszervek révén megtapasztaltak között az „el-mélkedő erő … ítéletet tészen, melyek egy részét aztán megjegyezzük. Az „ékteleneknek és csuda termetüek” között nemcsak az óriásokat és törpé-ket, hanem a kopasz, görbe hátú em-bereket is felsorolja.

„Monstan menjünk tovább az ember-nek élemetjére és a kézműves mes-terségekre!” Az egyes mesterségek alapanyagaitól halad a termékek és különféle felhasználási lehetőségek felé. Így az élelemtermelés (p. méz-gyűjtés, halászás) vezet az ételkészí-tési (pl. sörfőzés, őrlés, kenyérsütés) és szakács ismereteken át a vendég-ségig. Szót ejt sokféle mesterségről (lenmívelés, takács, ács, „kötéljár-tó és szijártó”). A szobákban „A vi-

zellö-édeny az hojagnak megköny-nyebbétésére vagyon,” de „Az ki meg akar förödnyi .. a folyó vizbe mégyen. A fördőházban lemossuk a szennye-ket …fördökádban avagy a verétkez-tető padon.” Nagy érdeklődést mutat a technikai találmányok, a kutak, az emelőszerszámok, az órák, a „nézés-re szolgáló üvegek” iránt. Ez utóbbiak között szót ejt a tükrökről, messzelátó üvegről, nagyítóról. A 18-19. száza-di kiadásokban ezek a részek tovább bővültek a műszerész, a hidrológus, a lámpagyújtó stb. munkájával, de a lég-hajó és a porcelángyár leírásával is.

Az „úton járó”-ról szóló fejezetek ve-zetnek el a szellemi peregrinációhoz, a tudományok és művelődés világába. Részletesen bemutatja a könyvkötő, a könyvárus munkáját. Az iskolában az „oskolamester” irányításával „az elmék a jóságos cselekedetre szok-tatnak,” tanítási módszerként utal a másolásra és a hangos felmondásra, a csintalanok „… megverettetnek la-

poczkával és veszszövel.” Beszámol a muzsikusok, a „természetet für-készők,” a „számvetők” munkájáról.

„Az erkölcsükről tanétó tudomány” fejezet a korabeli okkult tudományok-ban népszerű Y-jelre való utalással vezeti be, Pythagoras betűjének ne-vezve. Az erények a kor emblematiká-jában bevett attribútumokkal jelennek

meg, ugyanakkor a képek hátterében valamilyen hétköznapi életből vett je-lenetet is ábrázolnak. A társadalmi csoportok közül legrészletesebben a városi polgár életét mutatja be: a városi tanács működését, a városok látképét, egyes szabadidős tevékeny-ségeket. A komédiások, a cirkuszi mutatványok, a vívó- és labdajátékok, a kockajátékok, az ostábla egyaránt megelevenednek a könyvben.

Az utolsó részben visszatér a hithez, az isteni gondviselésről beszél, tel-jessé téve az empirikus-racionális gondolkodásmód és a keresztény orientáció egységét. Comenius műve annak a 16-17. századnak a terméke, amikor a piarista iskoláztatás is szár-ba szökkent, amikor egyre nagyobb igény mutatkozott a tömegesebb, alsó fokú népoktatásra. Elképzelései inkább csak a 18. század második fe-lére valósultak meg, de máig a mo-dern pedagógia egyik megteremtőjé-nek tekintjük.

Comenius művét a diákoknak szóló felszólítással zárja: „Láttál rövideden mindeneket… Menj el mostan dolgod-ban, …. hogy tudós, bölcs, és kegyes lehess. Emlékezzél meg ezekrül, az Istent élljed!...”

HORVÁTH HAJNALKA

piaristák 35

PIARISTA

piariSTÁK A II. VILÁGhÁBORúBANAz új tanév a Piarista Múzeumot is új lendületbe hozta: szeptembertől egészen a Patrocíniumig, november végéig a budapesti Piarista Gimnáziumban tekinthető meg Piaristák a II. világháború-ban c. kiállításunk.

Az I. világháborús emlékkiállítástól eltérően az írásos anyag most el-sősorban nem levelekre, hanem egyrészt a magyarországi piarista gimnáziumok (a bécsi döntések eredményeképpen több, határon túlra került intézmény is visszakerült) évkönyveire, másrészt pedig szemé-lyes naplókra, visszatekintésekre épül. Az évkönyvek igen gazdag képet festenek arról, hogy mit jelentettek a világháború egyes évei a gimná-ziumok számára: hogyan alakította a piarista nevelést, pedagógiát ez a vészterhes időszak, miként hatott a diákság életére, viselkedésére, hogyan oldották meg a kötelező levente-oktatást vagy a hosszú iskolai szünetek alatti tanítást, illetve hogyan érintették a háború utolsó évei az épületek funkcióját és állapotát, micsoda összefogásra volt szükség az újjáépítéshez, a folytatáshoz. A személyes naplók, visszaemlékezések által pedig egy-egy speciálisabb élethelyzetbe nyerhetünk betekintést: megismerkedhetünk a János kórház piarista ápolóival, a Vöröskereszt kegyesrendi munkatársaival és természetesen tábori lelkészekkel, akik közül Kovács Mihály alakját, az akaratuk ellenére Németországba hurcolt több ezer magyar levente lelki atyját emeljük ki jobban.

Bármennyire is izgalmasak az írott források, a különböző levéltári anyagok, egy kiállítást mégsem vinnének el „a hátukon”, pláne nem egy fiúgimnáziumban. Éppen ezért hasonlóan izgalmas tárgyi anyagot is igyekeztünk összegyűjteni, amely a tábori lelkészi fel-szerelésen kívül természete-sen a korabeli haditechnikát igyekszik minél átfogóbban bemutatni hatástalanított puskákkal, gépfegyverekkel, gránátokkal, lőszerekkel; katonai egyenruhával; hadi-fogoly-emlékekkel és szám-talan II. világháborús tank, harckocsi, repülő makettel.

A továbbiakban egy megindí-tó, felemelő emléket idézünk fel a Budapesti Piarista Gim-názium életéből, amely az Esti Újság 1941. április 1-jei számában jelent meg:

A PIARISTA MúZEuM szívesen veszi, örömmel fogadja diákok, öregdiákok, ismerősök személyes, családi II. világháborús relikviáit – névvel feliratozva méltó helyet biztosítunk nekik kiállításunkban. Jelentkezni a borbas.peter@piarista.hu email-címen lehet.

Érdemes lesz figyelemmel kísérni a Piarista Múzeum Facebook-oldalát is, ahol mintegy virtuális kiállításként folyamatosan közzé teszünk majd a kiállítás legizgalmasabb anyagaiból.

BORBÁS PÉTER

Budapesti épületünk Váci utcai-Piarista utcai sarka 1944. június 26-a után

Kovács Mihály SchP, a Németországba elhurcolt magyar leventék atyja

A Piarista Gimnázium kerékpáros leventéi

piaristák

36

A budapesti piarista gimnázium tanulói

újra fényes bizonyítékát adták annak, hogy

nem csak az elméleti studiomok terén akar-

nak vezérkedni, hanem abból a nehéz tan-

tárgyból is „kitűnő rendűek”, amelyet hol

cinikusan, hol nagyképűen, de néha hús-

ba-vérbe vágó egyszerűséggel is élet-nek

nevezünk. „Földön járás”, „Közösségérzet”

és „Cselekvés” voltak ennek a tantárgynak

a vizsgatételei, s a belvárosi öregtemp-

lom szomszédságában mindegyik tételt „je-

lesen” oldották meg.

Az egyik 10 percben nem kerültek szóba a

sport eredmények, elfelejtették latolgatni

a fiúk a stukák és gyorsnaszádok lényegét,

és sem az utolsó pillanatban készülők, sem

a „magoncok” nem vonultak félre átolvasni

a következő óra leckéjét. Az osztály egy

csoportban állott, számok hangzottak el,

ceruzák és töltőtollak mozogtak, s mire

becsengették a szünetet, megszületett va-

lami, ami mesének is szép volna, valóság-

nak pedig…

Arról volt szó az osztály rögtönzött ér-

tekezletében, hogy egy sereg erdélyi me-

nekült diák sürgős támogatás nélkül ne

m

tudja folytatni tanulmányait. Az akció

catholica és gróf Teleki Pálné elnökle-

te alatt működő Erdélyi Menekültek Segít

ő

Bizottsága együttes felkérésére az orszá

g

majdnem mindegyik internátusa otthont

adott két-három menekült diáknak. De saj

-

nos menekült diák több van, mint segíten

i

tudó intézet. A pesti piaristáknál pedig

konviktus sincs…

Tíz perc elég volt annak kiszámítására,

hogy mibe kerül egy diák havi szállása,

kosztja, mennyi zsebpénz kell neki, és

mennyi esik ebből az osztály egy-egy ta-

nulója. A következő órán már jelentették a

fiúk, hogy egy erdélyi diák minden költsé

-

gének fedezését biztosította az osztály. És

két nap múlva megérkezett az I.b. osztályba

Berencz Ferike, aki azzal bizonyította b

e

a piarista diák címer való érdemességét,

hogy a harmadik latin órán jelesre felelt

a 4. declinatio rendhagyóiból…

Ámde az a hölgy, aki Berencz Ferikét elvit

-

te bemutatni Balanyi György igazgató úr-

hoz, elmondotta, hogy éppen aznap érkezett

a bécsi döntés húzta vonalon túlról eg

y

8.-os gimnázista, aki szeretne magánúton

elkészülni az utolsó év anyagából szep-

temberre, és az Erdélyi Menekültek Segítő

Bizottságában ugyancsak gondot okoz enne

k

a „létszámfeletti” diáknak elhelyezése.

Nos, a piarista gimnáziumban nem csak

egy osztály van. Másik tanterem másik ab

-

lakszögletében is összedugta a fejét egy

csapatnyi diák és már üzentek is a vá-

rosház-utcába, hogy jöhet az a 8.-os is.

Leküldik Veszprémbe, gondoskodnak minden

szükségletéről, és előre is sok szerencsét

kívánnak a szeptemberi vizsgához.

A diákösszebeszélések ezzel még nem feje

-

ződtek be. Egy másik tanácskozás eredmé-

nyeképpen levél ment a Nagyváradi Állami

Szent László Gimnáziumhoz, hogy a Pápay

Sándor 5.b. osztályú tanulóról való gon-

doskodást a pesti piarista diákok magukr

a

vállalták.

A gyorsan cselekvő diákok most szülői fi-

gyelemmel érdeklődnek, hogy hányasra fe-

lelt a kis Berencz, milyen az előmenetel

e

Váradon Pápay Sanyinak, és mint megy sorsa

Veszprémben a harmadik diáknak.

Kinek a vizsgája volt ez? A tanároké, akik

ilyenné formálták az ifjú magyar lelkét,

vagy a diákoké, akik a cselekvő magyar

-

ság, a cselekvő kereszténység és cselekv

ő

emberiesség iránt ilyen fogékonyaknak bi

-

zonyultak? Mindegy. A magyar jövő elitgár-

dájában mindenképpen bízhatunk.

(mk.)

Vizsgáztak a diákszíVek a piaristáknál.

Három erdélyi diák elHelyezésének egyszerű története

Öregdiák oldalak

Kedves Öregdiákok, Szülők és Támogatók!

A Piarista Rend Magyar Tartománya országszerte 11 intézményben csaknem 4400 tanuló oktatásáról és iskolai neveléséről gondoskodik. Célunk, hogy segítsük diákjainkat tehetségük, képességeik ki-bontakoztatásában, amely által szűkebb közösségeik és a magyar társadalom teljes értékű, felelős-ségteljes, felnőtt tagjaivá válhatnak.

A negyedévente megjelenő PIARISTÁK MA újság megrendelésével most Ön is támogathatja a magyar piaristák oktatási, nevelési tevékenységét. A támogatás minimális összege 4000 Ft/év, amely tartalmazza az előállítási és a postaköltséget.

Kedvezményezett: Magyar Piarista Közhasznú AlapítványSzámlaszám: 13597539-12302010-00040467 (KDB Bank)

Támogatásukat, bizalmukat ezúton is köszönjük!

TÁMOgASSA A PIARISTA OKTATÁST AZ ÚJSÁg MEgRENDELÉSÉVEL!

KITüNTETTÉK BORIÁN TIBOR ATYÁTVeszprémben a hagyományokhoz hí-ven a Pannon Egyetem tanévnyitóján idén is átadták a 2012-ben alapított Volkra Ottó-díjat, amelyet minden évben a város és a Pannon Egyetem közti kapcsolat erősítéséért adnak át. A díjat 2015-ben Borián Tibor pia-rista atya kapta.

Borián Tibor a veszprémi állami gimnáziumban érettségizett 1952-ben, majd az iskola elvégzése után belépett a piarista rendbe. Az öt-venes évek végén rendi teológiai, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett. Először Kecskeméten, ezt követően 1998-ig a budapesti Piarista Gimnáziumban tanított. Utóbbi intézményt igazga-tóhelyettesként, majd igazgatóként szolgálta. A tanítás, intézményve-zetés mellett két kamarakórust is vezetett: 1977-től a Kalazancius Kó-rust, 1983-tól a Sík Sándor Kama-rakórust. A Padányi Iskola igazgatói posztját 1998-tól nyugdíjazásáig töl-tötte be, ahol a mai napig az öregdiák baráti kör elnöke. Brusznyai-díjas.

2007-ben jelent meg társszerzőként „Szerzetesrendek a Kárpát-meden-cében” című könyve a Mikes Kiadó gondozásában, de ezen kívül számos könyv és tanulmány szerzője. Ugyan-ebben az évben vehetett át Brusznyai emlékérmet, melyet a mártír tanár nevét viselő alapítvány ítélt Borián Tibornak. Borián atya több mint fél évszázada piarista szerzetes, ezre-ket tanított, generációk nőttek fel a keze alatt, számtalan diákja tanult tőle magyar nyelvet, történelmet, éneket, s főként emberséget.Nyugdíjasan is tevékeny életet él: ak-tív ápolója a Piarista Rend kulturális örökségének, s a Magyar Piarista Diákszövetség rendi összekötője is.2012-ben Veszprém város munkás-ságát Pro Urbe-díjjal ismerte el.

PIARISTA BORVERSENYIdén is megválasztotta a szakmai zsűri az év Piarista borait. Két kü-lönleges vörösbor nyerte a pályáza-tot: az egyik győztes a Canter Bor-ház Cabernet Sauvignon 2012 bora, amely a régi piarista szőlőterületek vidékéről, Dörgicséről szüretelt gyü-

mölcsből készült, a másik díjazott a Molnár Pince Carmenere 2011 bora lett Villányból. Ennek a bornak az ér-dekessége, hogy a carmenere szőlőt a filoxéra kipusztította Európából, pedig ősi bordói típus volt. Néhány éve derült rá fény, hogy Chilében fennmaradt a fajta, így újra termesz-teni kezdték kontinensünkön. Érde-mes megkóstolni mindkét Piarista bort, igazán különlegesek!

PIARISTA BORTERASZNagy örömmel és sikerrel tartotta meg immár negyedik alkalommal a Diákszövetség Pesti Tagozata a Bor-teraszt. A szeptember 25-i rendez-vény szentmisével kezdődött, melyet Borián Tibor atya celebrált Labancz Zsolt tartományfőnök atyával. Ezu-tán Török Bernát főtitkár köszöntötte a mintegy 90 öregdiákot, hozzátarto-zóikat és barátaikat, akik megkós-tolták a piarista borokat, közöttük a két új győztes vörösbort. Az esős idő ellenére megtelt a negyedik emeleti kerengő, a terasz fedett részén pedig sültek a húsok, melyekhez többféle salátát, friss kenyeret és különböző szószokat lehetett párosítani. Közü-lük a legnagyobb sikert Mikecz Ta-más alelnök hagymadzsemje aratta. A vidám közösségépítő eseményről videófelvétel is készült, mely a diák-szövetség honlapján megtekinthető.

HERNÁDY ZSOLT GÉZA – TÖRÖK BERNÁT –

SZATHMÁRY MELINDA

piaristák

38

KÖNYVVEl élNi KÖNNYEBB

PIAR GIMIPIKTÓ

BOTh FERENc: ÖTVEN ÉV A TEMESVÁRI PIARISTA GIMNÁZIuM TÖRTÉNETÉBőL (1885-1935): MűVELTSÉG- ÉS KORTÖRTÉNETI TANuLMÁNYOK

A piarista rend százhúsz esztendőn keresztül a legnehezebb viszonyok között végezte Temesvárt a nevelés és tanítás munkáját” – így összegzett a kötet szer-zője, Both Ferenc piarista tanár és művelődéstörténész, aki 1910-től egészen 1924-ig vezette igazgatóként a temesvári piarista gimnáziumot. Már 1912-ben megírta az új épületbe költöző gimnázium történetét, 1928-tól pedig nekikez-dett saját tapasztalatainak megírásához. „Benne éltem, s cselekvőleg is részt vettem a történeti eseményekben, miért is az események rugóit tisztán láttam, s amidőn elhatároztam, hogy … intézetünknek ezt a korszakát … megírom, tár-gyilagosságra, hűségre, történeti igazságra törekedtem” – írta. Műve a súlyos időket átélő romániai magyarság és a bánsági főváros, Temesvár iskolaügyi krónikája a magyarság és a piaristák szempontjából. Nyíltan beszél a Bánság nemzetiségi ellentéteiről, a románosítás egyes állomásairól, a leventék moz-galmáról, a magyar értelmiség hősies ellenállásáról. A kötetben nem csak Both Ferenc kiadatlan visszaemlékezése található, hanem a temesvári Piarista Gimnázium történetéről 1912-ben megjelent írásának reprintje, és eddig isme-retlen fényképanyag is.

Sajtó alá rendezte: Sas PéterPiarista Rend Magyar Tartománya, Budapest, 2015 (Magyarország piarista múltjából, 9)

KOhÁRY ISTVÁN EMLÉKKÖNYV A KEcSKEMÉTI PIARISTA GIMNÁZIuM ALAPíTÁSÁNAK 300. ÉVFORDuLójÁRA

Koháry István (1649–1731) gróf, országbíró, főkapitány, fogságot viselt költő és tanult államférfi volt, aki kiterjedt birtokainak jövedelméből számos módon gya-rapította katolikus egyházát és magyar hazáját. Alapítványai közül az egyik leg-maradandóbbnak a kecskeméti piarista iskola bizonyult, amely 1715 óta Koháry céljának megfelelően működik. Az intézmény fönnállásának 300. évfordulójára készült ez a kötet, amelyben kilenc tanulmány mutatja be Koháry István gaz-dag életének egyes oldalait. Mercs István írása azt a kérdést elemzi, hogy a ma-gyar történetírás hogyan látta Koháry rendíthetetlen „labanc” világnézetét. Ko-zicz János a katonáskodó Koháryakon keresztül a 16–17. századi Magyarország eseménydús történetén vezet végig. Komjáti Zoltán Igor, Szirácsik Éva, Péter-né Fehér Mária írásaiból a gondos és gondoskodó földesurat ismerhetjük meg, Koltai András és Martí Tibor tanulmányaiból pedig a szerzetesi intézmények (a kecskeméti piaristák és a füleki ferencesek) bőkezű támogatóját. Maczák Ibolya a Koháry támogatásával megjelenő prédikációkat ismerteti, Jernyei Kiss János pedig a kecskeméti piarista templomot helyezi el a közép-európai barokk művé-szetben. Mindezt Koháry István 1723-ban tett végrendeletének magyar fordítása, és portréinak szinte teljes sorozata egészíti ki.

A kötetet szerkesztette: Kozicz János és Koltai AndrásPiarista Rend Magyar Tartománya, Budapest, 2015 (Magyarország piarista múltjából, 8)

(1885-1935)KOLTAI ANDRÁS

KOLTAI ANDRÁSKEcSKEMÉT

Európai SzociálisAlap

2015. december 31-ig

INGYENES a hirdetők részére

www.EGYhazIallaS.huaz álláSportál hIvataloS médIatámoGatóI:

• Hiánypótlókezdeményezésaz„1 ház, 7 rend, 1 küldetés” szerzetesrendiEU-spályázatkeretében

• történelmi egyházak intézményeinek hirdetéseegy helyen

• Közel 100 intézményazoktatási,szociálisésegészségügyiszférából

• Többmint5000 felhasználó

magyarkatolikus

rádió

www.katolikusradio.hu

PRO MULTIS

aKI KErES, az talál az EGYházI muNKalEhEtőSéGEK tárháza