AZ ORSZÁGOS VERSMONDÓ EGYESÜLET LAPJA

II. ÉVFOLYAM 1. szÁM MELLÉKLET 1994. ÁPRILIS

MINDENSÉG" "DEVA-VARAJuhász Ferencnek

Házam nagyobb hazámnál is.Fényévek az emeletek.Reggelre rom! - Tanácskoztok,jó Kőmíves Kelemenek?

Mire a nap zenitre ér,téglák pórusain átlát,zokog a Mester, falfehér: _porhintó hozza a DRAGAT,

Mindenség Déva-vara:VER AZ ARA!

Szabadság Déva-vára:VER AZ ARA!

Szerelem Déva-vára:VÉR AZ ÁRA!

S jönnek jézusarcú ácsok,hogy csillaggal cserepezzék?!Reményben a bizonyosság:megérjük magunk elestét.

Utassy J6zsef

Kőmíves KelemennéTizönkét kőmíjes esszetanakodék,Magos Déva várát hogy fölépítenék,Hogy fölépítenék fél véka ezüstér.Fél véka ezüstér, fél véka aranyér.Magos Déva várhoz hezza is kezdöttek.Amit raktak délig, leomlott estére,Amit raktak estig, leomlott röggelre.

Megint tanakodék tizenkét kömíjes,Falat megállítni, hogy lössz lehetséges,Míg elvégre ilyen gondolatra jöttek,Egymás között szoros egyességöt töttek:- Kinek felesége legelőbb jó ide,Szép gyöngén fogjuk meg, dobjuk bé a tűzbe,

Keverjük a mészbe gyönge teste hammát,Avval állítsuk meg magos Déva várát.

- Kocsisom, kocsisom, nagyobbik kocsisom,Én uramhoz mönni lönne akaratom!- Kőmíjes Kelemön felesége mondja ­Fogd bé a lovakat, fogd bé a hintóba.Fogd bé a lovakat, állj is gyorsan elé,Hadd mönnyünk, hadd mönnyünk Déva vára felé. -

Mikor fele útját elutazták vóna,Erős üdő vala, záporeső hulla.

- Asszonyom, csillagom, forduljunk mü vissza,Rossz jelenést láttam az éjjel álmomban,Az éjjel álmomba olyan álmot láttam,Kőmíjes Kelemön udvarában jártam,Hát az ő udvara gyásszal van béhúzva,Annak közepibe mély kút vala rakva,S az ő kicsi fia oda beléhala. -Az éjjeli álom nem telik ma jóra. -Asszonyom, asszonyom, forduljunk meg vissza! ­- Kocsisom, kocsisom, nem fordulunk vissza,A lovak se teéd, a hintó se teéd,Csapjad a lovakat, hadd haladjunk elébb. -

Mönnek, möndögélnek Déva vára felé,Kőmíjes Kelemön óköt eszrevövé,Megijede szörnyen, imádkozik vala:- En uram istenem, vidd el valahova!Mind a négy pej lovam törje ki a lábát,Vessen a hintómnak négy kereke szakát,Csapjon le az útra tüzes istennyila,Horkolva térjenek a lovaim vissza! ­Mönnek, möndögélnek Déva vára felé,Sem lovat, sem hintót sömmi baj nem lölé.

- Jó napot, jó napot tizönkét kőmíjes!

Neköd is jó napot, Kelemön kőmíjes!

Köszöne az asszony, az ura válaszolt:- &iös feleségöm. neköd is jó napot!Hát ide mér jöttél a veszedelmedre.Szép gyöngén megfogunk, bédobunk a tűzbe.

Tizönkét kőmíjes azt a törvényt tötte:Kinek felesége hamarébb jő ide,Fogjuk meg szép gyöngén, dobjuk bé a tűzbe,

Annak gyönge hammát keverjük a mészbe,Avval állítsuk meg magos Déva várát,Csak így nyerhetjük el annak drága árát.

Kelemönné asszony, hogy átalértötte,Bánatos szüvének így lött felelete:- Várjatok. várjatok. tizönkét gyilkosok.Amíg búcsút vöszök: csak addig várjatok.Hogy búcsút vöhessek asszony barátimtól,Asszony barátimtól s szép kicsi fiamtól:Mert a halottnak is hármat harangoznak.Én árva fejemnek egyet sem kondítnak, ­Kelemönné asszony avval hazamöne,Egyször mindönkorra, hogy végbúcsút vönne,Hogy végbúcsút vönne asszony barátitól,Asszony barátitól s szép kicsi fiától.

Avval visszamöne Kőmíjes Kelemönné,Sírva haladt magos Déva vára felé,Megfogák szép gyöngén, betövék a tűzbe,

Az ő gyönge hammát keverék a mészbe,Avval állíták meg magos Déva várát,Csak így nyerheték meg annak drága árát.

Kőmíjes Kelemön mikor hazamöne,Az ő kicsi fia jöve véle szömbe,- lsten hozott haza, kedves édösapám!Hol maradt, hol maradt az én édösanyám?Az ő édesapja neki így felele:- Hadd el, fiam, hadd el, hazajő estére.

- Istenem, Istenem, este is eljöve,Mégis édösanyám még haza nem jöve!Apám, édösapám! mondja meg igazán,Hogy hol van, hogy hol van az én édösanyám?- Mönny el, fiam mönny el, magos Déva várra,Ott van a te anyád, kőfalba van rakva.

Elindulva sírva az ő kicsi fia,Elidulva sírva magos Déva várra,Háromszor kiáltá magos Déva várán:- Anyám, édösanyám! szólj bár egyet hozzám!- Nem szólhatok, fiam! mert a kőfal szorít,Erős kövek közi vagyok bérakva itt. -

Szüve meghasada s a föld is alatta,S az ő kicsi fia oda beléhulla.

Az argyasi monostorTúl az Argyason,szép domboldalon,Negru vajda lépdeltíz jó emberével:kilenc hírneveslegény s kőmíves,

és Manole vélük.mesterük s vezérük.Mennek, mendegélnekhelyet keresgélnekmagas monostornak,szent fogadalomnak.Ahogy mendegél,útjában eléregy szegény juhászt,árva furulyást,s meglátván, az úrrászól jámborúl:- Hallod-e, juhász,derék furulyás!Fel az Argyasonjártál, gondolom,le az Argyasontereltél. tudom.K6száltodban ottszemed láthatottegy abbamaradtépületfalats gerendát halomban.a zöld mogyorösban.- Láttam, biz, uram,arra vitt utam,egy abbamaradtépületfalat.Ott járván, kutyámráront valahány,ugat isszonyún,dudál szomorún. ­Hallván ezt az úr,mindjárt felvidúls indul szaporán:a lába nyomána kilenc jelesderék kőmíves

és Manole vélük.mesterük s vezérük."Ihol a falom!Itt alapítom

monostorom kertjét,fogadalmam helyét,nosza, mesterek,jó kőmívesek,

jertek s lássatokmunkához, de most,s rakjatok nekememe szent helyenegy magas monostort,melynek párja nem volt,s majd én gazdagonmegjutalmazom.Testetek. ha nem,itt elevenenkörülrakatoms béfalaztatom!"A jó mesterekneki kezdenek.Ki nagy sáncot ás,mér zsinórral más,a munka folyik,fal cseperedik.De bármennyi nő,

éjszaka ledől.

Két nap eltelik.el a harmadik.el a negyedik ­s újrakezdhetik! .

Mérges is az úr,fürkész cudarúl,majd keservesenfogadást teszen.Hogy mindeneketélve eltemet.A nagy mesterek,jó kőművesek

rakják reszketeg;nem veszteglenek.rakják vakulásig,nyár-nap áldozásig.Csak Manole áll,dolgot nem talál,majd álomra dől,

s álmot lát, minőt!

Feltápászkodék,s szólni kezd ekép:- Hej, jó mesterek,

jó kőmívesek.

Tudjátok-e, mitálmodtam emitt?Fentről suttogáshallatszott, csodás:bármit építünk.éjszaka ledül,meg nem áll falunk,míg be nem rakunkvagyegyasszonykát,vagy egy húgocskát,elsőül akihozzánk jönne kiélelmet hozólag.vagy ma még vagy holnap.Nos hát, hogy a falépüljön hamar,és a szent monostorálljon itt falastól,tegyünk most kötést,erős esküvésttitok-őrizón

arra, hogy midőn

bárki asszony,egyikünk húga,elsőül akihozzánk jönne ki:örök áldozatraépítsük a falba!Alighogy virrad,Mánya felriad,felriad, s szalad,áll ki a sövényre,létra tetejére,a szeme kutat,nézi az utat.Hát nagy hirtelenkit lát odalenn?Élete párját,mezők virágját!Jön - jön, lépeget,egyre közelebb,az ebédet hozza,bort is csobolyóba.Mánya látja jót,szíve elszorul,rögtön térdre hull,könyörögve szól:

- Isten, küldj a földrefergeteg esőt le,patak megdagadjon,árok megáradjon,víz nagy örvényt vessen,kincsem ne jöhessen,völgyben állja útját,fordítsa meg mindjárt! ­Meghallá az Úr,amit panaszol,felleg tornyosul,a" ég beborul,s kerekedik gyorsaneső záporossan.Vágtat zuhatagban.árokban, patakban.De bármennyi jő,

meg nem fordul ő,

szaporázva lép,egyre közelebb.Látja Manole,szíve fáj bele,le is térdepel,újra esdekel:- Küld, Uram, szelet,nagy fergeteget,fenyőt kícsavarja,vágjon a juharba,a hegyet kinyissa,s kincsem űzze vissza.'Iérüljön meg útján,ne jöhessen hozzárul ­Meghallja az Ur,amint sírva szól,s szél támad, olyan,hogy csak úgy rohan,fenyőt kicsavar,hasad a juhar,de Anna azérvissza mégse tér:vergelődve lépegyre közelébb,s aztán - jaj neki! ­Meg is érkezik!A nagy mesterek,jó kőmívesek,

ugyancsak vígan,várták boldogan.

Mánya tettetőn

sírva fogta át,karjába vevé,létrán felvivé,falra letevé,s tréfásan beszélt:- Megállj, gerlicém,már egyet se félj,csak tréfálkozunk,hogy befalazunk! ­Anna hit neki,úgy nevette ki,ám sóhajt nagyotMánya, s nekifograkni a falatálom-sz6 alatt.Nőttön-nö a fal,asszonyt bétakar,be a bokájáig,a lába szaraig,most már jaj neki,már nem neveti,csak nyögdécseli:- Manole, Manole,j6 uram, Manole!Nem tréfa ez lelkem,már megelégeltem!Manole, Manole,j6 uram, Manole,szorít a fal szörnyen,tördösi a testem! ­Ó választ sem ad,rakja a falat,nőttön-nő a fal,asszonyt bétakanbe a bokájáig,a lába száráig.Be a csípejéig,

be a kebeléig.Most már jaj neki!Hullnak könnyeis csak nyögdécseli:Manole, Manole,j6 uram, Manole,szorít a fal szörnyen,töri-zúzza keblem,rí a magzat bennem! ­Manole vakontesz-vesz a falon.nőttön-nő a fal,asszonyt bétakar.be a könyökéig,be a kebeléig.be az ajakéig.szeme világáig,aztán - jaj neki ­végkép elfedi.A kövekal61hallatszik, sírva sz61:- Manole, Manole,j6 uram, Manole,szorít a fal szörnyen,megöl a fal engem!

Túl az Argyason,szép domboldalon,Negru vajda lépdel,ott aztán letérdel,ama monostornál,hatalmas toronynál.Nincs magasabb annál!Rápillant az úr,szíve felvidul,s kiált boldogul:- Hej nagy mesterek,jó kőmívesek,

mondjátok megint,lelketek szerint:erőtökből telnemásik épületre,egy új monostorraennél magosabbra,sokkal fényesebbreés sokkalta szebbre? ­Hát a mesterek,j6 kőmívesek,

állván odafenna nagy fedelen.mellük vetve ki,felenek neki:- Mi nagy mesterek,jó kőmívesek,

kiknél nem akadjobb az ég alatt:képesek vagyunk,hogyha akarunk,erőnkból is futjanagyobb monostorra,sokkal szebbre, jobbra! ­Hallja ezt az úr,arca elborúl.S ím parancsot oszt:dobjanak le mostminden ácsgerendát,s törjék el a létrát:hogy a mesterekjó kőmívesek

rothadjanak ottanrettentő magasban,mind-mind odafennaházfedelen!Összetanakodnak,munkához is fognak.s ki-ki zsendelyszárnyat

tákol ott magának.Szárnyat bontanak,és leugranak.De lehullanak,testük szétszakad,s mind kimúlanak.De Manole mester,a nyomorult ember,hogy a falon át16dítná magát,hallja: odabenn,falnak mélyiben:valaki beszél,sírva nyögdicsél,sóhajt és zokog,s mind azt hajtja, hogy:- Manole, Manole,j6 uram, Manole,szorít a fal szörnyen,töri-zúzza keblem,rí a magzat bennem,megöl a fal engem. ­Hallja Manole,elszorul szíve,szeme kifordul,fénye elborul,sötétségbe hull,s fal tetejiről,

magas hegyirólholtan hull alá.És ott, ahovahullt, mi támada?Szépvizű kútacska,s szűk erecske abba,sós annak a habja,könnyel átitatva!

Román, fordította Jékely Zoltán

Hogyan találtak helyet templomuknaka lohjaiak?

Még a régi öregek beszélték, hogy amikor a kereszténység terjedni kezdett az országban, a lohjaiak elhatározták, templomot építenekmaguknak. Kiválasztottak egy olyan helyet, ahonnan a templom messze vidékre ellátszhatott, ahogy annak lennie kell. Hozzá is látott azegész falu egy akarattal a munkához. Hatalmas kövekből rakták a falakat. Csakhogy amit nappal fölraktak, azt a gonosz éjszaka mindig le­rombolta. Más helyet kerestek hát, s ott újrakezdték az építkezést. A sátán azonban, miután az építők este fáradtan lepihentek, most is le­döntötte, amit fölraktak. Sok helyen pröbálkoztak még a lohjaiak újra meg újra, de mindhiába. Ennek nyomai még ma is látszanak: tele vana Lohjai-hátság köhanyésokkal, az építkezés maradványaival.

Végül azt csinálták, hogy fölszerszámoztak két ökröt, és egy kőrakomány elé fogták őket. Közibük csaptak. és hagyták, menjenek, amer­re kedvük tartja. Ahol aztán legelőszörmegálltak, ott kezdtek hozzá az építkezéshez. Ezeket a falakat már nem tudta lerombolni a Gonosz.Keserű képpel nézegette a főlhúzott szép új építményt.

Finn, fordította SzoporiNagy Lajos

A szegyelkinai templomépítésIgen szép falu nagy Szegyelkina,hej, kies falu nagy Szegyelkina,fenyőerdő van az egyik végén,a másik végén szál nyírfaerdő.

Falu közepén, hej, templom épül,hej, templom épül, kápolna készül.Nappal építik, leomlik éjjel,éjjel építik, leomlik nappal.Emberi fő kell, kell alapkőnek,arra épülhet csupán a templom.Falu vénei össze is gyűlnek,

hej, egybehívják a falugyűlést.

- Tehetnénk. mélybe, öregapót is,tehetnénk. kőnek, öreganyót is,öregapönak, hej, sok a bűne,

öreganyönak, hej sok a bűne.

Ifjú legényt is alá tehetnénk,ifjú menyecskét is alátehetnénk,

legénytől marad, hej, súlyos lélek,anyától marad, hej, zsenge gyermek.Tegyünk a templom alá csak egy lányt,tegyünk a templom alá bojárnőt,

a lánynak nincsen, hej, nehéz lelke,zsenge gyermeke, az sincs a lánynak.Húzzunk hát sorsot, mind valahányan,lánygyermeke akinek van.Aki itt a rövidet húzza,annak a lányát tegyük alulra! ­Sorsot húztak hát mind valahányan,Fedor apó a rövidet húzta.Hét fiúgyermek apja volt,velül hét szép vett menye volt,hej, de egyetlen leánya volt csak.Akárhová megy Fedor apó, sír,Fedor; ahol jár, kesereg egyre.Hazafelé tart, mit tenne végül,

hej, nem az utcán ment haza mégsem.Fedor apó a csűrök mögött járt,Erjamo folyó hűs partja mentén.Hazaért Fedor, hazaért akkor,Najko lányának nem mondott semmit,Fedor egy sz6t se sz61t a lányának.Hej, legidősebb fiával szölott,legidősebb menyének mesélte el.- Najko lányomnak el ne mondjátok,Najko lanyomnak, hej, ne is szöljunk,ne hallja meg, jaj, sohase hallja,szíve ne tudja, jaj, sose tudja! -így lefeküdtek éji álomra,

, szép fényes napra hadd ébredjenek.Najko az éjjel rossz álmot látott,nem volt jó álma Najko leánynak.Csak összerezzen Najko, felébredt,felült ágyába, felült ijedten:

- Hej, bátyám, bátyám, nagyobbik bátyám,hej, ángyom, angyom, nagyobbik ángyom,jaj, ha alusztok, ébredjetek fel,jaj, ha fenn vagytok, hallgassatok meg!Rossz álmot láttam, meghallgasd, bátyám,nem jót álmodtam, ángyom, meghallgasd,mintha magas hegy tetején állnék,ezt álmodtam, hej, harangok szöltak,hegy alatt, ángyom, nagy sebes víz folyt. ­- Najko hugom, hej, nem jó az álmod,amit így láttál, hugom, jót nem hoz.Ott az a. nagy hegy: tömérdek bánat,már a harangok: roppant dicsőség,az a folyóvíz: könnyeid sodra.Ha a jószágot kihajtod reggel,

Manoil mester nagy hidat épít,Mit nappal épít, éjjel leomlik,Mit éjjel épít, nappal leomlik,Manoil mester akkor megszólal:- Aj, ti hű társak, drága testvérek,Keljünk testvérek véráldozatra,Véráldozatra, engesztelésreEngesztelésre, fogadalomra:Amelyik asszony legelőbb fölkel,Legelőbb eljön meleg ebéddel,Mink azt az asszonyt falba falazzuk. ­Eljön a hajnal, jó kora reggel,Manoilíca legelőbb fölkel,Legelőbb eljön meleg ebéddel.

ne menj majd elöl, vigyázz magadra,lánypajtásaid mögé se maradj! -­Felöltözött így Najko nagy gondban,vászon lábára így kötött bocskort.ment a jószággal, ment a mezöre,nem ment elsőnek, ment a társnők közt,nem maradt hátra, a lányok közt ment,hej, megfogadta a jó tanácsot.Kioldódott a bocskora szíja,Najko szép lábán a szíj kibomlott,Lehajolt Najko, bocskorát kötni,lemaradt, hej, a társnők sorából.Ahogy megállt így, bocskorát kötni,hej, két oldalról megfogták Najköt.Tették szekérre, két jó ló húzta,

Manoil mesterMikor meglátja Manoil mester,Kalpagját húzza fekete szemére.Könnyeket hullat fekete földre.Méri zsinórra asszonya árnyát,Asszony árnyát falba falazzák.Hídjuk megépül, erősül attól.Manoilíca hazamegy akkor,Mihelyt az asszony belé P a házba,Szörnyű betegség torkát elállja,Torkát elállja, hideg kirazza.Bajába meghal Manoilica,Kisfiát, Pávelt, akkor elhagyja,Akkor a hídba rejtőzik lelke.Sír a kis Pável, tejet cicizne,

így vitték forró fürdőbe Najkót,forró fürdőben megfürösztötték,friss vízzel aztán meg is öntözték,Najko csontjait össze is törték,Najkót a templom alá betették.Terített asztalt raktak elébe,asztalon állt ott méhsörös kancsó.Amíg a templom odafent épült,amíg a kedves kápolnát rakták,sírdogált Najko lenn késő éjjel,lenn hajnaltájban Najko kesergett,csak ahogy fényes lelke is elszállt,akkor csitult a hangja örökre.

Mordvin, fordftotta Tandori Dezser

Nénjei Pávelt békítik, intik,Hogy a nagy hídból kijön az anyja,Kijön az anyja, meg is szoptatja.El is elmennek a nagy kőhídhoz,

Hívják a hídból Manoilicát:- Manoilica sír a fiacskád! ­Akkor a hídból tejecske csordul,Pável kislegény szájába csordul.Fehér tejecske annyiszor csordul,Ahányszor Pável kislegény fölsír,Ahányszor hallja Manoilica,Hogy a nénjei jajgatnak érte.

Bolgrir; fordftotta Nagy Lászl6

Magyar Néprajzi LexikonKómúves Kelemenné: régi stílusú -s-ballada, Témája szerint a

minduntalan leomló Déva várának építését addig nem lehet befe­jezni, amíg valakit fel nem áldoznak (~ftc'5áldozat):

A legnagyobb pallér azt a törvényt tötte:Kinekfelesége legel6bb jer ide,Szép'gyöngénfogjuk meg, dobjuk béa tűzbe,

Keverjük a mészbegyönge teste hammátAvval dllftsuk meg magos Déva vdrdt.

A magyar balladák mindegyikében a fő mester feleségét éri ez asors. Látomással, kéréssel, átokkal, természeti tünemény segítsé­gével akarja a férj a feleségét távol tartani a rá váró veszedelem­től, de hiába. A helyszínre érkező asszonyt megégetik vagy élvebefalazzák, mert csak így "építhetik fel magos Déva várát", és"így nyerhetik el annak drága árát". A tragédia abban csúcsoso­dik, hogy a főmester olyan régi hiedelemre alapuló törvényt hoza vár felépítése érdekében, amellyel feláldozza feleségét, saját bol­dogságát tönkreteszi és a gyermekét örök árvaségra juttatja. Azebból fakadó katarzis élmény fokozza a - ballada magas esztéti­kai szintjét. Ez a rendkívüli archaikus - a magyar balladák közöttvalószínűleg legrégibbnek tartható - téma igen kimódolt költői

formában fogalmazódik meg. A költői képalkotás, a hármas szer­kesztés ( -Mrmassdg), a -gondolatritmus és megannyi más stí­luseszköz az alkotás művésziségétmutatják. A - ballada hőse azasszony, de a magyar balladák családközpontúságához igazodvaitt is fontos szerepet kap a családi egység megbomlásának tragé­diája. - Elsősorban Erdélyben és Moldvában került feljegyzésre.Az utóbbi évtizedekben prózában, mese vagy mondaként a ma­gyar nyelvterület másrészén is megtalálták. Egyik változat meseibefejezéssel bővült. Eszerint az asszony életben maradt a befala­zás után, és férje második esküvőjére betoppan, gyűrűjét a férjpoharába ejtve felfedi önmagát. - Bár a befalazasről többféle folk­lóralkotás szél, ezeket el kell választani a - balladától. amelynekpárhuzamait elsősorban K-Európában találjuk. Fontossága, ar-

chaikus témája, az egész balladaköltészetben betöltött különösszerepe miatt a kutatók sokat foglalkoztak vele. A - ballada kap­csán bontakozott ki a -Vadr6zsa-pör; amely a népköltési alkotá­sok eredetére keresett választ. - A vár, kolostor, templom, híd stb.építéséhez kapcsolódó emberáldozat hite és költői 'vetülete aszomszédos népeknél különbözőképpentalálható meg. A hagyo­mányos sokszínűségébőlkövetkezőenmaga az áldozat lehet gye­rek, szűz, asszony vagy bárki, lehet valakinek a szelleme vagytestrésze vagy csupán árnyéka. Az erről szóló költői alkotásokatmegerősítette a hiedelem és az épületek bontásakor napfényrekerült csontok, tárgyak. A - ballada párhuzamai a balkáni né­peknél mindenütt megtalálhatók. Témájukhoz kapcsolódik szá­mos más folklór motívum. A szkadari vár építéséről szól6 híresdélszláv ballada és más szerb változatok az áldozat megkeresésé­nek bonyolult meséjét adják elő, másutt fokozott szerepet kap azépítőmesterek árulása (otthon feleségüket beavatják a titokba). Aromán változatokban megtalálhat6 az "Ikarusz motívum", amelyszerint az épület tetején álló büszke mesterek al61 a vár ura elvi­teti a létrát, nehogy lejőve másnak különb várat építsenek. Ekkora mester mindenkinek szárnyakat készít, de holtan esnek a föld­re. Gyakran kapcsolódik -eredetmagyardz6 monda aballadához.PL a falba épített asszony kicsorduló teje nyomán csodás tejforrásvagy vízforrás fakad, amely az elapadt mellűeket segíti. Máskoraz áldozat a hidak csodatevő védőszentjévé lesz. - A - ballada aromán, bolgá; görög, szerb, albán, horvát, szlovén párhuzamokmellett megtalálhat6 még az észt, mordvin, grúz, örmény, kazánioszét folklórhan is. Az archaikus ábrázolásmód ismeretében amotívum eredetét a bibliai emberáldozatig lehet követni. - SugárRezső kórusműve a magyar ballada művészi adaptációja. KostaHetagurov az oszét változatot dolgozta fel nagyszabású művé­

ben. - Irod. Vargyas Lajos: Kőműves Kelemenné (Népr. Ért.,1959); Hadzis Dimitriosz: Kőműves Kelemenné (Ethn., 1960); Th­los, Ion: Mesterul Manole (Bucuresti 1973); Vargyas Lajos: A ma­gyar népballada és Európa (Bp., 1976).

Kriza Ildik6

Farkasné DrJry Magdolna segitségével szerkesztette: KISS LÁSZLÓ