V. ÉVFOLYAM 1. szÁM 1997. FEBRUÁR

Beregi Oszkár - a szavalóestek hitelénekmegteremtője

AZ önálló szavalóestek művészi hitelét, a ma­gyar színpadokon való meghonosítását és el­fogadását a Nemzeti Színház körülrajongott

hősszínésze: Beregi Oszkár teremtette meg. Ha aszavalás történetének határköveit keressük, BeregiOszkár 1910-11-ben tartott szavalóestjeit feltétlenülannak kell tekintenünk, - bár a köztudat e tekintet­ben Ódry Árpád működését tartja mértékadónak.

Beregi élete végéig kitartott a versek szavalásamellett. a verseket a maga színészi egyéniségébe ol­vasztotta, s igen magas színvonalon, máig is élvez­hetóen adta elő. A szavalást éppúgy hivatásának tar­totta, mint a színészetet. Gyakori szereplései, szélesskálájú repertoárja nagy hatással voltak koraversszavalói gyakorlatára.

Kiváló adottságai: délceg alakja, nemes tartása,vibráló egyénisége és kellemesen moduláló, ércesenférfias hangja már önmagában is elegendő volt a kö­zönség figyelmének egész estén át tartó lekötésére.

Schöpflin Aladár jól látta Beregi művésziegyénisé­gének kettősségét. Színpadi beszéde egy kissé "mo­dorosan szavaló" volt ugyan, átmenetet jelentett arégebbi és modern színjátszás stílusa között, denyugtalan, színes egyénisége a modern felé hajtotta.

Pályája kezdetétől vonzódott a színházi feladato­kon túl a versszavalás felé is. A fővárosba kerülvén,- 1899-t6l az els6k között lépett fel rendszeresen pó­diumokon is.

Bálint Lajos említit meg emlékirataiban, hogy mi­lyen lelkiismeretesen készült fel Beregi egy-egy verselőadására. Nemcsak a vers kiválasztásában éselemzésében volt igényes, hanem beszédkészsége ál­landó készenlétben tartásában, fejlesztésében is. Pe­dig kiváló hangadottságokkal rendelkezett. A századelső éveiben már elismert színészként a bölcsészkar­ra is beiratkozott, hogy irodalmi ismereteit kiegé­szítse. Több vaskos füzetet írt tele a klasszikus ma­gyar költők al kotásával, s ezekből tartott 10-15önálló szavaló-estét a bölcsészettan hallgatók segély­egyletejavára a régi Országház dísztermében.

Ellentmondásos volt Beregi beszéd- és játékstílu­sának megítélése színházi körökben is. Konzervatívkritikusai "szertelennek" bélyegezték. Az új színháziirányzatok képviselői pedig éppenséggel konzerva­tívnak, túlságosan romantikusnak találták. Nemvették észre, hogy 6 a régi és az új stílusvilág hatá­rán az új sttlus felé vezet6 utat kezdte megépüeni.

Színészideálja az akkor fénykorában lévő JosefKainz volt, aki meglepően új játékformát vitt a né­met színpadra, s emellett rendszeresen fellépett apódiumon is. Beregit tehát megerősítetteabban a tö­rekvésében, hogy a színészi játék mellett a szavalás­ban is kamatoztassa képességeit.

Hatvany Lajos egy levele tanúsítja, hogy berlini

2 versmondó

évei idején is foglalkozott egy előadóestre való felké­szüléssel, s tőle kért tanácsot estje műsoránakössze­állításához. A klasszikus versek bemutatása mellettHatvany hívta fel a figyeimét Adyra, Babitstra és Ig­notusra, akiknek rövidesen lelkes híve lett.

Négy évi távolléte után mielőtt a Nemzeti Szín­házban fellépett volna, a RJJyal-kávéház disztermé­ben mutatkozott be szavaló-estjével.

A fennamaradt műsor-szórólapszerint az előadó­

estély 1910. február 4-én este fél nyolckor volt aRoyalban. A műsort Kiss Józsefnek a Naphoz című

versével kezdte. Az első részben a Barcsai című nép­ballada, majd Kisfaludy Károly, Vajda János, Kom­játhy Jenő, Somló Sándor és Kiss József versei szere­peltek. A műsor második részében Goethe Faustjá­ból mondott részletet, Dóczy lajos fordításában. Aharmadik részt a Nyugat fiatal költőinek szentelte.Ignotus, Pásztor Árpád; Babits Mihály és Ady Endreverseit szavalta, majd Abrányi Emil: Jog kell a nép­nek című versével fejezte be az estet.

A Vasárnapi Újság névtelen cikkírója mindeneke­lőtt az akkor újszerű kezdeményezést: a tisztán csakversekból álló estet üdvözölte lelkesen. "Ilyen nagyúr a vers nagyon régen nem volt Budapesten, hogyegy nagy termet meg lehessen tölteni fizető közön­séggel, amely a pénzéért semmi mást se kap, "csak"versek csengését, ezt megpróbálni se érdemes vállal­kozásnak ítélte minden hangversenyszervező."

Ez volt az est újdonsága: a nagyközönség előtt

megszólaltatni a számukra még alig ismert, de a kri­tikusoktól már sok támadást kapott fiatal költőket,

akiket a pódiumon akkor még senki sem vállalt. Eh­hez képest a kortásak számára szinte lényegtelen-'nek tűnt, hogyan adja elő a művész a verseket.Pe­dig a közönségsikerhez minden bizonnyal jelentős

mértékben járult hozzá Beregi személyes varázsa,addigi színészi sikerei, visszatérésének ünneplése.

Második estjét 1912. február 9-én tartotta, ugyan­csak a Royal nagytermében. Ezt már nem is előadó­

estélynek nevezte, hanem "drámai estélynek ". Pediga műsorán ekkor is versek szerepeltek. Igaz, a nyitó­szám Ibsen drámarészlete volt, az első részben azon­ban már magyar és külföldi népballadák szerepel­tek. A második részben az ókori klasszikusat: Hora­tiust, Vergiliust és Dantét szólaltatta meg. A műsor

harmadik részében kortárs költők szerepeltekugyan, de a Nyugatosok közül már csak Kosztolányi,Babits ~s Karinthy egy-egy verséf szavalta MohácsiJenő, Abrányi Emil, Pásztor Arpád és Kiss Józsefkölteményei mellett. .

A szerkesztésbe valószínűlegaz a tény is beleját­szott, hogy Beregi ismét Németországba készültvendégszereplésre, s az ottani közönség igényeihezés érdeklődéséhez igazította a műsorát.

Németországból hazatérve felajánlotta a kultusz­miniszternek, hogy középiskolások részére előadás­

sorozatokat tart, amelyeken a magyar irodalmatmutatná be kronológikusan, hogy így közelebb hozzaaz ifjúságot az élményszerűen bemutatott magyarirodalmi alkotásokhoz. A miniszter támogatta ebbena törekvésében, de a háború megakadályozta a tervkivitelezését.

Kosztolányi Dezső, aki színházi szerepeiben gyak­ran bírálta Beregit modoros színpadi beszédéért,1917-ben éppen az ő pátoszában vélte felfedezni azta szavalóstílust, amely a versek emelkedettségét ké­pes visszaadni. A Színházi Eletben nyilatkozta róla:"Egyedül Beregi Oszkár űzi hitelesen a szavalás ne­mes és nehéz művészetét, ő érzi, hogy a szavak ésbennük a betűk külön életet élnek, mihelyt költő

nyúl hozzájuk s az isteni őrület igéit másképp kell ej­teni, mint a kávéházi fecsegéseket."

Molnár Ferenc ugyanakkor az "irodalom papját ésagitátorát" üdvözölte Beregiben, aki "a sok üzletivendégszereplés és fércmunka terjesztés" idején isaz igazi irodalom megismertetését vállalta.

Gáti József műveltségét, csodálatos hanganyagátés kitűnő megjelenését, szuggesztívelőadásmódját

tartotta meg emlékezetében. Ezeknek tulajdonítja,hogy bár Beregi kedvelte "a dekoratív, bombasztikusszínészi eszközök használatát", nem lehetett szaba­dulni lényének varázsa alól.

Ascher Oszkár Beregi szavalói sikereit megrázóerejű előadásain túl annak is tulajdonítja, hogy a hú­szas-harmincas években leparancsolták a színpad­ról, s a közönség azzal tüntetett mellette, hogy mégszóra sem kellett nyitnia a száját, már ünnepelte, sígy "senki sem mérkőzhetettvele". Az akkor pálya­kezdő, a népszerű színészhez nem mérhető adottsá­gokkal rendelkező, alig ismert előadó bizonyáranem.

Az "ébredő magyarok" sorozatos botrányokkal ül­dözték le a magyar színpadról, s csak a 20-as évekvégén térhetett vissza Budapestre. Akkor sem aNemzeti Színházba, hanem a Magyar Színházbaszerződhetett. E mellett magánszínházakban ját­szott, előadóestjeiveljárta az országot és az elcsatoltterületek magyarlakta vidékeit.

1930-ban Fenyő Rózsival mutatott be előadóestet

a rádióban. Ennek sem műsora, sem hanganyaganem maradt fenn.

A fasizmus idején újfent nem léphetett fel másutt,csak a számüzöttek színházában, a Goldmark te­remben.

A háború után pedig, hetvenévesen, Amerikábament a gyerekeihez, s itt hollywoodi filmekben ját­szott. A magyar költészet iránti rajongása azonbanitt sem szűnt meg. Illés Jenő idézi fel az idős színészalakját, aki Amerikában is a kortárs magyar költé­szetet tanulmányozta és rögeszmés szenvedéllyelmondta a verseket magnószalagra. Ezeket a felvéte­leket lánya a rádiónak ajándékozta.

Meglepő. hogy a 80. életévén túl járó művész

mennyire megőrizte érces bariton hangját, széleshangterjedelmét, rendkívül tiszta és pontos hangej­tését, s egyes versekben még sodró beszédiramát is.

Repertoárján megtartotta a XIX. század nagy"szavalóverseit" , s ezekben őrizte meg leginkább aszázadelő jellegzetes előadói stílusát: a romantikuspátoszú, gyakran éneklésbe hajló, nagytuü szerkeze-

Ady Endre

A Halál rokona

Én a Halál rokona vagyok,Szeretem a tűnő szerelmet,Szeretem megcsókolni azt,Aki elmegy.

Szeretem a beteg rózsákat,Hervadva ha vágynak, a nőket,

1 sugaras, a bánatosOsz-időket.

Szeretem a szomorú órákKísértetes, intő hivását,A nagy Halál, a szent HalálJátszi mását.

Szeretem az elutazókat,Sírókat és fölébredőket,

S dér-esős, hideg hajnaIonA mezőket.

Szeretem a fáradt lemondást,Könnyetlen sírást és a békét,Bölcseket, poéták, betegekMenedékét.

Szeretem azt, aki csalódott,Aki rokkant, aki megállott,Aki nem hisz, aki borus:A világot.

Én a Halál rokona vagyok,Szeretem a tűnő szerelmet,Szeretem megcsókolni azt,Aki elmegy.

tekre tagolt, az alaphang és dallam által összefogottegységként ható szövegmondást.

Szabadon kezeli az írott vers interpunkcióit, gyak­ran hagyja függőben, magasan tartva a mandat­vagy a sorvégeket, így adja meg a szövegrészek egy­séges dallamívét. A logikai hangsúlyt lényegében so­ha nem sérti meg, de sok esetben elsiklik felette, salárendeli a ritmikai hangsúlynak, az alaphangulatérzékeltetését tartja a legfontosabbnak. Még a párbe­szédeket is csak árnyalatnyi hangszínváltással oldjameg, hogy ne essen ki a vers egészét összefogó dal­lamívból. Nincs szüksége végletes hangerőváltások­

ra, alaphangja önmagában is zengő, messzevivő.

Nem színezi külön a szavakat; a hangulatot, érzése­ket érzékeltető hangzókat azonban merészen éshosszan kizengeti, kiejtésük időtartamát·nemegy­szer 3-4 szeresére növeli, s a szótagokon belül mégkülön is kiénekli. Így tesz nemcsak a magánhang­zókkal, de a zöngés mássalhangzókkal is, leggyak­rabban az n, l hangokat nyújtja meg és zengeti ki. Azöngétlen mássalhangzókat inkább a ritmus gyorsí­tásával, felpörgetéssel, erőteljes artikulációval teszihangulatkeltővé. Éneklése és ritmizálása azonban

versmondó 3

nyúlfülekBöhm Edit

éneklő monotóniával fejezi ki. A felkiáltóje­leket, a kipontozásokkal jelzett szüneteketfigyelmen kívül hagyja, s négy nagy egység­re bontja a verseket. Ezeket az egységeketkülön-külön hasonlóan felépített, erosen ki­énekelt dallamívekké formálja, s a hangma­gasság fokozatos emelésével építi egymás­ra. Az egyre magasabbra lendülő hang ez­után az utolsó sorban váratlan csattanó­ként hatva hirtelen egy oktávnyival mé­lyebbre száll.

Kiss József Simon Judit címú versét anői, illetve gyermekhangok lágy imitálásá­val, a cselekmény izgalmának szaggatottritmusával mondja.

Ezt a beszédstílust már-már a valamiko­ri síró-éneklő iskola önkényes hangsúlyozá­sáig, a szóközepek és kérdések éneklő fel­emeléséig, az egyes hangzók hosszas, re­megtető kiénekléséig viszi el Beregi Ady Az6s Kaján című verse előadásában.A verseta sátánnal folyó reménytelen harc lihegő iz­galmára, a harcoló felek egyenlőtlenségére

építi fel. A felkapott sorvégek, az iskolásfelolvasó kérdőhangsúlyok, az éneklően sírókérések a költő gyengeségét, kifáradásátjelzik. A melodramatikus felhangok ellené­re belső izzást és erőt ad szavalatának azalaphangulat és alapritmus következetesvégigvitele, az átélés hitelessége.

Megdöbbentő ellentéte ennek az elavultstílusnak egy másik Ady vers interpretálá­sa. A Halál rokona című verset a megbé­kélt, megbocsájtó nyugalom és szeretet

hangján mondja el Beregi Oszkár, puhára gömbölyí­tett hangzóejtéssel, suttógóan lágyra fogott s hang­jaival, alig érezhető, lágyan hullámzó rövid dallamí­vekkel. Az egy tömbbé fogott szakaszokat az értelmihangsúlyoknak és az interpunkclóknak megfelelően

lezárva építi egymás mellé. Végig egy alaphangulatonbelül marad, nem fokozza, csupán körbejáIja ugyanaztaz érzést. Nem tobzódik hangadottságaiban, nem éne­kel, nem ritmizál. Beszéde bensőséges, őszinte és egy­szerű.

Ez után már nem is hat olyan meglepetésként Vö­rösmarty Mihály E16szócímű költeményének előadá­

sa. Ez a vers, amelynek valódi romantikus pátosza ésgazdagon színezett képei annyira csábítják az előadót

a hatásvadász szószínezésre, a fájdalmas indulatkitö­résekre, hangutánzásra, Beregi előadásában jajon­gás, éneklés, átkozódás, végletes szenvedélyek nélkül,az öreg ember bölcs belenyugvásával, az elbeszélő ob­jektívitásával, visszafogott, csöndes belső izzással, agondolatok logikai hangsúlyainak lüktetésével hang­zik el. Ma is tökéletesen élvezhető,megrázó egyszerű­

sége örökérvényűen korszeru. Bizónyítka annak,hogy Beregi Oszkár nemcsak a hagyományos előadói­

szavalói stílust őrizte ésújította meg, de képesvolt a nemzeti klasszikusköltészet legnagyobb al­kotásainak is merőben újhangzású, a jelenhez kö­zelítő megszólaltatásárais.

Hallgatni orgonák Mgását,Sfrni harangok mély zúgását.

(Ady Endre: Sirni, sfrni. sfrni)

versnél más, nem válik modorrá, mindig az előadott

vershez és a vers által közvetített saját mondaniva­lőjához igazodik. Nem szégyenli a végletes érzelem­kitöréseket, a sírást, az őrült kacagást, a könnyekigvaló elérzékenyülést sem. Teljes színészi eszköztárátfelhasználja a versek előadásakor, de mivel ez azeszköztár rendkívül gazdag, szavalása is nagyon vál­tozatos, más-más eszközt használ fel az egyes ver­seknek megfelőenváltogatva.

Garai János Kont-ját például nem pontosan meg­rajzolt cselekményre, vagy a hatásos párbeszédekreépíti fel, hanem az alapritmus kettősségére:a Budáratartó nemesek lovaglásának, majd a vérpadra vonulá­sának ritmikai ellentétére. Ezt az ellentétet fejezi kihangszínváltással is: az első részt magasabb hangon,a másodikat majd egy kvinttel mélyebben mondja. Abakóval szembeforduló Kont méltóságát a ritmizálásvisszafogásával, a főhangsúlyok erős kiemelésével, s atempó egyenletes lüktetésével jeleníti meg. Minthaott állna előttünk a tiszteletet parancsoló, robosztusvitéz. Az ezt megelőzőrészben, a vérpadra vonuló hő­

sök útját követi, s eközben szinte elsiratja őket, hang­ját jajongó énekléssel fokozza, a lassított rítmus sor­végi szótagjainak megnyújtásával, az ó és a hangokhosszú, néha remegtető éneklésével, a lágy mással­hangzók: az l és aj elnyújtott zengetésével. A nép át­kát a szaggatott ritmusú soroknak szinte minden sza­vára eros nyomatékot adva tolmácsolja. A szünetek­kellassított tempóval emeli meg a vers befejezését is,anélkül, hogy hangerejét fokozná.

Lévay JózsefMikes című versében a száműzöttség

magányának fájdalmát a tengermorajlást idéző

4 versmondó

KEZDETEKTŐL NAPJAINKIG

ARadnóti Miklós Orszá~os Felnőtt Vers- ésPrózamondó Verseny és Költészeti Biennálé25. évfordulóját ünnepelhettük 1996. novem­

ber 29-30-án Győrött. Ezt az eseményekben bővel­

kedő 25 évet szándékozom - a teljesség igénye nél­kül- az alábbiakban áttekinteni.

1971. Győr várossá nyílvánításának 700. évfordu­lóját ünnepli. Az egész évet átfogó, felőle gazdag ün­nepségsorozat több országos jellegű kulturális ese­ményben bővelkedik.Az ünnepségsorozat megálmo­dója, ötletgazdája Z. Szabó László tanár úr, irodal­már, az országos hírű Győri Ifjúsági Irodalmi Szín­pad dramaturgja. Az évfordulót megelőző időszak­

ban a Városházán, a "Torony-alatti" irodájában "fő­

állásban" szervezi a programokat, irányítja az előké­

születeket. Mint a Radnóti Miklós emlékbizottság ésirodalmi társaság titkára, Radnóti munkásságát, ha­lálának körülményeit kutató irodalmár, a költészetszerelmese, versmondókat nevelő, tanító irodalmiszínpadvezető számára nyilvánvaló, hogy egy ilyennagyszabású évfordulós rendezvénysorozatban he-

lye, sőt létjogosultsága van egy olyan több napos or­szágos jellegű ünnepségnek, amely Radnóti Miklósmunkássága előtt tiszteleg. Azzal, hogy költőket,

műveiket tolmácsoló hivatásos előadóművészeket,

az ország legjobb amatőr versmondóit Győrbe hívja,hogy pár napig a 700 évfordulóját ünneplő Győr amai magyar költészet, líra központja legyen. "A hely,.---~~~--~~~~~-,..,--,..,-,..,---.----"

RADNÓTI DíJASOK:

Farkaené D6ry Magdolna Székesfehérvár,Kaszás Vil16 Dunakeszi,Korhecz Imola Szabadka

~-~~~~-

amelyik valaha "költőt siratott", mert a barbárságsírba taszította, a hely most majd költőket köszönt,bízik abban, hogy az a lelkesedés, amelyik 1846 vé­gén a "győri írókongresszuson" ott lobogott Petőfi­

ben, ott munkált Kovács Pálban, nem múló, lobba-

Egy zsűrielnök tűnődései

kl're gondol vagy gondolhatzsűrizés közben - mondjuk atavalyi Radnóti Miklós or­

szágos próza- és versmondó versenylélegzetvételnyi szüneteiben egy zsű­

rielnök ha (véletlenül) épp költő,

(vagy legalábbis annak hiszi ma­gát), vagy ha - mint jelen esetben is- évek óta elkötelezett híve a vers­mondásnak, legfőképp az úgymond"amatőr oersmondásnak". (Vagyis:régi motoros. Szintén szektatag.)

A költőelnök első gondolata azörömé. A (manapság már kissé fájóés nosztalgikus) jó érzésé. Hogy ímemost is, még ma is, ebben a szép ésigaz szó nélküli világban is meg le­hetett, meg kellett rendezni ezt aversünnepet. Mert úgy látszik mégisszükség van rá. M~rt vers nélkülmégse lehet élni. Es versmondásnélkül se. Hisz másképp hogy len­nének itt Léváról, Mezőhegyesről,

Makóról, Decsről, Szabadkáról,Pestről - mondhatni - mindenün­nen ezek a szó-szentlélek megszálltaversapostol tanítványok: fiatalok ésidősebbek is?! Mért vállalnák az út,az utazás törődését, fáradalmait, amegméretés örömeit és fájdalmait,ha nem hinnének valami másban,abban, hogya vers és a versmondásnem önmagáért való: a szépség ésigazmondás szolgálata?!

A második gondolat a rossz érzé­sé. Az elkedvetlenedésé. Egyedül va­gyunk,egymagunk vagyunk. Miérlvagyunk egyedül? Miért vagyunkegymagunk? Hol van a közönség?A helybéli diákok, tanárok, verssze­retők, szép beszéd szeretők? Holvannak azok, akiknek fontos a tisz­ta, szép magyar szó, a helyes hang­súly, a pontosan ejtett mássalhang­zó-hasonulások? Hol van az, aki­nek fáj a magyar beszéd romlása ésromlandósága, az artikulátlanhangzók, a henye hangsúly, az el­harapott szavak, a fölgyorsult, ha­daró beszédmád; az "aluljárói " újmagyar nyelv? Es hol van a sajtó?A helyi és országos médium, a té­vék, a rádiók?

Nem oly régen még ez a versmon­dóverseny (és a Radnóti költői-díj

átadása) országos esemény volt. Agyőri színházban rendezték, zsúfoltnézőtér előtt. A tévé közvetítette aversmondók gála-műsorát, interju­kat készítettek a díjazott költőkkel

és versmondókkal. Ma? Még a már­tír költő szobrának megkoszorúzá­sára se volt kíváncsi az "ország sze­me", a karnera-isten, aki - ugyebár- "mindent lát". Csak a győri tévé,meg egy-két hivatalos személy éspár versmondó volt jelen ama tölté­sen is az országút felett, a tiszteleta-

dás szertartásán. Tűnődhettünk:

ennyit ér a kiontott szó, az idő ke­resztjére szögezett vers megkínzatottteste? Ennyit ér s érdemel magaRadnóti Miklós?

És mégis - mondja a régi moto­ros, a megrögzött versmondáshívő­és mégis hinni kell. El kell hinni aszabadkai Korhecz Imolának, a du­nakeszi Kaszás Villőnek, a székesfe­hérvári Farkasné Dőry Magdolná­nak, az új Radnóti díjasoknak, ésminden résztvevőnek, a makóiMakra Mihály bátyánknak például,hogy igazuk van. Hogy mégis érde­mes. Hogy nem hiábavaló. Hogy azaz üzenet, ami a versekre bizatott,oly életbevágóan fontos, hogy azt új­ra és újra át kell adni. Mert fontosaz, hogy "lila madarak ülnek aködben a lámpák előtt", és az is,hogy "Mi volt a legszebb Dániá­ban ", és az is, amit a költő mondottegykor a pásztornak az Első EcZo­gában: "Irok azért, s úgy élek e ker­ge világ közepén, mint / ott az atölgy él; tudja kivágják, s rajta fe­hérlik / bár a kereszt... de addig isúj levelet hajt. "

S hogy miért?Csak.

versmondó 5

Menyasszony

nékony lelkesedés lesz, hanem hosszantartó, mindigmegújuló találkozás, a betűé és a szóé, ami majd lel­kesít emberibb tehát magyarabb tettek végrehajtá­sára." - hja Z. Szabó tanár úr "Győr egykor költötsiratott, ma költőket köszönt" című beköszöntő cik­kében. (Kisalföld 1971. november IS.) A rendezvénygondolatát az országos szervek is támogatják: a Mű­

velődési Minisztérium, a Népművelési Intézet, azÍrószövetség, a Magyar Rádió erkölcsi és anyagi tá­mogatást nyújt az elképzelés megvalósításához.1971. november lB-19-én került sor az LKöltészetiBiennálé és Radnóti Miklós Országos Felnőtt Vers­és Prózamondó Verseny megrendezésére. "A költé­szet országos ünnepe kezdődött tegnap Győrött, azL Költészeti biennálé versmondóinak versenyével.Az országból 70 versmondót hívtak meg, egyetemiés főiskolai hallgatókat, gyárban, üzemben, hivata­lokban dolgozó fiatalokat, megyei és országos verse­nyek győzteseit, helyezettjeit." (Kisalföld 1971. no­vember 19.) A zsűri tagjai: Poszler György, Deb­reczeni Tibor, Dorogi Zsigmond, Fodor András ésVárady György.

Másnap az eseményről így tudósít a lap: "Győr vá­rossá nyílvánításának 700. évfordulóját köszöntő

ünnepségsorozat befejező eseménye volt az L Költé­szeti biennálé, melyet csütörtökön és pénteken tar­tottak Győrött.A magyar költészet közéleti politikaihagyományainak ápolásáért a Radnóti Emlékbizott­ság tegnap este a Kisfaludy Színházban kiosztotta adíjakat. (A Radnóti-emlékérem Sz. Egyed Emma

6 versmondó

soproni művész alkotása.) A költői nagydí­jat Juhász Ferenc Kossuth-díjas költőnek

adományozta. Költői díjat Buda Ferenc ésKiss Benedek költők kaptak. A RadnótiEmlékbizottság díjat és érmet adományo­zott Avar István előadóművésznek,PintérTibor (Veszprém) és Z. Szabó László (Győr)

irodalmi színpadvezetőknek. Amatőr vers­mondói díjat nyertek (első Radnóti-díjasversmondók) Koncz Károly (Miskolc), Mo­hai Gábor (Debrecen), Nagy Gabriella(Győr). A versmondó versenyt PoszlerGyörgy értékelte: a vállalkozás nagyszerű­

ségét és jelentőségét méltatta. A magyar lí­ra számbavételéhez, seregszemléjéhez kap­csolódik ez az alkalom, amikor a legjobbaklegjobbjai, megyei és országos versenyekgyőztesei mutathatják be, mit ismernek,mit tudnak, mit szeretnek a mai magyarköltészetből. A versmondó-mozgalom sok­színűségének bizonyítására is lehetőség kí­nálkezott itt, és mind a versek megközelíté­sének széles skálájában, mind az értelme­zés sokrétűségében és az előadás nemessé­gében magas színvonalú versenyt láthat­tunk, hallhattunk.

Debreczeni Tibor, a Népművelési Intézetosztályvezetőjeegyenesen korszakos jelen­tőségűnek nevezte azt a találkozót. Első íz­ben történik meg, hogy költő nevével jelzettdíjjal lett mérhető amatőrök teljesítménye.Azt javasolta és kérte, hogy a biennálé vers­mondóversenyét az eredeti tervtől eltérően

ne kétévenként rendezzék meg, hanemévente adja meg ezt a nagyszerű lehetősé-

get Győr az ország legkiválóbb versmondói­nak." (Kisalföld 1971. november 20.)

Ajavaslatot elfogadták. Támogatták azt a gondo­latot, hogy a "versenyek versenyét" évente rendez­zék meg Győrött. Nem csak az első alkalommalmegrendezett verseny sikerének eufórikus hangula­ta szűlte az évenkénti rendezés gondolatát, hanem ekorszak valósága: a 70-es éves az amatőr művészeti

mozgalom fénykora. Forr és pezseg az ország, ezerés ezer amatőr alkot, dolgozik lázasan. Amit nemtud vagy nem nem mer kimondani a hivatásos mű­

vészet, azt az amatőrök megteszik. Az amatőr szín­padok példát mutatnak a hivatásos színházaknakújító, kísérletező műsoraikkal. Ez az időszak a "Kimit tud?"-ok, a "Szóljatok játszó, regölők..." amatőr

színjátszó fesztiválok, a megszámlálhatatlan, jelen­tős versmondó versenyek korszaka.

1972. november 2l-22-én másodízben rendezikmeg Győrött a felnőtt szavalók országos versenyét.

r- BA ZSŰRITAGJAI VOLTAK:

Bella IBIvá. .n...·kö.·.ltő, a zsűn.·.· elnöke,Bartók László előadóművész,

GKiss László

a Ma.gyar Versmondók Egyes.ületéns.. k. e.lnöke,Koresmáros GyiJrgy rendező,

a Győri Kisfaludy Színház igazgatója,Dr. Szódy Szilárd rendező, dramaturg~-----

fejecskékNémeth András I_~ ------...J

kezdődően a versenyek megrendezésére két éven­ként kerüljön sor. A krónikás számára egy cikk adtaszűkös terjedelmi lehetőségek nem teszik lehetővé,

hogy minden versenyről részletesen beszámoljon.Mert hisz minden találkozónak egyszeri, megismé­telhetetlen, sajátos hangulata van, ezek részletes ér­zékeltetésére itt most nincs lehetőség. Két dologmegemlítését mégis fontosnak tartom: egyik egy ör­vendetes, a másik mélységesen szomorú tény. 1990­től a határainkon túl élő magyar versmondók is el­nyerhetik a Radnóti-díjat. Az 1992-es "versenyekversenyén" az "ötletadó" Z. Szabó László tanár úrmár nem lehetett közöttünk, alig három hónappalkorábban elköltözött a költők és versmondók "égiParnasszusára" .

A Radnóti Miklós Országos Vers-és PrózamondóVerseny 1996-os eseménye egyúttal a 25. évfordulóis volt. Azzal a bizakodóhittel fejezem be a vázla-

tos krónikát, hogy 1998- t t tban is megrendezhetjüka "versenyek versenyét"Győrben a Radnóti-díja-kért.

"Itt azok a dolgozó fiatalok indulhatnak, akik a múltév megyei vagy országos versenyein kiemelkedő

eredményeket értek el. Ily módon a "versenyek ver­senyére" az ország minden részéből érkeztek. A ren­dező Radnóti Emlékbizottsághoz 50 nevezés érke­zett. Debreczeni Tibor, a zsűri elnöke szerint a tava­lyihoz képest tovább emelkedett a színvonal - átla­gosan magas színvonalat nyújtottak "az év verse­nyének" győztesei. A szigorú mérce és a díjak cse­kély száma már ma is jelentős rangot ad a Radnóti­emlékéremnek. Ennek ismertsége, népszerűsége to­vább növekszik majd, amikor - rövidesen - a rádióműsort sugároz a Radnóti-díjas versmondók közre­működésével. "Győré az érdem, hogy számos másszavalóverseny mellett egy ilyen jelentősnek is he­lyet adott és ad a jövőben is." (Kisalföld 1972. no­vember 22.) Radnóti díjasok: Tóth Erzsébet (Tata­bánya), Molnárné Merczel Erzsébet (Balassagyar­mat), Petrozsényi Eszter (Budapest). A 70-es évekvégéig - egy-két kihagyástól eltekintve - éventemegrendezi Győr a "versenyek versenyét" a RadnótiMiklós Országos Vers-és Prózamondó Versenyt, át­lagban 30-35 versmondó részvételével.

Talán a versmondó versenyek számának csökke­nése, talán az anyagi források apadása kény­szerítette arra a rendezőket, hogy a 80-as évektől

Egy sokat mondott, de kevéssé értettRadnóti versről

(Előhang egy .monodrámához")

.Kérdeztél volna csak magzat koromban...Ó, tudtam, tudtam én!Üvöltöttem, nem kell a világ! goromba! ..."

(Negyedik ecloga, 1943.)

AZ előhang egy "monodrámához" - sok éven át,és az utóbbi évek tapasztalata alapján - ismétegyik slágere a versmondó versenyeknek, kü­

lönösképpen a Radnóti versenynek, ahol egy napontöbb interpretációban is élvezheti a tisztelt közönségés a zsűri.

Miért van ez - és miért tartja repertoárján az álta­lam régebben és jobban ismert versmondó "középge­neráció" ezt a verset?

Kérdésem nem "költői", ezért megpróbáltam vá­laszolni rá. A nagy versek közé tartozik? - Szerin­tem, ha az Eclogákkal, a Veresmart?tal, a Nem tud­hatommal, az A la recherch-el, a Razglednicákkal ál­lítom egy sorba.... - nem hiszem. (Persze más-mástíz-húsz verset is említhettem volna.) Utána néztemmás, okos emberek véleményének. Átlapoztam vagytucatnyi szakirodalmat - e vers az elemzendő példákközött még csak nem is említtetik. Lehet, hogyazért, mert az Összkiadásokban a hátrahagyott ver­sek között szerepel és odáig az elemzők nem jutottakel? Sok számtalan szamárság jutott még eszembe

(erre még telik), míg eljutottam gyanúm szerint azegyik megoldáshoz, ami az alábbi.

Régi gyanúm, hogy a versmondó versválasztásaegészen másképpen működik, mint egy iroda­lomesztétáé, tanáré, irodalomtörténészé. Más érték-

Radnóti Miklós

MivégreFelnőtt vagy, - szólok undorodva néha,és nem segíthetsz rajta, lásd be végre.Térj vissza, - szól egy hang ilyenkor,csak ülj a földre és beszélj az égre.Nem tudsz már? - kérdi s mintha rína.A szék lábától, nézd csak! balra Kínaés jobbra lóherés, örök vadászmezők,

Ó, hol vagy régi, indiáni gőg?nem érdekel már, honnan fú a szél? ­Az ember egyre vénül, verset ír, tanít..."Csak ülj a földre és beszélj az égre."S nem ül le. S nem beszél.Felnő és azt se tudja, hogy mivégre.

versmondó 7

rend szerint. A fő érték a válogatásnál: a mondluüá­ság. Ugyanis a versmondó: pódiumművész. Kiállmások elé - tolmácsoini. Jó esetben önnön szűröjénát közvetíti a költöt. A vers interpretálásán sok mú­lik, mivel ő, a versmondó, személyesen csakis itt je­lenhet meg. Tudjuk, más a versmondó, más attitűd­

ben jelenik meg, mint a színész, de ne feledjük el, ajó értelemben vett exhibício - az önmaga megmuta­tása, felmutatása közös mindkét mesterségben.Csak az eszközök mások.

Ezért nagyon fontos kritérium a mondhatóság.Az "Előhang" pedig igencsak mondható vers.Ebben a versben mély lírai befeléfordulások, az

énboncolás, az identitáskeresés vergődései és a lavi-

Radnóti Miklós

Előhang egy.monodrámához"

Ilonának

Kérdeztek volna magzat-koromban".O, tudtam, tudtam én!Üvöltöttem: nem kell a világ! goromba!nem ringat és nem ápol -ellenemre van!

És mégis itt vagyok.A fejem rég keménys tüdőm erősödött csak,hogy annyit bőgtem én.

A vörheny és a kanyaróvörös hullámai mind partradobtak.Egyszer el akart nyelni -aztán kiköpött a tó...

S a szív, a máj, a szárnyas két tüdő,

a lucskos és rej telmes gépezethogy szolgál... ó miért? S a bimbozó virág ­nem nyílik még húsomban most a rák.

Születtem. Itt vagyok.Felnőttem. S mire?Igértek néked valamit? ­kérdeztem egyszer énmagamban még süldőkoromban.

S mindjárt feleltem is:Nem. Senki semmit nem igért.S ha nem igért, a senki tudta mért.

Szellőtől fényes csucsra röpít fel a vágys lenn vár a gőzt lehelő iszap.A hallgatag növények szerelme emberibb.

A madár tudja tán, mi a szabadság,mikor fölszáll a szél aláés ring az ég hullámain.

A hegyek tudják, hogy mi a szabadság,hajnalban alkonyatkor is,a lomhán eiheverő hegyek. ..

Hegy lettem volna, vagy növény, madár...vigasztaló, pillangó gondolat,tűnő istenkedés. Ma máraz alkotás is rámaszakad.

8 versmondó

naszerűenkitörő drámaiság váltakozik, illetve ad le­hetőséget a versmondó számára a többszólamúságfelmutatására.

A választásra tehát a válaszom: a mondhatóság.De rögtön itt jelentkezik a problémám is: a ho­

gyan mondhatóság? Több versmondót már a cím el­csábít - nem az előhangra figyel, hanem a "mono­drámára" . Gondoljuk csak végig. Mi ez az idézőjeles

monodráma?A vers 1941 tavaszán íródott. Nem lényegtelen,

hogy az Ikrek hava után, a Száll a tavasz - amely azelőhang az Eclogákhoz alcímet viseli, 1942. áprilisivers. 1941 tavaszán hja a Mivégre c. verset.

A "monodráma" mindaz, ami az élet, a volt élet

Kérdeztek engem? Számbavettek.O, a szám... a hűvös és közömböslNem érdeklern, nem gyűlöl, nem szeret,csak - megfojt.

Nézd, én vagyok. Nem egy, nem kettő,

nem három' és nem százhuszonhárom.Egyedül vagyok a világon

Én én vagyok.S te nem vagy te, s nem vagy 6 sem.Gép vagy. Hiába sziszegsz. En csináltalak.En vagyok. S általam te. Hiába sziszegsz.En vagyok. Szétszedlek és te nem vagy,nem kapsz több olajat, túl nagyra nőttél.

S szolgálni fogsz, hiába sziszegsz!

Én én vagyok. Én én vagyok. Én én.S te nem vagy te s nem vagy 6 sem.Pénz vagy. Hiába sziszegsz!

Én én vagyok, én én vagyok,megőrülök,

én én vagyok, én én...megcsúszom a végén!

Én én vagyok magamnak,s neked én te vagyok.S te én vagy magadnak,két kU/611 hatalom.S ketten mi vagyunk.De csak ha vállalom.

Ó, hadd leljem meg végre honnomat!segíts, vigasztaló, pillangó gondolat!

Még csönd van, csönd, de már a vihar leheli,érett gyümölcsök íngnak az ágakon.t;. lepkét könnyu szél sodorja, száll.Erik bennem, kering a halál.

Ring a gyümölc~, lehull, ha megérik.Füstölg a halál. Elni szeretnék.Lélek vagyok. Arkangyalok égi haragjaég bennem, riaszt a világ.

Sűrű erdő kerit, porfelhőben a távoli nyáj.Porfelhőben a nyáj. Porkoszorús katonák.Dögölj meg, dögölj meg, dögölj hát világ.

Ringass emlékkel teli föld.Takarj be! védj, villámmal teli ég!Emelj fel emlék!

Lélek vagyok. Élni szeretnék!

csumhoz (sátorhozhasonló fejek)

Sz6dy Szilárd

szám, kabinetalakítás kerekedik: (a la Petőfi félreér­téséből az Órült c. vers interpretációjához hasonlato­san).

Ti versmondók ne tegyétek! Ugyanis ez egy belső,

a lélek rezdüléseiben történő, szinte titkos gondola­tok felszínre emelése - nem harsogás, nem szenvel­gés. Erre vonatkozik ugyanis az ,,0, hadd leljem megvégre honomat!" és az utána következősor.

A következő három versszak is nagyon sokszorkülön "sül el" - az eddigiektől szinte különbözően,

Vészjósló építkezéssel az utolsó üvöltésig: "Dögöljmeg, dögölj meg, dögölj meg hát világ"-ig. Pedig ez amegvilágosodott elme helyzetképe a külvilágról ­fojtott, belső feszültséggel terhelten.

A vers belső logikájának terméke a záró három, il­letve egy sor. Az utolsó, összefogó sor - ami az előtte

lévő csendből kell, hogy kinőjön.

És hogy miért idéztem az elején a Negyedik edogaelső három sorát? Azért,hogy figyeljünk a folya­matra, arra, hogy a költő

az Előhangban megírta­kat korántsem írta kimagából, korántsem zár­ta le ezirányú töprengé­seit.

nyomokban - a leendő szinte elővetítve. De ebben aversben az előhangon van a hangsúly. Tehát: kedvesversmondó: semmi "drámázás" - áltárgyilagos ke­ménység a hangütésben.

A vers - röviden összegezve: egy rettenetes szorí­tású, előérzetű korban - az identitáskeresés verse,helykeresés a kénytelen-kapott világban - a végső

kicsengésig: élni szeretnéhl (Nem akarok, nem fo­gok, stb.) Es mindezt a "dögölj meg hát világ" utánrebegi el! Az első négy versszakot sokszor hallottamfogcsikorgató görcsben. Szükségtelen. A fő motívu­mot az ,,0, miért?" tartalmazza. E köré rendezendő

ez a lírai szólam.A következő ív a "Kérdeztek engem?" -íg tart. A

"Születtem - itt vagyok"-kal kezdődő nyolc sor - akövetkező négy "vágyképpel" él szimbiózisban és zá­rul le a "Ma már az alkotás is rámszakad"-dal. Te­hát: nem szétbontandó szólamok ezek, nem kezdő­

dik újból a gondolatsor.És most jön a legtöbbször félreértett, bocsánat, in­

kább "félremondott" rész. "Kérdeztek engem" -től

kezdődik ez a szólamfolyam, amely a nem kellően

végig gondolt szöveg alapján a legtöbb "spilázásra"készteti a versmondót. Többször tapasztaltam, hogyszinte "betétdalként" kezelik ezt a részt, kihangsú­lyozva a "sziszegéseket", az "én én vagyok"-at - azegész alapja a "megőrülök" szó. Szinte kis magán-

~

Uta Radnótí-díjig

irányába, hogy elmondja a költők szavaival gondola­tait, meghallgasson másokat, találkozzon barátai­val, és új arcokat ismerjen meg. A sok öröm mellékudarc is párosult. Nagyon nehéz volt ezekkel meg-

"Hanglemez ez a föld, / Ráénekelek én is." - mondtaRatkó József versében egy tizenhatéves lány 1976­ban, aki élete első országos versenyén vett részt,amelyet éppen szülővárosában, Székesfehérvárottrendeztek. Mennyire gondolta ő ezt komolyan? Nemlehetett még tudatos, de egy érzés elindult.

A félénk, visszahúzódó, halk szavú lány ott állt apódiumon, tenyere izzadt, lábai remegtek, hangja fá­tyolos volt az izgalomtól. Verset mondott. Nem volthibátlan, át nem gondolt sorok, gondolatok, rosszhangsúlyok, helyenként rosszul megválasztott hang­szín, ritmuszavar, meggondolatlan szünetek, demégis... Csend volt. Ez fontos. A csend... és aztán vé­gül a taps. Nagyon sokat jelenthet. Ebből a tapsbóllehetett készülni a következő versenyekre. ami min­dig új és újabb feladatok elé állította. Igy ismertemeg a XX. század nagy klasszikusait és azok elődeit,

visszaérve egészen a balladákig. A balladák sok si­kert hoztak számára. A legnagyobbat 1992-ben aBerzsenyi Dániel országos versmondó versenyen. Ittolyan versmondók elé sorolták, akikkel már évek ótaversenyzett, olyan versmondó ismerősök voltak,akik ellenfélből barátokká váltak az idők folyamán.Szerette őket, ahogy verset mondtak, mindig druk­kolt nekik és együtt örült sikereiknek.

Hosszú út vezetett idáig, hiszen nem voltak nagyés látványos sikerei, de rendíthetetlen hittel tanultaa verseket és ment az országban a szélrózsa minden Térdel6

versmondó 9

szarvasagancs

küzdenie, de a legmélyebb pontról is megpróbáltmindig felemelkedni. Nem volt könnyű. Ezeket aharcokat csak egyedül lehet megvívni, külső segítségnélkül. Sokszor volt magányos a felkészülés idősza­

kában, de nem felejtheti azokat sem, akik segítettékezen az úton. Tanárai, régi versmondók, előadómű­vészek, rendezők és a család. A szelíden türelmesférj és a fiú, aki a folytatást jelentheti. Már szerepel­tek együtt. Kamaszvilágába most nem illik a vers­mondás.

Nemcsak versenyekre zarándokolt, de ahová meg­hívták, jó szívvel ment verset mondani. Vannak ked­ves helyek, ahová mindig szívesen visszatér.Ilyen azabai könyvtár, a Berzsenyi Társaság rendezvényei,Veszprém, Budapest, Sárkeresztúr... Abegyűjtött

tapasztalatokkal a háta mögött már más feladato­kat is vállalt. Régi álma valósult meg 1995 őszén.

Nagy lelkesedéssel, a végsőkig kitartva megszervez­te a Fehérvári Versmondók Találkozóját, nagy siker­rel.

Sok új versmondó barátság szövödött, de a legna­gyobb jelentőségét az az irodalmi klub jelenti, ami atalálkozó után alakult és újabb színfoltja szűkebb

pátriájának. Máshol is várták. Az Országos Vers­mondó Egyesület elnökségének tagjai közé válasz­tották 1995. decemberében. Ezzel egyidejűleg elsők

között kapta meg az egyesület által alapított díjat,amelyen a "Ki viszi át a szerelmet?" felirat olvasha­tó. Boldog volt és szomorú. Boldog volt, hogy ennyireszeretik és elismerik munkáját. Szomorú mert lezá­rult egy korszak. Ezután a versenyeket már külső

szemlelöként figyelte, úgy gondolta csak így marad­hat közel a versmondókhoz és így tud majd segítsé­gükre lenni. A fiatalok szeretettel fordultak hozzá, őpedig csodálja tehetségüket, könnyedségüket, frisse­ségüket.

Feladatai sokasodtak. Míg másokat figyelemmelkísért és segített új és újabb meghívásoknak tett ele­get, és készült önálló estjére. S készült egy utolsómegmérettetésre a verspódiumon. meghívást kapottGyőrbe, a Radnóti Miklós vers- és prózamondó ver­senyre. Tudta, ide csak a legjobbakat várják. A tétpedig nem akármi, Radnóti-díj. Az amatőr mozga­lom legmagasabb elismerése. Volt már közel a díj­hoz, akkor nem sikerült... és most vajon...?

A régóta mondott legkedvesebb versek mellé újatis választott, balladát. És jött a rég várt nap is. ARadnóti verset pontosan mondta, de nem érezte aztjónak. A Pilinszky János: Ne félj című versénekmondása közben történt valami. Ezt a valamit cso­dának nevezik. És a taps, amit fl vers elhangzásaután kapott! Ezt nem felejtheti. Es végül a ballada.Tudta, ezt nem ronthatja el. Sikerült. Igaz, nem voltelégedett magával, de a sok gratuláció, amit kapott,a csillogó tekintetek és a szeretet, ami körül vettemár azt sugallta, talán most. A kezdők bizonytalan­ságával várta az eredményhirdetést. Sok-sok nevetfelsoroltak, akiket még visszavárnak. A különdíja­sok következtek. Egyre szűkült a kör... Még mindignem szólították. Valami különös remegés futott átrajta... Átvillantak agyán a verskeresések kínjai, afelkészülések éjszakába nyúló órái, az édes és keserű

gyötrődések, izgalmaksorozata, kudarcok és si­kerek és minden amit avers szeretete hozott szá­mára.

Már sorolták a díjazot­takat. Radnóti-díjas...

FarkasnéD6ry Magdolna

I•.•.·•.,.' •...·•...•....·.•.•,•..•...••.·...•..•..•..•..••.••..•••.t. 1IIxIillifiiiRiRilJlíilllleiliillll:C,.•,••,.•,••,••,..,•.,.,.,. . "," "," ' "," "," "," .;...;...;.; ;...:-:.:.;.:...;;:::::;::;:;:;:::::::;:;:::::;:::::;:;:::::;:::::;:::;:::;:::::::;::;:{::{<::;~:::::)::»>}~<{:~:~:~:~:~:~:~:~{:~:~:}~:~:~{{<:»~:»){{{{<:::::){{<:::>~{:)~:~:}~{:»){ .

A dal hatalma

1980-ban a fenti címen jelent meg francia nyel­ven a finnugor népek költészetét bemutató an­tológia Jean-Luc Moreau értő, művészi tolmá­

csolásában. 1993-ban "A nagy medve" címen angolnyelven is napvilágot látott egy imponálóan gazdagfinnugor válogatás Keith Bosley fordításában. A vi­lág is kezdi felismerni, s egyben elismerni tehát - leg­alább évezredünk végén - a finnugor nyelvcsalád ki­csiny népeinek szellemi értékeit, s fokozatosan be isépíti az egyetemes műveltségkincsestárába.

Mi, a legérdekeltebbek, a finnugor közösség legis­mertebb és legtehetségesebb tagjai, a magyarok, afinnek és az észtek - főként az utóbbi évtizedekben ­meglehetősen sokat tettünk azért, hogy rokonsá­gunk kevéssé vagy egyáltalán nem ismert képviselő­

it bemutassuk saját nemzetünknek, valamelyestmeg is kedveltessük őket, s művészetük legjavát be­fogadjuk.

10 versmondó

Volt néhány rövid év, amely bizakodással tölthet­te el e törekvések híveit, szebbnél szebb kötetek so­rában törlesztette régi adósságát a magyar könyvki­adás, s ilyképp a magyar olvasók is felfedezhették amagunk régmúltját is sok tekintetben magyarázó,kiegészítő gazdag és változatos finnugor világot. Alapok, a folyóiratok, a rádió és a televízió szinténgyakran adott teret, hangot, képet a bemutatásra, sremény mutatkozott a korábbinál teljesebb, helye­sebb nemzeti önismeret kialakulására.

Sok szépet és jót szólhatnék a finn és az észt ered­ményekről is (amelyek a mieinktől sokban különböz­nek), méltatásukra majd még sort kell keríteni.

Nálunk azonban a kilencvenes évek legelejétől

szinte teljesen megszakadt az a kedvező folyamat,amelyről fentebb szóltam. Közismert a kultúra és atudomány szinte megállíthatatlan szétzilálódása,felmorzsolódása, a könyvkiadás anarchizálódása. Az

Templom

okok is. Sajnos, az ún. média is arcot váltott.E tragi­kus omlás számos áldozatának egyike a finnugriszti­ka is, de más vétlen vagy véletlen mártírokkal szem­ben kipécézett ellenséggé vált. Friss demokráciánk­ban szót, helyet és fórumot kapott az áltudomány,az egyre riasztóbb és agresszívebb dilettantizmus.Egyik legkedveltebb "diszciplinájuk" a magyar őstör­

ténet, a magyar ősműveltség. E tárgykörben annyi­an s oly zagyva tarkaságban nyilatkoznak meg a ha­zai és külhoni "magyarológusok" - szinte minden lé­tező fórumon! -, hogy befogadásukra a Lipótmező

sem vállalkozhatna. A fantazmagóriákban a képte­lenségeken túl csak egyetlen közös elem létezik: afinnugor-ellenségesség. Nem érdemes szót veszte­getni minősítéseikre (a szakma művelőit, eredmé­nyeit illetően), ami azonban tény: nem ismerik afinnugor népeket, nyelveket, e népek történetét,műveltségét. A legnagyobb baj az, hogy válaszolni,reagálni sincs mód állításaikra, mert a kiadók szá­mára most kifizetöbb az áltudomány, a lapok is szí­vesebben közölnek kis színesként szenzációs kövérkacsákat, mint korrekt információt.

Mit lehet tenni ilyen körülmények között?A tudomány végezze a dolgát - tántoríthatatla­

nul, fegyelmezetten, bízva józan idők jövetelében. Atanárképzésben gondosabban, körültekintőbben ésmeggyőzőbben kell a magyar őstörténettelkapcsola­tos stúdiumokat oktatni és számon kérni, hiszen akulcs - minden időben - a tanároké (a magyar éstörténelem szakos tanároké), a helyes nemzettudatformálásában is az iskola a felelősség letéteményese.

Ami itt és e körben a finnugrisztikát illeti: kevés,hatástalan és gyors felejtésre ítéltetett az a roppantcsekély ismeret -, tényanyag, amelyet a folyamatosfelelőtlenséggel változtatott tananyagból, áttekint­hetetlen tankönyvtömkelegbőlelsajátíthat egy fia­tal. Pl. akár az őshazáról, a nyelvrokonság mibenlé­téről. Maradandóbbá válhat mindez, ha a tanulórészleteket olvas, hall a Kalevalából, lemezről megis-

mer egy-két szép mari dalt, lát néhány színes képetpl. a lapp népviseletről, s megtud valamit az egye­dülálló, titokzatos obi-ugor medveünnepekről.Innenmár csak egy lépés az érdeklődés felélesztése az im­már rokonnak is megismert népcsoport költészeteiránt, amelyet immár a legszebbeknek tartott szöve­gek megtanulása követhet. S ha ez így történik azország néhány ezer iskolája közül legalább néhánytucatban, a sötétségben már pislákolnak a fények,jelentkezik az igény a többre, az alaposabb ismere­tek elsajátítására.

Az igényeket felismerő bármely központi szerve­zet energikus, fáradtságot nem ismerő szakemberekés tanárkollégák együttműködésévelmár egyesíthetiaz erőket, s országos színtű rendezvénnyé szervez­heti a helyi kezdeményezéseket, próbálkozásokat.

Ezúttal is a Magyar Versmondók Egyesülete biz­tosította a megfelelő fellépési kereteket, feltételeket.Nagy Katalin főiskolai tanár tudása és szakmaszere­tetejelentette a hátteret (tanácsokkal, bibliográfiák­kal, szervezéssel) "a rokon népek költészete" immármásodik országos fesztiváljának megrendezéséhez(1996. december 7-én és 8-án Budapesten).

Miután az 1994-es (esztergomi) fesztiválon is zsű­

rielnöki teendőkellátásával tiszteltek és bíztak meg arendezők, alkalmam volt két ízben is meghatottan ésérthet6 elfogultsággal végighallgatni több mint fél­száz fiatal (gimnazista, főiskolás), s néhány idősebb

verskedvelő interpretálásában a finnugor nyelvro­konság költészetének számos kiemelkedőalkotását.

Mindaz, amit fentebb számbavettem, felidéződött

bennem a versek hallgatása közben, s meggyőződé­

sem ismételten igazolódott. A valódi tudomány ered­ményeit közkinccsé kell tenni! Ez a munka elképzel­hetetlen legjava költőink közreműködése nélkül. Acél az iskola, az ifjúság, s az onnan felcsendülővissz­hang, azaz a finnugor költészet hangzó megszólalta­tása. Túllépés tehát a magányos, töprengő olvasá­son, amely egyébként továbbra is előfeltétele a sze­replésnek; kilépés a szűkebb szakmai körből a tá­gabb nyilvánosság elé - bizonyítva íj módon is, hogya finnugor líra és epika az egyetemes irodalom része.

Handó Runnel

Az ünnepnek vége

Az ünnepnek vége,s ha elhal a lárma,úgy elmennék akkora családi házba,de sírban a család,vagy elhagyott régen,hát elmegyek hozzádmost, én ellenségem,mert egyedül te vagy,ki ért még és él mégs rám gondol most isaz életünk végén

Szabó Borbála fordítása

versmondó II

pataDomokos Péter

szépsége ellenére is egyelőre még kevéssé ismert ésszokatlan "szöveg" (stílusában, szófűzésében, hang­vételében) sok tanár kolléga számára is. A környezetés a kultúra, amelyben megszületett, ugyancsak ide­gen még. A Kalevala (vagy a Kanteletar dalainak)mondásához elengedhetetlen a finn élet és táj vala­melyes ismerete. A Kőműves Kelemennével párhu­zamba állítható mordvin múltról és életmódról vala­melyes tájékozottság, a hosszú szószerkezetekkel ésszokatlan mitológiai elemekkel telített vogul éne­kekhez e legközelebbi nyelvrokon nép szokásaibanvaló némi jártasság - bizonyára meggyőzőbbés egy­ben hatásosabbá tenné az előadást. Dehát honnanjusson a szükséges információhoz (az alig hozzáfér­hető ritka szakkönyvekhez) a tanítványát felkészítő

kolléga?3. Vers vagy próza nyilvános elmondására vállal­

kozni tiszteletre méltó bátorság. Önismeretet is igé­nyel. A szép és tiszta artikuláció, a szöveg megértéseés a megértetésre való törekvés elengedhetetlen. Haminehhez jó orgánum és valamilyen személyes plusz(megjelenésben, beleélésben) is járul, az már lépcső

(vagy több lépcső) az előadó-művészethez.

Sajnos ennyi pozitívum nem adatik meg minden­kinek, de ezen a fesztiválon én mégis minden részt­vevőneka biztatás mellett díjat is adtam volna. A fá­radtságért, a bátorságért, a vállalkozásért.

Végezetül: a szerény de bensőséges, rokoni meleg­ségben lezajlott fesztivál sokat oldott rossz közér­zetünkön (művelödésünk általános helyzetét illető­

en), s a magam kissé pesszimista hangulatát is(szakrnánk nehezbülő körülményeit tekintve).

Tudva tudom, hogy a finnugor népek áradó költé­szetének - a szép eredmények ellenére - még mindigcsak a töredéke szólalt meg magyarul, s költőink to­vábbi közreműködésével még megrendítő nagy él­ményekben részesül a jövőben a rokonait ismét ma­gához ölelő magyarság. A hideg és sötét decemberinapokban a vidéki és ahatáron túli magyar diá­kok ajkán megszólalóköltői művek mindannyi­unkban megerősítettékareményt: a dal hatalmas,mert jobbítja a világot.

Tisztelt szerkesztőmkonkrét észrevételeket is vártőlem az utóbbi rendezvénnyel kapcsolatban. Nos:

1. Bár a jelentkezők kaptak segítő ajánló bibliog­ráfiát, alig hiszem, hogy a magyarországi iskolaikönyvtárak igen nagy hányadában megtalálhatólenne a szükséges (bő választékot kínáló)kötetektöbbsége. Kételkedem abban, hogy pl. a "Napfél éséjfél" (Képes Géza, 1972) vagy a "Sámándobok, szól­jatok" (Bede Anna, 1973) c. antológiák fellelhetők

lennének a tanári szobák könyvtárnak nevezett sze­gényes szekrényeiben. A merítési lehetőségezért saj­nos már eleve korlátozott.

2. A finnugor népek költészete különlegessége,

Szabó Melinda jordftása

Három koponya, állnak perben,szél hátán, ha van hazájuk,népük már nem áll fegyverben,de békesség nem száll rájuk.

Tisztes derék koponyák,kiknek elporladt a teste,érzik, hogy a zord világlétük rendjét tönkretette.

Nem ismerték, ki a barátés ki idegen éppen,de egymásról tögtön tudták,hogy idegenek régen.

Vitázott három koponyahol nehéz a föld nélye,őket ott most beborítjaa sír sötétsége.

Akasztófadal

Hando Runnel

Ez volt az észt nép.Ez volt az észt lét.

"Kendőkapcsom, evezz, ékem!"

Arokon népek költészetébőlmeghirdetett vers­mondó fesztiválon ez alkalommal is ritka kin­csekkel ajándékoztak meg bennünket a részt­

vevők. Az elhangzott művek közül néhányat szeret­nék kiemelni: azokat, amelyek pogány örökségünk­ról árulkodnak, jóllehet maguk a versmondók semtudták pontosan megfejteni a szavakba - balladák­ba, versekbe, mesékbe, regékbe - kövült titkokat.Részletes műelemzések helyett néhány sor, mondat

jelentését szeretném feltárni. Segítségül az érző-értő

versmondáshoz, szöveghangosításhoz.

"Kendőkapcsom, evezz, ékem!"

A uráli nyelvcsaládhoz tartozó népek ősei pogányokvoltak, illetve közülük sokan máig is azok maradtak.A táltosok, sámánok tevékenységének egyik legfonto-

12 versmondó

sabb eszköze a dob (volt), amely tennészetfeletti erő­vel bír, a kétféleképpen használható: a sámánok vagymegidéznek vele természeti lényeket (bálványszelle­meket, istenségeket), vagy őkmaguk utaznak el a dobsegítségével a szellemek birodalmába, az Alsó­és/vagy Középső-Világba. A dob alkalmazásának cél­ja: kötés és oldás, gyógyítás, jövendölés. A táltosdobemlékét a magyar gyennekversek, regösénekek is őr­

zik. (Például: "Gólya, gólya gilice, / Mér' véres a lábad?/ Török gyerek megvágta / Magyar gyerek gyógyítgat­ja / Síppal, dobbal, nádi hegedűvel.") /1./

A varázsdob később a kereszténység által üldözöttörödögi szerszám volt, ezért szitával helyettesítet­ték, ugyanis szita minden háznál volt, így gyanú fe­lett állt. De gyakran jövendöltek gyűrű vagy csat se­gítségével is. Az észtek nemzeti eposzában, a Kalevi­poegban a főhős még édesanyja méhében növöget,amikor édesapja megbetegszik. Ekkor Linda anyóvízre bocsátotta kendőkapcsát,hogy kifürkéssze Ka­lev apó további sorsát. A csat két napig haladt, talál­kozott a holddal, a csilagggal, a nappal, s mindegyik­től kétségbe esve kérdezte: " ...kórban kornyadó Ka­levnak / lészen-e gyors gyógyulása?" /2./, de egyiküksem felelt. Amikor Linda másodszor küldi el a csa­tot, három bölccsel találkozik: a szél bölcsével (Fel­ső-Világ), a szó bölcsével (Középső-Világ) és Mana

bölcsével (Alsö-Vílág), akik megjövendölték Kalevapó halálát. Igy is történt.

A bátyját keres6 lány címü észt népballadában ahárom fiútestvér közül- akik az ősi életmód megtes­tesítői - hazatért aszederszedő(=gyűjtőgetés),a le­geltető (=pásztorkodás), de "nemjő meg a hálóvető"

(=halászat). Ekkor kis húga lekapcsolta kendőkap­

csát, s háromszor bocsátotta a vízre, hogy megtudja,él-e még testvérbátyja. A kendőkapocs evezett, eve·zett, s talákozott a Holddal, a Nappal, végül a Csil­laggal, s mindegyiket megfaggatta: "Nem láttad-evíz mentében, / tenger tükrén eveztében, / városhozközeledtében / fejér fűzfa csónakjában / faragott vi­torlásában / ezüst evezőt forgatni, / arany kormánytigazgatni?". /3./ A Hold és a Nap nemleges válaszaután a Csillag így felelt: "Lelkem lányom, bizony lát­tam, láttam bátyádat holtában...!" /4./ A bűvös erő­

vel bíró csat jövendölése itt is bekövetkezett.Ma a varázslás nem (?). de a csat (észtül sölg)

megmaradt, " ...az ing mellrészének összekapcsolá­sára való; nőknél, férfiaknál egyaránt használatosmindmáig a népviseletben... A nők ezüst mellcsatjanagy, kerek; ragyogó, mint a hold az égen... A sze­tuknál viselik egész Esztország legnagyobb csatjait,melyeknek átmérője 26,5 cm, magasságuk 11,5 cm,súlya egynek-egynek 563 gr." /5./

A bátyját kereső leány

Három bátyám volt énnékem,három deli fiútestvérem.három szép telt borsóhüvely.Egyik elment szedret szedni,másik lovat legeltetni,a harmadik hálót vetni.

Megjöve a szederszedó,megjöve a legeltető -nem jő meg a hálóvető.

Kendőkapcsom lekapcsoltam.ezüst ékem leoldottam.kapcsom vízre bocsátottam:ezüst ékemet így biztattam- Kendőkapcsom, evezz, ékem!

Evezett én ékességemtenger tiszta kék vizében.Hold világa jöve szemben,hold világát köszöntöttem:--; Adjonisten, hold, fényes tányér!Utrakelek a bátyámért.Nem láttad-e víz mentében,tenger tükrén eveztében,városhoz közeledtébenfejét fűzfa csónakjában.faragott vitorlásábanezüst evezőt forgatni,arany kormányt igazgatni?

Szóval felelt a holdtányér:- Nem láttam én, lelkem lányom,nem láttam én víz mentében,tenger tükrén eveztében,városhoz közeledtében.

Hazafordultam sokára,nagy sokára, sírdogálvaapám-anyám udvarára:nem tért meg én édes bátyám!

Kendőkapesom lekapcsoltam.

ezüst éket leoldottarn.kapcsom vízre bocsátottam,ezüst ékemet így biztattam:- Kendőkapcsom. evezz, ékem!

Evezett én ékességemtenger tiszta kék vizében.Nap világ jöve szemben,nap világát köszöntöttem:- Adjonisten, nap arany kéve!Bátyám után mendegélek,nem láttad-e víz mentében,tenger tükrén eveztében,városhoz közeledtébenfejér füzfa csónakjában.faragott vitorlásábanezüst evezőt forgatni,arany kormányt igazgatni?

Felelt a nap, arany kéve:- Nem láttam én, lelkem lányom,nem láttam én a bátyádatfolyó martjának mentében,tenger tükrén eveztében,városhoz közeledtében!

Hazafordultam sokáranagy sokára, sírdogálvaapám-anyám udvarára-nem tért meg én édes bátyám!Kendőkapcsom lekapcseltam.ezüst éket leoldottam.kapcsom vízre bocsátottam,ezüst ékemet így biztattam:- Kendőkapesom, evezz, ékem!

Evezett én ékességemtenger tiszta kék vizében.Fényes csillag jöve szemben,csillagot én köszöntöttem:- Adjonisten, csillag-legény,

bátyám után ballagok én,nem láttad-e víz mentében,tenger tükrén evéztében,városhoz közeledtében?

Lefeleit a fényes csillag:- lelkem lányom, bizony láttam,láttam bátyádat holtában!

Tenger víze mentette el,magos mart veszej tette el,haragos hullám hantolta el!Süvege a falu alatt,kalapja a vízen szalad.Fordulj haza, ne sokára,panaszkodva, sírdogálva,menj aztán tenger martjárarálelsz hamar kis bátyádra ­tenger köveit dobálja,morzsa sziklát hajigálja,kövecsekkel dobálódzik,görgeteggel vagdalódzik.

Mentem haza sírdogálvaapám-anyám udvarára.Megfaggatott kedves anyám,megfaggatott édes apám:- Miért sírsz, lányom, szép virágom?- Jaj, sírok én, kedves anyám,bizony sírok, édes apám:bátyám a tenger eltemette,magos mart elveszejtette.haragos hullám elhantolta!

Siratgattam erőm fogytáig,zekéjét a hold fogytáig,süvegét a nap fogytáig,magát életem fogytáig!

Rab Zsuzsa fordftása

versmondó 13

"Étek-tartó szépséges szépnyir-háncs puttony:ott heverek lenn."

AJok a népek, amelyeknek lakóhelyén medve él(Eszak-Amerika, Azsia, Eszak-Európa), félve tiszte­lik az Erdei Öreget. Hogy miért? Íme néhány az okokközül: nagysága, fizikai ereje miatt, származása mi­att (származzék akár Istentől, akár embertől, akárvalamilyen csodálatos lénytől); vagy épp azért, mertaz adott nép származtatja magát a Bundás Bátyótól,tehát mint totemállat érdemel tiszteletet. A medvemagasabb rendű az embernél: az isteni igazságszol­gáltatás őre és végrehajtója, búntorló hatalma van.

A medve csodás lénye körül a nép képzeletébenkülönös költészet keletkezett, így a népköltészetiműfajok egyike lett a medveének, melynek több tí­pusa ismeretes. Például az égből való leszállás éne­kei (ezekben a medve egyes szám első személybenadja elő mennyei életét, Numi-Tórem istentől valólebocsátását a földre, illetve földi életét), a Világfi­gyelő-Férfitól való leterítés énekei (ezekben a medvesaját üldözését, elejtését meséli el) stb.

A Kosmak-erdei ének az istenjóslatos medveéne­kek közül való. Ebben a medve az általa észrevett

Kosmak-erdei énekrészlet

Barlangom aranyos szádjánkikelek.Házam hét tetőnyílásán

kimegyek.A föld fehér takarójaszétfoszlott -imitt-amott csillognak méghófoltokCammogó három lépésselházam táját elhagyom.Soká vagy nem soká járok,hát egyszer csak fenn vagyok máregy magas domboldalon.Forgó égbolt hét környékétnézi szép csillagszemem:hát egyszer csak erdőt látok­három hosszú télen át ottheverésztem csöndesen.Gyöngéd fiút, gyöngéd lányt szülő erdőm,Gyöngéd fiút, gyöngéd lányt ellő erdőm

fáit némán kémlelem:jobb oldali félszernemmegtelik könnyekkel -vajon miért könnyezem?Tán utolsónyaram érkezett el?Jobb oldali félkezecskémkönnyeim letörli -sűrű sásfüves mocsárhoz,kákafüves szép mocsárhozkezdek bandukolni.Ott a vízbe letekintek:hét daru áll, egész falka,szárhegyig a vízben,hét szarvasbika, egész csorda

14 versmondó

baljós lelből (jobb szeme könnyezni kezd) gyanítjaközeli halálát. Hogy bizonyosságot szerezzen, jósol­tat magának az iszapban álló hét daruval: "Ha tu­dod, hogy tovább élek, / darufalka, fordulj délnek. /De ha ez az utolsó nyár, / ha több nyarat nem érekmár: / hét daru, fiókdaru, / fejes darufejedet / éjszakfelé fordítsad!" /6./ A darvak észak felé fordultak. (Amanysi mitológia szerint vízből lettünk, vízzé le­szünk: az élet a vízből bukkant elő, s ott is végződik.

A holtak birodalma északon a Jeges-tengerben van.Az ősi bináris oppozíciókban (elöl-hátul, lent-fent,világos-sötét stb.) a hideg a negatív oldalon van.(Dél-észak - meleg-hideg - élet-halál.)

És hősünk valóban meghalt, de nem ember kezeáltal. A megtörö holló sugallatára a kosmaki erdőbevagy cirbolyatobozért, felmászik a fára, s fiainak le­rázza a tobozokat. A két bocs összevész a finom cse­megén, az anyjuk lemászik, rendet teremt a kölykök

áll térdig a vízben.Darufalka az iszapbanapró halakat les ­szarvascsorda kapál, kapar:lágy moszatra éhes.En sűrű fűcsomó mögülólálkodom rájok,odébb lépek, vastag fánakTörzse mögé állok.Három híres ugrásommalközelükben termek,támadó nagy ordításomhogy felharsan: daru, szarvashirtelen megdermed.Igy állnak ott megdermedveegy-két pillanatig:látják, jön az állat-öreg ­szarvas iramodik;daru sem vár veszteg,szárnyaiktól a levegő reszket.Ahogya hét daru felszállt,rájuk feledkeztem,jósló jelet kértem tőlük,

kérdezgetni kezdtem:"Ha tudod, hogy tovább élek,darufalka, fordulj délnek.De ha ez az utolsó nyár,ha több nyarat nem érek már:hét daru, fiókdaru,fejes darufejedetéjszak felé fordítsad!"E nyáron kelt gyönge húsú darufifejes darufejét,ím, éjszaknak fordítja,nem pedig délnek."Apád rothadt vére! Kerülnél csak kezembe,sapka-ronggyá, kesztyű-ronggyátüstént széjjeltépnélek!"

Képes Géza fordftása

medvenyomok

Források:/1./ Diószegi Vilmos: A pogány magyarok hitvilága

Akadémiai Kiadó, 1983.70. o./2./ Kalevipoeg (Rab Zsuzsa fordítása) Európa Ki­

adó, 1985.47. o./3./ Nagy Katalin: Hét határon hallik húros daru

hangja Faunus Kiadó, 1984.200. o./4./ Uo. 202. o./5./ Kalevipoeg (Bán Aladár fordítása), Európa Ki­

adó, 1960.232. o./6./ Leszállt a medve az égMI, Európa Kiadó, 1980.

240. o./7./ Uo. 243. o./8./ Uo. 244. o./9./ Uo. 244. o./10./ Uo. 245. o./11./ Medveünnnep közeledik, Móra-Kárpáti-Ma­

dách Kiadók, 1986. 88. o.

vissza is fordultak, csak két társukat küldték tovább.Eveztek, eveztek, s találkoztak egy óriással, egyMenkvvel. Kik is a menkvek? A vogul néphit számosmitikai alakja ismeretes: az égen (pl. Napasszony,Holdöregstb.), a levegőben (pl. Szélistenke-öregstb.),a földön (pl. tündérnép), a vízben (pl. Vízfejedelern) ésaz alvilágban (pl. Kór-fejedelem) lakók. A menkvek aföldön lakók közé tartoznak. Ok az emberalkotás elsókísérletei. Jellemezőik: fánál magasabb tennet, arcu­kon emberi és állati vonások keverednek, szemük szö­rös, hasuk tó nagyságú, péniszük folyónyi, kannuk kí­gyónyi. Félelmetes erejük van, az embereket is bánt­ják. Ritka ajóindulatú menkv. A két hős előszörilyenóriással találkozott, aki intette is őket: "Ne menjetektovább. TéIjetek haza. Mondjátok el az otthoniaknak,hogy a Felső-Obon gonosz erdei szellemek élnek, em­berevők garázdálkodnak." /11./Am a két manysi ki­váncsisága, tudásvágya erősebb volt az intő szóknál.Eszakabbra érve gonosz menkvvel találkoztak, akiegyiküket megsütötte ésmegette, másikuknakfurfanggal sikerült meg­szöknie. Otthon aztán el­mondta, hogy kik is lak­nak az Ob felső folyásá­nál. Aki nem hiszi, járjonutána.

Dr. Nagy Katalin ,--I _

AZS1.ÍRITAGJAI VOLTAK:

1)Q1p(}.k(}.s·Pltertanszekvézet~. .etemitlU1ár,a .• zsúri elnöke,

Dr~Nagyi laidőcens,

Be tó,/>\>c .... ': .... .6

~uMagyal'~fi~tI1~n~ .. esülé~n.fik:éltiÖke,Virág1:49z16. előad(lmlÍvész

Az ének befejező részében további sorsát pana­szolja el a medve: a gazda fia megtalálja, hazaviszi."Hosszú vagy rövid ideig cipel, / hát a falu szélén lá­nyok visongatnak, / oda érkezünk el. / Gazdám szép­séges szép fia, / mint akit étlen-szomjan tartanak, /olyan éles hangot ad - / erőtlen kezű nők serege várottan, / s mint a vízben evickélő hím evet: / lucsko­sak leszünk, úgy nyakon öntenek." /8./Az idézetbenutalás történik arra, hogy a falu népe a medveva­dász jeladására kifut a házból, nagy lármát csapvavízzellocsolják egymást és a medvét az emberek,mintha az állat is résztvenne az ünnnepijátékban.

"Három éjt, három napot / vígan üldögélek benn, /sima posztóval kibélelt / puha meleg fészekben." /9./Tudniillik a medvét a házba viszik, rénszarvasprém­melletakart lócára teszik, szemét eltakarják valami­lyen fémdarabkával, füleire hasonló korongokat he­lyeznek, majd esznek, isznak, dalolnak, táncolnak.Erre utalnak a befejező sorok: "Kézcsavargató szépjátékok közt / ottan mulatoztam / lábcsavargató vi­dám táncokatjártak el ottan." /10./

Olvashatjuk a Ki lakik a Fels6-0b mentén? című

manysi mesében. Az Ob igen-igen hosszú folyó. Vanalsó, középsé és felső folyása. A vogulok elindultakmegtudni, hogy ki lakik a Felső-Ob mentén, de óriáscsónakokat látva - na és korgó gyomruk miatt -

közt, majd visszarnászik a fára, de leszakad a tobo­zos ág, "Tízu.üas kezem megcsúszik, / ág hegyéreesem nagy zuhanással: / hármas szügyem közepén, /íme, a hegyes ág / hirtelen felnyársal." /7./

"Errefelé nincsenek emberek.Mi vagyunk csak, Menkvek."

KITEKINTÉS~

El méga lélek!

Nagy ajándékot kaptam a sorstól: Jeremej Aj­pin hanti író, az Orosz Észak KislélekszámúOslakosai Egyesületének elnöke, az Orosz

Írószövetség tagja - Juvan Sesztalov manysi író köz­benjárásával - meghívott az Észak népei íróinaknemzetközi konferenciájára. A két író-költőhöz sze­mélyes szálak fűznek: az előbbit fordítottam, azutóbbinak életművéból írtam bölcsészdoktori disz­szertációmat.

MeghatódtamMert az uráli nyelvcsaládhoz tartozó nem északi or­szágokból egyedül én kaptam meghívást; mert Ma­gyarországról egyedül én utaztam a Jamal-NyenyecAutónom Körzet fővárosába, Szalehardba (=Ob­dorszk); mert előttem a finnugor kutatök óriásai kö­zül ezen a vidéken járt Reguly Antal (1819-1858),Eszak Körösi Csomája, aki a finn, a lapp, az észt, a

versmondó 15

vót stb. nyelv tanulmányozása után elhatározta,hogy elutazik az Urálon túlra, hogy a helyszínen ta;nulmányozza a vogulok és osztjákok nyelvét. O1844. október 8-án érkezett Obdorszkba... Itt jártMunkácsi Bernát (1860-1937), aki nemcsak folytat­ta elődje gyűjtését, de n~eg is fejtette a Reguly-ha­gyaték vogul szövegeit. Es eljutott ide a gróf ZichyJenő-féle 3. ázsiai expedíció tagjaként Pápay József(1873-1931) is, akinek sikerült megfejteni a Reguly­hagyaték osztják szövegeit. E három tudós nélkül aversmondók sem ismerhetnék az általuk gyűjtött

népköltészeti kincseket, néprajzi leírásokat...

A helyszín

A Jamal-Nyenyec Autónom Körzet 1930-ban alakult.Területe 769 ezer km", melynek több mint 50%-a azEszaki sarkkörön helyezkedik el. 475 ezer lakójából30 ezer (6%) az őslakos. Szárazföldi vasútállomásanincs, vízen és levegőben közelíthető meg két irány­ból: Moszkva-Szejda-Labütnangi vonalon nyugat fe­lől, délról pedig a Tyumeny-Uj Urengoj-Jamburg vo­nalon. (En Moszkvából indultam a labütnangi vonat­tal, s harmadik napon éjszaka érkeztem Labütnangi­ba, ahonnét 13 társammal együtt autóval vittek ben­nünket a befagyott Ob jegén Szalehardba.)

Vonatunk Oroszországon és a Komi Köztár­saságon keresztül haladt. Több nagyvárosban meg­álltunk. (pl. Jaroszlavl, Uhta, Kotlasz stb.), több fo­lyón átkeltünk (pl. Pecsora), gyönyörködtünk a hó­sipkás fenyőóriásokban,a tajgában, a tundrában ...

Az Autonóm Körzet fővárosa Szalehard, korábbinevén Obdorszk. 1995-ben ünnepelték a város fenn­állásának 400. évfordulóját. Mivel a helyi újságok, ki­adványok alig foglalkoztak a város múltjával- de an­nál többet jelenével és jövőjével! -, Pápay Józsefet hí­vom segítségül: "Obdorszk közel a Poluj torkolatáhoza folyóba nyúló meredek, magas hegyfokon fekszik(északi szélesség 66° 34' és a keleti hossz 84° 15'alatt). Hajdanában szintén erősségvolt, a régi osztjákvár helyén épült 1595-ben. A mint a kozák őrség itt

Alityét Nyemtuskin(Evenki költ6)

Miért?

Az erdők miért lángolnakSzázféleképp mért csillognak?Vagy ez a tűzróka

Ittmaradt rőt lábnyoma?Miért rózsállnak a felhők?

Jó volna tudnom:Miért zavart oly nagyonMinden vöröslő bokorMég legsűrűbb árnyékban is,Mint pásztortüzek minden lépésnél...Ebben a nyári forróságbanA tajga pirul nap csókjában.

Nagy Katalin jordítdsa

16 versmondó

megjelent, az Ob-vidék fejedelmei hatalmukat elve­szítették, csak azok nyerték vissza a kenézi méltósá­got, akik letették a hűségi esküt és megkeresztelked­tek. Az obdorszki kenéz is megjelent Moszkvában ésfölvette a keresztséget, amikor is Vaszilij nevet ka­pott. Vaszilij kenéz építette az első keresztény temp­lomot Obdorszkban Szent Vaszilij tiszteletére. Utódaiközül azonban a legtöbben megmaradtak ősi hitükmellett. Obdorszk mai lakossága legnagyobbrésztoroszokból (378) és zürjénekből (290 lélek) áll. Keres­kedéssel és halászattal foglalkoznak. Mindnyájan jómódban vannak, jól berendezett, csinos faházakbanlaknak. Az osztjákok pedig a falu végén szegényesföldházakban húzodnak meg... A hittérítők könyv­tárában megtaláltam Vologodszkij szótárának a kéz­iratát is, mely főképpenazért nevezetes, hogy jó ideigez a szótár nyújtotta a legtöbb osztják nyelvi anyagota finn-ugor nyelvészet művelőinek..." Szalehard1938-tól városi rangra emelkedett. Ma már az Auto­nóm Körzet fővárosa,kulturális és ipari központ. Sze­repe egyre nő, hiszen a körzet Oroszország gázkiter­melésének 90%-át adja (!). Szomorúan teszem hozzá,hogy az ipari fejlődés nem kedvez az ősi mesterségetűző halász-vadász-réntenyésztőőslakosoknak.

A résztvevők

Az északi népek írói, költői, irodalomszervezői, mé­diaszakemberek, néprajztudósok: mindazok, akik aszó erejével még tarthatják a lelket a civilizáció és arusszifikáció által pusztulásra ítélt népünkben.

Es kik alkotják Eszak népeit? Ime a legfontosabbcsoportok:

1. Sarkköri népek: dolgánok, nganaszánok, nye­nyecek, lappok, osztjákok, csukcsok, evenkik,evenek, enyecek, eszkimók, jukagírok.

2. Északi népek: korjákok, ketek, manysik, szel­kupok, csuvanok.

3. Távolkelet népei: aleutok, kamcsadálok, nana­jok, negidalok, giljákok, orokok, orocsok, ude­gejek, ulcsok, karagaszok, teleutok, sórok.

4. Az 1989-es népszámláláskor el sem kűlotiitett

népek: aljutorok, kerekek, tazok, vótok, csuli­mok.

5. Hivatalosan nem 6slakos nép: avepszék.Honnan érkeztek a konferenciára? a Jakut Köz­

társaságból; a Krasznojarszki, a Tengermelléki, aKamcsatkai, a Magadáni, a Murmanszki, a Szahali­ni, a Tomszki, a Tyumeni, a Csita Területről;a Kor­ják, a Nyenyec, a Tajmír, a Hanti-Manysi, a Csucsk,az Evenki és a Jamal-Nyenyec Autonóm Körzetból."Külföldet" hárman képviseltük: Eva Toulouze(Franciaország), Mads Faegteborg (Dánia), NagyKatalin (Magyarország).

Nem akartam terhelni a Kedves Olvasót e kis né­pek felsorolásával, de két okból tettem meg mégis.Az őslakosok iránti tiszteletből: tudja meg a világ,hogy ők is élnek. Még élnek, és alkotnak. Bár közü­lük néhányan írásbeliség nélküliek, többüknél né­hány évtizedes az írásbeliség, mégis van irodalmuk:kinek a nép ajkán élő, kinek írott kincse rejtőzködik

- egyelőre - a világ elől. Másodszor pedig azért ne­veztem meg ezen őslakos népeket, mert abban re­ménykedem, hogy a Versmondó hasábjain Önök ismegismerkedhetnek néhány remekműveL..

Harcos és pajzs

A konferencia témája, aktualitása

"A Szó szerepe a népek szellemi-lelki megújulása­ban, újjászületésében" - szól a konferencia ,Jelmon­data". És valóban: azok vettek részt a konferencián,szólaltak fel plenáris ülésen vagy a szekciókban (1.próza, 2. költészet, 3. népköltészet-néprajz), akikhisznek a művészi szó erejében: lélek-mentő, hit-su­gárzó, szeretet-ontó, múlt-archiváló, jelen-gyógyító,jövő-mutató erejében. Hisznek a művészetben, merthisznek az Emberben, saját művészetük ihletőiben,

hőseiben, olvasóiban.A Szovjetunió széthullása után megszűntekazok

a központi orgánumok (sajtó, rádió, tv, könyvki­adók, lapkiadók stb.), amelyek közvetlen vagy köz­vetett kapcsolatot teremtettek a művésztársadalom

- így a költők, írók, kritikusok stb. - tagjai között. Azőslakos kisnépek nemcsak Moszkvától, de egymástólis több ezer kilométerre élnek igen-igen kedvezőtlen

földrajzi, éghajlati adottságok közepette; az egymás­sal való személyes találkozás szinte teljesen lehetet­len. Ezért ezen a konferencián végre "első kézből"

informálódhattak az Orosz Irószövetség képviselői­

től, illetve egymástól. Neveket, címeket cseréltek arégi és új ismerősök, hogy a nem létező vagy akadozóhivatalos információk helyett legalább a nem hivata­los, kollegiális csatornák kezdjenek egyre intenzí­vebben működni.

Azt hiszem, ez volt a konferencia legkézzelfogha­tóbb haszna.

Kinek adtam Bella IstvánH ú-péri-hú cimü kötetéből?

A Jamal-Nyenyec Körzeti Semanovszkij Könyv­tárnak, amelyet 1906-ban alapított Ivan Szemjono­vics Semanovszkij apát, aki 1898-ban érkezett a vá­rosba, az obdorszki misszió élén. Az ő kezdeménye­zésére létesült a nemzeti kisebbségi iskola, az árva­menhely, az öregek otthona és a könyvtár. 1910-ben5, ma 30 ezer kötet válja az olvasókat, kutatókat.Mostantól ott ékeskedik Bella István fordításköteteis. Gratulálok!

Jevdokija Andrejevna Nyomüszova kandidátusasszonynak, osztják szótár- és tankönyvírónak, akiegyben az Obi-ugor Népek Megújulása Tudományos­Kutatóintézetének igazgatója. Igy sokat tehet az ös­lakóknak számító nyelvrokonainkért.

Roman Rugin osztják költőnek, aki Szalehardbanél, s akinek műveit beépítették a nemzeti tantervbe.

Hozott illteve kapott kincseim

Legnagyobbak a személyes beszélgetések, a nagy­nagy érintések, találkozások. Hálás vagyok a Sors­nak, amiért órákig ülhettem az evenki irodalomPuskinja, Alityét Nyemtuskin mellett, s magnosza­lagra rögzítettem embermeséit, vagy egyszeruencsak hallgathattam mellettea szeretetben fogantcsöndet. Galina Keptuke evenki néprajztudós, sá-

versmondó 17

kihúzott fejecskékDr. Nagy Katalin

nyat: tanulmánykötetek, antológiák, önálló köte­tek... Nyemtuskin-kötet evenkiül és oroszul; a nye­nyec Anna Nyerkagi oroszul, Aipin-kötetek, a lappOktyabrina Voronova nyenyecül és oroszul, a many­si Andrej Tarhanov verseskötete, a korják Jurij Alo­tov legújabb versei ...

Mind itt hevernek asz-talomon. Megsimogatom Iöket. Szárnyaim nőnek. I

Ujra ott röpdösök a fagyés jég birodalmában.Nem fázom, mert átölel­nek a versek.

mánasszony hangját ma is őrzi fülem, a belőle áradóláthatatlan energiákat ma is érzem. Látom LeonyidLapcuj nyenyec költő emlékházában az élőkre ha­gyott örökséget könyvekbe, kéziratokba zárva. Éshallom a költő özvegyét, J elena Szuszoj assszonytegykor boldog otthonukban dalova emlékezni, dalol­va sírni, dalolva nevetni. És hogy felejthetném el Je­remej Ajpinékat? Ülünk az asztalnál, esszük a fi­nom nyershalat, ropogtatjuk a cirbolyatobozmago­kat s beszélgetünk... (Bocsánatot kérek mindazok­tól, akiket e rövid írásban nem említhettem. Szeren­csére sokan vannak, akikről most nem szólhattam,de környezetükben igazi katarzisokat élhettem át.Köszönöml)

Végül a hozott kincsek közül nevezek meg néhá-

csúmhoz hasonló---_.--------~

Bella István

fagyban, nem egyszer éhezve is, gémberedett ujjak­kal, gyetyák, mécsek vagy fáklyák fénye mellett róttsort sor alá, a kilométer hosszú vogul és osztják hősé­

nekeket, medveénekeket, a kai, miközben nyelvünkegyik forrás-főjéhez jutott, s fólrajzolta nyelvünk ere­det-fóldrészének hegy- és vízrajzát, fölfedezte flórá­ját, nem látta meg, hogy valójában egy elveszettnekhitt ó- és új világrészt fedezett fel afféle Colombus­ként: a magyar ősköltészetet.Annak a magyar naiveposznak eredet-ősmását, amely feltehetően a ke­reszténység tisztitótűzében vagy poklában porladtsemmivé, s amelynek hiányát Arany János oly igenfájlalta és siratta, hogy helyébe írta meg a Csaba-trilö­giát, vélvén, hogy őseink hitt hun-magyar mondakörés mitológia újra teremtődik.

Pedig az akadémia költő főtitkáránakcsak a kéz­irattárba kellett volna átmennie, hogy a gyűjtőútjai

után megháborodott, majd 1858-ban elhunyt Regulyporos hagyatékát fólfedezze, s azt az "új világot"megismerje. De ne legyünk igaztalanok, se történe­lemietlenek! Arany, ha akarta volna, se olvashattavolna el a Reguly-gyűjtést: a kézírás, a saját nyelvészabc, a kitalált saját jelrendszer, Reguly "titkosírása"sokáig olvashatatlan volt és számos próbálkozásután fejti meg Pápay József a múlt század végénegyik szibériai útja véletlen ajándékaként.

A tragikus nyitány mintha azóta önmagát ismétel­te volna. A magyar (és nem magyar) nyelvészek, köz­tük Pápay József, Munkácsi Bernát és mások gyűjté­

se, több mint ötvenezer verssor - ó Kalevala! - nagy­jából ugyan napvilágot látott különböző nyelvészetikiadványokban, köztük a Reguly-könyvtár könyvso­rozatában, de iszonyatos nagy kiadási évközökkel. Acímlapokon egy szomorú epitethon ornans olvasható:" ...hagyaték alapján...", " ...hagyatékból közzéte­szi. ..". A magyar költészet figyelme csak az utóbbi ne-gyedszázadban fordult ---,ősköltészetünk felé, első

sorban Képes Géza, BedeAnna és mások áldásostevékenysége folytán. Eza könyv ezt a munkát kí­vánta folytatni.

Szél apó, szél!Hófejű fütyülő napotterelj ide!Gyökeres fád gyökere rengedezzen.~gas fád ága lengedezzen.Osszetekert drága selymedszéltibe kiterítsd!Kék szöveted drága vásznáthosszába kiterítsd!Szélfejű fütyülő napotterelj ide!Hófejű fütyülő napottéríts ide!Az új tavasz jávorbikájátnéked terítem le.

HÚ-PÉRI-HÚ ÖREG

Szélért való könyörgés

A fordító-átköltő ezútonmond köszönetet mind­azoknak a képíró-szerzete­si szorgalmú halhatatla­noknak, akik munkájukkallehetövé tették, hogy ez akönyv, ez a szerelmetes ma­gán-rögeszme megszület­hessék. Köszönetem és há­lám a mindig újra születő

magyar Julianus barátok­nak, Körösi Csoma Sándo­roknak; annak a néhány,

főképp múlt századi magyar nyelvész, etnográfusmegszállottnak, aki a próféták dühével és elszántsá­gával kergette, kereste-kutatta az egyetlen létező

Magna Hungáriát, a N. Bélai álmot: a magyar nyelvés nép (és vers) délibábnak tűnő, de konokul élő égtá­jait. Köszönetem Reguly Antalnak, az elsők elsőjének,

aki majd másfél évszázada, szibériai fölfedező útjaisorán iszonyú testi gyötrelmek közepette, hóban,

18 versmondó

~

Eszt vers- és prózafordító pályázat

ABajza utcai Nemzetek háza hangulatos ter­meiben barátságos és vendégszerető otthonratalált - több tucat hasonló szervezethez ha­

sonlóan - a Magyar Észt Társaság is. A Társaság aBalti tenger mellékén élő kis finnugor rokon népiránt érdeklődőmagyarok (egyetemi hallgatók, írók,

Hando Runnel

DalGyere hozzám szélzenének.gyere erdők énekének.

Gyere lenge fűzfaágnak

gyere illatos virágnak.

Gyere gyors tavaszi árnak,gyere dalos kismadárnak.

Hogyha nem jössz, hogyha nem kell,amit mondtam, mind felejtsd el!

ken kívül (az Észt Köztársaság elnöke, miniszterel­nöke, magyarországi nagykövete stb.) a törzstagokis aktívan kivették részüket a programok összeállí­tásából.

Ain Kaalep

Kisebb elégiákVégre közelg az éj, mit vár kimerülten

terheitől nehezült föld, ez az álmos öreg.Mind nyugszik, csak a hold, az ég örök éjjeliőre

rója időmutató útját hallgatagon.Hirtelen ébred mind, ki pihent, felpattan a szem, s ím

ott, hol a fák sora áll, nézi, de látva ijed:Vijjog az éj csendjébe süvító hang riadón, hogy. csontokon átremegő, s felveri mind, aki él.Ej nyugodalmát tönkretörő zaja éteri lárma:

van, hogy csendesül, ám - kezdi azonnal rá!Májusi álmot vár, node mit tehet az, ki fülében

zeng-zene szól; nem gond ez se neked, se nekem.Majd végül, mikor álom már mindegyre közelg ránk,

Alszol karjaimon. s alszom karjaidon.

homokmell

Fli/dvárí Sándor!ordftása

»»»>

Kedvesem! Egymás szívén lep meg minket a hajnal,.. s fel, ki az ágyból! két hajtott zerge szökell;Ontudatunktól távoli szánk hörpinti a nektárt,

friss csókot koronáz hajnali fény aranya.Majd úgy sejlik. minket kezd már várni az új nap,

melynek ajándékát nem sejted te, se én.

Észtország ismételt önállóvá válásának 5. évfor­dulója és a magyar millecentenárium tiszteletéreMészáros András vezetőségi tag javaslatára a Társa­ság 1996 tavaszán múfordítói versenyt hirdetett.Ennek eredményhirdetése 1996. október 21-én volta rokon népek napja alkalmából rendezett ünnepiösszejövetel keretében. A díjakat Toivo Tasa nagy­követ adta át agyőzteseknek.

A pályázatra 10 fordítótól (középiskolástól nyug­díjasig) mintegy 20 pályamunka érkezett be 17 észtíró műveiból. Az értékelés három kategóriában tör­tént (vers, széppróza, értekezés).

A legtöbbet fordított észt költő Hando Runnel(1938), aki jelenleg Észtországban is az egyik leg­népszerűbb író. Nagyon széles a témaköre. A falusíélettől a szociálpolitikai problémákig terjed. Ugy ismondhatnánk, hogy a nemzet lelkiismerete szólalmeg benne.

A versfordítói kategória díjazottjai:r. Kérész Gyula, Buda- ~------------,

pest, I

II. Földvári Sándor,Budapest-Pécel,

III. Szabó Borbála, Bu­dapest,

IV. Szabó Melinda,Debrecen.

Bereczki Gáborné L----------Pogány oltár

Kérész Gyula fordítása

újságírók, mérnökök, pedagógusok stb.) kezdemé­nyezésére jött létre 1990. novemberében. A Társa­ság megszervezőjea Magyar Rádió irodalmi osztály­nak akkori főmunkatársa, Fehérvári Győző volt. Afennállásának hetedik évébe lépett Társaság tagjaiaz elmúlt évek során közel 40 különböző műsoros

rendezvényen vehettek részt. A meghívott vendége-

versmondó 19

I•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••·•·••••••·•.••.......EGY RENDHAGYÓ IRODALOMÓRA MARGÓJÁRA

Hogyan mondjunk verset?

Volt egyszer egy "Hatágú Síp" magyar vers- ésprózamondó világverseny. Itt ismertem megBartók Lászlót. Véget ért a nyár. Lassacskán

múlt az idő és elkezdődtek a szürke hétköznapok aziskolában. Aztán jött egy ötlet: miért ne próbálnámmeg színesebbé tenni őket?

Hogyan, hogyan nem, említettem az Osztályfó­nöknőmnek az ideámat, - aki egyébként az isko­lánkban működőArany János Irodalmi Önképzökörtanácselnöke -, és O közbenjárt az igazgató Urnál.

Némi szervezés, megbeszélés után végre kinn füg­gött a felhívás a faliújságon: Bartók László, előadó­estje a Fasori Evangélikus Gimnáziumban. Es 1996.november 6-án délután 2 órakor elkezdődött.Végre.Nem volt hát hiába a sok fáradozás! Az előadás

nagyszerűen sikerült. A siker titka, hogy hozzánkszólt. Hozzánk, a közönséghez. Hozzánk, a fiatalok-

FELHíVÁs

VERS- ÉS PRÓZAMONDÓ,KÖZÉP ÉS FELSŐFOKÚELŐADÓMÚVÉSZKÉPZÉS

indul a Magyar Versmondók Egyesületénekszervezésében a 97/9B-as tanévben

szeptembertől.

Az igények felmérése és a sikeres felvételiérdekében 3 hónapos (100 képzési, elméleti ésgyakorlati órával) előkészítő stúdiomot indít a

Magyar Versmondók Egyesületemárcius közepétől.

A stúdió szombatonként napi B órában pódiumtörténet, beszédtechnika és művelés,

pódiumtörténet gyakorlat, kommunikáció,mozgás tantárgyakból

készülhetnek a hallgatók.

A neves szakemberek közül:Bánffy György színművész, Fehér Ildikó

színművész,Varsányi Anikó rendező, KadalaPetra koreográfus, Kiss László színjátszó,rendező, Wacha Imre nyelvészprofesszor,

Bartók László, Bodor-Palkó Pál,Kiss Péter Em6, előadóművészekis vállaltak

oktatási munkát.A képzés Budapesten a Kossuth Klubban folyik.

Jelentkezési határidő: 1997. március 1.A tanfolyam díja: 5.000,-Ft.

Jelentkezés levélben, rövid szakmai önéletrajzmellékletével az alábbi címen:

Bartók László, 1084 Budapest, Auróra u. 5.

20 versmondó

hoz. Ez megfogott mindenkit. Hogy miről szólt azelőadás? Arról, hogy mit jelent színésznek, előadó­

művésznek lenni. Arról, hogy mi indíthat vakait ar­ra, hogy verset mondjon. Hogy hogyan válik a vers­mondás, színjátszás szenvedéllyé, s hogy minden kínellenére is érdemes színésznek lenni.

Versek, balladák, gondolatok, anekdoták, kedé­lyes történetek hangzottak el. Volt harsány kacagás,hiszen ok is volt rá bőven egy-egy humorral teli versvagy sztori után, de azon a ponton, amelyen éreztük,hogy egyenesen nekünk szól, megállt a levegő.

Azt hiszem, abban mindannyian egyetérthetünk,hogy az ilyen pillanatokért érdemes áldozatot vállal­ni. Mind előadó, mint szervezzőirészről.

Az érdeklődésre és a nagy sikerre való tekintetteltervezzük, hogy minden hónapban rendezzünk egyhasonló irodalmi estet, hogy az érdekl6dőknek tar­talmas szórakozást nyújthassunk.

Szeretném, ha a cikk (beszámoló) nyomán min­den középiskolában akadnának olyanok, akik kedvetkapnak mindehez és magukra vállalják a szervezést.Mert közönség van.

Dúll Kata

A Magyar Versmondók Egyesülete,és a Veszprémi Városi Művelődési Központ

REGIONÁLIS VERS- ÉSPRÓZAMONOÓ VERSENYT

hirdet a Dunántúl megyéiben élő

10-1 4 éves tanulók részére.

A verseny hagyományteremtő megrendezésével az egyeshelyi versenyek legjobbjainak találkozójára.

tehetséggondozására szeretnénk eseményt teremteni.

Időpontja: 1997. május 31.Helye: Veszprém, Városi Művelődési Központ

A verseny feltételei:A versenyen a megyékből delegált, korábbi eredményeik

alapján legkiemelkedőbb 10-14 éves vers- ésprózamondók vehetnek részt.

A versenyzőknek három, egyenként 4 percnél nemhosszabb verssel vagy prózával kell készülniük,

szabadon választva a magyar irodalom alkotásaiból.

A verseny résztvevői:

A Dunántúlon élő 10-14 éves tanulék közül 5-5 fő.

A verseny két kategóriájának (10-12 és 13-14 évesek)legjobbjai a zsűri döntése alapján díjazásban részesülnek.

A nevezéseket 1997. május 10-ig kell megküldeni arendezvény helyszínére:

VÁROSI MÜVELÓDÉSI KÖZPONT(Ferencz Zsuzsanna)

8200 Veszprém, Dózsa Gy. u. 2. Pf. 199.Telefon:88/425-127,88/429-693

Papn6k és bálványok

A Magyar Versmondók Egyesülete és a Ferencvárosi Művelődési Központezévben is megrendezi nagysikeru "Költészetnapi programját" a

KÖlTÉSZET, ÉLŐ-t.A '96-os rendezvényhez hasonlóan (ahol 7 irodal­mi szerkesztőség mellett, többek között fellépett aKaláka együttes, Huzella Péter, Dinnyés József,Jordán Tamás, Nagy-Kálózy Eszter, Kaszás Ger­gő), az idén is egésznapos programot szervezünk.Az egyik alapvető változás, hogy a vers-énekeltvers és prózamondó verseny ezúttal BLATTOLÓformában kerül megrendezésre.A blattolás azt jelenti, hogy a "versenyzőknek"nem megtanult versekkel kell jelentkezniük, ha­nem a helyszínen, a megjelent (neves szerkesztő­

ségek által kiválasztott és felkért) szerzők művei­

ból kell választaniuk, felolvasniuk.A módszer (amely kétségkívül eltér a "hagyomá­nyos versenyekétől")

- nem nélkülözi az előadói tehetséget, tapasz­talatot,

- módot ad a kortárs költészet bemutatásához,- személyes találkozást nyújt a szerzőkkel,

szerkesztőségekkel, az irodalmi élet megha­tározó szereplőivel,

- szerző-előadó közötti diskurzus, költészetről,

versmondásról.

A KÖLTÉSZET, ÉLŐ' 97vers-énekelt vers és prózamondó blattolóravaló nevezés feltételei: betöltött 14. életév,

300,-Ft. nevezési díj helyszínen történő

befizetése, (csoportoknál 300,-Ft/fő).

A nevezéseket a következő címre küldjék:GASPAR SANDOR,

Ferencvárosi MűvelődésiKözpont1096 Budapest, Haller u. 27.Telefon: 216-1300, 215-5741

Nevezés: Név, életkor, lakhely, irányítószám,énekelt vers kategóriában a csoport neve,

létszáma megjelölésével.Jelentkezési határidő:március 14.

Az egyesület '97-re befizetett tagjainak,teljes szállásköltségét, valamint étkezési

költségeihez hozzájárulást fizet.

versmondó 21

KI? MIT TUD? Nagy László(1925-1978)

~ hatalanul így alakult bennem a jubileumi nagy

O verseny címe. Mintha nem a tehetség, az elhi­vatott tolmácsolások, a szakértelem (?) tenné

értékessé vagy netán esélyessé az amatőr előadókat,

hanem valami rosszul értelmezett tolerancia.Már a tv válogatókon úgy, tűnt, hogy a szűrőnek

felfogadott színészek, rendezők és egyéb hozzáértöksajátos felfogásban szelektálják az önismeret ésönértékelés különböző fokán álló indulókat.

Mert vegyük például a versmondókat.Több válogatót volt szerencsém végignézni. Már

csak a nosztalgia miatt is:e sorok írója annak idejénzsűrizett eleget. Es most nagy élvezettel látta, hogy azidő vasfoga nem rágta el azokat a régi, bevált értéke­ket, melyeket annyira élveztünk egy - egy avantgard,altenatív, kísérleti vagy éppen stúdió-előadáson. Ahagyományos amatőr előadói értékek, a belső tűz, aragyogás, a versválasztás szabadsága mintha nem ér­dekelte volna a válogatókat.

A szépség, az ártatlanság, az emberi melegségmintha nem lenne előadható, vagy ha igen, hát néz­zük meg, ki mondja.

Szép, szabályos arcú, nyílt tekintetű emberkéknéztek értetlenül a válogatások döntései és szakmaimagyarázatai hallatán és furcsa, dilettáns, ám "ér­dekesnek" mondható figurák büszkélkedhettek akiválasztottság fensőbbségével.

Aztán láttuk őket A. r. (Antal Imre) árnyékában.Láttuk őket remegve, kikapcsolva, térdre esve azürességtől, láttuk őket szürkén és homályosan, merthát akikkiválasztották őket, azok már régóta tagad­ják a hagyományos értékeket.

Tagadják, mert színházi és előadói tudásuk arrajó, hogy alternatívak legyenek. Es már a válogató­kon eldölt nagyjából, ki lesz a nagy mérleg jobbikserpenyőjében.

Aztán a főzsűri izzadhatott, magyarázhatta sze­génykék éppen nem tündöklő előadásait. Mindentiszteletem Huszti Péteré, aki óriási művészi-tanáritapasztalatát bevetve vette észre a produkciókban aszépet. H

A TV előtt ülöknek nehezebb dolguk volt. Ok pre­mier plánban látták a görcsöt, a megfelelni akarást.Látták és kérdezték, hogy hol vannak a versmon­dók? Akik csak úgy tehetségesek, minden nélkül?

Lehet, hogy most megint ez a divat. Valószínű,

hisz a művészek nagy része nem képes megújulni,élete végéig a saját stílusának a rabja, legyen előadó

vagy rendező. De ezzel a ---,felfogással, amivel mostválogattak, már találkoz- ~tam. Igaz, az jó régenvolt, és a kérdés akkor isígy hangzott: KI? Es csakazután az, hogy mit tud.

Kaszás Imre

22 versmondó

{ej nélküli coboly

"... Adjon az Istenfényeket,temető helyettéletet -nekem a kérésnagy szégyenadjon úgyis, hanem kérem."

"Kék homályban ezüst nyárfák,felragyogó ezüst máglyák,hajladozva sustorogják:így rohannak, akik árvák"

"Ó jajgattató szerelem,alázatos lettem igen,zászlóddal, aki kérkedikvégül elpityeredeik"

"Deresen, havasaneljön a karácsony,csodafiu - szarvasföláll az oltáron,szép agancsa gyúlva gyullad:

gyertya tizenháromgyertya tizenhárom."

.Dérütött rétre megjött a férfi,nem tud már sírni, soha békélni,Dalát ő adta a nyargaló szélnekmagát az ádáz hullámverésnek,"

"Ó, havas erdő némaságaszél se járja,oly igen árva,Csak egy magányosvörösbegy szálldoságról - ágra."

"Halállal élek nem a kenyérrel,fejbelőtt mének szédületével!"

"Létem, ha végleg lemerűlt,

ki rettenti a keselyűt!S ki viszi át fogában tartvaa szerelmet a túlsó partra!"

"Jog hogyha van: az én jogom,Enyém itt minden hatalom.Fölveszem kardom, sisakom!

Gyönyörűm, te segíts engem!"

"Tudtad, tudom én is:a nagy: te vagy,

s te, a Mindenség summáslegényerészt se kaptál, pedig az egészre

futotta érdemed."

LAJOS FERENCgrafikáiról és irodalmi múltjáról

1912-ben született Opécskán, iskoláit Gyulán,majd az Iparrajziskolát Budapesten végezte.1931 és 1980 között ösztöndíjjal járt Európatöbb városában. Első kiállítása 1930-ban Gyu­lán volt, az utolsó 1980-ban Münchenben,1984-ben Pécsett, 1986-ban Győrött, 1992­ben a Soproni Ünnepi Hetek alkalmával a balfikönyvtárban. Havas Katalinnal közösen meg­alkotják a Dürer Társaságot és három ex libriskiállítást szerveznek Gyulán. A Dürer Társaságelnöke. 1939-től az államosításig tulajdonosaa Szépmíves Műhely Kiadónak. 1993-ban többkortársávalegyütt állandó kiállítása létesültGyulán. Ebben az évben kormánykitüntetéstkapott és Gyula város kitüntető plakettjét. (La­jos Ferenc képeit közöttük a Versmondó 1996.1-2. számában, illetve a cikkben hivatkozottképek e számunkban találhatók.)

Képei és írásai mitoszkereső álmait mesélik fiatal­kora óta. Látnokként tátja elénk a régmúltat. Írotttörténelem hiányában a kevés emlékanyag, a króni­kák feljegyzései továbbá a rájuk épült hipotéziseknyomán idézi fel a régmúlt idők történéseit és hiede­lemvilágát.

Egy napon hozzálátott és elkészítette Ázsia címűsorozatát. Ebben jelentek meg a Pogány oltár, a Ke­let kapuja és más témák. A jelenetek faragott diszí­tésű faépítmények közé helyezte, amelyek rokonsá­got mutatnak a székely faépítkezéssel és a népművé­

szettel. Az itt alkalmazott geometrikus ornamentikaegyként jellemzőminden időszakára.

Hosszú élete során a társadalom Őt is formálta,de művészetét alig befolyásolták a változó európaistílusáramlatok. Néhány éve tárlatot rendeztek ré­szére Németországban. Az ott megnyilvánult érdek­lődés ekként magyarázta: "En nem azt mutogattamNyugaton, amit onnan loptunk."Művészete lelki és gondolati indittatású. Életmű­

ve ezért mutat minden korszakában lényegi hason­lóságot. Alkotás és genetika című kiadványában Ő isírja: "A genetika által felkínált eredményeket el kellfogadni."

Öröklött hajlamait vállalja, benne jót és rosszategyaránt. Identitástudata és hite sugárzik mindenalkotásából. Sosem volt óvatos, félénk vagy közöm­bös, de a személyiségében rejlő diszharmónia nem­csak izgalmassá tette művészetétés gondolatait, ha­nem egyszer-máskor vitathatóvá is. Kulturális örök­ségünk egyik sajátosságát népünk ma is élő diszítő

ösztönére alapozta. Többszáz, talán többezer olyanrajza van, ahol a geometrikus ornamentika tölti ki avilágos szerkezetű formákat. A pompás kompozícióknémelyike a kultusz hangulatát árasztja, sőt a sámá­nok közéletiségét is sejteti. Gondolok a Papn6k ésbálványok vagy a Harcos és pajzs című képeire.

Az ilyen jellegű kompozíciókból színes változato­kat is készített. A képeket felfokozott színviláguk ­a vörösek és kékek dominanciája - egyértelműen adíszítő-festészet rangjára emeli. Közülük néhány si-

keres lehetett volna mozaik vagy gobelin techniká­val kivitelezve, de a művész elszigetelt helyzetébenez fel sem merülhetett.

Az említett képektől eltérően készített olyan raj­zokat, ahol kizárólag a vonal szépsége kelt esztétikaiörömet. Ilyen esetben a hatás fokozására az alako­kat vonalas rajzzal ábrázolja, síkban és környezetnélkül. Az ívesen ellenfeszülő ésszecessziósan ka­nyargó vonalakban erő és dinamizmus sűrűsödik,el­lenpontjaként a nyugodt méltóságot árasztó alakok­nak. A dinamikus vonalak és az alakok nyugodtságamint az ellentétek egysége elősegíti a kompozciókformaélvezetét. Ilyenek például a Térdel6 vagy aMenyasszony című rajza.

Lajos Ferenc azonosult és örömmel ábrázolta avégzet legyőzhetetlen erőit, az elmúlást és a halált.Olykor a nagyotakarás és az emelkedett szemlélő­

dést érezzük alkotásaiban, sőt megüti ezt a hangotírásaiban is. A költők közül leginkább Ady versei ih­lették drámai érzelmek megjelenítésére. Hatásos il­lusztrációt készített a Sírni, sírni, sírni című vers­hez. Négy rajzban sűrítve látjuk a vers legszoronga­tóbb jeleneteit: Várni, ha éjfélt üt az óra, nem kér­dezni, hogy kit temetnek, zörg6 árnyakkal harcrakelni és hallgatni orgonák zugását.

Távozásunk az életből megrémítő és sokunkbankomor gondolatokat ébreszt. A koprsónál állva a föl­di életet és a túlvilágit, de még a lélek önálló létezé­sét is valóságnak érezzük. Ezt sugallják megkapóképei! Rajzai méltók Ady költeményéhez!

Jeles művei között tartjuk számon Dante DivinaCommedia című művének szövegképeit. 1965-benünnepeltük a költő születésének hétszázadik évfor­dulóját. Ez alakalommal írásom jelent meg a Művé-

versmondóKiadja: A Magyar Versmondók Egyesülete

Támogat6n.k: Nemzeti Kulturális Alap,Művelődési és Közoktatási Minisztérium

Felelős szerkesztő és kiad6: KISS LÁSZLÓA szerkesztőség címe: 1011 Budapest, 1., Corvin tér 8.

Levelezési cím: 1181 Budapest, Igaz u. 2.Telefon: 06 (30) 223-573

Műszaki szerkesztő: VIRÁG LÁSZLÓ

ISSN 1217·3282

Ára: 55.- FtElöfizetési díj egy évre: 330,-Ft

Megjelenik évente hat alkalommal

,

g,J..tfpomed.

Készült a BALU-TYPü MED. Bt. gondozásában.1201 Budapest, Hatvani u. 33.Telefon/Fax: 284-2780 • 06 (30) 508-256Nyomtatás: Kuppa Nyomda

A cfmlapon a Laskai Sarok másolata látható.

versmondó 23

szetben, amelyhez számbavettem a fellelhető illuszt­rációkat, az utolérhető külfóldieket is. Közülük La­jos Ferencét találtam a legteljesebbnek. A Pokol ésPurgatórium fejezeteihez ötvenkét rajzot készített, aParadicsom jeleneteihez tizet.

A történelem nagy egyéniségeinek túlvilági sorsátátérezve szimpátiát vállalt a pokol tornácán várako­zókkal: az ókor jeles személyiségeivel, akiknek csu­pán az volt a vétkük, hogy a kereszténység előtt szü­lettek s ennek okán nem vehették fel a keresz­ténységet. Közülük jön eléje vezetője és mestere Ver­gilius a költő, majd közösen járják végig és nézikmeg a pokol drámai jeleneteit.

A művész kajánul idézte fel a förtelmes bugyrok­ban szenvedőgonosz és kegyetlen bűnösöket, az em­beriség gonosztevőit. A látottak sok izgalmas témátnyújtottak az illusztrációkhoz. A Purgatórium ke­vésbé adott erre lehetőséget, a Paradicsom még ke­vesebbet. Az utóbbi többnyire eszméket, bölcs gon­dolatokat és a költő rajongását írja le, amelyek el­vontságuk következtében nehezen ábrázolhatók. Mi­után a három ének képi gazdagsága nagyon eltérő, arajzokkal lehetetlen volt arányosan követni a verse­lés szerkezetét. Mindent egybe vetve a rajzokonárnyszerú, szinte súlytalan alakokat láthatunk és azesetek többségében csak messziről nézhetjük a jele-

neteket. Az érzékletesség hiá­nya fejezi ki, hogy a költő

misztikus képzelete keltetteéletre a túlvilág látványát. Eza világ és ez a táj, nem a mi vi­lágunk!

Néhány színes lapon a fen­tiekkel ellentétben a művész

érzékletesen és tárgyszerúb­ben is ábrázolt. Ilyenek a Po­kol és a Purgat6rium című je­lenetek.

Lajos Ferenc közel tizenöte­zer alkotása mellett gazdagéletművéhez tartozik irodalmihagyatéka és az egyre zsugo­rodó könyvtára. Az államosí­tásig az ő tulajdona volt aSzépmíves Műhely Kiadó. Te­vékenysége a nemzeti kultúraápolására irányult, ezért adtaki többek között a Ballada­mond6 könyvet is. Néhány re­gény tőle is megjelent. Egy al­kalommal három vagy négykisebb írását fedeztem fel aSzéchényi Könyvtár kataló­gus-tárában. Ostörténetünktémaköréból viszont három­kötetes regényt tervezett,aminek csupán az első könyvekészült el: a Biborban. szüle­tett Konstsntin című kötet.Kézirata a gyulai gyűjtemény­ben található.

Verseket átköltött HolbeinHaláltánc című metstereihez,amit könyvalakban adott ki.Olaszországban jelent meg aFata Morgana című színes

rajzgyűjteménye.Egyetlen példánya szintén Gyulántalálható. Irodalmi tevékenységéről többet lehetneírni, de most nem vállalkozom erre.

Különleges művészete és változatos életútja ösz­szefüggő szellemi vonulat. Ezért kiragadott részle- .tekkel személyisége és művészete nem jellemezhető

teljesértékűen.A művészeti élet hangadói a múltbannyilván azért nem emelték maguk közé, mert nacio­nalistának tartották. Ellenben a rendszerváltozásután - anikor a társadalmi megnyilvánulások egészsora más minősítést nyert - az ő eszméit és művé­

szetét is tudomásul vesszük.A mellőzés évtizedei után kiállításai és kiadványai

növelték közismertségét. Ezzel járó kiadásait Szent­endrén eladott telkeinek árából fedezte. Ízléses kiállí­tású és gazdag tartalmú mappáit díjtalanul osztottaszét közgyüjtemények, intézmények és a barátok kö­zött. Eletműve elismeréseként 1993-ban körmányki­tüntetést kapott és Gyula város önkormányzatanagylelkűenhelyet adott Lajos Ferenc és néhány kor­társa részére egy állandó grafikai gyűjteménynek.

Lajos Ferenc nyolcvannégy évesen lázad és dolgo­zik ma is. Hagyatékát rendezi és némi társadalmisegítséggel védi a nemlétbe merüléstől, nehogy halá­la után eltűnjenek,mint a sokszínű nyári virágok.

Geszti László