XIII. ÉVFOLYAM l-2. SZÁM 2005. ÁPRILIS

Tartalom

Köszöntjük a Kossuth-díjas Buda Ferencet!

Buda Ferenc: Himnusz haza 3

Szakolezay Lajos: "Vérzik az ősz vörös levelekkel"Beszélgetés Buda Ferenccel 4

Buda Ferenc: Ne rejtőzz el... 6

Buda Ferenc: Szürkeszemű 7

Buda Ferenc: Vonatok 8

Buda Ferenc: Zsebnaptár kicsinyeknek 10

Buda Ferenc: Árapály 12Buda Ferenc: Vadludak 13

BEMUTATJUK

Jancsó Adrienne küzdelme és győzelmei

a magyar vers ért 14

Jékely Zoltán: Fecskék 14

Szemtől szembe

Részlet Szenkovits Péter Jancsó Adriennel készült

interjújából 15

Költészet szárnyán"Nem várom már az életet.." címmel

Bodor-Palkó Pál Radnóti-díjas előadóművész

önálló estje 16

Szergej Jeszenyin: Nézd az ostoba szerencsét! 16

TANULMÁNYOK

Rendhagyó recenzió egy rendhagyó könyvről 17

Vass Tibor: Radnóta 20

Kiss Péter Ernő: "hej, öregfiú!Felelj csak hitedre: még mindig akként járjamifelénk, hogy »az is bolond«?" 21

Vitéz Mihály ébresztése 22

...VERSENYRE

Penyigei kilenc kislányOrszágos Népballadamondó Verseny 32

A Penyigei ballada 32

Versenyfelhívás

IV Országos Egyetemi-főiskolai

Versmondó Versenyre 33

Felhívás a Vers Évében a "Szeptember végén"

Országos Versmondó Versenyre 33Regösök húrján

5-8. osztályosok lX. RegionálisVers- és Prózamondó Versenye 34Verssel Békéért Vers- és Prózamondó-találkozó 34

VII. Nemzetközi Kaleidoszkóp VersFesztívál 35

PÁLYÁZAT

Magyar nyelvű vers- és prózaíró,valamint versfordítói pályázat 36

TÁBOROK

Nyári vers- és prózamondótábor

J 0-16 éveseknek a Balatonnál 36

VilI. intenzív, bentlakásos,

nyári versmondó szaktábor 37

Bajai versművészeti szeminárium 37Színész- és előadóművész-felkészítő műhely 38

Vörösmarty Mihály nemzetközi vers-

és prózamondó szakmai tábor 38Buda Ferenc: Fohász a virradatban 39

VERSENYRÓL...

"Balassi Bálint és a reneszánsz dicsérete"

Nemzetközi Magyar Nyelvű

Vers- és Prózamondó Verseny

Ismét Baka-szavalóverseny SzegedenBaka István: Itt

Szavalóverseny Técsőn

Visszakerült a vándorserleg Beregszászba

Vári Fábián László: Orromból a szél

Versmondó és népdaléneklő verseny

Nagyenyeden

Himnusz a felfeszített Krisztushoz

ll. Soltis Lajos Színházi TalálkozóWeöres Sándor: Rózsa, rózsa, rengeteg

"Lélektőllélekig"

Siklósi Irodalmi GyermekfesztíváIBenjámin László: Kép és szobor

versmondó2 versmondó

2527

27

2828

29292930

31

31

Köszöntjük a Kossuth-díjas Buda Ferencet!

Buda Ferenc: Himnusz haza

Homok-haza Szíkföld-haza

múltam és jövőm halmaza

édes gyümölccsel éltető

aszú jUvön tengődtető

Köröskörül kinyílt egek

hová legyek mivé legyek

hátul pogány s pogány elől

jobbról Bizánc Bécs balfelől

Utak pora szikfold sara

kék hajnalok gyöngyharmata

Hold udvarát söpörgető

forgószelet sodorgató

homok-világ Homok-haza

Emlőd öled horpad-dagad

tulajdon kölyked megtagad

selyemtüll fátyla t lengető

sajgó csontot melengető

tűzzel-faggyalkeresztelő

Szúr-vág a szél akár a kés

száraz vihar homokverés

vércsét galambot röptető

hörgőt tüdőt kiköptető

Aszály eső köd zúzmara

te hívsz haza te szívsz haza

Horpad-dagad emlőd öled

Hol van hazám Tekívüled

Két vállamig fölér a gaz

hagynálak itt belémszakadsz

Napod kié? éjed kié?

magzatvető méhed kié?

Akácgyökér kormos falak

szétpergőgyöngy zöld réz-salak

csatok paták törött cserép

vesztett csaták pörös cserék

mindfölfalod mind elnyeled

Mi lesz velünk mi lesz veled

Rakosgatokfélig vakon

bronztű sisak üres flakon

lákoponya lúd mellcsontja

törött mondat kettőspontja

ami lenn volt itt van felül

mind az egész összevegyül

kő nyílhegyek kengyelvasak

töltényhüvely tejestasak

kondor szakáll mongolredő

türk állkapocs trákfejtető

sváb hetede rác harmada

egybeszakad jász szarmata

birodalom és gyarmata

gót hun görög bolgár kabar

tót kun török alán avar

örmény oláh tatár zsidó

meghódított és hódító

ittfortyog afél kontinens

minden csontunk ambivalens

és örvénylik és kavarog

magyarok? vagy nem magyarok?

kell rá hitel? van rá hitel?

ki dönti el? mi dönti el?

szöghaj? sasorr? szálkás bajusz?

ítélj ha mersz dönts hát ha tudsz

Bécs balfelőljobbról Bizánc

Szánlak, Tiborc - Nagyúr. te szánsz?

Köröskörül kigyúlt egek

mivé lettem hová legyek

Mi vagy te föld Homok-hazám

katlan? huta? kohó? kazán?

napod kié? éjed kié?

magzatvesztő méhed kié?

ki volt előbb ki jött utóbb

melyik konokföldönfutód?

kié e nyűg? kié a konc?

ki az akit szívedre vonsz?

a telepest? az itt honost?

afegyverest? az ostorost?

Válasz nincsen csak állapot

krumplit kapálj tarts állatot

kerék inog tengely törik

mindig a védtelent ölik

mindegy: morogsz rísz vagy kacagsz

gürcöl.;' mlg csak belészakadsz

fát vágj befűtsfűvet kaszálj

Köd zúzmara eső aszály

Múlt hantjajövő torlasza

Szikfold-haza Homok-haza

gyertyám leég előbb-utóbb

fiad vagyok? földönfutód?

rád-rádlelek elvesztelek

arcomba fúj makacs szeled

kérdőre von nekemszegül

megvallat könyörtelenül

s én csak hebegek dadogok

dűlőiden elindulok

lesvén ahogy göröngyeid

fölisszák Isten könnyeit

versmondó 3

Buda Ferenc Kossuth-díjasMárcius l S-én Kossuth-díjjal tüntették ki az évtizedek ótakecskeméti kötődésű költőt, Buda Ferencet.

- Bár több alkalommal terjesztettekfel a díjra, egyáltalánnem számítottam arra, hogy megkapom. Az ember nem isazért dolgozik, hogy kitüntetéseket kapjon, hanem hogyvalamit lendítsen előre a világon. Persze ez vagy sikerül,vagy nem. Természetesen nagyon örültem a dijnak,örömömet azonban beárnyékolta, hogy szüleim már nemélhették meg, és néhány olyan barátom sem, akik legalábbannyira megérdemelték volna ezt az elismerést, mint én.

Hálával gondolok mindazokra, akik segítettek pályámon.Első mesteremre: Kiss Tamás költő-tanárra, aki mégDebrecenben egyengette az utamat, és aki sajnos már

Szakolezay Lajos

nincsen az élők sorában. Ahogyan Nagy László sem. Sokatköszönhetek még Juhász Ferencnek és Ilia Mihálynak, akia kezdetektől fogva figyelemmel kísérte munkámat. Ö voltegyébként az első, aki gratulált a díjhoz. Az elmúlt héten,az értesítéssel együtt kaptam kézhez üdvözlőlevelét.

Amikor megkaptam a hírt, velem együtt örült családom is.A feleségem - aki lassan fél évszázada áll mellettem jó ésrossz napokon egyaránt -, három fiam, három lányom éshárom kis unokám is nagyon büszke rám. Örvendek amiattis, hogy vidékiként kaphattam meg ezt a díjat, és hogy újramegyénkbe került ez az elismerés, amit az alapítása ótacsak hárman hozhattak haza, Bács-Kiskunba. Mind­emellett úgy gondolom, hogy ez a díj a Forrás elismeréseis egyben, hiszen a kezdetektől fogva a folyóirat munka­társa vagyok.

Kecskeméti Lapok

,,vérzik az ősz vörös levelekkel"Beszélgetés Buda Ferenccel

Nemcsak a költészetét szeretem, hanem a mosoly­gós sziklaembert is. Van benne, az erőn kívül,valamiféle természetes egyszerűség. Ahogyan a

szavakkal bánik - szemérmes dörmögését hallgatva el­pirul az Alföld -, ahogy fát, bőrt, nemezt hasító kését for­gatja, mind-mind lényegi megnyilatkozása. Ázsia sztyep­péiről hozhatta és felejtette itt az Isten.

Hogy legyen nekünk egy Kirgizisztánnal megszenteltősmagyarunk? Sokkal inkább, hogy halljuk beszédőserde­

jének csendjét. Azt a forró némaságot, ami pörlekedéseitjellemzi.

Buda a sanyarú sorsúak, a tanya elfeledett nincstelen­jeinek érdekében pöröl. Istennel, politikával, hatalommal.

Ho/:,'Y vegyék észre a - modem kor ítélete szerint ­halódó életforma, a megannyi tanyabokornyi emberségértékeit. Mert a föld és ideszegezett népe, a kőutakat szintealig látó, semmivel sem alantasabb a kikent-kifent városokpolgárainál.

Amit őriz, az aranyban nehezen kifejezhető, ám egyete­mes érték. Néphagyomány - ősforrással. Tisztasága okán,hogy csak a szívünkhöz legközelebb állót említsük,Bartók is hozzá fordult. JózsefAttila ugyancsak.

Mindezt vendéglátóm is tudja. Akí kedvemért jött belakóhelyéről, Tiszakécskéről Kecskemétre. A vasútállo­másról, ahol várt, battyogunk a városközpont felé.Kedvenc soraimat - "Ne rejtőzz el, úgyis látlak!";"Trágyaterítgető, töretlen nyugalomban Ilombvesztő

fáink közé az ősz ismét beloppan"; .Kettévágták akerekek a biccentésedet" -, vagyis éppen négy évtizedesolvasmányélményeim szavait mondogatom, ő csak nevet.Hitetlenkedik, hogy mindez megmaradt bennem.

Buda munkahelye, a Forrás szerkesztősége - ahol ő

főmunkatárs - a régi megyeháza épületében székel. Ittülünk le beszélgetni. Kedvcsinálónak - .rnost készült,még rneleg" - fölolvassa Malom című versét. Alig tudom- miért is kellene? - leplezni örömömet. A korábbi nagyhallgatások, mikor a szünetet újabb szünet követte,

4 versmondó

szerencsére megtörtek. A ritkábban verset író frissebb,mint valaha.

- Csak nem egy rebellis költő ül velem szemben?Új költeményed, a Malom, mintha a Hitelben múlt évbenmegjelent, a mai sanyarúságokat döbbenetesen sorolóTiborc tűnődiknek párdarabja volna. .Ál-király mű-Bánk,

mű-Petur bán I folyton csak a zsebünkben turkál, I mind­mind a köz javát kívánja, I akár a tikokét a kánya. II Hite­leznek és szavatolnak, I hív jobbágyuk leszesz maholnap, Is mielőtt még adnád dedóba, I kölyködet is viszik adóba."

Tiborc igazsága eljöhet 2004-ben?- Nem hiszem, hogy rebellis volnék, inkább alkal­

mazkodó vagyok. Túl akarom élni ...- Mégis ... költészeteden végigvonul a "vas-szelídségű

füvek" türelme. S amikor fölfedeztem - nem volt nehéz ­ezt a szelídséget, valamiképp mindig a kardélre gondol­tam. Vagyis a bajvívó költészet a tiéd, amelyet magatartá­sod hitelesít. Pályád kezdetén a diktatúra (az oroszok stb.)által meggyalázott októberi forradalom, vagyis 1956 igaz­sága mellé álltál. Meg is lett az eredménye, hiszen egészenfiatalon, huszonkét évesként a börtönben végezted.

- Igazán én ezt nem tartom olyan nagy balszeren­csének. Valószínűleg nem is az. - Egyik korábbi interjúbóltudom, hogy - ha vonakodva is - fölkerested Hidas Antalt,hátha közbe tud jámi abban, hogy tanári állásod legyen.Beszélgetni kezdtetek. Közös témátok mi más lett volna,mint a börtön. Ő is ült - igaz, egészen más körülményekközött, mint te, és nem is az 1956-os forradalommalkapcsolatos tevékenységért -, te is ültél. Ebben rokonokvoltatok.

- Rokonoknak rokonok, de a körűlmények folytánnekem ott több hallgatnivalóm volt, mint neki.

- Szótlanságod családi örökség? Őseid kézművesek,

iparosok, tanítók, napszámosok voltak.- És földművesek is. Kétkezi munkából éltek. Én

voltam az első - szüleim szándékát megvalósítani -, akiértelmiségi lettem.

- Az anyaghoz való vonzódásod - remekül rajzolsz,kitűnően faragsz, a bőrt, a csontot stb. megmunkáló kés jóláll a kezedben -, hallatlan anyagszereteted tehát az ősök­

től ered? Nem csupán a költőnek vettetett itt ágy, hanem akézmívesnek, a mesterembemek is.

- Valóban. A kézmívesség szeretetét valószínűleg

innen örököltem. A családból, méghozzá anyai ágon ...

KITÜNTETÉSEIM

Az egyik:A minap egy 10-12 éves forma kislány köszönt rám amegyei könyvtárral szemközti könyvesbolt előtt.

- Hová, hová? - kérdem tőle, miután visszakö­szöntem.

- Most megebédelek, aztán megyek vissza akönyvtárba.

- Ide?- Igen.- Ez nagyon jó könyvtár.- Igen - mondja, majd kisvártatva így folytatja: -

Én olvasom ám a verseket, amiket ír, és tetszeneknagyon. És úgy tetszenek legjobban, ahogy ön mondja.

Miért is titkolnám-tagadnárn: napokig boldog voltama szavaitól.

A másik:A halasiak meghívóján Kossuth-díjasként van kiírva anevem.Ugyan miféle elismerésre vágynám még mindezekenfelül?

- 2003 tavasza -

- Engem elsősorban bőrtárgyaid, táskáid, szíjaid szép­sége fogott meg. S kiváltképpen díszítettségük, motívu­maiknak gazdagsága. Mindez összefügg-e azzal, hogyBelső-Ázsia térségein járva megérintett a nomád népekökonomikus szépségeszménye?

- Természetesen. De elmerültem én a magyar képző­

művészetben, sőt a népművészetben is. Már diákkorom­ban nagyon érdekelt a néprajz mint stúdium. Ha az életemmásképp alakul, lehet, hogya néprajz szakot végzem el azegyetemen. De hát nem így alakult. A kézmívességhezvaló vonzódásom pedig, ahogy említettem már, örökölthajlam.

- Jómagam negyedszázaddal ezelőtt attól féltem - érzé­seimnek hangot is adtam -, hogyanépművészetegyeságaival való incselkedésed csak pótcselekvés. Arra jó,hogy menekülj az írás elől. Az idő, szerencsére, nem en­gemet igazolt. Nálad a kétféle - az anyagi és a szellemi ­teremtés kiegészíti egymást.

- Úgy van. Pontosan érzékeled. A kettő - vagyis a két­féle foglalatosság - nálam együvé tartozik.

- Negyven évvel ezelőtt, a Füvek példáját pörgetve,költészetedből - az induló fiatal lírájából - sok mindenmegfogott. Nagyon is megfogott. Elsőbben is valaminő, aköznépet és a magas kultúra iránt érdeklődőketugyancsakkielégítő, sőt elbájoló természetesség. Aki egy szerelmesverset úgy tud kezdeni, hogy "Ne rejtőzz el, úgyis látlak! /Rádcsukom a szempillárnat", az a legnagyobbat érte el:maradandót alkotott. Az ilyesféle, mindenki által f61-

fogható gyönyörüség tette halhatatlanná például - ezértsok is az irigyük - Bizet-t vagy Puccinit. Nem kevésbéazért, mert a Torreádor-dalt, illetve Lauretta áriáját(Gianni Schicchi) még a suszterlegények is fütyülték.Ahogyan az opera világában, a költészetben is ritkák azilyen telitalálatok. ANe rejtőzz el... című kis remekedet énmindenesetre közéjük sorolom. Egy régi, még az ötve­nedik szüIetésnapodra készült bibliográfia (1986) szerintis ez az a vers, ami legtöbbször szerepelt - Az elesettkatonák emlékére mellett - különféle antológiákban. Bárelső köteted az 1956-os "bűnök" miatt megkésett, maiszemmel nézve is fantasztikus volt az indulásod. Hogyanjött létre a pályakezdő könyv?

- Keservesen. Vagy másképpen mondva: nagy nehe­zen. Az általad említett megkésettség esetemben öt esz­tendőt jelentett. Ami mai szemmel nézve nem is olyanhosszú, hiszen élek egy-két szemhunyásnyit, és tíz esz­tendő el is telik. De egy húszéves embemek az az öt évnagyon hosszú volt. Egyébként a könyv úgy jött létre,hogy jó sorsom összehozott Juhász Ferenccel, és ő kézbe­vette az ügyemet. Akkor a Szépirodalmi Könyvkiadónálvolt szerkesztő, neki köszönhetem a megjelenést.

- Te akkor Budapesten bolyongtál, hontalanul, állás éslakás nélkül. ..

- Igen, de Juhászt már korábbról ismertem. Először

Szigligeten, majd - egy irodalmi est alkalmából - Debre­cenben is találkoztunk. Rajta kívül Nagy László is ott volt.Később Kiss Feriék lakásán beszélgettünk, iszogattunkéjszakába menően. Akkor mondotta volt nekem Juhász,hogy szedj em össze a verseimet, és küldj em el neki.Megpróbál velük valamit cselekedni. (Hadd jegyezzemmeg: ha postán - ráadásul ismeretlenül - küldtem volna elneki a paksamétát, nem biztos, hogy a kézirat célba találtvolna.) Szerencsére sikerült, a könyv pár év alatt meg­jelent.

- És mint tudjuk, az 1956-os forradalmat mint témátfólölelő versek, sajnos, kimaradtak a kötetből.

- Hát persze, hogy kimaradtak. Majdnem mondtamegy szép népi hasonlatot, hogy hogyan...

- Ne fosszál meg bennünket a főlismeréstől!

- Hogy hogyan maradtak ki? Mint kutyaszar a hóból. AFüvek példájában olvasható legkorábbi versek 1955-benszülettek. Természetesen 1956-ban íródott darabok isszerepelnek benne - a Ne rejtőzz el... ugyancsak annak azévnek az elején született -, de azok (legalábbis direkten)nem a magyar forradalommal foglalkoznak.

- A kötet egyik jellegzetes versében, az Éjszakábanpéldául ilyen sorok is vannak: "felsorakoznak a vas­kerítések fekete lándzsái". Aki ezt olvassa, nyilván nem aszerelmespárok légyottjára vagy valami más kellemetesélményre gondol. A kép történelemre utaló zordsága leta­gadhatatlan.

- Azért, mert van benne néhány olyan metafora, amelya korra, illetve a környezetre utal. Másképpen nem islehetett volna elmondani - ha igen, a publikálás reményenélkül - az akkori világot. Manapság sokan sérelmezik isaz effajta "hallgatást", de hát ebből a nem lehetből nagyköltészetek születtek.

- Az Ősz című versed, épp ezzel az elhallgatott nyilt­sággal, torokszorító éltnényt hordoz. "Sápad a nyár sárga

versmondó 5

levelekkel, / vérzik az ősz vörös levelekkel. / Gyöngeujjúgyermek-fagy fehérlik. / Gyökér nyúl a halottak szívéig."Akinek nincs szeme, illetve füle a versre, csak az gondol­hatja, hogy itt valamiféle riviérai utazásról beszélsz.

- Szerencsére, akkor sem volt mindenkinek hozzá füle.Ha lett volna, a vers még ilyen, a mondandót képbeburkoló formában sem jelenik meg.

- Nálunk, tudod-e, sokan lenézik ezt a fajta verstípust,pontosabban a szólás ilyen formáját, mondván, nemmodem.

- Mi az, hogy modem? Én mindenesetre nem akaromazt meghatározni, mert sem hagyománytisztelőnek, semmodernnek nem tartom magam. A hagyományból azttisztelem, ami tiszteletre méltó, a korszerűből pedig aztfogadom el, ami továbbviszi a dolgokat. Nem mind jó, amihagyományos, és nem mind jó, ami modem. De hogy egytávoli, vagy nem is annyira távoli visszhangot idézzek:"Nem mindenki, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram!megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi azén mennyei Atyám akaratát." (Mt 7,21)

- Juhász Ferencet és Nagy Lászlót fölöttébb szereted, sbizonyos fokig példaképeidnek tartod őket. Életműveik­

ben, köztudomású, igencsak erős a metaforikus beszéd.Ezért nézel föl annyira rájuk? Nagy Lászlóhoz talán job­ban is vonzódsz. Az erkölcse, a verse, vagy csupán aszemélye miatt?

- Valószínű, hogy valamiféle alkati rokonság (megfe­lelés vagy közelség) van közöttünk. Ezt tartom a legvaló­színűbbnek. Egyébként a metaforikus költői beszéd nemcsupán rájukjellernző, hanem például Adyra is, hogy csakegyet említsek a sok ilyen irányultságú költő közül.Viszont a metaforikus beszéd csak egyetlen, noha hangsú­lyos eleme a költői nyelvnek. Ezenkivül még sok mindenvan. Például az akusztikai elemek, amelyeket én igencsakfontosnak vélek. De ezt, szabadjon bevallanom, csak utó­lag, a verseim tudatos szemlélése-ízlelgetése után fedezemföl, Vagyis azt, hogyakusztikailag mi miért fontos.

- Az ihlet akarva-akaratlan ezt az akusztikus irányultsá­got is "belekomponálja", mikor a vers éledezik-születik?Ha nem így volna, másfélék lennének - hangzásralegalábbis másfélék - a költeményeid. Erről vagy az ehhezhasonló versteremtő pillanatról tudsz-e valamit mondani?Emlékszel-e egy-egy versed születésének körülményeire?

- Ha az ember már érzi a verset, sokféleképpen, bármi­féle módon elindulhat az írás.

- Konkrét példád is van erre?- Hogyne. Esetleg egymástól eltérő példákat is említ-

hetek. Először maradjunk a régebbinél. A korábbi ver­seimhez mérve terjedelmesebb Roham a hatvanas évekbenszületett. Összetett formájú, mondhatni, polifon hangzásúköltemény. A szó legszorosabb értelmében többszólamú.Ezek tipográfiailag is ki vannak emelve. Nos, ennek aversnek a legelső szava, ami először főlötlött bennem, azárcédulák. Egyik reggel a közeli ábécébe lementemvásárolni, s mit látok, a papírkosárból kiborult egy csomóárcédula. Ez volt az a pillanat, amikor elindult bennem avers. Eltelt két-három nap, nekiültem, és két éjszaka alattmegírtam. Bár a "versindító" szó is belekerült, de a Rohamegészen másról szól. Láthatod, itt nem akusztikai, hanemfogalmi volt az indíttatás.

6 versmondó

- Másik példád?- Éppen a neked fölolvasott Malom. Ennek a versnek

szintén van előképe, egy Szécsi Margit-költemény. Ezértis tartottam tisztességesnek, hogy mottó gyanánt oda­tegyem a két sort, holott a vers itt is másról szól. Ebbenaz esetben is beszélhetünk akusztius indíttatásról, amitulajdonképp egy hagyományos forma zenéje: "de énhálok a világgal, / nem énvelem ő" (Címer). S erre, csakúgy magától, jött a két, rárímelő sor: "benyeli a baba­ágyat / a köztemető". Tehát ez lett - jóllehet a kompozí­cióba egészen más helyre került - a friss versből először

megírt első két sor. A fogalmak és az akusztikaegyüttese.

- Akárhonnan is indulunk, újra és újra megint csak ametafora tűnik elénk. A babaágy és a köztemető döbbe­netes kép. Hogy csak az utóbbit vegyük, köztemető a világmocska is.

- Természetesen. És például a gyehenna, ha héberülakarjuk kifejezni.

Buda Ferenc

Ne rejtőzz el...Ne rejtőzz el, úgyis látlak!Rádcsukom a szempillámat.Benn zörömbölsz a szívemben,s elsimulsz a tenyeremben,s elsimulsz az arcom bőrén,

mint vadvízen a verőfény.

Nagyon jó vagy, jó meleg vagy,nagyon jó így, hogy velem vagy.Mindenekben megtalállak,s öröm markol meg, ha látlak.Nézz rám, szólok a szemednek,ne fuss el, nagyon szeretlek!

- Visszatérve a Rohamra, ez a több lépcsőben - nohaemlékezeted szerint elég gyorsan - íródott vers leginkábba szenvedés, a nincstelenség, a szegénység látlelete. Nemvéletlen, hogy először az árcédula jutott az eszedbe. Hamilliomos lettél volna, észre sem veszed a különlegeshelyzetet, s hidegen hagy a versnyitó szó. Csak a családidolgokba belefáradt, nincstelenségben nyűglődő, elcsigá­zott embemek mond ez a szó - az egyszerű közlésen túl ­valamit. Az sem véletlen, hogy a poéma címe egybenkatonai műszó. Milyen volt a családod élete, ha az árcé­dulák ilyen, az éjszaka összes félelmét hordozó attakkácsúcsosodtak?

- Nos, ennek is érdemes a szokásosnál nagyobb fene­ket keríteni, mert a dolgok sosem egyszerüek. Egy általadki sem mondott, valamelyest a nyomorra utaló szót kijaví­tanék. A nyomor, az sűrűbb, gazdagabb tartalmú, én in­kább a hiányt említeném. Vagyis azt az állapotot, hogy miminden hiányzott akkoriban. Amikor a vers íródott, voltegy rakás gyerekünk; mit is beszélek, akkor még csakhárom. Szegények voltunk - létünkben fiatalok és erő­

sek -, de nem voltunk nyomorultak.A hiányok sorozata nem engedhette meg, hogy az em­

ber ,,rendeltetésszerűen" éljen. Szándékosan kerülöm azt arút kifejezést, amit mostanában oly sokan önmegvalósítás-

nak mondanak. Hamis dolog, nem erről van szó. Hanemarról, hogy mindnyájan születtünk valamire - némelyi­künk több mindenre is -, és az említett hiányok megakadá­lyozzák, hogy ez kiteljesedjék. Az ilyesféle állapot ter­mészetesen már okozhat valamilyen nyomort, amely azembert ember voltában megnyomoríthatja.

Buda FerencSzűrkeszemű

Szürkeszemű, szelíd esteereszkedik a szívemre.Szürkeszemű, szelíd éjjelelmegyek nincsen-reménnyel.Elmegyek, hisz úgyse bánod,úgyse voltam, csak barátod,úgyse voltam semmi, semmi.S egyszer úgyis el kell menni.Szerettelek és szeret/ek ­akarom, hát elfeledlek.Eltemet/ek, de megtartlak

.régi szépnek, drága dalnak.Ami jó volt, nagyon jó volt,de szíveden fehér hó volt,fehér hóba beleestem,nem tudtam, hogy feneketlen,nem tudtam, hogy ilyen forróa fehér hó, a fehér hó ..o

Vitatnám azt a gondolatot, hogy a költőnek mindenhelyzetet át kell élnie, hogy írni tudjon róla. Ezzel tulaj­donképpen ember voltunkat tagadnánk meg. Tudniillik azembert éppenséggel az különbözteti meg a többi főem­

lőstől, hogy képes beleélni magát egy másik teremtett lényállapotába, helyzetébe. Tehát ha nem vagyok is annyiranyomorult, azért még bele tudom képzelni magamat ebbea kelepcébe. Hadd mondjak egy valódi - mert megtörténtesetből kifej lő - példát Az elesett katonák emlékére című

versemmel kapcsolatban. Taknyos kölyök lévén nemvoltam benne a háborúban - és még apám is, hál' istennekhazajött a frontról -, és mégis sikerült megírnom a verset.S amikor egyszer egy falusi művelődési házban fölolvas­tam, a közönség köréből megkérdezte valaki, hogy meny­nyi időt töltöttem a fronton. Eszébe sem jutott, hogy ezkoromnál fogva - képtelenség.

- De ez nem a művészet diadala?- Hát persze, hogy annak. Ám ez nem az én érdemem.

Ez csak egy adottság, de hogy kifejlődjék bennűnk, lehetrá törekedni. Próbáljunk a másik ember fejével is gondol­kodni! És ne szégyelljünk mi is vakarózni, ha a másiknakviszket valamije.

- Első köteted egyik verse, a Naponta - főképp kímé­letlen csikorgásával - mintha a Roham előképe volna.A leltározó komolyság is jelzi: készülsz, igencsak készülsza szinte kimondhatatlan kimondására.

- Egészen jól látod. A Rohamnak ez is előzménye. Denem az egyetlen. Bizonyos témák - módosulva, megmá­sulva - többször is előjönnek. 1956 élménye újra és újrafölbukkan, nem hagy nyugodni. Az anya-élmény is versbekívánkozott néhányszor.

- És kedvenced, a Külvárosi éj poétája? A Füvek pél­dájában közölt József Attila halálára, benne valamiféleönkínzó kíméletlenség, ma is megdöbbent. Miért? Mert a.Kettévágták a kerekek a biccentésedet" ismétlő zaka­tolása egészen különleges hatást kelt az olvasóban: meg­borzongatja. Hogyan született a költemény?

- Erről talán még nehezebben tudok beszámolni, mintazt a korábbiakban tettem. Azért is a nehézség, mert akkormég nem tartottam annál a tudatosságnál, mint későbbi

verseim születésekor. Annyit viszont elárulhatok, hogynem csak a József Attila-élményem van benne. A költőtelmondhatatlanul szeretem és nagyra tartom. Ha rólabeszélek, alig jön szájamra a szó.

- A tartását szereted, a filozofikumát, az egyszerű­

ségében is összetett versének szinte kiismerhetetlenrejtelmét?

- Úgy, ahogyan van, az egészet. A költészetét. Amelyszámomra - mutatis mutandis - olyan csúcs, mint JohannSebastian Bach zenéje. Némely tekintetben talán még föl­szabadítóbb, mert az elveszettségnek olyan megfogal­mazásait találod meg benne, amely éppen azáltal szabadítföl, hogy nyiltan és végérvényesen - megmásíthatatlanulkimondja a rettenetet.

- És még mi található a József Attila halálára című

versben?- Az a kor, amiben megszületett.- Tehát a .Kettévágták a kerekek a biccentésedet" mint

sokkoló kijelentés nemcsak a szárszói drámát idézte meg,a költő tragédiáját?

- Nem bizony. Benne van a verset író költő, vagyisjómagam korának tragédiája is. Meg a hiányérzetem,nyomorúságom, félelmem. Emlékezzél csak vissza azegyik versszak zárására: "de nem készül semmi a tűzhe­

lyeken, / csak a türelem fő keményre, bár héja megreped,/ s hideg tálba néz a vacsoracsillag, / míg a sarkokon lábátváltogatja / a esőretöltőtt nyugalom".

Mi más volna ez, ha nem a végveszély tudatosítása, ter­mészetesen metaforikus miliőben. Hiszen amikor aztírtam, hogya "csőretöltött nyugalom" várakozik (enneksugallata is van: fenyeget), nem József Attila halálánakévére, 1937-re gondoltam, hanem az 1956 utáni időkre.

Nevezzük néven a gyermeket: a konszolidáció időszakára.

versmondó 7

- Ha mindez így van, akkor mért utasítottad visszabeszélgetésünk kezdetén a ,,rebellis költő" megnevezést?Te is, akárcsak Nagy László, "versben bújdosó haramiavagy", aki az igazság kimondására esküdtél.

- Részemről nem kategorikus visszautasításról vanszó, csak némi módosításról. Fiatalabb koromban valóbanlázadóként -lázadásként - írtam le, amit gondoltam. Máraez szelíd eltökéltséggé változott.

- Nagy Lászlóval még valami összefűz. Nem véletlen,hogy a Liliom és korbácsot olvasva önkéntelenül egyNagy László-kép ("Nekem Ady ostora tetszik") juteszünkbe.

- Nem véletlenül jutott eszedbe az egyezés, a kife­jezések közötti rokonság. De lsten látja lelkemet, tőle

függetlenül született meg az én Adyt idéző sorom:"Halhatatlan szájából kinő a liliom, kezéből kisuhog a kor­bács".

Buda Ferenc

VonatokA vonatok. A vonatok. Az érkezők.

Az indulók. Az újságot, vígságothozók. Égő szemmel az éjben vágta-tok, zakatolók. Világos ablaksorok.Fénylő sínek. Mormogo, meleg, piros,nagy mozdonyok. Pőrekocsik. Vagonok.Vashidak. A szemafor éppen pirosatmutat. Fék nyikorog, zökken, meg-áll a vonat. Vár, vesztegel. Vár,vesztegel. Órák, napok, századokvesznek el. Rándulva, lódulvaindul, füttyent, tolat, sint válta vonat. Visz-hoz valakit. Vala-kiket. Indul, megáll. Indul,megáll. Fölszáll, leszáll a tömeg,tolongva a csarnokon áthömpölyög.Hol járhatunk? Vajon hol járhatunk?Szemünk ki a sötétbe mered.Ellankadunk. Dülöngve bóbis-kolunk. Utunk - örök. Váltókon,végtelen vágányokon kattog akerék, hidakon átdörög. Meddig?Hová? Melyik állomásra szól ajegy?Van-e jegyünk? Lehet-e igazunk?Talán nem is mi utazunk? Hiszmesszire, jaj, messzire mindigcsak mást visz a vonat, s migvégképp nyoma vész túl a kanya­ron, árvultan intünk utánaakiürült peronon.

- Az Ébresszen aranysíp (1970) című köteted egyikverse, a Mély sár (első közlése, ha jól emlékszem, az ÚjÍrásban volt) nem más, mint önéletrajziságba csomagoltdráma. Később ez az élmény a Tanya-hazám című kom­pozíciódban ugyancsak hangot kapott. Viszont amíg akorai vers csak személyes élmények, egy falusi tanítóküzdelmeinek tárháza, addig a Tanya-hazám - általános­sá téve a couleur locale-t - már a magyarság történel-

8 versmondó

méhez, megkésettségéhez, vesszőfutásához (is) kapcso­lódik.

- Az idők folyamán tágul az ember szemhatára. Avalóságban és átvitt értelemben is. Csupán arról van ittszó, hogy a Mély sár és a többi - Pusztavacson írott ­versem valóban közvetlenebbül adja át a személyesélményt, amiben részem volt a kis faluban. S ahogyankezdett benőni a fejem lágya, egyre jobban kezdtem látni­észlelni az összefüggéseket. Egyébként semmiből csaksemmi lesz, ha az nem valódi élményen alapul. Ha nemvelem esik meg a történés, akkor is sugallnia kell a jó írás­nak valamiféle személyességet. Viszont fabatkát sem ér avers, ha csupán az élmény dominál benne. Más valami isszükségeltetik hozzá, hogy a másikban - az olvasóban ­megrezdítsen legalább egy húrt. Természetesen nemcsakaz impulzustól függ a befogadás minősége, az is számít,hogy kinek milyen a .vevökészüléke".

- l964-ben a jó barát, Kiss Ferenc is hiányolta verseid­ből a tárgyiasabb hangot, az élményköltészet egyfajtameghaladását. "Noha ihletének természete jól összefér atűnődő, festő és építő hajlamokkal, noha földközelségeszoros, érzéke a realitás iránt erős, készsége, hogy a dol­gok természetéhez közel jusson, szembeötlő, s emellettlátása is éles, versösztöne is ép, arányérzéke is meg­bízható, s mindezek ellenére igazi objektív verset, mely­ben a mondandót maga a tárgy sugározná ki, egyet sem írteddig." Erről Kiss Ferenccel váltottatok szót az idő tájt?

- Igen. Ezt a hiányosságot nekem Feri élőszóban isemlítette. De nem tudtam rá mit mondani. Annak ellenére,hogy hallgattam minden szavára.

- És mit kifogásolt?- Konkrétan nem jelölt meg semmit. Az általa hiányolt

"rész" alighanem elemeiben már ott volt a versekben,kiváltképpen a Mély sár címűben. Amely szinte szocio­grafikusan kezdődik, és így is megy végig. Bár a befejező

rész inkább az alanyi költőé, ahol azt írom: .Ráforrt az énkezem és szívem / a vasra." A vers fölsorolásszerű rendjemár magában hordozza a tárgyiasságot. Vagy a tárgyias­ságnak valamilyen képét. Később, a hetvenes évekbenírott versekben, főképpen a Tanya-hazámban ez már elégmarkánsan megjelenik. Nem egyedüliként a versszerke­zetben, de nagyon fontos, az egészen végighúzódó,főszálként.

Kiss Ferenccel kapcsolatban érdemes leszögezni,immár negyvenéves kritikáján meditálunk. Azt is fesze­gette, hogy egy kissé szűk a világod, hiszen esszét nemírsz, és műfordítással nem foglalkozol. Évtizedek alattkiderűlt - a kritikus-barát, sajnos, ezt már nem érhettemeg -, hogy pályádnak az irányú értékei is vannak. Talánműfordításaidat még itt-ott láthatta, de belső tüzű, napló­formában írott prózáddal már nem találkozhatott. MikorKiss az "objektív vers" hiányát emlegette, nem a költésze­tedből hiányzó tárgyias világ filozofikumára gondolt?

- Nem tudom, hogy mi járhatott a fejében, mert erről

- ismétlem - bővebben nem beszélt. De nagyon hálásvagyok neki, mert kritikáiban, esszéiben megalapozottértésről tett tanúbizonyságot. S egyben a verseimmel valóérzelmi azonosulásról is.

- Az életrajzi jelleget, kis epikai beütéssel, aSzólaljatok című költeményedben szintén főlfedezhette.

- Nem tartom mindenben hibátlannak ezt a verset, mintahogyan más verseimet sem (ám bölcsen hadd hallgassakarról, hogy melyeket nem). Viszont ebben is megjelennekbizonyos elemek, mégse sorolom őket a tárgyias versekközé ... Ezek nagyon is szubjektív tálalásban jönnek elő.

- Időzzünk még egy kicsit 1956 meghatározó élmé­nyénél! Nem annyira a börtönben írott és csak aCsöndországban (1990) helyet kapó szonettekre gondo­lok, hanem azokra a versekre, amelyek már jóval koráb­ban megjelenhettek. Mai szemmel és ésszel hihetetlennektűnik, hogy a Kutya a társam az 1970-ben kiadott köte­tedbe bekerülhetett. A cenzúra nem jött rá, hogy ittvalójában miről is van szó. "Október, véres ünnep, I dörgőpuskákat sütnek I fácánra, csontrózsás bakra, I gyönyörű

dámvadakra. II Télszagú vasfuvallat I átveszi a hatalmat. IRozsdás levelek hullnak I s vére a vacogó nyúlnak." Ésmásik kedvencem is van, a Pesten esik a hó. A vers címealá oda lehetett írni a dicső dátumot, l 956-ot? Bár tudom,hogy az idő tájt már moccanni kezdett valami (ez a köl­temény is az Ébresszen aranysípban látott napvilágot).

- Valahogyan átcsúszott.- Pedig a kemény, Tűztáncos vigadalom után alig

valamivel több mint tíz év telt csak el. ..- Az Ébresszen aranysip, jóllehet 1970 szerepel az

impresszumban, 1971 januárjában jelent meg. Hogy azáltalad említett versek valamiképp átcsúsztak a cenzúrán,ez is Juhász Ferencnek köszönhető. A Pesten esik a hó(mármint a cím) alá eleve oda akartam írni azt az évszá­mot, nehogy félreértés essék a verset illetően. Ebbe bele isakadt valaki, teljesen mindegy, hogy ki ...

- Nem mindegy. Az éber tollnokot nevezzük néven!- Ma már teljesen jelentéktelen a név, nem érdemes rá

szót vesztegetni. Egyébként egy, a kötetemről író kecske­méti újságírót takar. Aki - most fogóddzál meg - a másikverset, a Kutya a társamat viszont észre sem vette. Pedigaz az átkosabb. Még Pusztavacson írtam - talán 1964őszén -, és évekig fektettem a fiókomban. Indító élménye:őszi vadászat. Amikor itt, Kecskeméten, Varga Miska

jóvoltából a folyóirat (a Forrás elődje, a Kiskunság) kez­dett mozgolódni, Pozsgay Imre volt a pártbizottság veze­tője. Egyszer azt mondja Varga Pozsgaynak, "üljünk leegy kávéra", És elővezettük a versemet. Miről is szól ez avers? - kérdezte Pozsgay, és én ártatlan képpel vála­szoltam. Pusztavacson, ahol korábban laktunk, mindenősszel jöttek az osztrákok, a németek és a hollandokvadászni, és valutáért - a jó trófea reményében - halomralőtték a szarvasbikákat meg a többi vadat. Jól van - mond­ta Pozsgay, akkor mehet. S ugyanolyan ártatlanul nézettrám, ahogyan én őrá. Ez a vers Szegeden (tudjuk, melyikdinasztia uralkodott ott) valószínűleg nem jelenhetettvolna meg. Természetesen Debrecenben sem.

- Ez is bizonyítja, hogy nincsenek véletlenek. ÉppenPozsgay volt az, aki a hatalom által sulykolt elnevezést, azellenforradaimat népfolkeléste változtatta.

- Láthatod, hogy az áttétellel ható, forradalmat éltető

versek így-úgy nyomdafestéket kaptak, viszont a börtön­ben írott, direktebb hangú költemények csupán a rend­szerváltás után (illetve az azt közvetlenül megelőző

időszakban) jelenhettek meg.- A Holt számból búzaszál című vallomásod valódi

hazaszeretet-vers. Hiszen az "Itthon vagyok, öledbe fek­szem" lehet a szerelem apoteózisa, ugyanakkor a hontszerető szabadság kifejeződése is. Némi tettetett naivság­gallegalábbis én így gondolom.

- Jól látod. Ezek átfedik egymást. Épp ezért a Holtszámból búzaszál hazaszeretet-versnek is fölfogható.

- Azért időztem - talán a kelleténél többet is - a korainagy verseknél, mert egészen az Árvafoldig (2000) ezekalapozták meg költői tartásodat. Amellett, hogy válogatottkötetednek pillérei, karakteres antológiadarabok. A Tanya­hazámban elhangzik egy kérdés: "mi lesz velünk?" Éstöbbször is - a korábbi szavalókórusokat idézve, ám ittzsolozsmaként: "KI GYÓGYÍT MEG". Egyáltalán kit kellmeggyógyítani? Minket, a népet, elgyötört saját magadat?

- A vers megszületés e óta eltelt három és fél évtized.Egyre inkább az az érzésem - hiszen én itt "kívülálló"vagyok -, hogy rólam itt végképp nincsen szó. Viszontannál jobban a főld népéről. Arról a földről - felleng­zősebb szóval: a hazáról -, ahol ez a nép él. A költeményegyes részeinek az írásakor sokat tűnődtem... Először

nem is verset, hanem szociográfiát akartam írni.- A poémának éppen nem ez a terhe? Bár - gondoljunk

itt Kassákék verset pódiumra vonó szavalókórusára - azagitatív hang a mondanivaló szempontjából nem fóltétlenhátrány.

- Barátom, nekem ne szabja meg senki, hogy mi a versfeladata. Majd azt az én versem megszabja magának. Aztis, hogy milyen feladatokat vállal, és milyeneket nem. Énis elfogadom, ha valaki másmilyen feladatot tűz ki célul.És ha a vers jó, gyönyörűséggel olvasom. Különben isköpök a kánonokra.

- Nem vagy egy kissé hiszékeny? Nincs bennedvalamiféle erkölcsi naivitás? Úgy véled, hogy ezzel azőszinte - helyenként megrendítő - kibeszéléssel a szeren­csétlen tanyavilágot föl lehet emelni, gondjai megszűn­

nek? Fiatal írókkal beszélgetve nemegyszer tapasztaltam,hogy úgyszólván a szó jelentését sem ismerik. Tanya,tanyavilág - mi fán terem?

versmondó 9

- Annyira azért nem vagyok naiv, sem hiszékeny, hogyhiggyek a csodákban. De én megkönnyebbedek, hakimondhatom, ami engem személy szerint izgat. Elég soktudati és érzelmi kötődésemvan az egész problémakörhöz,gubanchoz, konglomerátumhoz, vagyis ahhoz, amit Ma­gyarországon (pontosabban: az Alföldön) a tanya jelent.És ez erkölcsileg is megmoccantja az embert. .. A kül­területen élő ember a városival nem egyenrangú polgáraaz államnak. Mert ahhoz képest, hogy - adójával, verej­tékével, megtermelt javaival - jócskán hozzájárul aközhöz, roppant keveset kap vissza. Van úgy - például a jóutakat illetően -, hogy semmit sem. Némely helyen, hogyvilágossághoz jusson, milliókért kellene bevezettetnie azelektromosságot. Egyszóval, az igazságérzetemet bosz­szantja, kínozza, csiklandozza az, amit ez az egész tanya­probléma jelent. És azt is tudom, hogy mindezt versselnem lehet megoldani. De egyszerüen belebetegednék, hanem írhatnám ki magamból ezt a véghetetlen fájdalmat.Ezzel nem a tanyasi embereket emelem föl, hanem első­

sorban magamat.

- Ha életművedből meg kellene nevezned három nagyverset, melyikeket választanád? (Ám itt meg kell jegyez­nem: a korábban emlegetett kis szerelmes versed ugyan­csak utolérhetetlen.)

- Tegnap lehet hogy mást neveztem volna meg, mintma. És holnapután föltehetően megint másikat válasz­tanék. A Rohamot azért tökéletlenségei ellenére is megem­líteném. Mert az akkori tudásomnak összegezését adta,akkori költő voltomat, azt hiszem, maximálisan kifejezte.A Tanya-hazámról is gondolkodom, ámbár erről a témárólÍrtam egy jóval rövidebb verset, és talán összefogottabbatis. Remélhetően a Forrásban hamarosan olvashatod.

És van egy Arcunk című, a Holt számból búzaszál­kötetben megjelent költeményem is. Szerelmes vers.Benne ilyen sorok: "Te vagy az ország, otthon, haza /megáldott méhednek van igaza". Láthatod, a fogalmak ­szerelem, haza - itt is egymásba hajolnak. És akkor mégnem említettem az ArvajOldben szereplő Himnusz-hazát.

- Érdekes vagy legalábbis meglepő, hogy új versedheza mottót a mára csaknem elfelejtett, agyonhallgatottköltőtől, Szécsi Margittól vetted. Miként történhetik megaz, hogy egy ilyen karakteres lírikus csak úgy kiessék aköztudatból?

- Reméljük, hogy egyszer majd csak visszakerül. Hanem, az a köztudatnak válik kárává. Persze nemcsak ővele

bánt el cudarul az idő. Tucatjával sorolhatjuk azokat a márelment Írókat-költőket, akik pillanatnyilag nincsenekjelen. Gondoljál csak Csanádi Imrére! Milyen költő volt,és a neve ma alig kerül szóba. Kormos Pistát még csakemlegetik azok a hajdani - ma középnemzedékké érett ­fiatalok, akiknek egyengette az útját.

De számomra nem az a megmagyarázhatatlan, hogySzécsi Margit alig kap teret az emlékezetben, hanem az,hogy életében miért nem becsülték meg. Olyan embereksem, mint például Kiss Feri. Nem tartották sokra, pedignagyon nagy költő volt.

- Szécsi Margit tragédiája - minő emberi dráma! - azlehetett, hogy egy nagy költő közelében élt. Vagyis NagyLászló felesége volt. Kiss Ferenc ebből a párosból csupán

10 versmondó

Nagy Lászlót tudta elfogadni. Ráadásul Szécsi a politikapackázásainak is ki volt téve. Nem tudom, hogy mással iselőfordult-e az a nemtelen fogadtatás - értéklibikóka -,ami vele. Egyik verseskönyvét elég csúnya módon lehúz­ta a Népszabadság, majd rövid időn belül ugyanott egyhiggadtabb értékelés is megjelent. Szécsi Margit konoksá­ga alighanem még sokáig kemény dió lesz - a hatalom ésa szakma számára egyaránt.

- Ő, hála istennek, nem egy beilleszkedő alak volt.Azért is nagy költészet az övé, mert létrehozója semmifélemegalkuvást nem ismert,

Buda FerencZsebnaptár kicsinyeknek

Csanádi Imre emlékére

I.Esztendő eredő hónapja. havat szaporító,Ingyen hízik a jég. Lesz-e fa tűzre elég?

II.Megzordúl az idő. hasadoznak a fák is a fagyban.ám a közel kikelet küldi a langy szeleket.

III.Cinke cipog, a vetést beragyogja az ég, örömébenfellege sírvafakad. szétveri mind a havat.

IVPitypang szirma aranylik, a kecskegidák tusakodnak.szőrük akár a selyem. Sarjad a petrezselyem.

VKotlóstyúk kutyorog, körülötte vígan bogarásznakpinduri tarka csibék. Szállnak a nyárfapihék.

VI.Únja tanár, útálja diáknép már a tanítást.Pattog a pentameter - pirkad a földieper.

VIIIzzad, vízhez igyekszik a nép: ez az év delelője.

Lángol, perzsel a Nap - hocc ide, szalmakalap!

VIII.Fönn egy vércse szitál. Túlérett kajszibarackonzurmog a sárga darázs. Bokol a bábakalács.

IXCsöpp gyerekek hátán nagy, odú-mély iskolatáska ­nem bír futni a ló: jaj. sok a tudnivaló!

XRoskad a szilvafaág, édes must illata csábít,érik a körte. dió. száll seregély millió.

XI.Köddel a tél kozelit, vékonyjéghártya a tócsán.Almafa lombja remeg. zizzen, a földre pereg.

XII.Göncöl négy csillagkerekét friss fagy csikoritja,rúdján messzi utat három lámpa mutat.

- Költészetében nincs is nőies vonás.- Mi az, hogy nőies vonás? A költőnek nem az a dolga,

hogy egy nemi identitást reprezentáljon. Az embert, azemberi magáraeszmélést kell tükröznie. Azért költő. És haéppenséggel férfikurázsi van benne, akkor az jelenik mega lírájában.

- Egyik versében (Európa madarai) - ki tud ma róla? ­az Európa-házba való belépésünket is megjövendölte,összes örömével és gyötrelmével együtt. Szécsi ezt a.Jcöltözést" nagyon érezte.

- Nemcsak érezte, tudta is. A költő nem csupán érző

lény; sokkal több benne az intellektus, mint ahogyan aztképzelik. Gondolj bele, Adynál van-e ösztönösebb köl­tőnk? Ugyanakkor nála ez a legnagyobb tudatossággalötvöződik. Tudott-e még valaki is annyi lényegeset,fontosat az emberről és a magyarságról, mint ő? Azóta isherélgetik, herélgetik. Arcképe ott van bizonyos politikaipártok plakátjain. .. szavait kiforgatják. .. Ha tehetné,seggbe rúgná valamennyit. De ő már nem tiltakozhatik.

- Dühös vagy. Mert a kiherélt költő már nem költő ...- Igen. Dühös vagyok. Hogyne volnék az. Amit talán

Petőfi óta minden költővel megcselekednek, az gyalázat.Minden kurzus a maga szája íze szerint használja aklasszikusokat. Használja? Kihasználja. Rá sem merekgondolni, hogy egyszer mindez velem is megtörténhetik.Hogy visszaélhetnek aszavaimmal.

- Mért ne tennék? Hiszen te nem 1956-ról írtál verset,hanem arról a bizonyos őszi vadászatról, amelyen pénzesnyugatiak űzhették a kedvtelésüket.

- Jól mondod. Mert másképpen is igaz az a vers,aminek akkor én egyik molekulája - pozitronja? - voltam.

- Szenvedő alakja az elnyomásnak. ..- Az a vers bizonyos helyzetről szólt, és fölülemelkedve

a hazai vakondtúráson, sokkal többről. Leginkább arról,hogy a birodalmi eszme mindent tönkretehet, mindentmegfertőzhet. Ennek váltunk mindannyian az áldozataivá.

- Bensőbb - Belső-Ázsiát célzó - körökre evezveegyik műfordításkötetedből, a Varázsénekből (1973) haddemeljek ki egyetlen török közmondást: "Hova a fej tart,oda megy a láb is." Nyilván először gondolatban kelletteljutnod azokra az ázsiai pusztákra-sztyeppékre, ame­lyeket később jó sorsod folytán személyesen többszöris fölkereshettél. Hogy keserű beszélgetésünk soránvalamivel fölvidítsalak, emlékezetedbe idézem a többmint harminc évvel ezelőtti esetet. Itt történt, a kecskemétitanyavilágban. Az egyik író-olvasó találkozón a ferdeszemű Olzsasz Szulejmenov úgy kezdte a mondókáját,hogy meghajolt a közönség előtt, és némi derültségetkeltve azt mondta: "Bocsánatot kérek a tatárjárásért!"

- Én is emlékszem erre. Ez nagyon szép gesztus volttőle. Bár ahogyan én nem tehetek a magyarok - őseink ­nyilairól, sőt az időben közelebbi esetekről sem, ugyanúgyő sem tehet a sok száz év előtti hódításról.

- Hogyan kezdődött ez, a később szerelemmé válóérdeklődés?

- Először valóban csak gondolatban indultam el amatávoli tájakra. De más is hozzásegített ahhoz, hogy kedvetkapjak a munkához. Emlékszel-e arra a harminckét évvelezelőtti találkozóra, amikor családommal éppen Pestenvoltam, és ti - Kiss Beneével és Mándoki Pistával egye-

temben - meglátogattatok? Mándoki, aki az egyetemturkológiai tanszékén működött, oltott be engem - sze­gény, az ötvenet sem érte meg - a török népek iránti érdek­lődéssel-szeretettel. Ez volt az a pillanat, amikor meg­pörkölődött - és később föl is izzott - lelkem jobbik fele.S idővel rászántam magamat, hogy egyéb tennivalóim ésgondjaim mellett, elmélyedjek ebben a kultúrában. Igaz, atörök köztársaságban beszélt török nyelvvel nem sokatfoglalkoztam, de a többi rokon nyelvből - bár nem abeszéd szintjén - jó néhányat megtanultam olyannyira,hogy ezen népek-népcsoportok között el tudok igazodni.

- Melyek azok a nyelvek?- A kirgiz, a kazak, az udmurt és a baskír. De ha a

kezembe kerül, teszem azt, egy karakalpak szöveg, azzalis könnyen elboldogulok, mert az egyes nyelvcsoportokközött elég nagy az átjárhatóság. A kazak meg akarakalpak között például kisebb a különbség, mint a csehés a szlovák nyelv között. 1972 óta így teltek az évek.És 1976-ban lehetőség nyílt arra, hogy az Írószövetségegyszemélyes delegációjaként lábamat tehess em Közép­Ázsia megszentelt földjére. A kinti dolgok számomraérdekesen alakultak. Az a fiatalember, akit Moszkvában anyakamba akasztottak - aki egy személyben tolmács is lettvolna meg jelentésre kényszerített (?) kísérő is -, szeszé­lyes művészember lévén, a repülőtéren egyszer csakelmaradt tőlem, és taxival visszament Moszkvába. Így egyszál magamban indultam el Kirgizisztánba.

Első ténykedésem volt, hogy szótárakat szerezzek.Nem ment könnyen. Végül is valaki megajándékozott egyorosz-kirgiz és egy kirgiz-orosz szótárral. Az általademlített közmondások nagy része azokon az éjszakákonváltott át kirgiz nyelvről magyarra, amikor nem tudtamaludni az időeltolódás miatt. így kezdődött.

- És hogyan folytatódott?- Volt még néhány ilyen út. Talán hétszer vagy nyolc-

szor jártam az akkori szovjet Közép-Ázsiában, elsősorbanKazahsztánban és Kirgizisztánban. Egyszer sikerült meg­fordulnom Baskíriában is, Magna Hungariában, meg­lepetést szerezve vendéglátóimnak, hiszen én voltam azelső magyar író, aki meglátogatta őket. Jártam Azer­bajdzsánban és Mongóliában is (ők ugyan nem törökök, dealtáji népkultúrájuk sok mindenben megegyezik a közép­ázsiai népekével).

Nem titkolom, olyan dolog is vezetett hozzájuk, hogyvégtére is elődeink azonos (nomád, állattartó) kultúrkör­ből származtak.

versmondó II

Buda Ferenc

Árapály

Ilia MihálynakKerek az ég. Reggeltől reggeligvonszolódom kiszáradt tengeremben.Se út, se ösvény. Csak a végtelenségcsalóka fényeit és árnyaitlesem, ahogy kacéran integetnek ­egymásnak-é? Vagy nekem? Nem tudom.Fejemfölött a mennybolt buborékafémlik, feszül. Hiányos horizontszegi körül életterem határát.Itt-ott a síkon élőlény-maradvány:

rezgő tollpihe, réges-rég lerágotttűhegyes torsok, szúrós, vad bogáncsok.kitin- s cellulózkép/etek, je/ekkéátlényegü/t héjak, terméstokok,szétdőlt csigolyák, szikkadt bordacsontok.Múló kiáltás ott fönn, s itt alantgyíkláb- s madár/áb-hagyta, elmosódott,halvány nyomok. Tétova, szertelen,rendszertelen, vak légáramlatok.Szíksót sodor egy elkésett fuvallat.Forog a Föld reggeltől reggelig.Csontok. Pihék. Lakatlan csigaházak.Utánam vajon mi marad? Mifélejelzés, hogy egykor erre vitt a lábam?Akár a bíbicé s a gyikoké.az én nyomom is épp oly elmulandó,mo/ekuláim csendben visszatérnekmind-mind oda, ahonnét összegyűlvénbelém rakódtak, szerteszéledő

atomjaimra vár újabb teendő,

szin toly fontos és elhalaszthatatlan.Megáll a szél. Távolban fűst szoborlik.Alig eszmélsz - s egy élet eltelik.Csontból-pihékbő/ összerakható-é,ami csak egyszer volt? Sejtklónozássalmegindul-é a lélek árapálya?Kerek az ég. A láthatár homályos.Hulltom után mi marad? Lábnyomok?Történetek? Egy pár üres cipő?

Gének? Atörökített arcvonások?Egy röppenőmosoly? Egy kéz-simitás?Kiszáradt tengeremben vonszolódom ­se játszi delfinek, se dőlt vitorlák:ismét csupán a széljő: szembe júj,talpam nyomát behintvén sós homokkal.Üres határ. Szétporló csillagok.Leszföldem újra puszta és kietlen?Lassan bealkonyul. Se út, se ösvény.

Ki válaszol?Ki válaszol nekem?

- A kecskeméti tanyavilágot - mutatis mutandis - meg­találtad-e ezeken az ázsiai pusztákon?

- A kérdés is botor, semmiképpen sem találhattammeg. Sok minden miatt. Mert ez sajátosan magyartelepülésforma. Igazán csak pár száz éve alakult ki.

12 versmondó

- És ott az állattartás is nyilván más ...- Persze hogy más. Az ő állattartásuknak nálunk nyoma

sincs, mert még a XI. századi hortobágyi állattartás ismásképp föstött. Egy "szakmai" apróság. Náluk a nomádpásztorok nem tartanak terelőkutyákat. Minek is tartaná­nak? Az állatok kalandozására van elég hely. Ha mégismesszire elcsatangolnak, a juhász fölül a lovára, a nyáj utánered, és visszafordítja őket. Őrző-védő kutyáik viszontvannak, amelyek a rossz szándékú embert és a farkast nemengedik a nyáj közelébe. S még valami. Érdekes volt amúzeumi tárgyaikban fölismerni azokat a - még két-háromnemzedékkel ezelőtt is használt - vadászkészségeket, ame­lyek szinte ugyanolyanok, mÍJH a László Gyula könyveibenlátható, honfoglalás kori magyaroké.

- A népköltészet mellett mást is fordítottál?- Nem. Elsősorban a népköltészettel foglalkoztam.

A közmondásokkal és a mesékkel. Érdekes dolgokat istapasztaltam, jóllehet nem szabad semmit sem mitizálni.Mert a közmondások - ahogyan a mesék és mese­motívumok is - roppant szeretnek vándorolni. Viszonttaláltam egy-két olyan mesemotívumot - és ez elgondol­kodtató -, amely a baskíroktól a kazakokig és a kirgizekigmindenütt megtalálható, de például nincs meg az oro­szoknál. És hiányzik a románoknál és az ukránoknál is.Ilyen a Fehériófia című mesében az a bizonyos epizód,amelyben a mesehős az égig érő fára mászó kígyót (másuttsárkányt stb.) megöli, összedarabolja.

- Lehet mondani, hogya Berze-Nagy János által oly­annyira értékelt égig érő fa ott is az égig ér?

- Így van. Sőt, három szintet köt össze. Az alsó világot,a középső világot és a felső világot. Az alsó világ példáulnem felel meg a keresztény kultúrából ismert pokolképzetének. Ott a létezés másik szintjéről van szó. Miértvágyom eme sztyeppékre vissza? Miért van irántukállandó nosztalgiám? Mert a határtalan térségben - amitjól látni - kicsinek érezhetem magam.

- Neked nem elég az, ha az Alföldön körbetekintveérzed magadat kicsinek?

- Nem. És ami a legfontosabb: ott nem érvényesek azelőítéletek. Az emberek mindenütt ugyanolyanok. Kicsitkeskenyebb vágású a szemük, kicsit más a bőrszínük, deaz alapvető emberi lényük azonos.

- És gondolom, a szabadság iránti vágyuk is.- Természetesen. Ők is tovább akarnak élni utódaik-

ban. Ám a mai idők nem kedveznek az alapvető emberitörekvéseknek. Sem a szeretetnek, sem a szabadságvágy­nak. Most zúdult ránk csak igazán az az idő, amit JózsefAttila a Levegőt! című versében olyan félelmetesen elénktárt. "Számon tarthatják, mit telefonoztam / s mikor, miért,kinek." Stb. Végül is - ezt sugallja neked a világ - csakakkor érezheted jól magad, ha minden pillanatodat valakiklesik, akárcsak a valóság-show-kbari

- A rebellis költő, egyre bölcsebbé válva, miként jutottel a naplóírásig? Pályádnak alighanem újabb kivirágzásá­val van dolgunk. Ha könyv alakban is megjelenik műved,

akkor lehet majd csak igazán látni, hogy a közelmúltmegjelenítéséhez (is) szükséges költői érzékenység ésvilágra nyitottság milyen fontos szerepet játszott emeszemélyes történelem - esszébe oltott széppróza - meg­alkotásában.

Buda Ferenc

VadludakPintér Lajosnak, aki amadarakat - már 50éve - szintúgy szereti.

Húznakfenn a vadludak:

hallom ékes hangjukat,

látom víg csapatjukat.

Elvonulnak dél felé,

sík víz s tiszta rét felé.

Állok alkonyég alatt.

Zengve száll az ékalak.

Hallgatom, számolgatom:

éppen hetvenhét darab.

Vérbe fúl az alkonyat.

Merre húztak, vadlibák?

Merre vár a nagyvilág?

Rézvörös a láthatár.

Szárnyuk egy ütemre jár ­

száll a hetvenhét madár.

Vadludak, hej, vadludak.

vannak ott fenn jó utak?

S majd leszállni lesz-e még

tiszta víz meg tiszta rét?

Lendül a szél, meglegyint.

Jő egy új csapat megint,

hangjuk homlokomra hull,

szállnak láthatatlanul,megszámlálhatatlanul,

szállnak. mint a gondolat,mint sikongó verssorok,

zeng a nyers madártorok.

Elsötétül fenn az ég,

mély az alkony, tintakék.

Még utánuk intenék.ám kialszik mind a fény.

Vadludak, hej, lesz remény?

Vár-e rátok tiszta rét?

Szálltok ide vissza még?

Harmatot ereszt az ég.Fenn homály és lenn sötét.

Messzi még a napvilág.

Húz a lúdsereg tovább,

egyikük még rámkiált.

Visszaszolok: "Értelek.Menj tovább, menj. Ég veled. "

Újra meglegyint a szél.

Ó, milyen üres az éj!Vadlibák, ti vadlibák,

merre tart e rongy világ?

- Eléggé konzervatív ember vagyok. Nem szeretem,ha állandóan a másságot visszhangozzák, hiszen ennekmár szaga van. Viszont a tőlem különböző emberek sorsa

nagyon érdekel. Akár nyelvükben, akár kultúrájukban,akár megjelenésükben mások, bennem mindig elindí­tanak valamit. Tisztáznom kell magam előtt is, hogy miaz, amit a másik emberből elfogadok, és mi az, amitéppenséggel - kényszerűségből? - eltűrök, de nemfogadok el. Mi az, amitől húzódozom. Lassacskán ígyalakulnak az ember zsinórmértékei. Nem mondom, hogyezek a leghelyesebbek, de ezek az enyémek. A világbantörténő dolgok rendszere, iránya - ha csak nem süppedbele az ember az öregségbe - bölcs szemlélődővé teszi azembert. Aki természetesen szorong az utána következő

nemzedékek és a szűkebben vett család sorsáért.Miközben rendszeresen írom a naplót, magam előtt tisztá­zom a dolgokat.

- Ezeknek a naplóknak volt valamiféle előzményük?

- Természetesen. Az elmúlt évtized közepe tájánkezdtem el rendszeresen földolgozni korábbi jegyzetei­met. Igaz, jóval előbb is elkezdhettem volna.

- Ferikém, ha nem szólal is meg mindjárt - bár ki tudja- az öreg templom nagyharangja, lassan a beszélgetésvégéhez közeledünk. Zárásul játékra invitállak. Teljesenspontán mondok tíz szót, te pedig ragassz hozzájuk egy­egy mondatot! Mi mással is kezdhetném: börtön.

- Mindenkinek van ott egy téglája.- Barackvirág.- Leszáradt a kis barackfánk legnagyobbik ága.- Szegénység.- "Szegénységet ne adj, uram, se gazdagságot, hanem

táplálj hozzám való eledellel."- Szerelem.- Nem volna szabad megöregedni.- Becsület.- Vajon becsületes vagyok?- Tekenő.

- Nyárfa, szerszám, vágod a fát, mint a cigány teknő-

vájó.- Halál.- Látom.- TIborc.- Nemcsak elértem a korát, meg is értem.- Naspolya.- Ősszel jó, amikormár puha,különbenbelevásika fogad.- Szabadság.- "Te szülj rendet!"

(Megjelent a Magyar Napló

2004. júliusi számában.)

Magáról a következőket vallja:

Számomra az írás: örökös túlélési esély és gyakorlat, azelmúlás késleltetése. De: sohasem verseny - hacsak nemjátékból. Mások megelőzésére komoly belső késztetéstérezni nem szoktam, így az sem sújt porig, ha másokmegelőznek. Legyűrni való ellenfeleim tehát nincsenek.Egyedül magamat: a bennem (is) rejlő rosszat kell újrameg újra legyőznöm. Örvendek, ha olykor ez sikerül.Hisz ettől a rossztól: a mi mohó és ostoba voltunktól árvaa Föld.Tőlünk s így velünk árva.

versmondó 13

Buda Ferencköltő, műfordltá

Debrecen, 1936. november 3.

Tanulmányok: 1955-68 Kossuth Lajos Tudományegyetem BTK, magyar szak.

1955 óta jelennek meg versei. 1957-58: három verse miatt bebörtönzik, 1958-63: a Chinoinban segédmunkás;1963-70: Pusztavacson, Kecskeméten és Kerekegyházán tanít; 1970-86: a Bács-Kiskun Megyei Levéltár munka­társa; 1986: a Forrásfőmunkatársa. Az Írószövetség Duna-Tisza-közi csoportjának titkára volt. 2002: a MagyarMűvészetiAkadémia tagja.Díjak, elismerések: Radnóti Miklós-díj (1973), József Attila-díj (1973), a Művészeti Alap díja (1979), SZOT-díj(1988), IBBY-díj (1989), az Év Könyve-jutalom (1992), Nagy Imre-emlékplakett (1993), Magyar Művészetért Díj(1993), Literatúra-díj (1996), Déry Tibor-díj (1999), Balassi Bálint-emlékkard (2000), Kölcsey-díj (2000).

Főbb művek: Füvek példája (versek, 1963), Ébresszen aranysíp (versek, 1970), Varázsének (műforditások; 1973),Kócmadzag (gyermekversek, 1979), Holt számból búzaszál (versek, 1982), Évgyűrűk bilincsei (próza, 1988),A láthatatlan tolvaj (kazah népmesék, fordítások, 1988), A szürke héja (kirgiz népmesék, fordítások, 1988),Csöndország (1991), Hatalmam: nyugalom (összegyűjtött versek és műforditások; 1992), Kimondott szó - kilőtt

nyíl (török népek szólásai és közmondásai, válogatás, fordítás, 1997), Árvaföld (versek 2000).

Jancsó Adrienne küzdelme és győzelmei a magyar versértHatvanéves előadó-művészipályafutás összegzése videón és CD-n

AZ idei Magyar Kultúra Napja alkalmából ünnepel­hettek a versmondók is: bensőséges ünnepségenmutatták be Jancsó Adrienne most megjelent

Szavak című videó- és CD-felvételeiből készült, egyedül­álló összeállítást Budapesten, az L kerületi önkormányzatépületében. A polgármester ünnepi köszöntője után KovácsP. József beszélgetett a Kossuth-díjas művésznővel éle­téről, pályájáról és a versmondásról. Jancsó Adrienneéletének hat évtizedét a magyar költészet megszólaltatásá­nak szentelte. Több ezer verset tanult meg e hosszú idő

alatt, és évente több száz alkalommal szerepelt irodalmiműsorokkal minden magyar lakta vidékén a földkerek­ségnek, anagyvárosok színháztermeitől a tanyasi iskolákig.

Az esten Faragó Laura énekét hallhattuk és részleteketláthattunk a videofelvételből, mely 8 műsort tartalmaz amagyar költészetből. A videofelvétel 1993-ban készült,egy I.\é\-ameúkal ~e\\é-pé."."ot02a't ~ö-pTé>'oá)aként

Jékely Zoltán

Az összeállítás az alábbi műsorokat tartalmazza:1. Szülőanyám, te szép Magyarország (versek a hazasze­

retetről)

2. Földédesanyám (A sok műfajú magyar népköltészet)3. Muzsikáló versek (Hét évszázad magyar verseinek

legzeneibb alkotásaiból)4. A XIX. század költői

(Berzsenyi Dániel, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor,Arany János)

5. A Nyugat költői

(Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, TóthÁrpád, Juhász Gyula)

6. Magányos fenyő

(Erdélyi költők a XX. században: Áprily Lajos,Reményik Sándor, Dsida Jenő, Jékely Zoltán, HorváthIstván, Horváth Imre, Szabédi László, Tompa László,Csögör A.ncras)

7. Hit és haza (magyar költők istenes versei)8. Tarka madár (félórás műsor 4-14 éveseknek)

FecskékA villanydrót öt égi vonalán

izgága hangjegyek a füstifecskék.

Ha lejátszhatnám, bennük már az estéts az ősz első akkordját hallanám.

A doboz három CD-felvételt is tartalmaz:1. Weöres Sándor költészete (1986)2-3. Három hosszú út címmel összeállítás Kassák Lajos,Füst Milán és Áprily Lajos verseiből (1987)Mindkét műsor a Vers és dal a Várban sorozat előadása­

ként, telt házas közönség előtt elhangzott műsor felvétele.Torma Mária

Szavak - Magyar versek Jancsó Adrienne előadásában • Két videokazettát és három CD-t tartalmazó összeállításAra: 8000 Ft, ETNOFON Records, Budapest, 2005. • Megvásárolható: Litea Könyvesbolt, Bp.

14 versmondó

Szemtől szembeRészlet Szenkovits Péter Jancsó Adriennel készült interjújábol

Jancsó Adrienne Kosztolányi Dezső szavaival vallja:"Mi a szavalás? A vers föltámasztása papírsírjából. "

- Kiss Gyuszi népművelő révén rengeteget jártam Vasmegyében - meséli Jancsó Adrienne Kossuth-díjaselőadóművész abból az alkalomból, hogy a napokbanjelent meg Szavak című videó- és CD-sorozata, ame­lyen hét és fél órányi magyar verset szólaltat meg.Az önök megyéjére úgy emlékszem, ahol olyan sokszépséget és nyugalmat kaptam, akárcsak gyermekko­romban. Azonkívül életem első kitüntetését is Vasnakköszönhetem. Akkortól kezdve aztán sorozatban kap­tam a kitüntetéseket (nevet a művésznő, aki tavasszaltölti be a nyolcvannegyedik életévét).

- Ugorjunk nagyot térben és időben. Ma miként látjaönmagát a húszas-harmincas évek Marosújvárán,utóbb pedig Marosvásárhelyén?

Marosújvárról egy paplakból és egy zongora mellől indul­tam. Egyedül voltam egész gyerekkoromban. Anyámsokat betegeskedett, amikor nem volt beteg, akkor megrettenetesen sokat dolgozott, hogyeltartson bennünket.És zongorázott, olvasott, verseket ő adott a kezembe. Ésakkor én rájöttem, hogy ezeket nem csak olvasni lehet,hanem hangzanak. Minél jobban a szájamba veszem őket,

annál gyönyörűbb kifejezések szólalnak meg. Magányosgyerekként, a Maros-parton elég sokat mondtam hangosana költeményeket. Valahogy így ragadt rám, hogy én nemzongorázok, hanem verset mondok, így fejezem kimagam. Ez úgy elterebélyesedett, lett belőle tizennyolc­húsz éves koromra több száz vers, amit megtanultam,aztán utána lett belőle több ezer, s a több ezerből legalábbkétezer olyan, ami alapanyag volt. Amit bármikor, bárholelő tudtam venni, anynyit gyakoroltam az évtizedekfolyamán.A harmincas évek végén nagy híresség érkezett aMarosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaságba:Móricz Zsigmond. A tizennyolc éves leány szülői enge­déllyel lehetett ott a rendezvényen, s miután SzabóLőrinc valami oknál fogva nem érkezett meg, a nagyköltőre szánt időt neki kellett kitöltenie versmondással.Móricz Zsigmond a hír hallatára nem lett valami hej dejókedvű, rettenetes keserves arccal nézett a leányzóra,gondolván, még ez is, ám kis idő eltelte után Adriennefelé fordította a karosszékét, és tátva maradt a szája.Másnap nem volt rest a helyi népművészeti boltban kisfekete cserépmacit meg fából faragott aprócska diótörőt

venni s ajándékozni a tehetséges nagylánynak. UtóbbZsiga bácsival még néhányszor összehozta jó sorsa,akárcsak Benedek Marcellel, sok-sok előadás alkal­mából.

Mikor végképp nem lehetett verset mondani, akkor kény­szerűségből elment színésznőnek. Kolozsváron 1944-47-iga Nemzeti, illetve a Magyar Seinház tagja volt. Nagyonszerényen beszél minderről:

Általában főszerepeket játszottam, de azért osztottákrám azokat, mert nem volt kinek adni. A háború utánszétszéledt a régi magyar társulat.

l 947-ben települt át családjával az anyaországba, a buda­pesti Katolikus Kisszínházban egy bulvár darabban anézők csaknem széjjelverték érte a teátrum falait, annyirabűbájos volt. A következő szezonra át is szipkázta a Ma­dách ötszörös (!) gázsiért, csak éppen ott egyetlenegyszerepet sem kapott. Rossz nyelvek szerint a katolikusszínház gyengítése volt a cél, azért csábították Adrienne-ta Madáchba, petrezselymet árulni ... Igaz, jó gázsiért, áma szezon végére pontosan érezte: ez nem mehet ígytovább. Verset mondani nem lehetett, valahogyan mégiscsak szeretett volna segíteni a családjának, gyerekeinek.- "Ők nagyon szerencsések voltak, szellemileg csodá-

latosan tartották el őket, mert hiszen Jékely Zoltán voltaz édesapjuk, Áprily Lajos a nagyapjuk. Áprilynálnagyszerűbb pedagógust nem lehet elképzelni."

Debrecenbe került, ahová a köztiszteletnek örvendő TéryÁrpád szerződtette. Utóbb Horváth Ferenc hívta visszaBudapestre, a gyermekei közelébe kerülhetett. S aztánderült égből villámcsapás, az egyik társulati értekezletenfelállt a direktor, s Jancsó Adrienne ott eltöltött öt eszten­dejét emígy jellemezte: "Igazán tehetséges színésznő,

nagyon szeretjük mindnyájan, nagyszerűen alakított min­den szerepet, amit játszhatott, de sajnos, olyan rossz abeszédtechnikája, hogya harmadik sorban sem lehet értenia szavát." Magyarán: kívül tágasabb.

Akkor kezdődött Jancsó Adrienne igazi élete. Bementa Rádióba, leült a Pagodába, mert akkortájt olyan volt amódi, hogy akiket ott megláttak a rendezők, azaz szemelőtt voltak, azokat előbb-utóbb foglalkoztatták. No, hős­nőnkön nem egy rendező "elvtárs" szeme akadt meg,hanem a drága jó Török Erzsi népdalénekesé. MégKolozsvárról jól ismerték egymást. Szó szót követett, smáris összeálIt a közös terv: népballadaestet készítenekketten, 1955-ben. Akkortájt - annyi elnyomorított esz­tendő után - már lehetett ilyesmit csinálni, s a KossuthKlubban tartott premiemek zajos sikere volt, csodála­tosabbnál csodálatosabb kritikákat írtak róluk. Bejártákországot-világot, jóval később pedig Faragó Laura volt apartner.

versmondó 15

- Nekem mindig az kell, hogy szemben legyek a közön­ségge\. Lássam őket, bele tudjak nézni a szemükbe.Lássam, amikor a Mari néni a Józsi bácsit megrángatja,hogy figyelj! A gyerekeket nagyon szerettem. Mindenkorosztály jött. Egyszer az elsősök között akadt néhányóvodás is. Valahol az első sorban ült egy pici fiú,hócipő volt a lábán, rúgkapált. Én elkezdtem mondani:"Laci te, hallod-e? Jer, ha mondom, rontom-bontom!"S jött, feljött a színpadra. Ott termett az ölemben.Végigmondtam, hogy "ni-ni, az ürge... ". Nézte velem,s látta, ott volt vele az "ürge" az ölemben. Csodálatosvolt. Ez is Vas megyében történt meg. Barát Laci voltaz akkori lurkó, lehet most úgy negyvenöt éves. S

amikor kint voltam Dél-Amerikában, nyolc műsort vit­tem magammal, köztük a gyerekeknek szánt összeál­lítást is, gondolván, szegény kis ottaniak, akik már kintszülettek, halljanak szép, magyar verseket. Csak ámul­tam és bámultam, mert többször elmondták azokat,amiket én. Boldog vagyok, hogy ti is tudjátok, dicsér­tem meg őket többször is. Ezek voltak az én legélmény­dúsabb pillanataim. A ma is meglévő belső derűmet

pedig nyilván a családomnak, a gyerekeimnek, azunokáimnak, a dédunokáimnak, no meg a szép emlé­keimnek is köszönhetem.

Vas Népe, 2005. február

Jancsó Adrienne színész, előadóművész. 1921. március 25-én született Marosújváron (Románia). Legismertebbműsorai: Népballadaest (Török Erzsébettel, 1955); Testvérkezet, testvérkezet! (romániai magyar és erdélyi románköltészet, 1958); Három hosszú út (Füst Milán, Kassák Lajos, Áprily Lajos emlékestje, 1968, CD-n 2005);Földédesanyám (magyar népköltészet, 1970, könyvben 1974-ben, hanglemezen 1980-ban); Légy már legenda!(Kuncz Aladár és Dsida Jenő műveiből 1977, kazettán 1977-ben); Botozgató - Variációk az öregségre (1982,könyvben 200l-ben); Weöres Sándor költészete (1986, CD-n 2005-ben); Kincses Kolozsvár (I988, hanglemezenI989-ben, könyvben 200 l-ben); Elmenőben (Jékely Zoltán és Rákos Sándor versei, 1993); hanglemezen:Csunyinka álma (Jékely Zoltán és Nemes Nagy Ágnes költészetéböl).

A szavalóművészetről így vall: A versmondó a költészet alázatos szolgája. Egyéniségét teljes mértékben a költő

gondolatának kell hogy alárendelje. A költői művet kell megszólaltatnia teljes szépségében, kristályostökéletességében. .. Voltak időszakok a magyar irodalomban, amikor kétségbe vonták a szavalás értelmét.Kosztolányi a maga idejében gyönyörűen válaszolt a tévhitekre. ,,A vers néma. Adj neki hangot! A vers a könyvbenhalott. Keltsd életre. Mi a szavalás? A vers föltámasztása papírsirjából."

Költészet szárnyán"Nem váram már az életet ... "címmeljanuár 28-án

Bodor-Palkó Pál Radnóti-díjas előadóművész önálló estjét hallhattuk a Kondor Béla Közösségi Házszervezésében a pestszentimrei városháza disztermében.

Aki eljött a programra, hogyaköltészetnek szentel­jen egy kis időt, felejthetetlen élményben lehetettrésze. Bodor-Palkó Pál mély átérzéssel tolmácsol­

ta többek között József Attila, Ady Endre, Nagy László,Buda Ferenc, Sütő András, Szergej Jeszenyin alkotásait.

Az előadó a közönség soraiban helyet foglalókat aköltészetről vallott gondolataival ajándékozta meg, mely­hez Latinovits Zoltán írását hívta segítségül:

.. Versekről, a legkedvesebbről kellene beszélnem, delehet-e a csillagos égi mezőről a legkedvesebb csillagotkiválasztani, a tengerben a legszebb vízcseppről, a legszebbhullámról beszélni. Lehet-e választani a megfoghatatlanbol,amit csak érzéseinkkel érzünk, rá lehet-e tapintani belső

érzéseink között a legszebbre, a legkedvesebbre?"Latinovits szavai mindent elmondanak arról, amit ben­

sőmben, lelkemben érzek, amikor egy-egy verset a kezem­be veszek - mondta Bodor-Palkó Pá\. Ez számomra olyanélmény, akkora öröm, amit nem sajátíthatok ki, nem zárha­tok négy fal közé. Közkinccsé kell tennem, hogy mások isrészesülhessenek a szavak tengerébő\. Latinovits soraivalüzente anagyérdeműnek:

"Most megpróbálok felidézni verseket, amelyek ked­vesek voltak, titkon gyógyítók, ápoltak, ha beteg voltam,

16 versmondó

fölemeltek, ha elestem, és néha, amikor rajtam volt a fény,repülni is tudtam általuk. "

Szergej JeszenyinNézd az ostoba szerencsét!Nézd az ostoba szerencsét!Ablakon át láthatom,hogy mint vörös hattyú úszika hunyó nap a tavon.Üdvözlégy, te csönd! Arany csönd!Karcsú nyír a vízbe néz.Csókák raja a tetőkön

csillagrajoknak miséz.A kert mögött valamerre,hol az ostorménfa nyit,egy lány, félve, hófehérbenhalkan dalol valamit.S mint egy nagy, kék reverenda,terül földünkre az éj.Boldogság, kedves szerencse!Rózsás arcokról mesélj!

(Fordította: Jobbágy Károly)

A városháza dísztermében .meztelenre" vetkőztette lelkét,és mindent megmutatott magából. Bodor-Palkó PálRadnóti-díjas előadóművész harminc éve találkozottelőször versondóként a közönséggel és a pódiummal.Hosszú éveken keresztül amatőr versmondóként sikeresenszerepelt ünnepségeken, versenyeken. Sokat tanult SződySzilárd dramaturgtól, Montágh Imre logopédustól, HidegAntal költőtől, Máté Lajos rendezőtől, Debreczeni Tiborrendező-előadóművésztől és még sok neves szakembertől.

Az előadásra szánt verseket hosszas kutatások, keres­gélések után válogatja össze. Főleg azok a költemények

állnak hozzá közel, amelyek életének egy-egy történésé­hez, élményéhez köthetők. Közel tíz éve felsőfokú minő­

sitésű előadóművészként lép a pódiumra. Mindezek mel­lett szinkronszínész végzettséget is szerzett, és az elmúltévekben számos filmben kölcsönözte egy-egy szereplőnek

a hangját. Tíz éve készít irodalmi-verses műsorokat, s ter­vei között szerepel, hogy önálló estet készít egyik legked­vesebb költő barátja, Buda Ferenc verseiből, de dolgozikRadnóti-, Jeszenyin-, Villon- és Rimbaud-összeállításon is.

Fülep Erzsébet

RENDHAGYÓ RECENZIÓ EGY RENDHAGYÓ KÖNYVRŐL(Vass Tibor: Bevallásgarnitúra

Orpheusz Kiadó. Készült 2004 karácsonyára 300 sorszámozott példányban)- A 124. PÉLDÁNY CANOSSA-JÁRÁSÁNAK TÖRTÉNETE­

(',Piroskának, Istvánnak és szeretteiknek 2004 karácsonyára, áldott ünnepeket kívánva,Vass Tibor Misk. 2004. XII. 21. 'J

liK UeJmKA Bevallásgarnitúra útnak indult a Magyar Postán: mellényzsebnyi borítékban a címzett felé - "a címzett én vagyok... "(akárcsak az állam@, igen, az is én vagyok).

A mellényzsebnyi boríték annyira mellényzsebnyi, amennyire cilindernyinek mondhatóak Salvador Dali olykor többméteres cilinderjei. Nincs az a kalapdoboz, amibe beleférne ez, s nincs az a mellényzseb, amibe beleférne amaz; mégismellényzsebnyi, mert alakját tekintve téglalapot (legyünk precízek: téglatestet) formáz, a mellényzsebeket ilyeténnekképzelem, mivel mellényzsebem sose volt (ebből is látszik, hogy szegényebb valék, mint a vándorszínész Megyeri,kinek kabátból volt egy - az éppen eggyel több, mint az egy sem@- s az a kabát is éppen sárga volt, ahogyan a boríték,melybe diszkréten belesimult a Bevallásgarnitúra, copyright Vass Tibor).

Mellényzseb utáni vágyakozásom verset ölt, Attilánk után szabadon:De szeretnék gazdag lenni,egyszer mellényzsebet venni ...

De nem lett mellényzsebem és Bevallásgarnitúrám sem, bár a Magyar Posta zöldbe borult postása - hivatásszerűen ­kézbesítette, egészen a postaládánkig. Innen már könnyen karriert futhatott volna be: a kis kulccsal megnyitva apostaládát kézbe vehettem volna, irány föl a harmadik emeletre (lépcsőileg kitesz az négyet is®), aztán egy áldottpillanatban (az olvasásnak szentelt percek áldottak az asszonyok közőtt @) beléphettem volna oldalaira.

De nem, a Bevallásgarnitúra története nem afféle mai sikersztori, az áldott pillanatra még várnunk kell. Mert a Házban(Tisztelt Ház@, lakik egy öregúr (annyira 'úr', amennyire a Kék fényben így szólítják a tettesnek látszó egyéneket@),akinek kicsit ragadós a keze, és amelyik boríték egy kicsivel vastagabb a szokásosnál, az valahogyan "véletlenül" az ő

postaládájába kerül. ..Persze - vélhetően - nem könyvekre szakosodik, bár - mentségére legyen mondva - olvasni is szeret!Erre legelőször akkor jöttünk rá, amikor a lányunk Dániából kapott egy - cd-t meg egyebeket tartalmazó - kis

levélkét... ami eltűnt valahogyan. Az eltűnés persze nem tűnt fel nekünk; mert aminek létéről nem tudunk, annak azeltűnéséről sem ©.Viszont amikor Dániából rákérdeztek, hogy megkapta-e, akkor azonnal a szélesmemóriájú postáshozfordultunk (ő emlékezett rá, hogy kézbesítette - pontosabban: postaládásította @).

Akkor végigjártuk a házat... és a "sérült" boríték meg a levél előkerült (a cd nem, az akkor még ritkaság volt)...s a már említett öregúr elárulta magát, mert hevesen érdeklődött, hogy "az a cédé vagy hogyishívják" mennyit ér.

Na, ilyen előzmények után béreltünk akkoriban postafiókot, és az azóta is megvan (korrelatív viszonyban az öregúrmeglétével).

Ez azonban nem oldotta meg egyszer s mindenkorra a problémánkat, mert ha a régi postás helyett (hajaj, azok a régipostások!) jön egy új, egy alkalmi helyettes, telve buzgalommal, akkor nem hagyja a postafiókban a leveleinket, hanemmindenáron kézbesíteni akarja, s a postaládába dobja a Házban.

Ez történt a Bevallásgarnitúrával is, mint a nyomozásunk kideritette. 'Véletlenül' a házbéli úr ládájába dobták(a 'véletlenül' módhatározó tőle magától származik), ő pedig nem is nézte, ki a címzett, rögvest fölbontotta (tette eztabbeli örömében, hogy fölöttébb ritkán kap levelet), s már el is kezdte olvasni.

Ezt a gyönyörűséget szakítottam meg én szívtelenül, amikor VassTibi a következő levelet dobta virtuális postaládámba:Dátum: Sun, 16 Jan 2005 10:46:47 +0100Feladó: "Vass Tibor" <vasstibi@hamismas.hu>

versmondó l 7

Címzett: "Csorba Piroska" <csorbapiroska@freemail.hu>Tárgy: RE: köszönöm

piroska drága a kishunyados falu másik végén, karácsony előtt postáztam néked új kötetemből, s nem jött azótasem jelzés remélem kezedbe került

Ennek a - virtuális postafiókomból kilophatatlan - levélnek köszönhetően fosztottam meg az öregurat az olvasásgyönyörüségétől. ..

A történetnek még nincs vége persze (történeteim - mint a mítoszok - körkörösen mozognak, majd egybeérnek, s bár­mikor elölről kezdhetők, vagy spiráljuk a végtelenbe vész).

A könyv, a Bevallásgarnitúra viszont már megvolt, a kezemben tartottam, sbevallom (garnitúrásan @), hogy csöpp­nyi neheztelés sem volt a szívemben az öregúr iránt: könyvet lopni - számomra ez a bocsánatos bűnök egyike, már-máraz erénybe hajló bűn ...

A postásra sem haragudtam, sőt a Magyar Postára sem - bár tudom, divat ezt az intézményt Sidney, de én nem teszem,hiszen olykor sziszifuszi munkát végez ... Például amikor eljuttatta a messzi üsakából hozzánk Dávid fiam levelét, pediga levélen nem volt címzett, de nem ám (sem az apja, sem az anyja neve), csak város- és utcanév ... Igaz, a levél megjártaa szomszédokat, de azután eltalált hozzánk.

E kis intermezzo után folytatom a Bevallás-történetet. Egy hétköznapon (mert épp hétköznapon sikerült kézrekeríte­nem ©) magammal vittem a gimnáziumba, ahol tanítok. Roppantul érdekesnek találtam a formáját, a tipográfiát s azt,hogy nem olvasható elejétől a végéig, mint más könyvek - gondoltam, megmutatom az egyik tizenkettedikes tanítvá­nyomnak: akinek az irodalom nem csupán halott dolog, merthogy olvasó is, író is egy személyben.

De kedves tanítványom aznap nem volt iskolában, így a könyv az asztalomon maradt.Ha valaki járt már tanáriban, tudja, hogy a tanári asztalok felületi lapjának mérete akkor sem elég a szükséges

könyvek, fúzetek, dolgozatok stb. tárolásához, ha belőlük felhőkarcolónyi méretű halmokat képeznénk ...Amikor délután hazaindultam - a Bevallásgarnitúra már nem volt az asztalomon, sem a fiókomban, sem a székemen,

sem az asztalszomszédaim asztalán (Maliciózusan jegyzem meg: bezzeg a javításra váró kis- és nagydolgozatokkalsohasem történik meg, hogy eltűnnek )

Egész úton hazafelé azon gondolkodám, hová lett a könyvem ... Mivel nem lakom messzire az iskolától, így a gondol­kodás eredményeként megszületett lehetséges verziók száma mérsékelt lett. Íme:1. valaki azt hitte, ez az APEH új adóbevallás-escmagja ©2. a kollégáim is olvasnak, nemcsak az enyveskezű öregúr a házból ©3. a bevallásgarnitúra unatkozott, unaimában lába kélt, és a lába útra kélt ©4. vasstibi valahogyan belekódolta a könyvébe az eltűnést (nem csodálkoznék, képtelenebb ötleteket is megvalósított

már@)5. el vagyok átkozva: amelyik könyvet én nem hagyom el, az elhagy engem...6. éppen az a bukéja az egésznek.

II nrn:LJE:~tiLt~Néhány nap múlva - amilyen váratlanul eltűnt, olyan váratlanul- előkerült a Bevallásgarnitúrám: egyszer csak ott he­vert az asztalomon önfeledten, magakelletően, várva, hogy történjen, aminek történnie kell: tegyem magamévá ... Talánkissé türelmetlen is volt már, megérintettem, s ahogy ujjaimmal a lapjaihoz értem, finoman remegett ... várta az aktust,amelyben olvasó és könyv eggyé válik ... (Hajaj, ez túl maszkulin így, én nő vagyok, mégsem engedhetem, hogy hagyo­mányos szerepemet egy könyv vegye át... helyesbítek tehát: Nem, nem magakelletően várt rám a Bevallás, hanemmagabiztosan, hetykén ágaskodott kemény, színes fedőlapjával az irodalomdolgozatok tetején, s mikor a kezem arratévedt tétován, már meg is fogta, s jött velem hazáig, s férfiúi önmegtartóztatással, ám roppant hévvel várta az estét,mikor is az ágyban végre elkezdtem beható ismerkedésemet vele ... )

Jaj, tudom, hogy egészségtelen, de én imádok ágyban olvasni (ahogyan imádok széken, fotelben, konyhában főzés

közben, vasalás közben; fürdés közben a kádban a könyvet a habok fölé emelve; zenehallgatás közben; sőt - urambocsá!- még ott is, ahová a király is gyalog jár... ).

Végre!Először csak ízlelgetem: gourmand módjára, aki tudja, hogy az élvezet nem csupán a bekebelezés, s az evés módja,

a pici falatok, az ízek megjelenése majd elomlása az ízlelőbimbókon ... a találgatás, hogy mi miből, hogyan, miként. ..és a lassú, elnyújtott élvezet - az evés csak így lesz ünnep, szertartás, másként csupán állati ösztön kielégítése.

Az olvasás is ilyen. Minden érzékemmel megtapasztalom: előbb megszagolom - szeretem az új könyvek nyomda­illatát, a Bevallásgarnitúrán kicsit érezni már csak (de hiszen annyit hányattatott szegény!) ... Aztán az érintés varázsa,a tapintás öröme: a fedőlap sima, hideg selyme Pataki János képével, rajzaival: finom pasztellek, ceruzavonalak, pirosszívek, kézírás sormintákkal körítve. Izgalmas ©'

Izgalmas, akár a könyv belseje.Kinyitom - ah, a megszokás ! - várom az első belső lapot, aztán a verseket: de nem! Itt kérem máris pofon ütve a köz­

ízlés, felrúgva a Gutenberg-galaxis haladási iránya, mert azonnal fejre kell állnom, hogy az oldalszámot elolvashassam(49), s hogy a verseket is, ahhoz vissza a fejemről előbbi helyzetemhez képest 90 fokos szögben elhelyezkedve. Nem,nem, kérem: az olvasás hagyományos misszionárius pózban nem folytatható! A helyzet az, hogya helyzet sem mindegy:s most, hogy fejemről talpamra álltam, majd önmagamnak derékszögben ... állok tétován a megszokott olvasásszerelemiránytűjével kezemben ... Az iránytűt hamarosan eldobom: és fölfedezni indulok a könyv testtájékait - s lám, az édes

18 versmondó

nyomdaillat s az érintés kontaktusa után az ajkat is megtalálom, hová a csókat adhatom, hol a szerelem kezdődik: ottvan a könyv köldökén, középen ...

Izgalmas, megunhatatlan, meglepetésekkel teli olvasás: a linearitás felrúgása, kísérlet, kezdemény, üzenet. Ma márnem érvényes, ami volt - mégis érvényes: hiszen a betűk betűk, a versek versek: de már nem ugyanúgy, nem ugyanott,a végénél kezdődik, a kezdetnél végződik ...

Ez a könyv szétolvasható, shakespeare-i módon, ahogy tetszik, azaz mégsem egészen úgy, mert az oldalszámoksegítenek [kicsi turistajelzések a laprengetegben, ha követed őket, biztosan kijutsz - kijutsz a végén, ami az eleje: mertminden könyv vége valaminek az eleje, valaminek a kezdete is. " egyszer volt egy ilyen álmom egy kastéllyal, amit VassTibor (s persze Takács József, a könyv tervezője és tipográfusa) megcsinált könyvben].

Elindulok hát a n~'TKu.L'fÚIUI felé: ebben a szerelemben fontos ez, ebben az olvasásszerelemben, és az írásszere­lemben is. A testes nő - ki múzsája, alfája és ómegája e verseknek - oly plasztikusan jelenik meg (hála az írónak, kimegálmod-ta/megtaláltalkitalálta őt - óh, álmok írója, irok álmodója ©), hogy azt érzem, mindjárt megszólal, mertegyéniségéhez ez illik inkább, bár kétségtelenül magabízón és méltósággal viseli a róla való beszédet.

A nyelvi humor eltávolító beszédmódja mögött valami fura szánalom és együttérzés, amit suttogni hallok a testes nő

darabjaiból ©, s ahogyan haladok egyre beljebb és beljebb ezekbe a darabokba, már tudom: ez itt nem egy nő, nemegy testes nő, nem a testes nő, ez maga a világ, mely a testes nő formájában jelenik meg itt előttem, hogy elmémbebefogható legyen: Radnótitól a tévéreklámokig, a halálfélelemtől a kocsmaérzésig.

Vasstibi olyan ügyesen és kecsesen bánik - és bánik el © - a testes nővel, mint a szavakkal:

..Bölcsészt csinálok a kezemből, táncdanássza a testes nő,

bölcsészformára gyúrja anaPálma presszóban az agyát,s ha gyúr, keveri a szezont azonnal.

Jobb koponyának tartja magát a testes nő, mint Ágica,Aki szerinte a falu szezonális terméke,Annak ellenére, hogy úgy hiszi, itt lakott Vörösmarty Mihály,S hogy nem a helyi testületnekKöszönhetően HIV pozitív vérkép a táj"

Ez az átironizált beszéd a szakrálisból köznapit, a köznapiból szakrálist (azaz irodalmat) csináló versbeszéd a szerző

nyelvet birtokló tehetségének tartozéka, bizonyítéka - az olvasó számára élvezet, s úgy csúszik le a 'torkán', olyan köny­nyedén, mint egy finom, jellegzetes illatát ízébe záró fehérbor, csiszolt kristálypohárban. " Vass Tibor virtuóz mestereennek a nyelvnek, oly könnyedén gurul ez a nyelv nyelve alól a papírra, mint a gyöngyök egy kagylóhéjból egy fényestükörfelületre ... tükrözve a tükör a gyöngyöt, a gyöngy a tükröt, tükrözve a gyöngyöt pergetőt, a műveletet nézőt... Lámcsak, magamra is rátalálok ©, a szerző közvetlen közelében:"Isten veled, édes pirosmás.az élet úgy jó, ha zsíros és csípős hagyomás.rajtam kívül nincsen hamismás."

Kun Marcella hódoló szavai zárják a ciklust, a testes nő ciklusát @, s az aktus, az írás aktusa folytatódik: eKVFITf­LER lÍGYlIKeR

A próza formájú szabad versekben a gyermekkor nosztalgiája keveredik a költő jelenével; egy lottó hármasból születettnyírfácska története, kórházi ágytársak lírába emelt hétköznapi életmozzanatainak megörökítése... Emlékdarabok,tudattöredékek - az olvasó belépőjegyet kap egy másik ember világába (ne feledjük: az egyes szám első személybenmegszólaló én nem mindenben és nem teljesen! és néha egyáltalán nem azonos a szerzővel, de ha nem, akkor is, ez ittegy másik ember, egy másik ego tudattartama, tapasztalata, világa, világképe, emlékezete).

A legizgalmasabb minden fölfedezés közül mégiscsak a másik ember felfedezése - mert benne a magunk arcátmossuk meg.

A mezőkövesdi medencében - alul víz, fölül víz (hó formájában) - a költő ott, a medencében is költő, nem tud a hósem esni úgy, hogy ne idézne föl benne mást, egy mondatot legalább:

..A hó esik,nincs ebben semmi különös,a hónak minimum esnie kell ahhoz, hogy szép legyen,vagy napokig megmaradnia,most esik, és esése attól különös,hogy pelyhei szépen bele, a medencébe, sűrűn bele,én benne, a pelyhek meg bele,

nem éltem még ilyet,hóhullásban ülök a medencében,s arra gondolok,hol hóhullás van,ott sokféle hóhullás van .,."

versmondó 19

Csorba Piroska

Vass Tibort jó olvasni, mert az ember mindenféle fölfedezéseket tesz közben, miközben belemerül a Bevallás­garnitúrába, hol az orvosok könyvet kapnak paraszolvenciaként (vajon bevallják majd, amikor eljön a nagy adóbeval­lás ideje?!), ahol jut epitáfium és név a szeretett macskáknak is, a líra világában ők is halhatatlanok, akár Edgar AllanPoe fekete macskája, akár Paul Clee macskái.

A könyv másik felének szétolvasása ezután kezdődhet. A ciklus címe (netfertőzött címe): VffKelLDeeK1t:rm~JRee~KlÍl1e~.

Egyre inkább érzem, hogy a Bevallás egy férfi műve, nem is akármilyen férfié. A férfié, ki Zinocskát és a testes nőt

(s engem, az olvasó nőt... az olvasó nőért mozgalom első nőjét) is kielégít, s úgy vagyok már, mint a lírai alany Zinocskaképeivel (csak én a lírai alany szavakkal festett verseivel): " ... futkos rajtam a hideg, / hatnak rám a képei ... ".

Szólnom kell még az öRKtp~ő KŐl\ŐK köreiről, hol is 'kunmarcellaember -nek szól egy hommage. (KunMarcella a szétolvasandó könyv túlfelén maga is megszólal, szól a szerzőhöz, szerzőről - ez itt fölfogható amaz ottanibeszéd pármonológjaként -, vajon dialógusaink nem monológok-e val~ában?)

Vass Tibor tisztelgése képek és kiállítások (és saját kilátások~~) előtt nem csupán formaság: versformaság- verstartalommal, szó, játék, szójáték, allúziók és reminiszcenciák tömegével.

Nem, egyetlen ágy, egyetlen este, egyetlen szerelmetes délután nem elég a beteljesüléshez... De jaj is annak akönyvnek, melyet elég egyszer szeretnünk, egyszer belemerülnünk, egyszer belekóstolnunk, ízét élvező elménkenegyszer éreznünk!

Vass Tibor könyve folyamatos élvezet: ülj le önmagaddal derékszöget alkotva, Olvasó, és vedd a kezedbe... bárholnyitod ki, folytathatod, körkörösen kezdheted elölről, .. S ha lusta lennél helyzeteden változtatni, fordítsd el a könyvet90 fokkal- a megszokottól eltérő helyzetbe -, mert ez a könyv nem a megszokott könyv (nem 'a könyv'-től megszokott,ám a Szerzőtől megszokottan rendkívüli, minőség i munka: szemnek, értelemnek, humorérzéknek, nosztalgiának,töprengésnek. .. olvasói-befogadói szerelemnek).

Az olvasás a legnőiesebb aktus: befogadóvá válik benne mindenki.S a beteljesüléssel még nincs vége e fura recenziónak, ahogyan nincs vége a szerelemnek sem... Következzék hát: az

crT0JrnKNe feledkezzünk el, az előjátékban megjelenő öregúrról. Vele teljes ennek a szerelmetes recenziónak a története.

A Szerző - kinek rendre beszámoltam aBevallásgarnitúra öntörvényű és kiszámíthatatlan mozgásairól és az öregúr­ról (úgyis, mint a kultúra lopagjáról @), megajándékozott könyve egy újabb példányával.

Kicsit tanakodtunk, vajon dedikálja-e közvetlenül az öregúrnak, s vajon küldje-e a Magyar Posta zöldbe borultpostásával az ő címére-nevére.

De aztán úgy döntöttünk: nem.Hiszen a kultúra lopagja számára a vonzerő éppen az, hogy a könyv (cédé stb.) az a másé! (S tudjuk. mennyi minden

van, mennyi szép minden, ami mind a másé ...)Mi lenne abban az izgalmas, a romantikus, a veszéllyel teli, ha a postaládájában találna egy dedikált példányt?!

Elárulva-elérvulva érezhetné magát ... Nem, ilyet nem teszek egy lopva olvasóval!Vass Tibor a nevemre címzett borítékban hagyta számomra egy megbeszélt helyen az újabb példányt. A posta nem

lett volna jó megoldás, hiszen megtörténhetett volna, hogy ezúttal a postafiókunkban hagyják, s akkor sohasem jut el azöregúrhoz.

Ezt a nevemre címzett borítékot beletettem aztán az öregúr postaládájába. (Istenem, hiszen minden levéleltűnésnél

azzal védekezett eddig, hogy véletlenül az övébe tették, s ő véletlenül meg sem nézte, hanem azonnal kibontotta.Vállaltam hát a dramaturgiai véletlen szerepét én magam ... )... Sosem találják ki, mi történt! Az öregúr a testes levelet visszatette a postaládámba, s a következő lépcsőházi

találkozásnál meg is jegyezte, hogy véletlenül az ő ládájába tettek egy levelet, de ő visszaraktal

A Bevallásgamitúra azonban mégis az övé mára. (Legalábbis úgy sejtem.)Mert pár nap múlva a bontatlan borítékot visszatettem a saját postaládámba, s onnan másnap reggelre nyomtalanuleltűnt.

Aldottak legyenek a lopva olvasók!Ajánlom Vass Tibor könyvét lopva olvasásra! ©

Vass Tibor: RadnótaEzen a sétányon én vagyok alkupozícióban.Sálba, hallgatásba burkolózom. Ha rongyvagyok. ez illik hatalmamhoz: jó ebédhezjó a nóta. Elhúzzák szájukat, ha emlegetema szomjam. Fölényemet nyakatekertenbírálják, gőgfröccsen, akár a sár. Rajtamszárad minden, így gesztikulálnak. Verbálisködöt emlegetnek. Hullám hosszan. Hogyrosszul látok reggel. A házralakról nemtudom, mi csorog. Hogy oda- és visszaélek,újrajátszanom délben is van mód a sőtétet.

20 versmondó

Hogy lepkéket bámulok, abban élem kimagam. Hogy verdesek, mert igazat,kölcsönt ritkán adnak, s ahová tartok.hitelügyben is leírtak régen. Figyeljema gyomrom. Ultrarövid. Hallgatni Petőfi.

Hallgatni Arany. Ezt is beveszem. Hencegik,akiknek térkép a táj, dolgukért átlagnáljobban remegnek. Ajtót, étlapot előre

nyitnak, gépen szállnakfölébük a lombok:"a hímporos asztalok sűketfűlekre találnak".Ajtóm kérdik, nyílik-e utcára, s hallatszik-ebelőlem a szó. Fáim, sáljaim nevéről,

állomáshelyemrőlhiábafaggatoznak.

"hej, öregfiúl Felelj csak hitedre:még mindig akként járja mifelénk, hogy »az is bolond«?""Azt a költőt ünnepeljük, aki éhezve, fázva, be­tegen, 'a boldogabb maradéknak', a XX-XXl.századnak írt, mert úgy hitte, akkorra majd meg­valósulnak a felvilágosodás népboldogító eszméi.Őt pedig, a csúfra emlegetett, bolondnak tartottpoétát, tisztelni fogják. Csokonai Vitéz Mihálynéhány levelében annak éppen az ellenkezője

olvasható, mint amit mecénáskereső költemé­nyeiben ír. Világosan látja a valóságos helyzetet: 'aromlás a nyakunkon van, most kell iparkodni, haddszokjon az olvasáshoz a közönség, hadd szelídüljönaz ázsiai erkölcs, csinosodjon a magyar gusztus '.Csokonai ezt grófSzéchenyi Ferencnek írja, annakafőúrnak, aki Csokonai korában a legtöbbet tette amagyar kultúra ügyéért. Csokonai Vitéz Mihályhoznem volt kegyes a sors. Magányosságban élt, nemadatott meg neki, hogy gondolataival, tehetségévelmég életében hasznára válhasson hazájának. "

Csokonai születésnapján, november 17-én, több esemény­nyel emlékezik a szülőváros, Debrecen. A fenti részlet aköltő sírjánál, a Csokonai Vitéz Mihály Gimnáziummegemlékezésén hangzott el,2004-ben.

Az Időalagút műsora, a szülővárosi emlékezések, adebreceni Csokonai-emlékévhez kapcsolódó rendezvé­nyek felidézésével, szól az 1773-ban született költő­

zseniről, akit fiatalon, harminckét évesen, l80S-benragadott el a halál.

"Az ember a poézis első tárgya. Ó, mely örömben foly­tak el ekkorig, zsengére nyíló napjaim, s mind érzém, hogyélni, s Tháliának rózsanyakán enyelegni édes. Vígborzadással jártam el a görög szépségek s a rómainagyvilág pompás maradványit, s ezeknek sírja felett azolasz negédes kertjében szedtem drága narancsokat. Afranc' mezőket láttam, az Albion barlangiban s a németerdők bércein örömöt találtam. Olykor hevítvén lelkemet isbelől új képzelések, s büszke vetélkedés, lantot ragadtam,s a lapályos Dácia térmezején danolván a földnek aljárólfelemelkedém, a felleg elnyelt, mennyei képzetim, mint ahabok felfogtak, s úsztam. gondolatim csuda tengerében.Halandó, lelkesedett iszap, így zenge hozzám egy levegői

hang. Szentségtelen létedre nem félsz angyali pitvarokattapodni? Ki vagy, miért vagy, hol lakol, és kinek szaváramozgasz? És végre, mivé leszel? Mig ezt ki nem vizsgálod,addig por vagy, az is leszel. E szavára, mint lenge párákéjjeli csillaga, a tágas éter mennyezetén alól sebes bukás­sal földre hullván, csak csupa por és hamu lett belőlem. "

K. P. E.: A részlet a Debrecen városa által rendezett ünnep­ségből való, Csokonai születésnapja emlékére. A helyszínszimbolikus: a híres debreceni Nagytemplom oldalában aKálvin tér, ahol Csokonai szobra áll, farkasszemet nézveaz alma materrel, a Debreceni Református Kollégiummal.A születésnap tiszteletére Csokonai-emlékpályázatot hir­detett a Kollégium valamennyi Kárpát-rnedencei reformá­tus iskola, valamint az összes debreceni középiskola diák-

jai részére. Műelemzés és a Csokonai-hagyomány egy-egyrészletének feldolgozása lehetett a pályamunkák tárgya.A Református Kollégium tudós tanárával, Győri János iro­dalomtörténésszel a dolgozatokról kezdtük a beszélgetést.Győri János: Az a tapasztalat általában, hogy nem könnyű

a mai ifJúságot rávenni arra, hogy tizenöt-húsz oldalasdolgozatot írjon, amelyért nem kap pluszpontokat afelvételinél, hanem a saját kedvteléséből írja ezeket.

K. P. E.: A nemzetté válás periódusa az, amely Csokonaiéletének jelentős részét kitöltötte, a magyar nemzettörténetében, a magyar művelődéstörténetben nagyonjelentős korszakról van szó. Ugyanakkor azt is tudjuk,hogy a mai iskolásoknak, a mai laikus, jó szándékú érdek­lődőknek is nehézséget okoz megérteni ennek a kornak, aXVIII-XIX. század fordulójának folyamatait.Győri János: Egyre nehezebben értik a mai diákokCsokonait, messze van az ő kora, a nyelvújítás előtti

nyelvállapotról van szó. Tanórákon is tapasztalom: bizo­nyos fogalmakat az elemzés előtt tisztázni kell. Problémátokoz a nagyszámú antik műveltségi elem, amely a maiak­nak a görögös-latinos műveltség hiánya miatt jórésztismeretlen. A dolgozatírók ehhez képest nagyon tisztes­séges munkát végeztek. Különösen meglepetést okozott ahárom helytörténeti dolgozat: egyik az 1890-1948 közöttDebrecenben működött Csokonai Körről szólt, két dolgo­zat pedig Csurgóról érkezett. Csurgón volt a másik iskola,amelyhez Csokonai mint tanár is kapcsolódott a dunántúliévei során. Az egyik dolgozat Csokonai csurgói tanítvá­nyainak a további sorsát kísérte figyelemmel. Néhányhónapot töltött ő a csurgói iskolában, tehát igazából ahatása nem volt mély, de ha azt nézzük, hogy voltak olyandiákok, akik Csokonait követték Debrecenbe, ez márbeszédes, mert ez mutatja az ő tényleges hatását.

K. P. E.: Melyek a Kollégium által kiírt Csokonai-pályázattanulságai?Győri János: A legnagyobb problémát abban látom, hogya felvilágosodásnak mint jelenségnek az értelmezése- vagy újraértelmezése - nem igazán történt meg a rend­szerváltás - 1989/90 - után. Megfigyelhető némelyik dol­gozatban, hogy régi, harminc-negyven évvel ezelőtti szak­irodalmakat használnak, amelyben a felvilágosodás mintproblematika, ha úgy tetszik, meglehetősen "vonalas"vagy osztályharcos módon - tehát még egyfajta marxistaértelmezésben - jelenik meg, ez még mindig kísért.Némelyik dolgozatban is kísért, nyilván azért, mertbizonyos versekhez nincs újabb értelmezés vagy szakiro­dalom, és kénytelen a diák a régihez nyúlni. Neki nincstapasztalata, nem is érzi, hogy idejétmúlt szakirodalmathasznál. Csak egy példát. A tankönyvekben és a szakiro­dalomban a felvilágosodás évtizedeken át mint valamikimondottan antiklerikális jelenség jelent meg. Valóbanvolt a felvilágosodásnak ilyen vonulata. De különösen amagyar irodalomban - és ez Debrecenben különösképpenjellemző volt - azért a vallásos műveltség sokkal

versmondó 21

erősebben tovább élt, mint ahogyan azt eddig gondoltukvagy gondolta a szakirodalom.

K. P. E.: Főként pedig nem volt olyan retrográd ez a vallá­sos műveltség, mint ahogyan azt esetleg néhány szakiro­dalmi anyag beállítja.Győri János: Így van, és különösen nem volt jellemző rápéldául az ateizmus. Tudjuk azt, hogy a felvilágosodásfilozófusai, különösen a franciák közül néhányan eljutot­tak az ateizmus határáig, nálunk ez nem volt jellemző. Eza Csokonai-életművön is látható. Utolsó nagy formátumúműve, A lélek halhatatlansága cimű, éppen azt bizonyítja,hogy távol állt ez a világnézet Csokonaitol, viszont a régiszakirodalom újra meg újra az ateizmus sugalmazása felémozdul el, és olykor a diákok csapdába esnek ezt használ­va. Ami túlmutat ezeken a diákdolgozatokon: a Kollé­giumban dolgozó egyik könyvtáros kollégánk jött rá azelmúlt években arra, hogy Csokonai néhány verseráénekelhető Szenczi Molnár Albert zsoltárdallamaira.Ez azt jelenti, hogy Csokonai műveltségének szerveseleme volt a zsoltáréneklés, a zsoltárkultúra.

K. P. E.: Noha ő nagyon nem szerette, ha énekelnek. Úgylátszik, olyan volt az idegrendszere, hogy elég nehezenbírta ezt.Győri János: Igen, de benne élt ebben a Kollégiummeghatározta műveltségben, akarva vagy akaratlanul,ezek a dallamok éltek és hatottak a lelkében. Márakiderült: ezt még a Csokonai kritikai kiadás is csakrészben ismeri.

K. P. E.: Kedves Tanár Úr! A magyarországi rendszerát­alakulási folyamat kezdete 1989/90. Lehetetlenségnek tar­tom laikusként, hogy másfél évtizeddel ennek a folyamat­nak a kezdete után, mérvadó szakemberek arra hivatkoz­zanak: kérem szépen, idejétmúlt szakirodalomból tanítjáka mai tanárok a mai diákokat. Hogy van ez?Győri János: Nem olyan könnyű nagy életműveket

újraértelmezni egyrészt, másrészt pedig nem lehet korábbiévtizedek szakirodaimát egyszerűen kidobni az ablakon.

K. P. E.: Szó sincs erről, természetesen!Győri János: Nagyon sok jó meglátás és használhatódolog is van. Inkább az a probléma, hogy a diákokvégképp nem tudnak különbséget tenni szakirodalom ésszakirodalom között.

K. P. E.: Az ajánló tanárok? Ezek szerint ők sem tudnakolyan anyagot, amit kellene?Győri János: Félek, hogy sokszor ők sem. Lassan fölnő

egy olyan tanárnemzedék, amelyik már nem tanult marxiz­must, és amikor ezt a szakirodalmat olvassa, nemfeltétlenül érzékeli, hogy ezeknek az irodalmaknak mi acsapdája. Ez óriási veszély. És bár a tankönyv már másrólszol, egy diákdolgozatban használt szakirodalom akönyvnek esetleg pontosan az ellenkezőjét állítja: a diákidézi az elavult szakanyagot. Így aztán, szinte ész­revétlenül, tovább élnek azok a frázisok, amelyektől megakartunk szabadulni - de nem olyan könnyű megsza­badulni. Azt hiszem, hogy Csokonai körül is - és általában

22 versmondó

a magyar felvilágosodás körül - nagyon sok ilyen toposz­szerű, megkövesedett tétel van, amelyeket egyszerűen lekellene építeni.

Vitéz Mihály ébresztése

Ö volt honjában legbujdosóbb magyar,Defényküllőzött fél magyar egetS elhagyhatták remények, Lillák,E bús legény tréfált és szeretett,S dalolt, mikor már sípolt amelle.

Sose tompult el elméje, sem szive,S bár lét-nemléten töprengett sokat,Kandi vérrel járt Pán nyomában,S megleste ajiirdőző lyányokatSzomjas nyáron berkes patakpartról.

Gyepedző sírján úgy, amiként HafizSírján szüzekkel Ö tartata tort,Zilálja csókos lyány rózsáitS öntse víg ifjú a tűz-buja bort,Mintha Csokonai úr csak aludna.

Csókoljuk jól meg az ő ifju szivét,Csiklandos, szép szív volt s ma is meleg,S ha bágyadás nem ült szivűnkre,Kiszállnak a finom, friss, kellemekVitézMihály gyepedző sírjából.

'Mint lenge párák éjjeli csillaga'Indult el Ö s ím, kövült nap leveS a debreceni NagyerdőreÉppen úgy tűz káprázatos heve,Mint finnyás népére Pest-Budának.

Kinek bú, bor, nő, gond dúsan adatottS a mi fájásunk volt az, ami fájt,Ébresztésünk ne fájjon néked,Csokonai, híres Vitéz Mihály,Mindnyájunknak atyánknál atyábbja.

Te, pátriárkák ős-deli sarja, Te,Ki fogod mindig Lillád derekát,Öleled e kis magyarságot,Te örök, ó s új hunn poétaság,Óh ébredj, valahányszor ébresztünk.

K. P. E.: Csokonai Vitéz Mihály, a híres-neves DebreceniReformátus Kollégium kicsapott diákja. Ezt mindenérettségiző fújja, de arról kevesen tudnak, hogy ez avégletes leegyszerűsítés hamis képzetet kelt. Azt sugallja,hogya diák egyértelműen ártatlan, az alma materegyértelműenvétkes volt a kicsapás dolgában. A valóságprózaibb. Mindkettő egyszerre volt vétlen és egyaránthibázott is. A főbűnös azonban maga a történelmi perió­dus, a kor mindent alágyűmi igyekvő, hatalmi arroganciá­ja volt. Az iskola és diákja közötti úgynevezett "Csokonai­perre" 1795-ben kerül sor. Azután, hogy a budai Vér-

mezőn porba hullik Martinovics Ignác és jakobinus társaifeje. A hatalom kivont pallosa előtt állni: életveszélyes atörténelmi pillanat. Országnak, intézménynek, egyénnekegyaránt, Röviden a Csokonai-perről. Csokonai kétszázesztendeje halott ugyan, de él Debrecen, él a Csokonai­életmű, és tart azóta is a Csokonai-per.Győri János: Nagyon nehéz kérdésről van szó. A per anya­ga ránk maradt, publikus, többször is megjelent. Csoko­nait elég súlyos vádakkal illette a fegyelmi iskolaszék, aszédesz. Professzorával szemben meglehetősen cinikusanvagy gúnyosan viselkedett, felvetődött legációs pénz eltün­tetése vagy az azzal el nem számolás. Levetette a tógát,amelynek viselése a diákoknak kötelező: mindenki, aki adiákok sorába lépett a Kollégiumban, elkötelezte magát eviselet mellett. Letétele azt jelezte, hogy nem kíván ide tar­tozni. Csokonai ezt 1795 tavaszán megtette. Nem sorolommost az egyéb vádakat.Az ítélet valóban elég súlyos, szinte nincsen párja aKollégium történetében. Csokonait kicsapják. Nem léphettöbbet a Kollégiumba, nem kap bizonyítványt, diáktársainem tarthatnak vele kapcsolatot. Ekkor a Kollégium fenn­tartója már nem a város vagy a helyi egyházközség,hanem az egész református egyházkerület. Új adalék, aszakirodalom még kevéssé ismeri, hogy a fenntartótudomása és hozzájárulása nélkül 1795-ben már nemlehetett kicsapni diákot. Ez azt jelenti, hogy az ítélet­hozatal előtt aszédesznek egyeztetnie kellett a fenntartótestülettel, azzal, amely néhány hónappal korábban, 1794végén - Csokonai egy korábbi perében -, egyértelműen

még a költő mellé áll. Valószínűsíthető tehát, hogy vannakolyan vonatkozásai a pernek, amelyekrál nem tudunk,amelyeket elhallgattak. Sokan a Martinovics-féle jakobi­nus mozgalomra gondolnak, ez egyelőre még nem tisztá­zott, lehet, hogy erről volt szó. Csokonai maga is utal arraa búcsúbeszédében, hogy amennyiben a Kollégium érdekeúgy diktálja, akkor ő félreáll. Tehát valószínűsíthető, hogylétezhet egy olyan pont, amelyben nem látunk tisztán,amely homályban maradt. Amit talán - meg merem koc­káztatni - Csokonai érdekében hallgattak el: hogy nekerülhessen még súlyosabb helyzetbe. Nem szabadugyanis elfelejteni, hogy Martinovicsot 1795. májushuszadikán lefejezték: a Csokonai-per időszaka, május­június, történelmileg nézve nagyon súlyos pillanat volt.

K. P. E.: Tehát védeni kellett Csokonait, de védeni kellettmagát a Kollégiumot is?Győri János: Magát az intézményt is. Ilyen értelemben, haúgy tetszik, Csokonai valamiként áldozat, de azt semszabad elhallgatni, hogy Csokonai olyan támadási pon­tokat hagyott, amelyek miatt áldozattá válhatott, sajnos.Egyet még hadd mondjak el a Kollégium mellett. Csokonaia maga perével együtt a Kollégiumnak része: nem hall­gatjuk el a pert, nem hallgatjuk el, hogy súlyos volt azítélet. Ugyanakkor az is igaz, hogy a kollégiumi diákokvoltak azok, akik a Csokonai-kultuszt a XIX századbanápolták, az önképző körök pedig fölkarolták a Csokonai­hagyományt. Tehát én úgy gondolom, hogy a Kollégiumnem csak kicsapta Csokonait, hanem Csokonai vissza­fogadása, a Csokonai-kultusz ápolása szintén a Kollé­giumban, a kollégiumi életben gyökerezik. Ezt a kettőt

együtt kell látnunk. Úgy gondolom, hogy a Csokonai­kérdés és a Csokonai-per kérdése nemcsak jogi kérdés,hanem szellemi-lelki tényező is. A kollégiumi diákoklelkében tovább élt ez az örökség. Maga a kicsapatás tényeindukálta a Csokonai-kultusz milyenségét, minőségét.

Tehát Csokonai, mint kicsapott diák, mint bizonyosértelemben a mindenkori intézményességgel, az intéz­ményi struktúrákkal szembeszegülő tehetség vált példa­képpé és jelképpé a későbbi diákok életében. Ilyen módona későbbi kollégiumi diákok életművében, gondol­kodásában jelen van Csokonai mint alkotó és mint a vi­lág hatásaira sajátos módon reagáló személyiség is.Gondolok például Ady Endrére vagy Móricz Zsigmondra,akik a kollégiumi Csokonai-hagyományt magukénak tekin­tették és vallották.

K. P. E.: Csokonai Vitéz Mihály "csikóbőrös kulacs'I-átólAdy Endre "magyar pimodán'l-jáig és persze, tovább, nap­jainkig is. Mi a sorsa, mik a lehetőségei annak, akivalamivel több, valami kevéskével is, de mást akar, mint atöbbi, a többség? Emlékbeszéd Csokonai Vitéz Mihályról- és talán egyebekről, talán rólunk is, Debrecen városünnepségén. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!A szónok: Buda Ferenc költő volt.

Buda FerencElső találkozásom Csokonaival úgy négyéves korom tájántörtént. Anyámmal ballagtunk kettesben, kézen fogva, s adebreceni Kálvin tér Vár utca felőli öbléhez érkezvén,bámész tekintetem felröppent, s rátelepedett egy kőtalap­

zaton állongó, várakozó bronzalakra.- Ez itt a Csokonai-szobor kisfiam - világosított fel édes­

anyám -, Csokonai Vitéz Mihályé.- Mikor élt?

Régen kisfiam, nagyon régen.- Száz évvel ezelőtt?

- Még annál is régebben.Másfelé kezdtem hát puhatolózni.

Miről volt híres?- Hát arról kisfiam, hogy verseket költött, például azt,

hogy ...S az én anyám, akinek legmagasabb iskolai végzettsége kételemi osztály volt, miközben kézen fogott, s elindult velemlefelé a híres debreceni Péterfia utcán, vidáman elkezdteszavalni a Szerelemdal-t a csikóbőrös kulacshoz. Itt-ottkissé átigazítva, s egészében jócskán megkurtitva, nekemazonban így is roppantul tetszett. E naptól fogva, s mégigen sokáig, számlálhatatlan alkalommal haladtam el eszobor mellett. Csokonai szellemalakját, kiváltképp késő

őszi alkonyokon, szinte látni véltem, amint magasra tűrt

gallérját a nyakán fázósan összefogva, bal hóna alatt egyvaskos könyvvel befordul valamelyik homályba vesző

utcasarkon. Idő múltával a költő alább ereszkedett a kő­

talapzat magasából, úgyszólván karnyújtásnyira, majd­hogynem testközelbe. A csikóbőrös kulacs-tol - amelytől

"mellesleg" hosszan kanyargó, mindazonáltal közvetlenút vezet A magyar pimodán-ig és még tovább -, szaval, akulacsot egyelőre félretolva, magam is tőlem telhető buz­galommal iparkodtam fönnebb kapaszkodni a Csokonai­életmű ormai felé.

versmondó 23

Csokonait én idejekorán megszerettem, szeretem ma is.Hogy miért? Mindenekelőtt az általa létrehozott minő­

ségért. Am, legalább ennyire szabad szelleméért, holtigsóvárgó szabadságvágyáért. Hallatlanul nagyra tartom akerek világot s a lélek belső zugait körbefiirkésző, olt­hatatlan tudásszomjáért, kíváncsiságáért. Szeretem ebelső meggyőződésből fakadó, néha ádáz, de mindenkora mű s az erkölcs törvényei által megzabolázott plebejusindulataiért. Édesen lüktető s keserűen felfakadószavaiért:"szemeid szép ragyogása, eleven hajnali tűz,

ajakid harmatozása sok ezer gondot elűz ",valamint: " ...az is bolond, aki poétává leszMagyarországon ... "

Újra meg újra rádöbbenek: mekkora lángelme volt,mekkora mester! S újra meg újra belémdöbben: milyenméltatlanul bánt el vele a sors! Sors? Emberek! Nők, fér­fiak, honfitársak - a hazai korszellem. Ő lett volna a ma­gyar költészet Mozartja? Na, igen. Ami azonban a kette­jüknek kijutott osztályrészt illeti, abban a kiemelkedő

tehetségen s a korai halálon kívül nem sok a közös.WolfgangAmadeus életútja kiérdemelt sikerekben gazdagdiadalmenet volt, főleg a mi költőnkéhez képest. Nekihináros, pangó vizekben kellett mindvégig lábolnia,mígnem elnyelte, beszippantotta, fölemésztette a közöny,a honi iszap.Kevés híján hatvannégy esztendő telt el Csokonaivalvaló legelső találkozásom fölidézett napjától: két teljes,Csokonaira való életidő. Közben háború, többrendbeliparadigmaváltás, atomkorszak, informatikai forra­dalom, miegymás. Elég az hozzá: sok minden változott,megmásult azóta. Esetleg valamicskét idébb vagy odábbmoccant. Számítógéppel vajon lehet-e jobb verset írni,mint a percegő pennával? Hogyan, mi módon igazod­hatnánk el rövid életünk során legfontosabb ügyeinkben,a korszerűség, a mulandóság s az öröklét három­szögelési pontjainak segédletével? Nos, hát ilyen s ha­sonló, többnyire haszontalan kérdések felől faggatomolykor Csokonai Vitéz Mihályt. Nemkülönben már rég ésnemrég eltávozott utódait, örököseit! Csak aztán jóUram, az ítész valahogy vissza ne kérdezzen avasgúlafedezéke alól: "hej, öregfiú! Felelj csak hitedre: mégmindig akként járja mifelénk, hogy az is bolond"? ..Még ma is bolond?

K. P. E.: Mit kezdjünk ma Csokonaival? Az életművelmég úgy, ahogy bírhatunk, akár el is bánhatunk,begyömöszölhetjük például a tankönyvek ritkán nyitoga­tott lapjaira, valójában sutba dobhatjuk, miközbenlátványosan a tanügyi törzsanyag részévé nyilvánítjuk.De mi történjék az emberrel? Akinek volt merszeszembefordulni a... Mivel is, kivel is? A várossal,Debrecennel? Az intézménnyel, a Kollégiummal? A több­séggel, az országlakosokkal? És ha volt is mersze, vajonmit is jelentett akkor a szembefordulás? Minek azelvetését és miféle új értékek keresését? Csokonai egymai kollégiumi diák, Erdei József szemével. A végzős

nagydiák pályamunkát írt az 1890 és 1948 között Debre­cenben működő Csokonai-körről.

24 versmondó

Erdei József. kollégiumi diákCsábítja az embert az ilyen helyzet, amikor tudja, hogyolyan vizekre evez, ahol előtte még nem sokan jártak.Én is így vagyok ezzel. Ezért választottam a Csokonai-kortörténetét, illetve a debreceni értékvédést, azt, hogyanápolták Csokonai kultuszát Debrecenben, hogyan régenés hogyan most, és milyen távlatok nyílnak ajövőre. 2003­ban szerveztük újjá a volt Arany János Önképzőkört, amitCsokonai Vitéz Mihály Önképzőkör néven viszünk tovább.Így a diákság életében is felébresztjük a kíváncsiságot éskedvet Csokonai Vitéz Mihály iránt.Nem igaz, hogy Csokonai bujálkodó és mindenképpenegyházellenes ember volt: ő a régit és újat próbálta megösszehozni. Csokonai Vitéz Mihály szerintem reformer,mindenekelőtt önmagával kezdte a reformálást. Azt írtamagáról, hogy: ..." az is bolond, aki poétává lesz maMagyarországban ". Később elfogadta ezt a reformálást aKollégium. Nem forradalmár volt Csokonai, a reformermindig előbb magát reformálja, utána a világot. Cso­konai nem azt mondta, hogy a református egyház és adebreceni Kollégium milyen rossz és mennyire eltért azértékektől, hanem azt mondta: csináljunk újat, de arégiekkel együtt. Csokonai az antik kultúrának a részeit isösszeszedte, verseiben hallhatjuk, olvashatjuk ezeket, ésezekkel élt. Visszanyúlt az ősökhöz, a mesterekhez, és asaját korának a vívmányaival épített újat. Nem mástcsinált, mint a tunyaságból, az állottságbólfölrázta a vilá­got, és értelmet és célt adott.

K. P. E.: Debrecent is fölrázta? Debrecennek is célt ésértelmet adott? A maradiság - vagy ahogyan később Ady.rnaradiság't-értelemben mondja, a .maradandóság" ­jellemző volt Debrecenre? Tehát jogosan érzik csipkedvemagukat az akkori debreceniek? Talán néha ma isnéhányan?Erdei Jozsef: Voltak középkori utazák; akik Debrecent alegnagyobb falunak és a legutolsó városnak nevezték. Eznem csak Debrecenre, nem csak Budára, nem csak Pestrevagy csak Veszprémre vonatkozott, ez - mai szóval élve -,globális probléma volt a korban. Nem véletlenül indultmeg afelvilágosodás: igény volt a változásra.

K. P. E.: Tulajdonképpen a korra, az országra is jellemző

volt ez a fajta maradiság. Jogosan illeti a kritika a nemdebrecenieket is.Erdei Jázsef: Így van. Akinek nem inge, ne vegye magára,akinek inge, vegye föl, mert megfázik.

K. P. E.: ,,Az is bolond, aki poétává lesz ma Magyar­országban", mondta egykor Csokonai Vitéz Mihály. "Mégmindig bolond? Ma is bolond?", kérdezi a Csokonairaemlékező költő, napjainkban... Vajon mi lehet az érvényesválasz?

Kiss Péter Ernő

(Elhangzott a Magyar Rádió Időalagút műsorában,

2004. november 23-án)

"Balassi Bálint és a reneszánsz dicsérete"Nemzetközi Magyar Nyelvű Vers- és Prózamondó Verseny

Döntő: Esztergom, 2004. november 27.

Nehéz megállapítani, hogy a mai fiatalok mennyit értenekbelőle, mennyire közelitették meg a tanulmányaikbólismert, ám valószínűleg szívükhöz kevésbé közel állóköltő, Balassi Bálint költészetét. A szervezők (MagyarVersmondók Egyesülete, Magyar Művelődési Intézet,Magyar Írószövetség) szándékai szerint a költő születé­sének 450. és halálának 410. évfordulója apropó lehet arra,hogy költészetét újra a reflektorfénybe állítsuk, sőt, mellé­rendeljük a kor, a reneszánsz legszebb alkotásait, valamintaz Esztergomhoz kötődő (kiváló!) magyar költők költé­szetét.

A reneszánsz korszakának kimeríthetetlennek tűnő

tárházát nem túl nagy merítésben .Jiasználták" a ver­senyzők. Egyetlen egy Petrarca-vers sem hangzott elpéldául- hogy csak a legfájóbb hiányt emlitsük. De sorol­hatnánk.

Ami boldogság - mert miért ne örülnénk amorzsáknakis -, hogy Babits Mihálytól több jó vers is elhangzott(érdekes módon kimaradtak a valaha oly népszerű

.favoritok", pl. a Balázsolás), és megemlitendő (tény­szerű), hogy Villon költészete a mai fiatalok számáraegyértelműen elfogadható mint a reneszánsz életöröm ésmerészség kifejezője. Kevés Janus Pannonius, még keve­sebb Csoóri-vers hangzott el, de öröm, hogy megjelentegy Berda is.

A versválasztás bugyrai valószínűleg túlságosan homá­lyosak ahhoz, hogy megérthessük, miért az egyik, s miértnem a sokszor jobb másik vers kerül előtérbe. Ez ismegérne egy külön misét. Hogyan választunk? Mialapján? Halljuk valakitől, és így kel föl érdeklődésűnk

utána? Vagy olvastuk csupán, és belső hallásunk diktálja,hogy ez igen... ? Mindegyik mód rejt veszélyeket. Egy

dolgot nem kerülhetne el egyetlen versmondó sem; azolvasást. A verseket először olvasni kell, hogy megfejtőd­

jék bennünk, csak ezután tudjuk kifelé is megmutatni. Akinem olvas verseket, csak átveszi mások műsorát - nem jutel oda, hogy megtalálja a saját hangját, a neki legmeg­felelőbb költőt. Tévedés azt hinni, hogy minden vers­mondó minden költőt képes megszólaltatni. Lehetnek kor­rekt tolmácsolások, de meggyőződésem, hogy minden­kinek megvan a saját költője, ahol nincs szükség hul­lámhossz-igazításra, ráhangolódásra - mert egy nyelvenbeszélnek. Sajnálom, és ezt sajnálom talán a legjobban,hogy a fiatalok közül kevesen keresik a saját költőjüket.

(A saját hangjukat.)

KIBEN CSAK AZON KÖNYÖRÖG, LÁTVÁN,HOGY SEMMI VÁLASZT NEM VEHET TŐLE,

HOGY OTTAN CSAK NE FELEDKEZZÉK EL RÓLA

Kegyes vidám szemű, piros rózsa szinű,

én édes fejér hölgyem,Kin hű szerelemmel s teljes reménséggel

nyugszik tüzesült lelkem,Nemdenem siralmas kár-é énnékem az,

hogy elfeledtél éngem?

Jó vitézek harca hol volt, gondolhatdsza,piros vér ontás nélkül?

Szerelemben esett vígan ki élhetettkülön szerelmesétűl?

Ne felejts éngemet, ne veszesd lelkedet,hitetlen, félj Istentűl!

Az szelíd daruhoz szinte hasonlatoste kegyes tekinteted,

Rózsát jegyez orcád, kalárist kis szép szád,mézet ereszt beszéded,

JÖJJ immár előmben, mondjam örömömben:Az Isten hozott téged!

Kerített várasok, kertek, mezők, szép ták,nálad nélkül mind tömlöc,

Mint sólyom kis fúat, bús lelkem magadatszerelmébe úgy üldöz,

Jussak már eszedbe, láss meg keservembe,magadjüjj, mást ne küldözz!

Hangos fűlemile gyönyörű szép kertbezöld ágak között csattog,

Én is, szegény rabod, új verssel kiáltokhozzád, hogy lelkem buzog:

Mit vétettem, kérlek, hogy nem szánsz éngemet,kinek szíve háborog?

versmondó 25

Érted, hogy elmentél, és elfelejtettéléngem, szegény árvádat,

Ily reméntelenűl, szép személyed nélkülne hagyj vészni, szolgádat,

Emlékezzél rólam, fényes fejér rózsám,add már látni magadat!

Szívem nagy szerelmét s titkon felgyúlt tüzétjelenteni nem mérem,

Mert ha megjelentem, nagy tüzemmel, féltem,hogy sokak eszét vesztem,

Ha penig titkolom, csak magam fogyatom,mert belső tűz veszt éngem.

Török szép versekből szerelmesefelőlcsak nemrégen fordítá,

Igéről igére nem szinte teheté,de hertelen jobbitá,

Régi szörnyű kárán, ily veszett, bánkódván,Juliának ajánlá.

A "Balassi Bálint és a reneszánsz dicsérete" cím a versenycélját, ha nem is l OO%-osan, de teljesítette. Ráirányítottaa figyelmet első európai költőnkre, munkásságára - éskortársaira is. A verseny felmenő részében közel kétszázanversenyeztek, igaz, nem mindegyik megye tartott elődön­

tőt (legnagyobb sajnálatunkra). A döntőbe 26-an jutottak,el kell mondanunk, hogy négyen nem jelentek meg.(Sajnálatos tendencia, hogy nem is jelezték, miszerint nemkívánnak jönni!) A 22 versenyző közül öten érkeztekhatáron túlról - közülük Liszi Melinda (III. helyezett) ésKiss Bálint (lY. helyezett) szerepelt a legeredménye­sebben.

Korosztály szerint vegyes volt a mezőny - a gim­nazista, egyetemista korosztály éppúgy jelen volt, minta középkorúak és a nyugdíjasok, hiányoztak viszont aharminc-negyven évesek. Sok kísérőtanár, szülő jött ela döntőre, de örömmel láttuk, hogy diáktársak, barátok isvégigülték a napot. Így november 27. számukra is aversről szólt. A két fordulóban minden versmondó egyBalassi- és egy szabadon választott verset mondott el,tizenhárman pedig részt vettek a döntő harmadik for­dulóban is, vagyis összesen a nap folyamán 57 vers hang­zott el.

A nap kiemeit fényű része volt (az idő is kedvezett,mivel nem esett az eső) Balassi Bálint szobrának megko­szorúzása, majd az azt követő kis történeti séta - hajdanisebesülése színhelyén, a régi várfalnál és a halála évfor­dulóján állított emléktáblánál.

A délutáni forduló utolsó verse előtt a Bazilikatomyából tárogatószó hangzott fól, s ítélt kényszerszünet­re minket. A stílusos és szépséges muzsika azonban mégkülön emelte versünnepünk fényét, a teremben együttdúdolták az ismerős dallamokat zsűritagok és versenyzők.

A verseny lebonyolításának operatív része a MagyarMűvelődési Intézet vállán nyugodott, hiszen a teljesszervezést és a szervezők közötti koordinációt is mivégeztük. A költségeket a Magyar Versmondók EgyesületeNKA-pályázatból, illetve NKÖM-támogatásból fedezte, a

26 versmondó

Magyar Művelődési Intézet a szaktörvényi keret terhérevállalt összeggel járult hozzá a rendezvényhez.

Az eseményen részt vett Esztergom-Komárom MegyeÖnkormányzatának képviseletében dr. Bárdos Istvánközművelési-közgyűjteményi referens, Koditek Pál úr,Esztergom Város Önkormányzata Kulturális Bizottsá­gának elnöke, Zelenák Zsuzsa, Esztergom Város Önkor­mányzatának vezető főtanácsosa, Horváth Béla úr, aMagyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeumánakigazgatója, Solymosy Lajos úr, a TIMP Kiadótól.

Őszintén reméljük, hogy a versmondók és hozzátar­tozóik, valamint vendégeink egyaránt jól érezték magukata rendezvényen, amellyel reményeink szerint hozzájárul­tunk a Balassi-év színes és tartalmas voltához.

Tóth Zsuzsanna

Zsűri-jegyzőkönyv

"Balassi Bálint és a reneszánsz dicsérete"Nemzetközi Magyar Nyelvű Vers-, Énekeltvers­

és Prózamondó Verseny

A zsűri tagjai:Buda FerencDebreczeni TiborNagyfalusi TiborTóth ZsókaKiss László

A verseny győztesei:

I. helyezett: TORMA MÁRIA (Budapest) kapta aMagyar Művelődési Intézet 50 OOO Ft-os díját + aMagyar Írószövetség könyvcsomagját + ÖlveczkyGábor grafikusművész által készített egyedi oklevelet.

II. helyezett: UDUD ISTVÁN (Fehérgyarmat) kapta aMVE-NKÖM 40 OOO Ft-os díját + a Magyar Író­szövetség könyvcsomagját + Ölveczky Gábor grafi­kusművész által készített egyedi oklevelet.

m. helyezett: LISZI ME LINDA (Vajdaság) kapta aMVE-NKÖM 30 OOO Ft-os díját + A Magyar Író­szövetség könyvcsomagját + Ölveczky Gábor grafi­kusművész által készített egyedi oklevelet.

Ill. helyezett: KOVÁCS MÁRTON (Szolnok) kapta aMVE-NKÖM 30000 Ft-os díját + a Magyar Vers­mondásért Alapítvány könyvcsomagját + ÖlveczkyGábor grafikusművész által készített egyedi oklevelet.

rv helyezett: KISS BÁLINT (Szlovákia) kapta a Komá­rom-Esztergom Megyei Önkormányzat 25 OOO Ft-oskülöndíj át + a Magyar Versmondásért Alapítványkönyvcsomagját.

Különdíjak:Esztergom város különdíját (könyvcsomag) kapta:MÁRTHA ATTILA ISTVÁN.A Mátra Panzióban egy kétszemélyes éjszakai szállást,reggelivel nyert: HERBÁLY JÁNOSNÉ (Bugac).A TIMP Kiadó (Solymosy Lajos) különdíját (könyv)kapta: TÓTH ÁKOS KÁROLY,

TORMA MÁRIA,UDUD ISTVÁN,LISZI MELINDA.

NAGYFALUSI TIBOR zsűritag ajándékát (EsztergomiHelikon c. könyv) kapták: Mácsai Boglárka; MacsugaViktória; Urbán Réka Gizella; Lőrincz Nóra; VilágosiDóra; Csogány Csilla; Jaskó Bálint Illés; Lendvai Lilla;Rüsz Károly.

Valamennyi versenyző megkapta a TIMP Kiadó által fel­ajánlott Majoros Sándor novelláskötetet (a szerző a 2004.évi NKÖM-pályázat novellagyőztese); az Ölveczky Gáborgrafikusművész által készített emléklapot és Esztergomváros ajándékát (prospektus a városról, ku1cstartóval).

Ismét Baka-szavalóverseny Szegeden2004. november 28.

Az "Én itt vagyok" címmel Baka István költő emlékénektiszteletére szervezett vers-, énekeltvers- és prózamondóverseny a szokásokhoz híven meghitt, kellemes hangulat­ban telt. A szervezők különleges nyitóünnepséggel ked­veskedtek a vendégeknek, akik felvételről meghallgathat­ták Baka István versmondását, majd élőben Tornyai Péterhegedűszólóját.

A huszonöt résztvevő - akik közül sokan a határon túlrólérkeztek - inkább barátként, mintsem versenytárskéntidézte fel a költő híres sorait.A zsűri tagjainak - Orbán Györgyelőadóművésznek;

Dálnoky Zsóka színművésznőnek és Virág Lászlónak, aMagyar Versmondásért Alapítvány elnökének - nagyonnehéz dolguk volt, mert sok kiváló produkció közül kellettkiválasztaniuk a legjobbakat.

Középiskolás-kategóriában:1. Kovács Angyalka,2. Horváth Sára,3. Balogh Dalma.

Felnőtt-kategóriában:

1. Csorba Kata,2. Lantos Ágnes,3. Balogh Bálint lett.

Különdíjat kapott:Horváth Dezsőné, Szabó Ajtony, Szívós Lászlóés Zsótér Mariann.

A díjazottak pénzjutalomban és értékes különdíjakbanrészesültek.Jövőre kicsit módosul a hagyomány, mert a költő halálá­nak 10. évfordulója alkalmából a következő verseny BakaIstván szülővárosában, Szekszárdon lesz. Ez alkalombólSzegeden versmondó gálát rendez a Baka István Alapít­vány a korábbi versenyek legjobb szereplőinek közre­működésével.

Baka IstvánIttItt minden gyom örül a délnek,hogy nem kell másra vetnieparányi árnyát. E vidéknekholtan se lennék semmije.Minden bokor magának térdel,esdvén az Istentől esőt,

s ha kűld - kuporgatja a tócsákezüstjilléreit a föld.S azt is tudom, mindegy e tájnak,leszek vagy nem leszek jelen;csecsemő arcáról a légy:elröppen emlékezetem.Csontjaimmá szikkadt magányomnem mállik szét soha e földben, ­a kiürült jövőbe lépekmégis, hogy sorsommal betöltsem.

versmondó 27

Szavalóverseny Técsőn

Visszakerü!t a vándorserleg Beregszászba

Immár hetedik alkalommal került megrendezésre Técsőn aII. Rákóczi Ferenc nevét viselő versmondó verseny, amelya nagyságos fejedelem haza- és szabadságszeretetét,valamint népeket egyesítő eszméit tűzte zászlajára. Az ideitémát a kárpátaljai magyarság történetének egyik fontosés szomorú eseménye, 1944 ősze szolgáltatta, amikorKárpátalja magyar és német férfilakosságát elhurcoltáka sztálini lágerekbe.

Vári Fábián László

Orromból a szélMikor az erdő égni kezd.S ropognak a fák csontjai.kérve-kérem a felleget:áldott batyuját bontsa ki.

Söprik azonban az egeta szél hatalmas szárnyai.a láng, a láng a holdba kap,lehet sírni. jajongani.

A tűz, a tűz engem akar;buja, nőstényi hatalom,ágyasházába úgy megyek,mint vágóhídra a barom.

Költenék neki valamit.írni. mondani nem merem.Elszakadnak hangszálaim,megbénul mind a két kezem.

Lehetne lányom, asszonyom.több változat nem érdekel.Jöjjön inkább a láz. a láz,önnön véremben égjek el!

Aztán a rontás leterít.s a vánkosra vért hördülök.Gyöngytermő szememre gyűlnek

az álomrabló ördögök.

Mikor a hajnal rám akad.szemgödreimben mit talál?Egyikben az élet dereng.másikban fészkel a halál.

De orromból felcsap a szél,s ellobbant minden csillagot.Miasszonyunk. Miasszonyunkmár öltözteti a napot.

A rendezvény László Károly református tiszteletes ünnepiszónoklatával nyílt meg. .Minden versnek lelke van, és aza szavaló, aki magáévá tudja tenni a költő által szavakbaöntött gondolatokat, s átadja a benne megfogant érzéseket,már győztesnek érezheti magát" - mondta.

28 versmondó

Ambrus Pál, a Técsői Járási Állami Közigazgatás elnök­helyettese a verseny indulásáról szólt. Példaértékűnek

nevezte, hogy az évek múltán immár ökumenikussá vált atalálkozó, hiszen tavaly a római katolikus, az idén a refor­mátus templom volt a versmondó verseny színhelye,jövőre pedig a helyi görög katolikus templom ad majdotthont a rendezvénynek.

A Tisza-parti város református líceumának diákjai ünnepiműsorral kedveskedtek a jelenlévőknek (felkészítő tanárKutnár György).

A szervezők nevében Mészáros Györgyi magyartanár, aKAMOT técsői járási megbízottja köszöntötte a jelen­lévőket.

A versenyt a 9-12. osztályosok számára hirdették meg. Azelső fordulóban a zsűri a szabadon választott költeménythallgatta meg, mely a megaláztatásban töltött időkhöz

kapcsolódott. A második fordulóban a kötelező verset,Vári Fábián László "Mikor a gyerek ..." cimű költeményétadták elő a versenyzők.

Az öttagú zsűri, melynek soraiban a Kárpáti Igaz Szómunkatársai és pedagógusok foglaltak helyet, végül akövetkező eredményt hirdette ki:

Az első helyen Pápai Zsolt, a Beregszászi BethlenGábor Magyar Gimnázium diákja végzett, aki egyéb­ként tavaly is a találkozó vándorserlegével távozott.László Ildikó lett a második, Izsák Éva pedig a harma­dik. Mindketten a Técsői Református Líceum diákjai.A Kárpáti Igaz Szó különdíj át László Ildikó érde­melte ki.

Anagyszerűen megszervezett találkozót az lllyésKözalapítvány, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövet­ség, a KAMOT és a helyi református líceum támogatta.

Versmondó és népdaléneklő verseny NagyenyedenAz erdélyi unitárius ifjúság és más felekezetű, szabadelvű

vallásos fiatalok szet-vezeteként működő Országos DávidFerenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) ez év február 25-27-én,Nagyenyeden szervezte meg a VBl. ODFIE Versmondóés népdaléneklő verseny országos döntőjét.

Himnusz a felfeszített KrisziushozSzent Bernát doktornak imádsága

Az Üdvözítő kezeihez

/dvözlégy ez világnak jo MegváltójaNehezülteknek kivánsága,Ki körösztfára emeltetél,Két kezedön .fiiggesztetél! ...Tü szent kezek, idvözlegyetök,Új rózsával megtöltetők,Kiket elterjesztvén ágra, keményön húztak,Vasszegekvel meggyagdostak,Kikből gyöngyelő vérod hullott,Aszú földet harmatozott!Látom, hogy foly mindönünnenTeszép véröd nagy bévségvel,Piros, oly mint urast nyilt rózsaMi lelkönknek váltságára!Bárson szinű vérős kezedSzerelmemben megölelőm.

Szoméhozott aszú szám valIszom szent vérödet kivánságval.Körösztfádat ha szoréjtom,Sirva mondom vigasságomKeménségös nagy kénodért,Te szent véröd hullásáértAdok hálát konnyhullatva,Szent kezedet megapolva.Szent vérödben keserödvénReménségom beléd vetőm.

Teszent kezed oltalmazzon,HalálomkoronEs te jogod engömHozzádfogadjon.

A rendezvény keretéül a helybeli Bethlen Gábor Kollé­gium díszterme, bentlakása és étkezdéje szolgált. A péntekdélutáni beiratkozás, valamint ismerkedés után az irodal-

mi teaház keretében Balázs Imre költővel beszélgettek arésztvevők. Vacsora után az Aranyosszék népi tánc­együttes lépett színpadra, majd a napot a kolozsvári JánosZsigmond Unitárius Kollégium Peregrinus nevű együtte­sének koncertje zárta.

A tulajdonképpeni verseny szombat délelőtt kezdődött egyalkalmi áhítat után. A több mint százharminc résztvevő

zömében olyan 13 és 25 év közötti fiatal volt - esetenkéntaz egyházközségi ifjúsági egyletek szintjén már megszer­vezett elődöntők nyertesei -, akik életük valós értékénektekintik a verssel és a népdallal való foglalkozást.

A verseny déli szünetében a résztvevők sajátos szakmaiképzésben részesültek, az estébe nyúló verseny végeztévelpedig műhelymunkaszerű kiscsoportos foglalkozásokrakerűlt sor. Vacsora után Nagy Attila színésznövendék iro­dalmi összeállítást adott elő, Öt perc múlva éjfél címmel.A bírálóbizottság részletes szakmai kiértékelőjeután ered­ményhirdetés és gálaműsor következett. Az egész naposmegmérettetés fáradalmait és a versenyhangulat feszült­ségét az esti órákban az egyes meghívottak és bírálóbiz­tosok, valamint az ODFIE választmányi tagjainak ésmunkatársainak alkalmi műsorszámai oldották fel. A ren­dezvény táncmulatsággal ért véget.

A versmondó verseny győztesei: Fekete Agnes Nagyajtárólés Murvai Erzsébet Székelykeresztúrról. A dobogómásodik lépcsőfokára a marosvásárhelyi Tollas Adriennlépett, a harmadik díjat pedig Kójity Annamária (Vajda­hunyad) kapta. Dicséretben részesült Kolozsi Orsolya,Györgydeák Éva, Simó Orsolya, Adorjáni Csilla ésDomokos Tímea.

A népdaléneklő verseny első díját a marosvásárhelyi RitiuKrisztina és a Kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollé­gium színeiben versenyző Török-Csingó Zsuzsa osztottameg, a második helyezés pedig a kolozsvári Kádár Verátillette. Harmadik díjat nyertek: Kocsis Imola (Sepsi­szentgyörgy) és Bíró Albert (Bölön). Különdíjjal jutalmaztákBorbély Erikát, Fancsali Noémit és Domokos Juditot.

Nagyenyed / Kolozsvár, 2005. február 27.

II. Soltis Lajos Színházi Találkozó(Celldömölkön, január 21-23.)

Véget ért a sokszínű, II. Soltis Lajos Színházi Találkozó.Az intenzív program után a zsűri kiosztotta a díjakat,

ideje a számvetésnek.Nagy múltú, nagy hagyományú együttesek mellett fel­

bukkantak új formációk, évtizedek óta működő rendezők

mellett ott voltak az újak képviselői is. S kísért a múlt:a fiatalok újra felfedezik a versszínházat, a '70-es évekvégével kiszenvedni látszott mimetikus pódiumi műfaj

új gondolatok, új hangulatok, képek mentén újjászületika mai színpadon.

Nem tekinthető ez a fesztiválolyanképp reprezentatív­nak, mint más országos fesztiválok, ahová felmenő rend­szerben, hosszas előzsűrizés után kerülnek az évadkiemelkedő produkciói, meghívásra érkeztek a társulatok,

s számosan a meghívottak közül nem is tudtak jelenlenni. Mégis alkalmas ez a pillanat arra, hogy elgondol­kozzunk a színjátszás helyzetéről. Hol vannak együttesek,hol születik színház manapság? Mindenhol, bárhol, aholszülethet előadás: egyetemi pincében vagy klubban, isko­lai tanteremben, nyári táborozáson, jó barátok otthonában,játszótéren és művelődési házak próbatermében va!:,')' szín­padán. Ez utóbbi a legritkább, ez az, amit csak erős ésnagy együttesek tudnak kiharcolni maguknak vagy meg­fizetni. Kik játszanak és kik rendeznek? Gyerekek ésöregek (ezen a fesztiválon ugyan nem voltak seniorok,nyugdíjasok) is, de zömmel a 15 és 30 év közötti fiatalok.A rendezők, értelemszerűen, a középgenerációkból kerűl­

nek ki. Szerencsére azonban akadnak huszonévesek is,

versmondó 29

akik veszik a bátorságot ahhoz, hogy társaik elé állvavállalják, hogy hosszú és fáradságos kalandot kínáljanaknekik. A középgenerációs rendezők kifáradni látszanak:legfeljebb önmaguk ifjabb éveinek emlékével operálnak.Érdekes módon, a díjazottak mindegyike fiatal szerző ésfiatal rendező munkája. (Ez nem volt szempont az értéke­lésnél!): Herczeg Tamás, Szép Bence, Kárász Eszter és- ugyan ő szerzőként s nem rendezőként kapta elismeré­sét - Halmi Gábor. Van tehát remény.

Weöres Sándor

Rózsa, rózsa, rengetegRózsa, rózsa. rengeteg.lányok, lepkék. fellegek,lányok, lepkék, fellegek,illanó könny, permeteg.

Lángoló menny, alkonyat,csupa vér az ajakad,csupa vér az ajakad,ha csokollak, védd magad.

Minden árad, fut, remeg,rádnéz. aztán ellebeg.rádnéz, aztán ellebeg.csak az Isten érti meg.

Messze libben a hajad,nevetésed ittmarad.nevetésed ittmarad,mint kendőd a szék alatt.

Rózsa, rózsa, rengeteg,lányok. lepkék, fellegek,lányok, lepkék. fellegek,illanó könny. permeteg.

Képes-e ma az amatőr, az ifjúsági, a struktúrán kívüliszínjátszás újító színházi gondolatokat kiizzadni? Hát,nem nagyon láttunk ilyet. Kísérletet láttunk erre(KonzervArtaudrium), de annak tárgya és eredménye in­kább irodalmi természetű. Persze, a színház ma, szerte aglóbuszon ezek hiányával küzd. Lehet, hogy ez az össze­foglaló művek ideje és nem a megújulásé? A szó, amegízesített beszéd (Arisztotelész) felértékelődése szá­mos helyen, a kortárs irodalom, a vers újrafelfedezése istalán ennek köszönhető, e hiány hívja újra a deszkákraőket; s talán a táncot is ez a vákuum szívta a színpadi kife­jezés segítségére az elmúlt évtizedben... Hat-e a moder­nitás, a gépi civilizáció, a képi kultúra burjánzása a szín­pad nyelvére? Hát hogy ne hatna! A ReAktor SzínháziTársulás például kifejezetten klipekben, képregény­szerűen fogalmaz, s az érvényes dramaturgiák, az ütős

előadások ma már nem bíbelődhetnek hosszas expozíció­val, rögtön a lényegbe kell vágniuk, a néző ezt igényli ...De a színjátszás mint cselekvési lehetőség inkább tűnik agépi civilizációtól való menekülés gesztus ának, mint azazt integráló szándék kifejeződésének (Soltis LajosSzínház, KáBaSzeMű Társulat, KonzervArtaudrium,paThália Társulat).

30 versmondó

A Fesztiválnak mindenképpen kiemelkedő pillanataivoltak a versenyen kívül bemutatott profi előadóestek.

Szőke Zoltán, a tévésztár, Soltis Lajos volt tanítvá­nyaként jött előadni Jávor c. estjét. Az irodalmi anyag ésa rendezés (Pozsgai Zsolt) hiányosságain felülemel­kedve, szép, erős, gazdag színészettel és őszinte játékkalhengerelte le közönségét. Ecsedi Erzsébet, aki tanárkéntés rendezőként mindennapos vendége, pontosabbantagja a Soltis Színháznak, Villi Russel: Én. Shirley c.monodrámáját adta elő. Ecsi mindent tud a színészetről,

az előadást mégsem a technika uralja: egy érett nő

mutatja meg arcait, s ragad magával életigenlő lázadá­sával.

Solténszky Tibor

A II. Soltis Lajos Fesztivál díjai

Közösségi díjakSoltis Lajos-díj (Vas Megye Közgyűlése, 50000 forint)" ...majd mély csönd leng ... " - A Soltis Lajos SzínházelőadásaWeöres Sándor: Szkíták c. jelenete alapján.Írta és rendezte: Herczeg Tamás (aki a zsűri különdíját iskiérdemelte).

A Magyar Művelődési Intézet különdíj át a paTháliaTársulat kapta a Micsoda kalamajka c. produkcióért.A díjjal együtt megkapták a Vas Megyei Közgyűlés tárgy­jutalmát, s a zsűri külön elismerését kapta Szép Bencea darab írói és rendezői munkájáért.

A Sipos Ágnes és Berta István keramikusművészek

által felajánlott különdíjat, különleges sütőfazekat, aKáBaSzeMű Társulat kapta Gyermekkoromban csillagvoltam c. előadásáért (rendező: Kárász Eszter).

Egyéni díjakFiger Szabina-díj (Vas Népe szerkesztősége, 30 OOO forint)Gerencsér Mónika, a Ferrum Színházi Társulás Tizen­három illat c. előadásában a házmesterné szerepéért.

Kurucz László-díj (Celldömölk Város Önkormányzata,30000 Ft).Ács Tamás és Jakab Ádám, megosztva a Duo Színpad,Hortobágy két színésze A mi színházunk c. előadás színészimunkájáért.

A zsűri különdíjjal ismerte el a KonzervArtaudriumÖngyilkolósdi c. előadásának íróját, Halmi Gábort ésS. Kovács Krísztiánt, a Soltis Lajos Színház SomogyiIstván rendezte Csongor és Tünde c. előadásában Balgaszerepének megformálásáért.

A zsűri tagjai voltakRegös János rendező, a Szkéné Színház igazgatója,Kiss László Radnóti-díjas rendező, az MVE elnök­helyettese,Solténszky Tibor dramaturg-rendező a Magyar Szin­játékos Szövetség elnöke.

"Lélektől lélekig"Siklósi Irodalmi Gyennekfesztivál

Dr. Zsolnai Józsefné dr. Mátyási Mária

2005. mareius l8-l9-én rendezték meg a BatthyányKázmér Általános és Alapfokú Művészeti Iskolában a..Lélektől lélekig" Siklósi Irodalmi Gyermelifesztivált.Az immár második éve megszervezett rendezvény célja:a magyar nyelv ápolása, a tanulók irodalmi műveltségéneknövelése és a Magyarországon Nyelvi, irodalmi és kom­munikációs program, valamint Értékközvetítő és képes­ségfejlesztő program szerint működő iskolák és a határontúli magyar iskolák közötti kapcsolatok ápolása.

Benjámin László

Kép és szoborEgyszer láttam. És mintha képen:a nyitott ajtó keretében.

Szürkefelöltő, szürke nadrág ­Látszott, hogy másra szabták.

A kis bajusz, a tűnődő arc.Egy barátom mutatta: ő az!

Egy barátom, egy fiatal pék.És amit senki sem tudott még,

se szakértők, se jóbarátok -mi ketten tudtuk, hogy ki áll ott.

Aztán - elment-e, vagy leült-e -nem ácsorgott már egyedül, de

szememben most is úgy áll, ott áll,mint harmincegyben avasasoknál.

Mert láttam még - nem úgy akartam ­Szárszón, a parkban.

Nagy ünneplés volt, nagy csoport volt.Ő már szobor volt.

A versmondó-találkozónak 59 résztvevője volt. A 9-14éves diákok a regionális versenyekről jutottak tovább azországos fesztiválra. A határon túli magyar iskolák közüla következőkből érkeztek gyerekek, összesen 18-an:Vágselye (Szlovákia), Arad, Nagyenyed, Székely­udvarhely (Románia), Újvidék (Vajdaság), Eszék, Laskó(Horvátország). A fesztiválon részt vett Zsolnai Józsefprofesszor. A produkciókat a zsűri elnöke, Kiss László,a Magyar Versmondók Egyesületének elnökhelyetteseértékelte. A rendezvényt dr. Zsolnai Józsefné dr. MátyásiMária zárta le.

Beszédét az alábbiakban közöljük.

Tisztelt Vendégeink, Kedves Versmondók! - vagy ahogyanJózsefAttila szólít meg minket - "mai magyarok"!

Egy évvel ezelőtt rendeztük meg ugyanezen a helyen azelső Irodalmi Gyermelifesztivált. Akkor Rákóczi Ferenc,

nemzeti önazonosságunk nagy jelképe állt az elhangzóirodalmi alkotások középpontjában. A győzelem nélkülihős, aki lázadóvá lett, és számkivetésben halt meg."A Rákóczi-fogalom ma is hangulati velejárója azárvaságnak." Élettörvénye volt a megalkuvás tagadása.

A megalkuvás tagadása élettörvénye lett JózsefAttilának is, az árvának, akinek századik születésnapjáraemlékezünk az irodalom mai ünnepén. "Nincs alku, énhadd legyek boldog" - mondta Ars poeticájában, s azt ismondta, hogy "Sziszegve se szolgálok aljas, / nyomorítóhatalmakat." Az elmúlt órákban harmincnégy JózsefAttila-verset hallhattunk, s tíz olyan művet, amely ráemlékezik. Hiszem, a többségük eljutott .Jélektöl Iélekig".

Tisztelt Jelenlevők!Tudjuk, hogya kelet- és közép-európai régiókban, ahol miis élünk, a nagyobb közösségek, nemzetek önmagukrólkialakitott képét, őriazonosság-tudatát és törekvéseit több­nyire nem a történettudomány, a politológia, inkább aszépirodalom formálja. S nagyon jól tudjuk azt is, hogynekünk, magyaroknak a költészet mindig vigaszunk volt abajban, a csúfos bukások és az árulásuk idején. És taliz­mán személyes életünk konfliktusaiban.

Bízzunk abban, hogy siklósi barátaink missziója:igyekezete, akarata és munkája még sok éven keresztüllehetővé teszi, hogya Kárpát-medence irodalomszerető és-értő kis és nagy diákjai - tanáraikkal együtt - összegyűl­

jenek e történelmi helyen, Siklós városában így tavaszidején.

Bízzunk abban, hogy ezek a találkozások hozzájárulnakösszetartozás-tudatunk megújításához és megerősítéséhez,

mert ezek a találkozások közös kultúránkat ápolják, s mertszeretettel és kemény munkával készülünk rájuk: vers­mondók, tanárok, szülők, szervezők, szponzorok és zsűri­

tagok.

versmondó 31

A Magyar Művelődési Intézet, a Magyar Versmondók Egyesülete,a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat

Megyei Pedagógiai, Közművelődési és Képzési Intézete, Penyige Önkormányzatam e g h i r d e t i "A VERS ÉVE" keretében a

Penyigei kilenc kislányORSZÁGOS NÉPBALLADAMONDÓ VERSENYT.

Penyige 800 lelkes település Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, ahol 1905. május 5-én szörnyű tragédiatörtént: kilenc kislány fulladt egyszerre a Szenke vizébe. A tragikus esemény máig ható legenda az ott élőkben,

számos variációban énekelték meg a rettentő balesetet. A penyigeiek a tragédia 100. évfordulóján ballada­mondó versennyel is emlékeznek a kilenc kislányra,

A Penyigei balladaEzerkilencszázötödik évbe,

Kilenc kislány belehalt a vízbe,Beleültek a hajó orrába,

Elmerültek a Szenke habjába.

Szatmár megye Penyige kozsége,Kilenc kislány belehalt a vízbe,Szenke vize száradj ki apadj ki,De sok anya könnyét csaltad ki.

Kilenc kislányt viszi a víz viszi,Édesanyja a partjáról nézi,

Gyere anyám ne hagyj bele halni,Gyenge testem a halnak megenni.

Gyászba borult Penyige községe,Kilenc kislány halva fekszik benne,Kilenc kislány mint a letört rózsa,

Édesanyja jajszóval siratja.

Utas nézz be a temetőkertbe,

Kilenc kislány nyugszik egy szélébe,lsten veled kilenc letört rózsa,

Szép csendesen nyugodjál a sírba.

A nevezés feltételei:l. A versenyre amatőr versmondók jelentkezését várjuk, 14 éves kortól.

2. A jelentkezők a magyar népköltészetből választott két népballadával jelentkezhetnek.

Az elődöntők időpontja és helyszíne:2005. április 23., Szeged, Csongrád Megyei Közművelődési Tanácsadó Központ

2005. április 30., Veszprém, Városi Művelődési Központ és Könyvtár2005. május 7.,Nyíregyháza, Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat

Megyei Pedagógiai, Közrnüvelödési és Képzési Intézete2005. május 14., Budapest, Magyar Művelődési Intézet

A jelentkezők részletes értesítést kapnak a tudnivalókról (elődöntők kezdési időpontja, pontos helyszín stb.).

Az országos döntő időpontja:

2005. május 21., szombat, MűvelődésiHáz, PenyigeA rendezők biztosítják a döntőbe jutott versenyzők ellátását (étkezés), a távolról érkezőknek 'május 20-21-én

szállásról gondoskodnak. A kísérőknek, külön kérésre, térítés ellenében biztosítják a szállást és étkezést.

Az országos döntő szervezői:

Magyar Müvelődési Intézet(l011 Budapest, Corvin tér 8., tel. 06/1-201-5053, fax: 06/1-201-5764, e-mail: tothe@mmi.hu)

Penyige Önkormányzata (4941 Penyige, Kossuth u. 31., e-maiI: penyige@mailbox.hu)

Társszervezők: az előválogatók helyszíneiMédiapartner: a Versmondó (www.versmondo.hu)

32 versmondó

VersenyfelhívásIV. Országos Egyetemi-főiskolaiVersmondó Versenyre

A Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolai Kara és a Magyar VersmondókEgyesülete

versmondó versenyt hirdeta felsőoktatásban tanuló fiatalok részére.

A versenyzőknek két művel kell készülniük az alábbi témákból:l. Napjaink magyar költészete (1945-2004). 2. A magyar líra.

A választott művek időtartama nem haladhatja meg az 5 percet.

A verseny időpontja: 2005. május 6-7.Helye: NYME Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolai Kar, 9022 Győr, Liszt Ferenc u. 42.

Jelentkezési határidő: 2005. április 20.

Intézményi karonként két hallgató jelentkezését várjuk a mellékelt jelentkezési laponvagy név, egyetem/főiskola (kar), levelezési cím, telefonszám feltüntetésévellevélben.

Jelentkezés: Németh András, MVE Győr-Moson-Sopron Megyei Szervezete titkáránál, címe: 9027 Győr, Ipar u. 20.Telefon: (96) 311-325. E-maiI: gartainemeth@axelero.hu

További információ a jelentkezési lapon, bővebb felvilágosítás a fenti címen kérhető.

Információk: www.atif.hu

FELHívÁsBács-Kiskun Megyei Közművelődési Intézet, Magyar Versmondók Egyesülete,

Petőfi Sándor Szülőház és Emlékmúzeummeghirdeti

a Vers Évébena "Szeptember végén"

Országos Versmondó Versenyt.

A nevezés feltételei:l. A versenyre amatőr versmondók jelentkezését várjuk, akik betöltötték 14. életévüket, és befejezték tanulmányaik

nyolcadik évfolyamát.2. A jelentkezők hat verssel nevezhetnek az alábbiak szerint:

- öt Petőfi Sándor-vers,- egy Bács-Kiskun megyéhez kötődő, rendszeresen publikáló kortárs költő verse (pl.: Buda Ferenc, Dobozi

Eszter, Kabdebo Tamás, Kiss Benedek).3. A versenyzők más országos versenyen helyezést elért produkcióikkal nem nevezhetnek.

A "Szeptember végén" szavalóverseny lebonyolítása:A verseny egyfordulós,a zsűri minden versenyzőtől három produkciót hallgat meg.

Az egyes produkciók ideje lehetőleg ne haladja meg az 5 percet!

A nevezés i lapot 2005. szeptember 2-ig kérjük elküldeni a következő címre:BKMÖ Közművelődési Intézet, 6000 Kecskemét, Katona József tér 8.

Nevezési lap kérhető a fenti címen, vagye-mailben a hirlevel@bacskultura.koznet.hu címen

A verseny időpontja: 2005. szeptember 30.Helyszíne: Petőfi Sándor Szülőház és Emlékmúzeum, Kiskőrös, Petőfi tér 5.

versmondó 33

REGÖSÖK HÚRJÁN

A Magyar Versmondók Egyesülete, a VeszprémiVárosi Művelődési Központ,

a Kecskeméti Kisfaludy Könyvtár és a Kondor BélaKözösségi Ház

2005-ben, a Vers Évében megrendezia REGÖSÖK HÚRJÁN

5-8. osztályosokIX. Regionális Vers- és Prózamondó Versenyét.

Célja:az 5-8. osztályos tanulók, a helyi iskolai versenyek

legjobbjainak tehetséggondozó találkozója,egy hagyományosan színvonalas verseny keretében.

Lebonyolítás:A versenyt az egész országra kiterjedően

a Dunától keletre elhelyezkedő országrész megyéinekKecskeméten (idén összevontan Budapesten),

Budapest kerületeinek a fővárosban,

a Dunántúlon Veszprémben,és idén először, a Vajdaságban rendezzük meg.

Novemberben a négy területi verseny győztesei országosgálára kapnak meghívást Pápára.

A verseny feltételei:l. A versenyen a megyékből delegált,

korábbi eredményeik alapján legkiemelkedőbb

5-8. évfolyamos vers- és prózamondók vehetnek részt(megyénként 6-6 fő).

XVIII. kerület Pestszentlőrinc-PestszentimreÖnkormányzata, a Kondor Béla Közösségi Ház,a Magyar Versmondók Egyesületének szakmai

támogatásával meghirdetia "VERS ÉVE" keretében

Verssel BékéértVers- és Prózamondó-találkozót.

A nevezés feltételei:A jelentkezők a világirodalomból választott verssel

vagy prózával nevezhetnek, amely tükrözzeaz egyetemes béke gondolatát.

A versenyre amatőr versmondókjelentkezését várjuk,14 éves kortól.

Kondor Béla Közösségi Ház,1181 Budapest, Kondor Béla sétány 8.

T.: 06 1 291-6564, kondorkh@kondorkh.hu

A verseny időpontja és helye:2005. május 7., szombat,

Városháza Díszterme, Városház u.A verseny résztvevői díjazásban részesülnek.

34 versmondó

*

2. A versenyzőknek három, egyenként 4 percnél rövidebbverssel vagy prózával kell készülniük,

szabadon válogatva a magyar irodalom alkotásaiból.Tekintettel JózsefAttila születésének

100. évfordulójára, a költő egy műve is szerepeljena kiválasztottak között.

A verseny két kategóriájának, 5-6. és 7-8. osztályosoklegjobbjai, a zsűri döntései alapján, díjazásban részesülnek.

A verseny időpontja:Budapest, 2005. április 23., Kondor Béla Közösségi Ház

(1181 Budapest, Kondor Béla sétány 8.)Veszprém, 2005. május 14., Városi Művelődési Központ

(8200 Veszprém, Dózsa Gy. u. 2.)Vajdaság: Branislava Nusica 2/1 alatti, szabadkai terem.

Jelentkezési határidő és információ:Budapest, Kecskemét 2005. április 10.,

információ: Czinczkyné Fejes Mónika 291-6564,kondorkh@kondorkh.hu

Veszprém, 2005. április 26..információ: Ferencz Zsuzsanna 06(88)425-127,

zsferencz@vmk.veszprem.huVajdaság. 2005. április 26.,

információ: Góli Kornélia 021120-753, ill. 024/30-208,golik@freemail.hu

A helyi versenyek eredményei alapjána megyei pedagógiai intézetek

a kitöltött nevezés i lapok beküldésével delegálhatjáka megyéjüket képviselő versenyzőket.

www.vers.hu

/I

/,I

i I

VII. NEMZETKÖZI KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL2005. október 24-30. Miskolc - Budapest - Varsó

Pódiumművészeti szemle és díjeső New York-i fellépéssel

A Magyar Versmondók Egyesülete és két tagszervezete, az Északkelet-magyarországi Regionális VersmondóEgyesület és a Budapesti és Közép-magyarországi Versmondó Egyesület a

Vers Évébenmegrendezi a

VII. Nemzetközi Kaleidoszkóp VersFesztivált.A fesztivál a Vers Évében első ízben párhuzamosan zajlik Magyarországon és Lengyelországban,

József Attila és Konstanty Ildefons Galczynski centenáriumának tiszteletére.A versenyeken minden 12. életévét betöltött versmondó részt vehet.

A magyarországi versenyek felmenő rendszerűek.

Az első öt miskolci napon versenyzők közül a legjobbak továbbjutnak a budapesti döntőre.

A zsűri pódiumművészeti szemlét tart a fesztiválon:a Magyar Versmondók Egyesülete fölvállalja a legjobb előadások népszerűsítését, kiajánlását. A VersFesztivál

egészéről televíziós felvétel készül, a döntőbe jutottak előadását a Magyar Rádió is rögzíti.A rangos Kaleidoszkóp-díjak mellett a legjobbakat New York-i vendégszerepléssel, irodalmi utazásokkal,

folyóirat-előfizetésekkel, könyvjutalmakkal és szakmai továbbképzésekkel jutalmazzuk.Információk és jelentkezés: www.versfesztival.hu (e-maii: versenyzo@versfesztival.hu)

Tel.: +36(30)649-8178, Fesztiváligazgatóság

***

VERSENYEK

Kortárs Versmondó Szalon - Vers- és prózamondó verseny (2 mű):

1. bármely kortárs költő verse (a kortársak listáját lásd a fesztivál honlapján a Segédanyagoknál!);2. JózsefAttila (1905-1937) vagy Konstanty Ildefons Galczynski (1905-1953)

vagy Vörösmarty Mihály (1800-1855)vagy Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805)

vagy Tamkó Sirató Károly (1905-1980) egy műve.

Énekelt és megzenésített versek versenye: bármely (szabadon választott) énekelt vagy megzenésített vers.

Pódiumi estek fesztiválja:Előadóest: l-2 szereplős, melynek repertoárjában többnyire magyar versek vagy prózák szerepelnek.

Monodráma.Performance: egy vagy többszereplős, többnyire versekre és prózákra épülő, rendhagyó előadás.

Mozgásszínházi előadás: versekre vagy prózákra épülő koreográfia.Monológok, színdarabrészletek, egypercesek, egyéb prozódiák színpadra adaptálva,

illetve bármely népköltészeti alkotás (legfeljebb 5 perc).A pódiumi estek fesztiválján egyetlen előadás sem haladhatja meg a 40 perces időtartamot.

Az énekelt és megzenésített versekneknincsenek megkötései, de megzenésítés esetén külön bírálja el a zsűri a saját zenéket.

A fesztiválfővédnöke:

Bella István Kossuth-díjas költő

Fesztiváligazgató:

Lutter Imre előadóművész,

a Magyar Versmondók Egyesületének kreatív alelnöke, a Vers Éve programigazgatója

Térjen, térj be egy versre!

versmondó 35

Az Északkelet-magyarországi Regionális Versmondó Egyesület,a Budapesti és Közép-magyarországi Versmondó Egyesület és a Magyar Versmondók Egyesülete

MAGYAR NYELVŰ VERS- ÉS PRÓZAÍRÓ, VALAMINT VERSFORDÍTÓi PÁLYÁZATOT HIRDETegyetemisták és főiskolások részére.

A pályázaton valamennyi, meg nem jelent, magyar nyelvű pályamű részt vehet, az alábbi kategóriákban:

I. "VERS"2. "PRÓZA" (m~:<. 1,0 gépelt ol9al, műfaji korlátok nélkül).

3. "ONALLO GYUJTEMENY"(saját versekből és/vagy prózákból, saját kezűleg összeállított, címmel ellátott - akár illusztrált - gyűjtemény).

4. "VERSFORDÍTÁS"(nem magyar nyelvű vers magyar fordítása).

A pályamunkákat egy példányban, kinyomtatott formában és 3,5 floppy-lemezre mentve is kérjük(Times New Roman betűtípus, 12-es betűméret, Windows 2000 vagy Rtf. formátumban).

A műveket nagyalakú zárt borítékban, jeligével és kategóriával ejlátva fogadjuk el, amelyben kis alakú,zárt borítékban a szerző a jeligével együtt nevét, a felsőoktatási intézményt, állandó lakcímét,

elektronikus e-maii címét és telefonszámát közli (lehetőség szerint a mobilt is).A pályázatokat szakmai bizottság bírálja el. A legjobbnak ítélt művekből - a korábbi évekhez hasonlóan ­

,a Kalejdoszkóp Könyvso;ozat folytatásak~.nt

VERS- ES PROZAANTOLOGIAT JELENTETUNK MEG.

Benyújtási határidő: 2005. május 27.A pályaműveket az alábbi címen várjuk, személyesen vagy postai úton: Káelné Kovács Rita igazgatóhelyettes,

Miskolci Egyetem Bolyai Koilégium, 3515 Miskolc-Egyetemváros, E/2. épület fszt.Eredményhirdetés és a kötet leleplezése: 2005. október 24-30., Kaleidoszkóp VersFesztivál keretében.

További információ: 06 (30) 211-9687Hivatásos írók, költők nem pályázhatnak. A pályázó hozzájárul a pályamű jogdíj mentes közléséhez.

A nyertes pályázókat értesítjük! Információ: www.versfesztival.hu, www.vers.hu

Nyári vers- és prózamondótábor 10-16 éveseknek a BalatonnálA Magyar Versmondók Egyesülete és a Kondor Béla Közösségi Ház

2005-ben, a Vers Évében új helyszínen rendezi meg hagyományos gyermekversmondó-táborát.

A tábor időpontja: 2005. június 26-26.• Helyszíne: Balatonszemes

Részvételi díj: 26 OOO Ft. A részvételi díjat az iskola átvállalhatja!

Az egyhetes tehetséggondozó művészeti tábor programja - egy kellemes balatoni üdülés keretében -a vers- és prózamondás szakmai ismereteinek megalapozásán, illetve továbbképzésén kívül személyiségfejlesztő gyakorlatokat,

műelemzéseket, irodalmi bemutatókat és vetélkedőt foglal magába.A tematikus órák felhőtlen hangulatban, kifejezetten gyerekekre épített módszerek szerint zajlanak,

neves szakemberek: művészek és pedagógusok közreműködésével.

Szakembereink: Bartók László előadómüvész, Pataki András rendező, Kárász Eszter színész, drámapedagógus

Vendégművészek:Zámbori Soma színmüvész, Lutter Imre előadóművész

A kurzus hasznos felkészítést nyújt a különféle rendezvényeken és versmondó versenyeken történő szereplésekhez.Mindemellett a tábor a sajátos drámapedagógiai módszertan miatt egyén- és közösségépítő jellegű.

A versmondópalánták a tábor végén közös, nyilvános gálaműsort adnak.

Az érdeklődők 2005. június 5-ig a név, születési idő, pontos lakcím és telefonszám,valamint az iskola megnevezésével az alábbi címen jelezhetik részvételi szándékukat:

Kondor Béla Közösségi Ház, 1181 Budapest, Kondor Béla sétány 8., 06 (1) 291-6564

Jelentkezés esetén, a jelentkezési határidőig minden táborozónak be kell fizetnie la OOO Ft előleget.

Számlaszám: Kondor Béla Közösségi Ház, HVB BANK RT. 10900028-00000005-31940017

(Lemondás esetén az előleget nincs lehetőségünk visszatéríteni.)

Vár a nyár!

36 versmondó

A Magyar Versmondók Egyesülete Győr-Moson-Sopron Megyei Szervezet2005-ben, a Vers Évében megrendezi a

VIII. INTENZÍV, BENTLAKÁSOS, NyÁRI VERSMONDÓ SZAKTÁBORÁT,Győr-Moson-SopronMegye és környéki, hazai és határon túli általános és középiskolás tanulók részére.

A táborba olyan fiatalokat várunk (alsó korhatár 9 év), akik elkötelezettséget éreznek az irodalom,ezen belül is a versmondás iránt.

A táborban lehetőség nyílik szakmai fogások, a versmondás elméleti és gyakorlati tudnivalóinak elsajátítására, gyakorlására,hangképzésre, beszédtechnikai alapok elsajátítására, gyakorlására.

A szakmai munka mellett kikapcsolódásra, pihenésre is adódik minimális lehetőség.

A tábor időpontja: 2005. június 27-től augusztus 2-ig.Helyszín: Csorna, Alapfokú Néptánciskola.

Részvételi díj: 16 OOO Ft/fő.

A részvételi díjat a küldő szerv - iskola, intézmény, társadalmi szervezet - is vállalhatja.Egyesületünk erről számlát ad.

Elhelyezés: 4 ágyas szobákban. Étkezés: reggeli, ebéd, vacsora.

Jelentkezési adatok:név, pontos lakcím (irányítószám is!), életkor, telefonszám, iskola neve, címe

- 14 év alattiak esetében szülői hozzájárulás - a küldő intézmény (iskola), a jelentkező aláírása.

Információ: Németh András egyesületi tikár, 9027 Győr, Ipar u. 20. II. 9. Telefon. 96/311-925.Minden versmondó barátunk jelentkezését várjuk!

A jelentkezési határidő lejáratát követően visszaigazolást küldünk, amiben részletes programot és a befizetésre szolgálóesekket is mellékelünk.

BAJAI VERSMŰVÉSZETISZEMINÁRIUM2005-ben is...

A legnépszerűbb fiatal költő, József Attila-díjas Varró Dániel, Zámbori Soma színművész, a Budapesti Kamaraszínház tagjaés Máhr Ági színművész, az Északkelet-magyarországi Regionális Versmondó Egyesület tiszteletbeli elnöke is ellátogat

- számos más művész társaságában - Bajára.

Lesz minden, amire egy színészpalánta vágyik. Halászléparti, rendhagyó pódiumi est, közös darab ...Akik szeretnének megismerkedni a színészvilággal, beszélgetni, tanulni akarnak a mai sztároktól, a versek között,

egy igazi közösségben keresik az utat, azok kezdhetnek pakolni. Mert nekik van ez a tábor.

A Bajai Versművészeti Szeminárium újra megnyitja kapuit 2005. július 20-tól 29-ig!

Nálunk elsajátíthatod a szakmai fogásokat: lehetőséged van hangképzést, beszédtechnikát, színpadi mozgást tanulni,szituációs feladatokban, bizalomjátékokban vehetsz részt, helyzetgyakorlatokban próbálhatod ki magad, a színészmesterség

alapvető szabályait ismerheted meg.

A Szeminárium végén az alkalmi társulatok darabbemutatót tartanak.Lehetőség van egyéni foglalkozásokra is, valamennyi szakemberrel.

Szemináriumvezető: Lutter Imre előadóművész.

Csoportvezetők: Bartók László előadóművész, Kárász Eszter színművész, drámapedagógus, Kiss László versrendező.

Helyszín: a festői szépségű Sugovica-part, Bajai Ifjúsági Tábor, Petőfi-sziget 5. Elhelyezés: 4-6 ágyas szobákban, kőépületekben.

Részvételi díj: 36000 Ft/fő, amely tartalmazza a teljes étkezést, a szállást és a foglalkozások díjait.(Tavalyi résztvevők 5000 Ft kedvezményben részesülnek). A költségeket az iskolák átvállalhatják.

Jelentkezni lehet: Pintér Julianna, Kecskeméti Kisfaludy Könyvtár, 6000 Kecskemét, Kisfaludy u. 6-8.Információ: 06 (76) 505-491.

Jelentkezési határidő: 2005. július 10.

Az elismert szakemberek által vezetett versszeminárium hasznos felkészítést nyújt a különféle versmondó versenyekenés találkozókon történő szereplésekhez.

A diákokból alkalmi társulatok szerveződnek, amelyek a kurzusok végén önálló előadással lepik meg a közönséget.A legjobban produkáló táborlakók ingyenes részvételt nyernek az ország legnagyobb verstalálkozójára, az október végi

Kaleidoszkóp VersFesztiválra.Kérjük, a két bajai tábor és az egységes jelentkezési lap miatt pontosan jelöljék meg a tábor nevét és időpontját a

jelentkezésnél!

Jelentkezési feltételek:Ajelentkezéseket IS OOO Ft előleg befizetése után fogadjuk el, amelyet legkésőbb a jelentkezési határidőig be kell fizetni.

Számlaszámunk: Magyar Versmondók Egyesülete OTP Bank Rt. 11708001-20366591(Lemondás esetén az előleget nincs lehetőségünk visszatéríteni.)

Ízelítő az elmúlt évi Versművészeti Szemináriumból: a Versmondó folyóiratban (www.versmondo.hu) olvasható.

versmondó 37

SZÍNÉSZ- ÉS ELŐADÓMŰVÉSZ-FELKÉszíTŐ MŰHELY

A Magyar Versmondók Egyesülete meghosszabbított, másfél hetes intenzív kurzust hirdet azon 16 év fölötti fiataloknak,akik a színházat vagy a pódiumművészetet leendő hivatásuknak tekintik, színésznek vagyelőadóművésznek készülnek.

A műhelymunka két szekcióban zajlik.

Szinészszekció: a színházművészet, a színpadi beszéd és mozgás, a rendezés és a dramaturgia mentén a Színház- ésFilmművészeti Egyetem színész szakának felvételi vizsgájára készít föl.

Előadóművész-szekció: a pódiumművészet, a versrendezés, az előadóestek készítésének, érzelmi és technikai hátterénekmegismerése és elsajátítása révén a közeljövőben rendezendő előadó-művészi vizsga gyakorlati oldalára készít föl.

2005. július 30-tól augusztus 7-ig

Szaktanárok:Bács Ferenc színművész, Gabnai Katalin drámapedagógus, a Színművészeti Egyetem tanára,

Pataki András rendező, a Forrás Színház igazgatója, Kinizsi Ottó színész, a Barátok közt c. sorozat szereplője,

Lutter Imre előadóművész, az MVE kreatív alelnöke.

Konzultánsok:Bartók László előadóművész, Kárász Eszter az EGY MASZK társulat művészeti vezetője,

Kiss László versrendező, a Versmondó folyóirat főszerkesztője.

Helyszín: Baja - Ifjúsági tábor, Petőfi sziget S.Elhelyezés: 4-6 ágyas szobákban.

Részvételi díj:49 OOO Ft/fő, amely tartalmazza a teljes étkezést, a szállást, és a szakmai felkészítést (az iskolák a költséget átvállalhatják!).

Jelentkezni lehet: Pintér Julianna, Kecskeméti Kisfaludy Könyvtár, 6000 Kecskemét, Kisfaludy u. 6-8.,Információ: 06 (76) SOS-491.

Jelentkezési határidő: 2005. július 10.

Kérjük, a két bajai tábor és az egységes jelentkezési lap miatt pontosan jelöljék meg a tábor nevét és időpontját ajelentkezésnél!

Jelentkezési feltételek:Ajelentkezéseket ISOOO Ft előleg befizetése után fogadjuk el, amelyet legkésőbb a jelentkezési határidőig be kell fizetni.

Számlaszámunk: Magyar Versmondók Egyesülete, OTP Bank Rt. 11708001-20366591(Lemondás esetén az előleget nincs lehetőségünk visszatéríteni.)

Ízelítő az elmúlt évi Felkészítő Műhelyből: a Versmondó folyóiratban (www.versmondo.hu)

A MAGYAR VERSMONOÁSÉRT ALAPÍTVÁNY2005. augusztus I-8. között Kápolnásnyéken vers- és prózamondók részére hetedik alkalommal szervezi meg a

VÖRÖSMARTY MIHÁLYnemzetközi vers- és prózamondó szakmai tábort.

Az immár hagyományos Vörösmarty Mihály nemzetközi vers- és prózamondó szakmai tárbort 14 éven felüli vers- és próza­mondók számára szervezzük, ahol lehetőség nyílik a szakmai fogások, a vers- és prózamondás elméleti és gyakorlati

tudnivalóinak elsajátítására, a vers- és prózamondás gyakorlására; hangképzésre, beszédtechnikai alapok elsajátítására.A tábor munkáját neves szakemberek (versrendezők, előadóművészek, mozgástanár és beszédtechnikus) irányítják.

Az elmúlt évekhez hasonlóan neves művész vendégeink kurzusokkal és fellépésekkel segítik majd a munkánkat.

A táborba 32 fő jelentkezhet. Túljelentkezés esetén a részvételt a jelentkezések sorrendjében, valamint a részvételi díjbeérkezésének függvényében fogadjuk el. Ajánlott, hogy a leendő táborlakók hozzanak magukkal néhány kidolgozandó vers

példányát, vagy szívükhöz közel álló költő(k) köteteit.

Részvételi díj: 24 OOO Ft.

Jelentkezési határidő: 2005. június 15.

Jelentkezni írásban az alábbi címen lehet:Magyar Versmondásért Alapítvány, 1201 Budapest, Hatvani u. 33.

Telefon/fax: 284-2780 vagy a 06 (70) 940-8256E-maii: info@versmondas.hu

A jelentkezés alkalmával a következő adatokat kérjük feltüntetni:Név, születési idő, pontos cím, esetleg telefonszám, 18 éves kor alattiak esetében szülői hozzájárulás.

A jelentkezések lezárását követően juttatjuk el a részvételi díj befizetésére szolgáló csekket,valamint a részletes tájékoztatót a tábor munkájáról.

38 versmondó

Buda Ferenc

Fohász a virradatbanIstenem ezen a hajnali óránamidőn madár se szól még s már eb sem ugatbárhol vagy istalán ott fönn lebegsz túl túl a galaktikákonvagy itt benn a szívemben rejtőzködöl

bárhol vagy is Te LáthatatlanTe Ismeretlenmutasd meg magadkereslek kerestelekám a neved harsogók iiresen kongókiáltozása elől

bedugtam s bedugom fii/em

nem tudom immár ki vagyok mi vagyokcsökönyös bitang juhod-é avagyelkóborolt kiehűlt ebedaki orrát s riadt tekintetét földnekszegezve lohol egy idegen nyomon

nem tudom magam sem tudom

kérlek hát fogadj el kételyeimmelvakon botladozó beszédemmels ha nem akarod úgy akárválaszt se adjcsak engedd hogy megszólítsalak

kakas szól kiált a kakasemlékezem: mint vallattalakvallottalak és tagadtalakmert nehéz igen nehéz megértenemhogy Te a Gonoszt is virulnivigadni hagyod

s mert nem tudom ki vagvs hogy én ki vagyokmár azt sem tudom

világosságra szomjazom

nincs egyebemcsak magam

oldozd fel kérlek szorongásomatoltalmazd szeretteimetfékezd meg indulataimat

pásztorom őrizőm ha vagyveszni ne hagyj

Amen

Ne hagyd hogy ne így legven

versmondóKiadja a Magyar Versmondók Egyesülete

Támogatónk:

Nemzeti KulturálisÖrökség Minisztériuma

Felelős kiadó: Bartók László

A szerkesztőség cime:

1011 Budapest 1., Corvin tér 8.

Elektronikus eim: vers@e3.hu

Honlap: www.vers.hu • www.versmondo.hu

Szerkeszti:

az MVE elnökségének kabinetje

Főszerkesztő Kiss LászlóTelefon: 06 (30) 922-3573

ISSN 1217-3282

Dupla szám: ára 400 Ft

A Versmondó megrendelhető a szerkesztőség eimén.

Előfizetési díj egy évre: 1200 Ft

Megjelenik évente hat alkalommal.

Az egyes számok megvásárolhatók az írók Könyvesboltjában

Budapest VI., Andrássy út 45.

E számunkat

Schéner Mihály képzőművész

grafikaival illusztráltuk.

versmondó 39

••Q t ujjam között megforgattam a világot, madaram erről az

elliptikáról szárnyalt fel, olykor egészen az égig. Mélységesindulatok ívein röppentek ki ujjaim hegyéből a magasba

terveim, s vágyaim - mint vándorfelhők - az egész világbaszétterültek. Ujjaim szemei mindig fölfelé tekingettek, lángolásomsúrolta a Napot. Közelsége szárnyarnon megolvasztotta a viaszt, úgyhullottam alá, mint Ikarusz. Lent három nagy csatát is túléltem, ésamikor azt hittem, hogy az egész világot bebarangoltam, visszatértemszülőföldemre, megkérdezni, ki is vagyok én? Ma is irgalmas az Úr hoz­zám, erőt ad kezemnek és szívemnek, hogy megvalósítsam a földit és azégit, s hogy mint a kettő közötti vándor, munkám örömével kivédjema rossz csapásokat, és alkotásaimmal felemelkedhessek. Fáradozásomlegyen továbbra is a szép és az igaz keresése!

-------,------