IX. ÉVFOLYAM 1-2. SZÁM 2001. MÁJUS

A VERS MINDIG MÁSKÉNT ÉRINTA vers mindig mást üzen, aszerint, hogy mikor találkozunk vele, életünk melyik időszakában, s milyen lelkiállapotban,aszerint, hogy változott-e körülöttünk a világ, a kisvilág vagy mi változtunk-e meg, gondoskodásunk. érzelmi életünk,mert sorsfordító hatások értek. Személyes példák alapján szólok erről. Arról is, hogy ez afelismerés befolyásolja az úgy­nevezett versrendezői munkát, hiszen ezek után arra törekszünk, hogy tanítványaink - segítségünkkel - maguk találjákmeg a versben a nekik fontos mondandot, s ne féljenek másként mondani a szöveget, ha üzenetre leltek, amelynekkimondásafontos nekik, annyira, hogy közönség elé is állnak.

Kérdések

M indig felteszem a kérdést magamnak is másoknak is,versmondóknak, tanítványoknak, pedagógus kollé­

gáknak: miért éppen az említett mű vonzza, mért arra esetta választása, mért akarja azt mondani? Nem mindig kapokválaszt. Főként kielégítőt.

Nem is könnyű mondatokba fogni a gondolatot, érzést aművel kapcsolatosan, amely oly igen személyes. Demegéri a kínlódást, mert letisztul bennünk, mit is akarunkközölni, mi a mondandónk, és miféle érzelem az, amely kiakar áradni, milyen felismerés, amely nyilvánosságotkövetel. Ha töprengünk a feleleten, az is kiderülhet, hogynincs is közlendőnk, egyszerűen csak meg akarjuk mutat­ni magunkat, mert jól mondható versre leltünk, mutatósra,könnyedre, párbeszédesre, balladásra vagy humorosra.

Esetem a Petri-verssel

A rendszerváltás előtt - 1989-et írtunk - Petri Györgykölteményeiből szerkesztettem magamnak egy önálló

estre valót. Évek óta tartó rossz közérzetem et fogalmaztambele. Az Anya gyermekéhez című vers utolsó sorát emeltema szerkesztett színjáték elé. Ez lett a cím: Várd ki a véged.

A Petri-műsornak sikere lett. A korabeli kritikák is tanú­síthatják. Én kedveltem a Petri-szövegeket. A címadó versfilozófiája, öniróniája, nyelvének a prózára emlékeztető

hétköznapisága mind közel volt hozzám. S a mondandója:oly korban élek itt a földön, amikor jobb, ha megül azember a seggén, amikor az boldogul, aki lapít vagy besúg,amikor reménysugár sem látszik, hogy harminc-negyvenéven belül bármi is változhatna. Ez pontosan tükrözteéletérzésemet. Siker ide, siker oda, 1991-ben levettemrepertoáromról a műsort s vele a verset. A rendszerváltáseufóriájában kisöprődött rossz közérzetem, s már nemértettem egyet a magam teremtette alkotással, nem voltfontos az eddigi üzenet, naiv - utólag belátom - lelkese­désemben reménytelinek kezdtem látni új világunkat.

Most, hogy e sorokat írom, vettem újra elő az Anya gyer­mekéhez című verset meg a tizenegy esztendős összeál­lításomat, s kezdtem olvasni újra. Kesernyésen nevetgél­tem, csak úgy magamnak, s mondogattam: te jó ég, ez avers, ez megint aktuális, még ha másként is, de újraaktuális. S megint mondható! A hangsúlyt, igaz, mostmáshová teszem. Egykor ezt emeltem ki: "Hát mért nemtudsz a seggeden megülni? " Most meg az első négy sort,

2 versmondó

hogy tudniillik, a kádat nem mostuk ki magunk után.A költemény másként szól, mint régen. Megváltoztatottüzenetem miatt. Össze is vetem a régivel. Megmaradt aszalagon.

Dobozi Eszter Passiójának is új üzenete van

Még Petri-műsorom előtt készült el Az öreg ácsot pali­ra vették című 20. századi magyar költők s próza­

írók müveiből szerkesztett egyszemélyes színjátékom.Ebben volt fontos szerepe Kányádi, Spiró, Komis,Szkárosi Endre, Esterházy Péter s mások műveinek tár­saságában a már említett Dobozi-versnek. Akkor, 1988­ban a kívülálló, illetve kívülre állított s reményét vesztettértelmiségiek életérzését éltem meg a Dobozi-Passióval.S úgy is szólaltattam meg a költeményt, mintha valami­lyen belső monológ hangosítódnék ki, a feszületként állóé,aki a mocskolódók közegében, a Barabást kiáltozók zsiva­jában elhagyottként éli át azt a mindenkori vesztes lelki­állapotot, amelyben önkéntelenül is kibuknak a szemre­hányó szavak, a jézusi szavak: Én Istenem, én Istenem,miért hagyál el engem!

Tizenhárom évvel később, új szenvedésekkel "gazdagod­va", kérdezem magamtól: nem hagytad te figyelmen kívüla vers utolsó négy sorát? "Nem tudni már, itt ki a vesztő,

Ki a vesztett. S az elhagyottabb: ki tagadott vagy ki a meg­tagadtatott?" Hát figyelmen kívül hagytam. Annyira,hogy amikor színpadon álltam, mintha elfelejtettem volna,anélkül mondtam a verset. Empátiámmal, a költőével nemakartam felmentést adni a vesztőknek, a tagadóknak. Pe­dig lehet, hogy ők a vesztesebbek? Hogy elhagyatottab­bak-e, nem hiszem. A költő, jól mondható versének emlí­tett négy sorát kérdőjellel zárja, s ezzel ránk hárítja a dön­tést, ránk olvasókra és versmondókra. Tegyük a pontot miki. Ma a verset másként tolmácsolnám, mindenképpenobjektívebben, önsajnálat nélkül, s ne adj Isten, még tánluciferi szkepszissel is, főként az idézett sorokat, minthacsak azt mondanám: tisztelt közönség, itt már mindenlehetséges.

Régen és most

Ady: A Sion-hegy alatt

Fontos nékem ez a vers. Kamaszkorom óta. Olvastam,tanítottam, elemeztem, szavaltam. Mindig vissza­

tértem hozzá vagy a vers hozzám.

Valamikor régen kamasz koromban a hangulata fogottmeg, a szomorúságé és a sejtelmességé. Istenkereső

álIapotban éltem. S megrendített, hogy az Úr és a költő

nem találja meg egymást, hogy az utóbbi ilyen amnéziás.S milyen fájdalmas: azoknak az élete sem kapcsolódikegybe, akik egymásra volnának utalva, akiknek oly igenhiányzik a másik. S noha hozsánna is hangozhatna, mégishalotti zsoltár az, ami halIatszik a Sion-hegy felől.

Később, férfikoromban már magam voltam a vers fősze­

replője. Én voltam az, aki kerestem gyermekkorom szépöregurát, kihez mondottam sok imát. Én lettem az emlé­kezetkihagyásos, akinek hiába harangoznak. Magamat si­rattam, gyermeki hitem elvesztését. "Halottan visszajöt­tem hozzád, én az életben kárhozott. " Ezt már csaknemzokogtam, hogy nem adatik más, mint ülni, sírván a Sion­hegy alatt.

Mostanában, mikor olvasom és mondom a verset, már azUrat sajnálom, aki le is jön értünk, hozzánk a magasból,ide alá, simogat, könnyezik, harangozik, megalázza ma­gát, válIalja a lehetőségét a kudarcnak, hogy nem ismerjükfel, még a nevét is elfelejtjük, s kinyújtott kezét nemragadj uk meg, hiába hív, hiába becéz. Az Úr, a rég feledett- mit tehetne - elszalad, felszalad, megszégyenülten, meg­szégyenítetten. Halottsirató lépteiből az ő kudarca is ki­halIható. A vers mostani olvasatomban és közlésembenbizony az Isten drámája. Is.

Másként mondom, mint régen.

Ady Endre

Így kozelüettünk Dsida Jenő

Nagycsütörtökéhez

Averset mondtam is, mondattam is. Vallom, nem szólalmeg a mű, ha nem lelünk rá a nekünk szóló, közvetí­

tendő üzenetre. A rálelés folyamatát igyekszem ezértsegíteni. Azzal például, hogy megkérem előadó part­neremet, versmondó tanítványomat, húzza alá a köl­teményben azokat a sorokat, melyek neki fontosak.

Amit ki szoktak emelni. Az első négy sort, aztán az ötödi­ket. Sokan a tizenharmadikban kezdődő mondatot, a Tom­pa borzalom kezdőbetűt. És nem kevesen a tizenötödik éstizenhatodik sort.

A beszélgetést - mert ez fontos - személyes irányba tere­lem, és kérdésekkel irányítom: Miért azt emelte ki, amit?Élt-e már át hasonló élményt? Magától a ténytől, hogy hatórát kelI várakozni egy váróteremben, elfoghatja-e azembert a Dsida-féle tompa borzalom és állati félelem?KelI keresni más indítékot is? Fejtsék fel az első tíz sorszálait. Mi lehet, ki lehet az a nyomán lopódzó eIIenség?Mitől nehéz a lelke? S ha rájönnek: a halál érintette meg,testben vagy tudatban, s ettől szorong, máris megnézzük,mit mond a lexikon a szorongásról. Megtudjuk, a fogalommögött a tárgyiasíthatatlan félelem, rettegésélményhúzódik meg, amelyet valamennyien meg- és átéltünk,míg élünk. Ám megéljük a vágyat is, megszabadulniszorongásunktól! Ilyenkor beszélni akarunk meghitt, jóemberekkel. S kétségbeesésünk nő, ha nincs kihez szól-

Borzolt, fehér lsten-szakállal,Tépetten, fázva fújt, szaladt,Az én Uram, a régfeledett,Nyirkos, vak, őszi hajnalon,Valahol Sion-hegy alatt.

A Sion-hegy alatt

Megvárt ott, a Sion-hegy aljánS lángoltak, égtek a kövek.Harangozott és simogatott,Bekönnyezte az arcomat,Jó volt, kegyes volt az öreg.

Egy nagy harang volt a kabátja,Piros betűkkel foltozott,Bús és kopott volt az öreg Úr,Paskolta, verte a ködöt,Rórátéra harangozott.

Lámpás volt reszkető kezembenÉs rongyolt lelkemben a HitS eszemben a régi ifjúság:Éreztem az Isten-szagotS kerestem akkor valakit.

Ráncos vén kezét megcsókoltamS jajgatva törtem az eszem:"Hogy hívnak téged, szép, öreg Úr,Kihez mondottam sok imát?Jaj, jaj, jaj, nem emlékezem. "

"Halottan visszajöttem hozzádÉn, az életben kárhozott.Csak tudnék egy gyermeki imát?"Ő nézett reám szomorúnS harangozott, harangozott.

"Csak nagyszerűnevedet tudnám. "Ő várt, várt s aztán fölszaladt.Minden lépése zsoltár-ütem:Halotti zsoltár. S én ülökSírván a Sion-hegy alatt.

versmondó 3

Jób

A közös élményt kerestük, melyben megcsírázhat a felis­merés, amit továbbítani kell. A cím - kiderítettük - aMélységből kiáltok kezdetű 130. zsoltárra utal. A Bibliá­ból is elolvastuk - Károli fordításában - a megfelelő sza­kaszokat. Ebből idézek: "A mélységből kiáltok hozzádUram! Uram, hallgasd meg az én számat." "Váram azUrat, várja az én lelkem és bízom az ő ígéretében. "

Mi késztette írásra a zsoltárírót és a költőt? Mindkettőt

- fogalmaztuk meg - a földi létezés korlátozottsága, akiszolgáltatottság s a szorongatottság állapota. A különb­ség csak annyi, hogy a zsoltáríró hisz abban, hogy odaátróljön válasz és segítség, a huszadik századi magyar költő

pedig nem hallja a morzejeleket. Neki süket az ég. Ám, sebben közösek, mindketten kiáltoznak a mélységből,

ebből a bezárt s behatárolt földi létből. Az Istenhez kiál­toznak, aki az egyiknek felel, a másiknak meg nem. S mertnem, üvölti kétségbeesetten a költő, odaát nincs is senki.A vers - mondja az én tanítványom - egy olyan embermonológja, aki boldogtalan, mivel nem jelez neki az Isten.A lélek nyugtalansága, s nem az intellektus bizonyosságafogalmazódik itt mondatokba. S ezt kell neki is - mondjaaz én tanítványom - előadásban kifejeznie. Ezért a cse­lekvést kifejező igéket emeljük ki. Döngetem, átkopogok,kiáltok, üvöltök.

Más alkalommal azt mondottam a versmondónak, képzel­je el, egyedül van egy szobában, ki akar menni, s rádöb­ben, rázárult az ajtó. Mit gondol, mit érez, mit cselekszik?Improvizációs játékban élje meg. S a rögtönzés során ő iskiáltozik, kopog, dörömböl, igyekszik feltörni az ajtót. Smintha jeleket hallana. Aztán kiderül,kint senki sincs. Kétségbeesik.

S megpróbáljuk elmondani a verset.

Debreczeni Tibor~-----~

Baka István De profundisához meg emigyen

Dsida Jenő

Nagycsütörtök

Tudós elemzést olvastam a költeményről, illetve annakösszefüggésében arról, hogy Dsida a versbéli szorongás­ban angina pectorisos rohamát rögzítette, minthogy szív­beteg volt. Lehet. Én mégsem említem, ha elemzünk.Amikor verset mondunk, nem Dsida szívbetegségéről

szólunk, hanem a magunk életéről. A költő segítségével.

nunk. Miként Jézusnak sem volt-a Gecsemáné kertben, s aköltőnek sem volt a kocsárdi váróteremben, mivel Péter,János, Máté, Jakab mind aludtak. S ezzel az asszociáció­val már nyilvánvalóvá válik, hogy egy ős-helyzetet élünkmeg ekkor, egy olyat, amely bekódoltatott az emberi létbe,amelytől még az Isten-ember sem menekedhetett meg,melyet valamennyiünknek meg kell szenvednünk, akikembemek születtünk. Azt sem kell immár magyarázni,miért Nagycsütörtök a vers címe. Ám ha még így semnyilvánvaló az összefüggés, olvassuk közösen, mit írnakaz utolsó vacsora után történtekről az evangélisták.

Átérezni más szorongását, más halálfélelmét azt eredmé­nyezheti, hogy oldjuk a magunkét. Ily módon a vers­mondás és vershallgatás élménye orvosság a léleknek. Vantársunk a szenvedésben, olyan, aki állapotunkat meg istudta fogalmazni, s olyan, aki hangosan meg is tudtaszólaltatni.

Nem volt csatlakozás. Hat óra késéstJeleztek és afullatag sötétbenHat órát üldögéltem a kocsárdiVáróteremben, nagycsütörtökön.Testem törött volt és nehéz a lelkem,Mint ki sötétben titkos útnak indult,Végzetesföldön csillagok szavára,Sors elől szökve, mégis szembe sorssalS finom ideggel érzi messziről

Nyomán lopódzó ellenségeit.Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,A sűrű füst, mint roppant denevérszárny,Legyintett arcul. Tompa borzalomFogott el, mély állatifélelem.Körülnéztem: szerettem volna néhánySzót váltani jó, meghitt emberekkel,De nyirkos éj volt és hideg sötét volt,Péter aludt, János aludt, JakabAludt, Máté aludt és mind aludtak ...Kövér csöppek indultak homlokomrólS végigcsuragtak gyűrött arcomon.

Akölteményt kompozícióba illesztettem. A szertartás­játék, melyben a költemény elhangzott - Hol vagy

most Istenúr? -, Nagykőrösönmutattatott be a reformátustanítóképző főiskolán. Az előadót - tanítványom - jólismertem, tudtam róla, hogy hívő lélek, a vers szerzőjéről,

ismerve műveit, gyanítottam, hogy hinni akaró hitetlenlélek. A költemény erőt sugároz. Őszintesége megrendítő.

A kételkedés versében kellett megtalálnunk a vállalhatóüzenete t.

4 versmondó

"Ha félsz, a másvilágba írj át"Versnyelv és világkép a Kosztolányi-líra utolsó szakaszában

Kérdések (és kétségek) a recepcióban

AZ elmúlt másfél-két évtized hazai irodalomértelmezöimozgásaira visszatekintve könnyen adódhat az a

tapasztalatunk, hogya Kosztolányi-életműáltal a magyarirodalom rendjében elfoglalt, interkanonikusnak tételez­hető pozíció ezen időszakban lényegében folyamatosan ésmind több oldalról erősödött. Márai Sándor érzékenyenpontos jóslata tehát - "Nagy feltámadása lesz, mint a többimagányosnak, Krúdynak, Aranynak, Vajdának" - végülmajd félszázados késleltetettség után szerzett igazság­érvényt magának, amennyiben valóban úgy vélhetjük- elsősorban irodalmunk hetvenes, illetve irodalomtudo­mányunk nyolcvanas évekbeli fordulatának jóvoltából -:"a nyolcvanas évek nemcsak az új nyelvi-poétikai maga­tartás kibontakozásának, hanem Krúdy, de különösenKosztolányi újraértelmezésének is az időszaka". A "kés­leltetettség" időszakát jelentős és gyakorlatilag megszakí­tatlan, bár korántsem egynemű kritikaiellenérdekeltség készítette elő és tartotta fönn.Kezdve ott, hogy Ady már korán, de idővel

Babits is szembefordult az övétől elkülön­bözö, újabb poétikai rendekkel, s így - elsőül

és deklaráltan - Kosztolányi poézisével,Németh László sajnálatosan szimptomatikus­nak tekinthető megszorításán keresztül("Kosztolányi Dezső aligha tartozik e századlegkiválóbb öt magyar lírikusa közé"), azideologikusan manipulált szövegkiadásokkánonbefolyásoló gyakorlatán s az Adyt ésJózsef Attilát Babits és Kosztolányi ellenébentaktikusan kijátszó tankönyvi észjárásori is át,a kimódoltság-gyanú, a modorosság-vád, amesterkéltség-ráfogás máig - részben joggal­fennmaradt kritikai eseteiig. (Érdekes mód még- .Kosztclányi-kettöshang't-ra érzékeny ­laudáció szólam aiba is rendre a kétely, azelbizonytalanodás, az óvatos bírálat hangjaivegyültek, vegyülnek.) Az irodalomértésújonnan megnyílt horizontjaiban (sőt, immár"de-Man-zió"-iban), ma úgy érzékeljük, aKosztolányi-korpusznak legfőképpen is- egyszerűsítő fogalmazás sal -: a Hum­boldt-Wittgenstein nyelvfilozofiai, a Nietz­sche-Heidegger létbölcseleti s a Mallar­mé-Rilke poetológiai "tengelyen" való elhe­lyezhetősége vált a szakmai érdeklődés kitün­tetett tárgyává. Ugyanakkor azonban arra azagnoszticista elöfeltételezettségű s döntően

lélektanias hangsúlyviszonyú értékhorizont-ban képviselt irodalomesztétikára és írás­erkölcsre, amely "a léttelenség szorongatásá­val" szemközt "a lét kérdéseiről való nemtragikus beszéd" megvalósítására tetteképessé - helyi s kortárs viszonylatban szintepáratlanul- Kosztolányi kései líráját, mintha a

várhatónál kevesebbszer irányult volna figyelem konkrétversinterpretációkban vagy akár átfogó líratanulmányokformájában. Ahogy egy Kosztolányi-értelmező fogalmaz:"A kilencvenes évekbeli recepció számára egyértelműenaprózaíró Kosztolányi bizonyult dialógusképesnek, lírája, aSzámadás néhány »nagy« versére vonatkozó szórványosmegjegyzésektől eltekintve, úgy látszik, nem váltott kikérdéseket." .Lényegét tekintve nyugaton a művészet, azene és az irodalom [... ) közvetlenül isten jelenlétéről

vagy hiányáról beszélt": George Steiner e komoly igaz­ságtartalmat hordozó megállapítása a sommásság fölhívóretorikájával emlékeztet bennünket a "fehér mitológia" (arnásvilágbéli, magasabb rendű, időtlen értelem, a transz­cendens céltételezettség, a szubsztanciális állandóság s azalapvetően emberközpontú létezésmodell ontológiai elvétmagába foglaló eszmeiség) művészet- és művészetszem­

lélet-alakító hatalmára. A transzcendentáló filozofálásmasszívnak hitt égisze alól látványosan kihátráló, e szá-

./.I/i

ll\~ c-:

Józse! és Putifárné

versmondó 5

zadi gondolkodásteljesítmények árnyékában Kosztolányiköltészete föltétlenül olyannak mutatja magát, amelyenlemérhető és értelmezhető, hogy "a metafizika foly­tatására már nem képes gondolkodás" miképpen - azazmilyen poetológiai hangsúlyváltások mentén - válhat (ott)azonossá azzal, amely "a tudományból a költészetbemenekíti magát". Ha jól olvassuk, mintegy a Heidegger­féle tudatossággal ragaszkodván "a metafizika meghala­dásának kérdéséhez, amibe Nietzsche beleroppant".

Válaszok (és változatok) az életműben

A megkezdett számvetés poétikája

Boldog, szomorú dal

Elkésett visszavágyás a halhatatlanságba: ha naivanpatetizáló frázisok, bizonytalanul költőies megfogal­

mazások kedvelői volnánk, akár így is meghatározhatnánka kétségkívül az egyik legnépszerűbb Kosztolányi-vers, aBoldog, szomorú dal (1917) központi indíttatását, alap­helyzetét, fő érzületét, vezető szólamát. Alkalmasint nemlét-, de "életösszegző", élethelyzet-summázó és pályakép­adó költeményként célszerű olvasni a Kenyér és bor című

kötet (1920) e nevezetes fölütését. Olyanként, mely, mi­közben a polgári-művészi egzisztencia tárgyi para­métereinek szenvtelen számbavételével - többek közt - aJózsef Attila-i Ülni, állni, ölni, halni (1926), a "Kazántsúroltam; vágtam sarjat" (Végül, 1926/1930) vagy az"immár kész a leltár" (Kész a leltár, 1936) illúziótlankatalógus-poétikáját "készíti elő", aközben az elért, amegszerzett, a birtokolt életelemek leltárát - már köz­vetlenül a nyelvi-poétikai megalkotottság szintjén aKosztolányi-líra addigi pályaívét uraló formai (ritmikai ésrímtechnikai) jellemzők, tematikus és motivikus jegyekjátékba vonásával teszi látványosan, emlékezetesen tel­jessé. (Mintha még a "Mit eldalolok ... " kezdetű négy soris e logika szerint kapna helyet a műben - példájául arossz, a rontott, a modoros, a mesterkélt Kosztolányi­szöveghelyeknek. )A fölsorolás szervezőelvétől vezérelt passzusokat aszöveg második, "De" kötőszóval indított szerkezetiegysége ellenpontozza. Ebben oly módon érkezik reflexióa versnek a köznapi javak készletét fölmérő főszólamára,

hogy a - mind erősebben számvető - beszéd irányát a- mind határozottabban elbizonytalanodó - beszélő spiri­tuális vonzású meghasonlottsága múlt és jelen, vágyak ésvalóság, hit és kétely feszültségére, a kultúra és a koz­mosz, a világ és a világ-egyetem rendjében való bennelétösszeegyeztethetőségének szétfoszlott reményére, a min­den megvan, de nem a Minden korafelnőttkori típusdiag­nózisára, vagyis a már a verscímben előre jelzett érzelmi­értelmi dialektikára fordítja. l

Az autentikusnak, a szakrálisnak és a mindennapinak,életbelinek ez a szakadatlan ellenmozgása, jellemző mó­don, már a vers fölütésében (s így a kötetcím, sőt, akötetegész logikájában is) megfigyelhető. Kosztolányi tel­jesítménye e helyütt alighanem abban áll, hogy kenyér ésbor transzkulturális szimbolikájának méltóságát föl nemadva, az abban kódolt kérdésvilágot (élet, halál és hal-

6 versmondó

hatatlanság filozofikumát) a "család"- vagy "otthonlíra"-iszcenika keretei közé ("gyermek" és "feleség" társasá­gául) nem az e jelképiség lehetséges érvényét megkérdő­jelező módon, hanem éppen az eme bemérhetetlen érvénykérdéses fölérhetőségére/ - utóbb explicite is - utalónképes beemelni s arányítani. A szöveg (pre)egzisztencia­lista kérdésföltevése a létbeliségről való gondolkodás enyitottnak mutatkozó helyzetéből máig ható szemléletierővel s poétikai eréllyel intonálódik.Ha egyébként, hogya ,jaj, valaha mit akartam" sort .job­ban" értsük, a szöveg beszélőjét (óvatosabb olvasatban:"hangját") - elméletileg nem teljesen legitim eljárással ­egy pillanatra szerzői-életrajzi vonatkoztathatóságúvátesszük, egyrészt arra utalhatunk, hogy a pályakezdő

Kosztolányi - a három költő indulását vizsgáló tudós

Kosztolányi Dezső

Boldog, szomorú dalVan már kenyerem, borom is van,van gyermekem és feleségem.Szívem minek is szomorítsam?Van mindig elég eleségem.Van kertem, a kertre rogyó fáksuttogva hajolnak utamraés benn a dió, mogyoró, mákterhétől öregbül a kamra.Van egyszerű, jó takaróm is,telefonom, úti bőröndöm,van jo-szivű jót-akaróm is,s nem kell kegyekért könyörögnöm.Nem többet az egykori köd-kép,részegje a ködnek, a konnynek,ha néha magam köszönök még,már sokszor előre köszönnek.Van villanyom, izzik a villany,tárcám van igaz színezüstből,

tollam, ceruzám vigan illan,szájamban öreg pipafüstö!.Fürdővan, üdíteni testem,langy téa beteg idegemnek.ha járok a bús Budapesten,nem tudnak egész idegennek.Mit eldalolok, az a bánatkönnyekbe borít nem egy orcát,és énekes ifjú fiánakvall engem a vén Magyarország.De néha megállok az éjen,gyötrődve, halálba hanyatlón,úgy ásom a kincset a mélyen,a kincset, a régit, a padlón,mint lázbeteg, aki föleszmél,álmát hűvelyezve, zavartan,kezem kotorászva keresgél,hogy jaj, valaha mit akartam.Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,a kincs, amiért porig égtem.Itthon vagyok itt e világbans már nem vagyok otthon az égben.

szavaival - Juhászhoz és Babitshoz hasonlatosan mint"sikerre szánt lélek" tűnt föl ("valaha") irodalmunkban.Másrészt pedig - ami most még lényegesebb - aKierkegaard-t és Nietzschét, Tolsztojt és Ibsent frissenfölfedező, fiatal Kosztolányi egy Babitshoz írott levelénekjellemző és többek által is citált val1omásmozzanata válikföltétlenül idézendővé: "A kötöttség szükségét érzem, sszeretnék egy relígiót magamnak!" (Bécs, 1904. nov. 4.)Ehhez szorosan kapcsolható Szegedy-Maszák Mihályéletműolvasatának egy fontos fölismerése, mely szerint"Kosztolányi alighanem egész élete során küszködött azemberfölötti eszméjével"; de már Szauder József is pon­tosan érzékelte, hogy bár az "nem vezeti át se tételesmetafizikába, se megtérésbe", "a megváltás eszméje, atesten túli lét nem idegen Kosztolányitól".Mindezek felől tekintve pedig különösen tanulságos lesz(lehet) majd szembesülni azzal az olvasástapasztalattal,hogy az itt az elemi föld-ég térmetaforikával valahova túl­nanra tételezett (s így az elérhetetlenségbe utalt) "kincs"képzet az 1933-as Halotti beszédben miképpen helyeződik

át - bizonyos szubjektumelméleti belátások következmé­nyeként egyelőre csak - a személyiség egyediségébe, azevilági lét immanenciájába.

Az emlékezet teológiája: az immanens túlvilágCsak hús vagyok

"Én csak abban a túlvilági életben hiszek, melyet azemlékezés biztosít számunkra." E levélben elejtett mondatfilozofikuma számos Kosztolányi-versnek és -prózánakképezi szemléleti-tematikai alapját. A Fohászkodás cím ű,

kötetbe - poétikai megalkotatlansága okán - aligha mél­tatlanul nem sorolt vers (1932) például egyenesen a ­saját, személyes, egyedi és egyszeri - testen túli (gyakor­latilag: bárminemű) létlehetőség tételes tagadásába kötöttversszerkezet révén tesz hitet a lezárt anyagszerűség

ontikus kizárólagossága mel1ett:

"Agyvelőm.

Szemeim.

r·.}Rajta. amíg lehet,agyvelőm,

szemeim,tüdőm te, ereim,szivem, te is szivem,hajrá, csak azért is.Fogaim, izmaim.A többi hazugság. "3

Látszólag ugyaneme filozoféma .Jcözvetítésében'' érdekeI­ten, ám mivel a poétikai megszervezettségnek jóval maga­sabb fokán teszi ezt, rétegzettebb szemlélettartalmakartikulálására képesen ál1 előttünk A búsférfi panaszai címűkötet (1924) nyitóverse, a "Csak hús vagyok... " kezdetű

ötsoros (1924). Az xabba rímképletű- s ezzel visszafordulóés önmagába záruló (hogy ne mondjuk: immanens) struk­túraként megjelenő -, egyenlő sorhosszokkal élő s egyen­letesen jambizált, tagolt szintaxisú és egyensúlyos dikciójúköltemény mindvégig egy öndefiníciós igénnyel és ön­szituáló ambícióval fellépő alany beszédeként adja elő

magát.

Kosztolányi Dezső

Csak hús vagyok. Csak csont vagyok

Csak hús vagyok. Csak csont vagyok.Gép a fejem. Gép a kezem.De ami elmúlt, azt tudom.Sírtam, nevettem az uton.Én, ember, én. Emlékezem.

Az első sorban puszta biologikummá, a másodikban merömechanikummá fokozott létező ontikus pozícióját a har­madik, versközépalkotó (s valóban "tengelyként" isviselkedő) sor központi fontosságú információ közlésévelpontosítja: egyszerre el1entételezve, kiegészítve és kitel­jesítve a fentebb írtakat, az ember-mivolt lényegiföltételeként s a (valamelyes fokú) én-integritás zálogáulúgy jelöli meg akijátszhatatlan temporalitáshoz valóreflektált viszonyulás - kissé talán, a fogalmazás módjaezt mutatja, fölértékelt - képességét, hogy a műalkotást

záró mondatszóban azután egyszerre képes összegzödni és- az elhal1gatás al1událta térben - .Jcinyílni'' s tovább hatnia versértelem: "Emlékezem." (A sírás-nevetés közhelyes,nyilván az érzelmi és élményteljesség jelzésére hivatottoppozíciójának alkalmazása, az út, az életút toposzánakszerepeltetése, il\etve az "Én, ember, én" kétesen indokol­ható pátoszánakjelenléte, ha hátrányára nem is, valószínű­leg különösebb előnyére sem válik a szövegnek.)Ha csak részben is érvényes - a kérdésben poétikai ésvilágképi értelemben is "érdekelt" és "részrehajló" - VasIstván történeti reflexiója, mely szerint a "szilárd, komolyhitetlenség"-et képviselő Kosztolányi a többek köztBerzsenyi, Vörösmarty, Arany vagy Vajda nevével jelez­hető "magyar pogányságnak, sztoicizmusnak örököse ésfolytatója a huszadik században", úgy a "Csak húsvagyok... " kétségtelenül prominens szövegnek tűnik föl etárgyban - a számos még hivatkozható között. Segyébiránt nyilvánvalóan a jelen olvasatot erősíti a kötetkövetkező - természetszerűleg szintén címjelöletlen ­verse is, melyben a "mert aki meghalt az időben, úgy vanfölöttem, mint az ég" tétel1el ugyancsak amítoszokat "régiidegrendszerek ellenőrizhetetlen emlékei" foglalatakéntszámon tartó, a metafizikum kérdésében pedig - ha úgytetszik, a szubjektum nyelve és világa egybevágóságának,egyhatárúságának elhíresült wittgensteini tézisét írvatovább - a "nyelvi túlvilág" kardinális kifejezésével ál1ástfoglaló létértés árulja el magát. Vagyis az a fajta világ­szemlélet, amely ilyenformán immanens történeti idő­

horizontot nyitva kezelné a teljes problematikát a jel­használat, a kommunikáció, az interperszonalitás s hihető­

leg az interszubjektivitás érvénykörében. Végül világképivonatkozásban döntő (mert eldönthetetlen értelmű) vers­nyelvi mozzanatot rögzíthetünk, ha az eddig kvalitás­jelzésirányúnak olvasott "Csak" verselemet a kvalitásokszintjén próbálj uk működtetni. Ekkor ugyanis világossáválik: azzal, hogya "Csak hús vagyok" kijelentés öndefi­nitív véglegességét a reákövetkező, ugyancsak kizáróla­gosság-érvényű "Csak csont vagyok" meghatározás- éppen mert szemantikai zártságuk foka egymást kizárómértékben azonos - mintegy .fölfüggeszti", lényegében

versmondó 7

önmaga (s így a teljes szövegértelem) lehetséges, a továb­biakban a befogadó továbbíró értelme felől érkező hatály­talanítása (vö. például: "Csak lélek vagyok" stb.) előtt

nyitja meg az utat ...Mindezek fényében pedig már nem is lehet igazán kérdéses,hogy a Kosztolányi-szövegek zömében a lehetségesmetafizikai instanciák hiányával jelölt lét problematikáját- legpregnánsabban, mint majd látni fogjuk, a "de nem felel­nek, úgy felelnek" (Ének a semmiről - 1933) formulával ­a történeti megértés (s a történetiség-értés) hatókörébe utalólétszemlélet miként is képes "a világegyetem lételméletifelépítésébe" való beavatkozás szabadságlehetőségét - azeliadei gondolatmenet értelmében - egyedül garantálni tudó,vallásos vagy vallásias hit vagy bizakodás nélkül is akár a.metafizikai olvasat" esélyeit is fenntartó szövegiséglétesítésére. Egyfelől bizonyosan azért teheti ezt, mert azesztétikai szövegigény igen gyakran épp az eldöntetlenségnyelvi alakzatával: a szemléleti eldönthetetlenség elő­

idézésével járul hozzá az irodalmi mű .jelentéshorizontjá­nak" lezár(hat)atlanságához. (Ehhez természetesen az kell,hogy a szövegek fölött például olyasfajta értelem gondolkod­jék, mely vallások és mitológiák kanonikus textusainak, szentiratainak esztétikai érvényt, míg - a másik oldalon - iro­dalomként olvasott szövegkorpuszoknak mitológiaképző,

transzcendenciasugalló potenciált tulajdonítva számol de- ésremitologizáció korlátozottan irányítható .Jngamozgésával")Másfelől pedig talán azért, mert - gondolkodás és szöveg­hagyományok foglyaként - e szövegek olvasója is hajlamosúgy viselkedni, mint az, aki "nem tud ellenállni a csábításnak,hogy a leírtakba mélyebb értelmet csempésszen, pedig tudja,hogy nem volna szabad"."

A retorika fordulata, a fordulat retorikája

Csomagold be mind...

Bajosan tagadható, hogy "az irodalomtörténet-írásnaknincs nehéz dolga, ha korszakoIni akarja Kosztolányi

Dezső költészetét", mivelhogy "lírája természete szerintis tagolódásra hajlamos. Egy-egy kötete élménykörével,szemléletével, a megformálás módjával, de még fogá­saival, tipográfiai, sőt, nyelvtani szokásaival is többnyirevalami egyneműséget sugall". Például első pályasza­kaszának versei alapján Kosztolányi még aligha méltat­lanul érdemelte ki a - szerencsétlen módon - teljesmunkássága megítélésében is évekre szólóan értékkoor­dinációs pontként szolgáló kitételt, az "irodalmi író"shangzatos címkéjét: ez, épp csak alakuló líra szubtilisnyelvi világát ugyanis még úgy karakterizálják a magyarszázadelő (ugyancsak alakuló) divatos, irányzatos közlés­formái, hogy valóban nem volna könnyű az egyelőre aligretlektáltan szecessziós versnyelv, a bizonytalan szerepű

stilizáltság, a hangnem i és tematikus kimódoltság vád­jára, a (pre)egzisztencialista kérdésföltevés poétikai "tét­nélkülisége" véle Imére elfogultság nélkül ellenérvelni.A "stilizáltan fáradt finomság" s a .Jciélt, lankadt, vérte­len műveltség" megjelölések, melyekkel Kosztolányi ahofmannsthali esztétikáról szólva él, voltaképp a koraiKosztolányi-szövegekre magukra is visszavonatkoz­tathatók volnának.

8 versmondó

Kosztolányi Dezső

Csomagold be mind...Csomagold be mind, ami volt, ami régenvolt, ami édes, mind csomagold be,ami több, mint játék, szerelem, több, mintélet is, a kincseim csomagold be,régi szavam, az aranyt, kevélyencsengő rímeim, melyekkel magasanröpültem a többi fölött s ékes igéim,mind-mind csomagold e batyuba,abba, amit hoztam s hagyd az úton másnak,hogy hősi-igazul járjak egyedül,egyszerű ember az egyszerűföldön

s meztelenül legyek, amint megszülettem,meztelenül legyek, amint meghalok.

Nyugtalanok az én reggeleim és éjjelhatalmas hang kiabál újra belőlem.

Ruhátlan és hústalan zúg el a lelkem,nem illik hozzá az ifjúi parádé.Úgyse soká tart már számomra e földivándorlás, tíz évig vagy húsz évig, aztánelromlik a test, mely zárja hüvelyébenlelkemet és egészen lélek leszek. Adj hátvetkőzni most erőt, érezni e kevésidőre magamat s a világot, te nagyigazság, szeretet s még nagyobb igazság,fájdalom. Te adj a szemeimre könnyet,mert könny nélkül én csak nem-látó, vak vagyok.

Mielőtt a versalakítás és beszédmód évtizedekkel későbbi,deklarált fordulata utáni években konstruálódó verses­kötet, a Számadás (1935) anyagáról szólnánk, föltétlenülérdemes - fontosabb versnyelvi és világképi hoza­dékaiban, vonatkozásaiban - szemügyre vennünk a fordu­lat "programversét", a Meztelenül című kötet nyitóművét.

Hogy Kosztolányi valóban "felismerte és általlépte sajátifjúkori modorosságai jó részét", vagyis azt, ami - ahogyegy életműérzékeny hommage (!) fogalmaz - "elvisel­hetetlen", mert "nagyon cukros és nagyon pimf" voltlírájában, arra a legpregnánsabb bizonyságul a Meztelenülszabadversei szolgálnak. Ha a lelkesedés túlzásaként hat isa megállapítás, hogy "alapjában a lehető legtisztábbanmost látni meg, hogy Kosztolányi ki volt eddig", a szű­

kebben irodalmi diagnózissal már maradéktalanul egyet­érthetünk: "Itt hiányoznak először a Kosztolányi-versek­ből a kétes szükségességű jelzők, főnevek."?

A Csomagold be mind... (1925) alapvetően azzal írja újraa Kosztolányi-líra érthetőségének feltételeit, hogy a költői

beszéd programszerű díszítetlensége irányába elmozdulópoétikájával egyszerre ad példát a "nagyon egyszerű

emberközi beszéd" költészetbeli produktív érvényesít­hetőségére s teremti meg egy új, az esztétikai jelhasználattranszcendentálhatóságának hitétől már nem támogatott(ontológiai) kérdezésmód szemléleti alapjait.A vers kétszer tizenhárom prózasora dialogizált" beszéd­szerkezetben ad számot versnyelv és világkép vágyott for­dulatának s a már az arról való beszéddel megkezdett for­dulat végrehajtásának szándékáról.

Az első, egyetlen hosszú mondatív alkotta strófajelentésegységében elsősorban a cselekvésre föl­szólított/megkért entitás kiléte, mivolta tűnik fölpoétikailag feszültségteremtő módon kérdésesnek.Bár első versolvasói reflexszel talán az önmegszó­lítás alakzatát írnánk bele a műbe, ilyen jogon abeszélő (élete) társának megszólítását éppúgy oda­érthetnénk a szövegbe, mint valamiféle isteni/­metafizikai hatalomét, de akár a líraalkotás múzsá­ját is ott sejthetnénk a kommunikációs partnerposztján. S ebben a minőségben, nem utolsósorban,maga az olvasó is magára ismerhet: ekkor az értel­mezés sémája annyiban is tovább rendeződik, hogya "hagyd az úton másnak" kitételben megjelöltcímzett egyszerre lehet az elhagyott horizontot el­hagyni nem képes (vagy nem hajlamos) másik(illetve többi) alkotó, illetőleg - a receptív faktorfolytatólagos játékban tartásával - a csak ugyanehorizont fölnyitására képes (vagy hajlamos) másik(illetve többi) olvasó.A vers kissé teátrális jelenetezéssel előkészített ésindított második szakasza a "batyuba" csomago­landó, s "az úton másnak" hagyandó "kincsek"érzékeny metaforáját a saját létének (s egyúttal avilághoz való viszonynak) autentikusabb megvaló­sulásformáit kereső szubjektum emelt tónusúbeszédével írja tovább, az önmegalkotó önértel­mezés mérsékelten esztétizált allegóriájává.Döntő fontosságú része a műnek, ahol az egyén­fölötti (de nem szubjektum-független) princípi­umként megmutatkozó két "igazság", a szeretet ésa fájdalom közül (melyek, mint megszólítottak,innen már könnyűszerrel azonosíthatók a szöveg korábbipontjaival is) a versbeszéd az utóbbit ismeri el .nagyobb''­nak: ezzel ugyanis, mivel egy interperszonális érzelem- ésviszonyminőség érvényerejénél tételeződik többnek ahiány, a veszteség, a sérülés végső fokon megoszthatatlanérzésfajtája, a vers zárlata a lét kérdéseivel szembenéző

értelem eredendő magára-utaltságának, magányra-ítélt­ségének vigasztalan belátását implikálja.A Csomagold be mind ... utolsó, imabeszéd-intonáltságúöt-hat sorával Kosztolányi irásművészete - a Nietzsche­féle "nem morálisan fölfogott igazság" intencióján, össze­tettségében alighanem még innen, ám a hagyományos,metafizikai igényű igazságfogalmakét már bizonyosan túl­haladón - talán először (azonban, a Számadás jobb darab­jai felől tekintve, semmi esetre sem utoljára) érkezik aDuinói elégiák (1923) .Jétlírai" magasába.

A "nihilizmus" erkölcse

Számadás

H a, némi tropológiai jóindulat árán, hajlunk arra, hogyelfogadjuk Szabó Lőrincnek a Babits-féle iro­

dalmiság jellemzésére tett megállapítását, mely szerint azidősebb pályatárs "köteteit a metafizika szellői vagyviharai lapozzák", már viszonylag csekély retorikaierőfeszítéssel azt jelenthetjük ki: ehhez képestKosztolányi munkáit, ha nem is "metafizikai szélcsend",de a metafizikai kérdésirányoknak egy - kivált a babitsi

Vigasztaló

katolicizmushoz mérten - mindenképpen új, mivel egy­fajta átpragmatizált agnoszticizmus felől újraszervezettrendje uralja. Nincs ez másképp az egyezményesen legje­lentősebbnek ítélt Kosztolányi-verseskötettel, "a költői

világkép minden fontos elemét" tartalmazó "össze­foglalás"-ként, afféle - az egyidejű prózák társaságábanvett - "sztoikus szintézis"-ként olvasott/olvashatóSzámadással sem; sőt. "A magyar irodalom egyiklegtöményebb, legegységesebb, legművészibb verses­köteté"-t, nyilván a teljességigény, az összefoglalószándék, a szintetizáló hajlam jegyében, a hagyományosanlegmívesebbnek, legművészibbnek tartott lírai verstípusjelképiesítön kimért számú darabja: hét számozott szonettnyitja. A markáns architextuális jelöltségével (Számadás)a kötet címét is kölcsönző költeményciklus (1933) a teljesKosztolányi-líra tekintetében is talán a legnyíltabbannyújtja az erkölcsfilozófiai szempontú értelmezhetőség

esélyét.A mű a rilkei "Győzést ki említ?" (Wolf von Kalckreuthgróf emlékére, 1908; ford. Jékely Zoltán) nem tragizálóversbeszéd közvetítette tragikum-tudását mindenekelőtt

azzal képes - "a konszenzusnál elemibb kompassió" val­lásfüggetlen szellemében - egyfajta immanens morállogi­ka' elérhetősége, elérendősége reflektált (bár az egymást­értésnek szavazott lelkes bizalom felől tekintve: talánilluzórikus) "hitébe" átszervesíteni, hogy - más-másszcenikai, motivikai és szóképi keretek közt, de - gyakor­latilag minden sorában az elkerülhetetlen szenvedésben,

versmondó 9

akijátszhatatlan boldogtalanságban közösnek mutatkozóemberi sors eszméltető élményét juttatja szóhoz. [S eléggénem méltatható pontja a szövegnek, ahol - "az állatokirgalmas társá"-ról szó esvén - voltaképp már az antro­pocentrikus gondolkodásigény meghaladására utalón ter­jed ki a beszéd elismerő intenciója a nem emberi Iétfor­mák - hihetőleg önértékében akceptált - világára. (EI­térően az ezeket hagyományosan tárgyi státusba kénysze­rítő - mert pusztán utaló-közvetítő szerepre, metafora­vagy szimbólumalkotó funkcióra kárhoztató - művészi éskulturális gyakorlattó!.)]

birtokában belátható, mennyire súlyos mértékben vittetévútra a nemcsak a Kosztolányi, de általában a modemmagyar líra teljesítményét mérlegelő - szaktudományos,irodalompedagógiai vagy éppen laikus olvasói - befo­gadási gyakorlatot az a szakmai erejét oly igen gyakrankevéssé adekvát, hiszen - el sem leplezetten - extra­literális értelmezői szempontok működtetésébenkimerítő,

normatív kritikai hagyomány, amely Kosztolányiművészetéröl szólva évtizedeken keresztül az "erkölcsinihilizmus"-nak a Heller Ágnes monográfiájából elhíre­sült tételével (s hasonlókkal) vélte rövidre zárhatni a

Vágyjátok őt ismérni,Az én szerelmemet,Ki keblem országábanSzivem királya lett?

Ki rozsa-lánczra fűzte

Az énekek fiát,Királyi asztalának,Vidám troubadorát?

Egy barna kis leány az,Oly barna mint csinos,Kis ajkafélcseresznye,Kerekded és piros.

Számadás

Éjfél adott hajánakHolló csillámu szint,Sugár növése karcsuA szirti nyárfakint.

Igaz-gyöngyöt teremtettA lények istene,S e drága, ritka gyöngyből

Lett csillogó szeme.

Teremte csattogánydalt;S e dalból lett szava,Kezén a MátrabércznekLegcsillogóbb hava.

És mind ezekbe lelketOly bájolót adott,Oly május-ég-derültet,Oly kellem-gazdagot,

Oly fürge és regényest,És mégis érezőt,

Hogy legmerészb dalommalSem érhetem fel őt.

S most kérdjétek tovább is,Ti hit/enek tülem,E barna kis leánykátMikép szerethetem?

A földi világszerkezet lényegi módosíthatatlanságánaksejtelme (s nyilván nem valamiféle determinációelvveldolgozó miszticizmus) szólal meg az "aztán mit írsz, hasorsuk írva van már" önreflexív művészetfilozófiaidilem­

.májában is. Ennek a következő szonettbeli föloldása (?),ha jól értjük, a szellemi munkás (illetve a tudományok ésa művészetek) szociális föladatának s felelősségének kér­dését az iskolázás, a müvelődés általánosan megadandó,megadható esélyeinek tartományában rögzíti: "idézd felőket dolgozószobádba, / adj villamosabb életet nekik / s hamajd megéled a sok néma lárva, / a te szavad ők mégmegérthetik" .Ami etika és "nihilizmus" viszonylogikáját illeti, egyet­értőleg idézhetjük a kutató szavait, aki a valaminő, "akáregy transzcendens hatalomban, akár egy történetfilozófiaiértelemben haladást valló ideológiában" való hit erejétől

nem ellensúlyozott "nihilizmust" "a két világháború kö­zötti kor ateista polgári értelmiségének etikus választása"­ként (Kiemelés: H. T) látja értékelhetőnek. Annyi meg­kötést tennénk csupán: Kosztolányi esetében ne "tudatosnihilizmus"-ról, de - amire írásművészetének részvét­etikai hangoltsága vagy értekező prózájának közösségifelelősségű hanghordozása egyaránt biztos alapot ad ­pusztán nihil-tudatról; ne az egyéni s a történeti kilátásta­lanság esetlegesen destruktív célzatú tudatosításának prog­ramjáról, de akilátásokat programszerü józansággal f61­mérő szkepszis kérlelhetetlen tudatosságáról beszéljünk.Ma már kellő történeti távlat és módszertani autonómia

10 versmondó

nyelvi megalkotottság programos többrétüségében szava­tolt szemléleti összetettség kérdéskörét. Olyan kanonizá­ciós hatalmi erőként tehát, amely - szinte önérdeke felől

nézve is - érthetetlen módon nem számolt (vagy legalábbsosem érdemben) az "elszült csípőjü nők" (Budai szegé­nyek, 1922) típusú, a fundamentális elesettség érzékenyenreflektált tudomásulvételére félreérthetetlenül reávallónyelvi formulákkal vagy az olyan nem mindig jelentékeny- szövegek kikezdhetetlen etikumával, mint amilyenpéldául a rögtön a tárgyalt mü után következő, az anyasze­retet fogalmiságelőtti morálját legfőbb értékalappá glori­fikáló Fényes koszorú (1931).A ciklus utolsó, hetedik szonettjének érdemes különfigyelmet szentelni, amennyiben az az intertextuális alakí­tottság egy olyan esetét adja, amelyben a dialógusba vontmásik szöveg (vagy szövegvilág) emblematikus komp0­

nenseinek határozottan saját érdekű újraírásával a (szö­vegi-szemléleti) másságon általérthető önazonosságkimondhatósága válik a textualitás tárgyává s az intertex­tualizáció tétjévé. Azzal ugyanis, hogy Babits Mihály Versa csirkeház mellőljének (1931) motivikus fölépítettségét aKosztolányi-mű az "explicit szövegidegenség" szellemé­ben bontja át saját tropikus összeftiggésrendjébe, föltar­tóztathatatlan következetességgel megy végbe a kétszöveg (s a két alkotó) képviselte lét- és művészetszem­

lélet lényegi - jóllehet, mint majd látni fogjuk, monoli­tikus irányítású - elkülönböződése. A Számadás a "galam­bok"-nak a lélek végső, örök békéje utáni sóvárgást meg-

jelenítő képével a sorsszerűség kérdését aszabadság, a nyitottság, az eldöntetlenségszellemi-szernléleti világába utaló "felleg"motívumot; a Vers... utópisztikusan idea-lista - s a "Vezér" transzcendenciája felékioldott - idilligényével az immanens vál­toztathatatlanságba belenyugvó "hős"

"boldogtalan" magatartásképletét fordítjaszembe.Önálló - kritikatörténeti - tanulmány tár­gya lehetne, hogy aRába György olvasa­tában a "teljes ember" "erkölcsi választásá­nak drámáját" közvetítő Babits-mű azirodalomértés egy újabb horizontjábanmiképpen - milyen módszertani és világ­képi hangsúly-áthelyezödések mentén ­válhatott az "élő kérdéseit" a harmincasévekre, úgymond, már elveszített, "ön­magának elégséges esztétista szubjektivi­tás" önmegnyilvánítása eklatáns példá­jává. Kétségtelen, a vers beszédmódja aKosztolányi-szöveg berendezte versnyelvifeltételek között "csak önmaga paródiá­jaként" képes újra megszólalni. Súlyoskérdés azonban, hogy "az esztétista én­konstitúció" "átvehetetlennek" bizonyulóbeszéde nem bizonyult-e alapjában megnem érthetőnek is a - sem az (ön)iróniaesetleges, a Babits-vers egészén átérthetöalakzatával, sem pedig a cselekvő akaratharmadik versegységbeli szólamával nemszámoló - Kosztolányi-féle közelítésszámára. A "kis gyáva sunnyogó" indokol-hatatlan fölényességű retorikája a világképi, míg a babitsi"csirkeház" "tyúkól"-lá történő újranevezése a versnyelvimásság nem méltánylását mutatja oly mértékűnek aSzámadás horizontjában, mely nem egyszerűen a(meg)értéshiánynak, de a megértő jóindulat hiányánakgyanúját teszi visszaírhatóvá a teljes verskoncepcióra.Az elemzés alapján mindenesetre elmondható, a Szám­adás szonettciklus - kisebb (nyelvi-szemléleti) fogyaté­kosságai dacára is - méltó nyitánya annak a kötetnek,melynek történeti jelentősége, ma úgy látjuk, hasonló azúj versekéhez (1906), míg poétikai önértéke - ugyancsakkiragadott példákkal - a Harmadnapon (1959) vagy aTöredék Hamletnek (1968) esztétikai rangján mérhető.

A hiány alakzatai

Ha negyvenéves ...

N éhány évvel ezelőtti előadásában, melyet egy ködösőszi estén néhány tucat pécsi egyetemista előtt tartott,

Németh G. Béla bizonyosan nem tévedt olcsó túlzásba,amikor, a Kosztolányi-attitűd legfontosabb összetevőit

igyekezvén számba venni, a Ha negyvenéves ... kezdetü scímü, a méltányosnál talán kevésbé ismert szöveget(1929) kiemelten tárgyalta és - a dolgozatíró egykorújegyzetei tanúsága szerint - "rémületesen nagy vers" meg­jelöléssel illette.

0'.;

Pár

Kosztolányi Dezső

H a negyvenéves...Ha negyvenéves elmúltál, egy éjjelegyszer fölébredsz és aztán sokáignem bírsz aludni. Nézed a szobádatott a sötétben. Lassan eltűnődöl

ezen-azon. Fekszel, nyitott szemekkel,mint majd a sírban. Ez a forduló az,mikor az életed új útra tér.Csodálkozol, hogy föld és csillagok köztéltél. Eszedbe jut egy semmiség is.Babrálsz vele. Megúnod és elejted.Olykor egy-egy zajt hallasz künn az utcán.Minden zajról tudod, hogy mit jelent.Még bús se vagy. Csakjózan és figyelmes.Majdnem nyugodt. Egyszerrefölsóhajtasz.A fal felé fordulsz. Megint elalszol.

A költemény, mely a szeretett személynek játékos fono­poézissel hódoló Ilona (1929) s "a kába / emlékezet és atünékeny élet" diszkurzív feltételezettségének/szabályo­zottságának sejtése-sejtetése (Szavak a társaságban,1930) között foglal helyet a Számadás kötetben, "lét­élménnyé vált köztapasztalat"-ot artikulál, amikor a"Ha ... " feltételes szerkezetébe írt s a "Megint elalszol"visszarendeződés-alakzatába zárt beszédével a dolgokról,

versmondó II

személyiségfejlődés- és életútbeli .Jcorszakküszöbként"fölfogó közvélekedés - hihetőleg fejlődés-lélektani iga­zolhatóságú - vulgárpszichologizmusa is megerősíti.

Figyelemre méltó, hogy "a Semmi immanenciájá"-t mint­egy az arról való (direkt) beszéd meg nem valósításával,hiányával jelző műalkotás hány szinten, hány vetületbenszembesít a hiány, az üresség, a meg nem lét negatívalakzatával, alakzataival. Hiszen az (élet)társ vagy (élet­beli) társak éppúgy nem említődnek" a versben (s e szem­pontból a műnek szemléletileg nyilvánvalóan nem, csupánszituáltságában jegyzi ellenpontját az ugyane kötetbenközölt Éjjel az alvó mellett [1934]), ahogy a beszélő alanyesetleges - Pilinszky szavával- "transzcendens ambíció"­ja, illetve élete metafizikai meghatározottságának sejtel­me/reménye sem kerül szóba, s ezzel összefüggésben egy- az "új út" jegyében -lehetséges, értelmes (vagy értelme­sebb) jövő megalkothatóságára sem történik semminemű

utalás.Kulcsfontosságú megformálásbeli jellemző, hogy azélményszerűség lehetséges, teltebb hangzatú retorikáját aversbeszéd ugyancsak radikálisan megvonja magától.Ezzel nem mellékesen azt igazolja vissza, hogy Koszto­lányi valóban kétféle úton "újítja meg" a - példáulReviczky által - "simára csiszolt költői formanyelvet":egyrészt "a közvetlen hang, a személyes megszólalás"révén; másrészt azáltal, hogy - s ezzel a nyelvet társ­szerzői minőségében elismerő megnyilatkozásai is össze-

csengenek - .minden más költőnél jobban bíztamagát a nyelvre".A poétikai hiány versnyelvi szintű "alakzatát" aműegész funkcionális dekomponáltsága váltjateljessé. Amint a verset tropológiai példa­szövegként (!) hozó kézikönyv rámutat: Koszto­lányi "mind a kidolgozott bevezetést, mind amegszerkesztett, összefoglaló befejezést el­hagyja, s így a megmaradt, hagyományosértelemben vett középrész - amelynek argu­mentatiója is szándékosan hiányos - egésszé lépelő, s fokozott erővel fejezi ki az élet és halálirracionalitását"."Az a határvonal, amely a költői műalkotást

elválasztja a nem költői alkotástól ingata­gabb, mint az országhatárok.v'? Bár nyilván­való produkcióesztétikai hangsúlyozással,más oldalról is könnyen belátható igazságotfogalmaz meg a pazar jakobsoni mondat,melyet a befogadás teljesítményét jobbanméltányoló esztétikák nyelvén úgy, hogy aKosztolányi-versre is érvényes legyen, talánekképpen írhatnánk tovább: ahhoz, hogy atörténeti távolság leküzdésében a műmegértés

segítségére siető esztéticitás valóban mintegyfajta "hermeneutikai híd" tölthesse befunkcióját, egyrészt a művészi jelleg tudatos,

többlépcsős értelmező újraalkotására van szükség.Mindehhez azonban nélkülözhetetlen az a föladatszerű

késztetettség, az a szellemi igény és módszertani, cse­lekvésbeli irány, amelyet - a bultmanni teorémának isadózva - úgy hívhatnánk: a saját sors (közös érdekű)

hermeneutikája.

S hogy egyébként mennyire nem esetleges eljárás anegyvenedik életév körüli időszakot kitüntetett életperió­dusként kezelni, azt nemcsak a számszimbolikakutatáseredményei támasztják alá (melyek a negyvenetalapvetően mint "a várakozás és felkészülés számá't-t"értelmezik a világ kultúráiban), de még az ezen életkort

a világról és a saját sorsról való tudás tudatosulásánakfolyamatát rögzíti. Ahogy a vers egyik értelmezője fogal­maz: "Aki felébred és aki elalszik, nem ugyanaz az em­ber." Nem, mert éppen a fundamentális "ugyanamaságára"való ráébredés nem várt többlettudása fordítja életét ­közelebbről meg nem határozottan - "új útra".Az éjszakai létezésatmoszférát időleges vagy akár tartósközérzet-, szemlélet- vagy mentalitásalakitó erővel föl­ruházó versek Kosztolányi költészetében - mint általábana lírai életművekben - nem ritkák. Számosra utalhatnánk:a meghalás tényével való első személyes szembesülés ver­sétől, a halálban "néma angyal"-Iá vált nagyapa többát­tételes emlékezetétől (Azon az éjjel, 1910) "az éj / tündéritükre" vigasztalan visszavágyását szövegesítő, 1914-esCsatakos virradaton át - mely mellesleg nemcsak azUtószó (1962), majd Esterházynál (Fuharosok, 1983) újra­funkcionalizált zárlatába játszik bele érzékeny szépségű

címével, de mintha formatechnikájában, megszólalásmód­jában is (a "viszi-viszi a bánatát / föl az ötödik emeletre"vagy a "Ki a halottja? Nem tudom. / Hull a köd. Tül­kölnek. Temetnek." részekkel) a Harmadnapon és a Nagy­városi ikonok (1970) Pilinszkyjének szövegalakító gyakor­latáig hatnaIhatolna előre költészettörténetünkben - a.mindennapos agyvérszegénység" elborította embervilágs "az égbolt gazdag csodái" szuggerálta mennyei "bál"éjszakai kontrasztját festő (1933) híres, jóllehet talán naivpátoszáig.

/

A széplélek

12 versmondó

"Magába-forduló tökéletesség"?- önreferencialitás és relevancia

Őszi reggeli

A Z évszakok és évszakváltások jelképb,~szédét tema­tizáló versek között Kosztolányi Oszi reggelije

(1929) - mint "epigrammatikus keretbe zárt elégia" vagymint "lírai csendélet" - az egyik legtöbbet tárgyalt éslegsűrűbben dicsért darab.

Kosztolányi Dezső

Őszi reggeliEzt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöketüvegtálon. Nehéz, sötét-smaragdszőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét,megannyi dús, tündöklő ékszerét.Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról,és elgurul, akár a brilliáns.A pompa ez, részvéttelen, derült,magába-forduló tökéletesség.Jobb volna élni. Ámde túl afák máraranykezükkel intenek nekem.

A vers az önreferencialitás - legutóbb Molnár GáborTamástól értelmezett - textuális elve jegyében elsősorban

azzal alakítja jelölői esztétikai játékát lezárhatatlanná (pon­tosabban e játék olvasását befejezhetetlenné), hogy az ősz

hozta "hűs gyümölcsök" képét legalább négy, egymástfolyamatosan és kölcsönösen felülíró interpretációs szintenteszi értelmezhetővé: a konkrét, anyagi (ön)azonosság, ametafizikai távlatú, metaforizáló elvonatkoztatás, a jelszerű,

szövegi önreferencialitás és a "gyümölcsök" = "a kötet ver­sei" kontextuális önreferencialitása jelentésszintjén.Lényeges momentum, hogy bár a szöveg egyrésztkimondja, másrészt esetéül is szolgál a "magába-fordulótökéletesség't-nek, a hermetizmus e kétséges filozofikuma- vagy helyi, vagy önértékében - az értelmezés mindkétvonalán sérülni látszik. A megnevezés vonalán - érvé­nyében - azzal, hogy a vers utolsó szavává emelt "nekem"névmás révén a létfilozófiai hangsúlyozás nyomatéka atermészeti tárgyiasságról egyértelműen - és végérvénye­sen - a beszélő (s ráadásul a természeti létmódhoz adódóhozzáférhetőség esélyét a fákkal való - igaz, szimbolizálórajzolatú, metafizikai színezésű - partneri kapcsolatlétesítésével mégiscsak tanúsító) alanyiságra helyeződik

át. (Mindezzel, nem mellékesen, anyagszerüség és.metafizikai távlat" "kettős feszítés"-ét fokozva föl.)" S amegvalósulásén - értelmében - amiatt, hogy a teljes"magába-fordultság" tényének kiolvashatóságáig nyilván­valóan a műalkotás értelmező .fölnyitása" eredményekéntlehet(ett) egyáltalán eljutni.A .metafizikus csillapítószer nélküli meghalás" fenye­getésével gyakorlatilag teljes tudatos életében szembenéző

Kosztolányi versét, a megfontolt kötetszerkesztés széppéldájaként, két olyan darab fogja közre, melyek között arnű a tematikai "átvezetés" szerepében is érvényesenszólaltatja meg a saját életvalóság átelégizált élmény- ésértelemkörét - a záró sorpár el nem különítésével, azaz a

szöveg formai egytömbűségének tipográfiai fogásával isérzékítetten - a természeti világ bámult rendjébe fordítószubjektum beszédét. Hiszen amíg a Vörös hervadásban(1931) a növényi lét metamorfózisa látványterében élet éselmúlás s elmúlás és nemlét kérdése reflektálódik, addigaz Azokról, akik eltűntek (1931) kérdésfölvetésében a máreltávozottak "világába" tartás (s ezzel: az odatartozás)elszánt tudomásulvétele kap hangot.A - szövegkörnyezeti értelemben vett - kontextuális vizs­gálódást teljesebbé tehetjük, ha rövid költészetközi ki­tekintéssel élünk. Kínálja magát a lehetőség, hogy Koszto­lányi egyik legjobb versét Rilke egyik legszebb líraidarabjával: az Őszi reggelit az Őszi nappal (1902) - hanem is szigorú komparatisztikai módszerességgel, de ­összevessük. Erre - Kosztolányi közismert Rilke-tisztele­tén túl - mindenekelőtt a két alkotó költészettörténetipozíciójának részleges - s nálunk főként Kulcsár SzabóEmő modernség-tanulmányaiban megvilágított - azonos­sága ösztönöz és jogosít. De tényleges, konkrét alapot azegyüttolvasásra a két vers bizonyos fokú hasonlósága(illetőleg: jelentéses elkülönböződésel) teremt.Miközben csaknem három évtized (nem beszélve nyelv­és kultúraközi határokról s fáziskülönbségekröl) elválaszt­ja, témaválasztás és megformáltság, jelentéskör és vers­beszédmód néhány ponton össze is köti a két szöveget.A - persze, magában nem mérvadó - terjedelem, azelégikus hangzatú jambusok, a személyes megszólalásfeszes, fegyelmezett dikciója, az (emberi) egyedüllét tem­atizálása s az évszakspecifikus jelenetezés tipikusan ilyen"pontok". Ám a két verset már első elemeik: nemcsak afölütések megállapító-rögzítő jellege, de az "Ezt hozta" ésaz "es ist Zeit" szakaszok megejtő hangzásképlet-rokonsá­ga is közelíti egymáshoz.Fontosnak tetsző különbség ugyanakkor, hogy Koszto­lányi versében az őszi reggeli elemeinek objektív líraiságúleírása nem implikál, nem is tesz szükségessé valaminő

megszólítás-alakzatot; Rilke művében ezzel szembenhangsúlyos imabeszéd képződik: az égi hatalmat a szemé­lyes fohász - tiszta rímekkel is támogatottan lírai ­retorikája vágyja megszólítani. Döntő mozzanat továbbá,hogy Kosztolányinál a szubjektum beszéde az alanyiérdekeltség végső búcsúját intonálja (a társtalanságszeenikai tényével a halál, a meghalás ügyét a magábanálló egyén sorsává, föladatává, kötelességévé avatva);Rilkénél az én beszédében az általános, a bárki létébebeleírható embersors kimondása válik fontossá (azátmenet és [ön]átmentés időszakában olvasás és levélíráskettős aktusával nyitva föl - virtuálisan a múlt, ténysze­rűen a jövő irányában - a magány, a magányosság aktuáliséletállapotát).S végül a központi motívum tekintetében is jelentős ésjellemző az eltérés: míg a gyümölcsök figurációját az Őszi

reggeli metaforikája az ásványi létszint élettelen (igaz,méltóságteljes pompájú) közegébe utalja, az Őszi napjelentésszerkezete azt - a borállapot előrevetítésével - aszakrális szimbolika (élet-, sőt, halhatatlanság-ígéretű)

emelkedettségébe vonja. (Egészen profán olvasatban: míga reggelizőasztalra terített gyümölcsöknek azonnalifogyasztás a sorsuk, a borrá érlelődök előtt több éves vagyakár évszázados jövőtávlat nyílik meg.

versmondó 13

Könyörgés helyett (is): beszéd

Halotti beszéd

A nemzettörténet alakulása értelmezésében a "szimbo­licitás" beszédére az egészségesnél talán nagyobb

bizalommal hagyatkozó historizációk (és, nemritkán,kéretlen próféciák) alig érthető előszeretettel vonnak lemesszire (az apokalipszisnél semmi esetre sem közeleb­bre) vezető következtetéseket abból a vélhetőleg esetlegeskultúrtörténeti-filológiai tényből, hogy irodalmi művelt­

ségünk éppen egy halotti beszéddel vette "kezdetét".Hogy azonban a sorsszerűség-olvasás e kétes hitelű hazaihagyományába nem föltétlenül érdemes belecsatlakoz­nunk, arra - a jelen keretek között - éppen első szám­bavehető szövegemlékünk hatástörténetének gyors átgon­dolása adhat kézenfekvő érvet: a Halotti Beszéd ésKönyörgésnek (ll92-95) ugyanis - részben esztétikaimegalkotottságával magyarázhatóan - nem csupán olva­sástörténete tűnik föl lezárhatatlannak, de az újraértésére,újraírására tett művészi kísérletek sora s azok értelmezéseis. Ezek között a Kosztolányi Halotti beszéde mindenbizonnyal a legtöbbször megszólaltatottnak s legtöbbetmondónak tekinthető.

A vers szervezőelvét az egyediség és egyszeriség érték­duplikációja elismerésében jelölhetjük meg. A szöveg,miközben a búcsúztatandó életet - "a hasonlíthatatlanságés névtelenség" jegyében, "eszmény és köznapiságegymásbajátszása" révén - mint egyfajta általánosegyediséget "örökíti meg", a szeméJyiség immanens integ­ritása önértékének - az egykorú hazai szellemtudományosviszonyok között mértékadó - szubjektumelméleti tételétimplikálja. (A gondolatkör szóképi centrumában, aminterre a Boldog, szomorú dal elemzésekor utaltunk is, a"kincs" [itt: "kincstár"] motívuma áll.)

Míg az egyszeriség mozzanatát a "se könny, se szó, sevegyszer" versvégi gondolatritmusa élesíti ki (amennyi­ben a vissza- vagy újrarendeződés esélyét az érzelmek ésösztöncselekvések [lelki], a nyelvhasználat s ezzel az írás­művészetek és a verbális kommunikáció [szellemi], illetvea tudományosság, a technicizáltság, a tárgyiasság/­eszköziesség [materiális] szintjén egyaránt megvonja), az"Egyedüli példány" egyediségét az "önmagának dermedt­néma szobra" végletesen rögzített identitásképzete plasz­tizálja. Az identitáshit e még igen magas foka meg­győzően támasztja alá az értelmező szavainak igazát: a(mint nemzedéktársai többségénél is) Kosztolányilírájában vitathatatlan dominanciájú - s a Halotti beszéd­ben ideáltipikusan érvényesülő - "szecessziós versnyelv[... ] megóvott ugyan az esztétikum és a személyiség dez­integrációjától, de útjában is állt egy olyan poétikakialakításának, amely az individualitás határainak vi­szonylagosságát a költői nyelvben is kifejezésre juttathat­ta volna". A személyiség (és "személyesség") interszub­jektív feltételezettségének - és temporális létmódjának ­azon korszakos tapasztalatát tehát, melyben a szubjektumjelenségét "a diskurzus változó, komplex függvényeként"elgondoló elméletek ma már jószerivel fönntartás nélkülosztoznak.

14 versmondó

Kosztolányi Dezső

Halotti beszédLátjátokfeleim, egyszerre meghaltés itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,csak szlv; a mi szivűnkhoz közel álló.De nincs már.Akár aföld.Jaj, összedőlt

a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.Ilyen az ember. Egyedüli példány.Nem élt belőle több és most sem él,s mint fán se nő egyforma két levél,a nagy időn se lesz hozzá hasonló.Nézzétek efőt, ez összeomló,kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,mely a kimondhatatlan ködbe vészkővé meredve,mint egy ereklye,s rá ékírással van karcolva ritka,egyetlen életének ősi titka.

Akárki is volt Ő, de fény, de hő volt.Mindenki tudta és hirdette: ő volt.Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,s szólt, ajka, melyet mostan lepecsételta csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,mint vízbe süllyedt templomok harangjaa mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:"Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék ".vagy bort ivott és boldogan meredt akezében égő, olcsó cigarettafűstjére, és futott, telefonált,és szőtte álmát, mint színes fonáit:a homlokán feltündökölt a jegy,hogy milliók kozt az egyetlenegy.Keresheted őt, nem leled, hiába,se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,a múltba sem és a gazdagjövőben

akárki megszülethet már, csak ő nem.Többé sohanem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.Szegény a forgandó, tündér szerencse,hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes barátaim, olyan ez éppen,mint az az ember ottan a mesében.Az élet egyszer csak őrája gondolt,mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt ... ",majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt,s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt ... "Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,mint önmagának dermedt-néma szobra.Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

sához." "Engem igazán mindig csak egy dolog érdekelt: ahalál. Más nem. Azóta vagyok ember, mióta anagyapámatláttam holtan, kilencéves koromban, azt az embert, akittalán legjobban szerettem akkor.Költő, müvész, gondolkozó is csak azóta vagyok. Az aroppant különbség, mely élő és halott közt van, a halálhallgatása megértette velem, hogy valamit tennem kell.Én verseket kezdtem írni.Ha nem lenne halál, művészet sem lenne."Mintha csak a .minden nevetséges, ha a halálra gondo­lunk" Thomas Bernhard-i gondolatát polarizálná Gó előre)

át, a halál principális viszonypont volta tudatábantájékozódó Kosztolányi teljes művészete a semmi semnevetséges, ha a halálra gondolunk komolysága (de nemkomorsága!) jegyében látszik állni. ("A halál az egyetlenmúzsa" - írja másutt.) Az idézett jegyzetrészlet azt tesziexplicitté, amiről az író művei implicite (poétikailag)beszélnek. S amennyire a haláleseményhez való reflexívviszonyulást (a "saját halál" rilkei igényével tulajdonkép­pen összehangzóan) a létbeliség adekvát megélhetősége

szempontjából föltétlenül döntőnek, az élet előtti s életutáni létviszony kérdését - bizonyosság, vágy, kétség éskétségbeesés egymást váltó s egymást átható szólamaivaljelzetten - legalább annyira eldönthetetlennek tekintikezek az alkotások.

Hogy a Halotti Beszéd és Könyörgés érték- ésértelem szerkezete miként módosul a Kosztolányi­mű horizontjában, arra a verset elemző tanul­mányok rendszerint kitérnek. Így például VajdaEndréé is, mely éppen az egyházi és a laikus, azegykori és a modem ember gondolkodás- ésbeszédmódkülönbségét nyomatékosítja a két mű

együttolvasásakor. Ami másrészről a RupertBrooke Kosztolányi fordította verse (Aki nagyonszeretett [The great Lover]) s a Kosztolányi-versközött kimutatható tematikai és poétikai hatás­összefüggés kérdését illeti, ezzel Rába Györgyneka kapcsolhatóságra rámutató műfordítás-monográ­

fiája, úgy hisszük, érdemben foglalkozott már."A Halotti Beszéd két legnevezetesebb adaptá­ciójá"-ra: a Kosztolányi-, illetve a Márai-féle(l950-es) Halotti beszédre ez ideig aránylag cse­kély együttértelmező figyelem irányult. (MáraiSándor költeménye ugyan nem tartozik sem az író,sem a magyar líra legjobb darabjai közé, bizonyos-legalábbis "dokumentatív" - jelentékenységet kárvolna elvitatnunk tőle.)

A két vers nagyjából azonos terjedelemben s a köz­nyelvi közvetlenség hozzávetőleg megegyező

fokán, de a gyász más-más logikája mentén beszélveszteségről és fájdalomról. Kosztolányi finomanelégikus tónusú műve az "akárki megszülethet már,csak ő nem" eseti tragikumát oldja föl ameseitermészetesség időtlen rendjében - az általánosság,az egyetemesség értelemkörébe tágítva az elmon­dottakat. Márai tragizáló beszédmódú alkotása atörténelmi kiszolgáltatottságnak, közelebbről: anyelv, az irodalom, a kultúra (itt, szűkebben:

a klasszikus polgári műveltség) önszabályozóműködése biztosította s a személyiség autonómintegritása szavatolta, autentikus(nak vett) (anyanyelvi)közösségi létmód emigrációs elérhetetlenségének (deáltalános fölszámolódásának is) állít emléket - konkrétparaméterek (földrajzi és személynevek stb.) révénhatárolva be az aktuális térségi (politikai-történelmi)kontextusokat.Közös müfaji jellemző, hogy a Könyörgés részt egyik mű

sem fogalmazza újra. Míg azonban Kosztolányinál abeszédhelyzet birtokosa és a megszólítottak saját - imma­nens világszerkezetbeli - élethelyzetük nyitottságára és(ha "okulnak") értelmessé/értelmesebbé alakíthatóságáraismerhetnek rá "a beszédcselekvés nyitottságá"-ban, sezért nincs ok és mód könyörgést intonálni, Márainál- éppen mert a beszélő "én" s a képviselt .mí" léte kerültimmár végveszélybe - pont ellenkezőleg: a tudomásul vettkilátástalanság profán helyzeti ténye (az "ott" és az "itt"egyöntetű lakhatatlanságának tapasztalata) veszi el a szak­rális beszédgesztus értelmességét. Így fordulhat elő, hogya Márai-versre nem, csupán a Kosztolányiéra válhat igaz­zá a retorikai elemzés találó összegzése: "A hit, az örökké­valóság kimondatlan igazságait az esendő ember kétségeigyöngítik, de a költői vállalkozás (vállalkozás éserőfeszítés), amely a hit igazáért való küzdelem (és azesztétikai energiák forrása), mégis visszafordítja a beszédkonklúzióját az eredeti szöveg Könyörgésének katarzi-

,", ........-.-.....~

Káin és Ábel

""'"

-.. (

versmondó 15

A lírikus epilógja: ének a semmiró1

Ének a semmiről

József Attila szavai: "Kosztolányi egész költészete egykicsit ének a semmiről" az előző oldalak tükrében eset­

leg sommás, ám semmiképp sem igaztalan ítéletnek tet­szenek. Utolsóul "Kosztolányi legnagyobb költeményév-tpróbáljuk szóra bírni versnyelv és világkép összefüg­gésére figyelve.Sokadszor - s talán most a legnagyobb nyomatékkal - kellKosztolányi kötetszerkesztöi tudatosságát dicsérnünk.A "tudom, hogy nincsen mibe hinnem" intellektuálisbizonyosságát a "mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak /vendége voltam" zsigeri-lelki (vendéglét)élményében - haidőlegesen, ha feltételesen, ha túljátszottan is, de - föloldóHajnali részegség a beszédmódbeli kontraszt olyasfajtalehetőségét "kínálja föl" az Ének a semmirőlnek, hogy a kötetívét is lezáróköltemény aligha hathatna érvényesebbül a maganagyrészt rezignált dikciójával, szkepszises reflexivitásával,többszörösen áttudatosított érték- és élményvilágával.

Kosztolányi Dezső

Ének a semmiró1Amit ma tartok, azt elejtem,amit ma tudtam, elfelejtem,az arcomat kezembe rejtem,s elnyúlok az üres sötétben,a mélyen-áramlá delejben.

Annál, mi van, a semmi ásebb,még énnekem is ismerősebb,

rossz sem lehet, mivel erősebbés tartósabb is, mint az élet,mely vérrel ázott és merő seb.Szakatlan-új itt ez a köntös,pár évre szóló, szűk, de göncös,rossz gúnya, melyet a könny öntöz,beh otthonos lesz majd a régi,a végtelen, a bő, közömbös.

Én is öröktől ebbe voltam,a semmiségre ráomoltan,míg nem javultam és romoltam,tanulni sem kell, tudjuk ezt rég:eltünni és feküdni holtan.

Ha félsz, a másvilágba írj át,verd a halottak néma sírját,tudd meg konok nyugalmuk lrját,

de nem felelnek, úgy felelnek,bírjuk mi is, ha ők kibírják.

Pajtás, dalolj hát, mondd utánam:Mi volt a mi bajunk korábban,hogy nem jártunk a föld porában?Mi fájt szivednek és szivemnekCaesar, Napoleon korában?

Ének a semmiről: a megszólalás mineműsége s a beszédreferenciája, műfaj- és tárgyjelzete a teljes életműre vissza­utaló jelentésességgel kapcsolódik össze annak a versnek

16 versmondó

a címében, amely a semmi vonzásának kitett ittlét (többKosztolányi-szöveg hirdette) önértékűségét a nemlétbeirányultság nem tragizáló konstatálásába úgy képes bele­foglalni, hogy ez - élet és halál, születés és pusztulásleküzdhetetlen dichotómiája mentén - nem vezet semhangzati széttartáshoz, sem szemléleti elérvénytelenedés­hez. Kellő eltökéltség és képzettség birtokában valószínű­

leg Kierkegaardtól (sőt, Montaigne-től vagy akár a sztoi­kusoktól) Heideggeren át Camus-ig fölmérhető volna, asemmi filozófiai tétele hol értelmeződik a Kosztolányi-féleváltozathoz hasonló, esetenként azzal megegyező módon.Most elégedjünk meg a talán legfontosabb vonatkoz­tathatóság jelzésével: Hima Gabriella tanulmánykötetegondos érveléssel bizonyítja, hogy "Heidegger és Koszto­lányi semmi-fogalma fedi egymást, holott korántsembizonyos, hogy ez közvetlen érintkezés eredménye"; mígNémeth G. Béla már harminc év előtti dolgozatában aztrögzíti: "akár olvasta Kosztolányi, akár nem a freiburgifilozófust, nem hatására jöttek létre e versek, e magatartás.Hatása formálhatta, kristályosíthatta, érle Ihette élményét,de a maga fejlődésénekgyümölcse volt ez."A mű textuális megalkotottságának komplexitásáhozjelentős mértékben járul hozzá a versszöveg inter- vagytransztextuális értelmezhetősége, feltételezettsége. AzÉnek a semmiről ugyanis nemcsak az "őse"-"ismerőse"

Adytól (Sem utódja, sem boldog őse, 1909) emlékezetesrímképletét szerkeszti újra, az ontológia egyetemesebbhorizontjában oldva szét annak hiperindividualisztikus ön­reflexivitását, de - mint az újabb Ady-recepció egy vezető

szólama figyelmeztet rá - a mű "szokatlan hármasríme(elejtem-elfelejtem-rejtem) [... ] minden bizonnyal aNyugatban megjelent Nem feleltem magamnak (1916)hangzásképletét eleveníti föl", "az új önmegértés nyitottkérdésként továbbadott feltételeit" ismerve föl Ady köl­teményében. Azon önmegértéséit tehát, amely, ha jól ért­jük, a nyelv korlátlan uralhatóságának s a műalkotás

nyelve tetszőleges megszervezhetőségének mérsékeltenreflektált modernista hitétől - a "Nem feleltem /Magamnak" kudarcos zárlatában ez összegződhet - mindkevésbé támogatottan kényszerült nyelv és szubjektum, létés személyes lét, lét és idő kölcsönviszonyának szellem­történetileg korszakfordító hatású átértékelésére.Nem "vendég-", csupán Vendég-szöveg jelenléte mutat­ható ki a költemény utolsó, a megszakításos kontinuitásútörténelmet/történetiséget a csakis a (mindenkori) jelen­beiiség koordinátái közül hozzáférhetőnek jelző sza­kaszában. A Vendég című, 1930-as Esti Kornél-történet­ben, miután a rejtélyes címszereplő élete újrakezdéséneklehetöségét ajánlja föl neki, Esti ingerült elszántsággalfejezi ki ragaszkodását a meglévőhöz, az egyszerihez, azegyedihez, a végeshez. Okfejtése egyértelműen az Ének asemmiről konklúziós zárlatát előlegezi: " - Mi bajom voltnekem Nagy Sándor korában? - ordított Esti magánkívül- Mi a fene bajom volt nekem XlV. Lajos korában, és afáraók és V. Károly és II. Lipót korában? Semmi bajom sevolt, semmim se hiányzott. 2000-ben ismét nem fognekem hiányozni semmi, és 3000-ben se és 5000-ben se,és aztán soha többé nem fog hiányozni nekem semmi,semmi. Csak most - üvöltötte -, csak itten. Eredj innen,takarodj. Takarodj."

Érdemes megjegyezni, hogya (nem)léttől való elválasz­tottság szemléletalapozó élményét számos Kosztolányi­szöveg logizálja hasonló módon. Az Aki ma meghalt cíművers (1927) például motivizáltságával" is az Ének ...-hezközeljárón (jóllehet, eltérő jelenetezéssel, fordított aspek­tusossággal):

Aki ma meghalt,csak egy órával ezelőtt

az olyan régi énnekem,mint Nagy Sándor, vagy Xerxes katonái.Fülében csönd van,szájában por és némaság.Ha emlegetik régi szobákbanrégi barátok,ólomnehézfővel próbálokemlékezni reája.De már nem értem, idegen.Csodálkozásom tettetett.

Én afelejtés hosszú-hosszúzászlójával takarom őt le,

rongyos közönnyel, hallgatással,mert úgysem érem el sohaés messze van,mint Nagy Sándor, vagy Xerxes katonái.

Aligha véletlen, hogy éppen az Ének a semmiről-ből, s éppena "de nem felelnek, úgy felelnek" sor lett fontos tanul­mánykötet fontos címének megválasztva; míg az errekövetkezőt Németh G. Béla emelte egy, a magyar költészetvégső számvetésű szólamait - s elsőül is a Kosztolányiét ­vizsgáló tanulmánya jelentékeny a1címévé: "bírjuk mi is, haők kibírják". Ezekben ugyanis "a halál hallgatásá"-t(Kosztolányi) a mű észjárása azzal fordítja pozitív jelen­tésességbe, hogy azt - mint jelzéshiányt - a tudatos létező

evilágbéli magára-utaltságának pozitivitására, a nyitott - merttúlnanról el nem döntött - sorshelyzet megélhető, megjátsz­ható szabadságára figyelmeztetőjelzésként fogja föl.Ugyanígy nem véletlen, hogy jelen dolgozatnak az e kétsort adó strófa nyitánya szolgál címéül. "Ha félsz, amásvilágba írj át": a feltételes szerkezetiség megengedő­

nyitottságőrzőkaraktere, a megszólításosság immár isme­rős dominanciája vagy az írásaktus ars poeticusnyomatékú kitüntetettsége: a Kosztolányi-féle szemlélet­szerkezet rendjébe pontosan illeszkedő elemek. A "más­világ" jelölő pedig hihetőleg nem csupán a "túlvilág", a.metafizikai sík", a "transzcendens létvalóság" evidensértelmével telíthető, de hangsúlyos alakzatán könnyűszer­

rel érthető át (a nem az "üres sötét"-tel, de) a másik, amások, a másság világával megvalósítható s megvalósí­tandó kommunikáció létérdekű voltának jelentése, jelen­tősége is. (Ebben az értelemben az erről aktuálisan íróértelmező mintegy demonstrálja is az ebben foglaltakat,amennyiben szövege interszubjektív megoszthatóságratart igényt.)Talán nem túlzás végül azt tételezni: a vers, mely aSzámadás kötettel együtt Kosztolányi lírai életművét magátis lezárja, lényegében abban az értelemben - s olyasfajtakeménységgel - "egyenesíti ki" "a derekunkat", azazmutatja elő "a lélek helyes tartását" a szavakhoz, a dolgok-

hoz és egymáshoz, amiképpen (mint Hölderlinnek az iste­nek) Rilkének az Isten távollétével dialogizáló költészete"figyelmeztet bennünket arra, hogy bevalljuk magunknak ezta távollétet, és hogy felegyenesedve álljunk a tudatában".

Zárszó

A dolgozat nyolc versszöveg elemzésén keresztül elsöd­legesen a Kosztolányi-líra képviselte létértés mibenlétérepróbált rákérdezni. (Külön figyelemmel poetológia éstranszcendentológia problémaköreinek érintkezésére eköltészetben.) Bár a vizsgálódás mindenekelött az életmű

utolsó éveinek lírai termésére irányult, számos esetbenkínálkozott lehetőség eltérő keletkezési idejű versek, illetveversek és prózák együttolvasására. Több ízben dicséret kel­lett, hogy illesse Kosztolányi kötetszerkesztői tudatosságátis. A dolgozatban rendszeres utalások történtek a Koszto­lányi-líra hagyománytörténeti kontextusaira, hatástörténetitávlatosíthatóságára is; ez jobbára szövegösszevetésekrévén valósult meg. A vizsgálódás egyik legfontosabbtapasztalata és tanulsága lett, hogy a - Tandori szavával ­"megannyi kifogásolhatóság" terhét hordó Kosztolányi­szövegek legjobb helyeiken a poétikai megalkotottságmennyire magas színvonalán képesek, nemritkán több­irányú értelmezői megközelítéseknek (azaz többféleolvasatnak) is engedve, erkölcsfilozófiai és létbölcseletikérdéseket artikulálni. A művek megformáltságában idegenirodalmakon iskolázott látás, interkulturális tájékozottság, aművészetek és a közélet kérdéseit rendszeresen újragondo­ló s a nyugati polgári műveltség legfrissebb fejleményeiveltudatosan lépést tartó kultúraértés árulta el magát. A dolgo­zat ugyan nem foglalkozott e költészet többektől emlegetettkorszakolhatóságával s így versnyelvi, líratechnikai hetero­genitásával sem, néhány ponton mindazonáltal azt is jelezniigyekezett, miként, milyen fokozatossággal mozdult elKosztolányi egész poétikája - legnyilvánvalóbb formábantalán a Meztelenül című kötet szabadverseiben - a"díszítetlenség", a beszédszerűség, az élőnyelvi regisztereks a dialogizáló versbeszéd költői gyakorlata irányába. Mindhatározottabban rajzolva meg azt az értékhorizontot,melynek szituálásakor a dolgozat többek között az"agnoszticista előfeltételezettség", a .Jélektanias hangsúly­viszonyok", az "immanens morállogika", az "antropocent­rikus gondolkodásigény meghaladása" vagy az "emlékezetteológiája" kifejezések segítségével tett kísérletet a művek

beszédéből kiérthető világkép jellemzésére.Újra és újra megtapasztalva, milyen egyöntetűséggel ésfolytonossággal adnak hangot e szövegek annak a - "pre­diszkurzív gondviselés" hiánya sejtelmétől uralt ­.másvilágnézet'vnek, amely Kosztolányi kései líráját - haszabad végül apróbb filológiai játékot űznünk - mintegyelső följegyzett "költeménye" hangzati tisztaságához,szövegi biztonságához, szemléleti bizonyosságáhozvezette vissza:

"Magunk vagyunk,ég a házunk.Kék az ablakunk. "

(1890!)Halmai Tamás

versmondó 17

JEGYZETEK

I Az elveszettség és elvesztegetettség kettős rémületét - sem a jelen szövegnek, sem általában Kosztolányi fölfogásának ellent nemmondva - talán csak a "De itt van a dal, a számon kijön, / támasznak hasznos légáram" (Cseh Tamás-Bereményi Géza: Antoine,Désiré és a szél) társművészeti ars poeticája értelmében, vagyis a dologról való művészi beszéddel a dolgot időlegesen mégiscsakmeghaladhatónak remélő esztétika (vagy esztétikai illúzió) jegyében láthatnánk föloldhatónak, föloldottnak. Vö. még: "Ha az embernem érzi, hogy elveszett, elvész minden, ami a többiekben, vagy őbenne lehetne még." (Vladimír Holan; idézi: Marno János: Az anar­chia szórendje, Budapest, 1997, Palatinus, 186. o.)

2 Érdemes megfigyelnünk, hogy a magyar irodalom szerelrni-hitvestársi viszonyt tematizáló verseinek egyik legszebbikét (melytörténetesen közvetlenül a Boldog, szomorú dal után olvasható a kötetben) mint zárja - s egyben, a konkluzív kérdőrnód révén, nyit­ja meg - egy olyan strófa, amely a tételes szkepszis diszkurzív koordinátái közt a létbeli eligazodás elméleti lehetőségének (s egylehetséges .metafizikal horizont" hozzáférhetőségének) humándilemmaját mintegy a másikhoz (a mássághoz) való reciprok igazodáseshetőségének elemi reményében függeszti fel:

"Hitetlen én. ki senkibe se hittem,beléd fogódzom és kérdezlek itten,hová megyünk mi, élet koszorúsa,mélyszavu múzsa?"

(Hitves, 1918)

3 A szernléleti kételymentesség e meglepő foka óhatatlanul a másik világképi véglet rezignált kritikáját írja vissza a beszélőre: arnetafizikát "a túl korai megszólalás művészete"-ként definiáló Valérynek a metafizikusra (!) adott meghatározása mintha emitt isérvényét találná: "Az, aki túl korán szólal meg. Várj ki egy örökkévalóságot, akkor majd kicsit többet fogsz tudni róla." Valéry, Paul:Füzetek. Ford. Somlyó György. Budapest, 1997, Európa, Mérleg. 97. o.

4 Camus, Albert: Sziszüphosz mítosza. In uő: A pestis. Sziszüphosz mltosza. Budapest, 1992, Európa. Európa Diákkönyvtár. 368. o.(Az idézett szöveg fordítója Vargyas Zoltán.)

5 Ady Endre: "Négy fal között", Kosztolányi Dezső verseskönyve. ln uő: Művészeti írások. h. n., 1987, Kossuth. EsztétikaiKiskönyvtár. 110. o. Gyakorlatilag ugyanez a kritika hangzik vissza - évtizedekkel utóbbról - például Kassáknak a Kosztolányi-féleműveltségirányt az "irodalmi kultúra" kifejezéssel leíró állásfoglalásában is. Kassák Lajos: Kosztolányi Dezső. In uő: Válogatottművei. L köt. Versek. tanulmányok. Budapest, 1983, Szépirodalmi, Magyar Remekírók. 712. o. S akár egy szerzői-biográfiai moz­zanatot is idekapcsolhatnánk: "A könyv volt számára az értékegység, s ha valaminek az árát ki akarta számítani vagy sokallt valamikiadást, azt számolta, hány kitűnő francia könyvet lehetne annyiért vásárolni. [... ] Reggel, ha felébredt, könyv után nyúlt, és éjjel,mielőtt elaludt volna, utolsó mozdulatával a könyvet tette le." Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi Dezső. Életrajzi regény. Budapest,1990, Holnap, 215. o.

6 Kassák Lajos: i. m., 711. o.

7 Szabó Lőrinc szavai; idézi Rónay László: Kosztolányi Dezső. Budapest, 1977, Gondolat, Nagy Magyar Írók, 201. o.

8 Kosztolányi nyelvszemléleti, kommunikációelméleti és szubjektumfilozófiai nézeteire egyaránt mélyen jellemző, hogy publi­cisztikai, esszéírói, elbeszélő-irodalmi munkáinak jelentős részén is végighúzódik s végig funkcionál a második személyesmegszólítás - eléggé nem méltányolható - retorikai alakzata.

9 Melynek, ha jól értjük, fontos eleme "az esztétikai katarzis morálja" (Németh G. Béla: A műfajváltás és szemléletalakuláskérdéséhez, Kosztolányinál. Egy disszertációs vita alkalmával. In Kabdebó Lóránt [szerk.]: Valóság és varázslat. Tanulmányokszázadunk magyar prózairodaimáról Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára. Budapest, 1979, Petőfi

Irodalmi Múzeum és Népművelési Propaganda Iroda. 150. o.), "az esztétikum etikurna" (Mártonffy Marcell: i. m., 288. o.) is.Tanulságos egyébként, hogy míg az író "homo aestheticusként való önmeghatározásának etikai reflektáltsága" (uo., 286. o.) is jófor­mán csak az újabb, már nem (oly durván) ideológiauralt recepció számára vált (válhatott) megnyugtató bizonyossággá, addig egyBerkeleyben született tanulmány már harminc év előtt világosan érzékelte, hogy Kosztolányi, rniközben "az esztétikus emberfogalmát, ha kimondatlanul is, az igazság fogalmával társítja", "Nietzschétől mintegy - a csak a 30-as évek elején kifejezést találó­Heidegger felé rnozdul" (András Sándor: Kosztolányi Dezső és a rnűvészet öncélúsága. In uő: Játék vagy kaland, Pécs, 1998,Jelenkor, 23 I. o.).

10 Hoppál Míhály-Jankovícs Marcell-Nagy András-Szemadán György: Jelképtár. h. n., 1990, Helikon. 196. o. Vö. még például:"Marcus Aurelius mondja, hogy negyvenéves korára egy férfi, akiben világít egy szikrája az értelemnek, mindent megélt és mindenttud, ami előtte történt az időben az emberekkel, s ami az utána következő időben történhet még."A részletek lehetnek változatosak és eltérőek, de az alapélmény - minden emberi élet közös alapélménye - negyven év alatt csak­ugyan megtörténik minden emberrel. Megélte a szenvedélyeket, tapasztalta a természeti törvények állandóságát, és teljesbizonyossággal tudja, hogy halandó. [... ] Minden más csak ismétlődés." Márai Sándor: Füves könyv. h. n., 1991, Akadémiai­Helikon. Márai Sándor rnűvei. 19-20. o. Illetve: "Azt, aki csak negyven évig élt ezen a földön, és elbírta mindazt, amit látott-hal­lott, joggal lehet vádolni érzéketlenséggel, sötét és elvetemült cinizmussal." (Kosztolányi Dezső: Esti Kornél gondolatai. In uő:

Én, te, ő... 113. o.)

II Legföljebb "megszólíttatnak": a vers dialogizáló beszédmódja, az "önmegszólítás" adódó sémáján túl, egyszerre képezi meg abeszéd szituálta helyzetben még esetlegesen jelen lévő szubjektum, a - például szólásformákból, közbölcseletekből vagy (archaikus)törvénykönyvekből ismerős - általános alany, valamint a "te"-ben önmagát azonosítható olvasó virtuális (s az olvasás folyamatábanfokról fokra realizálódó) alakzatát. (Ez utóbbi lehetőség tovább is bontható: a közvetített tapasztalat előtti élethelyzetű befogadóesetében a szöveg "figyelmeztetésül", .föfkészitésül", az utólagosság pozíciójából közelítő olvasó számára pedig a tapasztalattudatosításául szolgálhat.)

18 versmondó

12 Ilyenre a hasonló egzisztenciális viszonyrendből megszólaltatott, de kötetbe nem válogatott Ordítás az erdőben (1924) nyújt- a maga tizenöt (!) felkiáltójelével- eklatáns példát:

"Uram, irgalmazz! Add nekem kegyed!Elmúlt megint egy éva régi csendben!De mostfölordítok egyszerre! Negyven!Eszembe jut minden! Hová megyek?

[. ..]

Én mentem eddig, nem gondolva, merre,beléfogózva atyai kezedbe,de most velőm és vérem összefagy.

Amint vezetsz itt e homályos erdőn

és nem látlak, én Alkotóm! Teremtőm'

én Rombolóm! Félek veled! Ki vagy?"

..•~.

E/merengő

~ .; ~ ,..... -"./.....5)'"

~'--7'>,,~~:;,:::-<;".._~-'

13 E ponton érdemes a fák aranykezűségének

motívumát külön fölemlítenünk. Ha az épp ahúszas-harmincas évek érvényes líranyelvi vál­tozataira reflektálni hivatott "metafora- és szim­bólumszótárak, -elemzések, egybevető motí­vumvizsgálatok hiányában [... ] csupán néhányjelzésre" (Thomka Beáta: i. m., 117. o.) szo­rítkozni kényszerülő kutató pozíciójából tekintünkis Kosztolányi költészetére, nyilvánvaló a versekmotivikus kidolgozottságának (arany és sötétség,kincs és gyöngy, ablak és tükör vagy játék és sírásmotivikájának) meghatározó jelentésessége.Hipotézisünk, hogy egy ilyes irányú lehetségesvizsgálódásnak mindenképpen kitüntetett tárgyátkell, hogy képezze a Kosztolányi-versekbenérvényesülő szín- és fénymetaforika s -szimboli-ka; s elsőként is talán az arany - mint szín- ésanyagminőség s mint értékképzetes fogalom ­motivikája, metaforikája, szimbolikája. A hagyo-mányosan a Nap, a lélek, a halhatatlanság vagy az örökkévalóság képzetkörét asszociáló (vö. Hoppál et al.: i. m., 205-206. o.) aranymotívum kivételes nyomatékújelenléte bizonyára nem esetleges, nem funkció nélküli mozzanat annak a Kosztolányinak a verseiben,akinek egyéb szövegeiből sem túlzottan nehéz kiolvasni "a Napról szóló ősi mítoszok tanulsága"-ként aposztrofálható tanítássummát,a "fogadd el a világ Rendjét és törvényeit, tanulj meg élni velük, de ne lázadj ellenük, mert úgyis reménytelen" (Jankovics Marcell:A Nap könyve. h. n., 1996, Csokonai, 5. o.) filozofikurnát. (A "Valaki mégis, nem tudom ki, / valaki mégis színarany." [PilinszkyJános: Szakitás. 1975] transzracionális hitbizonyossága Kosztolányi számára talán végig vágyottnak, ám végül el nem érhetőnek

bizonyult.) S mint képiség és világképiség viszonylogikája szempontjából beszédes szöveghelyekre, az "arany-imát írnék az énanyámnak" (Mostan szines tintákról álmodom, 1910) gyermeklelkiségének utóreflektált áhítatára, "a kincseim csomagold be, / régiszavam, az aranyt" (Csomagold be mind...) önreflexív poétikájára vagy a "bölcseség nehéz aranymezébe" öltözés kései gesztusára(Szeptember elején. 1930) éppúgy gondolhatunk itt, ahogy az "aranytálban" mosakvó s .aranypor" szitálta nőalak mesei víziój ára sugyanott a "fekete esőn" egy közelebbről meg nem határozott, mindenesetre más létminőség ígéretével felfénylő "arany-ablakok"már-már transzcendens káprázatára (Szeptemberi áhítat, 1935).

14 Tanulságos olvasástapasztalat lehet, hogy ugyanaz az emblematikus históriai figura, aki az Ének a semmirőlben semleges történetí­orientációs viszonypontként jut (jóformán csak nevével) szerephez, Babits egy versében mint válik a - persze, az értékoldalra szi­tuált - .mi" vereségre és veszteségre ítéltetettségét megjelenítő metaforizációban az áldozati retorika figurációs fókuszává:

"Minden föld puszta lesz mire mienk lenneés minden kastélyból csak az üres romokfogadják a győztest aki megszáll benne.Így győzünk mi, szomjas, gyűrt Napóleonoks ha megállunk este valamely ablakbans kinézünk a házakfölött a vad égre,szivűnk reszket, mintha minden alkonyatbanegy hasztalan meghódított Moszkva égne. "

(Olyan az életünk... , 1930)

versmondó 19

Ki(k) a legnépszerűbb klasszikus és élő magyar költő(k)

2000-ben?

EZ a kérdés, kipróbáltam, mindenkit felvillanyoz, ésnyomban találgatni kezd, már azok közül, akik még

olvasnak verset Magyarországon napjainkban. A véletlenhozzájuttatott engem egyfajta, számokkal is alátámaszt­ható válaszhoz. Ugyanis 2000 májusában a Magyar RádióRt., a XXI. Század Magyar Drámájáért Alapítvány és aMagyar Versmondók Egyesülete, "A magyar Messiások ­ezredévünk sorsfordulói a magyar lírában" címmel orszá­gos versmondó versenyt rendezett, amelyen a versenyzők

négy fordulón keresztül öt szabadon választott versselvehettek részt. Összesen 750 vers címe és költőjének nevekerült rá a nevezés} lapokra, s ez a szám - ahogy hallom ­a hivatásos közvélemény-kutató intézetek vizsgálódásaiszámára is figyelemre méltó mintavétel. Ezen a versenyenaz ország minden részéről s a társadalom minden rétegétéletkor szerint is reprezentáló versenyzők vettek részt, atizenévesektől a hazai átlagéletkort jócskán meghaladónagypapákig és nagymamákig. S a versválasztások tényé­ben megnyilvánuló ízlés-színkép és vonzódásrend tehát alehető legsokrétűbb, amit - szerencsére! - a rendezvény­sorozat hivatalos címébe foglalt kívánalom se befolyásolt,mert a zsűri egyöntetűen érzékelte, hogy minden résztvevő

azokat a verseket választotta, amelyekhez a hivatalos,tehát a címbe foglalt elvárástól teljesen függetlenül leg­inkább vonzódik, s azokat adta elő, amelyeket a legjobbanszeret.

Összesen 118 magyar költő 750 verse került föl a nevezésilistákra (a szám egyébként nem egészen pontos, mert azo­kat a versszerzőket, akiket legfeljebb egy-egy kisközséghelyi, falusi rímfaragóiként regisztrálhatunk, azokat énnem szerepeltetem ebben az összesítésben). Nos, a leg­népszerűbb magyar költő - és ezt senki nem találta el ­eleveneket és holtakat egyaránt beleértve: Petőfi Sándor.Meglepő és megnyugtató eredményez. Meglepő, mertbárki irodalmárt megkérdeztem, mit gondol erről, senki setippelt Petőfire, mint mondtam, s megnyugtató, mert aszámok tükrében, vagy ha tetszik a magyar líra szerelme­seinek szívében, Németh Lászlóval szólva, a jelszó válto­zatlanul Petőfi. "A magyar irodalomnak Petőfi a legna­gyobb fénye" - idézem Némethet - az ezredfordulón is, ésamit Németh László emlékezetes cikkében már 1934-bendiagnosztizált, hogy tudniillik "sokan és sokféleképpenakarták megszabadítani a magyar irodalmat ettől a min­dent elnyomó Petőfi-emléktől", ezt megvalósítani újabbhetven esztendő során sem sikerült (hála istennek), mert81 Petőfi-vers címe szerepel a versválasztások egyesítettlistáján. Ez az összmennyiségnek több mint 10%-a. S haddtegyem hozzá, hogy nem az idősebb, hanem inkább afiatalabb korosztályok favorizálták Petőfi Sándort. Amiazt sugallja, hogy az ifjúság a mind jobban ránk burjánzóvirtuális valóság korában is fogékony maradt a Petőfi­

versben megjelenő "nyílt csodára". Ahogyan Kosztolányimondta, változatlanul vonzó "az ő isteni prózaisága" (ez isKosztolányi), amellyel ez a "kedves lángész" (ez isKosztolányi) szemlélte és láttatta a világot.

20 versmondó

De menjünk tovább, s nézzük, kik követik Petőfit? JózsefAttila 77 és Radnóti Miklós 70 verssel, majd Ady Endre67-tel. Ettől a négyestől kissé leszakadva, de még mindigtekintélyes versszámmal következik Vörösmarty Mihály(34), Arany János (33), Kosztolányi Dezső (32), SzabóLőrinc (31) s őket követi Babits Mihály (27), PilinszkyJános (24), Reményik Sándor (21), Nagy László és TóthÁrpád (20-20). A legkedveltebb élő költő pedig, tessékkitalálni: Kányádi Sándor (23) verssel. A felsorolt tizen­négy költőtől származik - így mondom, spontán vagy szívszerint - a választott versek túlnyomó része, több mint70%-a, 118 költőnek több mint 70%-a; a fennmaradó szűk

30%-on ezzel szemben több mint száz költő osztozik.

Hogyan alakul ennek a száz költőnek a sorrendje? Mert ezis nagyon érdekes, anélkül, hogy messzemenő következ­tetéseket lehetne ebből levonni:Csokonai Vitéz Mihály (16), Dsida Jenő és Váci Mihály(12-12), Weöres Sándor (ll), Márai Sándor és RatkóJózsef (10- 10), Juhász Gyula (9), Szilágyi Domokos (8),Wass Albert (7), Berzsenyi Dániel, Csoóri Sándor, NemesNagy Ágnes, Zelk Zoltán (egyaránt 6-6), Garai Gábor,Illyés Gyula, Reviczky Gyula, a "rímhányó" RomhányiJózsef, Vajda János, Vas István (5-5), valamint öt népbal­lada. Négy-négy verssel szerepel Baka István, GyóniGéza, Hegedűs Géza, Heltai Jenő, Kiss Anna, KölcseyFerenc, Utassy József. Három-három verssel pedig ÁprilyLajos, Bella István, Kálnoky László, nagyon meglepő

módon Kecskeméti Vég Mihály, Mécs László, sajnála­tosan meglepő módon Sajó Sándor, Tompa Mihály. Aztánkét-két verssel következik Ábrányi Emil, Ágh István,Buda Ferenc, Csanádi Imre, Csorba Győző, Endrődi Sán­dor, Hajnal Anna, az erdélyi Horváth István, Janus Panno­nius, Juhász Ferenc, Lakatos István, Madách Imre, PetriGyörgy, Rab Zsuzsa, Szentmihályi Szabó Péter, SzécsiMargit, Szép Emő és a felvidéki Veres János.Végül - de ahogy mondani illik, nem utolsósorban ­egyetlen verssel szerepel ezen a listán Anavi Ádám,Balassi Bálint, Batsányi János, Benjámin László, BertókLászló, Bisztray Ádám, Döbrentei Kornél, Fodor József,Gál Sándor, Gárdonyi Géza, Gulyás Pál, Gyulai Pál,Gyurkovics Tibor, Hárs György, Horváth Elemér, JobbágyKároly, Karay Ilona - ő az a múlt századi tizenéves kislány,akit Weöres Sándor, pontosabban Károlyi Amy bányászottelő -, Keszthelyi Zoltán, Képes Géza, Király LászlóErdélyből, Kisfaludy Sándor, Kiss József, Komjáthy Jenő,

Kormos István, Kovács András Ferenc, Lévay József,Magyari Lajos, Nadányi Zoltán, Nagy Gáspár, Orbán Ottó,Ozswald Árpád, Parancs János, Pátkai Tivadar, Pék Pál,Rákos Sándor, Rónay György, Szepesi Attila, SziveriJános, Szőcs Géza, Tandori Dezső, Tompa László, TóthErzsébet, Tóth László, Várnai Zseni, Veres Péter, VéghGyörgy, Vészi Endre, Vihar Béla és Zalán Tibor.

Költőink mai népszerűségét firtató kérdésünkre ebben azesetben, ezt súgja ugye 2000 tavaszán a számok tükre,

amiből ismétlem, nem lehet, nem szabad messzemenő

és főleg árnyalt következtetéseket levonni. De néhánytüneten nem árt elgondolkodnunk. A magam részéről

meglepőnek és nyugtalanítónak vélem Weöres Sándorköltészetének viszonylagos háttérbe szorulását, hiszennemzedékek nőttek fel és nőnek fel változatlanul az ő

gyerekeknek szánt versein, de úgy látszik, hogy a Bóbita,a Gyümölcskosár, a Gyerekjátékok, a Zimzimzim, vagy aHa a világ rigó lenne anyaga és társaik - bár az egyetemesmagyar lírai csúcsteljesítményekhez tartoznak - a jelekszerint mégsem gyakoroltak, vagy gyakorolnak sajnosmaradandó hatást a lelkekre. Kisebb mértékben ugyanezelmondható Kormos Istvánról is, ha a Vackor-versekhatalmas és tartós népszerűségére gondolunk ma is.Nem tudom, mennyire meglep ő, de mindenesetre nyugta­lanító viszont a kortársi magyar líra roppant szerény jelen-

Petőfi Sándor

léte a verskedvelők körében: a választott versek alig 7%-a,több mint ötven költő (hogy ezen belül az úgynevezettszövegköltészet, kísérletező, ne0- és posztavantgárd lírajóformán semminemű konnexióval nem rendelkezik averskedvelők körében - már jóval kevésbé meglepő, sminden előzetes közvélemény-kutatásnélkül is eleve nagybiztonsággal prognosztizálható tünet).

Végezetül pedig ennek a váratlan és véletlen mintavételneka legfóbb és legörvendetesebb tanulsága szerintem az, hogye számok az irodalomtörténeti kánon, az irodalmi közízlésés a versolvasók ítéletének maradéktalan egybeeséséttükrözik, a lista háromnegyed részét verseikkel elfoglalótucatnyi költő esetében. Úgy tünik, ebben az egyben mégmegvan a valódi nemzeti közmegegyezés 2000-ben.

Domokos Mátyás

Világosságot!

Sötét a bánya,De égnek benne mécsek.Sötét az éj,De égnek benne csillagok.Sötét az ember kebele,S nincs benne mécs, nincs benne csillag,Csak egy kis hamvadó sugár sincs.Nyomoru ész,Ki fénynek hirdeted magad,Vezess, hafény vagy,Vezess csak egy lépésnyire!Nem kérlek én, hogy átvilágítsA másvilágnakfátyolán,A szemfedőn.

Nem kérdem én, hogy mi leszek?Csak azt mondd meg, hogy mi vagyokS miért vagyok? ..Magáért születik az ember,Mert már magában egy világ?Vagyő csak egy gyűrűje

Az óriási láncnak,Melynek neve emberiség?Éljünk-e önnön öröminknek,Vagysírjunk a síró világgal? -Hány volt, ki más szivéből

Kiszíta a vért Saját javára,És nem lett büntetése!S hány volt, ki más javáértA vért kiontáSaját szivéből,

S nem lett jutalma!De mindegy; aki áldozatnakOd/adja életét,Ezt nem dijért teszi,De hogy használjon társinak.S használ-e vagy sem?A kérdések kérdése ez,És nem a "lenni vagy nem lenni?"Használ-e a világnak, aki érteFöláldozá magát?Eljön-e a kor,

Melyet gátolnak a roszakS amelyre a jók törekednek,Az általános boldogság kora?S tulajdonképenMi a boldogság?Hisz minden ember ezt másban leli;Vagysenki sem találta még meg?Talán amit Mi boldogságnak nevezünk,A miljom érdek,Ez mind egyes sugára csakEgy új napnak, mely még a láthatáronTúl van, de egykor feljövend.Bár volna így!Bár volna célja a világnak,Bár emelkednék a világFolyvást, folyvást e cél felé,Amíg elébb-utóbb elérné!De hátha ugy vagyunk,Mint a fa, mely virágzikÉs elvirít,Mint a hullám, amely dagadAztán lesímul,Mint a kő, melyet fölhajítnak,Aztán lehull,Mint a vándor, ki hegyre mászik,S ha a tetőt elérte,Ismét leballag,S ez így tart mindörökké:Föl és alá,föl és alá...Irtóztató, irtóztató!Kit még meg nem szállott e gondolat,Nem fázott az soha,Nem tudja még: mi a hideg?E gondolathoz képestMeleg napsúgár a kigyó,Mely keblünkönjégcsap gyanántVérfagylalon végigcsuszik,Aztán nyakunkra tekerőzik,

S torkunkba fojtja a lélekzetet - - -

versmondó 21

Buda Ferenc anyanyelvea varázslatosan erőteljes többszólamúság

A füvek példája és az Árvaföld költője

.Kilencszázharminchatban / születtem Debrecenben. /Utcáin ott szaladtam / gyermekként. Megszerettem" - ígyvall Buda Ferenc a Szülőföld, Debrecen címü köl­teményében. Világra jöttünk és majdani halálunk különösegységéről megindító szavakkal ír a költő, kinél a kimon­dott és a leírt szónak erkölcsi fedezete van. Buda Ferencet1956-os bátor kiállásáért, valamint a Rend, a Pesten esik ahó, a Tizenöt-húsz éves halottak című verseiért 1957-benbebörtönözték. E versek képei: "komor, kövér tankokteremtenek nyugalmat". "Húsunk emésztő gyilkos hordák/ Minden erőnket megrabolták" - elárulják, hogy költő­

jüket nem "csak" a bátorságáért kell tisztelnünk.Buda Ferenc nemcsak szószólója Árvaföld magyarjainak:egy közülük. Rövid pesti közjátéktól eltekintve vidékenélt, egyszerű emberek között, Hűséges maradt az alföldihomokhoz. Feleségével, életének hűséges társával, hat fel­nőtt gyermekének anyjával Tiszakécskén él. Munkahe­lyén, a kecskeméti Forrás szerkesztőségében találkoztunkvele.

Buda Ferenc

1956Töredékek

Arany ősz, szüret ideje. Must illat,darazsak dongnak. Sziv, lélek tavaszaaz őszben. Fiam, unokám lehetne ...Sortűz. Lánckerekek csörömpölése.Arany ősz, arany. Must-illat: Talpak

pora, levelek ragyogása. Füst, vér.

Torkolattüzek. "Ha mégegyszer aztüzeni ... " Kimetszett közepű lobogón

át az égre: " ...hogy rabok tovább ... " ­tízezreken végigmorajlik. Must-illat.Sortűz. Vérszag. Fiam, unokám lehetneaz afiatalember ... Lágy őszi táj.Tankágyúk erekciója. Must pezsdül,

vasabroncs pattan. Egy vaskapuszárnydörrenve becsukódik. Tűz, vas. Tűz,

vas. Akár az unokám lehetne,

aki voltam ... Légy zizzen, darazsakdongnak. Sortűz. Vérszag. Télszag.Zárcsattanás. Kulcsok csikordulása.Száz évig tartó negyedik évszak. El­falazva. Befalazva. Szél rohamoz,kimetszett közepű lobogót szaggat.Ifjak valánk. Fiatal voltam.

(1998. október)

22 versmondó

- Debrecenből, az én kedves szülőhelyemről nem nagyvidámsággal jöttem el annak idején - idézi föl a kezdeteket.- Szerencsére csak három vers miatt zártak börtönbe.Többet is írtam akkoriban, de ezek kerültek olyan kezekbe,melyeknek gazdái már a nyomozati szakaszban is ember­ségesebbek voltak az átlagnál. Valószínűleg ezért úsztammeg egy évvel. Fegyveres harcok Debrecenben nem voltak,csak az oroszok lőtték szét november 4-én a város "érzé­keny pontjait". Az első napon, október 23-án este a Kossuthutcán a megyei rendőr-főkapitányság előtt esett két hon­fitársunk a sortűz áldozatául. Miután 1958-ban szabadlábrahelyeztek, arról szó sem lehetett, hogy egzisztenciát teremt­sek, inkább tollforgatóként próbáltam megkapaszkodni. Ámúgy vettem észre, hogy húzódóznak tőlem. Megértem, hogyfélelem lakozott akkor az emberekben, hiszen engem ishosszú ideig irtóztatott a szürke egyenruha. Egyesztendeikemény, bagóért végzett segédmunkáskodás után mene­külésszerűen költöztünk el szülővárosomból feleségemmelés egy kicsi gyermekkel Pestre. Juhász Ferencék fogadtakbe bennünket, míg albérletet nem találtunk a Rózsadombon.A budai káderdűlőről jártam ki Újpestre, a Chinoinba...Bonyolult hányattatásainknak csak főbb állomásait érintve,Kecskemétről a nyugati határszélre, Sopronba sodródvatértünk vissza végleg Kecskemét mellé, Tiszakécskére.Debrecenbe ma is visszajárok.

- Buda Ferenc többek között arról is híres, hogy kristály­tiszta egyszerűségükben varázsosan erőteljesek a kötet­címei. Ébresszen aranysíp, Füvek példája, Holt számbólbúzaszál, Hatalmam: nyugalom, Árvaföld. Általuk egyből

a költői képek sodrába kerülünk. Az Ébresszen aranysípmind a debreceni, mind a szegedi egyetemisták közöttmítosz volt, a kora hetvenes években kézről kézre adtuk.Képei egyszerű szavakból fölépült, sokrétű, bonyolultmetaforákká sűrűsödnek. Pedig nagyon is megszenvedetta megjelenésükért.

- A megjelenésben nagyon-nagyon sokat segített JuhászFerenc, nemcsak a folyóiratbeli publikációk tekintetében,hanem köteteim kiadásában is. Nem könnyű közvetlenül aversekről beszélni, mert kiváltképp eleinte úgy vetültekpapírra, ahogy belőlem kiszakadtak. A tudatos szerkesztéstannyira-amennyire később sikerült elsajátítanom. Több­szólamúságom nem más, mint az én lírai anyanyelvem.Mert, ha nem is voltam tisztában vele, de éreztem, hogyavalóság sokkalta összetettebb annál, semhogy fehérrel,feketével és csupán fogalmi eszközökkel kifejezzük.A többrétegűség persze azzal a veszéllyel is járhat, hogynetán bele is magyarázhatnak valamit. Az már szinteközhelyszerű alapigazság, hogy bizonyos téves köz­hiedelemmel ellentétben az írónak nem muszáj személye­sen, a szó fizikai értelmében is átélnie azt, amit megír. Ám,ha az általunk ábrázolt emberek fátuma nem lényegül alelkünkben, az idegeinkben saját sorsunkká, legyen bár aköltemény szakmailag tökéletes,' abban erő kevés marad.

- Sokat mondanak a költőtársak nevei, ahogyan ott lebeg­nek költészetének horizontján.

- Petöfit, az Alföld, a szabadság költöjét, alkati külön­bözőségeink dacára szinte meg sem kell említeni, annyirahozzám tartozik. Arany Jánoshoz újra meg újra vissza­térek, mert megmagyarázhatatlan vonzalom kapcsol élet­művéhez meg személyiségéhez is. A XX. századklasszikusai közül még talán Adynál is inkább vonzódomJózsef Attilához, hiszen ő már költői indulásomkor is mel­lettem állt. Sorrendben nyomban utána mondanám JuhászFerencet, azzal együtt, hogy költészete senki számára semkövethető, megismételhetetlen és utánozhatatlan. Adottnekünk egy hatalmas költői világot, amit remélhetőleg

egyszer majd újra a jelentőségéhez mérten becsülnek.Nagy László és Szécsi Margit esetében személyes,hosszan tartó baráti kapcsolatról is beszélhetek. Tőlük

soha nem lehet elbúcsúzni, nem csupán a költészetükkel,hanem szinte emberi valójukkal is itt vannak mellettem. Sbár Szécsi Margit és Ratkó József kitüntetések nélkül is alegnagyobbak közé tartozik, mégis elszomorító, hogy nemélték meg a legnagyobb elismeréseket. Hisz biztos vagyokbenne, hogy nem rajtuk emelt volna az elismerés, hanem adíj lett volna fényesebb. Korán elment Kalász László is,

aki oly magától értetődően volt költő, mint ahogy virág avirág. Egyszerre volt ő természeti lény és egy kultúra élő

megtestesülése. Élő kortársaim közül a két István: Ágh ésBella áll hozzám a legközelebb és Serfözö Simon,valamint Utassy József, Kiss Benedek, s a sor folytathatóKörmendi Lajossal. Nem minden célzatosság nélkülsoroltam éppen őket, akik helyt állnak a végeken.

- Erdélyi János és Domonkos László rendező, BodnárImre operatőr készítette Buda Ferencről az Árvaföld című

művészi portréfilmet, amelyet mostanában többször is lát­tunk a Duna Televízióban. Ebben elmondja, hogy alegszentebb dolgokat kicsit átallja néven nevezni.

- Lapozzunk csak a Bibliában a tízparancsolathoz!Számomra alapigazság, hogy a te Istenednek nevét hiábane vedd! Reménykedem benne - ha nem tehetném, nagyszomorúság ülepedne rám -, hogy legszentebb fogalmainkis visszakapják az őket megillető fényt. Ez viszont csakakkor következik el, ha nem koptatj uk őket továbbszentségtelenül, hiszen nem a kopástól fényesednek, minta balta nyele, vagy egy bot, amire támaszkodunk.

Pósa ZoltánMagyar Nemzet, 2001. március 13.

\l\.

.f..t::,

\1 ~i\\ to~ I

,1l:

!.I

(

Tábornok úr

versmondó 23

LAunÁCIóMEGGYASZAlLÁSZLÓ

GYÓR-MOSON-SOPRON MEGYEKÖZGYŰLÉSE ALELNÖKÉNEK

KÖSZÖNTÓ SZAVAI

"Olyanok a szavak, mint a hírnökök: mindazt a jót, vagyrosszat elbeszélik, ami ott honol abban az országban,ahonnét jöttek. Azonban megfürösztjük őket, ha fáradtanérkeznek, rendes ruhát adhatunk nekik, ha rongyosak, s jóeledelt, ha a szolgálatban elszigorodtak. S főleg üzen­hetünk általuk, hadd mondják meg minden magyarnak,ahol szolgálatot hűséggel teljesítenek: becsüljetek megminket, magyar szavakat, hogy egyértelmű és erős

nemzeti lelkületet s igazságos magyar társadalmat tudjunkteremteni!"

Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy Tamási Áron emélységesen tiszta és igaz gondolataival köszöntsemÖnöket, a költészet és az elöadó-művészet e mai ünnepiestjén.Ez a mai est egyúttal záró ünnepe a második Győr-Moson­

Sopron Megyei Irodalmi Hétnek. Szépet és nemesetálmodtak és valósítottak meg a Radnóti Miklós IrodalmiTársaság és Emlékbizottság tagjai, amikor egy évvelezelőtt hagyományteremtés szándékával megyénk váro­saiban és falvaiban ezt a rendezvénysorozatot elindították.

A mögöttünk lévő bő hét eseményei: az író-olvasó talál­kozók, az irodalmi estek, versmondó versenyek, rend­hagyó irodalmi órák, kitekintés a népköltészetre, a nép­rajzra, a megyében tanító irodalmi tanárok konferenciája,bizonyítja, hogy érdemes erőfeszítéseket tenni az iroda­lom és ezen belül is a mai magyar irodalom népszerűsítése

érdekében.

Engedjék meg, hogy távollétükben is megköszönjemazoknak a költőknek, akik az említett rendezvényekenrészt vettek, hogy eljöttek hozzánk és a diákokhoz. Névszerint Csoóri Sándor, Jász Attila, Ferenczes István, ÁghIstván, Gárdonyi Béla, Kalász Márton, Bella István,Grendel Lajos, Nagy Gáspár, Lakatos Menyhért, TüskésTibor, Kerék Imre.

1996-ban Bella István .zsürielnöki tűnődéseiben" írja,"hogy íme most is, még ma is, ebben a szép és igaz szónélküli világban is meg lehetett, meg kellett rendezni ezt aversünnepet. Mert úgy látszik, mégis szükség van rá. Mertvers nélkül mégse lehet élni. És versmondás nélkül se."Ez a megállapítás ma is igaz, hiszen az irodalmi hétkeretében három versmondó verseny is megrendezésrekerült. Mecséren a Kormos István Gyermek Vers- ésPrózamondó Verseny megyei döntője volt tegnap, Moson­magyaróváron a Szakképző Iskolák II. Vers- és Próza­mondó Versenye kezdődött és tart ma is, és itt ezen azünnepi estén kerül értékelésre a Radnóti Miklós Országos

24 versmondó

Vers- és Prózamondó Verseny és Biennále. A Radnótinevével fémjelzett országosan kiemelkedő jelentőségű

biennáléra méltán lehet büszke a város, amegye.29 évvel ezelőtt 197I-ben Győr várossá nyilvánításának700 éves évfordulóján a ma már halhatatlan Z. SzabóLászló tanár úr volt a megálmodéja a rendezvénynek. Ígylett "a hely, mely valaha költőt siratott, mert a barbárságsírba taszította" - a magyar költészet, líra központjanéhány napig.

A fantasztikus siker hatására, mintegy 10 évig éventekerült sor a rangos verseny megrendezésére, majd a 80-asévektől kezdődően a biennále ismét biennálévá vált, és ígyGyőr kétévente adja ezt a nagyszerű lehetőségét az országlegkiválóbb amatőr versmondóinak. 2001-ben a biennálé30 éves évfordulóját ünnepeljük meg, ha - és ezt vegyékjavaslatnak - a kétéves rendet nem felborítva, de egy rend­kívüli találkozót szervezne a Radnóti Társaság.

Sokszor kesergünk azon, hogy a századvég globalizált,uniformizált értékvesztő világában, amikor a kommuniká­ció eszközei információdömpinget zúdítanak ránk, kiseb­bedik az értékhordozó, értéket teremtő művészetek, így azirodalom szerepe is a társadalomban.Olyan vélemény is megfogalmazódik, hogy az irodalomvisszaszorul a szalonok világába. Pesszimizmusunkat az atény is erősíthetné, hogy a versmondó versenyekre, annakgálaműsoraira a közönség mérsékelten kíváncsi.Hogy ismét Bella István szavaival éljek, bizony sokszor:"Egyedül vagyunk, egymagunk vagyunk." És jönnek amegválaszolatlan, megválaszolhatatlan kérdések: Miértvagyunk egyedül? Miért vagyunk egymagunk? Hol van aközönség? A helybéli diákok, tanárok, versszeretők, szépbeszéd szeretők? Hol vannak azok, akiknek fontos a tisz­ta, szép magyar szó, a helyes hangsúly, a pontosan ejtettmássalhangzó-hasonulások? Hol van az, akinek fáj a ma­gyar beszéd romlása és romlandósága, az artikulálatlanhangzók, a henye hangsúly, az elharapott szavak, a föl­gyorsult, hadaró beszédmód, az "aluljárói" új magyarnyelv? És hol van a sajtó? A helyi és országos médium, atévék, a rádiók?

De talán éppen azért, mert ezek az 1996-ban elmondottigazságok ma is igazságok, szükséges az irodalomszerelmeseinek misszionáriusi munkája. Szükséges az iro­dalmi versmondó versenyek és biennálé kétévenkéntimegrendezése, hiszen az irodalomtanárok konferenciájánaz is megfogalmazódott, hogy minden nehézség ellenére afiatalok nevelésének egyik legfontosabb eszköze az iro­dalom. Szükséges ez a szenvedély, mert az üzenet, ami aversekre bízatott, oly életbevágóan fontos, hogy azt újra ésújra át kell adni.Köszönöm a magyar kortárs költőknek az új és újüzeneteket. Köszönöm a versmondóknak a vers szeretetét,az üzenetek befogadását és továbbítását. Tegye életüket avers, a költészet emelkedetté, szebbé és boldogabbá.

RADNÓTI MIKLÓSKÖLTÉSZETI BIENNÁLE

(2000. november 3-11. Győr)

Az egyhetes rendezvény, melyet kétévente rendez meg aRadnóti Társaság, a Bartók Béla Megyei Művelődési

Központ és a Magyar Versmondók Egyesülete, gazdagprogramot kínált. Ilyenkor Győrt a magyar líra központja­ként jegyzi a krónika.Rendhagyó irodalomórákat tartottak Csoóri Sándor, JászAttila, Ferenczes Iván, Ágh István, Nagy Gáspár, KalászMárton, Bella István, Grendel Lajos, Vasy Géza, LakatosMenyhért, Tüskés Tibor, Kerék Imre, Erdélyi Zsuzsannaközreműködésével.

Negyedikén került sor a Kormos István VersmondóVersenyre a Győr-Moson-Sopron Megye és a SzlovákiaiCsallóköz felső tagozatos iskolásai részvételével.Hatodikán az általános iskolai és középiskolai tanárokkonferenciáját rendezték meg a mai magyar irodalomtanításáról. Itt mutatták be a Megyénk irodalmi hagyo­mányai címü, Győr-Moson-Sopron megyei költők rövidéletrajzát is tartalmazó kötetet és a Műhely c. folyóiratkülönszámát, mely Márai Sándorról szólt.

A Radnóti Miklós Vers-és Prózamondó Versenyre lO-Ll-énkerült sor, melynek hagyományai 197I-re nyúlnak vissza.A versenyre a korábbi két évben már különböző versenye­ken helyezést elért versmondókat hívják meg. A versmondóversenyek győztese inek "nagy" versenyén - a legrangosabbelismerésért, a Radnóti-díjért - 54-en versenyeztek.

A zsűri tagjai voltak:Bella István József Attila-díjas költő, zsűrielnök

Debreczeni Tibor tanár, előadóművész, Radnóti-díjasBodor-Palkó Pál, a Magyar Versmondók Egyesületénekelnöke, Radnóti-díjasKiss László, Magyar Versmondók Egyesületének alelnökeHorváth Ildikó, Radnóti- és Kazinczy-díjas versmondó

2000-ben Mihályi Jánosné (Szerencs), Nagy Tímea(Szolnok) és Torma Mária (Budapest) kapott Radnóti­díjat. Hat versmondót különdíjjal jutalmazott a zsűri. Idénelőször osztottak Radnóti-diplomát a középiskolás ver­senyzőknek. Ezt Skovrán Tünde (Sepsiszentgyörgy),Elor Emina (Palics) és Kovács Ágnes (Budapest) kapták.

Az idei költői díjat sajátos hangja és arca miatt Jász Attilakapta. A költői életműdíjat Tolnai Ottó vajdasági alkotó­nak ítélte oda a zsűri. A díjátadó ünnepség végén köszön­tötték Mosonmagyaróvár szülöttét, Hárs Ernő költőt, akia megyei közgyűlés emlékérmét és a Lajta-parti városemlékplakettjét vehette át.

A 79 éves Mihályi Jánosné, a versmondók táborának ked­venc Ilonka nénije kapta a legnagyobb tapsot a díjátadá­son. Ilonka néni elmondta, hogy postai szolgálata mellett50 évig amatőr színjátszó volt, 10 éve mond verset, prózát,mesét az ország különböző helyein és a határon kívül is.Csak ebben az évben különböző szavalóversenyeken többkülöndíjat és első helyezést ért el.

Torma Mária is hosszú utat tett meg a Radnót-díjig, ez ahatodik alkalom, hogy versenyben volt itt Győrben."A Radnóti-díj a legrangosabb elismerés, amit amatőr

versmondó megkaphat" - mondta Torma Mária a díjátvétele után. "Nagy örömet, hitet és önbizalmat ad, de azeddiginél is nagyobb felelősséget jelent, hiszen kötelez afejlődésre, a továbblépésre. A mi dolgunk az anyanyelv, agazdag magyar irodalom kincseinek ápolása, fenntartása.A vers- és prózamondás kegyetlenül nehéz, mégisfelemelően szép dolog. Érezni, megérteni a költők, íróklelket gazdagító világát és továbbadni, megteremteni ezt acsodát. Akinek ez sikerül, az érzi »a repülés« boldogságát."

Nagy Tímea fiatalon kapta meg a Radnóti-díjat, hiszenmég csak 21 éves, mindössze 7 éve foglalkozik versekkel,versmondással, Mesterei a nagykanizsai versmondó­stúdióban Schmidt István és Horváth István voltak. Azutóbbi két év ugrásszerű fejlődést hozott pályáján, többországos szavalóversenyen ért el helyezést. A sikerek és aRadnóti-díj nagy örömet és boldogságot hozott életébe.

KovácsházySáflán László

RADNÓTI-DÍJ A KÖLTÉSZETNÉPSZERŰSÍTÉSÉÉRT

Radnóti Emlékbizottság és Irodalmi Társaság az általafelkért kuratórium döntése alapján 2000-ben "Költészetnépszerűsítéséért" Radnóti-díjat adományozott a magyarnyelvű versmondókultúra ápolásában kifejtett tevé­kenysége elismeréseként Horváth Emmának, Kiss László­nak és Popper Ferencnek.

HORVÁTH EMMA

Nyelvszakos középiskolai tanár, előadóművész, rendező,

nagyformátumú szervezője irodalmi köröknek, különbözőkorosztályú amatőr versmondóközösségeknek. HorváthEmma Szabadkán él és működik. Munkásságának jelen­tősége a mondottnak többszöröse, hiszen mindezt amunkát a kisebbségben élő magyarság megmaradásáért,művelődéséért végzi. A szabadkai művelődési mozgalom,az Életjel keretében kezdte tevékenységét 1965-ben. Ezenbelül hozta létre a Csáth Géza Müvészetbarát Kört. Ittversmondókat nevel, versműsorokat és más színjátékokathoz létre. Csoportjával rendszeresen bemutatkoznakSzabadka város közönségének. A Csáth Géza-kör létszá­ma folyamatosan 30-40 fő. Amatőr előadói sorra jelennekmeg a Kárpát-medence vers- és prózamondó-találkozóin,A magyarországi versmondó versenyek résztvevőinek ésszakembereinek meg kell tanulnunk Horváth Emma nevét,hiszen az utóbbi években alig volt olyan fesztivál, ame­lyiken ne az ő tanítványai nyertek volna, illetve értek vol­na el helyezéseket. Számtalan tehetséget nevelt a színháziszakma számára is.Mondhatnánk azt is, hogy Horváth Emma egymagábanintézmény. Tudatosan fejleszti tovább ismereteit, tisztábanvan működésének jelentőségével. Az Életjel Társaság és aCsáth Géza-kör munkásságáról évkönyvet jelentetett meg,s ebből is tájékozódhat az olvasó arról a kivételes szervező

és kultúrairányító munkáról, amely Szabadkán és környé­kén zajlik, s amelynek lelke, mozgatója Horváth Emma.

versmondó 25

KISS LÁSZLÓ

Amatőr színjátszóból és versmondóból lett Kaposvárott aFonómunkás Kisszínpad tagjaként a hatvanas évek végén,a hetvenes évek elején az életet és a hétköznapokat közel­ről ismerő népművelővé, aki azóta egy percig sem szakadtel a színjátszástól és versmondástól. Kíváló versmondó­ként és színjátszóként vált ismertté, de választott hivatásátés munkáját is szinte mindig meghatározta az amatőr

művészetekhez, a versmondáshoz való kötődése, szere­tete: a Somogy megyei Művelődési Központ szakreferen­seként, majd a fővárosban a Budapesti Amatőr Szín­játszók Tanácsában és jelenlegi munkahelyén, az azótatöbbször nevet változtató kulturális tárcánál, ahol hosszúideje az amatőr művészetek gondozójaként, segítőjeként

dolgozik jelenleg is. A 80-as évek eleje óta aktív szakem­berként vesz részt a különböző versmondó versenyek szer­vezésében, előkészítésében és a zsűrik munkájában. Fel­készült, jó elméleti szakember, megvan benne az e müfaj­hoz oly nélkülözhetetlen szeretet, amellyel a vers­mondókhoz közelít. Ez tükröződik a versmondással és azamatőr művészeti mozgalommal kapcsolatos cikkeiben,tanulmányaiban is.Nem túlzás azt állítani, hogy kiváló szervező, hiszen nevéhezfűződik a Magyar Színjátékos Szövetség megalapítása,valamint az 1992-ben több társával együtt létrehozott MagyarVersmondók Egyesülete. Alapító elnöke volt mindkétszervezetnek, jelenleg az alelnöki funkciókat látja el.Két lapot is szerkeszt: A Magyar Színjátékos SzövetségJátékos című, negyedévente megjelenő lapját és a Vers­mondát, a Magyar Versmondók Egyesülete folyóiratát.

POPPER FERENC

Popper Ferenc 1958-ban kezdte színjátszó és versmondópályáját. A katonaság után tagja lett a Z. Szabó Lászlóés Perédy László által vezetett országos hírű, a KiválóEgyüttes címmel többszörösen kitüntetett Győri IfjúságiIrodalmi Színpadnak. A színpad tagjaként különböző

országos versenyeken vett részt, és nyert díjakat. A 70-esévek közepétöl a színpad segédrendezőjekéntdolgozik.Amikor Z. Szabó László és Perédy László nyugalombavonul, Popper Ferenc vette át a színpad jogutódjakéntlétrejött Győri Theátrum Színpad vezetését. A kezdetinehézségek után a Bartók Béla Megyei Müvelődési

Központ fenntartásában müködő színpad ismét azország élvonalába kerül. Rendezői munkája mellett nagygondot fordít a fiatal, tehetséges versmondók fel­készítésére. Tanítványai országos versenyeken szerepel­nek sikeresen.Tagja lett a Z. Szabó László vezette Győri Előadó­

művész Stúdiónak, majd a tanár úr 1992-ben bekövet­kezett halála után a stúdió az ő irányításával folytatjatovább munkáját. Az 1997-ben megalakult MagyarVersmondók Egyesülete Győr-Moson-Sopron MegyeiSzervezetének elnökévé választották. Jelenleg azegyesület irányítása mellett vezeti az előadóművész­

stúdiót, segíti a fiatal versmondók felkészítését. Ma isaktívelőadóművészként dolgozik, nevét nemcsak amegyében ismerik, hanem a szlovákiai Csallóköztelepülésein is, a zsűrizések során hasznos tanácsokkalsegíti a megyében élő versmondók munkáját.

Debreczeni TIbor

A KÖLTÉSZETET NÉPSZERŰSÍTŐRADNÓTI-DÍJ KURATÓRIUMÁNAKLÉTREHOZÁSÁRÓL

A Radnóti Emlékbizottság és Irodalmi Társaság a költészeti biennále és a versmondó versenyek győztesei

számára meghirdetett Radnóti Miklós Országos Vers- és Prózamondó Verseny alkalmából Radnóti-díjatadományoz három terület kiemelkedő személyiségeinek, költőknek, amatőr előadóművészeknek és olyanpedagógusnak, aki a költészet népszerűsítésében meghatározó személyiség.(A pedagógus fogalmat tágan értelmezzük. Nemcsak foglalkozást és végzettséget jelent.)Ez utóbbiaknak szánt Radnóti-díj odaítélése végett hozta létre a Radnóti Emlékbizottság és IrodalmiTársaság a kuratórium ot, mégpedig olyan személyiségeket kérve fel, akikről tudni lehet, hogy áttekintésükvan a Kárpát-medencei magyar versmondó műhelyek, fesztiválok, szakkörök működéséről,a találkozók ésversenyek eredményeiről, a pedagógusok munkájáról.

A Radnóti Emlékbizottság és Irodalmi Társaság a kuratórium feladatkörét az alábbiak szerint határozza meg.A kuratórium véleményt formál minden, az amatőr versmondáshoz tartozó s a Radnóti-díj odaítélésével kap­csolatos elvi, szakmai, szervezési kérdésró7, s elképzelését javaslatok formájában fogalmazza meg.

A kuratórium dönt az úgynevezett pedagógus Radnóti-díj odaítéléséró7. Egyúttal a kuratórium feladata, hogyáttekintse a terület egészét, s kijelölje a dijazottakat.

Ennek érdekében:- köteles figyelemmel kísérni a vers- és prózamondó versenyeket, áll-e a sikeres versmondók mögött olyan

szakember, aki folyamatosan képezi műhelyben, szakkörben vagy másként a versmondókat. Ahhoz, hogydíjra esélyes lehessen a pedagógus, legalább ötéves eredményes munkát kell figyelembe venni;köteles feltérképezni, hogy kik azok, akik műhelyteremtő versrendezőkéntvagy színházi vezetőként - nohamár nem dolgoznak e területen - sokat tettek a szavalóművészetért, az irodalom népszerűsítéséért;

- köteles tájékozódni, kik azok a jeles fesztiválszervezők és egyéb szakemberek, akik folyamatos, legalábbötéves szervezői munkájukkal öregbítették a magyar amatőr előadó-művészethírnevét;

- a kuratóriumnak szükség szerint konzultáIni kell a szakmai szervezetek képviselőivel.

26 versmondó

Deák László

Áldás

a csecsemő meg a halószaglássza így a gumilepedőt

innen vagy túl mármi ez ki ezkönnyű mint egy húsdarálósúlyos mint egy hópehelya majomra zuhant a háló

Tolnai Ottó

Sellak vagy minium tán

Tolnai Ottó

Innen vagy túl már

a sarki kocsma előtt kifolyt egy kispiros festéknaponta megállok dörzsölgetem cipőmmel

ha vér rég eltűnt volna mársellak vagy minium tána kocsma közben be is zárt(valami gyilkosságról suttognakleszúrták mint a disznótegy külvárosi sellő miatt stb.)raktárkéntfestékraktárként használjákmondom sellak vagy mlnium tán

közvetlen környezetét hasznosítja. A hajdan robbantgatóavantgárd lírikus egyszer csak visszaköti magát az iro­dalomtörténeti, művészettörténeti előzményekhez is.Leginkább magyarokhoz, de nemcsak magyarokhoz.Csontváryhoz, Kosztolányihoz, Csáthhoz, tudom is énkihez. Tragikus és humoros, realista és abszurd ez a vidékiOrfeusz. Már nem fiatal fenegyerek, de ki tudja, milyen újmutatványokra számíthatunk még tőle.

RADNÓTI-DÍJAS KÖLTŐK 2000-BEN

Laudáció Tolnai Ottóról

Úgy emlékszem, valamelyik valahai nemzetközi költő­

találkozón láttam először Tolnai Ottót. Ott volt a nagyvi­lág lírikusainak színe-java, köztük nem egy merész újító,elszánt kísérletező, a sorból kilógó versíró is, franciák,németek, olaszok, angolok. Többnyire választékos polgáriöltözékben. Talán csak Tolnai Ottó volt szembeszökően

más. Úgy rémlik, egy koptatott farmerban lépett fel aköltőesten, nem bohém, inkább kihívó, mozdulataiban islázadó jelenség. Nem ment fel a színpadra, leült, félol­dalasan, a lépcsőre, úgy mondta el valamelyik versét, lehet,hogy gitárt is pengetett hozzá. Akkor már itthon is kezdetthódítani az avantgárd, pózaival, külsőségeivel is, de Tolnaivalahogy hitelesebben, természetesebben volt az, mint ahazaiak. Aztán persze olvastam, több-kevesebb rendszeres­séggel az Új Symposiont, ártatlan és szokatlan játszadozá­saikat. A jugoszláviai, a vajdasági magyar irodalom voltakkor az új avantgárd közeli, aránylag könnyen megköze­líthető fészke. Sokan fordultak is oda az itthoniakból, úgyérezhették, hozzánk képest szabadabbak az ottaniak,otthonosabbak az új európai irányzatokban vagy akár afélmúlt, a múlt modernista törekvéseiben. Vagy inkábbazért, mert a messziről nézve szabadabbnak tetsző, önigaz­gató szocializmus vonzotta a tekinteteket? Vagy méginkább az, hogy a lappangó politikai-társadalmi feszült­ségekről ott szabadabban tudtak beszélni? A nonkon­formizmus megnyilatkozásai, többek közt éppen Tolnaiírásaiban? Az, hogy a könyvekből, folyóiratokból, lapok­ból időnként színpadokra, utcákra-terekre költöztek? Alátvánnyal, a hangzással, a rendezéssel is hatni akartak?Akárhogy is, a Symposion szerzői, s köztük is a leg­kiválóbb, Tolnai Ottó, vonzó példát kínáltak a vers, a kife­jezés másfajta, sokaknak ismeretlen lehetőségeire. Tolnaimindent kipróbált, átgázolt a műfajok határain, beleártottamagát a képzőművészetbe, hasznára fordította a legfrissebbnyelvkritikai elméleteket, leleményesen játszott a szavaketimológiai s egyéb lehetőségeivel, de nem ragadt ,---------------------------,bele tartósan egyik irányzatba, egyik versmódba sem.Mérhetetlen energiatelepei vannak, meg van áldva aváltás, a megújulás képességeivel. Bevallom, nekemakkor kezdett igazán tetszeni, mikor, megőrizve

avantgárd mozdulatait, lehiggadt, mondhatni,klasszicizálódott. Mikor kialakította máig ishatékonyan művelt részletező hiperrealizmusát.Mondjuk, a Wilhelm-dalokban. Ehhez az kellett,hogy felfedezze, milyen jól kamatoztatható kincsetkapott családjától, szűkebb hazájától. Nyersanyagotés nyelvet. A falu elbűvölő bolondja alighanem,legalább is részben, maga a költő. A maga gyerekko­ri vagy későbbi emlékeit így-úgy megstilizáló, deegyszersmint nyersen elénk zúdító Tolnai Ottó. Snemcsak a magáéból, hanem a közös emlékezetből isszüntelenül merít. Van ebben a remek szereplírábanvalami szemérmesen, mégis lázasan személyes, aszemélyesben valami közös, majdnem azt mondtam:közösségi, de akár azt is mondhatnám, hogyegyetemes érdekű. Hogy nagy szavakat mondjak:filozófiai sugallatú közérzetlíra, létlíra. S nemcsak

versmondó 27

Laudáció Jász Attiláról

H armincnégy esztendős életkorával Jász Attila fiatal­embernek számít a társadalomban. Ugyanakkor a

költészet sajátos időszámítása szerint már semmi esetresem, rendkívüli életművek zárultak le végérvényesen nálajóval fiatalabbaknál is, a közel- és régmúltban.Bizonyos tehát, hogya krisztusi kort elérve-elhagyva be­érik ideje az első komoly számvetésnek, kikerülhetetlenül.Úgy tűnik, a külső elismerés, megerősítés most megtör­tént. De a költő számára talán fontosabb önvizsgálatánakeredménye. Jász Attila ebben feltétlenül nyugtázhat leg­alább annyit, hogy saját arcát, hangját sikerült kialakítaniaés következetesen megőriznie. Nem csekély dolog ezsohasem, de mainapság különösen figyelemre méltó.Miért? A válasz sajnos elég kézenfekvő. Emlékezhetünk,már a nyolcvanas évek közepén, az akkor épp feltörekvő

nemzedéket egyesek az "arctalan" jelzővel aposztro­fálták. Volt ebben jogosság, főleg, hogy látjuk, tíz évvelkésőbb, a posztmodern térnyerésének csúcs idején márnem csupán arctalan nemzedékekről beszélhetünk - két­ségtelenül sommásan leegyszerűsítve az ennél bonyo­lultabb összképet -, hanem arról is, hogy ezek a nem­zedékek látványosan bezárkóztak önkörükbe, az irodalmifolytonosság és egy széles körű dialógus igényét feladva.

Ilyen az é/et

28 versmondó

A korábban dívó és sokszor bántó vagy igazságtalantagadásokat, megtagadásokat, az elszánt megbotránkoz­tatást felváltotta a megaiázó közöny, a hangos pocs­kondiázást felcserélte csendes sumákolás, a szóra ésfigyelemre se méltatás, a céhszellemet a kiscsoportosérdekérvényesítés. Mindez persze nem ok nélkül való, deígy is elszomorító. Eliot egyik esszéje jut erről eszembe,amelyben ezt írja: "Nem az a baj, hogy ma nem úgy gon­dolkodnak Istenről és az emberről, mint elődeink, hanemhogy már nem éreznek úgy Isten és ember iránt, mint haj­dan."

Az, hogy Jász Attila megteremtette és őrzi saját arcát,hangját, szerintem azt jelenti, hogy az uralkodó trendellenében halad, ami költői attitűdre vall. "A 17. század­ban az emberiség választhatott Shakespeare és a szappanközött. Az emberiség a szappant választotta" - írta egyhelyütt Hamvas Béla, meglehetősen fanyarul. Az egyénútja, és Jász Attilát hova is sorolnám, mindettől füg­getlenül haladhat továbbra is a válaszút shakespeare-ivonalán Góllehet a szappant se kell ettől útfélre hajítania).Negyedik önálló kötete után ezt az eszményt és törekvéstigazolva látom.Jász Attila a legnagyobb gonddal ügyel arra, hogy - sajátszavait idézve - "az írás lehetséges világa belakhatóvá

váljon", és abban se hagy kétséget, hogyfeladata a "felejtés ellen" munkálkodni.Esszé, próza vagy költemény pusztáneszköz ehhez, ezt jól tudjuk mindany­nyian. Élmény, érzékiség és gondolathitele kell hozzá végső soron, hogy azalkotás számot tarthasson érvényreolvasói előtt.

E téren Jász Attila már megtette bizal­mat ébresztő, szellemi bátorságra vallólépéseit, amellyel kiérdemelte a RadnótiEmlékbizottság becsülését s díját, amely­hez szeretettel gratulálok magam is.

Lator László

Jász Attila

Kávé, tea, olvasgatás

Kávé, tea, olvasgatás, de közbennéhány mondat úgy telibe talál,hogy fel se tudok állni, fekszem ittcsendben és hallgatom, ahogy a szívbugyborékol, vérzik a mondatoktál,talán csak ki kell várni, nyelje elvalamelyik kamra, ahol a többiis összegyűlik használat után,bár vannak mondatok, melyek akárhalálos sebet is tudnak okozni,ha épp szívtájékon találnak el.

TEHETSÉG = REMÉNY

A Kondor Béla, Szécsi Margit, Nagy LászlóOrszágos Vers- és Prózamondó Verseny helye­zettjei:

interpretáltak, de hibádzott a mersz az érzelmi folyamatokplasztikus felmutatásához. Jó néhányan rendelkeztek - jóértelemben vett - előadói eszköztárral, mégsem mertékérzelmi töltéssel is hitelesíteni a tartalmat. Mondhatnánk:értelmi eszközökkel próbáltak érzelmeket kifejteni, ahe­lyett, hogy hangulatokra, érzésekre engedték volna rátalál­ni önmagukat - s a publikumot.

-kpe-

BerhidaDabasSzabadka

I. Holics SzilviaII. Szabó Erika

III. Basity Petra

Szécsi MargitLevél N. L.-nakMind ami volt: a bősz macska-hadak,szerelmünk ágya meg a bogáncs-dívány,orcánk a kútban, s a pecsételt járvány,kedvesünk sörénye a kés alatt:mind ami lét volt, lenni megmarad,a csipkefák szerelmi hajzata,a fogalm aink: az ember, a haza,a sárga ló s a pegazus-fiak-mind ami lét volt: megmarad,csak kiterjed, kikel mint a halikra,a csillogást fájóvá szaporítja:vadállat-fejjé nőnek a kövek,ruhaszárítók: lengő égövekosztják világgá ifjúságodat -­mind ami lét volt: lenni megmarad,csak elburjánzik, dolgait leróván.Fehér inged átível Európán.

"Te add nekem a reményt" - fohászkodik híres versébenJózsef Attilához Nagy László. Kondor Béla, Szécsi Margit,Nagy László Országos Vers- és Prózamondó Versenyennéhány ihletett pillanatban mi, jelen lévő szerencsésekmár-már remény közeli állapotba jutottunk. Napjaink mar­keting- és image-központú világának nyomása közepetteaz előadók jóvoltából mégis tapasztalhattuk: a kreativitás,a tehetség a reménnyel azonos ...

Ezúttal is visszaköszönt a versenyeken megszokott néhánytípushiba. Láthattunk példákat a rossz testtartásra,észrevehettünk egy-két tipikus beszédhibát (főleg asziszegő hangokét). Tapasztalhattuk a rossz versválasztáskövetkezményeit. Például, hogy egy versenyen szinte tel­jesen esélytelenné válik az, aki az előadói képességekmegmutatására alkalmatlan rövid költeményt választ.(Igaz az ellenkezője is: a kevéssé pallérozott előadó csúfoskudarcot vallhat a túlságosan hosszú verssell)

Kondor Béla szűletésének 70. évfordulója tiszteletére2001-ben ismét megrendezte rangos versmondó sereg­szemléjét Budapesten a pestszentlőrinci Kondor BélaKözösségi Ház. Amint azt Kiss Marianna igazgatóelmondta, idén változtattak a kiíráson: a szintén lőrinci

születésü Szécsi Margit verseiből s a költőnőférje, NagyLászló műveiből választhattak a Kondor Béla, SzécsiMargit, Nagy László Országos Vers- és PrózamondóVerseny résztvevői.

Izgalmas eredménnyel kecsegtetne, ha vállalkozó egye­temisták, netán tudósok feltérképeznék: vajon a magyarirodalmi "közelmúlt" mely alkotóinak művei milyenarányban szólalnak meg az amatőr versmondás jeles fóru­main, versenyeken, esteken? Az adatok komoly hatásvizs­gálati tanulmány alapjául szolgálhatnának, például abból aszempontból, hogy a mai fiatal korosztály miképpen"rezonál" húsz, harminc, negyven esztendeje keletkezettművekre, miképpen értelmezi azokat, s főként: miért éppenezeket a műveket érzi irányadónak, lelki tájékozódási pont­nak, amikor napjaink világában eligazodni próbál.

A versválasztás indítékairól gazdag tapasztalatot nyer­hetett a verseny közönsége. A lélek örökérvényű alap­problémái plasztikusan fogalmazódtak meg tucatnyi vál­tozatban, értelmezésben, hangszerelésben a költeményekés előadóik segítségéve I: főként a világban való személyeshelykeresés, a szerelem, a kötődés, a hivatástudat, a nem­zeti hovatartozás, az értékrend konfliktusai. Azok, akik azértelmes és érezni is képes emberek életét minden korban- a látható vagy láthatatlan rácsokkal leválasztott moz­gástérben is - meghatározták.

A "tegnap" költői verseire érvényesen, hitelesen ésöntörvényű lelki rezonanciával reagált a "ma" fiatalnemzedéke. Talán mert a szemléletmód ösztönösen akreatív emberé, s így természetszerűen ösztönösen közös:mindkét generáció tekintete a "holnap-holnapután" világátis kutatja. Ez lehet egyik oka a verseny jó színvonalának.A zsűri (elnöke a Nemzeti Kulturális Örökség Minisz­tériuma és a Magyar Versmondók E~yesülete képvise­letében Kiss László, tagjai Linka Agnes szerkesztő,

előadóművész és Kiss Péter Ernő vezető szerkesztő,

előadóművész) örömmel hallgatta a nagyobb részben nívósprodukciókat.

A negyven versmondó jelentős többsége sikerrel töreke­dett személyességre, intenzív gondolatközlésre. Köszön­hető mindez a gondos verselemző munkának is. Sem NagyLászló, sem Szécsi Margit nem tartozik a könnyűszerrel

"megfejthető" alkotók közé: esetükben a pusztán "rá­érzésre", a versértelmezés munkáját elhanyagoló szavalóinkább félreérti, mint megérti a művet. A szövevényes jel­rendszert teremtő Kondor Béla írásai inkább igénylik aracionális megközelítést is.

Amivel a versmondók ezúttal jelentősebb mértékbenadósak maradtak: az érzelmi kitárulkozás. Pontosabban:az érzelmek megmutatásának bátorsága. Általában ren­delkeztek megfelelő képzelőerővel, de nem mertek hangu­latokat, érzelmi színeket visszaadni. Gondolatgazdagon

versmondó 29

EGY VESZPRÉMI VERSENYRŐLNagy László költő, a Veszprém megyei Iszkáz szülötte,1978. január 30-án hunyt el. A veszprémi Csap utcai álta­lános iskola 12 éve vette fel Nagy László nevét, s azótaévente versmondó versenyt szerveznek névadójuk halálánakévfordulójára. Ez a tanintézet egyébként ún. értékközvetítö ésképességfejlesztő programjáról ismert, tehát a művészeti

nevelésnek itt különösen nagy szerepe van. Kezdetben aváros általános iskoláinak tanulóit hívták erre a versenyre, denéhány éve megyei szintű eseménnyé bővítették. Egy-egytanintézetet több versenyző is képviselhet, hiszen a cél az,hogy növeljék a Nagy László költeményeit, valamint a ma­gyar irodalmat ismerő és tolmácsoló gyermekek számát.

A tanulók két korcsoportban - az 5-6., ill. a 7-8. osztá­lyosok - versenyeznek, s egy-egy, a szervezők által kivá­lasztott Nagy László-verset, valamint egy, a teljes magyarirodalomból szabadon választott költeményt vagy prózátkell elöadniuk. Idén a kisebbeknek a Figyelmeztetés, a na­gyobbaknak a Tűz című Nagy László-vers volt kötelező.

Évről évre nő e verseny iránti érdeklődés, amit a nevezők

mind nagyobb száma igazol. Ebben az évben amegyehúsz általános iskolájából közel ötven résztvevő volt jelen.Elmondható, hogy ez az alkalom térségünk egyik figye­lemre méltó versmondó eseményeként tartható számon.A versmondók teljesítményét háromfős zsűri vélemé­nyezi: az iskola két magyar szakos nevelöjén kívülhaláláig Pintér Tibor neves előadóművész, az utóbbi kétévben pedig helyette Ferencz Zsuzsanna, a Városi Műve­

lődési Központ szakfőtanácsosa vállalta a feladatot.

A versenyzők felkészülése-felkészítése általában jónakmondható. A szabadon választható művek szárnos író­költő alkotásai közül kerülnek ki. A legtöbb versenyző

különösen ezek elmondásakor tudja megcsillantani igazánelőadói adottságait.

Az idei verseny legjobbjai

5-6. osztályosok

I. Horváth Kamilla - Gyulafirátóti Gyulaffy L. Általá­nos Iskola

II. Vale Virág - Herendi Általános IskolaIII. Szelle Dávid - Veszprémi Kossuth Lajos Általános

Iskola

7-8. osztályosok

I. Csikós Borbála - Nagyalásonyi Általános IskolaII. Orsós Erzsébet - Nemesvámosi Általános Iskola

III. Lukács Ágnes - Csetényi Körzeti Általános Iskola

Ök a rendező intézmény Gyermekeink jövőjéért ala­pítványa által biztosított könyvjutalomban részesültek.Különdíjként pedig a Veszprém Megyei IrodalomtörténetiTársaság könyvjutalmát kapta Horváth Ádám Péter, a pápaiNagy László, és Kalányos Sándor, a veszprémi Nagy LászlóÁltalános Iskola versenyzője. Ez utóbbi tanuló felkészítő

tanára éppen a versenyt a kezdetektől lelkesen, nagyszeretettel szervező magyartanárnö: Rózsa Gergelyné.

-1-

30 versmondó

Nagy László

Tűz

Tűz

te gyönyörű,

dobogó, csillag-erejű

tefűtsd be a mozdonyt halálra,hajszold, hogy fekete magányane legyen néki teher,tűz

te gyönyörű,

ihlet, mindenség-gyokerű,virágozz a vérző madárban,égesd hogy a sorsot kimondja,nem a hamuvá izzó csontja,virrasztó igéje kell,tűz

te gyönyörű,

jegeken győztes-örömű

ne tűrd, hogy vénhedjiink sorralélekben szakállasodva,hűlve latoló józanságban,ahol áru és árulás van,öltöztess tündér-pirosba,röptess az örök tilosba,jéghegyekfölé piros bálba,ifjúság királya,tűz!

->t~>~{\\;,

A bohóc

Varázsének gyerekszájbólExkluzív. Ha nagyon modemek akarunk lenni, akkor ígyjellemezzük a Nemzetközi Pető Intézetben az Északkelet­magyarországi Regionális Versmondó Egyesület, a Ma­gyar Versmondók Egyesülete és az említett intézményközelmúltban lezajlott versmondó versenyét. Ha szívünk­ből beszélünk, azt mondhatjuk: sok kis lélek egy nagylélekké egyesült nem csupán néhány óra erejéig, de annyi­ra mindenképp. És ha szakmailag tekintjük végig aversenyt, olyan akaraterőt vehetünk észre a versmondásokmögött, amely páratlan gyümölcsöt hozott szavalónak ésnézőnek, kicsinek és nagynak egyaránt. Nehéz szavakbaönteni a történteket, ám legyünk diplomatikusak. Egy, aPető András Nevelőképző és Nevelőintézetben tanuló,végzős konduktorhallgató, Kárász Eszter fejében megfo­gant egy ötlet, nevezetesen egy olyan programsorozat gon­dolata, amely az intézményapróságainak kínál kultu­rálódási lehetőséget hónapról hónapra. A sorozat része­ként 2000. november végén az ország minden pontjábólidekerült mozgássérült gyerekek "szálltak ringbe" közöscélért, hogy versenyükkel egymást és a rájuk igen nagylétszámban kívánesi hallgatóságot meggyőzzék a versiro­dalom mindenkit elvarázsoló erejéről.

Arajzo16

Sikerült. Most a cél és az eszköz is szent volt. JanusPannoniustól Petőfi Sándorig, Arany Jánostól WeöresSándorig széles repertoárban találtak személyiségüknekmegfelelő, játékos verseket a gyerekek. Sokszor rutinosversmondókat megszégyenítő módon, néha csak dörn-dö­dömig eljutván, olykor érthetetlen hangfoszlányokban. Deérezhetően. Nem versenyeztek itt a verselők, számukra eza fogalom ismeretlen. Nyilván a zsűri előtt is, aki hatalmasszemekkel hallgatta végig a parányi életsereg gazdagtörténeteit. Külön köszönet és főhajtás nekik.Nem mehetek el amellett a költemény mellett, amit egynyíregyházi kislány, Hegedüs Hajnalka saját kezűleg írt,és mondott el a nyilvánosság előtt. Olyan, komoly dolgotvállalt föl ez a nem mindennapi kislány, amit sokan életükvégéig nem képesek átérezni, isten ments, átélni. Önnönegyszerű kifejezéseivel, tárgyilagosan, rímekbe foglalvamesélte el, mit tenne, ha jámi tudna. Elárulom: amiről esorokban írok, az épp az ellenkezője a kísérletnek.Ugyanis ezek a mozgáskorlátozott emberkék hajszálpon­tosan olyanok, mint az "átlag" gyermekek. Néha azzal azapró különbséggel, hogy egészséges társaiknak lábuk van,amit futballozni használnak, míg a petősöknek szárnyuk,

amivel ölelnek, simogatnak, és nem utolsósor­ban repülnek. Álmaik világában. Ahol ők is fut­ballozni használják ép lábaikat. Mert ők nemmások. Ök OLYANOK, mint mások.

Hegedüs Hajnalka

Ha járni tudnék... (részlet)

Hajárni tudnék, boldog volnék,S szép időben kimehetnék a kertbe.A testvéremmel szaladgálnánk,Még afára isfelmásznánk.Hogyha afa magas lenne,Felmásznánk a tetejébe.Ha aföld kemény lenne,Hempergőzhetnénk afűbe!

A zsűri tagjai:

Kiss László - a Magyar Versmondók Egyesü­letének alelnökeBartók László - előadóművész

Szabó Éva - a Magyar Rádió munkatársaRudniczky Tamás - költő, a Pető Intézet egy­kori neveltjeBucsek Erzsébet - konduktor

Anyertesek névsorát nem tudom közölni, mertmindenki nyert, az is, aki mondta a verseket, azis, aki csöndesen magába mélyedt ezek hallatán.(A versenyről a Magyar Televízió Sorstársakcímű műsorában készített e cikk írója összeállí­tást.)

Lutter Imre

versmondó 31

HAZAFIAS KÖLTÉSZET A MAGYAR IRODALOMBANBudapesti általános és középiskolák hatodik vers- és prázamondá versenye

Legnagyobb hazafias költőnkről elnevezett iskolánkban, apestszentlőrinci Vörösmarty Mihály Ének-zenei NyelviÁltalános Iskola és Gimnáziumban hagyományai vannak aszavalóversenyek rendezésének Gerecz Lászlóné igazgató­helyettes és Csukás Ibolya magyar munkaközösség-vezetőirányításával. Több mint 20 éve, 1979-ben rendeztük első

háziversenyünket, és csaknem tíz éve már annak is, hogya XVIII. kerületi versmondó verseny megszervezésénekmegtisztelő feladatát is a mi iskolánk kapta az önkor­mányzattól.Ilyen előzmények után vállalkoztunk hat évvel ezelőtt abudapesti verseny meghirdetésére, megszervezésére. Máramár versenyünk kinőtte magát. A versmondók és fel­készítő tanáraik lelkes hozzáállásának köszönhetően azutóbbi években csaknem 1000 versmondónak adott helyeta patinás, történelmi hangulatú épület, a Magyar KultúraAlapítvány székháza.Budapest szinte valamennyi kerületének általános ésközépiskoláját képviselik a legtehetségesebb versmondók.Hogy minek köszönhető ez a nagy érdeklődés? Bizonyáraa témának. Szavalóversenyünk témája, a hazaszeretet min­dig aktuális. Akkor is, ha a dicső márciusi ifjakat ünne­peljük, akkor is, ha a 150 éve bukott forradalom hőseire

emlékezünk, vagy a millenniumi Magyarországot köszönt­jük. Az idén megtartandó versmondó versenyünknek azállamalapítás és Vörösmarty Mihály születésének 200.évfordulója még mindig aktualitást ad, valamint kapcso­lódik rendezvényünk az olvasás évéhez is.Versenyünkön a résztvevők körét most is, mint mindenévben, kibővítettük határon túl élő magyar versmondókmeghívásával, akik az idén Szlovákiából és Szlovéniábólérkeztek.

Helyezettek5-6. osztály:

I. Kovács Ákos - IL, Szent Angéla Általános Iskola ésGimnáziumArany János: Szent László legendája

I. Fortin László - XVII., Balassi Bálint 8 ÉvfolyamosGimnáziumÁbrányi Emil: Hazádnak rendületlenül

III. Kistelki Márton - XVIII., Szentlőrinci KatolikusÁltalános IskolaPetőfi Sándor: A gólya

7. osztály:I. Bencze István - Szemere Bertalan Általános Iskola

Petőfi Sándor: 15. március 1848.II. Eresei Gyopár - v., Alsóerdősor Utcai Általános Iskola

Garai Gábor: MagyarakIII. Énekes Réka - Felsőtárkányi Általános Iskola

Márai Sándor: Mennyből az angyal

8. osztályI. Ágoston László - XVII., Balassi Bálint 8. Évfolyamos

GimnáziumPetőfi Sándor: Világosságot!

II. Protzner Anna - II., Szent Angéla Általános Iskola ésGimnáziumVáci Mihály: Szeressetek!

32 versmondó

Vörösmarty, Arany, Petőfi mellé is felsorakoztak MáraiSándor, Wass Albert, Reményik Sándor versei, s ez is aztbizonyítja, hogy a haza nem a puszta föld, földrajzi területvagy fizikai határ, ahol élünk, hanem a haza az, amitmagunkban hordozunk.Babits szavaival élve:Azt a hazát, amelyről a Szózat zeng, nem veheti el és nemcsonkíthatja meg senki, mert az visszavonhatatlanul hoz­zánk tartozik. Magunkban hordozzuk éppen úgy, mintahogy ő hordoz bennünket; általa és benne vagyunk, akikvagyunk. Ha ő nem volna, mi sem lennénk többé.Az egységes Európában csak kultúránk és tudatunk őrzi

majd magyarságunkat, s még nagyobb hangsúlyt kapnakmajd a következő kérdések: Mi a helyünk a világban?Rangunk és sorsunk, jogunk és kötelességünk a népekközött?Iskolánk névadójának, Vörösmarty Mihálynak vívódása:Hol van, mit ér és mit jelent a haza, hazánk, ahol "élnünks halnunk kell"?Kedves versmondóink!Amikor kiválasztottátok mai verseteket, talán nem is tudtá­tok, hogy ezekre a kérdésekre kerestetek és találtatokfeleletet. S ma eljöttetek közénk, s nagy költőink szavaibanelhoztátok nekünk nemzeti kultúránk egy részét, őseink

emlékét, népünk szabadságvágyát, történelmi hagyományait.Az évtizedeket, évszázadokat átívelő üzenetek méltó tolmá­csolásához kívánoknektek eléghitet, erőt, szeretetet, s ehhezaz önként vállalt szellemi küldetéshez sok sikert.Legyen ez a nap minden versmondónak és hallgatónakéletre szóló élmény, a hazaszeretet és nemzeti összetar­tozás ünnepe. Járainé Bődi Györgyi igazgató

ünnepi köszöntője 2001. március 9-én

III. Falvi Tímea - XIII., Vörösmarty Mihály Általános Iskolaés GimnáziumMárai Sándor: Mennyből az angyalLiptai Dominika - Szlovákia - FarkasdGyurcsok 1stván: Európában

9-IO.osztályI. Szőke Krisztina - Lendva

Veres Péter: Kik voltak honvédek?II. Fülöp Natália - Karinthy Frigyes Gimnázium

Józse!Attila: A DunánálIII. Ress Hajnalka - Dózsa György Gimnázium

Petőfi Sándor: Magyar vagyokIII. Gazsó Dániel - Táncsics Mihály Gimnázium

Babits Mihály: Hazám

I I-12. osztályI. Gyantán Gábor - III. Sylvester János Gimnázium

Vörösmarty Mihály: A kis hölgyhözII. Kmet Mónika - Szinyei Merse Pál Gimnázium

Babits Mihály: Húsvét előtt

Vadkerti Hajnalka - XVIII., Pogány Frigyes GimnáziumJózse! Attila: Bús magyar éneke

III. Szokola Nóra - VIII., Alsóerdősor u. Általános Iskola ésGimnáziumFarkas Árpád.: Halott halottaimHarkányi SzabolcsPetőfi Sándor: A X1X század költői

FelhívásA Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság, a Magyar Versmondásért Alapítvány és a Somogy folyóirat

Berzsenyi Dániel munkásságának, példaadó életművének mind szélesebb körű megismertetéséreés a magyar irodalom szerelmi költészetének (a kezdetektől napjainkig) bemutatására hatodik alkalommal

hirdeti meg 200 l őszére a

VI. Országos Berzsenyi Dániel Vers- és Prózamondó Versenyt

az alábbi két kategóriában:

középfokú oktatási intézmények tanulói (14 éves kor felett) éselőadó-művészi engedéllyel nem rendelkező felnőtt, amatőr vers- és prózamondók részére.

A verseny feltételekA versenyzőknek mindkét kategóriában 4 lírai vagy prózai alkotásból (részletböl) kell felkészülniük:

2 művet (vers vagy prózarészlet) Berzsenyi Dániel életművéből kell választani,2 müvet (vers vagy prózarészlet) pedig a magyar irodalom szerelmi költészetéből kell bemutatni.

Jelentkezési határidő: 2001. augusztus 1.Jelentkezési cím: Berzsenyi Társaság 7400 Kaposvár, Honvéd u. 5.

tel./fax: 82/319-948

A jelentkezők számától függően megyei, illetve budapesti válogató versenyeket rendezünk200 l októberében.

Az ifjúsági és felnőttdöntő időpontja és helye:2001. november 3-4. Kaposvár, Együd Árpád Művelődési Központ

Mindkét kategória legjobbjai értékes díjakban részesülnek.

Berzsenyi Dániel

A reggel

Nézd, a napnak derülő sugáraMint ébreszti a természetet,

Mint önt új bájt a virágfodrára,S mint zendíti a zöld ligetet.

Nézd, új öröm s újult életerő

Száll hegyekre, száll most völgyekre,Csak az örök homályban heverő

Bagoly siet bús rejtekekre.

Nem mosolyog néki a szép reggel,Sem az élet harmoniája:

Kedvesb néki a szomorú éjjel,Mint az egek dicső pompája.

Igy van minden! változhatlan renddelKi van szabva éltünk pályája;

Egyik rokon afélistenekkel:A másiknak por a hazája.

A rablelkek örök setétségbenBolyongnak a denevérekkel:

Nem nézhetnek a dicső napfénybeÖrök éjhez szokott szemekkel.

A nagy lélek önként az aetherbenHéjáztatja szabad szárnyait,

Nem tartja itt fojtva porkötélbenAz égi tűz nemes lángjait.

Nem tébolyog gót épületekenAz éjjeli vak madarakkal:

Feljebb evez a nagy ÁlpesekenA nap felé uszó sasokkal.

versmondó 33

A Mensáros László Alapítvány, az Anyanyelvápolók Szövetségeés a Magyar Versmondásért Alapítvány meghirdeti a

MENSÁROS LÁSZLÓNEMZETKÖZI VERS- ÉS PRÓZAMONDÓ VERSENYT

A szervezők hagyományteremtő céllal indítják útjára a kétévente megrendezésre kerülő versenyt,melyen a legjobb versmondó Mensáros-díjban részesül.

A nevezés feltételei:A versenyre nem hivatásos vers- és prózamondók jelentkezését várják,

akik betöltötték 14. életévüket és befejezték az általános iskolát.Nevezni négy szabadon választott verssel vagy prózával a magyar irodalomból és egy verssel vagy prózával

Mensáros László A XX. század című előadóestjének anyagából lehet.

A versenyt ifjúsági (14-20 év) és felnőtt kategóriában hirdetik meg.A jelentkezések függvényében - több helyszínen - elődöntőkre kerül sor.

A szervezők az elmúlt évek legjobb amatőr versmondóit levélben hívják meg a rangos esemény döntőjébe.

A Mensáros-díj, valamint a szponzorok által felajánlott különdíjak a Madách Kamara Színházban,a verseny gálaestjén kerülnek átadásra.

Jelentkezési határidő: 2001. szeptember 15.

Az októberi, novemberi elődöntőkről írásban értesítik ajelentkezőket.

A verseny döntőjére 2002. január 24-26-án kerül sor.Jelentkezni név, lakcím, irányítószám, valamint a választott öt műsorszám feltüntetésévelaz alábbi címen lehet: Magyar Versmondásért Alapítvány, 1201 Budapest, Hatvani u. 33.

Telefon/fax: 284-2780, e-maii: szodyszi@iroda.radio.hu.Bővebb felvilágosítás és a szövegek listája: Virág László: 06/30/950-8256

(Mensáros László A .xx század című előadóestjének teljes szövegkönyve az alábbi kötetben olvasható:Egyedül a pódiumon, Népművelési Propaganda Iroda, Bp., 1974)

III. Országos Kaleidoszkóp Versnapok

Az 1956. október 23-i forradalom tiszteletére az Északkelet-Magyarországi Regionális Versmondó Egyesület harmadikalkalommal rendezi meg az Országos Kaleidoszkóp Versnapokat. A fesztiválon a versenyzők két-két kategóriábanvehetnek részt: vers- és prózamondó verseny, valamint előadóestek és színdarabok kategóriája.

A vers- és prózamondó verseny választandó költői születési vagy halálozási évfordulóhoz köthető, míg a kortárs versattól a költőtől származik, aki egyben a zsűri tiszteletbeli elnöke (az elmúlt évben Bella István elnökölt).

Feltételek: Vers- és prózamondó verseny (3 mű):

1. Buda Ferenc valamely költeménye, és2. Babits Mihály vagy Pilinszky János vagy Zelk Zoltán vagy Nemes Nagy Ágnes valamely műve, és3. egy szabadon választott magyar próza (novella, egyperces, drámai monológ stb.) előadása.

Előadóestek, színdarabok kategóriája:

Legfeljebb 60 perces, l-2 szereplős előadóest, melynek repertoárjában többnyire magyar versek vagy prózák szerepelnek(bármilyen zenei kíséret, koreográfia, énekelt vers vagy átdolgozás megengedett).ILLETVE legfeljebb két felvonásból álló színdarab, melynek szerzője vagy témája magyar (zene nincs kizárva, detöbbnyire prózai részekből álljon).

A verseny helyszíne: Miskolc-Egyetemváros • Időpont: 2001. október 26-27-28.

Jelentkezési feltételek: - a 12. életév betöltése- versmondó egyesületi tagság (a tagdíj a helyszínen is befizethető)

Nem versenyezhet: - aki Kaleidoszkóp-díjas,- professzionális színész, előadóművész, vagy a- Színház- és Filmművészeti Egyetem színész szakos hallgatója

A szakmai zsűri mindkét kategóriában Kaleidoszkóp-dijakkal jutalmazza a legjobbnak bizonyuló versmondókat.A három nap tartalmas kulturális szórakozást ígér. A két kategóriának két külön zsűrije, bírálóbizottsága van, hogy akiesetlegesen mindkét kategóriában indul és valamelyikben nem a vártnak megfelelő teljesítményt nyújt, ne szenvedjenhátrányt a másikban.Jelentkezni lehet: Káelné Kovács Rita, 3515 Miskolc-Egyetemváros EI7. épület 115. iroda.További információ: 06 (20) 326-2766, 06 (20) 339-2792

34 versmondó

....

A Magyar Versmondók Egyesületeebben az esztendőben 15. alkalommal rendezi meg

VERSMONDÓ TÁBORÁT2001. július 30.- augusztus 6. között Baján a Sugovica partján, a Petőfi-szigeten.

A tábor részvételi díja: 17OOO Ft, ami a teljes ellátás és a képzés költségeit fedezi.A részvételi díj csökkenhet, ha megfelelő nagyságrendű pályázati támogatásban részesül egyesületünk.

A Magyar Versmondók Egyesületének tagjai jelentős kedvezményben részesülnek. A 14. év alatti versmondóknakés érdeklődőknek ajánljuk a Magyar Versmondók Egyesületének szakmai segítségével a Veszprém Városi

Művelődési Központ szervezésében megrendezésre kerülő csopaki tábort.

Jelentkezési határidő: 2001. június 20.

Jelentkezni levélben lehet: Pintér Juliannánál 6000 Kecskemét, Kisfaludy u. 6-8.A jelentkezésnek tartalmaznia kell a résztvevő életkorát, pontos lakcímét (elérhetőségét), telefonszámát.

A 18 éven aluliak esetén szülői hozzájárulást is szükséges.A jelentkezést követően a szervezők megküldik a tábor részletes programját.

Részvételi díj: 15500 FtBővebb felvilágosítás kérhető továbbá: Bodor-Palkó Páltól> Telefon: 06-20 933-2992

Várjuk minden versmondást szerető és művelő fiatal jelentkezését.

* * *A Magyar Versmondásért Alapítvány

2001. július 16-27. között Köbölkúton (Szlovákia) rendezi meg

III. Nemzetközi Vers- és Prózamondó Szakmai Táborát.A tábort 14 éven felüliek részére szervezik, neves szakemberek (versrendezők, előadóművészek,

mozgástanár és beszédtechnikus) irányításával.A múlt évhez hasonlóan - a tervek szerint - neves művész vendégek kurzusokkal és fellépésekkel segítik

a munkát. A tábor ideje alatt kirándulásokat szerveznek a Felvidék legszebb helyeire és városaiba.Részvételi díj: 20 OOO Ft, amely a pályázatok elbírálása után,

valamint egyéb támogatások függvényében változhat.A táborba 40 fő jelentkezését fogadják, a jelentkezések illetve a befizetések sorrendjében. Jelentkezés írásban név,születési idő, pontos cím, telefonszám, 18 éven aluliak esetén szülői hozzájárulás mellékletével az alábbi címen:

Magyar Versmondásért Alapítvány, Virág László, 1201 Budapest, Hatvani u. 33. Telefon/fax: 284-2780.Jelentkezési határidő: 2001. június 15.

* * *NYÁRJ VERS- ÉS PRÓZAMONDÓTÁBOR A BALATONNÁL

10-16 éves gyermekek részvételévelA Veszprém Városi Művelődési Központ a Magyar Versmondók Egyesületének szakmai segítségével rendezi meg

hagyományos szaktáborát.

A tábor időpontja: 2001. június 25.-július 1.HELYSZÍNE: CSOPAK, IFJúSÁGI ÜDÜLŐTÁBOR

Részvételi díj: 15800 Ft (bentlakás sal, teljes ellátással)

A tehetséggondozó művészeti tábor programja - egy kellemes balatoni üdülés keretében - a vers- és prózamondásszakmai ismereteinek megalapozásán, illetve továbbképzésén kívül személyiségfejlesztő gyakorlatokat,

műelemzéseket és irodalmi bemutatókat foglal magába. Az elismert szakemberek által vezetett tábor hasznosfelkészítést nyújt a különféle rendezvényeken és versmondó versenyeken történő szereplésekhez.

Az érdeklődök 200 l. június l-jéig a név, születési idő, pontos lakcím és telefonszám,valamint az iskola megnevezésével az alábbi címen jelezhetik részvételi szándékukat.

Városi Művelödési Központ, Ferencz Zsuzsanna közművelődési főtanácsos

8200 Veszprém, Dózsa Gy. u. 2.• Tel.: 88/404-549, fax: 88/429-693

Ezt követően a jelentkezők postai úton kapják meg a részvételi díj befizetésére szolgáló esekketa részletes programtájékoztatóval együtt.

versmondó 35

Magyar Versmondók Egyesülete éves közgyűlése

- rövidített jegyzőkönyv -

Helyszín: Budapest, Fészek Klub

Ideje: 2001. március 16.

Elnökölt: Popper Ferenc

Napirendi pontok:

l. Az elnökség beszámolója a 2000. évi végzett munkáról,2. Az egyesület 2001. évi tervei3. Észak-kelet Magyarországi regionális szervezet és a

Győr-Moson-Sopron megyei szervezet beszámolói4. A felügyelőbizottság beszámolója az éves munkáról5. Vita abeszámolókról6. Alapszabály kiegészítése7. Egyebek

Bodor-Palkó Pál elnöki beszámolója:

Ismertette az elmúlt évi rendezvényeket.

- Január: Pesti Vigadóban versmondógála és -konferenciaaz amatőr versmondásról, mely hasznosnak bizonyult.Az egyesület díjának átadása (Ki viszi át a szerelmet­plakett).

- Csokonai Vitéz Mihály Szavalóverseny (Kaposvár)egyik legjelentősebb, rangos verseny (a Kapos Tvegyenes adásban közvetítette).

- Harmadik alkalommal került sor (megyei pedagógiaiintézetek bekapcsolásával) általános iskolások országosvers- és prózamondó versenyére Kecskeméten, Buda­pesten és Veszprémben. Három regionális elődöntő utána döntő Pápán volt ősszel. Ezeket városi, megyeielődöntök előzték meg. A jövő versmondóinak kine­velése, tehetségkutatás szempontjából igen fontosversenyünknek tekinthető.

- A millennium évéhez kapcsolódóan a Magyar RádióRt.-vel közösen hirdettük meg a Magyar Messiásokvers- és prózamondó versenyt, amelynek három elődön­

tője volt. A döntőt Fonyódon rendeztük. Itt szervezésihiányosságok voltak tapasztalhatók, amelyből fontoslevonnunk a tanulságokat a későbbiekre nézve. Ahárom regionális elődöntőt a rádió rögzítette, amelynyolc adás keretében a Memoriter adásaiban volt hall­ható a rádió műsorában.

- Klubot, amely rövid időn belül igen fontos szakmaiműhellyé vált. Célja: felkészítés a versenyekre,előadóestekre. A klub havi egy alkalommal tartjafoglalkozásait.

- Balatonszemesen évek óta közreműködünk a Latino­vits Zoltán Nemzetközi Középiskolás VersmondóVerseny megszervezésében. Jól szervezett, emelkedetthangulatú találkozó, amelynek időpontja mindig júniuselső hete.

36 versmondó

- A pásztói Gyöngy te csillag elnevezésű verseny NYIK­es általános iskolások hagyományos találkozója, amelynemcsak verseny, hanem a szakemberek fóruma, aholvéleményt, tapasztalatot cserélnek és szakmai útmu­tatást kapnak a résztvevők.

- Évek óta jelen vagyunk a rangos és színvonalas Anyámfekete rózsa c. nemzetközi szavalóversenyen.

- Pintér Tibor - aki egész életét az amatőrmozgalomnak

áldozta - emlékére szerveztek a veszprémiek egy ver­senyt, ahol hihetetlenül sokan megjelentek. A szerve­zőket is meglepte a nagy létszám.

- Ötödik alkalommal került sor a Rokon népek költészetefesztiváira Budapesten, a Magyar VersmondásértAlapítvánnyal közös rendezésben. Sajnos, kis létszámúverseny, de fontos missziót vállal fel.

- Az elmúlt év őszén a Rátkay Klubban előadóművész­

konferenciát rendeztünk - több hivatásos szervezettelközösen - hivatásos előadóművészek, költészettelfoglalkozó szakemberekkel, szervezettel együtt­működve. Remélhetőleg a közeljövőben sikerül meg­jelentetnünk a konferencián elhangzott előadásokat.

- Negyedévente jelenik meg újságunk, a Versmondó.

- Ötödik éve sikeresen működik a Versrádió a CivilRádió egyik rovataként. A kéthetenkénti félórás adás­ban fontos információkat sugárzunk a versmondóknak.Az adó Budapest 80 km-es vételkörzetében fogható.

- Megújult a győri Költészeti Biennále keretébenkétévente megrendezendő Radnóti Miklós Vers- ésPrózamondó Verseny, amelyre a versmondó versenyekgyőztesei kapnak meghívást - ettől az évtől kezdve ­két kategóriában. Felnőtt kategóriában Radnóti-díjért,ifjúságiban kategóriában Radnóti-diplomáért versen­genek a legjobbak. Megalakult a felkészítő pedagógu­sok kitüntetésére (Radnóti-díj) életre hívott kuratórium,elnöke Debreczeni Tibor.

- Tizennegyedik alkalommal került megszervezésre aközépiskolás versmondótábor Baján.

- Az ÁPV Rt. társadalmi szervezetek részére kezelésreátadható helyiségeket hirdetett meg pályázat keretében.Az egyesület 4 helyszínre nyújtotta be pályázatát, de nincsmég döntés pályázatokról. Az egyesület működéséhez

fontos lenne, hogy saját helyiségünk legyen.

2001. évi tervek:- Február 21-22-én Kondor Béla, Nagy László, Szécsi

Margit Szavalóverseny volt, ezzel a versennyel is egy­fajta missziót vállaltunk fel. Korábban Kondor Bélaversenyként indult, de kevés résztvevő volt, ezért vál­toztattunk akiíráson.

KiadásokAnyagköltség 387827Anyagi jellegű szolgáltatás 558707

Rendezvényekhez pályázati úton kapunk támogatásokat,de ezek nem voltak elegendőek, így a működésre kapottösszegek egy részét is a rendezvényekre fordítottuk.Például2000-ben a Versmondóra sajnos a korábbiaktóleltérően csak 500 OOO Ft-ot kaptunk, ami nem volt ele­gendő az évi három összevont szám megjelentetéséhez.

Működésre az Országgyűléstől l millió, az NKÖM-től

800 OOO Ft-ot kaptunk.Az általános iskolások vers- és prózamondó versenyére400 OOO Ft-ot, a Versmondóra 500 OOO Ft-ot, MagyarMessiások versmondó versenyre 300 OOO Ft-ot, a

Mi\\enniumi Em\ékbi2otto:>ágt6\ két ve'i':.en)l \Co:>okonai ésRadnóti) finanszírozására 500 OOO Ft-ot. Az NKA-tóltáborra, az éves versgálára, a Rokon Népek Fesztiváljárakaptunk kisebb összegeket.

2000. Ol. Ol-jén1695541

831421778683

2000. 12. 31-én872074

78391688158

255296226340

84200120000

199008930

80000563280

901188592951572345175

892516

55249084652834

4652834

24000001000000

110617369888000018620

3746225

5524908

Záró PK

Nyitó PK + bevétel:

BevételKiadás

Ebből bankPénztár

Dologi kiadásokMegbízási díjakAdók, járulékokKönyvelésRádiótelefonSzakkönyvekBérleti díjakNyomdaköltségIlletékekEgyéb nem anyagi jell.Adott támogatásBankköltségEgyéb költségek

BevételekNKÖMésNKAOrszággyűlés

TagdíjakAPEH 1%Egyéb (Duna Tv)Kapott bankkamatBevétel összesen

Nyitó PKBankPénztárÖsszes nyitó PK

A Magyar Versmondók Egyesülete 2000. évipénzügyi beszámolója

Egyesületünk számos pályázatot nyújtott be az elmúltévben is, melynek eredményeként közel három és fél mil­lió forintot nyertünk különbözö pályázatokon. Eredményespályázatokat nyújtottunk be az Országgyűlés TársadalmiSzervezetek Bizottságához, a Nemzeti Kulturális ÖrökségMinisztériumához, a Nemzeti Kulturális Alapprogramhozés a Millenniumi Emlékbizottsághoz. Az NKÖM és azOrszággyűlés támogatása ún. működési támogatás, azNKA pedig különböző programokat, versenyeket és aVersmondó kiadását támogatta. Az lap kiadási költségei(nyomda, postaköltség) jelentősen megemelkedtek, ezért atagdíjjal együtt emelni kell az újság árát is. Itt kell megem­lítenünk, hogy javult a tagdíjfizetési morál. Ebben azévben is ugyanezekkel a pályázati lehetőségekkel

élhetünk. A szokásos működési támogatás mellett ebbenaz évben pályáztunk a pódiumműsorok fesztiváljára,könyvkiadásra, versmondó versenyekre, táborokra éslapunk támogatására. Folyamatosan figyelemmel kísérjüka megjelenő felhívásokat, és természetesen pályázunk.

- A gálaműsorunkat, amelynek keretében kerül sor az ezévi "Ki viszi át a szerelmet" emlékplakett átadására.

- Az országos József Attila Vers-, Énekeltvers- ésPrózamondó Verseny - amely kétévente kerül megren­dezésre - Tatabányán áprilisban lesz.

- Latinovits Zoltán-szavalóverseny lesz középiskolások­nak Balatonszemesen.

- A negyedik Regösök húrján vers- és prózamondó ver­seny általános iskolásoknak (döntő Pápán, előtte háromelődöntő). Pataki András indította a Regösök húrján

,vé't'"f'é'á'/"?' dé' á'á'/"á'6') 0'1'0'1' <W)á'?? <f'Z <W<f'6'k).i'..r&-»/.

Megállapodott az egyesülettel, hogy a nevet az általánosiskolások versenye kapja.

- Folytatja munkáját a Memoriter Klub és a Versrádió.

- Egyre nehezebb a Versmondó c. Iap megjelentetése,kevés a szakember, aki írni is tud és vállalja a társadal­mi munkát. A technikai költségek is jelentősek, ezértévi 3 összevont szám jelenik meg, így sajnos az infor­mációk egy része nem naprakész, de ezt a lap nem istudja felvállalni. A postázási költség 100 OOO Ft.Létrejött a szerkesztőbizottság, amely két ülést tartotteddig. Kialakította a lap szerkesztésének koncepcióját.

- A pódiumműsorok II. fesztiválját ősszel ismételtenmegrendezzük, amelynek az a célja, hogy azoknak azamatőr előadóknak, akik magasabb színvonalat értek el,legyen továbblépési lehetőségük.

- Az országos versmondótábort változatlanul Baján ren­dezzük meg és támogatjuk a Veszprém megyei vers­mondó tábort.

- Két könyv kiadását tervezi az egyesület: könyvhétenolvasás éve indul, pályázunk prózai szöveggyűjteménykiadására Debreczeni Tibor szerkesztésében, a másikkiadvány az előadóművész-konferencia anyagát tartal­mazza.

versmondó 37

Győr megyei szervezet tevékenységéről Németh Andrástitkár számolt be, amely azonos Popper Ferenc írásával,így most ezt tesszük közzé.

Mi történt 2000-ben?Popper Ferenc, a Magyar Versmondók Egyesülete Győr­

Moson-Sopron Megyei Szervezete elnökének beszámolója

A Magyar Versmondók Egyesülete Győr-Moson-Sopron

Megyei Szervezetét 1997 nyarán hoztuk létre. Kezdetbennem is gondoltunk arra, hogy önálló egyesületkéntműködjünk, ám rá kellett jönnünk, csak úgy tudunk azalapszabályunkban megfogalmazott céljaink meg­valósítása érdekében pályázati úton pénzhez jutni, ha abíróságon bejegyeztetjük magunkat.Nézzük tehát e kis bevezető után mi is történt 2000-ben?

A mostanra 200 tagot számláló szervezetünk mozgalmasévet tudhat maga mögött,Folytattuk az előző év októberében indított tanfolya­munkat nyolc pedagógus részvételével. Ök arra keresték aválaszt, lehet-e és ha igen hogyan lehet verset rendezni,illetve milyen feladatok várnak arra, aki versmondókatpróbál felkészíteni?Tették mindezt olyan előadók segítségével, akik úgy érez­zük, talán a legtöbbet tudnak témakörükről. Wacha Imretanár úr a szövegelemzés miértjére és hogyanjára adottközérthető válaszokat, bizonyítván, mekkora szüksége vana versmondónak az előadandó mű alapos megismerésére.Az ő tudós elméleti előadását Fehér Ildikó, Kiss László,dr. Sződy Szilárd, Debreczeni Tibor és Kalmár Zsuzsamagas színvonalú elméleti és gyakorlati foglalkozásaiegészítették ki.A tanfolyam végül egyhetes bentlakásos táborral zárult,ahol a hallgatók önálló munkát végeztek a tábor gyermekrésztvevőivel. Segítségükre voltak ebben Karsai AlfonznéKlári néni, Horváth Ildikó, Németh András egyesületünkelnökségi tagjai és e sorok írója is.

Februárban egy kistelepülés, Öttevény önkormányzatávalközösen hirdettük meg a Vidám Müvek Vers- és Próza­mondó Versenyt, melyen óvodástól a nyugdíjasig vettekrészt mintegy nyolcvanan szinte az egész megyéből.

Március, április és május hónapokban a Bartók BélaMegyei Művelödési Központtal közösen rendeztük megaz immár hagyományos Kormos István Vers- ésPrózamondó Verseny elődöntő it, melyen közel 250 felső

tagozatos általános iskolás gyerek vett részt. Közülük55-en jutottak tovább a november 4-én Mecséren megren­dezett megyei döntőbe, mely egyben a második MegyeiIrodalmi Hét megnyitó eseménye is volt.A megyei döntőben egyébként részt vettek azok a felvidé­ki versmondó gyerekek is, akiket a Tompa Mihály galán­tai és dunaszerdahelyi járási illetve területi döntőiről hív­tunk meg, ahol elnökségünk néhány tagja tanácsadóként,illetve zsűritagként szerepelt.Szakmai és szervezői segítséget nyújtottunk a MegyeiMűvelődési Központ által rendezett Kisfaludy NapokMegyei Középiskolás Kulturális Szemle Vers- ésPrózamondó Versenyének lebonyolításához.

38 versmondó

A tavaszi szünetben győri és Győr környéki általános ésközépiskolás tanulók részére napközis jellegű versmondóiskolát rendeztünk 18 fő részvételével.Megrendeztük a Magyar Messiások Vers- és PrózamondóVerseny területi döntőjét.

Június végén Csornán rendeztük meg az immár hagyo­mányos intenzív, bentlakásos nyári versmondó táborunkat,melyen harmincöt általános és középiskolás tanuló,- közülük nyolcan a Felvidékről érkeztek - továbbá a máremlített versrendező tanfolyam hallgatói vettek részt, akikcsoportvezetőkként dolgoztak. A tábort a csoportok bemu­tatói zárták a nagyszámú érdeklődő szülő jelenlétében.

Állandó műhelyként működtetjük Győrben VersmondóStúdiónkat hetente egy alkalommal a Megyei Művelődési

Központban, illetve az év vége óta a Petőfi Sándor IfjúságiHázban, mivel az előbbi intézmény felújításra kerül s ezértbezárták.A műhely tagjait felkészítjük a különböző versmondóversenyekre, illetve segitünk nekik a versválasztásban.A gyakorlottabbak rendhagyó irodalomórákon lépnek fel,illetve egyéb fellépési lehetőségeket biztosítunk szá­mukra.Sikerként könyvelhetjük el, hogy inspirálásunkra létrejötta soproni Versmondó Műhely a Berzsenyi gimnáziumban.Köszönet illeti ezért dr. Lampérth Gyula igazgató urat. Amühelymunka során a korábbi tanfolyamunkon végzettpedagógusok látják el tanácsaikkal a versmondókat.Reméljük, ezzel fellendül majd a már hanyatlani látszósoproni versmondó mozgalom.Az elmúlt évben is rendeztünk rendhagyó irodalomórá­kat, bár támogatás híján kevesebbet, mint 1999-ben.A közreműködők a Versmondó Stúdió középiskolás tagjai,az Előadóművész Stúdió tapasztalt versmondói, illetvenéhány esetben színművészek és színházi rendező voltak.A Bartók Béla Megyei Művelődési Központtal és aRadnóti Miklós Emlékbizottság és Irodalmi Társasággalközösen megrendeztük a Radnóti Miklós Országos Felnőtt

Vers- és Prózamondó Versenyt, mely egyben az irodalmihét záróeseménye is volt.A versenyen, mely meghívásos, az ország legjobbversmondói vehetnek részt, éspedig azok akik más orszá­gos versenyen kiemelkedően szerepeltek.

Összefogás az északkeleti régióban

Lutter Imre beszámolója az északkelet-magyarországiregionális szervezet munkájáról

Lezártunk egy korszakot. Úgy is nevezhetnénk: a teremtésidejét. l 999-ben, amikor létrejött az Északkelet-ma­gyarországi Regionális Versmondó Egyesület, már adot­tak voltak az előadóművészek és versmondók, színészekés színjátszók, költők és diákköltők. Mégsem volt köny­nyű összefogni a lelkes fiatalokat, tapasztaltabbakat és aszépkorúakat. Adott volt azonban egy szűk csapat,valóban nagyon kicsi, akik megpróbáltak megbirkózni afeladattal.A létrehozott szervezettel a hátunk mögött intézménye­sen pályázhatunk azóta is sokakban élő rendezvényekre.Társszervezőkkela Hangadó kulturális fórumra, a Bolyai

ki, kárpátaljai és erdélyi magyar versmondók is csatlakoz­nak hozzánk).

Az Északkelet-magyarországi RegionálisVersmondó Egyesület új elnöksége:

Tiszteletbeli elnökSzép László - Radnóti- és Péchy Blanka-díjas

versmondó,a Pécsi Sándor Gurulószínházvezetője

Nem kevés hát a tennivaló. Akadnak még problémák (lásdVersmondó lap eljuttatása a tagokhoz), de ha csak a régimederben folyik a munka, akkor is lesz idén októbervégén Kaleidoszkóp Versnapok, lesz negyedik hallgatóiverseskötet és lesz drámatanítás. Azonban mindig új és újszelek fújnak ...Kedves Versmondó Barátok! Annyival segítsétek mun­kánkat, hogy a Versmondóval postázott csekkeken fizes­sétek be a tagdíjat, ami jelenleg 600 Ft (öt sör ára) egyévre. Az országos küldöttközgyűlés által 1200 Ft-ramódosított tagdíj csak 2002-ben lép életbe (de ez sem többhavi 100 Ft-ná!!).

- joghalIgató,Kaleidoszkóp-díjas versmondó,az Egy Maszk Drámaműhely tagja,országos elnökségi tag

- konduktorhallgató,Kazinczy-érmes versmondó,az országos egyesületfelügyelőbizottsági tagja,az Egy Maszk Drámaműhely

művészeti vezetője

- tanár, művelődésszervező,

a Miskolci Egyetem hallgatói ügyeketkoordináló igazgatóhelyettese

- Kaleidoszkóp-díjas versmondó

KáelnéKovács Rita

ElnökKiss Gábor

Elnökségi tagokBalogh Attila

AlelnökKárász Eszter

Emléknapra, a Miskolci Egyetem hallgatóinak vers- ésnovellaantológiájára, amelyekre több százezer forintotnyertünk végül. Az említett hallgatói költészeti gyűjte­

mény túl van harmadik évén. (Éltem ... Írtam ... Érted... ,Virágzó kopjafák, A pillanat története). Nemzetközieseménnyé nőtte ki magát a Kaleidoszkóp Versnapok,amelyen az ország legkülönbözőbb pontjáról - utóbb ahatáron túlról is - érkezett versmondók, előadók és szín­játszók - immáron két alkalommal (három napig) mértékössze "tudásukat, tehetségüket" a magyar irodalomfelelevenítése jegyében. Egészen különleges csapatotindítottunk útjára három éve még a Bolyai Kollégiumberkein belül szintén a Miskolci Egyetemen dráma­pedagógia és drámajátékok néven. Az egyesület létezéseóta ez az EGY MASZK drámamühelyre (EgyetemistákMiskolci Amatőr Színjátszó Köre) átkeresztelt színját­szó-versmondó csoport óriási sikerrel adta elő a Tükör atükörben című előadását, amely klasszikus művek olyanválogatott részleteit tartalmazta, amelyeket a dráma­műhelyesek önnön lelkük "színházi feléből" merítettek.Most Shakespeare Szentivánéji álom címü müvéneksajátos feldolgozását viszik színre. Ennek a műhely­

munkának mindmáig tevékeny részese az egyesületelnöksége.És folytathatnánk a sort a számtalan versmondó verseny­nyel, amit. a régióban szakmailag vagy tárgyjutalmakkaltámogattunk.

De beszéljünk inkább a jövőről! Az Északkelet-magyar­országi Regionális Versmondó Egyesület 2001. február25-én tartotta éves tisztújító közgyűlését. Itt választottukmeg az új vezetőséget, módosítottuk az alapszabályt, s aminagyon fontos: szervezetünk - a közgyűlés felhatalmazásaalapján - kétéves együttműködési megállapodást köt aPécsi Sándor Gurulószínházzal és a Miskolci EgyetemBolyai Kollégiumával. Míg az előbbi a tagság sorát növel­ve szakmailag emeli az egyesület munkáját, az utóbbi biz­tosítja az EGY MASZK drámaműhely, a KaleidoszkópVersnapok, a hallgatói antológia infrastrukturális fel­tételeit.Megalapítottuk a Versgondnok címet, amelyet minden éváprilis I l-én, a költészet napján rendezendő gála kereté­ben adunk át a régió azon képviselőjének, aki elvitathatat­lan érdemeket szerzett a verskultúra, illetve az egyesületápolásáért, segítéséért. Az első ilyen díjat elnökségünkSzép Lászlónak, a Pécsi Sándor Gurulószínházi Egyesületvezetőjének ítélte oda.

Popper Ferencnek, a felügyelőbizottság

elnökének beszámolója

A felügyelőbizottság rendszeresen részt vett az egyesületelnökségi ülésein, folyamatosan figyelemmel kísértékmunkáját, megállapították, hogy az mindvégig szabályosvolt. Két kivételtől eltekintve azok határozatképesek

A Magyar Versmondók Egyesülete alapszabályánakmódosításával egyidejűleg lehetővé vált, hogy a hozzánktartozó régióban élő országos egyesületi tagokat hivata­losan is kapcsoljuk be saját térségünk munkájába. Ezzeljelentősen megnövekszik taglétszámunk, különös tekintet­tel arra a tényre, hogy a Regionális Versmondó Egyesületalapszabály-kiegészítésével már nemcsak Szabolcs­Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén, de Hajdú­Bihar és Heves megyére is kiterjed hatókörünk. Ez nyil­vánvalóan csak formalitás, hiszen az alapítás óta sikerülttöbbé-kevésbé bekapcsolni a felsorolt térségeket a szak­mai munkába. Reményeink szerint a határon túli (felvidé-

Dr. Lutter Imre - jogász, előadóművész,a Magyar Televízió szerkesztője,

a Versmondó c. lapszerkesztőbizottsági tagja

versmondó 39

Az egyesület elnöksége a közgyűlést követő első ülésénalelnöknek választotta dr. Lutter Imrét.

(A bírósági jóváhagyást követően a Versmondó következő

számában közzétesszük az egyesület alapszabályát.)

A Magyar Versmondók Egyesületénekelnöksége

A közgyűlés Bakonyiné Pál inger Annamáriát - PopperFerenc új megbízatása miatt - felügyelőbizottsági tagnakválasztotta.

Ferencz ZsuzsannaKiss GáborKrekity OlgaLégrádi GergelyNémeth AndrásWahl László

Kiss Lászlódr. Lutter Imre

Popper FerencElnök:

Alelnökök:

Elnökségi tagok:

A közgyűlés jelölöbizottságot hozott létre és új elnök,valamint elnökségi tagok jelölésére került sor. Eztkövetően a közgyűlés új elnököt választott Popper Ferencszemélyében, és két elnökségi tagot: Ferencz Zsuzsannátés Kiss Gábort (Északkelet-magyarországi RegionálisVersmondó Egyesület elnöke),

A közgyűlés egyhangúan megszavazta, hogy 2002-től azúj tagdíj 1200 Ft legyen (havonta 100 Ft), illetve, hogyaVersmondó c. lap ára már ettől az évtől emelkedjen.(A Magyar Versmondók Egyesületének tagjai továbbra isingyenesen kapják a lapot.)

Bodor-Palkó Pál elnök megköszönte azoknak a munkáját,akik segítették az egyesület elnökségének munkáját ésbejelentette, hogy Bartók László felmentését kérte azelnökségi tagságtól vidéki elfoglaltsága miatt, valamint,hogy Tóth Zsuzsanna másfél hónapja szintén lemondottelnökségi tagságáról. Bejelentette továbbá, hogy az utóbbiidőben megnövekedett elfoglaltsága miatt képtelen ellátniaz elnöki teendőket, s két napja meghozta döntését, nemkíván egyesületi elnökként tovább tevékenykedni.

A közgyűlés köszöntötte a pedagógiai munkásságáértKarácsony Sándor-díjat kapott Debreczeni Tibort, ésdísztáviratot küldött Bella István költőnek, valamint BánffyGyörgy színművésznek, akik ebben az évben Kossuth­díjban részesültek.

Az alapszabály kiegészítésének ismertetése után, különöstekintettel a közhasznúságra a közgyűlés elfogadta az alap­szabály kiegészítését, illetve módosítását.

A beszámolót a közgyűlés 2 tartózkodással elfogadta.

voltak. A távolmaradások igazoltak voltak. Év közbenderült ki, hogy az elnök az elmúlt évi küldöttközgyűlés

jegyzőkönyvét és az alapszabály módosítását nem jelen­tette be a bíróságon, így mulasztásos törvénysértéstkövetett el. Ez azt jelentette, hogy a korábban érvényesalapszabály szerint rnűködött az egyesület, a közhasznúszervezeti bejegyzés elmaradt. A jelenlegi közgyűlés fel­adata lesz az alapszabály módosításának ismételt megtár­gyalása és elfogadása, ezt dr. Lutter Imre ismerteti. Évközben egy alkalommal ellenőrizték az egyesület köny­velését, szabálytalanságot nem észleltünk, a könyveléstprofi könyvelőcég végzi megfelelő módon.

A beszámolók feletti vita, hozzászólások

A vitában és a hozzászólásokban számos olyan szakmai ésszervezeti javaslat fogalmazódott meg, amelyet az elnök­ségnek a jövőben mindennapi szervező-tervező munkájakapcsán figyelembe kell venni.

Elhangzott, hogy a jövőben

- az elnökségnek a beszámolót a meghívókkal együttírásban kell elkészítenie és pénzügyi beszámolóvalegyütt kell kiküldenie tagjainak, hogy mindenkinekmédjában legyen hozzátenni elképzelését;

- végig kellene gondolni, hogy hosszú távon a vers­mondásnak miféle érdekei vannak és ez hogyan kapcso­lódik az oktatáshoz, a neveléshez, hogyan kapcsolódika professzionista előadó-müvészethez, és ezt egy kon­cepcióban meg kellene fogalmazni;

- több szakembert kellene meghívnia elnökségi és aszerkesztőbizottsági ülésekre;

- jó lenne, ha az elnökség munkáját többen segítenék(pl. pályázatírás);

- olyan motivációt kellene kialakítani, hogy a versren­dezés pedagógiájával, metodikájával ismerkedjenekmeg a pedagógusok. Kellene tárgyalni OPI-val, a peda­gógiai intézetekkel, a minisztérium illetékeseivel;

- akkreditáltatni kellene pedagógusok számára a vers- ésprózamondó OKJ-képzést;

- kevés a felnőtt vers- és prózamondó versenyek száma,szükséges lenne a versmondó versenyeket szervező in­tézményeket arra ösztönözni, hogy több felnőtt számárabiztosítsanak lehetőséget. Szét kellene választani a ver­senyek kategóriáit ifjúsági (diák) és felnőtt kategóriára;

- egy új, felnőtteknek meghirdetett verseny van szüle­tőben, a Magyar Versmondásért Alapítvány szervezé­sében, a Mensáros Lászlóról elnevezett versmondóverseny.

40 versmondó

Prae irodalmi folyóiratról

A prae című irodalmi folyóirat 1999 második felébenjött létre és ugyanazon év decemberében jelent meg

először. A lapot két irodalmár-író: Balogh Endre és BartaBandika, Ruttkay Veron egyetemi hallgató és egy fiatalirodalomtudós, H. Nagy Péter szerkeszti. A Prae (latin,jelentése: elő-) felidézi Szentkuthy Miklós azonos című

nagyregényét, a 20. századi magyar próza nagy szellemitartalékát. Az első számhoz írt előszók hangsúlyozzák,hogya lap "létrejövő, de még beláthatatlan párbeszédekszínrevitelét" (H. Nagy Péter) és "saját nyelvek megal­kot(hat)ását" (Barta Bandika) kívánja támogatni. A fiatalírógenerációk számára folyamatosan olyan publikációslehetőséget biztosít, amely szövegeik mellett egyszerreközöl írásokat már kanonizált szerzők tollából és elemző

tanulmányokat a világ- és magyar irodalomról.

A folyóirat egyes számai élén tematikus blokkok állnak,melyek hiánypótló szerepet töltenek be a hazai irodalmi éstudományos életben, azaz olyan előremutató témákkiválasztása történik, amelyekre érdeklődés mutatkozik,ám feldolgozásukra más lapok, illetve könyvkiadók nemvállalkoznak. A lap 1999/1-2. számában a sci-fi és acyberpunk kapcsán közölte magyar és angol szerzők

elemző tanulmányait, amelyek rámutatnak: a tárgyaltművek - könyvek, képregények és filmek - többek közt atömegkultúra és az elitkultúra kapcsolata újragondolásá­nak szükségességét vetik fel. A filmek és az irodalmiművek elemzéséből kiderül az is, hogy ezek a műalkotá­

sok a mai művészet szerves alkotóelemei. Elég, ha csupána Mátrix című filmre, annak közönségsikerére, a későbbi

alkotók számára meghatározó jelentőségére, sőt, a film­művészet korábbi, hasonló alkotásainak "újraértelmezésikényszerére" gondolunk.A 2000/1-2. szám tematikája (poszt)apokalipszis témábanközölt verseket, novellákat ismert és pályájuk elején állószerzők tollából. A posztapokaliptikus világkép abból azelőfeltevésből vezethető le, amely szerint az emlékezésfolyamata mindenképpen apokalipszis utáni. Mutatja eztaz a tény is, hogyamemória művészetének létrejöttétSzimonidészhez, a görög költőhöz kötik, aki egy lakomaután, emlékezvén az ülésrendre, azonosította a leszakadttető által megcsonkított, összelapított holttesteket.A 2000/3---4. számban Peter Greenaway angol filmrendező

művészetét tekintették át szerzöink. A meghatározó angolposztmodern művész hazai fogadtatása mindeddigrövidebb cikkekre korlátozódott, poétikai és tematikaielemzések, illetve a kortárs filmművészethez való viszo­nyát mindeddig nem tekintették át.

A tematikus blokkot Permutáció címmel szépirodalmirovat követi, amelyben elsősorban mai magyar (mintkorábban említettük: már kanonizált és még nem kanoni­zált) szerzők írásai kapnak helyet. A második számtólkezdve ugyanitt található egy olyan rovat is, amelyben a

középkori, reneszánsz illetve kora újkori szerzők írásaifriss müfordításokban jelennek meg a PalimpszesztKulturális Alapítvány kurátorai és főtanácsadója

szerkesztésében. (A Palimpszeszt Kulturális Alapítvány, alap kiadója egyik fő feladatának tekinti - és alapító ok­iratában is rögzítette - a fiatal tudósok, művészek a közép­kori, a reneszánsz, valamint a kora újkori kultúra megis­merésébe és megismertetésébe történő bevonását.) A régieurópai irodalom ilyen típusú jelenléte jelzi: a lapszerkesztői kiemelten fontosnak tartják az irodalmi hagyo­mány ismeretét, és ennek a mára vonatkoztatott állandóújragondolását.A 2000/3---4. számtól kezdve a Prae figyelemmel követi azinterneten alakuló irodalmi folyamatokat, műalkotások

keletkezését. E számban az Index című internetes újságkultúra rovatának Répaköltészet elnevezésű topiejábólközöl válogatást. A "répaköltészeti válogatás" rámutat: alegfiatalabb, világhálón jártas nemzedék nem nélkülözi aköltészeti hagyomány ismeretét. Kiváló formakészséggelmegírt versek olvashatók a válogatásban, amelyek humor­ral, iróniával és nagy komolysággal kezelik önmagukat ésa hagyományt. Külön érdekessége ennek a költészetnek,hogy a szerzők álnevek mögé burkolóznak, s nem fedik felvalódi, polgári nevüket - ami által a szerzőség kérdése isúj megvilágításba helyeződik.

A Moduláció nevű rovatban fiatal szerzők irodalom­elméletileg megalapozott kritikái, tanulmányai találhatóka világirodalom és a (kortárs) magyar irodalom műveiről.

Az eddigi számokban Salman Rushdie, Umberto Eco,Barnás Ferenc, Géczi János, Zilahy Péter, Bodor Ádám ésWilliam Gibson prózájáról, a kortárs magyar "történelmiregényekről", valamint William Blake és KosztolányiDezső lírájáról, illetve a 20. századi versek multi- és inter­medialitásáróI olvashatók tanulmányok.

A Coda névvel ellátott rovat úgy zárja le az egyes lap­számokat, hogy kitekintést nyújt a következő szám tema­tikájára. Így olvasható volt az első számban a fiatal drá­maíró szerzőpáros, Györei Zsolt és Schlachtovszky Csabaáltal írt Donnerwetter. Ítéletidő tizenegy kalamitásbancímű drámája - ezt követte a (poszt)apokalipszis tema­tikájú. A 2000/1-2. számban William Shakespeare­Michael Nyman: Álcajáték című szövege, ami PeterGreenaway Prospero könyvei című filmje egyik kulcsjele­netében kap nagy szerepet, ami előre jelezte a Greenaway­számot. A 2000/3-4. számban Larry McCafferynakWilliam Gibsonnal, a cyberpunk nagyszerzőjével készített interjúját tettékközzé - ez már arra mutat, hogy a2001/1-2. Prae fő témája a cyberpunkművészet lesz.

Kovácsházy Sáfián László

versmondó 41

A pillanat történeteÓvodás korba lépett a miskolciegyetemisták verseiből és novellái­ból összegyűjtött antológia. Azidén októberben hároméves a kez­deményezés a felnőtt diákok leg­sikerültebb munkáinak népszerű­

sítésére, és a harmadik új élet szüle­tett egyazon Nap égisze alatt. Ez azúj élet a pillanat, a kötet tartalmapedig A pillanat története.

Értelem és érzelem ősi kérdésekkörül mozognak a történet(ek)­ben. Bizonyára mindannyiunknakeszünkbe jutottak már az élet és ahalál legősibb kérdéskörei, keresvéna választ, mi lesz, ha egykor az utol­sóként született ember is meghal aFöldön? Vajon létezik olyan galaxis,ahol folytatódhat a teremtés? Van-eolyan bolygó, amely a darwinievolúciónak zöld jelzést ad? Detalán még érdekfeszítőbb: lesz-eszerelem? Van-e ott és akkor (is)lélekvándorlás vagy reinkarnáció?

Életünk parányi időintervalluma

önmagában jelentéktelennek tűn­

het, valójában együttesen számot­tevő, vagy ha úgy tetszik, lét­fontosságú szakasza a Föld, külö­nösen a Világegyetem létezésének.A fölgyorsult emberélet a nagyrohanás következtében még rövi­debb, mert nincs időnk igazán föl­fogni a körülöttünk vagy bennünklejátszódó mindennapos interak­ciókat, nincs időnk figyelni a mégmegmaradt ösztönös érzékeinkre, sszámunkra ezáltal láthatatlan vála-szainkra.

Ebben a rettenetes rohanásban mégis van egy kis szeleteaz életnek, amely egy pillanatra megállítja az időt ésmegörökíti a pillanatot. Átugorva minden tér és idősíkot.

A színház, de még inkább a költészet az, amely ráfokuszála létezőre és az elképzelhetetlenre, kattint egyet, és expo­nálja az egyébként elérhetetlent, a gondolatot.

Azok az írók és költők, akiknek műveit ebben a kötetbentaláljuk, ezt tették. Saját életük momentumait örökítettékmeg, vagy éppen elutaztak egy másik Iétsík dimenziójába,felvértezték magukat olyan tulajdonságokkal és történé­sekkel, melyeket szívesen illetve soha nem élnének át,aztán leírták. Hogy most közzétették, olyan megfontolt­ságróI és elszántságról tanúskodik, ami ritka és ezért meg­becsülendő. Hát bánjunk vele csínján!

Az antológia az önálló gondolkodástól, a lét hétköznapitörténéseinek egyedi felfogásától a szerelem, majd az

42 versmondó

Most

emberélet filozófiájáig halad. Ezen kérdéskörök szerintcsoportosulnak a szerzők. A könyv második részében - azelőző kiadványokban még nem tapasztalt módon - össze­sen öt költő saját verseskötetéből találunk részleteket.Ezek, úgymond, önálló fejezetek. Mindez azért van, hogya legtehetségesebbnek talált versírók számára valamilyenformában biztosítani tudjuk az ismertté válást. Ez perszecsak a kezdet számukra, s az átadás művészetének mégrengeteg rögös (és anyagias) útját kell bejárniuk, hogyköteteik eladhatók is lehessenek. Ennek azonban mársemmi köze a kultúrához.Az Éltem... Írtam... Érted .. és a Virágzó Kopjafák után itt azújabb böngésznivaló. Segítség ahhoz, hogy képet kapjunk azifjúság eszméiről, hitéről az új évezred kapujában. Olvashatóbuszon, mosdóban, talponállóban, esti meseként elalváselőtt, ébredéskor kávé mellett, mondható baráti társaságban,verstalálkozókon, és gondolkodtathat álmainkban. Mindigés mindenütt velünk lehet. Ha pedig rendszeresen más ésmás hangulatban olvassuk a műveket, új utakat járhatunk be

velük. Már nemcsak a szerzőké lesz a vers, a novella, hanema fejünkben, a szívünkben mélyen elzártan csakis a miénk.Megragadhatjuk vele azt a képet, ami egyszer van, majd egymásikat, és büszkén birtokolhatjuk kincsünket:A pillanat történetét.

Dr. Lutter Imrea kötet szerkesztője

P.S. Csupán a piacgazdaság velejáróját, a marketinget kellelfogadniuk, és nagyon nehéz, összeférhetetlen komp­romisszumokat kötni azzal a társadalommal, amiről

esetlegesen rossz szájízzel írnak, de egyben célközön­ségük is. És ez nem paradoxon, sokkal inkább ambivalen­cia, ami jelen esetben sajnos legalább olyan nagyfokúművészet tőlük, érzékenyebbektől, mint az írás.

Bánffy György Kossuth-díjas

Nem hiszem, hogya versmondók közül - a legfiatalab­bakat és a "szépkorúakat" is beleértve - lenne valaki, akinem ismerné, akár Bánffy művész úrként, akár Gyuribácsiként. A mostani ünnepi alkalomból megjelent mél­tatások, pályaképek sok mindent elmondanak, illetveelmondhatnak róla, de azt, hogy ő az egyik legrégebbimentora az amatőr versmondóknak, nemigen. Ugyanis ezmunkásságának a legkevésbé "publikus" része. Előadói

estjeit, monodrámában és más színészi megnyilvánulá­saiban megnyilatkozó munkásságát, a magyar nyelv ügyé­ért kifejtett tevékenységét a Nagy Díj odaítélésének indok­lásában is említették, de azt a több évtizede folyó, valóbanáldozatos missziót, amelyet a versmondó ifjúság (megnem éppen ifjúság) szakmai, esztétikai és etikai neve­lésében végzett - és hál'istennek napjainkban is végez ­legújabban a Magyar Versmondásért Alapítvány kuratóri­umának elnökeként is - nemigen tartja nyilván a "hivata­losság".

De ez nem is feladatuk, és ismerve Gyuri bácsit, soha sema hivatalos elismerésért teszi mindezt. Elhivatottságból,belső tűzből, tenni vágyásból teszi, jár-kel az országban,hol zsűriben foglal helyet, hol kurzust tart, például AranyJános balladáiról, azok méltó előadásáról, hol példát adva:felmutatva saját művészi hitével és hitelével megalkotottönálló pódium műsorát. Ha van "ösztönös pedagógus",akkor Bánffy György az, méghozzá úgy, hogy semmi közesincs a "tanügyi bácsik-nénik" fogcsikorgató áloptimiz­musához. Emberközeli, mint egy tiszta gyerek, "lélektől

lélekig" akar hatni, és mivel eszközei is megvannak hozzá,a tiszta, érvelő beszéd a többi között, tud is hatni.

Nem elismerésért teszi. De bizonyára örül annak, ha mi,versmondók, felkészítő tanárok, táborlakók, előadóest­

hallgatók, versenyen részt vevő érdeklődök, mindazok,akik csak egyszer is bűvkörébe kerültünk, megköszönünkneki mindent, amit a magyar versmondás ügyéért tettés tesz.

A szerk.

Berzsenyi Dániel

Horác

Zúg immár Boreas a Kemenes fölött.Zordon fergetegek rejtik el a napot.Nézd, a Ság tetejét hófuvatokfedik,

S minden bús telelésre dőlt.

Halljad, Flaccus arany lantja mit énekel:Gerjeszd a szenelőt, tölts poharadba bort,Villogjonfejeden balzsamos kenet,

Mellyet Bengaia napjafőz.

Használd a napokat, s amijelen vagyon,Forró szívvel öleld, s a szerelem szelídÉrzésit ki ne zárd, mígfiatal korod

Boldog csillaga tündököl.

Holnappal ne törődj, messze ne álmodozz.Légy víg, légy te okos; mig lehet, élj s örülj.Mlg szólunk, az idő hirtelen elrepül,

Mint a nyíl s zuhogó patak.

versmondóKiadja: a Magyar Versmondók Egyesülete

1992

Támogatónk:Nemzeti Kulturális Alapprogram,

Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma

Felelős kiadó: Bodor-Palkó PálA szerkesztőség címe: 1011 Budapest 1.,Corvin tér 8.

Szerkesztőbizottság:

Elnök: dr. Sződy SzilárdTagok:

Tóth ZsuzsannaTóth Zsóka

Torma Máriadr. Lutter Imre

Főszerkesztő: Kiss LászlóTelefon: 06 (30) 223-573

ISSN 1217-3282

Dupla szám: ára 112,- FtA Versmondó megrendelhető a szerkesztőség címén.

Előfizetési díj egy évre: 672,- FtMegjelenik évente hat alkalommal.

Az egyes számok megvásárolhatók az Írók KönyvesboltjábanBudapest VI., Andrássy út 45.

A címlaponRuttkai Sándor: Idomárahátoldalon: Repülj!című grafikája látható.

versmondó 43

A vizuális költő

Ruttkay Sándor szinte észrevétlenül nőtt a magyarrajzművészet mesterei közé. Nem mintha nem lettek vol­na művészetének elismerő i, sőt, rajongói, hanem azért,mert nem is olyan régen még a fiatalok stúdiójának tag­jaként dolgozott, és valahogyan nem tartozott a fenegye­rekek közé.Számára a kihívást tárgyban és előadásmódban is olyandolog jelentette, ami az elmúlt évtizedekben éppen nemvolt divatos, de talán éppen ezért volt hiánycikk.Képeinek tárgya szinte kizárólag az ember. De nem az elil­lanó jelenhez, vagy más történeti korhoz kötött ember,hanem ami az emberből minden korszakban ugyanaz, azúgynevezett "örök ember". Az ember nem egy-egytörténeti szakasz elfogultságaival, túlzásaival - legyenekazok bármennyire termékenyek is -, hanem azok nélkül,úgy, amilyen a legjobb pillanataiban, örömében vagydrámái közepette. Az ember és kapcsolatainak szépsége éskibontakozásának korlátai.

Ruttkay Sándor művészetének tárgyához kifejezőeszköz­

ként elsősorban a vonalat alkalmazza.A klasszikus tárgyhoz megtalálta a rajznak azt a nemesformáját, amelyemelkedetten is tud szárnyalni, de össze istud töredezni a mondanivaló érdekében, s mint mindenfigyelemre méltó művészi megnyilatkozás, nem nélkülözia humort sem. Ruttkay Sándornak ez a nem külső, hanembelső nagyformátumúság a vérében van - nem idézi aklasszikusokat, hanem így alakít a maga módján. Mimégis a mai a napjainkhoz kötődő vonalaiban -, ami miattnem állíthatjuk azt, hogy valamilyen elvont akadémikus

lenne? Ez tipikusan századunk terméke, a spontaneitás, azautomatizmus, amely az álom és a félébrenlét ösztönösvágyait, megérzéseit emeli a tudatba, s egészen sajátosbenne, hegy ezzel a módszerrel nem a durvát, a rettenete­set, hanem a szépet, a harmonikusat szuggerálja. Lazánhurkolódó vonalai szépségg é válnak, nemes fejekké ésgyönyörű beszédes kezekké.Azt mondjak, hogy rajztudásról az emberi kezek ábrá­zolása uralkodik leginkább. Nos, Ruttkaynál hibátlankezekkel találkozunk. A lebegő vonalak közé a valóságotbűvöli, vagy inkább annak égi mását.A vonalak mellett szólnunk kell színeíről is, melyeknektakarékos, de éppen a megfelelő helyen való használatávalazt éri el, hogy rajzai elhitetik magukról, hogy fest­mények. Olykor csak a papír és a vonal színénekmegválasztásáról van szó, máskor a rajzot átkaraló,körüllebegő, vagy a rajz ölelésében megbúvó színnek,amely kiemeli, aláhúzza mondanivalóját, és egyénivé,mással összetéveszthetetlenné teszi munkáit, Ezeknek aszíneknek a világító, sokszor neonszerű hatása is sokatárul el a művek maiságáról.Ruttkay Sándor művei valamilyen történés folyamatábaengednek betekintést. Nemritkán a Biblia vagy az antikmitológia ismert alakjai is színre lépnek bennük.Feltehetjük a kérdést: mit is ábrázolnak ezek a rajzok?Illusztrációk talán? Igen, illusztrációk. De nem valamilyenmás szerző művének illusztrációi, hanem a művész sajátgondolatainak, álmainak, vágyainak teremtményei. Egyma igen ritka jelenséget képviselnek: a poézist. Ebben azesetben úg~ nevezhetnénk, hogy "vizuális költészet".

Haulisch Lenke

44 versmondó