I. Bevezetés

Az ikonográfia (és az ikonológia) fogalma Téma és jelentés Képcím Mire jó az ikonográfia?

Az ikonográfia és az ikonológia fogalma

Az ikonográfia a művészettörténetnek az a területe, ami a művek témájával és jelentésével foglalkozik, vagyis mit ábrázol a mű, továbbá azt kutatja, hogy a lehetséges jelentések közül melyik lehet helyes. A régi korok közösségei spontán tudták, hogy egy mű pontosan mit ábrázol, értették annak nyelvezetét, jelentését. Korunk embere erre már képtelen.

Ervin Panofsky (1892-1968) Német művészettörténész, az ikonográfia jeles alakja. Az ikongráfia szükségletessége mellett szólván van egy híres példája: „Egy ausztráliai bozontlakó nem ismerné fel az utolsó vacsora jelentését, ahhoz meg kellene ismerkednie először az evangeliummal. Ha egy kevésbé ismert műről van szó, amit nem tudunk értelmezni, mi is csak bozontlakók vagyunk…”

Leonardo: Utolsó vacsoraMilano, Sta Maria delle Grazie1495-8

1

Korunk emberének szüksége van az ikonográfiára, ahhoz, hogy értelmezni tudjon például egy 6. századi Ravennai mozaikrészletet.Keletkezésének időszakában mindenki tudta mit ábrázol ez a mozaikrészlet. Az utolsó ítélet egyik előzményéről van itt szó, az ítéletre előkészített trónról.

„Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az ő székét”- Zsoltárok könyve 9.rész(8.)

Hetoimaszia/Etimasia (gör.): előkészítés - Krisztus trónjának előkészítése az Utolsó ítélethez.

Torcello, Santa Maria Assunta, 1100 k.

Ravenna, 6.sz. mozaik

Az ikonográfia mint szó a görög είκονογραθία (kép, képmás) ill. γραφειν (róni, vésni, írni) szavak összetételéből alakult ki.

Tehát: ikon + gráfia

kép, képmás írás, leírás, rajz, festmény

2

Az idők során az ikonográfiának különböző értelmezései voltak.Már az antik esztétika is ismerte, képmásleirás a szinonimája az antik szövegekben, leírják/jellemzik az alkotásokat.

„A jó arcképfestők….jellemzik (leírják =ikonografein) az egyént”- Arisztotelész, Poétika, 15

„X.Y. alakjának bővebb ikonográfiáját (leírását, jellemzését) olvassuk el másvalakinél.”

- Sztrabón, Geografia, 15. I. 69

Az újkorban, vagyis a 16. században az antik portrékat rendszerező fogalomként használták.

• Andrea Fulvio (1517)

• Achilles Statius (1566)

• Fulvius Ursinius/Fulvio Orsini (1570)

• Giovanni Antonio Canini (1669)

Egy-egy korszak képanyagát is ikonográfiának nevezték. Például a „keresztény művészet ikonográfiája” a művek összességét jelentette, vagy „Zeusz ikonográfiája” az összes róla készült képmást foglalta magába.

3

19. század óta a művészet segédtudományaként tartjuk számon az ikonográfiát.Először keresztény témákkal foglalkozott csak, majd antik és végül az összes korszakkal.A témák, irodalmi/képi források rendszerezésével, az egyes motívumok/témák ábrázolástörténetével, valamint a képmások történetével foglalkozik.A történeti ikonográfia a történelmi vonatkozásokat tárja fel a képekben, külön tudományággá nőtte ki magát.

Nem keresztény, vagyis profán témáknál ikonológiáról van szó.

ikon – képlogosz – beszéd, tan, eszme

είκονολογία (kép+beszéd, tan, eszme, szólás)

„És mit szóljunk Pólos kifejezéseinek múzsai kincsesházához: a szóismétléshez, a gnómikus stílushoz és a képes beszédhez (=ikonológia)?”

- Platón, Phaidros

A 16. század végén, az újkorban megjelent egy képekről szóló gyűjtemény, arról szól, hogyan ábrázol a művészet bizonyos elvont dolgokat/fogalmakat, amik mást jelentenek,mint amit látunk.

Cesare Ripa – Iconologia(1593)

Ripa azért állította össze az újkor egyik első ikonográfiai kézikönyvét, mert konstatálta, hogy egyfajta humanista műveltség hiányában érthetetlenné kezd válni a szimbólumok/allegóriák általánosan használt nyelve

19. századtól a művészet segédtudománya. Profán témákat, a művek vallását, politikai/kulturális szimbolikus hátterét, kontextusát vizsgálja.

Az ikonográfia stabilabb elem, a művészettörténet fontos segédtudománya marad, ellentétben, az ikonológia ideje lejárt (hermeneutika leváltotta).

4