versXII. ÉVFOLYAM 5-6. SZÁM 2004. DECEMBER

r :

l 'i~ /

Tartalom

A VERS ÉVE

Dr. Lutter Imre: József Attila Centenárium-A Vers Éve

József Attila: Drága barátaimKöltészet Napja A Vers Évében

334

Tóth Zsóka: Újra és újra Radnóti 38Tóth Zsuzsanna: Kondítom a vészharangot 39

Radnóti Miklós: Második ecloga 40Joó József: Csöndes estéli zsoltár- Németh László volt a legidősebb versmondóa Radnótin 41

TÁBOROK

Bors Anikó: Gondolatok a csomaiversmondótáborról 5Lutter Imre: Bajai Versművészeti SzemináriumSzín- és Előadóművész-felkészítő Műhely 6Kárász Eszter: Gyermekkoromban csillag voltam 7Somogyi Bence: Arc és lélek: tele a bőrönd 8

Bella István: Halotti beszéd 10Bertóti Johanna: Igazi közösség és kőkeménymunka 10Katona Ervin: Levél Bajáról 11

RADNÓTI-DÍJAS KÖLTŐK

Lator László: Beney Zsuzsa költészeteBeney Zsuzsa: Tizenöt haiku

Deák László: Egy lírikus szerzetes- Varga Mátyásról

RADNÓTI-DÍJAS VERSPEDAGÓGUSOK

Laudációk: Karsainé Horváth Klára,Tóth Zsuzsanna, Újváry LászlóÚjváry László: A Juhász Gyula IrodalmiSzínpad négy évtizede

4243

43

44

45VERSENYRŐL. ..

Dudás Dorottya: X. Mécs László VersmondóVerseny 12

Mécs László: A királyfi három bánata 13Ferencz Zsuzsanna: "Örök pódiumon" 14Gál Éva Emese: A XVI. Őszi Szavalóverseny 15Kertész Melinda: Bartalis JánosSzavalóverseny 15Vörösmarty születésnapján versengtekegymással 16

Vörösmarty Mihály: Fóti dal 17(barkaszi): Visszakerült a vándorserlegBeregszászba 18

Vári Fábián László: Ördögszekér 18

NEMZETKÖZI KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL

Lutter Imre: Telefonon egy hétről húsz percben,avagy mit látni a kaleidoszkóp túlsó végén? 19

Turczi István: Két Perc Gyűlölet 21Varró Dániel: Randi 22

Versmondó-különszám 22Vass Tibor: Meddőhányó 22

KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL

- PÓDIUMI ESTEK FESZTIVÁLJA

Kinizsi Ottó: Madárlátta versfesztivál 23

ILLYÉS GYULA VERS- ÉS PRÓZAMONDÓ VERSENY

Kalász Márton: Ünnepi gondolatokIllyés Gyuláról 33

Illyés Gyula: Egy humanista költőhöz 33Illyés Gyula: Küszködöm 34

Tóth Zsuzsanna: Őszi verőfény

a Pipo-kastélyban 35

RADNÓTI-DÍJAS VERSMONDÓK

Joó József: Dudás Dorottya győri sikere 46Orbán György: A versből meghajolok 46Wahl László: Utam a Radnóti-díjig 47

Radnóti Miklós: Nyugtalan órán 47

VITA

Hajnóczy Péter: Ki a macska? 48Körömi Gábor: Levél egy szavalóverseny után 49Kiss László: Gondolatok 49

VERSENYRE...

"Anyám fekete rózsa" 50VII. Csokonai Vitéz Mihály Országos Vers-és Prózamondó Verseny 51

Csokonai Vitéz Mihály: Az elszánt szerető 51Kortársversmondó Verseny 52II. Juhász Gyula Nemzetközi Vers-és Prózamondó Verseny 52

KÖNYVBEMUTATÓ

Szárnyak hullámverésben 53Dr. Besenyei Lajos: Rektori előszó 53Lutter Imre: Olvasói szemmel 54Vass Tibor: Madártávlatból- Lektori jelentés 54

Radnóti Miklós: Pogány köszöntő 55Sándorfi Balázs: Megvalósulás 56

N-th-J: Mit mondunk, ha verset mondunk? 57

INTERNET

Budapesti Versmondó Klub és Műhely 58Egy MASZK drámaműhely 58

Ludmann Mihály festöművész 59

RADNÓTI MIKLÓS VERS- ÉS PRÓZAMONDÓ VERSENY

Kalász Márton: Radnóti emlékezete 37Kovácsné Bíró Ágnes: Ünnepi köszöntő 37

2 versmondó

versmondó

,József Attila Centenárium - A Vers Eve

Együttműködésben a NKÖM Nemzeti Évfordulók Titkárságával

A magyar versirodalom egyik legmarkánsabb, legjelentősebb képviselőjének, József Attilának a születési dátuma aKöltészet Napja. 2005, a költő születésének századik évfordulója, méltán lehet a költészet, A Vers Éve.

Az évforduló megünneplésének gondolata kiváló, és a magyar irodalomhoz méltó gondolat. A centenárium azon­ban sokkal több lehetőségetkínál, sőt követel tőlünk, mint pusztán emlékezést a költőre. A 2005-ös esztendőhatékonyanvezetheti vissza a verset az emberhez, a mindennapokba, a társadalom részévé válik, ha az egyén aktívan részt tud venniaz állam, a társadalmi szervezet által kínált programban. Ezért a Magyar Versmondók Egyesülete a Nemzeti KulturálisÖrökség Minisztériuma Nemzeti Évfordulók Titkárságával közösen megrendezi a József Attila Centenárium jegyébenA Vers Évét.

A programok célja a tény elfogadtatása: a vers a mindennapi, emberi gondolat mesteri megfogalmazása. Azáltalános célkitűzéssel a vers új utakat, új formákat találhat magának az új világban, egy új nemzedékben. A kultúráteddig nem próbált módon gazdagíthatjuk a befogadóval. Az évtizedek óta eltűnt (és letűnt) előadó-művészetet föltá­maszthatjuk: új Latinovitsok nőhetnek, a kor mentalitásához igazodva; új költők és írók vehetik át a stafétát, a kortársköltészet ismertté válhat. Talán idolokká válhatnak a valóban értékes emberek is. És végső soron teret adhatunk egy ter­mészetes folyamat természetes felzárkózásának, gyorsulásának: az irodalom, a költészet évek, évtizedek munkájátfoghatja össze és vetítheti előre. 200S-ben bebizonyítjuk Kányádi Sándor hitvallását: "A vers az, amit mondani kell. .. ".

Józse!Attila: Drága barátaimDrága barátaim, kik gondoltok még a bolonddalnektek írok most, innen, a tűzhely oldala mellől,

ahova húzódtam melegedni s emlékezni reátok.Mert hiszen összevegyült a novemberi est hidegévelbennem a lassúdan s alig oldódó szomorúság.Emlékezzetek ott ti is, és ne csupán hahotázvarám, aki köztetek éltem s akit ti szerettetek egykor.

FELHívÁs

A Magyar Versmondók Egyesülete az irodalommal, költészettel, vers- és prózamondással, a színházművészettel és atársművészeti ágakkal foglalkozó intézmények és társadalmi szervezetek felé felhívást tesz közzé.

Várjuk azon közép- és felsőoktatási intézmények, művelödési házak, galériák, alkotóházak, egyesületek,alapítványok és alkotóközösségek jelentkezését, amelyek csatlakozni szeretnének A Vers Eve programsorozathoz.

A Vers Éve számos kulturális programot kínál: találkozók, televíziós és rádiós műsorok, gálák, fesztiválok soravárja majd a költészet és a versmondás iránt fogékony közönséget,

A programok egy része hagyományos, más része vadonatúj, modem, 21. századi szellemiségű.

A rendezvényeken teret nyer a Kárpát-medencei magyarság versmondó-társadalínának kapcsolattartása, és annak újalapokra helyezése.

Mindebben médiapartnerUnk a negyedévente megjelenő folyóirat, a Versmondó (www.versmondo.hu).

Amennyiben kapcsolódni szeretne a programsorozathoz, töltse le központi honlapunkról (www.vers.hu) a mellékelt űrlapot,és február 20-ig juttassa el elektronikusan vagy postán a következő címek valamelyikére: versmondo@versmondo.hu;Németh András egyesületi titkár, 9027 Győr, Ipar u. 20. II. 9.

A programleírásokat a Magyar Versmondók Egyesületének szakértő bizottsága bírálja el, és a kiválasztott program­szervezőkkel együttműködésimegállapodást köt. Ennek keretében publicítást biztosít a rendezvényeknek, arany, ezüstés bronz fokozatú besorolástól függöen szakmailag és anyagilag vagy barter módon támogatást nyújt (egyéni egyeztetésszerint, meghatározott keretek között).

Dr. Lutter ImreA Vers Éve programigazgatója,

a Magyar Versmondók Egyesületének kreatív alelnöke

versmondó 3

,Költészet Napja A Vers Evében

Tiszta szívvel és József Attila-versekkelünnepel a Költészet Napján a Magyar Versmondók Egyesülete

és a Parnasszus folyóirat

A Magyar Versmondók Egyesülete és a Parnasszus folyóirattiszta szívvel és irodalmi fogadással várja vendégeit Költészetnapi Gálalistjén A Vers Évében, 200 S-ben is.

A nagyszabású ünnepség keretében egyedi étlapot kap a közönség,amely József Attila terítékre kerülő verseit tartalmazza. A verseket a legkülönfélébb formában tálalják

a fel1épő irók, költők, színészek és előadóművészek. Az Apáczai Kiadó Molnár Ferenc termében zajló GálaEstena születésének századik évfordulójához érkező József Attilán kívül az évfordulós szerzők,

Csokonai,Vörösmarty és az ugyancsak centenáriumához érkező lengyel költö.Galczynski művei épülnek egymásra.

Afogadás négyfogásból áll:

"vers az, amit mondani kell"A 2004. év legeredményesebb amatőr versmondóinak pódiumi estje

"mama, nézd, jaj kész ez a vers is!"Kárász Eszter és Lutter Imre József Attila-estjének részlete

GyökerekAz MVE színészeinek és előadóművészeinek estje

JutalomjátékAz idei "Ki viszi át a szerelmet?"- és "Versgondnok"-díjak átadása

Józse!Attila Centenárium - A Vers ÉveÜnnepi sajtótájékoztató A Vers Éve programjairól

ManifesttumAz irodalmi fogadás desszertje, ahol a valódi ételek egy-egy verssor elhangzása után manifesztálódnak,

válnak elérhetővé a vendégek számára

Az est szakácsa: Pataki András, a Forrás Színház igazgatója-rendezője,az MVE szervezési igazgatója.Mixer: Lutter Imre kreatív alelnök, A Vers Éve programigazgatója

és Turczi István költő, műfordító, a Parnasszus főszerkesztője.

Konyhafőnök: Bartók László, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke.

2005. április ll., hétfő, este 6 óra

Színhely:Apáczai Kiadó, Molnár Ferenc Kamaraterem

(Budapest VIII. kerület, József krt. 63.)

A Gálán az elnök átadja az idei "Ki viszi át a szerelmet?"-díjakat, amelyeket első ízben a tavaly megalakultSzakmai Elismerések Kuratóriuma ítél oda. A kitüntetést évente 3 személy kapja: egy amatőr versmondó,

egy pedagógus és egy közéleti személyiség, aki a költészetért elengedhetetlen munkát végzett.A Budapesti és Közép-magyarországi Versmondó Egyesület "Versgondnok-díját"

dr. Kiss Gábor regionális alelnök adja át, amely a tagszervezet örökös, tiszteletbeli tagságát is jelenti.A díjat a régióban müködő versmondómozgalomért, a regionális Versmondó Egyesületért és a versmondásért

kifejtett rendkívüli munkáért vagy teljesítményért ítéli oda évente az egyesület elnöksége.

A belépés díjtalan!

Az Est támogatói: Kondor Béla Közösségi Ház, Ram-Bit Kft., Versmondó folyóirat (www.versmondo.hu)

További információ: www.vers.hu

4 versmondó

Gondolatok a csornai versmondótáborról

Június, nyár, vakáció! Alig várjuk, hogy véget érjen atanítás. Ki a szabadba! Gondolataink már a sok vidámkaland vagy az édes semmittevés körül zsongnak.

Elsős középiskolás voltam, mikor magyartanárom utolsóórán egy felhívást ismertetett:

"Nyári, bentlakásos versmondótábor Csornán". Osz­tálytársaim többsége, még a versmondás iránt érdeklődőkis fanyalogva fordultak el. .Koleszból koleszba?" Csoma,ugyan, még ha a Balatonnál lenne! Barátnőmmel mi úgydöntöttünk, megpróbáljuk. Nagyon szerettünk verset rnon­dani. Iskolánk támogatásával már belekóstolhattunk aszavalóversenyek izgalmas világába. Ott döbbentem ráelőször, a versenyzőket hallgatva, hogy mekkora a különb­ség a képzett versmondók és a pusztán tehetségükrehagyatkozók között,

Most, három év távlatából, tudom: ha ezt a lehetőséget

nem használom ki, most nem memék a közönség elé állni,már csak a versek iránti tiszteletből sem. Részt vettem atáborban, és azóta szünidei programom kezdetét a MagyarVersmondók Egyesülete Győr-Moson-Sopron MegyeiSzervezetének Csomán rendezett versmondó szaktáborajelentette. Örömmel találkoztam évről évre azokkal, ahatáron innen és túlról érkező lányokkal, fiúkkal, akikkelközös volt irodalomszeretetünk és azon belül is legfőképp

a versmondás. Illyés Gyula megfogalmazásában: a vers­mondás lényegében a költő szerepének eljátszása. Ebben anehéz feladatban tudott nekünk segítséget nyújtani a tábor.Popper Ferenc (Feri bácsi), a tábor vezetője volt erre a leg­főbb garancia, aki nagy fegyelemmel, kellő szigorral tar­tott köztünk rendet, és vezetett bennünket óriási tapaszta­latával a versmondás művészi világába. Állandó segítői:

Erika néni (Enzsölné Mondovics Erika), aki a legkisebbekcsoportját (9-ll éves) vezette és Ildikó néni (HorváthIldikó), akihez a következő (12-14 éves) korosztály tarto­zott. Velünk, középiskolásokkal Feri bácsi foglalkozott.A kiegészítő, kikapcsolódást nyújtó programok szervezéseés a tábori élet kellemessé, feledhetetlenné tétele NémethAndrás (Bandi bácsi) érdeme volt, aki évről évre mindenkívánságunkat teljesítette, és problémáinkat igyekezettmegoldani.

Érkezésünk napján, késő délután, minden évben eljöttKakuk János néptánctanár Györből. Különböző tájegy­ségek népének táncmotívumait mutatta be és tanítottavelünk. A közel kétórás tánc nemcsak kellemesen ki­fárasztott bennünket, de a kicsikkel feledtette az otthonutáni vágyat is.

A reggeli felkelés nem volt könnyű az éjszakába nyúlóbeszélgetések miatt, de Bandi bácsi mindig pontosan éskérlelhetetlenül ébresztett. A foglalkozásokat az AlapfokúNéptánciskola épületében tartottuk. Az oda vezető útonmég álmosan bandukolt a csapat. Ezen hamarosan segítettFeri bácsi. Tomával, majd légzőgyakorlatokkalkészítette

fel a táboriakókat a napi munkára. Ezután rövid mon­dókákkal és "nyelvtörőkkel" melegítettünk. Vendégelőadók is érkeztek a táborba. Minden évben visszavártukKlári nénit (Karsainé Horváth Klára). Beszélgetéseketfolytattunk vele többek között arról, miért fontos a szépbeszéd, a gondolat- és képzeletvilágunk fejlesztése.Beszédgyakorlatokon keresztül világított rá, hogy hány­féle hangszínnel, milyen tempó- és ütem váltásokkal lehetszínezni az előadandó művet.

A dal, a vidám éneklés sem maradhatott ki a táboréletéből, hisz a vers és az ének elválaszthatatlan. Gitár­kísérettel énekeltük költők megzenésített verseit, nép­dalokat, műdalokat. Öröm volt hallani, hogy közülük volt,

aki nemcsak azért fogadta el a meghívást a táborba, mertfelkérték a dalok tanítására, de az ő életében szintén fontosszerepet tölt be a versmondás.

Vendégünk volt Szabados Éva színművésznő, a Győri

Nemzeti Színház tagja, a helyzetgyakorlatokon kívül taní­tott bennünket a szavakkal való játszás lehetőségére.

Csoportfoglalkozásokon Feri bácsi nagyon sokat beszélta helyes versválasztás fontosságáról. Arról, hogy egy költő

versének szavalása előtt ismerjük meg életrajzát és a kort,melyben élt, hisz így tudjuk csak megérteni és hűen tolmá­csolni a vers mondanivalóját. Próbálta bemutatni, tanítaniazt a csodás világot, melyet a költő megálmodott egy-egyverse megírásánál. Magunkkal hozott versek meghallgatásaés javítgatása mellett gondoltunk már a tábor záróműsorá­

nak összeállítására. Idei évben ez különösen jól sikerült.Feri bácsi felolvasott egy verset a Nevető Parnasszus című

kötetböl. Ezen a paródián olyan jóízűen nevettünk, hogyelhatároztuk, ilyen kellemes percekkel szeretnénk megör­vendeztetni a tábor záróműsora alkalmával a közönséget.Bevált a tervünk. Most a meghatottság könnyei mellett akacagás is könnyet varázsolt a zömében szülőkkel zsú­folásig telt előadóterem hallgatói szemébe.

Az iskolai tananyagon és saját búvárkodásomon kívül aversmondótáborokban szerzett tudás erősített meg abban,hogy felemelően szép versmondással foglalkozni.

Befejezésül idézni szeretnék a Lián cím ű, irodalommalés művészettel foglalkozó kiadványból, melynek szerzője,

Orbán György, maga is néhány évvel ezelőtt a csomaitábor lakója volt.

"Mondjuk a verset »versbe nézve«, hogy magáhozvonzza a hallgatót, mély zengéssel, de könnyedén léle­gezve, méltóságteljes megjelenéssel, egyenesen, őszinte

hangütéssel, ha nők vagyunk, női hanggal, ha férfiak,férfihanggal, de mindenképp gyengéd »versszerelemmel«,Éljünk a versben, éljünk a költő szívében. És csak a vers­ben éljünk, csak a költő szívében, mert csak így lehetünkjelen mi magunk is."

Bors AnikóFertőd

versmondó 5

Bajai Versművészeti Szeminárium Szín- és Előadóművész-felkészítő Műhely

Bács Ferenc: "Jövőre a vizsgaelőadásokat is értékelem!"

Két test, egy lélek ...Örkény idézi a közhelyt, nálunk is aktuális. A hagyo­mányos bajai táborok átalakulására - valljuk be - hülyepélda egy petéből kifejlődő cserebogár. Pedig stílszeriíenmondhatnánk: miből lesz a... ! Ami persze ismét csak azértfontos, hogy hol tart a bajai Versek Szigete, nem azért,hogy honnan indult. .. Két test: egy igazi közösségi tábor,nevezzük nevén, Bajai VersművészetiSzeminárium és egymegállás nélküli szakmai kurzus, a Szín- és Előadó­

művész-felkészítő Műhely. Egy lélek: a Magyar Vers­mondók Egyesülete, amely négyelkövetőt is megszállt.Mondhatnánk úgy: Kárász, Kiss, Bartók és Lutter szövet­ségben, folytatólagosan elkövetett "önkínzó" és -képző

köre az, ami (két) testet öltött 2004-ben is Baján, azIfjúsági Szigeten.

Félreértés ne essék: az önkínzó mint kifejezés itt annakérzékeltetésére szolgál, hogy van négy olyan ember, akikévek óta a pódium iránti szerelmükkel fizetnek, és laknakjól Baján halászlével és versekkel. Mellettük a bűn­

segédek: Pataki András, a Forrás Színházi Műhely igaz­gató-rendezője, az egyesület gazdasági és szervezésiigazgatója, Bács Ferenc színmüvész, Gabnai Katalindrámapedagógus, O. Szabó István színművész, KinizsiOttó színművész, na és a felbujtók, akik inspirálják azelkövetőket: a versmondók. Hát bizony ebben az értelem­ben a bajai művészek és leendő művészek között minden­ki mazochista, mert imádja kínozni magát azzal, hogynem alszik, hogy lelkének legrejtettebb bugyrait tárja felmár az első napokban, akkor még vadidegen embereknek,kiszolgáltatva magát a lélekzabálók gyarapodó seregé­nek ... És el is döl a sorsa nyomban. Ha megfertöződik aversektől és a fanatikusoktól, onnantól nemszabadul, visszaeső lesz, és minden évben visszatéraz első tett színhelyére. Ha már korábban is fer­tőzött volt, akkor meg úgyis mindegy. Aversmondótársadalomban ugyanis nincsen vírushor­dozó, de egészséges ember. Verset szeretni ésművelni nálunk csak lOO%-ban lehet, ha mindenegyes porcikánkkal benne vagyunk.

Mindenki másképp csinálja...Az LGT is, és mi is, jótanítók. Kiss László elméletisíkon közelít, majd szituációkban éli ki magát, úgytanítja a természetességet. Ésszel és szerepjátékkal.Szerinte ez a természetesség legcélravezetőbb

gyakorlási módja. S ha ennek birtokába kerül adelikvens, már csak azt kell megtanulni, mikor,milyen helyzetekben vethetjük be képességünket éstudásunkat. Hogy ne árverésre, ne álcázásra, hanem- ismét Örkény - "A magunk megvalósításánaknéhány változatára" használjuk. Kiss László meste­rien parancsol megálljt, máskor addig üldözi azüldözöttet saját menedékházába, amíg "felé kardnyúl barlangjában", és vívni kezd a versmondó ­nyilvánosan Lacival, rejtve önmagával.

6 versmondó

Barlangba üldöz Kárász Eszter is, csak hivatalosanMenedékháznak hívja azt. Mindenféle furcsa jeleket rajzola homokba, ami elriasztja növendékeit attól, hogy oda­dugják a fejüket. Pedig sokan próbálkoznak vele. Eleinte,mert aztán megunják: úgysem sikerül. Az örök gyermekörökzöld mítoszát eleveníti meg csoportja, hogy a végén afelnőtté válást vigye színpadra pódiumi estjében.Ambivalens, szerethető kihívás.

Bartók Menedékháza másról szól. Csak azért nem mon­dom, hogy tiszta őrület, mert joggal róhatna meg csopor­tom közönsége egy zárt osztályon zajló performance után.De valahol a téboly határát súrolja az a lelki mélység,amelyet boncolgat az elnök, művészi precizitással. Ez az!Boncolás! Találó szó. Szétfeszít, a tüdőből kiáramló leve­gővel új szelek érintik meg őt, miközben kicseréli vagyfelújítja az emberi mechanika csodálatos műszereit, úgy,mint a szívet, a májat (rosszmájúság esetén), a hangot(hogy képes legyen kiüvölteni a lelkét is). És az újembereket összeereszti. Lelke rajta. Mindkét értelemben.

Saját csoportomnál soha rosszabbat! Mindenkit meg­szerettem, mindenkivel együtt dolgoztam, és mindenkiegyütt dolgozott velem. Leginkább az egyéni sikereknekörülök. Petőfi szellemisége nemcsak a koszorúzásnál volta társasággal, hanem a maga valójában mindvégig. Ö írja:a szőlöszem kicsiny gyümölcs, egy nyár kell hozzá mégis,hogy megérjék. "A Föld is egy gyümölcs, egy nagygyümölcs. S amíg a kis szőlöszemnek egy nyár kell, hánynem kell e nagy gyümölcsnek, amíg megérik?" Sokakesetében kettő-három nyár is kellett, hogy kisbolygókéntpályára álljanak. Megérte a fáradság, megérte a kitartás.Megértek.

Elmondom néked, elmondanám...Mindenki mondta a magáét. Weöres Sándor műveiböl

szerkesztett irodalmi estet produkált a Kibaszemű társaság(Kiss László Bajai Szemináriumi Műhely).

A Babaszemű (Bartók-műhely) Somlyó GyörgyPsalmus Eroticusára épített, annak adaptált, mozgásszín­házi elemekkel vegyített előadását mutatta be.

A Kábaszemű (Kárász műhelye) a gyermeki és a felnőtt­

lét párhuzam ára épített hagyományos pódiumi estet.Saját csoportom, a Libaszemű (Lutter Imre Bajai

Szemináriumi Műhely) performance-a egy elmegyógy­intézet falai közt zajló "világ a világban" effektus, sajátoskarakterekkel, hátborzongató színpadi megnyilvánulá­sokkal (az ő érdemük, ezért írom).

És mások is elmondtak tényeket, tapasztalatokat, ismér­veket a versmondóknak. A Versművészeti Szeminárium­ban O. Szabó István Jászai-díjas színművész Bella IstvánKossuth- és József Attila-díjas költő (a Budapesti ésKözép-magyarországi Versmondó Egyesület tiszteletbelielnöke) műveit tolmácsolta, hogy a gyakorta a költő

jelenlétében játszott pódiumi esttel és az azt követő

beszélgetéssel közös elmélkedésre invitálja a vers­mondókat: fejtsék meg a Karinthy Nihil című versében ismegfejthetetlen kérdést, a versköltészet célját. Egy egésznapot töltött a versek bűvöletében a szemináriumrésztvevőivel.

A Szín- és Előadóművész-felkészítő Műhely egészen másrendszerben zajlott. A korábbi csoportvezetők maradtakugyan, de saját szakterületük előadásaira. Este men­torokként, három-négy versmondóval önállóan foglalkoz­tak, hogy aztán a Műhely végén valamennyi versmondó azáltala megjelölt szekciónak megfelelő előadást pro­dukáljon, amentorok felkészítésében.

Vendégelőadóként vett részt Pataki András rendező, aForrás Színház igazgatója. Ö a természetességet az ösz­tönösségre vezette vissza: a rudak, lécek segítségévelmozgáskoordináció, majd relaxációval a test normálkörülmények közötti viselkedését bemutató gyakorlatokután ezek verbális fejlesztése következett. Elképesztő

energiától szabadultak meg a versmondók. Eredmé­nyességének két mutatója: egy halom vizes törölköző afoglalkozások végén; és a Budapesti Versmondó Klub ésMűhely színészszekciójának kifáraszthatatlan résztvevői

köre, akiknek többsége Baján is ott volt.Egy egész napot szentelt a versmondókra Gabnai

Katalin, a Színház- és Filmművészeti Egyetem dráma­pedagógia-tanára. Játszani csak annyiban játszott, ameny­nyiben a feladat megkívánta. Egyébként nagyon komolyfoglalkozásokon kapcsolódott össze a drámapedagógiaés az előadó-müvészet. Hogy ő a célra legfelkészültebb éslegtapasztaltabb szakember, az nyilvánvaló, hiszen szám­talan színész és drámatanár került ki a kezei közül aSzínművészeti Egyetemen, és immár nálunk is.

Kinizsi Ottó színész és Bács Ferenc Jászai-díjas aszínészmesterséget fogalmazta át a versmondókban.Ottó gyakorlatiasabb, Bács Ferenc inkább elméleti mó­don. Mindketten belekóstoltak a készülő produkciókba,mindketten megpróbálták a nekik szánt időben meg-

fejteni az átalakuló személyiségeket, megérezni a hezi­tálast a határozottnak tűnő arcok mögött, megválaszolnia számtalan, sok esetben még meg sem fogalmazódottkérdést.

A Vers Évében valamennyi vendégelőadó - újabbtanárok kíséretében - visszatér Bajára, hogy az ismerős

vagy éppen egészen új művészjelölteket vizsga közbenis felmérje. Az utolsó este ugyanis minden "műhely­

munkás" előadta saját estjét. A siker egyik ismérve, hogya felkészítök, a vendégművészek és a versmondók isbátran vállalták a produkciót és a végzett munkát Baján,de Miskolcon és Budapesten is, a Kaleidoszkóp Vers­Fesztivál nem kisszámú közönsége előtt. A bajai vizsgalegközelebb már az utolsó előtti napra kerül, hogy más­nap - többek között - éppen a fenti művészek értékel­hessék és segíthessék tanácsaikkal az előadókat. Mégistöbb idő lesz a felkészülésre és a gyakorlásra, mert2005-ben, a Versművészeti Szemináriurnhoz hasonlóan,nyolcról tíznaposra bővül az Előadóművész-felkészítő

Műhely.

Gabnai Katalin és Kinizsi Ottó, akik mindkét táborttöbbször végigjárták. mondták: a szemináriurnra és a mű­helyre is szükség van. Az eredményesség egészen más­képp mérhetö le mindkettőnél. A legjobban nyilván azjár, aki húsz napot húz le egyben, szernináriumbólműhelybe vándorolva. Az idén négyen voltak. És a fej­lődést már nem csak Pintér Julika, legfőbb szervezőnk ésmi látjuk.

Lutter Imreszemináriumvezető, az MVE kreatív alelnöke

* * *

Gyermekkoromban csillag voltam"Fának születtem. Állva élek.Nem voltam szeszélye a szélnek.Levél vagy? Azt kell megtanulni:Nem szabad csakfölfelé hullni."

Ez a Szabó Éva-vers és a hozzá tartozó csillogó tekinteta Bajai Szemináriumi Műhely zárógálájának egyik ki­merevített pillanata. Fekete-fehér fénykép. A Kábaszemű

(Kárász Bajai Szemináriumi Műhely) csoportja áll aszínpadon. A legkisebbik szereplö 12 éves, és derekáigsem ér az ősztől főiskolás legnagyobbnak. Mégis egycsapat. Szorosan fogják egymás kezét. Ezt a fényképetőrzöm az emlékeimben legtisztábban erről a nyáriegyüttlétről.

EGYÜTT-lét. A versekkel, a társakkal, önmagunkkal.Egyik sem könnyű, nem is lebetonozott, simára döngöltúton jutottunk el idáig. Bizalomépítő csoportjátékokontanultunk őszintén a másik szemébe nézni, hinni, hogy el­kap, ha zuhanunk, és megállít, ha csukott szemmel futunka fal felé. Irnprovizációs technikák hosszú sora kellettahhoz, hogy merjük használni a tudatalatti erejét, továbbtudjunk lépni egy befulladt szituációból. Éjszakákbahúzódó egyénizéseken faggattuk a verseket titkaikról. Alegnehezebb talán az önmagunkkal való őszinte, hazugsá­gok és önbecsapások nélküli szembenézés volt. Mindez

versmondó 7

csak együtt ment. Egymásra figyelve, egymást védve,feladva a labdát a másiknak, ha neki kell előtérbe kerülnie,és bátran megmutatni önmagunk, ha rajtunk a sor.

Nem kis félelmekkel kezdtünk neki a zárórnűsor

eikészítésének. Addig nem is foglalkoztunk az összeállí­tással, amíg nem éreztük, hogy összeértünk hozzá. Utánaviszont szinte magától elkészült. Közös improvizációk éskavargó gondolatok kaptak formát a versektől. A gyerek­kor és felnőttkor közötti csúszós, bizonytalan utat járjamost életkoránál fogva a csoport minden tagja. Mivelfoglalkozhattunk volna hát inkább, mint a bennünk élő

gyerektől való búcsúval. Mit jelent felnőtté válni?Felelősségetvállalni önmagunkért és másokért? Hová leszbelőlünk a tiszta, őszinte gyerek? - faggattuk Radnótit,Weörest, Bellát, Szilágyit. Ök talán tudják a megoldást.Mi nem tudjuk még. Csak keressük a válaszokat. De talánegy kicsit közelebb jutottunk a titokhoz.

Úton vagyunk. A versek felé, a színpad felé, önmagunkfelé. Tanuljuk, hogy a színpad játék, mégis halálosankomolyan kell venni. Hogy sírni csak a színfalakon kívülszabad, de ott bátorság kell hozzá, hogy mindenki meg­keresse a saját könnyeit. És hogy együtt könnyebb a szín­padi lét (is).

Köszönöm, hogy mindnyájan teljes valónkkal jelenvoltunk ebben az Együtt-létben. Köszönöm, hogy használ­hatom ezt a többes számot. És azt, hogy biztosan tudom, timindent megtesztek majd, hogy "kényelmesebb leszálló­pályát készítsetek eljövendő kényszerleszállóknak".

Kárász Eszter

* * *

Arc és lélek: tele a bőrönd

Izgalommal szálltam ki a taxiból a tábor kapui előtt. Egészlényemet átjárta a kíváncsiság, míg oda nem értem abüféhez, a tábor résztvevőinek találkahe lyéhez. Elsőként

Pintér Julika néni, a Versművészeti Szemináríum föszer­vezője üdvözölt. A nagy ölelkezések közepette vetettemnéhány lopott pillantást tavaly felfedezett (kölcsönösenlelkünk mélyéig kitárulkozó) barátaim névsorára. Mindennévnél fölszisszentem, és valójában csak akkor lepődtem

meg, amikor a névsor végéhez érve még 15 másik fejetvettem észre a magamé mellett. Úgyelröpült az a néhányperc, amíg a közel 40 nevet végigolvastam (birkóztam isvele, mert a fele új volt), hogy azt sem vettem észre, hogya többiek lopva körém gyűltek. (Idestova tíz éve válokminden évben táborozóvá. Bár - megtisztelő megbízatá­somnak eleget téve mint ifjúsági tagozatvezető - én isrészt vettem az idei szeminárium szervezésében, ténylegért meglepetés! Ismeretlen fiatalok, akikkel hamar meg­ismertük egymást, és az ismerősök, akikkel már összekötaz élmény, mind ugyanazért jöttek ide.) Jó volt látni azarcokat.

A nagy találkozások után ismerkedési est. Új embe­rekkel. Viszonylag korai megérkezésem döbbentett rá, mitjelent, amikor a Bajai Sziget átalakul, jókedvvel és erős

kisugárzással telik meg. Bemutatkoztak neki a vers­mondók. Aztán a növekvő kíváncsiság közepette (külö­nösen azok körében, akik először léptek rá a sárga útra)megjelentek a lélekbúvárok, vagy egyszeruen nevezzük

8 versmondó

őket mestereknek: "az elnök és emberei". Bartók LászlóRadnóti-díjas előadóművész, a Magyar VersmondókEgyesületének elnöke, a reggeli tornák teljhatalmú ura.Kárász Eszter színművész, úgynevezett "ÖGYE", vagyisÖrök Gyermek. Kiss László versrendező, a Versmondófolyóirat főszerkesztője (tapasztalt nagykollégánk), ÉsLutter Imre előadóművész, kreatív alelnök, a szemináriuméjjeli (és persze nappali) vezére. Velük érkezett KovácsZsu, hajdani szemináriumi hallgató, most tanársegéd,egyébként a békéscsabai Jókai Színház növendéke. Ez voltaz a pillanat, amikor újra beköszöntött életünk töményversidőszaka. Június 20-án, amikor a mindennapokbólkiszakadva átadhattuk magunkat a költészet és a színpadbűvöletének, úgy folytatódott minden, mintha legalábbisnem lett volna egy év szünet (megjegyzendő: nem is volt,elég, ha a Kaleidoszkóp VersFesztiválra vagy a Költészet­napi GálaEstre gondolunk).

A Versek Szigete évről évre hoz valami újat. Bennünkis, és úgy tűnik, az Egyesület életében is: az idén a har­madik VersművészetiSzeminárium mellett az első "profi­képző" kurzust, a Bajai Színész- és Előadóművész-fel­

készítő Műhelyt. Versmondóktól lett hangos a környéknappal és éjszaka. A kimerítő, vagy talán helyesebb aztmondani: kitárulkozó bizalomjátékok és csoportos hely­zetgyakorlatok, fakultatívan választott közös versmondá­sok és elmélkedések tették nonstoppá a szemináriumot,Ez volt az a pont (az első naptól fogva), amikor kezdtünkmegnyílni egymás előtt és ösztönösen magunk előtt is.Mindenkinek volt egy katarzisa, és a sok-sok katarzisközt mindenkiben elérkezett a legfelejthetetlenebb. Ezvolt az áttörés. Bartóknál és Eszternél a "Menedék­házban", Kiss Lacinál egy közös merengésnél, Lutinálpedig egy csoportos éjjeli szeánsz során, sajátos ön­értékeléssel, addig nem tapasztalt önmegismeréssel.(Hogy az is értse, aki nem volt jelen: a menedékház egyvégeláthatatlan helyzetgyakorlat, ahol a szereplök a vi­lágtól fizikailag és lelkileg elzártan, hirtelen megalkotottszerepeikben, saját valós tapasztalataikat felhasználvatúlélnek és megélnek. Ahogy megélnek gondolatokat,érzéseket, kölcsönhatásokat egy őszinte versbeszélgetéskapcsán. Ahogy megélik a pillanatot, a jelen kettősségét,

a magábafordultság állapotát, azt, amikor egyik kéz amásikkal kezet fog, mégis idegen a másik számára.(*megj. Lutter Imre). Nekünk ez volt A szeánsz A másikdimenzióban A vezető vakvezetésével. Mindhárom mód­szer önkontrollt, önértékelést, önmegvalósítást adott. Eztígy másutt nem kaphattuk meg. A napok egyébkéntegymásra épültek. Az első héten elért áttörések lavinátindítottak. Fokozatosan szabadítottunk fel érzéseket,amik egy vers átadásához, a közönség meggyőzéséhez

elengedhetetlenek.A reggel egy kiadós "reggeli tornával" kezdődött, ami

a beszédtechnikai gyakorlatok alapja. Ebben a sportág­ban kiemelkedő Palkó Klára, a Miskolci Egyetem hall­gatója, Reggeli Torna-díjas: ő minden reggeli tornánlelkiismeretesen részt vett. Az ember nem látja be, defontos mozogni reggel! Testileg és száj ilag, merthogygyakorlatilag ez nem volt más, mint egy, a művészi

beszéd alapjait képező légzés- és beszédtechnikai gya­korlatsor. Az éjjeli lebegés után padlót is fogtunk ren-

desen. A tüdőnket friss levegő járta át, a vérkeringésfelpezsdült, a fáradtságérzet elmúlt: újjászületettünk. alelkünk új, napi ritmust vett fel. Kárász Eszter szín­művésznöt az ország már nyolcévesen megismerhette aSzamárköhögés című filmből, majd a Kölyökidő című

tévéműsor egyik szereplője volt, akárcsak Kinizsi Ottóvendégelőadónk. Eszter manapság a Pataki András (szin­tén meghívott előadó) vezette Forrás színház oszlopostagja. Az ő csoportja inkább a színház világávalfoglalkozott. Performance-uk a gyerekek felnőtté válásátés útkeresését mutatta be. A műsor egyik fénypontjaNajdek László zseniális dramaturgiával előadott verse,Szilágyi Ákostól az Édes fiam. Kiss László, aki az álta­lam ismert legrégebben pályán levő oktató (a harmadikcsoportvezető, egyben szernináriumvezető és Kalei­doszkóp-igazgató Lutter Imre is az ő keze alól került ki),szóval Laci csapatával Weöres Sándor verseiből sze­mezgetett. Estjük Az Éjszaka csodái címet kapta. A zeneialáfestést az egyik csoporttag, Bertóti Johanna biztosí­totta egy gitárral, mellyel többek között egyik sajátszerzeményét adta elő! Lutter csoportja egy perfor­mance-ot készített "Zárt osztály, avagy Angyal Jánosördögi története az elmegyógyintézetben" címmel. Adarab a zárt közeg önálló, szabad világát állítjapárhuzamba az intézet falán túli élettel. Én is ebben aprodukcióban vettem részt. Ami sokat segített, hogy acsoport nemcsak a vezetőjétől tanulhatott, soraikatMajorfalvi Bálint, a Magyar Színház színiakadémiájánaknegyedéves hallgatója is erősítette.

A szeminárium vendégelőadója, O. Szabó IstvánJászai-díjas színművész, előadóművész a színészmester­ségről tartott előadásokat, melyeket két-két csoport össze­vonva hallgatott, gyakran az előadótermen kívül is. BellaIstván Kossuth-díjas költőnk, veterán tábortársunk idénkórházban mormolta velünk a verseket. A lélek megvolt(Eszter csoportja a budapesti tiszteletbeli elnök, Bellamüveire építette föl estjét), a fizikumra nem adunk, jócs­kán bepótoltuk azóta a VersFesztiválon.

A szeminárium tíz napja alatt keveredett az önfeledtszórakozás és a megfeszített munka. A foglalkozásokreggel kilenckor kezdődtek, délig tartottak. Beszéd­technikai gyakorlatokat végeztünk, a koncentrációtfejlesztő feladatokkal próbálkoztunk. Ebéd után három­négy óráig volt egy kis szabad időnk egymásra és vers­tanulásra. Ezt a délutáni foglalkozás követte, vacsoráig.Majd ismét foglalkozások, ezúttal helyzetgyakorla­tokkal, feltörve és kieresztve a bennünk rejlő összes, fel­színre nem hozott érzést, gondolatot, amit az éjbe nyúlóegyéni foglalkozásokkal a legjobb irányba tereltek aszakemberek. Teljes mértékben megnyíltunk magunk ésegymás előtt. Valamennyien köszönjük Sztanyisz­lavszkij, Grotovszky, Johnstone, Brook! Köszönjük atábor vezetőségének, a vendégelőadóknak, hogy jobbak,többek lehettünk, és leküzdhettük a korlátainkat! Ez acsoda tíz napig tartott - hivatalosan. De épp attól csoda,hogy az itt kötött kapcsolatok nem pár napra, illetveegy-két levél erejéig szólnak. Év közben is találkozunk,együtt vagyunk. A szeminárium alatt az egymásrautalt­ság, a csoportvezetők/mentorok munkája közel ötven ifjúlelket nyitott meg és repített a magasba a két turnus alatt.

Ezért köttetnek szorosabb barátságok, ahol igenis füg­gőség alakul ki közöttünk. Azóta is állandóan az időpon­

tokat keressük, hogy mikor tudunk újra találkozni. AKaleidoszkóp VersFesztivál többek között ezért nagyonfontos. Tovább kamatoznak a Baján elért eredmények.Szakmai oldalról közelítve pedig: ekkor derül ki, kimennyit fejlődött a szemináriumok alatt. Érdekes ezannak tükrében, hogy nem egy bajai versmondó lettKaleidoszkóp-díjas (csak azok tudják felmérni a fejlődés

mértékét, akik részt vettek valamelyik szemináriummunkájában). A pontosság kedvéért: Peresztegi Anita,Jaszenovics Gina, Horváth Réka, Ágoston László és azidén Hajdú Anett és Kiss Bálint, akik a fesztivál fődíjával,

együtt New Yorkban, valóban egymásra lesznek utalva,amikor közös előadóestet adnak a kinti közönség előtt...

Alig volt egy szusszanásnyi időnk pihenni a Vers­művészeti Szeminárium után, ismét új versmondókkalköthettünk barátságot. Kezdetét vette a Bajai Szín- ésElőadóművész-felkészítő Műhely. A közbeékelt napramindenkinek szüksége volt. Ijesztő volt körbenézni akihalt folyosón. Egy lélek sem járt arra, ahol néhány nap­pal azelőtt táncoltak, zenéltek, énekeltek, ettek, vigasz­talták egymást, szerelmek szövődtek - mégis minden­kinek ott maradt a lelke. Július 30-án aztán a VersekSzigete új erőre kapott! Tizenkét fiatal jelentkezéséttudta csak a szervezőség elfogadni, mert egy bizonyoskorhatár és szakmai szint elérése előtt nem lett volnaigazán értelme a mélyvíznek. Ez a hét számomra is hatal­mas meglepetés volt: annyit tanultam a mesterségről,

mint normál esetben évek alatt! Bács Ferenc színművész

előadásából megtudhattuk, mit is jelent egy életen át aszínpad vagy pódium bűvkörében élni. Pataki Andrással,a Forrás Színház vezetőjével (az Egyesület szervezésiigazgatója) vidáman indult minden reggel! Bevezetettminket egy saját maga által összeállított, mondjuk úgy:jóga alapú meditációs kondicionáló tréning rejtelmeibe.Pontosabban a színpadi mozgás és a relaxáció nemkönnyű világába. András három napot töltött velünk, ígya délutáni foglalkozásokkal folytatódott a délelőtt meg­kezdett tréning. A színpadi mozgással kapcsolatosismereteinket tágíthattuk, megtanulhattuk a rögtönzésművészetének alapjait. A csoportvezetők mentorokkáváltak. A három-, négyfös csoportokkal hatékonyabbantudtak dolgozni. Mindenki saját összeállítású előadó­

esttel állt színpadra az utolsó este. Meglepetéseket okoz­va társaiknak és mentoraiknak. Bunkóczi Timi szerelmesversekből válogatott, hátrahagyva a tőle megszokottpesszimista hangulatú költészetet. Mondanom sem kell,lenyűgözte közönségét előadásával! Persze nemcsakTimi végzett érdemi munkát! Bárkit felhozhatnék pél­daként a résztvevők közült Úgy érzem, eddig ez a háromhét volt életem legeredményesebb időszaka. Egy kicsibelőlem is ott maradt a Versek Szigetén, annál többethoztam viszont magammal amindennapokba. Meg­töltöttem azt a bizonyos bőröndöt, amire a szemináriumszakemberei már jó előre felhívták figyelmemet. Márcsak kicsomagolni kell profin megtanulni.

Somogyi Bence,az MVE ifjúsági tagozatvezetője

versmondó 9

Bella István: Halotti beszédNéhai Bella Istvánkarpaszományos honvédsírtalan sírja fölött

Gyere, fiam, menjünk el apánkhoz.Ha elsírjuk róla a havat, ha a földetelhányjuk róla, talán találunkkardbordát, csontsípot, csigolyagyöngyet,s talán találunk a szíve helyénÉszaki Fényt, sfekete csöndet.

Gyere, fiam, menjünk el apánkhoz.Az itthoni eget, leheletünketemeljük szájához, mint a tükröt,hátha bepáráll, hátha él még,hátha elfelhősüla kék ég,hátha fölül, s hátha ránkümmget,csöndbozontú szája ránkmordul,szakállából, havas hajábólkifésűli a férget, a földet.

Gyere, fiam, menjünk el apánkhoz,Te, a hadiárvagyop, én, a hadiárvaföldMenjűnk<fűvekkéntaraszolva,vakondként a földet púpolva,menjünk - sírokként hullámolva.sírbarázdákként ringva, ringlódva,új temetőként kiáradva,ó-temetőként kiszáradva,süppedt sírokként apályolva -

menjűnk Donkanyarapánkhoz,Voronyezs-Donkanyar-apánkhoz.

Igazi közösség és kőkemény munka

A címben megjelölt esemény (az ördöngös megnevezés,melyet most vezettek be évek hosszú sora után, mégmindig egy igazi tábort takar) meghívójában ez állt: "fel­hőtlen szórakozás, igazi közösség és kőkemény munkavárja a versmondókat". Mikor ezeket olvastam, mindjárttudtam, hogy bármi áron is, el kell jutnom a táborba, mertha mindezek az ígéretek valóra válnak, boldog emberkéntés élményekkel tömötten térhetek haza.

A táborba való eljutás ára egy igencsak fárasztó, hosz­szadalmas, unalmas és nem egészen zökkenőmentes útvolt. Ez alacsony árnak bizonyult, a tábor végeztével ezthatározottan állíthatom, a felsorolt ígéreteket ugyanis egy­től egyig teljesítették.

Lássuk csak, minek is köszönhető a tábor sikere, ho­gyan biztosították a szervezők a felhötlen szórakozást,igazi közösség kialakulását és a kőkemény munkát,Kövessük nyomon ezeket a pontokat.

A felhőtlen szórakozást nemigen kell szervezni. Abbanakkor is feltalálja magát a fiatalság, ha egyáltalán nemadottak a körülmények. A tábor nem bővelkedett szabadidőben, de foglalkozásokon kívül tényleg azt tehettük,

10 versmondó

Isonzá-Galicia-apánkhoz,Világos- Temesvár-nagyapánkhoz.Ob-Jenyiszej-oregapánkhoz,Volga-Káma-szűleapánkhoz,

vén-sír-Atlanti Óceán-apánkhoza Szabadság Szobor-kopjofához,a Fáklya-ravatali gyertyához,gyere szanaszét-apánkhozszanaszét-szivű, szavú apánkhoz.

Egyik lábunk Északnak menjen,másik lábunk DelelőDélnekBalsors-véres-kard kezünketnyargaltassuk kopjás Keletnek.Koponyánka~felférthordójá~

gurgassuk keresztes Nyugatnak.

- nincs zöld, hol ne fűveltünk volna,föld, hol ne röglőttünk volna,ég, hol páránk ne egesedne,ág, hol porunk ne leveledneeleven ekékkel a tengertszántottuk sírokkal a tengert,fölszántottuk sírral aföldeteleven sírokkal aföldet,s vetettünk bele élőembert,

búzaunokát, rozsszüléket,s arattunk láncot, láncos lángot,üszög-időt, pipacsigéket.

Gyere, fiam, menjünk el apánkhoz.Gyere velem,Fiam.

amit éppen kívántunk. A város számtalan lehetőséget

nyújtott mindenféle kikapcsolódásra, annál is inkább, merta tábor helyszíne a Petőfi-sziget lévén, közvetlen köze­lünkben folydogált a Sugovica folyó. Az érdeklődőknek

fürdési lehetőséget biztosított, emellett pedig csodálatoskörnyezetet és légkört a munkához,

Igazi közösség rövid időn belül elsősorban szűkebb kör­ben alakulhat ki. A résztvevőket már első nap, rövid bemu­tatkozás után, négy csoportba osztották. A csoportok alkal­mi társulatokként müködtek a tíz nap alatt. A foglalkozásokcsoporton belül zajlottak, ennek az együttműködésnek a ter­méke pedig, többek között, egy rövid előadás lett, amelyetaz utolsó előtti napon mutattunk be. A négy csoportvezetö:Lutter Imre (táborvezető is) előadómüvész, az MVE kreatívalelnöke. Kárász Eszter színész, drámapedagógus, BartókLászló előadómüvész, az MVE elnöke, illetve Kiss Lászlórendező, a Versmondó fószerkesztője. Legutóbbinak cso­portjába kerültem. Ez azt is jelentette egyúttal, hogy afoglalkozások a Müvelődési Házban folytak, ilyen jókörülménynek csak a mi csoportunk örvendhetett.

A kőkemény munkát a foglalkozások töménysége biz­tosította, egy nap felépítése kb. így nézett ki: még reggelielőtt Bartók László tomaja nyitotta a napot. Ez tornagyakor-

latokkal egybekötött légzésgyakorlatokat foglalt magába,test és lélek harmóniájának megteremtésével készített felbennünket a napi tevékenységeinkre. Egyvalamit igen élesensikerült fejembe vésnem ezeknek a tornáknak a nyomán, ésmindenkinek szíves figyelmébe ajánlom: az embemek,mikor felébred, első dolga legyen, hogy felkel az ágyból,kiegyenesedik, fogja és felteszi a fejét a... A reggelit adélelőtti foglalkozás követte. Ez elsősorban beszédtechnikaigyakorlatokból állt. Ezen kívül a darabon dolgoztunk, külön­böző izgalmas helyzet- és memóriagyakorlatokat végeztünk,ismerkedős játékok, bizalomjátékok kerültek napirendre.Szavaltunk egymásnak repertoárunkból. Mindezek eszközeivoltak egy valóban összetartó közösség kialakulásának. Azebéd utáni pihenőt (amit leginkább szövegtanulás töltött ki)a délutáni foglalkozás követte, hasonló feladatokkal,játékokkal. Vacsora után ki-ki kedve szerint "egyénizni"mehetett bármelyik csoportvezetőhöz. Ez abból állt, hogyegyelőadásra szánt új művet dolgoztunk ki a csoport­vezetővel közösen. Ez sokszor éjszakába nyúlt. Mint külön­ben a próbák is... S ezt ki nem nevezné kőkemény ésfárasztó munkának? A fent vázolt program néha persze fel­bomlott. Egyik nap pl. O. Szabó István Jászai-díjas szín­művész tisztelt meg bennünket jelenlétével. Délelőtt

A BAJAI MÜHELYEK TÁMOGATÓJA: A MOBILITÁS

Levél BajárólKedves Laci!

Szeretnék köszönetet mondani azért a sok jóért, amit kaptamTőletek a táborban töltött tíz nap alatt. Messze felülmúlta avárakozásomat a szeminárium, és nagyon örülök annak, hogymegismerhettelek Titeket. Az eddig sem csekélyakaraterőm

az egekbe szökellt, és ezt a bajai foglalkozásoknak köszön­hetem. Ez a megfékezhetetlen lelkesedés cikkírásra is ihletett;ha úgy gondoljátok, akár közölni is lehet a Versmondóban...

"Szerettem volna színész lenni...Azért jelentkeztem a táborba, mert úgy gondoltam, hogy a

nálam gyakorlottabb előadó-palántáktól és valódi művészek­

től rengeteget tanulhatok, és az ott szerzett tapasztalatoknakköszönhetően elindulhatok az Úton, amelyet végigjárván,pódiumra, színpadra léphetek.

»Mindössze« ennyit vártam... és hogy mit kaptam Tőletek?

Nemcsak drága tudást s nem »csupán« pótolhatatlan rutint,hanem felbecsülhetetlen élményeket, új barátokat, kéz­zelfoghatóan szeretetteljes légkört... és jó néhány lépésselközelebb kerültem saját magamhoz is! Miáta hazaérkeztem.minden reggelemet beszéd- és légzéstechnikai gyakorlatokkalkezdem, napközben gyakran »rázenditek« - szomszédaimnagy-nagy örömére - a Nem volt a Szása... kezdetű dalocs­kára (és annak Baján született változataira), és nem mulasz­tom el esténként végiggondolni e felejthetetlen tíz nap króni­káját... Egyszóval az egész életem megváltozott... úgy érzem,előn)'ömre.

Es most...? Minden vágyam, hogy színész legyek!Köszönöm Nektek,jövőre, ugyanott!"

Tömören ennyi, hosszan pedig nem szerettem volna írni,mert ugyebár mégiscsak Versmondóként, és nem Katona­monológokként ismerik a folyóiratot.

Egyelőre zárom soraim, abban a reményben, hogy nemvégleg... További jó, sikeres munkát, boldog életet kíván:

Katona Ervin

előadást tartott az élet, színészet nagy kérdéseiről, egynagyon érdekesen és harmonikusan felépített világot tartszemünk elé, délután Lúdas Matyi című pódiummüsorátmutatta be nekünk, aztán beszélgethettünk a művésszel.

Mindez nagy élményt jelentett.Ott tartózkodásunkat a csapatok közötti vetélkedő tette

színesebbé. Ennek különböző érdekes, leleményes és fur­fangos próbáin túl a csoportvezetőket megcélzó paródiákjelentették a csúcspontot. Ez már a tábor vége felé történt.Az utolsó nagy esemény a darabbemutató volt. Mi egyénekkel is megtüzdelt Weöres Sándor-összeállítással áll­tunk elő. A másik három komolyabb, többnyire tragikushangvételű előadás után a mienkből életöröm, vígság,derű, a felhőtlen gyermeki jókedv áradt. A Weöres-versekjellegzetes pattogó, lüktető vagy egyszeruen élő és éltető

ritmusa a nevetés szólamaival egyesültek.Azt hiszem, utolsó napon mindannyiunk ebben a han­

gulatban búcsúzott el a tábortól, táborozó társaktól,táborszervezőktől,Bajától, a Sugovicától, ftigefagyitól ésegyéb apró örömöktől. Bízom benne, hogy jövőre ugyan­ebben a jókedvben találunk újra egymásra.

Bertóti JohannaNagybánya

versmondó II

x. Mécs László Versolondó Verseny2004. október 9., Pápa

"Megszépül minden, ha valakié"(Mécs László)

Családias környezetben és szeretetteljes fogadtatásbanzajlott az október első hétvégéjén megrendezett MécsLászló Versmondó Verseny. Két kategóriában szólaltakmeg (ifjúsági, felnőtt) Mécs László költeményei melletta szabadon választott versek is. A zsűriben dr. HorváthLóránt apát és Pataki András, a Magyar VersmondókEgyesületének gazdasági igazgatója, a Forrás Színház ren­dezője voltak.

A Pedagógusház igazgatója köszöntőjében felvillantottnéhány fontosabb eseményt, mely rámutatott, hogy 1870óta milyen fontos szerepet (kulturális, társadalmi) tölt(ött)be az intézmény Pápán (pl.: itt kerül megrendezésre min­den év öszén az általános iskolások egyik legrangosabbversmondó versenye is, a "Regösök húrján"). Ezt köve­tően az apát úr mondott érdekes információkat MécsLászlóról, melyek, úgy gondolom, verseínek megértéséhezis hasznosak lesznek ... a költő-pap a család, a hazafiság, anemzet iránti érzéseit fogalmazza meg legtöbb művében,

Vallásossága nem direkt módon mutatkozik meg munkái­ban, hanem az előzőekben felsorolt témakörökben jelen­nek meg hitére vonatkozó jellemvonások, pl.: "Vadócbarózsát oltok, hogy szebb legyen a Föld", "A királyfi hárombánata". Mindkettőt ajánlom a kedves olvasók figyel­mébe.

A Boldog Jövőnkért Alapítvány által meghirdetett"Líra" (Némethné Finta Katalin) és "Mécs László irodal­mi díj"-akat (Faltisné Újvári Anna - Pécs) Rácz Ottó úradta át.

Pataki András köszöntötte a versenyzőket, és elmondta,hogy a mai világban, amikor a "szóbani megértés" 7%-racsökkent, az emberi érzéseknek és két szempár talál­kozásának (pl.: versmondó-néző/hallgató kapcsolata)milyen óriási hatásuk ésfeladatuk van.

Szépen kidolgozott, érzésekkel teli, egyéni hangvételű

Mécs-verseket hallhattunk. A méltón első helyezést el­nyert Orbán György a" Vadócbarózsát oltok ... " címü köl­teménnyel hitette el velünk, hogy igenis van remény egy"elképzelt szebb világ" eléréséhez és minden apró jó cse­lekedet, tett, egy-egy lépés efelé, hát még aki .vadócbarózsát" mer oltani! A férfias erők mellett egy ritka, csengőnői hang szólalt meg, és lágyította meg őszinte tisztaságá­val a szíveket, ő Kovács Anna, aki Mécs László: A fényfelé című versének üzenetét közvetítette. Csodálatos han­god van, - szerencsére nem élsz vissza vele - müvészi tel­jesítményed és beszéded szintén példát statuál. Az ifjúságikategóriában első helyet érdemelt Rigó Balázs fiatal koraellenére erőteljes férfivá nőtt a színpadon. Nagyon jól"láttatsz", a hang- és szerepváltásokat viszont (Kisfaludy:Budai harcjáték) még jobban dolgozd ki. Már eddig isnagyon szép munkát végeztél- ez nem egy könnyü vers -,de Te többre is képes vagy, miért ne próbálnád meg?

12 versmondó

Végül néhány észrevétel olyan hibákról, melyeket mégmindig sokan elkövetnek.

A magyar nyelv egyik vastörvénye: mindig a vezeték­név a hangsúlyos! Ezt legkönnyebben kétféle szabálysegítségével fejezhetjük ki. Vagy mint egy verset, "egyívben", lentről indítva és szépen lezárva ejtem ki a vezeték­és keresztnevet, vagy .Jebegtetem" - ez a nehezebb -, demindkét esetben a vezetéknéven van a nyomaték.

Gyakorolni kell, mint a színpadon való helyes test­tartást is. Ez utóbbi nemcsak il szabályok betartása miattjött létre, hanem főként azért, mert beszéd közben azember érzelmeket bocsát ki testén-lelkén keresztül, ami abefogadóban elindít valamit. Ha összekulcsoljuk kezünketelöl vagy hátul, lezárjuk a kommunikáció csatornáit, és azüzenet nem vagy alig jut tovább.

Már-már mosolygunk, amikor a színházban az előadás

előtt hangos telefoncsörgéssel zavarják meg nyugal­munkat... "Kérjük, szíveskedjenek mobiltelefonjaikatkikapcsolni! "

Azt hiszem, illúzióromboló lenne minden versmondóverseny előtt ugyanezt tennünk, de sajnos mindenversenyen akad egy-egy bekapcsolva maradt mobiltele­fon, mely "Murphy törvénye" szerint, mindig a legrosz­szabbkor szólal meg. Kedves verset mondók, zsűri, hall­gatók, vendégek... stb., tiszteljük meg egymást legalábbennyivel!

Hiányoltam a szabadon választott versek között a kor­társ költőket. Hiányoltam a színeket a versválasztásban.Sokan teljesen azonos hangvételű verssel készültek, holottaz olyan versenyeken, ahol legalább kétszer lehetőségünk

van a pódiumon való szereplésre, ki kellene használni,hogy "többféle arcunkat" is megmutathatjuk. Hol az iró­nia, a humor, a játékosság, a kajánság a versmondókban?Ezt is látni, hallani szeretnénk, azt hiszem, most a zsűri

nevében is beszélhetek. A magyar költők szinte mind­egyike írt ilyen stílusú/hangvételű költeményeket. Merjükmegszólaltani őket!

Jó volt látni a felnöttkategóriában, hogy több "kor­osztály" is jelen volt, és ugyanolyan szeretettel, izgalom­mal versenyeztek, mint a középiskolások.

Az ebéd után, mellyel szintén a Pedagógusház ked­veskedett a versmondóknak, Pataki András egyenkéntértékelt mindenkit, majd Bartók László a MagyarVersmondók Egyesülete nevében is megköszönte arészvételt a szavalóknak, a vendéglátást a szervezőknek,

és néhány "útravaló-építő" kritikával zárta beszédét.Aki úgy dönt, hogy jövőre szeretné megmérettetni

magát ezen a versenyen (is), az ne felejtsen el egy hosszúsétát tenni a pápai kastély gyönyörű parkjában...

Dudás Dorottya

Helyezettek

I. Ifjúsági kategórial. Rigó Balázs, Tata2. Lévai Zsuzsanna, Pápa (Református Gimnázium)3. Horváth Ádám, Budapest (Hegyhát Úti Általános

Iskola)

KülöndíjHorváth Gyula, BudapestBalogh Borbála, Pápa (Református Gimnázium)Demeter Andrea, Pápa (Református Gimnázium)

II. Felnőttkategórial. Orbán György, Zsira2. Kovács Anna, Csoma3. Ács Tamás, Veszprém4. Najdek László, Kapuvár

KülöndíjKatona Éva, BagNiedermayer Anna, BudapestHamerli Éva, BudapestNyeste Dorottya, BagSiklósiné Győző Erzsébet, Dunakeszi

Mécs László: A királyfi három bánata

Amikor születtem, nem jeleztek nagyotmessiás-mutató különös csillagok,csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.A többiek láttak egy siró porontyot,de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot,mintha babusgatná a szép napkorongot.

Maga adta nékem édessége teljét,úgy ajándékozta anyasága tejét,hogy egyszer földnek bennem kedve teljék.Isten tudja, honnan, palástot keritett,aranyos palástot vál/amra teritett,fejem fölé égszin mosolygást deritett.

Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat,ma is úgy szolgál ki, jőzi vacsorámat,mint királyi ember királyi urának.Amerre én jártam, kövek énekeltek,mert az édesanyám izent a köveknek,szive ment előttem előre követnek.

.--------

/

Amig ő van, vigan élném a világom,nem hiányzik nekem semmi a világon,három bánat teszi boldogtalanságom.Az egyik bánatom: mért nem tudja látniegymást a sok ember, a sok-sok királyfi,úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni?

A másik bánatom: hogyha őmajd holtanfekszik aföld alatt virággáfoszoltan,senki se tudja majd, hogy királyfi voltam.Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.

Hogyha minden folyó lelkemen átfolynas ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,az én köszönetem igy is kevés volna.Hogyha aföld minden szinmézét átadom,az ő édességét meg nem hálálhatom,ez az én bánatom, harmadik bánatom.

versmondó 13

.... ,"OROK PODIUMON"

III. Vers- és Prózamondó Verseny VeszprémbenPintér Tibor emlékére

A Hungária Étteremben elköltött ebéd után tehát 35-enfolytatták a versengést, a délelőtt már tapasztalt jó szín­vonalon.

"Csak legenda lettél. Vagy tehát s leszel.Azzá váltál amivé csak azok lehetnekakik választott tisztüket oly szépen s nagyszerűen,

pontosan látták el ahogyan Te.Nem ajavak halmozásáért hanem »csak« amiatthogy szebbé, jobbá tedd mások életét. "

(Bodosi György)

Idén a verseny négy kategóriájaban összesen 83-an mértékössze tehetségüket:

A délelőtti szereplés tétje a döntőbe jutás volt.Az I. kategória (5-8. osztályosok) 32 versenyzőjéből

ll, a II. kategóriában (9-12. osztályosok) 32-ből 13, a III.kategóriában lO-ből5 és a lY. kategóriában (szépkorúak)9-ből 6 fő jutott a döntőbe.

(Vajdaság)(Szlovákia)(Erdély)

ZalaegerszegSzabadkaGalántaSepsiszentgyörgy

FehérgyarmatBudapestBugac

II. kategória:l. Szépligeti Mátyás2. Liszi Melinda3. Ledniczky Anikó4. Gecse Ramóna

IV. kategória:l. Udud István2. Wahl László3. Herbály Jánosné

Terveink szerint a legközelebbi "Örök pódiumon"versenyre 2006 őszén kerül sor.

Ferencz Zsuzsannaaz MVE elnökségi tagja, a verseny szervezője

A döntő hallgatóságának szavazatai alapján a közönség­díjat - Fülöp Lajos: Tóparti alkony c. olajfestményét ­az abonyi SzeghőKatalin 7. osztályos tanuló nyerte.

III. kategória:l. Giliczéné Komjáthy Ágnes Budapest2. Szűcsné Baráth Zsófia Budapest3. Pál Ágnes Bácsfeketehegy (Vajdaság)

Kiemett különdfjban részesült Mihályi Jánosné szerenesiversenyző.

Első ízben adták át a Pintér Tibor-emlékplakettet, az öz­vegy és ifj. Pintér Tibor ajándékát. A Ledvai István szob­rászművész alkotta érmet Lednlczky Anikó galántaiversenyző érdemelte ki.

A helyezettek, valamint a döntő minden résztvevője aMagyar Versmondók Egyesülete és a verseny támogatói­nak köszönhetően (Veszprém Megye Önkormányzata,Veszprém Város Önkormányzata, Magyar irodalom­történeti Társaság Veszprém Megyei Tagozata, VeszprémMegyei Honismereti Egyesület, Új Horizont irodalmifolyóirat és kiadó szerkesztősége, Szabóné Pintér Éva,Bakonyszentlászló Önkormányzata és a Veszprém MegyeiVersmondók Egyesülete) könyvajándékokat vehetett át.

A legjobb felkészítők is jutalomban részesültek. AMagyar Versmondók Egyesülete és a veszprémi VáciMihály Irodalmi Színpad könyvajándékát kapták: KissÁgota (Dolny Sta!), Molnár Gizella (Sepsiszentgyörgy),Restár Judit (Galánta), Kotán Sándorné (Dabas), VassBorsodi Borbála (Topolya).

(Szlovákia)(Vajdaság)

Dolny StálFeketicsPetrivente

2004. október lő-án harmadízben került sor Veszprémbenaz öt esztendeje elhunyt Pintér Tibor Radnóti-díjas ren­dező és előadóművész emlékversenyére.

A rendezvény fővédnöke Kuti Csaba, a VeszprémMegyei Közgyűlés elnöke volt.

A Veszprém Városi Művelődési Központ és a MagyarVersmondók Egyesülete közös felhívására szép számmal,az ország legkülönbözőbb településeiről, valamint hatá­rainkon túlról is érkeztek versenyzők.

Sipos Zoltánnak, a művelődési központ igazgatójánakköszöntő szavai után a dr. Tóth Dezső által összeállítottEmlékképek Pintér Tiborról c. videokazettáról következettegy bejátszás. Az egykori előadóművész tolmácsolásábanMécs László: Ejiúkért valakifelelősc. vers ét hallhatták ajelenlévők.

Ezt követően az intézményvezető egy-egy virágcsokor­ral köszöntötte Pintér Tibor özvegyét, majd a naplegidősebb versenyzőjét, a 83 éves szerenesi MihályiJánosnét, valamint a rendezvény szervezőjét, FerenczZsuzsannát.

A kiírás szerint a csak magyar írók és költők műveit

tolmácsoló versenyzők teljesítményét értékelő zsűri,

- elnöke Kiss László, az MVE elnökhelyettese, tagjai:özv. Pintér Tiborné ny. népművelő, Bartók Lászlóelőadóművész,Felföldi Gábor, a Váci Mihály IrodalmiSzínpad versmondója, Szokoly Tamás költő, ifj. PintérTibor színmüvész, valamint Frankó Ferenc, a szülöfalu,Bakonyszentlászló polgármestere - az alábbi döntésthozta:

I. kategória:l. Kiss Helga2. Kasza Zsanett3. Bajgár Ramóna

14 versmondó

"A XVI. Oszi SzavalóversenyTizenhat évvel ezelőtt álmodta meg két tanár, Patek Máriaés Lakatos Mihály az Őszi Szavalóversenyt, s azóta évről

évre a költészet ünnepévé vált Gyergyószentmiklóson. Azidei, XVI. szavalóverseny volt az első, amelyet nem ők

szerveztek: tavaly mindkettőjüket a Salamon Emő Gim­názium élére választották, s most átadták a stafétabotot,tanár kollegáikra bízva a szervezést. A versenyen 9 közép­iskola diákjai próbálták túlszárnyalni egymást, Székely­keresztúrról, Szilágysomlyóról, Barótról, Marosvásár­helyről, Csíkszeredából, a magyarországi Hatvanból ésGyergyószentmiklósról. A IX-X. osztályosok korcsoport­jának kötelező verse: Tompa László Ősz jötte elé, a X-Xl.osztályosoké szintén Tompa László Őszi hajtásban c. versevolt, a választott versek között szerepeltek Márai Sándor,József Attila, Szentimrei Jenő, Petőfi Sándor, RadnótiMiklós, Váci Mihály, Szép Emő, Ferenczes István, TamásTímea és mások versei. A sárguló őszi kertet idéző szín­padon szebbnél szebb szavalatok hangzottak el, hiszen min­den gimnázium a legjobb versmondóit hozta el a versenyre.

Az első korcsoportban Balázsi Imre, a Salamon Emő

Gimnázium diákja ugyancsak sikert aratott az ízes tájnyel­ven előadott tréfás népmesével: nemcsak I. díjat nyert, deelnyerte a közönségdíjat is, valamint a Figura StúdióSzínház különdíját. Az első korcsoport két II. díjasa DudaTihamér a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumból és

Piller Zsanett a hatvani Széchenyi Szakközépiskolából,III. díjas Molnár Szidónia csíkszeredai versenyző lett.A XI-XII-esek korcsoportjában első díjasok: Nagy Annaa Salamon Emő Gimnáziumból, aki a közönség díját iselnyerte és Rafai Emőke a székelykeresztúri Orbán BalázsGimnáziumból, aki megkapta a színművészekből, ma­gyartanárokból és újságíró-költőkből álló zsűri különdíjátis. A korcsoport II. díjasa Tódor Katalin Hatvanból, akitalán a legszebben ejtette a szavakat, III. díjas pedigSzilágyi Gyöngyi Szilágysomlyóról.

A verseny végén több különdíjat is kiosztottak, és juta­lomban részesültek a kísérő tanárok és szervezők is. A díj­kiosztás előtt külön színfoltja volt a rendezvénynek aFigura Stúdió Színház tréfás beszédgyakorlatokat bemu­tató előadása. A szavalóverseny vendégei délután megte­kintették Csehov Lakodalom c. darabját a Stúdiószínházelőadásában, majd este bulizással vezették le a versenyizgalmait. Hadd zárjuk tudósításunkat, a stafétabotot átadóPatek Mária szavaival: "Megálmodtuk ezt a szavaló­versenyt, mert hittük, hogy bármilyen világot élünk, aversnek örök értéke van, és érdemes ingyen dolgoznia szépért."

Gál Éva EmeseRomániai Magyar Szó,

2004. november 13.

Bartalis János SzavalóversenyK.M: Az Apáczai Csere János Közművelődési Egyesületimmár tizenegyedik alkalommal szervezte meg a BartalisJános Szavalóversenyt. Miben különbözött az előző

évekhez viszonyítva a versenyzők érdeklődése, előadás­

módja? És szervezés szempontjából miben újult a ver­seny?Házy Bakó Eszter: Elsősorban a verseny "előéletéről":

mivel már második évtizedébe lépett a Bartalis JánosSzavalóverseny, valami újítást is szerettünk volna hozni.Ez meg is történt: kiegészítettük énekmondók versenyé­vei, ugyanis Brassónak van egy énekmondója, Márk Attilaszemélyében. Úgy gondoltuk, ez alkalommal felmérjük,hogy van-e olyan, aki követi példáját. A jelentkezés na­gyon nehezen indult, de az utolsó héten nagyon megostro­moltak. Első alkalommal történt meg, hogy minden jelent­kező jelen volt, egy kivételével, aki betegség miatt maradttávol.

K.M: Honnan érkeztek a versenyzők, és összesen hányanjöttek el? Kikből állt a zsűri?

H.B.E.: A versenyzők az ország minden régióját képvisel­ték: Nagyszalontát, Nagyváradot, Temesvárt, Máramarost,Kolozsvárt, Székelykeresztúrt, Székelyudvarhelyet, Gyer­gyószentmiklóst, jöttek diákok a gyímesfelsőloki Árpád­házi Szent Erzsébet Líceumból is. Versenyzők érkeztekmég Csíkszeredából, Zsibóból, Erdöszentgyörgyröl,Nyárádszeredából, és természetesen a győri AC SJTanítóképző Főiskola képviselői is itt voltak, akik mindenévben részt vesznek. Az idén a zsűri elnöke Kozsik Józsefszínművész volt, aki eddig, egy év kivétellel, minden

versenyen zsűritag volt. Banner Zoltán előadóművész,

Bartalis verseinek első megszólaltatója, elfoglaltsága miatt,le kellett mondania a részvételt, de a versenyt szívügyénektekinti. Bálint Ferenc, Kozsik Ildikó, Debrezci Kálmán ésén is szintén visszatérő zsűritagok vagyunk. A zsűri az idénkiegészült Márk Attilával, az énekmondók zsűrizőjével.

K.M: A brassói diákok szinte teljesen hiányoztak aversenyről. Érdeklődéshiányuk minek tulajdonítható?H.B.E.: Szornorúan tapasztaltam a bejelentkezés folya­mán, hogy Brassóból nem jelentkezett senki. Én nagyonjól tudom, hogyaversmondás nem olyan elfoglaltság,amit a fiatalság kedvtelésből űzne. Ma már nagyonelterelődött a figyelem a versről, a szfnházról, az irodal­mi rendezvényekről általában. Nagyobb érdeklődésnek

örvendenek a könnyebb, szó szoros értelmében szórakoz­tató rendezvények, ne is beszéljek a tv-adókon sugárzott,enyhén szólva kétes minöségü műsorokról. Különben is,kell legyen a szavalónak egy belső indíttatása, adottsága aversmondásra. A tanár arra hivatott, hogy ezt észrevegye,fejlessze, és lehetőséget adjon a megmérettetésre. Egyilyen verseny az érdeklődő tanár számára is nagyon jólehetőséget adna felmérni, milyen szinten áll egy pl.brassói versmondó diák, más régiókhoz viszonyítva. Évekóta, soha egy Árily-s tanárt sem látok a versenyen, BálintFerenc kivételével, még abban az esetben sem, ha diákuka versenyzők között volt. Az idén sem éltek evvel alehetőséggel. A Fögimnáziumot mégiscsak képviselte egyénekmondó versenyző, aki becsülettel megállta helyét egyelső alkalommal meghirdetett versenyszámban.

versmondó 15

K.M: A zsűri tagjai mit vettek figyelembe a versenyzők

előadásmódjának elbfrálásakor?H.B.E.: Természetesen, mint mindig, elsősorban a verselőadásmódját. Az a versenyző, aki a szövegmondás mel­lett adottságainak, képességének, egyéniségének meg­felelően tolmácsólja a költő szavait, "átéli" ezeket, hamarészrevehető. De figyelembe kell venni a tiszta, helyesmagyar beszédet, a megjelenést, szöveghűséget, előadói

jelzésrendszereket is. Nem könnyű dolog zsűrizni. Énszemély szerint - de a zsűritársaim is biztos, hogy ígyérzik - felelősséggel tartozom minden versenyzőnek,

hogy észrevegyem, ha értéket közvetít. Nem kelltúlértékelni egyetlen versenyzőt sem, viszont bátorítanékmindenkit a további fejlődésre, mert bízom abban, hogy azélet bármely pillanatában a versek a legjobb barátaink.Olvashatod örömteli napjaidban, ha boldog vagy, haszerelmes vagy, de hozzájuk menekülhetsz akkor is,ha bánatod van, és úgy érzed, hogy mindenki elhagyott.Általuk nem érezheted magad "üres kézzel üres ég alatt",mint ahogyan Szerb Antal gyönyörűen megfogalmazta.

K.M: Mi az ön véleménye a versenyről mintfőszervező?

H.B.E.: Mint a zsűri minden tagja, akiknek volt össze-

hasonlítási alapjuk, hiszen mindannyian már több alka­lommal zsűrizték a BJ-versenyeket, én is úgy érzem, ezvolt a legszínvonalasabb úgy a versenyzők előadásmódja,

mint a szervezés szempontjából is. Most már "tapasztalt"szervezőként (ugyanis ötödik alkalommal szervezem aversenyt), úgy látom, hogy "szellősebb" volt a progra­munk. Időben háromnaposra szerveztem a rendezvény­sorozatot, így nem volt olyan nagy a hajsza sem, mint azelőző években. Jobban oda lehetett figyelni a versenyre,szervezésre egyaránt. A Brassó Megyei Tanács támoga­tásának köszönhetően, a gálaműsort kiegészíthettük egykoncerttel. Vendégünk volt egy művészileg nagyon érté­kes együttes, a baróti TransylMania, akikről, sajnálatosan,magyar közösségünk keveset tud. Szervezőként boldogvagyok, hogy megismertem őket, és hozzájárultam egyjobb sorsra érdemes együttes népszerűsítéséhez. Nagyonsok visszajelzést kapok a versenyzőktől, hogy milyencsodálatosan érezték magukat itt, Brassóban, és máriskészülnek a XII. Versenyre, amire, ha az Isten megsegít éstámogatóink is úgy akarják, jövőre szintén novemberbenkerül majd sor.

Kérdezett:Kertész Melinda

Vörösmarty születésnapján versengtek egymással2004. december J-jén afóti Vörösmarty Mihály Művelő­

dési Házban, a költő születésének 204. évfordulója alkal­mából rendeztek szavalóversenyt.

A Vörösmarty Mihály Művelődési Ház Bársonytennébenelőször Békésné Virágh Ottília köszöntötte a vendégeketaz intézmény névadójának születésnapja alkalmából. Aköltő életműve nemzetközi örökség és világirodalmi érték- mondta. Vörösmarty, nemzeti költőnk alakja a magyarirodalomban kimagasló helyet foglal el. Vörösmarty areformkori nemzedék kiemelkedő tagjaként sokszor meg­fordult Fóton Fáy András présházában. Az 1842. éviszüreten hangzott el Vörösmarty híres bordala, a Fóti dal.A reformkori múlt és emlékének megőrzése érdekében,valamint Vörösmarty Fóthoz való kötődése révén,művelődési intézményt, teret és utcát is elneveztek róla.

A versenyre benevezők először a kötelező verset adták elő

(Vörösmarty Mihály: Éj és csillag), majd ki-ki az általaválasztott költeményt.

Ezt követően a zsűri visszavonult, hogy a szavalók telje­sítményét értékelje.

A díjkiosztót megelőzően a zsűri elnöke, Kiss Lászlóértékelte az elhangzottakat:

"A költészet mindig fontos volt az emberek számára, ésminden alkalom, amikor vers szólal meg: ünnep a szá­momra. Hiszen átlényegülünk ilyenkor, és aki hallgatja,sokkal emberibben közelit ehhez a zűrös világhoz. A mű­

vészetben, értékelésében nincsenek kőbe vésett szabályok,maximum csak benyomásai lehetnek az embemek. Fontosazonban, hogy amikor a versmondó kiáll a színpadra,akkor közölni akar valamit - a költő gondolatait. Ámmindez kevés, emellett szükséges az a személyiség is, akimegszólaltatja a verset. A vershez hozzá kell tenni az

16 versmondó

egyéniséget, akkor lesz belőle művészet." Majd beszélt avers választásról , arról, hogy a kötelező vers nem mindigáll közel a versmondó egyéniségéhez. Viszont a szabadonválasztott versnek mindig olyannak kell lennie, hogymegérintse a versmondót és általa a hallgatót. Ugyan­ennyire fontos, hogy a verset pontosan értelmezze azelőadó, és szépen, tisztán artikuláljon.

A zsűri egyik tagja, Földesi Gabriella hangsúlyozta: bárkevesen voltak a versenyzők, mégis elszántak voltak,hogy kiálljanak a közönség elé. Felhívta azonban a vers­mondók figyeimét arra, hogy különösen fontos, hogy pon­tos legyen a szövegtudás. Sárosi Attila pedig arra buzdí­totta a fiatalokat, hogy bátran mondjanak a továbbiakbanis verseket.

Ezután a zsűri kiosztotta a díjakat:A zsűri első díjat nem adott ki.II. díj Csókás Zsuzsa

III. díj Kuka RenátaIV. díj Káplán Regina

Minden résztvevő, az oklevélen túl, Németh Kálmán:Fába vésett gondolatok című könyvét vehette át.

A Közművelődési és Oktatási Bizottság tagjaként résztvett a rendezvényen Bihariné Horváth Erzsébet bizottságitag, aki Priszlinger Éva bizottsági elnök nevében isKáplán Reginának, Bári Emesének és Kuka Renátánakegy-egy oklevelet és tárgyi emléket adott át, illetve el­mondta, hogy úgy hallgatta a verseket, mintha az érzelemhúrjait pengették volna. Meghallják a szavakban rejlő

üzeneteket, amit képesek továbbadni. Azt kívánta, hogymindig szívből mondjanak verseket a későbbiekben is aversmondók.

Fölfelé megy borban a gyöngy;

Jól teszi.

Tőle senki e jogát el

Nem veszi.

Törjön is mind égfelé az

Ami gyöngy;

Hadd maradjon gyávaföldön

A göröngy.

Testet éleszt és táplál a

Lakoma,

De ami a lelket adja,

Az bora.

Lélek és bor két atyafi

Gyermekek;

Hol van a hal, mely dicsővolt

És remek?

Víg pohár közt édesebb a

Szerelem.

Ami benne keserű van,

Elnyelem.

Hejh galambom, szőke bimbóm,

Mit nevetsz?

Áldjon meg a három isten,

Ha szeretsz.

Érted csillog e pohár bor,

Érted vív,

Tele tűzzel, tele lánggal,

Mint e szív;

Volna szivem, felszökeineMint a kűt,

Venni tőled vagy szerelmet,

Vagy bucsút.

Hejh barátom, honfi társam,

Bort igyál.

Víg, komor, vagy csüggeteg vagy,

Csak igyál.

Borban a gond megbetegszik,

Él a kedv.

Nincs aföldön gyógyerőre

Több ily nedv.

Borban a bú, mint a gyermek,

Aluszik.

Magyar ember már búsult sok

Századig.

Ideje, hogy ébredezzen

Valaha:

Most kell neki felvirúlni

Vagy soha.

Vörösmarty Mihály: Fóti dal

Bort megissza magyar ember,

Jól teszi;

Okkal-móddal meg nem árthat

Aszeszi.

Nagyot iszik a hazáért

Sfelsivit:Csakhogy egyszer tenne is már

Valamit.

No de se baj, máskép leszen

Ezután;

Szóval, tettel majd segítsünk

A hazán.

Ha az isten úgy akarja

Mint magunk,

Szennyet rajta és bitor bűnt

Nem hagyunk.

Rajta társak hát, igyunk egy

Húzamost;

Bú, szerelmek, házi gondok

Félre most:

A legszentebb-, legdicsőbbért

Most csak bort,

De ha kellend, vérben adjunk

Gazdag tort!

A legelső magyar ember

A király:

Érte minden honfi karja

Készen áll.

Lelje népe bodogságán

Örömét,

S hír, szerencse koszorúzza

Szent fejét!

Minden ember legyen ember

És magyar,

Akit e föld hord s egével

Betakar.

Egymást értve, boldogítva

l/y egy nép

Bármi vésszel bizton, bátran

Szembe lép.

Ellenség vagy áruló, ki

Hont tipor,

Meg ne éljen, fogyjon élte

Mint e bor.

Áldott földe szép hazánknak,

Drága hon,

Meg ne szenvedd soha őket

Hátadon!

S most haddforrjon minden csep bor

Mint a vér,

Melyet hajdanfrígyben ontott

Hét vezér;

S mint szikrája a szabadba

Felsiet,

Úgy keresse óhajtásunk

Az eget.

Légyen minden óhajtásunk

Szent ima,

S férfikeblünk szent imáink

Temploma.És űrltsűk a hazáért

E pohárt:

Egy pohár bor a hazáért

Meg nem árt.

Érje áldás és szerencseMindenűtt,

Ahol eddig véremésztő

Seb fekűtt.

Arca, mely az ősi bútól

Halavány,

Felderűljön, mint a napfény

Vész után.

Hű egyesség tartsa össze

Fiait,

Hogy leküzdje éjszak rémes

Árnyait:

Kűnn hatalmas, benn virágzó

És szabad,

Bizton álljon sérthetetlen

Jog alatt.

S vér, veríték vagy halál az,

Mit kiván,

Áldozatként rakjuk azt le

Zsámolyán,

Hogy mondhassuk csend s viharban:

H Szent hazánk:

Megfizettük mind, mivel csak

Tartozánk. H

versmondó 17

Visszakerült a vándorserleg BeregszászbaImmár hetedik alkalommal került megrendezésre Técsőn aII. Rákóczi Ferenc nevét viselő versmondó verseny, amelya fejedelem haza- és szabadságszeretetét, valamint népe­ket egyesítő eszméit tűzte zászlajára. Az idei téma akárpátaljai magyarság történetének fontos és szomorúeseménye: 1944 ősze, amikor Kárpátalja magyar férfi­lakosságát elhurcolták a sztálini lágerekbe.

A rendezvényt László Károly református tiszteletes nyi­totta meg. .Minden versnek lelke van, és az a szavaló, akimagáévá tudja tenni a költő által szavakba öntött gondola­tokat, és át tudja adni a benne megfogant érzéseket, márgyőztesnek érezheti magát" - mondta.

Ambrus Pál, a Técsői Járási Állami KözigazgatásiHivatal elnökhelyettese a verseny indulásáról szólt. Példa­értékűnek nevezte, hogy az évek múltával immár öku­menikussá vált a találkozó, hiszen tavaly a római kato­likus, idén a református, jövőre pedig - a tervek szerint ­a helyi görög katolikus templom lesz a versmondó versenyszínhelye.

A Tisza-parti város református líceumának diákjaiünnepi műsorral kedveskedtek a jelenlévőknek (felkészítő

tanáruk Kutnár György).A szervezők nevében Mészáros Györgyi magyartanár,

a KAMOT Jótékonysági Alapítvány técsői járási meg­bízottja köszöntötte a jelenlévőket.

A versenyt a 9-12. osztályosok számára hirdették meg.Az első fordulóban a zsűri a szabadon választott költe­ményt hallgatta meg, melynek tematikája kivétel nélkül amegaláztatásban töltött időkhöz kapcsolódott. A másodikfordulóban a kötelező verset, Vári Fábián László Mikor agyerek... c. költeményét adták elő a versenyzők.

Az öttagú zsűri - melynek elnöki tisztét Fedák Anita, aKárpáti Igaz Szó művelödési rovatának munkatársa, az

Ungvári Közművelődési Szakközépiskola tanára töltöttebe - végül a következő eredményt hozta: első helyenPápai Zsolt, a Beregszászi Bethlen Gábor MagyarGimnázium diákja végzett, aki egyébként tavaly is atalálkozó vándorserlegével távozott. László Ildikó máso­dik, Izsák Éva harmadik helyet nyert. Mindketten a Técsői

Református Líceum diákjai. A Kárpáti Igaz Szó különdíjátLászló Ildikó érdemelte ki.

Anagyszerűen megszervezett találkozót az Illyés Köz­alapítvány, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség, aKAMüT és a helyi református líceum támogatta.

(barkaszi)Kárpáti Igaz Szó

Vári Fábián László: ÖrdögszekérÁrulás készül ellenem,már megint üldözött vagyok,lopva mutatják arcukatszemem mélyén a csillagok.

Átszabja testem az idő,

szike és csontfűrész se kell.Néhai legény-álmaimzslrpárnák alatt tűnnek el.

Ismét útszélen heverek.delelnek rajtam a legyek,s labdának nézikfejemetcsintalan ördög-gyermekek.

Szél se... Az égben semmi nesz.Nem szakad meg a föld szive.Egy ördögszekér a lelkemetviszi magával messzire.

18 versmondó

Telefonon egy hétről húsz percben, avagymit látni a Kaleidoszkóp túlsó végén?

Nemzetközi Kaleidoszkóp VersFesztivál, Miskolc - Budapest, 2004. október 25-31.

Épp csörgött a telefonom, most a Petőfi Rádió kulturálisszerkesztőségétöl hívtak. A műsorvezető szólt: két perc ésadásban vagyok, mondjak valamit az eredményekről, ahangulatról, a művészekről. Én meg válaszoltam: nemtudok hová menni, nincs csöndes hely: a színpadon és anézőtéren tévéstáb épít ad hoc stúdiót, folyton kamerábabotlok, és óriási a csatazaj. A folyosókon és az előtérben

kétszáz ember várakozik, egyre türelmetlenebbül, a zsűri

pedig még mindig nem tud dönteni. Most éppen a fesztiválfődíján, az egyhetes New York-i vendégszereplésen vitat­koznak. Elég hevesen. Jaj, ez nagyon izgalmas - hangzotta válasz a vonal túlsó végéről, le is mondják a következő

vendéget, maradjak, ahol vagyok, húsz percre készüljek!Elég húzós, de nem volt mit tenni, mire felocsúdtam, máradásban voltunk. A műsorvezető kérdezett (Szervusz,Imre, milyen a helyzetkép a fesztivál finisében?), én megnagy elánnal belekezdtem, hogy minél rövidebb idő alattminél nagyobb adag hangulatot juttassak el a Merlin Szín­házból az éterbe. A werkkamera rám tapadt, jött velem atömegbe, onnan pedig a zsűrihez. És a zsűri kérdezett: milenne, ha két produkció utazna Amerikába? Én odatartot­tam a telefont, és "kiszivárogtattam" a kérdést és a rátőlem érkező választ: ám legyen. Mikrofonpróba, újabbkérdés, ezúttal a stábtól ("hol a technikai forgatókönyv?"),mellettem tesztelik a füstgépet ("szemem csukódik, sem­mit se látok"), és ezt hallja minden rádióhallgató, éshamarosan látja minden tévénéző, mert a versekKaleidoszkópjáról egész estés mozi készült. Amolyansajátos szemle(ncse) módjára.

Én pedig nem hagyom abba: még csak öt perc telt el arádiós telefoninterjúból, úgyhogy beszélek: egymás melléültették a századokat a résztvevők - egykoron élt írók ésköltők kerültek egyébként elképzelhetetlen módon köszö­nő viszonyba, remélhetőleg nem csak egy hétre. Ráadásulmindez fiatalok és idősebbek, hazai és határon túli ma­gyarok, költők, színészek és a közönség közös varázslátavolt. Valóban korra, nemre és határokra tekíntet nélkültalálkozott itt sok száz verskedvelő és versművelő ember.

És amit én láttam az elmúlt hat év tükrében: rengetegmagával ragadó, fiatal egyéniség, sok új remény az elő­

adó-művészet újrakezdésére; és nem elhanyagolható vál­tozás a szakma szemében, a VersFesztivál megítélésétilletően. Neves művészek mondtak igent az idén is a na­gyon nem könnyü vállalkozásra, hogy tudniillik művészeti

szemle is legyen a Pódiumi Estek Fesztiválja. A legjobbműveket tehát ki kell ajánlani. Dönteni muszáj, de a soklenyűgöző előadás mellett ez a legszebb és a legnyo­masztóbb feladat is.

Újabb kérdések az interjúban: hányan léptek föl, honnanérkeztek, milyen a közönség... ?

Válaszomban keveredett a 21. századi sajtó kedvelteszköze, a statisztikai elemekre épített mértékmutató és ahangulatjelentés: hazai és határon túli, magyar nyelvű

versmondók, költők, hat országból, több mint 300-an,egy hétre vették birtokba hazánk egyedülálló költészeti­versmondó találkozója, a Kaleidoszkóp VersFesztiválszínpadát, egészen pontosan október 25-31-ig. A fesztiválfővédnöke Bella István Kossuth- és József Attila-díjasköltő, védnöke i Miskolcról dr. Besenyei Lajos, a MiskolciEgyetem rektora, a Magyar Rektori Konferencia elnöke,Budapestról a Merlin igazgatója, Magács László voltak.És mert a rangját is le kell mérni az eseménynek, amit afellépő vagy zsűriző művészek mutatnak leginkább(köszönet, hogy sokadik éve mellettünk voksolnak), hátsorolom őket, a rádió hullámain az égig emelve hangom­mal. Bella István, Ágh István, Turczi István és VarróDániel költők, Máhr Ági, Molnár Anna, Kárász Eszter,Pikali Gerda, Kinizsi Ottó és Gallusz Nikolett színmü­vészek, az előadóművészek és rendezők közt Kiss Lászlóversrendező, Pataki András és Magács László színház­igazgatók, Lutter Imre fesztivál igazgató, Linka Ágnes aMagyar Rádiótól és még sorolhatnánk. Köztük fiatal szak­emberek, akik sokszor néhány éves korkülönbség mellettmár saját utódaikat figyelték és instruálták a színpadon.

Na, itt vettem egy pillanatra levegőt, időközben átvág­tattam az úton-útfélen - teljes joggal és türelmetlenül ­kérdezősködő versenyzőkön és nézőkön, miközben szólt afülembe a következő kérdés, hogy miben újult meg az idéna fesztivál? Még a kérdést is nehezen fogtam föl: aszervezők mutogattak, hogy a díjakat csak három asztalrasikerült felpakolni, és hogy elfoglalja a fél színpadot, nemlesz-e probléma ebből? Nézőtér legtetejére fölfelé caplat­va, ziháltan feleltem.

Az idén először nemzetközi vizekre irányított költő-,

író- és műfordító-pályázat mellett (amelyből megszületetta Kaleidoszkóp Könyvsorozat hetedik tagja, a Szárnyakhullámverésben) a hagyományos versmondás (Orbán OttóVersmondó Szalon), sőt előadóestek, perforrnance-ok,drámajátékok és mozgásszínházi előadások is szerepelteka repertoárban! A műfaji elemeket ötvöző, teljes színházieszköztárral dolgozó versmondók és színészek a pódium­színház eredeti elemeit vonultatták föl. A napi nyolc-tízórás, folyamatos előadás-sorozatról a közönség sokszormég a szünetekben sem távozott: együtt vitatták meg alátottakat a szakemberekkel és az előadókkal. A házi­gazda szerepét betöltő dr. Kiss Gábor, az Északkelet-ma­gyarországi Regionális Versmondó Egyesület elnöke megis jegyezte, hogy érdekes színházi kísérleteknek lehettekszem- és fültanúi. Ami színessé tette a programokat, azaz, hogy az eszköztelen művészettől a hatásos pódiumimódszerekig rendkívül széles skálán mozogtak a darabok.

versmondó 19

(Közben felmértem: jó a díjaktól rogyadozó asztalsor,elférnek a fellépő művészek.)

A kortárs költészetet Orbán Ottó írásai képviselték, aklasszikusok között három évfordulós költő: RadnótiMiklós, Balassi Bálint és Szép Emő alkotásai közülválaszthattak a versenyzők.

Az első öt napot követően végül 47 előadás jutott be ahétvégi budapesti döntőbe, a Merlin Színházba, Szom­baton este bemutattuk a Szárnyak hullámverésben (avagySzárnyak hullámversben - ki hogy olvassa) című antoló­giát, amely a hazai és határon túli magyar egyetemistákés főiskolások verseiből, prózáiból és műfordításaiból

tallóz. A Kaleidoszkóp Könyvsorozat legújabb tagjátBella István, Vass Tibor, a kötet lektora méltatta. Asorozat gondozója Káelné Kovács Rita, a RegionálisVersmondó Egyesület alelnöke volt - amint kimondtam anevét, meg is jelent az ajtóban, intettem neki, hogy majdátvehetné a telefont, nyilatkozzon ő, amíg én kör­benézek, csak még gyorsan eldarálom, hogy mi lesz ma- szóval a kiadvány felelős kiadója dr. Horváth Ferenckollégiumigazgató (Miskolci Egyetem Bolyai Kollé­giuma) és dr. Kiss Gábor északkeleti elnök, közép­magyarországi alelnök. A nyilvános felolvasóestenKárász Eszter színész, Huzella Péter előadóművész ésjómagam, a sorozat szerkesztöje közreműködtünk, Akötet díjazottjainak többsége a Miskolci Egyetem és azegri Eszterházy Károly Főiskola hallgatója, bár az idénLjubjanától Kassáig összesen 34 felsőoktatási intéz­ménytől érkezett pályázat. A dolog szépséghibája maga akötet volt, azazhogy nem volt, mert nem érkezett meg.Ami elromolhat, az el is romlik aranyszabályt betartónyomdagépek bebizonyították: tudnak önálló életet élni,mi pedig azt bizonyítottuk: ami késik, az nem jön, csakkésőbb, s lám meg is érkezett, sőt egy röpke irodalmialkotás kíséretében a lektor, Vass Tibi tollából. Álljon ittaz mementóként.

Folytattam: ma, a vasárnapi záróshow-n a legemléke­zetesebb előadók mellett neves színészek, előadóművé­

szek és írók lépnek fel. A GálaEsten átadjuk a Kaleidosz­kóp-díjakat és a fesztivál födíját, az egyhetes New York-ivendégszereplést. A Magyar Versmondók Egyesülete afesztiválon pódiummüvészeti szemlét tartott, ahol a leg­jobb előadások alkotóival a produkciók népszerűsítésére

szerződést is köt a nyertesekkel. A rendezvénysorozatmásfél millió forint összdíjazású, a színpadon és a közön­ség soraiban is számos szakember foglalt helyet, többekközött Orbán Ottó családja, hagyatékának gondozói:Orbán Júlia és Orbán Eszter színházi dramaturg, ZámboriSoma színművész, na és a Magyar Versmondók Egyesü­lete elnökségi tagjai.

Hogy én mit gondolok minderről? Hogy egy kollégiu­mi szobából idáig jutottunk hat év alatt? Azt, hogy vanmég tennivaló bőven. Idehaza kevesebb, nemzetköziszíntéren inkább: jövőre a programokat terveink szerinttöbb helyszínen párhuzamosan rendezzük meg. Azelődöntőket Miskolcon, és remélhetőleg, Győrben, adöntőt Budapesten; emellett egyhetes KaleidoszkópVersFesztivál lesz Krakkóban is, a magyar és lengyelverscentenáriumjegyében (többek között József Attila ésGalczynski műveivel).

20 versmondó

Mindez fontos, mert a jövő kulturális közízlése a tét, ésannak jobbítasán csak így, együttes erővel, valódi együtt­gondolkodássallehet segíteni. A fesztiválon mindenki arratörekszik - beleértve a közönséget is -, hogy tudatosítsák:a vers él, és teret követel magának. Mert nem ünnepi,fennkölt gondolatok megfogalmazása, nem az elitkultúrarésze, hanem a hétköznapi ember sajátja.

Ezt akartam kérdezni - mondja a riporter a stúdióban,és el is búcsúzik azzal, hogy mindent nem sikerült ilyen"rövid" idő alatt megbeszélnünk, majd folytatjuk az Éjsza­kában, ott van rá négy óra.

Mondom, rendben, mire kimondtam, már telt ház volt.Letettem a telefont, kezembe nyomták a mikrofont, és aszínház egy ismert televíziós hanggal telt meg: "Hölgyeimés Uraim! Önök az ország legnagyobb költészeti­versmondó találkozóján, a Kaleidoszkóp VersFesztiválgálaestién... "

Innen már csak az arcokra emlékszem. Rendszeresenvissza is nézem a rengeteg tágra zárt szempárt az inter­neten. A www.versfesztival.hu-n. Mert azóta hetente fede­zek fel új embereket, új verseket, új érzéseket rajta.De hogy mondom én ezt el jövőre húsz percben?

Lutter Imre fesztiváligazgató,a Magyar Versmondók Egyesületének kreatív alelnöke

Turczi IstvánKét Perc Gyűlölet

Villanófény, óra indul,arcizom se rezdül,allűrmentes koncentráció.Betartani a játékszabályt.Az üldözés célja az üldözés.A kínzás célja a kínzás.

~~a cé~ s acélkereszt.A mozdulat a szándékramerőleges.

A tekintet is aláaknázva.Itt te nem lehetszszőke és kékszemű.

Ép a múltad, más a logikád,öntörvényeid szerint élszés gondolkozol,tehát átmenetileg

bevégeztetett.

A köraz esetek többségében bezárul.Menekülésed útját elzárjaa bomló lelkiismeret.Elkárhozni kellene.El, nagyon messzire.A bűn,

ó,hogy összezsugorítja a szívet.

EREDMÉNYEK

Kaleidoszkóp-díjat kaptakOrbán Ottó Versmondó Szalon, Kiss Bálint (Szlovákia),Hajdú Anett (Pécs), Fehér Tibor (Nagyecsed)

Pódiumi Estek FesztiváljaKASZT társulat (mozgásszínház), Kábaszemű csoport(performance), Soltis Lajos Színház (performance), ÁcsTamás és Jakab Ádám (performance), Főnix Műhely(előadóest)

Szárnyak hullámverésbenVersírásDömény Veronika (Eszterházy Károly Főiskola)

Nagy Zsuka (Miskolci Egyetem)Siska Péter (Miskolci Egyetem)

PrózaírásKocsis Richárd (Eszterházy Károly Főiskola)

Pohárnik Eszter (Budapesti Kommunikációs Főiskola)

Domján Veronika (Eszterházi Károly Főiskola).

A Fesztivál fődíját, a New-York-i vendégszerepléstHajdú Anett és Kiss Bálint kapta. Fehér Tibor ésMarczinkó Annamária (Szlovákia) a Magyar VersmondókEgyesületének továbbképzésén, a Bajai Versművészeti

Szemináriumban vehet részt.

KülöndíjLukács Jánosné (próza), PTE Babits Gimnáziumánakegyüttese (énekelt és megzenésített versek), Réti Adriennés Varga Balázs (mozgásszínház), Molnár Gyöngyi(Mozgásszínház), Koré Company (mozgásszlnház),Győry Zsuzsanna (előadóest), Ungváry P. Tamás (előadó­

est), Török Zsolt (előadóest)

Az Orbán Ottó Versmondó Szalon különdíj aiBors Balázs, Rigó Balázs, Antal Szabina, Rétfalvi Tamás,Bunkóczi Tímea, Kovács Anna, Ács Tamás, Nyikos Dávid

Legjobb rendezésért járó díjHerczeg Tamás (Soltis Lajos Színház)

Fair play díjÁcs Tamás (beugró szerep, Babaszemű csoport).

A Szárnyak hullámverésben című kötet külön­díjasaiVerskategóriaRácz Tamás (Eötvös Loránd Tudományegyetem)Posta Mariann (Eszterházy Károly Főiskola)

Salekovics Ádám (Veszprémi Egyetem)Sándorfi Balázs (Pázmány Péter Katolikus Egyetem)Iványi Mónika (Eszterházy Károly Főiskola)

Illés Gábor (posztumusz díj, Budapesti Közgazdasági ésÁllamigazgatási Egyetem)

PrózakategóriaApáti Ildikó (Miskolci Egyetem), Horváth Judit (PécsiTudományegyetem)

Zsűritagok

Miskolci elődöntők, Európa HázMáhr Ági, a Miskolci Nemzeti Színház színművésze,

az Északkelet-magyarországi Regionális VersmondóEgyesület tiszteletbeli elnöke

Molnár Anna, a Miskolci Nemzeti Színház színmüvészeKárász Eszter színrnűvész, drámapedagógusKiss László MVE-elnökhelyettes, a Versmondó főszer­

kesztője

Lutter Imre előadóművész, fesztiváligazgató, az MVEkreatív alelnöke

Budapesti döntő, Merlin SzínházOrbán Eszter színházi dramaturg, a költő lányaPikali Gerda, az Örkény István Színház színrnűvésze

Kárász Eszter színmüvész, drámapedagógus, a Budapesti ésKözép-magyarországi Versmondó Egyesület elnökségi tagjaLinka Ágnes előadóművész, a Magyar Rádió munkatársaTurczi István író, költő, a Parnasszus főszerkesztője

Pataki András rendező, a Forrás Színház igazgatója, azMVE szervezési igazgatójaKinizsi Ottó színművész

Kiss László versrendező, az MVE elnökhelyettese, a Vers­mondó főszerkesztője

Házigazda: dr. Kiss Gábor északkelet-magyarországielnök, budapesti alelnök

FesztiváIigazgatóLutter Imre előadóművész, a Magyar VersmondókEgyesületének kreatív alelnöke

Fővédnök

Bella István Kossuth- és József Attila-díjas költő, író,müfordító

VédnökökDr. Besenyei Lajos, a Miskolci Egyetem rektora, a MagyarRektori Konferencia elnökeMagács László, a Merlin Színház igazgató-főrendezője

versmondó 21

TámogatókII. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár, MiskolcBudapest Főváros ÖnkormányzataELTE Egyetemi KönyvtárFővárosi Szabó Ervin KönyvtárKondor Béla Közösségi HázKráter Műhely EgyesületMiskolci Egyetem (ME Gazdaságtudományi Kar,ME Állam- és Jogtudományi Kar, ME Gépészmérnöki Kar,ME Rektori Hivatal)Miskolci Egyetem Hallgatói ÖnkormányzatMiskolc Megyei Jogú Város Polgármesteri HivatalaMolnár Travel NYNemzeti Kulturális AlapprogramNemzeti Kulturális Örökség MinisztériumaNemzeti és Etnikai Kisebbségek Főosztálya

NKÖM Nemzeti Évfordulók TitkárságaORTT Műsor-szolgáltatási Alap

MédiapartnerekKölcsey Televízió NyíregyházaMagyar RádióMERt újságMiskolci Városi TelevízióParnasszus folyóiratPB MédiaRádió GaGaSignum ArtisÚj Holnap folyóirat

Versmondó-különszám

Vers és média Kaleidoszkóp VersFesztivál

Hosszú ideje várat magára egy átfogó elemzés az előadó­

művészet korunkbeli modem kihívásairól. Végre meg­született. A Kaleidoszkóp VersFesztivál alkalmas szín­térnek mutatkozott arra, hogy felmérjük, a 21. század nyil­vánossága, a média egy eddig nem látott betegséget, vagyinkább olyan lehetőséget kínál a pódiumnak, amelyet el­kerülni vagy kihasználni kell. A döntés persze az előadón,

a művészen múlik: ki-ki egyénileg döntheti el, együtt él-eezzel a különös kor-kórral. De ha a Magyar VersmondókEgyesülete, mint a vers- és prózamondás legnagyobbhazai letéteményese, és tagszervezetei: az Északkelet­magyarországi Regionális Versmondó Egyesület, valaminta Budapesti és Közép-magyarországi Versmondó Egye­sület (mint a Kaleidoszkóp VersFesztivál rendezői) céljuk­nak tekintik az amatőr és hivatásos előadó-müvészet fel­karolását, akkor nem mehetnek el szó nélkül a probléma­kör mellett, és a különböző vélemények, tapasztalatokKaleidoszkópját a fesztivál tükrében közzé kell tenniük.

A kiadvány szerzői sok esetben a fesztiválon szerzetttapasztalatokból is merítettek. Méltatás illeti az Új Holnapfolyóiratot, mert nagy kincs birtokába juttatta a Vers­mondó-különszám szerkesztőit, amikor szerzőik gondo­latait engedték közreadni. És köszönet az Országos Rádióés Televízió Testület Műsor-szolgáltatási Alapjának, hogyegy átfogó tanulmány születhetett a vers és a média kap­csolatáról, amely valamennyi, a versmondással aktívanfoglalkozó művészhez, pedagógushoz, diákhoz eljuthat.

A média és a vers kapcsolata. Ez tehát a téma. A Vers­mondó folyóirat különszámában, amit a fesztivál részt­vevői kaptak meg, és amit a Versmondó honlapján találnak

22 versmondó

Varró Dániel: RandiKimondok minden mondhatót(afecsegésben annyi báj van),de bár csak arra volna mád,hogy mibenlétem konstatáljam.

Meg a te mibenlétedet.A csíkos kabátot, a kesztyűt,

a szipli-szeplős részeketa soha-már-be-nem-rekesztjük

röhincsélések tetején(hogy nem potyog nyakadra egy sem?)vagy azt, hogy ez a te meg énvégsősoron mit is jelentsen.

Hogy a sok pusziból mi lett.Hogy van-e közös mibenlétünk.Hogy véletlenül vagy direktvan az, hogy egy ütemre lépünk.

Hogy akkor ez most szerelem(tudod, a soha-el-nem-válunkén-csak-veled-te-csak-velem)vagy egyszerűen csak úgy járunk?

meg (www.versmondo.hu). A folytatás csak az olvasóktólfügg, a Versmondó-fórumon szabad az eszmecsere, és aMagyar Versmondók Egyesülete valamennyi honlapjáról,VersFesztivál-oldaláról is elérhető.

Ne maradjanak vélemény nélkül, térjenek be egy versre,virtuálisan is.

Tartalmas böngészést! - www.versmondo.hu

A Versmondó-különszám, valamint a VersFesztiválrólkészült film megrendelhető az alábbi címen:igazgato@versfesztival.hu

Vass Tibor: Meddőhányó

GyújtsakjUstölőt, kölnije jUggönyből árad. Súroljak fesztpoharat rúzstól, áztassakfoltos lepedőt, bélyeget leveleiről.

Tömködjem erőm felett, vécében aranycsíkos csikkjeit.Dobjam ki flancos, óriás klipszeit, porzsákból műkormét,

a vodkásüveget, ilyenre nekem még nem telik. Kutassakszemétben, ha fosnom kell, más betétet használok. Mobil­töltőm nincs, mit keresne trafó a falban. Tegnap jelentéstkaptam, ismét terhes. Azt hittem, kutyája álvemhét kezdi

sajnáltatni épp. csomókban hullik a szőre. A nő még nemkopasz, figyelem. biztos újra hazudik. Jól tudja, nekem isvan kinek. Terhére most egyebet nem rovok. A telefonjátszeretem, ahogy közben sípolva lemerül. Szétkapni utána

a porszívót. A maradék vodkát, a füstölőt. Hogy letudommajd ezt is, egy-két hányással kitartok az újabb terhességig.Hogy le tudok áztatni, fölhasználni ismét. ráfogni jelentésszerint ugyanazzal a hazugsággal ugyanazt újra. míg lehet.

Madárlátta versfesztiválKakukk(tojás)fióka csipegetése a Kaleidoszkóp színes, átlátszó üvegdarabkáiból

"Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. " (Máté 7,1.)

Legyünk őszinték. Bizonyára rajtam kívül még másokbanis felmerült a kérdés: mit keres ez az ember a zsűri tagjaiközött. A válasz elsőre egyszerűnek tűnt: reményt ... aztántörtént egy s más mígnem kiderült, hogy sem a kérdés,sem a válasz nem ilyen egyszerű... Reményt kerestem, devalami olyat is találtam, amiről azt gondoltam, már régótanem kell keresnem ...

A Merlinben ugyanis történt valami! Harapni lehetett akultúrát. Mindenkiből kiváltott valamit néhány történelmipillanat. Az én katarzisom a SZÁRNYAK HULLÁM­VERéSBEN ornianto/ógia bemutatóján, Vass Tibor lek­tori jelentésének környékére tehető. Akkor és aztán, ettől

és eztán találkoztam egy fiatalemberre!' .. furcsa madár.Nem tudta, hogy még mindig keres valamit. ..

Idegen helyen költötték ki, baglyok és énekesmadarakközött tanult repülni. De a fészket madárházra cserélte.Az erdőt városra. A szabadságot eleségre. Majd díszpin­tyek és páva-donnák mellett hagyta, hogy bámulják,fényképezzék látogatók ezrei az átlátszó kalitkában, sidőnként még azt is elhitte, hogy... Adnak enni, szeretikés vigyáznak rá, csak szárnyalni nem szabad. Talán néha,titokban kirepül, s olyankor keres valamit. Egy fészket,erdőt, amit elhagyott...

Most talált egy tisztást, csupa ismerős madárral, kikkelegy fészekből való. Talált egy helyet, ahol szabadon száll­hat szájról ágra, ágról szájra. S ott nem bámulták, nemfényképezték, csak befogadták, elfogadták, és nemkérdeztek semmit. Bár kakukktojásból keltették, s meg­maradt annak, ami, nem bántották, megengedték, hogyfészket rakjon, kakukkfészket. ..

Én ítéltem és ítéltettem... általatok.Bizalmat kaptam Tőletek, Versmondók, s ezzel a legjobbtudás om szerint élni kívánok.Én, a zsűribeli kakukktojás ...

"Hol van a boldogság?"Koré Company - Beckett: Mondd, Joe ...

Mindig örömmel tölt el, ha látok fiatalokat, akik a szabadidejük nagy részét értékes alkotómunkával töltik, trendi,rájuk erőltetett, felesleges dolgok művelése helyett. Aversmondók, színjátszók egyre szélesedő világa különdimenzió, saját íratlan törvényekkel, szabályokkal, melyeketcsak akkor ismerhet meg az ember, ha maga is színjátszóvá,versmondóvá válik. Ti, vagyis a Koré kompánia sajátakaratából be kívánt lépni ebbe a világba, melynek őszintén

örülök. Elindultatok egy úton, mely rengeteg örömöt,munkát és csalódást tartogat számotokra, de Emberré érlel,ha Ti is úgy akarjátok. Csak arra kérlek Titeket, hogy legyenelég kitartás Bennetek ahhoz, hogy ha már elindultatok,

játjátok is végig ezt az igencsak rögös utat, ne adjátok fel.Ne szégyelljetek tanulni, fejlődni, figyelni, kérdezni.

Ismerni egymás munkáit, előadásait. Ez az első és leg­fontosabb íratlan törvénye a mi kis világunknak. Szintelehetetlen végig figyelemmel követni egy többnapos ren­dezvény minden fellépőjét, de legalább az egy bizonyosítészgárda által válogatott, döntőbe jutott produktumokmegismerése minden résztvevő számára majdhogynemkötelező. Ha emlékezetem nem csal, az előadásotok utánnem láttalak Benneteket a nézők között, aminek, gondolom,pusztán egyeztetésbeli okai vannak. Erre időt kell szakítani,ez játszóként legalább olyan fontos, mint jelen lenni a sajátelőadásotokon. Ha tévednék, és ott voltatok, elnézéseteketkérem, és rögtön felhívom a figyelmeteket arra, hogy nemcsak az ilyen és ehhez hasonló fesztiválok, versenyek pro­duktumainak megtekintése jelenthet előnyt, hanem a Vele­tek egy korosztályú, e műfajban jeleskedő csapatok elő­

adásainak megismerése is. Rengeteg ismert és elismertmozgásművész foglalkozik fiatalokkal, rengeteg alkotásvan, melyek iránymutatóak lehetnek a Ti esetetekben is.Nem szégyen lesni és ellesni. Itt van Uray Péter, Gyevi-BíróEszter, Mezei Gábor, a Pamboró Színház vagy a budakesziKompánia (a teljesség igénye nélkül), akik véleményemszerint olyan mozgásművészeti produktumokat hoznak létrehozzátok hasonló fiatalokkal, amiknek ismerete nagyonfontos a számotokra, még akkor is, ha az övéktől teljeseneltérő stílusban kívántok fogalmazni. Sőt, továbbmegyek.Igenis érdemes néha ellátogatni például a Trafóban fellel­hető külföldi vagy hazai, amatőr vagy professzionális kor­társ mozgásművészeti előadásokra, hiszen nagyon fontostudni, hol és merre tart ez a műfaj. A tájékozódás, előadá­

sok közös megtekintése a felkészülési folyamatnak legalábbolyan fontos és eredményes része lehet, mint maga a próba.

Az általam látott, Beckett-szöveget feldolgozó előadáso­

tok több szempontból ígéretes lehet, de egészében véveegyfajta kezdeti stádiumbéli próbálkozásnak érzem. A lát­ványosságra törekvő színpadkép, jelmez és smink, a téma­választás tudatos rendezői koncepciót enged feltételezni, amiazonban az előadás néhány pontján oppozícióban áll a látot­takkal. Az előadás legnagyobb hibájának mégis a feleslegestúltagoltságát tartom, ami újra és újra kizökkent a tömeg­gyilkos vízióiból, melyekben az általa elkövetett gyilkossá­gokkal, az általa lemészárolt emberek rémképeivel kényte­len szembesülni. A darabosság véleményem szerint nemtudatos, koncepeionális elem, hanem pusztán a cd-k cserél­getése, vagy a külön track-ek elindítása miatt kialakult, azene folytonosságát megtörő csend következménye, s mintolyan, orvosolható. A mozgásszínház minősége nagybanfügg a technikai eszközök helyes használatától, s mindenesetben ki kell használni a rendelkezésre álló lehetőségeket,

csökkentve a veszélyt, hogy maga az előadás szenvedi káráta technika nem megfelelő alkalmazásának.

versmondó 23

Egyszerűbben fogalmazva, ma már nem jelenthet prob­lémát különböző zenei adathordozókról összevágni,egymás mellé illeszteni azokat a dallamokat, amelyekethasználni kívántok. Biztosan akad köztetek olyan sze­replő, aki egy egyszerű, ingyenesen hozzáférhető számító­gépes program segítségével megszerkeszti az előadás

zenei anyagát, folyamatossá téve ezáltal nemcsak a hall­ható, de a látható elemeit is a produktumnak. Az előadás

másik fő problémája magában a mozgásban érhető tetten.Egy nonverbális jellegű előadás esetében megenged­hetetlen, hogy csak a jelzés szintjén használjátok magát amozdulatot, ami ebben az esetben a legfőbb kommuniká­ciós elem. Tessék pontosan, energikusan, érthetően bánnia koreográfiával. Néha az volt az érzésem, egy-egy moz­dulat csak azért megy végbe, mert a koreográfus vagyrendező valami ilyesmit kért vagy mutatott. Ha pontosí­totok a mozgásotokon, ha nagyobb hangsúlyt fektettekennek gyakorlására, akkor a darab elejére szerkesztett ver­bális propozícióra sincs szükségetek, hiszen érthetővé

válik csupán a mozgás kifejezőerejével maga a dráma. Amozgás pontosítása, komolyanvétele mellett szól továbbáaz is, hogy több helyen elveszik az előadás feszültsége,pusztán azért, mert Ti magatok sem vesztek részt teljesmértékben az előadásban. Egy szfnházi igényű produktumlegnagyobb ellensége a civilség, amely minden néző

tekintetét mágnesként vonzza. El kell távolítani mindenolyan elemet, eszközt, mely zavar a koncentrációban,mely megakadályozza, hogy teljes szellemi és testi való­tokban azzá váljatok, akit rnozgásotok révén megjelenítenikívántok. Kifejezetten haragudtam egyikőtök öltözetemiatt, hiszen ajelmezjelzésértéke nem mehet a mozgás, sígy az előadás rovására. Nem lehet és nem szabad mini­szoknyában részt venni egy ilyen produkcióban, hiszennem csak az egyébként ügyesnek tűnő viselőjét akadá­lyozza a mozgásban, de (legalább) a néző figyeImét iselvonja, ugye nem kell részleteznem, miért ...

Ebbe a kategóriába tartozik az egyébként érthető éskézenfekvő szimbólumértékű arcfesték, amely nemcsaka Joe-t játszó fiú arcára, de a színpadra is felkenődik azelőadás egy adott pontján, ami szintén várakozással telimosolyokat vált ki a nézők soraiban. Arról nem isbeszélve, hogya Ti előadásotok után is használni kíván­ják a színpadot mások, akikre tekintettel kell lenni, ez isszínjátszós alapszabály. Apróságnak tűnnek, de a néző­

ket ezek a civil jellegű hibák teljesen kizökkenthetik,ráadásul minimális koncentrációval, odafigyeléssel egy­szerűen megelőzhetök.

Végezetül még egy megjegyzés. Hol van a boldogság, aszinpadra lépés, a játék öröme? A boldogság, mely abbólfakad, hogy Ti néhányan együtt létrehoztatok valamit, amia Tiétek, s ezt megmutathatjátok másoknak is. Lelkesekvagytok, fiatalok, és azt gondolom, azért csináljátok, amitcsináltok, mert örömötöket lelitek benne. Nem szégyen eztkimutatni. Ne csak instrukciókat hajtsatok végre a szín­padon egy jelrendszer vagy egy koreográfia keretein belül,sajátítsatok el a rendszert, tegyétek magatokévá. Ha megakarjátok mutatni Joe vízióit, vívódását és saját elméjénekbosszúját, akkor akarjátok megmutatni. Ha kellőképpen

bíztok magatokban (én azt javaslom, bízzatok), akkor neféljetek tanulni, fejlődni, játszani, boldognak lenni.

24 versmondó

"...s ont monoton bút konokon..."Győri Zsuzsanna - Őszi sanzon (Edith Piaf-est)

Nehéz helyzetben vagyok az előadóested megítélésekor.Több szempontból is. Egyrészt Piafhoz, a francia sanzo­nokhoz fűződő viszonyom elég laza szerkezetü, másfelől aszámomra oly fontos dramaturgiai szerkesztést, ezt a vesz­szőparipámat a Te estedben nem tudom boncolgatni. Nemmintha nem lett volna, de a látott előadásból egyértelműen

kiderűl, hogy csak egy piciny szeletet ismertem meg azáltalad elkészített estből. Találgathatnék ugyan, hogy azegész produktum a részlet fényében milyen dramaturgiaielv szerint épül fel, de ennek nem sok értelme lenne. Arrólbeszélek inkább, ami a lelkem nyomja. A grimasz. Nemértem, nem szeretem, feszélyez és zavarba hoz az az arcki­fejezés, ami mintegy végigkísérte az előadásodat. Bántottés szemet szúrt az a görcsös, ironizáló, már-már lenéző,

pesszimista tekintet, ami egyszerűen elcsúnyítja az egyéb­ként oly bájos és szép arcvonásaidat. Miért? Mit akar jelen­teni? A sanzon (akár a Lied) az én olvasatomban ennélsokkal könnyedebb és összetettebb. Olyan kelméhezhasonlít, amely látványra durva posztó, de tapintásra lágyselyem. Az érzelem egy olyan magas foka, ahol a pusztánkimondott szó már önmagában nem elég. A sanzon akkorszólal meg, amikor a beszéd már nem képes kifejezni azérzelmeket. Ezzel tisztában vagy, s ez valóban kiderül azelöadásból, de az arcod, pontosabban a szemed elárultTéged. Nagyon akartad, s ezáltal néhol meg is erőszakoltad

a dalt. Engem is. Nem engedted, hogy a saját magam mód­ján értsem és érezzem a megjeleníteni kívánt indulataidat,érzelmeidet, rám erőltetted őket, és vittél, vonszoltál

magaddal. Ne erőltess, és ne erőlködj. Egy izgalmasnakígérkező kirándulásra invitáltál Piaf, lelki világánakrejtelmeibe, de nem idegenvezetőként viselkedtél, aki min­dent tud a kiállított érzésekről, hisz ez a kötelessége, hanemaz ironikus parancsnok szerepében léptél fel, aki csak hiszi,hogy míndent tud, s pont a hiányt leplezvén ironikus.Az irónia költői minőség, vagyis előadói eszköz. Ha nemmegfelelően használod, modorossá válhatsz.

Egyébként meg, le a kalappal. Nagy bátorság kell ah­hoz, hogy így ki tudj állni az "üres" térbe. Voltak pillana­tok, amikor láttam a kávéházat, a derengő vörös fényt egykör alakú asztal közepén, ahonnan a szivarfilst fátyolánkeresztül nézhettelek. S ezt Te láttattad velem.

Köszönöm.Akkor tetszettél, amikor nem akartál meggyőzni arról,

hogy éppen átéled az életkorodból kifolyólag még biztosannem megélt érzéseket, hanem egyszeruen, minden klisénélkül átélted őket. Akkor tetszettél, amikor nem küzdöttél,sem a dallal, sem a hangoddal, amikor nem harcoltál anézők figyelméért. Akkor tetszettél, amikor egyszerű

voltál.Megtiszteltél a bátorságoddal, cserébe megtiszteltelek

az őszinteségemmel.

"..Sár. Sár és Gyűlölet van az alján / mindencsillogó, nagy szerelemnek... "Molnár Gyöngyi - Szakítottunk. ..Menj már.

Ladányi Andreáról mondják, hogy azért a legjobb magyartáncművész, mert szinte már színész. Nála az arc mintegyösszefoglalja, kicsiben megjeleníti az érzést, amit a testhivatott kifejezni. A mimika, a tekintet indokolt esetbenmegkétszerezheti a mozdulat kifejezőerejét. Valami ilyes­mit éreztem a Te esetedben is. Helyzetet teremtettél. Nem­csak a szakítás érzésvilágát festetted meg, hanem egylehetséges szituációba helyezted azt, pusztán a jelenléted­del. Nem kérdés az előadás után, hogy tudod-e, mit jelení­tesz meg, jársz körbe. A szakítás általad is ismert, pontostermészetrajzát vetítetted ki az ihletett szövegre, s vissza­verődött fény-árnyék metszéspontok találkozásánál meg­születhetett néhány nagyon őszinte, színházi pillanat. Afelállított szimbólumrendszered és a reális szituáció közötthúzódó pengeélen táncolsz, hol az egyik, hol a másik oldal­ra helyezvén a súlyt, de jó érzékkel egyiket sem választodigazán, megmaradsz az auera mediocritas ősi törvényénektanítása szerint, s ez teszi izgalmassá magát a produktumot.Nem engeded, hogy csak a képi metaforáiddal vagy csak ahitelességeddel azonosuljak. A kettő együtt hat, és mégsemoltja ki egymást. Hálás vagyok a szimbólumokért, és hálásvagyok a természetes, őszinte játékért egyaránt. De! A mainapig nem tudom eldönteni, hogy a hagyományos értelem­ben vett tánc részeknél mi okozta a látható bizonytalansá­got. Lehet direkció, hiszen a szakítás "anatómiája" nemzárja ki a bizonytalanságot mint alkotó- és meghatározóelemet, sőt. .. a szakítás légkörében maga a létezés bizony­talan. Először, persze tudatlanságomból fakadóan, egyfajtatáncmüvészeti képzetlenségre is gyanakodtam, aztánfelvilágosítottál. ..

Ha szándékos a bizonytalanság, akkor viszont szá­momra nem volt elég egyértelmű néhol. A párnát használó

táncokra gondolok. Izgalmas ötletnek, lehetőségnek tartomkipróbálni a bizonytalanság konkrétabb jelzését, a tehetet­lenség ilyetén módú kifejezését. Persze lehet, hogy csak azén dekódoló rendszerem kívánja meg ezt a szájbarágást.

Mégis, akárhogy akarom, akárhogy csűröm-csavarom,

nem tudok kibékülni a hagyományos értelemben vett tán­cos részekkel. Talán azért, mert annyira tetszett az előadás

szituatív jellege. Nem kell feltétlenül táncszínházat csinál­ni egy mozgásművészeti produktum esetében. Kifejezet­tem rajongtam az egyszeru, természetes, hiteles, őszinte

mozdulataidért. Olyan szépen elindult egy átgondolt, meg­szerkesztett, koreografált, mégis természetesnek tűnő

érzésekből táplálkozó némajáték, amiből még a pohár-vízszimbólum vagy a párnával kialakított, folyton módosulóviszonyrendszer sem zökkentett ki. A tánc viszont, érzé­sem szerint, igen. Úgy tűnt, figyelmed majdnem teljesegészében a mozdulat pontos végrehajtására irányul, sezáltal nemegyszer szinte kiestél magából a helyzetből.

Maga a mozdulatsor persze érthető, kifejező és látványos,kérdés, hogy minden esetben szükséges-e. A kevesebbnektűnő mozdulatokkal, jelekkel rám nagyobb hatást gyako­roltál, mint a kész táncokkal vagy tánc-improvizációkka1.Rögtön az indítás szemhéj-játéka mindenképpen kieme­lésre méltó. Fantasztikusan egyszeru és kifejező, helyzetbeillő, kreatív elem, egy szempillatánc. Ugyanakkor fontos,szinte keretalkotó, hiszen a legkisebb mozdulattól jutsz el ateret teljesen betöltő tollpihe-tetőpontig, majd vissza anyitószimbólumhoz, a konkrét, hárompillérű, keretetalkotó pohár-vízjelképhez.

Pillától pihéig, poháron át, Teelőtted fodros a sár.Gratulálok!

"...kör közepében a tűz..."Soltis Lajos Színház, Celldömölk - " ...majdmély csönd leng ... "

Aztamindenit, húazannya, tyűha! Ez igen! Örülök Nektek!Kezdem az elején. (Köszönet a színlapért.) Illetve kezde­ném, ha tudnám.

In medias res, tehát. ..Az lepett meg a legjobban, hogy Weöres színházi nyel­

vét beszélitek. Az anekdoták szerint sosem járt a kulisszákmögött, nem ismerte a színház, a színpad tényleges,kézzelfogható, évezredek formálta, huszadik századi való­ságát. Talán ebben rejlik a titka. Weöres Sándornál a szín­ház is költészet, mely, mint a vers, valahol a szülés és ateremtés végletei között kél életre, s melyben a ritmus ésszó sohasem látott szerephez jutnak. Megtaláltátok a meg­felelő formát, a megfelelő matériákat, zenét, a megfelelő

rendszert a Szkíták és egyéb Weöres-szövegek életre kelté­séhez. Ám ez, önmagában még nem lenne elegendő. Amisztériumjátékjelrendszerét pontosan azon a határon old­játok fel, ahol kell. Elmentek a végsőkig, s az utolsó pil­lanatban, még mielőtt a mindig nehéz felfogású néző márelkönyvelné az előadásotokat érthetetlen, követhetetlen,öncélú performance-nak, egy jól irányzott lökéssel élvez­hető cselekménnyé változtatjátok a jeleket. És nem is akár­hogyan. Olyan jó humorral, olyan könnyedén, olyantökéletesen, hogy az embemek még a szíve is elfelejt dob­banni egyet a felismerés következtében: színházi pillanat

versmondó 25

részese volt. Ilyet még nem láttam. Nem hittem a szemem­nek, hogy egy csapásra hogyan világosodhatott meg ben­nem visszamenőleg minden, addig mutatott, kidolgozottmítoszelem, misztériumi jelkép. Ez a varázslat, a színházvarázslata szerez hitelt a játszott mítosznak, de olyannyira,hogy az előadás második felében egyszerre négy dimenzió­ban is részesévé válok, és azután mindent elhiszek, mindentlátok, érzek, átélek, bármit is mutattok. Az addigjelképkéntkezelt elemek egyszerre valósággá válnak. A legegysze­rűbb ötletnek is gyermekként örülök, belemegyek a játék­ba, önkéntelenül, mint egyszer régen, amikor még ajátékértjátszottam. Lehull a láthatatlan fal színpad és nézőtér

között, nem zökkenthet ki semmi, a Tiétek vagyok...Ha végiggondolom, első látásra nem tapasztalhattam

semmi szokatlant. Krétakör. Három lány, három fiú. Bot.Lepedő. Arcfesték. Ritmusgyakorlat. Fekete, fehér jelmez.Kenyérmaszk. Dorombmuzsika. Egy jobb diákszínjátszósmisztériumjáték szinte kötelező kellékei. Hiányzik agyertya, a láng, de mégsem hiányzik. A kör közepében atűz. Nem kellett meggyújtani, fellobbant magától. Ettől

több ez az előadás.

Néhány, magát professzionális színésznek nevező

úr/hölgy vaskapuhó' vágná magát annak az alázatnak lát­tán, amely körüli eng Benneteket. Ilyen magas fokú kon­centráció, szinte már dühítő tudna lenni, de akkor, ott ülvetermészetesnek, kötelezőnek és egyértelműnek vettem.

Csak utána gondoltam végig, hányszor vakartam lelopva az izzadságcseppeket festékes arcomról, kiszakadvána saját magam teremtette illúzióból, mert úgy éreztem,megörülök. Hányszor szentségtelenítettem meg Tháliaoltárát az ilyen és ehhez hasonló apró kihágásokkal.Elszégyelltem magam. Ne felejtsétek el ezt az alázatot.Ne változzon a hozzáállásotok. Ne nőjetek fel soha.

Hihetetlen, gyermeki érzékkel játszottatok. Felépítetté­tek az előadást a semmi építőköveiből. Felépítettetek egymítoszt, egy mesét, egy történetet, melyet először csak raj­zoltátok, majd festettétek, majd játszottátok, végül valóbanmegtörtént. A szemem láttára jutottatok el egy olyan szín­házi minöség szintjére, amely konkrét, hagyományoskamaraszínházi élményt jelentett egy olyan misztérium­játékban, amely jellegéből fakadóan más kommunikációscsatornákat használ.

A búcsújelenet dramaturgiai tetőpontként, valóban azelőadás legszínvonalasabb részévé nőtte ki magát egyfolyamat eredményeképpen, tényleg a semmiből, tényleg aszemem előtt, anélkül hogy közben észrevettem volna.Olyan helyzetbe hoztátok magatokat, amelyben mindegy,hogy éppen hol, éppen mikor, de megszületett valamiigazán fontos. Az élet adta kegyetlen búcsú percei örökreemlékezetembe vésődtek. Elhittem a fájdalmat, éreztem adöntés súlyát, s ez nagybetűs színészi teljesítmény ered­ménye lehet csak. A királynőt játszó arcán valódi érzelmekvalódi jelei látszottak. Az már nem játék volt, valóság...

Végezetül, te sem úszod meg, kedves Herczeg Tamás!Rendezői díjat kaptál, de kijárt volna egy külön dráma­pedagógusi elismerés is. Megvalósítottad az egyik legne­hezebb feladatot, saját vízióidat úgy vetítetted ki a veledegyüttműködő hat vagy hét emberre, hogy közben nincse­nek nyomai pedagógiai hibának. Egy csapatot hoztatoklétre. Ez a legnagyobb érdemetek. Olyan pontos, koncent-

26 versmondó

rált, alázattal teli munkát végeztetek, amely valóban példa­értékű.

De azt sem úszod meg kedves Herczeg Tamás, hogymegemlítsem, sikerült létrehozni a diákszínjátszók Theo­machiáját. Itt nem utánzásról, nem plágiumról van szó,hanem egy kifejezési formáról, egy stílröl, melynek az álta­lam ismertek közül második, a Bárkából is eredeztethető

képviselőjévé léptél elő. Csak örülni tudok annak, hogyWeöres szövegeinek, színműveinek már második értő ésérző feldolgozásával találkozhattam. Hajrá! Hódítsátokmeg a világot! Ugyanakkor a tisztesség kedvéért megem­lítem azt is, hogy a Ti Szkíták előadásotok méltó párja anagyobb testvérnek, melyben igen kitűnő színészekvesznek részt a Tietekéhez méltó alázattal és koncentráció­val. Azonban az én véleményem az, hogy az egyszerűbb

kistestvér néhány ponton igencsak legyőzi a nagytestvért(néha a kevesebb több). Egyszóval a tárgyalt Szkíták-fel­dolgozás a személyes élményeim és ismereteim tekinteté­ben egészen a budakeszi Kompánia fénykorában létre­hozott Táltosjáték című előadás, illetve a már említett,Balázs Zoltán rendezte Theomachia stílusában, műfajábanis tudott újat mutatni, amiért csak gratulálni tudok.

A szinte már túlzó rajongás és elfogultságszerű jellemzésne tévesszen meg senkit. Ez csak álca. Leplezésre szolgál.Eredeti szándékomtól eltérően, őszinte vallomás, mertsajnos, vagy szerencsére, a sárga irigység, a megfelelöenegészséges szakmai féltékenység beszélne belőlem leg­szívesebben.

Legyen ez maga az elismerés."Nyertél, királynőm!"

"...de hí az a tűz ..."Réti Adrienn és Varga Balázs - Félig csókoltcsók

Be kell hogy valljam, én szerettem ezt, a kontakttánc-ele­meket felvonultató, mozgásszínház jellegű előadást. Leg­jobban annak örültem, hogy nem pusztán a mozgásotokkalkommunikáltatok, hanem bevezettetek egy, az egész pro­duktumot átértelrnező, szinte uraló szimbólumrendszert.Az általános iskolai emlékeket idéző gumiszalag, a tárgyaltprodukció esetében izgalmas és okos, az emberi, társadalmikötöttségeket mint egy lineáris viszonyrendszerben ábrá­zolni képes jelkép jelent meg. Értéke abban áll, hogymagára a játszó személyre is fizikai hatással van, s így nemtekinthetem pusztán látványbeli kiegészítésnek, feleslegeskelléknek. A szalagnak helye van az előadásban, és nem­csak helye, de komoly szerepe is. Ti nem csak mozgásbanoldottátok fel az Ady-verset, hanem a beteljesületlen szere­lem egy lehetséges, akár magától Adytól eredeztethető okátvázoltátok fel a gumi-viszonyrendszer segítségével. Lehet,hogy én vetítettem ki sajátos, a verssel kapcsolatos gondo­lataimat a Ti előadásotokra, s minden gondolatom, a szán­dékotokkal ellentétben, belemagyarázás, nem tudom. De azbiztos, hogy a jelképrendszer minden egyes pillanatát értet­tem, vagy érteni véltem, s maga a metafora felismerése,dekódolása okozott önző és hiúságomat legyezgetőörömöt.Sőt! Egyszerre több gondolatot, jelentést indukált bennema kötöttségeket, viszonyokat tényleges, materiális for-

'.

mában ábrázoló szalaghalmaz. Ha egy, a költemény ihletteáltalánosított párkapcsolat feldolgozásának tekintjük a pro­duktumot, minden fontos viszony megjelenítésre került.Az első komoly problémaként a társadalmi konvenciók­nak, a családi elvárásoknak való megfelelést jelöltétekmeg. A családi vagy társadalmi háttér okozta különbség,mint egy kapcsolat kezdetén fellépő akadály, valóbanfellépő konfliktusforrás, melynek megoldása a Ti előadá­

sotok esetében is a háttérrel, az akadályozó kötöttségekkeltörténő szakítás. A háttér elengedése azonban nem jelentteljes szabadságot, hisz azzal egy időben újabb kötöttséglép fel az egymást szerető felek viszonyában, mely maga azösszetartozás, az egymásrautaltság vagy akár a szerelemtermészetes velejárója. Szerelem. Kapcsolat. Férfi és nő.

A müvészeteket állandóan lázba hozó, izgató viszonyrend­szer Nálatok izgalmas feldolgozásban jelent meg. A min­denki által ismert, se vele, se nélküle, csiki-csuki állapot akapcsolat viszonyainak tényleges megjelenítésévelmáshová helyeződtek a hangsúlyok, s így tömörítve bár, deegy szerelem természetének teljes rajzát engedtétek kibon­takozni, a maga, úgymond kötelező elemeivel. Az már csakhab a tortán, hogy én, személy szerint Ady Endre és BrüllLéda kettősének irodalomtörténeti tényekre alapozott, pon­tosnak tűnő, tömörített viszonyrendszerét véltem kiolvasniaz előadásból. Akár szándékos, akár nem, akár belemagya­rázás, akár nem, akár tévedek, akár nem, nekem ezt jelen­tette az előadás. Egyszóval: engem meggyőztetek.

"...ezt a széket odébb tolni..."A Szép László alapítottaPécsi Sándor Gurulószínház - Csavargó álmok

Drozsnyik István performánce-játéka a Rennée Művészeti

Társaság szeptember közepén tartott kiállításának megnyi­tójára készült. Ez tény, melynek ismeretétől nem tudokelvonatkoztatni az előadás értékelésekor sem, hiszenDrozsnyik képzőművészeti értelemben vett kéznyoma,stflusa, lázadása, sajátos művészsors-felfogása uralja azegész produktumot.

Kérdés számomra az, hogy a Gurulószínház diákjaimennyiben értik ezt a világot, és mennyiben tudnak azo­nosulni vele. A válasz magában a performance-ban talál­tatik: nem igazán. Két, három szereplőtől eltekintve amaradék tizenkét emberke nem tud és talán nem is akarmaradéktalanul megfelelni Drozsnyik és Kriston Ákosvízióinak, ami egyáltalán nem baj. Tulajdonképpen a kétvagy három, feladatát teljesen komolyan végző fiatal isambivalens érzelmeket váltott ki belőlem. Nem feltétlenülmagával a vízióval van problémám, hanem a megvalósí­tásához használt (sajnos ez ajó szó) fiatalok nem illenek aképbe. Nézőként ugyanis nem tudok azonosulni az elő­

adással, ha az az érzésem, maguk a játszók nem értik tel­jesen a művész és székhatalom konfliktusát, az előadás

miértjeit, jelentését. Talán az lenne meglepő, ha értenék,hiszen életkorukból fakadóan nyilván nem szembesültekazzal a problematikával, melyet Drozsnyik képvisel csa­vargó álmaiban. Miért kellene egy diákszínjátszónak akortárs-művész-sors összefi1ggésekről nyilatkoznia.Vagy, ha mégis, nyilatkozzon a maga módján, a magaeszközeivel, hitelesen. Az előadás erős képi közvetítő

szándéka mellett szinte nincs más, ami ne keltene bennemdühítő érzést, ami persze nem véletlen. Ti akartátok így.Tulajdonképpen hagyományos értelemben vett perfor­mance-ról van szó, a maga elidegenítő, polgárpukkasztó,meghökkentő és különböző érzelmeket kiváltó elemeivel,nálam mégsem talált célba. Nem vallok konzervatívművészeti nézeteket, és nyitott vagyok minden esetben azújra, de csak akkor keríthet hatalmába egy művészeti

alkotás, ha hiteles. Drozsnyik és Kriston előadásában

maguk a szereplők nem lehetnek hitelesek.Az a néhány mozzanat, amikor egy-egy szereplő igenis

komolyan, koncentráltan, bátran jeleníti meg a székhata­lom alattvalóját, önmagában ellentmondásos, furcsa éstaszító. Igazából azokon a pontokon működik az előadás,

amit magatokévá tettetek, és ettől értetek is, mint példáulaz exodosz, vállalt civilségével. Tisztáztátok-e, hogy az el­mondott szövegek miért ott és akkor hangzanak el? Miérta Ti szátokból hallom a transzcendens erők által magárahagyott művész elmélkedéseit, könyörgő fenyegetését.Ennek oka van. Kell, hogy legyen oka. Először tisztázzá­tok magatokban, miért pont Ti vagytok ennek a perfor­mance-nak a szereplői, s ez milyen többletjelentéslehetőségét rejti magában. Máskor, és általában is, egycsapat vagytok, itt viszont nem voltatok ugyanazon hal­maznak elemei, és nem a dramaturgiai jellegű eltérésekről

beszélek. Láthatóan nem egyformán szeretitek az előadást,

nem egyforma odaadással működtök. Néha az volt azérzésem, hogy az előadás tele van kikényszerített komp­romisszumokkal, s ez már a pedagógusi felelősség fogaI­mát piszkálgatja. Ha nem szerettek részt venni az előadás­

ban, akkor nem lesz jó élmény a néző számára sem, akár­milyen fontos dolgokról szól, akármilyen extrém stílusbanlegyen is tálalva. Ha jól érzitek magatokat a színpadon, svalóban el akarjátok mondani, akkor szinte biztos, hogyjobban értik és értékelik maguk a nézők is munkátokat, Deahhoz, hogy jól és biztonságosan érezzétek magatokatodafönt, meg kell teremteni az ehhez szükséges körülmé­nyeket, amit valószínüleg a veletek egykorú fiatalok több­sége nem jelentéstartalommal ugyan jócskán rendelkező,

csoportos vonaglásban jelölne meg.Így, ebben a formájában én sajnos nem tudtam azono­

sulni sem az előadással, sem az általam vélt mondani­valójával.

"...Miért öljük meg az angyalokat? .. "LiBaSzeMű - Angyal János zártkörű történeteaz elmegyógyintézetben

Valami modem, 21. századi moralitás. Allegorikus szerep­lők, de konkrét helyszín: elmegyógyintézet. A világ (akárdráma) irodalma nemegyszer dolgozta fel ezt a helyszíntmás és más pontokra helyezve a hangsúlyt. A elm alapjánizgalmasnak ígérkezett a játék. Kívánesi voltam. De csa­lódtam, elsősorban magamban. Nem tudtam követni, nemtudtam tökéletesen érteni az előadást. Kérdés, amely ameg nem értettségből fakad: biztos, hogy egy egyszerűbb

előadás nem lehet több? Valahogy az volt az érzésem,hogy külön-külön, előre megálmodott rendezői (pre)kon­cepciók egymásra préselése történt, s a nagy összenyomottötletek között valahol elveszhetett az eredeti elképzelés.

versmondó 27

A szándékosan túl költői stílus saját farkába harapott, s afájdalomtól valóban rajzfilm-angyalokat látott repkedniszabályos, egyre szükülő körben, mint amikor a fénybabonázta molylepkék folyamatosan gyűrűznek a lilamásvilág felé. Aztán czzcz. Elmegyógyintézet és irodalmiszínpad-szerűség, moralitás és hanyag mozgásművészet,

realitásra való törekvés és szUrreális képek: ez sok volt ígyegyszerre. Ha már egy konkrét helyszín mellett döntöt­tetek, aminek jelenlétére az előadás nyomaiban mindunta­lan emlékeztet, akkor nincs szükség a szerintem márréges-rég divatjamúlt irodalmi színpad jellegre.

Hogy értsetek: irodalmi színpad jelleg számomra az,amikor a játszók térbőI és időből és a megteremtett illú­zióból mintegy kilépve, vagy kis időre szakítva azzal,egyenként, szép, érthető beszédre törekedve, egyszerűen

elmondják a nekik szavalásra szánt művet vagy részletet.Ebben az esetben a szöveg tolmácsolója nem a maga hely­zetére, az illúzióban betöltött szerepére, hanem az előadás

egészére reflektál oly módon, hogy csak egy egyetemes,vagy legalábbis az előadást meghatározó, kizárólagos ésegyetlen narráció részévé válik. Az ilyen típusú, töredez­tetett narratív stílus elsősorban az iskolai rendezvényekelőadásait, megemlékezéseit uralta és uralja, de találkoz­hatunk nagyszínházi példákkal is, mint például a PoosSándor dramatizálta Képzelt riport egy amerikai pop/esz­tivá/ró/ c. darab első, vígszínházas szövegkönyve eseté­ben. Ugyanakkor, ha jobban belegondolunk, a dolog alegősibb vagy antik színházi kezdetekig vezethető vissza,hiszen nem más, mint módosult, modernebb értelembenvett ditürambosz, csak a kar konkrét szerepe változott, éshelyhezkötöttsége módosult.

A saját fogalom sajátos definiálása után, mintegyvisszatérve, tovább fejtegetem az ismertetett stílus jegyei­nek és a konkrétan behatárolt helyszín jellegénekütköztetését. A szavalás, mint az előadás fő kommuniká­ciós bázisa, már szűknek bizonyul az elmegyógyintézet,a néhol tetten érhető, tehát elemeiben létező dramaturgia,allegorikus cselekmény kifejezésére. És ezt a játszók isérzik. Illetve Ti érzitek csak igazán. Az volt az érzésem,hogy minduntalan kitörnétek a versmondás okoztakalitkából, s kacsingattok ajelenetezés, a szó eredeti értel­mében vett dráma felé. De nem juthattok el odáig, magaa produktum gátol. De nemcsak Ti, hanem Lutter Imre isérzi a szorítást és szűkölködést, ennek ékes bizonyítékaBálint és Bence kettőse, a pisiológiai bizottság jelenet­szerű játéka. Itt ugyanis létrejön a dialógus, ami a színházkialakulásához, s Theszpisz mennybemeneteléhez vezetettnagyjából 2539 évvel ezelőtt. Tessék elfelejteni az irodal­mi színpad szavalókórus-stílusát. (Az eredetiben sem voltbenne, szereplő kiesés ét pedig ezzel megoldani nemlehet.) Sokkal több és jobb lehetőség van bennetek ahhoz,hogy kifejezzétek magatokat, és ahhoz is, hogy megszólal­tassatok jobbnál jobb kortárs vagy éppen klasszikusverseket. Persze, ez csak az én véleményem, mert talán azirodalmi színpad-szerű előadásmód az oka annak is, hogynem látom pontosan az elhangzott szövegek helyi értékét,illetve nem értem az egymásutániságuk koncepcióját.Az előadás talán emiatt is maszatos.

A mozgás kifejezetten koszos és avítt. A koszosság a Tihibátok, az avíttság Imre sara. Az ilyenfajta széllel fújt

28 versmondó

lombkoronamozgás vagy harangdülöngélés egyértelműen

csak kitöltő, tamponáló szerepű, és nem rendelkezik sem­milyen többletjelentéssel, s mint olyan, kiiktatandó. Hi­szem, hogya "vihar áztatta erdő" kollektív megjelenítésecsak a legegyszerűbb megoldása annak, ha nem tudtok mitkezdeni magatokkal a színpadon, valóban összetartozástmegjelenítő, ez viszont túl egyszerű. Jobban örűltem azegyéni őrültség lejelzésének, amiben csak az a kivetni­való, hogy sajnos, tényleg csak jelzés. A kifordított szem­golyó, a reszkető kéz, a koordinálatlan mozgás csak kül­sőségek, imitálás. A valódi őrült lelkében érintett. Ezt alelki egyensúlyhiányt kell keresni, s előbb-utóbb, ha jóúton jártok, hozza magával a külső jegyeket is. Magyarul:nem kell megőrülni ahhoz, hogy megjeleníts magadból,csak meg kell értened az őrültet.

Mivel biztos forrásból tudom, hogy ez a produkcióegy teljes, személyiségfejlesztő tréning vagy tanulságospróbafolyamat eredménye, vagy inkább mellékterméke,nem firtatom a szemmellátható drámapedagógiai hiányos­ságok okát. Azonban nekem itt és most csak magávalaz előadással szabad foglalkoznom, úgyhogy mégis fel­teszem Imrének a kérdést:

A Te vízióidatjelenítették meg a játszók, vagy a Játszókjelenítették meg a te vízióidat?

Ha őszinte vagy, tudom a választ. Ez a drámapedagógu­sok, sajnos, már általam is tapasztalt nagy csapdája. Mi afontosabb, a gyermekként dédelgetett produkció, vagyprodukció dédelgette gyermekek? Nehéz, de szükségszerű

feladat pedagógusként, és nem rendezőként jelen lenni ilyenés ehhez hasonló alkotófolyamatoknál. Azért merem mon­dani, mert már nekem is a fejemhez vágták, nem is egyszer.Felelősség ez, amely teret kell hogy engedjen a fiataloktehetségének kibontakozásához. A Ti csapatotok, perszenem egyszerű gárda, hiszen nem egy idősebb, sokat látotttagja van. Ők már valóban alkalmasak tudatos rendezői

koncepció alázatos megjelenítésére. De Nálatok valahogynem terelődött egységes mederbe az előadás. Eleve a "nagyöregek" is mást játszanak, s csak a már kiemelt pisiológiai,egyébként nagyszerű részben találkozik felfogásuk. Én ígyérzem. Bence a maga passzív és lusta, de ugyanakkorangyali jóságával Bálint lendületes és energikus iróniájaállítható szembe a szándékotok szerint, de valahogy mégiselmennek egymás mellett ezek az energiák. Mindkettenjók,de olyan, mintha nem egy előadásban szerepelnének. Anettszintén külön, saját előadásban remekel, amelynek csaknéha van köze a nagy egészhez. A többiekről ugyanezmondható el. Ez talán egyfajta védekezési mechanizmusa játszók részéről, mert lelkesedésben és akaratban nincshiányuk. Védekezési mechanizmus a produktum sokrétű­

sége miatt. Mindenki, vagy majdnem mindenki, másholtalálja meg helyét, más pontokat ért, mással tud azonosulni,mint a többiek. Az alapötlet, csakúgy, mint a tavalyi cir­kusz-előadásban, nagyszerű és izgalmas. Csak az előadást

lehetne érthetőbbé tenni, egyszerűsíteni, mert több vanebben, bennetek. Közös nevezőt kell találni, közös stílt,mellyel minden együttműködő a maga szintjén tud azono­sulni. Le kell faragni az ötlethalmazból, mert Imre túl ter­mékeny ötletekben, ami jelentős előny, de a sok ötlet össze­mosása néhol az előadás kárára van. Végezetül el kelldönteni, hogy színházat vagy verses előadóestet szeretnétek

csinálni, mert ez a köztes perfonnance csak azt eredmé­nyezi, hogy kioltják egymást mindkét rendszer különállópozitívumai.

A végén, azért ki kell mondjam, gratulálok. Hiszencsak azért mertem talán igazibb kritikával illetni az elő­

adást, mert azt remélem, ismertek, és tudjátok, hogy nembántani akarlak Benneteket.

"00 .csak fólfelé hullni.,;"KáBaSzeMű- Gyermekkoromban csillag voltam

Nyugodt, letisztult, érthető, szép előadás.

Egyszerű, és mégis megérint. Nem akar több lenni,mint ami. Ebben rejlik nagyszerűsége.

Szinte kötelező kellékeket felvonultató, igazi diákszín­játszós perfonnance.

Okos szerkesztésre és szerkezetre utal, érthető rend­szerben kommunikál, és, ami talán a legfontosabb, teretenged a fiataloknak. Ebben az előadásban a játszók lehető­

séget kaptak arra is, hogy egy meghatározott koncepciómentén megmutassák magukat. Mindenkit a saját helyén,a saját életkorában, a saját gondolataival. Gyerek lehettemkívülről köztetek, s ennek talán az a prózai oka, hogy Timagatok is újra gyennekként tudtatok játszani, illetve,hogy szerencsére Eszter sem fog felnőni soha, és így nemtudja majd elfelejteni, mi a fontos ...

A szerkesztés, ez a láthatatlan damil, melyre a gyöngy­szemeket felfűztétek, nagyon egyszerű dolgot jelenthet:Élet. De ebből is kiszemeltétek és feldolgoztátok a háromlegfontosabb és legelvontabb fogalmat: születünk, szere­tünk, meghalunk. Csodálatosan egyszerű, és mégis szintefelemelő. Igazából az volt az érzésem, hogy ebben azelőadásban Ti vagytok a fontosak, Rólatok szól, Nektek,Általatok. Értitek a rendszer minden elemét, miértjét, spont ettől minden hang, minden szó és mondat csak ott éscsak úgy hangozhat el. Kollektív ideátok volt az előadás­

ról, ebben megingathatatlanul biztos vagyok. Mindenkiugyanazt akarta, ugyanazért dolgozott, együtt, közösség­ben, és ez példaértékű. Eszter vitathatatlan érdeme pedigabban áll, hogy meg tudta teremteni a rendező és a peda­gógus lehetetlennek tűnő szintézisét, olyan könnyedén,hogy ő maga észre sem veszi. Irigylem ezért, a vérébenvan, a lelkében van. De nagy az ő lelke, sok minden ésmindenki belefér, ám ez önmagában még kevés. Forrnábaönteni, elmondani, megmutatni azt a sok mindent és min­denkit, ez a feladat. Itt egy kis szeletet láthattam nemcsakaz ő, de a Ti nagy, közös lelketekből is. A kérdésre kere­sitek a választ: ki vagyok? Öszintén szólt a felelet és hite­lesen. Gratulálok.

Örültem a jelenetszerű, színházi igényű feldolgozás­módnak, az egyszerű, de ötletes megoldásoknak. Tiszta ésbájos volt a picik szerelmi jelenete. Ügyes és kreatív alányok életkorváltása. Humoros és feszültségoldó azapa-fiú kettős. És még folytathatnám a sort.

Igazi, ügyes színjátszó CSAPAT lettetek, lepedöstül,akinek most sajnos nem jut eszembe a neve, pedig tudom,hogy van neki. De! Ha ilyen jó előadást csináltatok, akkormár nem kezelhetlek Benneteket pusztán lelkes diákok­ként. Úgyhogy igenis megemlítem azokat a szarvashibá­kat, amiket ilyen produktum létrehozása után már nem

engedhettek meg magatoknak. Nem szabad, nem lehethangosan beszámolni a .Jelepleződésnél", mert akkor- mint a döntös előadás esetében - valóban lelepleződés

történik. Ha együtt vagytok, és felkészültetek, koncentrál­tok, nincs szükség efféle mankókra. Tessék ezt elfelejteni!Abban a pillanatban kizártok a világotokból, amint egycsöppnyi civilséget is megengedtek magatoknak. Az ilyenkicsinek tűnő civilségeket sem engedhetitek meg, márnem! Ha mindent úgy csináltok, ahogyan kell, szívből,

lelkesen, koncentráltan, akkor érzitek majd a másikat,halljátok a gondolatait, és lélekben összefonódtok vele.Bízzatok a színház varázslatában, és meglátjátok, csodatörténik. A másik, amit fontos tudnotok, hogy sem azelőadás alatt, sem az előadás végén nem engedjük szabad­jára az érzelmeket, amennyiben azok nem indokoltak. Ezmár szinte nagyszínházi törvény, de illik betartani. A Tifeladatotok megmutatni az utat, s jámi rajta, de nem leül­ni a célban, és elpityeredni. Büszkén és higgadtan kell át­szakítani célszalagot. Ha sajnáltatjátok magatokat a szóinstruktív értelmében, akkor a hatás ellenkezőjét váltjátokki belőlem. Magyarán: nem tudtam meghatódni az előadás

végén, mert Ti hatódtatok meg helyettem, civil módon, ésettől engem, mint nézőt, egyszerűen ki is rekesztettetek.Önző, mü-, és pózszerű megoldás. Haragszom is ezért.

Elértetek valamit, eljutottatok valahová, innen már nemszabad, csak fölfelé hullani ...

"Ahhoz, hogy valaki újat akarjon(ha szükséges az új), ismernie kell a régit."

Latinovits Zoltán

Ács Tamás - Jakab Ádám - A mi színházunk

... ez a szöveg reszket. Fél, hogy az elődei sorsára jut,akiket nemes egyszerűséggel megsemmisítettem, nem egyalkalommal leradíroztam a képernyőmről egy korántsembonyolult billentyükombináció segítségével. Úgy érzem,nem tudok az előadásotokhoz méltó értékelést írni. ..illetve tudnék, de az nemhogy a Versmondó hasábjain nemférne el, de még tanulmánykötetként is igen hosszúnakszámítana. Elnézést kérek, és közben latoigatom a jelen­legi szövegklón életben maradás i esélyeit... hát ...[Shift+PgUp+Del]

Az előadás címe már önmagában gátolja értékelésiszándékaimat, hiszen nem tisztem pusztán elemezni, segí­tenem, tanácsolnom illenék. Azonban minden tanács, aprómegjegyzés az én színházam attribútumait jelölné, és nemakarlak benneteket sem a magam, sem más képére forrnál­ni. Ti, Ti vagytok, hiába sziszegek néha, s a produkció a Tiszínházatokat hivatott megjeleníteni. Megpróbálom tehátemlékmorzsáimból felcsipegetni azokat a gondolatokat,amelyek miatt számomra ez a produkció jelentette, többmás mellett, a Kaleidoszkóp egyik legékesebb, legizgal­masabb, legszínesebb üvegdarabkáját.

Kreatív és eredeti az ötlet: megfogalmazni a színházrátok gyakorolt hatását, a számotokra érvényes jelen­tését, természetesen egy színházi előadás formájában.Mi több, nemcsak ötlet és fonna szintjén érdekes magaa produktum, de már-már dramaturgiai, sőt filológiaibravúr.

versmondó 29

A szinte brooke-i értelemben vett semmiből kezdeteképíteni, majd tényleges origóként a színház reneszánszátválasztj átok. A számotokra is érvényes hívószavak, mintpéldául: energia, hang, beszéd, ritmus invokációja utánkezdetét veszi egy specialis időbeli, térbeli, meghatároz­hatatlan, de szerkesztett utaztatás, melynek konkrétkezdete a színház vallás által szükre szabott ketrecéből

való kilépése. A középkori, vallásos színjátszás haldok­lásával egy időben a színház világi jellege éled újjá, és hatérben nem is tesz meg oly nagy távolságot a templom éspiactér között, mégis messzire kerül, pedig csupán vissza­talál eredeti, ősi jellegéhez. A Ti színházatok tehát a szín­játszás megújhodásával. a középkori, de már világi szín­házzal indul. A szándékosan improvizatív jellegű rész acommedia dell'arte, vagy a farce világát idézi. Az első

konkrét drámarészlet azonban nemcsak a színház funk­cióváltására, hanem a magyar színjátszás középkorikezdeteire is utal egyszerre, Sztárai Mihály hitvitázódrámájával. Már itt, rögtön tetten érhető a pontos, több­rétű és több jelentésű szerkesztettség, hiszen Az igaz pap­ságnak tüköre részlettel, illetve az utolsó, vagyis azÖrkény-feldolgozással egyfajta magyar drámatörténetikeretbe foglaljátok a megjelenített klasszikusokat (akomolyan vett, de abszurd hitvitától a groteszk minőségű

abszurdig), amiben persze, mintegy középen, helyet kapVitéz Csokonai is, tisztelgésül a magyar világi diákszín­játszás kialakulásához szükséges vitathatatlan érdemeielőtt. A szerkezeti főcsapás azonban egyszerű kronológia.A humanizmus térnyerése, a reformáció és ellenreformá­ció után a reneszánsz dráma, pontosabban LándzsarázóVilmos műve következik, majd az Erzsébet korabelireneszánsz Angliából hamar a barokk Franciaországbarepítetek bennünket. Itt Izelítőt kapunk az egykori Jean­Baptiste Poqulein vérbeli komédiajából. Moliére és afrancia klasszicista dráma után a hazai felvilágosodáskiemelkedő költőjének, végletekig tipizált, karakteresítettalakjait látjuk viszont. A romantika korának teljesátugrása (megtehetitek, hisz ez a Ti színházatok) utánSztanyiszlavszkij realista Oroszországában landolunk,ahol Csehov figurái feszegetik az élet nagy kérdéseit,majd a német expresszionizmus kerül terítékre. Brechtepikus színháza után maradunk Németországban, pon­tosabban az NSZK-ban, ahol is abszurd körülményekközött várunk Beckett Godot-jára.

Godot nem jön, s mi maradunk is az abszurdnál, igazmár itthon, újra visszatérve nevetünk Örkény groteszkárnyékszékjelenetén, amely bebizonyítja, hogy a világ,amiben élünk, önmagában abszurd.

A kis kirándulás szerkezeti felépítése több szempontotláttatni enged, s ebben rejlik nagyszerüsége. Az ügyes,néhol konkrétan dekódolható etapváltások csak színesítik,és nem megakasztják az előadás menetét. A dramaturgia,a történés egyértelműen egy irányba halad, elindul vala­honnan és eljut valahová, attól függetlenül, hogy nincsegységesített cselekménye a produktumnak.

Az okosan használt minimális kellékek és jelmezekszintén bravúrosak, egyszerűek és ötletesek. A tér kihasz­nálása és elrendezése telitalálat. Az előadás egészébenvéve duzzad az energiától, és szerencsére nem estetekabba a hibába, hogy a rengeteg ötletet egymástól függet-

30 versmondó

lenül dolgozzátok fel. A produktum legkiválóbb elemeiszámomra a folytonosan változó korok stílusainak, irány­zatainak értő és nem bántó paródiái. Hihetetlen stílus­érzékkel áldott meg benneteket a sors, és ezt finoman,színházi nyelvre fordítva használni tudjátok. Elké­pesztően jól szórakoztam, mondjuk, a brechti Verwen­derungs-effechten paródián, és valóban elidegenítéstváltottak ki az általatok előadott Kurt Weil song-szerü­ségek. Vagy, ott van például az orosz realizmust és ugyan­akkor orrot és körm öt piszkáló megoldás, Stanyisz­lavszkij színészi munkajának finom kifigurázása... , ésmég folytathatnám a felsorolást, de inkább Rólatokejtenék néhány szót.

Ács Tamásról sok minden kiderült. Az is, hogy szereteda hungarocellből készült kellékeket, és az is, hogy soha­sem lesz belőled igazán színész. Ennek oka nem a beszéd­hibádban keresendő, hiszen az kemény munkával orvosol­ható. A valódi ok az, hogy több vagy annál. Több vanBenned, több érzéked van, és mindegyik átlagon felülműködik. A korábbi mondatom tehát helyesebben ígyszól: Ács Tamás sohasem lesz csupán színész. Színháziember válik belőle, és ettől már semmi sem mentheti meg,szükség lesz rá, sok dolga lesz, és a nagy munkához méltótársra lelt Jakab Ádám személyében. Ha a duótok valóbanmaratoni hosszúságú "Mi színházunkra" készül, akkor nehagyjátok el magatokat, ne üljetek a babérokon, tessékdolgozni, és nem veszíteni semmit a stílusérzéketekből.

Ha valóban megcsináljátok, akkor igazán történni fogvalami, akkor örvényt kavartok a kicsit folydogálóállóvízben, akkor olyan újat mutattok, amely szükséges, ésismeri a régit. Már várom...

... mert mi a színház? Gesamtkunstwerk? Kifejezésiforma? Kommunikációs csatorna? Vallás? Életmód? Talánmindegyik egyszerre. Egy biztos, a színház valamilyenmeghatározhatatlan, transzcendens erő, amely születésedpillanatában megragad, és nem ereszt soha többé, akkorsem, ha a családod jóléte forog veszélyben, akkor sem, haaz egzisztenciád, akkor sem, ha az életed, és mégis, mégis,a sok veszteséget kárpótolja valami leírhatatlan érzéssel.Ez a színház, Ez az a SZÍNHÁZ, amelyet együtt tapsol­tunk meg az előadás végén. Ez a SZÍNHÁZ, amelyetegyütt ünnepeltünk, Veletek, Általatok, Bennetek...

... a szöveg most reszket csak igazán, mert a kelleténélhosszabbra nyúlt, de semmit sem tud elmondani abból,amit mondani szeretnék vele.[Ctrl+PgUp+Del]. .. és megint elölről...

" .. .hajaddal fölseperni..."BaBaSzeMü - Psalmus eroticus

Ha akarom, értem. Ha akarom, tetszik. Kérdés, hogyakarom-e?

A Bartók László vezette Bajai Szemináriumi MűhelySomlyó György versét választotta kiindulópontul egyolyan elöadáshoz, amely kétségkívül megosztotta, talánmeg is botránkoztatta a Kaleidoszkóp nézőit.

Bartók sajátos, egyéni kifejező vagy ön-ki-fejező

hozzáállása egyértelműen érződik a produktum esetében.

Nehezen érthető, de pontos, átgondolt világ ez, amelybenigazából csak maga Bartók nem téved el. Nectáltosmivoltával olyan szimbólumokat, mozzanatokat használ,melyeknek jelentése, értelme már homályosnak tűnhet, scsak ő, aki a misztérium, misztikum ősi vagy éppenséggelliturgikus jelképeinek nagy ismerője, kutatója, érti pon­tosan azt, amit az előadás révén dekódolásra felkínál. Másnyelvet beszél, eltér a megszokottól, ami nem baj.Pontosabban nem ez a baj. A baj ott kezdődik, hogy rásüt­hető a tárgyalt előadásra az öncélúság bélyege. Ez tény.Más körülmények között ez sem jelentene problémát,hiszen a művészet mint olyan (mondjuk ki nyíltan) eleveöncélú. De itt, és most a Kaleidoszkóp VersFesztiválon,illetve a bajai szemináriumban, diákokkal végzett közösmunka eredményeképp igenis komoly veszélyforráslehet. .. ezt mindannyian tudjuk.

Maga az előadás az ősi testiség liturgiája. Erotika észsoltár feloldhatatlannak tűnő kettősének szintézisére tettkísérlet, ami eleve izgalmasnak ígérkező lehetőségeket

rejt magában. A történelem nem egy példája a valóságbanis igazolja a bűnként aposztrofált természetes ösztön és azértelmetlen, nem emberi tisztaságra törekvés összeolva­dásának lehetőségét. Az előadás is, mint ahogy Somlyó aversében az Erotika és/mint Bűn kérdéskörét feszegeti,próbálja definiálni azt, meghatározni bennünk rejlő, őstől

eredeztetett origóját. A középkori, egyházi moralitásokraemlékeztető játék pontos műfaji meghatározásánál új,általam teremtett terminust kell használnom: liturgikusdemoralitás.

Felkészült-e erre a befogadó? Nem fontos. A fontos az,hogy maguk a játszók felkészültek-e erre a feladatra.Élvezik-e azt, amiben részt vesznek? Értik-e? Vajonugyanazt jelenti a tizenéves játszók számára is az előadás,

mint Neked, Laci, aki ténylegesen létrehoztad velük?A testiség valóban adekvát téma lehet ennek a korosztály­nak, ezt nem vitatom, de biztos vagyok benne, hogy azerotika ilyen minöségű, filozofikus feldolgozása már(még) nem érdekes számukra. Öket egyelőre a szexualitáscsodája élteti, nem a csoda miértje és salakja. És ez ígyis van rendjén. Persze lehet, hogy ebben tévedek, deremélem, az előadással kapcsolatos problémám lassankörvonalazódni látszik. Nem hiszem, hogy a megjelenítéskizárólag a test (bár szerencsére nem teljes) felfedésévelérheti el a kívánt hatást. A cím alapján valami sokkal köl­töibb, kreatívabb megoldást vártam Tőletek a melltartóra,ágyékkötöte vetkőzésnél. Ez így túl egyszerű, túl kézen­fekvő, és pont a kialakult esztétikai hatás miatt mond­hatom joggal, talán valóban öncélú is.

Bár férfiként elbűvölhet a látvány, de leendő pedagó­gusként sokkal jobban taszít és elidegenít annál, hogyvalóban élvezni, érteni tudjam.

Bár a színpad megvéd, ez örök igazság, de csak akkor,ha a ruhadarabokkal a civil gátlásokat is levetkőzitek.

Az ok, amiért nem zúdítom Rátok jobban a szalagoskebeltámasz jelmezként való használata miatt indukáló­dott haragomat, ugyancsak az előadásban keresendő.

Ugyanis a játék végéhez közeledve letértek SomlyóPsalmus Eroticus-ában található ösvényről, vagyis "avágy meg a törvény, a tett s az ige" ellentétpárjainak (ami"össze nem illett egymással sehogy, sohase") tárgyalását

felváltja valami új szerkezeti elem, dramaturgiai bravúr,ami egyértelműen megkérdőjelezi az egész előadást. Fel­oldja az addig oly művinek tűnő, túlzó, aszketikus jellegű

mozgást, ami valószínűleg a színpad teljes, a fej szőrzeté­

nek segítségével történő feltakarítására tett praktikusnakmondható kísérlet.

De még ennél is fontosabb, hogy új értelmezést kölcsö­nöz azoknak a mozzanatoknak, amiket eddig csak kritizál­ni, elítélni tudtam. Fantasztikus és indokolt ötlet az elő­

adás mellékdalaként aposztrofálható (ki)nevetés. Vagyis ajátszók az előadás végét jelentő exodosz után tapsrendhelyett visszatérnek, és nemes egyszerűséggel kinevetik anézőt. Okkal... Mit is jelent ez? Mindenkinek mást, demindenkiben egyértelműen tompít valamit, átértékeli azelőadáshoz fűződő viszonyt. Invertálja a hiányos öltözetokozta nézői feszültséget. Érvényesíti az előadást, ami, haprovokációnak szántátok, maximálisan sikerült, elég csaka mellettem ülők előadás közben el-ellesett arckifejezéséregondolnom.

Annak örültem volna jobban, ha a címadó vers,egyébként eredetileg más szövegkörnyezetben lévő

néhány sorát:

"ha már úgy látszik, nincs ami megvéd;légy a minta,

a mindig-ép, - mindig-cserepekre-tört álmainkra"

nem ennyire sajátosan, vagy épp konkrétan értelmezitek,és nem az előadás polgárpukkasztó, bűnös jellegével hoz­zátok létre a produktum példaértékűségét.

Mindent összeadva, oda lyukadtam ki, ahonnan elin­dultam.

Ha akarom, értem. Ha akarom, tetszik ...

" ••múlt és jövendő éveim..."Főnix Műhely - A távozó (Nemes Nagy Ágneshárom arca)

Nekem bebizonyítottátok, hogy van létjogosultsága annak,amit értékelés címszó alatt (most is éppen) csinálok.Tavaly a Főnix Műhely József Attila-előadóestjérőlszin­tén írtam néhány gondolatot, ötletet, ami a mostani pro­dukciótok láttán.,; Szóval úgy érzem, megfogadtátok atanácsaimat. Akkor, lehet, hogy kicsit rosszul esett az anéhány kritikus megjegyzés, és egy pillanatra lelombozottBenneteket, de lám, ilyen a főnix, hamvaiból újjáéled, ésszebb, mint valaha...

Persze az is előfordulhat, hogy nincs semmilyen szintenköze a tavalyi értékelésemnek az idei előadóesthez, ha ígyvan, kérlek Titeket, hagyjatok meg abbéli hitemben, hogyén is hozzájárultam, ha csak outsider módon is sikere­tekhez. Köszi...

Hadd higgyem azt, hogy ebben, az általunk szeretettkis versmondóvilágban, a nagyszínházi életmóddal éselvárásokkal ellentétben, még rnűködik az őszinte és építő

szándékkal kimondott kritika, és nem sért egyfajta felvett,póz-hiúságot.

Hadd higgyem, hogy mi még nem kötelességből, illem­ből mondjuk ki a szót: 'gratulálok!', hanem mert őszintén

tiszteljük és üdvözöljük azt a munkát, ami egy-egy pro­dukció megszületéséhez szükséges.

versmondó 31

Rátérek az előadásra:

Három szó: Nemes, Nagy, Ágnes, mely így együtt foga­lommá vált az irodalomtudományban.Három szín (zöld, kék, piros).Három ész (fiatal-játékos, középkorú-higgadt, bölcs-öre­gecske).Három nő (vörös, fekete, szőke).

Három szín-ész-nő (Pók Tímea, Süveg Szilvia, WeiszIldikó).Három arc. Három kor. Három sál. Három póz. Hárommaszk. Három hang. Három hangulat.Harminchárom költői műremek, plusz egy, A távozó,mely kiindulópontja, alappillére az előadásnak. (Köszöneta színlapért! !!)

A tavalyi értékelésemben az előadóest dramaturgiaivezérfonalát hiányoltam, láthatatlan damilt a gyöngysze­mek összefűzéséhez.

Idén, elvárásaimmal ellentétben, nem kaptam semdamilt, sem gyöngyszemeket.

Kaptam helyette pontosan átfúrt briliánsokat, ötvös­mester kezét dicsérő, gazdagon díszített aranyláncrafűzve.

Az előadás közben néha az volt az érzésem, hogy mégakkor is megállná a helyét, ha a verseket ügyetlen módonszólaltatnátok meg. Annyira finom, sokrétű, érthető ésérdekes volt a jelrendszer, ami a műveket egymás mellérendezte. Arról nem is beszélve, hogy pontos, de sajátos,szubjektív, szinte önmagát festő képet alkottatok NemesNagy Ágnesről mint lányról, mint költőről, mint nőről.

A produkció bővelkedett alig észrevehető és egyáltalánnem zavaró ötletekben, amik egy komplett rendszerré ren­deződtek a néző fejében.

Apró, igazi vers-esthez, előadóesthez méltó, kicsijelzésekkel éltetek a változások megjelenítésekor (sál­csere, testtartás, hangulat), megteremtve a produkció belső

fejlődésének lehetőségét. Létrejött egy teljes egész, ele­jével, közepével, végével, anélkül hogy észrevettemvolna. Élveztem az előadást. Ha ehhez még hozzágondo­lom azt, hogy némelyik vers előadása a VersFesztiválVersmondó Szalonjában is díjazást érdemelt volna, akkorremélem, e sorokat olvasva sokan bánják, hogy nemnézték, nézhették meg Nemes Nagy Ágnes három meg­jelenített arcát.

Szerettem a kimutatott, felvállalt viszonyokat a háromarc között, Izgalmas ötlet, ha a múltbéli alteregó reflektála jelenre, a jövő sokat látott, bölcs asszonya a múltkislányának naivságán mosolyog. Élettel töltöttétek meg asokak által élettelennek hitt műfajt. Büszke voltam rátok!

" ...vagy legyen inkább kibogozhatatlanminden..."KASZT - Hétköznapi hisztéria

" ." hogy is lesz ez most? "(Mit is mondhatnék azok után, hogy az előadás végén,mindenki szeme láttára, nyilvánosan korrumpáltatok egy... bohócorral?)

Mit is láttunk? Mozgásszínház címszó alatt neveztetek,de én inkább performance-nak nevezném. "Klasszikus",poszt-posztperformance-nak. Továbbmegyek. Performance

32 versmondó

és asszociáció Petri György verseire. Még tovább: olyanaz egész, mint egy Petri-vers.

Asszociatív, költői, új, eredeti. Petriformance. VállaltSmiley kaleidoszkópra.

(Engem meggyőztetek.)

" Vagy legyen inkább kibogozhatatlanminden? Csússzanak egymásba a részletek?"Izgalmas a kifejezőeszközök és a kommunikációs csator­nák egymáshoz fűződő viszonya.

Apropó, viszonyok. Vannak, és hangsúlyosak is. Szé­pek is. Kreatívak is.

Nagyon jó a szabad képzettársítás mint kommuniká­ciós, verbális eszköz.

Hatásos a nézőbevonás, ugyanakkor minimális és mégnem bántó. Elindultok és eljuttok valahová. Követhető,

tudatosan szerkesztett előadás, amely a rendezetlenségmint szabadságelv kötetlen látszatát, érzetét kelti. Úgyéreztem, bármi megtörténhet. Kávé, tea, cukor. Vezér­szavak, hívószavak Petri verseiből. Fontosak és többekpuszta szónál, képnél. Építőkövek a stílusgyakorlat, rit­musgyakorlat, mozgásgyakorlat egyéb kiválóan ötvözöttelemei mellett.

"Csak tételről tételre mindent"Mozgás és verbalitás. Jelmez és karakterek.

Ritmus és szöveg. Ritmus és tánc. Ritmus és ritmus.Szöveg és tánc.

Bohoc és deus ex machina. Latin luciferasszony, háromádám, három éva.

Férfi és nő. Vita. Veszekedés.Véreskávé, zacc.

.Becsússzon egy hiba?"Csak az ért is, aki mond is. Csakazértis kötözködöm.Apróságok. Ha a levetett ruhadarabok szimbólumok, ak­kor vállaltan kivíhetőek a színről, aminek egy, számotokraigen fontos előnye van, nem akadályoz az előadás továbbirészeiben, a mozgásban.

Ha nem jelképek, akkor ... akkor is vállaltan kivihetőek.

Egész testetek kifejező, az arcotok pláne. Figyelni amimikára, lányok, nem lehet civil az arcotok, egy pilla­natra sem. (Igazából ezeket azért mondom, hogy valamitazért mondjak is. Az előadás hibátlan a maga módján.)

..Kérdéses, hogy lesz-e legközelebb. "Remélem, igen. Jó lenne, ha sok valóságtól elemeit,ennyire stílusos, ötletes, humoros előadást láthatnánkTőletek. Ha beleszü1ettek egy kasztba, annak életetekvégéig a tagjai maradtok. Bármi történjék is.... még találkozunk...

Utószó gyanánt (nem utószor).Kicsit úgy érzem most magam, mint a különböző mű-

vészeti egyetemeken tanító, nevükből, régi babérjaikbólélő Tanár Urak, akik egy-egy diák, a vártnál sokkal jobbansikerült alkotása miatt nem képesek semmilyen instrukciómegszülésére, semmilyen tanács, vélemény formálására,és saját örömüket és egyben szégyenérzésükkel vegyesféltékenységüket mintegy leplezve, méltóságteljesen vise­lik panyókára vett zakójukat (mely alatt még nyomaibanfelfedezhető felsőtestük), az ég felé fordítják arcukat(egyik kezükben "kávé füstöl", másikban "cigarettagőzölög"), s alig hallhatóan azt találják mondani:

- Hm, hm! Rendben van! Szép, átgondolt, okos, tisztamunka. Igen ... Tisztességes munka.

Majd határozottan (hogyamellettük elhaladó pedagó­gustárs is jól hallja), összeszedett tekintélyük mindenlétező erejével (magukat akarván meggyőzni saját nagy­szerűségükről talán), magabiztosan, felsőbbrendű hang­súllyal folytatják (orruk helyzete Bábel tornyával vetek­szik):

- Jövőre lepjenek meg ...Kinizsi Ottó

Ünnepi gondolatok Illyés Gyuláról(Elhangzott 2004. november 7-én, Ozorán)

Tisztelt Ünneplő Közönség!

.Jllyés Gyula egész pályafutása és életműve azt bizonyítja,hogy a személyiség gondja, a nemzet gondja és a világ, alétezés gondja megfér egyetlen írói vállalkozáson belül,ha - olyan ihletett szándék és tehetség igazgatja, mint azövé" - írja Domokos Mátyás Adósságlevél című esszéjé­ben, s hozzáteszi: .rnert mindez nem puszta tartalmikérdés, hanem az írói szemléletmód és a művészi kifejezésfilggvényében jelentkező minöség megvalósulásának amódja". Centenáriumot ünnepelünk, Illyés Gyula születé­sének századik esztendejét, volt, s úgy gondolom, a mara­dék időben lesz még alkahnunk végiggondolni kivételesszemélyiségének, életművének jelentőségét irodalmunk­ban, közéletünkben; helyét abban a jövönkben, amelyről

van képzetünk, reményünk hozzá, de legalább annyi kéte­Iyünk is. Különösen ezekben a napokban köröznek gondo­lataink óhatatlanul Illyés körül is, még visszhangziklelkünkben, elménkben az Egy mondat a zsarnokságrólkemény, szemrehányó, a vita szavát szinte nem tűrő hang­ja, s hisz november negyedikének napja még itt van - aMondat aktualitását, mindenkori keserű élményét eztán iséljük még újra magunkban, végzetes megtorlás, ítéletekeleven emlékében.

A meghittebb ünnep, amelyre természetesen szinténvan fölidézhetö, gyönyörű művünk, az Egy sápadt nő egykis szobában ..., s nehéz megállni, hogy kezdő soránakintonációjától: Nem volt riadalom a pusztán, végig nemondjuk a költeményt, magunk elé fessük a már magábanis rendkívüli momentumot, hogy a környék Halottakestelének visszafogott csöndjébe, melankóliájába egy

csöpp élet sírása csendül bele. Amit Illyés olyan tökéllyelfogalmaz meg: "Körűl a halál diadalma, / gyertyás, kísértőünnepély / és lent egy váratlan sikoltás / a párás völgyölén. / Fönt sírás, tompa jaj, harangszó / és lentről a völgy,mint meleg / tenyér fölnyújtja vigaszuI egy csöpp Isikongó életet."

Illyés GyulaEgy humanista költónöz

Te is! Te is, barátom? - Elhagynád hivatásod?Hagynád - te! -: legyen urrá a sötétség aföldön?Egy pillantást köréd: a legszebb ősi ösztön,a szív lázadása hunyóban máris, látod!

Vitted te is afáklyát, melynek ragályos lángjalángok ezerét kelté ragyogó értelemre;csattogott bár a korbács s a szolga tűrt sziszegve,volt aki tanította legalábbjajdulásra.

Most hallgat kint a nép s ha száját szóra nyitja,torz ugatást hörög csak, mert újra állattá lett -;mint egy belőle, mondom: nyelve is áruló lett;és már maga sem tudja, mi az igazi kínja.

Szólalj meg hát, vívódó, s úgy ahogy egykor kezdted:arccal a zivatarba! s megint: fortissimóval!Add meg csupán a hangot! lobogó ifjú kardalszakadföl diadallal, versenyez majd körötted!

versmondó 33

Ha pusztul ideálunk. az igazság, - dalolvapusztuljunk vele mink is, elégő hittevőkként

átkozva bíráinkat, szörny máglyánkat. az önkénytés kűldve himnuszunkat egy tiszta, messzi korba!

Magadra maradtál? De micsoda szép seregbő/!

Kezdd rá, amit nem is kezdeni: folytatnod kell,hogy: nunquam revertar! vagy -----------------­--------------------- azt a fáklyát kezedből!

1929

Innen, vélhetnénk, már hajszál választja el a puszta ténytattól, hogy (ha mítosszá nem is) mindenképp jelképpéváljék egy pálya, s fogódzó egy életmű beteljesítésében.

Illyés Gyula sem a születésének idejét, körülményétmitizálja, de azon túl, hogy megírja az idézett gyönyörűverset - a fogódzót, az iránytűt, ha úgy tetszik, abbanlátja, hova, kik közé születünk a világra. S képesnek, elégerősnek, sőt fölfokozott igénnyel járónak ezt az eredetetérzi, hogya körén belül tapasztaltat egyetemessé tágítsa,a gyermek- és serdülőkorában itt tanultakat úgy továbbít­sa, hogy erkölcs dolgában törvényerejükre hívja föl avilág figyelmét. Olyan időben, hogy mindennek követ­kezményét önnön bőrén szenvedheti, s hamar kitapasztaI­hatja művészi, szellemi, írói pályán ilyen nyers szim­bólumrendszerrel vagy szimbólumrendszer helyett pusztatények fölhordásával s irritációjával csak olyan akadá­lyokon át lehet haladni, amilyenek végtére Illyés elémindig torlódtak. Illyést, gondolom, felerészben azért akíváncsisága, igaz a kényszer is, fiatalon elvitte Párizsig- s jó ideje szinte közhelyként említjük, milyen közel járt,hogy francia költő váljék belőle. S ma, ezen az ünnepenis, csak arra volnánk ugyancsak büszkék, s úgy tetszenéka mienknek, hogy a magyar Dunántúl egyik pusztájánszületett.

Illyés pályája innen nézve is bizonyítéka annak, hogyaközösség táplálta emlékezet az igazán erős, az ő lelkébenmindazonáltal mélyebben élt, mint a szűkebb családé - arragondolok, amit Illyéstől tudunk, hogy anyai nagyanyja,akit ő .Jángelmének" nevez, a kastélyba érkezett francianevelőkisasszonnyal francia nyelvórákat adat az unoká­nak, "noha akkor még szó sem volt arról, hogy valahaközépiskólába kerülök. Nyolcéves koromban franciáultársalogtam az ököristálló mögött." Illyés nem francianyelvtudását tökéletesíteni indult Párizsba, inkább azt ahajlamot megerősíteni, amely a közép-kelet-európaiszellemi életnek mindig is kötelező erejű célja, fölismertigazsága volt. Érvényes pályát leginkább akkor járhatunkmeg, ha egyszerre vagyunk nemzeti (a mi esetünkbenmagyar) s európai tudatú képviselői egy kultúrának. Illyésannyiban még különbözött is ebben való példáitól, hogyfölhalmozott - kísért, hogy úgy mondjam, elit - tapaszta­latávalolyan mélyre nyúlt vissza, mint amilyen környe­zetből érkezett. Íme, csupán a Puszták népe, újító s rebel­lis hangú remeke.

Innen az illyési mü, számomra legalább, ha csupánlíráját nézzük, egyenes út a Nem menekülhetsz fölismeré­sétől A reformáció genfi emlékműve előttön át a Bartókig,vagy az egész népek sorsát összegző Egy mondatig. Haúgy tetszik, a Puszták népe, a Kora tavasz, a Hunok

34 versmondó

Párizsban hatalmas ívétől akár a Fáklyalángig. Illyésegész életművére, bárhol férkőzzünk is a közelébe,érvényes Dante művéből az a mottó, amelyet DomokosMátyás idéz egyik Illyés-tanulmánya előtt. " ... hogy értsda Jót, amit ott találtam, hallanod kell, mit láttam az úton."Illyés mit látott "az úton", arra mindig keményentámaszkodni tudott, támaszkodott is, mihelyt a késztetésekesztendei nyomán kész volt, hogy konokul mondja igazát- az általa fölismert igazságot. S olyan esztétikai, művészimagasságban, amelyben egész lírája, prózája, az Ebéd akastélyban, a Magyarok remekét még nem is említettük,drámáinak párbeszédei - egyszóval egy zseniális egyéni­ség vívódása, vívása tanúskodik, többek között országunk,nemzetünk mikor, miképpen jutott eszmék, forradalmakmegérleléséhez s vesztéséhez, igazságunk, ha sajnos néhautólag, keserű felismeréséhez. Nemcsak páratlan irodalmiéletművet köszönhetünk Illyés Gyulának, de példát maga­tartásra is - különösképpen ma, amikor nem mindig annyi­ra optimizmussal, reménnyel igen, amikor önmagunkatkeressük, elkötelezett nemzeti hely táli ásunk lehetőségét seurópai tudatunk elfogulatlan fölmutatásat - s e kettő

arányát szellemben, lelkületben. Magam mind gyakrabbanígy is fordulok Illyés Gyula-müvekhez - s ifjúkoromegyik igen szép emléke, amikor Illyés a jáki templomban,egy fölolvasókörút egyik délelőttjén halk hangon arrólszólt a magamféle ,Jövevénynek", hogyan kell az aggá­lyok, a kisebbségérzet küszöbét átlépnie, hogy egyszerreőrizze önmagát, s a tágabb, befogadó közösség gondjaibanjól igazodjék. "Ne félj önmagad lenni", mondta akkor,"a többi ennek tudatában a következményeképp mindigmegtarthat a jó úton."

Kalász Márton

Illyés GyulaKüszködöm

Küszködöm; kűzdve alakítomnemcsak azt, ami lehetek,ami lennem rendeltetett,ami a lényegem s a titkom;formálom azt is, amivé tiválhattok; aztformálom én ki,azt az embert, aki agyagmég bennetek is, kire vágytok,amikor sürgetve mondjátok:költő, előzdmeg korodat!

Gyúrom az anyagot, a fájót,facsarom ki a bennrekedt,megáporodott nedveket,én így sürgetem a világot.Mert az előzi meg korát,ki idején viszi tovább,vagyis - hallván az indulás-jelt­egy percnyi késés nélkül felkelt -

"Oszi verőfény a Pipo-kastélyban(Gondolatok az Illyés Gyula II. Nemzetközi Magyar Nyelvű

Vers- és Prózamondó Verseny döntőjéről)

A két évvel ezelőtt útjára indított reprezentatív versenymeghirdetői - a Magyar Művelödési Intézet, a MagyarVersmondók Egyesülete, a Magyar Írószövetség, OzoraKözség Önkormányzata - 2004-ben november 6-7-én ren­dezték meg az Illyés Gyula II. Nemzetközi Magyar NyelvűVers- és Prózamondó Verseny országos döntőjét, Ozorán.

A felújított Várkastély különleges keretet nyújtott- annak háziasszonya - Endreffyné Takács Mária méltóhelyszínt biztosított a rangos versenynek. A községrnesszemenöen figyelmes vendéglátó módjára viselkedett,elsősorban Schrancz Istvánné polgármester asszonynakköszönhetően, a szokásos formákon túl is. Másodjára isjóleső meglepetéssel nyugtáztuk, hogy a község lakosságakedvesen és segítőkészen vette körül figyelmével rendez­vényünket.

A rendezvény "levezénylése" Tóth Zsóka kezében volt- s elmondhatj uk, minden gördülékenyen zajlott.

A nagyon meleg, barátságos hangulatú versenytKalász Márton, a Magyar Írószövetség elnöke nyitottameg. Köszönrőt mondott Schrancz Istvánné pol­gármester asszony és Endreffyné Takács Mária, aSimontornyai Vármúzeum igazgatónöje, az eredmény­hirdetéskor pedig Illyés Mária, a költő leánya méltatta- bensőségesen és köszönettel - nagy költőnk emlékétápoló versenyünket.

A zsűri elnöke Kodolányi Gyula író volt, tagjai:dr. M. Horváth Béla, a JPTE Illyés Gyula Főiskolai Kará­nak főigazgatója, Kiss László, a Versmondó főszerkesztő­

je, a Magyar Versmondók Egyesületének elnökhelyettese,Tóth Zsuzsanna előadóművész és Wiegmann Alfrédrendező.

Az NKA támogatása biztosította az alapokat, a MagyarMűvelődési Intézet bizonyos összeggel (elsősorban azelődöntők lebonyolítására) és díjfelajánlással támogatta arendezvényt, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériu­mának Közművelödési Főosztálya díjjal és támogatássalegyaránt jelen volt.

A Magyar Írószövetségtől ajándék könyvcsomagokatkaptunk, az Ozorai Önkormányzat a fogadás költségeinekbiztosításával járult hozzá a rendezvényhez, és különdíjatis felajánlott (értékes ajándék). Az ozorai Várkastélytpedig a KIV Dél-dunántúli Regionális Igazgatóságatérítésmentesen bocsátotta rendelkezésünkre.

A díjfelajánlok között volt bőkezű támogatókéntkönyvcsomagjaival a Nap Kiadó, Illyés Mária (CD-k éskönyvek), Endreffyné Takács Mária (könyvek), VecsésiSándor festőmüvész (könyvek), Kalász Márton (könyvek),a Magyar Versmondásért Alapítvány (könyvcsomagok) ésa Tolna Megyei Kulturális Intézet (könyvajándék). Ezútonis köszönetet mondunk valamennyi támogatónak.

Amíg a zsűri tanácskozott, a résztvevők és a vendégekmegtekintették a Várkastélyt, az Illyés-emlékkiállítást ésmeghallgathatták a Hangraforgó együttes (Sipos Bea ésFaggyas László, Győrből) megzenésített kortárs versekbőlálló műsorát.

A versenyről a zsűri elnöke, Kodolányi Gyula foglaltaössze a véleményt, röviden úgy, hogy meglepöen egyen­letes és magas színvonalú volt. Ha kicsit bővebben ki­fejtjük, akkor el kell mondani, hogy voltak örömtelimeglepetések. Például az, hogy Illyés Gyula költészeténekeddig nem túl divatos darabjai is előtérbe kerültek.Meglepőnek nem mondható, de bizonyosságót jelentöenfontos felismerés, hogy az érettebb versmondók képesekarra, hogy Illyés Gyula költői nagyságát megmutassák, bárhozzá kell tennünk; a versek többnyire igazolják önma­gukat, vagyis nem nagyon hagyják elrontani, lerombolniértékeiket.

Mik voltak az előadók általános erényei? Főként a gon­dolatgazdagság. A legtöbb díjazott versmondó - a vers köz­ponti gondolatának felismerése mellett - képes volt annakérzelmi vonatkozásait is kibontani. Amit a zsűri igazánértékelt, az a mód, ahogyan az előadó személyisége érzel­mileg fel tudta dúsítani a megélt gondolatot. Meggyőző voltaz első helyeken végzettek produkciója, de kivételes per­cekkel ajándékozott meg minket néhány olyan versmondóis, akinek produkcióját most nem "díjazta" a zsűri.

Igazán megrendítő volt Wahl László verstolmácsolása.aki érzelmileg pontosan, élettapasztalatai birtokában rend­kívül hitelesen tolmácsolta a "Mert szemben ülsz velem"c. Illyés-verset, és tökéletesen meggyőzően adta elő aszabadon választott Baka-verset (Én itt vagyok ...) is.

Mocskonyi Gergely számomra kicsit darabosan, szét­törve, de kétségtelenül szikrázó gondolattisztasággaltolmácsolta Illyés Bartók-ját, és ugyanez a pontosértelmezés volt jellemző a választott, nem is túl ismert,Weöres Sándor-vers előadására is. (Ha kérdezik, ki vagy.ezt mondd...)

Antal Szabina, aki a II. helyezettje lett a versenynek,különös tónusú hangjával, rejtelmesen sugárzó tekinteté­vel jelenségként is érdekes a pódiumon. Tiszta artikulá­cióját csak olykor kicsit elnyújtott szótagok zavarják. erő

és melegség egyaránt megjelenik előadásmódjában. Szé­pen interpretálta Illyést (Élni fogsz, élni) és örömteliperceket okozott Rónay György: Tavasz elé c. versénektolmácsolásával.

Salamon Klára sajnos nem tartozik a legtisztábbbeszédű versmondók közé. Javítható lenne kis beszéd­hibája, érdemes volna ezzel foglalkoznia. Miért? Mertkevés olyan átmelegedő, felcsillanó szemű előadó akadt,aki elpárásította szemünket, melengetve a szívünk táját.Pontosan tudja, miröl szól a vers, ki az, aki beszél, milyenérzelmi állapotban van. Nagy kár, hogy miközben így isközvetíti a gyönyörűségeket, a beszéd szépségével adósmarad.

Liszi Melinda - aki egyre többször épp csak veri alécet, a jövő nagy ígérete. Még nem találta meg a sajáthangját, de értékei tagadhatatlanok, technikai tudásalenyűgöző, képességei csillognak. Talán csak az hiányzika zsűrinek, amit az itt-és-most csiszolatlanabb varázsanyújthatna.

versmondó 35

Megbízhatóan értelmez, és pontosan tolmácsólja a ver­set Herbály Jánosné, aki mindkét alkalommal Illyés-ver­set választott, és meggyözően, bár technikailag, rit­musában el-elcsúszik, értelmezett és követhető. Sorolhat­nánk mindenki erényét és hibáit, de a terjedelem ezt nemteszi lehetövé. Voltak izgalmasnak értékelhető kísérleteknéhány vers újraértelmezésére. Ugyanakkor persze megfi­gyelhető most is az olyanfajta értelmezési kísérlet, amelydivatokat követ, nem pedig a vers formai-tartalmi meg­fejtésére irányul.

A versválasztás ebben az esetben meglehetősen pozi­tívnak bizonyult, vagyis nagyon kirívó hibák nem voltakmegfigyelhetőek. (Legbántóbbnak talán az bizonyult, ami­kor szép fiatal lány Villon öregasszony szájába való ver­sét, A szép fegyverkovácsné panasza CÍműt adta elő. Ezóhatatlanul is önsajnálattal volt teli - hiszen a lány előre

sajnálta annak múlását, ami most még duzzadó szépség.)A választások amúgy viszonylag széles spektrumúnak,változatosnak bizonyultak. Igaz, még mindig akad aversmondók között, aki nem a habitusának megfelelően

választott művel jelenik meg a versenyen. Izgalmas volt aszabadon választott versek spektruma is - örömteli meg­lepetés volt a míves tolrnácsolások hallgatása. Sajnálatos­nak csupán azt nevezhetem, hogy akadtak olyan - egyéb­ként tehetséges! - versmondók, akik nem sokat bíbelödteka versek értelmezésével, elemzésével.

Mindazonáltal el kell mondani, milyen öröm, hogyországszerte versmondók vették elő és tanulmányoztákIllyés Gyula műveit, tanulták meg örök érvényű sorait.A szervezők nevében állíthatom, meggyőződésünk, hogyezzel sokat segítünk Illyés Gyula költői nagyságánakfelismertetésében és értékeinek megtartásában.

S hogy milyen volt ez a november eleji nap Ozorán?Voltaképpen felejthetetlen. Hiszen az őszi nap kegyes volthozzák, besütött a Pipo-vár ablakain, s mire lenyugodott,fényét a versek vették át - s sugározták tovább a hall-

gatókra. Jó volt együtt lenni a Várkastélyban, s este afogadáson is, különösen jólesett a helybeliek mosolygása,kedvessége másnap reggel. S ha most nem is voltunkközösen a simontornyai múzeumban, sokan elmentekmegtekinteni - s ahogyelhajtottunk mellette, úgy éreztük,már közünk van ehhez a vidékhez, megérintette arésztvevőket a Puszták Népének világa, hangulata.Tisztelettel köszönjük versmondóknak, versbarátoknak,szervezőknek, támogatóknak és vendéglátóknak azélményt.

A szervezésért ajelenlévők (a zsűri tagjai és a vendégek is)külön köszönetet mondtak a Magyar Művelődési Intézet ésa Magyar Versmondók Egyesülete képviselőinek.

Tóth Zsuzsanna

DÍJAZOTTAK

Megosztott első helyezés:Wahl László (Budapest)Mocskonyi Gergely (Győr)

Második helyezett: Antal Szabina (Abda)

Harmadik helyezett: Salamon Klára (Sopron)

Negyedik helyezett: Liszi Melinda (Szabadka)

Ötödik helyezett: Lukács Jánosné (Tata)

Megosztott hatodík helyezés:Bors Anikó (Fertöd), Herbály Jánosné (Bugac)

Ka/öndljak:Heim Kristóf (Budapest)Markó Orsolya (Fertőd)

Stolmár Nándorné (Székesfehérvár)Marjai Kamilla Diána (Kisbodak)Kőhegyi Ottó (Paks)Hidegh Gábor (Vértesszőlős)

::::-.-.

36 versmondó

Kalász Márton: Radnóti emlékezeteElhangzott Abdán, a költő emlékműve előtt

"Szabad szerettem volna lenni mindig / s őrök kísértekvégig az úton." Radnóti Miklós Negyedik Eclogája mártöbb annál, mint a tragikus sors beteljesülésének előre­

vetítése - bár a költemény két váltakozó hangja, magáé aköltőé, s az inkább csak talányosan megjelölt Hangépárhuzamosan szeretne, még valamiféle remény érzetétkeltve, a túlélésre apelláIni - s igazán mégsem sikerül,mondhatnók. A Költő negatívumaira a Hang is csupán azelmúlt szép dolgok, létek, minutumok felől tud érvelni."Mit gondolsz mért vett mégis karjára az idő". Meggyőző

lehetne akár - de a folytatódó kérdések, érvek aztán márcsak múlt időben fogalmazhatók, akár az hangzik el "láttálnapfényben álló fatörzsön gyantacsöppet, / s mezítelen ifjúasszonyt folyóból partra lépni / s egyszer kezedre szállt egynagy szarvasbogár..." A párbeszéd folytatásaként a Költő

válasza: .Rabságból ezt se látni már." A Negyedik Ecloga1943. március 15-ére van dátumozva - sorsszerünek tekint­sük-e vajon azt is, hogy ezen a napon írja le RadnótiMiklós, "Szabad leszek". Nem - hiszen a mondat foly­tatása "a föld feloldoz, / s az összetört világ a föld felett /lassan lobog. Az Írótáblák elrepedtek." Vagyis a Szabaddáválás csak egyféleképpen él gondolat- vagy inkábbreményképpen: vagy igazán már egyik s másik képébensem a költőben. "Szállj fel, te súlyos szárny, képzelet".E sóhaj még azé a Radnótié, aki az Istenhegyi kertben, deakár az Eclogák első része előtti utolsó költeményben, aHimnusz a békéről című feledhetetlen remekben világgászáll - bár itt is az önkéntelen jóslat "a háborúk perzseltetálban itt, / ahol az ellenállni gyönge lélek / tanulja már azöklök érveit". Nem szövegelemzö túlzás talán arra gon­dolnunk, az, hogy Radnóti a háborút többes számban említimég, nem önnön s majd szenvedéstársai útjára gondol ittmég - hiszen 1938-at írunk még csupán, a Tajtékos ég1946-ban megjelent posztumusz gyűjtemény első darabja aHispánia, Hispánia, persze a Csütörtök s A "Maradék út"egy példányára is (1939. jún. 1.) s más, a pusztulást, apusztítás szörnyét már fölidéző költemények. S a Párizstmint menedéket idéző sorokat, s a költő számára fontosszellemi színhelyek újraélését. A barátokra való emléke­zést, egy-egy versajánlással is a rájuk való emlékeztetést."Élsz-e, ki tudja?" Bálint Györgyről van szó. Megrázó, sszámtalanszor idézzük is, a "Nem tudhatom, hogy másnake tájék mit jelent, / nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt/ kis ország, messzeringó gyermekkorom világa." Ha aNegyedik Eclogából idézett "S őrök kísérnek végig azúton" lélekben s gondolatban még alkalmat adott ennek aszülőhazának s e szülöhazában megélt ifjúságnak mégnapfényes momentumait újraélni, s a "még csönd van,csönd" illúzióját, amelyben benne a "sejtelem", hogy "ha­lálra érek én is" - az említett út azonban a szerbiai LagerHeideman (Zagubica fölött, a hegyekben), a koncentrációstábor fölszámolásával kezdődött meg, visszafelé a szülö­haza irányába, Razglednicák dátumozása szerint (Cser­venka, Mohács, Szentkirályszabadja, más úgynevezettpihenőhelyszínek), a világégés szemhatárait nézve, víziói­tól szorongva - a tarkólövésig. Abdáig. Náhum prófétánakmég a szerb hegyekben végiggondolt szavaival, amelyek­ben még némi vigasz is helyet lelt volna, a Borban,szeptember 15-én megfogalmazott Erőltetett menetig:

"Ne menj tovább barátom, kiálts rám s felkelek!" Erőltetett

menet a már őreiknek valószínűleg rég terhes foglyoknak ­azon túl keresztül stációkkal, elesésekkel, puskatussal, atöviskorona, ha úgy tetszik nem a homlokon, de odabentsebezve, szúrva az agyvelő, a lélek, a maradék habitus köréfonódva. S mégiscsak végső kapaszkodóként valamireménység, hiszen az Erőltetett menet elégiájának"fölkelek" szava után a "fölkel", harmadik személyben, ottvan az utolsó Razglednicában - csakhogy: itt nem a költő

mondja, sóhajtja ki, hanem a gyilkos: "Der springt nochauf, - hangzott fölöttem." S bármi kegyetlenül hangzik,tudjuk - itt ez a német nyelven fölcsattanó mondat azítéletet is jelenti egyben, a keresztfán ez hajdan akképpenhangzott: "elvégeztetett". S itt állunk mi, az utókor, ismét­Abdán, de állhatnánk a világ számtalan helyén, emlé­kezünk, de az azóta újra s újra ismétlődő tragédiák láttándöbbenetünknek adhatnánk hangot. Radnóti úgy hagytaörökségül költészetét, mint a világon nem sokan, nem kellemelkedettnek lennünk ahhoz, hogy olyan mondatait, mint"és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte, / hogy máslegyen". Mármint az általa rossznak mondott világért - deaki e világból még szinte utolsó óráiban is érzékletes, derűsképet tudott vigasztalásul magába inni: "Itt még vizetfodros tóra lépő / apró pásztorleány / s felhőt iszik a vízreráhajolva / a fodros birkanyáj." Cservenkán, 1944. október6-án látta Radnóti azt a képet, villanásnyira-e, hosszan-e,költő volt, rögzítette. 1944. november 6-a és lO-e közöttölték meg itt, Abdán. Gyilkosai számára a tömegsírbazuhanó, viharkabátos, agyongyötört, halálra fáradt férfiegyike volt a névteleneknek.

Ünnepi köszöntőElhangzott a Radnóti Miklós Országos Felnőtt Amatőr Vers­és Prózamondó Verseny megnyitóján, 2004. november l2-én.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!Dr. HilIer István, a nemzeti kulturális örökség minisztere, arendezvény védnöke, a minisztérium vezetői és munkatár­sai nevében szeretettel köszöntöm az Országos RadnótiMiklós Felnőtt Amatőr Vers- és Prózamondó Verseny ünne­pélyes megnyitó ünnepségén részt vevő vendégeket és averseny szervezöit: a Magyar Versmondók EgyesületeGyőr-Moson-Sopron Megyei Szervezete és a RadnótiMiklós Emlékbizottság és Irodalmi Társaság ebben amunkában részt vevő tagjait, a Győr-Sopron-Moson Me­gyei Önkormányzat és a Bartók Béla Megyei MűvelődésiKözpont igazgatóját, Baross Éva asszonyt és munkatársait.Köszönet illeti valamennyiket elhivatott és odaadó mun­kájukért.

Engedjék meg nekem, hogy megkülönböztetett tiszte­lettel köszöntsem a versenyen induló hazai és külföldi, ma­gyar nyelvű versmondókat, az őket felkészítő művészeket,

pedagógusokat.A most induló győri verseny a magyarországi vers­

mondás legfontosabb rendezvénye. A legjobbak versen­gése kétévente képet ad a müfaj helyzetéről, tendenciáiról,színvonaláról. Nagyon gazdag előzményű ez a mostanialkalom, sok vita, néhány kudarc és nagyszerű szakmaitörekvések, kiváló művészi teljesítmények jellemeztékmindig.

A verseny kiíróinak vállalt célja Radnóti Miklós, a Győr

mellett mártírhalált halt költő emlékének ápolása. Radnóti

versmondó 37

Mai napság ritkán esik meg velem, hogy felelőtlen bol­dogsággal csak hallgatom a verseket, s nem vagyok kötelesteljes gőzzel odafigyelni, pontozni, megfontolni, mérlegelni.

Győrben, a Radnóti Miklós Országos Vers- és Próza­mondó Versenyen, 2004. november l2-13-án nyílt alkal­mam erre a felhőtlennek ígérkező boldogságra - irigyeltekís érte a kollégák.

Ám az örömbe üröm is vegyült. És kénytelen vagyokkongatni a harangot.

Halljátok meg, versmondók, versmondókat segftők ­kérlek, figyeljetek!

Mi is a problémám? Alapvetöen néhány - javítható,megváltoztatható - dolog, amit megpróbálok tárgyi­lagosan kifejteni a következő részekben.

A legnagyobb bajA legnagyobb gondnak, problémának azt tartom, hogyaversmondók kevés verset olvasnak. Egyáltalán, kevesetolvasnak. Érdekes lenne azt is megvizsgálni, milyen ala­pon fognak hozzá egy-egy vers elmondásához. A kezükbekerült versek vagy "hallomás" útján terjednek (verse­nyeken hallották valakitől), vagy a tanár/felkészítő adta átfeldolgozásra. Nagyon ritka a saját "felfedezés". (Tiszteletakivételnek!)

Ez persze csak egy felszíni probléma. Komoly gondo­kat okoz ugyan, ha 16 éves lányok, pusztán a hallomásokozta gyönyörűség miatt, kiválasztják maguknak azÓdát, amelyet aztán "érzőn" elrebegve, kevéssé értik azord zsűri kifogásait: hogyan lehetne egy férfi szentvágyait és áhítatát sűrítő költeményt lánykák szájából hite­lesen tolmácsolni? Hogyan/mitől lehet igaz a világiro­dalom immár klasszikus mondata: ..lágy. meleg öl, fogadjmagadba ....., ha egy lány mondja? Tényleg meg lehet eztindokolni, akármilyen emancipáltak is vagyunk?

Mennyivel szerencsésebb helyzetben vagyunk a Radnóti­versek esetében.... Itt problémamentesen elhangozhat a.Jiitveshez" írott levél női szájból, a "látod-e kedves" meg­szólítottja nyugodtan lehet férfi; a parkbeli kő, amelyreráléptünk, a II. ee/oga szenvedélyes vitázói, az Istenhegyikert fiatal költőjének vívódásai - nem kötődnek a férfi­séghez - mivel általános emberi érzéseket, nem pedignembeli megnyilatkozásokat közvetítenek.

A Radnóti Miklós nevével fémjelzett versmondó ver­seny a legjobbak küzdelme. A tét nem kevesebb, minthogy bárki elmondhassa magáról, ő az ország legjobbversmondója. És még egy ilyen kiváló (a fillnek egyébkéntsok gyönyörűséget szerző) verseny szereplői is micsodaalapvető hibákat vétenek. A legáltalánosabb: nincs elem­zés. A versenyzők egyszerűen nem jutnak el odáig, hogylegalább nyelvtanilag elemezzék a versszöveget. Mostmég nem beszélek arról, hogy helyzetben, szituációban,atmoszférájában nincs elemezve a vers. Csak és kizárólagarról beszélek, hogy vajon a mondatot értik-e, akik tolmá­csolásába belefogtak.

Belegondoltak-e abba, hogy mit jelent ..s a rejtelmesvirág nem nyílik még húsodban tán a rák" - a lY. eclogatört sora. Végiggondolták-e, hogy itt a közbeékelés eseteforog fenn, amikor a rejtelmes virág = rák közé kerül az amondat, amely reménykedésre adhat okot (nem nyílik méghúsodban tán)... Csak megjegyzem; alig öt perc alatt, eztaz egy mondatot végigbeszélve egy tehetséges versmondó­val - máris érthetővé vált, ami előzőleg töredezett mondatvolt. Olyan fogékonyak a jó versmondók arra, hogy valakibeszéljen velük a versről, nos, ez a jó lépés; nem az elő­

adásmódról - előbb a versről beszélni, gondolkodni kell.

40 versmondó

A példákat sajnos vég nélkül lehetne sorolni. A kérdő

hangsúlyokkal tolmácsolt, felsorolt kitételeket Nagy Lászlógyönyörű (s ily módon bizony megcsúfolt!) remekéből;

..ágy havasánfejedelmem(?), húrjaimon hegedűsöm(?)"­

mikor a kérdőjelek a költő (és a szépasszony) megkér­dőjelezhetetlen ítéleteit, sommás véleményét tesziknyúlóssá, lebegövé. Pedig ezektől a kijelentésektől, a hal­mozott jelzős szerkezetekbe zsúfolt szerelemtől váliksúlyossá Gábriel- az igéző és igézett fejedelem - szerepe.Ha valaki ezt kérdő hangsúllyal mondja, nem tudja, miről

szól a vers!!!

Második eclogaRepülő

Jó messzi jártunk éjjel, dühömben már nevettem,méhrajként zümmögött a sok vadász felettem,a védelem erős volt, hogy lődöztek barátom,míg végül új rajunkfeltünt a láthatáron.Kis híja volt s leszednek s lenn összesöprögetnek,de visszajöttem nézd! és holnap ujra rettegs pincébe bú előlem a !P'áva Európa...no hagyjuk már; elég! Irtál-e tegnap óta?

Költő

Írtam, mit is tehetnék? A költő ír; a macskamiákol és az eb vonít s a kis halacskaikrát ürít kacéran. Mindent megírok én,akár neked, hogy fönn is tudd hogy' élek én,mikor a robbanó és beomló házsorokközött a véreres holdfénye támolyogés feltüremlenek mind, rémülten a terek,a lélekzet megáll, az ég is émelyegs a gépek egyre jönnek, eltünnek s ujra minta hörgő őrület lecsapnak újra mind!Írok, mit is tehetnék. S egy vers milyen veszélyes,ha tudnád, egy sor is mily kényes és szeszélyes,mert bátorság ez is, lásd, a költő ír; a macskamiákol és az eb vonít s a kis halacska -s a többi... És te mit tudsz? Semmit! csak hallgatoda gépet s zúg füled, hogy most nem hallhatod;ne is tagadd, barátod! és összenőtt veled.Miről gondolkodol, míg szállsz fejünk felett?

Repülő

Nevess ki. Félek ott fönn. S a kedvesemre vágyoms lehunyva két szemem, heverni lenn egy ágyon.Vagycsak dudolni róla, fogam közt szűrve, halkan,a kantinmélyi vad és gőzös zűrzavarban.

Hafönn vagyok, lejönnék! s lenn ujra szállni vágyom,nincs nékem már helyem e nékem gyúrt világon.S a gépet is, tudom jól, túlzottan megszerettem,igaz, de egy ütemrefájunkfönn mind a ketten...De hisz tudod! s megírod! és nem lesz majd titok,emberként éltem én is, ki most csak pusztitok,ég s föld között hazátlan. De jaj, ki érti meg...Irsz rólam?

Költő

Hogyha élek. S ha lesz még majd kinek.1941. április 27.

Nem tudja azt sem, miről szól a II. Ecloga, nem tudja, kiszólal meg, s miért perlekedik itt, az, aki elbeszéléskéntkezdi a verssorokat mondani. Itt atmoszférát kíván a vers,pontos helyzetböl, érzelmi állapotból való megszólalást.Meg kell teremteni a ..kantin vad és gőzös zűrzavarát",

ahol két ember, a pusztítás győzelmébe szinte belerésze­gült Repülő és a bombázások közepette élő Költő figurájakezd beszélgetésbe egymással.

Hogyan jutunk el ahhoz, hogy megváltozzék a kettejükközötti erőviszony, ha nincs meg az alaphelyzet. .. ?Mekkora erőfeszítés kell ahhoz, hogy valaki (a verset hall­gató) érzékelje a megváltozott helyzetet, a költő erkölcsifölényét - ha csak a szövegre támaszkodhat. (Megjegy­zem, olvasva persze így ajó. De az élőbeszéd nagyon megtudja változtatni a tényeket!)

És néminemű elkeseredésre ad okot az is, amikora szöveg ritmusát, dallamát tördelik szét teljesen aversmondók, valamiféle új stílust, egyéni dallamívetkeresve. Csakhogy ez a vers nem az övék! Ezt mármegírták - műgonddal! - íróik. S tolmácsolni, nemkerékbe tömi kellene a sorokat. (Lásd: mottó.) Öncélú,érzelmi és pusztán hangerőbeli súlypontokat helyeznivalahová, ahol az nem indokolt, az értelmezés teljeshiányát mutatja.

Nem győzöm hangsúlyozni - értetek haragszom ...Sok-sok tehetséges, csillogó szemű, értelmes fiatalt éstapasztalatoktól hiteles, súlyos mondandójú érettebbversmondót ismerek, akik olykor-olykor bizony hibáznak.Kevesebbet teljesítenek, mint amennyire képesek. Értük, atökéletesebbért szólok, dohogok.

S mennyi példa tolul föl a jókról. .. Izgalmas, izzószemű, belülről szinte örvénylő mélységű fiatalembertlátok, aki préseli a szavakat, sziszeg, renyhe a hang­képzése - miközben telített és sugárzó lehetne. Vagy látomazt a fiatal lányt, akitől könnyek szöknek a szembe - akiolyan átmelegített és olyan hiteles, mintha itt és most élnémeg tényleg a legigazibb szerelem csodáját. De sajnos,közben rosszak az es-ei, sziszeg - és logopédiai segítségreszorul...

Pedig ők legalább értik magát a verset!Nyilván ritka gyönyörűség, amikor minden összejön;

szép hang, tökéletes beszédtechnika, értő tolmácsolás, ér­zelmi telítettség, színpadra termett alkat. .. Nem ezt kéremszámon. Csak azt, ami javítható, ami lehetne jobb is.

A versválasztásról újra (amí örök téma)Vehetnénk alapul számos versenyt, ami az idei őszön

zajlott. Példaértékű lenne, hogy milyen szűk körű amerítés - sajnos, saját időm behatárolt volta nem teszilehetövé, hogy (a már évek óta gyűjtögetett adatokból)használható statisztikával álljak elő. De ha csupán azIlIyés-, Radnóti- és Balassi-versenyek kötelező anyagaittekintjük - vagyis a Radnóti-, Illyés- és Balassi-választá­sokat - meglehetősen elszomorító képet kapunk.

Különösen rossz az aránya Radnóti-verseny választásaittekintve. 67 verset hallgattunk meg ott, s a választott versekszinte mindegyike minimum háromszor elhangzott. Vagyis,kicsit hevenyészett statisztikával, összesen 22 Radnóti-ver­set tartanak a versenyzők mondásra alkalmasnak. Ezekközött legalább 5-ször hangzott el az Előhang egy mono­drámához, ami a legrosszabb választások egyike - hiszennyers indulatokat gerjeszt, kevés előadó-művészi érzékeny­ség kifejezésére adódik alkalom (tévedés, hogy az indulatokkifejezése ezekkel egyenlöl), s így elmondható, hogy ahatásos mondat (" dögölj meg, dögölj meg, dögölj megvilág! '') kedvéért a versmondók eladják a lelki üdvüket.A vers amúgy nem túl jó, nem véletlen, hogy a kiadatlanversek között foglal helyett a gyűjteményes kötetekben.

A sokszor elhangzó "Hetedik ecloga'' az iskolai oktatáshatását bizonyítja - mert azt nem hihetem, hogy mindenkicsak ezt a verset szereti igazán. (Ám a sok érzelmileg hite­les tolmácsolás is sokszor maradt adós a vers zenéjének,lüktetésének, a most és itt megszületö feszültségnekmegteremtésével- s választotta helyette az általánosságot,amibe sok önsajnálat vegyült. Ez utóbbi nagyon veszélyeselőadói attitűd.) Soroljam, mi nem hangzott el az igazánmondható versek közül? Az 1. és lll. ecloga, a Páris, azAlkonyi elégia, az Eső esik, fölszárad..., a Bájoló, aMajális, a Koranyár ... és még sorolhatnám tovább.

Elhangzott ugyan, de csupán e&y-egy alkalommal arégebben igazán (méltán) népszerű A la recherche, vagy aLevél a hitveshez, a Himnusz a békéhez, az Istenhegyi kert ...

Egyetlen egy olyan verset hallottam, ami valakifelfedezésének tűnt - egy Erdélyből érkezett versmondómondta Radnóti: Veresmart c. vers ét, külön érdeme, amintegy magánbeszélgetés során kiderült, hogy a vers történetikörnyezetét is vizsgálta...

De senki nem találta meg az egyik legszebb Radnóti­verset (ez persze szubjektív ítélet!), az Álomi táj-at. Nemhangzott el a Nyolcadik ecloga, a Mivégre sem.

Nehéz lenne diktálni a választásokat. Meggyőződésemugyanakkor, hogy ha OLVASNÁNK a kötetet (legalább aversenycímben szereplő költőét), sokkal több vers mutat­ná meg magát - s így sokkal színesebb paletta tárulna aköltő alkotásaiból a versmondók, a hallgatók és a zsűri elé.Buzdítalak benneteket, Barátaim, olvassatok, gondolkod­jatok, érezzetek... ! Egy táborból valók vagyunk - a versszeretete irányít Benneteket, és íratja velem is e dohogósorokat! Ne haragudjatok érte!

Tóth Zsuzsanna

Csöndes estéli zsoltárNémeth László volt a legidősebb versmondá a Radnótin

"Ó, Uram, nem bírom rímbe kovácsolni dicsőségedet. /Egyszerű ajakkal mondom zsoltáromat. / De ha nem aka­rod, ne hallgasd meg szavam." Az alacsony, ősz, gondosanfésült hajú, beretvált arcú, szelíd szemű úr Kaposvárrólérkezett az országos versenyre. Nyugdíjas tanár állt ün­neplőben a fiatalok előtt. Németh László az első forduló­ban József Attila vers ét mondta: Csöndes estéli zsoltár."Tudom, hogy zöldel a fű, de nem értem, / minek zöldel,meg kinek zöldel."

- Betöltöttem a hetvennyolcadik évemet, de Isten sege­delmével a nyolcvanat is szeretném - ezzel kezdi a vers­és prózamondó verseny legidősebb résztvevője a Zichy­palota egyik termében, pár perccel a szereplést követően.- Szeretem a verseket, mindig szerettem. Műszaki emberlettem, az apám is az volt, műszaki iskolában tanítottam,

de szerepeltem az intézményi ünnepségeken, szavaltamsokszor. Hatvanegy és fél évesen hagytam ott a katedrát,hetvenesztendősen pedig arra döbbentem rá, hogy fiatalonmennyire szerettem az epedő költeményeket. " Érzem,hogy szeretek, de nem tudom, kinek a száját / fogja meg­égetni a szám. / Hallom, hogy fú a szél, de nem tudom,minek fú, mikor / én szomorú vagyok. / De ne figyelmezzszavamra, ha nem tetszik Neked."

Azt mondja, kerülő úton megy haza, mint a napkeletibölcsek. Családi ünnepet tartanak Budapesten. Igen, igen,persze fontos az ilyen, akárcsak a vers. Figyeltem, ahogynézte, hallgatta a fiatalokat, a főiskolás lányt, aki SzilágyiDomokostól választotta a Hogyan írjunk verset; "de mit éra választójog ha egyik jelölt rosszabb mint a másik / azabszolútum szertefoszlott uraim és tőlem mégis azt követielik meg hogy állítsam zöld a zöld (és a pipacs szöszö /

versmondó 41

nek mert maga sosem ölt Radnóti M) I vagyis a halál sembiztos csak az hogy nem élünk örökké".

Németh László tanár úr a rövidke beszélgetés után bal­lagott vissza a folyosón, a szomszédos teremből hallgattaa többieket, arcáról le lehet olvasni a tűnődést: mi leszezekből a kétségkívül ismerős lányokból és fiúkból? Azsűri meg a társak elé állnak, valami csodatévő képes­séggel mondják a verseket, az arcuk kipirul, a szemük csil­log. A kaposvári versmondó az Anyám fekete rózsa című

versenyen tavaly második, idén harmadik lett. Veszp­rémben különdíjat kapott. Győrben egyszer már dobogóralépett.

- Orvos ismerőseim is azt ajánlották, mondjam csak averseket, ne a gyógyszereket szedjem. Gyógyír nekem akészülés, a közönség elé állás. Nem legyintek a jövőre énsem, nem mondom, lesz majd valahogy. Nekem a verspatikaszer helyett patikaszer. Második nap Radnóti-versetmondok, de szeretem Arany Jánost is. Vénségemre márhárom versmondótáborban voltam, nagyszerűen éreztemmagam. A feleségem szeret olvasni, sokat olvas. A lá­nyom patronál, aki hűtlen lett a pedagóguspályához,Budapesten dolgozik. A fiunk Fertődön lakik, a soproni

Berzsenyi Gimnáziumban tanít, történelem-filozófia sza­kon végzett. November tizenhatodikán lesz ötvenesz­tendős. A nagy ünnepre a fővárosban jön össze a család.Említettem a fiamnak, eddig azt hittem, csak én öregszem.Azután lesz még egy, az esztendőhöz tartozó, engemetkiváltképp érintő esemény: december nyolcadikán a balszememet műtik meg Pécsett. "Csak egyszerűen, primi­tíven szeretném most Neked I elmondani, hogy én isvagyok I és itt vagyok és csodállak, de nem értelek. I MertNeked nincs szükséged a mi csudálásunkra, I megzsoltárolásunkra. I Mert sértik ftiledet talán a zajos ésörökös könyörgések. I Mert mást se tudunk, könyörögni,meg alázkodni, I meg kémi."

Németh László hangja úgy indul, mint a patak, áradás sánő, elárasztja a termet, a lépcsőházat, a szombati LisztFerenc utcát, a Széchenyi teret, a várost: "Egyszerű rab­szolgád vagyok, akit odaajándékozhatsz I a Pokolnak is. IHatártalan a birodalmad és hatalmas vagy meg erős, I megörök. I Ó, Uram, ajándékozz meg csekélyke magammalengem. I De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam."

Joó JózsefGyőri Szalon

Beney Zsuzsa költészete

Beney Zsuzsa nem akármiről ír verset. Metafizikai deren­gésű egzisztenciális líra az övé. Ha legszemélyesebbügyeiről beszél is, szinte sohasem közvetlenül, akkor ismindig emberi állapotunkról, a létezés ősidőktől elénk to­lakodó, s ha egyáltalán, csak a vallásokban, a költészetbenmegközelíthető-megoldható kérdéseiről van szó. WeöresSándor írta a pályakezdő költőről: "Versei annyira éteri­kusak, hogy eleinte alig érzékeljük a témáikat, csak több­szöri elolvasás után bontakoznak ki. Anyagtalannak hat­nak, átlátszó fényfátyolnak, pedig nagyon is keményenmegmunkált matéria rejlik bennük. Ez a költészet csupatragikum - a tépett ideg remegése, alig bírja el a világnaksokkal gorombább érintését -, tartózkodó fájdalom, nemakarja sajnáltatni magát, mindig kész a visszahúzódásra."Beney Zsuzsa lírája, lényegét tekintve, azóta sem válto­zott. Versei, ha olykor köznapi dolgokról ír is, most islégiesek, felfelé törekvők, magaslati levegőjük van. Deazért nyilvánvaló, hogy a fájdalom, ha valamikor fátyo­lozta, elfedte is az artisztikus forma, a dekoratív felszín,kezdettől tömör, súlyos rétege költészetének. Életműve

mögött, úgy tetszik, egy görög tragédia végzet sújtottahősnője áll. Bekerltette, körülvette, átjárta a pusztulás.Lírája, mondhatni, minden pillanatában, a közelében ólál­kodó halállal való szembenézés. Színterei többnyire der­mesztőek, szorongatók: jeges pusztaságok, világvégitájak, egy félig való, félig álom fagyos pokol. Ezek a sivártájak, a bennük játszódó tragikus történettől ftlggetlenül,önmagukban is emblematikus képei az élőt szorongatósemminek. Azt sugallja, hogy a halál, az ő életében mindigsúlyosan jelen való halál átjárja az életet, a létezőt. Ahalál, a hiány, az anyagtalan, az űr, az álom, az emlékezet,sőt: az emléktelen semmi is foghatóbb, anyagszerűbb,

42 versmondó

mint az eleven világ, a tárgyak, a testek. Nagyon jellemző,

hogy Beney Zsuzsa Orpheusz-rnítoszában a halottEurüdiké szinte elevenebb, mint az érte pokolra szálló, élőOrpheusz. Mert a halott "a halálon átsajgó szerelmet", azélő viszont .,a szerelmen átütő halált" éli. Orpheusz-Beneyazért néz vissza, mert "eléri" a halott kedvesen "átsugárzóhalál". A halál magához idomítja az életet, beleplántálja asemmit, de rejtelmes energiákat is küldöz az élőnek.

Ebben a költészetben az emlékezetben felidézett gyönyörmélyén gyász és fájdalom van, a jelen idejű fájdalombanpedig valami sötét gyönyör. A halállal való állandóegyüttélés teszi, hogy Beney Zsuzsa lírájában van valamiközépkorias vagy barokkos szellem. Bár nála a halállalvaló szembenézés nem vallásos fogantatású, hanem na­gyon is személyes, valahogy mégis rokona a világiro­dalom nagy misztikusainak, Ávilai Teréznek és KeresztesSzent Jánosnak. Az ő költészetükből ismerős az a mégközépkorias révület, a földöntúli hatalmakkal való együtt­lobogás, az a borzongató irracionalitás, amely jól megfér afüsttelenül izzó értelemmel. S az átvilágítj a, mondhatni,felfoghatóvá teszi a sötét misztikát, Beney Zsuzsa költő­

természetéhez az is hozzátartozik, hogy egész életműve

tulajdonképpen egy megszakíthatatlan folyamat, egytudatfolyam leképezése, egy belső, a lélekben játszódógyötrelmes történet rögzítése. De ez az ilyen értelembenepikai természetű mű minden jelenetében, minden moz­zanatában drámai. S miközben a költő újra és újra lejátsszaélete felejthetetlen, gyönyörű és többnyire tragikus pil­lanatait, a világgal és önmagával is vitázva magyarázza,értelmezi egy olyanfajta kegyetlen önelemzéssel, amilyetSzabó Lőrinc költészetéből ismerünk. Egyébként is,Beney Zsuzsát olvasva sokszor eszembe jut A huszon­hatodik év. És nemcsak azért, mert mint Szabó Lőrinc, ő isegy nagy szerelemnek, a halott kedvesnek állít zaklatott,

mozgalmas kép- és gondolatsorokban emléket, hanemazért is, mert nagy ciklusaiban úgy bomlik ki egyik versa másikból, mint Szabó Lőrinc nagy rekviemjében. Azegyik vers végén elejtett motívumot felkapja, továbbraj­zolja; a másik, a versvégen ponttal lezárt mondat kérdőjel­lel ismétlődik a következőben, mintegy az önelemző, azönmagával vitázó gondolkodás áramingadozásának hite­les megjelenítéséül. Ez a gomolygó, ajzott, bizonytalankörvonalú belső világ szinte követeli a zárt formákat.

Beney Zsuzsa

Tizenöt haiku(1972)

1Ágak és fonnyadt levelek rajza az égen.Aranytallér nap. Ködfehér, végtelen ég.

Üres temetőben sírmécs világít.

2A forgószél homokot szór a házra.

Kristálykékégbolton a szürke zápor.Üvegen kvarc kopog.

3Legördül az izzó

szikrázó könnycsepp az arc sivatagján.Föld a jéghideg űrben.

4Kibomlika galaxisok sűrű ködéből,

messzeragyog, aztán kialszik a csillag.Messzeragyog, kialszik egy elkésett őszi virág.

5Szárnysuhanás a könnyü levegőben.

Forró csivitelés a sűrű lombban.Madárláb-csillag a hóban.

6Esőverte lánycsontok, kopár, kitárt táj,

korhadt fák, sárbatiprott városok, deres mezőség.Ezer ősz lángol két-három bogyóban.

7Füstté változott bokrok közt bolyongok,

földbe taposott utak kanyarognak.Elmúltablakok rnögött rőzsetűz ég.

Egy lírikus szerzetesVarga Mátyásról

Negyvenegy éves emberről van szó itt, mellesleg szer­kesztöröl, pedagógusról és műfordítóról is. De elsősorban

persze költőröl, azaz egy költőről a 2 l. század elejiMagyarországon. Megítélés szempontjából meghatározótényezők ezek, amellett hogy az illető személy, VargaMátyás bencés szerzetes Pannonhalmán, s hasonlóképpen,ahogy mindünk életében meghatározó a család, a gye­rekkor, neveltetés, nem kevésbé az asztrológiai konstellá­ciók. Hiszen nem csak a költeményt nézzük, de a költötvele, az egész embert.

Első önálló kötetének megjelentetése idején VargaMátyás már krisztusi korba lépett, sokak ez életévükre

A fenyegető, irracionális erőket csak a pontos, biztosancélba találó mondatok fékezhetik meg valamennyire, aziszonyú belső feszültséget csak a keményen megpántoltforma teheti bírhatóvá. A megformálás magasrendű

fegyelme hát Beney Zsuzsánál nemcsak versszemléleti­poétikai kérdés. Azt hiszem, ő csak engedett költői anya­ga késztetésének, hogy amennyire lehet, elrendezze amérhetetlen szenvedést.

Lator László

8Tücsök, kis lélek, parázsról cirpelő.

Fecske fenn és lenn, ív és homorulat.Megkövült barna tekintet.

9A test vaskelyhéből a föld erői

flistben lengnek az áldozati égre.Ujra és ujra vérrel föltelődik.

10Beomlott tárna mélyén nap világít.Hófelhők fölött hold úszik az égen.

Csak Te nem vagy, ki belőlem születtél,

11Az ég vörös felhőiben a szél,

sorsok a csillagokban- földön-égenfényesedő jelek.

12Könnyek, vaskések, hová lettetek?

Elmondhatatlan telek, elporlott alkonyok?Kettőnk között már rég a szél bolyong.

13A tó kiszárad, a víz elszivárog,

a hold elfogy, homokszemekperegnek.Az én valóságom is elszivárgott.

14Csak azt mondjuk útnak, mi hazaér,csak azt látjuk égnek, mi betakar ­

kéznek csak a kínyílót,

15Tejössz, rámnézel- én tükörben élek.Te megérintsz- csak kísértet vagyok.

Egyszer megöltél- most miért ölelnél?

már leléptek az élet színpadáról, talán ezért is sokan alírát az ifjúkor müfajának tartják. Esetében sem a tehet­ség és személyiség lassúbb beérésének köszönhető a vi­szonylag késői pályakezdés, hanem sokkal inkább visz­szafogott alkatának, egyféle szemérmességének. Hiszenekkor már évtized óta ír verseket, csak nem bátor meg­mutatni valakinek. De, ahogy ez lenni szokott, egyszercsak megtörik a jég, azaz akad egy megbízható és biztatótekintély, aki átsegíti a kezdőt a kikerülhetetlen akadá­lyokon. Szerencsére Varga Mályás is megtalálta a magamentorát,

Első fellépése az irodalmi berkekben kedvező fogad­tatásra talált, ez manapság talán nem ritka, ám távolról semmegszokott, kivált ha az elismerést komoly írói teljesítményváltja ki. Bár kétségtelen, az a - dzsesszből vett hasonlat-

versmondó 43

tal - cool hangzás, ami Varga Mátyás költészeténekjellemzője, kitüntetett figyelemben részesül ekkor, ésa nyelvvel, a versszövettel való bánásának mikéntje isrokonítható az éppen élenjáró törekvésekkel. A kortársnémet és francia líra eredményei szintúgy felfedezhetők

Varga versalakító ízlés ében, szemléletének lassú for­málódásában.

Újabb műveiben zavartalanul folytatja azt a csendes,meditatív jellegű beszédet, a tűnődő sor- vagy mondatfor­málást, amelynek komoly szerepe van a művek hangzás- ésgondolati terének kialakításában. Mindazonáltal költészetenem nevezhető filozofikusnak, még kevésbé teologikusnak,hanem meghatározottan érzékinek: látó és érző, észlelő, szag­lintó és fillelő személy formálja itt a verset, így az olvasójátsem kényszeríti arra, hogy valami elvont, légüres térben,színtelen-szagtalan közegben mozogjon. Persze, ugyanakkornem tagadható, hogy sokoldalúan művelt, sok tanultságotfelvonultató, stúdiumokon edzett koponya Varga Mátyás,akinek alkatától igencsak távol áll a spontán érzelmi kiáradás.Írói koncentrációja feltűnően egyenletesnek mutatkozik, ésmintha mindig egy ugyanazon dologra irányulna, amelykörül a versvilág lassan forogva bontakozik.

Várható volt, hogy témái között előbb-utóbb megjelenikKelet, meg is jelent Ni-Zan Jüan-kori festő figurájával, akikitalált alak is lehetne, de valóságos személy volt. A rólaszóló ismeretek alapján Varga Mátyás bátran választhattaszimbolikusan is felfogható életszemléletét, magatartásátmintegy védjegyül, hitelesítő pecsétül. Mint ahogy éppene sorozat egyik ajánlásában tűnik fel Molnár Péter fes­tőművész neve. Akik ismerik műveit, tisztában vannakavval, hogy napjaink egyik legkiválóbb alkotójáról vanszó, a művészi műgond, a már-már szakrálisnak számítókoncentrácio, a megformálás, a rendíthetetlen következe­tesség mániákusáról.

Ni Zan, Molnár Péter és Varga Mátyás neve azeszmény hasonlósága, azonossága ívén kapcsolhatóössze. A költő, aki a felismerésen át jutott el a szaka­datlan megismerésig, remélhetőleg pályája első sza­kaszának magasára érkezett, ahonnan ismét utaksokasága tárul a szeme elé. Sok múlik továbbikitartásán, szívósságán és hitének erején. Én magam alegjobbakat kívánom neki, és melegen gratulálok amegérdemelt Radnóti-díjahoz.

Deák László

Karsainé Horváth KláraKarsainé Horváth Klára tanárnő Sopronban született.Kőszegen és Sopronban végezte gimnáziumi tanulmá­nyait. Az ELTE Bölcsészkarán magyar szakos tanáridíplomát szerzett. Már iskoláséveiben színjátszott, egyete­mistaként néptánccsoportban is dolgozott.

Szívesen végzett el különböző művészeti tanfolya­mokat, továbbképzéseket. filmesztétikát - ezt tanította isaz iskolában. 1960-as években színjátszó-rendezöi tan­folyamot végzett, "B" kategóriás működési engedéllyelrendelkezik.

Ahol tanított, állandó rendezője volt a különbözöjellegű iskolai ünnepélyeknek, Mosonmagyaróváronévtizedeken keresztül a városi ünnepélyek rendezésévelis őt bízták meg. A mosonmagyaróvári Szakmunkás­képző Intézetben hosszú időn át színjátszó és irodalmiszínpadot vezetett, a versenyeken csoportjával többnyirejó eredményeket ért el. Több érmet szereztek a megyeiKisfaludy Napokon, a szakmunkástanulók versenyénGyőrben, Ajkán, Szombathelyen, Kecskeméten I. helye­zést értek el. Rendszeresen készítette fel tanítványait akülönbözö vers- és prózamondó versenyekre, sikerrel.Tanítványai közül néhányan a színművészeti pályárakerültek, s ott is megállják helyüket.

1980 óta vezet "Beszélni nehéz" szakkört, jelenleg agyőri Pezt Lajos Egészségügyi Szakközépiskolában.Nemcsak versmondókkal foglalkozik, hanem anyanyelviversenyekre is felkészíti a tanulókat. Eddig 17 növendékenyert Kazinczy-érmet.

Tagja a Magyar Versmondók Egyesületének. Meg­alakulása, 1998 óta, a megyei szervezet elnökségi tagja.Oktató-nevelő munkájával rendszeresen segíti az Egye­sület Versmondó Stúdiójának müködését,

Elnökségi tagja az Anyanyelvápolók Szövetségének.Rendszeresen zsűrizik az anyanyelvi és versmondóversenyeken, nemcsak itthon, hanem a határokon túliakonis (pl. Kolozsvár).

44 versmondó

Munkájáért, tanítványaival elért sikerekért több kitüntetéstkapott:• Szocialista Kultúráért érem,• Oktatás Kiváló Dolgozója kitüntetés,• Kazinczy-díj,• Z. Szabó László-díj,• Sátoraljaújhely emlékplakettje az "Édes Anyanyel­

vünk" nyelvhasználati versenyen elért eredményekért.

Tevékenységét jelenleg is aktívan folytatja, segíti mun­kájával a Magyar Versmondók Egyesülete Győr-Moson­

Sopron Megyei Szervezetének eredményes működését.

Tóth ZsuzsannaSzínházpedagógus, előadóművész, tanár, könyvtáros, aMagyar Művelödési Intézet Művészeti Programok Fő­

osztályának vezetője. 1980-87 között az ELTE Művészeti

Titkárság munkatársa, az Universitas Együttesének ésa Rock Színház Grópius Társulat müvészetivezetö­helyettese és aktív, sikeres színésze. Közel tíz éve dolgo­zik a Magyar Művelődési Intézetben, s azóta meghatározószakterülete a színjátszás és a versmondás, Több szakmaifolyóiratban rendszeresen publikál, 1995 óta szerkeszti aSzínfolt című hírlevelet, és rendszeresen jelennek megbeszámolói, kritikai írásai a Szín, a Játékos, a Dráma­pedagógiai Magazin és a Versmondó c. folyó iratokban.Menedzsere és szerkesztöje volt, az Alkotó emberek című

amatörművészeti kötetnek.1999-től óraadó tanárként dolgozik a Boldog Apor

Vilmos Katolikus Főiskolán, színházi tárgyakat - szín­háztörténetet, dramaturgiát, előadás-elemzést, rendezéstés versmondást oktat.

Tóth Zsuzsanna munkásságát a művészetek, ezen belülis a színház- és elöadó-müvészet szeretete és magas szín­vonalú ismerete jellemzi. Rendszeresen vesz részt külön­bözö versmondó versenyek zsűrijében és oktatókéntversmondótáborok munkájában. Korrekt, elkötelezett

szakember, aki mindig az értékek mentén hozza meg sza~­

szerű döntési javaslatait. Ugyanakkor kiváló pedagógus IS,nagy szeretettel és empátiaval vesz részt a versmondókbírálatában, szakmai segítésükben. Szervezőkészsége,

pontossága elengedhetetlen a különböző országos vers­mondó versenyek kialakításában, a Magyar VersmondókEgyesületének kiváló partnere ebben a munkában.

Kiváló előadóművész, amelyet utoljára Ustökös jár aszélben című, Kiss Anna költészetét reprezentáló műsorá­

ban bizonyított.

Újváry László

A felvidéki Léván élő tanár a szlovákiai amatőr színjátszó­és előadó-müvészeti mozgalom ismert egyénisége. Jelen­tős amatőrszínház-szervezői, -rendezői munkássága.Hoszszú éveken keresztül irányítój a és rendezője a LévaiBárka Színpad és a Juhász Gyula Irodalmi Színpadelnevezésű amatőr együtteseknek.

Magas kora ellenére ma is aktívan foglalkozikvers- és prózamondókkal. Tanítványai rendre díjazottak azOrszágos Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Versenyen,jelen vannak a magyarországi versenyeken, sőt díjakatis nyernek. Többek között az "Anyám fekete rózsa", aRadnóti Miklós Országos Vers- és Prózamondó Verseny, aJózsef Attila Vers- Énekeltvers- és Prózamondó Versenyemlíthető.

Kiemelkedő pedagógiai munkásságáért Szlovákiában aCzabán Samu-díjat és a Tompa Mihály-díjat vehette át.

Magyarországon Göncz Árpád köztársasági elnöktőlkiemelkedő pedagógiai tevékenységéért vehette át aKöztársasági Elnöki Aranyérmet..

2004-ben a Radnóti-díj kuratóriuma az Irodalom nép­szerűsítéséért Radnóti-díjjal tünteti ki.

A Juhász Gyula Irodalmi Színpad négy évtizede

Mottó:"A hit tettek nélkül meghal."(István király intelmeiből)

Negyven éve elhittem, s a mai napig úgy tudom: azirodalmi színpadot mint műfajt a szlovákiai magyarsághozta létre, a Felvidéken született. Már csak azért is jóígy tudnom, mert én is bábáskodtam a születésnél, hamásképp nem, akkor úgy, hogy én is ringattam ennek azújszülöttnek a bölcsőjét. A jó érzést az is fokozza, hogyszinte egy időben a Lévai járásban három irodalmi szín­pad alakult: Ipolysagon a József Attila, Csatán a Csillagés Léván a Juhász Gyula Irodalmi Színpad (JGYISZ).Büszkeséggel mondhatjuk, hogy a Cse~ad?k, Lév~i

Alapszervezete 40 éven keresztül fenntartója, istápolójavolt az irodalmi színpadnak, s 2004-ben méltóképpenmeg is ünnepelte a születésnapját, Sajnos, a munka mel­lett nem gondoltak arra, hogy precíz nyilvántartást, sta­tisztikát vezessenek a tagságról és a működésröl. A vers­és prózamondók, a műszaki társak és közremüködők

neveit lehetetlen ma már kimutatni, pedig megérdemelnéa néhány száz személy, hogyaranykeretben látná a sajátnevét. A hatvanas és hetvenes években az irodalmi szín­padok a Jókai Napokon külön kategóriában, zsűri előtt

mérették meg magukat. A jGYISZ mindig sikeresösszeállítással képviselte magát, díjjal (díjakkal) térthaza, neve szépen csengett, szereplői ismertekké váltakmég határokon túl is.

Sándor Károly kezdte 1964-ben. Nem véletlenül éppenJuhász Gyula-összeállítással, melynek a Himnusz, a~

embernek címet adták és sikerrel szerepeltek a JókaiNapokon Komáromban. 1965-ben "Az ismer~tle,!Jókai':­val folytatták a sikeres kezdést. l 968-ban a lévai pedago­giai iskola neves magyar szakos tanára, Gergely Józsefvette át a vezetést, és a másik tanárral, Turay Péterrelegyütt rendezték műsoraikat egészen l 972-ig.

Ezekben az években az irodalmi színpad zömét apedagógiai iskola diákjai ~Ikották: ak!k a~ o,rs:á~ mind~~tájáról érkeztek Lévára, Érettségi utan, ovonokent, sajátrégiójukban folytatták a szép szó népszerűsítését, sokanközülük a mai napig dolgoznak ebben a műfajban.

I968-ban nagydíjjal értékelték a" Tamango. táncolj" c.összeállítást. További előadások: 1969-ben "Két végtelen­ség között", 1970-ben "A civilizáció megtorése".

Egy évtized kihagyás után, 1983-ban jómagam vállal­tam az irodalmi színpad irányítását. Nem véletlenül éppenegy újabb Juhász Gyula-összeállítással kezdtünk:. m~r ~sak

azért is, mert így tiszteltük meg névadónkat, szuletesenek100. évfordulóján. A húsz év alatt az irodalmi színpadrendszeresen minden lévai magyar emlékünnepségen, ren­dezvényen műsort adott, s több önálló összeállítást is sZí~r~

vitt. Csak a legemlékezetesebbeket sorolom: Radnáti­műsor, Béke, 1000 év 2000 másodpercben, VörösmartyMihály-, Szabó Lőrinc-, Illyés Gyula-összeállítások,Hazádnak rendületlenül, Felvidéki fohász, Rendületlenülstb. A legjobb összeállításokkal többször fellépett a csoportBudapesten, néhányszor Oroszlányban, egyszer Bécs.b~n:

Jó visszhangja volt 1997-ben Komáromban a szlovákiaimagyarság emléknapján tartott tiszteletadó irodalmiműsorunknak. A Csernadok megalakulásának 40, 45, 50éves évfordulóján időszerű összeállítással járultunk hozzáaz ünnep hangulatához. ..' .

Érdemes megjegyezni, hogy az irodalmi szmpad tagjaikülönféle szavaló- és prózamondó versenyeken indultak,és egyéni sikereiknek örvendhettünk, neve~k ismertté.vál­tak az Anyám fekete rózsa magyarországi versenyem, aMóricz Zsigmond-versenyen Szentendrén, a Radnóti­seregszemlén Győrött, a Csengei Dénes versenyen Nagy­kanizsán, de még a Ratkó József Szavalóverse?yen,Nagykállón is. Nem véletlen az sem, hogy Léván mar 10.alkalommal rendeztük meg az Anyám fekete rózsaszlovákiai döntőjét, és talán az sem, hogy a ReviczkyGyula Vers- és Prózamondó Versenynek Léván ad~nk

helyet immár négy alkalommal. Tudatosan nem emhtet­tem neveket, mert hosszú a névsor, s nem szeretném, havalakinek a neve kimaradna a felsorolásból.

Az irodalmi színpad mint műfaj - hasonlóan a szín­házhoz - küzd, dolgozik a szépért, a jóért, a nemesért,hatni akar az emberekre, és ennek érdekében egy-egyprodukciót hónapokig készít elő. Hány szakember, pr~fi,

amatőr, műkedvelő és önkéntes segítőtárs adja energiá­ját, idejét, gyakran pénzét" is a fellépés érd~kében.

Maga a produkció, a "MU" csupán percekig tart.S az eredmény...

Nem hiába választottam mottóul Szent Istvántól azigen kifejező, öt szóból álló intelmet. Én hiszem a szépszó hatását hiszek az irodalom, a szépírás, a líra ere­jében. Aki ~gyszer a pódiumra lép, szerepe.1 ~s tapsot i~kap az rabja lesz a színpadnak. Megszereti es értékelnifogja ezt a művészeti ágat, s ha látogatni ~ogja né~őkénta műsorokat, s ha még il saját gyermekét IS Ilyen Irány­ban fogja nevelni, akkor már megérte, már nagy dolog

történt. Újváry László

versmondó 45

Dudás Dorottya győri sikere

Önálló estre készül a Radnóti-díjas versmondó

"Nincs kedvenc költőm, s ezt vállalom" - mondja ahuszonhárom éves hölgy, akinek vonásai tetszetősek. Sze­rény, és mégis magabiztos. Tolmácsolásában az országosvers- és prózamondó versenyen Szilágyi Domokos (Ho­gyan írjunk verset), Radnóti Miklós (Az áhítat zsoltá­raiból) és Somlyó György (Psalmus Eroticus) soraizengtek felénk. Az új Radnóti-díjas versmondó színészakar lenni, januárban önálló estre (Psyché) készül, reméli,hogy szülővárosában is bemutatkozhat.

Újfent kiderült, hogy a szó hatalmas fegyver, hogy aköltők ördöngös bájjal tudnak a nyelvvel játszani, hogyDudás Dorottyának szent dolog a magyar nyelv, a magyarköltészet tolmácsolása. Összenőtt benne ez a három szó:Győr, vers, színészet. Úgy mondja mind a hármat, valóbanúgy, mintha azt mondaná, hogy angyalok kertje.

- Győrben születtem, a Kazinczy Gimnáziumban érett­ségiztem, a külker.-főiskola végzőse vagyok nemzetközikommunikáció szakon. Tizenöt esztendeje mondok verset,színésznek készülök, de eddig még nehéz volt összeegyez­tetni a főiskolai tanulmányokat ezzel a tervvel. SzilágyiDomokos versét azért választottam a versenyre, mert alegtöbbet tudja átadni nekem - és remélem azt, hogymásoknak is - a világról, nyelvről, magatartásról, de fáj­dalomról, kétségbeesésről is. A szöveg befogadóként szin­tén nagyon nehéz, de a tapsból ítélve sikere volt a produk­ciónak. Első napon a szülők, a volt magyartanárom és abarátaim ott ültek a Zichy-palota termében. Belső indít­tatásból kezdtem el szerepelni, verseket mondani. Lámpa­lázas voltam, ezt szerettem volna leküzdeni, ebben segítet­tek a fellépések, a költők művei, Azért még mindig van

bennem drukk, ha közönség elé állok. Borzasztó sokatkészültem a versenyre, rengeteg munka van benne. Afelkészülésben Bartók László Radnóti-díjas előadóművész

segített. Örülök a sikernek, hogy itt, és éppen a kerekRadnóti-évfordulón kaptam a gyönyörű díjat. ..

Tagja a versmondók egyesületének, az anyanyelv­ápolók szövetségének, jól érzi magát ezekben a közössé­gekben, most, hogy a Psyché előtt áll, Weöres Sándorrólbeszél, a versekről - Lónyay Erzsébet kétszáztíz eszten­deje született, január 27-én lesz annyi -, az ötven percről,

a közreműködö kolumbiai zenészről, aki kongán játszik.És majd csodák történnek.Az utóbbi évtizedben sok versenyen megfordult Dudás

Dorottya. Cseng a hangja, boldog, boldog, boldog, de mégmindig nem tudta feldolgozni a történteket, az emlékeketrögzítő agy még nagyon sokszor előhívja azokat a pillana­tokat, a szereplést, a várakozást, a Radnóti-díj átadását(Balogh Józsefpolgármestertől vehette át), a gratulációkat,a társak örömét. Magam is tapasztalhattam, hogy aversmondók (hatvanöten voltak, határon túlról is érkeztek)tudtak örülni a másik sikerének.

Hanem annak is nagyon örülünk, amikor színpadon áll,hogy egy hajdani költönö írásait mondja, talán a Tállyán,öszutó hava ötödikén, az 1812-ben született két sort:"Annyi öröm jut néked, a mennyit hordsz te-magadban, /s annyi keserv, mennyit más-is okoz, magad is." VagyPsyché vallomásából az utolsó versszakot: "S ha majdaneggyszer tsendre térek, / Nem forgok többé: meg-lelem /Hogy Szerelemre vált a Lélek / S Lélekre vált aSzerelem."

Joó JózsefGyőri Szalon

Nem túl sok verseny, nem túl hosszú idő, de nagy ered­mények, még nagyobb és szebb élmények utáni állapotbanvagyok, ez az állapot azonban nem lehet számomralangyos állóvíz, mert - érzem - nehéz, ám nagyszerufeladatok előtt állok.

A vers ügyébe már régen bekapcsolódtam - az első,

ötödik osztályos koromban elmondott vers óta -, de a"láthatatlan lobogó" kitűzése ott fenn az ormokon mégnem történt meg. Öt év alatt nagyon sok kiváló emberrelismerkedtem meg, fiatalokkal, idősebbekkel egyaránt,jó néhány barátra is leltem, akikkel vállvetve tudok és

Országos Kaleidoszkóp Versnapok, Miskolc, 2000. ­különdíj;Válaszúttól Istenszékig, Wass Albert Szavalóverseny,2002.- összevont I. helyezés;Radnóti Miklós Országos Versmondó Verseny, Győr,

2002. - különdíj;Illyés Gyula Országos Vers- és Prózamondó Verseny,Ozora, 2002. - különdíj;

A versből meghajolok(A Radnóti-díj margójára)

Hányszor tehettem és tettem, nem kilépve hátra vagy XIV. Anyám Fekete Rózsa Magyar Nyelvű Nemzetközioldalra, hanem egyenesen a versből, a versmondó hely- Vers- és Prózamondó Találkozó, Veresegyház, 2004. ­zetből. Meghajolok azok előtt, akik a verset szeretik, I. helyezés; X. Országos Jubileumi Mécs László Szavaló­mondják, hallgatják. Tiszteletadás ez az előttem járóknak verseny, Pápa, 2004. - I. helyezés; Radnóti Miklósés az utánam jövőknek. Országos Versmondó Verseny, Győr, 2004. - I. helyezés,

2000. évben kezdtem el - felnőttként - szavalóverse- Radnóti-díj.nyeken bemutatni versszerető embereknek .versszírom­könnyeimet". Hadd soroljam fel- csupán vázlatszerüen-,hol és mikor.

46 versmondó

merek az ormok felé haladni, és akik nélkül nem isérdemes - ha odaérünk - a "csillagoknak meglobogtatni"a szívünkből kilobbanó Szót, "ezt a szent, tépettlobogót".Kedves Versbarátaim! Ne higgyétek, hogy nem találkoz­tok többé velem! Ott leszek a versenyeken mint vershall­gató, s tanulok tőletek, tanulok szigorú zsűrizőitektől,

hogy minél többet adhassak.

Verset mondó barátaim!Ti a költők papjai vagytok, s ezzel az igehirdetéssel fel­ruházott tisztetekkel álljatok a világ elé, korok, pártok,politikák, ítéletek fölé, úgy, ahogy ők is odaálltak és áll-

nak, oly tisztán és világosan, mint senki ezen a világonazok közül, akik irányították s irányítják ma az emberi sor­sokat. Nem könnyű, de "csörömpölni" kell a Szót, a Költői

Szót, mert mindig akadnak keresők, akiknek mutathatunkegy lehetséges irányt, egy lehetséges értelmes választproblémáikra.

A vers már önmagában egy csoda, hátha még élővé

tesszük hangunkkal, arcunkkal, szívünkkel, testünkkel­lelkünkkel! Ha oly erős hittel állunk ki a verssel másokelé, mint a mustármag: az előtt csak meghajolni lehet.

Zsira, 2004. november 13.Orbán György

Utam a Radnóti-díjig(Szabálytalan vallomás)

Első helyezett, Radnóti-díjban részesült.... halottam anevem, felálltam és kimentem, fejet hajtva megköszöntema szűnni nem akaró tapsot a hálás ünneplő közönségnek.

A fogadáson mámoros örömmel gratuláltak barátok,versmondók, közeli és távoli ismerősök, én is Radnóti­díjas barátaimnak és a díjazottaknak.

Lenyűgöző élmény volt ennyi tehetséges fiatallalegyütt lenni, hallgatni őket, tapasztalatot gyűjteni éstanulni tőlük.

Vége. Lezárult egy korszak?Hát ennyi! Ennyi?

Otthon, mikor kezdtem kipakolni, kezembe vettem, azaddig csendesen ott lapuló Radnóti-díjamat. És megeleve­nedett a múlt. Büszkén írom le, hogy negyvenkét eszten­deje mondok verset, negyvenkét éve velem van az iro­dalom, és nem hagyott el egy percre sem. Velem voltakversek, amikor megoldhatatlan nehézségeim támadtak azéletben, verset mondtam, ha öröm ért, s bánat gyötört. Avers mindig szárnyalóvá tett. Persze megszolgáltam min­dezt, mert nem csak hűséges voltam, hanem szándékomszerint igyekeztem mindig becsületesen felkészülni, alehető legtöbbet megmutatni a versből és magamból.Szeretet és tisztelet vezérelt mindig. Tisztelet a versnek éstisztelet a hallgatóságnak. a versszeretö társaknak. Ígyönbecsülésemen sem esett csorba sohasem. És az utóbbitíz év eredményeit büszkén sorolom magamban, amelysok-sok munka, tanulás eredménye. Így jutottam elimmáron ötödik alkalommal a versenyek versenyére,amelyet megnyerni minden versmondó álma.

Eszembe jutottak az elmúlt évtizedek nagy versenyei- volt bennük részem, sokszor nem is eredménytelenül.Eszembe jutottak a korábbi Radnóti-díjasok. Hova lettek arégi .játszótársak"? Egy részük eltűnt, nem hallani róluk,vagy csak ritkán. Vajon miért?

Egy részük talán úgy gondolta, a "csúcson kell abba­hagyni", mások talán megijedtek az újabb kihívásoktól,vagy öregnek képzelték magukat? Nem tudom! Vannakviszont szép számmal olyanok is, akik nem hagyták abba,ma is aktív versmondóként, sokan elöadóművészként,

vannak jelen a művészeti közéletben, s mondják a verse­ket, nem lankadó hittel tolmácsolják a költői gondolatokat.

"Két út van előttem, melyiken induljak" - dörmögömmagamban a népdal sorait, s kérdezem magamtól, hogyantovább.

Költői kérdésem, mert a válasz egyértelmű. Tovább!Nincs megállás. Ha nem tűnne túlzásnak, azt mondanám,.mindhalálig'', s akik ismernek, azok tudják, hogy így isgondolom.

2005 a VERS ÉVE lesz, mert száz évvel ezelőtt, ebbenaz évben született JÓZSEF ATTILA. Lehet most abba­hagyni? Nem! A verset mondani kell. Verset mondok,mert versmondó vagyok.

Nézegetem a gyönyörű "Radnóti-díjat", és boldogságtölt el. Vitrinbe vele, ott a helye. Talán még más is kerülmellé.

És kezembe veszem a már-már széteső, agyonolvasottJózsef Attila-kötetemet.

WahJ László

Radnóti Miklós: Nyugtalan órán

Magasban éltem, szélben, a nap sütött,most völgybe zárod tört fiad, ó hazám!

Árnyékba burkolsz, s nem vigasztalalkonyi tájakon égi játék.

Sziklákfölöttem, távol afényes ég,a mélyben élek, néma kövek között.

Némuljak én is el? mi izgatversre ma, mondd! a halál? - ki kérdi?

ki kéri tőled számon az életed,s e költeményt itt, hogy töredék maradt?

Tudd hát! egyetlen jaj se hangzik,sírba se tesznek, a völgy se ringat,

szétszór a szél és - mégis a sziklaszálha nem ma, - holnap visszadalolja majd,

mit néki mondok és megértiknagyranövőfiak és leányok.

1939. január 10.

versmondó 47

Hajnóczy Péter

KlA MACSKA?

A szél papírdarabokat pörgetett a járdán és az úttesten: villamosjegyet, sztrájkra szólító röpcédulát és megsárgult,

szakadozott újságlapokat. Néha lövés dörrent.

Azok négyen ott álltak a lámpaoszlopra akasztott macska körül, kezükben esernyővázbólkészített íjak és nyilak.

- Te következel, Dagadt - mondta Kesztyű, a vezér. - Ki a macska? - U-u-uuuu! - ordította amaz. - Uhhhh! Sziúindiánok vagyunk! Ki a macska? - Marokra fogott egy nyílvesszőt. - Mit gondoltok, ki a macska? - És torkaszakadtából

üvöltve felelt rá:

- Az a rohadt házmester! Az az átkozott, mocskos házmester, aki elvette a labdánkat!

Magasba lendült a keze, és a macskába döfte a nyílvesszőt.

- Most te jössz, Hosszú - mondta a vezér. - Hosszú, ki a macska? Hosszú megmarkolta a nyílvesszőjét, és amacskának

rontott. De ki legyen a macska? Valami komolyat kéne kitalálnia, nem olyan gyerekeset. mint a Dagadt. De mit? valami

olyat kéne mondani, amit ezek nem tudnak utánozni, olyat, hogy hanyatt essenek. Olyat kéne mondani, amit akár maga

Tűzoltó Riberra is mondhatna, aki - mindenki tudja - egyszer megrágott és megevett kilenc söröskorsót.

Hogy időt nyerjen, torkaszakadtából ordított, és szökellve ugrált a macska körül, mint aki csakugyan élvezi a játékot.

És egyszeribenfelvillant a szeme, mint akinek eszébe jutott valami.

- Vesszenek a fa...

Elharapta a szót: hirtelen kétely fogta el, faszistának vagy fasisztának ejtik-e, amit mondani akart. Elvörösödött, s mint

akinek a legutolsó pillanatban jut eszébe az, amiről biztosan tudja, hogyan mondják ki fennhangon, felordított:

- Ki a macska? A rohadt zsidók! Vesszenek a zsidók!

Belevágta a nyílvesszőt a macskába, s úgy nézett körül, mint aki biztosan tudja, csakugyan olyan szót használt, amiért

nem nevethetik ki.

Jól van - bólintott Kesztyű. - Rendesen megcsináltad Megmarkolt egy nyílvesszőt, és teleszívta magát levegővel,

- Kérdezz nekem, Hosszú.

Amaz félszegen, boldogan elvigyorodott.

- Ki a macska? - bömbölte. - Kesztyű, ki a macska?

Kesztyű összehúzott szemmel megállt a karmait kimeresztö, zsinegen himbálózó állat előtt, aztán lassan fOlemelte a

nyí/vesszőt, kissé hátrahajolt, és teljes erőből döfött - Klári! Az a dög! Az a macska: csak gimnazistákkal megy végig az

utcán! Kis kurva, ringyó! Az a macska!

Minden szitoknál ököllel vágott a macskába. Mikor abbahagyta, lihegett, és zavarosak voltak a szemei. Csend volt egy

percig.

- Te nem játszol, Vörös? - szólalt meg végül a vezér, és a macskájához lépett. - Még mindig mozog. Old meg te, Vörös.

- Rendben van - mondta a negyedik.

- Ki a macska, Vörös? - kérdezte Kesztyű.

Odanyújtott neki egy nyílvesszőt, de amaz eldobta. Meztelen kézzel esett a macskának; amely utolsó erejével küzdött:

a két test egybecsavarodott a zsinegen, tompa nyávogó hörgés hallatszott, és a vékony. görcsös, kiáltozó gyerekhang:

- Ki a macska? A kurva apám meg az anyám! Jaj, a szemetek, a rohadt dögök! Az apám meg az anyám!

Hüvelykujját a macska szemgödrébe vájta, karjával átölelte az állatot, minden erejével magához szoritotta, és ordítva,

jajgatva sírvafakadt.

A másik három mozdulatlanul, megdöbbenve nézte: mindegyikűk tudta, hogy a Vörös szűlei meghaltak: nyolc nappal

ezelőtt végzett velük egy géppisztolysorozat. mikor burgonyáért álltak sorba a vásárcsarnok előtt.

Azzal a reménnyel ad(om)juk közre KörömiGábor - a nyilvánosságnak szánt - levelét és Hajnóczy Péter: Ki a macska?című novellaját - az irás megjelent a Debreczeni Tibor által szerkesztett vers- és prózamondóknak ajánlottNovelléskönyvben -, hogy vitára késztessük a Versmondó olvasóit egy olyan kérdésben, amelyet az elmondásra szántmüvek (vers, novella) kapcsán oly sokszor emlegetünk: a vers vagy prózai szöveg választása; és kíbővült a kérdés egyúj aspektussal, "kinek mondjuk?".

A Szerk.

48 versmondó

Levél egy szavalóverseny után

Kedves Laci!

Szerda volt, ma péntek van, megfogadtam tanácsodat, s amiről a pest­szentlörinci versmondó versenyen beszélgettünk/vitatkoztunk, most meg­próbálom szavakba önteni. Egymás mellett ültünk, szerintem sok esetbenhasonlóan értékeltük az elhangzó verseket, prózákat, az ilyenkor szokásosalapvető értékek mentén. Versmondás a pókhálónak vagy a cipőorrnak, aversválasztás problémái diáknak és tanárnak, beszédtechnika, hangsúly­problémák. Arról is beszéltünk, hogy kinek mondunk verset, hogyanmondjuk, és legfőképp miért. Van-e, aki segítsen, felkészítsen, vagy agyerekek arra hagyatkoznak, amit szüleiktől, esetleg az óvodában, alsótagozatban megtanultak. De nem is erről szerettem volna írni.

Hanem, volt egy pillanat a szavalóversenyen, amikor megállt alevegő. Jobban mondva nem is egy pillanat volt, hanem kettő. Tudod, azegyik, a Hajnóczy Péter: Ki a macska c. novellája miatt. A sokRomhányi mellett egyszer csak valami más. Az utolsó produkció volt,így megkérték a szervezök a 12 éven aluliakat, hogy menjenek ki (ígyvédve a kisebbeket a szövegtöl, amit valószínűleg nem értenének).Valóban megállt a levegő, ilyesmire, hogy korhatáros legyen egy pro­dukció, saját versmondói és zsűrizői .pályafutasom" alatt nem volt mégpélda. 14 évesen lehet-e Hajnóczy Pétert mondani egy szavaló­versenyen? Ennek akorosztálynak lehet-e azt mondani, hogy érték­közvetítés a találkozás ezzel a szöveggel? Mert nem a szöveggel vanbajom, hanem a befogadó (ez esetben az előadó és a közönség) ésa szöveg viszonya fontos. Az, hogy ez engem, 35 éves mitugrászt ezmennyire érint, arra majd később visszatérek. Felelősség a mükiválasztása, nemcsak az unos-untig hallott művek esetében, hanemennél a novellánál is. A trágár szavak szintje fölött ott az állatkinzásborzalma, és persze mindezek fölött a gyerekek nyomorúságos háborúsélete, melyre csak az utolsó mondatoknál derül fény. És látod, nekemlehet, hogy épp ezzel van bajom. A rétegekkel, hogy mit ért, mennyit értbelőle a gyerek és hallgató. Jó, tudom, azt mondtad, hogy mindent, denem csak az eszére gondolok. A szívéve I is ért belőle mindent? Nemcsak irodalmi botrányszövegként tetszett meg neki ez a novella, s hozta,vágta a közönség arcába, hogy rneghökkenjünk? Mert akkorszándékában valahol ott jár, mint a valóságshow-k zuhanyzó szerelme­seit mutogató kereskedelmi tévék.

Én úgy érzem, felelősség ez is. Elsősorban a pedagógus, a mű

kiválasztójának felelőssége. Kemény a világ körülöttünk, a gyerekekvilága talán még keményebb. Akorhatáros szavalóverseny azonbantalán még várathat magára. Hajnóczynak is van egy ilyen novellaja aháborúsdit játszó ovisokról, azt hiszem. Majd megnézem.

Visszatérve a szerda délutánra, azt írtam, hogy két pillanata volt aversenynek, amikor megállt a levegő. A második, amikor a közönségbölahatodikosok elosontak, de előtte még volt egy Szabó Magda-novella,a Csemege. Egyszerű szöveg, iskolai helyzet, gyakorolják a "cs" betűt.

S közben megtörténik a háború, az ötvenes évek, előkerül valaki, akit atanítónő elveszített, s valami, egy sosemvolt gyermekkor, amit örökreelvettek a kislánytól. Torokszorító történet egy kicsit ugyanarról, mégismásként. Korhatárok nélkül.

Utóirat:Amióta gyerekeim lettek, másképpen járok szavalóversenyre. Valahogymegértöbben. Egy-egy produkcióban látom az aznap reggelt, ahogyakislány a verset mondja a kakaó mellett, közben megfésülik, s előkerül

a fehér blúz, hiszen délután szavalóverseny van. Látom a fiúcskát,akinek ugyanez csak a nagyszünetben jutott eszébe, igyakölcsönkapottfehér inget már csak a tréningalsóba tudja begyűrni. A verseny hatigtart, egypár lábon már ott feszül a tornacipő, hiszen edzés, rohanás, stb.annyi minden van, ami ebben a mai világban megneheziti a szavalóemberek életét.

Végül egy kis idealizmus. Kevesen tudnak jól verset mondani, detalán ez a kisebb baj. Kevesen tudnak örömmel verset mondani, nemcsak ötösért, megfelelésért, kipipál va. Hiszen a szavalás valahol ittkezdődik: ÉN SZERETNÉK ELMONDANI VALAMIT. Mert öröm voltmegtanulni, öröm volt felkészülni, s végül elmondani - hogy egy másikversre is utaljak - mindenkinek.

Köszönöm, hogy leírhattam.

Üdvözlettel: Körömi Gábor

Gondolatok

Kedves Gábor!

Köszönöm felelősségteljes és aggódó, komoly gondolataidat, arról aversmondó versenyről, amelyen együtt zsűrizhettünk. Egy sor gondola­tot indított el bennem is az a beszélgetés, amelyet elkezdtünk ésfelfüggesztettünk, gondolván, hogy ezek a kérdések a nyilvánosságrais tartoz(hat)nak.

Azzal a kérdéssel kezdem, hogy menyire és milyen mélységben tudmegbirkózni az előadó a szöveg (vers vagy próza) értelmi és érzelmimélységével, vagyis "az életkorának megfelelő művet választ-e a vers­és prózamondó". Véleményem szerint a kérdés úgy tehető fel, ha mind­járt azt is vizsgáljuk - és ez általában a felkészítő szakember, pedagógusfelelőssége -, hogy egyéniségének, felkészültségének, érettségének,tudásának megfelelő művet választ-e a versmondó.

Hosszan sorolhatnám a példákat, hogy hallottam (zsűriztem) márolyan 10 éves versmondót, aki pontosan értette és tolmácsolta JózsefAttila "kemény" verseit, és olyan prózamondót is, aki világosan megtudta fogalmazni Csáth Géza művészi, ámbár mégiscsak rettenetes gon­dolatait.

Számomra nem kérdéses - és az előbbiek alapján úgy gondolom(és állítom) -, hogy 14 évesen (is) lehet Hajnóczy Péter-prózát mondaniszavalóversenyen!

"Ennek a korosztálynak lehet-e azt mondani, hogy értékközvetítés atalálkozás ezzel a szöveggel?" - kérdezed.

Azt már nem kell bizonygatni, hogy ez a novella vitathatatlanulértéket képvisel; törnörségével, tragikumával költői módon mutat be egyrémisztő kort.

De most nem is erről kellene vitáznunk. hanem arról, amit így fogal­maztál meg:

.Mert nem a szöveggel van bajom, hanem a befogadó (ez esetben azelőadó és a közönség) és a szöveg viszonya fontos." Ebből számomra isigazán az a kérdés fontos, mikor azt irod, hogy "A korhatáros szavaló­verseny azonban talán még várathat magára."

Abban vélhetöen igazad lehet, hogy ezt a szöveget többféle.rnélységben" lehet érteni, és ha valakinek csak a trágárságra van .füle",az nem értheti a novella tragikumát. Bár azt hiszem, ez annyira "erős"

és "hatásos" szöveg, hogy mindenkit megérint(het).Járhatatlan út a művészetben, hogy csak olyan írást mutathatunk be,

mondhatunk eJ, amelyet mindenki azonos módon tud befogadni és fel­dolgozni, mely mögött"úgymond" értékkonszenzus van. Mint ahogyanaz is járhatatlan, hogy kiküldjük a teremből azokat, akik még nem "éret­tek" arra, hogy egy "ilyen" Hajnóczy-művetmeghallgassanak.

(Nem tudom, hogy 2003-ban a Duna Műhelyben Hajnóczy e művealapján készült, Mészáros Péter által jegyzett rövidfiImet - amelyetsajnos nem láttam, csak az igen izgalmas forgatókönyvet volt alkalmamolvasni - milyen korosztálynak javasolták, Vélhetöen a film sokkolóbb,mint az elmondott szöveg.)

Végül is a kérdések kérdése az, hogy kinek és mi a felelőssége (ha van)abban, hogy mit mondhatnak el egy, korosztályilag vegyes összetétel űversmondó versenyen, hol kezdődik a verseny, esemény szervezőjének

a felelőssége, és mit kell tennünk - ha kell egyáltalán -, hogy megvéd­jük az "éretlenebb" korosztályt a .megrázkódtatástól''.Erről vitázni az igazi .férfimunka".

Baráti üdvözlettel: Kiss László

versmondó 49

Az Anyám Fekete Rózsa Közhasznú Alapítvány, a veresegyházi Váci Mihály Művelődési

Ház és a Veresegyház Város Önkormányzata támogatásával,

"Anyám fekete rózsa"címmel, tizenötödször rendezi meg magyar nyelvű nemzetközi vers- és prózamondó-találkozóját,

nem hivatásos versmondók számára. Szinművészeti Főiskolát végzettek és színművészeti képzésben részt vevőknem vehetnek részt a találkozón. Az Édesanyák tiszteletére meghirdetett versenyen gyermek (12-15. év),

ifjúsági (16-21. év), felnőtt (21--65. év), valamint szépkorú kategóriában lehet indulni.A Radnóti-díjas versmondók, az elődöntőket követően, a döntőn meghívottként vesznek részt,

és külön díjazásban részesülnek.A jelentkezőknek három verset vagy prózát kell megjelölni, melynek kortárs magyar

vagy világirodalmi alkotásnak kell lennie. (XX-XXI. század).Ezen túl jelentkezhetnek a magyar népköltészet remekeivel is. A zsűri bármelyik verset kérheti az indulótól,

az előadott mű időtartama nem haladhatja meg az öt percet.(A zsűri időn túl megköszönheti a versmondó produkcióját!)

A versenyzők más versenyeken helyezést elért produkciókkal nem nevezhetnek.

A határon túli versenyzők részére az elődöntök anyaországukban lesznek (Léván február 26., Szabadkán március 19.,Csíkszeredán április 1-2.), a további külföldi helyszínekről és időpontokról (Ukrajna, Szlovénia) a jelentkezések

beérkezése után adunk tájékoztatást.Az EU-tagállamokból és a tengerentúlról jelentkezőkkülön meghívást kapnak.

A magyarországi elődöntők időpontjai:

Január 22-23. Budapest, január 29. Debrecen, január 30. Miskolc, február 5. Székesfehérvár, február 6. Győr,február 12. Szolnok, február 19. Kaposvár, február 27. Bátonyterenye, március 5. Nagykanizsa,

március 6. Szombathely, március 20. Kiskunfélegyházá, április 9. Veresegyház, április 10. Erdőkertes.Jelentkezésüknél figyelembe vesszük, hogy a lakóhelyükhöz legközelebbi helyszínre kapjanak meghívást,

fellépésük helyszínéről és időpontjáról értesítést küldünk.

A döntő és gála időpontja: 2005. április 28-30.

(Információ: Anyám Fekete Rózsa Közhasznú Alapítvány - Telefon: 06203577548 - Tel./fax: 0628476708)

A döntő helyszíne:

Váci Mihály Müvelödési Ház, Veresegyház, Köves út 14.A döntőbe jutott versenyzők részére szállást és étkezést biztosítunk, vendégeket előzetes bejelentés alapján,

korlátozott számban, önköltséges alapon fogadunk.

Díjazás:

Fekete Rózsa DíjMindhárom kategóriában: 50 - 40 - 30 ezer forint értékű jutalom és

a szponzorok által felajánlott különdíjak.Jelentkezésüket az Anyám Fekete Rózsa Közhasznú Alapítvány (2113 Erdőkertes Pf. 23) címére küldjék.

Jelentkezésüket faxon is küldhetik. Kérjük, közöljék - a mellékelt jelentkezési lapon - nevüket, életkorukat,pontos lakcímüket (telefonszámukat), valamint a versek, prózák szerzőit és címeit.

(Az adatokat kérjük, hogy nyomtatott nagybetűvel írják!)Kérjük, adója 1%-ával támogassa alapítványunkat!

Anyám Fekete Rózsa Közhasznú Alapitvány - Adószám: 18686050-1-13

A rendezők célja, hogy meg-megál/ni alig tudó korunkban az anyákra - így önmagunkra is - irányítsuk kapkodófigyelműnket, hogy nefájhasson a "semmi".

Dániel Kornél alapítványi titkár

50 versmondó

AZ IRODALOM ÉS A VERS ÜNNEPE, CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY HALÁLÁNAK 200. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL

A VERS ÉVÉBEN, 200S-ben

az Együd Árpád Általános Müvelődési Központ és Alapfokú Művészeti Iskola - Kaposvár,a Magyar Versmondók Egyesülete

Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzataés a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság támogatásávalmeghirdeti a

VII. Csokonai Vitéz Mihály Országos Vers- és Prózamondó Versenyét

KAPOSVÁROTT, AZ EGYüD ÁRPÁD ÁMK ÉS ALAPFOKÚ MŰVÉSZETI ISKOLA RENDEZÉSÉBEN.A verseny időpontja: 2005. január 28-29.

Helyszíne: Együd Árpád ÁMK és Alapfokú Művészeti Iskola, 7400 Kaposvár, Csokonai u. 1.

Nevezési feltételek:I. A versenyre kizárólag amatőr, 14. életévüket tárgyévben már betöltött versmondók jelentkezhetnek.

II. A jelentkezőknek négy, egyenként 5 percnél nem hosszabb művel (vers, próza, ill. monológ) kell készülniük.Kötelező: két Csokonai-mű előadása.

Szabadon választott: két mű előadása a kortárs magyar irodalomból.A szervezök ajánlása, hogy a kortárs magyar irodalom részeként

a Kaposvárott élő 94 esztendős Takáts Gyula Kossuth-díjas költő művei közül is válasszanak egy verset.

Díjazás:A verseny résztvevői emléklapot, valamint tárgyjutalmat kapnak.

Az I-lY. helyezettek pénzdíjazásban részesülnek, melynek összértéke 200 OOO Ft.Nevezési díj: 2000 Ft, melyet a jelentkezési lap beérkezése után(legkésőbb december 20.), a postázott esekken kérünk befizetni.

A Rendezőség a verseny résztvevőinek szállást és étkezést (28-án ebéd, vacsora, 29-én ebéd) biztosít.A kísérőknek ugyanezt előzetes jelentkezés alapján, önköltségen megszervezi.

Útiköltséget nem áll módunkban téríteni.

A VERSENY LEBONYOLÍTÁSA:Január 28-án

Elődöntök (két zsűri előtt, forgószínpadi rendszerben) egy Csokonai mű előadása.

Elődöntők (két zsűri előtt, forgószínpadi rendszerben) a szabadon választott mü előadása.

Gyertyagyújtás Csokonai Vitéz Mihály szobránálEsti beszélgetés egy csésze tea mellett Takáts Gyula Kossuth-díjas költővel.

január 29-énDöntő az összevont zsűri előtt, az általuk kért művekből.

Gála és díjátadás

Jelentkezési határidő: 2004. december 20.Együd Árpád ÁMK és Alapfokú Művészeti Iskola, 7400. Kaposvár, Csokonai u. l.

Információ: Berlik Mária, 82/512-228; 82/512-229, 20/334-4112-es telefonokon,e-mail: egyudmuvhaz@somogy.hu

Csokonai Vitéz MihályAz elszánt szerető

Semmivé kell lennem!A nemlétel hív.Gémberedj meg bennem,Roncsolt szivlJobb, hogy a dögférgekSzétmarcongjanak,Mim e belső mérgekRágjanak.Óh, miért szűlettemlVagy miért szerettem!

Vagy mért élek!Jaj, fuss aszépektől,

Mint a tigrisektől,

Jámbor lélek!Én is egyszer képzésemnekMeghádoltam,Két hihető szemnekRabja voltam.

Válj bennem epévé,Hajdan édes hang!Gyúlj pokol tüzévé,Kedvelt láng.S akiért így élem

Bús világom még,Vágd ki együtt vélem,Bosszús ég!Mért kívánjak élni?Élni s nem remélni? ­Hogy búm nőjjön? -Nem! - s ha halni mégyek:Hogy magam ne légyek,Ő isjőjjön!

Hogy ott csalfa praktikájátKitruccoljamÉs hitszegő száját ­Megcsókoljam.

versmondó 51

Kortársversmondó Verseny(Ifjú és felnőtt versmondók részére)

A Veszprém Megyei Közrnűvelődési Intézet és az Eötvös Károly Megyei Könyvtár a Fejér és a Komárom-Esztergom megyeiművelődési intézményekkel közösen versmondó versenyt hirdet azzal a céllal, hogy a ma élő költőkre, írókra, azok munkásságárairányítsa a figyelmet.

A találkozóra várjuk a régió (Fejér, Komárom-Esztergom, Veszprém megye) középiskolás és felnőtt versmondóit, deszívesen látunk résztvevőket az Észak-Dunántúl egész területéről.

A jelentkezők számától függően a zsűri a helyszínen korosztály i kategóriákra bonthatja a mezőnyt.

A versenyre 2 művel lehet nevezni:- kötelezően választandó egy ma élő magyar költő verse, műfordítása; vagy kortárs magyar író prózarészlete, műforditása

- különös tekintettel a régióban élő alkotókra,- szabadon választható bármely vers vagy próza a világirodalomból.

(Nem fogadunk el saját verset, illetve olyan nevezéseket, amelyekkel a versmondó más versenyen helyezést ért elf)A versválasztáshoz figyelmükbe ajánljuk a Szép versek idén és előző években megjelent köteteit. A zsűrit író, költő

és előadóművész alkotja majd, akik a versek, prózákjobb megértésében is segítenek.

A találkozó időpontja, helysz/ne:2005. január 15. (szombat); Veszprém, Eötvös Károly Megyei Könyvtár konferenciaterme (Veszprém, Komakút tér 3.)

A versenyre amellékelt lapon december közepéig várjuk a jelentkezéseket a következő címen:Veszprém Megyei Közművelődési Intézet, 8200 Veszprém, Vár u. 6., vagy e-mailben: mki@vpmegye.hu vagy faxon: 88-429-510.Bővebb információt az intézetben kaphatnak.

A Bartók Béla Művelődési Központ, a Csongrád Megyei Művelődési Központ,a Dél-alföldi Versmondók Egyesülete és a Magyar Versmondásért Alapítvány

meghirdeti a

II. Juhász Gyula Nemzetközi Vers- és Prózamondó Versenyt.A meghirdetők hagyományteremtő szándékkal szerétnének emléket állítani Juhász Gyula költészetének,

munkásságának és példaadó életművének.

A nevezés feltételei:• A versenyre nem hivatásos vers- és prózarnondók jelentkezését várjuk, akik betöltötték 14. életévüket, és befejezték

általános iskolai tanulmányaikat.• A jelentkezőknek három Juhász Gyula-, egy nyugatos és egy kortárs magyar verssel vagy prózával kell készülniük.• Egy-egy vers vagy próza előadása nem haladhatja meg az 5 percet.

A versenyt• ifjúsági (a verseny idején még középiskolai tanulmányokat folytató) és• felnőtt (18 év felett) kategóriában hirdetjük meg.

Jelentkezési határidő: 2005. január 31.

A döntő időpontja és helye: 2005. április, Bartók Béla Művelődési Központ(Szeged, Vörösmarty u. 3.).

A verseny elődöntő it 6 helyszínen (Pécs, Debrecen, Győr, Nyíregyháza, Szeged és Budapest) rendezzük meg,ahonnan a legjobbak jutnak tovább a szegedi döntőbe. Az elődöntök időpontjáról a jelentkezőket írásban értesítika szervezők,

Jelentkezni név, lakcím (irányítószám), életkor, a választott elődöntő helyszínének feltüntetésével,valamint a választott öt vers vagy próza megnevezésével, az alábbi címen, levélben, faxon vagy e-mailben lehet:

BARTÓK BÉLA MŰVELŐDÉSIKÖZPONT6720 Szeged, Vörösmarty u. 3.

Telefon: 62/475-190, 62/542-825, 62/542-826, fax: 62/~26-008, e-maii bbmk@tiszaportal.hu

Bővebb felvilligosftás:Bartók Béla Művelődési Központ - Dálnoky Zsóka 06/20/367-5863Magyar Versmondásért Alapítvány - Virág László 06/70/940-8256

Mindkét kategória legjobbjai a támogatók és szponzorok által felajánlott értékes díjakban részesülnek.

52 versmondó

Szárnyak bulIámverésben

A Szárnyak hullámverésben c. kötet kiemeit támogatója:az Országos Rádió és Televízió Testület.

Káelné Kovács RitaMiskolc-Egyetemváros E/2. épület fszt. 3515igazgato@versfesztival.hu

Dr. Besenyei Lajosa Miskolci Egyetem rektora,

a Magyar Rektori Konferencia elnöke,a Kaleidoszkóp VersFesztivál miskolci védnöke

A szerzők, vagyis a hallgatók egy csapatot alkotnak.A kötetbemutató után pedig ki-ki a maga útjára indul.A szárnyakat ők növesztették, a vizet közösen teremtettük.A rajt csak rajtuk áll.

A Kaleidoszkóp Könyvsorozat történetében eddig min­den évben új fejleményekről számolhattam be. A kezde­tektől nyomon követni a pályakezdő költők, írók, azirodalomkedvelő ifjúság ekkora mérvű fejlődését, alegritkább élmények közé tartozik. Az évek során óriásimennyiségi és minőségi változáson ment keresztül azantológia. Az első nagy érdem, amire az ötletgazdák és amecénások büszkék lehetnek, hogy egyáltalán sikerreljárt a kezdeményezés. Nem talált süket fülekre, elnéző

arcokra, üveges tekintetekre, dacos semmittevésre. Amásodik, hogy immár hét éve tart a folyamat, töretlenül.Az Éltem írtam érted c. kötet megjelenése óta az akkorihallgatók egy része ma már neves irodalmi, költészetifolyóiratokban publikál. Az pedig, ami 2004-ben történt,hogy a Miskolci Egyetem falai szűknek bizonyultak avers- és prózaíró-pályázat fejlődési igényének, a révbeérést jelzi. Ez a kötet már nem az a kötet. Ennek létre­hozásában Ljubjanától Miskolcig szinte minden felső­

oktatási intézmény diákja részt vett. Persze, most is van­nak olyanok, akik esetleg még nem érettek arra, hogyaszélesebb nyilvánosság előtt bizonyítsanak. Majd idővel

biztosan ... Akik viszont a nagyvilág előtt most az iro­dalom színpadára lépnek, a pillanatot, a lehetőséget nemfogják elfelejteni. És mi sem. Mint a gyermek első léptei,olyan maradandó az élmény a szülőnek, És a gyermeknekis, hiszen a sok csetlés-botlás a lábakat erősíti, és ha járnitudnak, kezdhetik növeszteni a szárnyaikat, hogy meg­tanulják a repülést.

Rektori előszó

A Szárnyak hul/ámverésben tartalmas, élménydús, készanyag. Egy olyan massza, amely ép, biztos lépteket, ki­növő szárnyakat, formálódó repülést mutat be, egy keret­ben. Ez valakinek járókeret, kordon: belekapaszkodvavégigsétálhat annak mentén; másoknak már az össze­verődő szárnyak, a felcsapó hullámok börtöne. A börtönfala pedig valahol a végtelenben van.

*

Médiapartnerek: Kölcsey Televízió Nyíregyháza,Magyar Rádió, MERt újság, Miskolci Városi Televízió,Parnasszus folyóirat, Rádió GaGa, Signum Artis Designe,Sunshine Rádió Nyíregyháza, Új Holnap folyóirat,Versmondó folyóirat.

Minisztériuma, NKÖM Nemzeti és Etnikai KisebbségekFőosztálya, NKÖM Nemzeti Évfordulók Titkársága,ORTT Műsor-szolgáltatási Alap.

.. ö " y " s o r o II • t'·K • I c i d e , • }; 6 P

Támogatóink: II. Rákóczi Ferenc Megyei KönyvtárMiskolc, Budapest Főváros Önkormányzata, ELTEKözponti Egyetemi Könyvtár, Fővárosi Szabó ErvinKönyvtár, Kondor Béla Közösségi Ház, Kráter Műhely

Egyesület, Miskolci Egyetem (ME GazdaságtudományiKar, ME Állam- és Jogtudományi Kar, ME Gépész­mérnöki Kar, ME Rektori Hivata!), Miskolci EgyetemHallgatói Önkormányzata, Miskolc Megyei Jogú VárosPolgármesteri Hivatala, Molnár Travel NY, NemzetiKulturális Alapprogram, Nemzeti Kulturális Örökség

A Mikszáth Kiadónál megjelent kötetből bárki ízelítötkaphat a www.versfesztival.hu honlapon.Kiadja: az Északkelet-magyarországi Regionális Vers­mondó Egyesület, a Budapesti és Közép-magyarországiVersmondó Egyesület, a Miskolci Egyetem és a MEBolyai Kollégiuma.

A legígéretesebb szerzőktől a Versmondó, az Új Holnap ésa Parnasszus folyóirat közöl írásokat.

Megjelent a Kaleidosz­kóp Könyvsorozat he­tedik tagja, a Szárnyakhullámverésben. A Ka­leidoszkóp VersFeszti­vál keretében napvilá­got látott kötet legfőbb

újdonsága az eddigikönyvekhez képest,hogy immár a MiskolciEgyetem hallgatói mel­lett valamennyi hazaiés határon túli felső­

oktatási intézmény hall­gatója nevezhetett ma­gyar nyelvű versével,prózajával és - szinténidén először - műfordí-

Szárnyak,,; tásával. A kötet a so-

hul1ámver Sb~~~ii ~:r~ts=~~~~j~~' k~~~

~~J~;i~ ~;k~~ki;::lt~ib~á:l~lé",---,-,--,-,=-,--,-,==-,--,-,,,-"',,-',,-+,=,'\'='-'--'-'---" Kovács Rita gondozta,a kiadásért dr. Horváth Ferenc (Miskolci Egyetem BolyaiKollégium) és dr. Kiss Gábor (Északkelet-magyarországiRegionális Versmondó Egyesület) felel. A borító HalászGyörgy, a belső illusztrációk Zai Dalma munkái, ASzárnyak hullámverésben (328 olda!) 1290 Ft-os áronmegvásárolható Budapesten, az Írók Könyvesboltjában, ésmegrendelhető az alábbi címen és e-mailen:

versmondó 53

Olvasói szemmel

Talán madártávlatból a legszebb a látvány. Mikor aszárnyak vívnak a vízzel

a késő őszi időben,

s a csapkodásból vergődés lesz. Hosszú, végtelenvergődés.

És "nem megy a madár, marad a madár... ", továbbvív, ésjönnek a társai, csatlakoznak, aztán már csak

olykor-olykor villan a víza párás hajnali Földön.

A küzdelemben senki nem marad alul. A természet azért,mert újfent dühöngésre ítéli a tengert, s mert valahol azélőlényt is ő nemzette. De a madár sem, mert nem tágít,mert élvezi, hogy az örök küzdés az ereje.

Többtucatnyi szárny csapkodását hallani, érezni a sorokközött, Vannak erősebbek és gyengébbek is. És ha jobbanmegfigyeljük őket, ha tényleg koncentrálunk, meghalljuk,melyik csapás melyik madáré.

A küzdelem a túlélésről szól. A fennmaradásról. Denem egymás ellenében, s ez nagyon ritka. A madarakösztönösen táncolnak a víz hullámain. Közben nedves tol­laik össze-összeérnek, észrevétlen megsimogatják egy­mást. Ha jön a hullám, büszkén állnak ellen. Így törik mega víztömeg a szárnyakon, és lesz belőlük hullámverés,szárnypróbálgatásokkal.

Aki bírja, megtanulja érezni a tengert. A hullámok lük­tetését, intenzitását, és idővel magához alakítja a ter­mészetet. Legalább annyira, amennyire képes idomulni ő

maga is a természethez. Aztán a perc szükségét érezvén,erőt vesz magán, elröppen számára szebb, ígéretesebbvidék felé. Aki a percet elmulasztja, vagy nem érzi, és vár,a hullámok közt ragad.

A kincs, aminek a hullámverés közepette birtokábakerül egy, két, esetleg öt vagy ki tudja hány madár, aztnevezik művészetnek. Ahogyan közben felnőnek és aszárnybontogatás mellett vijjogni kezdenek, az már abeszéd, a továbbadás művészete. Amikor valamennyimadár saját hangján szólal meg, saját nyelvén beszél majd,a szemlélő, a sziklaszirt csúcsán álló ember is meghallja,megérzi a távolból a továbbvezető utat.

A madarak pihennek. Kiúsznak a partra, egy odút keres­nek vagy fészket raknak, és költenek. Lehetőséget adnakaz újabb élet, az új művészet kialakulásának. Az emberpedig csak a távolból figyeli a csodát. Akkor merészkedikközel a tojásvilág széttört burkát maga mögött hagyó apróteremtményekhez, amikor már nem öncélú a simogatás.Ha a madár képes rá válaszolni. Szárnycsapkodással, toll­veregetéssel, madámyelvű szép szavakkal. Vagy, ha úgytetszik neki, elrepülhet és otthagyhatja a nem hívottlátogatót. A pillanat tengerében talán észnél is lesz aszámynélküIi csupaszföldi, és látszatbúcsút int fogadottbarátainak. Mert akkor újra van miből merítkezni. Amadaraknak a tengeren, neki odafönn, a száraz sziklákperemén.

Lutter Imrea kötet szerkesztője

54 versmondó

Vass TiborMadártávlatból

LEKTOR! JELENTÉS"Pajkos madár a műbíráló."

Juhász Gyula

Kerek három hete nálam a Szárnyak hu//ámverésben című

kötet kézirata. Kerek két hétig hozzá sem mertem nyúlni,kerekedett a szemem rögvest aKardomba dőlök-típusú

címen, és Vasshoz nem méltó módra berezeltem: kerekötszáz oldal, hát az még az acélosan edzett kéziratolvasó­nak is nagyfábavágás. Na de ott lesz majd a kard a címze­tes dőlésből, élesítünk és aprítunk, megleszek vele hamar:ösztökéltem (rossz az, aki rosszra gondol, kedves KunMarcella) magam, s a szárnyak hullámverésétől elriadvakerek két hétig kiterjedt kutatásokat folytattam máshatáridős tevékenységek után, találtam is bőven, így hátmentségem is lett az időhúzásra, felé se néztem a kardomba­dőlésnek.

Na de kezdődött a harmadik hét. Talán felét kezdtemlapozni, a fenét, harmadát inkább, jaja, harmadoltam kábéa kupacot, na, mondom, nekiugrok így "aprajával" mégis­csak, nem húzhatom sokáig az időt, nem a költőbiztonsági

főtanácsadóm, Kun Marcella copfja az, vagyakármije,amit húzni lehet, amiket ha akármileg húzok, megáll azidő. Jajaj. Az idő meg állítólag közben a kardomba dőlt,

mára dombbá lett a dombocska, gonddá a gondocska, ócs­ka szárnyaim fesztávja hét röpke napig nőttön nőtt,

csőkkön csökkent. Csősz-tök (párdon), most itt gubbasz­tok, épp határidőnapon, a ferde diófam alatt, s lapokszéleit böngészem, hová fölírtam többször, "kertkönyv",tervbe vettem, ha jó a széljárás, és a határidő is a múzsámlehet, akkor ma kifejtem.

Számos hasonló pályázat anyagát olvastam, helyi és or­szágos pályázatokat kiírók rendszeresen .Jeterhelnek";szerencsére az lJj Holnap és a Parnasszus szerkesztősé­gébe is rengeteg kézirat érkezik. A 90-es évek első felébenaz (1991-1996 között működő) lJj Bekezdés MűvészetiEgyesület irodalmi pályázataira több ezer (!) pályamű

érkezett. Lett belőlük szép kötetsorozat (Első hangon), akb. ötven szerző közül ma minden tizedik hangja jelleg­zetesen kihallik a nagy-vegyes irodalmi dalárdából, Vihar­edzett kéziratolvasóként a jövendőt mondhatom: ebből

a kötetből is lesz négy-öt ember, akikről később is tudnifogunk.

Nem tudom, mi volt Lutter Imre előválogatásának

szempontja, de igazából azt sem tudom, kell-e egyáltalánszempont hozzá... Illetve, hogy szem-pontok közé kell-esorolnunk azt a tapasztalatot, jártasságot, azt a rá-érzést,mely az első pár szó, néhány bekezdés után pontosantudja, hogy mivel áll pont szemben. Lutter sokadjára teszi,ezért bizonyára egyre jártasabban szűri ki a pályázatotidén is leghívebben reprezentáló gárdát. Toleranciája nemfeltétlenül előny, de nem is veti vissza azon keveseket,akik tehetségük, szorgalmuk révén az ő pártfogásávalélethivatásukul (vagy legalábbis hivatásuk egyik fészek­rakásra alkalmas ágául) választhatják majd az írást.Az ilyen és hasonló kötetek tétje nem az lehet, hogy"irodalmilag", hanem hogy "emberileg" tudnak-e aszerzői majdan jó szívvel emlékezni rá.

Óvatosan benyúltam egy-egy mesterséges röpnyíláson,megtapogathattam selymes, sokáig emlékezetes formákat,jó néhányuk "megdicsértem"-et írt be a tenyerembe.

(Második osztályos tanítómnak volt "Megdicsértem" és.Fígyelmeztettem" feliratú bélyegzője - bár a pecsét­művész Magdi néni feledhetetlen mozdulatát felidézveértékelhetném csupán e kéziratoIdalakat. .. ) Van, hol takarosfészkek albérlőire, van, ahol takarós odvak főbérlőire talál­tam. A fészekrablókkal ugyan alaposan meggyűlt a bajom,de fíókát ki nem löktem ("Amit nagyon nem javasolsz akötetbe, jelezd, és kivesszük!" - írta kézirat-kísérő leve­lében Lutter Imre, az ornitológiai tanszék vezetője).

Sokalltam bár, de gondoltam, nem lenne sokkalta ké­nyelmesebb, tágasabb, szellősebb egyikőjüknek sem ez azosztatlan közös tulajdon. S miért lennék én szívtelenmadárijesztő? Szellőztetni nem én kezdtem, hogy amadaraknak a kerítés mindenhol csak egy tereptárgy. S nemminden ott gubbasztóról rí le messziről: önkényes fog­lalókká vágynak. Ha már a lerívás: sírhatnékom is támadtnéha, mert akadnak, akiknek nemhogy repülni, de lépdelni,ugrándozni is nehézkes. Sírhant-nékom legyen, hogyelnézni célszerű lehet?, hisz hiába tanítaná bárki is szabá­lyosabb mozdulatokra néhányukat, ők, szárnyak híján, nema hibáikon, hanem a sorsukon lennének képtelenek felül­emelkedni - de a földönfutók közt is akadnak gyönyörű

nagymadarak... Vagy azok már emlősök?

(Ne feledjük, Lutter diplomatikus "amit"-ről szólt, nem"akit"-ről; nem is kezdek fészkelődni - az évszakok majdszelektálnak. A hideg elviszi azokat, én már itt sem leszek,akik a megszokott etetőikben nem találnak rendszeresentáplálékot. De ne én fütsek be nekik. Miért ritkítanám énaz állományt? Arra vannak hivatásos kilövök - trófeát,kitömni való állatot gyűjtsön az, aki épített hozzájuk ele­gendő falfelületet (van elég bőr a po'fal'ján), vannakfelesleges polcai - én csendben hagrom, hogy később

levadásszon magának az, ami/aki az Uj Holnapba (gale­ria.olh.hu), a Parnasszusba (www.parnasszus.hu). aSpanyolnáthába (www.hamismas.hu/projektzet/spanyol­natha) kívánkozik. Ha szigorú (ha már a madarak: rigó­rózus) lennék, ötödére toll-fosztanám az anyagot, a foko­zottan védettek körébőI kalitkáznék be csupán - de az egymásik kert, az egy másik kertész, itt most perpillanat csaknekem illik megválogatni a saját taluimat.

Visszaszállva a határidő-múzsa kifejtésére: borsózik ahátam kicsikét, s csicseri ez a borsózás, mert a madárhan­gok ma is, mint a tetemes anyag olvasgatása közben,elvonják a figyelmem. De már nem kertelhetek tovább,mert most a tisztás szó, a zengzetes konkrét élővilágát

kell(ene) eme írásban szemléltetni, s e szöveg-mezö élő­

világában álnévükön különböztetni meg csupán egymástóla hímírókat, a költőtojókat, a szó-hermafroditákat és afordítókat. Transzt vesztő önviták helyett ön-kívü1etesszóváltásba keveredek, fajtáj uktól fiiggetlenül számomraígy lehettek szállö vendégeim és szállóvendégeim akertkötet lakói, s így lehettem én szívélyes és szív-éjesvendégfogadójuk. Ekképp se akarjak tehát ünneprontó,hullámtörő lenni. Hisz minden madár társat választ, kirá­gom, kirágom, ezen is keresztülrágom magam.

Béküljek, enyhüljek meg, nézzem el, hogy cinegék éscsuszkák éppúgy időzhetnek e kertkönyvben, mint a vere­bek, örülhetünk csíznek, sármánynak, s átzúghatnak néhaijesztően alacsonyan, légies hullámvonalban a rikoltófakopáncsok. Ök alulról fölfelé kúszva, apróra vizsgál­gatják a szóanyagot, s ha észlelik, hogy megbámulomőket, mindjárt az ellenkező - a kézirat következő - olda­lára kúsznak.

Legyenek inkább a dalárdában az idei, most először

idelátogató, a majdan alacsonyabban lévő fészkelőhelyeket

kedvelő cinegékre hasonlítók éppúgy, mint a vissza­visszajáró kedvenc barátaimra, a csuszkákra, a házi és me­zei verebekre emlékeztetök. Kukkantson be időnként egy­egy alkalmi vendég, zöldike, tengelic, időzzenek a légtér­ben jóvágású fecskék, fejünk fölé a holtági gólyát is hozzabe néha egy váratlan áramlat. A látványától nem leszünkszegényebbek, sőt: szárnya alig mozdul, olyan magassá­gokban ő már ki tudja használni a levegő mozgását,

Tojáshéj a fenéken: szállok is, szállingózok is. Intege­tek a gyorsan átrepülőknek, a lassan, méltóságteljesenvonulókat hosszan megfigyelem. Néhányuk épp fölöttem,repülés közben múlik el, tetemük nagyot szól, ha a jár­dakőre vágódik. Van, amelyikük szét is hasad, szívük,ahogy utolsókat dobban, közelről látom. Néhányukattisztességgel el is temetem: hisz ők már repülni is tudtakvalamennyicskét.

Van, aki látványosan túlértékeli magát, madárnak néz,s van, akit én értékelek túl. De aki csak úgy lefordul azágról, az ágrólszakadt marad, nálam is - pedig arra az ágraföl kellett jutnia valahogy. Vagy csak épp kimászotta fészekből? Ha csak úgy, hát akkor is: szép hölgy aszándék, tisztelendő úr az akarat. Vagyok utolsó kenet,utólag elkenődö és előzőleg elkendözö is: vigasztal, hogyha a fióka csak odáig jut, hogy a földön ellepjék ahangyák, azelőtt a szellem körforgásába talán néhány per­cig még bele tudott csicseregni. Itt és most mindegy, hogykitúrták, véletlenül kiesett, vagy önszárnyával vetett végetaz életének. Boldog vadászmezők vendége, már ott jár,ahol a madár sem.

A szarkák hangja napközben, a sárgarigóké hajnalban,a fülemüléké éjszaka hallik ide. Ha ritkán is, de tudnaka szokott időpontokon kívül megkapó életjeleket adni.Mintha csak azt üzennék: most itt vagyok, most is ittvagyok.

Borús időben néha hallani a kuvik aktuális panaszát.Máshol lakik, de jelenlétéről folyton tudósítania muszáj.Van neki közléskényszere, igen; évről évre ugyanazok asirámai, hiába próbálja cifrázni, néha saját erőlködésétől

unja el magát. Kúrálólag hat egy ilyen közlés, amelytől

egy életre immunissá válunk: erre mondja Kun Marcella,hogy jól jegyezzük meg a nevét, mert az életben többésose fogjuk hallani.

Radnóti Miklós

Pogány köszöntőNézd! dércsipte fáink megőszült

fején ül most a szél és lengő

harangú tornyok közölt csakmegkondúlnak ajámbor imák!

Csorgó nyálával békés borjúlépdel még szekerünk után, demár nem kószál szárnyas szavakkalszájunk körül halovány ámen!

Megmosakodtunk! tornyok között,fákon pihenőszélben és mostmegőszültfák közt csókokkal tarkánpogány szemekkel kitavaszodtunkl

A testünket nézd! együtt fakad arüggyel drága hús és napbadobáltcsókjaink után boldog torokkalígy, istentelenülfölsikoltunk!

1930. január ll.

versmondó 55

Az idei kiscinkék nem túlzottan óvatosan még, de akacsák tápjára, vizére már csapatostul járnak rá. A nagyöregek vigyáznak rájuk: két oldalról figyelnek a ragado­zókra. Az etetőhöz ritkán mennek csoportosan: óvatosan,egyenként repülnek oda, elnyomnak egy rövid dallamot,majd felkapnak egy-egy szem magot, elviszik onnan, snéhány méterrel arrébb, a biztonságot nyújtó sűrűbb lombközött, emlékezetes mozdulatokkal fogyasztják el.

A veréb, az pocsékol. Leggyakrabban csapatban érke­zik, harsog. Bizonyára van köztük kenderike is: a távolságmiatt azonban nem tudom megkülönböztetni a verébtől.

A nyílt élőhelyeket kedveli, a "sűrűjébe" nem megy.A balkáni gerle szinte mindig párban jár, kánonban szól

szépen. Üzengetnek egymásnak, az ember megérti, hogymiért olyan megértőek. .. Érdemes kotlani a dolgain, akitartó költés meghozza nekik (és nekünk) az eredményt.Fénytörésbenők a boldogság kék madarai.

Es akkor ott sorakoznak még a beszédes nevű írózók éskőltőzők: köztük például a sarlósfecskék, akik kitűnően

repülő madarak, ezért szinte egész életükben lenézőek, alevegőben párzanak, és repülve is alszanak...(higgyétek el,latin neve: apus apus). Aztán fel-feltűnnek a csak nevük­ben rokonaik, az esti kalandokat kereső, disznó dallamo­kat kedvelő, ezért is gyakran összeröffenő partifecskék(nem mellesleg: szakadópartokon fészkelnek), a még kife­jezőbb álnevü kalandrapacsirták. Előfordul egy-egy tüzes­fejű királyka, apácahantmadár, szürke légykapó, süvöltő,

bajszos sármány, nem hiányozhat a szürkebegy, a halványgeze és a siketfajd sem. Ismerve az előzményeket, kiszá­mítható, hogy szinte minden esztendőben fölrikoltlegalább egy messziről kiszökött papagáj. Micsoda zenefüleinknekí

Az idegen ajkú fészekaljak dallam-tolmácsolói közöttlenyűgöző a csilp-csalp fiizike: ezen az erőtől duzzadó,élénk, mozgékony madárkán nincs semmi szembeszökö,nevéhez illően szereti a fiizest és a füzetest, melynek le­vélzetei, oldalzatai majdhogynem "elnyelik". Kissé feltű­

nőbb párja a könyvike, de az ő jelenlétéről sem a küllemevagy mozgása, hanem szintén a hangja árulkodik. Parányitorkán roppant erős, messze hangzó dallamok születnek;szólama szerint: csil-csal, csil-csal. Eredeti németben úgyhalljuk: czilp-czalp, czilp-czalp, angol ban úgy szól: tchilp­tchalp, tchilp-tchalp - ezekből lesz a magyar csilp-csalp,Madártávlatból is jól érzékélhetőeka bravúros részletek:

Sándorfi Balázs(Pázmány Péter Katolikus Tudományegyetem)

Megvalósulás

Késett az éjszaka, mi csak ültünk állvaDudvák duettoztak várva csillagokat,És egy főtt-tojásbólKikeIt az idő

Az elmesélt mesék a tűndért kerestékFélálmos kispárnák a lány-sóhajokat várták,Szerelemben úsztaka Holdkráterek

56 versmondó

alaposan kidolgozottak, úgy, ahogy az a nagy könyvben ­ha már a távlat: -, meg van perspektí®va.

A színpompás pinty költési szezonjában énekével - ésolykor tettlegesen is - üldözi el területéről a betolakodóriválisokat. Leggyakrabban a közvetlen közelében éneklő

fajtársakat hallgatva és utánozva tanulja meg a fajra jel­lemző dallamot. Ha a környékbeliek nyelvjárását elsajátítóifjakat nem érik időben más hanghatások, örökké csakmímelőkmaradnak. Aki idejében messzebbre tud figyelni,az megtapasztalja, hogy az utánzáson alapuló tanulás nél­külözhetetlenül fontos, de mivel fennmaradásukhoz hamarterületet kell foglalniuk a közelben, társaiktól mielőbb

különbözniük kell.A házi rozsdafarkúak (mondtam már, hogy rossz az, aki

rosszra gondol, kedves Kun Marcella) költésének meg­figyelése valódi élmény: vannak köztük megszólalásigszépek, vannak megtévesztésig hasonlítani tudók ­élvezettel figyeli őket az ember, míg ki nem derül, hogyegy rossz Trabant féltengely, egy idegen mobiltelefoncsörgése, egy hintaágy nyikorgása kelti a furcsa melódiá­kat. Madárlátta futamaik szeretni valóak, de néha már abegyemben vannak.

Na és a kacsák. Vannak kacsáim. Kedvtelésből. Rólukmég, keveset, mielőtt befogom a csőröm, hisz kötetkacsais van, nem ok nélkül hápogok. Az enyémek: Ipia, Pacsi,és főnökük, a Némó kacsa. Névadójuk a fiam, boldog,madarat lehet vele fogatni. Némák a kacsák, alkatilag.Vagyis inkább: hallgatagok. A kert hallga tagjai. Szintecsak akkor szólalnak meg, ha etetem őket. Akkor is alighallhatóan, de annál kedvesebben. Ipiának és Pacsinakmuszáj volt megnyesnünk a szárnyát, mielőtt elvágytakvolna. A beavatkozás nem gyötrelmes, de szívfájdító: azijedtségtől sápítozik a kacsa, de aztán hamar túlteszimagát rajta, tojik az egészre. Jó folyósakat, és meg­nyugszik. A legszebb tollai közül megmarad jó pár - s milehet egy jól író tollnál hobbikacsa-ügyben fontosabb?Némó már túl nehéz, félelmetesen gyönyörű madár lett,nagy szárnyait szaladozás közben csapdossa, defelemelkedni csak akkor tud, ha szerencsésen alákap aszél. Hogy meddig élnek, még nem tudom - bizonyára akapitány hagyja el utoljára a hajót. Ha jut türelem, kitelel­tetjük őket. Ha nem, hát hullájuk és hullám, a verésben.Akarom mondani: versében.

...és szemembe hunyva szemedet, vársz várvaMert túl világoskék az estét váró égbelingése fOlöuszilárdul a föld

Úgy mintha utaznánk a domb felpislant ránk,Madarak csőrében függönyök fehérenbúcsúzkodnak tőlünk

a pillanatok

Egészen afűhöz simulvafelkörözAz alkony-bölcsőbe a testünk éjjele.Egy időző idő

a valósulás.

Mit mondunk, ha verset mondunk?(Gondolatok egy könyv olvasása közben)

Nehéz terhet vállalt magára Kiss László és Tóth Zsu­zsanna, amikor elhatározták, hogy a VersmondókKönyvtára 2. kötetében kortársaink verseiből gyűjtenek

össze egy jó adagot, mai és eljövendő versmondókszámára. Nehéz a teher, mert nagy a felelősség, mely egyilyen válogatás megszületését végigkíséri.

Tetszetős lenne úgy kezdeni a könyv bemutatását, hogyegy ilyen válogatás eleve nem lehet sikeres, hiszen vala­mennyiünknek megvannak a "saját" kortársai, így azutánokkal-joggal hiányolhatunk neveket, verseket e mostanigyűjteményből. Miként a másik véglet is könnyen elfo­gadható, hiszen a Kortársaink címmel most napvilágotlátott könyv olyan régi hiányt pótol, hogy mindenesetlegessége dacára korszakos jelentőségű megjelenése,legalábbis a versmondók nagy családjában.

Ki ne érzett volna még lelki ellazulást (csipetnyi rest­séget!) egy-egy közhellyé kopott verscím felhangzásakorversenyeken, bemutatókon, versmondó körben. Ki nemvágyott még szakszerű "ablaknyitásra", a kortársi verster­més friss levegőjének betódulására számos együtt­létünkön.

Tóth Zsuzsanna vállalkozott arra, amiről oly sokszor éssokat beszéltünk, amire oly sokan vártak a versek elő­

adásának különös művészetével jegyesek közül. "Sajnosa kortársak ... nincsenek eléggé divatban. Természetesenakad olyan költő, aki megérdemelten népszerű, de jólenne, ha mások is pódiumra jutnának. Még akkor is, haolykor sokkal nehezebb megfejteni egy-egy formabontóalkotást, vagy mert nincs kapaszkodánk; biztos ítéletünkmagáról a költőről. Arra szeretnék mindenkit buzdítani,csak adják át magukat a versnek magának, csak hagyják,hogy elkezdjen élni. Ez az egy dolog motivált tehát: jólmondható verseket válogatni." - írja a kötetet indítógondolatsorában a szerkesztő.

E kitűnő ajánló sorokat elolvasva gyakorlatilag mindenkételyünk megszünhet, mely esetle~ a válogatással szem­ben korábban megfogalmazódott. Igy lesz érthető az amára teljességgel szokatlan csoportosítás, melyben mond-

juk Baranyi Ferenc,Nagy Gáspár, Szé­ki Pataki László,Schein Gábor, PartiNagy Lajos, PeerKrisztián, KarafiáthOrsolya egy könyv­ben várja új és eljö­vendő versfeltáma­dását most és mind­örökké egyaránt.Miként az sem igé­nyei akár utószóbaközölhető magya­rázatot, miként kö­zeledjenek a kortársversekhez az őket

választók.Soha ilyen nyil­

vánvaló nem voltszámomra, mint ezta könyvet végigolvasva - vagy akár versenkéntmegküzdve a befogadás élményéért -, ha verset mondok,választok, olvasok, valójában azzal a korral, azzal azemberség-lenyomattal szembesülök, melyben a költői

szándékkal fogant szöveg világra jött. Kortársaink e kötet­ben most nekünk szólnak, mai élethelyzeteket fogalmaz­nak meg - a szerkesztői válogatásban bízva -, idővel talánklasszikus érvényességgel, a jövőben is érthetően üzenve:RÓLUNK.

Köszönet e méltó karácsonyi ajándékért mindazoknak,akik hitükkel és anyagiakkal egyaránt hozzájárultak ekönyv létrejöttéhez.

N-th-J

A Kortársaink c. kötet megrendelhető, megvásárolható aMagyar Versmondók Egyesülete rendezvényein.

Saját linkgyűjtemény és átfogó versportál

"Segítségével megvalósulhat a haza a »magasban« (IllyésGyula), mibennünk, itt és a bárhol élő magyarokban.Hurcolkodjunk föl hát mielöbb minden javainkkal azinternetre, hogy sokáig éljen a magyar!" Ez KányádiSándor gondolata az internetről és annak fölöttébb szük­séges voltáról.

Rendezzük hát sorainkat! Ez a Versmondó sokadikszáma, ahol a világhálón történt változásokról számolunkbe. EI is döntöttük: a folyóirat egy oldalát ezentúl az inter­netnek szenteljük. Most két ok is adódott arra, hogybeszéljünk virtuális megjelenésünkről.

www.vers.huItt van mindjárt a versponthu. Aki régen látogatott el aMagyar Versmondók Egyesületének oldalára, az nagyvalószínűség szerint nem értesült arról, hogy az egyesület

központi honlapja elköltözött. Egy átfogó, A Vers Éveprogramsorozat elemeit, társadalmi szervezetek, intéz­mények, alkotóközösségek híreit és programjait istartalmazó versportál született, egyértelmű címmel:www.vers.hu. Szabad bejárása van ide minden látogató­nak, olyannyira, hogy véleményt is nyilváníthat a Vers­mondó Fórumon, amely egyébként bármelyik honlapunkról elérhető. De haladjunk csak szépen, sorjában.

www.versmondo.huMi történt a www.versmondo.hu honlappal? Nem tűnt el:ide költözött a Versmondó folyóirat. Megújult arculattal,áttekinthetöbb környezettel, modernebb elektronikai hát­térrel, és jóval nagyobb archívummal. A folyóirat hon­lapján valamennyi egyesületi vagy a lap által szervezettnagyobb horderejű eseményről nézhetünk pillanatképeket,elolvashatjuk az írott sajtóban rólunk megjelent írásokat,műfajok, tematika és kronológia szerint kereshetünk

versmondó 57

cikkeket, rovatonkénti csoportosítással, és átugorhatunktámogatóinkhoz és partnereinkhez is. Az aktuális számmellett itt kapnak helyet a Versmondó-különszámok is,elsőként a Kaleidoszkóp VersFesztiválra készült, a médiaés a vers, a színpad és a versmondás kapcsolatát elemzőátfogó tanulmány-antológia.

www.versfesztival.huS ha már a VersFesztiválnál tartunk: a Kaleidoszkóp fesz­tivál honlapja, a www.versfesztival.hu ezentúl hetente fris­sül. Elsőként a legutóbbi fesztivál képei és kulisszatitkaikerültek fel a honlapra. Már megnézhető a Merlin Szín­házban lezajlott GálaEstről forgatott negyvenperces film,és hamarosan felkerül a televíziónak készített teljes film­anyag. Ízelítőt kaphatunk a Szárnyak hullámverésbencímű, hetedik Kaleidoszkóp-kötetből(amit rögvest meg isrendelhetünk), és tájékozódhatunk az eseményekről és azeredményekről is, napi bontásban. Folyamatosan közöljük

a nyertesek szubjektív írásait a VersFesztiválról, bemu­tatjuk a fesztiváldíjat nyert két versmondó: Hajdú Anett ésKiss Bálint New York-i vendégszereplését, és elérhető a200S. évi nemzetközi fesztivál pályázata és felhívása.

www.c3.hu/-versA c3 honlapunk a legrégebbi darab, szintén vadonatújfunkcióval és arculattal. Ez a honlap elnyerte végső for­máját: saját weboldalainkat tartalmazza naprakészen. Alinkgyűjtemény segít eligazodni az egyre bővülő irodalommédiabirodalmában.

Véleményeket, kérdéseket és kéréseket pedig napra­készen fogadunk, válaszolunk és teljesítünk a VersmondóFórumban. Bármelyik oldalunkon.Ezek után ismét tartalmas böngészést, a következő vir­tuális meglepetésig!A honlapok támogatója: a Ram-Bit Kft.

Budapesti Versmondó Klub és Műhely(a Budapesti és Közép-magyarországi Versmondó Egyesület szervezésében)

2004 novemberében elindult a Budapesti Versmondó Klubés Műhely.

Hogy miért klub, vagy miért műhely? Klub azért, mertkötetlen, mert bárki részt vehet rajta, aki szeretne ko­molyabban foglalkozni a versmondással, a színházzal.Komolyabban, és ezért műhely is, mert nagyon komolyműhelymunka vette kezdetét, amely mellőz mindenfajtalustaságot, komolytalan hozzáállást, lelki ömlengést. Ez aműhely a szakmáról szól. Azért van, hogy a jövő művé­

szeit és a jövő kulturális identítású embereit adja a tár­sadalomnak. Nagy szavak, de mélyen igazak.

Ez lett legalábbis az elsődleges célja a Budapesti ésKözép-magyarországi Versmondó Egyesületnek a klubalapításával. A régóta tervbe vett Versmondó Klub, a BajaiSzín- és Előadóművész-felkészítő Műhely mintájára, kétszekcióban működik.

A színházi szekció a színművészet rejtelmeibe avat be:színészmesterség, színpadi mozgás, mozgáskultúra, be­szédművelés és relaxáció tárgykörökben. A foglalkozá­sokat Pataki András rendező tartja, minden szombaton13 órától a Kondor Béla Közösségi Házban (Budapest,XVIII. kerület, Kondor B. sétány 8.).

Időpontok:

200S. január 8., IS., 22., 29.200S. február S., 12., 19.,26.200S. március 19.200S. április 2.,9., 16.,23.200S. május 7., 14.

A pódiumi szekció a vers- és prózamondó elöadó-mű­

vészet tárgyi ismérveit helyezi előtérbe, művészi beszéd,verses és prózai helyzetgyakorlatok, koncentrációs fel­adatok, improvizációs szituációk, pódiumi est szerkesz­tése és versrendezés tárgykörben. Az előadók tematikusanváltják egymást: Kárász Eszter, Lutter Imre, Bartók Lászlóés Kiss László, minden második szombaton 13 órától aFészek Klubban (Budapest, VII. kerület, Kertész u. 36.).

58 versmondó

Időpontok:

200S. január 8., 22.200S. február S., 19.200S. március S., 19.200S. április 2., 16., 30.200S. május 14.

A színházi szekció a heti rendszeresség miatt IS00 Ft!alkalom költségen látogatható, a pódiumi szekció (kéthetirendszeresség) térítésmentes.

Jelentkezni az interneten, bármelyik honlapunkon aVersmondó fórum azonos nevű topikjában lehet, bővebb

információ is ott kérhető!

A műhelyben különös jelentőséget kap a drámapeda­gógia: a bizalomjátékokkal segített közösségépítés. A hely­zetgyakorlatokkal a műhely tagjai a szakmai fogások mel­lett a társadalmi integrációt is tanulják, a mindennapoknehéz helyzeteinek próbamegoldásával. A vers, a színházígy a kultúra ápolásának eszközévé is válik.

Telefonos információ Somogyi Bence ifjúsági tagozat­vezetőnél kérhető a 06 (30) 649-8178-as számon.

A Versmondó Klub mindkét szekciójának munkájafolytatódik a Bajai Szín- és Előadóművész-felkészítő

Műhelyben!

Támogató: Budapest Főváros Önkormányzata

Egyetemisták Miskolci Amatőr SzínjátszóKöreaz Északkelet-magyarországi RegionálisVersmondó Egyesület szervezésébenA versmondók szakmai képzése a versmondómozgalomegyik problematikus pontja még ma is, mivel kevés azoknaka szakembereknek a száma, akik valóban megfelelő segít­séget tudnak nyújtani a tehetségeknek. Jelenleg a vers­mondók felkészítésének egyetlen, folyamatosnak tekinthető

alkalma és formája a versmondóműhelyek lehetősége.

Ilyen lehetőség az Egy Maszk drámamúhely, azEgyetemisták Miskolci Amatőr Színjátszó Köre is, amely

2004 szeptemberében új lendületet vett, és folytattamunkáját. Az Északkelet-magyarországi RegionálisVersmondó Egyesület, a Miskolci Egyetem és a MEBolyai Kollégiuma együttműködésében megvalósulódrámaműhely résztvevői az egyetem nappali és levelező

tagozatos hallgatói. A foglalkozások hétfőnként, hetirendszerességgel zajlanak a kollégiumban. A dráma­műhely állandó szaktanára Lukács Gábor színész­drámapedagógus, vendégelőadóként a Miskolci NemzetiSzínház művészei tartanak előadásokat.

A foglalkozásokon a játékos légzés- és beszédtechnikaigyakorlatokon túl bizalomjátékok, helyzetgyakorlatok ésmindenféle szituációs feladat segít a versmondóknaka színpadi mesterség elsajátításában. Az alapokat adrámapedagógia jelenti. A tanárok a kreativitás növe­léséhez a versismeretet is felhasználják.További információ: Bihari Péter, a regionális egyesületmiskolci titkára 06 (70) 337-5747.Támogató: Miskolc Város Önkormányzata, MiskolciEgyetem, ME Bólyai Kollégium, ME Hallgatói Önkor­mányzat, Mobilitás.

A Budapesti Versmondó Klubról és az Egy Maszk drá­maműhelyről központi honlapunkon (www.vers.hu)olvashatnak, a "Műhelyek, táborok" menüpontban. A VersÉvében mindkét műhely valamennyi csoportja saját elő­

adássalkészül.

Ludmann Mihály festőművész

már a lapok,

- Stílusa egyszerre modern és szinte már "akadémiku­san" századfordulós. Impresszionista vagy posztimp­resszionistafestőnekvallja magát?Ha ezeket a fogalmakat úgy használjuk, ahogyan aszakirodalom teszi, akkor egyik sem. De azt gondolom:az alkotók általában sem nagyon szeretik azt, ha katego­rizálják őket. Mindenki azt szeretné, ha stílusa egyéni,csak önmagára jellemző lenne. Ami, persze, nem lehet­séges.Ha nagyon akarom, akkor azt mondhatnám: inkábbaz expresszionizmust érzem hozzám legközelebb állónak.A színek és a formák szabad használata, a kompozíció,a gesztusok kifejezésbeli alárendeltsége megfelelnekennek a stílusnak. Ugyanakkor konstruktív, vagy éppenszürrealistaelemek is foglalkoztatnak, különösen grafikaimunkáimban ...

(Részlet Tamási Orosz János: Mennyi munka maradtvégezetlen! C., Ludmann Mihállyal készített interjújából.)

versmondóKiadja a Magyar Versmondók Egyesülete

Támogatónk:

~r

tr,frrt~k~Nemzeti Kulturális

Örökség Minisztériuma

Felelős kiadó: Bartók László

A szerkesztöségelme:

1011 Budapest1., Corvin tér 8.

Elektronikuscím: vers@e3.hu

Honlap: www.vers.hu » www.versmondo.hu

Szerkeszti:

az MVE elnökségénekkabinetje

Főszerkesztő: Kiss LászlóTelefon: 06 (30) 922-3573

ISSN 1217-3282

Dupla szám: ára 400 Ft

A Versmondó megrendelhetö a szerkesztöségeimén.

Előfizetési díj egy évre: 1200 Ft

Megjelenikévente hat alkalommal.

Az egyes számok megvásárolhatók az Írók Könyvesbolyában

BudapestVI., Andrássy út 45.

E számunkat

Ludmann Mihály képzőművész

grafikáival illusztráltuk.

versmondó 59

Cselekedék azért Noé mind a szerint, a mint az Úr néki megparancsolta vala.

Noé pedig hatszáz esztendős vala, mikor az özönvíz volt aföldön.

Beméne azért Noé és az őfiai, az ő felesége, és fiainak feleségei ő vele a bárkába, az özönvíz elől.

A tiszta barmok közül, és a tisztátalan barmok közül, a madarak közül, és minden földön csúszó-mászó állat közül,

Keltő-keltő méne be Noéhoz a bárkába, hím és nőstény: a mint Isten megparancsolta vala Noénak.

Lőn pedig hetednapra, hogy megjőve az özönvíz a földre.

Noé életének hatszázadik esztendejében, a második hónapban, e hónap tizenhetedik napján, felfakadának ezen a napona nagy mélység minden forrásai, és az ég csatornái megnyilatkoznak.

És esék az eső a földre negyven nap és negyven éjjel.

Ugyanezen a napon ment vala be Noé és Sém és Khám és Jáfet, Noénak fiai, és Noé felesége és az ő fiainak háromfelesége velök egyült a bárkába.

Ök, és minden vad az ő neme szerint és minden barom az ő neme szerint és minden csúszó-mászó állat, mely csúsz-másza földön, az ő neme szerint és minden repdeső állat az ő neme szerint, minden madár, minden szárnyas állat.

Keltő-keltő méne be Noéhoz a bárkába minden testből, melyben élőlélek vala.

A melyek pedig bemenének, hím és nőstény méne be minden testből, a mint parancsolta vala Isten őnéki: és az Úr bezárautána az ajtót.

Mikor az özönvíz negyven napig volt aföldön, annyira nevekedének a vizek, hogy felveheték a bárkát, és azfelemelkedékaföldről.

A vizek pedig áradának és egyre nevekedének aföldön, és a bárka jár vala a víz színén.

Azután a vizekfelelte igen nagy erőt vevének aföldön, és a legmagasabb hegyek is mind elboríttatának, melyek az egészég alatt valának.

Tizenöt singgel nevekedének a vizek feljebb, minekutánna a hegyek elboríttattak vala.

És oda vesze minden földön járó test, madár, barom, vad, és a földön nyüzsgő minden csúszó-mászó állat; és mindenember.

Mindaz, a minek orrában élő lélek lehellete vala, szárazon valók közül mind meghala.

És eltörle az Isten minden állatot, a mely a föld színén vala, az embertől a baromig, a csúszó-mászó állatig, és az égimadárig; mindenek eltőröltetének aföldről; és csak Noé marada meg, és azok akik vele valának a bárkában.

És erőt vevének a vizek a földön, száz ötven napig.Mózes könyve 7. fejezet