ítéletXIV. ÉVFOLYAM 6. SZÁM, 2011. DECEMBER 7.

MEMINISSE IUVABIT – MERT JÓLESIK EMLÉKEZNIBeszélgetések a professor emeritusokkal és a 2000 tavaszán végzett, most az egyetemen oktatókkal

A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA

itelet@jak.ppke.hu itelet-pazmany.blog.hu www.jakhok.hu

A Ménesi út

B1-4.2011dec..qxd 2011.12.01. 18:26 Page 1

Ítélet Beköszönõ

2 2011/december

TARTALOM

Meminisse iuvabit,avagy jó lesz egyszer emlékezni a régi dolgokra is

Vergilius szavaival élve fogalmazódottmeg bennem a gondolat, hogy az Ítélethasábjain összegyûjtve lehessen olvas-ni a kezdetekrõl.

Ez a szám ajándék: egyrészt az interjú-alanyoknak, másrészt a kedves olvasó-nak, hogy lehetõvé tegye az emlékezést,a gyökerekre, a Ménesi úti kezdetekre, a mûanyag székekre, a különleges ösz-szetartásra, mely mind a mai napig meg-határozó és sokak számára inspriáló,akár az egyetemek közötti választás oká-nak is mondható. A katolikus szellemi-ség ebben is megtalálható: nemcsak el-megyünk egymás mellett, és arra törek-szünk, hogy azt a néhány évet valahogytúléljük, hanem megéljük. Egymásraodafigyelve, a bölcsebbektõl okulva.

Hat, a már hetvenedik életévet betöl-tött, kimagasló szakmai teljesítményû éspéldamutató magatartása révén a cím vi-selésére érdemes Professor Emeritusszal,illetve a 2000 tavaszán végzett hallgatók-kal, most már az egyetemen tanító okta-tókkal beszélgettek az Ítélet szerkesztõ-ségének munkatársai. Akik vagy szinténgólyák, s a kezdeti szárnypróbálgatásokidejében vannak, s most ismerkednek a tereppel, vagy lassan kirepülnek a fé-szekbõl és mindig szeretettel fognakvisszagondolni az itt töltött évekre.

Büszkén, hogy a Pázmány Péter Kato-likus Egyetem Jog- és ÁllamtudományiKarának hallgatójaként részese le-het(ett) ennek a más miliõnek: mert ittszámít(ott) a személye, a jelenléte, ahozzáállása, s bátran, bizalommal kér-dezhetett. S beszélhetett, beszélhettünkakár a hitrõl, mely a mai kaotikus világ-ban különösen fontos, betérhettünkminden belépéskor az egyetemi kápolná-ba, elmondhattunk pár esdeklõ fohászt.Mi is részesei lehettünk a fejlõdésnek,láthattuk, hogy hogyan szabadultak mega kilátást takaró oszlopoktól és a kényel-metlen, szürke székektõl az elõadók, ho-gyan szépült meg a Gesztenyéskert.

Jézus születésének az ünnepe egy-részt szól az ajándékozásról. Mi is sze-retnénk örömet okozni e néhány oldal-lal; másrészt szól az emlékezésrõl, melyhol a már megboldogult szeretteink hiá-nyából fakad, hol kellemes élményekrevaló visszagondolásból ered. Tekintsékaz Ítélet e decemberi, rendhagyó szá-mát ennek eszközének. Áldott, békésünnepet! Mikola Orsolya

Fõszerkesztõ: Mikola Orsolya Online felelõs: Konta Balázs Szakmai tanácsadó: Dr. Koltay AndrásKorrektúra: Kaszián Ábel Fotó: Balázs Beáta

Munkatársak: Gottlieb Péter, Hajdu Rita, Kadosa Nikolett, Kiss Lúcia, Kovács Krisztián, Simon Nikolett, Szabó Kata Karolina, Szabó Levente, Tóth Máté

KöszöntõA Pázmány jogi kara 2011-ben még „csak” tizenhatodik születésnapját ünnepelte, és bár a 16. életév betöltéséhez a Ptk. fûz bizonyos jogkövetkezményeket, egy jogi kar 16 évesen igen-csak fiatalnak számít még. Furcsamód, az 1995-ben történt alapítás ellenére ez a kar kétezeréves. Kétezer éves, mert olyan igényeknek próbál megfelelni, amelyek a történelem során folya-matosan jelentkeznek, és amelyekre a válasz kétezer esztendeje a kereszténységben öltött testet.A katolikus, keresztény szellemû oktatás, képzés létszükséglet a társadalom, akár egy, a kom-munizmus igájába kényszerített, onnan pedig csak a közelmúltban kitörõ, annak átkos hatása-it még sokáig hordozó társadalom, akár egy nyugatos, de az utóbbi évtizedekben fokozatosantalajt és gyökeret vesztõ „jóléti” demokrácia számára.

A nyílt diktatúrából mi magyarok 1989-ben átkerültünk a más, finomabb eszközökkel dolgozó,mégis az emberi együttélés hagyományos keretei, az emberi lélek természetes szükségletei ellen hatóburkolt korlátozások korába, amely egy mindent materiális alapon, az anyagi haszon szempontjábólmérõ világrendet épített fel. Ebben a számunkra új és nehezen megtanulható rendben kell megtalál-ni helyünket, mozgásterünket. A számos ellenhatás dacára ez a világrend bizonyos mértékben és ke-retek között biztosítja az egyének, a társadalmak szabadságát. A keresztény emberek felelõssége pedig abban áll, hogy ezzel a szabadsággal megfelelõen éljenek. Anélkül, hogy önmagunkat a csatá-ba induló keresztes vitézek hõsiességével felvértezve láttatnánk, fontos, hogy mindannyian tudatosít-suk magunkban: a mai, kétezer év minden felhalmozott, hagyományos értékét rohamléptekkelrelativizáló világban minden keresztény ember feladata a megõrzés, az öröklött tudásanyag és szelle-miség továbbadása, ki-ki erejébõl telõ gazdagítása.

A katolikus jogi kar ezen építkezés apró kis építõköve lehet. És bár 2011 karácsonyán semmifélekülönösebb jubileumot nem „ülünk”, mégis helyénvaló a szerkesztõség törekvése, és érdemes a segít-ségükkel emlékezni a kezdetekre, azokkal együtt felidézni az eltelt éveket, akik az elsõ perctõl jelenvoltak a kar életében. Kívánok a magamhoz hasonló „régieknek” kellemes múltidézést, a jelenlegihallgatóságnak pedig a felfedezés örömének megélését. Elvégre nekik a legfontosabb, hogy jó helyen,biztonságban legyenek a következõ években, így nem árt, ha saját szemmel gyõzõdnek meg arról,mivégre is vagyunk itt mindannyian. Koltay András

Zlinszky János: „Dolgozni csak pontosan, szépen…” 3Péteri Zoltán: „Egy jogásznak nemszabad szakbarbárnak lennie” 5Bánrévy Gábor: „Nem magunkhozkell mérni a hallgatókat” 6Radnay József: „Fiatal és ambiciózus voltam” 7Kilényi Géza: „Isten adományanagy tudósnak és kiváló elõadónakis lenni egy személyben” 8Varga Csaba: „Teológiailag

tisztázott alapokról akartunkindulni” 9Patyi Gergely: „Foglaljon helyet,kolléga” 10Ujvári Ákos: „Kivételes és meg nemismételhetõ helyzet volt…” 11Ádány Tamás: „A tudás önmagá-ban soha nem felesleges” 12 Bárándy Gergely: „Nincs jobbfelvételi rendszer, mint a hit…” 13Békés Ádám: „Életem egyiklegjobb döntése volt” 14

Gyeney Laura: „A hallgató egyolyan fáklya, amit az oktatónak kelllángra lobbantania” 15Komáromi László: „Az értékektovábbadása holtig tartó feladat” 16Móritz Balázs: „Emblematikus évfolyammá váltunk” 17Hajas Barnabás: „Számomra ezvalami hatalmas élmény volt” 18Halász Zsolt: „Nagyon össze-tartó évfolyamunk volt, s ez azösszetartás ma is mûködik” 19

„Addig volt az Istennekáldása rajtunk,addig voltországunk, míg az hitünkvirágjában volt.”Pázmány Péter

A PPKE JÁK HÖK TÁMOGATÁSÁVAL

2-19.2011decjav.qxd 2011.12.01. 16:44 Page 2

2011/december 3

Ítélet Interjú

Zlinszky János professor emeritus, a kar alapítója, a jogász szakma egyiklegmeghatározóbb szaktekintélye, Mar-ton Géza tanítványa, a római jog tudósa.

A kar alapító atyjaként emlegetik. Anno milyen kérdések, aggályok merültek fel Önben?Z. J.: Valóban: pedig én csak a szervezõvoltam. Maga a gondolat, hogy ebben ak-tívan részt vegyek, az a második válasz-tás után született meg, amikor az eszter-gomi egyházmegyei zsinaton felvetették,hogy az akkor már létezõ katolikus egye-temnek a teológia- és bölcsészettudomá-nyi kara mellé kellene egy jogi kart isszervezni, mert hiányoznak a kereszténygondolkodású és megfelelõ közéleti tu-dással bíró emberek. A választások el-vesztésénél ez világosan be is bizonyoso-dott, s ekkor kérdezték meg, hogy én,mint alkotmánybíró, vállalnám-e enneka koordinálását.

Mivel akkor én már 1983 óta tanítot-tam Miskolcon is, a gyakorlati tapaszta-lat mellett kellõ oktatói rutinnal és kap-csolatrendszerrel rendelkeztem.

Már 1994 decemberére sikerült egyolyan, a feladatot vállaló közösséget létre-hozni, amellyel megalkottuk a kart – ere-detileg csak egy intézetet terveztünk –,ezek után 1995 tavaszán a püspöki konfe-rencia kiadta az alapító okiratot, melymár tanárokat is megnevezett, engem pe-dig dékánná választott. A római jogot éntanítottam, Varga Csaba professzor úr ajogelméleti részt vállalta. A többi tárgyat,mivel csak a késõbbi évfolyamban kellettoktatni, csak elõkészíteni volt szükséges.A csatlakozó tanárok közül Bánrévy pro-fesszor úr volt, aki jelentõsen tehermen-tesített, helyettesített engem. EmellettVasadi Éva és Botos Katalin is sokat segí-tett, így már az 1995/1996-os tanévbenmegindult az oktatás.

A mostani, Szentkirályi utcai épület koráb-ban a Szent István Társulat, majd a FranklinKiadó nyomdája volt, a kezdetekkor még a Ménesi úton folyt, legendásan regényeskörülmények között az oktatás. Z. J.: Az induláskor az épp akkor Piliscsa-bára kivonuló bölcsészkartól kaptunknéhány szobát, majd mikor a MagyarPüspöki Kar visszakapta a Szent IstvánTársulat egykor székházát, ide költöz-

tünk. Így még most is közösen használ-juk a társulattal.

Több téren, szinten is folyt az oktatás, s a híres elsõ évfolyamból kikerültek közülsokan ma a másik oldalon állnak: az egyko-ri hallgatók már oktatóik a mostani hallga-tóknak. Z. J.: Kezdetben három szakunk volt:nappali, távoktatásos és másoddiplomásképzés, s az egyetembõl nagyon hamar

„lett is valami”. Ezt részben a minisztéri-um oldaláról kapott támogatásnak is kö-szönhetjük: jellemzõnek mondható, hogyaz elsõ félévben betiltották, hogy lehes-sen jelentkezni a Pázmányra, majd mi-kor jött Magyar Bálint, liberális gesztus-ként rögtön megengedte. Ez a lekezelõ-jóindulatú segítség egy idõ után perszeirigységgé változott.

Törekedtek az elitképzésre, bár ez végülnem, nem olyan formában valósult meg, ahogy szerették volna. Z. J.: Nyilvánvaló, hogy nem lehet túlzot-tan magasra tett mércéket száz száza-lékig teljesíteni. Véleményem szerint akar jól mûködik: szívesen veszik a hall-gatóinkat, s mindenhol lehet velük talál-kozni. Az akkori magas mérce, túl ma-gasnak bizonyult, bár az alábbengedésé-nek volt ellenzéke is… Az emberek elõ-ször mindig azt mondják, hogy annáljobb, minél többet ér a diplomájuk, azon-ban a lelkesedés a tanulás résznél alább-hagy.

Az Európa felé törekvésben nagy hangsúlytfektettek a nemzetközi kapcsolatokra, a nyelvtudásra. A diplomához két nyelvvizs-gát követeltek, számos külföldi, neves ok-tató vendégeskedett nálunk.

Z. J.: Amikor én az ELTE-re kerültem, mára középiskolai oktatásból kifolyólag há-rom nyelven tudtam, s ez nagy segítségvolt. A miskolci egyetem oktatói és alkot-mánybírói titulusom elõnyömre vált:ahova be akartam menni, oda beenged-tek, s akit el akartam érni, azt el tudtam.Alapvetõen két nyelvvizsgát kértünk:ezek voltak azok a kis gáncsoskodások,amik hosszú távon megtérülnének. Ma isérdemesnek találnám a visszahozását, hi-szen a nyelvtudás elengedhetetlenül szük-séges. Én is mind a mai napig ápolom akülföldi kapcsolataimat és profitálok be-lõle: habár annak idején nem igazán vol-tak szabad nyaraim a kutatások miatt,most még mi és a gyerekeim is tudunkutazni, a barátokhoz, ismerõsökhöz.

Kalandos volt az útja a jogi egyetemre. Egy évet orvosnak is tanult, építõmunkás-ként is dolgozott. Z. J.: Édesapám bíztatására egy év orvosiegyetem után átmentem a jogra, ahol ki-

ZLINSZKY JÁNOS „Dolgozni csak pontosan, szépen…”

Véleményem szerint a kar jól mûködik: szívesen veszik a hall-gatóinkat, s minden-hol lehet velük talál-kozni. Az akkori ma-gas mérce, túl magas-nak bizonyult, bár az alábbengedésénekvolt ellenzéke is…

2-19.2011decjav.qxd 2011.12.01. 16:44 Page 3

Ítélet Interjú

4 2011/december

sebb kényszerkitérõ után 1957-ben sze-reztem diplomát: 1951-ben, osztályide-gen származásom miatt nem engedteklevizsgázni.

Marton Géza – akinek a nevérõl a gólyák-nak bizonyára a misztikusan 666 oldalasbordó könyv jut az eszébe – mellett dolgo-zott 1948 és 1951 között, aki Önre hagytakéziratainak befejezését, rendezését és egész könyvtárát: ez egy német és egymagyar munkát jelentet.Z. J.: Érdekes játéka a sorsnak, hogy ami-kor Marton 1957-ben meghalt, nekemhagyta a kéziratait, pedig akkor én éppvégzett építõmunkás-joghallgatóként te-vékenykedtem, de ennek ellenére engemalkalmasnak tartott erre. A német munkátviszonylag hamar befejeztem, a hosz-szabb, magyar munkán évekig dolgoztam.Számos kapcsolatra tettem szert, s az életfurcsa fintora, hogy külföldön hamarabbismert és elismert lettem, mint itthon.

Tulajdonképpen nagyon késõn kezd-tem meg a tudományos munkámat, soká-ig csak az asztalfióknak írtam: 1983-banneveztek ki egyetemi adjunktusnak, ez-után – harmadszori nekifutásra – sze-reztem tudományos fokozatot, mert min-dig valamilyen ürüggyel visszadobtak.Az, hogy én a római joggal foglalkozom,részben azon múlt, hogy a kezdõdõ szoci-alista rendszerben ezt véltem semlegesterületnek. Koschaker megállapításaszerint a római jog a Bibliával és a görögkultúrával az európai hagyományok há-rom alappillérét alkotja, maga a rómaijog az egész európai tradíciót magábanhordozza a keresztény erkölcs és a jogmellett. Ha a római jogot az ember jóltudja, akkor a közös szálakat meg lehettalálni a többi állam jogában.

Mint gyakorlati és közéleti ember, prodékánés alkotmánybíró, szülõ és nagyszülõ, miaz, amit a hallgatóknak, visszatekintve ta-nácsolna, javasolna?Z. J.: Csak jól érdemes tanulni! A gyakor-lati és elméleti alapvetéseket kell követ-ni, megtalálni a lényeget. A mai kor arrakészteti a fiatalokat, hogy csak a felszí-nen evickéljenek. Engem mindig arraneveltek, hogy ha valami téma felmerült,akkor annak járjunk utána, ha nem tud-juk, üssem fel a lexikont. „Csak ponto-san, szépen” – ahogy József Attila ismondja.

Az embernek a saját meggyõzõdését,lelkiismeretét, erkölcsi rendjét akkor istartania kell, ha adott pillanatban úgynéz ki, hogy nem érdemes. A végén úgy-is megéri.

Mikola Orsolya

MÁR TÖRTÉNELEM...

Diplomaosztó 2000-ben

Az alapító okirat

A szokásos palotás

2-19.2011decjav.qxd 2011.12.01. 16:44 Page 4

2011/december 5

Ítélet Interjú

Péteri Zoltán a Jogbölcseleti Tanszékprofesszora, korábban az MTA Jogtudo-mányi Intézet munkatársa.

Professzor úr, Ön a kar megalakulása óta az egyetem egyik legnépszerûbb oktatója. Elõadásait mindig a legnagyobb érdeklõdésés figyelem kíséri. Miért választotta a jogászihivatást?P. Z.: Soha nem akartam jogász lenni. La-tin-történelem szakos tanárnak készül-tem. Édesanyámat – aki tanár volt – 1948-ban Pécsre helyezték, mivel az államosításkövetkeztében Pécsett számos korábbiegyházi iskolában tanárhiány volt. Ott nemvolt bölcsészkar, „csupán” jogi és orvosiegyetem. Valamennyivel kevésbé volt el-lenszenves számomra a jog, mint az orvos-tudomány, így beiratkoztam a jogi karra.

Hogyan sikerült megszeretni ezt a szakmát?P. Z.: Kiváló professzoraim voltak Pécsett,még az utolsó nagy generációból, a háborúelõtti idõbõl, és õk megszerettették velem ajogot. Külön meg szoktam említeni ÓriásNándort, aki a Római jogot és a Bevezetésttanította nekünk, aki tanárként a mintaké-pem. Engem sem tartanak rossz elõadó-nak, de nyomába sem léphetek. Nagyon fél-tünk tõle, hiszen félelmetesen szigorú volt,aki kitûnõt négy-ötévente adott. Ennek fé-nyében készültem a vele való vizsgára,ahol Óriás már egy órája nyúzott, én pedigigyekeztem állni a sarat. Óriás egyszercsak hátradõlt, és én azt hittem, hogy végea vizsgának. Azonban feltett még egy kér-dést: „A tankönyvben nincs benne, én sembeszéltem róla, de úgy tudom Péteri úr, önszokott olvasgatni. Beszéljen Iustinianuscsászár hadvezéreirõl”. Már akkor magya-rul is megjelent Graves „A vitéz Belizár” cí-mû regénye, illetve az egyetemi könyvtár-ban kezembe került Otto Karlowa „Römis-ches Recht” címû római jogi kézikönyve, ésabban olvastam Iustinianus udvaráról.Szóval valamit tudtam a témáról is, beszél-tem Belisariusról és Narsesról. Óriás egyárva szót sem szólt, elvette az indexemet,és beírta azt a kitûnõt, amit négy-öt éven-ként szokott adni. A hazai egyetem kitünte-téses elvégzése után a strasbourgi Nemzet-közi Összehasonlító Jogi Fakultáson is – el-sõként az úgynevezett keleti tömbbõl érke-zõ hallgatók közül – kitüntetéses papírtszereztem, de életem végéig a legbüszkébbaz Óriás Nándortól kapott kitûnõre vagyok.

Miért kezdett a közjoggal foglakozni?P. Z.: Csekey István professzor döbbentettrá arra, hogy a jogban alapvetõen egy fon-tos kérdés van: mit tehet a hatalom az alá-vetettekkel. Ez az elsõ kérdés, minden máselõtt. Fontosságát igazolja az is, hogy Só-lyom László – aki korábban fiatal kollegámvolt az MTA Állam- és Jogtudományi Inté-zetében – a fordulat elõtt magánjoggal fog-lalkozó jogászként írt egy tanulmányt eb-ben a témában.

Jövõre lesz hatvan esztendeje, hogy tagja aJogtudományi Intézetnek. Hogyan került oda?P. Z.: Másodéves koromban nagyon sokprofesszort eltávolítottak az egyetemrõl, ésa helyükre újak jöttek. Köztük volt Vas Ti-bor, aki Debrecenbõl érkezett. Tudni kellróla, hogy vak volt, édesanyja olvasta felneki a tankönyveket, ennek ellenére kitün-tetéses oklevelet szerzett. Szokása volt,hogy elõadás közben megállt, és váratlankérdéseket tett fel. Egy alkalommal Schil-ler „Polükratész gyûrûje” címû versét sza-valta németül, melyet egyszer csak félbe-hagyott. Én ekkor azt tovább folytattam.Elõadás után behívott magához, és jelezte,hogy felolvasókra van szüksége. Angol ésnémet nyelven vállaltam ezt. Még egyete-

mi éveim alatt Vas Budapesten a Jogtudo-mányi Intézet vezetõje lett, és közölte ve-lem, hogy miután elvégeztem az egyete-met, oda fog venni. Így is történt. Az egye-tem elvégzése után érkezett hozzánk Buda-pestrõl egy bizottság, amely a betöltendõálláshelyekre beosztotta a frissen végzettjogászokat. Természetesen szinte senkitsem oda, ahová az illetõ szerette volna. Énaz egyetemen szerettem volna maradni, deerre nem volt lehetõség, sõt egy professzo-romtól még azt is megtudtam, hogy a bi-zottság listáján nagyon rossz helyen állok,Letenyére fognak helyezni kihágási rend-õrbírónak. Mikor bementem a bizottságelé, megkérdezték, hogy mivel szeretnékfoglalkozni. Mondtam nekik, hogy az elmé-leti kérdések érdekelnek, de fel voltam ké-szülve arra, hogy ennek ellenére Letenyérehelyeznek. Nem így lett. Vas Tibor elintéz-te, hogy a Jogtudományi Intézetbe kerül-hettem. Vas, mint az ELTE professzora már1952-ben bevont az egyetemi oktatásba is,így jövõre lesz hatvan éve annak, hogy akatedrán vagyok. Lehet, hogy elfogult va-gyok, de számomra a saját életpályám ala-kulása is alátámasztani látszik azt a meg-gyõzõdésemet, hogy a jogásznak, mint azértelmiség tagjának nem szabad szakbar-bárnak lennie, hanem széleskörû általánosmûveltséggel is rendelkeznie kell.

Hogyan került oktatóként egyetemünkre?P. Z.: Én nem vagyok ajánlkozó típus. Ami-kor a Pázmány megalakult, nem jelentkez-tem, de felhívtak, hogy volna-e kedvem aBevezetést oktatni. Megkérdeztem, hogymikor kellene kezdeni. Azt felelték, hogy„ráérsz holnapután?”. Igent mondtam. Ké-sõbb államelméletet is oktattam, és a Jog-bölcseleti Intézetben mûködõ Államelmé-leti Tanszék vezetõi feladatait is elláttam.

Milyennek látja a mai hallgatóságot?P. Z.: Az idõ kérleletlenül halad. Ami akkornekünk jelen volt, az a mai a hallgatóságszámára múlt. Egyik oktató ismerõsömmesélte, hogy hallgatói nem tudták, ki voltMilovan Gyilasz, a „Találkozások Sztálin-nal” címû mû híres szerzõje. Ez teljesenmegdöbbentett. Annak idején Gyilasz nevemindennapos volt, ma viszont már senkisem tudja, hogy ki. Erõsen megváltozott vi-lágban élünk, a súlypontok máshova he-lyezõdtek, és ezt nekünk is tudomásul kellvennünk. Balázs Beáta – Gottlieb Péter

PÉTERI ZOLTÁN„Egy jogásznak nem szabad szakbarbárnak lennie”

Megváltozott világbanélünk, a súlypontokmáshova helyezõdtek,és ezt nekünk is tudo-másul kell vennünk.

2-19.2011decjav.qxd 2011.12.01. 16:44 Page 5

Ítélet Interjú

6 2011/december

Bánrévy Gábor a tanár, a tudós és a köz-életi ember, Szászy István tanítványa, a nemzetközi magánjog kiemelkedõegyénisége.

Diplomatának készült, aztán az egyetemenis bent szeretett volna maradni, de a politi-ka más irányba kormányozta. Jogi tanulmá-nyait a Pázmány Tudományegyetemenkezdte Zlinszky professzor úrral együtt. ÖnSzászy István mellett gyakornokoskodott...B. G.: Elsõévesként már kapcsolatba kerül-tem Szászyval, a nemzetközi magánjog ha-zai atyjával, s habár viszonylag rövid ideigmunkálkodhattam mellette – 1950-ben ki-rúgták az egyetemrõl, melynek közvetlenhátterében az állt, hogy nem írta alá aMindszenty-t elítélõ nyilatkozatot –, kariz-matikus személyisége meghatározó voltszámomra. Rengeteget tanultam tõle, mel-lette, hiszen „A magyar magánjog általá-nos része” címû könyve második köteténeklektorálásában én is részt vettem, mely azelsõ olyan magyar nyelvû munka volt,mely egy egészen új, a magyar jogban ad-dig nem ismert összehasonlító rendszertalkalmazott.

Több mint harmincöt évet töltött el a gya-korlatban a külkereskedelemben, közbenoktatóként is tevékenykedett a szegedi Jó-zsef Attila Tudományegyetemen, így mindaz elméleti, mind a gyakorlati életben ha-talmas tudásra tett szert. Majd a Pázmányúj fejezetet nyitott az Ön életében is.B. G.: A 90-es évek közepén végre lehetõ-ség nyílt arra, hogy egy nem állami kéz-ben, hanem a katolikus egyház által irá-nyított és a katolikus hit és erkölcs tanítá-sa alapján álló egyetemet hozzunk létre.Így mikor 1995 tavaszán Zlinszky János,aki nemcsak évfolyamtársam, hanemkedves, jó barátom is volt, megkeresett,hogy nem volna-e kedvem átjönni a Páz-mányra, örömmel igent mondtam. S ezkét dologgal is egybeesett: az egyik a sze-gedi oktatás befejezése, a másik, hogynyugdíjba mentem, s lezártam közelnegyvenéves külkereskedelmi múltamat.Azért is vállaltam el örömmel ZlinszkyÚrnak a felkérését, mert abban a szeren-csés helyzetben voltam, hogy amit tanítot-tam, azt egy külkereskedelmi szakvállalatjogtanácsosaként, majd utána évtizede-kig a minisztériumban dolgozó, a jogsza-bályok és nemzetközi szerzõdések megal-

kotásában aktívan részt vevõ személy-ként a gyakorlatban is megismertem.

A kezdeti terveikbõl mi valósult meg?B. G.: Annyi biztosan, hogy végülis létezik aPázmány Péter Katolikus Egyetemnek egyJog- és Államtudományi Kara, bár voltakidõszakok, mikor sokan az akkori minisz-tériumi vezetõk közül örültek volna, ha si-kerül ezt az új jogi kart megfojtani. Ami vi-szont baj, s ez nemcsak a mi Egyetemünk-re vonatkozik: megszüntették a felvételivelkapcsolatos jogainkat. Így a kezdeti nagyelõny mára már teljesen megszûnt: annoegy nagyon alapos, gondosan kidolgozott,részben szóbeli, részben írásbeli felvételi-re támaszkodva mi magunk dönthettük el,hogy kiket veszünk fel. Mára már mit semér az az elképzelés, hogy egy katolikusszellemiségû egyetemet úgy hozzunk lét-re, hogy már a felvételnél is elsõdlegesenolyanokat válogassunk, akik vállalni tud-ják és vállalják az általunk képviselt szelle-miséget és az az alapján történõ tanulást.

Azért ez az elsõ évfolyamokban létrejött,nem? B. G.: Kezdetben igen. Azonban a helyzetfokozatosan romlott. Még õrzök a fiókom-ban néhány írásbeli felvételi kérdéssort,amik jól rávilágítanak arra, hogy milyenmódon és mit szerettünk volna. Nem isannyira tárgyi tudást… Azt akartuk látni,hogy ki, hogyan és miként gondolkodik.

De a központi rendelkezések nemcsak a felvételi válogatás és döntés jogát vettékel az egyetemektõl, fõiskoláktól, hanem be-leszóltak példádul a számonkérés, a vizs-gáztatás „hogyan”-jába is. B. G.: Számomra úgy tûnik, hogy karunkattúlzottan a központi elvárásoknak valómegfelelni akarás motiválta. Az ELTE-velellentétben megszûnt a fontosabb vizsgáktársas formában történõ teljesítése, azalapvizsgák, illetve a szigorlatok.

A társasvizsgáztatások során a fiatalabboktatók az idõsebb, tapasztalt oktatóknaka vezetése mellett beletanulhattak a vizs-gáztatásba. A fiatalok hajlamosak arra,hogy saját tudásukhoz mérjék a vizsgázótudását, pedig az embernek nem saját ma-gához kell mérnie a másikat. Az csak régianekdotákban szerepel, hogy a hallgató avizsgán legfeljebb csak elégségest, a tanár-segéd közepest, a docens úr jót, jelest pedigcsak maga a professzor kaphat.

Figyelembe kell venni azt is, hogy nemegyforma a hallgatók képessége, a vissza-adási-készsége, s mondjuk egy nehezeb-ben megnyilatkozó valaki lehet, hogy sok-kal mélyebb tudással rendelkezik, mint az,aki folyamatosan, jó beszédkészséggel ha-landzsázik.

A jogi pálya – nagyon kevés kivételtõl el-tekintve – igényel bizonyos határozottsá-got, s ezt például a jelenlegi felvételi egyál-talán nem tudja mérni. Azt a bizonyos hi-vatkozást, hogy esélyegyenlõséget kell biz-tosítani, sokszor félreértelmezik. Egysze-rûen arról van szó, hogy valaki hiába sze-retne sebészorvos lenni, hiába tanul megmindent ezzel kapcsolatban, ha hiányzik akézügyessége – ami bizonyos határokontúl nem is fejleszthetõ –, akkor belõle so-sem lesz sebészorvos. Ezen a pályán is, havalaki nem rendelkezik bizonyos alkal-massági kritériumokkal, akkor hiába pró-bálkozik, nem lesz belõle igazán jó jogász.

Nem tervezték retorika oktatását?

BÁNRÉVY GÁBOR„Nem magunkhoz kell mérni a hallgatókat”

Talán nem ártana, nem ártott volna bizo-nyos döntések megho-zatala elõtt kikérni a régi, tapasztalt okta-tók véleményét.

2-19.2011decjav.qxd 2011.12.01. 16:44 Page 6

2011/december 7

Ítélet Interjú

B. G.: De, az elsõ néhány évben, bár nempont ilyen elnevezés alatt, volt is. Aztán las-san kikopott, többek között azért, mert félt-jük a szegény hallgatókat a túlterheléstõl.Na, most igaz, hogy nagyon régen volt, demég emlékszem az egyetemi évekre. Nemondja nekem senki, hogy egy ép és egész-séges hallgató esetében a túlterheléstõlkell tartani. El kell viselni a többleteket.Egy ésszerû középút kellene, mert nem le-het mindent az egyetemre bízni, de az sem

egy helyes megoldás, ha mi szigorúan csakjogot tanítunk, s minden egyebet kizárunk.

Ahogy ezekrõl beszél, kis keserûséget ér-zek a szavaiban…B. G.: Ezt nem is tudom, hogy minek lehet-ne nevezni… Természetes folyamat, hogy akezdeti oktatói gárda, akik 1995-tõl néhányévig vezették a kar életét, munkáját, kiöre-gedett, nem egy közülük nincs is már azélõk sorában, tehát a fiatalabbaknak kellett

elõrébb lépniük. Azt azonban fájlalom, s ta-lán nem ártana, nem ártott volna bizonyosdöntések meghozatala elõtt kikérni a régi,tapasztalt oktatók véleményét, meghall-gatni minket, mert páran még vagyunk, aprofessor emeritus jelzõvel… Nem a dönté-sek jogát siratom, de valószínûleg tudnánkmég olyan dolgokat, olyan szempontokat ismondani, amire talán egy fiatalabb nem isgondol.

Mikola Orsolya

Radnay József professor emeritus, mun-kajogász, az LB Munkaügyi Kollégiumá-nak nyugalmazott vezetõje, munkajogitankönyve már a nyolcadik kiadást éri.

Egy „nyugatos” család sarjaként, a buda-pesti gimnáziumban érettségizett 1945 de-cemberében, majd keresztfélévesként 1946márciusában felvételt nyert az akkori Páz-mány Péter Tudományegyetem jogi karára.R. J.: Ekkor még az akkori teljes tanárigárda együtt volt, ideértve a Római JogiTanszéket vezetõ Marton Géza profesz-szor urat is. Visszaemlékezve elõadásai-ra, az elõadóterem mindig tömve volt.Már az elsõ félévben, majd évben sikeresvizsgákat tettem. Az ötödik félévben a fõ-tantárgyak közül fõleg a büntetõjog irá-nyába orientálódtam – ez fõként HellerErik professzor úr fõelõadásainak voltköszönhetõ, de a tanári szemináriumokrendszeres látogatója is voltam. Az utol-só évben több professzort nyugdíjaztak.A négy tanévet követõen a jogi doktorá-tushoz négy államvizsgát kellett ten-nünk, ennek ideje alatt már alkalmazotta MÁV jogi osztálya, amelynek akkorimegnevezése szerint MÁV ügyészségvolt. Három év után áthelyeztek a Közle-kedési Minisztérium vasúti fõosztályára.1956 októberében a fõosztály forradalmibizottságának tagjává választottak, emi-att a munkáltató 1957 januárjában meg-szüntette a munkaviszonyomat.

E fordulat az egész további karrierjét másirányba terelte. Ez minek volt köszönhetõ?R. J.: Az 1957 januári elbocsátásomat köve-tõen a felvételi zárlat 1957. március 31-igtartott, és a munkáltató április 1-jével újra-alkalmazott a MÁV Ügyészségen, azzal afigyelmeztetéssel, hogy lehetõség szerint

másutt keressek állást. 1960-ban ajánlatotkaptam a Nehézipari Minisztériumtól a bá-nyászati ágazat vezetõ jogtanácsosi beosz-tásának betöltésére, amit elfogadtam. Ezt abeosztást tíz évig töltöttem be.

Hogyan kaphatta meg e magas presztízsûállást ilyen fiatalon? Hogyan alakult továb-bi pályafutása? R. J.: Ennek hátterében az állt, hogy fiatalés ambiciózus voltam, a minisztériumnakelõdöm leváltását követõen sürgõsen bekellett töltenie a bányászati ágazat jogtaná-csosi munkakörét. Majd 1980-ban meg-

vonták a Munkaügyi Minisztérium jogi fõ-osztályának vezetõje jutalmát, mert nemtett eleget annak a feladatának, hogy a he-lyettes fõosztályvezetõi állás betöltésérõlgondoskodjon. Így kerültem váratlanul eb-be a beosztásba, majd néhány év elteltévelfõosztályvezetõnek neveztek ki. 1988 de-cemberében tizennyolc évi munkaügyi mi-nisztériumi munka után a Legfelsõbb Bíró-ság Munkaügyi Kollégiumának tanácsel-nöke, utóbb 1992-tõl pedig kollégiumveze-tõje lettem. 1988-ban elértem a nyugdíj-korhatárt, azóta külön megbízással veszekrészt a munkaügyi jogág tevékenységében.

Egy kollégája szerint az Ön publikációinakvége hossza nincs. Igaz ez? Mióta végezkutatási tevékenységet, mely területrõl olvaslegszívesebben? R. J.: Elsõ kutatásaim eredményeit az 1970-es évekre vezetném vissza, amikor is meg-újítottuk a Munka törvénykönyvét, s ebbenmódom nyílt részt venni. A nevemhez fûzõ-dik többek között a Munka törvénykönyv-ének 1978. évi kommentárja is. A munka-jogban különös jelentõsége van a jogvi-szony létesítése, módosítása, illetõleg meg-szüntetése kérdéskörének, e tárgyban istöbb ízben publikáltam.

2008-ban kapta meg a professor emeri-tus címet, mely kitüntetésben azok a pro-fesszorok részesülnek, akiknek a tudomá-nyos munkájára az egyetem továbbra is fel-tétlenül számít. Radnay József a munkajog-ban betöltött jelentõs szerepvállalása vitat-hatatlan, e terület mûvelõinek egyik jelestagja, s ne felejtsük el, hogy mind a mai na-pig oktat, így bármikor találkozhatunk ve-le, kikérhetjük tanácsát a munkajog egyesproblematikus kérdéseirõl.

Simon Nikolett

RADNAY JÓZSEF„Fiatal és ambiciózus voltam”

A munkajogban külö-nös jelentõsége van a jogviszony létesítése,módosítása, illetõlegmegszüntetése kér-déskörének.

2-19.2011decjav.qxd 2011.12.01. 16:44 Page 7

Ítélet Interjú

8 2011/december

Kilényi Géza volt alkotmánybíró, az MTA Közigazgatás-tudományi Bizott-ságának elnöke, az Alkotmányjogi Tan-szék alapítója.

A kezdetektõl fogva oktat a Pázmányon, azAlkotmányjogi Tanszék alapítója volt, de so-káig nem vállalt egyetemi oktatói tisztséget. K. G.: Annak, hogy itt ülök, Zlinszky pro-fesszor úr volt az atyja. Korábban inkábba tudományos kutatásra fordítottamminden energiámat, de az õ kéréséreigent mondtam. Három terület közül vá-laszthattam: közigazgatási eljárásjog,környezetvédelmi jog és alkotmányjog.Rábíztam, hogy helyezzen oda, ahol ráma legnagyobb szükség van. Így lettem azutóbbi, alkotmányjogi tanszék alapítóvezetõje.

Miben volt kezdetben más az egyetem?K. G.: Alapvetõen az, hogy mi egy váloga-tott tanári gárdával kezdhettünk, ezáltaltudtunk valami pluszt nyújtani a hallgatókszámára. A mi oktatóink mind elméleti,mind gyakorlati szinten a legjobbak voltak.

Elitképzést terveztek…K. G.: Igen, én azt akartam, hogy azt apluszt, amit mi adni tudunk, azt egy válo-gatott réteg kapja meg. Engem az bánt –s ez általános jelenség –, hogy az egyete-mek mindenkit beszippantanak, s en-nek megvannak a következményei. Mégnéhány évvel ezelõtt is voltak szikrázóanjó feleletek. S engem sosem az érdekelt,hogy a hallgató mit nem tud, hanemhogy mit tud. Számomra az etalont abrugge-i egyetem jelenti, ahova a leghí-resebb, legnevezetesebb elõadókat hív-ják meg, akik ha vasárnap érnek rá, ak-kor a hallgatóknak vasárnap kell bemen-niük. Ennek mintájára én is szerveztemilyen rendezvényeket, vendégünk voltHabsburg Ottó, Orbán Viktor – nem párt-politikusi minõségében, hanem az Or-szággyûlés egy fontos bizottságának el-nökeként – s igyekeztem neutrális sze-mélyeket választani. De sokan ferdeszemmel néztek a törekvéseimre, s idõ-vel elment a kedvem tõle, mert habár énnagy fantáziát láttam ebben, mégsemlett olyan, amilyennek szerettem volna.De mindig lehet kibúvót találni. Egy pro-fesszornak az lenne a dolga, hogy a hall-gatókat lekötve adja elõ az anyagot. Én a

magam eszközeivel igyekszem a hallga-tóság érdeklõdését fenntartani, s a sajátszájam íze szerint elõadni.

1958-ban szerezte meg diplomáját. Jogászlett, bár újságíró szeretett volna lenni... K. G.: Igen, ostoba fejjel én is újságíróakartam lenni… De apám mérnök embervolt, s ez akkoriban nem volt kifejezettenelõnyös. Én is megkaptam a szokásos pa-pírt, hogy férõhely hiányában…, ám amellette lévõ cédulán szerepelt, hogy je-lentkezhetek a jogi karra. Így oda jelent-keztem. Közben dolgoztam nyáron, s egynap egy biciklis futárral megüzenték,hogy menjek, mert másnap felvételimvan. Rohantam haza, s csak útközbenbontottam fel a levelet, melyben szere-pelt, hogy a Lenin Intézetben kell felvéte-liznem kilenc órakor a filozófia szakra.Tudtam, hogy oda lasszóval fogják az em-bereket, így én csak tizenegyre mentem.Nagy agitálással végül kikértem az anya-gomat, s a gyulai helyismeretemmelmegkerestem a jogi kart, ahogy véletle-nül a dékán titkárába botlottam, így más-nap nyolckor tudtam felvételizni… Ígylettem én jogász.

Kezdettõl bekapcsolódott az egyetemi tudo-mányos életbe, másodéves korára márdemonstrátorkodott, majd az államjog-államigazgatási tudományod diákkör titká-raként tevékenykedett. Volt példaképe?K. G.: Voltak nagyon tisztelt, illetve pártka-tona professzoraink is. Akit én a legtöbbrebecsültem, az Eckhart Ferenc volt, a ma-gyar jogtörténet jelentõs oktatója, de pél-dául Világhy Miklósra, a polgári jog pro-fesszorára is felnézhettünk. Számosan ok-tatóban azonban nem egyesült a nagy tu-dós és jó elõadó kettõse. Aki mellett én vol-tam demonstrátor, nem volt jó elõadó. Sze-gény vergõdött, néha megszakította az elõ-adást, s elkezdett ordibálni. Egyszer meg-kért engem, hogy a közigazgatási jognak alegutolsó félévbeli változásait és érdekes-ségeit ismertessem. Fél órát kaptam. Ami-kor elérkezett az én idõm, az addig zizegõ,csevegõ évfolyam paff lett, s elkezdtek rámfigyelni. Míg beszéltem, pisszenés sem volta teremben. De ez volt az – elsõ és – utolsóalkalom, hogy erre engem megkért, hiszenaz engem övezõ figyelem borzasztó rosszulesett neki. Pedig tudomásul kellett volnavennie, hogy az, hogy valaki nagy tudós,nem vonja maga után azt is, hogy kiválóelõadó. Ez az Istenkének nagy adománya.Vannak olyan elõadók, akik nem nagy tu-dósok, de olyan szuggesszív oktatók, akiknagyon jól elõ tudják adni az anyagot. S ta-lán ez jobb, ebbõl kifolyólag nekik is he-lyük van a katedrán, mindenféle magas, tu-dományos fokozat nélkül.

Az akkori rendszer korlátozta az oktatókatis: 1956-ban pontokban követelték a ka-tedra felszabadítását.K. G.: Igen, elsõ pontunk ez volt: legyen aprofesszor szuverén joga, hogy mit oktat.Az akkori helyzetet jól példázza, hogy egy-szer Eckhart Ferenc azzal jött be a terembe:„Kérem szépen, engem köteleztek arra,hogy mondjam meg önöknek, hogy amitén a szellemtörténeti irányzatról magyarjogtörténeti tankönyvben írtam, az nemúgy van”. Azt akarta a professzor kimutat-ni a könyv egyik fejezetében, hogy a ma-gyar jog nem egyedülálló a kontinensen,de mivel voltak, akik azt akarták bemutat-ni, hogy mi Isten kiválasztottjai vagyunk,ezért ki kellett jelentenie, hogy a magyarjogtörténeti tankönyv említett fejezete re-akciós irányzatot foglal magában.

Mikola Orsolya

KILÉNYI GÉZA„Isten adománya: nagy tudósnak és kiváló elõadónak lenni egy személyben”

Számomra az etalonta brugge-i egyetem je-lenti, ahova a leghíre-sebb, legnevezetesebbelõadókat hívják meg,akik ha vasárnap ér-nek rá, akkor a hallga-tóknak vasárnap kellbemenniük.

2-19.2011decjav.qxd 2011.12.01. 16:44 Page 8

2011/december 9

Ítélet Interjú

Varga Csaba professor emeritus, a Jog-bölcseleti Tanszék megbízott oktatója, azMTA Jogtudományi Intézetének kutatója.

Miképpen emlékezik vissza a Kar alapításá-nak éveire? V. Cs.: Nem is olyan régen a kommuniz-must csakis egy idõben végtelen kifutásúfátumnak gondoltuk. Ezért a tudományosnemzetmentés szerény lehetõségeként azakadémiai jogtudományi intézetben néhá-nyan az adott korban elérhetõ legjobb szak-értelem elsajátítását célozhattuk csupán,arra törekedve, hogy felhasználható isme-retanyagából s a nyugati eredményekbõlminél többet tudjunk hazahozni és megho-nosítani itthon. Az az elméleti jogi világ-kép, amit ekkoriban szakmámban kimun-káltam, nem véletlenül vett társadalomel-méleti-ontológiai fordulatot: folyvást olyanreformlehetõségeken tûnõdtem, amelyek-nek egymásra épülése immár visszafordít-hatatlan változásokat gerjeszt akár szocia-lizmusunkban is – olyat, ami már meghala-dását eredményezi.

A rendszerváltás táján hazatérve hosszútávoli tanulmányutakról, egy kritikus pil-lanatban kiderült, hogy esetleg az egyetlenvagyok hozzáférhetõ közelségben, aki tud-ja, hogy mi is a polgári engedetlenség. Nos,azon túl, hogy fiát egykor tanítottam éskörnyezetébõl többen is hallottak egy-egymunkámról, ezzel kerülhettem közel An-tall József miniszterelnökhöz. Merthogy fi-gyelmeztethettem õt, aki pizsamás interjú-jában még elfogadta Göncz Árpád köztár-sasági elnöknek erre hivatkozását, mintami felmentené a felelõsöket a felelõsség-revonás alól. Miközben a polgári engedet-lenség önzetlen morális ügy, s logikája ép-pen a szankcionálás vállalásán nyugszik. Evéletlennek köszönhetem, hogy tanácsadótörzsének a tagja lettem. Késõbb ezértproblémázhattam néki az Alkotmánybíró-ság vitatható szerepjátszásáról, képvisel-hettem ott academia és universitas gondo-latkörét, s segíthettem a katolikus, majd areformátus egyetem létrejöttét.

Az egyetem beindításánál az vezéreltbennünket, hogy fiataljaink felnövekedé-sét kísérhesse végig egy akol szelleme,ahol a gondolkodó is otthon érezheti magát.A jogi kar beindításánál pedig az, hogyszemléleti áttörést kíséreljünk meg szá-mos addig kívülálló kiválóság bevonásá-val. Abban a fellendülésben, amikor égetõ

szükség volt új módon képzett jogászokra saz egyetemeknek a kommunizmus össze-omlása utáni útkeresése még meg semkezdõdött, szándékunk arra irányult, hogytiszta, morális, teológiailag tisztázott ala-pokról indítsunk. Embert próbáló feladatvolt, azzal a többletszínnel, hogy egy ve-lünk szemben ellenséges kormányzatonkellett keresztülvernünk.

Hogyan került jelenlegi helyére a jogi kar? V. Cs.: A Szent István Társulat székházát el-foglaló Franklin-nyomdától visszaszárma-zott az épület az egyház javára. Némi üzlet-helyiséget s raktárt leszámítva a társulatminden egyebet az egyetem rendelkezésé-re bocsátott. Alapító dékánunk pedig mertálmodni: nemcsak a szomszéd épületrõl,de a szemközti volt könyvtárépületrõl is; azudvarunk mögötti házakban pedig oktatá-si helyiségeket és kollégiumot terveztünk.Az egyházi felügyelet részérõl a biztonságparancsa, az állam részérõl pedig a növek-võ homogenizálás az állami karokkal nem-csak a növekedésnek szabott határt, de ere-deti oktatási újításainkat is egyre inkábbkompromisszumoktól szabdalt s elhomá-lyosuló megvalósulásra késztette, míg vé-gül úgyszólván semmi sem maradt belõl-ük. Alapító dékánunknak azért lehettemlelkes munkatársa, mert én érveltem leg-hathatósabban – Botos Katalin profesz-szorasszony támogatásával – a „jog és…” tí-pusú stúdiumok szükségessége mellett.Máig vallott szakmai krédóm szerint a jo-got belülrõl akkor ismerjük meg a legmé-lyebben, ha a joggal kölcsönhatásban állótényezõket – a teológiától s filozófiától azantropológián keresztül egészen a gazda-ságig s a kommunikációig – szintén kellõsúllyal tárgyaljuk.

A Kar alapításával létre kellett hozni egyesoktatási egységeket, így Jogbölcseleti Inté-zetet is. Honnan jött az oktatógárda? V. Cs.: Dékánunk személyiségét is jellem-zõen tõlem, mint már kinevezett vezetõtõlfüggetlen eseményként következett be in-tézetünk összeállása, melynek állományátegyszerûen készen kaptam. Azaz majdanikollégákként mutatta be nékem õket Pilis-csabán, amikor rektorunk, a nagyszerûGál Ferenc leendõ karunknak szentmisétcelebrált. Így találkoztam újra az általamismert s becsült H. Szilágyi Istvánnal, és is-mertem meg az akkoriban még olaszos böl-

csész Frivaldszky Jánost, Horkay HörcherFerenc eszmetörténész bölcsész költõt ésChertes Attilát, az Erdélybõl átszármazottZlinszky-tanítványt. A náluk fiatalabbakmár saját tanítványként kerültek közénk.Az államelméletet az Eötvös Loránd Tudo-mányegyetemen már megismert PaczolayPéter, majd Takács Péter gondozta.

Kifejezett cél is volt, hogy az oktatói után-pótlást a Karról biztosítsák? V. Cs.: Karunk történetében meglehetõsensokáig voltam dékánhelyettesként az ala-pító dékántól szervezett operatív értekezle-tek rendszeres résztvevõje. Bátran állítha-tom hát, hogy ez éthoszunk volt, de nem el-vünk. Tehetségeket akartunk átmenteni, segyúttal új szellemiséget teremteni. Ezértfigyeltünk gyermekeinkre, és teljességgelvéletlenül alakult úgy, mintha valamiféleisteni kegy folytán elsõ évfolyamunk tény-leg különösen tehetséges, vagy legalábbisa saját kezdeti lelkesedésünket teljesség-gel azonos páthosszal átvevõ lett volna.

Ön is úgy látja, hogy az egyetemre kerülõújabb generációk egyre nehezebb helyzet-ben vannak, többek között kellõ háttéris-meretek, mûveltség híján? V. Cs.: Nyilvánvaló, hogy az adottságokatadottságként kell felfogni. Persze mégis fáj-dalmasan megállapítható, hogy az elsõidõkben a Ménesi úton összegyûlõk közt

VARGA CSABA„Teológiailag tisztázott alapokról akartunk indulni”

Mára viszont kiáltó lett az ellentét a fel-nõttek élettapasztala,mûveltsége és a bioló-giailag immár felnõttúj nemzedék gyerme-kisége között.

2-19.2011decjav.qxd 2011.12.01. 16:44 Page 9

Ítélet Interjú

10 2011/december

Patyi Gergely a közigazgatási tanszé-ken oktató, mellette ügyvédként is tevé-kenykedik, hallgatóként a HallgatóiÖnkormányzat elnöke volt.

Ménesi úti kezdetek, az egyetemmel együttvaló fejlõdés, remek közösség. Ha találkoz-nak, milyen élményeket elevenítenek fel?P. G.: Biztos azt is elmondták már a többi-ek is, hogy a mostani aula adott helyt amásodéves elõadónak, a maga tizenhétoszlopával és betonpadlójával. Mondanisem kell, hogy milyen hideg volt ott té-len. A Hallgatói Önkormányzat elnöke-ként Zlinszky professzor úrnak szóltam,aki azt mondta, hogy ott az a vastag ró-mai jogi könyv, tegyük a lábunk alá, hafázunk… S komolyan is gondolta!

A másik történet szintén Zlinszky pro-fesszor úrhoz kötõdik: egy alkalommal azegyik adminisztrátornak a TO mûködésemiatt szóltam, nem illetlenül, de nem is amegfelelõ stílusban, s ezután a professzorúr – sosem felejtem el – akkora fejmosástadott! Hogy az adminisztrátorokkal is bán-jak kellõ tisztelettel. Õ is mindig kolléga-ként tekint ránk. Annak ellenére, hogy dé-kán volt, alkotmánybíró, az elsõ féléves ró-mai jogi vizsgára amikor bementem, aztmondta, hogy „foglaljon helyet, kolléga!”.

A személyes, szorosabb ismertség a bizo-nyítási kényszert is maga után vonta?P. G.: Feltétlen! Annál nagyobb égést el semtudunk volna képzelni, mint hogy nem ta-nulva megyünk be vizsgázni. Az is jó moti-váló erõ volt, hogy minden félévben meg-húzták a nappalisok és a levelezõsök közöt-

ti határt, s ide-oda lehetett – a teljesítményfüggvényében – csúszkálni. Én egyszerbuktam Péteri professzornál. Körülbelül aharmadik mondatnál közölte velem, hogyakkor menjek vissza, ha megtanultam azanyagot. A második alkalomnál kihúztama természetjog örök visszatérését, a leg-hosszabb és legnehezebb tételt. De szó sze-rint tudtam az elõadásának az anyagát. Ígyhamar leállított, látva, hogy tudom, de énvoltam annyira arcátlan, hogy megkértem,hogy hallgasson végig… S egy jelessel tá-voztam.

Hogy került a Pázmányra, majd a tanszékre? P. G.: Középiskolásként az Egyesült Álla-mokban tanultam, ott is érettségiztem, ígya pontjaimat csak duplázni tudtam. Tisztá-ban voltam vele, hogy a duplázással elértpontjaimmal Szegedre felvehetnek, ígyoda jelentkeztem, azonban mikor meghal-lottam, hogy indul a Pázmány, idejöttem. Ami korosztályunk idején sokakat nem vet-tek fel oda, ahova jelentkezett. Nem képes-ségei hiánya, hanem a kis létszám miatt,így akik ide többszöri felvétel után kerül-tek, sokkal motiváltabbak és céltudatosab-bak voltak. Az évfolyamátlag 4,1 körül volt.Anno én a harmadik év második félévétõlvoltam demonstrátor Tamás András mel-lett, s innen jutottam el a tanszékre oktató-ként. Tetszett nekem a fanyar, angol humo-ra, átütõ stílusa.

Manapság mi ösztönözheti a hallgatókat? P. G.: A problémám azzal van, s ez nemcsaka hallgatókra vonatkozik, hogy senki semmotivált. A magyar mentalitás rossz irá-

nyoba ment el. Elvesztettük az értékeinket,nem akarunk változtatni. Egy szemináriu-mi csoportban is van 15-16 ember, akirõlnem tudom eldönteni, hogy mit csinál itt.

Már az egyetem alatt tudtam, hogy ügy-védkedni akarok. Ez valamennyire magá-nyos pálya, az egyetemi oktatás pedig en-nek ellentéteként tökéletes kiegészítõje. Sazt is vallom, hogy nem lehet oktatni gya-korlat nélkül, s nem lehet a gyakorlat elmé-leti tudás nélkül. Azt gondolom, hogy amel-lett, hogy az akkori oktatói gárda rettentõsokat adott, a mostani generációváltás so-rán is hallatlan nagy formátumú emberek-kel lehet találkozni, többek között SchandaBalázzsal, Varga Zs. Andrással, akik habármég fiatalok, nagyon nagy értékeket és tu-dást képviselnek. Csak élni kell a lehetõ-séggel. Mert ez itt még mindig egy álvilág,az UV, KV, CV – lehetõségekkel, míg az életnem errõl szól. Ott csak egyet lehet hibázni.

Mikola Orsolya

PATYI GERGELY„Foglaljon helyet, kolléga”

úgyszólván elhanyagolható volt a különb-ség az alig érettségizettek és az akár meg-lett korú felnõttek közt.

Mára viszont kiáltó lett az ellentét a fel-nõttek fantasztikus élettapasztalata, élet-ben jártassága, s olykor tiszteletre méltómûveltsége és háttértudása és a biológiai-lag immár felnõtt új nemzedék gyermeki-sége között, akik egyre inkább úgy tûnnek,mint egy gazdag és eltunyulásra ösztönzõtársadalom folytonos gyámolításra szorulótermékei. Nos, ha arra gondolunk, hogy pil-lanatok múlva õk is azonos értékû diplo-mával lesznek jogászok, akiknek még ösz-szetettebb és jó lelkiismerettel alig megold-

ható kihívások közt kell helytállniok, úgyakár aggódhatunk is jövõnkért. Ámdekésõbbi szocializációjuk már gyorsabbnakszokott bizonyulni.

Hetven év távlatában miben lehetne össze-foglalni Varga Csaba jogbölcseletét? V. Cs.: Alapvetõen filozófusnak készültem,tehát határozott érdeklõdésem logikai, is-meretelméleti, majd ontológiai kérdésekiránt már egyetemista koromban kialakult.Akkortól kezdve, amikor ennek a jogra kel-lett szûkülnie, a feltárandó titkot alap-vetõen a jog, a nyelvi megjelenítés, a logikaés a retorika, vagyis a nyelvnek gyakorlati

meggyõzésben történõ használata közöttiösszefüggések s kölcsönhatások kezdtékjelenteni számomra. Ha azt kérdezném,hogy közel fél évszázadon át hivatásos ku-tatóként mire jutottam, úgy összképkéntleginkább „A jogi gondolkodás paradig-mái” felett tûnõdõ könyvem és a „Jogállamiátmenetünk ellentmondásairól” megjelenthárom kötetem közös mondanivalójávalválaszolhatnék. Néhány éve egy hölgyhall-gatóm ezt úgy summázta, hogy bármikép-pen leplezzük is formalizmusra redukálómesterséges gondolati konstrukcióinkkal,a jog mégis olyan „gépezet, amelyben em-ber rejlik”. Tóth Máté

Annál nagyobb égéstel sem tudunk volnaképzelni, mint hogynem tanulva megyünkbe vizsgázni.

2-19.2011decjav.qxd 2011.12.01. 16:44 Page 10

2011/december 11

Ítélet Interjú

Ujvári Ákos egyetemünk BüntetõjogiTanszékén adjunktusként dolgozik,emellett a Budai Központi Kerületi Bíró-ság büntetõ ügyszakos bírája, s nemutolsósorban a „legendás elsõ évfolyam”tagja.

„Elsõ évfolyamos” nem lehet mindenki. Miért erre az egyetemre esett a választás?U. Á.: Két okot is meg tudok említeni. Az el-sõ, igazság szerint egy kényszerítõ körül-mény volt: két ponttal lecsúsztam az ELTEjogi karáról. A laza gimnáziumi évek után afelvételi során dupláznom kellett. Majd rö-vid idõ alatt a kényszerítõ ok mellé felsora-kozott az egybõl megtapasztalt egyetemiszellemiség is: a katolikus egyház már bi-zonyított az oktatás terén. Emellett, az ok-tatói gárda, mely az egyetem mögé állt,szintén biztosítékul szolgált. Igazából nagybüszkeséggel töltött el a tudat, hogy páz-mányos lehetek.

Ha jól tudom az egyetem eleinte nem is a Szentkirályi utcában foglalta el a helyét.Ez mennyire befolyásolta az oktatást?U. Á.: Ez a téma a mostani hallgatóknakmár ténylegesen történelem lehet. Elsõkörben nem nappalis képzésben vettemrészt, hanem távoktatásban. Ez a mai leve-lezõs rendszernek felel meg. A távoktatá-sos hallgatók a volt párt-továbbképzõ épü-letben voltak elhelyezve, de természetesenaz elõadásokon nem a marxizmus-lenninz-mus tézisei hangzottak el.

Az adomákon túlmenõen: mi volt az, amitelsõ évfolyamosként megtanult a hallgató?U. Á.: Az egyetemet elindító vezetõ oktatók-nak köszönhetõen magas szintû intellek-tualitás és a mértékadó európai szellemi-ség, a családias légkörrel egyszerre uraltákaz oktatást. Voltak olyan mindennapi gya-korlati problémák, de az ember most márúgy emlékszik vissza ezekre, mintha ez isaz indulás öröméhez kapcsolódott volna.Akik pedig ezt átélték hallgatóként, azokezt a szellemiséget kívánják továbbadnioktatóként. Voltak, vannak kiemelkedõenemblematikus figurái az Egyetemnek,akikhez az ember hasonlítani akar mindenszempontból.

Kik voltak a kedvenc tanárok?U. Á.: A legnagyobb hatást Békés Imre pro-fesszor úr gyakorolta rám, aki PhD-s tanul-

mányaim során is témavezetõm volt. Rajtakívül is kiváló, magával ragadó elõadáso-kat tartó, karizmatikus professzorok vet-tek minket körül: Zlinszky János, PéteriZoltán, Lábady Tamás, Gáspárdy László,Tóth Mihály és Kilényi Géza, a felsorolásnyilván még folytatható. Olyan egyénisé-gek, akiket spontán tisztelünk, a tekinté-lyüket nem kellett kikényszeríteni.

Az egyetem elvégzése után 2000-ben bíró-sági fogalmazó lett, majd 2005-tõl büntetõügyszakos bíró. Békés tanár úr volt az, akia bírói pályára terelte?U. Á.: Nem. Békés Imre fõállású oktatótszeretett volna belõlem faragni. Egy páz-mányosnak most is fontos tudni, hogy aBüntetõjogi Tanszéket Békés professzor úrszervezte meg, s olyan gyakorlati szakem-bereket tudott a tanszékre csábítani, akiksaját szakterületükön példanélkülit alkot-tak. Megemlíteném itt Kiss Zsigmondot ésVarga Zoltánt. Az õ gyakorlataikat hallgat-va, már másod- és harmadévben kialakultbennem az a meggyõzõdés, hogy büntetõ-

bíró szeretnék lenni. Tõlük úgy láttam,hogy a bírói pályán elméleti megalapozott-ságú, de gyakorlatias tudásra van szükség.Ezután következett a büntetõ eljárásjogCsák Zsolttal, aki még inkább megerõsítettabban, hogy nekem ezt kell csinálnom.

Hogyan látja az akkori és mostani rend-szert mind az oktatás, mind az egyetemiközösségi élet terén?U. Á.: A két szempontot összekapcsolnám:egy kivételes és meg nem ismételhetõ hely-zet volt a mi évfolyamunk, hiszen nem Páz-mányos-felvételi révén kerültünk be és el-sõként senki nem a Pázmányra jelentke-zett. Ugyanakkor ez egy olyan hatást gene-rált, hogy a hallgatók többségében egy hi-hetetlen mértékû bizonyítási vágy keletke-zett, hogy mindenkinél jobban felkészül-tebbek legyünk, humánusabbak, szolidári-sabbak egymással. Ugyanakkor idõvel azegyetemnek a családias munkaszervezés-bõl ki kellett nõnie, üzemszerû mûködéstkellett létrehoznia, úgy, hogy egyúttal neváljon személytelenné a hallgatók számá-ra. Sok oktatótársam és magam is arra tö-rekszünk, hogy az oktatói tevékenység nyi-tott maradjon, hogy kollegiális viszonytápoljunk a hallgatókkal, illetve, hogy a hall-gatók az oktatói tudást respektálják, a te-kintély ebbõl fakadjon, ne a kisiskolás fe-gyelmezésbõl.

Milyen elveket vall az oktatás terén?U. Á.: Maximális szinten, a teljességre tö-rekvés igényével kell felkészülni az órákra,ha a saját kötelezettségeimet nézzük. Fon-tos a jó fellépés. Az egyetem a hallgatói ol-dalról már az önálló tanulás terepe, amihezmankókat lehet adni segítségként a szor-galmi idõszakban. Nagyon fontos szerepetszánok az oktatás során a legértelmesebbhallgatók kiemelésére, akikkel már azegyetemi évek során szakmai kapcsolatotis ki lehet alakítani.

Hogyan lehet összekapcsolni a bírói és ok-tatói hivatást?U. Á.: Békés professzor úrnak köszönhetõ-en nekem az egyetemi közeg vált elsõkénttermészetessé. Ezért elõször talán a bírósá-gi környezet hatott szokatlannak; de ezt azérzést Kiss Zsigmond, Varga Zoltán ésCsák Zsolt enyhítették, akik hidat biztosí-tottak az Egyetem és a Bíróság között.

Hajdu Rita

UJVÁRI ÁKOS„Kivételes és meg nem ismételhetõ helyzet volt a mi évfolyamunk”

Az egyetemet elindítóvezetõ oktatóknak köszönhetõen magasszintû intellektualitásés a mértékadó euró-pai szellemiség ural-ták az oktatást.

2-19.2011decjav.qxd 2011.12.01. 16:44 Page 11

Ítélet Interjú

12 2011/december

Ádány Tamás az Európai és NemzetköziKözjogi Tanszék oktatója, az Internatio-nal Criminal Law Network tagja.

Hogy került a Pázmányra?Á. T.: A Pázmányról tudtam, hogy van, deazt nem, hogy jogi kara is van. Eredetilegaz ELTE gyõri karára vettek fel, de az egyiktanárom szólt, hogy a Pázmányon is induljogi kar... Beadtam a kérelmet és így kerül-tem ide, amit abszolút nem bántam meg:szerelem volt elsõ látásra.

Hogy alakult az elsõ évfolyamon a tanszékistruktúra, nagy volt a zûrzavar?Á. T.: Nem volt olyan, hogy tanszék. Ha jólszámolom, három adminisztrátora volt akarnak, õk voltak a Dékáni Titkárság, a TOés a tanszéki adminisztráció is. A másodikfélév elején jelentek meg a tanszéki admi-nisztrátorok, akikkel mi nem tudtunk mitkezdeni, mert ha ugye tanulmányisok, ak-kor miért nem abban az egy szobában van-nak, ahol eddig… De megvolt ennek is adiszkrét bája. Akkor még volt átjárás: a tan-szék inkább azt jelentette, hogy egy idõ-sebb professzor köré gyûltek a fiatal okta-tók. Elõfordult például, hogy olyan tartottaa római jog szemináriumot, akirõl tudtuk,hogy polgári jogot fog tanítani, csak hát ak-kor még nem volt kinek.

Mi volt a kedvenc tárgya?Á. T.: Általában a közjogi tárgyak. Nagyonsokat köszönhetek a „Bevezetés a jogfogal-mak” tárgynak, melyet már akkor is Péteriprofesszor úr tartott. Mivel addig még nemnagyon láttam jogászt, ez nagyon sokat se-gített abban, hogy belerázódjak. Zseniálistanáraink voltak, de nem nagyon volt tan-könyvünk, mivel a tankönyvkiadás mégnehezen eszmélt arra, hogy a római jogotmár nem feltétlenül osztályharcos szemlé-letben kellene oktatni, így elõbb-utóbb azember inkább bejárt az elõadásokra, vagylegalábbis az ott készült jegyzeteket forgat-ta. Tanáraim közül a legtöbbet Bánrévy Gá-bor professzor úrnak köszönhetek.

Az egyetemi évei alatt tanult külföldön is,nehéz volt egy induló jogi karról kijutni?Á. T.: Mi úgymond nem az utcáról kopogtat-tunk. Nagyon sokat jelentett a kezdeti idõk-ben, hogy katolikus egyetem vagyunk, ígyaz egyházi kötõdésbõl eredõen igen hamarvoltak kapcsolatai az egyetemnek.

Sok „elsõ évfolyamos” maradt itt, spontánmódja volt ez a tanszékek feltöltésének?Á. T.: A tanárok figyeltek minket, és ha úgytûnt, hogy valaki az egyetemi oktatás felétörekszik, akkor igyekeztek neki megadniaz esélyt. Engem például felvettek gyakor-noknak miközben a Phd képzésemet csi-náltam és engem is – mint sokakat máso-kat – érintett a sorkatonai szolgálat: mimondtuk, hogy szívesen maradnánk taní-tani, de én például a tapolcai laktanyábanlettem volna õr, így maradt a doktoran-duszi státusz.

Az Ön tárgyát két féléven keresztül tanul-juk, mennyire derül az ki, hogy valaki tehet-séges? Míg négy félév büntetõjog, vagy ötfélév polgári jog alatt megismerheti egymásttanár és diák, két félév alatt igen nehéz.

Á. T.: Ha rájövök, hogy mi a megoldás, ak-kor értesíteni fogom. Kicsit nehéz ezzel azegy éves tárggyal, valóban. De jó helyen va-gyunk idõzítve a mintatantervben, aki ér-deklõdik az alatt az egy év alatt, az megta-lálja a számításait, többet ki tud magábólhozni, mint ami a sikeres vizsgához kell. A két félév másik hátránya, hogy már jóideje leszoktam arról, hogy megtanuljam adiákok nevét – amiért elõre és utólag is el-nézést kérek. Most próbálkozom a két fél-évben rejlõ akadályok áthidalásával, majdmeglátjuk hogy mi sül ki belõle…

Lelkesen foglalkozik az Erasmus-os hallga-tókkal, népszerûek is az órái. Mi a titka?Á. T.: Könnyen eladható a tárgyam, egyErasmus-os diák otthon olyan tárgyra kapkreditet, amit ott is tanul, ezért is népszerûa versenyjog, környezetvédelmi jog, euró-pajog és a nemzetközi közjog is.

Ön szerint hátrány, hogy nem lehet egye-tem alatt specializálódni, hanem öt évigmindenki ugyanazt tanulja és csak ezutánkezd szakosodni?Á. T.: Azt gondolom, hogy a mi évfolya-munknak volt a legbõségesebb a (kötelezõ)órakínálata, bõségesebb mint akár az utá-nunk következõ évfolyamnak. Persze nemmondom, hogy nem voltak olyan tárgyak,amiknek nem vettük direkt hasznát, de an-nak, hogy én mondjuk egy általános jo-gászképzésbõl lettem nemzetközi jogász,annak hihetetlenül örülök: érzem azt aszemléletbeli elõnyt, hogy nem idegen havalaki polgári jogi-jelleggel beszél valami-rõl, vagy egy alkotmányjogi problémát pró-bál elmagyarázni nemzetközi jogi szem-üvegen keresztül nézve, akkor nem érzemazt a döbbenetesen katartikus, újszerû él-ményt, hogy én errõl még soha nem hallot-tam. Én ebbõl azt hallom, hogy másodévestananyagot ismétel. Hallgatóként nagyonnem voltam az általános jogászképzéspártján, oktatóként rájöttem, hogy átáll-tam a másik oldalra.

Akkor mondhatni, rendben van az oktatás?Á. T.: Veszélyesnek tartom azt a szemléle-tet, hogy menjünk át vizsgákon, aztán amunkahelyen majd úgyis megtanuljuk,amit kell, mert ezzel csak azt érjük el – ésez az egész magyar felsõoktatás hibája –,hogy iszonyatos mennyiségû pótolhatómunkaerõ áramlik a munkaerõpiacra. Haaz a munkakör, amit egy ilyen betanítottmunkás végez megszûnik és õ máshoznem ért, akkor nincs hova tovább. Az álta-lános képzés annyiban jó, hogy nem szûkí-ti le a lehetõségeket: míg mondjuk Angliá-ban egy solicitor 30 éven keresztül aviationfinancingel, azaz repülõk és az azokhozkapcsolódó infrastruktúra finanszírozásá-val foglalkozik, majd ha beüt egy válság éssenki nem vesz repülõt, akkor õ az utcárakerül és kénytelen viselni a túlzott speciali-záció következményeit. A tudás önmagá-ban soha nem felesleges, miután megvan,azt nem lehet elvenni. Kovács Krisztián

ÁDÁNY TAMÁS„A tudás önmagában soha nem felesleges”

Veszélyesnek tartomazt a szemléletet, hogymenjünk át vizsgákon,aztán a munkahelyenmajd úgyis megtanul-juk, amit kell.

2-19.2011decjav.qxd 2011.12.01. 16:44 Page 12

2011/december 13

Ítélet Interjú

Bárándy Gergely a Büntetõ Anyagi, Eljá-rási és Végrehajtási Jogi Tanszék megbí-zott oktatója, országgyûlési képviselõ.

Miért választotta a Pázmány jogász képzését?B. G.: Budapesten szerettem volna egye-temre járni, és az ELTE-re nem vettek fel. APázmányra akkor nem tudtam jelentkez-ni, mert még nem létezett, csupán a felvé-teli után alakult meg. Ezért az évfolyamegyik részét az egyházi gimnáziumokbanérettségizõk, a másik részét a többi egye-temre fel nem vett diákság adta. Akkor volt– ha jól emlékszem – a legmagasabb a be-kerüléshez szükséges pontszám a jogiegyetemek történetében, amikor ez az év-folyam indult. Ha a volt oktatóinknak lehethinni, márpedig én elfogult érintettkéntszeretnék, azt kell, hogy mondjam, hogyaz elsõ évfolyam volt a jogi kar történeté-nek legjobb, de legyünk kicsit szerényeb-bek, egyik legjobb évfolyama. Pedig hát, eza társaság egy csomó „bukott” emberbõlállt, olyanokból, akiket más jogi karra nemvettek fel. Azóta viszont nagyon sokan kö-zülünk felelõsségteljes vezetõ beosztásttöltenek be, s megbecsült tagjai a tudo-mány világának. Kiderült, nincs olyan fel-vételi rendszer, ami jobb volna, mint a hit,a lelkesedés és a tenni akarás.

Tervezte, hogy átjelentkezik más egyetemre?B. G.: Nagyon sokan úgy mentünk a Páz-mányra, hogy meglátjuk milyen lesz, leg-feljebb átjelentkezünk máshova az elsõ évvégén. Azt hiszem, hogy végül összesenketten tettek így. Az új tanévre a teljes ala-pító évfolyam úgy maradt meg, ahogy elsõévben elindult. Zlinszky professzor, alapítódékánunk majdhogynem csodát tett.

Milyen volt az elsõ év infrastrukturálisszempontból? B. G.: Szörnyû. De a hiányosságokat pó-tolta a lelkesedés. Büszkék voltunk,hogy egyetemisták lehettünk, s szeret-tünk volna bizonyítani. Ahogy az oktatókis. Az elsõ évben, még a Ménesi úton,mindig tudtuk, hogy mi lesz az ebéd azapácáknál, akiknél az egyetem vendég-ségben volt. A nõvérek ebédlõje és kony-hája mellett volt ugyanis a nagyelõadó.Az elsõ év talán a legjobb hangulatúegyetemi évem volt. A szervezettséget ésa mûködési körülményeket a másodév-ben sem jellemezném virágzónak. Az

egyik elõadónak, ami most az aula, nemvolt burkolata, por volt és hideg, az okta-tó nem látta a hallgatóság háromnegyed-ét. Akkor azonban csak az oszlopok mi-att nem látta. De a viszonyok szemlélte-téséhez említhetném azt is, amikor Bé-kés professzor úr az elsõ büntetõjogi elõ-adáson letette táskáját, és azt mondta:„Kollégák, ez a táska, amit itt látnak elõt-tem, ez a büntetõjogi tanszék”.

Ha már szóba került a büntetõjog, miért választotta ezt a területet?B. G.: Érdekelt a téma és szerettem volnakomolyabban foglalkozni vele. UjváriÁkos barátommal hosszas egyeztetésután, nem kicsit feszült állapotban be-mentünk Békés Imre professzor úrhoz, shosszasan körülírva megkérdeztük tõle:

tudná-e támogatni, hogy demonstráto-rok legyünk. Imre bácsi ránk nézett, ésazt mondta: „Fiúk, nyitott kapukat dön-gettek”. Az egyetem elvégzést követõenpedig felajánlotta, hogy maradjunk atanszéken. Maradtunk. Elõször fél évetgyakornokként, majd részállású tanár-segédként, pár évvel késõbb pedig ad-junktusként. Emellett mindketten el-kezdtük gyakorló jogászként is dolgozni.

Tervezi-e, hogy fõállású oktatóként is fogdolgozni egyetemünkön?B. G.: Egyelõre nem, de késõbb szívesen.Ez persze nemcsak rajtam múlik, hanemaz egyetem fogadókészségén is. A tudomá-nyos életbõl nem szeretnék kimaradni.Ezért ha keveset is, de oktatok, amennyittudok publikálok, és ezért is tartottamfontosnak a PhD fokozat megszerzését.

Sokakban felmerül, hogy a keresztény értékrend nem összeegyezethetõ a balolda-li értékrenddel. Mit gondol errõl baloldali politikusként egy katolikus egyetem hall-gatója, jelenlegi oktatója? B. G.: Tévhit, hogy az én politikai nézet-rendszerem ne férne össze a keresztényszellemiséggel. Borzasztóan rossz meg-közelítésnek érzem, ha valaki azt állítja,csak az lehet jó keresztény, aki jobbolda-li beállítottságú. Lehet, sokan megütköz-nek ezen, de állítom, hogy a keresztényés a baloldali értékrend nagyon hasonló.Természetesen nem a Rákosi-korszakfelfogására gondolok, vagy a mostaná-ban sokat emlegetett Biszku Béla mun-kásságára, amelyeket éppen olyan távolérzem magamtól, mint mondjuk a jobb-oldali képviselõtársaim, avagy bármely

általam tisztességesnek tartott ember.Természetesen más megfogalmazásban,de a baloldal hívószavai – mint például aszolidaritás, a méltányosság, az igazsá-gosság, az esélyegyenlõtlenségek csök-kentése, a kiszolgáltatottak védelme – aBibliában szintén megjelennek. Azt val-lom, hogy a hitnek semmi köze a bal-vagy jobboldali meggyõzõdéshez. Balol-dali beállítottságom és oktatói tevékeny-ségem egy katolikus egyetemen teljesenösszeegyeztethetõ.

Megjegyzem, hogy eddig ezzel kapcso-latban soha, senki nem fogalmazott megkritikát. Szeretném, hogy pár év múlva,olvasva ezt a cikket e – ma még jogos –kérdéssel kapcsolatban sokan elgondol-kodjanak: a riporternek ezt miért kellettmegkérdeznie?!

Balázs Beáta – Gottlieb Péter

BÁRÁNDY GERGELY„Nincs jobb felvételi rendszer, mint a hit, a lelkesedés és a tenni akarás”

Tévhit, hogyaz én politikainézetrendsze-rem ne férneössze a keresz-tény szellemi-séggel.

2-19.2011decjav.qxd 2011.12.01. 16:44 Page 13

Ítélet Interjú

14 2011/december

Békés Ádám egyetemi adjunktus a Bün-tetõ Anyagi, Eljárási és Végrehajtási Jo-gi Tanszéken, jelenleg egy szabadon vá-lasztható tárgyat oktat, melynek témájaa strasbourgi Emberi Jogi Bíróság bün-tetõjogi tárgyú ítélkezési gyakorlata. Az oktatás mellett ügyvédként tevé-kenykedik a Békés Ügyvédi Irodában.

Mi volt az oka, hogy annak idején a Páz-mányra esett a választása?B. Á.: Édesapám, Békés Imre professzor1953-ban került az ELTE-re, ahol tanszék-vezetõ és dékánhelyettes lett. Azt mondta,mehetek az ország bármelyik jogi egyete-mére, csak ne az ELTE-re. Így Szegedre je-lentkeztem, ahova fel is vettek. 1994 de-cemberében Ausztria budapesti nagyköve-ténél édesapám találkozott Zlinszky János-sal, aki elárulta neki, hogy meg akarja ala-pítani a Pázmány jogi karát. Épület, pénz éshallgatók még nem voltak, de 1995 szep-temberében már el akarta indítani az okta-tást. Bár valószínûtlennek tûnt, hogy keve-sebb, mint egy év múlva megalakuljon akar, a csoda mégis megtörtént. Édesapámekkor megkért, hogy vetessem át magamSzegedrõl a Pázmányra, és „kicsi fiaként”maradjak inkább Budapesten. Ez életemegyik legjobb döntése volt. Az évfolya-munk egyedülálló volt, az oktatók akkori-ban személyesen ismerték a nappalis hall-gatókat. Életre szóló barátságok köttettek.

Meséljen pár szót az 1995-ös gólyatáborról!B. Á.: Nagy élmény volt. Képek jutnakeszembe róla. Piliscsaba, szétromboltuszoda az ottani kampuszon, volt szovjetkatonai létesítmények… Egy régi színház-teremben volt az elsõ találkozó, ahol Zlin-szky János, a kar dékánja, az alkotmánybí-ró úgy szólított meg bennünket, tizennyolcéves fiatalokat, hogy „kedves kollégák”. Ezszámomra fantasztikus élmény volt. A gye-rekbõl egyszeriben KOLLÉGA lesz, és eztegy professzor mondja! Akkor éreztem elõ-ször, hogy milyen lehet egyetemre járni.

Az is említésre méltó, hogy a tanárokonkívül senki nem tudta, milyen is egy gólya-tábor, mivel felsõbb évfolyam nem volt. Ígyaz egész olyan volt, mint egy nagy házibu-li, ahol az ember hirtelen sok hasonszõrû„kollégával” találkozik, akik aztán, mintmár évfolyamtársak, nagyon összetartócsapatot alkotnak. Talán ez is közrejátszottabban, hogy mi lettünk a többi jogi kar kö-

zös ellensége. Büszkék voltunk rá, hogypázmányosok vagyunk.

Mi a legkedvesebb emléke az egyetemrõl?B. Á.: Talán a legvége, amikor avattak. Min-denki átérezte, hogy mi jöttünk ki innen el-sõként. Beszédet mondott Zlinszky Jánosmellett édesapám is. Maradandó élményvolt õt hallgatnom. Egy ötvenes évekbeliemlékét mesélte el: tárgyaláslátogatásraült be még hallgatóként, ahol egy jogszerû-en eljáró bírót ítéltek el. A vád az volt, hogyfelmentett egy tanyán lakó férfit, aki jogos

védelmi helyzetben megölt egy szovjet ka-tonát, aki meg akarta erõszakolni a felesé-gét. Az 50-es években a Vörös Hadsereg ka-tonájának „gyilkosát” felmenteni a rend-szer által megengedhetetlen és így lehetet-len dolog volt. A bíró az õt elítélõ tanácsel-nök bírónak az utolsó szó jogán körülbelülazt mondta: „Tudom, hogy el fog ítélni,mert nem meri felvállalni azt, amit én fel-vállaltam akkor. Emlékezzen vissza, ami-kor avattak minket, ugyanazt az esküt tet-tük le, hogy a hazáért, a jogbiztonságért ésaz emberekért fogunk dolgozni. Én ezt azesküt betartottam. Tudtam a felmentõ ítéletkihirdetésekor, hogy büntetõeljárás indul

ellenem, de nem tudtam megszegni. Önmost meg fogja szegni.” Ezzel az üzenettelbúcsúzott tõlünk az avatáson, hogy akármilesz belõlünk, ez lebegjen a szemünk elõtt.Az egyetemi eskü sokszor eszembe jutmunka közben.

Milyen érzés volt, hogy az édesapja oktatta?B. Á.: Menekültem a büntetõjogtól. Nemtudtam könnyen kezelni, hogy aki nekem„Apu”, akitõl reggel otthon elköszöntem,utána ott áll a katedrán. Emellett eleinteágáltam az ellen, hogy büntetõjogász le-gyek, mondván, hogy senki ne mondjamajd nekem, hogy én vagyok a „Kisbékés”,akit az apja elõretolt. Végig arra töreked-tem, hogy én ne a „Békés fia” legyek. Két-száz százalékkal próbáltam teljesíteni,hogy ezt a bélyeget ne viseljem, és hála Is-tennek, az évfolyamban nem is viseltem.Elõször a pénzügyi jogot választottam, deez nem tetszett a gyakorlatban. Be kell val-lanom, úgy látszik, az ember a genetikátnem tudja letagadni.

Volt példaképe?B. Á.: Hogyne. Péteri Zoltánt mindenképpaz elsõk között emelném ki, akire aztmondta az ember, hogy ilyen egy igazi pro-fesszor, akinek az elõadására élmény beül-ni. A tudomány szeretete és tisztelete su-gárzott belõle. Zlinszky professzor úr is idetartozik, római jog elõadásai felejthetetle-nek számomra. Volt nagyon jó gyakorlatve-zetõm is Nochta Tibor személyében. EgySólyom elõadásra is élmény volt beülnitudván, hogy jön az alkotmánybíróság el-nöke, azért, hogy tanítson. Büntetõeljárás-ból Tóth Mihály óráit szerettük nagyon.

Ebben a félévben egy szabadon választhatótárgyat oktat a Büntetõ Anyagi, Eljárási ésVégrehajtási Jogi Tanszéken, melynek té-mája a strasbourgi Emberi Jogi Bíróságbüntetõjogi tárgyú ítélkezési gyakorlata.Honnan az indíttatás, hogy errõl a témáróladjon órákat a hallgatóknak?B. Á.: Az Emberi Jogok Európai Bíróságá-nak egy-egy ítéletét dolgozzuk fel. Ezekbena jogesetekben a szereplõk hol uralkodócsaládok, hol híres terroristák vagy diktá-torok. Amikor a doktori iskolában az érte-kezésemet írtam, kutatási területem az Eu-rópai Unió büntetõjoga volt. Sokat jártam astrasbourgi bíróságon. A tárgy ráadásul jólelõadható és szórakoztató. Kiss Lúcia

BÉKÉS ÁDÁM„Életem egyik legjobb döntése volt”

Az elsõ találkozónZlinszky János úgyszólított meg bennün-ket, tizennyolc éves fiatalokat, hogy „ked-ves kollégák”.

2-19.2011decjav.qxd 2011.12.01. 16:44 Page 14

2011/december 15

Ítélet Interjú

Gyeney Laura adjunktus az Európajogiés Nemzetközi Közjogi Tanszéken, azEurópai Unió jogát oktatja az egyete-men, emellett egy ikerpár édesanyja.

Ön európajogot oktat az egyetemen, és azelsõ évfolyamban végzett 2000-ben. Miértdöntött úgy, hogy a középiskola után jogiegyetemre jelentkezik?Gy. L.: A felmenõim zömmel orvosok, jo-gászok voltak, ez számomra is kijelölteaz utat. Hogy a kettõ közül miért az utób-bira esett a választás: édesapám reggel-tõl estig dolgozott. Úgy éreztem, hogy or-vosként a családanyai teendõimet nemtudnám maradéktalanul ellátni.

Miért esett a választása a Pázmányra?Gy. L.: A rendszerváltást követõen nemvolt kétséges, hogy egyházi gimnázium-ban folytatom a tanulmányaimat. Reformá-tusként a Baár-Madas gimnáziumot válasz-tottam, amely szellemiségének köszönhe-tõen kiemelkedett a középiskolák közül.Így az érettségit követõen örömmel jelent-keztem az akkor alakult Pázmány Jogi Ka-rára, ahol az elsõ évfolyamosok nagy részehozzám hasonlóan egyházi gimnázium-ban végezte a középiskolai tanulmányait,így sokakat már az induláskor ismertem.

Milyen volt az akkori felvételi rendszer?Gy. L.: A felvételi rendszer lényegében ha-sonló volt a jelenlegihez, pontrendszer mû-ködött. Elõnyt, plusz pontot jelentett a Páz-mányra való bekerüléshez, ha egyházi is-kolából érkezett a leendõ hallgató.

Meséljen egy kicsit az akkori körülmények-rõl, ami az egyetemen fogadta!Gy. L.: Újonnan alakult kar lévén, az indu-lás nem volt nehézségektõl mentes. Csakegy példát említenék, a Kar a Ménesi útonaz Irgalmasrend egyik épületében kapotthelyet, az elõadónk az alagsorban, a kony-hával egy légtérben volt, a két helyiséget lé-nyegében csak egy függöny választotta el.A körülmények mégsem tántorították el ahallgatókat az elõadásokon való részvétel-tõl, sõt, talán még jobban összekovácsoltákaz évfolyamot. Lelkesített bennünket, hogyolyan professzorok elõadásait hallgathat-tuk, mint Zlinszky János, Bánrévy Gábor,Kovács Péter, vagy Péteri Zoltán. A sorbólõket emeltem ki, de bátran állíthatom,hogy az elsõ évfolyam oktatói gárdája igen

magas színvonalú képzést nyújtott. A ke-vésbé szerencsés körülményeket pedigigyekeztünk némi humorral kezelni, em-lékszem, amikor átköltöztünk ide a Szent-királyi utcai épületbe, szintén egy sötétalagsorba, a reggelek a mûanyagszékekportalanításával kezdõdtek.

Mire gondol vissza a legszívesebben?Gy. L.: Nem egy konkrét emléket emelnékki, inkább azt mondanám, hogy az egyete-mi éveket áthatotta az összetartozás élmé-nye és az összetartás belsõ parancsa. Mivel

kevesen voltunk, sokkal jobban oda tud-tunk figyelni egymásra. Szerettünk azegyetemre járni, sokszor még az elõadásokután is az egyetem épületében maradtunk.Az egyetem volt az elsõ, a munka, szakmaigyakorlat csak ezután következett. Az utób-bi idõben ez a sorrend megfordulni látszik,más prioritások kerültek elõtérbe. Édes-apám sokszor mondta, a tudás biztos alap-jait az egyetemi évek alatt kell megszerez-ni. Ez az egyetem ráadásul nemcsak tudástadott, hanem egy életre szóló követendõmintát, példaképeket. Értéket közvetített,ami ma talán a legnagyobb hiánycikk. Hamégis egy dolgot ki kellene emelnem, azt

mondanám az egyetemen eltöltött éveimalatt a legfelemelõbb élmény az volt, ami-kor Zlinszky János professzor urat 80. szü-letésnapja alkalmából köszöntette a Kar. A véget érni nem akaró taps jelezte a hall-gatók és a munkatársak elismerését és há-láját a Kar egyik alapítója felé.

Mennyire tartják a kapcsolatot a régi cso-porttársakkal?Gy. L.: A csoporttársaimmal, évfolyamtár-saimmal ma is szoros kapcsolatot ápolok.Mára sokan közülük a magyar és a nemzet-közi jogélet, közélet jeles szereplõjévé vál-tak. Szerencsésnek érezhetjük magunkat,akik pályafutásukat az egyetemen oktató-ként folytatták.

Hogyan lett oktató itt a Pázmányon?Gy. L.: Király Mikós professzor úr mellett,aki jelenleg az ELTE Állam- és Jogtudomá-nyi Karának dékánja, kezdtem demonstrá-torkodni az Európajogi tanszéken. Õ szere-tette meg velem az európajogot, így lénye-gében Neki és az akkor Intézetvezetõi posz-tot betöltõ Bánrévy Gábor professzor úrnakköszönhetem, hogy elindultam ezen azúton.

Milyen elveket követ tanítása során, illetvevan-e olyan oktató, vagy jogász, aki hatás-sal volt a tanítási módszereire? Gy. L.: A hallgató egy olyan fáklya, amit azoktatónak kell lángra lobbantani és soha-sem feledkezhetünk meg arról, hogy mi-lyen a pad túloldalán ülni! Az egyetemi ok-tatás is jó pedagógiai érzéket kíván. Fontos,hogy bonyolult dolgokat is világosan, egy-szerûen tudjunk megfogalmazni. Ami apéldaképeket illeti, a volt professzorainkközül sokat említhetnék. Két nevet emel-nék ki: Király Miklóst és a nemrég elhunytBoytha György professzor urat, akik nemcsak elõadásanyagaikban, hanem mindenmegnyilvánulásukkal az európai kulturá-lis és szellemi értékeket közvetítették.

A tanítás mellett, mi tölti ki az idejét?Gy. L.: Egy hároméves ikerpár édesanyja-ként az idõm nagy részét a gyermekeim-mel töltöm, hiszek a család megtartó erejé-ben, abban, hogy rajtunk múlik a gyerme-keink megtalálják-e helyüket a világban.Igyekszem megszerettetni velük a szá-momra lelki töltekezésként szolgáló ko-molyzenét. Szabó Kata Karolina

GYENEY LAURA„A hallgató egy olyan fáklya, amit az oktatónak kell lángra lobbantania”

Ez az egyetem nem-csak tudást adott, ha-nem egy életre szólókövetendõ mintát, pél-daképeket. Értéketközvetített, ami ma alegnagyobb hiánycikk.

2-19.2011decjav.qxd 2011.12.01. 16:44 Page 15

Ítélet Interjú

16 2011/december

Komáromi László a fiatal oktatók gene-rációnak tagja a Jogtörténeti Tanszékenés Tanulmányi Dékánhelyettes.

Miért a Pázmányt és miért a jogot válasz-totta?K. L.: Emlékszem, hogy negyedéves gimna-zistaként – ide jártam a Mikszáth térre a pi-aristákhoz – annyival voltam tisztában,hogy történelembõl, illetve magyarból sze-retnék felvételizni. A bölcsészettudományipálya adódott egyik lehetõségként, a jogimásikként. Akkor bementem egyszer azELTE jogi karára „körülszimatolni”, hogymégis mi fán terem a jogtudomány, mert acsaládomban nincs jogász, akitõl megkér-dezhettem volna. A faliújságon láttam kü-lönbözõ tárgylistákat, borzasztó szürké-nek és unalmasnak tûnõ dolgokat, minthogy Közigazgatási jog, Büntetõjog, Alkot-mányjog, és fogalmam sem volt arról, hogyezek mit jelentenek. Magamban eldöntöt-tem tehát, hogy a felvételi jelentkezésnélkülönbözõ bölcsészkarokat fogok megje-lölni. Édesanyámmal épp kezdtem kitölte-ni a jelentkezési lapot, mikor édesapám be-toppant és elmesélte, hogy találkozott egyismerõs jogásszal, aki azt mondta, jó lenne,ha én a jogi pályát választanám. Különbözõérveket is felsorakoztatott emellett. Így hir-telen megváltoztattuk a szándékot és beír-tuk az ELTE jogi karát, mivel akkoribanegyszerre csak egy jogi kart lehetett megje-lölni. A Pázmány akkor még nem volt hiva-talosan meghirdetve. Talán tavasszal vagykora nyáron jelent meg a Pázmányos felvé-teli hirdetés az újságokban, ezért oda is be-adtam a jelentkezésemet. Végül az ELTE-renem vettek föl, a Pázmányra viszont igen.

A legtöbb hallgató az elsõ félévben az „errelettem teremtve vagy tévedés volt ez a pá-lya” kérdésére keresi magában a választ.Milyen volt a kezdet hallgatóként, és mi-lyen az iskola létrehozása szempontjából?K. L.: Az elsõ év alapján én rögtön jó döntés-nek éreztem, hogy a jogra jöttem. Akkor aMénesi úton, a Vincés nõvérek rendházá-ban folyt az oktatás, az ebédlõben tartottákaz elõadásokat. Kiváló professzoraink vol-tak: Zlinszky János, Péteri Zoltán, másod-évtõl Békés Imre, Lábady Tamás, hogy csakhirtelen párat említsek a nagyok közül. Tet-szett! És az egész kezdést áthatotta egy iz-galmas várakozás, mert ugyan tudtuk,hogy itt egy jogi kar indul, de hogy ez hogy

fog kinézni és mi fejlõdik ki belõle, az csakegy vízió volt. Mindannyian éreztünk,hogy egy sokféle lehetséges kimenetellelbíró kezdetnek a részesei vagyunk. Talán alegszebb dolog az volt az egészben, hogy azépítkezés munkálataiból a hallgatók is ki-vették a részüket. Úgy viszonyultunk eh-hez a kezdeményezéshez, ami végül révbeért és sikeres lett, hogy érezni lehetett: eznemcsak az ember saját sorsára van hatás-sal, hanem az országnak is javára válhat.

Az elsõ vizsgával kapcsolatos élményekgyakran befolyásoljak késõbb a hallgatószorgalmát. Önnek milyen vizsgaélményekkapcsolódnak az elsõ félévhez?K. L.: Nem sikerült megbuknom semmibõl.Emlékszem, hogy az elsõ kollokviumomatKözgazdaságtanból tettem Bittsánszky Gé-za tanár úrnál. Amint odaértem a Ménesiútra, belém nyilallt, hogy nem hoztam ma-gammal az indexemet. Hazasprinteltem –egy óra út oda, egy óra út vissza –, léleksza-kadva még éppen elértem a vizsga végét ésvégül kaptam egy ötöst. Péteri professzorúrnál volt a második kollokviumom. Egynagy mappába raktam az anyagaimat, s

mikor beértem a terembe, rögtön elejtet-tem és egy nagyot csattant a földön. Péteriprofesszor szúrós szemmel rám nézett, ép-pen mást feleltetett – úgy éreztem, hogyegy megbocsáthatatlan hibát követtem el.Kihúztam a tételt, hirtelen nem is jutotteszembe róla semmi, aztán elkezdtem va-lahogy összeszedegetni és egész jó feleletkerekedett ki belõle. Azóta is büszke va-gyok arra a jelesemre. A római jogi féléveskollokviumnál Zlinszky professzor úr egyegyórás turnusra három embert elõre be-osztott, ami nagyon korrekt volt, mert nemkellett hajnalok hajnalán megjelenni ésnem tudni, hogy mikor kerül az ember sor-ra. Azt a három embert addig kérdezgette,amíg a turnus tartott. Bementünk, kihúz-tunk egy-egy tételt, kérdezgetett, s ha azegyik nem tudta, kérdezte a másikat. Nemvolt könnyû átélni azt, hogy voltak, akik el-véreztek az ember mellett, s közben végigképben kellett lenni.

Hogyan fejlõdött az egyetem 1995 után?K. L.: Én utóbb szembesültem azzal, hogynagy változások történtek azóta. Példáulbevezették a kreditrendszert, amivel a hall-gató óriási szabadságot kapott, amivel minem rendelkeztünk, mert nekünk egy kö-tött tanrendünk volt, amit félévrõl félévreteljesíteni kellett. A szabadság most nagy,de ezáltal a felelõsség is. Kezdetben sokolyan tantárgy is volt, amit ma nem oktat aKar. Voltak olyanok is, amelyeket most isszívesen látnék a tanrendben, mint pél-dául a Retorika, Stilisztika, Közvetlen em-beri és Társadalmi kommunikáció. Ezekettalán ki lehetett volna bontakoztatni, egyretöbb tartalommal megtölteni. Az is igaz,hogy nem lehet a terheket egyre csak nö-velni. Az én évfolyamomra azt mondták,hogy az egy kiváló évfolyam volt. (Az egye-tem akkor még maga döntött arról, hogy kitvesz föl és kit nem.) Ez a rendszer is meg-változott és nem minden évfolyam képesugyanazt a szintet „átugrani”, ezért nem le-het ugyanazt a terhelést rájuk engedni.

Hogy viszonyultak a professzorok a tanárúrhoz, amikor „kollégájukká” vált?K. L.: Õk teljesen kollegiálisan. Inkább ne-kem volt nehéz velük szemben a hallgatóiszerepbõl kilépni, mert olyan „mesterek”õk, akiktõl az ember, amit csak tudott, meg-tanult, és legfeljebb csak álmodik arról,hogy a lábuk nyomába lép. Az, hogy a kolle-

KOMÁROMI LÁSZLÓ„Az értékek továbbadása holtig tartó feladat”

Egy növekvõ verseny-ben kell nagyon gyakran változó jogikörnyezetben munká-ra érett, „hadra fogha-tó” jogászokat, igazga-tási szakembereket nevelnünk.

2-19.2011decjav.qxd 2011.12.01. 16:44 Page 16

2011/december 17

Ítélet Interjú

gájuk lehetek, egy állandó megtiszteltetésés egyben egy nagy kihívás, hogy méltó le-gyek a szellemi örökségre. Erkölcsi köte-lesség is, hogy az ember próbálja meg azo-kat az értékeket, melyeket a tanárai önzet-lenül adtak, a legjobb tudása szerint to-vábbadni. Ez egy holtig tartó feladat.

Mi a jövõképe az egyetemrõl? K. L.: Nagyon sok új típusú kihívás éri aKart. Egy növekvõ versenyben kell nagyongyakran változó jogi környezetben munká-

ra érett, „hadra fogható” jogászokat, igaz-gatási szakembereket nevelnünk. Van kétállandó kihívás is, ami nem változik. Azegyik, hogy egy katolikus egyetemen okta-tunk jog- és államtudományokat és igazga-tástudományt, tehát úgy kéne ezeket taní-tanunk, hogy mindig beleszõjük, mit jelentkeresztény jogásznak, keresztény közszol-gának lenni. A másik, hogy mindig a minõ-séget képviseljük vagyis bármilyen térenis helyezkednek el hallgatóink, elsõdlegesszempontjuk az igényesség legyen.

Mit üzen a Kar hallgatóinak?K. L.: Hallgatóinknak szerintem annakmódját kellene megtalálniuk, hogy felelõ-sen éljenek a szabadságukkal. Nem a mini-mumot megcélzó hozzáállás viszi õket elõ-re, hanem az, ha minél többet elsajátítanakabból, amit az Egyetem kínál. Egyébként ajó jogász, közszolga is, miként a jó pap, hol-tig tanul. Nem éri meg ellazsálni ezt a né-hány évet, ami nagyon gyorsan eltelik, demegalapozhatja a pályájukat, ha jól hasz-nálják föl. Kadosa Nikolett

Móritz Balázs megbízott oktató a Bün-tetõ Anyagi, Eljárási és Végrehajtási Jo-gi Tanszéken. Egy szabadon választha-tó tárgyat oktat az egyetemen: A védõszerepe a büntetõeljárásban. Az okta-tás mellett ügyvédként tevékenykedika Móritz Ügyvédi Irodában.

Milyen érzés volt a Pázmányra kerülni?M. B.: Nagyon jó. Zlinszky dékán úr a felvé-teli után szívhez szóló levelet írt mind-annyiunknak. Éreztük, hogy felelõssé teszminket abban, hogy hallgatóként a sajáteszközeinkkel tevékenyen mûködjünkközre az egyetem beindulásában. Jó voltmegtapasztalni azt is, hogy minden tan-szék velünk alakult. A hallgatók speciálishelyzetben voltak, mert az elsõ évfolyamtagjaiként régebben voltak az egyetemen,mint az új tanszékek oktatói. A tutor-rend-szer máshogy nézett ki akkor, ugyanis acsoportokat oktatók vezették. Máig emlék-szem, amikor Pálinkás tanár úrtól leveletkaptam, hogy szeretettel vár a LegfelsõbbBíróságra az elsõ tutorgyûlésre. Emble-matikus évfolyammá váltunk. Széles voltaz a mag, amelybe a jók tartoztak. Össze-tartó társaság voltunk, pozitív értelembenvett versengés volt jellemzõ ránk, és nagyvolt a húzóerõ. Rengeteg közösségi rendez-vény volt, s mindenki vállalt valamilyen fel-adatot. Akkoriban a hallgatók komolyab-ban vették az egyetemet, az elõadók tömvevoltak, alig fértünk el.

Van valami vicces történet az egyetemi évei-bõl, amelyen ma is mosolyog, ha eszébe jut?M. B.: Egyszer az egyik lezserebben öltözõtanár a szokásos kockás ing-farmer össze-állításban jött vizsgáztatni. Az egyik, elõ-adást nem sûrûn látogató hallgató hátba

verte õt, és a következõ szavakat intéztehozzá: „Hé, te így jössz vizsgázni?!” „Nem,én így jövök vizsgáztatni” – érkezett a vá-lasz a megdöbbent fiúnak.

Sok olyan barátot szerzett, akikkel azóta isjó barátságot ápol?M. B.: Hála Istennek igen. Azóta is van egyszûk mag az évfolyamból, akik havi rend-szerességgel összejárnak, és van egy széle-sebb a kör, akikkel, ha nem is ilyen aktív, derendszeres a kapcsolat.

Ki volt a kedvenc tanárja?M. B.: Elsõ évfolyamról három professzo-runkat emelném ki: a mai napig pótolhatat-

lannak gondolom Péteri Zoltán professzorelõadásait, akinek a szemléletmódja meg-határozta a jogi gondolkozásunk alapjait.Mellette Zlinszky professzor úr római jogelõadásait soha nem felejtem el, HorváthAttila pedig azóta is a hallgatók egyik ked-venc elõadója és egyetemi egyénisége, õ isa kedvenc tanáraim közé tartozott. Min-denképp meg kell említenem Békés Imreprofesszor urat, aki hatalmas tudásának ésjó elõadókészségének köszönhetõen meg-szerettette velem a büntetõjogot. Tóth Mi-hály egyénisége és elõadásmódja hozta kö-zel hozzám az büntetõ eljárásjogot, más te-rületrõl a civil processzualista Gáspárdy ta-nár úr adott maradandót elõadásaival.

Milyen érzés most azok munkatársánaklenni, akik azelõtt vizsgáztatták?M. B.: Az elején nehéz volt elhinni, hogy ko-molyan vesznek, de idõvel a visszajelzésekmeghozták az önbizalmamat. Most már ér-zem, hogy a kitartó munkának van ered-ménye. Tizenegy évvel a végzés után kolle-gának tekintenek, és úgy számítanak rám,ahogy annak idején láttuk, hogy egymásraszámítanak.

Egy szabadon választható tárgyat oktat azegyetemen: A védõ szerepe a büntetõeljá-rásban. Honnan jött az ötlet, hogy errõl a té-máról adjon órákat a hallgatóknak?M. B.: A gyakorlati életben ügyvédként te-vékenykedem, és az ügyeim többsége bün-tetõügy, így merem azt állítani, hogy értekhozzá. Egyébként nem csak a védõi szerep-kört érintjük, hanem a büntetõeljárásbanaz ügyvéd által elvégezhetõ egyéb pozíció-kat is ki szoktuk vesézni. Ez közkedvelt té-ma az egyetemen, mindig nagy érdeklõdésvan és remélem lesz is rá. Kiss Lúcia

MÓRITZ BALÁZS„Emblematikus évfolyammá váltunk”

Összetartó társaságvoltunk, pozitív érte-lemben vett versengésvolt jellemzõ ránk, és nagy volt a húzóerõ.

2-19.2011decjav.qxd 2011.12.01. 16:44 Page 17

Ítélet Interjú

18 2011/december

Hajas Barnabás egyetemi adjunktus,mestertanár aranyérmes, az Országgyû-lési Biztos Hivatalának osztályvezetõje,a gyülekezési jog területén végzett mun-kájáért 2010-ben megkapta a MagyarKöztársaság Ezüst Érdemkeresztjét.

Tavaly volt tíz éve, hogy az elsõ évfolyamdiplomát szerzett a Pázmányon. H. B.: Bizony. Tavaly százharmincötezer fo-rintot kalapoztunk össze a Lósy Alapítványszámára az évfolyam-találkozónkon!

Hogyan jött a jogi pálya? Miért választottaegy pécsi diák a Pázmányt a bejáratott ne-vû pécsi jogi kar helyett?H. B.: Ez kizárólag a gondviselés mûve.1993-ban érettségiztem, írtam egy nagyonjó írásbelit, viszont a szóbelim rosszul sike-rült. Ezt sikerült megismételnem még két-szer, amikor is 1995-ben összefutottam egyáltalános iskolás osztálytársammal, aki ne-kem szegezte a kérdést: olvastam-e, hogy aPázmánynak jogi kara alakul. Akkormondtam azt, hogy, ezt a pécsi dolgot hagy-ni kell, irány a Pázmány. Hozzáteszem, anagymamám már korábban is megmond-ta, hogy „nem baj, kisunokám, nem min-den baj van az ártalmadra” – amit akkormég nem nagyon értettem. Végül ténylegigaza lett, mert felvettek a Pázmányra.

Biztosan mások is jártak hasonló cipõben.H. B.: Igen, sokféle helyrõl jöttünk. Volt, akiorvosis pontszámokkal került be, de olyanis akadt, akit közgázos pontokkal vettek fel.Nagyon kevesen voltak azok, akik sutbavágtak egy sikeres felvételit az ELTE-n, ésúgy jöttek át a Pázmányra. Ez alapján a miévfolyamunk kontraszelektált volt, hiszena legtöbben nem ide felvételiztünk eredeti-leg. Mondhatjuk úgy is, hogy mindenkinekaz ide való felvételét valamilyen kudarcél-mény elõzte meg, így a máshonnan szer-zett felvételi pontok alapján válogatták ösz-sze az egész évfolyamot. Viszont ebbe azévfolyamba járt Halász Zsolt, Patyi Ger-gely, Békés Ádám, Bárándy Gergely, UjváriÁkos, Paksy Máté, Ádány Tamás, GyeneyLaura, és még sorolhatnám a neveket. Ez acsapat nagyon elkötelezett volt abban,hogy megmutassa, hogy nem rosszabbazoknál, akiket máshova vettek fel. Így jöttlétre ez az összetartó társaság. Ez szó sze-rint azt jelenti, hogy segítünk egymásnak.Lehet, hogy azért lettünk ennyire összetar-

tóak, mert szinte egy „építési területre” jár-tunk egyetemre. Másodikban kerültünk ajelenlegi könyvtár területére, a harmadikévben pedig már a mostani aulában üldö-géltünk. Ez utóbbiból még az udvarra semlehetett kilátni, olyannyira magasan állt aguanó; a tolóajtók pedig fémbõl voltak.Képzeljenek el egy közel háromszáz fõs év-folyamot oda leültetve; nem volt természe-tes fény, csak mesterséges, oszlophegyekálltak mindenütt, a székek döngölt föld-padlón álltak. De ennek ellenére nem any-nyian jártak elõadásra, mint ahányan mos-tanság! Negyedévesen a papi szemináriumalagsori klubhelyiségébe jártunk tanulni.Ötödéves korunkra végül felkerültünk tel-jesen a harmadik emeletre.

Lehetett érezni, hogy valami különleges do-log történik?H. B.: Igen. Egyfelõl nem kaptunk „tutikat”arról, hogy melyik tanár milyen. A profesz-

szorok – de még a tanársegédek is – hallat-lan nyitottsággal várták az évfolyamot,mondván: végre itt a nagy feladat. Szá-momra ez hatalmas élmény volt. Aki másegyetemre járt, ezt biztosan nem tapasztal-hatta meg. Legalábbis a máshol tanuló is-merõseimmel nem fordult elõ olyasmi,hogy csak úgy meglátogassanak egy tanárta fogadóórájában. Zlinszky János bácsi azegész évfolyamot név szerint ismerte. Ben-sõséges volt a viszony, nemcsak az évfo-lyamok között, hanem a tanárokkal is. Azelsõ pillanattól fogva éreztük, hogy meny-nyire különleges dolog az, hogy mi a része-sei lehetünk ennek az „egyetemcsinálás-nak”. Tudtuk, hogy rajtunk fog múlni, hogymilyen lesz a Pázmány. Hasonlóképp, a jö-võben Önökön fog múlni, hogy tíz-húsz évmúlva milyen lesz a Kar híre.

Többet kellett bizonyítani?H. B.: Igen. Akkor még elõfordult olyan,hogy csak ELTE-s hallgatók jelentkezésétvárták egy álláshirdetésre. Ma már nagyonritka, hogy élbõl kizárják a Pázmányt. AzOrszággyûlési Biztos Hivatalában is felülvannak reprezentálva az itt végzettek.

Gólyatábor?H. B.: Sajnos nem voltam. De akkor nem aHÖK szervezte. Bár hozzátenném, hogy ak-koriban a HÖK tanulmányi bizottságánakaz elnöke egy olyan évfolyamtársunk volt,aki késõbb praeclare, kitüntetéses diplo-mával végzett, és egyetlen olyan féléve volt,amikor nem volt 5,0-s az átlaga. Ha besétálta dékánhoz, akkor joggal mondhatta, hogy„János bácsi, van egy kis gond…”

A tanítás és az alkotmányjog hogyan jött?H. B.: Nagyon egyszerû, megnyertük azOTDK-t Morvai Attila barátommal. Másod-éves koromban odamentem Kilényi pro-fesszor úrhoz, és mondtam, hogy OTDK-tszeretnék nyerni közigazgatási jogból. Er-re azt válaszolta, hogy az indokok nem ér-deklik, de ez a hozzáállás nagyon tetszik.Negyedéves koromra meglett az OTDK el-sõ helye, vagyis két éven keresztül írtuk adolgozatot, nagyon sokat ültünk az Or-szággyûlés könyvtárában olyankor is,amikor minden ismerõsünk nyaralt. Ígyviszont nem kellett diplomamunkát írni! Adiploma után, 2000 õszén meghívottKilényi professzor úr a tanszékre, s így let-tem oktató. Szabó Levente

HAJAS BARNABÁS„Számomra ez valami hatalmas élmény volt”

Nem kaptunk „tutikat”arról, hogy melyik ta-nár, milyen. A profesz-szorok, de még a ta-nársegédek is, hallat-lan nyitottsággal várták az évfolyamot,mondván: végre itt a nagy feladat.

2-19.2011decjav.qxd 2011.12.01. 16:44 Page 18

2011/december 19

Ítélet Interjú

Halász Zsolt egyetemi adjunktus, aPénzügyi Jogi Tanszék oktatója, jelenlega Magyar Fejlesztési Bankban dolgozik.

Miért választotta egyetemünket?H. Zs.: Véletlenül kerültem ide. Eredetilegközgazdász szerettem volna lenni, azon-ban a Közgazdaságtudományi Egyetemrenem vettek fel, két ponttal lecsúsztam a be-jutó helyrõl. Mivel a Pázmányra a felvételiután lehetett jelentkezni, és a jogászképzé-sen megszerzett tudás hasznosítható pénz-ügyi területen, ezért ide jelentkeztem.

Késõbb elvégezte a közgazdász szakot?H. Zs.: Nem, de egy alkalommal – helyette-sítõként - órát adtam a közgazdaságtudo-mányi egyetemen, ha már hallgató nem le-hettem ott.

Hogyan emlékszik vissza az elsõ évekre?H. Zs.: Egyedi élmény volt, mivel akkor egyelõadóból és nyolc-tíz gyakorlóból állt azegyetem, amelynek épülete még nem aSzentkirályi utcában, hanem a Ménesi útiapácazárdában volt. Az elõadó helyisége azapácazárda egykori ebédlõje volt, és akonyha közvetlenül a szomszédságunkbanhelyezkedett el, így minden nap tudhattuk,hogy mit fognak a nõvérek ebédelni. A má-sodik évet már a Szentkirályi utcábankezdhettük, mivel két évfolyam már nemfért volna el az apácazárdában.

Közgazdász szeretett volna lenni. Ez orien-tálta a pénzügyi jog irányába?H. Zs.: Igen, ez a jogterület érdekelt a legin-kább. Harmad-negyedévesen demonstrá-torkodtam a Közgazdasági, majd ötödév-ben a Pénzügyi Jogi Tanszéken, majd azegyetem elvégzését követõen HalustyikAnna tanszékvezetõ asszony megkérdez-te, hogy szeretnék-e maradni oktatni, mireén igennel feleltem.

Kik voltak azok az oktatók, akiket a legjob-ban kedvelt?H. Zs.: Magánjogi területrõl nagyon kedvel-tem Fábián Ferenc tanár urat és Lábady Ta-más tanár urat. Közjogi területrõl KilényiGéza és Tamás András professzor urak vol-tak a legkedveltebb oktatóim.

Az oktatói munka mellett mivel foglalkozik?H. Zs.: Dolgoztam az Alkotmánybíróságnál,mint indítványelemzõ, azt követõen a Ma-

gyar Fejlesztési Bankhoz kerültem, majdannak egy vagyonkezelõ cégéhez. Ezt kö-vetõen következett az állampolgári jogokországgyûlési biztosa melletti munkám azOrszággyûlési Biztos Hivatalában, majd új-ra a Magyar Fejlesztési Bankhoz kerültem,ahol most is dolgozom.

Elég sok idõt dolgozott az ombudsmani hi-vatalnál. Mi volt ott a feladata? E témábanmeg tudna-e említeni egy „híres” ügyet?H. Zs.: Elsõsorban pénzügyi tárgyú pana-szokkal foglalkoztam. Amikor a hivatalhozkerültem, körbevezettek, és az új kollégá-imnak elmondták, hogy én pénzügyi tár-gyú kérdésekkel fogok foglalkozni. Õkmeglepõdtek, és kérdezték, hogy vannaknálunk ilyenek? E kérdéstõl egy kissé meg-

ijedtem, de késõbb szerencsére kiderült,hogy voltak szép számmal. Ebben a témá-ban „híres” ügy volt például a luxusadó Al-kotmánybíróság általi megsemmisítése.Az Alkotmánybírósághoz benyújtott om-budsmani indítványt például én írtam.Azonban nem csak pénzügyi témákkal fog-lalkoztam az Országgyûlési Biztos Hivata-

lában. A közlekedésben részt vevõk jogai-nak érvényesülését is vizsgáltam, 2007-tõlpedig Hajas Barnabással az összes olyandemonstráción ott voltunk, amely oszlatás-sal végzõdött, vagy egyéb szempontból volt„nehéz eset”-nek tekinthetõ, és vizsgáltukaz estleges jogsértéseket.

Milyennek látja a mai hallgatókat az Önnelegy évfolyamba járó hallgatókhoz képest?H. Zs.: Amikor én jártam egyetemre, a hall-gatók kilencven százaléka mutatott érdemiérdeklõdést a jogi tanulmányok iránt. Maazt érzem, hogy ez a helyzet megfordult,egyre többen vannak, akik bejárnak a köte-lezõ órákra ugyan, de elmélyült érdeklõ-dést a téma iránt nem igazán mutatnak. Ezkönnyen mérhetõ például azon is, hogy alényegében azonos zárthelyi dolgozatok át-lagos eredménye évrõl évre egyre rosz-szabb. Ennek részben az oka az, hogy ré-gebben nem voltak különbözõ lehetõségekarra, hogy a nem teljesítõ hallgatók el tud-ják végezni az egyetemet. Például pót zárt-helyi dolgozatok hat-nyolc évvel ezelõtt ki-vételesek voltak. Emellett a saját egyetemiéveim alatt talán nagyobb is volt a hallga-tók motivációja. Az elsõ három évben min-denkinek tandíjat kellett fizetnie, de ha va-laki jól tanult, ösztöndíjat kaphatott, és ke-vesebbe került neki az egyetem.

A hallgatók pénzügyi motiváltsága okoztaverseny nem okozott konfliktusokat a hall-gatóság között?H. Zs.: Nem. Bátran merem állítani, hogynagyon összetartó évfolyamunk volt. Azthiszem volt évfolyamtársaim is így gondol-ják, és ez az összetartás azóta is mûködik.

Visszaállítaná a hallgatók pénzügyi moti-váltságának rendszerét?H. Zs.: Valamilyen formában igen. Emelletta szóbeli felvételi lehetõségét is visszahoz-nám. Ez a hallgatók érdeke is, hiszen egyszóbeli felvételin a jogi pályára való alkal-masságot is meg lehetne vizsgálni. Haddmondjak egy példát. Ha manapság meg-kérnek, hogy ajánljak frissen végzett hall-gatót egy állás betöltésére, általában kettõ-nél több frissen végzett jogászt nem tudokmegnevezni. Mindeközben a jogi egyete-meken rendkívül sokan végeznek, mégisjó jogászokból – akiket bármely munkaadószívesen foglalkoztatna – kevés van.

Gottlieb Péter

HALÁSZ ZSOLT„Nagyon összetartó évfolyamunk volt, s ez az összetartás ma is mûködik”

A szóbeli felvételi lehe-tõségét is visszahoz-nám. Ez a hallgatók érdeke is, hiszen egyszóbeli felvételin a jogipályára való alkalmas-ságot is meg lehetnevizsgálni.

2-19.2011decjav.qxd 2011.12.01. 16:44 Page 19

ítélet GALÉRIAK É P E K A Z E G Y E T E M M Ú LT J Á R Ó L , J E L E N É R Õ L

Lépcső az első emeletre

Így épült a Pázmány

Külső folyosó

Zlinszky János,

a kar alapító dékánja

A II. János Pál

pápa terem

Az 1995-ös évnyitó

Évnyitó

itelet-pazmany.blog.hu

B4_2011decjav:B4_2011decjav.qxd 2011.12.07. 9:16 Page 2