ISBN: 978-615-5420-73-3

Az élet nem mindig olyan vidám, mint ez a borító, ez tény.

Az élet nem mindig könnyű. Sőt! Sokszor elképesztően nehéz.

De az életnek nem is az a dolga, hogy könnyű legyen.A mi dolgunk az, hogy megtanuljunk élni.

Ezt a könyvet azoknak írtam, akik hajlandóak így tekinteni az életre.

Azoknak, akik kellően bátrak szembenézni a jelenlegi helyzetükkel – ami sokszor iszonyatosan fájdalmas tud lenni –, és hajlandóak

tudatosan változtatni a hozzáállásukon, saját magukon,ezáltal az életükön.

Azoknak, akik keresik az eszközöket, amelyekkelvisszatalálhatnak arra az ösvényre, amelyik oda vezet,

ahol igazán élvezhetjük az életet.

Ha három szóban szeretném összefoglalni: MERJ! NEVESS! SZERESS!

Ha bővebben is érdekel, akkor tarts velem!

www.motibooks.huwww.szabo-peter.hu

Moti_MNSZ_SZP_A5_final.indd 1-5 2019. 03. 11. 15:56

S Z A B Ó P É T E R

MERJ! NEVESS!SZERESS!

S Z A B Ó P É T E R

MERJ! NEVESS!SZERESS!

Copyright © Szabó Péter, 2019

Copyright © Guruló Egyetem Kft., 2019

Szerkesztette: Molnár Eszter

Minden jog fenntartva.

A könyv – a  szerző és a  kiadó írásos jóváhagyása nélkül – sem egészben, sem

részleteiben nem sokszorosítható vagy közölhető, semmilyen formátumban és

értelemben, elektronikus vagy mechanikus módon, beleértve a nyilvános előadást

vagy tanfolyamot, a  hangoskönyvet, bármilyen internetes közlést, a  fénymásolást,

a rögzítést, vagy az információrögzítés bármely formáját.

Kiadja a Guruló Egyetem Kft., Budapest, 2019

Felelős kiadó: Szabó Péter, a Guruló Egyetem Kft. ügyvezető igazgatója

Borítót tervezte: Lénárd György (G Design Kft.)

Tördelte: Madarász György

Nyomtatta: Belvárosi Nyomda Zrt.

ISBN: 978-615-5420-73-3

5

TARTALOM

Előszó ....................................................................................... 7

I. RÉSZ:

MERJ!

A legszomorúbb mondat ....................................................... 13

Ketrec, kényelmes vagy kivételes? ....................................... 19

Kétkedők, károgók, kihullók, kitartók ................................... 27

Irigység .................................................................................. 37

Ítélkezés ................................................................................. 45

Idealizálás .............................................................................. 55

Álarcaink fogságában ............................................................ 63

Félni vagy élni? ...................................................................... 77

Fejből vagy szívből? ............................................................... 87

A fiatalság elixírje .................................................................. 97

Amire lehet hatásod, és amire nem ................................... 107

Merj kilógni a sorból! .......................................................... 117

6

Bérlet a boldogtalansághoz ................................................ 127

Higgy magadban! ................................................................ 133

Mutatkozz be a seprűnek! .................................................. 147

Merj hibázni! ....................................................................... 151

Merj sebezhető lenni! ......................................................... 161

Mit veszíthetsz? .................................................................. 167

II. RÉSZ:

NEVESS!

Ne vedd túl komolyan az életet! ......................................... 173

Ha akkor is nevetsz… .......................................................... 183

A megfordíthatóság törvénye .............................................. 189

III. RÉSZ:

SZERESS!

Biztos, hogy a negatív emberekkel van a baj? .................... 199

Add azt, amire vágysz! ........................................................ 207

A szeretet szintjei ................................................................ 213

Néha csak egy apróság is számít ....................................... 219

Szeresd magad! .................................................................. 225

Szeresd az embereket! ....................................................... 233

Szeresd az életet! ............................................................... 245

Utószó .................................................................................. 253

7

ELŐSZÓ

Több mint 200 ezer könyv jelent meg szerte a világban, ami

a boldogság titkait hivatott keresni. Nem véletlen, hogy eny-

nyire kutatott ez a téma, hiszen minden ember elemi, belső

vágya a boldogság. Csakhogy nem jó helyen kísérleteznek…

Magukon kívül, külsőségekben keresik, bízva abban, hogy ha

egyszer majd ez vagy az meglesz, akkor aztán nagyon boldogok

lesznek. Ez persze így nem lehetséges.

Ha az ember nem érzi jól magát a saját bőrében, függet-

lenül a külső körülményektől, akkor esélye sincs megtalálni

a boldogságát, vagy még inkább a valóban értékes dolgokat az

életben, vagyis azt, ami igazán számít.

Az emberek legnagyobb része azonban – sőt, ma már sokkal

inkább azt mondom, hogy csak nagyon kevés kivétellel – nin-

csen jóban önmagával. Nem érzi jól magát a saját bőrében,

a saját életében, a saját táraságában. Mi lehet ennél szörnyűbb?

Hiszen saját magunkkal éljük le az egész életünket. Saját

magunkra kellene tudnunk a leginkább számítani. Nem be-

8

szélve arról, hogy ha saját magunkkal nem vagyunk jóban, az

garantálja azt is, hogy másokkal sem tudunk igazán kapcso-

lódni, valódi, minőségi kapcsolatokat létesíteni.

Ha nem vagyunk jóban magunkkal, nem értékeljük azt, akik

vagyunk, akkor belemegyünk, majd akár egy életen át benne

is maradunk egy olyan kapcsolatban, amelyben nem lehetünk

önmagunk, nem érezzük jól magunkat. Ez persze érthető, hi-

szen kívülről várjuk azt a megerősítést, amelyet magunknak

nem tudunk megadni.

Annak, hogy valaki egyfolytában olyan helyzetet teremt az

életében, ami szenvedéssel jár számára, vagyis elhagyják,

bántják, kihasználják vagy éppen hülyének nézik, alapvetően

két oka van. Az egyik, hogy nem becsüli kellőképpen önma-

gát, így a mélyen magáról alkotott hite az, hogy neki ennyi jár.

A másik pedig, hogy úgy vagyunk beprogramozva, hogy mindig

az ismerőst keressük újra és újra. Hiszen a túlélés a cél, és

minden, amit eddig már túléltünk, biztosabb, mint a lehetséges

változás.

Ez persze nem hangzik túl jól, hiszen ha valaki szenved egy

kapcsolatban vagy egy munkahelyen, ugyan miért választaná

újra és újra ugyanezt, amikor számtalan más alternatíva is

lenne számára? Tudatosan így is tenne, de mindezeket a dön-

téseket tudat alatt hozzuk meg. Hiszen az életünket csak 5 szá-

zalékban tudjuk irányítani a tudatos szinten, 95 százalékban

a tudatalatti irányít, amit megváltoztatni sokkal keményebb

meló.

ELŐSZÓ

9

Így tehát az ember végül benne marad egy olyan kapcso-

latban, amelyikben szenved, olyan munkahelyen dolgozik akár

évtizedeken át, ahová utál bejárni, és annyira kevés megtaka-

rítással rendelkezik, hogy folyamatosan rettegnie kell a más-

naptól. Erre persze rámegy az egészsége, hiszen amikor belül

– lelkileg – szenved, annak előbb-utóbb testi tünetei is lesz-

nek. Ezért amikor reggelente belenéz a tükörbe, egyre kevésbé

tetszik neki, amit lát. Szinte napról napra öregebbnek néz ki

– aminek van ám tudományos oka is, amiről később szó lesz –,

egyre kevésbé szereti magát, az életét, és napról napra, szépen

lassan teljesen elsorvad. És bár ténylegesen csak évek múlva

temetik el, valójában már régen halott…

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint ha kimegyünk az utcá-

ra, és belenézünk az emberek szemébe. Eltűnt a ragyogás.

Helyette félelem van. Mivel a szem a lélek tükre, nem az szá-

mít, hogy ki mit mond, csak az, hogy a szeme hogyan ragyog

a mindennapokban.

Természetesen az emberek legnagyobb része ilyenkor azt

választja, hogy kívül keresi a megoldást, vagy egy kevésbé tu-

datos szinten másokat hibáztat a saját boldogtalanságáért,

ami tulajdonképpen még érthető is, hiszen így sokkal könnyebb

túlélnie, mint ha ott keresné a megoldást, ahol az valójában

van. Belül. Magában.

Ezt a könyvet azoknak írtam, akik kellően bátrak szembe-

nézni a jelenlegi helyzetükkel, ami sokszor iszonyatosan fáj-

dalmas, és hajlandóak tudatosan változtatni a hozzáállásukon,

10

saját magukon, ezáltal az életükön. Azoknak, akik keresik az

eszközöket, amelyekkel visszatalálhatnak arra az ösvényre,

amelyik oda vezet, ahol igazán élvezhetjük az életet.

Ha három szóban szeretném összefoglalni:

Merj! Nevess! Szeress!

Ha bővebben is érdekel, akkor tarts velem!

I. RÉSZMERJ!

13

A LEGSZOMORÚBB MONDAT

A legnagyobb ellenségünk a legkisebb ellenálláskeresése.

Hitem szerint egy ember életének a végén a legszomorúbb

mondat így kezdődhet: Bárcsak…

Bárcsak mertem volna a saját életemet élni…

Bárcsak mertem volna boldog lenni…

Bárcsak mertem volna belekezdeni…

Bárcsak mertem volna abbahagyni…

Bárcsak mertem volna kilépni egy munkahelyről, ahova

utáltam évekig bejárni… a kapcsolatomból, amiben nem le-

hettem önmagam, így sem én, sem a társam nem lehetett

igazán boldog…

Bárcsak ne akartam volna mindenkinek megfelelni…

Bárcsak kevesebbet dolgoztam volna, és többet lettem volna

a szeretteimmel…

14

Bárcsak mertem volna kimutatni az érzelmeimet…

Bárcsak, bárcsak, bárcsak… a sor szinte végtelen, hogy

mennyiféleképpen fejezhetnénk be ezt a mondatot akkor, ha

nem merünk igazán élni.

És hogy ez mennyire sokak esetében így van, mi sem tá-

masztja alá jobban, mint hogy még egy könyv is született ebben

a témában.* A szerző történetesen egy ápolónő, aki rengeteg

ember mellett ott volt az utolsó napjaikban, és megkérdezte

a haldoklóktól, hogy mi az, amit megbántak, mi az, amit más-

képp csinálnának, ha tehetnék – a betegek szinte kivétel nélkül

kísértetiesen hasonló gondolatokat fogalmaztak meg.

A mi szerencsénk az, hogy mi még élünk, és van lehető-

ségünk tenni azért, hogy az életünk végén ne úgy kezdjük

a mondatainkat, hogy bárcsak – kivéve, ha hozzátesszük: ez

annyira mesés volt, hogy bárcsak újraélhetném ugyanígy…

A legtöbb ember életében azonban nem abba az irányba

mennek a dolgok, hogy ez így legyen.

Ahhoz, hogy ezt el tudjuk kerülni, bizony változás szüksé-

ges. Amihez pedig bátorság kell. Bátorság kell ahhoz, hogy az

előbb felsoroltak mindegyikét meg merjük tenni még akkor

is, ha teljesen biztos, hogy másoknak ez nem fog tetszeni, és

konfliktusokat, veszekedéseket, szakításokat és rengeteg fáj-

dalmat is jelenthet pillanatnyilag. Ez még így is sokkal kevésbé

fájdalmas, mint ha valaki az élete végén, mielőtt legördülne

* Bronnie Ware: Életkönyv. Budapest, 2013, Reneszánsz.

A LEGSZOMORÚBB MONDAT

15

a függöny, végez egy összegzést, és csak egyetlen fájdalmas

szó ismétlődik: Bárcsak…

Igen ám, de sokszor borzasztóan nehéz a pillanatnyi fájdal-

mat felvállalni, így az ember hajlamos inkább benne marad-

ni egy-egy olyan helyzetben, amelyben bár érzi, hogy a lelke

szenved, mégsem változtat.

Ezért írtam az előszóban, hogy ez a könyv azoknak szól, akik

hajlandóak szembenézni a jelenlegi helyzetükkel, ráadásul

úgy, hogy önmagukat látják az egyetlen embernek, aki ezen

változtathat, és nem kívül keresik a megoldást.

Ugyanis itt mehet félre az egész, ha nem a saját házunk táján

keresgélünk, hanem a szüleink, a főnökünk, a volt párunk vagy

épp a kormány felé fordítjuk a középső ujjunkat.

Természetesen, ha valaki megugorja ezt a nagyon magasra

tett lécet, amit a felelősségvállalás jelent – és a legtöbben

nem hajlandóak erre –, az nem azt jelenti, hogy utána már

sétagalopp lesz az egész. Dehogy! Sőt! Csak aztán jön az igazi

feketeleves, hiszen ránk szakad az egész élet súlya. Ezt hívják

felnőtté válásnak.

Enélkül azonban esélyünk sincs, hogy teljes, boldog életet

élhessünk, és elkerülhessük azt a bizonyos végtelenül szomorú

mondatot életünk végén, ami úgy kezdődik, hogy bárcsak…

Ha valaki meri azt választani, hogy saját magát helyezi a fe-

lelős kapitány székébe élete hajóján, és ezt követően mer ön-

maga lenni, követni az érzéseit, vágyait, ezek alapján hozni meg

döntéseket arról, hogy mit tesz vagy nem tesz, kivel és kivel

nem, akkor az azonnali, koncentrált fájdalmat választja, ami bi-

16

zony nehéz konfliktusokkal van átitatva, és sokszor könnyekkel

teli, a lassú haldoklás helyett, amelyben szinte észrevétlenül

emészti el magát az ember. Csak azt veszi észre, hogy egyre

kevésbé tetszik, amit a tükörben lát. Egyre kevésbé tudja már

tisztelni azt, aki visszatekint rá. Ez az, amikor eltűnik a tűz

a szeméből… És bár a teste még mozog, a lelke már halott.

Mivel emberi lényekként alapvetően kerüljük a fájdalmat,

és keressük az örömérzést, sokszor tudattalanul is a kisebb

ellenállást választjuk, ezért lemondunk önmagunkról, a saját

választásainkról azért, hogy rövid távon ne legyen konfliktusunk

másokkal, ami pillanatnyilag ugyan könnyebb, ám hosszú tá-

von óriási ára van. Mégpedig az, hogy az évek múlásával egyre

kevésbé érezzük már a saját lelkünket, egyre kevésbé merünk

arra a halk kis belső hangra hallgatni, és lassacskán kialszik

az a gyermeki láng, amely annak idején ott lángolt bennünk.

Ahhoz, hogy ez ne így legyen, bizony bátorság kell, és arra

van szükség, hogy ne a könnyebb utat akarjuk választani, ha-

nem azt, amelyikről belül érezzük, hogy a miénk.

Ne a könnyebb utat válaszd, hanem azt, amelyik megéri!

A LEGSZOMORÚBB MONDAT

17

A mi szerencsénk az, hogy mi még élünk, és van lehető-

ségünk tenni azért, hogy az életünk végén ne úgy kezdjük

a mondatainkat, hogy bárcsak – kivéve, ha hozzátesszük:

ez annyira mesés volt, hogy bárcsak újraélhetném ugyan-

így…

Természetesen, ha valaki megugorja ezt a nagyon magas-

ra tett lécet, amit a felelősségvállalás jelent – és a legtöb-

ben nem hajlandóak erre –, az nem azt jelenti, hogy utána

már sétagalopp lesz az egész. Dehogy! Sőt! Csak aztán

jön az igazi feketeleves, hiszen ránk szakad az egész élet

súlya. Ezt hívják felnőtté válásnak.

19

KETREC, KÉNYELMES

VAGY KIVÉTELES?

Azt, hogy hová születsz, nem te választod meg, de hogy miként élsz, és mit hagysz magad után,

az csak rajtad múlik.

Számtalan tanulmány és megszámlálhatatlan élettörténet

bizonyítja, hogy a származásunk, a hátterünk nem szükség-

szerűen határozza meg, hogy mit hozhatunk ki az életünkből.

A korábban már említett felelősségtudat és a döntés vagy

a kitartás a választásaink mellett már annál inkább.

Ez utóbbiaknak köszönhetően rengeteg ember inspiráló

élettörténetével találkozhatunk, akik hétköznapi hősökként,

meghazudtolva a számukra lehetségesnek vélt életutat, jócs-

kán felülmúlták a várakozásokat, és igazán kivételes életet

élnek. Ez persze nem azt jelenti feltétlenül, hogy luxusszigetek

között utazgatva töltik dollármilliomosként a mindennapjaikat

– bár erre is számtalan példát találhatunk –, hanem sokkal