Jürgen Neffe-Albert Einstein Igaz Történet

8/20/2019 Jürgen Neffe-Albert Einstein Igaz Történet

1/266

RGEN NEFFE

LBERT EINSTEIN igaz története

ológus

nstein titka

nceton, New Jersey, 1955. április 18. Napsütéses hétfő reggel. Az egyetemi városka kórházábolgálatba lép Thomas Harvey patológus. A boncteremben a boncasztalon egy olyan tetemet talável orvosként életében egyszer volt dolga. A negyvenkét éves férfi kezdetben a megszokott rut

erint jár el, akárcsak más munkanapokon. Kezébe veszi a klinika nyomtatványát, és a megfelelőbrikába beírja a szükséges adatokat. Keresztnév: Albert ... Vezetéknév: Einstein ... Neme: férfira: 76 év ... Boncolás éve: 1955 ... Az adott évbeli halottszemle sorszáma: 33. Aztán a boncnogkezdi a boncolást.

ikéjét a tetem egyik füle mögé helyezi, majd erőteljes mozdulattal végighúzza a hűvös, fehér bőyakon és a mellkason keresztül lefelé egészen a has aljáig. Ugyanezt a vágást a másik fültől

dulva is elvégzi. Azt az Y-metszést hajtja végre, amelyet 150 évvel korábban Rudolf Virchowrlini orvos vezetett be a patológiai gyakorlatba.

hasüreg belsejéből vér szivárog. Harvey sejti, hogy a halál oka egy szétrobbant verőér lehetettm sokkal később megállapítja: nem tévedett. Einsteinnek évek óta aneurysmája volt, egy vérreulat a hasi artérián. Az érfal gyengesége folytán kialakult tágulat az éjszaka felszakadt. Ennek áríthatatlan következménye: belső vérzés, majd halál. Ezeket az információkat az orvos a klintt várakozó riporterekkel is

gosztja, akik aztán minden részletet azonnal világgá kürtőinek.

patológus az utcán többször is szembetalálkozott a fizikussal. Nincs ebben semmi szokatlan egyan kisvárosban, mint Princeton, ahol Einstein utolsó 22 évét leélte. Szorosabb kapcsolatba csy ízben került a város neves polgárával, amikor egy kolléganőjét helyettesítve ki kellett mennienstein lakására.

átom, nemet változtatott” - viccelődött Einstein, amint a doktor a szobájába lépett. Az orvosindoskodást nyilvánvalóan jobban elviselte egy nőtől. Ágyában feküdt, mely a szobának majd a

öltötte. Testét pehelypaplan takarta, a kispárnát pedig a hajkoronája. A páciensnek megintésztési zavarai voltak, ezzel a bajjal már gyermekkora óta kínlódott.

rvey megkérte, hogy tegye szabaddá az egyik karját. Keresett egy alkalmas vénát, injekciós tűvzúrta a bőrt, majd a vért felszívta a fecskendőbe. Közben arról mesélt, hogy a háború előttrátaival heteket töltött Európában, kerékpárral szelték át a kontinenst, így Németországot is ismemigráns figyelmesen hallgatta. Végül az orvos átnyújtott neki egy üvegcsét, vizeletet kért től

mikor Einstein visszatért a fürdőszobából és átadta neki a testmeleg folyadékkal teli tartályt,rvey-ben újra és újra felötlött a gondolat: „Ez minden idők legnagyobb zsenijétől származik.”


2/266

most itt fekszik előtte felvágva Einstein kihűlt teteme. Az utolsó alkalom, hogy eltulajdonítsonar mit a testből, mielőtt az a krematóriumba kerül. Valamit, amire a világ egyszer majd felfigyrtelen soha vissza nem térő esélyt lát maga előtt. Megváltozhat az élete. Komolyvetkezményekkel járó döntést hoz.

boncolás során teljesen szabványos eljárás, hogy kiveszik és megvizsgálják a halott agyát. Amonban Harvey a halott Einsteinnel tesz, arra nem jogosítja fel orvosi esküje és nincs rá semmigedélye. Fűrésszel felnyitja a halott koponyáját, és kimetszi belőle annak tartalmát. Kezében ta

agyat. Biztosra veszi, hogy az alig több mint egy kilogrammnyi idegszövetben rejtőzik amagasabb szellemi teljesítmény megértésének a kulcsa. Ha sikerülne megfejtenie e szervködésének a titkát, ő, a patológus hírnevet és megbecsülést szerezne magának. Eldönti, hogygához veszi a szervet, és soha többé nem adja vissza.

princetoni kórház, fél évszázaddal később. Mint a tettes, akit vonz tettének helyszíne, Harveyszatér az egykori boncterembe. Ablaktalan, neonfényes, üvegekkel, csövekkel, hűtőtartályokkadrökkel és kimustrált bútorokkal zsúfolt hátsó szoba ez. Félig iroda, félig laboratórium. A szobzepét még mindig ugyanaz a nemesacél asztal uralja. Előtte állva várakozik az ősz hajú férfi.

ortingje fölött ujjatlan kötött mellényt hord. Az élet kissé már meggörbítette a hátát. 90. életévészöbén van.

lép a szobába egy fiatal, fehér köpenyes orvos, a kezében lévő papírdobozt az acélasztalra helr-vey úgy nyitja ki a dobozt, mint aki a mozdulatot már ezerszer elvégezte. Belsejéből előszörzegyűrt törölközőket, majd két súlyos, befőttesüvegre emlékeztető üvegedényt húz elő. Mind atő színültig van töltve valami sárgán áttetsző, kissé zavaros folyadékkal. Benne finom gézberkolt és apró, számozott táblácskákkal ellátott rózsaszín-szürke darabkák - Einstein feldarabolya alkoholos oldatban.

Minden rendben, Harvey doktor” - tudatja a fiar tál orvos. - „Köszönöm, Elliot, a legjobbakat!”gyszer, a per után majd összejövünk, nem igaz?” Két kezébe fogva Harvey óvatosan ide-odagatja az egyik üveget a fényben. „Az én ékszerem” - mondja, s miközben az üveg belsejében lrabkák tompán megcsillannak a fényben, ő kalandos életének arra a hétfői napjára gondol, amikncsét birtokba vette.

lyen gondosan preparálta az agyat, vágta fel kereken kétszáz darabkára, s osztotta szét a kétegedénybe. Hogyan veszítette el állását tettének következményeként. Hogyan kísérték el az üve

rtondobozban, törülközőkbe ágyazva mindenhová, miközben ő bejárta az országot. Hányszor kugnia őket, hol egy sörhűtő alá, hol egy ruhásszekrénybe, amikor

már rég nem orvosi szolgálatban, hanem elszegényedett gyári munkásként - Kansasban egyyetemistával volt kénytelen megosztani szobáját. S végül több mint 40 év múltán hogyan vittesza bűnbánóan a kényes, rablott kincset hajdani munkahelyére, hogy a klinika őrizetére bízza.

iot Krauss, utóda a patológián, már sokszor hallotta a történetet. „Mindez ebben a szobában törvey doktor, nem igaz?” - „Pontosan, Elliot.” Az öreg orvos, mint korábban, tettét most is csup

arlóságnak tekinti.


3/266

nstein biztosan elítélte volna Harvey eljárását, amelyet az orvostudomány fehér leple mögé búvetett el - akkor is, ha egyébként nem kifogásolta volna, hogy agyát vizsgálatnak vessék alá. Eronban Harvey mit sem tudott. Végrendeletében Einstein pontosan leírta, mi történjék vele haláletén. Maradványait még aznap égessék el, a hamut pedig ismeretlen helyen szórják szét - ez ígytént. Semmi olyat nem akart maga mögött hagyni, amiből később emlék-

gy zarándokhely válhatna. Ö maga volt az emlékmű. Az isteneknek nincs sírjuk.

vethetne követ Harvey-ra? Einstein szemorvosa és hosszú éveken át barátja, Henry Abrams tám szorgoskodott a beteg körül, röviddel a boncolás után? Gyakorlott kézmozdulattal leválasztor lőtt mindkét szemét a szemüregről, magával vitte és páncélszekrénybe zárta őket. Preparálva

mai napig ott kell lenniük. Harvey eljárása kifogásolható, ám emberileg érthető - mint tudjuk, a m zárja ki egymást. Mindamellett, mint állítja, a tudomány szolgálatában cselekedett, és az éveán több alkalommal is mintát adott a tudósoknak szövetgyűjteményéből. Mindvégig reménykednne, hogy mikroszkóppal fel tudják fedni a zsenialitás mibenlétét.

vel Einstein agyának vizsgálata nem csak publikációkat, de publicitást is ígért, nem csoda, hog

atók valóban rábukkantak valamire. Az úgynevezett gliasejtek száma és a fali lebeny térfogatagyobb volt a normálisnál, azon kívül az egyik barázdának meglehetősen szokatlan volt az alakj

ek lennének az első lépések a rendkívüli alkotóerő megértéséhez? Badarság. Az agy anatómiájs szakértői többé-kevésbé kétségbe vonták a vizsgálatok eredményét: rossz munka, gyengedmény, hibás következtetések. Az a bizonyos agy ugyan óriási teljesítményre volt képes - de cs agyakkal kölcsönhatásban. Ha kiemeljük abból a közegből, amelyben létezett, semmi nem mőle. A kutatók még azt sem tudják, hogy Einstein idegszövetének mért eltérései - ha egyáltalánami jelentőségük - nem csupán idős korára is fennmaradt erős szellemi aktivitásának

vetkezményei-e. Hogy lehetne akkor a megfigyelt sajátosságokat úgy beskatulyázni, hogyok ezernyi, sőt akár milliónyi emberre is érvényesek legyenek?

ilyen mérések Einstein egyedi voltára semmi esetre sem deríthetnek fényt. Arra viszontonyítékot szolgáltatnak, hogy a tudomány évszázadának nevezett 20. századnak még a vége feltotta magát az a babona, hogy a szellem lenyomatát fel lehet fedezni a húsban. Kifejezik továbgyat az egyszerű formulák iránt, amilyenekre egy Einstein formátumú koponya is - az a halhatatber, aki képes volt megkapóan világos és elegáns, örök érvényű képleteket alkotni - életét ésnkásságát áldozta: az élettelen anyagra. Az élő anyagra azonban másfajta törvény-szerűségek

vényesek.

nstein az egyik legismertebb halandó, aki ezen a bolygón valaha is élt. Természettudósndenesetre még csak közelítőleg sem szerzett az övével összemérhető hírnevet és dicsőséget. Hennyivel jobban körülvette a titkok varázsa, azt nem utolsósorban jellemének szélsőségeigyarázzák. Férfi, polgár, bohém, emberfeletti ember és neveletlen gyermek egy személyben, akpes volt fellebbenteni a fátylat a világképek ellentmondásairól, ő maga azonban az ellentmondgát személyesítette meg, és embertársait mindenki másnál jobban megosztotta. Az egyiknek basiknak ellenség, egy önimádó, aki elhanyagolja a külsejét, angyal és forradalmár, emberbarát,

yanakkor önző, világpolgár és remete, kutatóként pacifista felfogású, még katonai beosztásban


4/266

yik oldalon a francia forradalom ideálja, síkra száll a békéért és a testvériségért, a másik oldagtestesült vakság, amikor az emberiség nőnemű feléről van szó. Itt erkölcsi tekintély, ottzasságon kívül fogant gyermekkel való gyanúsítgatás és szifilisz.

lett igazságérzetével elvileg egyformán közel áll a királynőhöz és a csavargóhoz. A nemek yenlősége viszont nem izgatja. Épp ellenkezőleg: a nőket csak szeretőként becsüli és használjayenjogú társnak azonban soha nem fogadja el (kivéve talán a zenélésben), és a nőiességetlezetlenül megveti. A házasságban kétszer is szánalmas kudarcot vall.

kán kerül egymáshoz ennyire közel tisztánlátás és zavaros szemlélet. A náci veszélyt, adóüldözés mértékét, a II. világháborút követő amerikai fegyverkezés demokráciapusztító hatásgha ismerte fel bárki is Einsteinnél korábban és világosabban. Aztán barátait és harcostársaitgint elrettentette politikai naivitásával.

lágrengető felismerések az egyik oldalon, tévedések és számítási hibák a másik oldalon.lativitáselmélete és alapvető kvantumelméleti munkássága a klasszikus fizika beteljesítőjévé éghaladójává tette őt. Még alig ismerik, amikor minden tekintélyét latba vetve a fejlődés úttörő

z, később a fiatal generáció megcsontosodott embernek látja, aki már képtelenadni a korral.

pzelőerejének köszönhetően épp oly jól ráérzett az elektronok lényegére, mint a távoli csillagosára. Amikor azonban hozzá közel álló emberekről volt szó, különösen fiairól és az ő

ükségleteikről, hiányzott belőle bármiféle empátia. Egyenesen brutális tudott lenni. Aztán újra yüttérzést mutatott a szegények, a gyengék és az üldözöttek iránt. ^ Semmilyen istent, semmifélelási dogmát nem ismert el, mégis aligha létezett olyan természettudós, akit az övénél mélyebblásosság töltött el. Egyszer jóságos bölcs, máskor javíthatatlanul makacs fafej - egocentrikus,gának való ember, aki az egész emberiségért felelősséget érez.

m agyszövete, sem valamilyen testi csökevénye, sem génjei nem árulnak el semmit e végletekrelyeknek erőteréből alkotóereje is táplálkozott. Titkához nem a biológia adja a kulcsot. Az aztrajzában keresendő.

fejezet

ásodik megszületése 1919: a sorsfordító év

bert Einstein 1919. november 7-én, egy szürke téli péntek reggelen, berlini, Haberland utcaiásában élete döntő fordulatára ébredt. Ettől kezdve már semmi nem lesz olyan számára, mint elt. A 42 éves férfinak fogalma sem volt arról, mi fog történni vele a következő hetekben, s hogyte immár e változás jegyében fog eltelni. Abbéli igyekezetében, hogy „betekintsen a Jóistenrtyáiba”, olyan közel jutott a természet lényegéhez, mint kevesen mások. Azt az irányt azonban,ost a végzet kijelölt számára, még legmerészebb álmaiban sem látta. Egy hatalom térítette le adáról. Előző nap „szentté avatták” a tudomány templomában.

nsteint addig messze elkerülte a nyilvánosság. Ám akkor meg kellett ismernie - a tudomány és


5/266

hnika mellett - a 20. század harmadik meghatározó erejének hatalmát: a tömegtájékoztatásizközök felfedezték őt, és példátlan személyi kultusszal körülvéve a tudomány első globálispsztárjává emelték. Élő bizonyítékává vált az önmagát tápláló és erősítő hírnévnek, melynek vmagán kívül már nincs is más mozgatója. Ma Einstein képmása a legismertebb a világon -lönösen az a szinte sztereotípiává vált arc-

p, amely az idős Einsteint fehér sörénnyel keretezett ráncos arccal, krumpliorral, szelíd tekinteutatja.

mertség és média egymást feltételező fogalmak, akárcsak a Nap és a fény. A hírnév a média áltaváltott láncreakció következménye. A láncreakciót ezen a novemberi reggelen a londoni Timesdította el. Pontosan tíz évvel a rádiózás korának kezdete előtt az újság volt a vezető médium, sőpen a virágkorát élte. A brit lap „az emberi értelem egyik legjelentősebb, ha nem a legjelentősesítményét” mutatta be olvasóinak. Azokon a lapokon, ahol máskülönben a visszafogottság ésyszerűség volt a jellemző, a szerkesztőség most szabad utat engedett az eufóriának, és „a tudomradalmáról” írt.

forrongás előidézőjének a cikk tartalma a távoli Berlinben nem okozott egyáltalán semmiféleglepetést. Ugyanis a tudósítás az ő relativitáselméletét nevezte ki „forradalomnak”, márpedig mélet akkor már négyéves múltra tekintett vissza. És Einstein előtt már jó ideje ismert volt az aamire a cikk hivatkozott: egy csillagászati mérés több mint öt hónappal azelőtt megerősítette

nstein „új világegyetemelméletét”.

nstein modellje tisztán elméleti természetű volt. Helyességének próbaköve gyanánt ezért többlatot tett, az elméletre támaszkodva. Ezek egyike szerint a nagy tömegek szabályosan meghajlíggörbítik a teret. Amennyiben ilyen görbület valóban létezik, a fénynek pontosan követnie kell

kját. A világegyetemben hozzánk legközelebb lévő nagy tömeg a Nap, mely a teret pici, de mértékben megváltoztathatja.

eltérülés nagysága Einstein formalizmusával pontosan meghatározható - geometriaigfogalmazásban 1,7 ívmásodperc. Ez az égbolton egy gyufaszál vastagságának megfelelőolsággal egyenlő. Viszont ha Isaac Newtonnak, a modern fizika atyjának az egyenleteire alapo

gezzük el ugyanezt a számítást - addig ennek az előrejelzésnek a helyességét sem ellenőrizték —kor a fenti értéknek csak a felét kapjuk. Ez volt Einstein elméletének a szakítópróbája: amennylata a gyakorlatban is igazolható, akkor elmélete győzedelmeskedett Newton kétszáz éve

gdönthetetlen gondolati modellje felett.szükséges méréseket csak néhány évente lehet elvégezni, amikor a földi megfigyelő elől a Holdhány percre teljesen eltakarja a Napot. A napközeli csillagok ekkor válnak egyáltalán láthatóvőlük érkező fénysugarak lehetséges eltérülését is csak ilyenkor tudjuk mérni. Nos, a Times olvpen axról"r-tesülhettek, hogy egy napfogyatkozás alkalmával brit kutatóknak a trópusokon sikeégezniük a mérést, igaz, már május 29-én.

nstein már nyár elején értesült az eredményekről. „Ma örömteli híreket kaptam - írta szeptemb-én rákbeteg anyjának Svájcba. - H. A. Lorentz megsürgönyözte, hogy az angol expedíció valózolta a fény eltérülését a Nap közelében.” A hírt mégis csupán november 6-án jelentették be a


6/266

yal Society és a Royal Astronomical Society közös ünnepi ülésén. Ennek az emlékezetes ülésnszönhetően alakult át szinte varázsütésre Albert Einstein élete. Alfréd North Whitehead brittematikus és filozófus jelen volt az említett összejövetelen.

feszült figyelem a görög drámák légkörére emlékeztetett - mesélte. - Mi voltunk a kórus, ki agzet megnyilatkozását kísérni hivatott, miközben a nagy horderejű cselekmény lassan kibontakoáx maga a rendezés is drámai vonásokat viselt magán: a tradicionális ceremónia, a háttérbenwton portréja, amely emlékeztetett bennünket: a tudományos általánosítások mesterműve most

száz év múltán elszenvedheti első módosítását. A személyes elemek sem hiányoztak: az emberellem egyik nagy kalandora biztos partot ért. (...) A sors nyelvét a fizika törvényei alkotják.”

ben az órában született meg másodszor is Albert Einstein: legendaként és mítoszként, egy egésrszak idoljaként és ikonjaként. A halandó Einstein már túljutott kutatói tevékenységének úcspontján, de még előtte állt életének inkább tragikus színezetű második fele. Ugyanekkor fellilág színpadára egy vele azonos nevű halhatatlan - az az Einstein, aki a szellemi kalandor hetípusaként fészkelődik be a 20. század tudatába, aki afféle világ bölcseként az emberiségkiismeretét testesíti meg, aki a felelősség elvét kiterjeszti a tudományra és a haladásra, és akin

ve még életében a zseni szinonimájaként vonul át a köznyelvbe.vember 10-én a New York Times kapta fel a sztorit „Az ég csillagai mind csalókák” címmel, éül adta a világnak: „Einstein elmélete győzedelmeskedett.” Senki ne törődjön azzal, hogy mit múj elmélet - nyugtatta meg olvasóit a lap. - „Csak tizenkét bölcs férfi” képes azt megérteni. Aelentést november 11-én egy vezércikk követte ugyanebben a témában, sőt az év végéig szinte

ponta újabb történetek jelentek meg, amelyek arra voltak hivatottak, hogy a tisztelt olvasóhozzelebb hozzák a relativitáselmélet új világát és annak megalkotóját. Nem utolsósorban ezek atórius kíváncsi, szenzációéhes és könnyen lelkesedő amerikai közönségnek szóló tudósítások

lálták Einstein hírnevét.rlinben mindebből sem november 7-én, sem az azt követő napokban nem érzékeltek semmit. Amet főváros lakóit egy évvel a háború befejezése után más gondok nyomasztották. Az emberekbsége éhezett és fázott. A hónap elején a szokásosnál korábban beköszöntött a tél, leesett az elAlig akadt valami élelem, tüzelő pedig szinte egyáltalán nem volt. A vasút tizenegy napra

llította a személyforgalmat, hogy legalább a legszükségesebb burgonya- és szénmennyiséguthasson a fővárosba.

inte mindenből hiány volt. ,A lottóötös, a villámcsapás vagy egy tábla csokoládé megszerzéseyformán a szerencse műve, és a fontossági rangsorban ugyanazon a helyen állnak” — írta a Déend. Keletről menekültek érkeztek az amúgy is túlzsúfolt városba, súlyos lakáshiány alakult kijléktalanok táboroztak a szélvédett sarkokban. A nagyobb lakások tulajdonosainak számolniuklett a kényszer-beszállásolással -az Einstein-családnak is, hiszen a Haberland utcai lakásukna

obája volt.

el (bérbe) kellett adnunk az egyik szobát - írta anyjának 1919 szeptemberében Einstein. - Holnift sem jár, úgyhogy a lakás elhagyása minden alkalommal egy-egy újabb hegymászást jelent,

dásul még a nagy téli fagyok is előttünk vannak.” Első házasságából való fiainak, Hans AlbertEduardnak 1920 márciusában ezt írta: „Egy héten át áram, gáz, sőt olykor víz nélkül voltunk.”


7/266

efféle praktikus megszorító intézkedésektől eltekintve azonban a háziúrnak semmi oka nem voa, hogy ezen a novemberi reggelen eltérjen szokásos napirendjétől. Miután felébredt elszigete

kvésű, közvetlenül a bejárati ajtó mellett elhelyezkedő, egyszerűen bútorozott hálószobájában -yon és az éjjeliszekrényen kívül ott csak egy szekrény, egy láda, egy asztal és néhány szék állt nyvtáron és a lakószobán keresztülvágva a lakás másik végébe indult, a második feleségeószobája mellett elhelyezett fürdőszobába. Később a család együtt reggelizett. A házaspárnak

nstein két mostohalányának, Margot-nak és Ilsé-nek nem kellett éheznie. A „takarmány” - ahogygyétkű Einstein nevezte - a Svájcból rendszeresen érkező csomagoknak köszönhetően mindig

tosítva volt.

ggeli után Einstein általában dolgozni indult. Ehhez nem kellett elhagynia a házat. íróasztala a ött, egy manzárdszobában állt, amelyet a lépcsőn felballagva kényelmesen megközelíthetett. Eoronyszobában töltötte idejének java részét. A szoba két ablakából a berlini háztetőkre látott. Ayik sarokban, az íróasztal és az ablak mellett állt a távcsöve. Szerény teljesítményű, amatőröknó darab. Ha egyáltalán használta, inkább csak a szomszédokat figyelhette meg vele, nem allagokat. A falakon Schopenhauer és három nagy brit fizikus képe függött: James Clerk Maxwchael Faradayé és kiemelt helyen Newtoné.

nstein órákra visszavonult kis birodalmába. Olykor, ha lazítani vágyott, lement a lakásba, adermeier szobában odaült a zongorához és improvizált. Hegedűjén, amely gyermekkora óta kílakótársai bosszúságára többnyire csak éjszaka játszott, a kicsempézett konyhában, merthogy volt az akusztikája.

népszerűség közelítő viharának még az előjelei sem érték el őt. Még azokat a leveleket sem kag, amelyeket egyszerűen ,Albert Einstein professzornak, Németország” címzéssel láttak el. A nsta, amit

tónak, a portásnak később ruháskosárban kellett felhordania, még bőven elfért a levelesládábayetlen államférfi, egyetlen királynő sem nyúlt a telefonkagyló után azért, hogy neki gratuláljon.upán egy táviratról van tudomásunk, amelyben holland kollégája, Hendrik Lorentz meglepettenormálta őt az eredmények londoni közzétételéről.

közben az ezt követő éjszakán Londonban a Times rotációs gépei „a tudomány forradalmánakbb fejezetét sokszorosították, mely részletesen taglalta a történelmi jelentőségű napfogyatkozávetkezményeit, a berliniek egy részleges holdfogyatkozas előtt álltak. A rossz időre való tekint

nos kevés esély kínálkozott a természeti jelenség megfigyelésére. A Berliner Morgenpost ennenére pontos adatokkal látta el olvasóit a küszöbönálló látványosságra vonatkozóan: „Berlinbol a telihold délután 3 óra 58 perckor kel fel, az akkor közelítőleg délen álló Hold két perccel tt a Föld árnyékába kerül.”

csillagászok évszázadok óta képesek pontosan előre jelezni a nap- és a holdfogyatkozásokat. Eégi jelenségek mindig lenyűgözték az embereket. A csillagok szerelmesei az ókortól kezdve egntosabb vizsgálatoknak vetették alá az égi mechanika óraszerkezetét - először csak szabademmel, aztán Galilei után már egyre finomabb távcsöveket használva. A 20. század elejére szin

hetetlen mértékben pontosították a csillagászati táblázatokat és csillagtérképeket. Aki tisztában mechanika törvényeivel - állította Newton már 250 évvel ezelőtt az tetszőleges pontossággal ké


8/266

rni az égi jelenségeket. A tökeletes képet csak a tizedesvessző után álló számokban tapasztalhaeltérések zavarják - csupán azért, hogy legyen min csemegézniük a pedáns szakértőknek.

világ az akkori politikai élet központjából, Londonból értesült arról, hogy Berlinben az ismerebert Einstein a newtoni mechanika lenyűgöző és tökéletes építményével egy teljesen újszerű,kéletesen érthetetlen, ám előrejelzéseit tekintve mégis pontosabb világegyetem-modellt állítottembe, amely a különös „általános relativitáselmélet” névre hallgat.

a férfi, aki a csillagok és a bolygók mozgásából nem értett többet egy átlagos amatőr csillagásy különös formulaegyüttest alkotott, amely minden korábbinál pontosabban leírja a világegyeteehhez még csak bele sem kellett pillantania valamelyik teleszkóp okulárjába, csak gondolkozo

ámolt. Még ha az új és a régi rendszerből adódó eredmények a tizedesvessző utáni számjegyekcsak nüansznyit tértek el, belső felépítésüket tekintve jobban nem is különbözhettek volnaymástól. Newton a titokzatos távolhatásból indult ki, amelyet egyenletei leírtak ugyan, de nemgyaráztak meg, Einstein modellje ellenben az égi jelenségek kiszámolására és értelmezésére

yaránt alkalmas volt.

boldog és vélhetően gondtalan háborús nyertesek körében, Nagy-Britanniában és az Egyesültlamokban szinte azonnal elterjedtek a legyőzött ellenfél országából származó új eszmék.nfitársai azonban továbbra sem voltak tisztában elméletének hord-erejével. Ehelyett a Dér Ta

mű lap november 8-án lelkesen tárgyalta egy bizonyos Johannes Schlaf könyvét, aki „újbólőzelemre viszi a Kopernikusz előtti világképet”, újra a Földet állítván a világegyetemzéppontjába. A 20. század legmerészebb alkotásáról, amely látványos bizonyítását követően szgigézte a briteket és az amerikaiakat, egyetlen szó sem esett.

os tetszést váltott ki a drótnélküli távíró egy éppen bemutatott példánya, amely a mai mobiltel

futárának tekinthető. ,3e kell rendezkednünk arra - írta a Berliner Hlustrierte Zeitung , amelyndig megérezte az idők szelét hogy hamarosan a telefon is azon dolgok közé fog tartozni, amelyber ugyanúgy folyton magánál tart, mint az óráját, a jegyzetfüzetét, a zsebkendőjét vagy anztárcáját.”

vember 15-én végre a tudomány területéről is érkezett olyan hír, ami a németeknek is okot adhmi büszkeségre: Max Planck és Fritz Haber berlini kutatók kapták meg az 1918. évi fizikai, illemiai Nobel-díjat, Johannes Stark pedig az 1919-es év fizikusa díjat. Három olyan emberről vaó, akik jelentős szerepet játszottak Einstein életében, jó és rossz értelemben egyaránt. Neki mag

onban még 1922 végéig kellett várnia a stockholmi táviratra. Akkor már tizedik alkalommal jeíjra.

yébiránt az ország az összeomlás és az újrakezdés határán lebegett. A belpolitikai fronton átmeugalom honolt. A tervezett általános sztrájkot éppen lefújták. Ennek meghiúsulása uralta az újsmlapját és a közbeszédet.

fiatal köztársaság Ebért birodalmi elnök vezetésével tárgyalt a győztes hatalmakkal akefeltételekről és a jóvátételről. Tizenegy nappal később pedig von Hindenburg tábornagy előbadöfés-legendával, ezzel megadta a végső lökést a Weimari Köztársaság széthullásához.


9/266

yanezen a napon, november 18-án elsőként a Vossische Zeitung közölt - egyébként a Timesentésére támaszkodva — inkább józan hangvételűnek nevezhető tudósítást Einstein áttörésérőlvábbi, visszafogott cikkek sora követte ezt más lapokban is. A britek ellenben odavoltak akesedéstől. „Egész Anglia az Ön elméletéről beszél” - írta Sir Arthur Edding-ton, apfogyatkozás-expedíció tudományos vezetője Einsteinnek december 1-jén. Paul Ehrenfestllandiából így tudósította november 24-én: „Az újságok tele vannak a Times cikkének fordítály a napfogyatkozásról és a te elméletedről szól.” Válaszában Einstein „a felröppenő hírlapi

csák gágogásáról” beszélt.

cember 14-én azonban Németországban is változott a kép. A Berliner IUustrierte Zeitung aznmlapján egy komoly, gondolataiba merülő, sötét, hátrafésült hajú bajuszos férfi portréját láthatj

állát félig nyitott jobbjának tenyerébe támasztja. A fénykép alatt az aláírás: ,A vüágtörténelemgysága.”

nagy nyilvánosságnak addig szinte tudomása sem volt a fent nevezett személy létezéséről, mostvid időn belül szinte nincs olyan ember, aki ne hallott volna Einsteinről és művéről. Egy korabrás jól tükrözi azoknak a napoknak a pátoszát: „Egyetlen nevet sem emlegettek annyit ebben az

ben, mint azét az emberét. Az emberek többségét lebilincselő szokásos univerzális témák mintűntek volna a színről. [... ] Széltében-hosszában kurzusok, mozgóegyetemek alakultak utazócensekkel, akik az embereket a mindennapi lét háromdimenziós nyomorából a négy-dimenziós rátságos tájaira röpítették. [... ] A relativitás közismert és megváltó szóvá lett. [...]képzelhetetlenül hosszú idő óta ez volt az első alkalom, hogy a tudomány hangja uralta a világoár magár bán az elképzelésben is volt valami felemelő, hogy egy élő Kopernikusz jár-kelzöttünk.”

nstein neve közszájon forgott - és az a furcsaság is, aminek neve relativitáselmélet, és

ndenekelőtt arról nevezetes, hogy senki sem érti. „Biztos vagyok benne, hogy ez a meg nem értsztériuma - reagált a tömegek izgatottságára Einstein ami ennyire vonzza és kápráztatja őket, cejtélyesség varár zsa.”

kor még hihette, hogy a „relativitáselmélet körüli hűhó” hamarosan elül. ,Mégiscsak a sorsgyelme, hogy mindezt átélhettem - vallotta meg Max Planck-nak október 23-án. - Mióta anyeltérülés ismertté vált, olyan tisztelet vesz körül, amit én bálványozásnak látok” - írta 1920 eájci barátjának, Zang-gernak. Amit ebben a pillanatban még nem tudott: a közelítő hírnévnamikájával maguk az istenek sem tudnak mit kezdeni.

y számára kellemetlen jel azért már mutatkozott. Állandósult a lidércnyomás, hogy levelek mkelegét kellene megválaszolnia. Elégedetlenségét azon versek egyikében fejezte ki, amelyek etében afféle szelepfunkciót töltöttek be túláradó érzelmei szár mára:

önget a postás, torkom szorul, száz levél s újság reám borul.

ily kín rág, mit tehetnék?

gyjatok már végre békén!


10/266

ég ha alig valaki érti is gondolatait, és képes var lóban élvezni igaz gyümölcseit sokéves heroizdelmének, melyet a kozmosz új rendjéért vívott - egy olyan embernek, mint Einstein, miutánetzsche istenét már rég halottnak nyilvánították, egyszer szóba kellett elegyednie az „öreggel”.ha így nevezte a teremtőt, anélkül, hogy konkrét személyre gondolt volna.

mindenki mást fölülmúló ember nimbuszát Einstein legalább annyira hatásának, mint tetteinek szönhette. Amit 1919-től kezdődően átélt, mindenekelőtt Föld körüli utazásain, amikor szinte aztéria határát súrolva hősként, sőt szentként tisztelték őt, az nem csupán azoknak a korszakos

entőségű kalapácsütéseknek volt köszönhető, amelyekkel a fizika épületét lerombolta, hogy azmokon egy új, máig érvényes világképet hozzon létre.

tudomány a sok fájdalmas felismerést követően végre valamiféle vigasztalást hozott azbereknek: Kopernikusz a teremtés koronáját megfosztotta attól a tudattól, hogy saját világa egyilágegyetem középpontja is. Darwin az isteni teremtésben való hitet vette el, végül Freudelentette, hogy az emberi ént a tudatalatti uralja. Most ez az ösztönei által vezérelt, alacsony soármazó lény kis bolygójáról a világegyetembe kilépve megmutatja, hogy mindezek ellenére mélyen nagyszerű teremtmény. Csupán a gondolkodás, a legnemesebb művészet révén sikerült

hatolnia az univerzum mélységeibe.mcsak civilizációs teljesítménye emelte Einstein alakját váratlanul a mennybe - és hívta kienségei haragját. Az emberekre való hatása más okokra is visszavezethető. Először is felismergy kiemelkedő kutatóként elért tekintélyét más - mindenekelőtt humanitárius és politikai - célokdekében is latba vetheti. A harmónia iránti szenvedélyes vágyát és bármiféle tekintély tagadásám csupán a tudomány területén érvényesítette, azt az egész emberiségre, a kulturális fejlődésiyamatra is kiterjesztette. Einstein saját személyét bármely más kollégájánál erősebben egy pol

ogrammal kapcsolta össze.

hez a szerephez egyformán jól jött összetéveszthetetlen, olykor Chaplin-szerű külseje és spontáoucho Marxéra hajazó elméssége. Amint a média felkapta, fokozatosan megtanulta, hogyan állát szolgálatába - kezdetben meglehetősen ügyetlenül, végül egyre ravaszabban. Bájos esetlensözben mindvégig megmaradt. Szavának súlya volt, kijelentései szalagcímbe kerültek, beszédeizágos sugárzású rádiócsatornákon hangzottak el.

által, hogy szuverén módon bánt az újságírókkal, a rádióriporterekkel és a filmesekkel,yasvalamit teremtett, amit a reklámstratégák ma „márkajelnek” neveznének. Az Einstein márkáb

zekapcsolódott egymással a szórakozott professzor és a béke, az emberi jogok, a leszerelés éságkormány rettenthetetlen harcosa, a konvencióknak és mindenféle előírásnak fittyet hányó bohamint a kor látnoki elemzője.

mikor élete alkonyán Einstein nyelvet öltött a világra és a jövőre, végleg maga mögött hagyta apmását, amely emberből metaforává való tökéletes átalakulását szimbolizálta: a Galilei és Ganemélyes tulajdonságait egyesítő tabudöntőnek sikerült szintézisbe foglalni a művészek szabadsilozófusok erejével - Diogenész és Dali egy személyben, minden idők legkreatívabb férfijainakresztgyermeke.

fotó ugyanakkor egy szomorú bohócot is mutat, aki naivitásának játékait és gyermeki lelkét má


11/266

ha többé nem fogja feltárni a közönségnek, mert csilla^ gára árnyékot vetett Hirosima és Nagasszfénye. 1919. november 7. vízválasztó Einstein életében. Tavasszal, évekig tartó huzavona utált első feleségétől, Milevától. A vad múlttal való szakításra ezzel hivatalosan is rákerült a pvéglegesen leszámolt fiatalkori álmával, a „cigányélettel”. Néhány hét múlva feleségül vetteokatestvérét, Elsát. A bohém visszatért gyermekkora polgári világába.

19 végén beköltözött a Haberland utcai lakásba Einstein anyja, Pauline, aki meghatározó szereszott a fizikus életének első felében. A rák végstádiumában járt, és szeretett volna családi körb

ghalni. Fiának diadalát - „mely táplálta amúgy is erős anyai büszkeségét” - még megélte. Ezutonban már nem volt módja tovább odázni „Albertle” felnőtté válását.

fejezet

bertból így lett Einstein!

y zseni pszichogramja

lulírott anyakönywezető előtt a mai napon megjelent Hermann Einstein kereskedő, ismertemélyiség, aki Ulmban, a Bahnhofstrasse 135. szám alatt lakik, izraelita vallású, és bejelentettgy feleségétől, Pau-line Einsteintől, született Koch, szintén izraelita vallású, ulmi lakos, az 18március 14-én délelőtt fél 11-kor fiúgyermeke született, ki az Albert keresztnevet kapta.”

nteki nap, röviddel a tavasz kezdete előtt. A sváb városban hideg szél fúj. A sugárzóan kék ég upán 7 fokot mutatnak a hőmérők. Az óváros szélén álló, jól fűtött sarokházban felsír a frissenpólyázott újszülött. A fiatal anya épp csak kezébe fogja elsőszülöttjét, máris rémület lesz rajtart a baba feje „szokatlanul nagy és szögletes”. Kezdetben „korcsnak” gondolja.

ndenesetre így tartja a családi legenda, amit Maja, Albert két és fél évvel fiatalabb húga már éként vetett papírra. Nem ez volt az utolsó alkalom, hogy a kis Albert rémületbe kergette szüleik három évvel azelőtt, egy Stuttgart melletti kis zsina-

gában kötöttek házasságot. Nagy feje élete végéig feltűnő ismertetőjegye maradt.

statisztika szerint megszületése napján a várható élettartama 35,6 év volt. Abban az időben aermekhalandóság még súlyos gondnak számított. Róbert Koch berlini orvos akkoriban épp csaállította első baktériumtenyészetét. Ez volt az első lépés a kórokozók elleni sikeres harcban.

m utolsósorban az egyre javuló higiéniának köszönhetően Európában mindenütt gyorsan nőtt apesség. Albert 44 miihó lakosú országban született. Amikor 15 évesen először Itáliába, aztánájcba költözött, a Német Birodalomban már 52 millió ember élt, amikor pedig 1914-ben visszrlinbe, már kereken 65 millió. Az emelkedő népességgörbén még az

világháború is csak egy horpadást hagyott maga után. Amikor 1932-ben Einstein örökre hátatdított Németországnak, az „élettér nélküli nép” újra 66 millió főt számlált.

tártalan városépítési láz, áttörés a művészetben, törésvonalak a társadalmi együttélés területén


12/266

ors tudományos és technikai haladás - ezek Einsteinnek és nemzedékének az ismertetőjegyei.lefon, csőposta és transzatlanti kábel, toronyházak és liftek, elektromos meghajtású villamosokorsvonatok, automobilok és légi járművek - az ember és mentalitása, az áruk és az információ,nden mozgásba lendült és felgyorsult.

modern kor küszöbén szédítő mértékben megnőtt az épp csak kialakulófélben lévő kommunikásadalom mozgási energiája. A technika jegyében megvalósuló korabeli globalizáció egységesmérést igényelt. Szinkronizálták az órákat, először csupán egy-egy városon belül, aztán

zághatárokon is átnyúlva, végül pedig az egész világon. Einstein életének első napjától annak radalomnak a kísérőzenéjét hallotta, amely később eggyé vált a nevével.

ülőháza, amelyet 1944-ben leromboltak, csupán néhány lépésnyire állt az új pályaudvartól. Mea Párizs és Isztambul között közlekedő „villámexp-ressz” - Ulm összeköttetésbe került a

gyvilággal. A vasút jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy Németországban megszűnjenek a kisamok. Nyolc évvel azelőtt, hogy Einstein először felsírt, Bismarck összekovácsolta a Németrodalmat. És hogyan jut el az ember a pályaudvarra? Ha nem gyalog vagy kerékpáron, ami éppkoriban kezdett divatba jönni, akkor fog egy hintót vagy bérkocsit, mivel az volt az egyetlen

emélyszállító eszköz. Lovak kipárolgása és patkónyomok, szenes kályhák füstje, petróleumszagzgépek robaja

zek voltak Ulmban Einstein születésének kulisszái.

jövevény érkezésére a házat igazán kicsinosították - írta 50. születésnapja alkalmából a helyrol meglátta a napvilágot. - Mert megszületése alkalmával az embernek még nincsenek túl nagynyei, hanem mindenekelőtt ráordít a szeretteire anélkül, hogy különösebben foglalkoztatnák azok és a körülmények.”

lehet csupán 15 hónapot élt Ulmban, az ul-miak máig magukénak tekintik. Ki is testesíthetné mltóbb módon mottójukat: „Ulmenses sunt ma-thematici” - tehát ironikus büszkeséggel mindanndendően matematikusnak vallják magukat. A mondást Johannes Faulhaber számolómesternek ajdonítják, aki René Descartes francia tudóst, amikor 1620-ban Ulmba látogatott, bevezette atematika rejtelmeibe. Nem sokkal később Faulhaber állítólag Johannes Kepler asszisztensekénékenykedett.

ötvenéves Einstein köszönőlevelet írt az Ulmer Abendpostnak, s abban egy olyan mondatotentelt első lakóhelyének, amely a városról szóló reklámfüzetekben ma is megtalálható: „Aülőváros épp oly egyedi módon kötődik életünkhöz, mint az anyaöl.” Bár ez a mondat nem istétlenül az ő tényleges viselkedésmódját tükrözi, sok igazság van benne. Akárcsak szülei és húélete végéig megmaradt svábnak, s öregkorában az angol beszédet szinte melankolikusan ötvözáb dialektussal, és második felesége, Elsa tulajdonságai közül is annak sváb konyhaművészetécsülte a legtöbbre. A család 1880 nyarán elköltözött Ulmból, de az új környezet hatására Einstyáltalán nem vált bajorrá vagy münchenivé, pedig hivatalosan már az volt.

ermekkoráról rendkívül kevés forrás áll rendelkezésünkre. Az első fényképek csinos, kissé puermekként mutatják, aki félénken tekint a kamerába. Apai nagyanyja, amikor először meglátta aecsemőt, állítólag folyamatosan ezt mormolta maga elé: „Túlsá-gosan kövér! Túlságosan kövé


13/266

a leírás ugyanúgy másodkézből való, mint Einstein húgának visszaemlékezései. Maja szerint nkkal az ő megszületése után Albert már tőle, az újszülöttől kérdezgette, hogy hol van az új játékikli, amit a szülei ígértek neki. Ez némileg ellentmond annak az állításnak, hogy Albert későn

zdett el beszélni — erről ő maga is beszámolt: „Igaz - írta halála évében hogy szüleim aggódtart aránylag későn kezdtem el beszélni, sőt még orvossal is konzultáltak emiatt. Hány éves lehekoriban? - nem tudom megmondani, de biztosan kevesebb háromnál.” Először a koponya alakján ez a hosszú hallgatás erősen próbára tette az anyai reményeket. A kis Albert olykor mlátomást au-tista gyermeknek tűnt: gondolatait először egész mondattá formálta, majd suttogv

óbálgatta, s csak akkor mondta ki hangosan, ha minden teljesen összeállt benne.

lönös viselkedése első iskolás évein is végigkísérte. A cselédlány „hülyének” nevezte. Az Alz hasonló gyerekeket - vélekedik a német származású amerikai pszichoanalitikus - „ma speciálsgálatoknak, talán még kezeléseknek is alávetnék”. Hála istennek, Einstein ezt megúszta.

fiatal fiút félelmetesen ingerlékeny természettel áldotta meg a sors, igaz, ez a robbanékonyságéves korában hirtelen elpárolgott. Ha a három sajt magas gyereknek nem tetszett valami, elsápa kifehé-redett a dühtől, aztán ütni kezdett. Dühének egy házitanítónő is áldozatul esett. Maja

erint „megragadott egy széket, a tanítónő felé sújtott vele, aki annyira megrémült, hogy döbbenzaladt, és többé vissza sem nézett.” Majának ugyancsak el kellett viselnie bátyja támadásait.gyszer egy kugligolyót vágott hozzám, máskor meg kiskapával akart lyukat ütni a fejemen.”

etének ebben a szakaszában érte Albertet egy olyan élmény, ami „mély nyomokat hagyott bennea egy iránytűt mutatott neki. Bámulatba ejtette, hogy az iránytű mutatója mindig ugyanabba aznyba fordul anélkül, hogy hozzáérnénk. „Lennie kell valaminek a dolog mögött, mélyen elrejtvy zseni indulása? Ez a „csoda” aligha világít rá Einstein nagyszerűségének titkára. A remegőnytű vagy más meglepő fizikai jelenségek szinte minden gyermeket elbűvölnek.

többi fiú „unalomtestvérnek” szólította őt, mert durva játékaikban és verekedéseikben nem akazt venni. Ha mégis, akkor csak döntőbíróként - mivel igazságosnak és pártatlannak ismerték. Eresztelték a „Biedermeier” névre. Az igazságosság és az emberek közötti egyenlőség ügyét egétén át szívén viselte.

fotográfiák merengőnek mutatják, kissé elpu-hultnak, merevnek és nagyon komolynak - ez arabeli felfogással is magyarázható: oldottságot mutatni, nevetni nem ildomos a kamera előtt. Aülői ház kertje vagy a család közös kirándulásai a környékbeli hegyekben - akárcsak a zene -

almat adtak a kikapcsolódásra és a magányos töprengésekre. Ahelyett, hogy kint hancúrozott vga szerint Albert inkább egyedül töltötte az időt, olyan foglalatosságoknak adta át magát hosszúákra, amelyek nagy türelmet és kitartást igényeltek. Volt egy kőépítőszekrénye, amely merésznstrukciókra ingerelte. Előszeretettel épített kártyavárakat. Még tízéves sem volt, amikorra máeletig jutott. Bonyolult lombfűrészmunkákba mé-lyedt. Az erő és a hő összekapcsolására vonaő, gyermeki nézeteit az a játékgőzgép ihlette, amelyet brüsszeli nagybátyjától, Cásar Kochtólpott.

esanyjában, Pauline-ben merülhetett fel először, hogy „fiából egyszer talán még nagy tudós les

négytagú család áttekinthető fészkében ő mindenesetre minden támogatást megadott a gyermekeészséges fejlődéséhez. Apjában viszont derűs, szerény társra lelt, akiből hiányzott minden


14/266

csvágy. „A kívánságok nélküli tekintet volt az ő sajátja” - írta Einstein 1919-ben barátjának,inrich Zanggernak.

Einsteinről keringő híresztelések közül egy különösen makacsul tartja magát: hogy gyengeesítményt nyújtott az iskolában. Ez egyfelől valamiféle vigaszt nyújt azoknak a szülőknek, aki

ermeke nem ér el megfelelő érdemjegyet: „Hát igen, még a nagy Einstein is gyenge tanuló volt.ásfelől nem jelentéktelen mértékben hozzájárul az Einstein-mítosz kialakulásához.

bert iskolai teljesítménye már egészen fiatal korában is komoly reményekre adott okot. Elsőolaévét osztályelsőként fejezte be. Mindvégig a legjobbak közé tartozott. Csak a sportban voltradt is sikertelen. Az erőfeszítéstől gyorsan megszédült. Ezen kívül mindenfajta versengéstározottan elutasított, még a sakkot is. Meglehet, csupán a tornaórák szervezett gyakorlataizították.

mi a fiatal Einsteint a legtöbb korabeli és mai tanulótól egyaránt megkülönbözteti: az iskolávalrhuzamosan ő egy másik, sajátos képzésbe is belekezdett, és a későbbi szakmájához szükségesgyverzetet önképzéssel sajátította el. Folyamatosan és fáradhar tatlanul olvasott. A tanulásból m

alád locsogása sem zökkentette ki a kis autodidaktát. „Fiatalemberként mindössze annyit kívánvártam el az élettől

ta öregkorában hogy legyen egy nyugodt sarok, ahová leülhetek, és végezhetem a munkámatélkül, hogy tudomást vennék az emberekről.”

a jellemvonás egy életre megmaradt. „Ügy vált szét benne test és lélek, mint a szentek extázi-sta második feleségének barátnője, Antonina Vallentin, aki csak életének második felében isme

nsteint. — Akár pokoli lármát keltett, akár jóval kínosabb módon, csendben ráfüggesztette az eekintetét - mindegy volt, ő nem hallott, nem látott semmit.” Vallentin megfigyelte, hogy „néhanyira magába merül, mintha egy lakatlan szigeten tartózkodna”. „Képes volt hosszú időn átzenéstelen tekintettel maga elé meredni, ilyenkor szeme elfeketült, fénytelenné vált, mint a

koké.”

közben kortársai kint, a szabadban keresték a kalandot, ő belül, a fejében kereste a magawélmé-nyét, ahogy „az érdeklődés tárgyában való teljes feloldódást” nevezik a pszichológusoékszenvedély és a magas fokú élmények iránti vágy szinte minden nagy szellemnek sajátja. Einrhetetlen tudásvágyának folyamatos kielégítésére vágyott. Már korán edzeni kezdte második fontosabb testrészét, a fenekét. Szerfölött élénk rokonai egy szórakozott kis Buddhát láttak nap

p a kanapén ücsörögni, aki mintha transzban lenne, úgy meditált a matematikai kérdéseken.

gybátyja, Jákob Einstein, mérnök és egyben apja üzleti partnere, már akkor a matematika alapjtatta őt, amikor Einstein még csak a népiskolába járt. A bácsinak nyilvánvalóan különös tehetslt ahhoz, hogy a gyermeket játékos módon megismertesse a jelek és egyenletek absztrakt világáz algebra - világosította föl a nagybácsi - a lusták számolóművészete. Amit az ember nem ismeai-szel jelöli, aztán úgy tekinti, mintha ismert lenne, felírja az összefüggéseket, utána pedigghatározza ezt az a>et!” Amikor Jákob elmagyarázta neki a Pitagorasz-tételt, a fiú három hétignden erejét megfeszítve gondolkozott a problémán, végül önállóan rátalált a helyes bizonyításr


15/266

áris látható lett volna az a parázs, melyből később a kreativitás lángja fellobbant? Tény, hogynstein már fiatal korában is olyan tehetséget mutatott fel, amilyennel kortársai közül kevesenndelkeztek. De mégis mi az, ami a tehetséget - melyben másokkal osztozott - zsenivé emeli, amzont már csak nagyon keveseknek osztályrésze? Hogyan és mikor kell átállítani a váltókat, hogotó szellemből teremtő szellem legyen? Van-e olyan minta, amelyből levezethetjük a rendkívü

eativitás alapelveit?

pszichobiográfiai kutatás efféle visszatérő személyiségjegyeket keres. A Harvard Universityn

rd Gardner Einsteint összehasonlította a 20. század hat más hírességével, többek közöttcassóval, Freud-dal és Gandhival.

zsgálatai alapján arra a következtetésre jutott, hogy minden alkotó áttöréshez a gyermeki és az ndolkodás összeillesztése társul. Sőt, ennél még egy lépéssel tovább ment, amikor ezt állítottarszerűség a kora gyermekkori tudat aktiválásából meríti kreatív potenciálját.” Charles Baudelaellemében, aki egy ízben „a modern élet festőinek” nevezte a gyermekeket, Einstein érett tudóskradalmi erejét fiatal éveinek folytonos flowélményeiből merítette.

nstein különleges személyiségfejlődésének egyik lényeges elemét Gardner abban látja, hogymodozásait szülei nem zavarták meg, békén hagyták őt. „Ezzel megadták a gyermeknek aetőséget, hogy nyugodt körülmények között, saját kíváncsiságát követve ismerkedjen a világgamódon gyűjtötte össze „kreatív tőkéjét”. Ezért nevezi Gardner a gyermekkort „a legnagyobb

övetségesnek”.

tartja a népi bölcsesség, hogy az értelem -így Einsteiné sem - nem az égből pottyan. A későbbenik életében rendszerint van egy tízéves periódus, amely folytonos elméleti és gyakorlati munkik el - ez egyfajta érési időszak. Az érettségi után Einsteinnek éppen tízévnyi szellemi fáradoz

ndennapos, sokszor éjszakába nyúló töprengésre, könyveken való rágódásra volt szüksége ahhgy 1905-ben eljusson forradalmi felfedezéseihez, többek között a speciális relativitáselmélethozart, Einstein kedvenc zeneszerzője is éppen tíz éve komponált már, amikor létrehozta azokat nei költeményeket, amelyekkel bevonult a zenetörténetbe.

kreativitáskutatók ezen kívül azt is megállapították, hogy a túl magas intelligenciahányados inkros, mint hasznos a zsenivé váláshoz vezető úton. A legtöbb ember, akit zseninek minősítünk,agon felül intelligens. A nagyon magas (150 feletti) IQ-val rendelkező szuperintelligens embeonban szinte soha nem bizonyulnak zseniális alkotónak.

kreatív embereket egy további finom motor is hajtja, az akarat. Feltétlenül kreatívak akarnak lelratörők és végtelenül kitartók. Einstein „makacs öszvérnek” látta önmagát. Ha szükséges volt

erint követte a jelmondatot: „Isten megteremtette az öszvért, és vastag irhát adott neki.” A nagyeatív embereknek ezért is közös ismertetőjegye, hogy -legalábbis kezdetben - erős elutasításttanak ki.

nstein, a kívülálló, egyedül fizikából és matematikából kiemelkedő, egyébként csak egy átlagouló - egyetlen különbséggel: túl okos az iskolához.

bert kezdettől fogva ahhoz szoktatott engem, hogy kiváló érdemjegyei mellett rossz osztályzata


16/266

nnak” - mondta édesapja. Ez nem akadályozta meg a fiút abban, hogy összekapjon tanáraival.zadó megvetéssel provokálta őket. Visszaemlékezéseiben engedetlenségét a müncheni Luitpolmnázium kaszárnyastílusával, a tanárok katonás viselkedésével és „lélektelen, mechanikusódszereikkel” magyarázta. Mindenekelőtt Einstein „rossz memóriáján” szerettek volna javítanios, én szívesebben tettem ki magam bármiféle büntetésnek, minthogy valamit bebiflázzak.”

ólag úgy tűnik, az összehasonlítás során a svájci Aarau kantoniskoláját tekintette mércének. Ezkóla a liberális szellemű reformpedagógus, Pestalozzi nyomdokain járt. Einstein itt érettségize

96-ban. A korabeli Németországban a „Luitpold” inkább a haladó szellemű oktatási intézményzé tartozott. Báj-szigor és fegyelem uralkodott ott, a szellem nem volt túlságosan katonás, nemarták megtörni a fiatalembereket. Amikor müncheni osztályfőnöke, Dr. Joseph Degenhart aztasolta, hogy hagyja ott az iskolát, Albert azzal védekezett, hogy hiszen ő semmi rosszat nem temaga puszta jelenléte lerombolja a tekintélyemet az osztály előtt.”

alkotó szellemű ember gyakran magának való, gondolkodását nagyfokú önállóság jellemzi. Aggetlenséget sokszor félremagyarázzák, fegyelmezetlenségnek vélik. Pedig az igazsághoz valónzekvens viszonyulást fejezi ki inkább - azt a tipikus ifjúi akaratot, mely ellentmondást nem tűr

ll saját meggyőződéséért. Einstein élete végéig hű maradt ehhez a felfogáshoz - és fenségesdítékot tudott a maga oldalán: ,A tekintély bódult tisztelete az igazság legfőbb ellensége.”

nden tekintélyelvű struktúra ellen fellázadt: a szigorú iskolai és egyetemi szabályok ellen, algári lét szabályai ellen, a konvenciók, például az öltözködési konvenciók ellen, a vallásban éikában jelenlévő dogmatizmus ellen, a militarizmus ellen, a nacionalizmus ellen, a főnökök és nkaadók ellen. Az opportunizmus valamennyi megnyilvánulásának elítélése Einsteincsodálatosabb jellemvonása.

inézetében és fellépésében, a felnőttek szabályai iránti rosszul titkolt közömbösségében életegéig megőrzött valami gyermekit. Még idős korára is maradt benne valami egykorindtalanságából.”

nstein „idős korában” pontosan ezzel magyarázta saját titkát: „Ha arról kérdeznek engem, hogyetséges, hogy éppen én fedeztem fel a relativitáselméletet, számomra az alábbi körülmény tűni

ntosnak: a felnőttek nem gondolnak bele a téridőproblémába. Mindazt, amit itt érdemesgiggondolni, véleményük szerint már gyermekkorukban megtették. Én azonban olyan lassanlődtem, hogy már felnőttem, amikor először rácsodálkoztam a térre és az időre. Természetes, h

kor mélyebben beleláttam a problémába, mint egy közönséges gyermek.”nstein Jean Piaget gyermekpszichológust is biztatta: kérdezze meg a gyermekeket, milyen intuitépzelésük van a sebességről, a térről és az időről. Ezzel az egyik leggyümölcsözőbb kutatásiületet adta a svájci pszichológus kezébe, aki az ilyen irányú kutatások minden bizonnyal egyikérdekesebb tárgyát, a kis Albertet sajnos már nem vizsgálhatta. Rajta érdekes jelenségetyelhetett volna meg: ahogy Oskar Matzerath, Günter Grass regényének bádogdobosa, háromévrában elhatározta, hogy nem fog tovább nőni, a világszobrász Einstein is egy döntő pillanatbanzlegesen megállította élete óráját. Nem volt ez szándékos vagy tudatos aktus. De azt eredmény

gy élete végéig megőrzött egy darabkát gyermeki mivoltából. Személyisége emiatt némiképpgikus színezetet öltött. „Örökre gyermek maradt” - mondta Gardner. A kifejezés Mozartra is il


17/266

k Erikson is hasonlóan vélekedett. „győztes gyermeknek” nevezte Einsteint.

közben életórájának egyik része késésben volt, többi része zavartalanul ketyegett tovább. Einsfivá érett, apa, kiemelkedő gondolkodó vált belőle, akiben az emberek „az értelemgtestesülését” látták - lényének gyermeki magját azonban változatlanul őrizte. Újra és újraszahúzódott oda, legbensőbb énjét megvédte az élet megrázkódtatásaitól. Egyazon ruházat alat

nsteinben két személyiség lakott.

ttős személyiségét soha nem rejtegette, épp ellenkezőleg. Környezete töretlen, kisfiúsemélyiségnek látta őt, aki elbűvöli az idegeneket, barátait azonban képes kétségbeesésbe kergemikor 1921-ben azért rágták a fülét, hogy túlságosan is személyes tartalma miatt ne járuljon hoy róla szóló életrajz megjelentetéséhez, kollégájának és barátjának, Max Born-nak a felesége,dwig ezt írta neki: „Te ezt nem érted. Te egy kisgyermek vagy. Szeretünk téged, ésgedelmeskedned kell nekünk: mi belátók vagyunk (és nem vagyunk a feleséged).”

után családja 1914-ben szétesett, legjobb barátja, Michele Besso újra és újra megpróbáltaeszélni, hogy gondoskodjon beteg fiáról, Eduardról. Sikertelenül. 1932-ben Besso zavartan ír

rátjának: „Mit tudsz te, fehérhajú gyermek, az útkeresők terhé-ről?” Einstein számtalanszor bizonyította játékosságát, hogy jól megtalálja a hangot a gyermekekkel, hajlik a tréfára és anytevésre. Erről gúnyversben is írt:

rró pipás, tiszta fejű,

Kapitány Örökderű.

rlátnál áll, arcán mosoly,

őtte nincs rejtekzugoly.

ndent meglát hajón s vizen,

ttyjelére ugrik minden.

íthet a legénységre,

világnak ő nem része.

ásodik felesége, Elsa asszony szerint Einstein személyisége nem változott ötéves kora óta, mikg együtt homokoztak. Leírta például, hogy férjét túl a negyvenen is „etetnie” kellett, mert munkzben megfeledkezett a táplálkozásról, hogy rendszeresen kiutalt neki egy kis zsebpénzt, mert fém tudott bánni a pénzzel. Húga, Maja is anyaként viselkedett vele, mint aki csak látogatóban vanál, és gondoskodnia kell annak jólétéről.

barátok és a családtagok időnként, fejüket csóválva közbeavatkoztak, próbálták megakadályozmkívánatos fordulatokat, ugyanakkor az Einsteinben lakozó gyerekember bájos volt és növelte

emélyiségének varázsát. Az a lélegzetelállító könnyedség, ahogy a legsúlyosabb vereséget, azenségeskedést és a válsághelyzeteket kezelte, csak növelte nimbuszát. „A félelemérzet idegen


18/266

ta Elsa Antonina Val-lentinnek. - „Semmi nem sújtja le. Semmilyen tekintély nem uralkodik feette hozzá a maga részéről Vallentin. - A félénk emberekre jellemző lidércnyomásokat nem ism

rhol jelent is meg, mindenütt ugyanolyan visszhangot keltett: Thomas Mann felesége, Katia Maamerikai száműzetésük idején, 1933-tól bizonyos értelemben Einsteinék szomszédja volt

ncetonban, ingerülten jegyezte meg: „szemei nagyok, kigúvadnak, lényében van valami gyermnás”. Harry Kessler gróf emlékirataiban említést tett egy estéről, „melynek ez a valóban kedvente gyermekinek ható házaspár bizonyos naivitást kölcsönzött.”

ek a leírások és megfigyelések talán felületesnek tűnhetnek. Valójában azokról a mélységekrőlulkodnak, ahonnan Einstein az alkotóerejét merítette: a gyermeki tudat bölcsesség formáját öltiként valamennyi nagy bohócnál is. Semmi esetre sem volt egyszerűen csak naiv. „Mindig arraekedtem, hogy megőrizzem ártatlanságomat, de ez legfeljebb 20 százalékban tudatos meggondodménye” - vallotta be. Naivitásától eltérően, amelyet stratégiai fegyverként is használt lényénázására, a gyermeki vonások igar ziak voltak, nem megjátszottak. Ez a személyiségjegy nemlsósorban erőt adott neki, és meg is védte a legkülönfélébb dogmáktól - nincs itt semmi, amit netne megkérdőjelezni. A gyerekesség a csörgősipkát kínálta pajzsként, és a tiszta, ártatlan

engyermek aurájával lengte őt körül.ten volt, és ezt tudta magáról” - jegyezte meg barátja és orvosa, Gustav Bucky. Nagyszerűgítélés. Bár az idős Einstein újra és újra visszatért ahhoz a kijelentéséhez, hogy „zsidó szentetagtak belőle, isten biztosan nem akart lenni - még átvitt értelemben sem. De nyilvánvalóan sem

m tehetett ellene, ha mások annak látták.

dor F. Stone, akit a fizikus a negyvenes évek végén meghívott princetoni házába, később ígylékezett vissza a látogatásra: „Olyan volt, mintha Istenhez lennék hivatalos teára. Nem a Bibli

nosz istenéhez, hanem a kisgyermekek felettébb barátságos és bölcs mennybéli atyjához.” Titktja, hogy közel állt a gyermekek világához. „Elég volt látni, hogyan beszél Einstein egyermekkel, máris nyilvánvalóvá vált, micsoda áthághatatlan korlátokkal veszi körül magát anőttekkel való érintkezés során - mondta Antonina Vallentin. - A gyermekhez vele egyenrangúkzelített.”

yanakkor gyermekkorában Einstein a koraérettség jegyeit viselte magán. Mert az örök gyermeksik oldala, mint ő maga írta, „a koraérett ember”. Ezért az „egészen eltérő formákbangnyilvánuló második csoda” bizonyosan több figyelmet érdemel, mint az iránytűvel való

merkedése.sszaemlékezéseiben Einstein egyenesen mérföldkőnek nevezte, hogy hatodik iskolaévének kezezébe került egy könyv a sík euklideszi geometriájáról”. Nemcsak hogy elsajátította annak talmát, egyszerűen falta a könyvet. Sőt: „12 és 16 éves korom között megismerkedtem a matemmeivel, beleértve a differenciál- és integrálszámítást.” 16 éves korára már elsajátította a teljeolai matematika-tananyagot. A számolás művészetével való első találkozására később szintelásos élményként emlékezett vissza. Annak tiszta és logikus struktúrájához hasonlót csak a zen

ált - különösen Mozartnál, akinek e-moll hegedűszonátáját minden másnál jobban kedvelte.

gedűje, melyen gyakran órákon keresztül improvizált, egész életében hű kísérőtársa maradt.


19/266

ndez persze még senkit nem tesz csodagyerekké

ár Einsteint egyesek annak tartották de az, aki ezen felül 13 évesen még Kant művét, A tiszta étikáját is bebiflázza, az a mai felfogás szerint is nagyon tehetségesnek számít. Nagybátyjának elében, 16 évesen még „meglehetősen naivnak és tökéletlennek” nevezte önmagát. Éppen ekkote kezdetét tízéves érési időszaka, ami aztán 1905-ben páratlan gyümölcsöt termett.

94 táján a félénk, puha kamaszból a lányok kedvence lett: göndör, fekete haj, erőteljes ajkak, n

ét szemek, gondolkodó és egyben kihívó tekintet -a jellem formát öltött.nsteinnek rendkívüli matematikai képességeihez társult öntudata volt a legfőbb támasza. Luitpomnáziumbeli osztályfőnökének, Dr. Joseph Degenhart-nak a kívánságát, hogy hagyja ott amnáziumot, végül rafinált módon teljesítette. Matematikatanárával, Joseph Ducrue-val írásbaatta, hogy szaktárgyában tanítványa már egy érettségiző tanuló színvonalán áll. A család egyik vos barátját rávette, hogy adjon igar zolást: Albert „neuraszténiás kimerültségben szenved”, ammetországban 1880-tól afféle divatbetegségnek számított. Az igazolás birtokában szülei tudtakül elbocsátását kérte az iskolából. Elengedték.

ja, anyja és húga akkor már több mint egy éve Milánóban éltek. Albertnek, akit távoli rokonokyeztek el, a bajor fővárosban be kellett volna fejeznie a gimnáziumot. Az általa kaszárnyának

vezett iskolából való megszökését hősies tettként könyvelte el. Nem a családja utáni vágyakozátiválta. Amikor az iskolakerülő röviddel az 1894-es év karácsonya előtt teljesen váratlanulgjelent szüleinél, számolnia kellett megdöbbenésükkel. Az ő kis álmodozó szobatudósuk ott álttük, érettségi nélkül. Albertnek azonban volt egy adu a kezében.

atematikatanára ajánlásával, két évvel a hivatalosan engedélyezett életkor előtt felvételi vizsgáentkezhetett a zürichi Politechnikumba. Néhány heti itáliai semmittevés után, amikor idejének jzét a ligur hegyekben kószálva töltötte, eljött a biflázás ideje. A már bevált autodidaktadszerével átrágta magát Jules Violle fizikatankönyvén. 1895 nyarán megírta első tudományoszéjét Uber die Untersuchungen des Atherzustands im magnetischen Féld (Az éter vizsgálatagneses térben) címmel, és elküldte nagybátyjának Brüsszelbe.

nstein megbukott - és ezt „tökéletesen helyénvalónak” találta. Nem a fizikán múlt a dolog. Inkáok a tárgyak voltak a bűnösök, amelyek jó memóriát igényeltek, így a francia nyelv és a botaniksgáztató professzort, Heinrich Friedrich Webert azonban annyira elkápráztatta a jelölt fizikatugy minden szabálynak fittyet hányva meghívta őt a főiskola másodéveseinek tartandó előadásártalember azonban más utat választott.

apró kudarc - Einstein ekkor még csak 16 éves volt - nagy szerencsévé érett. A sors ajándékoki egy évet, ami döntő jelentőségűnek bizonyult abban a folyamatban, amelynek eredményeképraérett kamaszból érett férfivá vált. Nem szakmailag. A fizikakurzusokat ekkor már valószínűlekézről elintézte volna. Hanem emberileg. A Zürichtől alig 20 kilométerre fekvő Aarau városk

ntoniskolájában 1 év alatt pótolta az érettségit. Még egy év tanulói szabadságot kapott, még egyet, hogy megtalálja a helyét, kipróbálja magát, első ízben szerelmes legyen és leváljon szüleirő

liberális iskolának, a játékos tanulásnak a „fizikai kabinetben”, vendéglátói szabadgondolkodó


20/266

ellemének és politikai hozzáállásának köszönhetően Albert itt még egyszer utoljára háborítatlantöltődhetett energiával, mielőtt a felnőtté válás folyamata őt is végleg belekényszerítette aulásért és a karrierért, a fizetésért és az elismerésért vívott harcba. Osztálytársa, Hans Bylandlékezett vissza: „Albertra már fiatalon sem illett semmilyen sablon.” A „hetyke svábot öntörvémegfontolt személyiségnek” látta, „zseniális gúnyolódó, aki sokakat megsértett”.

rnyezetéből többen is beszámoltak arról, hogy az öntörvényű sváb fiúnak jó fellépése mellettgvoltak a maga kellemetlen tulajdonságai is. Kollégája, Dávid Reichinstein ezt írta: „Einstein

ykor heves ellenkezést váltott ki, indulatos volt, türelmetlen, sőt igazságtalan.” Barátja és orvoesch János így jellemezte: „Nehéz őt ellenséggé tenni, de ha egyszer valakit kiejtett a szívéből,zal örökre végzett.”

bert Aarau „Rösslgut" nevű negyedében lakott, Jóst Winteler és felesége, Pauline házában, azaspár hét gyermekével együtt. Jóst Winteler tanár volt, de nem tanította Albertet. Ő is, feleségkként kezelték. Nemsokára Albert is „Papának”, illetve „Ma-merlnek” szólította a felnőtteket.

aládi kötődés élete végéig megmaradt, sőt, végül közvetlen rokonság lett belőle. Maja az egyikhoz, Paul Winteler-hez ment feleségül, sőt Einstein barátja, Michele Besso Wintelerék Anna n

yát vette feleségül. Einstein is flörtölt az egyik lánnyal, Marie-val, de a kapcsolat szerencsétlegződött - legalábbis a fiatal nő szemszögéből. Mikor Einsteint tanulmányai Zürichbe szólítottákyszeriben véget vetett a viszonynak. A családhoz való szívélyes kötődése azonban megmaradt.sőbb, már Zürichből írta „Mamerlnek”, hogy „milyen jókat fecsegtek együtt a vörös szobábanrumplik megbámulták a féltékenységtől, a Napocska bekukucskált a szobába egy kis szeretetér

yan kedves tudott lenni, mint egy kisfiú - de olyan sérülékeny is. Ebből a feszültségből eredtrkedése és időnként feltörő arroganciája, amelynek jelentőségét ő maga erősen eltúlozta. „Éljeátlanság!

irdette. - Ő az én védangyalom ezen a világon.” Még ha akarta volna, sem tudott volna kibújni réből. Ő, aki egész életében egy álomvilágát vesztett fiúhoz hasonlított, beletörődött abba ayőzhetetlen kettősségbe, mely gyermeki könnyelműsége és túlérett komolysága között feszült.ben állt fausti tevékenységének művészete: „Menekülés az Éntől és a Mitől a tárgyak világábaionális tudományba. Szabadulni akart - ahogy maga nevezte - „a csupán személyes jelentőségűlgok” bilincsétől. Emellett - állítja a pszichoanalitikus Erikson - tökéletesen „tudatosítottaerperszonális konfliktusainak némelyikét, amelyeket aztán megtanult elnyomni és figyelmen kívgyni”.

vülről nézve ezért mély, megrendítő magánnyal fizetett - amin a barátságok és a találkozások sgítettek. Belülről magányát nemcsak terhesnek, hanem szükségszerűnek is látta. „Igazi négylovacsi« vagyok, aki sem az államhoz, sem a hazához, sem a bar ráti körhöz, sőt magához aszűkebben vett családhoz sem tartozott soha teljes szívvel, mindezek a kötődések idegenkedéstettek fel bennem, és egyedüllét utáni vágyakozást.” A szélsőséges pólusok egyesítésében léte

erepet talált, hiú remetévé vált.

ax Planck 60. születésnapja alkalmából tartott 1918-as, emlékezetes beszédében társát Einstein

csit különös, zárkózott, magának való fickóként” jellemezte. „S hogy mi hajtja őt? Schopenhauyütt hiszem, hogy a legerősebb indítékok egyike, mely a művészethez és a tudományhoz vezet -


21/266

nekülni a mindennapok fájó durvasága és vigasztalan sivársága elől, kitörni önnön folyton válgyaink bilincséből.”

ndenki kialakítja a maga sajátos módszereit, amelyek segítségével képes elviselni az élet terhegrázkódtatásait. Einstein egyazon életérzés két oldalaként szemlélte az „egyedüllétet” és a „hanstatálta, hogy „boldog, ha szobácskájában ülve, homlokráncolva ápolja a tudományt”. Néha sy tűnt, hogy összekeveri önmagát az emberek által róla alkotott képpel, ezzel is hozzájárulva utvényesüléséhez. Einstein, a magányos zseni, szintén saját teremtménye.

évesen így beszélt a magányosságról: „fiatal korban fájó, érett korban azonban pompás állapo

kor éppen 3 éve szinte minden olyan kapcsolatától elvágva élt, amelyek, különösen tudományonatkozásban, oly értékesek voltak számára, egy idegen kontinensen, az Egyesült Államokban.yökértelen embernek” látta magát, aki „mindenütt idegen marad”. Egy alkalommal bevallotta,nnyire nyomasztotta ez a teher: „Az egyedüllétet csak bizonyos határig képes elviselni az emb

idegenség, amelyet még a hozzá legközelebb álló emberekkel szemben is érzett (de nem sajnásfelől megközelíthetetlenségként is felfogható. Barátnői „áthatolhatatlan héjról” beszéltek, merülvette magát. „Nem volt könnyű kilépnie elszigeteltségéből, megérteni azt az utat és módot, aözönséges halandók beszélnek és gondolkodnak” -írta asszisztense, Leopold Infeld. Menye, Frmondta róla: „Vékony, légből épült fal választja el Einsteint még legközelebbi barátaitól is.”olatársa, Bylaud úgy gondolta, hogy „azok közé a kettős természetű emberek közé tartozott, akkés burokkal vélik megvédhetőnek intenzív érzelmi életük törékeny birodalmát”. A burok mélyén azonban az örök gyermek a világegyetemben kereste és találta meg menedékét.

hozzá közel állók felismerték Einsteinben a meg-hasonlott embert. „Maga is szeretetre vágyottsélte fia, Hans Albert. — De szinte abban a pillanatban, ahogy a kontaktust megérezte, vissza ett. Senkit nem engedett közel magához. Úgy zárta el az érzelmeit, mint egy vízcsapot.” — „Eznnyen megy magyarázta az apa ha az ember megfelelő mértékig közönyös embertársai érzelmeimben.”

nstein belső világáról figyelemre méltó információkkal szolgált a fiatal Max Brod. Az író 1912merkedett meg a fizikussal Prágában, a zsidó értelmiségiek szalonjában, amelyet a kulturálisdeklődésű gyógyszertár-tulajdonos, Bertha Fanta működtetett. Brodot alkalmanként barátja, Frafka is elkísérte az estélyekre, aki azonban sehol nem tett említést a szalonról. Brod egy olyan krlelhetetlen pillantásával figyelte Einsteint, mint aki jártas a lélekbonco-lásban. Einstein „zárkógenszerű viselkedése” végül annyira elbűvölte, hogy Tycho Brahes Weg zu Gott (Tycho Braha Istenhez) című regényében Jo-hannes Kepler alakját róla mintázta.

ben a szerző „egyedi ragaszkodásról” írt, mely „őt a külvilágtól teljesen elszigetelte,bezhetetlenné tette, ugyanakkor képtelenné minden olyan dolog befogadására, aminek nem volt udományához”. Kepler, alias Einstein Jelkének csupán egészen tiszta, makulátlan felszínentkezett a z emberekkel, amit egyenesen, gondolkodás nélkül, keményen és kérlelhetetlenülegezett szembe a külvilággal”. „Életének nar gyobbik és fontosabbik része tudat alatt zajlott, a oros értelmében hozzáférhetetlen volt mások és önmaga számára.” Viselkedése mögött azonbanlt semmi szándékosság, hiszen „tulajdonképpen beszámíthatatlan volt, nem volt felelős a tetteié


22/266

yetlen kortárs leírása sem illik jobban Einsteinre. Későbbi asszisztense, Leopold Infeld is hasgfigyelést tett: „Einstein bárkit kiválóan megértett, ha a megértés a logikán és a gondolkodáson

últ. Nagyon nehezen jutott el a megértésig ellenben akkor, ha érzelmekről volt szó. Nehezen tudpet alkotni az olyan indító okokról és érzésekről, amelyek nem képezték részét saját életének.”od Einstein-képe sok rokon vonást mutat Einsteinnek saját magára vonatkozó kijelentéseivel.zsébet belga királynőnek, akihez élete utolsó éveiben meghitt barátság fűzte, elárulta: „Nem vonnyű megszabadulnom súlyos ter-hemtől, a féltékenységtől, melyet a természet ruházott rám, hohéz életutamon végigkísérjen.”

nek semmi köze az önfényezéshez. Egyik útinaplójában példátlan önelemzés található:özömbösségbe forduló hiperérzékenység. Fiatal korban belső korlátok és világtól való idegenegfal a szubjektum és más emberek között. Indokolatlan bizalmatlanság. Papírízű pótvilág.zkétahajlam.”

ég Plesch János is „testérzet nélküli emberről” beszélt. „Alszik, míg föl nem keltik. Ébren van,aki nem figyelmezteti az alvás szükségességére. Képes addig éhezni, míg enni nem adnak nekieszik, míg hagyják.” Másutt pedig ezt jegyezte fel Plesch: „Különös módon akkor is nevet, am

sok sírnak.” Ez a viselkedés a savant-szindrómára utal, savant-nak nevezi a szaknyelv a nagyoetséges, de beszűkült tudattal rendelkező embereket. Intelligens, mérhetetlenül tehetséges, valniális emberek ők, akik azzal tűnnek ki, hogy létüket érzelemmentesen, gépiesen élik. Ez alemzés Einsteinre természetesen nem illik. De szinte tomboló racionalitásának zavart érzelmielkedés, túlérzékenység lehetett az ára.

ermészetfölötti, félelmetes erő szorult e testbe -írta Brod Keplerről, akit Einsteinről mintázott alóban senki nem volt képes eltéríteni ezt az embert létének egyetlen céljától. Szellemének szingtelen tűz, nagyság és elevenség adatott meg. Teljes énjét, értelmét és szívét felemésztette a

dományos munka, az emberi érintkezés számára létének csak egy mogorva, homályos árnyékaradt fenn.” A társas kapcsolatokban „érzéketlenséget mutatott minden személyes érzelem irántak volt mindenre, ami eltéríthette volna tudományos céljaitól”.

nyan gondolhattak titkon valami hasonlót Einsteinről, amikor csengő hangján zavartalanul félbotta a beszélgetést, és a legkevésbé sem alkalmas pillanatban elmesélte aktuális viccét? Vagyikor magáról megfeledkezve társaságban vagy nyilvános rendezvényeken elővette mindig nálayzetfüzetét, és képleteket írogatott bele? „Ha elhallgatott, mintha rögtön egy súlyos ajtó csapólna be mögötte — egy elveszett világegyetem ajtaja” - jellemezte Anto-nina Vallentin.

sonlóan drasztikus következtetésekre jutottak azok a kutatók, akik a kevés fennmaradt adat ellemegpróbálták posztumusz megrajzolni Einstein életrajzát, különösen gyermekkori fejlődését. 2vaszán nagy érdeklődést keltett az a bejelentés, hogy Einstein autista lehetett. Simon Baron-Co

pviseli ezt az álláspontot, aki a Cambridge-i Egyetem egyik vezető autizmuskutatója.

nstein későn kezdett beszélni, a tudományos kérdések és a társadalmi problémák iránti megszádeklődése viszont nagyon korán kialakult - ennek alapján feltételezik, hogy Asperger-szindrómnvedhetett. Ez az autizmus egy formája, ami nem jár együtt tanulási nehézségekkel.

Stanford Egyetemen dolgozó Thomas Sowell egyenesen odáig megy, hogy az „olyan intelligen


23/266

ermekeket, akik későn kezdenek beszélni és viselkedésük zárkózott”, egy külön szindrómával, instein-szindrómával” írja le. Ezzel nyilván a patologizálástól igyekszik szabadulni. Bátorságoar önteni a későn beszélni kezdő gyermekek szüleibe, ne higgyék, hogy csemetéjük valamifélenyosságban szenved, például autista. Attól még kiválóan fejlődhet, akárcsak a nagy fizikus.

well az olyan gyerekeket nevezi Einstein-szind-rómásoknak, akik rendelkeznek a kis Albertéhor sonló tulajdonságokkal. Vizsgálatai során az átlagostól eltérő gyermekek rokonságában tipikuy vagy több tudóst, matematikust, mérnököt talált - ahogy Albert esetében ott volt Jákob nagybá

gy apja, Hermann is, aki technikumot végzett. Nagyon gyakori, hogy valamelyik közvetlen rokongszeren játszik -Einstein anyja, Pauline hegedűs volt, és nagy türelemmel tanította hegedülni aszülők megfigyeléseiben visszatérő motívum, hogy csemetéjüket egy meghatározott eseménysztette nagy hirtelen megszólalásra. Nem tudunk arról, hogy Einstein életében volt-e, s mi lehetesemény. Az érintett gyermekek döntő többsége fiú, antiszociális hajlamúak, „erős akarattal” vurvasággal” tűnnek ki, és első életévükben fejlődésükben visszamaradottnak ítélik őket.

zemélyiségjegyek megnyilvánulását olykor nem könnyű elviselni. Einstein életidegen viselkedmagába zárkózását Brod könyörtelenül ítélőszék elé vonta. ,Ameddig a munkájába temetkezett

dig nem volt tudatában önmagának, és teljes nyugalomban élt”. Ebben a nyugalomban azonbanalami embertelen, megfoghatatlanul érzelemmentes, mintha egy távoli, jeges vidékről eredne.”

dolgok kiélezésének költői kényszerét nyilván itt is számításba kell venni. Mégis, senki, aki őtmerte, nem beszélt Einstein belső állapotáról oly leplezetlenül, mint Brod - kivéve magát Einst

y a Jóisten állítólag megteremtette kedvenc kis bestiáját -állapította meg dacosan a fizikus. - Aberek balvégzete ez, amely veleszületett nagyhatalmú ösztöneik révén az embereket egymás feük közös barlangjába tereli.”

m csoda, hogy soha nem volt hajlandó a pszichoanalízist teljes értékű tudománynak tekinteni. rehaladott korában látta kissé szelídebb fényben Sig-mund Freudot és annak munkásságát. „Satar pasztalataim helyett lassan mégis magamévá tettem ezt a meggyőződést, legalábbis, ami an

téziseit illeti” - mondta 1936-ban; hetvenévesen pedig megengedő értelemben nyilatkozott: „Aipusz-komplexus-sal dr. Freud valami fontos dolgot ismert fel, még ha talán mértéktelenül el iozta jelentőségét.”

eud nagy bosszúságára Einstein folyamatosan és aktívan ellenezte, hogy az orvost felvegyék abel-díjasok társaságába. Bár munkásságát, legalább részben, akceptálta, a betegekkel való

zmogást vehemensen elutasította. „Én nem vagyok híve a pszichoanalízisnek - írta 1932-bendélybeteg fiának, Edu-ardnak. - Attól soha többé nem szabadul az ember.” Egyzichoanalitikussal, aki felajánlotta neki a díványát, közölte: „Én szívesebben maradok meg a nalizált lét sötét mélységeiben.”

fejezet

„Új idők”„Elsa vagy Ilse”

A fény kvadratúrája„Drága fiaim... Apátok”


24/266

Egy felfedezés anatómiája13. fejezet Amikor reng a téridő

Nem vagyok tigris!A cél szentesíti a kétkedéstBarbáriából Dolláriába


25/266

j idők”

áros fiából feltaláló

lt egy pillanat, amikor a vendégek a fagyról is megfeledkeztek. „Rakéták röppentek az ég felé”gül „egy ágyúlövéssel lett vége a fölöttébb sikeres tűzijátéknak”. Az azután történtek szó szerinási izgalomba hozták a schwabingeni Pfarrstrassén várakozókat - az emberiség egy sikerespjának néhány egészen személyes másodpercét élhették át ők 1899 februárjának végén.

gyszerre csak ív- és izzólámpák fényében ragyogott fel az ünnepség színhelye, valamint Schwaái, amit a jelenlévők élénk tapsviharral jutalmaztak. Einstein úr az Einstein&Cie cég

pviseletében, mely cég a közvilágítást megvalósította, a megtisztelő felkérést megköszönve átarendezést a városnak” -tudósított a Schwabinger Gemeinde Zeitung.

kis Albert gyakran élhetett át hasonló alkalmakat a család élete során, amikor is szinte bibliailységekbe pillanthatott: apu és bátya fényt hoznak az embereknek. Elfordítanak egy kapcsolót, ktromos lámpák megszelídített tüzének parazsa elűzi a sötétséget, a publikum bámul és tapsol.

nnyel együtt jár a jó érzés. Apu és bátya az est hősei. A gyermeki leírás egy formája, melyetnstein csak kevesekkel osztott

g.

véssel Albert tizedik születésnapja előtt Schwa-bing vezetői - Bajorországban az elsők közöttváhagyták, hogy a városka utcáit „erősáram” által keltett fénnyel világítsák meg. A nyilvános aos ünneplésbe torkollt. Az ünneplő sokaság 150 kocsival végigvonult a városka kivilágított utjd a Sal-vator sörfőzdéhez hajtatott. Ott mulattak hajnalig.

egindító pillanat volt ez az Einstein-fivérek, Hermáim és Jákob számára is. 200 izzójuk és tíz, nt 1000 „új gyertya” fényerejű ívlámpájuk nem okozott csalódást. A központi állomáson pompűködött két Typ V XIV típusú, párhuzamosan kapcsolt dinamójuk is, amelyeket a Deutz cég 40rős gázmotorja hajtott meg. A sörözőben és annak gazdasági területén szintén az Einstein-fivéyezték üzembe az elektromos világítóberendezéseket.

pen tíz évvel a schwabingeni ünnepség előtt fejlesztette ki az amerikai Thomas Alva Edison aénszálas izzót. Az Albert Einsteinnel szinte hónapra egyidős találmány már javában a diadalútjta. Németországban 1885-ben 15 000 izzólámpát helyeztek üzembe, hat. évvel később már 2,3lliót. Az izzók felét, már tömegtermékként, a berlini Allgemeine Elektrizitáts-Gesellschaft, az ította elő.

nyugtalan természetű mérnöknek, Jákob Einsteinnek is része volt ebben a robbanásszerűlődésben. A harmincéves férfit a meggyőzés művészeként ismerték. Sikerült rávennie nála hárvel idősebb bátyját, hogy hozzon meg egy komoly következményekkel járó döntést. 1880 nyaráreskedő Hermann feladta jól jövedelmező ágyrugóüzletét Ulmban, s ezzel biztos egzisztenciájáleségével és fiával Münchenbe költözött. Ott Jákob üzlettársaként a korabeli viszonyok között hnek nevezhető elektronikai cég kereskedelmi vezetője lett. Meghatározó fordulat volt ez a kisbert életében. Ki tudja, ugyanazzá a tudósnagysággá, nőtte volna-e ki magát akkor is, ha apja a


26/266

and helyett az ulmi biztonságot választja?

bert húga, Maja, visszaemlékezéseiben feltételezte, hogy apja döntésének hátterében a nagybátyagi helyzete is közrejátszhatott. Fivérének részvétele nélkül Jákob nem tudta volna beindítanilalkozását. A nehezen határozó Hermannban azonban nem talált igazán jó vállalkozótársra. Jákől függetlenül szinte szikrázott a becsvágytól. Nem érte be csupán a villanyvilágításszerelésével. „Változatos és el nem apadó ötletei arra késztették, hogy saját találmánya alapjánnamót készítsen, amit aztán nagyban akart előállítani” - írta Maja. A schwabingi fényberendezé

kob hatásos formában beigazolódni látta terveit.új céghez szükséges pénz nagy részét Hermann apósa, Julius Koch biztosította. Néhány évvel

rábbi nagyvonalú adományát már kénytelen volt veszteségként elkönyvelni. Albert páratlantútján azonban fontos mérföldkő apja végzetes döntése és nagyapja elhibázott befektetése. Agybáty jó tanítóként házában maga vezette be a kis Albertet a matematika rejtelmeibe. A két cszdetben közös fedél alatt lakott a Müllerstrasse 3-ban.

vés elméleti fizikus szerzett annyi műszaki tapasztalatot gyermekkorában, mint Albert Einstein

űhely, a raktár és az üzlet is a házban volt, ott, ahol a fiú nap mint nap felébredt. Még nem beszzefüggő mondatokban, amikor apja és nagybátyja termékeik csodavilágát bemutatták a Münchegpalotában, a Nemzetközi Elektrotechnikai Kiállításon. II. Ludwig bajor királynak, a kiállítá

dnökének a képviseletében Kari Theodor herceg nyitotta meg az eseményt 1882. szeptember 1ílusosan este, mesterséges megvilágítás mellett, ami akkor újdonság számba ment. A látogatók

gtön a megnyitón megtapasztalhatták, mit takar a kiállítás jelmondata: „Több fényt!”

Einsteinek dinamóval táplált fénygépeket mutattak be - a dinamókat a közeli botanikus kertbenelyezett lokomobilok hajtották meg. Ezen kívül újfajta, Paterson-rendszerű telefonkészülékeke

efonközpontot és zene átvitelére szolgáló mikrofonokat is kiállítottak. A „Kil’s kolosszeumbólben közvetítettek egy koncertet, a kiállítá

Jürgen Neffe-Albert Einstein Igaz Történet

Documents

Transcript of Jürgen Neffe-Albert Einstein Igaz Történet