4 5

r(

A szenvedés oka és célja

"Kettős gonoszságot követett el népem: elhagytak engem, az élővizek forrását, hogy kutakat ássanak maguknak; és repedezett kuta-kat ástak, amelyek nem tartják a vizet. "

Jeremiás 2,13

Mostanában különösen sok olyan testvérünkkel kellett beszél-nem, akik nagyon nehéz szenvedések terhét hordozzák. Súlyos be-tegség nehezedik rájuk, nehéz gyász terhe szakadt a vállukra várat-lanul, valami tartós testi fájdalom miatt kell szenvedniük, vagy va-lami olyan lelki fájdalmuk van, amire nincs gyógyszer, amire ilye-neket szoktunk mondani: majd az idő begyógyítja, s magunk is tud-juk, hogy nem igaz, vagy magunk sem gondoljuk komolyan. Az időnem gyógyít be semmit magában. Vagy valami nagy csalódás érteőket, vagy nagyon megalázták őket. Szóval különös terhek alatt ros-kadoznak. S amikor most már több, mint egy hete a Jób könyvét ol-vassuk bibliaolvasó kalauzunk szerint, és még egy hónapig ezt fog-juk olvasni, ez még inkább elénk hozza a szenvedés nehéz kérdését.Szánjunk rá most néhány vasárnapot, és vizsgáljuk meg ezeken azistentiszteleteken, hogy Isten igéje mit tanít a szenvedésről, annakokáról, céljáról, értelméről. Valaki múltkor nagy keserűen ezt mond-ta: ez utóbbiról aztán igazán nem lehet mit mondani, mert nincs ér-telme a szenvedésnek.

Nos, valóban nincs-e? Ha van, honnan tudhatjuk? S ha van, mi az?Valamilyen formában mindnyájan szenvedő emberek vagyunk, és ép-pen a szenvedéseink kapcsán szólalnak meg szívünkben a legkese-rűbb kérdések, a nagy miértek, amikre nincs kielégítő válasz. Hogyegyáltalán miért van szenvedés? Ha Isten szeretet, akkor miért en-gedi meg, tűri, nézi, hogy ártatlan embereket megkínozzanak, hogykicsi gyerekek éhen haljanak, hogy sokan fiatal korukban ágyhozkötött, tehetetlen beteggé váljanak, vagy életük delén meghaljanak?Itthagyjanak árvákat, özvegyeket, sírókat maguk után, egy nagy űrt,amit nem lehet semmivel betölteni? Milyen Isten ő? Mire jó ez az