ÁRA: 200 FT

Édes

ÉA

A NYELVEK VILÁGÁBÓL • WWW.ANYANYELVÁPOLÓ.HU

Anyanyelvünk2011. DECEMBER XXXIII. ÉVF. 5. SZÁM

A TARTALOMBÓL:

Grétsy László:November 13-a:

a magyar nyelv napja!

Büky László:Fókuszálunk, kutakodunk

Balázs Géza:Álomalakzatok

Kemény Gábor:Oltári csöndet!

H. Varga Márta:Fáradságnak fáradtság a vége

Kelemen Lívia:„A tanárnõ is ”

Bogárdi Mihály:

Horváth László:és társaik

És: nyelvi játékok,keresztrejtvény, hírek, események

lájkolja?

Vastaps

Szirtok, szanszkritülHollósy Simon: Nevetõ lány

(1883)

TARTALOM

A magyar nyelv jövõje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2

Grétsy László: November 13-a: a magyar nyelvnapja!. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3

Büky László: Fókuszálunk, kutakodunk . . . . . . . . 4

Balázs Géza: Miért érdekes? Álomalakzatok . . . . 5

Málnási Ferenc: „Neköm van ëgy virágkertöm, /Abba sok vadrózsa teröm...” . . . . . . . . . . . . . . . . 6

Kemény Gábor: Oltári csöndet! . . . . . . . . . . . . . . . 7

K. G.: Koccan a stílus, csikorog a nyelvtan . . . . . . 7

H. Varga Márta: Fáradságnak fáradtság a vége . . . 8

Maróti István: „A magyar nyelvmûvelés ügyétfelelõsséggel vállaljuk...” Nyiri János,a Magyar Fejlesztési Bank szóvivõje. . . . . . . . . . 9

Balog Lajos: Nem csak helyesírás! . . . . . . . . . . . . . 10

Kelemen Lívia: „A tanárnõ is lájkolja?”. . . . . . . . . 10

Lipusz Kinga: A be igekötõ régen és ma . . . . . . . . 11

Bogárdi Mihály: Vastaps . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11

Kovács József: Csirkealkatrészek . . . . . . . . . . . . . . 12

Láng Miklós: A kosár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12

Dóra Zoltán: Kezdetben volt az Ige . . . . . . . . . . . . 13

Sz. Györffy Sarolta: Neominimalizmus . . . . . . . . . 13

Berényi Zsuzsanna Ágnes: MegemlékezésDeme Lászlóról az Eszperantó Szövetségben . . 14

Holczer József: Értjük? Nem értjük? Félreértjük? 14

Horváth László: Szirtok, szanszkritül és társaik . . . 15

www.manyszi.hu . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16

Gasparics Gyula: Fokhagymás burgonyagerezd . . 17

Hírek, események. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17

Pontozó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18

Új szavak, kifejezések (67.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19

Nyelvész-leletek, nyelv-észleletek. . . . . . . . . . . . . . 20

Bízvást állíthatjuk, hogy történelmi eseménytanúi vagyunk: 2011. szeptember 26-án azOrszággyûlés ellenszavazat nélkül elfogadta,hogy november 13-a legyen a magyar nyelvnapja. Mire ez a lap az Önök kezébe kerül, márle is zajlott az elsõ ünnepség.

A magyar nyelvi kultúra ápolásáért, a ma-gyar nyelv korszerûsítéséért folytatott törek-vések értek célba. Nem megyünk vissza anyelvújításig, elég 1967-re gondolni, amikorLõrincze Lajos, Grétsy László és kollégáik aTIT-ben arra gondoltak, hogy évente rendsze-resen népszerûsítsék a magyar nyelvet, legyenmagyar nyelv hete. S azóta minden évben vanmagyar nyelv hete, az elmúlt csaknem ötven

évben talán minden-ki találkozott a nép-szerû nyelvmûvelés-sel. Azután több év-tizedes tervezés után

1979-ben elindult a mi lapunk is, s azótarendszeresen megjelenik – bár rádiós elõdje, azÉdes anyanyelvünk, sajnos, néhány éve meg-szûnt. Eredmény a Magyar Nyelvi SzolgáltatóIroda megalakulása is (2006). És egy újabbsikertörténet A Magyar Nyelv Múzeumánaklétrejötte (2008). Most pedig a magyar nyelvnapja ért célba (lásd Grétsy László írását a 3.oldalon).

Nem vagyunk elégedetlenek, de még mindighiányzik a magyar nyelvmûvelés, nyelvstratégiaszervezõ intézetének a létrehozása. Ez az intéz-mény figyelné a magyar nyelv folyamatos ala-kulását, segítené a hivatalos szerveket és amagánembereket nyelvi ügyek megoldásában(névadás, feliratok, helyesírás, nyelvhelyesség,igazságügyi, gazdasági nyelvészet), valamintszolgálná a magyar nyelv hagyományainak õr-zését és anyanyelvünk folyamatos fejlõdését.

Illesse õszinte tisztelet és megbecsülés azo-kat az elõdeinket, kortársainkat, akik nyel-vünk megõrzéséért, korszerûsödéséért áldo-zatot hoztak, s ma is ezen fáradoznak.

A magyarnyelv jövõje

ÉDES ANYANYELVÜNK • AZ ANYANYELVÁPOLÓK SZÖVETSÉGÉNEK FOLYÓIRATA

Megjelenik évente ötször – februárban, április-ban, júniusban, októberben és decemberben –a Magyar Tudományos AkadémiaMagyar Nyelvi Bizottságánakés a Magyar Nyelvtudományi Társaságnaka támogatásával.

Kiadja: az Anyanyelvápolók Szövetsége

Felelõs szerkesztõ és kiadó:Grétsy László

A szerkesztõség tagjai:Balázs Géza, Kemény Gábor, Maróti István

A szerkesztõség címe:1053 Budapest, Károlyi M. u. 16.

Honlap: www.anyanyelvapolo.hu(vagy: www.anyanyelvápoló.hu)

Villámposta: ea@anyanyelvapolo.huElõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt.Hírlap Üzletága (Bp. VIII., Orczy tér 1.).

Elõfizethetõ valamennyi postán, kézbesítõnél.E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu,fax: 303-3440Információ, reklamáció: 06 80 444-444További terjesztõk: Magyar Lapterjesztõ Rt.és Könyvtárellátó Kht.

Ára: 200 Ft.

Az Anyanyelvápolók Szövetségének tagjaia lapot a tagdíj fejében illetménylapként kapják.Tagdíj: 1500 Ft/év, tanulóknak, nyugdíjasok-nak: 1000 Ft/év.

Belépési nyilatkozat kérhetõ:Anyanyelvápolók Szövetsége,1053 Budapest, Károlyi M. u. 16.Tel.: 317-3062, 317-3611/208Az Édes Anyanyelvünk szerkesztõbizottsága:Balázs Géza, Bencédy József,Deme László (a szerkesztõbizottság elnöke),Grétsy László, Kemény Gábor, Maróti István

Mûszaki szerkesztõ: Kovács Gyula

Lapunk kiadását

a Nemzeti ErõforrásMinisztérium,

a Nemzeti Kulturális Alap,

a Brokernet Jövõ Alapítvány,

a Magyar Fejlesztési Bank

segíti.

ISSN 0139-0457 (nyomtatott)ISSN 1588-0311 (online)

Nyomdai elõkészítés: Opticult Bt.Nyomás: mondAT Kft.

A stiliszták nagyon jól tudják, hogy a jó cím már fél siker.Kovalovszky Miklós, kedves egykori kollégám, aki lapunknak so-káig szerkesztõbizottsági tagja is volt, egyik tanulmányát éppenennek, vagyis a jó cím kritériumainak kifejtésével kezdte. Most,azt hiszem, nem tudok a kritériumoknak teljes mértékben megfe-lelni, mivel az olyan cím, amely magát a lényeget hiánytalanul tar-talmazza, már eleve nem tekinthetõ jó címnek. Az ún. kishíreknek,amelyek mindössze két-három „kifejtõ” mondatból állnak, persze,jó az ilyen figyelemfelkeltõ cím, de az én egykolumnásra tervezettírásomnak szinte tõrdöfés, hiszen ez után – gondolhatja az olvasó– már minden mondat csupán agyonmagyarázás, mellébeszélés,blabla lehet.

A látszat csakugyan ez, a valóság azonban ezúttal más. Énugyanis írásomban nem annyira a címben foglaltakat kívánom tu-pírozni, továbbragozni, hanemnyomon követni azt a gondolat-és eseménysort, amely a magyarnyelv napjáról szóló országgyû-lési határozat elfogadásához ve-zetett.

Ahhoz, hogy mindent meg-értsünk, három-négy évet visszakell mennünk az idõben. Ponto-sabban 2008. április 23-ig, ami-kor is mindazoknak, akik a ma-gyar nyelvet szeretik és egyiklegnagyobb nemzeti kincsük-ként tartják számon, egy régi ál-muk vált valóra: megnyílt A Ma-gyar Nyelv Múzeuma. Elneve-zésével kapcsolatban viták isvoltak. Többen úgy gondolták,hogy a magyar nyelv, amelynemcsak múltunk õrzõje, hanemegyúttal jelenünk és jövõnk zá-loga is, nem múzeumba való,mert ez a szó egyértelmûen a ré-gi korok emlékeire, a múltra em-lékezteti a látogatókat. Ezért aztjavasolták, legyen az intézményneve inkább A Magyar NyelvHáza. De végül is A MagyarNyelv Múzeuma elnevezés gyõ-zött, s nem alaptalanul, mert aszó görög eredetije, a muzíon eztjelentette: ’a múzsák helye’, ’is-kola a magasabb képzés számá-ra’. A görög szóban egyébként akülönféle mûvészeteket és tudo-mányokat pártoló kilenc ókoriistennõ egyikének neve rejlik. Nem hagyhatom említés nélkül,hogy A Magyar Nyelv Múzeumának gondolata egy évtizednél isrégebben Pásztor Emil kollégánknak a fejében fogant meg, aki,sajnos, már nem érhette meg az ünnepi pillanatot, nagyszerû ja-vaslata megvalósulását.

Ott tartunk hát a szálak felfejtésében, hogy 2008. április 23-ánünnepi külsõségek között, Sólyom László köztársasági elnöknekés Vizi E. Szilveszternek, az MTA akkori elnökének jelenlétébenmegnyílt A Magyar Nyelv Múzeuma. Mint lapunk rendszeres ol-vasói lapunk cikkeibõl és híreibõl jól tudják – legfõképpen BalázsGéza jóvoltából, aki az intézményben folyó tevékenység megter-vezéséért, a kiállítások megszervezéséért Kováts Dániellel együtttalán a legtöbbet tette –, a múzeum immár sok látogatót vonzó, re-mek úti cél, amely már eddig is nagymértékben beváltotta a hozzáfûzött reményeket. Errõl nem szólok bõvebben, mivel e témávalfolyóiratunk rendszeresen foglalkozik. (Ezúton ajánlom olvasóinkfigyelmébe a „Teljessé vált a magyar nyelv otthona” címû részle-tes beszámolót, amely a lap 2010. decemberi számában jelentmeg.) Ellenben szólnom kell országos civil szervezetünknek, azAnyanyelvápolók Szövetségének 2008. decemberi tisztújító köz-gyûlésérõl, amely mostani írásom tárgyához szorosan hozzátarto-

zik. Ezen a szövetség akkori ügyvezetõ elnökeként én terjesztet-tem elõ a javaslatot, hogy A Magyar Nyelv Múzeumának avatásidátuma, 2008. április 23-a legyen ezentúl a magyar nyelv napja,pontosabban szólva, hogy a javaslat elfogadásától kezdve április23-a minden évben nyilváníttassék a magyar nyelv napjának.Hangsúlyozom: a javaslat nem tõlem, hanem Graf Rezsõ elnöksé-gi tagunktól származik, csupán az elõterjesztés, valamint az érve-lés feladata tartozott rám. Ezt készséggel teljesítettem is, már csakazért is, mert a javaslatot igen jónak találtam. Indoklásul azt is el-mondtam, hogy bár ez korántsem szokványos javaslat, külföldipéldák is vannak rá. Egyet említettem is. 1936. szeptember 26-avolt az elsõ Török Nyelvtudományi Kongresszus megnyitásánaknapja. E napnak emlékére szeptember 26-a Törökországban attólkezdve minden évben a török nyelv ünnepnapjának, hivatalos álla-

mi ünnepnek számít. Ehhez hoz-zátettem, hogy bár azt nem hi-szem, hogy nekünk is hivatalosünneppé kellene tennünk április23-át, de arra igenis méltó ez anap, hogy a magyar nyelvre em-lékeztesse mindazokat, akiknekez az anyanyelvük. A tisztújítóközgyûlés résztvevõi egyhangú-lag elfogadták a javaslatot, ezértazt az Anyanyelvápolók Szövet-sége el is juttatta az illetékeshelyre, az Oktatási és KulturálisMinisztériumba.

Ezzel azonban még nincs vé-ge a történetnek. A javaslattételmegtörtént, a minisztérium ille-tékesei örömmel fogadták.Kálóczy Katalin fõtanácsos –vezetõi összefoglalóval, részle-tes indoklással – olyanná for-málta, amilyenné az Országgyû-lés elé kerülõ határozatterveze-teket szokás, illetve szükséges, sa dolog ment tovább a magarendjén. Csakhogy közben vá-lasztott is az ország, s az „új mû-sorhoz új férfi kell” slágerrészletvalóságtartalmának igazolása-ként, a minisztériumi tagolódás-rendszer s a személyek változásakövetkeztében az ügymenet le-lassult, módosult, s már attólkellett tartanunk, hogy eltûnik atörténelem süllyesztõjében. Hál’Istennek, nem ez történt. A ja-

vaslatot az új minisztérium, a NEFMI megfelelõ részlege is hasz-nosnak és fontosnak ítélte, parlamenti vitára bocsátotta, több pont-ján módosította – a napot A Magyar Nyelv Múzeumának megnyi-tására emlékeztetõ április 23-a helyett november 13-ában jelöltemeg, amely a magyart államnyelvvé tevõ, 1844-es törvény elfoga-dásának idõpontja –, de a lényeg nem változott: a magyar nyelv-nek ez év november 13-tól kezdve már van napja! Kálóczy Katalinszeptember 27-én ezt írta nekünk, a szövetség vezetõinek: „Amunka Önöknél 2008-ban, nálunk 2009-ben indult, sok – olykoregymásnak ellentmondó – vélemény nyomán kellett újra és újramódosítani a szövegén, de most »itt áll elõttünk«: egy kicsit örül-hetünk, s aztán dolgozhatunk tovább.”

Igen, örülünk is, nem is kicsit. Annak különösen örülünk, hogyaz Országgyûlés 2011. szeptember 26-án egyhangúlag, 339 igenszavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül nyilvánítottanovember 13-át a magyar nyelv napjává. Szívós munkával igyek-szünk majd elérni, hogy ez a nap ne csupán a magyar nyelvre valóemlékezés napjává, hanem – ha nem is hivatalos ünneppé, de – ün-nepnappá váljon a magyar emberek szemében.

Grétsy László

Édes Anyanyelvünk 2011/5. 3

Az Országgyûlés határozataa magyar nyelv napjáról

1. Az Országgyûlés, felismerve azt, hogy a magyar nemzetösszetartozását legfõbb szellemi kulturális örökségünk, nemzetinyelvünk fejezi ki legjobban – tiszteletben tartva hazánk hagyo-mányos nyelvi sokszínûségét, egyben felelõsséget vállalva a ki-sebbségek nyelvhasználatának jogáért –, a nemzet fejlõdését éshagyományainak õrzését egyaránt szolgáló magyar nyelv irántimegbecsülésének kifejezése érdekében a magyar nyelvet hivata-lossá tevõ törvény, a magyar nyelv és nemzetiségrõl szóló 1844.évi II. törvénycikk elfogadásának napját, november 13-át amagyar nyelv napjává nyilvánítja.

2. Az Országgyûlés felhívja az intézményeket, szervezeteket,és egyúttal felkéri a polgárokat, hogy a nemzeti kulturális örök-ségünk talpkövének számító nemzeti nyelvünk megbecsülésé-nek kinyilvánításaként 2011-tõl kezdve ezt a napot közösen,méltó keretek között ünnepeljék meg.

3. Az Országgyûlés felkéri a Kormányt, hogy a hazai és a kül-honi magyar tudományos élet szereplõi, az egyházak és a civilszervezetek bevonásával vizsgálja meg nemzeti nyelvünk hasz-nálatának helyzetét, ennek alapján készítsen elõ intézkedési ter-vet nyelvünk értékeinek védelme, korszerû továbbfejlesztése ésnépszerûsítése céljából, s errõl 2012. június 30-ig tájékoztassaaz Országgyûlést.

4. Ez az országgyûlési határozat a közzétételt követõ naponlép hatályba.

Lezsák Sándor s. k.,az Országgyûlés alelnöke

Dr. Tiba István s. k., Dr. Lenhardt Balázs s. k.,az Országgyûlés jegyzõje az Országgyûlés jegyzõje

4Édes Anyanyelvünk 2011/5.

Már egy évtizede, hogy megjelent a sajtónyelvbena fókuszál ige, amely a legutóbbi idõben nemcsak asajtónyelvben, hanem a köznyelv különbözõ rétegei-ben is meglehetõsen gyakran mutatkozik. A közszol-gálati rádióban, amelynek nyelvi megjelenése az el-múlt néhány évben amúgy is meglehetõsen zilált,például ezt hallottam: „A hírek után jelentkezünk, akisebb korosztályra fókuszálva, mondjuk 8–10 éveskorig”. Egy új könyveket bemutató lapbanezt írták: „… a kötet írásai Szegedvonzáskörére fókuszálják a für-készõ tekintetet, amely szíve-sen elpihen a Tiszatáj fo-lyóirat teljesítményén”.Egy, a sajtót elemzõ cikk-ben pedig ezt: „A tömeg-média hajlamos az eset-leg meglévõ negatív je-lenségekre fókuszálni”.Természetesen megtalál-hatók a szó különféle kép-zett alakulatai is. Egy tudomá-nyos kutató mondta ugyancsak azemlített rádióban, hogy érdemes a „fó-kuszált nemzettudat”-ot vizsgálni, sajnos, nehezenérthetõ, mire is gondolhatott… Hasonlóképp nyaka-tekert ez a példa: „Magyarország földrajzi elhelyez-kedésénél és infrastrukturális jellemzõinél fogva há-rom befelé irányuló migrációs csatornát fókuszál”.Jó néhány rokon értelmû szó van nyelvünkben, ame-lyeket használni lehetne: összpontosít, központosít,összevon; a latin eredetû koncentrál, centralizál. S le-hetne használni a központba vagy középpontba állít,a figyel valamire és a helyzetnek megfelelve számosmás nyelvi megoldást.

A szó viszonylag új, mint ilyet bõ tíz éve BalázsGéza már számba vette egyik munkájában. A fóku-szál mellé fölsorakozott maga az alapszó, a fókusz is:„A pápai levél fókuszában az áll...” – hallom szinténa rádió egyik Rómából szóló tudósításában. „A témafókuszában kutakodom már évek óta” – mondja vala-ki egy rádióriportban. A nukleáris biztonsági konfe-rencián részt vevõ politikusok „fókuszált megközelí-tése mutatja céljaikat” – olvasom, és számos újságcí-met is lehet idézni: „Fókuszban a választás”, „Irakifókusz”, „Fókuszban az uniós stratégia”. Egy, az ûr-repülésrõl szóló technikatörténeti kötet magyar for-dításában ez áll: „A szovjet ûrprogram a Föld körülitérségre fókuszált (mert lemaradt a holdutazási ver-senyben)”. Ezekben nyilván a figyelem, az érdeklõ-dés, valamilyen helyzet lényegérõl, központjáról vanszó. Persze a latin focus szó már századok óta bele-tartozik nyelvünk állományába, eredeti jelentése: atûz, az égés helye. Késõbb vált a fénytanban és amértanban ’gyújtópont’ jelentésûvé, s így volt hasz-nálatos a legutóbbi idõkig. Ezt a jelentést írja le A

magyar nyelv értelmezõ szótára is, de még a legújabbMagyar értelmezõ kéziszótár is csak a fénytani és amatematikai jelentést adja meg, illetõleg a fókusz-lámpát említi, amelynek fénynyalábját változtatnilehet. – A fókusz más tudományban is szakszó: astrukturális nyelvészetben a mondatok új híranya-got közlõ legfontosabb eleme. Ezt az elemet többnyi-re erõsebb hangsúly jelzi. – A fókuszál ige egyik szó-tárban sem szerepel, ami mutatja, hogy valóban új eza képzõdmény.

Az egyik fenti példában az (új)latin eredetû szómellett egy eleddig nyelvjárási használatú igét ve-hettünk észre, a kutakodik igét. Szótárainkban, haszerepel ez a szó, mindenütt nyelvjárásinak van mi-nõsítve, a köznyelv is, az irodalmi nyelv is a kutatigét szokta alkalmazni. A régebbi korokban például

sem Balassi Bálint, sem Zrínyi Miklós, semPetõfi Sándor nem használta, de

nincsen meg Mikszáth Kálmán,Radnóti Miklós mûveiben

sem. A Radnóti-évfordulórakészített szótár tanúsítja,stíluszavart keltene e he-lyen a kutakodik: „Tajté-kos égen ring a hold, /csodálkozom, hogy élek. /

Szorgos halál kutatja ezt akort / s akikre rálel, mind

olyan fehérek” (Tajtékos ég).Az Új magyar tájszótár Makó,

Hódmezõvásárhely, Szeged, Nagy-sárrét településekrõl adatolja a kutakodik

igét ’keresgél, hosszasan kutat’ jelentéssel. A nép-nyelvbõl ismeretes még a kutakszik, kutaszkodik ~kutászkodik stb. Ezek jelentésében is többnyire a’turkálva keresgél, kotorász’ jelentésárnyalat érvé-nyesül.

A kutat igének számos jelentése van, ezek egyike a’tudományos tényeket, összefüggéseket, törvénysze-rûségeket keres’. Lehetséges, hogy éppen ez a jelen-tés (képletesen szólva) ijeszti el a használókat, s in-kább a nyelvjárási alakulatot használják: „Az adóhi-vatal bármelyik gazdasági társaságnál kutakodhat”;„A hatóság a pártkasszákban kutakodik”; „Az utcalakói az útépítõ cég után kutakodnak”; és így tovább.Persze az is lehet, hogy a használók anyanyelvjárá-sukból hozzák a szót, s számukra nem tartalmazsemmilyen stílusbeli másságot. Még valószínûbb,minthogy új szita szegen lóg: a fókusz és a kutakodikegyaránt kis gyakoriságú, ritka szó volt eddig, ezérta beszélõk számára a választékosság érzetét keltik,és azért használják, hogy a saját nyelvi magavisele-tüket is választékosnak mutassák. A nyelvhasználattársadalmi jelenség lévén, az ilyesmi nem megy rit-kaságszámba. Hasonló az Arany János korában mégnépnyelvi-nyelvjárási hangulatot hordozó felvállalige: „De hol is akadna ügyvéd, / Ki a fülemile füttyét /Mai napság felvállalja!?” – írta a költõóriás a kétatyánkfia, Péter és Pál peres ügye kapcsán. Ma ez azigekötõs alak csaknem teljesen kiszorította a köz-nyelvi vállalt. A mai beszélõk felvállalják a kutako-dást is, a fókuszálást is.

Büky László

Fókuszálunk,kutakodunk

Édes Anyanyelvünk 2011/5. 5

Az álmok nyelvi képeÍrásom elõzõ részében (Édes Anyanyelvünk 2011/4. 5) röviden

összefoglaltam az álommal kapcsolatos klasszikus tudományoskutatás megállapításait (Freud, Jung). Fölvázoltam az álomkutatásés a nyelvészet párhuzamát: az álmokban egy régi, veszendõbement kifejezésmóddal állunk szemben (Freud), az álom példázat-szerû vagy hasonlat (Jung) stb. Új antropológiai nyelvészeti nézõ-pontot és kutatási témát javasoltam: az álomban való beszéd, kia-bálás; olvasás, számolás; álomban való idegen nyelvû beszéd; szó-kitalálás. Ugyancsak antropológiai nyelvészeti kutatás tárgya le-het az álomfejtés, különösen a különbözõ népek álomfejtési gya-korlata (jelentéstulajdonítása) közötti összefüggés.

ÁlomalakzatMost az álmok szervezõdésének nyelvi párhuzamaira irányí-

tom rá a figyelmet. A nyelvész a nyelvben (különösen egy idegen,újonnan leírandó nyelvben) logikát, struktúrát, azaz szervezõdéstkeres. Ugyanezt kereshetjük az álmokban is. A kérdés: Miképpenszervezõdnek az álmok? Milyen struktúrák, alakzatok vannak azálmainkban? Ha az álommegfigyelések tapasztalatait nyelvészetiszempontból vallatóra fogjuk, meglepõ egyezéseket fedezhetünkfel a retorikai, stilisztikai alakzatok és az álomalakzatok között.

Az álomalakzatok és a gondolkodási alakzatok kapcsolatáraJung is utal: „az ösztönökhöz hasonlóan az emberi psziché kollek-tív gondolati sémái is veleszületettek és öröklöttek”, illetve ké-sõbb: „mintha a tudattalan megpróbálná visszahozni azokat a rég-múlt dolgokat, amelyeket az ember fejlõdése során elveszített – azábrándokat, fantáziákat, archaikus gondolkodási formákat, alap-vetõ ösztönöket”.

Gondolati alakzat, sémaSzinte megdöbbentõ (és egészen biztos,

nem véletlen), hogy az alapvetõ gondolat-alakzatok, amelyeket eddig fõleg nyelvi tel-jesítményeink felépítésében vizsgáltunk,mind megvannak az álmokban is. Az átte-kintéshez és a rendszerezéshez segítségülhívhatjuk a retorikában, különösen a francianeoretorikában, valamint a stilisztikábanhasznált gondolatalakzat-rendszerezéseket.A gondolatalakzatok ilyenfajta kiterjeszté-sével egyébként Fónagy Iván is próbálko-zott.

A klasszikus retorika és a neoretorikaáltal meghatározott négy alapalakzat a kö-vetkezõ: adjekció (hozzáadás), detrakció(csökkentés), immutáció (helyettesítés),transzmutáció (átalakítás). Ezek az alakza-tok (voltaképpen gondolatalakzatok) kimu-tathatók a nyelvben, a nyelv minden rétegében (a hangoktól a szö-vegig), s vannak utalások arra, hogy társadalmi cselekvéseinkben(viselkedésünkben) is. Ezek után talán nem meglepõ, hogy azalakzatok az álomban is felbukkannak, sõt úgy látszik, hogy a sok-féle álmot egyszerûsíthetjük a már említett alapalakzatokra, illetveaz álmok gyakran komplex alakzatokba szervezõdnek (mint pél-dául az irodalmi mûvek).

Példák az alakzatokra(1) Adjekció (ismétlés). Az álmokban megragadható az ismét-

lõdés (repetíció). Vannak visszatérõ álmaink. Esetleg álomválto-zat bukkan fel (korrekció, paronomázia – részleges ismétlés, vari-áció). Adatközlõim beszámolnak folytatásos álomról is. Mind-annyiunknak lehetnek olyan élményei, hogy „bárcsak folytatódnaaz álom”, sõt meg is próbáljuk folytatni. Az ismétléses (gyakori)álomtematikára Jung példái: repülés, lépcsõ, hegymászás, hiányosöltözékben való ténfergés, kiesik a fogunk, tömeg, szálloda, pálya-udvar, vasút, repülõ, gépkocsi, félelmetes állatok (pl. kígyó). Hoz-

zátennék még olyasmit, mint álmok a szülõkkel (fõleg az apával),a szülõi házzal, lebegés, menekülés (futás), zuhanás, kiabálás.Freud egyértelmûen kijelenti, hogy az álom „a napi életbõl vettismétlés”. Az ismétlés a gondolkodás, a nyelv, a nyelven belülkülönösen feltûnõen a mûvészet, a folklór alapélménye, s úgy lát-szik, hogy ehhez hozzászámíthatjuk az álmokat is. Az álommun-kában, vagyis az álmok értelmezésében (átfordításában) pedigtöbbek között az ellentétnek (antitézis) jut nagy szerep Freud sze-rint. Az ellentét adjekciós alakzat, merthogy önmagát is jelentheti,önmagára utal vissza, önmagát feltételezi.

(2) Detrakció (elhagyás, csökkentés). Az álom, illetve az álom-munka fõ jellemzõje Freud szerint a sûrítés. „Saját álmaikból fá-radság nélkül visszaemlékezhetnek különbözõ személyeknekegyetlenegy személybe való összesûrítésére”. A sûrítés lehet pusz-tán rövidség, de leginkább kihagyás (ellipszisz), ebbõl fakad az il-logikus szerkezet vagy szerkesztetlenség (anakoluthon – követke-zetlen, nem logikusan szerkesztett, egybeácsolatlan mondat, illet-ve exklamáció – tagolatlanul kiszakadó mondat). Az álmokat agondolatalakzatok közül tehát talán éppen ez, a detrakció (csök-kentés, logikátlanság) jellemzi a leginkább. És ugyanez bukkan fela nyelvben is, sõt állíthatjuk, hogy az elhagyás, a tömörítés a nyelvés a mûvészet másik alapélménye. Elhagyunk szavakat, szótago-kat, illetve utalunk (allúzió – célzás, rájátszás). Az álomban talál-ható kulturális szimbólumok, archetípusok Jung szerint „az elõíté-letekhez nagymértékben hasonló módon mûködnek”, voltaképpen„sûrítmények”.

(3) Immutáció (helyettesítés). Az álomkutatók egyöntetû véle-ménye, hogy minden álom jelképes. Ez azt jelenti, hogy helyette-sítéses: valami (más, kevesebb) áll valami helyett. Ábrázolás ésutalás között elmosódik a határ. A helyettesítés jelentésátvitellel,többletjelentéssel jár együtt. Ilyen jelenség a nyelvben az anagógé,a többértelmû célzás. Az álom lehet allegória: ’másként elmondottszöveg’, trópus, amelyben egy gondolatsor, egy leírás, egy képegésze vonatkozik egy másik gondolatsorra, alapja egy „elõzetesszöveg”, illetve lehet az álomban hasonlat, metonímia, metafora,

szimbólum. Jung szerint: „Bármi legyen is atudattalan, egy biztos: természetes jelenség,amely jelentéssel bíró szimbólumokat hozlétre.” Az álmokban megjelenõ szimbólu-mok pedig „[f]elszínre hozzák eredeti ter-mészetünket – ösztöneinket és sajátságosgondolkodásunkat... álmaink ... a természetnyelvén fejezik ki közlendõiket...”

Jung ír a folklórban és az álmokban egy-aránt szereplõ nagy és kicsi emberekrõl(óriásokról és törpékrõl), olyan esetekrõl,amikor valaki kis embereket látott. Egészenbiztos voltam abban, hogy nekem nem voltilyen álmom. Néhány nappal késõbb eszem-be jutott, hogy amikor elsõ lakásomat vásá-roltam, volt egy nyomasztó álmom: a leen-dõ lakásba bementem, s minden nagyonszûknek, nagyon kicsinek tûnt, a fejemetbevertem a plafonba, le kellett hajolni, hogyelférjek a szobában (vagy a lakás volt pará-

nyi, vagy én voltam óriás). Ezt a nyomasztó álmot teljesen elfeled-tem, és csak több mint két évtizeddel késõbb, most, Jungot olvasvatudtam föleleveníteni.

(4) Transzmutáció (szavak, kifejezések helycseréje). A hely-csere, a keveredés az álmok egyik legalapvetõbb mintázata. Freudír az álmok torzító jellegérõl, illetve a keverék személyekrõl ésképzõdményekrõl. A nyelvben ugyanilyen az inverzió: megfordí-tás, helycsere, a mondat szavainak a ritmus kedvéért való felcseré-lése, a kiazmus (keresztezõdés, kéttagú nyelvi kifejezés megis-métlése megfordított sorrendben), a metatézis (hangok, hangcso-portok cseréje egy szóban, pl. kalán kanál helyett), a permutáció(két nyelvi szerkezet megfordításos ismétlése), a paronomázia(szójáték), illetve a szûkebb értelmû transzmutáció (szavak, kife-jezések helycseréje). Keverék személyekre és helyzetekre min-denki tud álompéldát sorolni. Talán a leggyakoribb az idõrendicsere: a megszokott idõérzékelés elvész, régen meghalt személyekélnek, és keverednek olyan eseményekbe, amelyek csak halálukután történtek meg, illetve olyan helyzetekbe, amelyek nem logi-kusak (pl. olyan házban vannak, amely még nem is állt akkor, ami-kor õk éltek).

Balázs Géza

Miért érdekes?Álomalakzatok

Dumarsais szerint: „Semmi sem ter-mészetesebb, megszokottabb és általá-nosabb, mint az alakzatok: egyetlen pi-acnapon több alakzat keletkezik az ut-cán, mint az egész napos akadémiaiüléseken”. Quintilianus szerint azalakzat „a beszédnek valamely mûfo-gással megújított formája”. A gondo-latalakzat több szóalakzatot foglalhatmagába. A gondolatalakzat már amélystruktúrában érvényesül, a szó-alakzat a felszíni szerkezetben. A(szemio)szintaktikai alakzatok sajátoseltérésmodalitása a nyelvi jelek egy-másutániságának, linearitásának meg-változtatásában áll. (A Retorikai lexi-kon (2010) Alakzat címszava nyomán.)

Az írás a Modern Filológiai Társaságban 2011. június 21-én tartott elõadáserõsen tömörített változata. A szerzõ folytatja az álom „nyelvével” kapcsolatoskutatásait. Ehhez várja az írásban említett szempontokhoz a saját, élményszerû,nyelvészetileg értékelhetõ adalékokat, megfigyeléseket a szerkesztõség címénvagy a balazsge@due.hu ímélcímen.

6Édes Anyanyelvünk 2011/5.

200 éve született Kriza János néprajzkutató, költõ, mûfor-dító, unitárius püspök, a Magyar Tudományos Akadémia tag-ja. Erdõvidék, a szülõfalu, Nagyajta dajkálta anyanyelvi mû-veltségét, itt nõtt bele a gyermekfolklórba, ismerte meg a nép-hagyományokat, majd a torockói algimnáziumban, a székely-keresztúri és a kolozsvári unitárius kollégiumban a szélesebbszékely régiók dialektusai csengtek a fü-lébe. Teológiai és jogi tanulmányai utánBerlinben tanult tovább, majd Kolozsvá-ron kollégiumi tanár, pap, s 1861-tõl aBölönben tartott közgyûlés határozataalapján unitárius püspök. Németül, ango-lul, franciául tudott, Szentiváni Mihállyalmegindította a Remény címû folyóiratot,késõbb az elsõ erdélyi teológiai folyóirat,a Keresztény Magvetõ alapító szerkesztõje.

Maga jelölte meg egész életére szólószenvedélyének indítékát: „Székelyföl-dön járásom alatt jöttem véletlenül azonészlelésre, mily sok régi kincs hever, sen-kitõl sem figyelve meg, a nép alsó rétegei-ben...” Azon az úton indult el, amelyen aMagyar Hírmondó 1782. évi 5. számábanRát Mátyás, a lap szerkesztõje, amikor azakkor Bécsben dolgozó Révai Miklósnyelvész felhívását közölte, s benne azangol, francia, olasz és német példák nyo-mán az olvasókat a magyar népköltészetgyûjtésére buzdította. Több kelet-euró-pai nép nemes büszkeséggel tartja szá-mon a maga klasszikus népköltészetigyûjteményét, amely akkor szellemi ha-tárkõ volt, ma már a nemzeti kultúra hal-hatatlan mûvei között szerepel: Vuk Stefanoviæ Karad�iæ1814–1866 között megjelent szerb gyûjteménye, Jan Kollárkétkötetes szlovák gyûjteménye (1834–1845), VasileAlecsandri két kötet román népballadája (1852–1853), JosefHaltrich erdélyi szász népmeséi (1856) és Erdélyi János1846–1848 között megjelent három kötete. E gazdag sorba tar-tozik Kriza János mûve is: Vadrózsák. Székely népköltési gyûjte-mény. I. kötet. Kolozsvár, 1863. (Balladák, dalok és rokon-nemûek, Táncszók, Találós mesék, Népsajátságok, Népmesék,Tájszótár, Jegyzetek, Néhány szó a székely nyelvjárásról). Amunka gróf Mikó Imre áldozatkészségével jelent meg, és aMagyar Tudományos Akadémia 1863-ban a Sámuel-díjjal ju-talmazta.

Kriza János még 1842-ben adta ki az „Elõfizetési Felhívást»Vadrózsa« címû Népköltési Gyûjteményre”, melynek konk-rét tervét is kialakította, meghatározta tartalmát, terjedelmét,címét. Az MTA (akkor még Magyar Tudós Társaság), majd anépköltészet ügyét magára vállaló Kisfaludy Társaság szerve-zett gyûjtõmozgalmát és kiadványsorozatát megelõzve a Kri-záé volt az elsõ rendszeres, átgondolt, kötettel záruló gyûjtõ-munka, amely tudományosabb, modernebb korszakot nyitottmagyar népköltési gyûjtésünk történetében. A Vadrózsák mód-szertanilag is a korábbi gyûjtemények fölé emelkedett. Krizaszigorú szöveghûségre törekedett, a szövegek nyelvjárásilag

pontos rögzítésére és visszaadására, anyagát vidékek szerintrendezte, jelezte a folklorizáció folyamatát, felismerte a nép-költészet hatását a mûköltészetre. Ahogy Arany János mondtaAisthesis (Megérzés) címû versében: A nyelvnek is törvényeit: /Széppé, jóvá mi tészi: / Nyelvész urak jobban »tudják«, / A köl-tõ jobban »érzi«.” Ez az „érzés, megérzés” Krizában és mun-katársaiban maradéktalanul megvolt, falun születtek, ott nö-vekedtek, ott élték le életüket, legtöbben közülük a nyelv mû-vészei, és a megérzést tudással párosították: figyelték, gyûjtöt-ték, tanulmányozták szülõföldjük folklórját, dialektusait, nép-költészeti, nyelvtudományi kutatást végeztek.

„Magam is gyûjtögettem mind Székelyföldön jártamkor –vallja Kriza –, mind pedig Kolozsvárt lakó sok székely férfi ésasszony embereknél, majd ... levelezésbe bocsátkoztam sok pa-pi és világi rendû barátaimmal, s azoknak segédével nagy tár-házát gyûjtöttem össze a »székelységeknek«”. Pótolhatatlankár, hogy Krizának „számos ügybarátaival folytatott hosszaslevelezése” csak töredékben maradt ránk. Levelezésébõl szer-teágazó, a XIX. században a legnagyobb arányú, legcéltudato-

sabb erdélyi magyar népköltési gyûjtõ-mozgalom körvonalai rajzolódnak elénk.

A Vadrózsák halhatatlan értéke nemkülön-külön Kriza módszertani újításai-ban, hanem együttesen egész anyagábans ennek az anyagnak az eszmei hatásábanrejlik, hisz Ortutay Gyula szerint is „való-jában Kriza gyûjteménye ébresztette ráolvasóit a balladák sötét pompájával, adalok friss kedvességével s a mesék bûbá-jával a paraszti alkotások szépségére”.

A teljes és részleges kiadások sora, aszétszórt közlések sokasága valóságos ol-vasói igényeket szolgált, olvasók ezreiét,akiket a Vadrózsák egész életükre szólófeledhetetlen irodalmi élményekkel gaz-dagított. Krizának és gyûjtõtársainakószékely balladái nélkül sokkal szegé-nyebb volna magyar irodalmunk. S akiKriza meséin növekedett, az a székelynépmeséket halálig nem feledi, épp mintama frissen sült kenyér ízét-illatát, ame-lyet boldog gyermekkorunkban édes-anyánk adott a kezünkbe (Faragó Jó-zsef). Az olvasói élményeken túl hányköltõnek és írónak, zeneszerzõnek és

képzõmûvésznek volt ihletõ forrása azzal, hogy újabb és újabbmûvészi alkotások, versek, ballada- és mesejátékok, színdara-bok, zenemûvek, szobrok, festmények, könyvillusztrációk stb.megalkotására késztetett. Kemény Zsigmond nevezte „örök-szép költemény”-nek a Boriska címû töredéket, melyet a Ko-lozsvár melletti Gyaluból gyûjtöttek, s ennek egyik sorát azalábbi megjegyzéssel idézte: „Ez az a hang, amiért odaadnámminden regényemet.”

Kriza János népies-demokratikus költészetérõl is illik szótejteni, hiszen az „Erdõvidék az én hazám, / Katonának szült azanyám, / Zöld erdõ zúgásán, / Vadgalamb szólásán / Nevelt feljó apám...” soraival és más verseivel Petõfi Sándor útját egyen-gette.

Kriza Jánost a Vadrózsák egész pályáján végigkísérte, az õélete és munkássága elképzelhetetlen volna e gyûjtemény nél-kül, s a költõ számára is „egyedül a népköltési gyûjtések tettékpihenõ óráimnak soha félbe nem szakadó foglalkozását s sze-rezték legédesebb élveimet is ..., a gyûjtelékeket rendezni,szerkeszteni nekem mindennapi üdülés, amikor csak ezzel islehet élnem”. Legyen számunkra ezzel az emlékezéssel is„üdülés” a Vadrózsák, olvassuk, szeressük, hiszen ezzel önis-meretünket, öntudatunkat, önbecsülésünket munkáljuk.

Málnási Ferenc

„Neköm van ëgyvirágkertöm, /

Abba sokvadrózsa teröm...”

Édes Anyanyelvünk 2011/5. 7

Oltári csöndet!Horatiusnak A mértékletesség dicsérete címû verse (Ódák,

III. könyv, 1.) ezekkel a nevezetes, sokat idézett sorokkal kez-dõdik:

Odi profanum vulgus et arceo,Favete linguis: […]

A híres költeménynek több magyar fordítása is van. Ezekközül most Illyés Gyuláét idézem:

Gyûlölve mondom: hátra, hitetlenek!Oltári csöndet! […]

Maga a fordító hívja fel figyelmünket arra, hogy az oltárimelléknévnek alapjelentésén (’oltárral kapcsolatos, oltár elõt-ti’) kívül az ötvenes-hatvanas évek ifjúsági szlengjében ilyenalkalmazása is kialakult: oltári jó nõ, oltári nagy botrány, vala-kinek oltári szerencséje van. A Nagyszótár sajtó alatt levõ újkötetében a beleesik szócikk egyik példája így hangzik: „Tomioltárian belémesett” (Esti Hírlap, 1965. január 27. 3).

Emiatt magában a költõ-fordítóban is felötlött, hogy aklasszikus favete linguis (szó szerint: ügyeljetek a nyelvetekre)kifejezést kockázatos így fordítani: Oltári csöndet!, hiszen az ol-tárihoz tapadó újabb szóhangulat nem illik bele az óda fensé-gébe, megzavarhatja azt. Sõt, az ugyanilyen használatú atomi,baromi, állati jelzõk felidézõdésével a Horatius-vers magyarí-tásának hangütése akár nevetségessé is válhat.

Illyés egy esszéjében leírja, hogyan töprengett ezen a kriti-kus helyen, és azt is, hogy végül miért hagyta változatlanul. Ér-velése a következõ volt: attól, hogy az oltári szónak most(értsd: 1960 körül) van ilyen jelentése is, nem érdemes megvál-toztatni a sikerültnek érzett fordítást. A jassznyelvi szóhaszná-lat elõbb-utóbb úgyis kimegy a divatból, és ezzel a zavaró hatásmagától megszûnik. Így is döntött, az oltári maradt.

A költõnek abban igaza lett, hogy az oltári ebben az érte-lemben valóban kikopott a használatból. A Magyar értelmezõkéziszótár újabb kiadása felveszi ugyan ezt a jelentését is, deargó megjelöléssel, amivel közvetve elavult voltára is utal(mert különben a biz, azaz bizalmas stílusminõsítéssel láttavolna el).

Mindezek ellenére mind a mai napig megmaradt valami za-varó kétértelmûség e körül a jelzõ körül. Az oltárinak ugyanisnem semmisült meg egészen az egykori szlenges jelentése. Ma

sem írnám le például egy riportban, hogy „A templomban oltá-ri csönd honolt”. Ahhoz, hogy Illyés döntése végképp igazolód-jék, még legalább egy nemzedéknyi idõnek kell eltelnie. Körül-belül annyi idõnek, amennyi alatt végképp eltávozik az a gene-ráció, amely a kérdéses szót szlengbeli értelmében is használtavagy ismerte.

Illyés esete nem magányos példa erre a jelenségre. A Nagy-szótár lektorálása, példáinak ízlelgetése közben több másilyennel is találkoztam. Dsida Jenõ fájdalmasan szép utolsóverseinek egyikében, a Húsvéti ének az üres sziklasír mellett cí-mûben (Angyalok citeráján, 1938) ezt olvashatjuk:

s jaj, – most olyan bánat vert át,mily Jacopo és Szent Bernátverseibõl sír feléd.

Az idézet elsõ sora nem csupán azt idézheti fel, hogy bánatverte át a szívét valakinek, hanem azt is, hogy valakit jól átvertek,azaz becsaptak, megtévesztettek.

Áprily Lajos a természetjárás gyönyörûségét zengõ versé-ben (Veletek vándorolgatok, 1939) pedig ez a sor hökkent meg:

Éneketekbe belezúg szabadság-énekem.Az incselkedõ hajlamú mai olvasó erre azt gondolhatja,

hogy az erdélyi költõ alaposan belezúgott (= beleszeretett) aturistáskodásba.

Utolsó példám Nagy Zoltánnak, a halk hangú, tragikus sor-sú poétának Téli látogatás címû versébõl (Nyugat, 1926) való:

S az álom lassan behavazMire a gyertyámat eloltom.

E záró sorok gyöngéd szépségû költõi képe (behavaz azálom) óhatatlanul eszembe juttatja ezt a beszélt nyelvi szólást:be vagyok havazva, vagyis ’nagyon el vagyok foglalva’.

Az utóbbi három költõ (Illyéssel ellentétben) nem is gon-dolt arra, hogy versének hatását megzavarhatja egy-egy szókettõs értelme, hiszen ez a kettõsértelmûség akkor, a vers írá-sakor még nem is létezett. Mi pedig nem tehetünk mást, minthogy abban reménykedünk, amiben annak idején Illyés Gyulais: az igazi költészet hatása ellenáll minden nyelvi változásnak,mert le tudja gyõzni az idõt. Ezzel alighanem Horatius is egyet-értene.

Kemény Gábor

Koccan a stílus, csikorog a nyelvtanEnnek a kis dohogó cikknek (a jelzõt Benyhe János tisztele-

tére és emlékére használom) az a sajátossága, hogy összes pél-dája ugyanabból a forrásból, mégpedig nagy múltú ismeretter-jesztõ hetilapunk egyik kora tavaszi számából származik.

A szóismétlés nem súlyos hiba, sõt olykor nem is hiba. Devan, amikor mégiscsak felszisszen az olvasó: ami sok, az sok!Egy csillagászati tárgyú írásban ez a szövegrészlet kelti fel fi-gyelmünket:

„… ennek alátámasztásához vizsgáljuk meg kicsit a Marshelyzetét, amely nem rendelkezik nagyobb tömegû holddal. [Újbekezdés.] A Mars csupán két, pár tíz kilométeres átmérõvelrendelkezõ kísérõvel, a Phobossal és a Deimossal rendelkezik.”

Úgy látszik, a szerzõ nem rendelkezik semmilyen szinonimá-val erre a szóra, és a hetilap sem rendelkezik olvasószerkesztõ-vel, aki segítene neki. Például így: „… a Marsnak nincs nagyobbtömegû holdja, csupán két, pár tíz kilométeres átmérõjû kísérõ-je van, a Phobos és a Deimos.”

Figyelemre méltó, hogy a cikk írója néhány bekezdéssel ar-rébb az ellenkezõ végletbe esik: „… ez a leginkább elfogadott el-mélet arra, hogyan is jött létre sebhelyes arcú csatlósunk”, már-mint a Hold. Ez a metafora, pontosabban antonomázia (névhe-lyettesítés) a maga irodalmias túlszínezettségével semmiképpsem illik bele a szakkifejezésektõl hemzsegõ, az olvasótól meg-feszített figyelmet kívánó tudományos fejtegetésbe. A három-szoros rendelkezikkel pedig végképp ütik egymást. Koltói Ádámstíluskoccanásnak nevezte ezt a jelenséget. Úgy látszik, napja-inkban is koccan a stílus.

Nem ebben a cikkben, de ugyanebben a számban a nyelvtan-nal is meggyûlik a baja az egyik szerzõnek: „A második világhá-ború után a béke híve lett, szenvedélyesen fellépett az újrafel-fegyverzés ellen, amely a kommunista meggyõzõdés gyanújátkeltette fel.” Miért keltette volna fel „a kommunista meggyõzõ-dés gyanúját” az újrafelfegyverzés, mármint Nyugat-Németor-szágé? Az értelmi zavart a vonatkozó névmás elvétése okozza.Helyesen: „szenvedélyesen fellépett az újrafelfegyverzés ellen,ami [értsd: az a tény, hogy fellépett ellene] a kommunista meg-gyõzõdés gyanúját keltette fel.” A cikk utolsó mondatában meg-ismétlõdik a hiba: „Legidõsebb fia elesett a háborúban, amelyannyira megviselte, hogy […] teljesen összeomlott és pszichiát-riai kezelésre szorult.” A német tengerészkapitányt nem magaa háború viselte meg, hanem az, hogy elesett a fia. Vagyis amondatot így kellett volna félreérthetetlenül megfogalmazni:„Legidõsebb fia elesett a háborúban, ami [még jobb: és ez]annyira megviselte, hogy…”

Talán nem merõ véletlenség, hogy ahol koccan a stílus, ott anyelvtan is csikorog. De mind a kettõnek van ellenszere, a szer-zõ vagy az olvasószerkesztõ javító tolla. Ahol pedig már szöveg-szerkesztõn dolgoznak: egere és billentyûzete. Éljünk a lehetõ-séggel, hogy mai eszközeinkkel sokkal könnyebb szöveget javí-tani, stilizálni, mint amikor ezt még ceruzával, filctollal, olló-val, ragasztóval, végsõ soron újragépel(tet)éssel kellett végre-hajtani. Persze a technika nyújtotta könnyebbség önmagábannem elegendõ: nyelvi igényesség és stílusérzék is kell hozzá.

K. G.

8Édes Anyanyelvünk 2011/5.

Mondandómat egy nyári emlék felidézésével kezdem:egy júliusi vasárnap a reggeli nagymisén egy udinei temp-lomban vettem részt. A kupola alatti félkörívben nagybe-tûkkel a következõ sor olvasható latin nyelven:

VENITE AD ME OMNES QUI LABORATIS(Máté 2: 11, 28).

A megjelölt Ige-szakaszt jól ismerem, elsõ látásra azon-ban meghökkentem a laboratis ige láttán ebben a kontex-tusban, hiszen a Bibliában – mind a magyar, mind az olaszfordításban – a latin labôrô ige megfelelõjeként a fáradt,kimerült (ol. essere stanco) és az elnyomott, megterhelt (ol.essere oppresso) szavak szerepelnek, vö. az idézett sort ma-gyarul: Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfárad-tatok és megterheltettetek (és én megnyugoszlak Tite-ket), és olaszul: Venite a me, voi tutti che siete stanchi eoppressi (e io vi darò ristoro).

A fordításokat összevetve kiderül, hogy a latin labôrô ésaz olasz lavorare ige az úgynevezett „hamis barátok” közétartozik. Ez a szakkifejezés jól ismert a nyelvészeti termi-nológiában: olyan azonos vagy hasonló hangsorú szavakatjelent két (vagy több) nyelvben, amelyek eredetüket te-kintve kapcsolatban vannak ugyan egymással, de jelenté-sük csak többé-kevésbé azonos. Nyelvtanárként magam istöbbször tapasztaltam, milyen nehézséget jelent a nyelvta-nulók számára a megtévesztõ hasonlóság. Ezek a szópárok– különösen a nyelvtanulás kezdetén – könnyen megté-veszt(het)ik a tanulókat, akik látva vagy hallva az idegennyelvû szót, tévesen azonosítják az ismerõs hangsort azanyanyelvükben megszokott jelentéssel. A nyelvtanulók,különösen a több nyelvet ismerõk és használók körébentudatosítani kell, hogy a szójelentések a formai azonosságvagy a hangzásbeli hasonlóság ellenére is nagyon különbö-zõk lehetnek: elõfordul, hogy a közös etimológia ellenéreaz eredeti szónak és a jövevényszónak vagy leánynyelvifolytatójának jelentése ma már teljesen különbözik egy-mástól, de a jelentésekben bekövetkezett változások álta-lában nyomon követhetõk, érthetõk, nem szabálytalanok,pl. m. farmer ’kék színû erõs vászonból készült ruhadarab’< ang. farmer ’gazdálkodó, földmûves’; m. barát ’az a sze-mély, akit (kölcsönös) bizalom, ragaszkodás és szeretet köthozzánk’ < szláv, vö. pl. orosz áðàò ’fiútestvér’; m. piac’napi szükségleti cikkeknek, különbözõ élelmiszereknekerre kijelölt helyen, téren folyó rendszeres adásvétele’ <ol. piazza ’tér’; m. bank ’állami hitelszervezet’ < ol. banco’pad (> bank)’ (> banca ’bank’); m. táska ’kisebb tárgyaktartására való, hordozható, bõrbõl, szövetbõl stb. készülthasználati tárgy’ < ol. tasca ’zseb’. Ilyen „veszélyes”szópár még (többek között) a m. balerina ’balett-táncosnõ’< ol. ballerina ’táncosnõ’, a m. tinta ’írásra használt, rend-szerint sötét színû oldat’ < ol. tinta ’festék’, m. perszóna’kétes hírû személy’ < ol. persona ’személy, egyén, ember’.Elõfordul, hogy az eredetileg köznyelvi jelentésû szót az

egyik nyelvben már csak valamely szakterület terminusa-ként használjuk, pl. m. allegro (zene) ’élénken’ < ol. alleg-ro ’vidám, boldog’; finale (zene, színház, irodalom)’befejezõ tétel, hatásos vég’ < ol. finale ’befejezés, döntõfutam, finis’; m. konfirmál ’a konfirmálás szertartásátvégzi’ < lat. confirmare ’megerõsít; bérmál’.

A latin labôrô ige a ’fáradozás, fáradság, megerõltetés,ínség, gyötrelem, kín’ jelentésû labor fõnév származéka.Az ige eredeti jelentése ’megerõlteti magát, fáradozik, törimagát’ volt, tehát minden bizonnyal a nagy erõfeszítéstigénylõ, fullasztó, fárasztó, kínlódással, fájdalommal,szenvedéssel együtt járó nehéz fizikai munkavégzést, ro-botot jelentette. Az olasz etimológiai szótárak szerint ez azige kapcsolatban van az ’elesik, elcsúszik’ jelentésû latinlabô igével, abban az értelemben, hogy az erõlködés gyak-ran egyensúlyvesztést, imbolygást, elcsúszást, elesésteredményez (vö. labilis). Az újlatin nyelvekben a labôrô

igét elsõsorban a nehéz fizikai munkának számító szántó-földi, mezei munkavégzésre használták. A mai olaszban alavorare ige már semleges jelentésû: ’energiát fordít vala-mely cselekvés véghezvitelére, dolgozik, munkálkodik, te-vékenykedik’.

A ’kín, gyötrelem’ � ’dolgozás, munka’ jelentésfejlõdésvalószínûleg társadalomtörténeti okokkal magyarázható.Az efféle jelentések összekapcsolása, illetve a bekövetke-zett jelentésváltozás nem is olyan meglepõ! Gondoljunkcsak szláv eredetû munka szavunkra, mely az óegyháziszlávban és a mai szláv nyelvekben (talán az egyetlenszorb kivételével) ma is ’kín, gyötrelem, fáradság’ jelentés-ben él, vö. orosz õîæäåíèå ïî ìóêàì ’golgota (kb.: szenvedé-sek útja)’. Elsõként a magyarban is ’kín, gyötrelem’ jelen-tésben adatolták a X. század körül, késõbb azonban, a XIV.századtól, ahogy a mai köznyelvben is, fõleg ’tudatos, cél-szerû emberi tevékenység, munkavégzés, dolgozás’ jelen-tésben használatos.

Az orosz ðàáîòà ’munka’ szó is ’rabság’-ot, ’fogság’-ot,’szolgaság’-ot jelentett eredetileg, és csak a XVII. századtólszilárdult meg ’munkavégzés’ jelentésben. Csak e szeman-tikai változás után jött létre a többi származékszó, pl.ðàáîòàòü ’dolgozik’, ðàáîòíûé ’munkás’ (melléknév),

ðàáîòíèê ’munkás’ (fõnév).

A francia travail ’munka’ a vulgáris latin tripalium-ramegy vissza, amely egyfajta kínzóeszközt jelent, a németArbeit ’munka’ pedig a középfelnémet ’fáradság, veszõd-ség’ jelentésû arebeit szó származéka.

Tapasztalataink szerint a fáradság és a fáradtságok-okozati összefüggésben vannak egymással: fáradság-nak (fáradozásnak, tevékenykedésnek, munkavégzésnek)gyakran fáradtság (elfáradás, kimerülés) a vége. A nyelveklátszólag ellentmondanak ennek a tapasztalásnak, minthafordított logika szerint mûködnének: a ’dolgozik, munkátvégez’ jelentésû szavak elõzményeként több nyelvben is a’megerõltetés, ínség, gyötrelem, kín, szenvedés’ jelentésûszavakat találjuk. Voltaképpen nem logikátlan a munkamegnevezésének ilyen módja sem.

H. Varga Márta

Fáradságnakfáradtság a vége

FELHÍVÁSMint arról Szövetségünk honlapján is hírt adtunk, az Országgyûlés 66/2011. számú határozata XI. 13-át a magyar nyelv

napjává nyilvánította, s egyben fölkérte a Kormányt, hogy a külhoni és hazai tudomány, az egyházak és civil szervezetek bevo-násával vizsgálja meg nyelvünk használatának helyzetét, s készítsen elõ intézkedési tervet értékeinek védelmére, fejlesztésé-re, népszerûsítésére. E határozat kezdeményezõjeként kérjük Szövetségünk tagjait, olvasóinkat, s nyelvünk iránt elkötelezettminden honfitársunkat, hogy javaslataikkal járuljanak hozzá a helyzetkép és az intézkedési terv kidolgozásához. Leveleiket aposta@anyanyelvapolo.hu elektronikus címre várjuk.

Édes Anyanyelvünk 2011/5. 9

Az MFB Magyar Fejlesztési Bank Zártkörûen MûködõRészvénytársaság és az Anyanyelvápolók Szövetsége 2011.június 29-én együttmûködési megállapodást írt alá. Ez akapcsolat nem elõzmény nélküli: tavaly szeptemberben aBank támogatta a Kazinczy Alapítvány és a Szövetség közösjótékonysági Kazinczy-gáláját. A szerzõdés ismeretébenNyiri János szóvivõt az esemény céljáról, a banki szándé-kokról kérdeztük.

A Magyar FejlesztésiBankot arra hozták lét-re, hogy Magyarországjobb jövõjét egyengessea pénz nyújtotta lehetõ-ségek okos felhasználá-sával. Hitelintézetünkigen megfontolt kocká-zatvállaló, mert visszanem térülõ kihelyezése-inkért a magyar állam-nak kell jótállnia. Mivela tulajdonos a magyarállam, a Magyar Fejlesz-tési Bank is minden kez-deményezésével, csele-kedetével komolyangondolja magyarságát.Természetes, hogy felelõsséget érez a társadalmilag fon-tos ügyekért, így a magyar nyelv ápolásáért is.

• A Magyar Fejlesztési Bank támogatói tevékenysé-géhez most új együttmûködõ társként csatlakozhat azAnyanyelvápolók Szövetsége. Milyen körbe került ezzela Szövetség?

2011 elsõ félévében összesen 124 támogatási kérelemérkezett a Bankhoz. Ezeket az értékelõ bizottság – azanyagi korlátok ismeretében – gondosan mérlegelte, ésközülük 36-ot részesített pozitív elbírálásban. A támoga-tott célok között találhatók egészségügyiek, példáultöbb kórházi osztály mûszerparkjának felújítását segí-tettük. Rászoruló gyermekek oktatására, gyógykezelé-sére is jutott támogatás, mint ahogyan több konferenciá-ra (például a Kulturális sokszínûség és érdemi párbe-széd – Hídépítés Európa és az arab világ között címû eg-ri rendezvényre), szakmai kiadványok megjelentetéséreis. Együttmûködésünk az Anyanyelvápolók Szövetségé-vel, következésképp az Édes Anyanyelvünk folyóiratmegjelentetésének és terjesztésének eredményes támo-gatása azért fontos, mert az anyanyelv a magyar nemzetlegfontosabb kötõereje. Ma akár sikoltásnak is hallhat-juk a reformkorban született mondást: Nyelvében él a

nemzet; mi nem szeretnénk, hogy a nyelvében haldokol-jon. A nyelvápolás nékünk egyenértékû azzal, hogy aBrüsszeli Magyar Kulturális Intézetben támogattuk amagyar EU-elnökség záróeseményét, vagy hogy LisztFerenc születésének kétszázadik évfordulója alkalmá-ból jelen voltunk Weimarban, a Nemzeti Filharmoniku-sok és a Nemzeti Énekkar fellépésével rendezett kon-certen. Baranyay László elnök-vezérigazgató és az MFBösszes munkatársa büszke például a Weiner–Szász Ka-maraszimfonikusok és a Junior Prima Díj „magyar tudo-mány” kategóriájának támogatására.

• Az Anyanyelvápolók Szövetsége örömmel fogadta aközös munkaterv gondolatát. A Magyar FejlesztésiBank mihez nyúlna a nyelv védelmében, a nyelvápolásügyének elõsegítésére?

Meggyõzõdésem, hogy bár fontos az iskola, a legfon-tosabb mégiscsak a példa. Életmintát, különösen nyelv-használati mintát pedig a média mutat – mégpedig nem-ritkán katasztrofálisat. Nincsen mód büntetni a magyar-talanságot, de igenis figyelmezhetnének a szerkesztõsé-gek az igényes nyelvhasználatra. Népszerûbbek volná-

nak az anyanyelvi moz-galmak, a versenyek, atáborok is, ha teszemazt, áldoznának annyiidõt a bemutatásukra,mint némely csecsmuto-gató celebekére. Öröm-mel látnám, ha az igé-nyes nyelvhasználat mi-nél több fiatalt érintenemeg. Látványos javulásthozna, ha a közoktatás-ban visszakapná szere-pét az élõbeszéd. Tesz-tekkel, feladatlapokkallehet játszani „objektivi-tást”, viszont ellehetet-lenítik a szókincs gyara-pítását, a kommunikáci-

ós készség gyakorlását. Az antik világ óta tudott, hogyminél inkább képes valaki meggyõzõen beszélni, érvelni,kifejezni magát, annál magasabbra emelkedhet a társa-dalmi ranglétrán. A mostani közoktatás mintha éppenarra esküdött volna föl, hogy lehetõleg senki se juthas-son magasra. Aki nehezen birkózik meg az önkifejezés-sel, azaz nem képes szavakba önteni érzéseit, gondolata-it, problémáit, vágyait, annak az egész élete sokkal nehe-zebb lesz, mint azé, aki jól megtanulta az anyanyelvét. AMagyar Fejlesztési Bank képviselõje örömmel vállalmegfigyelõi, kérés esetén akár véleményezõ szerepet isaz anyanyelvi eseményeken. Ez is hozzájárulhat ahhoz,hogy munkánkat hosszabb idõtávra tervezzük. Érdemeslenne az ifjúságnak minél több olyan vetélkedõt rendez-ni, amely a manapság gyakori méltatlan, sõt durva hang-nemû, kulturálatlan párbeszéddel szemben követendõpéldát mutatna.

A különféle javaslatok ismeretében azt remélem,hogy a most küszöbön lévõ együttmûködés következmé-nyeit a magyar anyanyelvi kultúra javára fordíthatjuk,mert a magyar nyelvmûvelés ügyét felelõsséggel vállal-juk.

Maróti István

„A magyar nyelv-mûvelés ügyétfelelõsséggelvállaljuk...”

Nyiri János, a Magyar FejlesztésiBank szóvivõje

A Magyar Fejlesztési Bank elkötelezetten támogatjaa magyar kultúrát

10Édes Anyanyelvünk 2011/5.

Némely helyesírási hiba arról tanúskodik, hogy az elkövetõ-jük ismeretei nemcsak a szabályzat, de nyelvünk logikája terénis hiányosak. A kettõ persze összefügg, hisz a helyesírás szabá-lyozásának fõ célja a logikusság, az egyértelmûség erõsítése sezzel a félreértések elkerülése.

Így például a „Huszár-tanya” írásmód azt sugallja, hogy ajelenlegi vagy egykori tulajdonos vezetékneve Huszár, de mi-vel itt egyszerûen csak arról van szó, hogy ez a halasilovasbandérium huszárainak egyik bázisa, valójában huszárta-nya (maximum Huszártanya).

„Az utolsó, emigrációban mûködõ lengyel elnök” pedig aztjelenti, hogy az utolsó lengyel elnök emigrációban mûködött.Miközben Kaczorowski az emigrációban mûködõ elnökök kö-zül az utolsó, tehát az utolsó emigrációban mûködõ lengyel el-nök, vesszõ nélkül.

A címek nagybetûzésének is megvan a jelentése. A jó he-lyesíróban rögzült, hogy csak a kezdõ szó nagybetûs, kivétel-nek a lapok számítanak, ahol minden tartalmas szó az. Zavarótehát, ha épp fordítva írják.

Néhány esetben a hiba arról árulkodik, hogy az elkövetõjenincs tisztában egy-egy szó szemléleti alapjával. Hiszen a talpa-latnyi nem azt jelenti, hogy ’talp alatt elférõ’, hanem ’egy lépés-nyi’; a kürtõskalács pedig nem kürthöz, hanem kürtõhöz ha-sonlít. Épp ezért nem „talpalattnyi” és „kürtöskalács”. (Perszeaz elõbbit talán szójátéknak szánták. Annak viszont elég gyön-ge.)

Egyébként cikkem ötletét egy olyan hiba adta, amely nem ismagyar szóra vonatkozik, mégis jól illusztrálja a témát: a he-lyesírási hiba önmagán túlmutató voltát.

Mert az még hagyján, hogy „Brisszalov” valójábanBrizzsalov, de az, hogy Cservjakovot „Cserjakov”-nak írják, anévadó író koncepcióját is elrontja. Merthogy ez beszélõ név, acserv férget jelent (igaz, oroszul, és ki érti már itt ezt a nyel-vet?), s ez jellemzi a fõhõs helyzetét, karakterét. De lám, acikkíró a helytelen írásmóddal féregtelenítette Csehov elbe-szélését!

Balog Lajos

Nem csak helyesírás!

Középiskolai magyartanárként rendszeresen szembesülökazzal, hogy a fiatalokra miként hat a tömegkommunikáció,mindenekelõtt az internet és a televízió. Ezek azok a közegek,ahol válogatás nélkül jelennek meg a magyar nyelvbe beszûrõ-dõ újabb és újabb szavak, szókapcsolatok. Véleményem sze-rint ezek az újdonsült kifejezések a legtöbb esetben nem gaz-dagítják a magyar nyelvet.

Az utóbbi hetek egyik legmeglepõbb kérdése éppen egy kö-zépiskolai irodalomórán hangzott el, amikor az egyik tanítvá-nyom a tanult mûvel kapcsolatban asszociált valamire, és ne-kem szegezte a kérdést: „A tanárnõ is lájkolja ezt?” Kissé meg-lepõdtem, hogy magyarórán ezzel az idegenül hangzó kifeje-zéssel élt a diák, ám neki ez teljesen természetes volt. Az angollike szó jelentése: ’kedvel valamit’. Mennyivel szebben hangza-na a címbeli lájkolja szó helyett a kedveli!

A mindennapokba egyre jobban begyûrûznek az ehhez ha-sonló jelenségek, és a magyar szavak mellett egyre gyakrabban

jelennek meg a fõként angol eredetû kifejezések. A témáhozkapcsolódóan meg lehet említeni azt a jelenséget is, amikorangol igéhez kapcsol a beszélõ magyar igekötõt és a magyarigeragozást alkalmazza az adott szóra. Hadd említsek egy pél-dát: meginvájtolom. Egyértelmû, hogy az angol invite igébõl in-dult ki a beszélõ, amit magyar igeként használt. A saját és akörnyezetem tapasztalatai szerint ez utóbbi jelenség fõkéntazon emberek beszédére jellemzõ, akik a munkájuk során na-gyon gyakran – vagy szinte mindig – az angol nyelvet használ-ják, illetve a mindennapi kapcsolataik nagy részét ezen a nyel-ven intézik. Ezek az emberek emiatt nem válnak kétnyelvûvé,de az angol nyelv egy kissé túlsúlyba kerülhet a magyarralszemben, ami az általuk használt magyar nyelv silányulását,háttérbe szorulását okozhatja.

Számos magyar és külföldi kutató, irodalmár, nyelvészmegállapította már, hogy a magyar nyelv szókincse páratlanulgazdag. Éljünk hát anyanyelvünk szépségével, változatosságá-val! Erre igazán büszkék lehetünk.

Kelemen Lívia

„A tanárnõ is lájkolja?”

Lassacskán megszokjuk a be igekötõ néhány éve tartó divato-zását: rengeteg új szóalak keletkezik vele mostanában. Azt hihet-nénk, hogy ez pünkösdi királyság, hóbortos divathullám; hogy er-re azelõtt nemigen volt példa, és az igekötõ jelenlegi népszerûségeis alábbhagy majd. De valóban annyira új a be termékenysége?Úgy tûnik, újnak éppen nem új.

1874-ben, tehát több mint 130 éve, Komáromy Lajos arról szá-mol be a Magyar Nyelvõrben, hogy a be igekötõs szavak megsza-porodtak. Összegyûjti ezeket – 133 darabot –, és kategóriákba so-rolja õket. Vagyis: összeállítja az akkor újnak számító, „a társalgá-si s közéleti nyelvben, irodalomban” feltünedezõ alakok alapján abe funkciócsoportjait. Ezzel hozzásegített minket egy rejtvényjá-tékhoz, ahol két kép között apró eltéréseket kell keresni. A mi rejt-vényünk egyik képe a be igekötõ 130 évvel ezelõtti használatárólfestett kép Komáromy ecsetével, a másik pedig mai tudásunk (fõ-leg Kiefer Ferenc, Ladányi Mária, Nádasdy Ádám munkái alap-ján) a be funkcióiról. Az apró eltérések azok a változások, amelyek130 év folyamán következtek be a be igekötõ használatában.Kezdjünk neki a rejtvényfejtésnek, elõbb a két kép felvázolásával.

Mai tudásunk szerint a be igekötõ legõsibb tulajdonsága, hogyzárt térbe való irányultságot fejez ki (pl. bemegy). Emellett késõbbelkezdett kialakulni – az irányjelentéssel gyakran összeérõ –perfektiváló funkciója is, tehát a cselekvés befejezettségét is jelöl-ni tudta (pl. befon). A be harmadik nagyobb szerepköre pedig azaspektusképzéshez kapcsolódik: a be képes az alapige jelentésé-hez többletet, plusz árnyalatot adni – ez az ún. akcióminõség.

Speciálisan a be igekötõhöz kapcsolódik a teljesség és a telített-ség akcióminõsége. A teljességnél arról van szó, hogy a cselekvésteljes területet/felületet érintve zajlik: belovagol (vidéket), berú-zsoz (szájat), besötétít (szobát). A telítettség abban hasonlít a tel-jesség akcióminõségéhez, hogy a cselekvés szintén nagy vagy ki-elégítõ mértékben zajlik: bereggelizik, beszalonnázik, bepálinká-zik. Nemrég egy új, összetett akcióminõség is felbukkant a be ige-kötõ jelentései között (bár nem szlenges példát találni nemkönnyû): a be képes a cselekvésben való intenzív elmerülést érzé-keltetni, és idõnként a cselekvés elkezdését is hangsúlyosan ki-emeli. Tehát aki bealszik a tévé elõtt, az mély álomba merül, és so-káig alszik, aki behisztizik, az idegileg feszült állapotba kerül, éssokáig benne is maradhat.

Ezeken kívül a be más igekötõkhöz hasonlóan kifejezheti a cse-lekvés eredményességét (pl. bevizsgál, beáraz), vagy újabban acselekvés egyszeriségét is (pl. becsillan, bemozdul). Ezzel a behasználatáról alkotott mai képünk nagy vonalakban elkészült –lássuk most a 130 évvel ezelõtti képet.

Komáromy az akkor új be igekötõs alakokat veszi szemügyre1874-ben. „Eredeti értékû” (tehát irányjelentésû) a be a következõpéldákban: beás, beavat, behízeleg, bemegy, betekint. Ugyanezenpont alcsoportjaként találkozunk azokkal az igékkel, amelyek lát-szólag nem fejeznek ki irányt, de hozzájuk lehet képzelni: beajánl,bémutat, bevádol, bemagol, bevásárol. Másik alcsoportként né-hány olyan igérõl esik szó, amelyeken „a be azon tárgyba való he-lyezést jelöli, melyre az ige szószármazásilag utal”, például be-ágyaz, becsomóz, befõz, besavanyít.

A be „másodértékû használatán” azt kell értenünk, hogy az ige-kötõ már nem irányt jelöl, „inkább a hatás eredményére vonatko-zik” – tehát elõbukkan az eredményesség akcióminõsége, vala-mint az ezzel összefüggõ perfekcióé. Az elsõ nagyobb csoportbana be „valaminek a belsõvé tételét” fejezi ki: beborít, befest, beke-rül, bemásol. Ezekhez nagyon hasonló formák azok, amelyek’üres tér, felület valamivel való betöltése’ jelentéssel bírnak, pl.bebolyong, befehérít, befelhõsödik, benépesít. Érdemes felfigyelniarra, hogy az iménti szóalakokon a be teljességet is kifejez: teljesfelületet érintve zajlik a cselekvés (befest, bejár). Még egy csoportkerül a másodértékû használathoz: azoké az igéké, amelyek a cse-lekvés „bevégzését” jelentik – úgy gondolom, értelmezhetjük eztperfekcióként: bearat, bedagaszt, beszánt. Ezzel a szerzõ az utolsócsoportját határozta meg, és azokat az igéket, amelyek sehova nemillenek, nagyrészt rossznak véli, például beér (elõtte menõt), bebi-zonyít, beelégszik valamivel, betilt, betart (szabályt).

Láthatjuk, hogy a 130 évvel ezelõtti kategóriák kettõt nem tar-talmaznak a maiakból: az intenzív elmerülés, illetõleg kezdés és atelítettség akcióminõségeket – ezek tehát 130 évnél fiatalabbak.Lehet, hogy ezek az újabb funkciók idõvel eltûnnek, de lehet, hogycsak most kezdõdik a bealszik típusú alakok karrierje, mivel mos-tantól van igény az intenzitást, a cselekvésben való elmerülést, ill.a telítettséget érzékeltetni egy-egy cselekvésben.

Az természetesen elképzelhetõ, hogy esetleg más igekötõ vesziát ezeket a szerepeket. Például tudjuk, hogy a meg igekötõ volt azelsõ, amely a befejezettséget érzékeltette – a ’vissza’, ’hátra’ jelen-tése tette alkalmassá erre –, õt pedig az el követte. Ma azonbanegyikük népszerûsége sem a régi, ebbõl a hagyományosan erõsszerepükbõl egyre inkább kiszorítják õket társaik. Mindebbõl kitû-nik, hogy semmi nem vehetõ biztosra: századokon át megkülön-böztetett jelentõségû és szemantikai adottságú elemek sem marad-nak örökké ugyanabban a státusban. Nyelvünk változik, a be ige-kötõ és a szóban forgó két új akcióminõség sincsenek nyelvilegösszeláncolva. Tehát a funkciók tartósságára több az esély, mintarra, hogy késõbb is ugyanilyen formában fognak kifejezésre jut-ni.

Lipusz Kinga

Édes Anyanyelvünk 2011/5. 11

Manapság az ütemes, hosszan tartó tapsot nevezik vastapsnak.Mi az eredete ennek az elnevezésnek?

A színházban, az elõadás kezdete elõtt általában vasfüggönyzárja el a színpadot a nézõtértõl. 1882-ben néhány színházi (fõkénta bécsi Burgtheater-beli) tûzvész után rendelték el, hogy szükségesetén vasfüggönnyel azonnal el lehessen választani a két légteret.Erre a vasfüggönyre néhol reklámokat festettek vagy vetítettek.Az Operaházban például hullámlemezbõl készült a vasfüggöny, ésnémi festett virágfüzéren kívül nem volt rajta reklám. (Az utóbbiévtizedekben a vasfüggöny tûzvédelmi jelentõsége csökkent, hi-szen a színpadon már nem gyertyával, petróleumlámpával, gáz-lánggal világítanak). Modern színházi elõadások kezdetén sokszornyitva van a színpad az érkezõ nézõk elõtt: nincsen leeresztve méga bársonyfüggöny sem.

Az Operaházban az elõadás kezdetén a jegyszedõk hangos„fenn van a vas!” kiáltásokkal terelték be a folyosóról a még kintmászkáló nézõket. A „fenn van a vas” azt jelentette, hogy fél-egypercen belül becsukják az ajtókat, behúzzák a nehéz függönyöket,lélek az ajtón se be, se ki. A színpadot most már csak a bársonyfüg-göny zárja el a nézõtértõl. Elhalványulnak a reflektorok, rövid tapskíséretében bevonul a karmester, felhangzik a nyitány.

Az elõadás végén a színészek, énekesek a nyitott színpadon kö-szönik meg a tapsot. (A tapsrend szerint, amit szintén megrendez-nek.) Pár perc múltán azonban leereszkedik a függöny, és a kétszárnya közötti nyílásban megjelennek ismét a szereplõk, egyen-

ként vagy teljes számban. Újabb pár perc múltán lassan, méltósá-gosan a vasfüggöny is leereszkedik. Közepes siker esetén a közön-ség ezt tudomásul veszi, és a taps elhal.

De nagy siker esetén ekkor válik ütemessé a taps! A közönségezzel követeli, hogy a szereplõket újból láthassa, ünnepelhesse.Kigyullad egy reflektor, megvilágítja a vasfüggöny alján-közepénlévõ kis ajtót, ami kinyílik, és sorban megjelennek, kihajolnak aszereplõk. A taps ilyenkor már ismét rendezetlenné válik, megszû-nik az ütemessége. Az erõssége azonban változik: erõsödik vagygyengül attól függõen, hogy az éppen megjelenõ színész, énekesmennyire tetszett. Végül – ha a tapsvihar nem akar elülni – azösszes szereplõ kivonul a vasfüggöny elé, óvatosan emelve a lábát,nehogy a kissé magas küszöbben megbotoljék. Végül a szereplõkvisszabújnak a kisajtón, ami becsukódik, a reflektor kialszik, és –mint valami varázsütésre – elenyészik a taps, megindul a közönséga ruhatárhoz.

A vastaps tehát a vasfüggönynek szól, és csak addig tart, amígaz leérkezik, és meg nem nyílik a kisajtó. Régebben a nagy tetszéstfejezte ki az ütemes, követelõ vastaps. Az utóbbi évtizedekben aszónokok ünneplését is jelenti, és olyankor is felhangzik, amikornincsen bársonyfüggöny, még kevésbé vasfüggöny. Az ötvenesévekben egyáltalán nem a tetszést fejezte ki, hanem a szorongást:valaki biztosan megfigyeli, mennyire veszünk részt a kollektívszédületben, és ha nem elég erõteljesen tapsolunk, esetleg jelentivalamelyik illetéktelen illetékesnek...

A vastaps tehát csak az utóbbi évtizedekben jelenti az ütemestapsolást.

Bogárdi Mihály

Vastaps

A be igekötõ régen és ma

12Édes Anyanyelvünk 2011/5.

Egyre több tévécsatorna kedvenc mûsora a „fõzõcskézés”.Érdekes megfigyelni az ott szereplõ szakácsok stílusát: azegyik vicces akar lenni, a másik tudálékos, a harmadik népies.Sajnos, olyan is van, aki ezeket a stílusokat nyelvi hibákkal fû-szerezi, mint az ételeit. Az egyik legismertebb mester azt szok-ta mondogatni, hogy „nézzük elõször a már elkészített alkatré-szeit a csibének”. Az élõlényeknek nem alkatrészei vannak, ha-nem részei, testrészei. Az állatokat sokszor szeretik becézgetnia szakácsok, de a magyar ember a csibét túl fiatalnak gondoljaahhoz, hogy ételt készítsen belõle. Az alkatrész elõfordul azételek összeállításakor is: az egyik szakács alkatrészeket váloga-tott a kocsonyához. Helyesebb hozzávalókról, összetevõkrõl be-szélni. Szívesen mondják a hús helyett a husit, a nyúl helyett anyuszit. Az egyik ismert külföldi szakács mûsorában a fordítófelületes munkája következtében szinte minden baromfi sültvagy fõtt állapotában madár. A magyar köznyelvben nemigenmondják a hatalmas sült pulykára, libára, hogy „tálaljuk a ma-darat”. (A galambászok szokták kedves postagalambjaikat né-ha madárnak nevezni, de a magyar ember nevén nevezi abaromfikat).

A szakácsmûsorokon kívül a sportmûsorokban is elõfordul-nak sajnálatos szótévesztések. Az autókat, motorokat mosta-nában rommá törik. Pedig az elfogadott szó a roncs volna, lásd:roncsderbi, roncsautó. Még emberre is ezt a szót mondjuk: em-beri roncs, idegroncs. A rom épületekre, építményekre illik. Asportnál maradva: egy stadion zsúfolásig telik meg, nem pedigcsurig, ahogy mostanában hallhatjuk. A csurig, csordultig folya-dékkal kapcsolatban használatos, valamint képes értelemben:csordultig van a szíve bánattal. Szintén egy sportriporter pa-naszkodott arról, hogy sikamlós a kézilabdapálya, törülni kell.A síkos vagy csúszós szó jobb lett volna. A terápiás lovaglás is

hozhat a gyógyuláson kívül szótévesztést, amikor a tulajdonos-sal beszélgetõ riporter a hátaslovat gyeplõvel akarja irányítanikantár helyett, mert nem tudja, hogy a gyeplõ a kocsiba fogottlovak irányítására való.

Divat mostanában film helyett mozit mondani: jó amerikaimozit láttam.

A szótévesztés következtében azok az állandó fordulatok,szólások is tévesen hangozhatnak el, amelyekben hasonlók aszavak. Ezért halljuk és olvassuk (!) összevissza az ilyeneket:egy lapon említ, más napra tartozik. A helyes: nem lehet egynapon említeni, más lapra tartozik. Volt olyan hét, hogy há-romszor is helytelenül volt egy újságban, pedig az írott szövegnem nyelvbotlás. (Mint az sem, hogy edzem és versenyzem ol-vasható sokszor az edzek, versenyzek helyett.)

A szókincshiányt sokan úgy „orvosolják”, hogy egy-egy di-vatszót használnak mindenre. Sokáig a durva volt mindenre jó,akár pozitív, akár negatív értelemben. Legújabban a szerethetõjó mindenre, de ez legalább csak jó értelemben. Van szerethetõcsapat, párt, honlap, foglalkozás, hónap (a szeptember az egyikMOL-újságban). A szerethetõ csapat azt jelentheti, hogy ered-mény nincs, de kedves, kezelhetõ tagjai vannak. A politikábana fenntartható, feltörekvõ szó a mindennapos. Néha a hatékony-talan (ennek alapján lesz majd gyúlékonytalan, képlékenytelen,hiszékenytelen stb. is?).

Ha magyar szó nem jut eszébe az újságírónak, használ ide-gen szót magyar újságban, magyar tévécsatornán: Messi vs.Rooney, Cápák vs. Krokodilok; coach, yellow card. A vs.(versus) egy magyarnak semmit sem mond, azt jelenti, hogy el-len, a többi a magyar edzõ, kapitány, sárga lap helyett van sok-szor a tévében akkor is, ha magyar csapat játszik Magyarorszá-gon egy másik magyar csapat ellen.

Jó lenne, ha a média vs. magyar nyelv mérkõzés anyanyel-vünk javára dõlne el!

Kovács József

Csirkealkatrészek

Akkor figyeltem fel a kosárra, amikor a szomszédasszonyo-mat megpillantottam az utcán, karján bevásárlókosárral. Megis kérdeztem, hogy hová tart, mert napjainkban csak piacra járaz ember kosárral. Felvilágosított, hogy õ minden boltba ko-sárral jár, köszöni, de nem kér a szupermarketek nejlonzacs-kóiból, mert õ nemcsak szóban, hanem tettekkel is óvja a ter-mészetet. Dicséretes. De errõl az jutott eszembe, hogy a kosár-nak mennyiféle szerepe van az életben.

Elsõsorban az kattan be, hogy a szeretett leánytól hányszorkaptam kosarat, míg végül beadta a derekát – és hozzámjött fe-leségül. „Kosarat kaptam...” – honnan is ered ez a szólás? Azttaláltam az irodalomban, hogy talán a középkor táján kelet-kezhetett. Egy ifjú szerelmes csak okkal-móddal remélhetetteljutni szerelméhez, aki egy villa emeletén lakott. Megkerülteaz épületet, és jelzést adott a leány ablakához. Ha a leány meg-ismerte a legényt, akkor leeresztett egy kosarat, és beavatottszolgái segítségével fölvontatta abban az udvarlót. Volt azon-ban olyan legény, akit nem kedvelt, de aki mégis egyre remélte,hogy majd õérte is lejön a kosár. A leány megunta az okvetet-lenkedõt, és egy lyukas kosarat vagy gyenge fenekût küldött le,amibõl a hívatlan legény kipottyant. Õ aztán tényleg kosaratkapott. A Balaton partján lakom, gyakran összefutok hajósok-kal és kikötõi dolgozókkal. Ezek egyike mesélte el nekem a vi-harjelzés történetét. Kezdetben ugyanis nem villogó lámpák-kal adtak jelzést, hanem a kikötõkben felállított póznákra fel-húztak egy vörösre festett kosarat. Ha azután ezt meglátták astrandokon, haladéktalanul kihívták a fürdõzõket, hangos szó-val közölvén, hogy vigyázat, felhúzták a kosarat! A vízen levõvitorlásoknak pedig illett a jelzést figyelni és meglátni. De öreghajókon is láthattunk árbockosarat, amiben egy tengerész fi-gyelte a vizet – és várta a föld megjelenését a látóhatáron.

A szomszédomban lakik egy langaléta ifjú; nagy sportoló, ésfõleg kiváló kosaras. Legalábbis ezt tartja magáról, amikor az-

zal dicsekszik, hogy a mérkõzéseken rendre õ dobja a legtöbbkosarat.

A tévében láttam egy bemutatót légballonosok szereplésé-vel. Elmondták, de láttam is, hogy a ballon kosarában egy vagykét ember indul a versenyen.

És persze többnyire vesszõbõl font, kosárszerû puttonyok-ban gyûjtik az ügyes kezû lányok-asszonyok a szõlõfürtöket,majd a puttonyok az erõsebb férfiak hátára kerülnek, tartal-mukat pedig beleöntik a várakozó „tankautóba” vagy kocsinálló nagy hordókba, kádakba.

Nagybani piacokon mértékegységül is használják a kosarat,amit akár átlagsúlynak is tekintenek, amikor egy-egy kosár al-mát eladnak a kiskereskedõnek. Ezeket máskor ruháskosár-ként is használják. Jókora méretûek, és két fülük van. Sokféleáru szállítására, tárolására is alkalmasak.

Kosáron általában fonott tárgyakat értünk. Van úgy, hogyegy megnevezés, egy jelzõ megmarad akkor is, ha már érvényétvesztette. Gondoljunk arra, hogy a mûanyagból készült kony-hai eszközt ma is fakanálnak hívjuk. Vagy sámfának nevezikakkor is a cipõ formájának megtartásához használt eszközt, haazt mûanyagból gyártják. De kosárnak hívják a vívótõr marko-latát védõ, ám fémbõl készült, megfelelõen hajlított lemezt; éskosár a hölgyek intim, textíliából készült ruhadarabja, a mell-tartójuk két formázó része is. Ezek a kosarak különféle méret-ben készülnek, és a vevõ méret szerint kéri a boltban. Kosárkaaz a – többnyire papírból készült – kehely, amelyben kis, kerektészták sülnek. Vagy az az ostya, amelyben a fagylaltot kapjuk.

Végül hadd említsem meg a mûanyagból vagy fémbõl ké-szült irodai berendezési tárgyat, a szerkesztõségek legfonto-sabbik munkaeszközét, a papírkosarat. Ilyen minden bi-zonnyal akad az Édes Anyanyelvünk szerkesztõségében is. Deremélem, hogy ez a kis írásom nem oda, hanem a lap hasábjai-ra kerül.

Láng Miklós

A kosár

Édes Anyanyelvünk 2011/5. 13

János evangéliumának prológusa kezdõdik ezzel a sor-ral. Természetesen a régebbi kiadású bibliafordításokbana volt helyett a vala szerepel. A katolikus és a protestánskiadásban különbség van az Ige szókezdõ magánhangzójá-nak helyesírásában. A katolikusok rövid, a protestánsokpedig hosszú í-vel írják. Ugyanezt a különbséget látjuk adicséret szó esetében, a protestánsok ugyanis dícséretet ír-nak, és tegyük hozzá, hogy a kiejtésben is hosszú az í.

A nagy kezdõbetûvel írt Ige tulajdonnévre utal. Köznév-ként – természetesen kisbetûvel írva – két jelentésben ishasználatos: az eredeti jelentése ’szó, beszéd’, emellettnyelvtani szakszó is, egy szófajnak a neve.

Az Etimológiai szótár szerint az ige a 13. század máso-dik felében bukkan fel, bizonytalan eredetû. Talán vala-melyik török nyelvbõl vettük át még a honfoglalás elõtt. Abizonytalanságról azért beszélünk, mert a török nyelvekközül csak a mongolból adatolható. Nyelvünkben az ige azátvételnek megfelelõen szót, varázsszót jelenthetett. Erreutal igéz szavunk is, „nyelvtani szakkifejezésként valóhasználata pedig tudatos szóalkotás eredménye” – írja azEtimológiai szótár.

A latin verbum egyik jelentése a ’szó’, a másik pedig aszófaj neve. Az orosz azonban, miként a magyar is, különb-séget tesz a két fogalom között. A bibliai értelemben hasz-nált Igét a szlovo, a szófajt a glagol jelöli. A címben szerep-lõ evangéliumi mondat latinul így hangzik: In principioerat Verbum. Oroszul pedig: V nacsale bülo szlovo. A ma-

gyar bibliafordításban a latin Verbum megfelelõjeként azIge ’Isten szava’ jelentésben szerepel.

A Wikipédiában az Igérõl ezt olvassuk: „Az Ige (görö-gül: Logosz; latinul: Verbum) nagybetûvel írva Isten kinyi-latkoztatása a Bibliában. Ebben az értelemben használvaszokás (fõleg protestáns körökben, de katolikusoknál semritka) egyes bibliai szakaszokról (vagy akár egyetlen bibli-ai versrõl) mint »egy igérõl« beszélni (ez esetben kisbetû-vel). A nagy kezdõbetûvel írt Ige a Szentháromság máso-dik személyét, Jézust, a Fiúistent is jelenti, akinek Istenkimondott szavával való azonossága keresztény hittétel.”

A vallási értelemben vett Ige szó tehát tulajdonnév,méghozzá egyházi szakszó. Éppen ezért hiányolom, hogy a2006-ban megjelent Útmutató egyházi kifejezések helyes-írásához címû kiadványban nem szerepel ez a kétféle he-lyesírás. Már csak azért is fontos lenne a szójegyzékbe valófelvétele, mert az egyházi kifejezések között több olyanvan, amelynek a helyesírását a helyesírási szótárakbannem találjuk. Az Útmutatóban találunk olyan szakszava-kat is, amelyeknek a helyesírása a jelentéstõl függ. Így pél-dául kis kezdõbetûs az eucharisztia, ha a szentmisét jelen-ti, nagy kezdõbetûvel írjuk viszont (Eucharisztia), ha azOltáriszentséget értjük rajta. Még néhány példa: a Kálvá-ria (nagy kezdõbetûvel) bibliai helynév, de köznévként kiskezdõbetûs (kálváriát jár). A kereszten az Úr teste látható,de az Eucharisztiában az Úr Teste van jelen.

Ajánlatos lenne tehát, hogy az Ige (ige) helyesírása be-kerüljön egy újabb, bõvített kiadásba.

Dóra Zoltán

Kezdetben volt az Ige

Ezt az új szóösszetételt az általam igen kedvelt római rádióstudósítónktól, Sárközi Júliától hallottam egy vasárnapi Kos-suth rádiós mûsorban. A sziporkázóan élvezetes stílusban fo-galmazó Sárközi Júlia ebben a tudósításában arról mesél ne-künk (hallhatóan nagy örömmel), hogy újabban Olaszországlakosságának tízezrei azzal fejezik ki tiltakozásukat a fogyasz-tói társadalom „Vegyed és vigyed!” agresszivitása ellen, hogyelhatározták, minimálisra csökkentik azon árucikkek számát,amelyeket havonta, illetve évente megvásárolni kényszerül-nek. Sõt az interneten már megtalálható egy egyre népszerûb-bé váló kezdeményezésük is. Arra kérik a netezõket (korosab-bakat és ifjabbakat egyaránt), hogy küldjék be annak a 100 ter-méknek a nevét, amelyek nélkül egyszerûen képtelenek lenné-nek élni. És jönnek is sorjában a névsorok: mobiltelefon, gyer-mekeim fényképe, éjszakai kispárna, napi inzulinadag, háromkifli plusz egy pohár joghurt naponta, nagymamám horgoltcsipketerítõje, horgászfelszerelésem, az örökké tartó golyós-toll (eme sorok írója is mint az utolsó gyakori magánlevél-fel-adók egyike a helyi postán, azonnal megjegyezte: ez a legutób-bi árucikk az én százas listámon is ott lenne). Egy szó mintszáz: (érthetõ módon) igencsak változatos és hosszú a lista.Gyanítom, egyre hosszabb lesz. És ami a legmeglepõbb: töb-ben nemcsak tárgyakat sorolnak fel (így folytatja Sárközi Júli-ánk) hanem elvont, a divatból lassan-lassan kiveszõ fogalma-kat is, mint pl. bizalom, remény, hûség, igazi barátság, hit, ál-dozatvállalás, szolidaritás.

Gondolom, sokan elgondolkodnak majd azon „neomini-malistaként” (íme, képeztem most Sárközi Júlia nagyszerû ki-fejezésébõl egy újabb névszót), mi lenne az a 100 termék, ne-tán fogalom, amelyek nélkül még globalizált, „agyonelfo-gyasztóiasodott” (vö. Majakovszkij Önagyonülésezõk címûverse Hegedûs Géza fordításában) társadalmunkban sem len-

nének képesek élni. (És még egy megjegyzés: természettu-dós-tanár édesapám már a hatvanas-hetvenes években agyon-civilizált világról beszélt!)

Ez az új kifejezés – bármily romantikus-utópisztikusan ishangzik – fölcsillant(hat)ja a reményt, hogy eljöhet még a„jobb kor, mely után / Buzgó imádság epedez / Százezrek aja-kán.”

Egyben ezzel az utolsó, pár soros Vörösmarty-idézettelhadd emlékezzem én is a 2010 szeptemberében tragikus hirte-lenséggel örökre eltávozott Bánffy György Kossuth-díjas kivá-ló mûvészünkre, aki 2004-ben egy Vörösmarty-vers elmondásaés iskolai nyelvmûvelõ tevékenységem alapján egy kerületiszavalóversenyen átadta nekem az elsõ díjasnak járó okleveletés könyvjutalmat.

Ezek a tárgyak benne lennének az én „százas listám”-ban is.

Sz. Györffy Sarolta

Neominimalizmus

14Édes Anyanyelvünk 2011/5.

Megdöbbenéssel fogadta az Anyanyelvápolók SzövetségeDeme László halálhírét. Az Édes Anyanyelvünk júniusi szá-mában még a Kazinczy-díj átadása alkalmából írt Wacha Imreméltató szavakat róla. A Magyar Nyelv Múzeumában megtar-tott emlékülésen szóban és filmvetítéssel idézték fel DemeLászló alakját. Sokrétû, eredményes munkálkodását a jelenle-võk ismerték, de az eszperantóval kapcsolatos tevékenységérõlnem mindenki tudott. Az eszperantisták jól ismerik DemeLászlót, hiszen a nemzetközi nyelvet hathatósan támogatta.Számos alkalommal felszólalt e nemzetközi nyelv érdekében.Mint az anyanyelv ismerõje, tudósa, természetesen hangoztat-ta az anyanyelv rendkívüli fontosságát. Kilépve az országbólazonban nélkülözhetetlen egy közvetítõ nyelv. Ez lehetne vala-melyik nemzeti nyelv is. Természetesen ilyenkor az illetõ népelõnyösebb helyzetbe kerül, hiszen a saját anyanyelvén beszél-het az idegenekkel. A közvetítõ nyelvként funkcionáló anya-nyelv így fölényt jelenthet, de ez gyakran konfliktust okozhataz adott néppel kapcsolatban. Ezért nem valamelyik nemzetinyelvet, hanem inkább egy mesterséges nemzetközi nyelvetlenne érdemes a népek közötti kommunikációban használni.Ez lehetne az eszperantó, mely nagy múltú és kifejezõ erejû.Deme Lászlónak ez volt a felfogása, ezért is választották meg aMagyar Eszperantó Szövetség elnökévé.

A Budapesti Eszperantó Szövetségnek a hónap utolsókeddjén szokás szerint megrendezett összejövetelén (VIII.,Gyulai Pál u. 9.) ezúttal elsõsorban Deme Lászlóról emlékez-tem meg mint eszperantistáról, természetesen eszperantóul.Elõadásomban Wacha Imre említett méltató beszéde utánDeme László néhány felszólalását, majd írását idéztem. A

nyelvek ugyan „egyenjogúak”, mégsem tarthatjuk egyformá-nak õket, mert különbözõ nézetbõl ábrázolják a világot. „Azembernek hány ujja van?” kérdésre nem azonos választ ad azangol, mint a magyar. Az angol szerint nyolc ujja van: a kézennégy ujj és egy hüvelyk. Az elsõ háromnak külön neve van: el-sõ, második, harmadik ujj. A lábujjaknak eltérõ nevük van azangolban, de számuk azonos. A német 10 ujjat számol, de másneve van a lábujjaknak. A magyar nyelvben húsz ujjról beszé-lünk, de az egyik kézujjnak külön neve van: gyûrûsujj. Termé-szetesen a „csontszerkezetet” nézve mindenkinek húsz ujjavan, de más a szerepük az egyes nyelvekben. Mivel a nyelvnemcsak a valóságot, hanem a társadalmat is tükrözi, és e sze-rint is tagozódik.

A kétféle gondolkodás miatt az idegen nyelv elsajátítása so-rán az idegen gondolkodásmódot, látásmódot kell elsajátíta-nunk. Ez hasznos az embernek, növeli ismereteit. Annyi azenyém a világból, amennyit megértek. A különbözõ helyzete-ket így, ha más nyelven is értünk az anyanyelvünkön kívül, kü-lönbözõképpen értelmezhetjük. Ahogyan a gépeket mint mes-terséges alkotásokat egyre inkább használjuk, miért ne érvé-nyesülhetnének a nyelvek között is a mesterségesek? A termé-szetes nyelv szükségszerûen használóinak társadalmi viszonya-it tükrözi, s ez gyakran tehertétele. A mesterséges nyelvbenilyen tehertétel nincs.

Meg kell még említeni a tegezés és a magázás szokásrend-szerét is. Deme László példaként említette a ma nálunk is álta-lánossá váló tegezõdéssel kapcsolatban az angol és amerikainyelvhasználatot. A közvélekedés szerint az angolban általá-nos a tegezõdés. Ez tévedés. Ugyanis az angol valójában min-denkit magáz. Ha tegez valakit, akkor nem „Uramnak” szólít-ja, hanem keresztnévvel „Bill”-nek vagy ehhez hasonlóan be-cézett névvel.

Félõ, hogy a kis kultúrák eltûnnek, s az emberi gondolkozásvisszafejlõdik a gombok nyomogatásáig. Valósuljon meg anyelvek egyenlõsége! Az a nyelv, amelyik senkinek sem anya-nyelve, éppen azért lehet mindenkié, mert senkié sem, s ezértaz egész emberiségé.

Deme László egykori tanárát, Pais Dezsõt idézte így: „A tu-domány az életért van, de a mi életünk legyen a tudományé.”Deme László eszerint élt.

Berényi Zsuzsanna Ágnes

Még mielõtt kiderülne, mirõl van szó egyáltalán, írjuk ideimmár negyedikként és kijelentõ mondat gyanánt: Akár több-féleképp is érthetjük. Egy szóval: az írásosság kínálta – bizonyá-ra akaratlan – rébuszok, talányok, netán önellentmondásokvilágába csöppen(t)ünk.

„A postás otthonába szállítja a kívánt könyveket” – olvasomegy itt talán mellõzhetõ címû kalendáriumunkban, természe-tesen mint egy hirdetés részét. Ez a szerencsénk! Ti. a szöveg-környezet eligazít bennünket. Ha kiszakítanánk, eltitkolva le-lõhelyünket, akkor akár öt (!) lehetõség is kínálkozna: a postása saját, az õ, illetve az ön otthonába; õ, illetõleg ön a postás(nakaz) otthonába szállítja a könyveket. További példáim minden-képp eltérnek az iménti, „alternatívákat” kínáló közléstõl. Kö-zösek ugyanakkor abban, hogy – fordítások. Amiben szeren-csére elütnek a postásos példától, az az: „mindössze” kétféle-képp értelmezhetõek. De még a szövegösszefüggés ismereté-ben is, bizony, törnünk kell a fejünket...

A Helyes ételtársítás címû, olaszból fordított könyvecske125. oldalán megtudhatjuk: „A mára már elhíresült M. O.Bircher müzlirõl van szó.” Hát igen. Az illetõ és a müzlije agasztronómiában egyformán esik latba: egyik a másiknak ahír(nev)ét támogatja. Szó lehet – a nem épp feddhetetlen he-

lyesírásnak „köszönhetõen” – „az elhíresült M. O. Bircher müz-lijérõl” éppúgy, mint „az elhíresült, M. O. B.-féle müzlirõl”, az-az ezen úr elhíresült müzlijérõl! Ember, pontosabban olvasó(legfeljebb az eredetivel párhuzamosan olvasó!) legyen a tal-pán, aki eldönti e közlés igazát!

De XVI. Benedek pápa is fölad(at)ta a leckét! A közép új-rafelfedezése címû igényes, mély teológiai-filozófiai tartalmúmunkájában – magyarul persze – van egy kis helyesírási, még-pedig írásjel-alkalmazási bökkenõ: „Itt is tévútra kerülünk, haa »lélek« újkori értelmébõl indulunk ki, Pál szemével kellnéznünk” (157). Kézenfekvõ orvoslási módunk ilyenkor atömbösítés: kettõspont vagy pontosvesszõ segíthet(ne): „Itt istévútra kerülünk: ha a »lélek« újkori értelmébõl indulunk ki,(akkor) Pál szemével kell néznünk.” Avagy: „Itt is tévútra ke-rülünk; ha a »lélek« újkori értelmébõl indulunk ki; stb.”

Végül Anselm Grün: Az életmûvészet könyve 220. oldalá-ról egy már általa is kölcsönzött mottó: „Aki nem tudja élvezniaz életet, az idõvel élvezhetetlenné válik.” Elolvashatom akártízszer e szlogent, avagy átrághatom magamat a szerzõi böl-cselkedésen, rejtve marad az idézet magva. Ha a nyelvtanilagép (?) mondatunkat nézem, akkor a sótlan, besavanyodott em-ber áll elõttünk. Inkább talán – fordítási hibaként? – kimaradta vesszõ után ez: „annak számára az (mármint az élet) válikélvezhetetlenné”...

Kosztolányi szavaival elvárjuk: egy másodpercre se csapjákbe az olvasót!

Holczer József

Értjük? Nem értjük?Félreértjük?

MegemlékezésDeme Lászlórólaz EszperantóSzövetségben

Édes Anyanyelvünk 2011/5. 15

A hangrendi illeszkedés nyelvünk legjellegzetesebb vonásaiközé tartozik. Érthetõ, hogy a hazai nyelvtanírókat, nyelvésze-ket évszázadok óta mindmáig foglalkoztatja, és a külföldiek ré-szérõl is meg-megújuló érdeklõdés tapasztalható iránta.

Magam sem most fordultam elõször e témakör felé. Egy1997-ben (a Magyar Nyelvben) megjelent cikkemben példáulvele kapcsolatban egy olyan felmérés eredményeit mutattambe, amelyet diákok körében végeztem. Akkor a Nyelvmûvelõkézikönyv alapján kiszemelt 50 tesztszó viselkedését vizsgál-tam meg a hangrendi illeszkedés szempontjából adatközlõimsegítségével. A szavak nagy többségét természetesen úgy vá-lasztottam ki, hogy magánhangzóik minõsége és sorrendje elv-ben mind a mély, mind a magas magánhangzójú toldalékolásralehetõséget adjon (fotel-od/fotel-ed, norvég-ul/norvég-ül stb.).

Néhány hónappal ezelõtt visszatértem ehhez a régi kutatásitémámhoz, de más szempontból és a korábbitól eltérõ mód-szerrel. Ugyanazt az 50 szót vizsgálva ezúttal arra kerestem aválaszt, módosult-e velük kapcsolatban a toldalékok hangren-di illeszkedése a felvilágosodás kezdetétõl az ezredfordulóigtartó idõszakban. Az idõhatárokat (1772–2000) a legfõbb for-rásom jelölte ki: az az írott nyelvi anyagokból összeállított, mû-fajilag változatos összetételû, mintegy 27,5 millió szövegszónyielektronikus szövegtár, amely meghatározó szerepet kap Amagyar nyelv nagyszótárának készítésében is. (Lelõhelye:http://www.nytud.hu/hhc.) Történeti statisztikám másik forrá-sa a Magyar Hírlap CD-je (1994–2000) volt. A statisztikáhozaz említett forrásokból a vizsgált szavak minden olyan tolda-lékos alakját számításba vettem, amely elárulja a hangrendiilleszkedés irányát.

Az adatokat összeszámlálva azt tapasztaltam, hogy a hang-rendi illeszkedést tekintve az 50 szó nagy többségével kapcso-latban fontos történeti változásról nem beszélhetünk. Mostcsak a kivételekrõl szólok néhány szót.

A konkrét toldalékolásában a XX. század folyamán egyrenagyobb fölénybe kerültek a mély, vagyis a konkrétan-féle vál-tozatok.

Az Athén városnév a XX. század közepéig többnyire magasmagánhangzójú toldalékokat kapott, attól kezdve viszont amély változatok uralma figyelhetõ meg.

A Heine névvel kapcsolatban kiejtésének megváltozásahozta magával a toldalékolásáét. A XIX. században még min-den bizonnyal a [hájne]-féle kiejtés volt szokásban, és akkor anév még csak mély toldalékokkal bukkant fel. A XX. század-ban ellenben az uralkodóvá váló [hejne] kiejtés természetesena magas toldalékok kizárólagos használatához vezetett. Ha-sonló folyamat ment végbe a Mannheim városnév esetében is.

A fotel toldalékolását illetõen a források vallomása ellent-mond egymásnak. A történeti szövegtár adatai arra mutatnak,hogy a XX. század közepe táján olyanféle fordulat zajlott le amély toldalékolás javára, mint az Athén esetében. A MagyarHírlap CD-jén viszont a fotelben típusú formák gyakoribbak afotelban-féléknél. Lehetséges, hogy az utóbbi megoszlás a saj-tónyelvre jellemzõ.

A történeti vizsgálódást ugyanezeknek a forrásoknak a se-gítségével néhány olyan szóra is kiterjesztettem, amelyek azeredeti felmérésben nem szerepeltek.

Így derült ki például az, hogy a holmi, amelynek összetettvolta (hol + mi kérdõ névmás) az idõk folyamán elhomályo-sult, a XIX. század közepéig még többször kapott az utótagjá-hoz igazodó magas magánhangzójú toldalékot, mint mélyet.Az összetettség egyre erõsödõ elhomályosulásával azonban aszázad második felére a mély toldalékolás került többségbe, aXX. századra pedig kizárólagossá vált.

A szintén összetett szóként keletkezett húsvét (hús + vét; azutótaghoz vö. vétel) eredetileg szintén az utótagjához igazodó,azaz magas magánhangzójú toldalékokat kapott. A vizsgáltkorszakra azonban ez már nem jellemzõ: a szövegmintábanegyetlen -ben ragos adat akad a XIX. század elejérõl, mindenmás adatban mély a toldalék. A szó összetett volta tehát már afelvilágosodás idejére valamelyest elhomályosult a nyelvhasz-nálók tudatában.

Megemlítek egy szépirodalmi érdekességet is. Csokonai Vi-téz Mihály „A tihanyi ekhóhoz” címû, jól ismert versében(1802) így szólította meg a tájat: „Zordon erdõk, durvabérczek, szirtok! Harsogjátok jajjaim!” A kiemelt szóalak csakmai szemmel nézve különlegesség, a költõ korában egyáltalánnem számított annak. A XVIII. században a szirt még többszörkapott mély toldalékot, mint magas magánhangzójút. Toldalé-kainak illeszkedése tehát a híd, nyíl-féle szavak viselkedéséreemlékeztetett, bár a mély változatok használata nem volt kizá-rólagos. A XIX. században már átbillent a mérleg a magas tol-dalékváltozatok használata javára, noha a század közepéigmég megmaradt a mély toldalékolás is. A XIX. század dereká-tól azonban (egy-két archaizáló ellenpéldát nem számítva) ki-zárólagossá váltak a szirtek típusú szóalakok.

A történeti szövegvizsgálat nem csupán a változások miattvolt tanulságos. Egyebek mellett azt is megmutatta, hogy néhaa toldalék fajtája is befolyásolhatja az illeszkedés irányát. Az50 tesztszó közül például a balett és a norvég esetében tapasz-talhattam ezt. A balett a vizsgált idõszak folyamán mindvégiginkább magas magánhangzójú végzõdéseket kapott, a baletto-zik származék viszont többször tûnt fel a balettezik formánál. Ahírlapi CD-n a norvégul és a norvégül képviselete azonos, míg anorvégok hatalmas fölényben van a norvégek alakkal szemben.

A hírlapi CD anyaga kitûnõen alátámasztja azt a nyelvmû-velõ írásokból jól ismert állítást, hogy a honvéd köznév és aHonvéd egyesületnév a hangrendi illeszkedésben más-más mó-don viselkedik. A köznévhez fûzött mély és magas toldalékokelõfordulási száma 7 : 3758, míg az egyesületnévvel kapcsolat-ban 278 : 12 az arány. Az éles különbséget az magyarázza, hogyaz egyesületnév összetett volta sokkal inkább elhomályosult,mint a köznévé.

Befejezésül még egy szépirodalmi érdekességet említek atesztszavak körén kívülrõl. G. B. Shaw Mészöly Dezsõ fordí-totta színdarabjában, a Pygmalionban Pickering, a nyelvészhajlamú ezredes „Tanuljunk könnyen, gyorsan szanszkritül” cí-mû könyvével hívta fel magára Higgins professzor figyelmét. A„mély magánhangzó + i vagy í” szótagképletû szavak (pl. gumi,papír) mindig vagy legalábbis legtöbbször mély magánhangzó-jú toldalékot kapnak, így a kiemelt szóalak szokatlan. Könnyenlehet, hogy Mészöly Dezsõnek és Pickering ezredesnek kö-szönhetõ, hogy a hírlapi CD-n a szanszkrit magas magánhang-zójú toldalékolása majdnem ugyanannyiszor bukkan fel, minta szabályosnak tekinthetõ mély formák. Érdemes azonbanhozzátenni, hogy a történeti szövegtárban 1933-ból Kosztolá-nyi Dezsõtõl is találunk szanszkrittet írásmódú alakot.

A vizsgálódást szerettem volna kiterjeszteni a beszélt nyelv-re is, de ennek a nyelvtörténeti kutatásban természetesen meg-vannak a maga korlátai. Mai beszélt nyelvi szövegek alapjánpedig azért igen nehéz az ingadozó hangrendi illeszkedés sta-tisztikai vizsgálata, mert a figyelembe vehetõ formák elõfordu-lása meglehetõsen ritka.

Horváth László

A Nyelvtudományi Intézetmûhelyeibõl

Szirtok, szanszkritülés társaik

A szerzõ az Intézet tudományos fõmunkatársa, a készülõ Nagyszó-tár munkaközösségének tagja (a szerk.).

16Édes Anyanyelvünk 2011/5.

Mi a helyes írásmódja a következõ kife-jezésnek: raku(-)kerámia?

A kérdezett szó(kapcsolat) a helyesírásiszótárakban, idegen szavak szótáraibanmég nem szerepel. A helyes írásmód eldön-téséhez ismerni kell a szavak jelentését és aközöttük levõ kapcsolat milyenségét, hogy aszabályokat alkalmazhassuk.

A raku japán eredetû szó, magyarra a kö-vetkezõ szavakkal fordítható: nyugalom,gondtalanság, jólét, kényelem, komfort; vi-gasz, vigasztalás, enyhítés; megkönnyebbülés,megnyugvás. A kerámiakészítéssel kapcso-latban ez sajátos égetési technikát jelent. A kerámia fõnévveljelentéssûrítõ szóösszetételt alkot (’raku technikával készültkerámia’), ezért az egybeírást javaslom a különírás helyett.

Az egybeírás változata, a kötõjeles írásmód csak akkor jö-hetne szóba, ha a raku ún. néma betûre végzõdne.

Helyesen gondolom-e, ha a következõ idegen szavakhozközvetlenül kapcsolom a toldalékokat: repositoryba, switchcsel?

Ezeknek az idegen szavaknak a végén nem található ki nemejtett hangot jelölõ betû, ezért egybeírandók toldalékukkal:repositoryba, switchcsel.

Hogyan írjuk: 1998. július 8. reggelén? Kell-e pont a napután? Ha zárójelben vannak az évszámok, elmaradhat-e a zá-ró pont: (1530 körül – 1603)?

A helyesírási szótár szerint az 1998. július 8. reggelén szerke-zet napot jelölõ számneve után kell pont, mert ha a napok sor-száma névutós szerkezetben szerepel, a számok után vagy apontot, vagy a birtokos személyjelet ki kell tenni. Ebben azesetben nem névutós szerkezettel, hanem birtokos jelzõs szó-szerkezettel van dolgunk, de a szabály erre is vonatkozhat.Az 1530 körül – 1603 között évszámok között nagykötõjel sze-repel. Az 1603 névutós évszám, ezért nem kell utána pont.

Hogyan írjuk a világ életemben és a csapdába ejtett kifeje-zést?

A kérdezett alakok helyesen: csapdába ejtett (vö. OH. 565.csapdába esés), illetve világéletemben (OH. 1464. világéletében).

Nagybetûvel írjuk-e a francia forradalom során alkototthónapelnevezéseket, pl. X. év Thermidor 2.? És hogyan toldalé-koljuk a francia bon (váltó) és a sol (pénzegység) szavakat?

A francia forradalom során alkotott hónapelnevezések kiskezdõbetûsek, ugyanis a magyar helyesírás szabályai szerint atörténelmi eseményeket jelentõ szavakat kis kezdõbetûvel ír-juk.

A sol szó kiejtés szerint íródik, ezért egybeírandó a tolda-lékkal: sollal; viszont a bon a francia kiejtésben orrhangú o-valhangzik, azaz magyar szempontból néma betûre végzõdik,ezért kötõjellel kapcsoljuk a toldalékot: bon-k. Mivel azonbanez a magyar olvasó számára meghökkentõ írásképet eredmé-nyez, elfogadhatjuk a bonok formát is.

Hogyan mondjuk a fölibe kerekedik alakulatot elsõ, máso-dik, harmadik személyben egyes és többes számban?

A Nyelvtudományi Intézet honlapján található ragozásitáblázat szerint: fölibém vagy fölibem, fölibéd vagy fölibed, föli-be, fölibénk vagy fölibünk, fölibétek vagy fölibetek, fölibük.

Miként fejezhetjük ki közömbösségünket, ha egy ismerõ-sünk szenved a csuklástól? Azt kellene mondani, hogy „Nemérdekel, tõlem aztán csukolj” vagy csukoljál?

A közömbösséget kifejezõ mondatban inkább ható igéthasználnánk: tõlem akár csukolhatsz.

Felszólító módú igealakkal: csak csukolj nyugodtan, engemnem érdekelsz. A csuklik ige felszólító módú alakja: csukoljon,

illetve csukoljék (OH. 581). A tegezõ formaegyes/többes számban: csukoljál/csukolja-tok, a magázó forma pedig: csukoljon/csukoljanak.

Hogyan írják helyesen: canterbury érsek?

A Canterbury városnévbõl alkotott mel-léknév helyes alakja: canterburyi. A magyarhelyesírás szabályai 215. pontja kimondja:„Ha az -i képzõ egyelemû, y-ra végzõdõ ide-gen helységnévhez járul, az -i-t a névhezközvetlenül kapcsoljuk: coventryi, vichyistb.”

Férfivel vagy férfival? A médiában kizárólag a férfival alakotlehet hallani. De ha férfival, akkor miért nem nénival, Bénival,

Bécival, bébival, gépival, kézival, régival és nem újjal? A ma-gyar nyelvtõl teljesen idegennek és nyakatekertnek érzem az é

és i magánhangzókat egymás után tartalmazó szavainkhozragasztott -val végzõdéseket a -vel helyett. Vagy van valami aférfi szóban, ami megkülönbözteti a néni, a bébi, a gépi, a kézi

vagy a régi szótól, és ezért ennek a férfi szónak rendhagyó lennea ragozása?

A toldalékok illeszkedése a vegyes hangrendû szavakhoznéha ingadozó, pl. Ágnesnak ~ Ágnesnek. A férfi szó ma magashangrendûnek számít, de ez nem mindig volt így. A nyelvtörté-net szerint a szó alakja eredetileg ez volt: férfiú, azaz férj + fiú,ez rövidült késõbb férfi-ra. A férfiú elhomályosult összetételhezpedig csak mély hangú toldalékok kapcsolódtak: férfiúval, férfi-úság. Ez magyarázza, hogy a megrövidült férfi szóalakhoz is in-kább mély toldalékok kapcsolódnak, mint magasak. A Magyarnemzeti szövegtár adatai alapján pl. a férfinak 1334-szer, a fér-finek csak 209-szer szerepel. De terjedõben van a magas hang-rendû szóként való toldalékolás: férfinek, hasonlóan pl. a néni-hez szóhoz. Vannak olyan beszélõk, akik következetesen a fér-finak, mások a férfinek alakot használják, de elõfordul az is,hogy ugyanaz az ember váltogatja ezt a kettõt. Felmerül az a le-hetõség, hogy a szó környezete is befolyásolja a toldalék alak-ját.

Ha leírjuk, rtl.hu-n, kell-e a kötõjel, vagy sem? Mindenholkötõjellel látom, bár szerintem ez nem indokolt.

Az internetcímek helyesírását a szabályzat nem tartalmaz-za. Az internetcímnek többféle funkciója lehet: lehet egy azo-nosító kód, de egy portál neve is, ez utóbbi esetben a média újformája (újmédia). Az Osiris-helyesírás (232) utal arra, hogyaz újmédia körébe sorolható internetcímeket az állandó címekmintájára nagybetûvel írjuk, példái: Kreatív Online, Pálya.hu.Ha a név azonos az URL-kóddal, akkor mindenféle egyszerû-sítés, egybeírás stb. megengedhetõ, mert a könnyebb azonosí-tást szolgálja; példái: Jójáték.hu, Legjobblap.hu. A mi honlapja-ink esetében is ilyen formákat használunk: E-nyelv Magazin, il-letve e-nyelvmagazin.hu. A kérdezett formák helyesírását –szövegben – így javasoljuk: Székelyhon.ro, Index.hu, Origo. Atoldalékolást illetõen sincs külön szabály, a nagy kezdõbetûegyértelmûsíti a nevet, ezért írhatjuk egybe a toldalékkal: In-dex.huval. (A szó végén néma hangzót jelölõ betû sincs, ami in-dokolná a kötõjeles írást.) A magyar helyesírás szabályainak200. pontja alapján a ragokat és a jeleket a címekkel általábanegybeírjuk: Rtl.hun.

Összeállította: Pölcz Ádám

www.manyszi.huKérdések és válaszok

Több ezer (kereshetõ) kérdés és válasz: www.manyszi.hu/nyelvi-tanacsadas. A kérdésekre egy napon belül válaszol a Manyszi csapata.

Édes Anyanyelvünk 2011/5. 17

KözleményAhogy már októberi számunkban jelez-

tük, 2012-tõl lapunk terjedelme 24 oldalrabõvül, ára 250 forintra emelkedik. Az éveselõfizetés 1250 Ft lesz. Ezentúl az Anya-nyelvápolók Szövetségének tagdíja nemtartalmazza teljes egészében az illetmény-lap árát. A tagdíj változatlan: 1500 Ft,nyugdíjasoknak, diákoknak 1000 Ft/év. Akia Szövetség segítségével szeretne elõfizetnia lapra, nincs más dolga, mint 2011. de-cember 10-ig befizetnie a tagdíjat és az il-letménylap-hozzájárulást, vagyis 1500 +500, azaz 2000 Ft (illetve nyugdíjasoknak,diákoknak: 1000 + 500 Ft, azaz 1500 Ft).Az így elõfizetõknek a Szövetség intézi aPosta segítségével a kézbesítést. A Posta alap megjelenésének napján kézbesíti a la-pot. (A lap Szövetség általi postázása meg-szûnik.) A tagdíjat (és a laphozzájárulást)banki átutalással a 11705008-20132015számlára vagy az októberi számhoz mellé-kelt sárga csekken lehet befizetni. A közle-mény rovatban kérjük feltüntetni, hogy abefizetés csak tagdíjra (tagdíj, 2012), vagytagdíjra és illetménylapra (tagdíj + ÉA,2012) vonatkozik. Lapunk valamennyipostahivatalban külön is elõfizethetõ.

HírekNovember 13. a magyar nyelv napja!

Az Országgyûlés 2011. szeptember 26-ánellenszavazat nélkül elfogadta, hogy azAnyanyelvápolók Szövetségének elõter-jesztése nyomán legyen magyar nyelv nap-ja. Erre november 13-át jelölte ki, mertezen a napon lépett életbe 1844-ben a ma-gyar nyelv hivatalossá tételét elrendelõtörvény.

*Sátoraljaújhely fõutcáján szeptember-

ben felállították Borsi Antal mûvész ta-nár életnagyságú Kazinczy-szobrát.

*A 2011. évi Kazinczy-gálán 2011. októ-

ber 8-án megszületett elképzelés szerintlétrejön a Kazinczy Hang- és Filmarchí-vum, amely gyûjti az összes anyanyelvi ese-mény (konferencia, tábor, verseny, díját-

adás stb.) hang-, kép- és filmdokumentu-mait. A csatlakozni kívánók Maróti Ist-ván fõtitkárral vegyék fel a kapcsolatot(1053 Bp., Károlyi Mihály u. 16.).

*Dr. Schmitt Pál köztársasági elnök le-

vélben köszöntötte a 39. Édes anyanyel-vünk nyelvhasználati verseny döntõsrésztvevõit. Köszöntõjét Cservák Csabaosztályvezetõ olvasta fel a sátoraljaújhelyiLatabár Árpád Színházban 2011. október14-én tartott megnyitóünnepségen. A ren-dezvény ünnepi zárszavát október 16-án aKazinczy-emlékcsarnok elõtt SzakonyiKároly tartotta.

*Deme László „emlékpontot” avattak az

Édes anyanyelvünk nyelvhasználati ver-senyhez kapcsolódva 2011. október 14-én aszéphalmi Magyar Nyelv Múzeumában.Deme László hagyatékát a Kazinczy Társa-ságra hagyományozta, ebbõl készült az em-lékhely.

*Október 19-én 42 éves korában váratla-

nul elhunyt dr. Grétsy Zsombor orvos,nyelvész, az írástörténet és az orvosi nyelvjeles kutatója. Az elhunytban lapunk fele-lõs szerkesztõje fiát gyászolja.

*Köszöntések. 2011 októberében a Sze-

gedi Tudományegyetem Magyar Nyelvé-szeti Tanszékén, valamint a Magyar Nyelv-tudományi Társaságban is köszöntöttékBüky László ny. tanszékvezetõt, lapunkrendszeres szerzõjét 70. születésnapja al-kalmából. – November 8-án (születésnap-ját követõen pontosan egy héttel) a MagyarNyelvtudományi Társaságban köszöntöt-tük Bencédy József ny. fõiskolai tanárt,lapunk korábbi szerkesztõjét, jelenlegszerkesztõbizottsági tagját 90. születés-napján.

Nyelvészeti könyvekBura László: Szatmár megye történe-

ti-etimológiai helységnévszótára. StátusKiadó, Csíkszereda, 2011.

Büky László: Stílusmagatartási formákFüst Milán és Weöres Sándor költõi nyelvé-ben. Szegedi Tudományegyetem BTK Ma-gyar Nyelvészeti Tanszék, Szeged, 2011.

Fordítástudomány 2011/1. szám (25.szám)

Gecsõ Tamás–Kiss Zoltán: Az alkalma-zott nyelvészet integritásának kérdései.Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2011.

Raátz Judit és Tóthfalussy Zsófiaszerk.: A filozófia és a szónoki beszéd (A re-torika és a filozófia). Trezor Kiadó, Buda-pest, 2011.

Salamon Ferenc: El van bütülve. Há-romszéki szólások, kifejezések. Sepsiszent-györgy, 2011. AESZ-füzetek, 14.

Simonffy Katalin: Képnyelv – szónyelv.Szemiotikai modell tévémûfajok elemzésé-re. Kriterion – Múre-kézikönyvek, Kolozs-vár-Marosvásárhely, 2010.

Szathmári István: Hogyan elemezzünkverset? Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2011.

Széplaki Erzsébet–Miskolci Szilvia: Be-ugró szövegek. Szövegértési és kommuni-kációs gyakorlatok a 15-16 évesek számá-ra. Furfang Kiadó, Budapest (é. n.)

Események2011. december 10. 10.00 A 2011. évi

Lõrincze-díjak átadása. Az Anyanyelvápo-lók Szövetségének ünnepi elnökségi ülése,Petõfi Irodalmi Múzeum

2012. január 6. II. Czuczor–Fogarasiemlékkonferencia. Magyar Mûvészeti Aka-démia, Diófa-kör, Budapest

2012. január 22. „Szótár és anyanyelv”konferencia, Petõfi Irodalmi Múzeum(MTA, ASZ)

2012. június 15–17. II. anyanyelvi juni-ális, A Magyar Nyelv Múzeuma, Szép-halom

2012. szeptember 21–23. A magyarnyelv szórványai. Anyanyelvi Konferencia,Ungvár

A Hírek rovatba szánt információ-kat a megjelenés elõtti 40. napig várjuka balazsge@due.hu címen.

59 nyelvész 77 rövid összefoglalójá-ból áll a Nyelvészetrõl mindenkinek cí-mû kötet (szerk. Balázs Géza). Néhánynyelvészeti terület elsõ magyar össze-foglalója itt olvasható. Ízelítõ „érdekes”lingvisztikákból: antropo-, bio-, digitá-lis, e-, etno-, folklór-, funkcionális, gen-der-, generatív, geo-, igazságügyi, inter-kulturális, kognitív, kontrasztív, kor-pusz-, kulturális, marketing-, öko-,pszicho-, strukturális, szocio- és teo-lingvisztika. A 384 oldalas kötet ára:3900 Ft.

A kötet kapható a Bookline inter-netes hálózatában, az ELTE BTK jegy-zetboltjában, valamint a Magyar NyelviSzolgáltató Irodában: 1148 Budapest,Örs vezér tere 11. fszt. 1. Telefon: 36-318-9666. Ímél: iroda@e-nyelv.hu. Ehirdetés felmutatói a Magyar NyelviSzolgáltató Irodában 500 forint kedvez-ménnyel juthatnak hozzá a könyvhöz.

Ugyanitt több nyelvészeti kötet kö-zül is vásárolhatnak kedvezményesen.A kínálat megtekinthetõ a www.e-nyelv.hu honlap Kiadványaink rovatá-ban.

Fokhagymás burgonyagerezdA közelmúltban az egyik hazai áru-

házlánc öles betûkkel hirdette gyorsfa-gyasztott külföldi gyártású akciós ter-mékét: Fokhagymás burgonyagerezd. Agerezd szó elsõdleges jelentésébõl kiin-dulva – a Magyar értelmezõ kéziszótárezt úgy határozza meg, mint „némelygömbölyded termésnek, hagymánaktermészetesen elkülönülõ, kifejthetõrésze; cikk” – elõször afféle képzavarragondoltam, hogy a fordítás során talánaz ízesítésre utaló melléknévi jelzõ,esetleg a darabolás formája alapján vo-natkoztatták a burgonyadarabkákra agerezd szót. Formailag jól körülhatárol-ható, természet által alakított, egymás-tól hosszanti irányban könnyen elvá-lasztható gerezdje ugyanis a fok-hagymának s némely gyümölcsnek, anarancsnak, a mandarinnak van. A szó-cikket tovább olvasva azonban a máso-dik jelentés eloszlatta aggodalmamat:„gömbölyded termésbõl ék alakban vá-gott szelet”. Ez pedig pontosan meg-

felel a termék angol elnevezésének:potato wedges (a wedge szó magyar je-lentése ’ék’).

Az igazi meglepetés azonban csakezután következett: körülnéztem a kü-lönbözõ hazai éttermek étlapján, ésmeglepõdve tapasztaltam, hogy köret-ként több helyen wedges burgonyát kí-nálnak. (Találtam olyat is, ahol ezt ba-con szalonnához ajánlották.) A köret-ként felszolgált, hosszúkásra szeleteltsült krumpli formájára találóan utal ahasábburgonya vagy az inkább Erdély-ben használatos szalmakrumpli kifeje-zés, érzésem szerint azonban a wedgesburgonya jelentését az átlagos magyarétteremlátogató aligha tudja értelmez-ni. E tolakodó idegen szó helyett sokkalinkább kifejezõ a burgonyagerezd össze-tétel, ezért remélhetõleg a hazai étter-mek is inkább ezt részesítik elõnybenétlapjaikon.

Gasparics Gyula

H Í R E K – E S E M É N Y E K

18Édes Anyanyelvünk 2011/5.

Grétsy László rovata

Mindenekelõtt az ez évi 3. számunkban közzétett rejtvé-nyek megfejtését adjuk meg.

I. Szállóige. 1. Csiriz. 2. Sütöde. 3. Aceton. 4. Kecske. 5. Szu-rok. 6. Asztma. 7. Súlyos. 8. Tamara. 9. Nyílás. 10. Escudo. 11.Mozaik. A megfejtésül szolgáló szavak kezdõbetûinek, majdzáró betûinek összeolvasása megadja a keresett szállóigét:Csak sast nemzenek a sasok. Ez Berzsenyi Dániel A felkölt ne-mességhez (A szombathelyi táborban) címû, 1797-ben írt ver-sének egyik sora.

II. Hétszer hét. 1. Állókép. 2. Operett. 3. Porszem. 4.Caliban. 5. Pakulár. 6. Skorpió. 7. Altatás. A megjelölt átlóbólkiolvasható verscím: Április, a sorok 2, 6, 7, 1, 4, 3, 5 rendbe va-ló átigazítása után pedig: Október. Mindkét vers szerzõje a 125éve született költõ, Tóth Árpád.

III. Ha akarom ... 1. Szád. 2. Vajon. 3. Jusson. 4. Verem. 5.Fürkészek. 6. Osztják. 7. Ocsúdnak. (Néhányan azt írták: töre-kednek. Szellemes megoldás, de a meghatározásnak csak nagyjóindulattal felel meg. Ennek ellenére elfogadtuk.) 8. Állat. 9.Fent. 10. Tubák.

IV. Szójátékos csattanó. Mert az ördög a részletekben van.Azok közül a megfejtõink közül, akik megoldásukkal elér-

ték a sorsolásban való részvételhez szükséges 65 pontot, a kö-vetkezõk részesülnek a Tinta Könyvkiadó által a nyerteseknekfelajánlott könyvjutalomban: Budai Lászlóné, Aszód, Kondo-ros tér 44. (2170); Evangélikus Kollégium, Budapest, Rózsáktere 1. (1077); Jávor Gellért, Budaörs, Otthon u. 6/4 (2040);Képes Gáborné, Mátészalka, Bajcsy-Zsilinszky u. 27. (4700);Mirk László, Csíkszereda, Szabadság tér 8/9, Hargita megye,Románia (530100); Oláh Zoltán, Békéscsaba, Deák u. 6.(5600); R. Szabó Lajos, Hegykõ, Mezõ u. 18. (9437); SzegõZsolt, Debrecen, Karácsony György u. 11. 9/56. (4029);Takátsyné Farkas Irén, Hódmezõvásárhely, Tóalj u. 79. (6800);Tekauer Péterné, Budapest, Hunyadi u. 38/8. (1191). A nyerte-seknek gratulálunk!

A Pontozó új feladataiI. Mû és alkotója. Tessék válaszolni a meghatározások alap-

ján a vízszintes sorokra! Ha megoldásuk helyes, a 2. és a 6. füg-gõleges sorban egy ismert operacímre találnak. Mi ez a cím, éski a mû 225 éve született szerzõje? A megfejtett sorokért 6-6, aszerzõ nevéért ugyancsak 6 pontot lehet szerezni, összesen te-hát 18-at.

II. Keressünk Ady-verscímeket! Köztudomású, hogy AdyEndre legtöbb versének címe három szóból áll. (A névelõ isszónak számít.) Rejtvényünk szerzõje tíz többé-kevésbé ismertAdy-vers címét rejtvényesítette úgy, hogy szinonimák felhasz-nálásával egy kissé átfogalmazta a címeket. Vajon olvasóinkhányra találnak rá az eredeti címek közül? Mindegyik cím há-rom szóból áll, s mivel fogósnak látszik a feladat, mindegyikért3 pont jár, összesen tehát 30. A telitalálatért még külön elisme-rés is kijár a megfejtõnek!

1. Társalgás egy virággal2. Egy leendõ poéta3. A Balaton kacagott4. Hamar érkeztem e helyre5. Nagy levegõvétel kora reggel6. Érzékcsalódás a mocsáron7. A seregek menetiránya8. Figyelmeztetõ a vigyázókhoz9. Nem messze a sírkerttõl

10. A körbeépített tanuló

III. Nyolcszor nyolc. Ha olvasóink helyesen töltik ki a mel-lékelt négyzethálót, akkor a bal felsõ sarokból kiindulva és ajobb alsóig haladva egy 75 éve elhunyt írónk, költõnk szonett-ciklusának címére találnak. Ezután a sorok ügyes átrendezésé-vel egy 1909-es keltezésû versének címére bukkanhatnak. Akét mû címéért 7-7, a szerzõ nevéért további 7 pontot szerez-hetnek. A hibátlan megfejtés tehát 21 pontot ér.

IV. Szinonimák – egy hangra. E feladványnak a célzott szi-nonimakeresés a lényege. A megadott szavakra olyan rokonértelmû megfelelõt kell találni, amelyben a magánhangzók kö-zül csak a megadott szerepel, de az akár többször is. Mindenmegtalált szinonimáért 2 pont jár.

1. Archeológus – é-vel:2. Jelmez – a-val:3. Világegyetem – o-val:4. Puszpáng – u-val:5. Préda – á-val:6. Bizsu – e-vel:7. Terápia – ó-val:8. Boltív – á-val:9. Bekecs – ö-vel:

10. Holmi – ó-val:

V. Szójátékos csattanó. Megfejtésül az Aggodalom címû,túloldali rejtvény csattanóját kell beküldeni. A helyes megfej-téssel 25 pontot lehet szerezni.

Az e számunkban közzétett rejtvények együttes értéke 114pont, de már 90 pont is elég ahhoz, hogy a megfejtés beküldõjerészt vehessen a sorsolásban, és egy értékes könyv nyertese le-hessen. A feladványok megoldását 2012. február 15-éig tessékelküldeni címünkre: Édes Anyanyelvünk, Pontozó, Budapest,Károlyi Mihály u. 16. (1053) vagy a rovat vezetõjének e-mailcímére: gretsyl@t-online.hu.

Minden megfejtõnek jó szórakozást és boldog új esztendõtkívánnak a rejtvények készítõi:

Grétsy László (IV.), Harmati Gizella (I., III.),Láng Miklós (II.), Schmidt János (V.)

1. Lovag

2. Emberi arc

3. Bûntett miatti(eljárás)

4. Kitelepít

5. Azonnal

6. Könyörgõ

1. Chile fõvárosa

2. Elkülönülés

3. Irodalomban jártasszemély

4. Mozgókép készítése

5. Speciális MÁV-járat

6. Hegyekkel, lankákkalborított terület

7. Makktermésû erdeifa

8. Egy gabonafajtábanélõsködõ gomba

Édes Anyanyelvünk 2011/5. 19

Szójátékos csattanó

AGGODALOM

– Jean, ha megszületik akisfiam, azonnal hozzák ha-za a kórházból!

– Miért, uram?

(A választ az ábra fõ sorá-ban rejtettük el.)

Új szavak, kifejezések(67.)

Nem szótározott szavaktárháza

kövér gáz – nagy gáz. Pl. Kövér gázt adott,és elhajtott.

lácsó – nagyon kellemes dologléböjtkúra – gyümölccsel, gyümölcsital-

lal végzett méregtelenítõ kúra, tisztítókúralefagy – leáll, megáll. Pl. a számítástech-

nikában: Lefagyott a gép, a rendszer.mattít – mattá teszmeccsel – meccset játszik (Petõfi Népe,

2011. május 20.)melegcsákány-váltás – a bányásznyelv-

bõl vett kifejezés; átvitt értelemben: ’valakivalakinek rögtön a helyére áll’.

menedékvaluta – olyan pénznem, amely-be válság esetén szívesen fektetik az embe-rek a pénzüket. Jelenleg ilyen a svájci frank.

nacpop – nacionalista-populista (kultú-ra)

nyereván – nyereség, általában szeren-csejátékon nyert pénz (a nyer szóból és Jere-ván város nevébõl)

õrület a köbön – fokozott érzelmet kife-jezõ szólás

parittyázik – legyint, pl. Meg sem pa-rittyázom (annyira nem érdekel, hogy mégarra sem veszem a fáradságot, hogy legyint-sek).

pinyóklub – kocsma (Népszabadság,2011. május 10.)

rutinoz – rutinszerûen elvégezsétapalack – útra elvihetõ könnyû (mû-

anyag) üdítõsüvegtéesz nájki – gumicsizma gúnyos megne-

vezése (a termelõszövetkezet szóból és aNike márkanévbõl)

üzemi sáv l. vészsáv

vas – 1. a számítógép hardvere, 2. autóvészsáv – a leállósáv új neve. A másik:

üzemi sáv. Egy vélemény szerint a leállósávátnevezése akár balesetet is megelõzhetne(Helyi Téma, 2011. márc. 30.).

zabszem-effektus – (élettani funkciórautalva) a vizsga elõtti stressz tréfás megne-vezése

Felhasználtuk Bonyár Katalin, HolczerJózsef, Vetõ Tamás István gyûjtését. A rovat1998–2010. között megjelent anyagát tartal-mazza a következõ kötet: Jelentés a magyarnyelvrõl. Új szavak, kifejezések. Szerk.: Ba-lázs Géza. Inter-MSZT, Budapest, 2010. Újidegen szavak magyarítását megnézhetivagy ajánlhatja a www.szomagyarito.huhonlapon. 2011 novemberétõl a honlap el-kezdte az új magyar szavak és kifejezésekgyûjtését és megosztását is!

B. G. és B. M.balazsge@due.hu

20

És tanuld meg, hogy a vizet szóban rövid i-tkell írni! A Budapesti Piac címû „országos infor-mációs hetilap” október 5-i számában találta egy(már) nem karcsú, de (még) éles szemû olva-sónk, Weérmezey Árpád.

Jó helyesírás- és nyelvhelyesség-ellenõrzõ programra bezzeg nem telik... (B. G.)

Egy újabb kis seb anya-nyelvünk arculatán. (Beküld-te: Holczer József.)

Egy jó stilisztát is keresnek! (B. G.)

Ez aztán igazán vegyes bolt! (A képet és kísérõszövegétrendszeres cikkírónktól, H. Varga Mártától kaptuk.) A súlyos helyesírási hibák elérték a napilapokat is. (B. G.)

Fojtott légkör volt, de mi folytassuk a helyesírási hagyományt! (Az Egyházüldözés... címûkönyvben találta: Holczer József.)