OLVASÓLÁMPA Isteni hangjátékencian.hu/wp/wp-content/uploads/2015/11/Dorothy-L... · cidán,...

Post on 25-Aug-2020

0 views 0 download

Transcript of OLVASÓLÁMPA Isteni hangjátékencian.hu/wp/wp-content/uploads/2015/11/Dorothy-L... · cidán,...

OLVASÓLÁMPA 4

„Azok, akik keresztre feszítették – eztminden további nélkül el kell nekik is-merni –, soha egy percig sem vádoltákKrisztust azzal, hogy unalmas alak lettvolna. A későbbi nemzedékekre ma-radt az a nemes feladat, hogy ezt a fel-forgató hangot megfelelő hangtompító-val lássa el, és az unalom levegőjévelvegye körül. Sikerült jól lenyesni Júdaoroszlánjának karmait, szelíd és aláza-tos szívű cicát csinálni belőle – jámboröreg hölgyek és sápatag káplánok házi-állatává szelídíteni.”

Felkavaró, mellbevágó élmény ol-vasni e sorokat? Akkor jó. Ugyanis töb-bek közt épp ezért íródtak. Hogy fel-rázzanak abból a nyárspolgári, önelé-gült kisszerűségből, szellemi tespedt-ségből, melyben nemegyszer hajlamo-sak vagyunk az életünket gyökerestőlátalakítani képes isteni szavakat is szé-pen betakargatni. Nyugodjanak béké-ben, s hagyjanak minket is aludni. Ad-dig se zavarnak. Hát ébredjünk.

A fent idézett gondolatsort DorothyL. Sayersnek (1893–1957) köszönhetjük,akinek a neve hallatán – ne tagadjuk –kicsi hazánk viszonylag kevés gyerme-kének csillan fel vagy rebben meg aszeme. De ez nem a – nőként az elsőkközt – Oxfordban végzett angol írónőhibája. S nem is az ő vesztesége.

Főleg az elkötelezett és kitartó ma-gyar krimiolvasók körében akadhatunkmégis olyanokra, akik számára ismerősez az élénk tekintetű hölgy, ugyanis aklasszikus detektívtörténet-szerzők kö-rében ugyancsak számon tartott alkotónéhány írását nálunk is kiadták az el-múlt évtizedekben. A pályatárs AgathaChristie műveihez képest kevésbé falha-tók az általa megálmodott, kimért és ele-gáns angol arisztokrata magánnyomo-zó, Lord Peter Wimsey esetei, melyekbevallottan irodalmi igénnyel születtek,de – igaz, ami igaz – ma már kissé ne-hézkesnek tűnhetnek az olvasó számára.

Az írónő sokoldalúságát mi sem bi-zonyítja ékesebben, hogy később valamiegészen mással is megpróbálkozott, snem kis sikerrel. Időtállónak bizonyult,mert mindmáig használatos Dante Isteniszínjátékának általa készített angol fordí-tása, melyet már nem tudott befejezni,ugyanis a Paradisón dolgozott épp, ami-kor az amatőr teológusként például azalkotómunka transzcendens távlatairólés a nők társadalmi megbecsülésénekhiányosságairól egyaránt elmélyültenés szellemesen gondolkodó Sayers ha-zatért Teremtőjéhez.

Legotthonosabb elemét talán mégisa kereszténység védelmében írt harcosesszéi és sziporkázó gondolatmenetei

jelentették, melyek az általa is nagyrabecsült Gilbert K. Chesterton világát jut-tathatják eszünkbe. Vagy éppen C. S.Lewist, akivel Sayers baráti kapcsolatotápolt. Az írónő kritikai élű, szenvedé-lyes, az emberek iránti érdeklődéséttükröző, humort is bátran adagolómondataival egy igazabb, elevenebbkereszténység közelébe szerette volnasegíteni olvasóit.

„Sikerült elhitetnünk a világgal,hogy a tipikus keresztény érzéketlen ésunalmas, s mindezt annak nevében, aki

bizonyosan nem untatott egyetlen árvalelket sem az alatt a harminc év alatt,míg villámként áthasított a világon. AzIsten szerelmére, rángassuk már ki aszent drámát a sekélyes érzelgősség ésa pongyola gondolkodás felgyülemlettszemétkupaca alól, tegyük ki a szín-padra, és rázzuk fel vele a világot.”

Ezt a felszólítását alkalma nyílt tettek-re, vagy jobban mondva hangokra válta-ni. Ugyanis a BBC vallásos műsorainakosztálya az akkor már jól ismert alkotótkérte fel 1940-ben, hogy ugyan vesel-kedjék neki Krisztus történetének, s al-kalmazza rádióra. Sayers vállalkozott isa megmérettetésre, többek közt azt a fel-tételt szabva, hogy realista stílusban ésköznyelven szólaltathatja meg az evan-géliumokat. Szabad kezet kapott, ami-ből aztán botrány is kavarodott a kér-déshez meglehetős szögletességgel kö-zelítő konzervatív anglikán körök egyesképviselői miatt. A szerző igazát ésszemléletének életrevalóságát mi semmutatja jobban, mint az, hogy a támadá-sok közepette megalkotott művét időrőlidőre azóta is műsorra tűzi a BBC.

Az Aki királynak született című hang-játéksorozatban – mely végre magyarulis olvasható, Pásztor Péter igényes ésszép fordításában – Sayers tizenkétrészre tagolva meséli el az Örömhírt, abetlehemi jelenettől a feltámadásig, azigehirdetésben sokszor megkoptatottmondatokat a sodró játékban „helyzet-

Isteni hangjátékEgy rettenthetetlen nő Jézusról mesél

„Az Aki királynak született… szerintem telitalálat. Nemegyszer valódi (és forró!) könnyeketontottam olvasás közben, Mauriac Jézus élete óta semmi így meg nem indított…

Még nagyon sokszor el fogom olvasni…” (C. S. Lewis)

SZEMREVALÓ5

be hozva”, friss nyelven, esetenként azeredetiben épp csak említett szereplők-nek is karaktert adva. A szavak erejétőlegyedi színeket kapva a közvetlen köze-lünkben szólalnak meg a teológiai üze-netre koncentráló evangéliumokbancsupán felbukkanó vagy akár csak sejt-hető mellékalakok. A Lelket hordozószent szövegek iránti tisztelettel és ben-sőséggel megáldott és olykor egészenszabadon szárnyaló írói képzelet –pusztán az emberi hang megjelenítőerejére támaszkodva – úgy öltözteti fel asok tekintetben szűkszavú bibliai elbe-szélést, hogy közben nem sodornak el abőséges részletek: nemcsak az ezekiránti kíváncsiságunknak kedveznek azegymást követő jelenetek, hanem to-vábbra is az istenemberi dráma legmé-lye bontakozik ki bennük. Jézus Krisz-tus története ez esetben is önmagáértbeszél. Sayers nem mesterkélten „hasz-nos” vagy „épületes” művet akart írni,hanem az volt a célja, hogy a lehető leg-jobb tudása szerint elmesélje e történe-tet a rendelkezésére álló közvetítő köze-gen keresztül, azaz a tőle telhető legjobbműalkotást hozza létre – fejti ki könyvebevezető tanulmányában, amely – csak -úgy, mint az egyes hangjátékok előtti,az előadást segítő részletes szerzői uta-sítások – külön szellemi izgalmakat rejta téma iránt érdeklődő olvasók számá-ra. Sayers szerint a teológiai mondani-való a feldolgozandó anyag része, ésnem valamiféle elérendő cél. Ha jó műszületik, üzenetének ereje belülről, ön-magától kezd hatni. Így aztán remélhe-tő, hogy nem marad éterbe kiáltott szó.Előbb-utóbb hátha mi is meghalljuk.

(Dorothy L. Sayers: Aki királynak szüle-tett – Tizenkét hangjáték Jézus Krisztuséletéről, Encián Kiadó, Veresegyház, 2014)

Szigeti László

A 2013-ban Holló László-díjjal kitünte-tett, Berettyóújfaluban élő Tóth Sándorfestőművészt, aki hetvennyolc évvelezelőtt született egy közismert szólásnyomán elhíresült bihari faluban, Hen-cidán, elsősorban szűkebb hazájában is-merik jól. Annak ellenére, hogy a hat-vanas évek elejétől több mint félszáz ki-állítása volt, „Biharországtól” Budapes-tig, Badacsonytomajtól Hódmezővásár-helyig. Tóth Sándor – egészen nyugdí-jazásáig – kettős kötésben élt, az alkotó-munka mellett a hencidai általános is-kola, majd az újfalusi Arany János Gim-názium tanára lett, háromévi járási köz-művelődési felügyelői „közjáték” után.Tudását a főiskolai rajztanári stúdiu-

mok után egyéni tanulmányutakon csi-szolta, főleg mediterrán tájakon, de dol-gozott alföldi és dunántúli művésztele-peken is. Munkásságának értékelői kö-zül egyik művésztársa, Pécsy István,egykori hencidai orvos jellemezte a leg-tömörebben alkotásainak lényegét: „Afrancia impresszionisták hatása megvál-toztatta eddigi szemléletét. Festményeinapsütötte, derűs színekbe öltöztek.Melegséget árasztó színeit összemosó-dó foltokban rakja fel. Bizonyos alkotá-sain a pointillizmus is érezhető…”

Az itt közkinccsé tett kis pillanat-tár-laton több Tóth Sándor-festményre hív-juk fel a figyelmet. Az általa – lelkipász-tor unokájaként – újra és újra megfes-tett hencidai református templom egyikábrázolására, továbbá egy ugyancsakszülőfalu-idéző utcarészletre, egy márlebontott, gyönyörű arányú régi ma-

lomépületre, s végül egyolyan képére, amely Párizsszigetét, a Citét ábrázolja.

Figyelmes szemlélődé-sünk egyik fő tanulsága azlehet, hogy érdemes néhafelfedezőutakat tennünkkevésbé ismert, tehetségesés értékteremtő vidéki kép-íróink világában (bár ez isfélrevezető fogalom, hi-szen maga Monet mester is„vidékivé” lett Givernybentöltött alkotói korszaká-ban), szakítva végre a rom-boló és beszűkítő, velejéigigazságtalan „megyei fes-tő” szemlélettel, s az összestöbbi, hasonlóan egyolda-lú, értelmetlen, egész mű-vészeti életünket és vizuá-lis kincsestárunkat szegé-nyítő és meghamisító kate-góriával.

Végül, az irodalomnyelvén szólva: Tóth Sán-dor olyan hiteles és szenve-délyes krónikása szűkebb

hazájának képekben, amilyen a „feketebojtár”, Sinka István volt verseiben

Vésztőnek és környékének, a békési táj-nak.

Petrőczi Éva

Egy bihari képíró