Házasságom és kapcsolataim mély válságát megélve sokat olvastam már párkapcsolatokról és párterápiákról. Mindenek közül azonban az egyik legokosabb és szívmelengetőbb ennek a bámulatos nőnek a könyve.

Úgy hiszem, döntő többségünk manapság is megéli párkapcsolatának fokozatos és könyörtelen kiüresedését. Egy-két generációval korábban még szigorúbb társadalmi morál gátolta a válások tömegjárványát, valamint az élet viharai tompították és zárójelbe tették a lárvaállapotba merevedett házasságok kudarcát. Mostanság azonban végtelenségig fellazultak az etikai normák, és Európa túlnyomó részén emberöltők óta még egy nyamvadt háború vagy éhínség sem terelhette el a figyelmet arról az érzelmi elsivatagosodásról, ami párkapcsolatainkban rendre tetten érhető. Egyenes következménye ennek a reménytelenül önző szingli életmód kialakulása, a felszínes promiszkuitással önmaga elől menekülő, felelősségvállalásra képtelen óriáscsecsemők áradata és a világszerte rekordokat döngető válási statisztika.

Tökéletesen azonosulni tudok Eva Maria Zurhorst koncepciójával. A totális mélypontra ereszkedő, teljesen értéktelennek megélt házasságom legmélyebb gödrében kuporogva döbbentem rá: a kudarc magja bennem van elvetve kezdetektől fogva. Saját árnyékomon átlépni nem tudok. De ha nem szelídítem meg és építem magamba sötét árnyoldalaimat, akkor teljesen hiábavaló új kapcsolata menekülnöm: törvényszerűen ismét kicsírázik a mag és pár év múlva egy éppolyan katasztrofális kapcsolatban találom magam, melyből éppen kilépni készülök. S ha sorsom az, hogy elfuserált értéktelen kapcsolatok csapdájában vergődjek, akkor viszont semmi előnye és semmi okom nincs rá, hogy lecseréljem az éppen aktuális romhalmazt. A gondolatsor átmeneti eredménye volt egy felfüggesztett válóper.

A kapcsolatainkat automatikusan elpusztító ördögi körből csak saját mívelésünk árán tudunk kilépni. Ennél is döbbenetesebb azonban annak felismerése, hogy a párválasztásunkat irányító öntudatlan döntések eredményeként éppen a házasságunk lesz az a legfontosabb játszótér, ahol lehetőségünk nyílik az önművelésre, és személyiségünk megtagadott, eltaposott részeinek integrálására. Hiányosságaink feltárására pótolhatatlan segítséget jelent egy löttyedt szottyos döcögős házasság. A gardrób ajtaján előeső csontvázakat azonban csak akkor tudjuk önmagunk fejlesztésére és kapcsolatunk újra építésére használni, ha két elkötelezett fél próbálja újra aládúcolni a támfalakat. S amire még szükség van: az a feltétlen őszinteség és nem kevés bátorság ahhoz, hogy fájdalmat okozó hiányosságainkkal szembe tudjunk nézni. Ennek az önépítkezésnek mellékterméke lehet azután egy fokozatosan értékekkel újratelődő kapcsolat.

Pótolhatatlan segítséget jelenthet Eva Maria Zurhorst könyve mindenkinek, aki eltökélte magát párkapcsolatának leporolása és újraalapozása mellett.