William Shakespeare - IV Henrik 1

IV. HENRIK KIRÁLY • ELSŐ RÉSZ.

1 KING HENRY IV

SHAKSPERE SZÍNMŰVEI

FORDÍTJÁK TÖBBENBEVEZETÉSEKKEL ÉS JEGYZETEKKEL ELLÁTTACSIKY GERGELYJAVÍTOTT KIADÁSKÖZEL 600 ILLUSTRÁTIÓVAL1886BUDAPESTKIADJA RÁTH MÓR

Készült azInternet Szolgáltatók Tanácsának támogatásával, azArcanum Kft. CD-formátumúkiadványából

Shakespeare

IV. HENRIK KIRÁLY • ELSŐ RÉSZ.

Fordította: LÉVAY JÓZSEF.

Generated by ABC Amber LIT Converter, http://www.processtext.com/abclit.html

http://www.processtext.com/abclit.html

Tartalom

BEVEZETÉS

ELSŐ FELVONÁS.

I. SZÍN.

II. SZÍN.

III. SZÍN.

MÁSODIK FELVONÁS.

I. SZÍN.

II. SZÍN.

III. SZÍN.

IV. SZÍN.

HARMADIK FELVONÁS.

I. SZÍN.

II. SZÍN.

III. SZÍN.

NEGYEDIK FELVONÁS.



I. SZÍN.

II. SZÍN.

III. SZÍN.

IV. SZÍN.

ÖTÖDIK FELVONÁS.

I. SZÍN.

II. SZÍN.

III. SZÍN.

IV. SZÍN.

V. SZÍN.

SZEMÉLYEK

IV. Henrik király.

Henrik, walesi herczeg.

Lancaster János , herczeg.

Westmoreland , gróf,

Sir Walter Blunt .

Percy Tamás, worcesteri gróf.

Percy Henrik , northumberlandi gróf.

Percy Henrik , más nevén Hővér, fia.

Mortimer Edmund , markgróf.

Scroop , yorki érsek.

Archibald , douglasi gróf.

Owen Glendower .

Sir Richard Vernon.

Sir John Falstaff.



Sir Michael, a yorki érsek barátja.

Poins .

Gadshill.

Peto.

Bardolph.

Lady Mortimer, Glendower leánya.

Lady Percy , Hővér neje.

Fürge , kocsmárosné az eastcheapi kocsmában.

Lordok, Tisztek, Bíró, Pinczér, Szolgák, Fuvarosok, Utasok és Kiséret.

BEVEZETÉS

A jelen dráma nyomtatásban először 1598-ban jelent meg; születési évét tehát 1596-ra vagy 1597-relehet tenni, közvetlenűl II. Richard befejezése után, melynek folytatását képezi. Az első kiadáson kívül, afolio megjelenése előtt, huszonhárom év alatt még öt negyedrétű kiadása látott napvilágot, bizonyságaúl aroppant népszerűségnek, melyben az angolok e legkedveltebb nemzeti drámája részesűlt.

Az első rész az első Lancaster-házbeli király uralkodásának harmadik és negyedik évét foglaljamagában, a homeldoni csatától a shrewsburyi ütközetig, az 1402-ik év szeptember 14-től az 1403-ik évjúlius 21-ig. Anyagját a költő Holinshed krónikájából merítette, de teljesen mellőzte a wycclefiták vallásivillongásait, melyek e korszakba estek ugyan, de sokkal kevesebb befolyással voltak a politikai dolgokfejlődésére, s kevésbbé mentek át a nép életébe, hogysem a korfestő szinek között foglaljanak helyet.

IV. Henrik uralkodásának kezdetétől fogva külső ellenségekkel és belső összeesküvésekkel vesződött.Éjszakon az angolok esküdt ellenségei, a skótok törtek az országra, s míg a király ellenök vonult,másfelől a walesiek keltek föl Owen Glendower vezetése alatt. Ez az Owen Glendower egy GriffithVichan nevű walesi nemes fia volt; eleinte a jogtudományokkal foglalkozott és Richard királyszolgálatában állt Flint várában, midőn Lancaster Henrik fogságba ejtette; míg mások szerint IV. Henrikkirály apródja volt, mielőtt ez trónra jutott volna. Később meghasonlott vele s lassankint élére jutottwalesi honfitársainak, kik az angol iga ellen küzdöttek. Owen Glendower neve félelmessé lett az angolokelőtt. Azt mondták róla, hogy már születését is csodás jelek kisérték, mert ugyanazon éjszakán atyjaistállójában a lovakat hasig vérben állva találták. 1402-ben Glendower szokása szerint pusztítva észsákmányolva rontott az angol területre. Edmund Mortimer, March gróf, Herefordból katonasággalvonult ellene, de vereséget szenvedett, több mint ezer embere elesett, s ő maga fogságba került. A királynem igen sietett Mortimer kiszabadítására, mert ennek a koronához való joga mindenki előtt ismeretesvolt; legörömestebb látta volna a grófot és egész törzsét Istennél és szentjeinél az égben; így nem állnánakútjában, s reá nézve, mint gondolá, minden jobban menne. Augusztus közepén ismét kivonult a lázadóOwen Glendower megfékezésére, de minden igyekezete hiábavaló volt, mert Glendower mindigelmenekült előle és rejtekeibe húzódott, honnan, a mint hitték, varázserejével olyan vihart, esőt, havat észáport zúdított a király seregére, a minőt soha sem láttak és hallottak, úgy hogy a király kénytelen volt



visszatérni, miután az ország nagy részét kizsákmányolta és fölégette.

Ezalatt a skótok betörtek Angliába, de nagy veszteséggel visszaverettek. Ennek megtorlásáraArchimbald, Douglas gróf, nagy hadsereget toborzott. De Homeldon mellett az angolok a Hővérmelléknevű Lord Percy és March György gróf vezérlete alatt oly dühvel támadtak a skótokra, hogy ezekkénytelenek voltak megfutamodni; a szent kereszt ünnepén, aratás idején történt ez, s az angolok nagymészárlást míveltek…

Henrik, northumberlandi gróf, testvérével, Tamás, worcesteri gróffal és fiával, Lord Percyvel, kik akirálynak uralkodása elején hű barátai és buzgó támogatói valának, most irígyelni kezdték szerencséjét éshatalmát, s különösen el voltak keseredve a miatt, hogy a király a homeldoni foglyokat követelte tőlök;mert valamennyi közűl csak Mordake, Fife grófot szolgáltatták ki neki, ámbátor ismételten és pedigheves fenyegetések mellett követelte a többieket is. Ezeket azonban a Percyek sajátjoknak és jogoszsákmányoknak tekintették és indulatukban megfogadták Worcester tanácsát, ki mindig a gyűlölet ésegyenetlenség szításán fáradozott; a királyhoz mentek Windsorba és azt kivánták tőle, hogyváltságpénzzel vagy más módon szabadítsa ki Edmund Mortimert Glendower rabságából. A királyra igenalkalmatlan volt e kivánság, mert épen legérzékenyebb oldalán érinté; hiszen ez Edmund March Rogergróf fia és Lady Philippa unokája volt, ez pedig leánya Clarence Lionel herczegnek, III. Edvárd harmadikfiának; és mikor Richard király Irlandba ment, őt kiáltották ki az ország és a korona örökösévé,nagynénjét Eleonorát pedig Lord Percy vette feleségűl. Azért a király nem vehette nyugodtan, ha valakiezen család javára szólalt fel, s azt felelé, hogy March gróf nem az ő szolgálatában esett foglyúl, hanemkészakarva nem állt ellen Owen Glendowernek, és azért nem akarja sem kiváltani, sem támogatni. APercyek nem csekély haragra gyuladtak ez álnok kifogás fölött, és Hővér Henrik nyiltan mondá:Lássátok, a korona örököse meg van rabolva jogától, és a rabló mégsem akarja kiváltani őt azzal, a miaz övé. A Percyek távoztak és többé nem gondoltak másra, mint Henrik király letételére, hogy helyébenEdmundot ültessék a trónra. Ezalatt Edmund vagy megúnva a fogságot, vagy halálfélelemből vagy másokból ráállt, hogy Owen Glendowerrel szövetkezzék a király ellen és nőül vegye leányát. Ekkor aPercyek is szövetségre léptek Glendowerrel. Megbizottaik által a bangori főesperes házában felosztottákmaguk közt az országot, s erről hármas okiratot állítottak ki és pecsételtek meg, oly értelemben, hogyegész Anglia délkeletre a Severntől és Trenttől March grófnak jusson, egész Wales és a Severntőlnyugatra eső tartományok Owen Glendowernek, a többi pedig a Trenttől éjszakra Lord Percynek.

Mint némelyek mondják, ezt egy balga jóslatban való hitből tették, mely szerint Henrik király az Istentőlmegátkozott vakondok volna, ők hárman pedig a sárkány, oroszlán és farkas, melyek az országotmegosztanák maguk közt. Henrik király, kinek a szövetségről sejtelme sem volt, háborúra készült Walesellen. Effelől tudósítást nyervén Worcestertől, Northumberland és fia egész seregöket megindíták és askótokat, kiket Homeldonnál fogságba ejtettek, frigytársakul nyerék, Douglas grófnak Berwick városátés Northumberland egy részét, a többi skót lordnak nagy földbirtokokat és uradalmakat igértek. És ígyegy nagy csapat jól fölszerelt skót csatlakozott hozzájok, a zsákmány és bosszú vágyától vezetve.

Hogy tetszetős színt adjanak ügyöknek, a Percyek a yorki érsek Richard Scroop tanácsára egy egészsor czikkelyt állítottak össze, melyek sok nemesnél és más országos rendeknél elfogadtatást találtak, ésnekik a tényleges segítség sok ígéretét szerezték meg. De midőn kenyértörésre került a dolog, alegtöbben cserben hagyták őket. Miután az összeesküdtek nyilvánosságra hozták szándékukat, PercyHenrik, bízva Owen Glendower, a March grófok és mások támogatásában, gyorsan munkához akartlátni és hadsereget állított fel Cheshireben és Walesben. Worcester gróf, ki a walesi herczeg nevelésétvezette s egész addig Londonban tartózkodott, titokban elillant a herczeg házából és Staffordba mentunokaöcscséhez, hogy vele együtt vezesse a készüléseket. Northumberland betegsége miatt nemegyesülhetett velök, de megigérte, hogy felgyógyulása után lehető gyorsan hozzájok csatlakozik.

Nyilatkozatokat bocsátottak ki, melyekben saját személyök biztosítását és a kormányzat javítását



jelenték ki egyetlen czéljokul. Vádolták a királyt, hogy az ország védelmére szedett adókatlelkiismeretlenűl eltékozolta, és panaszkodtak, hogy őt a rágalmak elfogulttá tették irántuk és nemtalálhatnak nála igazságot, bármily készek volnának peerjeik biróságának alávetni magukat. A királyviszont nyilvános iratban válaszolt, csodálkozását fejezve ki ily vádak fölött, mivel megdönthetetlenűl betudja bizonyítni, hogy Northumberland gróf és Lord Percy kapták legnagyobb részét a rendektől ahatárok védelmére megszavazott összegnek; arra nézve is biztosítást adott, hogy mindketten veszedelemnélkül megjelenhetnek előtte az állítólagos rágalmak ellen igazolni magukat.

De ellenségei el voltak határozva vállalkozásuk kivitelére és Shrewsbury felé indultak, hol OwenGlendowerrel és a walesiekkel reméltek találkozni; mindenütt, a hol átvonultak, azt hiresztelték, hogyRichard király még életben van és jelenleg Chesterben tartózkodik, hogy az alkalmas pillanatbanelőlépjen. Henrik király, kit a skót March gróf mindenről értesített és gyors cselekvésre szólított fel,hirtelen hadsereget toborzott, és oly sietve haladott előre, hogy Shrewsbury előtt szemben álltellenségeivel, mielőtt ezek csak sejtették volna jövetelét. Felhagytak most Shrewsbury városmegrohanásának tervével, és Lord Percy, mint nagy vitézségű vezér, tisztjeit és katonáit harczra buzdítá,mivel a dolog azon pontig jutott, hol másképen már ki nem egyenlíthető. „Ez a nap, mondá,mindnyájunkat nagy tisztességhez fog juttatni, vagy ha elbukunk, megmenteni a király gyűlöletétől éskegyetlenségétől; mert ha férfiak vagyunk, a mint illik, inkább legyen kedvünkre a haza javáért harczbanesni el, mint gyáva félelemből tovább folytatni életünket, melyet az ellenség ítélete később úgyis el fogvenni.”

Az egész sereg, mely 14,000 főből állt, megigérte, hogy vele harczol és vele hal meg. A Percyek részénálltak, mint hadseregök tisztjei, a skót Douglas gróf, Kinderton báró, sir Hugh Browne és sir RichardVernon, sok más derék és bátor lovaggal. Mialatt a két sereg szemközt állt egymással, Worcester ésPercy lordok Caiton Tamás és Salvain által Henrik királyhoz küldték a fentemlített czikkelyeket,melyekben őt nyilvánvaló hitszegésről vádolták, mert esküje ellen magához ragadta a koronát és királyiméltóságot, Richard királyt elfogta, lemondásra kényszerítette s végűl megfosztotta életétől. Sok egyebetis róttak fel bűnéül, mint törvénytelen adók behajtását, az országos törvények és szokások megsértését,és hogy semmit sem tett March grófnak a fogságból való megszabadítására. Mindezt magukra vállalták,hogy mint a jog védői és ápolói be fogják ellene bizonyítni, a mint ezennel az egész világ előtt kijelenték.

Midőn Henrik király elolvasá a czikkelyeket s a hozzájok csatolt kihívást, azt válaszolá a követeknek,hogy kész a kard élével a csatában bizonyítni be ügyök rosszaságát s feltűntetni hazug voltát; nem iskétkedik, hogy Isten oltalmazni fogja jogát a hűtelen és hitszegő árulók ellen. Korán reggel a legközelebbinapon, mely Mária Magdolna vigiliája volt, mindkét részen csatarendbe állították a csapatokat, és mialatta katonák a harczi jelt várták, a király a Percyekhez küldé a shrewsburyi apátot és a titkos pecsét egytitkárát, hogy bocsánatot kínáljon nekik, ha méltányos egyezkedésre lépnek. Lord Percy meg akartahallgatni a király ajánlatát s elküldte nagybátyját Worcestert, hogy a királynak elmondja fölkelésök okaités sérelmeik orvoslását kivánja. Beszélik, hogy a király minden méltányos kivánságba beleegyezett ésjobban leereszkedett, mint állásához illett volna; de Worcester gróf unokaöcscsének mindennekellenkezőjét mondta és szivét még inkább elkeserítette a király ellen. És mikor a trombiták felharsantak, akirály csapatai „Szent György!”, ellenségeik „Espérance Percy!” kiáltással dühösen összecsaptak, azijászok nyilzáport küldtek elleneikre és sokan elestek, hogy többé föl ne keljenek.

A skótok, kik Percy előhadát képezték, bosszút akartak állni az angolokon régi bántalmaikért, és akirály előhadát Stafford gróf vezérlete alatt oly hevesen támadták meg, hogy visszavonulásra kényszerítékés csaknem áttörték az ellenség csatasorát. A walesiek is, kik eddig erdőkben, hegyek és mocsárok köztlappangtak, segítségökre siettek a Percyeknek. De a király mindenütt jelen volt, hová övéinek szükségehívta; friss csapatokat vezetett elő és a harcz hevesebben tört ki, mint azelőtt. E pillanatban Lord HenryPercy és Douglas gróf a királyi csapatok sűrű nyilzáporán keresztűl a király közelébe hatoltak slándsákkal és kardokkal oly hevesen támadtak reá, hogy a skót March gróf, a ki kiismerte szándékukat,



eltávolítá a királyt a csatatér e részéről, és valóban életét mentette meg ezáltal, mert a két lord mindenkitlevágott, a ki a királyi zászló körűl volt, mint Stafford grófot; a zászlótartót is megölték, sir WalterBluntot.

A walesi herczeg e napon derék ifjú lovag módjára állt atyja oldalán, mert ámbár csakhamar megsebzéarczát egy nyíl, úgy hogy a kiséretében levő nemesek el akarták vezetni a csatatérről, nem engedte ezt,nehogy eltávozása félelmet idézzen elő a csapatoknál, és nem gondolva sebével, a leghevesebb harczbanott maradt és buzdítá embereit, a hol szükség volt rá. A harcz három hosszú óráig tartott, a nélkül, hogyeldőlt volna, míg végre a király „Szent György, diadal!” kiáltással áttörte az ellenséges csatasort, és olymessze előre hatolt, hogy, mint némelyek beszélik, Douglas gróf földhöz vágta és ez alkalommal megöltesir Walter Bluntot más hárommal, kik a király ruháját és viseletét öltötték magukra, a midőn fel is kiáltott:„Isten tudja, mint nő ki e sok király, mint gomba a földből!” A királyt ismét fölemelték, és még több bátorhadi tettet vitt végbe, mert azt mondják, hogy azon a napon saját kezével harminczhat ellenséget ejtett el.Példáján felbuzdulva övéi hősileg harczoltak és elejtették a Hővér melléknevű Percy lordot. Szóval akirály ellenségei vereséget szenvedtek és megfutamodtak; futás közben Douglas gróf egy meredekrőlleesett, és oly erősen megsérült, hogy üldözőinek kezébe jutott; de bátorsága jutalmául a király szabadonbocsátá. Worcester gróf is fogságba került, mindezen bajok szítója és izgatója, sir Richard Vernonnal,Kinderton báróval és másokkal együtt. A rákövetkező hétfőn (a csata szombatra esett) Worcestert,Vernont és Kindertont elítélték és lefejezték, a gróf fejét Londonba küldték és ott kiállították ahídon……

Ez a történeti anyag, melyből Shakspere drámája épült. Fölösleges a különbségre mutatni, melyet anyers anyag és a kész épület között mindenki felismer hosszas magyarázatok nélkül is. Ugyanezt mondtukés mondhatjuk Shakspere minden darabjáról, ha eredeti anyagjával összevetjük; mindegyikrealkalmazható az elhasznált, de mindig igaz metaphora, mely szembe állítja egymással az egyik oldalon anyers és idomtalan köveket, a másikon a művészi alkotású palotát, magas bolthajtásaival, arányostermeivel, melyek élő, igaz, természetes alakok ragyogó csapatjától nyüzsgenek. De talán egyikben semfordított a költő oly nagy gondot alakjainak megválogatására és csoportosítására, sehol másutt nempazarolta oly bőkezűen az igaz jellemzés legkülönbözőbb szineit, sehol másutt nem ékesítette felrokonszenvének vagy humorának drágább köveivel. Ime mindenek közűl kiválva elénk tűnik a költőkedvencz hősének, Henrik herczegnek alakja, úgy a mint a néphagyomány fenntartotta s a költőszeretetének egész melegségével, képzelmének egész erejével kiszinezte: az ifjú erő szilaj teljességében,csillogó humorával és férfias komolyságával, fiatalos kicsapongásaiban méltóságosan, durva hüvelye alattmély és gazdag kedélylyel, szilaj daczczal és gyermeteg megadással; fölpezsdülő vérének legnagyobbtévelygései, az őserejű ifjúság legrikítóbb balgaságai között soha el nem homályosuló józan eszével,egészséges ítéletével, megragadó és megható igazsággal és egyszerűséggel, szemünk előtt haladva végigfejlődésének egész lépcsőzetén; vele szemben a hővérű Percy, a középkori lovagi arisztokracziaeszménye, kielégíthetetlen tettvágygyal, olthatatlan becsvágygyal; bátorságában, nyerseségében,humorában, őszinteségében, becsületérzetében Henrik herczeghez hasonlóan, kinek a költő a párhuzamkedvéért kortársává is teszi, ámbár a történelem tanúsága szerint a herczeg atyjával volt egykorú. De vanközöttük egy nagy különbség, mely az egyik diadalát s a másik elbukását lélektanilag igazolja, s ekülönbség az, hogy Percyben nincs meg az ész nyugodt megfontolása, mely a szenvedély hevétmegzabolázza s a jóban-rosszban egyaránt szükséges mérséklet korlátai között tartja. Az ő elbukásábanis nyilvánúl Shakspere életbölcsészetének alapja, hogy az embernek mindenben a bölcs mérsékletszabályát kell követnie, s az egyén ösztönét alárendelnie az összeség czéljának, a kötelességnek.

E természetes, nemes, magasan kiváló alakok körűl ott látjuk csoportosulni a politika hideg, számítóembereit, kiknek eszménye a siker, s kiknek lelkiismerete nem épen megbízható. Ott van az okos,ravasz, határozott, önmagán uralkodni tudó király, hideg mosolyával, mindent átható éles tekintetével;vele szemben Worcester, Percy lelkiismeretlen nagybátyja, az önző és csak saját érdekét szolgálóNorthumberland, a felfuvalkodott, képzelődő, zavaros fejű Glendower, és mindezek körűl



keresztűl-kasúl száguldozva a herczeg korhely pajtásai, e tomboló, vidám, haszontalan banda, az emberisülyedésnek, az állati ösztönök felülkerekedésének legkülönfélébb fokozatait tűntetve fel a humor csillogóverőfényében, s mindnyájok élén a pohos vén lovag, a világ összes komikus költészetének legremekebbalkotása, az ős Silenos eszméjének legigazabb és legelevenebb megtestesülése, Falstaff.

Falstaff alakja és neve typikussá vált, a költők utánozták, Erzsébet királynő oly nagy mulatságát találtabenne, hogy kivánságára Shakspere a „Windsori víg nők”-ben újra felléptette, mint szerelmest; többköltő összeállt s 1600 körűl kiadta Falstaff életrajzát, sőt a vallási villongás is megragadta a korhely vénlovag alakját s a katholikusok sir John Oldcastle, az eretnek lord Cobham alakjára véltek benne ismerni.Ez az Oldcastle név különben előfordul egy Shakspere előtti drámában, melynek czíme „The FamousVictories of Henry the Fifth” (V. Henrik híres győzelmei). E különben idomtalan és durva munka V.Henrik egész történetét magában foglalja, úgy mint trónörökösét és úgy mint királyét is, tehát annyianyagot, mely Shaksperenek három drámára szolgáltatott tárgyat. Szerzője ismeretlen; annyi bizonyos,hogy 1588 előtt keletkezett. Ebben is megvan a komoly és humorisztikus jelenetek párhuzamos haladása,s hogy Shakspere ismerte e darabot, kitűnik abból is, hogy nehány nevet átvett belőle, mint Eastcheapet,s a herczeg kisérői közűl Ned és Gadshill neveit. De más hasonlóság nincs ez ügyetlen, laza munka ésShakspere remekműve közt, s névszerint a szellemtelen, otromba Oldcastle és a humor királya, Falstaff,legfölebb abban hasonlítnak egymáshoz, hogy amaz is kövér. Shakspere IV. Henrik második részénekepilogjában tiltakozik is e két alak jogosulatlan összekeverése ellen. „Ha nem terhelétek túl magatokatkövér eledellel, alázatos szerzőnk folytatni fogja e történetet s abban sir John Falstaffot is. … Az után, amint tudom, Falstaff izzadásban hal meg, ha ugyan szigorú ítéletetek már meg nem ölte: mert Oldcastleúgy halt meg, mint vértanú; de ez nem olyan ember.” Ebben egyszersmind tiltakozás van az ellen is, hogya vallási polémia felhasználta Falstaff alakját s a „fehérszakállú sátán” vonásaiban a fentemlítettOldcastlera akart ismerni.

Magyarúl IV. Henrik több fordításban került színre a nemzeti színházban. 1855-ig Matisz Pál és EgressyGábor, 1858-tól csupán Egressy Gábor neve alatt fordult elő. A Kisfaludy-társaság teljesShakspere-kiadásában Lévay József fordításában jelent meg, s ugyanezt fogadta el legújabban a nemzetiszínház is.

ELSŐ FELVONÁS.

I. SZÍN.

London. Terem a palotában.

Henrik Király, Westmoreland, Sir Walter Blunt és Mások jönnek.

HENRIK KIRÁLY.

Halványan a gondtól s rendülve bár,Időt nyerünk, hogy a zaklatott békeLélekzetet vegyen s tört hangokatRebegjen új küzdelmekről, melyekKezdődni fognak messze partokon.



Ajkát e föld szomjú ErinnyseNem festi önszülötti vérivel,Mezőit éles harcz nem dúlja többéS virányát ellenek patkói nemTiporják; a düh-szikrázó szemek,Melyek, mint háborult egen az egyLényű s természetű légtünetek,Nem rég csak belzavarban s iszonyúPolgár-vérengzésben találkozának,Most kölcsönös szép rendben, egy iránytKövetnek már, és nem dühöngenek,Szövetséges s rokon barát iránt;S a harczi kard, mint a rosszúl bezárt kés,Nem sebzi már öngazdáját. AzértAz idvezítő sírjához (kinekVitéziűl, feltűzve szent keresztjét,Harczolni készek és buzgók vagyunk,)Azonnal egy angol serget szedünk;A melynek karja úgy alkottatékMár anyja méhiben, hogy a pogánytÜldözze ott ama szent téreken,Hol a megáldott láb járt egykoron,Melyet tizennégy század év előttKínos keresztre üdvünkért szögeztek.De szándokunknak már egy éve, ésNem is szükség ezt nektek mondanunk:Nem e czélból vagyunk itt. Szólj tehát,Kedves rokon, Westmoreland, hogy tanácsunkA mult éjen mi jót határozottE drága terv siettetésire.

WESTMORELAND.

A gyorsaságot hévvel tárgyalák,Szövének némi harczi tervet isMég tegnap éjjel, s im váratlanúlGonosz hírekkel Walesből posta jött;A legrosszabb, hogy a hű Mortimer,A herefordshirei népet harczra vívénA lázongó szilaj Glendower ellen,Foglyúl ejtette őt e zord kezű vallÉs sergéből ezret mészárla le,Kiknek holttestein oly gyalázatotOly szemtelen csonkítgatásokatVivének véghez a vall-asszonyok, hogyPirúlás nélkül el se mondható.

HENRIK KIRÁLY.

Úgy látszik hát, hogy e viszály hireSzentföldi tervünket félben szakasztja.



WESTMORELAND.

Ez, és egyéb is még, kegyelmes úr,Mert még rosszabb, még vészesebb hirekÉrkeztek éjszakról, beszélve, hogyKeresztmagasztalás napján a hősiHővér, az ifjú Percy Henrik, ráütöttHős Archibaldra, e mindig vitézS dicsőített skótra Holmedon körül,Hol véres órát kelle állniok,A mint az ágyuk dörrenése ésMás effélék után a hír beszél,Mert a ki ezt hozá, harczuk hevében,Sietve pattant lóra, nem tudá,Az ütközetnek milyen vége lett.

HENRIK KIRÁLY.

Im itt van egy hív és serény barátunkSir Walter Blunt, most szállott le lováról,Minden vidék porával födve, melySzékvárosunk s Holmedon között terűl;Ő meg szelíd jó híreket hozott:Douglas leverve, tízezer szilaj skótS huszonkét hős lovag hever halombanSaját vérébe’ Holmedon síkjain;Sir Walter látta. Hővér foglyai:Mordake, a fifei gróf, a tönkre vertDouglas idősb fia, és gróf Athol,Murray gróf, Angus és Menteith. TehátNem tisztességes egy zsákmány-e ez?Vagy nem dicső díj? No’s, rokon, nem-e?

WESTMORELAND.

Oly győzelem valóba’, melylyelDicsekhetnék bármely királyfi is.

HENRIK KIRÁLY.

Busítasz és vétkezni kényszerítsz, mertIrígylem Northumberlandot, hogy őOlyan derék fiúnak apja, kitA hír s dicsőség nyelve emleget,Legsudarabb törzs a berekben ésA jó szerencse kedvencz büszkesége;Míg én, az ő dicsét szemlélve, csakA dőzsölés s gyalázat foltjaitLátom Henrik fiamnak homlokán.Bár volna úgy, hogy éji csalfa tündér



Cserélte vón’ ki kettőnk gyermekétMég bölcsejökben! és PlantagenetnekÖvét hivnák, enyímet Percynek!S Henrikjét én birnám, enyímet ő!De félre ezzel! Mit gondolsz, rokon,Ez ifjú Percy büszkeségiről?Ő e csatában ejtett foglyokatMegtartja, és üzente, hogy nekem csakA fifei gróf Mordake-t adja ki.

WESTMORELAND.

Ez bátyja műve, ez Worcesteré,Ki ellened szünetlen torzsalogS fuvalkodottan egyre berzeliAz ifjú gőgjét méltóságod ellen.

HENRIK KIRÁLY.

De számadásra hívtam őt ezért,S e végett egy időre elhaladSzent szándokunk Jeruzsálemre nézve.Jövő szerdán tanácsot tartatunkWindsorban: értesítsd a lordokat;De önmagad térj vissza csakhamar,Mivel többet kell tennem s mondanom,Mint ily hevülten nyilvánítható.

WESTMORELAND.

Úgy lesz, királyom. (Mind el.)

II. SZÍN.

Ugyanott. Más terem a palotában.

Henrik Walesi Herczeg és Falstaff jönnek.

FALSTAFF.

Ugyan, hé Riki, hogy áll most az idő?

HENRIK HERCZEG.

Oly hájfejüvé tőn a borivás, a vacsora utáni öv-eresztés, a délutáni lóczán-aluvás, hogy elfelejtéd sajátlagazt kérdezni, a mit sajátlag tudni akarsz. Mi az ördög bajod van neked az idővel, ha csak az órák nemboros poharak, a perczek nem kappanok, az óraművek nem keritők nyelvei, az óralap nem bordélyháziczímer s maga az áldott nap nem lángszín selyembe öltözött szép tüzes dáma; különben meg nemfoghatom, mi okon kérdezősködöl oly kelletlenül az időről.



FALSTAFF.

Valóban érzékeny oldalamon érintesz most Riki: mert mi, kik pénztárczákat csipegetünk, a holddal, mega gönczöl szekérrel járunk, nem Phoebussal, „e szép vándorlovaggal.” S kérlek is, édes kópém, ha királyleszesz, a mint hogy Isten tartsa kegyelmességedet, akarám mondani, felségedet, mert kegyelembenugyan nem igen lesz részed.

HENRIK HERCZEG.

Mit! nem?

FALSTAFF.

Nem biz annyi se, mennyit egy vékony ebédhez kérni szoktunk.

HENRIK HERCZEG.

No jó! hát aztán? Csak kereken ki vele!

FALSTAFF.

No hát, kedves kópém, ha király leszesz, ne engedj bennünket, az éj hőseit, naplopó tolvajoknaknevezni: hadd legyünk Diána erdőszei, az árny lovagjai, a hold kegyenczei. Mondasd az emberekkel,hogy mi jó járatban vagyunk, olyan járatban, mint a tenger, mely szűz és nemes hölgyünket, a holdatköveti, kinek védelme alatt lopni szoktunk.

HENRIK HERCZEG.

Jól mondod s igen is illik reánk: mert a hold védenczei levén, szerencsénk ép úgy apálylyal bír, mint atenger, s ép úgy a hold kormánya alatt áll, mint a tenger. Például egy erszény aranyat hétfőn éjjel aleghatározottabban elcsípünk, kedden reggel a leghatártalanabban elverjük. Beveszszük egy „ide vele!”káromlással, kiadjuk egy „oda vele!” kiáltással. Most oly mély apály, mint a lajtorja legalsó lépcsője,majd oly magas dagály, mint a bitófa teteje.

FALSTAFF.

Biz isten igazat beszélsz, fiú. – S nem kedves egy teremtés ez az én kocsmárosném?

HENRIK HERCZEG.

Mint a hyblai méz, öreg vasgyúróm. S a bivalbőr mellény nem kedves koptatni való-e?

FALSTAFF.

No no, te ficzkó; már megint szurkálsz és csipkedsz? Mi a menykő gondom van nekem a bivalbőrmellényre?

HENRIK HERCZEG.

Hát nekem mi az ördög gondom van a kocsmárosnénkra?



FALSTAFF.

Egyszer-másszor te is csak magadhoz intetted számadásra.

HENRIK HERCZEG.

S intettelek-e téged, hogy fizesd részedet?

FALSTAFF.

Nem; az igazat meg kell adnom; itt mindent te fizettél.

HENRIK HERCZEG.

Igen, s egyebütt is, míg erszényem birta; s ha nem birta, hitelemet használtam.

FALSTAFF.

Igen, s úgy el is használtad, hogy ha világos nem volna, hogy világos trónörökös vagy… De ugyan, édesczimborám, lesznek még bitófák Angliában, ha te király leszesz? s a vitézséget akkor is úgymarczangolják ama vén komédiás, a törvény rozsdás fogai, mint most? Egy tolvajt se akasztass fel, hakirály leszesz.

HENRIK HERCZEG.

Nem; te fogod.

FALSTAFF.

Én fogom? Pompás! Istenemre, derék ítélő bíró leszek.

HENRIK HERCZEG.

Már is hamisan ítélsz. Én úgy gondolom, hogy a tolvajokat te fogod felaggatni s így derék hóhér leszesz.

FALSTAFF.

Jó, Riki, jó. Némi részben egybe is vág az az én kedélyemmel úgy, mint az udvari bókolgatás, aztmondhatom.

HENRIK HERCZEG.

Hogy felebb juthass.

FALSTAFF.

No igen, hogy fölebb juthassak, a mire a hóhérnak nem igen van szüksége, mert ő juttat fölebb másokat.Az ördögbe is! oly ábrándozó lettem, mint valami doromboló vén kandúr, vagy orrán vezetett medve.

HENRIK HERCZEG.



Vagy egy vén oroszlán, vagy egy szerelmes lantja.

FALSTAFF.

Igen, vagy egy lincolnshire-i duda szuszogása.

HENRIK HERCZEG.

Hát a nyúl, vagy egy bűzhödt mocsár melancholiája mit vétett?

FALSTAFF.

Hasonlataid a legízetlenebbek, s magad valóban a leghasonlítgatóbb, leghamisabb, kedves ifjú herczegvagy. De kérlek, Riki, ne boszants többé efféle gyarlóságokkal. Bárcsak te meg én tudnók már, holtehetni szert egy rakás jó hírnévre. A minap egy öreg tanácsúr ugyancsak megpirongatott éretted azutczán; de biz én föl se vettem, pedig nagyon okosan beszélt; rá se hederítettem, bár igen bölcsen beszélt,még pedig az utczán.

HENRIK HERCZEG.

Jól tetted, mert „a bölcseség az utczákon szerűl szerte kiáltoz és senki sem hallgatja azt.”

FALSTAFF.

Oh! be átkozott idézeteid vannak, képes volnál magát egy szentet is megrontani. Hej! sokat rontottál teénrajtam, Riki! Isten bocsássa meg. Míg téged nem ismerélek, Riki, semmit sem ismertem. S most, haigazat kell szólanom, kevéssel vagyok jobb, mint bármely gazember. Abban kell hagynom ez életet,abban fogom hagyni. Istenemre! gazember legyek, ha úgy nem lesz. Nem akarok elkárhozni semmikirályfiért e világon.

HENRIK HERCZEG.

Hol csipünk holnap tárczát, Jankó?

FALSTAFF.

Teringettét! a hol akarod, én ott leszek. Nevezz semmirekellőnek s piríts reám, ha nem teszem.

HENRIK HERCZEG.

Ugyan szép javulást veszek rajtad észre: imádságtól tárczalopásra.Poins távolban előlép.

FALSTAFF.

Hja! Riki, ez az én hivatásom, Riki: s nem bűn, ha az ember hivatását követi. Poins! No mostmeghalljuk, szagolt-e ki valamit Gadshill. Oh! ha az ember érdem szerint idvezűl, a pokol melyik katlanjalesz nékie elég forró? Ez a legtúlcsapongóbb gazember, ki valaha becsületes emberre „megállj”-t kiáltott.

HENRIK HERCZEG.



Jó reggelt, Edus.

POINS.

Jó reggelt, drága Riki! Mit mond Lélekfurda ő kigyelme? mit mond Bor-czukor John uram? Nos Jankó,hogy egyeztetek ki, te meg az ördög, lelked fölött, melyet neki a mult nagypénteken egy pohár madeiráérts egy hideg kappanczombért eladtál?

HENRIK HERCZEG.

Sir John állni fog szavának; az ördög megkapja, a mit vett. Ő sohsem szegi meg a közmondást: megadjaaz ördögnek, a mi az ördögé.

POINS.

Így hát elkárhozol, ha szavadat az ördögnek megtartod.

HENRIK HERCZEG.

Különben is elkárhoznék, ha az ördögöt megcsalná.

POINS.

Node, fiúk, holnap reggel négy órakor el Gadshillbe. Zarándokok mennek Canterburyba dúsajándékokkal s kereskedők lovagolnak Londonba teli tárczákkal. Van nálam álarcz mindnyájatokszámára, magatoknál meg vannak lovak. Gadshill ma éjjel Rochesterben hál. Vacsorát holnap estéreEastcheapben rendeltem. Oly biztosan tehetjük, mintha aludnánk. Ha jöttök, tallérral tömöm megerszényeiteket; ha nem: veszszetek itthon, akaszszanak fel.

FALSTAFF.

Hallod, Yedward, ha én itthon veszek s el nem megyek, én akasztatlak fel benneteket, hogy elmentetek.

POINS.

Te, te haspók?

FALSTAFF.

Elmégy, Riki?

HENRIK HERCZEG.

Ki? én, rabló? én, tolvaj? Nem én, lelkemre, nem!

FALSTAFF.

Nincs benned becsület, nincs bátorság, nincs igazi czimboraság, sőt nem is királyi vérből származtál, haegy pár koronás tallérért lesbe állni nem mersz.

HENRIK HERCZEG.



No jó! hadd vetemedjem hát életemben ez egyszer ostoba csínra.

FALSTAFF.

Ez már helyes beszéd.

HENRIK HERCZEG.

Ej! történjék bármi, én itthon maradok.

FALSTAFF.

Istenemre mondom, akkor árulóddá szegődöm, ha király leszesz.

HENRIK HERCZEG.

Nem bánom.

POINS.

Kérlek, Sir John, hagyj magunkra a herczeggel; oly érveket hozok fel neki e kaland mellett, hogy el fogjönni.

FALSTAFF.

Ah! szálljon meg tehát a rábeszélés szelleme, őt pedig áldja meg érzékeny fülekkel, hogy a mit mondasz,meghassa, s a mit hall, el is higye; hogy így a valódi herczeg, tréfából, áltolvajjá legyen, mert buzdítás kella divatozó jámbor visszaéléseknek. Isten veletek. Eastcheapben találkozunk.

HENRIK HERCZEG.

Isten veled, kései tavasz! Isten veled, vén asszonyok nyara! (Falstaff el.)

POINS.

Tehát, czukor-édes jó herczegem, lovagolj velünk holnap. Tréfát gondoltam, melyet nem vihetek végbeegyedül. Falstaff, Bardolph, Peto és Gadshill hadd rabolják ki azon embereket, kik után már lestvetettünk. Te meg én ne legyünk ott; de midőn a zsákmánynyal visszatérnek, ha tőlök azt ketten el nem



veszszük, üttesd le a fejemet vállaim közűl.

HENRIK HERCZEG.

De mint válunk el tőlök lovaglás közben?

POINS.

Hát előbb indulunk, vagy később. Találkozási helyet jelölünk nekik, hol tőlünk függ meg nem jelenni.Ekkor a kalandot nélkülünk viszik véghez, mi meg rájok rontunk, mihelyt véghez vitték.

HENRIK HERCZEG.

Igen, de könnyen felismerhetnek lovunkról, öltönyünk- és más egyéb jeleinkről.

POINS.

Paff! hiszen lovunkat nem fogják látni, megkötöm az erdőben. Ha elváltunk tőlök, más álarczot teszünk,s aztán, barátocskám, van nekem elég viaszos vászon felöltőm ilyen alkalomra, hogy rendes külsőnketelfödözhessük.

HENRIK HERCZEG.

Attól is tartok, hogy nagy erővel lesznek hozzánk képest.

POINS.

Oh! kettőt közűlök a legkönnyebben meghökkenő banyának ismerek, s ha a harmadik továbbverekszik, mint tanácsosnak látandja, azonnal lemondok a fegyverviselésről. Legpompásabb a tréfábanaz a megfoghatlan hazugság lesz, melyet előttünk ez a kövér kamasz fog majd beszélni vacsora mellett,mint vívott legalább is harmincz ellen, mily rohamokat, döféseket s életveszélyeket állott ki! s ha mindeztszemére lobbantjuk, az lesz majd a tréfa.

HENRIK HERCZEG.

Jó, elmegyek. Gondoskodjál a szükségesekről s várj holnap este Eastcheapben; ott vacsorálok. Istenveled.

POINS.

Isten veled, uram. (Poins el.)

HENRIK HERCZEG.

Ismerlek én, de még kissé csak óvomHenyeségtek szilaj szeszélyeit.Követni vágyom ezzel a napot,Mely tűri, hogy tespedt, alanti felhőkTakarják fényét a világ elől;Hogy, majd ha ismét önmagába’ lesz,Áttörve a sötét gőztorlaton,



Mely úgy látszott, hogy elfojtandja már,Inkább csodálják, mert nélkűlözék.Ha ünnep volna mindenik napon,A játék úgy úntatna, mint a munka;De most óhajtjuk, mert ritkán esik,S nincs kedvesebb, mint a mi ritkaság.Így balgaságim’ abbahagyva majd,S lefizetve, mit nem igértem soha,Akként csalom meg a világ reményét,A mint híremnél sokkal jobb leszek.És mint sötét lapon a fényes ércz,Hibáimon feltündöklő javultomSzebben ragyog majd s több szemet leköt,Mint a ki dőre tán nem volt soha.Így vásottságimat fortély viszi,S eljő időm, bár senki sem hiszi. (El.)

III. SZÍN.

Ugyanott. Más terem a palotában.

Henrik Király, Northumberland, Worcester, Hővér, Sir Walter Blunt s Mások jönnek.

HENRIK KIRÁLY.

Vérem hideg, nyugodt volt s képtelenFölforrni im e bántalmak miatt,S ti ezt ismerve, csak tiportatokTürelmemen; de tudjátok meg íme,Hogyén, jövőre, inkábbén leszek,Kedélyemnél erősb, félelmesebb.Pehelylágy volt az és olajsima,Azért veszté el tiszteletjogát,Mit büszke szív csak büszke szívnek ad.

WORCESTER.

Házunk nem érdemes, fölséges úr,Hogy ép azon nagyság korbácsa érje,Ama nagyságé, melyet önkezünkSegíte ily magasra.

NORTHUMBERLAND.

My lord, –

HENRIK KIRÁLY.

Eredj, Worcester, mert szemedben énVészt és daczot szemlélek. Oh, uram,



Föllépésed nagyon merész, makacs,S a fölség e sötét gőgöt sohaNem tűrte még egy szolga homlokán.Távozhatol. Ha kell tanácsod ésSegélyed, akkor ismét hívatunk. (Worcester el.)Beszélni kezdtél. (Northumberland-nak.)

NORTHUMBERLAND.

Úgy van, oh uram!A felséged nevén kért foglyokat,Kiket Holmedonnál Percy elfogott,Ő mondja, hogy nem úgy tagadta meg,Miként arról felséged értesűlt.Tehát vagy irígység vagy tévedésEjté itt a hibát, de nem fiam.

HŐVÉR.

Uram! a foglyokat meg nem tagadtam;De a mint a csatának vége volt,Én a düh- és a túlzott izgalomtólPihegve, bágyadtan támaszkodámKardomra, s ekkor érkezett odaEgy czifrán öltözött, kikent, kifent úr,Vidám, mint vőlegény, borotvált álla,Mint aratáskor a tarolt mező.Oly illatos volt, mint piperke hölgy;Illatszelenczét tarta ujja közt;És azt koronkint orrához vivé,Meg elvoná; az orr, mintegy dühében,Hogy oly közel jár hozzá, tüsszögött.Mindig mosolygott és beszélt, s midőnA harczosok hordták a holtakat,Paraszt, pimasz fattyúknak szidta, hogyOly éktelen hullákat visznek elA fuvalom s ő méltósága közt.Tőlem mézes szavakkal kérdezettEgyet-mást, és e közben kérte kiA foglyokat felséged részire.Én, a kinek fájtak hült sebeiS kit egy papagály ekkép gyötre most,Türelmetlen, hevessé lettem, ésHogy mit feleltem, már nem is tudom,Igent-e vagy nem-et: mert feldühíte,Hogy oly csiszolt s oly illatos valaS fecsegni csacska nőként úgy tudottÁgyú-, dob- és sebről. (Isten bocsássa!)Mondá nekem, hogy nincs fölségesebbA csonttörésre, mint a spermacet.És hogy valódi kegytelen dolog



Az ártatlan föld anyakeblibőlKiásni a czudar salétromot,Mely annyi termetes derék fiútGyáván ledönt, s ha ágyúk nincsenek,Akkor bizonynyal ő is harczfi lesz.E zagyva dőre csacskaságra énFeleltem is nem is, mint emlitém. –Kérlek, ne engedd hát e híradástÉrtékes vád gyanánt tolúlni beRagaszkodásom s felséged közé.

BLUNT.

Tekintve a körülményt, jó uram,Bármit beszélt is Percy Henrik akkor,Olyan személyhez, oly helyen s időben,Mind azzal együtt, a mi mondva volt,Jobb lesz, ha elhal s többé föl se támadS nem költ veszélyt, vagy vádat ellene;Mit akkor monda, visszavonja most.

HENRIK KIRÁLY.

De foglyait még most sem adja ki,Csak oly föltétel és kötés alatt,Hogy sógorát, a dőre Mortimert,Ön költségünkre váltanók ki rögtön,A ki pedig önként árulta elAzoknak éltét, kiket harczba vittA nagy varázs, gonosz Glendower ellen,Kinek leányát, hallomás szerint,Nem rég vevé nőül a marki gróf.Kincstáraink azért ürüljenek ki,



Hogy visszaváltsunk majd egy árulót?Árúlásért fizessünk, és frigyetKössünk a hitvány emberekkel is,A kiket önhibájok buktatott meg?Nem! veszszen a kopár hegyek között.Barátomnak többé nem ismerem,Ki még csak egy fillért is szóba hozKiváltni Mortimert, a lázadót.

HŐVÉR.

Mortimer lázadó!Nem! tőled őt csupán a harcz-esélyVoná el: arra nem kell több tanú,Mint a nyilván szóló sebek, amaSeb-ajkak, melyeket hősleg kapottA tiszta Severn nádas partjain,Midőn külön tusában, összetűzveSzintén egy teljes óráig vivottA nagy Glendower-ral engedés ne’kül.Háromszor álltak meg, háromszor ittakKözegyezéssel a futó SevernHullámiból. Véres tekintetöktőlRiadva folyt az rengő nádja köztS borzas fejét a partüregbe rejté,Mit a vívók hős vére áztatott.Sohsem szinezte művét ily sebekkelS leplezetlen dőre árulásS nem kaphatá a nemes MortimerMindezt ily számmal, úgy önkéntesen.Azért ne vádold lázadással őt.

HENRIK KIRÁLY.

Hazudsz mellette, Percy oh! hazudsz;Glendowerral ő nem állt szemben soha,Azt mondhatom neked.Inkább az ördögöt lelné magában,Mint Owen Glendowert ellenségeül.Nem szégyeled? Azonban, ifju úr,Egy szót se többé Mortimer felől.A foglyokat küldjed sietve hozzám,Vagy olyakat fogsz tőlem hallani,Miket megbánhatsz. Lord Northumberland,Fiaddal együtt eltávozhatol.A foglyokat! vagy lesz mit hallani. (Henrik Király, Blunt és Kiséret el.)

HŐVÉR.

Ha értök az ördög orditna bár,Még sem teszem. Megyek rögtön utána,



S kimondom ezt, könnyitni szivemet,Ha mindjárt a fejemmel játszom is.

NORTHUMBERLAND.

Mit? hogy? részeg vagy a dühtől? Megállj!Itt jő bátyád.Worcester visszajő.

HŐVÉR.

Ne szóljak Mortimerről?De menydörgettét! szólok én bizony,S kárhozzam el, ha nem tartok vele.Sőt felnyitok mellette minden értS csöppenkint ontom drága véremet,Fölvívni a letiprott MortimertOlyan magasra, mint e rossz király,Mint e hálátalan férges Bolingbroke.

NORTHUMBERLAND.

(Worcester-nek.) Megőrjité öcsédet a király.

WORCESTER.

Távoztommal ki szítá a tüzet föl?

HŐVÉR.

No lám! magának kér minden fogolyt,S midőn viszonzásul kiváltni kértemA nőm testvérit, ő elsápadottS halálszemekkel nézett rám, mivelMortimernek nevétől is remeg.

WORCESTER.

Nem bántom érte. A megholt Rikhárd,Mint vérrokont, nem őt jelölte-é ki?

NORTHUMBERLAND.

Igen: hallottam e jelöltetést,Midőn ez a szerencsétlen király,Kiért Isten bocsásson meg nekünk,Irlandi hadjáratjához fogott,Honnan, sürgetve, ismét visszatért,Trónját majd életét elveszteni.

WORCESTER.



S kinek halála a világ előttBennünket oly botránynyal bélyegez.

HŐVÉR.

De kérlek! hát Rikhárd király a trónraMortimer Edmundot jelölte kiUtódjaúl?

NORTHUMBERLAND.

Magam hallottam azt.

HŐVÉR.

Király rokonját így nem vádolom,Ki őt kopár hegyek közt veszni hagyná.De rátok, a kik e feledt egyénFejére tettétek a koronátS gyilkos cselek gyalázatfoltjaitHordjátok érte: rátok mindezértÁtok világa súlyosuljon-e,Levén csak eszközök, vagy czinkosok,Zsineg, lajtorja, vagy inkább – bakók?Bocsánat, oh! hogy ily alantra szállok,Láttatni azt a rangfokot, melyenTi álltok e ravasz király alatt.Hát, szégyen! azt említse-é korunkS írják fel a jövők évkönyvei,Hogy ily nemes, hatalmas emberek,Oly jogtalan ügyhöz szegődtenek,Mint ti ketten, Isten bocsássa meg!A drága rózsát, Rikhárdot kitépni,S ültetni e csalán, tövis Bolingbroke-ot?És még nagyobb gyalázatúl említsék,Hogy az, kiért e szégyent hordozátok,Kigúnyolt, eldobott és megvetett?Nem! még idő van visszaszerzeniA száműzött becsűletet s ujantKivívni a világ jó véleményét,És megboszulni a megvettetéstÉs gúnyt eme gőgös király fején,Ki éjjel-nappal mindig arra gondol,Hogy tartozását mint törleszsze leHalálotoknak vérdíjával is.Mondom tehát –

WORCESTER.

Öcsém, csitt! szót se többé!



Titkos könyvet fogok feltárni mostS belőle a te gyorsan ébredőHaragodnak vészes dolgot olvasok,Oly vészes, oly merényes jellemüt,Mint gyönge kopja-nyélen kelni átEgy zúgva zajló vízroham felett.

HŐVÉR.

Ha elbukik, jó éjt! haljon vagy úszszék.Bocsáss veszélyt kelettől nyugatig,Ha a becsűlet déltől éjszakigElékerül, megvivnak: oh! a vérInkább buzog bennünk, midőn oroszlántRiasztunk, mintha nyulat ugratunk.

NORTHUMBERLAND.

A nagy tetteknek gondolatja isTúlkapja a tűrés határain.

HŐVÉR.

Úgy látszik, Istenemre! csak könnyűSzökés volna a halvány holdvilágrólLetépni a fénylő becsűletet,Vagy a mélylő fenekre szállaniS hajfürtinél ragadva vonni felAz elmerült becsűletet, ha az, kiMegmenti onnan, versenytárs ne’külViselné aztán méltóságait.De félre a félszeg szövetkezéssel!

WORCESTER.

Ábrándvilágot kerget, és nem azt,A mit főleg tekintni kellene.Öcsém, figyelj csak egy kissé reámS hallgass meg.

HŐVÉR.

Oh! ne bánts.

WORCESTER.

Ama nemes skótok,Kik foglyaid –

HŐVÉR.



Enyim lesz mindenik.Az égre! tőlem egy skótot se kap,Nem, hogy ha egy skót üdvözítené is.Nálam marad mind, mind.

WORCESTER.

Te csak dühöngszS ajánlatimra épen nem figyelsz.A foglyokat megtarthat’d.

HŐVÉR.

Meg fogom.Az már való. Ő azt mondotta, hogyKi nem váltandja Mortimert soha,S megtilta szólnom Mortimer felől.De én hozzá megyek, ha szendereg;S ezt harsogom fülébe: Mortimer!Sőt egy seregélynek majd megtanítomA Mortimer szót, s azt adom neki,Hogy izgalomban tartsa bősz dühét.

WORCESTER.

Hallgass, öcsém, csupán egy szót.

HŐVÉR.

Törekvésem nem lesz egyéb ezentúl,Mint hogy gyötörjem e Bolingbroke-otS e kocsmahőst, a walesi herczeget,Kinek, ha nem tudnám, hogy atyja őtNem kedveli s vesztén örülne is,Egy kanna sörbe mérget öntenék.

WORCESTER.

Maradj tehát, öcsém! Akkor beszélek,Midőn figyelni jobb kedved leend.

NORTHUMBERLAND.

Minő darázscsipett, türelmetlen vagy,Hogy asszonymódra folyton így pörölszS füled csupán saját nyelvedre tart.

HŐVÉR.

Ah! engemet vessző vág s ostoroz,Csalán és hangya csíp, ha e ravasz,



Hitvány Bolingbrokeról csak hallok is.Rikhárd korában hol is volt csak az?Átok reája! Gloucestershirebe’ van,A hol nagybátyja York, a féleszűHerczeg tartózkodék: először ottHajtottak térdet e mosoly-királynak,E Boligbrokenak, a mint ő veledRavenspurgból jött vissza.

NORTHUMBERLAND.

Berkley-várban.

HŐVÉR.

Valóban ott.S akkor mi édes nyájasságokatOntott elém e hízelgő kopó!„Gyermekszerencsém majd ha nagyra nő”És „drága Percy Henri, jó rokon” …Isten bocsá’! pokolba ily csalókkal.Most már beszélhetsz, bátya, kész vagyok.

WORCESTER.

Nem, hogy ha nem vagy, csak kezdd el megint,Bevárom én.

HŐVÉR.

Valóban kész vagyok.

WORCESTER.

Tehát skót foglyaidról újolag.Bocsásd el őket váltságdíj ne’külS Douglas fiát válaszszad eszközülSerget szerezni Skótiában, a mi,Miként írásban majd okát adom,Könnyű leend. S mylord, te, míg fiad (Northumberland-nak.)Skóthonban ekkép szorgalmaskodik,Titkon csatold magadhoz szív szerintAma kedvelt derék egyháznagyot,Az érseket.

HŐVÉR.

A yorkit úgy-e?

WORCESTER.



Igen, ki öcscse, lord ScroopnakBristolban elhaltát mélyen kesergi.S nem csak gyanítva mondom ezt, mikéntTörténhetőt; hanem mivel tudom,Meg van fontolva s állapítva jólÉs már csupán csak alkalomra vár.Csak egy intésre vár, hogy létesüljön.

HŐVÉR.

Előre érzem,Minden bizonynyal sikerülni fog.

WORCESTER.

Még vadnyomunk sincs, már ebet bocsátsz.

HŐVÉR.

Tervünk nem is lehet más, csak helyes.Hisz Skóthon és York serge egyesülMajd Mortimerrel, ah!

WORCESTER.

Az úgy leend.

HŐVÉR.

Valóban azt dicsőn kitervezéd.

WORCESTER.

Sietni nem csekély ok ösztönöz,Egy fő csapással főnket mentni meg.Mert bármi nyugton éljünk, a királyMagát mindig adósunknak hisziS nyugodtaknak bennünket nem hiszen,Míg megfizetni nem talál időt;És már is érzitek, mint vonja megMindnyájunktól nyájas tekintetét.

HŐVÉR.

Úgy, úgy; boszút kell rajta állanunk.

WORCESTER.

Öcsém, Isten veled! Semmit ne tégy,Míg tőlem írva nem veendsz irányt.Ha majd időnk megért (s nincs messze már),



Glendowerhoz, Mortimerhez átsikamlok,A hol te, Douglas és egész hadunk,Miként óhajtom, gyorsan egyesül,Hogy így erős karunkra fölvegyükSzerencsénket, mely most még ingadoz.

NORTHUMBERLAND.

Isten veled! Én jó sikert remélek.

HŐVÉR.

Isten veled! Bár repülne az óraA harcztér, zaj és jajszó felelne szónkra! (El mind.)

MÁSODIK FELVONÁS.

I. SZÍN.

Rochester. Fogadó udvara.

Egy Fuvaros jő, kezében lámpával.

1. FUVAROS.

Áh! há! Akaszszanak fel, ha reggeli négy óra el nem mult. A gönczölszekere már az új kémény fölött áll slovunkat mégse raktuk meg. Hé! szóga!

SZOLGA.

(bentről).Mindjárt, mindjárt.

1. FUVAROS.

Készítsd el, hé Tamás! a fakóm nyergét s tégy egy kis csepükóczot is a kápa alá! Szegény dög marjacsupa seb.Más Fuvaros jő.

2. FUVAROS.

A bab meg a borsó olyan pállott itt, akar az ördög, s ettől férgesedik meg legkönnyebben az ilyenszegény gebe. Fel is fordult ez a ház, mióta az öreg Róbert meghalt.

1. FUVAROS.

Szegény öreg! sohse tudott zöld ágra vergődni, a hogy a zab ára felszökkent; ez lett halála is.

2. FUVAROS.



Úgy látom, ez a legrondább bolhafészek az egész londoni útban. Oly tarkára csíptek engem, mint egyczompó.

1. FUVAROS.

Mint egy czompó? De istenucscse! egy királyt se marhattak vona czifrábbra, mint engemet az elsőkakasszóra martak.

2. FUVAROS.

No persze! Mert sohse adnak éjjeli edényt, hát csak a tűzhelyre pösöl az ember, a só s víz aztán csakúgy ontja a bolhát, mint a békatojás.

1. FUVAROS.

Hé! szógám! gyere már, hogy kössenek föl; gyere már.

2. FUVAROS.

Egy ódal szalonnát, meg oszt’ vagy két csomó gyömbért viszek Charing-crossba.

1. FUVAROS.

Teremtettét! a kosaramban biz’ éhen döglenek meg ezek a pulykák. Hej! cseléd! üssön beléd az amennydörgös mennykő. Nincs szemed? nem hallasz? Gazember legyek, ha oly szívesen be nem vágnáma fejedet, mint a hogy be szoktam vágni egy pohár bort. Gyere már, hogy akaszszanak fel. Nem érsz egyfakovát.Gadshill jő.

GADSHILL.

Jó reggelt, fuvarosok! Hány az óra?

1. FUVAROS.

Gondolom, kettő.

GADSHILL.

Ugyan add csak ide lámpádat, hadd nézzem meg lovamat az istálóban.



1. FUVAROS.

No lám, lám! különb csínt is láttam már én ennél.

GADSHILL.

Add ide hát te.

2. FUVAROS.

Ah! dehogy! Add ide lámpádat! Hogy is ne! Majd ha az akasztófán fityegsz.

GADSHILL.

Ugyan hé, fuvarosok, mintegy mikor érkezhettek Londonba?

2. FUVAROS.

Elég korán arra, hogy gyertyavilág mellett feküdjünk le, kezeskedem róla. Gyere no, szomszéd, költsükfel az urakat; együtt utaznak a társasággal, mert sok drága holmijök van.

GADSHILL.

Hé, pinczér! (Fuvarosok el.)

PINCZÉR.

(ott bent).Kéznél légy! azt mondja a zsebmetsző.

GADSHILL.

Ez ép annyi, mint: kéznél légy; azt mondja a pinczér; mert te sem vagy távolabb a zsebmetszéstől, mint azutasítás a cselekvéstől. Te szövöd a hálót.Pinczér jő.

PINCZÉR.

Jó reggelt, Gadshill mester. A dolog úgy áll, mint tegnap este mondám. Itt van egy földesúr a kenti



vadonból, háromszáz márka arany van nála. Hallottam, mikor ezt tegnap este vacsoránál mondotta voltegyik társának, a ki olyas számvívőféle ember; annál szintén sok a podgyász. Isten tudja, mi lehet. Márfenn vannak s rántottát kérnek. Rögtön indulnak.

GADSHILL.

Nyakam’ teszem rá neked, hogy jó madarainkkal találkozni fognak.

PINCZÉR.

Nem, az nekem nem kell; csak tartsd meg a hóhér számára, mert tudom, hogy te is csak oly jó madárvagy, mint akármelyik rablómadár.

GADSHILL.

Mit beszélsz nekem a hóhérról? Ha engem felkötnek, két bitófát teszek én akkor kövérré; mert haengem felkötnek, az öreg sir Johnt is felkötik velem, s tudod, hogy ő nem valami sovány ember. Hja! másszegény legények is vannak ám még, kikről te nem is álmodod, hogy csupa mulatságból becsületéreválnak foglalkozásunknak, a kik, ha nyomozásra kerülne a dolog, saját hitelök végett mindentelkövetnének a kiegyenlítésre. Nem holmi gyalog csavargóval, nem öt hat filléres tolvaj bothősselszövetkeztem ám én; nem holmi bolond rézszínű, bajuszos sörbogárral: hanem illem- és nemességgel,polgármesterek- és főtisztviselőkkel, a kik aztán megteszik, a kik inkább nekirontanak, mint beszélnek,inkább beszélnek, mint isznak, s inkább isznak, mint imádkoznak. De hazudom, mert folyvástimádkoznak saját szentjökhöz, a közjóhoz, vagy inkább nem hozzá imádkoznak, hanem elimádkozzák,mert lehúzzák a bőrit s csizmát készítenek belőle.

PINCZÉR.

Mit? csizmát a közjóból? Vízhatatlan-e aztán a lucskos úton?

GADSHILL.

Az ám! a bizony! a törvényszék maga kente azt meg. Úgy lopunk, mintha valamely várban volnánk:lőmentesen. Páfránmag van nálunk s láthatlanúl kalandozunk.

PINCZÉR.

De biz’ én csak azt hiszem, hogy mégis inkább az éjnek, mint a páfránmagnak köszönhetitekláthatlanságtokat.

GADSHILL.

Adj kezet, s nyereségünkben te is osztozni fogsz, a mily igaz, hogy igaz ember vagyok.

PINCZÉR.

Nem! inkább azt mondd: a mily igaz, hogy csaló tolvaj vagy.

GADSHILL.

Mindegy. Ahomo név minden ember közneve. Mondd meg a szolgának, hozza ki fakómat az istálóból.



Isten veled! te szurtos pimasz. (El mind.)

II. SZÍN.

Országút Gadshill mellett.

Henrik Herczeg s Poins. Kissé távolabb Bardolph és Peto jönnek.

POINS.

No állj félre, állj félre. Falstaff lovát eltávolítám s maga itt nyiszorog már, mint egy kikeményített bársony.

HENRIK HERCZEG.

Bujj el.Falstaff jő.

FALSTAFF.

Poins! Poins! Kössenek fel. Poins!

HENRIK HERCZEG.

Csitt, te kihizlalt tulok! micsoda nagy zajt ütsz!

FALSTAFF.

Hol van Poins, Riki?

HENRIK HERCZEG.

Ama dombtetőre ment; utána megyek, fölkeresem. (Színli, mintha Poins-t keresné.)

FALSTAFF.

El vagyok átkozva, hogy e tolvaj czimboraságában kell rabolgatnom. A gazember elvitte a lovamat smegkötötte, nem tom hol. Ha még négy közönséges lépést gyalogolok, végem van. No legalább széphalálom lesz, mert kikerülöm a bitót, ha e pimaszt megölöm. Huszonkét év óta minden órábanmegesküdtem, hogy elszakadok czimboraságától s a gazember czimborasága még most is lebűvölve tart.Akaszszanak fel, ha nem valami varázs italt adott be az az istentelen, hogy magát megszerettesse. Úgyvan, varázs italt ittam. Poins, Riki! ördög vigyen el mind kettőtöket. Bardolph, Peto, éhen veszszek el, haegy tapodtat is rabolok tovább. Ha nem oly jóságos cselekedet előttem becsületessé lenni s elhagyni etolvajokat, mint egyet inni, legyek a leghitványabb gézengúz mindazok között, kik valaha fogaiknakhasznát vették. Nyolcz sing, ily göröngyös úton, gyalog, annyi nekem, mint hetven mértföld, s ezt jóltudják a kőszívű átkozottak. Hóhér csapja ki őket, ha már egyik tolvaj se hű a másikhoz.(Füttyentenek.) Fjű! hogy bomoljatok meg mindnyájan. Hozzátok elő a lovamat, gazemberek! Ide alovamat! hogy kössenek fel.

HENRIK HERCZEG.



Csitt, haspók! feküdj le; nyomd a füledet a földhöz, s figyelj, nem hallod-e az utasok lépteit.

FALSTAFF.

De ha lefekszem, van-e aztán emelő rudatok újra fölemelni? Teremtettét! nem viszem én többé olymesszire a testemet gyalog, az apád kincstárának minden aranyáért sem. Hogy az ördögbe tettél engemígy lóvá.

HENRIK HERCZEG.

Hazudsz, nem lóvá, hanem lovatlanná vagy téve.

FALSTAFF.

Kérlek, édes jó Riki herczeg, segíts engemet a lovamhoz, kedves királyfiacskám.

HENRIK HERCZEG.

Ejnye, te gazember, hát én legyek a lovászod?

FALSTAFF.

No eredj hát, kösd fel magadat herczegi nadrágszíjadra. Dejszen, ha engem elcsípnek, majd eláztatlakén mindnyájatokat. Ha nótát nem csapok rólatok s rikitó hangon nem dalolgatom: legyen akkor mérgemegy pohárbor; de ha a tréfa ily messze megy, még pedig gyalog, azt már gyűlölöm.Gadshill jő.

GADSHILL.

Megállj!

FALSTAFF.

Azt teszem, ha nem akarnám is.

POINS.

Ah! hiszen ez a mi vizslánk; ismerem a hangját.Bardolph jő.

BARDOLPH.

No mi újság?

GADSHILL.

Ej, el az arczot! Föl az álczákkal! Pénz közelít a halomról a király számára s a király kincstárábavándorol.

FALSTAFF.



Hazudsz, ficzkó; a király kocsmájába vándorol.

GADSHILL.

Elég lesz az mindnyájunkat fölsegíteni.

FALSTAFF.

Az akasztófára.

HENRIK HERCZEG.

Fiúk, ti négyen a mély úton üssetek rájok. Poins Edi meg én alábbra menünk, s ha tőletek elosonnának,reánk fognak bukkanni.

PETO.

Hányan lehetnek?

GADSHILL.

Mintegy nyolczan, vagy kilenczen.

FALSTAFF.

A menykőbe! nem ők rabolnak-e ki bennünket?

HENRIK HERCZEG.

Mit? nyúlszívű? Sir John Potrohos?

FALSTAFF.

Igaz, nem az ön nagyatyja, Gaunt János vagyok, de nyúlszívű sem vagyok ám, Riki.

HENRIK HERCZEG.

No majd próba választja.

POINS.

Hé, Jankó, lovad ott a bokor mögött van; ha szükséged lesz rá, ott találod. Isten veled! Csak aztánkeményen tartsd magadat.

FALSTAFF.

S most még csak el sem páholhatom, ha mindjárt felkötnek is.

HENRIK HERCZEG.

Edi!(Poins-nak félre.) Hol vannak álruháink?



POINS.

Itt közel; csak rejtsd el magadat. (Henrik Herczeg és Poins el.)

FALSTAFF.

No most, czimborák, a ki mer, az nyer!Kiki álljon helyt magáért.Utasok jönnek.

1. UTAS.

Jőjjön, szomszéd; a fiú majd levezeti lovainkat a hegyről; gyalogoljunk egy kicsit, hadd járódjék meg alábunk.

RABLÓK.

Megállj!

UTASOK.

Jézus! segíts!

FALSTAFF.

Rajta! le velök, messétek el a gaznép torkát! Ah ronda férgek, szalonnán hízott pimaszok; gyűlölnekbennünket ifjakat. Le velök, koppasszátok meg.

1. UTAS.

Oh végünk van, háznépünkkel együtt örökre végünk.

FALSTAFF.

Bitóra veletek, puffadt kölykök. Végetek van? Nem, hétfejű pimaszok. Bár minden vagyonotok ittvolna. El, hízott sertések, előre! Mit, fattyúk! hisz a szegény legénynek is élni kell. Esküdt személyekvagytok, úgy-e? No megesketünk most, fogadom. (Falstaff s a Többiek, az Utasokat hajtva, el.)Henrik Herczeg s Poins visszajönnek.

HENRIK HERCZEG.

A tolvajok megkötözték a becsületes embereket. Ha most te meg én kiraboljuk a tolvajokat s víganmegyünk Londonba, elég beszélni valónk lesz egy hétre, nevetni valónk egy hónapra s derék tréfánkörökre.

POINS.

Rejtőzzél el; úgy hallom, jönnek.A Tolvajok vissza jönnek.



FALSTAFF.

No, czimborák, osztozzunk meg, aztán lóra! még hajnal előtt. Nincs igazság e földön, ha a herczeg megaz a Poins nem nyomorult banyák. Ennek a Poinsnak nincs annyi bátorsága, mint egy vad kacsának.

HENRIK HERCZEG.

Ide a pénzt! (Rájok rontva.)

POINS.

Gazemberek!(Midőn osztoznak, a Herczeg és Poins rájok ütnek, Falstaff nehány ütleget kapva, a Többiekkelegyütt megugrik; zsákmányukat ott hagyják.)

HENRIK HERCZEG.

E győzelem könnyű volt! Lóra most!A rablók oly rémülve szétfutottak,Hogy összejönni sem merészlenek.Pandurnak véli társát mindenik.El, jó Edém! Falstaff halálra izzadS meghízik a sovány föld, merre jár.Ha oly nevetséges nem volna, szánnám.

POINS.

Hogy ordított a bitang! (El mind.)

III. SZÍN.

Warkworth. Szoba a várkastélyban.



Hővér jő, levelet olvasva.

HŐVÉR.

„Részemről ugyan, uram, nagyon örülnék ott lehetni, már csak házatok iránti szeretetemnél fogva is.” –Örülne? Miért nem teszi tehát? Házunk iránti szereteténél fogva: ezzel azt mutatja, hogy jobb szereti sajátcsűrét, mint házunkat. – Lássuk tovább. „Kitűzött czélotok veszélyes.” No, az bizonyos. Veszélyesmeghülni, aludni, inni; de mondhatom azért, bolondházi uram, e veszély csalánja közűl szedjük mi abiztosság virágát. – „Kitűzött czélotok veszélyes. Nevezett barátaitok bizonytalanok, maga az idő sincsmegválasztva s egész tervetek fölötte könnyű oly nagy akadály ellensúlyozására.” Úgy gondolod, úgygondolod? Én pedig viszont azt gondolom, hogy te egy félénk, gyáva pimasz vagy és hazudsz. Miféleoktondi ember ez? Istenemre, tervünk oly helyes, minő csak valaha terv lehetett; barátaink hívek ésszilárdak; jó terv, jó barátok, teli jó reménynyel. Mily fagyos lelkű, hitvány kölyök ez? Hiszen tervünket sműködésünk egész folyamát maga York is dicséri. Teringettét! ha most ama gazembernél volnék, nejelegyezőjével zúznám be koponyáját. Nincs-e ott atyám, bátyám meg én? lord Mortimer Edmund, lordYork és Owen Glendower? s ezeken kívül nincsen-e ott Douglas? Nincs-e mindnyájoktól levelem, hogya jövő hó 9-én fegyveresen csatlakoznak hozzám? s nem állt-e már síkon közülök némelyik? Milypogány gazember ez? A hitetlen! Hah! még meglátjátok, hogy csupa merő félelemből és szorongásból akirályhoz fordul s egész tervünket elárulja. Ah! szeretném magamat ketté hasítani s felpofozni, hogy ezt atál aludt tejet ily dicső vállalatba akartam vonni. Hóhér vigye! hadd mondja meg a királynak; készenállunk. Én még az éjjel indulok.Lady Percy jő.Nos, Katinkám? Két óra mulva búcsuznom kell tőled.

LADY.

Oh kedves férjem, mért vagy így magadban?Mi bűnt tevék, hogy Henrikem ágyátólElűzött nő vagyok már két hete?Mondd, édesem, mi vonja tőled elAz étvágyat, gyönyört s aranyálmodat?A földre vajjon mért szegzed szemed’,S merengsz mindjárt, mihelyt magadban ülsz?Hová lett arczad üde pirja? ésHozzád való jogom’ s kincsem’ minekAdtad sötét ábrándok- és borulatért?Lágy szenderedben melletted virasztékS kemény csatákról hallám, hogy susogsz.Szilaj ménedhez ösztönözve szóltál:Gyi! a mezőre! S szózatid valának:Roham, vonúlat, sátorok, ví-árok,Erődités, mellvédek, sánczvonal,A tűzkigyók, ágyúk és a rabokVáltsága, a vitézek este s egyHeves csatának minden képei.Oly harczban volt a szellem benned ésÁlmodban oly szörnyen elgyötre, hogyHomlokodon verejték gyöngyözött,Mint buborék a felzavart folyón,És arczodon oly kínos izgalom,



Mint a ki nem bir jól lélekzeniSiettiben. – Oh mit jelenthet ez?Súlyos ügy tartja férjemet kezében.Meg kell tudnom; ha nem, hát nem szeret.

HŐVÉR.

Hé! elvitte már Vilmos a málhát?Szolga jő.

SZOLGA.

El, mylord, egy órával ez előtt.

HŐVÉR.

Elhozta Butler a sherifftől azokat a lovakat?

SZOLGA.

Ép most hozott egyet, mylord.

HŐVÉR.

Minőt? szürkét? metszett fülűt, ugy-e?

SZOLGA.

Igen, mylord.

HŐVÉR.

E szürke lesz a trónom,Azonnal ráülök. Jelszóm: Remény!A kertbe hadd vezesse Butler ezt. (Szolga el.)

LADY.

De hallgass meg hát, férjem.

HŐVÉR.

Mit mondasz, édesem?

LADY.

Mi visz téged innen el?

HŐVÉR.

No hát, a lovam, kedveském, a lovam.



LADY.

Ej! te hamis majom!Biz a menyétnek sincs oly sok baja,Mint mennyi tégedet zavar. ValóbanMit forralsz, Henri? Tudnom kell; igen.Félek, testvérem, Mortimer, jogátÉrvényesítni indul s tégedetKivánt segédül; ámde hogyha mégysz –

HŐVÉR.

Gyalog s oly messze, elfáraszt. Szerelmem!

LADY.

Jer, jer, te kis szajkó; felelj nekemŐszinteséggel, a mit kérdezek.Mert, Henrik, a kis ujjad’ kitöröm,Ha meg nem vallasz mindent igazán.

HŐVÉR.

El, el!Te hízelgő! Szerelmem? Nem szeretlek,Ügyem sincs rád, Katám! Nincs most idő,Bábozni és ajakkal pörleni;Most véres orrok és zúzott fejekJönnek divatba. Ide a lovam’!Mit mondsz, Katinkám, mit tegyek veled?

LADY.



Hát nem szeretsz? valóban nem szeretsz?No jó; legyen: ha nem szeretsz, magam seSzerethetem többé magam’. – Szeretsz?No mondd csak, tréfából beszélsz-e vagy nem?

HŐVÉR.

Akarod látni, mint lovaglok?Majd a nyeregben ülve esküszöm,Hogy végtelen szeretlek; ámde mostKérlek, Katinkám, szűnj meg kérdeni,Hová megyek s mit tenni szándokom.Megyek, hová kell, s egy szó annyi, mint száz,Elhagylak még ez estve, kedvesem.Eszes nő vagy, tudom, de nem eszesb,Mint Percy Henri hölgye! és szilárd vagy,De mégis nő, titoktartásra tánEgy hölgy se termettebb: mivel hiszem,Hogy a mit nem tudsz, föl sem is feded.S eddig bízom benned, kedves Katám.

LADY.

Hogyan! eddig?

HŐVÉR.

Egy ízzel sem tovább. De halld, Katinkám,Eljösz te is, hová most én megyek;Elégled-é ezt?

LADY.

Kénytelen vagyok. (El mind.)

IV. SZÍN.

Eastcheap. Szoba a Vadkanfő kocsmában.

Henrik Herczeg és Poins jönnek.

HENRIK HERCZEG.

Ede, jőj ki, kérlek, abból a piszkos szobából, segíts egy kicsit kaczagnom.

POINS.

Hol jártál, Riki?



HENRIK HERCZEG.

Három-négy tökfilkóval, három-négy tuczat kanna között. A nyájaskodás legalsó hurját pengetém. Igen,fiú! czimbora lettem egy csapat pinczérrel; most már mindnyájokat keresztnevökön szólíthatom, így:Tamás, Friczi, Feri. Üdvösségökre esküszik, hogy ámbár csak walesi herczeg vagyok, mégis királyavagyok a nyájasságnak, s egyenest kimondják, hogy nem vagyok oly pöffeszkedő fajankó, mint Falstaff,hanem korinthusi vidor ficzkó, derék gyerek vagyok. Igazán így neveznek, s ha Angolország királyaleszek, parancsomra áll Eastcheapben minden derék legény. A részegséget berúgásnak hívják, s ha ivásközben lélekzetet veszesz, rád kiáltanak: Le vele gyorsan! ne czifrázd! Szóval egy negyed óra alattannyira vittem, hogy most már egész életemben minden üstfoldozóval saját nyelvén ihatom. Mondhatom,Ede, sokat vesztettél, hogy e kalandon velem nem valál. Azonban, édes Edém, megédesbítni az Edenevet, nesze ez a czukros apróság, melyet épen egy kis pinczér nyomott a markomba, ki soha életébensem beszél egyebet angolul, mint: „Nyolcz shilling, meg hat fillér!” és „Isten hozta!” megtoldva erikoltással: „Mindjárt! mindjárt, uram! Egy pint édes bor a holdvilágszobába!” s a többi. Hanem, Ede,szórakozásul, míg Falstaff elérkezik, vonulj csak ez oldalszobába, hadd kérdem meg kis pinczéremtől, mivégre adta ő nekem azt a czukrot, s kiabáld neki szűntelen: „Feri!” hogy velem beszéde ne lehessenegyéb, mint: „Mindjárt!” Lépj csak oldalt, kisértsük meg, hogy’ megy.

POINS.

Feri!

HENRIK HERCZEG.

Pompás.

POINS.

Feri! (Poins el.)Feri jő.

FERI.

Mindjárt, uram, mindjárt. Ralph! nézz le csak a pomagránát-szobába!

HENRIK HERCZEG.

Jer csak, Feri.

FERI.

Mylord –

HENRIK HERCZEG.

Meddig kell még szolgálnod, Feri?

FERI.

Biz öt évig s addig, míg –



POINS.

(belülről).Feri!

FERI.

Mindjárt, uram, mindjárt.

HENRIK HERCZEG.

Öt év! Biz az hosszú idő a czinkannát csörgetni. Azonban, Feri, mernél-e te oly bátor lenni, hogyszerződésed irányában a gyáva szerepét játszodd, nyakadba vedd a lábadat s búcsút végy akapufélfától?

FERI.

Oh Istenem! esküszöm Angolország minden könyvére, hogy én érzenék szivemben –

POINS.

(belülről).Feri!

FERI.

Mindjárt, uram, mindjárt!

HENRIK HERCZEG.

Hány éves vagy, Feri?

FERI.

Hadd lám! Szent Mihálynap táján leszek –

POINS.

(belülről).Feri!

FERI.

Mindjárt uram, no! Kérem, várjon egy kicsit.

HENRIK HERCZEG.

Hallod, te Feri! az a czukor, melyet nekem adtál, egy garas ára volt, úgy-e?

FERI.



Oh Istenem! hiszen bár két garas ára lett volna.

HENRIK HERCZEG.

Ezer fontot adok azért neked; csak kérjed; megnyered, mihelyt akarod.

POINS.

(belülről).Feri.

FERI.

Mindjárt, mindjárt!

HENRIK HERCZEG.

Mindjárt, Feri? Nem, Feri; hanem holnap, Feri, vagy csütörtökön, Feri, vagy akkor, Feri, midőnakarod. Azonban, Feri –

FERI.

Mylord?

HENRIK HERCZEG.

Nem rablanád-e ki ezt a bőrmellényt kristály gombjával, kopár fejével, agátgyűrűje-, fekete harisnyája-,selyem harisnyakötője-, édeskés nyelve-, spanyol zsebeivel, –

FERI.

Oh Istenem! hát kit gondol ön, uram!

HENRIK HERCZEG.

No hát csak szopogasd édes vörös borodat, mert látod, Feri, bepiszkolnád fehér vászon kabátod’. Abarbárságban, hé, nem is lehet oly messzire vinni.

FERI.

Hogyan’ uram?

POINS.

(belülről).Feri!

HENRIK HERCZEG.

Takarodjál, fattyú; nem hallod, hogy hívnak?(Ketten is hívják; a Pinczér azt sem tudja zavarában, melyik oldalra menjen.)



Kocsmáros jő.

KOCSMÁROS.

Mit? hát te itt nyugodtan állasz s elhallgatod ezt a kiáltozást? Nézz a vendégek után.(Feri el.) Mylord, azöreg sir John, ötöd-hatod magával, ott kün áll: bebocsáthatom?

HENRIK HERCZEG.

Hadd álljon egy kissé, majd aztán nyiss ajtót.(Kocsmáros el.) Poins!Poins bejő.

POINS.

Mindjárt, uram, mindjárt.

HENRIK HERCZEG.

Te, Falstaff s a többi gaznép ott kün vannak: vígan legyünk-e?

POINS.

Vígan, pajtás, mint a prücskök. De mily ügyesen játsztad a tréfát e pinczér-inassal! Mondd, mit tegyünkmár most?

HENRIK HERCZEG.

Én minden bohóságra kész vagyok, a mi a jó öreg Ádám régi kora óta e mai éjféli 12 óra csecsemőkoráig bohóságnak bizonyult.(Feri jő borral.) Hány óra, Feri?

FERI.

Mindjárt, mindjárt, uram!

HENRIK HERCZEG.

Hogy e kölyök kevesebb szót tud, mint egy papagály, s mégis asszony szülötte? Foglalkozása: lépcsőnfel, lépcsőn le; ékes szólása: egy kis számolás. Csakhogy én nem oly természetű vagyok, mint Percy,éjszak Hővére, ki reggelire hat-hét falka skótot gyilkol le, megmossa kezét s így szól nejének: „Pi há! milytétlen élet! nekem munka kell!” ,Oh kedves Henrikem, felel az, hányat öltél meg a mai napon?’ „Itassátokmeg bogár lovamat,” mond ő; s egy óra múlva feleli: „Mintegy tizennégyet. Potomság, potomság!” –Hídd be csak Falstaffot; majd én Percyt játszom; ez a vastag barom meg nejét, Mortimer asszonyságot.Rivó! így kiált föl az iszák. Hídd be a golyhót, hídd be azt a faggyútömeget.Falstaff, Gadshill, Bardolph s Peto jönnek.

POINS.

Jó napot, Jankó! Hol kóboroltál?

FALSTAFF.



Pusztuljon el minden gyáva pimasz! vigye el az ördög! Úgy legyen, ámen! Adj egy pohár bort, kölyök.Inkább harisnyát kötök, aztán megfoltozom, aztán megtalpalom, semhogy ez életet tovább folytassam.Pusztuljon el minden gyáva pimasz. Adj egy pohár bort, gaz ficzkó. Nincs többé erény a földön! (Iszik.)

HENRIK HERCZEG.

Láttál-e már Titánt, midőn egy tányér vajat csókdos? lágy szívű Titánt, ki fiának édes regéjén olvadoz?Ha igen, akkor tekintsd im e hús tömeget.

FALSTAFF.

Te gazember, hiszen e bor is meszes. Csupa gazság e hitvány embereknél minden, de a gyáva pimaszrosszabb a meszes bornál is: hitvány, gyáva pimasz! Menj utadon, öreg Jankó; halj meg, ha akarsz. Ha abátorság, az igazi bátorság feledve nincs e föld szinén, akkor én egy sovány hering vagyok. Három bátorember sincs Angliában felkötetlen. S egy azok között elhízott és öregszik. Isten segítsen rajtunk. Bártakács volnék, hogy zsoltárokat s más efféléket énekelgetnék. Pusztuljon el minden gyáva pimasz! megintazt mondom.

HENRIK HERCZEG.

Hogyhogy? te gyapjú zsák, mint morogsz?

FALSTAFF.

Királyfi! ha királyságodból egy szál fa karddal ki nem kergetlek s előtted nem hajtom mindenalattvalódat, mint egy falka vad ludat, egy szál szőr se legyen többé arczomon. Te walesi herczeg!

HENRIK HERCZEG.

Mi a bajod, te gömbölyű kurafi?

FALSTAFF.

Hát nem vagy-e gyáva pimasz? felelj nekem erre, s Poins is.

POINS.

Teringettét! haspók, ha engem gyávának mondasz, leszúrlak.

FALSTAFF.

Téged gyávának mondani! Előbb lássalak elkárhozva, mint azt tenném. Hanem csakugyan ezer fontotadnék érte, ha úgy tudnék szaladni, mint te. Vállban elég egyenes vagy, s föl se veszed, ha valaki ahátadat látja: ezt nevezed te barátid hátvédjének? Ördög vigye el az ilyen hátvédet. Embert ide, a kiszemtől szembe áll velem! Egy pohár bort, hé! Gazember legyek, ha még ma egy kortyot is ittam.

HENRIK HERCZEG.

Ejnye, gazember, hiszen még alig törléd meg ajkadat az előbbi ivástól.



FALSTAFF.

Az már mindegy. Pusztuljon el minden gyáva pimasz! mindig csak azt mondom. (Iszik.)

HENRIK HERCZEG.

De hát mi ez?

FALSTAFF.

Mi ez? Négyen vagyunk itt, kik ma ezer fontot raboltunk.

HENRIK HERCZEG.

Hol van hát, Jankó, hol?

FALSTAFF.

Hol van? Hát el van véve tőlünk. Százan rohantak négyecskénkre.

HENRIK HERCZEG.

Mit mondasz, ember! százan?

FALSTAFF.

Gazember legyek, ha közülök tizenkét darabbal két óráig nem dulakodtam egy fél kardnyi közelről.Csodásan menekültem meg. Nyolcz döfést kaptam a mellényemen, négyet a nadrágomon, pajzsomösszevagdalva, kardom kicsorbítgatva, mint egy fűrész – Ecce signum! Sohsem álltam meg jobbanhelyemet, mióta férfi vagyok; de mind hijába. Pusztuljon el minden gyáva pimasz! Hadd beszéljenekezek. Ha többet vagy kevesebbet mondanak, mint a mi igaz, mindnyájan gazemberek és sötétség fiai.

HENRIK HERCZEG.

No beszéljétek, mint történt?

GADSHILL.

Mi négyen megtámadtunk vagy tizenkettőt.

FALSTAFF.

Legalább is tizenhatot, mylord.

GADSHILL.

S megkötöztük.

PETO.

Nem, nem; megkötözve nem voltak.



FALSTAFF.

Ejnye, te semmire kellő, hisz mindegyikök meg volt kötözve; zsidó legyek, héber zsidó, ha nem volt.

GADSHILL.

A mint osztozkodtunk, hat-hét pihent legény ütött ránk.

FALSTAFF.

Aztán föloldozták a többieket s mindnyájan ránk rohantak.

HENRIK HERCZEG.

Mit? és ti mindnyájokkal megküzdöttetek?

FALSTAFF.

Mindnyájokkal. Nem tudom, mit nevezesz te mindnyájoknak; de ha magam nem küzdöttem közülökötvennel; váljak egy csomó retekké. Ha ötvenkettő, ötvenhárom nem jutott a szegény öreg Jankóra, nemvagyok két lábu teremtmény.

POINS.

Hiszem Istenemet, hogy egyet sem öltél meg közülök!

FALSTAFF.

Hja! biz ez a hit elkésett: kettőt lesóztam közülök. Valamit mondok, Riki, köpj a szemembe, hahazudok, s nevezz gebe lónak. Ismered régi vívási parádémat: így ugrottam elő, így forgattam kardomat.A viaszos-vászon kabátú négy gazember rám rohant –

HENRIK HERCZEG.

Már négy? Hisz előbb csak kettőt mondtál.

FALSTAFF.



Négy, Riki; négyet mondtam.

POINS.

Igen, igen, négyet mondott.

FALSTAFF.

Ez a négy szembe szállt velem s vakmerően rám csapott. Én se csináltam sok czeremóniát, hanem minda hét kard hegyét pajzsommal fogtam föl, így –

HENRIK HERCZEG.

Hetet? Hiszen csak négyen voltak.

FALSTAFF.

Viaszos kabátban.

POINS.

Igen, négyen viaszos-vászon kabátban.

FALSTAFF.

Heten voltak, kardomra mondom, gazember legyek.

HENRIK HERCZEG.

Csak hagyd, kérlek; mindjárt több lesz az megint.

FALSTAFF.

Te is hallgatsz rám, Riki?

HENRIK HERCZEG.

Sőt figyelek is, Jankó.

FALSTAFF.

No de méltó is a megjegyzésre. A viaszvászonban levő kilencz, kikről szólottam –

HENRIK HERCZEG.

Kettővel már megint több.

FALSTAFF.

Övtartó kapcsaik eltörvén –



POINS.

Leesett a nadrágjok.

FALSTAFF.

Kezdettek eltágulni; de én rögtön kézzel-lábbal utánok, s egy gondolattal hétnek a kilencz közűlbefizettem.

HENRIK HERCZEG.

Szörnyűség! Kilencz vászon kabátú ember lett a kettőből.

FALSTAFF.

De im itt hoz az ördög három istentelen gonoszt világos zöld kabátban a hátam mögé; rám rohannak:mert oly sötét volt, Riki, hogy kezedet sem láthattad volna.

HENRIK HERCZEG.

E hazugságok ép olyak, mint apjok, ki ezeket gyártotta: nagyok, mint egy hegy, nyilván valók, kézzelfoghatók. Hát te korpa velejű torkondi, te buksi fejű bolond, te sehonnai pimasz, kövér golyhó –

FALSTAFF.

Megbolondultál? bolond vagy? Hát az igazság nem igazság?

HENRIK HERCZEG.

Hát mint tudhattad, hogy ama legények világos zöldben vannak, ha oly sötét volt, hogy kezedet semláthattad? No add okát; mit szólsz ehhez?

POINS.

Okát, Jankó, okát.

FALSTAFF.

Mit? kényszerítve? Ha mindjárt a világ legrémítőbb kínpadjára vonnának, se mondanék nektekkényszerítve semmit. Add okát, kényszerítve! Hát ha oly olcsó volna az ok, mint az áfonya, kapna-etőlem valaki okot kényszerítve? Én –

HENRIK HERCZEG.

Én nem akarok tovább e vétkekben bűnös lenni. E vérengező mamlasz, e nyoszolya terhe, e lóhát-törő,e hústorony –

FALSTAFF.

Eredj, te éhenkórász, te angolnabőr, te száraztott marhanyelv, ökörczímer, tökfilkó. – Oh csakelmondhatnám egy szuszra minden hasonmásod’! – Te szabó-rőf, te kardhüvely, te nyilveszsző-tok, te



hitvány vívó-tőr!

HENRIK HERCZEG.

Jól van; végy lélekzetet, aztán kezdd el újra; s ha kimerülnél a rossz hasonlatokban, csak ennyit hallgassmeg:

POINS.

Jankó, figyelj.

HENRIK HERCZEG.

Mi ketten láttuk, hogy ti négyen megtámadtatok négyet, megkötöztétek őket s elvettétek holmijöket.Most halld csak, mily egyszerű történet vág el téged. Mi ketten támadtunk négyetekre, s röviden szólva,zsákmányotokból kifosztottunk: itt van az ben a házban, meg is mutathatjuk. És te, Falstaff, oly gyorsanelhordtad kövér irhádat, úgy bőgtél, futottál és bőgtél, a mint bőgni bikaborjút sem hallottam. Milysemmirekellő valál kardodat így kicsorbítani, s azt mondani, hogy ez a vívásban történt így. Mi kifogást,ürügyet vagy búvóajtót találsz most menekülni e nyilvános, tagadhatlan gyalázattól?

POINS.

No, Jankó, halljuk csak, mily fogáshoz folyamodol?

FALSTAFF.

Istenemre mondom, oly jól ismertelek, mint a tulajdon édes apátok. De hát gondoljátok meg, urak:illett-e hozzám megölni a valószínű trónörököst? ráronthattam-e a valódi herczegre? Hiszen tudod, olyhős vagyok én, akár Hercules; de gondold meg csak az ösztönt: az oroszlán nem nyul a valódiherczeghez. Az ösztön igen fontos dolog. Én ösztönből voltam gyáva legény. Egész életemben annáltöbbet tartok magamra és reád: magamra, mint hős oroszlánra, reád, mint valódi herczegre. Azonbanfiúk, Istenemre! örvendek, hogy a pénz nálatok van. Kocsmárosné, zárd be az ajtót: ez éjjel virraszsz,holnap imádkozzál. Hősök, legények, fiúk, aranyszívek, a jó czimboraság minden nevei rátok. No hátvígan legyünk-e? játszunk-e komédiát ex tempore?

HENRIK HERCZEG.

Jó! s tárgya legyen a te futamodásod.

FALSTAFF.

Ah! ne többet erről, Riki, ha szeretsz.Kocsmárosné jő.

KOCSMÁROSNÉ.

Oh Jézusom! Kegyelmes herczeg –

HENRIK HERCZEG.

Nos, kegyelmes kocsmárosné, mit akarsz?



KOCSMÁROSNÉ.

Hát, uram, egy udvari ember van ott kün, beszélni óhajt önnel, s azt mondja, atyjától jön.

HENRIK HERCZEG.

Adj neki annyit, hogy királyi emberré legyen s küldd vissza anyámhoz.

FALSTAFF.

Miféle szőrű ember az?

KOCSMÁROSNÉ.

Egy öreg ember.

FALSTAFF.

Mi dolga van ágyán kívül a gravitásnak éjfélkor? Adjak neki választ?

HENRIK HERCZEG.

Kérlek, Jankó.

FALSTAFF.

No hát haza küldöm. (El.)

HENRIK HERCZEG.

No, urak, Istenemre! szépen viaskodtatok: te Peto, te Bardolph, ti is oroszlánok vagytok; megszaladtokösztönből s nem nyultok a valódi herczeghez, nem! Pihá!

BARDOLPH.

Én, igaz, elfutottam, mivel a többiektől láttam.

HENRIK HERCZEG.

Valld meg most komolyan, mint csorbult ki annyira Falstaff kardja?

PETO.

Hát maga csorbította ki tőrével, s azt mondá, kiesküszi Angliából az igazságot, mégis elhiteti veletek,hogy viadalban történt. Bennünket is hasonlóra ösztönzött.

BARDOLPH.

Sőt arra, hogy orrunkat éles szalmaszállal addig csiklandjuk, míg nem vérzik, aztán ruháinkatfecskendjük be azzal, s esküdjünk rá, hogy becsületes emberek vére volt. Azt tettem, a mit hét év óta



nem: elpirultam ez utálatos fortély hallásán.

HENRIK HERCZEG.

Oh te gaz lélek! Hiszen 18 évvel ezelőtt egy üveg bort loptál, rajta csíptek s azóta mindig ex temporepirulsz. Tűz és kard álla melletted, mégis megszaladtál. Miféle ösztön indított arra?

BARDOLPH.

Nézd, mylord, látod eme tűneményeket? veszed észre ezen tűzpárázatokat?

HENRIK HERCZEG.

Igen.

BARDOLPH.

Vajjon mit jelentenek ezek?

HENRIK HERCZEG.

Forró májat s hült erszényt.

BARDOLPH.

Epét, mylord, ha jól veszszük.

HENRIK HERCZEG.

Nem, ha jól veszszük, kötelet.Falstaff visszajő.Itt jön sovány Jankó, itt jön a csont-bőr. Nos, édes dagadó párnám? Ugyan, Jankó, mennyi ideje már,hogy saját térdedet nem láttad?

FALSTAFF.

Saját térdemet? Mikor én olyforma korú valék, mint te, Riki, nem voltam vastagabb egy sas körömnél.Átbújhattam volna a polgármester pecsétnyomó gyűrűjén is. De Isten verje meg azt a sóhajtozást ésbúsongást, úgy felfújja az az embert, mint egy fúvó. – Veszett hírek szállonganak. Sir John Bracy volt ittatyádtól; reggel az udvarhoz kell visszatérned. Az az őrült ficzkó éjszakról, Percy, és az a walesi, a kiAmaimont elpántolta, Lucifernek szarvat rakott s az ördögöt hűbéresévé eskette egy vall-hellebárdkeresztjén. – Mi a mennykőnek is hívják?

POINS.

O! Glendower.

FALSTAFF.

Owen, Owen! az az, és veje Mortimer, meg az öreg Northumberland, és a legbátrabb skót a skótokközött, Douglas, ki lóháton vágtat fel a meredek halomra.



HENRIK HERCZEG.

A ki vágtatva lovagol s a közben lelövi pisztolyával a röpülő verebet.

FALSTAFF.

Eltaláltad.

HENRIK HERCZEG.

De ő nem ám a verebet.

FALSTAFF.

Hanem a gazembernek helyén van ám a szíve, nem könnyen szalad meg.

HENRIK HERCZEG.

Te vagy a gazember, hogy futásaért magasztalod.

FALSTAFF.

Hisz lóháton, te kakuk! de gyalog biz egy talpalatnyit se tágít.

HENRIK HERCZEG.

De igen, Jankó, ösztönből.

FALSTAFF.

Ösztönből, azt megengedem. Elég, hogy ő is ott van, meg bizonyos Mordake és ezer kék sipkás.Worcester is kereket oldott. Atyád szakála megőszült e hírektől. Oly olcsón vehetsz most földet, mintakár büzhödt halat.

HENRIK HERCZEG.

Ép úgy tehát, mint majd ha a forró június eljő s e polgári csatépaté tart, százával vehetünk szüzességet,mint akár patkószeget.

FALSTAFF.

Ucscsegéljen! igazad van fiú! Lehet, hogy ez úton jó vásárt fogunk csinálni. De mondd csak, Riki, nemfélsz-e borzasztón? Kétségtelen trónörökös létedre akadhatott volna-e e világon három gonoszabbellenséged, mint az az ős ellenség Douglas, az a manó Percy, az az ördöngös Glendower? Nem félsz-eborzasztóan? Nem hül-e meg benned a vér?

HENRIK HERCZEG.

Legkevésbbé sem, mondhatom: valamit elsajátítok ösztönödből.



FALSTAFF.

No, holnap reggel borzasztóan le fognak rakni, ha atyád elé kerülsz. Ha engem szeretsz, előre készülj ela felelettel.

HENRIK HERCZEG.

Képzeld csak, mintha atyám volnál, s kérdezősködjél kalandjaimról.

FALSTAFF.

Tegyem? Jó. E karos szék itt trónom, e tőr királyi pálczám s e párna koronám.

HENRIK HERCZEG.

Trónodat csak zsámolyszéknek tekintik, arany királyi pálczádat ólomtőrnek s drága értékes koronádatszegény kopasz koponyának.

FALSTAFF.

No ha belőled a gyöngédség minden szikrája ki nem aludt, most meg fogsz indulni. Adjatok egy pohárbort, hadd veresedjék ki a szemem, gondolják, mintha sírtam volna, mert megindultan akarok beszélni sföllépni a Cambyses király modorában.

HENRIK HERCZEG.

Ime, bókolatom.

FALSTAFF.

S ime beszédem: Nemes urak, álljatok félre.

KOCSMÁROSNÉ.

Pompás tréfa, bizony Isten.

FALSTAFF.

Ne sírj, királynő, könyed hasztalan foly.

KOCSMÁROSNÉ.

Krisztusom! hogy’ tudja magát tartani!

FALSTAFF.

Urak, vigyétek el a bús királynőt, Mert szem-zsilipje könytől megreked.

KOCSMÁROSNÉ.

Beh pompás! Oly jól viszi, mint akármely komédiás, kit valaha láttam.



FALSTAFF.

Csitt, jó sörkanna! Csitt, jó butella! Henrik, nem csak azt nem foghatom meg, hol fecsérled az időt, deazt sem, kiknek társaságában. Mert jóllehet a szegfű annál gyorsabban nő, minél inkább tiporjuk, de azifjúság annál hamarabb elkopik, minél inkább pazaroljuk. Hogy az én fiam vagy, részint anyád mondja,részint magam is úgy vélem; de különösen kezeskedik arról szemeid gaz tekintete s alsó ajakad bárgyúfityegése. Ha tehát az én fiam vagy – s ez a dolog mutatója, hogy fiam levén, miért mutogatnak rád ujjalaz emberek? Hát az ég dicső napja csak naplopó és áfonyapusztító lesz-e már? Kérdés, a mire nincsfelelet. Hát Anglia gyereke tolvajjá, zsebmetszővé válik-e? Kérdés, a mire felelni kellene. Van egy tárgy,Henrik, melyről gyakran hallottál, s az nálunk szurok név alatt ismeretes; ez a szurok, mint régi írókállítják, bepiszkol: épen így a te czimboraságod is. Mert én most, Henrik, nem ittasan, hanem könyezve,nem örömmel, hanem fájdalommal, nem csak szóval, hanem keserűséggel beszélek így hozzád. S mégisvan egy erényes férfiú, kit társaságodban olykor észrevettem; de nem tudom, hogy hívják.

HENRIK HERCZEG.

Miféle ember, ha úgy méltóztatnék felséged?

FALSTAFF.

Egy valóban tekintélyes, testes férfiú, kedves tekintetű, megnyerő kinézésű és fölötte nyájas viseletű;gondolom, úgy ötven, vagy legfölebb hatvan felé járhat, s most emlékszem már a nevére: Falstaff. Haezen ember is hajlammal birna a kicsapongásra, igen csalódnám. Mert, Henrik, én erényt látok az őtekintetében. Ha a fát megismerhetni gyümölcséről, vagy a gyümölcsöt fájáról, akkor aleghatározottabban állítom, hogy e Falstaffban erény lakozik. Ővele tarts, a többit űzd el. S most monddmeg, te semmire kellő gézengúz, hol csavarogtad el e hónapot?

HENRIK HERCZEG.

Úgy beszélsz, mint király? Most jőj helyembe, hadd játszam én az atyámat.

FALSTAFF.

Leteszesz? Ha fél ennyi komolyság s méltóság lesz szavaid- és modorodban, lábamnál fogva akaszsz fel,mint egy kis tengeri nyulat, vagy süldőt a vadkereskedő.

HENRIK HERCZEG.

No, itt ülök.

FALSTAFF.

Én meg itt állok; urak, itéljenek.

HENRIK HERCZEG.

Nos, Henrik, honnan jösz?

FALSTAFF.



Eastcheapből, felséges uram.

HENRIK HERCZEG.

Súlyos vádakat hallék ellened.

FALSTAFF.

Teringettét! mylord, mind hamisak azok. Helyt állok én neked az ifjú herczegért, fogadom.

HENRIK HERCZEG.

Fenyegetőzöl, hálátlan gyerek? Szemem elé ne kerülj többé. Erőszakkal vonnak le a jó útról. Ördögüldöz téged egy vén kövér ember alakjában; egy hordónyi ember a te czimborád. Miért társalkodol teezen elázott tuskóval, a baromiság e sütőteknőjével, a vízkór e pöfetegével, e kitömött paczal zsákkal, eroppant boros hordóval, e puddinggal töltött pünkösdi sült ökörrel, e tisztes bűnnel, e szürkegonoszsággal, e vén kerítővel, ez elvetemült hiúsággal? Mi egyébre való ő, mint bort ízlelni és meginni? mimásban tiszta és ügyes, mint a kappan-darabolásban és evésben? mi egyébben jártas, mint aravaszságban? mi egyébben gaz, mint minden dologban? s mi egyébben érdemes, mint épen semmiben?

FALSTAFF.

Szeretném, ha világosabban szólna felséged. Kit gondol felséged?

HENRIK HERCZEG.

Az ifjúság gyalázatos, semmire kellő csábítóját, Falstaffot, azt a fehér szakálú sátánt.

FALSTAFF.

Felséges uram, én ismerem e férfiút.

HENRIK HERCZEG.



Tudom, hogy ismered.

FALSTAFF.

De ha azt mondanám, hogy több rosszat tudok benne, mint önmagamban, többet mondanék, mintmennyit tudok. Hogy öreg, elég fájdalom! fehér fürtei bizonyítják; de hogy, tisztességgel mondva, kerítővolna, kereken tagadom. Ha a jó édes bor hiba, Isten bocsássa meg azt a bűnösöknek; ha öregnek ésvidámnak lenni bűn, akkor sok vén kocsmáros elkárhozik, a kiket ismerek; ha a kövérség gyűlöletes,akkor a Pharaó sovány tehenei szeretni valók. Nem, drága jó atyám! űzd el Petot, űzd el Bardolphot,űzd el Poinst; de az édes Falstaff Jankót, a kedves Falstaff Jankót, az őszinte Falstaff Jankót, a vitézFalstaff Jankót – ki annál vitézebb, hogy öreg Falstaff Jankó – őt ne űzd el Henriked társaságából, ne űzdel őt Henriked társaságából: a vastag Jankót elűzni annyi, mint egész világot elűzni.

HENRIK HERCZEG.

De megteszem, azt akarom. (Kopogtatnak.) (Kocsmárosné, Feri s Bardolph el.)Bardolph sietve visszajő.

BARDOLPH.

Oh mylord, mylord! a sheriff nagy őrcsapattal áll az ajtó előtt.

FALSTAFF.

Takarodjál, kölyök! Játszszuk végig a játékot: nekem még sok mondani valóm van e Falstaff védelmére.Kocsmárosné visszajő.

KOCSMÁROSNÉ.

Oh Jézusom! mylord, mylord!

HENRIK HERCZEG.

Hahó! hahó! pemetén lovagol a boszorkány! Mi a baj?

KOCSMÁROSNÉ.

A sheriff és az egész őrség az ajtó előtt áll: kutatni akarnak! Bebocsáthatom?

FALSTAFF.

Hallod, Riki, sohse mondd az igazi aranyat rossz pénznek: te tökéletes bolond vagy annak látszatanélkül.

HENRIK HERCZEG.

Te meg természetes gyáva vagy, ösztön nélkül.

FALSTAFF.



Tagadom az elsőt. Ha eltagadsz engem a sheriff előtt, jó; ha nem, bocsásd be őket. Ha ép oly jól fölnem fogok illeni egy szekérre, mint bárki más, ördög vigye a neveltetésemet. Remélem, engem is ép olykönnyen megfojthatnak egy kötéllel, mint akárkit.

HENRIK HERCZEG.

Eredj, rejtőzzél a falszőnyegek mögé. Ti meg menjetek föl. S most, uraim, becsületes arcz! jólelkiismeret!

FALSTAFF.

Mind a kettővel birtam; de lejárt az ideje: tehát csak elrejtőzöm. (Mind el, a Herczeg-en s Peto-nkívül.)

HENRIK HERCZEG.

Hívjátok be a sheriffet.Sheriff s egy Fuvaros jönnek.No hát, sheriff úr, mit akar velem?

SHERIFF.

Először is bocsánat. Lárma, zajKisért e házba néhány férfiút.

HENRIK HERCZEG.

Miféle férfiak?

SHERIFF.

Egy köztök ismerős, kegyelmes úr.Vastag, kövér ember.

FUVAROS.

Kövér, mint a vaj.

HENRIK HERCZEG.

Nincs itt ez ember, bízvást mondhatom,Ügyemben épen most küldém tovább.De azt, sheriff, szavamra állitom,Hogy holnap délre hozzád küldöm őtSzámolni néked, avagy bárkinek,Ki bármi vádat hoz fel ellene;S most arra kérlek, hagyd el e lakot.

SHERIFF.



Rögtön, mylord; de e rablásba’ két úrHárom száz márkáját vesztette el.

HENRIK HERCZEG.

Lehet; s ha őket ez rabolta ki,Ez fog felelni érte: most eredj.

SHERIFF.

Jó éjt, kegyelmes úr.

HENRIK HERCZEG.

Úgy gondolom, jó reggel van: nem-e?

SHERIFF.

Úgy van, mylord: két óra, azt hiszem. (Sheriff s Fuvaros el.)

HENRIK HERCZEG.

Ez a kövér barom oly ismeretes, mint aPál temploma. Eredj, hívd elő.

PETO.

Falstaff! – Mélyen alszik a szőnyeg alatt s horkol mint egy ló.

HENRIK HERCZEG.

A! mily nehezen szedi a lélekzetet. Kutasd ki csak a zsebeit.(Peto kutatja.) Mit találtál?

PETO.

Holmi papirokat, mylord.

HENRIK HERCZEG.

Hadd hallom, mik azok: olvasd.

PETO.

Item egy kappan 2 sh. 2 fillér.Item mártáslé – „ „ 4 „Item két pint bor 5 „ 8 „Item szardella és bor ozsona után 2 „ 6 „Item kenyér … – „ 1/2 „

HENRIK HERCZEG.



Szörnyűség! fél fillér árú kenyér e roppant mennyiségű borhoz. Szedd ki, a mi még bent van, majdelolvassuk alkalmasb időben. Hadd aludjék itt reggelig. Reggel az udvarhoz indulok: mindnyájan harczbamegyünk, s te tisztes állomást fogsz nyerni. E kövér semmiházinak a gyalogságnál szerzek alkalmazást;tudom, belehal az első ezer lépésbe. Azt a pénzt kamatostúl vissza kell fizetni. Holnap korán jőj hozzám.S most jó reggelt, Peto.

PETO.

Jó reggelt, kegyelmes herczegem! (El mind.)

HARMADIK FELVONÁS.

I. SZÍN.

Bangor. Szoba a főpap lakában.

Hővér, Worcester, Mortimer s Glendower jönnek.

MORTIMER.

Biztos szövetség, szép igéretek,S legjobb reménynyel telve kezdeményünk.

HŐVÉR.

Lord Mortimer s nagybátyám Glendower,Nem ültök-é le?S Worcester bátya. Ej! ördögbe is!Feledtem a térképet.

GLENDOWER.

Oh! nem; itt van.Ülj le, Percy; ülj le, Hővér öcsém;Mert a midőn Lancaster e nevenBeszél felőled,Elsápad arczában s fel-feltörőSohajjal égbe kíván tégedet.

HŐVÉR.

Téged meg a pokolba, a midőnOwen Glendower felől beszélni hall.

GLENDOWER.

Nem is kárhoztatom: midőn születtem,Lángzó jelek és tűzalakzatokBorították el a menny homlokát,S világra jöttömön megreszketett



A föld erős alapja s oszlopa,Mint egy banya.

HŐVÉR.

Biz úgy tett volna az azon időszakban, ha anyád macskája kölykezett volna is meg, s világra nem te jösz.

GLENDOWER.

Mondom, hogy akkor a föld reszketett.

HŐVÉR.

A föld nem úgy gondolkozott, miként én,Ha azt hiszed, hogy tőled reszketett.

GLENDOWER.

Rengett a föld, az égbolt tűzben állt.

HŐVÉR.

Oh! hát azért ingott, mert tűzbe’ láttaAz égboltot, de nem, mert te születtél.A megbomolt természet néha szörnyűRohamban tör ki s a megterhesűltFöldet gyakorta kínozzák szelek,Szilaj vihar levén méhébe zárva,A mely kitörni vágyik onnan ésMegrázogatja föld-anyót, hogy aTornyok s mohos tetők leomlanak.Föld nagyanyánk így szenvedett, midőnTe a világra jöttél, s reszketettKínjában.

GLENDOWER.

Én kevésnek tűröm elAz ily ellenkezést. Hadd mondjam ismét,Hogy születésemen tüzes jegyekBorították el a menny homlokát.Bérczről a zerge elriadt s a nyájSzörnyen zajongott a rémült mezőn.E jegy mind rendkívülinek jelölt,S egész éltem folyása is mutatja,Hogy nem vagyok hétköznap embere:Mert hol van élő lény, az angol, aSkót s walesi parton, mit tenger körit,Ki engem, gyermeket, tanítgatott?Vagy nő szülötte hol találkozik,Ki engem a bűvészetben utól ér



S a mély buvárlatokban meghalad?

HŐVÉR.

Ki sem beszél jobban vallul, hiszem …Ebédelhetném.

MORTIMER.

Hagyd abba, Percy; őrültté teszed.

GLENDOWER.

A szörnyű mélyből rémeket hivok.

HŐVÉR.

Hisz azt én is tudok s mindenki tud;De jönnek-é vajjon, midőn hivod?

GLENDOWER.

Sőt megtanítlak parancsolni az ördögnek.

HŐVÉR.

S én megtanítlak elkergetni, bátya,Az ördögöt csupán igaz beszéddel:Szólj igazat s az ördög elriad,Ha van hatalmad hívni, hozd ide,S én esküszöm, hatalmamban van őtElűzni. Oh míg élsz, mindúntalanSzólj igazat s az ördög elriad.

MORTIMER.

Jer, jer!Hagyd abba már e hasztalan beszédet.

GLENDOWER.

Háromszor mérkőzött Bolingbroke HenrikHatalmammal; de a Wye szélitőlS fövény medrű Severnnek partitólHáromszor útasítottam hazaMezitláb és kitéve a viharnak.

HŐVÉR.

Mezitláb és hozzá viharban is?Hogy a manóban nem kapott hideg lázt?



GLENDOWER.

Itt a térkép. Eloszszuk-é jogunkat,Kötött alkunk szerint, három felé?

MORTIMER.

A fődekán azt már elszeldeléHárom egyenlő részre: AngliátTrent- és Severntől dél s kelet feléNekem jelölte: és nyugatra, Walest,Túl a Severn partján, a dús vidéket,Owen Glendowernek; neked meg, öcsém,Trenttől éjszakra, a mi még maradt.Hármas kötésünk meg van írva már,S ha megpecsételők együttesen,Mi még ez éjjel megtörténhetik,Holnap korán, öcsém Percy, te és én,S a jó Worcester együtt utazunk,Atyád- s a skót hadakkal egyesülniHatárzatunk szerint Shrewsburyban.Atyám Glendower még el nem készüle,Pár hét alatt nincs is szükség reá.Addig körötted összegyűjthetedBarátid-, védenczid’ s szomszédidat.

GLENDOWER.

Hozzátok én előbb megérkezemS vezérletemben jönnek nőitek.Tőlök bucsúzatlan kell szöknötök most,Mert könytenger áradna el, midőnA hölgyektől meg kell majd válnotok.

HŐVÉR.

Úgy tetszik, részem itt Burton feléNem egy nagyságú lesz a többivel.Im e folyó itt bészögellik ésA földem legjavából egy derékFél holdat, egy igen nagy tért kivág.Elgátolom folyását e helyen,Hogy itt a tiszta és ezüst habú TrentSzép új mederben hadd fusson tovább,S ne vágjon olyan mély görbűletet,Mely tőlem ily dús földet elrabol.



GLENDOWER.

Ne vágjon? ámde kell! s imé tesz is.

MORTIMER.

Igen;De nézd, futása változik s felémSzintúgy bemélyed a más oldalon,Elmetszve a túlpartot annyira,A mennyit tőled elrabolt amott.

WORCESTER.

De nem nehéz azt elvezetni ittS bővítni a határt éjszak felé:Így gyorsan s egyenest fut.

HŐVÉR.

Úgy is teszek; hisz az nem lesz nehéz.

GLENDOWER.

De én meg nem változtatom.

HŐVÉR.

Nem-e?

GLENDOWER.

Nem, és te sem fogod.

HŐVÉR.

Ki mondja azt?

GLENDOWER.



No, én.

HŐVÉR.

Úgy hát ne értesd meg velem,Mondd vallul.

GLENDOWER.

Én angolul csak úgy tudok, miként te.Az angol udvarnál növelkedém,Hol hárfa mellett ifjú éveimbenZengtem nem egy angol szerelmi daltS a nyelvnek így díszlő segélyt adék.Tebenned ily erény soh’sem lakott.

HŐVÉR.

Örülök én annak szívem szerint,Mert macska lennék inkább, mely nyaúkol,Mint egy ama vers-gajdolók közűl.Réz gyertyatartó srófja hogy csikorg,Vagy tengelyén sír a száraz kerék,Mind szivesebben hallgatom, mivel’Az nem vásolja úgy el a fogam’,Mint e negélyezett rím-pengetés.Ép’ mint midőn a rázós ló üget.

GLENDOWER.

Jó, hát vezesd el a Trentet.

HŐVÉR.

Mindegy nekem. Egy jó barátnak,Két-három annyi tért átengedek;De alku mellett – jól jegyezd meg azt –Kötekszem egy tized hajszál fölött.Kész a kötés? Indulhatunk tehát?

GLENDOWER.

Szép holdvilág van, éjjel menjetek.Én majd az írnokot siettetemS a nőkkel közlöm utazástokat.Félek, leányom megcsábul miatta,Mert Mortimerjén oly felette csügg. (El.)

MORTIMER.



Ej, Percy, mért ingerled így atyámat?

HŐVÉR.

Hát hogy ne? Hisz mindúntalan gyötör,Ha összehord hangyát, vakondokot,Az álmodó Merlint és jóslatát,Sárkányt s halat, melynek párája nincs,Tar hollót, szárnyatépett griffmadárt,Ugró cziczát, alvó arszlánokat,És összevissza annyi kotyvalékot,Hogy a fejem zúg. Tegnap este is,Csaknem kilenczig azzal tarta, hogyAz ördögök nevét számlálgatá,A kik szolgái. Hm! – mondám – derék, tovább!S egy szót se szóltam rá. – Unalmas ő,Mint lomha ló, vagy zsémbes, csacska nő.Egy füstölő hajléknál is roszabb.Sajt s hagyma mellett inkább tengenékEgy szélmalomban, mint ízes falattalTöltözzem és beszélni halljam őtA nagy világ bármely dísztermiben.

MORTIMER.

Hidd el, bizony derék egy ember ő;Rendkívül olvasott és járatosA bűvészetben; hős, miként oroszlán;Csodásan nyájas, és oly bőkezű,Mint India bányái. Mondjam-e,Hogy lényedet nagyon becsűli ésErőszakot tesz öntermészetén,Ha néki ellenmondasz? Úgy van; úgy!Jót állok érte, nincs ember, ki véleVeszély vagy összekoczczanás ne’külAkként kötődhetnék, miként te most.De kérlek is, ne tedd gyakorta ezt.

WORCESTER.

Úgy van, mylord, fölötte aggatózol,S mióta itt vagy, oly sokat tevél,Hogy őt türelméből végkép kivedd.És helyre is kell ütnöd e hibát.Bár néha a merészség és a vérNagyságot árul el, s ez legbecsesb dísz,Mit az neked nyújthat; de néha megNem más az, mint csupán vad nyerseség,Mérséklet- és szelidségben hiány,Fenhéjazás, dacz, gőg és megvetés,Melyek közül csak egy tapadjon is



Nemes lovaghoz, elriasztja aJó szíveket mellőle, foltot ejtNemes tulajdonán minden feléS megfosztja azt ajánló színitől.

HŐVÉR.

No, szót fogadok. Jöszte, finom erkölcs!Itt jönnek hölgyeink; vegyünk bucsút;Glendower a Nőkkel visszajő.

MORTIMER.

Halálosan boszant ez engemet, hogyNőm angolul nem ért, vallul meg én nem.

GLENDOWER.

Sír a leányom; itthon nem marad;Ő is vitéz lesz, – ő is harczba jön.

MORTIMER.

Mondd azt neki, hogy ő meg Percy húgomKövetni fognak bennünket veled.(Glendower, leányával vallul beszél, s ez szintúgy válaszol neki.)

GLENDOWER.

Kétségbesik; szeles, makacs, bohó,A rábeszélés mit sem ér neki. (A nő Mortimer-rel vallul beszél.)

MORTIMER.

Értem szemed’; a szép vall csöppeket,Mik e síró egekből hullanak le,Jól ismerem, s ha nem szégyenleném,Ily nyelven adnám én is válaszom’. (A Nő ismét beszél.)Értem csókod’; te érted az enyímet:S ez aztán érzelmes vitatkozás.Nem, nem fogok nyugodni, kedvesem,Míg nyelvedet meg nem tanulgatom,Mert ajkadon a vall beszéd oly édes,Miként magas röptű dal hangjai,Mit lantja mellett szép királyi hölgyA nyári lomb közt bájosan dalol.

GLENDOWER.

Eszét veszíti, ha így érzelegsz. (A Nő ismét beszél.)



MORTIMER.

Oh! ebben én tanúlatlan vagyok.

GLENDOWER.

Heverj el a könnyű gyékényen, úgymond,S gyöngéden hajtsd ölébe a fejed’,Majd eldalolja legkedvesb dalod’S pilláidon az álom istenétMegkoronázza, elbüvölve véred’Édes aléltsággal, s oly helyzetetIdézve éberlét s álom között,Minő az éj s nappal között vagyon,Korábban, mint az égi díszfogatKeleten aranyfutását kezdené.

MORTIMER.

Örömmel ülök s hallgatom dalát;Addig kötésünk elkészül, hiszem.

GLENDOWER.

Tedd azt.Ama zenészek, kik itt játszanak,Még fönt a légben lengnek messze, messze;De rögtön itt lesznek; csak ülj le, várj.

HŐVÉR.

Jöszte, Katinkám; igen jól értesz te az elheveréshez; jer hamar, hamar; hadd hajtom öledbe a fejem’.

LADY PERCY.

Eredj, te bohókás. (Zene hangzik.)

HŐVÉR.

No lám, vallul tud még az ördög is.Nincs mit csodálni hát, hogy oly szeszélyes,S lelkemre mondom, pompás egy zenész.

LADY PERCY.

Akkor neked csupa zenészinek kellene lenned: mert téged mindig a szeszély kormányoz. Légycsendesen, te gonosz, s hallgasd a lady vall énekét.

HŐVÉR.

Inkább hallgatnám Lady kutyám irlandi vonitását.



LADY PERCY.

Kitekerjem a nyakad’?

HŐVÉR.

Ne.

LADY PERCY.

Légy hát csendesen.

HŐVÉR.

Soha; az nők hibája.

LADY PERCY.

Úgy hát vigyen a manó.

HŐVÉR.

A vall nő ágya felé.

LADY PERCY.

Mi az?

HŐVÉR.

Csitt! Dalol.Lady Mortimer vall éneket kezd.

HŐVÉR.

No, Katinka, dalolj egyet te is.

LADY PERCY.

Nem én, hitemre mondom.

HŐVÉR.

Nem te, hitedre mondod! Úgy esküdözöl, szivem, mint egy czukrász neje. Nem te, hitedre mondod! és:Oly igaz, mint élek! és: Isten úgy irgalmazzon! és: Oly világos, mint a nap!S esküd biztosítéka oly selyemlágy,Mintha Finsburynál nem jártál vón’ odább.Esküdjél Katám, mint ily nőhöz illik,Ajkadra méltó esküt s hagyjad eHitedre mondást s paprikás bizonylást



Piperés hölgyeknek, mázos úrfiaknak.No dalolj.

LADY PERCY.

Nem akarok dalolni.

HŐVÉR.

Ez a legrövidebb út, szabóvá vagy pintytanítóvá lennem. – Ha a szerződés kész, pár óra mulva indulok;jőj utánam, midőn akarod. (El.)

GLENDOWER.

Jőj, Mortimer; te ép oly lassu vagy,Mint Percy lobbanó és útra kész.Ha kész az iratunk, pecsét reá!Aztán azonnal lóra!

MORTIMER.

Szivesen. (El mind.)

II. SZÍN.

London. Terem a palotában.

Henrik király, a walesi Herczeg, s Lordok jönnek.

HENRIK KIRÁLY.

Urak, bocsánat! Némi szónk leendA walesi herczeggel; de itt közelMaradjatok, mert hivatunk azonnal. (Lordok el.)Isten határozá-e, nem tudom,Tán néki nem tetsző lépésimért,Hogy im számomra titkos végzeteOstort, csapást önvéremből teremt;De életed folyása kényszerítHinnem, hogy épen tégedet jelöltAz ég tüzes boszúja s vesszejeGyanánt, hibáim büntetéseül.Mondd, oly csapongó, aljas vágyak ésOly hasztalan, oly vásott póri tettek,Oly dőre kedvtelés, oly durva kör,Mint a minőben szűntelen mozogsz,Nemes véreddel mint férhetnek egybeS mint birhatják fejdelmi szívedet?

HENRIK HERCZEG.



Ohajtanék, felség, minden hibátólOlyannyira mentté válhatni, mintKétségtelen, hogy tisztává mosomSzámos reám rótt vád alól magam’:Csak annyi elnézést engedj, ha majdCzáfolva lesznek a mesék, miketGyakran susognak a nagyok fülébeNyájas hízelgők, aljas hírkovácsok,Hogy holmiért, a mikre ifjúságomHibásan és csapongva tévedett,Alázatom nyerjen bocsánatot.

HENRIK KIRÁLY.

Isten bocsásson meg neked! – Csodálom,Hogy hajlamidnak röpte úgy elüt,El minden ősöd szárnyalásitól.Helyed’ rútúl elvesztéd a tanácsban,Utánad az öcséd foglalta el,S az udvar és családom herczegiCsaknem mint idegent tekintenek;Korod reménye és kinézeteRomban hever; mindenki jósszerűnElőre sejti már bukásodat. –Ha ily sűrűn, ha ilyen pórilagS alant köröknek is ily könnyen, olcsónForogtam volna én a nép előtt,A vélemény, mely trónra fölsegített,A régi birtokoshoz hű maradS engem sötét száműzetésbe’ hágy,Mint a ki mit sem ér, vagy mit sem ígér.De ritkán látva, nem csak észrevettek,Hanem csodáltak, mint egy üstököst.A gyermekeknek mondák: Im ez ő!Mások pedig: Ki és mi e Bolingbroke?Leloptam így az ég minden kegyét,S magamra ölték oly alázatot,Hogy mindenik szív hódolatra gyultS üdvözlet- és örömre minden ajk,Még a király jelenlétében is.Ekként személyem új és friss maradt,És feltünésem mint oltári öltöny,Melyet ki lát, megbámul: így fölléptem,Mit én csak olykor, ámde fényesenMutattam, ünnep volt: a ritkaságAzt mindig ünnepélyessé tevé.Föl- és lejárt a szökdelő király,Hitvány bohóczok, forgács nép között,Hamar kigyulva s oly hamar kiégve.Eljátszta a tekintélyt, udvarát



Tréfás bolondokkal töltötte megS gúnyjokkal szennyezé be nagy nevét;Tekintélyét, e névnek ellenére,Suhanczoknak röhögni engedé;Minden kölyök kötődhetett vele,Az utczanépek czimborája ésA népszerűség hűbérencze lett,S mivel naponkint nyelték a szemek;Jóllakva mézzel, elkezdték megúnniAz édességet, melyből egy kevés isTöbb mint kevés, s igen sok a mi sok.Így, hogyha alkalom volt látni őt,Mint a kakukkot júniusba’, csakHallák, de nem tekinték; oly szemekkelNézték, melyek bárgyúk a megszokástólS mi rendkívüli bájt se érzenek,Minőt a napszerű felség mutat, haRitkán ragyog fel bámuló szemünknek.Csak szundikáltak, és szemhéjokatAlábocsáták, úgy tekintve, mintBorongó ember társfelére néz,Kinek jelenlétét megúnta már.S te, Henrik, épen ilyen ponton állsz,Mert elvesztéd, aljas köröd miatt,Fejdelmi előjogod’. És nincsen isSzem, mely reád nem únva néz, csupánEnyém kivánt gyakrabban látni csak.Mit tenni nem kén, épen azt teszi;El-elvakítja dőre gyengeségem.

HENRIK HERCZEG.

Legkegyelmesb uram, jövőre márInkább úrrá leszek magam felett.

HENRIK KIRÁLY.

Valóban,Mi most te vagy, az ép Rikhárd vala,Midőn Frankhonból Ravenspurgba léptem;S mi akkor én valék, az Percy most.Királyi pálczám’, sőt lelkemre mondom,Több érdemen igényli ő e hont,Mint az öröklés puszta árnya, te.Mert jog, vagy a jog színe nélkül isVérttel borítja a mezőket ésAz arszlán éles körmivel daczol.Értebb korú se lévén, mint te vagy,Sok régi lordot s püspököt vezetVéres csatába, fegyverzaj közé.Mily halhatatlan hírnevet vivott



Ama dicsőitett Douglas felett,Kit harczi nagy név, hősi tettek ésHadjáratok legelső bajnokúlÉs harczi nagyságul hirdetnek aKeresztyén földeken minden felé!E Hővér, e még bölcsejébe’ Mars,E gyermek hős háromszor verte megA nagy Douglast: egy ízben elfogá,Meg elbocsátá; így barátja lettS a mély viszály torkát betömte, hogyTrónom biztos nyugalmát elriaszsza.S mit szólsz ehhez: Percy, Northumberland,A yorki érsek, Douglas, MortimerSzövetkeztek s fölkeltek ellenünk? –De mért hozom föl mind e hírt neked?Miért beszélek ellenim felől?Hisz’ legközelb s fő ellenem te vagy,Kit dőre hajlam, szolgafélelem,Vagy örjöngő szeszély könnyen ragadHarczolni Percy zsoldján ellenem,Nyaldosni lábát s vágyinak hizelgni,Mutatva, mily igen korcscsá levél.

HENRIK HERCZEG.

Oh azt ne gondold; az nem úgy leend.Isten bocsássa meg, hogy tőlem ígyEltávolíták felséged szivét!De Percy fog fizetni mindezért,S ha majd nehány dicső napot megérek,Bátran kimondom, hogy fiad vagyok.Vérből veszek díszöltönyt fel magamra,S arczomra véres mázt, a melylyel együttLemosva lesz minden gyalázatom.Így lesz azon nap, bármikor jön az,Midőn e hír s dicsőség gyermekeE hősi Hővér, e híres lovagFöl sem vett Henrikeddel összecsap.Bár a dicsőség, mely vértén ragyog,Ezerszer annyi volna, s arczimonKétannyi a gyalázat! Lesz idő,Hogy hírnevét éjszaknak e fiaAz én szennyfoltomért cseréli ki.Hisz Percy, jó atyám! csak ügynököm,Ki hírnevet számomra gyűjt, s erősNagy számadásra vonzom egyszer őt,Hogy nyert dicsőségét id’ adja mind,Korának bármi kis diszét ide;Vagy szíviből szakítok számadást.Isten nevében ezt igértem itt,S véghez viszem, ha Isten engedi.



Enyhítse ez felségednél az énVásottságom ütötte mély sebet;Ha nem: felold az élet vége mindent,És százezer halált inkább nekem, mintCsak részben is megszegjem eskümet!

HENRIK KIRÁLY.

Ez százezer föllázadót megöl!Parancsot és hatalmat nyersz reá.Blunt jő.No, jó Bluntom, arczod oly nyugtalan.

BLUNT.

Miként az ügy, a melyről szólni jöttem.A skót lord Mortimer jelenti, hogyDouglas s az angol fölkelők veleE hó tizenegyedikén egyesültekShrewsburyban: oly félelmes had ez,Ha mind megtartja tett igéretét,Minő csak felzavarhat államot.

HENRIK KIRÁLY.

Westmoreland gróf elindult már ma ésFiam Lancaster János is vele.Hisz im e hír még alig öt napos.Jövő szerdán indulsz, Henrik, te is;Mi csütörtökön megyünk utánatok.Bridgnorth a gyülhely. Glostershiren átVonulj te, Henrik; ekként gondolom,Hogy tíz-tizenkét nap multán hadunk



Bridgnorthban egymással csak egyesül.Sok a teendőnk: gyorsan föl tehát!Előnyt a késedelmezés nem ád. (El mind.

III. SZÍN.

Eastcheap. Szoba a vadkanfőhöz czímzett fogadóban.

Falstaff és Bardolph jönnek.

FALSTAFF.

No, Bardolph, hát nem szörnyen megfogytam az utóbbi históriánk óta? Nem olvadtam el, nemzsugorodtam össze? A bőröm, igazán, csak úgy lötyög rajtam, mint bő szoknya egy agg szűzön.Kifonnyadtam, mint egy szent János-alma. Jó! megtérek, még pedig sietve, míg némi hús van csontomon;nem sokára oda leszek, akkor aztán nem lesz erőm a megtérésre. Borsszem, vagy gebe ló legyek, ha elnem feledtem, minő belseje van a templomnak. Templom belseje! A czimboraság, a rossz czimboraságrontott meg engem.

BARDOLPH.

Sir John, rendkívül búsongsz; már nem élhetsz soká.

FALSTAFF.

Hja! úgy van az. Jer, danolj valami furcsa nótát, hadd vidúlok fel. Hisz ép oly hajlammal voltam én azerényhez, mint bármely nemesnek lennie kell; eléggé erényes valék; keveset káromkodtam; hetenkint nemkoczkáztam többet, csak hétszer; bordélyházba se mentem többször, csak egyszer egy óranegyedben; akölcsönpénzt megfizettem háromszor vagy négyszer; istenesen, korlátoltan éltem, s most minden rend,minden korlát nélkül élek.

BARDOLPH.

Ah! sir John, hisz oly kövér vagy, hogy szükségkép minden korlát, minden képzelhető korlát nélkül kellélned.

FALSTAFF.

Jobbítsd meg arczodat, én megjobbítom életemet. Te a mi admirálhajónk vagy; te viszed a lámpát ataton, csak hogy az az orrodon van. Te az égő lámpa lovagja vagy.

BARDOLPH.

Ej, sir John, nem bánt téged az én arczom.

FALSTAFF.

Nem, esküszöm, hogy én épen annyi hasznát veszem annak, mint némely a halálfőnek, vagy egymemento mori- nak. Ha arczodra tekintek, mindig a pokol tüze jut eszembe, és az a dúsgazdag, a kibiborban élt s most öltönyében ott ég, ott lángol. Ha csak kissé erényes volnál, arczodra esküdném.



Esküm lenne: „im ezen lángoló chérubra!” Hanem te tökéletesen semmirekellő vagy, s vastag sötétség fiavolnál, ha e fény nincs arczodon. Midőn éjjel Gadshillre felfutottál a lovamat megfogni, a pénz se pénz, haignis fatuusnak vagy bolygó tűz lobjának nem hittelek. Oh! te egy örök fáklyás menet s szüntelenörömtűz lobogása vagy. Ezer márkot takaritál meg számomra gyertya- és fáklyában, hogy veled jártaméjjel kocsmáról kocsmára; de boromért, melyet megittál, Európa legdrágább gyertyásánál is ép olyolcsón vehettem volna gyertyát. Harminczkét éve tartogatom én tűzzel ezt a te Szalamanderedet. Aztcsak az Isten fizeti meg.

BARDOLPH.

Teringettét, bár a gyomrodban volna hát arczom.

FALSTAFF.

Isten mentsen! úgy bizonynyal gyomorégésben vesznék el.Kocsmárosné jő.No itt van, Tyutyu asszonyság? Kitapogatta már, ki ürítette ki a zsebemet?

KOCSMÁROSNÉ.

Ah! sir John! Mit gondol, sir John? Azt hiszi, hogy tolvajokat tartok házamban? Utána jártam,megmotoztam nem csak én, de a férjem is, minden embert, fiút, szolgát, szolgálót. Soha egy szőrszál seveszett el házamban ez előtt.

FALSTAFF.

Hazudik, kocsmárosné. Bardolphot itt borotválták s nem egy szőrszála veszett el. Megesküszöm, hogyzsebemet kiürítették. Menjen, maga is csak asszony, menjen.

KOCSMÁROSNÉ.

Mit? én? Kövesse meg magát, engem még senki sem nevezett így tulajdon házamban.

FALSTAFF.

Elmehet; eléggé ismerem már.

KOCSMÁROSNÉ.

Nem, sir John, maga nem ismer engem, sir John; de én ismerem magát, sir John. Maga nekem adósom,sir John, s most zajt üt, hogy meg ne adhassa. Tizenkét inget vettem én a maga nyakába.

FALSTAFF.

Rongy, hitvány durva rongy; a sütő asszonyoknak adtam, szitát csináltak belőle.

KOCSMÁROSNÉ.

Nem, ne legyek becsületes asszony, ha nem hollandi volt, rőfe nyolcz shilling. Azon felül adós maga, sirJohn, ételéért, italáért; a készpénz kölcsön is rámegy huszonnégy fontra.



FALSTAFF.

Ez is részes abban, fizettesse meg ővele.

KOCSMÁROSNÉ.

Ez? Ah! hiszen ez szegény; ennek semmije sincs.

FALSTAFF.

Mit? szegény? Nézzen az arczára: hát mit nevez maga dúsnak? Veresse pénzzé az orrát, veresse pénzzéa két pofáját. Én egy fillért se fizetek. Mit, hát valami együgyü sihedernek tart maga engem? nyugton semlehetek szállásomon a nélkül, hogy a zsebemet ki ne ürítsék? Itt veszett el a nagyapám pecsétnyomógyűrűje is, megért negyven márkot.

KOCSMÁROSNÉ.

Oh Jézusom! hányszor hallottam a herczegtől, hogy az a gyűrű csak réz volt.

FALSTAFF.

Mit? A herczeg egy füles, egy élődi; s volna csak itt, elpáholnám, mint egy ebet, ha ezt állítaná.Henrik Herczeg s Poins lépdelve jönnek. Falstaff a Herczeg elé megy, ki pálczáján, mint síponjátszik.

FALSTAFF.

No mi újság, fiú? Hát valóban kapunk előtt fúj a szél? mindnyájunknak el kell menni?

BARDOLPH.

El ám! még pedig párosával newgate-i szokás szerint.

KOCSMÁROSNÉ.

Mylord, hallgasson meg, kérem.

HENRIK HERCZEG.

No mi a baj, Fürge asszony? Hogy van a férjed? Szeretem, becsületes ember.

KOCSMÁROSNÉ.

Hallgasson meg, drága jó mylord.

FALSTAFF.

Hagyd őt, kérlek, hallgass énreám.

HENRIK HERCZEG.



No hát mi a baj, Jankó?

FALSTAFF.

Az éjjel itt a szőnyeg mellett elaludtam s szépen kizsebeltek. Ez a ház bordélyházzá lett s bennezsebmetszők tanyáznak.

HENRIK HERCZEG.

Mit vesztettél el, Jankó?

FALSTAFF.

Hiszed, vagy nem, Riki, három vagy négy darab negyven fontos kötelezvényt, meg a nagyapámpecsétnyomóját.

HENRIK HERCZEG.

Csigavér! hisz alig ért nyolcz pennyt.

KOCSMÁROSNÉ.

Épen ezt mondtam neki én is, mylord, s mondtam, hogy fenségedtől hallottam ezt. És ő oly czudarulbeszélt fenségedről, mint egy magához hasonló szájhősről, s azt mondta, hogy elpáholja fenségedet.

HENRIK HERCZEG.

Mit? Ezt nem gondolnám.

KOCSMÁROSNÉ.

Ne legyek hű, igaz, becsületes nő, ha nem mondta.

FALSTAFF.

Nincs több hűség benned, mint egy aszúszilvában; se több igazság, mint egy űzött rókában; s a minőiségedet illeti, a mór-tánczban átöltözött mórió tisztességes asszony hozzád képest. Eredj, te izé, eredj.

KOCSMÁROSNÉ.

Mondd meg, micsoda izé, micsoda izé?

FALSTAFF.

Micsoda izé? Hát olyan izé, a miért hál’ Istennek.

KOCSMÁROSNÉ.

Én nem vagyok olyan izé, a miért hál’ Istennek, azt már tudhatnád. Én tisztességes ember neje vagyok;de te, lovagi mivoltodat félretéve, semmire kellő vagy, hogy engem így neveztél.



FALSTAFF.

Asszonyi mivoltodat félretéve, más szóval állat vagy.

KOCSMÁROSNÉ.

Miféle állat, te semmirekellő, te?

FALSTAFF.

Miféle állat? Hát vipera.

HENRIK HERCZEG.

Vipera, sir John? Miért vipera?

FALSTAFF.

Mert az se nem hal, se nem bús, s az ember nem tudja, hol kapható.

KOCSMÁROSNÉ.

Nem igazat szólasz, ha így beszélsz; te és mindenki jól tudja, hol vagyok én kapható, te semmiházi, te.

HENRIK HERCZEG.

Igazad van, kocsmárosné, ő téged igen gorombán sérteget.

KOCSMÁROSNÉ.

Fenségedet is csak úgy. A minap azt mondta, hogy fenséged ezer fonttal adós neki.

FALSTAFF.

Ezer fonttal, Riki? millióval; szereteted milliót ér s szereteteddel adósom vagy.

HENRIK HERCZEG.



Ejnye, kópé, hát tartozom én neked ezer fonttal?

KOCSMÁROSNÉ.

Sőt fülesnek nevezte fenségedet, s azt mondta, hogy megpáholja.

FALSTAFF.

Mondtam én azt, Bardolph?

BARDOLPH.

Bizony, sir John, azt mondtad.

FALSTAFF.

Igen, ha ő azt állítná, hogy a gyűrűm réz volt.

HENRIK HERCZEG.

Állítom, hogy réz: mersz-e most embere lenni szavadnak?

FALSTAFF.

Ej, Riki, ha közönséges ember volnál, mernék; de te herczeg vagy: félek tőled, mint az oroszlánkölyökordításától.

HENRIK HERCZEG.

S mért nem úgy, mint az oroszlánétól?

FALSTAFF.

Maga a király oly félelmes, mint az oroszlán. Azt hiszed, úgy félek tőled, mint az atyádtól? Nem! Nem.Az övem szakadjon meg, ha igen.

HENRIK HERCZEG.

Oh! hisz akkor térdedre omolna a hasad. Bizony hé, parányi hely sincs a te testedben a hűség, igazságés becsület számára; gyomorral és hájjal van az tele. Becsületes asszonyt vádolni zsebed kiürítésével!Hiszen, te kurafi, te szemtelen puffadt gazember, ha zsebedben volt egyéb, mint kocsmai számlák,bordélyházi jegyzetek s egy garasára égetett czukor fuladásod ellen, ha zsebednek volt egyéb becsestartalma: gazember legyek. S még neked áll feljebb, nemhogy zsebre tennéd a gyalázatot! Nemszégyenled magad’?

FALSTAFF.

Hallod-e, Riki? Tudod, Ádám az ártatlanság állapotában esett el: mit tegyen Falstaff Jankó a gonoszságez idejében? Magad látod, hogy több a húsom, mint más embernek; több hát a gyengém is. Tehátmegvallod, hogy te kutattad ki a zsebemet?



HENRIK HERCZEG.

Olyformán van a dolog.

FALSTAFF.

Kocsmárosné, megbocsátok. Eredj, készíts reggelit. Szeresd férjedet, ügyelj szolgáidra, tartsd jólvendégeidet. Minden helyes okkal meggyőzhetőnek találsz engem; lásd, már kibékültem. Nos? Ugyankérlek, menj már.(Kocsmárosné el.) Most az udvari híreket, Riki. Hát a rablás ügye, hé! Hogysimítottad azt el?

HENRIK HERCZEG.

Oh kedves marhapecsenyém, mégis csak nekem kell a te jó angyalodnak lennem. A pénz vissza vanfizetve.

FALSTAFF.

Ej, én nem helyeslem e visszafizetést. Az kétszeres fáradság.

HENRIK HERCZEG.

Kibékültem atyámmal, s most tehetem, a mit akarok.

FALSTAFF.

Rabold ki hát először is a kincstárát, még pedig minden teketória nélkül.

BARDOLPH.

Tedd azt, mylord.

HENRIK HERCZEG.

A gyalogságnál szereztem helyet számodra, Jankó.

FALSTAFF.

Bár csak a lovasságnál volna az a hely. Találok-e közöttök valakit, a ki jól tud lopni? Oh csak egy finomtolvaj akadna, úgy huszonkét éves, vagy olyanforma! Szörnyen meg vagyok szorulva. No hiszen Istennekhála e lázadókért! Ezek csak a becsületes embereket bántják. Tisztelem becsűlöm őket.

HENRIK HERCZEG.

Bardolph!

BARDOLPH.

Mylord –

HENRIK HERCZEG.



Eredj, vidd Lancasternek e levélt,János öcsémnek; Westmorelandnak ezt.Poins, te lóra! lóra! mert te és énMa délig harmincz mértföldet lovaglunk.Jankó, holnap Templehallban találsz,Ebéd után két órakor.Megbízatást, pénzt tőlem ott nyerendsz,S parancsot a népellátás iránt.Ég a vidék, és Percy fennen áll:Vagy ő, vagy én, de egyikünk leszáll. (Herczeg, Poins s Bardolph el.)

FALSTAFF.

Szép szó! vitéz nép! Hé, a reggelit!Oh! bár dobom e csapszék lenne itt. (El.)

NEGYEDIK FELVONÁS.

I. SZÍN.

Felkelők tábora Shrewsbury mellett.

Hővér, Worcester és Douglas jönnek.

HŐVÉR.

Derék, nemes skótom. Ha e finomVilágba’ nem hizelgés volna azIgazság nyelve, Douglas érdemelné,Hogy a jelenkor bélyegével írottHősök közt legkelendőbb ő legyen.Én nem tudok hizelgni, megvetemA bókolók nyelvét; de senki sincsElsőbb helyen szivemben, mint te vagy.Fogj szavamon, tégy próbára, mylord.

DOUGLAS.

Te a becsület királya vagy:Nincs oly hatalmas ember, a kivelSzembe ne szállnék.

HŐVÉR.

Jó, ha úgy teszesz.Hírnök, jő levéllel.Minő levél ez? – Vedd köszönetem’.

HÍRNÖK.



E levél atyádtól való –

HŐVÉR.

Levél, őtőle! Mért nem jő maga?

HÍRNÖK.

Mert nem jöhet, mylord; súlyos beteg.

HŐVÉR.

Teringettét! hogy érhet arra ilyZavart időben? Serge így kitől függ?Kinek vezényletén nyomúl elő?

HÍRNÖK.

Czélját írása mondja el, nem én.

WORCESTER.

De monddsza csak, kérlek, fekvő beteg?

HÍRNÖK.

Az volt négy nappal indultom előtt,S még akkor is, midőn elutazám,Aggódtak élteért az orvosok.

WORCESTER.

Inkább időnkből fogytunk volna ki,Mintsem, hogy őt betegség szállja meg;Egészségére ily szükség sohsem volt.

HŐVÉR.

Most gyönge! most beteg! Oh e betegségMűvünk életvérét elmérgezi,Sőt átragad még táborunkra is.Azt írja itt nekem, hogy belbetegség,S hogy oly hamar barátit össze nemGyűjthetni, és nem látja jónak ilyIgen veszélyes, fontos egy ügyetAkárki másra bízni, mint magára.De mégis oly merész tanácsot ád,Hogy kis hadunkkal is vágjunk belé,Meglátni, a szerencse mint kegyel.Most késni – így ír – nincs tovább idő,



Mert a király egész tervünk felőlJól értesült. – Mit szóltok hát ehhez?

WORCESTER.

Bénítva hat ránk, hogy atyád beteg.

HŐVÉR.

Halálcsapás, levágott kéz valóban!És mégsem az: hiánya tán nem olyFontos, minőnek látszik; s hasznos-eEgész létünk- s erőnket teljesenEgyetlenegy koczkára tenni föl?Föltenni egy kétséges óra pusztaVéletlenére ily becses vagyont?Nem lenne jó, mert azzal már elérnőkReményeink mélységét, szellemét,S minden szerencsénk legmagasb fokátS távol határit.

DOUGLAS.

Úgy tennénk valóban!Míg így most egy jó támaszunk marad:Bátran koczkázhatunk annak fejében,Mit még remélünk;Menedék-vigaszunk lesz ez nekünk

HŐVÉR.

Ez a gyülhely, ez a menhely, ha tánAz ördög és vész kancsalul tekintVállalatunk első kisérletére.

WORCESTER.

Én óhajtom, bár volna itt atyád!E kezdemény oly színű és fajú, melyNem tűr megoszlást. Némely, a ki nemTudandja, mért hiányzik, azt hiszi,Hogy őt eszély, hűség, vagy lépteinkKárhoztatása vonta innen el.S tudjátok, ily gyanú miként fajulhatVészes fondorlatokra és ügyünkbeMiként olthatna némi kétkedést.Mint támadóknak, óvni kell magunkat,Nehogy kémlelve átpillantsanak;Elzárni minden titkos nyílatot, melyenReánk lövell a fontolás szeme.Atyád hiánya felvon egy lepelt, mely



Az együgyűnek rémképet mutat,Miről nem is álmodott.

HŐVÉR.

Túlságba mégy.Hiánya hasznos is lesz annyiban, hogyNagyobb hír és fény háramol reánk,S a vállalat merényesebb leend,Mint, hogy ha ő itt volna: azt hiszik, hogyHa szembe szállhatánk segélye nélkülA királysággal: az ő segélyivelGyökerestül felforgatandjuk azt.Minden helyén van, minden jól megyen.

DOUGLAS.

A mint szivünk óhajtja: SkócziábanA félelem szót még nem ismerik.Sir Richard Vernon jő.

HŐVÉR.

Vernon bátyám, szivemből üdvözöllek!

VERNON.

Bár arra méltó hírt is közlenék!Hét ezredével gróf WestmorelandNyomul felénk s János herczeg vele.

HŐVÉR.

Se baj! S tovább?

VERNON.

Aztán úgy értesültem,Hogy a király személyesen elindultÉs nagy sietve épen erre tartErős, hatalmas harczi készülettel.

HŐVÉR.

No csak hadd jőjjön. Hol van a fia,A röpkelábú, dőre walesi herczeg,És czimborái, a kik a világotFélre lökték, és futni engedék?

VERNON.



Mind fölszerelve, mind fegyverben állnak,Tollazva, mint széllengetett ölyű,Vagy mint a nem régen fürdött sasok;Aranyhimekben, mint oltári képek,Oly élet-telve, mint május hava,S ragyogva, mint derék nyáron a nap;Vígan, mint zergék, s mint bikák, vadan.Fegyverdiszében láttam Henriket,Fején sisak, lábszárin vért vala.Mint röpke Merkur járt a földön ésOly könnyedén lebbent nyergébe, mintHa fellegekből angyal hull aláMegülni egy tüzes Pegazt s nemesLovagművészettel bűvölni aVilágot.

HŐVÉR.

Hagyd el! E magasztalásErősben ingerel, mint márcziusNapfénye. Ám hiszen hadd jőjjenek;Díszöltönyükben áldozatra jönnek.A füstölgő harcz lángszemű szüzénekÁldozzuk őket hévvel, véresen.A vértezett Mars trónusán ülendNyakáig vérben. Ah! a lelkem ég,Hallván, hogy a dús zsákmány ily közel,S még nem mienk. Elő! elő lovam!Miként a villám, hadd repítsen az,Egyenest a walesi herczeg mellinek.Henrikre Henrik, lóra ló száguld,S nem válnak el, míg egyik porba hullt.Oh csak Glendower jönne!

VERNON.

Több hírem is van.Hallám, Worcesteren átjőve, hogyKét hét alatt serget nem gyüjthet ő.

DOUGLAS.

E hír, a többi közt, legvészesebb.

WORCESTER.

Valóban, ennek hangja fagylaló.

HŐVÉR.

És mennyi a király egész hada?



VERNON.

Harminczezer.

HŐVÉR.

Ha mindjárt negyven is,Habár atyám s Glendower távol marad:Elég nekünk e nagy napon a had.Tartsunk fölötte szemlét hirtelen;A vég nap int, haljunk meg szivesen.

DOUGLAS.

Ne szólj halálról! E fél évbe’ márNem ér halál félelme, vagy halál! (El mind.)

II. SZÍN.

Országút Coventry mellett.

Falstaff és Bardolph jönnek.

FALSTAFF.

Bardolph, eredj te előre Coventrybe. Tölts meg nekem egy palaczkot jó borral. Katonáink ott vonulnakkeresztül: éjszakára Sutton-Colfield-ben leszünk.

BARDOLPH.

Adsz-e rá pénzt, kapitány?

FALSTAFF.

Fizesd ki, fizesd ki.

BARDOLPH.

A palaczk ára egy márjás.

FALSTAFF.

Ha annyi is, vedd magadnak e fáradságot, s ha mindjárt húsz volna is, csak vedd; jót állok a veréseért.Mondd meg Peto hadnagyomnak, várjon rám a város végin.

BARDOLPH.

Megmondom, kapitány. Isten veled. (El.)



FALSTAFF.

Besózott hering legyek, ha nem szégyenlem katonáimat. Ugyan gonoszul használtam a királyihadfogadási parancsot. Másfél száz harczos helyett háromszáz egynehány fontot kapartam össze. Nemtoborzok mást, csak jó házi gazdákat, haszonbérlők fiait; kipuhatolom a jegyben járó legényeket, kik márkétszer is be voltak írva; a suton ülő kamaszokat, kik akár az ördögöt hallanák, akár a dobszót, kik egyfegyver csattanásától jobban megijednek, mint egy megütött veréb vagy sebzett vadkacsa. Nemtoborzottam mást, mint oly mamlaszokat, kiknek testében a szív nem nagyobb egy gombostű-fejnél, sazok is mindnyájan megváltották magokat. Most egész parancsnokságom zászlótartók-, káplárok-,hadnagyok-, szabadosok- és csőcselékből áll, oly rongyosan, mint Lázár a festett ponyván, hol adúsgazdag ebei nyaldossák fekélyeit; olyanokból, kik soha sem voltak katonák, hanem elkergetett hűtlencselédek, ifjabb testvérek ifjabb fiai, lázadó pinczérek, bukott kocsmárosok, a csendes világ és a hosszúbéke rákfenéi, tízszerte dísztelenebbűl elrongyolva, mint egy régi foltos zászló. Ily pimaszokat vettemazok helyére, kik magokat megváltották, úgy hogy azt hihetnék, hogy százötven tékozló fiút hajtottamössze, kik most jönnek a disznóőrzéstől, a moslék- és hulladékfaldosástól. Valami gonosz kölyöktalálkozott velem az úton; azt kiáltotta, hogy minden akasztófát megkönnyítettem s halottakat toborzottamkatonának. Nem látott emberi szem ily madárijesztőket. Én ezekkel keresztül nem vonulok Coventryn, azmár szent. A pimaszok, olyan kaszálva rakják a lábokat, mintha láncz volna rajta. Hiszen igaz, hogylegtöbbnyire tömlöczből kerültek. Egész kompániámban másfél ing van: s a fél ing két törlő kendőből vanösszetoldva s hátra akasztva, mint egy újj nélküli herold-köntös; az egész inget pedig, igazat vallva, szt.albansi fogadósomtól, vagy a daintry-i veres orrú sörmérőtől lopták. De az mindegy, fehérneműt elegettalálnak minden sövényen.Henrik Herczeg s Westmoreland jönnek.

HENRIK HERCZEG.

Hogy vagy, vastag Jankó? hogy vagy, pöfeteg?

FALSTAFF.

Ej, Riki! Hogy vagy, te bolygó gyerek? Mi a manót keressz te Warwickshireben? Bocsánat, nemes lordWestmoreland, azt hivém, hogy kegyelmességed már Shrewsburyban van.

WESTMORELAND.

Valóban, sir John, nagy ideje volna ott lennem veled együtt. De csapatom már ott van. A király,mondhatom, mindnyájunkra igen figyel. Egész éjjel utaznunk kell.

FALSTAFF.

De hisz engem nem kell félteni! Éber vagyok én, mint egy tejföl után leskődő macska.

HENRIK HERCZEG.

Igen ám! tejföl után leskődni: mert téged a tolvajság már egészen vajjá tett. Mondd meg csak, Jankó, kilegényei jönnek itt utánunk?

FALSTAFF.

Enyimek, Riki, enyimek.



HENRIK HERCZEG.

Soha ily szánandó, rongy népet.

FALSTAFF.

Hm! hm! elég jók azok felnyársalni; ágyútölteléknek, ágyútölteléknek. Csak úgy megtelik velök egyárok, mint különbekkel. – Hja! pajtás, halandó emberek, halandó emberek.

WESTMORELAND.

De, sir John, úgy látszik, mégis igen nyomorúak, soványak, igen kiéhezettek.

FALSTAFF.

Nyomorúságukat a mi illeti, azt nem tudom, hol vették; soványságukra nézve mondhatom, hogy azt nemtőlem tanulták.

HENRIK HERCZEG.

Nem, azt már én is állítom, ha csak két újjnyi kövérséget az oldalbordán soványnak nem nevezünk.Azonban, ficzkó, csak szaporán! Percy már a csatamezőn van.

FALSTAFF.

Mit? a király táborba szállt?

WESTMORELAND.

Úgy van, sir John; félek, sokáig késünk.

FALSTAFF.

Jól van!Csata végeztére, lakma kezdetére!Ez a röst vitéz, meg gyors vendég vezére. (El mind.)

III. SZÍN.

Fölkelők tábora Shrewsbury mellett.

Hővér, Worcester, Douglas és Vernon jönnek.

HŐVÉR.

Éjjel támadjuk őt meg.

WORCESTER.

Nem lehet.



DOUGLAS.

Hisz úgy előnyt adsz néki.

VERNON.

Legkevésbbé.

HŐVÉR.

Hogy’ mondod ezt? Nem vár-e ő segélyt?

VERNON.

Mi is.

HŐVÉR.

De abban ő biztos; mi nem.

WORCESTER.

Öcsém, fogadj szót; éjjel meg ne indulj.

VERNON.

Ne ám, mylord.

DOUGLAS.

Nem jól tanácslotok:A félelem s hideg szív súgja ezt.

VERNON.

Douglas, ne böcsmérelj. Éltemre mondomS jót állok érte életemmel is,Ha a való becsűlet hí, tanácsotA félelemtől ép úgy nem veszek,Mint önmagad s akármely skót vitéz.Meglátjuk reggel a csatába’, hogyKi fél.

DOUGLAS.

Vagy még ez éjjel.

VERNON.

Hagyd el azt.



HŐVÉR.

Éjjel, ha mondom.

VERNON.

Nem, nem, az lehetlen!Csodálkozom, hogy ily vezéri emberNem látja, mily gát tartja vissza mégA támadást. Hisz Vernon részirőlMég egy csapat ló meg sem érkezett;Worcester lovassága csak ma jött:Elbágyadott dicsvágyok és hevök,Sőt megtörődött bátorságuk is,Úgy, hogy valóban egy ló sincs helyén.

HŐVÉR.

A ló az ellenfél részén is úgyEl van csigázva a nagy út miatt,S nálunk nagyobb rész már meg is pihent.

WORCESTER.

Több a mienknél a király hada.Az Istenért, öcsém! várjuk be mind. (Harsonaszó hírnök érkeztét jelenti.)Sir Walter Blunt jő.

BLUNT.

Szelíd ajánlatot küld a király,Ha szivesen figyelnétek reám.



HŐVÉR.

Isten hozott, Walter Blunt! Bár te isHatárzatunkra térnél. Itt sokanSzeretnek téged, ámde gyűlölikSzolgálatoddal együtt hírneved’,Mert nem vagy a mi rendünkből valóS ellen gyanánt állasz szemközt velünk.

BLUNT.

Ég óvjon attól, hogy másképen álljak,Míg a fölkent király ellen ti ilyJog- és korláton kívül állotok.Czélomra most. NeheztelésetekOkát ismerni vágyik a király,A polgárbéke kebliből miértIdéztetek föl ily ellenkezést,Szörnyű merényre szitva hiveit?Ha a király jótéteményteket,Mit sokszorosnak ismér, elfeledte,Mondjátok a panaszt: és vágyatokAzonnal bőven teljesítve lesz;Közös bocsánat nektek és kiketReábeszélve így bevontatok.

HŐVÉR.

Nyájas király! s jól tudjuk, érti is,Mikor kell igérni s mikor fizetni.Atyám és nagybátyám, meg én magam,Mi adtuk e királyi díszt neki,S míg alig volt huszonhat embere,Szegényen, aljasan, megvetve ésMint árva száműzött csúszott haza.A partokon atyám fogadta őt,S midőn az égre esküdött, hogy őCsak úgy jő, mint Lancaster herczeg, ésSajátját kéri és békét ohajt:Atyám akkor, megindultan, segélytIgért neki; meg is tartá szavát.A grófok és a bárók látva, hogyNorthumberland szövetkezett vele,Hozzá siettek térdet hajtani,Födetlen fővel nagyja, apraja;Üdvözlék városok, faluk, községek,Várták az utczákon, a hidakon,Ajándékkal halmozva, esküszótAjánlgatának néki; elhozákUtódaikat, hogy apródok gyanánt



Fényes csoportban kísérjék nyomát.A mint nagysága öntudatra ébredt,Magasbra kezde törni, mint atyámnakFogadta, míg szegény sorsú vala,Ravenspurgnál a puszta partokon.Valóban óhajtott javítaniNehány törvényt s kemény határzatot,Mely közhazánkra súlyosult vala;A visszaélés ellen szót emelt,Könyezni látszott honja végzetén;S ez arcz, e méltány színe homlokán,Minden szívet meghódított, ha őHálót vetett utána. Majd tovább ment,Elütteté azon hivek fejét,A kiket itt a távozó királyKormányzókul hagyott, midőn magaAz ir hadjáraton volt.

BLUNT.

Én nem eztHallgatni jöttem.

HŐVÉR.

Most jön a java.És csakhamar letette a királyt;Elvette nem sokára életét;Ezek folytán sarczolta a hazát,S mi több, rokonját, a márkot (ki most,Ha tán jogos helyét birná kiki,Királya volna) walesi börtönébenVáltságtalan senyvedni engedé.Győzelmeiben felbőszűlt reámS tőrébe csalni is mesterkedett,Kizaklatá bátyámat a tanácsból,Haragjában az udvartól atyámatElküldte; esküt esküre szegett,Bűnt bűnre halmozott, s bennünket ezÖnvédelemre kényszeríte, hogyJogát is latba vessük, mely nem olyTisztában áll, hogy soká tartana.

BLUNT.

Jelentsem-é e választ a királynak?

HŐVÉR.

Nem, sir Walter; kissé tanácskozunk.Menj a királyhoz, biztosítsa ő



A bántatlan visszatérés jogát,S bátyám elinduland holnap koránAjánlatunkkal. Most Isten veled.

BLUNT.

Bár elfogadnátok szives kegyét!

HŐVÉR.

Lehet, hogy úgy lesz.

BLUNT.

Bár az Isten adná. (El mind.)

IV. SZÍN.

York. Szoba az érsek házában.

A yorki érsek és sir Michael jönnek.

ÉRSEK.

Siess, sir Michael, vidd ez iratotA lord marshalnak, gyorsan, izibe;Ezt Scroop öcsémnek; a többit pedigA kiknek a czím szól. Ha érzenéd,Mily fontosak, sietnél is, tudom.

SIR MICHAEL.

Tartalmokat sejtem, kegyelmes úr.

ÉRSEK.

Az meglehet. Holnap leend a nap, melyEldobja tízezer vitéz fölött



A koczkát. Mert biztos hírűl hozák,Hogy a király nagy és gyorsan szedettHaddal támadja meg ShrewsburynálHenriket; és félek, sir Michael,Northumberland betegsége, kinekHadára épitettek oly sokat,Owen Glendower hiánya, a kit őkBizton beszámítottak, és ki egyJóslat következtén most elmarad,Félek, hogy Percyt gyöngévé tesziMérkőzni a királylyal hirtelen.

SIR MICHAEL.

Ne félj, mylord, Douglas meg MortimerVelök vagyon.

ÉRSEK.

Nem, nincs ott Mortimer.

SIR MICHAEL.

De ott van Mordake, Vernon, Percy Henrik,Lord Worcester, meg egy egész csapatHarczos vitéz, s derék nemes lovag.

ÉRSEK.

Úgy van, de a király egész hazánkLegjobb vitézit szedte össze, mint:A walesi herczeget, Lancaster Jánost,Westmorelandot, a hősi Bluntot, ésMás ilyeket, kiket tapasztalásÉs harczi hírnév kedvezőn ajánl.

SIR MICHAEL.

Ne félj, mylord, mind emberére lel.

ÉRSEK.

Remélem is, de mégis félni kell;S hogy elkerüljük a bajt, csak siess:Mivel, ha Percy nem győz, a király,Hadát el sem bocsátva, ránk jövend,Mert tudja, hogy mi is szövetkezénk.Eszély tehát készülni ellene.Siess azért. Most mennem kell; irokMég más barátinkhoz. Isten veled! (El mind.)



ÖTÖDIK FELVONÁS.

I. SZÍN.

A király tábora Shrewsbury mellett.

Henrik Király, Henrik Herczeg, Lancaster János herczeg, sir Walter Blunt és sir John Falstaff jönnek.

HENRIK KIRÁLY.

Mi vérpirosan kél napunk amazErdős halom felett! Zavart szinéreSápadva néz a reg.

HENRIK HERCZEG.

SzándékaitA déli szél harsogva hirdeti,S üres sípjával a lombok közöttVéres napot s vihart jósol nekünk.

HENRIK KIRÁLY.

A vesztesekhez hadd beszéljen így;Nincs rossz előjel annak, a ki nyer. (Harsonaszó.)Worcesters s Vernon jönnek.Hogyan, mylord Worcester? Az bizonyNincs jól, hogy ily módon találkozunkE pillanatban. VisszaéltetekBizalmunkkal; kénytettetek levetniA béke könnyű öltönyét, s keményAczélba vonni agg csontunkat. EzNem jól van így, mylord, nem jól van így.Mit czélzotok? Ohajtjátok megoldniE rettegett harczok vészes csomóját,S a hódolat körébe lépni, holTermészetes, dicső fényt szórtatok,S nem lenni többé pára, légtünet,Egy rémjel, egy előfutára aMég nem szülött idők veszélyinek?

WORCESTER.

Hallgass reám, fejdelmem.Mi engem illet, én óhajtanámNyugodtan élni, a mi hátra vanMég életemből: mert állíthatom,Én nem kerestem e vészes napot.

HENRIK KIRÁLY.



Te nem kerested? Hát hogy érkezett el?

FALSTAFF.

Útjában hevert a lázadás, s csak úgy találta.

HENRIK HERCZEG.

Csitt, te hústömeg, csitt!

WORCESTER.

Felségednek tetszett megvonni tőlemS családunktól a kegy tekintetét.Pedig föl kell említni, hogy mi voltunkLegislegelső hív barátaid.Rikhárd korában érted törtem elTisztem pálczáját; éj-nap útazám, hogyFölleljelek s csókolhassam kezed’,Midőn tekintély- és rangban velemMérkőzhető még távol sem valál;Hazádba én, bátyám, meg a fiaHozánk el, és a kor veszélyivelBátran daczoltunk. Akkor esküvél.Azt esküvéd Doncasterben nekünk,Hogy nincs e honnal semmi szándokod,Sem más igényed, mint mi rád jutott:Gaunt székhelye s Lancaster birtoka.Így esküvénk segélyt. De csakhamarMint zápor omlott földre a szerencse,S emelkedésed árja vett körül;Részben segélyünk, részben a királyHiánya, részben a nehéz időkNyomása, színlett szenvedéseid,Visszás szelek, mik a királyt e gyászosIr háborúhoz oly soká kötötték,Hogy Angliában már holtnak hivék.S e kedvező esélyek halmazábanA fő kormányhatalmat hirtelenKézhez ragadni alkalmat nyerél;Doncasterben tett esküd’ elfeledted,S hogy fölneveltünk, úgy tevél velünk, mintHálátalan pelyhes kakukfiúTesz a verébbel: mert fészkünkbe törtélÉs tápszerünkön lettél oly erős, hogyFeléd közelgni hajlamunk se mert,Félvén, hogy elnyelsz: kényszerítteténkGyors szárnyakon menekni tőled ésÖnvédletűl e tábort gyűjteni.Így ellened most oly eszközzel állunk,



Minőt magad nyújtál kezünkbe zordBánásod és vészes mivoltod által,A hit s a hűség megtörésivel,Melyet nekünk kezdetben esküvél.

HENRIK KIRÁLY.

Mindezt el is számláltátok, tudom,Híresztelétek utczaszegleten,Felolvasátok templomokba’, hogyA lázadásra szép színt adjatok,Mely elvakítsa számos ingatag,Szegény elégületlenek szemét,Kik bámészkodva, kézdörzsölve várjákA zűrzavart újítás híreit.Saját ügyére mindig is tudottA lázadás muló színt festeni,Mindig epedtek bosszús koldusokSzilaj zavar s vad gyilkolás után.

HENRIK HERCZEG.

Mindkét seregben vannak emberek, kikDrágán fogják fizetni a viszályt,Ha jő az óra. Vidd hírűl öcsédnek:A walesi herczeg Percy HenriketDicsőiti, mint mások. Reményeimre!Ha nem bukása lesz e vállalat,Nem gondolom, hogy bajnokabb nemes,Tevékenyebb hős, hősebb ifju ember,Bátrabb s merészebb élne most, ki nagyTettekkel ékesítse ezt a kort.Mi engem illet, szégyenelve mondom,Vitézkedésben én hanyag valék,S hallom, felőlem ő is így beszél;De ím atyám előtt nyilvánitom:Örűlök én, hogy nagy nevének ésTekintetének oly túlsúlya van,S a vért kimélni mindkét oldalon,Párbajt óhajtok vívni ővele.

HENRIK KIRÁLY.

Számos tekintet szól bár ellene,Mi a koczkára téged, walesi herczeg,Bátran bocsátunk. Nem, Worcester. Oh nem!Kedves nekünk a nép, sőt mindazok,Kiket rokonod tévedésre vont,S ha elfogadják kegyajánlatunkat,Ő és azok s ti mindnyájan megintBarátim lesztek, én meg a tiétek.



Mondd ezt öcsédnek; szándokát pedigTudasd velem: ha nem hajolna rá,Elég erő s fenyíték van köröttem,Mely tenni fogja tisztét. Most eredj;Felelgetésre nincs kedvünk tovább.Latoljátok meg jól ajánlatunkat. (Worcesters s Vernon el.)

HENRIK HERCZEG.

El nem fogadják, életemre! nem:Douglas meg Hővér, egyesülve, egyHarczos világgal is daczolni kész.

HENRIK KIRÁLY.

Helyére hát most mindenik vezér.Míhelyt felelnek, rájok támadunk.Segít az Isten, mert ügyünk jogos. (Király, Blunt és János Herczeg el.)

FALSTAFF.

Riki, ha a csatában majd elesni látsz: lépj át rajtam, így ni! Ez baráti kötelesség.

HENRIK HERCZEG.

E barátságot veled csak óriás tehetné. Imádkozzál; aztán Isten veled.

FALSTAFF.

Bár alvás ideje volna, Riki, s minden jól folyna.

HENRIK HERCZEG.

Ej! hisz te is adós vagy egy halállal. (El.)

FALSTAFF.

De az idő még nem jött el, s nem akarnám lefizetni adósságomat a határnap előtt. Miért legyek olyelőzékeny az iránt, a ki még fel sem szólított? Úgy van, mit se tesz: a becsület sarkal engem előre. De hátha a becsület halálra sarkal, midőn előnyomulok? Nos akkor? Kipótolhat a becsület egy lábat? Nem.Vagy egy kart? Nem. Tehát a becsület nem ért a sebészethez? Nem. Mi a becsület? Egy szó. Mi az abecsület-szó? Levegő. Tiszta számvetés. Ki bir azzal? A ki a mult szerdán meghalt? Érzi ő azt? Nem.Hallja ő azt? Nem. Tehát észrevehetlen? Igen, a holtra nézve. De hát nem élhet együtt az élővel? Nem.Miért? A rágalom nem engedi. No hát nekem egy szikra sem kell belőle: a becsület csak festett halotticzímer. S ezzel vége katekizmusomnak. (El.)

II. SZÍN.

Felkelők tábora.



Worcester és Vernon jönnek.

WORCESTER.

Nem, sir Rikhárd, öcsém ne tudja megA fejdelem szelíd ajánlatát.

VERNON.

Jobb lenne mégis.

WORCESTER.

Akkor elveszünk.Teljes lehetlen az, hogy a királyBocsánatígérő szavát beváltsa.Sohsem bízik bennünk, s talál időt,E sérvet más hibán boszulni meg.Gyanúja mindig őrszemmel kisér, mertAz árulásnak úgy hisznek, mikéntA rókának, mely bár szelíd legyen,Jól ápolt és bezárt: mégis maradTermészetében némi ősi csel.Vidámak avagy gyászolók legyünk,Arczunkat csak balúl értelmezik.Ápolnak, mint ólban az ökröket:Minél jobban, annál közelb a vég.Öcsém hibáját elfeledhetik:Mentsége a tűz és az ifjuság,S ismert előjoggal biró neve,A lángfi Hővér, kit szeszély ragad.Minden vétke az én fejemre ésAz apjáéra száll: hisz mink neveltük,S tőlünk vevén romlottságát, mi mintFő ok fogunk lakolni mindenért.Azért ne is tudassuk, jó rokon,Henrikkel a király ajánlatát.

VERNON.

Bármit határozz, én jóvá hagyom.Itt jő öcséd.Hővér s Douglas jönnek; utánok Tisztek s Katonák.

HŐVÉR.

Im visszatért bátyám. Ereszszük elWestmorelandot. Mi újság, bátya? szólj.

WORCESTER.



Rögtön csatát áll a király veled.

DOUGLAS.

Westmoreland által hívassuk fel őt.

HŐVÉR.

Eredj, Douglas, te mondd meg ezt neki.

DOUGLAS.

Örömmel és nagy szívesen teszem. (El.)

WORCESTER.

Bocsánatnak szine sincs a királynál.

HŐVÉR.

Tán kérted azt? Isten mentsen.

WORCESTER.

Szelíden mondtam sérelminket elS önhitszegését, a mit úgy javíta,Hogy esküjét most már elesküvé.Bennünket árulók- és lázadóknakNevezget, s rajtunk e gyűlölt nevetBősz fegyverekkel vágy megtorlani.Douglas visszajő.

DOUGLAS.

Föl, föl, vitézek! Oly daczos kihívástVágtam Henrik király szemébe, melyetWestmoreland visz, ki itt tuszunk vala,Hogy arra rögtön indul ellenünk.

WORCESTER.

A walesi herczeg, a király előttFöllépve, tégedet párbajra hítt.

HŐVÉR.

Oh bár fejünktől függne e viszály,S szorongva más ne is pihegne ma,Csak én meg Monmouth Henrik. Szólj, beszélj,Mint híva ki? nem megvetőleg-e?



VERNON.

Lelkemre, nem! Sőt életembe’ semHallék kihívást nyájasabban ejtve;Testvér se hivhat testvért szebb szerénFegyvergyakorlat- és próbára föl.Megadta néked mind, mi férfit illet;Fejdelmi dús nyelven magasztala;Szólt tetteidről, mint egy krónika;Magasbra helyzett, mint saját dicsét,S mindig csekélylé, hozzád mérve, azt.S mi herczegnek mutatta őt valóban,Az, hogy magáról csak pirulva szóltS ifjú korának vásottságit olyKellemmel említé föl, mintha kettősSzellemmel birna, mely tanul s tanít.Nem szólt tovább. De hadd mondom ki én, hogyHa e nap írigy ostromán tulél,Nem volt ily szép reménye Angliának,Így félreértve, nem, szeszélyiben.

HŐVÉR.

Úgy látszik, bátya, dőreségibeBelé szerettél. Egy herczeg felőlSohsem hallottam én ily féktelenVadságot. Ám legyen, miként akarja;De még ma estig én magamhoz őtHarczos karral fogom szorítani,Hogy összeroppan nyájasságomon.Fegyverre, gyorsan! Harczosok, barátim,Jobban tudjátok, mit kell tennetek,Mintsem, hogy én, ki a szóhoz nem értek,Buzdítással gyújtsam föl véretek’.Hírnök jő.

HÍRNÖK.

Levelek számodra, mylord.

HŐVÉR.

Nem érek most rá olvasni.Oh! híveim, az élet oly rövid;De e rövid kor, hitványan letöltve,Hosszúra nyúlik, bárha életünkEgy óramutatón lebegne is,S bevégződnék, míg egy órát lefut.Királyokat tiprunk le, hogyha élünk,S ha meghalunk, dicső halál, midőnFejdelmek együtt halnak el velünk.



S mi lelkisméretünket illeti,Mindig tiszták a fegyverek, midőnHasználatokban a szándék jogos.Más Hírnök jő.

HÍRNÖK.

Készülj, mylord; közelget a király.

HŐVÉR.

Köszönöm, hogy szavamban megszakaszt,Mert nem szokásom a beszéd. Csak egyet!Mindenki állja meg helyét: ímeKardot vonok, s aczélát, mint hiszem,A legnemesb vérrel föstem be, melyetE vésznap zűrzavarjában lelek. –Most föl, Remény! Föl, Percy! Rajta most!Zendüljön a harcz minden hangszereS öleljük egymást annak zengzetén:Mert, mennyre-földre! már némelyikünkNem tesz másodszor ily barátkozást. (Harsonák szólnak. Ölelkeznek, aztán el.)

III. SZÍN.

Térség Shrewsbury mellett.

Rohamok. Vívó csoportok. Csatazaj. Douglas és Blunt találkozva jönnek.

BLUNT.

Mi a neved, hogy a csatában úgy



Kerengsz körültem? mily dicset remélszFejemtül?

DOUGLAS.

Tudd meg, Douglas a nevem,És a csatán azért kereslek így,Mivel király vagy, azt mondták nekem.

BLUNT.

Valót mondottak.

DOUGLAS.

Stafford lakolt már e hasonlatért.Henrik király, helyetted őt e kardÖlé meg. Ez fog téged is, hanemhaMagad’ megadva foglyommá leszesz.

BLUNT.

Nem úgy születtem, hogy magam’ megadjam.Királyt találtál, büszke skót, a kiStafford halálát megboszúlja. (Harczolnak. Blunt elesik.)Hővér jő.

HŐVÉR.

Oh! Douglas, ha Holmedonnál így csatázol,Győzelmet én egy skóton sem nyerek.

DOUGLAS.

Kivívtuk! Ime halva a király.

HŐVÉR.

Hol?

DOUGLAS.

Itt.

HŐVÉR.

Ez, Douglas? Nem! Ez arczot ismerem:Vitéz lovag volt, Blunt az ő neve;Úgy öltözék, mint a király szokott.

DOUGLAS.



Bolond a lelked, bárhová megyen;Drágán fizetted kölcsön czímedet.Miért mondtad, hogy a király te vagy?

HŐVÉR.

Sokan harczolnak a király mezében.

DOUGLAS.

Kardomra! mind azt a mezt átverem,Raktárokat darabra gyilkolom,Míg megtalálom a királyt.

HŐVÉR.

El! el! (El mind.)Csatazaj. Falstaff jő.

FALSTAFF.

Londonban ugyan nem igen fizettem meg a mulatságot; tartok tőle, hogy itt meg kell fizetnem; itt a mitfeljegyeznek, csak a fejre jegyzik. Pszt! Ki vagy? Sir Walter Blunt! Ne neked, becsület! Ez aztán nemhiúság. Forró vagyok, mint a megolvadt ón, s ép oly súlyos is. Isten mentsen az óntól. Nem kell nekemtöbb teher, mint a magam belső része. Rongy népemet oda vezettem, a hol lesózták. Százötvenből aligmaradt három, azok is azért, hogy teljes életökben a város végin kóduljanak. De ki jön itt?Henrik Herczeg jő.

HENRIK HERCZEG.

Mit állsz henyén itt? Addsza kardodat.Holtan hever számos nemes, tiporvaA tomboló ellen patkóitól,S még bosszulatlan. Addsza kardodat.

FALSTAFF.

Oh Riki! kérlek, hadd lihegjem ki magamat egy kissé. Török-tatár se vitt véghez annyi hőstettet, mint éna mai nap. Befizettem Percynek, szépen elbántam vele.

HENRIK HERCZEG.

Valóban, el; és él is, hogy téged megöljön. Kérlek, add ide kardodat.

FALSTAFF.

Isten mentsen, Riki: ha Percy él, kardomat nem adom; vedd inkább, ha kell, pisztolyomat.

HENRIK HERCZEG.



Add ide hát. Mit? hát a tokjában hever?

FALSTAFF.

Igen, Riki; meleg, nagyon meleg van.A város is megég, ha nem locsolják. (A Herczeg egy butella bort vesz elő.)

HENRIK HERCZEG.

Mit? hát ideje most tréfát s bohóságot űzni? (A butellát oda dobva, el.)

FALSTAFF.

Jó, ha Percy még él, fölperzselem. Ha útamba jön, jó; ha nem jön, vagdalt húst készítsen belőlem, mikorén önkéntesen az övébe megyek. Nem szeretem az olyan vigyorgó becsületet, minő a sir Walteré.Hagyjatok életben. Ha azt megszerezhetem, jó; ha nem, úgy a becsület hivatlanúl érkezik, s azzal vége. (El.)

IV. SZÍN.

A harczmező más része.

Csatazaj. Rohamok. A Király, Henrik Herczeg, János Herczeg és Westmoreland jönnek.

HENRIK KIRÁLY.

Kérlek.Vonulj el, Henri; hisz vérzel nagyon.Lancaster János is menjen vele.

JÁNOS HERCZEG.

Nem én, mylord, míg csak nem vérzem én is.

HENRIK HERCZEG.

Térj vissza, felség: távollételedZavarba ejtené barátidat.

HENRIK KIRÁLY.

Úgy is teszek.Vezesd sátrába őt, mylord Westmoreland.

HENRIK HERCZEG.

Vezetni engem? Ah! nem kell segélyed.Isten mentsen, hogy egy kis karczolásLetéritné a walesi herczegetOlyan mezőről, melyen a nemesség



Tiporva és vérfoltosan heverÉs öldökölve győz a lázadás.

JÁNOS HERCZEG.

Soká pihenünk: Westmoreland rokon,A munka int; jőj, jőj, az Istenért!(János Herczeg s Westmoreland el.)

HENRIK HERCZEG.

Elámitál, Lancaster. Nem hivém,Hogy benned ily derék szellem lakik.Eddig testvéreműl szerettelek,Most úgy tekintlek, mint önlelkemet.

HENRIK KIRÁLY.

Láttam, miként állt szembe Percyvel,Merészebben, mint föltehetni ilyKezdő harczosról.

HENRIK HERCZEG.

Oh! Ez a gyerek,Mindegyikünket lángra gyújt. (El.)Csatazaj. Douglas jő.

DOUGLAS.

Megint király! Nőnek, mint hydra-fők.Douglas vagyok, halálos mindazoknak,Kik e színt hordják. És ki vagy te, hogyIlyen királyi álarczot viselsz?

HENRIK KIRÁLY.

Én a király maga, kinek nagyon fáj,Hogy ekkorig csak árnyait leléd,S nem a való királyt. A két fiamTéged keres, meg Percyt a mezőn;De, mert szerencsésen kezemre jöttél,Magam rontok reád: no, védd magad’.

DOUGLAS.

Félek, hogy ismét egy új másolat vagyÉs mégis úgy forogsz, mint egy király;De bárki légy, enyim vagy, azt tudom,S hatalmamba kerítlek. (Vívnak. A Király csügged.)Henrik Herczeg jő.



HENRIK HERCZEG.

No, hitvány skót, emeld föl a fejed’,Vagy nem fogod többé emelni azt.A hős Shirley, Stafford, Blunt szellemétÉrzem karomban. Wales herczeg vagyok,Ki annyit ígér, mennyit megfizet. (Vívnak. Douglas megfut.)Üdülj, mylord. Hogy vagy, felséges úr?Sir Gawsey Miklós is segélyt kiván,Úgy Clifton is: én Cliftonhoz futok.

HENRIK KIRÁLY.

Maradj, pihenj, egy kissé.Most visszanyerted vesztett hírneved’,S hogy éltemet becsűlöd, megmutattadEz áldozatban, mit nekem hozál.

HENRIK HERCZEG.

Oh ég! mi mélyen sértettek, kik úgyBeszéltek, hogy halálodat lesem.Ha így volna, könnyű lett volna mostRajtad feledni Douglas vad kezét,Mely oly gyorsan végedre jár, mikéntBármely méregpohár, s az árulásBajátul is fölmentve lesz fiad.

HENRIK KIRÁLY.

Siess Cliftonhoz; én meg Gawseyhoz. (Henrik Király el.)Hővér jő.

HŐVÉR.

Ha nem csalódom, Monmouth Henri vagy.

HENRIK HERCZEG.

Úgy szólsz, mintha tagadnám a nevem.

HŐVÉR.

Nevem Percy.

HENRIK HERCZEG.

Úgy hát e néven aLeghősebb lázadót szemlélem itt.Én Wales herczeg vagyok, s többé velem



Dicsőségben, ne véld, hogy osztozol.Két csillag egy légkörben nem forog,Két honra nem szakadhat Anglia,A Percyére s a Wales herczegére.

HŐVÉR.

Nem is kell, Henrik: itt az óra, melyVéget vet egyikünknek. Bár hiredA harczban oly nagy volna, mint enyém.

HENRIK HERCZEG.

Míg elválunk, nagyobbá tészem azt:Sisakbokrétád’ mind leszaggatom,Belőle homlokom fűzére lesz.

HŐVÉR.

Fenhéjázásod’ nem tűröm tovább. (Összecsapnak.)Falstaff jő.

FALSTAFF.

Jól van, Riki! Rajta, Riki! No, itt ugyan nem gyermekjáték foly, mondhatom. (Douglas jő, sFalstaff-al összecsap; ez leesik, mintha meghalt volna. Douglas el. Hővér sebet kap, s elesik.)

HŐVÉR.

Oh Henrik! elraboltad ifjuságom’.Nem fáj múló éltem vesztése úgy, mintRajtam kivívott büszke hírneved.Érzésimet mélyebben sebzi az,Mint testemet kardod. De ám az érzésAz élet rabja, az élet pedigIdő bolondja, s a világot őrzőIdőnek vége lesz. Ah! jóslanék is,De a halál nyirkos, hideg kezeLezárja ajkamat. Nem, Percy, por vagyÉs étke a – (Meghal.)

HENRIK HERCZEG.

A férgeknek, hős Percy. – Ritka szív!Isten veled! Oh visszásan szövöttDicsvágy! miként húzódtál össze most!Midőn e testbe’ még lélek lakott,Egy ország is csekély tér volt neki;Most bármi hitvány földből már elégPár lábnyi hely. A föld, mely halva tart,Nem hordoz élve ily derék vitézt.



Ha érzenéd a nyájasságot, énNem is mutatnék ily megindulást.De torzult arczod’ hadd takarjam elS nevedben hadd köszönjem meg magamnakA gyöngédség ime szolgálatát.Isten veled! Az égbe vidd magaddalDicsőséged’; gyalázatod pedigAludjék a sírban veled; de aztSíríratod ne mondja el soha. (Meglátja Falstaff-ot a földön.)Mit? Régi czimborám. Hát mind e húsNem tarthatott meg egy kis életet?Szegény Jankóm! Isten veled. TalánKülönbet is könnyebben nélkülöznék.Ah! érzeném hiányodat, ha mégA hivsággal úgy együtt tartanék.Halál nem ejte ily kövér vadat,Ejtett pedig ma sokkal jobbakat.Míg majd bebalzsamozva tesznek el,Vérben feküdj’ hős Percyhez közel. (El.)

FALSTAFF.

(fölemelkedve).Bebalzsamozva! Dejszen, ha te engem bebalzsamozol, szabadságot adok rá, hogy holnap megfüstölj ésfelfalatozz. Mennydörgettét! ideje volt álarczot öltenem, különben ez a fenevad skót felaprított ésbesózott volna. Álarczot? Hazudom; én nem vagyok álarcz. Meghalni! ez az álarcz, mert hisz csakálarcza az embernek az, ki más ember életével nem bír; de halálforma, hogy ez által megéljünk, ez nemálarcz, hanem az élet tökéletes, igazi képe. A vitézség legfőbb kelléke az óvatosság, s én életemet elegfőbb kellék által mentettem meg. Teringettét! úgy félek ettől a lobbanó Percytől, pedig már meghalt.De hátha ez is csak álarcz, és felugrik? Valóban tartok tőle, hogy jobban játsza ez álarczot, mint én.Mindjárt teszek is róla, s rá esküszöm, hogy én öltem meg. Hát miért ne kelhetne föl úgy, mint én? Csakszemtanú czáfolhatna meg, s itt senki sem lát. Nesze tehát, gazficzkó!(Beleszúr.) Tomporodban új sebetkapva jösz velem. (Hővér-t hátára veszi.)Henrik Herczeg és János Herczeg visszajönnek.

HENRIK HERCZEG.

Öcsém János, vitézül szenteléd fölSzűz kardodat.



JÁNOS HERCZEG.

Csitt csak! Ki sebtet itt?Halottnak mondtad e kövér fiút!

HENRIK HERCZEG.

Úgy mondtam; én halottnak láttam őt,Élettelen s vérzőn a harczmezőn.Élő vagy-é, avagy csak tünemény, melySzemünkkel játszik? Oh kérlek, beszélj,Fülünk ne’kül szemünknek sem hiszünk.Nem az vagy, a kinek látszol.

FALSTAFF.

Nem, az már való igaz. Nem vagyok kettős ember; de ha nem Falstaff Jankó vagyok, akkor Bandilegyek. Ihol van Percy, la! Ha atyád ezért valami kitűntetésre nem méltat, jó; de ha nem, aztán maga öljemeg a legközelebbi Percyt. Biztosíthatlak, hogy grófságra vagy herczegségre van kilátásom.

HENRIK HERCZEG.

Hisz’ Percyt én öltem meg s téged holtnak láttalak.

FALSTAFF.

Annak? Istenem, Istenem, mily hazuggá lett már az egész világ! Megengedem, hogy lélekzet nélkülhevertem a földön, s úgy feküdt az is, ni! de egyszer mindketten felugrottunk s egy álló óráig harczoltunk,a shrewsbury-i óra szerint. Ha hiszitek, jó; ha nem, azok fejére szálljon a bűn, kiknek az érdemetjutalmazniok kéne. Halálig állok mellette, hogy én szúrtam tomporán e sebet; s ha az ember élne éstagadni merné, mennydörgettét! kardomból etetnék meg vele egy darabot.

JÁNOS HERCZEG.

Ez már ugyan csodálatos rege.

HENRIK HERCZEG.

Ez meg csodálatos ficzkó, öcsém.Hozd hátadon gyöngéden terhedet:Ha fillentésed kegyhez juttat, énLegszebb szavakkal ékesítem azt. (Hátrálót fújnak.)A visszatérő szól. A nap mienk.Öcsém, jer, nézzük egy magasb halomról,Ki él s ki halt bajtársaink közül. (Henrik Herczeg s János Herczeg el.)

FALSTAFF.

Utánok megyek a jutalomért. A ki engemet megjutalmaz, azt az Isten jutalmazza meg. Ha nagygyáleszek, akkor megkevesbedem: mert tisztítót szedek, felhagyok a boritallal s józanul élek, a hogy nemes



emberhez illő. (El a holttesttel.)

V. SZÍN.

A csatatér más része.

Harsonahangok. Henrik Király, Henrik Herczeg, János Herczeg, Westmoreland s Mások. Worcester ésVernon mint foglyok jönnek.

HENRIK KIRÁLY.

A lázadás mindig így bűnhödött.Ravasz Worcester, nem vivél-e tőlünkKegyet s bocsánatot mindnyájatoknak?Ajánlatunkat mért forgattad el?Rokonfeled bizalmát mért család meg?Három lovag, ki érettünk ma elhullt,És egy nemes gróf s mások számosanEz órában is élnének, ha te,Mint hű keresztyén, sergeink közöttA közbejárást híven végezed.

WORCESTER.

Az önmentés vitt arra, mit tevék.Türelmesen veszem most sorsomat,Mivel súlyát ki nem kerűlhetem.

HENRIK KIRÁLY.

Worcester és Vernon, halálra innen!A több bünösről később végezünk. (Worcester-t s Vernon-t elviszik.)Mint áll a harcztér?

HENRIK HERCZEG.

Ama nemes skót, Douglas, látva, hogyElhagyta a szerencse e napon,Hogy Percy halva, serge megriadva:Félőn futott azzal, mi még maradt,S úgy megsérült, lebukva egy halomról,Hogy elfogták. Most sátoromba’ van.Kérem felségedet, bocsássa őtAz én szabad kényemre.

HENRIK KIRÁLY.

Szivesen.

HENRIK HERCZEG.



Öcsém, Lancaster János, én tehátRád bízom ezt a tisztes küldetést.Eredj Douglashoz és bocsássad elVáltságdíj nélkül, merre vágya van.Hős bátorsága, melyet e naponKitűntetett pajzsunkon, megtaníta,Miként becsüljünk ily nagy tetteketMég ellenségeink szivében is.

JÁNOS HERCZEG.

Fogadd hálámat, e főfő kegyért;Halasztás nélkül, rögtön végezem.

HENRIK KIRÁLY.

Most hátra van, hogy sergünket megoszszuk.János fiam s te Westmoreland rokon,Nyomuljatok sietve York feléNorthumberlandot és Scroop főpapotLeverni, kik, hallom, fegyverben állnak;Én és te, Henrik, Wales felé megyünkGlendowert s a márk grófot leküzdeni.Megtörnek a lázongás szárnyai,Ha egy napunk lesz még, mint a mai;S mert így ütött ki e kisérletünk,Ne szűnjünk, míg mindent meg nem nyerünk. (El mind.)

Shakespeare

1 KING HENRY IV

The complete works of William ShakespeareGramercy Book, New York, 1990Copyright By Random House Value Publishing Inc. 1975ISBN 0-517-05361-6

Contents



ACT I

SCENE I

SCENE II

SCENE III

ACT II

SCENE I

SCENE II

SCENE III

SCENE IV

ACT III

SCENE I

SCENE II

SCENE III

ACT IV

SCENE I

SCENE II

SCENE III

SCENE IV

ACT V

SCENE I

SCENE II

SCENE III

SCENE IV

SCENE V

DRAMATIS PERSONAE



KING HENRY, the Fourth .

HENRY, Prince of Wales, sons of the King

JOHN of Lancaster

WESTMORELAND

SIR WALTER BLUNT

THOMAS PERCY Earl of Worcester.

HENRY PERCY, Earl of Northumberland.

HENRY PERCY , surnamed HOTSPUR, his son.

EDMUND MORTIMER , Earl of March.

RICHARD SCROOP , Archbishop of York.

ARCHIBALD , Earl of Douglas.

OWEN GLENDOWER

SIR RICHARD VERNON

SIR JOHN FALSTAFF

SIR MICHAEL , a friend to the Archbishop of York.

POINS

GADSHILL

PETO

BARDOLPH

FRANCIS , a waiter.

LADY PERCY , wife to Hotspur, and sister to Mortimer.

LADY MORTIMER , daughter to Glendower, and wife to Mortimer.

MISTRESS QUICKLY , hostess of a tavern in Eastcheap.

Lords, Officers, Sheriff, Vintner, Chamberlain, Drawers, two Carriers, Travellers, Attendants,and an Ostler.



ACT I

SCENE I

London. The palace.

[Enter KING HENRY, LORD JOHN OF LANCASTER, the EARL of WESTMORELAND, SIRWALTER BLUNT, and others]

KING HENRY IV

So shaken as we are, so wan with care,Find we a time for frighted peace to pant,And breathe short-winded accents of new broilsTo be commenced in strands afar remote.No more the thirsty entrance of this soilShall daub her lips with her own children’s blood;Nor more shall trenching war channel her fields,Nor bruise her flowerets with the armed hoofsOf hostile paces: those opposed eyes,Which, like the meteors of a troubled heaven,All of one nature, of one substance bred,Did lately meet in the intestine shockAnd furious close of civil butcheryShall now, in mutual well-beseeming ranks,March all one way and be no more opposedAgainst acquaintance, kindred and allies:The edge of war, like an ill-sheathed knife,No more shall cut his master. Therefore, friends,As far as to the sepulchre of Christ,Whose soldier now, under whose blessed crossWe are impressed and engaged to fight,Forthwith a power of English shall we levy;Whose arms were moulded in their mothers’ wombTo chase these pagans in those holy fieldsOver whose acres walk’d those blessed feetWhich fourteen hundred years ago were nail’dFor our advantage on the bitter cross.But this our purpose now is twelve month old,And bootless ’tis to tell you we will go:Therefore we meet not now. Then let me hearOf you, my gentle cousin Westmoreland,What yesternight our council did decreeIn forwarding this dear expedience.

WESTMORELAND

My liege, this haste was hot in question,And many limits of the charge set down



But yesternight: when all athwart there cameA post from Wales loaden with heavy news;Whose worst was, that the noble Mortimer,Leading the men of Herefordshire to fightAgainst the irregular and wild Glendower,Was by the rude hands of that Welshman taken,A thousand of his people butchered;Upon whose dead corpse there was such misuse,Such beastly shameless transformation,By those Welshwomen done as may not beWithout much shame retold or spoken of.

KING HENRY IV

It seems then that the tidings of this broilBrake off our business for the Holy Land.

WESTMORELAND

This match’d with other did, my gracious lord;For more uneven and unwelcome newsCame from the north and thus it did import:On Holy-rood day, the gallant Hotspur there,Young Harry Percy and brave Archibald,That ever-valiant and approved Scot,At Holmedon met,Where they did spend a sad and bloody hour,As by discharge of their artillery,And shape of likelihood, the news was told;For he that brought them, in the very heatAnd pride of their contention did take horse,Uncertain of the issue any way.

KING HENRY IV

Here is a dear, a true industrious friend,Sir Walter Blunt, new lighted from his horse.Stain’d with the variation of each soilBetwixt that Holmedon and this seat of ours;And he hath brought us smooth and welcome news.The Earl of Douglas is discomfited:Ten thousand bold Scots, two and twenty knights,Balk’d in their own blood did Sir Walter seeOn Holmedon’s plains. Of prisoners, Hotspur tookMordake the Earl of Fife, and eldest sonTo beaten Douglas; and the Earl of Athol,Of Murray, Angus, and Menteith:And is not this an honourable spoil?A gallant prize? ha, cousin, is it not?

WESTMORELAND



In faith,It is a conquest for a prince to boast of.

KING HENRY IV

Yea, there thou makest me sad and makest me sinIn envy that my Lord NorthumberlandShould be the father to so blest a son,A son who is the theme of honour’s tongue;Amongst a grove, the very straightest plant;Who is sweet Fortune’s minion and her pride:Whilst I, by looking on the praise of him,See riot and dishonour stain the browOf my young Harry. O that it could be provedThat some night-tripping fairy had exchangedIn cradle-clothes our children where they lay,And call’d mine Percy, his Plantagenet!Then would I have his Harry, and he mine.But let him from my thoughts. What think you, coz,Of this young Percy’s pride? the prisoners,Which he in this adventure hath surprised,To his own use he keeps; and sends me word,I shall have none but Mordake Earl of Fife.

WESTMORELAND

This is his uncle’s teaching; this is Worcester,Malevolent to you in all aspects;Which makes him prune himself, and bristle upThe crest of youth against your dignity.

KING HENRY IV

But I have sent for him to answer this;And for this cause awhile we must neglectOur holy purpose to Jerusalem.Cousin, on Wednesday next our council weWill hold at Windsor; so inform the lords:But come yourself with speed to us again;For more is to be said and to be doneThan out of anger can be uttered.

WESTMORELAND

I will, my liege.

[Exeunt]

SCENE II



London. An apartment of the Prince’s.

[Enter the PRINCE OF WALES and FALSTAFF]

FALSTAFF

Now, Hal, what time of day is it, lad?

PRINCE HENRY

Thou art so fat-witted, with drinking of old sackand unbuttoning thee after supper and sleeping uponbenches after noon, that thou hast forgotten todemand that truly which thou wouldst truly know.What a devil hast thou to do with the time of theday? Unless hours were cups of sack and minutescapons and clocks the tongues of bawds and dials thesigns of leaping-houses and the blessed sun himselfa fair hot wench in flame-coloured taffeta, I see noreason why thou shouldst be so superfluous to demandthe time of the day.

FALSTAFF

Indeed, you come near me now, Hal; for we that takepurses go by the moon and the seven stars, and notby Phoebus, he,’that wandering knight so fair.’ And,I prithee, sweet wag, when thou art king, as, Godsave thy grace, – majesty I should say, for gracethou wilt have none, –

PRINCE HENRY

What, none?

FALSTAFF

No, by my troth, not so much as will serve toprologue to an egg and butter.

PRINCE HENRY

Well, how then? come, roundly, roundly.

FALSTAFF

Marry, then, sweet wag, when thou art king, let not us that are squires of the night’s body be calledthieves of the day’s beauty: let us be Diana’s foresters, gentlemen of the shade, minions of the moon; andlet men say we be men of good government, being governed, as the sea is, by our noble and chastemistress the moon, under whose countenance we steal.



PRINCE HENRY

Thou sayest well, and it holds well too; for the fortune of us that are the moon’s men doth ebb and flowlike the sea, being governed, as the sea is, by the moon. As, for proof, now: a purse of gold mostresolutely snatched on Monday night and most dissolutely spent on Tuesday morning; got with swearing’Lay by’ and spent with crying ’Bring in;’ now in as low an ebb as the foot of the ladder and by and by inas high a flow as the ridge of the gallows.

FALSTAFF

By the Lord, thou sayest true, lad. And is not my hostess of the tavern a most sweet wench?

PRINCE HENRY

As the honey of Hybla, my old lad of the castle. And is not a buff jerkin a most sweet robe of durance?

FALSTAFF

How now, how now, mad wag! what, in thy quips and thy quiddities? what a plague have I to do with abuff jerkin?

PRINCE HENRY

Why, what a pox have I to do with my hostess of the tavern?

FALSTAFF

Well, thou hast called her to a reckoning many a time and oft.

PRINCE HENRY

Did I ever call for thee to pay thy part?

FALSTAFF

No; I’ll give thee thy due, thou hast paid all there.

PRINCE HENRY

Yea, and elsewhere, so far as my coin would stretch; and where it would not, I have used my credit.

FALSTAFF

Yea, and so used it that were it not here apparent that thou art heir apparent – But, I prithee, sweet wag,shall there be gallows standing in England when thou art king? and resolution thus fobbed as it is with therusty curb of old father antic the law? Do not thou, when thou art king, hang a thief.

PRINCE HENRY

No; thou shalt.



FALSTAFF

Shall I? O rare! By the Lord, I’ll be a brave judge.

PRINCE HENRY

Thou judgest false already: I mean, thou shalt have the hanging of the thieves and so become a rarehangman.

FALSTAFF

Well, Hal, well; and in some sort it jumps with my humour as well as waiting in the court, I can tell you.

PRINCE HENRY

For obtaining of suits?

FALSTAFF

Yea, for obtaining of suits, whereof the hangman hath no lean wardrobe. ’Sblood, I am as melancholy asa gib cat or a lugged bear.

PRINCE HENRY

Or an old lion, or a lover’s lute.

FALSTAFF

Yea, or the drone of a Lincolnshire bagpipe.

PRINCE HENRY

What sayest thou to a hare, or the melancholy of Moor-ditch?

FALSTAFF

Thou hast the most unsavoury similes and art indeed the most comparative, rascalliest, sweet youngprince. But, Hal, I prithee, trouble me no more with vanity. I would to God thou and I knew where acommodity of good names were to be bought. An old lord of the council rated me the other day in thestreet about you, sir, but I marked him not; and yet he talked very wisely, but I regarded him not; and yethe talked wisely, and in the street too.

PRINCE HENRY

Thou didst well; for wisdom cries out in the streets, and no man regards it.

FALSTAFF

O, thou hast damnable iteration and art indeed able to corrupt a saint. Thou hast done much harm uponme, Hal; God forgive thee for it! Before I knew thee, Hal, I knew nothing; and now am I, if a man should



speak truly, little better than one of the wicked. I must give over this life, and I will give it over: by theLord, and I do not, I am a villain: I’ll be damned for never a king’s son in Christendom.

PRINCE HENRY

Where shall we take a purse tomorrow, Jack?

FALSTAFF

’Zounds, where thou wilt, lad; I’ll make one; an I do not, call me villain and baffle me.

PRINCE HENRY

I see a good amendment of life in thee; from praying to purse-taking.

FALSTAFF

Why, Hal, ’tis my vocation, Hal; ’tis no sin for a man to labour in his vocation.

[Enter POINS]

Poins! Now shall we know if Gadshill have set a match. O, if men were to be saved by merit, what holein hell were hot enough for him? This is the most omnipotent villain that ever cried ’Stand’ to a true man.

PRINCE HENRY

Good morrow, Ned.

POINS

Good morrow, sweet Hal. What says Monsieur Remorse? what says Sir John Sack and Sugar? Jack!how agrees the devil and thee about thy soul, that thou soldest him on Good-Friday last for a cup ofMadeira and a cold capon’s leg?

PRINCE HENRY

Sir John stands to his word, the devil shall have his bargain; for he was never yet a breaker of proverbs:he will give the devil his due.

POINS

Then art thou damned for keeping thy word with the devil.

PRINCE HENRY

Else he had been damned for cozening the devil.

POINS

But, my lads, my lads, to-morrow morning, by four o’clock, early at Gadshill! there are pilgrims going toCanterbury with rich offerings, and traders riding to London with fat purses: I have vizards for you all;



you have horses for yourselves: Gadshill lies to-night in Rochester: I have bespoke supper to-morrownight in Eastcheap: we may do it as secure as sleep. If you will go, I will stuff your purses full of crowns; ifyou will not, tarry at home and be hanged.

FALSTAFF

Hear ye, Yedward; if I tarry at home and go not, I’ll hang you for going.

POINS

You will, chops?

FALSTAFF

Hal, wilt thou make one?

PRINCE HENRY

Who, I rob? I a thief? not I, by my faith.

FALSTAFF

There’s neither honesty, manhood, nor good fellowship in thee, nor thou camest not of the blood royal, ifthou darest not stand for ten shillings.

PRINCE HENRY

Well then, once in my days I’ll be a madcap.

FALSTAFF

Why, that’s well said.

PRINCE HENRY

Well, come what will, I’ll tarry at home.

FALSTAFF

By the Lord, I’ll be a traitor then, when thou art king.

PRINCE HENRY

I care not.

POINS

Sir John, I prithee, leave the prince and me alone: I will lay him down such reasons for this adventurethat he shall go.

FALSTAFF



Well, God give thee the spirit of persuasion and him the ears of profiting, that what thou speakest maymove and what he hears may be believed, that the true prince may, for recreation sake, prove a falsethief; for the poor abuses of the time want countenance. Farewell: you shall find me in Eastcheap.

PRINCE HENRY

Farewell, thou latter spring! farewell, All-hallown summer!

[Exit Falstaff]

POINS

Now, my good sweet honey lord, ride with us to-morrow: I have a jest to execute that I cannot managealone. Falstaff, Bardolph, Peto and Gadshill shall rob those men that we have already waylaid: yourselfand I will not be there; and when they have the booty, if you and I do not rob them, cut this head off frommy shoulders.

PRINCE HENRY

How shall we part with them in setting forth?

POINS

Why, we will set forth before or after them, and appoint them a place of meeting, wherein it is at ourpleasure to fail, and then will they adventure upon the exploit themselves; which they shall have no soonerachieved, but we’ll set upon them.

PRINCE HENRY

Yea, but ’tis like that they will know us by our horses, by our habits and by every other appointment, tobe ourselves.

POINS

Tut! our horses they shall not see: I’ll tie them in the wood; our vizards we will change after we leavethem: and, sirrah, I have cases of buckram for the nonce, to immask our noted outward garments.

PRINCE HENRY

Yea, but I doubt they will be too hard for us.

POINS

Well, for two of them, I know them to be as true-bred cowards as ever turned back; and for the third, ifhe fight longer than he sees reason, I’ll forswear arms. The virtue of this jest will be, the incomprehensiblelies that this same fat rogue will tell us when we meet at supper: how thirty, at least, he fought with; whatwards, what blows, what extremities he endured; and in the reproof of this lies the jest.

PRINCE HENRY



Well, I’ll go with thee: provide us all things necessary and meet me to-morrow night in Eastcheap; thereI’ll sup. Farewell.

POINS

Farewell, my lord.

[Exit Poins]

PRINCE HENRY

I know you all, and will awhile upholdThe unyoked humour of your idleness:Yet herein will I imitate the sun,Who doth permit the base contagious cloudsTo smother up his beauty from the world,That, when he please again to be himself,Being wanted, he may be more wonder’d at,By breaking through the foul and ugly mistsOf vapours that did seem to strangle him.If all the year were playing holidays,To sport would be as tedious as to work;But when they seldom come, they wish’d for come,And nothing pleaseth but rare accidents.So, when this loose behavior I throw offAnd pay the debt I never promised,By how much better than my word I am,By so much shall I falsify men’s hopes;And like bright metal on a sullen ground,My reformation, glittering o’er my fault,Shall show more goodly and attract more eyesThan that which hath no foil to set it off.I’ll so offend, to make offence a skill;Redeeming time when men think least I will.

[Exit]

SCENE III

London. The palace.

[Enter the KING, NORTHUMBERLAND, WORCESTER, HOTSPUR, SIR WALTER BLUNT, withothers]

KING HENRY IV

My blood hath been too cold and temperate,Unapt to stir at these indignities,And you have found me; for accordinglyYou tread upon my patience: but be sure



I will from henceforth rather be myself,Mighty and to be fear’d, than my condition;Which hath been smooth as oil, soft as young down,And therefore lost that title of respectWhich the proud soul ne’er pays but to the proud.

EARL OF WORCESTER

Our house, my sovereign liege, little deservesThe scourge of greatness to be used on it;And that same greatness too which our own handsHave holp to make so portly.

NORTHUMBERLAND

My lord. –

KING HENRY IV

Worcester, get thee gone; for I do seeDanger and disobedience in thine eye:O, sir, your presence is too bold and peremptory,And majesty might never yet endureThe moody frontier of a servant brow.You have good leave to leave us: when we needYour use and counsel, we shall send for you.

[Exit Worcester]

You were about to speak.

[To North]

NORTHUMBERLAND

Yea, my good lord.Those prisoners in your highness’ name demanded,Which Harry Percy here at Holmedon took,Were, as he says, not with such strength deniedAs is deliver’d to your majesty:Either envy, therefore, or misprisonIs guilty of this fault and not my son.

HOTSPUR

My liege, I did deny no prisoners.But I remember, when the fight was done,When I was dry with rage and extreme toil,Breathless and faint, leaning upon my sword,Came there a certain lord, neat, and trimly dress’d,Fresh as a bridegroom; and his chin new reap’d



Show’d like a stubble-land at harvest-home;He was perfumed like a milliner;And ’twixt his finger and his thumb he heldA pouncet-box, which ever and anonHe gave his nose and took’t away again;Who therewith angry, when it next came there,Took it in snuff; and still he smiled and talk’d,And as the soldiers bore dead bodies by,He call’d them untaught knaves, unmannerly,To bring a slovenly unhandsome corseBetwixt the wind and his nobility.With many holiday and lady termsHe question’d me; amongst the rest, demandedMy prisoners in your majesty’s behalf.I then, all smarting with my wounds being cold,To be so pester’d with a popinjay,Out of my grief and my impatience,Answer’d neglectingly I know not what,He should or he should not; for he made me madTo see him shine so brisk and smell so sweetAnd talk so like a waiting-gentlewomanOf guns and drums and wounds, – God save the mark! –And telling me the sovereign’st thing on earthWas parmaceti for an inward bruise;And that it was great pity, so it was,This villanous salt-petre should be digg’dOut of the bowels of the harmless earth,Which many a good tall fellow had destroy’dSo cowardly; and but for these vile guns,He would himself have been a soldier.This bald unjointed chat of his, my lord,I answer’d indirectly, as I said;And I beseech you, let not his reportCome current for an accusationBetwixt my love and your high majesty.

SIR WALTER BLUNT

The circumstance consider’d, good my lord,Whate’er Lord Harry Percy then had saidTo such a person and in such a place,At such a time, with all the rest retold,May reasonably die and never riseTo do him wrong or any way impeachWhat then he said, so he unsay it now.

KING HENRY IV

Why, yet he doth deny his prisoners,But with proviso and exception,That we at our own charge shall ransom straight



His brother-in-law, the foolish Mortimer;Who, on my soul, hath wilfully betray’dThe lives of those that he did lead to fightAgainst that great magician, damn’d Glendower,Whose daughter, as we hear, the Earl of MarchHath lately married. Shall our coffers, then,Be emptied to redeem a traitor home?Shall we but treason? and indent with fears,When they have lost and forfeited themselves?No, on the barren mountains let him starve;For I shall never hold that man my friendWhose tongue shall ask me for one penny costTo ransom home revolted Mortimer.

HOTSPUR

Revolted Mortimer!He never did fall off, my sovereign liege,But by the chance of war; to prove that trueNeeds no more but one tongue for all those wounds,Those mouthed wounds, which valiantly he tookWhen on the gentle Severn’s sedgy bank,In single opposition, hand to hand,He did confound the best part of an hourIn changing hardiment with great Glendower:Three times they breathed and three times did they drink,Upon agreement, of swift Severn’s flood;Who then, affrighted with their bloody looks,Ran fearfully among the trembling reeds,And hid his crisp head in the hollow bank,Bloodstained with these valiant combatants.Never did base and rotten policyColour her working with such deadly wounds;Nor could the noble MortimerReceive so many, and all willingly:Then let not him be slander’d with revolt.

KING HENRY IV

Thou dost belie him, Percy, thou dost belie him;He never did encounter with Glendower:I tell thee,He durst as well have met the devil aloneAs Owen Glendower for an enemy.Art thou not ashamed? But, sirrah, henceforthLet me not hear you speak of Mortimer:Send me your prisoners with the speediest means,Or you shall hear in such a kind from meAs will displease you. My Lord Northumberland,We licence your departure with your son.Send us your prisoners, or you will hear of it.



[Exeunt King Henry, Blunt, and train]

HOTSPUR

An if the devil come and roar for them,I will not send them: I will after straightAnd tell him so; for I will ease my heart,Albeit I make a hazard of my head.

NORTHUMBERLAND

What, drunk with choler? stay and pause awhile:Here comes your uncle.

[Re-enter WORCESTER]

HOTSPUR

Speak of Mortimer!’Zounds, I will speak of him; and let my soulWant mercy, if I do not join with him:Yea, on his part I’ll empty all these veins,And shed my dear blood drop by drop in the dust,But I will lift the down-trod MortimerAs high in the air as this unthankful king,As this ingrate and canker’d Bolingbroke.

NORTHUMBERLAND

Brother, the king hath made your nephew mad.

EARL OF WORCESTER

Who struck this heat up after I was gone?

HOTSPUR

He will, forsooth, have all my prisoners;And when I urged the ransom once againOf my wife’s brother, then his cheek look’d pale,And on my face he turn’d an eye of death,Trembling even at the name of Mortimer.

EARL OF WORCESTER

I cannot blame him: was not he proclaim’dBy Richard that dead is the next of blood?

NORTHUMBERLAND



He was; I heard the proclamation:And then it was when the unhappy king,– Whose wrongs in us God pardon! – did set forthUpon his Irish expedition;From whence he intercepted did returnTo be deposed and shortly murdered.

EARL OF WORCESTER

And for whose death we in the world’s wide mouthLive scandalized and foully spoken of.

HOTSPUR

But soft, I pray you; did King Richard thenProclaim my brother Edmund MortimerHeir to the crown?

NORTHUMBERLAND

He did; myself did hear it.

HOTSPUR

Nay, then I cannot blame his cousin king,That wished him on the barren mountains starve.But shall it be that you, that set the crownUpon the head of this forgetful manAnd for his sake wear the detested blotOf murderous subornation, shall it be,That you a world of curses undergo,Being the agents, or base second means,The cords, the ladder, or the hangman rather?O, pardon me that I descend so low,To show the line and the predicamentWherein you range under this subtle king;Shall it for shame be spoken in these days,Or fill up chronicles in time to come,That men of your nobility and powerDid gage them both in an unjust behalf,As both of you – God pardon it! – have done,To put down Richard, that sweet lovely rose,An plant this thorn, this canker, Bolingbroke?And shall it in more shame be further spoken,That you are fool’d, discarded and shook offBy him for whom these shames ye underwent?No; yet time serves wherein you may redeemYour banish’d honours and restore yourselvesInto the good thoughts of the world again,Revenge the jeering and disdain’d contemptOf this proud king, who studies day and night



To answer all the debt he owes to youEven with the bloody payment of your deaths:Therefore, I say –

EARL OF WORCESTER

Peace, cousin, say no more:And now I will unclasp a secret book,And to your quick-conceiving discontentsI’ll read you matter deep and dangerous,As full of peril and adventurous spiritAs to o’er-walk a current roaring loudOn the unsteadfast footing of a spear.

HOTSPUR

If he fall in, good night! or sink or swim:Send danger from the east unto the west,So honour cross it from the north to south,And let them grapple: O, the blood more stirsTo rouse a lion than to start a hare!

NORTHUMBERLAND

Imagination of some great exploitDrives him beyond the bounds of patience.

HOTSPUR

By heaven, methinks it were an easy leap,To pluck bright honour from the pale-faced moon,Or dive into the bottom of the deep,Where fathom-line could never touch the ground,And pluck up drowned honour by the locks;So he that doth redeem her thence might wearWithout corrival, all her dignities:But out upon this half-faced fellowship!

EARL OF WORCESTER

He apprehends a world of figures here,But not the form of what he should attend.Good cousin, give me audience for a while.

HOTSPUR

I cry you mercy.

EARL OF WORCESTER

Those same noble Scots



That are your prisoners, –

HOTSPUR

I’ll keep them all;By God, he shall not have a Scot of them;No, if a Scot would save his soul, he shall not:I’ll keep them, by this hand.

EARL OF WORCESTER

You start awayAnd lend no ear unto my purposes.Those prisoners you shall keep.

HOTSPUR

Nay, I will; that’s flat:He said he would not ransom Mortimer;Forbad my tongue to speak of Mortimer;But I will find him when he lies asleep,And in his ear I’ll holla ’Mortimer!’Nay,I’ll have a starling shall be taught to speakNothing but ’Mortimer,’ and give it himTo keep his anger still in motion.

EARL OF WORCESTER

Hear you, cousin; a word.

HOTSPUR

All studies here I solemnly defy,Save how to gall and pinch this Bolingbroke:And that same sword-and-buckler Prince of Wales,But that I think his father loves him notAnd would be glad he met with some mischance,I would have him poison’d with a pot of ale.

EARL OF WORCESTER

Farewell, kinsman: I’ll talk to youWhen you are better temper’d to attend.

NORTHUMBERLAND

Why, what a wasp-stung and impatient foolArt thou to break into this woman’s mood,Tying thine ear to no tongue but thine own!



HOTSPUR

Why, look you, I am whipp’d and scourged with rods,Nettled and stung with pismires, when I hearOf this vile politician, Bolingbroke.In Richard’s time, – what do you call the place? –A plague upon it, it is in Gloucestershire;’Twas where the madcap duke his uncle kept,His uncle York; where I first bow’d my kneeUnto this king of smiles, this Bolingbroke, –’Sblood! –When you and he came back from Ravenspurgh.

NORTHUMBERLAND

At Berkley castle.

HOTSPUR

You say true:Why, what a candy deal of courtesyThis fawning greyhound then did proffer me!Look,’when his infant fortune came to age,’And ’gentle Harry Percy,’ and ’kind cousin;’O, the devil take such cozeners! God forgive me!Good uncle, tell your tale; I have done.

EARL OF WORCESTER

Nay, if you have not, to it again;We will stay your leisure.

HOTSPUR

I have done, i’ faith.

EARL OF WORCESTER

Then once more to your Scottish prisoners.Deliver them up without their ransom straight,And make the Douglas’ son your only meanFor powers in Scotland; which, for divers reasonsWhich I shall send you written, be assured,Will easily be granted. You, my lord,

[To Northumberland]

Your son in Scotland being thus employ’d,Shall secretly into the bosom creepOf that same noble prelate, well beloved,The archbishop.



HOTSPUR

Of York, is it not?

EARL OF WORCESTER

True; who bears hardHis brother’s death at Bristol, the Lord Scroop.I speak not this in estimation,As what I think might be, but what I knowIs ruminated, plotted and set down,And only stays but to behold the faceOf that occasion that shall bring it on.

HOTSPUR

I smell it: upon my life, it will do well.

NORTHUMBERLAND

Before the game is afoot, thou still let’st slip.

HOTSPUR

Why, it cannot choose but be a noble plot;And then the power of Scotland and of York,To join with Mortimer, ha?

EARL OF WORCESTER

And so they shall.

HOTSPUR

In faith, it is exceedingly well aim’d.

EARL OF WORCESTER

And ’tis no little reason bids us speed,To save our heads by raising of a head;For, bear ourselves as even as we can,The king will always think him in our debt,And think we think ourselves unsatisfied,Till he hath found a time to pay us home:And see already how he doth beginTo make us strangers to his looks of love.

HOTSPUR

He does, he does: we’ll be revenged on him.



EARL OF WORCESTER

Cousin, farewell: no further go in thisThan I by letters shall direct your course.When time is ripe, which will be suddenly,I’ll steal to Glendower and Lord Mortimer;Where you and Douglas and our powers at once,As I will fashion it, shall happily meet,To bear our fortunes in our own strong arms,Which now we hold at much uncertainty.

NORTHUMBERLAND

Farewell, good brother: we shall thrive, I trust.

HOTSPUR

Uncle, Adieu: O, let the hours be shortTill fields and blows and groans applaud our sport!

[Exeunt]

ACT II

SCENE I

Rochester. An inn yard.

[Enter a Carrier with a lantern in his hand]

First Carrier

Heigh-ho! an it be not four by the day, I’ll be hanged: Charles’ wain is over the new chimney, and yetour horse not packed. What, ostler!

Ostler

[Within] Anon, anon.

First Carrier

I prithee, Tom, beat Cut’s saddle, put a few flocks in the point; poor jade, is wrung in the withers out ofall cess.

[Enter another Carrier]

Second Carrier

Peas and beans are as dank here as a dog, and that is the next way to give poor jades the bots: this



house is turned upside down since Robin Ostler died.

First Carrier

Poor fellow, never joyed since the price of oats rose; it was the death of him.

Second Carrier

I think this be the most villanous house in all London road for fleas: I am stung like a tench.

First Carrier

Like a tench! by the mass, there is ne’er a king christen could be better bit than I have been since thefirst cock.

Second Carrier

Why, they will allow us ne’er a jordan, and then we leak in your chimney; and your chamber-lie breedsfleas like a loach.

First Carrier

What, ostler! come away and be hanged!

Second Carrier

I have a gammon of bacon and two razors of ginger, to be delivered as far as Charing-cross.

First Carrier

God’s body! the turkeys in my pannier are quite starved. What, ostler! A plague on thee! hast thounever an eye in thy head? canst not hear? An ’twere not as good deed as drink, to break the pate onthee, I am a very villain. Come, and be hanged! hast thou no faith in thee?

[Enter GADSHILL]

GADSHILL

Good morrow, carriers. What’s o’clock?

First Carrier

I think it be two o’clock.

GADSHILL

I pray thee lend me thy lantern, to see my gelding in the stable.

First Carrier

Nay, by God, soft; I know a trick worth two of that, i’ faith.



GADSHILL

I pray thee, lend me thine.

Second Carrier

Ay, when? can’st tell? Lend me thy lantern, quoth he? marry, I’ll see thee hanged first.

GADSHILL

Sirrah carrier, what time do you mean to come to London?

Second Carrier

Time enough to go to bed with a candle, I warrant thee. Come, neighbour Mugs, we’ll call up thegentleman: they will along with company, for they have great charge.

[Exeunt carriers]

GADSHILL

What, ho! chamberlain!

Chamberlain

[Within] At hand, quoth pick-purse.

GADSHILL

That’s even as fair as – at hand, quoth the chamberlain; for thou variest no more from picking of pursesthan giving direction doth from labouring; thou layest the plot how.

[Enter Chamberlain]

Chamberlain

Good morrow, Master Gadshill. It holds current that I told you yesternight: there’s a franklin in the wildof Kent hath brought three hundred marks with him in gold: I heard him tell it to one of his company lastnight at supper; a kind of auditor; one that hath abundance of charge too, God knows what. They are upalready, and call for eggs and butter; they will away presently.

GADSHILL

Sirrah, if they meet not with Saint Nicholas’ clerks, I’ll give thee this neck.

Chamberlain

No, I’ll none of it: I pray thee keep that for the hangman; for I know thou worshippest St. Nicholas astruly as a man of falsehood may.



GADSHILL

What talkest thou to me of the hangman? if I hang, I’ll make a fat pair of gallows; for if I hang, old SirJohn hangs with me, and thou knowest he is no starveling. Tut! there are other Trojans that thoudreamest not of, the which for sport sake are content to do the profession some grace; that would, ifmatters should be looked into, for their own credit sake, make all whole. I am joined with no foot-landrakers, no long-staff sixpenny strikers, none of these mad mustachio purple-hued malt-worms; but withnobility and tranquillity, burgomasters and great oneyers, such as can hold in, such as will strike soonerthan speak, and speak sooner than drink, and drink sooner than pray: and yet, zounds, I lie; for they praycontinually to their saint, the commonwealth; or rather, not pray to her, but prey on her, for they ride upand down on her and make her their boots.

Chamberlain

What, the commonwealth their boots? will she hold out water in foul way?

GADSHILL

She will, she will; justice hath liquored her. We steal as in a castle, cocksure; we have the receipt offern-seed, we walk invisible.

Chamberlain

Nay, by my faith, I think you are more beholding to the night than to fern-seed for your walking invisible.

GADSHILL

Give me thy hand: thou shalt have a share in our purchase, as I am a true man.

Chamberlain

Nay, rather let me have it, as you are a false thief.

GADSHILL

Go to; ’homo’ is a common name to all men. Bid the ostler bring my gelding out of the stable. Farewell,you muddy knave.

[Exeunt]

SCENE II

The highway, near Gadshill.

[Enter PRINCE HENRY and POINS]

POINS

Come, shelter, shelter: I have removed Falstaff’s horse, and he frets like a gummed velvet.



PRINCE HENRY

Stand close.

[Enter FALSTAFF]

FALSTAFF

Poins! Poins, and be hanged! Poins!

PRINCE HENRY

Peace, ye fat-kidneyed rascal! what a brawling dost thou keep!

FALSTAFF

Where’s Poins, Hal?

PRINCE HENRY

He is walked up to the top of the hill: I’ll go seek him.

FALSTAFF

I am accursed to rob in that thief’s company: the rascal hath removed my horse, and tied him I know notwhere. If I travel but four foot by the squier further afoot, I shall break my wind. Well, I doubt not but todie a fair death for all this, if I ’scape hanging for killing that rogue. I have forsworn his company hourlyany time this two and twenty years, and yet I am bewitched with the rogue’s company. If the rascal hathnot given me medicines to make me love him, I’ll be hanged; it could not be else: I have drunk medicines.Poins! Hal! a plague upon you both! Bardolph! Peto! I’ll starve ere I’ll rob a foot further. An ’twere notas good a deed as drink, to turn true man and to leave these rogues, I am the veriest varlet that everchewed with a tooth. Eight yards of uneven ground is threescore and ten miles afoot with me; and thestony-hearted villains know it well enough: a plague upon it when thieves cannot be true one to another!

[They whistle]

Whew! A plague upon you all! Give me my horse, you rogues; give me my horse, and be hanged!

PRINCE HENRY

Peace, ye fat-guts! lie down; lay thine ear close to the ground and list if thou canst hear the tread oftravellers.

FALSTAFF

Have you any levers to lift me up again, being down? ’Sblood, I’ll not bear mine own flesh so far afootagain for all the coin in thy father’s exchequer. What a plague mean ye to colt me thus?

PRINCE HENRY

Thou liest; thou art not colted, thou art uncolted.



FALSTAFF

I prithee, good Prince Hal, help me to my horse, good king’s son.

PRINCE HENRY

Out, ye rogue! shall I be your ostler?

FALSTAFF

Go, hang thyself in thine own heir-apparent garters! If I be ta’en, I’ll peach for this. An I have notballads made on you all and sung to filthy tunes, let a cup of sack be my poison: when a jest is soforward, and afoot too! I hate it.

[Enter GADSHILL, BARDOLPH and PETO]

GADSHILL

Stand.

FALSTAFF

So I do, against my will.

POINS

O, ’tis our setter: I know his voice. Bardolph, what news?

BARDOLPH

Case ye, case ye; on with your vizards: there ’s money of the king’s coming down the hill; ’tis going tothe king’s exchequer.

FALSTAFF

You lie, ye rogue; ’tis going to the king’s tavern.

GADSHILL

There’s enough to make us all.

FALSTAFF

To be hanged.

PRINCE HENRY

Sirs, you four shall front them in the narrow lane; Ned Poins and I will walk lower: if they ’scape fromyour encounter, then they light on us.



PETO

How many be there of them?

GADSHILL

Some eight or ten.

FALSTAFF

’Zounds, will they not rob us?

PRINCE HENRY

What, a coward, Sir John Paunch?

FALSTAFF

Indeed, I am not John of Gaunt, your grandfather; but yet no coward, Hal.

PRINCE HENRY

Well, we leave that to the proof.

POINS

Sirrah Jack, thy horse stands behind the hedge: when thou needest him, there thou shalt find him.Farewell, and stand fast.

FALSTAFF

Now cannot I strike him, if I should be hanged.

PRINCE HENRY

Ned, where are our disguises?

POINS

Here, hard by: stand close.

[Exeunt PRINCE HENRY and POINS]

FALSTAFF

Now, my masters, happy man be his dole, say I: every man to his business.

[Enter the Travellers]

First Traveller



Come, neighbour: the boy shall lead our horses down the hill; we’ll walk afoot awhile, and ease our legs.

Thieves

Stand!

Travellers

Jesus bless us!

FALSTAFF

Strike; down with them; cut the villains’ throats: ah! whoreson caterpillars! bacon-fed knaves! they hateus youth: down with them: fleece them.

Travellers

O, we are undone, both we and ours for ever!

FALSTAFF

Hang ye, gorbellied knaves, are ye undone? No, ye fat chuffs: I would your store were here! On,bacons, on! What, ye knaves! young men must live. You are Grand-jurors, are ye? we’ll jure ye, ’faith.

[Here they rob them and bind them. Exeunt]

[Re-enter PRINCE HENRY and POINS]

PRINCE HENRY

The thieves have bound the true men. Now could thou and I rob the thieves and go merrily to London, itwould be argument for a week, laughter for a month and a good jest for ever.

POINS

Stand close; I hear them coming.

[Enter the Thieves again]

FALSTAFF

Come, my masters, let us share, and then to horse before day. An the Prince and Poins be not twoarrant cowards, there’s no equity stirring: there’s no more valour in that Poins than in a wild-duck.

PRINCE HENRY

Your money!

POINS

Villains!



[As they are sharing, the Prince and Poins set upon them; they all run away; and Falstaff, after ablow or two, runs away too, leaving the booty behind them]

PRINCE HENRY

Got with much ease. Now merrily to horse:The thieves are all scatter’d and possess’d with fearSo strongly that they dare not meet each other;Each takes his fellow for an officer.Away, good Ned. Falstaff sweats to death,And lards the lean earth as he walks along:Were ’t not for laughing, I should pity him.

POINS

How the rogue roar’d!

[Exeunt]

SCENE III

Warkworth castle

[Enter HOTSPUR, solus, reading a letter]

HOTSPUR

’But for mine own part, my lord, I could be well contented to be there, in respect of the love I bear yourhouse.’ He could be contented: why is he not, then? In respect of the love he bears our house: he showsin this, he loves his own barn better than he loves our house. Let me see some more. ’The purpose youundertake is dangerous;’ – why, that’s certain: ’tis dangerous to take a cold, to sleep, to drink; but I tellyou, my lord fool, out of this nettle, danger, we pluck this flower, safety. ’The purpose you undertake isdangerous; the friends you have named uncertain; the time itself unsorted; and your whole plot too lightfor the counterpoise of so great an opposition.’ Say you so, say you so? I say unto you again, you are ashallow cowardly hind, and you lie. What a lack-brain is this! By the Lord, our plot is a good plot asever was laid; our friends true and constant: a good plot, good friends, and full of expectation; anexcellent plot, very good friends. What a frosty-spirited rogue is this! Why, my lord of York commendsthe plot and the general course of action. ’Zounds, an I were now by this rascal, I could brain him withhis lady’s fan. Is there not my father, my uncle and myself? lord Edmund Mortimer, My lord of York andOwen Glendower? is there not besides the Douglas? have I not all their letters to meet me in arms by theninth of the next month? and are they not some of them set forward already? What a pagan rascal is this!an infidel! Ha! you shall see now in very sincerity of fear and cold heart, will he to the king and lay openall our proceedings. O, I could divide myself and go to buffets, for moving such a dish of skim milk withso honourable an action! Hang him! let him tell the king: we are prepared. I will set forward to-night.

[Enter LADY PERCY]

How now, Kate! I must leave you within these two hours.



LADY PERCY

O, my good lord, why are you thus alone?For what offence have I this fortnight beenA banish’d woman from my Harry’s bed?Tell me, sweet lord, what is’t that takes from theeThy stomach, pleasure and thy golden sleep?Why dost thou bend thine eyes upon the earth,And start so often when thou sit’st alone?Why hast thou lost the fresh blood in thy cheeks;And given my treasures and my rights of theeTo thick-eyed musing and cursed melancholy?In thy faint slumbers I by thee have watch’d,And heard thee murmur tales of iron wars;Speak terms of manage to thy bounding steed;Cry ’Courage! to the field!’ And thou hast talk’dOf sallies and retires, of trenches, tents,Of palisadoes, frontiers, parapets,Of basilisks, of cannon, culverin,Of prisoners’ ransom and of soldiers slain,And all the currents of a heady fight.Thy spirit within thee hath been so at warAnd thus hath so bestirr’d thee in thy sleep,That beads of sweat have stood upon thy browLike bubbles in a late-disturbed stream;And in thy face strange motions have appear’d,Such as we see when men restrain their breathOn some great sudden hest. O, what portents are these?Some heavy business hath my lord in hand,And I must know it, else he loves me not.

HOTSPUR

What, ho!

[Enter Servant]

Is Gilliams with the packet gone?

Servant

He is, my lord, an hour ago.

HOTSPUR

Hath Butler brought those horses from the sheriff?

Servant

One horse, my lord, he brought even now.



HOTSPUR

What horse? a roan, a crop-ear, is it not?

Servant

It is, my lord.

HOTSPUR

That roan shall by my throne.Well, I will back him straight: O esperance!Bid Butler lead him forth into the park.

[Exit Servant]

LADY PERCY

But hear you, my lord.

HOTSPUR

What say’st thou, my lady?

LADY PERCY

What is it carries you away?

HOTSPUR

Why, my horse, my love, my horse.

LADY PERCY

Out, you mad-headed ape!A weasel hath not such a deal of spleenAs you are toss’d with. In faith,I’ll know your business, Harry, that I will.I fear my brother Mortimer doth stirAbout his title, and hath sent for youTo line his enterprise: but if you go, –

HOTSPUR

So far afoot, I shall be weary, love.

LADY PERCY

Come, come, you paraquito, answer meDirectly unto this question that I ask:In faith, I’ll break thy little finger, Harry,



An if thou wilt not tell me all things true.

HOTSPUR

Away,Away, you trifler! Love! I love thee not,I care not for thee, Kate: this is no worldTo play with mammets and to tilt with lips:We must have bloody noses and crack’d crowns,And pass them current too. God’s me, my horse!What say’st thou, Kate? what would’st thouhave with me?

LADY PERCY

Do you not love me? do you not, indeed?Well, do not then; for since you love me not,I will not love myself. Do you not love me?Nay, tell me if you speak in jest or no.

HOTSPUR

Come, wilt thou see me ride?And when I am on horseback, I will swearI love thee infinitely. But hark you, Kate;I must not have you henceforth question meWhither I go, nor reason whereabout:Whither I must, I must; and, to conclude,This evening must I leave you, gentle Kate.I know you wise, but yet no farther wiseThan Harry Percy’s wife: constant you are,But yet a woman: and for secrecy,No lady closer; for I well believeThou wilt not utter what thou dost not know;And so far will I trust thee, gentle Kate.

LADY PERCY

How! so far?

HOTSPUR

Not an inch further. But hark you, Kate:Whither I go, thither shall you go too;To-day will I set forth, to-morrow you.Will this content you, Kate?

LADY PERCY

It must of force.



[Exeunt]

SCENE IV

The Boar’s-Head Tavern, Eastcheap.

[Enter PRINCE HENRY and POINS]

PRINCE HENRY

Ned, prithee, come out of that fat room, and lend me thy hand to laugh a little.

POINS

Where hast been, Hal?

PRINCE HENRY

With three or four loggerheads amongst three or four score hogsheads. I have sounded the verybase-string of humility. Sirrah, I am sworn brother to a leash of drawers; and can call them all by theirchristen names, as Tom, Dick, and Francis. They take it already upon their salvation, that though I be butthe prince of Wales, yet I am king of courtesy; and tell me flatly I am no proud Jack, like Falstaff, but aCorinthian, a lad of mettle, a good boy, by the Lord, so they call me, and when I am king of England, Ishall command all the good lads in Eastcheap. They call drinking deep, dyeing scarlet; and when youbreathe in your watering, they cry ’hem!’ and bid you play it off. To conclude, I am so good a proficientin one quarter of an hour, that I can drink with any tinker in his own language during my life. I tell thee,Ned, thou hast lost much honour, that thou wert not with me in this sweet action. But, sweet Ned, – tosweeten which name of Ned, I give thee this pennyworth of sugar, clapped even now into my hand by anunder-skinker, one that never spake other English in his life than ’Eight shillings and sixpence’ and ’Youare welcome,’ with this shrill addition, ’Anon, anon, sir! Score a pint of bastard in the Half-Moon,’ or so.But, Ned, to drive away the time till Falstaff come, I prithee, do thou stand in some by-room, while Iquestion my puny drawer to what end he gave me the sugar; and do thou never leave calling ’Francis,’that his tale to me may be nothing but ’Anon.’ Step aside, and I’ll show thee a precedent.

POINS

Francis!

PRINCE HENRY

Thou art perfect.

POINS

Francis!

[Exit POINS]

[Enter FRANCIS]



FRANCIS

Anon, anon, sir. Look down into the Pomgarnet, Ralph.

PRINCE HENRY

Come hither, Francis.

FRANCIS

My lord?

PRINCE HENRY

How long hast thou to serve, Francis?

FRANCIS

Forsooth, five years, and as much as to –

POINS

[Within] Francis!

FRANCIS

Anon, anon, sir.

PRINCE HENRY

Five year! by’r lady, a long lease for the clinking of pewter. But, Francis, darest thou be so valiant as toplay the coward with thy indenture and show it a fair pair of heels and run from it?

FRANCIS

O Lord, sir, I’ll be sworn upon all the books in England, I could find in my heart.

POINS

[Within] Francis!

FRANCIS

Anon, sir.

PRINCE HENRY

How old art thou, Francis?

FRANCIS



Let me see – about Michaelmas next I shall be –

POINS

[Within] Francis!

FRANCIS

Anon, sir. Pray stay a little, my lord.

PRINCE HENRY

Nay, but hark you, Francis: for the sugar thou gavest me,’twas a pennyworth, wast’t not?

FRANCIS

O Lord, I would it had been two!

PRINCE HENRY

I will give thee for it a thousand pound: ask me when thou wilt, and thou shalt have it.

POINS

[Within] Francis!

FRANCIS

Anon, anon.

PRINCE HENRY

Anon, Francis? No, Francis; but to-morrow, Francis; or, Francis, o’ Thursday; or indeed, Francis,when thou wilt. But, Francis!

FRANCIS

My lord?

PRINCE HENRY

Wilt thou rob this leathern jerkin, crystal-button, not-pated, agate-ring, puke-stocking, caddis-garter,smooth-tongue, Spanish-pouch, –

FRANCIS

O Lord, sir, who do you mean?

PRINCE HENRY

Why, then, your brown bastard is your only drink; for look you, Francis, your white canvas doublet will



sully: in Barbary, sir, it cannot come to so much.

FRANCIS

What, sir?

POINS

[Within] Francis!

PRINCE HENRY

Away, you rogue! dost thou not hear them call?

[Here they both call him; the drawer stands amazed, not knowing which way to go]

[Enter Vintner]

Vintner

What, standest thou still, and hearest such a calling? Look to the guests within.

[Exit Francis]

My lord, old Sir John, with half-a-dozen more, are at the door: shall I let them in?

PRINCE HENRY

Let them alone awhile, and then open the door.

[Exit Vintner]Poins!

[Re-enter POINS]

POINS

Anon, anon, sir.

PRINCE HENRY

Sirrah, Falstaff and the rest of the thieves are at the door: shall we be merry?

POINS

As merry as crickets, my lad. But hark ye; what cunning match have you made with this jest of thedrawer? come, what’s the issue?

PRINCE HENRY

I am now of all humours that have showed themselves humours since the old days of goodman Adam to



the pupil age of this present twelve o’clock at midnight.

[Re-enter FRANCIS]

What’s o’clock, Francis?

FRANCIS

Anon, anon, sir.

[Exit]

PRINCE HENRY

That ever this fellow should have fewer words than a parrot, and yet the son of a woman! His industry isupstairs and downstairs; his eloquence the parcel of a reckoning. I am not yet of Percy’s mind, theHotspur of the north; he that kills me some six or seven dozen of Scots at a breakfast, washes his hands,and says to his wife ’Fie upon this quiet life! I want work.’ ’O my sweet Harry,’ says she, ’how manyhast thou killed to-day?’ ’Give my roan horse a drench,’ says he; and answers ’Some fourteen,’ an hourafter; ’a trifle, a trifle.’ I prithee, call in Falstaff: I’ll play Percy, and that damned brawn shall play DameMortimer his wife. ’Rivo!’ says the drunkard. Call in ribs, call in tallow.

[Enter FALSTAFF, GADSHILL, BARDOLPH, and PETO; FRANCIS following with wine]

POINS

Welcome, Jack: where hast thou been?

FALSTAFF

A plague of all cowards, I say, and a vengeance too! marry, and amen! Give me a cup of sack, boy. EreI lead this life long, I’ll sew nether stocks and mend them and foot them too. A plague of all cowards!Give me a cup of sack, rogue. Is there no virtue extant?

[He drinks]

PRINCE HENRY

Didst thou never see Titan kiss a dish of butter? pitiful-hearted Titan, that melted at the sweet tale of thesun’s! if thou didst, then behold that compound.

FALSTAFF

You rogue, here’s lime in this sack too: there is nothing but roguery to be found in villanous man: yet acoward is worse than a cup of sack with lime in it. A villanous coward! Go thy ways, old Jack; die whenthou wilt, if manhood, good manhood, be not forgot upon the face of the earth, then am I a shottenherring. There live not three good men unhanged in England; and one of them is fat and grows old: Godhelp the while! a bad world, I say. I would I were a weaver; I could sing psalms or any thing. A plague ofall cowards, I say still.

PRINCE HENRY



How now, wool-sack! what mutter you?

FALSTAFF

A king’s son! If I do not beat thee out of thy kingdom with a dagger of lath, and drive all thy subjectsafore thee like a flock of wild-geese, I’ll never wear hair on my face more. You Prince of Wales!

PRINCE HENRY

Why, you whoreson round man, what’s the matter?

FALSTAFF

Are not you a coward? answer me to that: and Poins there?

POINS

’Zounds, ye fat paunch, an ye call me coward, by the Lord, I’ll stab thee.

FALSTAFF

I call thee coward! I’ll see thee damned ere I call thee coward: but I would give a thousand pound Icould run as fast as thou canst. You are straight enough in the shoulders, you care not who sees yourback: call you that backing of your friends? A plague upon such backing! give me them that will face me.Give me a cup of sack: I am a rogue, if I drunk to-day.

PRINCE HENRY

O villain! thy lips are scarce wiped since thou drunkest last.

FALSTAFF

All’s one for that.

[He drinks]

A plague of all cowards, still say I.

PRINCE HENRY

What’s the matter?

FALSTAFF

What’s the matter! there be four of us here have ta’en a thousand pound this day morning.

PRINCE HENRY

Where is it, Jack? where is it?



FALSTAFF

Where is it! taken from us it is: a hundred upon poor four of us.

PRINCE HENRY

What, a hundred, man?

FALSTAFF

I am a rogue, if I were not at half-sword with a dozen of them two hours together. I have ’scaped bymiracle. I am eight times thrust through the doublet, four through the hose; my buckler cut through andthrough; my sword hacked like a hand-saw – ecce signum! I never dealt better since I was a man: allwould not do. A plague of all cowards! Let them speak: if they speak more or less than truth, they arevillains and the sons of darkness.

PRINCE HENRY

Speak, sirs; how was it?

GADSHILL

We four set upon some dozen –

FALSTAFF

Sixteen at least, my lord.

GADSHILL

And bound them.

PETO

No, no, they were not bound.

FALSTAFF

You rogue, they were bound, every man of them; or I am a Jew else, an Ebrew Jew.

GADSHILL

As we were sharing, some six or seven fresh men set upon us –

FALSTAFF

And unbound the rest, and then come in the other.

PRINCE HENRY

What, fought you with them all?



FALSTAFF

All! I know not what you call all; but if I fought not with fifty of them, I am a bunch of radish: if therewere not two or three and fifty upon poor old Jack, then am I no two-legged creature.

PRINCE HENRY

Pray God you have not murdered some of them.

FALSTAFF

Nay, that’s past praying for: I have peppered two of them; two I am sure I have paid, two rogues inbuckram suits. I tell thee what, Hal, if I tell thee a lie, spit in my face, call me horse. Thou knowest my oldward; here I lay and thus I bore my point. Four rogues in buckram let drive at me –

PRINCE HENRY

What, four? thou saidst but two even now.

FALSTAFF

Four, Hal; I told thee four.

POINS

Ay, ay, he said four.

FALSTAFF

These four came all a-front, and mainly thrust at me. I made me no more ado but took all their sevenpoints in my target, thus.

PRINCE HENRY

Seven? why, there were but four even now.

FALSTAFF

In buckram?

POINS

Ay, four, in buckram suits.

FALSTAFF

Seven, by these hilts, or I am a villain else.

PRINCE HENRY



Prithee, let him alone; we shall have more anon.

FALSTAFF

Dost thou hear me, Hal?

PRINCE HENRY

Ay, and mark thee too, Jack.

FALSTAFF

Do so, for it is worth the listening to. These nine in buckram that I told thee of –

PRINCE HENRY

So, two more already.

FALSTAFF

Their points being broken, –

POINS

Down fell their hose.

FALSTAFF

Began to give me ground: but I followed me close, came in foot and hand; and with a thought seven ofthe eleven I paid.

PRINCE HENRY

O monstrous! eleven buckram men grown out of two!

FALSTAFF

But, as the devil would have it, three misbegotten knaves in Kendal green came at my back and let driveat me; for it was so dark, Hal, that thou couldst not see thy hand.

PRINCE HENRY

These lies are like their father that begets them; gross as a mountain, open, palpable. Why, thouclay-brained guts, thou knotty-pated fool, thou whoreson, obscene, grease tallow-catch, –

FALSTAFF

What, art thou mad? art thou mad? is not the truth the truth?

PRINCE HENRY



Why, how couldst thou know these men in Kendal green, when it was so dark thou couldst not see thyhand? come, tell us your reason: what sayest thou to this?

POINS

Come, your reason, Jack, your reason.

FALSTAFF

What, upon compulsion? ’Zounds, an I were at the strappado, or all the racks in the world, I would nottell you on compulsion. Give you a reason on compulsion! If reasons were as plentiful as blackberries, Iwould give no man a reason upon compulsion, I.

PRINCE HENRY

I’ll be no longer guilty of this sin; this sanguine coward, this bed-presser, this horseback-breaker, thishuge hill of flesh, –

FALSTAFF

’Sblood, you starveling, you elf-skin, you dried neat’s tongue, you bull’s pizzle, you stock-fish! O forbreath to utter what is like thee! you tailor’s-yard, you sheath, you bowcase; you vile standing-tuck, –

PRINCE HENRY

Well, breathe awhile, and then to it again: and when thou hast tired thyself in base comparisons, hear mespeak but this.

POINS

Mark, Jack.

PRINCE HENRY

We two saw you four set on four and bound them, and were masters of their wealth. Mark now, how aplain tale shall put you down. Then did we two set on you four; and, with a word, out-faced you fromyour prize, and have it; yea, and can show it you here in the house: and, Falstaff, you carried your gutsaway as nimbly, with as quick dexterity, and roared for mercy and still run and roared, as ever I heardbull-calf. What a slave art thou, to hack thy sword as thou hast done, and then say it was in fight! Whattrick, what device, what starting-hole, canst thou now find out to hide thee from this open and apparentshame?

POINS

Come, let’s hear, Jack; what trick hast thou now?

FALSTAFF

By the Lord, I knew ye as well as he that made ye. Why, hear you, my masters: was it for me to kill theheir-apparent? should I turn upon the true prince? why, thou knowest I am as valiant as Hercules: butbeware instinct; the lion will not touch the true prince. Instinct is a great matter; I was now a coward on



instinct. I shall think the better of myself and thee during my life; I for a valiant lion, and thou for a trueprince. But, by the Lord, lads, I am glad you have the money. Hostess, clap to the doors: watch to-night,pray to-morrow. Gallants, lads, boys, hearts of gold, all the titles of good fellowship come to you! What,shall we be merry? shall we have a play extempore?

PRINCE HENRY

Content; and the argument shall be thy running away.

FALSTAFF

Ah, no more of that, Hal, an thou lovest me!

[Enter Hostess]

Hostess

O Jesu, my lord the prince!

PRINCE HENRY

How now, my lady the hostess! what sayest thou to me?

Hostess

Marry, my lord, there is a nobleman of the court at door would speak with you: he says he comes fromyour father.

PRINCE HENRY

Give him as much as will make him a royal man, and send him back again to my mother.

FALSTAFF

What manner of man is he?

Hostess

An old man.

FALSTAFF

What doth gravity out of his bed at midnight? Shall I give him his answer?

PRINCE HENRY

Prithee, do, Jack.

FALSTAFF

’Faith, and I’ll send him packing.



[Exit FALSTAFF]

PRINCE HENRY

Now, sirs: by’r lady, you fought fair; so did you, Peto; so did you, Bardolph: you are lions too, you ranaway upon instinct, you will not touch the trueprince; no, fie!

BARDOLPH

’Faith, I ran when I saw others run.

PRINCE HENRY

’Faith, tell me now in earnest, how came Falstaff’s sword so hacked?

PETO

Why, he hacked it with his dagger, and said he would swear truth out of England but he would makeyou believe it was done in fight, and persuaded us to do the like.

BARDOLPH

Yea, and to tickle our noses with spear-grass to make them bleed, and then to beslubber our garmentswith it and swear it was the blood of true men. I did that I did not this seven year before, I blushed tohear his monstrous devices.

PRINCE HENRY

O villain, thou stolest a cup of sack eighteen years ago, and wert taken with the manner, and ever sincethou hast blushed extempore. Thou hadst fire and sword on thy side, and yet thou rannest away: whatinstinct hadst thou for it?

BARDOLPH

My lord, do you see these meteors? do you behold these exhalations?

PRINCE HENRY

I do.

BARDOLPH

What think you they portend?

PRINCE HENRY

Hot livers and cold purses.

BARDOLPH



Choler, my lord, if rightly taken.

PRINCE HENRY

No, if rightly taken, halter.

[Re-enter FALSTAFF]

Here comes lean Jack, here comes bare-bone. How now, my sweet creature of bombast! How long is’tago, Jack, since thou sawest thine own knee?

FALSTAFF

My own knee! when I was about thy years, Hal, I was not an eagle’s talon in the waist; I could havecrept into any alderman’s thumb-ring: a plague of sighing and grief! it blows a man up like a bladder.There’s villanous news abroad: here was Sir John Bracy from your father; you must to thecourt in the morning. That same mad fellow of the north, Percy, and he of Wales, that gave Amamon thebastinado and made Lucifer cuckold and swore the devil his true liegeman upon the cross of a Welshhook – what a plague call you him?

POINS

O, Glendower.

FALSTAFF

Owen, Owen, the same; and his son-in-law Mortimer, and old Northumberland, and that sprightly Scotof Scots, Douglas, that runs o’ horseback up a hill perpendicular, –

PRINCE HENRY

He that rides at high speed and with his pistol kills a sparrow flying.

FALSTAFF

You have hit it.

PRINCE HENRY

So did he never the sparrow.

FALSTAFF

Well, that rascal hath good mettle in him; he will not run.

PRINCE HENRY

Why, what a rascal art thou then, to praise him so for running!

FALSTAFF



O’ horseback, ye cuckoo; but afoot he will not budge a foot.

PRINCE HENRY

Yes, Jack, upon instinct.

FALSTAFF

I grant ye, upon instinct. Well, he is there too, and one Mordake, and a thousand blue-caps more:Worcester is stolen away to-night; thy father’s beard is turned white with the news: you may buy landnow as cheap as stinking mackerel.

PRINCE HENRY

Why, then, it is like, if there come a hot June and this civil buffeting hold, we shall buy maidenheads asthey buy hob-nails, by the hundreds.

FALSTAFF

By the mass, lad, thou sayest true; it is like we shall have good trading that way. But tell me, Hal, art notthou horrible afeard? thou being heir-apparent, could the world pick thee out three such enemies again asthat fiend Douglas, that spirit Percy, and that devil Glendower? Art thou not horribly afraid? doth not thyblood thrill at it?

PRINCE HENRY

Not a whit, i’ faith; I lack some of thy instinct.

FALSTAFF

Well, thou wert be horribly chid tomorrow when thou comest to thy father: if thou love me, practise ananswer.

PRINCE HENRY

Do thou stand for my father, and examine me upon the particulars of my life.

FALSTAFF

Shall I? content: this chair shall be my state, this dagger my sceptre, and this cushion my crown.

PRINCE HENRY

Thy state is taken for a joined-stool, thy golden sceptre for a leaden dagger, and thy precious rich crownfor a pitiful bald crown!

FALSTAFF

Well, an the fire of grace be not quite out of thee, now shalt thou be moved. Give me a cup of sack tomake my eyes look red, that it may be thought I have wept; for I must speak in passion, and I will do it inKing Cambyses’ vein.



PRINCE HENRY

Well, here is my leg.

FALSTAFF

And here is my speech. Stand aside, nobility.

Hostess

O Jesu, this is excellent sport, i’ faith!

FALSTAFF

Weep not, sweet queen; for trickling tears are vain.

Hostess

O, the father, how he holds his countenance!

FALSTAFF

For God’s sake, lords, convey my tristful queen; For tears do stop the flood-gates of her eyes.

Hostess

O Jesu, he doth it as like one of these harlotry players as ever I see!

FALSTAFF

Peace, good pint-pot; peace, good tickle-brain. Harry, I do not only marvel where thou spendest thytime, but also how thou art accompanied: for though the camomile, the more it is trodden on the faster itgrows, yet youth, the more it is wasted the sooner it wears. That thou art my son, I have partly thymother’s word, partly my own opinion, but chiefly a villanous trick of thine eye and a foolish-hanging ofthy nether lip, that doth warrant me. If then thou be son to me, here lies the point; why, being son to me,art thou so pointed at? Shall the blessed sun of heaven prove a micher and eat blackberries? a questionnot to be asked. Shall the sun of England prove a thief and take purses? a question to be asked. There isa thing, Harry, which thou hast often heard of and it is known to many in our land by the name of pitch:this pitch, as ancient writers do report, doth defile; so doth the company thou keepest: for, Harry, now Ido not speak to thee in drink but in tears, not in pleasure but in passion, not in words only, but in woesalso: and yet there is a virtuous man whom I have often noted in thy company, but I know not his name.

PRINCE HENRY

What manner of man, an it like your majesty?

FALSTAFF

A goodly portly man, i’ faith, and a corpulent; of a cheerful look, a pleasing eye and a most noblecarriage; and, as I think, his age some fifty, or, by’r lady, inclining to three score; and now I remember



me, his name is Falstaff: if that man should be lewdly given, he deceiveth me; for, Harry, I see virtue in hislooks. If then the tree may be known by the fruit, as the fruit by the tree, then, peremptorily I speak it,there is virtue in that Falstaff: him keep with, the rest banish. And tell me now, thou naughty varlet, tellme, where hast thou been this month?

PRINCE HENRY

Dost thou speak like a king? Do thou stand for me, and I’ll play my father.

FALSTAFF

Depose me? if thou dost it half so gravely, so majestically, both in word and matter, hang me up by theheels for a rabbit-sucker or a poulter’s hare.

PRINCE HENRY

Well, here I am set.

FALSTAFF

And here I stand: judge, my masters.

PRINCE HENRY

Now, Harry, whence come you?

FALSTAFF

My noble lord, from Eastcheap.

PRINCE HENRY

The complaints I hear of thee are grievous.

FALSTAFF

’Sblood, my lord, they are false: nay, I’ll tickle ye for a young prince, i’ faith.

PRINCE HENRY

Swearest thou, ungracious boy? henceforth ne’er look on me. Thou art violently carried away fromgrace: there is a devil haunts thee in the likeness of an old fat man; a tun of man is thy companion. Whydost thou converse with that trunk of humours, that bolting-hutch of beastliness, that swollen parcel ofdropsies, that huge bombard of sack, that stuffed cloak-bag of guts, that roasted Manningtree ox with thepudding in his belly, that reverend vice, that grey iniquity, that father ruffian, that vanity in years? Whereinis he good, but to taste sack and drink it? wherein neat and cleanly, but to carve a capon and eat it?wherein cunning, but in craft? wherein crafty, but in villany? wherein villanous, but in all things? whereinworthy, but in nothing?

FALSTAFF



I would your grace would take me with you: whom means your grace?

PRINCE HENRY

That villanous abominable misleader of youth, Falstaff, that old white-bearded Satan.

FALSTAFF

My lord, the man I know.

PRINCE HENRY

I know thou dost.

FALSTAFF

But to say I know more harm in him than in myself, were to say more than I know. That he is old, themore the pity, his white hairs do witness it; but that he is, saving your reverence, a whoremaster, that Iutterly deny. If sack and sugar be a fault, God help the wicked! if to be old and merry be a sin, thenmany an old host that I know is damned: if to be fat be to be hated, then Pharaoh’s lean kine are to beloved. No, my good lord; banish Peto, banish Bardolph, banish Poins: but for sweet Jack Falstaff, kindJack Falstaff, true Jack Falstaff, valiant Jack Falstaff, and therefore more valiant, being, as he is, old JackFalstaff, banish not him thy Harry’s company, banish not him thy Harry’s company: banish plump Jack,and banish all the world.

PRINCE HENRY

I do, I will.

[A knocking heard]

[Exeunt Hostess, FRANCIS, and BARDOLPH]

[Re-enter BARDOLPH, running]

BARDOLPH

O, my lord, my lord! the sheriff with a most monstrous watch is at the door.

FALSTAFF

Out, ye rogue! Play out the play: I have much to say in the behalf of that Falstaff.

[Re-enter the Hostess]

Hostess

O Jesu, my lord, my lord!

PRINCE HENRY



Heigh, heigh! the devil rides upon a fiddlestick: what’s the matter?

Hostess

The sheriff and all the watch are at the door: they are come to search the house. Shall I let them in?

FALSTAFF

Dost thou hear, Hal? never call a true piece of gold a counterfeit: thou art essentially mad,without seeming so.

PRINCE HENRY

And thou a natural coward, without instinct.

FALSTAFF

I deny your major: if you will deny the sheriff, so; if not, let him enter: if I become not a cart as well asanother man, a plague on my bringing up! I hope I shall as soon be strangled with a halter as another.

PRINCE HENRY

Go, hide thee behind the arras: the rest walk up above. Now, my masters, for a true face and goodconscience.

FALSTAFF

Both which I have had: but their date is out, and therefore I’ll hide me.

PRINCE HENRY

Call in the sheriff.

[Exeunt all except PRINCE HENRY and PETO]

[Enter Sheriff and the Carrier]

Now, master sheriff, what is your will with me?

Sheriff

First, pardon me, my lord. A hue and cryHath follow’d certain men unto this house.

PRINCE HENRY

What men?

Sheriff

One of them is well known, my gracious lord,



A gross fat man.

Carrier

As fat as butter.

PRINCE HENRY

The man, I do assure you, is not here;For I myself at this time have employ’d him.And, sheriff, I will engage my word to theeThat I will, by to-morrow dinner-time,Send him to answer thee, or any man,For any thing he shall be charged withal:And so let me entreat you leave the house.

Sheriff

I will, my lord. There are two gentlemenHave in this robbery lost three hundred marks.

PRINCE HENRY

It may be so: if he have robb’d these men,He shall be answerable; and so farewell.

Sheriff

Good night, my noble lord.

PRINCE HENRY

I think it is good morrow, is it not?

Sheriff

Indeed, my lord, I think it be two o’clock.

[Exeunt Sheriff and Carrier]

PRINCE HENRY

This oily rascal is known as well as Paul’s. Go,call him forth.

PETO

Falstaff! – Fast asleep behind the arras, andsnorting like a horse.

PRINCE HENRY



Hark, how hard he fetches breath. Search his pockets.

[He searcheth his pockets, and findeth certain papers]

What hast thou found?

PETO

Nothing but papers, my lord.

PRINCE HENRY

Let’s see what they be: read them.

PETO

[Reads]Item, A capon,. . 2s. 2d.Item, Sauce, 4d.Item, Sack, two gallons, 5s. 8d.Item, Anchovies and sack after supper, 2s. 6d.Item, Bread, ob.

PRINCE HENRY

O monstrous! but one half-penny-worth of bread tothis intolerable deal of sack! What there is else,keep close; we’ll read it at more advantage: therelet him sleep till day. I’ll to the court in themorning. We must all to the wars, and thy placeshall be honourable. I’ll procure this fat rogue acharge of foot; and I know his death will be amarch of twelve-score. The money shall be paidback again with advantage. Be with me betimes inthe morning; and so, good morrow, Peto.

[Exeunt]

PETO

Good morrow, good my lord.

ACT III

SCENE I

Bangor. The Archdeacon’s house.

[Enter HOTSPUR, WORCESTER, MORTIMER, and GLENDOWER]



MORTIMER

These promises are fair, the parties sure,And our induction full of prosperous hope.

HOTSPUR

Lord Mortimer, and cousin Glendower,Will you sit down?And uncle Worcester: a plague upon it!I have forgot the map.

GLENDOWER

No, here it is.Sit, cousin Percy; sit, good cousin Hotspur,For by that name as oft as LancasterDoth speak of you, his cheek looks pale and withA rising sigh he wisheth you in heaven.

HOTSPUR

And you in hell, as oft as he hears Owen Glendower spoke of.

GLENDOWER

I cannot blame him: at my nativityThe front of heaven was full of fiery shapes,Of burning cressets; and at my birthThe frame and huge foundation of the earthShaked like a coward.

HOTSPUR

Why, so it would have done at the same season, if your mother’s cat had but kittened, though yourselfhad never been born.

GLENDOWER

I say the earth did shake when I was born.

HOTSPUR

And I say the earth was not of my mind,If you suppose as fearing you it shook.

GLENDOWER

The heavens were all on fire, the earth did tremble.

HOTSPUR



O, then the earth shook to see the heavens on fire,And not in fear of your nativity.Diseased nature oftentimes breaks forthIn strange eruptions; oft the teeming earthIs with a kind of colic pinch’d and vex’dBy the imprisoning of unruly windWithin her womb; which, for enlargement striving,Shakes the old beldam earth and topples downSteeples and moss-grown towers. At your birthOur grandam earth, having this distemperature,In passion shook.

GLENDOWER

Cousin, of many menI do not bear these crossings. Give me leaveTo tell you once again that at my birthThe front of heaven was full of fiery shapes,The goats ran from the mountains, and the herdsWere strangely clamorous to the frighted fields.These signs have mark’d me extraordinary;And all the courses of my life do showI am not in the roll of common men.Where is he living, clipp’d in with the seaThat chides the banks of England, Scotland, Wales,Which calls me pupil, or hath read to me?And bring him out that is but woman’s sonCan trace me in the tedious ways of artAnd hold me pace in deep experiments.

HOTSPUR

I think there’s no man speaks better Welsh.I’ll to dinner.

MORTIMER

Peace, cousin Percy; you will make him mad.

GLENDOWER

I can call spirits from the vasty deep.

HOTSPUR

Why, so can I, or so can any man;But will they come when you do call for them?

GLENDOWER



Why, I can teach you, cousin, to commandThe devil.

HOTSPUR

And I can teach thee, coz, to shame the devilBy telling truth: tell truth and shame the devil.If thou have power to raise him, bring him hither,And I’ll be sworn I have power to shame him hence.O, while you live, tell truth and shame the devil!

MORTIMER

Come, come, no more of this unprofitable chat.

GLENDOWER

Three times hath Henry Bolingbroke made headAgainst my power; thrice from the banks of WyeAnd sandy-bottom’d Severn have I sent himBootless home and weather-beaten back.

HOTSPUR

Home without boots, and in foul weather too!How ’scapes he agues, in the devil’s name?

GLENDOWER

Come, here’s the map: shall we divide our rightAccording to our threefold order ta’en?

MORTIMER

The archdeacon hath divided itInto three limits very equally:England, from Trent and Severn hitherto,By south and east is to my part assign’d:All westward, Wales beyond the Severn shore,And all the fertile land within that bound,To Owen Glendower: and, dear coz, to youThe remnant northward, lying off from Trent.And our indentures tripartite are drawn;Which being sealed interchangeably,A business that this night may execute,To-morrow, cousin Percy, you and IAnd my good Lord of Worcester will set forthTo meet your father and the Scottish power,As is appointed us, at Shrewsbury.My father Glendower is not ready yet,Not shall we need his help these fourteen days.



Within that space you may have drawn togetherYour tenants, friends and neighbouring gentlemen.

GLENDOWER

A shorter time shall send me to you, lords:And in my conduct shall your ladies come;From whom you now must steal and take no leave,For there will be a world of water shedUpon the parting of your wives and you.

HOTSPUR

Methinks my moiety, north from Burton here,In quantity equals not one of yours:See how this river comes me cranking in,And cuts me from the best of all my landA huge half-moon, a monstrous cantle out.I’ll have the current in this place damm’d up;And here the smug and silver Trent shall runIn a new channel, fair and evenly;It shall not wind with such a deep indent,To rob me of so rich a bottom here.

GLENDOWER

Not wind? it shall, it must; you see it doth.

MORTIMER

Yea, butMark how he bears his course, and runs me upWith like advantage on the other side;Gelding the opposed continent as muchAs on the other side it takes from you.

EARL OF WORCESTER

Yea, but a little charge will trench him hereAnd on this north side win this cape of land;And then he runs straight and even.

HOTSPUR

I’ll have it so: a little charge will do it.

GLENDOWER

I’ll not have it alter’d.

HOTSPUR



Will not you?

GLENDOWER

No, nor you shall not.

HOTSPUR

Who shall say me nay?

GLENDOWER

Why, that will I.

HOTSPUR

Let me not understand you, then; speak it in Welsh.

GLENDOWER

I can speak English, lord, as well as you;For I was train’d up in the English court;Where, being but young, I framed to the harpMany an English ditty lovely wellAnd gave the tongue a helpful ornament,A virtue that was never seen in you.

HOTSPUR

Marry,And I am glad of it with all my heart:I had rather be a kitten and cry mewThan one of these same metre ballad-mongers;I had rather hear a brazen canstick turn’d,Or a dry wheel grate on the axle-tree;And that would set my teeth nothing on edge,Nothing so much as mincing poetry:’Tis like the forced gait of a shuffling nag.

GLENDOWER

Come, you shall have Trent turn’d.

HOTSPUR

I do not care: I’ll give thrice so much landTo any well-deserving friend;But in the way of bargain, mark ye me,I’ll cavil on the ninth part of a hair.Are the indentures drawn? shall we be gone?



GLENDOWER

The moon shines fair; you may away by night:I’ll haste the writer and withalBreak with your wives of your departure hence:I am afraid my daughter will run mad,So much she doteth on her Mortimer.

[Exit GLENDOWER]

MORTIMER

Fie, cousin Percy! how you cross my father!

HOTSPUR

I cannot choose: sometime he angers meWith telling me of the mouldwarp and the ant,Of the dreamer Merlin and his prophecies,And of a dragon and a finless fish,A clip-wing’d griffin and a moulten raven,A couching lion and a ramping cat,And such a deal of skimble-skamble stuffAs puts me from my faith. I tell you what;He held me last night at least nine hoursIn reckoning up the several devils’ namesThat were his lackeys: I cried ’hum,’ and ’well, go to,’But mark’d him not a word. O, he is as tediousAs a tired horse, a railing wife;Worse than a smoky house: I had rather liveWith cheese and garlic in a windmill, far,Than feed on cates and have him talk to meIn any summer-house in Christendom.

MORTIMER

In faith, he is a worthy gentleman,Exceedingly well read, and profitedIn strange concealments, valiant as a lionAnd as wondrous affable and as bountifulAs mines of India. Shall I tell you, cousin?He holds your temper in a high respectAnd curbs himself even of his natural scopeWhen you come ’cross his humour; faith, he does:I warrant you, that man is not aliveMight so have tempted him as you have done,Without the taste of danger and reproof:But do not use it oft, let me entreat you.

EARL OF WORCESTER



In faith, my lord, you are too wilful-blame;And since your coming hither have done enoughTo put him quite beside his patience.You must needs learn, lord, to amend this fault:Though sometimes it show greatness, courage, blood, –And that’s the dearest grace it renders you, –Yet oftentimes it doth present harsh rage,Defect of manners, want of government,Pride, haughtiness, opinion and disdain:The least of which haunting a noblemanLoseth men’s hearts and leaves behind a stainUpon the beauty of all parts besides,Beguiling them of commendation.

HOTSPUR

Well, I am school’d: good manners be your speed!Here come our wives, and let us take our leave.

[Re-enter GLENDOWER with the ladies]

MORTIMER

This is the deadly spite that angers me;My wife can speak no English, I no Welsh.

GLENDOWER

My daughter weeps: she will not part with you;She’ll be a soldier too, she’ll to the wars.

MORTIMER

Good father, tell her that she and my aunt PercyShall follow in your conduct speedily.

[Glendower speaks to her in Welsh, and she answers him in the same]

GLENDOWER

She is desperate here; a peevish self-wind harlotry, one that no persuasion can do good upon.

[The lady speaks in Welsh]

MORTIMER

I understand thy looks: that pretty WelshWhich thou pour’st down from these swelling heavensI am too perfect in; and, but for shame,In such a parley should I answer thee.



[The lady speaks again in Welsh]

I understand thy kisses and thou mine,And that’s a feeling disputation:But I will never be a truant, love,Till I have learned thy language; for thy tongueMakes Welsh as sweet as ditties highly penn’d,Sung by a fair queen in a summer’s bower,With ravishing division, to her lute.

GLENDOWER

Nay, if you melt, then will she run mad.

[The lady speaks again in Welsh]

MORTIMER

O, I am ignorance itself in this!

GLENDOWER

She bids you on the wanton rushes lay you downAnd rest your gentle head upon her lap,And she will sing the song that pleaseth youAnd on your eyelids crown the god of sleep.Charming your blood with pleasing heaviness,Making such difference ’twixt wake and sleepAs is the difference betwixt day and nightThe hour before the heavenly-harness’d teamBegins his golden progress in the east.

MORTIMER

With all my heart I’ll sit and hear her sing:By that time will our book, I think, be drawn

GLENDOWER

Do so;And those musicians that shall play to youHang in the air a thousand leagues from hence,And straight they shall be here: sit, and attend.

HOTSPUR

Come, Kate, thou art perfect in lying down: come,quick, quick, that I may lay my head in thy lap.

LADY PERCY



Go, ye giddy goose.

[The music plays]

HOTSPUR

Now I perceive the devil understands Welsh;And ’tis no marvel he is so humorous.By’r lady, he is a good musician.

LADY PERCY

Then should you be nothing but musical for you arealtogether governed by humours. Lie still, ye thief,and hear the lady sing in Welsh.

HOTSPUR

I had rather hear Lady, my brach, howl in Irish.

LADY PERCY

Wouldst thou have thy head broken?

HOTSPUR

No.

LADY PERCY

Then be still.

HOTSPUR

Neither;’tis a woman’s fault.

LADY PERCY

Now God help thee!

HOTSPUR

To the Welsh lady’s bed.

LADY PERCY

What’s that?

HOTSPUR



Peace! she sings.

[Here the lady sings a Welsh song]

HOTSPUR

Come, Kate, I’ll have your song too.

LADY PERCY

Not mine, in good sooth.

HOTSPUR

Not yours, in good sooth! Heart! you swear like a comfit-maker’s wife. ’Not you, in good sooth,’ and’as true as I live,’ and ’as God shall mend me,’ and ’as sure as day,’ And givest such sarcenet surety forthy oaths, As if thou never walk’st further than Finsbury. Swear me, Kate, like a lady as thou art, A goodmouth-filling oath, and leave ’in sooth,’ And such protest of pepper-gingerbread, To velvet-guards andSunday-citizens. Come, sing.

LADY PERCY

I will not sing.

HOTSPUR

’Tis the next way to turn tailor, or be red-breast teacher. An the indentures be drawn, I’ll away withinthese two hours; and so, come in when ye will.

[Exit]

GLENDOWER

Come, come, Lord Mortimer; you are as slowAs hot Lord Percy is on fire to go.By this our book is drawn; we’ll but seal,And then to horse immediately.

MORTIMER

With all my heart.

[Exeunt]

SCENE II

London. The palace.

[Enter KING HENRY IV, PRINCE HENRY, and others]



KING HENRY IV

Lords, give us leave; the Prince of Wales and IMust have some private conference; but be near at hand,For we shall presently have need of you.

[Exeunt Lords]

I know not whether God will have it so,For some displeasing service I have done,That, in his secret doom, out of my bloodHe’ll breed revengement and a scourge for me;But thou dost in thy passages of lifeMake me believe that thou art only mark’dFor the hot vengeance and the rod of heavenTo punish my mistreadings. Tell me else,Could such inordinate and low desires,Such poor, such bare, such lewd, such mean attempts,Such barren pleasures, rude society,As thou art match’d withal and grafted to,Accompany the greatness of thy bloodAnd hold their level with thy princely heart?

PRINCE HENRY

So please your majesty, I would I couldQuit all offences with as clear excuseAs well as I am doubtless I can purgeMyself of many I am charged withal:Yet such extenuation let me beg,As, in reproof of many tales devised,which oft the ear of greatness needs must hear,By smiling pick-thanks and base news-mongers,I may, for some things true, wherein my youthHath faulty wander’d and irregular,Find pardon on my true submission.

KING HENRY IV

God pardon thee! yet let me wonder, Harry,At thy affections, which do hold a wingQuite from the flight of all thy ancestors.Thy place in council thou hast rudely lost.Which by thy younger brother is supplied,And art almost an alien to the heartsOf all the court and princes of my blood:The hope and expectation of thy timeIs ruin’d, and the soul of every manProphetically doth forethink thy fall.Had I so lavish of my presence been,So common-hackney’d in the eyes of men,



So stale and cheap to vulgar company,Opinion, that did help me to the crown,Had still kept loyal to possessionAnd left me in reputeless banishment,A fellow of no mark nor likelihood.By being seldom seen, I could not stirBut like a comet I was wonder’d at;That men would tell their children ’This is he;’Others would say ’Where, which is Bolingbroke?’And then I stole all courtesy from heaven,And dress’d myself in such humilityThat I did pluck allegiance from men’s hearts,Loud shouts and salutations from their mouths,Even in the presence of the crowned king.Thus did I keep my person fresh and new;My presence, like a robe pontifical,Ne’er seen but wonder’d at: and so my state,Seldom but sumptuous, showed like a feastAnd won by rareness such solemnity.The skipping king, he ambled up and downWith shallow jesters and rash bavin wits,Soon kindled and soon burnt; carded his state,Mingled his royalty with capering fools,Had his great name profaned with their scornsAnd gave his countenance, against his name,To laugh at gibing boys and stand the pushOf every beardless vain comparative,Grew a companion to the common streets,Enfeoff’d himself to popularity;That, being daily swallow’d by men’s eyes,They surfeited with honey and beganTo loathe the taste of sweetness, whereof a littleMore than a little is by much too much.So when he had occasion to be seen,He was but as the cuckoo is in June,Heard, not regarded; seen, but with such eyesAs, sick and blunted with community,Afford no extraordinary gaze,Such as is bent on sun-like majestyWhen it shines seldom in admiring eyes;But rather drowzed and hung their eyelids down,Slept in his face and render’d such aspectAs cloudy men use to their adversaries,Being with his presence glutted, gorged and full.And in that very line, Harry, standest thou;For thou has lost thy princely privilegeWith vile participation: not an eyeBut is a-weary of thy common sight,Save mine, which hath desired to see thee more;Which now doth that I would not have it do,Make blind itself with foolish tenderness.



PRINCE HENRY

I shall hereafter, my thrice gracious lord,Be more myself.

KING HENRY IV

For all the worldAs thou art to this hour was Richard thenWhen I from France set foot at Ravenspurgh,And even as I was then is Percy now.Now, by my sceptre and my soul to boot,He hath more worthy interest to the stateThan thou the shadow of succession;For of no right, nor colour like to right,He doth fill fields with harness in the realm,Turns head against the lion’s armed jaws,And, being no more in debt to years than thou,Leads ancient lords and reverend bishops onTo bloody battles and to bruising arms.What never-dying honour hath he gotAgainst renowned Douglas! whose high deeds,Whose hot incursions and great name in armsHolds from all soldiers chief majorityAnd military title capitalThrough all the kingdoms that acknowledge Christ:Thrice hath this Hotspur, Mars in swathling clothes,This infant warrior, in his enterprisesDiscomfited great Douglas, ta’en him once,Enlarged him and made a friend of him,To fill the mouth of deep defiance upAnd shake the peace and safety of our throne.And what say you to this? Percy, Northumberland,The Archbishop’s grace of York, Douglas, Mortimer,Capitulate against us and are up.But wherefore do I tell these news to thee?Why, Harry, do I tell thee of my foes,Which art my near’st and dearest enemy?Thou that art like enough, through vassal fear,Base inclination and the start of spleenTo fight against me under Percy’s pay,To dog his heels and curtsy at his frowns,To show how much thou art degenerate.

PRINCE HENRY

Do not think so; you shall not find it so:And God forgive them that so much have sway’dYour majesty’s good thoughts away from me!I will redeem all this on Percy’s head



And in the closing of some glorious dayBe bold to tell you that I am your son;When I will wear a garment all of bloodAnd stain my favours in a bloody mask,Which, wash’d away, shall scour my shame with it:And that shall be the day, whene’er it lights,That this same child of honour and renown,This gallant Hotspur, this all-praised knight,And your unthought-of Harry chance to meet.For every honour sitting on his helm,Would they were multitudes, and on my headMy shames redoubled! for the time will come,That I shall make this northern youth exchangeHis glorious deeds for my indignities.Percy is but my factor, good my lord,To engross up glorious deeds on my behalf;And I will call him to so strict account,That he shall render every glory up,Yea, even the slightest worship of his time,Or I will tear the reckoning from his heart.This, in the name of God, I promise here:The which if He be pleased I shall perform,I do beseech your majesty may salveThe long-grown wounds of my intemperance:If not, the end of life cancels all bands;And I will die a hundred thousand deathsEre break the smallest parcel of this vow.

KING HENRY IV

A hundred thousand rebels die in this:Thou shalt have charge and sovereign trust herein.

[Enter BLUNT]

How now, good Blunt? thy looks are full of speed.

SIR WALTER BLUNT

So hath the business that I come to speak of.Lord Mortimer of Scotland hath sent wordThat Douglas and the English rebels metThe eleventh of this month at ShrewsburyA mighty and a fearful head they are,If promises be kept on every hand,As ever offer’d foul play in the state.

KING HENRY IV

The Earl of Westmoreland set forth to-day;With him my son, Lord John of Lancaster;



For this advertisement is five days old:On Wednesday next, Harry, you shall set forward;On Thursday we ourselves will march: our meetingIs Bridgenorth: and, Harry, you shall marchThrough Gloucestershire; by which account,Our business valued, some twelve days henceOur general forces at Bridgenorth shall meet.Our hands are full of business: let’s away;Advantage feeds him fat, while men delay.

[Exeunt]

SCENE III

Eastcheap. The Boar’s-Head Tavern.

[Enter FALSTAFF and BARDOLPH]

FALSTAFF

Bardolph, am I not fallen away vilely since this last action? do I not bate? do I not dwindle? Why myskin hangs about me like an like an old lady’s loose gown; I am withered like an old apple-john. Well, I’llrepent, and that suddenly, while I am in some liking; I shall be out of heart shortly, and then I shall haveno strength to repent. An I have not forgotten what the inside of a church is made of, I am a peppercorn,a brewer’s horse: the inside of a church! Company, villanous company, hath been the spoil of me.

BARDOLPH

Sir John, you are so fretful, you cannot live long.

FALSTAFF

Why, there is it: come sing me a bawdy song; make me merry. I was as virtuously given as a gentlemanneed to be; virtuous enough; swore little; diced not above seven times a week; went to a bawdy-houseonce in a quarter – of an hour; paid money that I borrowed, three of four times; lived well and in goodcompass: and now I live out of all order, out of all compass.

BARDOLPH

Why, you are so fat, Sir John, that you must needs be out of all compass, out of all reasonable compass,Sir John.

FALSTAFF

Do thou amend thy face, and I’ll amend my life: thou art our admiral, thou bearest the lantern in thepoop, but ’tis in the nose of thee; thou art the Knight of the Burning Lamp.

BARDOLPH

Why, Sir John, my face does you no harm.



FALSTAFF

No, I’ll be sworn; I make as good use of it as many a man doth of a Death’s-head or a memento mori: Inever see thy face but I think upon hell-fire and Dives that lived in purple; for there he is in his robes,burning, burning. If thou wert any way given to virtue, I would swear by thy face; my oath should be ’Bythis fire, that’s God’s angel:’ but thou art altogether given over; and wert indeed, but for the light in thyface, the son of utter darkness. When thou rannest up Gadshill in the night to catch my horse, if I did notthink thou hadst been an ignis fatuus or a ball of wildfire, there’s no purchase in money. O, thou art aperpetual triumph, an everlasting bonfire-light! Thou hast saved me a thousand marks in links andtorches, walking with thee in the night betwixt tavern and tavern: but the sack that thou hast drunk mewould have bought me lights as good cheap at the dearest chandler’s in Europe. I have maintained thatsalamander of yours with fire any time this two and thirty years; God reward me for it!

BARDOLPH

’Sblood, I would my face were in your belly!

FALSTAFF

God-a-mercy! so should I be sure to be heart-burned.

[Enter Hostess]

How now, Dame Partlet the hen! have you inquired yet who picked my pocket?

Hostess

Why, Sir John, what do you think, Sir John? do you think I keep thieves in my house? I have searched, Ihave inquired, so has my husband, man by man, boy by boy, servant by servant: the tithe of a hair wasnever lost in my house before.

FALSTAFF

Ye lie, hostess: Bardolph was shaved and lost many a hair; and I’ll be sworn my pocket was picked. Goto, you are a woman, go.

Hostess

Who, I? no; I defy thee: God’s light, I was never called so in mine own house before.

FALSTAFF

Go to, I know you well enough.

Hostess

No, Sir John; You do not know me, Sir John. I know you, Sir John: you owe me money, Sir John; andnow you pick a quarrel to beguile me of it: I bought you a dozen of shirts to your back.

FALSTAFF



Dowlas, filthy dowlas: I have given them away to bakers’ wives, and they have made bolters of them.

Hostess

Now, as I am a true woman, holland of eight shillings an ell. You owe money here besides, Sir John, foryour diet and by-drinkings, and money lent you, four and twenty pound.

FALSTAFF

He had his part of it; let him pay.

Hostess

He? alas, he is poor; he hath nothing.

FALSTAFF

How! poor? look upon his face; what call you rich? let them coin his nose, let them coin his cheeks: Illnot pay a denier. What, will you make a younker of me? shall I not take mine case in mine inn but I shallhave my pocket picked? I have lost a seal-ring of my grandfather’s worth forty mark.

Hostess

O Jesu, I have heard the prince tell him, I know not how oft, that ring was copper!

FALSTAFF

How! the prince is a Jack, a sneak-cup: ’sblood, an he were here, I would cudgel him like a dog, if hewould say so.

[Enter PRINCE HENRY and PETO, marching, and FALSTAFF meets them playing on histruncheon like a life]

How now, lad! is the wind in that door, i’ faith? must we all march?

BARDOLPH

Yea, two and two, Newgate fashion.

Hostess

My lord, I pray you, hear me.

PRINCE HENRY

What sayest thou, Mistress Quickly? How doth thy husband? I love him well; he is an honest man.

Hostess

Good my lord, hear me.



FALSTAFF

Prithee, let her alone, and list to me.

PRINCE HENRY

What sayest thou, Jack?

FALSTAFF

The other night I fell asleep here behind the arras and had my pocket picked: this house is turnedbawdy-house; they pick pockets.

PRINCE HENRY

What didst thou lose, Jack?

FALSTAFF

Wilt thou believe me, Hal? three or four bonds of forty pound apiece, and a seal-ring of mygrandfather’s.

PRINCE HENRY

A trifle, some eight-penny matter.

Hostess

So I told him, my lord; and I said I heard your grace say so: and, my lord, he speaks most vilely of you,like a foul-mouthed man as he is; and said he would cudgel you.

PRINCE HENRY

What! he did not?

Hostess

There’s neither faith, truth, nor womanhood in me else.

FALSTAFF

There’s no more faith in thee than in a stewed prune; nor no more truth in thee than in a drawn fox; andfor womanhood, Maid Marian may be the deputy’s wife of the ward to thee. Go, you thing, go

Hostess

Say, what thing? what thing?

FALSTAFF



What thing! why, a thing to thank God on.

Hostess

I am no thing to thank God on, I would thou shouldst know it; I am an honest man’s wife: and, settingthy knighthood aside, thou art a knave to call me so.

FALSTAFF

Setting thy womanhood aside, thou art a beast to say otherwise.

Hostess

Say, what beast, thou knave, thou?

FALSTAFF

What beast! why, an otter.

PRINCE HENRY

An otter, Sir John! Why an otter?

FALSTAFF

Why, she’s neither fish nor flesh; a man knows not where to have her.

Hostess

Thou art an unjust man in saying so: thou or any man knows where to have me, thou knave, thou!

PRINCE HENRY

Thou sayest true, hostess; and he slanders thee most grossly.

Hostess

So he doth you, my lord; and said this other day you ought him a thousand pound.

PRINCE HENRY

Sirrah, do I owe you a thousand pound?

FALSTAFF

A thousand pound, Ha! a million: thy love is worth a million: thou owest me thy love.

Hostess

Nay, my lord, he called you Jack, and said he would cudgel you.



FALSTAFF

Did I, Bardolph?

BARDOLPH

Indeed, Sir John, you said so.

FALSTAFF

Yea, if he said my ring was copper.

PRINCE HENRY

I say ’tis copper: darest thou be as good as thy word now?

FALSTAFF

Why, Hal, thou knowest, as thou art but man, I dare: but as thou art prince, I fear thee as I fear theroaring of a lion’s whelp.

PRINCE HENRY

And why not as the lion?

FALSTAFF

The king is to be feared as the lion: dost thou think I’ll fear thee as I fear thy father? nay, an I do, I prayGod my girdle break.

PRINCE HENRY

O, if it should, how would thy guts fall about thy knees! But, sirrah, there’s no room for faith, truth, norhonesty in this bosom of thine; it is all filled up with guts and midriff. Charge an honest woman withpicking thy pocket! why, thou whoreson, impudent, embossed rascal, if there were anything in thy pocketbut tavern-reckonings, memorandums of bawdy-houses, and one poor penny-worth of sugar-candy tomake thee long-winded, if thy pocket were enriched with any other injuries but these, I am a villain: andyet you will stand to if; you will not pocket up wrong: art thou not ashamed?

FALSTAFF

Dost thou hear, Hal? thou knowest in the state of innocency Adam fell; and what should poor JackFalstaff do in the days of villany? Thou seest I have more flesh than another man, and therefore morefrailty. You confess then, you picked my pocket?

PRINCE HENRY

It appears so by the story.

FALSTAFF



Hostess, I forgive thee: go, make ready breakfast; love thy husband, look to thy servants, cherish thyguests: thou shalt find me tractable to any honest reason: thou seest I am pacified still. Nay, prithee, begone.

[Exit Hostess]

Now Hal, to the news at court: for the robbery, lad, how is that answered?

PRINCE HENRY

O, my sweet beef, I must still be good angel to thee: the money is paid back again.

FALSTAFF

O, I do not like that paying back; ’tis a double labour.

PRINCE HENRY

I am good friends with my father and may do any thing.

FALSTAFF

Rob me the exchequer the first thing thou doest, and do it with unwashed hands too.

BARDOLPH

Do, my lord.

PRINCE HENRY

I have procured thee, Jack, a charge of foot.

FALSTAFF

I would it had been of horse. Where shall I find one that can steal well? O for a fine thief, of the age oftwo and twenty or thereabouts! I am heinously unprovided. Well, God be thanked for these rebels, theyoffend none but the virtuous: I laud them, I praise them.

PRINCE HENRY

Bardolph!

BARDOLPH

My lord?

PRINCE HENRY

Go bear this letter to Lord John of Lancaster, to my brother John; this to my Lord of Westmoreland.

[Exit Bardolph]



Go, Peto, to horse, to horse; for thou and I have thirty miles to ride yet ere dinner time.

[Exit Peto]

Jack, meet me to-morrow in the temple hallAt two o’clock in the afternoon.There shalt thou know thy charge; and there receiveMoney and order for their furniture.The land is burning; Percy stands on high;And either we or they must lower lie.

[Exit PRINCE HENRY]

FALSTAFF

Rare words! brave world! Hostess, my breakfast, come!O, I could wish this tavern were my drum!

[Exit]

ACT IV

SCENE I

The rebel camp near Shrewsbury.The rebel camp near Shrewsbury.

[Enter HOTSPUR, WORCESTER, and DOUGLAS]

HOTSPUR

Well said, my noble Scot: if speaking truthIn this fine age were not thought flattery,Such attribution should the Douglas have,As not a soldier of this season’s stampShould go so general current through the world.By God, I cannot flatter; I do defyThe tongues of soothers; but a braver placeIn my heart’s love hath no man than yourself:Nay, task me to my word; approve me, lord.

EARL OF DOUGLAS

Thou art the king of honour:No man so potent breathes upon the groundBut I will beard him.

HOTSPUR

Do so, and ’tis well.



[Enter a Messenger with letters]

What letters hast thou there? – I can but thank you.

Messenger

These letters come from your father.

HOTSPUR

Letters from him! why comes he not himself?

Messenger

He cannot come, my lord; he is grievous sick.

HOTSPUR

’Zounds! how has he the leisure to be sickIn such a rustling time? Who leads his power?Under whose government come they along?

Messenger

His letters bear his mind, not I, my lord.

EARL OF WORCESTER

I prithee, tell me, doth he keep his bed?

Messenger

He did, my lord, four days ere I set forth;And at the time of my departure thenceHe was much fear’d by his physicians.

EARL OF WORCESTER

I would the state of time had first been wholeEre he by sickness had been visited:His health was never better worth than now.

HOTSPUR

Sick now! droop now! this sickness doth infectThe very life-blood of our enterprise;’Tis catching hither, even to our camp.He writes me here, that inward sickness –And that his friends by deputation could notSo soon be drawn, nor did he think it meet



To lay so dangerous and dear a trustOn any soul removed but on his own.Yet doth he give us bold advertisement,That with our small conjunction we should on,To see how fortune is disposed to us;For, as he writes, there is no quailing now.Because the king is certainly possess’dOf all our purposes. What say you to it?

EARL OF WORCESTER

Your father’s sickness is a maim to us.

HOTSPUR

A perilous gash, a very limb lopp’d off:And yet, in faith, it is not; his present wantSeems more than we shall find it: were it goodTo set the exact wealth of all our statesAll at one cast? to set so rich a mainOn the nice hazard of one doubtful hour?It were not good; for therein should we readThe very bottom and the soul of hope,The very list, the very utmost boundOf all our fortunes.

EARL OF DOUGLAS

’Faith, and so we should;Where now remains a sweet reversion:We may boldly spend upon the hope of whatIs to come in:A comfort of retirement lives in this.

HOTSPUR

A rendezvous, a home to fly unto.If that the devil and mischance look bigUpon the maidenhead of our affairs.

EARL OF WORCESTER

But yet I would your father had been here.The quality and hair of our attemptBrooks no division: it will be thoughtBy some, that know not why he is away,That wisdom, loyalty and mere dislikeOf our proceedings kept the earl from hence:And think how such an apprehensionMay turn the tide of fearful factionAnd breed a kind of question in our cause;



For well you know we of the offering sideMust keep aloof from strict arbitrement,And stop all sight-holes, every loop from whenceThe eye of reason may pry in upon us:This absence of your father’s draws a curtain,That shows the ignorant a kind of fearBefore not dreamt of.

HOTSPUR

You strain too far.I rather of his absence make this use:It lends a lustre and more great opinion,A larger dare to our great enterprise,Than if the earl were here; for men must think,If we without his help can make a headTo push against a kingdom, with his helpWe shall o’erturn it topsy-turvy down.Yet all goes well, yet all our joints are whole.

EARL OF DOUGLAS

As heart can think: there is not such a wordSpoke of in Scotland as this term of fear.

[Enter SIR RICHARD VERNON]

HOTSPUR

My cousin Vernon, welcome, by my soul.

VERNON

Pray God my news be worth a welcome, lord.The Earl of Westmoreland, seven thousand strong,Is marching hitherwards; with him Prince John.

HOTSPUR

No harm: what more?

VERNON

And further, I have learn’d,The king himself in person is set forth,Or hitherwards intended speedily,With strong and mighty preparation.

HOTSPUR

He shall be welcome too. Where is his son,



The nimble-footed madcap Prince of Wales,And his comrades, that daff’d the world aside,And bid it pass?

VERNON

All furnish’d, all in arms;All plumed like estridges that with the windBaited like eagles having lately bathed;Glittering in golden coats, like images;As full of spirit as the month of May,And gorgeous as the sun at midsummer;Wanton as youthful goats, wild as young bulls.I saw young Harry, with his beaver on,His cuisses on his thighs, gallantly arm’dRise from the ground like feather’d Mercury,And vaulted with such ease into his seat,As if an angel dropp’d down from the clouds,To turn and wind a fiery PegasusAnd witch the world with noble horsemanship.

HOTSPUR

No more, no more: worse than the sun in March,This praise doth nourish agues. Let them come:They come like sacrifices in their trim,And to the fire-eyed maid of smoky warAll hot and bleeding will we offer them:The mailed Mars shall on his altar sitUp to the ears in blood. I am on fireTo hear this rich reprisal is so nighAnd yet not ours. Come, let me taste my horse,Who is to bear me like a thunderboltAgainst the bosom of the Prince of Wales:Harry to Harry shall, hot horse to horse,Meet and ne’er part till one drop down a corse.O that Glendower were come!

VERNON

There is more news:I learn’d in Worcester, as I rode along,He cannot draw his power this fourteen days.

EARL OF DOUGLAS

That’s the worst tidings that I hear of yet.

WORCESTER

Ay, by my faith, that bears a frosty sound.



HOTSPUR

What may the king’s whole battle reach unto?

VERNON

To thirty thousand.

HOTSPUR

Forty let it be:My father and Glendower being both away,The powers of us may serve so great a dayCome, let us take a muster speedily:Doomsday is near; die all, die merrily.

EARL OF DOUGLAS

Talk not of dying: I am out of fearOf death or death’s hand for this one-half year.

[Exeunt]

SCENE II

A public road near Coventry.

[Enter FALSTAFF and BARDOLPH]

FALSTAFF

Bardolph, get thee before to Coventry; fill me a bottle of sack: our soldiers shall march through; we’ll toSutton Co’fil’ tonight.

BARDOLPH

Will you give me money, captain?

FALSTAFF

Lay out, lay out.

BARDOLPH

This bottle makes an angel.

FALSTAFF

An if it do, take it for thy labour; and if it make twenty, take them all; I’ll answer the coinage. Bid my



lieutenant Peto meet me at town’s end.

BARDOLPH

I will, captain: farewell.

[Exit]

FALSTAFF

If I be not ashamed of my soldiers, I am a soused gurnet. I have misused the king’s press damnably. Ihave got, in exchange of a hundred and fifty soldiers, three hundred and odd pounds. I press me none butgood house-holders, yeoman’s sons; inquire me out contracted bachelors, such as had been asked twiceon the banns; such a commodity of warm slaves, as had as lieve hear the devil as a drum; such as fear thereport of a caliver worse than a struck fowl or a hurt wild-duck. I pressed me none but suchtoasts-and-butter, with hearts in their bellies no bigger than pins’ heads, and they have bought out theirservices; and now my whole charge consists of ancients, corporals, lieutenants, gentlemen of companies,slaves as ragged as Lazarus in the painted cloth, where the glutton’s dogs licked his sores; and such asindeed were never soldiers, but discarded unjust serving-men, younger sons to younger brothers,revolted tapsters and ostlers trade-fallen, the cankers of a calm world and a long peace, ten times moredishonourable ragged than an old faced ancient: and such have I, to fill up the rooms of them that havebought out their services, that you would think that I had a hundred and fifty tattered prodigals latelycome from swine-keeping, from eating draff and husks. A mad fellow met me on the way and told me Ihad unloaded all the gibbets and pressed the dead bodies. No eye hath seen such scarecrows. I’ll notmarch through Coventry with them, that’s flat: nay, and the villains march wide betwixt the legs, as if theyhad gyves on; for indeed I had the most of them out of prison. There’s but a shirt and a half in all mycompany; and the half shirt is two napkins tacked together and thrown over the shoulders like an herald’scoat without sleeves; and the shirt, to say the truth, stolen from my host at Saint Alban’s, or the red-noseinnkeeper of Daventry. But that’s all one; they’ll find linen enough on every hedge.

[Enter the PRINCE and WESTMORELAND]

PRINCE HENRY

How now, blown Jack! how now, quilt!

FALSTAFF

What, Hal! how now, mad wag! what a devil dost thou in Warwickshire? My good Lord ofWestmoreland, I cry you mercy: I thought your honour had already been at Shrewsbury.

WESTMORELAND

Faith, Sir John,’tis more than time that I were there, and you too; but my powers are there already. Theking, I can tell you, looks for us all: we must away all night.

FALSTAFF

Tut, never fear me: I am as vigilant as a cat to steal cream.

PRINCE HENRY



I think, to steal cream indeed, for thy theft hath already made thee butter. But tell me, Jack, whosefellows are these that come after?

FALSTAFF

Mine, Hal, mine.

PRINCE HENRY

I did never see such pitiful rascals.

FALSTAFF

Tut, tut; good enough to toss; food for powder, food for powder; they’ll fill a pit as well as better: tush,man, mortal men, mortal men.

WESTMORELAND

Ay, but, Sir John, methinks they are exceeding poor and bare, too beggarly.

FALSTAFF

’Faith, for their poverty, I know not where they had that; and for their bareness, I am sure they neverlearned that of me.

PRINCE HENRY

No I’ll be sworn; unless you call three fingers on the ribs bare. But, sirrah, make haste: Percy is alreadyin the field.

FALSTAFF

What, is the king encamped?

WESTMORELAND

He is, Sir John: I fear we shall stay too long.

FALSTAFF

Well,To the latter end of a fray and the beginning of a feastFits a dull fighter and a keen guest.

[Exeunt]

SCENE III

The rebel camp near Shrewsbury.



[Enter HOTSPUR, WORCESTER, DOUGLAS, and VERNON]

HOTSPUR

We’ll fight with him to-night.

EARL OF WORCESTER

It may not be.

EARL OF DOUGLAS

You give him then the advantage.

VERNON

Not a whit.

HOTSPUR

Why say you so? looks he not for supply?

VERNON

So do we.

HOTSPUR

His is certain, ours is doubtful.

EARL OF WORCESTER

Good cousin, be advised; stir not tonight.

VERNON

Do not, my lord.

EARL OF DOUGLAS

You do not counsel well:You speak it out of fear and cold heart.

VERNON

Do me no slander, Douglas: by my life,And I dare well maintain it with my life,If well-respected honour bid me on,I hold as little counsel with weak fearAs you, my lord, or any Scot that this day lives:



Let it be seen to-morrow in the battleWhich of us fears.

EARL OF DOUGLAS

Yea, or to-night.

VERNON

Content.

HOTSPUR

To-night, say I.

VERNON

Come, come it nay not be. I wonder much,Being men of such great leading as you are,That you foresee not what impedimentsDrag back our expedition: certain horseOf my cousin Vernon’s are not yet come up:Your uncle Worcester’s horse came but today;And now their pride and mettle is asleep,Their courage with hard labour tame and dull,That not a horse is half the half of himself.

HOTSPUR

So are the horses of the enemyIn general, journey-bated and brought low:The better part of ours are full of rest.

EARL OF WORCESTER

The number of the king exceedeth ours:For God’s sake. cousin, stay till all come in.

[The trumpet sounds a parley]

[Enter SIR WALTER BLUNT]

SIR WALTER BLUNT

I come with gracious offers from the king, if you vouchsafe me hearing and respect.

HOTSPUR

Welcome, Sir Walter Blunt; and would to GodYou were of our determination!Some of us love you well; and even those some



Envy your great deservings and good name,Because you are not of our quality,But stand against us like an enemy.

SIR WALTER BLUNT

And God defend but still I should stand so,So long as out of limit and true ruleYou stand against anointed majesty.But to my charge. The king hath sent to knowThe nature of your griefs, and whereuponYou conjure from the breast of civil peaceSuch bold hostility, teaching his duteous landAudacious cruelty. If that the kingHave any way your good deserts forgot,Which he confesseth to be manifold,He bids you name your griefs; and with all speedYou shall have your desires with interestAnd pardon absolute for yourself and theseHerein misled by your suggestion.

HOTSPUR

The king is kind; and well we know the kingKnows at what time to promise, when to pay.My father and my uncle and myselfDid give him that same royalty he wears;And when he was not six and twenty strong,Sick in the world’s regard, wretched and low,A poor unminded outlaw sneaking home,My father gave him welcome to the shore;And when he heard him swear and vow to GodHe came but to be Duke of Lancaster,To sue his livery and beg his peace,With tears of innocency and terms of zeal,My father, in kind heart and pity moved,Swore him assistance and perform’d it too.Now when the lords and barons of the realmPerceived Northumberland did lean to him,The more and less came in with cap and knee;Met him in boroughs, cities, villages,Attended him on bridges, stood in lanes,Laid gifts before him, proffer’d him their oaths,Gave him their heirs, as pages follow’d himEven at the heels in golden multitudes.He presently, as greatness knows itself,Steps me a little higher than his vowMade to my father, while his blood was poor,Upon the naked shore at Ravenspurgh;And now, forsooth, takes on him to reformSome certain edicts and some strait decrees



That lie too heavy on the commonwealth,Cries out upon abuses, seems to weepOver his country’s wrongs; and by this face,This seeming brow of justice, did he winThe hearts of all that he did angle for;Proceeded further; cut me off the headsOf all the favourites that the absent kingIn deputation left behind him here,When he was personal in the Irish war.

SIR WALTER BLUNT

Tut, I came not to hear this.

HOTSPUR

Then to the point.In short time after, he deposed the king;Soon after that, deprived him of his life;And in the neck of that, task’d the whole state:To make that worse, suffer’d his kinsman March,Who is, if every owner were well placed,Indeed his king, to be engaged in Wales,There without ransom to lie forfeited;Disgraced me in my happy victories,Sought to entrap me by intelligence;Rated mine uncle from the council-board;In rage dismiss’d my father from the court;Broke oath on oath, committed wrong on wrong,And in conclusion drove us to seek outThis head of safety; and withal to pryInto his title, the which we findToo indirect for long continuance.

SIR WALTER BLUNT

Shall I return this answer to the king?

HOTSPUR

Not so, Sir Walter: we’ll withdraw awhile.Go to the king; and let there be impawn’dSome surety for a safe return again,And in the morning early shall my uncleBring him our purposes: and so farewell.

SIR WALTER BLUNT

I would you would accept of grace and love.

HOTSPUR



And may be so we shall.

SIR WALTER BLUNT

Pray God you do.

[Exeunt]

SCENE IV

York. The ARCHBISHOP’S palace.

[Enter the ARCHBISHOP OF YORK and SIR MICHAEL]

ARCHBISHOP OF YORK

Hie, good Sir Michael; bear this sealed briefWith winged haste to the lord marshal;This to my cousin Scroop, and all the restTo whom they are directed. If you knewHow much they do to import, you would make haste.

SIR MICHAEL

My good lord,I guess their tenor.

ARCHBISHOP OF YORK

Like enough you do.To-morrow, good Sir Michael, is a dayWherein the fortune of ten thousand menMust bide the touch; for, sir, at Shrewsbury,As I am truly given to understand,The king with mighty and quick-raised powerMeets with Lord Harry: and, I fear, Sir Michael,What with the sickness of Northumberland,Whose power was in the first proportion,And what with Owen Glendower’s absence thence,Who with them was a rated sinew tooAnd comes not in, o’er-ruled by prophecies,I fear the power of Percy is too weakTo wage an instant trial with the king.

SIR MICHAEL

Why, my good lord, you need not fear;There is Douglas and Lord Mortimer.



ARCHBISHOP OF YORK

No, Mortimer is not there.

SIR MICHAEL

But there is Mordake, Vernon, Lord Harry Percy,And there is my Lord of Worcester and a headOf gallant warriors, noble gentlemen.

ARCHBISHOP OF YORK

And so there is: but yet the king hath drawnThe special head of all the land together:The Prince of Wales, Lord John of Lancaster,The noble Westmoreland and warlike Blunt;And moe corrivals and dear menOf estimation and command in arms.

SIR MICHAEL

Doubt not, my lord, they shall be well opposed.

ARCHBISHOP OF YORK

I hope no less, yet needful ’tis to fear;And, to prevent the worst, Sir Michael, speed:For if Lord Percy thrive not, ere the kingDismiss his power, he means to visit us,For he hath heard of our confederacy,And ’tis but wisdom to make strong against him:Therefore make haste. I must go write againTo other friends; and so farewell, Sir Michael.

[Exeunt]

ACT V

SCENE I

KING HENRY IV’s camp near Shrewsbury.

[Enter KING HENRY, PRINCE HENRY, Lord John of LANCASTER, EARL OFWESTMORELAND, SIR WALTER BLUNT, and FALSTAFF]

KING HENRY IV

How bloodily the sun begins to peerAbove yon busky hill! the day looks paleAt his distemperature.



PRINCE HENRY

The southern windDoth play the trumpet to his purposes,And by his hollow whistling in the leavesForetells a tempest and a blustering day.

KING HENRY IV

Then with the losers let it sympathize,For nothing can seem foul to those that win.

[The trumpet sounds]

[Enter WORCESTER and VERNON]

How now, my Lord of Worcester! ’tis not wellThat you and I should meet upon such termsAs now we meet. You have deceived our trust,And made us doff our easy robes of peace,To crush our old limbs in ungentle steel:This is not well, my lord, this is not well.What say you to it? will you again unknitThis curlish knot of all-abhorred war?And move in that obedient orb againWhere you did give a fair and natural light,And be no more an exhaled meteor,A prodigy of fear and a portentOf broached mischief to the unborn times?

EARL OF WORCESTER

Hear me, my liege:For mine own part, I could be well contentTo entertain the lag-end of my lifeWith quiet hours; for I do protest,I have not sought the day of this dislike.

KING HENRY IV

You have not sought it! how comes it, then?

FALSTAFF

Rebellion lay in his way, and he found it.

PRINCE HENRY

Peace, chewet, peace!



EARL OF WORCESTER

It pleased your majesty to turn your looksOf favour from myself and all our house;And yet I must remember you, my lord,We were the first and dearest of your friends.For you my staff of office did I breakIn Richard’s time; and posted day and nightto meet you on the way, and kiss your hand,When yet you were in place and in accountNothing so strong and fortunate as I.It was myself, my brother and his son,That brought you home and boldly did outdareThe dangers of the time. You swore to us,And you did swear that oath at Doncaster,That you did nothing purpose ’gainst the state;Nor claim no further than your new-fall’n right,The seat of Gaunt, dukedom of Lancaster:To this we swore our aid. But in short spaceIt rain’d down fortune showering on your head;And such a flood of greatness fell on you,What with our help, what with the absent king,What with the injuries of a wanton time,The seeming sufferances that you had borne,And the contrarious winds that held the kingSo long in his unlucky Irish warsThat all in England did repute him dead:And from this swarm of fair advantagesYou took occasion to be quickly woo’dTo gripe the general sway into your hand;Forget your oath to us at Doncaster;And being fed by us you used us soAs that ungentle hull, the cuckoo’s bird,Useth the sparrow; did oppress our nest;Grew by our feeding to so great a bulkThat even our love durst not come near your sightFor fear of swallowing; but with nimble wingWe were enforced, for safety sake, to flyOut of sight and raise this present head;Whereby we stand opposed by such meansAs you yourself have forged against yourselfBy unkind usage, dangerous countenance,And violation of all faith and trothSworn to us in your younger enterprise.

KING HENRY IV

These things indeed you have articulate,Proclaim’d at market-crosses, read in churches,To face the garment of rebellionWith some fine colour that may please the eye



Of fickle changelings and poor discontents,Which gape and rub the elbow at the newsOf hurlyburly innovation:And never yet did insurrection wantSuch water-colours to impaint his cause;Nor moody beggars, starving for a timeOf pellmell havoc and confusion.

PRINCE HENRY

In both your armies there is many a soulShall pay full dearly for this encounter,If once they join in trial. Tell your nephew,The Prince of Wales doth join with all the worldIn praise of Henry Percy: by my hopes,This present enterprise set off his head,I do not think a braver gentleman,More active-valiant or more valiant-young,More daring or more bold, is now aliveTo grace this latter age with noble deeds.For my part, I may speak it to my shame,I have a truant been to chivalry;And so I hear he doth account me too;Yet this before my father’s majesty –I am content that he shall take the oddsOf his great name and estimation,And will, to save the blood on either side,Try fortune with him in a single fight.

KING HENRY IV

And, Prince of Wales, so dare we venture thee,Albeit considerations infiniteDo make against it. No, good Worcester, no,We love our people well; even those we loveThat are misled upon your cousin’s part;And, will they take the offer of our grace,Both he and they and you, every manShall be my friend again and I’ll be his:So tell your cousin, and bring me wordWhat he will do: but if he will not yield,Rebuke and dread correction wait on usAnd they shall do their office. So, be gone;We will not now be troubled with reply:We offer fair; take it advisedly.

[Exeunt WORCESTER and VERNON]

PRINCE HENRY

It will not be accepted, on my life:



The Douglas and the Hotspur both togetherAre confident against the world in arms.

KING HENRY IV

Hence, therefore, every leader to his charge;For, on their answer, will we set on them:And God befriend us, as our cause is just!

[Exeunt all but PRINCE HENRY and FALSTAFF]

FALSTAFF

Hal, if thou see me down in the battle and bestride me, so; ’tis a point of friendship.

PRINCE HENRY

Nothing but a colossus can do thee that friendship. Say thy prayers, and farewell.

FALSTAFF

I would ’twere bed-time, Hal, and all well.

PRINCE HENRY

Why, thou owest God a death.

[Exit PRINCE HENRY]

FALSTAFF

’Tis not due yet; I would be loath to pay him before his day. What need I be so forward with him thatcalls not on me? Well, ’tis no matter; honour pricks me on. Yea, but how if honour prick me off when Icome on? how then? Can honour set to a leg? no: or an arm? no: or take away the grief of a wound? no.Honour hath no skill in surgery, then? no. What is honour? a word. What is in that word honour? what isthat honour? air. A trim reckoning! Who hath it? he that died o’ Wednesday. Doth he feel it? no. Doth hehear it? no. ’Tis insensible, then. Yea, to the dead. But will it not live with the living? no. Why? detractionwill not suffer it. Therefore I’ll none of it. Honour is a mere scutcheon: and so ends my catechism.

[Exit]

SCENE II

The rebel camp.

[Enter WORCESTER and VERNON]

EARL OF WORCESTER

O, no, my nephew must not know, Sir Richard,



The liberal and kind offer of the king.

VERNON

’Twere best he did.

EARL OF WORCESTER

Then are we all undone.It is not possible, it cannot be,The king should keep his word in loving us;He will suspect us still and find a timeTo punish this offence in other faults:Suspicion all our lives shall be stuck full of eyes;For treason is but trusted like the fox,Who, ne’er so tame, so cherish’d and lock’d up,Will have a wild trick of his ancestors.Look how we can, or sad or merrily,Interpretation will misquote our looks,And we shall feed like oxen at a stall,The better cherish’d, still the nearer death.My nephew’s trespass may be well forgot;it hath the excuse of youth and heat of blood,And an adopted name of privilege,A hair-brain’d Hotspur, govern’d by a spleen:All his offences live upon my headAnd on his father’s; we did train him on,And, his corruption being ta’en from us,We, as the spring of all, shall pay for all.Therefore, good cousin, let not Harry know,In any case, the offer of the king.

VERNON

Deliver what you will; I’ll say ’tis so.Here comes your cousin.

[Enter HOTSPUR and DOUGLAS]

HOTSPUR

My uncle is return’d:Deliver up my Lord of Westmoreland.Uncle, what news?

EARL OF WORCESTER

The king will bid you battle presently.

EARL OF DOUGLAS



Defy him by the Lord of Westmoreland.

HOTSPUR

Lord Douglas, go you and tell him so.

EARL OF DOUGLAS

Marry, and shall, and very willingly.

[Exit]

EARL OF WORCESTER

There is no seeming mercy in the king.

HOTSPUR

Did you beg any? God forbid!

EARL OF WORCESTER

I told him gently of our grievances,Of his oath-breaking; which he mended thus,By now forswearing that he is forsworn:He calls us rebels, traitors; and will scourgeWith haughty arms this hateful name in us.

[Re-enter the EARL OF DOUGLAS]

EARL OF DOUGLAS

Arm, gentlemen; to arms! for I have thrownA brave defiance in King Henry’s teeth,And Westmoreland, that was engaged, did bear it;Which cannot choose but bring him quickly on.

EARL OF WORCESTER

The Prince of Wales stepp’d forth before the king,And, nephew, challenged you to single fight.

HOTSPUR

O, would the quarrel lay upon our heads,And that no man might draw short breath todayBut I and Harry Monmouth! Tell me, tell me,How show’d his tasking? seem’d it in contempt?

VERNON



No, by my soul; I never in my lifeDid hear a challenge urged more modestly,Unless a brother should a brother dareTo gentle exercise and proof of arms.He gave you all the duties of a man;Trimm’d up your praises with a princely tongue,Spoke to your deservings like a chronicle,Making you ever better than his praiseBy still dispraising praise valued in you;And, which became him like a prince indeed,He made a blushing cital of himself;And chid his truant youth with such a graceAs if he master’d there a double spirit.Of teaching and of learning instantly.There did he pause: but let me tell the world,If he outlive the envy of this day,England did never owe so sweet a hope,So much misconstrued in his wantonness.

HOTSPUR

Cousin, I think thou art enamouredOn his follies: never did I hearOf any prince so wild a libertine.But be he as he will, yet once ere nightI will embrace him with a soldier’s arm,That he shall shrink under my courtesy.Arm, arm with speed: and, fellows, soldiers, friends,Better consider what you have to doThan I, that have not well the gift of tongue,Can lift your blood up with persuasion.

[Enter a Messenger]

Messenger

My lord, here are letters for you.

HOTSPUR

I cannot read them now.O gentlemen, the time of life is short!To spend that shortness basely were too long,If life did ride upon a dial’s point,Still ending at the arrival of an hour.An if we live, we live to tread on kings;If die, brave death, when princes die with us!Now, for our consciences, the arms are fair,When the intent of bearing them is just.

[Enter another Messenger]



Messenger

My lord, prepare; the king comes on apace.

HOTSPUR

I thank him, that he cuts me from my tale,For I profess not talking; only this –Let each man do his best: and here draw IA sword, whose temper I intend to stainWith the best blood that I can meet withalIn the adventure of this perilous day.Now, Esperance! Percy! and set on.Sound all the lofty instruments of war,And by that music let us all embrace;For, heaven to earth, some of us never shallA second time do such a courtesy.

[The trumpets sound. They embrace, and exeunt]

SCENE III

Plain between the camps.

[KING HENRY enters with his power. Alarum to the battle. Then enter DOUGLAS and SIRWALTER BLUNT]

SIR WALTER BLUNT

What is thy name, that in the battle thusThou crossest me? what honour dost thou seekUpon my head?

EARL OF DOUGLAS

Know then, my name is Douglas;And I do haunt thee in the battle thusBecause some tell me that thou art a king.

SIR WALTER BLUNT

They tell thee true.

EARL OF DOUGLAS

The Lord of Stafford dear to-day hath boughtThy likeness, for instead of thee, King Harry,This sword hath ended him: so shall it thee,Unless thou yield thee as my prisoner.



SIR WALTER BLUNT

I was not born a yielder, thou proud Scot;And thou shalt find a king that will revengeLord Stafford’s death.

[They fight. DOUGLAS kills SIR WALTER BLUNT.Enter HOTSPUR]

HOTSPUR

O Douglas, hadst thou fought at Holmedon thus, never had triumph’d upon a Scot.

EARL OF DOUGLAS

All’s done, all’s won; here breathless lies the king.

HOTSPUR

Where?

EARL OF DOUGLAS

Here.

HOTSPUR

This, Douglas? no: I know this face full well:A gallant knight he was, his name was Blunt;Semblably furnish’d like the king himself.

EARL OF DOUGLAS

A fool go with thy soul, whither it goes!A borrow’d title hast thou bought too dear:Why didst thou tell me that thou wert a king?

HOTSPUR

The king hath many marching in his coats.

EARL OF DOUGLAS

Now, by my sword, I will kill all his coats;I’ll murder all his wardrobe, piece by piece,Until I meet the king.

HOTSPUR

Up, and away!



Our soldiers stand full fairly for the day.

[Exeunt]

[Alarum. Enter FALSTAFF, solus]

FALSTAFF

Though I could ’scape shot-free at London, I fear the shot here; here’s no scoring but upon the pate.Soft! who are you? Sir Walter Blunt: there’s honour for you! here’s no vanity! I am as hot as moultenlead, and as heavy too: God keep lead out of me! I need no more weight than mine own bowels. I haveled my ragamuffins where they are peppered: there’s not three of my hundred and fifty left alive; and theyare for the town’s end, to beg during life. But who comes here?

[Enter PRINCE HENRY]

PRINCE HENRY

What, stand’st thou idle here? lend me thy sword:Many a nobleman lies stark and stiffUnder the hoofs of vaunting enemies,Whose deaths are yet unrevenged: I prithee,lend me thy sword.

FALSTAFF

O Hal, I prithee, give me leave to breathe awhile. Turk Gregory never did such deeds in arms as I havedone this day. I have paid Percy, I have made him sure.

PRINCE HENRY

He is, indeed; and living to kill thee. I prithee, lend me thy sword.

FALSTAFF

Nay, before God, Hal, if Percy be alive, thou get’st not my sword; but take my pistol, if thou wilt.

PRINCE HENRY

Give it to me: what, is it in the case?

FALSTAFF

Ay, Hal; ’tis hot, ’tis hot; there’s that will sack a city.

[PRINCE HENRY draws it out, and finds it to be a bottle of sack]

PRINCE HENRY

What, is it a time to jest and dally now?



[He throws the bottle at him. Exit]

FALSTAFF

Well, if Percy be alive, I’ll pierce him. If he do come in my way, so: if he do not, if I come in his willingly,let him make a carbonado of me. I like not such grinning honour as Sir Walter hath: give me life: which if Ican save, so; if not, honour comes unlooked for, and there’s an end.

[Exit FALSTAFF]

SCENE IV

Another part of the field.

[Alarum. Excursions. Enter PRINCE HENRY, LORD JOHN OF LANCASTER, and EARL OFWESTMORELAND]

KING HENRY IV

I prithee,Harry, withdraw thyself; thou bleed’st too much.Lord John of Lancaster, go you with him.

LANCASTER

Not I, my lord, unless I did bleed too.

PRINCE HENRY

I beseech your majesty, make up,Lest your retirement do amaze your friends.

KING HENRY IV

I will do so.My Lord of Westmoreland, lead him to his tent.

WESTMORELAND

Come, my lord, I’ll lead you to your tent.

PRINCE HENRY

Lead me, my lord? I do not need your help:And God forbid a shallow scratch should driveThe Prince of Wales from such a field as this,Where stain’d nobility lies trodden on,and rebels’ arms triumph in massacres!

LANCASTER



We breathe too long: come, cousin Westmoreland,Our duty this way lies; for God’s sake come.

[Exeunt LANCASTER and WESTMORELAND]

PRINCE HENRY

By God, thou hast deceived me, Lancaster;I did not think thee lord of such a spirit:Before, I loved thee as a brother, John;But now, I do respect thee as my soul.

KING HENRY IV

I saw him hold Lord Percy at the pointWith lustier maintenance than I did look forOf such an ungrown warrior.

PRINCE HENRY

O, this boyLends mettle to us all!

[Exit]

[Enter DOUGLAS]

EARL OF DOUGLAS

Another king! they grow like Hydra’s heads:I am the Douglas, fatal to all thoseThat wear those colours on them: what art thou,That counterfeit’st the person of a king?

KING HENRY IV

The king himself; who, Douglas, grieves at heartSo many of his shadows thou hast metAnd not the very king. I have two boysSeek Percy and thyself about the field:But, seeing thou fall’st on me so luckily,I will assay thee: so, defend thyself.

EARL OF DOUGLAS

I fear thou art another counterfeit;And yet, in faith, thou bear’st thee like a king:But mine I am sure thou art, whoe’er thou be,And thus I win thee.



[They fight. KING HENRY being in danger, PRINCE HENRY enters]

PRINCE HENRY

Hold up thy head, vile Scot, or thou art likeNever to hold it up again! the spiritsOf valiant Shirley, Stafford, Blunt, are in my arms:It is the Prince of Wales that threatens thee;Who never promiseth but he means to pay.

[They fight: DOUGLAS flies]

Cheerly, my lordhow fares your grace?Sir Nicholas Gawsey hath for succor sent,And so hath Clifton: I’ll to Clifton straight.

KING HENRY IV

Stay, and breathe awhile:Thou hast redeem’d thy lost opinion,And show’d thou makest some tender of my life,In this fair rescue thou hast brought to me.

PRINCE HENRY

O God! they did me too much injuryThat ever said I hearken’d for your death.If it were so, I might have let aloneThe insulting hand of Douglas over you,Which would have been as speedy in your endAs all the poisonous potions in the worldAnd saved the treacherous labour of your son.

KING HENRY IV

Make up to Clifton: I’ll to Sir Nicholas Gawsey.

[Exit]

[Enter HOTSPUR]

HOTSPUR

If I mistake not, thou art Harry Monmouth.

PRINCE HENRY

Thou speak’st as if I would deny my name.

HOTSPUR



My name is Harry Percy.

PRINCE HENRY

Why, then I seeA very valiant rebel of the name.I am the Prince of Wales; and think not, Percy,To share with me in glory any more:Two stars keep not their motion in one sphere;Nor can one England brook a double reign,Of Harry Percy and the Prince of Wales.

HOTSPUR

Nor shall it, Harry; for the hour is comeTo end the one of us; and would to GodThy name in arms were now as great as mine!

PRINCE HENRY

I’ll make it greater ere I part from thee;And all the budding honours on thy crestI’ll crop, to make a garland for my head.

HOTSPUR

I can no longer brook thy vanities.

[They fight]

[Enter FALSTAFF]

FALSTAFF

Well said, Hal! to it Hal! Nay, you shall find noboy’s play here, I can tell you.

[Re-enter DOUGLAS; he fights with FALSTAFF, who falls down as if he were dead, and exitDOUGLAS. HOTSPUR is wounded, and falls]

HOTSPUR

O, Harry, thou hast robb’d me of my youth!I better brook the loss of brittle lifeThan those proud titles thou hast won of me;They wound my thoughts worse than sword my flesh:But thought’s the slave of life, and life time’s fool;And time, that takes survey of all the world,Must have a stop. O, I could prophesy,But that the earthy and cold hand of deathLies on my tongue: no, Percy, thou art dust



And food for –

[Dies]

PRINCE HENRY

For worms, brave Percy: fare thee well, great heart!Ill-weaved ambition, how much art thou shrunk!When that this body did contain a spirit,A kingdom for it was too small a bound;But now two paces of the vilest earthIs room enough: this earth that bears thee deadBears not alive so stout a gentleman.If thou wert sensible of courtesy,I should not make so dear a show of zeal:But let my favours hide thy mangled face;And, even in thy behalf, I’ll thank myselfFor doing these fair rites of tenderness.Adieu, and take thy praise with thee to heaven!Thy ignominy sleep with thee in the grave,But not remember’d in thy epitaph!

[He spieth FALSTAFF on the ground]

What, old acquaintance! could not all this fleshKeep in a little life? Poor Jack, farewell!I could have better spared a better man:O, I should have a heavy miss of thee,If I were much in love with vanity!Death hath not struck so fat a deer to-day,Though many dearer, in this bloody fray.Embowell’d will I see thee by and by:Till then in blood by noble Percy lie.

[Exit PRINCE HENRY]

FALSTAFF

[Rising up] Embowelled! if thou embowel me to-day, I’ll give you leave to powder me and eat metoo to-morrow. ’Sblood,’twas time to counterfeit, or that hot termagant Scot had paid me scot and lottoo. Counterfeit? I lie, I am no counterfeit: to die, is to be a counterfeit; for he is but the counterfeit of aman who hath not the life of a man: but to counterfeit dying, when a man thereby liveth, is to be nocounterfeit, but the true and perfect image of life indeed. The better part of valour is discretion; in thewhich better part I have saved my life.’Zounds, I am afraid of this gunpowder Percy, though he be dead:how, if he should counterfeit too and rise? by my faith, I am afraid he would prove the better counterfeit.Therefore I’ll make him sure; yea, and I’ll swear I killed him. Why may not he rise as well as I? Nothingconfutes me but eyes, and nobody sees me. Therefore, sirrah,

[Stabbing him]

with a new wound in your thigh, come you along with me.



[Takes up HOTSPUR on his back]

[Re-enter PRINCE HENRY and LORD JOHN OF LANCASTER]

PRINCE HENRY

Come, brother John; full bravely hast thou flesh’dThy maiden sword.

LANCASTER

But, soft! whom have we here?Did you not tell me this fat man was dead?

PRINCE HENRY

I did; I saw him dead,Breathless and bleeding on the ground. Art thou alive?Or is it fantasy that plays upon our eyesight?I prithee, speak; we will not trust our eyesWithout our ears: thou art not what thou seem’st.

FALSTAFF

No, that’s certain; I am not a double man: but if I be not Jack Falstaff, then am I a Jack. There is Percy:

[Throwing the body down]

if your father will do me any honour, so; if not, let him kill the next Percy himself. I look to be either earlor duke, I can assure you.

PRINCE HENRY

Why, Percy I killed myself and saw thee dead.

FALSTAFF

Didst thou? Lord, Lord, how this world is given to lying! I grant you I was down and out of breath; andso was he: but we rose both at an instant and fought a long hour by Shrewsbury clock. If I may bebelieved, so; if not, let them that should reward valour bear the sin upon their own heads. I’ll take it uponmy death, I gave him this wound in the thigh: if the man were alive and would deny it, ’zounds, I wouldmake him eat a piece of my sword.

LANCASTER

This is the strangest tale that ever I heard.

PRINCE HENRY

This is the strangest fellow, brother John.



Come, bring your luggage nobly on your back:For my part, if a lie may do thee grace,I’ll gild it with the happiest terms I have.

[A retreat is sounded]

The trumpet sounds retreat; the day is ours.Come, brother, let us to the highest of the field,To see what friends are living, who are dead.

[Exeunt PRINCE HENRY and LANCASTER]

FALSTAFF

I’ll follow, as they say, for reward. He that rewards me, God reward him! If I do grow great, I’ll growless; for I’ll purge, and leave sack, and live cleanly as a nobleman should do.

[Exit]

SCENE V

Another part of the field.

[The trumpets sound. Enter KING HENRY IV, PRINCE HENRY, LORD JOHN LANCASTER,EARL OF WESTMORELAND, with WORCESTER and VERNON prisoners]

KING HENRY IV

Thus ever did rebellion find rebuke.Ill-spirited Worcester! did not we send grace,Pardon and terms of love to all of you?And wouldst thou turn our offers contrary?Misuse the tenor of thy kinsman’s trust?Three knights upon our party slain to-day,A noble earl and many a creature elseHad been alive this hour,If like a Christian thou hadst truly borneBetwixt our armies true intelligence.

EARL OF WORCESTER

What I have done my safety urged me to;And I embrace this fortune patiently,Since not to be avoided it falls on me.

KING HENRY IV

Bear Worcester to the death and Vernon too:Other offenders we will pause upon.



[Exeunt WORCESTER and VERNON, guarded]

How goes the field?

PRINCE HENRY

The noble Scot, Lord Douglas, when he sawThe fortune of the day quite turn’d from him,The noble Percy slain, and all his menUpon the foot of fear, fled with the rest;And falling from a hill, he was so bruisedThat the pursuers took him. At my tentThe Douglas is; and I beseech your graceI may dispose of him.

KING HENRY IV

With all my heart.

PRINCE HENRY

Then, brother John of Lancaster, to youThis honourable bounty shall belong:Go to the Douglas, and deliver himUp to his pleasure, ransomless and free:His valour shown upon our crests to-dayHath taught us how to cherish such high deedsEven in the bosom of our adversaries.

LANCASTER

I thank your grace for this high courtesy,Which I shall give away immediately.

KING HENRY IV

Then this remains, that we divide our power.You, son John, and my cousin WestmorelandTowards York shall bend you with your dearest speed,To meet Northumberland and the prelate Scroop,Who, as we hear, are busily in arms:Myself and you, son Harry, will towards Wales,To fight with Glendower and the Earl of March.Rebellion in this land shall lose his sway,Meeting the cheque of such another day:And since this business so fair is done,Let us not leave till all our own be won.

[Exeunt]



Tartalom Shakespeare: IV. HENRIK KIRÁLY • ELSŐ RÉSZ.BEVEZETÉSELSŐ FELVONÁS.I. SZÍN.II. SZÍN.III. SZÍN.MÁSODIK FELVONÁS.I. SZÍN.II. SZÍN.III. SZÍN.IV. SZÍN.HARMADIK FELVONÁS.I. SZÍN.II. SZÍN.III. SZÍN.NEGYEDIK FELVONÁS.I. SZÍN.II. SZÍN.III. SZÍN.IV. SZÍN.ÖTÖDIK FELVONÁS.I. SZÍN.II. SZÍN.III. SZÍN.IV. SZÍN.V. SZÍN.ACT ISCENE ISCENE IISCENE IIIACT IISCENE ISCENE IISCENE IIISCENE IVACT IIISCENE ISCENE IISCENE IIIACT IVSCENE ISCENE IISCENE IIISCENE IVACT VSCENE I



SCENE IISCENE IIISCENE IVSCENE V

About this Title This eBook was created using ReaderWorks®Standard 2.0, produced by OverDrive, Inc.

For more information about ReaderWorks, please visit us on the Web atwww.overdrive.com/readerworks



William Shakespeare - IV Henrik 1

Documents

Transcript of William Shakespeare - IV Henrik 1