A 44. Jókai Napokfesztivállakóinak napilapja hang

hangVisszhang2007. június 19. KEDD 2.

Ma este

A Bárány(ok) nem hallgatnak...

A látszatdzsal

Csak ülök és olvasok

és van valóság....Mert van álom

Vélemények a 2. oldalon....a 8. oldalon

Írásaink a 3. oldalon

Dosztojevszkij a 6. oldalon

2007. június 19. KEDD

2

Így készült…Vannak az évnek napjai – nevezetesen a nagy

ünnepek, amelyekre hetekig készül az ember testileg,lelkileg. Néha a születésnap is ilyen. Részemről ajókainapok is ebbe a sorba lép – május elseje óta hordo-zom a szivemben a gondolatot, hogy egyszer eljön, ésvalami egzisztenciális szintű mélységekben fájt, amikorkiderült, hogy nem tudok mindennap itt lenni…

Szóval, az ünnepléshez néha fontosak a tárgyak és aruhák is. Egy latyakos januári szombat délelőttön, újdon-sült PriorPlázánkban (mentségemre legyen mondva,annak is az indiai bolt részén) rám talált egy szoknya.Ránézvén két dolgot tudtam rögtön: egyrészt, hogy megfogom venni, másrészt, hogy ez lesz bizony az idei évJókai Napok nyitószoknyája, ami egyben azt is jelenti,hogy addig nem vehetem fel. Így is lett bizony (na jó,egyszer fölvettem, mentségemre legyen mondva, az isszínház volt, nemisakármilyen).

Szóval úgy készültem idén, mint egy első randira.Hetek óta kavarogtak bennem a visszhangos nosztalgiafoszlányai, melyeket gondosan igyekeztem melengetniegy kicsit, majd megosztani a kedves érintettekkel.

És hát, amikor elérkezett a pillanat, az aztán ténylegvalami jófajta körhinta-érzés. Még a belépéskor várat-lanul ért politikuscsók is csak alig billent ki – úszkálok a

soook szép arcotok látványában és az újratalálkozásörömében. Döbbenetes felismerés néhányakat meglát-va, hogy tényleg végignéztem ezen a fesztiválon, ahogyfölnőttek, de aztán amikor a Világegyetem EleddigEgyetlen Zsírkutya-Pólóját Viselő Férfi mikorfonfejében isfelfedezni vélek ősz hajszálat (ugye-ugye megbocsátaszezért), megnyugszom, hogy nem csak felettem járt el azidő.

És itt van a maga egyre inkább nagyvarázslós jelen-létével ZSHB, akivel év közben néha már az aligismer-jükmegegymást határait súroljuk, most meg olyanszeretettel tekintünk egymásra, ami egy öleléssel is felér.

Néhány biztató kósza hír és vallomás az új vissz-hangosok alázatos hozzáállásáról.

Néhány meglepetés-ember vagy meglepetés-szerep…

Az „anyaországi” színjátszás meg drámajátéknagymesterei itt ülnek köreinkben évek óta, maguk is aztmondják, hogy mintha már hazajönnének, és ha körül-nézek a Rév esti zsongásában, az fogalmazódik megbennem, hogy tulajdonképpen mindegy is, hogy kimilyen társulatban játszik vagy nem játszik éppen,lényeg, hogy együtt vagyunk, naaagy cejetetben.

Kérdezik sokan, hogy hogy vagyok. Most már, hogybelecsobbanhattam, nagyonjól.

Kérdezik sokan, hogy írok-e idén. Hát, igyekszem…kriszta

A nagy felfalja a többikisebbet, de kit érdekel?

...namármost, adott volt nekünk egy darab, csipetnyi iróniávalfűszerezett világnézettel, társadalomkritikával, helyzetkomikummal,és a nézőkre kiélezett humorral. A közönség vette is a lapot, ésannak rendje s módja szerint végignevette az előadást. Kételked-hetne még valaki, hogy valami igazán erőset láthattunk?

Az öregek azt mondják, nem eszik olyan forrón a kását. És hamegvárjuk míg kicsit kihűl, már nem kell egészben lenyelni, lehetapránként ízlelgetni. Ekkorra az íz már kevésbé komplex, kétösszetevője adja meg egyediségét, Toepler Zoltán szövegkönyve,és Forgács András, Saláta Feri szerepében. Ott tartunk tehát, hogyTóth Gábor, aki a színdarab rendezője és egyben szereplője is(Patkás Lajos), két pontban biztosan kellemes színházélménytszerzett, és a kérdés tehát nem más, hogy ez mennyire elég. Aszínházban máshogy működnek a dolgok, mint az életben. Úgytűnik itt a nagy falja fel a többi kisebbet. Hisz egy ember végigbril-lírozza a darabot, helyenként a maga karaktere nagyságáhozemelve a többieket, de mi így is felhőtlenül szórakozunk. A

hiányérzet pedig lassan csökken Forgács Andráskarjai alatt. Már csak egész mélyen motoszkálvalami, de a nevetés elnyomja, és ettől mégsemmivel sem lesz kisebb az élmény. Mi megköszönjük szépen, a játék nagyszerű volt.Magában viszont mindenkinek szükségszerűmérlegelni, mert hisz ők maguk tanították meghétfő este, a látszat (néha) dzsal...

Horváth Gergő

Szerinted?– A látszat dzsal?Bogi: Nem dzsalódtam... Bogas: Nagyon jó volt, humoros, ötletes, eredeti.Lolek és Bolek: Jó alakítások, a két főszereplő tetszett a legjob-ban.Fanni: Fantasztikus volt, jó választás volt ezt betenni a megnyitóutánra.Noémi: Arik a fesztiválfiúkák.Kati: Nekem a Patkás tetszett, nagyon jól alakította a szerepét,lehetett rajta nevetni.

2007. június 19. KEDD

3

Próba feeling és felhőtlen szórakozás,avagy Gurigongo Symposium

A felolvasó színház egy aránylag ritka színháziműfaj. Egyrészt magasabb szintű fantáziát igényel,mint a „hétköznapibb“ irányzatok, ugyanis nincs sedíszlet, se jelmez. A tegnap esti felolvasáson akörnyezetről, a szereplőkről és magáról a történ-tekről is a mesélő segítségével szereztünktudomást. Másrészt az egész előadásnak olyanérzete volt, mintha egy felolvasó próbát néztünkvolna. A szereplőkön viszont látni lehetett, hogyfegyelmezettek voltak és jó improvizációskészséggel rendelkeztek. Nagyon tetszettek avégletekig kiélezett, humoros párbeszédek. Emel-lett szinte az utolsó pillnatig érezni lehetett a rob-banás halálos fenyegetését.

A legnagyobb csattanó az volt, hogy a bezártajtó tulajdonképpen nem is volt bezárva. Tudat-lanságuk zárta be őket. A csukott ajtó és a zártudvar akár egy belterjes, beteg világot szimbolizál-hat, amelyből egyetlen kiút a kulcs, ami nem islétezik. Vajon a halál feloldozást jelenthetett volnaszámukra? LesTaT

Teli ment fénnyel a szivedHát erről csak annyit, hogyha ezeket az embereket

összeültetnénk, és a 2005. évi Uborkaszezon szalaghíreitolvastatnánk fel velük az MTI archívumából, akkor is jólszórakozna mindenki. Ők is és mi is. Másik oldal: PartiNagy Lajost olvasni önmagában is gyönyör. Hát mégígy…

Szóval ja. Szerintem rettenetesen jó ötlet összeruccan-ni egy ilyen közös alkotás - közös örvendezés típusú ren-dezvényre. Legyen ilyen sokszor.

Az elejében az a legizgibb, amikor elhangzik akövetkező színre érkező delikvensről a néhány bevezetőmondat, és találgatja az ember, hogyazvajon ki lesz.

Vagy hogy figyeli a zenészeket a sarokban és szala-doznak a dallamok a fejében arra várva, hogy az övékbőlvajon most mi fog megszólalni.

Nagyon jó volt, tényleg. Irtó helyesek voltatok.Legközelebb legyen egy picit rövidebb.

Megkívánja ezek után az ember a színházcsinálástmaga is…

Merthát, hogy a klasszikusokat idézzük: „nem egymástúszai vagyunk mindannyian?”

K

VakpaliSzerencsés ember vagyok, mert olyan korban szület-

tem, amikor a rádió még betöltötte hivatását.Hablaty és tuffogás helyett riportokat, rádiójátékokat,

színházi előadásokat, koncerteket sugárzott. Az emberiés zenei hangok gyűjtője, őrzője, közlője volt.Lényegében ez – múltidő.

Pedig első öreg sokbillentyűs „Pacsirta” rádiónknakmennyi mesés estét köszönhetek! Amikor a narrátorbelesuttogta a mikrofonba: „balról bejön a gróf, odalépLudmillához és homlokon csókolja”. Fantáziám elsza-badulhatott, a szobám megtelt emberekkel, plusz a grófés Ludmilla. Első színházi élményem bizonyos, hogy azéteren keresztül ért. Kicsit ilyen a felolvasó színház is.Nem köt meg díszlettel, jelmezzel, mozgással. A drámaemberei figurákon keresztül érkezik hozzám. Arcokatlátok, a többit hozzájuk társítva elképzelhetem.

Olyanok ott a színpadon tizenketten, mint azöltöztetős papírfigurák. Ha akarom a kerekasztal lovag-jai, ha akarom vadhattyúk, ha akarom dühös emberek,apostolok… bármi. Csak a szövegtől függ. Olvasóemberek, akik engedik, hogy lássuk őket ebben az intimhelyzetben, olvasás közben.

Kicsit vakaródznak, orrot fújnak, cigiznek, lazítanak,rezdüléseikkel véleményezik a felolvasott szöveget.Tudom, hogy magánemberként mit gondolnak. Ez egyszínházban, egy előadáson már teljességgel lehetetlenvolna. Tizenkét különböző viszonyt látok P.N.L. (PartiNagy Lajos – szerk. megjegyzése) „Mauzóleum” címűdrámájához kialakulni.

Jaj és még milyen szerencsés vagyok! Olvasásiszokásaim ugyanis lehetetlenné tették hogy ebbe aszövegbe belevágjak, végigolvassam és szuszókálásnélkül fejezzem be. Mert amúgy nem az én világom. Ígypedig eljut hozzám, magam elé álmodhatom a kórházat,

a játszók személyével elképzelhetem a legjobb ren-dezésben, a legtalálóbb díszletek között, kifejezőjelmezekkel, virtuóz mozgással, hiszen a fantáziánáltökéletesebb alkotó kevés van.

Ők a színpadon dolgoznak, én fejben. Még azok apillanatok is megjelennek, mikor az ember olvasásközben „kicsit kinéz az ablakon”. Ezt itt a zene pótolja.Elméláz, groteszk véleményt fűz, ellenpontoz, oldja afeszültséget, gúnyolódik. Szeretem. Felolvasó színházszeretnék lenni. Jó, de meg tudná nekem végre mon-dani valaki ki az a Vakpali? Kislány korom óta töprengekrajta!

T.K.Á.

Beindultunk…Tizenkét órát üt a számítógépek óramutatója.

Lapzárta van. Ha látnátok mi zajlik itt… mindenki ezer-rel pörög a szerkesztőségben, nyikorognak az agyte-kervények, szorgalmasan pötyögnek az ujjak a billen-tyűzeten… mindenki alkot, szöszög. Beindult agépezet! Újra! Olajozottan működnek a fogaskerekek,hiszen egy éve mindenki erre vár… egy hét nyüzsgés,egy hét kaland, egy hét kultúrahabzsolás, egy héthatalmas buli…

Tördelőnk is visszajött a nagybevásárlásból, most-már van minden, ami egy szerkesztőségbe kell…csoki, cukorka, mogyi, és persze a legfontosabb: kávé!Na meg az energiaital, amit ugyan Czékus barátunkelfelejtett hozni. De ezt majd még pótoljuk.

Bárányunk is betoppant, Margarétát hozott, ránkbízta, hogy gondozzuk egy héten át, öntözzük,beszéljünk hozzá… fura, hogy most nem marad sokáig,más dolga van… nagy felelősség hárult rám azzal,hogy idén én helyettesítem őt. De azért igyekszem…ígérem! Ha nem sikerül, hát ne haragudjatok rám!

-nyuszifüle-

2007. június 19. KEDD

2007. június 19. – keddTiszti pavilon – 21.30

A Komáromi Köd Színház bemutatójaMolnár Miklós:

DROMEDÁR ÚR MARGARÉTÁT VESZFederico Garcia Lorca Retablillo

de Don Cristóbal című műve nyomán,András László fordításának

felhasználásával

A Komáromi Köd Színház tavaly ősszelalakult olyan fiatalokból, akik imádják a szín-házat. Szinte valamennyien álltak már szín-padon, különböző színházi műhelyek tagjaiként,többen jelenleg is futó produkciók szereplői.

A Csemadok Komáromi VárosiSzervezetének székházában álmodták szín-padra Federico Garcia Lorca hőseit, Dromedárurat, akinek feleség kell, Anyucit, aki eladja nekia lányát és Margarétát, a szabadon szárnyalószerelemmadarat. Hogy miképp kerül a képbe aszínigazgató, a költő, az ápolónő és a többiek,kiderül a Komáromi Köd Színház bemutatkozóprodukciójából.

Előrejelző2007. június 20. – szerda

VMK – 14.00Az alsóbodoki Magyar Tannyelvű Magán-

szakközépiskolaszínjátszóköre, a MÖSZ bemutatója

ÖRDÖG TUDJA…mesék

Ördög tudja…Vagy talán ő sem tudja, mire mert a meséből nem

lehet kinőni, a mesével együtt lehet sírni, nevetni,felelőtlen kalandokba keveredni és nagylelkűenboldognak lenni. És főleg játszani. Így történt, hogya MÖSZ ezúttal a Jan Werich megálmodta Fim-fárum-mesékből szemezgetett, és két ördögitörténetet dolgozott fel (köszönet az ötletért Gabtsi-nak).

Čupera és a kovács története bizonyos értelem-ben egyszerre meglepően reális és finom humorralmegfűszerezett mese. A történetek közös figurájamaga az ördög, aki bármit képes megtenni, hogymegszerezze az ember lelkét. Még segít is azemberen, csakhogy utóbb többet árthasson. De jóltudjuk: az ember már eléggé furfangos és megron-tott lélek ahhoz, hogy ne hagyja magát csak úgyátverni. Melyik fél az erősebb? Legyőzheti-eegymást valaha a két fél? Sőt, az a kérdés isfelmerül, hogy ki valójában az ellenfél. Biztos, hogymindig az ördög a legrosszabb?

Az eredeti mesefilm bábfigurákkal készült, amiegészen más világban mozgatja hőseit, mint a szín-padi tér, ezért izgalmas feladat volt a történet adap-tálása. A bábfigurák báját most a középiskolásdiákok megszólalásmódja váltja fel. Mi ezen aszűrőn át nézzük a meséket. Végtelen játékként…

4

2007. június 19. KEDD

FesztiválklubRÉV – Magyar Kultúra Háza – 23.00 óra

Sörözés, borozgatás,ismerkedés...

2007. június 20. – szerdaKomáromi Jókai Színház

Vasmacska Stúdiószínpad – 17.00Szlovák Nemzeti Múzeum

– A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma,44. Jókai Napok szervező bizottsága,

Komáromi Jókai Színház

MÚZEUMI SZALONa Magyar Területi Színház megalakulásának

55. évfordulója alkalmábólA vendégszékben:

Ferenczy Anna,érdemes művész, állami díjas színművész,

a MATESZ alapító tagjaBeszélgetőtárs:Miklósi Péter

A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma po-zsonyi székházában, a Brämer-kúriában 2005februárjában indította útjára a Múzeumi Szaloncímű társalgósorozatát, amelynekvendégszékébe rendre olyan személyiségekethívnak meg a szervezők, akik meghatározóegyéniségei a szlovákiai magyar kultúra,tudomány és közélet egy-egy szeletének.

Izgalmas és tanulságos „embermesék” ezek,amelyek – a hang és képrögzítés révén – egyút-tal a meghívott személyiségek munkásságát,életét dokumentálják; s ezt a Szlovákiai MagyarKultúra Múzeuma további kutatás céljából azérdeklődők számára hozzáférhetővé teszi.

5

Kenyér?!3:00 van, a Tv-ben a Himnusz szól, most picit nem

írok........most értem haza a RÉV-ből. Az eredeti szándékomaz este az volt, hogy megidézem a szellemet. Tudjátok, azta kis aranyosat, aki magával hozza mindazt, amire olyszívesen emlékezünk. Nem kellett, mint ahogy sosem kell.Ott álltunk és beszélgettünk, de milyen jókat! Belegondolok,mennyivel tartalmasabb így az életem. Eltelt egy év és mostúgy érzem, mintha tegnap búcsúztam volna el azoktól azemberkéktől, akiket oly jó látni! Talán csak annyi a gondunk,hogy NINCS ZSÍROSKENYÉR! Lehetne így papíron egykérésünk? Szeretnénk zsíroskenyeret majszolni, mert az ishozzánk tarozik! Mert szeretjük! És azt is aki elkészítinekünk!?

Az álom ablak, mely által lelkünkszeme jövőbe néz...

Mi is álmodtunk ilyet. Petőfi tudta, és talán mi is tudjuk.Álmodunk és élünk. Éljük álmainkat. Az ablak újra kitárul. Akibekukkant rajta nem csak azt látja, hogy itt színház van,akarat és szeretet, de azt is, hogy van aki fogja kezünket.Köszönjük, hogy ők is itt vannak. E földi világon belül vagykívül. Milyen úton indulunk el csak mi tudjuk, de mindig előt-tünk az álom amely visz előre. Most az lenne jó, ha magam istudnám hová, de nem tudom. Csak annyi a biztos, hogy mígegyütt vagyunk és együtt dolgozunk nem veheti el tőlünksenki, mert csak a miénk.

Anyám az álmok nem hazudnak...

................blöff..............Voltál ott akkor, amikor én is bekuktam? Nemgondolod,

hogy ide világ oda meg a semminek? Csak mert nekem nemaz a valami, amikor előjött az a kibontatlan szafaládé? Éshová lett a pados színrevitelének a háta meg az elöl bezárt?Nem monda lőve beknek szarvas. Ha bakot hát fán keresztülbelehajtva!

Nem érted? Én sem, de ez így jó! Rájöttem kérem miértnem megy nekem ez az átverés! Felfordult a rendszer!

Ezt sem érted? Nem baj! Megtanítanak itt kérem min-denre! Ha kimossák az agyad arra szavazol akire nemakarsz, azt szereted akit nem és annak adod vagyonod, akitnem ismersz! Tessék kérem bedőlni, behódolni! Tudod, aki acsorát hajtja, annak mindig nagy a szája! Most kérdezhet-ném azt is hova fut a kövér? Mit tudja ő azt! Azt mondtákfusson, hát csak fut. Túl van rajta művészileg! Nem érdekli adolog. Hm....meg hümmm....

Csak hümmögök meg blöffölök. Megy ez, mint az abizonyos művelet amit az ember jobb esetben csak gyer-mekkorában művelt!

Igenis én megértettem miről van a szó! De nem árulom el!Ez az én blöffelméletem!

Meli szösszenetei

2007. június 19. KEDD

6

Dosztojevszkij egy komoly író, mennyire nehéz tőleez a darab egy diákszínpadnak?

J.L.-Tisztázni szeretném, hogy ez nem egy Doszto-jevszkij darab. Ez egy saját szerzemény, saját ötletalapján írodott, viszont a mester ihletésével.

H.M.-Biztos, hogy olyan problémákat is felvet, ame-lyekre majd néhányan azt mondják, felnőtt problémák, dea fiatalok küzül is egyik-másik már biztosan átélte ezeket.Hangsúlyoznám én is, hogy ez nem a Dosztojevszkijdarab dramatizált változata, csupán annak ihletésealapján készült.

Ez az első előadás, amelyet közösen rendeznek?J.L.-Bevallom igen, ez volt az első rendezésem

Hlavaty Márta tanár nő társrendezésével. Közösen állítot-tuk össze a műsort, amely lényegében egy egyfelvonásostragikomédia.

Beszélgetésünk már az előadás után jelenik meg,ennek ellenére egypár mondatban ejtsünk szót róla.

H.M.-A Dosztojevszkij-féle történet nem jelenik meg aszínpadon, csak a mű egy-két szereplőjét mentettük át ami előadásunkba. Igyekeztünk az eredeti művet jellemzőlégkört visszaadni, vagy legalábbis ahhoz hasonlatosat,

amely bizony nem nélkülözi a realizmus és irrealizmusközti csapongást. Minden embernek van egy valóságosés egy álomképe. Sok esetben az elképzelt, vagy véltvalóságot egy álomképben próbáljuk megélni. Remélem,ezt tükrözi majd az előadásunk is...

J.L.-Nagyon jó társasággal volt alkalmunk dolgozni. Akezdeti időszak bizony nehéz volt, viszont a fesztiválranagyon jól összekovácsolódott a csapat.

Ezek szerint a diákokkal való munka sikeresnekbizonyult?

J.L.- Természetesen igen. Az majd elválik, hogy azelőadás sikeres lesz-e, vagy sem, de azt hiszem nem asiker a lényeges, hanem az, hogy kellemes pár hónapottölthettünk együtt.

Az előadás próbáján komoly fénytechnikátsorakoztattak fel.

H.M.-A realitás, és az irrealitás közti különbség kidom-borítását szolgálja. A fénytechnika adta lehetőségekkeligyekszünk a szereplők gondolatát fontosságuk alapjánkiemelni.

Horváth Gergő, LesTaT

Zene, fények, Dosztojevszkij Beszélgetés Jakubecz Lászlóval és Hlavaty Mártával, akik megmagyarázták,

hogy Dosztojevszkij mégsem teljesen Dosztojevszkij

Szerinted? – Szigetnyi ölelésMyka: Tök joo volt...Noname: Lelkes csapat volt.Apropó: Kicsit hosszú, nem lehetett nagyon érteni mirőlszólt.Pipoo: Nem volt olyan rossz, csak voltak benne furarészek. Kényszeredett dolgokat csináltak... ja és SOK ALEVES!!!Csambi: ...nemértettem...Palilány: Nekem legjobban az őrült lány teccett... azeleje nemjött be ... túl vontatott volt...Tutuska: Nemértettem miért keveredtek benne a ma-gyar és az orosz nevek... de azért joo volt...Kisgöri: Na neeee!!!

Alex

Kintrekedve...Hát kéremszépen, ilyen még nem volt. Tavaly már

majdnem megtörtént, hogy nem jutottam be valamelyikelőadásra, de aztán végül mindig becsusszantam, vi-szont most… bekövetkezett.

10:14 van, már túl vagyok a kezdeti sokkon, és egykába visszasétáláson a Tiszti Pavilonból a Visszhangszerkesztőségébe. 10:01-kor érkeztünk a galántai Tsí-zió Diákszínpad előadására, és ekkor már csak néhánycsalódott sorstárs elbeszéléséből szembesültünk aténnyel, hogy egyrészt teltház van és nem volna hovaülni, másrészt pedig zavarnánk az előadást akésésünkkel, ezért kizárt, hogy beengedjenek.

Hát ez döbbenet. Sajnálom nagyon, hogylemaradok az élményről.

Másrészt büszke vagyok rájuk, hogy fityiszt mutat-tak nekem, aki eleve 10:05-re tervezi az érkezését(ahogy Jóskabá tanította nekünk annak idején, hogybár a közönség mindig késik, de a közönség szent,ezért megvárjuk, míg megérkezik… ugyanaz a Jóskabá,aki ezen a napon kiüzente a későknek, hogy kizárt,hogy bejöjjenek).

Aztán végső döfésként még a Tiszti Pavilon külsőkapuját is kulcsra zárták.

(Szlovákiai magyar média jeles képviselőivel, akikmég utánunk érkeztek, diskurálunk egy kicsit, majdkénytelenek vagyunk alternatív szórakozást keresni).

És a többi kintrekedőből pedig alakul egyszubkultúra. Hát, valahogy így születnek a párhuzamosfesztiválprogramok. Asszem. Jó úton vagyunk ?

krisztaVisszhang az interneten is!

www.klkomarno.sk, www.komarno.sk, www.bumm.sk

7

2007. június 19. KEDD

- A műsorfüzetben párizsi összeállításként jelent megaz előadás, amely részben igaz, részben nem. Műfajáttekintve inkább egy irodalmi jellegű, verses-zenésösszeállítás, melyben olyan költők versei hangzanak el,akik vagy Párizsban éltek, vagy egy ideig kötődtek a Szaj-na-parti városhoz. Az összeállítás nem a fesztiválrakészült, először egy otthoni rendezvényen adtuk elő, majda Tompa Mihály Napokon kaptunk lehetőséget a bemu-tatására. A csoport fennállása óta most fordult elő elsőalkalommal, hogy nem készült el a tervezett darabunk afesztiválra, úgyhogy számunkra az is nagy öröm, hogyezzel a rövid szösszenettel is meghívást kaptunk a fesz-tiválra.

Ez akkor azt jelenti, hogy szeretnek Komárombajárni?

- Természetesen, találkozhatunk a régi barátokkal, azismerős csoportok tagjaival, a szervezőkkel, a techniku-sok gyöngyeivel, és a mindig megújuló Visszhangszerkesztőivel... Kit dícsérjek még? De való igaz, nagyonnagy öröm számunkra, hogy itt lehetünk. Tavalykomédiáztunk, felhőtlen szórakozást nyújtott a nívódíjasFulkó lovag története; az idén komolyabb jelleget öltött azelőadás; a füleki diákok zenélnek, énekelnek, verselnek ésigyekeznek visszavarázsolni a párizsi miliőt.

Az előbb említett Fulkó lovag valóban szép sikertkönyvelhetett el a tavalyi fesztiválon. Milyen volt a

darab utóélete? - Tavaly csodálatosan sikerült minden. Gyönyörű, nap-

sütéses időben tartottuk meg az előadást az Anglia park-ban. Számunkra a legnagyobb sikert az jelentette, hogymindenki végignézte, végigtapsolta Fulkó lovagtörténetét, amelyet később több fesztiválon is sikerrelmutattunk be; Szepsiben az Egressy Béni Színjátszófesz-tiválon, Zsámbékon. Voltunk Mátészalkán is, ahol alegkreatívabb darab díjával jutalmazták az előadást, sőtBudapesten a Lánchídon is felléptünk.

Bízik az idei előadás sikerében is? - Az idén semmilyen elvárásunk nincs. Megtisztel-

tetésnek vesszük, hogy meghívást kaptunk az idei JókaiNapokra, annak ellenére, hogy mi is tudjuk, ez az össze-állítás nem tükrözi a fesztivál előadásainak profilját. Csakazt szeretném, ha a harmincegy diákszínjátszó gyerek jólérezné magát, ismerkedne és szellemiekben feltöltődvetérne haza a szünidőre. Viszont az bánt, hogy a diákszín-játszók kifáradtak, a kezdeti eufórikus hangulat alábbhagyott. Több alkalommal is elhangzott a zsűriértékelésében, hogy dícséretes az a lendület, amely ahazai diákszínjátszást jellemzi, hiszen rengeteg energiavan a gyerekekben. Most viszont nagyon hiányzik aGIMISZ, a kassai Diákszínpad, a Kaos és a pozsonyiak.Azt hittük, velük is találkozhatunk.

Horváth Gergő, LesTaT

Párizsi miliő a RÉV-benBeszélgetés Szvorák Zsuzsával, a füleki Apropó Kisszínpad rendezőjével

A füleki Apropó Kisszínpad már évek óta visszatérő vendége, és sikeres fellépője a fesztiválnak. Ez alka-lommal egy összeállítással érkeztek Komáromba, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy megismertessék velünka Szajna-parti város, Párizs lelkét. Hogy miért épp egy összeállítást visznek színpadra a füleki színjátszók,arról Szvorák Zsuzsa rendezőt kérdeztük.

Tanyaszínház az életről,felvidéki köntösben

Hétköznapi komédiák. Az ÉS?! Színház franciavásári komédia összeállításáról, az első felvidékitanyaszínházi produkcióról kérdeztük a társulategyik tagját, Bahorec Ágotát, a Jókai Napok meg-nyitója után.

– A Hétköznapi komédiák nem versenydarabnakkészült, és nem a Jókai Napokra. Úgy készítettük, hogybármelyik kis faluba el lehessen vinni. Ott az emberekegy vásári komédiában mégiscsak jobban felszabadul-nak, jobban tetszik nekik. A középkori vásári komédiákhangulatát akartuk visszaadni. Mi ezt már rengeteghelyen játszottuk, több százan látták már az előadást.Nagyon reméljük hogy majd itt is sikert aratunk.

Miért éppen erre a darabra esett a választás?– Praktikus okokból kifolyólag. Lényegében alig van

díszlet, alig van kellék, csak a színészek játéka számít.Nincs háttér, nincs függöny, ezért bárhol játszhatjuk adarabot. Játszottuk már kukoricaföld szélén, fák alatt,színpadon, hiszen tényleg bárhol játszható. Reméljük,hogy kedden a lépcsőkön is tetszeni fog majd közön-ségünknek.

Horváth Gergő és LesTaT

Az élet szép!Reggel az ébresztőóra kegyetlen hangjára

riadtam fel. Még kómás fejjel, szerencsétlenmozdulatokkal próbáltam elkészíteni az éltetőnedüt. A koffein elérte a kívánt hatást. A fürdőfelé indulva kezembe akadt a tegnapi Visszhang.Megvilágosult agyamban miért is e hatalmasáldozat! 10.00 előadás a Tiszti Pavilonban!Fejvesztve kapkodtam magamra azokat aruhadarabokat, melyek épp kezembe akadtak.Peches ember ne menjen a jégre alapon min-denhol pirosat kaptam, megállított a koldus,kiesett kezemből a nehezen összekapartaprópénz. Gyerünk ember szedje míg van, nekemsietnem kell! Sebesen rohanó gyorsvonat mód-jára fújtatok... Sajnos lekéstem a darabot, de ígymaradt időm papírra vetni kavargó gondo-lataimat. Az élet szép! Ez jutott eszembeapropóként a tegnap estéről amikoris egy évután újra láttam a jól ismert arcokat. Kishercegismét hozta magát, csak van egy kis gondomvele. Eltörpülök mellette.

Noé

2007. június 19. KEDD

8

János, mit szólsz ahhoz a kije-lentéshez: ötvenegy hét munka,egy hét Jókai napok?

– Ehhez mit szólok? Ez így vanrendjén, és aki komolyan veszi fela-datát, az így csinálja. A szombatizáróbulival véget érnek a JókaiNapok, és vasárnap már mindenkiarról beszél, milyen lesz a következő.

Hány évig szerkesztetted a fes-ztiválújságot?

– Ha én azt tudnám... Nem tudomhogy jött az életembe a Visszhang,egyszerűen csak ott volt. Annakkimondottan örülök, hogy sikerültösszehozni egy jó kis törzscsapatot.A tavalyi Visszhang úgy készült, hogymár hetekkel előtte hívtak azemberkék; mikor kezdjük készíteni azelső számot. Aki csapatépítésbenelér egy ilyen szintet, az nagyonboldog lehet.

Végleges a szakításod a Vissz-hang főszerkesztői posztjával?

– Dehogy! Nem! Ez kimondottankét szempontra vezethető vissza.

Egyrészt etikai szempont, ha valakiindul a fesztiválon megméret-tetésként, csoportvezetőként, ren-dezőként, szerintem etikátlan, hogy-ha más csoportok munkájáról ír kri-tikát. A másik szempont, hogy aKomáromi Jókai Színház, ahol dolgo-zom, fesztiválokra készül és a túróc-szentmártoni fesztiválon én képvise-lem a színházat.

Ez lesz az első darab amit aJókai Napokra rendezel?

– Nem, nem. Rendeztem márdarabot Érsekújvárban, Galántán,Pozsonyban, Nagymegyeren és mostKomáromban. Ezek mind eljutottak aJókai Napokra. Végre valahára talál-tam egy olyan csoportot, amellyel jólmegértjük egymást. A mostani darabegy tízemberes csapatmunka ered-ménye – a Dromedár Úr Margarétátvesz.

Beszéljünk az elvárásaidról...Mit szeretnél elérni, mit vársz azelőadástól?

– Játékot. Azt várom, hogy enneka kilenc embernek - akikkelszeptembertől dolgozunk -,maradandó játék legyen,hogy ne versenyezzenek,hanem játszanak.

Mondanál pár szót adarabról, és magáról atársulatról? Hogy érzedmagad velük?

– Nagyon jól. Ez a darab- mondhatni - az ölembehullott. Tavaly nyáron bentvoltam a Csemadokbankörülnézni; ahogy ott ültemés nézegettem a polcot,egyszercsak találtam egyújságot, és abban láttammeg a Dromedár Úr Mar-garétát vesz című szöveget.Aznap este elolvastam, márakkor tudtam, hogy eztszeretném megcsinálni. Atavalyi Visszhangosok adtákaz alapot a színjátszó cso-porthoz. A darab tulaj-

donképpen Garcia Lorca több báb-játékából lett összegyúrva, a szerző,Molnár Miklós által. Elolvastuk az ere-deti bábjátékokat, és nagyon sok időttöltöttünk elemzéssel. Ezt nagyonfontosnak tartom elmondani, hiszenaz őszi hónapok olvasással teltek,többek között Lorca verseket isolvastunk, zenés improvizációkatcsináltunk. Tehát improvizáltak, éstulajdonképpen valamikor januárbankezdtünk csak konkrétan foglalkoznia próbákkal. Kielemeztük, mondhatniatomjaira bontottuk ezeket a karak-tereket, aztán újra összeraktuk, és ezaz előadás lett a végeredmény. Kilencolyan ember munkájának az ered-ménye, akik azelőtt is álltak már szín-padon. Fiatal világukban megke-resték azokat a műfajokat, amelyek-ben jónak tűnnek és valóban jók is.Finta Márk Magyarországon a JózsefAttiláról szóló rockoratóriumbanszerepelt, Dobos Boglárka a kassaiX-ben játszott és a D-rím Színházban,Németh Noémi szavalt, JuhászTamás jelenleg is énekel az István akirályban. Tehát színpadi rutinjuk,színpadi gyakorlatuk van. A régebbenösszeszedett tapasztalokat bővenkamatoztatták ebben a darabban,remélhetőleg nagy sikerrel.

Köszönjük a beszélgetést, éssok sikert kívánunk az előadáshoz!

Horváth Gergő, LesTaT

A Bárány(ok) nem hallgatnakAz idei Jókai Napokon új társulat mutatkozik be, a Komáromi Köd

Színház. A rendező Bárány János, aki sok éven keresztül volt (és lesz) aVisszhang méltán híres főszerkesztője. Az idén viszont nem tudta vállal-ni ezt a posztot. A miértről és hogyanról kérdeztük. Vajon visszatér méga Visszhang szerkesztőségébe?

Azt várom, hogy ennek a kilencembernek - akikkel szeptembertőldolgozunk -, maradandó játéklegyen, hogy ne versenyezzenek,hanem játszanak.

Finta Márk és Németh Noémi