Unitárius Élet 2002 Julius Augusztus

8/8/2019 Unitárius Élet 2002 Julius Augusztus

http://slidepdf.com/reader/full/unitarius-elet-2002-julius-augusztus 1/28

A TARTALOMBÓL

„Vagyok, aki vagyok”

Én Istenem, legyek vidám...!

Egyházi hírekUnitárius Világtalálkozó Szejkén

Az IARF 31. Világkongresszusa

IRF-konferencia, 2002. Magyarország

Kereszténység és kultúra Kossuth Lajos és az unitáriusok

Egy könyv és a róla szóló vélemény

János Zsigmond

A dialógusról

Unitárius portrék A Liberté rabja

– beszélgetés Gellérd Judittal

Egyházközségeink életébõl100 éves a füzesgyarmati unitáriusegyházközség

Tompa LászlóERDÉLYI ARATÁS

Péter-Pál elmúlt, jó sok napja már,S még aratatlan az egész határ.

Kicsit megkésett bizony a vetés,S ami termett: a szem is oly kevés.

De ami végre így is csak kerül:Magam izzadtam érte emberül.

Nem segített szerencse vakeset –Maga az Isten is csak keveset!

Sõt olykor éppen õ bocsátgatottFöldemre egy kis jégverést, fagyot.

De legyen áldott: nem hagyott henyénHeverni, s ím csak megedzõdtem én.

Így készítek – míg életem szakad –Termõbb jövendõt, vígabb nyarakat!

56. ÉVFOLYAM 4. SZÁM2002. JÚLIUS–AUGUSZTUS

Kéthavonta megjelenõ folyóirat



2 UNITÁRIUS ÉLET

Laptulajdonos:Magyarországi Unitárius Egyház

Felelõs szerkesztô:Balázsi László

Fõszerkesztõ:Kászoni József

Fõszerkesztõ-helyettes:Léta Sándor

SZERKESZTÔSÉG CÍME:V., Nagy Ignác utca 2–4. Budapest, 1055.

Telefon/fax: 311-2801Terjeszti a Magyarországi Unitárius Egyház.

Elôfizethetô:egyházi központunkban személyesen,

vagy egyházi csekken.

Évi elôfizetési díj: 1200,– FtEgyes szám ára 200,– FtMegjelenik kéthavonta.

Felelôs kiadó:Heltai Gáspár Kft.

Index: 25 842

Nyomdai elõkészítés:Kovács Gyula

Készült:az ETO-Print Nyomdaipari Kft.-ben

Felelôs vezetô: Balogh Mihály

HU ISSN 0133-1272

A Magyarországi Unitárius Egyházinternetcíme:www.unitarius.hu

http://unitarius.lap.hu

Kéziratokat nem õrzünk meg ésnem küldünk vissza.

Az aláírt cikkekért a szerzõk vi- selik a felelõsséget.

A szerkesztõség fenntartja azírások szellemét és tartalmát nem érintõ rövidítések jogát.

Folyóiratunk minden páros hó-nap végén jelenik meg.

Új könyvajánlatokaz Unitárius könyvesboltban:

Boros György unitárius püspök naplója 1926–1941, Kolozsvár, 2001.

Gromon András: Ki dobja az elsõ követ? Budapest, 1999.

Két könyv az egyedülvaló Atyaistennek, a Fiúnak és a Szentléleknekhamis és igaz ismeretérõl – Gyulafehérvár 1568. Kiadja az UnitáriusEgyház, Kolozsvár 2002.

Gellérd Imre: Négyszáz év unitárius prédikációirodalma, Kolozsvár,

2002. Nagy Ödön – Hermán János – Nyitrai Mózes: Palástban, Marosvásár-hely, 2001.

Enyedi György: Válogatott mûvei, Téka sorozat

A Teremtmények Arca – a XX. század legszebb magyar versei, Kolozs-vár, 2002.

Magyarok a világban: Kárpát medence, Budapest, 2000.

Encyclopedia Hungarica I–IV. kötet

Százéves a füzesgyarmati unitárius egyházközség – füzet.

Unitárius vallási mûsoroka médiában

MAGYAR TELEVÍZIÓ1-es csatorna

Istentisztelet-közvetítésszeptember 29., vasárnap, 10.00

Õszi hálaadó istentisztelet

„Örömhír” címû mûsor

december 15., vasárnap 15.30

MAGYAR RÁDIÓKossuth adó

Istentisztelet-közvetítésnovember 10. vasárnap 10.00

„Egy az Isten”címû unitárius félóra

szeptember 27., péntek 13.30

október 25., péntek 13.30

december 27., péntek 13.30

A figyelmes olvasó bizonyára észrevette, hogy utolsó számunk

impresszumából kimaradt Muszka Ibolya fõszerkesztõ-helyettes ne-ve, aki 2001 februárjától állt a lap élén, és lelkiismeretes következe-tességgel végezte azt a munkát, amelyre megválasztották.

Muszka Ibolya könyvtáros-levéltáros és hitoktatói tevékenységemellett látta el az Unitárius Élet szerkesztésével járó teendõket úgy,hogy az elõbb említett két hivatásának is maradéktalanul eleget tett.Az Unitárius Élet ebben az idõszakban nyerte el jelenlegi arculatát,beosztását és vált rendszeressé egyes rovatok állandó szerepelte-tése, mint például a „Kereszténység és kultúra” címû rovat jelenléteaz újságban.

Ezt a munkát sajnos nem tudta tovább vállalni és folytatni, mivela közeljövõben különbözõ vizsgák letételére készül, amelyhez soksikert kíván neki a Szerkesztõség, megköszönve eddigi tevékeny-

ségét és részvételét az evangélium szolgálatának közös ügyében.(Szerkesztõség)



UNITÁRIUS ÉLET 3

„Vagyok, aki vagyok” Általános egyházi beszéd

2 Móz. 3, 14

Van egy kérdés, amelyrõl nem lehet igazán írni, denem lehet nem írni sem. A kérdés így hangzik: Hogyan le-het megtalálni, és egyáltalán, milyen Isten?

Gyermekkorom csöndes estéi jutnak eszembe, amikor teljes ráfeledkezéssel beszélgettem Istennel, tudtam, hogyhogyan néz ki, milyen is Õ. Aztán „felnõve” már másként„láttam” mindent. Rájöttem arra, hogy a világot nem lehetegyértelmûen hívõkre és hitetlenekre osztani, hogy hitvi-lágunk nem fehér és nem fekete, hanem sokkal inkább akettõ sokféle keveréke.

Nehéz feladat elõtt állva talán Mózes is hasonló kérdé-sekkel foglalkozott. Bár a Hóreb hegyén megjelenik nekiaz Isten, aki magasztos feladattal bízza meg õt, mégis töb-

bet akar tudni róla. Egy arc és név, azaz tulajdonság nél-küli Istennél többre van szüksége, ezért kér több bizo-nyosságot. Bár hite több mint sejtés, bizonyára a Titkotgyöngének és idegennek, a legkiskorúbbnak találja, hi-szen oly gyenge az a mindennapi világban. Mert minélmagasabb rangú egy titok, érték, annál kevésbé lehet„észrevenni” a közvetlen világban. Igen, a legszentebbena legkönnyebb nevetni, õt lehet a legkönnyebben átkozni,megcsalni.

Mózesnek szerencséje van, ostromlása és keresése nemhiábavaló. Isten kinyilatkoztatja magát. Vagyok, aki va-gyok - mondja. Megnevezi önmagát. És bár élõ Isten Õ,nem használ tulajdonnevet, csak „árnyékát” mutatja meg.

Egyszerre transzcendens és immanens, bár az ember szí-vébe írja be magát, mégiscsak „szent”, aki nem válhat atudás objektumává. Szentségének szimbólumai a „fenség”és a „dicsõség”.

A héber vagyok akár „leszek”-ként is fordítható, amelykifejezi Isten folyamatos kiáradását, lelkünkben való foly-tonosan érlelõ jelenlétét, s bár természetfölötti Õ, ez aszempont semmit sem vesz el a földi kapcsolat színébõl,annál inkább a dolgoknak értelmet ad, és rámutat arra,hogy az ember kiteljesedése lehet végsõ cél, örök hazata-lálás.

A Hóreb hegyen Isten megjelenik Mózesnek. Nagy él-mény volt ez. Hiszem azt, hogy közületek is sokan megél-

tetek ehhez hasonlót. Hiszem azt, hogy szerencsés az azember, akinek Isten felé való törekvései középpontjábannagy élmények állnak. Sokszor kellene azokra a percekre,órákra visszaemlékeznie, amikor igazán közelrõl látta Õt.A legtöbbünknek azonban nem adatik meg úgy a hit, hogyne kellene nap mint nap kísértések, nehézségek közepetteimádkozva kikönyörögnünk. Folyamatosan hatolunk beegy folyton növekvõ titokba. Mert errõl van szó, hogyfolytonosan növekedve fel tud- e tárulni szemünk elõttújabb meg újabb titok. Nem másképpen, mint a környezõvilágunk iránti fesztelen, közvetlen magatartással, a „Ti-tok” iránti nyitottsággal. Bízva abban, hogy ebbõl új ott-hon sarjad a világban: belsõ otthon.

Minden beteljesedés egy új kezdet, egy még teljesebb beteljesedés kezdete. Örök Istenkeresõk vagyunk, azörökélet ígéretével járunk-kelünk. Végsõ soron errõl szólMózes története, errõl szól az egész Biblia, arról, hogy

egy folytonos keresésben az ember keresi Istenét, és ezfordítva is igaz: Isten keresi az embert.Az Isten-kép nem más, mint valamely belsõ tapasztalat

történetileg meghatározott kifejezése. Bár Isten atyai mi-voltáig Jézus jut el, a Mózes által kialakított kép sem nél-külöz hasonló vonásokat. Élményeit néhány „járulékosdarabkával” kiegészítve, érzi, hogy Istene vele van, vezetiõt pusztai vándorlásában. Õ a lét teljessége, akinél népé-vel együtt kiköthet, Õ az igazság, akinél kérdéseire vá-laszt kap, Õ a szeretet, aki mellett biztonságban érezhetik magukat. Vagyis – végtelenül felnagyítva – megtaláljuk Istenben azt, amit mi igazságnak, szeretetnek nevezünk.

Lelkünk egyfajta természetes hajlammal irányul a „ne-

ki megfelelõ Valóságra”.Miközben párszor ismétlésszerûen lebontjuk és újraé- pítjük a bennünk lévõ örök templomot, újrafogalmazzuk hivatásunkat, világképünk egyre tágul, mígnem las-san-lassan beletorkollik az Örökkévalóba, Istenbe.

Emberi hivatásunk megélését, Istenünk elérését, ki szá-munkra szent, három szinten látom megvalósulni (Hesse).

Az elsõ szinten lévõk nem válnak „igazi emberré”.Arcnélküliségükben megmaradnak a konfliktusok és afejlõdés gyermeki evilágiságában, megállnak ösztöneik éscsecsemõalmaik felelõtlen terében. A homályos világukontúli állapot, a jó és a rossz miatti kétségbeesés és felelõs-ségtudat, az Istenhez való emelkedés legtöbbször nevetsé-

ges számukra.Aztán második fokon vannak azok, akik meg tudják különböztetni a jót a rossztól, fel tudnak növi a vallás, azemberiség eszményeinek, a kultúra, az erkölcs követelmé-nyeihez. És ha ezt a fokozatot komolyan és differenciáltanélik meg, akkor meg kell tapasztalniuk azt, hogy elégedettszolgálat nem létezik, az igazságosság elérhetetlen, a jó-ság a maga teljességében teljesíthetetlen.

Ez vagy a kétségbeesés, vagy a szellem harmadik biro-dalmába vezet, a földi erkölcs és törvényen túli állapotmegéléséhez, menedékünkhöz, Istenhez.

Ez utóbbi állapotot kell nekünk folytonosan megélnünk és mindenki számára továbbítanunk, még akkor is, ha na-

gyon gyakran visszaesünk a „második szint” világába, hanem látványos a sikerünk, még akkor is, ha néha úgyérezzük, hogy megszerzett bölcsességünk át nem adható.

Mindenek ellenére, hiszem azt, hogy az elkövetkezõk- ben, „vándorlásunkban”, Isten velünk lesz. Ahogyan Mó-zest vezette a pusztában, ahogy maga mellé állította õt,gondot viselt egész népére és megmutatta szeretetét,ahogy szövetségre lépett velük, úgy lép velünk is szövet-ségre, és újítja meg azt.

Hiszem azt, hogy ha teljes szívvel és lélekkel keressük õt, keresésünket nem hagyja válasz nélkül. És bár hosszúutat keli bejárnunk a „vagyok, aki vagyok” nyomában,mindenképpen otthonra lelünk.

ÁmenMáté Ernõ

lelkész



4 UNITÁRIUS ÉLET

„Én Istenem legyek vidám...”(Beszélgetés Istennel verses gondolatok alapján)

Gondviselésnek áldott Istene,mennyei jó Atyám!

A kalászérlelõ nyári hõségbenazért imádkoztam Hozzád,

Atyám, hogy küldj aratókat asoron következõ munka elvégzé-sére, mert olyan sok az aratni-való, de a munkás kevés. Meg-adtad az áldást verejtékes mun-kánk nyomán, fülünkben cseng atyai hívásod, küldésed: „Elve-tettétek a magot, / aratni kell,arassatok! / Nyár van, kévékrehull a fény, / aratni kell nyáridején!

Köszönöm, Atyám, hogy kisnépemmel elvégezhettem a ke-nyérszerzõ, -teremtõ munkámat.Légy áldott, hogy a lélekmezõnis gazdag aratásra adtál alkal-mat. Egy évszázad csak porszema te örökkévaló idõdben, de hit-valló elõdeink annyi ideje vet-nek, kapálnak, kaszálnak, arat-nak imádságos szívvel, kitartás-sal ezeken a tájakon. Dávid Fe-renc alföldi, Jézus-követõ népeszáz éve, hogy egymás terhét

hordozva igyekszik betölteni azevangéliumot hol nagyobb, holkevesebb sikerrel, eredménnyel.Légy áldott, hogy soha nemhagytad árván, õrizetlen e ma-réknyi hitvalló sereget, mert Tenem akarod, hogy egy is el-vesszen a kicsinyek közül, ha-nem szent szándékod, hogy min-denki megtalálja a boldogulásútját, bármilyen imával, zsoltár-ral közeledjen Hozzád, kövesseJézusát.

E csillaghullásos augusztus-ban sokszor tekintünk az égre,mert életünk egén sok olyancsillagot ragyogtatsz, akik elõt-tünk járva mutatták és mutat-

ják az utat jó és balsorsban egy-aránt.

„Jött villámcsapás, jött fegy-ver, jött fergeteg, jött emberekhálátlansága, jött kegyetlenség,

jött bûn, jött éhség és szomorú-ság, jött megalázás, jött üldözésés megpróbáltatás, jött bujdosáslélek-pusztában és nem volt ho-vá lehajtani fejet, jött kínszen-vedés, Krisztus hét szenvedése,

jött korbácsütés testen és lel-

ken, jött börtön... nagy bajom-ban mindig csak azt mondtam:

Isten kezében vagyunk és ottvagyunk a legjobb helyen.”(Bartalis János)

Mindig bebizonyosult, hogy aTe kezed a legbiztosabb mene-dék. Megtanítottál mindannyi-unkat a legszebb imánkra: Is-ten, áldd meg a magyart / Jókedvvel, bõséggel, / Nyújts feléjevédõkart, Ha küzd ellenséggel!És jött ellenség, ha nem kintrõl,akkor támad bentrõl, és egyszempillantás alatt veszett el,amit századok alatt összehor-dott e nép.

Beletemetkezve a múlt bizta-tásába, imádságos verejtékezés-sel hordtuk az elhordhatatlan-nak látszó kínt, ahogy lehetett,övig vérben és mocsokban, por-ban és hamuban, de a Te népedmaradtunk. „Mikor fellegek fel-tornyosultak és / a hullámokösszecsaptak fejünk felett. / Mi-kor a templomok leomlottak és / meghasadott a hegy, mikor sö-tétség borult / a világra, végte-

len sötétség és az égre / nem jöt-tek fel a csillagok, mikor a Halál / örvényénél álltunk, mikor azutolsó kiáltás / is elhangzottKrisztus ajkáról, függve a / ke-resztfán, utolsót lehelve lelke:Éli, Éli / Lama Sabaktani! – Ó,népem, drága népem / E ször-nyû ítéletben, ez elveszejtõ ne-héz / idõben mindig hittem: Is-ten kezében vagyunk és / ott va-gyunk a legbiztosabb helyen!”(B. J.)

Mindig hittem, Atyám, de in-kább mindig éreztem, hogy Tevagy a legbiztosabb rév! Meg-szántad népemet, a magyart,„kit vészek hányának”, védõ kart nyújtottál „tengerén kínjá-nak”. Mert „Én Uram, Te tudod,a nép örök gyermek / kényesszív-motorját mesével-csodával / kell etetni mindég, különbenmegdermed, / Etesd meg a né-pem hõsi legendával, / úgy leljea Pusztán a csodát, mint tálcán

/ az ételt, bûvöld meg csodatevõ pálcám. / Tudja meg a népem,hogy tejjel-mézzel / folyó Kána-án is, meg az egész Éden / egész

közel van, csak látó szemmelnézzen / jól az életébe: ott van a

szívében, / ott a férfi karban s aPusztában mélyen / mely mostelzárkózik siváran kevélyen. / Uram, éldd meg népem, hogy elne átkozza / aranybányát rejtõ szikla-szabadságát / dolgozzonaz Erõ, amit költõk kobza, / eke-vas, kalapács, penna, imádság ád, / legyen hõssé ezen hõs-neve-lõ tájon / mindenki, s a PusztaKánaánná váljon!” (Mécs L.)

Ha Te akarod, Atyám, a kõ-halmokból újra várak lehetnek

odaadó munkánk nyomán, ha Teakarod, õseink, hõseink vérébõl,csontjaiból élet fakad hûségáldo-zatunk eredményeként, amikormár nem kell elriadni, megfutni,ha áztatott kötél is paskolja tes-tünket-lelkünket, mert bármer-re riadjon tekintetünk minde-nütt honunkra lelünk e hazá-ban, kesergés, panaszkodás, si-ránkozás, kicsinyhitûség helyett„kedv s öröm” röpkednek újra.Eredményeink láttán, a szépünneplések után szinte ránk zú-

dul a tettvágyak özöne, mertatyai gondviselõ szereteteddel,türelmeddel a múlt példáivallelkesítesz biztos jelent építeniés merész álmokkal jövõt for-málni.

Megköszönöm, Atyám hálásgyermeki szívvel ezt a szívet-lel-ket melengetõ nyári élményvilá-got, amiben részeltettél és ami-vel gazdagítottál. Bár majd aszámadás õsze jön, szeretteim-mel már pihentetõ tél utáni

megújulasról teszünk vallomást:„Négy égi tájon szenvedés-ugar-ba / vetettük ömlõ könnyeinkvetését, / tél közepén kezdünkmár tavaszi dalba / s úgy várjuka vetésünk kikelését, / mert ara-tás kell: ÉLNI AKARUNK! / Re-mény-ösvényen a négy égi tájról

/ indulgatunk neki az új jövõnek / Szõlõt akarunk szedni bojtor- jánról / s elhisszük, hogy tövisenfügék nõnek, / elhisszük most,mert: ÉLNI AKARUNK!!” (MécsLászló)

Ámen!

B. L.



UNITÁRIUS ÉLET 5

Egyházi hírek

Részvétel a Szejkén tartott Világtalálkozón,

testvérkapcsolat felvétele Árkoson2002. augusztus 9., hajnali 4 óra. Ismét indul egy 30 fõscsapat az Alföldrõl Erdély felé többszörös úticéllal. A kétmikrobusz egyike megtelik itt Füzesgyarmaton, a másikrapedig felszedegetjük a szórványbeli útitársainkat. A Méh-kerék-Szalonta határállomásnál összeáll a társaság Fü-zesgyarmat, Budapest, Bélmegyer, Békéscsaba, Köte-gyán képviseletébõl. Szalontától nem Nagyvárad felévesszük útunkat, hanem egy bizonytalanabb irányba, To-pánfalva felé, az Aranyos völgyét megcélozva. Érnek ismeglepetések, hiszen olyan útban is lesz részünk, ami-lyent gyermekkoromban csordajáró útnak neveztünk,annyira rossz volt. A látvány mégis pótol mindenért. A ve-lünk lévõ riporter, a Szabad Föld újságírója van igazán

elemében, mert a lassú haladás miatt szinte mindent letud jegyezni. Gyönyörû tájakon haladunk, hegyre fel,völgybe le. Hosszú kilométerek után Borévnél letérünkTorockó felé. Addig érdemes megjegyezni valónk Veres-patak elsiratása volt, amely unitárius vonatkozású telepü-lést a terjeszkedõ vadkapitalizmus el akar törölni a földszínérõl. Torockó felé több lyukat meg lehetett számolniaz aszfalton, mint amennyi egy szép, míves párta gyöngy-szemkészlete. Pedig a jó útviszony hány ezerrel több láto-gatót vonzana!

A Székelykõ lábánál ugyancsak kattogtak a fényképe-zõgépek, és házi operatõrünk, B. Noémi is egyfolytábanvideózott. Meglátogattuk a múzeumot, szinte teljes anya-gát lefilmezve. Majd a templomba mentünk be egy rövidelmélkedésre és csodálkozásra. Nem hagytuk ki azokat a

házsorokat sem a megtekinteni valóból, amelyekért a Vi-lágörökség része lett Torockó. Tovább nem mertünk men-ni Nagyenyed felé, mert attól tartottunk, hogy nem maradsemmi a buszainkból a tervezett kétezer kilométert bejár-ni. Visszajöttünk Torda felé, és a már ismert úton mentünkMarosvásárhely felé. A tordai úton haladva megbámulhat-tuk más szögbõl a híres Tordai-hasadékot. Mindkét jármû-ben igyekeztünk feleségemmel elmondani a tudnivalókattörténelmi, közelebbrõl unitárius vonatkozásban. A meg-tett útról, a látottakról beszélve, egy-két alkalommal meg-állva falatozni is, észre se vettük, hogy a nap hanyatlóbanvan, és nekünk este 8, fél 9 tájban Székelyudvarhelyenkellene lennünk. Ahogy az útviszonyok engedték (Nyárád-tõtõl Ákosfalváig nagyon lefogtak) megiramodtunk Bala-vásáron, Szovátán, Korondon keresztül, hogy so-kat ne késsünk. Csak arról beszéltünk egyre, hogyholnap és a következõ napokon mit fogunk látniazokon a helyeken, ahol most átszáguldoztunk.

Kedei Mózes esperes-lelkész és Vilma nõvérem jóvoltából olyan szálláshelyeket kaptunk Székely-udvarhelyen, amilyeneket még a király sem! Le-gyen köszönet nekik! Szépen elfoglaltuk szobáin-kat,lakrészeinket,készültünk a pihenõre, hiszen éj-félre járt már az idõ. Elég szomorkás volt az idõjá-rás, de reméltük, hogy Isten napja ránk fog ragyog-ni a találkozó óráiban. Így is lett és nem csak a ta-lálkozó alkalmával, hanem mindenkor, amikormegérkeztünk valamilyen célponthoz, célállomás-hoz. Volt, amikor úgy zuhogott az esõ, ahogy Er-dély hegyei között szokott, de amikor a betervezett

helyre érkeztünk „kivirradt” és a nap is ránk ragyo-gott! 10-én reggel a korábban kelõk megismerked-hettek szállásunk környezetével, hiszen este nemsokat lehetett látni. Nagyon tetszett mindenkinek

ez a szép magyar városka, tisztaságával, rendjével, béké- jével, lakosaival. Egyik éjszaka nekem is megadatott,hogy besétáljuk egykori diákvárosom fõterét! Eszmélésemszínhelyei újra feltöltöttek sok energiával.

Szombaton, 10 óra után már a Szejkén voltunk. Gyûlt atömeg. A végén úgy 5-6 ezer ember népesítette be a sza-badtéri színpaddal szembeni domboldalat, erdõaljat. Igye-keztünk jönni lelkünk hívószavára, és nem utolsósorban ahivatalos meghívásra is, hogy ez a találkozó nemzeti, val-lási, lelki egységet szolgál. A hivatalosan kiküldött képvi-selõ – e sorok írója – nem juthatott szóhoz, a kolozsvárivezetés nem engedte elmondani egyházunk üdvözletét.

A lovasok zászlóbehozatalától kezdve, a Sinkford tiszte-

letes prédikációján, a különbözõ együttesek fellépésén, azenekarok szereplésén keresztül az Orbán Balázs sírjá-hoz való kivonulásig és koszorúzásig szivet-lelket melen-getõ élményt kapott az alföldi társaság, hiszen ezért vállal-ták ezt a hosszú utazást. Az ünnepség után meglátogattukFarkaslakán Tamási Áron sírját, megbámultuk a csodála-tos, apa és fia által készített síremléket. Korondon folytat-tuk vásárló körútunkat, majd Szovátán töltöttünk egy ke-vés idõt. A Szejkén felkerestem a szovátai egyházveze-tést, és 1,3 millió lejt ajándékoztunk az építendõ templom

javára. Reméljük, eljön az idõ, amikor szovátai templo-munkba betérhetünk imádkozni. Este a vármezõi halasta-vaknál fogyasztott el csapatunk egy remek pisztrángva-csorát az anyaországi árak feléért. Élménytelten, fáradtanérkeztünk vissza az udvarhelyi szállásunkra.

Felkerekedve elindultunk erdélyi utazásunk másik nagycélja felé, Árkosra. Ez a település Sepsiszentgyörgytõl 3km-re fekszik, kies, szép helyen. Úgy határoztunk, hogyamíg tudnak fogadni ottani testvéreink este 7 óra tájban,szétnézünk Háromszék „fõvárosában”.

Fél hét után érkeztünk meg leendõ testvéregyházközsé-günkbe. Már várt a hívek egy része, aztán közösen vártuka tiszteletesasszony hazaérkezését. Székely János tiszte-letes úr jött-ment, intézkedett, vala mi titokzatos homálylengte be az egész fogadást. Majd kiderült, megtapasztal-tuk, hogy milyen meglepetések is várnak ránk. A vár bejá-ratánál tartalmas elõadást hallhattunk az egyházközség, avár, a templom történetérõl. Utána bementünk az Isten há-zába, ahol áhítatot tartott Székely tiszteletes. Olyan gyö-



6 UNITÁRIUS ÉLET

Beszámoló értekezleteinkrõlUtolsó beszámolónk óta három értekezletre is sor került.

Június 26-án az Elnökség ülésezett. Július 5-én lelkészikarunk tartotta évi, második rendes értekezletét. Július6-án pedig Egyházi Képviselõ Tanácsunk ugyancsak évi,második rendes ülésére gyûlt össze.

A július 5-i lelkészi értekezletet Léta Sándor lelkész el-mélkedése nyitotta meg, az énekvezéri teendõket NyitraiLevente lelkész látta el. Az értekezlet fõ témája volt az is-tentiszteleti rend meghirdetett és már elkezdett egységesí-tése.

Július 6-án az EKT az elõzõleg, az Elnökség által meg-tárgyalt és határozati javaslattal ellátott napirendi pontokattárgyalta meg és hagyta jóvá. Ez alkalommal is az Egyhá-zunk elõmenetelét szolgáló ügyekkel foglalkoztunk, pró-

báltunk megoldásokat keresni az Egyházunk életét mégmindig feszültségben tartó ügyekre.A legnyomasztóbb ügy, amely Egyházunkat a legna-

gyobb mértékben teljesen ártatlanul meghurcolta, azOrbókné Szent-Iványi Ilona diplomaügye volt. Fentneve-zett több helyre elküldte összegyûjtött, teológiai tanulmá-nyait igazoló iratait. Többek között a kolozsvári püspök-ségre is. Emellett EK Tanácsunk meghallgatta fentneve-zettet ügyének folyásáról, és a Kolozsvárról érkezett ira-tokban foglaltak segítségével meghozta határozatát, ter-mészetesen fenntartva azokat a kiegészítéseket, amelye-ket elõzõ lapszámunkban kiadott közleményünkben kibo-csátottunk, és amelyek egy részét fentnevezett elhallgatottügyének tisztázása során bizonyos médiákban (pl. õ mon-dott le a lelkészi állásáról és nem megvonták tõle a szol-

gálatot!), valamint fenntartva azt a véleményünket, hogy aMagyarországi Unitárius Egyház másként ítéli meg (és eh-hez joga van, mint önálló Egyháznak!) a beadott iratokat,mint Kolozsvár.

Ezeknek elõrebocsátásával ezt a határozatot fogalmaz-ta meg EK Tanácsunk: A Magyarországi Unitárius EgyházKépviselõ Tanácsa sajnálattal értesült az Erdélyi UnitáriusEgyház Lelkészképesítõ Bizottsága nevében Dr. SzabóÁrpád püspök és Gyerõ Dávid tanácsos által megfogalma-zott állásfoglalásról, miszerint a Szent-Iványi Ilona általKolozsvárra eljuttatott lelkészi végzettségét igazoló okmá-nyok megfelelõ és elégséges törvényességgel igazoljáklelkészi mivoltát, ugyanakkor feleslegesnek tartják azokérvényesítését és a lelkészi Oklevél kiállítását, mindannakellenére, hogy az elõzetes személyes egyeztetés soránteljesen más megállapodást fogalmazott meg a két egy-ház legfelsõbb vezetése.

A Magyarországi Unitárius Egyház Képviselõ Tanácsa

július 6-án azonban elfogadta az Erdélyi Unitárius Egyházfenti állásfoglalását, továbbá engedélyezte Szent-IványiIlona számára a lelkészi szolgálatok végzését, de csakisfelkérésre és az illetékes egyházközség lelkészének en-gedélyével. Ugyanakkor Egyházi Képviselõ Tanácsunkegyhangúlag kimondta, hogy mivel Szent-Iványi Ilona je-lenleg nem áll törvényes munkaviszonyban a Magyaror-szági Unitárius Egyházzal és abban nem gyakorló lelkész,sehol és semmilyen formában nem nyilatkozhat unitáriuslelkészként Egyházunk nevében! Ezzel a határozatávalEgyházunk az ügyet lezártnak tekinti, és a nemrég felállí-tott sajtófigyelõ szolgálaton keresztül igyekszik rátekintenimég jobban arra, hogy ki, hol és miként nyilatkozik Egyhá-zunkról és milyen minõségben teszi ezt. Felkérjük olvasó-inkat, hogy bárhol ráakadnak sajtóban, rádióban, tévében

Egyházunkról, vallásunkról szóló véleményekre, ismertes-sék sajtóközpontunkkal, hogy megfelelõ módon tudjonEgyházunk reagálni az elhangzottakra, akár pozitívak,akár negatívak azok.

nyörûen énekelt a váró és vendéggyülekezet, hogy min-den szív megtelt melegséggel. Áhítat után a lelkész kö-szöntötte a vendégeket. E sorok írója is elmondta köszön-tését és jövetelünknek célját, hogy testvéregyházközségikapcsolatra kívánunk lépni az árkosiakkal. A két lelkész

ezt elõre megtárgyalta, az árkosi presbitérium áldását adtará. Mi magunkkal vittünk egy szándéknyilatkozatot, azt fel-olvastam, majd a két lelkész aláírta, ugyancsak kézjegyé-vel látta el az árkosi gondnok, valamint a füzesgyarmatigondnok helyett Barna Lajosné, aki köszöntötte is a jelen-lévõket, megköszönve a meleg fogadtatást és meginvitáltaaz árkosiakat, hogy látogassanak meg minket itt az Alföld-ön. (Amire ígéretet is kaptunk!) Egyházközségünk nevé-ben Balázsiné tiszteletesasszony átadott két olyan írásosfalvédõt, amit a templomunkból vittünk ajándékba. Szintén

gyülekezetünk nevében átadtunk 2,6 millió lejt azárkosiaknak, hogy használják fel templomuk szépíté-sére vagy arra, amit a legsürgõsebb megvalósítani azegyházközségben.

Székely tiszteletes ezután meghívta a vendégeket – és ez volt a meglepetés! – a mûvelõdési házba egycsodálatos, feledhetetlen estére, ahol az egyházköz-ség, a falu iskolásai, kicsik és nagyok olyan elõadástprodukáltak néptáncokból, amilyent a mi televízióink-ban, mûvelõdési házainkban is ritkán láthatunk.Annyit tapsoltuk vissza a táncosokat, hogy alig gyõz-ték a kedvünket teljesíteni. A mûsor után a lelkészhá-zaspár szétosztotta a vendégeket, ki-ki gazdájára ta-lált és mentünk a szállásainkra. Másnap, amikor márúton voltunk, akkor beszélt mindenki a vendéglátóiról.Csak az elragadtatás hangján szóltak. Barátságokkötõdtek. A kitartók közösen szinte hajnalig voltakegyütt szórakozni. Olyan is megesett már, hogy a fo-gadó gazda jön Kötegyánba, mert a vendége szé-

kelykaput akar vele faragtatni. De mástól is lehetett hallani jövõbeni találkozásokról, kapcsolattartásról, levelezésrõl.Megegyeztünk, hogy a jövõben eljönnek ide az Alfödre, éselhozzák azt a nagyszerû tánccsoportot, hogy szórakoz-tassanak bennünket, és megismerjék minél többen a szé-

kely szokásokat, hagyományokat. Egyházközségi kapcso-latunk része lesz nem csak a felnõttek látogatása, hanema hittanosok, ifjak csereüdültetése is.

Reggel szomorkás hangulatban váltunk el kedves gaz-dáinktól a viszontlátás reményében. E helyrõl is illesse kö-szönet Székely János és Enikõ lelkészpárt, családját ésaz egész gyülekezetet azért a nagyszerû fogadásért, ami-ben részesítettek bennünket. Szeretettel várjuk, hogyvisszaadhassuk az Alföld tájain!

B. L.



UNITÁRIUS ÉLET 7

Rázmány Csaba püspök és Mikó István beszámolóik-ban visszatérõen hangsúlyozták azt, hogy az egyházveze-tés az egyházépítéssel kíván foglalkozni, és ehhez min-den jószándékú erõre szükség van, mert az utóbbi idõk-ben is folytatódik az egyházvezetõk lejáratása, rágalmazá-sa, az egyház törvényes rendjének megbontása, az egy-házvezetés lemondatási szándéka vagy fegyelmi elé állí-tási szándéka. Az EKT foglalkozott Tóth Bence, Pécsi Ba-lázs és Orbán Sándor írásaival, akik levélben, interneten

ahol érik pocskondiázzák az egyházvezetõket, lemondás-ra szólítják fel, fegyelmivel fenyegetõznek. Az EKT kéri,hogy 15 napon belül az említettek juttassák el a vádjaikatmegalapozó dokumentumaikat a Fõhatósághoz, hogyazokat ki lehessen vizsgálni. Egyben felszólítja fentneve-zetteket, hogy azt is mellékeljék, hogy konfirmálásuk ótamilyen munkát végeznek egyházközségeikben.

Dr. Bardócz-Tódor András fegyelmi ügyében úgy döntaz EK Tanács, hogy elfogadja a Fegyelmi Bíróság határo-zatát valamint az eljárás alá vont személy felfolyamodásátis, de megtárgyalásra és végsõ döntésre az õszi Fõta-nácsra bízza az egész ügyet.

Az elõre kiküldött, véleményezésre ajánlott FegyelmiSzabályzat-tervezetet az EKT egyhangúlag elfogadta,

mint olyant, amit a Fõtanács elé lehet terjeszteni véglegeselfogadásra és törvénybe iktatásra. Addig értelemszerûena régit kell használni, a döntéseket annak elõírásai szerintmeghozni. Erre sóhajt fel az egyházvezetés, bárcsak nekellene soha használni semmilyen paragrafusait!

EK Tanácsunk megerõsiti, hogy a Partner ChurchCouncil-Testvéregyházi Tanácsban Egyházunkat LétaSándor lelkész képviseli, az ügyeket egy háromtagú bi-zottság intézi, melynek tagjai: Rázmány Csaba, KászoniJózsef és Léta Sándor.

Az EK Tanács elfogadja, hogy a Budapesti Egyházköz-ség presbitériuma a felfüggesztett gondnoka helyett Zol-tán Csaba presbitert bízta meg a gondnoki teendõk vég-zésével, és õ kap aláírási jogot az egyházközségi pénz-

ügyek intézéséhez. Egyébként az EKT nyomatékosan fel-hívja az egyházközségek figyelmét, hogy pénzügyeiket

hármas, de legalább kettõs ellenjegyzéssel végezzék: lel-kész, gondnok, pénztáros.

EK Tanácsunkon részt vett az UNIOSz ifjúsági szerve-zet elnöke Orbók Szilárd is. Elkészítették a mûködési sza-bályzatukat, el lehet indítani annak bejegyzési folyamatát,az õszi EKT majd elfogadásra ajánlja következõ Fõta-nácsnak. Az egyházvezetés nevében püspök úr eredmé-nyes munkát kívánt az ifjúsági szervezetnek Egyházunkelõmenetele érdekében, jövendõjének munkálásában.

EK Tanácsunk elfogadta Rázmány Csaba püspök fel-lebbezését a Budapesti Egyházközség közgyûlésének tör-vénytelenül hozott határozataival kapcsolatban, miszerintaz Alaptörvényünkkel ellentétben alapító okiratot és mûkö-dési szabályzatot fogadtak el. Az egyházközség már régmegalakult, azt nem kell újraalakítani. (Egyébként a meg-hivó sem tájékoztatott ilyesmirõl!) Az Alaptörvényünktõl el-térõ mûködési szabályzatot pedig senki nem fogadhat elEgyházunkban, mert a meglévõ szerint kell munkáját vé-gezze minden egyházközség. Az EK Tanács, egyhangú-lag elfogadja a fellebbezést és kötelezi az egyházközsé-get, hogy változtassák meg a fenti ügyekben hozott dönté-seiket, határozataikat.

Ugyancsak foglalkozott az EK Tanács a Budapesti Uni-

tárius Hírlevél ügyével is. Túl azon, hogy az utóbbi szám istartalmazott egyoldalú tájékoztatást (pl. a diplomaügybencsak a panaszost védõ anyagok listáját közli, de a fõható-sági Közleményt, amelyik a „hiányzó” adatokat hozza, aztelfelejtették leközölni!!) nem tartja az EKT egészségesnekegy ilyen hangvételû konkurenslap létezését. De elfogadjaés szorgalmazza, hogy amelyik egyházközségnek van er-re lehetõsége, egy belsõ tájékoztató orgánuma lehessen.A Hírlevéllel kapcsolatban azt a döntést hozza, hogy az le-gyen csak az egyházközség belsõ életét figyelõ kiadvány,terjeszteni csak az egyházközségi közgyûlési tagok közöttlehet. Tehát, aki fizeti az egyházközségi fenntartási járulé-kot.

Az EK Tanács a továbbiakban folyamatban levõ ügye-ket tárgyalt és hozott elõmozdító döntéseket, amelyeketmajd a megvalósításkor híveinkkel tudatni fogunk.

B. L.

IARF 2002. 31. Világkongresszus, Budapest2002. július 28. és augusztus 2. között rendezte 31. Vi-

lágkongresszusát az IARF (Nemzeti Szövetség a Vallás-szabadságért) Budapesten. A Szövetséget 1900. május25-én Bostonban alapította öt európai és amerikai liberálisprotestáns szervezet, amelyek egyike voltak az unitáriu-sok. A szövetség a 70-es években ugrásszerûen kibõvültnagy világvallások szabadelvû ágainak csoportjával, ésmostanra 27 ország mintegy 100 tagszervezetének 15 mil-lió tagját képviseli az IARF. A szövetség 3 évenkénti kong-resszusán tárgyalja meg az elmúlt idõszak eseményeit, je-löli ki a feladatokat a következõ idõszakra és választjameg tisztségviselõit.

Az idei 31-ik Világkongresszust megelõzõen már Euró-pa, Amerika és Ázsia is adott otthont a résztvevõknek,azonban Európa keleti felén csak a 20-as években, Prá-gában került sor kongresszus megrendezésére. Budapestkijelölése így fokozott jelentõséggel bírt, és bár az utolsóévtizedekben a számok törvénye alapján az alapító unitá-riusok szerepe és befolyása jelentõsen csökkent, mégis akongresszust szervezõ magyar unitáriusok elismerését éstevékenységük értékelését jelentette a Világszervezet ré-szérõl. A kongresszuson mintegy 500 küldött vett részt, ésszinte minden tagszervezet képviseltette magát. A fõ té-makör a vallásszabadság kérdése köré csoportosult.

Karel Blei, holland történész ez alkalomra írott könyve(Freedom of Religion and Belief: Europe’s Story) a vallás-szabadság megsértésének európai történetét dolgozta fel.

Az öt világrész jogászainak és nemzetközi szakértõineka részvételével és az ENSZ, illetve az Európa Parlamenttudtával ugyanakkor megindult egy nemzetközi egyházifüggetlenségi kódex kidolgozása. Jóllehet ugyanis hiábamondja ki egyértelmûen az ENSZ alapokmányának 18.paragrafusa az Emberi Jogok általános megfogalmazásakeretében az egyéni vallásszabadság jogát, mégis prof.Abdelfattak Amor, az ENSZ Emberjogi Bizottsága speciá-lis rapportörének elõadása joggal teszi fel a kérdést: Val-lásszabadság: álom vagy realitás?

Összefoglalva tehát, a kongresszus számos tanácsko-zása ezt a kérdéscsoportot tárgyalta részletekbe menõen,elsõsorban az egyházak és egyben a vallásszabadság vo-natkozásában az államoktól való függetlenség szempont-

jából.A kongresszus szervezésének a súlya, az IARF oxfordi

központjának tevékeny részvétele mellett, az IARF buda-pesti regionális irodájára és egyházakra hárult.

Jólesõen kell megállapítanunk, hogy az egyéves elõké-szítõ munka eredményeként a kongresszus minden szem-pontból a résztvevõk megelégedésével ért véget, és aszéles körû publicitás biztosította egyházunk szerepénekkiemelését.

Egyházunkat a Püspök és a Fõgondnok mellett lelké-szeink jelentõs számban képviselték.

Mikó István



8 UNITÁRIUS ÉLET

A hit Isten ajándéka, a vallás emberi ügyNemrég tartotta Budapesten 31. világkongresszusát az

IARF, azaz a Nemzetközi Szervezet a Vallásszabadság-ért. Az uborkaszezon a legképtelenebb témákat is elfo-gadhatóvá tette az újságokban, mégis, sajnálatomra, errõla rendezvényrõl csak rövid tudósításokat olvastam. Pediga témák igazán nem estek távol a gondolkodó, lelkével ér-zõ emberektõl. Az európai vallásszabadság állt a közép-pontban, de foglalkoztak a vallásszabadság történetévelés a világvallások párbeszédével, az állam és az egyházkapcsolatával, ennek a kapcsolatrendszernek legismer-tebb típusaival.

Elég, ha csak arra gondolok, hogy a mi generációnkéletében még mindig milyen szerepe van a vallási konflik-tusoknak – délszláv háború, protestáns–katolikus szem-benállás Észak Írországban. Ha pedig visszatekintünk Eu-rópa történetére, a vallási elnyomás és vallásháborúkszámtalan példája kínálkozik. Az inkvizíció, a párizsi SzentBertalan éjszaka, a Közép-Európát már-már elnéptelenítõharmincéves háború... és a példákat folytathatnánk.

Ugyanakkor megvan a vallási türelemnek is a magatörténete. És amire igazán büszkék lehetünk: ebben mi,magyarok a vérzivataros XVI. században az élen jártunk.

A mohácsi vész elõtt három évvel, az 1523-as ország-gyûlés még fej- és jószágvesztést mondott ki Luther köve-tõire. Húsz évvel késõbb a három részre szakadt országkeleti harmadában, Erdélyben, a gyulafehérvári ország-gyûlés már bántatlanságot ígért a brassói prédikátorok-nak, ezzel legalizálta az evangélikus vallás létrejöttét.

A vallásszabadság felé vezetõ fejlõdés az 1550-esévekben felgyorsult és központja Kolozsvár lett, amelynekipara és kereskedelme abban az idõben azért is erõsö-

dött, mert Izabella királyné, János Zsigmond fejedelemédesanyja árumegállítási jogot harcolt ki a városnak. Ittmûködött Heltai Gáspár nyomdája, és itt prédikált DávidFerenc, az egyetlen hazai földön született felekezet, azunitárius vallás alapítója. A kolozsvári szellemi élet egykoripezsgését jól jelzi, hogy olasz és spanyol tudósok is meg-telepedtek itt, és hozzájárultak a reformáció irodalmánakegyre erõteljesebb kifejlõdéséhez.

A logikával és forráskritikával lefolytatott bibliaelemzé-sek máig tanulságos olvasmányok. A vallásszabadsággondolatának élharcosa Kolozsvár püspöke, János Zsig-mond fejedelem udvari papja, Dávid Ferenc lett. Ha Erdélynem Európa perifériáján fekszik, nagyobb visszhangja le-hetett volna az 1568-as tordai országgyûlés határozatá-nak, amely szerint „a hit Isten ajándéka”, senkinek nincs

joga hatalmi szóval, fegyverrel, erõszakkal arról dönteni,hogy ki miben higgyen. A vallási türelem gondolata olyanerõs volt, hogy Báthory István fejedelem, bár maga katoli-kus volt, szabad vallásgyakorlatot biztosított minden addig„bevett” felekezetnek, a katolikusoknak, evangélikusok-

nak, reformátusoknak és az unitáriusoknak.Kérdezhetné az olvasó, akkor miért Bocskai István feje-delem szobra látható a reformáció hatalmas genfi emlék-mûvén? A válasz egyszerû. Bocskainak az 1606-os bécsibékében sikerült Erdély határain túlra „exportálnia” a vallá-si türelem gondolatát. Hiszen aláírásukkal a Habsburgokgarantálták, hogy az ellenõrzésük alatt álló Nyugat-Ma-gyarországon is minden magyarnak joga van lelkiismereteszerint hinni Istenben.

Kõrispataki Kis Sándor

Átvettük a Metro újság 2002. augusztus 7-i számából.



UNITÁRIUS ÉLET 9

IRF-konferencia, 2002. MagyarországIdén július 13–27. között került sor az IRF (International

Religious Fellowship) évenként megtartott konferenciájá-ra. A szervezet vallásos, liberálisan gondolkozó fiatalokattömörít Európából és Amerikából. 1923-ban alapították, ésazóta is minden nyáron együtt töltenek két hetet a tagszer-vezetek képviselõi és az egyéni tagok valamelyik tagor-

szágban. A nyári rendezvények célja egymás és a külön-bözõ kultúrák megismerése, a fiatalokat érintõ témák fel-vetése, megtárgyalása és a tolerancia gyakorlása. Idén akét hét során harminc fiatalt láttunk vendégül Angliából,Erdélybõl, Svájcból, Németországból, Amerikából és Ma-gyarországról. Sajnos, szabadság hiányában nem min-denki tudott végig velünk tartani.

Az elsõ hét helyszíne a Pécs melletti Sikondafürdõ volt.A konferencia témáját – Zene és Lélek – több irányból ismegpróbáltuk körüljárni. A megnyitó után egy sámándo-bos elõadását hallgathattuk meg, majd Kászoni-KövendiJózsef lelkész úr János Zsigmondról, az egyetlen unitáriuserdélyi fejedelemrõl mint a zene nagy értõjérõl és mûvelõ-

jérõl beszélt. Este Vadady Virágtól középkori táncokat ta-nulhattunk.

Kedden, a „DayOut”-on Orrfûre gya-logoltunk át, majd astrandon pihentük kia túra fáradalmait.Útközben egy vízi-malmot is megnéz-tünk, és szomjunkategy negyven métermély kútból húzottvízzel oltottuk. A na-pot Kovács Leventefantasztikus pince-pörköltjével zártuk,melyhez moldvai

zenét hallgattunk.A következõ na-

pon Szõke Szabolcselõadását hallgat-hattuk meg, aki akülönbözõ hangsze-rek és a zene nagyszakértõje, majd se-gítségével hólyag-hegedût és dobot készíthettünk. Délután a hangszerkészí-tés mellett pólófestésre és karkötõcsomózásra vállalkoz-hattak a bátor jelentkezõk.

A harcias kedvû táborozók egy számháborúban isösszemérhették erejüket, ahol elõnyben voltak a már gya-korlattal rendelkezõk.

A sok érdekes és szórakoztató program mellett a szer-vezet mûködését és jövõjét érintõ kérdésekkel is foglal-koztunk, melynek eredményeként megállapodtunk abban,hogy megpróbálunk minél több fiatalt bevonni a szervezetprogramjaiba.

A jövõ évi konferenciára Angliában kerül sor.Pécs közelsége miatt nem hagyhattuk ki a város megte-

kintését. Orbók Szilárd vezetésével körbejártuk a neveze-tes helyeket, majd egy borkóstolón is részt vettünk.

Az estéket közös játékkal, fürdéssel a közeli termálfür-dõben, középkori, moldvai, és magyar táncházzal, a ha-gyományos aukcióval, tábortûzzel és nagy beszélgetések-kel töltöttük.

Utolsó este került sor a Stunt Night-ra, amikor mindenkielõadhatta humoros formában azt, ami legemlékezete-sebb volt a számára. A legnépszerûbb a sámán elõadásavolt, ugyanis egy gyönyörû õsfás erdõrészben tartotta elõ-

adásának egy részét, amikor szerencsétlenségünkre szú-nyogok támadásának lettünk kitéve, ami természetesenmindenki figyelmét elvonta. A német delegáció résztvevõiegy dalban foglalták össze a hét eseményeit, amit mi isvelük énekelhettünk angolul és németül is.

Szombaton szomorú szívvel búcsúztunk azoktól, akiknem tudtak velünk tartani a második hétre, majd felkere-kedtünk és ki autóval, ki vonattal elindultunk Vásáros-naményba, útközben csatlakoztak az újonnan érkezõk.

A konferencia második hete mindig az adott országmegismerésérõl szól. Idén valami olyasmit szerettünk vol-na megmutatni Magyarországból, ami egy átlag külföldi-nek, de még sok hazai embernek sem adatik meg, ígyesett a szervezõk választása a Tisza-túrára.

Késõ este érkeztünk meg Felhõs Szabolcs házához, akivolt olyan kedves, hogy a rendelkezésünkre bocsátottaházát. Ezúton is köszönjük a segítségét.

Vasárnap reggel hosszú, kétszeri újrapakolás után vég-re elindultunk Tiszabecs felé, ahol végre vízre szállhat-tunk. Nyolc kenu, és huszonhat ember csodálatos és él-

ményekben gazdagútja kezdõdött el.Az elsõ három na-

pon szerencsénkre jó volt az idõ, ígyhosszas pihenõkettarthattunk a homo-kos parton. Elsõ kétnap csak a jobb par-ton köthettünk ki,mert a bal part Uk-rajnához tartozik. Apihenõket fürdõzés-sel, focival, kötélhú-zással, egymás ho-

mokba ásásával,dinnyeevéssel töltöt-tük ki. Elsõ éjsza-kánkat a Túr befo-lyásánál, a másodi-kat Tivadarnál töltöt-tük kempingben.Szerencsére nemkellett minden cso-magunkat magunk-

kal vinni a kenuban, hiszen azt autóval szállították egyikszálláshelyrõl a másikra. A vacsorát közösen fõztük bog-rácsban minden este, megismerve a magyar konyha re-mekeit.(Köszönjük Pici!). Kedden este érkeztünk visszaVásárosnamény-Gergelyugornyára, ahol tartottunk egynap pihenõt, meglátogatva a környék nevezetességeit(Szatmárcseke, Tákos, Csaroda). Délután a vásáros-naményi gyülekezet vendégei voltunk, akikkel közösen fel-kerestük a város unitárius vonatkozású helyeit, és koszo-rúkat helyeztünk el. Másnap rossz idõnk volt, de hosszútanakodás után mégis vízre merészkedtünk. Az éjszakátTiszaadony mellett vadkempingben töltöttük, ahol esõbenhúzhattuk fel a sátrakat. Utolsó nap már csendesebb volta társaság. Mindenki érezte, hogy hamarosan véget ér eza csodálatos hét. Az angolok egész úton kifogyhatatlandalolása is abbamaradt. A parton egy autóbusz várt, amiátvitt Tokajba, ahol az utolsó éjszakát töltöttük.

Köszönjük a szervezõknek, elõadóknak és a támoga-tóknak ezt a csodálatos két hetet, és köszönjük mindazok-nak, akik részt vettek és egyéniségükkel színesítették azegyütt töltött idõt. Reméljük, jövõre legalább ennyire jólfogjuk érezni magunkat és sikerült mások érdeklõdését isfelkeltenünk, akik szívesen csatlakoznának az IRF-hez.

Bencze Margit



10 UNITÁRIUS ÉLET

Kossuth Lajosról könyvtárnyi iroda-lom áll a kutatók rendelkezésére, s nemkétséges, hogy születésének kétszázadik

évfordulóján újabb tanulmánykötetek gazdagítják az amúgy is tekintélyes élet-mûvet. Jelen írásunkban is csak arra vál-lalkozhatunk, hogy a Kossuth-portrét szí-nesebbé tegyük azzal, hogy Kossuth La-

josnak a felekezetünkrõl, hitünkrõl vallottfelfogását ismertetjük.

1851. december 6-án Kossuth partraszállt New Yorkban, ahol százezrek ün-neplése mellett megkezdteamerikai körútját. Büszke-ségünkre szolgál, hogyegyik legnevesebb ameri-kai unitárius lelkész, köl-tõ, transzcendentalista fi-lozófus, Ralph WaldoEmerson 1852. május11-én Concord város ne-vében az Északi hídnálüdvözölte a magyar haza-fit. Az amerikai polgár-õrök ennél a hídnál vívták meg elsõ csatájukat a britkatonákkal, e csata emlé-két örökítette megEmerson Concord városhimnuszában. A Kossuth-hoz intézett beszédébõlidézünk: „(...) E város la-kossága osztozik honfitár-

saival a bátorság és kitartás bámulatá-ban; õk is mint honfitársaik vágytak látniazt a férfiút, akinek rendkívüli ékesszólá-

sa tetteinek nagyszerûségével és szilárd- ságával párosul. Ön a szabadság embere,de a sorsé is. Nem saját maga választottaezt a szerepet, hanem Isten és az Ön géni-usza. Tehát nem Önnek tartozunk köszö-nettel. Mi Önben a szabadság angyalát látjuk, aki tengerek és kontinensek fölött áll, pártok, nemzetek, magánérdekek ésöntudatok fölött, kettéválasztva népeket,amerre jár, a maga pár fára vonja a jó-kat. Féltjük Önt Uram, hogy túlságosan

népszerû lesz; hadd figyelmeztessük ameggazdagodás veszélyeire. Eddig ugyanÖn minden országban és minden pártbancsak a szív embereit hódította meg. Nemtudom, hány ember ez, de lehet , hogy mil-liónyi híve is lesz. Ereje legyen méltó si-keréhez! De jegyezze meg Uram, minden,ami nagy és rendkívüli a világon, a ki-

sebbség. Távol álljon tõlünk , hogy védel -münkbe vegyük inkább mi kérhetnénk ezt Öntõl magunknak. Tudjuk milyen töré-keny dolog a szabadság, hogy újra meg újra meg kell harcolni érte; igen, napról napra hadiállapot ez, és állandóan kisik-lik azoktól, akik hencegnek vele, azokhoz,akik küzdenek érte; és Ön a mi honunk-ban a szabadság legfõbb harcosa, nekünk kell kérnünk az Ön ítéletét: kik vagyunk

mi , hogy prédikálni mernénk Önnek. Önmegvívta a maga harcát. Ezt mi állíthat-

juk. A dolgozó embereknek ez az országaüdvözli Önt, a munkás embert. Ez a köz-társaság Önben egy republikánust üdvö-

zöl. Csak annyit mondhatunk: derék; bá-tor és sorsszerû. Ön saját hazájában ki-vívta nemesi oklevelét. Mi megadjuk Ön-nek ugyanazt az oklevelet. (...) Ön a sza-badság egyetemének doktor kivívta a jo-

got, hogy a mi Washingtonunkat magta-rázza. És én nemcsak minden igaz ameri-kai nevében jelentem ki, hanem az érte-lem törvénye nevében is, hogy nem azok;akik tétlenül élnek a róla elnevezett vá-rosban, hanem azok; akik az egész kerek világon az õ szellemében élnek és cselek-

szenek; jogosultak Washington eszméit hirdetni. Uram, bármilyen rontó szándék-kal, önzéssel, közömbösséggel találkozik is Ön, mi jókívánságunkat fejezzük ki ah-hoz, hogy megtanulta, hogyan fordítsa abalsorsot hatalommá, a számûzést hadjá-rattá, mostani legyõzését tartós gyõze-lemmé. Mert ez az új keresztes hadjárat,amelyet Ön baráti és ellenséges füleknek hirdet, új haderõ vetése. Ön saját életét mondta el ebben az országban, palotá-ban, kunyhóban, prériken. És ahogyan

Európa és Amerika partjai minden hó-nappal közelebb kerülnek egymáshoz ésegy napon, majd összeolvadnak, ha a vál-tozás elérkezik; mi mind tudni fogjuk, mik

Magyarország jogai és bajai, és mit kí-ván a szabadsága.„ (1)

Kossuth válaszában kifejtette, hogy

Amerikának kötelessége törõdni Európasorsával, mert ha Európában nincs sza-

badság, Amerika szabadsága is el fog bukni. Concord városát az amerikai füg-getlenség Keresztelõ Jánosának nevezte,és a többi között ezeket mondta:„Concord volt az elõhangja Amerika sza-badságának, hogy Amerika lehessen azelõhang az egész föld szabadságához. Ez

az én hitem. Ezt a hitet történetük filozófiájából merítettem „. (2)

Az Egyesült Államok keleti partvidékén tett kör-

útja alkalmával Kossuth1852 májusában Cambrid-ge-ben meglátogattaJames Russel Lowell, anagy amerikai unitáriusköltõt, aki 1849-ben a sza-

badságharc befejezése el-ölt verset írt róla. JamesRussel egyike volt azonunitárius költõknek, akik amagyar szabadságharc ésKossuth iránti lelkesedé-süket versben fogalmazták meg. A már említettEmersonon kívül – aki

nemcsak versben, de Nap-lójában is többször megemlékezett Kos-suthról – feltétlen említést érdemel JohnGreenleaf Whittier, a kvéker költõ, akiRusselhez hasonlóan versben köszöntötteKossuthot. (3)

Kossuth Cambridge-i tátogatásának célja az volt, hogy felkeresse JamesRussel nõvérét, Mary Lowellt, aki1850-ben a magyar forradalom és sza-

badságharc ügyében irodalmi vitába ke-veredett Orestes Brownsonnal, a Harvar-di egyetem tanárával. A fiatal professzor a North American Review-ban Magyar-országról írt cikkeiben Kossuthot támad-

ta, és az országot az. uralkodó családiránti hûtlenséggel vádolta. Mary Lowellaz unitárius Christian Examinerben cá-folta Brownson állításait. (4) Kossuthnak nem sikerült a magyar ügy pártfogójávaltalálkozni, mert a derék hölgy Európábanvolt.

Közel hét hónapot tartott Kossuth ame-rikai útja, és minden erõfeszítése ellenéresem sikerült rábírni az Egyesült Államo-kat arra, hogy tettlegesen támogassa amagyar ügyet. Az Egyesült Államok a benem avatkozás elvét vallotta, és Kossuthkicsit keserû szájízzel hagyta el 1852. jú-

lius 14-én az Újvilágot. Angliába vissza-térve tovább szõtte a független és polgáriMagyarország megteremtésének terveit.1858-ban úgy tûnt, reális esélyek vannak

Kossuth Lajos New Yorkban

KERESZTÉNYSÉG ÉS KULTÚRAKOVÁCS SÁNDOR:

KOSSUTHLAJOSÉS AZ

UNITÁRIUSOK



UNITÁRIUS ÉLET 11

a magyar szabadság kivívására, Kossuthminden erejét és kapcsolatát a küszöbönálló magyar forradalom elõkészítésérehasználta fel. Ekkor került kapcsolatbaAlfred Steinthal liverpooli unitárius lel-késszel, aki 1859-ben a Brit és KülföldiUnitárius Társulat (British and Foreigner Assotiation) megbízásából Erdélybe láto-gatott, s akinek megbízatásáról Kossuthelismerõen szólt emlékirataiban. (5)Alfred Steinthal 1859-ben kettõs megbí-zatást vállalva érkezett Erdélybe, egy-részt az angol Unitárius Egyházat képvi-selte, másrészt pedig Kossuth titkos ügy-nökeként arra volt hivatott, hogy pontosinformációval szolgáljon megbízójának amagyarországi és erdélyi állapotokról.Steinthal titkos küldetésének megértésé-hez szükséges a kor politikatörténetének rövid megvilágítása.

1859-ben Olaszország egyesítésének kérdésében háborús helyzet alakult ki. Azolaszosztrák háborúban Franciaország az

olaszok mellett foglalt állást, és Kossuthfelismerte, hogy az olasz–osztrák konf-liktushelyzetet Magyarország számára iski lehet használni. Ebben megerõsítetteaz, hogy III. Napóleon császár tárgyalá-sokba kezdett vele egy gyors magyar for-radalom megszervezésérõl, amely meg-osztaná az osztrák seregeket az olaszfront és Magyarország között. Kossuth1859. május 3. és 8. között álnéven Pá-rizsba utazott, ahol

III. Napóleonnal a magyarországi for-radalom lehetõségeirõl és az angol semle-gesség kieszközölésérõl beszélt. A csá-szárnak azt a gondolatát, hogy „talánmégis csak rendezhetnénk elõlegesen egykis felkelési mozgalmat amott Erdélybena székelyeknél”, Kossuth határozottan el-utasította: „Én nem fogok nemzetem véré-vel könnyelmûen játszani.” (6) Kossuth-nak a magyar forradalmat három frontonkellett elõkészíteni. Angliában – azzal,hogy a Derby-kormány ellen agitáljon ésmagyar-barát kormányt segítsen hatalom-ra, Genuában – azzal, hogy megalapítottaa Magyar Nemzeti Igazgatóságot, és en-nek elnökeként a francia csapatok Ma-gyarországra küldéséhez kötötte a hazaifelkelést és az Olaszhoni Magyar Seregszervezését, és Magyarországon, ahol ahazai közvélemény elõkészítése volt afontos közeli hazaérkezése reményében.Steinthalt Csernátony Lajos ajánlhattaKossuthnak, de az is lehet, hogy az angolunitárius lelkész Liverpoolban már ko-rábban hallotta beszélni a nagy államfér-fit, és kapcsolatba is kerülhetett vele. (7)Kossuth levélben utasította Steinthalt ar-ról, amit Magyarországon és Erdélybenkellett végeznie. Irataim az emigrációból

I. kötetében ezeket olvassuk Steinthalmegbízatásáról: „Hírt kapván a hazából,hogy nyugtalanul váratik a kilátások felõ-li tájékozás: ápril hónap közepe táján

újólag értelitettem hazámfiait az ügyek állása felõl. Ezúttal megbízottam egy né-metül is beszélõ angol volt, kinek vallás-

felekezeti missziója is lévén Angliából Er-

délybe, ez által tág alkalma nyílt olya-nokkal is érintkezni, kikkel én egyenesösszeköttetésben nem állottam; minél fog-va azon helyzetben volt, hogy míg egy-részt az általam neki kijelölt hazafiaknak izeneteimet átadhatta, s válaszaikat és vi-

szont izeneteiket átvehette, másrészt azáltalános hangulatot különféle kútfõkbõl tágabb körben is tanulmányozhatta segyes kitûnõbb egyéniségek gondolkozásimódjával is megismerkedhetett. Utasításalényegében a fentebbi felszólítástól nemigen különbözött, csak kimerítõbb volt, srészletekre is kiterjeszkedett. Azonkívül három pontra különös súly volt utasításá-ban fektetve. 1. hogy a közvéleménynek holmi koncessziók kilátásba helyezésével az udvari párt és a hivatalos közegek ál-tal munkába vett félrevezetés, s holmi lo-

jalitási nyilatkozatokra csábítás, tért nyerni ne engedtessék. 2. hogy a hazafiascselekvési párt sürgõs teendõjének ismer-

je a horvátokkal egyetértésre, s közremû-

ködésük iránt (különös tekintettel a ha-tárõrvidékre is) szabatos megállapodásra jutni. 3. hogy a székelyek megértsék, mi-ként az ország azon részében õk lesznek hivatva a hazafelszabadatás munkájának élére állapi; s hogy gondoskodva lesz,miszerint kezük ügyében kellõ mennyiség-ben fegyver legyen.” (8) Steinthal külde-tésének mindenben megfelelt, csak éppenaz osztrák titkosrendõrség volt a nyomá-

ban már attól a naptól kezdve, hogyCsernátony Kossuthnak beajánlotta. Egy-házunk angol vendége Nagy Lajos tanár kíséretében utazta be a Torockó–Várfal-va–Kövend–Torda–Marosvásárhely és

Székelykeresztúr útvonalat. Erdélyi ésMagyarországi tartózkodásáról részletes beszámolót tett közzé (9), de ebbenegyetlen utalást sem találunk Kossuthmissziójára nézve. Steinthal nemcsak írásban de élõszóban is beszámolt a Brités Külföldi Unitárius Társulat (Britishand Foreign Unitarian Assotiation) 1859.

június 15-én tartott közgyûlésén Magyar-országon és Erdélyben végzett munkájá-ról. Egyházunk két fiatal tanárjelöltje,Buzogány Áron és Ferenci József – egy-házunk történetében elsõ ízben – résztvett a londoni közgyûlésen, és aSteinthallal folytatott beszélgetés során a

küszöbön álló forradalom kérdését vitat-hatták meg, legalábbis erre enged követ-keztetni Ferenci József 1925-ben az Uni-tárius Könyvtár sorozatban megjelent

Emlékeimbõl címû kis füzet idevonatkozórésze: „(...) mert Steinthal unitárius lel-kész, aki Angliából mint Kossuth megbí-

zottja Erdélyben Kolozsváron is járt, azitteni viszonyokról tájékoztatást szereznimagának, s errõl Kossuthot értesíteni, aközgyûlésén velünk találkozva figyelmez-tetett, hogyha egy hét alatt nem megyünk haza, az út el lesz zárva, mivel itt a forra-dalom kitör az olaszok segítségével re-

mélvén Magyarország felszabadulását.”Közben lezajlott és az osztrákok súlyosvereségével véget ért a solferinói csata,és ez fordulatot hozott a magyar ügyben

is. III. Napóleon és Ferenc József császár 1859. július 11-én békét kötött, minek következtében a magyar forradalom ügyeismét lekerült a nemzetközi politika napi-rendjérõl.

Az unitárius egyház Képviselõ Taná-csának termében, Kolozsváron õrizzük azt a Kossuth levelet, amit az agg kort

megért politikus Kovács János teológiaitanárunknak küldött. Az általunk is nagy becsben õrzött levél nem az eredetiugyan, de annak kõnyomatos másolata.(10) A következõkben e levél történetétismertetjük.

Ismeretes, hogy az óceánon túli hittest-véreinkkel Bölöni Farkas Sándor vette fela kapcsolatot. Bölöni Farkas egyesült ál-lamokbeli látogatása után ötven évvelegyházunk elérkezettnek látta az idõt,hogy képviselõt küldjön elõször az angol(1881), majd pedig az amerikai (1882)unitáriusok évi közgyûlésére. A választásKovács Jánosra, a kollégium történe-

lem-angol szakos tanárára esett, aki 1882.augusztus 27-én megkezdte fél évig tartóutazásait”. (11) Hazatérte után két évvelKovács János a turini remetének ajándé-kozta azt a Weber Karolinát, Kossuthédesanyját ábrázoló dagerrotip arcképet,amelyet 1882-ben kapott Medfordban,Stearns Marytõl. Kossuth hosszú levél-

ben köszönte meg a kolozsvári unitáriusigazgató-tanár kedvességét, és ebben új-

ból kifejtette véleményét az unitárius val-lásról. A levelet teljes terjedelemben kö-zölte: a Keresztény Magvetõ 1884-ben, aTörténelmi Lapok 1848-49. 1896 szep-temberében, az 1904-ben kiadott Kossuth

Lajos iratai X. kötete, és részleteket kö-zölt a sokat idézett levélbõl az Unitárius

Élet is 1987-ben (12), de közölte a Kos-suth Ferencz által szerkesztett Egyetértés,és ennek nyomán, a Londonban élõ BathGunszt jóvoltából, angol nyelvû kivona-tát is olvashatjuk a Pall Mall Gazette1884 május 21-én megjelent számában.

Valószínûnek tartjuk, hogy Kovács Já-nos levélben kereste fel az unitáriusStearns Maryt, és beszámolt Kossuth le-velének tartalmáról, legalábbis ezt látszik igazolni Stearns Mary 1884. április 13-rólkeltezett, és Magyarország kormányzójá-

nak címzett levele.„Kossuth Lajos Ur, Magyarország Kormányzója, kedves és tisztelt hõsöm s a szabadságharc apostola!

Engedje meg, hogy kifejezzem azt aboldogságot, melyet nekem az az üzeneteokozott, melyet a Kovács János tanár úr-hoz írt levelében kifejezni méltóztatott.Szent elragadtatással olvastam az ön igé-it. Ez igék visszavarázsolják fiatal éveimlegszentebb érzelmeit. Ez érzelmek azidõvel nemhogy elmosódtak volna, sõt élénkültek, az Ön iránt táplált mérhetet -len tiszteletem és határtalan vonzalmama korral csak még fokozódott.

Ön talán alig fog emlékezni reám, ki férjével Önt 1852-ben New Yorkból valóelutazása elõtt egy este szerény hajléká-



12 UNITÁRIUS ÉLET

ban felkereste. Én ekkor az indulat árjá-tól át voltam hatva. Könnyeim peregtek,midõn kezemet kezében tartotta.

Nemeslelkû férjemtõl vette Ön át az ado-mányt szeretett és szerencsétlen hazája

számára. hogy ama rég letûnt idõre egy felvillanó fényt vethessek íme, másolatát küldöm ama levélnek, melyet Ön akkor hozzánk intézett.

Bocsásson meg, hogy az eredetit nemküldöm. Becses ereklye az. Szent elõttemannyira, hogy. még Önnek, Kossuth La-

josnak sem adhatom ki kezembõl: Eme sorok így szólnak.

New-York, június 17. 1852.

Stearns L. György úrnak s nejének, Boston

»Önök ma engem oly tekintélyes anyagi segéllyel tiszteltek meg, szegény, szen-vedõ hazám részére, s ezt oly szívélyes

szeretetre méltó módon tették, hogy köte-lességérzetem parancsolja nemcsak a

puszta köszönetnek adni kifejezést, de ki- fejezést adni annak a jól esõ érzésnek is,amely gyászba borult szívemre vigaszt nyújtott. Ennek emléke mint az örömnek egy sugara fog élni szívemben. A minden-ható Isten áldja meg Önöket, legalázato-

sabb szolgája: Kossuth Lajos«.

Íme, kedves, nemes mártírom, most már jobban megérti azt is, hogy miért tartottam, õriztem én az Ön édes anyjá-nak az arcképét, s miért indíttattam arra,hogy elküldjem Önnek a Kovács Jánostanár biztos õrizete alatt.

Más nem õrzi meg. Halhatatlan sóvár- gással örökre õszinte híve: Mrs. Mary

Stearns.” (13)Kovács Jánoshoz címzett levelét Kos-

suth 1884. március 18-án keltezte. Figye-lemre méltó teljesítmény, hogy két hó-nappal késõbb már mind angol, mind ma-gyar nyelven három folyóirat hasábjainvolt olvasható. A következõket írja Kos-suth az unitáriusokról:

„(...) Örvendetes tudomásomra szol- gált azon levelébõl érteni: hogy az ameri-kaiak a kolozsvári unitárius fõiskolábankét tanári állomást akarnak alapítani, shogy az egyikre már 12 000 forintot gyûj-tött. Örömömre válnék megérhetni, hogy

reménye mind a két állomás alapításáranézve teljesedésbe ment.

Tökéletesen igazat adok a Tanár úr azon megjegyzésének, hogy »az unitáriu-

sok Amerikában a legmûveltebb embe-rek«, s hozzá tehetem, hogy erkölcsiség-ben is kitûnõk; hanem van egy tünemény,mely engem meglep, s melynek okáról magamnak számot adni nem tudok.

Én, amint tudja, tisztelt Tanár úr, nemtartozom az unitáriusok felekezetéhez.

Evangélikus szülõktõl születtem, evangé-likus vallásban neveltettem, s lelkemben

jól érzem magamat Luthernek azon tana

mellett, mely a lelkiismeretet emancipál-ta, midõn a keresztény vallás kútfejének a szentírást, az edénynek pedig, mellyel azon kútfõbõl meríteni kell, nem a bármi

néven nevezett tekintély dictatorságát,hanem az észt, az egyéni szabad ítéletet

jelölte ki, melynek nincs megtiltva semmi syllabusok által, hogy azon másik, azonnem írott könyv revelatióiböl is merítsen,melynek neve: természet, s melynek úgy a

porszemben, mint a virágok myriardjai-ban nyilatkozó örök törvényei, örök tör-vényhozóra vallanak. .

Aztán, ha a végtelen jövõbe, a végtelenmúlt tanúságainak üvegén tekintek, melyazt mutatja, hogy a természet örök istené-nek, a mindenséget fenntartó örök törvé-nyein kívül nincs semmi állandó a napalatt, nem tagadhatom, hogy igaza lehe-tett Byronnak, midõn azt írá, hogy:»religions take their turns, and other creeds will rise with other years» (a val-lások váltakoznak és idõvel más hitfor-mák keletkeznek).

De hát nem habozom bevallani, hagy amíg Byron ezen jóslata beteljesednék, azunitárius hitvallásnak volnék hajlandó

legterjedtebb s legtovább tartó jövendõt ígérni, és pedig azért, mert a fõsúlyt nemtranscendentalis speculatiokra, melyek-nek eredete az indus védákra vezethetõ vissza (Trimurti), nem mystikus dogmák-ra, melyeknek egynémelyekérõl írva van:ocredo, quia absurdum«, hanem Krisztuserkölcstanára, az emberszeretetre fekteti,mely a társas lénnyé alkotott emberiség tökéletesedésének törvénye, melynek uralma nélkül soha sem lesz megadva azemberiségnek az a nagy áldás, melyet

Krisztus e szavakkal kívánt követõinek.„béke legyen veletek!”

Hát mert ekként gondolkozom, nagyonmeglepett engem az, hogy az Egyesült Ál-lamokban az unitárius vallás az utóbbiidõkben, amennyire tudom, tért nem csak nyert, de sõt veszített. Még több vezér-

papjuk is (többek közt a nagyhírûOsgood} az episcopalis egyházba tért át.

Nagyon sajátságos tünemény ez, különö- sen Amerikában, hol az unitáriusok elõtt William Ellery Channing nemes, tisztafé-nyû fáklyája lobog. Nem bírom a dolgot magamnak megmagyarázni, annyiranem, hogy csaknem hajlandóvá teszen azt kérdezni, vajon ez is nem-e azon számostársadalmi kórjelekkel van kapcsolatban,

melyek korunkban mindenütt, s minden,de minden irányban oly sûrûn tünedeznek fel, mintha most is, mint már nem egyszer a múltakban meg akarnák mutatni, hogyaz emberiség haladása nem egyenes vo-nalban, hanem csavaros görbékben mo-

zog, a mí lehajlásokat (visszaesést) felté-telez.

De sokkal inkább kívül állokhoz életen,mintsem hogy ítélhetnék.”

Eddig a levél és benne felekezetünk jö-võjét biztosító kossuthi ígéret. A turini re-metének alakja vallásfelekezetünk tagjaiközött tengeren innen és túl elevenen élt,

és már életében mitikus hõssé magaszto-sult. Az erdélyi unitáriusok között Ko-vács János teológiai tanár volt Kossuthegyik legnagyobb tisztelõje, nem véletlen

tehát, hogy õ kapott megbízatást arra,hogy Kossuth angol és amerikai szereplé-sére vonatkozó adatokat összegyûjtse.Hogy ez a gyûjtõmunka milyen véglegeseredménnyel zárult, az további kutatáso-kat igényel. Kovács János munkájának részeredményeit az 1898-49. Történelmi

Lapok hasábjain közzétette, de gyanítjuk,hogy gyûjtése ennél sokkal bõvebb. (14)

Kossuth Lajos 1894. március 24-énTorinóban meghalt. Az Egyházi Képvise-lõ Tanács a halálhírrõl értesülve gyûlésttartott, és megbízta az egyház püspökét,Ferencz Józsefet – akadályoztatása esetén

Nagy Lajos fõjegyzõt – Derzsi Károly budapesti lelkészt, valamint Daniel Gá- bor és Szentivónyi Gyula fõgondnokot,hogy egyházunkat képviseljék a temeté-sen. Továbbá meghatározták: „hogy egy-házunknak nem lévén politikai missiója,

sem erre utasítása, Kossuth Lajos temeté- se alkalmára gyászistentisztelet tartásárarendeletet ugyan nem ad, de nincs ellené-

re, hogy a hol a hívek hazafias érzületemegvárja, esetleg megkívánja, ott isten-tisztelet tartassék.” (15)

Meggyõzõdésünk, hogy 1894. ápriliselsején Kossuth emlékére minden unitári-us templomban gyászistentiszteletet tar-tottak. Az Egyházi Képviselõ Tanácsnak a Kossuth fivérekhez részvéttáviratot kül-dött, ebbõl idézzük a következõket: „Az

Alföld népének jajszava visszhangzik azerdélyi bércek közt, ott is, hol a szabad

gondolkozású Egy istent hívõk kicsiny se-rege, megfogyva bár, de törve nem,könnyei közt is hálát ad Istennek, hogy az

idõk betöltével eljött a magyar nemzet számára is a szellemi és polgári szabad- ságnak, jogegyenlõségnek és testvéri sze-retetnek prófétája Kossuth Lajosban.

Az 1848. évi április 11-én szentesített törvények közt a XX-ik törvénycikk így

szól: Az unitárius vallás törvényes bevett vallásnak nyilváníttatik. Néhány szóban

századok sérelme orvosolva. És mi tudjuk, hogy e törvények alkotó szelleme elsõ sorban Kossuth Lajos volt. Nemes gon-dolkozását az unitáriusok iránt hontalan-

sága idejében is több ízben kifejezte, miu-tán Anglia és Amerika unitáriusait is al-kalma volt megismerni. Annál több okunk az országos gyászban résztvenni halála

felett. Hogyne fájna érette a mi lelkünk is.

Ez irat feladata lenne Önök elõtt uraima részvétnek kifejezése. De e néhány sor inkább csak jelzi, mint kifejezi bánatun-kat, azt a közös bánatot, melynek leírásá-ban költõk, hírlapírók és államférfiak versenyeznek.

Mi inkább imádkozni tudunk: Isten adjon Önöknek elég erõt e nagy veszteség elhordozására. Isten áldja, védelmezze amagyar nemzetet, e szép hazát, melyet

Kossuth Lajos újra alkotott. Isten áldja,

védelmezze Kossuth Lajos nemes fiait, kik a halottal visszajöttek a szülõföldre, hogybennük és általuk is éljen a hazának Kos-

suth Lajos.” ( 16)



UNITÁRIUS ÉLET 13

Boros György írta az Unitárius Köz-löny 1894. évi áprilisi rendkívüli számá-

ban: „Halál nélkül nincsen feltámadás. Kossuth Lajos azért halt meg, hogy feltá-madhasson s örök életet éljen szeretett nemzetével, a magyar nemzettel.” Ko-lozsváron 1894. április 1-én a Kossuthemlékére tartott gyászistentiszteleten Mó-zes András lelkész prédikált, textusát a2Kir 23,17a-ból választotta: „És monda:Miféle síremlék ez, a melyet látok? És fe-leiének neki a város férfiai: Az Isten em-

berének sírja ez (...)”.

Születésének kétszázadik évfordulójánaz emlékezés virágait helyezzük el az Is-ten emberének sírjára. A nemzet és egy-házunk kegyelete õrizze emlékét!

Jegyzetek

1. Gál István: Emerson Kossuthról In.Unitárius Élet 1982. 36. évf. 3. szám. Vö.Balassa József: Kossuth Amerikában1851-1852, Budapest, 1931. 104-105.

Emerson üdvözlõ beszéde a számûzött Kossuthoz. Unitárius Naptár 1956. 89.

2. Balassa J.: i. m. 1063. Lowell és Whittier költeményét

közli Balassa J. Radó Antal fordításában.Az alább közölt Lowell-fordítás Ábrá-

nyi Emil tolmácsolásában a VasárnapiÚjság 1894. l4. számában jelent meg. /Kossuth / Kihalhat a nemes faj nyomta-lan, / Sarj nélkül elvész nagy királyok ága. / A természetnek sok más gondja

van, / Ügyet hogy vessen mindenczifraságra? // De a dicsõk sohasem pusz-tulnak el, / Kik csillagot fontak fejükreékül; / Méltó utódok fényes hadfa kel /Bús vérpadokról, hõsök börtönébül. // Atermészet nem veszti el tüzét, / És mindigtudja: kit miért teremtett. / Szétzúzzasok-sok olcsó eszközét, / De mindig ádegy-egy prófétát, szentet. // Magyar haza!Hiába tette rád I Komor bilincsét zsarnok durva kénye: / Te gyõztél mégis! Népedigazát / Hirdetni fogja szebb jövõk eré-nye! // Véres, halálos munkád díja nagy, /Bukásod bárhogy szemedre vessék: / Höst adtál nekünk! Hõs szülõje vagy! /

Népek számára nincs szebb kötelesség! //

És menj bár gyötrõ szenvedésen át, / Õmegmentett, szabadságodnak atyja! /

Nem fojtja el sírból jövõ szavát / Se’ áru-lás, se’ vad kozákok padja! // Megszólalegykor: „Én Kossuth vagyok! / Igaz jövõ,hozzád kiáltok holtan, / Kinek táblájáncsak a, jó ragyog: (Porom becsüld meg sgondolj rá, mi voltam!” // Ébresztõ szóm-tól most is zúg a lég; / Hiába láncz s bitók ijesztõ fája, / Belém lehelt az Isten! Énvalék / az Úristen választott harsonája!”

James Russell Lowell: Kossuth. Arace of nobles may die out, / A royal linemay lesve no heir: I Wise nature sets noguard about / Her pewter plate and

wooden ware. // But they fail, the kinglier breed / Who starry diadems attain: / Todungeon, axe and stake succeed / Heirs of the old heroic strain. / The zeal of Nature

never cools, / Nor is she thwarted of per ends; / When gapped and dulled per cheeper tools, / Then she a saint and

prophet spends. // Land of the Magyars!though it be / The tyrant may relink hischain, / Already thine the victory, / Asthe just Future measures gain. // Thouhast succeeded, thou hast won / Thedeatly travail’s amplest worth, / A

nation’s duty thou halt done, / Giving ahero to our earth. // And he, let comewhat will of woe, / Hath saved the landhe strove to save; / No Cossack hords, no

pl, traitor’s blow / Can quench the voiceshall haunt his grave: // „I Kossuth am! OFuture, thou / T hat clear’st the just and

blott’st the vile, / O’er this small dust inreverence bow, / Remembering what Iwas erewhile. // I was the chosen trumpwherethrough / Our God sent forthawakening breath. / Came chains? Camedeath? The stain he blew / Sounds on,outliving chains and death.”

4. Krécsy Béla: Két amerikai bará-tunk. Vasárnapi Újság 1894. 15. sz. 246.

5. Kossuth Lajos: Irataim az emigrá-cióból 1, Budapest 1880. 140.

6. Uo. 234.7. Kovács Sándor: Egy angol-magyar

unitárius életútja. John Paget 1808-1892.In: A szent szabadság oltalmában. Szer-kesztette Gaal György, Kolozsvár 2000.328.

8. Kossuth L.: i. m. 139–140.9. Rev. S. A. Steinthal’s Account of His

Visit to Transylvania. The Christian Re-former, vol. is- XV. 1859. 477–489.530–538.

10. A levél eredetije Kovács Jánosörökösei meghagyásából a budapesti Uni-tárius Püspöki Hivatalba került. A kolozs-vári tanár halála után fia, Kovács Kálmánõrizte a nagybecsû Kossuth ereklyét;majd ennek halála után lánya, özv. HassTivadarné Kovács Margit örökölte. Õkérte fel dr. Vernes Lászlót arra, hogy amagyarországi Unitárius Egyháznak adjaát a féltve õrzött kincset. Boros Ildikó ré-vén a levelet Vernes László átadta HusztiJánosnak, és 1987. január 31-én a Püspö-ki Hivatal irodájában Kriza János arcképemellé függesztették ki.

11. Kovács János: Egyek vagyunk ahitben és a szeretetben. Jelentés az 1882.

augusztus 27-tõl 1883. március 7-ig tartóamerikai útjáról In: KerMagv 1978. 84.évf I. sz. 28-40. (A Mikó Imre által köz-zétett jelentés a cenzúrán csak úgy mehe-tett át, ha bizonyos részek kimaradtak. Ateljes jelentés az Angol Emlékkönyv ll.(kézirat) kötetében 135–158 oldalakonolvasható.)

12. Kossuth és az unitarizmus In. Uni-tárius Élet 1987. 41. évf. 2. sz. A cikk is-meretlen szerzõje több téves adatot is kö-zölt írásában. A kolozsvári tanár nem1883-ban Amerikából hazafelé tartva lá-togatta meg Kossuthot, hanem két évvelkorábban, 1881-ben, amikor a Brit és

Külföldi Unitárius Társulat londoni kon-ferenciájára menet Torinót is felkereste.„Ide jövõ utamban meglátogatván Kos-suthot a nagy hazafi és híres szónok így

szólt hozzám: »Örvendek kedves bará-tom, hogy önök összeköttetésben vannak az angol és amerikai unitáriusokkal:mondja meg nekik, hogy Angliát, s külö-nösen Skodát második hazámnak tekin-tem; terjesszék elveiket Magyarországonoly széles körben, amennyire csak tehe-tik; az õk hitük az egyedüli, melynek jö-võje van; az egyedüli, mely hat az érte-

lemre és érdeklõdõvé teszi a közönyöstis: szívembõl sikert kívánok a budapestivállalatnak.« Robert Spears az Angol ésKülföldi Unitárius Társulat titkára nemaz évi közgyûlésen mutatta be Kovács Já-nost, hanem az egybegyûltek tiszteletérerendezett fogadáson mondott pohárkö-szöntõjében méltatta hazánkfiát és veleegyütt Kossuthos: „Néhány évvel ezelõtttalálkoztam Kossuthtal, s midõn a nagyhazafi megtudta, hogy unitárius vagyok,kezet szorított velem, s így szólott: »Ha-zámban az unitáriusok a legjobb, legne-mesebb, legtisztább jellemû és legdere-kabb emberek közé tartoznak mindazok között, akikkel találkoztam.«” Vö. Hiva-talos Jelentése Kovács János igazgató ta-nárnak, melyet mint a „Brit és KülföldiUnitárius Társulat” az évi közgyûlésreküldött képviselõ az unitáriusok E.K. Ta-nácsához f. évi július 31-én beadott. In.KerMagv 1881. 16. k. 243–257.

13. 1848–49. Történelmi Lapok. 1896.szeptember 1. 17. sz.

14. 1895. október 6-án Kossuth Fe-renc a következõket írta Kovács János-nak: „Tekintettel azon buzgalomra, me-lyet Ön úgy Amerikában, mint itthon di-csõült Kossuth Lajos Amerikában tartott

beszédei és felolvasásai körül már eddig

is kifejtett (...) ezennel felkérjük, illetvemegbízzuk, hogy az említett beszédeketés felolvasásokat, valamint dicsõült nagyhazánkfia mûködésére vonatkozó összesadatokat összegyûjtse s magyarra fordítsaakként, hogy azon 1897. végéig teljesenrendelkezésünkre álljanak, hogy a folya-matban levõ kötetek sorába iktathassuk.(...)” Kovács János a megbízatást elvál-lalta: „(...) örömmel jelentem ki, hogyKossuth Lajos dicsõült hazánkfiának azészak-amerikai Egyesült Államokban tar-tott beszédeit és felolvasásait, valamintottani mûködésére vonatkozó összes ada-tokat, amelyeket én 1882–83-ban ameri-kai utazásom alatt összegyûjtöttem, samelyeket az alkalomból ottani ismerõse-im által még tetemesen gyarapítani aka-rok, a jelzett (1897. év végére) idõre le-fordítani, tisztelt Nagyságotoknak rendel-kezésökre bocsátani, s a tiszteletdíj ké-sõbbi megállapításába beléegyezni készvagyok.”

15. Unitárius Közlöny 1894. április15. (Rendkívüli szám). 68.

16. 80/1894. EKT. Nemcsak a magyar unitáriusok emlékeztek kegyelettel a hazaatyjára, hanem az angolok is. 1894. ápri-lis 1-én az angliai Hampstead-i (London)gyülekezet lelkésze dr. Herford Brooke

gyászistentiszteletet tartott Kossuth emlé-kére. Oxfordban az itt tanuló Józan Mik-lós akadémita mondott emlékbeszédetKossuthról.



14 UNITÁRIUS ÉLET

Egy könyv és a róla szóló vélemény

És a róla szóló vélemény: melymegjelent a Magyar Egyháztörténe-ti Enciklopédia munkaközösségénekfolyóiratában, a Magyar Egyháztör-téneti Vázlatok 2000. 1–4. számá-

ban az 539. oldalon.„Nagy örömmel vettem kézbe a

Heltai Gáspárral foglalkozó leg-újabb mûvet, hiszen õ a magyarkönyvkiadás és reformáció egyikkulcsfigurája, fontos személyiségevolt a 16. században. Személyévelsokan és sokféleképpen foglalkoz-tak. Ezt a képet szeretné a kötetbena szerzõ összefoglalni – a már meg-

jelent mûvek alapján – és ezen né-mileg módosítani.

A bevezetõben olvashatjuk; hogya rendszerváltással teremtõdött le-

hetõség arra, hogy másképp is be le-hessen mutatni Heltai Gáspárt,mint addig. Amit a felekezeti beállí-tottság és a tekintély elv befolyá-solt. A szerzõ célja egy olyan Heltaiportré megismertetése, aki vállalko-zó polgár és lelkész is egy személy-ben volt. (5. old.)

Bár a szerzõ Heltaihoz hasonlóankötõdik az unitárius egyházhoz, hi-szen ennek az egyháznak lelkésze,feladatának érzi, hogy változtassona megszokott értelmezésen. A könyvtöbb részletre tagolható. A Heltai

Gáspárral foglalkozó irodalomjegy-zék (59–65. old.) mellett, Heltai mû-veinek felsorolásával – az elsõ ki-adás évével együtt (66. old.) – illet-

ve nyomdai kiadványának listájávalválik teljessé a kötet.

Mindezeken kívül két nagyobb fe- jezettel találkozhat az olvasó, azegyik a Heltai által lefordított és ki-adott mû (Gonsalvius Reginaldus-tól) a „Háló”-nak egy részlete(37–58. old.), a másik magával Hel-taival foglalkozik. A fejezet elsõ ré-szében a szerzõ összefoglalja aHeltaira vonatkozó irodalom ered-ményeit, megpróbál errõl minél tel-

jesebb képet adni. Majd bemutatjamagát a fõhõst, származását, szüle-tési helyét, idejét, stb. (12. old.)Részletesen leírja, hogyan is kerülta szebeni születésû író Wittenberg-be, majd innen Kolozsvárra „plébá-nosnak” és hogyan is jut el kollegá-

jával, Dávid Ferenccel és a gyüleke-

zetével együtt egészen az antitri-nitárius vagyis unitárius felekeze-tig. A szerzõ a nyomdáról is szélesismertetést tár olvasói elé. Nemcsaka megjelent mûvek leírását találjukmeg itt, hanem a záródíszeket, ini-ciálékat képileg is megjelenítve.Ezek mutatják, milyen igényes mû-vek kerültek ki innen, a Hoffgréff-Heltai nyomdából a „könyvpiacra.”

A szerzõ leginkább azt az állás-pontot képviseli, amely szerintHeltai meggyõzõdésbõl lett unitári-ussá (19. old.), de természetesen az

ezzel ellentétes véleményeket is is-merteti. Kelemen Miklós bemutatja,hogy amit õ nyomdájában és mûvei-ben megvalósított tulajdonképpen a

lutheri mûvelõdéspolitika hatásavolt. Munkáival a reformációnak kí-vánt táptalajt adni. (21. old.) Ezekközül a legfontosabb – a legnagyobbvolumenû – a bibliafordítás volt, 2évtizedig dolgozott rajta „munkatár-saival” együtt. Ez csak részben va-lósult meg. Mint tudjuk, 1590-bensikerült Károli Gáspárnak és mun-katársainak a teljes magyar biblia-fordítást megjelentetni. A Dialógusés az Ágendáskönyv is ebbe a vonu-latba tartozik.

A Háló c. mû fordításával Heltaimár nem az egész reformációt kí-vánta szolgálni, hanem az unita-rizmus ügyét. A mû – az inkvizícióés a szentháromság hívõk ellen irá-nyult – az unitárius felekezethezcsatlakozott János Zsigmond fejede-lem felkérésére és anyagi támogatá-sával jelent meg. A fejedelem tulaj-dona volt az a latin nyelvû munka,amelyet lefordított. (27. old.) Eztmindössze az angol és holland fordí-tás elõzte meg.

1571-et követõen Báthori Istvántrónra kerülése arra késztetteHeltait, hogy az unitárius irodalomkiadása helyett kevésbé, veszélyesvilágirodalmat adjon ki. Így kerültsor a Históriás énekek megjelente-tésére, kiadja például Poncianushistóriáját (1572), majd két év múl-va a históriás énekeskönyv és aCronika következett. (Ezeket 1566-ban a Száz Fabula elõzte meg.) Ke-lemen magyarázatot keres arra is,miért fordult Heltai érdeklõdésé atörténetírás felé.

Heltai Kolozsvár város polgára-ként egyéb feladatokat is ellátott, avárosi építkezés, majd a serfõzésgondviselõje. ezek városi tisztségekvoltak, amelyeket – a szerzõvel el-lentétben, véleményem szerint – vá-lasztott polgárként látott el és nem,mint magánvállalkozó. (34–35. old.)Ezekben a tisztségekben követte õtfia, ifjabb Heltai Gáspár is, aki az1610-es években a város vezetõ tes-tületének a százférfiak tanácsánaktagja, majd a város sáfára, nótáriu-sa lett. A városi közgyûlési jegyzõ-könyvek tanúsága szerint – melye-ket nótáriusként vezetett – neki isigen jó íráskézsége volt.

Mindenképpen örülnünk kell an-nak, hogy a szerzõ az Unitárius Kis-lexikont követõen újabb egyháztör-téneti mûvel jelentkezett. Ez a mo-nográfia egy hiánypótló munka,mellyel az egyháztörténet és az iro-dalomtörténet már régen adós volt.

Az olvasó egy szép kiállítású köny-vet vehet a kézbe, mely egy 16. szá-zadi személyiség sokoldalúságárólad tanúbizonyságot.”

Jeney-Tóth Annamária

Kelemen Miklós: HELTAI GÁSPÁR Kiadta a Magyarországi Unitárius Egyház, Budapest 1999.

A könyvbõl közöljük a szerzõ által írt bevezetõt: A XVI. század kolozsvári polgárainak egyik legsokoldalúbb és legismertebb alak-

ja Heltai Gáspár volt. A hosszú és változatos életutat befutott Heltai sok mindennel foglalkozott. Volt

katolikus pap, protestáns lelkész, nyomdász, író, adószedõ, építész-vállalkozó stb.,de a politikai küzdelmekben és háborúkban oly gazdag századok alatt Heltait isutolérte a feledés sorsa.

A magyar irodalom megújulásának korszakában az irodalomtörténet képviselõimunkáit újból és újból bemutatták, de újrafelfedezésére csak 1975-ben, halálának négyszázadik évfordulóján került sor. Ekkor és a következõ években többen foglal-koztak Heltai bemutatásával, de ezen munkák többsége nem a korabeli Heltairól nyújtottak tárgyilagos képet, hanem életének és munkásságának a kor reá vonatkozómegállapítását mutatták be. Nem tudtak szabadulni sem a tekintély elvének súlyától,

sem a felekezeti beállítódottságtól, de éppen ilyen akadályt jelentett az akkor uralko-dó ideológia is.

Jelen tanulmány a részben megváltozott körülményeknek köszönhetõen – bár ateljesség igénye nélkül –, egy teljesebb Heltait kíván bemutatni. Azt a polgárt, aki

nem félt újabb és újabb vállalkozásba kezdeni, és aki magáévá tette a reformációminden ágazatát, hogy végül a dogmamentes unitarizmus képviselõjeként fejezze beéletét. Heltai azt a polgári típust képviselte, aki hitét nem választotta külön a gya-korlattól, és ebben is utat mutatott napjaink felé, melynek polgári életformája ha-

sonló követelményeket támaszt.

Hogy az alábbi munka elérte-e és milyen mértékben e célt, döntse el maga az ol-vasó.

Budapest, 1999. május hava

Kelemen Miklós lelkész



UNITÁRIUS ÉLET 15

János Zsigmond János Zsigmond Erdély Fejedelme

Emléktáblájának 1999. november 5-i avatási ünnepségén a Dr. Murvay Sá-muel egyházi fõgondnok által mondott megemlékezés sajnálatos tévedés folytán

lapunkból kimaradt. Most, a Fejedelem születésének 462.

– 2002. július 7-i – évfordulója alkalmá-ból a megemlékezés teljes szövegét idõ- szerû közölni.

Régi kötelességünknek teszünk elegetma, amikor vallásalapításunkat lehetõvétevõ János Zsigmond fejedelem emlékeelõtt tisztelegve hajtunk fejet, és egy sze-rény emléktábla-állítással rójuk le adós-ságunk egy kis részét.

Zavaros, vészterhes idõben, 1540-benszületett, ugyanabban az évben, amikor apja, János király – Szapolyai (Zápolya)János meghalt.

Így történhetett, hogy az ifjú életének elsõ évében már Magyarország királyalett. Mohács után a törökök délrõl, aHabsburg ház (I. Ferdinánd császár) nyu-gatról akarta kiterjeszteni hatalmát a szer-vezetileg szétzilált, katonailag nagyon le-gyengült Magyarország fölé.

Szapolyai János ezt úgy vélte elháríta-ni, hogy a Habsburgok ellen a török szul-tánt hívta segítségül. Korai halála a meg-oldás kivitelezésében megakadályozta.

Özvegye, Jagello Izabella, látva, hogynéhai férje hívása ürügyén a törökök – látszólag barátságos – haddal jöttek ha-zánkba, 1541-ben elkövette azt a végze-

tes hibát, hogy Budát – és ezzel Kö-zép-Magyarországot – átengedte nekik.A szultán, akit meglepett ugyan az

ölébe hullott ajándék, nem sokat habo-zott: bevonult Budára, és ezzel megkez-dõdött a kínkeserves, 150 éves török hó-doltság Magyarországon.

Izabella fiával Lengyelországba ment,majd onnan Erdélybe, ahol a rendek az if-

jú királyt fejedelemként el is fogadták.Erdély török megszállástól mentes or-

szágrész volt, amely most már önálló fe- jedelemséggé alakult, és János Zsigmondlett elsõ fejedelme.

Az ifjú fejedelmet anyja rendkívülgondos nevelésben részesítette, így ké-szítve fel az uralkodásra. Közben helyettegyakorolta a tényleges hatalmat.

Azt fiának akkor engedte át 1559-ben,amikor 19 éves lett, és vélhetõleg alkal-mas az uralkodásra.

János Zsigmond nagy ambícióval kez-dett hozzá az országépítéshez. Széles kö-rû mûveltsége, tudása a haladás, az újiránti érdeklõdéssel párosult, ami késõbbtetteiben is megnyilvánult.

Ebben az idõszakban – a XVI-ik szá-zad második felében – teljesedett ki Er-délyben a reformáció hatása. A teológiaitudományokban is jártas fejedelem ezek-nek nagy figyelmet szentelt.

Felfigyelt egy Dávid Ferenc nevû pré-dikátorra, akit nemsokára udvari papjává

is tett, és így közelebbrõl ismerhette megaz õ tanításait.

Eleinte csak érdeklõdött ezek iránt,majd amikor mind alaposabban ismertemeg, elhatározta, hogy teret enged az újtan kifejlõdésének.

Ezt annál inkább tehette, mível abbanaz idõben Erdély már európai viszonylat-

ban is élen járt a vallások iránti türelemtekintetében.

A római-katolikus õsi vallás mellett az1548-ban tartott tordai országgyûlés azevangelikus vallást, majd az 1564-ik évi,ugyancsak tordai országgyûlés a reformá-tus vallást fogadta be.

Alig négy évvel ezután, 1568 január 6–13-ra újra Tordára hívta össze a fejede-lem az országgyûlést, amely ezúttal olyanhatározatot hozott, amellyel minden egy-házi és állami vezetõ figyelmét egyszerremagára vonta. Ez az Országgyûlés a vilá-gon elsõként mondta ki a vallási türelemés lelkiismereti szabadság (röviden: val-lásszabadság) törvényét. Ez egyben azunitárius vallás törvényesítését is jelentet-te.

Csak egy olyan nagy mûveltségû ésszéles látókörû fejedelem, mint JánosZsigmond, vezethette országát egy ilyenrendkívüli jelentõségû, messzire ható, ha-ladó szellemû törvény meghozatalához,amelynek mellékesen még az is eredmé-nye lett, hogy az országon belüli vallás-háborúknak elejét vette, és hathatósantompította az idõnként mégis fel-felbuk-kanó, eldurvult vallási viták élét.

Arról sem kell megfeledkeznünk,hogy a felvilágosult fejedelem irányításamellett szükség volt az erdélyi szellemreis, amely a személyi és lelkiismereti(gondolati) szabadságot minden korbanerõsen igényelte.

A két körülmény szerencsés találkozá-sa eredményezhette a nagy jelentõségûtörténelemformáló döntést.

Az, hogy a tordai országgyûlés határo-zata milyen rendkívüli jelentõségû, korátmessze megelõzõ, haladó szellemû dön-tés volt, abból is nyilvánvaló, hogy ezalig 15 évvel a Szervét Mihály máglyaha-lála után (Genf 1553) és négy évvel a

szomorú emlékû Szent Bertalan éjszakája(Párizs 1572) elõtt történt, amikor Párizs- ban a hugenották ezreit mészárolták le.

Az is figyelemre méltó, hogy a tordaiországgyûlés után több mint két évszá-zadnak kellett eltelnie, hogy Európa ésAmerika államai sorra törvényi erõreemeljék a vallásszabadságot.

Azt a tényt, hogy az 1568-as tordaitörvénnyel az Országgyûlés valóban azunitárius vallást (Dávid Ferenc tanítását)kívánta legalizálni, egyértelmûen bizo-nyítja, hogy a tordal határozatot az 1571.

január 6–14-én tartott marosvásárhelyiországgyûlés újra megerõsítette.

Mindezt még nyomatékosabbá tette,hogy az 1573. január 28-i medgyesi or-szággyûlés – még ezen is túlmenõleg – hivatalosan elismerte Dávid Ferenc unitá-

rius püspöki tisztségét, és egyidejûleg azegyház püspökválasztási jogát is megerõ-sítette.

A történelmi hûség kedvéért meg kellállapítanunk, hogy János Zsigmond a’

tordai országgyûlés elõtt nem volt unitá-rius. Érdeklõdött ugyan Dávid Ferenc ta-nításai iránt, de azokat csak késõbb, az1568. március 8–18. között Gyulafehér-váron tartott második tudományos HIT-VITA után – amelyen Dávid Ferenc tana-ival elsöprõ gyõzelmet aratott –, csatlako-zott a fejedelem, és vele együtt az erdélyifõrendek többsége, az új valláshoz.

Csak zárójelben említem, hogy súlyostévedés volt egyesek részérõl a csík-somlyói búcsút úgy beállítani, hogy aztegy olyan csata emlékének szentelték,amellyel János Zsigmond az unitárus val-lást akarta volna a csíkiakra rákényszerí-teni.

Az a bizonyos „csata” 1566/67-benzajlott – egészen más okokból –, amikor még az unitárius vallás nem létezett(Torda 1568-ban volt!), és János Zsig-mond sem volt unitárius.

Az egyházak közötti félreértés elkerü-lésére és a történelmi tévedés tisztázásáraa római katolikus egyház a közelmúltbanhivatalos közleményben hirdette ki, hogya fent idézett beállítás egyszerûen törté-nelmi tévedés.

Sajnos, János Zsigmond viszonylag fi-atalon, 31 éves korában, 1571-ben el-hunyt.

Az utána következõ fejedelmek nemmindig ragaszkodtak a tordai határoza-tokhoz, sokszor fájdalmat is okozva uni-tárius elõdeinknek.

Isten segedelmével ezeket is elvisel-tük, és – amit eleink reánk hagytak – õsi,történelmi vallásunkat ma is híven õriz-zük.

Így alakult ki tehát a nagy fejedelemsegítségével, egy magyar vallásalapító,Dávid Ferenc kezdeményezésére, Erdélyföldjén az unitárius–magyar vallás.

Amit 432 évvel ezelõtt Tordán elhatá-roztak, azt ma ökumenének nevezik, és

pár évtizede a keresztény egyházak, mintúj elvet, gyakorolják.

Ez nekünk is nagy örömünkre szolgál,és fenntartás nélkül csatlakozunk hozzá.

A mi egyházunk az ökumené, azaz avallási türelem, mások elveinek tisztelet-

ben tartása jegyében született, és mi szá-zadokon át ezt így is éltük meg. Könnyûtehát ott folytatnunk, ahol abba semhagytuk. Reméljük ebben az Úristen ez-után is megsegít.

Köszönjük mindezt János Zsigmondfejedelmünknek, akinek nagysága elõttmély tisztelettel hajtunk fejet, és emlékétszívünkbe zárva õrizzük – utódaink által

– az idõk végtelenjéig.Dr. Murvay Sámuel

fõgondnok



16 UNITÁRIUS ÉLET

A dialógusról A dialektika fogalmát magába

olvasztó dialogikusság egyik alapve-tõ tényezõje gondolkodásunknak.Ugyanakkor nemcsak gondolkodásiforma, hanem életforma is, hiszenmaga az élet dialektikus, dialo-gikus. Azt is mondhatjuk, hogy eg-zisztenciális kérdések esetében ezaz egyedül lehetséges kibontakozásiforma.

A dialogikusság áthatja az egészéletet, annak minden megnyilvánu-lását, belép a „létbe”, részesedikbelsõ feszültségeiben, mígnem el-lentmondásokon keresztül behatolannak mélyebb rétegébe.

A belsõ feszültségek eredõjekéntaz „igazság” mûvészete teremtõdikmeg. Kezdetben csak részigazságokcsomói tünedeznek fel, aztán azok

egyre inkább közelednek az igazság abszolútsága felé. Természetesen aközöttünk ismeretlenül bolyongóigazságot (Pascal) igen nehéz lelep-lezni, de annak megkísérlése mégis

szükséges dolog, hiszen csak így jut-hatunk el problémáink, kérdéseinkmegfogalmazásáig, esetleges megol-dásáig. Sokszor a jó kérdésfeltevésfeléri a látszólagos igazságot, a jókérdés felnyitja a dolgok lényegét.

„A dialógus éppúgy öncél, a Másikmegértésén keresztül önmagammegismerése, mint ahogy a vilá-gunk globális problémáira való rea-

gálás egy módja is” (Gadamer). A di-alógus lényege tehát életlényeg,mely önmagam megismerését szol-gálja, ugyanakkor két embert össze-hoz, eggyé forraszt, kialakítja a kö-zöttük létrejövõ viszonyt. Ez egyadott környezetben zajlik, világunkkérdéseire reagál, mely kérdéseksokszor eszmékben teljesednek ki.Ezen eszmék képezik a közegetmelyben dialógusaink kibontakoz-nak, melyben sokan kitárulkozunk.

Egyértelmû az, hogy az ember ak-kor válik emberré, amikor belép egykapcsolatba. Pszichológusaink elõttmég Arisztotelész teszi közzé, hogyakinek nincs szüksége senkire, azvagy önmagában mindent meglelõ Isten, vagy vadállat. Az emberiszubjektumot tehát a másik emberés az általa használt nyelvbe beírttörvény (struktúra) hozza létre(Lacan).

Ezért amennyiben önmagunkatés a másikat meg akarjuk érteni,úgy párbeszédbe kell bocsátkoz-nunk. Továbbá nem csupán önma-gunkról van szó, hanem arról is,hogy vannak közös eszményeink,közös dolgaink, melyeket csak dia-lógus útján oldhatunk meg.

Gadamer a párbeszéd útján törté-nõ dialógusról így ír: „Valami odavan téve középre, ahogy a görögök

mondották, melyben a beszélgetõ-partnerek részesednek, s amelyrõlvéleményt cserélnek. Ezért a dolog-ról való megértés, melynek a beszél-getésben létre kell jönnie, szükség-képpen azt jelenti, hogy a beszélge-tésben dolgozzuk ki a közös nyelvet.

A beszélgetésben végbemenõ megér-tés nem pusztán saját álláspontunkelõadása és érvényesítése, hanemközösséggé változás, melyben nemmaradunk azok, akik voltunk.”

A dialógus legfontosabb feltételetehát az, hogy beszélgetéseinkbenne csupán saját álláspontjainkra fi-gyeljünk, más emberek megértõ el-fogadására is képesek legyünk. Azalázat dialógusának elsõ stációjamindannyiunk esetlegességének aszámbavétele. Tudomásul vétele an-nak, hogy mindenre nem tudunkválaszt adni, ezért talán annál in-kább kell a hozzánk intézett kérdé-sekre figyelni. Tudásunk sokszormegrendül a dolgok változni képesmivolta felett, az élet mélyebb szö-vetébe belépve igaznak vélt dolgo-kat pedig sokszor újraírunk.

Éppen ezért nem támaszkodha-tunk makacsul és következetesen asaját véleményünkre, nem tehetjükmeg azt, hogy a másik gondolatátmár indulásból figyelmen kívülhagyjuk. Eleve fogékonyak kell len-nünk a másság iránt, a másikat ne

legyõzni akarjuk, hanem mérlegelniés megérteni. Ez természetesennem zárja ki saját magunk válla-lását, másságunk megmutatását,mely éppen feltétele a másik gondo-latai „kijátszásának”.

A dialógus természete tehát nemaz abszolút és lezárt tudásban lel-hetõ fel, hanem egyfajta szüntelenfeltárulkozásban, a nyitottságban,abban a nyitottságban, mely nyi-tottságot éppen a folytonosan szer-zett újabb tapasztalatok, egy tágulóvilág táplál (ebben rejlik a mûvelt-ség kérdése). Érzékenyek kell len-

nünk a „nem-tudás” tudására, va-gyis a belátásra (Gadamer). Aki pe-dig birtokában van a belátásnak, aznem engedi át magát vak dühének,önmagától el tud vonatkoztatni,egyszóval tág látókörû. A rövidlátógondolkodót elutasítjuk, azt, „aki azellenség ütötte kicsiny rést csak úgytudja befoltozni, hogy máshol jóvalnagyobb falomlást idéz elõ saját ke-zével” (Lessing).

Az új tapasztalatok néha „kelle-metlenül” érintenek, azaz próbáratesznek. Mert nem könnyû belépniúgymond az Élet szövedékébe. Nem

láthatjuk elõre, hogy mi is lesz dia-lógusaink eredménye, nem manipu-lálhatjuk teljes biztonsággal a dol-gok menetét. Bekerülünk egy sod-

rásba, mint egy bonyolult matema-tikai feladvány megoldási folyama-tába. Nem csak rajtunk áll a dolog végkimenetele, és fõleg nem akkor,amikor azt is tapasztaljuk, hogy anyelv sokszor ki van vonva ellenõr-zésünk alól (félreértések, kétértel-mû megnyilatkozások stb.). A dol-got még bonyolultabbá teszi az,hogy a dialógus tudatos-tudattalan(és tudat alatti) folyamat. A párbe-széd mûvészete tehát a „nyelv mö-gött” is zajlik. Magunk is tapasztal-

juk sokszor, hogy minden ütközõ érv ellenére, magunk sem tudjukhogyan, sikerül a másikat belátásrabírni.

Sokszor az is megesik, hogy be-szélgetéseinkben „alul maradunk”.Nyitottságunkat azonban még ek-

kor is vállalni kell. A „hatalmi” pozíciók természet-

szerûen alakulnak ki, vannak olyanesetek, amikor valaki szavára min-denképpen „adni kell”. Ez azonbanegy belsõ tekintélyt kíván, egyolyan belsõ tartalmat, mely a dialó-gus kapcsán már sokszor bebizonyí-totta azt, hogy meglátás és ítélet, denemcsak ezek, hanem belátás dol-gában is fölöttünk áll.

Az önmagát nem megkérdõjelezõ ember nem a párbeszédre koncent-rál, hanem önbirtoklásának a meg-

mutatására, a tekintély elvárására.De amióta Freud megkérdõjelezte adescartesi cogito szimpla egoját, amagabiztos önbirtoklás is gyanússávált. Ilyen esetben legtöbbszõr többa takarnivaló, mint az elõtárnivaló.

Egyértelmû tehát az, hogy dialó-gus nélkül közös problémáinkatnem tudjuk megoldani. De azt istudjuk, hogy az egyetértés megvaló-sítása is igen nehéz. A dialógussalfoglalkozók (Buber, Lacan, Uh-tomszkij, Bahtyin, Dosztojevszkijstb.) közül sokan értésünkre adjákazt, hogy a párbeszédben lévõk idõ-

legesen összekapcsolódnak ugyan,de nem olvadnak egybe. Nem viszo-nyulások eredõjérõl beszélhetünk,hanem viszonyulások folyamatossá-gáról. Mégis van egy dimenzió, melyegyfajta eszményi közösséget, esz-ményi végkimenetelt biztosíthatszámunkra, s ez nem más, mint azetikai dimenzió. Mert hiába va-

gyunk dialógusban, ha a belátással együtt nem rendelkezünk az empátia készségével, a másik iránt mutatotthittel, s legfõképpen a szeretet egye-

sítõ érzésével.

Talán e dimenzió megélése jelenti

majd számunkra a legnagyobb kihí-vást.

Máté Ernõ



UNITÁRIUS ÉLET 17

Unitárius portrék

A Liberté rabja

Ultimátum az emberségnek: ha nem tudjuk megnyerni, elveszejtjük

Az év végéig kell elkészülnie annak az an-gol nyelven írt, személyes vonatkozású do-kumentumkötetnek, amely Gellérd Imre er-délyi unitárius lelkész tragikus sorsán ke-resztül a közelmúlt romániai diktatúrájának természetét mutatja meg. Szerzõje a néhailelkész leánya, Gellérd Judit, akinek eredetihivatása ideg– és elmegyógyász doktor, és1988 óta él az Egyesült Államokban. Teoló-giai tanulmányait a bostoni egyetemen vé-gezte. Ez év novemberében szentelik majdunitárius lelkésszé Erdélyben.

Gellérd Judit életében ma nincsenek kor-látok. Férjével, George Williams professzor-ral, aki a keleti vallások történésze, Kaliforni-ában, Chicóban él. A zene elválaszthatatlan

Judit lényétõl. Valahányszor Magyarorszá-gon jár, a Semmelweis orvosi kamarazene-karban hegedül vagy a budai Mátyás-temp-lom kórusában énekel. Ezen a forró nyárinapon is épp egy nyugat-európai koncertsorozatra indulnak.Itt Budapesten, a Csengery utca egyik kopottas házából épp-oly természetesen lép ki, mint ahogy Indiába vagy Nepálbaindul társával, ha a kutatómunka hívja õket.

Mindezek önmagukban is egy rendkívüli egyéniséget sej-tetnek. De a szülõföld visszahúzó és megtartó ereje, a szel-lem és a tudás, a humánum összessége az, amely ennek a

törékeny, derûs teremtésnek erõt adott eddigi útján. És az er-kölcsi elkötelezettség, amely arra sarkallja, hogy édesapjának álmait, ezzel együtt a névtelen meggyötörtekét is valóra vált-sa.

A múltról így beszél ma Budapesten Gellérd Judit:– Édesapám ötgyerekes földmûves családból származott,

kiemelkedõ tehetségû ember volt. Egyszerre folytatta a teoló-giai tanulmányait és a Bolyai Egyetemen párhuzamosan hatszakot végzett. Kezdetben elhitte, amit a kommunisták han-goztattak, hogy felkarolják a szegényeket. Voltaképp orvosszeretett volna lenni, akárcsak édesanyám, de a szegénységezt megakadályozta. Édesapám félárvaként, édesanyám telje-sen árvaként nevelkedett.

Az édesapa Siménfalván, Székelyföldön lett lelkész és ta-nárként alkalmazták a székelykeresztúri unitárius kollégium-ban. Francia és román nyelvet, filozófiát, pszichológiát taní-tott. Talentuma vallástörténészként, íróként, költõként, zene-szerzõként is megmutatkozik, nem beszélve szónoki képessé-geirõl. Megalkotja az erdélyi unitarizmus négyszáz évének szellemtörténetét, amely páratlan értékû kutatásokon alapul.Ez évtizedekkel késõbb, az Egyesült Államokban, leánya an-gol nyelvû fordításában kerül a nyilvánosság elé. A hatszázoldalas mû magyar kiadását most tervezik.

– Sok kézirat eltûnt, amikor a Securitate feldúlta az ottho-nunkat – emlékezik Gellérd Judit a keserû idõkre. Õ gyer-mekként, szerencsére, nem volt szemtanúja a családot értrendõri atrocitásoknak. Tízesztendõs, amikor egy tehetség-kutatás révén fölfedezik, és a marosvásárhelyi zenei és képzõ-mûvészeti iskola hegedû szakos hallgatója lesz. Az igen nívósés szigorú intézmény bentlakásos, ez egyfajta védettségetnyújt számára a külvilággal szemben.

– Korán megtanultam, hogy az élet nagy önfegyelmet kö- vetel, meg aztán nagyon szorgalmas is voltam. Jól viseltem a

napi öt-hat órányi gyakorlást, amit magam-ra mértem. Sokat és gyorsan dolgoztam,hogy aztán legyen idõm játszani. Még ab-ban az évben, amikor felvettek, édesapámatletartóztatták. Az egyik olyan koncepcióspernek lett az áldozata, amelyet a hatalomazért indított, mert az 1956-os események nyomán le akarta fejezni az értelmiséget.Így akarták a romániai szellemi erõket elfoj-tani, az embereket megtörni, megfélemlíte-ni. Elõbb persze megpróbálták édesapámatmegnyerni maguknak, meghívták a kor-mányba, hogy képviselje az ott élõ magyarkisebbséget. De õ a lelkészi hivatást válasz-totta. Ezzel megpecsételte a sorsát. Így hangzott a verdikt: ha nem tudjuk meg-nyerni Gellérd Imrét, akkor elveszejtjük.

– Mennyit tudott a fenyegetettségrõl az akicsi leány, aki annyira szeretett tanulni?

– Nekem nem volt szabad megmonda-nom senkinek, hogy ki az édesapám, mert akkor azonnal el-távolítottak volna az iskolából és állami otthonba visznek.Nemrég tudtam meg a ma Kanadában élõ egykori tanár-nõmtõl, Birek Bihari Annától, hogy miként mentettek, óvtak engem két tanártársával, Broch Edithtel és Izsák Mártonnalegyütt.

Igaz, ahhoz, hogy õt meg tudják védeni, Judit érezte, neki

kimagaslóan kell teljesítenie. Eközben édesanyját, aki tanár-ként dolgozik, rendszeresen beidézik a Securitatéra, faggat- ják, fenyegetik, hogy elveszik tõle a gyerekeit. A kényszerítéshatására elválik férjétõl. De gondolatban egy percre sem sza-kad el tõle. Minden megaláztatást, kiszorítottságot elvisel,dolgozik három ember helyett. A politikai rendõrség húszévig figyeli, próbálja zsarolni, beszervezni.

– Nemcsak igen szép, hanem rendkívül erõs akaratúasszony volt, nem boldogultak vele – meséli Judit. Az állandólelki gyötrelem és munkahelyi megaláztatások mellett az márcsak másodlagos büntetés, hogy a csonkán maradt család-nak az otthonát is el kell hagynia.

– Évekig semmi hír nem jött édesapámtól, majd néhány levelezõlapból tudtuk meg, hogy él. De édesanyámnak nem

volt szabad a kapcsolatot keresni vele, ezt a politikai rendõr-

ség jól az agyába véste. Édesapámat öt év múlva egy kará-csonyi napon láttuk viszont. Végtelenül lesoványodva, fizikai-lag megtörve, öregen jött haza. Akkor, érkezése napján,egyetlenegyszer elmesélte hol volt, mi történt vele. Késõbbsoha nem volt hajlandó beszélni nekünk errõl. Magam rab-társai visszaemlékezéseibõl és az akkor megjegyzett szavaibólraktam össze megpróbáltatásának történetét. Igen jellemzõ

volt egy apróság, amely tartotta benne a lelket. A zsákvá-szonból készült, szedett-vedett felsõ öltözéke minden darab-

jára az én becenevemet varrta rá. Úgy hívtak otthon: Zizi. Ezigen illett rám.

Ez az epizód nyilvánvalóan az elviselhetõbb események körébe sorolható azokból az emberi tragédiákból, amelyeketa hatvanas évek romániai diktatúrája mért az értelmiségiekre,s amelyeket nyugat felé a sikerpropagandával lepleztek. A va-

lós eseményekrõl angol nyelven írott kötet készül, amelyhezGellérd Judit hosszú évekig gyûjtötte a dokumentumokat.Felkereste az egykori, még életben lévõ rabtársakat, számosmélyinterjút készített, amelynek hangszalagra való rögzítése



18 UNITÁRIUS ÉLET

önmagában pótolhatatlan érték. A Nobel-békedíjas író, Elie Wiesel is támogatja a munkát, s vállalta az elõszó megírását.

– A személyes okokon túl szeretném, hogy az angolszász világban minél többet tudjanak meg a Ceausescu-diktatúráról, módszereirõl, annak áldozatairól. Fontos ez anagyobb tájékozódás és történelmi tisztánlátás miatt is. AzEgyesült Államokban élve azt tapasztaltam, hogy még értel-miségi körökben is nagyok e téren a hiányosságok, igen

nagy szükség lenne a kelet-európai történelem közelmúltjá-nak valódi megismertetésére.

Gellérd Imrét hét évre ítélték. Elõbb a kolozsvári Secu-ritate börtönében, majd a hírhedt szamosújvári börtönbentartották, rettenetes körülmények között. (Szamosújvár ro-mán zászlókkal díszített fõutcájáról ma is jól látszik a börtön-épület barátságos, almazöld színûre pingált homlokzata.) Azunitárius lelkészt pszichikai kínzásnak vetették alá, injekcióz-ták, hogy tudatát befolyásolják, s másokra nézve terhelõ val-lomást csikarjanak ki belõle. Nem írt alá semmit. Késõbb aDuna-deltába, a romániai gulagra vitték, kényszermunkára.Fanyar mosollyal jegyzi meg Judit, hogy a kimustrált hajót,amely a rabok szállása volt, Libertének hívták. A kényszer-munkásoknak tizenkét méter magas gátat kellett építeniük.Csak az kaphatott elfogadható ételt és levelezõlapot, aki a ki-

tûzött normát teljesítette.– Édesapámat betegsége miatt fiatal, erõsebb testalkatú

teológus társai segítették. Ha ez nincs, minden bizonnyal ottpusztul. Nem beszélve azokról a további lelki gyötrésekrõl,amelyeket fogva tartói eszeltek ki számára. Egy beépített em-bert, mint újonnan érkezett rabot bíztak meg azzal a szerep-pel, hogy hamis hírt vigyen rólunk. Azt állította, hogy édes-anyám minket, gyerekeket megölt, majd végzett magával, sõ a temetésünket is látta. Ekkor édesapámat egy hajszál vá-lasztotta el attól, hogy végezzen magával. A tábor kerítésének akart rohanni, amelybe áramot vezettek, a társai fogták le.

– Járt e valamikor a Duna-deltában, azon a vidéken, aholédesapja raboskodott?

– Felnõtt fejjel soha – válaszolja. De mi sem jellemzi job-

ban a korszak kétarcúságát, hogy diákként megfordult ott,hiszen természeti szépségénél fogva a környék kedvelt kirán-dulóhelye volt, tán még a táborok kerítéseit is látták a távol-ból – idézi ma vissza a megfakult képet, majd így pergeti

vissza az eltûnt idõt:

– Édesapám e hamis hír tudatában élte a hátra maradt,rabságban töltött éveket. 1965-ben láttuk egymást újra. A politikai megbélyegzettség akkoriban a hétköznapokra és azemberi kapcsolatokra is rányomta a bélyegét. A régi ismerõ-sök, ha meglátták az utcán, átmentek a másik oldalra, hogy ne kelljen köszönniük. Mindenki félt. De adódtak más meg-próbáltatások is. A régi gyülekezetét nem tarthatta meg,Homoródszentmártonba irányították. Új közösséget kezdettformálni maga körül, és szellemi téren is az alkotásba mene-kült. Fordított, zenét szerzett, írt, kutatott, de minden tudása

ellenére sem engedték, hogy megszerezze a doktori címet.Elõször a letartóztatása akadályozta ezt meg, ami két héttel adoktori cím megvédése elõtt történt, másodjára pedig az1971-ben született, úgynevezett kulturális revíziós törvény.Sajnos, ebben az idõben az egyházi vezetõk sem álltak mö-götte, szinte kiközösítették. Ez még jobban fájt neki, mint abörtön, a kényszermunka. A békepapság Romániában éppúgy létezett, mint Magyarországon. Így neki is voltak közülük ellenségei, irigyei. A politikai rendõrség zaklatásai közepettedolgozott a szabadulása utáni tizenöt évben. Amikor hírét

vette, hogy másodjára is le akarják tartóztatni, önkezével ve-tett véget az életének.

Leánya, noha a zenétõl egy pillanatra sem szakadt el, azorvosi pályát választotta. A felvételiktõl kezdve a pályakezdé-sig a kiválóak között szerepel, a tanulmányi versenyeken az

ország elsõ öt helyezettje között van.– Tudtam, hogy magasan kell teljesítenem, mert a politi-

kai megbélyegzettséget csak így tudom kivédeni – mondja.

De hiába kitûnõ mindenbõl, hiába ismerik el a tudását,közlik vele, hogy a dicsõség csak az egyetemig tartott, ma-gyar anyanyelvû lévén ne is gondoljon karrierre. Így 1978-ban áttelepül Magyarországra. Egy bõrönddel érkezik, állás,lakás, pénz nélkül. Az István-kórház belgyógyászati osztályánalkalmazzák elõször, ahol megbecsülik, szeretik, s ahova mais emberi szálak fûzik.

– A munkába menekültem édesapám elvesztése után,szinte beköltöztem a kórházba. Orvos kollégáim és a vezetõ-im megértettek, lelkileg is segítettek. És volt egy másik ka-paszkodóm, a zenekari és a kórusbeli életem. Emlékszemegy jelenésszerû álmomra, ebben édesapám szólított meg.Ekkor ismertem fel, hogy a gyógyításon túl még más feladatis vár rám: a másokért való szolgálat.

Miközben éli a kelet-európai értelmiségiek hétköznapjait,1987-ben meghívást kap az USA-ba, a Vallásszabadság Vi-lágszövetségének kongresszusára a Stanford Egyetemre.(Idén ennek Budapest ad otthont, július végén.) Újabb fordu-lópont következik. Megismeri késõbbi férjét, aki a rendezvény egyik elõadója. A férfi a Kaliforniai Állami Egyetem nevesprofesszora. De történik más is. Az erdélyi unitárius egyháztörténelmileg a legidõsebb, az észak-amerikai közösség pe-dig jelenleg a legerõsebb. Így kérik fel Gellérd Juditot aBerkeley Egyetem teológiai karának egyik kiemelt program-

jára, hogy lefordítsa és kötetbe rendezze édesapja fennma-radt munkáit. Az egyetem tevékenysége elismeréséül dísz-doktorrá avatja. A következõ években szünetelteti orvosi tevé-kenységét. A mindennapokban és a távlatokban egy vallásiés humanitárius mozgalom körvonalai kezdenek kirajzolódniaz Észak-Amerikában és Erdélyben élõ unitárius vallási kö-zösségek között. Ehhez persze rendkívüli belsõ energiákatkell mozgósítania. Szerencséje van abban is, hogy férje rög-tön megérti, miért fontos számára ez az ügy.

– Mozgalmunk célja a kölcsönös, személyes alapokonnyugvó megismerésen, a lelki kapcsolaton túl a gazdagabbközösségekbõl kiinduló anyagi segítség is, amelynek sokféleformája alakult ki az idõk folyamán. Az észak-amerikai unitá-riusok, beleértve a kanadai testvéreinket is, tehetséges fiata-lokat karolnak fel, taníttatnak, de például küldenek munkagé-

peket is a parasztgazdaságokba, ha a szükség úgy kívánja.Immár tizenkét évi építõmunka áll mögöttünk, s jelenlegnégymillió dollárt tesz ki a segélyezési keretünk. Egyedi amozgalmunkban, hogy nincsenek “kiválasztott vezetõi”, a kö-zösségek önállóan dolgoznak, ezáltal a kapcsolatok termé-szetesebbek, mélyebbek és felelõsségteljesebbek, minthaegy nagy adminisztráció uralkodna rajtunk. De nem csak anyugati világból érkezik kelet felé az anyagi, szellemi erõsítés.

Az észak-amerikai unitárius közösségek is sokat gazdagodtak e folyamat által.

– Miben mérhetõ ez?– Ráébredtek arra, hogy mennyi mindent tehetnek még

másokért, új tevékenységi formák nyíltak meg elõttük. Azunitárius közösségekben üldöztetéseik miatt (nem Ameriká-ban) egyébként mindig is erõs volt a társadalmi érzékenység.

A hívek nézetei árnyaltabbá váltak az általuk eddig kevéssé is-mert Kelet-Európa történelmérõl, társadalmi és emberi viszo-nyairól.

– A jelen egy földrészeken átívelõ, személyes, élõ kapcso-latrendszer. Több mint egy évtized gyarapodása, amelynek folytatásához lassan-lassan rám nem is lesz szükség – mond-

ja bizakodva Gellérd Judit. Mögötte van már konferenciák so-ra, a több mint hetven észak-amerikai templomban végzettszolgálat, tizenkét kötetnyi könyv, az éjjeleket és nappalokatmagába foglaló szervezõmunka. Mindez nem sikerülhetett

volna a társa nélkül, aki erkölcsileg, anyagilag kezdettõl fogvaaz ügy mellé állt. A keleti vallások tudósának pedig, akárcsak feleségének, immár mi sem természetesebb, hogy a könyv-tárak csendjét, az egyetemi elõadótermeket, a konferenciák helyszíneit olykor Erdély útjaival cserélik fel, vagy éppen Indi-

ába, Nepálba vagy Tibetbe húzza õket a szív és az értelem.Kormos Valéria

(Magyar Nemzet, 2002. július 20.)



UNITÁRIUS ÉLET 19

Budapesti Unitárius Egyházközség A nyári hónapokra, ha azt jelzõs szerkezetben akarjuk kifejez-

ni, és azoknak tartalmát minõsíteni óhajtjuk, egyházközségi éle-tünk szempontjából – itt a június, júliusi, augusztusi hónapokatértjük – akkor arról azt szoktuk mondani: ez az „uborkaszezon”ideje. És nem véletlenszerû ez a kifejezés, hiszen hosszú évek tapasztalata mondatja ezt velünk, hogy ez így van. A nyári sza-

badságolás, kikapcsolódás, utazás és pihenés ideje ez sokak szá-mára, akik egy éven keresztül tevékenykedtek, dolgoztak, hogy

jól megérdemelt szabadságuknak örvendjenek.

Igencsak rácáfoltak a fentiek megfogalmazása a budapestiUnitárius Egyházközség június, júliusi, augusztusi hónapjai, amisok mindennek volt nevezhetõ, csak „uborkaszezon”-nak nem.Ugyanis intenzív egyházközségi élet folyt legmelegebb nyáriidõszakban is. Az átlagosnál is zsúfoltabb, több volt a program a

három nyári hónapban. Hogy ez mennyire így van azt legjobbantalán egyházközségünk eseménynaptára igazolja, amit az alábbi-akban ismertetünk.

Az Unitárius Élet utolsó számában, (május-június) csak június3-ig ismertettük az egyházközségben végzett tevékenységet, ese-ményeket. Ahhoz, hogy ennek a folytonosságát megtartsuk, fon-tosnak véljük az azt követõ idõszakról is beszámolni.

Június 14-én du. 7 órai kezdettel került sor az „Ars Renata”régizene-együttes elõadására a templomunkban. A zenekar veze-tõje Virágh László – jól ismert név ez a komoly zenét kedvelõ

budapestiek részére – és a zenekar tagjai is mind, szinte kivételnélkül ismerõsek, az egyházközségi vezetõk és a hívek részéreegyaránt. Jó volt újból együtt lenni és a gyülekezeti közösségbenhallgatni azt a 15-16. századi muzsikát, amelynek legnagyobb

szakértõi éppen a fent nevezett elõadómûvészek. Az egy óráskoncertet követõen a lelkészi hivatalban egy kötetlen beszélge-tésre, és kellemes együttlétre került sor a vendégekkel és ven-déglátókkal. Lelkészünk ez alkalomból megajándékozott min-den meghívottat egy ajándékkönyvvel, melynek címe „Évek azezerszázból”, és amelyet az Erdélyi Könyv Egylet jelentetettmeg a sorozat 12. köteteként.

Június 15-én a pestszentlõrinci egyházközség meghívását fo-gadtuk el, ahol évadzáró gyülekezeti napot tartottak a rendezõk.Itt szeretnénk kiemelni azt a nagyszerû programot, amelyet agyülekezet lelkésznõje Szász Adrienne szervezett a legfiatalabbunitáriusok, a gyerekek közremûködésével. A lelkésznõ bizony-ságát adta annak, hogy a valláserkölcsi nevelés kérdéséhez isnagyszerûen ért. Jó volt látni, amint a „nyílt színen”, a templom

piacán tanította az írni-olvasni még nem vagy alig tudó legfiata-

labb unitáriusokat. A szellemi élményt követõen került sor aflekkenezésre a szépen rendben tartott templomi telken. A BUEelöljárósága nevében, akik közül többen is jelen voltunk, kö-szönjük a meghívást.

Június 24–30 között került sor a nyári magyarkúti táborozásra,amelyre 12 gyerek és négy felnõtt jelentkezett. Úgy az élmény-

beszámolókból, (lásd a külön cikket erre vonatkozóan), mint aszemélyes tapasztalatokból egybehangzóan az derült ki, hogy atábor jó hangulatban és eredményesen zajlott. Errõl gyõzõdhet-tek meg az odalátogató szülõk, lelkész egyaránt, akik az említettidõszakban több alakalommal is ellátogattak Magyarkútra. Azötlet gazdájának és rendkívüli tevékeny szervezõjének ZoltánCsaba megbízott gondnoknak ez alkalomból is köszönetet mon-dunk a végzett munkájáért. A magyarkúti rendezvényeink,

amely sorrendben a második az idén, de korántsem az utolsó, ar-ról gyõznek meg minden odalátogatót, hogy másodvirágzási ide- jét éli a 30-as éveket követõen a jobb sorsra hivatott magyarkútiegyházi ingatlanunk.

Június 30-án került sor arra az ünnepi istentiszteletre, amitCynthia Landrum amerikai lelkésznõ tartott Kászoni József ma-gyar nyelvû tolmácsolásában. Megnevezett unitárius-uinverza-lista lelkésznõ mint vendég és rokon érkezett Budapestre, húga,Carrie Landrum esketési szertartásának celebrálására, mely alka-lomból meghívást nyert lelkészünk részérõl a vasárnapi isten-tisztelet tartására.

Július 4-én az Amerikai Egyesült Államok függetlenségének napján de. 11 órai kezdettel került sor Cseh Péter református ésCarrie Landrum unitárius-univerzalista fiatal testvéreink esketésiszertartására. Azért hétköznap és azért ezen a jeles napon, mivelmindketten úgy egyeztek, hogy ezen a napon kötik egymáshozéletüket. Carrie neve nem ismeretlen az erdélyi unitárius teológi-ai hallgatók elõtt, ugyanis õ az Egységes Protestáns Teológiai

Intézet unitárius szakán angol nyelvet tanított Kolozsváron. Ittismerkedett meg jövendõbeli férjével és úgy döntöttek, hogyBudapesten kötnek házasságot. Az esketési szertartáson jelenvoltak az Egyesült Államokban élõ rokonai a menyasszonynak,mint ahogy a võlegény szülei is Kolozsvárról illetve Nyíregyhá-záról. Az esketési szertartás két nyelvû volt, és azt a meny-asszony lelkész nõvére illetve egyházközségi lelkészünk vezet-ték.

Július 13-án du. 14 órakor kezdõdött az az esketési szertartás,amelyben örök hûséget esküdött egymásnak Jakob Johannes Slisholland remonstráns és László Éva unitárius testvérünk. A fiata-lok úgy döntöttek, hogy nem Rotterdámban és nem Marosvásár-helyen esküsznek, hanem a kettõ között középúton, itt Budapes-ten kötnek házasságot. A võlegény rokonai és barátai szép zenei

mûsorral emelték a kétnyelvû szertartás színvonalát, és ami fi-gyelemre és követésre méltó egy ilyen alkalomból az, hogy per-selyes adakozásra szólították fel a jelenlévõket és a közel hat-vanezer forintos összeget az újonnan épülõ marosvásárhelyitemplom javára ajánlották.

Július 15-én lelkészünk az unitárius ifjak elõzetes felkérésérea Pécs melletti Sikondán tartott angol nyelvû elõadást abból azalkalomból, hogy Magyarországon került sor az IRF idei rendez-vényére. (Részletesebb beszámolót lásd a külön cikkben.) Azegész heti rendezvénynek súlypontos témája a zene volt. Lelké-szünk elõadásának címe: „Zene és lélek az unitarizmus kezdetei-nél...” A jelenlét a nemzetköziség sokszínûségét hordta magán,hiszen több országból gyûltek egybe a fiatalok erre a hétre, vala-mint az azt követõ hétre, amely teljes egészében a kikapcsolódá-sé és a szórakozásé volt.

Július 20-án, szombaton de 11 órakor vette kezdetét az a né-gyes keresztelõ, mely alkalommal megkereszteltük Katona Csil-la és Katona Zsuzsanna testvérpár gyermekeit: Hanga, Boglárkaés Eszter, Nóra gyermekeit. Ennek a négyes keresztelõnek azadott rendkívüliséget, hogy az édesanyákat is lelkészünk keresz-telte és konfirmálta, akik huszonöt év elteltével ide jöttek, hogygyermekeiket is a tiszteletes úr keresztelje meg. Zsuzsa a kali-forniai San Francisco-ból, testvére Csilla meg a közeli Szilas-ligetrõl érkezetek erre a szép keresztelési szertartásra. KászoniJózsef keresztelési szertartásában többek között arról beszélt,hogy amikor Albert Shweitzer, aki egy személyben volt orvos,zenetudós-orgonista és lelkész, és aki az afrikai Lambarene-bandolgozott, egy alkalommal, amikor azok az édesanyák mentek hozzá szülni, akik nála születtek, akkor csak ennyit mondott a

„Nagy Fehér Varázsló”: bizony telik az idõ. Lelkészünk ezt amegállapítást magára vonatkozóan is érvényesnek tartotta, hi-szen elsõ alkalommal keresztel olyan kisgyerekeket, akiknek aszüleit is õ keresztelte.

Egyházközségeink életébõl



20 UNITÁRIUS ÉLET

Július 26-án, pénteken 2 órakor látogatták meg a BudapestiUnitárius Egyházközséget az IARF (Nemzetközi Szövetség aVilágszabadságért) városunkban ülésezõ nõk szövetsége. A kö-zel száz tagú csoportot a lelkész fogadta, aki a templomban rö-vid angol nyelvû áhítatot tartott a jelenlévõknek, majd a ZoltánCsaba megbízott gondok által összeállított ismertetõ anyagot ter-

jesztette elõ, amely az egyházközségre vonatkozó adatokat tar-talmazott. Az együttlétet követõen a feltett kérdésekre válaszoltlelkészünk az érdeklõdõk részére.

Július 27-én, szombaton este 7 órakor került sor arra a foga-dásra, amelyet az egyházközség gyülekezeti termében tartot-tunk, azon külföldrõl érkezett vendégek tiszteletére, akik a más-napi IARF gyûlés munkálataira érkeztek. Az ünnepi köszöntéselhangzását követõen, amelyet lelkészünk mondott angol nyel-ven, és amelyen jelen volt Mikó István fõgondok úr és sok máskülföldi neves személyiség, állófogadásra került sor. Egyházun-kat és egyházközségünket egyaránt érintõ kérdésekrõl folytat-tunk közös beszélgetést. A vendéglátók részérõl többen is jelenvoltak a presbitérium részérõl. A találkozás, beszélgetés jó han-gulatban zajlott. A fogadást elõkészítõ munkálatokért illesse ehelyrõl is köszönet Postásné Balázs Ildikó titkárnõnket és Brock Margit templomgondozót.

Augusztus 15-én este nyolc órától fogadta egyházközségünk aConcordi gyülekezet kórusát, akik európai turnéjuk során elju-tottak Budapestre is, miután az erdélyi nagyvárosok egyházköz-ségeiben és a Szejke fürdõn is szerepeltek. Bár a hónap idusánkevesen voltak érdeklõdõk az itthon maradottak közül azunitárius-univerzalisták koncertjére, azok nagy lelkesedéssel és

jókedvvel vendégszerepeltek a Nagy Ignác utcában. A koncertetkövetõen állófogadásra került sor a gyülekezeti teremben, mely

jó alkalom volt arra, hogy az elõadók és a gyülekezeti tagok egymással közelebbrõl is megismerkedjenek. Az est házigazdájaCserei Katalin segédlelkész volt, aki lelkészünket helyettesítetteannak nyári szabadságának ideje alatt. Itt mondunk köszönetetLéb Erzsébetnek az angol nyelvû tolmácsolásáért, aki a vendé-geket úgy a templomban, mint a gyülekezeti teremben köszön-tötte.

Augusztus 28-án lelkészünk Kolozsvárott volt, és részt vett ateológiai tanulmányai befejezésének 25. éves évfordulójára ren-dezett ünnepségen. A Magyarországon tevékenykedõ unitáriuslelkészek közül Kiss Mihály hódmezõvásárhelyi lelkész is jelen

volt, aki Kászoni József évfolyamtársaként végzett szintén 25évvel ezelõtt a kolozsvári teológián.

SZERTARTÁSAINK

Keresztelés

2002. július 7-én Fodor Szabolcs és Kõrösi Éva kislányátPetrát; 2002. július 14-én felnõttkeresztelésben részesítettük Fü-

zesi Zoltán testvérünket; 2002. július 20-án Abrán József és Ka-tona Csilla kislányait: Hanga, Boglárka és László Zoltán és Ka-tona Zsuzsanna kislányait: Eszter, Nóra gyermekeiket keresztel-tük. 2002. július 21-én felnõttkeresztelésben részesítettük Négy-ökrû Krisztinát. 2002. július 28-án pedig Barabás Csaba és Ker-tész Szilvia kislányait: Lilla és Anna gyermekeit kereszteltük.Szintén aznap a kora délutáni órákban Köteles Zoltán és NagyImola gyermekét, Krisztiánt kereszteltük. 2002. augusztus 17-énKibédi Károly és Csia Mária Magdolna kisfiát, Károlyt, augusz-tus 18-án istentisztelet keretében Soós Csaba és Makkai MáriaMagdolna kisfiát, Koppány-Csabát, 2002. augusztus 24-én NagyLászló és Bálint Krisztina kislányát, Katalint, augusztus 25-én,istentisztelet keretében, pedig Koncz András és Kulcsár Júliakisfiát, Gergõt kereszteltük. A megkereszteltek életére Isten gaz-dag áldását kérjük.

Esketés:

2002. június 29-én Feleki Dénes és Vass Klára Viola, július4-én Cseh Péter és Carrie Elise Landrum, július 13-án JakobJohannes Slis és László Éva, július 27-én Lukács Gábor és

Négyökrû Krisztina, augusztus 24-én Cseri Gábor és CsegöldiKrisztina, valamint Gál György és Vonsza Magdolna Renhildatestvéreinket részesítettük esketési szertartásban. Adja a jó Isten,hogy amit egy szép szertartás keretében õk egymásnak megfo-gadtak azt maga az Élet hitelesítse!

Temetések:

Június 26-án Dr. Pálffy József, július 3-án Ágoston KolozsImre, július 8-án Egyed Jánosné sz. Szabó Ilona, július 17-énKiss Béláné sz. Szász Ilona és július 17-én Tóth Gabriella sz.

Wellisch Gabriella testvéreinket búcsúztattuk. A gondviselõ Is-ten adjon eltemetett, de el nem felejtett testvéreinknek csendes pihenést, halhatatlan lelküknek pedig örök üdvösséget.

(–)

Dunántúli Unitárius Egyházközség Június 23-án, Pécsen, konfirmációi szertartáson vehettünk

részt. Három esedékes konfirmandusunkból – családi okok miatt – egy növendékünk tudott a gyülekezet közössége elé állni. ÍgyVass Melinda bizonyságtevésének lehettünk tanúi. Konfirmációiszertartásunkat követõen a Pécs melletti Orfûn kellemes környe-zetben és társaságban köszönthettük ünnepeltünket.

Június 28-án, Székesfehérvár mellett, Tácon, keresztelõi szer-tartásra került sor. A táci református templomban megkeresztel-tük Alexander Peter Balcombe és Lakatos Cristina kisfiát, DavidBalcombe-t.

Július 13–20. között került sor az IRF ifjúsági konferencia el-sõ hetének megszervezésére a Pécs melletti Sikondán. A PécsiBalázs és Tóth Bence fõszervezésében létrejött konferenciánrészlegesen mi is részt vettünk, lehetõségeink szerint támogattuk azt. Ez ügyben ifjainkat többször összehívtam, már amennyirenyári idõszakban ezt meg lehet tenni.

Augusztus 10-én, Szejkefürdõn, az Unitáriusok EgyetemesTalálkozóján vehettem részt, mely találkozó után egy kisebb er-délyi körutat tettem meg.

Az utóbbi egy hónapnyi idõtartamot kisebb-nagyobb megsza-kításokkal pihenésre használtam. Különösen emlékezetes marada balatoni pihenés, melyet pécsi gyülekezeti tagokkal tölt-hettem.

Pécsen kívül a Balaton környékén tettem látogatásokat, új„arcokat” megismerve, szimpatizánstól kapott adományt megkö-szönve. E helyrõl szeretném megköszönni a székesfehérvári és

pécsi hívek újabb alapítványi adományait, valamint a szórványa-inkból befizetett egyházfenntartási adományokat.

Pályázaton nyert (Unitárius Alapítvány) pénzbõl egyházköz-

ségünk új számítógéppel gazdagodhatott.Miután presbitériumunk E.K.T. elé vitte a Polgárdiban lévõ

ingatlan nehéz ügyét, kocsordi lelkészünk és annak gondnokaajánlották fel példaértékû segítségüket. A polgárdi ingatlan mel-léképületét közös erõvel tettük veszélymentessé. Külön köszö-net továbbá Lõrinczi Zsolt és Kelemen Attila testvéreinknek,akik az ingatlan állapotával, a telek megosztásával lelkiismerete-sen törõdtek. Év végéig az ingatlant albérlõ lakói elhagyják, sza-

baddá téve azt. A polgárdi egyházközség múltbéli emlékeit isdokumentálni kezdtük.

Egyházközségünk Pécsen 2 egyetemi hallgatóval, Székesfe-hérváron 4 családdal gyarapodott.

Istentiszteleteinket a már közzétett idõpontok szerint rendsze-resen megtartjuk, errõl gyülekezeti tagjainkat körlevélben évi

4-6 alkalommal értesítem. Szeptember 8-tól (Pécsen) vallásórá-ink tartása is elkezdõdik.

Máté Ernõ



UNITÁRIUS ÉLET 21

Amikor Locarnoba érkeztünk, már a vasútállomáson tapasz-talhattuk a helyiek segítõkészségét. Amint a Casa Locarnot vagya Locarno Monti-t említettük a buszjegyautomatához vezettek,és megmutatták honnan, melyik buszállásról indul a járatunk.Az talán már csak az isteni szerencse, vagy nevezhetnénk csak úgy is „hab a tortán”, hogy rögtön az állomáson felfedeztük Ingede Jong holland református lelkésznõt, aki szintén két nagy bõ-rönddel érkezett a Casa-ba.

Bejelentkezésünk után, a finom ebédnél ért a második megle- petés, tört angolságomra „Jó étvágyat kívánok!” volt a válaszZöld Zsuzsa marosvásárhelyi önkéntes „konyhatündértõl”. Kicsiez a világ, állapítottuk meg boldogan a földinkkel megismerked-ve. Még pár óra, pár nap és a Casa Locarnoba megérkeztek atöbbi társaink is Európa legkü-lönbözõbb tájairól. Reggelinél,ebédnél és vacsoránál a hat fõreízlésesen megterített kerek aszta-loknál legtöbbször páratlan szám-

ban üldögéltek. Elõször nem ér-tettük, hogy miért, de rövidesenrájöttünk, hogy ez a házigazdák fifikája, így „kényszerítettek”arra, hogy mindig más és más nemzetiségûvel váltsunk szót, is-merkedjünk. De azért, természetesen, megtörtént a hivatalos is-

merkedés is az ismerkedési esten, amikor mindenki bemutatko-zott, és itt rögzítették a következõ estek áhítatainak sorrendjét is.Pár nap múlva már lassan-lassan mindenkirõl megtudhattunk valami érdemlegeset. A litván baptista lelkész házaspár 7 évethúzott le Szibériában, de életkedvük ma is töretlen, a sziléziaiterületen élõ, lengyel nemzetiségû evangélikus lelkész szülõ-földjén német anyanyelvûeknek is tart istentiszteletet, a töré-keny, filigrán 82 éves francia hitoktató nõvérke 1-1 évet töltöttMadagaszkárban és Togóban és még sokáig sorolhatnám az élet-történeteket.

A legnagyobb létszámú „frakció” a magyar volt ebben a tur-nusban is (12 fõ), egy részük Magyarországról a másik pedig Er-délybõl érkezett. Borús délutánokon a tárgyalóteremben egy kistea meg kávé mellett mesélgettünk egymásnak sorsunkról, egy-házaink gondjairól és eddig elért eredményeinkrõl. Ilyenkor,

amikor még nagyobb volt a kényszerû összezártság, a különbö-zõ nemzetiségû emberek még jobban kitárulkoztak, ízlelgettük egymás nyelvét. (Visszajövetelünk elõestéjén az idõs francia né-ni megkért, hogy engedjem magam mellé ülni, hadd ízlelje még

pár percig a csodálatos magyar nyelvet, hátha Párizsban a met-rón fel tudja majd ismerni!) A kezdeti nyelv-problémákat a„közvetítõ” társaink oldották meg (például az olasz Comba-tiszteletes vagy az erdélyi Kovács református lelkész), akik akár öt-hat idegen nyelvet is beszéltek.

Tudja mi az érdekes – mesélte egyik este, egy pohár bor mel-lett, a Casa teraszán az idõs Honig, holland lelkész – ezelõttöt-tíz évvel a német nyelv volt a közös kommunikációs nyelv.

De az utóbbi idõben, fõleg a Kelet-Európából érkezõ vendégek többsége immár angol nyelven beszél. És ez így jó, talán ezzelmég ökumenikusabbá vált a Casa.

Egy biztos, az ökumenizmusból egy életre szóló leckét kap-tunk. Az esti áhítatot tartó soros lelkész mindig felkérte pár kol-légáját, hogy más nyelveken is olvassák fel az Igét. Volt olyanalkalom, amikor akár 6-8 nyelven is elhangzott a bibliai idézet.

A Casa vezetõjének és munkatársainak figyelme mindenre ki-

terjedt. Ha valamelyik vendégnek születésnapja volt, reggel már ott várta az asztalon a torta egy kis gyertya társaságában.A barátságok észrevétlenül, pár nap alatt már megkötõdtek. A

közös kirándulások, séták, beszélgetések még közelebb hozták avendégeket.

Ebben az idilli állapotban – mint késõbb megtudtuk nem tel-

jesen véletlenül – egyik hétvégénegy szomorú hírrel kellett szem-

besülnünk. Az 1947 óta megnyi-tott ökumenikus ház, ahol vendé-

gek százai és ezrei fordultak meg, ahol a hidegháború ideje alattegyetlen lehetõség volt találkozni a keletieknek a nyugatiakkal,és ahol világégéskor, mint legutóbb a balkáni háború idején, me-nekültek százait látták vendégül, 55 év után, a HEKS és WCC

döntése alapján ez év végével meg fog szûnni. A ház fenntartóiúgy gondolják, hogy a „Casa Locarno” eszméjét a jövõben im-már a házon kívül kell propagálni, és ehhez több Kelet-Európaihelyszín is megneveztetett. Szóba jöhet egy cseh, lengyel és ma-gyar helyszín is a moldvai kolostorok és a Kaukázus mellett.Ezek az intézmények csak alkalmanként lesznek igénybe véve.A Locarnoban tartott tárgyalások utáni tájékoztatón, amin tudo-másunkra hozták a döntést, az is kiderült, hogy még nincs egykiforrott elképzelés. De egy biztos: a Casa Locarno mint intéz-mény meg fog szûnni. A Ház egy másik Utat keres. A szomszé-dos Asconaban, az evangélikus templomban tartott történetivisszatekintés után, a Casa-tól hozott jelképes kövekkel egybenmár meg is tettük az elsõ lépést a kiköltözés folyamatában. Mi,kelet-európaiak, kissé szomorúan vettük tudomásul a megmásít-hatatlan döntést, de talán itt az alkalom, hogy ezek után mi vi-szonozzuk a szíves vendéglátást, és a nyugatiak „testközelbõl”is megismerhetik a mi nehézségeinket, esetleg talán még tõlünk is tanulhatnak. Úgy tûnik, õk erre nyitottak.

Egyik borús délutánon a gyõri református lelkésznõ egy már idejét múlta Európa-térkép puzzle-t vett elõ. Pár perc múlvatöbb segítõje is akadt. Külsõ szemlélõként arra lettem figyelmes,hogy mindenki a saját hazáját, az egykori Csehszlovákiát,

NDK-t, Szovjetuniót ismeri a legjobban, annak kirakásában tudsegíteni. Ekkor döbbentem rá, hogy de jó volna megismerni amásik hazáját, vallását; életét is. Talán ez lenne az igazi Ökume-nizmus.

Bandi András

CASA ON THE ROADÖkumenikus puzzle

Locarnói emlék

Ott, ahol a hegyek az égig érnek,S lábukat a tó tükrében mossák,Fent a hegyoldalbanEnyhe szellõ szárnyánLegyeznek a pálmák.Bujazöld természet,Sok száz, ezer virág,

S madárdal kíséri Este a harangkongást.

Csendes ház. Tán kihalt?Vajon itt kik laknak?Halk szóval, több nyelvenIstenfélõ lelkek

Az Úrhoz imádkoznak.

Locarno–Pécs, 2002. május–június

Bandi András



22 UNITÁRIUS ÉLET

Bartók Béla Unitárius Egyházközség

A mi egyházközségünk élete is gazdag volt ezekben a nyárihónapokban:

Július 28-án tizenegy egyháztagunk képviselte gyülekezetün-ket a füzesgyarmati ünnepségen. Gergely Felicián gondnokunk tolmácsolta üdvözletünket és jókívánságainkat (lásd a képen), ésátadott tíz darab unitárius jelvényt – gyülekezetünk ajándékát.

Július 28-án, vasárnap angol–magyar nyelvû istentiszteletettartottunk. Szószéki szolgálatot Dr. Richard Boeke unitárius ésLéta Sándor lelkész mondott. Jelenlétükkel megtiszteltek: Dr.David Keyes, az amerikai testvérgyülekezeti tanács elnöke, Jeff Teagle és felesége, az angliai Unitárius és Szabadelvû Vallások Szövetségének az elnöke, Ellen és Douglas Campbell házaspár-

ok, a torontói testvérgyülekezetünk tagjai, valamint két hollandés öt amerikai unitárius. Az istentisztelet végén Douglas Camp- bell átadta a torontói lelkészek üdvözletét és jókívánságait ésegy szép Kanadát bemutató képes könyvet ajándékozott a gyü-lekezetünknek. Biztosítottuk egymást, hogy a testvéri kapcsola-tot mélyíteni fogjuk.

Két hét múlva, augusztus 11-én ismét kétnyelvû istentisztele-tet tartottunk. Patt Herdklotz ashlandi (Oregon állam) lelkész-nõvel, aki lengyelországi unitárius zarándokútjáról beszélt. Is-

tentisztelet után megünnepeltük a Létacsalád letelepedési engedélyének jóvá-hagyását.

A szejkefürdõi unitárius világtalál-kozón Pálffy László jegyzõ képviselteegyházközségünket, akit a Magyar Rá-

dió unitárius félórájában hallhattunk válaszolni Veres Emese Gyöngyvér kérdéseire.

Sepsi Kovács Éva fõgondnok-asszonyunk 85 darab bársonyhuzatosszéket adományozott templomunk ésgyülekezeti termünknek. Ez úton is há-lát és köszönetet mondunk e nagylelkûajándékáért.

Felhívjuk kedves híveink figyelmétarra, hogy a gyermekek valláserkölcsinevelését szeptember 15-tõl kezdve be-indítjuk, és felkérünk minden szülõt,hozza el gyermekét a minden vasárnapde. 10 órától, az istentisztelettel egy-

idõben tartandó vallásórára. Igy a szülõis részt vehet az istentiszteleten.Ugyanakkor beindul a konfirmáló növendékek felkészítése is

a jövõ évben tartandó konfirmációi szertartásra és ünnepségre.Kérjük azon szülõket, akiknek 13–14 éves gyerekeik vannak, je-lentkezzenek a további megbeszélés érdekében.

A gyülekezet lelkészei a következõk szertartásokat végezték:5 temetési szertartást, 1 házasság megáldást, 3 keresztelési szer-tartást.

Elõre értesítünk minden kedves érdeklõdõt arról, hogy egy-házközségünk gyülekezeti termében szeptember utolsó vasár-napjától kezdve folyamatosan az év végéig kiállítást rendez acsókfalvi Sándor János fafaragó, melyre minden érdeklõdõt sze-retettel várunk.

Szomorú szívvel vettük tudomásul Dr. NyiredySzabolcsné született Budinszky Edit elhalálozásának hírét, aki életének 81. életévében, augusztus 9-én távo-zott az élõk sorából. Temetésén, amely 2002. augusztus26-án volt a Farkasréti temetõben, gyülekezeti tagjaink koszorút helyeztek szeretett Szabolcs bácsink feleségeemlékére.

L. S.

MEGHÍVÓ

Dinnyés József daltulajdonos, szeptembertõl minden szerdán 18órától elõadóest-sorozatot indít a Heltai Gáspár Unitárius Köny-vesboltban (1054 Budapest, Alkotmány utca 12.).Hetente más mûsorral, más elõadókkal, CD bemutatóval, elhang-zanak zsoltárok, énekelt versek, népballadák. CD-k a helyszínenvásárolhatók.Minden érdeklõdõt szeretettel meghívunk és várunk.

A müsor:Szeptember 4. Az országút szélérõl – Dinnyés József dalaiSzeptember 11. Dal a jövõrõl – Ratkó József 27 verseSzeptember 18 . Béke-tanszék – Petri Csathó Ferenc verseiSzeptember 25 . A hónapforduló dalaiOktóber 2. Márczius örökködike – 15 vers a szabadságrólOktóber 9. Homo Hungaricus – a szétszóródott magyarság

verseiOktóber 16. Vigasztaló – 14 vers 1849–1899Október 23. A hónapforduló dalai

Október 30. Tizenhat zsoltár – Szenci Molnár AlbertzsoltárfordításaiNovember 6. Vascsillag – Buda Ferenc 23 verseNovember 13. Lélektõl-lélekig – 1899–1949 között írt versekbõlNovember 20. A hónapforduló dalaiNovember 27. Kortársaim– 32 vers 1949–1999December 4. … énekének … – dalok kisiskolások részéreDecember 11. Hamszin éj – Izraelben élõ magyar költõk verseiDecember 18. A hónapforduló dalaiDecember 25. A boldogító törvény – Szenci Molnár Albert

zsoltárfordításaAz összes hangfelvétel megvásárolható a Heltai Gáspár Könyves-boltban!

Ismerkedjen a honlappal: http://dinnyes.euroastra.com.Érdeklõdni lehet a 06 1 342-4872 telefonszámon, vagy drótpos-tán: [email protected].



UNITÁRIUS ÉLET 23

Nagy ünnep volt Füzesgyarmaton2002. július 28-a nem csak úgy íródik be Füzesgyarmat törté-

nelmébe, mint az egyházközség megalakulása 100. évfordulójá-nak méltó megünneplése, hanem a merész álmodozás bizonyos-sággá válása, az építendõ lelkészi lakás alapkövének letételévelés megáldásával.

Amolyan „bemelegítõ” elõzetes és hívogatás volt az ünnep-

séget megelõzõ pénteki „Egy az Isten” vallásos félóra a KossuthRádióban, ahol minden az egyházközségrõl szólt, imádság,visszapillantás, jelenünk ismertetése, jövõnk megálmodása.

Aztán eljött vasárnap, enyhe szellõvel, napsütéssel, ami elvi-selhetõvé tette az egész napunkat. Gyönyörûen feldíszített temp-lom várta az érkezõket, a virágok színpompája mellett ott dísz-lett a padsorok támláinak elõzõ héten elkészült védõborítása.Mint annyiszor, kis, újra fehérre meszelt templomunk most semtudta befogadni mind a sok érkezõt, érdeklõdõt. Harangszó ésharmóniumjáték kísérete mellett vonult be a nemzeti zászlót, azegyházi zászlót vivõk, valamint a konfirmándus, egyháziak, vi-lágiak, neves meghívottak sokasága. Ahelybéli nyugdíjas klubunk és a vendég

bélmegyeri klubunk dalárdistáinak közre-mûködésével gyönyörûen szólt az ének.

Fõtisztelendõ Rázmány Csaba püspö-künk emlékbeszédét figyelemmel hallgattaa gyülekezet. Visszatekintése mellett, mél-tatva az elõdök és utódaik munkáját, jövõnk felelõsségteljes vállalására buzdította az or-szág tájairól is hazatért vagy vendégként ér-kezett híveket. A szószéki szolgálat után esorok írója a gondnokkal és pénztárnokkal,valamint egy hittanórással köszöntötte avendégeket, és virágcsokrokat adtak át a

püspöknek, feleségének, Vígh Ilonának, tér-ségünk országgyûlési képviselõjének, Le-zsák Sándornak, Lakitelek megálmodójának és éltetõjének, országgyûlési képviselõnek,valamint a helybéli lelkésznek és feleségé-nek. Ezután következett a konfirmáció,

amelyen Kovács Nelli hittanos tett hitérõlvallást. Szép volt hallani a bátor bizonyság-tételt ez ifjú ajkairól, bizony a padsorok közt nem egy könnyes tekintetet lehetett lát-ni. A kikérdezés után elõször részesült úrva-csoraosztásban a megkonfirmált lány, akiaztán püspök urunk áldásában részesült,és megkapta a „szokásos” ajándékot,egy Bibliát, Egyházunk ajándékát.Gondnokasszonyunktól átvette a konfir-mációi emléklapot és egy füzetecskétegyházközségünk történetérõl, amelyeta lelkész most írt és adott ki a 100 évesévfordulóra. Megható volt Nelli fogada-lomtétele szívre tett kézzel, miközbenfogta másik kezével az egyházi zászlószegélyét. Utána a zászlóra egy emlék-szalagot kötött fel, és beírta nevét akonfirmáltak anyakönyvébe. Egy meg-konfirmált és egy hittanos ifjú köszön-tötte az új egyháztagot, és virágot nyúj-tottak át neki. Az egész ünnepi mûsortvette a Magyar Televízió, itt volt a Duna TV is. Emellett rádiók vidéki tudósítói, újságírók tucatja érdeklõdött kis egyházközsé-günk nagy ünnepe iránt.

Fõtisztelendõ püspök urunk és a fõtisztelendõ asszony a kon-firmálás után el kellett távozzon, mert délután kezdõdött Buda-

pesten az IARF 31. kongresszusa. De mielõtt elhagyták volna atemplomot megható jelenetre került sor. Ifj. Kovács Lajos pres-

biterünk két, még nem iskolás, hittanos leánykája a nagymamá-

juk által készített csodálatos csipkeegyüttest adott át emlékbe a püspöki házaspárnak és a helybéli tiszteletesasszonynak is. Azünneplés nélkülük folyt tovább, de ugyanolyan emelkedettség-gel, áhítatos figyelemmel. Balázsi László lelkész a most megje-

lent és említett könyvecske alapján röviden beszámolt az egy-házközség eltelt 100 évérõl. (A „100 éves a Füzesgyarmati Egy-házközség” címû kiadvány kapható a lelkészi hivatalban és Bu-dapesten a Heltai Könyvesboltunkban, Alkotmány utca 12. számalatt és postán is megrendelhetõ.) A történeti áttekintést megha-tottan hallgatták azok, akik még részesei voltak a kezdeti és kö-

zép idõszakoknak, akik hosszú évtizedek után jöttek vissza em-lékezni, de azoknak is érdekes volt, akik „kívülállóként” szerez-tek tudomást e kis közösség küzdelmes életérõl, arról a megma-radásért vívott harcról, amelyben sokszor csak az isteni gondvi-selés segített.

Az emlékezés után lelepleztük azt a két emléktáblát, amelye-ket az elszármazott Sári József készíttetett el. Az egyik az elmúlt100 évet idézte, amelynek leleplezésében Lezsák Sándor segí-tett, a másik pedig az elsõ unitáriusnak született gyermek emlé-két idézte, aki Sári József édesanyja volt. Ennek leleplezésébenVígh Ilona segített, és természetesen ott volt az emlékezõ gyer-

meknagyapa is, megrendülten, remegõ ke-zekkel véve le a leplet édesanyja emléktáb-lájáról.

Hitvalló énekek elhangzása után lelkész

felolvasta a gyõri egyházközség üdvözletét,majd tolmácsolta Orbán Viktor volt minisz-terelnök üzenetét és jókívánságait, aki elfo-gadta meghívásunkat, de a Tusnádi-Bálványosi értekezlet miatt nem tudottmegjelenni. Élõ üdvözletek és ajándékát-adások következtek: elõször a vásárosna-ményi szórványgyülekezet presbitere, Fel-hõs Szabolcs virágozott az emléktábláknálés üdvözölte az ünneplõket, utána a debre-ceni egyházközség nevében Dr. Oláh An-dor presbiter adta át gyülekezete üdvözletétés ajándékát. Gergely Felicián gondnok aBudapesti Bartók Béla Egyházközség ne-vében szólt és adott unitárius jelvényeketifjainknak. Végül Dr. Nyiredy Szabolcs

tiszteletbeli fõtanácsos szólt egykori cser-késztársához, Sári Józsefhez és a gyüleke-zethez. E felemelõ percek után vonult ki agyülekezet a templomból folytatni az ün-neplést az emlékparkban. Közben átvehet-ték az említett könyvecskéket, adományo-

kat adva érte a felépítendõ papilakra, ésa Felhõs Szabolcs által készíttetett,ajándékként hozott jubileumi levelezõ-lapok is nagy tetszésnek örvendtek ésfogytak is.

A templomból kihozott virágokkalkörülállva az emlékparkban levõ em-lékmûveket meghallgattuk tiszteletbeliunitáriusunk, Lezsák Sándor mélyenszántó gondolatait kicsi egyházunk tör-ténelmi nagy tetteirõl, helytállásáról azelmúlt századok alatt. Jó volt hallani

biztatását a kis gyülekezet felé, hogynem szabad az elõdök útjáról letérni,szellemüktõl eltérni. Beszéde után a ta-vasszal ültetett emlékfát megöntözte, és

áldásunkat kértük a fa életére, hogy õrködjön és jegyezze az el-következendõ század eseményeit, lehessen tanúja sok-sok nagyeseménynek.

Utolsó szép mozzanata volt ünneplésünknek az átvonulás alebontott papilak helyére, hogy ott letegyük alapkövét egy új-nak. A zászlók vezettek, amelyekre a már említett konfirmándusszalagja mellé felkerültek a zászlóanyák jubileumi szalagjai is:az egyházira Gyáni Endréné zászlóanyáé, a nemzetire Fodor

Lajosné zászlóanyáé, akit betegsége miatt a tiszteletesasszonyhelyettesített. Megérkezve a lelkészi telekre e sorok írója el-mondta röviden a papilak történetét és elképzeléseinket a jöven-dõ lakással kapcsolatban. Az egyházközség történetét tartalmazó

Kovács Nelli vallásáról hitettesz

Lezsák Sándor ünnepi beszéde



24 UNITÁRIUS ÉLET

könyvecskét, az új lakás Kovács Zsolt által elkészített tervdoku-mentációját és egy téglát a régi papilakból egy dobozba rakva atervezõ építõmérnök tartotta kezében addig, amíg Vígh Ilona or-szággyûlési képviselõ elmondta beszédét, biztatva a kis közössé-get, hogy ne csüggedjen el a kilátástalan idõk ellenére se, hiszenélt már át nehéz idõket, de a jó emberek és a gondviselõ Istenmeg fog segíteni a tervünk, álmunk megvalósításában. Ifj. Ko-vács Lajos presbiter átvette a tervezõtõl a dobozt, és a paplak helyén, a leendõ alapba belehelyezte és befedte. Méltóságtelje-

sen énekelte el a nagy ünneplõ sereg Nemzeti Imádságunkat és aSzékely Himnuszt.Befejezésként lelkész megköszönte a megjelenést, áldással

bocsátva el a sokaságot otthonaikba közelre vagy távolra. Az ar-ra elõzetesen jelentkezõket, mintegy 120 lelket hívott közösebédre a közeli Kandia kisvendéglõbe. Estébe nyúló, tartalmas

beszélgetésekkel telített találkozás volt. Az ünnepség után rádió-sok, tévések, újságírók több beszélgetést folytattak többekkel. Atévéadások pontos idejét nem tudjuk, de a különbözõ lapok ki-emelt helyen emlékeztek meg nagyszerûen sikerült ünnepünk-rõl. Szerénytelenség és túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a 2002. évlegnagyobb eseménye a Magyarországi Unitárius Egyházban aFüzesgyarmati Unitárius Egyházközség 100 éves évfordulójavolt.

Elõzõ beszámolónkat azzal fejeztük be, hogy minden erõnk -

kel az évfordulóra készülünk. Ennek jegyében is tettünk min-dent. Istentiszteleteink nem maradtak el egyetlen alkalommalsem. Az évfordulós készülõdéshez hasonló volt az erdélyi kirán-dulás szervezése is. Az elõzõ beszámoló példázza azt, hogy nemhiába fáradoztunk, és egy másik beszámoló tanúsítja azt, hogyaz erdélyi út is jól sikerült. Az ünnepi készülõdéshez hozzátarto-zott az is, hogy a templomunkat kívülrõl újra be kellett meszel-ni, az emlékparkot és a templomkörnyékét széppé kellett tenni. Kö-szönet a fáradozóknak. A templomtetején is tatarozást végeztünk, mertegy alföldi vihar kifödte sok helyen.Már említettük, hogy a templompa-dokat bevontuk, mert az új festésnagy melegben megfogta az embe-rek ruháját. Az ünneplésen már nem

is volt semmiféle gond ezzel.Gondoskodnunk kellett a bontásraítélt papilak lebontásáról is. EztBánsághy Sándor szimpatizáns vál-lalta, hogy az anyag fejében elvégzi.Még egy gólyafészket is el kellettköltöztetnünk idõközben, mert anél-kül nem lehetett a bontásnak neki-kezdeni. Ezek mind kiadásba kerül-tek.

Idõközben keresztelési szertartá-sokat is végeztünk: Varga Attila Ro-land, Laskai Jázmin Alexa és NagyRamóna váltak keresztség által egy-

házközségünk tagjaivá. Isten áldása legyen a gyerekek életén éssegítse szeretteiket a felnevelésben.

Számos veszteség is ért az eltelt idõszakban, nyolc testvérünk koporsójánál kellett a vigasztalás, hiterõsítés isteni üzenetét tol-mácsolni: Kéki János 64, Kõrösi Lajos 51, Diviki Ferenc 42,Kovács Károly 80, Kálmán Imre 78, Komáromi József 53, KissLászló 68 és Bónácz György 60 évet élt. Senki közülük nemvolt unitárius, de hozzátartozói a mi egyszerû búcsúztatási szer-tartásunkat igényelték nekik. A jóságos Isten adjon nyugodalmat

elhalt szeretteinknek, övéiknek vigasztalást.Fõtisztelendõ püspök úr szerény személyemet nevezte ki

Debrecenbe beszolgáló lelkésznek arra az idõre, amíg az ottanilelkésznõ szülési szabadságon lesz. Augusztus elsõ vasárnapjánmeg is tartottuk az elsõ istentiszteletet. Én prédikáltam, a felesé-gem kántorizált. A nyári uborkaszezon ellenére tizenegynéhá-nyan voltunk a templomban. Minden elsõ és harmadik vasárnapdélután három órakor kerül sorra az istentisztelet. Azóta már megtartottuk a másodikat is. A következõ szeptember elsejénlesz. Az Õszi Hálaadási istentiszteletre szeptember 15-én dél-után 3-ra várjuk debreceni és környékbeli híveinket. Itt mondjuk el, hogy Vásárosnaményben szeptember 28-án tartunk Õszi Há-laadási istentiszteletet. Ez szombat délután 3-kor lesz, mert va-sárnap, 29-én Füzesgyarmaton, a szociális otthonban és harma-dikként a Gyula és Környéke Szórványgyülekezetben lesz hála-

adó istentisztelet. Gyulán egyébként augusztus 25-én is volt is-tentisztelet. Augusztus 9. és 13. között volt az emlékezetes erdé-lyi kirándulásunk és a szejkei Világtalálkozón való részvételünk.Errõl külön beszámolóban tudósítunk.

Augusztus 25-én került sor a „Jótevõk Napja” megtartására.Ez alkalommal emlékeztünk a „Zs. Nagy Lajos Hunor Emlék-

alapítvány névadójára, aki ponto-san 10 éve ment el tragikus balesetkövetkeztében. Ezen a napon mint-egy 27 fiatalnak, középiskolásnak,fõiskolásnak, egyetemistának adtuk át a pályadíjakat. Ez évben a meg-

pályázható összeg elérte a 100 000forint összeget. Reméljük, hogy fi-ataljaink az emlékezésbõl erõt me-rítenek álmaik, terveik megvalósí-

tásához a jövendõben. Papilaképí-tési terveinkben várakozó álláspon-ton vagyunk, mert szomorú hírek érkeznek arról, hogy a jelenlegikormány nemzeti-keresztény érté-keink felkarolása helyett elsor-vasztja a Széchenyi tervet, amely-tõl mi is vártuk a támogatást. Denem adjuk fel így sem szándékun-kat, Füzesgyarmatnak vagy ígyvagy úgy, vagy ezen a helyen, vagymáshol, de lesz majd egy lelkészilakása.

B. L.

Hódmezõvásárhelyi hírekEgyházközségünk életében kiemelkedõ eseményeként tartjuk

számon július 7-én tartott konfirmációs ünnepségünket. Ünnepé-lyes keretek között négy konfirmáló növendék tett tanúbizony-ságot hitérõl: Gyüre András, Szabó Ádám, Szabó Elõd, SzabóCsaba. Az élõ virággal díszített templomunk hangulata a konfir-málók magabiztos bizonyságtétele, Borsos Annamária zeneta-nárnõ orgonajátéka feledhetetlenné tette mindannyiunk számárae napot. A konfirmáló növendékek nevében Gyüre András kö-szöntötte a szép számban megjelent templomi gyülekezetet.

Külön öröm volt számunkra, hgy köszönthettük körünkben aszovátai egyházközség gondnokát, Fazakas Jánost és kedves hit-

vestársát, Marikát, valamint Kelemen Tündét, a marosvásárhelyigyülekezet tagját.Az Országos Fuvolás Tábor és Zenei Fesztivál keretében

templomunk számos hangversenynek volt a színhelye. Július

8-án, 10-én, 12-én, 13-án, 14-én hallgathattuk a zenés produkci-ókat. A mûsorban többek között hallhattuk a magyarság honfog-laló útvonalában élõ népek õsi zenéjét is. Az elõadó AlexandraHorsch bejárta ezt az utat az õshazától a Kárpát-medencéig.Hosszú ideig élt az ott élõ népek között, tanulta zenéjüket, gyûj-tötte dallamaikat és hangszereiket, és megtanult azokon játszani.Elsajátította az õsi torokének különbözõ technikáit. A koncertenmegszólaltak ezek az instrumentumok: a kaval, a doromb külön-

bözõ fajtái, a tapsur, a dombra, a duplafurulya, a tilinkó, a kabut,a sámándob és más hangszerek. Hallhattuk az õsök félelmetesfegyverét, az íjat is zeneszerszámként megszólalni és megtud-hattuk, hogy miként lett a hangszerbõl fegyver.

A tábor tanárai és diákjai által megszólaltatott mûvek is ma-radandó élményekkel gazdagítottak.

Kiss Mihály

Rázmány Csaba püspök is találkozott ahelybeliekkel



UNITÁRIUS ÉLET 25

Beregi unitárius szórvány Július végén az IRF 30 fõs delegációja tiszai túrán vett részt

vásárosnaményi központtal. Az ötnapos program keretében megis-merkedtek a település és a környék, Bereg nevezetességeivel.

Így felkeresték az unitárius emlékhelyeket (Orbán Balázs em-lékoszlopa, Balázs Ferenc emléktáblája, a kettõs funkciójú 56-osemléktábla, Kriza János emlékoszlopa), ahol elhelyezték a meg-emlékezés virágait. Az utolsó délután tiszteletüket tették a bere-gi unitárius szórvány gyülekezeti termében, ahol megismerked-tek a szórványgyülekezet életével, és ismertették az IRF ez évitevékenységét. Az utolsó napot tábortûzzel zárták.

Másnap Tokaj felé vették útjukat, ahol végetért a felsõtiszaitúra. Richard O’Brien és Matthias Pilger-Strohl jövõre meghív-tak egy beregi ifjúsági delegációt az IRF angliai találkozójára. A

beregi fiatalok már most nagy izgalommal készülnek a megtisz-telõ részvételre.

Július 28-án háromfõs delegációval képviseltette magát a be-regi unitárius szórvány a centenáriumát ünneplõ füzesgyarmatiunitárius gyülekezet istentiszteletén.

Ismét nagyszerû alkalom volt találkozni az alföldi unitáriustestvérekkel. Ez a szinte hagyományossá váló július végi alföldi

búcsú jó alkalom Isten szeretetének megtapasztalására és a kö-zös gondolkodásra. Ezen a július végi vasárnapon találkozhattak a békési, a beregi, a hajdú-bihari és a pesti atyafiak. A nagyszerûünnepséget igazi alföldi ebéd követte.

A díszebéden a debreceni atyafiakkal megállapodtunk abban,hogy közremûködünk az alföldi unitárius búcsú megszervezésé-nek kiszélesítésében Dunapatajtól-Vásárosnaményig. Így azegész alföldi unitáriusságot összefoghatjuk, és elõsegíthetjük ahitbéli megerõsödésüket. A beregi delegáció egy énekszámmalés az újonnan felavatott két emléktábla megkoszorúzásával kap-

csolódott be az ünnepségbe.

Az ünneplõ gyülekezetet egy beregi szõttessel, a Partium

folyóiratuk számaival és az alkalomra nyomtatott centená-riumi emléklevelezõlapokkal ajándékozták meg. Harmad-szorra vettek részt az erdélyi unitárius búcsún a beregiek.

Augusztus második szombatján a Szejke-Fürdõn megren-dezett egyetemes unitárius találkozón háromfõs beregi de-legáció vett részt. A felemelõ ünnepi mûsor után a beregidelegáció is megkoszorúzta a legnagyobb székely, OrbánBalázs sírját.

A nagy magyar tudós méltó tiszteletnek örvend Beregfõvárosában. Vásárosnamény szívében található az OrbánBalázs körút, illetve a körút közepén lévõ diós ligetben álla névadó fából faragott emlékoszlopa.

A háromnapos erdélyi körúton testvérkapcsolatot építet-tünk ki a szovátai unitárius gyülekezet presbitériumával.

Azon leszünk, hogy ez a testvérkapcsolat mindkét gyüleke-zet hitbéli erõsödését szolgálja.

beregi

PestszentlõrincMinden gyülekezet életében vannak olyan

emberek, akik munkája nélkül szinte elkép-zelhetetlen lenne egy közösség élete.

Olyan emberek õk, akik észrevétlenül ámIsten iránti feltétlen hûséggel sáfárkodnak arájuk bízottakon. Annyira természetesnek vesszük munkájukat, segítségüket, hogy nemis gondolunk bele igazán, hogy mennyi ter-het, gondot vesznek le vállunkról. Hozzátar-toznak életünkhöz, mindennapjainkhoz, hi-szen közösek gondjaink, ugyanazok öröme-ink, céljaink, együtt gondolkodunk.

A pestszentlõrinci közösség hosszú ideje – majd egy negyed évszázada – el sem tudnáképzelni életét Balogh Mária nélkül.

Marika néni élete – mert mindenki csak így hívja – szinte összeforrt a lõrinciek életé-vel. Négy lelkész mellett vezette az egyházközség pénztárát lel-kesedéssel, hihetetlen pontossággal, precizitással. Munkájának köszönhetõen gyülekezetünk vagyona évrõl-évre szépen gyara-

podott.Ám figyelme nem csak erre terjedt ki. Újra és újra segítette az

érkezõ lelkészeket a beilleszkedésben, szorgosan gyûjtötte az újunitáriusok címét és tartotta a kapcsolatot a régiekkel. Telefo-nált, családokat látogatott, leveleket írt ha kellett. S mindezt ön-zetlenül, soha el nem fáradva mindenféle köszönet elvárása nél-kül.

Az utóbbi idõben azonban egészsége egy-re inkább megromlott, szemét mûteni kellett,és egyre többször hallottuk tõle, hogy le-mondana tisztségérõl.

Tudomásul vettük döntését és július 28-ángyûltünk össze presbiterek és egyháztagok,hogy együtt mondjunk köszönetet áldozatosmunkájáért, és kívánjunk még hosszú bol-dog életet és egészséget. Köszönjük. Istenáldja Marika néni.

A presbitérium határozata alapján a pénz-tárosi tisztséget augusztus 1-tõl Tóthné ErdõMária tölti be, aki eddig presbiterként dolgo-zott egyházközségünkben. A megüresedett

presbiteri helyre Gibáné Buzogány Csillátválasztotta egyhangúan a presbitérium.

Itt szeretnénk, megköszöni mindazon hí-veinknek segítségét, akik részt vettek a kerítés felújításán vég-zett közmunkán. A munka azonban még nem fejezõdött be, ígytovábbra is várunk minden segíteni szándékozót.

Örömmel hozzuk minden kedves hívünk tudtára, hogy meg-szépült a pestszentlõrinci Unitárius Egyházközség harangja, Pe-tõ László Svájcban élõ testvérünk jóvoltából. Anyagi segítségé-vel sikerült templomunk csillárjait is rendbehozni. E helyrõl isszeretnénk támogatását megköszönni és Isten áldását kérni Õráés családjára.

Sz. A.

Marika néni

Az IRF-tagok megkoszorúzzák Balázs Ferencvásárosnaményi emléktábláját



26 UNITÁRIUS ÉLET



UNITÁRIUS ÉLET 27

Magyarkút Mi kell egy jól sikerült nyári tá-

borhoz? Végy egy kb. 300 négyszög-

öles telket valahol a Börzsöny fe-

nyõfákkal körbevett sûrûjében – Magyarkút és környéke pontmegfelel a célnak.

Édesítsd meg egy kis napsü-téssel!

Végy tizenegynehány lelkes,mindenre kapható unitárius pa-lántát.

Hígítsd fel egy-két vállalkozó szelle-mû felnõttel, és máris egy fantaszti-kus kis csapat sül ki belõle.

Hogy mitõl lett szép az együtt töl-tött idõ?

Talán a sok közös együtténekléstõlés imádkozástól, a sok játéktól és be-szélgetéstõl, kirándulástól és pizsa-mapartitól, de a sok felnõttes okosko-dás helyett beszéljenek maguk a gye-rekek!

Mi pedig köszönjük nektek Farkas,Bulcsú, Ádi, Dani, Réka, Zsófi, Kin-csõ, Berni, Micimaci, Babe, Timi, Niki,

Joli, Enikõ, Margit, Adrik, hogy együttlehettünk.

Találkozunk szeptember 7-én,szombaton a hajókiránduláson. A részletekrõl érdeklõdjetek a lelkészihivatalokban!



H Í R E K2002. július 7-én a vasárnapi isten-

tiszteletet követõen került sor a JánosZsigmondról elnevezett (12. kerület) ut-cában tartott ünnepi megemlékezésre,

Erdély elsõ fejedelmének napra ponto-san 462. születésnapja alkalmából.

Az ünnepi beszédet a püspök úr fel-kérésére Kászoni József tartotta, amitünnepélyes koszorúzás követett. A ko-szorút elhelyezte Rázmány Csaba püs-

pök, Kászoni József és Léta Sándor lel-készek.

F

Július 31-én délelõtt meglátogattaPüspöki Hivatalunkat Dr. Szallai Istvánállamtitkár úr, aki támogatásáról biztosí-tott.

FAugusztus 2-án este 8 órakor az

IARF munkálatainak a befejezésével aGellért szálló „Goblen”-termében kerültsor arra a fogadásra, amelyet annak el-nöksége rendezett, és amelyre meghív-tak közel negyven személyt így egyhá-zunk püspökét, világi elnökét és lelké-szei közül a budapestieket. Kellemesegyüttlét, jó hangulat jellemezte azt aközel két órát, amelyben találkozhattunk az IARF munkálatain résztvevõ közeliés távoli országok képviselõivel.

F

Augusztus 4-én a Várban a Szenthá-romság téren zászlószentelés volt. AJobboldali Ifjúsági Közösség (Jobbik)

június 4-én, Trianon évfordulóján, hir-dette meg az Öltöztessük nemzeti színbea világot elnevezésû zászlógyûjtési akci-ót, amelynek révén augusztus 20-ra kül-honi magyaroknak és határon túli civilszervezeteknek címeres nemzeti színûlobogókat gyûjtöttek. A felhívásra há-romszáz nemzeti színû zászlót sikerültösszegyûjteni.

Az ünnepséget levezette Horváth Ti- bor, a Jobboldali Ifjúsági Közösség (Job- bik) szóvivõje, majd felszólalt Petheõ

Attila elnökségi tag és más neves szemé-lyiségek. Körpöly Kálmán zuglói refor-mátus lelkész, Blankenstein Miklós, aMátyás-templom plébánosa, Kirchnopf Péter evangélikus és Léta Sándor unitá-rius lelkész megáldotta és felszentelte anemzeti színû lobogókat.

F

Augusztus 14-én az egy hétig tartó,II. Összmagyar Nemzeti Ifjúsági Talál-kozót, Bethlen Farkas, Verõce polgár-mestere, Rázmány Csaba unitárius

püspök, Márkus László, helybeli refor-mátus lelkész és Toroczkai László szer-

vezõ nyitották meg.F

A Magyar Mûveltség Szolgálat2002. augusztus 22-én tartotta a közgyû-lését a Magyarok Háza I. emeleti SzentLászló termében. A közgyûlést Rétháti

György levezetõ elnök nyitotta meg.Énekszámokat adtak elõ Dévai NagyKamilla és a Krónikás Énekegyüttes.Áhitatot mondott Léta Sándor, a Bartók Béla Unitárius Egyházközség lelkésze.Üdvözlõ beszédet mondott PatrubányMiklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke. Püski Sándor átadta a „SzabóDezsõ emlékérmet” Tatár József özve-gyének.

A Magyar Mûveltség Szolgálat – me-lyet 1990-ben Tatár József nyugdíjasgyógyszerész, vegyészmérnök alapított – ez évben ünnepelte 10 éves fennállását.A szervezet célja a határon kívül rekedtmagyarok segítése, kulturális és szociá-lis értékeinek megtartása céljából, hogyne kényszerüljenek elhagyni szülõföld-

jüket. A Magyar Mûveltség Szolgálatmár 33 határon túli helyi csoportjának tevékenységére támaszkodva reálisan és

pontosan méri fel a szükségleteket. Kü-lönösen a szórványban élõ csoportok kulturális és anyanyelvi müvelõdésébenvaló segítségnyújtásra, szellemi értékeik továbbfejlesztésére, látókörük bõvítésé-re, magyarságtudatuk erõsitésére, a szo-ciális körülmények javítására, a gazdasá-gi felemelkedésre és a testi-lelki egész-ség megtartásában való közremûködésrevállalkozott. Szem elött tartja a Szabó

Dezsõ-i gondolatot: „a másik magyar se-gítése cselekedetekkel”.

F

2002. augusztus 24–28. közötti idõ-szakban tartotta értekezletét Budapestena Nõk a Nemzetközi Szervezet a Vallás-szabadságért (IALRW). Erre az alkalom-ra közvetlenül a Nemzetközi Szervezet aVallásszabadságért 31. Világkongresszu-sa elõtt került sor. A munkálatokon résztvettek különbözõ világvallásokhoz cso-

portosuló liberális gondolkodó asszo-nyok; nem kevesebb mint harminc or-szágból. Az elõadók közül sokan szere-

peltek olyanok, akiket már régóta isme-rünk mi is, mint pl. Natalie Guld- brandsen (Egyesült Államok), ChristineHayhurst (Anglia), Azam Bayburdi,Szent-Iványi Ilona (mindketten Magyar-országról), Gellérd Judit (Egyesült Álla-mok), Joanna Boeke (Anglia).

A munkálatokon résztvevõk közelszáz tagja látogatta meg egyházközsé-günket a konferencia ideje alatt; akiketKászoni József fogadott a templomban,közös áhítatot tartva és bemutatva azegyházközség történetét.

F

Nagy örömmel hozzuk minden ér-deklõdõ tudomására, hogy 10 évi szünetután megjelent az I.P.M. (Interpress

Magazin). A havonta megjelenõ maga-zin 2002 július havától indult be újra.

F

Örömmel értesítünk mindenkit,hogy Miklósi Vári Katalin debreceni lel-késznõ és Andreas Fritz kisfiát, ManóLeventét 2002. augusztus 10-én SzászAdrienne pestszentlõrinci lelkésznõmegkeresztelte. A keresztelõn a család-tagokon, barátokon kívül a gyülekezettagjai is jelen voltak, akik szeretetven-dégséggel kedveskedtek a lelkészi csa-ládnak. A jó Isten áldása kísérje a gyer-mek életét, hogy növekedjen továbbra istestben és lélekben, Isten és ember irántikedvességében.

F

Szeretettel hív és vár mindenkit aPestszentlõrinci Unitárius Egyházközség

presbitériuma a 2002. szeptember 22-én17 órától kezdõdõ Four Seasons debre-ceni énekegyüttes elõadására és az aztkövetõ borsostokányos, puliszkás vacso-rára, amit az elõadást követõen szolgál-nak fel az egyházközség elõljárói. Mûso-ron: reneszánsz, romantikus, kortársegyházi zene és spirituálék.

F

A Budapesti Unitárius Egyházköz-ség szeptember 21-re, szombat délelõtt10 órára hívja mindazon érdeklõdõket,

akik az eddigiekben is részt vettek a ma-gyarkúti rendezvényeken, és mindazo-kat, akik eddig nem voltak jelen, nyárbú-csúztató családi vasárnapjára.

Ez alkalomból külön meghívót küld-tünk azon szülõknek, nagyszülõknek,keresztszülõknek; akiknek a gyermekei-ket 2001. január 1 és december 31. kö-zött kereszteltük, és akiknek száma pon-tosan 30. Jó alkalom lesz ez mindannyi-uk bemutatására és egymás megismeré-sére. Egésznapos rendezvényünkön sze-repelnek: délelõtti szabadtéri istentiszte-let, a megjelent gyermekek és szüleik

bemutatása a gyülekezeti tagoknak, a

Four Seasons énekegyüttes énekszámai,különbözõ üdvözlõ beszédek, flekkensü-tés, bográcsgulyás elkészítése. Gyerme-kek részére szabadtéri játékokat biztosí-tunk. További részletes felvilágosítás azegyházközség lelkészi hivatalától a311-3094-es telefonszámon.

F

Teller Ede, a Magyarországról el-származott világhírû amerikai fizikus el-vállalta a Sapientia Erdélyi Magyar Tu-dományegyetem nemzetközi tanácsadótestületének tiszteletbeli elnöki tisztsé-gét, és levélben kérte fel a nemzetközitudóstársadalmat, hogy támogassa azegyetem ügyét. (MTI)

(Szerk.)

Unitárius Élet 2002 Julius Augusztus

Documents

Transcript of Unitárius Élet 2002 Julius Augusztus