Az irányított termesztés

Az irányított termesztés alatt azt értjük, hogy a krizantém dugványt az év bármely

napján elültetjük és ennél fogva az év napjára virágoztathatjuk. Ezen körülményt a

krizantém azon tulajdonsága teszi lehetővé, hogy a termesztés során érzékeny a nappalhosz-

szúság változására. A hosszúnappal a vegetatív növededést segíti elö, a rövidnappal pedig a

növény generatív szakaszát, vagyis a bimbóképződést. A krizantémtermesztés két fő szakasz-

ra tevődik:

VEGETATÍV SZAKASZ: Ültetési időszaktól függően 2-6 hét. A dugványok ebben az időszakban természetes hosszúnappalos körülmények között vannak, illetve pótmegvilágítással tudják e a feltételt biztosítani.

A pótmegvilágítás időtartama, ha az ültetés:

- januárban történik, akkor 5 óra,

- februárban 4 óra,

- márciusban 3 óra,

- áprílisban 2 óra,

- májusban 1 óra.

- A vegetatív szakasz átlagosan addig tart, amíg az elültetett dugványok megfelelöen megerősödnek és elérik a kb 25-30 cm-es növénymagasságot.

GENERATÍV SZAKASZ: Általában 6-11 hét az időtartama.

Ez a rövidnappalos kezelés időszaka. Ha a természetes körülmények (fényviszonyok) nem ezt mutatják, akkor mesterségesen kell megteremtenünk ezt a körülményt. A krizantém számára a rövidnappal azt jelenti, hogy a növényállománynak 11 óra fényt és 13 óra sötétséget kell érzékelnie. Ha ez az adott sötétszakasz nincs meg, akkor mesterségesen megnyújtjuk. Ezt úgy érhetjük el, hogy megfelelő sötétítőanyaggal beborítjuk a teljes állományt úgy, hogy teljes sötétségben legyenek. A naponként 13 órát meghaladó kezelésnek nincs értelme, ugyanis a megengedett időtartamot túllépő kezelés hátráltatja a fotoszintézist, és ezáltal közvetlenül a bimbóképződést. A kezelést a virágok színesedéséig végezzük. A generatív szakasz gyakorlatilag megegyezik a „REAKCIÓIDŐ”-vel, amely a sötétítőkezelés megkezdésétől a virágzásig eltelt időt jelenti hetekben

2

kifejezve.

Ez fajtánként nagyon eltérő, általában 7-11 hét között van. A fentebb említett az év bármely időpontjára termelt virág főképpen a cserepes és dekoratív virágú fajtákra érvényesek. A nagyirágú krizantémokkal alapvetően más a helyzet. Itt minden esetben október végére kivánatos a virágzás időzítése, hiszen hazánkban csak ekkor van kereslet erre a tipusu virágra. Akár korábbra vagy későbbre nyílik virágállományunk, az gazdaságossági szempontból katasztófális. Csak október utolsó hetében lehet a nagyvirágú krizantémot nagy mennyiségben és megfelelő áron értékesíteni. Ennél fogva a nagyirágú krizantémtermesztés az irányított krizantémtermesztésnek egy speciális esete.

A NAGYVIRÁGÚ KRIZANTÉMOK NYÍLÁSÁNAK IDŐZÍTÉSE

Ezeknek a fajtáknak az ültetési ideje attól függően, hogy egy vagy többszálasra nevelünk,májustól július végéig tart. A reakcióidejük pedig fajtától függöen 8 – 11 hét. Jól látható, hogy a krizantémok vegetatív szakasza hosszúnappalos körülmények közé esik, ezért pótmegvilágításra nincs szükség. Ha most visszaszámláljuk a tervezett nyílástól az adott fajta reakcióidejét, akkor megkapjuk az adott fajtára vonatkozó sötétítőkezelés megkezdésének időpontját.

Ez az időpont pl. Fred fajtánál………………………. ……………augusztus 10.,

Snowdon, Palisad fajtánál…………………...augusztus 20.

Ebben az esetben nem kell a sötétítő takarást a nyílásig végig csinálni, hiszen a természetes rövidnappalok már augusztusban beköszöntenek. De hogy a rövidnappalokat egyértelműen érzékelje a növényállományunk, ezért szept-ig célszerű a kezelést végezni. A takarást legjobb este 18 órától reggel 07-ig végezni. Az első hét kezelés után a bimbóképződés visszafordíthatatlan, de a további kezelésre azért van szükség, hogy az esetleges természetes hosszúnappalos hatás miatt ne legyen virágtorzulás és deformálódás. Jól látható, hogy a nagyvirágú fajták sötétítő kezelésének kezdése augusztus hónapra esik, ami egyben a természetes rövidnappalok kezdetét jelenti. Ezért van az a tulajdonsága a 9 hetes reakció idejű fajtáknak, hogy irányított sötétítő kezelés nélkül is kinyílnak. Azonban általánosságban több év nyilasztási tapasztalatból elmondtható, hogy a nyílás heterogén, nem egyőntetű. Így azok a kertészek nyílasztanak, akik nem ismerik vagy különböző okok miatt nem vállalják a takarásos termesztést. Ezáltal gyakorlatilag kizárják annak a lehetőségét, hogy egyöntetü kiváló minőségű virágnyílásuk legyen.

3

A SÖTÉTÍTŐ KEZELÉS TECHNIKAI LEBONYOLÍTÁSA

Hazai viszonylatban elmondható, hogy a legkönnyebben elérhető és megfizethető takarásra alkalmas anyag a fekete fólia.

FÓLIAVÁZ PALÁSTJÁN TÖRTÉNŐ TAKARÁS

3-5 m-es vázszélességű fóliáknál alkalmazzuk, ahol gyakorlatilag akkora fekete fólia szükséges amekkora a normál fóliánk. Erre azonban rá kell számolni a két végfal takarásához szükséges fóliamennyiséget. A sötétfólia egyik oldalát a fóliaváz teljes hosszában beássuk vagy más módon rögzítjük. A takarófólia áthúzását húzókötelek felrakásával könnyíthetjük. Az áthúzást követően a fekete fóliát 2-3 méterként földdel töltött műanyag zsákokkal rögzítjük.

Nagylégterű sátrak takarása (8-10 méteres vázszélesség esetében)

Ágyásonkénti takarás

Ennek a megoldásnak az a feltétele, hogy rendelkezzünk megfelelő mennyiségű

támberendezéssel, amelyet a hálótartáson kívül a takaróanyagot is tudja tartani.

A növényház belső légterében történő kialakítás

A termesztőházban kialakított huzalrendszer van kiéítve, amelynek segítségével tudjuk mozgatni a felső borítást valamint az oldalfalakat. Ezekkel a megoldásokkal szemben az a követelmény, hogy használatuk során minél kevésbé szakadjanak, sérüljenek, hiszen ezeknek az anyagoknak a használata néhány hétre korlátozódik. Felhasználása akár 5-10 évig is lehetséges.

Virágbimbók típusai:

Hosszúnappalos bimbók:

A nagyvirágú krizantémnál nem kívánatos jelenség. Korábban keletkezik, mint a rövidnappalos bimbó . Durva szerkezetű, kanalas fellevelei vannak. Ez akkor lép fel, ha a krizantém a fajtára jellemző véglevélszámot ér el. Ilyen olyankor szokott elöfordulni, amikor nem helyesen választottuk meg az ültetési időt. Pl. korán májusan vagy júniusban ültettük és nem törtük vissza dugványokat. Ezen kívül lehet nyári rövidnappalos hatás is.

Megjelenésének következménye lehet:

alacsonyabb szár,

4.

durvább virág.

korai virágnyílás.

Megelőzés

Az egy vagy többszálas nevelésnek megfelelő helyes ültetési idő kiválasztása.

Pótmegvilágítás

Július utolsó hetétől a sötétítő kezelés megkezdéséig végezzük. Lényegében ugyanazon a módon történik, mint a csokros krizantémok esetleges pótmegvilágítása. Világító füzérsorokathelyezzük a krizantém ágyások fölé ( 2 m-enként 60 W –os izzókat). Az éjszakát két órára megszakítjuk világítással. Abban a kertészetben, ahol időzítve csokros vagy cserepes krizantémot is nyilasztanak, ott ez a technikai felszerelés adva van. Máshol ezt a megoldást költségtakarékosság miatt általában nem alkalmazzák. Az augusztus elején megjelent hosszúnappalos bimbókat ki kell törni és majd valamelyik utána képződő oldalbimbókat ki kell törni és majd valamelyik utána képződő oldalbimbó átveszi a funkcióját. Augusztus végén képződő hosszúnappalos bimbót már ne távolítsuk el.

Itt arra kell figyelni, hogy a sötétítő kezelést rendben folytassuk. Ennek hiányában a bimbók „besülhetnek” vagy fajtára nem jellemző torz virágot hozhatnak.

Rövidnappalos bimbók

A megfelelő rövidnappalos kezelés hatására megfelelő időben olyan bimbók képződnek, amelynek :

- nincsenek kanalas fellevelei,

- nem nyurgult meg a virágnyak,

- a főbimbót símulva körbeveszik az oldalbimbók,

- egyöntetű a bimbók fejlettségi állapota.

Ha ugyanazon krizantémfajta növényállományát összehasonlítjuk (takarva és takarás nélkül)olyan mérvű különbséget észlelünk a virágnyílás egyenetlenségében, virágformában, virágállásban mintha más krizantémfajta lenne.

5.

Növényápolás

1. Tápanyag visszapótlás

A növényeink tápanyaggal történő ellátását oly módon kell véghezvinni, hogy az adott kultúra fenofázisának megfelelő tápanyag mennyiséget és arányokat nyújtjuk a növények számára a teljese tenyészidő során. Első lépés egy alapos talajvizsgálat, amely fényt derít a termesztőközegeink minden lényeges tulajdonságára, pl. sószint, pH szint. Ennek segítségével egy tápanyag –visszapótlásban jártas szakember segítségével megfelelő „etetési” receptura készíthető. Mindenképpen érdemes a tápanyagkészlet figyelemmel kisérése 1-2 havonkénti újabb talajvizsgálatokkal, amely segítségével jól követhető a talaj tápelem tartalma és ennek fügvényében módosítható a növények táplálása. Figyelnünk kell arra a körülményre, hogy az előző kultúránk után visszamaradt földterület sószintje semmiképpen sem legyen magas. Ilyen probléma esetén már az előző kultúra végén gondolnunk kell a termesztőközeg tisztavizes átmosására. Célszerű, ha van kézi EC és pH mérőnk, amelynek haszálatával figyelemmel tudnánk kisérni a termesztőközegünk e két jellemzőjét. Ezzel meg tudjuk akadályozni, hogy néhány durva hibát elkövessünk, pl. ne etessük túl a növényeinket. A növénytáplálásnak számos módja ismert. Régi bevált módszer a szervestrágyázás, amely tápanyag szolgáltató képességen kívül a talaj mikrobiológiai életét is megtámogatja (talajokban lévő növények által fel nem vehető tápanyagokat feltárja). Mai viszonylatban a növények termőképességgel szemben támasztott igények nagyon magasak, amely egyben a gazdaságos termeszthetőség feltétele. Ennél fogva jelenleg megfelelő kemikáliák (mütrágyák) felhasználása nélkül e magas feltételeknek aligha lehet eleget tenni. Számtalan cég foglalkozik növénytáplálásra alkalmas komplex és mono műtrágyák előállításával és forgalmazásával. Mivel ez a téma gyakorlatilag kimeríthetetlen ezért ebben a technológiában kiválasztottam egy céget a KEMIRA-t, amely több ás cég mellett szisztémát dolgozott ki a növények táplálására. Természetes van sok más cég is, aki szintén megoldja ezt a problémát.Annak a cégnek a termékét célszerü választani, amelyik hajlandó végigkisérni kultúrájának sorsát és menet közben megfelelő szaktanácsokkal is ellátja.

2. Hőmérsékletigény, levegözés, árnyékolás

A termesztőház hőmérséklete, légcseréje és árnyékolása szoros összefüggésben van egymással. Először is a krizantém igényéből kell kiindulni. A krizatém számára legideálisabb az állandó 17-18fok körüli hőmérséklet. A nyári termesztés során ezt a hőmérsékletet aligha tudjuk tartani, hiszem ez az érték gyakran 25 fok fölé emelkedik. Mégis van néhány lehetőségünk, hogy a termesztőházunkban a nagy meleget mérsékeljük.

6.

A termesztőházainkat beárnyékoljuk, a fóliába beeső napsugárzás intenzitását csökkenthetjük.

Ezt elérhetjük fólia, üvegfelület:

festékkel történő befröcsköléssel,

nádszövettel,

raschel lapkelme akár többszörös fedésével,

nagyobb berendezésekben textíliákkal /elhúzható/ energiaernyővel.

Ennek borzasztó nagy szerepe van a növények közvetlen kiültetése után, hiszen a többszörösen leárnyékolt szaporítóházból kikerülő páratelt környezetből kikerülő zsenge

dugványok a nagy melegtől és intenzív sugárzástól rövid idő alatt napégést kapnának.

Az árnyékolásnak a közvetlen hőmérséklet csökkentő hatásából fakadóan nagymértékben csökkenti a növények túlzott párologtatását. A relatíve lassú vízforgalom csökkenti a kertészet vízfogyasztását, amely költségcsökkentő tényező. Befolyásolja még a termesztőház hömérsékletét a jó vagy rossz szellőzöttség. A krizantém igen levegőigényes növény, hiszen létfontossága a növények permetezése vagy párásítása után történő felszáradásra megfelelő légcsere nélkül nem biztosított. A növénybetegségek könnyebben fel tudnának lépni, pl. virágzáskor a páralecspolódásnak kinyitás után reggel, minél korábban fel kell száradnia, mert a szürkerothadás a virágszirmok rothadását okozza és pár nap alatt tönkreteheti a virágállományt.

Ha kinyílott virágzó állományunkat lezárva tartjuk, összeesnek a fejek, sziromhullásra hajlamosabbá válnak.

Gondoskodnunk kell megfelelő fűtőrendszerről, ami a hideg őszi időszakban megemelheti a léghőmérsékletet, és ezáltal csökkenti a páralecsapódás veszélyét, valamint a megfelelő ütemű nyílás dinamikáját.

Csökkenti az éjszakai nagy hideg hatására a virágon kialakuló körkörös antociános elszíneződést, pl. Snowdon.

3. Párásítás

Nem keverendő össze az öntözéssel.

Célja a termesztőház légterének és a benne lévő növényzet levélzetének lehütése. A páratartalom növelésével csökkenthetjük a krizatémjaink párologtatását.

7.

Ha a magas relatív páratartalmat gyakori rövid ideig tartó párásítással fenn tudjuk tartani, akkor a növényeink akár 25-28 C feletti léghőmérsékletet is képesek elviselni. Rendelkeznek erre a célra kiépitett párásító rendszerrel. Ennek az alkalmazása megóvja kultúránkat a lombozat perzselődésétől. Leginkább érzékelhetjük ezt a jótékony hatását, amikor kiültetjük a dugványainkat, és még a talajból a begyökeresedésig kb 6-8 napig nem tud vizet nyerni.

A fent említett tényezők nem pusztán a léghőmérsékletre hatnak, amelyből kiindultunk, hanem természetesen egymásra is. Ezen kölcsönhatások figyelembevételével és alkalmazásával olyan feltételeket tudunk kialakítani, amely a kultúránk jó fejlődését lehetővé teszi .

4. Öntözés

Ahogyan a szervezetünk, úgy a növények testét is nagyrészt víz teszi ki. Magyarul víz nélkül növényi élet elképzelhetetlen. Számtalan funkciója körül felsorolok párat:

oldószer: a talajban lévő tápanyagok a víz segíségével oldatba kerülnek és a növények

számára felvehetővé válnak,

tartást ad:

a rendelkezésre álló víz hatására a sejtek megfelelő turforral rendelkeznek, nem fonnyadnak.

A rendelkezésre álló víz párologtatásával egyrészt hűti a lombozatát, valamint segítit a gyökér felől vízben oldott tápsók felfelé irányuló mozgását (tápanyagszállítás).

Az öntözés mennyiségét, gyakoriságát több tényezö határozza meg:

a talaj fizikai félesége, a növények fejlettségi fázisa, a termesztőház fény és hőmérséklet

viszonya stb. Fő szabály, hogy a krizantémkultúra termesztőközegének mindig finoman nyirkosnak kell lennie, ami azt jelenti, hogy a talajt vízzel és lvegővel kitöltő üregek aránya 50-50% legyen.

A kiültetett dugványok leveleit a nagy melegben óvjuk gyakori párásítással. Ezt végezhetjük kézileg tömlőre kezelt szórópisztollyal, de ideális, ha a termesztőházunk fel van szerelve jelző párásító rendszerrel. Ezt természetesen felülről történő öntözésre is felhasználhatjuk. Gyakori probléma, hogy ezek a rendszerek nem teljesen tökéletesek, foltokban nem öntöznek megfelelően vagy túlöntöznek. A szárazabb foltokat tömlővel öntözzük be. Ha találunk levegőtlen, lealgásodott iszapszagú részeket, itt szedjük ki a szórókat és kézikapával lazitsuk fel az ágyásunk felületét. A túl sok víz kijuttatásának

8.

hatására kialakuló levegőtlen körülmény miatt a növények megnyurgulnak. Satnyákká válnak, lombozatuk világos színt vesz fel. Ellenkező hiba a növények kiszáradása (egyenlőtlen vízadagolás). Ilyenkor a növények szára befásodik, a virágbimbó besül, a lombozat lankad, összeaszik. Ezeket a zavaró körülményeket a mai modern öntözéstechnika alkalmazásával már könnyen kiküszöböljhetjük. A tenyészidőben a víz és tápanyag ellátás legjobb módja a csepegtetőszalaggal történő öntözés.

Elönyei:

- jól automatizálható,

- napjában többször is öntözhetünk kézierő felhaszálása nélkül,

- víztakarékos és pontos vízadagolást tesz lehetővé,

- kijuttatott tápanyagok pontosan a gyökérzónába kerülnek és jól hasznosulnak,

- a lombozatot nem nedvesítik (betegségek kevésbé támadnak).

A vízminőség kritériuma:

A víz oldott sótartalma nem haladja az 1,5 g/l-t. Ennél magasabb oldott sótartalmú víz öntözésre alkalmatlan. Legideálisabb a 0,5 g/l oldattöménység alatti vizek, amelyek általában felszínhez közeli vízadó rétegből nem nyerhető. Alkalmas még az öntözésre a termesztőházak palástjáról összegyűjtött esővíz is. Ha csőkutról öntözik és nem ismert az

öntözésre használt víz sótartalma, célszerű laborba küldeni egy mintát.Magas sótartalmú öntözővíz állandó használata tönkreteszi a talaj szerkezetét és a kultúránk harmónikus táplálkozását is felborítja. Súljos esetben gyökérpusztulást is okozhat (a talaj sótartalma megnövekszik).

5. Támrendszer

Vannak olyan krizantémfajták, pl. Fred, amelyek vastag szárat növesztenek. Gyakran előfordul, hogy az ilyen fajtákat támrendszer nélkül virágoztatják. A Palisade és Snowdon eleve magasabb szárú krizantémok és a szárerősségük is gyengébb. Ezeket a fajtákat támrendszer nélkül nem termesztjük. Zárt termesztőházban a sűrű ültetés és a rossz fényviszonyok miatti túletetés is okozhat virágnyurgulást. Szabadban viszont a csapadék, az erős szél döntheti meg virágállományunkat.

Az I osztályú virág alapfeltétele a merev egyenes szár. Árutermelő kertészek ezért minden esetben építenek ki támrendszert, amelyen növényhálót feszítenek ki.

Használhatunk 15x15 vagy 20x20 cm kiosztású növényhálót. Egy sor háló elegendő , amelyet a növényállományunk növededésével emelnünk kell. Szakszerűen felrakott

9.

növényháló lehetővé teszi, hogy a megfelelő tartáson kívül a termesztőházunk ágyásai között kényelmesen közlekedhessünk.

Permetezéskor nem érintkezünk az ágyás szélén elhelyezkedő virágokkal (nincs mechanikai sérülés).

6. Visszatörés és hajtásválogatás

Ha egy dugványról 2-4 virágot szeretnénk kinyilasztani, akkor visszatörést kell alkalmaznunk. Természetesen jól meg kell választanunk az ültetési időt és a tenyészterületet. A kiültetés után kb 1 héttel törjünk vissza 4-5 levélnél a szár lágy részébe. Kizárólag kézzel végezzük, semmilyen segédeszközt ne használjunk. Ha helytelenül a fás részébe törjük a dugványt, akkor a dugvány alsóbb rügyeiből a kihajtás egyenetlen és vontatott lesz. A levélhőnaljból kinyíló rügyek mikor elérik a kb cm-t, a fölösleges oldalhajtásokat leválogatjuk, tőből kitörjűk. A hajtásválogatásnál mindig az a fő irányelv, hogy az egyforma fejlettségű hajtásokat hagyjuk meg. Ezzel érhetjük el, hogy a növényállományunknak egyöntetű növekedése lesz.

7. Oldalhajtások és oldalbimbók eltávolítása

A krizantém szárának hosszanti növekedése során a levélhónaljak rügyeiből hajtások törnek elő, amelyeket folyamatosan kitöréssel célszerű eltávolítani. Amikor a növényanygunk bebimbósodott és az oldalbimbók megfoghatóak, el kell kezdeni ezek eltávolítéását. Csak a központi helyen levő legfeljebb főbimbót hagyjuk meg. Ha a főbimbó sérült, akkor kitörjük és egy meghagyott oldalbimbó veszi át a szerepét. Ez az ápolási munka igényli a legnagyobb élő munkát. Szervezzük meg jól ezt a munkát, hiszen a késve eltávolított kacsok, bimbók túl nagy mechanikai sérülést okoz a növénynek, valamint a megmaradó virágbimbó fejlődését is hátráltatja.

8. Növényvédelem

A termesztési ciklus során arra utaló kell legyen a tevékenységünk, hogy olyan feltételeket teremtsünk a növényeknek, amelyek megnehezítik a kártevők, betegségek fellépésének esélyeit. Ezek a következők:

- fertőtlenítsük ki a termesztőközegünket,

- ültessünk egészséges palántákat,

- kertészetünkben a termesztőházak környékét tartsuk gyommentesen,

- állományunkat tartsuk gyommentesen, növényápolási teendőinket végezzük el időben és szakszerüen. Pl. a felső öntözést fejezzük be a koradélutáni órákban, hogy legyen ideje felszáradni a lombozatnak.

10.

- kerüljük a víz és a tápanyagok túladagolását,

- a kártevők, betegségek megjelenését akadályozzuk meg a megfelelő kémiai védekezés

alkalmazásával.

RÉSZLETES TÁJÉKOZTATÁST A NÖVÉNYVÉDELEMRŐL ÉS A MEGFELELŐ NÖVÉNYVÉDŐSZEREKRŐL A DUGVÁNY TERMESZTÖJE ILLETVE A FORGALMAZÓJA AD.

A termesztés során előforduló főbb technológiai hibák

1. A krizantém dugványkori károsodása

Ha a talajt fertőtlenítettük, tartsuk be a várakozási időt, ugyanis a gázhatás károsíthatja a dugványokat. Javasolt a palántákért személyesen elmenni, hiszen akkor a szaporítóanyag nem fog napokig a postán vagy a vasúton kallódni, a csomagolással törődni, esetleg a hosszú szállítási idő miatt a dobozba befülledni ill. berohadni.

2. Kiültetéskor előforduló hibák

Ültetőágyunk ne legyen rögös, száraz. Ne használjunk semmilyen segédeszközt az ültetéshez (pl. ültetőfa). Az ültetés mélysége 1-2 cm legyen. Ha a kiültetett növényanyagunk nincs kellően árnyékolva és folyamatosan párásítva, könnyen napégést

kapnak.

Előforduló hiba, hogy a talajunk sókoncentrációja magas, ezért a palánták stagnálnak, nem hajlandóak begyökeresedni. Ezért a talajunk tápanyaga készletéről ültetés előtt tájékozódjunk, és ha szükséges mossuk át a talajt. Gyakori hiba, hogy a türelmetlen termelő a lassú begyökeresedés miatt szilárd műtrágyával megszórja az ágyás felszínét, így próbálva a növényeket beindítani. Ennek többnyire az a következménye, hogy beöntözéskor a palánták gyenge gyökérzete nagymértékben károsodik a tömény mütrágyaoldattól. Elfeketedik, ami részleges vagy teljes gyökérpusztulást eredményez.

Ilyenkor a dugvány állandóan lankad.

Másik előforduló gond szokott lenni a talajlakó kártevők (pajorok, lótücsök) rágása, amely

szintén a dugvány pusztulását okozhatja. A dugvány folyamatos párásításán kívül

11.

egyenletes vízadagokkal öntöznünk is kell, hogy megakadályozzuk a dugványok talajban történő kiszáradását. Kerüljük a túlöntözést, melynek jele az algás talajfelszín és az iszapszerű szag.

Ha az ültetést követően tömeges dugványpusztulást észlelünk, vagy palántáink nem akarnak

begyökeresedni, illetve heterogén beállott palántállománnyal állunk szemben, akkor szinte biztosra vehető, hogy a fent említett hibák közül valamelyik el lett követve.

A gyökérzetet a kiültetést követő héten úgy ellenőrizzük, hogy emeljünk ki néhány palántát azok közül, amelyek valami oknál fogva nincsennek megindulva. A gyökérzetet mossuk ki. Ha a gyökérvégek fehérek, nincsen semmi gond, azonban ha barnák a gyökérvégek elhaltak.

A sérülést szenvedett gyökérzet regenerálódása heteket is igénybe vehet. Eredmény: fejlődésben lemaradó növény.

Jól látható, hogy számtalan környezeti tényező és technológiai elem egyidejű hatásából lehetséges, hogy heterógén vágóállomány alakul ki. Ez abban nyilvánul meg, hogy a növényeink nem egységesen fejlödnek, a virágok szárhossza és fejlettségi állapota lényeges eltérést mutat.

A virágok egy része gyakran elaprósodik, fajtára nem jellemző megjelenésű.

Ezek föbb okai:

1. talajlakó kártevők (pajorok), talajlakó gombák (pl.fuzárium) fellépése.

Oka: nem volt ferőtlenítve a talaj.

2. a fiatalkori dugványok gyökérzetének vagy levelének károsodása, amivel az előzőkben már foglalkoztunk (gyökér vagy levélkárosodást szenvedett, de életben maradt növény esete)

3. mélyvisszatörés – többszálas termesztésnél fordulhat elö (egyenetlenül törnek elő a hajtások a hónalj rügyekből)

4. mechanikai sérülések – a növényápolási teendők során szenvedik el ezeket a sérüléseket (pl. letörik a főbimbó)

5. állati kártevők – a növény gyökerének vagy lomjának rágásából fakadó károsodás,

6. folyamatos árnyékolás – visszafogja az asszimilációt, növények elgyengülését okozza,

7. vírusos vagy baktériumos betegség,

8. gombás eredetű növénybetegségek,

12.

9. hiánybetegségek – valamely tápelem hiánya okozza (pl. vashiány: klorózist okoz),

10. tápelemek nem harmoniku jelenléte, valamint túladagolása

11. növényállomány időszakos túlöntözése vagy stárazon tartása,

12. permetezésből fakadó növényperzselés – nem megfelelő dózisban és időben történő kijutttatás okozhatja,

13. a virágok anticiános (lilás) elszíneződése – nagy éjszakai lehülés esetén a légtér felfűtésének hiánya okozza,

14. szellőztetés hiánya – virágzáskor normálisnál nagyobb mértékű sziromhullást okoz,

15. virágszedéskor a virágszárak elfásodott végével együtt történő levágása. Olyankor esünk ebbe a hibába, ha a növényállományunk relatíve alacsonyra nőtt. (Vágjuk rövidebbre a szárat, vagy roncsoljuk el hosszában metszőollóval az elfásodott részt, ily módon megakadályozhatjuk a virágfejek fonnyadását, összeesését.

A fentiekben leírtakat krizantémtermesztéssel kapcsolatos szakirodalomból, valamint a saját termesztési tapasztalataimból állítottam össze. Ezen információk tájékoztató jellegűek, különböző termőhelyeken eltérő módon viselkedhetnek ugyanazon növényanyagok. Kérem, hogy az eddig jól bevált termesztési módszereiktől (ha van ilyen) ne térjenek el.

Eredményes krizantémtermesztést kivánok,

Tisztelettel ________________________

Ördögh Zoltán