Tartalomjegyzék - Sulinet...avatón minden elsős (esetenként másodéves) tanuló számot...
Transcript of Tartalomjegyzék - Sulinet...avatón minden elsős (esetenként másodéves) tanuló számot...
Tartalomjegyzék
Hírfolyam .......................................................................................................................................................................... 1
Program-összefoglaló képekben ...................................................................................................................................... 3
Tudtad-e? .......................................................................................................................................................................... 5
Tájoló
Egyensúlyban önmagunkkal ........................................................................................................................................ 6
A közös nyelv, az összetartó erő ................................................................................................................................ 10
Rejtvény .......................................................................................................................................................................... 13
Fejtörő............................................................................................................................................................................. 14
Interjú - Vigyázz, Kész, rajt! ............................................................................................................................................ 15
Légy te is kreatív ............................................................................................................................................................. 18
Körkérdés - Miben változtak elsőseink hétköznapjai? ................................................................................................. 19
Górcső alatt 2007. .......................................................................................................................................................... 22
Firkász ............................................................................................................................................................................. 25
Klikk................................................................................................................................................................................. 26
Ajánlók
Könyvajánlók .............................................................................................................................................................. 27
Filmajánló ................................................................................................................................................................... 28
Hírfolyam
1
Táborban ismerkedtek az új lakók
Ügyességi feladatokkal, csapatépítő és önismereti
játékokkal, hatalmas szeretettel és nem utolsó
sorban nem múló lelkesedéssel várták augusztus
végén az újdonsült telekis kollégistákat a
fecsketábort szervező Dökös tanulók. Augusztus
30-31-én sikerült egy kis ízelítőt adni magunkból,
a kollégiumi élet hangulatából, mindezek mellett
picit megismerhettük a kezdő évfolyamosok
érdeklődési körét, személyiségét. A programok
közös főzéssel, majd ebéddel zárultak, ahol kicsik
és nagyok egy csapatot alkottak.
"Egy csapat tagjának lenni jobb, mint egyedül főszereplőként villogni valamiben, ami kevésbé lenyűgöző."
Avatás - 2015
Az első hetek megmérettetései után október elején
eljött az idő, hogy a családi fészket elhagyó
kisfecskék a kollégium teljes jogú tagjaivá
váljanak. Az iskola ebédlőjében megrendezett
avatón minden elsős (esetenként másodéves) tanuló
számot adhatott ügyességéről, helyzetfelismerő
képességéről, kreativitásáról, bátorságáról,
szóforgatási készségéről, énektudásáról stb. Miután
mindenki sikeresen teljesítette a reá mért
feladatokat, közösen skandálták a felsőbb évesek
által megírt avatóbeszédet és fogadalomtételt.
Vidám ének hangja szállt
December elején kollégiumunkba is megérkezett
krampuszaival a nagyszakállú télapó. Felcsendültek a
gyermekkorunkból ismerős mikulást köszöntő énekek. A
lappföldi Öregúr puttonyában mindenki számára akadtak
apró meglepetések. Az ajándékok mellett ez alkalommal is
gazdájára talált jó néhány virgács, melyet intő szavak
kíséretében nyújtott át az Északi-sark mesebeli alakja. Majd
feladatát elvégezve szánjára pattant, hogy egy évre újra
visszatérjen sarkvidéki otthonába.
Hírfolyam
2
Kreatívan együtt
December első heteiben iskolánkban és kollégiumunkban mindenki lázasan
készült a végzős tanulókat búcsúztató bálra, a szalagavatóra. Mi kollégisták
asztali díszeket készítettünk a nagy nap estéjére. Közösen gyűjtöttük a
természetben megtalálható alapanyagokat, majd tanári segítséggel
kompozícióba rendeztük a fenyőágakat, gesztenyéket, makkokat,
fagyöngyöket. Számunkra ez a feladat megkoronázta az adventi időszakot,
kellemes ünnepi hangulatban töltöttük az év utolsó hetét, miközben együtt
voltunk tanárainkkal, diáktársainkkal.
A csoda, mely bennünk él
2015. utolsó tanítási hetében
közösen feldíszítettük a
kollégium karácsonyfáját.
Előkerültek az ünnepi
dekorációk, az előtér és a
folyosók is karácsonyi
díszben pompáztak, sőt
néhány szobában még a
villogók is felkerültek az
ablakokra, vagy épp az
emeletes ágyak köré.
Csütörtök délután mi magunk is felöltöttük ünnepi ruhánkat, átsétáltunk az iskolába és meghallgattuk az ebédlőben
megrendezett karácsonyi ünnepi műsort. Versekkel, dalokkal, szívhez szóló ünnepi beszéddel hangolódtunk a szeretet
ünnepére. Úgy gondolom, ezek mindnyájunkat megérintettek és elgondolkodtattak az élet igaz értékeiről. Ahogy a
költő Ady Endre is megfogalmazta Karácsony című versében - ilyenkor mindenkiben felszínre tör érintetlen,
eredendően jóságos gyermeki énje, ilyenkor figyelünk igazán egymásra, ilyenkor merünk őszintén és tisztán szeretni.
"De jó volna mindent, mindent
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni."
A műsort követően tanáraink körében elfogyasztottuk az ünnepi vacsorát, majd a nap zárásaképp izgatottan bontottuk
ki az ajándékokat, melyeket második otthonunkba hozott nekünk a Jézuska.
Program-összefoglaló képekben
3
Fecsketábor - 2015. augusztus 30-31
Kollégistává avatás 2015.
október
Program-összefoglaló képekben
4
Mikulás 2015. december 6.
Kollégiumi karácsony
2015. december 17.
Tudtad-e?
5
Mickey egér hangját adó férfi feleségül vette Minnie egér hangját adó nőt.
Kosztolányi Dezső írt egy verset Karinthy Frigyesnek, ami a következő rejtett
üzenetet tartalmazta: „Nyald ki a s*eggem Karinthi”.
Kelet-Európában a legnépszerűbb ajándék a vodka.
Napi 4-5 zene meghallgatásával fejlődhet a memóriánk és leküzdhetjük a stresszt.
Körülbelül 7-8 fa szükséges ahhoz, hogy egy évre elegendő oxigént termeljen egy
embernek.
A fátyol régen a menyasszony szüzességét jelképezte, de főleg a nem túl szép
menyasszonyoknál használták, hogy a vőlegény meg ne gondolhassa magát a házasságkötés
előtt.
Az ókori Görögországban, ha valakit megdobtak egy almával, azzal a szerelmüket fejezték
ki.
A lisztománia egy nemzetközi kifejezés, ha valakinek állandóan szüksége van a zenére.
Magyarország mottója: „Cum Dea pro patria et libertate!” Vagyis Istennel a hazáért és
a szabadságért.
A New York-i Szabadság-szobor eredetileg aranyszínű volt.
A világ legnépszerűbb sorozatai közé tartozó The Walking Dead egyik rendezője
Frank Darabont (Darabont Ferenc) magyar származású.
A milliárdosok csupán 60%-a vált azzá a saját munkájának köszönhetően.
A ragtapasz feltalálója felesége számára készítette el találmányát először, mert a nő
sokszor elvágta az ujját főzés közben.
A szőlő a legkedveltebb gyümölcs a világon.
A Coca-Cola az első évben csupán 25 üveggel adott el, mégis folytatta.
Az emberi test legerősebb izma a nyelvben található.
A zsírkréta marhazsírból készül.
Tóth Leila 11.A
Tájoló
6
Egyensúlyban önmagunkkal
Fontos, hogy napi szinten találjunk olyan elfoglaltságot, ami munka után regenerál bennünket, erőt ad az új nap
feladataihoz. Vajon mit teszünk magunkért a hétköznapokban? Hogyan lazítunk, töltődünk, hogy fizikai energiát
és szellemi frissességet nyerjünk?
Mindenki örül, ha a kötelező iskolai órák után jut egy kis idő a pihenésre.”Énidő”, amikor figyelhetünk
magunkra, azt csinálhatjuk, amit szeretünk. Rendkívül változó, hogy kit mi kapcsol ki, illetve mi tölt fel lelkileg.
Vannak, akik megelégszenek azzal, hogy hosszú percekig fekszenek az ágyban, kicsit befelé fordulnak, relaxálnak,
mások az aktív pihenés hívei, mihamarabb hasznos elfoglaltságot keresnek maguknak.
Sajnos azt tapasztaljuk, hogy az „Énidőre” nem mindig kerül sor a hétköznapokban. Manapság az iskola, a sok
tanulás teljesen felemészti a diákokat. A legtöbben arra törekszünk, hogy megfelelő teljesítményt nyújtsunk, ez bizony
sokszor hatalmas teher. Ahhoz viszont, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki magunkból, kellenek a kellemes délutáni,
vagy épp esti elfoglaltságok – kinek hogy pihentetőbb. Mert vannak, akik rögtön iskola után hatalmas lelkesedéssel
neki tudják magukat durálni kötelező feladataiknak, vannak, akiknek szükségük van néhány óra egyéb tevékenységre,
és valljuk be, vannak, akik szeretnek megfeledkezni kötelező délutáni tevékenységükről, mert úgy gondolják, hogy az
iskolaajtón kilépve számukra letelt a tanulás aznapra.
Ha ügyesen sáfárkodunk az időnkkel, minden nap marad 1-2 órahossza magunkra. A szabadidő szó hallatán
mindenkit elfog egy kellemes érzés, csak úgy cikáznak a gondolatok a fejekben, annyi ötlet jön elő. De álljuk meg egy
pillanatra és nézzünk kicsit magunkba! Vajon kinek milyen tevékenységek jutottak eszébe első ízben? Gondoljunk
csak bele, hány olyan elfoglaltság villant át a tudatunkon, amihez nem kell internet, okostelefon, iphone, vagy
számítógép. Nagyon sok kisiskolás - és kamaszgyerek a számítógép és a mobiltelefon előtt tölti az ”énidőt”,
alkalmanként lehet az alvásidőt is. Órákon keresztül bámulni a monitort vagy a telefon kis képernyőjét, hatalmas
károkat okoz testi, lelki egészségünkben. Mégis a legkézenfekvőbb, leggyakoribb választott módja a pihenésnek.
Nyilván aki nap, mint nap ilyen módon lazít, kapcsol ki, az nem így látja, és persze fel lehetne sorolni kismillió
indokot, hogy miért is jó a monitor előtt ülni. Mivel mindennapjaink részévé vált a digitális technika, együtt kell
élnünk ezzel a lehetőséggel, de nem szeparálhatjuk el magunkat a közösségélménytől, és nem spórolhatunk személyes
kapcsolataink ápolásán sem – csak mert a kényelmesebb utat választottuk!
Én szabadidőmben, ha tehetem, a barátaimmal vagyok, vagy pihenek. Nagyon sok energiát és jókedvet adnak
nekem. De szívesen rajzolok, vagy megnézem a kedvenc sorozatom. Hasonlóképpen megkérdeztünk néhány diákot:
Mivel töltöd szívesen szabadidőd? Milyen tevékenységekkel kapcsolódsz ki a hétköznapokban?
Csák Nikolett 9.C : Ha otthon vagyok, általában sorozatot nézek vagy zenét hallgatok. Nagyon el tudok merülni a
számítógép világában. A kollégiumban nem nagyon figyelek a szabadidőre. Visszaesek, készítem is a tanulnivalót,
majd megyek szilenciumra, utána pedig vacsorázni. Ezt követi a szokásos esti rutin zuhanyzás, majd fekvés –
maximum még 1 órát telefonozok, majd alszok. Keddenként focizni szoktam, nagyon örülök ennek a lehetőségnek.
Mosonyi Eszter 10.A: Ha visszaérek a koliba, körülbelül 1 órám van szilóig. Elmegyek boltba, majd eszek és mehetek
is tanulni. Tanulás után nem szoktam átmenni vacsizni, így több időm marad lazítani, pihenni. Ilyenkor már a
barátaimmal töltöm az időm. Velük beszélgetünk, zenét hallgatunk és nagyon sokat szoktunk nevetni, főleg
egymáson. Otthon általában laptopozok, zenét hallgatok, filmet nézek.
Tájoló
7
Varga Sándor 9.C : Suli és sziló közt épp annyi szabadidőm van, hogy elmenjek a boltba. Szilón rendszerint meg
tudok tanulni, így este több időt tudok a barátaimmal tölteni. Velük a legtöbbször elmegyek sétálni, vagy
pingpongozunk, hét elején pedig lemegyünk focizni a tanárok ellen.
Kengyel Rebeka 11.D: Visszajövök a koliba, majd irány a bolt. Minden délután felhívom a barátomat és anyáékat - ez
a napi rutin része. Sziló után vacsizok, majd megkeresem a barátnőimet és sokáig náluk vagyok. Velük jókat szoktam
beszélgetni, mindig van aktuális téma. Otthon, ha időm engedi, meglátogatom a keresztfiam. Náluk általában 4-5 órát
töltök. A vasárnapot pihenésre szánom, hogy lelkileg feltöltődve érkezzek vissza.
Kollégistáink között is vannak olyanok, akik extrémebb, nem mindennapi hobbik szerelmesei. Lakatos Tamara
10.A osztályos tanuló 5 éves kora óta vadászik. Megkérdeztem tőle, hogyan jutott eszébe egy pici lánynak épp a
vadászat, mi motiválta, hogy korán keljen és cudar időben is türelemmel várja a vadak érkezését?
- Mindig is irigykedve néztem apát és azokat a kalandokat, amiket átélhet ezzel a hobbival. Így a képzeletem folyton
csak ezen kattogott - mesélte Tami.
Kérdeztem a sikereiről, illetve kevésbé sikeres utakról is. Állítja minden lövésére büszke, nincs olyan, amire
nem, mert mindig komolyan veszi a vadászatot. - Jó kint lenni vadlesen, engem nagyon meg tud nyugtatni. Ha
ideges vagyok, eltereli a gondolataimat, ilyenkor ugyanis maximálisan a feladatomra kell koncentrálnom. - tette
hozzá. Tamara óriási lelkesedéssel és szeretettel mesélt a vadászat rejtelmeiről, a kezdetekről, s arról, hogy
valójában mit is adott neki ez a szabadidős tevékenység. Rövid elbeszélésében összefoglalta, hogyan élte meg
kislányként az első "zsákmányszerző akciókat" de megtudhatjuk azt is, jelenleg fiatal felnőttként, mit érez egy-
egy vadászat alkalmával. Éljétek át ti is tíz év tapasztalatainak élményeit!
Balog Vivien 10. A
Nyomok a hóban:
A hintaszékben ültem, az ablakon kifelé
bámulva egy rókát figyeltem, aki a szakadó
hóesésben játszott. Ritmikusan és lassan
billegtem előre, majd hátra, úgy figyeltem
tovább a róka ugrásait a hóban. Valahogy,
minden mozdulata, minden szökkenése,
mintha visszaemlékeztetett volna valamire.
Lecsuktam a szemem. Hallottam, ahogy a tűz
ropog mellettem, majd hagytam, hogy az
elmém képeket tárjon elém. A szemeim előtt
megjelent egy kislány, aki az ablakpárkányon
ül és nézi a havas tájat, várja, hogy az
Apukája hazatérjen a zsákmánnyal. Én
voltam az kilenc évvel ezelőtt. Újra
kinyitottam a szemem. A róka még mindig ott
volt. Nyomok a hóban. Nos, lássuk, én
mennyi nyomot hagytam már a hóban?! Volt
idő, mikor csak sóvárogva néztem kifelé az
ablakon Apa után, hiszen én is szerettem
Tájoló
8
volna vele menni.
- Anya, én mért nem mehetek Apával vadászni?
- Jaj Tündérkém de hát még csak 6 éves vagy, eljön majd az ideje, ne türelmetlenkedj.
Csak lemondóan néztem ki az ablakon, majd nem soká feltűnt a ködben a kocsink. Újra kinyitottam a szemem, a róka
felpattant a földről, de csak azért, hogy egy újabb ugrással távolabb juthasson. Tett egy nagy lépést. Visszaengedtem a
szemhéjaimat majd, tovább pörgettem az emlékeket. Ez volt az a nap, mikor elhatároztam, hogy rálépek a vadászok
vadregényes ösvényére, türelem ide vagy oda. Apa lépett be az ajtón, behozva magával a télnek hideg szelét, amitől
még most, a jelenben is megborzongok.
- Apa, holnap lesz a szülinapom - kérlek, hadd menjek ki veled vadászni, kérlek!
- Nem bánom. De reggel csak egyszer megyek be hozzád, ha nem kelsz fel, itthon maradsz - mondta mosolyogva, majd
egy puszit nyomott a homlokomra. Újra láttam a rókát, most már nem szökdécselt, óvatosan lépkedett tovább a
porcukorral szórt talajon, közeledett felém. Itt kezdődött minden. Másnap reggel én már felöltözve vártam a még csak
akkor ébredező Apát. Azt hiszem, az első libavadászatomat soha sem felejtem el. Nagy hó volt, a növények között
kerestünk fedezéket. Előttünk egy tó terebélyesedett el, ott töltötték estéiket a libák. Aztán megtörtént a csoda, az,
amire talán akkor is emlékezni fogok, mikor a szemem utoljára csukódik le végső nyugalomra. A nap felkelőben volt,
gyönyörű színekben pompázott a havas táj, és a víz. Először narancssárga színt öltött magára, majd vérvörösre
változott, a szél halkan fütyült, a libák szárnysuhogása pedig tovább fokozta a pirkadat szépségét. Ahogyan a nap
egyre magasabban járt, úgy szálltak magasba a libák is, és egyenesen felénk tartottak. A torkomban dobogott a
szívem. Résnyire kinyitottam a szemem. A róka szaladni kezdett, majd megbújt egy nagyobb hókupac mögött.
Visszacsuktam a szemhéjaim és láttam magam előtt a kislányt, ahogy fut a zuhanó libákért, ahogy ragyogó szemekkel
nézi az égből leeső pompás madarakat. Mintha szemeimben a csillagokat rejtették volna el aznap. A róka előbújt a
hókupac mögül és újra sétálni kezdett. Emlékszem, ahogy megpakolva a sok zsákmánnyal mi is a kocsihoz indultunk.
Ugyan ilyen elégedett léptekkel haladhattam én is, mint ez a róka itt előttem.
- Még este is kimegyünk vadászni - jelentette ki apa.
Erre már nem is válaszoltam, csak magamban ujjongtam, majd mikor eljött az idő, izgatottan szálltam be a kocsiba. A
róka bement a bozótosba és leült, úgy tűnt most engem néz. Visszazártam a szememet. Besétáltunk a helyünkre és ott
vártuk a beérkező libacsapatokat. Alkonyodott, a nap lemenőben volt, újra beszínezve ezzel az égboltot és a vizet.
Mintha csak szétfolytak volna színei a horizonton - talán a szél fújta ezer féle árnyalatba őket?! Vannak dolgok,
amiket nem lehet elfelejteni. Azt a napot sem feledem soha. Elégedetten billegtem, mikor egy másik róka érkezésére
lettem figyelmes. Együtt indultak el. Egy fácánkakas lapult a bokor alatt, úgy láttam, az idősebb róka tanítja a
fiatalabbat a vadászat mesterségére. Ám a fiatal elkapkodta, a fácánkakasnak sikerült meglógnia. Mosolyogva
eszembe jutott a Vuk című mese, mikor Vuk Karakot kérdezi.
- Buta vagyok én Karak?
- Nem vagy te buta, csak még keveset tudsz.
Apa nyomait követve jutottam el odáig, hogy mára puskát kaphattam a kezembe. Egyre több mindenre voltam képes,
egyre jobban fejlődtem, és nőttem. 15 éves voltam, mikor a legnagyobb nyomokat hagytam a hóban. Ekkor lőttem az
első fácánomat, és libámat is. Az álom valósággá vált, és most már nem csak a képzeletemben voltam vadászhölgy.
Mikor újra az ablakhoz fordultam, láttam, hogy a fiatal róka ismét próbálkozik, és hopp. Elkapta a kakast! De ott is
hagyta és fickándozva ugrált a friss hóban. Lecsukott szemeim előtt újfent megjelent egy kép önmagamról. Az első
libám elejtésekor én is pontosan ugyanilyen örömtáncot jártam. De hisz van ennél nagyobb öröm? Létezik annál
nagyobb boldogság, mint mikor az ember végre megkapja azt, amire már évek óta vágyott?! Az öregebb róka odament
a fiatalabbhoz, felvette a zsákmányt, majd elvonultak be az erdőbe, ahol már nem láthattam őket. Hiába telt már el
Tájoló
9
kilenc év, minden vadászatunk alkalmával újra leköltöznek szemeimbe a csillagok. Hóesésben vadászni számomra a
legnagyobb ajándék az egész világon, talán éppen azért, mert az első vadászatomra emlékeztet. Jól eső érzés
visszaemlékezni a kislányra, aki csak figyeli Apukája mozdulatait, ami végül zsákmányt eredményez, majd látni a
jelent, amikor már a lány mozdulatai is zsákmányt hoznak. Van még hová követnem Apát, épp úgy, ahogyan ez a kis
róka is tette, de egyáltalán nem bánom, ha EGYÜTT haladhatunk a havas tájakon. Többek ezek egyszerű nyomoknál,
ezek emlékképek, amik nem engedik megfakulni a múltat. Lassan tizenhat éves leszek, de még mindig kislányos
izgatottság lesz úrrá rajtam, ha sikerül levarázsolnom egy madarat a levegőből. Tudom, kevés nyomot hagytam még
magam után, de amik ott vannak, azok jól láthatóak. Az út- remélem - egy regényes élet végén fejeződik majd be,
ahol már nem én vagyok Vuk, a fiatal kis tanítvány, hanem Karak a tapasztalt, az élethez igazán értő bölcs róka, az,
aki az utolsó nyomokat hagyja a hóban.
Lakatos Tamara 10.A
Tájoló
10
A közös nyelv, az összetartó erő
Alkalmanként háttértevékenység, máskor a lelkünk megmentőjeként, a nap fénypontjaként tűnik fel életünkben a
zene. Egy bizonyos így, vagy úgy, de szerves részét képezi hétköznapjainknak, és bearanyozza a különleges
alkalmakat.
"Lehet egy dal, vagy ritmus, vagy zaj,
egy árva hang, egy jel.
A zene az kell, hogy ne vesszünk el,
hogy mégse adjuk fel!"
Manapság mindennapos tevékenységeink közé olvadt a zene. Zenét hallgatunk munkába menet, otthon, főzés
közben, ha szomorkodunk valami miatt, vagy ha boldogságunkat szeretnénk kifejezni. A zenében pont ez a
legcsodálatosabb. Egy zeneszám képes kifejezni bármilyen érzelmet, képes hatni ránk a legtöbb élethelyzetben.
Modern világunkban elég egy kattintás és perceken belül hallgathatjuk kedvenc előadóinkat. Ennek tökéletes
példája az ifjúság körében egyre elterjedtebb utcai zenehallgatás. Számtalanszor vagyunk fül - és szemtanúi, hogy
egyesek divatos hordozható mini hangszórókon keresztül hallgatják és hallgattatják kedvenceiket nyilvános helyeken,
közterületeken. Vajon miért érzi szükségét az ifjú nemzedék, hogy környezetét is "szórakoztatva" kirakatba tegye
zenei ízlését? Figyelemfelkeltésről vagy a tolerancia teljes hiányáról tanúskodik ez a fajta magatartás? Mindkét
feltételezés abszolút helyén való, hiszen mi másért hallgatnánk nyilvánosan kedvenc zeneszámainkat? Esetleg azért,
mert fittyet hányunk mindenkire és úgy élvezzük a muzsikát, ahogyan mi akarjuk. Talán, mert meg akarjuk mutatni a
nagyérdeműnek kifinomult zenei ízlésünket. Azonban embertársainkra nézve eléggé kellemetlen lehet az effajta
viselkedés, illetve ízlések és pofonok,- nem mindenki kedvelheti azt a zenét, amit mi. De, ha jobban megnézzük,
előfordulhat, hogy ez a jelenség csak Magyarországon, a magyar embereknek ilyen visszás, hiszen tőlünk nyugatra
rengeteg embert láthatunk ugyanilyen hangszórókkal, s ott ez látszólag társadalmilag teljesen elfogadott magatartás.
Másik jellemző szokásunk, hogy kötelező feladatainkat letudva előkeressük táskánkból a fülhallgatót, ami -
okos-telefonunkhoz csatlakoztatva - azonnali zenei élményhez juttat bennünket. Ez a közlekedés szempontjából is
rendkívül veszélyes viselkedési mód teljességgel kizárja a külvilág iránti igényt - elidegenedéshez vezet. Hiszen
hogyan hallhatnánk meg egy másik embert fülhallgatóval a fülünkben? Sehogy - és nem is célunk ez ilyenkor. Mert
talán túl sok mindent hallottunk aznap, túl sok szabályt követtünk és túl sok mindenkire figyeltünk, épp csak a
bennünk élő kicsi én maradt árván, szeretetlenül. Némán, csendben, magunkba zárkózva haladunk, elmélyülve saját
gondolatainkban, némileg relaxálva, ledobva magunkról a nap összes terhét, gondját, hogy hazaérve tudjunk
egymásnak adni még egy kicsit a jóból. A rohanó hétköznapokban sokszor "útközben" jut idő a lelkünk számára oly
fontos tevékenységekre. A tömegközlekedési eszközökön, autókban, pályaudvarokon, vagy épp hazafelé sétálva
tudunk egy-egy nehéz munkanap, a sok tanóra után érzelmileg töltődni. Mennyivel egészségesebb társadalomban
élnénk, ha a zene iránti ősi, ösztönös testi, lelki igényünket közösségélményként élhetnénk meg a hétköznapokban
énekkarok, kórusok tagjaiként. Szomorú, de úgy
gondolom, erre utoljára a középiskolás években ad teret
és lehetőséget az élet.
Hangszeres zene iránti igényünket és vágyunkat
teltházas koncerttermek, zsúfolt szabadtéri rendezvények
fémjelzik. Hazánkat „fesztivál-országnak” tartják, hiszen
rengeteg a tavaszi és nyári zenei esemény, ahol fiatalok
és idősebbek egyaránt megtalálják az ízlésüknek
megfelelő együtteseket. Mindegy, hogy ugrálva
táncolunk, sikítva éneklünk az előadóval, vagy épp a
Tájoló
11
háttérben dülöngélünk a zene ritmusára és halkan dúdoljuk az ismert dallamot, lényeg, hogy részesei lehetünk a
hangzásnak és a látványnak, zsigereinkben érezhetjük a hangszerek együttes játékát. Tesszük mindezt úgy, hogy
körülöttünk mindenki eggyé válik a dallal, és ott a színpad előtt bátran adja át magát egy magasabb öngyógyító
erőnek. Így önfeledten és gondtalanul az ismeretlen ismerősökkel sem félünk összekapaszkodni, szeretetteljes
érzelmeket közölni, vagy épp elmerülni a spontán lejtett tánc koreográfiájában. Régmúlt idők regöseinek, sámánjainak
emlékei elevenednek meg a közös táncos-zenés mulatság közben, melyek egykoron még a napi rituálé részét képezték.
Modern világunk helyezi csupán perifériára a művészetek hétköznapi szerepét, mellőzi társas kapcsolatainkra
gyakorolt pozitív hatását. Napjainkban már csak a természeti népek őrzik őseink örökségét, s használják napi szinten a
zenét lélekgyógyításra, tanításra, a közösségben élő emberek "egymásra hangolására". Olyan mélyen rejtett érzéseket
szabadít fel bennünk a zene, melyek még szűk családi körben sem mindig törnek felszínre, esetleg önmagunk előtt is
titkosak voltak a korábbiakban. Ezek a felismerések óriási hatással lehetnek személyiségfejlődésünkre, emberi
kapcsolatainkra, de befolyásolják problémáink, konfliktusaink kezelésének módját és minőségét is. Manapság - mikor
egyre kevesebb figyelem és idő jut egymásra, kimaradnak a hétköznapokból a "nagybeszélgetések", ahol érzéseinket,
félelmeinket, vágyainkat közölhetnénk egymással - felhalmozódik bennünk a szorongás és a bizonytalanság,
mentsvárként szolgálnak az effajta rendezvények.
Pszichológiai kutatások által igazolt tény, hogy a rendszeres éneklés, zenélés csökkenti a szorongást, javítja a
kommunikációs készséget, kreativitást, valamint jótékony hatással van az agyi aktivitásra is. Teljesen mindegy tehát,
hogy ki miért hallgat zenét vagy, hogy milyen stílusban, a lényeg, hogy megtalálja mondanivalóját, és tudjon vele
azonosulni. A zene nem más, mint egy közös nyelv, amit mindenki ért, hiszen ha Magyarországon játszunk „A”
hangot, az Kínában is ugyanúgy fog szólni. A zene nem válogat, idős, fiatal, kicsi vagy nagy között. Használjuk ki hát,
hogy: a zene mindenkié!
Kollégiumunk ifjú zenészével, Botos Ákossal beszélgettem, akit már több iskolai rendezvényen is hallhattunk
gitározni. Zenei élményeiről, hangszertanulás kezdeteiről és jövőbeli terveiről kérdeztem.
1. Mióta gitározol?
- Nyolc éve volt először a kezemben gitár.
2. Mi indíttatott a tanulásra?
- Az egész annyi, hogy megláttam, megkedveltem és megpróbáltam.
3. Zenél még rajtad kívül valaki a családodban?
- Nem, csak én. Senki más rajtam kívül.
4. Hogyan ment a tanulás? Volt, aki segített neked ebben?
- Ez egy olyan műfaj, amit érezni kell, majd utána tanulni. Én egyedül tanultam meg, s hosszú időbe is telt. De az
idők során volt ki ösztönözzön.
5. Ki volt ő?
- Nem szívesen beszélek erről a személyről, de annyit elárulhatok, hogy hozzám közel álló emberről van szó.
6. A hétköznapokban mennyi időt töltesz gyakorlással?
- Mivel van fontosabb elfoglaltságom is, mint például az iskola, a közösségalakítás, ezért mostanában keveset. De
napi szinten a kezembe kerül a hangszer.
7. Milyen jelentéssel bír számodra a zene, mit jelent ez neked?
- Lehet, hogy furcsán hangzik, de egy nagyon jó barátot, akit már régóta ismerek, aki mellettem van, ha rossz
kedvem van és akivel jól érezhetem magam.
8. Az előző iskoládban is játszottál már iskolai rendezvényeken? Ha igen, mik voltak ezek?
- Nem, nem játszottam. Nem volt szokás a zenés előadás odahaza Viszont nagyon örülök, hogy a Telekiben
vannak lehetőségeim a zenélésre, és persze jó érzéssel tölt e, hogy tudásommal segíthetem az osztálytársaimat,
illetve az énekkar tagjait.
Tájoló
12
9.Milyen zenéket hallgatsz a hétköznapokban?
- Kifejezett kedvencem nincs. Mindent szívesen hallgatok és el is játszok, aminek az igaz életről szól a szövege.
Pl.: Metallica
10. Ha felkérnének, hogy játssz egy bandában, igent mondanál, vagy maradnál szólóban?
- Sajnos még a magam szórakoztatására - arra hogy gyakoroljak - sincs túl sok időm, úgyhogy kizárt.
11. A kollégiumban van lehetőséged gyakorlásra?
- Csakis az esti órákban tudok erre összpontosítani.
12. A későbbiekben is csak hobbi szinten szeretnéd tartani ezt az elfoglaltságot, vagy vannak komolyabb terveid
a jövőre nézve?
- A mai zenei életet elnézve, inkább maradnék a hobbinál, hiszen abszolút nem tudok azonosulni korunk zenei
rendszerével. Tudom, hogy nem érezném jól magam, ha például kényszerből kellene zenéket szereznem, ha fel
kéne vennem egy tőlem távol álló zenei stílust, csak azért, hogy közismert bandában játszhassak, vagy, hogy meg
tudjak élni. Ha ez a rendszer változna, talán elgondolkodnék rajta, de egyelőre csak a magam szórakoztatására
szeretnék játszani a jövőben is.
Tóth Leila 11.A
Rejtvény
13
Vízszintes:
1. Ez fogunk leggyakoribb megbetegedése.
5. Széchenyinek 1830-ban megjelent műve.
7. Felszín alatti kőzetolvadék.
9. Itt született Csokonai Vitéz Mihály.
13. Ő írta a Candide c. művet.
14. Mit jelent az existentia?
17. Ennyi bölcsességfogunk van összesen.
21. Mi az asszonánc?
23. Ez volt az államnyelv az 1843-44-es országgyűlésen.
24. Mely ország fővárosa Tripoli?
25. Ezt jelenti a naturaliste szó.
Gyányi Cintia 11.D
Függőleges:
2. Itt robbant ki a dekabrista felkelés.
3. Mi az emésztés és a felszívódás fő helye?
4. Inzulint termeli.
6. Ő írta a Faustot.
8. Kitől származik a következő idézet: "S aki száz meg százezret
rabol, bírája lészen annak, akit a szükség garast rabolni kényszerít”
10. Ez a vérképzés helye.
11. Hány csontból áll a csontváz?
12. Ennyien voltak az aradi vértanúk.
15. Az Ember Tragédiája c. mű negyedik színének helyszíne.
16. Mit jelent az ateista szó?
18. Melyik szó hiányzik a következő idézetből? „A tett halála az
………”
19. Folyóvíz pusztító munkája.
20. Nagyközség Fejér vármegyében a XIX. században. (régiesen
írva) Vajda János itt töltötte gyermekkorát.
22. Számadó juhász egy szóval.
Fejtörő
14
A kecske, a káposzta, no meg a farkas
Van egy folyó, amin át kellene kelnünk. Adott egy csónak is, amiben egyszerre csak egy dolgot vihetünk magunkkal a
túlpartra. A feladat az, hogy átvigyük a kecskét, a káposztát, no meg a farkast. A probléma ott van, hogy ha magára
hagyom a kecskét a káposztával, akkor a káposztának annyi. Hasonlóan a farkas is megeszi a kecskét, ha nem
vagyunk ott. Hogyan vigyük át őket, hogy mind megmaradjanak (egyben)?
Mi a különbség?
A két kép között 8 apró különbséget fedezhetsz fel. Keresd meg őket!
Sudoku
Gyányi Cintia 11.D
Interjú
15
Vigyázz, kész, rajt!
"A cél szentesíti az eszközt." A közismert mondás, mintha csak a rendkívül céltudatos és magabiztos Tóth Bence
mottója lenne, aki saját magával szemben nem ismer lehetetlent, kitűnően összpontosít, vert élethelyzetekből is
képes büszkén felállni, s a leckét megtanulva tovább indulni. Óriási kincs ez az optimista életszemlélet, amit
részben tapasztalatain keresztül tanult, részben pedig személyiségéből fakad.
A többiek csak „Kicsi”-nek emlegetnek. Honnan jött a név?
- Mikor ide kerültem, akkor már bátyám ide járt és én lettem a kicsi Gyula, mert az én nevemet nem tudták. Aztán ez
lekopott, de mivel nem vagyok egy égi meszelő, az akkori szobatársaim, a negyedikesek, elkezdtek kicsinek szólítni.
Szóval az akkori korom és a magasságom miatt rajtam
maradt az elnevezés.
Miért pont a futás?
- A régi iskolámban volt alkalmam sportolni, ezért éltem a
lehetőséggel. Meg persze ösztönzött az is, hogy a többiek
is jó eredményeket értek el. Általános iskolában a futáson
kívül több sportággal is megismerkedtem, mint például a
tenisz, a foci, a kerékpározás, a kézi - és a kosárlabda.
Ezek közül két ágazat nőtt igazán a szívemhez. A futás és
a kerékpározás.
Futás közben nem zavar az egyedüllét? Zenét hallgatsz
közben?
- Eleinte nem hallgattam, mert figyeltem a többi
versenyzőt. Leginkább a saját gondolataimmal
ösztönöztem magam. De később rájöttem, hogy zenével
jobb, főleg ha olyan zenéket válogatok össze a lejátszási
listámra, amik inspirálnak és felspannolnak.
- Spar Budapest maraton -
Az életed milyen szinten befolyásolta a versenyzés?
- Alapvetően nagy bennem a versenyszellem, ami jól jön, ha azt nézzük, hogy havonta úgy 2-3 versenyen veszek részt.
Egyébként is mindig szerettem volna a legjobbak közé tartozni, csapatban sem tartottam be mindig a posztot, és ha
kellett akár kétszer annyit készültem, mint a többiek. Soha nem elégedtem meg azzal, amit elértem. Maximalista
vagyok. Szeretek magamnak bizonyítani.
Hogyan éled meg a sikereket és a kudarcokat?
- Szerintem a sikereket csak akkor tudjuk értékelni, ha előtte sok munkát fektetünk valamibe, és sok kudarccal teli utat
teszünk meg, hogy elérjünk a kitűzött célig. A sikernek minden ember örül - én is közéjük tartozom - hiszen a következő
versenyeken sikereinkből meríthetünk erőt, vagyis motiválja az embert, ha vannak sikerei. A kudarc számomra
ismeretlen szó. Persze előfordul, hogy nem jön össze valami, vagy nem úgy szerepelek egy versenyen, vagy akár a
magánéletben, ahogy kell, de ezeket soha nem kudarcként élem meg, sőt még több összpontosítást ad a legközelebbi
Interjú
16
alkalomra. Szóval kudarcból is lehet előnyt kovácsolni. Nem az a fajta ember vagyok, aki szeret feladni dolgokat. A
kudarcot a csúcs előtti hibának tartom, és a jövőben mindent megteszek ennek javításért.
Mit érzel a rajtvonal előtt? Lámpalázas típus vagy?
- A verseny előtt talán csak kíváncsi vagyok. Viszont mikor az ember rajthoz áll, felfogja a helyzet valódiságát és
súlyát. Ilyenkor gyorsabban ver a szívem és talán egy kicsit feszült is vagyok. De amint megszólal a síp, ez elszáll és a
feszültségből adrenalin lesz, így még robbanékonyabb lehetek. Nem tartom magam lámpalázasnak, de mint mondtam,
van egy-két feszültebb pillanat a rajtszó előtt.
Barátaid és a családod hogy viszonyul a rendszeres versengéshez?
- Maximálisan támogatnak mindenben. Volt, hogy a barátaim készültek velem egy-egy versenyre.
Mennyire stresszesek a mindennapjaid? Mit gondolsz, segít a sport neked abban, hogy legyőzd a nem várt
akadályokat, konfliktusaidat a helyén kezeld?
- Az, hogy a hétköznapjaim mennyire stresszesek, sok mindentől függ. Legfőképp a környezetem befolyásol. Általában
stresszes vagyok, de erre is jók az edzések, ezektől ott egyszerűen meg lehet szabadulni. Egyértelműen segít a
versenyzés. Megtanít győzni és veszíteni is. Azt is alátámasztja, hogy ha az ember akar valamit és tesz érte, az sikerül.
Milyen versenyeken indultál eleinte?
- Először duatlonokon vettem részt, ahol két műfajban kellett megmutatni képességeinket, futásban és
kerékpározásban. A duatlon az egyik legmeghatározóbb sport volt eddigi életem során. Fiatalabb koromban ez volt az
a verseny, amire leginkább készültem. Rengeteg és inkább csak pozitív élményem van a ezzel kapcsolatban. Csapatban
indultunk, de egyénenként is regisztráltak bennünket, így a társaság mindig jó volt. A legjobb eredményem… hát
nehéz kérdés. Mindegyikre büszke vagyok, mert bizonyítja, hogy elértem valamit. Csapat szempontjából nyilván az
országos 1. helyezés, ami a legkedvesebb számomra. De egyéni versenyszámban egy másik országos megmérettetésen
sikerült második helyen végeznem.
Mesélj az eredményeidről!
- Futás versenyszámban elsőként úgy emlékszem egy tájfutó versenyen szerepeltem, ami egy tájékozódási futóverseny.
Térkép segítségével kell körbefutni a várost. Nálunk mindig az egyik karcagi iskola keretein belül rendezték, és az
edzőm ajánlotta, hogy vegyek rajta részt. Túl sok topográfia nem kell hozzá. Nyilván hasznára válik az embernek, ha
jól tud térképet olvasni. A gondot elsősorban nem az okozza, hogy odatalálunk-e, hanem, hogy azon a területen, hová
rakták az ellenőrzőpont lyukasztóját. Erre nem lehet készülni, mert mindig más az elhelyezés. Itt magára van utalva az
ember. Ha elég szemfülesek és gyorsak vagyunk, nyerhetünk. Nekem szerencsére összejött az első hely, de nem
sorolom a legnagyobb eredményeim közé. Azért büszke vagyok rá.
- Aztán indultam mezei futóversenyeken is, ahol rendszerint továbbjutottam, általában 1., 2., és 3. helyezést sikerült
elérnem. Innen kerültem be a megyei versenyekre. Az első megyei megmérettetésemen sajnos bokasérülést szenvedtem.
Ennek ellenére tovább jutottam, egészen az országos versenyre, ahol körülbelül 130 emberből 8. lettem.
- Ezt követte a Spar Budapest maraton, októberben. Ez egy 10 km-es táv volt. Hivatalosan ez volt a leghosszabb táv,
de egyénileg sokkal többet is futottam már.
Mik a terveid a jövőre nézve? Milyen kihívásokat keresel? Milyen versenyeken szeretnéd még kipróbálni magad?
- A célom lefutni a teljes maratont. Én hiszek benne, hogy sikerülni fog. Kihívást, azt mindig talál az ember, de
szeretnék egyszer valami extrém sportot is kipróbálni.
Interjú
17
Továbbtanulási lehetőségek között szerepel-e a sport valamilyen formában?
- A továbbtanulás már egy közelgő téma. Még nem tudom pontosan, mi szeretnék lenni, de persze megfordult a
fejemben, hogy akár ilyen irányba is mehetnék tovább. Meg is kezdtem a testnevelés fakultációs felkészülést, ha
esetleges emelt szintű érettségire kerülne sor e tantárgyból.
Mit árul el rólad a versenyzés?
- Először is, hogy nagyon céltudatos vagyok. És a legfontosabb célom, hogy magamnak megfeleljek.
A kollégisták nevében gratulálok az eddigi eredményeidhez, és sok sikert kívánok neked a továbbiakban!
Mosonyi Eszter 10.A
Légy te is kreatív
18
Rubint cipő, ez a menő
Ezt a lábbelit viszonylag egyszerű elkészíteni.
Kell hozzá egy fehér cipő, egy tartós ragasztó, valamint jó
sok és még több csillám.
A cipőt alaposan vonjuk be a ragasztóval, majd még
gyorsabban a csillámmal, ami lehet bármilyen színű, az
rátok van bízva. Hagyjuk három napig száradni!
Íme, a végeredmény - aztán indulhatunk bulizni!
OLCSÓ ÉS MENŐ MEGOLDÁS EGYSZERŰEN, HÁZILAG...
Csajbók Roberta 9.C
Halloweeni / farsangi világító díszek.
Hozzávalók:
- olló
- wcpapír guriga, vagy háztartási papírkéztörlő guriga
- party neon rúd/ karkötő vagy elemmel működő műgyertya
- kartonpapír és papírzsebkendő
- toll vagy ceruza
- cellux
Elkészítése:
1. Fogd meg a gurigát és a tollat/ ceruzát, majd rajzolj rá gonoszan néző szemeket!
2. Vágd ki a körvonalon belül a szemeket!
3. A party neont törd meg, és helyezd a gurigába! Ha műgyertyát használsz hozzá,
elsőnek kapcsold be és aztán helyezd bele a guriga belsejébe!
4. Ha gyertyát használsz, tegyél a szemnyílások és a gyertya közé egy papírzsebkendőt!
Ez elrejti a gyertyát és egy kicsit tompít a fényén.
5. A guriga végét rajzold körbe a karton lapon 2x, ezután vágd ki, és celluxszal ragaszd
a végéhez!
Kész is vagyunk! Nem igényel sok időt, ráadásul nagyon egyszerű elkészíteni. Próbáld meg te is!
Vincze Tímea 10.C
Körkérdés
19
Megkérdeztük elsőseinktől: Miben változtak meg hétköznapjaid és te magad kollégiumba kerülésed
óta?
Feit Tímea
Nem voltam még soha kollégista és bevallom kicsit féltem, hogy nem fogok beilleszkedni. De
kellemesen csalódtam, sokkal másabb, mint ahogy azt a korábbiakban elképzeltem. Rengeteg
olyan embert ismertem meg, akik jószívűek, aranyosak, segítőkészek, barátságosak és még
sorolhatnám. Kollégistaként sokkal önállóbb lettem, saját magam hozom meg azokat a
döntéseket, amiket úgy gondolom, magam is meg tudok oldani. Felelősségteljesebb lett az
életem, döntéseim megfontoltabbá váltak. Jobban értékelem a meglévő barátokat és azokat is,
akikre mostanában kevesebb időm jut. A kollégium számomra egy olyan hely, ahová mindig
érdemes belépni.
Csák Nikolett
Eleinte nagyon féltem a kollégiumtól, az új emberektől és hogy miként fogadnak majd a
többiek. Sokat változtam, mióta kollégista vagyok. Nyitottabb lettem az új dolgokra,
döntéseimet pedig alaposan átgondolom. Rájöttem, mennyire fontos számomra a családom, s
hogy kevesebbet tudok velük találkozni, nagyon tudnak hiányozni. A kollégium révén új
barátokra tettem szert, megtanultam, hogy az együttélés sok konfliktussal jár, és ezeket
folyamatosan orvosolni kell. De úgy érzem, itt összetartóak az emberek.
Csajbók Roberta
Szinte semmiben nem változtak a hétköznapok számomra, mióta kollégista vagyok. Igaz,
hogy a családomat kevesebbet látom, de új embereket ismertem meg itt és új barátságok
alakultak ki. Nagyon jó érzés, hogy itt igazán önmagam lehetek, szabadon engedhetem a
stílusom, egyedül hozhatom meg döntéseimet az engem érintő kérdésekben, nincs
folyamatos kontroll a szülők részéről. Ez felszabadít. Nem esett nehezemre új
környezethez és új emberekhez alkalmazkodni, sokkal inkább kihívásnak tekintettem, s ez
motivált. Az otthon hangulatát "Cipri a plüssmackóm idézi fel számomra, aki 15 éven át
ez idáig mindenhová követett, természetes, hogy itt is velem van.
Kupai Dóra
Nehezen szoktam meg, hogy a hétköznapokat távol töltöm a családomtól. És a napirend is
másképpen alakul, mint otthon. Idő kellett, míg alkalmazkodni tudtam az itteni
szabályokhoz. De nagyon jó, hogy itt lehetőségünk van arra, hogy esténként összeüljünk a
kolis osztálytársakkal beszélgetni, egészen olyanok vagyunk már, mint egy kis család.
Együtt sírunk, együtt nevetünk. Örülök neki, hogy olyan emberekkel osztozok a szobán,
akiket már óvodás korom óta ismerek. Így a problémákat is könnyebben meg tudjuk
beszélni. Sokat önállósodtam, mióta kollégista vagyok, hiszen itt nincs anya, aki
megcsinálja helyettünk feladatainkat. Nekünk kell beosztani időnket és pénzünket,
Körkérdés
20
szabadidőnkben megszervezni, hogy eljussunk a boltba és szobánk tisztaságáért is mi vagyunk a felelősek.
Erdei Klaudia
Eleinte nagyon féltem, hogy nem fogok beilleszkedni, nem leszek szimpatikus másoknak.
Az avatótól is nagyon tartottam. Félév alatt teljesen megváltozott a véleményem ezekkel
kapcsolatban. Nem hittem volna, hogy ennyi barátom lesz itt, és hogy az avatót is túl lehet
élni. Azt hiszem összességében nem sokat változtam. Ugyanúgy kiveszem a részem a
munkából, mint otthon és szobatársaimhoz is próbálok alkalmazkodni. Nem volt újdonság,
hogy el kell mosogatni magam után, vagy épp fel kell söpörni, vagy mosni a padlót, ezt
eddig is megcsináltam, mindenben segítettem anyának, amiben tudtam. Vannak viszont
szabályok, amikhez nehezen alkalmazkodtam. Szokatlan például, hogy a nevelők mondják
meg, mikor kell villanyt oltani, szilenciumon tanulás mellett nem lehet zenét hallgatni és
időhöz van kötve, hogy meddig kell lezuhanyozni. De az itteni légkör kárpótol ezekért,
mert olyan barátaim lettek, akikre már szinte családtagként tekintek.
Vitányi Inez
Kollégista létem alatt sokkal önállóbb lettem. Megtanultam beosztani a pénzem, és a sok
kötöttség mellett helyesen alakítani a napirendet, hogy minden számomra fontos dologra
jusson idő. Lett egy jó szobatársam, akivel bármit megbeszélhetek, s úgy gondolom
egymás szokásaihoz is sikerült tökéletesen alkalmazkodni. Nagyon örülök, hogy itt
sportolni is van lehetőségünk, röplabdázni járok a lányokkal, és ha kell a tanulásban
segítenek nekünk a nevelők. Persze sok minden hiányzik otthonról. Én megszoktam, hogy
televíziózás közben alszok el, reggel én döntöm el, mikor kelek - lényeg, hogy időben
beérjek az iskolába - és csend van, nincs cipőkopogás, ajtónyikorgás, általános zajok.
Ezeket itt tolerálni kell egymásnak, illetve elfogadni a kollégium szabályzatát, hogy sok
minden időhöz kötött.
Veres Dóra
Nekem nagyon tetszett a fecsketábor és a kollégiumi légkör. Szórakoztató a társaság, jó
hangulatban telnek a mindennapok, így gyorsabban telik az idő is. Mindannyian más
egyéniségek vagyunk, úgy látom, hogy ez alatt a félév alatt mindenki megtalálta a saját
társaságát. Szerintem nem sok mindenben változtam, az biztos, hogy bizonyos dolgokban
önállóbb, határozottabb lettem. Kicsit frusztrál az időhöz kötöttség, de lassan megszokom,
hogy itt az ébresztésnek, a kimenőnek, a tanulásnak, az elalvásnak is kötelező időpontja
van. Hiányzik a későn kelés, és hogy sokáig kint lehessek az esti időszakban.
Hirkó Tifani
A kollégiumban jó a társaság és a hangulat is. Sokat bohóckodunk, nevetünk. Nem okozott
különösebb nehézséget, hogy rendet tartsak saját környezetemben, önállóan vásároljak a
boltban, vagy kezeljem a heti pénzem. Könnyen alkalmazkodok más emberekhez,
megtanultam, mert otthon heten vagyunk testvérek. Korábbiakban is három testvéremmel
osztoztam egy szobán, muszáj volt kompromisszumokat kötni, hogy mindenkinek jó legyen.
Körkérdés
21
Nagyon hiányzik anyukám főztje, a családom és a délutáni találkozások a barátaimmal. Viszont hálás vagyok, hogy
sok új és jó embert ismerhettem meg.
Botos Ákos
Mióta kollégista vagyok szinte az egész életvitelem megváltozott. Megtanultam beosztani a
heti pénzemet, otthonról hozott ételt és a szabadidőmet is. Elkezdtem újra sportolni,
edzeni. Olyan barátaim lettek, akik mára már szinte a családommá váltak. A délutáni
tevékenységeim száma lecsökkent a kötelező szilenciumok miatt és a házi koszt is
hiányzik. De a kollégista létforma megtanított, hogy minden helyzetben a legfontosabb,
hogy önmagam adjam.
Varga Sándor
Mióta kollégista vagyok lényegesen lecsökkent a szabadidőm és hozzá kellett szoknom a
korán keléshez is. Megváltozott a napi rutinom. Egész héten a hétfő este a
legmozgalmasabb, ugyanis ilyenkor tartjuk a tanár-diák focit. Nekem nagy kedvencem! A
kollégium szerintem jó kihívás, alkalmazkodni kell a közösséghez, tanárainkhoz,
szobatársainkhoz. Ez növeli az ember tűrőképességét és toleranciaküszöbét is. Rengeteg
élménnyel és talán még több önismerettel lettem gazdagabb, mióta a kollégista csapat tagja
vagyok. Köszönöm a lehetőséget, hogy ide jöhettem! Mindenkinek ajánlom a Telekit!
Lányi Krisztián
A legnagyobb változás az életemben, mióta kollégista vagyok, hogy nem ülök a
számítógép előtt csak hetente fél napot. Azt hiszem, komolyabb lettem és megtanultam
gondoskodni magamról. Több ismerősöm lett, de hiányoznak a régi barátaim. Néha
bezártnak érzem magam, sok mindent szabályoz a kollégiumi házirend. Viszont sokkal
több közösségélményben van részem azáltal, hogy egy nagy csapat tagja vagyok.
Fejes Viktor
Az első változás, hogy korábban fekszek le, mintha otthon lennék. Lényegesen kevesebbet
eszek, hiányzik is a finom házi koszt! A kötelező szilenciumok miatt több időt szánok a
tanulásra, viszont a késő délutáni szabadidő nagyon rövid. Én magam úgy gondolom, nem
változtam semmiben, alkalmazkodó és konfliktuskerülő típus vagyok, szívesen igazodok
másokhoz.
Górcső alatt 2007.
22
Az év legnagyobb sikerű filmje Babel
Az évben Oscar-díjat kapott színész Daniel Day-Lewis (Vérző olaj filmjéért )
Az év legtöbbet hallgatott zenéje Rihanna feat. Jay-Z Umbrella
Az év legkeresettebb divatcégje Dolce & Gabbana
Ebben az évben hunyt el a nemzet színésze Kaszás Attila
Az év legfelkapottabb keresztnevei Lány név: Anna Fiú név : Bence
Az év autója Renault Clio
Magyar űrrepülés Charles Simonyi első űrutazása a Nemzetközi
Űrállomáson.
Az év legtöbbet eladott lemeze Bereczki Zoltán és Szinetár Dóra (Musical duett)
Építészet 2007. augusztusában átadták a Kőröshegyi
völgyhidat
Időjárás július 20-án megdőlt az országos melegrekord 41.9 °
Sport Szávay Ágnes győzelme a pekingi tenisztornán
Magyarországi filmbemutató Harry Potter és a Főnix rendje
Botrány A budapesti Fiumei temetőből ellopták Kádár János
és felesége maradványait.
Az év legnagyobb botrányai:
Gripen-vásárlás:
A botrány 2007 júniusában robbant ki, amikor egy svéd tévécsatorna a cseh Gripen-beszerzésekről
készített riportot, és kiderítette, hogy egy osztrák gróf közreműködésével, kenőpénzekkel győzték
meg a cseheket.
Kormányzati negyed:
2007. augusztus 2-án hirdették ki az eredményt, hogy ki építheti fel a kormányzati negyedet. A
projekt célja az lett volna, hogy a Budapest területén elszórtan lévő minisztériumok, hivatalok egy
egységes, új kormányzati épület(együttes)be költözzenek. 2008. januárjában jelentették be, hogy a
negyed mégsem épül meg. A meg nem valósult projektre becslések szerint 10 milliárd forint ment el.
Az év gyermekkönyve Berg Judit: Rumini
Az év Nóbel-díjai:
Fizikai Nobel-díj Albert Fert, Peter Grünberg
Kémiai Nobel-díj Gerhard Ertl
Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj Mario Capecchi, Martin Evans, Oliver Smithies
Irodalmi Nobel-díj Doris Lessing
Nobel-békedíj Al Gore, az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi
Testülete
Közgazdasági Nobel-emlékdíj Leonid Hurwicz, Eric Maskin, Roger Myerson
Górcső alatt 2007.
23
A nagyvilág hírei után kicsit leszűkítettem a kört és kérdezősködtem közvetlen környezetemben is, vajon kivel
milyen emlékezetes események történtek 2007-ben.
Emlékeim között kutatva elsőként az jut eszembe, hogy ebben az évben költöztünk el a jelenlegi házunkba. Azelőtt
mamámékkal laktunk, és először rossz érzés volt, hogy nem láttam minden nap a nagyszüleimet, de hamar
megszoktam. Azóta is sokat járok ki hozzájuk látogatóba, már amennyit a kollégium miatt tudok. Szintén ekkor történt,
hogy eltörtem a könyököm, mert meg akartam mutatni,(azoknak a napközis fiúknak, akik folyton szekáltak), hogy egy
lány is ügyes tud lenni a mászókán... hát nem sikerült. Mai fejjel visszagondolva nem érte meg majdnem másfél
hónapig gipszben lenni e miatt. Ma már másképpen szoktam reagálni azoknak, akik a munkámat rosszindulatúan
véleményezik. Azóta már kicsit benőtt a fejem lágya, de csak kicsit, mert nem szeretném, ha valaha is benőne teljesen.
Mindig szeretném magamban megtartani a rosszcsont kisgyermek énem.
Tóth Leila
Ebben az évben nyolc éves voltam. Talán a legmeghatározóbb élményem az volt, hogy ekkor már volt egy 1 éves
kisöcsém. Úgy gondolom mindenkinek nagy változás, ha testvére születik. Egyáltalán nem voltam irigy az öcsémre,
inkább kicsit bántottak az ezzel történő változások. Emlékszem egy kis ékszeres dobozban gyűjtögettem a
hajcsatjaimat, amiket (kislányhoz méltán) nagyon szerettem. Persze Ákos rátalált a kincseimre és azt hiszem, nem kell
mondanom, semmi sem maradt belőlük. Ekkor másodikos voltam, soha nem volt gondom a tanulással, azonban az
akkori osztályfőnököm nem volt a szívem csücske. És fordítva sem... de szerencsére ez sem akadályozta a
tanulmányaimat. Édesanyámmal nagyon szoros kapcsolatban álltam és ez azóta sem változott, mindent meg tudtunk
beszélni együtt.
Milyen személyiségfejlődésen mentél keresztül azóta?
Akkoriban a visszafogottság, szótlanság jellemzett. Kíváncsi voltam milyen lehet felnőttnek "nagynak" lenni. Azóta
magabiztosabb lettem, és kevésbé érdekel olyan emberek véleménye, akiké nem szabad, hogy érdekeljen. A
kollégiumnak és a középiskolának köszönhetően jóval önállóbb lettem.
Mosonyi Eszter
Nos... 2007-ben még mindössze csak 7 éves voltam, és körülbelül 2. osztályos. Ekkor már 1 éve táncoltam, ami
egyébként akkor kezdett el hozzám nőni. Azóta a tánc (attól függetlenül, hogy már nem versenyzek) a szenvedélyemmé
vált. Az akkori énemnek igazából semmi más nem létezett, csak a barátnőim, és az általános iskola iránt érzett utálat.
A tánc pedig csak úgy volt. Kiteljesedni igazából úgy 10-12 évesen kezdtem benne.
Milyen személyiségfejlődésen mentél keresztül azóta?
Azóta annyiban változtam, hogy a tánc az életem részévé vált. Valahogy nem tudok meglenni nélküle. És persze, ha
mondhatok ilyet, "felnőttem", ahogy itt egy bizonyos fokig mindenki. Nagyon sokat köszönhetek az akkori
barátaimnak, akikkel egyébként azóta is tartom a kapcsolatot, és velem vannak mindenben, a tanáraimnak, akiket bár
kevésbé szerettem akkor, most visszagondolva ők indítottak el azon az úton, ahol most vagyok. És igen, ez akár 2007-
re is visszavezethető.
Lányi Krisztián
2007-ben 7 éves voltam. Abban az évben indultam el az első futóversenyemen, amit meg is nyertem. Ez nagy löketet
adott és úgy döntöttem, hogy folytatom, de csak pár évig csináltam nem publikus okok miatt. Ami még rémlik erről az
évről, hogy akkor lettem nagyon szerelmes egyik osztálytársamba. Szerencsére ez az érzés kölcsönös volt, de hát még
nagyon gyerek szerelem volt ez és nem sokáig tartott.
Górcső alatt 2007.
24
Milyen személyiségfejlődésen mentél keresztül azóta?
Háát … elsősorban szőrösebb vagyok . De hogy komolyabbra vegyem a dolgot, a koli hatására önállóbbá váltam és
jobban megnyíltam az emberek felé.
Botos Ákos
Ez az évem eléggé mozgalmas volt. Emlékszem, egyik nap átszöktem a szomszédba, felbuktam egy kavicsban és
megfejeltem a szomszéd talicskáját, de aránylag jól megúsztam, csak egy fogam tört. Ami még emlékezetes számomra
ebből az évből, hogy elszöktem otthonról és a rendőrök vittek haza. Mikor hazaértünk a rendőr úr megkérdezte
apukámat, hogy nem hiányzik a maga gyereke? Apukám csak nézett. Miért hiányozna, ott van a szobában. Aztán
mikor előbújtam a bácsi háta mögül, apum lefagyott. Hát szerintem nem kell mondanom milyen leszidást kaptam
ezért.
Milyen személyiségfejlődésen mentél keresztül azóta?
Azóta teljesen más ember lettem. Minden megváltozott az életemben. Az élethez való hozzáállásom 180° -os fordulatot
vett. Amit, az igazat megvallva, egyáltalán nem bánok.
Varga Enikő
Emlékeim szerint ebben az évben kezdtünk házfelújításba és egyszer a kisebbik öcsém felmászott a padlásra, mikor
nem vettük észre. Arra lettünk figyelmesek, hogy nagyon sír. A drága, ahogy le akart jönni, megcsúszott és leesett.
Szerencséjére a kis gatyája megfogta, így nem lett nagyobb baja, csak két púp nőtt a fején.
Milyen személyiségfejlődésen mentél keresztül azóta ?
Azóta komolyabb lettem és az öcsémre is jobban figyelek. A koli szerintem mindenkin nevel egy kicsit, így nem csak
növünk, hanem felelősségteljesebbek és önállóbbak is leszünk.
Valah Mónika
Abban az időben még pink lady voltam. Imádtam a rózsaszínt és a Barbie babát. De ezzel ellentétben majdnem minden
szabadidőmet a fiúkkal töltöttem és általában fociztunk vagy kockultunk. Nagyon szerettem tanulni, ami még most is
jellemző rám, és rengeteg történetet írtam különféle dolgokról egy blogban.
Milyen személyiségfejlődésen mentél keresztül azóta?
Kb. ötödikes koromban kezdtem el először „bedurvulni” külsőleg és mostanra az vagyok, aki mindig is szerettem
volna lenni. A tanulmányaim még most se rosszak, de már nem annyira fényesek, mint kisebb koromban.
Márki Szabina 11.A
FirkÁsz
25
Vincze Tímea 10.C Csajbók Roberta 9.C
Vincze Tímea 10.C
Csajbók Roberta 9.C Szabó Fruzsina 11.A
"Minden látható eredmény mögött áll egy láthatatlan személy, aki nélkül nincs életmű."
(Szabó Magda)
Klikk
26
"Fényképezni annyit jelent, mint visszatartani a lélegzetet, amikor az illékony valóság pillanatában minden
képességünk egyesül."
(Henri Cartier-Bresson)
Őszi falevelek Napsütés A gép forog, az alkotó pihen
Gazsi Jusztina 11.C
Tóth Leila 11.A
Tóth Leila 11.A
Útkeresés A holnapot te formálod
Szabó Fruzsina 11.A Gazsi Jusztina 11.C
Ajánlók
27
Könyvajánlók:
Gayle Forman- Ha maradnék
Egy átlagos, boldog életet élő lány életét mutatja be, aki nagyon szoros kapcsolatban áll a zenével. Gyönyörűen
csellózik és bejut az ország egyik legjobb zenei főiskolájára. A szerelem is rátalál és szerető, boldog családban él. Ám
egy napon hatalmas szerencsétlenség történik. A műben azt boncolgatják, hogyan lehet ilyenkor választani. Létezik-e
jó döntés, és ha igen, felismerjük-e időben.
Számomra azért volt érdekes ez a könyv, mert hatalmas kötődést mutat zene és a család iránt. A zene, mint
létszükséglet, mint egy mindennapos tevékenység jelenik meg. Egy összetartó erő és egy hagyomány. A család, mint
egy tökéletes festmény, amin mindenki a lehető legjobb
helyen áll, és a kis részletek hatalmas nagy egységet
alkotnak. A könyv film változatát láttam először, azután
kezdtem olvasni, és véleményem szerint, mindkét forma
tökéletesen átadja a történet mondanivalóját. Például a
szerelmi rész mindkét formában magával ragadja az olvasót,
a nézőt. Átélhetjük a főhős lelki harcát, belső vívódását,
útkeresését miután elveszti a családját, a szerelmét, és
kétségbeesetten keresi a jó utat a továbbtanuláshoz. Két út
áll előtte. Az élet teli nehézségekkel, vagy a halál. Egy élet
család nélkül, teli fájdalommal és az örökös gyász, amivel
minden nap szemben találod magad, vagy a túlvilág. Te mit
választanál? Mennél vagy maradnál?
Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, aki szereti a zenét, a
romantikát, és állt már nagy döntések előtt. Gayle Forman
maga is azt írta, hogy nem feltétlen az ifjúságnak szánja
regényét, hanem mindenkinek, aki tud azonosulni nehéz
élethelyzetekkel.
Tóth Leila 11.A
Ajánlók
28
Darren Shan - Árnyak asszonya
Ez a regény nem gyenge idegzetűeknek való. Aki szeretne felkavaró élményekkel
gazdagodni, annak nyugodtan merem ajánlani. A főszereplő már az elején a spontán
emberi öngyulladással foglalkozik. Saját múltja elől menekülve jut idáig, s hiába próbál
elszántan megszabadulni a szörnyű titoktól, az nem hagy nyugtot neki. Társa szintén
érdekes figura, aki titokzatos múltja miatt nem szeret magáról beszélni, meglehetősen
zárkózott, ám fő hősünket mégis kedveli, mint később kiderül nem véletlen. De nem
elég az "égető" alapsztori, ehhez társul egy érzelmekkel teli vonal, ami azt taglalja,
mennyi mindenre vagyunk képesek a szerelem miatt. Ha elolvastad, akkor tudni fogod,
milyen is egy „határtalan” szerelem a férfiak szemével nézve, és az is kiderül, hogy
nem csak a nőket bolondíthatja meg ilyenkor az érzelmektől túlfűtött állapot. Mindezek
mellett betekintést nyerhetsz olyan emberek világába is, akik saját nemükhöz éreznek
vonzalmat. Kalandozások az árnyak birodalmában elmossák a határvonalat a valóság és
a képzelet világa között.
Csajbók Roberta 9.C
Filmajánló:
Ouija
Az Ouija című film egy 2014-es amerikai természetfeletti horrorfilm. A
történet egy társasjátékról szól, melynek segítségével a játékosok
kommunikálhatnak a holtakkal, akik a játék során szellem formájában
jelennek meg hátborzongató körülmények között. A főszerepben: Olivia
Cooke, Ana Coto, Daren Kagasoff, Douglas Smith és Bianca A. Santos-t
láthatjuk.
A történet leginkább félelemérzetet keltett bennem, de nem rettegtem! Ami
szerintem pont ideális egy jó horrorfilmnél. Kicsit sem vérengzős, nem
gusztustalan. Pont jó.
A történet elgondolkodtatott, vajon tényleg létezik-e ilyen társas játék, és ha
igen, hogyan lehet hozzájutni?! Na meg persze, ha nekem lenne ilyen, vajon
ki próbálnám-e?!
Őszinte leszek, fogalmam sincs. Elvontabb napjaimon lehetséges, de
alapvetően biztosan a hideg rázna még a gondolatától is.
A mindössze másfél órás film nem tudni, vajon kire hogy hat majd, ki
akarja esetleg kipróbálni ezt a játékot, illetve ki az aki még csak hallani sem
akar róla többet. A célközönség egyértelműen nem minden korosztály, hiszen gondoljunk csak bele, mi történne
szegény 5 éves kistesónkkal, ha megnézetnénk vele. Ésszerűbb megvárni még ő is eléri legalább a 12-16 éves kort.
Mindent nem árulok el, de akik szeretik a horror filmeket, vagy esetleg ezen ajánló olvasása után kedvet kaptak, hogy
megnézzék, én csak ajánlani tudom.
A lényeg: Kicsit se féljetek, inkább parodizáljátok a szereplőket, így nem fogtok annyira megijedni a történtektől!
Mosonyi Eszter 10.A
29