szoc_kart_masodik_nemzjel.pdf

8/18/2019 szoc_kart_masodik_nemzjel.pdf

1/394

Egészségügyi, Szociális és Családügyi MinisztériumFoglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium

Nemzeti Jelentés

Második jelentés

az Európai Szociális Karta végrehajtásáról

Benyújtotta a Magyar Köztársaság Kormánya(a 2002. január 1-től 2003. december 31-ig terjedő időszakról)

Budapest, 2004. március


2/394

Az Európai Szociális Karta 21. Cikkében meghatározott jelentéstételi eljárás szerint a jelentés azEurópai Szociális Karta elfogadott cikkeire vonatkozik, ennek megfelelően a magyar jelentés akövetkező cikkekr ől szól: 1., 2., 3., 5., 6., 8., 9., 11., 13., 14., 16. és 17. Cikkek.

A Karta 23. Cikke alapján ezt a jelentést a következő szervezetek kapták meg véleményezésre:- az Országos Érdekegyeztető Tanács Munkavállalói Oldala,- az Országos Érdekegyeztető Tanács Munkaadói Oldala.


3/394

TARTALOM

1. cikk: A munkához való jog 1.2. cikk: Az igazságos munkafeltételekhez való jog 60.3. cikk: A biztonságos és egészséges munkafeltételekhez való jog 87.5. cikk: Szervezetalakítási jog 112.6. cikk: A kollektív alkuhoz való jog 131.8. cikk: A dolgozó nők védelemhez való joga 165.9. cikk: A pályaválasztási tanácsadáshoz való jog 178.11. cikk: Az egészség védelméhez való jog 186.13. cikk: A szociális és egészségügyi segítségre való jog 249.14. cikk: A szociális jóléti szolgáltatásokból való részesülés joga 277.

16. cikk: A család joga a szociális, jogi és gazdasági védelemre 314.17. cikk: Az anyák és gyermekek joga szociális és gazdasági védelemre 348.FÜGGELÉK 391.


4/394

1. cikk: A munkához való jog1

A munkához való jog tényleges gyakorlásának biztosítására a Szerz ő d ő Felek

vállalják, hogy

1. cikk (1) bekezdés: a teljes foglalkoztatás elérése céljából első dleges céljaik

és felel ő sségeik egyikeként fogadják el a foglalkoztatás lehet ő legmagasabb

és legszilárdabb szintjének elérését és fenntartását;

„A” kérdés

Kérjük, vázolja az Önök kormánya által a teljes foglalkoztatottság elérése és megtartásaérdekében folytatott politikát. Kérjük, ezt egészítsék ki megvalósított intézkedések ésprogramok részleteivel, amelyek a foglalkoztatás lehető legmagasabb és legstabilabbszintjének elérését célozzák.

A magyar Kormány egyik legfontosabb céljának és feladatának a foglalkoztatási szintáltalános emelését tekinti. A fenntartható növekedés és a gazdasági versenyképesség javításanélkülözhetetlenné teszi, és ezért az átfogó foglalkoztatáspolitika és a gazdaságfejlesztésistratégia prioritásának tekinti a humán er ő források fejlesztését .A foglalkoztatási ráta növelése a munkaer ő piac keresleti oldaláról a munkahelyteremtést , afoglalkoztatási potenciál növelését feltételezi. Ez szükségessé teszi a külföldi működőtőke-vonzás további er ősítését, a munkaer ő költségeinek fokozatos csökkentését, a kis- ésközépvállalkozások foglalkoztatási potenciáljának növekedését, a kisebb munkáltatók

biztonságát er ősítő stabil pénzügyi és jogi környezet kialakítását, az Európai Unióhoz történő csatlakozást kísér ő környezetvédelmi, munkavédelmi, foglalkozás-egészségügyi, stb.

beruházásokban rejlő lehetőségek kiaknázását.

A gazdasági szabályozás szintjén 2003-tól hatályba lépett új jövedelemadó szabályok a ver-senyképesség további növelését, a gazdasági aktivitás bővítését, ezzel a foglalkoztatottságiszint emelését szolgálják: az adójóváírás jelentős emelése, körének bővítése, az átlagos adó-

terhelés mérséklése, az adójóváírás jelentő

s megemelése, az egészségügyi hozzájárulás foko-zatos megszüntetése, az egyszer űsített vállalkozói adó bevezetése, stb.

A munkahelyteremtést illetően különösen a szolgáltató szektor rendelkezik nagylehetőségekkel. A szolgáltatói szektor növekedését valószínűsítik a demográfiai és acsaládszerkezet változásaival összefüggő folyamatok is, a következő tényezők következtében.

1 A Nemzeti Jelentés elkészítéséhez az adatgyű jtési és –szolgáltatási rendszerből következő hiányosságok foly-

tán nem minden esetben álltak rendelkezésre 2003-as számadatok. Ezeket a következő Nemzeti Jelentés pótoljamajd.

1


5/394

A demográfiai előrejelzések a következő évtizedekben mérsékelten csökkenő, jelentősen öre-gedő népességet prognosztizálnak. A következő két-három évben azonban a népesség összlét-számának csökkenése mellett a munkavállalási korú népesség száma – a nyugdíjkorhatáremelkedése miatt - még növekedni fog. 2006-tól a 15-54 évesek létszámának csökkenése mel-lett továbbra is emelkedik az 55 éven felüli munkavállalók száma. Ezt követően felgyorsul a

népesség fogyása, markánsan elkezdődik a második nagy elöregedési hullám.

Meghosszabbodott a tanulás időszaka. Ezért a fiatalok késő bb kezdenek el dolgozni, mégislegalább 35-40 évet kell munkában tölteniük ahhoz, hogy megtérüljön a képzésükbe fektetetttársadalmi beruházás. Ennek is következménye, hogy az emberek idősebb korban házasodnak,a nők idősebb korukban szülik meg első gyermeküket, és kevesebb gyermeket szülnek.

A munkavállalási korú népesség számának és arányának csökkenése, az alacsony foglalkozta-tási szint veszélyezteti a jóléti rendszerek finanszírozhatóságát. Az életkor meghosszabbodá-sa, az iskolában eltöltött hosszabb idő egyaránt szükségessé teszi az aktív életszakasz meg-hosszabbodását. Ugyanakkor a magyar népesség egészségi állapota az egyik legkedvezőtle-

nebb európai összehasonlításban, és az elmúlt évtizedek összehasonlító mutatói is csak enyhe javulást mutatnak. A rossz egészségi állapot jelentős mértékben korlátozza a munkaer ő-kínálatot, rontja a munkaer ő és a gazdaság versenyképességét. Ugyanakkor a munkanélküli-ség és inaktivitás, a foglalkoztatás tartós hiánya a hátrányos helyzetek kialakulásának egyikforrása, amely az egészségügyi és mentális állapotromlást indukál vagy tart fenn.

Ahhoz, hogy a gyermekes anyák, vagy a hozzátartozók otthoni gondozását ellátó nők részttudjanak venni a képzésekben, illetve munkát tudjanak vállalni, vagy vállalkozói tevékenysé-get folytassanak szükséges a szolgáltatások bővítése. Ugyancsak a szolgáltatások fejlesztésétkívánja meg az idősebbek aktivitásának megtartása.

Az említettek folytán Kormány arra készül, hogy megteremtse a szolgáltatói szektor foglalkoztatási lehet ő ségei jobb kihasználásának feltételeit , új tevékenységi, munkavégzésiformák felkutatását és támogatását, például a szociális ellátás, a háztartási szolgáltatások, akisegítő munkák, vagy egyéb, marginális, profittermelésre, piaci megszervezésre alkalmatlantevékenységek területén. Ezek a tevékenységek kettős értelemben is növelik a foglalkoztatást:egyrészt közvetlenül teremtenek foglalkoztatási lehetőséget, másrészt segítik azoknak amunkába állását, akik ezt családi kötelezettségeik miatt nem tudják vállalni.

A Kormány a teljes foglalkoztatottság elérendő célját a munkaer ő -kínálat oldaláról a foglal-koztatás bővítését a munkanélküliek és a munkaer ő piacról kiszorult, inaktív népesség munka-

er ő

piacra való visszatérésének lehető

vé tételével és a munkanélküliség tartóssá válásánakmegelőzésével segíti elő. A tartós eredmények elérése érdekében a foglalkoztatási szolgálattevékenységében meghatározóvá kell válniuk a személyre szabott munkaer ő -piaci szolgáltatá-

soknak , a közvetítésnek és a tanácsadásnak. A szolgáltatásoknak azokat az állásnélküli, inak-tív személyeket is el kell érniük, akik ma még – részben – kívül esnek a munkaer ő-piaci szer-vezet látókörén (diplomások, pályakezdők, idősek, hátrányos helyzetűek). A társadalmi kohé-zió er ősítése, a hátrányos helyzetű rétegek helyzetének javítása a humáner őforrás-fejlesztésintegráns eleme. A romák felzárkózását, a fogyatékkal élők emberek munkaer ő piaci beillesz-kedését, a hajléktalanok sorsának segítését jogszabályok, támogatások, programok (közöttükaz Állami Foglalkoztatási Szolgálat programjait és szolgáltatásait) segítik.

A nők – elsősorban a gyermekgondozási szabadságról visszatér ők és a 45 év felettiek - fog-

lalkoztatásának növelését is célzott programok szolgálják. A munkavállalás és a családi élet

2


6/394

összehangolásának fontos eszköze a rugalmas foglalkoztatás elterjesztése és a gyermek-felügyeleti lehetőségek fejlesztése.

Emelkedett a foglalkoztatási eszközökre fordított kiadások nagysága. Ennek mintegy egyne-gyede nem közvetlenül a munkanélküliek foglalkoztatását, hanem a minimálbér-emelésbőlszármazó munkáltatói teher-növekedés ellensúlyozását, a munkahelyek megőrzését szolgálta.A foglalkoztatáspolitikai eszközök közül legnagyobb szerepe továbbra is a képzésnek, bértá-mogatásnak és a közhasznú munka támogatásának volt. 75%-kal növekedett az alkalmi mun-kavállalással történő foglalkoztatás a közteherjegy értékének csökkentése, az eljárás egysze-r űsítése miatt.

A leginkább hátrányosabb helyzetűek foglalkoztatásának javítására a Foglalkoztatási törvény2002. év végi módosítása új lehetőségeket teremtett:

– bevezetésre került az álláskeresést ösztönző juttatás (a járadék folyósítását követően180 nap, 45 év felett 270 nap, összege: az öregségi nyugdíjminimum 85%-a),

– er őteljesen megőtt a keresetpótló juttatás a képzésben részt vevő, szociálisan legjob- ban rászorulók számára,

– új lehetőségek nyíltak a részmunkaidős foglalkoztatás, a távmunka, a romák, a 45évesnél idősebbek foglalkoztatásának támogatására.

Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat folytatta felkészülését a csatlakozást követő feladatokellátására: a határokon átnyúló közvetítési és tanácsadási rendszer kialakítására, a szolgáltatá-sok bővítésére, az Európai Szociális Alap fogadására.

A regionális kohézió er ő sítése érdekében területfejlesztési támogatások nyújthatók a Terület-fejlesztési és a Vállalkozási övezeteket támogató célelőirányzatból, a Területi kiegyenlítéstszolgáló fejlesztési célú támogatásból, a Terület- és Településfelzárkóztatási Előirányzatból, aKistérségi Támogatási Alapból. Kidolgozásra került a támogatások megítéléséhez használtmutató-rendszer.

Az itt felsorolt intézkedések egy része egyben a munkahelymeg ő rzés segítését is szolgálja.Ezeken túl, a munkahelyek megmaradása szempontjából a legfontosabbak:

– az új jövedelemadó szabályok, – az egészségügyi támogatás fokozatos megszüntetése, – a munkavállalók foglalkoztathatósága szempontjából pedig az oktatási-képzési rend-

szer munkaer ő piaci igényekhez való igazítása, – a felnőttképzés bővülő támogatása. – a foglalkoztatási eszközökre fordított kiadások nagyságának növelése, minimálbér-emelésből származó munkáltatói tehernövekedés ellensúlyozása, amelyre a foglalkoz-tatási eszközökre fordított kiadások mintegy egynegyedét fordítjuk, így az a kiadások

növelésével arányosan növekedik.Az említettek kivétel nélkül a munkahelyek megőrzését szolgálták.

Az aktív programokban résztvevő munkanélküliek számát tovább kell emelni, és emellett javítani kell ezeknek a programoknak a hatékonyságát és minő ségét. Az aktív eszközöknekazokat is el kell érniük, akik egy bizonyos időszak után vissza kívánnak térni amunkaer ő piacra, köztük azokat a nőket, akik a gyermekgondozási támogatás igénybevételétkövetően újra munkába kívánnak állni. Az ifjúsági munkanélküliség megelőzése a fiatalokfoglalkoztathatóságának és elhelyezkedési lehetőségeinek javítására irányuló intézkedésekettesz szükségessé. A fiatalok munkaer ő-piaci helyzetének javításához az oktatás és képzésrendszerének a jelenleginél jobban kell igazodnia a gazdasághoz, segíteni kell az oktatásból a

munka világába való átmenetet, a foglalkoztatási szolgálatnak pedig átfogóbb, és jobbancélzott szolgáltatásokat kell nyújtania az álláskereső fiatalok számára.

3


7/394

A legújabb fejlemények azt mutatják, hogy a strukturális átalakulás újabb időszaka kezdődöttmeg: a szakképzetlen munkaer őt igénylő munkahelyek száma csökken, míg a magasan képzettmunkaer ő iránti igény nő. Bizonyos foglalkozásokban és régiókban a szakképzett munkaer ő hiánya tapasztalható, a foglalkoztatás bővítését a munkaer ő-kínálat és -kereslet közötti eltérés

is akadályozza. Ezért a munkaer ő piac kínálati oldalán a humán er őforrások fejlesztéséreirányuló befektetések növelése különösen nagy jelentőséggel bír.

A humán er őforrások a tartós növekedés meghatározó tényező jét jelentik. Annak érdekében,hogy a gazdasági fejlődést ne akadályozza a tudás, a szakképzettség és a készségek hiánya,

javítani kell a munkaer ő versenyképességét . A tudásalapú társadalom kihívásainak valómegfelelés a munkaer ő készségeinek és alkalmazkodóképességének folyamatos fejlesztésétkívánja meg, amit az egész életen át tartó tanulás kereteinek kialakítása biztosíthat, segítve azemberek ismereteinek megújítását és a korszer ű szakmai ismeretek megszerzését, javítvafoglalkoztatási lehetőségeit.

Az egész életen át tartó tanulás alapjait már az alapfokú oktatásban le kell fektetni, az ahhozszükséges kulcskompetenciák elsajátításának biztosításával. A versenyképes gazdaságigényeinek megfelelő tudással és készségekkel rendelkező munkaer ő biztosítása érdekében

javítani kell az oktatás és képzés minőségét, és er ősíteni kell az oktatás és a gazdaság közöttikapcsolatokat. Az információs társadalomban az informatikai készségek a versenyképességkulcstényező jévé váltak, és ezek fejlesztése fontos feltétele a foglalkoztathatóságnak ésalkalmazkodóképességnek. A képzési szakirányok előrejelzésében, a korszer ű tananyagokkialakításában, az élethosszig tartó tanulás lehetőségének biztosításában, a munkavállalókképzettségi szintjének, a képzettség, végzettség alkalmazhatóságának nyugdíjazásukig valófenntartásában a munkáltatóknak a korábbinál nagyobb szerepet kell vállalniuk.

A munkaer ő egészségi állapota szintén kulcseleme a versenyképességnek. A népesség rosszegészségi állapota jelentősen csökkenti a munkaer ő foglalkoztathatóságát, magasinaktivitáshoz és a munkaer ő piacon töltött időszak megrövidüléséhez vezet. Ezért amunkavégző-képesség és az egészség megőrzése és helyreállítása szintén szükséges aversenyképes munkaer ő biztosításához.

A munkaer ő-piaci részvételt a társadalmi beilleszkedés politikájával is segíteni kell. Aleghátrányosabb helyzetű embereknek - elsősorban a romáknak és a fogyatékkal élőknek – aképzési és foglalkoztatási lehetőségekhez való hozzájutásának segítése szükséges afoglalkoztatás további növeléséhez. A hátrányos helyzetű csoportok foglalkoztathatóságának

javítása integrált megközelítésre épülő, célzott intézkedéseket kíván. Ahhoz, hogy

mindenkinek esélye legyen a munkaer ő piacon való részvételre, a foglalkoztatás, az oktatás ésképzés, valamint a szociális szolgáltatások területén egyaránt er őfeszítéseket kell tenni akirekesztés megelőzésére.

Régiók között és régiókon belül is számottevő munkaer ő-piaci különbségek vannak, amunkaer ő piacról való kirekesztettség tekintetében meghatározó a területi tényező. Aregionális különbségek és a kirekeszt ő dés leküzdését a regionális és helyi szint ű

foglalkoztatási kezdeményezések támogatásával kell segíteni. Az egyes foglalkozásokban ésrégiókban jelentkező munkaer őhiány leküzdése érdekében meg kell könnyíteni, és ösztönöznikell a munkavállalók szakmai és területi mobilitását. A területi egyenlőtlenségekcsökkentéséhez ezenkívül az oktatás és képzés, valamint az egészségügyi és szociális

szolgáltatások hozzáférhető

ségének javítása is szükséges.

4


8/394

A foglalkoztatás és bérszínvonal területi különbségeinek csökkentéséhez, kiegyenlítő pénzforrásokra és átfogó program-csomagokra egyaránt szükség van. Az állami beruházások,munkahelyteremtő akciók - elsősorban az ország gyengébben fejlett régióira – koncentrálása,ott teremt munkaalkalmakat, fejleszti a vállalkozási teljesítőképességet, ahol ehhez makevesebb a tőke-, vagy a vállalkozói kapacitás, bekapcsolva a zárt térségeket körzetük,

régiójuk vérkeringésébe. Ehhez jelentős közmunka-programok társulhatnak.

A f ő célkit ű zések eléréséhez az alábbi területeken szükségesek intézkedések:

− aktív és preventív programok a munkanélküliek és az inaktívakfoglalkoztathatóságának javítása, a munkaer ő-piaci reintegráció érdekében;

− munkahelyteremtés, vállalkozásfejlesztés segítése - kiemelt figyelemmel a regionáliskülönbségekre - a foglalkoztatáspolitika eszközeivel;

− munkaszervezet rugalmasságának fokozása a foglalkoztatás-barát környezetkialakításával;

−

a munkaer ő versenyképességének és alkalmazkodóképességének javítása, a humáner őforrások fejlesztése az egész életen át tartó tanulás stratégiának megvalósításával,− a társadalmi kirekesztettség szempontjából veszélyeztetett lakosságcsoportok

munkaer ő-piaci reintegrációjának elősegítése a foglalkoztathatóság javításával,− a nemek közötti esélyegyenlőség biztosítása,− a munkanélküliségi és szegénységi csapda kiküszöbölése, a fekete munkavégzés elleni

küzdelem,− a területi és a foglalkoztatási mobilitás elősegítése,− a foglalkoztatáspolitikai, valamint a Strukturális Alapok támogatásának

felhasználásához szükséges intézményrendszer fejlesztése.

A munkaer ő-piaci programok célja, hogy a programokban résztvevők a program befejezéseután nem támogatott munkahelyen tudjanak elhelyezkedni. A követéses vizsgálatokeredményei azt mutatják, hogy a különböző programokat 2001-ben befejezők közül – 3hónappal a programokból való kilépést követően – pl. az átképzésben részt vettek közel 50százalékának, a bértámogatással foglalkoztatottak közel 60 százalékának, a pályakezdő eszközökkel támogatottak közel 70 százalékának volt (nem támogatott) munkája.

1. sz. táblázat Az aktív eszközökben részvevő k létszáma és megoszlása

1999 2000 2001 2002Aktív eszközök Létszám % Létszám % Létszám % Létszám %Munkaer ő piaci képzés 84764 25,8 88173 29,9 91519 33,0 82835 30,3Közhasznúfoglalkoztatás

120575 36,7 93441 31,7 80742 29,2 84498 30,9

Bértámogatás 51741 15,7 50971 17,3 48089 17,4 40838 14,9Munkahelyteremtő

beruházások tám.17462 5,3 12420 4,2 9086 3,3 6452 2,4

Vállalkozói támogatás 4364 1,3 4979 1,7 5016 1,8 4326 1,6Korengedményesnyugdíj (támogatott)

828 0,3 133 0,0 - - - -

Útiköltség térítés 10978 3,3 10094 3,4 9356 3,4 9774 3,6Pályakezdők eszközei 21073 6,4 18288 6,2 16758 6,1 16108 5,9

5


9/394

Önfoglalkoztatóitámogatás

4450 1,4 5325 1,8 6025 2,2 6138 2,2

Munkahelymegőrzés* 9953 3,0 7157 2,4 653 0,2 12634 4,6Járulékátvállalás 2339 0,7 3876 1,3 9702 3,5 10008 3,7Összesen 328522 100,0 294857 100,0 276946 100,0 273711 100,0

Forrás: Foglalkoztatási Hivatal* A program 2002-ben megváltozott kondíciókkal újra indult. Az előző évben az ugyanilyenelnevezésű, azóta megszüntetett támogatásban igen alacsony volt a résztvevők létszáma.

Az aktív eszközökben résztvevők számát 1999. és 2002. között mutatja be az aktualizálttáblázat. Ebből kitűnik, hogy 2001-r ől 2002-re ismét csökkent az aktív munkaer ő-piaci

programokban résztvevők száma. A csökkenés nem jelenti azt, hogy a kormányzat nemtartaná fontosnak a munkanélküliség elleni küzdelmet és a foglalkoztatottság növelését.Éppen ellenkezőleg, a következők miatt:

•

az aktív programokban résztvevőknek a táblázatban szereplő adatai nem tartalmazzák semaz önkormányzatok által a segélyt kimerítettek számára biztosított ún. közcélú munkákbanrésztvevők létszámát, sem a közmunka projektekben foglalkoztatottak létszámát (ezekegyüttes összlétszáma 2002-ben 170 ezerre, 2003-ban 210 ezer f őre volt becsülhető)

• a Foglalkoztatási Alap (a Munkaer ő piaci Alap foglalkoztatási alap-része) terhére jelentősösszeget fordítottunk munkahely-megőrzésre, a 2001-2002-ben jelentősen megemeltminimálbér többlet-terheinek kompenzálására a leginkább munkaigényes ágazatokban (avállalkozások által benyújtott pályázatok alapján)

• a minimálbér – kompenzációra fordított és az önkormányzatoknak a közcélú munkákhozszükséges bértámogatás fedezésére átadott jelentős összegek 2002-ben lecsökkentették a

foglalkoztatási alap-rész decentralizált keretét, így a hagyományos aktív programokrafordítható 2002. évi keret reálértéken számítva csökkent az előző évihez viszonyítva• összességében azonban a hagyományos aktív programokra, a közcélú munkára és a

közmunkákra, valamint a munkahely-megőrzésre fordított összegek jelentős növekedéstmutatnak, ami egyértelműen bizonyítja, hogy változatlanul kiemelt fontosságottulajdonítunk a munkanélküliség elleni küzdelemnek és a foglalkoztatottság bővítésének.

Az aktív programokban résztvevő k összlétszáma és átlagos létszáma 2000-2002. között

2000. 2001. 2002.

Összlétszám (ezer f ő) 294857 276946 273711Átlagos létszám (ezer f ő) 102930 104752 86481A programok átlagos hossza (hó) 4,2 4,5 3,8

A részvevők átlagos létszáma 2002-re lényegesen nagyobb mértékben csökkent, mint azösszlétszám, ami azzal függ össze, hogy a programokban töltött idő átlagos hossza jelentősenlerövidült. Ez pedig annak tudható be, hogy a rendelkezésre álló források csökkenését és azegy f őre, egy hóra jutó átlagos költségek növekedését a Munkaügyi Központok éskirendeltségeik csak úgy tudták részben ellensúlyozni, hogy rövidebb programokat indítottakannak érdekében, hogy minél több állást keresőnek tudjanak – legalább rövid ideig –segítséget, támogatást nyújtani. (Az egy f őre, egy hónapra jutó támogatás átlagos összegének

6


10/394

gyors növekedése összefügg a minimálbérnek az infláció ütemét lényegesen meghaladónövekedésével.)

A KSH munkaer ő-felmérése (LFS) szerint a 2000. évi 16,7 hónapról 2002-re 15,9 hónapramérséklődött a munkanélküliség átlagos időtartama. Még nagyobb javulást mutat a tartósan

(legalább 12 hónapja) munkanélküliek aránya: a 2000. évi 49,0%-ról 2002-re 45,0%-racsökkent. (A 15-64 éves népességre 44,1%-ról 39,9%-ra.) A regisztrált munkanélküliekaktiválási időszakának átlagos hosszára vonatkozóan jelenleg nem rendelkezünk pontosadatokkal, de ennek rövidülésére lehet következtetni a belépéstől számítva legalább 12hónapig (25 év alattiak esetében legalább 6 hónapig) folyamatosan munkanélküliek arányának(a tartós munkanélküliségbe történő beáramlás mértékének) csökkenéséből.

Kérjük, vázolják a teljes foglalkoztatás-politikai kiadások trendjét az elmúlt ötesztendőben, részletezve az „aktív" (munkahely-teremtési, képzési stb.), illetve a„passzív" (anyagi kompenzáció stb.) intézkedések egymáshoz képest vett arányát.

A munkanélküliség kezelésében arra törekszünk, és a jövő ben is azt a célkitűzést kívánjukkövetni, hogy a passzív ellátásokat (pl. munkanélküli járadék, jövedelempótló támogatás)fokozatosan aktivitásra ösztönző támogatások váltsák fel. Az elmúlt öt évben 77,4 milliárdforintról 112,8 milliárd forintra nőtt az aktív és passzív foglalkoztatási eszközökre együttesenfordított kiadások összege. Az aktív eszközökre fordított kiadások aránya ugyanezen idő alatt38,6 százalékról 57,8 százalékra emelkedett.

A Munkanélküli ellátások aktív és passzív eszközei(kiadások, millió Ft; (OECD módszertannal számítva)

Megnevezés 1998 1999 2000 2001 2002Aktív intézkedések 39 268 45 659 51 024 70 408 86 649Passzív intézkedések 62 374 64 489 61 727 56 571 63 222Összesen 101 642 110 148 112 751 126 979 149 871

Az aktív intézkedések aránya38,6 41,5 45,3 55,4 57,8

Forrás: Munkaer ő piaci Alap

Kérjük, vázolják azokat az aktív foglalkoztatáspolitikai intézkedéseket, amelyeket amunkanélküliséggel leginkább fenyegetett vagy általa leginkább érintett csoportok (pl.nők, fiatalok 2, az idősek, a tartósan munkanélküliek 3, a megváltozott munkaképességűekés a bevándorlók) munkához való jutásának elősegítésére tettek.Kérjük, közöljenek adatokat az ezen intézkedésekben részt vettek arányáról, valamintadjanak információkat, amennyiben ilyenek rendelkezésre állnak, ezek hatásáról afoglalkoztatásra.

A nő k foglalkoztatottsága és aktivitása az átalakulás időszakában nagyjából a férfiakéhozhasonló ütemben esett vissza. 1997 óta a nők foglalkoztatási szintje valamivel jobban nőtt,

2 A tizenöt és huszonöt év közötti korcsoportot határozzák meg így.3 Olyan személyek, akik több mint egy éve munkanélküliek, és állást keresnek.

7


11/394

mint a férfiaké, s így 2002-re a foglalkoztatási rátájuk 49,8%-ra emelkedett, ezzel a két nemközötti rátakülönbség 13,3%-pontra csökkent (EU:18,1%-pont). A munkanélküliség a nőketkezdettől fogva kevésbé érintette, mint a férfiakat. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy amunkahelyek tömeges felszámolása a jellegzetesen nőket foglalkoztató területeket kevésbéérintette, mint a többségében férfiakat foglalkoztató iparágakat és a mezőgazdaságot. 2002-

ben a nők munkanélküliségi rátája 5,4%, a férfiaké 6,1% volt (EU: 8,7%, illetve 6,4%). Azelőző évhez képest a férfiak munkanélküliségi rátája mérséklődött, 6,3%-ról 6,1%-ra, a nőkéazonban emelkedett, 5%-ról 5,4%-ra. A viszonylag kedvező bb munkanélküliségi mutatókmellett azonban azt is figyelembe kell venni, hogy a nők körében magasabb az inaktivitásaránya. 2002-ben a 15-64 éves korú a nők 47,3%-a volt inaktív.

A nők munkaer ő piaci részvételének növelése érdekében a kormány kiemelt figyelmet szán anők és férfiak közti esélyegyenlőség érvényesítésének, a diszkrimináció kiküszöbölésének. Amunkaer ő piacon megvalósuló esélyegyenlőség és a foglalkoztatottság növeléseszempontjából a szülőképes korú, a gyermeket nevelő és 45 éven felüli nők, valamint a romanői lakosság kíván kiemelt figyelmet. További teendő a bérkülönbségek figyelemmel

kísérése, a pályaválasztási rendszer áttekintése, a munka-értékelési rendszer fejlesztése az„egyenlő érték ű munkáért egyenlő bért” elve gyakorlati érvényesítése, a nők vezetővéválásának elősegítése a vállalkozói szférában képzések, valamint tréningek támogatásával. Amunkavállalás és a családi élet összehangolásának egyik eszköze a rugalmas foglalkoztatáselterjesztése és a gyermek-felügyeleti lehetőségek fejlesztése. Mindehhez elengedhetlenfontosságú a női civil szervezetek fokozottabb bevonása az esélyegyenlőségi munkába.

2003-ben két új foglalkoztatás-bővítő támogatást vezetett be az FMM. Az egyik a 45 év fe-letti munkanélküliek foglalkoztatását kívánja ösztönözni a munkáltatóknak nyújtott bértámo-gatással, amelynek összege a munkavállaló munkabérének 70-100 százaléka lehet. A másikújdonság a részmunkaidős foglalkoztatás támogatása, amely a munkanélküliek mellett kifeje-zetten a családjukban 14 évnél fiatalabb gyermeket nevelő, vagy ápolásra szoruló hozzátarto-zójukról gondoskodókat célozza. Mindkét támogatás igénybevételének feltétele, hogy újmunkaviszony jöjjön létre, ezért az intézkedéstől az említett két hátrányos helyzetű női kor-osztály foglalkoztatási helyzetének javulását várja a tárca.

Az ifjúság munkaer ő-piaci jellemzői nagyjából ugyanolyan mértékben térnek el az EUmutatóitól, mint ami az össznépesség esetében tapasztalható. Körükben mind afoglalkoztatottság, mind a munkanélküliség alacsonyabb a közösségi átlagnál. 2002-ben afoglalkoztatás stagnálása rontotta a fiatalok elhelyezkedési lehetőségeit. A legfiatalabbkorcsoportban, a 15-24 éves népesség körében csökkent a foglalkoztatottak száma és aránya.

A 15-19 évesek foglalkoztatási rátája egy év alatt 7,7%-ról 5,4%-ra csökkent, míg 20-24éveseké 51,1%-ról 49,3%-ra. (Ezzel párhuzamosan valamennyi 50 éven felüli korcsoportbannőtt a foglalkoztatási ráta.) 2002-ben a 15-24 évesek 29,1%-ának volt munkája, szemben a40,3%-os EU átlaggal. A munkanélküliség nagyobb mértékben sújtja a fiatalokat, mint afelnőtteket. 2001-ig az ifjúsági munkanélküliség az átlagosnál jobban csökken, 2002-benazonban a munkanélküliségi mutatók is a fiatalok helyzetének rosszabbodását mutatják: a 15-24 évesek munkanélküliségi rátája 10,9%-ról 12,3%-ra emelkedett. A fiatalokmunkanélküliségi rátája kétszerese az idősebbekének, de alacsonyabb, mint a közösségiátlag(16,1%).

A fiatalok elhelyezkedését egyfelől - különösen a Kelet-Magyarországi régió lemaradó és

stagnáló térségeiben - a munkahelyhiány, másfelől pedig az nehezíti, hogy a fiatalok jelentősrésze szakképzetlenül, vagy nem a piaci igényeknek megfelelő képzettséggel kerül a

8


12/394

munkaer ő piacra. A munkaadók elsősorban a már gyakorlattal rendelkező munkavállalókatalkalmazzák, és nem vállalják fel a pályakezdők betanítását, képzését. Különösen igaz ez amunkavégzésre, a megfelelő munkavállalói magatartásra nem szocializáló hátrányos helyzetű,szegény, roma családokból és az állami gondozásból kikerülő fiatalok esetében.

A fiatalok foglalkoztatásának elősegítése munkaer ő piaci szolgáltatásokkal és az aktív eszkö-zök alkalmazásával történik. A szolgáltatások már az iskolában megkezdett tájékoztatásból,tanácsadásból, továbbá pályameger ősítő, pályaorientációs és korrekciós foglalkozásokból,valamint álláskeresési technikák oktatásából állnak. Külön programok indulnak a hátrányoshelyzetű és az iskolarendszerből lemorzsolódott fiatalok részére.

Kifejezetten a pályakezdők elhelyezkedését támogató aktív eszközök a munkatapasztalatszerzés és a foglalkoztatási támogatás, amelyek a munkaadókat ösztönzik a pályakezdőkfoglalkoztatására.

A pályakezd ő k részvételének alakulása az egyes aktív eszközökben,

2000-ben és 2002-ben

2000 2002

Eszközök Létszám Megoszlás,%

Pályakezdőkaz egyeseszközökbenrésztvevőkszázalékában

Létszám Megoszlás,%

Pályakezdőkaz egyeseszközökbenrésztvevőkszázalékában

Képzési támogatás 22 132 46,2 26,6 19432 48,6 24,7Bértámogatás 3 175 6,6 6,2 905 2,3 2,2

Közhasznúfoglalkoztatás 2 616 5,5 2,8 2014 5,0 2,4Utazásiköltségtérítés

1 675 3,5 16,6 1538 3,8 15,7

Munkatapasztalatszerzés

16 917 35,3 100,0 15585 39,0 100,0

Foglalkoztatásitámogatás

1 371 2,9 100,0 523 1,3 100,0

Összesen 47 886 100,0 18,7 39997 100,0 17,4Forrás: Foglalkoztatási Hivatal

9


13/394

A regisztrálástól számítva legalább 12 (fiatalok esetében legalább 6) hónapig folyamatosanmunkanélküli státuszban maradtak aránya:

2000. 2001. 2002.A 12 hónappal korábban nyilvántartásbavett (25 éves és idősebb) munkanélküliekközül legalább 12 hónapigmunkanélküliek aránya,%

22,2 13,9 13,0

A 6 hónappal korábban nyilvántartásbavett fiatalok (25 év alattiak) közüllegalább 6 hónapig folyamatosanmunkanélküliek aránya,%

19,4 18,4 19,8

A fiatalok esetében 2002-re újra romló mutató a pályakezdő munkanélküliek fokozódó

elhelyezkedési nehézségeivel magyarázható.

A szaktárca többletfigyelmet fordít a munkaer ő-kereslet és a munkaer ő-kínálat közöttiszakképzettségi különbségek leküzdésére. Feszültség tapasztalható a szakmunkások irántimunkaer őigény (az összes igény több mint fele) és az összes középfokú szakképzettségetszerző (az összes végzett egyharmada) között, miközben a 2002. évi iskolaév végén márnehezen találtak megfelelő állást bizonyos felsőfokú végzettséggel. A pályakezdő munkanélküliek között több éve folyamatosan emelkedik a diplomások száma és aránya,miközben a szakmunkásoké ezzel párhuzamosan csökken. Ahhoz, hogy a fiatalok oktatási,képzési rendszerben szerzett ismeretei lehetővé tegyék számukra a munkaer ő piacon valósikeres helytállást, elkerülhetetlen a szakképzési rendszer és a képzés tartalmának fejlesztése amunkaer ő-piaci elvárásoknak megfelelően. Nagyobb figyelmet kell fordítani a megfelelő képzettséget elsajátító fiatalok munka világába történő átmenetének segítésére.

Bár az érettségit adó, és ezzel a felsőfokú tanulmányokat megalapozó középiskolákváltozatlanul jóval népszer ű bbek a szakiskoláknál, feltételezhetően a munkaer ő-piacitapasztalatok is szerepet játszottak abban, hogy többéves csökkenés után, a 2001/2002-estanévben növekedni kezdett, méghozzá a középiskolákban tanulókénál gyorsabban aszakiskolai képzésben résztvevők száma is. Ezzel párhuzamosan megállt, valamelyestcsökkent a legnépszer ű bb szakközépiskolai oktatás aránya.

A szakmunkások iránti növekvő kereslet jelzi, hogy a gazdaság szereplői egyre inkább kezdikújra megbecsülni a szakmájukat magas szinten művelő, önállóan dolgozni képes, megbízhatószakmunkásokat. A szakképzés fejlesztése ezért kiemelten koncentrál a szakiskolákfejlesztésére. Ez azért is fontos, mert ezekbe az intézményekbe nagy arányban kerülnek be agyenge tanulási képességű, hiányos általános műveltséggel rendelkező, túlkoros, nehezennevelhető tanulók, miközben a szakiskoláknak alacsonyabb szintű, sokszor hiányos aszemélyi-tárgyi-anyagi ellátottsága. Ezért az Oktatási Minisztérium komplex „Szakiskolai

Fejlesztési Programot" dolgozott ki, amelyet 2003 és 2006 között fog megvalósítani, a program kiterjed az intézményi vezetés átalakítására, módszertani fejlesztésére, azeszközbeszerzésekre, a hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatására. Fő célkitűzése: emelni atankötelezettséget teljesítők számát, csökkenteni a lemorzsolódást, növelni a pályakezdő

szakmunkások felkészültségét, munkaer ő-piaci értékét. A megvalósuló tartalmi ésmódszertani fejlesztések növelik a diákok esélyét, hogy 18 évesen keresett szakemberek

10


14/394

lehessenek a munkaer ő piacon. A gazdaság szereplőinek bevonásával elősegíthető, hogy aszükségletnek megfelelő létszámú és tudású szakembert képezzenek az iskolák. A programközvetlenül a szakiskolai képzést folytató iskolák 20-25%-ára (mintegy 90-100 iskolára)terjed ki.

A fiatalok oktatásban való részvételének közel teljes kör űvé válásával az esti és levelező oktatás szerepe az alapfokú oktatásban fokozatosan szűkül, a középiskolákban pedig akiegészítő képzés felé tolódik el. Az általános iskolai felnőttoktatásban a résztvevők száma2001/2002-re 3 ezer f ő alá csökkent. A középiskolai felnőttoktatásban tanulók számánaknövekedése is mérsékelt maradt, 2001/2002-ben alig több mint 95 ezren vettek részt ilyen

jellegű oktatásban. Felgyorsult az iskolarendszeren kívüli felnőttképzés fejlesztése (ld. 4.1.fejezet). A fentiekkel összefüggésben az esti, levelező és távoktatási programok különösen afelsőfokú oktatásban népszer űek: hallgatók száma 2002/2003-ban már meghaladta 178 ezerf őt (14%-os növekedés a tavalyi évhez viszonyítva). Az oklevelet szerzettek száma 2002-bencsaknem elérte a 20 ezer f őt, ez több mint 11%-os emelkedés a 2001. évihez képest. (Agazdálkodó szervezetek képzési tevékenysége csak eseti felmérésekkel követhető, utoljára

ilyen felmérésre 1999-ben került sor. Ebben az évben az összes vállalkozás 46%-a nyújtottvalamilyen formában lehetőséget alkalmazottai részére a szakképzésben való részvételre.)

A felnőttképzés célja alapvetően a gazdaság, a technológia, a foglalkozások változásánakkövetése. Az állami foglalkoztatási szervezet nyújt támogatást a hiányzó képzettségmegszerzéséhez, az átképzéshez a hátrányos helyzetű rétegeknek a képzési költségekrészleges, vagy teljes átvállalásával, a keresetpótló támogatással, amelynek összegétmegkétszereztük annak érdekében, hogy a legrászorultabbak is vállalni tudják a tanulást.

A kilencvenes évek elején a munkanélküliség előli menekülés egyik lehetséges útját azállamilag ösztönzött korai és rokkantsági nyugdíjba vonulás jelentette. Az évtized másodikfelében azonban fokozatosan szigorodtak a nyugdíjazás feltételei, így 1998 óta csökkent azegészségügyi vagy foglalkoztatáspolitikai okokból nyugdíjazott munkavállalási korúakszáma. Mindenesetre a korábbi tömeges nyugdíjazások eredményeként jelenleg az 55 évfelettieknek csak csekély kisebbsége van jelen a munkaer ő piacon. Másfelől az is tény, hogy agazdasági fellendülés nyomán a foglalkoztatottság bővülése – részben a nyugdíjkorhatáremelésének hatására – az idősebb korcsoportokban volt a legnagyobb, de az 55-59 évesekfoglalkoztatási rátája 2002-re ezzel együtt is csak 42,2%-ra emelkedett (EU 50%). Azidősebbek, már a 45 éven felüliek munkaer ő-piacra való visszatérését nehezíti, hogynehezebben alkalmazkodnak a megváltozott munkaer ő-piaci elvárásokhoz, és gyakran amunkáltatók részér ől diszkrimináció is tapasztalható az idősebb munkavállalókkal szemben.

A kilencvenes években a munkavállalási koron túli népesség munkaer ő-piaci részvétele is jelentősen visszaesett, az idősek kiszorulása a munkaer ő piacról elsősorban a munkanélküliségfelfutásának időszakában volt jelentős. Az évtized elején még közel félmillió munkavállalásikoron felüli dolgozott, az évtized végére számuk 70 ezerre csökkent.

A 45 éven felülieket legnagyobb arányban érintő aktív eszközök az átképzés, a közhasznúmunka és a bértámogatás. Az e programokba bevontak mintegy harmada 45 éven felüli.

A cigányság Magyarország legnagyobb etnikai kisebbsége, ami egyúttal Európa negyediklegnagyobb roma közösségét is jelenti. Mérvadó szakértői becslések szerint a cigány népesség

száma jelenleg mintegy 450-600 ezer f őre tehető. A csökkenő nem-roma népességgelszemben létszámuk nő, és a demográfiai előrejelzések szerint a következő 50 évben

11


15/394

népességen belüli arányuk a jelenlegi 5%-ról 11%-ra emelkedik. A romák szétszóródva élnekaz ország területén, de többségük az ország fejletlenebb észak-magyarországi, észak-alföldi ésdél-dunántúli régióiban sűr űsödik, s ennek megfelelően a népességen belüli arányuk is itt alegmagasabb. A romák körében – települési és iskolázottsági hátrányaik következtében – azátlagosnál jóval gyakoribb a tartós munkanélküliség előfordulása.

A roma munkanélküliség differenciált, összetett problémáinak kezelése komplexmegközelítést igényel. Fontos feladat a munkaer ő-piaci felzárkóztató programok, és szakmaiképzések számának növelése, a területi hátrányok és a diszkriminációs jelenségekcsökkentése, az aktív eszközök hatásosságának növelése.

Kiemelt jelentőségűek a tartósan munka nélkül lévő k számára induló komplex, többszolgáltatási és támogatási komponens egymásra épülését tartalmazó központi és megyei

programok illetve a már működő programok tapasztalatainak feldolgozása értékelése.Eredményesebbé teszi a programok végrehajtását, hogy roma referensek, mentorok,foglalkoztatás-szervezők segítik a romák bevonását A roma fiatalok iskolai

lemorzsolódásának csökkentése, oktatásuk eredményességének javítása érdekében többmegyében, a munkaügyi központok támogatásával segítő pedagógusok alkalmazására kerülsor óratervi órán kívüli feladatok (felzárkóztatás, korrepetálás, beilleszkedés segítése stb.)ellátására. Hasonló célt szolgál a roma pedellusok és roma szociális segítők alkalmazása is.

A tartósan munka nélkül lévők számára indított foglalkoztatási és képzési programokelsősorban azokon a településeken eredményesek, ahol a cigány kisebbségi önkormányzatokés társulásaik aktívan együttműködnek a munkaügyi kirendeltségekkel és a helyiönkormányzatokkal, megállapodást kötöttek az együttműködésre. A helyi önkormányzatokszerepet vállalnak a felzárkóztató képzések megszervezésében, a résztvevők felkutatásában ésképzésben tartásában, szociális segítő hálózat működtetésében, valamint a közhasznúmunkavégzés szervezésében.

A munkaügyi szervezet többlettámogatások révén alkalmaz előnyös megkülönböztetést ahátrányos helyzetűek - köztük a cigány származásúak – javára. A pozitív diszkriminációtegyértelműen ott lehet kimutatni és érvényesíteni, ahol az eszközökben részt vevő személyeket a helyi Cigány Kisebbségi Önkormányzat, vagy cigány munkaszervező segíti.

2002-ben – 2003-as ismételt meghirdetéssel – új PHARE program indult „Küzdelem a munkavilágából történő kirekeszt ő dés ellen” címmel. A program közvetlen célkitűzése a tartósmunkanélküliek és a szociális kirekesztődés veszélyének kitett, rendszeres szociális

segélyezésben részesülő

k helyi önkormányzati kezdeményezésen alapuló munkaer ő

-piaciintegrációja szociális és környezet-egészségügyi közfeladatok ellátásán keresztül. Különkomponens célozza a roma népesség munkaer ő-piaci integrációjának támogatását. A programeredményeként várható, hogy a régiókban tartósan munkanélküliként regisztráltak, illetve arégiók települési önkormányzatai által rendszeres szociális segélyben részesítettek számacsökken. Az Oktatási Minisztérium felügyelet szakmai alatt folyik az EQUAL program is,kísérleti jelleggel, Európai Szociális Alap-típusú kísérleti programként. Ez piacképes szakmákoktatásával az elsődleges munkaer ő piacon történő eéhelyezkedést segíti mintegy 300kedvezményezett számára.

A hátrányos helyzet kezelésének és az esélyegyenlőség biztosításának elősegítésére az

oktatási tárca is több programot, pályázatot indított. A problémakezelés meghatározó elemeiaz Oktatási Minisztérium felügyelete alatt futó PHARE programok, melyek a hátrányos

12


16/394

helyzetű, elsősorban roma fiatalok társadalmi beilleszkedésének támogatására irányulnak.Ezek célja társadalmi integrációjuk elősegítése, esélyegyenlőségük megteremtése, különösenaz oktatás, a képzés, a közösségfejlesztés, kulturális élet, érdekképviselet terén (PHAREHU01.01-01).

A munkanélküliek elhelyezkedésének fokozottabb elősegítése érdekében a Kormány bevezette az álláskeresést ösztönző juttatást és bővítette a foglalkoztatást elősegítő támogatások körét, a munkaer ő piaci képzésekbe való bekapcsolódás lehetőségeineknövelésével. Mivel a munka világába való ismételt bekapcsolódás, a szakmai ismeretek

bővítése, megújítása különösen nehéz az idősebb korosztályba tartozók számára, hiszenközben családjukat is el kell tartani - ezért a 45 év feletti személyek részére pozitívdiszkriminációt alkalmaz a törvénymódosítás: az e korcsoportba tartozóknak az általánosnálhosszabb időtartamra állapítható meg az új ellátás.

A foglalkoztatás egyik meghatározó tényező je, hogy az álláskereső piacképes ismeretekkelrendelkezzen. A foglalkoztatást elősegítő támogatások között mindig is meghatározó szerepet

töltött be a munkaer ő piaci képzések támogatása, a képzési költségek átvállalása, keresetpótló juttatás biztosítása. A képzésben való részvétel fokozottabb ösztönzése érdekében atörvénymódosítás a keresetpótló juttatás összegét a korábbi kétszeresére növelte abban azesetben, ha a szociális körülményei miatt hátrányosabb helyzetben lévő személy egy intenzív,heti 25 órát elér ő képzésben vesz részt. Az emelt összegű keresetpótló juttatás ily módonazonos lett a munkanélküli járadék felső határával.

A törvénymódosítás a leghátrányosabb rétegek, a 45 életévüket betöltött, valamint romaszármazású személyek munkaer ő piaci helyzetének javítása, foglalkoztatásuk elősegítése ér-dekében lehetővé teszi az általánosnál kedvező bb szabályok alkalmazását, továbbá a hagyo-mányostól eltér ő foglalkoztatási formák elterjedésének elősegítése érdekében biztosítja alehetőséget a részmunkaidős, valamint a távmunka Munkaer ő piaci Alapból történő támogatá-sára is. A törvény végrehajtásához kapcsolódó miniszteri rendelet módosítása tartalmazzaazokat a többletjogosultságokat, illetve további támogatási lehetőségeket, amelyek elősegítika 45 év felettiek, illetve a romák munkaer ő piaci reintegrációját, foglalkoztathatóságuk javítá-sát. A jogszabály módosítása kiemelt támogatást biztosít a munkaadó számára a foglalkozta-tást bővítő bértámogatás, a közhasznú munkavégzés támogatása, továbbá a részmunkaidősfoglalkoztatás támogatása esetén, amennyiben 45 éven felüli munkanélkülieket alkalmaz.

Különös problémát jelent a fogyatékossággal élők (az 1998/XXVI-os törvény, a fogyatékosszemélyek jogairól és esélyegyenlőségük megteremtésér ől szerint: „ fogyatékos személy: az,

aki érzékszervi - így különösen látás-, hallásszervi, mozgásszervi, értelmi képességeit jelentő

smértékben vagy egyáltalán nem birtokolja, illetőleg a kommunikációjában számottevően kor-látozott, és ez számára tartós hátrányt jelent a társadalmi életben való aktív részvétel során)esetében, hogy a rendszerváltást megelőzően nem létezett és azóta még nem alakult ki amunkaer ő piaci integrálódásukat támogató szakemberek többszintű – undergraduate–graduateetc. – képzési rendszere. Az FMM ennek országos szintű rendezése érdekében kísérleti prog-ramot indít a közeljövő ben.

A fogyatékossággal élő emberek Magyarországon is ki vannak téve a kirekesztődéskockázatának, a legnagyobb problémát a munkaer ő-piaci esélyegyenlőség megteremtése

jelenti. A KSH 2002-ben felvételt készített a fogyatékkal és tartós egészségügyi problémákkal

13


17/394

élő népesség körében. Munkaer ő-piaci jelenlétük 4 marginális. A 656 ezer munkavállalásikorúnak minősülő tartós egészségi problémát jelzők közül kevesebb, mint 95 ezren voltak

jelen a munkaer ő piacon, ebből is közel 10 ezren munkanélküliként. A tartós egészségi problémával, fogyatékkal élők munkaer ő-piaci lehetőségei er ősen behatároltak, annakellenére, hogy a munkáltatókat törvény kötelezi, hogy legalább 5 százalékban megváltozott

munkaképességűeket (az Flt. definciója szerint: “megváltozott munkaképességű az a személy,aki testi vagy szellemi fogyatékos, vagy akinek az orvosi rehabilitációt követőenmunkavállalási és munkahely megtartási esélyei testi, vagy szellemi károsodása miattcsökkennek”) alkalmazzanak. Tíz érintettből mindössze egy dolgozik, a foglalkoztatottságlehetősége többnyire csak azok számára adott, akiknek olyan típusú problémája van, melyőket a munkavégzésben csak kevéssé vagy egyáltalán nem akadályozza.

A foglalkoztatottakon belül az érintettek kevesebb, mint 1/5-ét alkalmazták speciális (ún.védett, támogatott) munkahelyen. Az egészségi problémával, fogyatékkal élő emberek döntő többsége rokkantsági nyugdíjban, illetve járadékban részesül.

A gazdálkodó szervezetek valós foglalkoztatásban való érdekeltségének növelése, amegváltozott munkaképességű dolgozók védelmét szolgáló garanciák bővítése érdekében aközeli jövő ben módosul a foglalkoztatásukról és szociális ellátásukról szóló rendelet.

A foglalkozási rehabilitáció napjainkra integrálódott a munkaügyi központok szervezeti,irányítási és szolgáltatási rendszerébe. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat keretében mindenmunkaügyi központban 3 f ős rehabilitációs csoport segíti a megváltozott munkaképességű emberek munkaer ő-piaci integrációját. Az elmúlt öt év tapasztalatai szerint országosan éventeközel 40 000 ember vesz részt a rehabilitációs folyamatban. Ezeknek az ügyfeleknek komplexsegítségnyújtásra van szükségük. Átlagéletkoruk magasabb, iskolai végzettségük sokszoralacsonyabb, lehetőségeik szűkebbek, mint az egyéb hátrányokkal nem küzdő munkanélkülitársaiknak.

Mind a humán szolgáltatások (információnyújtás, tanácsadás, álláskereső tréningek), mind pedig a foglalkoztatási törvény által biztosított aktív eszközök (munkaer ő-piaci képzések,munkahelyteremtő támogatások, bértámogatások stb.) a munkavállalók nyílt munkaer ő-piacireintegrációját szolgálják, és megalapozzák a késő bbi társadalmi beilleszkedést. Évente amunkaer ő-piaci szervezetet felkeresők egynegyede, átlagosan 10 000 megváltozottmunkaképességű munkanélküli ember helyezkedik el a komplex foglalkoztatási rehabilitációseljárás eredményeképpen.

A Munkaer ő

piaci Alap rehabilitációs alaprésze az elő

yő

besyámolási idő

syak óta isfolzamatosan támogatta a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását szolgálómunkahelyteremtést, -megőrzést és innovatív foglalkoztatási megoldásokat támogató,szolgáltatásokat és képzést biztosító programokat.

A megváltozott munkaképességű személyek támogatását szolgáló speciális pályaorientációs –és korrekciós programok működnek 11 Rehabilitációs Információs Centrumban, ahol az in-formációnyújtás, a tanácsadás és a különféle szolgáltatások egy helyen váltak hozzáférhetővéa megváltozott munkaképességű emberek számára.

4 A Központi Statisztikai Hivatal 2002. II. negyedévének adatai

14


18/394

Sikeres kísérlet volt a Korszer ű rehabilitációs és információs kistérségi program, amely ateleházakban teremt munkahelyet a fogyatékkal és tartós egészségügyi problémákkal élőkszámára. A program célja, hogy a szociális szolgáltatási információk a kistérség valamennyitelepülésén elérhetők legyenek, a szolgáltatás pedig - a programban képzésben részesült -megváltozott munkaképességű ügyintéző segítségével valósuljon meg.

A speciális szakiskolákban tanuló értelmi fogyatékos fiatalok integrált foglalkoztatásiesélyeit kívánja megteremteni az a munkaer ő-piaci program, ami a nyílt munkaer ő piacontöbb munkaadónál teremti meg a képzési időszakban a gyakorlati oktatást erre felkészítettsegítő tanárok közreműködésével.

A megváltozott munkaképességűek számára tartós foglalkoztatási lehetőséget biztosítóformák – köztük non-profit szervezetek – működési, finanszírozási szempontútapasztalatainak összegzése, dokumentálása és a tartós finanszírozás lehetőségeinekmegalapozása kezdődött el az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány közreműködésével.

„A foglalkozási rehabilitáció eszköztárának rendszerszer ű fejlesztésére” irányuló PHARE program 2002-ben került meghirdetésre Kelet-Magyarország három régiójában.

Ezer új távmunkahely létrehozására hirdetett közös pályázatot az Informatikai és HírközlésiMinisztérium valamint az FMM. A program javítani kívánja a hátrányos helyzetűekesélyegyenlőségét, társadalmi integrációját, foglalkoztatási esélyeit. Magyarországcsatlakozott az Európai Unió által meghirdetett a Fogyatékossággal élő Személyek EurópaiÉve kezdeményezéshez.

„B” kérdés

Kérjük, vázolják a foglalkoztatási trendeket5, kitérve a gazdaság minden szektorára.Ezzel összefüggésben amennyire lehet, említsék meg az aktivitási rátát6, a foglalkoztatásirátát7 és a foglalkoztatás felbontását régiók, nemek, korcsoportok, foglalkoztatottságistátus (alkalmazott, ön-foglalkoztatott), a foglalkoztatás típusa (teljes és részmunkaidős,állandó és határozott idejű, ideiglenes), valamint a tevékenység ágazata szerint.

A piacgazdálkodásra való áttérést követő gazdasági recesszió idején a foglalkoztatottak számatöbb mint egynegyedével, közel másfélmillióval csökkent. A foglalkoztatottság és a gazdaságiaktivitás 1997-ben érte el mélypontját, amikor a 15-64 éves népesség foglalkoztatási rátája52,7%-ra, aktivitása pedig 57,8%-ra süllyedt. A gazdasági növekedés gyorsulása, a GDP 4%

fölé emelkedése a munkaer ő

piacon is kedvező

változásokat hozott. 1997. és 2000. között afoglalkoztatottak száma több mint 200 ezer f ővel bővült és elérte a 3856 ezer f őt. Anövekedésnek közel fele az inaktívak foglalkoztatottá válásából következett be, így agazdaságilag aktív népesség 4120 ezer f őre emelkedett. 2000-ben a foglalkoztatási ráta56,1%, az aktivitási ráta 60% volt.

5 Utalás a foglalkoztatásnak a Munkaügyi Statisztikusok XIII. Nemzetközi Konferenciáján (Genf, 1982.)elfogadott meghatározására.6 Az aktivitási ráta a teljes munkaer őt a 15 év feletti, magán-háztartásokban elő népesség százalékában tükrözi.

A munkaer ő a foglalkoztatottak és a munkanélküliek számának összegeként van meghatározva.7 A foglalkoztatási ráta a foglalkoztatottakat a 15-64 év közötti, magán-háztartásokban élő népességszázalékában tükrözi.

15


19/394

A külpiaci gazdasági hatások következtében 2001-től a gazdaság növekedése 3,8-3,3%-ralassult és - miközben a gazdaság szerkezeti átalakulása és a termelékenység növekedésefolytatódott - a foglalkoztatottak létszámának növekedése lassult, 2002-ben éves átlagbanstagnált.

A KSH Munkaer ő-felmérésének adatai szerint8

, 2002-ben Magyarországon afoglalkoztatottak átlagos létszáma 3871 ezer f ő volt, a 15-64 évesek 9 aktivitási rátája 59,8%,foglalkoztatási rátája 56,3% (EU: 63,9%)10. A foglalkoztatott nők száma 1758 ezer f ő volt,ami a munkavállalási korúakra (2002-ben a nyugdíj korhatár a nők esetében újabb egy évvelnőtt) számítva 54,8%, a 15-64 éves korosztályokra vetítve pedig 49,8% foglalkoztatási arányt

jelent. A foglalkoztatott férfiak esetében e két arányszám magasabb, 65,3%, illetve 63,1%volt. A két nem közötti rátakülönbség 13,3%-pontra csökkent (EU:18,1%-pont).

A foglalkoztatás növekedésének lassulása elsősorban a fiatalok elhelyezkedésilehetőségeit szűkítette. A legfiatalabb korcsoportban, a 15-24 éves népesség körébenmár 2000-től csökkenő a foglalkoztatottak száma (ezzel párhuzamosan tovább bővült a

tanulók, de az inaktívak száma is). Az elmúlt egy év alatt a 15-19 évesek foglalkoztatásirátája 7,7%-ról 5,4%-ra esett, míg 20-24 éveseké 51,1%-ról 49,3%-ra.

Ezzel párhuzamosan valamennyi 50 éven felüli korcsoportban nőtt a foglalkoztatási ráta. Alegmarkánsabb növekedés a nyugdíjkorhatár emelésével leginkább érintett 55-59 éves nőkkörében következett be, ennek ellenére az ilyen korú nőknek csak 28,3%-a foglalkoztatott(többségük még a recesszió éveiben inaktívvá vált). Az 50-54 éves nők 64%-a foglalkoztatott.Az 55-59 éves férfiak foglalkoztatási rátája: 52,8% volt.

A foglalkoztatottak 86,2%-a alkalmazott volt 2002-ben, arányuk némileg magasabb az egyévvel korábbinál, miközben az egyéni vállalkozók aránya 10% körüli szinten stabilizálódottaz utóbbi két-három évben. Az alkalmazásban állók közül határozott munkaidejű szerződésseldolgozók részaránya 6,3%. A foglalkoztatottak 3,9%-a dolgozott részmunkaidő ben. A kétmutató lényegében nem változott az utóbbi években.

2002 második felében sikerült ismét növekedési pályára állítani a foglalkoztatottságot,miközben megállt, illetve emelkedni kezdett a munkanélküliek száma, és ezzel párhuzamosanmérséklődött az inaktivitás. Feltételezzük, hogy a bérek emelése, a minimálbér adóterheinekkönnyítése növelte a munkavállalási hajlandóságot, a reményvesztett, passzív munkanélküliekismét aktívan elkezdtek munkát keresni.

2003-ban folytatódott mind a foglalkoztatottak, mind a munkanélküliek számánakemelkedése: a 15-64 évesek aktivitási rátája 0,8%-kal, a foglalkoztatási rátája 0,3%-kalhaladta meg az előző évi első negyedévi adatokat, igaz a munkanélküliségi ráta is emelkedett0,6%-kal.

A gazdaság átalakulásával jelentősen megváltozott a foglalkoztatás ágazati és területistruktúrája is. A foglalkoztatottak f ő bb gazdasági ágak szerinti átrendeződését – a nemzetközi

8 2003-tól a munkaer ő-felmérés adatainak a teljeskör űsítése a 2001. évi népszámláson alapuló népesség-továbbvezetés bázisán történik. Ebből természetszer űleg következik, hogy a 2001-2002. évi adatok, melyeketeddig az aktuális népszámlálási adatok rendelkezésre állásának hiányában - áthidaló megoldásként – szintén az

1990. évi népszámláláson alapuló népességszámmal teljeskör űsítettünk, újraszámításra és lecserélésre kerültek.92002-ben Magyarországon a nyugdíjkorhatár egységesen 62 év.10 Az EU adatok 2001. éviek!

16


20/394

tendenciáknak megfelelően - a mezőgazdaság súlyának csökkenése és a szolgáltatásokbandolgozók arányának növekedése jellemezte. 2002-ben a foglalkoztatottak 6,2%-a amezőgazdaságban, 34,0%-a az iparban és 59,8%-a a szolgáltatásokban dolgozott (EU: 4,4%,26,9% és 68,8%). A korábban bővülő létszámú feldolgozóipar 2002-ben csökkenő létszámúágazattá vált (az ipari termelés növekedése lelassult, a növekedés üteme az elmúlt három év

alatt 18%-ról 2,6%-ra esett), míg továbbra is nőtt a létszám az ún. személyi szolgáltatástnyújtó ágazatokban.

A gazdasági átalakulás térségenként rendkívül differenciáltan ment végbe, a régiók között jelentős munkaer ő-piaci különbségek alakultak ki, amelyek az általánosan javuló munkaer ő- piaci helyzet ellenére sem mérséklődtek számottevően. Míg az ország fejlettebb nyugati ésközponti részén a munkanélküliségi ráta 2002-ben a 4%-hoz állt közel, a foglalkoztatási ráta61-64% volt, és egyes ipari gócpontokban már a szakképzett munkaer ő hiánya jellemezte ahelyi munkaer ő piacot, addig az észak-magyarországi és az észak-alföldi régiókban amunkanélküliség az elő bbiek kétszerese volt, és a foglalkoztatottság 50%körül alakult. Afoglalkoztatottak számának 2002. évi stagnálása mellett a régiók foglalkoztatási helyzetének

szerény mérték ű változásai húzódtak meg: 1%-ot meghaladó mértékben nőtt a foglalkoztatásKözép-Magyarországon, Közép-Dunántúlon és Nyugat-Dunántúlon (12 ezer, 5,5 ezer, 6,3 ezerf ővel), kismértékben, 1% alatt, változott Észak-Magyarországon és Észak-Alföldön, csökkent afoglalkoztatottak száma Dél-Dunántúlon és Dél-Alföldön (4,7 ezer f ővel és 14,3 ezer f ővel). Amunkanélküliség Közép-Dunántúlon és Dél-Alföldön nőtt legnagyobb mértékben, 0,8%-kal.

A foglalkoztatás ágazati struktúráját is meglehetősen nagy regionális különbségek jellemzik.A mezőgazdaság foglalkoztatásban betöltött szerepe jóval az átlag feletti az alföldi régiókbanés Dél-Dunántúlon. Az iparban foglalkoztatottak aránya az elmúlt időszakban a már korábbanis iparosodottabb régiók közül Közép- és Nyugat-Dunántúlon tovább növekedett, míg Észak-Magyarországon stagnált. A szolgáltató szektorban foglalkoztatottak aránya Közép-Magyarországon a legjelentősebb.

Kérjük, adják meg az országukban élő munkanélküliek számadatainak trendjét ésszázalékait, valamint a munkanélkülieknek a teljes munkaerőhöz viszonyított arányát.Kérjük, adják meg a munkanélküliek számadatait régiók, kategóriák, nemek,korcsoportok és a munkanélküliség időtartama szerint.

A munkanélküliségi ráta 1993 elején érte el 12,5%-os csúcspontját, és 2001-ig folyamatosancsökkent. A munkanélküliek számának csökkenése azonban 2002-ben megállt. Amunkanélküliségi ráta az előző évi 5,7%-ról kismértékben, 5,8%-ra emelkedett. Éves átlagban

239 ezren minő

sültek

11

munkanélkülinek. Csökkent a munkanélküliség átlagos idő

tartama(16,0 hónapról 15,9 hónapra) és a tartósan, egy éven túl munkanélküliek hányada is. Ezutóbbiak aránya mintegy 45,0%.

A munkanélküliség nagyobb mértékben sújtja a fiatalokat mint a felnőtteket. 2001-ig azifjúsági munkanélküliség az átlagosnál jobban csökken, 2002-ben azonban amunkanélküliségi mutatók is a fiatalok helyzetének rosszabbodását mutatják: a 15-24 évesekmunkanélküliségi rátája 10,9%-ról 12,3%-ra emelkedett.

A fiatalok munkanélküliségi rátája kétszerese az idősebbekének, de alacsonyabb, mint aközösségi átlag (16,1%).

11 A Munkaer ő-felmérés adatai szerint. (Forrás: KSH)

17


21/394

A többi korosztály helyzete érdemben nem változott. Az előző évhez képest a férfiakmunkanélküliségi rátája mérséklődött, 6,3%-ról 6,1%-ra, a nőké azonban emelkedett, 5%-ról5,4%-ra.

Az Állami Foglalkoztatási Szolgálatnál regisztrált munkanélküliek száma 2003-ban éves át-lagban 357,2 ezer f ő volt, az előző évinél összességében 3,6%-kal több. A regisztrált létszám2003 valamennyi hónapjában meghaladta az egy évvel korábbi szintet. Ez a pályakezdők és anem pályakezdők esetében egyaránt érvényes. A nyilvántartott pályakezdő munkanélküliekszáma már 2001-ben növekedésnek indult, ami 2002-ben és 2003-ban is folytatódott. Az évvégén mintegy 9,6%-kal több pályakezdő munkanélküli szerepelt a nyilvántartásban, mint egyévvel korábban. A nem pályakezdő munkanélküliek száma 3,1%-kal emelkedett az előző év-hez képest.

Ezen belül azonban nőtt a legidősebbek, a 45 éven felüliek részaránya, az elmúlt évbenmegközelítette a 30%-ot. A munkavállalás szempontjából legkedvező bb korosztály (25-45

évesek) teszi ki a regisztrált állomány több mint felét, miközben részarányuk csökkenő tendenciát mutat.

Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat nyilvántartásaiban azok az állást keresők is szerepelnek,akik rendelkeznek munkaviszonnyal, csak új munkahelyet keresnek. Ezek összlétszáma – országos szinten – egyelőre nem ismert, a közeli jövő ben történik meg ezek feldolgozása, amegyei szinten rendelkezésre álló adatok országos összesítését követően.

Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat csak a saját működése segítségével elhelyezettekszámáról rendelkezik adatokkal, így a teljes piaci részesedése nem ismert. A sikeres munkábahelyezések f ő bb adatai 2003. évben a következők voltak:

- sikeres közvetítés nem támogatott állásba 79,3 ezer- sikeres közvetítés támogatott munkára 121,5 ezer- sikeres közvetítések száma összesen: 200,8 ezer

A sikeres közvetítések nem tartalmazzák azoknak az eseteknek a számát, amikor a munkátkeresők (az ÁFSz által biztosított információk segítségével vagy anélkül) önállóan tudtakelhelyezkedni. (Ezeknek az eseteknek a száma nem ismert.)

18


22/394

Magyarországi munkaer ő -piaci mutatók (százalékban), 1992-2002

Teljes népesség 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001

Aktivitási ráta (15-64) 64,7 62,3 60,4 58,9 58,5 57,8 58,4 59,9 60,3 60,0Foglalkoztatási ráta (15-64) 58,3 54,8 53,9 52,9 52,7 52,8 53,9 55,7 56,4 56,6Munkanélküliségi ráta 9,9 11,9 10,7 10,2 9,9 8,7 7,8 7,0 6,4 5,7Ifjúsági munkanélküliségiráta

17,5 21,3 19,4 18,6 18 15,9 13,5 12,4 12,1 10,8

FérfiakAktivitási ráta (15-64) 72,4 69,9 68,4 67,9 67,4 66,6 66,3 67,8 68,1 67,8Foglalkoztatási ráta (15-64) 64,6 60,6 60,3 60,2 60,2 60,3 60,6 62,7 63,3 63,5Munkanélküliségi ráta 10,8 13,3 11,8 11,4 10,7 9,5 8,5 7,5 7,0 6,3

Ifjúsági munkanélküliségiráta

19,3 23,6 21,5 20,7 18,0 17,4 14,8 13,2 13,0 11,5

NőkAktivitási ráta (15-64) 57,3 54,9 52,7 50,3 49,9 49,3 50,8 52,3 52,7 52,4Foglalkoztatási ráta (15-64) 52,3 49,3 47,8 45,9 45,5 45,5 47,3 49,0 49,7 49,8Munkanélküliségi ráta 8,8 10,3 9,3 8,7 8,8 7,7 6,5 6,3 5,6 5,0Ifjúsági munkanélküliségiráta

15,0 18,2 16,65 15,6 16,4 14,5 11,6 11,3 10,9 9,8

Forrás: A munkaer ő -felmérés, KSH*Átsúlyozott adatok a 2001. évi Népszámláláson alapuló népesség-továbbvezetés alapján.


23/394

Magyarországi foglalkoztatási ráta korcsoportonként, 1992-2002

1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000

Összesen

15-64 58,3 54,8 53,9 52,9 52,6 52,7 53,9 55,7 56,415-59 62,4 58,9 58,0 56,9 56,6 56,5 57,4 59,3 60,115-24 37,3 33,5 32,9 31,3 30,4 31,4 35,3 35,7 34,325-39 75,8 72,8 72,3 70,8 70,5 70,2 71,0 72,4 73,340-59 65,8 62,5 61,5 61,3 61,6 61,4 60,6 63,3 64,460-64 13,7 9,9 8,5 7,6 7,1 7,2 7,1 7,6 8,0

Férfiak15-64 64,6 60,6 60,3 60,2 60,1 60,3 60,6 62,6 63,315-59 68,5 64,4 64,2 64,0 64,1 64,0 64,0 66,0 66,715-24 40,7 36,6 36,1 35,3 35,4 36,2 39,6 40,0 38,7

25-39 83,3 80,6 80,8 81,0 81,4 81,7 80,8 82,4 83,640-59 72,6 68,2 68,1 68,3 68,3 68,2 66,4 69,1 69,960-64 17,5 13,4 11,8 11,5 8,9 9,9 10,0 10,4 11,7

Nők15-64 52,3 49,3 47,8 45,9 45,5 45,4 47,3 49,0 49,715-59 56,5 53,5 51,9 49,9 49,3 49,2 51,1 52,8 53,615-24 33,6 30,3 29,5 27,0 25,2 26,2 30,9 31,1 29,725-39 68,1 65,0 63,7 60,4 59,5 58,6 61,0 62,2 62,840-59 59,6 57,3 55,4 55,0 55,4 55,3 55,3 57,8 59,4

60-64 10,7 7,1 5,9 4,5 5,6 5,1 5,0 5,5 5,1 Forrás: A munkaer ő -felmérés, KSH*Átsúlyozott adatok a 2001. évi Népszámláláson alapuló népesség-továbbvezetés alapján.

20


24/394

A foglalkoztatottak megoszlása gazdasági szektorok szerint,%1997-2002

Év Mezőgazdaság,erdőgazdálkodás,

halászat

Ipar-építőipar Szolgáltatás

1997 7,9 33,1 59,01998 7,5 34,2 58,31999 7,1 34,0 58,92000 6,6 33,7 59,72001 6,3 34,1 59,62002 6,2 34,0 59,8

Forrás: A munkaer ő -felmérés, KSH

*Átsúlyozott adatok a 2001. évi Népszámláláson alapuló népesség-to15-64 éves korosztályba tartozók foglalkoztatási rátája régiónként, 1992-2002

Régiók 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001

Közép-Magyarország 62,7 58,8 57,6 57,5 57,2 57,0 57, 59,8 60,6 60,9

Közép-Dunántúl 58,0 55,6 54,8 53,4 53,0 53,8 56,1 58,7 59,3 59,9

Nyugat-Dunántúl 62,4 60,9 60,3 59,0 59,7 60,1 61,8 63,2 63,5 63,3

Dél-Dunántúl 57,6 53,3 52,8 49,1 50,6 50,2 51,6 52,9 53,7 52,6

Észak-Magyarország 52,5 49,6 48,0 46,6 46,0 45,9 46,3 48,2 49,5 49,7

Észak-Alföld 52,8 48,7 47,9 46,7 45,8 45,4 46,6 48,9 49,1 49,7

Dél-Alföld 58,2 53,8 53,4 53,4 53,1 53,9 54,3 52,4 56,1 56,3

Összesen 58,3 54,8 53,9 52,9 52,7 52,7 53,9 55,7 56,4 56,6


25/394

22


12. Tábla: Keresetek régiók szerint összehasonlítható munkakörökben,%

1992 1994 1996 1998 2001999

Közép-Magyarország 121.0 120.7 122.3 124.5 125.1 126.

Közép-Dunántúl 98.7 97.7 98.1 98.4 95.8 96.

Nyugat-Dunántúl 93.4 92.1 93.7 93.1 92.3 92.

Dél-Dunántúl 88.6 89.6 90.4 87.5 86.6 82.

Észak-Magyarország 92.2 89.7 87.1 87.0 87.5 85.

Észak-Alföld 87.1 87.4 86.7 83.9 84.8 81.

Dél-Alföld 89.2 87.9 86.6 84.3 84.3 81.

Összesen (=100) 100.0 100.0 100.0 100.0 100.0 100.

Összesen (Ft/f ő/hó) 22 465 35 620 47 559 69 415 81 067 90 19

Max/min 138,9 138,1 141,2 148,4 148,4 155,

Forrás: Foglalkoztatási Hivatal, Egyéni kereseti adatfelvétel

Megjegyzés: Az adatok a költségvetési szférában valamennyi szervezetre, a versenyszférában a legalább 20 f a legalább 10 f őt (1999-2000), illetve legalább 5 f őt (2001-) foglalkoztató vállalkozásokra vonatkoznak.


26/394

Magyarországi munkanélküliségi ráta korcsoportonként, 1992-2002 %-ban

1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 200

Összesen 15-64 9,9 11,9 10,7 10,2 9,9 8,7 7,8 7,0 6,4 5,715-59 1,0 12,0 10,7 10,3 10,0 8,8 7,8 7,0 6,5 5,715-24 17,5 21,3 19,4 18,6 18,0 15,9 13,5 12,4 12,1 10,25-39 9,9 11,6 10,5 10,1 9,8 8,5 7,7 7,3 6,4 6,040-59 7,3 9,0 7,8 7,5 7,5 6,6 5,8 5,0 4,8 4,260-64* 4,7 7,2 5,7 4,1 3,7 2,1 5,2 1,1 1,3 2,4 Férfiak15-64 10,8 13,3 11,8 11,4 10,7 9,5 8,5 7,5 7,0 6,315-59 10,9 13,4 11,9 11,5 10,8 9,6 8,5 7,6 7,1 6,415-24 19,3 23,6 21,5 20,7 19,0 16,9 14,8 13,2 13,0 11,25-39 10,6 12,3 11,0 10,8 10,3 9,0 8,0 7,7 6,7 6,240-59 8,0 10,4 9,0 8,5 8,3 7,4 6,4 5,4 5,4 4,960-64* 4,4 5,3 3,3 3,8 1,4 1,3 4,7 1,4 1,8 2,7 Nők15-64 8,8 10,3 9,3 8,7 8,8 7,7 6,9 6,3 5,6 5,015-59 8,9 10,3 9,3 8,7 8,9 7,8 6,9 6,3 5,7 5,015-24 15,1 18,2 16,6 15,6 16,4 14,5 11,6 11,3 10,9 9,825-39 9,1 10,7 9,7 9,2 9,1 7,9 7,3 6,7 6,0 5,6

40-59 6,5 7,3 6,4 6,3 6,6 5,7 5,1 4,5 4,0 3,460-64* 4,9 10,0 9,2 4,7 6,5 3,2 6,0 0,6 0,5 1,9


23


27/394

24

„C” kérdés

Kérjük, vázolják az országban található szabad álláshelyek számának és természeténekidőbeni alakulását.

A munkaer ő-kereslet élénkülésével a munkaügyi kirendeltségekhez bejelentett betöltetlenálláshelyek száma is emelkedett. Az 1995. évi mélyponthoz képest, amikor, évi átlagban ahónap végén csak 27 ezer üres állást regisztráltak a kirendeltségeken, az utóbbi évekre ahónap végén nyilvántartott álláshelyek száma 42 ezerr ől 47 ezerre nőtt.

Bejelentett üres álláshelyek száma 1999-2003(ezer; zárónapi értékek)

Hónap 1999 2000 2001 2002 2003Január 43,4 41,6 38,8 37,6 31,9Február 49,5 46,2 44,2 45,2 37,7Március 52,0 47,9 45,4 47,3 42,7Április 51,1 48,8 46,4 44,0 47,7Május 52,8 52,6 50,1 47,5 50,8Június 54,1 55,8 50,0 48,6 50,8Július 54,8 52,1 38,7 47,9 46,5Augusztus 53,9 53,9 48,3 45,4 47,5Szeptember 56,0 57,3 51,1 49,8 52,7

Október 55,3 53,3 49,4 47,7 60,8 November 49,8 51,2 42,7 40,4 53,8December 42,6 39,2 36,9 33,8 44,0Átlag 51,3 50,0 45,2 44,6 47,2Forrás: Foglalkoztatási Hivatal


28/394

25

Az üres álláshelyek és a regisztrált munkanélküliek megoszlása állománycsoportok

szerint, 1999. december - 2003. december(százalékban)

Év,hónap Szakmunkás Betanítottmunkás Segédmunkás Fizikaifoglalkozású Szellemifoglalkozású Összesen

Üres állások1999.december

47,0 30,3 11,9 89,2 10,8 100.0

2000.december

33,3 36,8 14,0 89,1 10,9 100.0

2001.december

38,8 30,8 18,6 88,2 11,8 100.0

2002.december

35,2 32,5 21,2 88,9 11,1 100.0

2003.december

32,3 27,7 26,9 86,9 13,1 100,0

Regisztrált munkanélküliek1999.december

36,0 25,3 21,4 82,7 17,3 100.0

2000.december

35,4 24,9 22,9 83,1 16,9 100.0

2001.december

35,2 24,7 23,9 83,8 16,2 100.0

2002.

december

35,2 24,3 24,4 83,9 16,1 100.0

2003.december

34,6 24,2 24,6 83,4 16,3 100,0

Forrás: Foglalkoztatási Hivatal

A táblázatból kitűnik, hogy a munkaer ő-kínálat és kereslet között nem csak volumenben,hanem összetételben is jelentős eltérés mutatkozik. Noha a leggyorsabban fejlődő földrajzikörzetekben szakmunkásokból már jelentős hiány is mutatkozik, azoknak aszakmunkásoknak, akiknek szakmája elavult, vagy lassabban fejlődő régióban lakik, korosabbés ezért már átképzésre sem vállalkozik, nehéz munkahelyet találnia.

A Szociális Jogok Európai Bizottsága által feltett kérdések

1. cikk (1) bekezdés

A következő jelentésben információt kell adni a külföldi állampolgárokmunkanélküliségének arányáról Magyarországon.

A foglalkoztatás elősegítésér ől és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény[Flt.] értelmében munkanélküli: az a személy, aki – egyéb feltételek mellett - a munkaviszonylétesítéséhez szükséges feltételekkel rendelkezik, és munkaviszonyban nem áll és egyéb kereső tevékenységet sem folytat. E személy vehető a munkaügyi központ kirendeltségemunkanélküliként nyilvántartásba.


29/394

Külföldi állampolgárok esetében a munkaviszony létesítésének feltételei speciálisak. Mivel eszemélyek Magyarországon csak engedély alapján végezhetnek munkát, ha pedig engedéllyelrendelkeznek, ez azt is jelenti, hogy létezik olyan magyarországi munkaviszony, amelykeretében foglalkoztatják őket (tekintettel arra, hogy az engedélyt csak ismert álláshelyrelehet kiadni), általában nem lehetnek munkanélküliek sem.

Kivételes esetben nincs szükségük engedélyre a munkavállaláshoz. Ez akkor állhat elő, hameghatározott munka elvégzésér ől van szó (pl. külföldi székhelyű gazdasági társaság fiók ésképviselet vezető jeként, külföldi állam diplomáciai képviseleténél, nemzetközi szervezetnél,

bizonyos tudományos vagy egyházi tevékenység keretében), ezekben az esetekben is létezikazonban az az álláshely, ahol elhelyezkednek, így ebben az esetben sem tekinthetőkmunkanélkülinek.A fentiek alapján a törvény értelmében Magyarországon külföldi állampolgár – nem avégzendő munka jellegéhez kötődően, hanem külföldi jogi státuszából következően – csakakkor lehet nyilvántartva, ha őt menekültként vagy menedékesként elismerték, továbbá ha

bevándorlási vagy letelepedési engedéllyel rendelkezik. Csak ebben az esetben áll fennugyanis annak a lehetősége, hogy szabadon bármilyen állást elvállaljon, munkavállalási

engedély nélkül.12 A nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó személyre az Flt. rendelkezéseit az egyezményszabályai szerint kell alkalmazni, tehát az ilyen külföldiek esetében kedvező bb szabályokérvényesülhetnek.

1. cikk (2) bekezdés: hatékonyan védik a dolgozó azon jogát, hogy szabadon

választott foglalkozás alapján biztosíthassa megélhetését;

„A” kérdés

Kérjük, tájékoztassanak azokról a jogszabályi vagy egyéb intézkedésekről, amelyeket afoglalkoztatás körében nem, szociális vagy nemzeti eredet, politikai vélemény, vallás, faj,bőrszín vagy kor alapján történő bármely hátrányos megkülönböztetésmegszüntetésének biztosítására hoztak, és amelyek hatékonyan segítik elő azesélyegyenlőséget az álláskeresésben és az elhelyezkedésben.13

A magyar jog több szinten tiltja a hátrányos megkülönböztetést. Az Alkotmány szerint aMagyar Köztársaság biztosítja a férfiak és a nők egyenjogúságát minden polgári és politikai,valamint gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében (66. §); biztosítja az államterületén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat,

bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy másvélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerintikülönbségtétel nélkül (70/A. § (1) bekezdés). Az embereknek a fentiek szerinti bármilyenhátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti (70/A. § (2) bekezdés).

A 70/B. § értelmében a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munkaés a foglalkozás szabad megválasztásához. Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyenmegkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga.

12 Az erre az esetkörbe tartozó munaknélküliekre vonatkozó adatokat az FH-tól szükséges megkérni, azokkal a

Jogi Főosztály nem rendelkezik.13 Ebben a kérdőívben "hátrányos megkülönböztetés" kifejezést a 111. sz. ILO Egyezmény 1. cikke szerintértelmezzük.

26


30/394

A Munka Törvénykönyvének „A hátrányos megkülönböztetés tilalma és az előnybenrészesítés kötelezettsége” című 5. §-a az alábbiakat mondja ki:

A munkaviszonnyal kapcsolatosan tilos hátrányos megkülönböztetést alkalmazni amunkavállalók között nemük, koruk, családi vagy fogyatékos állapotuk, nemzetiségük, fajuk,

származásuk, vallásuk, politikai meggyőződésük, munkavállalói érdekképviselethez valótartozásuk, vagy ezzel összefüggő tevékenységük, továbbá minden egyéb, a munkaviszonnyalössze nem függő körülmény miatt.A hátrányos megkülönböztetés esetköre 2003-ban kiegészült az anyaság, valamintrészmunkaidős foglalkoztatás, továbbá a munkaviszony határozott időtartama miattidiszkrimináció tilalmára vonatkozó kifejezett szabállyal is.

A törvény alkalmazása során közvetett hátrányos megkülönböztetés valósul meg, ha azérintett munkavállalói kör túlnyomórészt egységes csoportnak tekinthető és amunkaviszonnyal kapcsolatos, formálisan mindenkivel szemben azonos követelményttámasztó vagy mindenkinek azonos jogot biztosító rendelkezés, intézkedés, feltétel, gyakorlat

rájuk nézve aránytalanul kedvezőtlen, kivéve, ha ez megfelelő és szükséges, illetve objektívtényezőkkel indokolható.A hivatkozott rendelkezések alkalmazása során munkaviszonnyal kapcsolatos amunkaviszony létesítését megelőző, azt elősegítő eljárással összefüggő rendelkezés,intézkedés, feltétel, gyakorlat is.A munkáltató hátrányos megkülönböztetés nélkül köteles biztosítani – különösen a szakmaiképességek, a gyakorlat, a teljesítmény, illetve a betöltendő munkakör szempontjábóllényeges körülmények alapján – a munkavállaló magasabb munkakörbe való előrelépéséneklehetőségét.

Nem minősül hátrányos megkülönböztetésnek a munka jellegéből vagy természetébőlegyértelműen következő megkülönböztetés.Munkaviszonyra vonatkozó szabály a munkavállalók meghatározott körére – amunkaviszonnyal összefüggésben – azonos feltételek esetén előnyben részesítésikötelezettséget írhat elő.

A hátrányos megkülönböztetés következményeit megfelelően orvosolni kell. A hátrányosanmegkülönböztetett munkavállaló jogsérelmének orvoslása nem járhat más munkavállaló

jogainak megsértésével, illetve csorbításával.

Az Flt. 2. §-a szerint a foglalkoztatás elősegítése és a munkanélküliek ellátása során nemszabad hátrányos megkülönböztetést tenni a munkavállalók, munkanélküliek között nemük,

koruk, fajuk, származásuk, vallásuk, politikai meggyő

ző

désük és munkavállalóiérdekképviseleti szervezethez való tartozásuk miatt. E rendelkezés nem zárja ki azt, hogy amunkaer ő piacon hátrányos helyzetben lévőket többletjogosultságok illessék meg.Ebből a rendelkezésből megállapítható, hogy a magyar jogi szabályozás nem csupán amunkaviszony létesítése, illetőleg a munkaviszony keretében történő foglakoztatássalkapcsolatban rendelkezik a diszkrimináció tilalmáról, hanem ez az elv érvényesül az államimunkaer ő piaci szervezetnek a munkanélküliség kezelésével, a foglalkoztatás elősegítésévelkapcsolatos tevékenységében, valamint az erre a területre vonatkozó jogszabályokrendelkezéseiben is.

Az Mt. hivatkozott rendelkezéseit – a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII.

törvény (Kjt.) kizáró szabálya hiányában, illetőleg a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992.

27


31/394

évi XXII. törvény (Ktv.) utaló szabálya értelmében – a közalkalmazottak, valamint aköztisztviselők tekintetében is alkalmazni kell. A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. éviXLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 6. §-a az Alkotmánnyal összhangban szabályozza a

hátrányos megkülönböztetés tilalmát, nem, családi állapot, nemzetiség, faj, származás, vallás, politikai meggyőződés, érdekképviseleti szervezethez való tartozás vagy ezzel összefüggő tevékenység, továbbá a szolgálati viszonnyal össze nem függő körülmény miatt.

Kérjük, erre vonatkozóan adjanak tájékoztatást az érvényben lévő szankciókról és jogorvoslati lehetőségekről a foglalkoztatás során elkövetett hátrányosmegkülönböztetés eseteiben.

A Munka Törvénykönyve 5. § értelmében a hátrányos megkülönböztetés következményeitmegfelelően orvosolni kell. A hátrányosan megkülönböztetett munkavállaló jogsérelmének

orvoslása nem járhat más munkavállaló jogainak megsértésével, illetve csorbításával. Amunkáltató eljárásával kapcsolatos vita esetén a munkáltatónak kell bizonyítania, hogyeljárása a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó rendelkezéseket nem sértette.

A munkaadók és munkavállalók szervezeteivel kapcsolatosan is rögzíti a MunkaTörvénykönyve a hátrányos megkülönböztetés tilalmát. A Munka Törvénykönyve szerint amunkavállaló alkalmazását nem lehet attól függővé tenni, hogy tagja-e valamelyszakszervezetnek, avagy nem, illetve megszünteti-e korábbi szakszervezeti tagságát, vagyvállalja-e a munkáltató által megjelölt szakszervezetbe történő belépést. A munkavállalómunkaviszonyát tilos megszüntetni vagy a munkavállalót bármilyen más módon hátrányoshelyzetbe hozni, megkárosítani szakszervezeti hovatartozása vagy szakszervezetitevékenysége miatt (26. § (2)-(3) bekezdés). A 27. § értelmében tilos bármely jogosultságotvagy juttatást valamely szakszervezethez való tartozástól, illetve az attól való távolmaradástólfüggővé tenni.

Amennyiben a hátrányos megkülönböztetés tilalma sérül, jogvita kezdeményezhető. AzAlkotmány 70/B. §-a szerint az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények bíróságelőtt érvényesíthetők.

Hátrányos megkülönböztetés miatt a munkaügyi bíróság előtt is kezdeményezhető jogvita. AMunka Törvénykönyve 5. §-ának (8) bekezdése szerint, ha a hátrányos megkülönböztetés

tilalmának megszegésével kapcsolatban vita merül fel, a munkáltatónak kell bizonyítania,hogy eljárása a hátrányos megkülönböztetés tilalmát nem sértette.

A munkaügyi ellenőrzésr ől szóló 1996. évi LXXV. törvény 3. § (1) bekezdés d) pontja értelmében a munkaügyi felügyelő ellenőrizheti ahátrányos megkülönböztetést tiltó rendelkezések megtartását – ésszükség esetén munkaügyi bírságot szabhat ki. .

„B” kérdés

Kérjük, vázolják az elfogadott módszereket:

szoc_kart_masodik_nemzjel.pdf

Documents

Transcript of szoc_kart_masodik_nemzjel.pdf