Új távlatok az európai alapjogvédelemben- az EU csatlakozása az Emberi Jogok Európai

Egyezményéhez

Szalayné Sándor Erzsébet

PTE ÁJK Nemzetközi- és Európajogi Tanszék

Európa Központ

Szeged, 2010. november 3.

TÉMAVÁZLAT

1. A csatlakozás jogalapja és menete 1-4. 2. Előzmények3. Csatlakozással összefüggő kérdések4. Három probléma felvetése5. Félelmek Luxembourgban

A CSATLAKOZÁS JOGALAPJA ÉS MENETE 1.

1. 2/94-es tanácsadó vélemény- hatáskör hiánya2. 2007 május – politikai szándéknyilatkozat ET-EU között

(Memorandum of Understanding)3. 2010. június 1. – EJEE új 59. cikk (2) bekezdés – 14. Kiegészítő

Jegyzőkönyv 17. cikke szerint („Az EU csatlakozhat ehhez az Egyezményhez”)

4. 2009. december 1. – EUSz 6. cikk (2) bekezdés („Az Unió csatlakozik az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményhez”. )

5. 8. számú jegyzőkönyv – csatlakozás elvi feltételei6. 2. számú nyilatkozat – feltételek pontosítása7. 2009. december – Stockholmi Program a polgárok védelmét

szolgáló, nyitott és biztonságos Európáról

A CSATLAKOZÁS JOGALAPJA ÉS MENETE 2.

1. EU Spanyol elnökség – 2010 első fele: szükséges döntések megszülettek

2. Európai Bizottság – 2010 március 17.: tárgyalási irányelvekre vonatkozó javaslatok

3. Európai Parlament – 2010. május 19.: állásfoglalás4. EU Tanács meghozták a szükséges döntéseket – 2010.

június 3-4.: megadta a felhatalmazást a Bizottságnak a tárgyalások felvételére

A CSATLAKOZÁS JOGALAPJA ÉS MENETE 3.

1. Európa Tanács Miniszteri Bizottsága ad hoc felhatalmazást adott az emberi jogokért felelős irányítóbizottságnak – 2010. május 26.

2. A tárgyalások lezárásának tervezett végső időpontja:2011. június 30.

A CSATLAKOZÁS JOGALAPJA ÉS MENETE 4.

Csatlakozási megállapodás

1. EUMSz 218. cikk (6), (8) és (10) bekezdés alapján – a Tanács egyhangú döntése alapján, a Parlament egyetértése mellett úgy, hogy a tárgyalások során a Parlamentet folyamatosan tájékoztatni kell

2. ET - Egyezmény 59. cikk (1) bekezdés szerint3. Hatályba lépés: EU és ET tagállamainak alkotmányos

hagyományainak megfelelően lefolytatott ratifikációs eljárás után

ELŐZMÉNYEK

14. Kiegészítő Jegyzőkönyv

1. KJ létrejöttének okai és körülményei (2004, 2005-2006, 2009 Madrid)

2. EJEB jövője – Interlaken, 2010. február 18-19.- deklaráció és akcióterv – célkitűzései

3. 14. Kiegészítő Jegyzőkönyv tartalma, jelentősége

CSATLAKOZÁSSAL ÖSSZEFÜGGŐ KÉRDÉSEK

2010. július 7-én tárgyalások kezdődtek az EU és az ET között

1. Elvi jellegű kérdések 2. Igazgatási és technikai jellegű kérdések 3. Jogértelmezési kérdések – háromszintű alapjogvédelem

HÁROM PROBLÉMA FELVETÉSE

1. Probléma – egyéni panasz lehetősége

EUMSz 263. cikk és a 265. cikk:(semmisségi és mulasztási eljárás)

„Bármely természetes vagy jogi személy […] eljárást indíthat a neki címzett vagy az őt közvetlenül és személyében érintő jogi aktusok ellen, továbbá az őt közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, amelyek nem tartalmaznak végrehajtási intézkedéseket”.

1. PROBLÉMA – EGYÉNI PANASZ LEHETŐSÉGE

1. Egy esetleg túl szűk értelmezés – az EJEE 6. és 13. cikkének sérelmét okozhatja?

(6. cikk - tisztességes tárgyaláshoz való jog)(13. cikk – hatékony jogorvoslathoz való jog)

1. Megalapozhatja az Uniónak az EUMSz 340. cikke ( és 268. cikk) szerinti felelősségét?(„Szerződésen kívüli felelősség esetén az Unió a tagállamok jogában közös általános elveknek megfelelően megtéríti az intézményei vagy alkalmazottai által feladataik teljesítése során okozott károkat.”)

2. PROBLÉMA - TAGÁLLAMON BELÜLI JOGALKALMAZÁS

1. Az egyéni panaszt az uniós jog alkalmazási körében a tagállammal szemben kell indítani – eljárásjogi szabály megteremtése szükséges ahhoz, hogy az Unió peres fél lehessen (legyen?) – a csatlakozás során tisztázandó

2. Járulékosan ilyenkor alapjogi szempontú vizsgálatra is sor kerülhet Strasbourgban – úgy, hogy a luxembourgi bíróságnak nem volt módja korábban az adott ügyben állást foglalni (ugyanúgy, mint eddig)

3. Megoldás? – elegendő az Egyezmény 46. cikke („A Magas Szerződő Felek vállalják, hogy magukra nézve kötelezőnek tekintik a Bíróság végleges ítéletét minden ügyben, amelyben félként szerepelnek” – az ítélet tehát nem közvetlenül a személyt jogosítja)

3. PROBLÉMA – ELŐZETES DÖNTÉSHOZATALI ELJÁRÁS

1. Az ilyen döntés ellen nem lehet egyéni panaszt (EJEE 34. és 35. cikk szerint) benyújtani – mert az alapügyben/a ténybeli döntést a nemzeti bíró hozza meg – nem a Bíróság.

2. Másrészről ez az eljárás csak közvetve szolgál alapjogi védelmet, elsődleges célja az uniós jog hatékonyságának biztosítása (legutóbb ld. a Melki-ügy, C-188, 189/10, 2010.06.22.)

3. VISZONT – nagyobb esélye van annak, hogy a nemzeti bíró előterjesztési kötelezettségének elmulasztása adott körülmények között előidézheti az EJEE 6. és 13. cikke: a jogorvoslathoz való jog sérelmét.

FÉLELMEK - LUXEMBOURGBAN

A Európai Unió Bírósága tart attól – hogy az Unió valamely aktusának érvényességével kapcsolatos döntés kitolódhat az Unión „kívülre” – és ezzel a külső alapjogi kontroll miatt a Bíróság tagállamoktól kapott jogköre csorbul – netán úgy, hogy a Bíróságnak nem volt esélye érdemben véleményt nyilvánítani.Hat évtized alatt az uniós joggal összefüggésben kialakított érvelési és értelmezési rendszerét és prioritásait félti. („A csatlakozás nem érinti az Uniónak a Szerződésekben meghatározott hatásköreit” - EUSz 6. cikk (2) bek.

A csatlakozásról szóló megállapodásnak „rendelkeznie kell az Unió és az uniós jog sajátos jellemzőinek megőrzéséről” - 8. számú jegyzőkönyv.)