És ha mégis ringyó?Kurt Vonnegut: Halálnál is rosszabb. ... Bennünk a vágóhíd....AMI...
Transcript of És ha mégis ringyó?Kurt Vonnegut: Halálnál is rosszabb. ... Bennünk a vágóhíd....AMI...
Barak László
És ha mégis
ringyó?
NAP KIADÓDunaszerdahely
2002
Barak László
És ha mégis
ringyó?
© Barak László, 2002
„Ha az embernek nincs már vesztenivalója, akkorszabadon gondolhat bármit, mert a többség gondolatainak szajkózásától már semmilyen elŒnyre nem számíthat. Az Eredetiség szülŒanyja a Reménytelenség.”
Kurt Vonnegut: Halálnál is rosszabb
Alkalmi infernóavagy a létköz mint olyan
alkalom nemzé az igazatakár a felhŒt – szakadatlan
álmodik kincset a nincs okáncsipetnyit kukkol luciferének kulcslyukán
s látá, amint fortyog a mérhetetlen katlan:(ki itt
ki ott masszírozcsöcsörész aggszüzeket
térdre csüngŒ mell-lepénytfonnyadt ágyékot nyüstöl
— — — — — — — — — — — aknapörkölt fŒdögél
meg savanyú húsleveslágerhulláktól fıszeres
— — — — — — — — — — — —
7
hyeronimus patkánnyal hágat hercegasszonytsaját! verset körmöl júdás
kis éji zene a haldokló vajúdásszodoma és gonorrhoea...)
szemhéjadon matat a hajnalmajd fény szaglik
zuhog rádlejár a létköz mocskos poént hegyezve
ébresztŒóra csengetés lekattan
a térenaz égen
dübörgŒ kukásokím hát az átkozott falanszter –
a másnapmost már hogy az igazat megúszd:
az álmot gatyádban bızlŒ múltadat kapard el!
8
majd lélegezz – ha nem is kívánod...
9
A manír évadja
A manír évadja
miként a holdfogy és dagad
akként volt sanyarúhol meg boldogabb
gyermeknek silányszeretve volt bár
természetét mégis sújtotta vashiánymeg mélabú
mígnem(tán túlcsordulónak mondható?)
atyai ukáz utánahogy köllött
tökön rúgott egy kölkötki az utcán fejére húgyozott
reája gúnyverset költött(piros tojás – kék tojás)
13
kemény kamasz lett ment minden mint a vízfolyás
gyújtott rögvest szivarraahogy anetka rózsi dalmamajd private szart kavarvatántorgott a korzón kassán
át az évekenbugrisból így vált hetyke úrfi
(úrhatnám gyerek?)ki petting közben
akárcsak atlasz bátyóvilágnyi terhet cipelnagy franc ha kell
alanyi verset ír ha nŒje elszelelbánatra sör jött
kenyér helyett követ hajítalakít
meg rombol ispusztulva dolgozik magán
14
(urbánus winnetou az indián)kérlel barátot
üldöz csalóka délibábotmegbukik a vizsgáns piedesztálra lel
midŒn mondá a kórus:– ifjú kommunista kell!
belelépett!holott elege volt már akkor
szocibólperverz bikkfanyelvbŒl
onanizáló agg prolitablóbólfirkászra váltott
tudósított – lám nyŒl a búzahogy tíz év múltán egy kora téli esten
mıveit lehúzzaegy redves klozetten
15
nŒsült még elŒttenemze három gyermeket
mint gonosz koboldnŒjét nyıtte volt
pókertsnapszert kevert
öngyırŒn ontott fricskátközben sört nyakalt
meg borovicskátmindebbŒl
(belŒle)épphogy versre telt:
ím a szellem mint könnyı cédavilágnyi lŒreés a sóder!
aztán amint fönnebb írva voltjött a történelmi dózer
kurva jó lett
16
lévén zabot hegyezni vágyottnéptribunra váltott
dolgozni kezdett mint az állat(ejha!)
kurva jó volta zab mint a pelyvahóbort akár a tenger
biznisz? akárhány!
boldogság tündököltnyomult a járvány nyakra-fŒreahogy sok-sok részeg esten
megálmodta ezt elŒremeg azon az ellenzéki partinhol zöldfülın és elesetten
titkon még reszketett:ha lecsukják mi lesz
meleg asszonytest helyettkell-e cibak
17
pilótakekszvagy buzi furkó...
– meg volt ám szenvedve minden! –
most is írsŒt!
nem épp a sittenihlet is jŒ még
versekre hangoló(kudarcra drog
triumfra gyógyír)már nem nagyon morog
bár csábítaná még(enyhébben egyre)
mi kellenemiközben cimboráival mulat
holtbiztos tudjaérzi:
Œ (s még kicsoda) mennyit ér?kinek lett ötven a fele?
18
miként a holdfogy és dagad
akként sanyarú hol meg – boldogabb
19
Iván Gyenyiszovics meg a forradalom
Sohasem is volt mérhetetlen hévvel,förgetegként jött a nép,egyszeriben csak úgy lett,mint kolera a lágerbarakkban...– No, Gyenyiszovicskám, mit izélsz!Fuss még egyszer neki,körtefának a vadkan– szólt egy bŒrzekés komisszár.Ragozták dögivel a szabadságota sápadt képı népek,a vezér plakátján tapodva mind...
Mintha meg sem történt volna a pozsonyi balhé, hol seggében tegnap még finánc nyomult, Œ meg, hogy Bécsbe jusson,
20
inkább nem pofázott, Roxána vodkája járt eszében...
A tömeg, mint a moslék, dŒlt tovább...– De hát én nem csináltam semmit – szólt,midŒn a tér hurrázni kezdett.– Dobozos sört hoztam csak BécsbŒl – aszongya.
– Meg sem kérdezték tŒlem,van-e nálam demokrata bomba.
– Ne félj öreg!A kényuraknak annyi itten!Ne hidd, te balga lélek, hogy ott vagy még a sitten...
– Nem lesz ebbŒl baj, fiúk? – így Ivánunk mégis.– Jelképeink leszarva, ukáz nélkül hŒzöng itt a falka, mintha krumplit osztanának ingyen...
21
Jobb lenne tán pihenni egy nagyot.Láttam én már karón varjút,meg forradalmárokat.Szemét egy átverés ez...!
22
Miért nem lettem lángossütŒ?
kilencvenegy január elsejéneste hatkorfelhívottegy haver– városi ingatlanokat árvereznek holnap – mondtaalanyi forradalmi költŒ voltam akkor nem pedig gazdasági ügyekben dörzsölt akárkiamint azóta sem – nekünk áll most a világ – kapacitált– ha nem akarokirodaházatstrandotvagy könyvesboltot köszörısmıhelytmi többa nyilvános vécé helyén sem kívánok drogériát nyitni
23
megpályázhatom a lángossütŒbódét – elvégre élnie kell valamibŒl egy költŒnek is– így a havergyerekkoromban mindig nagy dolgokra vágytam például
csillagász akartam lennimeg brigádnapló-vezetŒ ismertem egy embertaki brigádnapló-vezetŒkéntaz egyedüli írástudó volta duna menti faluban ahol világra jöttememlékszem rodolfó mesterretöbbször megfordult a fejembenmilyen jó is lenne elkápráztatni az embereketnem jött összekilencvenegy január elsejéneste hatkor épp otthon voltamnyomasztott a társadalmi felelŒsségugyanis!
24
fél nyolckor kellett találkoznom azzal az emberrel akibŒl a forradalom nevében
polgármestert akartunk CSINÁLNIegy FORRADALMÁRRAL mentünk ela koszos kocsmába találkánk megbeszélt helyszínéremegjött a LÓ ismivel akkoriban gyorsan CSINÁLTUK a történelmetnem volt jellemzŒ a lacafacaa lényegre tértünkmegmondtuk a LÓNAKokosfelkészültambíciókkal teli fiatalembernek tartjukCSINÁLUNK belŒle polgármestert a szerencsétlen kerekperec kijelentetteAZ ISTENÉRT SEMmerthogy a kommunista párt tagja
25
nem menekül a süllyedŒ hajórólnocsakmint egyes karrierista köpönyegforgató bolsevikok volt már
bennem némi szesz világossá váltpótolni kell mert ekkora ÉRTETLENSÉG hallatánbe kell rúgnimérhetetlen mennyiségı alkoholt elfogyasztottam hát – mennyi alkalmatlan faszkalap – gondoltampedig üstökön lehetett volna ragadni a TÖRTÉNELMETéjfél után vetŒdtem hazafogalmam nincshogyan kerültem ágyba hajnalban ébredtem amint szokás volt ilyenkorhasmenéssel kezdŒdött a másnap ÁM!
26
ami ezen a reggelen ért egyáltalán nem volt szokványoskisebb-nagyobb megszakításokkalórákon keresztül ültem a budinfél tízkor telefonált a haverom hol a fészkes fenében voltamnyolc órától kilencig vártak rámaz árverésselráadásul én lettem volna az egyetlen pályázóa LÁNGOSSÜTÃBÓDÉRAvégül Œa haverom kénytelen volt ELVINNIkikiáltási ár alattún. holland árverésen
én meg lám!ahogy volt
27
az egészetLESZARTAM
28
Reflektorfényben
Négyen voltunk a stúdióban.Jók voltunk,mint Napóleon Œfelsége, a büfés hamisított borpárlata.A folyosón vágóhídi visszhang...
Sminkszoba, púder.Kókler az egyik, mint a másik.Akár a harmadik is...Csakhogy ez én volnék!A riporterrŒl nem beszélve. Ã is ebbŒl él. A képernyŒn is.Meg a férjébŒl, minthogy asszony.Szép asszony volt.Míg Œfelségével nem feküdt, meg kelt.Amíg el nem nyıtte az értelmiségi lét.
29
Az értelmiségrŒl lesz szó. A puszta létrŒl. A lérŒl!Azt mondja a másik: A lényeg a Szent Korona.(A szlovák koronára gondolok...) Az egyik is megkérdi még a felvétel elŒtt: Mennyi lesz és mikor a honor? A gázsi.
A sivalkodó fényben pózolunk.Nincs új a reflektorok alatt.Egyik jó hangosan belegondol a Nemzetbe. Másik a Közösségbe réved.Én sem vagyok képes kiverni a fejembŒl.Sem az egyiket,sem a másikat...Majdnem ugyanazt mondom.FészkelŒdöm, de helyezkedem.Elhiszem, hogy státusom megkérdŒjelezhetŒ.
30
Ha nem vagyok elég hülye.Szóval, pofozzuk a szart, míg idŒben vagyunk.Míg be nem szól egy asszisztens. A mısoridŒnek annyi.Ráadásként még csattan egy-két jelképes pofon.Félhomályban...!
Riporter a büfébe jobbra-balra el.Egyik a Nemzetbe, másik a Közösségbe tart.Elhúzunk a búsba.
Bennünk a vágóhíd....AMI TÖRTÉNT, VALAHOGY NEM TUD VÉGET ÉRNI!
31
Tizenkét közönyös ember
Tizenketten ültünk a tárgyalóban, kukás dübörgött az utcán.Szembe vert a fény!
Fejben az asszonnyal foglalkozom, tizenegyen pedig a politikával.Úgy, mintha egy asszonnyal foglalkoznának...Tizenkét hülye, akik fontos és kéjes pofát vágnak.Azt hiszik, élet-halál kérdésében foglalnak állást. Csak azért, hogy ne legyenek otthon.Ne otthon legyenek!
(Éppen elhúzott fejünk fölött a forradalom, mint egy nikkelszamovár...)
32
Bicskát mutat szomszédjának az egyik,jófajta csontnyelı haláli éles pengével. (Egy órája vette, mert megtetszett neki.)Jól tudom, nem sül majd el,ahogy egy színpadi kelléket elsütnek, ha nem dilettáns a rendezŒ...( – Ugyan hogyan sülhetne el egy kés? – mondaná egy asszony.)
Megszólal a politológus.Beszél, mintha mondani akarna valamit.Világos, hogy könyvbŒl tanulta a forradalmat, mint ahogy a rántottát is csak recept alapján süthetik neki.– Ez a barom még piacra sem jár! – szıkül könnyezŒ szemem.
Fájdalmat pumpál belém a fény. Tudom, hogy ideges leszek.Egyszersmind közönyös.Kinn a kuka dübög, farkasként vonít valami kallantyú,benn meg hallgatunk – bárányok...
33
Provokatíve mondom a bicskás faszinak,hogy mifelénk még a macskát se állhatják fatornyos falujából...Arra gondolok közben,hogy használni kéne a kést.Nyugodt szívvel kiontanám vele a belét.
Megvakulok a pengefénytŒl,az agyam folyik ki a szememen keresztül.Kitartó és kegyetlen a fény, mint egy hisztérikus asszony.
Tizenketten ültünk a tárgyalóban.Arról volt szó, hogy felfalt bennünket a forradalom.Hogy már nem mirólunk szól majd a mese.Nem mi meséljük...!
Gyermetegek voltunk,mint Albert Camus egy diszkóban.
34
Szálkák a szívben
I.– Mit akartok a kommunistákkal? Holnap felakasztunk, te mocskos állat!– ordít a kagylóból az ismeretlen.ValószínısíthetŒen a bikafejı hentes.– Akaszd a kurva anyádat!– recseg a fáradt-szelíd bariton.
II.Apját akarta hívni épp,amikor csördült a frigó,a rajta lévŒ telefonnal.(A frigó tele volt kolbásszal oldalassal; a bikafejı gyártmánya mind.)Nem tudta, mi van az öregekkel,
35
hogyan élték meg a halálhírét.Amikor bemondta a tévé!
III.a hentesek ha elmenneknem tönkremennekújak lépnek elŒrendszerfüggetlen a kocsmáros ismájadon dagadnak mindahányan
IV.a szobában három gyermek alsziksóhajt az asszonymellén tegnapjaid terheszámadásról álmodikvéredet sikálja az álombéli falról
36
V.– Ezek lekurváznak egy lelkész asszonyt is, akár.– Sebaj, ímé a forradalom hordaléka – szóla a szószék...– És ha mégis ringyó volna? – így a kórus.
VI.Tér Nakonxipánban! Mintha a hó áldaná meg a szónokot.Miközben tömeggé testesüla szóról szóra bátrabb üzenet.
VII.Százezren vagyunk.A zsebtolvaj, mi több, a gyávaság is, bennünk matat.Ugyancsak rendszerfüggetlenül.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
37
együtt a család több éve márnéha elmélázolszállást hol találhatnál vajonmiféle szerzet vagy teválladon egy erŒszakkal kreált világ súlya– tömjén és mirha-univerzumhúrjaszakadt hangszered némaakár egy kihalt arénaki viseli gondjukat ha elviszneklángossütŒnekbolhaidomárnakFORRADALMÁNAKtársad ki leszátverekedni miként leszel képes magadata feledés zuhatagánés ha jön a sokadik végzetes óraki fog majd vallatóramicsoda pulpitusfórum
38
intézmény kínáltatik felegyütt lesz-e még a családkiért és kinek hazudnod kellha leleplezŒdnek a mindennapok díszletei
39
Átiratok – tíz év múlva
táviratilag állapotjainkról
szótszóalá
szenvedeknem
kérdezekrégnem
szıkölökcsak
vádoloklumpentcsászárt
nácidzsentrit
kik
43
ma a világotjelentik
avíttjelzŒtrangot
csennekhátat
fordítanaka teremtŒcsendnekkevernekezenkívülmérgetádázvihart
markolásszáka szartbiliben
44
és bilinkívülmajd
kiutálnak tégedengem
megveszikeladjáka lelkeda lelkem
STOPsortsor alásört
whiskyfölé
öntök
45
legyenkegyednek
bájameg
a magyarnakszabad a pályamert
kegyedugye
kárpátimagyar
nemholmi
senkiháziki
hátrálna ha
a világ
46
jŒneis
szembeavagy
a vízözönmeg
egyéb teátrális
halálálljonhát
folyvástutcabál
arassunkcsak
babértcsapoljunk
bŒvenhonfivért
47
hurcoljuktovábbvéres
kardunkmert
mindigis
egyetlenegyet
akartunkhass oda
alkosshogy
gyarapodjboruljonlángbaa hazaaz elme
48
hiszbennünket
folyvást üldöz
a jóisten kegyelme
STOP
49
textus
ismét a nagy éjszakában bolyongoknem lesz így örökké
emberszabású lárma vanaz istenszabású ég alatt
jobb lábam már nehezebben követi a baltzsebben a kezem
már nem klappol minden oly fenemódmint valaha
amikor pisla ablakok kulisszái köztháztetŒk
csillagok hivalkodtak fölöttemnagy dolgok helyett már azon töprengek
nyugodtan pumpál-e szívem?tangó dübög-e mellemben?
netán kakofon zörejjel jár a pumpa?élek-e még
avagy csak a világ csinálja velem?
50
enyém-e a városa városnak kellek-e még?
egyre kevesebb dolog jut eszembe csak úgymár a Föld megmentésére sem gondolok
csak önmagamraami folytonosnak tınik:
ég és föld között lebeg még mindig a fénybasszus ugat egy távoli diszkóban
kerékzaj zümmögfék sikolt az utcán
éjfél vannincs jelentŒsége mint egykor
vagy van jelentŒsége? kit érdekel
az idŒnek már rég nincs nyelvtanacsak teste
következésképp súlya vanelmúlt a nap
vagy itt a kezdete?
51
az ember használja önmagát az íróasztalra gondolok
a számítógépremobil is vanmiegymásdögmeleg
cidriarra gondolok
hány mondatot váltottamkivel?
város ez itt?sivatag netán?éjszaka van?vagy nappal?
rég nem bolyongtam az éjszakában úgymint akkor
egyetlenegyszer a Nagy Keleti Metropolisbana magasvasút acél tartóoszlopai alatt
ahogy Allen Ginsberg annyiszor
52
aki bár szintén beleszagolt már Európa köldökébehonnan tudná mi ez?
hacsak nem érzimint én azt a másikat
ki ott bolyongtamNew York-i guide-dal a hónom alatt
ott voltam egyáltalán?verset persze írtam róla
prózát is garmadávalkommunikáltam tükörben
grimaszt is vágtam egyre-másra...
efféle dolgokon ne szŒrözzünk azonbangondoltam a nagy éjszakában
ki tudja hányadszor
53
adalék a költŒi fejlŒdéstörténethez
ha udvari költŒ akarsz lennine menj el a külvárosba
ahol a rozsda önmagáért valóa vulgáris falfirka az elvágyódás árva díszlete
a végrendeletek nem ilyen helyeken íródnakitt egy pár virsli
egy korsó sör fejében a sugalmazott ünnepeket is megülik
konkrét minden plakát a pátosz visszájára fordulhúgytól mállik a cement
kronométer szab napirendeta hivatalosság dönti el az ébredés idejét
olyan közeg ezahol mindenki tudni akar
és tud rólad
54
amit nem fogadhatsz elmert szükséged lenne a körülötted lévŒ ırre
itt soha nem lehetsz magányosmint egy kiszáradt csipkebokormelyrŒl megfeledkezett alkotója
55
inzultusok kora
ülünk mostmost csak ülünk
ülünk kancelláriákbanhelyezkedünk
analóg helyzetbenami analóg helyzeteket idéz
patetikus testtartásbanbíbelŒdünk privát álmainkkal
nem kevésbé konkrét államainkkalamit megérintünk
piszkos lesz minden egy rakáson
nincsen válasz – ami perdöntŒ lenne
56
az utca
...összemocskolták hányadékkalegyéb emberi csapadékkal
hólepel bújtattaáztatta esŒ
árulkodó nyomokat hagyva
bár emberek is söpörték egyre-másraa békebeli macskakövek fugáiban
megrekedt némi történelemméghozzá megideologizálható
szavaksemmit- és sokatmondó pillantások
jajveszékelés meg hahotatankcsordazaj
szárny- és zászlósuhogás
57
óriásplakátok idézika megsebzett bikaként küszködŒ Napot
58
a dirigens
zakatol a meghirdetett álmokszimfóniája
nem fordítasz hátat márhiszen a mıvet
választott vezéred komponáljaígy mıködik a világ – rabszolgamód
ezzel keresed a kenyeretjóllakik belŒle az isten is
a nagyérdemı nem keres összefüggésekethiszen kap
eszményképekethajlékony dallamotdanát sokadíziglen
minden szenvedés a népés egyre inkább úgy tınik
mintha megérné
59
az emlékezet tanulságai
nyugodtan hazamegyekmiért ne volna merszem?
konstans otthonom asztalánugyanaz a teríték
miként a mindennapi szertartások isaz asztal is ugyanaz
álmaimról nem beszélvemintha még mindig élne
ki felnŒtté lettévek sorát összeguberálva
a zajos háborúk a kertek alatt?épphogy nem voltak képzelet-koholtak
nap mint nap haza kell mennedfélelmetes
60
hajnalonta
hajnalonta jellemzŒenképes vagy azonosulni önmagaddal
evidens – ki vagymígnem fordul
a széthulló éjszakarád omlik a nappal
arcod kisimul a feledéstŒla felismeréstŒl –
EZ NEM ÉN VAGYOKNEM ÉN
aztán elindulszcsak úgy
mintha TE volnál
61
a remény mítosza
egyre inkább közhellyé válik a múltmintha mind többet tudnék
a teremtésrŒlhangzavar lüktet elméleteimben
súlyosabbmint a csend
egyre elvontabbaz alattam tátongó magasság
hová néha leereszkedema befogadó idŒhöz
amely halottnak hitt csillagok derengŒ fénye
megadnék bármitha úgy bánna velem a világ
hogy csak önmagamért létezem –még jobban tudná az ember szeretni...
62
menekülŒálom
megkörnyékeztek megint
megvédett a feledéstŒlminek múltját egyszer már kitörölted
majdnem meghaltmert képtelen volt átalakulni
ismerŒs volt mégisholott a feledés vászna mögött
egy egész világ tınt el:akik hazátlanul tántorogtak át
államhatárokontesteden keresztül
mutatványos késdobálók elŒl menekültekképzelt és valóságos arcok
megjátszott sóhajokmegfélemlítŒ acsarkodás
vérebek
63
szemed tágra nyitva a ragtapasz alattmég nem érzed
de újra s újra kilép medrébŒlminek múltját kitörölted egykor
64
guillevic után szabadon
ha újra születeknem olyan helyet akarok
ahol csak az idŒjárásról beszélgetünkújra politizálni fogunk
ha visszajövökcsak írok majd
hiszen védekeznem kell folyvástelindulok az igazság iránt
hogy felfedezzemmegismerjem azt
ha mindennek vége vanaz ugyanaz a táj
bizonyosan megint olyan leszmely végignézi önmaga elmúlását
65
Déja vu
kiront a peronravan gondja
elégjó orral szaglászholtbiztos legyen
a múltja:a viccet
a prognózist betéve tudjaeléri mindig
a csatlakozástnapra napkoncentrál
ismétel nemegyszerkéznél van mindigaz aktuális felcser
s amint
66
'
mozdul a légmeg a massza
jól sejti:lesz valami!
el ne mulasszale ne késse
komfortra szomjasannyomul a szerelvényrehol méltó színvonalon
várja Œtegy kis mámorító hatalom
67
hazaképegyre kevesebbszer riaszt fel
a csendamit hangzavar teremts növeszti lombját...
mert mindig ugyanaz vagy:egy haza lakója
ám hogy ez a kézenfekvŒ helyzetmajd elkülönít a hazától
megszabadítegyre valószínıbb
nem hajolsz már a papír fölémert nem hiszed hogy megrezdül a víz
egy kútban...nem keresed többé az igazságot
csak a szépségetpersze az igazság okán
68
amely kinek hogyan:hatalom
atomhasadásbankókötegek
egy-egy használható maca...ám néha kételkedsz
hogy másképp kéne élnedhogy az igazsághoz
a megtalálni vélt szépség vezetsŒt!
az a más ami a szépség ami szenvedésbŒl vans gyönyörben teljesül ki– épphogy fölösleges
otthon vagy hát egy nem létezŒ hazában
hazádban
69
amit egyre inkábbsaját képedre teremtesz:
lám az egészre szabott felhámbınösebb
mint egy gyilkos szerszám...
egyre kevesebbszer riadsz fels a csend
amit hangzavar teremtnöveszti lombját...
70
Egyes-egyedül
Sancho veszte
a nagyságos úrralnem tudom mi van
nem mormol már imát reggelentemintha nem Œ lenneott csüng tekintete
a tévénnem hívja már epedve
Dulcineáthideg báránysült helyett
egyszer zabpelyhet fogyaszt– nem jófajta bort csúsztat elŒtte –
narancslevet szivornyázmásszor meg pálinkát kutat
az ágy alatt ishı szolgáját
engem szidalmaz nyakra-fŒre
73
tŒzsdehírtpártállást tesztel
káromkodik mint egy kanászfogkrém-
borotvahab-szárnyasbetét-reklámról édeleg
hogy orvosával négyszemközt lehessekel nem ereszt kimenŒre:
– ne hagyj el Sanchoaggódom értedféltelek nagyon!
– így az én kaján urampedig nagy baj van nyilván
ha vele már nincs is mód beszélniróla mindenképpen
konzultálni kéneazt gondolja egyre többször:
meglopomellesem titokban tartott lóversenytippjeit
74
vagy épp lovára fáj fogampedig ha Rocinante
gondolkodni lenne képeselhagyta volna régen
boldoganhiszen uram egy lókupeccel tárgyalt róla:– mennyi lenne – úgymond – kilója ára
mert ám azt is be kéne kalkulálni hogy egy lovag
többé majd nem ülhet fel lovára...volt hogy cédákért esengett:
– hitelbe hozzál kurvátha megloptál te szolga!
– sziszegtemáskor meg azt akarta:
hágjam meg szamaram elŒtte...oh!
dicsŒ idŒnkben ki gondolta volnami válik majd belŒle
75
az utolsó lovagbólki ha bolond volt is egy cseppet
nemes lelkétŒl reszketett minden gonosz
fŒhadnagy úr!nem bírom továbbmint hamis szirén
csábít a bınös gondolat: ha nem végeztek vele a malmok egykor
fojtottam volna vízbe én...
76
II.
látom fiamkomoly a helyzet
mi több: közveszélyes is lehet! a lovagnak tetteit
– minthogy ellenség válhat belŒle –ildomos lenne jobban szemügyre venni hát
szokásait körültekintŒn rendszereznikartotékba szedni minden valós és vélt hibát
hogy kellŒ alkalommalérdemben számon kérhetŒ legyen a lista
jegyezz meg minden bolondériáttalálkozzunk aztán újra majd
amíg üzenni nem lesz okod – okunk tırj és jól figyelj
légy azonban óvatos akár az éji vadkezes mint kirŒl fantáziál a kéjenc:
77
a csábos szamárszolgálj csak úgy mint máskor
keresd habókos kegyétkóros kénye-kedvének vesd alá magad
még ha lóhúst etetne is velednem lehetsz most már finnyás...jegyezd meg jól amirŒl kántál
kivel vált szót?mirŒl beszél az illetŒvel?
ha sétára indul merre tart?cserkészd be féltett álmait is
kutasd híven bıneit fiamkit utál leginkább?
kinek nyújthatna védŒ kart?hogy beszámolhass majd idŒvel arrólmely bomlasztó cél vezérli emberedha meg éppen egy ringyóra vágyna
nekünk kell idŒben jeleznedküldhessünk neki az ágyba
78
akár kincstári szüzet isvagy hétpróbás kurvával látjuk elki – ha a vén kujon úgy akarja –
akár a szájába vizel...
hatalmunkról beszéltem szolga!gŒgös sasból idŒvel így lesz rab madár kalitkája kulcsa meg nálunk lesz örökre
ha már így megkerestélcsak veled közöltem e titkot
– mocskos csicskás! –rajtad kívül senki mássalfŒvesztés terhe mellett
jó lesz hát megjegyezned:kinek tartozol végleg számadással
79
mostanában
mostanában egyre világosabbmilyen hatalom költŒnek lenniforradalmak vérpad és egyéb szent díszletek közöttmicsoda szentséges ügyekben fáradozik a költŒmiközben általa forog a Földnem csak úgy bele a nagyvilágbajól tudja persze mit gondolnak róla valójábanfel- és lemenŒiivó- és más cimborái
költŒ vagyok – ez betonvilágnyi terheim bizonyítjákállhatatosan vagy erŒszakosan – mindegy(jóformán már ennem sem kell)magabiztosan fürkészem nŒmetvilágos mire gondolmiként válhat
80
egy látszólag semmirekellŒ vadállatKÖLTÃVÉs ha már azzá lesz valami génhiba folytánmiért választott társatmiért szaporodik az ilyennagyanyámra egyre ritkábban gondoloknem érdekel már mit gondolt a költŒkrŒlszégyent hoznom rá majdnem lehetetlenmeghalt szegénykamaszkölök koromban a partibólcsak én voltam benne biztos hogy költŒ leszeknem pedig senkiházi forradalmárbarátaim közül többen azok lettekrakásra emésztŒdnek azótaa korcsmában a Marseillaise-t éneklikamíg össze nem hugyozzák magukatcsak a farkuk ihlete érdekli ŒketVOILAilyenkor akar bennem leereszteni
81
'
a lenniakarásszégyenérzetembenképtelen vagyok kitalálni bármi értelmes dolgotmíg rá nem ébredek újfentmilyen felemelŒ és férfias dolog a költŒséghogy valakit le se baszhatnak – abból élKÖLTÉSBÃL isegyre világosabb hátmégis milyen hatalom költŒnek lenniforradalmakvérpad szent díszletek között – egyes-egyedül
82
83
***
És ha én is ringyó voltam?De legalább volt Stílusom.
Tartalom
Alkalmi infernó avagy a létköz mint olyan 7
A manír évadja
A manír évadja 13Iván Gyenyiszovics meg a forradalom 20Miért nem lettem lángossütŒ? 23Reflektorfényben 29Tizenkét közönyös ember 32Szálkák a szívben 35
Átiratok – tíz év múlva
táviratilag állapotjainkról 43textus 50adalék a költŒi fejlŒdéstörténethez 54
inzultusok kora 56az utca 57a dirigens 59az emlékezet tanulságai 60hajnalonta 61a remény mítosza 62menekülŒálom 63guillevic után szabadon 65Déja vu 66hazakép 68
Egyes-egyedül
Sancho veszte 73mostanában 80*** 83
'
Barak László
És ha mégis
ringyó?Kiadta: NAP Kiadó, Dunaszerdahely, 2002P. O. Box 72. 929 01 Dunajská StredaFelelŒs kiadó: Barak LászlóSzerkesztette: Csanda GáborBorító: GRAFIS Kft.Nyomdai elŒkészítés: NAP Kiadó – Mészáros AngelikaNyomta: Valeur Kft., Dunaszerdahely (Dunajská Streda)
ISBN 80-89032-24-9
89