PHD TUDOMÁNYOS NAPOK 2011 - Diamond Congress · Mezei Ágnes , Güleç Hayriye, Bauer Stephanie,...

PHD TUDOMÁNYOS NAPOK

____________________

2011.

Semmelweis Egyetem

Nagyvárad Téri Elméleti Tömb

PHD TUDOMÁNYOS NAPOK2011

___________________________________

2011. április 14-15.

Semmelweis Egyetem


PHD TUDOMÁNYOS NAPOK

_______________


2

TÁMOGATÓINK: Magyar Belgyógyász Társaság

Magyar Diabetes Társaság

Magyar Endokrinológiai és Anyagcsere Társaság

Magyar Hematológiai és Transzfúziológiai Társaság

Magyar Hypertonia Társaság

Magyar Gasztroenterológiai Társaság

PhD. Tudományos Napok

Magyar Endokrinológiai és Anyagcsere Társaság

Magyar Hematológiai és Transzfúziológiai Társaság

Magyar Gasztroenterológiai Társaság

PhD. Tudományos Napok 2011.

2011. április 14-15.

Az évente megrendezett PhD Tudományos Napok a Semmelwetanulmányokat folytató hallgatók és doktorjelöltek kiemelkedő tudományos fórumává vált. Vonzó jelentőségét az idei évben is a program iránti érdeklődés, az előadások és poszterszáma jelzi. Túlzás nélkül mondható, hogy a résztvevők az idei rendezvényen is a tudományos munka munltidiszciplináris seregszemléjének részesei lehetnek, hiszen az Egyetem különböző tudományos műhelyeiben tevékenykedő PhD hallgatók és doktorjelöltek beszámolóin keresztül a tudományterületek és tudományágak sokasága jelenik meg. A Semmelweis Egyetem Doktori Iskoláinak hallgatóin kívül az előadók sorában az idei évben is örömmel üdvözöljük több hazai és külföldi egyetem PhD hallgatóit, köztük a legnagyobb számban megjelent MarosvásárhGyógyszerésztudományi Egyetem PhD hallgatóit.

A PhD Tudományos Napok immár hagyományos eseménye, hogy a PhD hallgatók és doktorjelöltek tudományos előadásain és poszter-előadásainak is részesei lehetünk. A tudományos Oktató” címmel elismert oktatók közül Schaff Zsuzsa akadémikus és Pavlik Gábor professzor tartanak előadást. A tudományos kutatás és oktatás e két kimagasló személés oktatói elkötelezettsége irányt mutat és példaképül szolgál a tudományos életpályájukat éppen megkezdő fiatalok számára. A rendezvény programjának további részeként a Hugonnai Vilma Emlékérem átadására kerül sor, majdszámolnak be tudományos munkájuk eredményeiről.

Őszintén remélem, hogy 2011 évi PhD Tudományos Napok programja hasznos tapasztalatokkal szolgál és emlékezetes élményt jelent minden kedves rés

Budapest, 2011. április 14.

Dr. Rácz Károly egyetemi tanár a Doktori Tanács elnöke

ELİSZÓ

Az évente megrendezett PhD Tudományos Napok a Semmelweis Egyetem nyolc Doktori Iskolájában tanulmányokat folytató hallgatók és doktorjelöltek kiemelkedő tudományos fórumává vált. Vonzó jelentőségét az idei évben is a program iránti érdeklődés, az előadások és poszter

mondható, hogy a résztvevők az idei rendezvényen is a tudományos munka munltidiszciplináris seregszemléjének részesei lehetnek, hiszen az Egyetem különböző tudományos műhelyeiben tevékenykedő PhD hallgatók és doktorjelöltek beszámolóin keresztül a

területek és tudományágak sokasága jelenik meg. A Semmelweis Egyetem Doktori Iskoláinak hallgatóin kívül az előadók sorában az idei évben is örömmel üdvözöljük több hazai és külföldi egyetem PhD hallgatóit, köztük a legnagyobb számban megjelent MarosvásárhGyógyszerésztudományi Egyetem PhD hallgatóit.

A PhD Tudományos Napok immár hagyományos eseménye, hogy a PhD hallgatók és doktorjelöltek -bemutatóin kívül a ”Kiváló PhD Oktató” címmel kitűntetett oktatók

észesei lehetünk. A tudományos program legelső részében a 2010. évben ”Kiváló PhD Oktató” címmel elismert oktatók közül Schaff Zsuzsa akadémikus és Pavlik Gábor professzor tartanak előadást. A tudományos kutatás és oktatás e két kimagasló személyiségének munkássága, tudományos és oktatói elkötelezettsége irányt mutat és példaképül szolgál a tudományos életpályájukat éppen

A rendezvény programjának további részeként a Hugonnai Vilma Emlékérem átadására kerül sor, majd a Doktori Iskolák PhD hallgatói 7 előadás és 4 poszter szekcióban számolnak be tudományos munkájuk eredményeiről.

Őszintén remélem, hogy 2011 évi PhD Tudományos Napok programja hasznos tapasztalatokkal szolgál és emlékezetes élményt jelent minden kedves résztvevőnek és érdeklődőnek.

3

is Egyetem nyolc Doktori Iskolájában tanulmányokat folytató hallgatók és doktorjelöltek kiemelkedő tudományos fórumává vált. Vonzó jelentőségét az idei évben is a program iránti érdeklődés, az előadások és poszter-bemutatók nagy

mondható, hogy a résztvevők az idei rendezvényen is a tudományos munka munltidiszciplináris seregszemléjének részesei lehetnek, hiszen az Egyetem különböző tudományos műhelyeiben tevékenykedő PhD hallgatók és doktorjelöltek beszámolóin keresztül a

területek és tudományágak sokasága jelenik meg. A Semmelweis Egyetem Doktori Iskoláinak hallgatóin kívül az előadók sorában az idei évben is örömmel üdvözöljük több hazai és külföldi egyetem PhD hallgatóit, köztük a legnagyobb számban megjelent Marosvásárhelyi Orvos- és

A PhD Tudományos Napok immár hagyományos eseménye, hogy a PhD hallgatók és doktorjelöltek bemutatóin kívül a ”Kiváló PhD Oktató” címmel kitűntetett oktatók

program legelső részében a 2010. évben ”Kiváló PhD Oktató” címmel elismert oktatók közül Schaff Zsuzsa akadémikus és Pavlik Gábor professzor tartanak

yiségének munkássága, tudományos és oktatói elkötelezettsége irányt mutat és példaképül szolgál a tudományos életpályájukat éppen

A rendezvény programjának további részeként a Hugonnai Vilma Doktori Iskolák PhD hallgatói 7 előadás és 4 poszter szekcióban

Őszintén remélem, hogy 2011 évi PhD Tudományos Napok programja hasznos tapasztalatokkal szolgál ztvevőnek és érdeklődőnek.

4

PhD. Tudományos Napok PhD. Tudományos Napok 2011.

2011. április 14-15.

TUDOMÁNYOS PROGRAM

2011.április 14. csütörtök

08.30 - 08.40 Megnyitó: Dr. Tulassay Tivadar egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem rektora Dr. Rácz Károly egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem Doktori Tanácsának elnöke

08.40 - 09.05 "Kiváló PhD Oktató"Vírusoktól a májrákig

09.05 - 09.30 ”Kiváló PhD Oktató"Rendszeres testedzés szerepe az egészség megőrzésében

09.30 - 10.00 Hugonnai Vilma Emlékérem átadása

10.00 - 10.30 Kávészünet

10.30 - 12.30 Előadások: E-I/1 -

10.30 - 13.00 Poszterek: P-I/1 -

13.00 - 14.00 Ebédszünet

14.00 - 15.30 Előadások: E-II/1

15.10 - 15.40 Kávészünet

15.40 - 17.50 Poszterek: P-II/1-

17.00 - 18.00 Előadások: E-III/1 2011.április 15. péntek

08.30 – 10.40 Előadások: E-IV/1

10.50 - 13.00 Poszterek: P-III/1

10.40 – 11.10 Kávészünet

10.50 – 13.00 Előadások: E-V/1

13.00 – 14.00 Ebédszünet

14.00 – 16.00 Előadások: E-VI/1

15.30 – 16.00 Kávészünet

16.00 – 18.00 Poszterek: P-IV/1

16.00 – 18.10 Előadások: E-VII/1

18.10 - 18.30 Zárszó, díjkiosztó

TUDOMÁNYOS PROGRAM

Megnyitó: Dr. Tulassay Tivadar egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem

Dr. Rácz Károly egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem Doktori Tanácsának elnöke

"Kiváló PhD Oktató"-díjas előadó: Dr. Schaff Zsuzsa egyetemi tanármájrákig

”Kiváló PhD Oktató"-díjas előadó: Dr. Pavlik Gábor egyetemi tanárRendszeres testedzés szerepe az egészség megőrzésében

Hugonnai Vilma Emlékérem átadása

- E-I/12

- P-I/16

II/1 - E-II/9

- P-II/13

III/1 - E-III/6

IV/1 – E-IV/13

III/1 – P-III/13

V/1 – E-V/13

VI/1 – E-VI/12

IV/1 – P-IV/12

VII/1 – E-VII/13

Zárszó, díjkiosztó

5

Megnyitó: Dr. Tulassay Tivadar egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem

Dr. Rácz Károly egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem Doktori

díjas előadó: Dr. Schaff Zsuzsa egyetemi tanár

díjas előadó: Dr. Pavlik Gábor egyetemi tanár

6


2011. április 14-15.

TARTALOMJEGYZÉK

ELŐSZÓ TUDOMÁNYOS PROGRAM E/I ELŐADÁSSZEKCIÓ E/I-1 ASZTMÁS TERHESSÉGBEN ELMARAD A LÉGÚTI Bikov András E/I-2 ASTHMA ÉS TERHESSÉG A PERIFÉRIÁS VÉR TTÜKRÉBEN Bohács Anikó, Tamási Lilla, Cseh Áron, Stenczer BalázsE/I-3 A FETUIN-A SZEREPE A KÜLÖNBÖZŐ ETIOLÓGIÁJFehérvári Mátyás, Szeberin Zoltán, Krepuska Miklós, Sarkadi Hunor, Apor Asztrid, Rimely EndreProhászka Zoltán, Kalabay László, Szabolcs ZE/I-4 A HSD11B1 GÉN POLIMORFIZMUSAINENDOGÉN HIPERKORTIZOLIZMUSBAN SZENVEDŐ NFeldman Karolina, Szappanos Ágnes, Kövesdi Zsófia, Tóth Miklós, Patócs Attila, Rácz KárolyE/I-5 RITKA LYMPHOMA PROGNOSZTIKUS ÉRTÉKŰ AUFodor Anikó, Hoffer Izabella, Jakab Judit, Bagdi Enikő, Krenács László, Csomor Judit, Friedman Gábor,Demeter Judit E/I-6 A TESTÖSSZETÉTEL MEGHATÁROZÁSÁNAK JELECOLORECTALIS DAGANAT MIATT MŰTÉTRE KERÜLŐLukács Gábor, Lelovics Zsuzsanna E/I-7 CSÖKKENT INTESTINALIS ALKALIKUS PHOSPHGYERMEKEK INTESTINALIS MUCOSÁJÁBANMolnár Kriszta, Vannay Ádám, Szebeni Beáta, Sziksz Erna, Bánki Nóra Fanni, Cseh Áron, Dezsőfi Lakatos Péter László, Győrffy Hajnalka, Nagy Szakál Dorottya, Papp Mária, Arató András, Tulassay Tivadar, Veres Gábor E/I-8 A POSTCONDITIONÁLÁS ÍGÉRETES SEBÉSZTECSUPERIOR OCCLUSIOJA ESETÉN Ónody Péter, Rosero Olivér, Pomizs István, Dániel Ádám, Udvarhelyi Gábor, Lotz Gábor, Szijártó AttilaE/I-9 EMELKEDETT THROMBOSPONDINStenczer Balázs E/I-10 1-ES TÍPUSÚ CUKORBETEGEK KOGNITÍV FUNKCIÓJSzémán Barbara, Somogyi Anikó, Nagy Géza,E/I-11 MANAGEMENT OF PULMONARY VEIN STENOSISCOMPLICATION OF CATHETER ABLATION FOR REREVIEW. SINGLE CENTRE EXPERIENCESlavka Kudrnova, Astrid Apor, Vágó Hajnalka, Balázs György, Merkely Béla, Hüttl Kálmán, Gellér LászlóE/I-12 A MACULA SZERKEZETÉNEK VÁLTOZÁSA SCLETátrai Erika, Simó Magdolna, Iljicsov Anna, Németh János, Cabrera DeBuc Delia, Somfai Gábor MárkE/II ELŐADÁSSZEKCIÓ E/II-1 KANDIDÁNS GÉN POLIMORFIZMUSOK ÉS A KOMKOGNITÍV FUNKCIÓKRA SZKIZOFRÉN BETEGEKBEBenkovits Judit, Réthelyi János, Bitter IstvánE/II-2 ISZKÉMIÁS SZÍVBETEGEK PSZICHÉS ÁLLAPOTBodóné Rafael Beatrix, Balog Piroska E/II-3 AZ ARCFELISMERÉS ELEKTROFIZIOLÓGIA KORBETEGEKEN Komlósi Sarolta, Csukly Gábor, Stefanics Gábor, Czigler István, Czobor Pál, Bitter István

EN ELMARAD A LÉGÚTI PH FIZIOLÓGIÁS EMELKEDÉ

G A PERIFÉRIÁS VÉR T LYMPHOCYTA SZUBPOPULÁCIÓINAK

, Tamási Lilla, Cseh Áron, Stenczer Balázs, Vásárhelyi Barna, Rigó János, Losonczy GyörgyKÜLÖNBÖZŐ ETIOLÓGIÁJÚ ANEURIZMÁK PATOMEC

Szeberin Zoltán, Krepuska Miklós, Sarkadi Hunor, Apor Asztrid, Rimely EndreProhászka Zoltán, Kalabay László, Szabolcs Z., Acsády György

GÉN POLIMORFIZMUSAINAK CSONT METABOLIZMUSRA GYAKOROLT HATÁSALIZMUSBAN SZENVEDŐ NŐKBEN

, Szappanos Ágnes, Kövesdi Zsófia, Tóth Miklós, Patócs Attila, Rácz KárolyGNOSZTIKUS ÉRTÉKŰ AUTOIMMUN SZÖVŐDMÉNNYEL

, Hoffer Izabella, Jakab Judit, Bagdi Enikő, Krenács László, Csomor Judit, Friedman Gábor,

EGHATÁROZÁSÁNAK JELENTŐSÉGE MINT PREOPERMIATT MŰTÉTRE KERÜLŐ BETEGEKNÉL

LIS ALKALIKUS PHOSPHATASE EXPRESZSZIÓ (IAP) CÖLIÁKIÁS IS MUCOSÁJÁBAN

, Vannay Ádám, Szebeni Beáta, Sziksz Erna, Bánki Nóra Fanni, Cseh Áron, Dezsőfi Lakatos Péter László, Győrffy Hajnalka, Nagy Szakál Dorottya, Papp Mária, Arató András, Tulassay Tivadar,

S ÍGÉRETES SEBÉSZTECHNIKAI MANŐVER ARTERIA MESENTERICA

Olivér, Pomizs István, Dániel Ádám, Udvarhelyi Gábor, Lotz Gábor, Szijártó AttilaSPONDIN-2 (TSP-2) SZÉRUMSZINT PRAEECLAMPSIÁBAN

EK KOGNITÍV FUNKCIÓJÁNAK VIZSGÁLATA , Somogyi Anikó, Nagy Géza, Veres-Székely Anna

MONARY VEIN STENOSIS, A MULTIPLE AND RECURRENT ETER ABLATION FOR REFRACTORY ATRIAL FIBRILLATION. FIVE CASES

E EXPERIENCE rid Apor, Vágó Hajnalka, Balázs György, Merkely Béla, Hüttl Kálmán, Gellér László

TÉNEK VÁLTOZÁSA SCLEROSIS MULTIPLEXES BETEGEKBEN, Simó Magdolna, Iljicsov Anna, Németh János, Cabrera DeBuc Delia, Somfai Gábor Márk

MORFIZMUSOK ÉS A KOMORBID CANNABIS-ABÚZUS HATÁSA A SZKIZOFRÉN BETEGEKBEN

, Réthelyi János, Bitter István GEK PSZICHÉS ÁLLAPOTÁNAK VIZSGÁLATA

LEKTROFIZIOLÓGIA KORRELÁTUMAINAK VIZSGÁLATA SZKIZOFRÉN

, Csukly Gábor, Stefanics Gábor, Czigler István, Czobor Pál, Bitter István

7

3 5 17

FIZIOLÓGIÁS EMELKEDÉSE 19

ÁCIÓINAK

Losonczy György

20

Ú ANEURIZMÁK PATOMECHANIZMUSÁBAN Szeberin Zoltán, Krepuska Miklós, Sarkadi Hunor, Apor Asztrid, Rimely Endre,

21

SRA GYAKOROLT HATÁSA

, Szappanos Ágnes, Kövesdi Zsófia, Tóth Miklós, Patócs Attila, Rácz Károly

22

ZÖVŐDMÉNNYEL , Hoffer Izabella, Jakab Judit, Bagdi Enikő, Krenács László, Csomor Judit, Friedman Gábor,

23

NTŐSÉGE MINT PREOPERATÍV VIZSGÁLAT 24

AP) CÖLIÁKIÁS

, Vannay Ádám, Szebeni Beáta, Sziksz Erna, Bánki Nóra Fanni, Cseh Áron, Dezsőfi Antal, Lakatos Péter László, Győrffy Hajnalka, Nagy Szakál Dorottya, Papp Mária, Arató András, Tulassay Tivadar,

25

IA MESENTERICA

Olivér, Pomizs István, Dániel Ádám, Udvarhelyi Gábor, Lotz Gábor, Szijártó Attila

26

CLAMPSIÁBAN 27

28

URRENT ILLATION. FIVE CASES

rid Apor, Vágó Hajnalka, Balázs György, Merkely Béla, Hüttl Kálmán, Gellér László

29

TEGEKBEN , Simó Magdolna, Iljicsov Anna, Németh János, Cabrera DeBuc Delia, Somfai Gábor Márk

30

31 ABÚZUS HATÁSA A 33

34

ATA SZKIZOFRÉN

, Csukly Gábor, Stefanics Gábor, Czigler István, Czobor Pál, Bitter István

35

8

E/II-4 „HINNI VAGY NEM HINNI?” - A SERDÜLŐKORI VALLÁSPSZICHÉS JÓLLÉT SZEMPONTJÁBÓL Kovács Eszter, Pikó Bettina E/II-5 MI TÖRTÉNIK A CHAT-SZOBÁBAN? AZONNALI ÜSZÁMÁRA KIFEJLESZTETT ONLINE UTÓKEZELÉSEMezei Ágnes, Güleç Hayriye, Bauer Stephanie, Kohls Elisabeth, Túry FerencE/II-6 PSZICHÉS ÉS GENETIKAI FAKTOROK SZEREPESZEZONÁLIS DEPRESSZIÓBAN Molnár Eszter, Lazáry Judit, Benkő Anita, Gonda Xénia, Pap Dorottya, E/II-7 A PÁRKAPCSOLATI STRESSZ PREDIKTORAI FÉSusánszky Anna E/II-8 IZOMDISZMORFIA, EVÉSZAVAR ÉS TESTEDZÉSKÖRÉBEN Babusa Bernadett, Túry Ferenc E/II-9 A MOTOROS TELJESÍTMÉNY FAKTORMÉVSZAK SZERINT Szabó Eszter E/III ELŐADÁSSZEKCIÓ E/III-1 SZÉLESSPEKTRUMÚ KINÁZGÁTLÓK VIZSGÁLATAKISSEJTES TÜDŐCARCINOMA VONALAKONGyulavári Pál, Szántai-Kis Csaba, Őrfi László, Vántus Tibor E/III-2 TUMORELLENES HATÓANYAGOK SZELEKTÍV CÉLALAPÚ KONJUGÁTUMOK IN VITRO VIZSGÁLATALajkó Eszter, Ulrike Leurs, Marilena Manea, Szabó Ildikó, MezőE/III-3 PAJZSMIRIGYHORMONOK MIKROSPECIÁCIÓJATóth Gergő, Kovács Zsuzsanna, Hosztafi Sándor, Noszál BélaE/III-4 RENDKÍVÜL KIS MENNYISÉGŰ FEHÉRJEKEVERÉMEGOLDÁSA Turiák Lilla, Ozohanics Olivér, Marino Fabio, Drahos László, Vékey KárolyE/III-5 NMDA / AMPA ANTAGONISTA IMIDAZOKINAZOLVáradi András, Gergely András, Horváth Péter, Kökösi JózsefE/III-6 ASZPARTÁT ÉS GLUTAMÁT KVANTITATÍV MEGHKAPILLÁRIS ELEKTROFORÉZIS – LÉZERINDUKÁLTA FLUORWagner Zsolt, Tábi Tamás, Zachar Gergely, Csillag András, Szökő ÉvaE/IV ELŐADÁSSZEKCIÓ E/IV-1 AZ EMELKEDETT SZÉRUM PATERMELÉSSEL TÜDŐRÁKBAN Baka Zsuzsanna, Barta Peter, Losonczy György, Krenács Tibor, Pápay Judit, Szarka Eszter, Sármay Gabriella, Babos Fruzsina, Magyar Anna, Géher Pál, Buzás Edit, Falus E/IV-2 TNFΑLPHA SLAP ADAPTOR FEHÉRJÉN KERESZTHUMÁN T-LIMFOCITÁKON Érsek Barbara, Molnár Viktor, Balogh Andrea, Matkó János, Buzás Edit, Falus András, Nagy GyörgyE/IV-3 TELJES GENOM ASSZOCIÁCIÓS VIZSGÁLATOK Gézsi András E/IV-4 MIKROVEZIKULÁK VIZSGÁLATA AUTOIMMUN MEGyörgy Bence, Módos Károly, Pállinger Éva, Pálóczi Krisztina, Pásztói Mária, Misják Petra, Deli Mária, Sipos Áron, Szalai Anikó, Voszka István, Polgár Anna, Tóth Kálmán, Csete Mária, Nagy György, Falus András, Kittel Ágnes, Buzás Edit E/IV-5 A WFS1 GÉN 3’UTR SNP-K KAPCSOLTSÁGI VIZSGNémeth Nóra


A SERDÜLŐKORI VALLÁSOSSÁG VÉDŐFAKTOR JEL

SZOBÁBAN? AZONNALI ÜZENETVÁLTÁS EVÉSZAVAT ONLINE UTÓKEZELÉSES PROGRAMBAN

Hayriye, Bauer Stephanie, Kohls Elisabeth, Túry Ferenc KAI FAKTOROK SZEREPE A SZEZONALITÁSBAN ÉS A SZUBKLINIKUS

, Lazáry Judit, Benkő Anita, Gonda Xénia, Pap Dorottya, Bagdy György RESSZ PREDIKTORAI FÉRFIAK KÖRÉBEN

ÉSZAVAR ÉS TESTEDZÉSFÜGGŐSÉG VIZSGÁLATA FÉRFI TESTÉPÍTŐK

MÉNY FAKTORMINTÁZATA KISISKOLÁS LÁNYOKNÁL SZÜLETÉSI

NÁZGÁTLÓK VIZSGÁLATA MUTÁNS EGFR-T EXPRESSZÁLÓ NEMOMA VONALAKON

Kis Csaba, Őrfi László, Szabadkai István, Szokol Bálint, Peták István, Kéri György,

NYAGOK SZELEKTÍV CÉLBAJUTTATÁSÁRA ALKALMN VITRO VIZSGÁLATA

, Ulrike Leurs, Marilena Manea, Szabó Ildikó, Mező Gábor, Kőhidai László K MIKROSPECIÁCIÓJA

, Kovács Zsuzsanna, Hosztafi Sándor, Noszál Béla YISÉGŰ FEHÉRJEKEVERÉKEK NANOLC/MS (MS) VIZSGÁLATÁNAK

Marino Fabio, Drahos László, Vékey Károly NISTA IMIDAZOKINAZOLIN-SZÁRMAZÉKOK SZINTÉZI

, Gergely András, Horváth Péter, Kökösi József MÁT KVANTITATÍV MEGHATÁROZÁSA MIKRODIALÍ

LÉZERINDUKÁLTA FLUORESZCENCIA MÓDSZERREL, Tábi Tamás, Zachar Gergely, Csillag András, Szökő Éva

EMELKEDETT SZÉRUM PAD4 ÉS RF SZINT NEM JÁR EGYÜTT ANTI-CCP ANTITEST

, Barta Peter, Losonczy György, Krenács Tibor, Pápay Judit, Szarka Eszter, Sármay Gabriella, Babos Fruzsina, Magyar Anna, Géher Pál, Buzás Edit, Falus András, Nagy György

TOR FEHÉRJÉN KERESZTÜL CSÖKKENTI A CD3Ζ LÁNC MENNYISÉGÉT

, Molnár Viktor, Balogh Andrea, Matkó János, Buzás Edit, Falus András, Nagy GyörgyCIÁCIÓS VIZSGÁLATOK TÖBBVÁLTOZÓS ELEMZÉSE

SGÁLATA AUTOIMMUN MEGBETEGEDÉSEKBEN , Módos Károly, Pállinger Éva, Pálóczi Krisztina, Pásztói Mária, Misják Petra, Deli Mária, Sipos

ron, Szalai Anikó, Voszka István, Polgár Anna, Tóth Kálmán, Csete Mária, Nagy György, Falus András, Kittel

K KAPCSOLTSÁGI VIZSGÁLATA


OSSÁG VÉDŐFAKTOR JELLEGE A 36

ZENETVÁLTÁS EVÉSZAVARBAN SZENVEDŐK 37

A SZUBKLINIKUS 38

39

FÉRFI TESTÉPÍTŐK 40

LÁNYOKNÁL SZÜLETÉSI 41

43 T EXPRESSZÁLÓ NEM-

Szabadkai István, Szokol Bálint, Peták István, Kéri György,

45

BAJUTTATÁSÁRA ALKALMAS GNRH-III 46

47

IZSGÁLATÁNAK 48

SZÁRMAZÉKOK SZINTÉZISE 49

ATÁROZÁSA MIKRODIALÍZIS MINTÁKBAN ESZCENCIA MÓDSZERREL

50

51 CCP ANTITEST

, Barta Peter, Losonczy György, Krenács Tibor, Pápay Judit, Szarka Eszter, Sármay Gabriella,

53

LÁNC MENNYISÉGÉT

, Molnár Viktor, Balogh Andrea, Matkó János, Buzás Edit, Falus András, Nagy György

54

E 55

, Módos Károly, Pállinger Éva, Pálóczi Krisztina, Pásztói Mária, Misják Petra, Deli Mária, Sipos ron, Szalai Anikó, Voszka István, Polgár Anna, Tóth Kálmán, Csete Mária, Nagy György, Falus András, Kittel

56

57

2011. április 14-15.

E/IV-6 A CASKIN1 ÉS AZ EPHB1 KAPCSOLATA JELPÁLYÁBAN Pesti Szabolcs, Balázs Annamária, Buday LászlóE/IV-7 AZ EXTRACELLULÁRIS CA2+ HATÁSA A TRPM2 CSATOTóth Balázs E/IV-8 A KELLER-SEGEL MODELL ALKALMASáfár Orsolya, Hegedűs Andrea E/IV-9 A HISZTAMIN ÉS A HISZTAMIN H4 RECEPTORSimon Tünde, László Valéria, Rajnavölgyi ÉvaE/IV-10 FUNKCIONÁLIS HÁLÓZATOK MEGHATÁROZÁSA FREKVENCIÁS INGERLÉS HASZNÁLATÁVALTóth Emília, Entz László, Stephan Bickel, Erőss Lóránd, Ulbert István, Ashesh D. MehtaE/IV-11 A LUMINANCIA HATÁSAI A DINAMIKUS RANDKIVÁLTOTT POTENCIÁLOKRA (DRDCMarkó Katalin, Mikó-Baráth Eszter, Kiss J. HE/IV-12 TUBEROINFUNDIBULAR PEPTIDE OF 39 RESIDUEPARTICIPATES IN THE SUCKLING-INDUCED PROLACTIN REMelinda Cservenák, Ibolya Bodnár, Ted B. Usdin, Miklós Palkovits, György M. E/IV-13 NEW APPROACH FOR THE QUANTIFICATION OF BLISCHEMIA-REPERFUSION IN RAT TMCAO MODELSándor Nardai, Judit Skopál, Zoltán NagyE/V ELŐADÁSSZEKCIÓ E/V-1 GERINCSÉRÜLT BETEGEK EDZÉSE FES Katona Péter E/V-2 A KAMRAI REPOLARIZÁCIÓT JELLEMZŐ PARAMMajor Zsuzsanna, Kneffel Zsuzsanna, Komka Zsolt, Tóth Miklós, Pavlik GáborE/V-3 EFFECTS OF EXERCISE AND 17ΒETACOMPARED Marosi Krisztina, Hart Nikolett, Sárga Linda, Felszeghy Klára, Nyakas CsabaE/V-4 THE EFFECT OF EXERCISE AND SIRT ACTIVATIRATS ARTIFICIALLY SELECTED TO HIGH OR LOSárga Linda, Hart Nikolett, Nyakas Csaba, Felszeghy Klára, Boldogh István, Britton Steve, Koch Larsson, Radák Zsolt E/V-5 AZ ENERGIÁT SZOLGÁLTATÓ FOSZFÁT TARTALKÜLÖNBÖZŐ VIBRÁCIÓS EDZÉSEK HATÁSÁRAUreczky Dóra, Tihanyi József E/V-6 A CGMP SZINT NÖVELÉSE CSÖKKENTI A PODOPATKÁNYOKBAN Fang Lilla E/V-7 ACETILKOLIN KORONÁRIA HATÁSPROFILJÁNAKENDOTÉL SZEREPE Kerekes Máté, Mihályi Csaba, Merkely Béla, Dézsi László, Kékesi ViolettaE/V-8 AZ ENDOTÉLFUNKCIÓ ÉS A KARDIOVAGÁLIS ASZÍVFREKVENCIADEPENDENS ÖSSZEFÜGGÉSEPintér Alexandra, Horváth Tamás E/V-9 A ZAP-70 KINÁZ EGYES TIROZSzabó Mariann, Kvell Krisztián, Czömpöly Tamás, Talabér Gergely, Németh Péter, Berki Tímea, Boldizsár Ferenc

HB1 KAPCSOLATA – ÁLLVÁNYFEHÉRJE EGY TIROZIN KINÁZ

, Balázs Annamária, Buday László HATÁSA A TRPM2 CSATORNA KAPUZÁSÁRA

SEGEL MODELL ALKALMAZÁSA CSILLÓS EGYSEJTŰ RENDSZERRE

ISZTAMIN H4 RECEPTOR SZEREPE EGÉR DENDRITIKUS SEJTEKBENRajnavölgyi Éva, Falus András

ZATOK MEGHATÁROZÁSA AZ EMBERI AGYBAN, ALHASZNÁLATÁVAL

, Entz László, Stephan Bickel, Erőss Lóránd, Ulbert István, Ashesh D. Mehta SAI A DINAMIKUS RANDOM PONT KORRE-LOGRAM ÁLTAL

KRA (DRDC-VEP) Baráth Eszter, Kiss J. Huba, Török Béla, Jandó Gábor

EPTIDE OF 39 RESIDUES IS ACTIVATED DURININDUCED PROLACTIN RELEASE IN RAT

, Ibolya Bodnár, Ted B. Usdin, Miklós Palkovits, György M. Nagy, Árpád DobolyiQUANTIFICATION OF BLOOD BRAIN BARRIER INMCAO MODEL

, Judit Skopál, Zoltán Nagy

EK EDZÉSE FES KERÉKPÁROZÁS ALKALMAZÁSÁVAL

ÁCIÓT JELLEMZŐ PARAMÉTEREK VIZSGÁLATA TESTFELSZÍNI EKG, Kneffel Zsuzsanna, Komka Zsolt, Tóth Miklós, Pavlik Gábor

AND 17ΒETA-ESTRADIOL TREATMENT ON BRAIN A

, Hart Nikolett, Sárga Linda, Felszeghy Klára, Nyakas Csaba SE AND SIRT ACTIVATION ON BRAIN FUNCTION AND ROS DEFENSE IN

LECTED TO HIGH OR LOW RUNNING CAPACITY , Hart Nikolett, Nyakas Csaba, Felszeghy Klára, Boldogh István, Britton Steve, Koch Larsson,

LTATÓ FOSZFÁT TARTALMÚ VEGYÜLETEK VÁLTOZEDZÉSEK HATÁSÁRA

ÉSE CSÖKKENTI A PODOCITÁK KÁROSODÁ-SÁT DIABETESES

RIA HATÁSPROFILJÁNAK VÁLTOZÁSA IZOLÁLT PA

Béla, Dézsi László, Kékesi Violetta ÉS A KARDIOVAGÁLIS AUTONÓM MODULÁCIÓ

ENS ÖSSZEFÜGGÉSE

70 KINÁZ EGYES TIROZINJAINAK SZEREPE A T-SEJT AKTI-VÁCIÓS FOLYAMATOKB, Kvell Krisztián, Czömpöly Tamás, Talabér Gergely, Németh Péter, Berki Tímea, Boldizsár

9

EGY TIROZIN KINÁZ 58

59

Ű RENDSZERRE 60

IKUS SEJTEKBEN 61

AZ EMBERI AGYBAN, ALACSONY

62

LOGRAM ÁLTAL 63

S IS ACTIVATED DURING LACTATION AND

Nagy, Árpád Dobolyi

64

OOD BRAIN BARRIER INJURY DURING 65

67 ZÁSÁVAL 69

STFELSZÍNI EKG-VAL 70

TREATMENT ON BRAIN AGING ARE 71

AND ROS DEFENSE IN

, Hart Nikolett, Nyakas Csaba, Felszeghy Klára, Boldogh István, Britton Steve, Koch Larsson,

72

MÚ VEGYÜLETEK VÁLTOZÁSA AZ IZOMBAN 73

SÁT DIABETESES 74

VÁLTOZÁSA IZOLÁLT PATKÁNYSZÍVEN: AZ 75

76

VÁCIÓS FOLYAMATOKBAN , Kvell Krisztián, Czömpöly Tamás, Talabér Gergely, Németh Péter, Berki Tímea, Boldizsár

77

10

E/V-10 AN INTERNATIONAL TWIN STUDY: ROLE OF CAROTID INTIMA MEDIA THICKNESSAdam Domonkos Tarnoki, David Laszlo Tarnoki, Maria Antonietta Stazi, Emanuela Medda, Rodolfo Cotichini, Pierleone Lucatelli, Emanuele Boatta, Chiara Zini, Claudio Baracchini, Giorgio Meneghetti, Lorenza Nisticó, Corrado Fagnani, Fabrizio Fanelli, Maria Fabrizia Giannoni, MariannOsztovits, Gyorgy Jermendy, István Préda, Róbert Gábor Kiss, Levente Littvay, Julia Metneki, Tamas Horvath, Kinga Karlinger, Agnes Lannert, Eric Y. Yang, Vijay Nambi, Andrea Agnes Molnar, Zsolt Garami, Viktor BercziE/V-11 LUNG FUNCTION AND ARTERIAL STIFFNESS IDavid Laszlo Tarnoki, Adam Domonkos Tarnoki, Zsofia Lazar, Rodolfo Cotichini, Emanuela Medda, Corrado Fagnani, Maria Antonietta Stazi, Lorenza Nisticó, Pierleone Lucatelli, Emanuele Boatta, Chiara ZiniFanelli, Claudio Baracchini, Giorgio Meneghetti, Janos Osztovits, Gyorgy Jermendy, István Préda, Róbert Gábor Kiss, Kinga Karlinger, Agnes Lannert, Andrea Agnes Molnar, Levente Littvay, Zsolt Garami, Viktor Berczi, Ildiko Horvath E/V-12 BIOAKTÍV SEBÉSZETI FONÁLVácz Gabriella, Horváthy Dénes Balázs E/V-13 A BAL KAMRAI ELEKTRÓDA STABILIZÁLÁSÁROLDALÁG STENTELÉS HOSSZÚ TÁVÚ EREDMÉNYEIVégh Eszter Mária, Szilágyi Szabolcs, Zima EnE/VI ELŐADÁSSZEKCIÓ E/VI-1 EPIDERMÁLIS NÖVEKEDÉSI FAKTOR RECEPTORCSONTTUMOROK (GCTB) PROGRESSZIÓJÁBANBalla Péter, Moskovszky Linda, Maros Máté, Krenács TiborE/VI-2 MÁTRIX ÁTALAKULÁS JELENTŐSÉGE A MÉHNYAFullár Alexandra, Lakóné Vigh Renáta E/VI-3 A NÖVEKEDÉSI FAKTOROK MOTOGÉN AKTIVITÁMELANOMA SEJTEKBEN Garay Tamás, Tímár József, Hegedűs BalázsE/VI-4 TRICELLULIN EXPRESSZIÓ VIZSGÁLATA ÉP MÁJKorompay Anna, Somorácz Áron, Patonai Attila, Kiss András, Schaff ZsuzsaE/VI-5 AZ MTOR-INHIBITOR KEZELÉSRE LYMPHOMÁKBAN Márk Ágnes, Váradi Zsófia, Nemes KarolinaE/VI-6 ELECTROHYPERTHERMIA HATÁSÁNAK VIZSGÁLATUMORMODELLEN Meggyesházi Nóra, Andocs Gábor, Krenács TiborE/VI-7 GYERMEKKORI MALIGNUS DAGANATOS MEGBETECITOSZTATIKUMOK NYÁLSZEKRÉCIÓRA GYAKNémeth Orsolya, Kivovics Péter, Garami MiklósE/VI-8 A NYOMÁSI FEKÉLY ELŐFORDULÁSÁNAK VIZSGLEHETSÉGES MÓDJA AZ INDIKÁTORKÉPZÉSBENRaskovicsné Csernus Mariann E/VI-9 ALKALMAS-E A KI67 IMMUNHISZTOKÉMIASzékely Borbála, Hatzis Christos, Szász A. Marcell, Kenessey István, Wang Bailiang, Krisnamurthy Savitri, Catherine M. Kelly, Tőkés Anna-Mária, Pusztai Lajos, Kulka JaninaE/VI-10 CLAUDIN EXPRESSZIÓ A HUMÁN HTörzsök Péter, Székely Eszter, Korompay Anna, Székely Tamás, Riesz Péter, Majoros Attila, Szendrői Attila, Nyirády Péter, Romics Imre, Tímár József, Schaff Zsuzsa, Kiss AndrásE/VI-11 ÉLETKORBECSLŐ MÓDSZEREK KONTROLL VGYAKORLATÁBAN Wolff Katalin, Magyar Lóránt


TWIN STUDY: ROLE OF GENETIC EFFECTS IN ARTERIAL STIFFNESS ANTHICKNESS

David Laszlo Tarnoki, Maria Antonietta Stazi, Emanuela Medda, Rodolfo Cotichini, Pierleone Lucatelli, Emanuele Boatta, Chiara Zini, Claudio Baracchini, Giorgio Meneghetti, Lorenza Nisticó, Corrado Fagnani, Fabrizio Fanelli, Maria Fabrizia Giannoni, Marianna Gazzetti, Giuseppe Schillaci, Janos Osztovits, Gyorgy Jermendy, István Préda, Róbert Gábor Kiss, Levente Littvay, Julia Metneki, Tamas Horvath, Kinga Karlinger, Agnes Lannert, Eric Y. Yang, Vijay Nambi, Andrea Agnes Molnar, Zsolt Garami, Viktor Berczi

ARTERIAL STIFFNESS IN TWINS , Adam Domonkos Tarnoki, Zsofia Lazar, Rodolfo Cotichini, Emanuela Medda, Corrado

Fagnani, Maria Antonietta Stazi, Lorenza Nisticó, Pierleone Lucatelli, Emanuele Boatta, Chiara ZiniFanelli, Claudio Baracchini, Giorgio Meneghetti, Janos Osztovits, Gyorgy Jermendy, István Préda, Róbert Gábor Kiss, Kinga Karlinger, Agnes Lannert, Andrea Agnes Molnar, Levente Littvay, Zsolt Garami, Viktor Berczi,

KTÍV SEBÉSZETI FONÁL FEJLESZTÉSE SEJTTERÁPIÁS CÉLLAL

TRÓDA STABILIZÁLÁSÁRA ALKALMAZOTT SINUS CORONARIUS SSZÚ TÁVÚ EREDMÉNYEI

, Szilágyi Szabolcs, Zima Endre, Molnár Levente, Gellér László, Merkely Béla

DÉSI FAKTOR RECEPTOR (EGFR) ÉS TENASCIN C AZ ÓRIÁSSEJTES PROGRESSZIÓJÁBAN

, Moskovszky Linda, Maros Máté, Krenács Tibor JELENTŐSÉGE A MÉHNYAKRÁK PROGRESSZIÓJÁBA

ROK MOTOGÉN AKTIVITÁSÁNAK ONKOGÉN MUTÁCI

, Tímár József, Hegedűs Balázs IÓ VIZSGÁLATA ÉP MÁJBAN ÉS PRIMER MÁJDAG

, Somorácz Áron, Patonai Attila, Kiss András, Schaff Zsuzsa INHIBITOR KEZELÉSRE ADOTT VÁLASZOK HÁTTERÉNEK VIZSGÁLATA HUM

Zsófia, Nemes Karolina A HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA „NUDE” EGÉR XENOG

, Andocs Gábor, Krenács Tibor US DAGANATOS MEGBETEGEDÉSEKKOR ALKALMAZO

NYÁLSZEKRÉCIÓRA GYAKOROLT KÉSŐI HATÁSAI , Kivovics Péter, Garami Miklós

LŐFORDULÁSÁNAK VIZSGÁLATA ÉS ALKAL-MAZÁSÁNAK EGY INDIKÁTORKÉPZÉSBEN

I67 IMMUNHISZTOKÉMIA AZ EMLŐRÁK PROGNÓZISÁNAK JELZÉSÉRE?, Hatzis Christos, Szász A. Marcell, Kenessey István, Wang Bailiang, Krisnamurthy Savitri,

Mária, Pusztai Lajos, Kulka Janina EXPRESSZIÓ A HUMÁN HÚGYHÓLYAG NEM INVAZÍV DAGANATAIBAN

, Székely Eszter, Korompay Anna, Székely Tamás, Riesz Péter, Majoros Attila, Szendrői Attila, Nyirády Péter, Romics Imre, Tímár József, Schaff Zsuzsa, Kiss András

MÓDSZEREK KONTROLL VIZSGÁLATA AZ IGAZSÁGÜGYI ANTROPOLÓGIA


RTERIAL STIFFNESS AND

David Laszlo Tarnoki, Maria Antonietta Stazi, Emanuela Medda, Rodolfo Cotichini, Pierleone Lucatelli, Emanuele Boatta, Chiara Zini, Claudio Baracchini, Giorgio Meneghetti, Lorenza Nisticó,

a Gazzetti, Giuseppe Schillaci, Janos Osztovits, Gyorgy Jermendy, István Préda, Róbert Gábor Kiss, Levente Littvay, Julia Metneki, Tamas Horvath, Kinga Karlinger, Agnes Lannert, Eric Y. Yang, Vijay Nambi, Andrea Agnes Molnar, Zsolt Garami, Viktor Berczi

78

, Adam Domonkos Tarnoki, Zsofia Lazar, Rodolfo Cotichini, Emanuela Medda, Corrado Fagnani, Maria Antonietta Stazi, Lorenza Nisticó, Pierleone Lucatelli, Emanuele Boatta, Chiara Zini, Fabrizio Fanelli, Claudio Baracchini, Giorgio Meneghetti, Janos Osztovits, Gyorgy Jermendy, István Préda, Róbert Gábor Kiss, Kinga Karlinger, Agnes Lannert, Andrea Agnes Molnar, Levente Littvay, Zsolt Garami, Viktor Berczi,

80

81

CORONARIUS

dre, Molnár Levente, Gellér László, Merkely Béla

82

83 AZ ÓRIÁSSEJTES 85

KRÁK PROGRESSZIÓJÁBAN 86

SÁNAK ONKOGÉN MUTÁCIÓ-FÜGGÉSE 87

BAN ÉS PRIMER MÁJDAGANATOKBAN 88

RÉNEK VIZSGÁLATA HUMÁN 89

TA „NUDE” EGÉR XENOGRAFT 90

GEDÉSEKKOR ALKALMAZOTT 91

MAZÁSÁNAK EGY 92

ÁNAK JELZÉSÉRE? , Hatzis Christos, Szász A. Marcell, Kenessey István, Wang Bailiang, Krisnamurthy Savitri,

93

V DAGANATAIBAN , Székely Eszter, Korompay Anna, Székely Tamás, Riesz Péter, Majoros Attila, Szendrői Attila,

94

ÜGYI ANTROPOLÓGIA 95

2011. április 14-15.

E/VI-12 CONNEXIN IZOTÍPUSOK KIFEJEZŐDÉSÉNEK KZsákovics Ivett, Szász A. Marcell, Balla Péter, Kulka Janina, KrenácsE/VII ELŐADÁSSZEKCIÓ E/VII-1 A RENIN-ANGIOTENZIN-ALDOSZTERON RENDSZERDIABÉTESZES NEFROPÁTIÁBAN (DNP): A NA/K SZEREPE Bánki Nóra Fanni, Wagner László, Vér Ágota, Prókai Attila József, Fekete Andrea E/VII-2 THE EFFECT OF NANO-SELENIUM IN EXPERIMEHegedüs Viktor, Prokisch József, Ditrói Kálmán, Bekő Gabriella, Lotz Gábor, Stangl Rita,Blázovics Anna E/VII-3 A MESENCHYMALIS ŐSSEJTEK PROSZTAGLANDICYTOKINEK ÉS ENDOTOXIN JELENLÉTÉBENHegyi Beáta, Kudlik Gyöngyi, Sági Bernadett, Uher FerencE/VII-4 GÉNEXPRESSZIÓS VÁLTOZÁSOK MITOTÁNKEZELCARCINOMA SEJTVONALON Szabó Diána Rita, Zsippai Adrienn, Tömböl Zsófia, Éder Katalin, Szabó Péter Márton,Nagy Zoltán, Patócs Attila, Tóth Sára, Falus András, Rácz Károly, Igaz PéterE/VII-5 NÖVEKEDÉSI PORC PROLIFERÁCIÓS RLATERÁLIS EPIPHYSIS PORC NYOLCAS LEMEZZEIjjas Lőrinc, Domos Gyula, Dunay Miklós, Somorácz ÁronE/VII-6 PATKÁNY FOGPULPA EREDETŰ SEJTEK HATÁSAKálló Karola, Perczel-Kovácz Katalin, Borbély Zoltán, Kerémi Beáta, Blazsek József, Varga GáborE/VII-7 AZ ALSÓ KÖNNY MENISZKUSZ MAGASSÁG MÉRÉKosina-Hagyó Krisztina, Veres Amarilla, Fodor Eszter, Csákány Béla, Németh JánosE/VII-8 GYERMEKKORI AKUT LIMFOBLASZTOS LEUKÉMINemes Karolina, Márk Ágnes E/VII-9 A METILÁLT SFRP1 A KORAI BAL OLDALI VPatai V. Árpád, Galamb Orsolya, Valcz Gábor, Wichmann Barnabás, Kinga, Schöller Andrea, Krenács Tibor, Tulassay Zsolt, Molnár BélaE/VII-10 A MITOCHIP V.2.0 ALKALMAZÁSÁNAK LEHETENCEPHALOMYOPATHIÁK DIAGNOSZTIKÁJÁBANReményi Viktória, Inczédy-Farkas Gabriella, Spisák Sándor, Bereznai Benjamin, Gál Anikó, Molnár Mária JuditE/VII-11 A KÜLÖNBÖZŐ SZERVEKBŐL IZOLÁLT MESENCGÉNEXPRESSZIÓS MINTÁZATA A SEJTEK REGIONSági Bernadett, Pouneh Maraghechi, Urbán Monostori Éva, Gócza Elen, Uher FerencE/VII-12 FOGCSÍRAHIÁNYOK GENETIKAI HÁTTERÉNEK Stiedl Péter, Jobbágy-Óvári Gabriella, Páska CsilE/VII-13 MECHANIKAI STRESSZ ÁLTAL KIVÁLTOTT GÉDETEKTÁLÁSA EGÉSZSÉGES ÉS PIKKELYSÖMÖRÖSVas Krisztina P/I POSZTERSZEKCIÓ P/I-1 PETEFÉSZEKRÁKOS MINTÁK GÉNEXPRESSZIÓS TÚLÉLÉST ELŐREJELZŐ GÉNEK AZONOSÍTÁSÁRAMunkácsy Gyöngyi, Fekete Tibor, Győrffy BalázsP/I-2 AZ ERBB/RAS ÚTVONALON HATÓ ÖT CÉLZOTT MECHANIZMUSOK AZONOSÍTÁSA SEJTVONALPénzváltó Zsófia, Munkácsy Gyöngyi P/I-3 MTOR AKTIVITÁS VIZSGÁLATA HUMÁN DIFFÚZSticz Tamás, Márk Ágnes, Hajdu Melinda, Tímár Botond, Nemes Karolina, Kopper László, Sebestyén Anna

OK KIFEJEZŐDÉSÉNEK KAPCSOLATA AZ EMLŐRÁK, Szász A. Marcell, Balla Péter, Kulka Janina, Krenács Tibor

ALDOSZTERON RENDSZER (RAAS) GÁTLÁSÁNAK HAIÁBAN (DNP): A NA/K ATP-ÁZ (NKA) ÉS A HŐSOKK-FEHÉRJE (HSP) 72

, Wagner László, Vér Ágota, Prókai Ágnes, Rosta Máté, Vannay Ádám,

SELENIUM IN EXPERIMENTALLY INDUCED FATTY, Prokisch József, Ditrói Kálmán, Bekő Gabriella, Lotz Gábor, Stangl Rita,

SEJTEK PROSZTAGLANDIN-E2 TERMELÉSE GYULLADIN JELENLÉTÉBEN

, Kudlik Gyöngyi, Sági Bernadett, Uher Ferenc TOZÁSOK MITOTÁNKEZELÉS HATÁSÁRA MELLÉKVES

, Zsippai Adrienn, Tömböl Zsófia, Éder Katalin, Szabó Péter Márton, Bendes Melinda Réka, Nagy Zoltán, Patócs Attila, Tóth Sára, Falus András, Rácz Károly, Igaz Péter

PORC PROLIFERÁCIÓS RÁTA VIZSGÁLATA NYÚL FEMUR DISZTÁLISPORC NYOLCAS LEMEZZEL TÖRTÉNŐ GÁTLÁSA UTÁN

, Domos Gyula, Dunay Miklós, Somorácz Áron REDETŰ SEJTEK HATÁSA CSONTREGENERÁCIÓRA O

Kovácz Katalin, Borbély Zoltán, Kerémi Beáta, Blazsek József, Varga GáborSZKUSZ MAGASSÁG MÉRÉSÉNEK PONTOSSÁGA

, Veres Amarilla, Fodor Eszter, Csákány Béla, Németh János IMFOBLASZTOS LEUKÉMIA (ALL) SEJTEK MTOR

A KORAI BAL OLDALI VASTAGBÉLRÁK LEHETSÉGES BIOMARKERE, Galamb Orsolya, Valcz Gábor, Wichmann Barnabás, Kalmár Alexandra, Leiszter Katalin, Tóth

Kinga, Schöller Andrea, Krenács Tibor, Tulassay Zsolt, Molnár Béla ALKALMAZÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI ÉS KORLÁTAI A MITOCHONDRIÁLIS DIAGNOSZTIKÁJÁBAN

Farkas Gabriella, Spisák Sándor, Bereznai Benjamin, Gál Anikó, Molnár Mária JuditEKBŐL IZOLÁLT MESENCHYMALIS ŐSSEJTEK ELT

ZATA A SEJTEK REGIONÁLIS IDENTITÁSÁT TÜKRÖZI , Pouneh Maraghechi, Urbán S. Veronika, Hegyi Beáta, Kudlik Gyöngyi, Czibula Ágnes,

Monostori Éva, Gócza Elen, Uher Ferenc ENETIKAI HÁTTERÉNEK VIZSGÁLATA A MAGYAR

Óvári Gabriella, Páska Csilla, Hontvári Dorina, Trimmel Bálint, Varga Gábor, Gera IstvánZ ÁLTAL KIVÁLTOTT GÉN - ÉS FEHÉRJE - EXPRESSZIÓ VÁLTOZÁSO

ES ÉS PIKKELYSÖMÖRÖS NEM - LÉZIÓS BŐRBEN

NTÁK GÉNEXPRESSZIÓS ANALÍZISE A HISZTOLÓGIAI SZUBTÍPUS ÉS GÉNEK AZONOSÍTÁSÁRA

, Fekete Tibor, Győrffy Balázs LON HATÓ ÖT CÉLZOTT TERÁPIÁS SZERREL SZEMBENI REZISZTENCIA

ÍTÁSA SEJTVONAL-PANELEN

SGÁLATA HUMÁN DIFFÚZ NAGY B SEJTES LYMPHOMÁKBAN, Márk Ágnes, Hajdu Melinda, Tímár Botond, Nemes Karolina, Kopper László, Sebestyén Anna

11

APCSOLATA AZ EMLŐRÁK PROGRESSZIÓVAL 96

97 (RAAS) GÁTLÁSÁNAK HATÁSA

FEHÉRJE (HSP) 72

Degrell Péter, Szabó

99

NTALLY INDUCED FATTY LIVER IN RATS , Prokisch József, Ditrói Kálmán, Bekő Gabriella, Lotz Gábor, Stangl Rita, Szijártó Attila,

100

E2 TERMELÉSE GYULLADÁSOS 101

S HATÁSÁRA MELLÉKVESEKÉREG

Bendes Melinda Réka,

102

FEMUR DISZTÁLIS- 103

CSONTREGENERÁCIÓRA OSSI MODELLBEN Kovácz Katalin, Borbély Zoltán, Kerémi Beáta, Blazsek József, Varga Gábor

104

105

A (ALL) SEJTEK MTOR AKTIVITÁSA 106

ES BIOMARKERE Kalmár Alexandra, Leiszter Katalin, Tóth

107

MITOCHONDRIÁLIS

Farkas Gabriella, Spisák Sándor, Bereznai Benjamin, Gál Anikó, Molnár Mária Judit

108

HYMALIS ŐSSEJTEK ELTÉRŐ

Veronika, Hegyi Beáta, Kudlik Gyöngyi, Czibula Ágnes,

109

VIZSGÁLATA A MAGYAR POPULÁCIÓBAN la, Hontvári Dorina, Trimmel Bálint, Varga Gábor, Gera István

110

EXPRESSZIÓ VÁLTOZÁSOK 111

113 GIAI SZUBTÍPUS ÉS 115

MBENI REZISZTENCIA 116

MÁKBAN , Márk Ágnes, Hajdu Melinda, Tímár Botond, Nemes Karolina, Kopper László, Sebestyén Anna

117

12

P/I-4 PSMB-7: ÚJ POTENCIÁLIS PREDIKTÍV BIOMARKER AZTegze Bálint, Pénzváltó Zsófia P/I-5 VASTAGBÉLDAGANATOK KIALAKULÁSÁBAN SZEREALATT ÁLLÓ GÉNEK AZONOSÍTÁSA GÉNEXPRESSZKalmár Alexandra, Spisák Sándor, Galamb Orsolya, Wichmann Barnabás, Sipos Ferenc, Tóth Kinga, Leiszter Katalin, Patai V. Árpád, Péterfia Bálint, Molnár Béla, Tulassay ZsoltP/I-6 ELTÉRŐ PROLIFERATÓRIKUS ÉS APOPTOTIKUSVASTAGBÉL-BIOPSZIÁS MINTÁ-KON, VALAMINT AZ ADEFELNŐTT MINTÁKON Leiszter Katalin, Galamb Orsolya, Sipos Ferenc, Krenács Tibor, Spisák Sándor, Veres Gábor, Kiss András, Wichmann Barnabás, Tóth Kinga, Valcz Gábor, Patai V. Béla, Tulassay Zsolt P/I-7 LÉGZÉS MECHANIKAI ÉS CARDIOLÉGZÉSI ELÉGTELEN COPD-S BETEGEK NONJózsef Lukácsovits, Annalisa Carlucci, Nicholas Hill, Piero Ceriana, Lara Pisani, Annia Schreiber, Paola Pierucci, Gyorgy Losonczy, Stefano NavaP/I-8 METILÁLT DNS FRAKCIÓ ELVÁLASZTÁSA METHSchöller Andrea, Spisák Sándor, Galamb Orsolya, Molnár Béla, Tulassay ZsoltP/I-9 A KORTIKOSZTERON IN VIVO ANTIOXIDÁNS HÁLLATMODELLEN Stark Júlia, Tulassay Zsolt, Marczell István, NagyP/I-10 PROLIFERATÍV FÁZISÚ, EPITHELIÁLISHÁMSEJTEK ARÁNYÁNAK VÁLTOZÁSA A VASTAGBÉValcz Gábor, Sipos Ferenc, Krenács Tibor, Molnár Béla, Tulassay Zsolt P/I-11 SZÉKESFEHÉRVÁRI SPORTOLÓ LÁNYOK ÉNKÉPNégele Zalán, Nyakas Csaba, Pápai JúliaP/I-12 A VÉRTEJSAV ÉS VENTILÁCIÓS PARAMÉTEREMAXIMÁLIS TERHELÉS SORÁN Trájer Emese, Bosnyák Edit, Udvardy Anna, Komka Zsolt, Szendrei Barbara, Protzner Anna, Györe István, Tóth Miklós P/I-13 GENETIKAI VIZSGÁLATI TESZT 64 GÉNES DUdvardy Anna, Bosnyák Edit, Trájer Emese, Szendrei Barbara, Komka Zsolt, Protzner Anna, Györe István, Tóth Miklós P/I-14 IMPORTANCE OF TREATMENT OF OSTEOARTHRAdriana Ionitoiu, Adriana Brezeanu, Daniel Bercian, Romeo BrezeanuP/I-15 SERUM AND SYNOVIAL MMP-Zazgyva Ancuta, István Gergely, Előd Nagy,P/I-16 MID-TERM RESULTS OF CEMEMEDIALISATION TECHNIQUE Sándor Zuh, István Gergely, Russu Octav, Zazgyva Ancuta, Árpád Sólyom, Pop Tudor Sorin, Örs NagyP/II POSZTERSZEKCIÓ P/II-1 KÜSZÖB ALATTI PSZICHÉS ZAVAROK ÉS EGYÉB GYERMEKPSZICHIÁTRIÁBAN Bertha Eszter Anna P/II-2 BIPOLÁRIS ÉS SZKIZOAFFEKTÍV BETEGEK KOGNHAGYOMÁNYOS NEUROPSZICHOLÓGIAI MÓDSZEREKTESZTCSOMAGGAL Fábián Ágnes, Szőcs Katalin, Réthelyi JánosP/II-3 A POSZTTRAUMÁS NÖVEKEDÉS KÉRDŐÍV PSZICKovács Éva


EDIKTÍV BIOMARKER AZ EMLŐRÁK TERÁPIÁJÁBAN

KIALAKULÁSÁBAN SZEREPET JÁTSZÓ, METILÁCINOSÍTÁSA GÉNEXPRESSZIÓ-VÁLTOZÁS ALAPJÁN

, Spisák Sándor, Galamb Orsolya, Wichmann Barnabás, Sipos Ferenc, Tóth Kinga, Leiszter Katalin, Patai V. Árpád, Péterfia Bálint, Molnár Béla, Tulassay Zsolt

RIKUS ÉS APOPTOTIKUS AKTIVITÁS SZÖVETTANILAG ÉP GYERMEKON, VALAMINT AZ ADENOMA-CARCINOMA SZEKVENCIÁ

, Galamb Orsolya, Sipos Ferenc, Krenács Tibor, Spisák Sándor, Veres Gábor, Kiss András, Wichmann Barnabás, Tóth Kinga, Valcz Gábor, Patai V. Árpád, Kalmár Alexandra, Schöller Andrea, Molnár

ÉS CARDIO-VASZKULÁRIS PARAMÉTEREK VÁLTOZÁSA GLOBÁLIS S BETEGEK NON-INVAZÍV GÉPI LÉLEGEZTETÉSE SORÁN

, Annalisa Carlucci, Nicholas Hill, Piero Ceriana, Lara Pisani, Annia Schreiber, Paola Pierucci, Gyorgy Losonczy, Stefano Nava

IÓ ELVÁLASZTÁSA METHYL MINER MÓDSZERREL , Spisák Sándor, Galamb Orsolya, Molnár Béla, Tulassay Zsolt

N VIVO ANTIOXIDÁNS HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA KÍSÉRLETES

Zsolt, Marczell István, Nagy-Répás Péter, Rácz Károly, Békési GáborSÚ, EPITHELIÁLIS-MESENCHYMÁLIS ÁTALA-KULÁST MUTATÓ

VÁLTOZÁSA A VASTAGBÉLRÁK KIALAKULÁSA SORÁN, Sipos Ferenc, Krenács Tibor, Patai V. Árpád, Leiszter Katalin, Tóth Kinga, Wichmann Barna,

PORTOLÓ LÁNYOK ÉNKÉPE , Nyakas Csaba, Pápai Júlia

NTILÁCIÓS PARAMÉTEREK KÖZÖTTI ÖSSZE-FÜGGÉSEK V

, Bosnyák Edit, Udvardy Anna, Komka Zsolt, Szendrei Barbara, Protzner Anna, Györe István,

ATI TESZT 64 GÉNES DNS CHIPPEL SPORTOLÓ POPULÁCIÓNTrájer Emese, Szendrei Barbara, Komka Zsolt, Protzner Anna, Györe István,

ATMENT OF OSTEOARTHRITIS , Adriana Brezeanu, Daniel Bercian, Romeo Brezeanu

-8 IN THE EVALUATION OF KNEE OSTEOARTHRITISIstván Gergely, Előd Nagy, Zsuzsa Kinál, Russu Octav, Sándor Zuh, Pop Tudor Sorin, Örs Nagy

TERM RESULTS OF CEMENTLESS TOTAL HIP ARTHROPLASTY USING THE

István Gergely, Russu Octav, Zazgyva Ancuta, Árpád Sólyom, Pop Tudor Sorin, Örs Nagy

ÉS ZAVAROK ÉS EGYÉB KOCKÁZATI FAKTOROK V

FFEKTÍV BETEGEK KOGNITÍV FUNKCIÓI-NAK VIZSGÁLATA ICHOLÓGIAI MÓDSZEREKKEL ÉS A CANTAB SZÁMÍTÓGÉPES

, Szőcs Katalin, Réthelyi János EKEDÉS KÉRDŐÍV PSZICHOMETRIAI JELLEMZŐI HAZAI MINT


EMLŐRÁK TERÁPIÁJÁBAN 118

PET JÁTSZÓ, METILÁCIÓS SZABÁLYOZÁS

, Spisák Sándor, Galamb Orsolya, Wichmann Barnabás, Sipos Ferenc, Tóth Kinga, Leiszter

119

LAG ÉP GYERMEK CARCINOMA SZEKVENCIÁBAN (ACS)

, Galamb Orsolya, Sipos Ferenc, Krenács Tibor, Spisák Sándor, Veres Gábor, Kiss András, , Kalmár Alexandra, Schöller Andrea, Molnár

120

LTOZÁSA GLOBÁLIS TETÉSE SORÁN

, Annalisa Carlucci, Nicholas Hill, Piero Ceriana, Lara Pisani, Annia Schreiber, Paola

121

122

KÍSÉRLETES

Répás Péter, Rácz Károly, Békési Gábor

123

KULÁST MUTATÓ ÁN

Patai V. Árpád, Leiszter Katalin, Tóth Kinga, Wichmann Barna,

124

125

FÜGGÉSEK VIZSGÁLATA

, Bosnyák Edit, Udvardy Anna, Komka Zsolt, Szendrei Barbara, Protzner Anna, Györe István,

126

POPULÁCIÓN Trájer Emese, Szendrei Barbara, Komka Zsolt, Protzner Anna, Györe István,

127

128

STEOARTHRITIS , Pop Tudor Sorin, Örs Nagy

129

HROPLASTY USING THE

István Gergely, Russu Octav, Zazgyva Ancuta, Árpád Sólyom, Pop Tudor Sorin, Örs Nagy

130

131 KOCKÁZATI FAKTOROK VIZSGÁLATA A 133

NAK VIZSGÁLATA ÍTÓGÉPES

134

JELLEMZŐI HAZAI MINTÁN 135

2011. április 14-15.

P/II-4 EPILEPSZIÁS BETEGEK ÉS KRÓNIKUS GERINCCSALÁDDINAMIKAI VIZSGÁLATA Kováts Daniella, Sallay Viola, Békés Judit, Császár Noémi, Kurimay TamásP/II-5 A FELISMERT ÉS FEL NEM ISMERT SZORONGÁSOSMINTÁN Matuszka Balázs, Bácskai Erika, Gerevich JózsefP/II-6 A HALÁL ÉS HALDOKLÁS IRÁNTI ATTITŰD ÉS ÖSDROGHASZNÁLÓK KÖRÉBEN Pap Ágota P/II-7 A PSZICHOLÓGIAI IMMUNKOMPETENCIA SZAFOGÉKONYSÁGBAN Pap Dorottya, Gonda Xénia, Molnár Eszter, Tóthfalusi László, Bagdy GyörgyP/II-8 AZ ELHÍZÁSSAL KAPCSOLATOS ATTITŰDÖK ALPapp Ildikó, Czeglédi Edit, Túry Ferenc P/II-9 A FELNŐTTKORI FIGYELEMHIÁNYOS/HIPERAKTPapp Szilvia, Simon Viktória, Tombor László, Komlósi Sarolta, Balogh Lívia, Bitter István, Czobor PálP/II-10 EGYSZERI DÓZISBAN ALKALMAZOTT METILFENFIGYELEMHIÁNYOS-HIPERAKTIVITÁSI ZAVATombor László, Simon Viktória, Papp Szilvia, Komlósi Sarolta, Bitter István, Czobor PálP/II-11 AZ ALVÁSPARAMÉTEREK ÉS A HOLDFÁZISOK Turányi Csilla Zita, Véber Orsolya, Dunai Andrea, Szentkirályi András, Czira Mária, Zoller Rezső, Szőcs Julianna, Becze Ádám, Kelemen Andrea, Novák Márta, Mucsi IstvánP/II-12 TÁPLÁLKOZÁS ÉS EGÉSZSÉG. EGÉSZSÉGESÉTKÖRÉBEN Varga Márta, Dukay-Szabó Szilvia, Túry FerencP/II-13 FÁJDALOMMAL ÉLŐ NŐK – A TRAUMATIZÁCIÓ ÉS AFIBROMYALGIÁBAN Z. Papp Zsuzsanna P/III POSZTERSZEKCIÓ P/III-1 FICUS CARICA L. TARTALMI ANYAGAINFicsor Emese, Szarka Szabolcs, Alberti Ágnes, Balázs AndreaP/III-2 ÓRIÁS VEZIKULÁK KÉPZŐDÉSE ÉS A ZETAKaszás Nóra, Kovács Georgina, Fekete Zoltán, Kacsó Gergely, Bozó TamásP/III-3 A C-14-SZUBSZTITUÁLT OPIOIDFARMAKOLÓGIÁJA Lackó Erzsébet, Váradi András, Riba Pál, Timár Júlia, Hosztafi Sándor, Noszál Béla, Fürst Zsuzsanna, AlKhrasani Mahmoud P/III-4 TERMÉSZETES- ÉS SZENNYVIZEKBEN HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA CSILLÓS EGYSEJTŰ MODLáng Júlia, Tóthfalusi László, Kőhidai LászlóP/III-5 ILLATANYAGOK KEMOTAXISRA GYAKOROLT HATPYRIFORMIS EUKARIÓTA CSILLÓS MOLáng Júlia, Rákász Virág, Pállinger Éva, Magyar Anna, Kőhidai LászlóP/III-6 POLIMER SEGÉDANYAGOK SZERKEZETVÁLTOZÁSSPEKTROSZKÓPIAI MÓDSZEREKKELSzabó Barnabás P/III-7 NEM-INVAZÍV KOMPATIBILITESETÉN Szakonyi Gergely P/III-8 THE INFLUENCE OF DRUG THERAPY ON THE BBrezeanu Romeo, Adriana Brezeanu, Adriana Ionitoiu

K ÉS KRÓNIKUS GERINCFÁJDALOMMAL ÉLŐK PSZICHOSZOCIÁLIS ÉS

, Sallay Viola, Békés Judit, Császár Noémi, Kurimay Tamás M ISMERT SZORONGÁSOS ZAVAROK AZONOSÍTÁSA

, Bácskai Erika, Gerevich József IRÁNTI ATTITŰD ÉS ÖSSZEFÜGGÉSEI-NEK VIZSGÁLATA

IMMUNKOMPETENCIA SZABÁLYOZÓ SZEREPE A DEPRESSZIÓRA VALÓ

, Gonda Xénia, Molnár Eszter, Tóthfalusi László, Bagdy György SOLATOS ATTITŰDÖK ALAKULÁSA GYERMEKKORBA

ELEMHIÁNYOS/HIPERAKTIVITÁS ZAVAR KVANTIT

, Simon Viktória, Tombor László, Komlósi Sarolta, Balogh Lívia, Bitter István, Czobor PálALKALMAZOTT METILFENIDÁT HATÁSA FELNŐTTKORI

HIPERAKTIVITÁSI ZAVARBAN SZENVEDŐK ELEKTROENKEFALOGRAMJÁRA, Simon Viktória, Papp Szilvia, Komlósi Sarolta, Bitter István, Czobor Pál

EK ÉS A HOLDFÁZISOK KAPCSOLATA FÉRFIAK ÉS NŐK KÖRÉB, Véber Orsolya, Dunai Andrea, Szentkirályi András, Czira Mária, Zoller Rezső, Szőcs

Julianna, Becze Ádám, Kelemen Andrea, Novák Márta, Mucsi István ÉSZSÉG. EGÉSZSÉGESÉTEL-FÜGGŐSÉG DIETETIKUS

Szabó Szilvia, Túry Ferenc A TRAUMATIZÁCIÓ ÉS AZ ÉRZELEM-SZABÁLYOZÁS SZEREPE

L. TARTALMI ANYAGAINAK VIZSGÁLATA , Szarka Szabolcs, Alberti Ágnes, Balázs Andrea

PZŐDÉSE ÉS A ZETA-POTENCIÁL ÖSSZEFÜGGÉSE , Kovács Georgina, Fekete Zoltán, Kacsó Gergely, Bozó Tamás

SZUBSZTITUÁLT OPIOID AGONISTÁK ÉS ANTAGONISTÁK IN VITRO ÉS IN

, Riba Pál, Timár Júlia, Hosztafi Sándor, Noszál Béla, Fürst Zsuzsanna, Al

ÉS SZENNYVIZEKBEN ELŐFORDULÓ GYÓGYSZER MOLEKULÁK EGYÜTTES CSILLÓS EGYSEJTŰ MODELLEN

Tóthfalusi László, Kőhidai László AXISRA GYAKOROLT HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA

EUKARIÓTA CSILLÓS MODELLEN , Rákász Virág, Pállinger Éva, Magyar Anna, Kőhidai László

OK SZERKEZETVÁLTOZÁSÁNAK VIZSGÁ-LATA NEMZEREKKEL

INVAZÍV KOMPATIBILITÁSI VIZSGÁLATOK SZILÁRD TABLET-TÁZÁSI SEGÉDANYAGOK

RUG THERAPY ON THE BEHAVIOR OF LABORATOR, Adriana Brezeanu, Adriana Ionitoiu

13

ICHOSZOCIÁLIS ÉS 136

ZAVAROK AZONOSÍTÁSA HÁZIORVOSI 137

VIZSGÁLATA 138

PRESSZIÓRA VALÓ 139

AKULÁSA GYERMEKKORBAN 140

IVITÁS ZAVAR KVANTITATÍV EEG MUTATÓI , Simon Viktória, Tombor László, Komlósi Sarolta, Balogh Lívia, Bitter István, Czobor Pál

141

FELNŐTTKORI ROENKEFALOGRAMJÁRA

142

S NŐK KÖRÉBEN , Véber Orsolya, Dunai Andrea, Szentkirályi András, Czira Mária, Zoller Rezső, Szőcs

143

FÜGGŐSÉG DIETETIKUS HALLGATÓK 144

SZABÁLYOZÁS SZEREPE A 145

147 149

150

ISTÁK IN VITRO ÉS IN VIVO

, Riba Pál, Timár Júlia, Hosztafi Sándor, Noszál Béla, Fürst Zsuzsanna, Al-

151

MOLEKULÁK EGYÜTTES 152

ÁSÁNAK VIZSGÁLATA TETRAHYMENA 153

LATA NEM-INVAZÍV 154

TÁZÁSI SEGÉDANYAGOK 155

EHAVIOR OF LABORATORY ANIMALS 156

14

P/III-9 PHARMACOTHERAPY OF THE ELDERLY Bán Erika-Gyöngyi, Kedves Hanga, Máthé Lehel, Brassai Attila, Brassai ZoltánP/III-10 SINGLE–TUBE ASSAY FOR DETECAdam Horvath, Zoltan Peto, Yvette Mandi, Csaba Vagvolgyi, Ferenc SomogyvariP/III-11 SEPARATION OF QUINOLONAura Rusu, G. Hancu, Á. Gyéresi P/III-12 COMPARISON OF 3 ASSAY SYSTEMS USING AFOR STUDYING P-GP USING A SELECTED Péter Szerémy, Ákos Pál, Dóra Méhn, Péter Krajcsi, Krisztina HerédiP/III-13 INTRATHEKÁLISAN INJEKTÁLT SZELEKTIV ÉS ENDOMORFIN 2, VALAMINT AZ ENDOAZ ILE-PRO-ILE ÉS A VILDAGLIPTIN AKUT ANÖSSZEHASONLITÁSA PATKÁNYON Szentirmay Apolka, Király Kornél, Puskár Zita, Kozsurek Márk, Rónai András Z.P/IV POSZTERSZEKCIÓ P/IV-1 A CIRKADIÁN ÓRA HATÁSAI MAKROFÁG SEJTEElla Krisztina P/IV-2 A STATISZTIKAI MEGKÖZELÍTÉS FONTOSSÁGAGENOMIKAI VIZSGÁLATA A NEMZETKÖZI EREDMÉNHadadi Éva, Virág Viktor, Csorba Orsolya, Ungvári Ildikó, S. Vángor Mónika, Nagy Zsuzsanna, Hullám Gábor, Antal Péter, Falus András, Szalai CsabaP/IV-3 ALLERGIZÁLT EGÉR MODEL TELJES GENOM GÉVIZSGÁLAT HUMAN ASZTMÁS POPULÁCIÓNVirág Viktor, Hadadi Éva, Csorba Orsolya, Ungvári IlZsuzsanna, Hullám Gábor, Antal Péter, Falus András, Szalai CsabaP/IV-4 COMPARATIVE STUDY OF PRIMARY SOMATOSENSORSQUIRREL MONKEY Ashaber Mária, Pálfi Emese, Palmer, Cory, P/IV-5 DYNAMIC CHANGES OF CB1 RECEPTOR IMMUNOREPILEPSY IN MICE Karlócai Rita, Tóth Kinga, Watanabe Masahiko, Freund Tamás, Maglóczky ZsófiaP/IV-6 EFFECTS OF NESFATIN-1 ON ENERGY EXPENDITKönczöl Katalin, Zelena Dóra, Pintér Ottó, Varga János, Palkovits Miklós, Tóth E. ZsuzsannaP/IV-7 DIFFERENTIAL CHANGES IN EXPRESSION OF RAT BRAIN DURING MORPHINE WITHDRAWALBernadett Küblerné Pintér, Szilamér Ferenczi, Andrea Molnár, Cristina Núñez, Zsuzsanna SzMilanés, Krisztina J. Kovács P/IV-8 GLP-1 FIBERS OF BRAINSTEM ORIGIN ACTIVATE DOIN REFED RATS Eva Renner, Nela Puskas, Árpád Dobolyi, Miklós PalkovitsP/IV-9 A VEGF G405C ÉS VEGF C2578A POLIMORFIZSTENT RESTENOSIS KIALAKULÁSÁBANBagyura Zsolt, Hirschberg Kristóf, Berta Balázs, Kiss Loretta, Lux Árpád, P/IV-10 AZ ÚJ CINK-KOMPLEX (Q50) CSÖKKEHETEROTOP SZÍVTRANSZPLANTÁCIÓT KÖVETŐEN Barnucz Enikő, Loganathan Sivakkanan, Hirschberg Kristóf, Korkmaz Sevil, Radovits Tamás, Weymann Alexander, Hegedűs Péter, Merkely Béla, Karck Matthias, Szabó GáborP/IV-11 AZ OBSTRUKTÍV ALVÁSI APNOE ÉS A SZÍVFÖSSZEFÜGGÉSE METABOLIKUS SZINDRÓMÁS BETEVéber Orsolya Ágnes, Dunai Andrea, Lendvai Zsófia, Rónai KataRezső, Keresztes Katalin, Molnár Miklós Zsolt, Novák Márta, Mucsi István


THE ELDERLY – A REAL PHARMACOLOGICAL PROBLEM, Kedves Hanga, Máthé Lehel, Brassai Attila, Brassai Zoltán TUBE ASSAY FOR DETECTION OF MICROORGANISMS FROM BIOLOGICAL F

, Zoltan Peto, Yvette Mandi, Csaba Vagvolgyi, Ferenc Somogyvari PARATION OF QUINOLONES DERIVATES BY CAPILLARY ZONE ELECTROPH

SSAY SYSTEMS USING A COMMON PROBE SUBSTRAGP USING A SELECTED SET OF COMPOUNDS

Ákos Pál, Dóra Méhn, Péter Krajcsi, Krisztina Herédi-Szabó NJEKTÁLT SZELEKTIV Μ-ÓPIOID RECEPTOR-AGONISTÁK, A DAMGO

AMINT AZ ENDO-MORFIN BIOSZINTÉZIST STIMULÁLÓ DPP4 INHIBVILDAGLIPTIN AKUT ANTINOCICEPTIV ÉS ANTIHIPERALGÉZIÁS HATÁSÁ

, Király Kornél, Puskár Zita, Kozsurek Márk, Rónai András Z.

TÁSAI MAKROFÁG SEJTEK EFFEKTOR VÁLASZAIRA

KÖZELÍTÉS FONTOSSÁGA A GENETIKAI VIZSGÁLATOKBAN: AZ ASZTMA A NEMZETKÖZI EREDMÉNYEK TÜKRÉBEN

, Virág Viktor, Csorba Orsolya, Ungvári Ildikó, S. Vángor Mónika, Nagy Adrienne, Németh Zsuzsanna, Hullám Gábor, Antal Péter, Falus András, Szalai Csaba

ODEL TELJES GENOM GÉNEXPRESSZIÓS EREDMÉNMÁS POPULÁCIÓN

, Hadadi Éva, Csorba Orsolya, Ungvári Ildikó, Semsei F. Ágnes, Vángor Mónika, Németh Zsuzsanna, Hullám Gábor, Antal Péter, Falus András, Szalai Csaba

PRIMARY SOMATOSENSORY CORTICAL CIRCUITRI

, Pálfi Emese, Palmer, Cory, Friedman, Robert, Chen Li Min, Roe A. W., Négyessy LászlóCB1 RECEPTOR IMMUNOREACTIVITY IN PILOCAR

, Tóth Kinga, Watanabe Masahiko, Freund Tamás, Maglóczky Zsófia 1 ON ENERGY EXPENDITURE

, Zelena Dóra, Pintér Ottó, Varga János, Palkovits Miklós, Tóth E. ZsuzsannaES IN EXPRESSION OF METABOLIC-RELATED NEUROPEPTIDE

WITHDRAWAL-INDUCED ANOREXIA , Szilamér Ferenczi, Andrea Molnár, Cristina Núñez, Zsuzsanna Sz

M ORIGIN ACTIVATE DORSOMEDIAL HYPOTHALAM

rpád Dobolyi, Miklós Palkovits GF C2578A POLIMORFIZMUSOK GYAKORISÁGÁNAK

LAKULÁSÁBAN , Hirschberg Kristóf, Berta Balázs, Kiss Loretta, Lux Árpád, Soós Pál, Merkely Béla

KOMPLEX (Q50) CSÖKKENTI AZ ISZKÉMIA-REPERFÚZIÓS KÁROSODÁPLANTÁCIÓT KÖVETŐEN PATKÁNYOKBAN

, Loganathan Sivakkanan, Hirschberg Kristóf, Korkmaz Sevil, Radovits Tamás, Weymann Alexander, Hegedűs Péter, Merkely Béla, Karck Matthias, Szabó Gábor

ÁSI APNOE ÉS A SZÍVFREKVENCIA VARIABI-LITÁS (HRV) IKUS SZINDRÓMÁS BETEGEKBEN

, Dunai Andrea, Lendvai Zsófia, Rónai Katalin, Turányi Csilla Zita, Szőcs Júlia Luca, Zoller Rezső, Keresztes Katalin, Molnár Miklós Zsolt, Novák Márta, Mucsi István


AL PROBLEM 157

MS FROM BIOLOGICAL FLUIDS 158

LLARY ZONE ELECTROPHORESIS 159

COMMON PROBE SUBSTRATE, CALCEIN AM 160

AGONISTÁK, A DAMGO STIMULÁLÓ DPP4 INHIBITOROK,

HIPERALGÉZIÁS HATÁSÁNAK

161

163 VÁLASZAIRA 165

TOKBAN: AZ ASZTMA

Adrienne, Németh

166

NEXPRESSZIÓS EREDMÉNYEIN ALAPULÓ SNP

dikó, Semsei F. Ágnes, Vángor Mónika, Németh

167

Y CORTICAL CIRCUITRIES IN THE

Friedman, Robert, Chen Li Min, Roe A. W., Négyessy László

168

EACTIVITY IN PILOCARPINE-INDUCED 169

, Zelena Dóra, Pintér Ottó, Varga János, Palkovits Miklós, Tóth E. Zsuzsanna 170

RELATED NEUROPEPTIDES IN THE

, Szilamér Ferenczi, Andrea Molnár, Cristina Núñez, Zsuzsanna Szőke, M. Victoria

171

RSOMEDIAL HYPOTHALAMIC NEURONS 172

SZEREPE AZ IN-

Soós Pál, Merkely Béla

173

REPERFÚZIÓS KÁROSODÁST

, Loganathan Sivakkanan, Hirschberg Kristóf, Korkmaz Sevil, Radovits Tamás, Weymann

174

LITÁS (HRV)

lin, Turányi Csilla Zita, Szőcs Júlia Luca, Zoller

175

2011. április 14-15.

P/IV-12 POTENCIÁLIS BIOMARKEREK VIZSGÁLATA KRÁLLATKÍSÉRLETES MODELLJÉBEN Végh Eszter Mária, Sax Balázs, Wagner Vince, Merkely Béla, Kékesi ViolettaDOKTORI ISKOLÁK SZERINTI MUTATÓSZERZŐK SZERINTI MUTATÓ

RKEREK VIZSGÁLATA KRÓNIKUS SZÍVELÉGTELEN

Wagner Vince, Merkely Béla, Kékesi Violetta DOKTORI ISKOLÁK SZERINTI MUTATÓ

15

ÓNIKUS SZÍVELÉGTELENSÉG 176

177 197

16


2011. április 14-15.

Dr. Sréter Lídia egyetemi tanár

E/I ELİADÁSSZEKCIÓ

Elnök: Dr. Sréter Lídia egyetemi tanár

17

18


2011. április 14-15.

E/I-1 ASZTMÁS TERHESSÉGBENEMELKEDÉSE

Bikov András

Semmelweis Egyetem, Pulmonológiai Klinika, Budapest

Bevezetés: Ismert, hogy asztmás betegeknél a terhesség megváltoztathatja a szisztémás és légúti gyulladást, ami hatással lehet a terhesség és az asztma kmegbecsülése asztmás terheseknél klinikai jelentőségű, ugyanakkor invazív technikák ennél a betegcsoportnál nem alkalmazhatók. Az alacsony kilégzett levegő kondenzátum (EBC) pH a légúti gyulladás és oxidatív stressz megbízható markere, ugyanakkor terhességben eddig még nem vizsgálták a szerepét. A jelen vizsgálat célja az EBC pH mérése volt asztmás terhesekben, illetve az EBC pH és a klinikai jellemzők közötti összefüggés leírása.

Módszerek: A vizsgálatba összesen 65nem-asztmás terhes, 16 nem-asztmás nemAz asztmás betegekben ezen kívül kilégzett nitrogénés a betegek kitöltötték az asztma kontroll tesztet (ACT). Az egyes paramétereket ANOVAposzt hoc teszttel hasonlítottuk össze, a változók közötti összefüggést Pearson

Eredmények: A két asztmás csoport között nem találFENO-ban, sem az ACT-ben (p>0,05). Az EBC pHcsoportok között (p=0,004, ANOVA). Az egészséges csoportokat összehasonlítva a terhesek pHmagasabb volt a nem-terhesekéhez képest (8,00±0,43 vs. 7,64±0,22, p<0,05), ugyanakkor a két asztmás csoportban nem volt különbség (7,66±0,36 vs. 7,56±0,36; terhes vs. nemasztmás csoportban szignifikáns összefüggést találtunk az EBC pH és az erőltetett vitálkapac(FVC; p=0,02, r=0,55).

Következtetések: Az egészséges terhességben tapasztalt EBC pH növekedés elmarad az asztmás terhességben, ami arra utalhat, hogy ebben a csoportban elégtelen a fiziológiás, terhesség hatására kialakuló légúti gyulladás és oxidatív stressz csökkenése.

Doktori Iskola: Klinikai orvostudományokProgram: Légzőszervi megbetegedések Témavezető: Horváth Ildikó E-mail: andrá[email protected]

ASZTMÁS TERHESSÉGBEN ELMARAD A LÉGÚTI PH FIZIOLÓGIÁ

Semmelweis Egyetem, Pulmonológiai Klinika, Budapest

Ismert, hogy asztmás betegeknél a terhesség megváltoztathatja a szisztémás és légúti gyulladást, ami hatással lehet a terhesség és az asztma kimenetelére is. Ezért a légúti gyulladás megbecsülése asztmás terheseknél klinikai jelentőségű, ugyanakkor invazív technikák ennél a betegcsoportnál nem alkalmazhatók. Az alacsony kilégzett levegő kondenzátum (EBC) pH a légúti

megbízható markere, ugyanakkor terhességben eddig még nem vizsgálták a szerepét. A jelen vizsgálat célja az EBC pH mérése volt asztmás terhesekben, illetve az EBC pH és a klinikai jellemzők közötti összefüggés leírása.

A vizsgálatba összesen 65 nőt vontunk be (16 asztmás terhes, 17 asztmás nemasztmás nem-terhes). A vizitek során minden alanytól EBC

Az asztmás betegekben ezen kívül kilégzett nitrogén-monoxid (FENO) mérés és légzésfunkció törtéés a betegek kitöltötték az asztma kontroll tesztet (ACT). Az egyes paramétereket ANOVAposzt hoc teszttel hasonlítottuk össze, a változók közötti összefüggést Pearson

A két asztmás csoport között nem találtunk különbséget sem a légzésfunkcióban, sem a ben (p>0,05). Az EBC pH-ban ugyanakkor szignifikáns különbség volt a

csoportok között (p=0,004, ANOVA). Az egészséges csoportokat összehasonlítva a terhesek pHsekéhez képest (8,00±0,43 vs. 7,64±0,22, p<0,05), ugyanakkor a két

asztmás csoportban nem volt különbség (7,66±0,36 vs. 7,56±0,36; terhes vs. nemasztmás csoportban szignifikáns összefüggést találtunk az EBC pH és az erőltetett vitálkapac

Az egészséges terhességben tapasztalt EBC pH növekedés elmarad az asztmás terhességben, ami arra utalhat, hogy ebben a csoportban elégtelen a fiziológiás, terhesség hatására

oxidatív stressz csökkenése.

Klinikai orvostudományok

19

LÉGÚTI PH FIZIOLÓGIÁS

Ismert, hogy asztmás betegeknél a terhesség megváltoztathatja a szisztémás és légúti imenetelére is. Ezért a légúti gyulladás

megbecsülése asztmás terheseknél klinikai jelentőségű, ugyanakkor invazív technikák ennél a betegcsoportnál nem alkalmazhatók. Az alacsony kilégzett levegő kondenzátum (EBC) pH a légúti

megbízható markere, ugyanakkor terhességben eddig még nem vizsgálták a szerepét. A jelen vizsgálat célja az EBC pH mérése volt asztmás terhesekben, illetve az EBC pH és a

nőt vontunk be (16 asztmás terhes, 17 asztmás nem-terhes, 16 terhes). A vizitek során minden alanytól EBC-t gyűjtöttünk.

) mérés és légzésfunkció történt, és a betegek kitöltötték az asztma kontroll tesztet (ACT). Az egyes paramétereket ANOVA-val, és Tukey poszt hoc teszttel hasonlítottuk össze, a változók közötti összefüggést Pearson-teszttel elemeztük.

tunk különbséget sem a légzésfunkcióban, sem a ban ugyanakkor szignifikáns különbség volt a

csoportok között (p=0,004, ANOVA). Az egészséges csoportokat összehasonlítva a terhesek pH-ja sekéhez képest (8,00±0,43 vs. 7,64±0,22, p<0,05), ugyanakkor a két

asztmás csoportban nem volt különbség (7,66±0,36 vs. 7,56±0,36; terhes vs. nem-terhes). A terhes asztmás csoportban szignifikáns összefüggést találtunk az EBC pH és az erőltetett vitálkapacitás között

Az egészséges terhességben tapasztalt EBC pH növekedés elmarad az asztmás terhességben, ami arra utalhat, hogy ebben a csoportban elégtelen a fiziológiás, terhesség hatására

20

E/I-2 ASTHMA ÉS TERHESSÉG SZUBPOPULÁCIÓINAK TÜ

Bohács Anikó1, Tamási Lilla1, Cseh ÁronLosonczy György1

Semmelweis Egyetem, 1Pulmonológiai Klinika, Szülészeti és Nıgyógyászati Klinika, gyógyászati Kutatócsoportja

Bevezetés: Az anyai asthma - melynek előfordulása 4ugyanakkor az asthma súlyosságát módosítja a várandósság. Mindezek hátterében húimmunológiai változások csak részben ismertek. Igazolt, hogy az anyai obesitas és a magzat neme (lány) kedvezőtlenül befolyásolja az asthmás terhesség kimenetelét.

Metodika: A naív és memória T sejtek, regulációs T sejtek (Treg), a T helper 1 és 2 (Thtermészetes ölő sejtek (NK), NKT lymphocyták megoszlását vizsgáltuk 171 reproduktív korú nő [nem terhes egészséges kontrollok (ENT, n=15) és asthmások (ANT, n=62), I.egészséges (ET, n=33) és asthmás terhes (AT, n=61)] peasthmás betegek jól kontrollált, perzisztáló asthmás állapotúak voltak.

Eredmények: A naív CD4+ T lymphocyták aránya magasabb, míg a memória T sejtek és az NK sejtek aránya alacsonyabb volt asthmás terhesekben, 30,6% vs 43,11%; 2,14% vs 3,47%), ami a terhességi immunszupresszió és tolerancia jelenlétére utal. Terhességben nagyobb arányban mutathatóak ki a Treg sejtek, azonban asthmás terhességben szigfinikánsan kevesebb, mint ET-ben (5,53% vs 7,82%). A Th1 és Th2 sejtek arányában nem találtunk különbséget a fenti csoportok között. Kórosan túlsúlyos ATalacsonyabb volt (49,3% vs 59,3%). A lány magzattal várandós asthmások tüne(asthma kontroll teszt összpontszám 19 vs 22,5), asthmás állapotukat jellemző kilégzési csúcsáramlásuk (PEF) szignifikánsan kisebb volt (76% vs 85%), mint a fiú magzattal várandós astmásoké.

Konklúzió: A terhességi immunszupressziót és tolsubpopulációinak megoszlása, továbbá megerősítettük az obesitas és lány magzat kedvezőtlen hatását.

Doktori Iskola: Klinikai orvostudományokProgram: Légzőszervi megbetegedések Témavezető: Losonczy György E-mail: [email protected]


ASTHMA ÉS TERHESSÉG A PERIFÉRIÁS VÉR T LSZUBPOPULÁCIÓINAK TÜKRÉBEN

, Cseh Áron2, Stenczer Balázs3, Vásárhelyi Barna

Pulmonológiai Klinika, 2I. sz. Gyermekgyógyászati Klinika, gyógyászati Klinika, 4Klinikai Laboratórium, 5MTA Nephrológiai és Gyermek

melynek előfordulása 4-8% - befolyásolja a terhesség lefolyását, ugyanakkor az asthma súlyosságát módosítja a várandósság. Mindezek hátterében húimmunológiai változások csak részben ismertek. Igazolt, hogy az anyai obesitas és a magzat neme (lány) kedvezőtlenül befolyásolja az asthmás terhesség kimenetelét.

A naív és memória T sejtek, regulációs T sejtek (Treg), a T helper 1 és 2 (Thtermészetes ölő sejtek (NK), NKT lymphocyták megoszlását vizsgáltuk 171 reproduktív korú nő [nem terhes egészséges kontrollok (ENT, n=15) és asthmások (ANT, n=62), I.egészséges (ET, n=33) és asthmás terhes (AT, n=61)] perifériás vérében áramlási citometriával. Az asthmás betegek jól kontrollált, perzisztáló asthmás állapotúak voltak.

T lymphocyták aránya magasabb, míg a memória T sejtek és az NK sejtek aránya alacsonyabb volt asthmás terhesekben, mint nem terhes asthmásokban (57,24% vs 48,18%; 30,6% vs 43,11%; 2,14% vs 3,47%), ami a terhességi immunszupresszió és tolerancia jelenlétére utal. Terhességben nagyobb arányban mutathatóak ki a Treg sejtek, azonban asthmás terhességben

ben (5,53% vs 7,82%). A Th1 és Th2 sejtek arányában nem találtunk különbséget a fenti csoportok között. Kórosan túlsúlyos AT-ben (BMI>30kg/malacsonyabb volt (49,3% vs 59,3%). A lány magzattal várandós asthmások tüne(asthma kontroll teszt összpontszám 19 vs 22,5), asthmás állapotukat jellemző kilégzési csúcsáramlásuk (PEF) szignifikánsan kisebb volt (76% vs 85%), mint a fiú magzattal várandós

A terhességi immunszupressziót és toleranciát tükrözi az ATsubpopulációinak megoszlása, továbbá megerősítettük az obesitas és lány magzat kedvezőtlen hatását.

Doktori Iskola: Klinikai orvostudományok


A PERIFÉRIÁS VÉR T LYMPHOCYTA

Vásárhelyi Barna4,5, Rigó János3,

I. sz. Gyermekgyógyászati Klinika, 3, 4I. sz. MTA Nephrológiai és Gyermek-

befolyásolja a terhesség lefolyását, ugyanakkor az asthma súlyosságát módosítja a várandósság. Mindezek hátterében húzódó immunológiai változások csak részben ismertek. Igazolt, hogy az anyai obesitas és a magzat neme

A naív és memória T sejtek, regulációs T sejtek (Treg), a T helper 1 és 2 (Th1 és Th2), természetes ölő sejtek (NK), NKT lymphocyták megoszlását vizsgáltuk 171 reproduktív korú nő [nem terhes egészséges kontrollok (ENT, n=15) és asthmások (ANT, n=62), I.-II.-III. trimeszterbeli

rifériás vérében áramlási citometriával. Az

T lymphocyták aránya magasabb, míg a memória T sejtek és az NK sejtek mint nem terhes asthmásokban (57,24% vs 48,18%;

30,6% vs 43,11%; 2,14% vs 3,47%), ami a terhességi immunszupresszió és tolerancia jelenlétére utal. Terhességben nagyobb arányban mutathatóak ki a Treg sejtek, azonban asthmás terhességben

ben (5,53% vs 7,82%). A Th1 és Th2 sejtek arányában nem találtunk ben (BMI>30kg/m2) a naív T sejtek aránya

alacsonyabb volt (49,3% vs 59,3%). A lány magzattal várandós asthmások tünetesebbek voltak (asthma kontroll teszt összpontszám 19 vs 22,5), asthmás állapotukat jellemző kilégzési csúcsáramlásuk (PEF) szignifikánsan kisebb volt (76% vs 85%), mint a fiú magzattal várandós

eranciát tükrözi az AT-ek keringő lymphocyta subpopulációinak megoszlása, továbbá megerősítettük az obesitas és lány magzat kedvezőtlen hatását.

2011. április 14-15.

E/I-3 A FETUIN-A SZEREPE A KÜLÖNBÖZPATOMECHANIZMUSÁBAN

Fehérvári Mátyás1, Szeberin ZoltánEndre2, Prohászka Zoltán3, Kalabay László

Semmelweis Egyetem, 1Érsebészeti Klinika3III. Sz. Belgyógyászati Klinika, 4Családorvosi Tanszék,

Bevezetés: A fetuin-A a máj által termelt, negatív akut fázis fehérje, az extraosszeális kalcifikáció inhibitora, melynek szérum szintje a krónikus veseelégtelenségben szenvedő páciensekben összefügg az atherosclerosis, az artériás kalcifikáció mértékével. Azonban abetegek fetuin-A szintjének korrelációja az érelmeszesedés mértékével még nem bizonyított. Az aneurizmák kialakulásának oka az atherosclerosis vagy örökletes génhiba következtében kialakuló kóros falszerkezet. Célul tűztük ki a különböző etiológiájú (Marfan szindróma, atherosclerosis) aorta aneurizmás betegek fetuin-A szérum szintjének összehasonlítását.

Módszereink: Vizsgálatunkat a Semmelweis Egyetem Érsebészeti Klinikáján végeztük 2009. január 1. és 2009. szeptember 31. között. A vizsgálatba a klinikán kezelt atherosclerotikus aorta aneurizmás és Marfan szindrómás betegeket vontuk be. Az anamnézis, klinikaikizártuk az akut gyulladásos betegségben szenvedőket, a májbetegeket, a vesebetbetegeket és az akutan felvett betegeket. Vizsgálatba bevont betegeinkkel kérdőívet töltettünk ki, illetve laborvizsgálatokat végeztünk.

Eredményeink: Vizsgálatunkba 16 Marfan szindrómás beteget (átlagéletkor: 44,2±7,9 év), 28 atherosclerosis talaján kialakult aneurizmatikus beteget (átlagéletkor: 67,7±9,7 év), és 30 egészséges kontrollt (átlagéletkor: 39,5±15,1 év), vontunk be. Marfan szindrómás betegeink 50%atherosclerosisban szenvedő betegeink 18%arányban alakult a nők javára. A csoportokat összehasonlítva szignifikáns különbséget találtunk a Marfan szindrómás (fetuin átlagérték: betegeink (fetuin átlagérték: 699,16Erősen szignifikáns volt a különbség a kontroll csoport (fetuin átlagérték:aneurizmatikus betegek (p=0,00028), illetve a kontroll csoport és Marfan szindrómás betegek fetuin szintje között (p=0,00002). A csoportok között nem volt szignifikáns különbség a CRP (p=0,366), a HDL(p=0,687), az LDL(p=0,487) és a koleszterin(p=0,374) szérum szintjének tekintetében.

Következtetések: A morfológiailag hasonló megjelenésű, azonban etológiáját tekibetegcsoportok fetuin–A szintje között szignifikáns különbséget mutattunk ki, ezért a fetuinszintje vizsgálataink alapján összefügghet az aneurizmák kialakulásával.

Doktori Iskola: Klinikai orvostudományokProgram: Klinikai és kísérletes angiológiai kutatásokTémavezető: Acsády György E-mail: [email protected]

A SZEREPE A KÜLÖNBÖZİ ETIOLÓGIÁJÚ ANEURIPATOMECHANIZMUSÁBAN

Szeberin Zoltán1, Krepuska Miklós1, Sarkadi Hunor1

, Kalabay László4, Szabolcs Z.5, Acsády György1

Érsebészeti Klinika, 2Kardiológiai Központ, Kardiológia TanszékCsaládorvosi Tanszék, 5Szívsebészeti Klinika, Budapest

A a máj által termelt, negatív akut fázis fehérje, az extraosszeális kalcifikáció inhibitora, melynek szérum szintje a krónikus veseelégtelenségben szenvedő páciensekben összefügg az atherosclerosis, az artériás kalcifikáció mértékével. Azonban a nem uraemiás, atheroscleroticus

A szintjének korrelációja az érelmeszesedés mértékével még nem bizonyított. Az aneurizmák kialakulásának oka az atherosclerosis vagy örökletes génhiba következtében kialakuló

ki a különböző etiológiájú (Marfan szindróma, atherosclerosis) aorta A szérum szintjének összehasonlítását.

Vizsgálatunkat a Semmelweis Egyetem Érsebészeti Klinikáján végeztük 2009. január 1. özött. A vizsgálatba a klinikán kezelt atherosclerotikus aorta aneurizmás és

Marfan szindrómás betegeket vontuk be. Az anamnézis, klinikai- és laboratóriumi paraméterek alapján kizártuk az akut gyulladásos betegségben szenvedőket, a májbetegeket, a vesebetbetegeket és az akutan felvett betegeket. Vizsgálatba bevont betegeinkkel kérdőívet töltettünk ki, illetve laborvizsgálatokat végeztünk.

Vizsgálatunkba 16 Marfan szindrómás beteget (átlagéletkor: 44,2±7,9 év), 28 is talaján kialakult aneurizmatikus beteget (átlagéletkor: 67,7±9,7 év), és 30 egészséges

kontrollt (átlagéletkor: 39,5±15,1 év), vontunk be. Marfan szindrómás betegeink 50%atherosclerosisban szenvedő betegeink 18%-a volt nő, a kontroll csoportban a nearányban alakult a nők javára. A csoportokat összehasonlítva szignifikáns különbséget találtunk a Marfan szindrómás (fetuin átlagérték: 753,75±117,3) és az aneurizma betegségben szenvedő

699,16±97,1) fetuin szintje között p= 0,032 szignifikancia szint mellett. Erősen szignifikáns volt a különbség a kontroll csoport (fetuin átlagérték:aneurizmatikus betegek (p=0,00028), illetve a kontroll csoport és Marfan szindrómás betegek fetuin

özött (p=0,00002). A csoportok között nem volt szignifikáns különbség a CRP (p=0,366), a HDL(p=0,687), az LDL(p=0,487) és a koleszterin(p=0,374) szérum szintjének tekintetében.

A morfológiailag hasonló megjelenésű, azonban etológiáját tekiA szintje között szignifikáns különbséget mutattunk ki, ezért a fetuin

szintje vizsgálataink alapján összefügghet az aneurizmák kialakulásával.

Doktori Iskola: Klinikai orvostudományok sérletes angiológiai kutatások

21

ETIOLÓGIÁJÚ ANEURIZMÁK

1, Apor Asztrid2, Rimely 1

Kardiológiai Központ, Kardiológia Tanszék

Szívsebészeti Klinika, Budapest

A a máj által termelt, negatív akut fázis fehérje, az extraosszeális kalcifikáció inhibitora, melynek szérum szintje a krónikus veseelégtelenségben szenvedő páciensekben összefügg

nem uraemiás, atheroscleroticus A szintjének korrelációja az érelmeszesedés mértékével még nem bizonyított. Az

aneurizmák kialakulásának oka az atherosclerosis vagy örökletes génhiba következtében kialakuló ki a különböző etiológiájú (Marfan szindróma, atherosclerosis) aorta

Vizsgálatunkat a Semmelweis Egyetem Érsebészeti Klinikáján végeztük 2009. január 1. özött. A vizsgálatba a klinikán kezelt atherosclerotikus aorta aneurizmás és

és laboratóriumi paraméterek alapján kizártuk az akut gyulladásos betegségben szenvedőket, a májbetegeket, a vesebetegeket, tumoros betegeket és az akutan felvett betegeket. Vizsgálatba bevont betegeinkkel kérdőívet töltettünk ki,

Vizsgálatunkba 16 Marfan szindrómás beteget (átlagéletkor: 44,2±7,9 év), 28 is talaján kialakult aneurizmatikus beteget (átlagéletkor: 67,7±9,7 év), és 30 egészséges

kontrollt (átlagéletkor: 39,5±15,1 év), vontunk be. Marfan szindrómás betegeink 50%-a, a volt nő, a kontroll csoportban a nemek eloszlása 1: 3

arányban alakult a nők javára. A csoportokat összehasonlítva szignifikáns különbséget találtunk a ) és az aneurizma betegségben szenvedő

szintje között p= 0,032 szignifikancia szint mellett. Erősen szignifikáns volt a különbség a kontroll csoport (fetuin átlagérték: 584,5±94,1) és az aneurizmatikus betegek (p=0,00028), illetve a kontroll csoport és Marfan szindrómás betegek fetuin

özött (p=0,00002). A csoportok között nem volt szignifikáns különbség a CRP (p=0,366), a HDL(p=0,687), az LDL(p=0,487) és a koleszterin(p=0,374) szérum szintjének tekintetében.

A morfológiailag hasonló megjelenésű, azonban etológiáját tekintve különböző A szintje között szignifikáns különbséget mutattunk ki, ezért a fetuin–A szérum

22

E/I-4 A HSD11B1 GÉN POLIMORFIZMUSAINMUSRA GYAKOROLT HATÁBAN SZENVEDİ NİKBEN

Feldman Karolina1, Szappanos Ágnes

Semmelweis Egyetem 1II. Sz. Belgyógyászati Klinika, Molekuláris Medicina Kutatócsoport,

Bevezetés: Endogén hiperkortizolizmussal járó állapotokban a játszhatnak a betegség patogenezisében. Munkánk során összefüggéseket kerestünk a polimorfizmusai (SNP) és az endogén hiperkortizolizmussal járó állapotokhoz társuló laboratóriumi és klinikai eltérések között.

Módszerek: A HSD11B1 gént és promoterének 15 kb. szakaszát in silico módszerekkel (Hapmap adatok, NCBI) vizsgáltuk. Komplex bioinformatikai analízis után az itt lokalizált 65 SNP(rs11576775, rs17389016, rs4844880, rs11807619 rs12086634) vizsgálatát végbiológiai módszerekkel. Összesen 62 endogén hiperkortizolizmusban (35 ACTH termelő hipofízisadenomás; CD és 27 adrenális Cushing szindrómás; ACS) szenvedő beteget és 94 személyből álló egészséges populációt vizsgáltunk. A betegek laboéjjeli és dexamethason utáni szérum kortizol koncentrációkat, valamint a csontmarkerek közül a szérum béta-crosslaps (CTX), oszteokalcin (OC) és alkalikus foszfatáz szinteket (ALP) elemeztük. A csontsűrűség jellemzésére a bone mineral density (BMD), lumbális Thasználtuk. Az SNP-ket valós idejű PCRelemzést Haploview program segítségével végeztük.

Eredmények: A vizsgált SNP-k közül az rs17389016 ritkábban fordult elő a Cushing szindrómás betegekben, míg a többi SNP allélgyakorisága nem különbözött a beteg és kontroll populációban. Az rs4844880 SNP az egészséges kontroll csoportban kedvezőbb csontsűrűséggel mutatott összmíg centrális Cushing-kóros betegekben magasabb BMI és szérum OC, alacsonyabb szérum ACTH, alacsonyabb reggeli, éjjeli és dexamethason utáni szérum kortizol értékekkel társult.

Következtetések: A HSD11B1 gén polimorfizmusai közül az rs4844880 szömódosíthatja a glükokortikoidok csontszöveti hatását, endogén hiperkortizolizmusban szerepe lehet a betegség súlyosságának alakításában.

Doktori Iskola: Klinikai orvostudományokProgram: Hormonális szabályozó mechanizmusok Témavezető: Rácz Károly egyetemi tanárE-mail: [email protected]


GÉN POLIMORFIZMUSAINAK CSONT METABOLIZMUSRA GYAKOROLT HATÁSA ENDOGÉN HIPERKORT

KBEN

, Szappanos Ágnes1, Kövesdi Zsófia, Tóth Miklós1, Patócs Attila

II. Sz. Belgyógyászati Klinika, 2Magyar Tudományos Akadémia Kutatócsoport, Budapest

Endogén hiperkortizolizmussal járó állapotokban a HSD11B1játszhatnak a betegség patogenezisében. Munkánk során összefüggéseket kerestünk a polimorfizmusai (SNP) és az endogén hiperkortizolizmussal járó állapotokhoz társuló laboratóriumi és

gént és promoterének 15 kb. szakaszát in silico módszerekkel (Hapmap adatok, NCBI) vizsgáltuk. Komplex bioinformatikai analízis után az itt lokalizált 65 SNP(rs11576775, rs17389016, rs4844880, rs11807619 rs12086634) vizsgálatát végbiológiai módszerekkel. Összesen 62 endogén hiperkortizolizmusban (35 ACTH termelő hipofízisadenomás; CD és 27 adrenális Cushing szindrómás; ACS) szenvedő beteget és 94 személyből álló egészséges populációt vizsgáltunk. A betegek laboratóriumi adataiból a reggeli plazma ACTH, a reggeli, éjjeli és dexamethason utáni szérum kortizol koncentrációkat, valamint a csontmarkerek közül a

crosslaps (CTX), oszteokalcin (OC) és alkalikus foszfatáz szinteket (ALP) elemeztük. A űség jellemzésére a bone mineral density (BMD), lumbális T-score és Z

ket valós idejű PCR-ral és direkt DNS szekvenálással mutattuk ki. A Haplotípus program segítségével végeztük.

k közül az rs17389016 ritkábban fordult elő a Cushing szindrómás betegekben, míg a többi SNP allélgyakorisága nem különbözött a beteg és kontroll populációban. Az rs4844880 SNP az egészséges kontroll csoportban kedvezőbb csontsűrűséggel mutatott össz

kóros betegekben magasabb BMI és szérum OC, alacsonyabb szérum ACTH, alacsonyabb reggeli, éjjeli és dexamethason utáni szérum kortizol értékekkel társult.

gén polimorfizmusai közül az rs4844880 szömódosíthatja a glükokortikoidok csontszöveti hatását, endogén hiperkortizolizmusban szerepe lehet a betegség súlyosságának alakításában.

Doktori Iskola: Klinikai orvostudományok Program: Hormonális szabályozó mechanizmusok

: Rácz Károly egyetemi tanár


AK CSONT METABOLIZ-SA ENDOGÉN HIPERKORTIZOLIZMUS-

, Patócs Attila2, Rácz Károly1

Magyar Tudományos Akadémia -

HSD11B1 gén variánsai szerepet játszhatnak a betegség patogenezisében. Munkánk során összefüggéseket kerestünk a HSD11B1 gén polimorfizmusai (SNP) és az endogén hiperkortizolizmussal járó állapotokhoz társuló laboratóriumi és

gént és promoterének 15 kb. szakaszát in silico módszerekkel (Hapmap adatok, NCBI) vizsgáltuk. Komplex bioinformatikai analízis után az itt lokalizált 65 SNP-ből 5 (rs11576775, rs17389016, rs4844880, rs11807619 rs12086634) vizsgálatát végeztük el molekuláris biológiai módszerekkel. Összesen 62 endogén hiperkortizolizmusban (35 ACTH termelő hipofízis-adenomás; CD és 27 adrenális Cushing szindrómás; ACS) szenvedő beteget és 94 személyből álló

ratóriumi adataiból a reggeli plazma ACTH, a reggeli, éjjeli és dexamethason utáni szérum kortizol koncentrációkat, valamint a csontmarkerek közül a

crosslaps (CTX), oszteokalcin (OC) és alkalikus foszfatáz szinteket (ALP) elemeztük. A score és Z-score értékeket

ral és direkt DNS szekvenálással mutattuk ki. A Haplotípus

k közül az rs17389016 ritkábban fordult elő a Cushing szindrómás betegekben, míg a többi SNP allélgyakorisága nem különbözött a beteg és kontroll populációban. Az rs4844880 SNP az egészséges kontroll csoportban kedvezőbb csontsűrűséggel mutatott összefüggést,

kóros betegekben magasabb BMI és szérum OC, alacsonyabb szérum ACTH, alacsonyabb reggeli, éjjeli és dexamethason utáni szérum kortizol értékekkel társult.

gén polimorfizmusai közül az rs4844880 szövet specifikus módon módosíthatja a glükokortikoidok csontszöveti hatását, endogén hiperkortizolizmusban szerepe lehet a

2011. április 14-15.

E/I-5 RITKA LYMPHOMA PROGNSZÖVİDMÉNNYEL

Fodor Anikó1, Hoffer Izabella2, Jakab JuditFriedman Gábor6, Demeter Judit1

Semmelweis Egyetem, 1I.sz. Belgyógyászati Klinika, Regionális Vérellátó Központ, Budapest, Laboratórium, Szeged 5I.sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet,

Bevezetés: A mérsékelt malignitású Blymphoma (SMZL) ritka entitás, a lymphomák 1 %mérsékelt cytopenia jellemzi. A betegség iszerint az autoimmun szövődmények gyakorisága 9

Anyag és módszer: Klinikánkon 2000 és 2010 között 25 esetben igazolódott SMZL. Betegeink besorolását az Arcaini által meghatározott prognosztikus mlaboratóriumi eredményt vesz figyelembe (hemoglobin, LDH, szérum albumin). Mivel minden betegünknél normál albumin szint állt fenn, és az anemia, emelkedett LDH hátterében állhat autoimmun hemolitikus anemia (AIHA), de oktisztázásra vércsoport-szerológiai vizsgálatokat végeztünk.

Eredmények: A nemzetközi modell alapján betegeink 28%prognózisúnak számít. AIHA-ra utaló laboreltérést klinikailag jelentős hemolízis zajlott, közülük 4 beteget rövid időn belül elvesztettünk (5További négy idős beteg halt meg az alapbetegségétől független ok miatt. Betegeink 68%prognózisúnak számító betegeink 62%kezelésében egyedülálló lehetőségként sebészi terápia esetben további kezelést nem igénylő, tartósan jó állapotot eredménykellett kemoterápiát is alkalmazniSSA/Roa antitestek igazolódtak. Immun thrombocytopenia egy esetben fordult elő.

Következtetés: Megfigyeléseink szerint SMtapasztalatoknál gyakoribb, 48% (12/25), mely közül a klinikailag jelentős AIHA az indolens lefolyású betegség kimenetelét jelentős mértékben, kedvezőtlenül befolyásolja.

Doktori Iskola: Klinikai orvostudományokProgram: Klinikai haematológia Témavezető: Demeter Judit E-mail: [email protected]

RITKA LYMPHOMA PROGNOSZTIKUS ÉRTÉKŐ

, Jakab Judit3, Bagdi Enikı4, Krenács László

I.sz. Belgyógyászati Klinika, 2Szent János Kórház Regionális Vérellátó Központ, Budapest, 4Daganatpatológiai és Molekuláris Diagnosztikai

I.sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet, 6I.sz. Sebészeti Klinika, Budapest

A mérsékelt malignitású B-sejtes lymphomák közé tartozó splenicus marginalis zóna lymphoma (SMZL) ritka entitás, a lymphomák 1 %-a. Jelentős splenomegalia, lymphocytosis és mérsékelt cytopenia jellemzi. A betegség indolens lefolyású, 5 éves túlélése 65%. Irodalmi adatok szerint az autoimmun szövődmények gyakorisága 9-20%.

Klinikánkon 2000 és 2010 között 25 esetben igazolódott SMZL. Betegeink besorolását az Arcaini által meghatározott prognosztikus modellel készítettük el, mely három laboratóriumi eredményt vesz figyelembe (hemoglobin, LDH, szérum albumin). Mivel minden betegünknél normál albumin szint állt fenn, és az anemia, emelkedett LDH hátterében állhat autoimmun hemolitikus anemia (AIHA), de okozhatja hypersplenia és csontvelőinfiltráció is, ennek

szerológiai vizsgálatokat végeztünk.

A nemzetközi modell alapján betegeink 28%-a jó, 40%-a intermedier, 32%ra utaló laboreltérést a betegek 44%-ában (11/25) találtunk. Hat esetben

klinikailag jelentős hemolízis zajlott, közülük 4 beteget rövid időn belül elvesztettünk (5További négy idős beteg halt meg az alapbetegségétől független ok miatt. Betegeink 68%

isúnak számító betegeink 62%-a él. A betegek medián életkora 66 év (31kezelésében egyedülálló lehetőségként sebészi terápia - splenectomia 18 esetben történt, mely 10 esetben további kezelést nem igénylő, tartósan jó állapotot eredményezett. Progresszió miatt 4 esetben kellett kemoterápiát is alkalmazni. Az AIHA mellett két betegnél antifoszfolipid antitestek és antiSSA/Roa antitestek igazolódtak. Immun thrombocytopenia egy esetben fordult elő.

Megfigyeléseink szerint SMZL esetén az immunológiai szövődmény az irodalmi tapasztalatoknál gyakoribb, 48% (12/25), mely közül a klinikailag jelentős AIHA az indolens lefolyású betegség kimenetelét jelentős mértékben, kedvezőtlenül befolyásolja.

ányok

23

OSZTIKUS ÉRTÉKŐ AUTOIMMUN

, Krenács László4, Csomor Judit5,

Szent János Kórház 3,OVSZ Budai Daganatpatológiai és Molekuláris Diagnosztikai

Sebészeti Klinika, Budapest

sejtes lymphomák közé tartozó splenicus marginalis zóna a. Jelentős splenomegalia, lymphocytosis és

ndolens lefolyású, 5 éves túlélése 65%. Irodalmi adatok

Klinikánkon 2000 és 2010 között 25 esetben igazolódott SMZL. Betegeink odellel készítettük el, mely három

laboratóriumi eredményt vesz figyelembe (hemoglobin, LDH, szérum albumin). Mivel minden betegünknél normál albumin szint állt fenn, és az anemia, emelkedett LDH hátterében állhat

ozhatja hypersplenia és csontvelőinfiltráció is, ennek

a intermedier, 32%-a rossz ában (11/25) találtunk. Hat esetben

klinikailag jelentős hemolízis zajlott, közülük 4 beteget rövid időn belül elvesztettünk (5-28 hónap). További négy idős beteg halt meg az alapbetegségétől független ok miatt. Betegeink 68%-a, rossz

a él. A betegek medián életkora 66 év (31-95 év). A lymphomák splenectomia 18 esetben történt, mely 10

ezett. Progresszió miatt 4 esetben Az AIHA mellett két betegnél antifoszfolipid antitestek és anti-

SSA/Roa antitestek igazolódtak. Immun thrombocytopenia egy esetben fordult elő.

ZL esetén az immunológiai szövődmény az irodalmi tapasztalatoknál gyakoribb, 48% (12/25), mely közül a klinikailag jelentős AIHA az indolens lefolyású

24

E/I-6 A TESTÖSSZETÉTEL MEGPREOPERATÍV VIZSGÁLAMŐTÉTRE KERÜLİ BETEG

Lukács Gábor, Lelovics Zsuzsanna

Kaposi Mór Oktató Kórház, Kaposvár

Bevezetés: A daganatos betegségek változásokkal is járnak, amelyek testösszetételbeli változásokat okoznak. A testösszetételtöbb frekvencián mérő bioimpedancia analizátor detektálni képes.

Cél és módszerek: Prospektív, randomizált vizsgálat célja a colorectalis carcinomás (CRC) betegek testösszetételének meghatározása, ezen paraméterek változásainak nyomon követése a perioperatív időszakban. A vizsgálatot a Kaposi Mór Oktató Kórház Osztályán fekvő 38, elektív CRC-műtétre kerülővégeztük. Quadscan4000 (™Bodystat Ltd.) 4 frekvencián mérő készülékketestösszetételének következő paramétereit: testtömeg (BM), testtömeg(Body Fat % = BF%), száraz testtömeg (Lean Body Mass = LBM), test teljes víztartalom (Total Body Water = TBW), extracelluláris víz aCellular Water = ICW) Vizsgálatunk során tvalamint a műtét utáni 1. és 7. napon kapott eredményeket.

Eredmények: A négy mérés során k

Paraméter -7. nap BM [kg] 74,9±17,1

BMI [kg/m2] 25,9±5,0 BFR [%] 29,6±8,1 LBM [%] 70,6±7,9 TBW [%] 56,7±6,1 ECW [%] 26,1±5,8 ICW [%] 29,2±5,1

Következtetések: A szignifikánsan csökkenő testtömeg vízmennyiség és a vízterek megoszlásának nagymértékű változása is egyidejűleg fennáll, mely eltérések követésére a bioimpedanciaváltozások a testösszetételben nyomonmint klinikai indikátor alkalmazható az elektív műtétre kerülő CRCbetegek esetén. A BM/BMI csökkenése az aktív kezelési periódusban gyakran kialakuló malnutrícibizonyíthatja; a TBW és ECW értékek növekedése a klinikai, és különösen sebészi gyakorlatban gyakorta alulbecsült jelentőségű folyadékretencióra utal.

Doktori Iskola: Klinikai orvostudományokProgram: Gasztroenterologia Témavezető: Harsányi László E-mail: [email protected]


A TESTÖSSZETÉTEL MEGHATÁROZÁSÁNAK JELENTPREOPERATÍV VIZSGÁLAT COLORECTALIS DAGAN

BETEGEKNÉL

Zsuzsanna

Kaposi Mór Oktató Kórház, Kaposvár

A daganatos betegségek – többek között – olyan kevéssé ismert neurohormonális változásokkal is járnak, amelyek testösszetételbeli változásokat okoznak. A testösszetétel

mérő bioimpedancia analizátor detektálni képes.

Prospektív, randomizált vizsgálat célja a colorectalis carcinomás (CRC) betegek testösszetételének meghatározása, ezen paraméterek változásainak nyomon követése a perioperatív

vizsgálatot a Kaposi Mór Oktató Kórház Általános Sebészeti, Mellkasműtétre kerülő betegen (25 férfi, 13 nő; átlagos életkor 66,6±9,2 év)

végeztük. Quadscan4000 (™Bodystat Ltd.) 4 frekvencián mérő készülékkel határoztuk meg a betegek testösszetételének következő paramétereit: testtömeg (BM), testtömeg-index (BMI), testzsír(Body Fat % = BF%), száraz testtömeg (Lean Body Mass = LBM), test teljes víztartalom (Total Body Water = TBW), extracelluláris víz arány (Extra Cellular Water = ECW), intracellularis víz arány (Intra Cellular Water = ICW) Vizsgálatunk során t-próbával hasonlítottuk össze a műtét előtti 7. és 1., valamint a műtét utáni 1. és 7. napon kapott eredményeket.

A négy mérés során kapott átlagértékek (±SD):

-1. nap 1. nap 7. nap 74,9±17,1 74,6±16,8 72,7±16,5 71,8±16,6

25,8±4,8 25,0±4,7 24,8±4,8 30,4±8,6 29,1±8,6 28,2±8,2 69,6±8,3 71,0±8,3 72,1±8,0 55,6±6,5 57,1±6,6 58,7±6,9 25,1±5,2 26,0±5,2 27,0±6,4 28,8±4,9 29,8±4,9 29,5±4,9

A szignifikánsan csökkenő testtömeg és BMI mellett a zsírmennyiség, a vízmennyiség és a vízterek megoszlásának nagymértékű változása is egyidejűleg fennáll, mely eltérések követésére a bioimpedancia-vizsgálat alkalmas. A funkcionális státusznak megfelelő változások a testösszetételben nyomon követhetők. Eredményeink alapján a testösszetétel változás mint klinikai indikátor alkalmazható az elektív műtétre kerülő CRC-s (és feltehetően egyéb daganatos) betegek esetén. A BM/BMI csökkenése az aktív kezelési periódusban gyakran kialakuló malnutrícibizonyíthatja; a TBW és ECW értékek növekedése a klinikai, és különösen sebészi gyakorlatban gyakorta alulbecsült jelentőségű folyadékretencióra utal.



HATÁROZÁSÁNAK JELENTİSÉGE MINT T COLORECTALIS DAGANAT MIATT

olyan kevéssé ismert neurohormonális változásokkal is járnak, amelyek testösszetételbeli változásokat okoznak. A testösszetétel-változást a

Prospektív, randomizált vizsgálat célja a colorectalis carcinomás (CRC) betegek testösszetételének meghatározása, ezen paraméterek változásainak nyomon követése a perioperatív

Általános Sebészeti, Mellkas- és Érsebészeti (25 férfi, 13 nő; átlagos életkor 66,6±9,2 év)

l határoztuk meg a betegek index (BMI), testzsír-arány

(Body Fat % = BF%), száraz testtömeg (Lean Body Mass = LBM), test teljes víztartalom (Total Body rány (Extra Cellular Water = ECW), intracellularis víz arány (Intra

próbával hasonlítottuk össze a műtét előtti 7. és 1.,

szignifikancia p < 0,01 p < 0,01

NS p < 0,05 p < 0,05 p < 0,05

NS

és BMI mellett a zsírmennyiség, a vízmennyiség és a vízterek megoszlásának nagymértékű változása is egyidejűleg fennáll, mely

vizsgálat alkalmas. A funkcionális státusznak megfelelő követhetők. Eredményeink alapján a testösszetétel változás

s (és feltehetően egyéb daganatos) betegek esetén. A BM/BMI csökkenése az aktív kezelési periódusban gyakran kialakuló malnutríciót bizonyíthatja; a TBW és ECW értékek növekedése a klinikai, és különösen sebészi gyakorlatban

2011. április 14-15.

E/I-7 CSÖKKENT INTESTINALISZIÓ (IAP) CÖLIÁKIÁS GYERMEKEK INTESTINAL

Molnár Kriszta1, Vannay Ádám1, Szebeni BeátaDezsıfi Antal2, Lakatos Péter LászlóArató András2, Tulassay Tivadar2, Veres Gábor

1Gyermekgyógyászati és Nefrológiai Kutatócsoport, Semmelweis Egyetem

Tudományos Akadémia, Budapest,

Semmelweis Egyetem, 2I.sz. Gyermekklinika,

Intézet 5Debreceni Egyetem,

II.sz. Belgyógyászati Klinika, Debrecen

Bevezetés, célkitüzés: Az intestinalis alkalikus phosphatase (iAP) fontos szerepet tölt be a bélfalintegritás megőrzésében a Tollblokkolása révén. Az intestinális barrier megbomlása hozzájárulhat a cöliákia (CD) kialakulásához. Munkánk során az iAP-ot vizsgáltuk CD

Betegek és módszer: 10 újonnan diagnosztizált CDgyermek (GFD) duodenumából származó biopsziás mintáját vizsgáltuk, 10 egészséges kontroll mintájával összehasonlítva. Az iAP fehérjeszinteket Westernrel határoztuk meg. Továbbá az iAP és TLR4 fehérjék covizsgáltuk a duodenumban.

Eredmények: Az iAP fehérjeszint és mRNS expresszió szignifikánsan csökkent az újonnan diagnosztizált CD-s gyermekek duodenkontrollok mintáihoz viszonyítva. GFDdiagnosztizált CD-s és kontroll gyermekek iAP fehérjeszintje között volt. Az iAP és TLR4 specifikus immunfluorescens festődés a duodenumban kizárólag az epitheliális felszínen volt jelen, a csoportok között festődési különbséget nem találtunk.

Következtetés: Vizsgálataink szerintalacsonyabb iAP magasabb TLR4 expresszióval és következményesen fokozott LPS aktivitással járhat.

Doktor Iskola: Klinikai orvostudományokProgram: Krónikus betegségek gyermekkori prevenciójaTémavezető: Veres Gábor E-mail: [email protected]

CSÖKKENT INTESTINALIS ALKALIKUS PHOSPHATGYERMEKEK INTESTINALIS MUCOSÁJÁBAN

, Szebeni Beáta1, Sziksz Erna1, Bánki Nóra FanniLakatos Péter László3, Gyırffy Hajnalka4, Nagy Szakál Dorottya

, Veres Gábor2

Gyermekgyógyászati és Nefrológiai Kutatócsoport, Semmelweis Egyetem

Tudományos Akadémia, Budapest,

sz. Gyermekklinika, 3I. sz. Belgyógyászati Klinika,

II.sz. Belgyógyászati Klinika, Debrecen

Az intestinalis alkalikus phosphatase (iAP) fontos szerepet tölt be a megőrzésében a Toll-like receptor 4 (TLR4) lipopolisaccharide (LPS) ligandjának

blokkolása révén. Az intestinális barrier megbomlása hozzájárulhat a cöliákia (CD) kialakulásához. ot vizsgáltuk CD-s gyermekekben.

újonnan diagnosztizált CD-s gyermek és 6 gluténmentes étrenden tartott CDgyermek (GFD) duodenumából származó biopsziás mintáját vizsgáltuk, 10 egészséges kontroll mintájával összehasonlítva. Az iAP fehérjeszinteket Western-blottal, az iAP mRNSrel határoztuk meg. Továbbá az iAP és TLR4 fehérjék co-localisatióját immunfluoreszcens festéssel

Az iAP fehérjeszint és mRNS expresszió szignifikánsan csökkent az újonnan s gyermekek duodenumbiopsziájában, a GFD-n tartott gyermekek és egészséges

kontrollok mintáihoz viszonyítva. GFD-n tartott gyermekek iAP proteinszintje az újonnan s és kontroll gyermekek iAP fehérjeszintje között volt. Az iAP és TLR4 specifikus

scens festődés a duodenumban kizárólag az epitheliális felszínen volt jelen, a csoportok között festődési különbséget nem találtunk.

Vizsgálataink szerint a CD-s gyermekek duodenummucosájában az iAP csökkent. Az expresszióval és következményesen fokozott LPS aktivitással járhat.

Doktor Iskola: Klinikai orvostudományok Program: Krónikus betegségek gyermekkori prevenciója

25

S ALKALIKUS PHOSPHATASE EXPRESZ-IS MUCOSÁJÁBAN

, Bánki Nóra Fanni1, Cseh Áron1, , Nagy Szakál Dorottya1, Papp Mária5,

Gyermekgyógyászati és Nefrológiai Kutatócsoport, Semmelweis Egyetem-Magyar

I. sz. Belgyógyászati Klinika,4II.sz. Patológiai

Az intestinalis alkalikus phosphatase (iAP) fontos szerepet tölt be a like receptor 4 (TLR4) lipopolisaccharide (LPS) ligandjának

blokkolása révén. Az intestinális barrier megbomlása hozzájárulhat a cöliákia (CD) kialakulásához.

s gyermek és 6 gluténmentes étrenden tartott CD-s gyermek (GFD) duodenumából származó biopsziás mintáját vizsgáltuk, 10 egészséges kontroll

blottal, az iAP mRNS-expressziót RT-PCR-localisatióját immunfluoreszcens festéssel

Az iAP fehérjeszint és mRNS expresszió szignifikánsan csökkent az újonnan n tartott gyermekek és egészséges

n tartott gyermekek iAP proteinszintje az újonnan s és kontroll gyermekek iAP fehérjeszintje között volt. Az iAP és TLR4 specifikus

scens festődés a duodenumban kizárólag az epitheliális felszínen volt jelen, a csoportok

s gyermekek duodenummucosájában az iAP csökkent. Az expresszióval és következményesen fokozott LPS aktivitással járhat.

26

E/I-8 A POSTCONDITIONÁLÁS ARTERIA MESENTERICA

Ónody Péter1, Rosero Olivér1, Pomizs IstvánSzijártó Attila1

Semmleweis Egyetem, 1 I.sz. Sebészeti Klinika,

Bevezetés: Az arteria mesenterica superior (AMS) embolizációja a vezető occlusiv kórképek egyik leggyakoribb formája, mely ischaemiásgyulladáshoz is vezethet. A postconditionálás ígékezdetén képes az I-R károsodás mérséklésére.

Célkitűzés: Korábbi vizsgálataink alapján 6x10 mpszignifikánsan csökkenthető a vékonybél Ipatkánymodelljében. Jelen kísérlet célját a lokális hatásokon túl a távoli szervi hatások vizsgálata képezte.

Anyagok és Módszer: Hím Wistar patkányokon az AMS 1 órás occlusiója történt. Az állatokat három csoportra osztottuk: áloperált, I-R kontroll és postconditionált (PC). Az utóbbiban a kirekesztést követően 6x10 mp-es reperfusios/reocclusios ciklusokban postconditionálást végeztünk. A 6 órás reperfusiot követően a serumból necroenzim szintek (LDH, CK), gyulladásos marker (IL6) illetvantioxidans kapacitás meghatározása történt. A lokális szervi hatások a vékonybél három szakaszából (duodenum, jejunum, ileum) vett szövettani minták alapján kerültek elemzésre, míg a távoli szervi hatásokat májból, tüdőből és veséből vett szövettani min

Eredmények: Hematoxylin-eosin festett szövettani metszeteken, a PC csoportban mindegyik vékonybélszakaszban kedvezőbb szövettani kép volt látható a kontroll csoporthoz képest. A Chiuklasszifikáció alapján, a jejunum és az ileum kármellyel korrelálva a CK, LDH szérumszintje is szignifikánsan alacsonyabb (p<0,0381; p<0,0276) szintet mutatott a PC csoportban. Javult a vékonybél nyálkahártya antioxidáns státusza (p<0,01) és a szisztémás károsodás mérséklődésére utalva a szérum össztüdőoedema mértéke csökkent, az extravascularis tüdő vízvolumen foka kisebb volt a PC csoportban. A máj esetében csökkentek a gyulladásos jelenségek. A PC csoportban csökmértéke, melyet a morfológiai képen túl a serum kreatinin szint szignifikáns csökkenése (p<0,05) is alátámasztott.

Következtetés: A korábbi eredményeinkkel összhangban, a postconditionálás 6 órás reperfusio esetén is csökkentette a vékonybél ischaemiáscsökkent a távoli szervek károsodása.

Doktori Iskola: Klinikai orvostudományokProgram: Gasztroenterológia Témavezető: Szijártó Attila E-mail: [email protected]


A POSTCONDITIONÁLÁS ÍGÉRETES SEBÉSZTECHNARTERIA MESENTERICA SUPERIOR OCCLUSIOJA ESETÉN

, Pomizs István1, Dániel Ádám1, Udvarhelyi

I.sz. Sebészeti Klinika, 2 II.sz Patológiai Intézet, Budapest

Az arteria mesenterica superior (AMS) embolizációja a vezető occlusiv kórképek egyik leggyakoribb formája, mely ischaemiás-reperfusiós (I-R) károsodáshoz, valamint szisztémás gyulladáshoz is vezethet. A postconditionálás ígéretes sebésztechnikai manőver, mely a reperfusio

R károsodás mérséklésére.

Korábbi vizsgálataink alapján 6x10 mp-es postconditionálási ciklusok segítségével szignifikánsan csökkenthető a vékonybél I-R károsodásának korai szapatkánymodelljében. Jelen kísérlet célját a lokális hatásokon túl a távoli szervi hatások vizsgálata

Hím Wistar patkányokon az AMS 1 órás occlusiója történt. Az állatokat három R kontroll és postconditionált (PC). Az utóbbiban a kirekesztést

es reperfusios/reocclusios ciklusokban postconditionálást végeztünk. A 6 órás reperfusiot követően a serumból necroenzim szintek (LDH, CK), gyulladásos marker (IL6) illetvantioxidans kapacitás meghatározása történt. A lokális szervi hatások a vékonybél három szakaszából (duodenum, jejunum, ileum) vett szövettani minták alapján kerültek elemzésre, míg a távoli szervi hatásokat májból, tüdőből és veséből vett szövettani mintákon vizsgáltuk.

eosin festett szövettani metszeteken, a PC csoportban mindegyik vékonybélszakaszban kedvezőbb szövettani kép volt látható a kontroll csoporthoz képest. A Chiuklasszifikáció alapján, a jejunum és az ileum károsodása szignifikánsan csökkent (p=0.011; p=0.025), mellyel korrelálva a CK, LDH szérumszintje is szignifikánsan alacsonyabb (p<0,0381; p<0,0276) szintet mutatott a PC csoportban. Javult a vékonybél nyálkahártya antioxidáns státusza (p<0,01) és a

s károsodás mérséklődésére utalva a szérum össz-scavenger kapacitása is fokozódott. A tüdőoedema mértéke csökkent, az extravascularis tüdő vízvolumen foka kisebb volt a PC csoportban. A máj esetében csökkentek a gyulladásos jelenségek. A PC csoportban csökmértéke, melyet a morfológiai képen túl a serum kreatinin szint szignifikáns csökkenése (p<0,05) is

A korábbi eredményeinkkel összhangban, a postconditionálás 6 órás reperfusio esetén onybél ischaemiás-reperfusiós károsodását. Javult az antioxidáns státusz és

csökkent a távoli szervek károsodása.



ÍGÉRETES SEBÉSZTECHNIKAI MANİVER ESETÉN

Udvarhelyi Gábor1, Lotz Gábor2,

Intézet, Budapest

Az arteria mesenterica superior (AMS) embolizációja a vezető occlusiv kórképek egyik R) károsodáshoz, valamint szisztémás

retes sebésztechnikai manőver, mely a reperfusio

es postconditionálási ciklusok segítségével R károsodásának korai szakasza AMS occlusio

patkánymodelljében. Jelen kísérlet célját a lokális hatásokon túl a távoli szervi hatások vizsgálata

Hím Wistar patkányokon az AMS 1 órás occlusiója történt. Az állatokat három R kontroll és postconditionált (PC). Az utóbbiban a kirekesztést

es reperfusios/reocclusios ciklusokban postconditionálást végeztünk. A 6 órás reperfusiot követően a serumból necroenzim szintek (LDH, CK), gyulladásos marker (IL6) illetve antioxidans kapacitás meghatározása történt. A lokális szervi hatások a vékonybél három szakaszából (duodenum, jejunum, ileum) vett szövettani minták alapján kerültek elemzésre, míg a távoli szervi

eosin festett szövettani metszeteken, a PC csoportban mindegyik vékonybélszakaszban kedvezőbb szövettani kép volt látható a kontroll csoporthoz képest. A Chiu-féle

osodása szignifikánsan csökkent (p=0.011; p=0.025), mellyel korrelálva a CK, LDH szérumszintje is szignifikánsan alacsonyabb (p<0,0381; p<0,0276) szintet mutatott a PC csoportban. Javult a vékonybél nyálkahártya antioxidáns státusza (p<0,01) és a

scavenger kapacitása is fokozódott. A tüdőoedema mértéke csökkent, az extravascularis tüdő vízvolumen foka kisebb volt a PC csoportban. A máj esetében csökkentek a gyulladásos jelenségek. A PC csoportban csökkent a vesekárosodás mértéke, melyet a morfológiai képen túl a serum kreatinin szint szignifikáns csökkenése (p<0,05) is

A korábbi eredményeinkkel összhangban, a postconditionálás 6 órás reperfusio esetén reperfusiós károsodását. Javult az antioxidáns státusz és

2011. április 14-15.

E/I-9 EMELKEDETT THROMBOSPECLAMPSIÁBAN

Stenczer Balázs

Semmelweis Egyetem, I. sz. Szülészeti és N

Előzmény: A praeeclampsia (PE) pathogenezisének alapvető eleme a proegyensúlyának megbomlása és a következményes generalizát endoteliális diszfunkció. Számos irodalmi adat alátámasztja, hogy az endotélsejtek integritásához szükséges növekedési faktorok [vaszkuláris endoteliális növekedési faktor (VEGF), placentáris növekalacsony, míg az ezeket megkötő és inaktiváló szolubilis VEGFemelkedett PE-ban. A thrombospondinantiangiogén hatással bír.

Hipotézis: Feltételezésünk szerint az antiangiogenikus TSPközrejátszhat az endotéldiszfunkcióban, és ezen keresztül a PE patogenezisében.

Alkalmazott módszerek: A vizsgálatok a diagnózist követően vett szérummintából történtméréseket a TSP-2 esetén ELISA módszerrel, az sFltimmunoassay módszerrel végeztük.

Kísérleti csoportok: Az eset-kontroll tanulmányban 35 praeeclampsiás (PE) és 35 egészséges terhes nő vett részt. Az anyai életkorban és a vérvételkori terhességi korban nem volt különbség a csoportok között.

Eredmények: Praeeclampsiás betegek mintáiban az egészséges kontrollokhoz viszonyítva szignifikánsan magasabb TSP-2 [13,22 (9,42sFlt-1 szinteket [9263 (5460-14110) pg/ml vs. 2414 (1448szignifikánsan alacsonyabb PlGF koncentrációt [50,87 (27,87ng/ml] találtunk. Nem tudtunk összefüggést kimutatni sem szintek között.

Következtetés: A TSP-2 emelkedett szérumszintje antiangiogén hatásán keresztül feltehetően hozzájárul a patogenetikai folyamatokhoz praeeclampsiában. A hatásmechanizmus pontosabb megértéséhez további vizsgálatok szükségesek.

Doktori Iskola: Klinikai orvostudományokProgram: Hormonális szabályozó mechanizmusokTémavezető: Rigó János E-mail: [email protected]

EMELKEDETT THROMBOSPONDIN-2 (TSP-2) SZÉRUMSZINT PRAE

Semmelweis Egyetem, I. sz. Szülészeti és Nıgyógyászati Klinika, Budapest

A praeeclampsia (PE) pathogenezisének alapvető eleme a pro- és antiangiogenikus faktoroegyensúlyának megbomlása és a következményes generalizát endoteliális diszfunkció. Számos irodalmi adat alátámasztja, hogy az endotélsejtek integritásához szükséges növekedési faktorok [vaszkuláris endoteliális növekedési faktor (VEGF), placentáris növekedési faktor (PlGF)] szintje alacsony, míg az ezeket megkötő és inaktiváló szolubilis VEGF-receptor (sFlt

ban. A thrombospondin-2 főként az endotélsejtek által termelt fehérje, amely kifejezett

Feltételezésünk szerint az antiangiogenikus TSP-2 szérumszintjének emelkedése közrejátszhat az endotéldiszfunkcióban, és ezen keresztül a PE patogenezisében.

A vizsgálatok a diagnózist követően vett szérummintából történt2 esetén ELISA módszerrel, az sFlt-1 és a PlGF esetén elektrokemilumineszcens

immunoassay módszerrel végeztük.

kontroll tanulmányban 35 praeeclampsiás (PE) és 35 egészséges terhes letkorban és a vérvételkori terhességi korban nem volt különbség a csoportok

Praeeclampsiás betegek mintáiban az egészséges kontrollokhoz viszonyítva 2 [13,22 (9,42-18,12) ng/ml vs. 7,88 (7,21-11,24) ng/ml, p

14110) pg/ml vs. 2414 (1448-2868) pg/ml, p<0,0001], valamint szignifikánsan alacsonyabb PlGF koncentrációt [50,87 (27,87-87,39) ng/ml vs. 220,1 (137,3ng/ml] találtunk. Nem tudtunk összefüggést kimutatni sem a TSP-2 és az sFlt-

2 emelkedett szérumszintje antiangiogén hatásán keresztül feltehetően hozzájárul a patogenetikai folyamatokhoz praeeclampsiában. A hatásmechanizmus pontosabb

bbi vizsgálatok szükségesek.


27

2) SZÉRUMSZINT PRAE-

gyógyászati Klinika, Budapest

és antiangiogenikus faktorok egyensúlyának megbomlása és a következményes generalizát endoteliális diszfunkció. Számos irodalmi adat alátámasztja, hogy az endotélsejtek integritásához szükséges növekedési faktorok

edési faktor (PlGF)] szintje receptor (sFlt-1) keringő mennyisége

2 főként az endotélsejtek által termelt fehérje, amely kifejezett

2 szérumszintjének emelkedése közrejátszhat az endotéldiszfunkcióban, és ezen keresztül a PE patogenezisében.

A vizsgálatok a diagnózist követően vett szérummintából történtek. A 1 és a PlGF esetén elektrokemilumineszcens

kontroll tanulmányban 35 praeeclampsiás (PE) és 35 egészséges terhes letkorban és a vérvételkori terhességi korban nem volt különbség a csoportok

Praeeclampsiás betegek mintáiban az egészséges kontrollokhoz viszonyítva 11,24) ng/ml, p<0,0001] és

2868) pg/ml, p<0,0001], valamint 87,39) ng/ml vs. 220,1 (137,3-339,8)

-1, sem a TSP-2 és a PLGF

2 emelkedett szérumszintje antiangiogén hatásán keresztül feltehetően hozzájárul a patogenetikai folyamatokhoz praeeclampsiában. A hatásmechanizmus pontosabb

28

E/I-10 1-ES TÍPUSÚ CUKORBETEGLATA

Szémán Barbara1, Somogyi Anikó

Semmelweis Egyetem, 1 II. Belgyógyászati Klinika, BudapestELTE PPK, 2Pszichológiai Intézet, Budapest

A diabétesz mellitusz fennállása a kognitív zavarok kockázatát másfélszeresére növeli. A kognitív zavarvizsgálatára számos neuropszichológiai teszt létezik, mint a széles körben alkalmazott StroopWisconsin Kártyarendező Teszt. Ezek alkalmasak a végrehajtó funkció, a szelektív figyelem valamint a feldolgozási sebesség vizsgálatára, átfogó képe

Célkitűzés: Kutatásunk célja az, hogy a kognitív funkciókat összehasonlítsuk 1cukorbetegek(1TDM) és nem cukorbeteg, egészséges(K) egyénekben, és elemezzük betegeink neuropszichológiai tesztjeinek eredményeit a cukfüggvényében.

Módszerek: Vizsgálatunkban n=37 1cukorbeteg(nK=21nő+16férfi) vett részt. Betegeinktől belgyógyászati anamnézist vettünk fel, klinikai paramétereiket és gyógyszerelésüket rögzítettük. A depresszív és a szorongásosteszttel határoztuk meg. Betegeinkkel a kognitív funkciók jellemzésére számítógépes teszteket végeztettünk. A Stroop-teszttel a kongruens és az inkongruens válaszok átlagos reakcióidejét mértük, különbségükből számoltuk a Stroopválaszok száma alapján a végrehajtó funkciók vizsgálatára szolgált.

Eredmények: Az 1TDM-ben a Stroopkongruens reakcióidejének átlaga átlaga(DMIKRI:946,81±126,25ms) is szignifikánsan hosszabb volt(p<0,01), mint a kontroll csoport reakcióidejének átlaga (KRI:705,81±96,16ms) kongruens (K(KIKRI:766,95±124,61ms) feladat esetében is. A cukorbetegek figyelmi funkcióját jellemző StroopHbA1C értékekkel (7,81±1,75) mutatott összefüggést(p=0,045), a cukorbetegség fennállásának tartamával viszont nem (15,5±10,8 év). Az 1TDMhelyes válaszok aránya statisztikailag kimutathatóan (p=0,008) kevesebb(DMkontroll csoporban (Karány:83,05±4,33). A két csoport nemben és korban illesztett volt (K30,86±11,85év, 1TDMéletkor:34,7±11,07év).

Következtetés: A krónikusan fennálló anyagcserekognitív feladat végrehajtásának deficitjével járhat együtt. Betegeinkben az információfeldolgozás gyorsasága, a végrehajtó funkció sérült. funkció (vizuális szelektív figyelem) romlását eredményezte. A pszichomotoros hatékonyság, a motoros sebesség és a figyelem javíthatók a jó glikémiás kontrollal. A cukorbetegség lefolyása kognitív funkcióromlás befolyásolhatja a beteg életvezetését és életminőségét, mint önálló kórtényező.

Doktori Iskola: Klinikai orvostudományokProgram: A hepatológia szabadgyökös és immunológiai vonatkozásaiTémavezető: Somogyi Anikó E-mail: [email protected]


ES TÍPUSÚ CUKORBETEGEK KOGNITÍV FUNKCIÓJ

1, Nagy Géza1, Veres-Székely Anna2

II. Belgyógyászati Klinika, Budapest Pszichológiai Intézet, Budapest

A diabétesz mellitusz fennállása a kognitív zavarok kockázatát másfélszeresére növeli. A kognitív zavarvizsgálatára számos neuropszichológiai teszt létezik, mint a széles körben alkalmazott StroopWisconsin Kártyarendező Teszt. Ezek alkalmasak a végrehajtó funkció, a szelektív figyelem valamint a feldolgozási sebesség vizsgálatára, átfogó képet adva a kognitív funkciókról.

Kutatásunk célja az, hogy a kognitív funkciókat összehasonlítsuk 1cukorbetegek(1TDM) és nem cukorbeteg, egészséges(K) egyénekben, és elemezzük betegeink neuropszichológiai tesztjeinek eredményeit a cukorbetegséget jellemző klinikai paraméterek

Vizsgálatunkban n=37 1-es típusú cukorbeteg(n1TDM=18nő+19férfi) és n=37 nem cukorbeteg(nK=21nő+16férfi) vett részt. Betegeinktől belgyógyászati anamnézist vettünk fel, klinikai paramétereiket és gyógyszerelésüket rögzítettük. A depresszív és a szorongásos teszttel határoztuk meg. Betegeinkkel a kognitív funkciók jellemzésére számítógépes teszteket

teszttel a kongruens és az inkongruens válaszok átlagos reakcióidejét mértük, különbségükből számoltuk a Stroop-hatást. A Wisconsin Kártyarendező Teszt a helyes és helytelen válaszok száma alapján a végrehajtó funkciók vizsgálatára szolgált.

ben a Stroop-teszt által felmért reakcióidő átlaga (DMkongruens reakcióidejének átlaga (DMKRI:825,89±94,26ms) és az inkongruens reakcióidők

:946,81±126,25ms) is szignifikánsan hosszabb volt(p<0,01), mint a kontroll csoport :705,81±96,16ms) kongruens (KKRI:646,86±79,87ms) és inkongruens

4,61ms) feladat esetében is. A cukorbetegek figyelmi funkcióját jellemző StroopHbA1C értékekkel (7,81±1,75) mutatott összefüggést(p=0,045), a cukorbetegség fennállásának tartamával viszont nem (15,5±10,8 év). Az 1TDM-ben szenvedő csoportban a Wisconsin kártyajáték által felmért helyes válaszok aránya statisztikailag kimutathatóan (p=0,008) kevesebb(DMarány

:83,05±4,33). A két csoport nemben és korban illesztett volt (K:34,7±11,07év).

A krónikusan fennálló anyagcsere-betegség számos, különböző agyi régiókhoz köthető kognitív feladat végrehajtásának deficitjével járhat együtt. Betegeinkben az információfeldolgozás gyorsasága, a végrehajtó funkció sérült. A tartósan fennálló rossz anyagcsere-állapot feltehetően a figyelmi funkció (vizuális szelektív figyelem) romlását eredményezte. A pszichomotoros hatékonyság, a motoros sebesség és a figyelem javíthatók a jó glikémiás kontrollal. A cukorbetegség lefolyása kognitív funkcióromlás befolyásolhatja a beteg életvezetését és életminőségét, mint önálló kórtényező.

Doktori Iskola: Klinikai orvostudományok Program: A hepatológia szabadgyökös és immunológiai vonatkozásai


EK KOGNITÍV FUNKCIÓJÁNAK VIZSGÁ-

A diabétesz mellitusz fennállása a kognitív zavarok kockázatát másfélszeresére növeli. A kognitív zavarok vizsgálatára számos neuropszichológiai teszt létezik, mint a széles körben alkalmazott Stroop-teszt és a Wisconsin Kártyarendező Teszt. Ezek alkalmasak a végrehajtó funkció, a szelektív figyelem valamint a

Kutatásunk célja az, hogy a kognitív funkciókat összehasonlítsuk 1-es típusú cukorbetegek(1TDM) és nem cukorbeteg, egészséges(K) egyénekben, és elemezzük betegeink

orbetegséget jellemző klinikai paraméterek

es típusú cukorbeteg(n1TDM=18nő+19férfi) és n=37 nem cukorbeteg(nK=21nő+16férfi) vett részt. Betegeinktől belgyógyászati anamnézist vettünk fel, klinikai

tüneteket mértékét HADS-teszttel határoztuk meg. Betegeinkkel a kognitív funkciók jellemzésére számítógépes teszteket

teszttel a kongruens és az inkongruens válaszok átlagos reakcióidejét mértük, tást. A Wisconsin Kártyarendező Teszt a helyes és helytelen

teszt által felmért reakcióidő átlaga (DMRI:932,17±118,67ms), :825,89±94,26ms) és az inkongruens reakcióidők

:946,81±126,25ms) is szignifikánsan hosszabb volt(p<0,01), mint a kontroll csoport :646,86±79,87ms) és inkongruens

4,61ms) feladat esetében is. A cukorbetegek figyelmi funkcióját jellemző Stroop-hatás a HbA1C értékekkel (7,81±1,75) mutatott összefüggést(p=0,045), a cukorbetegség fennállásának tartamával

onsin kártyajáték által felmért arány:78,95±8,01%), mint a

:83,05±4,33). A két csoport nemben és korban illesztett volt (Kéletkor:

betegség számos, különböző agyi régiókhoz köthető kognitív feladat végrehajtásának deficitjével járhat együtt. Betegeinkben az információfeldolgozás

állapot feltehetően a figyelmi funkció (vizuális szelektív figyelem) romlását eredményezte. A pszichomotoros hatékonyság, a motoros sebesség és a figyelem javíthatók a jó glikémiás kontrollal. A cukorbetegség lefolyása során jelentkező kognitív funkcióromlás befolyásolhatja a beteg életvezetését és életminőségét, mint önálló kórtényező.

2011. április 14-15.

E/I-11 MANAGEMENT OF PULMONRECURRENT COMPLICATIREFRACTORY ATRIAL FISINGLE CENTRE EXPERI

Slavka Kudrnova, Astrid Apor, Vágó HajnalkaLászló

Semmelweis University, Heart Center, Department of Diagnostic Radiology, Budapest

Purpose: RFA of ectopic foci within pulmonary veins and surrounding atrial tissue represents effective treatment for AF. PVS constitutes its rare, but serious complication that may cause hemodynamic compromise leading to chronic irreversible vascular and parenchym1-3% of mostly reablated patients even in very experienced centers. Along their variable presentation and unpredictable clinical course, the lesions are usually multifocal, multiple stenoses over 60% symptomatic. Although controversy exists in PVS management, MSCTA has been accepted as most reliable method of lesion´s visualization, quantification and pulmonary vasculature and parenchyma monitoring. Endovascular balloon dilation and stent placement in occlusions and complepresently offer the most effective treatment with 57% restenosis rate. Through our centre´s experience with iatrogenic PVS we would like to contribute to its management optimization.

Methods and materials: Since the introduction of catheter PV ispatients have been ablated and followedsymptoms (effort dyspnoe, cough, hemoptoe). All the lesions were depicted by MSCTA or MRA and sucessfully endovascularly treated with immediate relief of symptoms and correction of pressure gradients.

Results: The PVS symptoms recurred and were acutely percutaneously treated in 3 patients (4 and 3 times in a single patient, 2-9 months following the treatment.)

Conclusion: Close post-ablation monitoring, early recognition of symptoms, prompt intervention in critical stenoses (primary stenting of complex lesions) are crucial for effective management of this chronic disease.

MANAGEMENT OF PULMONARY VEIN STENOSIS, ARECURRENT COMPLICATION OF CATHETER ABLATREFRACTORY ATRIAL FIBRILLATION. FIVE CASSINGLE CENTRE EXPERIENCE

, Astrid Apor, Vágó Hajnalka, Balázs György, Merkely Béla, Hüttl Kálmán, Gellér


RFA of ectopic foci within pulmonary veins and surrounding atrial tissue represents effective treatment for AF. PVS constitutes its rare, but serious complication that may cause hemodynamic compromise leading to chronic irreversible vascular and parenchymal pulmonary changes. It occurs in

3% of mostly reablated patients even in very experienced centers. Along their variable presentation and unpredictable clinical course, the lesions are usually multifocal, multiple stenoses over 60%

controversy exists in PVS management, MSCTA has been accepted as most reliable method of lesion´s visualization, quantification and pulmonary vasculature and parenchyma monitoring. Endovascular balloon dilation and stent placement in occlusions and complepresently offer the most effective treatment with 57% restenosis rate. Through our centre´s experience with iatrogenic PVS we would like to contribute to its management optimization.

Since the introduction of catheter PV isolation in our centre in 2004, over 400 patients have been ablated and followed-up. 5 patients (3 reablated) have returned with PVS symptoms (effort dyspnoe, cough, hemoptoe). All the lesions were depicted by MSCTA or MRA and

eated with immediate relief of symptoms and correction of pressure

The PVS symptoms recurred and were acutely percutaneously treated in 3 patients (4 and 3 9 months following the treatment.)

ablation monitoring, early recognition of symptoms, prompt intervention in critical stenoses (primary stenting of complex lesions) are crucial for effective management of this

29

ARY VEIN STENOSIS, A MULTIPLE AND ON OF CATHETER ABLATION FOR BRILLATION. FIVE CASES REVIEW.

, Balázs György, Merkely Béla, Hüttl Kálmán, Gellér


RFA of ectopic foci within pulmonary veins and surrounding atrial tissue represents effective treatment for AF. PVS constitutes its rare, but serious complication that may cause hemodynamic

al pulmonary changes. It occurs in 3% of mostly reablated patients even in very experienced centers. Along their variable presentation

and unpredictable clinical course, the lesions are usually multifocal, multiple stenoses over 60% controversy exists in PVS management, MSCTA has been accepted as most

reliable method of lesion´s visualization, quantification and pulmonary vasculature and parenchyma monitoring. Endovascular balloon dilation and stent placement in occlusions and complex lesions presently offer the most effective treatment with 57% restenosis rate. Through our centre´s experience with iatrogenic PVS we would like to contribute to its management optimization.

olation in our centre in 2004, over 400 up. 5 patients (3 reablated) have returned with PVS

symptoms (effort dyspnoe, cough, hemoptoe). All the lesions were depicted by MSCTA or MRA and eated with immediate relief of symptoms and correction of pressure

The PVS symptoms recurred and were acutely percutaneously treated in 3 patients (4 and 3

ablation monitoring, early recognition of symptoms, prompt intervention in critical stenoses (primary stenting of complex lesions) are crucial for effective management of this

30

E/I-12 A MACULA SZERKEZETÉNPLEXES BETEGEKBEN

Tátrai Erika1, Simó Magdolna2, Iljicsov AnnaGábor Márk1

Semmelweis Egyetem, 1Szemészeti Klinika, University of Miami, 3Miller School of Medicine, Basco

Célkitűzés: A macula szerkezetének vizsgálata optikai koherencia tomográfia (OCT) segítségével sclerosis multiplexes (SM) betegekben.

Módszerek: Vizsgálatunkba 22 relapszálóalanyt vontunk be. OCT vizsgálat (Stratus OCT, Carl Zeiss Meditec, Inc., Dublin, CA) elvégzése után a nyers adatokat az OCTRIMA szoftver segítségével dolgoztuk fel, majd rétegeinek átlagos vastagságát. Az SM betegek szemeit két csoportra osztottuk annak alapján, hogy korábban átestek-e látóideg gyulladáson (ON), így 21 szem került az ON+ (gyulladáson átesett) és 20 szem az ON- csoportba. A mért használtunk.

Eredmények: Az ON+ és ON- csoportban a belső retina rétegek, valamint a teljes retina elvékonyodását találtuk a kontroll csoporthoz, illetve egymáshoz viszonyítva is (p<0,01 minden össztöbbi réteg vastagsága nem mutatott szignifikáns különbséget a csoportok között.

Következtetés: Eredményeink a ganglionsejtek érintettségét mutatták SMgyulladással érintett és nem érintett szemein is. Az OCT képek szjövőben az SM-es betegek követését, valamint betekintést engedhet a betegség kialakulásának patomechanizmusába.

Doktori Iskola: Klinikai orvostudományokProgram: Szemészet Témavezető: Salacz György E-mail: [email protected]


A MACULA SZERKEZETÉNEK VÁLTOZÁSA SCLEROS

, Iljicsov Anna2, Németh János1, Cabrera DeBuc Delia

Szemészeti Klinika, 2Neurológiai Klinika, BudapestMiller School of Medicine, Bascom Plamer Eye Institute, Miami

A macula szerkezetének vizsgálata optikai koherencia tomográfia (OCT) segítségével sclerosis multiplexes (SM) betegekben.

Vizsgálatunkba 22 relapszáló-remittáló altípusba tartozó SM beteget és 22 egészséges alanyt vontunk be. OCT vizsgálat (Stratus OCT, Carl Zeiss Meditec, Inc., Dublin, CA) elvégzése után a nyers adatokat az OCTRIMA szoftver segítségével dolgoztuk fel, majd feljegyeztük a retina egyes rétegeinek átlagos vastagságát. Az SM betegek szemeit két csoportra osztottuk annak alapján, hogy

e látóideg gyulladáson (ON), így 21 szem került az ON+ (gyulladáson átesett) és 20 csoportba. A mért vastagsági értékek összehasonlítására mixed model ANOVA

csoportban a belső retina rétegek, valamint a teljes retina elvékonyodását találtuk a kontroll csoporthoz, illetve egymáshoz viszonyítva is (p<0,01 minden össztöbbi réteg vastagsága nem mutatott szignifikáns különbséget a csoportok között.

Eredményeink a ganglionsejtek érintettségét mutatták SMgyulladással érintett és nem érintett szemein is. Az OCT képek szegmentációja lehetővé teheti a

es betegek követését, valamint betekintést engedhet a betegség kialakulásának



EK VÁLTOZÁSA SCLEROSIS MULTI-

, Cabrera DeBuc Delia3, Somfai

Neurológiai Klinika, Budapest m Plamer Eye Institute, Miami

A macula szerkezetének vizsgálata optikai koherencia tomográfia (OCT) segítségével

remittáló altípusba tartozó SM beteget és 22 egészséges alanyt vontunk be. OCT vizsgálat (Stratus OCT, Carl Zeiss Meditec, Inc., Dublin, CA) elvégzése után a

feljegyeztük a retina egyes rétegeinek átlagos vastagságát. Az SM betegek szemeit két csoportra osztottuk annak alapján, hogy

e látóideg gyulladáson (ON), így 21 szem került az ON+ (gyulladáson átesett) és 20 vastagsági értékek összehasonlítására mixed model ANOVA-t

csoportban a belső retina rétegek, valamint a teljes retina elvékonyodását találtuk a kontroll csoporthoz, illetve egymáshoz viszonyítva is (p<0,01 minden összehasonlításban). A többi réteg vastagsága nem mutatott szignifikáns különbséget a csoportok között.

Eredményeink a ganglionsejtek érintettségét mutatták SM-es betegek látóideg egmentációja lehetővé teheti a

es betegek követését, valamint betekintést engedhet a betegség kialakulásának

2011. április 14-15.

Dr. Bitter István egyetemi tanárDr. Czobor Pál egyetemi docens

Dr. Bódizs Róbert tudományos főmunkatárs

E/II ELİADÁSSZEKCIÓ

Elnök: Dr. Bitter István egyetemi tanár Dr. Czobor Pál egyetemi docens


31


32


2011. április 14-15.

E/II-1 KANDIDÁNS GÉN POLIMOABÚZUS HATÁSA A KOGNITÍV FUNKCIÓKRA GEKBEN

Benkovits Judit, Réthelyi János, Bitter István

Semmelweis Egyetem, Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika, Budapest

Korábbi vizsgálatok eredményei szerint összefüggés mutatható ki a szkizofrénia kandidáns gépolimorfizmusai és a kognitív funkciók között. A pszichoaktív szerhasználat befolyásolja a tüneti képet szkizofrén betegekben; nemzetközi adatok és a saját eredményeink a negatív tünetek alacsonyabb, az agresszivitás magasabb szintjére utaltak. Ugyanakhasználat szkizofrén betegek kognitív funkcióira gyakorolt hatásáról.

Vizsgálatunkban 280 szkizofrén beteg klinikai és genetikai adatait elemeztük. A tüneti súlyosságot a Positive and Negative Symptom Scale (PAvizsgálat részeként Wisconsin kártyaválogatási tesztet, Wechsler Intelligencia teszt rejtjelezési és számterjedelmi feladatait, Stroop-tesztet, nyomkövetési teszteket, Reyteszteket vettük fel. A neuropszichológiai eredményekből globális kognitív pontszámot, valamint a figyelemre, munkamemóriára, verbális memóriára, kognitív flexibilitásra és verbális fluenciára vontakozó összesített pontszámokatdysbindin (DTNBP1), D-aminosav-(RGS4), és zinc finger protein 804A (ZNF804A) gének polimorfizmusaira vonatkozóan.

259 betegnél állt rendelkezésre adat a kábíkideríthető szerabúzus, amely 92%történő kombinációját jelentette. A kábítószerfüggetlenül mutatott összefüggést a PANSS hosztilitás/izgatottság faktorával (F=4,02; p=0,04). A kognitív funkciók tekintetében nem találtunk szignifikáns különbséget, a figyelmi funkciók területén tendencia jelleggel (p=0,06) jobb eredményt ért el a droghasználó alcsopovolt kimutatható a DTNBP1 rs909706 polimorfizmus és a globális kognitív pontszám (F=3,39; p=0,03), és a kognitív rugalmasság (F=4,81; p=0,01) között, valamint a RGS4 rs10917670 polimorfizmus és a munkamemória (F=4,28; p=0,01) kkörnyezeti tényezők befolyásolják szkizofréniában.

Doktori Iskola: Mentális egészségtudományokProgram: Pszichiátria Témavezető: Bitter István E-mail: [email protected]

KANDIDÁNS GÉN POLIMORFIZMUSOK ÉS A KOMORKOGNITÍV FUNKCIÓKRA SZKIZOFRÉN BETE

, Réthelyi János, Bitter István


Korábbi vizsgálatok eredményei szerint összefüggés mutatható ki a szkizofrénia kandidáns gépolimorfizmusai és a kognitív funkciók között. A pszichoaktív szerhasználat befolyásolja a tüneti képet szkizofrén betegekben; nemzetközi adatok és a saját eredményeink a negatív tünetek alacsonyabb, az agresszivitás magasabb szintjére utaltak. Ugyanakkor ellentmondásosak az eredmények a cannabis használat szkizofrén betegek kognitív funkcióira gyakorolt hatásáról.

Vizsgálatunkban 280 szkizofrén beteg klinikai és genetikai adatait elemeztük. A tüneti súlyosságot a Positive and Negative Symptom Scale (PANSS) alkalmazásával regisztráltuk. Neuropszichológiai vizsgálat részeként Wisconsin kártyaválogatási tesztet, Wechsler Intelligencia teszt rejtjelezési és

tesztet, nyomkövetési teszteket, Rey-szólistát és verbális fluenciateszteket vettük fel. A neuropszichológiai eredményekből globális kognitív pontszámot, valamint a figyelemre, munkamemóriára, verbális memóriára, kognitív flexibilitásra és verbális fluenciára vontakozó összesített pontszámokat számoltunk. A DNS-mintákat genotipizáltuk neuregulin (NRG1),

-oxidáz aktivátor (G72/G30, DAOA), G-protein szignál regulátor 4 (RGS4), és zinc finger protein 804A (ZNF804A) gének polimorfizmusaira vonatkozóan.

259 betegnél állt rendelkezésre adat a kábítószer-használattal kapcsolatban. 15,8%kideríthető szerabúzus, amely 92%-ban cannabis-abúzust, vagy ennek más pszichoaktív szerrel történő kombinációját jelentette. A kábítószer-abúzus kortól, nemtől és a genetikai eredményektől

atott összefüggést a PANSS hosztilitás/izgatottság faktorával (F=4,02; p=0,04). A kognitív funkciók tekintetében nem találtunk szignifikáns különbséget, a figyelmi funkciók területén tendencia jelleggel (p=0,06) jobb eredményt ért el a droghasználó alcsoport. Szignifikáns összefüggés volt kimutatható a DTNBP1 rs909706 polimorfizmus és a globális kognitív pontszám (F=3,39; p=0,03), és a kognitív rugalmasság (F=4,81; p=0,01) között, valamint a RGS4 rs10917670 polimorfizmus és a munkamemória (F=4,28; p=0,01) között. Eredményeink szerint a kogníciót mind genetikai, mind környezeti tényezők befolyásolják szkizofréniában.

Doktori Iskola: Mentális egészségtudományok

33

RFIZMUSOK ÉS A KOMORBID CANNABIS-SZKIZOFRÉN BETE-

Korábbi vizsgálatok eredményei szerint összefüggés mutatható ki a szkizofrénia kandidáns gének polimorfizmusai és a kognitív funkciók között. A pszichoaktív szerhasználat befolyásolja a tüneti képet szkizofrén betegekben; nemzetközi adatok és a saját eredményeink a negatív tünetek alacsonyabb, az

kor ellentmondásosak az eredmények a cannabis

Vizsgálatunkban 280 szkizofrén beteg klinikai és genetikai adatait elemeztük. A tüneti súlyosságot a NSS) alkalmazásával regisztráltuk. Neuropszichológiai

vizsgálat részeként Wisconsin kártyaválogatási tesztet, Wechsler Intelligencia teszt rejtjelezési és szólistát és verbális fluencia

teszteket vettük fel. A neuropszichológiai eredményekből globális kognitív pontszámot, valamint a figyelemre, munkamemóriára, verbális memóriára, kognitív flexibilitásra és verbális fluenciára

genotipizáltuk neuregulin (NRG1), protein szignál regulátor 4

(RGS4), és zinc finger protein 804A (ZNF804A) gének polimorfizmusaira vonatkozóan.

használattal kapcsolatban. 15,8%-uknál volt abúzust, vagy ennek más pszichoaktív szerrel

abúzus kortól, nemtől és a genetikai eredményektől atott összefüggést a PANSS hosztilitás/izgatottság faktorával (F=4,02; p=0,04). A

kognitív funkciók tekintetében nem találtunk szignifikáns különbséget, a figyelmi funkciók területén rt. Szignifikáns összefüggés

volt kimutatható a DTNBP1 rs909706 polimorfizmus és a globális kognitív pontszám (F=3,39; p=0,03), és a kognitív rugalmasság (F=4,81; p=0,01) között, valamint a RGS4 rs10917670 polimorfizmus és a

özött. Eredményeink szerint a kogníciót mind genetikai, mind

34

E/II-2 ISZKÉMIÁS SZÍVBETEGEK PSZICH

Bodóné Rafael Beatrix1,2, Balog Piroska 1Csongrád Megyei Mellkasi Betegségek Szakkórháza, Kardiológiai Rehabilitációs Osztály, Deszk2SZTE Szent-Györgyi Albert Klinikai Kp. Pszichiátriai Klinika, 3Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet, Budapest

Előzmények: A depressziós tünetegyüttes, a szorongás és a vitális kimerültség a szívbetegségek kialakulásának fontos kockázati tényezői és betegségek lefolyását is. A pszichés problémákat mutató szívbetegek rehabilitációja kevésbé hatékony, hosszabb ideig maradnak betegállományban és kisebb arányban állnak munkába.

Módszer: A Csongrád Megyei ÖnkormáRehabilitációs Osztályára bekerülő betegek (N=400) körében mértük a szorongás, a depresszió (Kórházi Szorongás és Depresszió Skála) és vitális kimerültség (Rövidített Vitális Kimerültség Kérdőív) mértékét, valamint vizsgáltuk életminőségüket (WHO Általános Jóllét Skála).

Eredmények: A betegek 68%-a vitális kimerültségről, 50%(N=400). Szignifikánsan magasabb depresszió (7,96 v. 5,75, p< 0,0001), szorongás (8,5 v. 6,24, p<0,0001) és vitális kimerültség (3,84 v. 2,89, p<0,0001) pontszámokat értek el a nők (N=184) a férfiakhoz (N=216) képest. Diagnózis tekintetében érdekes módon a nem műtött betegek (N= 238) mutattak szignifikánsan magasabb szorongás (7,73 v. 6,60, p<0,017)(3,54 vs. 3,02, p< 0,006) )a nyitott szívműtéten átesett (N= 162) betegekhez viszonyítva.

Konklúzió: Eredményeink arra hívják fel a figyelmet, hogy a kardiológiai rehabilitáció során fontos a szívbetegség pszichés állapotra történő hatásának a vizsgálata, és szükséges a betegek pszichológiai támogatása, gondozása. A betegek utánkövetése során vizsgálni kívánjuk, hogy a fent említett rizikótényezők (egymástól függetlenül) növelikesemények előfordulását.

Doktori iskola: Mentális egészségtudományokProgram: Mentális egészsésgtudományokTémavezető: Balog Piroska E-mail: [email protected]


S SZÍVBETEGEK PSZICHÉS ÁLLAPOTÁNAK VIZSG

, Balog Piroska3

Csongrád Megyei Mellkasi Betegségek Szakkórháza, Kardiológiai Rehabilitációs Osztály, DeszkGyörgyi Albert Klinikai Kp. Pszichiátriai Klinika, Pszichiátriai Szakrendel

Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet, Budapest

A depressziós tünetegyüttes, a szorongás és a vitális kimerültség a szívbetegségek kialakulásának fontos kockázati tényezői és negatívan befolyásolják a kardiovaszkuláris betegségek lefolyását is. A pszichés problémákat mutató szívbetegek rehabilitációja kevésbé hatékony, hosszabb ideig maradnak betegállományban és kisebb arányban állnak munkába.

A Csongrád Megyei Önkormányzat Mellkasi Betegségek Szakkórháza Kardiológiai Rehabilitációs Osztályára bekerülő betegek (N=400) körében mértük a szorongás, a depresszió (Kórházi Szorongás és Depresszió Skála) és vitális kimerültség (Rövidített Vitális Kimerültség Kérdőív)

valamint vizsgáltuk életminőségüket (WHO Általános Jóllét Skála).

a vitális kimerültségről, 50%-a alacsony életminőségről számolt be (N=400). Szignifikánsan magasabb depresszió (7,96 v. 5,75, p< 0,0001), szorongás (8,5 v. 6,24, p<0,0001) és vitális kimerültség (3,84 v. 2,89, p<0,0001) pontszámokat értek el a nők (N=184) a férfiakhoz (N=216) képest. Diagnózis tekintetében érdekes módon a nem műtött betegek (N= 238) mutattak szignifikánsan magasabb szorongás (7,73 v. 6,60, p<0,017) és vitális kimerültség értékeket (3,54 vs. 3,02, p< 0,006) )a nyitott szívműtéten átesett (N= 162) betegekhez viszonyítva.

Eredményeink arra hívják fel a figyelmet, hogy a kardiológiai rehabilitáció során fontos a tra történő hatásának a vizsgálata, és szükséges a betegek pszichológiai

támogatása, gondozása. A betegek utánkövetése során vizsgálni kívánjuk, hogy a fent említett rizikótényezők (egymástól függetlenül) növelik-e (és ha igen, milyen mértékben) az újabb k

Doktori iskola: Mentális egészségtudományok Program: Mentális egészsésgtudományok


ÉS ÁLLAPOTÁNAK VIZSGÁLATA

Csongrád Megyei Mellkasi Betegségek Szakkórháza, Kardiológiai Rehabilitációs Osztály, Deszk Pszichiátriai Szakrendelı2, Szeged

A depressziós tünetegyüttes, a szorongás és a vitális kimerültség a szív- és érrendszeri negatívan befolyásolják a kardiovaszkuláris

betegségek lefolyását is. A pszichés problémákat mutató szívbetegek rehabilitációja kevésbé hatékony, hosszabb ideig maradnak betegállományban és kisebb arányban állnak munkába.

nyzat Mellkasi Betegségek Szakkórháza Kardiológiai Rehabilitációs Osztályára bekerülő betegek (N=400) körében mértük a szorongás, a depresszió (Kórházi Szorongás és Depresszió Skála) és vitális kimerültség (Rövidített Vitális Kimerültség Kérdőív)

a alacsony életminőségről számolt be (N=400). Szignifikánsan magasabb depresszió (7,96 v. 5,75, p< 0,0001), szorongás (8,5 v. 6,24, p<0,0001) és vitális kimerültség (3,84 v. 2,89, p<0,0001) pontszámokat értek el a nők (N=184) a férfiakhoz (N=216) képest. Diagnózis tekintetében érdekes módon a nem műtött betegek (N= 238)

és vitális kimerültség értékeket (3,54 vs. 3,02, p< 0,006) )a nyitott szívműtéten átesett (N= 162) betegekhez viszonyítva.

Eredményeink arra hívják fel a figyelmet, hogy a kardiológiai rehabilitáció során fontos a tra történő hatásának a vizsgálata, és szükséges a betegek pszichológiai

támogatása, gondozása. A betegek utánkövetése során vizsgálni kívánjuk, hogy a fent említett e (és ha igen, milyen mértékben) az újabb kardiális

2011. április 14-15.

E/II-3 AZ ARCFELISMERÉS ELEVIZSGÁLATA SZKIZOFR

Komlósi Sarolta1, Csukly Gábor1, Stefanics Gábor 1Semmelweis Egyetem, Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika, Budapest2Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Intézete, Budapest3Nathan Kline Institute, Orangeburg, NY

Szkizofréniában ismert tünet az érzelemfeldolgozás terén mutatott deficit, illetve tágabb értelemben a szociális kogníció károsodása. Az érzelemfeldolgozásban kimutatható károsodás vizsgálata során az egyik alapvető megközelítés az arcfeldolgozás neurális folyamatainak mérése agyi eseménypotenciálok (EKP-k) felvételével. Célkitűzésünk annak vizsgálata, hogy szkizofrén betegeknél az érzelemfelismeréssel kapcsolatos információfeldolgozás során mikor és hol találhategészséges kontroll személyek érzelmi információfeldolgozásához képest. Vizsgálatunkba 24 szkizofrén beteget és nemben, korban, illetve iskolai végzettségben illesztett kontroll személyeket vontunk be. Érzelmi detekciós paradigmát alkalmaztunk anérzelmeket kifejező arcok által kiváltott EKPeltérnek-e egészéges kontrollokhoz képest. Továbbá azt is vizsgáltuk, hogy az EKPváltoznak a szelektív figyelem irányától függően olyan feladathelyzetben, ahol ugyanarról az arcról egyszer egy nemre vonatkozó döntést (férfi vagy nő), máskor érzelmi tartalomra vonatkozó döntést (semleges vagy szomorú) kell hozni. Ezen elektrofiziológiai paradigma jobb rálátást nyújthszkizofrén betegek érzelemfeldolgozása során tapasztalható deficitek mögött milyen neurobiológiai folyamatok húzódhatnak, illetve azok az érzelemfeldolgozás mely szakaszait érinthetik.

Doktori Iskola: Mentális egészségtudományokProgram: Pszichiátria Témavezető: Czobor Pál E-mail: [email protected]

AZ ARCFELISMERÉS ELEKTROFIZIOLÓGIA KORREVIZSGÁLATA SZKIZOFRÉN BETEGEKEN

, Stefanics Gábor2,, Czigler István2, Czobor Pál

Semmelweis Egyetem, Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika, Budapest Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Intézete, Budapest

Kline Institute, Orangeburg, NY

Szkizofréniában ismert tünet az érzelemfeldolgozás terén mutatott deficit, illetve tágabb értelemben a szociális kogníció károsodása. Az érzelemfeldolgozásban kimutatható károsodás vizsgálata során az

elítés az arcfeldolgozás neurális folyamatainak mérése agyi eseményk) felvételével. Célkitűzésünk annak vizsgálata, hogy szkizofrén betegeknél az

érzelemfelismeréssel kapcsolatos információfeldolgozás során mikor és hol találhategészséges kontroll személyek érzelmi információfeldolgozásához képest. Vizsgálatunkba 24 szkizofrén beteget és nemben, korban, illetve iskolai végzettségben illesztett kontroll személyeket vontunk be. Érzelmi detekciós paradigmát alkalmaztunk annak feltérképezésére, hogy különböző érzelmeket kifejező arcok által kiváltott EKP-k időbeli lefolyásukban és térbeli mintázatukban

e egészéges kontrollokhoz képest. Továbbá azt is vizsgáltuk, hogy az EKPirányától függően olyan feladathelyzetben, ahol ugyanarról az arcról

egyszer egy nemre vonatkozó döntést (férfi vagy nő), máskor érzelmi tartalomra vonatkozó döntést (semleges vagy szomorú) kell hozni. Ezen elektrofiziológiai paradigma jobb rálátást nyújthszkizofrén betegek érzelemfeldolgozása során tapasztalható deficitek mögött milyen neurobiológiai folyamatok húzódhatnak, illetve azok az érzelemfeldolgozás mely szakaszait érinthetik.


35

KTROFIZIOLÓGIA KORRELÁTUMAINAK

, Czobor Pál1,3 , Bitter István1

Szkizofréniában ismert tünet az érzelemfeldolgozás terén mutatott deficit, illetve tágabb értelemben a szociális kogníció károsodása. Az érzelemfeldolgozásban kimutatható károsodás vizsgálata során az

elítés az arcfeldolgozás neurális folyamatainak mérése agyi esemény-kiváltott k) felvételével. Célkitűzésünk annak vizsgálata, hogy szkizofrén betegeknél az

érzelemfelismeréssel kapcsolatos információfeldolgozás során mikor és hol található eltérés egészséges kontroll személyek érzelmi információfeldolgozásához képest. Vizsgálatunkba 24 szkizofrén beteget és nemben, korban, illetve iskolai végzettségben illesztett kontroll személyeket

nak feltérképezésére, hogy különböző k időbeli lefolyásukban és térbeli mintázatukban

e egészéges kontrollokhoz képest. Továbbá azt is vizsgáltuk, hogy az EKP-k mennyire irányától függően olyan feladathelyzetben, ahol ugyanarról az arcról

egyszer egy nemre vonatkozó döntést (férfi vagy nő), máskor érzelmi tartalomra vonatkozó döntést (semleges vagy szomorú) kell hozni. Ezen elektrofiziológiai paradigma jobb rálátást nyújthat arra, hogy szkizofrén betegek érzelemfeldolgozása során tapasztalható deficitek mögött milyen neurobiológiai folyamatok húzódhatnak, illetve azok az érzelemfeldolgozás mely szakaszait érinthetik.

36

E/II-4 „HINNI VAGY NEM HINNVÉDİFAKTOR JELLEGE A

Kovács Eszter¹, Pikó Bettina¹,²

¹Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi ²Szegedi Tudományegyetem, Magatartástudományi Intézet, Szeged

Bevezetés: A serdülőkori problémaviselkedés témakörében számos egészségvédő faktort ismerhetünk meg a kortárs szakirodalomból, például a családi társas támogatást, network haszülő-gyerek kapcsolat minőségi aspektusát. A vallásosság és vallásos életvitel mindezek mellett szintén a protektív tényezők közé tartozik. A vallásosságés szociális – dimenziójára hatással van.nagy változásokon ment keresztül az elmúlt évszázadokban, ami különösen felgyorsult az utóbbi évtizedekben. A hagyományos vallásosság új keretekbe ágyazódott, egy megújult vallásosság/spiritualitás van jelen a mai társadalmakban, így a fiatal korosztályban is.

Célkitűzés: Kérdés, hogy a megváltozott vallásosság védőfaktorként funkcionálkapcsolatban.

Módszer: Jelen kutatásban szegedi középiskolás fiatalokat vizsgáltunk (N=881). A pszichés jólkövetkező skálákkal mértük: Optimizmus (LOT), Önminősített egészségi állapot (SPH), Élettel való elégedettség (SWL) és a rövidített depresszió skála (CDI). A vallönmeghatározást, a vallásosság mértékét és a vallási aktivitást mértük.

Eredmények: Logisztikus regresszió analízissel vizsgáltuk meg, hogy a vallásosság és vallási aktivitás milyen mértékben befolyásolja a pszichés jóltünetek gyakoriságára hat legkevésbé a fiatalok vallásossága. Az egészségüket viszont jobbnak ítélték, optimistábbak és életükkel is elégedettebbek azok a fiatalok, akik vallásosnak tartják magukat és vallási közösségekbe járnak. Nemek szerint vizsgálva, a lányok vallásosabbnak tartják magukat, elégedettebbek életükkel, továbbá vallásosságuk jobban kihat az önminősített egészségi állapotukra. Összességében megállapíthatjuk, hogy a serdülők pszichikai egészségére verősíti a pozitív életérzéseket.

Konklúzió: A serdülőkori prevenciós és egészségfejlesztési programokban fontos hangsúlyozni a védőfaktorok szerepét, hiszen a protektív faktorok megerősítése hosszú távon egy egészségesebb társadalom képét vetíti elénk.

Kulcsszavak: serdülők, védőfaktorok, vallásosság, pszichés jól

Doktori Iskola: Mentális egészségtudományok Program: Mentális egészségtusományokTémavezető: Pikó Bettina E-mail: [email protected]


„HINNI VAGY NEM HINNI?” - A SERDÜLİKORI VALLÁSFAKTOR JELLEGE A PSZICHÉS JÓL-LÉT SZEMPONTJÁBÓL

¹Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet, Budapest ²Szegedi Tudományegyetem, Magatartástudományi Intézet, Szeged

A serdülőkori problémaviselkedés témakörében számos egészségvédő faktort ismerhetünk meg a kortárs szakirodalomból, például a családi társas támogatást, network ha

gyerek kapcsolat minőségi aspektusát. A vallásosság és vallásos életvitel mindezek mellett szintén a protektív tényezők közé tartozik. A vallásosság az egészségi állapot mindhárom

l van. A vallás értelmezése, illetve a vallásosság szubjektív élménye nagy változásokon ment keresztül az elmúlt évszázadokban, ami különösen felgyorsult az utóbbi évtizedekben. A hagyományos vallásosság új keretekbe ágyazódott, egy megújult

iritualitás van jelen a mai társadalmakban, így a fiatal korosztályban is.

Kérdés, hogy a megváltozott vallásosság védőfaktorként funkcionál

Jelen kutatásban szegedi középiskolás fiatalokat vizsgáltunk (N=881). A pszichés jólkövetkező skálákkal mértük: Optimizmus (LOT), Önminősített egészségi állapot (SPH), Élettel való elégedettség (SWL) és a rövidített depresszió skála (CDI). A vallásosság esetében a vallási önmeghatározást, a vallásosság mértékét és a vallási aktivitást mértük.

Logisztikus regresszió analízissel vizsgáltuk meg, hogy a vallásosság és vallási aktivitás milyen mértékben befolyásolja a pszichés jól-létet. Eredményeink azt mutatják, hogy a depressziós tünetek gyakoriságára hat legkevésbé a fiatalok vallásossága. Az egészségüket viszont jobbnak ítélték, optimistábbak és életükkel is elégedettebbek azok a fiatalok, akik vallásosnak tartják magukat és

össégekbe járnak. Nemek szerint vizsgálva, a lányok vallásosabbnak tartják magukat, elégedettebbek életükkel, továbbá vallásosságuk jobban kihat az önminősített egészségi állapotukra. Összességében megállapíthatjuk, hogy a serdülők pszichikai egészségére vonatkozóan a vallásosság

A serdülőkori prevenciós és egészségfejlesztési programokban fontos hangsúlyozni a védőfaktorok szerepét, hiszen a protektív faktorok megerősítése hosszú távon egy egészségesebb

Kulcsszavak: serdülők, védőfaktorok, vallásosság, pszichés jól-lét

Doktori Iskola: Mentális egészségtudományok Program: Mentális egészségtusományok


KORI VALLÁSOSSÁG LÉT SZEMPONTJÁBÓL

A serdülőkori problémaviselkedés témakörében számos egészségvédő faktort ismerhetünk meg a kortárs szakirodalomból, például a családi társas támogatást, network hatásokat, valamint a

gyerek kapcsolat minőségi aspektusát. A vallásosság és vallásos életvitel mindezek mellett az egészségi állapot mindhárom – testi, lelki

A vallás értelmezése, illetve a vallásosság szubjektív élménye nagy változásokon ment keresztül az elmúlt évszázadokban, ami különösen felgyorsult az utóbbi évtizedekben. A hagyományos vallásosság új keretekbe ágyazódott, egy megújult

iritualitás van jelen a mai társadalmakban, így a fiatal korosztályban is.

Kérdés, hogy a megváltozott vallásosság védőfaktorként funkcionál-e a pszichés jól-léttel

Jelen kutatásban szegedi középiskolás fiatalokat vizsgáltunk (N=881). A pszichés jól-létet a következő skálákkal mértük: Optimizmus (LOT), Önminősített egészségi állapot (SPH), Élettel való

ásosság esetében a vallási

Logisztikus regresszió analízissel vizsgáltuk meg, hogy a vallásosság és vallási aktivitás edményeink azt mutatják, hogy a depressziós

tünetek gyakoriságára hat legkevésbé a fiatalok vallásossága. Az egészségüket viszont jobbnak ítélték, optimistábbak és életükkel is elégedettebbek azok a fiatalok, akik vallásosnak tartják magukat és

össégekbe járnak. Nemek szerint vizsgálva, a lányok vallásosabbnak tartják magukat, elégedettebbek életükkel, továbbá vallásosságuk jobban kihat az önminősített egészségi állapotukra.

onatkozóan a vallásosság

A serdülőkori prevenciós és egészségfejlesztési programokban fontos hangsúlyozni a védőfaktorok szerepét, hiszen a protektív faktorok megerősítése hosszú távon egy egészségesebb

2011. április 14-15.

E/II-5 MI TÖRTÉNIK A CHATEVÉSZAVARBAN SZENVEDUTÓKEZELÉSES PROGRAM

Mezei Ágnes1, Güleç Hayriye1, Bauer Stephanie 1Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet, Budapest2Centre for Psychotherapy Research, University Hospital, Heidelberg

Az evéssel kapcsolatos megbetegedésekben szenvedők egy bizonyos hányada önszántából vagy környezetének közbenjárásával pszichiátert, pszichológust, orvost keres fel, és terápiás segítségnyújtásban részesül.

A terápia befejeződésének idejére elért állapot még nem biztos, hogy tartós, a páciensek számára a terápia lezárását követő folyamatos kapcsolattartás, figyelemmel követés és támogatás nagyon fontos a további gyógyulásban.

AZ EDINA egy online utókezelési program korábban bulimia nervosával kapcsolatos tünetekkel kezelt páciensek számára, melyet nemcsak a visszaesés megelőzésére hoztak létre, hanem azért is, hogy folyamatos támogatást nyújtson a résztvevőknek. A Program az átfogó tájékoztató anytöbbféle kommunikációs felületet is biztosít, melyeken a résztvevők egymással illetve a Program szakembereivel állnak kapcsolatban. Ezek a fórum és a chat szobák üzenetváltást tesz lehetővé a résztvevők és a s

A csoportos chat beszélgetéseken kb. 5beszélgetnek, ha valaki visszaesés miatt aggódik, akkor megerősítik, támogatják és bíztatják egymást. A visszajelzésekből lehet tudni, hogy hasznosnak látják ezeket a beszélgetéseket, és jó hangulattal búcsúznak el az ülés végén.

Az egyéni beszélgetéseken olyan témák kerülnek szóba, melyeket a résztvevők nem szívesen osztanak meg az egész csoporttal. Ezek főleg személyes jellegű, rendszeresen jelentkeznek időpontokra, és vannak, akik egyszerpanaszuk van.

Az előadás a tanácsadó chat beszélgetésekkel kapcsolatos tapasztalatait foglalja össze.

Kulcsszavak: evészavar, telemedicina, bulimia nervosa, chat

Doktori Iskola: Mentális egészségtudományokProgram: Mentális egészségtudományokTémavezető: Túry Ferenc E-mail: [email protected]

MI TÖRTÉNIK A CHAT-SZOBÁBAN? AZONNALI ÜZEEVÉSZAVARBAN SZENVEDİK SZÁMÁRA KIFEJLESZUTÓKEZELÉSES PROGRAMBAN

, Bauer Stephanie2, Kohls Elisabeth1, Túry Ferenc

Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet, Budapest for Psychotherapy Research, University Hospital, Heidelberg

Az evéssel kapcsolatos megbetegedésekben szenvedők egy bizonyos hányada önszántából vagy környezetének közbenjárásával pszichiátert, pszichológust, orvost keres fel, és terápiás

A terápia befejeződésének idejére elért állapot még nem biztos, hogy tartós, a páciensek számára a terápia lezárását követő folyamatos kapcsolattartás, figyelemmel követés és támogatás nagyon fontos a

utókezelési program korábban bulimia nervosával kapcsolatos tünetekkel kezelt páciensek számára, melyet nemcsak a visszaesés megelőzésére hoztak létre, hanem azért is, hogy folyamatos támogatást nyújtson a résztvevőknek. A Program az átfogó tájékoztató anytöbbféle kommunikációs felületet is biztosít, melyeken a résztvevők egymással illetve a Program szakembereivel állnak kapcsolatban. Ezek a fórum és a chat szobák – utóbbi azonnali professzionális üzenetváltást tesz lehetővé a résztvevők és a szakképzett tanácsadók között.

A csoportos chat beszélgetéseken kb. 5-10 résztvevő van jelen, és számukra jelentős eseményekről beszélgetnek, ha valaki visszaesés miatt aggódik, akkor megerősítik, támogatják és bíztatják egymást. A

udni, hogy hasznosnak látják ezeket a beszélgetéseket, és jó hangulattal

Az egyéni beszélgetéseken olyan témák kerülnek szóba, melyeket a résztvevők nem szívesen osztanak meg az egész csoporttal. Ezek főleg személyes jellegű, érzelmi vonatkozású kérdések. Vannak, akik rendszeresen jelentkeznek időpontokra, és vannak, akik egyszer-egyszer, ha aktuálisan kérdésük vagy


evészavar, telemedicina, bulimia nervosa, chat

Doktori Iskola: Mentális egészségtudományok Program: Mentális egészségtudományok

37

OBÁBAN? AZONNALI ÜZENETVÁLTÁS K SZÁMÁRA KIFEJLESZTETT ONLINE

, Túry Ferenc1

Az evéssel kapcsolatos megbetegedésekben szenvedők egy bizonyos hányada önszántából vagy környezetének közbenjárásával pszichiátert, pszichológust, orvost keres fel, és terápiás

A terápia befejeződésének idejére elért állapot még nem biztos, hogy tartós, a páciensek számára a terápia lezárását követő folyamatos kapcsolattartás, figyelemmel követés és támogatás nagyon fontos a

utókezelési program korábban bulimia nervosával kapcsolatos tünetekkel kezelt páciensek számára, melyet nemcsak a visszaesés megelőzésére hoztak létre, hanem azért is, hogy folyamatos támogatást nyújtson a résztvevőknek. A Program az átfogó tájékoztató anyagokon kívül többféle kommunikációs felületet is biztosít, melyeken a résztvevők egymással illetve a Program

utóbbi azonnali professzionális

10 résztvevő van jelen, és számukra jelentős eseményekről beszélgetnek, ha valaki visszaesés miatt aggódik, akkor megerősítik, támogatják és bíztatják egymást. A

udni, hogy hasznosnak látják ezeket a beszélgetéseket, és jó hangulattal

Az egyéni beszélgetéseken olyan témák kerülnek szóba, melyeket a résztvevők nem szívesen osztanak érzelmi vonatkozású kérdések. Vannak, akik

egyszer, ha aktuálisan kérdésük vagy


38

E/II-6 PSZICHÉS ÉS GENETIKABAN ÉS A SZUBKLINIKUS SZEZONÁL

Molnár Eszter1, Lazáry Judit1, 2, Benk 1Semmelweis Egyetem, Gyógyszerhatástani Intézet,Mentálhigiénés Osztály, Budapest

A szezonális affektív zavar (seasonal affective disorder biológiai és pszichés mechanizmusok szerepét kell figyelembe venni. A tünetek hátterében a szerontonin-2A receptor gént már régóta kandidáns génként

Célok: Vizsgálatunk célja a SAD kialakulásában szerepet játszó premorbid személyiség pszichológiai és genetikai aspektusainak leírása. Ezért egészséges populáción vizsgálatuk SAD szubklinikus formájának összefüggéseit (Seasonal Assessment QScale – GSS skálája) a depresszív tünetekkel (Zungaffektív temperamentumokkal (TEMPSszezonalitásra való érzékenységgel, az rs731779, rs985934 és az rs6311 polimorfizmusokat asszociációs és haplotípus vizsgálatán keresztül.

Eredmények: Hazánkban a populáció 4.6% szenved SADszubszindromális forma. Az szubklinikus SADjellemzi. A nyíltság skálán való eltérést nem igazoltuk. A legerősebb prediszponáló tényezőnek a Szorongó és a ciklotím temperamentumot találtuk, de az irritábilitás és a depresszív temperamentum is hatással lehet a szezonalitásra való érzékenységre. Az asszociációs vizsgálatok alapján az rs7311779 polimorfizmus GG homozigóta genotípust hordozók szignifikánsan magasabb pontszámot értek el a GSS skálán, mint a T allélt hordozók (p=0,0184). A haplotípus G alléljának hordozása magasabb, míg a T allél jelenléte alacsony GSS pontszámot eredményezett.

A személyiség faktorok, temperamentumok mintázata és genetikai faktorok szerepe a szezonalitás és szubklinikus szezonális depresszió hátterében jelzik e tünet együttes spektrum természetét.

Doktori Iskola: Mentális egészségtudományokProgram: Pszichiátria Témavezető: Bagdy György E-mail: [email protected]


PSZICHÉS ÉS GENETIKAI FAKTOROK SZEREPE A ZUBKLINIKUS SZEZONÁLIS DEPRESSZIÓBAN

, Benkı Anita1, Gonda Xénia1, 2, Pap Dorottya

Semmelweis Egyetem, Gyógyszerhatástani Intézet,2Kútvölgyi Klinikai Tömb, Klinikai és Kutatási apest

A szezonális affektív zavar (seasonal affective disorder – SAD) hátterének megértéséhez összetett biológiai és pszichés mechanizmusok szerepét kell figyelembe venni. A tünetek hátterében a

2A receptor gént már régóta kandidáns génként tartják számon.

Vizsgálatunk célja a SAD kialakulásában szerepet játszó premorbid személyiség pszichológiai és genetikai aspektusainak leírása. Ezért egészséges populáción vizsgálatuk SAD szubklinikus formájának összefüggéseit (Seasonal Assessment Questionnaire – SPAQ; szezonalitást mérő, Global Seasonality

GSS skálája) a depresszív tünetekkel (Zung-DS), a személyiségvonásokkal (BFIaffektív temperamentumokkal (TEMPS-A). Továbbá vizsgáltuk az 5-HTR2A gén összefüggését a

ra való érzékenységgel, az rs731779, rs985934 és az rs6311 polimorfizmusokat asszociációs és haplotípus vizsgálatán keresztül.

Hazánkban a populáció 4.6% szenved SAD-ben, míg 7.2% esetében áll fenn a szubszindromális forma. Az szubklinikus SAD-eseket emelkedett neuroticitás és csökkent extraverzió jellemzi. A nyíltság skálán való eltérést nem igazoltuk. A legerősebb prediszponáló tényezőnek a Szorongó és a ciklotím temperamentumot találtuk, de az irritábilitás és a depresszív temperamentum

atással lehet a szezonalitásra való érzékenységre. Az asszociációs vizsgálatok alapján az rs7311779 polimorfizmus GG homozigóta genotípust hordozók szignifikánsan magasabb pontszámot értek el a GSS skálán, mint a T allélt hordozók (p=0,0184). A haplotípus analízis során a rs731779 polimorfizmus G alléljának hordozása magasabb, míg a T allél jelenléte alacsony GSS pontszámot eredményezett.

A személyiség faktorok, temperamentumok mintázata és genetikai faktorok szerepe a szezonalitás és szezonális depresszió hátterében jelzik e tünet együttes spektrum természetét.



SZEZONALITÁS-IS DEPRESSZIÓBAN

, Pap Dorottya1, Bagdy György1

Kútvölgyi Klinikai Tömb, Klinikai és Kutatási

SAD) hátterének megértéséhez összetett biológiai és pszichés mechanizmusok szerepét kell figyelembe venni. A tünetek hátterében a

Vizsgálatunk célja a SAD kialakulásában szerepet játszó premorbid személyiség pszichológiai és genetikai aspektusainak leírása. Ezért egészséges populáción vizsgálatuk SAD szubklinikus formájának

SPAQ; szezonalitást mérő, Global Seasonality DS), a személyiségvonásokkal (BFI-44) és az

HTR2A gén összefüggését a ra való érzékenységgel, az rs731779, rs985934 és az rs6311 polimorfizmusokat

ben, míg 7.2% esetében áll fenn a eseket emelkedett neuroticitás és csökkent extraverzió

jellemzi. A nyíltság skálán való eltérést nem igazoltuk. A legerősebb prediszponáló tényezőnek a Szorongó és a ciklotím temperamentumot találtuk, de az irritábilitás és a depresszív temperamentum

atással lehet a szezonalitásra való érzékenységre. Az asszociációs vizsgálatok alapján az rs7311779 polimorfizmus GG homozigóta genotípust hordozók szignifikánsan magasabb pontszámot értek el a

analízis során a rs731779 polimorfizmus G alléljának hordozása magasabb, míg a T allél jelenléte alacsony GSS pontszámot eredményezett.

A személyiség faktorok, temperamentumok mintázata és genetikai faktorok szerepe a szezonalitás és szezonális depresszió hátterében jelzik e tünet együttes spektrum természetét.

2011. április 14-15.

E/II-7 A PÁRKAPCSOLATI STRE

Susánszky Anna


A fogyasztói társadalmakban a „második demográfiai átmenetnek” nevezett időszak egyik jellegzetes vonása, hogy csökken a házasságkötések és növekszik az élettársi kapcsolatvan a gyermekvállalási hajlandóságára is. Ezt az időszakot jellemzi a nemi szerepekre vonatkozó társadalmi elvárások átalakulása is. vizsgáltuk az együttélési forma és a Hungarostudy 2006-os országos reprezentatív felmérés adatbázisán végeztük. Almintánkat a 18 éven felüli, párkapcsolatban élő férfiak jelentették (N=1448). A párkapcsolatok minőségét a RövidítettHázassági Stressz Skálával, a nemi szerep stressz mértékét a rövidített Férfi Nemi Szerep Stressz Skálával illetve annak komponenseivel mértük. A modellezési eljárás a lépésenkénti lineáris regresszió módszerével történt. Eredmények: A élettársi viszonybaszinttel jellemezhető, rossznak minősülő párkapcsolat, mint a házasságban élők körében. A házas férfiak számára kisebb stressz-terhelést jelent a „nőknek való alárendelődés”, de a nemi szerep stressz más faktoraiban nincs eltérés a két csoport között. A párkapcsolatok minőségét statisztikailag szignifikáns mértékben befolyásolja az anyagi helyzet szubjektív megítélése, az együttélés formája, és a nőkkel szemben érzett intellektuális kisebbségi érzésből származVizsgálatunk a magyar férfiak körében igazolta, hogy a magas párkapcsolati stressz, amely a kapcsolat minőségének, és feltehetően kapcsolati stabilitásának is mutatója jobban érinti az élettársi viszonyban élőket, mint a házasokat. A nemi szerepek modernizálódásából eredő társadalmi elvárások szintén az élettársi viszonyban élő férfiakat érintik inkább.

Doktori Iskola. Mentális egészségtudományokProgram: Mentális egészségtudomány Témavezető: Kopp Mária E-mail: [email protected]

A PÁRKAPCSOLATI STRESSZ PREDIKTORAI FÉRFIAK K


A fogyasztói társadalmakban a „második demográfiai átmenetnek” nevezett időszak egyik jellegzetes vonása, hogy csökken a házasságkötések és növekszik az élettársi kapcsolatok száma, amely hatással van a gyermekvállalási hajlandóságára is. Ezt az időszakot jellemzi a nemi szerepekre vonatkozó társadalmi elvárások átalakulása is. Kutatásunk során a párkapcsolatok minőségével összefüggésben vizsgáltuk az együttélési forma és a nemi szerep stressz összefüggéseit. Módszerek

os országos reprezentatív felmérés adatbázisán végeztük. Almintánkat a 18 éven felüli, párkapcsolatban élő férfiak jelentették (N=1448). A párkapcsolatok minőségét a RövidítettHázassági Stressz Skálával, a nemi szerep stressz mértékét a rövidített Férfi Nemi Szerep Stressz Skálával illetve annak komponenseivel mértük. A modellezési eljárás a lépésenkénti lineáris regresszió

: A élettársi viszonyban élő férfiak körében gyakoribb a magas stressz szinttel jellemezhető, rossznak minősülő párkapcsolat, mint a házasságban élők körében. A házas

terhelést jelent a „nőknek való alárendelődés”, de a nemi szerep stressz oraiban nincs eltérés a két csoport között. A párkapcsolatok minőségét statisztikailag

szignifikáns mértékben befolyásolja az anyagi helyzet szubjektív megítélése, az együttélés formája, és a nőkkel szemben érzett intellektuális kisebbségi érzésből származó stressz mértéke. Vizsgálatunk a magyar férfiak körében igazolta, hogy a magas párkapcsolati stressz, amely a kapcsolat minőségének, és feltehetően kapcsolati stabilitásának is mutatója jobban érinti az élettársi viszonyban

házasokat. A nemi szerepek modernizálódásából eredő társadalmi elvárások szintén az élettársi viszonyban élő férfiakat érintik inkább.

Doktori Iskola. Mentális egészségtudományok

39

IAK KÖRÉBEN

A fogyasztói társadalmakban a „második demográfiai átmenetnek” nevezett időszak egyik jellegzetes ok száma, amely hatással

van a gyermekvállalási hajlandóságára is. Ezt az időszakot jellemzi a nemi szerepekre vonatkozó során a párkapcsolatok minőségével összefüggésben

Módszerek: Elemzésünket a os országos reprezentatív felmérés adatbázisán végeztük. Almintánkat a 18 éven

felüli, párkapcsolatban élő férfiak jelentették (N=1448). A párkapcsolatok minőségét a Rövidített Házassági Stressz Skálával, a nemi szerep stressz mértékét a rövidített Férfi Nemi Szerep Stressz Skálával illetve annak komponenseivel mértük. A modellezési eljárás a lépésenkénti lineáris regresszió

n élő férfiak körében gyakoribb a magas stressz szinttel jellemezhető, rossznak minősülő párkapcsolat, mint a házasságban élők körében. A házas

terhelést jelent a „nőknek való alárendelődés”, de a nemi szerep stressz oraiban nincs eltérés a két csoport között. A párkapcsolatok minőségét statisztikailag

szignifikáns mértékben befolyásolja az anyagi helyzet szubjektív megítélése, az együttélés formája, és a ó stressz mértéke. Következtetések:

Vizsgálatunk a magyar férfiak körében igazolta, hogy a magas párkapcsolati stressz, amely a kapcsolat minőségének, és feltehetően kapcsolati stabilitásának is mutatója jobban érinti az élettársi viszonyban

házasokat. A nemi szerepek modernizálódásából eredő társadalmi elvárások szintén az

40

E/II-8 IZOMDISZMORFIA, EVÉSGÁLATA FÉRFI TESTÉPÍ

Babusa Bernadett, Túry Ferenc


Háttér: Az izomdiszmorfia a férfiak speciális testképzavara, mely az izomzattal való túlzott/patológiás foglalatosságot jelenti. Az izomdiszmorfia gyakran társul viselkedésbeli jellemzőkkel, például testedzésfüggőséggel, a társas kapcsolatok romlásával, szigorú dabúzussal és dependenciával.

Célkitűzés: A vizsgálat elsődleges célja az izomdiszmorfia hazai kockázati prevalenciájának felmérése fokozott kockázatú populációban. A vizsgálat másodlagos célja az izomdiszmorfia evészavarral testedzésfüggőséggel kapcsolatos jellemzőinek vizsgálata.

Módszer: A vizsgálatban 302 férfi testépítő vett részt. Az izomdiszmorfia tüneteinek felmérésére az Izomzattal Való Elégedettség Skálát használtuk. További mérőeszközök az Evészavar Kérdőív öt alskálája (karcsúság, bulimia, interoceptív tudatosság, perfekcionizmus, interperszonális bizalmatlanság) és a Testedzés Addikció Kérdőív.

Eredmények: A kérdőíves adatokon alapuló izomdiszmorfia kockázati prevalenciája 17,2%. A vizsgált minta átlagéletkora 27,5 év. Az izomdiszmorfiára fokozottan veszélyeztetettek és a normális testépítők összehasonlítása során az izomdiszmorfia szempontjából magas kockázatú személyek szignifikánsan fiatalabbak voltak, illetve magasabb volt az ideálisnak tartott testsúlyuk. Emagasabb pontszámot értek el az Evészavar Kérdőív bulimia, interoceptív tudatosság, perfekcionizmus és interperszonális bizalmatlanság alskáláin. Az izomdiszmorfia szempontjából magas kockázatúak csoportja szignifikánsan nagyobb fo

Következtetés: Az izomdiszmorfia hazai prevalenciája megegyezik a nemzetközi irodalomban közöltekkel. A férfiak testével és megjelenésével kapcsolatban az utóbbi időben növekvő aggodalmaskodás magával hozta a tesszaporodását is. Az izmos férfitest eszményképe és az ebből táplálkozó izomdiszmorfia elterjedt, de még kevéssé tanulmányozott jelenségnek számít a közép

Doktori Iskola: Mentális EgészségtudományokProgram: Mentális egészségtudományokTémavezető: Túry Ferenc E-mail: [email protected]


IZOMDISZMORFIA, EVÉSZAVAR ÉS TESTEDZÉSFÜGÁLATA FÉRFI TESTÉPÍTİK KÖRÉBEN


Az izomdiszmorfia a férfiak speciális testképzavara, mely az izomzattal való túlzott/patológiás foglalatosságot jelenti. Az izomdiszmorfia gyakran társul viselkedésbeli jellemzőkkel, például testedzésfüggőséggel, a társas kapcsolatok romlásával, szigorú diétázással, anabolikus szteroid

A vizsgálat elsődleges célja az izomdiszmorfia hazai kockázati prevalenciájának felmérése fokozott kockázatú populációban. A vizsgálat másodlagos célja az izomdiszmorfia evészavarral testedzésfüggőséggel kapcsolatos jellemzőinek vizsgálata.

A vizsgálatban 302 férfi testépítő vett részt. Az izomdiszmorfia tüneteinek felmérésére az Izomzattal Való Elégedettség Skálát használtuk. További mérőeszközök az Evészavar Kérdőív öt

lskálája (karcsúság, bulimia, interoceptív tudatosság, perfekcionizmus, interperszonális bizalmatlanság) és a Testedzés Addikció Kérdőív.

A kérdőíves adatokon alapuló izomdiszmorfia kockázati prevalenciája 17,2%. A vizsgált 27,5 év. Az izomdiszmorfiára fokozottan veszélyeztetettek és a normális testépítők

összehasonlítása során az izomdiszmorfia szempontjából magas kockázatú személyek szignifikánsan fiatalabbak voltak, illetve magasabb volt az ideálisnak tartott testsúlyuk. Emagasabb pontszámot értek el az Evészavar Kérdőív bulimia, interoceptív tudatosság, perfekcionizmus és interperszonális bizalmatlanság alskáláin. Az izomdiszmorfia szempontjából magas kockázatúak csoportja szignifikánsan nagyobb fokú testedzésfüggőséggel volt jellemezhető.

Az izomdiszmorfia hazai prevalenciája megegyezik a nemzetközi irodalomban közöltekkel. A férfiak testével és megjelenésével kapcsolatban az utóbbi időben növekvő aggodalmaskodás magával hozta a testképpel és evéssel kapcsolatos patológiás jelenségek szaporodását is. Az izmos férfitest eszményképe és az ebből táplálkozó izomdiszmorfia elterjedt, de még kevéssé tanulmányozott jelenségnek számít a közép-kelet-európai kultúrákban, így hazánkban is.

ktori Iskola: Mentális Egészségtudományok Program: Mentális egészségtudományok


ZAVAR ÉS TESTEDZÉSFÜGGİSÉG VIZS-

Az izomdiszmorfia a férfiak speciális testképzavara, mely az izomzattal való túlzott/patológiás foglalatosságot jelenti. Az izomdiszmorfia gyakran társul viselkedésbeli jellemzőkkel, például

iétázással, anabolikus szteroid

A vizsgálat elsődleges célja az izomdiszmorfia hazai kockázati prevalenciájának felmérése fokozott kockázatú populációban. A vizsgálat másodlagos célja az izomdiszmorfia evészavarral és

A vizsgálatban 302 férfi testépítő vett részt. Az izomdiszmorfia tüneteinek felmérésére az Izomzattal Való Elégedettség Skálát használtuk. További mérőeszközök az Evészavar Kérdőív öt

lskálája (karcsúság, bulimia, interoceptív tudatosság, perfekcionizmus, interperszonális

A kérdőíves adatokon alapuló izomdiszmorfia kockázati prevalenciája 17,2%. A vizsgált 27,5 év. Az izomdiszmorfiára fokozottan veszélyeztetettek és a normális testépítők

összehasonlítása során az izomdiszmorfia szempontjából magas kockázatú személyek szignifikánsan fiatalabbak voltak, illetve magasabb volt az ideálisnak tartott testsúlyuk. Ezen felül szignifikánsan magasabb pontszámot értek el az Evészavar Kérdőív bulimia, interoceptív tudatosság, perfekcionizmus és interperszonális bizalmatlanság alskáláin. Az izomdiszmorfia szempontjából magas kockázatúak

kú testedzésfüggőséggel volt jellemezhető.

Az izomdiszmorfia hazai prevalenciája megegyezik a nemzetközi irodalomban közöltekkel. A férfiak testével és megjelenésével kapcsolatban az utóbbi időben növekvő

tképpel és evéssel kapcsolatos patológiás jelenségek szaporodását is. Az izmos férfitest eszményképe és az ebből táplálkozó izomdiszmorfia elterjedt, de

európai kultúrákban, így hazánkban is.

2011. április 14-15.

E/II-9 A MOTOROS TELJESÍTMÉLÁNYOKNÁL SZÜLETÉSI

Szabó Eszter

Semmelweis Egyetem, Atlétika Tanszék, Budapest

Bevezetés: Korábbi vizsgálataim eredményei azt mutatták, hogy a nyári és az őszi születésű gyermekek testileg fejlettebbek és motoros teljesítményük is meghaladja a télen és a tavasszal született társaikét.

Célok: Mivel a különbségek szignifikánsak voltak, tovább lépve elemzést végeztem a motorium struktúrájára vonatkozóan a születési évszakok szerint. Arra kerestem a választ, hogy melyek azok a fejlettségi és motoros teljesítményt kifejező mutatók, amelyek e

Módszerek: Munkám során hét, nyolc és kilenc éves lányok testi fejlettségét (testmagasság, testtömeg) és motoros teljesítményadatát (20 mtömöttlabdadobás és akadálypálya) dolgoztam fel. SPSS programcsomagot használva egyszempontos varianciaanalízist alkalmaztam. Az átlagértékek közötti különbségek megbízhatóságát "t" próbával vizsgáltam. Korrelációszámítást végeztem a születési évszak, a gyermekek testi fejlettsége ésmotoros teljesítmények között. Faktoranalízist használtam, varimax rotációval, hogy csoportosítsam az egyes változókat, nevezetesen a fejlettségre és motoros teljesítményre utaló tényezőket.

Eredmények: A kapott eredmények azt mutatják, hogy az hasonlóak. A télen, a nyáron és az ősszel születettek adataiból két faktort, azaz két csoportot, a tavasszal születettekéből három faktort lehetett leválasztani. A faktorok együttesen 57magyarázzák meg az összes varianciát. Valamennyi évszakban jellegzetes, hogy az első faktor az életkort, a testméreteket és a termetfaktorsúllyal. A második, illetve a tavaszi születésűeknél a harmadik faktor, integfaktorként értelmezhető. Bennük a vágtafutás, a tartós futás és az akadálypálya teszt található a legnagyobb faktorsúllyal. Az eredmények rámutatnak arra, hogy ebben az életszakaszban a lányok motoros teljesítményét a jobb testi fejlettség, a a legnagyobb mértékben.

Doktori Iskola: Sporttudomány Program: Sport, nevelés- és társadalomtudományTémavezető: Keresztesi Katalin Konzulens: Farmosi István E-mail: [email protected]

A MOTOROS TELJESÍTMÉNY FAKTORMINTÁZATA KLÁNYOKNÁL SZÜLETÉSI ÉVSZAK SZERINT

Semmelweis Egyetem, Atlétika Tanszék, Budapest

Korábbi vizsgálataim eredményei azt mutatták, hogy a nyári és az őszi születésű gyermekek testileg fejlettebbek és motoros teljesítményük is meghaladja a télen és a tavasszal született társaikét.

Mivel a különbségek szignifikánsak voltak, tovább lépve elemzést végeztem a motorium struktúrájára vonatkozóan a születési évszakok szerint. Arra kerestem a választ, hogy melyek azok a fejlettségi és motoros teljesítményt kifejező mutatók, amelyek egymással szorosan összefüggnek.

Munkám során hét, nyolc és kilenc éves lányok testi fejlettségét (testmagasság, testtömeg) és motoros teljesítményadatát (20 m-es vágtafutás, helyből távolugrás, 6 perces tartós futás,

álya) dolgoztam fel. SPSS programcsomagot használva egyszempontos varianciaanalízist alkalmaztam. Az átlagértékek közötti különbségek megbízhatóságát "t" próbával vizsgáltam. Korrelációszámítást végeztem a születési évszak, a gyermekek testi fejlettsége ésmotoros teljesítmények között. Faktoranalízist használtam, varimax rotációval, hogy csoportosítsam az egyes változókat, nevezetesen a fejlettségre és motoros teljesítményre utaló tényezőket.

A kapott eredmények azt mutatják, hogy az egyes évszakokhoz tartozó faktormintázatok hasonlóak. A télen, a nyáron és az ősszel születettek adataiból két faktort, azaz két csoportot, a tavasszal születettekéből három faktort lehetett leválasztani. A faktorok együttesen 57

összes varianciát. Valamennyi évszakban jellegzetes, hogy az első faktor az életkort, a testméreteket és a termet- és tömegfüggő tömöttlabdadobást tartalmazza a legnagyobb faktorsúllyal. A második, illetve a tavaszi születésűeknél a harmadik faktor, integfaktorként értelmezhető. Bennük a vágtafutás, a tartós futás és az akadálypálya teszt található a legnagyobb faktorsúllyal. Az eredmények rámutatnak arra, hogy ebben az életszakaszban a lányok motoros teljesítményét a jobb testi fejlettség, a magasabb termet és az azzal arányos testtömeg variálja

és társadalomtudomány

41

NY FAKTORMINTÁZATA KISISKOLÁS

Korábbi vizsgálataim eredményei azt mutatták, hogy a nyári és az őszi születésű gyermekek testileg fejlettebbek és motoros teljesítményük is meghaladja a télen és a tavasszal született társaikét.

Mivel a különbségek szignifikánsak voltak, tovább lépve elemzést végeztem a motorium struktúrájára vonatkozóan a születési évszakok szerint. Arra kerestem a választ, hogy melyek azok a

gymással szorosan összefüggnek.

Munkám során hét, nyolc és kilenc éves lányok testi fejlettségét (testmagasság, testtömeg) es vágtafutás, helyből távolugrás, 6 perces tartós futás,

álya) dolgoztam fel. SPSS programcsomagot használva egyszempontos varianciaanalízist alkalmaztam. Az átlagértékek közötti különbségek megbízhatóságát "t" próbával vizsgáltam. Korrelációszámítást végeztem a születési évszak, a gyermekek testi fejlettsége és az egyes motoros teljesítmények között. Faktoranalízist használtam, varimax rotációval, hogy csoportosítsam az egyes változókat, nevezetesen a fejlettségre és motoros teljesítményre utaló tényezőket.

egyes évszakokhoz tartozó faktormintázatok hasonlóak. A télen, a nyáron és az ősszel születettek adataiból két faktort, azaz két csoportot, a tavasszal születettekéből három faktort lehetett leválasztani. A faktorok együttesen 57-69%-ban

összes varianciát. Valamennyi évszakban jellegzetes, hogy az első faktor az és tömegfüggő tömöttlabdadobást tartalmazza a legnagyobb

faktorsúllyal. A második, illetve a tavaszi születésűeknél a harmadik faktor, integrált motoros faktorként értelmezhető. Bennük a vágtafutás, a tartós futás és az akadálypálya teszt található a legnagyobb faktorsúllyal. Az eredmények rámutatnak arra, hogy ebben az életszakaszban a lányok

magasabb termet és az azzal arányos testtömeg variálja

42


2011. április 14-15.

Dr. Tekes Kornélia egyetemi tanár

E/III ELİADÁSSZEKCIÓ

Elnök: Dr. Tekes Kornélia egyetemi tanár

43

44


2011. április 14-15.

E/III-1 SZÉLESSPEKTRUMÚ KINÁT EXPRESSZÁLÓ NEM-KISSEJTES TÜD

Gyulavári Pál1, Szántai-Kis CsabaKéri György1,2, Vántus Tibor1 1 Magyar Tudományos Akadémia

Budapest 2 Vichem Kft., Budapest 3 Semmelweis Egyetem, Gyógyszerészi Kémiai Intézet, Budapest

A mutáns (epidermális növekedési faktor receptorból (EGFR) kiinduló jelátvitel fontos szerepet játszik a nem-kissejtes tüdőcarcinomában (NSCLC). A piacon jelenleg forgalomban lévő EGFR kinázgátlók (TKI) zömmel a szomatikus aktiváló mutációt (pl. L858R) hozömében visszaesés következik be rezisztens EGFR mutációk (pl. T790M) megjelenésével vagy a proto-onkogén amplifikációjával. A cEGFR TKI-k jelenlétében.

A Vichem Kft. vegyülettárjának átvizsgálása során korábban beazonosítottunk egy új TKI családot, melynek tagjai különböző mértékben gátolták az érzékenyítő mutáns EGFR, a crekombináns enzimek működését. Célunk e kisNSCLC vonalakon. A kiválasztott sejtvonalak (A549, H1975, HCC827, H1993) ctípusú, aktiváló illetve rezisztens mutáns EGFRsejtekben is kifejtik azokon a kinázokon hatásukat, amiket az enzimes mérésekben is gátoltak, western blottos vizsgálatokat is végeztünk.

A legjobb hatású szulfonamidok sejteken mutatott ICnagyobbak, mint a referenciaanyagokéi (Erlotinib, Bosutinib, Dasatinib, AMGblottos vizsgálatok alapján is a leghatásosabb szulfonamidok kb. tízszeres koncentrációban gátolták az említett receptor-kinázok foszforilálását a referenciaanyagokkal azonos mértékben. A vizsgált vegyületek ugyanakkor szélesebb hatásspektrumot mutattak a sejtvonalakon, mint a referenciaanyagok.

Vizsgálataink tehát bizonyították egy új molekulacsalád, a szulfonamid tumorsejt-vonalakon és felderítettük hatásmechanizmusuk lényeges részeit. A továbbiakban FACS analízissel, CaCo2 esszével és PAMPA mérésekkel határozzuk meg a szulfonamidok farmakológiai tulajdonságait.

Kutatásainkat az NKTH OM-00080/2008 és OM

Doktori Iskola: Gyógyszertudományok Program: A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányaiTémavezető: Vántus Tibor E-mail: [email protected]

SZÉLESSPEKTRUMÚ KINÁZGÁTLÓK VIZSGÁLATA MKISSEJTES TÜDİCARCINOMA VONALAKON

Kis Csaba2, İrfi László2,3, Szabadkai István2, Szokol Bálint

Magyar Tudományos Akadémia – Semmelweis Egyetem, Patobiokémiai Kutatócsoport,

Semmelweis Egyetem, Gyógyszerészi Kémiai Intézet, Budapest

A mutáns (epidermális növekedési faktor receptorból (EGFR) kiinduló jelátvitel fontos szerepet játszik kissejtes tüdőcarcinomában (NSCLC). A piacon jelenleg forgalomban lévő EGFR kinázgátlók

(TKI) zömmel a szomatikus aktiváló mutációt (pl. L858R) hordozó betegeken hatnak. Idővel az esetek zömében visszaesés következik be rezisztens EGFR mutációk (pl. T790M) megjelenésével vagy a

onkogén amplifikációjával. A c-Met-en kívül a c-Src kináz is segíthet fenntartani az onkogén jelet,

A Vichem Kft. vegyülettárjának átvizsgálása során korábban beazonosítottunk egy új TKI családot, melynek tagjai különböző mértékben gátolták az érzékenyítő mutáns EGFR, a crekombináns enzimek működését. Célunk e kis-molekulás kinázgátlók hatásának vizsgálata volt ismert NSCLC vonalakon. A kiválasztott sejtvonalak (A549, H1975, HCC827, H1993) ctípusú, aktiváló illetve rezisztens mutáns EGFR-t expresszálnak. Bizonyítandó, hogy a szulfonamidok a

is kifejtik azokon a kinázokon hatásukat, amiket az enzimes mérésekben is gátoltak, western

A legjobb hatású szulfonamidok sejteken mutatott IC50 értékei átlagosan egy nagyságrenddel voltak nagyobbak, mint a referenciaanyagokéi (Erlotinib, Bosutinib, Dasatinib, AMGblottos vizsgálatok alapján is a leghatásosabb szulfonamidok kb. tízszeres koncentrációban gátolták az

kinázok foszforilálását a referenciaanyagokkal azonos mértékben. A vizsgált vegyületek ugyanakkor szélesebb hatásspektrumot mutattak a sejtvonalakon, mint a

Vizsgálataink tehát bizonyították egy új molekulacsalád, a szulfonamid származékok hatékonyságát vonalakon és felderítettük hatásmechanizmusuk lényeges részeit. A továbbiakban FACS

analízissel, CaCo2 esszével és PAMPA mérésekkel határozzuk meg a szulfonamidok farmakológiai

080/2008 és OM-00107/2008 számú pályázataiból finanszíroztuk.

Program: A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányai

45

ZGÁTLÓK VIZSGÁLATA MUTÁNS EGFR-OMA VONALAKON

, Szokol Bálint2, Peták István1,

Semmelweis Egyetem, Patobiokémiai Kutatócsoport,

A mutáns (epidermális növekedési faktor receptorból (EGFR) kiinduló jelátvitel fontos szerepet játszik kissejtes tüdőcarcinomában (NSCLC). A piacon jelenleg forgalomban lévő EGFR kinázgátlók

rdozó betegeken hatnak. Idővel az esetek zömében visszaesés következik be rezisztens EGFR mutációk (pl. T790M) megjelenésével vagy a c-Met

Src kináz is segíthet fenntartani az onkogén jelet,

A Vichem Kft. vegyülettárjának átvizsgálása során korábban beazonosítottunk egy új TKI családot, melynek tagjai különböző mértékben gátolták az érzékenyítő mutáns EGFR, a c-Met és a c-Src

kinázgátlók hatásának vizsgálata volt ismert NSCLC vonalakon. A kiválasztott sejtvonalak (A549, H1975, HCC827, H1993) c-Met-et, c-Src-ot és vad

t expresszálnak. Bizonyítandó, hogy a szulfonamidok a is kifejtik azokon a kinázokon hatásukat, amiket az enzimes mérésekben is gátoltak, western

értékei átlagosan egy nagyságrenddel voltak nagyobbak, mint a referenciaanyagokéi (Erlotinib, Bosutinib, Dasatinib, AMG-458 analóg). A western blottos vizsgálatok alapján is a leghatásosabb szulfonamidok kb. tízszeres koncentrációban gátolták az

kinázok foszforilálását a referenciaanyagokkal azonos mértékben. A vizsgált vegyületek ugyanakkor szélesebb hatásspektrumot mutattak a sejtvonalakon, mint a

származékok hatékonyságát vonalakon és felderítettük hatásmechanizmusuk lényeges részeit. A továbbiakban FACS

analízissel, CaCo2 esszével és PAMPA mérésekkel határozzuk meg a szulfonamidok farmakológiai

00107/2008 számú pályázataiból finanszíroztuk.

46

E/III-2 TUMORELLENES HATÓANYSÁRA ALKALMAS GNRHVIZSGÁLATA

Lajkó Eszter1, Ulrike Leurs2, Marilena Manea 1 Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet, Semmelweis Egyetem, Budapest2 Department of Analytical Chemistry, University of Konstanz, Konstanz3 MTA-ELTE Peptidkémiai Kutatócsoport, Budapest

A célzott daganatterápia, a tumorok felszínén szelektíven kifejeződő receptorokhoz kötődő, hatóanyagszállító biokonjugátumok felhasználásreceptor egy a rákos sejtek felszínén nagyszámban megjelenő fehérjecélpontok közül. Ligandja, a GnRHírányító hatással rendelkező hordozóként biztosíthatja különböző tumorellenes hatóanyagok célbajuttatását.

Céljaink között szerepelt a GnRH-III alapú konjugátumok (i) adhézióra kifejtett hatásának vizsgálata; (ii) a konjugátumok antiproliferatív / citotoxikus hatásának összehasonlítása a szabad hatóanyagok hatásával; (iii) a molekulák szerkezete és a kitumorellenes hatás elérése céljából.

A vizsgált ligandjaink olyan GnRH-III gerincű peptidek voltak, amelyekben a hatóanyagok (doxorubicin, daunomicin) közvetlenül, vagy távtartó szekvencián amid, oxim) kialakításával lettek az alapmolekulához, vagy annak származékához [(N(ε-AcLys)4GnRH-III] kapcsolva. Modellaktivitásának mérésére az elektromos impedancia, valós idejű regisztrálásán alapuló xCELLigencekészüléket (Roche), a vizsgált peptidek antiproliferatív és citotoxikus hatásának detektálására a CASY TTsejtszámláló és sejtméret-eloszlást meghatározó bere

Eredményeink szerint az alapmolekula, a GnRH(10-8-10-6M: 136,5-212%). A hatóanyag közvetlen kapcsolása esetén [GnRHviszonyított adhézió csökkenés (10-

(10-6M: 84%). A távtartó közbeiktatása [GnRHjelentős antiproliferatív hatást eredményezett (10koncentrációfüggő módon csökkentette a sejtek kitapadását. Az (mértékben a sejtadhéziót (10-9M: 256%), és ezzel párhuzamosan

Következtetésként elmondható, hogy a GnRHtumorellenes hatással és egyben képesek a monociták letapadásának befolyásolására. A távtartó megléte még kifejezettebb antiproliferatív hatást, míg az jelleget eredményezett. A vizsgált biokonjugátumok alkalmas jelöltek lehetnek a célzott tumorterápiában való felhasználásra, az eredmények hatásuk révén is hozzájárulhatnak a daganatok kezeléséhe

Doktori Iskola: Gyógyszertudományok Program: A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányai Témavezető: Kőhidai László E-mail: [email protected]


TUMORELLENES HATÓANYAGOK SZELEKTÍV CÉLBAJUTTASÁRA ALKALMAS GNRH-III ALAPÚ KONJUGÁTUM

, Marilena Manea2, Szabó Ildikó3, Mezı Gábor3

és Immunbiológiai Intézet, Semmelweis Egyetem, BudapestDepartment of Analytical Chemistry, University of Konstanz, Konstanz

ELTE Peptidkémiai Kutatócsoport, Budapest

A célzott daganatterápia, a tumorok felszínén szelektíven kifejeződő receptorokhoz kötődő, hatóanyagszállító biokonjugátumok felhasználásán alapul. A GnRH (gonadotropin releasing hormon) receptor egy a rákos sejtek felszínén nagyszámban megjelenő fehérjecélpontok közül. Ligandja, a GnRHírányító hatással rendelkező hordozóként biztosíthatja különböző tumorellenes hatóanyagok

III alapú konjugátumok (i) adhézióra kifejtett hatásának vizsgálata; (ii) a konjugátumok antiproliferatív / citotoxikus hatásának összehasonlítása a szabad hatóanyagok hatásával; (iii) a molekulák szerkezete és a kiváltott hatások közötti összefüggések leírása, a legoptimálisabb

III gerincű peptidek voltak, amelyekben a hatóanyagok (doxorubicin, daunomicin) közvetlenül, vagy távtartó szekvencián (’GFLG’, ’YRRL’) keresztül, különböző kötések (észter, amid, oxim) kialakításával lettek az alapmolekulához, vagy annak származékához [(N

kapcsolva. Modell-sejtünk (MonoMac6 humán monocita sejtvonal) adhéziós aktivitásának mérésére az elektromos impedancia, valós idejű regisztrálásán alapuló xCELLigencekészüléket (Roche), a vizsgált peptidek antiproliferatív és citotoxikus hatásának detektálására a CASY TT

eloszlást meghatározó berendezést használtuk.

Eredményeink szerint az alapmolekula, a GnRH-III jelentősen fokozta a monocita sejtek adhézióját212%). A hatóanyag közvetlen kapcsolása esetén [GnRH

-7M: 40%), és mérsékelt sejtosztódást gátló hatás volt detektálhatóM: 84%). A távtartó közbeiktatása [GnRH-III(Dau-oxim-GFLG)] adhéziófokozó (10

jelentős antiproliferatív hatást eredményezett (10-6M: 54%), azonban a GnRHoncentrációfüggő módon csökkentette a sejtek kitapadását. Az (ε-AcLys)4GnRH(Dau) növelte legnagyobb

M: 256%), és ezzel párhuzamosan a molekula citotoxikusnak bizonyult

Következtetésként elmondható, hogy a GnRH-III alapú konjugátumok rendelkeznek a hatóanyagra jellemző tumorellenes hatással és egyben képesek a monociták letapadásának befolyásolására. A távtartó megléte még kifejezettebb antiproliferatív hatást, míg az (ε-AcLys)4GnRH-III hordozó alkalmazása már citotoxikus

biokonjugátumok alkalmas jelöltek lehetnek a célzott tumorterápiában való felhasználásra, az eredmények alapján felmerül annak lehetősége, hogy a sejtadhézióra kifejtett

daganatok kezeléséhez, metasztázisok megelőzéséhez.



SZELEKTÍV CÉLBAJUTTATÁ-III ALAPÚ KONJUGÁTUMOK IN VITRO

3, Kıhidai László1

és Immunbiológiai Intézet, Semmelweis Egyetem, Budapest

A célzott daganatterápia, a tumorok felszínén szelektíven kifejeződő receptorokhoz kötődő, án alapul. A GnRH (gonadotropin releasing hormon)

receptor egy a rákos sejtek felszínén nagyszámban megjelenő fehérjecélpontok közül. Ligandja, a GnRH-III, írányító hatással rendelkező hordozóként biztosíthatja különböző tumorellenes hatóanyagok

III alapú konjugátumok (i) adhézióra kifejtett hatásának vizsgálata; (ii) a konjugátumok antiproliferatív / citotoxikus hatásának összehasonlítása a szabad hatóanyagok hatásával;

váltott hatások közötti összefüggések leírása, a legoptimálisabb

III gerincű peptidek voltak, amelyekben a hatóanyagok (doxorubicin, (’GFLG’, ’YRRL’) keresztül, különböző kötések (észter,

amid, oxim) kialakításával lettek az alapmolekulához, vagy annak származékához [(N-MeSer)3GnRH-III, sejtünk (MonoMac6 humán monocita sejtvonal) adhéziós

aktivitásának mérésére az elektromos impedancia, valós idejű regisztrálásán alapuló xCELLigence® készüléket (Roche), a vizsgált peptidek antiproliferatív és citotoxikus hatásának detektálására a CASY TT®

III jelentősen fokozta a monocita sejtek adhézióját 212%). A hatóanyag közvetlen kapcsolása esetén [GnRH-III(Dau)] kontrollhoz

és mérsékelt sejtosztódást gátló hatás volt detektálható GFLG)] adhéziófokozó (10-10-10-9M: 143%), és

M: 54%), azonban a GnRH-III(Dox-oxim-GFLG) GnRH(Dau) növelte legnagyobb

citotoxikusnak bizonyult.

gátumok rendelkeznek a hatóanyagra jellemző tumorellenes hatással és egyben képesek a monociták letapadásának befolyásolására. A távtartó megléte

III hordozó alkalmazása már citotoxikus biokonjugátumok alkalmas jelöltek lehetnek a célzott tumorterápiában

alapján felmerül annak lehetősége, hogy a sejtadhézióra kifejtett z, metasztázisok megelőzéséhez.

2011. április 14-15.

E/III-3 PAJZSMIRIGYHORMONOK

Tóth Gergı, Kovács Zsuzsanna, Hosztafi Sándor, Noszál Béla


Bevezetés: A bio- és gyógyszermolekulák többsége tartalmaz egynél több bázikus funkciós csoportot, melyek protonálódási állandói fontos fizikai molekula szervezetbeli sorsa.

Célok: Kutatómunkánk célja a legfontosabb pajzsmirigyhormonoknak a tiroxinnak, a liotironinnak, a reverz liotironinnak, valamint prekurzorjaiknak a dijódtirozinnak, monojódtirozinmikrospeciációs vizsgálata. Ehhez a vegyületek makroállandóit protonálódására jellemző mikroállandót UVhatározható mikroállandókat deduktív módszerreszámú bázikus csoporttal rendelkező molekulákat állítottunk elő, amelyek makroállandói megfeleltethetőek az eredeti vegyület egyes mikroállandóinak. Ezen előállított vegyületek közül több új, az irodalomban le nem írt molekula található.

Eredmények: A fenolátcsoportra jellemző logdijódtirozinnál, monojódtirozinnál és tirozinnál, rendre: 6,64, 8,43, 6,85, 8,71, 10,04. Az értékek mutatják, hogy a molekulákba a második jód atom beépülésével a jódatomok elektronszívó hatása erőteljesebb lesz, és jobban lecsökkentik a fenolátcsoport bázicitását. A szervezetben két jódtartalmú származék szubsztituciójából képződnek a pajzsmirigyhormonok. A molekulák szubsztituciakkor lehetséges, ha a fenolátcsoport deprotonált állapotban van. Méréseinkből megszerkesztettük a mikrorészecskék eloszlását a pH függvényében. Ebből látszik, hogy a vér pH értékén csak a dijodtirozinnál található nagy százalékban olyan részecskeállapotban van. Ez jól korrelál azzal a ténnyel, hogy a pajzsmirigyben a hormonok 90%tetrajódtironin, azaz a két dijódtirozin molekula összekapcsolódásából képződő tiroxin. A pajzsmirigyhormonok fenolátjának pH-ján protondonor (-OH) formában, míg a tiroxin fenolátja protonakceptor (OEz közre játszik abban, hogy a liotironin receptorhoz való affinitása nagyobb, mint a tirecptorkötő régióban a protondonor forma kedvezményezett. A vegyületek mikroállandói ezen kívül befolyásolják és magyarázhatják a két pajzsmirigyhormon transzportfehérjékhez való kötődésének, és a két molekula aktív membrántranszportjának

Doktori Iskola: Gyógyszertudományok Program: A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányaiTémavezető: Noszál Béla E-mail: [email protected]

PAJZSMIRIGYHORMONOK MIKROSPECIÁCIÓJA

Zsuzsanna, Hosztafi Sándor, Noszál Béla


és gyógyszermolekulák többsége tartalmaz egynél több bázikus funkciós csoportot, melyek protonálódási állandói fontos fizikai – kémiai paraméterek. Ezek segítségével előrejelezhető a

Kutatómunkánk célja a legfontosabb pajzsmirigyhormonoknak a tiroxinnak, a liotironinnak, a reverz liotironinnak, valamint prekurzorjaiknak a dijódtirozinnak, monojódtirozinmikrospeciációs vizsgálata. Ehhez a vegyületek makroállandóit 1H-NMR titrálással, a fenolátcsoport protonálódására jellemző mikroállandót UV-pH titrálással, míg az ezen módszerekkel meg nem határozható mikroállandókat deduktív módszerrel állapítottuk meg. Ez utóbbihoz olyan csökkentett számú bázikus csoporttal rendelkező molekulákat állítottunk elő, amelyek makroállandói megfeleltethetőek az eredeti vegyület egyes mikroállandóinak. Ezen előállított vegyületek közül több

n le nem írt molekula található.

A fenolátcsoportra jellemző logko mikroállandó értéke a tiroxinnál, liotironinnál, dijódtirozinnál, monojódtirozinnál és tirozinnál, rendre: 6,64, 8,43, 6,85, 8,71, 10,04. Az értékek

a a második jód atom beépülésével a jódatomok elektronszívó hatása erőteljesebb lesz, és jobban lecsökkentik a fenolátcsoport bázicitását. A szervezetben két jódtartalmú származék szubsztituciójából képződnek a pajzsmirigyhormonok. A molekulák szubsztituciakkor lehetséges, ha a fenolátcsoport deprotonált állapotban van. Méréseinkből megszerkesztettük a mikrorészecskék eloszlását a pH függvényében. Ebből látszik, hogy a vér pH értékén csak a dijodtirozinnál található nagy százalékban olyan részecske, ahol a fenolátcsoport deprotonált állapotban van. Ez jól korrelál azzal a ténnyel, hogy a pajzsmirigyben a hormonok 90%

, azaz a két dijódtirozin molekula összekapcsolódásából képződő tiroxin. A mikroállandója azt mutatja, hogy a liotironin fenolátja a szervezet

OH) formában, míg a tiroxin fenolátja protonakceptor (OEz közre játszik abban, hogy a liotironin receptorhoz való affinitása nagyobb, mint a tirecptorkötő régióban a protondonor forma kedvezményezett. A vegyületek mikroállandói ezen kívül befolyásolják és magyarázhatják a két pajzsmirigyhormon transzportfehérjékhez való kötődésének, és a két molekula aktív membrántranszportjának különbségét is.


47

és gyógyszermolekulák többsége tartalmaz egynél több bázikus funkciós csoportot, araméterek. Ezek segítségével előrejelezhető a

Kutatómunkánk célja a legfontosabb pajzsmirigyhormonoknak a tiroxinnak, a liotironinnak, a reverz liotironinnak, valamint prekurzorjaiknak a dijódtirozinnak, monojódtirozinnak és a tirozinnak

NMR titrálással, a fenolátcsoport pH titrálással, míg az ezen módszerekkel meg nem

l állapítottuk meg. Ez utóbbihoz olyan csökkentett számú bázikus csoporttal rendelkező molekulákat állítottunk elő, amelyek makroállandói megfeleltethetőek az eredeti vegyület egyes mikroállandóinak. Ezen előállított vegyületek közül több

mikroállandó értéke a tiroxinnál, liotironinnál, dijódtirozinnál, monojódtirozinnál és tirozinnál, rendre: 6,64, 8,43, 6,85, 8,71, 10,04. Az értékek

a a második jód atom beépülésével a jódatomok elektronszívó hatása erőteljesebb lesz, és jobban lecsökkentik a fenolátcsoport bázicitását. A szervezetben két jódtartalmú származék szubsztituciójából képződnek a pajzsmirigyhormonok. A molekulák szubsztituciója csak akkor lehetséges, ha a fenolátcsoport deprotonált állapotban van. Méréseinkből megszerkesztettük a mikrorészecskék eloszlását a pH függvényében. Ebből látszik, hogy a vér pH értékén csak a

, ahol a fenolátcsoport deprotonált állapotban van. Ez jól korrelál azzal a ténnyel, hogy a pajzsmirigyben a hormonok 90%-a 3,5,3',5'-

, azaz a két dijódtirozin molekula összekapcsolódásából képződő tiroxin. A mikroállandója azt mutatja, hogy a liotironin fenolátja a szervezet

OH) formában, míg a tiroxin fenolátja protonakceptor (O-) formában található. Ez közre játszik abban, hogy a liotironin receptorhoz való affinitása nagyobb, mint a tiroxinnak, mivel a recptorkötő régióban a protondonor forma kedvezményezett. A vegyületek mikroállandói ezen kívül befolyásolják és magyarázhatják a két pajzsmirigyhormon transzportfehérjékhez való kötődésének, és

48

E/III-4 RENDKÍVÜL KIS MENNYI(MS) VIZSGÁLATÁNAK MEGOLDÁSA

Turiák Lilla, Ozohanics Olivér, Marino Fabio, Drahos László, Vékey Károly

Magyar Tudományos Akadémia, Kémiai Kutatóközpont, Budapest

A proteomikai vizsgálatok célja az igen kis mennyiségben, illetve koncentrációban jelen lévő fehérjék kimutatása, azonosítása, szerkezetük meghatározása. A biológiai minták fehérjéinek vizsgálata sok esetben összetett folyamat, melyhez hatékony minta előkészítési protokollok szükségesek. A proteomikai vizsgálatok egyik kulcslépése a tripszines emésztés. Míg a nm500 µL térfogatban történő emésztése rutinszerű, addig a kis mennyiségű fehérjekeverékek (fmol és pmol mennyiség) oldatban történő emésztése nem megoldott. Mivel számos biológiai eredetű minta fehérjéi nem állnak rendelkezésre nmkomponensek vizsgálatára irányul, rendkívül fontos egy olyan módszer kidolgozása ahol az emésztés során nem hígul fel jelentősen a minta, és nem tűnik el a nagy térfogatban a kis mennyiségű anyag.

Célok: Célunk az oldatban történő tripszines emésztés optimálása kis anyagmennyiségre/térfogatra. Az általunk használt modell humán plazma és

Eredmények: A kidolgozott protokoll 10 µL mintatérfogatból indul ki, hozzáadását követően az össztérfogat mindössze 15 µLMALDI vizsgálatok esetén előnyős, melyek kis térfogattal dolgoznak. A protokoll további előnye, hogy elkerülhető a minta előzetes koncentrámegoldanunk igen kis, 0,1-5 pmol összmennyiségű fehérjekeverék proteomikai vizsgálatát. Ennek kritikus lépése a fehérjekeverék kis térfogatban történő megemésztése. Az ezt követő nanoUPLCMS/MS analízis során a fehérjekeverék minor, akár 10 fmol mennyiségben jelenlevő komponenseit is sikeresen azonosítottuk. Várható, hogy a kidolgozott protokoll alkalmazása széles körben elterjed majd.

Doktori Iskola: Gyógyszertudományok Program: A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányaiTémavezető: Vékey Károly E-mail cím: [email protected]


RENDKÍVÜL KIS MENNYISÉGŐ FEHÉRJEKEVERÉKEMEGOLDÁSA

, Ozohanics Olivér, Marino Fabio, Drahos László, Vékey Károly

Magyar Tudományos Akadémia, Kémiai Kutatóközpont, Budapest

A proteomikai vizsgálatok célja az igen kis mennyiségben, illetve koncentrációban jelen lévő fehérjék tása, azonosítása, szerkezetük meghatározása. A biológiai minták fehérjéinek vizsgálata sok

esetben összetett folyamat, melyhez hatékony minta előkészítési protokollok szükségesek. A proteomikai vizsgálatok egyik kulcslépése a tripszines emésztés. Míg a nmol mennyiségű fehérjék 100500 µL térfogatban történő emésztése rutinszerű, addig a kis mennyiségű fehérjekeverékek (fmol és pmol mennyiség) oldatban történő emésztése nem megoldott. Mivel számos biológiai eredetű minta fehérjéi nem állnak rendelkezésre nmol mennyiségben és a kutatás manapság egyre inkább a kis komponensek vizsgálatára irányul, rendkívül fontos egy olyan módszer kidolgozása ahol az emésztés során nem hígul fel jelentősen a minta, és nem tűnik el a nagy térfogatban a kis mennyiségű anyag.

Célunk az oldatban történő tripszines emésztés optimálása kis anyagmennyiségre/térfogatra. Az általunk használt modell humán plazma és β-laktoglobulin belső standard keveréke volt.

A kidolgozott protokoll 10 µL mintatérfogatból indul ki, és a különböző reagensek hozzáadását követően az össztérfogat mindössze 15 µL-re nő. Ez különösen a nanoUPLCMALDI vizsgálatok esetén előnyős, melyek kis térfogattal dolgoznak. A protokoll további előnye, hogy elkerülhető a minta előzetes koncentrálása a szokásos bepárlás/visszaoldás eljárással. Sikerült

5 pmol összmennyiségű fehérjekeverék proteomikai vizsgálatát. Ennek kritikus lépése a fehérjekeverék kis térfogatban történő megemésztése. Az ezt követő nanoUPLC

ízis során a fehérjekeverék minor, akár 10 fmol mennyiségben jelenlevő komponenseit is sikeresen azonosítottuk. Várható, hogy a kidolgozott protokoll alkalmazása széles körben elterjed

tudományok korszerű kutatási irányai


FEHÉRJEKEVERÉKEK NANOLC/MS

A proteomikai vizsgálatok célja az igen kis mennyiségben, illetve koncentrációban jelen lévő fehérjék tása, azonosítása, szerkezetük meghatározása. A biológiai minták fehérjéinek vizsgálata sok

esetben összetett folyamat, melyhez hatékony minta előkészítési protokollok szükségesek. A ol mennyiségű fehérjék 100-

500 µL térfogatban történő emésztése rutinszerű, addig a kis mennyiségű fehérjekeverékek (fmol és pmol mennyiség) oldatban történő emésztése nem megoldott. Mivel számos biológiai eredetű minta

ol mennyiségben és a kutatás manapság egyre inkább a kis komponensek vizsgálatára irányul, rendkívül fontos egy olyan módszer kidolgozása ahol az emésztés során nem hígul fel jelentősen a minta, és nem tűnik el a nagy térfogatban a kis mennyiségű anyag.

Célunk az oldatban történő tripszines emésztés optimálása kis anyagmennyiségre/térfogatra. laktoglobulin belső standard keveréke volt.

és a különböző reagensek re nő. Ez különösen a nanoUPLC-MS vagy

MALDI vizsgálatok esetén előnyős, melyek kis térfogattal dolgoznak. A protokoll további előnye, hogy lása a szokásos bepárlás/visszaoldás eljárással. Sikerült

5 pmol összmennyiségű fehérjekeverék proteomikai vizsgálatát. Ennek kritikus lépése a fehérjekeverék kis térfogatban történő megemésztése. Az ezt követő nanoUPLC-

ízis során a fehérjekeverék minor, akár 10 fmol mennyiségben jelenlevő komponenseit is sikeresen azonosítottuk. Várható, hogy a kidolgozott protokoll alkalmazása széles körben elterjed

2011. április 14-15.

E/III-5 NMDA / AMPA ANTAGONISZINTÉZISE

Váradi András, Gergely András, Horváth Péter, Kökösi József


A központi idegrendszer fő excitátoros neurotranszmittere a glutaminsav, amelynek meghatározó szerepe van egyes központi idegrendszeri folyamatok (memória, tanulás, idegi plaszticitás) szabályozásában, ugyanakkor tartósan neurodegeneratív betegségek kialakulásához vezet.

Világszerte széleskörű kutatás irányul olyan glutamát rendszert szabályozó farmakonok kifejlesztésére, amelynek segítségével a káros neurodegeneratív folyamatneuronális betegségek (Alzheimer-kór, Parkinson

A Semmelweis Egyetem Gyógyszerészi Kémiai Intézetében a glutaminsav ionotróp NMDA és AMPA receptorain szelektíven ható antagonistákat fejlesztettünk kinazolin-3-ecetsav származék, a Q5 jelű molekula, amely in vivo betegségteszteken erős antikonvulzív és antiepileptikus hatással rendelkezik.

Jelen előadásban azokról az eredményekről számolunk be, amelyek kinazolonszármazékok kémiai átalakítása során szelektív NMDA antagonista vegyületekhez vezettek. A kinazolon-2-karbonsavamidok ciklizációs reakciói során lineárisan kondenzált imidazo[5,1b]kinazolin-1,5-dionokhoz jutottunk, amelyek a glutamát kötődéséhez elemeket rögzített formában tartalmazzák.

A szerkezet-hatás összefüggések feltárására szisztematikusan változó szubsztituenseket tartalmazó vegyületsorozatokat szintetizáltunk. A kedvező aktivitást mutató származékok esetén olyan vezérmolekula optimalizálási kémiai módosításokat is végeztünk, amelyek segítségével a gyógyszerhatást befolyásoló fizikokémiai sajátságokat (logP, oldhatóság) tudtuk széleskörűen változtatni. A Q5 molekula farmakofór elemeit az imidazokinazolonelőnyös kombinációkat AMPA / NMDA dual inhibitorok kialakítására.

Az előállított anyagok jellemzése és szerkezetigazolása UV, Királis HPLC oszlopon történt elválasztás után a tiszta enantiomerek optikspektroszkópiával tanulmányoztuk.

Doktori Iskola: Gyógyszertudományok Program: A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányaiTémavezető: Gergely András E-mail: [email protected]

NMDA / AMPA ANTAGONISTA IMIDAZOKINAZOLIN-SZÁRMAZÉKOK

, Gergely András, Horváth Péter, Kökösi József

erészi Kémiai Intézet, Budapest

A központi idegrendszer fő excitátoros neurotranszmittere a glutaminsav, amelynek meghatározó szerepe van egyes központi idegrendszeri folyamatok (memória, tanulás, idegi plaszticitás) szabályozásában, ugyanakkor tartósan emelkedett glutamátszint idegsejtneurodegeneratív betegségek kialakulásához vezet.

Világszerte széleskörű kutatás irányul olyan glutamát rendszert szabályozó farmakonok kifejlesztésére, amelynek segítségével a káros neurodegeneratív folyamatok megelőzhetőek, valamint

kór, Parkinson-kór) progressziója lassítható.

A Semmelweis Egyetem Gyógyszerészi Kémiai Intézetében a glutaminsav ionotróp NMDA és AMPA receptorain szelektíven ható antagonistákat fejlesztettünk ki. Ezek egyike az AMPA antagonista

ecetsav származék, a Q5 jelű molekula, amely in vivo betegségteszteken erős antikonvulzív és antiepileptikus hatással rendelkezik.

Jelen előadásban azokról az eredményekről számolunk be, amelyek kinazolonszármazékok kémiai átalakítása során szelektív NMDA antagonista vegyületekhez vezettek. A

karbonsavamidok ciklizációs reakciói során lineárisan kondenzált imidazo[5,1dionokhoz jutottunk, amelyek a glutamát kötődéséhez

elemeket rögzített formában tartalmazzák.

hatás összefüggések feltárására szisztematikusan változó szubsztituenseket tartalmazó vegyületsorozatokat szintetizáltunk. A kedvező aktivitást mutató származékok esetén olyan

érmolekula optimalizálási kémiai módosításokat is végeztünk, amelyek segítségével a gyógyszerhatást befolyásoló fizikokémiai sajátságokat (logP, oldhatóság) tudtuk széleskörűen változtatni. A Q5 molekula farmakofór elemeit az imidazokinazolon-vázon kialakíelőnyös kombinációkat AMPA / NMDA dual inhibitorok kialakítására.

Az előállított anyagok jellemzése és szerkezetigazolása UV, 1H és 13C NMR spektroszkópiával történt. Királis HPLC oszlopon történt elválasztás után a tiszta enantiomerek optikai tulajdonságait CD és ORD spektroszkópiával tanulmányoztuk.


49

SZÁRMAZÉKOK

A központi idegrendszer fő excitátoros neurotranszmittere a glutaminsav, amelynek meghatározó szerepe van egyes központi idegrendszeri folyamatok (memória, tanulás, idegi plaszticitás)

emelkedett glutamátszint idegsejt-károsodáshoz,

Világszerte széleskörű kutatás irányul olyan glutamát rendszert szabályozó farmakonok ok megelőzhetőek, valamint

kór) progressziója lassítható.

A Semmelweis Egyetem Gyógyszerészi Kémiai Intézetében a glutaminsav ionotróp NMDA és AMPA ki. Ezek egyike az AMPA antagonista

ecetsav származék, a Q5 jelű molekula, amely in vivo betegségteszteken erős antikonvulzív

Jelen előadásban azokról az eredményekről számolunk be, amelyek kinazolon-2-karbonsav származékok kémiai átalakítása során szelektív NMDA antagonista vegyületekhez vezettek. A

karbonsavamidok ciklizációs reakciói során lineárisan kondenzált imidazo[5,1-dionokhoz jutottunk, amelyek a glutamát kötődéséhez szükséges funkcionális

hatás összefüggések feltárására szisztematikusan változó szubsztituenseket tartalmazó vegyületsorozatokat szintetizáltunk. A kedvező aktivitást mutató származékok esetén olyan

érmolekula optimalizálási kémiai módosításokat is végeztünk, amelyek segítségével a gyógyszerhatást befolyásoló fizikokémiai sajátságokat (logP, oldhatóság) tudtuk széleskörűen

vázon kialakítva kerestünk

C NMR spektroszkópiával történt. ai tulajdonságait CD és ORD

50

E/III-6 ASZPARTÁT ÉS GLUTAMÁMIKRODIALÍZIS MINTÁKLÉZERINDUKÁLTA FLUOR

Wagner Zsolt1, Tábi Tamás1, Zachar Gergely

Semmelweis Egyetem, 1Gyógyszerhatástani Intézet,Budapest

A glutamát és az aszpartát, amellett hogy a fehérjék alkotóelemei, egyben a központi idegrendszer két legjelentősebb excitátoros neurotranszmittere is, így számos kutatás irányul ezen aminosavak egyes folyamatokban betöltött szerepének tisztázására. Az agyszövet extracelluláris környezetének vizsgálatára a mikrodialízis módszer használatos, melynek során néhány mikroliternyerhetők. A folyamatok megfelelő követéséhez nagy időbeli felbontás szükséges, mely nagy mintaszámot eredményez. Mikrodializátumok kvantitatív vizsgálatára, így megfelelő érzékenységű és kis mintaigényű módszerre van szükség. Erre a felaa kapilláris elektroforézis a legalkalmasabb. Lézerindukálta fluoreszcencia detektort alkalmazva a legkisebb detektálható koncentráció jelentősen csökkenthető az UV abszorbancián alapuló detektáláshoz képest, minthogy azonban az általunk vizsgálni kívánt aminosavak natív fluoreszcenciával nem rendelkeznek, az elválasztást megelőző fluoreszcens származékképzés elkerülhetetlen.

Munkánk során olyan kapilláris elektroforézis módszereket fejlesztettünk ki, melyek alkalmasak aszpartát ill. glutamát kvantitatív meghatározására. Az aszpartát, ill. a glutamát két karboxil csoportot tartalmaznak, melyek bázikus pHalkalmazása mellett az elektroozmotikus áramlás elnyomása révén nyílik lehetőség ezen vegyületek gyors anód irányú elválasztására. A módszerfejlesztés során három különböző származékképző vegyület (NBD-F, FITC, CFSE) alkalmasságát vizsgáltuk. Az elválasztási körülmények optimalizálása mellett a módszervalidálás során mindegyik származékképző esetén megállapítottuk a detektálás valamit a kvantitatív meghatározás alsó határát, és vizsgáltuk a fluoreszcens származékok stakülönböző körülmények között.

A módszervalidálási eredmények alapján a detektálási határ akár a tized nanomolos tartományig csökkenthető. A származékképzési reakció azonban ilyen alacsony koncentrációk esetében már nem megbízható, így a négy nagyságrendbeli érzékenységkvantitálási határ esetében már nem érhető el, aminek következtében a detektálási és a kvantitálási határ jelentősen eltér egymástól. A kvantitálási határ mindhárom származékképző esetében 100volt. A módszerfejlesztést követően a kísérleti állatok striatumából származó mikrodialízis minták aszpartát ill. glutamát tartalmának kvantitatív meghatározását végeztük el.

Doktori Iskola: Gyógyszertudományok Program: Experimentális és klinikai farmTémavezető: Szökő Éva E-mail: [email protected]


ASZPARTÁT ÉS GLUTAMÁT KVANTITATÍV MEGHATÁROZÁSMIKRODIALÍZIS MINTÁKBAN KAPILLÁRIS ELEKTLÉZERINDUKÁLTA FLUORESZCENCIA MÓDSZERREL

, Zachar Gergely2, Csillag András2, Szökı Éva

Gyógyszerhatástani Intézet,2Anatómiai, Szövet-

A glutamát és az aszpartát, amellett hogy a fehérjék alkotóelemei, egyben a központi idegrendszer két os neurotranszmittere is, így számos kutatás irányul ezen aminosavak egyes

folyamatokban betöltött szerepének tisztázására. Az agyszövet extracelluláris környezetének vizsgálatára a mikrodialízis módszer használatos, melynek során néhány mikroliternyerhetők. A folyamatok megfelelő követéséhez nagy időbeli felbontás szükséges, mely nagy mintaszámot eredményez. Mikrodializátumok kvantitatív vizsgálatára, így megfelelő érzékenységű és kis mintaigényű módszerre van szükség. Erre a feladatra a számos elválasztástechnikai módszer közül a kapilláris elektroforézis a legalkalmasabb. Lézerindukálta fluoreszcencia detektort alkalmazva a legkisebb detektálható koncentráció jelentősen csökkenthető az UV abszorbancián alapuló

t, minthogy azonban az általunk vizsgálni kívánt aminosavak natív fluoreszcenciával nem rendelkeznek, az elválasztást megelőző fluoreszcens származékképzés

Munkánk során olyan kapilláris elektroforézis módszereket fejlesztettünk ki, melyek alkalmasak aszpartát ill. glutamát kvantitatív meghatározására. Az aszpartát, ill. a glutamát két karboxil csoportot tartalmaznak, melyek bázikus pH-n deprotonált állapotban vannak, így borított falú kapilláris alkalmazása mellett az elektroozmotikus áramlás elnyomása révén nyílik lehetőség ezen vegyületek gyors anód irányú elválasztására. A módszerfejlesztés során három különböző származékképző

alkalmasságát vizsgáltuk. Az elválasztási körülmények optimalizálása mellett a módszervalidálás során mindegyik származékképző esetén megállapítottuk a detektálás valamit a kvantitatív meghatározás alsó határát, és vizsgáltuk a fluoreszcens származékok sta

A módszervalidálási eredmények alapján a detektálási határ akár a tized nanomolos tartományig csökkenthető. A származékképzési reakció azonban ilyen alacsony koncentrációk esetében már nem

yságrendbeli érzékenység-növekedés az UV detektáláshoz képest a kvantitálási határ esetében már nem érhető el, aminek következtében a detektálási és a kvantitálási határ jelentősen eltér egymástól. A kvantitálási határ mindhárom származékképző esetében 100volt. A módszerfejlesztést követően a kísérleti állatok striatumából származó mikrodialízis minták aszpartát ill. glutamát tartalmának kvantitatív meghatározását végeztük el.

Program: Experimentális és klinikai farmakológia


TITATÍV MEGHATÁROZÁSA BAN KAPILLÁRIS ELEKTROFORÉZIS – ESZCENCIA MÓDSZERREL

Éva1

és Fejlıdéstani Intézet,

A glutamát és az aszpartát, amellett hogy a fehérjék alkotóelemei, egyben a központi idegrendszer két os neurotranszmittere is, így számos kutatás irányul ezen aminosavak egyes

folyamatokban betöltött szerepének tisztázására. Az agyszövet extracelluláris környezetének ex vivo vizsgálatára a mikrodialízis módszer használatos, melynek során néhány mikroliter térfogatú minták nyerhetők. A folyamatok megfelelő követéséhez nagy időbeli felbontás szükséges, mely nagy mintaszámot eredményez. Mikrodializátumok kvantitatív vizsgálatára, így megfelelő érzékenységű és

datra a számos elválasztástechnikai módszer közül a kapilláris elektroforézis a legalkalmasabb. Lézerindukálta fluoreszcencia detektort alkalmazva a legkisebb detektálható koncentráció jelentősen csökkenthető az UV abszorbancián alapuló

t, minthogy azonban az általunk vizsgálni kívánt aminosavak natív fluoreszcenciával nem rendelkeznek, az elválasztást megelőző fluoreszcens származékképzés

Munkánk során olyan kapilláris elektroforézis módszereket fejlesztettünk ki, melyek alkalmasak aszpartát ill. glutamát kvantitatív meghatározására. Az aszpartát, ill. a glutamát két karboxil csoportot

n vannak, így borított falú kapilláris alkalmazása mellett az elektroozmotikus áramlás elnyomása révén nyílik lehetőség ezen vegyületek gyors anód irányú elválasztására. A módszerfejlesztés során három különböző származékképző

alkalmasságát vizsgáltuk. Az elválasztási körülmények optimalizálása mellett a módszervalidálás során mindegyik származékképző esetén megállapítottuk a detektálás valamit a kvantitatív meghatározás alsó határát, és vizsgáltuk a fluoreszcens származékok stabilitását

A módszervalidálási eredmények alapján a detektálási határ akár a tized nanomolos tartományig csökkenthető. A származékképzési reakció azonban ilyen alacsony koncentrációk esetében már nem

növekedés az UV detektáláshoz képest a kvantitálási határ esetében már nem érhető el, aminek következtében a detektálási és a kvantitálási határ jelentősen eltér egymástól. A kvantitálási határ mindhárom származékképző esetében 100 nM volt. A módszerfejlesztést követően a kísérleti állatok striatumából származó mikrodialízis minták

2011. április 14-15.

Dr. Sasvári Mária egyetemi tanár

E/IV ELİADÁSSZEKCIÓ

Elnök: Dr. Sasvári Mária egyetemi tanár

51

52


2011. április 14-15.

E/IV-1 AZ EMELKEDETT SZÉRUMANTI-CCP ANTITEST TERMELÉSSEL TÜD

Baka Zsuzsanna1, Barta Peter2, Losonczy GyörgySármay Gabriella4, Babos FruzsinaNagy György1,6

Semmelweis Egyetem, 1Genetikai,Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet, Budapest,Immunológiai Tanszék, Budapest, Kutatócsoport, Budapest, 6Semmelweis Egyetem, Reumatológiai és Fizioterápiás Tanszéki Csoport, Budapest

A citrullinált fehérjék ellen képződő anticitrullinált fehérje antitestek (ACPA(RA) diagnosztikai és prognosztikai markerei. A dohányzás, a deimináz (PAD) enzim katalizál) -ezért egy olyan nem arthritises modellt kerestünk, amelyet fokozott sejtpusztulás kísér, és ezáltal mód van autoantitestképződésre. A tüdőrák megfelelő választás lehet, amit a következő kutatási eredmények támasztanak alá: i) a dohányzás szerepet játszik patogenezisében; ii) gyakran paraneoplasticus szindrómával társul; iii) a dohányzás fokozza a citrullinációt a tüdőben; ivmalignus tumorban fokozott citrullinációt figyeltek meg; illetve v) a tödőrákos szövet hasonlóságot mutat az RA-s synoviummal.

Munkánk során megmértük a szérum PAD4, rheumatoid faktor (RF) és ACPA szinteket 42 tüdőrákos betegben, valamint 67 nem tumoros tüdőbetegben és egészséges kontrollban, majd az összes paramétert összehasonlítottuk a dohányzási anamnaesis szerint.

Egyik alany sem szenvedett polyarthritisben vagy más autoimmun kórképben. A dohányos tüdőrákos betegekben szignifikánsan magasabb villetve a PAD4 szint szignifikánsan magasabb volt az egészséges kontrollcsoporttal összehasonlítva. A 30 dohányos tüdőrákos beteg közül 2 esetében találtunk (magas) antiintenzitása - melyet a csomagévvel definiáltunk betegekben, mint az egészséges dohányosokban, azonban nem korrelált a mért szérum paraméterekkel.

Összefoglalásként elmondható, hogy a dohányzás befolmagas PAD4 és RF szint nem elégséges az ACPA képződéshez és az autoimmunitás kialakulásához.

Doktori iskola: Molekuláris orvostudományokProgram: A humán molekuláris genetika és a géndiagnosztika alapjaiTémavezető: Nagy György E-mail: [email protected]

AZ EMELKEDETT SZÉRUM PAD4 ÉS RF SZINT NEMTERMELÉSSEL TÜDİRÁKBAN

, Losonczy György2, Krenács Tibor3, Pápay Judit, Babos Fruzsina5, Magyar Anna5, Géher Pál6, Buzás Edit

Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet, 2Pulmonológiai Klinika, Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet, Budapest,4Eötvös Loránd Tudományegyetem, Immunológiai Tanszék, Budapest, 5Eötvös Loránd Tudományegyetem

Semmelweis Egyetem, Reumatológiai és Fizioterápiás Tanszéki

A citrullinált fehérjék ellen képződő anticitrullinált fehérje antitestek (ACPA-(RA) diagnosztikai és prognosztikai markerei. A dohányzás, a citrullináció - melyet a peptidil

- és az ACPA-k kapcsolatát magyarázó mechanizmus nem ismert, ezért egy olyan nem arthritises modellt kerestünk, amelyet fokozott sejtpusztulás kísér, és ezáltal mód

épződésre. A tüdőrák megfelelő választás lehet, amit a következő kutatási eredmények támasztanak alá: i) a dohányzás szerepet játszik patogenezisében; ii) gyakran paraneoplasticus szindrómával társul; iii) a dohányzás fokozza a citrullinációt a tüdőben; ivmalignus tumorban fokozott citrullinációt figyeltek meg; illetve v) a tödőrákos szövet hasonlóságot

Munkánk során megmértük a szérum PAD4, rheumatoid faktor (RF) és ACPA szinteket 42 tüdőrákos umoros tüdőbetegben és egészséges kontrollban, majd az összes

paramétert összehasonlítottuk a dohányzási anamnaesis szerint.

Egyik alany sem szenvedett polyarthritisben vagy más autoimmun kórképben. A dohányos tüdőrákos betegekben szignifikánsan magasabb volt az RF szintje a nem dohányos tüdőrákos betegekhez képest, illetve a PAD4 szint szignifikánsan magasabb volt az egészséges kontrollcsoporttal összehasonlítva. A 30 dohányos tüdőrákos beteg közül 2 esetében találtunk (magas) anti-CCP pozitivitást. A dohá

melyet a csomagévvel definiáltunk - szignifikánsan magasabb volt a dohányos tüdőrákos betegekben, mint az egészséges dohányosokban, azonban nem korrelált a mért szérum

Összefoglalásként elmondható, hogy a dohányzás befolyásolhatja a szérum PAD4 és RF szintet. A magas PAD4 és RF szint nem elégséges az ACPA képződéshez és az autoimmunitás kialakulásához.

Doktori iskola: Molekuláris orvostudományok A humán molekuláris genetika és a géndiagnosztika alapjai

53

PAD4 ÉS RF SZINT NEM JÁR EGYÜTT AN

, Pápay Judit3, Szarka Eszter4, , Buzás Edit1, Falus András1,

Pulmonológiai Klinika, 3I. sz. Eötvös Loránd Tudományegyetem,

Eötvös Loránd Tudományegyetem-MTA, Peptid Kémiai Semmelweis Egyetem, Reumatológiai és Fizioterápiás Tanszéki

-k) a rheumatoid arthritis melyet a peptidil-arginin-

k kapcsolatát magyarázó mechanizmus nem ismert, ezért egy olyan nem arthritises modellt kerestünk, amelyet fokozott sejtpusztulás kísér, és ezáltal mód

épződésre. A tüdőrák megfelelő választás lehet, amit a következő kutatási eredmények támasztanak alá: i) a dohányzás szerepet játszik patogenezisében; ii) gyakran paraneoplasticus szindrómával társul; iii) a dohányzás fokozza a citrullinációt a tüdőben; iv) számos malignus tumorban fokozott citrullinációt figyeltek meg; illetve v) a tödőrákos szövet hasonlóságot

Munkánk során megmértük a szérum PAD4, rheumatoid faktor (RF) és ACPA szinteket 42 tüdőrákos umoros tüdőbetegben és egészséges kontrollban, majd az összes

Egyik alany sem szenvedett polyarthritisben vagy más autoimmun kórképben. A dohányos tüdőrákos olt az RF szintje a nem dohányos tüdőrákos betegekhez képest,

illetve a PAD4 szint szignifikánsan magasabb volt az egészséges kontrollcsoporttal összehasonlítva. A CCP pozitivitást. A dohányzás

szignifikánsan magasabb volt a dohányos tüdőrákos betegekben, mint az egészséges dohányosokban, azonban nem korrelált a mért szérum

yásolhatja a szérum PAD4 és RF szintet. A magas PAD4 és RF szint nem elégséges az ACPA képződéshez és az autoimmunitás kialakulásához.

54

E/IV-2 TNFΑLPHA SLAP ADAPTOCD3Ζ LÁNC MENNYISÉG

Érsek Barbara1, Molnár Viktor1, Balogh AndreaGyörgy1

1 Semmelweis Egyetem, Genetikai, Sejt2 Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Immunológiai Tanszék, Budapest

Bevezetés: CD3ζ-láncok a T-limfociták kiemelt jelentőségű jelátvivő egységei, melynek csökkent expressziója számos betegségben megfigyelhető. Gyulladásos citokinek jelenlétében, mint amilyen a TNFα, a T-limfociták kóros működése figyelhető meg, mind in vivo és in vitro. A TCR/CD3 komplex szintjének ismert szabályozója a SLAP adaptor fehérje, mely a foszforilált CD3azok lebontását segíti elő.

Célkitűzések: Munkánk során a TNF hatását vizsgáltuk human Tfunkciójuk szabályozására.

Eredmények: TNFα szelektíven és dózisfüggő módon csökkenti a CD3növeli a foszforilált ζ-lánc mennyiségét, anélkül, hogy a CD3 komplex egyéb tagjainak szintjét befolyásolná. Ez a folyamat fehérjeszintű szabályozás alatt áll, amely lizoszóma funkció kiesésével nem, azonban a proteaszómák szelektív gátlásával kivédhJurkat sejtekben igazoltuk, hogy a TNFα fokozza a ζfehérje csendesítése siRNS segítségével kivédi a TNF funkcionális következményekkel jár, az aktivációra adott Ca

Eredményeink hozzájárulnak a különböző Tműködés pontosabb megértéséhez.

Doktori Iskola: Molekuláris OrvostudományokProgram: A humán molekuláris genetika és a géndiagnosztika alapjai programTémavezető: Nagy György E-mail: [email protected]


LPHA SLAP ADAPTOR FEHÉRJÉN KERESZTÜLÁNC MENNYISÉGÉT HUMÁN T-LIMFOCITÁKON

, Balogh Andrea2, Matkó János2, Buzás Edit

Semmelweis Egyetem, Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet, BudapestEötvös Lóránd Tudományegyetem, Immunológiai Tanszék, Budapest

limfociták kiemelt jelentőségű jelátvivő egységei, melynek csökkent tegségben megfigyelhető. Gyulladásos citokinek jelenlétében, mint amilyen a

limfociták kóros működése figyelhető meg, mind in vivo és in vitro. A TCR/CD3 komplex szintjének ismert szabályozója a SLAP adaptor fehérje, mely a foszforilált CD3

Munkánk során a TNF hatását vizsgáltuk human T-limfociták jelátvitelére, valamint

íven és dózisfüggő módon csökkenti a CD3ζ-lánc mennyiségét, ugyanlánc mennyiségét, anélkül, hogy a CD3 komplex egyéb tagjainak szintjét

befolyásolná. Ez a folyamat fehérjeszintű szabályozás alatt áll, amely lizoszóma funkció kiesésével nem, azonban a proteaszómák szelektív gátlásával kivédhető. SLAP-GFP fúziós protein expresszáltatásával Jurkat sejtekben igazoltuk, hogy a TNFα fokozza a ζ-lánc és a SLAP fehérje kolokalizációját. SLAP fehérje csendesítése siRNS segítségével kivédi a TNF ζ-lánc csökkentő hatását. A

is következményekkel jár, az aktivációra adott Ca2+-válasz, és IL-2 termelés tekintetében.

Eredményeink hozzájárulnak a különböző T-sejt mediált kórképekben megfigyelt kóros T

mányok Program: A humán molekuláris genetika és a géndiagnosztika alapjai program


R FEHÉRJÉN KERESZTÜL CSÖKKENTI A LIMFOCITÁKON

, Buzás Edit1, Falus András1, Nagy

és Immunbiológiai Intézet, Budapest

limfociták kiemelt jelentőségű jelátvivő egységei, melynek csökkent tegségben megfigyelhető. Gyulladásos citokinek jelenlétében, mint amilyen a

limfociták kóros működése figyelhető meg, mind in vivo és in vitro. A TCR/CD3 komplex szintjének ismert szabályozója a SLAP adaptor fehérje, mely a foszforilált CD3ζ-láncokhoz kötődve,

limfociták jelátvitelére, valamint

lánc mennyiségét, ugyanakkor lánc mennyiségét, anélkül, hogy a CD3 komplex egyéb tagjainak szintjét

befolyásolná. Ez a folyamat fehérjeszintű szabályozás alatt áll, amely lizoszóma funkció kiesésével nem, GFP fúziós protein expresszáltatásával

lánc és a SLAP fehérje kolokalizációját. SLAP lánc csökkentő hatását. A ζ-lánc csökkenése

2 termelés tekintetében.

sejt mediált kórképekben megfigyelt kóros T-limfocita

2011. április 14-15.

E/IV-3 TELJES GENOM ASSZOCIELEMZÉSE

Gézsi András

Semmelweis Egyetem, Genetikai, Sejt

A humán genom szekvenálása lehetővé tette a több milló egypontos nukleotid polimorfizmusok (SNP) olyan informatív részhalmazának meghatározását, amely alkalmas a teljes genomot lefedő asszociációs vizsgálatok (GWAS) elvégzésére is. A GWAS adathalmazok óráelemzéséhez új biostatisztikai eljárások kifejlesztésére volt szükség.

Az eddigi kísérletek számos új, replikálható asszociációt tártak fel a gyakori genetikai variánsok és különböző komplex betegségek között. Az eddhogy a humán genomban található variációk hatása nagy mértékben ismeretlen. Ennek egyik legfőbb oka az, hogy a GWAS adatok elemzése során a jelenleg leggyakrabban használt egyváltozós klasszikus statisztikai módszerek figyelmen kívül hagyják az SNPhatásokat.

A tanulmányban bemutatjuk, hogy a bayesi statisztikai keretrendszerben implementált Bayesalapú módszerek hogyan használhatók az SNPelemzésre.

Mindazonáltal a teljes genom asszociációs vizsgálatokra jellemző adatméret (kb. 10számú minta) és az ebből eredő számítási komplexitás erősen megnehezíti ezen módszerek használatát. A változószám csökkentésére és a modelltér szűkítésére apriori biológiai háttértudást használtunk fel. Az itt bemutatott omikai szemléletű megközelítés során a génhatások modellezésével az önmagukban gyenge faktorok együttes hatásának valkapcsolatait térképezzük fel. A módszerek alkalmazhatóságát a Wellcome Trust Case Control Consortium publikus adatbázisából származó rheumatoid arthritis (RA) adathalmazon mutatjuk be.

A bayes statisztikai keretrendszer lehetővé teszi heterogén bizonytalansági információkat is integráló felterjesztését az SNPabsztrakciós szintekre, pl. Gene Ontology kifejezésekre vagy génszabályozási útvonalakra, amelyek az orvosszakértők számára kézzelfoghatóbb és hasznosíthatóbb információt szolgáltatnak.

Doktori Iskola: Molekuláris orvostudományokProgram: A humán molekuláris genetika és a géndiagnosztika alapjaiTémavezető: Szalai Csaba E-mail: [email protected]

TELJES GENOM ASSZOCIÁCIÓS VIZSGÁLATOK TÖ

Semmelweis Egyetem, Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet, Budapest

A humán genom szekvenálása lehetővé tette a több milló egypontos nukleotid polimorfizmusok (SNP) olyan informatív részhalmazának meghatározását, amely alkalmas a teljes genomot lefedő asszociációs vizsgálatok (GWAS) elvégzésére is. A GWAS adathalmazok órási méretéből eredően az adatok sikeres elemzéséhez új biostatisztikai eljárások kifejlesztésére volt szükség.

Az eddigi kísérletek számos új, replikálható asszociációt tártak fel a gyakori genetikai variánsok és különböző komplex betegségek között. Az eddigi eredmények ellenére széles körben elfogadott nézet, hogy a humán genomban található variációk hatása nagy mértékben ismeretlen. Ennek egyik legfőbb oka az, hogy a GWAS adatok elemzése során a jelenleg leggyakrabban használt egyváltozós klasszikus

sztikai módszerek figyelmen kívül hagyják az SNP-k közötti interakciókat és a környezeti

A tanulmányban bemutatjuk, hogy a bayesi statisztikai keretrendszerben implementált Bayesalapú módszerek hogyan használhatók az SNP-k közötti interakciók feltérképezésére és többváltozós

Mindazonáltal a teljes genom asszociációs vizsgálatokra jellemző adatméret (kb. 10számú minta) és az ebből eredő számítási komplexitás erősen megnehezíti ezen módszerek

tozószám csökkentésére és a modelltér szűkítésére apriori biológiai háttértudást használtunk fel. Az itt bemutatott omikai szemléletű megközelítés során a génhatások modellezésével az önmagukban gyenge faktorok együttes hatásának valkapcsolatait térképezzük fel. A módszerek alkalmazhatóságát a Wellcome Trust Case Control Consortium publikus adatbázisából származó rheumatoid arthritis (RA) adathalmazon mutatjuk be.

A bayes statisztikai keretrendszer lehetővé teszi továbbá az elemzési eredmények többváltozós, egyéb heterogén bizonytalansági információkat is integráló felterjesztését az SNPabsztrakciós szintekre, pl. Gene Ontology kifejezésekre vagy génszabályozási útvonalakra, amelyek az

zakértők számára kézzelfoghatóbb és hasznosíthatóbb információt szolgáltatnak.

Doktori Iskola: Molekuláris orvostudományok Program: A humán molekuláris genetika és a géndiagnosztika alapjai

55

ÁCIÓS VIZSGÁLATOK TÖBBVÁLTOZÓS


A humán genom szekvenálása lehetővé tette a több milló egypontos nukleotid polimorfizmusok (SNP) olyan informatív részhalmazának meghatározását, amely alkalmas a teljes genomot lefedő asszociációs

si méretéből eredően az adatok sikeres

Az eddigi kísérletek számos új, replikálható asszociációt tártak fel a gyakori genetikai variánsok és igi eredmények ellenére széles körben elfogadott nézet,

hogy a humán genomban található variációk hatása nagy mértékben ismeretlen. Ennek egyik legfőbb oka az, hogy a GWAS adatok elemzése során a jelenleg leggyakrabban használt egyváltozós klasszikus

k közötti interakciókat és a környezeti

A tanulmányban bemutatjuk, hogy a bayesi statisztikai keretrendszerben implementált Bayes-háló ciók feltérképezésére és többváltozós

Mindazonáltal a teljes genom asszociációs vizsgálatokra jellemző adatméret (kb. 106 változó, kb. 104 számú minta) és az ebből eredő számítási komplexitás erősen megnehezíti ezen módszerek

tozószám csökkentésére és a modelltér szűkítésére apriori biológiai háttértudást használtunk fel. Az itt bemutatott omikai szemléletű megközelítés során a gén-gén és gén-környezeti hatások modellezésével az önmagukban gyenge faktorok együttes hatásának valószínűségi és oksági kapcsolatait térképezzük fel. A módszerek alkalmazhatóságát a Wellcome Trust Case Control Consortium publikus adatbázisából származó rheumatoid arthritis (RA) adathalmazon mutatjuk be.

továbbá az elemzési eredmények többváltozós, egyéb heterogén bizonytalansági információkat is integráló felterjesztését az SNP-k szintjéről magasabb absztrakciós szintekre, pl. Gene Ontology kifejezésekre vagy génszabályozási útvonalakra, amelyek az

zakértők számára kézzelfoghatóbb és hasznosíthatóbb információt szolgáltatnak.

56

E/IV-4 MIKROVEZIKULÁK VIZSGBEN

György Bence1, Módos Károly2, Pállinger ÉvaDeli Mária4, Sipos Áron5, Szalai AnikóNagy György1,8, Falus András1,3, Kittel Ágnes

1 Semmelweis Egyetem, Genetikai, SejtIntézet, Budapest; 3 Magyar Tudományos AkadémiaImmunogenomikai Kutatócsoport, Budapest; Központ, Biofizikai Intézet, Molekuláis Neurobiológia Laboratórium, Szeged; egyetem, Optikai és Kvantumelektronikai Tanszék, Szeged; terápiás Intézet, Budapest; 7Szegedi Tudományegyetem, Ortopédiai Klinika, Szeged; Egyetem, III. Sz. Belgyógyászati Klinika Reumatológiai és Fizioterápiás Tanszéki Csoport9Magyar Tudományos Akadémia, Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet, Budapest

Bevezetés: Számos olyan betegségben leírták a sejtszámának emelkedését, amelyekben régóta ismert a fokozott immunkomplex képződés. Munkánk során elsőként vizsgáltuk a sejt-eredetű mikropartikulák és a fehérjekomplexek (mint pimmunkomplexek, avidin-biotin komplex) különböző paramétereinek (méret, ülepedési és fényszórási képesség) esetleges átfedését.

Módszerek: Konvencionális mikropartikula detektálási technikák (áramlási citometria, transzmissziós elektron mikroszkópia) mellett atomerővizsgáltunk humán plazma és rheumatoid arthritis synoviális folyadékilletőleg mesterséges és biológiai mintákból izolált immunkomplexeket és egyéb fehérje

Eredmények: Kimutattuk, hogy nem csak a mikropartikulák mérete (80átfedést az inszolubilis immunkomplexek méretével (50és ülepedési tulajdonságaikban is hasonlóak. Igazoltuk, hokonvencionális, áramlási citometriás detektálását, hiszen az immunkomplexek mikropartikulaálpozitív jelet adnak a mikropartikula kapun belül. Másrészt az immunkomplexek a mikropartikulákkal együtt ülepednek, így a konvencionálisan izolált vezikula preparátumok szennyezettek lehetnek immunkomplexekkel.

Következtetések: Elsőként hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a mikropartikulák és az immunkomplexek átfedő tulajdonságai téves eredményekre vezethetnek olyan betegsképződés fokozott (például autoimmun betegségek, fertőzések, daganatok, Alzheimermikropartikula preparátumok biológiai hatását jelentősen befolyásolhatják a preparátumokat szennyező protein komplexek is. Eredményeink korábban közölt mikropartikula munka újraértékelése.

Doktori Iskola: Molekuláris orvostudományokProgram: A humán molekuláris genetika és a géndiagnosztika alapjai Témavetező: Buzás Edit E-mail: [email protected]


MIKROVEZIKULÁK VIZSGÁLATA AUTOIMMUN MEGB

, Pállinger Éva1, Pálóczi Krisztina1, Pásztói Mária, Szalai Anikó5, Voszka István2, Polgár Anna6, Tóth Kálmán

, Kittel Ágnes9, Buzás Edit1

Semmelweis Egyetem, Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet,2 Biofizikai és Sugárbiológiai Magyar Tudományos Akadémia-Semmelweis Egyetem Gyulladásbiológiai és

Immunogenomikai Kutatócsoport, Budapest; 4 Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Központ, Biofizikai Intézet, Molekuláis Neurobiológia Laboratórium, Szeged;

em, Optikai és Kvantumelektronikai Tanszék, Szeged; 6 Országos Reumatológiai és FizioSzegedi Tudományegyetem, Ortopédiai Klinika, Szeged;

gyógyászati Klinika Reumatológiai és Fizioterápiás Tanszéki CsoportMagyar Tudományos Akadémia, Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet, Budapest

Számos olyan betegségben leírták a sejt-eredetű mikrovezikulák/mikropartikulák számának emelkedését, amelyekben régóta ismert a fokozott immunkomplex képződés. Munkánk

eredetű mikropartikulák és a fehérjekomplexek (mint pbiotin komplex) különböző paramétereinek (méret, ülepedési és fényszórási

Konvencionális mikropartikula detektálási technikák (áramlási citometria, transzmissziós ópia) mellett atomerő-mikroszkópiával és dinamikus fényszórásméréssel is

vizsgáltunk humán plazma és rheumatoid arthritis synoviális folyadék-eredetű mikropartikulákat, illetőleg mesterséges és biológiai mintákból izolált immunkomplexeket és egyéb fehérje

Kimutattuk, hogy nem csak a mikropartikulák mérete (80-átfedést az inszolubilis immunkomplexek méretével (50-250 nm), hanem fényszórási képességükben és ülepedési tulajdonságaikban is hasonlóak. Igazoltuk, hogy ez befolyásolja a mikropartikulák konvencionális, áramlási citometriás detektálását, hiszen az immunkomplexek mikropartikulaálpozitív jelet adnak a mikropartikula kapun belül. Másrészt az immunkomplexek a mikropartikulákkal

a konvencionálisan izolált vezikula preparátumok szennyezettek lehetnek

Elsőként hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a mikropartikulák és az immunkomplexek átfedő tulajdonságai téves eredményekre vezethetnek olyan betegségekben, ahol az immunkomplex képződés fokozott (például autoimmun betegségek, fertőzések, daganatok, Alzheimermikropartikula preparátumok biológiai hatását jelentősen befolyásolhatják a preparátumokat szennyező protein komplexek is. Eredményeink tükrében szükségessé válhat számos, az irodalomban korábban közölt mikropartikula munka újraértékelése.

Doktori Iskola: Molekuláris orvostudományok A humán molekuláris genetika és a géndiagnosztika alapjai


ÁLATA AUTOIMMUN MEGBETEGEDÉSEK-

, Pásztói Mária1,3, Misják Petra1, , Tóth Kálmán7, Csete Mária5,

Biofizikai és Sugárbiológiai Semmelweis Egyetem Gyulladásbiológiai és

Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Központ, Biofizikai Intézet, Molekuláis Neurobiológia Laboratórium, Szeged; 5Szegedi Tudomány-

Országos Reumatológiai és Fizio-Szegedi Tudományegyetem, Ortopédiai Klinika, Szeged; 8Semmelweis

gyógyászati Klinika Reumatológiai és Fizioterápiás Tanszéki Csoport, Budapest; Magyar Tudományos Akadémia, Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet, Budapest

eredetű mikrovezikulák/mikropartikulák számának emelkedését, amelyekben régóta ismert a fokozott immunkomplex képződés. Munkánk

eredetű mikropartikulák és a fehérjekomplexek (mint például az biotin komplex) különböző paramétereinek (méret, ülepedési és fényszórási

Konvencionális mikropartikula detektálási technikák (áramlási citometria, transzmissziós mikroszkópiával és dinamikus fényszórásméréssel is

eredetű mikropartikulákat, illetőleg mesterséges és biológiai mintákból izolált immunkomplexeket és egyéb fehérje komplexeket.

-400 nm) mutat jelentős 250 nm), hanem fényszórási képességükben

gy ez befolyásolja a mikropartikulák konvencionális, áramlási citometriás detektálását, hiszen az immunkomplexek mikropartikula-szerű álpozitív jelet adnak a mikropartikula kapun belül. Másrészt az immunkomplexek a mikropartikulákkal

a konvencionálisan izolált vezikula preparátumok szennyezettek lehetnek

Elsőként hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a mikropartikulák és az immunkomplexek égekben, ahol az immunkomplex

képződés fokozott (például autoimmun betegségek, fertőzések, daganatok, Alzheimer-kór). A mikropartikula preparátumok biológiai hatását jelentősen befolyásolhatják a preparátumokat

tükrében szükségessé válhat számos, az irodalomban

2011. április 14-15.

E/IV-5 A WFS1 GÉN 3’UTR SNP

Németh Nóra

Semmelweis Egyetem, Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémia

Bevezetés: A WFS1 gén az endoplazmás retikulum membránjában elhelyezkedő wolframin fehérjét kódolja. Funkcióvesztéses mutációi a Wolframcukorbetegség, optikus atrófia, siketség) okozzák, melyhez sok esetben pszichiátársulnak. Munkacsoportunk a WFS1Laboratóriumunk korábbi eredményei alapján az rs9457 polimorfizmus szignifikáns asszociációt mutatott diabetes mellitus-szal, az rs1046322 Sbetegcsoportban nagyobb gyakorisággal (tendencia) volt kimutatható.

Módszerek: A WFS1 gén 3’ UTR régiójában elhelyezkedő 3 SNPrs1046322-es SNP genotipizálását általunk tervezetdepresszióhoz társuló impulzivitás endofenotípus mérése a Barratt Impulzivitási Skálával történt. A három SNP közötti kapcsoltság mértékét a GOLD programcsomaggal számítottuk ki. A genotípusfenotípus asszociációt ANOVA statisztikai módszerrel elemeztük.

Eredmények: Az asszociációvizsgálatban 832 egészséges személy vett részt. Az rs1046322 SNP A alléljával rendelkező személyek a Barratt Impulzivitási Skálán szignifikánsan magasabb értéket értek el (p=0,009). A három SNP közötti kapcsoltság mértékének meghatározásához 818 személy genotípusát határoztuk meg. A számítások alapján az rs1046322 SNP az rs1046320 (rs9457 SNP-vel (D’=0,302) is csupán gyengén kapcsolt, azonban az rs1046320 és rs9457 SNPerős kapcsoltság állapítható meg (D’

Következtetések: Az impulzivitás endofendotípusának alkalmazása az asszociáció vizsgálat során megerősítette azt a korábbi feltételezést, hogy a pszichiátriai rendellenességek genetikai hátterének meghatározásához. Korábbi kutatások a cukorbetegség és az rs1046320 SNP között mutatták ki a legerősebb asszociációt, ugyanakkor a polimorfizmus funkcionális hatását eddig nem sikerült igazolni. Eredményeink alapján felmrs9457 SNP szerepe, mely ugyancsak asszociációt mutat diabetes mellituskötőhelyet érint, így a szabályozó funkción keresztül felelős lehet a biológiai hatásért.

Doktori Iskola: Molekuláris orvostudományokProgram: Patobiokémia Témavezető: Rónai Zsolt E-mail: [email protected]

A WFS1 GÉN 3’UTR SNP-K KAPCSOLTSÁGI VIZSGÁLATA

Semmelweis Egyetem, Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémia

gén az endoplazmás retikulum membránjában elhelyezkedő wolframin fehérjét kódolja. Funkcióvesztéses mutációi a Wolfram-szindrómát (diabetes insipidus, fiatalkori kettes típusú cukorbetegség, optikus atrófia, siketség) okozzák, melyhez sok esetben pszichiá

WFS1 gén 3’ UTR (nem transzlálódó) régiójának SNPLaboratóriumunk korábbi eredményei alapján az rs9457 polimorfizmus szignifikáns asszociációt

szal, az rs1046322 SNP ritka allélváltozata pedig depressziós betegcsoportban nagyobb gyakorisággal (tendencia) volt kimutatható.

A WFS1 gén 3’ UTR régiójában elhelyezkedő 3 SNP-t valós idejű PCRes SNP genotipizálását általunk tervezett PCR-RFLP technikával egészítettük ki. A

depresszióhoz társuló impulzivitás endofenotípus mérése a Barratt Impulzivitási Skálával történt. A három SNP közötti kapcsoltság mértékét a GOLD programcsomaggal számítottuk ki. A genotípus

ANOVA statisztikai módszerrel elemeztük.

Az asszociációvizsgálatban 832 egészséges személy vett részt. Az rs1046322 SNP A alléljával rendelkező személyek a Barratt Impulzivitási Skálán szignifikánsan magasabb értéket értek

SNP közötti kapcsoltság mértékének meghatározásához 818 személy genotípusát határoztuk meg. A számítások alapján az rs1046322 SNP az rs1046320 (

=0,302) is csupán gyengén kapcsolt, azonban az rs1046320 és rs9457 SNPD’=0,959).

Az impulzivitás endofendotípusának alkalmazása az asszociáció vizsgálat során megerősítette azt a korábbi feltételezést, hogy a WFS1 gén polimorf variánsai hozzájárulhatnak

dellenességek genetikai hátterének meghatározásához. Korábbi kutatások a cukorbetegség és az rs1046320 SNP között mutatták ki a legerősebb asszociációt, ugyanakkor a polimorfizmus funkcionális hatását eddig nem sikerült igazolni. Eredményeink alapján felmrs9457 SNP szerepe, mely ugyancsak asszociációt mutat diabetes mellitus-kötőhelyet érint, így a szabályozó funkción keresztül felelős lehet a biológiai hatásért.

Doktori Iskola: Molekuláris orvostudományok

57

ÁLATA

Semmelweis Egyetem, Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai Intézet, Budapest

gén az endoplazmás retikulum membránjában elhelyezkedő wolframin fehérjét szindrómát (diabetes insipidus, fiatalkori kettes típusú

cukorbetegség, optikus atrófia, siketség) okozzák, melyhez sok esetben pszichiátriai rendellenességek gén 3’ UTR (nem transzlálódó) régiójának SNP-it vizsgálta.

Laboratóriumunk korábbi eredményei alapján az rs9457 polimorfizmus szignifikáns asszociációt NP ritka allélváltozata pedig depressziós

t valós idejű PCR-rel vizsgáltuk. Az RFLP technikával egészítettük ki. A

depresszióhoz társuló impulzivitás endofenotípus mérése a Barratt Impulzivitási Skálával történt. A három SNP közötti kapcsoltság mértékét a GOLD programcsomaggal számítottuk ki. A genotípus–

Az asszociációvizsgálatban 832 egészséges személy vett részt. Az rs1046322 SNP A alléljával rendelkező személyek a Barratt Impulzivitási Skálán szignifikánsan magasabb értéket értek

SNP közötti kapcsoltság mértékének meghatározásához 818 személy genotípusát határoztuk meg. A számítások alapján az rs1046322 SNP az rs1046320 (D’=0,282) és az

=0,302) is csupán gyengén kapcsolt, azonban az rs1046320 és rs9457 SNP-k között

Az impulzivitás endofendotípusának alkalmazása az asszociáció vizsgálat során gén polimorf variánsai hozzájárulhatnak

dellenességek genetikai hátterének meghatározásához. Korábbi kutatások a cukorbetegség és az rs1046320 SNP között mutatták ki a legerősebb asszociációt, ugyanakkor a polimorfizmus funkcionális hatását eddig nem sikerült igazolni. Eredményeink alapján felmerül az

-szal, ugyanakkor miRNS kötőhelyet érint, így a szabályozó funkción keresztül felelős lehet a biológiai hatásért.

58

E/IV-6 A CASKIN1 ÉS AZ EPHBTIROZIN KINÁZ JELPÁL

Pesti Szabolcs1, Balázs Annamária 1 Semmelweis Egyetem, Orvosi Vegytani Intézet, Bu2 MTA SZBK Enzimológiai Intézet, Budapest

Az extracelluláris jelek sejten belüli továbbításában kitüntetett szerepük van az állványfehérjéknek. Ezek az enzimaktivitással nem rendelkező fehérjék jelátvitelben fontos szerepet játszó fehérjéket kötnek meg és ezáltal azokat egymás fizikai közelségébe hozzák. Különösen az idegrendszerben vannak jelen nagy molekulatömeggel rendelkező állványfehérjék (PSD95, Shank stb.)

Munkacsoportunk a poszt-szinaptikus denzitásban megtalálható egyik állványfehérje csalCaskin fehérjéket kezdte el vizsgálni. Az irodalomban eddig a Caskin fehérjecsaládnak egyetlen interakciós partnerét azonosították, a Cask fehérjét, melyről a nevüket is kapták. Ugyanakkor a fehérje szerkezetéből adódik, hogy a Caskin számos más fe

Élesztő két-hibrid módszerrel munkacsoportunk korábban azonosított több Caskin(Abi2, Nck, MyoB1 stb.), melyek közül az Abi2Caskin1 és az Nck adapter fehérje interakciójának, illetve a Caskin1tirozin kináz receptorcsalád egyik tagjához, az EphB1

Kísérleteinkben bizonyítottuk, hogy in vivo a Caskin1 kötődik az Nckvitro a Caskin1 az Nck SH3 doménjeihez kapcsolódik. Irodalmi adatoknak megfelelően sejtes rendszerben sikerült koimmunprecipitálnunk az NckCaskin1-t és az EphB1-t, majd koimmunprecipitálva a két fCaskin1 komplexet. Tovább vizsgálva a fenti komplexet megállapítottuk, hogy a kotranszfekció hatására a Caskin1 tirozinon foszforilálódik. Foszforilációs helyeknek a Caskin1található 296-os és 336-os tirozinja bizonyult, melyet foszfospecifikus ellenanyagokkal és pontmutánsokkal bizonyítottunk.

Eredményeink alapján megállapíthatjuk, hogy a hármas komplex kialakulása során az Nck SH2 doménen keresztül az autofoszforilált EphB1 receptorhoz kötődik, mígasszociálódik. Az interakció során az EphB1 receptor tirozinon foszforilálja a Caskin1 állványfehérjét. További terveink között szerepel a kapcsolat pontos funkciójának a felderítése.

Doktori Iskola: Molekuláris orvostudományokProgram: Pathobiokémia Témavezető: Buday László E-mail: [email protected]


A CASKIN1 ÉS AZ EPHB1 KAPCSOLATA – ÁLLVÁNYFEHÉRJE EGY TIROZIN KINÁZ JELPÁLYÁBAN

, Balázs Annamária1, Buday László1,2

Semmelweis Egyetem, Orvosi Vegytani Intézet, Budapest MTA SZBK Enzimológiai Intézet, Budapest

Az extracelluláris jelek sejten belüli továbbításában kitüntetett szerepük van az állványfehérjéknek. Ezek az enzimaktivitással nem rendelkező fehérjék jelátvitelben fontos szerepet játszó fehérjéket

k meg és ezáltal azokat egymás fizikai közelségébe hozzák. Különösen az idegrendszerben vannak jelen nagy molekulatömeggel rendelkező állványfehérjék (PSD95, Shank stb.)

szinaptikus denzitásban megtalálható egyik állványfehérje csalCaskin fehérjéket kezdte el vizsgálni. Az irodalomban eddig a Caskin fehérjecsaládnak egyetlen interakciós partnerét azonosították, a Cask fehérjét, melyről a nevüket is kapták. Ugyanakkor a fehérje szerkezetéből adódik, hogy a Caskin számos más fehérjével is képes asszociálódni.

hibrid módszerrel munkacsoportunk korábban azonosított több Caskin(Abi2, Nck, MyoB1 stb.), melyek közül az Abi2-vel való interakciót már bizonyítottuk. Jelenlegi célunk a

fehérje interakciójának, illetve a Caskin1-nek Ncktirozin kináz receptorcsalád egyik tagjához, az EphB1-hez való kötődésének a kimutatása.

Kísérleteinkben bizonyítottuk, hogy in vivo a Caskin1 kötődik az Nck-hoz. Kimutattuk továbbá,vitro a Caskin1 az Nck SH3 doménjeihez kapcsolódik. Irodalmi adatoknak megfelelően sejtes rendszerben sikerült koimmunprecipitálnunk az Nck-t és az EphB1-t. COS7 sejtekbe kotranszfektálva a

t, majd koimmunprecipitálva a két fehérjét sikerült kimutatnunk az EphB1Caskin1 komplexet. Tovább vizsgálva a fenti komplexet megállapítottuk, hogy a kotranszfekció hatására a Caskin1 tirozinon foszforilálódik. Foszforilációs helyeknek a Caskin1

s tirozinja bizonyult, melyet foszfospecifikus ellenanyagokkal és

Eredményeink alapján megállapíthatjuk, hogy a hármas komplex kialakulása során az Nck SH2 doménen keresztül az autofoszforilált EphB1 receptorhoz kötődik, míg SH3 doménjeivel a Caskin1asszociálódik. Az interakció során az EphB1 receptor tirozinon foszforilálja a Caskin1 állványfehérjét. További terveink között szerepel a kapcsolat pontos funkciójának a felderítése.

orvostudományok


ÁLLVÁNYFEHÉRJE EGY

Az extracelluláris jelek sejten belüli továbbításában kitüntetett szerepük van az állványfehérjéknek. Ezek az enzimaktivitással nem rendelkező fehérjék jelátvitelben fontos szerepet játszó fehérjéket

k meg és ezáltal azokat egymás fizikai közelségébe hozzák. Különösen az idegrendszerben vannak jelen nagy molekulatömeggel rendelkező állványfehérjék (PSD95, Shank stb.)

szinaptikus denzitásban megtalálható egyik állványfehérje családot, a Caskin fehérjéket kezdte el vizsgálni. Az irodalomban eddig a Caskin fehérjecsaládnak egyetlen interakciós partnerét azonosították, a Cask fehérjét, melyről a nevüket is kapták. Ugyanakkor a fehérje

hérjével is képes asszociálódni.

hibrid módszerrel munkacsoportunk korábban azonosított több Caskin-kötő fehérjét vel való interakciót már bizonyítottuk. Jelenlegi célunk a

nek Nck-n keresztül az Ephrin hez való kötődésének a kimutatása.

hoz. Kimutattuk továbbá, hogy in vitro a Caskin1 az Nck SH3 doménjeihez kapcsolódik. Irodalmi adatoknak megfelelően sejtes

t. COS7 sejtekbe kotranszfektálva a ehérjét sikerült kimutatnunk az EphB1-Nck-

Caskin1 komplexet. Tovább vizsgálva a fenti komplexet megállapítottuk, hogy a kotranszfekció hatására a Caskin1 tirozinon foszforilálódik. Foszforilációs helyeknek a Caskin1 SH3 doménjében

s tirozinja bizonyult, melyet foszfospecifikus ellenanyagokkal és

Eredményeink alapján megállapíthatjuk, hogy a hármas komplex kialakulása során az Nck SH2 SH3 doménjeivel a Caskin1-hez

asszociálódik. Az interakció során az EphB1 receptor tirozinon foszforilálja a Caskin1 állványfehérjét. További terveink között szerepel a kapcsolat pontos funkciójának a felderítése.

2011. április 14-15.

E/IV-7 AZ EXTRACELLULÁRIS CZÁSÁRA

Tóth Balázs

Semmelweis Egyetem, Orvosi Biokémiai Intézet, Budapest

A TRPM2 csatorna egy ADPR és Ca2+

található NUDT9-H doménhez kötődik, ugyanakkor a Camunkánk során bemutattuk, hogy bár az extracelluláris Cakapuzására, ugyanakkor lassítani tudja a csatorna becsukódását az intracelluláris Caelvonásakor. Ezen eredmények alapján azt feltételezzük, hogy a Cahelyezkednek el, a csatorna kapujának közelébenmég telítve tudja tartani a kötőhelyeket, így lassítja a csatorna záródását.

Mostani munkánkban ezt a folyamatot vizsgáltuk meg részletesebben. Kétféle megközelítést alkalmaztunk. Először is megpróbáltuimpermeábilis TRPM csatorna -TRPM4 és 5 aminosavat a feltételezett szelektáló filterben. Habár ezek a mutációk csak kismértékben befolyásolták a csatorna permeabilitását, de a negatív töltések bevitelével a csatorna vezetőképessége 50%megnőtt és nagymértékben csökkentette a vad típusú csatornára jellemző folyamatos ínaktivációt. Másodszor megvizsgáltuk, hogy vajon kompetálkoncentrációjának megemelése. Méréseink szerint az 1 M extracelluláris Namegszüntette az 1 mM külső Ca2+

engednek a TRPM2 csatorna Ca2+ permeációja és

Doktori Iskola: Molekuláris orvostudományokProgram: Celluláris és molekuláris élettanTémavezető: Csanády László E-mail: [email protected]

AZ EXTRACELLULÁRIS CA2+ HATÁSA A TRPM2 CSATO

Semmelweis Egyetem, Orvosi Biokémiai Intézet, Budapest

2+ aktivált nem szelektív kation csatorna. Az ADPR a CH doménhez kötődik, ugyanakkor a Ca2+ kötőhelye egyelőre ismeretlen. Korábbi

munkánk során bemutattuk, hogy bár az extracelluláris Ca2+-nak nincs hatása a csatkapuzására, ugyanakkor lassítani tudja a csatorna becsukódását az intracelluláris Caelvonásakor. Ezen eredmények alapján azt feltételezzük, hogy a Ca2+ kötőhelyek intracellulárisan helyezkednek el, a csatorna kapujának közelében, így a citoszolikus Ca2+ elvonásakor a beáramló Camég telítve tudja tartani a kötőhelyeket, így lassítja a csatorna záródását.

Mostani munkánkban ezt a folyamatot vizsgáltuk meg részletesebben. Kétféle megközelítést alkalmaztunk. Először is megpróbáltunk létrehozni Ca2+ impermeábilis pórus mutánsokat. Két Ca

TRPM4 és 5 - homológ szekvenciája alapján kicseréltünk néhány aminosavat a feltételezett szelektáló filterben. Habár ezek a mutációk csak kismértékben befolyásolták

csatorna permeabilitását, de a negatív töltések bevitelével a csatorna vezetőképessége 50%megnőtt és nagymértékben csökkentette a vad típusú csatornára jellemző folyamatos ínaktivációt. Másodszor megvizsgáltuk, hogy vajon kompetál-e az extracelluláris Ca2+

koncentrációjának megemelése. Méréseink szerint az 1 M extracelluláris Na2+ becsukódást lassító hatását. Ezen eredmények új betekintést

permeációja és kapuzása közötti kapcsolatba.

Doktori Iskola: Molekuláris orvostudományok Program: Celluláris és molekuláris élettan

59

HATÁSA A TRPM2 CSATORNA KAPU-

aktivált nem szelektív kation csatorna. Az ADPR a C-terminálisan kötőhelye egyelőre ismeretlen. Korábbi nak nincs hatása a csatorna egyensúlyi

kapuzására, ugyanakkor lassítani tudja a csatorna becsukódását az intracelluláris Ca2+ hirtelen kötőhelyek intracellulárisan elvonásakor a beáramló Ca2+

Mostani munkánkban ezt a folyamatot vizsgáltuk meg részletesebben. Kétféle megközelítést impermeábilis pórus mutánsokat. Két Ca2+

homológ szekvenciája alapján kicseréltünk néhány aminosavat a feltételezett szelektáló filterben. Habár ezek a mutációk csak kismértékben befolyásolták

csatorna permeabilitását, de a negatív töltések bevitelével a csatorna vezetőképessége 50%-kal megnőtt és nagymértékben csökkentette a vad típusú csatornára jellemző folyamatos ínaktivációt.

2+ hatásával, a külső Na+ koncentrációjának megemelése. Méréseink szerint az 1 M extracelluláris Na+ gyakorlatilag

becsukódást lassító hatását. Ezen eredmények új betekintést kapuzása közötti kapcsolatba.

60

E/IV-8 A KELLER-SEGEL MODELL ALKALMARENDSZERRE

Sáfár Orsolya1, Hegedős Andrea2 1 Budapesti Mőszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Matematika Intézet, Budapest2 Semmelweis Egyetem Genetikai, Sejt

Keller, E. F. és Segel, L. A. 1971-ben javasolták a később róluk elnevezekemotaxis, azaz kémiai anyagok által kiváltott mozgás leírására. A cikk megjelenése óta eltelt 40 év alatt a modellt sikerrel alkalmazták a tumorok terjedésének vagy például az állatok mintázatának kialakulásának leírásához. Ezeken kívül sok tisztán matematikai jellegű eredmény született a témában.

Célok: Kutatásunk során a Keller-Segel modell alkalmazhatóságát vizsgáltuk csillós egysejtűekből álló rendszerre. Az egyenletek paramétereit meghatározva egy konkrét mérésre (esetünsejt a Tetrahymena Pyriformis volt) lehetőség nyílhat a mérési eredmények pontosítására.

Eredmények: Noha az eredeti modell pontatlannak bizonyult az általunk vizsgált rendszer leírására, egy új szempontot figyelembe véve sikerült a vizsgúj típusú egyenletekről tisztán matematikai tulajdonságokat is (például az egyensúlyi helyzet stabilitását) beláttunk, míg megfelelő paraméterek esetén a módosított egyenletek jó közelítését adják a csillós egysejtűek mozgását vizsgáló rendszereknek. Fentiek részletes bemutatására kerül sor az előadásban.

Doktori Iskola: Matematika- és Számítástudományok Doktori Iskola, BMEProgram: Analízis Témavezető: Kőhidai László E-mail: [email protected]


SEGEL MODELL ALKALMAZÁSA CSILLÓS EGYSEJT

szaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Matematika Intézet, BudapestSemmelweis Egyetem Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet, Budapest

ben javasolták a később róluk elnevezett egyenleteket a bakteriális kemotaxis, azaz kémiai anyagok által kiváltott mozgás leírására. A cikk megjelenése óta eltelt 40 év alatt a modellt sikerrel alkalmazták a tumorok terjedésének vagy például az állatok mintázatának

zeken kívül sok tisztán matematikai jellegű eredmény született a témában.

Segel modell alkalmazhatóságát vizsgáltuk csillós egysejtűekből álló rendszerre. Az egyenletek paramétereit meghatározva egy konkrét mérésre (esetünsejt a Tetrahymena Pyriformis volt) lehetőség nyílhat a mérési eredmények pontosítására.

Noha az eredeti modell pontatlannak bizonyult az általunk vizsgált rendszer leírására, egy új szempontot figyelembe véve sikerült a vizsgált kísérletben tapasztalt jelenségeket szimulálni. Az új típusú egyenletekről tisztán matematikai tulajdonságokat is (például az egyensúlyi helyzet stabilitását) beláttunk, míg megfelelő paraméterek esetén a módosított egyenletek jó közelítését adják

illós egysejtűek mozgását vizsgáló rendszereknek. Fentiek részletes bemutatására kerül sor az

és Számítástudományok Doktori Iskola, BME


ZÁSA CSILLÓS EGYSEJTŐ

szaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Matematika Intézet, Budapest és Immunbiológiai Intézet, Budapest

tt egyenleteket a bakteriális kemotaxis, azaz kémiai anyagok által kiváltott mozgás leírására. A cikk megjelenése óta eltelt 40 év alatt a modellt sikerrel alkalmazták a tumorok terjedésének vagy például az állatok mintázatának

zeken kívül sok tisztán matematikai jellegű eredmény született a témában.

Segel modell alkalmazhatóságát vizsgáltuk csillós egysejtűekből álló rendszerre. Az egyenletek paramétereit meghatározva egy konkrét mérésre (esetünkben a vizsgált sejt a Tetrahymena Pyriformis volt) lehetőség nyílhat a mérési eredmények pontosítására.

Noha az eredeti modell pontatlannak bizonyult az általunk vizsgált rendszer leírására, ált kísérletben tapasztalt jelenségeket szimulálni. Az

új típusú egyenletekről tisztán matematikai tulajdonságokat is (például az egyensúlyi helyzet stabilitását) beláttunk, míg megfelelő paraméterek esetén a módosított egyenletek jó közelítését adják

illós egysejtűek mozgását vizsgáló rendszereknek. Fentiek részletes bemutatására kerül sor az

2011. április 14-15.

E/IV-9 A HISZTAMIN ÉS A HISDENDRITIKUS SEJTEKBE

Simon Tünde1,2, László Valéria1, Rajnavölgyi Éva

1 Semmelweis Egyetem, Genetikai, Sejt2 Debreceni Egyetem, Immunológiai

A dendritikus sejteknek (DS) kitüntetett szerepük van az immunválasz folyamatának szabályozásában. Jól ismert, hogy a környezetükben lévő mediátorok, mint például a hisztamin, jelentős hatással bírnak ezen sejtek működési folyamataira. négy G fehérje kapcsolt receptoron, hisztamin H

Vizsgálataink során a hisztamin H4R

Egér lépből izolált, illetve csontvelőből differenciáltatott DSexpresszióját áramlási citometriával detektáltuk. vizsgálatokat. A DS-ek antigén prezentáló képességét mértük. Specifikus H4R ligandok hatását stimulált lép DS

DS differenciálódás során a H1R esetében nem tapasztaltunk eltérést, míg a Hszignifikánsan csökkent. Aktiváció hatására a Hés H2R kifejeződése nem változott. Migrációs vizsgálatainkban a differenciálódás különböző napjain hisztaminnal kezeltük a DS-eket, majd a 10. napon migrációs kísérletet szerint a folyamatosan adagolt hisztamin serkentő hatású a migrációra. A hisztamin koncentrációtól függő módon csökkenti a lép DS-ek antigén prezentációját. A Hmegfigyeltük, hogy a H4R-/- DS-ek megnövekedett antigén prezentáló kapacitással rendelkeznek a WT sejtekhez képest. Specifikus H4R antagonista hatására a WT sejtek antigén prezentáló képessége ugyanakkor nőtt. Egér lépből izolált DSspecifikus H4R ligandok jelenlétében az IL

Kapott eredményeink megerősítik a hisztamin H

Doktori Iskola: Molekuláris Sejt-és ImmunbiolTémavezető: Rajnavölgyi Éva E-mail: [email protected]

A HISZTAMIN ÉS A HISZTAMIN H4 RECEPTOR SDENDRITIKUS SEJTEKBEN

Rajnavölgyi Éva2, Falus András1

Semmelweis Egyetem, Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet, BudapestDebreceni Egyetem, Immunológiai Intézet, Debrecen

A dendritikus sejteknek (DS) kitüntetett szerepük van az immunválasz folyamatának szabályozásában. Jól ismert, hogy a környezetükben lévő mediátorok, mint például a hisztamin, jelentős hatással bírnak ezen sejtek működési folyamataira. A szervezet szinte minden sejtjében fellelhető hisztamin hatásait négy G fehérje kapcsolt receptoron, hisztamin H1, H2, H3 és H4 receptoron keresztül fejti ki.

R-on keresztüli hatásait tanulmányoztuk egér DS

pből izolált, illetve csontvelőből differenciáltatott DS-ekkel dolgoztunk. A hisztamin receptorok expresszióját áramlási citometriával detektáltuk. In vitro Transwell rendszerben végeztük a migrációs

ek antigén prezentáló képességét in vitro T sejt stimulációs assay segítségével R ligandok hatását stimulált lép DS-eken real-time PCR-rel monitoroztuk.

R esetében nem tapasztaltunk eltérést, míg a Hökkent. Aktiváció hatására a H4R expressziója növekvő tendenciát mutatott, míg a H

R kifejeződése nem változott. Migrációs vizsgálatainkban a differenciálódás különböző napjain eket, majd a 10. napon migrációs kísérletet végeztünk. Eredményeink

szerint a folyamatosan adagolt hisztamin serkentő hatású a migrációra. A hisztamin koncentrációtól ek antigén prezentációját. A H4R agonista hasonló hatást fejt ki. Azt is

ek megnövekedett antigén prezentáló kapacitással rendelkeznek a WT R antagonista hatására a WT sejtek antigén prezentáló képessége

ugyanakkor nőtt. Egér lépből izolált DS-ek citokin termelését vizsgálva aktivációs stimulus R ligandok jelenlétében az IL-1ß expressziója szignifikánsan nőtt H

Kapott eredményeink megerősítik a hisztamin H4R mediált hatását a DS funkcióinak szabályozásában.

és Immunbiológia, DE

61

ZTAMIN H4 RECEPTOR SZEREPE EGÉR


A dendritikus sejteknek (DS) kitüntetett szerepük van az immunválasz folyamatának szabályozásában. Jól ismert, hogy a környezetükben lévő mediátorok, mint például a hisztamin, jelentős hatással bírnak

A szervezet szinte minden sejtjében fellelhető hisztamin hatásait receptoron keresztül fejti ki.

on keresztüli hatásait tanulmányoztuk egér DS-ekben.

ekkel dolgoztunk. A hisztamin receptorok Transwell rendszerben végeztük a migrációs

T sejt stimulációs assay segítségével rel monitoroztuk.

R esetében nem tapasztaltunk eltérést, míg a H2R és a H4R expressziója R expressziója növekvő tendenciát mutatott, míg a H1R

R kifejeződése nem változott. Migrációs vizsgálatainkban a differenciálódás különböző napjain végeztünk. Eredményeink

szerint a folyamatosan adagolt hisztamin serkentő hatású a migrációra. A hisztamin koncentrációtól R agonista hasonló hatást fejt ki. Azt is

ek megnövekedett antigén prezentáló kapacitással rendelkeznek a WT R antagonista hatására a WT sejtek antigén prezentáló képessége

ek citokin termelését vizsgálva aktivációs stimulus hatására, 1ß expressziója szignifikánsan nőtt H4R agonista hatására.

R mediált hatását a DS funkcióinak szabályozásában.

62

E/IV-10 FUNKCIONÁLIS HÁLÓZATAGYBAN, ALACSONY FRE

Tóth Emília1, Entz László2, Stephan Bickel 1 Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Információs Technológiai Kar, Budapest2 Országos Idegtudományi Intézet, Budapest3 NSLIJ Department of Neurosurgery, New York, NY USA4 Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Kutatóintézet, Budapest

Bevezetés: A humán agy funkcióinak feltérképezése alapvető fontosságú az epilepszia és a tumor sebészetben. Különböző módszerek állnak rendelkezésre az elsődleges funkciókkal rendelkező agyi területek meghatározására, mint például az elektromos ingerrel töfMR vagy a PET.

Célok: Ebben a tanulmányban célunk volt a nyelvi és motoros funkcióval bíró hálózatok alacsony frekvenciás elektromos ingerléssel való feltérképezése az epilepszia sebészeti invazív kivizsgálásra kerülő betegeknél.

Módszerek: Nyolc epilepszia sebészeti kivizsgálásra kerülő betegnél végeztünk alacsony frekvenciás bipoláris elektromos ingerlést (amplitúdó: 10 mA, frekvencia: 0.5 Hz, pulzusszélesség: 0.2 msec) a szubdurálisan beültetett elektródákon. A beültetévégig ingereltünk, majd elemeztük a kiváltott válaszokat. Az elektródák lokalizációját preoperatív MR, postoperatív CT és MR felvételek segítségével végeztük. Minden elektródánál meghatároztuk annak pontos pozícióját az agyfelszínhez képest, majd az alatta fekvő Brodmann területhez rendeltük. Az egyes ingerlések hatására keletkezett elektromos kiváltott válaszokat használtuk a funkcionális kapcsolatokat jelölésére, majd ezt egy gráf modell segítségével ábrá

Eredmények: A Broca terület felett lévő stimuláló elektródák szignifikáns válaszokat váltottak ki azokon az elektródokon, amelyek a klinikai magas frekvenciás ingerléssel meghatározott nyelvi hálózati térkép más részei felett voltak elhelyezve. A pingerlésére adott válaszok feltárták a jelentősebb pályákat, melyek a motoros feldolgozásban vesznek részt. Eredményeink azt sugallják, hogy az alacsony frekvenciás elektromos ingerlés által kiváltott potenciál jól korrelál a magas frekvenciás klinikai ingerléssel meghatározott funkcionális hálózatokkal. Az alacsony frekvenciás elektromos ingerlés tehát egy ígéretes technika az elsődleges funkciókkal bíró kérgi területek meghatározására és egyben hasznos eszköz lehemegkülönböztetésére is.

Doktori Iskola: Interdiszciplináris Műszaki Tudományok, PPKEProgram: Infobionika, érzékelő és mozgató analogikai számítógépek, neuromorf információtechnikaTémavezető: Ulbert István E-mail: [email protected]


FUNKCIONÁLIS HÁLÓZATOK MEGHATÁROZÁSA AZ AGYBAN, ALACSONY FREKVENCIÁS INGERLÉS HA

, Stephan Bickel3, Erıss Lóránd2, Ulbert István1,4

Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Információs Technológiai Kar, BudapestOrszágos Idegtudományi Intézet, Budapest NSLIJ Department of Neurosurgery, New York, NY USA Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Kutatóintézet, Budapest

A humán agy funkcióinak feltérképezése alapvető fontosságú az epilepszia és a tumor sebészetben. Különböző módszerek állnak rendelkezésre az elsődleges funkciókkal rendelkező agyi területek meghatározására, mint például az elektromos ingerrel történő funkcionális térképezés az

Ebben a tanulmányban célunk volt a nyelvi és motoros funkcióval bíró hálózatok alacsony frekvenciás elektromos ingerléssel való feltérképezése az epilepszia sebészeti invazív kivizsgálásra

Nyolc epilepszia sebészeti kivizsgálásra kerülő betegnél végeztünk alacsony frekvenciás bipoláris elektromos ingerlést (amplitúdó: 10 mA, frekvencia: 0.5 Hz, pulzusszélesség: 0.2 msec) a szubdurálisan beültetett elektródákon. A beültetést követően minden elektróda párt szisztematikusan végig ingereltünk, majd elemeztük a kiváltott válaszokat. Az elektródák lokalizációját preoperatív MR, postoperatív CT és MR felvételek segítségével végeztük. Minden elektródánál meghatároztuk annak

pozícióját az agyfelszínhez képest, majd az alatta fekvő Brodmann területhez rendeltük. Az egyes ingerlések hatására keletkezett elektromos kiváltott válaszokat használtuk a funkcionális kapcsolatokat jelölésére, majd ezt egy gráf modell segítségével ábrázoltuk.

A Broca terület felett lévő stimuláló elektródák szignifikáns válaszokat váltottak ki azokon az elektródokon, amelyek a klinikai magas frekvenciás ingerléssel meghatározott nyelvi hálózati térkép más részei felett voltak elhelyezve. A primer motoros kéreg alacsony frekvenciás ingerlésére adott válaszok feltárták a jelentősebb pályákat, melyek a motoros feldolgozásban vesznek részt. Eredményeink azt sugallják, hogy az alacsony frekvenciás elektromos ingerlés által kiváltott

korrelál a magas frekvenciás klinikai ingerléssel meghatározott funkcionális hálózatokkal. Az alacsony frekvenciás elektromos ingerlés tehát egy ígéretes technika az elsődleges funkciókkal bíró kérgi területek meghatározására és egyben hasznos eszköz lehet a patológiás hálózatok

Interdiszciplináris Műszaki Tudományok, PPKE Program: Infobionika, érzékelő és mozgató analogikai számítógépek, neuromorf információtechnika


OK MEGHATÁROZÁSA AZ EMBERI KVENCIÁS INGERLÉS HASZNÁLATÁVAL

1,4, Ashesh D. Mehta3

Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Információs Technológiai Kar, Budapest

A humán agy funkcióinak feltérképezése alapvető fontosságú az epilepszia és a tumor sebészetben. Különböző módszerek állnak rendelkezésre az elsődleges funkciókkal rendelkező agyi

rténő funkcionális térképezés az

Ebben a tanulmányban célunk volt a nyelvi és motoros funkcióval bíró hálózatok alacsony frekvenciás elektromos ingerléssel való feltérképezése az epilepszia sebészeti invazív kivizsgálásra

Nyolc epilepszia sebészeti kivizsgálásra kerülő betegnél végeztünk alacsony frekvenciás bipoláris elektromos ingerlést (amplitúdó: 10 mA, frekvencia: 0.5 Hz, pulzusszélesség: 0.2 msec) a

st követően minden elektróda párt szisztematikusan végig ingereltünk, majd elemeztük a kiváltott válaszokat. Az elektródák lokalizációját preoperatív MR, postoperatív CT és MR felvételek segítségével végeztük. Minden elektródánál meghatároztuk annak

pozícióját az agyfelszínhez képest, majd az alatta fekvő Brodmann területhez rendeltük. Az egyes ingerlések hatására keletkezett elektromos kiváltott válaszokat használtuk a funkcionális

A Broca terület felett lévő stimuláló elektródák szignifikáns válaszokat váltottak ki azokon az elektródokon, amelyek a klinikai magas frekvenciás ingerléssel meghatározott nyelvi

rimer motoros kéreg alacsony frekvenciás ingerlésére adott válaszok feltárták a jelentősebb pályákat, melyek a motoros feldolgozásban vesznek részt. Eredményeink azt sugallják, hogy az alacsony frekvenciás elektromos ingerlés által kiváltott

korrelál a magas frekvenciás klinikai ingerléssel meghatározott funkcionális hálózatokkal. Az alacsony frekvenciás elektromos ingerlés tehát egy ígéretes technika az elsődleges funkciókkal bíró

t a patológiás hálózatok

Program: Infobionika, érzékelő és mozgató analogikai számítógépek, neuromorf információtechnika

2011. április 14-15.

E/IV-11 A LUMINANCIA HATÁSAILOGRAM ÁLTAL KIVÁLTO

Markó Katalin1,3, Mikó-Baráth Eszter

1 Pécsi Tudományegyetem, Élettani Intézet, Pécs2 Kantonsspital St. Gallen, Szemészeti Klinika, St.Gallen, Svájc3 Semmelweis Egyetem, Szemészeti Klinika, Budapest

A dinamikus random pont korrelogram által kiváltott vizuális potenciál (DRDCalkalmazható az ember és az állatok kortikálistöbb mint 3 évtizede megalkotta Julesz Béla, a stimulus fundamentális paramétereinek hatásai az agyi válaszokra és a DRDC-VEP hátterében zajló idegrendszeri feldolgozó folyamatok azonban még messze nem tisztázottak. Kísérletünk célja a luminancia, mint az egyik alap DRDC stimulus paraméter hatásának tanulmányozása volt a kiváltott válaszokra jó térlátású felnőtteken. A DRDCvariabilitását, detektálhatóságát, amplitúdóját és latenciáját neutrál denzitöbb különböző luminancia szinten határoztuk meg.. Eredményeink szerint a DRDCgyakorlatilag luminancia-független a 4.75cd/mazt sugallják, hogy a DRDC-VEP a binokuláluminancia-tartományban kiváltható. Létezik azonban egy alsó határ, amely alatt (kb 0.06cd/mDRDC-VEP már nem regisztrálható megbízhatóan. A DRDCmutatnak a stimulus luminancia logaritmusával. A DRDCazonban alapvetően nagyobb mértékű, mint a mintázat kiváltotta elektroretinogramokkal (pvagy sakktábla-mintaváltásra (P-VEP) kapott P100 latenciákkal tapasztalt luminanclétrejövő retinális késés. Így adataink azt is sugallják, hogy a binokuláris korreláció hátterében extrastriatalis luminanciafüggő mechanizmusok állhatnak, vagy maga a binokuláris integráció komplex folyamata eredményezi a meredekebb luminan

Doktori Iskola: Elméleti orvostudományok, PTE

Program: A - 137 Elméleti és gyakorlati felkészítés a központi idegi és humorális szabályozások

multidiszciplináris kutatására

Témavezetı: Jandó Gábor

E-mail: [email protected]

A LUMINANCIA HATÁSAI A DINAMIKUS RANDOM PLOGRAM ÁLTAL KIVÁLTOTT POTENCIÁLOKRA (DR

Baráth Eszter1, Kiss J. Huba1, Török Béla2, Jandó Gábor

Pécsi Tudományegyetem, Élettani Intézet, Pécs Kantonsspital St. Gallen, Szemészeti Klinika, St.Gallen, Svájc Semmelweis Egyetem, Szemészeti Klinika, Budapest

A dinamikus random pont korrelogram által kiváltott vizuális potenciál (DRDCalkalmazható az ember és az állatok kortikális binokularitásának kimutatására. A DRDC stimulust már több mint 3 évtizede megalkotta Julesz Béla, a stimulus fundamentális paramétereinek hatásai az agyi

VEP hátterében zajló idegrendszeri feldolgozó folyamatok azonban még messze tisztázottak. Kísérletünk célja a luminancia, mint az egyik alap DRDC stimulus paraméter

hatásának tanulmányozása volt a kiváltott válaszokra jó térlátású felnőtteken. A DRDCvariabilitását, detektálhatóságát, amplitúdóját és latenciáját neutrál denzitás szűrőkkel létrehozott több különböző luminancia szinten határoztuk meg.. Eredményeink szerint a DRDC

független a 4.75cd/m2 -0.015cd/m2-es luminancia tartományban. Adataink VEP a binokuláris percepció egy nagyon érzékeny mutatója, és széles

tartományban kiváltható. Létezik azonban egy alsó határ, amely alatt (kb 0.06cd/mVEP már nem regisztrálható megbízhatóan. A DRDC-VEP latenciák szoros lineáris korrelációt

stimulus luminancia logaritmusával. A DRDC-VEP luminanciaazonban alapvetően nagyobb mértékű, mint a mintázat kiváltotta elektroretinogramokkal (p

VEP) kapott P100 latenciákkal tapasztalt luminanclétrejövő retinális késés. Így adataink azt is sugallják, hogy a binokuláris korreláció hátterében extrastriatalis luminanciafüggő mechanizmusok állhatnak, vagy maga a binokuláris integráció komplex folyamata eredményezi a meredekebb luminancia-latencia összefüggést.

Elméleti orvostudományok, PTE

137 Elméleti és gyakorlati felkészítés a központi idegi és humorális szabályozások

63

A DINAMIKUS RANDOM PONT KORRE-TT POTENCIÁLOKRA (DRDC-VEP)

, Jandó Gábor1

A dinamikus random pont korrelogram által kiváltott vizuális potenciál (DRDC-VEP) módszer jól binokularitásának kimutatására. A DRDC stimulust már

több mint 3 évtizede megalkotta Julesz Béla, a stimulus fundamentális paramétereinek hatásai az agyi VEP hátterében zajló idegrendszeri feldolgozó folyamatok azonban még messze

tisztázottak. Kísérletünk célja a luminancia, mint az egyik alap DRDC stimulus paraméter hatásának tanulmányozása volt a kiváltott válaszokra jó térlátású felnőtteken. A DRDC-VEP

tás szűrőkkel létrehozott több különböző luminancia szinten határoztuk meg.. Eredményeink szerint a DRDC-VEP amplitúdó

es luminancia tartományban. Adataink ris percepció egy nagyon érzékeny mutatója, és széles

tartományban kiváltható. Létezik azonban egy alsó határ, amely alatt (kb 0.06cd/m2) a VEP latenciák szoros lineáris korrelációt

VEP luminancia-függő latencia késése azonban alapvetően nagyobb mértékű, mint a mintázat kiváltotta elektroretinogramokkal (p-ERG)

VEP) kapott P100 latenciákkal tapasztalt luminancia csökkenésre létrejövő retinális késés. Így adataink azt is sugallják, hogy a binokuláris korreláció hátterében extrastriatalis luminanciafüggő mechanizmusok állhatnak, vagy maga a binokuláris integráció komplex

137 Elméleti és gyakorlati felkészítés a központi idegi és humorális szabályozások

64

E/IV-12 TUBEROINFUNDIBULAR PDURING LACTATION ANDINDUCED PROLACTIN RE

Melinda Cservenák1, Ibolya BodnárÁrpád Dobolyi1

1 Neuromorphological and Neuroendocrine Research Laboratory, Departments of Anatomy,

Histology, and Embryology 2 Human Morphology and Developmental Biology, Hungarian Academy of Sc

Semmelweis University, Budapest, Hungary3 Section on Fundamental Neuroscience, National Institute of Mental Health, Bethesda, Maryland

Tuberoinfundibular peptide of 39 residues (TIP39) and the parathyroid hormone 2 receptor (PTH2R) constitute a unique peptide-receptor neuromodulator system, which may be involved in neuroendocrine regulations based on its distribution in the hypothalamus. TIP39 expression decreases dramatically by adulthood. In the present study, we demonstrated that TIP39 mRNAexpressions are markedly elevated in neurons of the posterior intralaminar complex of the thalamus (PIL) in lactating dams, one of the 3 locations of TIP39 perikarya in the brain. In addition, these TIP39 neurons showed pup-induced Fos expressperiventricular and arcuate nuclei. We demonstrated neuronal projections from the posterior intralaminar TIP39 perikarya to the arcuate nucleus injecting either retrograde or anterograde tracers to the PIL or the arcuate nucleus, respectively. Subsequently, we addressed the function of TIP39 in the PIL: mothers separated from their pups for 4 hours received injection of a PTH2 receptor antagonist into the lateral ventricle, 5 min before returning thethe experimental period through jugular cannulae. The PTH2 receptor antagonist markedly inhibited suckling-induced elevation of plasma prolactin levels in a dosesuggest that TIP39 neurons in the PIL may regulate suckling

Grant support: OTKA NK72929.

Doktori Iskola: Szentágothai János IdegtudományokProgram Neuromorfológia és sejtbiológiaTémavezető: Dobolyi Árpád E-mail: [email protected]


TUBEROINFUNDIBULAR PEPTIDE OF 39 RESIDUES IS ACTIVATED DURING LACTATION AND PARTICIPATES IN THE INDUCED PROLACTIN RELEASE IN RAT

Bodnár2, Ted B. Usdin3, Miklós Palkovits1, György M. Nagy

Neuromorphological and Neuroendocrine Research Laboratory, Departments of Anatomy,

Human Morphology and Developmental Biology, Hungarian Academy of ScSemmelweis University, Budapest, Hungary Section on Fundamental Neuroscience, National Institute of Mental Health, Bethesda, Maryland

Tuberoinfundibular peptide of 39 residues (TIP39) and the parathyroid hormone 2 receptor (PTH2R) receptor neuromodulator system, which may be involved in

neuroendocrine regulations based on its distribution in the hypothalamus. TIP39 expression decreases dramatically by adulthood. In the present study, we demonstrated that TIP39 mRNAexpressions are markedly elevated in neurons of the posterior intralaminar complex of the thalamus (PIL) in lactating dams, one of the 3 locations of TIP39 perikarya in the brain. In addition, these TIP39

induced Fos expression. TIP39 fibers are present in the hypothalamic paraperiventricular and arcuate nuclei. We demonstrated neuronal projections from the posterior intralaminar TIP39 perikarya to the arcuate nucleus injecting either retrograde or anterograde tracers

the PIL or the arcuate nucleus, respectively. Subsequently, we addressed the function of TIP39 in the PIL: mothers separated from their pups for 4 hours received injection of a PTH2 receptor antagonist into the lateral ventricle, 5 min before returning the pups. Blood samples were taken 7 times during the experimental period through jugular cannulae. The PTH2 receptor antagonist markedly inhibited

induced elevation of plasma prolactin levels in a dose-dependent manner. These results P39 neurons in the PIL may regulate suckling-induced prolactin release in rat dams.

Szentágothai János Idegtudományok Program Neuromorfológia és sejtbiológia


S IS ACTIVATED PARTICIPATES IN THE SUCKLING-

, György M. Nagy2,

Neuromorphological and Neuroendocrine Research Laboratory, Departments of Anatomy,

Human Morphology and Developmental Biology, Hungarian Academy of Sciences and

Section on Fundamental Neuroscience, National Institute of Mental Health, Bethesda, Maryland

Tuberoinfundibular peptide of 39 residues (TIP39) and the parathyroid hormone 2 receptor (PTH2R) receptor neuromodulator system, which may be involved in

neuroendocrine regulations based on its distribution in the hypothalamus. TIP39 expression decreases dramatically by adulthood. In the present study, we demonstrated that TIP39 mRNA and peptide expressions are markedly elevated in neurons of the posterior intralaminar complex of the thalamus (PIL) in lactating dams, one of the 3 locations of TIP39 perikarya in the brain. In addition, these TIP39

ion. TIP39 fibers are present in the hypothalamic para-, periventricular and arcuate nuclei. We demonstrated neuronal projections from the posterior intralaminar TIP39 perikarya to the arcuate nucleus injecting either retrograde or anterograde tracers

the PIL or the arcuate nucleus, respectively. Subsequently, we addressed the function of TIP39 in the PIL: mothers separated from their pups for 4 hours received injection of a PTH2 receptor antagonist

pups. Blood samples were taken 7 times during the experimental period through jugular cannulae. The PTH2 receptor antagonist markedly inhibited

dependent manner. These results induced prolactin release in rat dams.

2011. április 14-15.

E/IV-13 NEW APPROACH FOR THEBARRIER INJURY DURINTMCAO MODEL

Sándor Nardai, Judit Skopál, Zoltán Nagy

Semmelweis University Heart Center, Division of Vascular Neurology, Budapest

Background and Aims: Blood brain barrier (BBB) opening during ischemia allows plasma continuants to enter the brain and possibly damage cells. Traditionally the extravasations of plasma contents in cerebral lesions have been visualized by the systemic administratiostain. The tight correlation between the ischemia duration, the size of the ischemic territory and barrier opening have been described before. The following method suggests a new technique for the assessment of barrier disruption, baseCSF.

Methods: Severe vascular disruption and ischemic injury was induced in adult CD rats by transient occlusion of the middle cerebral artery for 1, 6, 12 hours, followed by 60 minutes of reperfu(n=5/group). Evans Blue (2% 0,5ml/100g) was administered through the tail vein 5 minutes prior to the removal of the occluding filament. CSF samples were collected from the cisterna magna at the end of the reperfusion period. After perfusion fixationfrom the frontal pole of the brain. Images of EBand analyzed with an image analysis software. The albumin content of the CSF was measured in 50ul samples, using an ordinary fluorescence microplate reader (FLUOstar OPTIMA) with 540nm excitation wavelength and emission detection set to 680nm. Emission values were correlated with the planimetric data obtained from the sections using multiple regression an

Results: With increasing ischemia duration, greater quantities of EB stained albumin invaded and marked the ischemic region in a characteristic pattern. Similarly, the fluoroliquor samples increased gradually, and showed sithe Evans Blue stained area of the brain sections, allowing a simple and accurate estimation of the blood brain barrier permeability.

Doktori Iskola: Szentágothai János IdegtudományokProgram: Klinikai idegtudományok Témavezető: Nagy Zoltán E-mail: [email protected]

NEW APPROACH FOR THE QUANTIFICATION OF BLBARRIER INJURY DURING ISCHEMIA-REPERFUSION IN RAT



Blood brain barrier (BBB) opening during ischemia allows plasma continuants to enter the brain and possibly damage cells. Traditionally the extravasations of plasma contents in cerebral lesions have been visualized by the systemic administratiostain. The tight correlation between the ischemia duration, the size of the ischemic territory and barrier opening have been described before. The following method suggests a new technique for the assessment of barrier disruption, based on the measurement the EB stained albumin content of the

Severe vascular disruption and ischemic injury was induced in adult CD rats by transient occlusion of the middle cerebral artery for 1, 6, 12 hours, followed by 60 minutes of reperfu(n=5/group). Evans Blue (2% 0,5ml/100g) was administered through the tail vein 5 minutes prior to the removal of the occluding filament. CSF samples were collected from the cisterna magna at the end of the reperfusion period. After perfusion fixation transverse sections were prepared 6mm posterior from the frontal pole of the brain. Images of EB-stained sections were captured using a digital scanner, and analyzed with an image analysis software. The albumin content of the CSF was measured in 50ul

les, using an ordinary fluorescence microplate reader (FLUOstar OPTIMA) with 540nm excitation wavelength and emission detection set to 680nm. Emission values were correlated with the planimetric data obtained from the sections using multiple regression analysis.

With increasing ischemia duration, greater quantities of EB stained albumin invaded and marked the ischemic region in a characteristic pattern. Similarly, the fluoroliquor samples increased gradually, and showed significant correlation (p‹0.05) with the territory of the Evans Blue stained area of the brain sections, allowing a simple and accurate estimation of the

Szentágothai János Idegtudományok

65

QUANTIFICATION OF BLOOD BRAIN REPERFUSION IN RAT


Blood brain barrier (BBB) opening during ischemia allows plasma continuants to enter the brain and possibly damage cells. Traditionally the extravasations of plasma contents in cerebral lesions have been visualized by the systemic administration of Evans Blue (EB) stain. The tight correlation between the ischemia duration, the size of the ischemic territory and barrier opening have been described before. The following method suggests a new technique for the

d on the measurement the EB stained albumin content of the

Severe vascular disruption and ischemic injury was induced in adult CD rats by transient occlusion of the middle cerebral artery for 1, 6, 12 hours, followed by 60 minutes of reperfusion (n=5/group). Evans Blue (2% 0,5ml/100g) was administered through the tail vein 5 minutes prior to the removal of the occluding filament. CSF samples were collected from the cisterna magna at the end

transverse sections were prepared 6mm posterior stained sections were captured using a digital scanner,

and analyzed with an image analysis software. The albumin content of the CSF was measured in 50ul les, using an ordinary fluorescence microplate reader (FLUOstar OPTIMA) with 540nm excitation

wavelength and emission detection set to 680nm. Emission values were correlated with the alysis.

With increasing ischemia duration, greater quantities of EB stained albumin invaded and marked the ischemic region in a characteristic pattern. Similarly, the fluoro-emission values of the

gnificant correlation (p‹0.05) with the territory of the Evans Blue stained area of the brain sections, allowing a simple and accurate estimation of the

66



2011. április 14-15.

Dr. Benyó Zoltán egyetemi tanár

E/V ELİADÁSSZEKCIÓ

Elnök: Dr. Benyó Zoltán egyetemi tanár

67

68


2011. április 14-15.

E/V-1 GERINCSÉRÜLT BETEGEKMAZÁSÁVAL

Katona Péter

Semmelweis Egyetem, Biomechanikai Tanszék, Budapest

Világszerte gyakoriak az olyan balesetek, amelyek gerincsérüléshez vezetnek, például: közlekedési balesetek, túl sekély vízbe fejesugrást végrehajtókat vagy magasabb helyről (fáról, lépcsőn, stb.) leesőket érő traumák. Magyarországon körülbelül négyGerincsérülés következtében a beteg szellemileg teljesen aktív marad, így számára fontos a minél jobb életszínvonal elérése, valamint az, hogy minél hasznosabb tagjdolgozni). Ehhez egy kielégítő általános fizikai állapot elérése szükséges, amihez egy jól alkalmazható módszer a funkcionális elektromos stimuláció (FES). Már a 1980több pontján, melyeknek célja az orvosi rehabilitációban alkalmazható FES kifejlesztése. A FES módszer segítségével mesterségesen stimulálhatóak a denerválódott (beidegzésüket elvesztett) izmok, ezáltal tudunk létrehozni mozgásokat a bénult végtagon. Ez azonban csak aismerjük a kapcsolatot a gerincvelői idegaktivitások, az izomlétrejövő elfordulások által kialakuló végtagmozgások közt. A természetes mozgások közül elméletileg bármelyik létrehozható FES-sel, azonban idegi szabályozása kellőképpen összetett, azonban a testsúly nem nehezedik a végtagokra, valamint az egyensúlyozást sem kell figyelembe venni, ezért egyszerűbben modellezhető a járásnál. Magyarországon 2005 óta folynak FESkülföldön folyó kutatásokhoz képest itthon hangsúlyosabb szerepet kap az egészséges izomműködés minél pontosabb megismerése. Előadásomban a jelenleg is folyó mérések/edzések ereszeretném bemutatni.

Doktori Iskola: Sporttudományok Program: Testedzés, szabályozás, anyagcsereTémavezető: Laczkó József E-mail: [email protected]

GERINCSÉRÜLT BETEGEK EDZÉSE FES KERÉKPÁRO

Semmelweis Egyetem, Biomechanikai Tanszék, Budapest

Világszerte gyakoriak az olyan balesetek, amelyek gerincsérüléshez vezetnek, például: közlekedési balesetek, túl sekély vízbe fejesugrást végrehajtókat vagy magasabb helyről (fáról, lépcsőn, stb.)

ket érő traumák. Magyarországon körülbelül négy-ötszáz ember szenved ilyen sérülést évente. Gerincsérülés következtében a beteg szellemileg teljesen aktív marad, így számára fontos a minél jobb életszínvonal elérése, valamint az, hogy minél hasznosabb tagja maradjon a társadalomnak (pl. tudjon dolgozni). Ehhez egy kielégítő általános fizikai állapot elérése szükséges, amihez egy jól alkalmazható módszer a funkcionális elektromos stimuláció (FES). Már a 1980-as évek óta folynak kutatások a világ

, melyeknek célja az orvosi rehabilitációban alkalmazható FES kifejlesztése. A FES módszer segítségével mesterségesen stimulálhatóak a denerválódott (beidegzésüket elvesztett) izmok, ezáltal tudunk létrehozni mozgásokat a bénult végtagon. Ez azonban csak aismerjük a kapcsolatot a gerincvelői idegaktivitások, az izom-összehúzódások és az ízületekben létrejövő elfordulások által kialakuló végtagmozgások közt. A természetes mozgások közül elméletileg

sel, azonban a kerékpározás több szempontból előnyös. A kerékpározás idegi szabályozása kellőképpen összetett, azonban a testsúly nem nehezedik a végtagokra, valamint az egyensúlyozást sem kell figyelembe venni, ezért egyszerűbben modellezhető a járásnál.

n 2005 óta folynak FES-sel előidézett kerékpározással kapcsolatos kutatások, a külföldön folyó kutatásokhoz képest itthon hangsúlyosabb szerepet kap az egészséges izomműködés minél pontosabb megismerése. Előadásomban a jelenleg is folyó mérések/edzések ere

Program: Testedzés, szabályozás, anyagcsere

69

EDZÉSE FES KERÉKPÁROZÁS ALKAL-

Világszerte gyakoriak az olyan balesetek, amelyek gerincsérüléshez vezetnek, például: közlekedési balesetek, túl sekély vízbe fejesugrást végrehajtókat vagy magasabb helyről (fáról, lépcsőn, stb.)

ötszáz ember szenved ilyen sérülést évente. Gerincsérülés következtében a beteg szellemileg teljesen aktív marad, így számára fontos a minél jobb

a maradjon a társadalomnak (pl. tudjon dolgozni). Ehhez egy kielégítő általános fizikai állapot elérése szükséges, amihez egy jól alkalmazható

as évek óta folynak kutatások a világ , melyeknek célja az orvosi rehabilitációban alkalmazható FES kifejlesztése. A FES

módszer segítségével mesterségesen stimulálhatóak a denerválódott (beidegzésüket elvesztett) izmok, ezáltal tudunk létrehozni mozgásokat a bénult végtagon. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha

összehúzódások és az ízületekben létrejövő elfordulások által kialakuló végtagmozgások közt. A természetes mozgások közül elméletileg

a kerékpározás több szempontból előnyös. A kerékpározás idegi szabályozása kellőképpen összetett, azonban a testsúly nem nehezedik a végtagokra, valamint az egyensúlyozást sem kell figyelembe venni, ezért egyszerűbben modellezhető a járásnál.

sel előidézett kerékpározással kapcsolatos kutatások, a külföldön folyó kutatásokhoz képest itthon hangsúlyosabb szerepet kap az egészséges izomműködés minél pontosabb megismerése. Előadásomban a jelenleg is folyó mérések/edzések eredményeit

70

E/V-2 A KAMRAI REPOLARIZÁCLATA TESTFELSZÍNI EK

Major Zsuzsanna, Kneffel Zsuzsanna, Komka Zsolt, Tóth Miklós, Pavlik Gábor

Semmelweis Egyetem, Egészségtudományi és Sportorvosi Tanszék, Budapest

Bevezetés: A hirtelen sportolói halálok incidenciája kb. 1:50.0002-4-szerese az azonos korú, rendszeres testedzést nem folytató fiatalokhoz képest. A tragédiák hátterében elsősorban nem ischaemiás eredetet, hanem a szívizom repolarizációs zavarait feltételezik.

Hipotézisek:

1. A rendszeres fizikai aktivitás befolyásoljairányú és mértékű ez a változás és mutat

2. Milyen gyakran fordul elő a vizsgált populációban a korai repolarizációs szindróma?

Anyag és módszer: A vizsgálatokban válog17 triatlonos) mellett egészséges, fizikailag inaktív személyek (N=15) vettek részt.

Először egy 5 perces, 12 elvezetéses nyugalmi EKGrepolarizációs szindróma gyakoriságának meghatározása céljából, majd kétdimenzionálisan irányított M-mód echokardiográfia segítségével számoltuk a bal kamra izomtömegét. Az egyes csoportok QTdiszperzió értékeit egyszempontos varianciaanalízissel hasonlítottuk össze. A postTukey tesztet használtunk.

A bal kamra izomtömege és a QT-diszperzió közötti kapcsolatot korrelációval vizsgáltuk.

Eredmények: QT-diszperziónál szignifikáns különbséget találtunk állóképességi sportolók és nem edzettek értékei között (37,293 ms +/említett sportolói csoport és a labdajátékosok között (37, 293 ms +/p<0,01). Pozitív korrelációt találtunk a QTvizsgált sportolók esetében a korai repolarizációs szindrómára utaló EKG50%-ában voltak megfigyelhetőek, a kontroll csoportban ezen EKG elváltozások gyakorisága meghaladta a 30%-ot.

Összefoglalás: A rendszeres fizikai aktivitás növeli a QTalapjául szolgálhat a reentry típusú arrhythmiák kialakulásának.

Doktori Iskola: Sporttudományok Program: Edzés és adaptáció Témavezető: Pavlik Gábor E-mail: [email protected]


A KAMRAI REPOLARIZÁCIÓT JELLEMZİ PARAMÉTLATA TESTFELSZÍNI EKG-VAL

, Kneffel Zsuzsanna, Komka Zsolt, Tóth Miklós, Pavlik Gábor


A hirtelen sportolói halálok incidenciája kb. 1:50.000-100.000-re tehető évente, ez mintegy erese az azonos korú, rendszeres testedzést nem folytató fiatalokhoz képest. A tragédiák

hátterében elsősorban nem ischaemiás eredetet, hanem a szívizom repolarizációs zavarait feltételezik.

A rendszeres fizikai aktivitás befolyásolja-e a QT-diszperzió értékét? Amennyiben igen, milyen irányú és mértékű ez a változás és mutat-e összefüggést a balkamra hypertrophiával?

Milyen gyakran fordul elő a vizsgált populációban a korai repolarizációs szindróma?

A vizsgálatokban válogatott és első osztályú férfi sportolók (N=32, 15 labdajátékos, 17 triatlonos) mellett egészséges, fizikailag inaktív személyek (N=15) vettek részt.

Először egy 5 perces, 12 elvezetéses nyugalmi EKG-t végeztünk a QTndróma gyakoriságának meghatározása céljából, majd kétdimenzionálisan irányított

mód echokardiográfia segítségével számoltuk a bal kamra izomtömegét. Az egyes csoportok QTdiszperzió értékeit egyszempontos varianciaanalízissel hasonlítottuk össze. A post

diszperzió közötti kapcsolatot korrelációval vizsgáltuk.

diszperziónál szignifikáns különbséget találtunk állóképességi sportolók és nem 37,293 ms +/- 11,043 vs. 18,186 ms +/- 3,876 p<0,01), valamint az előbb

említett sportolói csoport és a labdajátékosok között (37, 293 ms +/- 11,043 vs. 22,513 ms +/p<0,01). Pozitív korrelációt találtunk a QT-diszperzió és a bal kamra izomtömege kövizsgált sportolók esetében a korai repolarizációs szindrómára utaló EKG-jelek az esetek több mint

ában voltak megfigyelhetőek, a kontroll csoportban ezen EKG elváltozások gyakorisága

izikai aktivitás növeli a QT-diszperzió értékét nyugalomban, mely alapjául szolgálhat a reentry típusú arrhythmiák kialakulásának.


PARAMÉTEREK VIZSGÁ-



re tehető évente, ez mintegy erese az azonos korú, rendszeres testedzést nem folytató fiatalokhoz képest. A tragédiák

hátterében elsősorban nem ischaemiás eredetet, hanem a szívizom repolarizációs zavarait feltételezik.

diszperzió értékét? Amennyiben igen, milyen e összefüggést a balkamra hypertrophiával?

Milyen gyakran fordul elő a vizsgált populációban a korai repolarizációs szindróma?

atott és első osztályú férfi sportolók (N=32, 15 labdajátékos, 17 triatlonos) mellett egészséges, fizikailag inaktív személyek (N=15) vettek részt.

t végeztünk a QT-diszperzió és a korai ndróma gyakoriságának meghatározása céljából, majd kétdimenzionálisan irányított

mód echokardiográfia segítségével számoltuk a bal kamra izomtömegét. Az egyes csoportok QT-diszperzió értékeit egyszempontos varianciaanalízissel hasonlítottuk össze. A post hoc vizsgálatokban

diszperzió közötti kapcsolatot korrelációval vizsgáltuk.

diszperziónál szignifikáns különbséget találtunk állóképességi sportolók és nem 3,876 p<0,01), valamint az előbb

11,043 vs. 22,513 ms +/- 7,853 diszperzió és a bal kamra izomtömege között (r=0,56). A

jelek az esetek több mint ában voltak megfigyelhetőek, a kontroll csoportban ezen EKG elváltozások gyakorisága

diszperzió értékét nyugalomban, mely

2011. április 14-15.

E/V-3 EFFECTS OF EXERCISE ANBRAIN AGING ARE COMP

Marosi Krisztina, Hart Nikolett, Sárga Linda, Felszeghy Klára, Nyakas Csaba

Semmelweis Egyetem, Sporttudományi Kutató Intézet, Budapest

Aging of the brain is accompanied by vaeffects on the brain including the regulation of synaptic plasticity and neuronal survival. Enhanced physical activity has also been shown to have positive impacts on brain aging. Thus exercise carole in the non-pharmacological prevention of neuronal decline. In the present study we aimed at comparing the effects of 17β-estradiol and longcognition and relevant intracellular molecular treadmill exercise and estradiol treatment activate similar neuroprotective pathways and support mitochondrial function. The cognitive behavioral tests were: novel object recognition, YMorris Water Maze learning tests. The biochemical markers were assayed by Western blot: BDNF, pMAPK, p-CREB, synapsin, synaptophysin. We also measured the amount of reactive oxygen species (ROS) and carbonylated proteins. Results showed that the treatments imprfunctions of late adult rats. Like 17βthe activation of MAPK/CREB pathway. The treatments also enhanced the level of synaptic molecules, which could be the molecular basis of the improved cognitive functions. In addition, the level of ROS and the amount of carbonylated proteins decreased significantly in the hippocampus in response to the treatments. Similar tendencies were observed in aged animals, but the changedependent. In summary, both estradiol and exercise can produce neuroboth aging and already aged animals.

Doktori Iskola: Sporttudományok Program: Testedzés, szabályozás, anyagcsereTémavezető: Nyakas Csaba E-mail: [email protected]

FECTS OF EXERCISE AND 17ΒETA-ESTRADIOL TREATMENT BRAIN AGING ARE COMPARED

, Hart Nikolett, Sárga Linda, Felszeghy Klára, Nyakas Csaba

Semmelweis Egyetem, Sporttudományi Kutató Intézet, Budapest

Aging of the brain is accompanied by variable degree of cognitive decline. Estrogens have profound effects on the brain including the regulation of synaptic plasticity and neuronal survival. Enhanced physical activity has also been shown to have positive impacts on brain aging. Thus exercise ca

pharmacological prevention of neuronal decline. In the present study we aimed at estradiol and long-term physical activity in late adult and aged rats on

cognition and relevant intracellular molecular signaling in the hippocampus. It was assumed that both treadmill exercise and estradiol treatment activate similar neuroprotective pathways and support mitochondrial function. The cognitive behavioral tests were: novel object recognition, Y

Water Maze learning tests. The biochemical markers were assayed by Western blot: BDNF, pCREB, synapsin, synaptophysin. We also measured the amount of reactive oxygen species

(ROS) and carbonylated proteins. Results showed that the treatments improved learning and memory β-estradiol, physical activity enhanced the level of BDNF resulting in

the activation of MAPK/CREB pathway. The treatments also enhanced the level of synaptic molecules, ular basis of the improved cognitive functions. In addition, the level of ROS

and the amount of carbonylated proteins decreased significantly in the hippocampus in response to the treatments. Similar tendencies were observed in aged animals, but the changedependent. In summary, both estradiol and exercise can produce neuro- and psychotrophic effects in both aging and already aged animals.


71

ESTRADIOL TREATMENT ON


riable degree of cognitive decline. Estrogens have profound effects on the brain including the regulation of synaptic plasticity and neuronal survival. Enhanced physical activity has also been shown to have positive impacts on brain aging. Thus exercise can play a

pharmacological prevention of neuronal decline. In the present study we aimed at term physical activity in late adult and aged rats on

signaling in the hippocampus. It was assumed that both treadmill exercise and estradiol treatment activate similar neuroprotective pathways and support mitochondrial function. The cognitive behavioral tests were: novel object recognition, Y-maze and

Water Maze learning tests. The biochemical markers were assayed by Western blot: BDNF, p-CREB, synapsin, synaptophysin. We also measured the amount of reactive oxygen species

oved learning and memory estradiol, physical activity enhanced the level of BDNF resulting in

the activation of MAPK/CREB pathway. The treatments also enhanced the level of synaptic molecules, ular basis of the improved cognitive functions. In addition, the level of ROS

and the amount of carbonylated proteins decreased significantly in the hippocampus in response to the treatments. Similar tendencies were observed in aged animals, but the changes were training intensity-

and psychotrophic effects in

72

E/V-4 THE EFFECT OF EXERCIFUNCTION AND ROS DEFTO HIGH OR LOW RUNNI

Sárga Linda1, Hart Nikolett1, Nyakas CsabaKoch Larsson2, Radák Zsolt1 1 Semmelweis University, Faculty of Physical Education and Sport Sciences, Budapest2 University of Michigan, Ann Arbor, MI, USA3 University of Texas Galveston, TX, USA

Sirtuins are NAD+-dependent protein deacetylases. Resveratrol, an activator of SIRT1 has been shown to reduce plaque pathology in Alzheimer disease. Regular exercise enhances performance of the brain, and can cause an elevated level of ROS, which could result in oxidative challengedefense systems against this kind of oxidative challenge we became interested in OGG1 mediated DNA repair.

Aim of the study: We tested the effects of resveratrol on rats selectively bred over 24 generations for intrinsic aerobic high running capacity (HRC) or low running capacity (LRC). The animals were administered with resveratrol daily for 4 months. Some of the groups were subjected to treadmill running at 70% of the VO2max. We measured the protein levels (SIRT1, SIRT4, SIRT6, PBEF, OOGG1, acetylated lysin) of the brain tissue with western blot and used RT PCR to examine changes in hippocampal mRNA. We also made immunelevels. In addition, we used HCT116 cells test OGG1activators/inhibitors of SIRT1.

Results: In passive avoidance test the HRC animals had better performance in the long term memory. Histochemical staining shows decreased acetylated OGG1 levels in these groups. WB assays show that acetylated lysine and OGG1 levels were decreased in the resveratrolfrom cell culture suggest that SIRT1 could deacetylate OGG1, which decrease the activity of OGG1.

Conclusion: SIRT1 appears to downof 8-oxoG in the DNA.

Doktori Iskola: Sporttudományok Program: Testedzés, szabályozás, anyagcsereTémavezető: Radák Zsolt E-mail: [email protected]


THE EFFECT OF EXERCISE AND SIRT ACTIVATIFUNCTION AND ROS DEFENSE IN RATS ARTIFICIALLY SELECTED TO HIGH OR LOW RUNNING CAPACITY

, Nyakas Csaba1, Felszeghy Klára1, Boldogh István

Semmelweis University, Faculty of Physical Education and Sport Sciences, BudapestUniversity of Michigan, Ann Arbor, MI, USA University of Texas Galveston, TX, USA

t protein deacetylases. Resveratrol, an activator of SIRT1 has been shown to reduce plaque pathology in Alzheimer disease. Regular exercise enhances performance of the brain, and can cause an elevated level of ROS, which could result in oxidative challengedefense systems against this kind of oxidative challenge we became interested in OGG1 mediated DNA

We tested the effects of resveratrol on rats selectively bred over 24 generations for nning capacity (HRC) or low running capacity (LRC). The animals were

administered with resveratrol daily for 4 months. Some of the groups were subjected to treadmill running at 70% of the VO2max. We measured the protein levels (SIRT1, SIRT4, SIRT6, PBEF, OOGG1, acetylated lysin) of the brain tissue with western blot and used RT PCR to examine changes in hippocampal mRNA. We also made immune-histochemical staining to determine acetylated OGG1 levels. In addition, we used HCT116 cells test OGG1-SIRT1 interaction by siRNA of SIRT1 and applying

In passive avoidance test the HRC animals had better performance in the long term memory. Histochemical staining shows decreased acetylated OGG1 levels in these groups. WB assays show that acetylated lysine and OGG1 levels were decreased in the resveratrol-fed animals. The data obtained from cell culture suggest that SIRT1 could deacetylate OGG1, which decrease the activity of OGG1.

SIRT1 appears to down-regulate the activity of OGG1, which could result in accumulation



SE AND SIRT ACTIVATION ON BRAIN IALLY SELECTED

ogh István3, Britton Steve2,

Semmelweis University, Faculty of Physical Education and Sport Sciences, Budapest

t protein deacetylases. Resveratrol, an activator of SIRT1 has been shown to reduce plaque pathology in Alzheimer disease. Regular exercise enhances performance of the brain, and can cause an elevated level of ROS, which could result in oxidative challenge. Among the several defense systems against this kind of oxidative challenge we became interested in OGG1 mediated DNA

We tested the effects of resveratrol on rats selectively bred over 24 generations for nning capacity (HRC) or low running capacity (LRC). The animals were

administered with resveratrol daily for 4 months. Some of the groups were subjected to treadmill running at 70% of the VO2max. We measured the protein levels (SIRT1, SIRT4, SIRT6, PBEF, OGG1, ac-OGG1, acetylated lysin) of the brain tissue with western blot and used RT PCR to examine changes in

histochemical staining to determine acetylated OGG1 interaction by siRNA of SIRT1 and applying

In passive avoidance test the HRC animals had better performance in the long term memory. Histochemical staining shows decreased acetylated OGG1 levels in these groups. WB assays show that

fed animals. The data obtained from cell culture suggest that SIRT1 could deacetylate OGG1, which decrease the activity of OGG1.

regulate the activity of OGG1, which could result in accumulation

2011. április 14-15.

E/V-5 AZ ENERGIÁT SZOLGÁLTVÁLTOZÁSA AZ IZOMBANHATÁSÁRA

Ureczky Dóra, Tihanyi József

Semmelweis Egyetem, Biomechanika Tanszék, Budapest

Bevezetés: Az izomban erőkifejtés hatására az energiát szolgáltató vegyületek mennyisége változik. A vibráció az izomanyagcserére gyakorolt hatását mindezidáig csak egy vizsgálat ku2009), amelyben 20 Hz-es vibrációt alkalmaztak. Feltételezésünk szerint a vibrációt követően az izom anyagcseréjében változás lesz megfigyelhető és ez a változás magasabb Hz esetén nagyobb lesz.

Módszerek: Vizsgálatunkban 15 edzett szemtesttömeg:69,6±9,09 kg, testmagasság:176,2±7,23 cm). Közülük öten 6x1 perces 20Hzvibrációs edzésen vettek részt, öten pedig a kontrollcsoportba tartoztak. Mindegyik vibrációs edzés, valamint kontroll izometriás edzés előtt, és közvetlen utána megmértük a foszfáttartalmú vegyületeket. A foszfát tartalmú vegyületeket 31P magnetic resonance spectroscopy (31P MRS) segítségével mértük (Philips Achieva 3.0 T).

Eredmények: Az inorganikus foszfát (Pi) mennyisége a vibráció hatására csökkent, azonban a nem volt különbség a kontroll csoporthoz képest, akik vibráció nélküli izometriás erőkifejtést végeztek. A kreatin foszfát (PCr) és ATP mennyisége semelyik csoportban nem mutatott jelentős különbPi/PCr arány a Pi változásához hasonlóan csökkenést mutatott, ami szintén szignifikáns volt.

Következtetés: Az inorganikus foszfát mennyisége csökkent, de nem volt a csoportok között különbség, ami azt jelzi, hogy a csökkenést nem a vibráció okoztállás. Az ATP és a PCr mennyisége nem változott, amiből arra következtethetünk, hogy az edzés nem okozott izomfáradást.

Doktori Iskola: Sporttudományok Program: Testedzés, szabályozás, anyagcsereTémavezető: Tihanyi József E-mail: [email protected]

AZ ENERGIÁT SZOLGÁLTATÓ FOSZFÁT TARTALMÚVÁLTOZÁSA AZ IZOMBAN KÜLÖNBÖZİ VIBRÁCIÓS

Semmelweis Egyetem, Biomechanika Tanszék, Budapest

Az izomban erőkifejtés hatására az energiát szolgáltató vegyületek mennyisége változik. A vibráció az izomanyagcserére gyakorolt hatását mindezidáig csak egy vizsgálat ku

es vibrációt alkalmaztak. Feltételezésünk szerint a vibrációt követően az izom anyagcseréjében változás lesz megfigyelhető és ez a változás magasabb Hz esetén nagyobb lesz.

Vizsgálatunkban 15 edzett személy vett részt (8 férfi és 7 nő, életkor: 19,8±0,77 év, testtömeg:69,6±9,09 kg, testmagasság:176,2±7,23 cm). Közülük öten 6x1 perces 20Hzvibrációs edzésen vettek részt, öten pedig a kontrollcsoportba tartoztak. Mindegyik vibrációs edzés, valamint kontroll izometriás edzés előtt, és közvetlen utána megmértük a foszfáttartalmú vegyületeket. A foszfát tartalmú vegyületeket 31P magnetic resonance spectroscopy (31P MRS) segítségével mértük

zfát (Pi) mennyisége a vibráció hatására csökkent, azonban a nem volt különbség a kontroll csoporthoz képest, akik vibráció nélküli izometriás erőkifejtést végeztek. A kreatin foszfát (PCr) és ATP mennyisége semelyik csoportban nem mutatott jelentős különbPi/PCr arány a Pi változásához hasonlóan csökkenést mutatott, ami szintén szignifikáns volt.

Az inorganikus foszfát mennyisége csökkent, de nem volt a csoportok között különbség, ami azt jelzi, hogy a csökkenést nem a vibráció okozta, hanem a félguggolás helyzetben állás. Az ATP és a PCr mennyisége nem változott, amiből arra következtethetünk, hogy az edzés nem


73

ATÓ FOSZFÁT TARTALMÚ VEGYÜLETEK VIBRÁCIÓS EDZÉSEK

Az izomban erőkifejtés hatására az energiát szolgáltató vegyületek mennyisége változik. A vibráció az izomanyagcserére gyakorolt hatását mindezidáig csak egy vizsgálat kutatta (Zange et al.

es vibrációt alkalmaztak. Feltételezésünk szerint a vibrációt követően az izom anyagcseréjében változás lesz megfigyelhető és ez a változás magasabb Hz esetén nagyobb lesz.

ély vett részt (8 férfi és 7 nő, életkor: 19,8±0,77 év, testtömeg:69,6±9,09 kg, testmagasság:176,2±7,23 cm). Közülük öten 6x1 perces 20Hz-es, öten 40Hz-es vibrációs edzésen vettek részt, öten pedig a kontrollcsoportba tartoztak. Mindegyik vibrációs edzés, valamint kontroll izometriás edzés előtt, és közvetlen utána megmértük a foszfáttartalmú vegyületeket. A foszfát tartalmú vegyületeket 31P magnetic resonance spectroscopy (31P MRS) segítségével mértük

zfát (Pi) mennyisége a vibráció hatására csökkent, azonban a nem volt különbség a kontroll csoporthoz képest, akik vibráció nélküli izometriás erőkifejtést végeztek. A kreatin foszfát (PCr) és ATP mennyisége semelyik csoportban nem mutatott jelentős különbséget. A Pi/PCr arány a Pi változásához hasonlóan csökkenést mutatott, ami szintén szignifikáns volt.

Az inorganikus foszfát mennyisége csökkent, de nem volt a csoportok között a, hanem a félguggolás helyzetben

állás. Az ATP és a PCr mennyisége nem változott, amiből arra következtethetünk, hogy az edzés nem

74

E/V-6 A CGMP SZINT NÖVELÉSSÁT DIABETESES PATKÁ

Fang Lilla

Semmelweis Egyetem, Kórélettani Intézet, Budapest

Bevezetés: A diabeteses nephropathia glomerulosclerosishoz (GS) vezet. Állatmodellekben a GS progresszióját a ciklikus-3’,5’-nukleotid foszfodiészteráz (PDE) izoenzimek (PDE3, 4, 5) fokozott aktivitása kíséri, melyek csökkentik a cGMP szintjét. Hipotézisünk szerint révén növelhető a cGMP szintje, s így lassítható a nephropathia progressziója streptozotocin (STZ) diabetes modellben.

Metodika: 250-300g-os hím Spragueosztottuk: 1) STZ kontroll (nem kezelt, STZ, n=6) és 2) STZ + vardenafil kezelés (10 mg/kg/nap, STZvard, n=8). Negatív kontrollként azonos korú, nem diabeteses állatok szolgáltak (Kontroll, n=8). A 8. héten a vesefunkciót vizelet protein/kreatinin hányados (P/K) alapján hatávesék szövettani (GS score), immunhisztokémiai valamint mRNS

Eredmények: A kezelés javította a vesefunkciót (vizelet protein/kreatinin: Kontroll: 3,6±0,9; STZ: 22,5±9,2; STZ-vard: 11,2±4,9, p<0,05), csökk2,1±0,1, STZ-vard: 1,3±0,3, p<0,05) és a glomeruláris TGF2,1±0,3, STZ-vard: 1,2±0,3, p<0,05) valamint a vese TGFKontroll: 0,7±0,1, STZ: 1,1±0,1, STZkezelés csökkentette a podociták károsodását jelző desmin expresszióját (score: Kontroll: 0,08±0,03, STZ: 0,49±0,13, STZ-vard: 0,31±0,08, p<0,05), de nem bexpresszióját.

Következtetés: A cGMP szint növelése szelektív PDE5 gátló alkalmazásával hatékonyan csökkentette a podociták károsodását, valamint lassította a glomerulosclerosist diabeteses patkányokban. Kísérletünk alapján a diabeteses nephropathia progressziójában fontos szerepe lehet a PDE5 fokozott aktivitásának.

Doktori Iskola: Elméleti orvostudományokProgram: A folyadék- és elektrolitháztartásTémavezető: Kökény Gábor E-mail. [email protected]


A CGMP SZINT NÖVELÉSE CSÖKKENTI A PODOCITÁK KÁROSODÁSÁT DIABETESES PATKÁNYOKBAN

Semmelweis Egyetem, Kórélettani Intézet, Budapest

A diabeteses nephropathia glomerulosclerosishoz (GS) vezet. Állatmodellekben a GS nukleotid foszfodiészteráz (PDE) izoenzimek (PDE3, 4, 5) fokozott

aktivitása kíséri, melyek csökkentik a cGMP szintjét. Hipotézisünk szerint révén növelhető a cGMP szintje, s így lassítható a nephropathia progressziója streptozotocin (STZ)

os hím Sprague-Dawley patkányokat 60 mg/kg STZ kezelés után 2 csoportra ntroll (nem kezelt, STZ, n=6) és 2) STZ + vardenafil kezelés (10 mg/kg/nap, STZ

vard, n=8). Negatív kontrollként azonos korú, nem diabeteses állatok szolgáltak (Kontroll, n=8). A 8. héten a vesefunkciót vizelet protein/kreatinin hányados (P/K) alapján határoztuk meg és elvégeztük a vesék szövettani (GS score), immunhisztokémiai valamint mRNS-expresszió vizsgálatát.

A kezelés javította a vesefunkciót (vizelet protein/kreatinin: Kontroll: 3,6±0,9; STZ: vard: 11,2±4,9, p<0,05), csökkentette a GS mértékét (GS score: Kontroll: 1,0±0,1, STZ:

vard: 1,3±0,3, p<0,05) és a glomeruláris TGF-ß1 festődést (score: Kontroll: 0,1±0,1, STZ: vard: 1,2±0,3, p<0,05) valamint a vese TGF-ß1 RNS expresszióját (relatív expresszió

Kontroll: 0,7±0,1, STZ: 1,1±0,1, STZ-vard: 0,6±0,1, p<0,05) az STZ csoporthoz képest. A vardenafil kezelés csökkentette a podociták károsodását jelző desmin expresszióját (score: Kontroll: 0,08±0,03,

vard: 0,31±0,08, p<0,05), de nem befolyásolta a vese eNOS és nNOS mRNS

A cGMP szint növelése szelektív PDE5 gátló alkalmazásával hatékonyan csökkentette a podociták károsodását, valamint lassította a glomerulosclerosist diabeteses patkányokban. Kísérletünk

apján a diabeteses nephropathia progressziójában fontos szerepe lehet a PDE5 fokozott

Doktori Iskola: Elméleti orvostudományok és elektrolitháztartás-szabályozás élet- és kórélettana


TÁK KÁROSODÁ-

A diabeteses nephropathia glomerulosclerosishoz (GS) vezet. Állatmodellekben a GS nukleotid foszfodiészteráz (PDE) izoenzimek (PDE3, 4, 5) fokozott

aktivitása kíséri, melyek csökkentik a cGMP szintjét. Hipotézisünk szerint a PDE5 szelektív gátlása révén növelhető a cGMP szintje, s így lassítható a nephropathia progressziója streptozotocin (STZ)

Dawley patkányokat 60 mg/kg STZ kezelés után 2 csoportra ntroll (nem kezelt, STZ, n=6) és 2) STZ + vardenafil kezelés (10 mg/kg/nap, STZ-

vard, n=8). Negatív kontrollként azonos korú, nem diabeteses állatok szolgáltak (Kontroll, n=8). A 8. roztuk meg és elvégeztük a

expresszió vizsgálatát.

A kezelés javította a vesefunkciót (vizelet protein/kreatinin: Kontroll: 3,6±0,9; STZ: entette a GS mértékét (GS score: Kontroll: 1,0±0,1, STZ:

festődést (score: Kontroll: 0,1±0,1, STZ: RNS expresszióját (relatív expresszió:

vard: 0,6±0,1, p<0,05) az STZ csoporthoz képest. A vardenafil kezelés csökkentette a podociták károsodását jelző desmin expresszióját (score: Kontroll: 0,08±0,03,

efolyásolta a vese eNOS és nNOS mRNS

A cGMP szint növelése szelektív PDE5 gátló alkalmazásával hatékonyan csökkentette a podociták károsodását, valamint lassította a glomerulosclerosist diabeteses patkányokban. Kísérletünk

apján a diabeteses nephropathia progressziójában fontos szerepe lehet a PDE5 fokozott

2011. április 14-15.

E/V-7 ACETILKOLIN KORONÁRIIZOLÁLT PATKÁNYSZÍVE

Kerekes Máté, Mihályi Csaba, Merkely Béla, Dézsi László, Kékesi Violetta

Semmelweis Egyetem, Kardiológiai Központ, Budapest

Az acetilkolin (ACh) koronária hatásaival kapcsolatban számos ellentmondó adat ismert. Korábbi munkánk során kimutattuk, hogy az ACh izolált és perfundált patkányszívek koronáriáin a fiziológiás nyomástartományban összetett (konstriktorválaszkomponens direkt érhatáson alapul, azokat M3 muszkarinerg receptorok közvetítik. A konstriktor hatást ciklooxigenáz-gátlás nem módosította, a relaxációt a koronáriák denudálása csökkentette.

Jelen vizsgálatainkban az ACh dilatátor válaszkomponensét ugyanazon modellen, állandó koronária perfúziós ráta és megemelt koronária perfúziós nyomás (CPP) mellett vizsgáltuk (vazopresszin 1 IU/L, CPP: 98±3 Hgmm). Az endotél-, és a simaizom aktivitását bradikinin (30nmol) és nátnitroprusszid (250 nmol) adásával teszteltük. ACh 0,01a nitrogén-monoxid szintáz (NOS) vagy a foszfodiészteráz (PDE) enzimet gátoltuk (100200μM pentoxifillin).

Fiziológiás CPP mellett az ACh háromfázisú érhatást, kezdeti értágulatot (p<0,01), majd konstrikciót (ΔCPPmax:16±2 Hgmm, n=38, p<0,01) hozott lleállításáig fennmaradt. Az infúzió leállítását követően újra dilatáció (p<0,01) alakult ki. NOS-gátlás ACh dilatátor hatását felfüggesztette (n=6, p<0,05) és a konstriktor válaszrészt fokozta (Ugyanakkor PDE-gátlás ACh konstriktor válaszkomponensét 3±8 vs. 23±3 Hgmm, n=6, p<0,05), a dilatátor rész fokozódása nélkül.

Következtetéseink: 1./ ACh komplex érhatásában az NO meghatározó szerepet játszik: megszabja a dilatátor hatások felépülését, ennek következtében befomértékét is. 2./ PDE-gátlás az NO jelátviteli útjának erősítésén keresztül az ACh hatását úgy módosítja, hogy az egyszerre aktiválódó dilatátor és konstriktor hatások eredőjeként kisebb mértékű konstrikció jön létre.

Támogatta: TÁMOP-4.2.2/08/1/KMR.

Doktori Iskola: Elméleti orvostudományokProgram: Szív-és érrendszeri betegségek élettana és klinikumaTémavezetők: Kékesi Violetta, Dézsi LászlóE-mail: [email protected]

ACETILKOLIN KORONÁRIA HATÁSPROFILJÁNAK VIZOLÁLT PATKÁNYSZÍVEN: AZ ENDOTÉL SZEREPE

, Mihályi Csaba, Merkely Béla, Dézsi László, Kékesi Violetta


Az acetilkolin (ACh) koronária hatásaival kapcsolatban számos ellentmondó adat ismert. Korábbi munkánk során kimutattuk, hogy az ACh izolált és perfundált patkányszívek koronáriáin a fiziológiás nyomástartományban összetett (konstriktor-dilatátor) érválaszt vált ki. Igazoltuk, hogy mindkét válaszkomponens direkt érhatáson alapul, azokat M3 muszkarinerg receptorok közvetítik. A

gátlás nem módosította, a relaxációt a koronáriák denudálása

az ACh dilatátor válaszkomponensét ugyanazon modellen, állandó koronária perfúziós ráta és megemelt koronária perfúziós nyomás (CPP) mellett vizsgáltuk (vazopresszin 1 IU/L,

, és a simaizom aktivitását bradikinin (30nmol) és nátnitroprusszid (250 nmol) adásával teszteltük. ACh 0,01-0,1-1μM dózisainak 5

monoxid szintáz (NOS) vagy a foszfodiészteráz (PDE) enzimet gátoltuk (100

h háromfázisú érhatást, kezdeti értágulatot (ΔCPPmax:ΔCPPmax:16±2 Hgmm, n=38, p<0,01) hozott l

leállításáig fennmaradt. Az infúzió leállítását követően újra dilatáció (ΔCPPmax: gátlás ACh dilatátor hatását felfüggesztette (ΔCPPmax:

n=6, p<0,05) és a konstriktor válaszrészt fokozta (ΔCPPmax: 25±1 Hgmm vs. 16±3, n=6, p<0,01). gátlás ACh konstriktor válaszkomponensét nagymértékben csökkentette (

3±8 vs. 23±3 Hgmm, n=6, p<0,05), a dilatátor rész fokozódása nélkül.

1./ ACh komplex érhatásában az NO meghatározó szerepet játszik: megszabja a dilatátor hatások felépülését, ennek következtében befolyásolja az arra ráépülő konstriktor hatás

gátlás az NO jelátviteli útjának erősítésén keresztül az ACh hatását úgy módosítja, hogy az egyszerre aktiválódó dilatátor és konstriktor hatások eredőjeként kisebb mértékű konstrikció

Doktori Iskola: Elméleti orvostudományok és érrendszeri betegségek élettana és klinikuma

Témavezetők: Kékesi Violetta, Dézsi László

75

A HATÁSPROFILJÁNAK VÁLTOZÁSA E

Az acetilkolin (ACh) koronária hatásaival kapcsolatban számos ellentmondó adat ismert. Korábbi munkánk során kimutattuk, hogy az ACh izolált és perfundált patkányszívek koronáriáin a fiziológiás

t vált ki. Igazoltuk, hogy mindkét válaszkomponens direkt érhatáson alapul, azokat M3 muszkarinerg receptorok közvetítik. A

gátlás nem módosította, a relaxációt a koronáriák denudálása

az ACh dilatátor válaszkomponensét ugyanazon modellen, állandó koronária perfúziós ráta és megemelt koronária perfúziós nyomás (CPP) mellett vizsgáltuk (vazopresszin 1 IU/L,

, és a simaizom aktivitását bradikinin (30nmol) és nátrium-ózisainak 5-5 perces infúziója során

monoxid szintáz (NOS) vagy a foszfodiészteráz (PDE) enzimet gátoltuk (100μM L-NAME ill.

ΔCPPmax:-9±1 Hgmm, n=38, ΔCPPmax:16±2 Hgmm, n=38, p<0,01) hozott létre, amely az infúzió

ΔCPPmax: -32±3 Hgmm, n=38, ΔCPPmax: -3±4 Hgmm vs. -26±9,

ΔCPPmax: 25±1 Hgmm vs. 16±3, n=6, p<0,01). nagymértékben csökkentette (ΔCPPmax:

1./ ACh komplex érhatásában az NO meghatározó szerepet játszik: megszabja a lyásolja az arra ráépülő konstriktor hatás

gátlás az NO jelátviteli útjának erősítésén keresztül az ACh hatását úgy módosítja, hogy az egyszerre aktiválódó dilatátor és konstriktor hatások eredőjeként kisebb mértékű konstrikció

76

E/V-8 AZ ENDOTÉLFUNKCIÓ ÉSLÁCIÓ SZÍVFREKVENCIA

Pintér Alexandra, Horváth Tamás

Semmelweis Egyetem, Klinikai Kísérleti Kutató

Előzmények: számos kórképben, így diabétesz mellituszban vagy krónikus szívelendotélfunkció és a kardiovagális autonóm funkció asszociált károsodását találták. Azonban nem ismert, hogy ez kölcsönhatás eredménye a két rendszer között, vagy a kórfolyamat egymástól függetlenül károsítja ezen funkciókat. Mivel az endotasszociációja egészségesekben sem ismert, első lépésként egy kardiovaszkuláris kockázattól mentes, fiatal csoportban tanulmányoztuk az endotélfunkció és a kardiovagális autonóm aktivitás (CVA) kapcsolatát.

Alanyok és módszerek: 53 fiatal (23 ± 9 év) férfit vizsgáltunk. Az endotélfunkció meghatározásához az a. brachialis áramlás indukálta vazodilatációját (FMD) számítottuk és a hiperémiás áramlásnövekedés mértékével normalizáltuk (nFMD). A CVA indexeket 10 percehatároztuk meg. A kardiovagális tónus jellemzésére az átlagos szívfrekvenciát használtuk, míg a kardiovagális modulációt idő- és frekvenciatartományban számolt szívfrekvenciamutatókkal jellemeztük (SDNN; RMSSD; pNN50; HF; nHF).

Eredmények: Eredményeink a kornak, nemnek megfelelő normális tartományba estek. Az átlagos szívfrekvencia nem függött össze az FMD paraméterekkel, a vizsgált kardiovagális HRV indexek azonban szignifikáns, pozitív korrelációt muttöbbszörös lineáris regressziós analízisek alapján az FMD a kardiovagális HRV indexek független meghatározójának bizonyult. A vizsgált populációt átlagos szívfrekvencia alapján tercilisekre osztottuk, a középső tercilisben a HRV indexek és az FMD közti összefüggés volt a legerősebb, míg alacsonyabb és magasabb szívfrekvenciatartományokban ennél gyengébb.

Diszkusszió: eredményeink szerint az endotélfunkció és a kardiovagális moduláció összefügg, és atalált összefüggés a közepes szívfrekvenciatartományban a legszorosabb. Feltételezzük, hogy a centrális vaszkulo-neurális kommunikációban résztvevő endoteliális mediátorok fokozzák a légzéssel összefüggő kardiovagális modulációt, amelyről ismert, hogy magszaturálódik.

Doktori Iskola: Elméleti orvostudományokProgram: A vérkeringési rendszer normális és kóros működésének mechanizmusaiTémavezető: Kollai Márk E-mail [email protected]


AZ ENDOTÉLFUNKCIÓ ÉS A KARDIOVAGÁLIS AUTONÓM MODULÁCIÓ SZÍVFREKVENCIADEPENDENS ÖSSZEFÜGGÉ

Semmelweis Egyetem, Klinikai Kísérleti Kutató- és Humán Élettani Intézet, Budapest

számos kórképben, így diabétesz mellituszban vagy krónikus szívelendotélfunkció és a kardiovagális autonóm funkció asszociált károsodását találták. Azonban nem ismert, hogy ez kölcsönhatás eredménye a két rendszer között, vagy a kórfolyamat egymástól függetlenül károsítja ezen funkciókat. Mivel az endotélfunkció és kardiovagális aktivitás esetleges asszociációja egészségesekben sem ismert, első lépésként egy kardiovaszkuláris kockázattól mentes, fiatal csoportban tanulmányoztuk az endotélfunkció és a kardiovagális autonóm aktivitás (CVA)

53 fiatal (23 ± 9 év) férfit vizsgáltunk. Az endotélfunkció meghatározásához az a. brachialis áramlás indukálta vazodilatációját (FMD) számítottuk és a hiperémiás áramlásnövekedés mértékével normalizáltuk (nFMD). A CVA indexeket 10 perces, légzésvezérelt EKG felvételből határoztuk meg. A kardiovagális tónus jellemzésére az átlagos szívfrekvenciát használtuk, míg a

és frekvenciatartományban számolt szívfrekvencia; RMSSD; pNN50; HF; nHF).

Eredményeink a kornak, nemnek megfelelő normális tartományba estek. Az átlagos szívfrekvencia nem függött össze az FMD paraméterekkel, a vizsgált kardiovagális HRV indexek azonban szignifikáns, pozitív korrelációt mutattak FMD-vel és nFMD-vel (0,47 < r < 0,57). Az elvégzett többszörös lineáris regressziós analízisek alapján az FMD a kardiovagális HRV indexek független meghatározójának bizonyult. A vizsgált populációt átlagos szívfrekvencia alapján tercilisekre

k, a középső tercilisben a HRV indexek és az FMD közti összefüggés volt a legerősebb, míg alacsonyabb és magasabb szívfrekvenciatartományokban ennél gyengébb.

eredményeink szerint az endotélfunkció és a kardiovagális moduláció összefügg, és atalált összefüggés a közepes szívfrekvenciatartományban a legszorosabb. Feltételezzük, hogy a

neurális kommunikációban résztvevő endoteliális mediátorok fokozzák a légzéssel összefüggő kardiovagális modulációt, amelyről ismert, hogy magas kardiovagális tónus esetén

Doktori Iskola: Elméleti orvostudományok Program: A vérkeringési rendszer normális és kóros működésének mechanizmusai


LIS AUTONÓM MODU-DEPENDENS ÖSSZEFÜGGÉSE

és Humán Élettani Intézet, Budapest

számos kórképben, így diabétesz mellituszban vagy krónikus szívelégtelenségben az endotélfunkció és a kardiovagális autonóm funkció asszociált károsodását találták. Azonban nem ismert, hogy ez kölcsönhatás eredménye a két rendszer között, vagy a kórfolyamat egymástól

élfunkció és kardiovagális aktivitás esetleges asszociációja egészségesekben sem ismert, első lépésként egy kardiovaszkuláris kockázattól mentes, fiatal csoportban tanulmányoztuk az endotélfunkció és a kardiovagális autonóm aktivitás (CVA)

53 fiatal (23 ± 9 év) férfit vizsgáltunk. Az endotélfunkció meghatározásához az a. brachialis áramlás indukálta vazodilatációját (FMD) számítottuk és a hiperémiás áramlásnövekedés

s, légzésvezérelt EKG felvételből határoztuk meg. A kardiovagális tónus jellemzésére az átlagos szívfrekvenciát használtuk, míg a

és frekvenciatartományban számolt szívfrekvencia-variabilitás (HRV)

Eredményeink a kornak, nemnek megfelelő normális tartományba estek. Az átlagos szívfrekvencia nem függött össze az FMD paraméterekkel, a vizsgált kardiovagális HRV indexek

vel (0,47 < r < 0,57). Az elvégzett többszörös lineáris regressziós analízisek alapján az FMD a kardiovagális HRV indexek független meghatározójának bizonyult. A vizsgált populációt átlagos szívfrekvencia alapján tercilisekre

k, a középső tercilisben a HRV indexek és az FMD közti összefüggés volt a legerősebb, míg

eredményeink szerint az endotélfunkció és a kardiovagális moduláció összefügg, és a talált összefüggés a közepes szívfrekvenciatartományban a legszorosabb. Feltételezzük, hogy a

neurális kommunikációban résztvevő endoteliális mediátorok fokozzák a légzéssel as kardiovagális tónus esetén

2011. április 14-15.

E/V-9 A ZAP-70 KINÁZ EGYES VÁCIÓS FOLYAMATOKBAN

Szabó Mariann, Kvell Krisztián, Czömpöly Tamás, Talabér Gergely, Németh Péter, Berki Tímea, Boldizsár Ferenc

Pécsi Tudományegyetem, Klinikai Központ, Immunológiai és Biotechnológiai Intézet, Pécs

A T-sejt aktiváció komplex jelátviteli folyamat, melynek egyik központi molekulája a ZAPmolekula 30 tirozint (Y) tartalmaz, melyből 11között találunk ismert aktivációs (Yfunkciójú (Y69, Y126, Y178) tirozinokat.

Kísérleteink célja az volt, hogy a ZAPaktivációban.

Ehhez P116 sejteket (ZAP-70 deficiens Jurkmelyben a ZAP-70 egyes tirozinjait fenilalaninra (F) cseréltük apoziciókban. Kísérleteinkben kontrolként vad aktiváció hatására bekövetkező intracelluláris Cavizsgáltuk. Az anti-CD3 indukálta foszforiláció változásokat Westernlizátumában, valamint immunprecipitációt követően specifikusan molekulákban. Phosphoflow technikát használtunk a LAT Yfoszforilációs állapotának megítélésére.

Az anti-CD3 indukálta Ca2+ jel kialakításában a ZAPaktivációs szerepet tölt be. A Y178 nem befolyásolja a folyamatot. Foszforilációs vizsgálataink alapján az SLP-76 fontosabb szabályozó szerepet tölt be az intracelluláris CaPhosphoflow eredményeink szerint a 126aminosav cseréje pedig a LAT Y171 ZAP-70 egyes tirozinjai a kináz autoregulációját is befolyásolják.

Kísérleteink új információt nyújtanak a ZAPrámutatnak a molekula finom szabályozó szerepére a T

Doktori Iskola: Elméleti orvostudományok PTEProgram: Az immunológia alapjai Témavezetők: Boldizsár Ferenc, Berki TímeaE-mail: [email protected]

70 KINÁZ EGYES TIROZINJAINAK SZEREPE A TVÁCIÓS FOLYAMATOKBAN

, Kvell Krisztián, Czömpöly Tamás, Talabér Gergely, Németh Péter, Berki Tímea,


sejt aktiváció komplex jelátviteli folyamat, melynek egyik központi molekulája a ZAPmolekula 30 tirozint (Y) tartalmaz, melyből 11-nek tulajdonítanak szerepet a Tközött találunk ismert aktivációs (Y315, Y319, Y474, Y493), ismert gátló (Y292, Y492

) tirozinokat.

Kísérleteink célja az volt, hogy a ZAP-70 kináz egyes tirozinjainak szerepét vizsgáljuk a T

70 deficiens Jurkat sejtvonal) transzfektáltunk70 egyes tirozinjait fenilalaninra (F) cseréltük a 69, 126, 178, 292, 315, 492 és 493

kontrolként vad típusú ZAP-70-et expresszáló sejteket használtunk. Az tiváció hatására bekövetkező intracelluláris Ca2+ szint változásokat áramlási citometriával

CD3 indukálta foszforiláció változásokat Western- bloton tettük láthatóvá sejtek lizátumában, valamint immunprecipitációt követően specifikusan a ZAPmolekulákban. Phosphoflow technikát használtunk a LAT Y171 és az SLPfoszforilációs állapotának megítélésére.

jel kialakításában a ZAP-70 Y069, Y292 és Y492 gátló, aYnem befolyásolja a folyamatot. Foszforilációs vizsgálataink alapján az

76 fontosabb szabályozó szerepet tölt be az intracelluláris Ca2+ szignál kialakításában, mint a LAT. Phosphoflow eredményeink szerint a 126-os és 178-as Y-F aminosav cseréje az SLP

és az SLP-76 Y128 nyugalmi hyperfoszforilációját eredményezte. A 70 egyes tirozinjai a kináz autoregulációját is befolyásolják.

jtanak a ZAP-70 kináz eddig ismeretlen funkciójú tirozinjairól, valamint rámutatnak a molekula finom szabályozó szerepére a T-sejt aktivációs folyamatokban.

Doktori Iskola: Elméleti orvostudományok PTE-ÁOK

oldizsár Ferenc, Berki Tímea

77

E A T-SEJT AKTI-



sejt aktiváció komplex jelátviteli folyamat, melynek egyik központi molekulája a ZAP-70 kináz. A nek tulajdonítanak szerepet a T-sejt aktivációban. Ezek

492, Y597, Y598) és ismeretlen

70 kináz egyes tirozinjainak szerepét vizsgáljuk a T-sejt

transzfektáltunk lentivirális vektorral, , 126, 178, 292, 315, 492 és 493

et expresszáló sejteket használtunk. Az szint változásokat áramlási citometriával

bloton tettük láthatóvá sejtek a ZAP-70, LAT és SLP-76

és az SLP-76 Y128 aminosavak

gátló, aY126, Y315 és Y493 pedig nem befolyásolja a folyamatot. Foszforilációs vizsgálataink alapján az

szignál kialakításában, mint a LAT. F aminosav cseréje az SLP-76 Y128, a 492-es

nyugalmi hyperfoszforilációját eredményezte. A

70 kináz eddig ismeretlen funkciójú tirozinjairól, valamint sejt aktivációs folyamatokban.

78

E/V-10 AN INTERNATIONAL TWIARTERIAL STIFFNESS AND CAROTID INTIMA ME

Adam Domonkos Tarnoki1, David Laszlo TarnokiCotichini2, Pierleone Lucatelli3, Emanuele BoattaLorenza Nisticó2, Corrado Fagnani2, Fabrizio FanelliGiuseppe Schillaci6, Janos Osztovits7

Littvay10, Julia Metneki11, Tamas HorvathNambi14, Andrea Agnes Molnar8,9, Zsolt Garami 1 Department of Radiology and Oncotherapy, Semmelweis University, Budapest, Hungary2 Genetic Epidemiology Unit, National Centre of Epidemiology, Istituto Superiore di Sanità, Rome, Italy3 Vascular and Interventional Radiology Unit, Department of Radiological S

of Rome, Rome, Italy 4 Department of Neurosciences, School of Medicine, University of Padua, Padua, Italy5 Department "Paride Stefanini", Vascular Ultrasound Investigation Unit, Vascular Surgery, Sapienza

University of Rome, Italy 6 Unit of Internal Medicine, Angiology and Arteriosclerosis Disease, Department of Clinical and

Experimental Medicine, University of Perugia, Perugia, Italy7 Bajcsy Zsilinszky Hospital, III. Department of Internal Medicine, Semmelweis University,

Hungary 8 Research Group for Inflammation Biology and Immunogenomics of Hungarian Academy of Sciences and

Semmelweis University, Budapest, Hungary9 Department of Cardiology, State Health Center, Budapest, Hungary10 Central European University, Budapest, Hungary11 National Centre for Healthcare Audit and Inspection, Budapest, Hungary12 Institute of Human Physiology and Clinical Experimental Research, Semmelweis University, Budapest,

Hungary 13 Semmelweis University, Faculty of Pharmacy, Budapes14 Baylor College of Medicine and the Methodist DeBakey Heart and Vascular Center, Houston, TX, USA15 The Methodist Hospital DeBakey Heart and Vascular Center, Houston, TX, USA

Introduction: Atherosclerosis is an inflammatory process in which the artery wall thickens as a result of plaque deposition but this process may be preceded by increased arterial stiffness. of genetics, shared and unshared environmen

Methods: 135 monozygotic (MZ) and 70 dizygotic (DZ) twin pairs (mean age 49±16 years) underwent carotid intima media thickness (IMT) (Carotid Analyzer) and arterial stiffness (Augmentation index on brachial a/Aixbra/, pulse wave velocity on aorta /PWV

Results: Age-adjusted intraclass correlations were higher in MZ than in DZ pairs for proximal right common carotid artery (CCA) (MZ=0.19, DZ=0.06), proximal and direspectively), proximal left internal carotid artery (ICA) (MZ=0.39, DZ=effect. Heritability was estimated to be 18% (95% CI: 3and distal left CCA, respectively and 38% (95% CI: 26proximal right ICA, no genetic effects were detected. were 0.65 (95% CI, 0.55-0.72) and 0.46 (95% CI, 0.330.08-0.47) in DZ pairs; heritability 45% (95% CI, 12%heritability of the investigated IMTs ranged between 0% and 38%.the Aixbra, PWVao and carotid IMT parameters indicated a low, not significant linear correlation


AN INTERNATIONAL TWIN STUDY: ROLE OF GENETIC EFFECTS IN ND CAROTID INTIMA MEDIA THICKNESS

, David Laszlo Tarnoki1, Maria Antonietta Stazi2, Emanuela Medda, Emanuele Boatta3, Chiara Zini3, Claudio Baracchini

, Fabrizio Fanelli3, Maria Fabrizia Giannoni5, Marianna Gazzetti7, Gyorgy Jermendy7, István Préda8,9, Róbert Gábor Kiss

, Tamas Horvath12, Kinga Karlinger1, Agnes Lannert13, Eric Y. Yang, Zsolt Garami15, Viktor Berczi1

rtment of Radiology and Oncotherapy, Semmelweis University, Budapest, HungaryGenetic Epidemiology Unit, National Centre of Epidemiology, Istituto Superiore di Sanità, Rome, ItalyVascular and Interventional Radiology Unit, Department of Radiological Sciences, La Sapienza University

Department of Neurosciences, School of Medicine, University of Padua, Padua, ItalyDepartment "Paride Stefanini", Vascular Ultrasound Investigation Unit, Vascular Surgery, Sapienza

Unit of Internal Medicine, Angiology and Arteriosclerosis Disease, Department of Clinical and Experimental Medicine, University of Perugia, Perugia, Italy Bajcsy Zsilinszky Hospital, III. Department of Internal Medicine, Semmelweis University,

Research Group for Inflammation Biology and Immunogenomics of Hungarian Academy of Sciences and Semmelweis University, Budapest, Hungary Department of Cardiology, State Health Center, Budapest, Hungary

Budapest, Hungary National Centre for Healthcare Audit and Inspection, Budapest, Hungary Institute of Human Physiology and Clinical Experimental Research, Semmelweis University, Budapest,

Semmelweis University, Faculty of Pharmacy, Budapest, Hungary Baylor College of Medicine and the Methodist DeBakey Heart and Vascular Center, Houston, TX, USAThe Methodist Hospital DeBakey Heart and Vascular Center, Houston, TX, USA

Atherosclerosis is an inflammatory process in which the artery wall thickens as a result of plaque deposition but this process may be preceded by increased arterial stiffness. We sought to evaluate the influence

shared and unshared environmental components on the onset of atherosclerosis

135 monozygotic (MZ) and 70 dizygotic (DZ) twin pairs (mean age 49±16 years) underwent carotid intima media thickness (IMT) (Carotid Analyzer) and arterial stiffness (Augmentation index on brachial a

/, pulse wave velocity on aorta /PWVao/) (TensioMed Arteriograph) measurements.

adjusted intraclass correlations were higher in MZ than in DZ pairs for proximal right common carotid artery (CCA) (MZ=0.19, DZ=0.06), proximal and distal left CCA (MZ=0.27, DZ=0.06; MZ=0.27, DZ=0.13, respectively), proximal left internal carotid artery (ICA) (MZ=0.39, DZ=-0.54) suggesting a moderate genetic

Heritability was estimated to be 18% (95% CI: 3-33) for proximal right CCA, 26% and 27% and distal left CCA, respectively and 38% (95% CI: 26-49) for proximal left ICA. As regards distal right CCA and proximal right ICA, no genetic effects were detected. Age-adjusted intraclass correlation of Aix

0.72) and 0.46 (95% CI, 0.33-0.57) in MZ, 0.42 (95% CI, 0.240.47) in DZ pairs; heritability 45% (95% CI, 12%-71%) and 42% (95% CI, 2%

ranged between 0% and 38%. Phenotypic correlation coefficients

and carotid IMT parameters indicated a low, not significant linear correlation


ETIC EFFECTS IN DIA THICKNESS

Emanuela Medda2, Rodolfo , Claudio Baracchini4, Giorgio Meneghetti4,

, Marianna Gazzetti5, , Róbert Gábor Kiss8,9, Levente

, Eric Y. Yang14, Vijay

rtment of Radiology and Oncotherapy, Semmelweis University, Budapest, Hungary Genetic Epidemiology Unit, National Centre of Epidemiology, Istituto Superiore di Sanità, Rome, Italy

ciences, La Sapienza University

Department of Neurosciences, School of Medicine, University of Padua, Padua, Italy Department "Paride Stefanini", Vascular Ultrasound Investigation Unit, Vascular Surgery, Sapienza

Unit of Internal Medicine, Angiology and Arteriosclerosis Disease, Department of Clinical and

Bajcsy Zsilinszky Hospital, III. Department of Internal Medicine, Semmelweis University, Budapest,

Research Group for Inflammation Biology and Immunogenomics of Hungarian Academy of Sciences and

Institute of Human Physiology and Clinical Experimental Research, Semmelweis University, Budapest,

Baylor College of Medicine and the Methodist DeBakey Heart and Vascular Center, Houston, TX, USA The Methodist Hospital DeBakey Heart and Vascular Center, Houston, TX, USA

Atherosclerosis is an inflammatory process in which the artery wall thickens as a result of plaque We sought to evaluate the influence

tal components on the onset of atherosclerosis.

135 monozygotic (MZ) and 70 dizygotic (DZ) twin pairs (mean age 49±16 years) underwent carotid intima media thickness (IMT) (Carotid Analyzer) and arterial stiffness (Augmentation index on brachial artery

/) (TensioMed Arteriograph) measurements.

adjusted intraclass correlations were higher in MZ than in DZ pairs for proximal right common stal left CCA (MZ=0.27, DZ=0.06; MZ=0.27, DZ=0.13,

0.54) suggesting a moderate genetic 33) for proximal right CCA, 26% and 27% for proximal

49) for proximal left ICA. As regards distal right CCA and adjusted intraclass correlation of Aixbra and PWVao

0.57) in MZ, 0.42 (95% CI, 0.24-0.57) and 0.28 (95% CI, 71%) and 42% (95% CI, 2%-57%), respectively. The

correlation coefficients between and carotid IMT parameters indicated a low, not significant linear correlation (Figure 1).

2011. április 14-15.

Conclusions: The investigated parameters appeared to be only moderately influenced by genetic factors.Environmental factors of relevance for these measures appeared to be shared within family but related to individual experience (e.g., smoking habits, diet, physical activity).

-10

0-5

00

50-1

00

-50

050

0 ,3 ,6 ,9 1,2 1,5 1,8 0

Hungary

Italy

AIx

bra

Right CCA proximal IMT

AIxbra and Right CCA proximal IMT

-100

-50

050

-100

-50

050

0 ,3 ,6 ,9 1,2 1,5 1,8 0

Hungary

Italy

AIx

bra

Right ICA proximal IMT

AIxbra and Right ICA proximal IMT

510

1520

510

1520

0 ,3 ,6 ,9 1,2 1,5 1,8 0

Hungary

Italy

PW

Vao


PWVao and Right CCA proximal IMT

510

1520

510

1520

0 ,3 ,6 ,9 1,2 1,5 1,8 0

Hungary

Italy

PW

Vao


PWVao and Right ICA proximal IMT

Figure 1: Correlation plots for right carotidPWVao) showing some slight differences between countries

Doktori Iskola: Elméleti orvostudományokProgram: Szív- és érrendszeri betegségek élettana és klinikumaTémavezető: Bérczi Viktor E-mail: [email protected]

The investigated parameters appeared to be only moderately influenced by genetic factors.Environmental factors of relevance for these measures appeared to be shared within family but related to individual experience (e.g., smoking habits, diet, physical activity).

,3 ,6 ,9 1,2 1,5 1,8

USA

Total


AIxbra and Right CCA proximal IMT

-100

-50

050

-10

0-5

00

50

0 ,3 ,6 ,9 1,2 1,5 1,8 0 ,3 ,6 ,9

Hungary USA

Italy Total

AIx

bra

Right CCA distal IMT

AIxbra and Right CCA distal IMT

,3 ,6 ,9 1,2 1,5 1,8

USA

Total


AIxbra and Right ICA proximal IMT

,3 ,6 ,9 1,2 1,5 1,8

USA

Total


PWVao and Right CCA proximal IMT

510

1520

510

1520

0 ,3 ,6 ,9 1,2 1,5 1,8 0 ,3 ,6 ,9

Hungary USA

Italy Total

PW

Vao

Right CCA distal IMT

PWVao and Right CCA distal IMT

,3 ,6 ,9 1,2 1,5 1,8

USA

Total


PWVao and Right ICA proximal IMT

Figure 1: Correlation plots for right carotid intima media thickness and arterial stiffness variables (Aix) showing some slight differences between countries


79

The investigated parameters appeared to be only moderately influenced by genetic factors. Environmental factors of relevance for these measures appeared to be shared within family but related to

1,2 1,5 1,8

1,2 1,5 1,8

intima media thickness and arterial stiffness variables (Aixbra and

) showing some slight differences between countries

80

E/V-11 LUNG FUNCTION AND AR

David Laszlo Tarnoki1, Adam Domonkos TarnokiCorrado Fagnani3, Maria Antonietta StaziZini4, Fabrizio Fanelli4, Claudio BaracchiniIstván Préda7,8, Róbert Gábor Kiss7,8

Littvay10, Zsolt Garami11, Viktor Berczi 1 Department of Radiology and Oncotherapy, Semmelweis University, Budapest, Hungary2 Department of Pulmonology, Semmelweis University, Budapest, Hungary3 Istituto Superiore Di Sanitá, Italian Twin 4 Vascular and Interventional Radiology Unit, Department of Radiological Sciences, La Sapienza University

of Rome, Rome, Italy 5 Department of Neurosciences, School of Medicine, University of Padua, Padua, Italy6 Bajcsy Zsilinszky Hospital, III. Department of Internal Medicine, Semmelweis University, Budapest,

Hungary 7 Research Group for Inflammation Biology and Immunogenomics of Hungarian Academy of Sciences and

Semmelweis University, Budapest, Hungary8 Department of Cardiology, State Health Center, Budapest, Hungary9 Semmelweis University, School of Pharmacy, Budapest, Hungary10 Central European University, Budapest, Hungary11 The Methodist Hospital, DeBakey Heart and Vascular Center, Houston, TX, USA

Background: An association between reduced lung function and an increased risk of vascular events has been reported but the underlying mechanisms are unknown. So far no twin studies have examined the association between atherosclerosis and lung function. Our aim was function and to assess heritability and environmental effects on these parameters.

Subjects and Methods: 380 (232 monozygotic /MZ/ and 148 dizygotic /DZ/) twin pairs (age ys 50.5±15.4; mean±SD) were included in this classical twin study as part of International Twin Study 2009. Augmentation index on brachial artery (Aixbra) and Pulse Wave Velocity on aorta (PWVstiffness (TensioMed Arteriograph) and forced vital(FEV1) (MIR Minispir) for lung function. Heritability and Pearson correlation coefficient (β) between variables were determined.

Results: Age and gender-corrected heritability of FVC and FEV1 wereunshared environmental effects were found to be 0, 0.26 (p<0.01) and 0, 0.25 (p<0.01) for FVC and FEV1, respectively. β between FVC and PWVao

and Aixbra and PWVao were found to be

Conclusions: Lung function is strongly heritable and is associated with arterial stiffness. The observed relationship can aid to understand the background of vascular change

The research was supported by Medexpert Ltd, Hungarian Scholarship Board Office, Ministry for Foreign Affairs of Republic of Italy.

Doktori Iskola: Elméleti orvostudományok Program: Szív- és érrendszeri betegségek élettana és klinikumaTémavezetők: Bérczi Viktor, Horváth IldikóE-mail: [email protected]


LUNG FUNCTION AND ARTERIAL STIFFNESS IN TWINS

, Adam Domonkos Tarnoki1, Zsofia Lazar2, Rodolfo Cotichini, Maria Antonietta Stazi3, Lorenza Nisticó3, Pierleone Lucatelli4, Emanuele Boatta

, Claudio Baracchini5, Giorgio Meneghetti5, Janos Osztovits7,8, Kinga Karlinger1, Agnes Lannert9, Andrea Agnes Molnar

, Viktor Berczi1, Ildiko Horvath2

Department of Radiology and Oncotherapy, Semmelweis University, Budapest, HungaryDepartment of Pulmonology, Semmelweis University, Budapest, Hungary Istituto Superiore Di Sanitá, Italian Twin Registry, Rome, Italy Vascular and Interventional Radiology Unit, Department of Radiological Sciences, La Sapienza University

Department of Neurosciences, School of Medicine, University of Padua, Padua, Italyspital, III. Department of Internal Medicine, Semmelweis University, Budapest,

Research Group for Inflammation Biology and Immunogenomics of Hungarian Academy of Sciences and Semmelweis University, Budapest, Hungary

ate Health Center, Budapest, Hungary Semmelweis University, School of Pharmacy, Budapest, Hungary Central European University, Budapest, Hungary The Methodist Hospital, DeBakey Heart and Vascular Center, Houston, TX, USA

An association between reduced lung function and an increased risk of vascular events has been reported but the underlying mechanisms are unknown. So far no twin studies have examined the association between atherosclerosis and lung function. Our aim was to estimate the association of arterial stiffness and lung function and to assess heritability and environmental effects on these parameters.

380 (232 monozygotic /MZ/ and 148 dizygotic /DZ/) twin pairs (age ys 50.5±15.4; re included in this classical twin study as part of International Twin Study 2009. Augmentation

) and Pulse Wave Velocity on aorta (PWVao) were measured to reflect arterial stiffness (TensioMed Arteriograph) and forced vital capacity (FVC) with forced expiratory volume in one second (FEV1) (MIR Minispir) for lung function. Heritability and Pearson correlation coefficient (β) between variables

corrected heritability of FVC and FEV1 were 0.74 and 0.75 (p<0.01). Shared and unshared environmental effects were found to be 0, 0.26 (p<0.01) and 0, 0.25 (p<0.01) for FVC and FEV1,

ao were -0.42 (p<0.001) and -0.29 (p<0.001), respectively. β between FEV1 were found to be -0.47 (p<0.001) and -0.38 (p<0.001), respectively.

Lung function is strongly heritable and is associated with arterial stiffness. The observed relationship can aid to understand the background of vascular changes in different airway diseases.

The research was supported by Medexpert Ltd, OTKA 68808 grant, Twins Days Festival Committee, Balassa Institute Hungarian Scholarship Board Office, Ministry for Foreign Affairs of Republic of Italy.

ti orvostudományok és érrendszeri betegségek élettana és klinikuma

Témavezetők: Bérczi Viktor, Horváth Ildikó


TWINS

, Rodolfo Cotichini3, Emanuela Medda3, , Emanuele Boatta4, Chiara

, Janos Osztovits6, Gyorgy Jermendy6, , Andrea Agnes Molnar7,8, Levente

Department of Radiology and Oncotherapy, Semmelweis University, Budapest, Hungary

Vascular and Interventional Radiology Unit, Department of Radiological Sciences, La Sapienza University

Department of Neurosciences, School of Medicine, University of Padua, Padua, Italy spital, III. Department of Internal Medicine, Semmelweis University, Budapest,

Research Group for Inflammation Biology and Immunogenomics of Hungarian Academy of Sciences and

The Methodist Hospital, DeBakey Heart and Vascular Center, Houston, TX, USA

An association between reduced lung function and an increased risk of vascular events has been reported but the underlying mechanisms are unknown. So far no twin studies have examined the association

to estimate the association of arterial stiffness and lung

380 (232 monozygotic /MZ/ and 148 dizygotic /DZ/) twin pairs (age ys 50.5±15.4; re included in this classical twin study as part of International Twin Study 2009. Augmentation

) were measured to reflect arterial capacity (FVC) with forced expiratory volume in one second

(FEV1) (MIR Minispir) for lung function. Heritability and Pearson correlation coefficient (β) between variables

0.74 and 0.75 (p<0.01). Shared and unshared environmental effects were found to be 0, 0.26 (p<0.01) and 0, 0.25 (p<0.01) for FVC and FEV1,

0.29 (p<0.001), respectively. β between FEV1 0.38 (p<0.001), respectively.

Lung function is strongly heritable and is associated with arterial stiffness. The observed s in different airway diseases.

Twins Days Festival Committee, Balassa Institute

2011. április 14-15.

E/V-12 BIOAKTÍV SEBÉSZETI FCÉLLAL

Vácz Gabriella, Horváthy Dénes Balázs

Semmelweis Egyetem, Klinikai Kísérleti Kutató

Napjainkban egyre ígéretesebb eredmények érhetőek el különböző sejtterápiás módszerek alkalmazásával, azonban a lágyrész sérülések kezelése egyenlőre technikai nehéCélkitűzésünk egy őssejteket tartalmazó felszívódó sebészi fonál létrehozása, amely új lehetőséget nyithat meg a regeneratív medicinában.

Vicryl 5-0-s, két centiméteres fonalakra fibronektin, poliliofilizáltunk. A fonalakra 100.000 Hoechst magfestékkel jelölt humán és patkány mezenhimális őssejteket (BMSC) ültettünk. 24 és 48 óra inkubációs idő után konfokális mikroszkóp segítségével vizsgáltuk a sejtek megtapadását natív körülmények között, illetsejtek mennyiségének mérésére ImageJ képanalizáló programot, kiértékelésére 2Boneferroni post hoc tesztet használtunk. In vivo, a patkány m. soleusizmot ProteinA-val bevont sejtes fonállal egyesítettük. A beavatkozást követően 48 és 168 órával az állatokat feláldoztuk, a sértett izomréteget fonállal együtt kipreparáltuk és a mintát fluoreszcens mikroszkóppal értékeltük.

A humán, illetve patkány BMSC sejtek 48 órás, fehérjével nagyszámú sejt megtapadását tette lehetővé. A felhasznált fehérjék közül a ProteinA szignifikánsan több sejtet volt képes a fonálhoz rögzíteni (natív fonál: 2253±1066 µmµm3 sejtmag térfogat-frakció, p<0,05). In vivo, 48, illetve 168 óra után a jelölt sejtek megtalálhatóak a fonálon, valamint megjelentek a sértett izomszövetben is.

In vitro kísérletünkben nagyszámú sejt megtapadását értük el ProteinA bevonattal kezelt fonálon. In vivo modellben alkalmazva már 48 óra után megfigyelhetővé vált a fonállal transzplantált sejtek szöveti penetrációja.

Támogatás: TÉT-SIN, TÁMOP 4.2.2-08/1/KMRBolyai

Doktori Iskola: Elméleti orvostudományokProgram: A vérkeringési rendszer normális és kóros működésének mechanizmusaiTémavezető: Lacza Zsombor E-mail: [email protected]

BIOAKTÍV SEBÉSZETI FONÁL FEJLESZTÉSE SEJ

Balázs

Semmelweis Egyetem, Klinikai Kísérleti Kutató-és Humán Élettani Intézet, Budapest

Napjainkban egyre ígéretesebb eredmények érhetőek el különböző sejtterápiás módszerek alkalmazásával, azonban a lágyrész sérülések kezelése egyenlőre technikai nehéCélkitűzésünk egy őssejteket tartalmazó felszívódó sebészi fonál létrehozása, amely új lehetőséget nyithat meg a regeneratív medicinában.

s, két centiméteres fonalakra fibronektin, poli-L-lizin fehérjéket és Proteinliofilizáltunk. A fonalakra 100.000 Hoechst magfestékkel jelölt humán és patkány mezenhimális őssejteket (BMSC) ültettünk. 24 és 48 óra inkubációs idő után konfokális mikroszkóp segítségével vizsgáltuk a sejtek megtapadását natív körülmények között, illetve felületkezelés után. A kitapadt sejtek mennyiségének mérésére ImageJ képanalizáló programot, kiértékelésére 2Boneferroni post hoc tesztet használtunk. In vivo, a patkány m. soleus-án metszést ejtettünk, majd az

jtes fonállal egyesítettük. A beavatkozást követően 48 és 168 órával az állatokat feláldoztuk, a sértett izomréteget fonállal együtt kipreparáltuk és a mintát fluoreszcens

A humán, illetve patkány BMSC sejtek 48 órás, fehérjével bevont fonálon történő inkubálása nagyszámú sejt megtapadását tette lehetővé. A felhasznált fehérjék közül a ProteinA szignifikánsan több sejtet volt képes a fonálhoz rögzíteni (natív fonál: 2253±1066 µm3 vs. ProteinA 53204±12949

ió, p<0,05). In vivo, 48, illetve 168 óra után a jelölt sejtek megtalálhatóak a fonálon, valamint megjelentek a sértett izomszövetben is.

In vitro kísérletünkben nagyszámú sejt megtapadását értük el ProteinA bevonattal kezelt fonálon. In kalmazva már 48 óra után megfigyelhetővé vált a fonállal transzplantált sejtek

08/1/KMR-2008-0004, TÁMOP-4.2.1/B 09/1/KMR

Doktori Iskola: Elméleti orvostudományok A vérkeringési rendszer normális és kóros működésének mechanizmusai

81

ONÁL FEJLESZTÉSE SEJTTERÁPIÁS

és Humán Élettani Intézet, Budapest

Napjainkban egyre ígéretesebb eredmények érhetőek el különböző sejtterápiás módszerek alkalmazásával, azonban a lágyrész sérülések kezelése egyenlőre technikai nehézségekbe ütközik. Célkitűzésünk egy őssejteket tartalmazó felszívódó sebészi fonál létrehozása, amely új lehetőséget

lizin fehérjéket és Protein-A bevonatot liofilizáltunk. A fonalakra 100.000 Hoechst magfestékkel jelölt humán és patkány mezenhimális őssejteket (BMSC) ültettünk. 24 és 48 óra inkubációs idő után konfokális mikroszkóp segítségével

ve felületkezelés után. A kitapadt sejtek mennyiségének mérésére ImageJ képanalizáló programot, kiértékelésére 2-mintás ANOVA

án metszést ejtettünk, majd az jtes fonállal egyesítettük. A beavatkozást követően 48 és 168 órával az

állatokat feláldoztuk, a sértett izomréteget fonállal együtt kipreparáltuk és a mintát fluoreszcens

bevont fonálon történő inkubálása nagyszámú sejt megtapadását tette lehetővé. A felhasznált fehérjék közül a ProteinA szignifikánsan

vs. ProteinA 53204±12949 ió, p<0,05). In vivo, 48, illetve 168 óra után a jelölt sejtek megtalálhatóak a

In vitro kísérletünkben nagyszámú sejt megtapadását értük el ProteinA bevonattal kezelt fonálon. In kalmazva már 48 óra után megfigyelhetővé vált a fonállal transzplantált sejtek

4.2.1/B 09/1/KMR-2010-0001, OTKA 83803,

82

E/V-13 A BAL KAMRAI ELEKTRÓSINUS CORONARIUS OLDMÉNYEI

Végh Eszter Mária, Szilágyi Szabolcs, Zima Endre, Molnár Levente, Gellér László, Merkely Béla


A folyamatosan bővülő technikai lehetőségek ellenére a reszinkronizációs elektródájának implantációja és a diszlokáció megelőzése továbbra is jelentős klinikai kérdés maradt.

Vizsgálatunk célja azon módszer biztonságosságának, hatékonyságának és hosszú távú eredményeinek vizsgálata volt, melynek lényege azvaló rögzítése.

Módszerek és eredmények: A SC stentelését 312 betegben végeztük el. Az eljárás 16 beteg esetében posztoperatív diszlokáció miatt, 296 esetben periproceduális instabilitás vagykerült sor. Az operatőr az elektród számára behelyezett SC sheathen keresztül egy bare metal coronaria stent vezetődrótját jutatta be, majd stentet helyezett el az elektród csúcsától 5proximálisan 6-14 atm nyomással. Az implantPericardiális folyadékot a stentelés következtében nem láttunk. Az utánkövetés során (medián 28,4 hónap, interquartilis 15-37, max. 70 hónap) klinikailag jelentős bal kamrai küszöbemelkedés 4 esetben fordult elő, reoperációra 2 betegnél volt szükség (0,6%). Rekeszrángást 18 esetben figyeltünk meg, ebből 7 alkalommal minimál-impedanciaeredmények alapján a szigetelési hibák kizárhatók. Három stenteinfekció miatt komplikációmentesen kihúzásra 3, 18 illetve 49 hónap után és 4 esetben került sor az elektróda eltávolítására szívtranszplantáció során (7, 15, 26 és 27 hónappal a beültetés után).

Konklúzió: A SC stabilizálására szolgelektróda diszlokáció megelőzésére és kezelésére választott betegek esetében.

Doktori Iskola: Elméleti orvostudományokProgram: Szív- és érrendszeri betegségek élettana és klinikumaTémvezető: Gellér László E-mail: [email protected]


A BAL KAMRAI ELEKTRÓDA STABILIZÁLÁSÁRA ASINUS CORONARIUS OLDALÁG STENTELÉS HOSSZÚ TÁVÚ ERED



A folyamatosan bővülő technikai lehetőségek ellenére a reszinkronizációs elektródájának implantációja és a diszlokáció megelőzése továbbra is jelentős klinikai kérdés maradt.

Vizsgálatunk célja azon módszer biztonságosságának, hatékonyságának és hosszú távú eredményeinek vizsgálata volt, melynek lényege az elektróda sinus coronarius (SC) oldalághoz stent implantációval

A SC stentelését 312 betegben végeztük el. Az eljárás 16 beteg esetében posztoperatív diszlokáció miatt, 296 esetben periproceduális instabilitás vagykerült sor. Az operatőr az elektród számára behelyezett SC sheathen keresztül egy bare metal coronaria stent vezetődrótját jutatta be, majd stentet helyezett el az elektród csúcsától 5

14 atm nyomással. Az implantációk során az érfalban nem történt mechanikai sérülés. Pericardiális folyadékot a stentelés következtében nem láttunk. Az utánkövetés során (medián 28,4

37, max. 70 hónap) klinikailag jelentős bal kamrai küszöbemelkedés 4 esetben fordult elő, reoperációra 2 betegnél volt szükség (0,6%). Rekeszrángást 18 esetben figyeltünk meg,

-invazív katéteres repozíciós megoldást választottunk. Az impedanciaeredmények alapján a szigetelési hibák kizárhatók. Három stenteinfekció miatt komplikációmentesen kihúzásra 3, 18 illetve 49 hónap után és 4 esetben került sor az elektróda eltávolítására szívtranszplantáció során (7, 15, 26 és 27 hónappal a beültetés után).

A SC stabilizálására szolgáló elektróda stentelés hatékony és biztonságos módszer az elektróda diszlokáció megelőzésére és kezelésére választott betegek esetében.



DA STABILIZÁLÁSÁRA ALKALMAZOTT HOSSZÚ TÁVÚ ERED-


A folyamatosan bővülő technikai lehetőségek ellenére a reszinkronizációs rendszerek bal kamrai elektródájának implantációja és a diszlokáció megelőzése továbbra is jelentős klinikai kérdés maradt.

Vizsgálatunk célja azon módszer biztonságosságának, hatékonyságának és hosszú távú eredményeinek elektróda sinus coronarius (SC) oldalághoz stent implantációval

A SC stentelését 312 betegben végeztük el. Az eljárás 16 beteg esetében posztoperatív diszlokáció miatt, 296 esetben periproceduális instabilitás vagy rekeszrángás miatt került sor. Az operatőr az elektród számára behelyezett SC sheathen keresztül egy bare metal coronaria stent vezetődrótját jutatta be, majd stentet helyezett el az elektród csúcsától 5-35mm-re

ációk során az érfalban nem történt mechanikai sérülés. Pericardiális folyadékot a stentelés következtében nem láttunk. Az utánkövetés során (medián 28,4

37, max. 70 hónap) klinikailag jelentős bal kamrai küszöbemelkedés 4 esetben fordult elő, reoperációra 2 betegnél volt szükség (0,6%). Rekeszrángást 18 esetben figyeltünk meg,

invazív katéteres repozíciós megoldást választottunk. Az impedanciaeredmények alapján a szigetelési hibák kizárhatók. Három stentelt SC elektróda került infekció miatt komplikációmentesen kihúzásra 3, 18 illetve 49 hónap után és 4 esetben került sor az elektróda eltávolítására szívtranszplantáció során (7, 15, 26 és 27 hónappal a beültetés után).

áló elektróda stentelés hatékony és biztonságos módszer az elektróda diszlokáció megelőzésére és kezelésére választott betegek esetében.

2011. április 14-15.

Dr. Tímár József egyetemi tanár

E/VI ELİADÁSSZEKCIÓ

Elnök: Dr. Tímár József egyetemi tanár

83

84


2011. április 14-15.

E/VI-1 EPIDERMÁLIS NÖVEKEDÉTENASCIN C AZ ÓRIÁSSPROGRESSZIÓJÁBAN

Balla Péter, Moskovszky Linda, Maros Máté, Krenács Tibor

Semmelweis Egyetem, I. sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet, Budapest

Az óriássejtes csonttumor (GCTB) malignus potenciállal bíró jóindulatú, lokálisan agresszív osteolyticus lézió (WHO). A daganatos sejpoluláció strómális sejtekből, a monocyta sejtvonal elemeiből és utóbbiakból kialakuló osteoclast típusú óriássejtekből áll. A GCTB progressziót előrejelző biomarkereket keresve az EGFR jelút aktivitását figyeltük meg. Új fehérje szerepének felvetése a GCTB kedvezőtlen viselkedésében. Ebben a munkában az EGFR és a tenascin c interakiójára utaló együttes előfordulását vizsgáltuk GCTB daganatokban.

Klinikailag követett 201 beteg 280 mintájánatartozó fehérjék, tenascin c és az osteoclastokat jelző TRAP kifejeződését immunhisztokémia és FISH módszerrel vizsgáltuk. A megfestett metszeteket digitális mikroszkópiával tanulmányoztuk, az eredményeket automatizált HistoQuant képanalízissel validáltuk.

A GCTB esetek legalább fele EGFR pozitívnak bizonyult. A simaizom actin (SMA) pozitivitás myofibroblastos jeleget és az EGFR reaktív mononuclearis a daganatok (strómális) fenotípusát igazolta. Az EGFR expresszió gyakorisága összefüggést mutatott a daganat progresszióval/recidíva készséggel, ami valószínűsíti az EGFR szerepét a daganat patogenezisében. Az EGFR pozitív esetek 72%-ban tirozin kináz domének (pY1068, pY1173) és az általuk működtetett MAPK (növekedési jelút és lipid-kináz (pAkt) túlélési jelút aktivitását figyeltük meg. Pozitív korrelációt találtunk az EGFR expressziója és a TRAP pozitív osteoclastok száma között, ami felveti az EGFR szerepét az osteoclastok kialakulásában. Aváltozott, ami felveti a két molekula kölcsönhatásának lehetőségét. Az EGFR gén aktiváló mutációját nem tudtuk igazolni, és FISH-el néhány EGFR poliszómián kívül gén amplifikációt nem találtuk, vagynem ez okozza a túltermelését. Az EGF és MCSF együttes adása a kanonikus MCSF+RANKL aktiváció osteoclast képződést serkentő hatásával megegyező hatású volt, azonban előbbi nem aktiválta a csontlebontást.

Eredményeink igazolják, hogy az EGFR jelút aktiviosteoclastogenezisen keresztül támogatja a GCTB progresszióját/recidíva készségét, így potenciális terápiás célpont is lehet a daganat kezelésében.

Doktori Iskola: Patológiai tudományok Program: Onkológia Témavezető: Krenács Tibor E-mail: [email protected]

EPIDERMÁLIS NÖVEKEDÉSI FAKTOR RECEPTOR (TENASCIN C AZ ÓRIÁSSEJTES CSONTTUMOROK (

, Moskovszky Linda, Maros Máté, Krenács Tibor


Az óriássejtes csonttumor (GCTB) malignus potenciállal bíró jóindulatú, lokálisan agresszív ticus lézió (WHO). A daganatos sejpoluláció strómális sejtekből, a monocyta sejtvonal elemeiből

és utóbbiakból kialakuló osteoclast típusú óriássejtekből áll. A GCTB progressziót előrejelző biomarkereket keresve az EGFR jelút aktivitását figyeltük meg. Új irodalmi adat a tenascin c matrix fehérje szerepének felvetése a GCTB kedvezőtlen viselkedésében. Ebben a munkában az EGFR és a tenascin c interakiójára utaló együttes előfordulását vizsgáltuk GCTB daganatokban.

Klinikailag követett 201 beteg 280 mintájának szöveti multiblokkokjaiban (TMA) az EGFR, a jelúthoz tartozó fehérjék, tenascin c és az osteoclastokat jelző TRAP kifejeződését immunhisztokémia és FISH módszerrel vizsgáltuk. A megfestett metszeteket digitális mikroszkópiával tanulmányoztuk, az

eket automatizált HistoQuant képanalízissel validáltuk.

A GCTB esetek legalább fele EGFR pozitívnak bizonyult. A simaizom actin (SMA) pozitivitás myofibroblastos jeleget és az EGFR reaktív mononuclearis a daganatok (strómális) fenotípusát

expresszió gyakorisága összefüggést mutatott a daganat progresszióval/recidíva készséggel, ami valószínűsíti az EGFR szerepét a daganat patogenezisében. Az EGFR pozitív esetek

ban tirozin kináz domének (pY1068, pY1173) és az általuk működtetett MAPK (kináz (pAkt) túlélési jelút aktivitását figyeltük meg. Pozitív korrelációt

találtunk az EGFR expressziója és a TRAP pozitív osteoclastok száma között, ami felveti az EGFR szerepét az osteoclastok kialakulásában. Az EGFR és a tenascin c kifejeződés többnyire párhuzamosan változott, ami felveti a két molekula kölcsönhatásának lehetőségét. Az EGFR gén aktiváló mutációját

el néhány EGFR poliszómián kívül gén amplifikációt nem találtuk, vagynem ez okozza a túltermelését. Az EGF és MCSF együttes adása a kanonikus MCSF+RANKL aktiváció osteoclast képződést serkentő hatásával megegyező hatású volt, azonban előbbi nem aktiválta a

Eredményeink igazolják, hogy az EGFR jelút aktivitása a neoplasticus sejtek proliferációján és az osteoclastogenezisen keresztül támogatja a GCTB progresszióját/recidíva készségét, így potenciális terápiás célpont is lehet a daganat kezelésében.

85

SI FAKTOR RECEPTOR (EGFR) ÉS EJTES CSONTTUMOROK (GCTB)


Az óriássejtes csonttumor (GCTB) malignus potenciállal bíró jóindulatú, lokálisan agresszív ticus lézió (WHO). A daganatos sejpoluláció strómális sejtekből, a monocyta sejtvonal elemeiből

és utóbbiakból kialakuló osteoclast típusú óriássejtekből áll. A GCTB progressziót előrejelző irodalmi adat a tenascin c matrix

fehérje szerepének felvetése a GCTB kedvezőtlen viselkedésében. Ebben a munkában az EGFR és a tenascin c interakiójára utaló együttes előfordulását vizsgáltuk GCTB daganatokban.

k szöveti multiblokkokjaiban (TMA) az EGFR, a jelúthoz tartozó fehérjék, tenascin c és az osteoclastokat jelző TRAP kifejeződését immunhisztokémia és FISH módszerrel vizsgáltuk. A megfestett metszeteket digitális mikroszkópiával tanulmányoztuk, az

A GCTB esetek legalább fele EGFR pozitívnak bizonyult. A simaizom actin (SMA) pozitivitás myofibroblastos jeleget és az EGFR reaktív mononuclearis a daganatok (strómális) fenotípusát

expresszió gyakorisága összefüggést mutatott a daganat progresszióval/recidíva készséggel, ami valószínűsíti az EGFR szerepét a daganat patogenezisében. Az EGFR pozitív esetek

ban tirozin kináz domének (pY1068, pY1173) és az általuk működtetett MAPK (pRaf1, pERK-1-2) kináz (pAkt) túlélési jelút aktivitását figyeltük meg. Pozitív korrelációt

találtunk az EGFR expressziója és a TRAP pozitív osteoclastok száma között, ami felveti az EGFR z EGFR és a tenascin c kifejeződés többnyire párhuzamosan

változott, ami felveti a két molekula kölcsönhatásának lehetőségét. Az EGFR gén aktiváló mutációját el néhány EGFR poliszómián kívül gén amplifikációt nem találtuk, vagyis

nem ez okozza a túltermelését. Az EGF és MCSF együttes adása a kanonikus MCSF+RANKL aktiváció osteoclast képződést serkentő hatásával megegyező hatású volt, azonban előbbi nem aktiválta a

tása a neoplasticus sejtek proliferációján és az osteoclastogenezisen keresztül támogatja a GCTB progresszióját/recidíva készségét, így potenciális

86

E/VI-2 MÁTRIX ÁTALAKULÁS JEPROGRESSZIÓJÁBAN

Fullár Alexandra, Lakóné Vigh Renáta

Semmelweis Egyetem, I. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet, Budapest

Bevezetés: A tumorok biológiai viselkedését, fenotípusát, növekedését nagymértékben meghatározza azok mikrokörnyezete. A daganatok valódi biológiai természetét ezért csak akkor érthetjük meg, ha a tumorsejteket szöveti környezetükkel együtt vizsgáljuk. A daganatot körüalapállomány, mely támasztékot nyújtva lehetővé teszi a tumorsejtek jellemző elrendeződését, biztosítja a tumorszövet vérellátását, modulálja a biológiailag aktív molekulák transzportját. A daganat környezetében többféle fibroblaszt populáció van jelen, melyek az eddig ismert markerekkel nem különíthetőek el egyértelműen egymástól.

Célok: Munkánk célja, hogy meghatározzuk a méhnyakrákokból kinövesztett primer sejtkultúrákban található fibroblasztok daganat specifikus tulajdonságaimarkereket keressünk. Célunk továbbá, hogy in vitro és in situ körülmények között elemezzük a méhnyakrákokban fellelhető strómális változásokat és modellezzük a tumorsejtek és fibroblasztok közti kölcsönhatást.

Anyag és módszerek: Wertheim műtétek anyagából nyert szövetminták képezték munkánk alapját. A műtéti anyagokból kinövesztett primer sejttenyészeteket felhasználva morfológiai vizsgálatokat végeztünk fáziskontraszt mikroszkóppal és félvékony metszetek késblokkjaiból készített szövet-chip-en több ismert markert vizsgáltunk immunhisztokémiával. Klasszikus citogenetiai vizsgálattal próbáltunk a betegségre jellemző genetikai elváltozásokat kimutatni. A funkcionális vizsgálatokhoz az ép és tumoros területről származó fibroblasztokat használtuk. Az mRNS expresszióbeli különbségeiket teljes humán genom array segítségével térképeztük fel. Az eredményeket real time PCR-el validáltuk. A tumor és fibroblaszt kölcsönhatás modellezésére kokultúrában, egymástól féláteresztő membránnal elválasztva neveltünk fibroblasztokat méhnyakrák sejtekkel együtt és az array során kapott géneket ebben a rendszerben is vizsgáltuk.

Eredmények: Morfológiai vizsgálatainkkal rávilágítottunk arra, hogy a stróheterogén populációt alkotnak. A kromoszóma vizsgálatok azt mutatták, hogy nem csak a tumorsejtekben, hanem a körülötte elterülő strómát alkotó fibroblasztokban is kialakulhatnak genetikai változások. A funkcionális vizsgálatok sormátrix gének körében szignifikáns változások mutatkoznak, melyek főleg az anti(latent-transforming growth factor betamennyiségének növekedésében nyilvánulnak meg.

Doktori Iskola: Patológiai tudományok Program: Onkológia Témavezető: Kovalszky Ilona, Dudás JózsefE-mail: [email protected]


MÁTRIX ÁTALAKULÁS JELENTİSÉGE A MÉHNYAKR

, Lakóné Vigh Renáta


tumorok biológiai viselkedését, fenotípusát, növekedését nagymértékben meghatározza azok mikrokörnyezete. A daganatok valódi biológiai természetét ezért csak akkor érthetjük meg, ha a tumorsejteket szöveti környezetükkel együtt vizsgáljuk. A daganatot körülvevő reaktív stróma olyan alapállomány, mely támasztékot nyújtva lehetővé teszi a tumorsejtek jellemző elrendeződését, biztosítja a tumorszövet vérellátását, modulálja a biológiailag aktív molekulák transzportját. A daganat

szt populáció van jelen, melyek az eddig ismert markerekkel nem különíthetőek el egyértelműen egymástól.

Munkánk célja, hogy meghatározzuk a méhnyakrákokból kinövesztett primer sejtkultúrákban található fibroblasztok daganat specifikus tulajdonságait és array technikával azonosításukra alkalmas markereket keressünk. Célunk továbbá, hogy in vitro és in situ körülmények között elemezzük a méhnyakrákokban fellelhető strómális változásokat és modellezzük a tumorsejtek és fibroblasztok

Wertheim műtétek anyagából nyert szövetminták képezték munkánk alapját. A műtéti anyagokból kinövesztett primer sejttenyészeteket felhasználva morfológiai vizsgálatokat végeztünk fáziskontraszt mikroszkóppal és félvékony metszetek készítésével. A szövetek paraffinos

en több ismert markert vizsgáltunk immunhisztokémiával. Klasszikus citogenetiai vizsgálattal próbáltunk a betegségre jellemző genetikai elváltozásokat kimutatni. A

oz az ép és tumoros területről származó fibroblasztokat használtuk. Az mRNS expresszióbeli különbségeiket teljes humán genom array segítségével térképeztük fel. Az

el validáltuk. A tumor és fibroblaszt kölcsönhatás modellezésére kokultúrában, egymástól féláteresztő membránnal elválasztva neveltünk fibroblasztokat méhnyakrák sejtekkel együtt és az array során kapott géneket ebben a rendszerben is vizsgáltuk.

Morfológiai vizsgálatainkkal rávilágítottunk arra, hogy a stróheterogén populációt alkotnak. A kromoszóma vizsgálatok azt mutatták, hogy nem csak a tumorsejtekben, hanem a körülötte elterülő strómát alkotó fibroblasztokban is kialakulhatnak genetikai változások. A funkcionális vizsgálatok során kapott eremények alapján az extracelluláris mátrix gének körében szignifikáns változások mutatkoznak, melyek főleg az anti

transforming growth factor beta-binding protein 2, thrombospondin 1, tenascin C) sében nyilvánulnak meg.

Témavezető: Kovalszky Ilona, Dudás József


SÉGE A MÉHNYAKRÁK


tumorok biológiai viselkedését, fenotípusát, növekedését nagymértékben meghatározza azok mikrokörnyezete. A daganatok valódi biológiai természetét ezért csak akkor érthetjük meg, ha a

lvevő reaktív stróma olyan alapállomány, mely támasztékot nyújtva lehetővé teszi a tumorsejtek jellemző elrendeződését, biztosítja a tumorszövet vérellátását, modulálja a biológiailag aktív molekulák transzportját. A daganat

szt populáció van jelen, melyek az eddig ismert markerekkel nem

Munkánk célja, hogy meghatározzuk a méhnyakrákokból kinövesztett primer sejtkultúrákban t és array technikával azonosításukra alkalmas

markereket keressünk. Célunk továbbá, hogy in vitro és in situ körülmények között elemezzük a méhnyakrákokban fellelhető strómális változásokat és modellezzük a tumorsejtek és fibroblasztok

Wertheim műtétek anyagából nyert szövetminták képezték munkánk alapját. A műtéti anyagokból kinövesztett primer sejttenyészeteket felhasználva morfológiai vizsgálatokat

zítésével. A szövetek paraffinos en több ismert markert vizsgáltunk immunhisztokémiával. Klasszikus

citogenetiai vizsgálattal próbáltunk a betegségre jellemző genetikai elváltozásokat kimutatni. A oz az ép és tumoros területről származó fibroblasztokat használtuk. Az mRNS

expresszióbeli különbségeiket teljes humán genom array segítségével térképeztük fel. Az el validáltuk. A tumor és fibroblaszt kölcsönhatás modellezésére

kokultúrában, egymástól féláteresztő membránnal elválasztva neveltünk fibroblasztokat méhnyakrák sejtekkel együtt és az array során kapott géneket ebben a rendszerben is vizsgáltuk.

Morfológiai vizsgálatainkkal rávilágítottunk arra, hogy a strómát alkotó fibroblasztok heterogén populációt alkotnak. A kromoszóma vizsgálatok azt mutatták, hogy nem csak a tumorsejtekben, hanem a körülötte elterülő strómát alkotó fibroblasztokban is kialakulhatnak

án kapott eremények alapján az extracelluláris mátrix gének körében szignifikáns változások mutatkoznak, melyek főleg az anti-adhéziós molekulák

binding protein 2, thrombospondin 1, tenascin C)

2011. április 14-15.

E/VI-3 A NÖVEKEDÉSI FAKTOROMUTÁCIÓ-FÜGGÉSE MELANOMA SEJ

Garay Tamás1, Tímár József1, Heged 1Semmelwei Egyetem, II.sz. Patológiai Intézet, Budapest

Háttér: A rosszindulatú melanoma az egyik legrosszabb prognózisú daganat és előfordulása világszerte emelkedik. A melanomák nagy mortalitásának hátterében a rképesség áll, amelynek egyik legfontosabb eleme a sejtek migrációs aktivitása. Melanoma sejtekben a két leggyakoribb onkogén mutáció a BRAF illetve az NRAS, amely fehérjék központi szerepet töltenek be a növekedési faktorok receptorairól kiinduló jelátviteli útvonalak hálózatában. Éppen ezért ebben a méréssorozatban két növekedési faktor (EGF és bFGF) sejtmozgásra és osztódásra vonatkozó hatását vizsgáljuk különféle onkogén mutációkat hordozó melanoma sejtvonalakon.

Módszerek: Vizsgálatainkhoz egy NRAS és egy BRAF mutációt hordozó, valamint egy egyik gén mutációját sem hordozó sejtvonalat használtunk. A sejtvonalakban található NRAS mutációt direkt szekvencia-analízis útján, a BRAF mutációt restrikciós fragmentek kapilláris elektrofoellenőriztük. A sejtek osztódását és mozgását 3 napon keresztül végzett videómikroszkópos vizsgálatok elemzésével jellemeztük Ezen felvételsorozatok elemzésével meghatároztuk a sejtciklus hosszát, a sejtosztódások számát és a sejtek mozgásánakidőintervallumban a kiindulási ponttól mért átlagos eltávolodás mértékét. Western blot segítségével vizsgáltuk a RAS jelátviteli pálya downstream elemeinek (ERK, S6) foszforilációját, aktivációját.

Eredmények: A vizsgált sejtvonalak esetében a sejtosztódás valószínűsége a növekedési faktor kezelés hatására nem szignifikáns mértékben változott meg. A migrációs sebesség az FGF kezelés hatására szignifikánsan megnőtt az NRAS, de nem a BRAF mutációt hordozó sejtvonalban.során sikerült a mutációkkal kapcsolatba hozható különbségeket kimutatni a RAS jelátviteli pálya egyes elemeinek aktiválódásában.

Megállapítások, továbblépési lehetőségek:BRAF génekben bekövetkező mutációk befolyásoljak a melanoma sejtek növekedési faktorokra adott válaszát. Mivel a célzott terápiás hatóanyagok egy jelentős része a növekedési faktorok receptorait gátolja, így az onkogén mutációknak ezen jelátviteli folyamataiban betöltfeltárása meghatározó az esetleges terápiás alkalmazás preklinikai vizsgálata során.

Doktori Iskola: Patológiai tudományok Program: Onkológia Témavezető: Tímár József; Hegedűs BalázsE-mail: [email protected]

A NÖVEKEDÉSI FAKTOROK MOTOGÉN AKTIVITÁSÁFÜGGÉSE MELANOMA SEJTEKBEN

, Hegedős Balázs1

Semmelwei Egyetem, II.sz. Patológiai Intézet, Budapest

A rosszindulatú melanoma az egyik legrosszabb prognózisú daganat és előfordulása világszerte emelkedik. A melanomák nagy mortalitásának hátterében a rendkívül nagy áttétképző képesség áll, amelynek egyik legfontosabb eleme a sejtek migrációs aktivitása. Melanoma sejtekben a két leggyakoribb onkogén mutáció a BRAF illetve az NRAS, amely fehérjék központi szerepet töltenek

rairól kiinduló jelátviteli útvonalak hálózatában. Éppen ezért ebben a méréssorozatban két növekedési faktor (EGF és bFGF) sejtmozgásra és osztódásra vonatkozó hatását vizsgáljuk különféle onkogén mutációkat hordozó melanoma sejtvonalakon.

álatainkhoz egy NRAS és egy BRAF mutációt hordozó, valamint egy egyik gén mutációját sem hordozó sejtvonalat használtunk. A sejtvonalakban található NRAS mutációt direkt

analízis útján, a BRAF mutációt restrikciós fragmentek kapilláris elektrofoellenőriztük. A sejtek osztódását és mozgását 3 napon keresztül végzett videómikroszkópos vizsgálatok elemzésével jellemeztük Ezen felvételsorozatok elemzésével meghatároztuk a sejtciklus hosszát, a sejtosztódások számát és a sejtek mozgásának sebességet valamint az adott hosszúságú időintervallumban a kiindulási ponttól mért átlagos eltávolodás mértékét. Western blot segítségével vizsgáltuk a RAS jelátviteli pálya downstream elemeinek (ERK, S6) foszforilációját, aktivációját.

sgált sejtvonalak esetében a sejtosztódás valószínűsége a növekedési faktor kezelés hatására nem szignifikáns mértékben változott meg. A migrációs sebesség az FGF kezelés hatására szignifikánsan megnőtt az NRAS, de nem a BRAF mutációt hordozó sejtvonalban.során sikerült a mutációkkal kapcsolatba hozható különbségeket kimutatni a RAS jelátviteli pálya

Megállapítások, továbblépési lehetőségek: Eredményeink alapján elmondható, hogy az NRAS és n bekövetkező mutációk befolyásoljak a melanoma sejtek növekedési faktorokra adott

válaszát. Mivel a célzott terápiás hatóanyagok egy jelentős része a növekedési faktorok receptorait gátolja, így az onkogén mutációknak ezen jelátviteli folyamataiban betöltfeltárása meghatározó az esetleges terápiás alkalmazás preklinikai vizsgálata során.

Témavezető: Tímár József; Hegedűs Balázs

87

K MOTOGÉN AKTIVITÁSÁNAK ONKOGÉN

A rosszindulatú melanoma az egyik legrosszabb prognózisú daganat és előfordulása endkívül nagy áttétképző

képesség áll, amelynek egyik legfontosabb eleme a sejtek migrációs aktivitása. Melanoma sejtekben a két leggyakoribb onkogén mutáció a BRAF illetve az NRAS, amely fehérjék központi szerepet töltenek

rairól kiinduló jelátviteli útvonalak hálózatában. Éppen ezért ebben a méréssorozatban két növekedési faktor (EGF és bFGF) sejtmozgásra és osztódásra vonatkozó hatását

álatainkhoz egy NRAS és egy BRAF mutációt hordozó, valamint egy egyik gén mutációját sem hordozó sejtvonalat használtunk. A sejtvonalakban található NRAS mutációt direkt

analízis útján, a BRAF mutációt restrikciós fragmentek kapilláris elektroforézise révén ellenőriztük. A sejtek osztódását és mozgását 3 napon keresztül végzett videómikroszkópos vizsgálatok elemzésével jellemeztük Ezen felvételsorozatok elemzésével meghatároztuk a sejtciklus

sebességet valamint az adott hosszúságú időintervallumban a kiindulási ponttól mért átlagos eltávolodás mértékét. Western blot segítségével vizsgáltuk a RAS jelátviteli pálya downstream elemeinek (ERK, S6) foszforilációját, aktivációját.

sgált sejtvonalak esetében a sejtosztódás valószínűsége a növekedési faktor kezelés hatására nem szignifikáns mértékben változott meg. A migrációs sebesség az FGF kezelés hatására szignifikánsan megnőtt az NRAS, de nem a BRAF mutációt hordozó sejtvonalban. Western blot analízis során sikerült a mutációkkal kapcsolatba hozható különbségeket kimutatni a RAS jelátviteli pálya

Eredményeink alapján elmondható, hogy az NRAS és n bekövetkező mutációk befolyásoljak a melanoma sejtek növekedési faktorokra adott

válaszát. Mivel a célzott terápiás hatóanyagok egy jelentős része a növekedési faktorok receptorait gátolja, így az onkogén mutációknak ezen jelátviteli folyamataiban betöltött szerepének pontos feltárása meghatározó az esetleges terápiás alkalmazás preklinikai vizsgálata során.

88

E/VI-4 TRICELLULIN EXPRESSZIÓ VIZSGÁLATMÁJDAGANATOKBAN

Korompay Anna, Somorácz Áron, Patonai Attila, Kiss András, Schaff Zsuzsa

Semmelweis Egyetem, II. sz. Patológiai Intézet, Budapest

Bevezetés: A hepatocarcinogenesis során egyes sejtkapcsoló fehéa három sejt találkozási pontjaiban koncentrálódó tricelluliné (TRIC) is, melynek jelenlétét még nem vizsgálták ép humán májban és primer májdaganatokban.

Célkitőzés: A TRIC-expresszió jellemzése normál humán májban, hepatocellularis carcinomában (HCC) és

intrahepaticus cholangiocellularis carcinomában (iCCC).

Anyag és módszer: A TRIC detektálása céljából immunhisztokémiai (IHC) és Westernvizsgálatokat végeztünk. Az IHC reakciókhoz polikonális antiformalinban fixált, paraffinba ágyazott műtéti anyagokon; eredményeinket szemikvantitatívan és digitális morfometria segítségével értékeltük. A WB során frissen fagyasztott rezekátumokszármazó szöveteket használtunk. Összesen 50 esetet (10 ép máj, 20 HCC grade III –, 20 iCCC – 7 grade I, 7 grade II és 6 grade III

Eredmények: A TRIC-fehérje a normális hepatocyták apicalis felszínén jelent ’kettős sínpár’-szerű elrendeződésben, három sejt között pedig pontszerűen. Az ép epeutakban a fehérjét a cholangiocyták luminális felszínén, pontszerű elhelyezkedésben figyeltük meg. A TRICexpressziója HCC-ban és iCCC-ben csökkent, mdifferenciáltságával is. A WB vizsgálat 64 kDamegjelenését mutatta, emellett egy 80 kDamintában.

Következtetések: Elsőként detektáltuk a TRICmájdaganatokban. A TRIC-expresszió csökkenése a HCCdifferenciáltságával összefüggő csökkent fehérjetumorprogresszió során.

# OTKA 75468.

Doktori Iskola: Patológiai tudományok Program: Sejt-, extracelluláris matrix

megbetegedésekben. Kísérletes és diagnosztikus pathomorfológiai Témavezető: Schaff Zsuzsa E-mail: [email protected]


EXPRESSZIÓ VIZSGÁLATA ÉP MÁJBAN ÉS PRIME

, Somorácz Áron, Patonai Attila, Kiss András, Schaff Zsuzsa


: A hepatocarcinogenesis során egyes sejtkapcsoló fehérjék expressziója megváltozik, köztük a három sejt találkozási pontjaiban koncentrálódó tricelluliné (TRIC) is, melynek jelenlétét még nem vizsgálták ép humán májban és primer májdaganatokban.

expresszió jellemzése normál humán májban, hepatocellularis carcinomában (HCC) és

intrahepaticus cholangiocellularis carcinomában (iCCC).

Anyag és módszer: A TRIC detektálása céljából immunhisztokémiai (IHC) és Westernztünk. Az IHC reakciókhoz polikonális anti-TRIC antitestet alkalmaztunk

formalinban fixált, paraffinba ágyazott műtéti anyagokon; eredményeinket szemikvantitatívan és digitális morfometria segítségével értékeltük. A WB során frissen fagyasztott rezekátumokszármazó szöveteket használtunk. Összesen 50 esetet (10 ép máj, 20 HCC –

7 grade I, 7 grade II és 6 grade III –) vizsgáltunk.

fehérje a normális hepatocyták apicalis felszínén jelent szerű elrendeződésben, három sejt között pedig pontszerűen. Az ép epeutakban a

fehérjét a cholangiocyták luminális felszínén, pontszerű elhelyezkedésben figyeltük meg. A TRICben csökkent, mely utóbbi összefüggést mutatott a daganat

differenciáltságával is. A WB vizsgálat 64 kDa-nál az ép májban és a tumorokban is specifikus csík megjelenését mutatta, emellett egy 80 kDa-os terméket is megfigyeltünk néhány HCC és iCCC

Elsőként detektáltuk a TRIC-fehérje jelenlétét ép humán májban és primer expresszió csökkenése a HCC-ban és az iCCC-ben tapasztalt, a daganat

differenciáltságával összefüggő csökkent fehérje-expresszió a TRIC jelentőségét hangsúl

, extracelluláris matrix-, rostrendszer változások szív- és érrendszeri és egyes daganatos megbetegedésekben. Kísérletes és diagnosztikus pathomorfológiai vizsgálatok.


A ÉP MÁJBAN ÉS PRIMER

, Somorácz Áron, Patonai Attila, Kiss András, Schaff Zsuzsa

rjék expressziója megváltozik, köztük a három sejt találkozási pontjaiban koncentrálódó tricelluliné (TRIC) is, melynek jelenlétét még nem

expresszió jellemzése normál humán májban, hepatocellularis carcinomában (HCC) és

Anyag és módszer: A TRIC detektálása céljából immunhisztokémiai (IHC) és Western-blot (WB) TRIC antitestet alkalmaztunk

formalinban fixált, paraffinba ágyazott műtéti anyagokon; eredményeinket szemikvantitatívan és digitális morfometria segítségével értékeltük. A WB során frissen fagyasztott rezekátumokból

7 grade I, 6 grade II és 7

fehérje a normális hepatocyták apicalis felszínén jelent meg, két sejt között szerű elrendeződésben, három sejt között pedig pontszerűen. Az ép epeutakban a

fehérjét a cholangiocyták luminális felszínén, pontszerű elhelyezkedésben figyeltük meg. A TRIC-ely utóbbi összefüggést mutatott a daganat

nál az ép májban és a tumorokban is specifikus csík os terméket is megfigyeltünk néhány HCC és iCCC

fehérje jelenlétét ép humán májban és primer ben tapasztalt, a daganat

expresszió a TRIC jelentőségét hangsúlyozza a

és érrendszeri és egyes daganatos vizsgálatok.

2011. április 14-15.

E/VI-5 AZ MTOR-INHIBITOR KEZELÉSRE VIZSGÁLATA HUMÁN LYM

Márk Ágnes1, Váradi Zsófia2, Nemes Karolin

Semmelweis Egyetem, 1I. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet,Klinika, Budapest

Az mTOR (mammalian target of rapamycin) jelút betöltött szerepe miatt - daganatbiológiai hafoglalkozik. mTOR-inhibitorok alkalmazása a klinikai gyakorlat része bizonyos daganatok esetén. Az mTOR-aktivitás két különböző komplexhez köthető, melyek rapamycinérzékenysége és fehérjeösszetétele eltérő (mTORC1/mTORC2).

Célunk különböző lymphomák mTORrapamycinérzékenységének vizsgálata, amelyekben fokozott mTORkezelésekre adott válaszok mellett vizsgáltuk különböző lymphoma/leukmTOR-komplex fehérjéinek expresszióját is.

Az mTOR-jelút elemeinek expressziólymphoma tissue micro array-n immunhisztokémiai (IHC) vizsgálatokat, akut leukémiás (ALL) csontvelői és perifériás vér mintáin ELISAsejtvonalakon in vitro vizsgáltuk a rapamycin hatását kombinációban különböző kemoterápiás szerekkel. A kezelések biológiai hatását áramlási citométerrel, citospimodellekben határoztuk meg. A kezelések lymphomasejtek fehérjeexpressziójára gyakorolt hatásait (IHC, immuncitokémia, Western-blott, real

110 lymphoma, valamint 21 ALL-es beteg izolált leukémiasejtjeinek vizsgálata alapján jelentős mTORaktivitást mutatnak a Burkitt-lymphomák, bizonyos diffúz nagy Blymphomák, köpenysejtes, lymphoplazmocytás, anaplasztikus lymphomák és az ALLlymphoma/leukémia-sejtvonalak rapamycinérzékenysége eltért egymástól. Míg in vitro legtöbb esetben csak proliferációgátló hatást tapasztaltunk, addig in vivo jelentős tumorméret csökkenést és a tumorszövetben apoptózisindukciót is megfigyeltünk. In vitro citosztatikumokkal növelte azok hatását. A rapamycin kezelés a különböző sejtvonalakban eltérő módon gátolta az mTOR-jelút aktivitását, ez magyarázható az egyes sejtekben jelen levő rictor és raptor expresszió különbségeivel.

Eredményeink alapján a köpenysejtesesetében felmerülhet a rapamycin terápiás alkalmazása. Fontos azonban, a jövőbeli rapamycin kezelések megkezdése előtt a különböző tumorok mTORarányának meghatározása.

Doktori Iskola: Patológiai tudományok Program: Onkológia Témavezető: Sebestyén Anna E-mail: [email protected]

INHIBITOR KEZELÉSRE ADOTT VÁLASZOK HÁTTEVIZSGÁLATA HUMÁN LYMPHOMÁKBAN

, Nemes Karolina2

I. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet,2 II. Gyermekgyógyászati

Az mTOR (mammalian target of rapamycin) jelút - sejtproliferáció és transzláció szabályozásában daganatbiológiai hatásaival és terápiás gátlásával egyre több vizsgálat

inhibitorok alkalmazása a klinikai gyakorlat része bizonyos daganatok esetén. Az aktivitás két különböző komplexhez köthető, melyek rapamycinérzékenysége és

rő (mTORC1/mTORC2).

Célunk különböző lymphomák mTOR-aktivitásának meghatározása és azon lymphomák rapamycinérzékenységének vizsgálata, amelyekben fokozott mTOR-aktivitást mutattunk ki. A kezelésekre adott válaszok mellett vizsgáltuk különböző lymphoma/leukémia sejtvonalakban a két

komplex fehérjéinek expresszióját is.

jelút elemeinek expresszió-meghatározására (mTOR, S6, p70S6K, 4EBP1, Rictor, Raptor) n immunhisztokémiai (IHC) vizsgálatokat, akut leukémiás (ALL)

csontvelői és perifériás vér mintáin ELISA-vizsgálatokat végeztünk. Lymphoma/leukémiasejtvonalakon in vitro vizsgáltuk a rapamycin hatását kombinációban különböző kemoterápiás szerekkel. A kezelések biológiai hatását áramlási citométerrel, citospin lemezeken, valamint xenograft modellekben határoztuk meg. A kezelések lymphomasejtek fehérjeexpressziójára gyakorolt hatásait

blott, real-time PCR) is vizsgáltuk in vitro és in vivo modelljeinkben.

es beteg izolált leukémiasejtjeinek vizsgálata alapján jelentős mTORlymphomák, bizonyos diffúz nagy B-sejtes lymphomák, Hodgkin

lymphomák, köpenysejtes, lymphoplazmocytás, anaplasztikus lymphomák és az ALLsejtvonalak rapamycinérzékenysége eltért egymástól. Míg in vitro legtöbb

esetben csak proliferációgátló hatást tapasztaltunk, addig in vivo jelentős tumorméret csökkenést és a tumorszövetben apoptózisindukciót is megfigyeltünk. In vitro a rapamycin kombinálva citosztatikumokkal növelte azok hatását. A rapamycin kezelés a különböző sejtvonalakban eltérő

jelút aktivitását, ez magyarázható az egyes sejtekben jelen levő rictor és

nyeink alapján a köpenysejtes-lymphomák mellett számos magas mTOResetében felmerülhet a rapamycin terápiás alkalmazása. Fontos azonban, a jövőbeli rapamycin kezelések megkezdése előtt a különböző tumorok mTOR-aktivitásának és az mTOR

89

ADOTT VÁLASZOK HÁTTERÉNEK

II. Gyermekgyógyászati

sejtproliferáció és transzláció szabályozásában tásaival és terápiás gátlásával egyre több vizsgálat

inhibitorok alkalmazása a klinikai gyakorlat része bizonyos daganatok esetén. Az aktivitás két különböző komplexhez köthető, melyek rapamycinérzékenysége és

aktivitásának meghatározása és azon lymphomák aktivitást mutattunk ki. A

émia sejtvonalakban a két

meghatározására (mTOR, S6, p70S6K, 4EBP1, Rictor, Raptor) n immunhisztokémiai (IHC) vizsgálatokat, akut leukémiás (ALL) betegek

vizsgálatokat végeztünk. Lymphoma/leukémia-sejtvonalakon in vitro vizsgáltuk a rapamycin hatását kombinációban különböző kemoterápiás

n lemezeken, valamint xenograft modellekben határoztuk meg. A kezelések lymphomasejtek fehérjeexpressziójára gyakorolt hatásait

time PCR) is vizsgáltuk in vitro és in vivo modelljeinkben.

es beteg izolált leukémiasejtjeinek vizsgálata alapján jelentős mTOR-sejtes lymphomák, Hodgkin-

lymphomák, köpenysejtes, lymphoplazmocytás, anaplasztikus lymphomák és az ALL-ek. A különböző sejtvonalak rapamycinérzékenysége eltért egymástól. Míg in vitro legtöbb

esetben csak proliferációgátló hatást tapasztaltunk, addig in vivo jelentős tumorméret csökkenést és a a rapamycin kombinálva

citosztatikumokkal növelte azok hatását. A rapamycin kezelés a különböző sejtvonalakban eltérő jelút aktivitását, ez magyarázható az egyes sejtekben jelen levő rictor és

lymphomák mellett számos magas mTOR-aktivitású lymphoma esetében felmerülhet a rapamycin terápiás alkalmazása. Fontos azonban, a jövőbeli rapamycin

aktivitásának és az mTOR-komplexek

90

E/VI-6 ELECTROHYPERTHERMIA EGÉR XENOGRAFT TUMORMODELLE

Meggyesházi Nóra 1, Andocs Gábor 1 Semmelweis Egyetem,I. Sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet, Budapest2 Szent István Egyetem, Állatorvostudományi Kar, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék, Budapest 3 Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet, Budapest

Bevezetés: A modulált rádiófrekvenciás elektromágneses tér (electrohyperthermia/oncothermia) daganatkárosító hatását számos tanulmány igazolja. A hatásmechanizmus feltárására öt éve inés sejttenyészeti modell kísérleteket folytatunk. Jelen munkában legújabb megfigyeléseinket mutatjuk be.

Módszer: Immunhiányos egérben (BalbC/nu/nu) HT29 vastagbélrák sejtek xenograftját vizsgáltuk. A 6-8 hetes egerek mindkét combtájékának bőre injektáltunk és 18-20 nap elteltével az akkorra 1használva az ellenoldali daganatot. Idő72, 120, 168, 216 órával az állat feláldozása után a daganatokat szövetvizsgálathoz beágyaztuk. Minden időpontban három állatot, valamint összesen öt (duplatumoros) kezeletlen kontrollt használtunk. A kezeléseket az Oncotherm Kft. által kifejlesztett, LabEHYrendszerrel végeztük, minden lényeges műszaki és biológiai paramétert rögzítve. A kísérleti állatok jobb combja feletti daganat egyszeri 30 perces kezelést kapott. A szövetmintákból teljes metszeteket, ill. szöveti multiblokkokat (TMA) készítettünk. Morfológiai és immunhisztokémiai vizsgálataink eredményeit digitális mikroszkópia segítségével elemeztük.

Eredmények:4 órával a kezelést követően jelentős daganatpusztulást figyeltünk meg a daganat centrumában. A két oldal közötti különbség az idő előrehaladtával párhuzamosan fokozódott. Az ép és pusztuló daganatszövet határán 72 órától kezdődően markáns leukocyta infiltrációt láttunk, mely főleg myeloperoxidáz pozitív neutrofil granulocytákból és monocytákból állt. A168 óránál éri el. A külső határsávban 4 órától 14 óráig caspase 3 (effektor) ill. caspase 8 (iniciátor) pozitív daganat és gyulladásos sejtek halmozódtak, jelentősen nagyobb mértékben, mint a kontroll oldalon. A fragmentált DNS amplifikáción alapuló apoptózis teszttel (TUNEL) 48 óránál láttunk jelentős számú pusztuló sejtet és az inváziós gyűrűben a leukocyták is erős pusztulást és TUNEL pozitivitást mutattak, azonban a kezelt kezeletlen oldali eltérés csak mérsékelt volt.

Következtetés: A kezelés feltehetőleg közvetlen (a daganatsejt membrán receptorain ható) ill. a gyulladásos sejtek és mediátorok aktiválása révén vált ki sejtpusztulást. A pusztulás mechanizmusa kezelt és kezeletlen daganatban hasonló, de a mértéke eltérő, különösereakcióra.



ELECTROHYPERTHERMIA HATÁSÁNAK VIZSGÁLATANOGRAFT TUMORMODELLEN

, Andocs Gábor2 3, Krenács Tibor1

Semmelweis Egyetem,I. Sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet, BudapestSzent István Egyetem, Állatorvostudományi Kar, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék,

Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet, Budapest

: A modulált rádiófrekvenciás elektromágneses tér (electrohyperthermia/oncothermia) daganatkárosító hatását számos tanulmány igazolja. A hatásmechanizmus feltárására öt éve inés sejttenyészeti modell kísérleteket folytatunk. Jelen munkában legújabb megfigyeléseinket mutatjuk

: Immunhiányos egérben (BalbC/nu/nu) HT29 vastagbélrák sejtek xenograftját vizsgáltuk. A 8 hetes egerek mindkét combtájékának bőre alá in vitro szaporított tumorsejt

20 nap elteltével az akkorra 1-1,5 cm átmérőjű tumorokat kezeltük, kontrollként használva az ellenoldali daganatot. Idő-sorozat kísérletünkben a kezelést követően 0, 1, 4, 8, 14, 24, 48,

, 120, 168, 216 órával az állat feláldozása után a daganatokat szövetvizsgálathoz beágyaztuk. Minden időpontban három állatot, valamint összesen öt (duplatumoros) kezeletlen kontrollt használtunk. A kezeléseket az Oncotherm Kft. által kifejlesztett, LabEHY berendezéssel, egekre optimalizált elektródrendszerrel végeztük, minden lényeges műszaki és biológiai paramétert rögzítve. A kísérleti állatok jobb combja feletti daganat egyszeri 30 perces kezelést kapott. A szövetmintákból teljes metszeteket,

eti multiblokkokat (TMA) készítettünk. Morfológiai és immunhisztokémiai vizsgálataink eredményeit digitális mikroszkópia segítségével elemeztük.

:4 órával a kezelést követően jelentős daganatpusztulást figyeltünk meg a daganat oldal közötti különbség az idő előrehaladtával párhuzamosan fokozódott. Az ép és

pusztuló daganatszövet határán 72 órától kezdődően markáns leukocyta infiltrációt láttunk, mely főleg myeloperoxidáz pozitív neutrofil granulocytákból és monocytákból állt. A beszűrődés a maximumát 168 óránál éri el. A külső határsávban 4 órától 14 óráig caspase 3 (effektor) ill. caspase 8 (iniciátor) pozitív daganat és gyulladásos sejtek halmozódtak, jelentősen nagyobb mértékben, mint a kontroll

lifikáción alapuló apoptózis teszttel (TUNEL) 48 óránál láttunk jelentős számú pusztuló sejtet és az inváziós gyűrűben a leukocyták is erős pusztulást és TUNEL pozitivitást mutattak, azonban a kezelt kezeletlen oldali eltérés csak mérsékelt volt.

: A kezelés feltehetőleg közvetlen (a daganatsejt membrán receptorain ható) ill. a gyulladásos sejtek és mediátorok aktiválása révén vált ki sejtpusztulást. A pusztulás mechanizmusa kezelt és kezeletlen daganatban hasonló, de a mértéke eltérő, különösen igaz ez a gyulladásos sejtes


HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA „NUDE”

Semmelweis Egyetem,I. Sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet, Budapest Szent István Egyetem, Állatorvostudományi Kar, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék,

Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet, Budapest

: A modulált rádiófrekvenciás elektromágneses tér (electrohyperthermia/oncothermia) daganatkárosító hatását számos tanulmány igazolja. A hatásmechanizmus feltárására öt éve indult állat és sejttenyészeti modell kísérleteket folytatunk. Jelen munkában legújabb megfigyeléseinket mutatjuk

: Immunhiányos egérben (BalbC/nu/nu) HT29 vastagbélrák sejtek xenograftját vizsgáltuk. A szaporított tumorsejt-szuszpenziót

1,5 cm átmérőjű tumorokat kezeltük, kontrollként sorozat kísérletünkben a kezelést követően 0, 1, 4, 8, 14, 24, 48,

, 120, 168, 216 órával az állat feláldozása után a daganatokat szövetvizsgálathoz beágyaztuk. Minden időpontban három állatot, valamint összesen öt (duplatumoros) kezeletlen kontrollt használtunk. A

berendezéssel, egekre optimalizált elektród-rendszerrel végeztük, minden lényeges műszaki és biológiai paramétert rögzítve. A kísérleti állatok jobb combja feletti daganat egyszeri 30 perces kezelést kapott. A szövetmintákból teljes metszeteket,

eti multiblokkokat (TMA) készítettünk. Morfológiai és immunhisztokémiai vizsgálataink

:4 órával a kezelést követően jelentős daganatpusztulást figyeltünk meg a daganat oldal közötti különbség az idő előrehaladtával párhuzamosan fokozódott. Az ép és

pusztuló daganatszövet határán 72 órától kezdődően markáns leukocyta infiltrációt láttunk, mely főleg beszűrődés a maximumát

168 óránál éri el. A külső határsávban 4 órától 14 óráig caspase 3 (effektor) ill. caspase 8 (iniciátor) pozitív daganat és gyulladásos sejtek halmozódtak, jelentősen nagyobb mértékben, mint a kontroll

lifikáción alapuló apoptózis teszttel (TUNEL) 48 óránál láttunk jelentős számú pusztuló sejtet és az inváziós gyűrűben a leukocyták is erős pusztulást és TUNEL pozitivitást

: A kezelés feltehetőleg közvetlen (a daganatsejt membrán receptorain ható) ill. a gyulladásos sejtek és mediátorok aktiválása révén vált ki sejtpusztulást. A pusztulás mechanizmusa

n igaz ez a gyulladásos sejtes

2011. április 14-15.

E/VI-7 GYERMEKKORI MALIGNUSALKALMAZOTT CITOSZTAROLT KÉSİI HATÁSAI

Németh Orsolya1,2, Kivovics Péter1

Semmelweis Egyetem, 1Fogpótlástani Klinika,

A gyermekkori daganatok mortalitásának csökkenésével pontosabb képet kszerek hosszú távú mellékhatásairól. Vizsgálataim, a nagydózisú citosztatikumok okozta hosszú távú szájüregi mellékhatások felmérésére irányultak. A csökkent nyálelválasztás és a szájüregi mikroflóra megváltozása nemcsak átmeneti.

Anyag és módszer: Ötvenkét 12 éves gyermek nyálvizsgálatára került sor, akiknél 1 hóközött malignus daganatos elváltozást diagnosztizáltak és nagydózisú kemoterápiás kezelésen estek át. A nyugalmi és stimulált vegyes valamint a palatinális nyleggyakrabban előforduló Candida Albicans, Stapylococcus Aureus, Streptococcus Mutans, Lactobacillus Spp. kvalitatív vizsgálatára került sor.

Eredmények: Míg a gyógyult gyermekek nyugalmi vegyes nyáltermelése (0,28 eltérést az ugyanolyan korú egészséges populációhoz (0,38 ml/perc) viszonyítva, addig a stimulált vegyes nyál mennyiség szignifikánsan (p=0,012) kevesebb a vizsgált csoportnál. A kisnyálmirigyek termelése is szignifikánsan csökkent értékeredmények értékelése során a Lactobacillus Spp és a Streptococus Mutans előfordulása a vizsgált csoportnál csökkent értéket mutat.

A nyál mennyiségi és minőségi mutatók változásának következményekfunkciója csökkent, amit az emelkedett DMF

Következtetések: A kemoterápiás kezelést követően a fejlődésben lévő nyálmirigysejtek regenerálódhatnak, azonban a teljesen gyógyult gyermekek nyálkahártyájányoma marad az agresszív citosztatikumoknak, mely felveti az intézményes fokozott caries és parodontális prevenció szükségességét.

Doktori Iskola: Patológiai tudományok Program: Onkológia Témavezető: Garami Miklós E-mail: [email protected]

GYERMEKKORI MALIGNUS DAGANATOS MEGBETEGEDALKALMAZOTT CITOSZTATIKUMOK NYÁLSZEKRÉCIÓRA GYAK

1, Garami Miklós2

Fogpótlástani Klinika, 2II. sz. Gyermekgyógyászati Klinika, Budapest

A gyermekkori daganatok mortalitásának csökkenésével pontosabb képet kaphatunk a kemoterápiás szerek hosszú távú mellékhatásairól. Vizsgálataim, a nagydózisú citosztatikumok okozta hosszú távú szájüregi mellékhatások felmérésére irányultak. A csökkent nyálelválasztás és a szájüregi mikroflóra

Ötvenkét 12 éves gyermek nyálvizsgálatára került sor, akiknél 1 hóközött malignus daganatos elváltozást diagnosztizáltak és nagydózisú kemoterápiás kezelésen estek át. A nyugalmi és stimulált vegyes valamint a palatinális nyál kvantitatív vizsgálatára és a nyálban leggyakrabban előforduló Candida Albicans, Stapylococcus Aureus, Streptococcus Mutans, Lactobacillus Spp. kvalitatív vizsgálatára került sor.

Míg a gyógyult gyermekek nyugalmi vegyes nyáltermelése (0,28 eltérést az ugyanolyan korú egészséges populációhoz (0,38 ml/perc) viszonyítva, addig a stimulált vegyes nyál mennyiség szignifikánsan (p=0,012) kevesebb a vizsgált csoportnál. A kisnyálmirigyek termelése is szignifikánsan csökkent értéket mutat a vizsgált csoportnál (p=0,001). A mikrobiológiai eredmények értékelése során a Lactobacillus Spp és a Streptococus Mutans előfordulása a vizsgált

A nyál mennyiségi és minőségi mutatók változásának következményeként, a nyál cariespreventív funkciója csökkent, amit az emelkedett DMF-T index (4,61) is bizonyít.

A kemoterápiás kezelést követően a fejlődésben lévő nyálmirigysejtek regenerálódhatnak, azonban a teljesen gyógyult gyermekek nyálkahártyájányoma marad az agresszív citosztatikumoknak, mely felveti az intézményes fokozott caries és parodontális prevenció szükségességét.

91

DAGANATOS MEGBETEGEDÉSEKKOR NYÁLSZEKRÉCIÓRA GYAKO-

II. sz. Gyermekgyógyászati Klinika, Budapest

aphatunk a kemoterápiás szerek hosszú távú mellékhatásairól. Vizsgálataim, a nagydózisú citosztatikumok okozta hosszú távú szájüregi mellékhatások felmérésére irányultak. A csökkent nyálelválasztás és a szájüregi mikroflóra

Ötvenkét 12 éves gyermek nyálvizsgálatára került sor, akiknél 1 hó-7 éves koruk között malignus daganatos elváltozást diagnosztizáltak és nagydózisú kemoterápiás kezelésen estek át.

ál kvantitatív vizsgálatára és a nyálban leggyakrabban előforduló Candida Albicans, Stapylococcus Aureus, Streptococcus Mutans,

Míg a gyógyult gyermekek nyugalmi vegyes nyáltermelése (0,28 ml/perc) nem mutat eltérést az ugyanolyan korú egészséges populációhoz (0,38 ml/perc) viszonyítva, addig a stimulált vegyes nyál mennyiség szignifikánsan (p=0,012) kevesebb a vizsgált csoportnál. A kisnyálmirigyek

et mutat a vizsgált csoportnál (p=0,001). A mikrobiológiai eredmények értékelése során a Lactobacillus Spp és a Streptococus Mutans előfordulása a vizsgált

ént, a nyál cariespreventív

A kemoterápiás kezelést követően a fejlődésben lévő nyálmirigysejtek regenerálódhatnak, azonban a teljesen gyógyult gyermekek nyálkahártyáján és nyáltermelésében nyoma marad az agresszív citosztatikumoknak, mely felveti az intézményes fokozott caries és

92

E/VI-8 A NYOMÁSI FEKÉLY ELİMAZÁSÁNAK EGY LEHETSBEN

Raskovicsné Csernus Mariann

Semmelweis Egyetem, Alkalmazott Egészségtudományi Intézet/Ápolástan Tanszék, Budape

A nyomási fekély egyre nagyobb népegészségügyi problémaként jelentkezik, mely kihívást jelent a lakosság, az egészségügyi-szociális ellátórendszerek és a finanszírozók számára egyaránt. Gyakorisága országonként, egészségügyi intézményenként, ellátási Megelőzését, kezelését a minőségbiztosítási rendszerekben fontos minőségi indikátoroknak tekintik.

Célok: A vizsgálat egy olyan előfordulást vizsgáló mutatót keres, amely alkalmazásával éves szintű, hiteles, megbízható mennyiségi előfordulást, gyakoriságot mérhetünk, melyben a struktúra befolyásoló hatásai nem érvényesülnek, valamint a nyomási fekély kialakulásában magas rizikókategóriájú betegek körében alkalmazva, minőségi indikátor képzésre ad lehetőséget.

Vizsgálati minta és módszer: A felmérés 2006történt. Negyedévente retrospektív tartamprevalencia (Pd) és előre meghatározott időpontokban pontprevalencia (Pp) vizsgálatot követően számtani átlag számításával az éelőfordulási mutatók kimutatására került sor, melyek további vizsgálata szórásanalízissel (SD) történt. Standard skála alapján meghatározott magas rizikójú betegek körében indikátorképzés történt.

Eredmények: Mindkét (hosszanti és keresztapasztalható az osztályok között. Magas szórás volt megfigyelhető az egyes osztályok tekintetében, azonban a decubitus monitorizálás hatékonyságának vizsgálatához az összes minta értékek figyelembevételével kedvező mutatókat kaptunk (SDPd=0,699, SDPp=2,121). Minőségi indikátorokat képezve a magas rizikójú betegek esetén lényeges eltérés jelentkezett a két vizsgálati módszer között.

Következtetés: Összefüggés észlelhető a decubitus előfordulás és a előfordulása között. A decubitus ellátás gyakorlatában a magas rizikókategóriájú betegek bevonásával képzett minőségi indikátor éves szinten vizsgálva alkalmazható.

Doktori Iskola: Patológiai tudományok Program: Egészségtudományok Témavezető: Hollós Sándor E-mail: [email protected]


A NYOMÁSI FEKÉLY ELİFORDULÁSÁNAK VIZSGÁLMAZÁSÁNAK EGY LEHETSÉGES MÓDJA AZ INDIKÁ

Semmelweis Egyetem, Alkalmazott Egészségtudományi Intézet/Ápolástan Tanszék, Budape

A nyomási fekély egyre nagyobb népegészségügyi problémaként jelentkezik, mely kihívást jelent a szociális ellátórendszerek és a finanszírozók számára egyaránt. Gyakorisága

országonként, egészségügyi intézményenként, ellátási formánként, betegségcsoportonként változó. Megelőzését, kezelését a minőségbiztosítási rendszerekben fontos minőségi indikátoroknak tekintik.

A vizsgálat egy olyan előfordulást vizsgáló mutatót keres, amely alkalmazásával éves szintű, zható mennyiségi előfordulást, gyakoriságot mérhetünk, melyben a struktúra befolyásoló

hatásai nem érvényesülnek, valamint a nyomási fekély kialakulásában magas rizikókategóriájú betegek körében alkalmazva, minőségi indikátor képzésre ad lehetőséget.

A felmérés 2006-ban egy 1500 ágyas megyei fekvőbeteg intézetben történt. Negyedévente retrospektív tartamprevalencia (Pd) és előre meghatározott időpontokban pontprevalencia (Pp) vizsgálatot követően számtani átlag számításával az éelőfordulási mutatók kimutatására került sor, melyek további vizsgálata szórásanalízissel (SD) történt. Standard skála alapján meghatározott magas rizikójú betegek körében indikátorképzés történt.

Mindkét (hosszanti és keresztmetszeti) vizsgálat során eltérő előfordulásai arány volt tapasztalható az osztályok között. Magas szórás volt megfigyelhető az egyes osztályok tekintetében, azonban a decubitus monitorizálás hatékonyságának vizsgálatához az összes minta értékek

evételével kedvező mutatókat kaptunk (SDPd=0,699, SDPp=2,121). Minőségi indikátorokat képezve a magas rizikójú betegek esetén lényeges eltérés jelentkezett a két vizsgálati módszer között.

Összefüggés észlelhető a decubitus előfordulás és a előfordulása között. A decubitus ellátás gyakorlatában a magas rizikókategóriájú betegek bevonásával képzett minőségi indikátor éves szinten vizsgálva alkalmazható.


FORDULÁSÁNAK VIZSGÁLATA ÉS ALKAL-ÉGES MÓDJA AZ INDIKÁTORKÉPZÉS-

Semmelweis Egyetem, Alkalmazott Egészségtudományi Intézet/Ápolástan Tanszék, Budapest

A nyomási fekély egyre nagyobb népegészségügyi problémaként jelentkezik, mely kihívást jelent a szociális ellátórendszerek és a finanszírozók számára egyaránt. Gyakorisága

formánként, betegségcsoportonként változó. Megelőzését, kezelését a minőségbiztosítási rendszerekben fontos minőségi indikátoroknak tekintik.

A vizsgálat egy olyan előfordulást vizsgáló mutatót keres, amely alkalmazásával éves szintű, zható mennyiségi előfordulást, gyakoriságot mérhetünk, melyben a struktúra befolyásoló

hatásai nem érvényesülnek, valamint a nyomási fekély kialakulásában magas rizikókategóriájú betegek

ban egy 1500 ágyas megyei fekvőbeteg intézetben történt. Negyedévente retrospektív tartamprevalencia (Pd) és előre meghatározott időpontokban pontprevalencia (Pp) vizsgálatot követően számtani átlag számításával az évre vonatkoztatott előfordulási mutatók kimutatására került sor, melyek további vizsgálata szórásanalízissel (SD) történt. Standard skála alapján meghatározott magas rizikójú betegek körében indikátorképzés történt.

tmetszeti) vizsgálat során eltérő előfordulásai arány volt tapasztalható az osztályok között. Magas szórás volt megfigyelhető az egyes osztályok tekintetében, azonban a decubitus monitorizálás hatékonyságának vizsgálatához az összes minta értékek

evételével kedvező mutatókat kaptunk (SDPd=0,699, SDPp=2,121). Minőségi indikátorokat képezve a magas rizikójú betegek esetén lényeges eltérés jelentkezett a két vizsgálati módszer között.

magas rizikójú betegek előfordulása között. A decubitus ellátás gyakorlatában a magas rizikókategóriájú betegek bevonásával

2011. április 14-15.

E/VI-9 ALKALMAS-E A KI67 IMMUNHISZTOZISÁNAK JELZÉSÉRE?

Székely Borbála, Hatzis Christos, Szász A. Marcell, Kenessey István, Wang Bailiang, Krisnamurthy Savitri, Catherine M. Kelly, Tıkés Anna


A Ki67 index immunhisztokémiai módszerrel történő meghatározása emlőrákok esetébenguideline-okban ajánlásként nem szereplő legtöbb, napjainkban elérhető molekuláris prognosztikus teszt általános része.

Egyik célunk a Ki67 expresszió immunhisztokémiai, direkt mRNS szintet mérő NanostringPCR eljárásokkal való meghatározása és e módszerek összehasonlítása volt. Emellett két, többek között a Ki67-et is vizsgáló multigénes prognosztikus teszt eredményével; az OncotypeDXhányadosával és a PAM50 Breast Cancer Intrinsic Classifiermegadott intrinsic alcsoport beosztással vetettük össze a három eljárás során kapott adatokat.

Vizsgálatunkba az MD Anderson Cancer Centerbe. A daganatok mindegyike ösztrogén receptor pozitív, Her2Statisztikai elemzést SPSS 17.0 és Statistica 9.0 programmal végeztünk.

Eredményeink szerint a direkt Ki67 meghatározásra használt módszerek jól korreláltak egymással (p<0,05). A Ki67 státusz minden vizsgált módszer esetében szignifikáns összefüggést mutatott az Oncotype DX® rekurrencia hányadossal (p<0,003), a PAM50 Breast Cancer Intrinsic Classifieráltal meghatározott proliferációs index

A vizsgált betegcsoportban a Ki67 expresszió önmagában is jól jellemezte az emlőrák prognózisát. Eredményeink alapján a Ki67 proliferációs marker vizsgálatára a megfelelően beállított immunhisztokémia elégséges lehet, amelynek kulcvariablilitás kiküszöbölése.

Doktori Iskola: Patológiai tudományok

Program: Sejt-, extracelluláris matrix

megbetegedésekben. Kísérletes és diagnosztikus patomorfológiai vizsgálatok

Témavezetı: Kulka Janina


E A KI67 IMMUNHISZTOKÉMIA AZ EMLİ

, Hatzis Christos, Szász A. Marcell, Kenessey István, Wang Bailiang, Krisnamurthy kés Anna-Mária, Pusztai Lajos, Kulka Janina


A Ki67 index immunhisztokémiai módszerrel történő meghatározása emlőrákok esetébenokban ajánlásként nem szereplő - gyakorlat. Ugyanakkor a Ki67 proliferációs marker a

legtöbb, napjainkban elérhető molekuláris prognosztikus teszt általános része.

Egyik célunk a Ki67 expresszió immunhisztokémiai, direkt mRNS szintet mérő Nanostringása és e módszerek összehasonlítása volt. Emellett két, többek között

et is vizsgáló multigénes prognosztikus teszt eredményével; az OncotypeDXhányadosával és a PAM50 Breast Cancer Intrinsic Classifier® proliferációs indexével és a teszt által megadott intrinsic alcsoport beosztással vetettük össze a három eljárás során kapott adatokat.

Vizsgálatunkba az MD Anderson Cancer Center-ben 2006-óta kezelt, 59 emlőrákos nőbeteget vontuk ke ösztrogén receptor pozitív, Her2-negatív, pT1

Statisztikai elemzést SPSS 17.0 és Statistica 9.0 programmal végeztünk.

Eredményeink szerint a direkt Ki67 meghatározásra használt módszerek jól korreláltak egymással státusz minden vizsgált módszer esetében szignifikáns összefüggést mutatott az

rekurrencia hányadossal (p<0,003), a PAM50 Breast Cancer Intrinsic Classifieráltal meghatározott proliferációs index-el (p<0,05) és intrinsic emlődaganat a

A vizsgált betegcsoportban a Ki67 expresszió önmagában is jól jellemezte az emlőrák prognózisát. Eredményeink alapján a Ki67 proliferációs marker vizsgálatára a megfelelően beállított immunhisztokémia elégséges lehet, amelynek kulcskérdése a standardizáció mellett az interobszerver

Doktori Iskola: Patológiai tudományok

, extracelluláris matrix-, rostrendszer változások szív- és érrendszeri és egyes daganatos

s diagnosztikus patomorfológiai vizsgálatok

93

KÉMIA AZ EMLİRÁK PROGNÓ-

, Hatzis Christos, Szász A. Marcell, Kenessey István, Wang Bailiang, Krisnamurthy

A Ki67 index immunhisztokémiai módszerrel történő meghatározása emlőrákok esetében régi - ma a rlat. Ugyanakkor a Ki67 proliferációs marker a

legtöbb, napjainkban elérhető molekuláris prognosztikus teszt általános része.

Egyik célunk a Ki67 expresszió immunhisztokémiai, direkt mRNS szintet mérő Nanostring®, valamint ása és e módszerek összehasonlítása volt. Emellett két, többek között

et is vizsgáló multigénes prognosztikus teszt eredményével; az OncotypeDX® rekurrencia proliferációs indexével és a teszt által

megadott intrinsic alcsoport beosztással vetettük össze a három eljárás során kapott adatokat.

óta kezelt, 59 emlőrákos nőbeteget vontuk negatív, pT1-2 és pN0 státuszú volt.

Eredményeink szerint a direkt Ki67 meghatározásra használt módszerek jól korreláltak egymással státusz minden vizsgált módszer esetében szignifikáns összefüggést mutatott az

rekurrencia hányadossal (p<0,003), a PAM50 Breast Cancer Intrinsic Classifier® teszt el (p<0,05) és intrinsic emlődaganat alcsoportokkal (p<0,005).

A vizsgált betegcsoportban a Ki67 expresszió önmagában is jól jellemezte az emlőrák prognózisát. Eredményeink alapján a Ki67 proliferációs marker vizsgálatára a megfelelően beállított

skérdése a standardizáció mellett az interobszerver

és érrendszeri és egyes daganatos

94

E/VI-10 CLAUDIN EXPRESSZIÓ ADAGANATAIBAN

Törzsök Péter 1, Székely Eszter1, Korompay AnnaSzendrıi Attila2, Nyirády Péter2, Romics Imre

Semmelweis Egyetem,1II.sz. Patológiai Intézet, Budapest

Célkitűzés: A nem invazív húgyhólyagdaganaentitások tekintetében ellentmondásos, ezért új markerek szükségesek. Ilyenek lehetnek a claudinok, a tight junction integráns membránfehérjéi, melyek szövet, illetve tumorspecifikus expressziós prmutatnak, ezért több humán daganatos és nem daganatos megbetegedésben prognosztikai és/vagy differenciáldiagnosztikai markernek bizonyultak. A nem invazív humán húgyhólyagdaganatokban jelenleg kevés adattal rendelkezünk a claudin expresszióról.

Célunk volt a claudin expressziós profil vizsgálata humán húgyhólyag invertált papillomákban, papillomákban, alacsony malignus potenciállal rendelkező papillaris urotheliális neopláziákban (PUNLMP) valamint Ta low grade urotheliális carcinomákban (LGdifferenciáldiagnosztikai szerepének meghatározására.

Anyag és módszer: 15 invertált papilloma, 20 papilloma, 20 PUNLMP és 20 LGexpressziós mintázatát és klinikai adatait értékeltük. Mindegyik csoportban a claudinexpressziót vizsgáltuk immunhisztokémia (IHK) és szöveti multiblokk segítségével. Az IHK eredményeit a metszetek digitalizálása után morfometriai programmal, kvantitatívan értékeltük ki.

Eredmények: A claudin-4-et magasan (a medián fölött) exp(PUNLMP és LG-UCC) rövidebb recidíva mentes túlélést mutattak Kaplantest, p=0,04687) a claudin-4-t alacsonyabban termelő tumorral rendelkező betegek hosszabb recidíva mentes túléléséhez képest. A LG-UCC csoport csökkent claudinhez, a papillomákhoz és az invertált papillomákhoz képest.

Megbeszélés: A claudin-4 expressziós mintázat vizsgálata új prognosztikus marker lehet a nem invazív húgyhólyagrákok esetében. A claudin expresszió segítheti az invertált papillomák, papillomák és a nem invazív húgyhólyagrákok differenciáldiagnosztikáját.

Doktori Iskola: Patológiai tudományok Program: Sejt-, extracelluláris mátrix

megbetegedésekben. Kísérletes és diagnosztikus pathomorfológiai vizsgálatokTémavezető: Kiss András E-mail: [email protected]


CLAUDIN EXPRESSZIÓ A HUMÁN HÚGYHÓLYAG NEM

, Korompay Anna1, Székely Tamás1, Riesz Péter, Romics Imre 2, Tímár József1, Schaff Zsuzsa

II.sz. Patológiai Intézet, 2Urológiai Klinika és Uroonkológiai Centrum,

A nem invazív húgyhólyagdaganatok prognosztikája és differenciálentitások tekintetében ellentmondásos, ezért új markerek szükségesek. Ilyenek lehetnek a claudinok, a tight junction integráns membránfehérjéi, melyek szövet, illetve tumorspecifikus expressziós prmutatnak, ezért több humán daganatos és nem daganatos megbetegedésben prognosztikai és/vagy differenciáldiagnosztikai markernek bizonyultak. A nem invazív humán húgyhólyagdaganatokban jelenleg kevés adattal rendelkezünk a claudin expresszióról.

k volt a claudin expressziós profil vizsgálata humán húgyhólyag invertált papillomákban, papillomákban, alacsony malignus potenciállal rendelkező papillaris urotheliális neopláziákban (PUNLMP) valamint Ta low grade urotheliális carcinomákban (LG-UCC) a cladifferenciáldiagnosztikai szerepének meghatározására.

15 invertált papilloma, 20 papilloma, 20 PUNLMP és 20 LGexpressziós mintázatát és klinikai adatait értékeltük. Mindegyik csoportban a claudinexpressziót vizsgáltuk immunhisztokémia (IHK) és szöveti multiblokk segítségével. Az IHK eredményeit a metszetek digitalizálása után morfometriai programmal, kvantitatívan értékeltük ki.

et magasan (a medián fölött) expresszáló non-invazív húgyhólyagrákokban UCC) rövidebb recidíva mentes túlélést mutattak Kaplan-Meier analízisben (log

t alacsonyabban termelő tumorral rendelkező betegek hosszabb recidíva UCC csoport csökkent claudin-1, -2 expressziót mutatott a PUNLMP

hez, a papillomákhoz és az invertált papillomákhoz képest.

4 expressziós mintázat vizsgálata új prognosztikus marker lehet a nem invazív etében. A claudin expresszió segítheti az invertált papillomák, papillomák és a nem

invazív húgyhólyagrákok differenciáldiagnosztikáját.

, extracelluláris mátrix- rostrendszer változások szív- és érrendmegbetegedésekben. Kísérletes és diagnosztikus pathomorfológiai vizsgálatok


HUMÁN HÚGYHÓLYAG NEM INVAZÍV

, Riesz Péter2, Majoros Attila2, , Schaff Zsuzsa1, Kiss András1

Urológiai Klinika és Uroonkológiai Centrum,

tok prognosztikája és differenciál-diagnosztikája az egyes entitások tekintetében ellentmondásos, ezért új markerek szükségesek. Ilyenek lehetnek a claudinok, a tight junction integráns membránfehérjéi, melyek szövet, illetve tumorspecifikus expressziós profilt mutatnak, ezért több humán daganatos és nem daganatos megbetegedésben prognosztikai és/vagy differenciáldiagnosztikai markernek bizonyultak. A nem invazív humán húgyhólyagdaganatokban

k volt a claudin expressziós profil vizsgálata humán húgyhólyag invertált papillomákban, papillomákban, alacsony malignus potenciállal rendelkező papillaris urotheliális neopláziákban

UCC) a claudinok predikciós és

15 invertált papilloma, 20 papilloma, 20 PUNLMP és 20 LG-UCC eset claudin expressziós mintázatát és klinikai adatait értékeltük. Mindegyik csoportban a claudin-1, -2, -4 és -7 expressziót vizsgáltuk immunhisztokémia (IHK) és szöveti multiblokk segítségével. Az IHK eredményeit a metszetek digitalizálása után morfometriai programmal, kvantitatívan értékeltük ki.

invazív húgyhólyagrákokban Meier analízisben (log-rank

t alacsonyabban termelő tumorral rendelkező betegek hosszabb recidíva 2 expressziót mutatott a PUNLMP-

4 expressziós mintázat vizsgálata új prognosztikus marker lehet a nem invazív etében. A claudin expresszió segítheti az invertált papillomák, papillomák és a nem

és érrendszeri és egyes daganatos megbetegedésekben. Kísérletes és diagnosztikus pathomorfológiai vizsgálatok

2011. április 14-15.

E/VI-11 ÉLETKORBECSLİ MÓDSZEIGAZSÁGÜGYI ANTROPOL

Wolff Katalin, Magyar Lóránt

Semmelweis Egyetem, Igazságügyi és Biztosítás

Bevezetés: Mind a történeti, mind az igazságügyi antropológiában kulcsfontosságú szerepet játszik az emberi csontmaradványok alapján történő minél pontosabb nem meghatározás és biológiai életkor becslés. Munkánk során számos esetben találkozunk hiányos, rossz megtarhiányos, sérült csontvázzal, így hasznos a minél több módszer ismerete, elsajátítása és alkalmazása. Jelen esetben az emberi csontváz koponyájára és bordáira kidolgozott korbecslő módszerek vizsgálatát végeztük.

Célok: 2010 februárjától augusztusig terjedő időszakban elhunyt személyek III. IV. és V. szegycsonti bordavégeinek eltávolítását és a koponyavarratok állapotának vizsgálatát végeztük a Semmelweis Egyetem Igazságügyi és Biztosítás-menete közben megtisztítottuk és a külső és belső varratokról fotódokumentációt készítettünk. A korbecslést Meindl és Lovejoy (1985) munkája szerint, hét pont ectocranialis elcsontosodása alapján, illetve Nemeskéri és mtsai (1960) által kidolgozott módszert követő endocranialis elcsontosodás alapján végeztük. Az eltávolított bordavégeket maceráltuk és az életkort Iscan és munkatársai (1984) a negyedik, illetve annak hiányában a harmadik vagy ötödik bordák szegycsont felőli végváltozásaira felállított kilencfokú skála alapján becsültük. A becsült életkorokat az elhunytak ismert életkorával vetettük össze, így célunk ezen életkorbecslő módszerek rutin alkalmazhatóságának vizsgálata volt.

Eredmények: A koponyavarratok külső elcsontosodásának vizsgálatakor becsült életkorok az esetek többségében eltérést mutattak a valódi életkortól. Amennyiben a valós életkor beleesett a módszer által meghatározott korintervallumba, annak átlagától nem ritkán akár tíz évvel is eltért.Eredményeink is az egyre több olyan irányú elképzelést erősítik, melyek a koponyavarratok elcsontosodásának hátterében genetikai meghatározottságot feltételeznek. Mind a külső mind a belső varratok elcsontosodásán alapuló módszerek bizonytalanságát és szumegadott igen nagy korintervallumok is sejtetik.

Az előzőkkel ellentétben azonban az esetek nagy többségében a valódi életkor beleesett a bordák szegycsonti végeinek alapján becsült korintervallumokba.

Fenti eredményeink alapján mind az igazságügyi, mind a történeti antropológia esetében az életkorbecsléshez a vizsgált módszerek közül a bordák szegycsonti végének morfológiai változásaira kidolgozott munkát ajánljuk.

Doktori Iskola: Patológiai tudományok Program: Nép- és közegészségtudományokTémavezető: Sótonyi Péter E-mail: [email protected]

MÓDSZEREK KONTROLL VIZSGÁLIGAZSÁGÜGYI ANTROPOLÓGIA GYAKORLATÁBAN

Semmelweis Egyetem, Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézet, Budapest

Mind a történeti, mind az igazságügyi antropológiában kulcsfontosságú szerepet játszik az emberi csontmaradványok alapján történő minél pontosabb nem meghatározás és biológiai életkor becslés. Munkánk során számos esetben találkozunk hiányos, rossz megtartású, vagy nagymértékben hiányos, sérült csontvázzal, így hasznos a minél több módszer ismerete, elsajátítása és alkalmazása. Jelen esetben az emberi csontváz koponyájára és bordáira kidolgozott korbecslő módszerek vizsgálatát

2010 februárjától augusztusig terjedő időszakban elhunyt személyek III. IV. és V. szegycsonti bordavégeinek eltávolítását és a koponyavarratok állapotának vizsgálatát végeztük a Semmelweis

-orvostani Intézet bonctermi anyagán. A koponyatetőt a boncolás menete közben megtisztítottuk és a külső és belső varratokról fotódokumentációt készítettünk. A korbecslést Meindl és Lovejoy (1985) munkája szerint, hét pont ectocranialis elcsontosodása alapján,

1960) által kidolgozott módszert követő endocranialis elcsontosodás alapján végeztük. Az eltávolított bordavégeket maceráltuk és az életkort Iscan és munkatársai (1984) a negyedik, illetve annak hiányában a harmadik vagy ötödik bordák szegycsont felőli végváltozásaira felállított kilencfokú skála alapján becsültük. A becsült életkorokat az elhunytak ismert életkorával vetettük össze, így célunk ezen életkorbecslő módszerek rutin alkalmazhatóságának

k külső elcsontosodásának vizsgálatakor becsült életkorok az esetek többségében eltérést mutattak a valódi életkortól. Amennyiben a valós életkor beleesett a módszer által meghatározott korintervallumba, annak átlagától nem ritkán akár tíz évvel is eltért.Eredményeink is az egyre több olyan irányú elképzelést erősítik, melyek a koponyavarratok elcsontosodásának hátterében genetikai meghatározottságot feltételeznek. Mind a külső mind a belső varratok elcsontosodásán alapuló módszerek bizonytalanságát és szubjektivitását a szerzők által megadott igen nagy korintervallumok is sejtetik.

Az előzőkkel ellentétben azonban az esetek nagy többségében a valódi életkor beleesett a bordák szegycsonti végeinek alapján becsült korintervallumokba.

án mind az igazságügyi, mind a történeti antropológia esetében az életkorbecsléshez a vizsgált módszerek közül a bordák szegycsonti végének morfológiai változásaira

észségtudományok

95

REK KONTROLL VIZSGÁLATA AZ ÓGIA GYAKORLATÁBAN

orvostani Intézet, Budapest

Mind a történeti, mind az igazságügyi antropológiában kulcsfontosságú szerepet játszik az emberi csontmaradványok alapján történő minél pontosabb nem meghatározás és biológiai életkor

tású, vagy nagymértékben hiányos, sérült csontvázzal, így hasznos a minél több módszer ismerete, elsajátítása és alkalmazása. Jelen esetben az emberi csontváz koponyájára és bordáira kidolgozott korbecslő módszerek vizsgálatát

2010 februárjától augusztusig terjedő időszakban elhunyt személyek III. IV. és V. szegycsonti bordavégeinek eltávolítását és a koponyavarratok állapotának vizsgálatát végeztük a Semmelweis

gán. A koponyatetőt a boncolás menete közben megtisztítottuk és a külső és belső varratokról fotódokumentációt készítettünk. A korbecslést Meindl és Lovejoy (1985) munkája szerint, hét pont ectocranialis elcsontosodása alapján,

1960) által kidolgozott módszert követő endocranialis elcsontosodás alapján végeztük. Az eltávolított bordavégeket maceráltuk és az életkort Iscan és munkatársai (1984) a negyedik, illetve annak hiányában a harmadik vagy ötödik bordák szegycsont felőli végének életkori változásaira felállított kilencfokú skála alapján becsültük. A becsült életkorokat az elhunytak ismert életkorával vetettük össze, így célunk ezen életkorbecslő módszerek rutin alkalmazhatóságának

k külső elcsontosodásának vizsgálatakor becsült életkorok az esetek többségében eltérést mutattak a valódi életkortól. Amennyiben a valós életkor beleesett a módszer által meghatározott korintervallumba, annak átlagától nem ritkán akár tíz évvel is eltért. Eredményeink is az egyre több olyan irányú elképzelést erősítik, melyek a koponyavarratok elcsontosodásának hátterében genetikai meghatározottságot feltételeznek. Mind a külső mind a belső

bjektivitását a szerzők által

Az előzőkkel ellentétben azonban az esetek nagy többségében a valódi életkor beleesett a bordák

án mind az igazságügyi, mind a történeti antropológia esetében az életkorbecsléshez a vizsgált módszerek közül a bordák szegycsonti végének morfológiai változásaira

96

E/VI-12 CONNEXIN IZOTÍPUSOK EMLİRÁK PROGRESSZIÓV

Zsákovics Ivett1, Szász A. Marcell2

Semmelweis Egyetem, 1I. Sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet,Budapest

Cél: A szolid szövetekben nagy számban előforduló connexin (Cx) „gap junction” membráncsatornákon (rés-junkció) keresztül a szomszédos sejtek direkt kommunikációra képesek. A rés junkciók fontos szerepet játszanak az akciós potenciál terjedésében, a sejtprolifapoptózis szabályozásában. Emberben 21a karcinogenezisben is fontos, de többrétű. Aktivitásuk a daganatpromóciót általában gátolja, csökkent kifejeződésük elősegíti a daganatprogressziót, de az áttétek kialakulásában is részt vehetnek. Módszertani hiányosságok miatt a normál, ill. daganatos emlőhám connexin kifejeződését vizsgáló szisztémás tanulmányok nem születtek. Munkánk célja a Cxprogressziójában betöltött szerepének vizsgálata, melyre egy nemzetközileg is egyedülálló módszert fejlesztettünk ki.

Anyag és módszer: A szöveti multiblokk (TMA) módszer, kombinálása többcsatornás és többrétű digitális fluoreszcens mikroszkópiávpermanens fluoreszcens jelek azonosítását szimpla és többes immunjelölés után. A metszeteket hazai fejlesztésű műszerrel (PannoramicScan, 3DHISTECH, Budapest) digitalizáltuk és számítógépes program (TMA Module) segítségével értékeltük ki, és összehasonlítottuk az emlőrákok korszerű, molekuláris alapú fenotípusaival. Klinikailag követett, egyenként 86 mintából álló grade 1primer emlő daganatokat vizsgáltunk, az eredmények statisztikailag é

Eredmények: Normális emlőhámban az irodalomban már leírt Cx43 és Cx2630.2 és Cx32 megjelenését is. Cx43 főleg grade Inegatív (ER/PgR/HER2-) ill. HER2 pozitív esetáltal jelzett proliferációs aktivitással. Ezzel szemben a Cx26, Cx30 és Cx32 gyakran megjelent grade IIIas, rossz prognózisú daganatokban. “High grade”, proliferáló daganatokban találtunk normál emlőhámra nem jellemző Cx-eket is: Cx23Cx23 és Cx46 az avaszkuláris szemlencsében fordul, emlőrákban segítheti a daganat hypoxiatűrését.

Konklúzió: Cx-ek grade I-es daganatokban tumorszupresszív rákokban támogathatják a tumoradaptációtdaganatokban klinikailag releváns alcsoportok elkülönítését és a személyre szabott prognózis és terápia kialakítását segítheti.



CONNEXIN IZOTÍPUSOK KIFEJEZİDÉSÉNEK KAPCRÁK PROGRESSZIÓVAL

2, Balla Péter1, Kulka Janina2, Krenács Tibor

I. Sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet,2 II. Sz. Patológiai Intézet,

A szolid szövetekben nagy számban előforduló connexin (Cx) „gap junction” membráncsatornákon junkció) keresztül a szomszédos sejtek direkt kommunikációra képesek. A rés junkciók fontos

szerepet játszanak az akciós potenciál terjedésében, a sejtproliferáció kontrolljában, a differenciáció és apoptózis szabályozásában. Emberben 21-féle szelektív permeabilitású connexint klónoztak, szerepük a karcinogenezisben is fontos, de többrétű. Aktivitásuk a daganatpromóciót általában gátolja, csökkent

k elősegíti a daganatprogressziót, de az áttétek kialakulásában is részt vehetnek. Módszertani hiányosságok miatt a normál, ill. daganatos emlőhám connexin kifejeződését vizsgáló szisztémás tanulmányok nem születtek. Munkánk célja a Cx-ek emlőrák kialakuláprogressziójában betöltött szerepének vizsgálata, melyre egy nemzetközileg is egyedülálló módszert

A szöveti multiblokk (TMA) módszer, kombinálása többcsatornás és többrétű digitális fluoreszcens mikroszkópiával megengedi nagyszámú szövetmintában az 1µmpermanens fluoreszcens jelek azonosítását szimpla és többes immunjelölés után. A metszeteket hazai fejlesztésű műszerrel (PannoramicScan, 3DHISTECH, Budapest) digitalizáltuk és számítógépes

MA Module) segítségével értékeltük ki, és összehasonlítottuk az emlőrákok korszerű, molekuláris alapú fenotípusaival. Klinikailag követett, egyenként 86 mintából álló grade 1primer emlő daganatokat vizsgáltunk, az eredmények statisztikailag értékeltük.

Normális emlőhámban az irodalomban már leírt Cx43 és Cx2630.2 és Cx32 megjelenését is. Cx43 főleg grade I-es, luminális A típusú daganatokban fordult elő, tripla

) ill. HER2 pozitív esetekben alig. Cx43 expresszió fordítottan változott a Ki67 által jelzett proliferációs aktivitással. Ezzel szemben a Cx26, Cx30 és Cx32 gyakran megjelent grade IIIas, rossz prognózisú daganatokban. “High grade”, proliferáló daganatokban találtunk normál

eket is: Cx23-at, Cx31-et, Cx37-et, Cx46-ot, Cx50Cx23 és Cx46 az avaszkuláris szemlencsében fordul, emlőrákban segítheti a daganat hypoxiatűrését.

es daganatokban tumorszupresszív szerepet tölthetnek be, grade IIIrákokban támogathatják a tumoradaptációt- és túlélést. Cx-ek megjelenésének igazolása “high grade” daganatokban klinikailag releváns alcsoportok elkülönítését és a személyre szabott prognózis és


DÉSÉNEK KAPCSOLATA AZ

, Krenács Tibor1

II. Sz. Patológiai Intézet,

A szolid szövetekben nagy számban előforduló connexin (Cx) „gap junction” membráncsatornákon junkció) keresztül a szomszédos sejtek direkt kommunikációra képesek. A rés junkciók fontos

eráció kontrolljában, a differenciáció és féle szelektív permeabilitású connexint klónoztak, szerepük

a karcinogenezisben is fontos, de többrétű. Aktivitásuk a daganatpromóciót általában gátolja, csökkent k elősegíti a daganatprogressziót, de az áttétek kialakulásában is részt vehetnek.

Módszertani hiányosságok miatt a normál, ill. daganatos emlőhám connexin kifejeződését vizsgáló ek emlőrák kialakulásában és

progressziójában betöltött szerepének vizsgálata, melyre egy nemzetközileg is egyedülálló módszert

A szöveti multiblokk (TMA) módszer, kombinálása többcsatornás és többrétű al megengedi nagyszámú szövetmintában az 1µm-nél kisebb

permanens fluoreszcens jelek azonosítását szimpla és többes immunjelölés után. A metszeteket hazai fejlesztésű műszerrel (PannoramicScan, 3DHISTECH, Budapest) digitalizáltuk és számítógépes

MA Module) segítségével értékeltük ki, és összehasonlítottuk az emlőrákok korszerű, molekuláris alapú fenotípusaival. Klinikailag követett, egyenként 86 mintából álló grade 1-2, ill. 3-as

rtékeltük.

Normális emlőhámban az irodalomban már leírt Cx43 és Cx26-on kívül igazoltuk Cx30, es, luminális A típusú daganatokban fordult elő, tripla

ekben alig. Cx43 expresszió fordítottan változott a Ki67 által jelzett proliferációs aktivitással. Ezzel szemben a Cx26, Cx30 és Cx32 gyakran megjelent grade III-as, rossz prognózisú daganatokban. “High grade”, proliferáló daganatokban találtunk normál

ot, Cx50-et és Cx62-t. Normálisan Cx23 és Cx46 az avaszkuláris szemlencsében fordul, emlőrákban segítheti a daganat hypoxiatűrését.

szerepet tölthetnek be, grade III-as ek megjelenésének igazolása “high grade”

daganatokban klinikailag releváns alcsoportok elkülönítését és a személyre szabott prognózis és

2011. április 14-15.

Dr. Cseh Károly egyetemi tanár

E/VII ELİADÁSSZEKCIÓ

Elnök: Dr. Cseh Károly egyetemi tanár

97

98


2011. április 14-15.

E/VII-1 A RENIN-ANGIOTENZINGÁTLÁSÁNAK HATÁSA DINA/K ATP-ÁZ (NKA) ÉS A H

Bánki Nóra Fanni1, Wagner LászlóDegrell Péter5, Szabó Attila József

Semmelweis Egyetem,1I. sz. Gyermekgyógyászati Klinika,3Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai Intézet, Budapest4MTA Nefrológiai Kutatólaboratórium Semmelwe5Pécsi Tudományegyetem, II. Belgyógyászati Klinika és Nefrológiai Centrum, Pécs

Bevezetés: Diabéteszben, mely a felnőttkori krónikus veseelégtelenség vezető oka, fokozódik a renális RAAS aktivitása. Korábban diabéteszes állatmodellenés megváltozik az enzim lokalizációja, melyet a HSP72 stabilizál.

Célkitűzés: A különböző RAAS gátlószerek hatásprofilját, ill. a hiperglikémia és a hiperozmolalitás hatását vizsgálatuk a DN kialakulására, é

Módszerek: Streptozotocinnal indukált diabétesz 5 hetes fennállása után a patkányokat két hétig p.o. enalaprillal, lozartánnal, spironolaktonnal és eplerenonnala vese funkcionális és hisztológiai károsodását, a renális NKA és HSP72 kifejeződését és lokalizációját.5mM és 35 mM glükózon, ill. 35mM mannózon tenyésztett, ugyanezen anyagokkal kezelt HKsejtekben is mértük a NKA-t és a HSP72

Eredmények: A vesék hisztológiai károsodását valamennyi kezelés mérsékelte, míg a vesefunkciót az aldoszteron antagonisták javítottál leginkább. A diabéteszben megemelkedett renális NKA és HSP72 szintjét a kezelések csökkentették, az enalapril kivételével. Az enzim lokalizációját azstabilizálta. A hiperglikémia emelte a tubulussejtekben NKA fehérje mennyiségét. A NKA emelkedést a kezelések csökkentették, kivéve a lozartánt.

Következtetés: Az aldoszteron antagonsiták a DN mérséklése szempontjából, és szerepet játszhatnak a kóros tubuláris NKA helyreállításában. A hiperglikémia önmagában, hiperozmolaritást okozó hatásán túl is befolyásolja a tubuláris NKA

Doktori Iskola: Klinikai orvostudományokProgram: Krónikus betegségek gyermekkori prevenciójaTémavezető: Fekete Andrea E-mail: [email protected]

ANGIOTENZIN-ALDOSZTERON RENDSZERGÁTLÁSÁNAK HATÁSA DIABÉTESZES NEFROPÁTIÁ

ÁZ (NKA) ÉS A HİSOKK-FEHÉRJE (HSP) 72 SZE

, Wagner László2, Vér Ágota3, Prókai Ágnes1, Rosta Máté, Szabó Attila József1, Fekete Andrea1

I. sz. Gyermekgyógyászati Klinika,2 Transzplantációs és Sebészeti Klinika, Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai Intézet, BudapestMTA Nefrológiai Kutatólaboratórium Semmelweis Egyetem, Budapest Pécsi Tudományegyetem, II. Belgyógyászati Klinika és Nefrológiai Centrum, Pécs

Diabéteszben, mely a felnőttkori krónikus veseelégtelenség vezető oka, fokozódik a renális RAAS aktivitása. Korábban diabéteszes állatmodellen kimutattuk, hogy a renális NKA expressziója nő és megváltozik az enzim lokalizációja, melyet a HSP72 stabilizál.

A különböző RAAS gátlószerek hatásprofilját, ill. a hiperglikémia és a hiperozmolalitás hatását vizsgálatuk a DN kialakulására, és a NKA és a HSP72 kifejeződésére.

Streptozotocinnal indukált diabétesz 5 hetes fennállása után a patkányokat két hétig p.o. spironolaktonnal és eplerenonnal, valamint vehikulummal kezeltük. Vizsgáltuk

funkcionális és hisztológiai károsodását, a renális NKA és HSP72 kifejeződését és lokalizációját.5mM és 35 mM glükózon, ill. 35mM mannózon tenyésztett, ugyanezen anyagokkal kezelt HK

t és a HSP72-t.

ógiai károsodását valamennyi kezelés mérsékelte, míg a vesefunkciót az aldoszteron antagonisták javítottál leginkább. A diabéteszben megemelkedett renális NKA és HSP72 szintjét a kezelések csökkentették, az enalapril kivételével. Az enzim lokalizációját azstabilizálta. A hiperglikémia emelte a tubulussejtekben NKA fehérje mennyiségét. A NKA emelkedést a kezelések csökkentették, kivéve a lozartánt.

Az aldoszteron antagonsiták – az ACE gátlók és az ARBk mellett a DN mérséklése szempontjából, és szerepet játszhatnak a kóros tubuláris NKA helyreállításában. A hiperglikémia önmagában, hiperozmolaritást okozó hatásán túl is befolyásolja a tubuláris NKA

Doktori Iskola: Klinikai orvostudományok ikus betegségek gyermekkori prevenciója

99

ALDOSZTERON RENDSZER (RAAS) ABÉTESZES NEFROPÁTIÁBAN (DNP): A

FEHÉRJE (HSP) 72 SZEREPE

, Rosta Máté1, Vannay Ádám4,

Transzplantációs és Sebészeti Klinika, Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai Intézet, Budapest

Pécsi Tudományegyetem, II. Belgyógyászati Klinika és Nefrológiai Centrum, Pécs

Diabéteszben, mely a felnőttkori krónikus veseelégtelenség vezető oka, fokozódik a renális kimutattuk, hogy a renális NKA expressziója nő

A különböző RAAS gátlószerek hatásprofilját, ill. a hiperglikémia és a hiperozmolalitás

Streptozotocinnal indukált diabétesz 5 hetes fennállása után a patkányokat két hétig p.o. , valamint vehikulummal kezeltük. Vizsgáltuk

funkcionális és hisztológiai károsodását, a renális NKA és HSP72 kifejeződését és lokalizációját. 5mM és 35 mM glükózon, ill. 35mM mannózon tenyésztett, ugyanezen anyagokkal kezelt HK-2

ógiai károsodását valamennyi kezelés mérsékelte, míg a vesefunkciót az aldoszteron antagonisták javítottál leginkább. A diabéteszben megemelkedett renális NKA és HSP72 szintjét a kezelések csökkentették, az enalapril kivételével. Az enzim lokalizációját az összes kezelés stabilizálta. A hiperglikémia emelte a tubulussejtekben NKA fehérje mennyiségét. A NKA emelkedést a

az ACE gátlók és az ARBk mellett - hatékonyak lehetnek a DN mérséklése szempontjából, és szerepet játszhatnak a kóros tubuláris NKA helyreállításában. A hiperglikémia önmagában, hiperozmolaritást okozó hatásán túl is befolyásolja a tubuláris NKA-t.

100

E/VII-2 THE EFFECT OF NANOFATTY LIVER IN RATS

Hegedüs Viktor1,5, Prokisch JózsefSzijártó Attila5, Blázovics Anna1 1 Department of Pharmacognosy, Semmelweis University, Budapest2 Institute of Bio- and Environmental Genetic Department, University of Debrecen, Debrecen3 1st Department of Internal Medicine, Labora4 2nd Department of Pathology, Semmelweis University, Budapest5 1st Department of Surgery, Semmelweis University, Budapest

Introduction: Selenium has a key functional role in the antioxidant defense mechanismselenium toxicity can be observed in liver, spleen, kidney and heart tissues, but the pancreas is the most sensitive. It is supposed that selenium can act with disulfide groups of proteins, and relative stable selenotrisulfides can be formed.

Selenite can react with glutathione and forms HSelenium toxicity depends on concentration, and the concentration range is narrow between toxic and beneficial concentrations for life. It is known the seleniour experiments was to examine the effectiveness of selenium nanoparticles in recommended doses in experimentally induced fatty liver in rats.

Methods: 20 animals were studied in this experiment.μg/1bwkg was applied i.p. in a 7 daycholesterol, 0.5% cholic acid, 20% sunflower oil for 10 days) with adequate controls.

Results and discussion: While nanoseleniparameter in liver tissue of healthy animals, until ambivalent effects were observed in rats with fatty liver in their liver and plasma. Some of the routine parameters were also increased in treated rats wifatty liver. Histopathological study did not show any significant alterations in both nanoselenium treated groups.

Conclusion: On the basis of our results selenium support must be controlled rigorously by measuring the redox parameters in fatty liver.

ETT 002/02

Doktoei Iskola: Klinikai orvostudományokProgram: A hepatológia szabadgyökös és immunológiai vonatkozásaiTémavezetők: Blázovics Anna, Szijártó AttilaE-mail: [email protected]


THE EFFECT OF NANO-SELENIUM IN EXPERIMENTALLY INDUCED

, Prokisch József2, Ditrói Kálmán1, Bekı Gabriella3, Lotz Gábor

Department of Pharmacognosy, Semmelweis University, Budapest and Environmental Genetic Department, University of Debrecen, Debrecen

Department of Internal Medicine, Laboratory Center, Semmelweis University, BudapestDepartment of Pathology, Semmelweis University, Budapest Department of Surgery, Semmelweis University, Budapest

Selenium has a key functional role in the antioxidant defense mechanismselenium toxicity can be observed in liver, spleen, kidney and heart tissues, but the pancreas is the most sensitive. It is supposed that selenium can act with disulfide groups of proteins, and relative stable selenotrisulfides can be formed.

lenite can react with glutathione and forms H2Se and in this reaction superoxide anion is formed. Selenium toxicity depends on concentration, and the concentration range is narrow between toxic and beneficial concentrations for life. It is known the selenium deficiency in fatty liver. Therefore the aim of our experiments was to examine the effectiveness of selenium nanoparticles in recommended doses in experimentally induced fatty liver in rats.

20 animals were studied in this experiment. Non toxic nanoselenium product in dose 2 μg/1bwkg was applied i.p. in a 7 day-treatment for 5 rats with alimentary induced fatty liver (2% cholesterol, 0.5% cholic acid, 20% sunflower oil for 10 days) with adequate controls.

While nanoselenium in this applied dose enhanced the inflammatory parameter in liver tissue of healthy animals, until ambivalent effects were observed in rats with fatty liver in their liver and plasma. Some of the routine parameters were also increased in treated rats wifatty liver. Histopathological study did not show any significant alterations in both nanoselenium

On the basis of our results selenium support must be controlled rigorously by measuring

Doktoei Iskola: Klinikai orvostudományok Program: A hepatológia szabadgyökös és immunológiai vonatkozásai Témavezetők: Blázovics Anna, Szijártó Attila


NTALLY INDUCED

Gábor4, Stangl Rita5,

and Environmental Genetic Department, University of Debrecen, Debrecen tory Center, Semmelweis University, Budapest

Selenium has a key functional role in the antioxidant defense mechanism. Although selenium toxicity can be observed in liver, spleen, kidney and heart tissues, but the pancreas is the most sensitive. It is supposed that selenium can act with disulfide groups of proteins, and relative

Se and in this reaction superoxide anion is formed. Selenium toxicity depends on concentration, and the concentration range is narrow between toxic and

um deficiency in fatty liver. Therefore the aim of our experiments was to examine the effectiveness of selenium nanoparticles in recommended doses in

nanoselenium product in dose 2 treatment for 5 rats with alimentary induced fatty liver (2%

cholesterol, 0.5% cholic acid, 20% sunflower oil for 10 days) with adequate controls.

um in this applied dose enhanced the inflammatory parameter in liver tissue of healthy animals, until ambivalent effects were observed in rats with fatty liver in their liver and plasma. Some of the routine parameters were also increased in treated rats with fatty liver. Histopathological study did not show any significant alterations in both nanoselenium

On the basis of our results selenium support must be controlled rigorously by measuring

2011. április 14-15.

E/VII-3 A MESENCHYMALIS İSSEGYULLADÁSOS CYTOKINE

Hegyi Beáta, Kudlik Gyöngyi, Sági Bernadett, Uher Ferenc

Országos Vérellátó Szolgálat, İssejt

A mesenchymalis ős- vagy stroma sejtek (MSC) részben közvetlen sejtszolubilis mediátorok révén gátolják az immunválaszt. Utóbbiak közül a prosztaglandintűnik az egyik legfontosabbnak. Jelen munkánkban ezért azt vizsgáltuk, hogyan változik az MSCtermelése aktivált T-sejtek, gyulladásos cytokinek (Tendotoxin (LPS) jelenlétében? Egyben azt is tisztázni szerettük volna, hogy a sejtek ezen mediátorok jelenlétében is megőrzik-e immunszuppresszív aktivitásukat?

MSC kultúrákat 10-12 hetes C57Bl/6 egerek csonELISA módszerrel határoztuk meg szekretált PGE2 mennyiségét. A mitogénnel (ConA) és alloantigénnel (kevert lymphocyta kultúra) stimulált Ttimidin felvételük alapján mértük.

Megállapítottuk, hogy az MSC-k komplett médiumban egyval stimulált T-sejtek, vagy nagy mennyiségű TNF12-16 ezer pg/ml-re nő. Az IFN-γ-nak ha egyidejűleg 10 ng/ml – önmagában hatástalan felülúszójukban ismét 12-16 ezer pg/mlszinergisztikusan hat, erőteljesen „potenciálja” annak PGE2önmagában – széles koncentráció tartományban (10 PGE2 szekréciót indukál, a cytokinek által kiváltott mediátor megváltoztatja. A TNF-α és IFN-γ által indukált PGE2 szekréció maximuma (12100 ng/ml endotoxin egyidejű jelenlétében egy nappal későbbre tolódik (48 vs. 72 óra).

A TNF-α-val, IFN-γ-val, vagy a két cyproliferációt gátló aktivitásukat. Az LPS ezt a gátló aktivitást idejétől, stb. függően - akár pozitív, akár negatív irányba képes befolyásolni. Az MSCgyulladásos környezetben is megőrzik, illetve megőrizhetik immunszuppresszív aktivitásukat, sőt akár fokozhatják is egyes – a szuppresszív hatásért felelős környezetben.

Doktori Iskola: Klinikai orvostudományokProgram: Klinikai Haematológia Témavezető: Uher Ferenc E-mail: [email protected]

İSSEJTEK PROSZTAGLANDINGYULLADÁSOS CYTOKINEK ÉS ENDOTOXIN JELEN

, Kudlik Gyöngyi, Sági Bernadett, Uher Ferenc

ssejt-biológia, Budapest

vagy stroma sejtek (MSC) részben közvetlen sejt-sejt kölcsönhatások, részolubilis mediátorok révén gátolják az immunválaszt. Utóbbiak közül a prosztaglandintűnik az egyik legfontosabbnak. Jelen munkánkban ezért azt vizsgáltuk, hogyan változik az MSC

sejtek, gyulladásos cytokinek (TNF-α és/vagy IFN-γ) nitrogénendotoxin (LPS) jelenlétében? Egyben azt is tisztázni szerettük volna, hogy a sejtek ezen mediátorok

e immunszuppresszív aktivitásukat?

12 hetes C57Bl/6 egerek csontvelő mintáiból állítottunk elő. A sejtek felülúszóiból ELISA módszerrel határoztuk meg szekretált PGE2 mennyiségét. A mitogénnel (ConA) és alloantigénnel (kevert lymphocyta kultúra) stimulált T-sejtek proliferációját, illetve annak gátlását

k komplett médiumban egy-két ezer pg/ml PGE2sejtek, vagy nagy mennyiségű TNF-α (50 ng/ml) jelenlétében ez az érték 48 óra alatt

nak viszont nincs ilyen, PGE2 termelést fokozó hatása. Ugyanakkor, önmagában hatástalan - TNF-α-t és 20 ng/ml IFN

16 ezer pg/ml-re nő a PGE2 koncentrációja. Az IFNinergisztikusan hat, erőteljesen „potenciálja” annak PGE2-termelést indukáló hatását. Az LPS

széles koncentráció tartományban (10 µg/ml, illetve 100 ng/ml) is PGE2 szekréciót indukál, a cytokinek által kiváltott mediátor felszabadulás időkinetikáját azonban

által indukált PGE2 szekréció maximuma (12100 ng/ml endotoxin egyidejű jelenlétében egy nappal későbbre tolódik (48 vs. 72 óra).

val, vagy a két cytokin különböző kombinációival előkezelt MSCproliferációt gátló aktivitásukat. Az LPS ezt a gátló aktivitást – koncentrációjától, a kultúrához adás

akár pozitív, akár negatív irányba képes befolyásolni. Az MSCgyulladásos környezetben is megőrzik, illetve megőrizhetik immunszuppresszív aktivitásukat, sőt akár

a szuppresszív hatásért felelős – mediátorok, például a PGE2 termelését ilyen

ományok

101

JTEK PROSZTAGLANDIN-E2 TERMELÉSE K ÉS ENDOTOXIN JELENLÉTÉBEN

sejt kölcsönhatások, részben szolubilis mediátorok révén gátolják az immunválaszt. Utóbbiak közül a prosztaglandin-E2 (PGE2) tűnik az egyik legfontosabbnak. Jelen munkánkban ezért azt vizsgáltuk, hogyan változik az MSC-k PGE2

) nitrogén-oxid (NO), valamint endotoxin (LPS) jelenlétében? Egyben azt is tisztázni szerettük volna, hogy a sejtek ezen mediátorok

tvelő mintáiból állítottunk elő. A sejtek felülúszóiból ELISA módszerrel határoztuk meg szekretált PGE2 mennyiségét. A mitogénnel (ConA) és

sejtek proliferációját, illetve annak gátlását 3H-

két ezer pg/ml PGE2-t szekretálnak. ConA-(50 ng/ml) jelenlétében ez az érték 48 óra alatt

viszont nincs ilyen, PGE2 termelést fokozó hatása. Ugyanakkor, t és 20 ng/ml IFN-γ-t adunk a sejtekhez,

re nő a PGE2 koncentrációja. Az IFN-γ tehát a TNF-α-val termelést indukáló hatását. Az LPS

g/ml, illetve 100 ng/ml) is - legfeljebb mérsékelt felszabadulás időkinetikáját azonban

által indukált PGE2 szekréció maximuma (12-16 ezer pg/ml) már 100 ng/ml endotoxin egyidejű jelenlétében egy nappal későbbre tolódik (48 vs. 72 óra).

tokin különböző kombinációival előkezelt MSC-k megőrzik T-sejt koncentrációjától, a kultúrához adás

akár pozitív, akár negatív irányba képes befolyásolni. Az MSC-k tehát gyulladásos környezetben is megőrzik, illetve megőrizhetik immunszuppresszív aktivitásukat, sőt akár

mediátorok, például a PGE2 termelését ilyen

102

E/VII-4 GÉNEXPRESSZIÓS VÁLTOMELLÉKVESEKÉREG CARC

Szabó Diána Rita1, Zsippai AdriennBendes Melinda Réka1, Nagy ZoltánRácz Károly1, Igaz Péter1

1 Semmelweis Egyetem, II. Belgyógyászati Klinika, Immunbiológiai Intézet, Budapest 3 MTA-SE Molekuláris Medicina Kutatócsoport, Budapest

Bevezetés: A mellékvesekéreg carcinoma adjuváns kezelésében az egyetlen hatékony gyógyszeres kezelési lehetőség a mitotán alkalmazása. A DDTnélkül, hogy hatásmechanizmusának pontos részleteit ismernénk.

Célkitűzés: A mitotán hatására bekövetkező génexpressziós eltérések vizsgálata.

Módszerek: Humán NCI-H295R mellékvesekéreg carcinoma sejtvonalat kezeltünk in vitro mitotánnal. Az optimális kezelési koncentráhormontermelésének (RIA: kortizol, androszténdion, dehidroepiandroszteronhatároztuk meg. Az mRNS expressziós mintázatot a sejttenyészetek 48 és 72 órás kezelését követőenAgilent microarray platformon vizsgáltuk. A génexpressziós eltérések biológiai jelentőségét útvonalelemzéssel vizsgáltuk (Ingenuity Pathway Analysis).

Eredmények: A sejtek életképessége és a hormontermelés gátlása alapján a mitotán 5x10koncentrációját találtuk optimálisnak. A mitotán e koncentrációban nem eredményezett lényegi sejtpusztulást, de a sejtek hormontermelését hatékonyan gátolta. Mind a 48, mind a 72 órás mitotán kezelések hatására kb. 100-100 gén mutatott szignifikáns, Az mRNS expressziós eltérések útvonal elemzésével a retinoid/RXR (retinoid X receptor) jelátviteli út érintettségét mutatták, ami a szabad koleszterin szint emelkedése nyomán közrejátszhat a mitotán citotoxikus hatásában.

Következtetések: A mitotán kezelés hatására bekövetkező génexpressziós változásokat elsőként vizsgáltuk. A retinoid jelátvitel érintettségére eddig nem voltak adatok és ez az útvonal a mitotán hatásának új aspektusát jelentheti. Eredményeink új te

Doktori Iskola: Klinikai orvostudományokProgram: Hormonális szabályozó mechanizmusokTémavezető: Igaz Péter E-mail: [email protected]


GÉNEXPRESSZIÓS VÁLTOZÁSOK MITOTÁNKEZELÉSMELLÉKVESEKÉREG CARCINOMA SEJTVONALON

, Zsippai Adrienn1, Tömböl Zsófia1, Éder Katalin2, Szabó Péter Márton, Nagy Zoltán1, Patócs Attila3, Tóth Sára2, Falus András

Semmelweis Egyetem, II. Belgyógyászati Klinika, 2 Semmelweis Egyetem, Genetikai, Sejt

SE Molekuláris Medicina Kutatócsoport, Budapest

A mellékvesekéreg carcinoma adjuváns kezelésében az egyetlen hatékony gyógyszeres kezelési lehetőség a mitotán alkalmazása. A DDT-származék mitotánt közel 50 éve alkalmazzák a

atásmechanizmusának pontos részleteit ismernénk.

A mitotán hatására bekövetkező génexpressziós eltérések vizsgálata.

H295R mellékvesekéreg carcinoma sejtvonalat kezeltünk in vitro mitotánnal. ciót a sejtek viabilitásának (flow-citometria, MTT festés) és

hormontermelésének (RIA: kortizol, androszténdion, dehidroepiandroszteronhatároztuk meg. Az mRNS expressziós mintázatot a sejttenyészetek 48 és 72 órás kezelését követőenAgilent microarray platformon vizsgáltuk. A génexpressziós eltérések biológiai jelentőségét útvonalelemzéssel vizsgáltuk (Ingenuity Pathway Analysis).

A sejtek életképessége és a hormontermelés gátlása alapján a mitotán 5x10koncentrációját találtuk optimálisnak. A mitotán e koncentrációban nem eredményezett lényegi sejtpusztulást, de a sejtek hormontermelését hatékonyan gátolta. Mind a 48, mind a 72 órás mitotán

100 gén mutatott szignifikáns, kétszeresnél nagyobb expressziós eltérést. Az mRNS expressziós eltérések útvonal elemzésével a retinoid/RXR (retinoid X receptor) jelátviteli út érintettségét mutatták, ami a szabad koleszterin szint emelkedése nyomán közrejátszhat a mitotán

A mitotán kezelés hatására bekövetkező génexpressziós változásokat elsőként vizsgáltuk. A retinoid jelátvitel érintettségére eddig nem voltak adatok és ez az útvonal a mitotán hatásának új aspektusát jelentheti. Eredményeink új terápiás támadáspontok lehetőségét is felvethetik.



ZÁSOK MITOTÁNKEZELÉS HATÁSÁRA

, Szabó Péter Márton1, , Falus András2,

Semmelweis Egyetem, Genetikai, Sejt- és

A mellékvesekéreg carcinoma adjuváns kezelésében az egyetlen hatékony gyógyszeres származék mitotánt közel 50 éve alkalmazzák a

A mitotán hatására bekövetkező génexpressziós eltérések vizsgálata.

H295R mellékvesekéreg carcinoma sejtvonalat kezeltünk in vitro mitotánnal. citometria, MTT festés) és

hormontermelésének (RIA: kortizol, androszténdion, dehidroepiandroszteron-szulfát) vizsgálatával határoztuk meg. Az mRNS expressziós mintázatot a sejttenyészetek 48 és 72 órás kezelését követően Agilent microarray platformon vizsgáltuk. A génexpressziós eltérések biológiai jelentőségét

A sejtek életképessége és a hormontermelés gátlása alapján a mitotán 5x10-6 M-os koncentrációját találtuk optimálisnak. A mitotán e koncentrációban nem eredményezett lényegi sejtpusztulást, de a sejtek hormontermelését hatékonyan gátolta. Mind a 48, mind a 72 órás mitotán

kétszeresnél nagyobb expressziós eltérést. Az mRNS expressziós eltérések útvonal elemzésével a retinoid/RXR (retinoid X receptor) jelátviteli út érintettségét mutatták, ami a szabad koleszterin szint emelkedése nyomán közrejátszhat a mitotán

A mitotán kezelés hatására bekövetkező génexpressziós változásokat elsőként vizsgáltuk. A retinoid jelátvitel érintettségére eddig nem voltak adatok és ez az útvonal a mitotán

rápiás támadáspontok lehetőségét is felvethetik.

2011. április 14-15.

E/VII-5 NÖVEKEDÉSI PORC PROLFEMUR DISZTÁLIS-LATERÁLIS EPIPHYSIS ZEL TÖRTÉNİ GÁTLÁSA

Ijjas Lırinc1, Domos Gyula1, Dunay Miklós 1 Semmelweis Egyetem, Ortopédiai Klinika, Budapest2 Szent István Egyetem, Állatorvos3 Semmelweis Egyetem, II. sz. Patológiai Intézet, Budapest

Vizsgálatunkat tízhetes, fejlődő nyulakon végezzük. Nyolcas lemezzel műtéti úton zárjuk a nyulak bal femur disztális-laterális epiphysisét három hétig. A lemezt ekkor eltávolítjuk. A vizsgált nyulakból két csoportot képzünk. 1. csoport: a lemez eltávolításakor azonnal leöljük 2. csoport: még három hétig élve maradnak a nyolcas lemez eltávolítása után. A leölést követően eltávolítjuk a vizsgálni kívánt epiphysist. A csont-porc blokkokat Ki67 immunfluorescens feproliferáló porcsejteket mutatja ki. A vizsgált nyulak jobb femurja volt a kontroll.

Célok: hogy kimutassuk a gátolt laterális és a nem gátolt mediális oldali növekedési porc proliferációs ráta változását mindkét csoportban.

Eredmények: a nyolcas lemezzel történő zárás proliferációs csökkenést okoz a laterális oldalon. A gátlás megszűnte után három héttel proliferációs növekedést tapasztalunk. A növekedési porc változása térdízületi tengelyeltéréssel jár. Ezt röntgen felv

Doktori Iskola: Klinikai orvostudományokProgram: A támasztó és mozgató szervrendszer működésének fiziológiájaTémavezető: Szőke György E-mail: [email protected]

NÖVEKEDÉSI PORC PROLIFERÁCIÓS RÁTA VIZSGLATERÁLIS EPIPHYSIS PORC NYOLCAS LEMEZ

GÁTLÁSA UTÁN

, Dunay Miklós2, Somorácz Áron3

Semmelweis Egyetem, Ortopédiai Klinika, Budapest Szent István Egyetem, Állatorvos-tudományi Kar,Budapest

Egyetem, II. sz. Patológiai Intézet, Budapest

Vizsgálatunkat tízhetes, fejlődő nyulakon végezzük. Nyolcas lemezzel műtéti úton zárjuk a nyulak bal laterális epiphysisét három hétig. A lemezt ekkor eltávolítjuk. A vizsgált nyulakból két

oportot képzünk. 1. csoport: a lemez eltávolításakor azonnal leöljük 2. csoport: még három hétig élve maradnak a nyolcas lemez eltávolítása után. A leölést követően eltávolítjuk a vizsgálni kívánt

porc blokkokat Ki67 immunfluorescens festési eljárással vizsgáljuk, ami a proliferáló porcsejteket mutatja ki. A vizsgált nyulak jobb femurja volt a kontroll.

hogy kimutassuk a gátolt laterális és a nem gátolt mediális oldali növekedési porc proliferációs an.

a nyolcas lemezzel történő zárás proliferációs csökkenést okoz a laterális oldalon. A gátlás megszűnte után három héttel proliferációs növekedést tapasztalunk. A növekedési porc változása térdízületi tengelyeltéréssel jár. Ezt röntgen felvételekkel dokumentáltuk.

Doktori Iskola: Klinikai orvostudományok Program: A támasztó és mozgató szervrendszer működésének fiziológiája

103

IFERÁCIÓS RÁTA VIZSGÁLATA NYÚL PORC NYOLCAS LEMEZ-

Vizsgálatunkat tízhetes, fejlődő nyulakon végezzük. Nyolcas lemezzel műtéti úton zárjuk a nyulak bal laterális epiphysisét három hétig. A lemezt ekkor eltávolítjuk. A vizsgált nyulakból két

oportot képzünk. 1. csoport: a lemez eltávolításakor azonnal leöljük 2. csoport: még három hétig élve maradnak a nyolcas lemez eltávolítása után. A leölést követően eltávolítjuk a vizsgálni kívánt

stési eljárással vizsgáljuk, ami a proliferáló porcsejteket mutatja ki. A vizsgált nyulak jobb femurja volt a kontroll.

hogy kimutassuk a gátolt laterális és a nem gátolt mediális oldali növekedési porc proliferációs

a nyolcas lemezzel történő zárás proliferációs csökkenést okoz a laterális oldalon. A gátlás megszűnte után három héttel proliferációs növekedést tapasztalunk. A növekedési porc

ételekkel dokumentáltuk.

104

E/VII-6 PATKÁNY FOGPULPA ERERÁCIÓRA OSSI MODELLBEN

Kálló Karola, Perczel-Kovácz Katalin, Borbély Zoltán, Kerémi Beáta, Blazsek József, Varga Gábor

Semmelweis Egyetem, Orálbiológiai Tanszék, Budapest

Bevezetés: Jelenleg az embrionális őssejtek alkalmazása számos etikai, jogi, illetve terratogén tulajdonságuk miatt technikai akadályokba ütközik, ezért az orvostudományi kutatás egyre többet foglalkozik a felnőtt szöveti progenitorok, így a fogbél és foggyökérhártyőssejtek differenciáltathatóságával.

Célok: A fogpulpa eredetű őssejtek csontregenerációban betöltött szerepének tanulmányozása patkányban.

Anyag és Módszer: Fogbél eredetű sejteket hím patkányok alsó metsző pulpaszövetből nykollagenáz-diszpáz emésztést követően. A sejteket in vitro kultúrában tartottuk, passzáltuk, illetve az esetek egy részében mineralizációs elődifferenciálódást idéztünk elő. Az experimentális csontregenerációs vizsgálatok saját módszertani fejlesztésOncol Res, 2009) épülnek, a csontregenerációt patkány farok csigolya csont állományába, előzetesen kialakított, kettős átmérőjű kavitációban vizsgáljuk. A speciálisan erre a célra kifejlesztett titán implantátumok osseointegrációját tanulmányoztuk előzetesen izolált és kultúrában tartott, illetve elődifferenciáltatott patkány őssejtek sejtek alkalmazása mellett. Öt különböző csoportban osztottunk nőstény Wistar patkányokat. A kontroll csoport csak őssejt tenyésztő mkialakított kavitásba, egy csoportban sejtek nélkül oszteogén médiumot alkalmaztunk a beültetés mellé ( n=9). További csoportokba kis sejtszámú (15000) (n=9) és nagy sejtszámú (100000) nem differenciáltatott pulpasejtet (n=8megelőzően 4 órán át inkubáltunk oszteogén médiumban (n=8). Nyolc hét után az állatokat elaltattunk s a kivett csigolyát Tenzi erőmérővel mért biomechanikai vizsgálatnak vetettük alá. Az implantkitépéséhez szükséges erőt Newtonban kaptuk meg.

Eredmények: A legnagyobb kitépési erőt a sejtek nélküli oszteogén médiummal kezelt csoportnál mértük (56,0±4,7N). A kontroll médiumos (45,2sejtszámú csoport (53,5±7,5N), sem az oszteogén médiumban 4 órán keresztül inkubált nagy sejtszámú csoport (55,7±6,7N). A nagy sejtszámú differenciálatlan pulpasejtekkel kezelt implantátumok esetén szignifikánsan kisebb erőt mértünk (14,6(p<0,05).

Következtetések: A nagy számban alkalmazott nem differenciáltatott pulpa eredetű őssejtek lassítják az osszeointegrációt. Azonban nincs ilyen hatásuk, ha rövid idejű oszteogén elődifferenciációs kezelést kapnak.

Doktori Iskola: Klinikai orvostudományokProgram: Fogorvostudományi kutatásokTémavezető: Varga Gábor E-mail: [email protected]


PATKÁNY FOGPULPA EREDETŐ SEJTEK HATÁSA CIÓRA OSSI MODELLBEN

Kovácz Katalin, Borbély Zoltán, Kerémi Beáta, Blazsek József, Varga Gábor

Semmelweis Egyetem, Orálbiológiai Tanszék, Budapest

Jelenleg az embrionális őssejtek alkalmazása számos etikai, jogi, illetve terratogén tulajdonságuk miatt technikai akadályokba ütközik, ezért az orvostudományi kutatás egyre többet foglalkozik a felnőtt szöveti progenitorok, így a fogbél és foggyökérhártyából izolálható mezenchimális őssejtek differenciáltathatóságával.

A fogpulpa eredetű őssejtek csontregenerációban betöltött szerepének tanulmányozása

Fogbél eredetű sejteket hím patkányok alsó metsző pulpaszövetből nydiszpáz emésztést követően. A sejteket in vitro kultúrában tartottuk, passzáltuk, illetve az

esetek egy részében mineralizációs elődifferenciálódást idéztünk elő. Az experimentális csontregenerációs vizsgálatok saját módszertani fejlesztésre („OSSI-modell”, Blazsek et al., Pathol Oncol Res, 2009) épülnek, a csontregenerációt patkány farok csigolya csont állományába, előzetesen kialakított, kettős átmérőjű kavitációban vizsgáljuk. A speciálisan erre a célra kifejlesztett titán

osseointegrációját tanulmányoztuk előzetesen izolált és kultúrában tartott, illetve elődifferenciáltatott patkány őssejtek sejtek alkalmazása mellett. Öt különböző csoportban osztottunk nőstény Wistar patkányokat. A kontroll csoport csak őssejt tenyésztő médiumot kapott (n=9) a fúróval kialakított kavitásba, egy csoportban sejtek nélkül oszteogén médiumot alkalmaztunk a beültetés mellé ( n=9). További csoportokba kis sejtszámú (15000) (n=9) és nagy sejtszámú (100000) nem differenciáltatott pulpasejtet (n=8) ültettünk, vagy olyan pulpasejteket, amelyeket a beültetést megelőzően 4 órán át inkubáltunk oszteogén médiumban (n=8). Nyolc hét után az állatokat elaltattunk s a kivett csigolyát Tenzi erőmérővel mért biomechanikai vizsgálatnak vetettük alá. Az implantkitépéséhez szükséges erőt Newtonban kaptuk meg.

A legnagyobb kitépési erőt a sejtek nélküli oszteogén médiummal kezelt csoportnál 4,7N). A kontroll médiumos (45,2±4,4N) csoporttól nem tért el szignifikánsan sem a kis

7,5N), sem az oszteogén médiumban 4 órán keresztül inkubált nagy 6,7N). A nagy sejtszámú differenciálatlan pulpasejtekkel kezelt

implantátumok esetén szignifikánsan kisebb erőt mértünk (14,6±3,2N), mint a kontroll cs

A nagy számban alkalmazott nem differenciáltatott pulpa eredetű őssejtek lassítják az osszeointegrációt. Azonban nincs ilyen hatásuk, ha rövid idejű oszteogén elődifferenciációs kezelést

orvostudományok Program: Fogorvostudományi kutatások


SEJTEK HATÁSA CSONTREGENE-


Jelenleg az embrionális őssejtek alkalmazása számos etikai, jogi, illetve terratogén tulajdonságuk miatt technikai akadályokba ütközik, ezért az orvostudományi kutatás egyre többet

ából izolálható mezenchimális

A fogpulpa eredetű őssejtek csontregenerációban betöltött szerepének tanulmányozása

Fogbél eredetű sejteket hím patkányok alsó metsző pulpaszövetből nyertük diszpáz emésztést követően. A sejteket in vitro kultúrában tartottuk, passzáltuk, illetve az

esetek egy részében mineralizációs elődifferenciálódást idéztünk elő. Az experimentális modell”, Blazsek et al., Pathol

Oncol Res, 2009) épülnek, a csontregenerációt patkány farok csigolya csont állományába, előzetesen kialakított, kettős átmérőjű kavitációban vizsgáljuk. A speciálisan erre a célra kifejlesztett titán

osseointegrációját tanulmányoztuk előzetesen izolált és kultúrában tartott, illetve elődifferenciáltatott patkány őssejtek sejtek alkalmazása mellett. Öt különböző csoportban osztottunk

édiumot kapott (n=9) a fúróval kialakított kavitásba, egy csoportban sejtek nélkül oszteogén médiumot alkalmaztunk a beültetés mellé ( n=9). További csoportokba kis sejtszámú (15000) (n=9) és nagy sejtszámú (100000) nem

) ültettünk, vagy olyan pulpasejteket, amelyeket a beültetést megelőzően 4 órán át inkubáltunk oszteogén médiumban (n=8). Nyolc hét után az állatokat elaltattunk s a kivett csigolyát Tenzi erőmérővel mért biomechanikai vizsgálatnak vetettük alá. Az implantátum

A legnagyobb kitépési erőt a sejtek nélküli oszteogén médiummal kezelt csoportnál 4,4N) csoporttól nem tért el szignifikánsan sem a kis

7,5N), sem az oszteogén médiumban 4 órán keresztül inkubált nagy 6,7N). A nagy sejtszámú differenciálatlan pulpasejtekkel kezelt

3,2N), mint a kontroll csoportban

A nagy számban alkalmazott nem differenciáltatott pulpa eredetű őssejtek lassítják az osszeointegrációt. Azonban nincs ilyen hatásuk, ha rövid idejű oszteogén elődifferenciációs kezelést

2011. április 14-15.

E/VII-7 AZ ALSÓ KÖNNY MENISZSÁGA

Kosina-Hagyó Krisztina, Veres Amarilla, Fodor Eszter, Csákány Béla, Németh János

Semmelweis Egyetem, Szemészeti Klinika, Budapest

Célkitűzés: A Tearscope Plus® készülékkel végzett könny meniszkusz magasság mérés megbízhatóságának értékelése. Az új módszerrel valamint az optikai koherencia tomográfiával (OCT) mért értékek viszonyának vizsgálata.

Módszerek: 37 résztvevő (átlag életkor 27,2±6,5 év) alsó könny meniszkuszát vizsgáltuk Tearscope Plus® segítségével. A meniszkusz képét öt különböző pislogást követően fotóréslámpával rögzítettük, és a meniszkusz magasságát három független vizsgáló határozta meg. A pontosító megbeszélést követően az elemzést megismételtük. A vizsgálók közötti különbséget elemeztük a megbeszélés előtt és után. 14 résztvevő (átlag életkor 36,6±7,7 év) alsó könny meniszkuszának magasságát megmértük Tearscope Pegyaránt, és a két módszerrel mért értékeket összehasonlítottuk.

Eredmények: A vizsgálók által mért adatok (r=0,884-0,970, p<0,001), a vizsgálók között mindkét alkalommal szignifikáns különbséget találtunk (p<0,001). A megbeszélést követően a vizsgálók közötti variációs koefficiens (COV) 6,84±3,24 %-ra csökkent (p=0,000), ezáltal a pislogások közötti különbségbő(9,88±4,02 % illetve 10,30±4,70 %) alá süllyedt. A Tearscope Pluseredmények között szignifikáns korrelációt (mértéke átlagosan 0,11 mm –az OCT készfokozódott.

Következtetések: A Tearscope Plus® meniszkusz magasság nem-invazív mérésére. A két készülékkel mért eredmények a meniszkusz magasságától függően különböző mértékű eltérést mutatnak, melyet figyelembe kell venni a mért eredmények összehasonlításakor.

Doktori Iskola: Klinikai orvostudományokProgram: Szemészet Témavezető: Németh János E-mail: [email protected]

AZ ALSÓ KÖNNY MENISZKUSZ MAGASSÁG MÉRÉSÉ

, Veres Amarilla, Fodor Eszter, Csákány Béla, Németh János

Semmelweis Egyetem, Szemészeti Klinika, Budapest

A Tearscope Plus® készülékkel végzett könny meniszkusz magasság mérés megbízhatóságának értékelése. Az új módszerrel valamint az optikai koherencia tomográfiával (OCT)

k vizsgálata.

37 résztvevő (átlag életkor 27,2±6,5 év) alsó könny meniszkuszát vizsgáltuk Tearscope Plus® segítségével. A meniszkusz képét öt különböző pislogást követően fotóréslámpával rögzítettük, és a meniszkusz magasságát három független vizsgáló határozta meg. A méréstechnikai szabályokat pontosító megbeszélést követően az elemzést megismételtük. A vizsgálók közötti különbséget elemeztük a megbeszélés előtt és után. 14 résztvevő (átlag életkor 36,6±7,7 év) alsó könny meniszkuszának magasságát megmértük Tearscope Plus® és RTvue® OCT készülék segítségével egyaránt, és a két módszerrel mért értékeket összehasonlítottuk.

A vizsgálók által mért adatok - mind a megbeszélés előtt, mind utána 0,001), a vizsgálók között mindkét alkalommal szignifikáns különbséget találtunk

(p<0,001). A megbeszélést követően a vizsgálók közötti variációs koefficiens (COV) ra csökkent (p=0,000), ezáltal a pislogások közötti különbségbő

10,30±4,70 %) alá süllyedt. A Tearscope Plus® és az OCT készülékkel mért eredmények között szignifikáns korrelációt (r=0,692, p=0,006) találtunk. A módszerek közötti torzítás

az OCT készülék javára-, amely a meniszkusz magasság növekedésével

A Tearscope Plus® - megfelelő méréstechnikai szabályok mellett invazív mérésére. A két készülékkel mért eredmények a meniszkusz

ágától függően különböző mértékű eltérést mutatnak, melyet figyelembe kell venni a mért


105

KUSZ MAGASSÁG MÉRÉSÉNEK PONTOS-

, Veres Amarilla, Fodor Eszter, Csákány Béla, Németh János

A Tearscope Plus® készülékkel végzett könny meniszkusz magasság mérés megbízhatóságának értékelése. Az új módszerrel valamint az optikai koherencia tomográfiával (OCT)

37 résztvevő (átlag életkor 27,2±6,5 év) alsó könny meniszkuszát vizsgáltuk Tearscope Plus® segítségével. A meniszkusz képét öt különböző pislogást követően fotóréslámpával rögzítettük,

méréstechnikai szabályokat pontosító megbeszélést követően az elemzést megismételtük. A vizsgálók közötti különbséget elemeztük a megbeszélés előtt és után. 14 résztvevő (átlag életkor 36,6±7,7 év) alsó könny

lus® és RTvue® OCT készülék segítségével

mind a megbeszélés előtt, mind utána – jól korreláltak 0,001), a vizsgálók között mindkét alkalommal szignifikáns különbséget találtunk

(p<0,001). A megbeszélést követően a vizsgálók közötti variációs koefficiens (COV) 11,14±4,16 %-ról ra csökkent (p=0,000), ezáltal a pislogások közötti különbségből származó COV értéke

és az OCT készülékkel mért ) találtunk. A módszerek közötti torzítás

, amely a meniszkusz magasság növekedésével

megfelelő méréstechnikai szabályok mellett - alkalmas a invazív mérésére. A két készülékkel mért eredmények a meniszkusz

ágától függően különböző mértékű eltérést mutatnak, melyet figyelembe kell venni a mért

106

E/VII-8 GYERMEKKORI AKUT LIMFOBLASZTMTOR AKTIVITÁSA

Nemes Karolina1-2, Márk Ágnes2

Semmelweis Egyetem, 1II. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika, Rákkutató Intézet, Budapest

Bevezetés: Az ALL a leggyakoribb gyermekkoellenére fontos feladat a rosszul reagáló betegek (20%) korai kiszűrése, kezelésük javítása érdekében új terápiás célpontok azonosítása. Az mTOR (mammalian target of rapamycin) jelátviteli útvonal aktivitásának vizsgálatával és jelentőségével egyre többen foglalkoznak különböző daganatos betegségekben. Célunk gyermekkori ALLmeghatározása kemoterápiás kezelés előtt, kezelés során és relapszusban. VizsgámTOR aktivitás jelentőségét rapamycin és más kemoterápiás szerek kombinált in vitro kezelése során ALL-es sejtvonalakon és izolált ALL-

Módszerek: Az mTOR aktivitás meghatározása p4EBP1 és pS6 ELISA vizsgálattal történt. Különbleukémia sejtvonalak (Nalm6, Mn60, Jurkat, CEM) és izolált limfoblasztok esetében az in vitro kezelések apoptotikus hatásait áramlási citometriával határoztuk meg. A leukémiás és normál sejteket ficoll grádiens centrifugálással izoláltuk gyermekkori ALnapi, 33. napi, protokoll M előtti mintái), illetve nem leukémiás személyek csontvelői

Eredmények: Kimutattuk az mTOR jelátviteli útvonal fokozott aktivitását gyermekkori ALLcsontvelői mintáiban. A követés során mért aktivitás értékek mutatták a jelenlegi kezelés hatékonyságát is. Relabáló betegeinknél végzett vizsgálataink azt mutatták, hogy a kezelés hatására lecsökkent mTOR aktivitás relapszusban újból megemelkedik. Különösen érdemértékében megfigyelhető különbség a jó és rossz prognózisú betegek között. Néhány ALLizolált csontvelői sejtjeinek in vitro vizsgálataiban kimutattuk a rapamycin apoptózis indukáló hatását. Leukémia sejtvonalak és izolált limfoblasztok esetében pedig azt tapasztaltuk, hogy a rapamycin és különböző konvencionálisan alkalmazott kemoterápiás szerek kombinációja sokkal hatékonyabb lehet.

Összefoglalás: Eredményeink felhívják a figyelmet arra, hogy az mTOR aktivitását jelző p4EBPmeghatározása hasznos lehet a prognózis egy újabb, és a diagnózis felállításakor már megadható markereként ALL-es betegekben. Emellett az mTOR aktivitás meghatározása alkalmazható lehet a rossz prognózisú betegek korai, kezelés előtti kiszűrésében,válaszának követésében és a relapszus korai kimutatásában is.

Doktori Iskola: Klinikai orvostudományokProgram: Klinikai haematológia Témavezető: Csóka Monika, Sebestyén AnnaE-mail: [email protected]


ORI AKUT LIMFOBLASZTOS LEUKÉMIA (ALL) SE

II. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika, 2I. Sz. Patológiai és Kísérleti

Az ALL a leggyakoribb gyermekkori daganatos megbetegedés. A betegek jó gyógyíthatósága ellenére fontos feladat a rosszul reagáló betegek (20%) korai kiszűrése, kezelésük javítása érdekében új terápiás célpontok azonosítása. Az mTOR (mammalian target of rapamycin) jelátviteli útvonal

ivitásának vizsgálatával és jelentőségével egyre többen foglalkoznak különböző daganatos betegségekben. Célunk gyermekkori ALL-es betegek csontvelői mintáiban az mTOR aktivitás meghatározása kemoterápiás kezelés előtt, kezelés során és relapszusban. VizsgámTOR aktivitás jelentőségét rapamycin és más kemoterápiás szerek kombinált in vitro kezelése során

-es sejtekben.

Az mTOR aktivitás meghatározása p4EBP1 és pS6 ELISA vizsgálattal történt. Különbleukémia sejtvonalak (Nalm6, Mn60, Jurkat, CEM) és izolált limfoblasztok esetében az in vitro kezelések apoptotikus hatásait áramlási citometriával határoztuk meg. A leukémiás és normál sejteket ficoll grádiens centrifugálással izoláltuk gyermekkori ALL-es betegek mintáiból (kezelés előtti, 15. napi, 33. napi, protokoll M előtti mintái), illetve nem leukémiás személyek csontvelői

Kimutattuk az mTOR jelátviteli útvonal fokozott aktivitását gyermekkori ALLlői mintáiban. A követés során mért aktivitás értékek mutatták a jelenlegi kezelés

hatékonyságát is. Relabáló betegeinknél végzett vizsgálataink azt mutatták, hogy a kezelés hatására lecsökkent mTOR aktivitás relapszusban újból megemelkedik. Különösen érdemértékében megfigyelhető különbség a jó és rossz prognózisú betegek között. Néhány ALLizolált csontvelői sejtjeinek in vitro vizsgálataiban kimutattuk a rapamycin apoptózis indukáló hatását.

imfoblasztok esetében pedig azt tapasztaltuk, hogy a rapamycin és különböző konvencionálisan alkalmazott kemoterápiás szerek kombinációja sokkal hatékonyabb lehet.

Eredményeink felhívják a figyelmet arra, hogy az mTOR aktivitását jelző p4EBPmeghatározása hasznos lehet a prognózis egy újabb, és a diagnózis felállításakor már megadható

es betegekben. Emellett az mTOR aktivitás meghatározása alkalmazható lehet a rossz prognózisú betegek korai, kezelés előtti kiszűrésében, illetve a kemoterápiás kezelésre adott válaszának követésében és a relapszus korai kimutatásában is.


Témavezető: Csóka Monika, Sebestyén Anna


OS LEUKÉMIA (ALL) SEJTEK

I. Sz. Patológiai és Kísérleti

ri daganatos megbetegedés. A betegek jó gyógyíthatósága ellenére fontos feladat a rosszul reagáló betegek (20%) korai kiszűrése, kezelésük javítása érdekében új terápiás célpontok azonosítása. Az mTOR (mammalian target of rapamycin) jelátviteli útvonal

ivitásának vizsgálatával és jelentőségével egyre többen foglalkoznak különböző daganatos es betegek csontvelői mintáiban az mTOR aktivitás

meghatározása kemoterápiás kezelés előtt, kezelés során és relapszusban. Vizsgáltuk továbbá az mTOR aktivitás jelentőségét rapamycin és más kemoterápiás szerek kombinált in vitro kezelése során

Az mTOR aktivitás meghatározása p4EBP1 és pS6 ELISA vizsgálattal történt. Különböző leukémia sejtvonalak (Nalm6, Mn60, Jurkat, CEM) és izolált limfoblasztok esetében az in vitro kezelések apoptotikus hatásait áramlási citometriával határoztuk meg. A leukémiás és normál sejteket

es betegek mintáiból (kezelés előtti, 15. napi, 33. napi, protokoll M előtti mintái), illetve nem leukémiás személyek csontvelői- és vér mintáiból.

Kimutattuk az mTOR jelátviteli útvonal fokozott aktivitását gyermekkori ALL-es betegek lői mintáiban. A követés során mért aktivitás értékek mutatták a jelenlegi kezelés

hatékonyságát is. Relabáló betegeinknél végzett vizsgálataink azt mutatták, hogy a kezelés hatására lecsökkent mTOR aktivitás relapszusban újból megemelkedik. Különösen érdekes az mTOR aktivitás mértékében megfigyelhető különbség a jó és rossz prognózisú betegek között. Néhány ALL-es beteg izolált csontvelői sejtjeinek in vitro vizsgálataiban kimutattuk a rapamycin apoptózis indukáló hatását.

imfoblasztok esetében pedig azt tapasztaltuk, hogy a rapamycin és különböző konvencionálisan alkalmazott kemoterápiás szerek kombinációja sokkal hatékonyabb lehet.

Eredményeink felhívják a figyelmet arra, hogy az mTOR aktivitását jelző p4EBP1 szint meghatározása hasznos lehet a prognózis egy újabb, és a diagnózis felállításakor már megadható

es betegekben. Emellett az mTOR aktivitás meghatározása alkalmazható lehet a illetve a kemoterápiás kezelésre adott

2011. április 14-15.

E/VII-9 A METILÁLT SFRP1 A KORAI BAL OLDALI VSÉGES BIOMARKERE

Patai V. Árpád1, Galamb OrsolyaLeiszter Katalin1, Tóth Kinga1, Schöller Andrea 1 Semmelweis Egyetem, II. sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest2 Magyar Tudományos Akadémia, Molekuláris Medicina Kutatócsoport, Budapest3 Semmelweis Egyetem, I. sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet, Budapest

Háttér: A tumorszuppresszor gének promóterében bekövetkező DNS metiláció fontos szerepet játszik a vastagbélrák kialakulásában. Ezt a folyamatot elsősorban a jobb oldali vastagbélrák jellemzőjének tartják, a bal oldali vastagbélrák kialakításában játszott szerepe eddig kevés

Célok: Munkánk során olyan DNS metilációs markereket kerestünk, melyek a bal oldali vastagbélrákra jellemzőek, és képesek a vastagbélrákot már korai stádiumban elkülöníteni az egészséges vastagbélszövettől. Továbbá olyan géneket kerestünk, amelyexpresszió csökkenésével járt együtt.

Módszerek: Rutin vastagbéltükrözés során a flexura lienalistól distalisan nyert vastagbélbiopsziákat 80°C-on tároltuk. DNS metilációs vizsgálatra 5 vastagbélrákos (Dukes Adolgoztunk fel. Izolálás után a kinyert DNSarray PCR módszerrel vizsgáltuk. A minták metiláltsági fokát metilációvaló emésztést követően valós idejű polimeráz láncreakcióval (RTmRNS expressziós vizsgálatra 22 vastagbélrákos (Dukes ARNS-t, amelyet Affymetrix Microarraysegítségével fehérje szinten is vizsgáltunk.

Eredmények: 10 DNS metilációs profil összehasonlításával 19 olyan gént találtunk, melyek segítségével a bal oldali vastagbélrák nagy biztonsággal (p<0,05) elkülöníthető az egészséges vastagbélszövettől. Az SFRP1 DNS metilációja fordítottan korrelált az mRNS és a fehérje expresszióval.

Következtetések: Eredményeinkkel igazoltuk, hogy módszerünk képes elkülöníteni a bal oldali vastagbélrákot az egészséges vastagbélszövettől azok DNS metilációs mintázata alapján.mRNS expressziója a DNS metiláció szabályozása alatt állhat. A metilált vastagbélrák biomarkere lehet.

Doktori Iskola: Klinikai orvostudományokProgram: Gasztroenterológia Témavezető. Molnár Béla E-mail: [email protected]

A KORAI BAL OLDALI VASTAGBÉLRÁK LEHET

, Galamb Orsolya1,2, Valcz Gábor1, Wichmann Barnabás, Schöller Andrea1, Krenács Tibor3, Tulassay Zsolt

Semmelweis Egyetem, II. sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest Magyar Tudományos Akadémia, Molekuláris Medicina Kutatócsoport, BudapestSemmelweis Egyetem, I. sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet, Budapest

presszor gének promóterében bekövetkező DNS metiláció fontos szerepet játszik a vastagbélrák kialakulásában. Ezt a folyamatot elsősorban a jobb oldali vastagbélrák jellemzőjének tartják, a bal oldali vastagbélrák kialakításában játszott szerepe eddig kevésbé ismert.

Munkánk során olyan DNS metilációs markereket kerestünk, melyek a bal oldali vastagbélrákra jellemzőek, és képesek a vastagbélrákot már korai stádiumban elkülöníteni az egészséges vastagbélszövettől. Továbbá olyan géneket kerestünk, amelyek hipermetilációja az mRNS és fehérje expresszió csökkenésével járt együtt.

Rutin vastagbéltükrözés során a flexura lienalistól distalisan nyert vastagbélbiopsziákat on tároltuk. DNS metilációs vizsgálatra 5 vastagbélrákos (Dukes A-C) és

dolgoztunk fel. Izolálás után a kinyert DNS-t vastagbélrákra tervezett Methylarray PCR módszerrel vizsgáltuk. A minták metiláltsági fokát metiláció-szenzitív restrikciós enzimmel

dejű polimeráz láncreakcióval (RT-PCR) határoztuk meg. Teljes genom mRNS expressziós vizsgálatra 22 vastagbélrákos (Dukes A-C) és 33 egészséges mintából izoláltunk

t, amelyet Affymetrix Microarray-n vizsgáltunk. Néhány kiválasztott gént immunhisztokémisegítségével fehérje szinten is vizsgáltunk.

10 DNS metilációs profil összehasonlításával 19 olyan gént találtunk, melyek segítségével a bal oldali vastagbélrák nagy biztonsággal (p<0,05) elkülöníthető az egészséges

DNS metilációja fordítottan korrelált az mRNS és a fehérje expresszióval.

Eredményeinkkel igazoltuk, hogy módszerünk képes elkülöníteni a bal oldali vastagbélrákot az egészséges vastagbélszövettől azok DNS metilációs mintázata alapján.mRNS expressziója a DNS metiláció szabályozása alatt állhat. A metilált SFRP1


107

ASTAGBÉLRÁK LEHET-

, Wichmann Barnabás1, Kalmár Alexandra1, , Tulassay Zsolt1,2, Molnár Béla1,2

Magyar Tudományos Akadémia, Molekuláris Medicina Kutatócsoport, Budapest Semmelweis Egyetem, I. sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet, Budapest

presszor gének promóterében bekövetkező DNS metiláció fontos szerepet játszik a vastagbélrák kialakulásában. Ezt a folyamatot elsősorban a jobb oldali vastagbélrák jellemzőjének

bé ismert.

Munkánk során olyan DNS metilációs markereket kerestünk, melyek a bal oldali vastagbélrákra jellemzőek, és képesek a vastagbélrákot már korai stádiumban elkülöníteni az egészséges

ek hipermetilációja az mRNS és fehérje

Rutin vastagbéltükrözés során a flexura lienalistól distalisan nyert vastagbélbiopsziákat -C) és 5 egészséges mintát

t vastagbélrákra tervezett Methyl-Profiler DNS metilációs szenzitív restrikciós enzimmel

PCR) határoztuk meg. Teljes genom C) és 33 egészséges mintából izoláltunk

n vizsgáltunk. Néhány kiválasztott gént immunhisztokémia

10 DNS metilációs profil összehasonlításával 19 olyan gént találtunk, melyek segítségével a bal oldali vastagbélrák nagy biztonsággal (p<0,05) elkülöníthető az egészséges

DNS metilációja fordítottan korrelált az mRNS és a fehérje expresszióval.

Eredményeinkkel igazoltuk, hogy módszerünk képes elkülöníteni a bal oldali vastagbélrákot az egészséges vastagbélszövettől azok DNS metilációs mintázata alapján. Az SFRP1

SFRP1 a korai bal oldali

108

E/VII-10 A MITOCHIP V.2.0 ALKKORLÁTAI A MITOCHONDDIAGNOSZTIKÁJÁBAN

Reményi Viktória1, Inczédy-Farkas GabriellaMolnár Mária Judit1

Semmelweis Egyetem, 1Molekuláris Neurológiai Központ, Neurológiai Klinika,Belgyógyászati Klinika, Budapest

Háttér: Az mtDNS hibáihoz asszociált betegségek azonosítása a genotípusmt genomban található mutációs hot spottársult kb. 500 betegség hátterében álló mutációk az mt genomban elszórtan helyezkednek el. A mitochondriális betegségek igazolására sok esetben a teljes mtDNS vizsgálata szükséges,.

Metodika: Tíz pozitív családi anamnézisű neurológiai és pszichiátriai tünetekkel rendelkező mitochondriális beteget vizsgáltunk. Valemennyi beteg izombiopsziájában ragged red/blue rostokat, az elektronmikroszkópos vizsgálat is kóros mitochondriumokat talált. Valbázissorrendjét reszekvenálással a MitoChip v.2.0talált gyanús SNP-ket bidirekcionális szekvenálással (ABI Prism 3100 szekvenáló) validáltuk.

Eredmények: Egy heteroplazmikus ND5 génben. A többi 9 betegnél számos szinoním és nemfrekvencia: 9-42/ beteg). 2 súlyos pszichiátriai tüneteket és axonális neuropátiát mutató betegnéegyedülálló SNP kombinációt azonosítottunk, mely 2 SNPhátterében írtak le. Ezen SNP kombináció mellett olyan: T2 és J1c2 haplocsoport markerek is jelen voltak, melyeket korábban a LHONhaplocsoport igazolódott, mely több SNPpácienst a mai magyar populációra jellemző haplocsoportokba (H5, H4, H1, R0, U4) sorolható. A MitoChip szekvenogarmjai alapján heteroplazmikus szubsztitúciók 22%bidirekcionális szekvenálással.

Diszkusszió: Vizsgálataink alapján a MitoChip v2.0. az mtDNS haplotipizálására, valamint a homoplazmikus SNP-k és kombinációik meghatározására rendkívül gyorpatogén, gyakran heteroplazmikus SNPszekvenálás elengedhetetlen.

Doktori Iskola: Szentágotai János IdegtudományokProgram: Klinikai idegtudományok Témavezető: Molnár Mária Judot E-mail: [email protected]


A MITOCHIP V.2.0 ALKALMAZÁSÁNAK LEHETKORLÁTAI A MITOCHONDRIÁLIS ENCEPHALOMYOP

Farkas Gabriella1, Spisák Sándor2, Bereznai Benjamin

Molekuláris Neurológiai Központ, Neurológiai Klinika,

Az mtDNS hibáihoz asszociált betegségek azonosítása a genotípus-fenotípus korreláció és az s hot spot-ok hiánya miatt nem könnyű feladat. Az mtDNS hibákhoz

társult kb. 500 betegség hátterében álló mutációk az mt genomban elszórtan helyezkednek el. A mitochondriális betegségek igazolására sok esetben a teljes mtDNS vizsgálata szükséges,.

Tíz pozitív családi anamnézisű neurológiai és pszichiátriai tünetekkel rendelkező mitochondriális beteget vizsgáltunk. Valemennyi beteg izombiopsziájában ragged red/blue rostokat, az elektronmikroszkópos vizsgálat is kóros mitochondriumokat talált. Valamennyi beteg teljes mtDNS

a MitoChip v.2.0-vel (Affymetrix) módszerrel. határoztuk meg. Az így ket bidirekcionális szekvenálással (ABI Prism 3100 szekvenáló) validáltuk.

Egy heteroplazmikus patogén mtDNS szubsztitúciót: A12770G (Glu145Gly) találtunk az ND5 génben. A többi 9 betegnél számos szinoním és nem-szinoním szubsztitúciót detektáltunk (SNP

42/ beteg). 2 súlyos pszichiátriai tüneteket és axonális neuropátiát mutató betegnéegyedülálló SNP kombinációt azonosítottunk, mely 2 SNP-t korábban izoláltan a mellrák és az AMD hátterében írtak le. Ezen SNP kombináció mellett olyan: T2 és J1c2 haplocsoport markerek is jelen voltak, melyeket korábban a LHON-nal társítottak. Egy epilepsziás schizophren betegünknél a D4j haplocsoport igazolódott, mely több SNP-je összefüggést mutat a nagyothallással és a LHONpácienst a mai magyar populációra jellemző haplocsoportokba (H5, H4, H1, R0, U4) sorolható. A

jai alapján heteroplazmikus szubsztitúciók 22%

Vizsgálataink alapján a MitoChip v2.0. az mtDNS haplotipizálására, valamint a k és kombinációik meghatározására rendkívül gyor

patogén, gyakran heteroplazmikus SNP-k megerősítéséhez azonban az ellenőrző bidirekcionális

Doktori Iskola: Szentágotai János Idegtudományok


ALMAZÁSÁNAK LEHETİSÉGEI ÉS RIÁLIS ENCEPHALOMYOPATHIÁK

, Bereznai Benjamin1, Gál Anikó1,

Molekuláris Neurológiai Központ, Neurológiai Klinika,2II. számú

fenotípus korreláció és az ok hiánya miatt nem könnyű feladat. Az mtDNS hibákhoz

társult kb. 500 betegség hátterében álló mutációk az mt genomban elszórtan helyezkednek el. A mitochondriális betegségek igazolására sok esetben a teljes mtDNS vizsgálata szükséges,.

Tíz pozitív családi anamnézisű neurológiai és pszichiátriai tünetekkel rendelkező mitochondriális beteget vizsgáltunk. Valemennyi beteg izombiopsziájában ragged red/blue rostokat, az

amennyi beteg teljes mtDNS vel (Affymetrix) módszerrel. határoztuk meg. Az így

ket bidirekcionális szekvenálással (ABI Prism 3100 szekvenáló) validáltuk.

patogén mtDNS szubsztitúciót: A12770G (Glu145Gly) találtunk az szinoním szubsztitúciót detektáltunk (SNP

42/ beteg). 2 súlyos pszichiátriai tüneteket és axonális neuropátiát mutató betegnél, egy t korábban izoláltan a mellrák és az AMD

hátterében írtak le. Ezen SNP kombináció mellett olyan: T2 és J1c2 haplocsoport markerek is jelen epilepsziás schizophren betegünknél a D4j

je összefüggést mutat a nagyothallással és a LHON-nal. Hat pácienst a mai magyar populációra jellemző haplocsoportokba (H5, H4, H1, R0, U4) sorolható. A

jai alapján heteroplazmikus szubsztitúciók 22%-a nem igazolódott

Vizsgálataink alapján a MitoChip v2.0. az mtDNS haplotipizálására, valamint a k és kombinációik meghatározására rendkívül gyors metodika. Az mtDNS

k megerősítéséhez azonban az ellenőrző bidirekcionális

2011. április 14-15.

E/VII-11 A KÜLÖNBÖZİ SZERVEKBİSSEJTEK ELTÉRİ GÉNEREGIONÁLIS IDENTITÁS

Sági Bernadett1, Pouneh MaraghechiCzibula Ágnes4, Monostori Éva4, Gócza Elen

1 OVSZ, İssejt-biológia, Budapest2 MBK, Alkalmazott Állatbiotechnológia Csoport, 3 Semmelweis Egyetem, Egészségtudományi Kar, Alapozó Egészségtudományi Intézet,

Morfológiai és Fiziológiai Tanszék, Budapest4 MTA, Szegedi Biológiai Központ, Genetikai Intézet, Szeged

A mesenchymalis ős- vagy stroma sejtek (MSC) eredetéről és fejlődéséről nagyon keveset tudunk. Különösen izgalmas kérdés, hogy a különböző szövetekben található stroma sejtek sejtfejlődési sorba tartoznak-e? Jelen munkánkban ezért C57Bl/6zsírszövetéből, lépéből, thymusából és aortájuk falából izolált, sejtek génexpressziós profilját hasonlítottuk öforgalomban kapható array segítségével 84felhasználásával további 8 génről átíródott mRNSmintáinkban. 16 gén expresszióját fehérje szinten is validáltuk. szervekből, illetve szövetekből izolált MSCHeterogenitásuk egyes sejtfelszíni markerek (CD73, CD90), adhéziós molekulák (ICAMMCAM/CD146, VCAM-1/CD106), növekedési faktorok (HGF) citokinek (Gmorfogének génjeinek kifejeződésében egyaránt megnyilvánul. Pluripotens őssejtekre (ESC) jellemző transzkripciós faktorokat (Pou5f1/Oct4vizsgált MSC tenyészet sem tartalmaz. Ugyanakkor mindegyik sejtkultúrából nagy mennyiségű, a mesenchymalis eredetű sejtekre jellemző specifikus mRNS mutatható ki. A vizsgált MSC populációk mindegyike expresszálja a a dermomyotomban, majd a sclerotomban, illetve a sclerotommesenchymában; a Distal-less homeobox 1oculis-related homeobox 4 homologMSC populációk Hox gén expressziós mintázata mindegyikükben kifejeződnek olyan további, szintén homeodomén(Pitx1, Tbx5, Tlx1, Nkx2.5, En2), amelyek jellemzően egykialakulásában játszanak meghatározó szerepet. Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy a különböző szervekből izolált MSC-k lehetnek ugyanszakasza mindenképpen annak a testszelvénynek a mesodermájához köthető, amelyből izoláltuk őket. Génexpressziós mintázatuk egyértelműen tükrözi regionális identitásukat. Kérdés, hogy ez befolyásolja-e terápiás alkalmazhatóságukat?

Doktori Iskola: Klinikai orvostudományokProgram: Klinikai haematológia Témavezető: Uher Ferenc E-mail: [email protected]

SZERVEKBİL IZOLÁLT MESENCHYMİ GÉNEXPRESSZIÓS MINTÁZATA

REGIONÁLIS IDENTITÁSÁT TÜKRÖZI

, Pouneh Maraghechi2, Urbán S. Veronika1,3, Hegyi Beáta, Gócza Elen2, Uher Ferenc1

biológia, Budapest Alkalmazott Állatbiotechnológia Csoport, Gödöllı

Semmelweis Egyetem, Egészségtudományi Kar, Alapozó Egészségtudományi Intézet, Tanszék, Budapest

MTA, Szegedi Biológiai Központ, Genetikai Intézet, Szeged

vagy stroma sejtek (MSC) eredetéről és fejlődéséről nagyon keveset tudunk. Különösen izgalmas kérdés, hogy a különböző szövetekben található stroma sejtek

e? Jelen munkánkban ezért C57Bl/6-os egerek csontvelőjéből, zsírszövetéből, lépéből, thymusából és aortájuk falából izolált, in vitro kultúrában tenyésztett stroma sejtek génexpressziós profilját hasonlítottuk össze kvantitatív RT-PCR módszerrel. Két, kereskedelmi

array segítségével 84-84 génről, majd egyedileg tervezett primerek felhasználásával további 8 génről átíródott mRNS-ek relatív koncentrációját határoztuk meg

esszióját fehérje szinten is validáltuk. Megállapítottuk, hogy a különböző szervekből, illetve szövetekből izolált MSC-k a vártnál nagyobb mértékben különböznek egymástól. Heterogenitásuk egyes sejtfelszíni markerek (CD73, CD90), adhéziós molekulák (ICAM

1/CD106), növekedési faktorok (HGF) citokinek (Gmorfogének génjeinek kifejeződésében egyaránt megnyilvánul. Pluripotens őssejtekre (ESC) jellemző

Pou5f1/Oct4, Nanog, Zfp42/Rex1) expresszáló sejteket egyik általunk vizsgált MSC tenyészet sem tartalmaz. Ugyanakkor mindegyik sejtkultúrából nagy mennyiségű, a mesenchymalis eredetű sejtekre jellemző α-simaizom aktin, I-es típusú kollagén

vizsgált MSC populációk mindegyike expresszálja a a dermomyotomban, majd a sclerotomban, illetve a sclerotom-

less homeobox 1 - a fejlődő vázrendszerben és a somitákban; valamint a related homeobox 4 homolog – egy, a végtag bimbókban kifejeződő gént. A különböző eredetű

gén expressziós mintázata – azaz Hox-kódja – viszont eltérő. Ezzel összhangban mindegyikükben kifejeződnek olyan további, szintén homeodomén-tartalmú transzkripciós faktorok (Pitx1, Tbx5, Tlx1, Nkx2.5, En2), amelyek jellemzően egy-egy testtáj, illetve testszelvény kialakulásában játszanak meghatározó szerepet. Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy a különböző

k lehetnek ugyan közös eredetűek, de fejlődésük (érésük) meghatározó szakasza mindenképpen annak a testszelvénynek a mesodermájához köthető, amelyből izoláltuk őket. Génexpressziós mintázatuk egyértelműen tükrözi regionális identitásukat. Kérdés, hogy ez

rápiás alkalmazhatóságukat?


109

L IZOLÁLT MESENCHYMALIS XPRESSZIÓS MINTÁZATA A SEJTEK

, Hegyi Beáta1, Kudlik Gyöngyi1,

Semmelweis Egyetem, Egészségtudományi Kar, Alapozó Egészségtudományi Intézet,

vagy stroma sejtek (MSC) eredetéről és fejlődéséről nagyon keveset tudunk. Különösen izgalmas kérdés, hogy a különböző szövetekben található stroma sejtek egy, vagy több

os egerek csontvelőjéből, kultúrában tenyésztett stroma

PCR módszerrel. Két, kereskedelmi 84 génről, majd egyedileg tervezett primerek

ek relatív koncentrációját határoztuk meg Megállapítottuk, hogy a különböző

k a vártnál nagyobb mértékben különböznek egymástól. Heterogenitásuk egyes sejtfelszíni markerek (CD73, CD90), adhéziós molekulák (ICAM-1/CD54,

1/CD106), növekedési faktorok (HGF) citokinek (G-CSF, IL-1β, TNF-α), és morfogének génjeinek kifejeződésében egyaránt megnyilvánul. Pluripotens őssejtekre (ESC) jellemző

resszáló sejteket egyik általunk vizsgált MSC tenyészet sem tartalmaz. Ugyanakkor mindegyik sejtkultúrából nagy mennyiségű, a

es típusú kollagén α-lánc, és vimentin vizsgált MSC populációk mindegyike expresszálja a Mohawk - először

-eredetű, kondenzálódó a fejlődő vázrendszerben és a somitákban; valamint a Sine

egy, a végtag bimbókban kifejeződő gént. A különböző eredetű viszont eltérő. Ezzel összhangban

mú transzkripciós faktorok egy testtáj, illetve testszelvény

kialakulásában játszanak meghatározó szerepet. Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy a különböző közös eredetűek, de fejlődésük (érésük) meghatározó

szakasza mindenképpen annak a testszelvénynek a mesodermájához köthető, amelyből izoláltuk őket. Génexpressziós mintázatuk egyértelműen tükrözi regionális identitásukat. Kérdés, hogy ez

110

E/VII-12 FOGCSÍRAHIÁNYOK GENEMAGYAR POPULÁCIÓBAN

Stiedl Péter1, Jobbágy-Óvári GabriellaGábor2, Gera István1 1Semmelweis Egyetem, Parodontológiai Klinika,

Bevezetés: A hypodontia multifaktoriális genetikai eredetű elváltozás,fog és csontfejlődésben, fogváltásban, jelátviteli útvonalakban érintett gének. A magyar populációban megvizsgáltuk és összehasonlítottuk az irodalomból ismert, a hypodontiában szerepet játszó gének egyszerű nukleotid polimorfizmusainak (SNP) és az előforduló csírahiányoknak az eloszlását.

Anyag és Módszer: Buccalis kaparék mintát a Semmelweis Egyetem, a marosvásárhelyi, pécsi és szegedi orvosegyetemek fogászati klinikáin gyűjtöttünk. A beválasztási kritérium legalább egy maradó fog apláziája, és kraniofaciális malformáció vagy szisztémás betegség hiánya volegészséges, normális számú maradó fogazatú, és kraniofaciális abnormalitástól mentes önkéntesek voltak. DNS-t Macherey-Nagel Nucleospin Tissue kittel izoláltunk. A fogfejlődésben szerepet játszó gének (Pax9, Msx1, Axin2, Irf6, FgfR) SNPmutattuk ki. 263 Kontroll, 192 Hypodontiás és 17 Oligodontiás beteg vizsgálatát végeztük el. A genotípusok eloszlását és az allélgyakoriságok összehasonlítását Ch2 próba és Bayes analízis segítségével analizáltuk.

Eredmények: A leggyakoribb csírahiányok a felső laterális metszők és az alsó 2. kisőrlők voltak, több aszimmetrikus, maxilláris és hátsó csírahiányt találtunk, míg a balcsírahiányosok genetikai hátterében fonem. A Pax9 SNPk vad genotípusai (Pax9OR=1,546) és az Msx1 ritka genotípusa (p=0,0143, OR=2,553) gyakorított a hypodontiára, ezen belül a Pax9esek együttes hatása szignifikánsabb volt, mint egyenként (p=0,00341 OR=9,243). Az Msx1együtthatása gyengébb volt.

Következtetések: A csírahiányok genetikai hátterében populációs eltéréseket találtunk az irodalomhoz képest. Emellett kimutattuk statisztikai módszerekkel a csírahiányok mögötti SNPk kölcsönhatását is.

Doktori Iskola: Klinikai orvostudományokProgram: Fogorvostudományi kutatásokTémavezető: Gera István E-mail: [email protected]


FOGCSÍRAHIÁNYOK GENETIKAI HÁTTERÉNEK VIZMAGYAR POPULÁCIÓBAN

Óvári Gabriella2, Páska Csilla2, Hontvári Dorina2, Trimmel Bálint

Semmelweis Egyetem, Parodontológiai Klinika, 2Orálbiológiai Tanszék, Budapest

A hypodontia multifaktoriális genetikai eredetű elváltozás, melyben szerepet játszhatnak a fog és csontfejlődésben, fogváltásban, jelátviteli útvonalakban érintett gének. A magyar populációban megvizsgáltuk és összehasonlítottuk az irodalomból ismert, a hypodontiában szerepet játszó gének

rfizmusainak (SNP) és az előforduló csírahiányoknak az eloszlását.

Buccalis kaparék mintát a Semmelweis Egyetem, a marosvásárhelyi, pécsi és szegedi orvosegyetemek fogászati klinikáin gyűjtöttünk. A beválasztási kritérium legalább egy maradó fog apláziája, és kraniofaciális malformáció vagy szisztémás betegség hiánya volegészséges, normális számú maradó fogazatú, és kraniofaciális abnormalitástól mentes önkéntesek

Nagel Nucleospin Tissue kittel izoláltunk. A fogfejlődésben szerepet játszó gének (Pax9, Msx1, Axin2, Irf6, FgfR) SNP-it genotipizáló assay-k (Life Technologies) segítségével mutattuk ki. 263 Kontroll, 192 Hypodontiás és 17 Oligodontiás beteg vizsgálatát végeztük el. A genotípusok eloszlását és az allélgyakoriságok összehasonlítását Ch2 próba és Bayes analízis

A leggyakoribb csírahiányok a felső laterális metszők és az alsó 2. kisőrlők voltak, több aszimmetrikus, maxilláris és hátsó csírahiányt találtunk, míg a bal-jobb arány hasonló volt. A magyar csírahiányosok genetikai hátterében fontos tényezők a Pax9 és Msx1 SNP-i, míg az Irf6, Fgfr1 és axin2 nem. A Pax9 SNPk vad genotípusai (Pax9-912 T/T p=0,0128, OR=1,672, Pax9OR=1,546) és az Msx1 ritka genotípusa (p=0,0143, OR=2,553) gyakorított a hypodontiára, ezen belül a

ax9esek együttes hatása szignifikánsabb volt, mint egyenként (p=0,00341 OR=9,243). Az Msx1

A csírahiányok genetikai hátterében populációs eltéréseket találtunk az irodalomhoz atisztikai módszerekkel a csírahiányok mögötti SNPk kölcsönhatását is.

Doktori Iskola: Klinikai orvostudományok Program: Fogorvostudományi kutatások


TIKAI HÁTTERÉNEK VIZSGÁLATA A

, Trimmel Bálint2, Varga

Orálbiológiai Tanszék, Budapest

melyben szerepet játszhatnak a fog és csontfejlődésben, fogváltásban, jelátviteli útvonalakban érintett gének. A magyar populációban megvizsgáltuk és összehasonlítottuk az irodalomból ismert, a hypodontiában szerepet játszó gének

rfizmusainak (SNP) és az előforduló csírahiányoknak az eloszlását.

Buccalis kaparék mintát a Semmelweis Egyetem, a marosvásárhelyi, pécsi és szegedi orvosegyetemek fogászati klinikáin gyűjtöttünk. A beválasztási kritérium legalább egy maradó fog apláziája, és kraniofaciális malformáció vagy szisztémás betegség hiánya volt. A kontrollok egészséges, normális számú maradó fogazatú, és kraniofaciális abnormalitástól mentes önkéntesek

Nagel Nucleospin Tissue kittel izoláltunk. A fogfejlődésben szerepet játszó k (Life Technologies) segítségével

mutattuk ki. 263 Kontroll, 192 Hypodontiás és 17 Oligodontiás beteg vizsgálatát végeztük el. A genotípusok eloszlását és az allélgyakoriságok összehasonlítását Ch2 próba és Bayes analízis

A leggyakoribb csírahiányok a felső laterális metszők és az alsó 2. kisőrlők voltak, több jobb arány hasonló volt. A magyar

i, míg az Irf6, Fgfr1 és axin2 912 T/T p=0,0128, OR=1,672, Pax9-1031 G/G p=0,0333,

OR=1,546) és az Msx1 ritka genotípusa (p=0,0143, OR=2,553) gyakorított a hypodontiára, ezen belül a ax9esek együttes hatása szignifikánsabb volt, mint egyenként (p=0,00341 OR=9,243). Az Msx1-Pax9

A csírahiányok genetikai hátterében populációs eltéréseket találtunk az irodalomhoz atisztikai módszerekkel a csírahiányok mögötti SNPk kölcsönhatását is.

2011. április 14-15.

E/VII-13 MECHANIKAI STRESSZ ÁEXPRESSZIÓ VÁLTOZÁSOPIKKELYSÖMÖRÖS NEM

Vas Krisztina

Szegedi Tudományegyetem, Bırgyógyászati és Allergológiai Klinika, Szeged

Célkitűzés: Az a feltételezésünk, hogy a tünetmentes bőrben észlelhető homeosztázis felelős a bőrtünetek kialakulásáért.

A mechanikai behatás előtt és azt követően vizsgáltuk a pikkelysömörös betegek tünetmentes és egészséges donorok bőrében génKeratinocyta Growth Factor (KGF), Keratinocyta Growth Factor Receptor (KGFR), az onkofötalis fibronektin (EDA+FN) és fő receptorának az alfa 5 integrinnek (

Metodika: A fluoreszcens immunhisztokémia elvégzéséhez szükséges mintákat 4 egéspikkelysömörös donortól vettük. Az egészséges donorból vettünk kezeletlen 1 db 24 órás és 1 db 48 órás- valamint 1 db kezelés utáni 24 illetve 48 órás Punch biopsiát. A pikkelysömörös beteg nem léziós bőréből is 4 db biopsiát vettünk. A ktünetmentes kezelt területről 24 és 48 óra elteltével történt a biopsiavétel.

A Real Time RT – PCR segítségével 3 egészséges és 6 pikkelysömörös Önkéntes bőrében végbemenő változásokat detektáltuk. További 3 egészséges és 3 pikkelysömörös minta feldolgozása folyamatban van. A mechanikai stresszt követően 6 órával 1 bőrterületről.

Eredmények: A KGF, KGFR, α 5 ITGN, EDApikkelysömörös betegek bőrében kifejezettebb, mint az egészséges donorok bőrében.

Konklúzió: A mechanikai stressz hatására az egészségesepidermisében és dermisében bekövetkező génpikkelysömörös bőr kóros reakciókészségét

Doktori Iskola: Klinikai orvostudományok, SZTEProgram: Klinikai immunológia Témavezető: Bata-Csörgő Zsuzsanna E-mail: [email protected]

MECHANIKAI STRESSZ ÁLTAL KIVÁLTOTT GÉN -EXPRESSZIÓ VÁLTOZÁSOK DETEKTÁLÁSA EGÉSZSPIKKELYSÖMÖRÖS NEM - LÉZIÓS BİRBEN

rgyógyászati és Allergológiai Klinika, Szeged

Az a feltételezésünk, hogy a tünetmentes bőrben észlelhető homeosztázis felelős a bőrtünetek kialakulásáért.

A mechanikai behatás előtt és azt követően vizsgáltuk a pikkelysömörös betegek tünetmentes és egészséges donorok bőrében gén- és fehérje szinten végbemenő változásokat. Vizsgáltuk a

inocyta Growth Factor (KGF), Keratinocyta Growth Factor Receptor (KGFR), az onkofötalis FN) és fő receptorának az alfa 5 integrinnek (α 5 ITGN) a változását.

A fluoreszcens immunhisztokémia elvégzéséhez szükséges mintákat 4 egéspikkelysömörös donortól vettük. Az egészséges donorból vettünk kezeletlen 1 db 24 órás és 1 db 48

valamint 1 db kezelés utáni 24 illetve 48 órás Punch biopsiát. A pikkelysömörös beteg nem léziós bőréből is 4 db biopsiát vettünk. A kezeletlen területről 1 db 24 órás és 1 db 48 órás mintát. A tünetmentes kezelt területről 24 és 48 óra elteltével történt a biopsiavétel.

PCR segítségével 3 egészséges és 6 pikkelysömörös Önkéntes bőrében végbemenő . További 3 egészséges és 3 pikkelysömörös minta feldolgozása folyamatban

van. A mechanikai stresszt követően 6 órával 1 - 1 db Shave biopsiát vettünk a kezelt és a nem kezelt

α 5 ITGN, EDA+FN mRNS expressziója és a fehérje szintű intenzitása a pikkelysömörös betegek bőrében kifejezettebb, mint az egészséges donorok bőrében.

A mechanikai stressz hatására az egészséges- és pikkelysömörös tünetmentes donor epidermisében és dermisében bekövetkező gén- és fehérje szintű eltérő változások bizonyítják a pikkelysömörös bőr kóros reakciókészségét

Doktori Iskola: Klinikai orvostudományok, SZTE

111

- ÉS FEHÉRJE - K DETEKTÁLÁSA EGÉSZSÉGES ÉS

rgyógyászati és Allergológiai Klinika, Szeged

Az a feltételezésünk, hogy a tünetmentes bőrben észlelhető abnormális szöveti

A mechanikai behatás előtt és azt követően vizsgáltuk a pikkelysömörös betegek tünetmentes és és fehérje szinten végbemenő változásokat. Vizsgáltuk a

inocyta Growth Factor (KGF), Keratinocyta Growth Factor Receptor (KGFR), az onkofötalis áltozását.

A fluoreszcens immunhisztokémia elvégzéséhez szükséges mintákat 4 egészséges és 4 pikkelysömörös donortól vettük. Az egészséges donorból vettünk kezeletlen 1 db 24 órás és 1 db 48

valamint 1 db kezelés utáni 24 illetve 48 órás Punch biopsiát. A pikkelysömörös beteg nem – ezeletlen területről 1 db 24 órás és 1 db 48 órás mintát. A

PCR segítségével 3 egészséges és 6 pikkelysömörös Önkéntes bőrében végbemenő . További 3 egészséges és 3 pikkelysömörös minta feldolgozása folyamatban

1 db Shave biopsiát vettünk a kezelt és a nem kezelt

fehérje szintű intenzitása a pikkelysömörös betegek bőrében kifejezettebb, mint az egészséges donorok bőrében.

és pikkelysömörös tünetmentes donor je szintű eltérő változások bizonyítják a

112


2011. április 14-15.

Dr. Kopper László egyetemi tanárDr. Somogyi Anikó egyetemi tanár

P/I POSZTERSZEKCIÓ

Elnök: Dr. Kopper László egyetemi tanár Dr. Somogyi Anikó egyetemi tanár

113

114


2011. április 14-15.

P/I-1 PETEFÉSZEKRÁKOS MINTHISZTOLÓGIAI SZUBTÍPAZONOSÍTÁSÁRA

Munkácsy Gyöngyi1, Fekete Tibor2

1 MTA-Semmelweis Egyetem, Gyermekgyógyászati és Nephrológiai Kutatócsoport, Budapest2 Semmelweis Egyetem, I. Sz. Nı

Bevezetés: Számtalan tanulmányban felvetették már annak lehetőségét, hogy a petefésbetegek génexpressziós vizsgálataival azonosítani lehet a rák hisztológiai szubtípusait és a beteg túlélését előrejelző molekuláris markereket. Célunk az volt, hogy független beteganyagon igazoljunk egy korábban már meghatározott génlistát, továbbelőrejelző géneket.

Módszerek: A vizsgálathoz 829 mintát (11 GEO adathalmazból) töltöttünk le a GEO adatbázisból, és GSEA-val 38, korábban már publikált gén prediktív erejét vizsgáltuk. A 38szövettani típusok elkülönítésére, és 1 db a túlélés előrejelzésére.

Hogy a korábbi tanulmányokban lévő különbözőségeket áthidaljuk, új prediktorok keresésébe saját klinikai mintákat is bevontunk. A 64 petefészekrákos minta átlagos visszaesésme22,4±17,7 hónap volt. A mintákból RNSellenőriztük. Ezt követően Taqman RTés túléléssel összefüggő gének vizsgálatára,

Eredmények: A szubtípussal összefüggő gének több mint 90%TSPAN8, GAS6 and MUC16). Eredményeink szerint a mammaglobin (SCGB2A2) expressziója a másodlagos emlőrák előrejelzője lehet. A teljes túlélést a hormonreceptorok (PGR és ESR2) valamint TSPAN8 tudja megbízhatóan előrejelezni. A visszaesésmentes túlélés prediktorai a MAPT és SNCG.

Összefoglalás: Sikerült igazolnunk számtalan, az irodalomban már eddig is fepetefészekrákos mintát tartalmazó adathalmazon, valamint azonosítottunk egyedi géneket a hisztológiai szubtípus és túlélés előrejelzésére. A jövőben egy nagyobb, több túlélési adatot tartalmazó metaanalízis tudná határozottabban meger

Doktori Iskola: Patológiai tudományok Program: Onkológia Témavezető: Győrffy Balázs E-mail: [email protected]

PETEFÉSZEKRÁKOS MINTÁK GÉNEXPRESSZIÓS ANHISZTOLÓGIAI SZUBTÍPUS ÉS TÚLÉLÉST ELİRE

2, Gyırffy Balázs1

Semmelweis Egyetem, Gyermekgyógyászati és Nephrológiai Kutatócsoport, BudapestSemmelweis Egyetem, I. Sz. Nıgyógyászati Klinika, Budapest

Számtalan tanulmányban felvetették már annak lehetőségét, hogy a petefésbetegek génexpressziós vizsgálataival azonosítani lehet a rák hisztológiai szubtípusait és a beteg túlélését előrejelző molekuláris markereket. Célunk az volt, hogy független beteganyagon igazoljunk egy korábban már meghatározott génlistát, továbbá hogy azonosítsunk a petefészekrák progresszióját

A vizsgálathoz 829 mintát (11 GEO adathalmazból) töltöttünk le a GEO adatbázisból, és val 38, korábban már publikált gén prediktív erejét vizsgáltuk. A 38-ból 8 gén volt

szövettani típusok elkülönítésére, és 1 db a túlélés előrejelzésére.

Hogy a korábbi tanulmányokban lévő különbözőségeket áthidaljuk, új prediktorok keresésébe saját klinikai mintákat is bevontunk. A 64 petefészekrákos minta átlagos visszaesésme22,4±17,7 hónap volt. A mintákból RNS-t izoláltunk, amelyek minőségét Agilent Bioanalyzerellenőriztük. Ezt követően Taqman RT-PCR vizsgálat következett a 40 legjobb, hisztológiai szubtípussal és túléléssel összefüggő gének vizsgálatára, valamint az irodalomban talált releváns gének igazolására.

A szubtípussal összefüggő gének több mint 90%-át igazoltuk (pl. GAS1, WT1, MSLN, PR2, TSPAN8, GAS6 and MUC16). Eredményeink szerint a mammaglobin (SCGB2A2) expressziója a

őrák előrejelzője lehet. A teljes túlélést a hormonreceptorok (PGR és ESR2) valamint TSPAN8 tudja megbízhatóan előrejelezni. A visszaesésmentes túlélés prediktorai a MAPT és SNCG.

Sikerült igazolnunk számtalan, az irodalomban már eddig is fepetefészekrákos mintát tartalmazó adathalmazon, valamint azonosítottunk egyedi géneket a hisztológiai szubtípus és túlélés előrejelzésére. A jövőben egy nagyobb, több túlélési adatot tartalmazó metaanalízis tudná határozottabban megerősíteni e gének jelentőségét.

115

ÁK GÉNEXPRESSZIÓS ANALÍZISE A İREJELZİ GÉNEK

Semmelweis Egyetem, Gyermekgyógyászati és Nephrológiai Kutatócsoport, Budapest

Számtalan tanulmányban felvetették már annak lehetőségét, hogy a petefészekrákos betegek génexpressziós vizsgálataival azonosítani lehet a rák hisztológiai szubtípusait és a beteg túlélését előrejelző molekuláris markereket. Célunk az volt, hogy független beteganyagon igazoljunk

á hogy azonosítsunk a petefészekrák progresszióját

A vizsgálathoz 829 mintát (11 GEO adathalmazból) töltöttünk le a GEO adatbázisból, és ból 8 gén volt alkalmas a

Hogy a korábbi tanulmányokban lévő különbözőségeket áthidaljuk, új prediktorok keresésébe saját klinikai mintákat is bevontunk. A 64 petefészekrákos minta átlagos visszaesésmentes túlélése

t izoláltunk, amelyek minőségét Agilent Bioanalyzer-rel PCR vizsgálat következett a 40 legjobb, hisztológiai szubtípussal

valamint az irodalomban talált releváns gének igazolására.

át igazoltuk (pl. GAS1, WT1, MSLN, PR2, TSPAN8, GAS6 and MUC16). Eredményeink szerint a mammaglobin (SCGB2A2) expressziója a

őrák előrejelzője lehet. A teljes túlélést a hormonreceptorok (PGR és ESR2) valamint TSPAN8 tudja megbízhatóan előrejelezni. A visszaesésmentes túlélés prediktorai a MAPT és SNCG.

Sikerült igazolnunk számtalan, az irodalomban már eddig is fellelhető gént egy 829 petefészekrákos mintát tartalmazó adathalmazon, valamint azonosítottunk egyedi géneket a hisztológiai szubtípus és túlélés előrejelzésére. A jövőben egy nagyobb, több túlélési adatot tartalmazó

116

P/I-2 AZ ERBB/RAS ÚTVONALOSZERREL SZEMBENI REZTÁSA SEJTVONAL-PANELEN

Pénzváltó Zsófia, Munkácsy Gyöngyi

Semmelweis Egyetem, I. Gyermekgyógyászati Klinika, Budapest

Célkitőzések: 5 klinikai gyakorlatban alkalmazott tirozin

sunitinib, gefitinib) szembeni primer rezisztencia mechanizmusait kerestük. 45 változatos eredet

vizsgálatával azonosítottunk olyan géneket, melyek expresszió változása oki szerep

kialakulásában és így predikciós biomarkerek lehetnek a ha

Módszerek: 45 sejtvonal rezisztenciaprofilját határoztuk meg MTT teszttel, gyógyszerenként három

koncentráció (klinikai dózis, illetve annak tizede és tízszerese) hatását vizsgálva. A teszt eredményeként

számolt rezisztencia-indexek (RI) alapján a sejtvonalakat szenzitív, rezisztens és intermedier kategóriába

soroltuk. A sejtvonalak génexpressziós adatai a GSK caArray projekt keretében kerültek háromszori

lemérésre, az adatokat MAS5 normalizáltuk és átlagoltuk. Gyógysze

sejtvonalak szignifikáns expresszió különbségeit SAM és Rank Products statisztikával kerestük, legalább 2

szeres expresszió változás és 20%-os FDR limiteket használva. A génlisták predikciós hatékonyságát PAM

leave-one-out cross validation-al is ellen

összeállított rezisztencia gén lista expresszióját qRT

Eredmények: 63 rezisztencia gént azonosítottunk, ezek közt az egyes gyó

gyógyszerenként szignifikáns gének is adódtak. A leave

pontosság. 95 gén expresszióját qRT

validáltak az általunk talált rezisztencia gének közül (45/63) és 7

validált expressziós mintázat génjei prediktív biomarker jelöltek lehetnek a tirozin

szemben.

Doktori Iskola: Patológiai tudományok Program: Onkológia Témavezető: Győrffy Balázs E-mail: [email protected]


AZ ERBB/RAS ÚTVONALON HATÓ ÖT CÉLZOTT TESZERREL SZEMBENI REZISZTENCIA MECHANIZMU

PANELEN

, Munkácsy Gyöngyi

Semmelweis Egyetem, I. Gyermekgyógyászati Klinika, Budapest

5 klinikai gyakorlatban alkalmazott tirozin-kináz inhibitorral (lapatinib, erlotinib, sorafenib,

tinib) szembeni primer rezisztencia mechanizmusait kerestük. 45 változatos eredet

vizsgálatával azonosítottunk olyan géneket, melyek expresszió változása oki szerep

kialakulásában és így predikciós biomarkerek lehetnek a hatékony terápiatervezés szolgálatában.

45 sejtvonal rezisztenciaprofilját határoztuk meg MTT teszttel, gyógyszerenként három


indexek (RI) alapján a sejtvonalakat szenzitív, rezisztens és intermedier kategóriába


lemérésre, az adatokat MAS5 normalizáltuk és átlagoltuk. Gyógyszerenként a szenzitív és a rezisztens

sejtvonalak szignifikáns expresszió különbségeit SAM és Rank Products statisztikával kerestük, legalább 2

os FDR limiteket használva. A génlisták predikciós hatékonyságát PAM

al is ellenıriztük. Az azonosított gének, és egy irodalmi adatok alapján

összeállított rezisztencia gén lista expresszióját qRT-PCR-el is vizsgáltuk 40 sejtvonalon.

63 rezisztencia gént azonosítottunk, ezek közt az egyes gyógyszerek között átfed

gyógyszerenként szignifikáns gének is adódtak. A leave-one-out cross validation eredménye 92,8%

pontosság. 95 gén expresszióját qRT-PCR-el is azonosítottuk 40 sejtvonalon. A PCR eredmények 45 gént

rezisztencia gének közül (45/63) és 7-et az irodalmi gének közül (7/32). Az így

validált expressziós mintázat génjei prediktív biomarker jelöltek lehetnek a tirozin


N HATÓ ÖT CÉLZOTT TERÁPIÁS ISZTENCIA MECHANIZMUSOK AZONOSÍ-

kináz inhibitorral (lapatinib, erlotinib, sorafenib,

tinib) szembeni primer rezisztencia mechanizmusait kerestük. 45 változatos eredető sejtvonal

vizsgálatával azonosítottunk olyan géneket, melyek expresszió változása oki szerepő lehet a rezisztencia

tékony terápiatervezés szolgálatában.

45 sejtvonal rezisztenciaprofilját határoztuk meg MTT teszttel, gyógyszerenként három


indexek (RI) alapján a sejtvonalakat szenzitív, rezisztens és intermedier kategóriába


renként a szenzitív és a rezisztens

sejtvonalak szignifikáns expresszió különbségeit SAM és Rank Products statisztikával kerestük, legalább 2-

os FDR limiteket használva. A génlisták predikciós hatékonyságát PAM

riztük. Az azonosított gének, és egy irodalmi adatok alapján

el is vizsgáltuk 40 sejtvonalon.

gyszerek között átfedı és

out cross validation eredménye 92,8%-os

el is azonosítottuk 40 sejtvonalon. A PCR eredmények 45 gént

et az irodalmi gének közül (7/32). Az így

validált expressziós mintázat génjei prediktív biomarker jelöltek lehetnek a tirozin-kináz inhibitorokkal

2011. április 14-15.

P/I-3 MTOR AKTIVITÁS VIZSGLYMPHOMÁKBAN

Sticz Tamás, Márk Ágnes, Hajdu Melinda, Tímár Botond, Nemes Karolina, Kopper László, Sebestyén Anna

Semmelweis Egyetem, I.sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet Budapest

A diffúz nagy B-sejtes lymphoma (DLBCL) heterogén betegség csoport. A DLBCLrituximab mellett a célzott terápia további új lehetőségeket kínál a klinikai eredmények javítására. Az mTOR (mammalian target of rapamycin) jelút daganatbiológiai hatásaival és terápiás gátlásával egyre több vizsgálat foglalkozik. mTOR inhibitorok alkalmazása a klinikai gyakorlat része bizonyos daganatok esetén (törzskönyvezve jelenleg a köpenysejtes lymphomákveserákok kezelésében). A különböző DLBCL

Vizsgálatainkban 79 DLBCL-es beteg biopsziás mintáiból tissue microarray (TMA) blokkokat készítettünk. Ezeken, összesen több mint 700 immunp70S6K, phospho-mTOR, p-4EBP1, Mum1, CD10, bcl

A patológiai diagnózisok és Mum1, CD10 és a bcleseteket (centrum germinatívum - GC és a nea volt GC eredetű, ezt a csoportot az mTOR aktivitás hiánya jellemezte, (phospho S6 expresszió alapján - ez az egyik legmegbízhatóbb marker esetek közel 80%-ában p-S6, p-mTOR, ptudtunk kimutatni. Vizsgálatunkban az mTOR aktivitás és a profaktorok expressziója között statisztikai összefüggést nem ta

Adataink alapján hasonlóan az MCLre. Eredményeink szerint a rapamycin származékok vagy más célzott mTOR gátlók alkalmazása ezeknél a rosszabb prognózisú DLBCLkiegészítőivé válhatnak. Az alkalmazás előtt azonban az mTOR inhibitor kezelésre alkalmas betegcsoportok pontos meghatározása mindenképp szükséges.

Támogató: OTKA-K68341 és OTKA-K81624

Doktori Iskola: Patológiai tudományok Program: Onkológia Témavezető: Kopper László E-mail: [email protected]

MTOR AKTIVITÁS VIZSGÁLATA HUMÁN DIFFÚZ N

, Márk Ágnes, Hajdu Melinda, Tímár Botond, Nemes Karolina, Kopper László,

I.sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet Budapest

sejtes lymphoma (DLBCL) heterogén betegség csoport. A DLBCLrituximab mellett a célzott terápia további új lehetőségeket kínál a klinikai eredmények javítására. Az

R (mammalian target of rapamycin) jelút daganatbiológiai hatásaival és terápiás gátlásával egyre több vizsgálat foglalkozik. mTOR inhibitorok alkalmazása a klinikai gyakorlat része bizonyos daganatok esetén (törzskönyvezve jelenleg a köpenysejtes lymphomák veserákok kezelésében). A különböző DLBCL-ek mTOR aktivitásáról jelenleg kevés adat ismert.

es beteg biopsziás mintáiból tissue microarray (TMA) blokkokat készítettünk. Ezeken, összesen több mint 700 immunhisztokémiai reakciót (phospho

4EBP1, Mum1, CD10, bcl-6, bcl-2) értékeltünk.

A patológiai diagnózisok és Mum1, CD10 és a bcl-6 festések alapján két csoportra osztottuk a DLBCL GC és a nem centrum germinatívum - non-GC). Az esetek közel 30%

a volt GC eredetű, ezt a csoportot az mTOR aktivitás hiánya jellemezte, (phospho S6 expresszió alapján ez az egyik legmegbízhatóbb marker - csak két esetben volt gyenge pozitivitás). A non

mTOR, p-p70S6K és a p-4 EBP1 pozitivitást, jelentős mTOR aktivitást tudtunk kimutatni. Vizsgálatunkban az mTOR aktivitás és a pro-proliferatív vagy antifaktorok expressziója között statisztikai összefüggést nem találtunk.

Adataink alapján hasonlóan az MCL-hez az mTOR aktivitás jellemző a legtöbb nonre. Eredményeink szerint a rapamycin származékok vagy más célzott mTOR gátlók alkalmazása ezeknél a rosszabb prognózisú DLBCL-es betegeknél a jelenlegi R-CHOP terápiának hasznos kiegészítőivé válhatnak. Az alkalmazás előtt azonban az mTOR inhibitor kezelésre alkalmas betegcsoportok pontos meghatározása mindenképp szükséges.

K81624

117

ÁLATA HUMÁN DIFFÚZ NAGY B SEJTES

, Márk Ágnes, Hajdu Melinda, Tímár Botond, Nemes Karolina, Kopper László,

I.sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet Budapest

sejtes lymphoma (DLBCL) heterogén betegség csoport. A DLBCL-ek esetében a rituximab mellett a célzott terápia további új lehetőségeket kínál a klinikai eredmények javítására. Az

R (mammalian target of rapamycin) jelút daganatbiológiai hatásaival és terápiás gátlásával egyre több vizsgálat foglalkozik. mTOR inhibitorok alkalmazása a klinikai gyakorlat része bizonyos

- MCL és világossejtes ek mTOR aktivitásáról jelenleg kevés adat ismert.

es beteg biopsziás mintáiból tissue microarray (TMA) blokkokat hisztokémiai reakciót (phospho-S6, phospho-

6 festések alapján két csoportra osztottuk a DLBCL GC). Az esetek közel 30%-

a volt GC eredetű, ezt a csoportot az mTOR aktivitás hiánya jellemezte, (phospho S6 expresszió alapján csak két esetben volt gyenge pozitivitás). A non-GC eredetű

4 EBP1 pozitivitást, jelentős mTOR aktivitást proliferatív vagy anti-apoptotikus

hez az mTOR aktivitás jellemző a legtöbb non-GC eredetű DLBCL-re. Eredményeink szerint a rapamycin származékok vagy más célzott mTOR gátlók alkalmazása

CHOP terápiának hasznos kiegészítőivé válhatnak. Az alkalmazás előtt azonban az mTOR inhibitor kezelésre alkalmas

118

P/I-4 PSMB-7: ÚJ POTENCIÁLIS PRTERÁPIÁJÁBAN

Tegze Bálint, Pénzváltó Zsófia

Semmelweis Egyetem, I. sz. Gyermekgyógyászati Klinika, Budapest

Célkitűzések: A HER2, ösztrogén- ismert, de kemorezisztenciára használható biomarkert eddig nem mutattak ki. A doxorubicin egy antraciklin-származék, amelyet emlődaganaton kívül számos szolíd ékemoterápiájában használnak. A PSMBdoxorubicin-rezisztens sejtvonalakban felülexpresszálódik. Jelen kutatásban e gén kemorezisztenciában betöltött szerepét vizsgáltuk RNS

Módszerek: Az in vitro vizsgálathoz szenzitív és rezisztens MCFhasználtunk. A kísérlet során RNStranszfekciós reagenst használtunk. A génizoláltuk, majd a gén expresszióját RTgyógyszeres kezelést kaptak, majd 72 óra múlva Casy automata sejtszámlálóval számoltuk őket. A kísérleteket háromszor ismételtük, majd tanalízishez 1079 emlőrákos beteget osztottunk 2 csoportba aszerint, hogy a szövetben a PSMBexpressziója az átlagosnál magasabb vagy alacsonyabb volt. Ezután Kaplanhasonlítottuk össze a két csoport relapszus mentes túlélését.

Eredmények: Doxorubicin kezelés hatására a rezisztens sejtvonalak 30,6életben. A géncsendesített sejtvonalak 5,87(p=0,034) az siRNS-sel nem kezelt sejtektől. A doxorubicinmeg a gyógyszer hatására. Az in silico vizsgálat szerint a PSMBösszefügg a betegek relapszusmentes túlélésével

Következtetés: Eredményeink alapján a PSMBgyógyszerrel szemben érzékenyítettük, és in silico elemzés során is igazolódott a gén kemorezisztenciában betöltött szerepe. Ezen eredmény felveti annaprediktív biomarkerként használható emlőrákos betegek kezelésének megtervezésekor.

Doktori Iskola: Patológiai tudományok Program: Onkológia Témavezető: Gyırffy Balázs

E-mail:[email protected]


7: ÚJ POTENCIÁLIS PREDIKTÍV BIOMARKER AZ

Semmelweis Egyetem, I. sz. Gyermekgyógyászati Klinika, Budapest

(ER) és progeszteronreceptorok vizsgálata emlőrák terápiájában ismert, de kemorezisztenciára használható biomarkert eddig nem mutattak ki. A doxorubicin egy

származék, amelyet emlődaganaton kívül számos szolíd ékemoterápiájában használnak. A PSMB-7 gén, amely a fehérjebontó proteoszóma alegysége,

rezisztens sejtvonalakban felülexpresszálódik. Jelen kutatásban e gén kemorezisztenciában betöltött szerepét vizsgáltuk RNS-interferenciával in vitro és in silico.

Az in vitro vizsgálathoz szenzitív és rezisztens MCF-7 emlőrák eredetű sejtvonalat használtunk. A kísérlet során RNS-interferenciával elcsendesítettük a PSMB7 gén, siPORT NeoFX transzfekciós reagenst használtunk. A géncsendesítés validálásához az RNSizoláltuk, majd a gén expresszióját RT-PCR-rel mértük. Transzfekció után 24 órával a sejtek gyógyszeres kezelést kaptak, majd 72 óra múlva Casy automata sejtszámlálóval számoltuk őket. A

romszor ismételtük, majd t-próbával vizsgáltuk a géncsendesítés hatásait. Az in silico analízishez 1079 emlőrákos beteget osztottunk 2 csoportba aszerint, hogy a szövetben a PSMBexpressziója az átlagosnál magasabb vagy alacsonyabb volt. Ezután Kaplanhasonlítottuk össze a két csoport relapszus mentes túlélését.

Doxorubicin kezelés hatására a rezisztens sejtvonalak 30,6életben. A géncsendesített sejtvonalak 5,87–10,2%-ban éltek túl, ami szignifikáns eltéré

sel nem kezelt sejtektől. A doxorubicin-szenzitív sejtvonalak 9,67meg a gyógyszer hatására. Az in silico vizsgálat szerint a PSMB-7 felülexpressziója szignifikánsan összefügg a betegek relapszusmentes túlélésével (p=0,00014).

Eredményeink alapján a PSMB-7 gén elcsendesítésével a rezisztens sejteket a gyógyszerrel szemben érzékenyítettük, és in silico elemzés során is igazolódott a gén kemorezisztenciában betöltött szerepe. Ezen eredmény felveti annak lehetőségét, hogy a PSMBprediktív biomarkerként használható emlőrákos betegek kezelésének megtervezésekor.


EDIKTÍV BIOMARKER AZ EMLİRÁK

(ER) és progeszteronreceptorok vizsgálata emlőrák terápiájában ismert, de kemorezisztenciára használható biomarkert eddig nem mutattak ki. A doxorubicin egy

származék, amelyet emlődaganaton kívül számos szolíd és hematogén daganat 7 gén, amely a fehérjebontó proteoszóma alegysége,

rezisztens sejtvonalakban felülexpresszálódik. Jelen kutatásban e gén val in vitro és in silico.

7 emlőrák eredetű sejtvonalat interferenciával elcsendesítettük a PSMB7 gén, siPORT NeoFX

csendesítés validálásához az RNS-t RNeasy Mini kittel rel mértük. Transzfekció után 24 órával a sejtek

gyógyszeres kezelést kaptak, majd 72 óra múlva Casy automata sejtszámlálóval számoltuk őket. A próbával vizsgáltuk a géncsendesítés hatásait. Az in silico

analízishez 1079 emlőrákos beteget osztottunk 2 csoportba aszerint, hogy a szövetben a PSMB-7 expressziója az átlagosnál magasabb vagy alacsonyabb volt. Ezután Kaplan-Meier-analízissel

Doxorubicin kezelés hatására a rezisztens sejtvonalak 30,6–31,2%-ban maradtak ban éltek túl, ami szignifikáns eltérést mutat

szenzitív sejtvonalak 9,67–14,5%-a maradt 7 felülexpressziója szignifikánsan

7 gén elcsendesítésével a rezisztens sejteket a gyógyszerrel szemben érzékenyítettük, és in silico elemzés során is igazolódott a gén

k lehetőségét, hogy a PSMB-7 gén prediktív biomarkerként használható emlőrákos betegek kezelésének megtervezésekor.

2011. április 14-15.

P/I-5 VASTAGBÉLDAGANATOK KMETILÁCIÓS SZABÁLYOZGÉNEXPRESSZIÓ-VÁLTOZÁS ALAPJÁN

Kalmár Alexandra1, Spisák SándorKinga1, Leiszter Katalin1, Patai V. Árpád 1Semmelweis Egyetem, II. Sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest2Molekuláris Medicina Kutatócsoport, Magyar Tudományos Akadémia, Budapest3Semmelweis Egyetem 3I. Sz. Patológiai és Kísérleti Rák

Háttér: A DNS metilációs mintázat rendellenes megváltozása hozzájárulhat a colorectalis carcinomák kialakulásához. Bizonyos gének promóter régiójának hipermetilációja csökkent kifejeződést eredményez, ezáltal lehetőség nyílik ezt az epigenetikai jelenséget a géne

Célkitűzés: Munkánk során célunk HTszabályozott gének azonosítása volt, amelyek lézer mikrodisszektált vastagbélhámsejtekben az adenoma-carcinoma szekvenciával pá

Anyagok és módszerek: HT-29 colorectalis adenocarcinoma sejteket 5kezeltünk, majd microarray vizsgálatok alapján azonosítottuk a demetiláció hatására növekvő aktivitású géneket. Ezután ép, adenoma és tumor műtéti mintákból lézer mikrodisszekció segítségével 5000 hámsejtet gyűjtöttünk, majd meghatároztuk az adenomafokozatosan csökkenő expressziót mutató géneket. A két géncsoport átfedő tagjait fügRT-PCR módszerrel validáltuk. Az egyik kiválasztott gén, a prosztaglandin D2 receptor (esetében immunhisztokémiai vizsgálatot, valamint metiláltsági státuszának megállapítására biszulfit szekvenálást végeztünk.

Eredmények: A HT-29 sejtkultúra modellben a demetilálás hatására 66 növekvő expressziót mutató gént azonosítottunk, míg az adenomaazonosított csoportok között 17 átfedő gén adódott (pl. CDKN2B, POU2F3, RASSF6), amelmódszerrel sikeresen validáltunk. A PTGDR gén promóter régiójában lévő három CpG sziget metiláltságát biszulfit szekvenálással, míg a gén adenomacsökkenő fehérjeszintű kifejeződését immunhisztokémiával iga

Következtetések: A teljes genomszintű vizsgálatok alapján azonosított gének feltehetően DNS metilációs szabályozás alatt állnak és szerepet játszhatnak a vastagbéldaganatok kialakulásában.

Doktori Iskola: Klinikai orvostudományokProgram: Gasztroenterológia Témavezető: Molnár Béla E-mail: [email protected]

VASTAGBÉLDAGANATOK KIALAKULÁSÁBAN SZEREPMETILÁCIÓS SZABÁLYOZÁS ALATT ÁLLÓ GÉNEK

VÁLTOZÁS ALAPJÁN

, Spisák Sándor2, Galamb Orsolya2, Wichmann Barnabásatai V. Árpád1, Péterfia Bálint3, Molnár Béla2, Tulassay Zsolt

II. Sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest Molekuláris Medicina Kutatócsoport, Magyar Tudományos Akadémia, Budapest

I. Sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet, Budapest

A DNS metilációs mintázat rendellenes megváltozása hozzájárulhat a colorectalis carcinomák kialakulásához. Bizonyos gének promóter régiójának hipermetilációja csökkent kifejeződést eredményez, ezáltal lehetőség nyílik ezt az epigenetikai jelenséget a génexpresszió alapján vizsgálni.

Munkánk során célunk HT-29 sejtkultúra demetiláló kezelésével olyan DNS metiláció által szabályozott gének azonosítása volt, amelyek lézer mikrodisszektált vastagbélhámsejtekben az

carcinoma szekvenciával párhuzamosan csökkenő kifejeződést mutatnak.

29 colorectalis adenocarcinoma sejteket 5-aza-kezeltünk, majd microarray vizsgálatok alapján azonosítottuk a demetiláció hatására növekvő

tán ép, adenoma és tumor műtéti mintákból lézer mikrodisszekció segítségével 5000 hámsejtet gyűjtöttünk, majd meghatároztuk az adenoma-carcinoma szekvencia előrehaladtával fokozatosan csökkenő expressziót mutató géneket. A két géncsoport átfedő tagjait füg

PCR módszerrel validáltuk. Az egyik kiválasztott gén, a prosztaglandin D2 receptor (esetében immunhisztokémiai vizsgálatot, valamint metiláltsági státuszának megállapítására biszulfit

ejtkultúra modellben a demetilálás hatására 66 növekvő expressziót mutató gént azonosítottunk, míg az adenoma-carcinoma szekvencia mentén 95 gén kifejeződése csökkent. Az azonosított csoportok között 17 átfedő gén adódott (pl. CDKN2B, POU2F3, RASSF6), amelmódszerrel sikeresen validáltunk. A PTGDR gén promóter régiójában lévő három CpG sziget metiláltságát biszulfit szekvenálással, míg a gén adenoma-carcinoma szekvenciával párhuzamosan csökkenő fehérjeszintű kifejeződését immunhisztokémiával igazoltuk.

A teljes genomszintű vizsgálatok alapján azonosított gének feltehetően DNS metilációs szabályozás alatt állnak és szerepet játszhatnak a vastagbéldaganatok kialakulásában.


119

IALAKULÁSÁBAN SZEREPET JÁTSZÓ, ÁS ALATT ÁLLÓ GÉNEK AZONOSÍTÁSA

, Wichmann Barnabás1, Sipos Ferenc1, Tóth , Tulassay Zsolt2

Molekuláris Medicina Kutatócsoport, Magyar Tudományos Akadémia, Budapest kutató Intézet, Budapest

A DNS metilációs mintázat rendellenes megváltozása hozzájárulhat a colorectalis carcinomák kialakulásához. Bizonyos gének promóter régiójának hipermetilációja csökkent kifejeződést

xpresszió alapján vizsgálni.

29 sejtkultúra demetiláló kezelésével olyan DNS metiláció által szabályozott gének azonosítása volt, amelyek lézer mikrodisszektált vastagbélhámsejtekben az

rhuzamosan csökkenő kifejeződést mutatnak.

-2’-dezoxicitidin ágenssel kezeltünk, majd microarray vizsgálatok alapján azonosítottuk a demetiláció hatására növekvő

tán ép, adenoma és tumor műtéti mintákból lézer mikrodisszekció segítségével carcinoma szekvencia előrehaladtával

fokozatosan csökkenő expressziót mutató géneket. A két géncsoport átfedő tagjait független mintákon PCR módszerrel validáltuk. Az egyik kiválasztott gén, a prosztaglandin D2 receptor (PTGDR)

esetében immunhisztokémiai vizsgálatot, valamint metiláltsági státuszának megállapítására biszulfit

ejtkultúra modellben a demetilálás hatására 66 növekvő expressziót mutató carcinoma szekvencia mentén 95 gén kifejeződése csökkent. Az

azonosított csoportok között 17 átfedő gén adódott (pl. CDKN2B, POU2F3, RASSF6), amelyeket RT-PCR módszerrel sikeresen validáltunk. A PTGDR gén promóter régiójában lévő három CpG sziget

carcinoma szekvenciával párhuzamosan

A teljes genomszintű vizsgálatok alapján azonosított gének feltehetően DNS metilációs szabályozás alatt állnak és szerepet játszhatnak a vastagbéldaganatok kialakulásában.

120

P/I-6 ELTÉRİ PROLIFERATÓRISZÖVETTANILAG ÉP GYEKON, VALAMINT AZ ADE(ACS) FELNİTT MINTÁK

Leiszter Katalin1, Galamb Orsolya2

Kiss András5, Wichmann BarnabásAlexandra1, Schöller Andrea 1, Molnár Béla 1 Semmelweis Egyetem, II. sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest2 Magyar Tudományos Akadémia, Molekuláris Medicina Kutatócsoport, Budapest3 Semmelweis Egyetem, I. sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet,Gyermekgyógyászati Klinika, 5II. sz. Patológiai Inté

Háttér: A vastagbélhám 3-5 naponta megújul. A hámsejtek osztódása (proliferáció) és pusztulása (apoptózis) közötti egyensúly megbomlása olyan, az öregedéssel is összefüggésbe hozható betegségek kialakulását eredményezhet, mint a sporadikus

Célok: Vizsgálatunk célja volt a proliferációapoptotikus-index (AI) meghatározása és összehasonlítása vastagbélgyermekekben és az ACS-ban felnőttekben

Anyagok és módszerek: Vastagbél-10 vastagbél-adenomás és 10 vastagbélrákos felnőtt betegtől gyűjtöttünk. A proliferáló hámsejteket Ki67 monoklonális antitestettel azonosítottuk és rodamimódszerrel, zöld fluoreszcens jelölés (FITC) segítségével azonosítottuk, emellett Hoechst magfestést alkalmaztunk. A szkennelt metszeteket digitális mikroszkóppal vizsgáltuk, az adatelemzéshez egyutas ANOVA tesztet használtunk.

Eredmények: A PAR és a MI szignifikánsan magasabb a gyermek vastagbél(PAR=3,52±2,49; MI=0,34±0,07) és a CRCfelnőtt mintákban (PAR=0,89±0,23; MI=0,15±0,06) (p<0,0ACS során. A PAR és a MI a vastagbélrákos mintákban volt a legmagasabb. Az AI alacsonyabb szövettanilag ép gyermek (0,13±0,06), mint felnőtt mintákban (0,17±0,05), és folyamatos csökkenést mutat az ACS során. A legalacsonyabb AI

Következtetés: A gyermek mintákban tapasztalt fokozott sejtosztódás és csökkent apoptózis a vastagbélrákkal ellentétben feltételezhetően egy pontosan szabályozott, kiegyensúlyozottan működő regeneratórikus folyamat része. Az ACS egyes stádiumai jól jellemezhetők a PAR, a MI és az AI segítségével.


Program: Gasztroenterológia

Témavezetı: Molnár Béla



PROLIFERATÓRIKUS ÉS APOPTOTIKUS ASZÖVETTANILAG ÉP GYERMEK VASTAGBÉL-BIOPSZIÁS MINTÁKON, VALAMINT AZ ADENOMA-CARCINOMA SZEKVENCIÁ

TT MINTÁKON 2, Sipos Ferenc1, Krenács Tibor3, Spisák Sándor

, Wichmann Barnabás1, Tóth Kinga1, Valcz Gábor1, Patai V. , Molnár Béla2, Tulassay Zsolt2

Egyetem, II. sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest Magyar Tudományos Akadémia, Molekuláris Medicina Kutatócsoport, BudapestSemmelweis Egyetem, I. sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet,

II. sz. Patológiai Intézet, Budapest

5 naponta megújul. A hámsejtek osztódása (proliferáció) és pusztulása (apoptózis) közötti egyensúly megbomlása olyan, az öregedéssel is összefüggésbe hozható betegségek kialakulását eredményezhet, mint a sporadikus vastagbélrák (CRC).

Vizsgálatunk célja volt a proliferáció-apoptózis arány (PAR), a mitotikusindex (AI) meghatározása és összehasonlítása vastagbél-biopsziás mintákban, egészséges

ban felnőttekben.

-biopsziás mintát 14 egészséges gyermektől, illetve 10 egészséges, adenomás és 10 vastagbélrákos felnőtt betegtől gyűjtöttünk. A proliferáló hámsejteket Ki

67 monoklonális antitestettel azonosítottuk és rodaminnal festettük. Az apoptotikus sejteket TUNEL módszerrel, zöld fluoreszcens jelölés (FITC) segítségével azonosítottuk, emellett Hoechst magfestést alkalmaztunk. A szkennelt metszeteket digitális mikroszkóppal vizsgáltuk, az adatelemzéshez egyutas

A PAR és a MI szignifikánsan magasabb a gyermek vastagbél(PAR=3,52±2,49; MI=0,34±0,07) és a CRC-ben (PAR=9,83±7,72; MI=0,42±0,11), mint az egészséges felnőtt mintákban (PAR=0,89±0,23; MI=0,15±0,06) (p<0,05), és folyamatos növekedést mutatnak a ACS során. A PAR és a MI a vastagbélrákos mintákban volt a legmagasabb. Az AI alacsonyabb szövettanilag ép gyermek (0,13±0,06), mint felnőtt mintákban (0,17±0,05), és folyamatos csökkenést

acsonyabb AI-t a vastagbélrákos mintákban találtuk (0,06±0,04).

A gyermek mintákban tapasztalt fokozott sejtosztódás és csökkent apoptózis a vastagbélrákkal ellentétben feltételezhetően egy pontosan szabályozott, kiegyensúlyozottan működő

generatórikus folyamat része. Az ACS egyes stádiumai jól jellemezhetők a PAR, a MI és az AI



KUS ÉS APOPTOTIKUS AKTIVITÁS BIOPSZIÁS MINTÁ-

CARCINOMA SZEKVENCIÁBAN

, Spisák Sándor2, Veres Gábor4, , Patai V. Árpád1, Kalmár

Magyar Tudományos Akadémia, Molekuláris Medicina Kutatócsoport, Budapest Semmelweis Egyetem, I. sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet,4I. sz.

5 naponta megújul. A hámsejtek osztódása (proliferáció) és pusztulása (apoptózis) közötti egyensúly megbomlása olyan, az öregedéssel is összefüggésbe hozható betegségek

apoptózis arány (PAR), a mitotikus-index (MI) és az biopsziás mintákban, egészséges

biopsziás mintát 14 egészséges gyermektől, illetve 10 egészséges, adenomás és 10 vastagbélrákos felnőtt betegtől gyűjtöttünk. A proliferáló hámsejteket Ki-

nnal festettük. Az apoptotikus sejteket TUNEL módszerrel, zöld fluoreszcens jelölés (FITC) segítségével azonosítottuk, emellett Hoechst magfestést alkalmaztunk. A szkennelt metszeteket digitális mikroszkóppal vizsgáltuk, az adatelemzéshez egyutas

A PAR és a MI szignifikánsan magasabb a gyermek vastagbél-biopsziás mintákban ben (PAR=9,83±7,72; MI=0,42±0,11), mint az egészséges

5), és folyamatos növekedést mutatnak a ACS során. A PAR és a MI a vastagbélrákos mintákban volt a legmagasabb. Az AI alacsonyabb szövettanilag ép gyermek (0,13±0,06), mint felnőtt mintákban (0,17±0,05), és folyamatos csökkenést

t a vastagbélrákos mintákban találtuk (0,06±0,04).

A gyermek mintákban tapasztalt fokozott sejtosztódás és csökkent apoptózis a vastagbélrákkal ellentétben feltételezhetően egy pontosan szabályozott, kiegyensúlyozottan működő

generatórikus folyamat része. Az ACS egyes stádiumai jól jellemezhetők a PAR, a MI és az AI

2011. április 14-15.

P/I-7 LÉGZÉS MECHANIKAI ÉS CARDIOVÁLTOZÁSA GLOBÁLIS LNON-INVAZÍV GÉPI LÉLEGEZ

József Lukácsovits2, Annalisa CarlucciSchreiber1, Paola Pierucci1, Gyorgy 1 Fondazione Salvatore Maugeri Pavia, Istituto Scientifico di Pavia, IRCCS, Pavia, Italy2 Semmelweis University Budapest, Department of Pulmonology3 Respiratory Intensive Care Unit Azienda Opedaliera Universitaria Sant’ Orsola

Bologna, Italy

A globális légzési elégtelen, stabil állapotú COPDszükség szerint nappal is alkalmazott nonés életminőség tapasztalható a legutóbbi szakirodagyakorolt pozitív hatása egyérteműen még nem bizonyított. non-invazív lélegeztetési technikát, a magas intenzitású NPPVNPPV) próbált ki, melynél az elsődleges cél az artériás vér széndioxid tenzió (PaCO2) maximális csökkentése volt. Ezen lélegezetési mód alkalmazása mellett a nappali vérgáz értékekben szignifikánsan nagyobb javulást találtak mint hagyományos nonlélegeztetés (Li-NPPV) alkalmazása esetén. az intrapleurális nyomásban, mely hatással van a vénás visszaáramlásra, ezen keresztül a keringési perctérfogatra. Vizsgálatunkban 15 stabil állapotú COPDmegmértük a légzésmechanikai, cardiováltozásait Li-NPPV, Hi-NPPV és spontán légzés (SB) során. A mért adatokat átlag ± SD formátumban mutattuk be. A statisztikai vizsgálat soráhalmazokat ismétléses variancia analízissel ill. a megfelelő nemparaméteres próbával hasonlítottuk össze. Eredményeink: Az intrapleurális nyomás szignifikáns emelkedést mutatott. Szinifikáns csökkenést tapasztaltunk a transz-szorzatban (PTPdi), mely a légzési munkát(PTPdi : SB 323±149; Li-NPPV: 132±139; Hisorán a PaCO2 szignifikáns csökkenést a pH pedig szignifikáns emelkedést mutatott mindkét lélegeztetési mód alkalmazása során viszont a Hitaláltuk. Szignifikáns csökkenést ékeringési percvolumenben (SB: 5.5 ±1.14; NPPV:oxigén transzportban. Következtetések: Az általunk talált légzés mechanikai és cardioválozások életminőséget ill. túlélést befolyásoló hatása bizonytalan, ennek megítélésére, eredményeink alapján, további hosszú távú vizsgálatok elvégzését tarjuk szükségesnek.

I ÉS CARDIO-VASZKULÁRIS PARAMÉTEVÁLTOZÁSA GLOBÁLIS LÉGZÉSI ELÉGTELEN COP

INVAZÍV GÉPI LÉLEGEZTETÉSE SORÁN

, Annalisa Carlucci1, Nicholas Hill, Piero Ceriana, Gyorgy Losonczy2, Stefano Nava1,3

Pavia, Istituto Scientifico di Pavia, IRCCS, Pavia, ItalySemmelweis University Budapest, Department of Pulmonology Respiratory Intensive Care Unit Azienda Opedaliera Universitaria Sant’ Orsola

A globális légzési elégtelen, stabil állapotú COPD-s betegek bizonyos alcsoportjában az éjszaka ill. szükség szerint nappal is alkalmazott non-invazív gépi lélegeztetés mellett javult tüdőfunkció, gázcsere és életminőség tapasztalható a legutóbbi szakirodami adatok szerint, viszont a hosszútávú túlélésre gyakorolt pozitív hatása egyérteműen még nem bizonyított. W. Windisch és kutatócsoportja egy új

invazív lélegeztetési technikát, a magas intenzitású NPPV-t (highlynél az elsődleges cél az artériás vér széndioxid tenzió (PaCO2)

maximális csökkentése volt. Ezen lélegezetési mód alkalmazása mellett a nappali vérgáz értékekben szignifikánsan nagyobb javulást találtak mint hagyományos non

NPPV) alkalmazása esetén. A pozitív nyomású gépi lélegeztetés változásokat okoz az intrapleurális nyomásban, mely hatással van a vénás visszaáramlásra, ezen keresztül a keringési perctérfogatra. Vizsgálatunkban 15 stabil állapotú COPD-s hypercapniás légmegmértük a légzésmechanikai, cardio-vasculáris paraméterek valamint a vérgázparaméterek

NPPV és spontán légzés (SB) során. A mért adatokat átlag ± SD formátumban mutattuk be. A statisztikai vizsgálat során a spontán légzés és a két lélegeztetési mód során mért adapt halmazokat ismétléses variancia analízissel ill. a megfelelő nemparaméteres próbával hasonlítottuk össze. Eredményeink: Az intrapleurális nyomás szignifikáns emelkedést mutatott. Szinifikáns

diafragmatikus nyomásban valamint a diafragmatikus nyomásszorzatban (PTPdi), mely a légzési munkát- ill. légzőizom oxigén felhasználást jól tükröző parameter

NPPV: 132±139; Hi-NPPV: 40±69 cmH2O*s/min). Artériás vérgáz vizsgálat során a PaCO2 szignifikáns csökkenést a pH pedig szignifikáns emelkedést mutatott mindkét lélegeztetési mód alkalmazása során viszont a Hi-NPPV esetében ezen változást kifejezettebbnek találtuk. Szignifikáns csökkenést észleltünk a systolaes artériás vérnyomásban, pulzusvolumenben, keringési percvolumenben (SB: 5.5 ±1.14; NPPV: 4,7±0.98; Hi-NPPV: 4.00±0.96oxigén transzportban. Következtetések: Az általunk talált légzés mechanikai és cardioválozások életminőséget ill. túlélést befolyásoló hatása bizonytalan, ennek megítélésére, eredményeink alapján, további hosszú távú vizsgálatok elvégzését tarjuk szükségesnek.

121

VASZKULÁRIS PARAMÉTEREK ÉGZÉSI ELÉGTELEN COPD-S BETEGEK

, Nicholas Hill, Piero Ceriana1, Lara Pisani, Annia

Pavia, Istituto Scientifico di Pavia, IRCCS, Pavia, Italy

Respiratory Intensive Care Unit Azienda Opedaliera Universitaria Sant’ Orsola-Malpighi,

s betegek bizonyos alcsoportjában az éjszaka ill. invazív gépi lélegeztetés mellett javult tüdőfunkció, gázcsere

mi adatok szerint, viszont a hosszútávú túlélésre W. Windisch és kutatócsoportja egy új

t (high-intensity NPPV =Hi-lynél az elsődleges cél az artériás vér széndioxid tenzió (PaCO2)

maximális csökkentése volt. Ezen lélegezetési mód alkalmazása mellett a nappali vérgáz értékekben szignifikánsan nagyobb javulást találtak mint hagyományos non-invazív gépi

A pozitív nyomású gépi lélegeztetés változásokat okoz az intrapleurális nyomásban, mely hatással van a vénás visszaáramlásra, ezen keresztül a keringési

s hypercapniás légzési elégtelen betegben vasculáris paraméterek valamint a vérgázparaméterek

NPPV és spontán légzés (SB) során. A mért adatokat átlag ± SD formátumban n a spontán légzés és a két lélegeztetési mód során mért adapt

halmazokat ismétléses variancia analízissel ill. a megfelelő nemparaméteres próbával hasonlítottuk össze. Eredményeink: Az intrapleurális nyomás szignifikáns emelkedést mutatott. Szinifikáns

diafragmatikus nyomásban valamint a diafragmatikus nyomás-idő ill. légzőizom oxigén felhasználást jól tükröző parameter

*s/min). Artériás vérgáz vizsgálat során a PaCO2 szignifikáns csökkenést a pH pedig szignifikáns emelkedést mutatott mindkét

NPPV esetében ezen változást kifejezettebbnek szleltünk a systolaes artériás vérnyomásban, pulzusvolumenben,

NPPV: 4.00±0.96 l/min) valamint az oxigén transzportban. Következtetések: Az általunk talált légzés mechanikai és cardio-vasculárius válozások életminőséget ill. túlélést befolyásoló hatása bizonytalan, ennek megítélésére, eredményeink

122

P/I-8 METILÁLT DNS FRAKCIÓMÓDSZERREL

Schöller Andrea, Spisák Sándor, Galamb Orsolya, Molnár Béla, Tulassay Zsolt

Semmelweis Egyetem, II. sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest

Bevezetés: Bizonyos megbetegedések esetén a keringő szabad DNS koncentrációja a perifériás vérben megnő. Vastagbél-daganatos betegeknél ez az érték 10tumor progresszió során.

Célkitűzés: Célunk a vastagbél-daganatos betegekelkülönítése, arányuknak és mennyiségüknek kvantitatív meghatározása.

Anyagok és módszer: A perifériás vér szabad DNS tartalmát QIAamp Circulating Nucleic Acid Kit(Qiagen) izoláltuk, amelyből optimalizákötő fehérjét (MBD-Biotin) tartalmazó mágneses gyöngyökkel (Methyl Miner, Invitrogen) szeparáltuk a metilált és nem metilált DNS frakciót. A megkötött DNS frakciót a mágneses gyöngyökről növekvőkoncentrációjú nátrium-klorid oldattal eluáltuk. A kapott frakciókat belső kontrollok (nem metilált és metilált mesterséges DNS szakaszok) használatával valós idejű PCR (Roche) és PicoGreen módszerekkel vizsgáltuk.

Eredmények: A vizsgálathoz ideális méretkülönböző DNaseI enzimkoncentrációDNS 1,66U/ul DNaseI enzim-végkoncentráció kezelés adta. Munkánk során egy olyan RTalapuló eljárást fejlesztettünk, amely alkalmas a metilált és nem metilált DNS frakciók kvantitatív megahatározására. Ennek segítségével megállapítottuk, hogy a 750koncentrációk esetén sikerült optimálisan a metilált frakció kinyerése. Ez alapján megállhogy a szabad DNS 12,165±5%-ban tartalmaz metilált DNS

Következtetés: A tumorokra jellemző általános hypometiláció, valamint a lokális hipermetilációk megjelenése és kimutatása perifériás vérből fontos lépcső lehet a daganatok molekuláris kommunikációs folyamatainak megértésében, és diagnosztikai szempontból egyaránt.

Doktori Iskola: Klinikai orvostudományokProgram: Gasztroenterológia Témavezető: Molnár Béla E-mail: [email protected]


METILÁLT DNS FRAKCIÓ ELVÁLASZTÁSA METHYL

, Spisák Sándor, Galamb Orsolya, Molnár Béla, Tulassay Zsolt


Bizonyos megbetegedések esetén a keringő szabad DNS koncentrációja a perifériás vérben daganatos betegeknél ez az érték 10-20 ng/ml-ről 100-200 ng/ml

daganatos betegek metilált és nem metilált szabad DNS frakcióinak elkülönítése, arányuknak és mennyiségüknek kvantitatív meghatározása.

A perifériás vér szabad DNS tartalmát QIAamp Circulating Nucleic Acid Kit(Qiagen) izoláltuk, amelyből optimalizált részleges DNaseI nukleáz hasítást követően, metilált DNS

Biotin) tartalmazó mágneses gyöngyökkel (Methyl Miner, Invitrogen) szeparáltuk a metilált és nem metilált DNS frakciót. A megkötött DNS frakciót a mágneses gyöngyökről növekvő

klorid oldattal eluáltuk. A kapott frakciókat belső kontrollok (nem metilált és metilált mesterséges DNS szakaszok) használatával valós idejű PCR (Roche) és PicoGreen

A vizsgálathoz ideális mérettartomány (200-1000 bp) eléréséhez a szabad DNSkülönböző DNaseI enzimkoncentráció- és idősorozattal optimalizáltuk. A legjobb kombinációt 50ng

végkoncentráció kezelés adta. Munkánk során egy olyan RTlesztettünk, amely alkalmas a metilált és nem metilált DNS frakciók kvantitatív

megahatározására. Ennek segítségével megállapítottuk, hogy a 750–850 mM nátriumkoncentrációk esetén sikerült optimálisan a metilált frakció kinyerése. Ez alapján megáll

ban tartalmaz metilált DNS-t.

A tumorokra jellemző általános hypometiláció, valamint a lokális hipermetilációk megjelenése és kimutatása perifériás vérből fontos lépcső lehet a daganatok molekuláris

munikációs folyamatainak megértésében, és diagnosztikai szempontból egyaránt.



ELVÁLASZTÁSA METHYL MINER

, Spisák Sándor, Galamb Orsolya, Molnár Béla, Tulassay Zsolt

Bizonyos megbetegedések esetén a keringő szabad DNS koncentrációja a perifériás vérben 200 ng/ml-re növekszik a

metilált és nem metilált szabad DNS frakcióinak

A perifériás vér szabad DNS tartalmát QIAamp Circulating Nucleic Acid Kit-tel lt részleges DNaseI nukleáz hasítást követően, metilált DNS-t

Biotin) tartalmazó mágneses gyöngyökkel (Methyl Miner, Invitrogen) szeparáltuk a metilált és nem metilált DNS frakciót. A megkötött DNS frakciót a mágneses gyöngyökről növekvő

klorid oldattal eluáltuk. A kapott frakciókat belső kontrollok (nem metilált és metilált mesterséges DNS szakaszok) használatával valós idejű PCR (Roche) és PicoGreen

1000 bp) eléréséhez a szabad DNS-t és idősorozattal optimalizáltuk. A legjobb kombinációt 50ng

végkoncentráció kezelés adta. Munkánk során egy olyan RT-PCR-en lesztettünk, amely alkalmas a metilált és nem metilált DNS frakciók kvantitatív

850 mM nátrium-klorid koncentrációk esetén sikerült optimálisan a metilált frakció kinyerése. Ez alapján megállapítottuk,

A tumorokra jellemző általános hypometiláció, valamint a lokális hipermetilációk megjelenése és kimutatása perifériás vérből fontos lépcső lehet a daganatok molekuláris

munikációs folyamatainak megértésében, és diagnosztikai szempontból egyaránt.

2011. április 14-15.

P/I-9 A KORTIKOSZTERON IN LATA KÍSÉRLETES ÁLLA

Stark Júlia, Tulassay Zsolt, Marczell István, Nagy


Bevezetés: A szabadgyökök párosítatlan elektronállapota környező szöveteket szabadgyökös eredetű betegségekhez vezetnek (atherosclerosis, carcinogenesis, gyulladásos bélbetegségek stb.). Munkacsoportunk korábbi, in vitro körülmények között végzett vizsgálata során azt találta, hogy a szteroid szintézis végtermékei (ösztradiol, tesztoszteron, kortizol) és egyes köztitermékei (DHEAS, DHEA, progeszteron, 18kortikoszteron) antioxidáns hatással bírnak.

A kortikoszteron az aldoszteron sglukokortikoid hatása van, kétéltűeknél és rágcsálóknál ez a fő stresszhormon.

Jelen munkánkban a kortikoszteron antioxidáns hatását állatmodellen vizsgáltuk.

Módszerek: Felnőtt, 500-600 g tömn=4) koleszterindús táplálékot és az ivóvízben kortikoszteront (7 mg/ml), a kontroll csoport (n=4) koleszterindús táplálék mellett hatóanyagmentes ivóvizet, a kezeletlen csoport (n=4) hagyomándiéta mellett hatóanyagmentes ivóvizet kapott 28 napig. A 0. és 28. napon vett vénás vérből állapítottuk meg a teljes gyökfogó kapacitást (TSC) kemilumineszcenciás módszerrel. Minden plazma minta relatív lumineszcenciáját egy vak kontrollhoz képest hatarány jobb antioxidáns hatást, fokozott TSC

Az egyes csoportoknál a 0. és 28. napon mért minta/vak arányokat kétmintás tössze (p<0,05).

Eredmények: A kezeletlen csoportban nem volt szigyökfogó kapacitás között (0,140±0,039 vs. 0,188±0,140). A koleszterindús táplálékot kapó kontroll csoportban ugyan csökkent a TSC, de a változás nem volt szignifikáns (0,257±0,148 vs. 0,625±0,911). A kezelt csoportban szignifikánsan emelkedett a TSC (0,172±0,052 vs. 0,084±0,066).

Következtetések: Vizsgálatunk szerint a kortikoszteron rendelkezik in vivo antioxidáns hatással, és ennek innovatív farmakológiai jelentősége lehet a szabadgyökös eredetű betegsége

Doktori Iskola: Klinikai orvostudományokProgram: Hormonális szabályozó mechanizmusokTémavezető: Békési Gábor E-mail: [email protected]

A KORTIKOSZTERON IN VIVO ANTIOXIDÁNS HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA KÍSÉRLETES ÁLLATMODELLEN

, Tulassay Zsolt, Marczell István, Nagy-Répás Péter, Rácz Károly, Békési Gábor


A szabadgyökök párosítatlan elektronállapotuknál fogva igen reaktívak, és ezáltal károsítva a környező szöveteket szabadgyökös eredetű betegségekhez vezetnek (atherosclerosis, carcinogenesis, gyulladásos bélbetegségek stb.). Munkacsoportunk korábbi, in vitro körülmények között végzett

rán azt találta, hogy a szteroid szintézis végtermékei (ösztradiol, tesztoszteron, kortizol) és egyes köztitermékei (DHEAS, DHEA, progeszteron, 18-hidroxideoxikortikoszteron és kortikoszteron) antioxidáns hatással bírnak.

A kortikoszteron az aldoszteron szintézis köztiterméke. Emberben mineralokortikoid és kis fokú glukokortikoid hatása van, kétéltűeknél és rágcsálóknál ez a fő stresszhormon.


600 g tömegű hím Sprague-Dawley patkányok egy csoportja (kezelt csoport, n=4) koleszterindús táplálékot és az ivóvízben kortikoszteront (7 mg/ml), a kontroll csoport (n=4) koleszterindús táplálék mellett hatóanyagmentes ivóvizet, a kezeletlen csoport (n=4) hagyomándiéta mellett hatóanyagmentes ivóvizet kapott 28 napig. A 0. és 28. napon vett vénás vérből állapítottuk meg a teljes gyökfogó kapacitást (TSC) kemilumineszcenciás módszerrel. Minden plazma minta relatív lumineszcenciáját egy vak kontrollhoz képest határoztuk meg. Az alacsonyabb minta/vak arány jobb antioxidáns hatást, fokozott TSC-t jelent.

Az egyes csoportoknál a 0. és 28. napon mért minta/vak arányokat kétmintás t

A kezeletlen csoportban nem volt szignifikáns különbség a 0. és 28. napon mért teljes gyökfogó kapacitás között (0,140±0,039 vs. 0,188±0,140). A koleszterindús táplálékot kapó kontroll csoportban ugyan csökkent a TSC, de a változás nem volt szignifikáns (0,257±0,148 vs. 0,625±0,911). A

t csoportban szignifikánsan emelkedett a TSC (0,172±0,052 vs. 0,084±0,066).

Vizsgálatunk szerint a kortikoszteron rendelkezik in vivo antioxidáns hatással, és ennek innovatív farmakológiai jelentősége lehet a szabadgyökös eredetű betegsége


123

HATÁSÁNAK VIZSGÁ-


uknál fogva igen reaktívak, és ezáltal károsítva a környező szöveteket szabadgyökös eredetű betegségekhez vezetnek (atherosclerosis, carcinogenesis, gyulladásos bélbetegségek stb.). Munkacsoportunk korábbi, in vitro körülmények között végzett

rán azt találta, hogy a szteroid szintézis végtermékei (ösztradiol, tesztoszteron, kortizol) hidroxideoxikortikoszteron és

zintézis köztiterméke. Emberben mineralokortikoid és kis fokú glukokortikoid hatása van, kétéltűeknél és rágcsálóknál ez a fő stresszhormon.


Dawley patkányok egy csoportja (kezelt csoport, n=4) koleszterindús táplálékot és az ivóvízben kortikoszteront (7 mg/ml), a kontroll csoport (n=4) koleszterindús táplálék mellett hatóanyagmentes ivóvizet, a kezeletlen csoport (n=4) hagyományos diéta mellett hatóanyagmentes ivóvizet kapott 28 napig. A 0. és 28. napon vett vénás vérből állapítottuk meg a teljes gyökfogó kapacitást (TSC) kemilumineszcenciás módszerrel. Minden plazma

ároztuk meg. Az alacsonyabb minta/vak

Az egyes csoportoknál a 0. és 28. napon mért minta/vak arányokat kétmintás t-próbával hasonlítottuk

gnifikáns különbség a 0. és 28. napon mért teljes gyökfogó kapacitás között (0,140±0,039 vs. 0,188±0,140). A koleszterindús táplálékot kapó kontroll csoportban ugyan csökkent a TSC, de a változás nem volt szignifikáns (0,257±0,148 vs. 0,625±0,911). A

t csoportban szignifikánsan emelkedett a TSC (0,172±0,052 vs. 0,084±0,066).

Vizsgálatunk szerint a kortikoszteron rendelkezik in vivo antioxidáns hatással, és ennek innovatív farmakológiai jelentősége lehet a szabadgyökös eredetű betegségek kezelésében.

124

P/I-10 PROLIFERATÍV FÁZISÚ,KULÁST MUTATÓ HÁMSEJVASTAGBÉLRÁK KIALAKU

Valcz Gábor1, Sipos Ferenc1, Krenács TiborWichmann Barna1, Molnár Béla3, Tulassay Zsolt 1Semmelweis Egyetem, II. sz. Belgyógyászati Klinika,Intézet, Budapest 3Magyar Tudományos Akadémia, Molekuláris Medicina Kutatócsoport, Budapest

Háttér: Az epitheliális-mesenchymális átalakulás (epithelialfolyamat lehet a vastagbélrák kifejlődésében. A hám eredetű mesenchymális sejtek megváltozott mennyiségű/minőségű szabályzómolekula termelésükkel befolyásolhatják tulajdonságait.

Célok: Az EMT gyakoriságának megállapítása az intraepitheliális cytokeratin (CK) dupla pozitivítást mutató sejtek detektálásával, a vastagbél adenomacarcinoma szekvencia (ADCS) során. Megvizsgáltuk továbbá az Eexpressziójának változását, valamint az

Anyagok és módszerek: Szövettanilag egészséges, adenoma és vastagbélrákos biopsziás mintátissue microarray (TMA) technikával metszeteket készítettünk. A metszeteken α-SMA és Ki-67 dupla immunfluorescenszalkalmaztunk, majd a mintákat digitális mikroszkóppal értékeltük.

Eredmények: Az intraepitheliális szignifikánsan (p<0.01) nagyobb volt (3.34 ± 1.01%), mint egészséges (1.94 ± 0.69%) vagy adenoma (1.62 ± 0.78%) minták esetében. Az Eintraepiteliális α-SMA+ sejt arány növekedésével. Az fázisban volt.

Következtetések: Vizsgálatunkban az ADCS során növekvő arányú, elsősorban pontpozitivitást mutató intraepitheliális (CKkezdeti fázisára utal. A proliferativ fázisban (Kifeltételezhető, hogy ezen sejtek plaszticitása nagyobb, mint a teljesen kiérett (Kikorreláció az intraepitheliális α-SMAhogy az EMT szabályozásában a sejt


Program: Gasztroenterológia

Témavezetı: Molnár Béla



PROLIFERATÍV FÁZISÚ, EPITHELIÁLIS-MESENCHYMÁLIS ÁTALAKULÁST MUTATÓ HÁMSEJTEK ARÁNYÁNAK VASTAGBÉLRÁK KIALAKULÁSA SORÁN

, Krenács Tibor2, Patai V. Árpád1, Leiszter Katalin, Tulassay Zsolt3.

Semmelweis Egyetem, II. sz. Belgyógyászati Klinika,2 I. sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató

Magyar Tudományos Akadémia, Molekuláris Medicina Kutatócsoport, Budapest

mesenchymális átalakulás (epithelial-to-mesenchymal transitio/EMT) alapvető folyamat lehet a vastagbélrák kifejlődésében. A hám eredetű mesenchymális sejtek megváltozott mennyiségű/minőségű szabályzómolekula termelésükkel befolyásolhatják a rákos őssejt szaporodási

Az EMT gyakoriságának megállapítása az intraepitheliális α-simaizom aktin (αcytokeratin (CK) dupla pozitivítást mutató sejtek detektálásával, a vastagbél adenoma

S) során. Megvizsgáltuk továbbá az E-cadherin sejtkapcsoló molekula expressziójának változását, valamint az α-SMA+ sejtek proliferációs tulajdonságait az ADCS során.

: Szövettanilag egészséges, adenoma és vastagbélrákos biopsziás mintátissue microarray (TMA) technikával metszeteket készítettünk. A metszeteken

67 dupla immunfluorescensz-, valamint, átmenőfényes Ealkalmaztunk, majd a mintákat digitális mikroszkóppal értékeltük.

Az intraepitheliális α-SMA+/CK+ sejtek aránya vastagbélrákos meteszetekben szignifikánsan (p<0.01) nagyobb volt (3.34 ± 1.01%), mint egészséges (1.94 ± 0.69%) vagy adenoma (1.62 ± 0.78%) minták esetében. Az E-cadherin expressziója negativ kor

sejt arány növekedésével. Az α-SMA+ sejtek nagy része proliferativ (Ki

Vizsgálatunkban az ADCS során növekvő arányú, elsősorban ponttheliális (CK+) sejteket találtunk. Ez az α-SMA expressziós mintázat az EMT

kezdeti fázisára utal. A proliferativ fázisban (Ki-67+) lévő SMA+ sejtek nagy aránya alapján feltételezhető, hogy ezen sejtek plaszticitása nagyobb, mint a teljesen kiérett (Ki

SMA+ sejtek aránya és az E-cadherin expresszió között arra utalhat, hogy az EMT szabályozásában a sejt-sejt kapcsolatok elvesztése is szerept játszik.



MESENCHYMÁLIS ÁTALA- VÁLTOZÁSA A

, Leiszter Katalin1, Tóth Kinga1,

I. sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató

Magyar Tudományos Akadémia, Molekuláris Medicina Kutatócsoport, Budapest

mesenchymal transitio/EMT) alapvető folyamat lehet a vastagbélrák kifejlődésében. A hám eredetű mesenchymális sejtek megváltozott

a rákos őssejt szaporodási

simaizom aktin (α-SMA) és cytokeratin (CK) dupla pozitivítást mutató sejtek detektálásával, a vastagbél adenoma-dysplasia-

cadherin sejtkapcsoló molekula sejtek proliferációs tulajdonságait az ADCS során.

: Szövettanilag egészséges, adenoma és vastagbélrákos biopsziás mintákból tissue microarray (TMA) technikával metszeteket készítettünk. A metszeteken α-SMA és CK, valamint

, valamint, átmenőfényes E-cadherin immunfestést

sejtek aránya vastagbélrákos meteszetekben szignifikánsan (p<0.01) nagyobb volt (3.34 ± 1.01%), mint egészséges (1.94 ± 0.69%) vagy adenoma

cadherin expressziója negativ korrelációt mutatott az sejtek nagy része proliferativ (Ki-67+)

Vizsgálatunkban az ADCS során növekvő arányú, elsősorban pont-szerű α-SMA SMA expressziós mintázat az EMT

sejtek nagy aránya alapján feltételezhető, hogy ezen sejtek plaszticitása nagyobb, mint a teljesen kiérett (Ki-67-) sejteké. A negativ

cadherin expresszió között arra utalhat, sejt kapcsolatok elvesztése is szerept játszik.

2011. április 14-15.

P/I-11 SZÉKESFEHÉRVÁRI SPOR

Négele Zalán1, Nyakas Csaba2, Pápai Júlia 1 Teleki Blanka Gimnázium és Általános Iskola, Székesfehérvár2 Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar, Budapest3 Nemzeti Sport Intézet, Budapest

A kutatások egyértelműen bizonyítják, hogy a sportolók énképe pozitívabb nem sportoló társaikénál. A sportoló önmagáról alkotott képe teljesítménymotiváló tényező. Ezért nem msorán milyen képet alakít ki önmagáról.

Kérdéseink: 1. Változik- e a serdülő leányok önmagukról alkotott képe az életkor előrehaladtával? 2. Van-e különbség az énkép értékekben a sportágak között? 3. Kimutathatótestméretek között?

A vizsgálat alanyai 11-16 éves kézilabdázó (N=37) és kosárlabdázó (N=29) lányok voltak. Az énkép összetevőinek elemzésére a Tenessee testmagasságot és a testtömeget választot

Az énkép átlagok életkori különbségeit egyszempontos varianciaanalízissel teszteltük. A sportágak közötti összehasonlítást t-próbával végeztük. Az énkép és a testméretek közötti kapcsolat vizsgálata korrelációs analízissel történt.

Eredményeink szerint a sportolók énkép értékei az életkorral csökkentek, majd 14 éves kor után újra emelkedtek. Az egymást követő életkorok között jelentős különbséget nem találtunk. A két sportág képviselőinek énképátlagai szintén nem tértek el. Az énkép összetevők és a testkép és az individuális énkép esetében találtunk szignifikáns kapcsolatot. Eredményeink arra utalnak, hogy a vizsgált időszakban az életkor nincs jelentős befolyással az énkép alakulására. A testméretbeli különbözőség elsősorbanem befolyásol.

Doktori Iskola: Sporttudománok Program: Testedzés, szabályozás, anyagcsereTémavezető Nyakas Csaba E-mail: [email protected]

SZÉKESFEHÉRVÁRI SPORTOLÓ LÁNYOK ÉNKÉPE

, Pápai Júlia3

Teleki Blanka Gimnázium és Általános Iskola, Székesfehérvár Testnevelési és Sporttudományi Kar, Budapest

Nemzeti Sport Intézet, Budapest

A kutatások egyértelműen bizonyítják, hogy a sportolók énképe pozitívabb nem sportoló társaikénál. A sportoló önmagáról alkotott képe teljesítménymotiváló tényező. Ezért nem msorán milyen képet alakít ki önmagáról.

e a serdülő leányok önmagukról alkotott képe az életkor előrehaladtával? 2. e különbség az énkép értékekben a sportágak között? 3. Kimutatható-e kapcsolat az énké

16 éves kézilabdázó (N=37) és kosárlabdázó (N=29) lányok voltak. Az énkép összetevőinek elemzésére a Tenessee - féle énképskálát alkalmaztuk. A testméretek közül a testmagasságot és a testtömeget választottuk ki.

Az énkép átlagok életkori különbségeit egyszempontos varianciaanalízissel teszteltük. A sportágak próbával végeztük. Az énkép és a testméretek közötti kapcsolat vizsgálata

rint a sportolók énkép értékei az életkorral csökkentek, majd 14 éves kor után újra emelkedtek. Az egymást követő életkorok között jelentős különbséget nem találtunk. A két sportág képviselőinek énképátlagai szintén nem tértek el. Az énkép összetevők és a testméretek között csak a testkép és az individuális énkép esetében találtunk szignifikáns kapcsolatot. Eredményeink arra utalnak, hogy a vizsgált időszakban az életkor nincs jelentős befolyással az énkép alakulására. A testméretbeli különbözőség elsősorban a testről alkotott képben fejeződik ki, más énkép összetevőket

tedzés, szabályozás, anyagcsere

125

A kutatások egyértelműen bizonyítják, hogy a sportolók énképe pozitívabb nem sportoló társaikénál. A sportoló önmagáról alkotott képe teljesítménymotiváló tényező. Ezért nem mindegy, hogy fejlődése

e a serdülő leányok önmagukról alkotott képe az életkor előrehaladtával? 2. e kapcsolat az énkép és a

16 éves kézilabdázó (N=37) és kosárlabdázó (N=29) lányok voltak. Az énkép féle énképskálát alkalmaztuk. A testméretek közül a

Az énkép átlagok életkori különbségeit egyszempontos varianciaanalízissel teszteltük. A sportágak próbával végeztük. Az énkép és a testméretek közötti kapcsolat vizsgálata

rint a sportolók énkép értékei az életkorral csökkentek, majd 14 éves kor után újra emelkedtek. Az egymást követő életkorok között jelentős különbséget nem találtunk. A két sportág

testméretek között csak a testkép és az individuális énkép esetében találtunk szignifikáns kapcsolatot. Eredményeink arra utalnak, hogy a vizsgált időszakban az életkor nincs jelentős befolyással az énkép alakulására. A

n a testről alkotott képben fejeződik ki, más énkép összetevőket

126

P/I-12 A VÉRTEJSAV ÉS VENTIFÜGGÉSEK VIZSGÁLATA

Trájer Emese, Bosnyák Edit, Udvardy Anna, Komka Zsolt, Szendrei Barbara, Protzner Anna, Györe István, Tóth Miklós

Semmelweis Egyetem, Egészségtudományi

Bevezetés: Növekvő intenzitású terhelésnél az oxigén(Okinetikája eltérő. A VO2 nagyobb intenzitású terhelésnél kisebb mértékben emelkedik, mivel a hemoglobin oxigénkötő képessége alacsonyabb pH értéknél csökkenfokozódásával, a CO2 leadás hirtelen megnő, mely az intenzitás növelésével tovább emelkedik. A ventiláció(VE) változása sem lineáris az intenzitás vagy az idő függvényében. A VCOmetabolikus anyagcsere változások jelzője

Jensen szerint sportolók eredményeinek összehasonlítására az eddig használt testtömegre számított relatív teljesítmény, O2 felvétel nem megfelelő. Szerinte allometrikus kapcsolat van a ventilációs paraméterek és a testtömeg között (y=a*xszerint VO2max esetében b=0,73, VEparamétereit vizsgáltuk terhelés során. Feltételeztük, hogy pozitív koparaméterek és a maximális vértejsav koncentráció között.

Módszer: 46 válogatott férfi kajaktesttömeg:85,0±8,0kg) teljes kifáradásig tartó futószalagos terhelésen vizsgáltu10km/h; kezdő meredekség 1,5%; intenzitás növelés 1,5%/perc). A terhelés alatt Schiller ATkészülékkel folyamatosan mértünk pulzusszámot, gázcsere mutatókat, (VOnyugalomban(Lany), terhelés maximumában(Lavérvétel történt tejsav meghatározás céljából.

A ventiláció függvényében egyénenként ábrázoltuk a VOVCO2-VO2 differenciát ml-ben. Az értékeket ventilációs paraméterekösszefüggések alapján is kiszámoltuk, így a (VCOfüggvényében.

Eredmények: A vita maxima terhelés során mért maxi(ml/perc), VCO2: 6113±771(ml/perc), VE: 164±19 (liter/perc), VCOkoncentrációk: Lamax: 12,5±2,7, LaR5’

VO2)/(kg^0.73)}/{VE/(kg^0.55)} hányados pozitív korrelációt mutat a La

Következtetés: A terhelés alatt mért ventilációs paraméterek kinetikájának, valamint a testtömeggel kimutatott allometrikus összefüggések és metabolikus folyamatok egyidejű vsportolók terhelésre adott élettani válaszreakcióinak jobb megismerésében, a sportági és egyéni különbségek hátterének jobb megértésében.

Doktori Iskola: Sporttudományok Program: Testedzés, szabályozás, anyagcsereTémavezető: Tóth Miklós E-mail: [email protected]


A VÉRTEJSAV ÉS VENTILÁCIÓS PARAMÉTEREK KÖZÖTTI FÜGGÉSEK VIZSGÁLATA MAXIMÁLIS TERHELÉS SORÁN

, Bosnyák Edit, Udvardy Anna, Komka Zsolt, Szendrei Barbara, Protzner Anna,

Semmelweis Egyetem, Egészségtudományi-és Sportorvosi Tanszék, Budape

Növekvő intenzitású terhelésnél az oxigén(O2) felvétel és a szénnagyobb intenzitású terhelésnél kisebb mértékben emelkedik, mivel a

hemoglobin oxigénkötő képessége alacsonyabb pH értéknél csökken. Az anaerob anyagcsere leadás hirtelen megnő, mely az intenzitás növelésével tovább emelkedik. A

ventiláció(VE) változása sem lineáris az intenzitás vagy az idő függvényében. A VCOmetabolikus anyagcsere változások jelzőjeként, képet adhat az izom energiafelhasználásáról.

szerint sportolók eredményeinek összehasonlítására az eddig használt testtömegre számított felvétel nem megfelelő. Szerinte allometrikus kapcsolat van a ventilációs

és a testtömeg között (y=a*xb; y=VO2max; x=testtömeg). Sportolókon végzett vizsgálatok VE során pedig b=0,55. Válogatott kajak

paramétereit vizsgáltuk terhelés során. Feltételeztük, hogy pozitív korrelációt találunk a ventilációs paraméterek és a maximális vértejsav koncentráció között.

46 válogatott férfi kajak-kenu sportolót (kor:23,6±5,3év; magasság:184±6cm; testtömeg:85,0±8,0kg) teljes kifáradásig tartó futószalagos terhelésen vizsgáltu10km/h; kezdő meredekség 1,5%; intenzitás növelés 1,5%/perc). A terhelés alatt Schiller ATkészülékkel folyamatosan mértünk pulzusszámot, gázcsere mutatókat, (VO2, VCO

), terhelés maximumában(Lamax), és a terhelést követő ötödik percben(Lavérvétel történt tejsav meghatározás céljából.

A ventiláció függvényében egyénenként ábrázoltuk a VO2 és a VCO2 értékeket, valamint az RQ helyett a ben. Az értékeket ventilációs paraméterek és testtömeg közötti allometrikus

összefüggések alapján is kiszámoltuk, így a (VCO2-VO2)/(kg^0.73) értékét ábrázoltuk a VE/(kg^0.55)

A vita maxima terhelés során mért maximális ventilációs paraméterek: VO: 6113±771(ml/perc), VE: 164±19 (liter/perc), VCO2-VO2diff:1314 ml/perc. Vértejsav

R5’: 13,6±3,1 mmol/l; pulzus: 188±.9.Maximális terhelésnél a{(VCO3)}/{VE/(kg^0.55)} hányados pozitív korrelációt mutat a Lamax értékével(p<0,001).

A terhelés alatt mért ventilációs paraméterek kinetikájának, valamint a testtömeggel kimutatott allometrikus összefüggések és metabolikus folyamatok egyidejű vsportolók terhelésre adott élettani válaszreakcióinak jobb megismerésében, a sportági és egyéni különbségek hátterének jobb megértésében.



PARAMÉTEREK KÖZÖTTI ÖSSZE-ORÁN


és Sportorvosi Tanszék, Budapest

) felvétel és a szén-dioxid(CO2) leadás nagyobb intenzitású terhelésnél kisebb mértékben emelkedik, mivel a

. Az anaerob anyagcsere leadás hirtelen megnő, mely az intenzitás növelésével tovább emelkedik. A

ventiláció(VE) változása sem lineáris az intenzitás vagy az idő függvényében. A VCO2 és a VE, a ként, képet adhat az izom energiafelhasználásáról.

szerint sportolók eredményeinek összehasonlítására az eddig használt testtömegre számított felvétel nem megfelelő. Szerinte allometrikus kapcsolat van a ventilációs

testtömeg). Sportolókon végzett vizsgálatok pedig b=0,55. Válogatott kajak-kenu sportolók légzési

rrelációt találunk a ventilációs

kenu sportolót (kor:23,6±5,3év; magasság:184±6cm; testtömeg:85,0±8,0kg) teljes kifáradásig tartó futószalagos terhelésen vizsgáltunk (állandó sebesség 10km/h; kezdő meredekség 1,5%; intenzitás növelés 1,5%/perc). A terhelés alatt Schiller AT-104

, VCO2, VE, RQ), valamint ), és a terhelést követő ötödik percben(LaR5’)

értékeket, valamint az RQ helyett a és testtömeg közötti allometrikus

)/(kg^0.73) értékét ábrázoltuk a VE/(kg^0.55)

mális ventilációs paraméterek: VO2: 4775±569 diff:1314 ml/perc. Vértejsav

: 13,6±3,1 mmol/l; pulzus: 188±.9.Maximális terhelésnél a{(VCO2-értékével(p<0,001).

A terhelés alatt mért ventilációs paraméterek kinetikájának, valamint a testtömeggel kimutatott allometrikus összefüggések és metabolikus folyamatok egyidejű vizsgálatai segíthetnek a sportolók terhelésre adott élettani válaszreakcióinak jobb megismerésében, a sportági és egyéni

2011. április 14-15.

P/I-13 GENETIKAI VIZSGÁLATISPORTOLÓ POPULÁCIÓN

Udvardy Anna, Bosnyák Edit, Trájer Emese, Szendrei Barbara, Komka Zsolt, Protzner Anna, Györe István, Tóth Miklós

Semmelweis Egyetem, Egészségtudományi és Sportorvosi Tanszék

Bevezetés: Korábbi kutatásaink során már tanulmányoztuk egyes, a sportági kiválasztással és teljesítménnyel kapcsolatba hozható gének variánsait. Jelenlegi vizsgálati metódus alapját a vizsgált génszám kiterjesztése és a hirtelen szívhalál és metabolikus szindrómamagas vércukorszint és diszlipidémia)

Vizsgálati módszerek: A DNS kivonása teljes vérből zajlik és minden mintából 64 gén variánsa kerül meghatározásra. A genetikai háttér analizálása DNS chip segítségével történik az Avidin Kft. által. TaqMan OpenArray chip 48 almatrixra oszlik és mindegyik almatrix 64 db kikötött oligonukleotid szekvenciát tartalmaz, melyek az adott polimorfizmus vizsgálatáért felelősek. Ez teszi lehetővé, hogy egyszerre 3072 nanokapilláris kvantitatív valós idejű PCR (QRT

Eredmények, Vizsgált gének: A rendszer validálása korábban már meghatározott DNS mintákkal történik.

A vizsgált 64 gén közül az első csoportban a fizikai és sportteljesítménnyel kapcsolatos gének szerepelnek. Ezek közül kiemelem az ADRB2teljesítménnyel és a hirtelen szívhalálra való hajlammal is összefüggést mutatott. A második csoportját a géneknek a hirtelen szívhalállal, szívössze (AMPD1, NOS AP, ADIPOQ stb.)

A harmadik csoportot a metabolikus szindróma hátterében vizsgált gének képezik. Ilyen például a LIPG, ami a HDL-C szint egyéni különbségeivel és fizikai aktivitásra adott változásával állhat kapcsolatban.

Összefoglalás: A sportolói hirtejelentkezik és csak az esetek töredékében sikerül megnyugtató okot találnianeuryzmaruptura, asthma stb.) a háttérben. jövőben a kockázati tényezőkkel rendelkező egyének korai kiszűrésére.

A metabolikus szindróma genetikájának tanulmányozása sportolói populációban a genetikai variációk által kialakított mérhető fenotípusos tulajdonságok (vérnyomás, vérzsírok) vizsgálatát teszi lehetegy káros környezeti befolyásoktól (fizikai aktivitás hiánya, dohányzás) védettebb csoportban.

Doktori Iskola: Sporttudományok Program: Edzés és adaptáció Témavezető: Pucsok József E-mail: [email protected]

GENETIKAI VIZSGÁLATI TESZT 64 GÉNES DNS CSPORTOLÓ POPULÁCIÓN

, Bosnyák Edit, Trájer Emese, Szendrei Barbara, Komka Zsolt, Protzner Anna,

Egészségtudományi és Sportorvosi Tanszék, Budapest

Korábbi kutatásaink során már tanulmányoztuk egyes, a sportági kiválasztással és teljesítménnyel kapcsolatba hozható gének variánsait. Jelenlegi vizsgálati metódus alapját a vizsgált génszám kiterjesztése és a hirtelen szívhalál és metabolikus szindróma(elhízás, magas vérnyomás, magas vércukorszint és diszlipidémia) hátterében vizsgált génvariánsok bevonása adta.

A DNS kivonása teljes vérből zajlik és minden mintából 64 gén variánsa kerül meghatározásra. A genetikai háttér analizálása DNS chip segítségével történik az Avidin Kft. által.

chip 48 almatrixra oszlik és mindegyik almatrix 64 db kikötött oligonukleotid szekvenciát tartalmaz, melyek az adott polimorfizmus vizsgálatáért felelősek. Ez teszi lehetővé, hogy

kvantitatív valós idejű PCR (QRT-PCR) futtatha

A rendszer validálása korábban már meghatározott DNS mintákkal történik.

A vizsgált 64 gén közül az első csoportban a fizikai és sportteljesítménnyel kapcsolatos gének szerepelnek. Ezek közül kiemelem az ADRB2-t, ami korábbi tanulmányok által az állóképességi teljesítménnyel és a hirtelen szívhalálra való hajlammal is összefüggést mutatott. A második csoportját a géneknek a hirtelen szívhalállal, szív-ér rendszeri megbetegedésekkel összefüggésben állítottuk

S AP, ADIPOQ stb.)

A harmadik csoportot a metabolikus szindróma hátterében vizsgált gének képezik. Ilyen például a C szint egyéni különbségeivel és fizikai aktivitásra adott változásával állhat

A sportolói hirtelen szívhalál általában minden előzetes tünet/panasz nélkül jelentkezik és csak az esetek töredékében sikerül megnyugtató okot találnianeuryzmaruptura, asthma stb.) a háttérben. A genetikai háttér megismerése segédletet adhat a

kockázati tényezőkkel rendelkező egyének korai kiszűrésére.

A metabolikus szindróma genetikájának tanulmányozása sportolói populációban a genetikai variációk által kialakított mérhető fenotípusos tulajdonságok (vérnyomás, vérzsírok) vizsgálatát teszi lehetegy káros környezeti befolyásoktól (fizikai aktivitás hiánya, dohányzás) védettebb csoportban.

127

TESZT 64 GÉNES DNS CHIPPEL

, Bosnyák Edit, Trájer Emese, Szendrei Barbara, Komka Zsolt, Protzner Anna,

Budapest

Korábbi kutatásaink során már tanulmányoztuk egyes, a sportági kiválasztással és fizikai teljesítménnyel kapcsolatba hozható gének variánsait. Jelenlegi vizsgálati metódus alapját a vizsgált

(elhízás, magas vérnyomás, vizsgált génvariánsok bevonása adta.

A DNS kivonása teljes vérből zajlik és minden mintából 64 gén variánsa kerül meghatározásra. A genetikai háttér analizálása DNS chip segítségével történik az Avidin Kft. által. A

chip 48 almatrixra oszlik és mindegyik almatrix 64 db kikötött oligonukleotid szekvenciát tartalmaz, melyek az adott polimorfizmus vizsgálatáért felelősek. Ez teszi lehetővé, hogy

PCR) futtatható.

A rendszer validálása korábban már meghatározott DNS mintákkal történik.

A vizsgált 64 gén közül az első csoportban a fizikai és sportteljesítménnyel kapcsolatos gének bi tanulmányok által az állóképességi

teljesítménnyel és a hirtelen szívhalálra való hajlammal is összefüggést mutatott. A második csoportját ér rendszeri megbetegedésekkel összefüggésben állítottuk

A harmadik csoportot a metabolikus szindróma hátterében vizsgált gének képezik. Ilyen például a C szint egyéni különbségeivel és fizikai aktivitásra adott változásával állhat

általában minden előzetes tünet/panasz nélkül jelentkezik és csak az esetek töredékében sikerül megnyugtató okot találni(trauma, embolia,

A genetikai háttér megismerése segédletet adhat a

A metabolikus szindróma genetikájának tanulmányozása sportolói populációban a genetikai variációk által kialakított mérhető fenotípusos tulajdonságok (vérnyomás, vérzsírok) vizsgálatát teszi lehetővé egy káros környezeti befolyásoktól (fizikai aktivitás hiánya, dohányzás) védettebb csoportban.

128

P/I-14 IMPORTANCE OF TREATM

Adriana Ionitoiu¹, Adriana Brezeanu¹, Daniel Bercian¹, Romeo Brezeanu²

University of Medicine and Pharmacy, Targu1 University Clinic of Primary Care2 University Clinic of Pharmacology

Aim: The study establishes the importance of the adjunct therapy of the management of patients diagnosed with osteoarthritis of different etiology and its occurrence between the ages 40 and 75 years.

Methods and materials: Fifty patients were submitted to thequestions referring to age of onset of the disease, gender, weight, the first symptoms of the disease, and the therapeutically approach. The results of the questionnaire were statistically analyzed using the GraphPrism software version Demo.

Results The rehabilitation management was applied for 2 weeks and its main objectives were the improvement of the independence of the patients; maintaining and restoring the joint mobility and enhancement of the muscular strength. The resumultimodal approach group and multimodal group.

Conclusions: Due to the fact that the number of patients included in the study is limited (fifty) we can not draw statistical conclusion that no matter the apprfinal statistical results we observed an improvement and a different quality of life in patients who followed the multimodal approach. Another factor to take into consideration is the physical factor of “white coat” and the educational one. The rehabilitation remains an important part of the treatment in osteoarthritis and future educational disease awareness. Educational strategies concerning the pain management for the patients should be implemented.

Doktori Iskola: Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem


IMPORTANCE OF TREATMENT OF OSTEOARTHRITIS

¹, Adriana Brezeanu¹, Daniel Bercian¹, Romeo Brezeanu²

University of Medicine and Pharmacy, Targu-Mures University Clinic of Primary Care University Clinic of Pharmacology

The study establishes the importance of the adjunct therapy of the management of patients diagnosed with osteoarthritis of different etiology and its occurrence between the ages 40 and 75

Fifty patients were submitted to the questionnaire which comprised questions referring to age of onset of the disease, gender, weight, the first symptoms of the disease, and the therapeutically approach. The results of the questionnaire were statistically analyzed using the

re version Demo.

The rehabilitation management was applied for 2 weeks and its main objectives were the improvement of the independence of the patients; maintaining and restoring the joint mobility and enhancement of the muscular strength. The result of pain improvement were similar in the non multimodal approach group and multimodal group.

Due to the fact that the number of patients included in the study is limited (fifty) we can not draw statistical conclusion that no matter the approach the results would be the same. Despite the final statistical results we observed an improvement and a different quality of life in patients who followed the multimodal approach. Another factor to take into consideration is the physical factor of

e coat” and the educational one. The rehabilitation remains an important part of the treatment in osteoarthritis and future educational disease awareness. Educational strategies concerning the pain management for the patients should be implemented.

ori Iskola: Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem


STEOARTHRITIS

The study establishes the importance of the adjunct therapy of the management of patients diagnosed with osteoarthritis of different etiology and its occurrence between the ages 40 and 75

questionnaire which comprised questions referring to age of onset of the disease, gender, weight, the first symptoms of the disease, and the therapeutically approach. The results of the questionnaire were statistically analyzed using the

The rehabilitation management was applied for 2 weeks and its main objectives were the improvement of the independence of the patients; maintaining and restoring the joint mobility and

lt of pain improvement were similar in the non

Due to the fact that the number of patients included in the study is limited (fifty) we can oach the results would be the same. Despite the

final statistical results we observed an improvement and a different quality of life in patients who followed the multimodal approach. Another factor to take into consideration is the physical factor of

e coat” and the educational one. The rehabilitation remains an important part of the treatment in osteoarthritis and future educational disease awareness. Educational strategies concerning the pain

2011. április 14-15.

P/I-15 SERUM AND SYNOVIAL MOSTEOARTHRITIS

Zazgyva Ancuta, István Gergely, ElıSorin, Örs Nagy

University of Medicine and Pharmacy. Targu

Introduction: Some members of the matrix metalloproteinases family play an important destructive role in the osteoarthritic cartilage. However, little is known about the participation of MMPissue. MMP-8 is predominantly synthesized by neutrophil granulocytes and has a variety of biological effects. Some of the proinflammatory cytokines, such as 8 production in the inflamed joint and might be of prognostic interest in conjunction with the metalloproteinase levels. Materials and methods: 54 individuals (37 males, 17 females) who underwent arthroscopy of the knee joint due to different stages of osteoarthritis (n=28, 45,21 ± 2,60 yrs) and traumatic meniscal lesions (n=26, 37 ± 2,87 yrs) have been investigated. A detailed questionnaire has been fulfilled regarding every patient, based on the ICRS Cartilage InjuVenous blood and synovial fluid samples have been drawn in order to determine the levels of MMPTNF α and IL-6. Individual subjective scores and IKDC scores have been correlated to the level of these soluble factors Results: we measured higher levels of serum and synovial MMPtrauma subgroup than in controls. There was no correlation between serum and synovial levels of MMP-8. Serum MMP-8 showed a significant negative correlation with Q1 and Q7 scof activity without pain, p=0,037 and p=0,041, respectively). Synovial MMPthe Q3 score (pain severity, p=0,029), Q6 score (level of joint blockage, p=0,040) and IKDC score (p=0,048). Serum TNF was somewhat, butin strong correlation with the synovial levels of the cytokine (R=0,53, p=0,002). Serum TNF could be correlated to the Q9 score (impairment related to combined physical activity, p=0,025) but not highlight any association between serum and/or synovial TNF and MMPConclusions: considering these results, we think that serum and synovial MMPdiagnostic and probably prognostic interest in osteoarthritis of the knee. Morstadialization” could have a therapeutic importance in this disease, especially in the mirror of pursuit for MMP inhibitor drug development. Doktori Iskola: Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem

SERUM AND SYNOVIAL MMP-8 IN THE EVALUATION

, István Gergely, Elıd Nagy, Zsuzsa Kinál, Russu Octav, Sándor Zu

y of Medicine and Pharmacy. Targu-Mures

: Some members of the matrix metalloproteinases family play an important destructive role in the osteoarthritic cartilage. However, little is known about the participation of MMP

is predominantly synthesized by neutrophil granulocytes and has a variety of biological . Some of the proinflammatory cytokines, such as TNF α and IL-6 are putative triggers for MMP

8 production in the inflamed joint and might be of prognostic interest in conjunction with the

54 individuals (37 males, 17 females) who underwent arthroscopy of the nee joint due to different stages of osteoarthritis (n=28, 45,21 ± 2,60 yrs) and traumatic meniscal

lesions (n=26, 37 ± 2,87 yrs) have been investigated. A detailed questionnaire has been fulfilled regarding every patient, based on the ICRS Cartilage Injury Evaluation Package. Venous blood and synovial fluid samples have been drawn in order to determine the levels of MMP

6. Individual subjective scores and IKDC scores have been correlated to the level of these

measured higher levels of serum and synovial MMP-8 both in osteoarthritis and the trauma subgroup than in controls. There was no correlation between serum and synovial levels of

8 showed a significant negative correlation with Q1 and Q7 scof activity without pain, p=0,037 and p=0,041, respectively). Synovial MMPthe Q3 score (pain severity, p=0,029), Q6 score (level of joint blockage, p=0,040) and IKDC score (p=0,048). Serum TNF was somewhat, but not significantly higher in patients than in healthy controls, in strong correlation with the synovial levels of the cytokine (R=0,53, p=0,002). Serum TNF could be correlated to the Q9 score (impairment related to combined physical activity, p=0,025) but not highlight any association between serum and/or synovial TNF and MMP-8.

considering these results, we think that serum and synovial MMPdiagnostic and probably prognostic interest in osteoarthritis of the knee. Morstadialization” could have a therapeutic importance in this disease, especially in the mirror of pursuit for MMP inhibitor drug development.


129

8 IN THE EVALUATION OF KNEE

a Kinál, Russu Octav, Sándor Zuh, Pop Tudor

: Some members of the matrix metalloproteinases family play an important destructive role in the osteoarthritic cartilage. However, little is known about the participation of MMP-8 in this

is predominantly synthesized by neutrophil granulocytes and has a variety of biological 6 are putative triggers for MMP-

8 production in the inflamed joint and might be of prognostic interest in conjunction with the

54 individuals (37 males, 17 females) who underwent arthroscopy of the nee joint due to different stages of osteoarthritis (n=28, 45,21 ± 2,60 yrs) and traumatic meniscal

lesions (n=26, 37 ± 2,87 yrs) have been investigated. A detailed questionnaire has been fulfilled ry Evaluation Package.

Venous blood and synovial fluid samples have been drawn in order to determine the levels of MMP-8, 6. Individual subjective scores and IKDC scores have been correlated to the level of these

8 both in osteoarthritis and the trauma subgroup than in controls. There was no correlation between serum and synovial levels of

8 showed a significant negative correlation with Q1 and Q7 scores (highest level -8 could be correlated to

the Q3 score (pain severity, p=0,029), Q6 score (level of joint blockage, p=0,040) and IKDC score not significantly higher in patients than in healthy controls,

in strong correlation with the synovial levels of the cytokine (R=0,53, p=0,002). Serum TNF could be correlated to the Q9 score (impairment related to combined physical activity, p=0,025) but we could

8. considering these results, we think that serum and synovial MMP-8 levels are of

diagnostic and probably prognostic interest in osteoarthritis of the knee. Moreover, a „biological stadialization” could have a therapeutic importance in this disease, especially in the mirror of pursuit

130

P/I-16 MID-TERM RESULTS OF CEMENTLESS TOTAL HUSING THE MEDIALISAT

Sándor Zuh, István Gergely, Russu Octav, Zazgyva Ancuta, Árpád Sólyom, Pop Tudor Sorin, Örs Nagy

University of Medicine and Pharmacy. Targu

Introduction: Surgical treatment of specialist. One of the proven procedures for this is the medialisation of a cementless acetabular component in total hip arthroplasty.Material and method: We studied a number of 214 consecuour facility between January 2003 and December 2010 that underwent total arhroplasty with a cementless endoprosthesis implanted using the medialisation technique (239 hips). The patients were evaluated clinically and radiologically both preResults: The mean age was 45 years (34 to 52) and the mean followthe Crowe classification, we found 77 patients with type I hip dysplasia, 90with type III and 3 patients had type IV dysplasia. The mean value of the WOMAC score was 83 points preoperativelly, and decreased to 48 points at six months postoperativelly and to a mean of 37 points at the last follow-up. Radiological evaluation showed a mean medialisation value of 3 mm from the Kohler line and the mean percentage of the cup’s surface that was placed medial to the above mentioned line was of 23% (varying from 15 to 40%). In 8 cases (3.3%) the prosthesis broke tthe medial wall of the acetabulum hip’s centre of rotation was medialised by a mean of 13 mm (8the acetabular component was 44° (35 to 45°). Narthroplasty up to this point. Our radiologic evaluation showed the presence of radiolucent lines in two cases – in one case on the outer third and in another case in both the mid and outer thirds of the acetabular component – but these lines were less than 2 mm wide. Conclusions: The medial protrusion technique is relatively simple and convenient, as it can reduce the operating time, while also providing a stable fixation of the acetabular component. Doktori Iskola: Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem


F CEMENTLESS TOTAL HIP ARTHROPLASTY USING THE MEDIALISATION TECHNIQUE

, István Gergely, Russu Octav, Zazgyva Ancuta, Árpád Sólyom, Pop Tudor Sorin, Örs

University of Medicine and Pharmacy. Targu-Mures

Surgical treatment of the dysplastic hip is a challenging endeavour for the orthopaedic specialist. One of the proven procedures for this is the medialisation of a cementless acetabular component in total hip arthroplasty.

We studied a number of 214 consecutive patients with hip dysplasia treated in our facility between January 2003 and December 2010 that underwent total arhroplasty with a cementless endoprosthesis implanted using the medialisation technique (239 hips). The patients were

and radiologically both pre- and postoperativelly and at the followThe mean age was 45 years (34 to 52) and the mean follow-up period was 4.1 years. Based on

the Crowe classification, we found 77 patients with type I hip dysplasia, 90with type III and 3 patients had type IV dysplasia. The mean value of the WOMAC score was 83 points preoperativelly, and decreased to 48 points at six months postoperativelly and to a mean of 37 points

ological evaluation showed a mean medialisation value of 3 mm from the Kohler line and the mean percentage of the cup’s surface that was placed medial to the above mentioned line was of 23% (varying from 15 to 40%). In 8 cases (3.3%) the prosthesis broke tthe medial wall of the acetabulum - the acetabular cup was placed medial to the iliohip’s centre of rotation was medialised by a mean of 13 mm (8-19), while the mean abduction angle of the acetabular component was 44° (35 to 45°). None of the followed cases needed revision arthroplasty up to this point. Our radiologic evaluation showed the presence of radiolucent lines in two

in one case on the outer third and in another case in both the mid and outer thirds of the but these lines were less than 2 mm wide.

The medial protrusion technique is relatively simple and convenient, as it can reduce the operating time, while also providing a stable fixation of the acetabular component.

Iskola: Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem


IP ARTHROPLASTY


the dysplastic hip is a challenging endeavour for the orthopaedic specialist. One of the proven procedures for this is the medialisation of a cementless acetabular

tive patients with hip dysplasia treated in our facility between January 2003 and December 2010 that underwent total arhroplasty with a cementless endoprosthesis implanted using the medialisation technique (239 hips). The patients were

and postoperativelly and at the follow-up visits. up period was 4.1 years. Based on

the Crowe classification, we found 77 patients with type I hip dysplasia, 90 patients with type II, 69 with type III and 3 patients had type IV dysplasia. The mean value of the WOMAC score was 83 points preoperativelly, and decreased to 48 points at six months postoperativelly and to a mean of 37 points

ological evaluation showed a mean medialisation value of 3 mm from the Kohler line and the mean percentage of the cup’s surface that was placed medial to the above mentioned line was of 23% (varying from 15 to 40%). In 8 cases (3.3%) the prosthesis broke through

the acetabular cup was placed medial to the ilio-pubic line. The 19), while the mean abduction angle of

one of the followed cases needed revision arthroplasty up to this point. Our radiologic evaluation showed the presence of radiolucent lines in two

in one case on the outer third and in another case in both the mid and outer thirds of the

The medial protrusion technique is relatively simple and convenient, as it can reduce the operating time, while also providing a stable fixation of the acetabular component.

2011. április 14-15.

Dr. Simon Lajos egyetemi docensDr. Hegedüs Katalin egyetemi adjunktusDr. Purebl György egyetemi adjunktus

P/II POSZTERSZEKCIÓ

Elnök: Dr. Simon Lajos egyetemi docens

Dr. Hegedüs Katalin egyetemi adjunktus Dr. Purebl György egyetemi adjunktus

131

132


2011. április 14-15.

P/II-1 KÜSZÖB ALATTI PSZICHÉS ZAVAROK ÉS FAKTOROK VIZSGÁLATA

Bertha Eszter Anna

Vadaskert Gyermekpszichiátriai Kórház és Szakambulancia, Budapest

A vizsgálat háttere és célja: serdülőkorban elkezdődik, így a későbbi betegségre nézve preventív szereppel bírhat a gyermekkori pszichés zavarok időben történő felismerése. Mindez elképzelhetetlen a rizikófaktok, valamint a kórlefolyás ismerete nélkül, különös tekintettel a stádiumát jelenthetik, és ronthatják a fiatalok életminőségét.

A Vadaskert Gyermekpszichiátriai Kórházban, 2006témában. Választ keresünk arra, hogy az évek során arányban alakulhat ki diagnózis értékű megbetegedés, továbbá vizsgálni kívánjuk a betegség, a demográfiai helyzet, és az életminőség kapcsolatát. fordítani a serdülőkorban gyakran előforduló “küszöb alatti” depresszióra.

Vizsgálati módszerek: 2006-2007 között, a vizsgálat első fázisában, kórházba felvett, 3gyermek/serdülő (n=418) és szülőjük/gutánkövetését indítottuk. A klasszifikációs rendszereknek megfelelő diagnózisok és zavarok felmérésére az Mini International Neuropsychiatric Interview 2.0. gyermek változatát (Gyermek M.I.N.I. 2.0.) használjuk. Felvételre kerül továbbá az Erények és Gondok (Strengths and Difficulties Questionnaire - SDQ), és az Életminőség (Quality of Life demográfiai adatlap. A serdülőkori “küszöb alatti” depresszió elmegírásával készítettem elő, az elmúlt 15 év eredményeit összefoglalva PsychInfo és MedLine, főbb kulcsszavak: subthreshold depression, subsyndromal depression, major depressive disorder, adolescence, pre

A vizsgálat várható eredményei:gyermekkori pszichés zavarok dinamikáját és az ezekre ható tényezőket.felismerés szükségességét, és ebben a „küszöb alatti” diagnózisok kiemelt szerepét. Magyar populáción is igazolást nyerhet az áttekintett irodalom megállapítása, hogy a küszöb alatti depresszió fokozottan rontja a fiatalok életminőségét, és komoly rizikófaktort jelent a felnőttkori ha

Doktori Iskola: Mentális egészségtudományokProgram: Pszichiátria Témavezető: Balázs Judit Email: [email protected]

PSZICHÉS ZAVAROK ÉS EGYÉB KOCKÁZATI FAKTOROK VIZSGÁLATA A GYERMEKPSZICHIÁTRI

Vadaskert Gyermekpszichiátriai Kórház és Szakambulancia, Budapest

A pszichiátriai zavarok jelentős része már gyermekserdülőkorban elkezdődik, így a későbbi betegségre nézve preventív szereppel bírhat a gyermekkori pszichés zavarok időben történő felismerése. Mindez elképzelhetetlen a rizikófaktok, valamint a

órlefolyás ismerete nélkül, különös tekintettel a „küszöb alatti” zavarokra, amelyek stádiumát jelenthetik, és ronthatják a fiatalok életminőségét.

A Vadaskert Gyermekpszichiátriai Kórházban, 2006-ban egy longitudinális vizsgálat indult etémában. Választ keresünk arra, hogy az évek során egy „küszöb alatti” pszichés zavarból milyen arányban alakulhat ki diagnózis értékű megbetegedés, továbbá vizsgálni kívánjuk a betegség, a demográfiai helyzet, és az életminőség kapcsolatát. Az utánkövetés során kiemelt figyelmet kívánunk fordítani a serdülőkorban gyakran előforduló “küszöb alatti” depresszióra.

2007 között, a vizsgálat első fázisában, kórházba felvett, 3gyermek/serdülő (n=418) és szülőjük/gondviselőjük bevonása történt. 2011

klasszifikációs rendszereknek megfelelő diagnózisok és Mini International Neuropsychiatric Interview 2.0. gyermek változatát

yermek M.I.N.I. 2.0.) használjuk. Felvételre kerül továbbá az Erények és Gondok (Strengths and SDQ), és az Életminőség (Quality of Life –LQ) kérdőív, valamint egy

serdülőkori “küszöb alatti” depresszió elemzését egy átfogó tanulmány megírásával készítettem elő, az elmúlt 15 év eredményeit összefoglalva PsychInfo és MedLine, főbb kulcsszavak: subthreshold depression, subsyndromal depression, major depressive disorder, adolescence, predictors, recurrence, comorbidity).

A vizsgálat várható eredményei: Az utánkövetéses vizsgálat során jobban megismerhetjük a gyermekkori pszichés zavarok dinamikáját és az ezekre ható tényezőket. A vizsgálat igazolhatja a korai

ebben a „küszöb alatti” diagnózisok kiemelt szerepét. Magyar populáción is igazolást nyerhet az áttekintett irodalom megállapítása, hogy a küszöb alatti depresszió fokozottan rontja a fiatalok életminőségét, és komoly rizikófaktort jelent a felnőttkori hangulatzavarokra nézve.

Mentális egészségtudományok

133

EGYÉB KOCKÁZATI A GYERMEKPSZICHIÁTRIÁBAN

A pszichiátriai zavarok jelentős része már gyermek-, illetve serdülőkorban elkezdődik, így a későbbi betegségre nézve preventív szereppel bírhat a gyermekkori pszichés zavarok időben történő felismerése. Mindez elképzelhetetlen a rizikófaktok, valamint a

„küszöb alatti” zavarokra, amelyek a betegségek pre-

ban egy longitudinális vizsgálat indult ebben a egy „küszöb alatti” pszichés zavarból milyen

arányban alakulhat ki diagnózis értékű megbetegedés, továbbá vizsgálni kívánjuk a betegség, a kiemelt figyelmet kívánunk

2007 között, a vizsgálat első fázisában, kórházba felvett, 3-18 év közötti 2011-ben a résztvevők 5 éves

klasszifikációs rendszereknek megfelelő diagnózisok és a „küszöb alatti” Mini International Neuropsychiatric Interview 2.0. gyermek változatát

yermek M.I.N.I. 2.0.) használjuk. Felvételre kerül továbbá az Erények és Gondok (Strengths and LQ) kérdőív, valamint egy

emzését egy átfogó tanulmány megírásával készítettem elő, az elmúlt 15 év eredményeit összefoglalva (használt adatbázisok: PsychInfo és MedLine, főbb kulcsszavak: subthreshold depression, subsyndromal depression, major

utánkövetéses vizsgálat során jobban megismerhetjük a A vizsgálat igazolhatja a korai

ebben a „küszöb alatti” diagnózisok kiemelt szerepét. Magyar populáción is igazolást nyerhet az áttekintett irodalom megállapítása, hogy a küszöb alatti depresszió fokozottan

ngulatzavarokra nézve.

134

P/II-2 BIPOLÁRIS ÉS SZKIZOANAK VIZSGÁLATA HAGYOMÓDSZEREKKEL ÉS A CANGAL

Fábián Ágnes, Szıcs Katalin, Réthelyi János


Az utóbbi 20 évben a tudományos érdeklődés nőtt a bipoláris zavarban előforduló kogniránt. A neuropszichológiai funkciók természetének tisztázásával, ezeknek a beteg aktuális állapotával való összefüggésével, és a háttérben rejlő okok feltárásával foglalkozó cikkeket találunk. Célkitűzésünk bipoláris és szkizoaffektív zavarral kezelt betegek csoportjának kognitív vizsgálata, az irodalomban publikált adatok magyar mintán történő felmérése. Célunk továbbá a hagyományos neuropszichológiai tesztek és a CANTAB számítógépes tesztcsomag eredményeinek összehasonlítása. Vizsgálatunkba Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikán bipoláris affektív zavar, valamint szkizoaffektív zavar diagnózissal kezelt betegeket vontunk be (n: 69 bipoláris, 33 szkizoaffektív), kognitív funkcióikat hagyományos (Rey szótanulási lista, Mfluencia, Trail Making A és B, Wisconsin Card Sorting Test, Stroop Test), valamint a CANTAB, számítógépen elvégezhető kognitív tesztcsomag bizonyos feladataival (MOT, SWM, SOC, BLC, IED, RTI, RVP, PAL, SSP, DMS, CGT) mértük fel. Hagyományos neuropszichológiai tesztekkel kapott eredményeink alapján mindkét betegcsoport szignifikánsan alacsonyabb eredményeket ért el a MAWI számterjedelmi altesztjének kivételével az összes neuropszichológia tesztben. A két betegcsoport között szignifikáns különbség egy mutatóban sem volt kimutatható. A CANTAB számítógépes tesztcsomaggal felvett adataink előzetes eredményei alapján a vizsgált betegcsoportban figyelmi funkciók károsodását találtuk. Mind a hagyományos, mind a CANTAB számítógéperedményei megerősítik az irodalomban talált eredményeket.

Doktori Iskola: Mentális egészségtudományokProgram: Pszichiátria Témavezető: Réthelyi János E-mail: [email protected]


BIPOLÁRIS ÉS SZKIZOAFFEKTÍV BETEGEK KOGNNAK VIZSGÁLATA HAGYOMÁNYOS NEUROPSZICHOL

ÓDSZEREKKEL ÉS A CANTAB SZÁMÍTÓGÉPES TES

cs Katalin, Réthelyi János


Az utóbbi 20 évben a tudományos érdeklődés nőtt a bipoláris zavarban előforduló kogniránt. A neuropszichológiai funkciók természetének tisztázásával, ezeknek a beteg aktuális állapotával való összefüggésével, és a háttérben rejlő okok feltárásával foglalkozó cikkeket találunk. Célkitűzésünk

l kezelt betegek csoportjának kognitív vizsgálata, az irodalomban publikált adatok magyar mintán történő felmérése. Célunk továbbá a hagyományos neuropszichológiai tesztek és a CANTAB számítógépes tesztcsomag eredményeinek összehasonlítása. Vizsgálatunkba Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikán bipoláris affektív zavar, valamint szkizoaffektív zavar diagnózissal kezelt betegeket vontunk be (n: 69 bipoláris, 33 szkizoaffektív), kognitív funkcióikat hagyományos (Rey szótanulási lista, MAWI részfeladatok, betűfluencia, Trail Making A és B, Wisconsin Card Sorting Test, Stroop Test), valamint a CANTAB, számítógépen elvégezhető kognitív tesztcsomag bizonyos feladataival (MOT, SWM, SOC, BLC, IED, RTI,

értük fel. Hagyományos neuropszichológiai tesztekkel kapott eredményeink alapján mindkét betegcsoport szignifikánsan alacsonyabb eredményeket ért el a MAWI számterjedelmi altesztjének kivételével az összes neuropszichológia tesztben. A két betegcsoport

ött szignifikáns különbség egy mutatóban sem volt kimutatható. A CANTAB számítógépes tesztcsomaggal felvett adataink előzetes eredményei alapján a vizsgált betegcsoportban figyelmi funkciók károsodását találtuk. Mind a hagyományos, mind a CANTAB számítógéperedményei megerősítik az irodalomban talált eredményeket.



FFEKTÍV BETEGEK KOGNITÍV FUNKCIÓI-MÁNYOS NEUROPSZICHOLÓGIAI

TAB SZÁMÍTÓGÉPES TESZTCSOMAG-

Az utóbbi 20 évben a tudományos érdeklődés nőtt a bipoláris zavarban előforduló kognitív zavarok iránt. A neuropszichológiai funkciók természetének tisztázásával, ezeknek a beteg aktuális állapotával való összefüggésével, és a háttérben rejlő okok feltárásával foglalkozó cikkeket találunk. Célkitűzésünk

l kezelt betegek csoportjának kognitív vizsgálata, az irodalomban publikált adatok magyar mintán történő felmérése. Célunk továbbá a hagyományos neuropszichológiai tesztek és a CANTAB számítógépes tesztcsomag eredményeinek összehasonlítása. Vizsgálatunkba a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikán bipoláris affektív zavar, valamint szkizoaffektív zavar diagnózissal kezelt betegeket vontunk be (n: 69 bipoláris, 33 szkizoaffektív),

AWI részfeladatok, betű- és kategória fluencia, Trail Making A és B, Wisconsin Card Sorting Test, Stroop Test), valamint a CANTAB, számítógépen elvégezhető kognitív tesztcsomag bizonyos feladataival (MOT, SWM, SOC, BLC, IED, RTI,

értük fel. Hagyományos neuropszichológiai tesztekkel kapott eredményeink alapján mindkét betegcsoport szignifikánsan alacsonyabb eredményeket ért el a MAWI számterjedelmi altesztjének kivételével az összes neuropszichológia tesztben. A két betegcsoport

ött szignifikáns különbség egy mutatóban sem volt kimutatható. A CANTAB számítógépes tesztcsomaggal felvett adataink előzetes eredményei alapján a vizsgált betegcsoportban figyelmi funkciók károsodását találtuk. Mind a hagyományos, mind a CANTAB számítógépes kognitív tesztek

2011. április 14-15.

P/II-3 A POSZTTRAUMÁS NÖVEKJELLEMZİI HAZAI MINT

Kovács Éva

Wesley János Lelkészképzı Fıiskola, Pszichológia, Budapest

A pozitív pszichológia követői a negatív életeseményekkel való megbirkózásban is a fejlődésre helyezik a hangsúlyt, és rávilágítanak arra, hogy a kritikus életeseményekkel való sikeres megküzdés nemcsak azt teszi lehetővé, hogy a konkrét helyzeten túljussunk, hanem lehetőséget kínálnak pozitív személyiségváltozásra is. Ezt a traumafeldolgozás indukálta fejlődést növekedésnek, melynek mérésére kidolgozták a Poszttraumás Növekedés Kérdőívet (PTGI, Tedeschi és Calhoun). A kérdőív 5 faktort mér: az élet fokozott értékelése, jelentéstelibb interperszonális kapcsolatok, a személyes erő érzetének fgazdagodása.

Célkitűzés: A PTGI pszichometriai jellemzőinek vizsgálata hazai mintán.

Módszer: A kérdőív megbízhatóságát és érvényességét egy 328 fős (265 nő, 63 férfi, átlagéletkor: 43 év) mintán ellenőriztük. A validitás vizsgálathoz a következő kérdőíveket használtuk: Pszichológiai Immunrendszer, Társas Támogatás, Vonás Szorongás, Beck Depresszió, WHO Általános JólAspirációs Index, Rövidített Házastársi Stressz, Kötődés.

Eredmények: A PTGI skálák belső konzisztenciája jónak bizonyult, Cronbachkivételével 0,7 feletti, de még az esetleges redundanciát mutató 0,9 alatti értékeket mutatja. A kérdőív teszt-reteszt megbízhatósága is kiváló (r=0,90).

Megvizsgálva több, más kérdőívből nyert skálákkal azt találtuk, hogy bár közöttük aránylag magas a korrelációs együttható, a vizsgált kérdőívek skáláitól számottevően eltér (0,2 körüli, alacsony értékek a jellemzőek). A korreláció mellett még Kendallvizsgáltunk, de ez sem mutatott érdemi, magas összefüggést.

A PTGI skálákkal faktorelemzést is végeztünk, ez azonban nem azt a struktúrát tárta fel, mint amit előzetesen vártunk.

Megbeszélés: A kérdőív pszichometriai jellemzői megfelelőek. A mkonstruktumnak bizonyult, amely alkalmas a traumát átélt személyek fejlődésének mérésére. A faktorstruktúra mélyebb megismeréséhez még további elemzések szükségesek.

Doktori iskola: Mentális egészségtudományokProgram: Mentáli egészségtudományokTémavezető:. Balog Piroska E-mail: [email protected]

A POSZTTRAUMÁS NÖVEKEDÉS KÉRDİÍV PSZICHOI HAZAI MINTÁN

iskola, Pszichológia, Budapest

A pozitív pszichológia követői a negatív életeseményekkel való megbirkózásban is a fejlődésre helyezik úlyt, és rávilágítanak arra, hogy a kritikus életeseményekkel való sikeres megküzdés nemcsak

azt teszi lehetővé, hogy a konkrét helyzeten túljussunk, hanem lehetőséget kínálnak pozitív személyiségváltozásra is. Ezt a traumafeldolgozás indukálta fejlődést

melynek mérésére kidolgozták a Poszttraumás Növekedés Kérdőívet (PTGI, Tedeschi és Calhoun). A kérdőív 5 faktort mér: az élet fokozott értékelése, jelentéstelibb interperszonális kapcsolatok, a személyes erő érzetének fokozódása, a prioritások módosulása, spirituális élmények

A PTGI pszichometriai jellemzőinek vizsgálata hazai mintán.

A kérdőív megbízhatóságát és érvényességét egy 328 fős (265 nő, 63 férfi, átlagéletkor: 43 ellenőriztük. A validitás vizsgálathoz a következő kérdőíveket használtuk: Pszichológiai

Immunrendszer, Társas Támogatás, Vonás Szorongás, Beck Depresszió, WHO Általános JólAspirációs Index, Rövidített Házastársi Stressz, Kötődés.

skálák belső konzisztenciája jónak bizonyult, Cronbachkivételével 0,7 feletti, de még az esetleges redundanciát mutató 0,9 alatti értékeket mutatja. A kérdőív

reteszt megbízhatósága is kiváló (r=0,90).

ívből nyert skálákkal azt találtuk, hogy bár közöttük aránylag magas a korrelációs együttható, a vizsgált kérdőívek skáláitól számottevően eltér (0,2 körüli, alacsony értékek a jellemzőek). A korreláció mellett még Kendall-tau és Spearman-rho monotonitási vizsgáltunk, de ez sem mutatott érdemi, magas összefüggést.

A PTGI skálákkal faktorelemzést is végeztünk, ez azonban nem azt a struktúrát tárta fel, mint amit

A kérdőív pszichometriai jellemzői megfelelőek. A mkonstruktumnak bizonyult, amely alkalmas a traumát átélt személyek fejlődésének mérésére. A faktorstruktúra mélyebb megismeréséhez még további elemzések szükségesek.

Doktori iskola: Mentális egészségtudományok égtudományok

135

ÍV PSZICHOMETRIAI

A pozitív pszichológia követői a negatív életeseményekkel való megbirkózásban is a fejlődésre helyezik úlyt, és rávilágítanak arra, hogy a kritikus életeseményekkel való sikeres megküzdés nemcsak

azt teszi lehetővé, hogy a konkrét helyzeten túljussunk, hanem lehetőséget kínálnak pozitív személyiségváltozásra is. Ezt a traumafeldolgozás indukálta fejlődést nevezzük poszttraumás

melynek mérésére kidolgozták a Poszttraumás Növekedés Kérdőívet (PTGI, Tedeschi és Calhoun). A kérdőív 5 faktort mér: az élet fokozott értékelése, jelentéstelibb interperszonális

okozódása, a prioritások módosulása, spirituális élmények

A kérdőív megbízhatóságát és érvényességét egy 328 fős (265 nő, 63 férfi, átlagéletkor: 43 ellenőriztük. A validitás vizsgálathoz a következő kérdőíveket használtuk: Pszichológiai

Immunrendszer, Társas Támogatás, Vonás Szorongás, Beck Depresszió, WHO Általános Jól-lét,

skálák belső konzisztenciája jónak bizonyult, Cronbach-alfája a IV. skála kivételével 0,7 feletti, de még az esetleges redundanciát mutató 0,9 alatti értékeket mutatja. A kérdőív

ívből nyert skálákkal azt találtuk, hogy bár közöttük aránylag magas a korrelációs együttható, a vizsgált kérdőívek skáláitól számottevően eltér (0,2 körüli, alacsony értékek a

rho monotonitási mutatókat is

A PTGI skálákkal faktorelemzést is végeztünk, ez azonban nem azt a struktúrát tárta fel, mint amit

A kérdőív pszichometriai jellemzői megfelelőek. A mért változó független konstruktumnak bizonyult, amely alkalmas a traumát átélt személyek fejlődésének mérésére. A faktorstruktúra mélyebb megismeréséhez még további elemzések szükségesek.

136

P/II-4 EPILEPSZIÁS BETEGEK ÉLİK PSZICHOSZOCIÁLI

Kováts Daniella1, Sallay Viola2, Békés Judit 1 Mentális Egészségtudományok Doktori Iskola, Semmelweis Egyetem2 Mentálhigiéné Intézet, Semmelweis Egyetem3 Országos Idegtudományi Intézet4 Országos Gerincgyógyászati Központ5 Fıvárosi Önkormányzat Szent János Kórháza és Észak

Célkitűzés: Kutatásunkban epilepsziás betegek és krónikus gerincfájdalommal élőpszichoszociális állapotfelmérését és életminőségáltalunk összeállított Pszichoszociális Állapotfelmérő Bakrónikus gerincfájdalommal élő betegek életminőségének felmérését. Ezen kívül a vizsgálat az életminőségét meghatározó társas támogatottságot, a háttérben meghúzódó összefüggéseket is vizsgálja önkitöltős tesztegyben módot ad arra, hogy a két krónikus betegcsoport összehasonlításra kerüljön a fenti dimenziók mentén.

Elméleti háttér: Az epilepszia (EP) kezelése nem csak medikális, hanem is felvet. (Békés J.; 2009) Az epilepszia az első rohamtól kezdve nehézséget jelentő pszichoszociális probléma is.(Békés, Halász 2009) Az epilefokozottabban veszélyeztetettek a pszichoszociális problémákra, valamint magasabb a kockázata a pszichopatológiai kórképek előfordulásának.hogy minden harmadik EP betegnél legalábmegkérdezettek felénél mentális egészség probléma és kevesebb, mint a felénél kognitív nehézségek jellemzőek. (Hermann,2009) Harald Breivik (Breivik és mtsai, 2006) széleskörű epidemoiológiai felmérése alapján a krónikus fájdalommal élőhogy a krónikus fájdalom jelentős hatással van a személyek életvitelére, pszichés állapotára és kapcsolatainak alakulására. A krónikus fájdalom befolyásolja a személyek szellemi, érzelmi, társas, táplálkozási és spirituális aspektusait

A kutatásban alkalmazott vizsgálati módszerek:Pszichoszociális Állapotfelmérő Battéria használatávalkalmazott önkitöltős tesztek: -FAD (Family Assessment Device / Általános Családi Funkcionalitást Mérő Skála;- FACES-IV (Family Adaptibility and Cohesion Evaluationa Scale / OCSTcsaláddinamikai összefüggések kvalitatív módszerekkel történőVizsgálatra, valamint félig strukturált interjúSallay, Dúll, 2006) kerül sor.

Doktori Iskola: Mentális egészségtudományokProgram: Pszichiátria Témavezető: Kurimay Tamás E-mail: [email protected]


EPILEPSZIÁS BETEGEK ÉS KRÓNIKUS GERINCFÁK PSZICHOSZOCIÁLIS ÉS CSALÁDDINAMIKAI VIZSGÁLATA

, Békés Judit3, Császár Noémi4, Kurimay Tamás

Mentális Egészségtudományok Doktori Iskola, Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet, Semmelweis Egyetem Országos Idegtudományi Intézet Országos Gerincgyógyászati Központ

városi Önkormányzat Szent János Kórháza és Észak-budai Egyesített

Kutatásunkban epilepsziás betegek és krónikus gerincfájdalommal élőpszichoszociális állapotfelmérését és életminőség vizsgálatát végezzük el reprezentatív mintán. Az

Pszichoszociális Állapotfelmérő Battéria lehetővé teszi a hazai epilepsziás és krónikus gerincfájdalommal élő betegek életminőségének felmérését. Ezen kívül a vizsgálat az életminőségét meghatározó társas támogatottságot, a háttérben meghúzódó

nkitöltős teszt-eljárásokkal, valamint projektív technikákkal. A vizsgálat egyben módot ad arra, hogy a két krónikus – pszichoszomatikus és nem pszichoszomatikus eredetű betegcsoport összehasonlításra kerüljön a fenti dimenziók mentén.

Az epilepszia (EP) kezelése nem csak medikális, hanem pszichoszociális kérdéseketis felvet. (Békés J.; 2009) Az epilepszia az első rohamtól kezdve érzelmi

jelentő pszichoszociális probléma is.(Békés, Halász 2009) Az epilefokozottabban veszélyeztetettek a pszichoszociális problémákra, valamint magasabb a kockázata a pszichopatológiai kórképek előfordulásának. (T.Mirnics,2001) A nemzetközi vizsgálatokból kiderül, hogy minden harmadik EP betegnél legalább egy pszichoszociális probléma regisztrálható, a megkérdezettek felénél mentális egészség probléma és kevesebb, mint a felénél kognitív nehézségek jellemzőek. (Hermann,2009) Harald Breivik (Breivik és mtsai, 2006) széleskörű epidemoiológiai

ján a krónikus fájdalommal élő személyek pszichés és szociális állapotáról elmondható, a krónikus fájdalom jelentős hatással van a személyek életvitelére, pszichés állapotára és

kapcsolatainak alakulására. A krónikus fájdalom befolyásolja a személyek szellemi, érzelmi, társas, táplálkozási és spirituális aspektusait. (Farrugia,

A kutatásban alkalmazott vizsgálati módszerek: A betegek pszichoszociális állapotfelmérése Battéria használatával történik. A családdinamikai vizsgálatokban FAD (Family Assessment Device / Általános Családi Funkcionalitást

IV (Family Adaptibility and Cohesion Evaluationa Scale / OCSTggések kvalitatív módszerekkel történő vizsgálatában Közös Rorschach

Vizsgálatra, valamint félig strukturált interjú felvételére (Sallay-Dúll-féle Otthon Érzelmi Térképe,



ÉS KRÓNIKUS GERINCFÁJDALOMMAL VIZSGÁLATA

Tamás5

budai Egyesített Kórházai

Kutatásunkban epilepsziás betegek és krónikus gerincfájdalommal élő betegek vizsgálatát végezzük el reprezentatív mintán. Az

lehetővé teszi a hazai epilepsziás és krónikus gerincfájdalommal élő betegek életminőségének felmérését. Ezen kívül a vizsgálat az életminőségét meghatározó társas támogatottságot, a háttérben meghúzódó családdinamikai

eljárásokkal, valamint projektív technikákkal. A vizsgálat pszichoszomatikus és nem pszichoszomatikus eredetű –

pszichoszociális kérdéseket érzelmi-alkalmazkodási-társas

jelentő pszichoszociális probléma is.(Békés, Halász 2009) Az epilepsziával élő betegek fokozottabban veszélyeztetettek a pszichoszociális problémákra, valamint magasabb a kockázata a

(T.Mirnics,2001) A nemzetközi vizsgálatokból kiderül, b egy pszichoszociális probléma regisztrálható, a

megkérdezettek felénél mentális egészség probléma és kevesebb, mint a felénél kognitív nehézségek jellemzőek. (Hermann,2009) Harald Breivik (Breivik és mtsai, 2006) széleskörű epidemoiológiai

és szociális állapotáról elmondható, a krónikus fájdalom jelentős hatással van a személyek életvitelére, pszichés állapotára és

kapcsolatainak alakulására. A krónikus fájdalom befolyásolja a személyek életének fizikai, . (Farrugia, Fetter, 2009).

A betegek pszichoszociális állapotfelmérése al történik. A családdinamikai vizsgálatokban

FAD (Family Assessment Device / Általános Családi Funkcionalitást IV (Family Adaptibility and Cohesion Evaluationa Scale / OCST-4). A

vizsgálatában Közös Rorschach féle Otthon Érzelmi Térképe,

2011. április 14-15.

P/II-5 A FELISMERT ÉS FEL NAZONOSÍTÁSA HÁZIORVO

Matuszka Balázs¹,², Bácskai Erika², Gerevich József²

¹ Semmelweis Egyetem, Klinikai Pszichológia és Pszichiátria Program² Addiktológiai Kutató Intézet, Budapest

Háttér: Kutatásunk célja a háziorvosi ellátást igénybe vevő páciensek között felismert és fel nem ismert szorongásos zavarok arányának felmérése és a kezelésben nem részesülő pszocio-demográfiai jellemzőinek feltárása volt.

Módszer: A vizsgálati populációt egy véletlenszerűen kiválasztott budapesti háziorvosi rendelő (3 háziorvosi körzet) páciensei alkották. A lekérdezés folyamatos volt, az előzetes képzésben rékérdezőbiztosok a háziorvosukhoz panasszal érkező páciensek mindegyikét felkérték a vizsgálatban való részvételre (összesen 741 fő). Aki nem panaszai miatt kereste fel orvosát, kizárásra került a vizsgálatból. A vizsgálati mintában bennmaradókkal első tengelyén elhelyezkedő zavarok felmérésére) áttekintés és szűrő modulja (341 fő), valamint az F (a szorongásos zavarokat mérő) modulja került felvételre. SCID interjú összesen 151 fővel készült. A SCID interjú alapján felállított diagnózisok a páciensek korábbi háziorvosok által adott diagnózisaival kerültek összevetésre. A SCID-CV szorongásos zavarokat tartalmazó fejezetének hazai validálása jelen kutatás keretében történt.

Eredmények: A SCID interjú alapján összesen 73 főnél volt jelen szorongásos zavar (24 szubklinikus és 49 klinikailag releváns diagnózis). A 73 főnél összesen 116 féle zavar került diagnosztizálásra. A vizsgált körzetekben a háziorvosok 22,5%pácienseik körében. A felismert és fel nem ismert szorongásos zavarokat mutató páciensek között különbség mutatkozott a korábbi pszichiátriai kezeléseik számának és szociodemográfiai hátterük tekintetében.

Következtetések: A kezeletlen szorongátovábbképzése és a háziorvosi gyakorlatban könnyen és gyorsan használható szorongást szűrő mérőeszközök használata javasolt.


Program: Pszichiátria

Témavezetı: Gerevich József


A FELISMERT ÉS FEL NEM ISMERT SZORONGÁSOAZONOSÍTÁSA HÁZIORVOSI MINTÁN

², Bácskai Erika², Gerevich József²

Pszichológia és Pszichiátria Program Addiktológiai Kutató Intézet, Budapest

Kutatásunk célja a háziorvosi ellátást igénybe vevő páciensek között felismert és fel nem ismert szorongásos zavarok arányának felmérése és a kezelésben nem részesülő p

demográfiai jellemzőinek feltárása volt.

A vizsgálati populációt egy véletlenszerűen kiválasztott budapesti háziorvosi rendelő (3 háziorvosi körzet) páciensei alkották. A lekérdezés folyamatos volt, az előzetes képzésben rékérdezőbiztosok a háziorvosukhoz panasszal érkező páciensek mindegyikét felkérték a vizsgálatban való részvételre (összesen 741 fő). Aki nem panaszai miatt kereste fel orvosát, kizárásra került a vizsgálatból. A vizsgálati mintában bennmaradókkal a SCID-I/NP (Strukturált klinikai interjú a DSMelső tengelyén elhelyezkedő zavarok felmérésére) áttekintés és szűrő modulja (341 fő), valamint az F (a szorongásos zavarokat mérő) modulja került felvételre. SCID interjú összesen 151 fővel készült. A

D interjú alapján felállított diagnózisok a páciensek korábbi háziorvosok által adott diagnózisaival CV szorongásos zavarokat tartalmazó fejezetének hazai validálása jelen

alapján összesen 73 főnél volt jelen szorongásos zavar (24 szubklinikus és 49 klinikailag releváns diagnózis). A 73 főnél összesen 116 féle zavar került diagnosztizálásra. A vizsgált körzetekben a háziorvosok 22,5%-os pontossággal ismerték fel a szorongásopácienseik körében. A felismert és fel nem ismert szorongásos zavarokat mutató páciensek között különbség mutatkozott a korábbi pszichiátriai kezeléseik számának és szociodemográfiai hátterük

A kezeletlen szorongásos zavarok nagy aránya miatt a háziorvosok tematikus továbbképzése és a háziorvosi gyakorlatban könnyen és gyorsan használható szorongást szűrő


137

EM ISMERT SZORONGÁSOS ZAVAROK

Kutatásunk célja a háziorvosi ellátást igénybe vevő páciensek között felismert és fel nem ismert szorongásos zavarok arányának felmérése és a kezelésben nem részesülő páciensek pszicho-

A vizsgálati populációt egy véletlenszerűen kiválasztott budapesti háziorvosi rendelő (3 háziorvosi körzet) páciensei alkották. A lekérdezés folyamatos volt, az előzetes képzésben részt vett kérdezőbiztosok a háziorvosukhoz panasszal érkező páciensek mindegyikét felkérték a vizsgálatban való részvételre (összesen 741 fő). Aki nem panaszai miatt kereste fel orvosát, kizárásra került a

I/NP (Strukturált klinikai interjú a DSM-IV első tengelyén elhelyezkedő zavarok felmérésére) áttekintés és szűrő modulja (341 fő), valamint az F (a szorongásos zavarokat mérő) modulja került felvételre. SCID interjú összesen 151 fővel készült. A

D interjú alapján felállított diagnózisok a páciensek korábbi háziorvosok által adott diagnózisaival CV szorongásos zavarokat tartalmazó fejezetének hazai validálása jelen

alapján összesen 73 főnél volt jelen szorongásos zavar (24 szubklinikus és 49 klinikailag releváns diagnózis). A 73 főnél összesen 116 féle zavar került diagnosztizálásra. A

os pontossággal ismerték fel a szorongásos zavarokat pácienseik körében. A felismert és fel nem ismert szorongásos zavarokat mutató páciensek között különbség mutatkozott a korábbi pszichiátriai kezeléseik számának és szociodemográfiai hátterük

sos zavarok nagy aránya miatt a háziorvosok tematikus továbbképzése és a háziorvosi gyakorlatban könnyen és gyorsan használható szorongást szűrő

138

P/II-6 A HALÁL ÉS HALDOKLÁSNEK VIZSGÁLATA DROGHASZN

Pap Ágota


Előzmények: korábbi tanulmányokban a kritikus állapotú betegek ápolásával foglalkozó ápolók halállal és haldoklással kapcsolatos attitűdjeit vizsgálták intenzívellátásban (Hegedűs, 2000,Varga és mtsai, 2009), illetve orvosok és medikusomtsai, 2001, 2002, 2006 ), valamint a halálfélelem alakulásának különböző környezeti, személyiség és demográfiai tényezőit a nem, az életkor és vallásosság függvényében mtsai, 2006). A droghasználat önmagkapcsolatos attitűdhöz (Hoyer, 2010). A destrukció és konstrukció személyiségfejlődésben betöltött szerepét Ammon (1988) írja le a centrális (tudattalan) énfunkciók (humánfunkciók, személyiségfunkciók) tárgyalásakor.

Célkitűzés és hipotézis: A kutatás célja, hogy megismerjük a droghasználók ópiáthasználók – önpusztító magatartásának a halálhoz és a haldokláshoz fűződő kapcsolatát, s feltárjuk, hogy a szerhasználat milyen szerepet töHipotézisünk szerint az attitűdök tekintetében eltér a két vizsgált populáció: a normál populációra jellemzőbb lesz a halál elkerülése, míg a droghasználók „hívását/keresését” feltételezzük .

Alkalmazott módszerek: Az 50 droghasználó és az illesztett 50 fős kontrollcsoport által kitöltött kérdıívet (önkitöltős és a kérdező által kitöltött) elemezzük. Az alanyok eléréséhez alapvethólabda módszert alkalmazzuk, illetve a személyes ismeretségen alapuló ellátó helyek látogatásán keresztül – azzal a feltétellel, hogy mindannyian regisztrált droghasználók legyenek. A droghasználat feltérképezéséhez az Addikció Súlyossági Indexet (Bácskai, Gerevich, Rózsa, 2001) hdroghasználók tekintetében feltételként szabtuk meg a legalább két éves „drogkarriert”. A két csoport körében összehasonlító elemzéssel vizsgáljuk a halál és haldoklással kapcsolatos attitűdöket (Zana, 2006), a társas támogatás (Caldwell és mt(BDI-R, Rózsa és mtsai 2001), az élettel való elégedettség (Hungarostudy, 2006), valamint a vallással és a veszteséggel kapcsolatos változókat (Smudla, 2010).

A halállal kapcsolatos attitűdök vizsgember mentális egészségére, s így mindennapi életére, munkájára, szociális kapcsolataira. A kutatás során figyelmet fordítunk a lehetséges prevenciós és intervenciós stratégiák kidolgozásárasegítségével kialakulhat a halálhoz való természetesebb viszonyulás.

Doktori Iskola: Mentális egészségtudományokProgram: Mentális egészségtudományokTémavezető: Hegedűs Katalin E-mail: [email protected]


A HALÁL ÉS HALDOKLÁS IRÁNTI ATTITŐD ÉS ÖSVIZSGÁLATA DROGHASZNÁLÓK KÖRÉBEN


korábbi tanulmányokban a kritikus állapotú betegek ápolásával foglalkozó ápolók halállal és haldoklással kapcsolatos attitűdjeit vizsgálták intenzív-terápiás osztályon, hospice ellátásban (Hegedűs, 2000,Varga és mtsai, 2009), illetve orvosok és medikusomtsai, 2001, 2002, 2006 ), valamint a halálfélelem alakulásának különböző környezeti, személyiség és demográfiai tényezőit a nem, az életkor és vallásosság függvényében (Békés, 2000, mtsai, 2006). A droghasználat önmagában is öndestrukció, így közvetve kapcsolódik a halállal kapcsolatos attitűdhöz (Hoyer, 2010). A destrukció és konstrukció személyiségfejlődésben betöltött szerepét Ammon (1988) írja le a centrális (tudattalan) énfunkciók (humánfunkciók,

ók) tárgyalásakor.

A kutatás célja, hogy megismerjük a droghasználók önpusztító magatartásának a halálhoz és a haldokláshoz fűződő kapcsolatát, s

feltárjuk, hogy a szerhasználat milyen szerepet tölt be a veszteségélmény és a vallásosság tekintetében. Hipotézisünk szerint az attitűdök tekintetében eltér a két vizsgált populáció: a normál populációra jellemzőbb lesz a halál elkerülése, míg a droghasználók – ópiáthasználók között annak elfogadását,

Az 50 droghasználó és az illesztett 50 fős kontrollcsoport által kitöltött ívet (önkitöltős és a kérdező által kitöltött) elemezzük. Az alanyok eléréséhez alapvet

uk, illetve a személyes ismeretségen alapuló ellátó helyek látogatásán azzal a feltétellel, hogy mindannyian regisztrált droghasználók legyenek. A droghasználat

feltérképezéséhez az Addikció Súlyossági Indexet (Bácskai, Gerevich, Rózsa, 2001) hdroghasználók tekintetében feltételként szabtuk meg a legalább két éves „drogkarriert”. A két csoport körében összehasonlító elemzéssel vizsgáljuk a halál és haldoklással kapcsolatos attitűdöket (Zana, 2006), a társas támogatás (Caldwell és mtsai, 1987, Kopp és mtsai, 2000), a szorongás és depresszió

R, Rózsa és mtsai 2001), az élettel való elégedettség (Hungarostudy, 2006), valamint a vallással és a veszteséggel kapcsolatos változókat (Smudla, 2010).

A halállal kapcsolatos attitűdök vizsgálata fontos lehet abból a szempontból, hogy kihatással vannak az ember mentális egészségére, s így mindennapi életére, munkájára, szociális kapcsolataira. A kutatás során figyelmet fordítunk a lehetséges prevenciós és intervenciós stratégiák kidolgozásárasegítségével kialakulhat a halálhoz való természetesebb viszonyulás.



D ÉS ÖSSZEFÜGGÉSEI-

korábbi tanulmányokban a kritikus állapotú betegek ápolásával foglalkozó ápolók terápiás osztályon, hospice

ellátásban (Hegedűs, 2000,Varga és mtsai, 2009), illetve orvosok és medikusok körében (Hegedűs és mtsai, 2001, 2002, 2006 ), valamint a halálfélelem alakulásának különböző környezeti, személyiség és

(Békés, 2000, 2003, Zana és ában is öndestrukció, így közvetve kapcsolódik a halállal

kapcsolatos attitűdhöz (Hoyer, 2010). A destrukció és konstrukció személyiségfejlődésben betöltött szerepét Ammon (1988) írja le a centrális (tudattalan) énfunkciók (humánfunkciók,

A kutatás célja, hogy megismerjük a droghasználók – elsősorban az önpusztító magatartásának a halálhoz és a haldokláshoz fűződő kapcsolatát, s

lt be a veszteségélmény és a vallásosság tekintetében. Hipotézisünk szerint az attitűdök tekintetében eltér a két vizsgált populáció: a normál populációra

ópiáthasználók között annak elfogadását,

Az 50 droghasználó és az illesztett 50 fős kontrollcsoport által kitöltött ívet (önkitöltős és a kérdező által kitöltött) elemezzük. Az alanyok eléréséhez alapvetıen a

uk, illetve a személyes ismeretségen alapuló ellátó helyek látogatásán azzal a feltétellel, hogy mindannyian regisztrált droghasználók legyenek. A droghasználat

feltérképezéséhez az Addikció Súlyossági Indexet (Bácskai, Gerevich, Rózsa, 2001) használjuk. A droghasználók tekintetében feltételként szabtuk meg a legalább két éves „drogkarriert”. A két csoport körében összehasonlító elemzéssel vizsgáljuk a halál és haldoklással kapcsolatos attitűdöket (Zana,

sai, 1987, Kopp és mtsai, 2000), a szorongás és depresszió R, Rózsa és mtsai 2001), az élettel való elégedettség (Hungarostudy, 2006), valamint a vallással és

álata fontos lehet abból a szempontból, hogy kihatással vannak az ember mentális egészségére, s így mindennapi életére, munkájára, szociális kapcsolataira. A kutatás során figyelmet fordítunk a lehetséges prevenciós és intervenciós stratégiák kidolgozására, amelyek

2011. április 14-15.

P/II-7 A PSZICHOLÓGIAI IMMUA DEPRESSZIÓRA VALÓ

Pap Dorottya1, Gonda Xénia2, Molnár Eszter

Semmelwei Egyetem, 1Gyógyszerhatástani Intézet,

Régóta ismert és széles körben vizsgált jelenség, hogy a korai és jelenlegi negatív életesemények hajlamosíthatnak későbbi depressziós megbetegedésre. A súlyosszociális támogatás, valamint a pszichológiai immunkompetenia szerepét eddig főleg különvizsgálták a depresszió kialakulása szempontjából. Együttes, depressziót befolyásoló hatásukról kevesebb az irodalmi adat.

Célok: Elsődleges célunk volt feltárni ezen faktorok egymáshoz való viszonyát, valamint közös hatásukat a depresszió kialakulására. Kut519 nő, 31.38±0.39 év) vontunk be. A résztvevők egy háttérkérdőívet, valamint négy széles körben használt pszichológiai kérdőívet töltöttek ki: súlyos életesemények kérdőív (TLE), szociális támogatásszociális problémák és gyermekkori traumák kérdőív (CTQ), és a Zung önkitöltős depresszió kérdőív (ZSDS). Az immunkompetenciát a nemzetközi szinten kevésbé ismert Oláhimmunkompetencia kérdőív (PICI) segítségével mértük. A kutatásunkbakapcsolatrendszerét strukturális egyenletekkel történő modellezés (Structural Equation Modeling, SEM) segítségével analizáltuk.

Eredmények: Szignifikáns interakciókat találtunk a PICI három alskálája (MOB, APP, SELF) és a Gyerekkori életesemények, valamint szintén a három PICI alskála és a TLE között, amiből arra következtettünk, hogy a gyerekkori és felnőttkori életesemények befolyásolják a későbbi immunkompetenciát. A PICI és a CTQ közötti interakció független volt az események és a CTQ direkten és indirekten is, azaz a PICI alskáláin keresztül is befolyásolták a depresszió pontszámokat. Mindhárom PICI alskála szignifikáns interakcióban volt a depresszió pontszámokkal. Vizsgálataink alapján elmondhatjuk, hogy a psjátszik az életesemények és a depresszióra való hajlam kialakulása között, ennek segítségével további endofenotípusok vizsgálata lehetséges a depresszió genetikus vizsgálataiban.


Program: Pszichiátria

Témavezetı: Bagdy György


A PSZICHOLÓGIAI IMMUNKOMPETENCIA SZABÁLYOZÓ SZEREA DEPRESSZIÓRA VALÓ FOGÉKONYSÁGBAN

, Molnár Eszter1, Tóthfalusi László1, Bagdy György

Gyógyszerhatástani Intézet,2Kútvölgyi Klinikai Tömb, Budapest

vizsgált jelenség, hogy a korai és jelenlegi negatív életesemények hajlamosíthatnak későbbi depressziós megbetegedésre. A súlyos- és gyerekkori életesemények, szociális támogatás, valamint a pszichológiai immunkompetenia szerepét eddig főleg külön

zsgálták a depresszió kialakulása szempontjából. Együttes, depressziót befolyásoló hatásukról

Elsődleges célunk volt feltárni ezen faktorok egymáshoz való viszonyát, valamint közös hatásukat a depresszió kialakulására. Kutatásunkban 741 egészséges, önkéntes személyt (222 férfi, 519 nő, 31.38±0.39 év) vontunk be. A résztvevők egy háttérkérdőívet, valamint négy széles körben használt pszichológiai kérdőívet töltöttek ki: súlyos életesemények kérdőív (TLE), szociális támogatásszociális problémák és gyermekkori traumák kérdőív (CTQ), és a Zung önkitöltős depresszió kérdőív (ZSDS). Az immunkompetenciát a nemzetközi szinten kevésbé ismert Oláhimmunkompetencia kérdőív (PICI) segítségével mértük. A kutatásunkban szereplő változók oksági kapcsolatrendszerét strukturális egyenletekkel történő modellezés (Structural Equation Modeling,

Szignifikáns interakciókat találtunk a PICI három alskálája (MOB, APP, SELF) és a ori életesemények, valamint szintén a három PICI alskála és a TLE között, amiből arra

következtettünk, hogy a gyerekkori és felnőttkori életesemények befolyásolják a későbbi immunkompetenciát. A PICI és a CTQ közötti interakció független volt az események és a CTQ direkten és indirekten is, azaz a PICI alskáláin keresztül is befolyásolták a depresszió pontszámokat. Mindhárom PICI alskála szignifikáns interakcióban volt a depresszió pontszámokkal. Vizsgálataink alapján elmondhatjuk, hogy a pszichológiai immunkompetencia szabályozó szerepet játszik az életesemények és a depresszióra való hajlam kialakulása között, ennek segítségével további endofenotípusok vizsgálata lehetséges a depresszió genetikus vizsgálataiban.

észségtudományok

139

CIA SZABÁLYOZÓ SZEREPE

, Bagdy György1

Kútvölgyi Klinikai Tömb, Budapest

vizsgált jelenség, hogy a korai és jelenlegi negatív életesemények és gyerekkori életesemények,

szociális támogatás, valamint a pszichológiai immunkompetenia szerepét eddig főleg külön-külön zsgálták a depresszió kialakulása szempontjából. Együttes, depressziót befolyásoló hatásukról

Elsődleges célunk volt feltárni ezen faktorok egymáshoz való viszonyát, valamint közös atásunkban 741 egészséges, önkéntes személyt (222 férfi,

519 nő, 31.38±0.39 év) vontunk be. A résztvevők egy háttérkérdőívet, valamint négy széles körben használt pszichológiai kérdőívet töltöttek ki: súlyos életesemények kérdőív (TLE), szociális támogatás, szociális problémák és gyermekkori traumák kérdőív (CTQ), és a Zung önkitöltős depresszió kérdőív (ZSDS). Az immunkompetenciát a nemzetközi szinten kevésbé ismert Oláh-féle pszichológiai

n szereplő változók oksági kapcsolatrendszerét strukturális egyenletekkel történő modellezés (Structural Equation Modeling,

Szignifikáns interakciókat találtunk a PICI három alskálája (MOB, APP, SELF) és a ori életesemények, valamint szintén a három PICI alskála és a TLE között, amiből arra

következtettünk, hogy a gyerekkori és felnőttkori életesemények befolyásolják a későbbi immunkompetenciát. A PICI és a CTQ közötti interakció független volt az események számától. A TLE és a CTQ direkten és indirekten is, azaz a PICI alskáláin keresztül is befolyásolták a depresszió pontszámokat. Mindhárom PICI alskála szignifikáns interakcióban volt a depresszió pontszámokkal.

zichológiai immunkompetencia szabályozó szerepet játszik az életesemények és a depresszióra való hajlam kialakulása között, ennek segítségével további

140

P/II-8 AZ ELHÍZÁSSAL KAPCSOMEKKORBAN

Papp Ildikó, Czeglédi Edit, Túry Ferenc

Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet, Bu

Elméleti háttér: A nyugati kultúrában negatív attitűdök kapcsolódnak az elhízáshoz. Az elhízással kapcsolatos előítéletek már óvodás kortól kezdődően kimutathatók. A negatív előítélet és diszkrimináció káros hatást gyakorolhat az elhízott gyermekeegészségére. A stigmatizáció típusának és mértékének felmérése kulcsfontosságú lehet a megfelelő intervenciós programok kidolgozása szempontjából.

Cél: A kutatás célja az elhízottakkal szembeni előítéletek potenciális magyarvolt a 10-15 év közötti gyermekek körében.

Módszerek: Keresztmetszeti, kérdőíves vizsgálatunkban 370, 10lány) vett részt. Az alábbi mérőeszközöket alkalmaztuk: Szociokulturális hatások kérdőív, Megjelenéssel kapcsolatos szociokulturális attitűdök kérdőív, Vizuális analóg sKözös tevékenységek kérdőív.

Eredmények: A serdülők felismerik és elfogadják a megjelenés szociokulturális standardjait, azaz internalizálják korunk szépségideáljait. Ezzel párhuzamosan mindkét nem körében jelen van az elhízottakkal szembeni előítélet, ugyanis mind a fiúk, mind a lányok az elhízott gyermekfigurákat preferálták a legkevésbé. A külső megjelenésre vonatkozó szociokulturális (média, kortárs, szülői) hatások, valamint a megjelenés szociokulturális standardjainak (karcsú iinternalizálása azonban csak kevéssé bírt prediktív értékkel az előítélet alakulására vonatkozóan.

Következtetések: Tekintettel az elhízással kapcsolatos negatív előítéleteknek és diszkriminációnak az elhízott egyének pszichés és testi egészségére gyakorolt potenciálisan káros következményeire, különösen fontos lenne további kutatásokat végezni a serdülőkorúak körében megjelenő, elhízással kapcsolatos negatív attitűdök és előítélet magyarázó változóinak feltárása érdekében.

Doktori Iskola: Mentális egészségtudományokProgram: Mentális egészségtudományokTémavezető: Túry Ferenc E-mail: [email protected]


AZ ELHÍZÁSSAL KAPCSOLATOS ATTITŐDÖK ALAK

, Czeglédi Edit, Túry Ferenc


A nyugati kultúrában negatív attitűdök kapcsolódnak az elhízáshoz. Az elhízással kapcsolatos előítéletek már óvodás kortól kezdődően kimutathatók. A negatív előítélet és diszkrimináció káros hatást gyakorolhat az elhízott gyermekek és serdülők mentális és testi egészségére. A stigmatizáció típusának és mértékének felmérése kulcsfontosságú lehet a megfelelő intervenciós programok kidolgozása szempontjából.

A kutatás célja az elhízottakkal szembeni előítéletek potenciális magyarázó változóinak vizsgálata 15 év közötti gyermekek körében.

Keresztmetszeti, kérdőíves vizsgálatunkban 370, 10-15 év közötti diák (145 fiú és 225 lány) vett részt. Az alábbi mérőeszközöket alkalmaztuk: Szociokulturális hatások kérdőív, Megjelenéssel kapcsolatos szociokulturális attitűdök kérdőív, Vizuális analóg s

A serdülők felismerik és elfogadják a megjelenés szociokulturális standardjait, azaz internalizálják korunk szépségideáljait. Ezzel párhuzamosan mindkét nem körében jelen van az

szembeni előítélet, ugyanis mind a fiúk, mind a lányok az elhízott gyermekfigurákat A külső megjelenésre vonatkozó szociokulturális (média, kortárs, szülői)

hatások, valamint a megjelenés szociokulturális standardjainak (karcsú iinternalizálása azonban csak kevéssé bírt prediktív értékkel az előítélet alakulására vonatkozóan.

Tekintettel az elhízással kapcsolatos negatív előítéleteknek és diszkriminációnak az testi egészségére gyakorolt potenciálisan káros következményeire,

különösen fontos lenne további kutatásokat végezni a serdülőkorúak körében megjelenő, elhízással kapcsolatos negatív attitűdök és előítélet magyarázó változóinak feltárása érdekében.

ri Iskola: Mentális egészségtudományok Program: Mentális egészségtudományok


DÖK ALAKULÁSA GYER-

A nyugati kultúrában negatív attitűdök kapcsolódnak az elhízáshoz. Az elhízással kapcsolatos előítéletek már óvodás kortól kezdődően kimutathatók. A negatív előítélet és

k és serdülők mentális és testi egészségére. A stigmatizáció típusának és mértékének felmérése kulcsfontosságú lehet a megfelelő

ázó változóinak vizsgálata

15 év közötti diák (145 fiú és 225 lány) vett részt. Az alábbi mérőeszközöket alkalmaztuk: Szociokulturális hatások kérdőív, Megjelenéssel kapcsolatos szociokulturális attitűdök kérdőív, Vizuális analóg skála, Melléknév lista,

A serdülők felismerik és elfogadják a megjelenés szociokulturális standardjait, azaz internalizálják korunk szépségideáljait. Ezzel párhuzamosan mindkét nem körében jelen van az

szembeni előítélet, ugyanis mind a fiúk, mind a lányok az elhízott gyermekfigurákat A külső megjelenésre vonatkozó szociokulturális (média, kortárs, szülői)

hatások, valamint a megjelenés szociokulturális standardjainak (karcsú illetve sportos testideál) internalizálása azonban csak kevéssé bírt prediktív értékkel az előítélet alakulására vonatkozóan.

Tekintettel az elhízással kapcsolatos negatív előítéleteknek és diszkriminációnak az testi egészségére gyakorolt potenciálisan káros következményeire,

különösen fontos lenne további kutatásokat végezni a serdülőkorúak körében megjelenő, elhízással kapcsolatos negatív attitűdök és előítélet magyarázó változóinak feltárása érdekében.

2011. április 14-15.

P/II-9 A FELNİTTKORI FIGYELKVANTITATÍV EEG MUTA

Papp Szilvia1, Simon Viktória1, Tombor Czobor Pál1,2 1 Semmelweis Egyetem, Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika, Budapest2 Nathan Kline Institute for Psychiatric Research, Orangeburg, NY

Háttér: A figyelemhiányos/hiperaktivitás melyhez gyakran társulnak más pszichiátriai betegségek. Az ADHD diagnózis megbízhatósága várhatóan tovább növelhető a klinikai megfigyelést kiegészítő, a betegségre jellemző új, objektív neurobiológiai markerek segítségével. Irodalmi adatok alapján a gyermekkori ADHDszemélyeknél az EEG alacsony frekvenciasávjaiban leírt, egészséges kontrollokhoz viszonyított spektrális teljesítmény-növekedés egy ilyen markerként szolgálhat. A spektrális teljesínövekedést a kórkép felnőttkori formájánál eddig kevesen vizsgálták.

Célkitűzés: A kvantitatív EEG (qEEG) spektrális mutatóinak (abszolút és relatív teljesítmény, átlagos alfa frekvencia, théta/béta arány) vizsgálata, továbbá ezen mutatók klinikai tkapcsolatának vizsgálata felnőttkori ADHD

Módszer: Vizsgálatunkba a DSM-IVés korban, nemben, valamint iskolai végzettségben illesztett kontrollszeNagy denzitású, 128 csatornás, BioSemi regisztráló rendszerrel (BioSemi, Hollandia), nyitott szemmel felvett, nyugalmi EEG-t készítettünk 1024 Hzmutatókat 2500 ms hosszú, műtermékektől mentes EEG szakaszokból számítottuk ki az alábbi klasszikus EEG frekvenciasávokra vonatkozóan: delta, théta, alfa és béta sáv.

Eredmények: A vizsgált qEEG változókban régiótaláltunk a felnőttkori ADHD-ban szenvedő betegek és illesztett kontrolljaik között.

Következtetés: Eredményeink a gyermekkori ADHD irodalmával egybehangzóan arra utalnak, hogy a kvantitatív EEG alkalmas módszer lehet a felnőttkori ADHDszemélyektől való elkülönítésére.


Program. Pszichiátria

Témavezetı: Czobor Pál


TTKORI FIGYELEMHIÁNYOS/HIPERAKTIVKVANTITATÍV EEG MUTATÓI

, Tombor László1, Komlósi Sarolta1, Balogh Lívia

Semmelweis Egyetem, Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika, BudapestNathan Kline Institute for Psychiatric Research, Orangeburg, NY

A figyelemhiányos/hiperaktivitás zavar (ADHD) gyakori neurodevelopmentális kórkép, melyhez gyakran társulnak más pszichiátriai betegségek. Az ADHD diagnózis megbízhatósága várhatóan tovább növelhető a klinikai megfigyelést kiegészítő, a betegségre jellemző új, objektív

erek segítségével. Irodalmi adatok alapján a gyermekkori ADHDszemélyeknél az EEG alacsony frekvenciasávjaiban leírt, egészséges kontrollokhoz viszonyított

növekedés egy ilyen markerként szolgálhat. A spektrális teljesínövekedést a kórkép felnőttkori formájánál eddig kevesen vizsgálták.

A kvantitatív EEG (qEEG) spektrális mutatóinak (abszolút és relatív teljesítmény, átlagos alfa frekvencia, théta/béta arány) vizsgálata, továbbá ezen mutatók klinikai tkapcsolatának vizsgálata felnőttkori ADHD-ban szenvedő alanyok esetén.

IV-TR szerint felnőttkori ADHD-val diagnosztizált alanyokat (n=30), és korban, nemben, valamint iskolai végzettségben illesztett kontrollszemélyeket (n=30) vontunk be. Nagy denzitású, 128 csatornás, BioSemi regisztráló rendszerrel (BioSemi, Hollandia), nyitott szemmel

t készítettünk 1024 Hz-es mintavételi frekvencia mellett. ermékektől mentes EEG szakaszokból számítottuk ki az alábbi

klasszikus EEG frekvenciasávokra vonatkozóan: delta, théta, alfa és béta sáv.

A vizsgált qEEG változókban régió-specifikus, szignifikáns különbséget (p<0,05) ban szenvedő betegek és illesztett kontrolljaik között.

Eredményeink a gyermekkori ADHD irodalmával egybehangzóan arra utalnak, hogy a kvantitatív EEG alkalmas módszer lehet a felnőttkori ADHD-ban szenvedő betegek egészséges


141

EMHIÁNYOS/HIPERAKTIVITÁS ZAVAR

, Balogh Lívia1, Bitter István1,


zavar (ADHD) gyakori neurodevelopmentális kórkép, melyhez gyakran társulnak más pszichiátriai betegségek. Az ADHD diagnózis megbízhatósága várhatóan tovább növelhető a klinikai megfigyelést kiegészítő, a betegségre jellemző új, objektív

erek segítségével. Irodalmi adatok alapján a gyermekkori ADHD-ban szenvedő személyeknél az EEG alacsony frekvenciasávjaiban leírt, egészséges kontrollokhoz viszonyított

növekedés egy ilyen markerként szolgálhat. A spektrális teljesítmény-

A kvantitatív EEG (qEEG) spektrális mutatóinak (abszolút és relatív teljesítmény, átlagos alfa frekvencia, théta/béta arány) vizsgálata, továbbá ezen mutatók klinikai tünetekkel való

val diagnosztizált alanyokat (n=30), mélyeket (n=30) vontunk be.

Nagy denzitású, 128 csatornás, BioSemi regisztráló rendszerrel (BioSemi, Hollandia), nyitott szemmel es mintavételi frekvencia mellett. A kvantitatív EEG

ermékektől mentes EEG szakaszokból számítottuk ki az alábbi

specifikus, szignifikáns különbséget (p<0,05) ban szenvedő betegek és illesztett kontrolljaik között.

Eredményeink a gyermekkori ADHD irodalmával egybehangzóan arra utalnak, hogy a ban szenvedő betegek egészséges

142

P/II-10 EGYSZERI DÓZISBAN ALFELNİTTKORI FIGYELEMSZENVEDİK ELEKTROENK

Tombor László1, Simon Viktória1, Pap

1 Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika, Budapest2 Nathan Kline Institute for Psychiatric Research, Orangeburg, NY, USA

Bevezetés: A farmako-elektroenkefalográfia egy kvantitatív elektrofiziológiai módszer, melynek célja, hogy a pszichofarmakonok által létrehozott jellegzetes EEG változásokat, valamint ezeknek a keresztés hosszmetszetben értelmezett pszichopatológiai tünetekkel val

Célkitűzés: A felnőttkori figyelemhiányosleggyakrabban alkalmazott szer, a metilfenidát kvantitatív EEG

Módszerek: Tizenegy felnőttkori ADHDEEG vizsgálatát végeztük el a kezelés megkezdése előtt, és egyszeri, 10 mgmetilfenidát bevételét követően 45 perccel. A két vizsgálat között átlagosan 6 hét telt el. Az elektroenkefalogram felvétele éber állapotban, nyitott szemmel, nyugalmi körülmények között, nagy denzitású, 128-csatornás EEG regisztrációs rendszer segítségével történt. A regisztrátumokat régiónkénti spektrális elemzésnek vetettük alá. Ennek során az egyfrekvencia-sávokban (delta, théta, alfa, béta) megjelenő abszolút és relatív teljesítmény, az ezek felhasználásával képzett arányszám és az átlagos alfa frekvencia gyógyszerbevétellel összefüggő változásait vizsgáltuk a kezelés megkfolytató személyek esetében mért teljesítmény értékeihez képest.

Eredmények: Metilfenidát hatására az EEG aktivitás az alacsony frekvenciasávokban csökkent, a magasabb tartományokban növekedcentrális-temporális régiókban a delta és béta sávból származó relatív teljesítmény, valamint az alacsony/magas frekvenciájú aktivitást jellemző arányszám értékeinek szignifikáns változásA bal és középvonali parieto-okcipitális régiókban a relatív delta és béta teljesítmény változása tekintetében a krónikus metilfenidátszignifikáns különbség mutatkozott.

Következtetés: Az alkalmazott módszerek segítségével a metilfenidát elektroenkefalogramra kifejtett hatásai azonosíthatók. Az észlelt hatások tartós, illetve egyszeri alkalmazás esetében különböző régiókat érintenek.

Doktori Iskola: Mentális egészségtudományokProgram: Pszichiátria Témavezető: Czobor Pál E-mail: [email protected]


EGYSZERI DÓZISBAN ALKALMAZOTT METILFENIDTTKORI FIGYELEMHIÁNYOS-HIPERAKTIVITÁSI ZAVA

K ELEKTROENKEFALOGRAMJÁRA

, Papp Szilvia1, Komlósi Sarolta1, Bitter István

Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika, BudapestNathan Kline Institute for Psychiatric Research, Orangeburg, NY, USA

elektroenkefalográfia egy kvantitatív elektrofiziológiai módszer, melynek célja, hogy a pszichofarmakonok által létrehozott jellegzetes EEG változásokat, valamint ezeknek a keresztés hosszmetszetben értelmezett pszichopatológiai tünetekkel való összefüggéseit tanulmányozza.

A felnőttkori figyelemhiányos-hiperaktivitási zavar (ADHD) farmakoterápiájában leggyakrabban alkalmazott szer, a metilfenidát kvantitatív EEG-re kifejtett hatását vizsgáltuk.

Tizenegy felnőttkori ADHD-vel diagnosztizált, és metilfenidát terápiát kezdett személy EEG vizsgálatát végeztük el a kezelés megkezdése előtt, és egyszeri, 10 mgmetilfenidát bevételét követően 45 perccel. A két vizsgálat között átlagosan 6 hét telt el. Az

lektroenkefalogram felvétele éber állapotban, nyitott szemmel, nyugalmi körülmények között, nagy csatornás EEG regisztrációs rendszer segítségével történt. A regisztrátumokat

régiónkénti spektrális elemzésnek vetettük alá. Ennek során az egyes hagyományos klinikai sávokban (delta, théta, alfa, béta) megjelenő abszolút és relatív teljesítmény, az ezek

felhasználásával képzett arányszám és az átlagos alfa frekvencia gyógyszerbevétellel összefüggő változásait vizsgáltuk a kezelés megkezdése előtti állapothoz, valamint a tartós metilfenidát terápiát folytató személyek esetében mért teljesítmény értékeihez képest.

Metilfenidát hatására az EEG aktivitás az alacsony frekvenciasávokban csökkent, a magasabb tartományokban növekedett. A szer egyszeri beadására a bal oldali és középvonali frontális

temporális régiókban a delta és béta sávból származó relatív teljesítmény, valamint az alacsony/magas frekvenciájú aktivitást jellemző arányszám értékeinek szignifikáns változás

okcipitális régiókban a relatív delta és béta teljesítmény változása tekintetében a krónikus metilfenidát-szedő és a kezelést újonnan megkezdő csoportok között szignifikáns különbség mutatkozott.

alkalmazott módszerek segítségével a metilfenidát elektroenkefalogramra kifejtett hatásai azonosíthatók. Az észlelt hatások tartós, illetve egyszeri alkalmazás esetében különböző



KALMAZOTT METILFENIDÁT HATÁSA HIPERAKTIVITÁSI ZAVARBAN

, Bitter István1, Czobor Pál1,2

Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika, Budapest

elektroenkefalográfia egy kvantitatív elektrofiziológiai módszer, melynek célja, hogy a pszichofarmakonok által létrehozott jellegzetes EEG változásokat, valamint ezeknek a kereszt-

ó összefüggéseit tanulmányozza.

hiperaktivitási zavar (ADHD) farmakoterápiájában re kifejtett hatását vizsgáltuk.

vel diagnosztizált, és metilfenidát terápiát kezdett személy EEG vizsgálatát végeztük el a kezelés megkezdése előtt, és egyszeri, 10 mg-os dózisban alkalmazott metilfenidát bevételét követően 45 perccel. A két vizsgálat között átlagosan 6 hét telt el. Az

lektroenkefalogram felvétele éber állapotban, nyitott szemmel, nyugalmi körülmények között, nagy csatornás EEG regisztrációs rendszer segítségével történt. A regisztrátumokat

es hagyományos klinikai sávokban (delta, théta, alfa, béta) megjelenő abszolút és relatív teljesítmény, az ezek

felhasználásával képzett arányszám és az átlagos alfa frekvencia gyógyszerbevétellel összefüggő ezdése előtti állapothoz, valamint a tartós metilfenidát terápiát

Metilfenidát hatására az EEG aktivitás az alacsony frekvenciasávokban csökkent, a ett. A szer egyszeri beadására a bal oldali és középvonali frontális–

temporális régiókban a delta és béta sávból származó relatív teljesítmény, valamint az alacsony/magas frekvenciájú aktivitást jellemző arányszám értékeinek szignifikáns változását találtuk.

okcipitális régiókban a relatív delta és béta teljesítmény változása szedő és a kezelést újonnan megkezdő csoportok között

alkalmazott módszerek segítségével a metilfenidát elektroenkefalogramra kifejtett hatásai azonosíthatók. Az észlelt hatások tartós, illetve egyszeri alkalmazás esetében különböző

2011. április 14-15.

P/II-11 AZ ALVÁSPARAMÉTEREK FÉRFIAK ÉS NİK KÖRÉB

Turányi Csilla Zita1, Véber OrsolyaRezsı2, Szıcs Julianna2, Becze Ádám 1Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet, Alvásdiagnosztikai Laboratórium , Budapest

Számos tudományos kutatás fellelhető, a Hold emberre gyakoAlvásvizsgálat azonban nagyon kevés áll rendelkezésre e témában.

Célkitűzés: annak vizsgálata, hogy vanholdfázisok változása között.

Módszerek: Keresztmetszeti vizsgálatunkban 276 beteg adatait elemeztük, akik egy egyéjszakás poliszomnográfiás alvásvizsgálaton vettek részt. A hálófülkék ablak nélküliek voltak. A vizsgálatból kizártuk azokat, akik apnoe hypopnoe indexetöltöttek ki, valamint rögzítettük a szocioKruskal-Wallis teszttel végeztük.

Eredmények: A vizsgált betegcsoport 57 %Az alváshatékonyság átlaga 78,2%. 215 személy aludt fogyó, illetve növő Hold, 30 telehold és 31 személy újhold idején. Nemben és korban nem volt szignifikáns különbség a csoportok között. Az életkorra való korrekció után nők körében, teleholdkor alacsonyabb alváshatékonysrövidebb alvásidő (p=0.02) és REM periódus (p=0.005) jelentkezett. Azok a nők akik teleholdkor aludtak a laboratóriumban, az önértékelő kérdőívben megítélésük alapján is csak később tudtak elaludni (p=0.04), viszont a reggeli fáradság skálán (p=0.05). Férfiak körében az alvásidő szignifikánsan rövidebb volt teleholdkor (p=0.05), míg a többi alvásparaméternél nem mutatkozott jelentős különbség a Holdfázisok között.

Következtetés: Adataink arra utalnholdciklusokkal. Ennek megerősítésére további kutatások szükségesek.

Doktori Iskola: Mentális egészségtudományokProgram: Mentális egészségtudományokTémavezető: Mucsi István E-mail: [email protected]

AZ ALVÁSPARAMÉTEREK ÉS A HOLDFÁZISOK KAPK KÖRÉBEN

, Véber Orsolya1, Dunai Andrea2, Szentkirályi András, Becze Ádám2, Kelemen Andrea2, Novák Márta1, Mucsi István

Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet, 2I. sz. Belgyógyászati Klinika Alvásdiagnosztikai Laboratórium , Budapest

Számos tudományos kutatás fellelhető, a Hold emberre gyakorolt, vélt és bizonyított hatásairól. Alvásvizsgálat azonban nagyon kevés áll rendelkezésre e témában.

annak vizsgálata, hogy van-e összefüggés egyes objektív alvási paraméterek és a

sgálatunkban 276 beteg adatait elemeztük, akik egy egyéjszakás poliszomnográfiás alvásvizsgálaton vettek részt. A hálófülkék ablak nélküliek voltak. A vizsgálatból kizártuk azokat, akik apnoe hypopnoe indexe≥15/h volt. A betegek önkitölttöltöttek ki, valamint rögzítettük a szocio-demográfiai adataikat. A statisztikai elemzéseket ANCOVA és

A vizsgált betegcsoport 57 %-a férfi volt, átlagéletkoruk 45±14 év, a nőké 52±12 év volt. ság átlaga 78,2%. 215 személy aludt fogyó, illetve növő Hold, 30 telehold és 31

személy újhold idején. Nemben és korban nem volt szignifikáns különbség a csoportok között. Az életkorra való korrekció után nők körében, teleholdkor alacsonyabb alváshatékonysrövidebb alvásidő (p=0.02) és REM periódus (p=0.005) jelentkezett. Azok a nők akik teleholdkor aludtak a laboratóriumban, az önértékelő kérdőívben megítélésük alapján is csak később tudtak elaludni (p=0.04), viszont a reggeli fáradság skálán alacsonyabb pontszámot értek el, mint társaik (p=0.05). Férfiak körében az alvásidő szignifikánsan rövidebb volt teleholdkor (p=0.05), míg a többi alvásparaméternél nem mutatkozott jelentős különbség a Holdfázisok között.

Adataink arra utalnak, hogy egyes alvásparaméterek változása összefügg a holdciklusokkal. Ennek megerősítésére további kutatások szükségesek.


143

ÉS A HOLDFÁZISOK KAPCSOLATA

, Szentkirályi András2, Czira Mária2, Zoller , Mucsi István1

I. sz. Belgyógyászati Klinika

rolt, vélt és bizonyított hatásairól.

e összefüggés egyes objektív alvási paraméterek és a

sgálatunkban 276 beteg adatait elemeztük, akik egy egyéjszakás poliszomnográfiás alvásvizsgálaton vettek részt. A hálófülkék ablak nélküliek voltak. A vizsgálatból

≥15/h volt. A betegek önkitöltő kérdőívcsomagot demográfiai adataikat. A statisztikai elemzéseket ANCOVA és

a férfi volt, átlagéletkoruk 45±14 év, a nőké 52±12 év volt. ság átlaga 78,2%. 215 személy aludt fogyó, illetve növő Hold, 30 telehold és 31

személy újhold idején. Nemben és korban nem volt szignifikáns különbség a csoportok között. Az életkorra való korrekció után nők körében, teleholdkor alacsonyabb alváshatékonyság (p=0.01), rövidebb alvásidő (p=0.02) és REM periódus (p=0.005) jelentkezett. Azok a nők akik teleholdkor aludtak a laboratóriumban, az önértékelő kérdőívben megítélésük alapján is csak később tudtak

alacsonyabb pontszámot értek el, mint társaik (p=0.05). Férfiak körében az alvásidő szignifikánsan rövidebb volt teleholdkor (p=0.05), míg a többi

ak, hogy egyes alvásparaméterek változása összefügg a

144

P/II-12 TÁPLÁLKOZÁS ÉS EGÉSZDIETETIKUS HALLGATÓK

Varga Márta, Dukay-Szabó Szilvia, Túry Ferenc


Az egészségesétel-függőségként definiált orthorexia nervosa egyre több figyelmet kap az evészavarok szakirodalmán belül. A kutatások középpontjában többnyire az orthorexiás tünetekre hajlamos csoportok és a háttértényezők vizsgálata áll. A nemzetközi kutatások szerint az egészségügyi foglakozásúak között gyakoribbak az orthorexiás tünetek. A jelen vizsgálat az orthorexiás tünetek gyakoriságának, a kényszeres jellemzőkkel való kapcsolatának, illetve háttértényezőinek vizsgálatát tűzte ki célul. Az előadás a dietetikus hallgatókkal kapcsol

Módszer: 130 női dietetikus hallgató töltötte ki az online kérdőívdemográfiai adatok mellett többek között az ORTOKényszerességet mérő Kérdőívet (MOCI) tartalmazta.

Eredmények: A 25,41 átlagéletkorral (s = 4,51) jellemzhető minta átlag testtömegindexe a normál tartományba esett, M=21,85 (s = 3,22). A MOCI aggodalmaskodásnegatív korrelációt mutatott az ORTOalacsonyabb pontszámot elérő személyek (a minta 16,6%aggodalmaskodás-rágódás skálán (p<0.05), a MOCI más alskáláival azonban nem mutattak együttjárást. A dietetikus hallgató 10,4%testtömegindexszel rendelkezett, 8,6%tartományba esett. Nem volt különbség az orthorexiás, illetve a kényszeres jellemzők intenzitásának mértékében a különböző BMI csoportokban.

Következtetések: A dietetikusok veszélyeztetettek lehetnek az evési problémák, illetve az orthorexiás tünetekre való hajlam szempontjából. Az orthorexiás tünetek kapcsolatban állnak az aggodalmaskodás, illetve rágódással kapcsolatos kényszeres tünetekkel, azonban függetlenek a testtömegindextől. A minta relatív nagy aránya jellemezhető igen alacsony testtömegindexszel (BMI<18), amely a kóros lesoványodás, illetve evéssel kapcsolatos problémák kialalkulásának veszélyétalacsony testúly összefüggést mutat az evészavarok szubklinikai formáinak és az evéssel, a testsúllyal és az alakkal kapcsolatos kognitív torzulások kialakulásával.

Fokozott figyelemet kell fordítani a dietetikus hallgatók pszichoedukgondozására, hiszen a rendelkezésükre álló információ és tudásanyag miatt könnyebben alakíthatnak ki a testük, evésük manipulációjára alkalmas feszültségcsökkentő, vagy más evéssel kapcsolatos pszichoszomatikus zavarokat. További amelyek segítségével pontosabban meghatározhatóvá válik a határ a kóros mértékű egészséges táplálkozás, az orthorexia nervosa, illetve a valós egészségtudatosság között.


Program: Mentális egészségtudományok

Témavazetı: Túry Ferenc



TÁPLÁLKOZÁS ÉS EGÉSZSÉG. EGÉSZSÉGESÉTELDIETETIKUS HALLGATÓK KÖRÉBEN

Szabó Szilvia, Túry Ferenc


definiált orthorexia nervosa egyre több figyelmet kap az evészavarok szakirodalmán belül. A kutatások középpontjában többnyire az orthorexiás tünetekre hajlamos csoportok és a háttértényezők vizsgálata áll. A nemzetközi kutatások szerint az egészségügyi

glakozásúak között gyakoribbak az orthorexiás tünetek. A jelen vizsgálat az orthorexiás tünetek gyakoriságának, a kényszeres jellemzőkkel való kapcsolatának, illetve háttértényezőinek vizsgálatát tűzte ki célul. Az előadás a dietetikus hallgatókkal kapcsolatos kezdeti adatainkat mutatja be.

130 női dietetikus hallgató töltötte ki az online kérdőív-csomagot, amely a szociodemográfiai adatok mellett többek között az ORTO-15 (orthorexiás tüneteket mérő skála), a Maudsley

t (MOCI) tartalmazta.

A 25,41 átlagéletkorral (s = 4,51) jellemzhető minta átlag testtömegindexe a normál tartományba esett, M=21,85 (s = 3,22). A MOCI aggodalmaskodás-rágódás alskálája szignifikáns negatív korrelációt mutatott az ORTO-15 pontszámmal (r = 0,223, p <0,05). Az ORTOalacsonyabb pontszámot elérő személyek (a minta 16,6%-a) magasabb pontszámot értek el az

rágódás skálán (p<0.05), a MOCI más alskáláival azonban nem mutattak ó 10,4%-ának testtömegindexe 18 alatt volt, 75,6%

testtömegindexszel rendelkezett, 8,6%-uk a 25-30 közötti, 1,5%-uk a 30 feletti testtömegindex tartományba esett. Nem volt különbség az orthorexiás, illetve a kényszeres jellemzők intenzitásának

értékében a különböző BMI csoportokban.

A dietetikusok veszélyeztetettek lehetnek az evési problémák, illetve az orthorexiás tünetekre való hajlam szempontjából. Az orthorexiás tünetek kapcsolatban állnak az aggodalmaskodás,

ssal kapcsolatos kényszeres tünetekkel, azonban függetlenek a testtömegindextől. A minta relatív nagy aránya jellemezhető igen alacsony testtömegindexszel (BMI<18), amely a kóros lesoványodás, illetve evéssel kapcsolatos problémák kialalkulásának veszélyétalacsony testúly összefüggést mutat az evészavarok szubklinikai formáinak és az evéssel, a testsúllyal és az alakkal kapcsolatos kognitív torzulások kialakulásával.

Fokozott figyelemet kell fordítani a dietetikus hallgatók pszichoedukgondozására, hiszen a rendelkezésükre álló információ és tudásanyag miatt könnyebben alakíthatnak ki a testük, evésük manipulációjára alkalmas feszültségcsökkentő, vagy más evéssel kapcsolatos pszichoszomatikus zavarokat. További vizsgálatok segíthetnek tisztázni azokat a járulékos tényezőket, amelyek segítségével pontosabban meghatározhatóvá válik a határ a kóros mértékű egészséges táplálkozás, az orthorexia nervosa, illetve a valós egészségtudatosság között.

lis egészségtudományok



SÉG. EGÉSZSÉGESÉTEL-FÜGGİSÉG

definiált orthorexia nervosa egyre több figyelmet kap az evészavarok szakirodalmán belül. A kutatások középpontjában többnyire az orthorexiás tünetekre hajlamos csoportok és a háttértényezők vizsgálata áll. A nemzetközi kutatások szerint az egészségügyi

glakozásúak között gyakoribbak az orthorexiás tünetek. A jelen vizsgálat az orthorexiás tünetek gyakoriságának, a kényszeres jellemzőkkel való kapcsolatának, illetve háttértényezőinek vizsgálatát

atos kezdeti adatainkat mutatja be.

csomagot, amely a szocio-15 (orthorexiás tüneteket mérő skála), a Maudsley

A 25,41 átlagéletkorral (s = 4,51) jellemzhető minta átlag testtömegindexe a normál rágódás alskálája szignifikáns

számmal (r = 0,223, p <0,05). Az ORTO-15 skálán a) magasabb pontszámot értek el az

rágódás skálán (p<0.05), a MOCI más alskáláival azonban nem mutattak ának testtömegindexe 18 alatt volt, 75,6%-uk normál

uk a 30 feletti testtömegindex tartományba esett. Nem volt különbség az orthorexiás, illetve a kényszeres jellemzők intenzitásának

A dietetikusok veszélyeztetettek lehetnek az evési problémák, illetve az orthorexiás tünetekre való hajlam szempontjából. Az orthorexiás tünetek kapcsolatban állnak az aggodalmaskodás,

ssal kapcsolatos kényszeres tünetekkel, azonban függetlenek a testtömegindextől. A minta relatív nagy aránya jellemezhető igen alacsony testtömegindexszel (BMI<18), amely a kóros lesoványodás, illetve evéssel kapcsolatos problémák kialalkulásának veszélyét rejtheti magában. Az alacsony testúly összefüggést mutat az evészavarok szubklinikai formáinak és az evéssel, a testsúllyal

Fokozott figyelemet kell fordítani a dietetikus hallgatók pszichoedukációjára, mentálhigiénés gondozására, hiszen a rendelkezésükre álló információ és tudásanyag miatt könnyebben alakíthatnak ki a testük, evésük manipulációjára alkalmas feszültségcsökkentő, vagy más evéssel kapcsolatos

vizsgálatok segíthetnek tisztázni azokat a járulékos tényezőket, amelyek segítségével pontosabban meghatározhatóvá válik a határ a kóros mértékű egészséges

2011. április 14-15.

P/II-13 FÁJDALOMMAL ÉLİ NİSZABÁLYOZÁS SZEREPE

Z. Papp Zsuzsanna

BGF – KKK Alkalmazott Kommunikáció Tanszék, Budapest

A funkcionális stresszbetegségek pszichoszociális hátterében gyakran vizsgált terület a traumatizáció (pl. Weissbecker, 2005; Ciccone et al., 2005; Walker et al., 1997; Houdenhove et al., 2001) és az érzelemszabályozás feltételezett zavara (pl. három hipotézis tesztelését mutatom be a stressz és az érzelemszabályozás kapcsán egy 39 főből álló fibromyalgiás és egy 53 főből álló egészséges amerikai női mintán. A trauma hnem támogatták a traumatikus életesemények aggregát mutatóival mért eredmények, a specifikus traumák prevalenciájának vizsgálatakor azonban számos trauma típus, nevezetesen a gyermekkori testi, érzelmi és szexuális bántalmazás, a ferőszak a fibromyalgiás nők körében szignifikánsan gyakoribb előfordulást mutatott, amely traumák a betegség kialakulására 3-6-szoros esélyt jelentettek. A fibromyalgiás csoportra az érzelemszabályozászomatizációra fokozottan hajlamosító mintázata (vagyis a magas hangulatra adott figyelem, alacsony érzelmi tudatossággal és hangulatjavító képességgel párosulva) volt jellemző. A stressz és az érzelemszabályozás betegségre vonatkozó magyarázó erejének vgyermekkorban elszenvedett testi, szexuális és érzelmi bántalmazásból képzett összevont mutató, a depresszió kontroll alatt tartása mellett is önálló, háromszoros esélyt jelentett a betegség kialakulására, míg az érzelemszabályozás nem bizonyult szignifikáns magyarázó tényezőnek.

Kulcsszavak: fibromyalgia, traumatikus életesemények, érzelemszabályozás

Doktori Iskola: ELTE – PPK Pszichológia Program: Szocializáció és Társadalmi FolyamatokTémavezető: Fábri György Email: [email protected]

İ NİK – A TRAUMATIZÁCIÓ ÉS ASZABÁLYOZÁS SZEREPE A FIBROMYALGIÁBAN

Kommunikáció Tanszék, Budapest

A funkcionális stresszbetegségek pszichoszociális hátterében gyakran vizsgált terület a traumatizáció (pl. Weissbecker, 2005; Ciccone et al., 2005; Walker et al., 1997; Houdenhove et al., 2001) és az

ételezett zavara (pl. Goldman et al., 1996; Thayer et al., 2003három hipotézis tesztelését mutatom be a stressz és az érzelemszabályozás kapcsán egy 39 főből álló fibromyalgiás és egy 53 főből álló egészséges amerikai női mintán. A trauma hnem támogatták a traumatikus életesemények aggregát mutatóival mért eredmények, a specifikus traumák prevalenciájának vizsgálatakor azonban számos trauma típus, nevezetesen a gyermekkori testi, érzelmi és szexuális bántalmazás, a felnőttkori szexuális és fizikai abúzus, valamint a nemi erőszak a fibromyalgiás nők körében szignifikánsan gyakoribb előfordulást mutatott, amely traumák a

szoros esélyt jelentettek. A fibromyalgiás csoportra az érzelemszabályozászomatizációra fokozottan hajlamosító mintázata (vagyis a magas hangulatra adott figyelem, alacsony érzelmi tudatossággal és hangulatjavító képességgel párosulva) volt jellemző. A stressz és az érzelemszabályozás betegségre vonatkozó magyarázó erejének vizsgálatakor az eredmények szerint a gyermekkorban elszenvedett testi, szexuális és érzelmi bántalmazásból képzett összevont mutató, a depresszió kontroll alatt tartása mellett is önálló, háromszoros esélyt jelentett a betegség

mszabályozás nem bizonyult szignifikáns magyarázó tényezőnek.

Kulcsszavak: fibromyalgia, traumatikus életesemények, érzelemszabályozás

PPK Pszichológia Program: Szocializáció és Társadalmi Folyamatok

145

A TRAUMATIZÁCIÓ ÉS AZ ÉRZELEM-

A funkcionális stresszbetegségek pszichoszociális hátterében gyakran vizsgált terület a traumatizáció (pl. Weissbecker, 2005; Ciccone et al., 2005; Walker et al., 1997; Houdenhove et al., 2001) és az

Goldman et al., 1996; Thayer et al., 2003). Kutatásomban három hipotézis tesztelését mutatom be a stressz és az érzelemszabályozás kapcsán egy 39 főből álló fibromyalgiás és egy 53 főből álló egészséges amerikai női mintán. A trauma hipotézist vizsgálatomban nem támogatták a traumatikus életesemények aggregát mutatóival mért eredmények, a specifikus traumák prevalenciájának vizsgálatakor azonban számos trauma típus, nevezetesen a gyermekkori

elnőttkori szexuális és fizikai abúzus, valamint a nemi erőszak a fibromyalgiás nők körében szignifikánsan gyakoribb előfordulást mutatott, amely traumák a

szoros esélyt jelentettek. A fibromyalgiás csoportra az érzelemszabályozás szomatizációra fokozottan hajlamosító mintázata (vagyis a magas hangulatra adott figyelem, alacsony érzelmi tudatossággal és hangulatjavító képességgel párosulva) volt jellemző. A stressz és az

izsgálatakor az eredmények szerint a gyermekkorban elszenvedett testi, szexuális és érzelmi bántalmazásból képzett összevont mutató, a depresszió kontroll alatt tartása mellett is önálló, háromszoros esélyt jelentett a betegség

mszabályozás nem bizonyult szignifikáns magyarázó tényezőnek.

146


2011. április 14-15.

Dr. Szökő Éva egyetemi tanárDr. Antal István egyetemi docens

P/III POSZTERSZEKCIÓ

Elnök: Dr. Szökő Éva egyetemi tanár

Dr. Antal István egyetemi docens

147

148


2011. április 14-15.

P/III-1 FICUS CARICA L. TARTALMI ANYAGAIN

Ficsor Emese, Szarka Szabolcs, Alberti

Semmelweis Egyetem, Farmakognózia Intézet, Budapest

Napjainkban egyre nő azon kutatások száma, melyek etnobotanikai adatokra alapozva a tradícionális gyógyászatban alkalmazott növények hatóanyagait vizsgálják gyógyászati és táplálkoszempontból. A mediterrán diétákban igen fontos szerep jut a fügének, melynek hatásosságát bizonyították.

Célul tűztük ki a füge illóolaj összetételének vizsgálatát, valamint az eltérő illóolaj extrakciós technikák eredményeinek összehasonlítását. A hagyományos extrakciós módszereken kívül, mint az oldószeres kivonás és a vízgőzdesztilláció, az illékony komponensek meghatározására SPME technikát is alkalmaztunk. A termés illóanyagát többségében a 2,3vegyület nem volt kimutatható. A levél illatanyagában 11 komponenst azonosítottunk; a klasszikus illókomponenseken (limonén, benzaldehid) kívül rövid szénláncú telített és telítetlen alifás vegyületeket: alkoholokat (etil-ciklohexanol, dimetiloktadién-2-on), szénhidrogéneket (undekán, dimetilaldehidet (hexanal) azonosítottunk.

Elvégeztük a minták (füge levél, termés) mikroszkópos vizsgálatát. A levélkétsejtű mirigyszőrt és Ca-oxalát rozettákat találtunk, melyek jelenléte jellemző a termésre is. A termésre jellemző a nagyszámű olajcsepp, olajfüzér jelenléte.

Hagyományos kivonásnál különböző polaritású oldószereket (petroléter, dimetanol) használtunk. Meghatároztuk a minták polifenol, cserzőanyag, és flavonoid tartalmát. HPLC alkalmazásával igazoltuk kumarinok jelenlétét is. Két kivonatok antioxidáns kapacitását.

Doktori Iskola: Gyógyszertudományok Program: A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányaiTémavezető: Balázs Andrea E-mail: [email protected]

L. TARTALMI ANYAGAINAK VIZSGÁLATA

, Szarka Szabolcs, Alberti Ágnes, Balázs Andrea

Farmakognózia Intézet, Budapest

Napjainkban egyre nő azon kutatások száma, melyek etnobotanikai adatokra alapozva a tradícionális gyógyászatban alkalmazott növények hatóanyagait vizsgálják gyógyászati és táplálkoszempontból. A mediterrán diétákban igen fontos szerep jut a fügének, melynek hatásosságát

Célul tűztük ki a füge illóolaj összetételének vizsgálatát, valamint az eltérő illóolaj extrakciós technikák asonlítását. A hagyományos extrakciós módszereken kívül, mint az oldószeres

kivonás és a vízgőzdesztilláció, az illékony komponensek meghatározására SPME technikát is alkalmaztunk. A termés illóanyagát többségében a 2,3-bután-diol képezi, ugyanakkor a levévegyület nem volt kimutatható. A levél illatanyagában 11 komponenst azonosítottunk; a klasszikus illókomponenseken (limonén, benzaldehid) kívül rövid szénláncú telített és telítetlen alifás

ciklohexanol, dimetil-ciklohexanol), ketonokat (6on), szénhidrogéneket (undekán, dimetil-undekán, tetradekán, trimetil

aldehidet (hexanal) azonosítottunk.

Elvégeztük a minták (füge levél, termés) mikroszkópos vizsgálatát. A levéloxalát rozettákat találtunk, melyek jelenléte jellemző a termésre is. A

termésre jellemző a nagyszámű olajcsepp, olajfüzér jelenléte.

Hagyományos kivonásnál különböző polaritású oldószereket (petroléter, dimetanol) használtunk. Meghatároztuk a minták polifenol, cserzőanyag, és flavonoid tartalmát. HPLC alkalmazásával igazoltuk kumarinok jelenlétét is. Két in vitro rendszerben (DPPH és ABTS) mértük a


149

AK VIZSGÁLATA

Napjainkban egyre nő azon kutatások száma, melyek etnobotanikai adatokra alapozva a tradícionális gyógyászatban alkalmazott növények hatóanyagait vizsgálják gyógyászati és táplálkozási (fitonutriens) szempontból. A mediterrán diétákban igen fontos szerep jut a fügének, melynek hatásosságát

Célul tűztük ki a füge illóolaj összetételének vizsgálatát, valamint az eltérő illóolaj extrakciós technikák asonlítását. A hagyományos extrakciós módszereken kívül, mint az oldószeres

kivonás és a vízgőzdesztilláció, az illékony komponensek meghatározására SPME technikát is diol képezi, ugyanakkor a levélben ezen

vegyület nem volt kimutatható. A levél illatanyagában 11 komponenst azonosítottunk; a klasszikus illókomponenseken (limonén, benzaldehid) kívül rövid szénláncú telített és telítetlen alifás

klohexanol), ketonokat (6-metil-5-heptén-2-on, undekán, tetradekán, trimetil-biciklononán), és

Elvégeztük a minták (füge levél, termés) mikroszkópos vizsgálatát. A levélben számos fedőszőrt, oxalát rozettákat találtunk, melyek jelenléte jellemző a termésre is. A

Hagyományos kivonásnál különböző polaritású oldószereket (petroléter, dietil-éter, etil-acetát, metanol) használtunk. Meghatároztuk a minták polifenol, cserzőanyag, és flavonoid tartalmát. HPLC

rendszerben (DPPH és ABTS) mértük a

150

P/III-2 ÓRIÁS VEZIKULÁK KÉPZFÜGGÉSE

Kaszás Nóra, Kovács Georgina, Fekete Zoltán, Kacsó Gergely, Bozó Tamás

Semmelweis Egyetem, Biofizikai és Sugárbiológiai Intézet, Budapest

Munkánk során az óriás, foszfolipid vezikulák (~10 lipidfilm-hidrálási-technikát tanulmányoztlamellaritása szempontjából elsősorban mikroszkópos vizsgálatokhoz alkalmas preparátumot tudjunk előállítani. A preparátum minőségét egyik leginkább befolyásoló paraméter telítetlen zsírsavláncú lipidek aránya mellett

A töltésviszonyok alakulásának szempontjából elsődleges szerepe van a pHionoknak, pl. töltéssel rendelkező hatóanyagmolekuláknak. Ezért különböző pHpufferrendszerekben végeztünk zetamolekulát választottuk, a korábbról jól ismert disszociációs tulajdonságai miatt. A keletkező vezikulák méretét, lamellaritását konfokális fluoreszcelomefloxacinnak a vezikulaképződésre gyakorolt hatását.

Doktori Iskola: Gyógyszertudományok Program: A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányaiTémavezető: Gróf Pál E-mail: [email protected]


ÓRIÁS VEZIKULÁK KÉPZİDÉSE ÉS A ZETA-POTENCIÁL ÖSSZE

Georgina, Fekete Zoltán, Kacsó Gergely, Bozó Tamás

Semmelweis Egyetem, Biofizikai és Sugárbiológiai Intézet, Budapest

Munkánk során az óriás, foszfolipid vezikulák (~10 µm — 50 µm) előállítási módszerei közül a technikát tanulmányoztuk abból a célból, hogy a keletkező vezikulák mérete és

lamellaritása szempontjából elsősorban mikroszkópos vizsgálatokhoz alkalmas preparátumot tudjunk előállítani. A preparátum minőségét egyik leginkább befolyásoló paraméter

etlen zsírsavláncú lipidek aránya mellett —a lipidrendszer töltése.

A töltésviszonyok alakulásának szempontjából elsődleges szerepe van a pHionoknak, pl. töltéssel rendelkező hatóanyagmolekuláknak. Ezért különböző pHpufferrendszerekben végeztünk zeta-potenciál méréseket. Vizsgálandó hatóanyagként a lomefloxacin molekulát választottuk, a korábbról jól ismert disszociációs tulajdonságai miatt. A keletkező vezikulák méretét, lamellaritását konfokális fluoreszcens pásztázó mikroszkóppal határoztuk meg, s vizsgáltuk a lomefloxacinnak a vezikulaképződésre gyakorolt hatását.



POTENCIÁL ÖSSZE-

Georgina, Fekete Zoltán, Kacsó Gergely, Bozó Tamás

m) előállítási módszerei közül a uk abból a célból, hogy a keletkező vezikulák mérete és

lamellaritása szempontjából elsősorban mikroszkópos vizsgálatokhoz alkalmas preparátumot tudjunk előállítani. A preparátum minőségét egyik leginkább befolyásoló paraméter — a megfelelő telített-

A töltésviszonyok alakulásának szempontjából elsődleges szerepe van a pH-nak, illetve a jelenlévő ionoknak, pl. töltéssel rendelkező hatóanyagmolekuláknak. Ezért különböző pH-jú és sókoncentrációjú

potenciál méréseket. Vizsgálandó hatóanyagként a lomefloxacin molekulát választottuk, a korábbról jól ismert disszociációs tulajdonságai miatt. A keletkező vezikulák

ns pásztázó mikroszkóppal határoztuk meg, s vizsgáltuk a

2011. április 14-15.

P/III-3 A C-14-SZUBSZTITUÁLT OPIOIDVITRO ÉS IN VIVO FARMAKOLÓGIÁJA Lackó Erzsébet1, Váradi András2, Riba PálFürst Zsuzsanna1, Al-Khrasani Mahmoud 1Semmelweis Egyetem, Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézet, Intézet, Budapest

Elméleti háttér: Az opioidok legfontosabb alkalmazási területe a fájdalomcsillapítás, míg az antagonisták mint antidotumok és kísérletes eszközök jele(M6S) fájdalomcsillapító hatása hasonló a morfinadagolás után.

Célok: Kísérleteinkben a 14-O-metoxi(NTX-14-O-S) farmakológiai spektrumának meghatározása in vitro (MVD és RVD)] és in vivo patkány tail

Eredmények:

MVD: Az IC50 értékek: 14-O-MeM6S: 18,74nM; DAMGO (D109,14nM; morfin: 974,7nM. A naltrexon (NTX) disszociációs konstans (KO-MeM6S µ-opioid receptor (MOR) szelektív agonista. Az NTXszelektív agonista) szemben 11-12x kisebbek, mint a DADLEés az EKC-vel (κ-opioid receptor szelektív agonista) szemben.

RVD: A 14-O-MeM6S és a DAMGO gátolta a kontrakciókat, míg a M6S és a morfin nem. Ismeretes, hogy az RVD kontrakcióit csak nagyobb hatáserősségű vegyületek képesek gátolnikevés a MOR, ezért megállapítható, hogy a 14

Patkány tail-flick teszt: A 14-O-MeM6S sokkal hatékonyabb, mint a morfin és a M6S. S.c./i.c.v. hatékonysági arány 12887 a 14-O-MeM6S és 177 a morfin fájdalomcsillapító hatását.

Következtetés: A metoxi csoport jelenléte a Cefficacy-ját. A NTX származék esetében a szulfát szubsztitúció nem befolyásoszelektivitást, de MOR affinitást csökkentette. A magasabb s.c./i.c.v. arány a 14korlátozott vér-agy gáton való átjutásra utal.

Munkánkat az OTKA (K-60999) támogatta.

Doktori Iskola: Gyógyszertudományok Program: Experimentális és klinikai farmakológiaTémavezető: Fürst Zsuzsanna E-mail: [email protected]

SZUBSZTITUÁLT OPIOID AGONISTÁK ÉS ANTAGONMAKOLÓGIÁJA

, Riba Pál1, Timár Júlia1, Hosztafi Sándor2

Khrasani Mahmoud1

Semmelweis Egyetem, Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézet, 2Gyógyszerészeti Kémiai

Az opioidok legfontosabb alkalmazási területe a fájdalomcsillapítás, míg az antagonisták mint antidotumok és kísérletes eszközök jelentősek. Ismert, hogy a morfin(M6S) fájdalomcsillapító hatása hasonló a morfin-6-glukuronidhoz és erősebb, mint a morfiné centrális

metoxi-morfin-6-szulfát (14-O-MeM6S) és a naltrexonS) farmakológiai spektrumának meghatározása in vitro [egér és patkány vas deferens

és in vivo patkány tail-flick teszten.

MeM6S: 18,74nM; DAMGO (D-Ala2,N-Me-fin: 974,7nM. A naltrexon (NTX) disszociációs konstans (Ke) értéke igazolja, hogy a 14

opioid receptor (MOR) szelektív agonista. Az NTX-14-O-S Ke értékei DAMGO12x kisebbek, mint a DADLE-val (δ-opioid recep

opioid receptor szelektív agonista) szemben.

MeM6S és a DAMGO gátolta a kontrakciókat, míg a M6S és a morfin nem. Ismeretes, hogy az RVD kontrakcióit csak nagyobb hatáserősségű vegyületek képesek gátolnikevés a MOR, ezért megállapítható, hogy a 14-O-MeM6S intrinsic efficacy értéke magas.

MeM6S sokkal hatékonyabb, mint a morfin és a M6S. S.c./i.c.v. MeM6S és 177 a morfin esetében. S.c NTX

A metoxi csoport jelenléte a C14-en megnöveli az M6S hatékonyságát és intrinsic ját. A NTX származék esetében a szulfát szubsztitúció nem befolyáso

szelektivitást, de MOR affinitást csökkentette. A magasabb s.c./i.c.v. arány a 14agy gáton való átjutásra utal.

60999) támogatta.

tális és klinikai farmakológia

151

AGONISTÁK ÉS ANTAGONISTÁK IN

2, Noszál Béla2,

Gyógyszerészeti Kémiai

Az opioidok legfontosabb alkalmazási területe a fájdalomcsillapítás, míg az ntősek. Ismert, hogy a morfin-6-szulfát

glukuronidhoz és erősebb, mint a morfiné centrális

MeM6S) és a naltrexon-14-O-szulfát egér és patkány vas deferens

-Phe4,Gly5-ol-enkephalin): ) értéke igazolja, hogy a 14-

értékei DAMGO-val (MOR opioid receptor szelektív agonista)

MeM6S és a DAMGO gátolta a kontrakciókat, míg a M6S és a morfin nem. Ismeretes, hogy az RVD kontrakcióit csak nagyobb hatáserősségű vegyületek képesek gátolni mivel ezen a szöveten

MeM6S intrinsic efficacy értéke magas.

MeM6S sokkal hatékonyabb, mint a morfin és a M6S. S.c./i.c.v. morfin esetében. S.c NTX-14-O-S felfüggesztette a

en megnöveli az M6S hatékonyságát és intrinsic ját. A NTX származék esetében a szulfát szubsztitúció nem befolyásolta a receptor

szelektivitást, de MOR affinitást csökkentette. A magasabb s.c./i.c.v. arány a 14-O-MeM6S esetén a

152

P/III-4 TERMÉSZETES- ÉS SZENNYVIZEKBEN ELMOLEKULÁK EGYÜTTES HEGYSEJTŐ MODELLEN

Láng Júlia1, Tóthfalusi László2, Kıhidai László

Semmelweis Egyetem, 1Genetika, SejtBudapest

Az elmúlt években egyre több vizsgálat mutatott ki mérhető mennyiségben az európai, illetve hazai felszíni és szennyvizekből különböző gyógyszermolekulákat (pl. nemszteroidblokkolókat, antibiotikumokat). A detektált hatóanyagcsoportok jelenléte elsősorban a nagymértékű felhasználásuk eredménye, amelynek jövőbeni várható növekedésével párhuzamosan a szennyezéssúlyosbodására is számítani lehet. E komponensek ökotoxicitásának vizsgálatát megnehezíti, hogy a gyógyszermaradványok komplex keverékként fordulnak elő, amelyben az egyedi koncentrációalapján a hatástalan koncentrációban jelenlevő komponenjelentős toxikus hatást hozhatnak létre.

Munkánk során a leggyakoribb környezeti szennyező hatóanyagok közül a diclofenac (D), az ibuprofen (I), a metoprolol (M), valamint a propranolol (P) hatását vizsgáltupyriformis proliferációjára. Huszonnégy órás expozíciót követően az assay végpontjaként sejtszám meghatározást végeztünk CASY-TT (Innovatis/Roche) készülékkel. Az egyéni komponensek koncentrációproliferáció gátlás görbéjét anyagonként nyolc mérési pontra illesztettük a négyparaméteres logisztikusmodell felhasználásával az Origin7 programban. Ezután a négy anyagból képezhető hat hatóanyagpárban vizsgáltuk az együttes hatásokat. A keverékek első csoportjában azszámított EC10, EC20, EC50 és EC80 értékek felét alkalmaztuk. A második csoportban a komponensek az egyéni EC50 értéküknek 12, 25, 50, 60, 75 és 88%Origin7-tel végeztük.

A hatóanyagok sorrendje növekvő toxicitásuk szerint: metoprolol, ibuprofen, diclofenac és propranolol, a megfelelő EC50 értékek 180mg/l, 30mg/l, 12mg/l és 5mg/l. A kapott értékek nagyságrendje megegyezik az irodalomban olvasható, egyéb, közkedvelt eredményekével. A vizsgált hat keverékből ötben (D+I, D+M, D+P, I+M, M+P) additív együtt hatás volt megfigyelhető a teljes EC10-EC80 koncentrációtartományban, míg az I+P hatóanyagpár tagjai szinergistamódon hatottak együtt a különböző arányú EC50 kombinációkat tartalmazó mérési pontokban. A tapasztalt additív együtt hatások megegyeznek a szakirodalom más esszékben leírt eredményeivel. Az addíció mechanizmusát a vizsgált apoláris molekulák

Összegezve, vizsgálatainkban a T. pyriformiselőforduló gyógyszerhatóanyagok tanulmányozására. Eredményeink alátámasztják, hogy a vizekben komplex keverék formájában előforduló gyógyszermolekulák additívan hathatnak együtt, ezáltal az egyéni komponensek önmagukban hatástalan koncentrációi ellenére képesek lehetnek jelentős ökotoxikológiai hatást létrehozni.

Doktori Iskola: Gyógyszertudományok Program: A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányai Témavezető: Kőhidai László E-mail: [email protected]


ÉS SZENNYVIZEKBEN ELİFORDULÓ GYÓGYSZER MOLEKULÁK EGYÜTTES HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA

ıhidai László1

Genetika, Sejt-és Immunbiológiai Intézet,2Gyógyszerhatástani Intézet,

Az elmúlt években egyre több vizsgálat mutatott ki mérhető mennyiségben az európai, illetve hazai felszíni ógyszermolekulákat (pl. nemszteroid-alapú gyulladáscsökkentőket,

blokkolókat, antibiotikumokat). A detektált hatóanyagcsoportok jelenléte elsősorban a nagymértékű felhasználásuk eredménye, amelynek jövőbeni várható növekedésével párhuzamosan a szennyezéssúlyosbodására is számítani lehet. E komponensek ökotoxicitásának vizsgálatát megnehezíti, hogy a gyógyszermaradványok komplex keverékként fordulnak elő, amelyben az egyedi koncentrációalapján a hatástalan koncentrációban jelenlevő komponensek additív, vagy szinergista együtt hatás révén jelentős toxikus hatást hozhatnak létre.

Munkánk során a leggyakoribb környezeti szennyező hatóanyagok közül a diclofenac (D), az ibuprofen (I), a metoprolol (M), valamint a propranolol (P) hatását vizsgáltuk az eukarióta édesvízi csillós, a

proliferációjára. Huszonnégy órás expozíciót követően az assay végpontjaként sejtszám TT (Innovatis/Roche) készülékkel. Az egyéni komponensek koncentráció

átlás görbéjét anyagonként nyolc mérési pontra illesztettük a négyparaméteres logisztikusmodell felhasználásával az Origin7 programban. Ezután a négy anyagból képezhető hat hatóanyagpárban vizsgáltuk az együttes hatásokat. A keverékek első csoportjában az egyéni koncentrációszámított EC10, EC20, EC50 és EC80 értékek felét alkalmaztuk. A második csoportban a komponensek az egyéni EC50 értéküknek 12, 25, 50, 60, 75 és 88%-ában voltak jelen. Az adatok statisztikai kiértékelését

A hatóanyagok sorrendje növekvő toxicitásuk szerint: metoprolol, ibuprofen, diclofenac és propranolol, a megfelelő EC50 értékek 180mg/l, 30mg/l, 12mg/l és 5mg/l. A kapott értékek nagyságrendje megegyezik az irodalomban olvasható, egyéb, közkedvelt modell organizmusokon (pl. Daphniaeredményekével. A vizsgált hat keverékből ötben (D+I, D+M, D+P, I+M, M+P) additív együtt hatás volt

EC80 koncentrációtartományban, míg az I+P hatóanyagpár tagjai szinergistamódon hatottak együtt a különböző arányú EC50 kombinációkat tartalmazó mérési pontokban. A tapasztalt additív együtt hatások megegyeznek a szakirodalom más esszékben leírt eredményeivel. Az addíció mechanizmusát a vizsgált apoláris molekulák egymástól független hatásmódjával magyarázhatjuk.

T. pyriformis érzékeny modellnek bizonyult a környezeti szennyezőként előforduló gyógyszerhatóanyagok tanulmányozására. Eredményeink alátámasztják, hogy a vizekben

an előforduló gyógyszermolekulák additívan hathatnak együtt, ezáltal az egyéni komponensek önmagukban hatástalan koncentrációi ellenére képesek lehetnek jelentős ökotoxikológiai

zeti tudományok korszerű kutatási irányai


FORDULÓ GYÓGYSZER ATÁSÁNAK VIZSGÁLATA CSILLÓS

Gyógyszerhatástani Intézet,

Az elmúlt években egyre több vizsgálat mutatott ki mérhető mennyiségben az európai, illetve hazai felszíni alapú gyulladáscsökkentőket, β-

blokkolókat, antibiotikumokat). A detektált hatóanyagcsoportok jelenléte elsősorban a nagymértékű felhasználásuk eredménye, amelynek jövőbeni várható növekedésével párhuzamosan a szennyezések súlyosbodására is számítani lehet. E komponensek ökotoxicitásának vizsgálatát megnehezíti, hogy a gyógyszermaradványok komplex keverékként fordulnak elő, amelyben az egyedi koncentráció-hatás görbe

sek additív, vagy szinergista együtt hatás révén

Munkánk során a leggyakoribb környezeti szennyező hatóanyagok közül a diclofenac (D), az ibuprofen (I), k az eukarióta édesvízi csillós, a Tetrahymena

proliferációjára. Huszonnégy órás expozíciót követően az assay végpontjaként sejtszám TT (Innovatis/Roche) készülékkel. Az egyéni komponensek koncentráció-

átlás görbéjét anyagonként nyolc mérési pontra illesztettük a négyparaméteres logisztikus-modell felhasználásával az Origin7 programban. Ezután a négy anyagból képezhető hat hatóanyagpárban

egyéni koncentráció-hatás görbékből számított EC10, EC20, EC50 és EC80 értékek felét alkalmaztuk. A második csoportban a komponensek az

ában voltak jelen. Az adatok statisztikai kiértékelését

A hatóanyagok sorrendje növekvő toxicitásuk szerint: metoprolol, ibuprofen, diclofenac és propranolol, a megfelelő EC50 értékek 180mg/l, 30mg/l, 12mg/l és 5mg/l. A kapott értékek nagyságrendje megegyezik az

Daphnia, Desmodesmus) nyert eredményekével. A vizsgált hat keverékből ötben (D+I, D+M, D+P, I+M, M+P) additív együtt hatás volt

EC80 koncentrációtartományban, míg az I+P hatóanyagpár tagjai szinergista módon hatottak együtt a különböző arányú EC50 kombinációkat tartalmazó mérési pontokban. A tapasztalt additív együtt hatások megegyeznek a szakirodalom más esszékben leírt eredményeivel. Az addíció

getlen hatásmódjával magyarázhatjuk.

érzékeny modellnek bizonyult a környezeti szennyezőként előforduló gyógyszerhatóanyagok tanulmányozására. Eredményeink alátámasztják, hogy a vizekben

an előforduló gyógyszermolekulák additívan hathatnak együtt, ezáltal az egyéni komponensek önmagukban hatástalan koncentrációi ellenére képesek lehetnek jelentős ökotoxikológiai

2011. április 14-15.

P/III-5 ILLATANYAGOK KEMOTAXGÁLATA TETRAHYMENA PYRIFORMMODELLEN

Láng Júlia1, Rákász Virág, Pállinger Éva

Semmelweis Egyetem, 1Genetikai, Sejt2 MTA-ELTE Peptidkémiai Kutatócsoport, Budapest

Az élelmiszerekben természetesen előforduló, esetleg mesterséges adalékként is alkalmazott ízillatanyagok igen alacsony koncentrációban is képesek lehetnek számos fiziológiai válaszreakció, többek között a kemotaxis kiváltására a filogenezis különbözőTetrahymena, Drosophila melanogasteráltaluk aktivált intracelluláris jelátviteli utak nagyfokú konzerváltságot mutatnak, feltételezhetően a cAMP, illetve az inozitol-1,4,5-trifoszfát hírvivők mediálják a kiváltott szignál transzdukcióját.

Munkánk célja különböző természetesen előforduló, ugyanakkor élelmiszer adalékként is alkalmazott illatanyagok (kilenc gyümölcs észter, négy aromás aldehid) kemotszignalizációjának tanulmányozása volt. Vizsgáltuk továbbá, hogy az észterek szintéziséhez használt szerves reagensek (öt anyag) befolyásoljákkétkamrás kapilláris rendszerben, végeztük. Az intracellularis jelátviteli utak aktivációját egyrészt antiγ1(Y783): Alexa Fluor® 647) felhasználásával FACS technika (FACSsegítségével, másrészt két specifikus PI3K inhibitor alkalmazásával végeztük. Az adatok statisztikai kiértékelése Origin7 programmal történt.

A vizsgált illatanyagok közül a legerőteljesebb szignifikánsan attraktáns jelleget az izoamilacetát (106M), a propilizobutirát (10-8M) és az izobutilterrel bírt továbbá három aromás aldehid, a furfuril metadiszulfid, a furfuril pirrol és a furfuril tioacetát (10-9M). Szignifikánsan repellens hatást a b10-11, 10-6M), a furfuril merkaptánnál (10attraktáns választ kiváltó anyagok megfelelő koncentrációival végzett előkezelések áltaPLC, illetve PI3K aktivációt nem tapasztaltunk, amely más utak érintettségére enged következtetni.

Összegezve elmondhatjuk, hogy a különböző észterek nagyfokú szerkezeti hasonlóságuk ellenére (konstituciós izomerek) eltérő kemotaktikus profmodell érzékenységét, amely révén képes különbözőképpen reagálni az igen csekély molekulaszerkezetbeli eltérésekre (pl. aminosavak, szteroidok esetében). Eredményeink szerint az ízanyag mintákban szennyezőként esetleg jelenlevő szerves reagensek nem befolyásolják az ízanyagok kemotaktikus karakterét. A kemotaktikus válasz során aktivált jelátviteli útvonalak azonosításához további vizsgálatokat tervezünk.

Doktori Iskola: Gyógyszertudományok Program: A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányaiTémavezető: Kőhidai László E-mail: [email protected]

ILLATANYAGOK KEMOTAXISRA GYAKOROLT HATÁSTETRAHYMENA PYRIFORMIS EUKARIÓTA CSILLÓS

, Rákász Virág, Pállinger Éva1, Magyar Anna2, Kıhidai László1

Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet, BudapestELTE Peptidkémiai Kutatócsoport, Budapest

Az élelmiszerekben természetesen előforduló, esetleg mesterséges adalékként is alkalmazott ízillatanyagok igen alacsony koncentrációban is képesek lehetnek számos fiziológiai válaszreakció, többek között a kemotaxis kiváltására a filogenezis különböző szintjein álló szervezetekben (pl.

Drosophila melanogaster, C. elegans). Az illatanyagok óriási változatossága ellenére, az általuk aktivált intracelluláris jelátviteli utak nagyfokú konzerváltságot mutatnak, feltételezhetően a

trifoszfát hírvivők mediálják a kiváltott szignál transzdukcióját.

Munkánk célja különböző természetesen előforduló, ugyanakkor élelmiszer adalékként is alkalmazott illatanyagok (kilenc gyümölcs észter, négy aromás aldehid) kemotaktikus hatásának és intracelluláris szignalizációjának tanulmányozása volt. Vizsgáltuk továbbá, hogy az észterek szintéziséhez használt szerves reagensek (öt anyag) befolyásolják-e ez utóbbiak kemotaktikus profilját. Méréseinket

zerben, Tetrahymena pyriformis eukarióta csillós egysejtű modellen végeztük. Az intracellularis jelátviteli utak aktivációját egyrészt anti-pPLC antitest (anti

) felhasználásával FACS technika (FACS-Calibur, Bectonsegítségével, másrészt két specifikus PI3K inhibitor alkalmazásával végeztük. Az adatok statisztikai kiértékelése Origin7 programmal történt.

A vizsgált illatanyagok közül a legerőteljesebb szignifikánsan attraktáns jelleget az izoamilacetát (10M) és az izobutil-propionát (10-6M) mutatta. Enyhe kemoattraktáns karak

terrel bírt továbbá három aromás aldehid, a furfuril metadiszulfid, a furfuril pirrol és a furfuril tioaceM). Szignifikánsan repellens hatást a benzil acetátnál (10-8M), a furfuril metadiszulfidnál (10

M), a furfuril merkaptánnál (10-12, 10-6M) és a furfuril tioacetátnál (10attraktáns választ kiváltó anyagok megfelelő koncentrációival végzett előkezelések áltaPLC, illetve PI3K aktivációt nem tapasztaltunk, amely más utak érintettségére enged következtetni.

Összegezve elmondhatjuk, hogy a különböző észterek nagyfokú szerkezeti hasonlóságuk ellenére (konstituciós izomerek) eltérő kemotaktikus profillal rendelkeztek, ami jól illusztrálja a modell érzékenységét, amely révén képes különbözőképpen reagálni az igen csekély molekulaszerkezetbeli eltérésekre (pl. aminosavak, szteroidok esetében). Eredményeink szerint az

yezőként esetleg jelenlevő szerves reagensek nem befolyásolják az ízanyagok kemotaktikus karakterét. A kemotaktikus válasz során aktivált jelátviteli útvonalak azonosításához

gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányai

153

ISRA GYAKOROLT HATÁSÁNAK VIZS-EUKARIÓTA CSILLÓS


Az élelmiszerekben természetesen előforduló, esetleg mesterséges adalékként is alkalmazott íz- és illatanyagok igen alacsony koncentrációban is képesek lehetnek számos fiziológiai válaszreakció,

szintjein álló szervezetekben (pl. E. coli, ). Az illatanyagok óriási változatossága ellenére, az

általuk aktivált intracelluláris jelátviteli utak nagyfokú konzerváltságot mutatnak, feltételezhetően a trifoszfát hírvivők mediálják a kiváltott szignál transzdukcióját.

Munkánk célja különböző természetesen előforduló, ugyanakkor élelmiszer adalékként is alkalmazott aktikus hatásának és intracelluláris

szignalizációjának tanulmányozása volt. Vizsgáltuk továbbá, hogy az észterek szintéziséhez használt e ez utóbbiak kemotaktikus profilját. Méréseinket

eukarióta csillós egysejtű modellen pPLC antitest (anti-phospho-PLC-

Calibur, Becton-Dickinson) segítségével, másrészt két specifikus PI3K inhibitor alkalmazásával végeztük. Az adatok statisztikai

A vizsgált illatanyagok közül a legerőteljesebb szignifikánsan attraktáns jelleget az izoamilacetát (10-

M) mutatta. Enyhe kemoattraktáns karak-terrel bírt továbbá három aromás aldehid, a furfuril metadiszulfid, a furfuril pirrol és a furfuril tioace-

M), a furfuril metadiszulfidnál (10-12, M) és a furfuril tioacetátnál (10-12M) tapasztaltunk. Az

attraktáns választ kiváltó anyagok megfelelő koncentrációival végzett előkezelések által szignifikáns PLC, illetve PI3K aktivációt nem tapasztaltunk, amely más utak érintettségére enged következtetni.

Összegezve elmondhatjuk, hogy a különböző észterek nagyfokú szerkezeti hasonlóságuk ellenére illal rendelkeztek, ami jól illusztrálja a Tetrahymena

modell érzékenységét, amely révén képes különbözőképpen reagálni az igen csekély molekulaszerkezetbeli eltérésekre (pl. aminosavak, szteroidok esetében). Eredményeink szerint az

yezőként esetleg jelenlevő szerves reagensek nem befolyásolják az ízanyagok kemotaktikus karakterét. A kemotaktikus válasz során aktivált jelátviteli útvonalak azonosításához

154

P/III-6 POLIMER SEGÉDANYAGOKLATA NEM-INVAZÍV SPEKTROSZKÓP

Szabó Barnabás

Semmelweis Egyetem - Egyetemi Gyógyszertár Gyógyszerügyi Szervezési Intézet, Budapest

Vizsgálataink során különböző polimer típusú segédanyagokat tároltunk stressz körülmények között (40 °C-os hőmérsékleten, 75%-os relatív páratartalom mellett) 4 hétig. A kiindulási anyagokavalamint a tárolt mintákat (1,2,3,4 hét tárolás után) Fourier Transzformációs Infravörös Spektroszkópiával (FTIR), valamint Pozitron Annihilációs Élettartam Spektroszkópiával (PALS) vizsgáltuk. A PALS méréseket Dopplermódszerrel a rendszerek belső üregméretére, illetve az üregek energetikai viszonyaira jellemző adatsorokat kaptunk, melyek kiértékelésével a makroszkópikusan tapasztalt szerkezetváltozásokat magyarázni tudtuk. A duzzadó polimerekre a PALS módszerrel meghatározott pozitron/pozitrónium élettartamok növekedése volt jellemző, míg a nátriummegváltozása is követhetővé vált. A tárolás során felvett vízvalamint termogramot vettünk fel. A Carbopol polimerek és a nátriumváltoztatásához mikrohullámú kezelést is alkalmaztunk (400 illetve 800W maximális teljesítménnyel). A PALS módszer alkalmas a polimer mikroszerkezet vámentes vizsgálatára, így mind a tárolás, mind a mikrohullámú előkezelés szerkezetmódosító hatása nyomon követhető.

Doktori Iskola: Gyógyszertudományok Program: Gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányTémavezető: Zelkó Romána E-mail. [email protected]


POLIMER SEGÉDANYAGOK SZERKEZETVÁLTOZÁSÁNAINVAZÍV SPEKTROSZKÓPIAI MÓDSZEREKKEL

Egyetemi Gyógyszertár Gyógyszerügyi Szervezési Intézet, Budapest

Vizsgálataink során különböző polimer típusú segédanyagokat tároltunk stressz körülmények között os relatív páratartalom mellett) 4 hétig. A kiindulási anyagoka

valamint a tárolt mintákat (1,2,3,4 hét tárolás után) Fourier Transzformációs Infravörös Spektroszkópiával (FTIR), valamint Pozitron Annihilációs Élettartam Spektroszkópiával (PALS) vizsgáltuk. A PALS méréseket Doppler-szélesedés mérésével egészítettük ki. A PALS illetve a Doppler módszerrel a rendszerek belső üregméretére, illetve az üregek energetikai viszonyaira jellemző adatsorokat kaptunk, melyek kiértékelésével a makroszkópikusan tapasztalt szerkezetváltozásokat

ekre a PALS módszerrel meghatározott pozitron/pozitrónium élettartamok növekedése volt jellemző, míg a nátrium-alginát esetében a kristályszerkezet tárolás közbeni megváltozása is követhetővé vált. A tárolás során felvett víz-mennyiség becslésére FTIR spekvalamint termogramot vettünk fel. A Carbopol polimerek és a nátrium-alginát mikroszerkezetének változtatásához mikrohullámú kezelést is alkalmaztunk (400 illetve 800W maximális teljesítménnyel). A PALS módszer alkalmas a polimer mikroszerkezet változásainak érzékeny, stresszmentes vizsgálatára, így mind a tárolás, mind a mikrohullámú előkezelés szerkezetmódosító hatása

Program: Gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányai


SZERKEZETVÁLTOZÁSÁNAK VIZSGÁ-IAI MÓDSZEREKKEL

Egyetemi Gyógyszertár Gyógyszerügyi Szervezési Intézet, Budapest

Vizsgálataink során különböző polimer típusú segédanyagokat tároltunk stressz körülmények között os relatív páratartalom mellett) 4 hétig. A kiindulási anyagokat,

valamint a tárolt mintákat (1,2,3,4 hét tárolás után) Fourier Transzformációs Infravörös Spektroszkópiával (FTIR), valamint Pozitron Annihilációs Élettartam Spektroszkópiával (PALS)

ki. A PALS illetve a Doppler módszerrel a rendszerek belső üregméretére, illetve az üregek energetikai viszonyaira jellemző adatsorokat kaptunk, melyek kiértékelésével a makroszkópikusan tapasztalt szerkezetváltozásokat

ekre a PALS módszerrel meghatározott pozitron/pozitrónium élettartamok alginát esetében a kristályszerkezet tárolás közbeni

mennyiség becslésére FTIR spektrumokat, alginát mikroszerkezetének

változtatásához mikrohullámú kezelést is alkalmaztunk (400 illetve 800W maximális teljesítménnyel). ltozásainak érzékeny, stressz-körülményektől

mentes vizsgálatára, így mind a tárolás, mind a mikrohullámú előkezelés szerkezetmódosító hatása

2011. április 14-15.

P/III-7 NEM-INVAZÍV KOMPATIBILITTÁZÁSI SEGÉDANYAGOK

Szakonyi Gergely

Semmelweis Egyetem, Egyetemi Gyógyszertár Gyógyszerügyi Szervezési Intézet, Budapest

A gyógyszerforma fejlesztése során, még a preformulációs szakaszban, kiemelt jelentőségű azon hatóanyag-segédanyag, ill. segédanyagkedvezőtlenül befolyásolhatják a későbbi termék tulajdonságait, stabilitrövid idő alatt minél több fizikai vagy kémiai interakciót felderítsünk. A tabletta, mint gyógyszerforma, köszönhetően alacsony nedvességtartalmának, fizikaitekinthető. Interakciók azonban ebben az esetben is előfordulhatnak, melyeket ún. gyorsított stabilitási vizsgálatokkal jól nyomon lehet követni. Ennek során a hatóanyagpáratartalomnak és hőmérsékletnek teszik ki, majd a változásokat az idő függvényében k

Vizsgálataink során hatóanyag-segédanyag keverékeket tároltunk a konvencionálisan elfogadott 75 %os relatív páratartalom és 40 °C körülmények mellett. A magas páratartalom és az emelkedett hőmérséklet megteremti az interakciók kialakulásának lehetátalakulásokat. Egyhetes időközönként vizsgáltuk, hogy történiktulajdonságaiban. Ezeket a változásokat Fourierpozitron élettartam spektroszkópiás (PALS) módszerekkel követtük. Az alkalmazott vizsgálatok előnye, hogy nem igényelnek speciális mintaelőkészítést, a vizsgálati módszer az anyagok szerkezetét nem változtatja meg, így a mintákat a normál tárolási körülményeknek megfelelően, nem stkörülmények között vizsgálhatjuk. Ezáltal kiküszöbölhető, hogy egy invazív vagy termikus vizsgálat folyamán fellépő interakciót stabilitási/inkompatibilitási problémaként értékeljünk.

A műszeres módszerek alapján kapott eredmények a lehetővé tették számunkra, hogy kiszűrjük azokat a segédanyagokat, melyekkel a hatóanyag interakcióba lép, így a későbbiekben előforduló stabilitási problémák valószínűségét le tudtuk csökkenteni.

Doktori Iskola: Gyógyszertudományok Program: A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányaiTémavezető: Zelkó Romána E-mail: [email protected]

INVAZÍV KOMPATIBILITÁSI VIZSGÁLATOK SZILTÁZÁSI SEGÉDANYAGOK ESETÉN


A gyógyszerforma fejlesztése során, még a preformulációs szakaszban, kiemelt jelentőségű azon segédanyag, ill. segédanyag-segédanyag inkompatibilitások felderítése, amelyek

kedvezőtlenül befolyásolhatják a későbbi termék tulajdonságait, stabilitását. Fontos, hogy lehetőleg rövid idő alatt minél több fizikai vagy kémiai interakciót felderítsünk. A tabletta, mint gyógyszerforma, köszönhetően alacsony nedvességtartalmának, fizikai-kémiai szempontból viszonylag stabilnak

an ebben az esetben is előfordulhatnak, melyeket ún. gyorsított stabilitási vizsgálatokkal jól nyomon lehet követni. Ennek során a hatóanyag-segédanyag keverékeket magas páratartalomnak és hőmérsékletnek teszik ki, majd a változásokat az idő függvényében k

segédanyag keverékeket tároltunk a konvencionálisan elfogadott 75 %os relatív páratartalom és 40 °C körülmények mellett. A magas páratartalom és az emelkedett hőmérséklet megteremti az interakciók kialakulásának lehetőségét, felgyorsítja a lehetséges átalakulásokat. Egyhetes időközönként vizsgáltuk, hogy történik-e változás a keverékek fizikaitulajdonságaiban. Ezeket a változásokat Fourier-transzformációs infravörös spektroszkópiás és

oszkópiás (PALS) módszerekkel követtük. Az alkalmazott vizsgálatok előnye, hogy nem igényelnek speciális mintaelőkészítést, a vizsgálati módszer az anyagok szerkezetét nem változtatja meg, így a mintákat a normál tárolási körülményeknek megfelelően, nem stkörülmények között vizsgálhatjuk. Ezáltal kiküszöbölhető, hogy egy invazív vagy termikus vizsgálat folyamán fellépő interakciót stabilitási/inkompatibilitási problémaként értékeljünk.

A műszeres módszerek alapján kapott eredmények a gyógyszerforma-fejlesztés korai fázisában lehetővé tették számunkra, hogy kiszűrjük azokat a segédanyagokat, melyekkel a hatóanyag interakcióba lép, így a későbbiekben előforduló stabilitási problémák valószínűségét le tudtuk


155

ÁSI VIZSGÁLATOK SZILÁRD TABLET-


A gyógyszerforma fejlesztése során, még a preformulációs szakaszban, kiemelt jelentőségű azon segédanyag inkompatibilitások felderítése, amelyek

ását. Fontos, hogy lehetőleg rövid idő alatt minél több fizikai vagy kémiai interakciót felderítsünk. A tabletta, mint gyógyszerforma,

kémiai szempontból viszonylag stabilnak an ebben az esetben is előfordulhatnak, melyeket ún. gyorsított stabilitási

segédanyag keverékeket magas páratartalomnak és hőmérsékletnek teszik ki, majd a változásokat az idő függvényében követik.

segédanyag keverékeket tároltunk a konvencionálisan elfogadott 75 %-os relatív páratartalom és 40 °C körülmények mellett. A magas páratartalom és az emelkedett

őségét, felgyorsítja a lehetséges e változás a keverékek fizikai-kémiai

transzformációs infravörös spektroszkópiás és oszkópiás (PALS) módszerekkel követtük. Az alkalmazott vizsgálatok

előnye, hogy nem igényelnek speciális mintaelőkészítést, a vizsgálati módszer az anyagok szerkezetét nem változtatja meg, így a mintákat a normál tárolási körülményeknek megfelelően, nem stressz-körülmények között vizsgálhatjuk. Ezáltal kiküszöbölhető, hogy egy invazív vagy termikus vizsgálat folyamán fellépő interakciót stabilitási/inkompatibilitási problémaként értékeljünk.

fejlesztés korai fázisában lehetővé tették számunkra, hogy kiszűrjük azokat a segédanyagokat, melyekkel a hatóanyag interakcióba lép, így a későbbiekben előforduló stabilitási problémák valószínűségét le tudtuk

156

P/III-8 THE INFLUENCE OF DRULABORATORY ANIMALS

Brezeanu Romeo¹, Adriana Brezeanu², Adr 1 Departament of Pharmacology, University of Medicina and Pharmacy Tg. Mures2 University Clinic of Primary Care Tg. Mure

The aim of this study: was the evaluation of the changes which appear in motor behavior induced by administration of a COX-2 inhibitor NSAIDs, selective serotonin reuptake inhibitor, and the combination of two elected representatives of these classes of drugs.

Materials and method: We used 30 animals divided into three equal groups which were treated with Etoricoxib, Sertraline and Etoricoxib plus Sertraline. Overall motor activity monitoring was performed using the apparatus Activity Cage, with that we meassured the number of spontaneous movements made by each animal at the times T 0, T 30, T 60 and T 90 after adminismovements are assimilated with exploratory behavior and hygiene. Vertical movements are assimilated with escape attempts and by extension, with psychomotor agitation.

Results: The groups of animals which were treated with mooverall motor behavior. The combination of the two drugs had an additive effect on decreasing the motor activity of the studied animals.

Conclusion: It was demonstrated that Etoricoxib, a commonly used drug, can antidepressant medication because selective serotonin reuptake inhibitor effect is mentained.



THE INFLUENCE OF DRUG THERAPY ON THE BEHLABORATORY ANIMALS

¹, Adriana Brezeanu², Adriana Ionitoiu²

Departament of Pharmacology, University of Medicina and Pharmacy Tg. MuresUniversity Clinic of Primary Care Tg. Mures

was the evaluation of the changes which appear in motor behavior induced by 2 inhibitor NSAIDs, selective serotonin reuptake inhibitor, and the

combination of two elected representatives of these classes of drugs.

We used 30 animals divided into three equal groups which were treated with Sertraline and Etoricoxib plus Sertraline. Overall motor activity monitoring was performed

using the apparatus Activity Cage, with that we meassured the number of spontaneous movements made by each animal at the times T 0, T 30, T 60 and T 90 after administration of therapy. Horizontal movements are assimilated with exploratory behavior and hygiene. Vertical movements are assimilated with escape attempts and by extension, with psychomotor agitation.

The groups of animals which were treated with monotherapy had similar inhibitory effects on overall motor behavior. The combination of the two drugs had an additive effect on decreasing the motor activity of the studied animals.

It was demonstrated that Etoricoxib, a commonly used drug, can antidepressant medication because selective serotonin reuptake inhibitor effect is mentained.



G THERAPY ON THE BEHAVIOR OF

Departament of Pharmacology, University of Medicina and Pharmacy Tg. Mures

was the evaluation of the changes which appear in motor behavior induced by 2 inhibitor NSAIDs, selective serotonin reuptake inhibitor, and the

We used 30 animals divided into three equal groups which were treated with Sertraline and Etoricoxib plus Sertraline. Overall motor activity monitoring was performed

using the apparatus Activity Cage, with that we meassured the number of spontaneous movements tration of therapy. Horizontal

movements are assimilated with exploratory behavior and hygiene. Vertical movements are assimilated with escape attempts and by extension, with psychomotor agitation.

notherapy had similar inhibitory effects on overall motor behavior. The combination of the two drugs had an additive effect on decreasing the

It was demonstrated that Etoricoxib, a commonly used drug, can be associated with antidepressant medication because selective serotonin reuptake inhibitor effect is mentained.

2011. április 14-15.

P/III-9 PHARMACOTHERAPY OF TGICAL PROBLEM

Bán Erika-Gyöngyi1, Kedves Hanga 1 University of Medicine and Pharmacy, Pharmacology Department, Marosvásárhely2 University of Medicine and Pharmacy, Medical Student, Marosvásárhely3 University of Medicine and Pharmacy, Clinical Pharmacy Department, Marosvásárhely4 University of Medicine and Pharmacy, Internal Medicine Department, Marosvásárhely

Introduction: Pharmacological treatment of the elderly is often very complex and difficult. These patients suffer usually from several diseases. This may be the cause while the phenomenon of polypharmacy is frequently observed in this group.

Material and method: In our present retrospective study we evaluated the case report forms from 2000 hospitalized patients. According to the study protocol and based on the inclusion and exclusion criteria 302 cases were enrolled. All of them were suffering from multiple diseases and they were receiving associated drug therapy.

Results: Regarding polypharmacy 71.19% was treateadministered drugs, and 11.25% with more than ten medicines. Also we have observed, that hyperkalemia – which was an inclusion criteria of the cases appeared as an adverse event to the administered therapy. The causes of the adverse events are possible to be the following associations: ACE inhibitors and potassium sparing diuretic, non-selective beta-blockers and spironolactone, respectively associations with dif

Discussion: The observations of the present study show, that treating elderly patients is a real pharmacological challenge. The treatment should be always personalized and carefully set up, in aim to avoid the appearance of different adver

Doktori Iskola: Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Doktori IskolaProgram: Orvosi Témavezető: Brassai Zoltán E-mail: [email protected]

PHARMACOTHERAPY OF THE ELDERLY – A REAL PHARMACOLO

, Kedves Hanga2, Máthé Lehel3, Brassai Attila1, Brassai Zoltán

University of Medicine and Pharmacy, Pharmacology Department, MarosvásárhelyUniversity of Medicine and Pharmacy, Medical Student, Marosvásárhely

e and Pharmacy, Clinical Pharmacy Department, MarosvásárhelyUniversity of Medicine and Pharmacy, Internal Medicine Department, Marosvásárhely

Pharmacological treatment of the elderly is often very complex and difficult. These ffer usually from several diseases. This may be the cause while the phenomenon of

polypharmacy is frequently observed in this group.

In our present retrospective study we evaluated the case report forms from According to the study protocol and based on the inclusion and exclusion

criteria 302 cases were enrolled. All of them were suffering from multiple diseases and they were

Regarding polypharmacy 71.19% was treated with more than five simultaneously administered drugs, and 11.25% with more than ten medicines. Also we have observed, that

which was an inclusion criteria – was a part of the illness(es) in 67.88%; but in the rest an adverse event to the administered therapy. The causes of the adverse

events are possible to be the following associations: ACE inhibitors and potassium sparing diuretic, blockers and spironolactone, respectively associations with dif

The observations of the present study show, that treating elderly patients is a real pharmacological challenge. The treatment should be always personalized and carefully set up, in aim to avoid the appearance of different adverse events.

Doktori Iskola: Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Doktori Iskola

157

A REAL PHARMACOLO-

, Brassai Zoltán4

University of Medicine and Pharmacy, Pharmacology Department, Marosvásárhely University of Medicine and Pharmacy, Medical Student, Marosvásárhely

e and Pharmacy, Clinical Pharmacy Department, Marosvásárhely University of Medicine and Pharmacy, Internal Medicine Department, Marosvásárhely

Pharmacological treatment of the elderly is often very complex and difficult. These ffer usually from several diseases. This may be the cause while the phenomenon of

In our present retrospective study we evaluated the case report forms from According to the study protocol and based on the inclusion and exclusion

criteria 302 cases were enrolled. All of them were suffering from multiple diseases and they were

d with more than five simultaneously administered drugs, and 11.25% with more than ten medicines. Also we have observed, that

was a part of the illness(es) in 67.88%; but in the rest an adverse event to the administered therapy. The causes of the adverse

events are possible to be the following associations: ACE inhibitors and potassium sparing diuretic, blockers and spironolactone, respectively associations with different NSAIDs.

The observations of the present study show, that treating elderly patients is a real pharmacological challenge. The treatment should be always personalized and carefully set up, in aim to

158

P/III-10 SINGLE–TUBE ASSAY FOR DETECFROM BIOLOGICAL FLUI

Adam Horvath1, Zoltan Peto2, Yvette Mandi 1 Department of Medical Microbiology and Immunbiology, Faculty of Medicine, University of

Szeged, Szeged, Hungary 2 Department of Anaesthesiology and Intensive Care, University of Szeged, Szeged, Hungary3 Department of Microbiology, Faculty of Science and Informatics, University of Szeged, Szeged,

Hungary

Early detection and adequate treatment of infections are critical for succeswith systemic infections. Application of blood cultures are time consuming and in the case of fungi often yield false-negative results due to low sensitivity. We found a rapid molecular diagnostic tool to detect and differentiate the most common bacterial and fungal pathogens in one single experiment. We used one fungal and one bacterial specific primer pairs for the amplification. For the amplification and the consecutive melting point analysis Roche LightCycler 1.5 system was usdifferentiate the Gram-positive and Gramof the previously described techniques, we could excite the fluorescent probes with the help of the non specific intercalary dye.

For the melting point analysis the lower channel (580 nm) of the LC 1.5 was used, while in the case of bacterial detection we used the upper channels (640 and 705 nm). The melting point analysis following the amplification was appropriate to discriminatWe could also differentiate the Grammelting temperature of the probes within an hour after without the DNA preparation. The sensitivity of the PCR reaction was up to five genomic unit per reaction. Our further aims are to detect fungal and bacterial infections from clinical samples and grow up the reliability of the method with internal control.

Doktori Iskola: Interdiszciplináris orvostudományok, SZTE ÁProgram: Orvosi Mikrobiológia Témavezető: Somogyvári Ferenc E-mail: [email protected]


TUBE ASSAY FOR DETECTION OF MICROORGANISMS FROM BIOLOGICAL FLUIDS

, Yvette Mandi1, Csaba Vagvolgyi3, Ferenc Somogyvari

Department of Medical Microbiology and Immunbiology, Faculty of Medicine, University of

Anaesthesiology and Intensive Care, University of Szeged, Szeged, HungaryDepartment of Microbiology, Faculty of Science and Informatics, University of Szeged, Szeged,

Early detection and adequate treatment of infections are critical for successful outcomes for patients with systemic infections. Application of blood cultures are time consuming and in the case of fungi

negative results due to low sensitivity. We found a rapid molecular diagnostic tool to the most common bacterial and fungal pathogens in one single experiment. We

used one fungal and one bacterial specific primer pairs for the amplification. For the amplification and the consecutive melting point analysis Roche LightCycler 1.5 system was used. In order to detect and

positive and Gram-negative bacteria’s specific FRET probes were used. In spite of the previously described techniques, we could excite the fluorescent probes with the help of the non

For the melting point analysis the lower channel (580 nm) of the LC 1.5 was used, while in the case of bacterial detection we used the upper channels (640 and 705 nm). The melting point analysis following the amplification was appropriate to discriminate the seven most frequent We could also differentiate the Gram-positive and Gram-negative bacteria in the same tube by the melting temperature of the probes within an hour after without the DNA preparation. The sensitivity

ion was up to five genomic unit per reaction. Our further aims are to detect fungal and bacterial infections from clinical samples and grow up the reliability of the method with internal

Doktori Iskola: Interdiszciplináris orvostudományok, SZTE ÁOK


MICROORGANISMS

, Ferenc Somogyvari1

Department of Medical Microbiology and Immunbiology, Faculty of Medicine, University of

Anaesthesiology and Intensive Care, University of Szeged, Szeged, Hungary Department of Microbiology, Faculty of Science and Informatics, University of Szeged, Szeged,

sful outcomes for patients with systemic infections. Application of blood cultures are time consuming and in the case of fungi

negative results due to low sensitivity. We found a rapid molecular diagnostic tool to the most common bacterial and fungal pathogens in one single experiment. We

used one fungal and one bacterial specific primer pairs for the amplification. For the amplification and ed. In order to detect and

negative bacteria’s specific FRET probes were used. In spite of the previously described techniques, we could excite the fluorescent probes with the help of the non

For the melting point analysis the lower channel (580 nm) of the LC 1.5 was used, while in the case of bacterial detection we used the upper channels (640 and 705 nm). The melting point analysis

e the seven most frequent Candida species. negative bacteria in the same tube by the

melting temperature of the probes within an hour after without the DNA preparation. The sensitivity ion was up to five genomic unit per reaction. Our further aims are to detect fungal and

bacterial infections from clinical samples and grow up the reliability of the method with internal

2011. április 14-15.

P/III-11 SEPARATION OF QUINOLELECTROPHORESIS

Aura Rusu, G. Hancu, Á. Gyéresi

University of Medicine and Pharmacy Targu Mures, Pharmaceutical Chemistry

A rapid and accurate method has been developed for effective separation and simultaneous determination of two first generation quinolones (nalidixic acid and pipemidic acid) and two second generation quinolones (ciprofloxacin and ofloxacin) by capillary electrophoresis with diodedetector. Our aim was not only to separate the four quinolones but also to optimize the analytical conditions; in order to achieve these efforts were focused additives, buffer pH, temperature, applied voltage and injection pressure on the separation.

We obtained the best electropherograms using a buffer solution containing 40 mM natrium tetraborate and 5% methanol as buffer additive (pH the four quinolones in less then 10 minutes, the order of separation being: ciprofloxacin, ofloxacin, pipemidic acid, nalidixic acid.

The analytical performance of the method watime and peak area), linearity (calibration graphs, regression equation, and correlation coefficient), limits of detection and electrophoretic mobility of the analytes.

Capillary zone electrophoresis (CZE) proved to be a fast, reliable and efficient method for the simultaneous screening of quinolones from different generations with different structural characteristics. We suggest that the method could be probably applied for the analysis of quinolones from biological samples.


SEPARATION OF QUINOLONES DERIVATES BY CA

University of Medicine and Pharmacy Targu Mures, Faculty of Pharmacy, Department of

A rapid and accurate method has been developed for effective separation and simultaneous determination of two first generation quinolones (nalidixic acid and pipemidic acid) and two second generation quinolones (ciprofloxacin and ofloxacin) by capillary electrophoresis with diodedetector. Our aim was not only to separate the four quinolones but also to optimize the analytical conditions; in order to achieve these efforts were focused on the study of buffer concentration, buffer additives, buffer pH, temperature, applied voltage and injection pressure on the separation.

We obtained the best electropherograms using a buffer solution containing 40 mM natrium tetraborate buffer additive (pH – 9.3) at + 25 KV, with whom we managed the separation of

the four quinolones in less then 10 minutes, the order of separation being: ciprofloxacin, ofloxacin,

The analytical performance of the method was evaluated by terms of: precision (RSD for migration time and peak area), linearity (calibration graphs, regression equation, and correlation coefficient), limits of detection and electrophoretic mobility of the analytes.

ZE) proved to be a fast, reliable and efficient method for the simultaneous screening of quinolones from different generations with different structural characteristics. We suggest that the method could be probably applied for the analysis of quinolones


159

ONES DERIVATES BY CAPILLARY ZONE

Faculty of Pharmacy, Department of

A rapid and accurate method has been developed for effective separation and simultaneous determination of two first generation quinolones (nalidixic acid and pipemidic acid) and two second generation quinolones (ciprofloxacin and ofloxacin) by capillary electrophoresis with diode-array detector. Our aim was not only to separate the four quinolones but also to optimize the analytical

on the study of buffer concentration, buffer additives, buffer pH, temperature, applied voltage and injection pressure on the separation.

We obtained the best electropherograms using a buffer solution containing 40 mM natrium tetraborate 9.3) at + 25 KV, with whom we managed the separation of

the four quinolones in less then 10 minutes, the order of separation being: ciprofloxacin, ofloxacin,

s evaluated by terms of: precision (RSD for migration time and peak area), linearity (calibration graphs, regression equation, and correlation coefficient),

ZE) proved to be a fast, reliable and efficient method for the simultaneous screening of quinolones from different generations with different structural characteristics. We suggest that the method could be probably applied for the analysis of quinolones

160

P/III-12 COMPARISON OF 3 ASSASUBSTRATE, CALCEIN ASELECTED SET OF COMP

Péter Szerémy, Ákos Pál, Dóra Méhn, Péter Krajcsi, Krisztina Herédi

Szegedi Tudományegyetem, Biokémiai Intézet, Szeged

The multidrug resistance protein 1 (MDR1) transporter is the most abundantly investigated adenosine triphosphate (ATP)– Binding Cassette (ABC) transporter protein. Multiple assay systems were developed to study MDR1-mediated transport and possible drugprobe substrates are used in these assays, it is difficult to directly compare the results. In this study, a common probe substrate was applied in 3 assay systems developed to study MDR1: the cellular dye efflux assay, the ATP ase assay, and the vesicular transport assay. This probe substrate is calcein acetoxymethyl ester (calcein AM), the acetoxymethyl ester derivative of the fluorescent dye, calcein. Using a common probe allows the investigation of the effect of passobtained by testing various compounds. In this study, 22 compounds with different logP values were tested in the above-mentioned 3 assay systems. The vesicular transport assay proved most sensitive, detecting 18 of 22 interactions with the protein. The ATP ase assay detected 15 interactions, whereas the cellular dye efflux assay was the least sensitive with only 10 hits. A correlation was found between the hydrophobicity of the compound and the ratio of cellular and vesicular indicating the effect of passive permeability on the result. Based on hydrophobicity, the current study provides guidelines on applying the most correct tool for studying MDR1 interactions.

Kulcsszavak: MDR1, in vitro, calcein AM,

Doktori Iskola: Multidiszciplináris orvostudományok, SZTE

Program: Biokémia, biofizika, molekuláris és sejtbiológia

Témavezetı: Krajcsi Péter



COMPARISON OF 3 ASSAY SYSTEMS USING A COSUBSTRATE, CALCEIN AM FOR STUDYING PSELECTED SET OF COMPOUNDS

Méhn, Péter Krajcsi, Krisztina Herédi-Szabó

Szegedi Tudományegyetem, Biokémiai Intézet, Szeged

The multidrug resistance protein 1 (MDR1) transporter is the most abundantly investigated adenosine Binding Cassette (ABC) transporter protein. Multiple assay systems were

mediated transport and possible drug-drug interactions. Yet, as different probe substrates are used in these assays, it is difficult to directly compare the results. In this study, a common probe substrate was applied in 3 assay systems developed to study MDR1: the cellular dye

the ATP ase assay, and the vesicular transport assay. This probe substrate is calcein acetoxymethyl ester (calcein AM), the acetoxymethyl ester derivative of the fluorescent dye, calcein. Using a common probe allows the investigation of the effect of passive permeability on the result obtained by testing various compounds. In this study, 22 compounds with different logP values were

mentioned 3 assay systems. The vesicular transport assay proved most sensitive, tions with the protein. The ATP ase assay detected 15 interactions, whereas

the cellular dye efflux assay was the least sensitive with only 10 hits. A correlation was found between the hydrophobicity of the compound and the ratio of cellular and vesicular indicating the effect of passive permeability on the result. Based on hydrophobicity, the current study provides guidelines on applying the most correct tool for studying MDR1 interactions.

Kulcsszavak: MDR1, in vitro, calcein AM, logP, correlation

Doktori Iskola: Multidiszciplináris orvostudományok, SZTE

Biokémia, biofizika, molekuláris és sejtbiológia


Y SYSTEMS USING A COMMON PROBE M FOR STUDYING P-GP USING A

Szabó

The multidrug resistance protein 1 (MDR1) transporter is the most abundantly investigated adenosine Binding Cassette (ABC) transporter protein. Multiple assay systems were

ug interactions. Yet, as different probe substrates are used in these assays, it is difficult to directly compare the results. In this study, a common probe substrate was applied in 3 assay systems developed to study MDR1: the cellular dye

the ATP ase assay, and the vesicular transport assay. This probe substrate is calcein acetoxymethyl ester (calcein AM), the acetoxymethyl ester derivative of the fluorescent dye, calcein.

ive permeability on the result obtained by testing various compounds. In this study, 22 compounds with different logP values were

mentioned 3 assay systems. The vesicular transport assay proved most sensitive, tions with the protein. The ATP ase assay detected 15 interactions, whereas

the cellular dye efflux assay was the least sensitive with only 10 hits. A correlation was found between the hydrophobicity of the compound and the ratio of cellular and vesicular transport IC50 values, indicating the effect of passive permeability on the result. Based on hydrophobicity, the current study provides guidelines on applying the most correct tool for studying MDR1 interactions.

2011. április 14-15.

P/III-13 INTRATHEKÁLISAN INJEAGONISTÁK, A DAMGO ÉMORFIN BIOSZINTÉZIST ILE ÉS A VILDAGLIPTIN AKUT ANTINOCICEPTIZIÁS HATÁSÁNAK ÖSSZE

Szentirmay Apolka1, Király Kornél1

Semmelweis Egyetem, 1Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézet, fejlıdéstani Intézet, Budapest

Elméleti háttér: Patkány izolált L4,5 hátsó gyöki ganglionszerint a DPP4 enziminhibitor Ile-Probioszintézisét Tyr-Pro prekurzorból, depolarizációs stimulus alkalmazásakor. Feltételeztük, hogy tartós gyulladás (intraplantáris carrageniganglionsejtek centrális terminálisain a gerincvelői hátsó szarvban, in vivo is. Valóban, az intrathekálisan injektált Ile-Pro-Ile és a nemhatásúak voltak a patkány Randall -akut nociceptiv stimulusra (sugárzó hő, tailantihiperalgéziás hatás mindkét esetben endomorfin 2

Célkitűzések: A DAMGO, az endomorfin 2, az Ileantinociceptív hatásának összehasonlítása.

Kísérlet menete: Az akut nocicepció vizsgálatára sugárzó hőt és tailSelitto teszten mértük az intraplantáris carragenin indukálta mechanikus hiperalgéziát. A hatóanyagok beadása direkt intrathekális injektálással történt. A nociceptiv nyomásküszöb csökkenése (hiperalgézia) a carragenin-kezelést követőenkövetően 5-15-30-60 perccel mértük az antihiperalgéziás hatásokat.

Eredmények és következtetések: Összehasonlítva a DAMGO, az endomorfin 2, az Ilevildagliptin akut antinociceptiv és antihiperalgéziás hatáserősségi hányadosait, a DAMGO esetén 6.1szeres hatáserősség-fokozódást mértünk a gyulladásos modellben (0.96 pmol/patkány antihiperalgéziás ED50 vs 5.9 pmol/patkány akut antinociceptiv ED50). A fokozódás 15.5esetén (0.86 nmol/patkány antihiperalgéziás, 13.3 nmol/patkány akut antinociceptiv ED50), míg a növekmények több mint 20-szorosak, azaz a különbségek csaknem kvalitativ jellegűek voltak az endomorfin szintézis-serkentőknél (antihiperalgéziás ED50 1.5 teljes hiánya 30 nmol/patkány dózisban). A DAMGO és az endomorfin 2 esetén mért adatok megfelelnek a korábban mások által leírt tendenciákkal, és hatástanilag jól magyarázható, hogy a fokozódási hányados miért magasabb egy parciális agonistánál (endomorfin 2) mint a teljes ("full") agonista DAMGO-nál. A szintézis-fokozóknál a lehetséges helyes magyarázat valószinűleg többtényezős.

Doktori Iskola: Gyógyszertudományok Program: Experimentális és klinikai farmakológiaTémavezető: Riba Pál E-mail: [email protected]

INTRATHEKÁLISAN INJEKTÁLT SZELEKTIV Μ-ÓPIOID AGONISTÁK, A DAMGO ÉS ENDOMORFIN 2, VALA

STIMULÁLÓ DPP4 INHIBITOROK, AZ ILEN AKUT ANTINOCICEPTIV ÉS ANTIHIPERALGÉ

ZIÁS HATÁSÁNAK ÖSSZEHASONLITÁSA PATKÁNYON 1, Puskár Zita2, Kozsurek Márk2, Rónai András Z.

Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézet, 2

Patkány izolált L4,5 hátsó gyöki ganglion-preparátumon végzett korábPro-Ile serkentette az endomorfin 2 (Tyr-Pro

Pro prekurzorból, depolarizációs stimulus alkalmazásakor. Feltételeztük, hogy tartós gyulladás (intraplantáris carragenin) esetén az in vitro modellben tapasztaltak érvényesülnek a ganglionsejtek centrális terminálisain a gerincvelői hátsó szarvban, in vivo is. Valóban, az

Ile és a nem-peptid enziminhibitor vildagliptin antihiperalgéziás -Selitto tesztben a carragenin-indukálta gyulladásos modellben, míg

akut nociceptiv stimulusra (sugárzó hő, tail-flick) nem hatottak 30 nmol/patkány dózisban sem. Az antihiperalgéziás hatás mindkét esetben endomorfin 2- és ópioid receptor-mediált volt.

A DAMGO, az endomorfin 2, az Ile-Pro-Ile és a vildagliptin antihiperalgéziás és akut antinociceptív hatásának összehasonlítása.

Az akut nocicepció vizsgálatára sugárzó hőt és tail-flick tesztet haSelitto teszten mértük az intraplantáris carragenin indukálta mechanikus hiperalgéziát. A hatóanyagok beadása direkt intrathekális injektálással történt. A nociceptiv nyomásküszöb csökkenése

kezelést követően 180 percre tetőzött, ekkor történtek a kezelések. Ezt 60 perccel mértük az antihiperalgéziás hatásokat.

Összehasonlítva a DAMGO, az endomorfin 2, az Ileantihiperalgéziás hatáserősségi hányadosait, a DAMGO esetén 6.1

fokozódást mértünk a gyulladásos modellben (0.96 pmol/patkány antihiperalgéziás ED50 vs 5.9 pmol/patkány akut antinociceptiv ED50). A fokozódás 15.5-esetén (0.86 nmol/patkány antihiperalgéziás, 13.3 nmol/patkány akut antinociceptiv ED50), míg a

szorosak, azaz a különbségek csaknem kvalitativ jellegűek voltak az endoserkentőknél (antihiperalgéziás ED50 1.5 nmol/patkány alatt, az akut antinociceptiv

teljes hiánya 30 nmol/patkány dózisban). A DAMGO és az endomorfin 2 esetén mért adatok megfelelnek a korábban mások által leírt tendenciákkal, és hatástanilag jól magyarázható, hogy a fokozódási

gasabb egy parciális agonistánál (endomorfin 2) mint a teljes ("full") agonista fokozóknál a lehetséges helyes magyarázat valószinűleg többtényezős.

farmakológia

161

ÓPIOID RECEPTOR-S ENDOMORFIN 2, VALAMINT AZ ENDO-

ITOROK, AZ ILE-PRO-V ÉS ANTIHIPERALGÉ-

, Rónai András Z.1

2Anatómiai, Szövet- és

preparátumon végzett korábbi vizsgálataink Pro-Phe-Phe-NH2) de novo

Pro prekurzorból, depolarizációs stimulus alkalmazásakor. Feltételeztük, hogy n) esetén az in vitro modellben tapasztaltak érvényesülnek a

ganglionsejtek centrális terminálisain a gerincvelői hátsó szarvban, in vivo is. Valóban, az peptid enziminhibitor vildagliptin antihiperalgéziás

indukálta gyulladásos modellben, míg flick) nem hatottak 30 nmol/patkány dózisban sem. Az

mediált volt.

Ile és a vildagliptin antihiperalgéziás és akut

flick tesztet használtunk. Randall- Selitto teszten mértük az intraplantáris carragenin indukálta mechanikus hiperalgéziát. A hatóanyagok beadása direkt intrathekális injektálással történt. A nociceptiv nyomásküszöb csökkenése

180 percre tetőzött, ekkor történtek a kezelések. Ezt

Összehasonlítva a DAMGO, az endomorfin 2, az Ile-Pro-Ile valamint a antihiperalgéziás hatáserősségi hányadosait, a DAMGO esetén 6.1-

fokozódást mértünk a gyulladásos modellben (0.96 pmol/patkány antihiperalgé--szörös volt endomorfin 2

esetén (0.86 nmol/patkány antihiperalgéziás, 13.3 nmol/patkány akut antinociceptiv ED50), míg a szorosak, azaz a különbségek csaknem kvalitativ jellegűek voltak az endo-

nmol/patkány alatt, az akut antinociceptiv teljes hiánya 30 nmol/patkány dózisban). A DAMGO és az endomorfin 2 esetén mért adatok megfelel-nek a korábban mások által leírt tendenciákkal, és hatástanilag jól magyarázható, hogy a fokozódási

gasabb egy parciális agonistánál (endomorfin 2) mint a teljes ("full") agonista fokozóknál a lehetséges helyes magyarázat valószinűleg többtényezős.

162



2011. április 14-15.

Dr. Bánhegyi Gábor egyetemi tanárDr. Dobolyi Árpád tudományos főmunkatárs

P/IV POSZTERSZEKCIÓ

Elnök: Dr. Bánhegyi Gábor egyetemi tanár

Dr. Dobolyi Árpád tudományos főmunkatárs

163

Dr. Dobolyi Árpád tudományos főmunkatárs

164


2011. április 14-15.

P/IV-1 A CIRKADIÁN ÓRA HATÁVÁLASZAIRA

Ella Krisztina

Semmelweis Egyetem, Élettani Intézet, Budapest

A cirkadián ritmus a különböző környezeti tényezők ciklusos változásához igazítja az életműködéseket, így segíti a szervezet környezethez való alkalmazkodását. A periódushosszt diktáló endogén oszcillátor. A ritmusgenerálás sejt szinten zajlik. Az emlősök központi órája a suprachiasmaticus magban található, amely szinkronizálni képes a perifériás sejtek óráit. Az emlős óra egy transzkripciósvisszacsatoláson alapul. Az oszcillátor negatív komponensei a Cryptochrom (CRY) és a Period (PER) fehérjék. Génjeik átíródását a pozitív elem szerepét betöltő CLOCK és BMAL1 fehértranszkripciós faktor komplex serkenti. Amennyiben a PER és CRY komplexe kellően magas koncentrációt ér el a magban, gátolja a CLOCKegy érési folyamaton megy keresztül, aminek nyomán a mennyiCLOCK-BMAL1-komplex felszabadul a gátlás alól és egy újabb ciklus veszi kezdetét.

Munkánk célja annak vizsgálata, hogy makrofág sejtek perifériás órái miképp szinkronizálhatóak, valamint hogy a sejtek effektor válaszait hogyan befolyásolja a saját cirkadián óraműködésük.

Eddigi vizsgálatainkat Raw-264.7 egér eredetű makrofág, MonoMac és Uvalamint PLB-985 humán mieloid sejtvonalakon végeztük. Realsejtvonalban kimutattuk több központi óragén expresszióját.

A sejtek szinkronizálásához többféle módszert alkalmaztunk: a sejttenyésztő médiumban többszörösére emelt szérumkoncentráció, dexamethason kezelés, valamint újabb vizsgálataink szerint a sejtek fibroblaszt sejtkultúrán való növesztése is szinkronizálja a makrofágok molemelyet az óragének mRNS szintjében mutatkozó oszcilláció támaszt alá.

Az effektor funkciók cirkadián jellegű változásainak vizsgálata során a szinkronizáció után a sejteken különböző időpontokban vizsgáljuk és összehasonlítjuk a sejtválaszosorán a MonoMac és U-937 sejtek fagocitózisa, valamint a MonoMac sejtek szuperoxidmutatott cirkadián ritmust. Ez utóbbi feltehetően összefügg a sejtfelszíni mennyiségében tapasztalt változásával.

Eddigi vizsgálataink alapján elmondhatjuk, hogy a sejtek cirkadián órája befolyásolja a makrofág sejtek válaszkészségét.

Doktori Iskola: Molekuláris orvostudományokProgram: Celluláris és molekuláris élettanTémavezető: Káldi Krisztina E-mail: [email protected]

A CIRKADIÁN ÓRA HATÁSAI MAKROFÁG SEJTEK EFFEKTOR

Semmelweis Egyetem, Élettani Intézet, Budapest

A cirkadián ritmus a különböző környezeti tényezők ciklusos változásához igazítja az életműködéseket, így segíti a szervezet környezethez való alkalmazkodását. A cirkadián óra egy közelítőleg 24 órás periódushosszt diktáló endogén oszcillátor. A ritmusgenerálás sejt szinten zajlik. Az emlősök központi órája a suprachiasmaticus magban található, amely - még nem teljesen azonosított szignálok révén

épes a perifériás sejtek óráit. Az emlős óra egy transzkripciósvisszacsatoláson alapul. Az oszcillátor negatív komponensei a Cryptochrom (CRY) és a Period (PER) fehérjék. Génjeik átíródását a pozitív elem szerepét betöltő CLOCK és BMAL1 fehértranszkripciós faktor komplex serkenti. Amennyiben a PER és CRY komplexe kellően magas koncentrációt ér el a magban, gátolja a CLOCK-BMAL1 aktivitását. A megszintetizálódott PER és CRY egy érési folyamaton megy keresztül, aminek nyomán a mennyiségük folyamatosan csökken. Ezután a

komplex felszabadul a gátlás alól és egy újabb ciklus veszi kezdetét.


264.7 egér eredetű makrofág, MonoMac és U985 humán mieloid sejtvonalakon végeztük. Real-time PCR technikával valamennyi

sejtvonalban kimutattuk több központi óragén expresszióját.

ronizálásához többféle módszert alkalmaztunk: a sejttenyésztő médiumban többszörösére emelt szérumkoncentráció, dexamethason kezelés, valamint újabb vizsgálataink szerint a sejtek fibroblaszt sejtkultúrán való növesztése is szinkronizálja a makrofágok molemelyet az óragének mRNS szintjében mutatkozó oszcilláció támaszt alá.

Az effektor funkciók cirkadián jellegű változásainak vizsgálata során a szinkronizáció után a sejteken különböző időpontokban vizsgáljuk és összehasonlítjuk a sejtválaszok intenzitását. Eddigi kísérleteink

937 sejtek fagocitózisa, valamint a MonoMac sejtek szuperoxidmutatott cirkadián ritmust. Ez utóbbi feltehetően összefügg a gp91phox fagocita

asztalt változásával.

Eddigi vizsgálataink alapján elmondhatjuk, hogy a sejtek cirkadián órája befolyásolja a makrofág sejtek

Doktori Iskola: Molekuláris orvostudományok Program: Celluláris és molekuláris élettan

165

SEJTEK EFFEKTOR

A cirkadián ritmus a különböző környezeti tényezők ciklusos változásához igazítja az életműködéseket, cirkadián óra egy közelítőleg 24 órás

periódushosszt diktáló endogén oszcillátor. A ritmusgenerálás sejt szinten zajlik. Az emlősök központi még nem teljesen azonosított szignálok révén -

épes a perifériás sejtek óráit. Az emlős óra egy transzkripciós-transzlációs visszacsatoláson alapul. Az oszcillátor negatív komponensei a Cryptochrom (CRY) és a Period (PER) fehérjék. Génjeik átíródását a pozitív elem szerepét betöltő CLOCK és BMAL1 fehérjékből álló transzkripciós faktor komplex serkenti. Amennyiben a PER és CRY komplexe kellően magas

BMAL1 aktivitását. A megszintetizálódott PER és CRY ségük folyamatosan csökken. Ezután a

komplex felszabadul a gátlás alól és egy újabb ciklus veszi kezdetét.


264.7 egér eredetű makrofág, MonoMac és U-937 humán makrofág, time PCR technikával valamennyi

ronizálásához többféle módszert alkalmaztunk: a sejttenyésztő médiumban többszörösére emelt szérumkoncentráció, dexamethason kezelés, valamint újabb vizsgálataink szerint a sejtek fibroblaszt sejtkultúrán való növesztése is szinkronizálja a makrofágok molekuláris óráját,

Az effektor funkciók cirkadián jellegű változásainak vizsgálata során a szinkronizáció után a sejteken k intenzitását. Eddigi kísérleteink

937 sejtek fagocitózisa, valamint a MonoMac sejtek szuperoxid-termelése fagocita-oxidáz komponens

Eddigi vizsgálataink alapján elmondhatjuk, hogy a sejtek cirkadián órája befolyásolja a makrofág sejtek

166

P/IV-2 A STATISZTIKAI MEGKÖVIZSGÁLATOKBAN: AZ ANEMZETKÖZI EREDMÉNYE

Hadadi Éva1,2, Virág Viktor1,2, Csorba OrsolyaAdrienne3, Németh Zsuzsanna2, Hullám Gábor 1 Genetika, Sejt és Immunbiológiai Intézet, Semmelweis Egyetem, Budapest2 Csertex Kutató Laboratórium, Budapest, Hungary3 Heim Pál Gyermekkórház, Budapest4 MTA - Gyulladásbiológiai és Immunogenomikai Kutatócsoport, Budapest5 Méréstechnika és Infromációs Rendszerek Tanszék, BME, Budapest

Az asztma napjaink egyik leggyakoribb krónikus légúti megbetegedése, mely kialakulásának hátterében genetikai és környezeti tényezők egyaránt szerepet játszanak. Napjainkig humán és állat modell vizsgálatok számos kandidáns gént hoztak összefüggésbe az asztmával, bár ezek közül sok esetben nem sikerült megismételni, vagy humán populáción is megerősíteni az asszociegymásnak ellentmondó eredmények részben az eltérő, esetenként túlságosan megengedő vagy éppenséggel a túl szigorú statisztikai alkalmazásoknak köszönhető.

Tanulmányunk célja a hagyományos statisztikai módszerek (logisztikus regresszió) korlátainak szemléltetése, valamint a munkacsoportunk által kifejlesztett új statisztikai módszer, a BN-BMLA (Bayesáltalunk végzett jelölt gén asszociációs vizsgálaton. Továpolymorphism) azonosítása, melyek a magyar populációban szerepet játszhatnak az asztma pathomechanizmusában.

Eset-kontroll vizsgálatunkban 96 SNP asszociációs vizsgálatát végeztük magyar populáción. A genotipizálást egybázisos primer extenziós módszeren alapuló SNPstream Genotyping rendszerrel végeztük 349 asztmás és 461 kontroll mintán.programokkal történt. Célváltozóként különböző asztma

Összegezve eredményeinket, a hagyományos módszer 3 gén: C5, NPPA, JAK3 3 SNPcélváltozóhoz, míg a Bayes-hálós módszer 4 gén: C5, NOS1, IFNGR2, IL13 5 SNPcélváltozóhoz fűződő asszociáltságát mutatta ki.

Amint már számos genom-szintű asszlátható, hogy a hagyományos statisztikai módszer túlontúl konzervatív, ami szükségessé teszi az új statisztikai megközelítések (pl. BN-BMLA) felé nyitást.

A munkánk folytatásaként további SNP mszeretnénk folyamatosan fejleszteni a BN



A STATISZTIKAI MEGKÖZELÍTÉS FONTOSSÁGA AVIZSGÁLATOKBAN: AZ ASZTMA GENOMIKAI VIZSNEMZETKÖZI EREDMÉNYEK TÜKRÉBEN

, Csorba Orsolya1, Ungvári Ildikó1, S. Vángor , Hullám Gábor5, Antal Péter5, Falus András

Genetika, Sejt és Immunbiológiai Intézet, Semmelweis Egyetem, BudapestCsertex Kutató Laboratórium, Budapest, Hungary

udapest Gyulladásbiológiai és Immunogenomikai Kutatócsoport, Budapest

Méréstechnika és Infromációs Rendszerek Tanszék, BME, Budapest

Az asztma napjaink egyik leggyakoribb krónikus légúti megbetegedése, mely kialakulásának és környezeti tényezők egyaránt szerepet játszanak. Napjainkig humán és állat

modell vizsgálatok számos kandidáns gént hoztak összefüggésbe az asztmával, bár ezek közül sok esetben nem sikerült megismételni, vagy humán populáción is megerősíteni az asszociegymásnak ellentmondó eredmények részben az eltérő, esetenként túlságosan megengedő vagy éppenséggel a túl szigorú statisztikai alkalmazásoknak köszönhető.

Tanulmányunk célja a hagyományos statisztikai módszerek (χ2 teszt Bonferroni korrekcilogisztikus regresszió) korlátainak szemléltetése, valamint a munkacsoportunk által kifejlesztett új

BMLA (Bayes-hálón alapuló Bayesi többszintű elemzés) tesztelése az általunk végzett jelölt gén asszociációs vizsgálaton. Továbbá olyan új SNPpolymorphism) azonosítása, melyek a magyar populációban szerepet játszhatnak az asztma

kontroll vizsgálatunkban 96 SNP asszociációs vizsgálatát végeztük magyar populáción. A ybázisos primer extenziós módszeren alapuló SNPstream Genotyping rendszerrel

végeztük 349 asztmás és 461 kontroll mintán. A statisztikai elemzés SPSS v17 és BNprogramokkal történt. Célváltozóként különböző asztma-endofenotípusokat vizsgáltunk.

ezve eredményeinket, a hagyományos módszer 3 gén: C5, NPPA, JAK3 3 SNPhálós módszer 4 gén: C5, NOS1, IFNGR2, IL13 5 SNP

célváltozóhoz fűződő asszociáltságát mutatta ki.

szintű asszociációs vizsgálatban rámutattak, a mi eredményeink alapján is látható, hogy a hagyományos statisztikai módszer túlontúl konzervatív, ami szükségessé teszi az új

BMLA) felé nyitást.

A munkánk folytatásaként további SNP méréseket tervezünk, melyek eredményeinek elemzése során szeretnénk folyamatosan fejleszteni a BN-BMLA programot.

Molekuláris orvostudományok Program: A humán molekuláris genetika és a géndiagnosztika alapjai


ZELÍTÉS FONTOSSÁGA A GENETIKAI SZTMA GENOMIKAI VIZSGÁLATA A

, S. Vángor Mónika1, Nagy , Falus András1,4, Szalai Csaba3,4

Genetika, Sejt és Immunbiológiai Intézet, Semmelweis Egyetem, Budapest

Gyulladásbiológiai és Immunogenomikai Kutatócsoport, Budapest

Az asztma napjaink egyik leggyakoribb krónikus légúti megbetegedése, mely kialakulásának és környezeti tényezők egyaránt szerepet játszanak. Napjainkig humán és állat

modell vizsgálatok számos kandidáns gént hoztak összefüggésbe az asztmával, bár ezek közül sok esetben nem sikerült megismételni, vagy humán populáción is megerősíteni az asszociációt. Az egymásnak ellentmondó eredmények részben az eltérő, esetenként túlságosan megengedő vagy

χ2 teszt Bonferroni korrekcióval és logisztikus regresszió) korlátainak szemléltetése, valamint a munkacsoportunk által kifejlesztett új

hálón alapuló Bayesi többszintű elemzés) tesztelése az bbá olyan új SNP-k (single nucleotide

polymorphism) azonosítása, melyek a magyar populációban szerepet játszhatnak az asztma

kontroll vizsgálatunkban 96 SNP asszociációs vizsgálatát végeztük magyar populáción. A ybázisos primer extenziós módszeren alapuló SNPstream Genotyping rendszerrel

A statisztikai elemzés SPSS v17 és BN-BMLA endofenotípusokat vizsgáltunk.

ezve eredményeinket, a hagyományos módszer 3 gén: C5, NPPA, JAK3 3 SNP-jének négy hálós módszer 4 gén: C5, NOS1, IFNGR2, IL13 5 SNP-jének kilenc

ociációs vizsgálatban rámutattak, a mi eredményeink alapján is látható, hogy a hagyományos statisztikai módszer túlontúl konzervatív, ami szükségessé teszi az új

éréseket tervezünk, melyek eredményeinek elemzése során

2011. április 14-15.

P/IV-3 ALLERGIZÁLT EGÉR MODEREDMÉNYEIN ALAPULÓ POPULÁCIÓN

Virág Viktor1,2, Hadadi Éva1,2, Csorba OrsolyaMónika2, Németh Zsuzsanna1, Hullám Gábor 1 Csertex Kutató Laboratórium, Budapest, Magyarország2 Genetika, Sejt és Immunbiológiai Intézet, Semmelweis Egyetem, Budapest, Magyarország3 Heim Pál Gyermekkórház, Budapest, 4 MTA - Gyulladásbiológiai és Immunogenomikai Kutatócsoport, Budapest, 5 Méréstechnika és Infromációs Rendszerek Tanszék, BME, Budapest,

Bevezetés: Az asztma komplex multifaktoriális tüdőbetegség, melynek egyik fő jellemzője a kis légutak epizódokban jelentkező gyulladása és változó mértékű, rendszerint reverzibilis szűkülete különböző triggelerő tényezők hatására.

Munkánk célja az asztma pathomechaalkalmasak lehetnek terápiás célpontoknak.

Anyagok és módszerek: A munkacsoportunk által korábban végzett, OVA indukált egér modell teljes genom génexpressziós vizsgálatának eredményei alapján összefüggésbe hozhatóak asztmával és humán megfelelőjük is van. Ezen gének informatikai szűrését és az SNP-k szelekcióját a kutatócsoport által fejlesztett webvégeztük.

A genotipizálást multiplex PCR-rel, egybázisos primer extenziós módszeren alapuló Beckman SNPstream Genotyping rendszerrel végeztük. Vizsgálatunk során 349 asztmás és 461 kontroll mintát vizsgáltunk. Az adatok elemzésekor használt χ2 tesztet végeztük. A Bayes-hálós elemzés (Bayesian Network Baysian multilevel analysis BNáltal fejlesztett programmal készült.

Eredmények: Az informatikai szűrés során a kiválasztott 96 SNPAutoprimer softwer segítségével.

A frekventista statisztika eredményeként, Bonferroni korrekciót követően, három SNP (AIF1: rs2857600, PPARGC1B: rs32588, CCL2: rs991804) mutatott szignifikáns asszociációt asztmával a vizsgáltpopulációban. A Bayesi statisztika eredménye részben megerősíti a frekventista módszer eredményeit (AIF1: rs2857600, CCL2: rs991804), valamint további két asztmával asszociációt mutató SNP (LY9: rs474131, CCL8: rs1821142) került előtérbe.

Következtetés: A vizsgálatunk eredményeként több olyan géna vizsgált populációban, melyet korábban asztmával kapcsoltan még nem, vagy alig vizsgáltak. A továbbiakban ezen géneknek az asztma pathomechanizmusában betöltött szer


ALLERGIZÁLT EGÉR MODEL TELJES GENOM GÉNEEREDMÉNYEIN ALAPULÓ SNP VIZSGÁLAT HUMAN

, Csorba Orsolya2, Ungvári Ildikó2, Semsei F. Ágnes, Hullám Gábor5, Antal Péter5, Falus András2,4

Csertex Kutató Laboratórium, Budapest, Magyarország Genetika, Sejt és Immunbiológiai Intézet, Semmelweis Egyetem, Budapest, MagyarországHeim Pál Gyermekkórház, Budapest, Magyarország

Gyulladásbiológiai és Immunogenomikai Kutatócsoport, Budapest, Méréstechnika és Infromációs Rendszerek Tanszék, BME, Budapest, Magyarország

Az asztma komplex multifaktoriális tüdőbetegség, melynek egyik fő jellemzője a kis légutak epizódokban jelentkező gyulladása és változó mértékű, rendszerint reverzibilis szűkülete különböző

Munkánk célja az asztma pathomechanizmusában résztvevő olyan új gének és SNPalkalmasak lehetnek terápiás célpontoknak.

A munkacsoportunk által korábban végzett, OVA indukált egér modell teljes genom génexpressziós vizsgálatának eredményei alapján 181 gént választottunk ki, az alapján, hogy összefüggésbe hozhatóak asztmával és humán megfelelőjük is van. Ezen gének informatikai szűrését és az

k szelekcióját a kutatócsoport által fejlesztett web-alapú adatgyűjtő és adatelemző rendszerrel

rel, egybázisos primer extenziós módszeren alapuló Beckman SNPstream Genotyping rendszerrel végeztük. Vizsgálatunk során 349 asztmás és 461 kontroll mintát vizsgáltunk. Az

χ2 tesztet és logisztikus regresszió analízist az SPSSv17 programmal hálós elemzés (Bayesian Network Baysian multilevel analysis BN

Az informatikai szűrés során a kiválasztott 96 SNP-re két 48 plexes panelt terveztünk az

A frekventista statisztika eredményeként, Bonferroni korrekciót követően, három SNP (AIF1: rs2857600, PPARGC1B: rs32588, CCL2: rs991804) mutatott szignifikáns asszociációt asztmával a vizsgáltpopulációban. A Bayesi statisztika eredménye részben megerősíti a frekventista módszer eredményeit (AIF1: rs2857600, CCL2: rs991804), valamint további két asztmával asszociációt mutató SNP (LY9: rs474131, CCL8: rs1821142) került előtérbe.

vizsgálatunk eredményeként több olyan gén-asztma asszociációt találtunk (pl. AIF1, LY9) a vizsgált populációban, melyet korábban asztmával kapcsoltan még nem, vagy alig vizsgáltak. A továbbiakban ezen géneknek az asztma pathomechanizmusában betöltött szerepét kívánjuk vizsgálni.

Doktori Iskola: Molekuláris orvostudományok A humán molekuláris genetika és a géndiagnosztika alapjai

167

EL TELJES GENOM GÉNEXPRESSZIÓS SNP VIZSGÁLAT HUMAN ASZTMÁS

, Semsei F. Ágnes2, Vángor 2,4, Szalai Csaba3,4

Genetika, Sejt és Immunbiológiai Intézet, Semmelweis Egyetem, Budapest, Magyarország

Gyulladásbiológiai és Immunogenomikai Kutatócsoport, Budapest, Magyarország Magyarország

Az asztma komplex multifaktoriális tüdőbetegség, melynek egyik fő jellemzője a kis légutak epizódokban jelentkező gyulladása és változó mértékű, rendszerint reverzibilis szűkülete különböző

nizmusában résztvevő olyan új gének és SNP-k feltárása, melyek

A munkacsoportunk által korábban végzett, OVA indukált egér modell teljes 181 gént választottunk ki, az alapján, hogy

összefüggésbe hozhatóak asztmával és humán megfelelőjük is van. Ezen gének informatikai szűrését és az alapú adatgyűjtő és adatelemző rendszerrel

rel, egybázisos primer extenziós módszeren alapuló Beckman SNPstream Genotyping rendszerrel végeztük. Vizsgálatunk során 349 asztmás és 461 kontroll mintát vizsgáltunk. Az

s regresszió analízist az SPSSv17 programmal hálós elemzés (Bayesian Network Baysian multilevel analysis BN-BMLA) a kutatócsoport

48 plexes panelt terveztünk az

A frekventista statisztika eredményeként, Bonferroni korrekciót követően, három SNP (AIF1: rs2857600, PPARGC1B: rs32588, CCL2: rs991804) mutatott szignifikáns asszociációt asztmával a vizsgált populációban. A Bayesi statisztika eredménye részben megerősíti a frekventista módszer eredményeit (AIF1: rs2857600, CCL2: rs991804), valamint további két asztmával asszociációt mutató SNP (LY9:

asztma asszociációt találtunk (pl. AIF1, LY9) a vizsgált populációban, melyet korábban asztmával kapcsoltan még nem, vagy alig vizsgáltak. A

epét kívánjuk vizsgálni.

168

P/IV-4 COMPARATIVE STUDY OFCIRCUITRIES IN THE SQUIRREL MONKEY

Ashaber Mária1, Pálfi Emese1, Palmer, CoryNégyessy László1 1 Neurobionics Research Group, Hungarian Academy of Sciences

University - Semmelweis University, Budapest, Hungary2 Alfréd Rényi Institute of Mathemathics, Hungarian Academy of Science Budapest, Hungary3 Department of Psychology, Vanderbilt University, Nashville, USA,4 Departments of Radiology and Radiological Science, Psychology, and I

Science, Vanderbilt University, Nashville, USA

Areas 3b and 1 of primary somatosensory cortex (SI), which play fundamental role in tactile perception, bear close anatomical and functional relationship. Although the specific function oareas is hard to decipher, it is thought that area 1 represents a higher processing stage than area 3b. explore the preference of the neuronal connections, both in terms of inputs and targets, on the somatotopic representation we examined the neural connectivity underlying the functional organization of area 1 and area 3b. Functional mapping was combined with neuronal tract tracing to investigate the input and output preference of distal finger pad representations in SI. Neuronal connections werewith the functional maps obtained via neurophysiological experiments. Our results indicate that the strongest input was restricted to the injected finger pad representation in both areas 3b and 1. Additionally, the following similarities were obseretrograde labeling of the two areas analyzed: 1) intrinsic connections were reciprocally distributed between neighboring finger representation regions, supporting their close functional interactions during touch; 2) the interareal connections were mostly restricted to homotopic representations. However, it was found that the area of the strongest input of the injected representation was significantly smaller in area 1 than in 3b. Interestingly, when considering tfactor, the skin area represented by the densest retrograde labeling was not statistically different in areas 3b and 1. In agreement with previous observations, this finding suggests a larger convergence of peripheral somatosensory information on neurons in area 1 than in 3b, which could result in the larger complexity of area 1 receptive fields compared to that of area 3b.

Doktori Iskola: Szentágothai János Idegtudományok

Program: Neuromorfológia és sejtbiológia

Témavezetı: Négyessy László



COMPARATIVE STUDY OF PRIMARY SOMATOSENSORQUIRREL MONKEY

, Palmer, Cory2, Friedman, Robert3, Chen Li Min

Neurobionics Research Group, Hungarian Academy of Sciences - Péter Pázmány Catholic University, Budapest, Hungary

Alfréd Rényi Institute of Mathemathics, Hungarian Academy of Science Budapest, HungaryDepartment of Psychology, Vanderbilt University, Nashville, USA, Departments of Radiology and Radiological Science, Psychology, and Institute of Imaging Science, Vanderbilt University, Nashville, USA

Areas 3b and 1 of primary somatosensory cortex (SI), which play fundamental role in tactile perception, bear close anatomical and functional relationship. Although the specific function oareas is hard to decipher, it is thought that area 1 represents a higher processing stage than area 3b. explore the preference of the neuronal connections, both in terms of inputs and targets, on the somatotopic

ural connectivity underlying the functional organization of area 1 and area 3b. Functional mapping was combined with neuronal tract tracing to investigate the input and output preference of distal finger pad representations in SI. Neuronal connections werewith the functional maps obtained via neurophysiological experiments. Our results indicate that the strongest input was restricted to the injected finger pad representation in both areas 3b and 1. Additionally, the following similarities were observed in the distribution of anterograde and retrograde labeling of the two areas analyzed: 1) intrinsic connections were reciprocally distributed between neighboring finger representation regions, supporting their close functional interactions

; 2) the interareal connections were mostly restricted to homotopic representations. However, it was found that the area of the strongest input of the injected representation was significantly smaller in area 1 than in 3b. Interestingly, when considering tfactor, the skin area represented by the densest retrograde labeling was not statistically different in areas 3b and 1. In agreement with previous observations, this finding suggests a larger convergence of

y information on neurons in area 1 than in 3b, which could result in the larger complexity of area 1 receptive fields compared to that of area 3b.




PRIMARY SOMATOSENSORY CORTICAL

, Chen Li Min4, Roe A.W.3,

Péter Pázmány Catholic

Alfréd Rényi Institute of Mathemathics, Hungarian Academy of Science Budapest, Hungary

nstitute of Imaging

Areas 3b and 1 of primary somatosensory cortex (SI), which play fundamental role in tactile perception, bear close anatomical and functional relationship. Although the specific function of these areas is hard to decipher, it is thought that area 1 represents a higher processing stage than area 3b. To explore the preference of the neuronal connections, both in terms of inputs and targets, on the somatotopic

ural connectivity underlying the functional organization of area 1 and area 3b. Functional mapping was combined with neuronal tract tracing to investigate the input and output preference of distal finger pad representations in SI. Neuronal connections were aligned with the functional maps obtained via neurophysiological experiments. Our results indicate that the strongest input was restricted to the injected finger pad representation in both areas 3b and 1.

rved in the distribution of anterograde and retrograde labeling of the two areas analyzed: 1) intrinsic connections were reciprocally distributed between neighboring finger representation regions, supporting their close functional interactions

; 2) the interareal connections were mostly restricted to homotopic representations. However, it was found that the area of the strongest input of the injected representation was significantly smaller in area 1 than in 3b. Interestingly, when considering the cortical magnification factor, the skin area represented by the densest retrograde labeling was not statistically different in areas 3b and 1. In agreement with previous observations, this finding suggests a larger convergence of

y information on neurons in area 1 than in 3b, which could result in the larger

2011. április 14-15.

P/IV-5 DYNAMIC CHANGES OF CPILOCARPINE-INDUCED EPILEPSY IN

Karlócai Rita1, Tóth Kinga1, Watanabe Masahiko 1 Institute of Experimental Medicine, Hung. Acad. Sci., Budapest, Hungary2 Department of Anatomy, Hokkaido University School of Medicine, Sapporo, Japan

The endocannabinoid system plays a central role in retrograde synaptic communication. Using the pilocarpine model of epilepsy we examined the expression pattern of type 1 cannabinoid receptor (CB1) in the hippocampi of CD1 mice acute and chronic phase of ethe acute seizures, animals were classified as “weakly” or “strongly” epileptic using the modified Racine scale. In the weak group none of the hippocampi were sclerotic; however in the strong group the hippocampi of mice showed sclerosis in most cases.

In control samples the most intense staining of CB1the dentate gyrus, and in str. pyramidale. In the weak animals no significant change was seen compared to controls. In strong animals however, 2 hours after pilocarpine injection, a massive reduction in CB1-positive elements occurred in the hippocampus.

Two months after the injection, the general CB1stronger throughout the hippocampus. Most striking difference was found in the str. moleculare and granulosum, and in str. pyramidale and radiatum. Detailed electronmicroscopic analysis showed an increase in the ratio of symmetric synapses among the CB1 positive terminals. Short the endocannabinoid system revealed in this study may reflect a receptor internalization process due to an increase of the endocannabinoid levels, whereas long term changes may be due to sprouting of the GABAergic fibers along with the enha

Support: EPICURE FP6 EC LSH-CT-2006

Doktori Iskola: Szentágothai János IdegtudományokProgram: Sejtmorfológia és sejtbiológiaTémavezető: Maglóczky Zsófia E-mail: [email protected]

DYNAMIC CHANGES OF CB1 RECEPTOR IMMUNOREINDUCED EPILEPSY IN MICE

, Watanabe Masahiko2, Freund Tamás1, Maglóczky Zsófia

Medicine, Hung. Acad. Sci., Budapest, HungaryDepartment of Anatomy, Hokkaido University School of Medicine, Sapporo, Japan

The endocannabinoid system plays a central role in retrograde synaptic communication. Using the pilocarpine model of epilepsy we examined the expression pattern of type 1 cannabinoid receptor (CB1) in the hippocampi of CD1 mice acute and chronic phase of epilepsy. Based on behavioral signs of the acute seizures, animals were classified as “weakly” or “strongly” epileptic using the modified Racine scale. In the weak group none of the hippocampi were sclerotic; however in the strong group

ce showed sclerosis in most cases.

In control samples the most intense staining of CB1-positive fibers was found in the molecular layer of the dentate gyrus, and in str. pyramidale. In the weak animals no significant change was seen

In strong animals however, 2 hours after pilocarpine injection, a massive positive elements occurred in the hippocampus.

Two months after the injection, the general CB1-immunostaining in sclerotic samples was much hippocampus. Most striking difference was found in the str. moleculare and

granulosum, and in str. pyramidale and radiatum. Detailed electronmicroscopic analysis showed an increase in the ratio of symmetric synapses among the CB1 positive terminals. Short the endocannabinoid system revealed in this study may reflect a receptor internalization process due to an increase of the endocannabinoid levels, whereas long term changes may be due to sprouting of the GABAergic fibers along with the enhancement of CB1 receptor expression in inhibitory synapses.

2006-037315

Doktori Iskola: Szentágothai János Idegtudományok Program: Sejtmorfológia és sejtbiológia

169

B1 RECEPTOR IMMUNOREACTIVITY IN

, Maglóczky Zsófia1

Medicine, Hung. Acad. Sci., Budapest, Hungary Department of Anatomy, Hokkaido University School of Medicine, Sapporo, Japan

The endocannabinoid system plays a central role in retrograde synaptic communication. Using the pilocarpine model of epilepsy we examined the expression pattern of type 1 cannabinoid receptor

pilepsy. Based on behavioral signs of the acute seizures, animals were classified as “weakly” or “strongly” epileptic using the modified Racine scale. In the weak group none of the hippocampi were sclerotic; however in the strong group

positive fibers was found in the molecular layer of the dentate gyrus, and in str. pyramidale. In the weak animals no significant change was seen

In strong animals however, 2 hours after pilocarpine injection, a massive

immunostaining in sclerotic samples was much hippocampus. Most striking difference was found in the str. moleculare and

granulosum, and in str. pyramidale and radiatum. Detailed electronmicroscopic analysis showed an increase in the ratio of symmetric synapses among the CB1 positive terminals. Short term changes in the endocannabinoid system revealed in this study may reflect a receptor internalization process due to an increase of the endocannabinoid levels, whereas long term changes may be due to sprouting of

ncement of CB1 receptor expression in inhibitory synapses.

170

P/IV-6 EFFECTS OF NESFATIN

Könczöl Katalin1, Zelena Dóra2, Pintér Ottó 1 Neuromorphological and Neuroendocrine Reserch Group, Department of Anatomy, Histology

and Embryology, Semmelweis University and the Hungarian Academy of Sciences, Budapest, Hungary

2 Institute of Experimental Medicine, Hungarian Academy of Sciences, Budapest, Hungary

Nesfatin-1 is an anorexigenic peptide, reduces food intake, and plays a role in stress investigate other functions mediated by nesfatinperformed telemetric experiments and measured food intake, core body temperature, locomotor activity, and heart rate (HR) of rats for 48 h after icv reduced nocturnal food intake for 2 days applied either during the day or at night. Nesfatinbody temperature immediately after nighttime application, and produced a small and belated elevation applied during the day. In both cases, body temperature of treated rats was markedly higher than that of controls during the light phases of the 48h lasting observation period, together with a reduced amplitude of the diurnal temperature rhythm. After daytime dThere was no change in locomotion. Serotonin and thyrotropincaudal raphe neurons may act as premotor neurons that activate autonomic preganglionic efferents and regulate heat production in brown adipose tissue in rats. We colocalised nesfatinneurons of nucleus raphe pallidus and obscurus suggesting a possible site for nesfatinwith the thermoregulatory system.

In summery, nesfatin-1 has a long term influeaffecting heat production.

Supported by: NKTH-OTKA 80180 (M. P.), ETT 495/09 and the Bolyai fellowship (Tóth ZE).

Doktori Iskola: Szentágothai János IdegtudományokProgram: Neuromorfológia és sejtbiológiaTémavezető: Tóth Zsuzsanna E-mail: [email protected]


EFFECTS OF NESFATIN-1 ON ENERGY EXPENDITURE

, Pintér Ottó2, Varga János2, Palkovits Miklós

Neuromorphological and Neuroendocrine Reserch Group, Department of Anatomy, Histology eis University and the Hungarian Academy of Sciences, Budapest,

Institute of Experimental Medicine, Hungarian Academy of Sciences, Budapest, Hungary

1 is an anorexigenic peptide, reduces food intake, and plays a role in stress investigate other functions mediated by nesfatin-1 and examine the time course of effects, we performed telemetric experiments and measured food intake, core body temperature, locomotor activity, and heart rate (HR) of rats for 48 h after icv administration of 25pmol nesfatinreduced nocturnal food intake for 2 days applied either during the day or at night. Nesfatinbody temperature immediately after nighttime application, and produced a small and belated elevation

ed during the day. In both cases, body temperature of treated rats was markedly higher than that of controls during the light phases of the 48h lasting observation period, together with a reduced amplitude of the diurnal temperature rhythm. After daytime drug application HR elevated transiently. There was no change in locomotion. Serotonin and thyrotropin-releasing hormon (TRH) expressing caudal raphe neurons may act as premotor neurons that activate autonomic preganglionic efferents

ction in brown adipose tissue in rats. We colocalised nesfatinneurons of nucleus raphe pallidus and obscurus suggesting a possible site for nesfatin

1 has a long term influence on energy expenditure by reducing food intake and

OTKA 80180 (M. P.), ETT 495/09 and the Bolyai fellowship (Tóth ZE).

Doktori Iskola: Szentágothai János Idegtudományok ógia


URE

, Palkovits Miklós1, Tóth E. Zsuzsanna

Neuromorphological and Neuroendocrine Reserch Group, Department of Anatomy, Histology eis University and the Hungarian Academy of Sciences, Budapest,

Institute of Experimental Medicine, Hungarian Academy of Sciences, Budapest, Hungary

1 is an anorexigenic peptide, reduces food intake, and plays a role in stress reaction. To 1 and examine the time course of effects, we

performed telemetric experiments and measured food intake, core body temperature, locomotor administration of 25pmol nesfatin-1. Nesfatin-1

reduced nocturnal food intake for 2 days applied either during the day or at night. Nesfatin-1 raised body temperature immediately after nighttime application, and produced a small and belated elevation

ed during the day. In both cases, body temperature of treated rats was markedly higher than that of controls during the light phases of the 48h lasting observation period, together with a reduced

rug application HR elevated transiently. releasing hormon (TRH) expressing

caudal raphe neurons may act as premotor neurons that activate autonomic preganglionic efferents ction in brown adipose tissue in rats. We colocalised nesfatin-1 and TRH in

neurons of nucleus raphe pallidus and obscurus suggesting a possible site for nesfatin-1 to interact

nce on energy expenditure by reducing food intake and

OTKA 80180 (M. P.), ETT 495/09 and the Bolyai fellowship (Tóth ZE).

2011. április 14-15.

P/IV-7 DIFFERENTIAL CHANGESRELATED NEUROPEPTIDEWITHDRAWAL-INDUCED ANOREXIA

Bernadett Küblerné Pintér1, Szilamér FerencziSzıke1, M. Victoria Milanés2, Krisztina J. Kovács 1 Laboratory of Molecular Neuroendocrinology, Institute of Experimental Medicine, Budapest,

Hungary 2 Group of Cellular and Molecular Pharmacology, Faculty of Medicine,

Murcia, Spain

In this study we followed the effects of chronic morphine exposure and naloxonemorphine withdrawal on energy balance, metabolictranscription of anorexigenic and orexigenic neuropeptides within the hypothalamus. Animals were implanted with morphine pellets and on day 8, morphine withdrawal was precipitated by an injection of naloxone. Rats were decapitated at various time intervals after injection. Food consumpbody weight change were recorded daily. Morphine treated animals consumed significantly less food than placebo implanted controls and it was accompanied by a reduction in body weight gain. Morphine withdrawal resulted in elevation of CRH and Urelative quantity of POMC and CART mRNAs in the hypothalamic samples gradually decrease, while NPY expression is only transiently upregulated.Morphine withdrawal results in serious affective and somatic symptoms including activation of the hypothalamoplasma levels of ACTH were increased and lasted up to 2 hours after administration of naloxone.The present data suggest a possible role of hypothalamic CRH and UCNII,in mediation of metabolic changes such as weight loss during naloxone precipitated morphine withdrawal in rats.

Doktori Iskola: Szentágothai János IdegtudományokProgram: Neuroendokrinológia Témavezető: Kovács Krisztina E-mail: [email protected]

DIFFERENTIAL CHANGES IN EXPRESSION OF METRELATED NEUROPEPTIDES IN THE RAT BRAIN DURING MORPHINE

INDUCED ANOREXIA

, Szilamér Ferenczi1, Andrea Molnár1, Cristina Núñez, Krisztina J. Kovács1

Laboratory of Molecular Neuroendocrinology, Institute of Experimental Medicine, Budapest,

Group of Cellular and Molecular Pharmacology, Faculty of Medicine,

In this study we followed the effects of chronic morphine exposure and naloxonemorphine withdrawal on energy balance, metabolic-related hormone secretion as well as on the

and orexigenic neuropeptides within the hypothalamus. Animals were implanted with morphine pellets and on day 8, morphine withdrawal was precipitated by an injection of naloxone. Rats were decapitated at various time intervals after injection. Food consumpbody weight change were recorded daily. Morphine treated animals consumed significantly less food than placebo implanted controls and it was accompanied by a reduction in body weight gain. Morphine withdrawal resulted in elevation of CRH and UCNII expression and a decline in POMC levels. The relative quantity of POMC and CART mRNAs in the hypothalamic samples gradually decrease, while NPY expression is only transiently upregulated.Morphine withdrawal results in serious affective and

ptoms including activation of the hypothalamo-pituitary-adrenocortical (HPA) axis. The plasma levels of ACTH were increased and lasted up to 2 hours after administration of naloxone.The present data suggest a possible role of hypothalamic CRH and UCNII,- rather than POMC/CART system in mediation of metabolic changes such as weight loss during naloxone precipitated morphine


171

IN EXPRESSION OF METABOLIC-URING MORPHINE

, Cristina Núñez2, Zsuzsanna

Laboratory of Molecular Neuroendocrinology, Institute of Experimental Medicine, Budapest,

Group of Cellular and Molecular Pharmacology, Faculty of Medicine, University of Murcia,

In this study we followed the effects of chronic morphine exposure and naloxone-precipitated related hormone secretion as well as on the

and orexigenic neuropeptides within the hypothalamus. Animals were implanted with morphine pellets and on day 8, morphine withdrawal was precipitated by an injection of naloxone. Rats were decapitated at various time intervals after injection. Food consumption and the body weight change were recorded daily. Morphine treated animals consumed significantly less food than placebo implanted controls and it was accompanied by a reduction in body weight gain. Morphine

CNII expression and a decline in POMC levels. The relative quantity of POMC and CART mRNAs in the hypothalamic samples gradually decrease, while NPY expression is only transiently upregulated.Morphine withdrawal results in serious affective and

adrenocortical (HPA) axis. The plasma levels of ACTH were increased and lasted up to 2 hours after administration of naloxone.The

ather than POMC/CART system in mediation of metabolic changes such as weight loss during naloxone precipitated morphine

172

P/IV-8 GLP-1 FIBERS OF BRAINSTEHYPOTHALAMIC NEURONS

Eva Renner, Nela Puskas, Árpád Dobolyi, Miklós Palkovits

Neuromorphological and Neuroendocrine Research Laboratory, Department of and Embryology, Semmelweis University and the Hungarian Academy of Sciences, Budapest

Previously, a cell group expressing c-

subdivision of the hypothalamic dorso

these cells when food consumption is limited during refeeding suggesting that satiation is an important factor

for the activation. Glucagon-like peptide

terminals topographycally overlap with the area where the activated neurons distribute in the DMH.

Ascending fibers of GLP-1 neurons in the nucleus of the solitary tract and PrRP neurons in the lower medulla

oblongata were followed in sagittal brain sections as they project towards the DMH. Transections of these

fibers at pontine as well as caudal hypothalamic levels resulted in a dramatic decrease in the density of PrRP

and GLP-1 fibers and fiber terminals in the ipsilateral D

the number of Fos-expressing DMH neurons, in response to refeeding. Using a combination of

immunocytochemistry and in situ hybridization histochemistry, we demonstrated the presence of GLP

not PrRP receptors in Fos-expressing neurons of the DMH. These findings suggest that during refeeding,

GLP-1-containing solitary-hypothalamic projections contribute to the activation of DMH neurons

receptors possibly by conveying information on satiety.This study was supported by OTKA CK 80180 research grant.

Doktori Iskola: Szentágothai János IdegtudományokProgram: Neuromorfológia és sejtbiológiaTémavezető: Palkovits Miklós E-mail: [email protected]


1 FIBERS OF BRAINSTEM ORIGIN ACTIVATE DOHYPOTHALAMIC NEURONS IN REFED RATS

rpád Dobolyi, Miklós Palkovits

Neuromorphological and Neuroendocrine Research Laboratory, Department of and Embryology, Semmelweis University and the Hungarian Academy of Sciences, Budapest

-fos in response to refeeding of fasted rats was identified in the ventral

subdivision of the hypothalamic dorsomedial nucleus (DMH). Here, we report that Fos is not induced in


like peptide-1 (GLP-1)- and prolactin-releasing peptide (PrRP)


1 neurons in the nucleus of the solitary tract and PrRP neurons in the lower medulla

owed in sagittal brain sections as they project towards the DMH. Transections of these

fibers at pontine as well as caudal hypothalamic levels resulted in a dramatic decrease in the density of PrRP

1 fibers and fiber terminals in the ipsilateral DMH meanwhile a marked decrease was observed in

expressing DMH neurons, in response to refeeding. Using a combination of

hybridization histochemistry, we demonstrated the presence of GLP

expressing neurons of the DMH. These findings suggest that during refeeding,

hypothalamic projections contribute to the activation of DMH neurons

receptors possibly by conveying information on satiety. tudy was supported by OTKA CK 80180 research grant.

Doktori Iskola: Szentágothai János Idegtudományok Neuromorfológia és sejtbiológia


M ORIGIN ACTIVATE DORSOMEDIAL

Neuromorphological and Neuroendocrine Research Laboratory, Department of Anatomy, Histology and Embryology, Semmelweis University and the Hungarian Academy of Sciences, Budapest

in response to refeeding of fasted rats was identified in the ventral

medial nucleus (DMH). Here, we report that Fos is not induced in


tide (PrRP)-containing nerve


1 neurons in the nucleus of the solitary tract and PrRP neurons in the lower medulla

owed in sagittal brain sections as they project towards the DMH. Transections of these

fibers at pontine as well as caudal hypothalamic levels resulted in a dramatic decrease in the density of PrRP-

MH meanwhile a marked decrease was observed in

expressing DMH neurons, in response to refeeding. Using a combination of

hybridization histochemistry, we demonstrated the presence of GLP-1 but

expressing neurons of the DMH. These findings suggest that during refeeding,

hypothalamic projections contribute to the activation of DMH neurons via GLP-1

2011. április 14-15.

P/IV-9 A VEGF G405C ÉS VEGFGÁNAK SZEREPE AZ IN

Bagyura Zsolt, Hirschberg Kristóf, Berta Balázs, Kiss Loretta, Lux Árpád, Soós Pál, Merkely Béla

Kardiológiai Központ, Semmelweis Egyetem, Budapest

Háttér: A stentek használata ellenére 10beszűkülése (restenosis) egyszerű fém stent használata esetén. A vaszkuláris endothel növekedési faktornak (VEGF) fontos szerepe van (rs2010963) és C2578A (rs699947) polimorfizmusok befolyásolják a fehérje termelődését. Vizsgálatunk célja ezen polimorfizmusok gyakoriságának meghatározása restenosisos betegekben. Metodika: A vérmintákat 115 igazolt instentelt, koronarográfiásan igazolt, nem restenosisos betegtől vettük. Vizsgálatunkba csak fém stentet kapott betegeket vontunk be. A DNSA pontmutációkat real-time PCR-rel határoztuk meg.

Eredmények: Az átlagos utánkövetési idő 3,17 (+/restenosisos csoportban ez 0,98 (+/65,8+/-9,5), a nemek megoszlása, illetve rizikóstátusz nem különbözött szignifikánsan. A genotípuseloszlás elemzésénél a mutáns allélt hordozókat (homozigóta mutánsok és heterozigóták) hasonlítottuk a homozigóta normál alléllal rendelkezkövetkező volt: 12,7% homozigóta normál, 87,3% mutáns allélt hordozó a kontroll csoportban, illetve 30,6% homozigóta normál, 69,4% mutáns allélt hordozó a restenosisos csoportban (p=0,01). A VEGF G405C genotípus eloszlása a következő volt: 40,4% homozigóta normál, 59,6% mutáns allélt hordozó a kontroll csoportban, míg 57,3% homozigóta normál, 42,7% mutáns allélt hordozó a restenosisos csoportban (p =0,04). Következtetések: A VEGF G405C és VEGF C2578A pontmutációk játszhatnak a coronaria restenosis kialakulásában, a fehérje termelődésének befolyásolása által. Mindkét vizsgált polimorfizmus esetében a homozigóta normál genotípus hordozása járt együtt nagyobb restenosis gyakorisággal.

Doktori Iskola: Elméleti orvostudományokProgram: Szív- és érrendszeri betegségek élettana és klinikumaTémavezető: Merkely Béla E-mail: [email protected]

A VEGF G405C ÉS VEGF C2578A POLIMORFIZMUSOK GYAKORISÁGÁNAK SZEREPE AZ IN-STENT RESTENOSIS KIALAKULÁSÁBAN

, Hirschberg Kristóf, Berta Balázs, Kiss Loretta, Lux Árpád, Soós Pál, Merkely Béla

Semmelweis Egyetem, Budapest

A stentek használata ellenére 10-30%-ban következik be a stentelt érszakasz újbóli beszűkülése (restenosis) egyszerű fém stent használata esetén. A vaszkuláris endothel növekedési faktornak (VEGF) fontos szerepe van az érképződésben és az endothel proliferációban. A VEGF G405C (rs2010963) és C2578A (rs699947) polimorfizmusok befolyásolják a fehérje termelődését. Vizsgálatunk célja ezen polimorfizmusok gyakoriságának meghatározása restenosisos betegekben.

érmintákat 115 igazolt in-stent restenosissal rendelkező betegtől és 58 korábban stentelt, koronarográfiásan igazolt, nem restenosisos betegtől vettük. Vizsgálatunkba csak fém stentet kapott betegeket vontunk be. A DNS-t izolálás után spektrofotometriás minőségellenőrzést végeztünk.

rel határoztuk meg.

Az átlagos utánkövetési idő 3,17 (+/- 2,58) év volt a kontroll csoportban, míg a restenosisos csoportban ez 0,98 (+/- 1,25) év volt. A két csoport átlagos életkora (

9,5), a nemek megoszlása, illetve rizikóstátusz nem különbözött szignifikánsan. A genotípuseloszlás elemzésénél a mutáns allélt hordozókat (homozigóta mutánsok és heterozigóták) hasonlítottuk a homozigóta normál alléllal rendelkezőkhöz. A VEGF C2578A genotípus eloszlása a következő volt: 12,7% homozigóta normál, 87,3% mutáns allélt hordozó a kontroll csoportban, illetve 30,6% homozigóta normál, 69,4% mutáns allélt hordozó a restenosisos csoportban (p=0,01). A VEGF

eloszlása a következő volt: 40,4% homozigóta normál, 59,6% mutáns allélt hordozó a kontroll csoportban, míg 57,3% homozigóta normál, 42,7% mutáns allélt hordozó a restenosisos csoportban (p =0,04). Következtetések: A VEGF G405C és VEGF C2578A pontmutációk játszhatnak a coronaria restenosis kialakulásában, a fehérje termelődésének befolyásolása által. Mindkét vizsgált polimorfizmus esetében a homozigóta normál genotípus hordozása járt együtt

i orvostudományok és érrendszeri betegségek élettana és klinikuma

173

OK GYAKORISÁ-LAKULÁSÁBAN


ban következik be a stentelt érszakasz újbóli beszűkülése (restenosis) egyszerű fém stent használata esetén. A vaszkuláris endothel növekedési

az érképződésben és az endothel proliferációban. A VEGF G405C (rs2010963) és C2578A (rs699947) polimorfizmusok befolyásolják a fehérje termelődését. Vizsgálatunk célja ezen polimorfizmusok gyakoriságának meghatározása restenosisos betegekben.

stent restenosissal rendelkező betegtől és 58 korábban stentelt, koronarográfiásan igazolt, nem restenosisos betegtől vettük. Vizsgálatunkba csak fém stentet

nőségellenőrzést végeztünk.

2,58) év volt a kontroll csoportban, míg a 1,25) év volt. A két csoport átlagos életkora (66,23+/-10,91 vs.

9,5), a nemek megoszlása, illetve rizikóstátusz nem különbözött szignifikánsan. A genotípus-eloszlás elemzésénél a mutáns allélt hordozókat (homozigóta mutánsok és heterozigóták)

őkhöz. A VEGF C2578A genotípus eloszlása a következő volt: 12,7% homozigóta normál, 87,3% mutáns allélt hordozó a kontroll csoportban, illetve 30,6% homozigóta normál, 69,4% mutáns allélt hordozó a restenosisos csoportban (p=0,01). A VEGF

eloszlása a következő volt: 40,4% homozigóta normál, 59,6% mutáns allélt hordozó a kontroll csoportban, míg 57,3% homozigóta normál, 42,7% mutáns allélt hordozó a restenosisos csoportban (p =0,04). Következtetések: A VEGF G405C és VEGF C2578A pontmutációk szerepet játszhatnak a coronaria restenosis kialakulásában, a fehérje termelődésének befolyásolása által. Mindkét vizsgált polimorfizmus esetében a homozigóta normál genotípus hordozása járt együtt

174

P/IV-10 AZ ÚJ CINK-KOMPLEX (Q50) CSÖKKEZIÓS KÁROSODÁST HETEKÖVETİEN PATKÁNYOKBAN

Barnucz Enikı1,2, Loganathan SivakkananTamás2, Weymann Alexander1, HegedSzabó Gábor1,2 1 Szívsebészeti Klinika, Heidelbergi Egyetem, 2 Kardiológiai Központ, Semmelweis Egyetem, Budapest, Magyarország

Bevezetés: Az iszkémia-reperfúziós károsodás során jellemző az oxidatív stressz és az antioxidáns védekező mechanizmusok közötti arányeltolódás, amely a szívtranszszívfunkcióromláshoz vezet. Kísérleteink során fel kívántuk deríteni a heterotop szívtranszplantáció után jellemző szívfunkcióromlás hátterét és az új cink

Módszerek: Lewis-patkányokon heterotop szívtranszméréseket 1 óra reperfúzió után két csoportban végeztük el: kontroll és Q50kezelt csoport egy órával a szív kivétele előtt Q50 (30mg/kg iv.) előkezelést kapott, az iszkémiás idő minden csoportban 1 óra volt. A szívizom energiaellátását jellemző paramétereket tartalom, ECP (energetikai potenciál, energy charge potential) csoportokon végeztük el. Kvantitatív Real Time(cit-cox) és a szuperoxid dizmutáz (SOD

Eredmények: Egy óra reperfúzió után a bal kamrai szisztolés nyomás (kontroll vs. Q5082 ±4 vs. 105 ± 5 mmHg; p<0.05) és +dP/d3219 ± 190; p<0.05) szignifikánsan javultak a Q50 előkezelt csoportban a kezeletlen transzplantált csoporthoz viszonyítva. A szívizom ATP tartalma (kontroll vs. Q50± 0.63 µmol/g; p<0.05) és az ECP (kontroll vs. Q50szignifikánsan emelkedett a Q50-előkezelt csoportban. qRTcsoportban 1 és 24 órás reperfúziót követően a cmagasabbnak bizonyultak.

Következtetés: Eredményeink alapján megállapíthatjuk, hogy a Q50transzplantált szíveken kardioprotektív hatást mutat, amit a hemodinamikai paraméterek, a szívizom energiaállapota, és a PCR eredmények is alátámasztanak.

Doktori Iskola: Elméleti orvostudományokProgram: Szív- és érrendszeri betegségek élettana és klinikumaTémavezető: Szabó Gábor E-mail: [email protected]


KOMPLEX (Q50) CSÖKKENTI AZ ISZKÉMIAZIÓS KÁROSODÁST HETEROTOP SZÍVTRANSZPLAN

EN PATKÁNYOKBAN

, Loganathan Sivakkanan1, Hirschberg Kristóf1,2, Korkmaz Sevil, Hegedős Péter1,2, Merkely Béla2, Karck Matthias

Szívsebészeti Klinika, Heidelbergi Egyetem, Heidelberg, Németország Kardiológiai Központ, Semmelweis Egyetem, Budapest, Magyarország

reperfúziós károsodás során jellemző az oxidatív stressz és az antioxidáns védekező mechanizmusok közötti arányeltolódás, amely a szívtranszszívfunkcióromláshoz vezet. Kísérleteink során fel kívántuk deríteni a heterotop szívtranszplantáció után jellemző szívfunkcióromlás hátterét és az új cink-komplex (Q50) előkezelés hatásait.

patkányokon heterotop szívtranszplantációt végeztünk. A hemodinamikai méréseket 1 óra reperfúzió után két csoportban végeztük el: kontroll és Q50-kezelt csoport egy órával a szív kivétele előtt Q50 (30mg/kg iv.) előkezelést kapott, az iszkémiás idő

tban 1 óra volt. A szívizom energiaellátását jellemző paramétereket tartalom, ECP (energetikai potenciál, energy charge potential) − számítását is az elcsoportokon végeztük el. Kvantitatív Real Time-PCR (qRT-PCR) -rel vizsgáltuk a citokróm

) és a szuperoxid dizmutáz (SOD-1) mRNS szinteket a különböző csoportokban.

Egy óra reperfúzió után a bal kamrai szisztolés nyomás (kontroll vs. Q5082 ±4 vs. 105 ± 5 mmHg; p<0.05) és +dP/dt (kontroll vs. Q50-kezelt csoport: 1740 ± 116 mmHg/s vs. 3219 ± 190; p<0.05) szignifikánsan javultak a Q50 előkezelt csoportban a kezeletlen transzplantált csoporthoz viszonyítva. A szívizom ATP tartalma (kontroll vs. Q50-kezelt csoport: 1.86 ± 0.41 vs.± 0.63 µmol/g; p<0.05) és az ECP (kontroll vs. Q50-kezelt csoport: 0.49 ± 0.04 vs. 0.85 ± 0.08; p<0.05)

előkezelt csoportban. qRT-PCR-rel a Q50csoportban 1 és 24 órás reperfúziót követően a cit-cox és SOD-1 mRNS szintek szignifikánsan

Eredményeink alapján megállapíthatjuk, hogy a Q50-transzplantált szíveken kardioprotektív hatást mutat, amit a hemodinamikai paraméterek, a szívizom energiaállapota, és a PCR eredmények is alátámasztanak.



NTI AZ ISZKÉMIA-REPERFÚ-ROTOP SZÍVTRANSZPLANTÁCIÓT

, Korkmaz Sevil1, Radovits , Karck Matthias1,

reperfúziós károsodás során jellemző az oxidatív stressz és az antioxidáns védekező mechanizmusok közötti arányeltolódás, amely a szívtranszplantáció utáni szívfunkcióromláshoz vezet. Kísérleteink során fel kívántuk deríteni a heterotop szívtranszplantáció

komplex (Q50) előkezelés hatásait.

plantációt végeztünk. A hemodinamikai -előkezelt patkányokon. A

kezelt csoport egy órával a szív kivétele előtt Q50 (30mg/kg iv.) előkezelést kapott, az iszkémiás idő tban 1 óra volt. A szívizom energiaellátását jellemző paramétereket − miokardiális ATP

− számítását is az előzőekben említett vizsgáltuk a citokróm-c oxidáz

1) mRNS szinteket a különböző csoportokban.

Egy óra reperfúzió után a bal kamrai szisztolés nyomás (kontroll vs. Q50-kezelt csoport: kezelt csoport: 1740 ± 116 mmHg/s vs.

3219 ± 190; p<0.05) szignifikánsan javultak a Q50 előkezelt csoportban a kezeletlen transzplantált kezelt csoport: 1.86 ± 0.41 vs. 6.66

kezelt csoport: 0.49 ± 0.04 vs. 0.85 ± 0.08; p<0.05) rel a Q50-előkezelt, transzplantált

1 mRNS szintek szignifikánsan

-előkezelés a heterotop transzplantált szíveken kardioprotektív hatást mutat, amit a hemodinamikai paraméterek, a szívizom

2011. április 14-15.

P/IV-11 AZ OBSTRUKTÍV ALVÁSILITÁS (HRV) ÖSSZEFÜGBETEGEKBEN

Véber Orsolya Ágnes, Dunai Andrea, Lendvai Zsófia, Rónai Katalin, Turányi Csilla Zita, SzLuca, Zoller Rezsı, Keresztes Katalin, Molnár Miklós Zsolt, Novák Márta, Muc


Bevezetés: A metabolikus szindrómával gyakran együtt járó obstruktív alvási apnoe (OSA) fokozhatja a metabolikus szindrómás (MS) betegek kardiovaszkuláris rizikóját, melynek hátterében autonóm neuropátia is állhat. Az OSA és az autonóm neuropátia kapcsolata még nem

Célkitűzés: Az OSA és a HRV közötti összefüggés elemzése MS férfiak körében.

Módszerek: Az International Diabetes Federation (IDF) kritériumok alapján 35 MS férfibeteget (átlagéletkor: 57+11 év,) vontunk be a vizsgálatba, akiken egyéjszakávégeztünk. Az OSA súlyosság szerinti felosztása apnoeHRV vizsgálatot Cardiotens-01 készülék segítségével végeztük. A HRV időparamétereit értékeltük.

Eredmények: AHI szerint: 14 súlyos, 6 közepesen súlyos, 8 enyhe OSAA 4 csoportot összehasonlítva a 24 órás átlagértékek közül a nem OSA csoporthoz képest: 1.) súlyos OSA-ban a HRV jelentősen beszűkült (SDNN:142±1,2 OSA esetén alacsonyabb volt. 3.) az LF/HF nem különbözött szignifikánsan. A nappali és éjszakai értékeket külön-külön elemezve, a nappali HF enyhe OSAcsoportban csökkent a nem OSA betegekhez képest. A paraszimpatikus/szimpatikus tónus napszaki változását a HF éjjel/nappal és az LF/HF éjjel/nappal aránnyal jellemeztük. Súlyos OSAéjjel/nappal arány alacsonyabb, míg az LF/HF éjjel/nappal arány magasabb volt, micsoportban.

Következtetés: MS férfiaknál az OSA összefüggést mutat a HRV paraméterek beszűkülésével. OSAférfiaknál a szív vegetatív beidegzésének paraszimpatikus károsodása minden napszakban jellemző, körükben kifejezett a szimpato-vagál

Doktori Iskola: Elméleti orvostudományokProgram: A folyadék éselektrolitháztartásTémavezető: Mucsi István E-mail: [email protected]

AZ OBSTRUKTÍV ALVÁSI APNOE ÉS A SZÍVFREKVENCIA VARIABILITÁS (HRV) ÖSSZEFÜGGÉSE METABOLIKUS SZI

, Dunai Andrea, Lendvai Zsófia, Rónai Katalin, Turányi Csilla Zita, Sz, Keresztes Katalin, Molnár Miklós Zsolt, Novák Márta, Muc


A metabolikus szindrómával gyakran együtt járó obstruktív alvási apnoe (OSA) fokozhatja a metabolikus szindrómás (MS) betegek kardiovaszkuláris rizikóját, melynek hátterében autonóm neuropátia is állhat. Az OSA és az autonóm neuropátia kapcsolata még nem pontosan ismert.

Az OSA és a HRV közötti összefüggés elemzése MS férfiak körében.

Az International Diabetes Federation (IDF) kritériumok alapján 35 MS férfibeteget 11 év,) vontunk be a vizsgálatba, akiken egyéjszakás poliszomnográfiás vizsgálatot

végeztünk. Az OSA súlyosság szerinti felosztása apnoe-hypopnoe index (AHI) alapján történt. A 2401 készülék segítségével végeztük. A HRV idő-, és frekvenciatartománybeli

AHI szerint: 14 súlyos, 6 közepesen súlyos, 8 enyhe OSA-s volt, 7 betegnél nem volt OSA.A 4 csoportot összehasonlítva a 24 órás átlagértékek közül a nem OSA csoporthoz képest: 1.) súlyos

ban a HRV jelentősen beszűkült (SDNN:142±1,2 vs. 98±1,3 p=0,008). 2.) a pNN50 és HF enyhe OSA esetén alacsonyabb volt. 3.) az LF/HF nem különbözött szignifikánsan. A nappali és éjszakai

külön elemezve, a nappali HF enyhe OSA-ban, az éjszakai HF az enyhe és a súlyos OSA kent a nem OSA betegekhez képest. A paraszimpatikus/szimpatikus tónus napszaki

változását a HF éjjel/nappal és az LF/HF éjjel/nappal aránnyal jellemeztük. Súlyos OSAéjjel/nappal arány alacsonyabb, míg az LF/HF éjjel/nappal arány magasabb volt, mi

MS férfiaknál az OSA összefüggést mutat a HRV paraméterek beszűkülésével. OSAférfiaknál a szív vegetatív beidegzésének paraszimpatikus károsodása minden napszakban jellemző,

vagális egyensúly felborulása.

Doktori Iskola: Elméleti orvostudományok Program: A folyadék éselektrolitháztartás-szabályozás élet- és kórélettana

175

ÍVFREKVENCIA VARIABI-GÉSE METABOLIKUS SZINDRÓMÁS

, Dunai Andrea, Lendvai Zsófia, Rónai Katalin, Turányi Csilla Zita, Szıcs Júlia , Keresztes Katalin, Molnár Miklós Zsolt, Novák Márta, Mucsi István

A metabolikus szindrómával gyakran együtt járó obstruktív alvási apnoe (OSA) fokozhatja a metabolikus szindrómás (MS) betegek kardiovaszkuláris rizikóját, melynek hátterében autonóm

pontosan ismert.

Az OSA és a HRV közötti összefüggés elemzése MS férfiak körében.

Az International Diabetes Federation (IDF) kritériumok alapján 35 MS férfibeteget s poliszomnográfiás vizsgálatot

hypopnoe index (AHI) alapján történt. A 24-órás , és frekvenciatartománybeli

s volt, 7 betegnél nem volt OSA. A 4 csoportot összehasonlítva a 24 órás átlagértékek közül a nem OSA csoporthoz képest: 1.) súlyos

vs. 98±1,3 p=0,008). 2.) a pNN50 és HF enyhe OSA esetén alacsonyabb volt. 3.) az LF/HF nem különbözött szignifikánsan. A nappali és éjszakai

ban, az éjszakai HF az enyhe és a súlyos OSA kent a nem OSA betegekhez képest. A paraszimpatikus/szimpatikus tónus napszaki

változását a HF éjjel/nappal és az LF/HF éjjel/nappal aránnyal jellemeztük. Súlyos OSA-ban a HF éjjel/nappal arány alacsonyabb, míg az LF/HF éjjel/nappal arány magasabb volt, mint a nem OSA

MS férfiaknál az OSA összefüggést mutat a HRV paraméterek beszűkülésével. OSA-s MS férfiaknál a szív vegetatív beidegzésének paraszimpatikus károsodása minden napszakban jellemző,

176

P/IV-12 POTENCIÁLIS BIOMARKETELENSÉG ÁLLATKÍSÉRL

Végh Eszter Mária, Sax Balázs, Wagner Vince, Merkely Béla, Kékesi Violetta


Bevezetés: A szívelégtelenség kórélettana és a betegséget jellemző új biomarkerek kutatás tárgya. A közelmúltban több, a szívben is termelődő peptid, köztük a kardioprotektív hatásokkal rendelkező ghrelin (GHR), valamint a vazodilatátor és nátriuretikus hatású adrenomedullin (ADM) is felmerült lehetséges biomarkerként.modelljének beállítása, valamint a két peptid koncentrációszívelégtelenség kialakulása folyamán.

Módszerek: Pacemaker beültetése után gyors jobb kamrai ingerlést (240/min) alkalmaztunk kutyáknál (n=9). A 4 hetes folyamat alatt hetente echokardiográfiás mérést végeztünk és értékeltük a funkcionális stádiumot. A vérmintákból adrenomedullin és aktív ghrelin szintemódszerrel.

Eredmények: Az állatok a NYHA IV stádiumot átlagosan 22+/echokardiográfiás követés során minden állatnál jelentős bal kamrai funkciócsökkenés (átlag+/EF: 62+/-3% vs. 23+/-5%, p<0,01), batágulat (RVEDD: 21+/-1 vs. 25+/regurgitáció jelentkezett. A szívelégtelenség kialakulása során mindkét vizsgált peptid plazmaszintje szignifikánsan megemelkedett (GHR: 952+/pg/ml, p<0,01). Pozitív összefüggést találtunk a ghrelin plazmaszintje és a bal kamrai végdiasztolés és végszisztolés átmérő között (LVEDD: r=0,44, p<0,05; LVEDS:

Következtetések: Az alkalmazott jobb kamrai gyors ingerléssel létrehozható a szívelégtelenség reprodukálható modellje, amely alkalmas lehet új kezelési módszerek kísérletes vizsgálatára. A betegség kialakulása során mind az adrenomedullin,emelkedése, valamint az utóbbi összefüggése a bal kamrai tágulattal ezen peptidek lehetséges biomarker szerepét erősíti.

Doktori Iskola: Elméleti orvostudományok

Program: Szív- és érrendszeri betegségek élettana é

Témavezetı: Gellér László



POTENCIÁLIS BIOMARKEREK VIZSGÁLATA KRÓNITELENSÉG ÁLLATKÍSÉRLETES MODELLJÉBEN

, Sax Balázs, Wagner Vince, Merkely Béla, Kékesi Violetta


A szívelégtelenség kórélettana és a betegséget jellemző új biomarkerek kutatás tárgya. A közelmúltban több, a szívben is termelődő peptid, köztük a kardioprotektív hatásokkal rendelkező ghrelin (GHR), valamint a vazodilatátor és nátriuretikus hatású adrenomedullin (ADM) is felmerült lehetséges biomarkerként. Jelen munkánk célja a szívelégtelenség nagyállat modelljének beállítása, valamint a két peptid koncentráció-változásának vizsgálata volt a szívelégtelenség kialakulása folyamán.

Pacemaker beültetése után gyors jobb kamrai ingerlést (240/min) alkalmaztunk kutyáknál (n=9). A 4 hetes folyamat alatt hetente echokardiográfiás mérést végeztünk és értékeltük a funkcionális stádiumot. A vérmintákból adrenomedullin és aktív ghrelin szinte

Az állatok a NYHA IV stádiumot átlagosan 22+/-4 nap ingerlés után érték el. Az echokardiográfiás követés során minden állatnál jelentős bal kamrai funkciócsökkenés (átlag+/

5%, p<0,01), bal kamrai (LVEDD: 37+/-2 vs. 45+/-0 mm, p<0,01) és jobb kamrai 1 vs. 25+/-2 mm, p<0,01), valamint fokozódó mitrális és tricuspidális

regurgitáció jelentkezett. A szívelégtelenség kialakulása során mindkét vizsgált peptid plazmaszintje zignifikánsan megemelkedett (GHR: 952+/-139 vs. 1655+/-286 pg/ml; ADM: 292+/

pg/ml, p<0,01). Pozitív összefüggést találtunk a ghrelin plazmaszintje és a bal kamrai végdiasztolés és végszisztolés átmérő között (LVEDD: r=0,44, p<0,05; LVEDS: r=0,45, p<0,05).

Az alkalmazott jobb kamrai gyors ingerléssel létrehozható a szívelégtelenség reprodukálható modellje, amely alkalmas lehet új kezelési módszerek kísérletes vizsgálatára. A betegség kialakulása során mind az adrenomedullin, mind a ghrelin plazmaszintjének jelentős emelkedése, valamint az utóbbi összefüggése a bal kamrai tágulattal ezen peptidek lehetséges


és érrendszeri betegségek élettana és klinikuma


REK VIZSGÁLATA KRÓNIKUS SZÍVELÉG-


A szívelégtelenség kórélettana és a betegséget jellemző új biomarkerek azonosítása élénk kutatás tárgya. A közelmúltban több, a szívben is termelődő peptid, köztük a kardioprotektív hatásokkal rendelkező ghrelin (GHR), valamint a vazodilatátor és nátriuretikus hatású adrenomedullin

Jelen munkánk célja a szívelégtelenség nagyállat változásának vizsgálata volt a

Pacemaker beültetése után gyors jobb kamrai ingerlést (240/min) alkalmaztunk kutyáknál (n=9). A 4 hetes folyamat alatt hetente echokardiográfiás mérést végeztünk és értékeltük a funkcionális stádiumot. A vérmintákból adrenomedullin és aktív ghrelin szinteket mértünk ELISA

4 nap ingerlés után érték el. Az echokardiográfiás követés során minden állatnál jelentős bal kamrai funkciócsökkenés (átlag+/-SEM:

0 mm, p<0,01) és jobb kamrai 2 mm, p<0,01), valamint fokozódó mitrális és tricuspidális

regurgitáció jelentkezett. A szívelégtelenség kialakulása során mindkét vizsgált peptid plazmaszintje 286 pg/ml; ADM: 292+/-48 vs. 440+/-53

pg/ml, p<0,01). Pozitív összefüggést találtunk a ghrelin plazmaszintje és a bal kamrai végdiasztolés és

Az alkalmazott jobb kamrai gyors ingerléssel létrehozható a szívelégtelenség reprodukálható modellje, amely alkalmas lehet új kezelési módszerek kísérletes vizsgálatára. A

mind a ghrelin plazmaszintjének jelentős emelkedése, valamint az utóbbi összefüggése a bal kamrai tágulattal ezen peptidek lehetséges

2011. április 14-15.

DOKTORI ISKOLÁK SZER

DOKTORI ISKOLÁK SZERINTI MUTATÓ

177

INTI MUTATÓ

178


2011. április 14-15.

ELMÉLETI ORVOSTUDOMÁ E/V-6 A CGMP SZINT NÖVELÉSE CSÖKKENTI A PODOPATKÁNYOKBAN Fang Lilla Program: A folyadék- és elektrolitháztartás

E/V-7 ACETILKOLIN KORONÁRIA HATÁSPROFILJÁNAKPATKÁNYSZÍVEN: AZ ENDOTÉL SZEREPEKerekes Máté, Mihályi Csaba, Merkely Béla, Dézsi László, Kékesi ViolettaProgram: Szív-és érrendszeri betegségek élettana és klinikuma

E/V-8 AZ ENDOTÉLFUNKCIÓ ÉS A KARDIOVAGÁLIS ASZÍVFREKVENCIADEPENDENS ÖSSZEFÜGGÉSEPintér Alexandra, Horváth Tamás Program: A vérkeringési rendszer normális és kóros működésének mechanizmusai

E/V-10 AN INTERNATIONAL TWIN STUDY: ROLE OF STIFFNESS AND CAROTID INTIMA MEDIA THICKAdam Domonkos Tarnoki, David LaszlCotichini, Pierleone Lucatelli, Emanuele Boatta, Chiara Zini, Claudio BaracchiniMeneghetti, Lorenza Nisticó, Corrado Fagnani, Fabrizio Fanelli, Maria Fabrizia Giannoni, Marianna Gazzetti, Giuseppe Schillaci, Janos Osztovits, Gyorgy Jermendy, István Préda, Róbert Gábor Kiss, Levente Littvay, Julia Metneki, Tamas Horvath, Kinga Karlinger, Agnes Lannert, Eric Y. Yang, Vijay Nambi, Andrea Agnes Molnar, Zsolt Garami, Viktor BercziProgram: Szív- és érrendszeri betegségek élettana és klinikuma

E/V-11 LUNG FUNCTION AND ARTERIAL STIFFNESS IDavid Laszlo Tarnoki, Adam Domonkos Tarnoki, Zsofia Lazar, Rodolfo Cotichini, Emanuela Medda, Corrado Fagnani, Maria Antonietta Stazi, Lorenza Nisticó, Boatta, Chiara Zini, Fabrizio Fanelli, Claudio Baracchini, Giorgio Meneghetti Janos Osztovits, Gyorgy Jermendy, István Préda, Róbert Gábor Kiss, Kinga Karlinger, Agnes Lannert, Andrea Agnes Molnar, Levente Littvay, Zsolt GaramiProgram: Szív- és érrendszeri betegségek élettana és klinikuma

E/V-12 BIOAKTÍV SEBÉSZETI FONÁL FEJLESZTÉSE Vácz Gabriella, Horváthy Dénes BalázsProgram: A vérkeringési rendszer normális és kóros működés

E/V-13 A BAL KAMRAI ELEKCORONARIUS OLDALÁG STENTELÉS HOSSZÚ TÁVÚVégh Eszter Mária, Szilágyi Szabolcs, Zima Endre, Molnár Levente, Gellér László, Merkely BélaProgram: Szív- és érrendszeri betegségek élettana és klinikuma

ELMÉLETI ORVOSTUDOMÁNYOK DOKTORI ISKOLA

ÉSE CSÖKKENTI A PODOCITÁK KÁROSODÁSÁT DI

és elektrolitháztartás-szabályozás élet- és kórélettana

RIA HATÁSPROFILJÁNAK VÁLTOZÁSA IZOLÁLT ENDOTÉL SZEREPE

, Mihályi Csaba, Merkely Béla, Dézsi László, Kékesi Violetta és érrendszeri betegségek élettana és klinikuma

ÉS A KARDIOVAGÁLIS AUTONÓM MODULÁCIÓ ENS ÖSSZEFÜGGÉSE

Program: A vérkeringési rendszer normális és kóros működésének mechanizmusai

TWIN STUDY: ROLE OF GENETIC EFFECTS IN AD INTIMA MEDIA THICKNESS

, David Laszlo Tarnoki, Maria Antonietta Stazi, Emanuela Medda, Rodolfo Cotichini, Pierleone Lucatelli, Emanuele Boatta, Chiara Zini, Claudio BaracchiniMeneghetti, Lorenza Nisticó, Corrado Fagnani, Fabrizio Fanelli, Maria Fabrizia Giannoni, Marianna

Giuseppe Schillaci, Janos Osztovits, Gyorgy Jermendy, István Préda, Róbert Gábor Kiss, Levente Littvay, Julia Metneki, Tamas Horvath, Kinga Karlinger, Agnes Lannert, Eric Y. Yang, Vijay Nambi, Andrea Agnes Molnar, Zsolt Garami, Viktor Berczi


ARTERIAL STIFFNESS IN TWINS , Adam Domonkos Tarnoki, Zsofia Lazar, Rodolfo Cotichini, Emanuela

Medda, Corrado Fagnani, Maria Antonietta Stazi, Lorenza Nisticó, Pierleone Lucatelli Emanuele Boatta, Chiara Zini, Fabrizio Fanelli, Claudio Baracchini, Giorgio Meneghetti Janos Osztovits, Gyorgy Jermendy, István Préda, Róbert Gábor Kiss, Kinga Karlinger, Agnes Lannert, Andrea Agnes Molnar, Levente Littvay, Zsolt Garami, Viktor Berczi, Ildiko Horvath


I FONÁL FEJLESZTÉSE SEJTTERÁPIÁS CÉLLAL, Horváthy Dénes Balázs

Program: A vérkeringési rendszer normális és kóros működésének mechanizmusai

13 A BAL KAMRAI ELEKTRÓDA STABILIZÁLÁSÁRA ALKALMAZOTT SINUS TENTELÉS HOSSZÚ TÁVÚ EREDMÉNYEI

, Szilágyi Szabolcs, Zima Endre, Molnár Levente, Gellér László, Merkely Bélaeri betegségek élettana és klinikuma

179

CITÁK KÁROSODÁSÁT DIABETESES

VÁLTOZÁSA IZOLÁLT

UTONÓM MODULÁCIÓ

GENETIC EFFECTS IN ARTERIAL

o Tarnoki, Maria Antonietta Stazi, Emanuela Medda, Rodolfo Cotichini, Pierleone Lucatelli, Emanuele Boatta, Chiara Zini, Claudio Baracchini, Giorgio Meneghetti, Lorenza Nisticó, Corrado Fagnani, Fabrizio Fanelli, Maria Fabrizia Giannoni, Marianna

Giuseppe Schillaci, Janos Osztovits, Gyorgy Jermendy, István Préda, Róbert Gábor Kiss, Levente Littvay, Julia Metneki, Tamas Horvath, Kinga Karlinger, Agnes Lannert, Eric Y. Yang, Vijay

, Adam Domonkos Tarnoki, Zsofia Lazar, Rodolfo Cotichini, Emanuela Pierleone Lucatelli Emanuele

Boatta, Chiara Zini, Fabrizio Fanelli, Claudio Baracchini, Giorgio Meneghetti Janos Osztovits, Gyorgy Jermendy, István Préda, Róbert Gábor Kiss, Kinga Karlinger, Agnes Lannert, Andrea

SEJTTERÁPIÁS CÉLLAL

A ALKALMAZOTT SINUS


180

P/IV-9 A VEGF G405C ÉS VEGF C2578A POLIMORFIZAZ IN-STENT RESTENOSIS KIALAKULÁSÁBANBagyura Zsolt, Hirschberg Kristóf, Berta Balázs, Kiss Loretta, Lux Árpád, Soós Pál, Merkely BélaProgram: Szív- és érrendszeri betegségek élettana és klinikuma

P/IV-10 AZ ÚJ CINK-KOMPLEX (Q50) CSÖKKEKÁROSODÁST HETEROTOP SZÍVTRANSZPLANTÁCIÓTBarnucz Enikı, Loganathan Sivakkanan, Hirschberg Kristóf, KorRadovits Tamás, Weymann Alexander, HegedGábor Program: Szív- és érrendszeri betegségek élettana és klinikuma

P/IV-11 AZ OBSTRUKTÍV ALVÁSI APNOE ÉS A SZÍVFÖSSZEFÜGGÉSE METABOLIKUS SZINDRÓMVéber Orsolya Ágnes, Dunai Andrea, Lendvai Zsófia, Rónai Katalin, Turányi Csilla Zita, SzLuca, Zoller Rezsı, Keresztes Katalin, Molnár Miklós Zsolt, Novák Márta, Mucsi IstvánProgram: A folyadék éselektrolitháztartás

P/IV-12 POTENCIÁLIS BIOMAÁLLATKÍSÉRLETES MODELLJÉBENVégh Eszter Mária, Sax Balázs, Wagner Vince, Merkely Béla, Kékesi ViolettaProgram: Szív- és érrendszeri betegségek élet

KLINIKAI ORVOSTUDOMÁNYOK DOKTORI ISKOLA E/I-2 ASTHMA ÉS TERHESSÉG A PERIFÉRIÁS VÉR TTÜKRÉBEN Bohács Anikó, Tamási Lilla, Cseh Áron, Stenczer BalázsGyörgy

Program: Légzőszervi megbetegedések

E/I-3 A FETUIN-A SZEREPE A KÜLÖNBÖZPATOMECHANIZMUSÁBAN Fehérvári Mátyás, Szeberin Zoltán, Krepuska Miklós, Sarkadi Hunor, Apor Asztrid, Rimely Endre, Prohászka Zoltán, Kalabay László, Szabolcs Z, AcsádyProgram: Klinikai és kísérletes angiológiai kutatások

E/I-4 A HSD11B1 GÉN POLIMORFIZMUSAINHATÁSA ENDOGÉN HIPERKORTIZOLIZMUSBAN SZEFeldman Karolina, Szappanos Ágnes, Kövesdi Zsófia, Tóth Miklós, PatócsProgram: Hormonális szabályozó mechanizmusok


GF C2578A POLIMORFIZMUSOK GYAKORISÁGÁNAKLAKULÁSÁBAN

, Hirschberg Kristóf, Berta Balázs, Kiss Loretta, Lux Árpád, Soós Pál, Merkely Bélaés érrendszeri betegségek élettana és klinikuma

KOMPLEX (Q50) CSÖKKENTI AZ ISZKÉMIASZÍVTRANSZPLANTÁCIÓT KÖVETİEN PATKÁNYOKBA

, Loganathan Sivakkanan, Hirschberg Kristóf, Korkmaz Sevil,Radovits Tamás, Weymann Alexander, Hegedős Péter1, Merkely Béla, Karck Matthias,Szabó


ÁSI APNOE ÉS A SZÍVFREKVENCIA VARIABILITMETABOLIKUS SZINDRÓMÁS BETEGEKBEN

, Dunai Andrea, Lendvai Zsófia, Rónai Katalin, Turányi Csilla Zita, Sz, Keresztes Katalin, Molnár Miklós Zsolt, Novák Márta, Mucsi István

rtás-szabályozás élet- és kórélettana

RKEREK VIZSGÁLATA KRÓNIKUS SZÍVELÉGTELENLLJÉBEN

, Sax Balázs, Wagner Vince, Merkely Béla, Kékesi Violettaés érrendszeri betegségek élettana és klinikuma

NYOK DOKTORI ISKOLA

G A PERIFÉRIÁS VÉR T LYMPHOCYTA SZUBPOPUL

, Tamási Lilla, Cseh Áron, Stenczer Balázs, Vásárhelyi Barna, Rigó János

A SZEREPE A KÜLÖNBÖZİ ETIOLÓGIÁJÚ ANEURI

Szeberin Zoltán, Krepuska Miklós, Sarkadi Hunor, Apor Asztrid, Rimely Endre, Prohászka Zoltán, Kalabay László, Szabolcs Z, Acsády György

Program: Klinikai és kísérletes angiológiai kutatások

GÉN POLIMORFIZMUSAINAK CSONT METABOLIZMUKORTIZOLIZMUSBAN SZENVEDİ NİKBEN

, Szappanos Ágnes, Kövesdi Zsófia, Tóth Miklós, Patócs Program: Hormonális szabályozó mechanizmusok


MUSOK GYAKORISÁGÁNAK SZEREPE


NTI AZ ISZKÉMIA-REPERFÚZIÓS EN PATKÁNYOKBAN

kmaz Sevil, , Merkely Béla, Karck Matthias,Szabó

REKVENCIA VARIABILITÁS (HRV)

, Dunai Andrea, Lendvai Zsófia, Rónai Katalin, Turányi Csilla Zita, Szıcs Júlia , Keresztes Katalin, Molnár Miklós Zsolt, Novák Márta, Mucsi István

ÓNIKUS SZÍVELÉGTELENSÉG


LYMPHOCYTA SZUBPOPULÁCIÓINAK

Vásárhelyi Barna, Rigó János, Losonczy

ETIOLÓGIÁJÚ ANEURIZMÁK

Szeberin Zoltán, Krepuska Miklós, Sarkadi Hunor, Apor Asztrid, Rimely Endre,

AK CSONT METABOLIZMUSRA GYAKOROLT KBEN

Attila, Rácz Károly

2011. április 14-15.

E/I-5 RITKA LYMPHOMA PROGNOSZTIKUS ÉRTÉKFodor Anikó, Hoffer Izabella, Jakab Judit, Bagdi EnikGábor, Demeter Judit Program: Klinikai haematológia

E/I-6 A TESTÖSSZETÉTEL MEGHATÁROZÁSÁNAK JELEVIZSGÁLAT COLORECTALIS DAGANAT MIATT MLukács Gábor, Lelovics ZsuzsannaProgram: Gastroenterologia

E/I-7 CSÖKKENT INTESTINACÖLIÁKIÁS GYERMEKEK INTESTINALIS MUCOSÁJMolnár Kriszta, Vannay Ádám, Szebeni Beáta, Sziksz Erna, Bánki Nóra Fanni, Cseh Áron, DezsAntal, Lakatos Péter László, Gyırffy Hajnalka, Nagy Szakál Dorottya, Papp MáriTulassay Tivadar, Veres Gábor

Program: Krónikus betegségek gyermekkori prevenciója

E/I-8 POSTCONDITIONÁLÁS, EGY ÍGÉRETES SEBÉSZTMESENTERICA SUPERIOR OCCLUSIOJA ESETÉNÓnody Péter, Rosero Olivér, Pomizs István, Attila Program: Gastroenterológia

E/I-9 EMELKEDETT THROMBOSPONDINStenczer Balázs Program: Hormonális szabályozó mechanizmusok

E/I-10 1-ES TÍPUSÚ CUKORBETEGSzémán Barbara, Somogyi Anikó, Nagy Géza,Program: A hepatológia szabadgyökös és immunológiai vonatkozásai E/I-12 A MACULA SZERKEZETÉNEK VÁLTOZÁSA SCLEBETEGEKBEN Tátrai Erika, Simó Magdolna, Iljicsov Anna, Németh János, Cabrera DeBuc Delia, Somfai Gábor Márk Program: Szemészet

E/VII-1 A RENIN-ANGIOTENZIN-ALDOSZTERON RENDSZERDIABÉTESZES NEFROPÁTIÁBAN (DNP): A NA/K (HSP) 72 SZEREPE Bánki Nóra Fanni, Wagner László, Vér Ágota, Prókai Ágnes, Rosta Máté, Vannay Ádám,Péter, Szabó Attila József, Fekete AndreaProgram: Krónikus betegségek gyermekkori prevenciója

GNOSZTIKUS ÉRTÉKŐ AUTOIMMUN SZÖV, Hoffer Izabella, Jakab Judit, Bagdi Enikı, Krenács László, Csomor Judit, Friedman

EGHATÁROZÁSÁNAK JELENTİSÉGE MINT PREOPERIS DAGANAT MIATT MŐTÉTRE KERÜLİ BETEGEKN

, Lelovics Zsuzsanna

7 CSÖKKENT INTESTINALIS ALKALIKUS PHOSPHATASE EXPRESSZIÓ (IAP) INTESTINALIS MUCOSÁJÁBAN

, Vannay Ádám, Szebeni Beáta, Sziksz Erna, Bánki Nóra Fanni, Cseh Áron, Dezsırffy Hajnalka, Nagy Szakál Dorottya, Papp Mári


EGY ÍGÉRETES SEBÉSZTECHNIKAI MANOCCLUSIOJA ESETÉN

, Rosero Olivér, Pomizs István, Dániel Ádám, Udvarhelyi Gábor, Lotz Gábor, Szijártó

SPONDIN-2 (TSP-2) SZÉRUMSZINT PRAEE

Program: Hormonális szabályozó mechanizmusok

ES TÍPUSÚ CUKORBETEGEK KOGNITÍV FUNKCIÓJÁNAK VIZSGÁLATA, Somogyi Anikó, Nagy Géza, Veres-Székely Anna

Program: A hepatológia szabadgyökös és immunológiai vonatkozásai

TÉNEK VÁLTOZÁSA SCLEROSIS MULTIPLEXES

, Iljicsov Anna, Németh János, Cabrera DeBuc Delia, Somfai Gábor

ALDOSZTERON RENDSZER (RAAS) GÁTLÁSÁNAK HAIÁBAN (DNP): A NA/K ATP-ÁZ (NKA) ÉS A H

, Wagner László, Vér Ágota, Prókai Ágnes, Rosta Máté, Vannay Ádám,Péter, Szabó Attila József, Fekete Andrea1


181

TOIMMUN SZÖVİDMÉNNYEL , Krenács László, Csomor Judit, Friedman

SÉGE MINT PREOPERATÍV İ BETEGEKNÉL

E EXPRESSZIÓ (IAP)

, Vannay Ádám, Szebeni Beáta, Sziksz Erna, Bánki Nóra Fanni, Cseh Áron, Dezsıfi rffy Hajnalka, Nagy Szakál Dorottya, Papp Mária, Arató András,

ECHNIKAI MANİVER ARTERIA

Dániel Ádám, Udvarhelyi Gábor, Lotz Gábor, Szijártó

2) SZÉRUMSZINT PRAEECLAMPSIÁBAN

ZSGÁLATA

ROSIS MULTIPLEXES

, Iljicsov Anna, Németh János, Cabrera DeBuc Delia, Somfai Gábor

(RAAS) GÁTLÁSÁNAK HATÁSA ÁZ (NKA) ÉS A HİSOKK-FEHÉRJE

, Wagner László, Vér Ágota, Prókai Ágnes, Rosta Máté, Vannay Ádám, Degrell

182

E/VII-2 THE EFFECT OF NANO-SELENIUM IN EXPERIMERATS Hegedüs Viktor, Prokisch József, Ditrói Kálmán, BekAttila, Blázovics Anna Program: A hepatológia szabadgyökös és immunológiai vonatkozásai

E/VII-3 A MESENCHYMALIS GYULLADÁSOS CYTOKINEK ÉS ENDOTOXIN JELENHegyi Beáta, Kudlik Gyöngyi, Sági Bernadett, Uher FerencProgram: Klinikai Haematológia

E/VII-4 GÉNEXPRESSZIÓS VÁLMELLÉKVESEKÉREG CARCINOMA SEJTVONALONSzabó Diána Rita, Zsippai Adrienn, Tömböl Zsófia, Éder Katalin, Szabó Péter Márton, Bendes Melinda Réka Oh, Nagy Zoltán Oh, Patócs Attila, Tóth Sára, Falus András,Rácz Károly, Igaz PéterProgram: Hormonális szabályozó mechanizmusok

E/VII-5 NÖVEKEDÉSI PORC PROLIFERÁCIÓLATERÁLIS EPIPHYSIS PORC NYOLCAS LEMEZZEIjjas Lırinc, Domos Gyula, Dunay Miklós, Somorácz ÁronProgram: A támasztó és mozgató szervrendszer működésének fiziológiája

E/VII-6 PATKÁNY FOGPULPA EMODELLBEN Kálló Karola, Perczel-Kovácz Katalin, Borbély Zoltán, Kerémi Beáta, Blazsek József, Varga GáborProgram: Fogorvostudományi kutatások

E/VII-7 AZ ALSÓ KÖNNY MENISZKUSZ MAGASSÁG MÉRÉKosina-Hagyó Krisztina, Veres Amarilla, Fodor Eszter, Csákány Béla, Németh JánosProgram: Szemészet

E/VII-8 GYERMEKKORI AKUT LAKTIVITÁSA Nemes Karolina, Márk Ágnes

Program: Klinikai haematológia

E/VII-9 A METILÁLT SFRP1 BIOMARKERE Patai V. Árpád, Galamb Orsolya, Valcz Gábor, Wichmann Barnabás, Kalmár Alexandra, Leiszter Katalin, Tóth Kinga, Schöller Andrea, Krenács Tibor, Tulassay Zsolt, Molnár BélaProgram: Gasztroenterológia

E/VII-12 FOGCSÍRAHIÁNYOK GPOPULÁCIÓBAN Stiedl Péter, Jobbágy-Óvári Gabriella, Páska Csilla, Hontvári Dorina, Trimmel Bálint, Varga Gábor, Gera István Program: Fogorvostudományi kutatások


SELENIUM IN EXPERIMENTALLY INDUCED FATTY

, Prokisch József, Ditrói Kálmán, Bekı Gabriella, Lotz Gábor, Stangl Rita,Szijártó

Program: A hepatológia szabadgyökös és immunológiai vonatkozásai

3 A MESENCHYMALIS İSSEJTEK PROSZTAGLANDIK ÉS ENDOTOXIN JELENLÉTÉBEN

, Kudlik Gyöngyi, Sági Bernadett, Uher Ferenc

4 GÉNEXPRESSZIÓS VÁLTOZÁSOK MITOTÁNKEZELINOMA SEJTVONALON

, Zsippai Adrienn, Tömböl Zsófia, Éder Katalin, Szabó Péter Márton, Bendes Melinda Réka Oh, Nagy Zoltán Oh, Patócs Attila, Tóth Sára, Falus András,Rácz Károly, Igaz PéterProgram: Hormonális szabályozó mechanizmusok

OLIFERÁCIÓS RÁTA VIZSGÁLATA NYÚL FEMUR DISZTÁLISPORC NYOLCAS LEMEZZEL TÖRTÉNİ GÁTLÁSA UT

, Domos Gyula, Dunay Miklós, Somorácz Áron Program: A támasztó és mozgató szervrendszer működésének fiziológiája

6 PATKÁNY FOGPULPA EREDETŐ SEJTEK HATÁSA CSONTREGENERÁCIÓRA OS

Kovácz Katalin, Borbély Zoltán, Kerémi Beáta, Blazsek József, Varga GáborProgram: Fogorvostudományi kutatások

SZKUSZ MAGASSÁG MÉRÉSÉNEK PONTOSSÁGA, Veres Amarilla, Fodor Eszter, Csákány Béla, Németh János

8 GYERMEKKORI AKUT LIMFOBLASZTOS LEUKÉMIA (ALL) SEJTEK MTOR

A KORAI BAL OLDALI VASTAGBÉLRÁK LEHETSÉG

, Galamb Orsolya, Valcz Gábor, Wichmann Barnabás, Kalmár Alexandra, Leiszter Katalin, Tóth Kinga, Schöller Andrea, Krenács Tibor, Tulassay Zsolt, Molnár Béla

12 FOGCSÍRAHIÁNYOK GENETIKAI HÁTTERÉNEK VIZSGÁLATA A MAGYAR

Óvári Gabriella, Páska Csilla, Hontvári Dorina, Trimmel Bálint, Varga Gábor,

Program: Fogorvostudományi kutatások


NTALLY INDUCED FATTY LIVER IN

Gabriella, Lotz Gábor, Stangl Rita,Szijártó

SEJTEK PROSZTAGLANDIN-E2 TERMELÉSE

TOZÁSOK MITOTÁNKEZELÉS HATÁSÁRA

, Zsippai Adrienn, Tömböl Zsófia, Éder Katalin, Szabó Péter Márton, Bendes Melinda Réka Oh, Nagy Zoltán Oh, Patócs Attila, Tóth Sára, Falus András,Rácz Károly, Igaz Péter

ÚL FEMUR DISZTÁLIS- GÁTLÁSA UTÁN

SONTREGENERÁCIÓRA OSSI


SÉNEK PONTOSSÁGA , Veres Amarilla, Fodor Eszter, Csákány Béla, Németh János

A (ALL) SEJTEK MTOR

ASTAGBÉLRÁK LEHETSÉGES

, Galamb Orsolya, Valcz Gábor, Wichmann Barnabás, Kalmár Alexandra, Leiszter Katalin, Tóth Kinga, Schöller Andrea, Krenács Tibor, Tulassay Zsolt, Molnár Béla

VIZSGÁLATA A MAGYAR

Óvári Gabriella, Páska Csilla, Hontvári Dorina, Trimmel Bálint, Varga Gábor,

2011. április 14-15.

P/I-5 VASTAGBÉLDAGANATOK KISZABÁLYOZÁS ALATT ÁLLÓ GÉNEK AZONOSÍTÁSAALAPJÁN Kalmár Alexandra, Spisák Sándor, Galamb Orsolya, Wichmann Barnabás, Sipos Ferenc, Tóth Kinga, Leiszter Katalin, Patai V. Árpád, Péterfia Bálint, Molnár Béla, Tulassay ZsoltProgram: Gasztroenterológia

P/I-6 ELTÉRİ PROLIFERATÓRIKUS ÉS APOPTOTIKUSGYERMEK VASTAGBÉL-BIOPSZIÁS MINTÁKON, SZEKVENCIÁBAN (ACS) FELNİLeiszter Katalin, Galamb Orsolya, Sipos Ferenc, Krenács Tibor, Spisák Sándor, Veres Gábor, Kiss András, Wichmann Barnabás, Tóth Kinga, Valcz Gábor, Patai V. Andrea , Molnár Béla, Tulassay ZsoltProgram: Gasztroenterológia

P/I-8 METILÁLT DNS FRAKCIÓ ELVÁLASZTÁSA METHSchöller Andrea, Spisák Sándor, Galamb Orsolya, Molnár Béla, Tulassay ZsoltProgram: Gasztroenterológia

P/I-9 A KORTIKOSZTERON IN VIVO ANTIOXIDÁNS HÁLLATMODELLEN Stark Júlia, Tulassay Zsolt, Marczell István, NagyProgram: Hormonális szabályozó mechanizmusok

P/I-10 PROLIFERATÍV FÁZISÚ, EPITHELIÁLISHÁMSEJTEK ARÁNYÁNAK VÁLTOZÁSA A VASTAGBÉValcz Gábor, Sipos Ferenc, Krenács Tibor, Patai V. Árpád, Leiszter Katalin, Tóth Kinga, Wichmann Barna, Molnár Béla, Tulassay ZsoltProgram: Gasztroenterológia

E/VII-11 A KÜLÖNBÖZİ SZERVGÉNEXPRESSZIÓS MINTÁZATA A SEJTEK REGIONSági Bernadett, Pouneh Maraghechi, Urbán Ágnes, Monostori Éva, Gócza Elen, Uher FerencProgram: Klinikai haematológia

GYÓGYSZERTUDOMÁNYOK D E/III-1 SZÉLESSPEKTRUMÚ KINÁZGÁTLÓK VIZSGÁLATANEM-KIS SEJTES TÜDİCARCINOMA VONALAKONGyulavári Pál, Szántai-Kis Csaba, İGyörgy, Vántus Tibor Program: A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányai

ASTAGBÉLDAGANATOK KIALAKULÁSÁBAN SZEREPET JÁTSZÓ, METILÁCIÓSLÓ GÉNEK AZONOSÍTÁSA GÉNEXPRESSZIÓ

, Spisák Sándor, Galamb Orsolya, Wichmann Barnabás, Sipos Ferenc, Tóth rpád, Péterfia Bálint, Molnár Béla, Tulassay Zsolt

RIKUS ÉS APOPTOTIKUS AKTIVITÁS SZÖVETTANIBIOPSZIÁS MINTÁKON, VALAMINT AZ ADENOMA

İTT MINTÁKON , Galamb Orsolya, Sipos Ferenc, Krenács Tibor, Spisák Sándor, Veres Gábor, Kiss

András, Wichmann Barnabás, Tóth Kinga, Valcz Gábor, Patai V. Árpád,Kalmár Alexandra, Schöller , Molnár Béla, Tulassay Zsolt

IÓ ELVÁLASZTÁSA METHYL MINER MÓDSZERREL, Spisák Sándor, Galamb Orsolya, Molnár Béla, Tulassay Zsolt

N VIVO ANTIOXIDÁNS HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA

, Tulassay Zsolt, Marczell István, Nagy-Répás Péter, Rácz Károly, Békési GáborProgram: Hormonális szabályozó mechanizmusok

SÚ, EPITHELIÁLIS-MESENCHYMÁLIS ÁTALAKVÁLTOZÁSA A VASTAGBÉLRÁK KIALAKULÁSA SORÁN

, Sipos Ferenc, Krenács Tibor, Patai V. Árpád, Leiszter Katalin, Tóth Kinga, Wichmann Barna, Molnár Béla, Tulassay Zsolt

SZERVEKBİL IZOLÁLT MESENCHYMALIS ZATA A SEJTEK REGIONÁLIS IDENTITÁSÁT TÜK

, Pouneh Maraghechi, Urbán S. Veronika, Hegyi Beáta, Kudlik Gyöngyi, Czibula Ágnes, Monostori Éva, Gócza Elen, Uher Ferenc

GYÓGYSZERTUDOMÁNYOK DOKTORI ISKOLA

NÁZGÁTLÓK VIZSGÁLATA MUTÁNS EGFRNOMA VONALAKON

Kis Csaba, İrfi László, Szabadkai István, Szokol Bálint, Peták István, Kéri

A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányai

183

T JÁTSZÓ, METILÁCIÓS GÉNEXPRESSZIÓ-VÁLTOZÁS

, Spisák Sándor, Galamb Orsolya, Wichmann Barnabás, Sipos Ferenc, Tóth rpád, Péterfia Bálint, Molnár Béla, Tulassay Zsolt

AKTIVITÁS SZÖVETTANILAG ÉP VALAMINT AZ ADENOMA-CARCINOMA

, Galamb Orsolya, Sipos Ferenc, Krenács Tibor, Spisák Sándor, Veres Gábor, Kiss ,Kalmár Alexandra, Schöller

YL MINER MÓDSZERREL , Spisák Sándor, Galamb Orsolya, Molnár Béla, Tulassay Zsolt

ATÁSÁNAK VIZSGÁLATA KÍSÉRLETES


MESENCHYMÁLIS ÁTALAKULÁST MUTATÓ K KIALAKULÁSA SORÁN

, Sipos Ferenc, Krenács Tibor, Patai V. Árpád, Leiszter Katalin, Tóth Kinga, Wichmann

HYMALIS İSSEJTEK ELTÉRİ ÁLIS IDENTITÁSÁT TÜKRÖZI

Veronika, Hegyi Beáta, Kudlik Gyöngyi, Czibula

MUTÁNS EGFR-T EXPRESSZÁLÓ

rfi László, Szabadkai István, Szokol Bálint, Peták István, Kéri

184

E/III-2 TUMORELLENES HATÓAGNRH-III ALAPÚ KONJUGÁTUMLajkó Eszter, Ulrike Leurs, Marilena Manea, Szabó Ildikó, MezProgram: A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányai

E/III-3 PAJZSMIRIGYHORMONOK MIKROSPECIÁCIÓJATóth Gergı, Kovács Zsuzsanna, Hosztafi Sándor, Noszál BélaProgram: A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányai

E/III-4 RENDKÍVÜL KIS MENNYISÉGVIZSGÁLATÁNAK MEGOLDÁSATuriák Lilla, Ozohanics Olivér, Marino Fabio, Drahos László, Vékey KárolyProgram: A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányai

E/III-5 NMDA / AMPA ANTAGONISTA Váradi András, Gergely András, Horváth Péter, Kökösi JózsefProgram: A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányai

E/III-6 ASZPARTÁT ÉS GLUTAMINTÁKBAN KAPILLÁRIS ELEKTROFORÉZIS MÓDSZERREL Wagner Zsolt, Tábi Tamás, Zachar Gergely, Csillag András, SzökProgram: Experimentális és klinikai farmakológia

P/III-1 FICUS CARICA L. TARTALMI ANYAGAINFicsor Emese, Szarka Szabolcs, Alberti Ágnes, Balázs AndreaProgram: A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányai

P/III-2 ÓRIÁS VEZIKULÁK KÉPZİKaszás Nóra, Kovács Georgina, Fekete Zoltán, Kacsó Gergely, Bozó TamásProgram: A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányai

P/III-3 A C-14-SZUBSZTITUÁLT OPIOIDVIVO FARMAKOLÓGIÁJA Lackó Erzsébet, Váradi András, Riba Pál, Timár Júlia, Hosztafi Sándor, Noszál Béla,Fürst Zsuzsanna, Al-Khrasani MahmoudProgram: Experimentális és klinikai farmakológia P/III-4 TERMÉSZETES- ÉS SZENNYVIZEKBEN ELEGYÜTTES HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA CSILLÓS EGLáng Júlia, Tóthfalusi László, Kıhidai LászlóProgram: A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányai

P/III-5ILLATANYAGOK KEMOTATETRAHYMENA PYRIFORMIS EUKARIÓTA CSILLÓS MOLáng Júlia, Rákász Virág, Pállinger Éva, Magyar Anna, KProgram: A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányai


2 TUMORELLENES HATÓANYAGOK SZELEKTÍV CÉLBAJUTTATÁSÁRA ALKALMIII ALAPÚ KONJUGÁTUMOK IN VITRO VIZSGÁLATA

, Ulrike Leurs, Marilena Manea, Szabó Ildikó, Mezı Gábor, Kıhidai LászProgram: A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányai

K MIKROSPECIÁCIÓJA , Kovács Zsuzsanna, Hosztafi Sándor, Noszál Béla


KIS MENNYISÉGŐ FEHÉRJEKEVERÉKEK NANOLC/MÁSA

, Ozohanics Olivér, Marino Fabio, Drahos László, Vékey Károly Program: A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányai

NISTA IMIDAZOKINAZOLIN-SZÁRMAZÉKOK SZINTÉZI, Gergely András, Horváth Péter, Kökösi József


6 ASZPARTÁT ÉS GLUTAMÁT KVANTITATÍV MEGHATÁROZÁSA MIKRODIALÍELEKTROFORÉZIS – LÉZERINDUKÁLTA FLUOR

, Tábi Tamás, Zachar Gergely, Csillag András, Szökı Éva Program: Experimentális és klinikai farmakológia

L. TARTALMI ANYAGAINAK VIZSGÁLATA bolcs, Alberti Ágnes, Balázs Andrea


PZİDÉSE ÉS A ZETA-POTENCIÁL ÖSSZEFÜGGÉ, Kovács Georgina, Fekete Zoltán, Kacsó Gergely, Bozó Tamás

zerészeti tudományok korszerű kutatási irányai

SZUBSZTITUÁLT OPIOID AGONISTÁK ÉS ANTAGONISTÁK IN VITRO ÉS IN

, Riba Pál, Timár Júlia, Hosztafi Sándor, Noszál Béla,Fürst Mahmoud

Program: Experimentális és klinikai farmakológia

ÉS SZENNYVIZEKBEN ELİFORDULÓ GYÓGYSZER MIZSGÁLATA CSILLÓS EGYSEJTŐ MODELLENıhidai László

i tudományok korszerű kutatási irányai

5ILLATANYAGOK KEMOTAXISRA GYAKOROLT HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA EUKARIÓTA CSILLÓS MODELLEN

, Rákász Virág, Pállinger Éva, Magyar Anna, Kıhidai László tudományok korszerű kutatási irányai


BAJUTTATÁSÁRA ALKALMAS

ıhidai László

JEKEVERÉKEK NANOLC/MS(MS)

SZÁRMAZÉKOK SZINTÉZISE

ATÁROZÁSA MIKRODIALÍZIS LÉZERINDUKÁLTA FLUORESZCENCIA

POTENCIÁL ÖSSZEFÜGGÉSE , Kovács Georgina, Fekete Zoltán, Kacsó Gergely, Bozó Tamás

ISTÁK IN VITRO ÉS IN

, Riba Pál, Timár Júlia, Hosztafi Sándor, Noszál Béla,Fürst

FORDULÓ GYÓGYSZER MOLEKULÁK MODELLEN

SÁNAK VIZSGÁLATA

2011. április 14-15.

P/III-6 POLIMER SEGÉDANYAGINVAZÍV SPEKTROSZKÓPIAI MÓDSZEREKKELSzabó Barnabás Program: Gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányai

P/III-7 NEM-INVAZÍV KOMPATIBILITSEGÉDANYAGOK ESETÉN Szakonyi Gergely Program: A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányai

P/III/13 INTRATHEKÁLISAN INJEKTÁLT SZELEDAMGO ÉS ENDOMORFIN 2, VALAMINT AZ ENDOMDPP4 INHIBITOROK, AZ ILE-PROANTIHIPERALGÉZIÁS HATÁSÁNAK ÖSSZEHASONLISzentirmay Apolka, Király Kornél, Puskár Zita, Kozsurek Márk, Rónai András Z.Program: Experimentális és klinikai farmakológia

MENTÁLIS EGÉSZSÉGTUDOMÁNYOK DOKTORI ISKOLA E/II-1 KANDIDÁNS GÉN POLIHATÁSA KOGNITÍV FUNKCIÓKRA SZKIZOFRÉN BEBenkovits Judit, Réthelyi János, Bitter IstvánProgram: Pszichiátria

E/II-2ISZKÉMIÁS SZÍVBETEGEK PSZICHÉS ÁLLAPOTÁBodóné Rafael Beatrix, Balog PiroskaProgram: Mentális egészsésgtudományok

E/II-3 AZ ARCFELISMERÉS ESZKIZOFRÉN BETEGEKEN Komlósi Sarolta, Csukly Gábor, Stefanics Gábor, Czigler István, Czobor Pál, Bitter IstvánProgram: Pszichiátria

E/II-4 „HINNI VAGY NEM HINNI?” JELLEGE A PSZICHÉS JÓL-LÉT SZEMPONTJÁBÓLKovács Eszter, Pikó Bettina Program: Mentális egészségtusományok

E/II-5 MI TÖRTÉNIK A CHAT-SZOBÁBAN?AZONNALI ÜZENETVÁLTÁS EVÉSZAVARBAN SZENVONLINE UTÓKEZELÉSES PROGRAMBANMezei Ágnes, Güleç Hayriye, Bauer Stephanie, Kohls Elisabeth, Túry FerencProgram: Mentális egészségtudományok

6 POLIMER SEGÉDANYAGOK SZERKEZETVÁLTOZÁSÁNAK VIZSGÁLATA NEMIAI MÓDSZEREKKEL

Program: Gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányai

INVAZÍV KOMPATIBILITÁSI VIZSGÁLATOK SZILÁRD


ISAN INJEKTÁLT SZELEKTIV Μ-ÓPIOID RECEPTORAGONI2, VALAMINT AZ ENDOMORFIN BIOSZINTÉZIST STIMUL

PRO-ILE ÉS A VILDAGLIPTIN AKUT ANTINOCICEPTITÁSÁNAK ÖSSZEHASONLITÁSA PATKÁNYON

, Király Kornél, Puskár Zita, Kozsurek Márk, Rónai András Z.és klinikai farmakológia

MENTÁLIS EGÉSZSÉGTUDOMÁNYOK DOKTORI ISKOLA

1 KANDIDÁNS GÉN POLIMORFIZMUSOK ÉS A KOMORBID CANNABISCIÓKRA SZKIZOFRÉN BETEGEKBEN

, Réthelyi János, Bitter István

EK PSZICHÉS ÁLLAPOTÁNAK VIZSGÁLATA, Balog Piroska

Program: Mentális egészsésgtudományok

3 AZ ARCFELISMERÉS ELEKTROFIZIOLÓGIA KORRELÁTUMAINAK VIZSGÁL

Stefanics Gábor, Czigler István, Czobor Pál, Bitter István

NNI?” - A SERDÜLİKORI VALLÁSOSSÁG VÉDLÉT SZEMPONTJÁBÓL

ok

SZOBÁBAN? S EVÉSZAVARBAN SZENVEDİK SZÁMÁRA KIFEJLE

PROGRAMBAN Hayriye, Bauer Stephanie, Kohls Elisabeth, Túry Ferenc


185

ÁNAK VIZSGÁLATA NEM-

VIZSGÁLATOK SZILÁRD TABLETTÁZÁSI

ÓPIOID RECEPTORAGONISTÁK, A BIOSZINTÉZIST STIMULÁLÓ

N AKUT ANTINOCICEPTIV ÉS TÁSA PATKÁNYON

, Király Kornél, Puskár Zita, Kozsurek Márk, Rónai András Z.

ORBID CANNABIS-ABÚZUS

NAK VIZSGÁLATA

RELÁTUMAINAK VIZSGÁLATA

Stefanics Gábor, Czigler István, Czobor Pál, Bitter István

OSSÁG VÉDİFAKTOR

K SZÁMÁRA KIFEJLESZTETT

Hayriye, Bauer Stephanie, Kohls Elisabeth, Túry Ferenc

186

E/II-6 A PSZICHÉS ÉS GENETIKAI FAKTOROK SZERESZUBKLINIKUS SZEZONÁLIS DEPRESSZIÓBANMolnár Eszter, Lazáry Judit, BenkıProgram: Pszichiátria

E/II-7 A PÁRKAPCSOLATI STRESSZ PREDIKTORAI Susánszky Anna Program: Mentális egészségtudomány

E/II-8 IZOMDISZMORFIA, EVÉSZAVAR ÉS TESTEDZÉSTESTÉPÍTİK KÖRÉBEN Babusa Bernadett, Túry Ferenc Program: Mentális egészségtudományok

P/II-1 KÜSZÖB ALATTI PSZICHÉS ZGYERMEKPSZICHIÁTRIÁBAN Bertha Eszter Anna Program: Pszichiátria

P/II-2 BIPOLÁRIS ÉS SZKIZOAFFEKTÍV BETEGEK KOHAGYOMÁNYOS NEUROPSZICHOLÓGIAI MÓDSZEREKTESZTCSOMAGGAL Fábián Ágnes, Szıcs Katalin, Réthelyi JánosProgram: Pszichiátria

P/II-3 A POSZTTRAUMÁS NÖVMINTÁN Kovács Éva Program: Mentáli egészségtudományok

P/II-4 EPILEPSZIÁS BETEGEK ÉS KRÓNIKUS GERINCPSZICHOSZOCIÁLIS ÉS CSALÁDDINAMIKAI VIZSKováts Daniella, Sallay Viola, Békés Judit, Császár Noémi, Kurimay TamásProgram: Pszichiátria

P/II-5 A FELISMERT ÉS FEL HÁZIORVOSI MINTÁN Matuszka Balázs, Bácskai Erika, Gerevich JózsefProgram: Pszichiátria

P/II-6 A HALÁL ÉS HALDOKLÁSDROGHASZNÁLÓK KÖRÉBEN Pap Ágota Program: Mentális egészségtudományok


TIKAI FAKTOROK SZEREPE A SZEZONALITÁSBANLIS DEPRESSZIÓBAN

, Lazáry Judit, Benkı Anita, Gonda Xénia, Pap Dorottya, Bagdy György

RESSZ PREDIKTORAI FÉRFIAK KÖRÉBEN

ÉSZAVAR ÉS TESTEDZÉSFÜGGİSÉG VIZSGÁLATA


ÉS ZAVAROK ÉS EGYÉB RIZIKÓFAKTOROK VIZSGÁLAT

OAFFEKTÍV BETEGEK KOGNITÍV FUNKCIÓINAK VICHOLÓGIAI MÓDSZEREKKEL ÉS A CANTAB SZÁM

cs Katalin, Réthelyi János

3 A POSZTTRAUMÁS NÖVEKEDÉS KÉRDİÍV PSZICHOMETRIAI JELLEMZ

Program: Mentáli egészségtudományok

K ÉS KRÓNIKUS GERINCFÁJDALOMMAL ÉLCSALÁDDINAMIKAI VIZSGÁLATA

, Sallay Viola, Békés Judit, Császár Noémi, Kurimay Tamás

NEM ISMERT SZORONGÁSOS ZAVAROK AZONOSÍTÁ

, Bácskai Erika, Gerevich József

A HALÁL ÉS HALDOKLÁS IRÁNTI ATTITŐD ÉS ÖSSZEFÜGGÉSEINEK



PE A SZEZONALITÁSBAN ÉS A

Anita, Gonda Xénia, Pap Dorottya, Bagdy György

FÉRFIAK KÖRÉBEN

SÉG VIZSGÁLATA FÉRFI

KÓFAKTOROK VIZSGÁLATA A

GNITÍV FUNKCIÓINAK VIZSGÁLATA KEL ÉS A CANTAB SZÁMÍTÓGÉPES

HOMETRIAI JELLEMZİI HAZAI

JDALOMMAL ÉLİK

, Sallay Viola, Békés Judit, Császár Noémi, Kurimay Tamás

OS ZAVAROK AZONOSÍTÁSA

SZEFÜGGÉSEINEK VIZSGÁLATA

2011. április 14-15.

P/II-7 A PSZICHOLÓGIAI IMMUNKOMPETENCIA SZABÁVALÓ FOGÉKONYSÁGBAN Pap Dorottya, Gonda Xénia, Molnár Eszter, Tóthfalusi László, Bagdy GyörgyProgram: Pszichiátria

P/II-8 AZ ELHÍZÁSSAL KAPCSOLATOS ATTITPapp Ildikó, Czeglédi Edit, Túry FerencProgram: Mentális egészségtudományok

P/II-9 A FELNİTTKORI FIGYELEMHIÁNYOS/HIPERAKTMUTATÓI Papp Szilvia, Simon Viktória, Tombor László, Komlósi Sarolta, Balogh Lívia, Bitter István, Czobor Pál Program. Pszichiátria

P/II-10 EGYSZERI DÓZISBAN ALKALMAZOTT MEFIGYELEMHIÁNYOS-HIPERAKTIVITÁSI ZAVAGRAMJÁRA Tombor László, Simon Viktória, Papp Szilvia, Komlósi Sarolta, Bitter István, Czobor PálProgram: Pszichiátria

P/II-11 AZ ALVÁSPARAMÉTEREK ÉS A HOLDFÁKÖRÉBEN Turányi Csilla Zita, Véber Orsolya, Dunai Andrea, Szentkirályi András, Czira Mária,Zoller Rezsı, Szıcs Julianna, Becze Ádám, Kelemen Andrea, Novák Márta, Mucsi IstvánProgram: Mentális egészségtudományok

P/II-12 TÁPLÁLKOZÁS ÉS EGHALLGATÓK KÖRÉBEN Varga Márta, Dukay-Szabó Szilvia, Túry FerencProgram: Mentális egészségtudományok

SPORTTUDOMÁNYOK DOKTORI ISKOLA E/II-9 A MOTOROS TELJESÍTSZÜLETÉSI ÉVSZAK SZERINT Szabó Eszter Program: Sport, nevelés- és társadalomtudomány

E/V-1 GERINCSÉRÜLT BETEGEK EDZÉSE FES KERÉKPKatona Péter Program: Testedzés, szabályozás, anyagcsere

MUNKOMPETENCIA SZABÁLYOZÓ SZEREPE A DEPRESSZIÓ

, Gonda Xénia, Molnár Eszter, Tóthfalusi László, Bagdy György

SOLATOS ATTITŐDÖK ALAKULÁSA GYERMEKKORBA, Czeglédi Edit, Túry Ferenc

Mentális egészségtudományok

ELEMHIÁNYOS/HIPERAKTIVITÁS ZAVAR KVANTIT

, Simon Viktória, Tombor László, Komlósi Sarolta, Balogh Lívia, Bitter István, Czobor

ISBAN ALKALMAZOTT METILFENIDÁT HATÁSA FEHIPERAKTIVITÁSI ZAVARBAN SZENVEDİK ELEKT

, Simon Viktória, Papp Szilvia, Komlósi Sarolta, Bitter István, Czobor Pál

AMÉTEREK ÉS A HOLDFÁZISOK KAPCSOLATA FÉR

, Véber Orsolya, Dunai Andrea, Szentkirályi András, Czira Mária,cs Julianna, Becze Ádám, Kelemen Andrea, Novák Márta, Mucsi István

dományok

12 TÁPLÁLKOZÁS ÉS EGÉSZSÉG. EGÉSZSÉGESÉTEL-FÜGG

Szabó Szilvia, Túry Ferenc Program: Mentális egészségtudományok

SPORTTUDOMÁNYOK DOKTORI ISKOLA

9 A MOTOROS TELJESÍTMÉNY FAKTORMINTÁZATA KISISKOLÁS LÁNYOKNÁL

és társadalomtudomány

EK EDZÉSE FES KERÉKPÁROZÁS ALKALMAZÁSÁVA

bályozás, anyagcsere

187

SZEREPE A DEPRESSZIÓRA

, Gonda Xénia, Molnár Eszter, Tóthfalusi László, Bagdy György

AKULÁSA GYERMEKKORBAN

IVITÁS ZAVAR KVANTITATÍV EEG

, Simon Viktória, Tombor László, Komlósi Sarolta, Balogh Lívia, Bitter István, Czobor

TILFENIDÁT HATÁSA FELNİTTKORI K ELEKTROENKEFALO-

, Simon Viktória, Papp Szilvia, Komlósi Sarolta, Bitter István, Czobor Pál

ZISOK KAPCSOLATA FÉRFIAK ÉS NİK

, Véber Orsolya, Dunai Andrea, Szentkirályi András, Czira Mária, cs Julianna, Becze Ádám, Kelemen Andrea, Novák Márta, Mucsi István

FÜGGİSÉG DIETETIKUS

KISISKOLÁS LÁNYOKNÁL

ÁROZÁS ALKALMAZÁSÁVAL

188

E/V-2 A KAMRAI REPOLARIZTESTFELSZÍNI EKG-VAL Major Zsuzsanna, Kneffel Zsuzsanna, Komka Zsolt, Tóth Miklós, Pavlik GáborProgram: Edzés és adaptáció

E/V-3 EFFECTS OF EXERCISE AND 17COMPARED Marosi Krisztina, Hart Nikolett, Sárga Linda, Felszeghy Klára, Nyakas CsabaProgram: Testedzés, szabályozás, anyagcsere E/V-4 THE EFFECT OF EXERCISE AND SIRT ACTIVATIDEFENSE IN RATS ARTIFICIALLY SELECTED TO HSárga Linda, Hart Nikolett, Nyakas Csaba, Felszeghy Klára, Boldogh István, Britton Steve, Koch Larsson, Radák Zsolt Program: Testedzés, szabályozás, anyagcsere

E/V-5 AZ ENERGIÁT SZOLGÁLTATÓ FOSZFÁT TARTALIZOMBAN KÜLÖNBÖZİ VIBRÁCIÓS EDZÉSEK HATÁUreczky Dóra, Tihanyi József Program: Testedzés, szabályozás, anyagcsere

P/I-11 SZÉKESFEHÉRVÁRI SPORTOLÓ LÁNYOK ÉNKÉPNégele Zalán, Nyakas Csaba, Pápai JúliaProgram: Testedzés, szabályozás, anyagcsere

P/I-12 A VÉRTEJSAV ÉS VEVIZSGÁLATA MAXIMÁLIS TERHELÉS SORÁNTrájer Emese, Bosnyák Edit, Udvardy Anna, Komka Zsolt, Szendrei Barbara, Protzner Anna, Györe István, Tóth Miklós Program: Testedzés, szabályozás, anyagcsere

P/I-13 GENETIKAI VIZSGÁLATI TESZT 64 GÉNES DUdvardy Anna, Bosnyák Edit, Trájer Emese, Szendrei Barbara, Komka Zsolt, Protzner Anna, Györe István, Tóth Miklós Program: Edzés és adaptáció

SZENTÁGOTHAI JÁNOS IDEGTUDOMÁNYOK DOKTORI ISKOLA E/IV-12 TUBEROINFUNDIBULAR PLACTATION AND PARTICIPATES IN THE SUCKLIRAT Melinda Cservenák, Ibolya Bodnár, Ted B. Usdin, Miklós Árpád Dobolyi Program: Neuromorfológia és sejtbiológia


2 A KAMRAI REPOLARIZÁCIÓT JELLEMZİ PARAMÉTEREK VIZSGÁLATA


AND 17-Β ESTRADIOL TREATMENT ON BRAIN A

, Hart Nikolett, Sárga Linda, Felszeghy Klára, Nyakas CsabaProgram: Testedzés, szabályozás, anyagcsere

SE AND SIRT ACTIVATION ON BRAIN FUNCTIONCIALLY SELECTED TO HIGH OR LOW RUNNING C

, Hart Nikolett, Nyakas Csaba, Felszeghy Klára, Boldogh István, Britton Steve, Koch


LTATÓ FOSZFÁT TARTALMÚ VEGYÜLETEK VÁLTOZÁSABRÁCIÓS EDZÉSEK HATÁSÁRA


PORTOLÓ LÁNYOK ÉNKÉPE , Nyakas Csaba, Pápai Júlia

szabályozás, anyagcsere

12 A VÉRTEJSAV ÉS VENTILÁCIÓS PARAMÉTEREK KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉTERHELÉS SORÁN


tedzés, szabályozás, anyagcsere

ATI TESZT 64 GÉNES DNS CHIPPEL SPORTOLÓI, Bosnyák Edit, Trájer Emese, Szendrei Barbara, Komka Zsolt, Protzner Anna,

ENTÁGOTHAI JÁNOS IDEGTUDOMÁNYOK DOKTORI ISKOLA

TUBEROINFUNDIBULAR PEPTIDE OF 39 RESIDUES IS ACTIVATED DURINIPATES IN THE SUCKLING-INDUCED PROLACTIN RE

, Ibolya Bodnár, Ted B. Usdin, Miklós Palkovits, György M. Nagy,



ÉTEREK VIZSGÁLATA


TREATMENT ON BRAIN AGING ARE


ON ON BRAIN FUNCTION AND ROS IGH OR LOW RUNNING CAPACITY

, Hart Nikolett, Nyakas Csaba, Felszeghy Klára, Boldogh István, Britton Steve, Koch

VEGYÜLETEK VÁLTOZÁSA AZ

K KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉSEK


NS CHIPPEL SPORTOLÓI POPULÁCIÓN , Bosnyák Edit, Trájer Emese, Szendrei Barbara, Komka Zsolt, Protzner Anna,

ENTÁGOTHAI JÁNOS IDEGTUDOMÁNYOK DOKTORI ISKOLA

S IS ACTIVATED DURING INDUCED PROLACTIN RELEASE IN

Palkovits, György M. Nagy,

2011. április 14-15.

E/IV-13 NEW APPROACH FOR THEDURING ISCHEMIA-REPERFUSION IN RAT TSándor Nardai, Judit Skopál, Zoltán Nagy Program: Klinikai idegtudományok

E/VII-10 A MITOCHIP V.2.0 MITOCHONDRIÁLIS ENCEPHALOMYOPATHIÁK DIAGReményi Viktória, Inczédy-Farkas Gabriella, Spisák Sándor, Bereznai Benjamin, Gál Anikó, Molnár Mária Judit Program: Klinikai idegtudományok

P/IV-4 COMPARATIVE STUDY OFTHE SQUIRREL MONKEY Ashaber Mária, Pálfi Emese, Palmer, Cory, Friedman, Robert, Chen Li Min, Roe A.W., Négyessy László Program: Neuromorfológia és sejtbiológia

P/IV-5 DYNAMIC CHANGES OFINDUCED EPILEPSY IN MICE Karlócai Rita, Tóth Kinga, Watanabe Masahiko, Freund Tamás, Maglóczky ZsófiaProgram: Sejtmorfológia és sejtbiológia

P/IV-6 EFFECTS OF NESFATIN-1Könczöl Katalin, Zelena Dóra, Pintér Ottó, Varga János, Palkovits Miklós, Tóth E. ZsuzsannaProgram: Neuromorfológia és sejtbiológia

P/IV-7 DIFFERENTIAL CHANGNEUROPEPTIDES IN THE RAT BRAIN DURINANOREXIA Bernadett Küblerné Pintér, Szilamér Ferenczi, Andrea Molnár, Cristina Núñez,Zsuzsanna Szıke, M. Victoria Milanés, Krisztina J. KovácsProgram: Neuroendokrinológia

P/IV-8 GLP-1 FIBERS OF BRAINSTENEURONS IN REFED RATS Eva Renner, Nela Puskas, Arpád Dobolyi, Miklós PalkovitsProgram: Neuromorfológia és sejtbiológia

MOLEKULÁRIS ORVOSTUDOMÁNYOK DOKTORI ISKOLA E/IV-1 AZ EMELKEDETT SZÉRANTITEST TERMELÉSSEL TÜDİBaka Zsuzsanna, Barta Peter, Losonczy György, Krenács Tibor, Pápay Judit, Szarka Eszter, Sármay Gabriella, Babos Fruzsina, Magyar Anna, Géher Pál, Buzás Edit, Falus András, Nagy György Program: A humán molekuláris genetika és a géndiagnosztika alapjai

NEW APPROACH FOR THE QUANTIFICATION OF BLOOD BRAIN BARRIER INREPERFUSION IN RAT TMCAO MODEL


10 A MITOCHIP V.2.0 ALKALMAZÁSÁNAK LEHETİSÉGEI ÉS KORLÁTAI APHALOMYOPATHIÁK DIAGNOSZTIKÁJÁBAN

Farkas Gabriella, Spisák Sándor, Bereznai Benjamin, Gál Anikó, Molnár

COMPARATIVE STUDY OF PRIMARY SOMATOSENSORY CORTICAL CIRCUITRI

, Pálfi Emese, Palmer, Cory, Friedman, Robert, Chen Li Min, Roe A.W., Négyessy

sejtbiológia

5 DYNAMIC CHANGES OF CB1 RECEPTOR IMMUNOREACTIVITY IN PILOCAR

, Tóth Kinga, Watanabe Masahiko, Freund Tamás, Maglóczky ZsófiaProgram: Sejtmorfológia és sejtbiológia

1 ON ENERGY EXPENDITURE , Zelena Dóra, Pintér Ottó, Varga János, Palkovits Miklós, Tóth E. Zsuzsanna


7 DIFFERENTIAL CHANGES IN EXPRESSION OF METABOLICRAT BRAIN DURING MORPHINE WITHDRAWA

, Szilamér Ferenczi, Andrea Molnár, Cristina Núñez,ke, M. Victoria Milanés, Krisztina J. Kovács

1 FIBERS OF BRAINSTEM ORIGIN ACTIVATE DORSOMEDIAL HYPOTHAL

, Nela Puskas, Arpád Dobolyi, Miklós Palkovits Neuromorfológia és sejtbiológia

TUDOMÁNYOK DOKTORI ISKOLA

1 AZ EMELKEDETT SZÉRUM PAD4 ÉS RF SZINT NEM JÁR EGYÜTTTÜDİRÁKBAN

, Barta Peter, Losonczy György, Krenács Tibor, Pápay Judit, Szarka Eszter, Sármay Gabriella, Babos Fruzsina, Magyar Anna, Géher Pál, Buzás Edit, Falus András, Nagy

A humán molekuláris genetika és a géndiagnosztika alapjai

189

OOD BRAIN BARRIER INJURY

SÉGEI ÉS KORLÁTAI A NOSZTIKÁJÁBAN

Farkas Gabriella, Spisák Sándor, Bereznai Benjamin, Gál Anikó, Molnár

Y CORTICAL CIRCUITRIES IN

, Pálfi Emese, Palmer, Cory, Friedman, Robert, Chen Li Min, Roe A.W., Négyessy

EACTIVITY IN PILOCARPINE-

, Tóth Kinga, Watanabe Masahiko, Freund Tamás, Maglóczky Zsófia

, Zelena Dóra, Pintér Ottó, Varga János, Palkovits Miklós, Tóth E. Zsuzsanna

METABOLIC-RELATED G MORPHINE WITHDRAWAL-INDUCED

, Szilamér Ferenczi, Andrea Molnár, Cristina Núñez,

DORSOMEDIAL HYPOTHALAMIC

SZINT NEM JÁR EGYÜTT ANTI-CCP

, Barta Peter, Losonczy György, Krenács Tibor, Pápay Judit, Szarka Eszter, Sármay Gabriella, Babos Fruzsina, Magyar Anna, Géher Pál, Buzás Edit, Falus András, Nagy

190

E/IV-2 TNFΑ SLAP ADAPTOR MENNYISÉGÉT HUMÁN T-LIMFOCITÁKONÉrsek Barbara, Molnár Viktor, Balogh Andrea, Matkó János, Buzás Edit, Falus András, Nagy György Program: A humán molekuláris genetika és a géndiagnosztika alapjai program

E/IV-3 TELJES GENOM ASSZOCIÁCIÓS VIZSGÁLATOK Gézsi András Program: A humán molekuláris genetika és a géndiagnosztika alapjai

E/IV-4 MIKROVEZIKULÁK VIZSGÁLATA AUTOIMMUNGyörgy Bence, Módos Károly, Pállinger Éva, Pálóczi Krisztina, Pásztói Mária, Misják Petra, Deli Mária, Sipos Áron, Szalai Anikó, Voszka István, Polgár Anna, Tóth Kálmán, Csete Mária, Nagy György, Falus András, Kittel Ágnes, Buzás EditProgram: A humán molekuláris genetika és a géndiagnosztika alapjai

E/IV-5 A WFS1 GÉN 3’ UTR SNP-Németh Nóra Program: Patobiokémia

E/IV-6 A CASKIN1 ÉS AZ EPHB1 KAPCSOLATA JELPÁLYÁBAN Pesti Szabolcs, Balázs Annamária, Buday LászlóProgram: Pathobiokémia

E/IV-7 AZ EXTRACELLULÁRIS CATóth Balázs Program: Celluláris és molekuláris élettan

P/IV-1 A CIRKADIÁN ÓRA HATÁSAI MAKROFÁG SEJTEElla Krisztina Program: Celluláris és molekuláris élettan

P/IV-2 A STATISZTIKAI MEGKÖZELÍTÉS FONTOSSÁGAAZ ASZTMA GENOMIKAI VIZSGÁLATA AHadadi Éva, Virág Viktor, Csorba Orsolya, Ungvári Ildikó, S. Vángor Mónika,Nagy Adrienne, Németh Zsuzsanna, Hullám Gábor, Antal Péter, Falus András,Szalai Csaba Program: A humán molekuláris genetika és

P/IV-3 ALLERGIZÁLT EGÉR MODEL TELJES GENOM GÉALAPULÓ SNP VIZSGÁLAT HUMAN ASZTMÁS POPUVirág Viktor, Hadadi Éva, Csorba Orsolya, Ungvári Ildikó, Semsei F. Ágnes,Vángor Mónika, Németh Zsuzsanna, HullSzalai Csaba Program: A humán molekuláris genetika és a géndiagnosztika alapjai


SLAP ADAPTOR FEHÉRJÉN KERESZTÜL CSÖKKENTI A CD3LIMFOCITÁKON

, Molnár Viktor, Balogh Andrea, Matkó János, Buzás Edit, Falus András, Nagy

Program: A humán molekuláris genetika és a géndiagnosztika alapjai program

CIÁCIÓS VIZSGÁLATOK TÖBBVÁLTOZÓS ELEMZÉS

Program: A humán molekuláris genetika és a géndiagnosztika alapjai

VIZSGÁLATA AUTOIMMUN MEGBETEGEDÉSEKBEN, Módos Károly, Pállinger Éva, Pálóczi Krisztina, Pásztói Mária, Misják Petra, Deli

Mária, Sipos Áron, Szalai Anikó, Voszka István, Polgár Anna, Tóth Kálmán, Csete Mária, Nagy Ágnes, Buzás Edit


-INEK KAPCSOLTSÁGI VIZSGÁLATA

HB1 KAPCSOLATA – ÁLLVÁNYFEHÉRJE EGY T

, Balázs Annamária, Buday László

CA2+ HATÁSA A TRPM2 CSATORNA KAPUZÁSÁRA

Program: Celluláris és molekuláris élettan

TÁSAI MAKROFÁG SEJTEK EFFEKTOR VÁLASZAIR

Program: Celluláris és molekuláris élettan

KÖZELÍTÉS FONTOSSÁGA A GENETIKAI VIZSGÁLANOMIKAI VIZSGÁLATA A NEMZETKÖZI EREDMÉNYEK TÜKRÉBEN

, Virág Viktor, Csorba Orsolya, Ungvári Ildikó, S. Vángor Mónika,Nagy Adrienne, Németh Zsuzsanna, Hullám Gábor, Antal Péter, Falus András,

Program: A humán molekuláris genetika és a géndiagnosztika alapjai

ODEL TELJES GENOM GÉNEXPRESSZIÓS EREDMÉNT HUMAN ASZTMÁS POPULÁCIÓN

, Hadadi Éva, Csorba Orsolya, Ungvári Ildikó, Semsei F. Ágnes,Vángor Mónika, Németh Zsuzsanna, Hullám Gábor, Antal Péter, Falus András,



SÖKKENTI A CD3Ζ LÁNC

, Molnár Viktor, Balogh Andrea, Matkó János, Buzás Edit, Falus András, Nagy

TÖBBVÁLTOZÓS ELEMZÉSE

MEGBETEGEDÉSEKBEN , Módos Károly, Pállinger Éva, Pálóczi Krisztina, Pásztói Mária, Misják Petra, Deli

Mária, Sipos Áron, Szalai Anikó, Voszka István, Polgár Anna, Tóth Kálmán, Csete Mária, Nagy

ÁLLVÁNYFEHÉRJE EGY TIROZIN KINÁZ

RNA KAPUZÁSÁRA

K EFFEKTOR VÁLASZAIRA

A GENETIKAI VIZSGÁLATOKBAN: K TÜKRÉBEN

, Virág Viktor, Csorba Orsolya, Ungvári Ildikó, S. Vángor Mónika, Nagy Adrienne, Németh Zsuzsanna, Hullám Gábor, Antal Péter, Falus András,

NEXPRESSZIÓS EREDMÉNYEIN

, Hadadi Éva, Csorba Orsolya, Ungvári Ildikó, Semsei F. Ágnes, ám Gábor, Antal Péter, Falus András,

2011. április 14-15.

PATOLÓGIAI TUDOMÁNYOK DOKTORI ISKOLA E/VI-1 EPIDERMÁLIS NÖVEKEÓRIÁSSEJTES CSONTTUMOROK Balla Péter, Moskovszky Linda, Maros Máté, Krenács TiborProgram: Onkológia

E/VI-2 MÁTRIX ÁTALAKULÁS JELENTFullár Alexandra, Lakóné Vigh RenátaProgram: Onkológia

E/VI-3 A NÖVEKEDÉSI FAKTOFÜGGÉSE MELANOMA SEJTEKBENGaray Tamás, Tímár József, HegedProgram: Onkológia

E/VI-4 TRICELLULIN EXPRESMÁJDAGANATOKBAN Korompay Anna, Somorácz Áron, Patonai Attila, KProgram: Sejt-, extracelluláris matrix

megbetegedésekben. Kísérletes és diagnosztikus pathomorfológiai vizsgálatok

E/VI-5 AZ MTOR-INHIBITOR KEZELÉSRE HUMÁN LYMPHOMÁKBAN Márk Ágnes, Váradi Zsófia, Nemes KarolinaProgram: Onkológia

E/VI-6 ELECTROHYPERTHERMITUMORMODELLEN Meggyesházi Nóra, Andocs Gábor, Krenács TiborProgram: Onkológia

E/VI-7 GYERMEKKORI MALIGNCITOSZTATIKUMOK NYÁLSZEKRÉCIÓRA GYAKOROLNémeth Orsolya, Kivovics Péter, Garami MiklósProgram: Onkológia

E/VI-8 A NYOMÁSI FEKÉLY ELİEGY LEHETSÉGES MÓDJA AZ INDIKÁTORKÉPZÉSBERaskovicsné Csernus Mariann Program: Egészségtudományok E/VI-9 ALKALMAS-E A KI67 IMMUNHISZTOJELZÉSÉRE? Székely Borbála, Hatzis Christos, Szász A. Marcell, Kenessey IsSavitri, Catherine M. Kelly, Tıkés AnnaProgram: Sejt-, extracelluláris matrix

megbetegedésekben. Kísérletes és diagnoszt

PATOLÓGIAI TUDOMÁNYOK DOKTORI ISKOLA

1 EPIDERMÁLIS NÖVEKEDÉSI FAKTOR RECEPTOR (EGFR) ÉS TENASCIN COROK (GCTB) PROGRESSZIÓJÁBAN

, Moskovszky Linda, Maros Máté, Krenács Tibor

JELENTİSÉGE A MÉHNYAKRÁK PROGRESSZIÓJÁBA, Lakóné Vigh Renáta

3 A NÖVEKEDÉSI FAKTOROK MOTOGÉN AKTIVITÁSÁNAK ONKOGÉN MUTÁCIÓTEKBEN

, Tímár József, Hegedős Balázs

4 TRICELLULIN EXPRESSZIÓ VIZSGÁLATA NORMÁL MÁJBAN ÉS PRIMER

, Somorácz Áron, Patonai Attila, Kiss András, Schaff Zsuzsa, extracelluláris matrix-, rostrendszer változások szív- és érrendszeri és egyes daganatos


INHIBITOR KEZELÉSRE ADOTT VÁLASZOK HÁTTERÉNEK VIZSG

, Váradi Zsófia, Nemes Karolina

6 ELECTROHYPERTHERMIA HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA „NUDE” EGÉR XENOG

, Andocs Gábor, Krenács Tibor

7 GYERMEKKORI MALIGNUS DAGANATOS MEGBETEGEDÉSEKKOR ALKALMAZOSZEKRÉCIÓRA GYAKOROLT KÉSİI HATÁSAI

, Kivovics Péter, Garami Miklós

LİFORDULÁSÁNAK VIZSGÁLATA ÉS AZ INDIKÁTORKÉPZÉSBEN

E A KI67 IMMUNHISZTOKÉMIA AZ EMLİRÁK PRO

, Hatzis Christos, Szász A. Marcell, Kenessey István, Wang Bailiang, Krisnamurthy kés Anna-Mária, Pusztai Lajos, Kulka Janina

, extracelluláris matrix-, rostrendszer változások szív- és érrendszeri és egyes daganatos

megbetegedésekben. Kísérletes és diagnosztikus patomorfológiai vizsgálatok

191

(EGFR) ÉS TENASCIN C AZ

KRÁK PROGRESSZIÓJÁBAN

K ONKOGÉN MUTÁCIÓ-

ÁL MÁJBAN ÉS PRIMER

iss András, Schaff Zsuzsa és érrendszeri és egyes daganatos

ZOK HÁTTERÉNEK VIZSGÁLATA

TA „NUDE” EGÉR XENOGRAFT

GEDÉSEKKOR ALKALMAZOTT I HATÁSAI

ÁLATA ÉS ALKALMAZÁSÁNAK

İRÁK PROGNÓZISÁNAK

tván, Wang Bailiang, Krisnamurthy

és érrendszeri és egyes daganatos

192

E/VI-10 CLAUDIN EXPRESSZIÓ A HUMÁN HÚGYHÓLYAGTörzsök Péter, Székely Eszter, Korompay Anna, Székely Tamás, Riesz Péter, Majoros Attila, Szendrıi Attila, Nyirády Péter, Romics Imre, Tímár József, Program: Sejt-, extracelluláris mátrixmegbetegedésekben. Kísérletes és diagnosztikus pathomorfológiai vizsgálatok E/VI-11 ÉLETKORBECSLİ MÓDANTROPOLÓGIA GYAKORLATÁBANWolff Katalin, Magyar Lóránt Program: Nép- és közegészségtudományok

E/VI-12 CONNEXIN IZOTÍPUSPROGRESSZIÓVAL Zsákovics Ivett, Szász A. Marcell, Balla Péter, Kulka JaninaProgram: Onkológia

P/I-1 PETEFÉSZEKRÁKOS MISZUBTÍPUS ÉS TÚLÉLÉST ELİREJELZMunkácsy Gyöngyi, Fekete Tibor, GyProgram: Onkológia

P/I-2 AZ ERBB/RAS ÚTVONALON REZISZTENCIA MECHANIZMUSOK AZONOSÍTÁSA SPénzváltó Zsófia, Munkácsy GyöngyiProgram: Onkológia

P/I-3 MTOR AKTIVITÁS VIZSGÁLATA HUMÁN DIFFÚZSticz Tamás, Márk Ágnes, HajduSebestyén Anna Program: Onkológia

P/I-4 PSMB-7: ÚJ POTENCIÁLIS PRTegze Bálint, Pénzváltó Zsófia Program: Onkológia

MAROSVÁSÁRHELYI ORVOSI ÉS GYÓGYSZERÉSZETDOKTORI ISKOLA

P/III-8 THE INFLUENCE OF DANIMALS Brezeanu Romeo, Adriana Brezeanu, Adriana Ionitoiu

P/III-9 PHARMACOTHERAPY OFBán Erika-Gyöngyi, Kedves Hanga, Máthé Lehel, Brassai Attila, Brassai Zoltán


Ó A HUMÁN HÚGYHÓLYAG NEM INVAZÍV DAGANATA, Székely Eszter, Korompay Anna, Székely Tamás, Riesz Péter, Majoros Attila,

i Attila, Nyirády Péter, Romics Imre, Tímár József, Schaff Zsuzsa, Kiss András, extracelluláris mátrix- rostrendszer változások szív- és érrendszeri és egyes daganatos


MÓDSZEREK KONTROLL VIZSGÁLATA AZ IGAZSÁGÜGYI ATÁBAN

és közegészségtudományok

12 CONNEXIN IZOTÍPUSOK KIFEJEZİDÉSÉNEK KAPCSOLATA AZ EML

, Szász A. Marcell, Balla Péter, Kulka Janina, Krenács Tibor

1 PETEFÉSZEKRÁKOS MINTÁK GÉNEXPRESSZIÓS ANALÍZISE A HISZTOLÓİREJELZİ GÉNEK AZONOSÍTÁSÁRA

, Fekete Tibor, Gyırffy Balázs

LON HATÓ ÖT CÉLZOTT TERÁPIÁS SZERREL SZEMBENZMUSOK AZONOSÍTÁSA SEJTVONAL-PANELEN

, Munkácsy Gyöngyi

SGÁLATA HUMÁN DIFFÚZ NAGY B SEJTES LYMPHO, Márk Ágnes, Hajdu Melinda, Tímár Botond, Nemes Karolina, Kopper László,

7: ÚJ POTENCIÁLIS PREDIKTÍV BIOMARKER AZ EMLİRÁK TERÁPIÁJÁBAN

MAROSVÁSÁRHELYI ORVOSI ÉS GYÓGYSZERÉSZETI EGYETEM

8 THE INFLUENCE OF DRUG THERAPY ON THE BEHAVIOR OF LABORATOR

Brezeanu Romeo, Adriana Brezeanu, Adriana Ionitoiu

9 PHARMACOTHERAPY OF THE ELDERLY – A REAL PHARMACOLOGICHanga, Máthé Lehel, Brassai Attila, Brassai Zoltán


NEM INVAZÍV DAGANATAIBAN , Székely Eszter, Korompay Anna, Székely Tamás, Riesz Péter, Majoros Attila,

Schaff Zsuzsa, Kiss András

érrendszeri és egyes daganatos

ATA AZ IGAZSÁGÜGYI

APCSOLATA AZ EMLİRÁK

, Krenács Tibor

ANALÍZISE A HISZTOLÓGIAI

PIÁS SZERREL SZEMBENI PANELEN

NAGY B SEJTES LYMPHOMÁKBAN Melinda, Tímár Botond, Nemes Karolina, Kopper László,

İRÁK TERÁPIÁJÁBAN

I EGYETEM

EHAVIOR OF LABORATORY

A REAL PHARMACOLOGICAL PROBLEM Hanga, Máthé Lehel, Brassai Attila, Brassai Zoltán

2011. április 14-15.

P/III-11 SEPARATION OF QUIELECTROPHORESIS Aura Rusu, G. Hancu, Á. Gyéresi P/I-14 IMPORTANCE OF TREATMENT OF OSTEOARTHRAdriana Ionitoiu, Adriana Brezeanu, Daniel P/I-15 SERUM AND SYNOVIAL MMPZazgyva Ancuta, István Gergely, ElSorin, Örs Nagy P/I-16 MID-TERM RESULTS OF CEMEMEDIALISATION TECHNIQUE Sándor Zuh, István Gergely, Russu Octav, Zazgyva Ancuta, Árpád Sólyom, Pop Tudor Sorin, Örs Nagy

DOKTORI ISKOLA: SZTE

E/VII-13 MECHANIKAI STRESSZ ÁLTAL KIVÁLTOTT GÉVÁLTOZÁSOK DETEKTÁLÁSA EGÉSZSÉGES ÉBİRBEN Vas Krisztina Doktori Iskola: Klinikai orvostudományokProgram: Klinikai immunológia P/III-10 SINGLE – TUBE ASSAY FOR DETECBIOLOGICAL FLUIDS Adam Horvath, Zoltan Peto, Yvette Mandi, Csaba Vagvolgyi, Ferenc SomogyvariDoktori Iskola: Interdiszciplináris orvostudományokProgram: Orvosi Mikrobiológia

P/III-12 COMPARISON OF 3 ASSAY SYSTEMS USING ACALCEIN AM, FOR STUDYING PPéter Szerémy, Ákos Pál, Dóra Méhn, Péter Krajcsi, Krisztina HerédiDoktori Iskola: Multidiszciplináris orvostudományok, SZTEProgram: Biokémia, biofizika, molekuláris és sejtbiológia

DOKTORI ISKOLA: BME

E/IV-8 A KELLER-SEGEL MODELL ASáfár Orsolya, Hegedős Andrea Doktori Iskola: Matematika- és SzámítástudományokProgram: Analízis

11 SEPARATION OF QUINOLONES DERIVATES BY

ATMENT OF OSTEOARTHRITIS , Adriana Brezeanu, Daniel Bercian, Romeo Brezeanu

L MMP-8 IN THE EVALUATION OF KNEE OSTEOARTHRIT, István Gergely, Elıd Nagy. Zsusza Kinál, Russu Octav, Sándor Zuk, Pop Tudor

TERM RESULTS OF CEMENTLESS TOTAL HIP ARTHROPLASTY USING TH


Z ÁLTAL KIVÁLTOTT GÉN - ÉS FEHÉRJE

KTÁLÁSA EGÉSZSÉGES ÉS PIKKELYSÖMÖRÖS NEM


TUBE ASSAY FOR DETECTION OF MICROORGANIS

Yvette Mandi, Csaba Vagvolgyi, Ferenc SomogyvariDoktori Iskola: Interdiszciplináris orvostudományok

SSAY SYSTEMS USING A COMMON PROBE SUBSTRAYING P-GP USING A SELECTED SET OF COMPOUNDS

, Ákos Pál, Dóra Méhn, Péter Krajcsi, Krisztina Herédi-Szabó Doktori Iskola: Multidiszciplináris orvostudományok, SZTE

Biokémia, biofizika, molekuláris és sejtbiológia

SEGEL MODELL ALKALMAZÁSA CSILLÓS EGYSEJT

és Számítástudományok

193

CAPILLARY ZONE

OF KNEE OSTEOARTHRITIS d Nagy. Zsusza Kinál, Russu Octav, Sándor Zuk, Pop Tudor

RTHROPLASTY USING THE


ÉS FEHÉRJE - EXPRESSZIÓ S PIKKELYSÖMÖRÖS NEM-LÉZIÓS

TION OF MICROORGANISMS FROM

Yvette Mandi, Csaba Vagvolgyi, Ferenc Somogyvari

COMMON PROBE SUBSTRATE, COMPOUNDS

Szabó

GYSEJTŐ RENDSZERRE

194

DOKTORI ISKOLA: DE

E/IV-9 A HISZTAMIN ÉS A HISZTAMIN H4 RECEPTORSEJTEKBEN Simon Tünde, László Valéria, Rajnavölgyi ÉvaDoktori Iskola: Molekuláris Sejt-és Immunbiológia, DE

DOKTORI ISKOLA: PPKE E/IV-10 FUNKCIONÁLIS HÁLÓZATOK MEGHATÁROZÁSA FREKVENCIÁS INGERLÉS HASZNÁLATÁVALTóth Emília, Entz László, Stephan Bickel, ErDoktori Iskola: Interdiszciplináris Műszaki TudományokProgram: Infobionika, érzékelő és mozgató analogikai számítógépek, neuromorf információtechnika

DOKTORI ISKOLA: PTE E/V-9 A ZAP-70 KINÁZ EGYES TIROZINJAIFOLYAMATOKBAN Szabó Mariann, Kvell Krisztián, Czömpöly Tamás, Talabér Gergely, Németh Péter, Berki Tímea, Boldizsár Ferenc Doktori Iskola: Elméleti orvostudományokProgram: Az immunológia alapjai E/IV-11 A LUMINANCIA HATÁSAIKIVÁLTOTT POTENCIÁLOKRA (DRDCMarkó Katalin, Mikó-Baráth Eszter, Kiss J. Huba, Török Béla, Jandó GáborDoktori Iskola: Elméleti orvostudományokProgram: A 137 elméleti és gyakorlati DOKTORI ISKOLA: ELTE P/II-13 FÁJDALOMMAL ÉLİ NİSZEREPE A FIBROMYALGIÁBANZ. Papp Zsuzsanna Doktori Iskola: ELTE – PPK Pszichológia Program: Szocializáció és Társadalmi Folyamatok


ISZTAMIN H4 RECEPTOR SZEREPE EGÉR DENDRIT

Rajnavölgyi Éva, Falus András

és Immunbiológia, DE

ZATOK MEGHATÁROZÁSA AZ EMBERI AGYBAN, ALHASZNÁLATÁVAL

, Stephan Bickel, Erıss Lóránd, Ulbert István, Ashesh D. MehtaInterdiszciplináris Műszaki Tudományok


NÁZ EGYES TIROZINJAINAK SZEREPE A T



A LUMINANCIA HATÁSAI A DINAMIKUS RANDOM PONT KORRELOGRAM ÁLTAKRA (DRDC-VEP)

Baráth Eszter, Kiss J. Huba, Török Béla, Jandó GáborElméleti orvostudományok

Program: A 137 elméleti és gyakorlati felkészítés a központi idegi és humorális szabályozások

İK – A TRAUMATIZÁCIÓ ÉS AZ ÉRZELEMSZABÁLYOZÁSIÁBAN

PPK Pszichológia ció és Társadalmi Folyamatok


SZEREPE EGÉR DENDRITIKUS

AZ EMBERI AGYBAN, ALACSONY

ss Lóránd, Ulbert István, Ashesh D. Mehta


NAK SZEREPE A T-SEJT AKTIVÁCIÓS


ONT KORRELOGRAM ÁLTAL

Baráth Eszter, Kiss J. Huba, Török Béla, Jandó Gábor

felkészítés a központi idegi és humorális szabályozások

Z ÉRZELEMSZABÁLYOZÁS

2011. április 14-15.

EGYÉB E/I-11 MANAGEMENT OF PULMONARY VEIN STENOSISCOMPLICATION OF CATHETER ABLATION FOR REFIVE CASES REVIEW. SINGLE CENTRE EXPERIESlavka Kudrnova, Astrid Apor, VágLászló P/I-7 LÉGZÉS MECHANIKAI ÉS CARDIOGLOBÁLIS LÉGZÉSI ELÉGTELEN COPDSORÁN József Lukácsovits, Annalisa Carlucci, Paola Pierucci, Gyorgy Losonczy, Stefano Nava

MONARY VEIN STENOSIS, A MULTIPLE AND RECETER ABLATION FOR REFRACTORY ATRIAL FIBR

INGLE CENTRE EXPERIENCE , Astrid Apor, Vágó Hajnalka, Balázs György, Merkely Béla, Hüttl Kálmán, Gellér

ÉS CARDIO-VASZKULÁRIS PARAMÉTEGTELEN COPD-S BETEGEK NON-INVAZÍV GÉPI LÉLEGEZ

, Annalisa Carlucci, Nicholas Hill, Piero Ceriana, Lara Pisani, Annia Schreiber, Paola Pierucci, Gyorgy Losonczy, Stefano Nava

195

, A MULTIPLE AND RECURRENT FRACTORY ATRIAL FIBRILLATION.

ó Hajnalka, Balázs György, Merkely Béla, Hüttl Kálmán, Gellér

VASZKULÁRIS PARAMÉTEREK VÁLTOZÁSA INVAZÍV GÉPI LÉLEGEZTETÉSE

Nicholas Hill, Piero Ceriana, Lara Pisani, Annia Schreiber,

196


2011. április 14-15.

SZERZ

SZERZİK SZERINTI MUTATÓ

197

198


2011. április 14-15.

Acsády György

Alberti Ágnes

Al-Khrasani Mahmoud

Ancuta, Zazgyva

Andocs Gábor

Annalisa Carlucci

Annia Schreiber

Antal Péter

Apor Asztrid

Arató András

Ashaber Mária

Babos Fruzsina

Babusa Bernadett

Bácskai Erika

Bagdi Enikő

Bagdy György

Bagyura Zsolt

Baka Zsuzsanna

Balázs Andrea

Balázs Annamária

Balázs György

Balla Péter E/VI

Balog Piroska

Balogh Andrea

Balogh Lívia

Bán Erika-Gyöngyi

Bánki Nóra Fanni

Baracchini, Claudio E/V

Barnucz Enikő

Barta Peter

Bauer, Stephanie

Becze Ádám

Békés Judit

Békési Gábor

Bekő Gabriella

Bendes Melinda Réka

Benkovits Judit

E/I-3

P/III-1

P/III-3

P/I-15, P/I-16

E/VI-6

P/I-7

P/I-7

P/IV-2, P/IV-3

E/I-3, E/I-11

E/I-7

P/IV-4

E/IV-1

E/II-8

P/II-5

E/I-5

E/II-6, P/II-7

P/IV-9

E/IV-1

P/III-1

E/IV-6

E/I-11

E/VI-1, E/VI-12

E/II-2

E/IV-2

P/II-9

P/III-9

E/I-7, E/VII-1

E/V-10, E/V-11

P/IV-10

E/IV-1

E/II-5

P/II-11

P/II-4

P/I-9

E/VII-2

E/VII-4

E/II-1

Benkő Anita

Bercian, Daniel

Berczi Viktor

Bereznai Benjamin

Berki Tímea

Berta Balázs

Bertha Eszter Anna

Bickel, Stephan

Bikov András

Bitter István

Blázovics Anna

Blazsek József

Boatta, Emanuele

Bodnár Ibolya

Bodóné Rafael Beatrix

Bohács Anikó

Boldizsár Ferenc

Boldogh István

Borbély Zoltán

Bosnyák Edit

Bozó Tamás

Brassai Attila

Brassai Zoltán

Brezeanu, Adriana

Brezeanu, Romeo

Britton, Steve

Buday László

Buzás Edit

Cabrera DeBuc, Delia

Catherine, M. Kelly

Chen, Li Min

Cotichini, Rodolfo

Czeglédi Edit

Czibula Ágnes

Czigler István

Czira Mária

Czobor Pál

199

E/II-6

P/I-14

E/V-10, E/V-11

E/VII-10

E/V-9

P/IV-9

P/II-1

E/IV-10

E/I-1

E/II-1, E/II-3, P/II-10, P/II-9

E/VII-2

E/VII-6

E/V-10, E/V-11

E/IV-12

E/II-2

E/I-2

E/V-9

E/V-4

E/VII-6

P/I-12, P/I-13

P/III-2

P/III-9

P/III-9

P/I-14, P/III-8

P/III-8, P/I-14

E/V-4

E/IV-6

E/IV-1, E/IV-2, E/IV-4

E/I-12

E/VI-9

P/IV-4

E/V-10, E/V-11

P/II-8

E/VII-11

E/II-3

P/II-11

E/II-3, P/II-10, P/II-9

200

Czömpöly Tamás

Csákány Béla

Császár Noémi

Cseh Áron

Cservenák Melinda

Csete Mária

Csillag András

Csomor Judit

Csorba Orsolya

Csukly Gábor

Dániel Ádám

Degrell Péter

Deli Mária

Demeter Judit

Dézsi László

Dezsőfi Antal

Ditrói Kálmán

Dobolyi Árpád E/IV

Domos Gyula

Drahos László

Dukay-Szabó Szilvia

Dunai Andrea P/II

Dunay Miklós

Éder Katalin

Ella Krisztina

Entz László

Erőss Lóránd

Érsek Barbara

Fábián Ágnes

Fagnani, Corrado E/V

Falus András E/IV-1, E/IVE/IV-9, E/VII

Fanelli, Fabrizio E/V

Fang Lilla

Fehérvári Mátyás

Fekete Andrea

Fekete Tibor


E/V-9

E/VII-7

P/II-4

E/I-2, E/I-7

E/IV-12

E/IV-4

E/III-6

E/I-5

P/IV-2, P/IV-3

E/II-3

E/I-8

E/VII-1

E/IV-4

E/I-5

E/V-7

E/I-7

E/VII-2

E/IV-12, P/IV-8

E/VII-5

E/III-4

P/II-12

P/II-11, P/IV-11

E/VII-5

E/VII-4

P/IV-1

E/IV-10

E/IV-10

E/IV-2

P/II-2

E/V-10, E/V-11

1, E/IV-2, E/IV-4, 9, E/VII-4, P/IV-2,

P/IV-3

E/V-10, E/V-11

E/V-6

E/I-3

E/VII-1

P/I-1

Fekete Zoltán

Feldman Karolina

Felszeghy Klára

Ferenczi, Szilamér

Ficsor Emese

Fodor Anikó

Fodor Eszter

Freund Tamás

Friedman Gábor

Friedman, Robert

Fullár Alexandra

Fürst Zsuzsanna

Gál Anikó

Galamb Orsolya

Garami Miklós

Garami Zsolt

Garay Tamás

Gazzetti, Marianna

Géher Pál

Gellér László

Gera István

Gerevich József

Gergely András

Gergely István

Gézsi András

Giannoni, Maria Fabrizia

Gócza Elen

Gonda Xénia

Güleç, Hayriye

Gyéresi, Á.

Gyorgy Losonczy

Györe István

Győrffy Balázs

Győrffy Hajnalka

György Bence

Gyulavári Pál

Hadadi Éva


P/III-2

E/I-4

E/V-3, E/V-4

P/IV-7

P/III-1

E/I-5

E/VII-7

P/IV-5

E/I-5

P/IV-4

E/VI-2

P/III-3

E/VII-10

E/VII-9, P/I-5, P/I-6, P/I-8

E/VI-7

E/V-10, E/V-11

E/VI-3

E/V-10

E/IV-1

E/I-11, E/V-13

E/VII-12

P/II-5

E/III-5

P/I-15, P/I-16

E/IV-3

E/V-10

E/VII-11

E/II-6, P/II-7

E/II-5

P/III-11

P/I-7

P/I-12, P/I-13

P/I-1

E/I-7

E/IV-4

E/III-1

P/IV-2, P/IV-3

2011. április 14-15.

Hajdu Melinda

Hancu, G.

Hart Nikolett

Hatzis, Christos

Hegedűs Andrea

Hegedűs Balázs

Hegedűs Péter

Hegedüs Viktor

Hegyi Beáta E/VII

Herédi-Szabó, Krisztina

Hirschberg Kristóf P/IV

Hoffer Izabella

Hontvári Dorina

Horvath Adam

Horvath Ildiko

Horváth Péter

Horvath Tamas

Horváthy Dénes Balázs

Hosztafi Sándor

Hullám Gábor

Hüttl Kálmán

Igaz Péter

Ijjas Lőrinc

Iljicsov Anna

Inczédy-Farkas Gabriella

Ionitoiu, Adriana

Jakab Judit

Jandó Gábor

Jermendy Gyorgy E/V

Jobbágy-Óvári Gabriella

József Lukácsovits

Kacsó Gergely

Kalabay László

Kálló Karola

Kalmár Alexandra E/VII

Karck, Matthias

Karlinger Kinga E/V

P/I-3

P/III-11

E/V-3, E/V-4

E/VI-9

E/IV-8

E/VI-3

P/IV-10

E/VII-2

E/VII-3, E/VII-11

P/III-12

P/IV-9, P/IV-10

E/I-5

E/VII-12

P/III-10

E/V-11

E/III-5

E/V-8, E/V-10

E/V-12

E/III-3, P/III-3

P/IV-2, P/IV-3

E/I-11

E/VII-4

E/VII-5

E/I-12

E/VII-10

P/I-14, P/III-8

E/I-5

E/IV-11

E/V-10, E/V-11

E/VII-12

P/I-7

P/III-2

E/I-3

E/VII-6

E/VII-9, P/I-5, P/I-6

P/IV-10

E/V-10, E/V-11

Karlócai Rita

Kaszás Nóra

Katona Péter

Kedves Hanga

Kékesi Violetta

Kelemen Andrea

Kenessey István

Kerekes Máté

Kerémi Beáta

Keresztes Katalin

Kéri György

Kinál Zsuzsa

Király Kornél

Kiss András

Kiss J. Huba

Kiss Loretta

Kiss Róbert Gábor

Kittel Ágnes

Kivovics Péter

Kneffel Zsuzsanna

Koch, Larsson

Kohls, Elisabeth

Komka Zsolt

Komlósi Sarolta

Kopper László

Korkmaz, Sevil

Korompay Anna

Kosina-Hagyó Krisztina

Kovács Eszter

Kovács Éva

Kovács Georgina

Kovács Krisztina J.

Kovács Zsuzsanna

Kováts Daniella

Kozsurek Márk

Kőhidai László

Kökösi József

201

P/IV-5

P/III-2

E/V-1

P/III-9

E/V-7, P/IV-12

P/II-11

E/VI-9

E/V-7

E/VII-6

P/IV-11

E/III-1

P/I-15

P/III-13

E/VI-4, E/VI-10, P/I-6

E/IV-11

P/IV-9

E/V-10, E/V-11

E/IV-4

E/VI-7

E/V-2

E/V-4

E/II-5

E/V-2, P/I-12, P/I-13

E/II-3, P/II-9, P/II-10

P/I-3

P/IV-10

E/VI-10, E/VI-4

E/VII-7

E/II-4

P/II-3

P/III-2

P/IV-7

E/III-3

P/II-4

P/III-13

E/III-2, P/III-4, P/III-5

E/III-5

202

Könczöl Katalin

Kövesdi Zsófia

Krajcsi, Péter

Krenács László

Krenács Tibor E/IV-1, E/VIE/VI-12, E/VII

Krepuska Miklós

Krisnamurthy, Savitri

Kudlik Gyöngyi E/VII

Kudrnova, Slavka

Kulka Janina E/VI

Kurimay Tamás

Küblerné Pintér, Bernadett

Kvell Krisztián

Lackó Erzsébet

Lajkó Eszter

Lakatos Péter László

Lakóné Vigh Renáta

Láng Júlia

Lannert Agnes E/V

Lara Pisani

László Valéria

Lazar Zsofia

Lazáry Judit

Leiszter Katalin E/VII-

Lelovics Zsuzsanna

Lendvai Zsófia

Leurs, Ulrike

Littvay Levente E/V

Loganathan, Sivakkanan

Losonczy György

Lotz Gábor

Lucatelli, Pierleone E/V

Lukács Gábor

Lux Árpád

Maglóczky Zsófia

Magyar Anna


P/IV-6

E/I-4

P/III-12

E/I-5

1, E/VI-1, E/VI-6, 12, E/VII-9, P/I-6,

P/I-10

E/I-3

E/VI-9

E/VII-3, E/VII-11

E/I-11

E/VI-9, E/VI-12

P/II-4

P/IV-7

E/V-9

P/III-3

E/III-2

E/I-7

E/VI-2

P/III-4, P/III-5

E/V-10, E/V-11

P/I-7

E/IV-9

E/V-11

E/II-6

-9, P/I-5, P/I-6, P/I-10

E/I-6

P/IV-11

E/III-2

E/V-10, E/V-11

P/IV-10

E/I-2, E/IV-1

E/I-8, E/VII-2

E/V-10, E/V-11

E/I-6

P/IV-9

P/IV-5

E/IV-1, P/III-5

Magyar Lóránt

Major Zsuzsanna

Majoros Attila

Mandi Yvette

Manea, Marilena

Marczell István

Marino, Fabio

Márk Ágnes

Markó Katalin

Maros Máté

Marosi Krisztina

Máthé Lehel

Matkó János

Matuszka Balázs

Medda, Emanuela

Meggyesházi Nóra

Méhn, Dóra

Mehta, Ashesh D.

Meneghetti, Giorgio

Merkely Béla

Metneki Julia

Mezei Ágnes

Mező Gábor

Mihályi Csaba

Mikó-Baráth Eszter

Milanés, M. Victoria

Misják Petra

Módos Károly

Molnár Andrea

Molnar Andrea Agnes

Molnár Béla

Molnár Eszter

Molnár Kriszta

Molnár Levente

Molnár Mária Judit

Molnár Miklós Zsolt


E/VI-11

E/V-2

E/VI-10

P/III-10

E/III-2

P/I-9

E/III-4

E/VI-5, E/VII-8, P/I-3

E/IV-11

E/VI-1

E/V-3

P/III-9

E/IV-2

P/II-5

E/V-10, E/V-11

E/VI-6

P/III-12

E/IV-10

E/V-10, E/V-11

E/I-11, E/V-7, E/V-13, P/IV-9, P/IV-10,

P/IV-12

E/V-10

E/II-5

E/III-2

E/V-7

E/IV-11

P/IV-7

E/IV-4

E/IV-4

P/IV-7

E/V-10, E/V-11

E/VII-9, P/I-5, P/I-6, P/I-8, P/I-10

E/II-6, P/II-7

E/I-7

E/V-13

E/VII-10

P/IV-11

2011. április 14-15.

Molnár Viktor

Monostori Éva

Moskovszky Linda

Mucsi István P/II

Munkácsy Gyöngyi

Nagy Adrienne

Nagy Előd

Nagy Géza

Nagy György E/IV-1, E/IV

Nagy M. György

Nagy Őrs

Nagy Szakál Dorottya

Nagy Zoltán E/IV

Nagy-Répás Péter

Nambi, Vijay

Nardai Sándor

Négele Zalán

Négyessy László

Nemes Karolina E/VI-5, E/VII

Németh János E/I

Németh Nóra

Németh Orsolya

Németh Péter

Németh Zsuzsanna

Nicholas Hill

Nisticó, Lorenza E/V

Noszál Béla

Novák Márta P/II

Núñez, Cristina

Nyakas Csaba E/V-3, E/V

Nyirády Péter

Octav, Russu

Ónody Péter

Osztovits Janos E/V

Ozohanics Olivér

Őrfi László

Pál Ákos

E/IV-2

E/VII-11

E/VI-1

P/II-11, P/IV-11

P/I-1, P/I-2

P/IV-2

P/I-15

E/I-10

1, E/IV-2, E/IV-4

E/IV-12

P/I-15, P/I-16

E/I-7

E/IV-13, E/VII-4

P/I-9

E/V-10

E/IV-13

P/I-11

P/IV-4

5, E/VII-8, P/I-3

E/I-12, E/VII-7

E/IV-5

E/VI-7

E/V-9

P/IV-2, P/IV-3

P/I-7

E/V-10, E/V-11

E/III-3, P/III-3

P/II-11, P/IV-11

P/IV-7

3, E/V-4, P/I-11

E/VI-10

P/I-15, P/I-16

E/I-8

E/V-10, E/V-11

E/III-4

E/III-1

P/III-12

Pálfi Emese

Palkovits Miklós

Pállinger Éva

Palmer, Cory

Pálóczi Krisztina

Pap Ágota

Pap Dorottya

Pápai Júlia

Pápay Judit

Papp Ildikó

Papp Mária

Papp Szilvia

Páska Csilla

Pásztói Mária

Patai V. Árpád

Patócs Attila

Patonai Attila

Pavlik Gábor

Pénzváltó Zsófia

Perczel-Kovácz Katalin

Pesti Szabolcs

Peták István

Péterfia Bálint

Peto Zoltan

Piero Ceriana

Pierucci, Paola

Pikó Bettina

Pintér Alexandra

Pintér Ottó

Polgár Anna

Pomizs István

Pouneh Maraghechi

Préda István

Prohászka Zoltán

Prókai Ágnes

Prokisch József

Protzner Anna

203

P/IV-4

E/IV-12, P/IV-6, P/IV-8

E/IV-4, P/III-5

P/IV-4

E/IV-4

P/II-6

E/II-6, P/II-7

P/I-11

E/IV-1

P/II-8

E/I-7

P/II-9, P/II-10

E/VII-12

E/IV-4

E/VII-9, P/I-5, P/I-6, P/I-10

E/I-4, E/VII-4

E/VI-4

E/V-2

P/I-2, P/I-4

E/VII-6

E/IV-6

E/III-1

P/I-5

P/III-10

P/I-7

P/I-7

E/II-4

E/V-8

P/IV-6

E/IV-4

E/I-8

E/VII-11

E/V-10, E/V-11

E/I-3

E/VII-1

E/VII-2

P/I-12, P/I-13

204

Puskár Zita

Puskas Nela

Pusztai Lajos

Rácz Károly E/I-4, E/VII

Radák Zsolt

Radovits Tamás

Rajnavölgyi Éva

Rákász Virág

Raskovicsné Csernus Mariann

Reményi Viktória

Renner Eva

Réthelyi János

Riba Pál

Riesz Péter

Rigó János

Rimely Endre

Roe, A. W.

Romics Imre

Rónai András Z.

Rónai Katalin

Rosero Olivér

Rosta Máté

Rusu, Aura

S. Vángor Mónika

Sáfár Orsolya

Sági Bernadett E/VII

Sallay Viola

Sárga Linda

Sarkadi Hunor

Sármay Gabriella

Sax Balázs

Schaff Zsuzsa E/VI

Schillaci, Giuseppe

Schöller Andrea E/VII

Sebestyén Anna

Semsei F. Ágnes

Simó Magdolna


P/III-13

P/IV-8

E/VI-9

4, E/VII-4, P/I-9

E/V-4

P/IV-10

E/IV-9

P/III-5

E/VI-8

E/VII-10

P/IV-8

E/II-1, P/II-2

P/III-3

E/VI-10

E/I-2

E/I-3

P/IV-4

E/VI-10

P/III-13

P/IV-11

E/I-8

E/VII-1

P/III-11

P/IV-2

E/IV-8

E/VII-3, E/VII-11

P/II-4

E/V-3, E/V-4

E/I-3

E/IV-1

P/IV-12

E/VI-4, E/VI-10

E/V-10

E/VII-9, P/I-6, P/I-8

P/I-3

P/IV-3

E/I-12

Simon Tünde

Simon Viktória

Sipos Áron

Sipos Ferenc

Skopál Judit

Sólyom Árpád

Somfai Gábor Márk

Somogyi Anikó

Somogyvari Ferenc

Somorácz Áron

Soós Pál

Spisák Sándor

Stangl Rita

Stark Júlia

Stazi, Maria Antonietta

Stefanics Gábor

Stefano Nava

Stenczer Balázs

Sticz Tamás

Stiedl Péter

Susánszky Anna

Szabadkai István

Szabó Attila József

Szabó Barnabás

Szabó Diána Rita

Szabó Eszter

Szabó Gábor

Szabó Ildikó

Szabó Mariann

Szabó Péter Márton

Szabolcs Z.

Szakonyi Gergely

Szalai Anikó

Szalai Csaba

Szántai-Kis Csaba

Szappanos Ágnes

Szarka Eszter


E/IV-9

P/II-9, P/II-10

E/IV-4

P/I-5, P/I-6, P/I-10

E/IV-13

P/I-16

E/I-12

E/I-10

P/III-10

E/VI-4, E/VII-5

P/IV-9

E/VII-10, P/I-5, P/I-6, P/I-8

E/VII-2

P/I-9

E/V-10, E/V-11

E/II-3

P/I-7

E/I-2, E/I-9

P/I-3

E/VII-12

E/II-7

E/III-1

E/VII-1

P/III-6

E/VII-4

E/II-9

P/IV-10

E/III-2

E/V-9

E/VII-4

E/I-3

P/III-7

E/IV-4

P/IV-2, P/IV-3

E/III-1

E/I-4

E/IV-1

2011. április 14-15.

Szarka Szabolcs

Szász A. Marcell E/VI

Szebeni Beáta

Szeberin Zoltán

Székely Borbála

Székely Eszter

Székely Tamás

Szémán Barbara

Szendrei Barbara

Szendrői Attila

Szentirmay Apolka

Szentkirályi András

Szerémy, Péter

Szijártó Attila

Sziksz Erna

Szilágyi Szabolcs

Szokol Bálint

Szőcs Júlia Luca

Szőcs Julianna

Szőcs Katalin

Szőke Zsuzsanna

Szökő Éva

Tábi Tamás

Talabér Gergely

Tamási Lilla

Tarnoki Adam Domonkos E/V

Tarnoki David Laszlo E/V

Tátrai Erika

Tegze Bálint

Tihanyi József

Tímár Botond

Tímár József E/VI

Timár Júlia

Tombor László

Tóth Balázs

Tóth E. Zsuzsanna

Tóth Emília

P/III-1

E/VI-9, E/VI-12

E/I-7

E/I-3

E/VI-9

E/VI-10

E/VI-10

E/I-10

P/I-12, P/I-13

E/VI-10

P/III-13

P/II-11

P/III-12

E/I-8, E/VII-2

E/I-7

E/V-13

E/III-1

P/IV-11

P/II-11

P/II-2

P/IV-7

E/III-6

E/III-6

E/V-9

E/I-2

E/V-10, E/V-11

E/V-10, E/V-11

E/I-12

P/I-4

E/V-5

P/I-3

E/VI-3, E/VI-10

P/III-3

P/II-9, P/II-10

E/IV-7

P/IV-6

E/IV-10

Tóth Gergő

Tóth Kálmán

Tóth Kinga

Tóth Miklós

Tóth Sára

Tóthfalusi László

Tőkés Anna-Mária

Tömböl Zsófia

Török Béla

Törzsök Péter

Trájer Emese

Trimmel Bálint

Tudor Sorin, Pop

Tulassay Tivadar

Tulassay Zsolt

Turányi Csilla Zita

Turiák Lilla

Túry Ferenc

Udvardy Anna

Udvarhelyi Gábor

Uher Ferenc

Ulbert István

Ungvári Ildikó

Urbán S. Veronika

Ureczky Dóra

Usdin, Ted B.

Vácz Gabriella

Vágó Hajnalka

Vagvolgyi Csaba

Valcz Gábor

Vángor Mónika

Vannay Ádám

Vántus Tibor

Váradi András

Váradi Zsófia

Varga Gábor

205

E/III-3

E/IV-4

E/VII-9, P/I-5, P/I-6, P/I-10, P/IV-5

E/I-4, E/V-2, P/I-12, P/I-13

E/VII-4

P/II-7, P/III-4

E/VI-9

E/VII-4

E/IV-11

E/VI-10

P/I-12, P/I-13

E/VII-12

P/I-15, P/I-16

E/I-7

E/VII-9, P/I-5, P/I-6, P/I-8, P/I-9, P/I-10

P/II-11, P/IV-11

E/III-4

E/II-5, E/II-8, P/II-8, P/II-12

P/I-12, P/I-13

E/I-8

E/VII-3, E/VII-11

E/IV-10

P/IV-2, P/IV-3

E/VII-11

E/V-5

E/IV-12

E/V-12

E/I-11

P/III-10

E/VII-9, P/I-6, P/I-10

P/IV-3

E/I-7, E/VII-1

E/III-1

E/III-5, P/III-3

E/VI-5

E/VII-6, E/VII-12

206

Varga János

Varga Márta

Vas Krisztina

Vásárhelyi Barna

Véber Orsolya

Véber Orsolya Ágnes

Végh Eszter Mária E/V

Vékey Károly

Vér Ágota

Veres Amarilla

Veres Gábor

Veres-Székely Anna

Virág Viktor

Voszka István

Wagner László

Wagner Vince

Wagner Zsolt

Wang, Bailiang

Watanabe, Masahiko

Weymann, Alexander

Wichmann Barnabás E/VII-

Wolff Katalin

Yang, Eric Y.

Z. Papp Zsuzsanna

Zachar Gergely

Zelena Dóra

Zima Endre

Zini, Chiara E/V

Zoller Rezső P/II

Zuh Sándor

Zsákovics Ivett

Zsippai Adrienn


P/IV-6

P/II-12

E/VII-13

E/I-2

P/II-11

P/IV-11

E/V-13, P/IV-12

E/III-4

E/VII-1

E/VII-7

E/I-7, P/I-6

E/I-10

P/IV-2, P/IV-3

E/IV-4

E/VII-1

P/IV-12

E/III-6

E/VI-9

P/IV-5

P/IV-10

-9, P/I-5, P/I-6, P/I-10

E/VI-11

E/V-10

P/II-13

E/III-6

P/IV-6

E/V-13

E/V-10, E/V-11

P/II-11, P/IV-11

P/I-15, P/I-16

E/VI-12

E/VII-4


2011. április 14-15.

JEGYZET

207

208

JEGYZET


PHD TUDOMÁNYOS NAPOK 2011 - Diamond Congress · Mezei Ágnes , Güleç Hayriye, Bauer Stephanie,...

Documents

Transcript of PHD TUDOMÁNYOS NAPOK 2011 - Diamond Congress · Mezei Ágnes , Güleç Hayriye, Bauer Stephanie,...