néprAjzI, földrAjzI és nyElVjárásI tAgolódásI térképEkbo r s o s ba l á Z s A MAGyAr...
Transcript of néprAjzI, földrAjzI és nyElVjárásI tAgolódásI térképEkbo r s o s ba l á Z s A MAGyAr...
borsos baláZs
A MAGyAr NéPrAJzI ATLASz VIrTuáLIS 11. KÖTeTe:néprAjzI, földrAjzI és nyElVjárásI tAgolódásI
térképEk
A Magyar Néprajzi Atlasz 1987–1992 közt megjelent 9 kötetének digitális változata az utóbbi évtizedben elkészült. ennek struktúrájában lehetőség nyílik további digitalizált lapok beillesztésére, és új, virtuális kötetek össze-állítására. A virtuális 10. kötetet bemutató cikk (borsos, 2008, 194–195.) részletesen is kifejtette, hogy az atlasz továbbfejlesztése csupán két irány-ba lehetséges, mindkettő megkönnyíti azonban az atlasz eredeti céljának, a pontosabb kulturális tagolódási kép megalkotásának teljesítését. először is az atlasz kiegészíthető olyan, a demográfiára, vallási, nemzetiségi elosz-lásra, a mezőgazdaság egyes tényezőire vonatkozó adatokkal, amelyek az 1900–1910 környéki statisztikai, illetve kataszteri felmérésekből kiolvasha-tók. e lapok alkotják a 10. kötetet. A kiegészítő térképek másik típusát az eddigi néprajzi irodalom alapján lehet összeállítani, amelyek az atlaszban szereplő, illetve nem szereplő kulturális aspektusok (zene, tánc, építkezés stb.) alapján meghatározott területi tagolódás képét rajzolják fel. ezek el-készítése az adott aspektus jellegétől és a kutatás eddigi állásától függ. A nyolckötetes Magyar Néprajz rendszerét követve a magyar népi kultúrát 25 aspektus alapján jellemezhetjük, ám ezek közül csak alig néhány ese-tében tudott a néprajzkutatás a nagy területi egységek (Dunántúl, Alföld, Felföld, erdély) szintjénél részletesebb képet rajzolni. Mivel a kiegészítő tagolódás-térképek voltaképpen egy összesített, és minél több szempontot figyelembe vevő kulturális tagolódási kép felvázolását hivatottak elősegíte-ni, a legfontosabb kiegészítő térkép az összes többi vonatkoztatási térképe, vagyis az eddigi kutatási eredményeket összegző, azok által készíthető kul-turális tagolódási térkép, nagy, középméretű és kis területi egységek szint-jén. ezekhez csatlakoznak azok a térképek, amelyek nem kulturális szem-pontú tagolódást rajzolnak fel (természeti tájak, nyelvi dialektusok stb.), amely szempontok azonban a kulturális tagolódást erősen befolyásolhatják, és ezért figyelembe vételükkel sokkal pontosabb kép rajzolható. A kiegészí-tő kulturális és egyéb tagolódás-térképekből állítható össze a virtuális 11. kötet. Abból a célból, hogy a virtuális kötetek lapjai jobban elváljanak az eredeti atlasz lapjaitól, a jelenleg 100 lapot tartalmazó 10. kötet számozását 701-el, a 11. kötetét pedig 801-el kezdjük. A számítógépes háttérbázis révén mindkét kötet új és új szempontok figyelembevételével (és megfelelően ala-kított számozással) még bármikor tovább bővíthető. Jelen dolgozatban a 11. információs kötetből a magyar néprajzkutatás konszenzusa alapján készített kulturális tagolódási térképeket, valamint a földrajzi és nyelvjárási beosz-
265
tást bemutató lapokat, illetve mindezek elkészítésének elvi és módszertani kommentárját adjuk közre. Az egyes kulturális aspektusok vizsgálata alap-ján elvégezhető tagolást a dolgozat II. részében közöljük.
1. Néprajzi tagolódási térképek
Az eddigi kutatási eredményeket összegző, azok által rajzolható tagolódási térkép nagy, középméretű és kis területi egységek szintjén mutatja be a nép-rajzi tájakat. ezek a lapok a legutóbbi összefoglaló jellegű mű, Kósa László munkája alapján, annak struktúrájában készültek.1 Az egyes nagytájak és közepes tájak határai még ma is vitatottak, itt igyekeztünk a leginkább elfo-gadott verziót megtalálni. így született meg összesen három részletezettségi szinten a 3 tagolódási térkép. Az 5 nagytáj és az összesen 90 kistáj esetében aránylag könnyű volt konszenzusra jutni (bár bizonnyal akadnak, akik több vagy kevesebb kistájat határoznának meg). A kistájak elnevezésében igye-keztünk az eddigi néprajzi vizsgálat elfogadott helyneveit használni. Azok a földrajzi tényezőkből eredeztetett nevek, amelyek a kulturálisan elkülö-níthető, de a kutatottság vagy elfogadott elnevezés hiánya miatt a néprajzi szakirodalomban nem nevesített kistájakra vonatkoznak, idézőjelben szere-pelnek (pl. „zsitvamente”). A középtájakat végül Kósa szempontrendszer-nek, a paraszti polgárosulás táji hatásainak figyelembevételével, és Kósa könyvének tagolására alapozva határoztuk meg: így 26 középtáj szerepel a térképen.
2. Földrajzi tagolódási térképek
A földrajzi tájszemlélet a genetikailag egymáshoz szorosan kapcsolódó ho-mológ ökológiai fáciesekből indul ki (pl. ártéri rét, erdős hegyhát), amelyek több, esetleg különböző típusából (a tájtípusokból) áll össze a regionális értelemben vett tájak rendszere. A Magyarországon előforduló ökológi-ai fáciesek 36 tipológiai csoportba, ezek 12 tájtípusba, amelyek végül 3 nagy tájtípusba sorolhatók. ez utóbbiakat alapvetően két, egymással ösz-szefüggő tényező alapján határozták meg: a tengerszint feletti magasság és domborzat, valamint az éghajlati öveken alapuló természetes növénytaka-ró. így definiálható a jelenlegi Magyarország 3 nagytáj-típusa: 1. az erdős sztyep növénytakarójú síkság, 2. a tölgy- és bükkerdők maradványaival fe-dett dombság, valamint 3. az erdővel borított alacsony- és középhegység. A földrajzi tájbeosztás szerint a síkság és a dombság közt a 200 m, a dombság és a hegység között a 350 m tengerszintfeletti magasságú szintvonal a határ,
1 Kósa Lászlónak külön is köszönöm, hogy időt és fáradtságot nem kímélve személyes ta-pasztalatait is rendelkezésemre bocsátotta, amikor napokon keresztül igyekeztünk a prob-lematikus települések kódolását elvégezni.
266
a hegységek alacsony és középmagas területeit pedig 600 m-es szintvonal választja el (pécsi – somoGyi – Jakucs, 1972, 5–9.). 1000 m fölött követke-zik a magas középhegység, majd 1500 m fölött a magashegység, ez utóbbi azonban csak a mai ország területén kívül fordul elő.
A mai Magyarországra vonatkoztatva több előtanulmány (például pécsi – somoGyi, 1967; marosi, 1980, 1981) után készült el a regionális tagoló-dás felmérése és katasztere, amely 6 nagytájat, 33 középtájat és 230 kis-tájat határozott meg (marosi – somoGyi, 1991, 18.). Mivel ez a rendszer meglehetősen mechanikusan osztja föl az ország területét, és a nagy táj-kép-meghatározó elemek (pl. folyóvizek) helyett inkább a csak részletesebb vizsgálat által kideríthető földtani-kőzettani szempontokat helyezi előtérbe, nemcsak a társadalomtudományok, hanem az emberföldrajzi szempontokat is figyelembe vevő természetföldrajzi szemlélet oldaláról is kritika érte.2 Bár a tájak rendszerezése nem tekinthető véglegesnek (HaJDú-moHaros, 1996, 250.), s akármennyire vitatott bizonyos határok futása, a földrajzi táji tagolódás rendszerét ki lehetett terjeszteni a mai Magyarországon kívülre, tehát a Kárpát-medence egészére, a Kárpátokra, illetve a Kárpátokon túlra is. ezzel a földrajz ráadásul csak visszatért a korábbi egységes vizsgálathoz, hiszen, amíg politikai okokból ennek föladására rá nem kényszerült, a ter-mészeti tagolást követte.
Az első, a teljes akkori Magyarország (nála Magyar Birodalom) terüle-tére kiterjedő leírást Hunfalvy János (1863–64) adta, s ugyancsak az első világháború előtti Magyar- és Horvátországra kitekintve alkotta meg tájta-golási rendszerét prinz Gyula (1926, 1937), és vele néhol vitatkozva ká-dár László (1941) is. ugyancsak a történelmi Magyarországra kitekintve és földrajzi alapon határozta meg a tájegységeket a helytörténeti munkák beso-rolása céljából a Szociográfiai Intézetben Gróf Imre és niklai Péter (1941) is. Az utolsó, még a teljes Kárpát-medencét figyelembe vevő beosztást Bulla Béla és mendöl Tibor (1947/1999) művében találjuk, majd egészen „1997-ig (HaJDú-moHaros – HEvEsi, 1997) a magyar tájtagolás művelői nem léphettek, vagy nem mertek túllépni a >trianoni< határokon.” (HEvEsi, 2003, 253.). Számunkra a teljes magyar nyelvterület figyelembe vétele mi-att szükségszerű, hogy a földrajzi tagolást bemutató kiegészítő térképlapo-kon (804–805) Hajdú-moharos József és Hevesi Attila (2002) rendszerét kövessük,3 még akkor is, ha azt nem tekinthetjük a tájföldrajz művelői által mindenben elfogadott tagolásnak, munkájuk ugyanis meglehetősen vissz-hangtalan maradt (HEvEsi, 2003, 254.). Hajdú-Moharos és Hevesi a magyar 2 Valóban nehéz elfogadni, hogy pl. a Dunántúli- és észak-magyarországi középhegység határát a Kétbükkfa-nyeregben húzzuk meg a Duna vonala helyett, csak mert ott húzódik a vulkanikus (Visegrádi-hegység), illetve üledékes kőzetek (Pilis) határa. (Lásd erről HEvEsi, 2000, 303–304.)3 HaJDú-moHaros – HEvEsi, 2002 ugyanannak a műnek (HaJDú-moHaros – HEvEsi, 1997) új kiadása, amely – a könyv egészére vonatkoztatva – a kolofonban „javított” jelzővel szerepel. A jóval részletesebb térképek miatt a gyakorlatban HaJDú-moHaros, 2000 kézi-könyvét használtuk.
267
tájbeosztáson kívül a szomszéd népek tájtagolását is felhasználta, a földraj-zi mellett a történeti-néprajzi szempontra is igyekeztek tekintettel lenni, és bár emiatt rendszerük kevésbé mechanikus, a földrajzi és néprajzi beosztás kölcsönös egymásra hatására tekintettel kell lenni (vö. HaJDú-moHaros, 1996, 255–256.). A részletes vizsgálatban ugyanakkor figyelembe vesszük a Kárpát-medence földrajzi tagolásának korábbi változatát (bulla – mEnDöl, 1947/1999), valamint a „hivatalos”, csak a mai Magyarországra vonatkozó legújabb felosztást (papp-váry, 1999) is. A földrajzi tájak elnevezését ille-tően Hajdú-Moharos és Hevesi egyfajta Kárpát-medence központú szemlé-letet igyekeztek követni, amely a földrajzi viszonyokat veszi inkább figye-lembe a politikai határok helyett.4 Szempontrendszerük a kulturális régiók elnevezésében is segítségünkre lehet –, hiszen az 1900 környéki kulturális tagolódás képét igyekszünk fölvázolni – bár elsődlegesen a földrajzi tájha-tárok és a kulturális határok egybevetése a feladatunk.
A földrajzi tájszemlélet nagytájakat (10.000 km2, több megyényi nagy-ságrend), középtájakat (1000 km2, megyényi terület) és kistájakat (néhány 100 km2, járásnyi nagyságrend) különít el (HaJDú-moHaros – HEvEsi, 2002, 294.). Az MNA 702–704. térképeiről leolvasható, hogy csak a történelmi Magyarország területén 250–260 járáshoz tartoznak a kutatópontok, ilyen részletezettség tehát a földrajzi tájak esetében már nem megfelelő, hiszen éppen a 4–6 gyűjtőpont által képviselt kulturális kisrégiókkal való összeha-sonlíthatóság szempontja tűnik el így. A 11. kötetben szereplő két földrajzi tájtérképből tehát az első (804. lap) a nagytájakat, a második (805. lap) a középtájakat ábrázolja. A nagytáji térkép jelkulcsában az eredeti földrajzi térképekkel való könnyebb összevethetőség érdekében megtartottuk a föld-rajzi nagytájak számozását és mind a 17-et szerepeltettük is, noha közülük 5-be (Duna–Morva-medence, Dráva-Szávavidék, Déli-Kárpátok, Bánsági-hegyvidék, Moldvai-hátság) nem tartozik egyetlen gyűjtőpont sem. A kö-zéptájakat illetően viszont már csak azokat szerepeltettük, ahova gyűjtő-
4 HaJDú-moHaros – HEvEsi, 2002, 294–295. emiatt a mai Magyarország határain belül a „hivatalos” és a szerzőpár által adott nevek (és elhatárolások) sokszor nem egyeznek meg, ami a hivatkozást nem könnyíti meg. Például a Kisalföld és peremvidékei nagytáj Hevesi és Hajdú-Moharos térképén kiterjed a Vas–Soproni-síkságra is, amely a „hivatalos” ne-vezéktan szerint a Nyugat-Magyarországi peremvidék része. ez utóbbi a szerzőpárosnál Nyugat-Dunántúl, és kisebb területű. A Dél-Dunántúl elhatárolása ugyan hasonló, de neve „hivatalosan” Dunántúli-dombság. ugyanez a helyzet a Bakonyerdő/Dunántúli-közép-hegység esetében is. A legnagyobb különbség a „hivatalosan” észak-magyarországi kö-zéphegység (és nem északi-középhegység, ahogy még a földrajzi atlaszokban is szerepel) esetében van, itt ugyanis Hajdú-Moharos és Hevesi is vitatkozik. ez utóbbinál elhatárolá-sa és nagytájként való felvétele – bizonyos különbségekkel – a „hivatalost” követi, csak a neve más (Mátraerdő), míg Hajdú-Moharos Településtára térképein nagytájként nincs megkülönböztetve, hanem az északnyugati-Kárpátok része. Belső tagolásában is akadnak különbségek, ami Hevesinél Putnoki-dombság és Cserehát, az Hajdú-Moharosnál össze-vonva Sajó-Hernád medence (vö. HEvEsi, 2003, 264–265.). Hevesi ebben a munkájában Nyugat- és Dél-Dunántúlt összevonja és másképp tagolja (HEvEsi, 2003, 260.). Az egysé-ges kép érdekében mi a nevezéktanban végig Hajdú-Moharost követtük.
268
pont beosztható: az így kapott 77 középtáj a 90 kulturális kistájjal (803. lap), illetve a kisrégiók szintjén a 61, illetve 90 klaszterrel nagyságrendileg összevethető.
Bulla és Mendöl, illetve Hajdú-Moharos és Hevesi nagytáji tagolásában alapvető különbség, hogy míg az előbbi szerzők a Kárpát-medencét (való-jában a történelmi Magyarországot) lényegében 6, addig az utóbbiak (ha a Moldva nélküli magyar nyelvterületre koncentrálunk) 10 egységre bontják. e két felosztás hasonlít abban, hogy a Nagyalföld, a Kisalföld, valamint az északnyugati- és északkeleti-Kárpátok mindkettőnél egy-egy egység, ám ma a Dunántúlt három (Dél-, Nyugat-Dunántúl és Bakonyerdő) és erdélyt szintén három (Biharerdő, erdélyi-medence, Keleti-Kárpátok) részre bont-ják, és ezek mindegyikét egyforma nagyságrendű egységnek tartják.5 Ha ez utóbbiakat összefogjuk egy-egy nagytájba, a két felosztás csak a határvo-nalak meghúzásában különbözik: míg Bulla és Mendöl tájhatároló elemnek tekinti a Kárpát-medence legnagyobb folyóját, a Dunát (mind a Dunántúl és az Alföld, mind a Dunántúl és az északnyugati-Kárpátok között), addig a mai kutatás – elsősorban a tengerszint feletti magassághoz és a geológi-ai szerkezetekhez igazodva – nem. ezért az utóbbinál az Alföld átnyúlik Tolna és Fejér megyébe, s a kutatópontok közül a Duna jobb partján levő Pilismarót, illetve a Szentendrei-szigeti Kisoroszi az északkeleti-Kárpátok nagytáj területére esik. Mivel a néprajzkutatás (a Dunakanyartól a Sárközig mindenképpen) szintén a Dunát tekinti kulturális határnak, és mivel csak öt nagy kulturális régiót állapít meg, a kulturális tagolódási kép tehát Bulla és Mendöl földrajzi tájfelosztásához jobban közelít. A nagytájak határainak összevetése a kulturális régiókéval és a középtájak szerkezetének vizsgálata azonban kimutat mindkét földrajzi felosztástól való alapvető eltéréseket is.
3. Nyelvjárási térképek
Az MNA virtuális 11. kötetében a nyelvjárási térképeknek kitüntetett helyük van. egyrészt az MNA eredeti térképlapjai közül a tárgyak, jelenségek nevé-re 154 térkép kérdez rá, és a rokonszólítással, állatirányító szavakkal további 26 foglalkozik, tehát e 180 lap nyelvi térképnek is tekinthető. Másrészt a néprajzi tagolódás-vizsgálatokat mindig is erősen befolyásolta a nyelvjárás-kutatás. ennek nyilvánvaló jele, hogy a regionális különbségtétel első fölve-tése a 16. században éppen a nyelvjárásokra vonatkozott (kósa, 1998, 11.).
5 erdély negyedik nagytájába (Déli-Kárpátok) gyűjtőpont nem esik. Bulla és Mendöl egyébként a Kocsis Károly által szerkesztett térkép szerint (137–138. p.) erdély három fő táját maguk is hangsúlyosan megkülönböztették, míg a Kárpát-medence nyugati felét tekintve a történelmi Magyarország figyelembevétele érdekében a Dunántúl mellett a Drá-va-Száva közét és a Tengermelléket különítették el. Újabban Hevesi Attila is a Dunántúlt nagyobb egységbe fogja (HEvEsi, 2003, 261.).
269
A mai magyar dialektológia a nyelvjárási jelenségeket három szintben csoportosítja: a helyi nyelvjárás (a beszélőközösség, az egymással közvetlen kapcsolatban állók alkotta primer kiscsoportok nyelve), a több helyi nyelv-járás alkotta nyelvjáráscsoport (tájszólás, vagy részleg), illetve a nyelvjárási régió, amely „nyelvjáráscsoportok azon együttese, amelyet meghatározott, nem nagy számú nyelvjárási jelenség közös, csak az adott nyelvjáráscso-portokra jellemző együttes előfordulása tesz elkülöníthetővé.” (kiss, 2001, 74–75.). A nyelvjárási régiókat Horger Antal (1934) és kálmán Béla (1966) munkássága után imre Samu (1971) foglalta rendszerbe: összesen 35 tí-pust (ez nagyjából fedi a ma használatos nyelvjáráscsoport terminust) és 2 átmeneti régiót állapított meg (JuHásZ, 2001, 264–265.). Munkája már támaszkodhatott a magyar dialektológia hatalmas vállalkozására, a hatköte-tes A magyar nyelvjárások atlaszára (DEmE – imrE, 1968–77.). Mivel azon-ban az atlasz anyaggyűjtése idején politikai okok miatt a romániai magyar nyelvterület feltáratlan maradt (onnan csak 22 kutatópont szerepelt), e vi-dék pontosabb vizsgálatának feladata A romániai magyar nyelvjárások atla-szára (muráDin –JuHásZ, 1995–2006) maradt: a nyelvjárási régiókon belül a finomabb csoportosítás az újabb kutatások fényében tehát még változhat (JuHásZ, 2001, 266.).
A nyelvatlaszokban megjelentetett gyűjtések alapvetően az 1950–60-as évek állapotát rögzítik, s a dialektológiai tagolás is ezen alapul. Kérdés, mennyiben vetíthető vissza ez a kép az 1900 körüli időkre. Ha figyelembe vesszük, hogy a nyelvészet az utóbbi 50 év változásait illetően az átmeneti zónák szélesedésével számol (JuHásZ, 2001, 266.), s ha feltételezzük, hogy ez a folyamat a 20. század első felében is zajlott, a mai dialektológiai ku-tatás által megrajzolt kép, amelyet az MNA virtuális 11. kötetében haszná-lunk, szűkebb átmeneti zónákkal ugyan, de a 19–20. század fordulójának állapotát is bemutathatja.
A nyelvészeti osztályozás is elsősorban jelenségcsoportok együttes elő-fordulásával igyekszik határt húzni, mert a jelenséghatárok ritkán élesek. A régiók definiálása során elsősorban a hangtanra és az alaktanra alapoznak, a szókincs – noha a nyelvjárások leginkább szókészletükben térnek el egy-mástól – nem játszik szerepet, mert a szókészlet a többi nyelvi részleghez képest kevésbé strukturált, sok egyedi tulajdonságot hordoz és nagyon vál-tozatos (kiss, 2001, 73.).
Az MNA 11. kötetében szereplő két nyelvjárási térkép a Kiss Jenő ál-tal szerkesztett Magyar dialektológia tankönyv Juhász Dezső készítette 5. mellékletén alapul. Mivel e térkép aránylag széles átmeneti zónákat is mu-tat, a pontos kódolás érdekében a nagyobb egységek szintjén bemutatott 10 régiót további – az átmeneti zónákat nevesítő – tulajdonságtípusokkal egészítettük ki. A 806. térkép így összesen 23 tulajdonságtípust ábrázol: a régiókon kívül 11 átmeneti zónát, valamint a telepes falvak és nyelvszigetek
270
be nem osztható csoportját.6 A 807. térképen az átmeneti zónák továbbra is szerepelnek, ugyanígy a bácskai-bánsági telepes falvak. A nyelvszigeteket azonban nevesítettük (10 db lett; baloGH, 2001, 322.), és kódoltuk a 10 régió összesen 43 nyelvjárási csoportját. így összesen 65 tulajdonságtípust (válto-zóértéket) határoztunk meg, amely nagyságrendet illetően az eddigi kutatás által meghatározott kulturális kistájakkal csak feltételesen vethető össze, ám a számítógép meghatározta nagyobb kisrégiókkal (51, illetve 61 klaszter) már igen.7 További lehetőséget kínál a nyelvi és egyéb kulturális jelensé-geken alapuló területi tagolódás összevetésre az MNA nyelvi jelenségekkel foglalkozó 180 lapjának klaszterezése. ezek alapvetően ugyanis éppen az egyes jelenségek elnevezésére kérdeznek rá, vagyis a szókincsre, amelyet a nyelvi régiók meghatározása során nem használtak fel. A klaszterezés és eredményének ismertetése azonban e cikk kereteit már meghaladja.
IrodAloM
baloGH Lajos 2001 A magyar nyelvjárások területi egységei. A nyelvjárásszigetek.
In: kiss Jenő (szerk.): magyar dialektológia. 316–324. Budapest, Osiris Kiadó.
borsos Balázs 2003 A magyar nyelvterület kulturális régióinak számítógépes meghatá-
rozása a Magyar Néprajzi Atlasz térképei alapján. előzetes ered-mények. In: varGyas Gábor (szerk.): Népi Kultúra – Népi Társa-dalom XXI, 31–60. Budapest, Akadémiai Kiadó
2008 A Magyar Néprajzi Atlasz virtuális 10. kötete. In: varGyas Gábor – bErta Péter (szerk.): Ethno-lore, XXV, 194–229. Budapest, MTA Néprajzi Kutatóintézete
bulla Béla – mEnDöl Tibor 1999(1947) A Kárpát-medence földrajza. Budapest, Lucidus Kiadó,
(első kiadás: 1947)DEmE László – imrE Samu (szerk.)
1968–77 A magyar nyelvjárások atlasza. I–VI. Budapest, Akadémiai Ki-adó.
Gróf Imre – niklai Péter 1941 magyarország tájegységei. Szociográfiai értekezések Tára 2. Bu-
dapest, Magyar Szociográfiai Intézet.
6 A MNA gyűjtőpontjainak jelentős része nem egyezik meg az MNyA kutatópontjaival, ezért a kódolást Juhász Dezsővel közösen végeztük, akinek önzetlen segítségét itt is külön meg szeretném köszönni.7 borsos, 2003, 54–57.
271
HaJDú-moHaros József – HEvEsi Attila 2002 (1997) A kárpát-pannon térség tájtagolódása. In: karátson Dávid
(szerk.): Magyarország földje. Kitekintéssel a Kárpát-medence egészére (Pannon enciklopédia VI. kötet 1997, 2. jav. kiadása). 294–306. Budapest, Magyar Könyvklub. (első kiadás: Budapest, Kertek, 2000, 274–284.)
HaJDú-moHaros József 1996 Természeti és történeti tájbeosztások. In: frisnyák Sándor (szerk.):
A Kárpát-medence történeti földrajza. 249–257. Nyíregyháza, MTA – Bessenyei György Tanárképző Főiskola.
2000 magyar településtár. Budapest, Kárpát-Pannon.HEvEsi Attila
2000 Gondolatok Somogyi Sándor „Az észak-magyarországi közép-hegység és tájfelosztása“ c. tanulmányával kapcsolatban. Földraj-zi Értesítő, 49, 303–310.
2003 A Kárpát-medence és a Kárpátok természetföldrajzi tájtagolásáról. Földrajzi Értesítő, 52, 3–4, 253–267.
HorGEr Antal 1934 A magyar nyelvjárások. Budapest, Kókai Lajos.
Hunfalvy János 1863–1864 A Magyar Birodalom természeti viszonyainak leírása I–II.
Pest.imrE Samu
1971 A mai magyar nyelvjárások rendszere. Budapest, Akadémiai Ki-adó.
JuHásZ Dezső 2001 A magyar nyelvjárások területi egységei. A nyelvjárási régiók.
In: kiss Jenő (szerk.): magyar dialektológia. 262–316. Budapest, Osiris Kiadó. Térkép: 5. melléklet.
káDár László 1941 A magyar nép tájszemlélete és magyarország tájnevei. Budapest,
Országos Táj- és Népkutató Intézet.kálmán Béla
1966 nyelvjárásaink. Budapest, Tankönyvkiadó.kiss Jenő
2001 A nyelvjárások osztályozása. In: kiss Jenő (szerk.): magyar dia-lektológia. 72–81. Budapest, Osiris Kiadó.
kósa László 1998 paraszti polgárosulás és a népi kultúra táji megoszlása magyaror-
szágon (1880–1920). Budapest, Planétás Kiadó.marosi Sándor – somoGyi Sándor
1990 Magyarország kistájainak katasztere I–II. Budapest, MTA Föld-rajztudományi Kutatóintézet.
272
marosi Sándor 1980 tájkutatási irányzatok, tájértékelés, tájtipológia. Budapest, MTA
Földrajztudományi Kutatóintézet.1981 Táj és környezet. Földrajzi Értesítő, 30, 59–72.
muráDin László (gyűjt.) – JuHásZ Dezső (szerk.) 1995–2006 A romániai magyar nyelvjárások atlasza I–X. Budapest, Ma-
gyar Nyelvtudományi Társaság.papp-váry árpád (főszerk.)
1999 Magyarország atlasza. Budapest, Cartographia Tankönyvkiadó Kft.
pécsi Márton – somoGyi Sándor – Jakucs Pál 1972 Magyarország tájtípusai. Földrajzi Értesítő, 21, 5–11.
pécsi Márton – somoGyi Sándor 1967 Magyarország természeti földrajzi tájai és geomorfológiai körze-
tei. Földrajzi közlemények, 16, 285–302.prinZ Gyula
1926 Magyarország földrajza. Pécs.prinZ Gyula
1937 Magyarország tájrajza. In: Magyar földrajz. Magyar föld – magyar faj I. 1–341. Budapest, Királyi Magyar egyetemi Nyomda.
273
baláZs borsos
THe VIrTuAL 11th VoluME of thE AtlAs of hungArIAn FOLK CuLTure: MAPS ABOuT THe eTHNOGrAPHICAL,
gEogrAphIcAl And lInguIstIcAl dIstrIButIon
In the first years of the 21st century the digital version of the Atlas of Hungarian Folk Culture was completed, presenting 634 sheets of the former nine volumes. As the basic structure (map, collecting points) is also available in the digital version, technically it is not only possible, but also fairly easy to add new (virtual) sheets to the atlas. The Atlas can be supplemented with maps that are created on the basis of data gained from the demographic and agricultural surveys carried out in the period between 1900–1910. In this way, the virtual 10th volume of the atlas contains supplementary ‘sheets’ about important segments of the culture of the settlements concerned, and these additional sheets may also promote a more accurate analysis of spatial distribution. The virtual 11th volume may comprise another type of supplementary maps displaying the regional distribution of the territory inhabited by Hungarians according to cultural as well as non-cultural aspects. Out of these possibilities, this article presents three maps about the regional distribution of Hungarian folk culture consensually identified by Hungarian ethnography, and describes the theoretical and methodological background of the dialectical and geographical distribution of the area. The article is supplied with two times two maps showing the geographical and dialectical distribution at two different levels.
274
Alfö
ld é
s per
emvi
déke
iD
unán
túl,
Kis
alfö
ld, S
zlav
ónia
Felfö
lder
dély
Mol
dva
Füg
gel
ék
801.
kul
turá
lis n
agyt
ájak
275
802.
kul
turá
lis k
özép
tája
k
276
1.01
. Nag
ytáj
i köz
pont
: Deb
rece
n, S
zege
d és
von
zásk
örze
te1.
02. J
ászs
ág é
s Tis
zam
ellé
k1.
03. K
isku
nság
, Hár
om v
áros
és k
örny
ezet
ük1.
04. N
agyk
unsá
g és
Haj
dúsá
g1.
05. D
él-T
iszá
ntúl
1.06
. Bác
ska
és B
ánsá
g1.
07. N
yírs
ég é
s kör
nyez
ete
1.08
. Alfö
ld e
rdél
lyel
hat
áros
terü
lete
1.09
. Alfö
ld é
szak
i per
emvi
déke
1.10
. Dun
amel
lék
2.1.
Kis
alfö
ld é
s Nyu
gat-M
agya
rors
zág
2.2.
Dél
-Dun
ántú
l2.
3. K
elet
-Dun
ántú
l és B
akon
y2.
4. S
zlav
ónia
és S
zeré
msé
g3.
1. N
yuga
t- és
Köz
ép-F
elfö
ld3.
2. K
elet
-Fel
föld
4.1.
Tor
da, A
rany
ossz
ék, T
oroc
kó4.
2. K
alot
asze
g4.
3. B
arca
ság
és A
lsó-
Hár
omsz
ék4.
4. S
zéke
lyfö
ld (C
sík,
Gye
rgyó
, Kás
zon,
Fel
ső-H
árom
szék
, udv
arhe
lysz
ék, H
omor
ódm
ente
, Mar
ossz
ék, F
első
-Mar
os m
ente
)4.
5. K
ükül
lők-
men
te, N
agye
nyed
–Gyu
lafe
hérv
ár v
idék
e, d
él-e
rdél
yi sz
órvá
nyok
4.6.
Mez
őség
, ész
ak-e
rdél
yi sz
órvá
nyok
4.7.
Gyi
mes
4.8.
Buk
ovin
a5.
0. M
oldv
a
277
803.
kul
turá
lis k
istá
jak
1.01
.1. N
agyt
áji k
özpo
nt: S
zege
d és
von
zásk
örze
te1.
01.2
. Nag
ytáj
i köz
pont
: Deb
rece
n1.
02.1
. Jás
zság
1.02
.2. T
isza
mel
lék
1.03
.1. K
isku
nság
1.03
.2. H
árom
vár
os é
s von
zásk
örze
tük
1.04
.1. N
agyk
unsá
g1.
04.2
. Haj
dúsá
g1.
05.0
. Dél
-Tis
zánt
úl
1.06
.1. B
ácsk
a1.
06.2
. Bán
ság
1.07
.1. B
odro
gköz
1.07
.2. r
étkö
z1.
07.3
. „K
árpá
talja
” (B
ereg
, ugo
csa
és u
ng)
1.07
.4. N
yírs
ég1.
07.5
. Sza
mos
köz (
ecse
di-lá
p, S
zam
oshá
t, Fe
lső-T
isza v
idék
)1.
07.6
. érm
ellé
k1.
07.7
. Kör
öskö
z (N
agys
árré
t, K
issá
rrét
, Bih
ar)
278
1.08
.1. (
Feke
te-)
Kör
ös v
ölgy
e1.
08.2
. Szi
lágy
ság
1.08
.3. A
vas
1.08
.4. Ö
t vár
os1.
09.1
. „B
udap
est k
örny
éke”
1.09
.2. T
ápió
men
te1.
09.3
. „M
átra
és B
ükk
előt
ere”
1.09
.4. H
erná
d vö
lgye
1.09
.5. „
Bor
sodi
Tis
za-m
ente
”1.
10.1
. „D
unam
ellé
k és
zaki
rész
e”1.
10.2
. Sár
köz
(és K
aloc
sa k
örny
éke)
2.1.
01. z
obor
vidé
k2.
1.02
. „zs
itvam
ente
”2.
1.03
. Mát
yusf
öld
2.1.
04. C
salló
köz
2.1.
05. S
zige
tköz
2.1.
06. H
ansá
g2.
1.07
. ráb
aköz
2.1.
08. „
Bako
ny e
lőte
re” (
Soko
róal
ja, g
yőri
pusz
ták)
2.1.
09. k
emen
eshá
t, ke
men
esal
ja2.
1.10
. „Rá
bánt
úl”
2.1.
11. Ő
rség
2.2.
01. H
etés
és
lend
vavi
dék
2.2.
02. g
öcse
j és „
észa
k-Za
la”
2.2.
03. „
Dél
-Zal
a”2.
2.04
. Bel
ső-S
omog
y2.
2.05
. kül
ső-S
omog
y2.
2.06
. Zse
lic2.
2.07
. Orm
ánsá
g2.
2.08
. Drá
vasz
ög2.
2.09
. „kö
zép-
Bara
nya”
(Szi
getv
idék
, ger
esdh
át, M
ecse
kalja
)2.
2.10
. Heg
yhát
(Tol
nai é
s Ba
rany
ai)
2.2.
11. V
ölgy
ség
2.3.
1. B
alat
onfe
lvid
ék2.
3.2.
Bak
ony
2.3.
3. B
akon
yalja
2.3.
4. „D
unaz
ug”
2.3.
5. „V
érte
salja
”
2.3.
6. M
ezőf
öld
2.4.
0. S
zlav
ónia
és S
zeré
msé
g3.
1.1.
„G
aram
men
te”
3.1.
2. „
Ipol
ymen
te”
3.1.
3. „
Cse
rhát
vid
éke”
3.1.
4. „
Mát
ra v
idék
e”3.
1.5.
„B
ükk
vidé
ke”
3.2.
1. G
ömör
3.2.
2. „
Cse
rehá
t vid
éke”
3.2.
3. z
empl
éni H
egya
lja4.
1.0.
Tor
da, A
rany
ossz
ék, T
oroc
kó4.
2.0.
Kal
otas
zeg
4.3.
1. B
arca
ság
és H
étfa
lu4.
3.2.
Als
ó-H
árom
szék
4.4.
1. G
yerg
yó4.
4.2.
Csí
k4.
4.3.
Fel
ső-H
árom
szék
és K
ászo
n4.
4.4.
Hom
oród
men
te4.
4.5.
erd
ővid
ék4.
4.6.
udv
arhe
lysz
ék4.
4.7.
Sóv
idék
4.4.
6. M
aros
szék
4.4.
7. „
Fels
ő-M
aros
men
te”
4.5.
1. K
ükül
lőm
ente
4.5.
2. „
Nag
yeny
ed–G
yula
fehé
rvár
kör
nyék
e”4.
5.3.
Dév
ai c
sáng
ók4.
5.4.
Dél
-erd
élyi
szór
vány
ok4.
6.1.
Mez
őség
4.6.
2. é
szak
-erd
élyi
szór
vány
ok4.
7.0.
Gyi
mes
4.8.
0. B
ukov
ina
5.0.
1. S
zéke
lyes
csá
ngók
5.0.
2. é
szak
i csá
ngók
5.0.
3. D
éli c
sáng
ók
279
804.
Ter
més
zeti
nagy
tája
k
280
1. N
agya
lföld
2. K
isal
föld
és p
erem
vidé
ke (G
yőri-
med
ence
)3.
Dun
a-M
orva
-med
ence
4. N
yuga
t-Dun
ántú
lS.
Dél
-Dun
ántú
l6.
Drá
va-S
záva
vidé
k7.
Bak
onye
rdő
(Dun
ántú
li-kö
zéph
egys
ég)
8. é
szak
nyug
ati-K
árpá
tok
(ész
ak-m
agya
rors
zági
-köz
éphe
gysé
g)9.
ész
akke
leti-
Kár
páto
k10
. Bih
arer
dő (e
rdél
yi-k
özép
hegy
ség)
11. e
rdél
yi-m
eden
ce12
. Kel
eti-K
árpá
tok
13. D
éli-K
árpá
tok
14. B
ánsá
gi-h
egyv
idék
15. S
zubk
árpá
tok
16. M
oldv
ai-h
átsá
g17
. rom
án-a
lföld
281
1.1.
Alfö
ldi D
unam
ente
(Dun
amen
ti-sí
kság
)1.
2. H
omok
háts
ág (D
una-
Tisz
a kö
zi h
átsá
g)1.
3. B
ácsk
ai sí
kvid
ék1.
4. M
ezőf
öld
1.5.
Als
ó-D
ráva
-sík
ság
(Drá
vam
enti-
síks
ág)
1.6.
Val
kó-s
ík1.
7. A
lsó-
Száv
a-sí
kság
1.8.
Fel
ső-T
isza
-sík
ság
805.
Ter
més
zeti
közé
ptáj
ak
282
1.9.
Köz
ép-T
isza
-sík
ság
(Köz
ép-T
isza
vidé
k)1.
10. A
lsó-
Tisz
a-sí
kság
(Als
ó-Ti
szav
idék
)1.
11. é
szak
-alfö
ldi-h
orda
lékl
ejtő
(ész
ak-A
lföld
)1.
12. N
yírs
ég1.
13. H
ajdú
ság
1.14
. érm
ellé
k1.
15. K
örös
ök sí
kság
a (K
örös
vidé
k)1.
16. M
aros
-hor
dalé
kkúp
1.17
. Tem
es sí
kság
a1.
18. D
elib
lát
2.1.
Csa
llókö
z2.
2. S
zige
tköz
2.4.
Fer
tő-H
ansá
g-m
eden
ce2.
5. r
ábán
túli-
kavi
csta
karó
(Vas
-Sop
roni
-völ
gysé
g)2.
6. r
ábak
öz2.
7. M
arca
l-med
ence
2.8.
Győ
r-esz
terg
omi-s
íksá
g2.
9. M
átyu
sföl
d2.
10. N
yitra
-Bar
si-h
alom
vidé
k2.
11. H
onti-
med
ence
4.1.
Sop
ron-
Kős
zegi
-heg
yvid
ék4.
2. r
ábán
inne
ni-k
avic
stak
aró
4.3.
zal
ai-d
ombv
idék
4.4.
Mur
a-r
ába-
dom
bvid
ék4.
6. D
ráva
-Mur
a-do
mbv
idék
5.1.
Bal
aton
-med
ence
5.2.
Kül
ső-S
omog
y5.
3. B
első
-Som
ogy
5.4.
Mec
sek-
vidé
ke5.
5. L
égrá
d-B
arcs
i-Drá
va-v
ölgy
7.1.
Bak
onyv
idék
7.3.
Vér
tes é
s vid
éke
7.5.
Dun
azug
-heg
yvid
ék8.
1. B
örzs
önyv
idék
8.2.
Cse
rhát
vidé
k
8.4.
Mát
ravi
dék
8.5.
Med
vesv
idék
8.6.
Vaj
davá
r-dom
bvid
ék8.
7. B
ükkv
idék
8.8.
epe
rjes-
Toka
ji-he
gyvi
dék
8.9.
Nóg
rádi
-med
ence
8.10
. Saj
ó-H
erná
d-m
eden
ce8.
13. G
ömör
-Tor
nai-k
arsz
tvid
ék8.
15. e
lő-F
átra
9.1.
Vih
orlá
t-Gut
in-h
egyv
idék
9.3.
Már
amar
osi-m
eden
ce10
.1. M
aros
men
ti-he
gyvi
dék
10.4
. Kör
ösvi
déki
-dom
bság
10.5
. Szi
lágy
sági
-dom
vidé
k11
.1. D
éli-S
zam
os-h
átsá
g11
.2. é
szak
i-Sza
mos
-hát
ság
11.3
. erd
élyi
-Mez
őség
11.4
. Kük
üllő
k do
mbs
ága
11.5
. Bes
zter
ce-r
égen
i-dom
bvid
ék11
.6. S
zová
ta-u
dvar
hely
i-dom
bvid
ék11
.7. D
él-e
rdél
yi-m
eden
ceso
r11
.8. e
rdél
yi-H
egya
lja11
.9. H
unya
di-m
eden
ce12
.1. K
elem
en-G
örgé
ny-H
argi
ta-h
egyv
idék
12.3
. Gye
rgyó
i-Bék
ási-h
egyv
idék
12.4
. Tat
rosm
enti-
hegy
vidé
k12
.6. P
ersá
nyi-h
egyv
idék
12.7
. Szé
kely
-med
ence
sor
12.8
. Bra
ssó-
Hár
omsz
éki-m
eden
ce15
.6. T
ázló
men
ti-Sz
ubká
rpát
ok15
.7. N
émet
vásá
ri-Sz
ubká
rpát
ok17
.4. S
zucs
ávai
-dom
bvid
ék17
.5. M
oldo
va-S
zere
t-völ
gyfo
lyos
ó17
.7. T
utov
ai-d
ombv
idék
8.3.
Göd
öllő
i-dom
bvid
ék
283
806.
nye
lvi r
égió
k
284
I. N
yuga
t-dun
ántú
li ré
gió
I/II.
Nyu
gat-
és k
özép
-dun
ántú
li át
men
eti t
erül
etII
. Köz
ép-d
unán
túli-
kisa
lföld
i rég
ióI/I
II. N
yuga
t- és
dél
-dun
ántú
li át
men
eti t
erül
etII
I. D
él-d
unán
túli
régi
óII
/III.
Köz
ép- é
s dél
-dun
ántú
li át
men
eti t
erül
etIV
. Dél
-alfö
ldi r
égió
III/I
V. D
él-d
unán
túli
és d
él-a
lföld
i átm
enet
i ter
ület
II/V
. Köz
ép-d
unán
túli
és p
alóc
átm
enet
i ter
ület
V. P
alóc
régi
óV
/VI.
Paló
c és
Tis
za-K
örös
vid
éki á
tmen
eti t
erül
etV
I. Ti
sza-
Kör
ös v
idék
i rég
ióIV
/VI.
Dél
-alfö
ldi é
s Tis
za-K
örös
vid
éki á
tmen
eti t
erül
etV
II. é
szak
kele
ti ré
gió
V/V
II. P
alóc
és é
szak
kele
ti át
men
eti t
erül
etV
I/VII
I. Ti
sza-
Kör
ös v
idék
i és m
ezős
égi á
tmen
eti t
erül
etV
II/V
III.
észa
kkel
eti é
s mez
őség
i átm
enet
i ter
ület
VII
I. M
ezős
égi r
égió
VII
I/IX
. Mez
őség
i és s
zéke
ly á
tmen
eti t
erül
etIX
. Szé
kely
régi
óX
. Mol
dvai
régi
óTe
lepe
s fal
uN
yelv
szig
et
285
807.
nye
lvi k
isré
giók
286
I.1. é
szak
nyug
at-d
unán
túli
csop
ort
I.2. ő
rség
i cso
port
I.3. z
alai
cso
port
I.4. H
etés
i cso
port
I/II.
Nyu
gat-
és k
özép
-dun
ántú
li át
men
eti t
erül
etII
.1. B
alat
on-v
idék
i cso
port
II.2
. ész
ak-d
unán
túli
csop
ort
II.3
. ész
ak-d
unai
cso
port
II.4
. Csa
llókö
zi-s
zige
tköz
i cso
port
II/II
I. K
özép
- és d
él-d
unán
túli
átm
enet
i ter
ület
I/III
. Nyu
gat-
és d
éli-d
unán
túli
átm
enet
i ter
ület
III.1
. Köz
ép-s
omog
yi c
sopo
rtII
I.2. D
él-s
omog
yi c
sopo
rtII
I.3. é
szak
-bar
anya
i cso
port
III.4
. Dél
-bar
anya
i cso
port
III/I
V. D
él-d
unán
túli
és d
él-a
lföld
i átm
enet
i ter
ület
Kór
ógyi
nye
lvsz
iget
IV.1
. Kis
kuns
ági c
sopo
rtIV
.2. B
aja
körn
yéki
cso
port
IV.3
. Bác
skai
cso
port
IV4.
Sze
ged
körn
yéki
cso
port
Bác
skai
-bán
sági
tele
pes f
alu
II/V
. Köz
ép-d
unán
túli
és p
alóc
átm
enet
i ter
ület
V.1.
Köz
épső
töm
b, Ip
oly
vidé
ki c
sopo
rtV.
2. K
özép
ső tö
mb,
köz
éppa
lóc
csop
ort
V.3.
Nyu
gati
töm
b, n
yuga
ti pa
lóc
csop
ort
V.4.
Nyu
gati
töm
b, é
szak
nyug
ati p
alóc
cso
port
V.5.
Dél
i töm
b, d
éli p
alóc
cso
port
V.6.
Dél
i töm
b, e
ger v
idék
i cso
port
V.7.
Kel
eti t
ömb,
kel
eti p
alóc
cso
port
V.8.
Kel
eti t
ömb,
Her
nád
vidé
ki c
sopo
rtA
baúj
i őző
nye
lvsz
iget
V/V
I. Pa
lóc
és T
isza
-Kör
ös v
idék
i átm
enet
i ter
ület
IV/V
I. D
él-a
lföld
i és T
isza
-Kör
ös v
idék
i átm
enet
i ter
ület
VI.1
. Köz
ép-ti
szán
túli
csop
ort
VI.2
. Haj
dú-b
ihar
i cso
port
V/V
II. P
alóc
és é
szak
kele
ti át
men
eti t
erül
etV
II.1
. Sza
bolc
s-sz
atm
ári c
sopo
rtV
II.2
. Ber
eg-u
gocs
ai c
sopo
rtV
II.3
. ung
i cso
port
VII
.4. é
szak
i-szi
lágy
i cso
port
VI/V
III.
Tisz
a-K
örös
vid
éki é
s mez
őség
i átm
enet
i ter
ület
VII
/VII
I. és
zakk
elet
i és m
ezős
égi á
tmen
eti t
erül
etV
III.1
. Bel
ső-m
ezős
égi c
sopo
rtV
III.2
. Ara
nyos
vidé
ki c
sopo
rtV
III.3
. Mar
os-K
ükül
lő v
idék
i cso
port
VII
I/IX
. Mez
őség
i és s
zéke
ly á
tmen
eti t
erül
etIX
.1. u
dvar
hely
szék
i cso
port
IX.2
. Hár
omsz
éki c
sopo
rtIX
.3. K
ászo
ni c
sopo
rtIX
.4. A
lcsí
ki c
sopo
rtIX
.5. F
elcs
íki c
sopo
rtIX
.6. G
yerg
yói c
sopo
rtIX
.7. K
elet
-mar
ossz
éki c
sopo
rtX
.1. é
szak
i csá
ngó
csop
ort
X.2
. Dél
i csá
ngó
csop
ort
X.3
. Mol
dvai
szék
ely
csop
ort
Dom
okos
i nye
lvsz
iget
Buk
ovin
ai sz
ékel
y ny
elvs
zige
tH
étfa
lusi
csá
ngó
nyel
vszi
get
Hal
mág
yi (u
dvar
hely
szék
i) ny
elvs
zige
tO
ltsza
kadá
ti (u
dvar
hely
szék
i) ny
elvs
zige
tD
évai
: mez
őség
i nye
lvsz
iget
Dév
ai n
yelv
szig
etD
évai
: szé
kely
nye
lvsz
iget
287