2017. tél 165

Az első világháború megráz-kódtatásai szétrepesztették az államrendszert. Megindult a

harc a Magyar Királyság határainak az átrendezéséért,2 1920-ban pedig szétda-rabolták Európának ezt a tartós állam-területét. A szétzilált országban rövid idő alatt a néprajzi, illetve a nemzetiségi térképek egész sora készült.3 Közülük említünk néhány jelentőset.

Először az „előkerült térképről” szó-lunk, amelyről nemrég az Index.hu-n,4 majd még jó néhány újságban lehetett összeállítást olvasni, és a digitalizált és georeferált (azaz a vetületi koordináták-kal ellátott) változata már az internetre is felkerült.

1918-ban, az országnak az első vi-lágháborút követő összeomlása idején, a legjobb magyar geográfusok álltak készen egy részletes néprajzi térkép elkészítésére, amelyet a közelinek lát-szó béketárgyalásra szántak. Teleki Pál (1879–1941) indítványára Kogutowicz Károly (1886–1948), Bátky Zsigmond (1874–1939) és Littke Aurél (1872–1944) vett részt a szerkesztésben, de a munká-latokba később más földrajztudósok is bekapcsolódtak.

A kiváló szakemberek a munkájukhoz a Monarchia 1:200.000-es méretarányú topográfiai térképét választották alap-nak, és annak lapjaiból az Állami Nyom-dában – hasonló méretarányban, de már magyar helynevekkel – negyvenöt szel-vényt sokszorosíttattak. Vállalkozásuk rendkívüli méretére jellemző, hogy a lakosságnak az 1910-es népszámláláson alapuló térképi megjelenítésében nem-csak az ország minden egyes települését vették figyelembe, hanem még a százfős lélekszámú lakott helyeket is feltüntették. Az egész térkép tizenháromezer telepü-lést és további hétezer lakott helyet jelöl. (Horvátországot nem vonták be az adat-felvételbe.)

A negyvenöt térképlapon százezernél is több kör alakú térképjelet kellett elhe-lyezni a népesség ábrázolására. Az érték-arányos körök 50, 100, 500 és 1000 lakost jelölnek. A szerkesztők arra is gondot for-dítottak, hogy a jeleket a település alakjá-nak megfelelő kontúron belül helyezzék el. Csak Budapestnek, Pozsonynak, Sop-ronnak, Szombathelynek, Győrnek és Te-mesvárnak volt több lakosa, mint ameny-nyi a térképen még ábrázolható volt, így a körjelek egy része azoknál kívül került

Tudomány – politika – diplomáciaAz „előkerült néprajzi térkép” apropójánaz első világháborút lezáró béketárgyalásokrakiadott térképekről1

Gercsák Gábor – Klinghammer István

166 Külügyi Szemle

Gercsák Gábor – Klinghammer István

a város határát jelző vonalon. A kézira-tos térképeket huszonöt-harminc rajzoló készítette, összesen huszonhárom pél-dányban. Az összes megkülönböztethető nemzetiség (kézi festéssel) külön színt kapott.5

Amikor elkészült, a világ legnagyobb méretarányú és a legnagyobb méretű néprajzi térképe lett. Előtte soha, egyetlen térkép sem volt annyira részletes, hogy még a százfős lakott helyek is szerepeltek volna rajta. Ez az egyik nagy jelentősége ennek a munkának. A másik pedig az, hogy a segítségével megoldódott az addi-gi legfőbb módszertani probléma. Ugyan-is nagy térképi pontossággal maradtak ki az ábrázolásból a lakatlan területek, így kitűntek a népsűrűségi viszonyok. Az, hogy ezt a nagy néprajzi térképet a ren-delkezésükre álló rövid idő, néhány hét alatt elő tudták állítani, mindenkoron di-csősége marad a magyar kartográfiának, és a korabeli nemzetközi szakirodalom-ban is nagy feltűnést keltett. Mivel a mű csak alig két tucat kéziratos példányban készült, felmerült az igény, hogy nyom-tatásban is napvilágot lásson. A lekicsi-nyített térkép nyomtatásban a Magyar Földrajzi Intézet kiadásában jelent meg, „Magyarország 1:300 000 néprajzi térké-pe. Dedinszky Vladimir, Ferenczi István, Halász Gyula, Herbst Ernő, Kogutowicz Lajos, Littke Aurél, Madarassy László, Marczell György, Schmidt Tibolt, Steiner Lajos közreműködésével szerkesztették Bátky Zsigmond és Kogutowicz Károly” címmel. Ez Magyarország legnagyobb nyomtatott néprajzi térképe, amely fran-cia és angol kiadásban is megjelent.

Ennek a nagy térképnek szinte a te-rületi kiegészítése az 1919-ben Györffy István (1884–1939) saját kutatásai és személyes adatgyűjtése alapján szer-kesztett „A moldvai csángók néprajzi térképe”. A néprajzkutató kilenc foko-zatban, 10 százalékos lépcsőkben ábrá-zolja a csángóknak az egyes falvakban képviselt arányát. Azokat a helyneveket, ahol a számuk nem érte el a 10 százalé-kos küszöböt, aláhúzással jelezte. A mű helyet kapott az első világháborút lezáró béketárgyalásokra kiadott térképek kö-zött.

1918-ban egy másik, később nagy nem-zetközi ismertségre szert tett etnikai tér-kép is készült. Teleki Pál, a kartográfia területén is kiváló geográfus szakember a „Magyarország néprajzi térképe a nép-sűrűség alapján” című műve szerkesz-tésekor egy módszertani újdonsággal is jelentkezett.6 A szintén az 1910-es nép-számlálás alapján készített 1:1 milliós térképén arra törekedett, hogy a nemzeti-ségek száma és a lakott területük mérete közötti viszonyt megjelenítse, hogy így a lakatlanul maradt terület nagyságából a népsűrűség is kitűnjék.

Teleki a térképén minden járás területé-ből csak annyi négyzetmilliméternyi fe-lületet töltött ki az ott élő nemzetiség(ek) színével, ahány száz fő élt ott. Tehát a néprajzi térképén minden négyzetmilli-méter száz lakost jelent. Ahol a népsűrű-ség nem érte el a száz főt, ott bizonyos nagyságú terület fehéren, azaz lakatlanul maradt. Így jól kitűnik például a hegyvi-dékek ritka népsűrűsége. Viszont ahol az meghaladta a 100 fő/km²-t, például

2017. tél 167

Tudomány – politika – diplomácia

a városokban, a lakosságszám nem fért bele a település térképi ábrázolásába. Tele-ki ezt a problémát úgy oldotta meg, hogy a népesség számát mértani idomokba ren-dezve helyezte el a város körül, azaz nem mindenütt pontosan azon a területen jelent meg a lakosság, ahol a valóságban élt. E pontatlansága miatt inkább csak kartog-ramnak tekinthetjük a művet. Néprajzi ha-tárok kijelölésére tehát nem alkalmas, de az ország vagy egyes részei igazságos és valóságos nemzetiségi képének a megíté-léséhez nagyszerűen megfelel, mert egyet-len nemzetiség sem kapott arányán felüli vagy aluli méretű színfoltot.

A munka, amely tizenkét színnel jele-níti meg a nemzetiségek magyarországi eloszlását, számos kiadást ért meg. Meg-jelent magyar, német, francia és angol szöveggel is, és ez volt az egyetlen térkép, amelyet az 1920-as párizsi béketárgyalá-son is megtekintettek. Ott kapta a nevét is, a magyar nemzetiséget jelölő színről: carte rouge.

Szintén a párizsi béketárgyalásokra ké-szült az a hat térkép, amelyeket a román kormány által benyújtott erdélyi néprajzi térkép cáfolatául szántak.7 Ezek a kiváló kartográfus és történész, Fodor Ferenc (1887–1962) szerkesztésében készült la-pok is részét képezték a magyarok béke-tárgyalási anyagának. Érdekesség, hogy a térképlapok 1937-ben (kisebbített for-mában) újra megjelentek a Földrajzi Köz-leményekben, amikor is Teleki Pál szak-mai vitába bocsátkozott Someşan román statisztikussal, aki megtámadta a carte rouge-nak a nemzetközi szakirodalom-ban is elismert szerkesztési módszerét.8

Jegyzetek

1 Az írás a szerzők alábbi tanulmányán alapul: Klinghammer István – Gercsák Gábor: „La-pok a Kárpát-medence etnikai térképezésé-nek történetéből”. Magyar Tudomány, Vol. 171. No. 6. (2010). 667–669. o.

2 A térség feloldatlan etnikai feszültségei már a világháborúban alkalmat teremtettek az antanthatalmaknak, hogy a céljaiknak meg-nyerjék a Monarchia területén élő és elége-detlen nemzeteket. Feltámadt Csehország, és magával ragadta a Felvidéket, a román feje-delemségek 1856-ban újjászervezett állama megkapta Erdélyt, a világháborút kiprovoká-ló Szerbia pedig a dél-magyarországi vidéke-ket. Magyarországon a kormányzati hatalom szétmállott, és a magyar államszervezetet a győztes antanthatalmak igényeinek megfele-lően konszolidálták, az új hatalom pedig alá-írta a békeszerződést. A felosztás 23,4 millió lakost érintett. A Magyarországnak megha-gyott 93 ezer km²-en az összmagyarságnak alig kétharmada, 7,6 millió fő maradt. Glatz Ferenc (szerk.): A magyarok krónikája. Buda-pest: Officina Nova, 1995. 570. o.

3 Ezeknek a jellemzője, hogy valamennyi azt a módszert keresi, amellyel igazságosan lehet ábrázolni Magyarország nemzetiségeinek a térbeli eloszlását, a néprajzi határoknak a va-lóságban a legtöbb helyen tapasztalt elmosó-dását, a magyarságnak a nemzetiségi vidéke-ken élő néprajzi szigeteit, valamint a területek néprajzi megoszlását – úgy, hogy annak a ké-pét a lakatlan vagy a sűrűn lakott területek ne torzítsák el. Fodor Ferenc: „A magyar térkép-írás”. Térképészeti Közlöny, 15. külön füzet. 1954.

4 Kolozsi Ádám: „Megtalálták a trianoni óriás-térképet, már az interneten is böngészhető”. Index, http://index.hu/tudomany/2017/05/01/interneten_is_bongeszheto_a_hires_triano-ni_voros_terkep/, 2017. május 1.

5 Az Iparművészeti Főiskola hallgatói színez-ték a térképet.

6 Teleki (Paul) Pál: „Un système de cartes ethnographiques et son emploi pour des

168 Külügyi Szemle

Gercsák Gábor – Klinghammer István

régions des densités différentes”. In: Comptes rendus du Congrès International de Géographie Varsovie. Varsó: Dépôt général, Kasa im. Mianowskiego, 1935, 279–283. o.

7 A hat térkép a következő: „Románok a Kárpá-tok és a Tisza között” (a románok által benyúj-tott, de helytelen adatokat tartalmazó térkép másolata); „Románok a Kárpátok és a Tisza között, a valós adatoknak megfelelően”; „Ro-mánok a Kárpátok és a Tisza között, azon te-rületek feltüntetésével, ahol a nyelvhatárokon

a románok helytelen színezést alkalmaztak”; „Románok a Kárpátok és a Tisza között a népsűrűségi viszonyok figyelembevételével”, „Magyarok a Kárpátok és a Tisza között”; „Nem román lakosság a Kárpátok és a Tisza között”.

8 George Kish: Paul Teleki 1879–1941. In: Geographers Bibliographical Studies 11. (szerk. Thomas Walter Freeman). London–New York, NY: Continuum Int. Publishing, 1987. 139–143. o.