Homlokzatvakolat__epuletfelujitasi_kezikonyv

4. rész, 2.2.1. fejezet, 1. oldalÉpületfelújítási kézikönyv

4. rész 4.2. Homlokzatfelületek felújítása

4.2.2. Vakolatok, díszvakolatok, homlokzatfestések

4.2.2.1. A vakolatok és festékek fajtái

A homlokzatképzô anyagoknak kettôs feladatuk van. Egyrészt biztosítjákaz épülethatároló falszerkezetek védelmét az idôjárási hatásokkal szem-ben, másrészt az „épület ruhájaként” a kívánt esztétikai igény kielégítésétis lehetôvé teszik, fontos szerepet kapva ezzel az adott kor építészeti stí-lusának kialakításában.

A vizsgált korszak jellemzô homlokzatképzési eleme a vakolat, mely azegyszerû sík felületek képzésének és a geometrikus tagozatok kialakításá-nak, díszítésének egyaránt kedvelt eszköze volt.

A századforduló lakóházainak többségénél a földszinti kváderkô burkola-tot utánzó vakolt architektúrát alakítottak ki. E technika hazai alkalmazá-sa egészen a barokk korig nyúlik vissza. Erôteljesebb, rusztikus hatású va-kolati geometria eléréséhez már a falazáskor figyelembe kellett venni atervezett „kôosztás”-t. (1. ábra)

A vakolatok készítésénél jellemzôen a ma is használatos háromrétegû

megoldást alkalmazták.

Az alapfelületet elôször kellôsítették (elôfröcskölték, vagy más névengúzolták) az alapvakolat kötôanyaggal dúsított hígabb változatával, illet-ve késôbb az alapvakolat szemcseméreténél nagyobb szemcséket tartal-mazó, tisztán cementkötésû ún. cementes gúzzal.

2001. január

1. ábra Rusztikus, kváderes homlokzatvakolat

Alapfelületet

kellôsítették

4. rész, 2.2.1. fejezet, 2. oldal

4. rész4.2. Homlokzatfelületek felújítása

Épületfelújítási kézikönyv

A jó minôségû gúzzal két dolgot lehet elérni. Egyrészt– megfelelô tapadási felület biztosítható a rákerülô alapvakolat számára;

másrészt– csökkenthetô a vakolatalap esetenként elôforduló átlagosnál nagyobb

nedvszívása, illetve szívóképességének egyenetlensége.

Az alapfelület inhomogenitása e nélkül ugyanis nemcsak a rákerülô vako-latrétegek bedolgozását nehezíti, de oka lehet a felületképzôk színfoltoso-dási jelenségeinek is.

Az alapvakolatok általában homok adalékanyagú mész-, mész–cement,illetve cementvakolatok voltak.

Felületüket ún. felületképzô (színes) vakolatokkal látták el, vagy – általá-ban besimítás után – festették.

A vakolatrendszerek rétegfelépítése akkor helyes, ha a falfelülettôl ki-fele haladva az egyes rétegek növekvô rugalmasságúak, illetve csökkenôszilárdságúak. Így kisebb a felületi repedések kialakulásának veszélye.

A vakolatok anyaga általában mész-, illetve mész–cement vakolat, ritkáb-ban tisztán cementvakolat volt.

A mészhabarcs összetétele általában 3-4 rész homok, 1 rész mész. Amészhabarcs kiszáradása átlagos körülmények között 3-4 hét, mely idôalatt a szilárdulás nagy része is lezajlik. A teljes szilárdulás azonban 2 évigis eltarthat.

A mészhabarcs-vakolat szilárdsága optimális esetben is csak közepesnekmondható, ezért már korábban is különbözô kötés- és szilárdságjavító

anyagok hozzáadásával igyekeztek fokozni idôállóságukat, illetve a kül-téri igénybevételekkel szembeni fokozott ellenálló képességüket.

A hidraulikus mész, illetve trasz hidratáció, illetve karbonátosodás köz-ben szilárdít. A cement szintén hasonlóan hat. A természetes fehérjetar-

talmú anyagok, kazeinek hozzáadásával szintén javítható a habarcs kép-lékenysége, idôállósága. A vakolat húzószilárdságát, különbözô növényi(pl. szalma), állati- (pl. szôr), és ásványi- (pl. salak, kôzet, üvegszál) ros-

tanyagokkal növelték, csökkentve ezzel a repedési hajlamot.

A mész–cement vakolat összetétele hasonló a mészvakolatéhoz, azzal akülönbséggel, hogy több-kevesebb cementet is tartalmaz. Emiatt általában

2001. január

Alapvakolatok

Vakolatok

Mész–cement



szilárdabb, mint a tiszta mészvakolat. Ezeket javított mészvakolatoknak isszokták emlegetni.

A cementvakolatot tisztán cementkötésû habarcsból (mischung) készítik.Megfelelô adalékanyag (pl. kvarchomok) mellett fagyálló tulajdonságot ismutat, ezért fôleg lábazati burkolatok aljzataként alkalmazták, illetvehasználják még ma is.

Ez utóbbi kategóriában feltétlenül említést érdemel a jellemzôen barnaszínével és nagy tartósságával közkedveltségnek örvendett románcement

vakolat, melynek virágkora a XX. század elejéig tartott, mivel gyártásátabbahagyták.

Ugyancsak ezen idôszakban jelentkezett a máig is használatos két vakolat-fajta, a kôporos, illetve a nemesvakolat.

A kôporos vakolat alapanyaga maga a kôpor (általában mészkô, vagy do-lomit, illetve egyéb kôzúzalék), kötôanyaga mész, illetve a késôbbi fajták-ban cement is, valamint színezô festék.

A legelterjedtebb fajtája kezdetben a seprûvel „felspriccelt”, ún. szórt va-kolat volt, de késôbb megjelent a kôzúzalékot tartalmazó dörzsölt, majda kapart (citlingelt) változata is.

A nemesvakolatot a kôporos vakolat továbbfejlesztett változataként lehettekinteni. Kötôanyaga mész és fehércement. Díszítôelemként régebben,a festéken kívül kiegészítô adalékként, általában csillámpalát is kevertekaz alapanyagba.

[A mai nemesvakolatok gyárilag kevert homlokzatképzôk és minden eset-ben a vakolat idôállóságát fokozó víztaszítót (hidrofobizálót) is tartalmaz-nak.]

Mûgyanta diszperziós vakolatok

Jelentôségük a vizsgált idôszakban csekély. Legelterjedtebb változatuk adörzsölt vékonyrétegû, mûgyantás vakolat. Tulajdonságaik megegyezneka mûgyanta diszperziós festékekével (lásd késôbb), azzal a különbséggel,hogy mechanikai hatásokkal szembeni ellenálló képességük magasabb.

Az alapfelületnek itt is szilárdnak, száraznak és simítottnak kell lennie.

2001. január

Cementvakolat

Románcement

vakolat

Kôporos vakolat

Nemesvakolat

Mûgyanta

diszperziós vakolatok




Felhordásuk rozsdamentes glettvassal, bedörzsölésük mûanyag vagy po-lisztirol dörzsölôvel történhet, az elôzetesen speciális alapozóval kezeltalapfelületre.

Homlokzatfestékek

Mészfesték

Egyike a legrégebbi falfestési módszereknek. Alapanyaga a legalább fél-éves oltott mészbôl készített mészpép, illetve mésztej.A CO2 és csapadék hatására létrejövô kénsav vegyületek a karbonátoso-dott mészréteget gipsszé alakítják, mely higroszkopikus tulajdonságú ésígy rendkívül gyorsan lepusztul a felületrôl.Színezésre (3-5%-ban) kizárólag lúgálló pigmentek alkalmazhatók.A friss és nedves vakolatra felhordott mészfesték lazúrszerû, enyhén fé-nyes. A mûemléki felújításoknál ma is fontos szerepe van.A kültérben az idôállóságukat általában kazein (tejszármazék) hozzáadá-sával fokozzák. Esetenként vízüveggel is keverik. A vakolatra két, illetvehárom rétegben hordják fel.A kazeines festékek nem rugalmasak, és saját anyagukkal nem újíthatókfel. Felhordásuk ecseteléssel vagy szórással történik.

Cementfestékek

Leggyakrabban fehércementbôl készítik, és lúgálló pigmentekkel színezik(max. 3-5%-ban).Beton-, tégla-, kô- és vakolt felületeken egyaránt alkalmazzák.Csak akkor idôjárásállók, ha a kötésükhöz szükséges vizet megkapják.Sima kifugázott tégla- vagy homokkô falazatokat gyakran kennek át ho-moktartalmú (pépes) cementfestékkel.(A mai gyári cementfestékek már kiegészítôként mûgyanta kötôanyagot istartalmaznak. Felhordásuk ecseteléssel, illetve szórással történik, azösszekeverésük után max. 3-4 órán belül.)

Szilikátfestékek

A homlokzati szilikátfesték kötôanyaga a káli-vízüveg, mert a kötéskorkeletkezô karbonát így nem okoz kivirágzást.Elônyös tulajdonságuk, hogy jól ellenállnak a különbözô idôjárási ténye-zôknek, gombásodásnak, kipufogógázoknak.Szervetlen összetételük miatt nem rothadnak.A létrejövô szilikátkötés miatt jó páraáteresztô képességûek.Az ásványi alapfelületekkel – a beszívódásuk és az ún. másodlagos (kova-savas) kötés miatt – biztos és tartós kapcsolatot biztosítanak.

2001. január

Mészfesték

Cementfestékek

Homlokzatfestékek

Szilikátfestékek



4.2.2.2. A homlokzati vakolatok, festékek meghibásodásai, vizsgálatuk

A felújítási technológia helyes megválasztásához az alábbi fôbb kérdések-re kell keresni a helyes válaszokat.

– Milyen a meglévô fal- és vakolatréteg felépítése?– Milyen mértékû a meglévô vakolatkár (hibák kiterjedése, átnedvesedés

mértéke, sókárok stb.)?– Milyen homlokzati részeknek kell megmaradni (tagozódások, díszíté-

sek, szerkezetek)?– Milyen mértékû a felújítási elvárás (új felületképzési igény, hôszigete-

lési igény stb.)?

Ahogy a kérdések is mutatják, az ésszerû megoldás elôfeltétele a helyesdiagnózis, a felújítás sikerét pedig a megfelelô (speciális) szaktudás, a ta-pasztalat és a rendelkezésre álló pénzeszközök célirányos és gazdaságosfelhasználása biztosítja.

A diagnosztika lényege: a meglévô és várható károk pontos felderítése ésaz ok és okozati összefüggések feltárása, a legmegfelelôbb felújítási tech-nológia kiválasztásának érdekében.

A homlokzatképzés esetében ez az alapfelületek vizsgálatát jelenti, aktuá-lisan mindig azon rétegekét, mely a feltárt hibákat, illetve a felújítás cél-ját tekintve jelentôséggel bírnak.

A feladat legtöbbször az, hogy a vizsgált felület (réteg) elég stabilitássalrendelkezik-e ahhoz, hogy a felújításnál alkalmazott további réteg(ek) ter-hét biztonsággal elviselje.

Falfelületek vizsgálata (csupasz falfelületeknél, illetve foltszerû, teljesvakolatréteg elválások helyén).

1. A falazat anyagának megállapítása:– tégla,– kô,– beton,– vegyes,– egyéb (pl. vályog, tufa stb.).

2001. január

Falfelületek vizsgálata




A vizsgálati módszer legtöbb esetben a szemrevételezés, ritkábban ron-csolásos kémiai vizsgálat.

2. A falazóelemek és a falazóhabarcs szilárdságának becslése. Bár itt isrendelkezésre állnak egzakt vizsgálati módszerek (pl. keménységmé-rôk), de gyakorlatban a vakolattartás szempontjából általában elegendôa szemrevételezés, illetve a karcolási vagy a vésési próba. Ennek soránkemény hegyes tárggyal karcolják a felületet és a bemélyedés, illetveanyagmállás mértékébôl következtetnek annak szilárdságára. Utólagoshôszigetelési igény esetén ez alapján eldönthetjük, hogy szükséges-e ahomlokzati burkolati rendszer tartását vakolattartó rabichálóval (vagytáblás rendszereknél dübelezéssel) segíteni.

3. Falrepedések vizsgálataSzintén szemrevételezéssel a repedés feltételezett okainak felderítése ésannak tisztázása, hogy mozgó- vagy holt repedésrôl van-e szó. Ez utób-bit gipszpogácsás (gipszpiskótás) eljárással célszerû vizsgálni. (Lásdrészletesen a 6.6.2. fejezetben.) A vizsgálatok elmaradása esetén nagyvalószínûséggel ismételten jelentkezni fog a vakolatkár.

4. Felületi szennyezôdések megállapításaÁltalában por, korom, zsaluolaj maradék, illetve a felületen végigfolytidegen anyag lehet. Ezeket lekaparással, lemosással, vegyszerekkel elkell távolítani, mert elválasztó réteget képviselnek a homlokzatképzôanyagok szempontjából. (Részletesen lásd a 10.2. fejezetben.)

5. Falnedvesedés és következményei (sókivirágzás, gombásodás, illetvemohásodás)A nedvesedés leggyakoribb okai.– Falszigetelési hiba (felszívódó nedvesség, illetve vízszivárgás magas

talajvíznél, vagy rétegvíznél).– Csapóesô hatása (ideiglenes).– Épület körüli vízelvezetés hiánya.– Külsô csatornázási hiba.– Páratechnikai probléma.– Belsô épületgépészeti hiba (pl. csôtörés).

6. A fal felületi nedvességét legtöbbször szabad szemmel is észlelhetjüksötétebb foltok formájában.A „zselatinlemez” próbával (a közepén szöggel falra felerôsített zse-latinlemez a falnedvesség hatására meggörbül) meggyôzôdhetünk an-nak tényérôl.

2001. január



A pontosabb vizsgálat fúrással vett mintákon általában laboratóriuminedvességméréssel történik. Ez utóbbinál a sótartalom és sófajta meg-határozására is lehetôség van.

7. A cél a nedvesedés okának pontos meghatározása és a sószennyezésmegszüntetésére való törekedés [utólagos mechanikai, vegyi, illetveelektronikai falszigetelések, sótalanító eljárások, speciális falburkolórendszer alkalmazása (pl. falszárító vakolatok) részletesen lásd a 10.3.fejezetben].

8. A nedves falak hôszigetelô képessége is jelentôsen leromlik. Téglafa-lak esetében például az 1%-os falnedvességi növekmény kb. 10%-alrontja a falazat hôszigetelô képességét.A felszívódó (kapilláris) nedvesség következményeként jelentkezô só-kivirágzás (salétromosodás) pedig – amennyiben a kiváltó ok továbbrais fennmarad – ismételt vakolatkárokat okozhat.

9. Falazat nedvszívóképességének vizsgálataAz ún. nedvesítési próbával végezhetô. A felületre fröcskölt vizet azerôsen szívó falfelületi részek gyorsan elszívják, a nem szívó részekena víz gyöngyözik, lefut.A falazat eltérô nedvszívóképességének kiegyenlítésében nagy szerepevan a jó minôségû elôfröcskölésnek (gúzolásnak). Természetesen ab-ban az esetben, amikor valamilyen felületi réteg pl. szinterréteg az okaa szívóképesség csökkenésének, úgy a réteg eltávolításával vagy felkar-colásával is lehet orvosolni a problémát.

Vakolt felületek vizsgálatai

Az elôzô pontban közölt módszerek többsége értelemszerûen itt is alkal-mazható.

Megemlíthetô még a különbözô szerves kórokozóknak, moháknak, algák-nak, gombáknak a vakolat felületén való megjelenése.

Megszüntetésük mechanikai, kémiai eszközökkel, illetve gôzborotvás le-mosással történhet. Tartósan azonban csak a táptalaj, azaz a nedvesedésmegszüntetésével védekezhetünk.

A vakolatok megfelelô szilárdsága éles tárggyal való karcolással, kézzelvaló dörzsöléssel és nedvesítéssel ellenôrizhetô.

2001. január

Vakolt felületek

vizsgálatai




Ezekhez a módszerekhez jó érzékre és széles körû tapasztalatokra vanszükség.

Ha a karcoláskor kis nyomás hatására is morzsolódik a vakolat, szilárdsá-ga nem megfelelô. Ugyanez mondható el akkor is, ha dörzsöléskor vako-latrész mállik le a felületrôl. Nedvesítés hatására a gyenge, puha felületektovább puhulnak, illetve lágyulnak.

Megoldásként bizonyos esetekben elegendô a mélyalapozókkal való felü-leti szilárdítás, gyakran – összefüggô felületi hibák esetén – azonban szük-ségessé válik a gyenge vakolatréteg teljes eltávolítása és a megismételt ré-tegképzés.

A felületi „krétásodás” ugyancsak dörzsöléssel észlelhetô és a krétásodóréteg teljes eltávolításával, illetve mélyalapozással javítható.

A vakolatok rétegelválásának oka a tapadószilárdság kimerülése az adottkeresztmetszetben. Ezek beazonosítása szemrevételezéssel (zárt alakzatúrepedés), illetve kopogtatással (kongó hang) végezhetô. Az elvált vakolat-részeket eltávolítjuk, és lehetôleg tapadásfokozó felhasználásával új vako-latréteggel pótoljuk.

A vakolatok felületi kémhatását (lúgosságát vagy savasságát) indikátorpa-pírral egyértelmûen kimutathatjuk. A benedvesített felületre helyezett lak-muszpapír a kémhatásnak megfelelôen elszínezôdik, a PH-érték a színská-lával összehasonlítva számszerûsíthetô.

Az erôsen lúgos kémhatás esetén javasolt a FLUÁT-ozás, mely oldattal afelületet átkenve jelentôsen csökkenthetô a PH érték és még a vakolat fe-lületi szilárdsága is fokozható. A másik megoldás, lúgálló felületképzôkalkalmazása.

Festékek, bevonatok vizsgálata

– A „karcpróbával” ellenôrzött bevonat, ha a karcolás mentén kipattog-zik, vagy felgyûrôdik, vagy a bevonati film a karcolásnál megbonthatóés filmszerûen lehúzható, nem megfelelô. Eltávolítása indokolt.

– A ragasztószalag teszt során, elôírt tapadású ragasztószalagot ragasz-tunk a bevonat felületére, majd gyors mozdulattal leszakítjuk. Ha a ra-gasztószalag felületére jól láthatóan bevonatrészecskék tapadnak, a ré-gi bevonat, illetve festékréteg eltávolítása ugyancsak szükségessé válik.

2001. január

Festékek,

bevonatok vizsgálata



– A „rácsmetszéses” vizsgálatkor a bevonatot egységnyi felületen (10×10 cm) 2 mm × 2 mm-es rácsozással, éles késsel átvágjuk. A rétegstabilnak tekinthetô, ha utána legalább 80%-ban biztosan tapad a felü-lethez.

Jellemzô vakolatkárok

– Mechanikai sérülések okozta károsodások (pl. háborús károk). A javí-tások elmaradása esetén lényegesen felgyorsul a romlási folyamat (va-kolatmállás, falszerkezet korróziója).

– Avulás okozta károsodások.1. A felületképzô réteg elöregszik, lekopik, ami miatt az alaprétegek

ciklikus nedvesség felvétele intenzívebbé válik, ami a rétegek feltás-kásodásához, mállásához vezet.

2. Rendszeres átnedvesedés (elöregedett vízszigetelés vagy ereszcsa-torna hibája) következtében fagyás, illetve sókivirágzás okoz vako-latmállást, rétegelválást, falszerkezet károsodást.

3. Szerkezeti (süllyedési, illetve hômozgási) repedések alakulnak ki ahomlokzati falszerkezetben, melyek átterjednek a vakolatra is. A re-pedések mentén történô átnedvesedés miatt megindul a kár kiterjedé-se, a vakolat- majd a falszerkezet mállása.

4. A szennyezett levegô magas széndioxid tartalma a nedves környezet-ben vegyi átalakulást hoz létre a vakolatban, ami gipsztartalmú ve-gyületeket képez. Ez vízzel egyesülve duzzad és rongálja a vakolatszerkezetét.

5. A mikroorganizmusok felületi megtelepedésének szintén felületinedvesedés az alapja. Ezek elterjedése kezdetben esztétikai hibát, ké-sôbb az átnedvesedés tartóssá válásával az elôbbiekhez hasonló va-kolatkárosodásokat okozhatnak.

– Feldolgozási hibák1. A kis adagokban (keverôláda nélkül) történô helyszíni vakolatkeve-

rés inhomogén vakolatréteget eredményez a homlokzaton. Ez repe-dési hajlamot, szívóképesség egyenlôtlenséget, illetve színfoltoso-dást okozhat a vakolatban, vagy a rákerülô fedôrétegen.

2. A többrétegû vakolatok „nedveset a nedvesre” elvének be nem tartá-sa, rétegelválásokat eredményezhet.

3. Nem megfelelô szerszámhasználattal túlzottan felkeményedik a va-kolat külsô rétegének felülete (pl. glettelés), mellyel a repedési hajla-ma jelentôsen fokozódik.

2001. január

Jellemzô

vakolatkárok




4. A helyszínen kevert (nem elôre gyártott) vakolatoknál jellemzô hiba-forrás az adalékanyag nem kielégítô szemszerkezeti eloszlása, illetvea helytelen keverési arány alkalmazása. Ez szilárdsági problémákat,illetve zsugorodási repedéseket okozhat.

5. Jellemzô hibaforrás a különbözô anyagú vakolatrétegek között elô-írt kivárási idôk be nem tartása is. (Az alapvakolat befejezô rétege ésa színes felületképzô réteg között min. 10-14 napot szükséges kivár-ni.)

– Építéstechnikai hibák1. Hiányos nedvesség elleni védelem: Rosszul sikerült tetôfedés, csator-

názás vagy falszigetelés következtében a vakolat nedvesedése folya-matos. A fagyási károk mellett legtöbbször jelentôs a sókristályoso-dásból eredô vakolatmállás, leválás is.

2. Nem összeférhetô anyagok alkalmazása: Magas páradiffúziós ellen-állású külsô felületképzô réteg (mûanyagburkolat, mûanyagfesték) aréteg mögött várhatóan kialakuló párakondenzáció következtébentáskásodás, kifagyás, mállás jön létre.

3. Nem megfelelô rétegrend alkalmazása: A helyes felépítésû vakolat-rendszer kifelé haladva „puhul”. Fontos a kiegyensúlyozott arány tar-tása a vakolat merevsége és vastagsága között is. (A vastagabb vako-latrétegek legyenek puhábbak.) Ezen elvek betartása nagymértékbencsökkenti a vakolatrepedések kialakulásának és az ebbôl eredô káro-sodások kockázatát.

4. A porózus szerkezetû alapvakolatok (pl. hôszigetelôk) nem megfele-lô víztaszító hatású felületképzô réteggel való lezárása vakolat át-nedvesedést, majd lefagyást okoz.

5. Szerkezeti funkció megváltozása: Például a homlokzati falakban lé-vô hagyományos kéménykürtôk a gázfûtésre való átállással – bélés-csô nélkül – nedvesedési és fagyási károkat okozhatnak.

A vakolt homlokzatok felújítása

Az épület homlokzatfelújítása gyakorlatilag kétféle módon történhet.

Az energiatudatos felújítás során a cél az épület energetikai jellemzôi-nek a javítása. Ez a határoló falszerkezetek utólagos hôszigetelô rendsze-rekkel való ellátásával valósítható meg a leghatékonyabban. Errôl a10.4. fejezetben található részletesebb információ.

A másik „nem energiatudatos” felújítás során általában az eredeti (vagyazt megközelítô) állapot helyreállítása a cél. Szükségessé válhat egy telje-

2001. január

A vakolt homlokzatok

felújítása



sen új homlokzati burkolatrendszer kialakítása is, a védelmi funkció foko-zása, illetve az esztétikus megjelenés érdekében.

A felújítási mûvelet lépései:– alapfelületek vizsgálata,– hiba okok feltárása, és lehetôség szerinti megszüntetése,– a szükséges és elvárt mûszaki beavatkozás meghatározása,– a felújítás megvalósítása.

Vakolatok felújítása (részleges javítás)

– A laza, málló vakolatrétegek eltávolítása vésôvel, kalapáccsal.– A felület portalanítása átkeféléssel, lemosással.– Az alapfelület kellôsítése a javítások helyén. Falfelületeknél cementes

gúzolással, vakolt felületnél tapadásfokozó alkalmazásával (pl. TER-RANOVA Tapadóemulzió-H).

– A kellôsített anyagra általában félnedves állapotában kerül rá a javító-vakolat, a meglévôhöz lehetôleg hasonló összetételben.

– A felületképzést teljesen új réteggel célszerû végrehajtani. Ez festések-nél, illetve vékonyvakolatoknál a kijavított alapfelületi réteg simítóva-kolattal való besimítását igényli. Itt is természetesen tapadásfokozó al-kalmazásával. Ez a megoldás nemcsak egységes, simított vakolatstruk-túrát eredményez, de csökkenti az alap szívóképességének egyenetlen-ségeit is, mely a rákerülô felületképzô szempontjából fontos elôfeltétel.

– A színfoltosodás festés, illetve a színes vékonyvakolatok alkalmazásaelôtt az alapfelület szívóképességét ellenôrizni kell (nedvesítési próba).Amennyiben szükséges mélyalapozással, illetve FLUAT-ozással kell afelületet kezelni.

– Végül következhet a kétrétegû homlokzatfestés elvégzése vagy a vé-konyvakolat réteg felhordása.

Repedezett vakolatok javítása

– Szerkezeti mozgásból származó vakolatrepedések javításánál – ameny-nyiben már holt repedésnek tekinthetô – elôször a repedéseket kell kb.5×5 mm-es keresztmetszetben kitágítani (vésés). Ezután a repedést, hé-zagot akril tömítômasszával kitölteni. Száradás után a repedés felületétmûgyantával feljavított, cementkötésû javítómasszával célszerû lezárniúgy, hogy a friss anyagba repedést áthidaló üvegszövetet, üvegfátylat iságyazunk.

– Amennyiben a felületet a javítások kiszáradása után mind simaságban,mind szívóképességben egyenletessé tudtuk tenni (mélyalapozók alkal-

2001. január

Vakolatok felújítása

(részleges javítás)

Repedezett vakolatok

javítása




mazásával) a felület átfesthetô, vagy színes vékonyvakolatokkal javít-ható.

– Ha az elôbbi feltételek nem teljesíthetôk, úgy a teljes felületre célszerûegy kiegyenlítô réteget felhordani, glett- vagy simítóréteg formájában,a megfelelô tapadásfokozó alkalmazása mellett. Száradás után történheta felületképzés festéssel vagy vékonyvakolattal.

– Hajszálrepedezett, illetve „pókhálós” repedezettségû vakolatokat,amennyiben a felülete sima és állékony, vékonyvakolatokkal, a szüksé-ges alapozó felhasználásával, teljes felületen általában közvetlenül is ja-víthatunk.

– A homlokzatfelújításoknál gyakran alkalmazott megoldás a szórt felü-letképzés. Errôl tudni kell, hogy egységes struktúra és színhatás csak si-mított felületen, az alapfelület közepes és egyenletes szívóképességemellett érvényesül. Ettôl eltérô feltételek fennállása esetén – különösenmész–cement kötésû szórt vakolatoknál – színfoltosodásra és strukturá-lis jellegû esztétikai hibákra lehet számítani.

Egyéb vakolatjavítási módszerek

– Vastagrétegû nemesvakolatokkal (kapart, dörzsölt) való felújításoknál ameglévô felületi rétegeket a durva alapvakolatig vissza kell bontani. Aminôségileg ellenôrzött (min. HVH 10) és a szükséges mértékben javí-tott alapvakolatot, a nemesvakolat felhordása elôtt alaposan elô kellnedvesíteni.

– Meglévô hagyományos összetételû felületképzô vakolatok (pl. kôporosvakolat) hidrofobizásással „kvázi” nemesvakolattá tehetôk. Ily módoncsökkenthetô a mikroorganizmusok felületen való megtelepedésénekveszélye és növelhetô a vakolat élettartama (pl. TERRANOVA HID-ROFOBIZÁLÓ-SHC).

– Teljes vakolatcserével való homlokzatfelújításnál célszerû a minôségi-leg garantált, gyári elôállítású vakolatrendszerekben gondolkodni.

– Teljes felületû, ragasztóba ágyazott üvegszövet glettelés – mint felület-javító megoldás – esetén a páratechnikai követelmények kielégítését isszámításba kell venni. Ilyen esetekben a befejezô réteg általában vé-konyvakolat.

Vékonyvakolatok, homlokzatfestékek javítása

Általános szabály, hogy amennyiben a meglévô vakolatfelület állékony éskevésbé strukturált (nem gördülôszemcsés) a vakolat vagy festék egyszera saját anyagával való ismételt teljes felületi átkenéssel felújítható.

2001. január

Egyéb vakolatjavítási

módszerek

Vékonyvakolatok,

homlokzatfestékek

javítása



Ettôl eltérô esetekben a meglévô vékonyvakolat vagy festékréteg eltávo-lítása szükséges. Az esetlegesen megsérült simítóvakolat réteg javításaután hajtható végre a felületképzés.

Homlokzatfestésnél egységes, hibamentes színárnyalat csak egyenletesszívóképességû és struktúrájú, száraz vakolaton biztosítható.

A homlokzatfelújítást jó páraáteresztô képességû, (szilikát, illetve szili-kongyanta kötôanyagú) festékekkel, illetve vakolatokkal célszerû végre-hajtani. A diszperziós festékek, vakolatok – bár kevésbé érzékenyek azalapfelület szívóképességi és strukturális jellemzôire – homlokzati alkal-mazását fûtött épületek esetén páratechnikai szempontból kerülni kell.

A vakolt homlokzatok felújításának általános elvei

– Az alapfelület legyen szilárd, tiszta, mozgás-, zsugorodásmentes és kel-lô teherbírású. Az alapfelület teherbíró képességét szükség esetén vako-lattartó rabicháló alkalmazásával kell helyreállítani, illetve fokozni.A nyúlásmentes (ortogonális) acélhálót kellôen kifeszített állapotbandübelezéssel kell a falszerkezethez rögzíteni.

– A toldási hibák elkerülése érdekében a felületképzô réteget egy felüle-ti síkon belül folyamatosan és a teljes felületre kiterjedôen kell elkészí-teni.

– Csak mûszakilag összeférhetô vakolat-, illetve festékrétegek kerülhet-nek egymásra (gyártói elôírások).

Vakolatszerû javításoknál az elôírt, illetve megengedhetô rétegvastagsá-gokra ügyelni kell. Szükség esetén vakolattartó, illetve vakolaterôsítô ra-bichálót kell beépíteni.

2001. január

A vakolt homlokzatok

felújításának

általános elvei

Homlokzatvakolat__epuletfelujitasi_kezikonyv

Documents

Transcript of Homlokzatvakolat__epuletfelujitasi_kezikonyv