Hahner Pétet1oo ToRTÉNELM!TÉVH|T

avagy

Amit biztosan tudsz a tiirténelemról - és mind rosszul tudod...

,,Ki)nnyebben elhissz k azt, amit igaznak őhaj-

tunk... Szaz meg száz, gyakran fel sem ismerhetij

mődon torzítja eI és ferttjzi meg értelmunket az

érzelem.,.,, Fnlttt: is lJt lt.cln

Hahner Péter

IORIII{ELI'|I

ava9yAMIT BlzIosAN TUDsz A TÖRTÉntumntit

. És MIND RosszUL TUDoD...

A kotet osszeáIlítása során tobb koll i 'gírrrrtti| ('s l l irrlttrrtrl lr i l l<ir1ltlrIrr i ltIc-

teket és segítséget. Ezriton szerctrri 'I< |<ilsz,(irrcte t lrlt l ltt l lttti ti i l l l lcl< kiizi)tt

Bebesi Gyárgynek, Benczik ( iytrI l i r r l rk, l ) t , i i |< Ag' l r t .srrt . l<, l rc|<ctc Ml iI . i l i

nak'Majoro.s lstvánnal<,NirgyM;rr ' i l t t t t t; l l i ,Sr l r i l I t ' rVcr; i l t l t|<,()ttt t t ls

Már iának és a k i iz ,c|Irrír l t l l l r rr t l l rg i|<rrs Ir i r tc l t . rrs i .ggt 'I t . l l l ivr lztrtt Vatgyas

Péternck. A lcgt i i l l l l t i i r l t l lg i r l i is l l t7t l l t| , .I t t . .zr i l l l r I is Ir ' I t .s i 'gerr l|í i l , l , r l r r l l i r ly

Sarolti itri l l<alrtrrrtl.

ilt,

@ Hahner Péter 2010

Szakmailag ellenórizte Majoros Iswán

ISBN 978 963 9884 9s 3

Klrdtr az Animus KiadÓ 2010.ben1301 BP. Pf. 33.lnfo@animus.huwww.animus'hu

Az 1795.ben alapítottMrgyrr l$nyvktadÓk és Ktinyvterjesztók

Egyeetilésének tagia

BorítÓtcrv: Beleznai KornélTlpogr{ír, npmdai elókészítés: Scriptor l(ft

lfilogyqli tomd!lar i la l[.tu. |. lÚ|r|'rr|.ilrtr.|.

A nvomtetÓr éo r kiités a debreceniAtFbLDl NYoMDA Zrt. munkája

Pclclöc vczctő: GyÖrgy Géza veztrigazgarő

Tartalom

ElószÓ . . . . . . . . . . . . 9

1.AzemberamajomtÓlszármazik.. . . . . . . . . . . 13

2. Az skorban őskiizÖsségben éltek az emberek ... ... L4

3. Az őskor egyik szakasában matriarclrátusban éltek az emberek , .. . .. 17

4. Az őkori társadalmak rabszolgatartÓ gazdálkodáson alapultak .. , , , , . , . 20

5. A rÓmaiak lerombolták lGrthágÓt, s a helyét sőval hintették be . . ' . . ' , .. 23

ő. Spartacusazegyetemesszabadságértharcolt.'. ... ...25

7. NérÓ felgyríjtatta RÓmát ... ... ...27g. Tkori felkplései után a zsidÓság széMndorolt EurÓPában . . . . . . ... . .. 29

9. A kiizépkort feudalízmusnak is nevezhetjiik ... .., ..,32

l0. A vikingek fidezték fel Amerikát ... ... ... 36

l l. Az ezredik ev táián az eí erek azt hitték vége lesz a világnak ... ... ... 38

12. A Szent lbronát a pápa adta Szent Iswánnak . -. . . . 40

13. K tt}'ves Kálmán betiltotta a boszorkányégetést . .. .. . .. . .. . ... 41

14. A kÖzépkorban egyes urak erénytivet helyeztek asszonyaikra , . , .. . . .. 43

15. A kiizépkorban azt hittéls lapos a F<ild... ... ... ... ... 45

16. A kÖ.zépkorban a ftildesurak élhettek az "első éJszaka jogárral" .. . .. . . .. 47

17. Hődítő Vilmos 6ta megsállÓ hadsereg nem ért el gikert Angliában ... 49

t8. Nag7 Lajos korában három teriger mosta Magyarore{g partjait ... ... 51

19. dugovics Titusz nfeláldozÓ hóstettet hajtott végre 'Nándorfetrérvárvédelmében ... ... ... ... ..,52

!0. A déli harangsző a nándorfehérvári győzelem emlékét hírdeti ... ... ... 54

ll. Lucrezia Borgia romlott méregkeverő volt ... ... ...57

tl. A mohácsi vereségért a magyar nemesség a felelós ... ;.. ... ... ... ... ... 59'2l,Azr{korirabszolga.kereskede|emazeurÓpaiakbüne... ..; ...... ... ...61

!{. Nostradamus megiÓsolta a tÖrténelem nagyfordulatait ... ... ... ... ... 63

28. I. Erzsébet rendkívtil sikeres uralkodÓ volt

29: II. Fiilop az ellenreformáci<1 bainoka volt, véres kezti,veszedelmes zsarnok . . . . . . . . . . . . 87

30. Az erdélyi fejedelmek a szabadságért Íbgtak fegyvert ... ... ... 90

31. XIII. Lajos gyenge király volt, aki hclyett Richelieu bíboros kormányzott 92

32. Az abszolrit monarchiák ura|kod irrak hata|ma korlátlan volt ... ... ,.. 96

33. XIV. Lajos kijelentette: ,,Az. á|lanl érr vagyok!' '

25. A reformáciÓ társadalmi ktizdelem volt vallási ktintosben

26. VIIJ. Henrik valamennyi feleségét lenyakaztatta

27 . Medici Katalin veszedelmes méregkeveró volt

34. Az ellenreformácio és az jkori irr|<viz,ícit5 lcÍékezte a tudományosfejlódést.

35. Magyarország évszázatlrlkrlrr át 8y.lrl l l i lt vrl lt ... '..

36. A Vasá|arc()s n.lag.|s ratlgti, l<rtttrrs szcrlrélyiség Iehetett

37. A sz,abaclk(lrrrÍivesség rcrldkívii| (|si crcc|ct , tit|<rls sz,ervezet.'. ... ...

38. Mária Terézia nilgy()tl szercttc i l |l l i l!|yilr lcstltr(ikct

39. XV. Lajos cinikrrsarr rucgá||a1rítrltlu: ,,Uli ltttrttk rrz (iz,i invlz,!

40. II. |Ózsef a haladás képvisc|{ljc vrl|t ...

41' II. Katalin cárnónek elképesz,t(icrr s<lk sz,crct jc vtllt

42. A' fe|v1|ágosodás képvisel<íi ate ist á k vol t a k

43. Az amerlkaiak a brit zsarnokság ellerr irrtlÍttltták nregfiiggetlenségi háborríjukat

44. A|engye|ek maguk is okolhatÓk hazájuk XV lI l. századi felosztásáért

45.Máría AntÓnia kijelentette, hogy ha a rréprrek nincs kenyere,egyen kalácsot! ... ...

46. Afekl|ágosodás a francia forradalom e|ókészítóje volt

47. L640-ben, l789-ben és 1848-ban polgári forradalmakra kertiLlt sor

48. XVI. Lajos buta, lusta, tehetségtelen uralkodő volt

49. A Bastille a zsarnokság btirt<ine volt

50. A guillotine feltalálÓját saját gépezetével fejezték le

5l. A francia forradalmi terror a régi rend uralkodÓ rétegeire srijtott le52. Minden forradalom egységes egészet alkot

53. Bonaparte gyózelemre vezette katonríLit az arcolai hídon54. NapÓleon alacsony volt

55. NapÓleon kénytelen volt ríjra és ríjra háborrizni

56. Á magyar nemesség l809-ben elmulasztotta a szabadság kivívását...57 ' Az l809-es gyóri csata cs fos vereség volt. '58' Napőleont megmérgezték Szent Ilona szigetén

59. Az ipari forradalom megn<ivelte a szegénységet . '. ...

60' Az indiánok harmÓniában éltek a természettel

62.Lajos Ftilop volt a polgárkirríly

63. 1849 után a magyar nemesség a passzív ellenállást viílasztotta ... ...64. III. Napőleon nevetséges pojáca volt

65. Az Egyestilt Államokban az indirí.rrok népirtás áldozatai lettek ... ...66. John Brown a rabszolgaság elleni harc hóse volt... ...67 ' Az amerikai polgárhábor nem a rabszolgaság miatt robbant ki68. A-z amerikai polgárháborrít az északi államok gazdasági f<ilénye

dont tte el . . . . . .

69. Az amerikai vadnyugat a személyes erószak világa volt70. A Little Bighorn-folyo melletti titkrizetben elpusztult

az egész 7. lovasság

7|. Akiegyezést Deák Ferenc elképzelései a|apjánkdtotték meg7 2. Erzsébet királyné emancipált, modern, érzelemdris asszony volt73. Apárizsi kommtin volt az elsó proletárdiktat ra

74. Május elsejét egy vérbe fojtott ttintetés emlékére tinnepelji.ik

75. A. szocialista' mozgalom a munkásosz tály v á|aszaa kapitalista kizsákmányolásra ... ... ...

70

74

79

84

r00

103r06

110

115

118

r22

r23t27130

134

r37

142

143

r45

151

r57

160

t62

166

169

L72

173

175

178

180

r82

185

187

t92

193

196

202

205

209

212

216

220

222

224

230

235

238

76. ViktÓria kiráIynó pr d asszony volt

77. Az eurőpai nagyhatalmak meggazdagodtak gyarmataikbÓl... . '. . '.

78. A bolsevikok az orosz szociáldemokrácia ttibbségét képviselték ...

79.Mata Hari minden idők legnagyobb kémn je volt

80' A bolsevikok a t<imegek támogatásával kertiltek hatalomra... ... . '.

81. Péterváron a felkelók rohammal bevették a Téli Palotát

82. Lenin humanista volt, a kommunista kísérletet Sztálin tette ttinkre

83. l9l9-ben Magyarországon szocialista forradalom zajlott le

84. A trianoni békek<itésnek az volt az oka, hogy nem szeretika magyarokat

85. Al Capone lelkét sok ártatlan ember ha|ála terheli

86' Mussolini fasisztáinak RÓmába v<rnuIásával szerezte meg a hatalmat

87.I929-ben sok t<inkrement mil|ionros vetette ki magátNew Yorkban az ablakon

88. Hitlernek csak egy heréje volt ...

89. Hitler szobafestó volt ...

90. A lipcsei peren Dimitrov bátran szembeszállt a nácikkal

9l. A kommunisták vezettí szerepet játszottakaz antifasiszta kiizdelmekben

92. Roosevelt tudott a Pearl Harbor ellen kész lő japán támadásrÓI ...

93. |altában osztották fel a világot

94. A Rosenberg házaspárt ártatlanul végezték kl '.. ...

95. Kennedy volt az Egyestilt Államok egyik legnagyobb elntike ... ...

96. Máig nem lehet tudni, ki olte meg Kennedyt

97 ' Che Guevara romantikus szabadsághós volt

98. Nixon volt az Egyesiilt Államok legrosszabb eln ke

99. Bill Clinton és Monica Lewinsky szerelme jelentéktelen epizÓd volt

l00. Az Egyesiilt Államok az o|ajért indítottameg a második iraki hábor t

( Elolv as á s a melló zhetó ! )

Torténelmi legendák, mítoszok és téves megállapítások árad-nak felénk a rádiőből, a televíziÓből, az ríjságokből, á mindennapi be-szélgetésekbtíl - sajnos néha még a tanktinyvekból is. Nem tudatos ha-zugságok ezek, mert akik elfogadják és továbbadják, hisznek benniik.Egyes tévhitek egyszeriíen a régi, elavult ismeretanya g részét képezik,amelyeket a kutatások m ár régenmegcáfoltak, de a koztudatba még nemsikerti{t beépiilnitik. Mindannyian megtanulhattuk az iskolában, hogya lerombolt Karthágő helyet a rőmaiak sÓval hintettékbe. Más legendáka marxizmus-leninizmus t<ibb évtizedes hegemőniájának kosz<inhet<íenkertiltek be a tankonyvekbe, s igen nehéz megszabadulni tóliik, mertolyan kényelmesen leegyszeriísítik a valÓságot. Ilyen a feudalizmust fel-számolÓ polgári forradalom, amelyet t<ibb mint fé| évszázadanyilvánítottmítosznak Alfred Cobban brit torténész. Talán azok atévhitek a legélet-képesebbek, amelyek kedvez<íbb színben ttintetik fel egy csoportnak,kÖztisségnek vagy nemzetnek a mriltját. Ki ne hallott volna

".iÓl, hogy

Magyarországnak valaha három tenger mosta a partjait? UgyanilyentartÓsak azok a mítoszok is, amelyek megerósítik a más csopoitok, k.i-ztisségek, nemzetek irrínt táplált elóítéleteinket' Rendkívtil miívelt, okosemberek szájábő| is azt halljuk néha, hogy Amerikában kiirtották azindiánokat. Egyes legendákat pedig a média munkatársai élesztenek feljra meg rijra, hogy felkeltsék veltik a kozonség figyelmét. Ilyen a

Kennedy-gyilkosság állítőlagos rejtélye, amelyre gyakran visszatérnek,egyre jabb gyanrisítottakat találva.

24r

245248

250

255

258

261

265

267

272

277

279

280

281

283

285

288

29r

295

299

303

309

3t2

316

318

ELISZI

Mit tehet a torténész? Aki csak azért fogadott el egy tévhitet, mert

rosszul tájékoztatták, azt konnyti meggytízni. Akinek viszont valamilyen

érdeke is f zódik egy legendához, akár csak annyi, hogy megnyugtatÓ-

nak találja annak,,iizenetét'', vagy érz,elmi okokbÓl ragaszkodik valame-

Iyik megszokott mítoszhoz, az aIigha változtatja meg gondolkodásmőd-ját egy t<irténelmi tanulmárry vagy csszé hatására' Ha valaki hinni akar

valamiben, akkor hinni fog' s a lcgvaskosabb tanulmánykotetek sem

rendíthetik meg a meggycíz(iclését. A ttirténésznek azonban néha fel kell

vállalnia Don Quijote szerepét . rrrég akkor is, ha a harc nevetségesnek

és reménytelennek t nik'Ebben a k<itetben visz<lnylag r(ivic| és olvasmányos esszékben Szeret-

ném felhívni a t<irténclcnt iránt Órtlck| dÓk trgyelmét arra, hogy a magyar

és ktilfoldi torténészck az, cllrrÍrlt évck során rengeteg torténelmi mítoszt,

legendát és számta|att lttagyaráz.al<ll, érte|mez,ést megcáfoltak már, ame-

lyeket sokan még rnirrdig trirtt(ncllni igaz,ságként tartanakszámon. Hang-

sulyozni szeretlrétrr, |rtlgy tcrntd'szctcsctr llctll cZ az elscí ktitet' amelyet

ilyen cél l al állítottak (lssz,c haz,ii rr kllulr. ljrtd rci Wal ter Mtjszaki mendemon-

d kcímme|jelentetett nlcg clly rclrdkívtilt(rdekes k<inyvet a találmányok

és az ipari forradalottt lcgcrrcláiri'll (l}p' l9tt5, Mtlszaki KonyvkiadÓ).

2O02.ben pedig két, hasonl(l céllrrl kiadrltt k tet is napvilágot látott.

Németh Gyorgy Karthag,5 cs a .s cílrrtl kiválti korryve ,,az Ókorttirténet

babonáit'' foglalta cissze (Korona KiaclÓ), l{rlmsics lgnác pedig Mítoszok,

legendák, tévhitek a 20. sz zadi magyar tijrlénclemról címmel szerkesztett

egy tanulmánygyiíjteményt ( osiris K iadr5 )' Kti l foldtin is egyre sokasodnak

a hasonlÓ célokkal osszeállított k<itetek. New Yorkban egy ideig bestseller

volt Richard Shenksman k<inyve az amerikai torténelem ,,legendáiről,hazugságairÓl és dédelgetett mítoszairő|,' (l.egends, Lies dr Cherished

Myths of American History. New York, 1988, Harper & Row, Publishers).

Franciaországban a Le Cavalier Bleu Éditions nevií kiado egész krinyv-

sorozatot jelentet meg ldées regues (Kozhelyes eszmék) címmel, melyben

ktiltlnbtizó ttirténelmi korszakok legendáinak cáfolatairÓl olvashatunk.

E kiadvrínyokpéldáit kiivetve magam is olyan olvasÓk számára készí-

tettem ezt a konyvet, akiknek hosszabb, részletesebb tanulmányok elol-

vitsására rrincs kedviik vagy idejtik, de szívesen átlapoznak egy ismeret-tcrjcsztcí szándékkal cisszeállított gffiteményt a gyakrabban hángoztatottlÓvlr itek egy csokrának rovid cáfolatairől. Természetesen válJgatnomkc||ett a számtalan legenda koztil, s ezért nem kívántam olyan kci"zismertr n ítoszok cáfo|atát ismertetni, mint G<irgei árulása v agy 2r inyi MiklÓsnteggyilkolása. Aki ezek iránt érdeklódik, |apozzafel xosary DomonkosGtirgeir<íl írott koteteit (|936,I9g4), valamint Bene Sándor és BoriánGe|Iért Zrínyi és a vadkancímií k<inyvét (Bp. 1988, Helikon). A trianonibékével kapcsolatos legendákat Ablonczy Ba|ázs ismertette a RomsicsIgnác által szerkesztett, fent említett ktitetben.

Máris szeretnék válaszolni néhány vádra, amely valőszínííleg felmeri'ilmajd ktitetem átlapozása után egyes olvasÓkban. Áz egyik a,,d"eheroizá-lásra'' vonatkozik gyakran vetik a ttirténészek s zeméi',hogy romboljáka nemzeti hagyományokat, mert megfosztják u'

".b.,"LLt azoktÓl a

nemzeti hósoktól, akiket tisztelhetnek. Csakhogy a hagyomrínyokat kizá-rÓlag megb izhatoan igazolhatő ismeretekre építhetjtik, a torténelemvalődi h<íseinek pedig nem árthat, ha alaposabban megismerkedtinktevékenységtikkel. Nagy Lajos akkor is nagyhatalommá i=ette hazánkat,ha annak partjait nem mosták uralkodása alatt három tenger hullámai,s Konyves Krílmán akkor is nagy király volt, ha csak bLonyos fajtaboszorkányokrÓl jelentette ki, hogy nem léteznek. Meglehet, iorténel-mtinkbizonyos lapjai alaposabb vizsgálat után nem ttínnek olyan ragyo-gőnak, ahogy ezt korábban állították, más lapjairÓl viszont éppen a tár-gyilagos torténelmi kutatásoknak k<iszonhet<íen t<irolh"itit t"

"korábban rárakÓdott szennyet. A ,,deheroizálás'' vádja alaptalan azértis,mert a torténészek nem azt állítják, hogy nincsenek,,hóseink'lhaneminkább azt, hogy mások a ,,hóseink'': a tisztelet nem feltétlentil azokatilleti meg, akiket korábban dicsóítettek.

A másik vád esetleg gy hangzik majd, hogy k<inyvemben trilságosannagy helyet foglal el a marxista-leninista tcirténelemszemlélet

-"*d,,á-nyainak bírálata. Ezt a vádat elfogadom. Enyhító koriilményként csakannyit hozhatok fel, hogy a rendszerváltás eltítti évtizedekben olyannviramegszilárdultak bizonyos baloldali legendák és mítoszok a t<iztuaattan.

10 11

tévhitek alaptalanságárÓI.

l

IIl ll1

1. Az ember a majomtő| származik

Meglehetósen általános az a tévhit, hogy a darwinizmus sze-rint az ember a majomtől származik, Darwin fellépése őta számtalankarikatrira késziilt, amelyeken általában egy bájos gyermek mutogatjaósapja portréját, egy szór<is majom arcképét. Ha manapság beírjuk acímben szerepló a mondatot az internet Google honlapjára, mintegy14 000 helyen találhatjuk meg. A szovjet gyermek- és ifrisági irodalom.ban is felbukkant ez a tanítás, például Lev Klasszil Svambránia nagytitka cimíi regényében. Amikor az egyikfoszereplcít megkérdi egy pap,hogyki teremtette az embert, a természetrajzban járatos fiír ígyválaszol:,,Magátől lett,lassanként a majombőI.'.,, (Bp. 1961, MÓra Kiadő' 41. o.)De ugyanezt mondja Umberto Eco legrijabb regénfnek egyik anarchis-ta szereplóje is, Gragnola: ,,Az ember a majomtől szőrmazik.,, (Loanakir lynó titokzatos t ze. Bp.2007,Európa Konyvkiadő' 38a. o.)

Pedig Darwin sohasem á|lított ilyesmit, o aztá||itotta, hogy az emberés a majom kijzijs óstöl származik. Mégis sokan gy képzelték el, hogy amajom az ember óse, és |étezett egy ma már ,,hiányzó láncszercÍ,, egyátmeneti lény, afféle ,,<isszekcitó kapocs'' az ember és a majom kozott.1912-ben az ang|iai Piltdown kozelében meg is találták ehiányzőlánc-szem maradványát, egy megkovesedett állkapcsot és egy koponyate-tó-darabot. Csakhogy egyre t<ibben találták gyanrisnak a leletet, amely-ról 1953-ban be is bizonyították, hogy hamisíwány: egy emberi

13

koponyábÓl és egy orangután állkapcsábol rakták ossze. Ki akarta vajon

így megtréfálni a tudományos világot? A gyanrisítottak kozott ott volt

Áith.'r conan Doyle, az íro és Pierre Teilhard de Chardin, a filozÓfus is,

de ma már a legtobben Charles Dawson (1864-1916) amatór régészt

bol fejltidott ki az. tissz.cs nrodcrn clrlbcr,

Vagyis, ahogy tl|yaIr stlkalr nlcg|ilgitlrrtaz,ták lrrár, a majom nem a

nagyapánk, hanem az, ulrtrkatestvér rrk.

2. Az óskorban óskiiziisségben éltek az emberek

A szocialista és kommunista világnézet alaptételei k<izé tarto-

zott az a nézet, hogy a magántulajdon nem orok velejároja az emberi

tiirténelemnek, hanem felszámolhatÓ, megszi.intetheto jelenség. Nem

létezett az óskorban, amikor oskozosségben éltek az emberek - és ugyan-

így nem fog létezni majd a jovo társadalmában sem. Még egyes liberális

gondolkodÓk is elfogadt ák azt az eszmét, hogy a magántulajdonon ala-

pulÓ rendszer nem tekinthetó orok érvényiínek.

A marxisták az tjsk<izcisséget tekintették az elso ,,társadalmi formáciÓ-

nak'', amely a kizsákmányoláson alapulÓ osztálytársadalmak megjelené-

sekor semmisiilt meg. Nehéz volt az óskozosség létezését kétségbe vonni,hiszen aki ezt tette, az tulajdonképpen a kommunista világnézet alapjait,Marx, Engels és Lenin tanításait kérd(5je|ezte meg. Ma sem kcinnytí meg-szabadulni ett(j] azelmélettól. ,,Az óskijzijsségi tőrsadalom képe nemcsakaz által nos iskolai tankiinyvek lapjain kísért még ma is, irta H. SzilágyiIstván, h anem tudo m őny o s iga zs gként iv ő dot t b e t árs a d alo mtudo m ány igondolko dásunk mély rétegeib e.,, (A marxista társadalomtudo mány i fogal-mak használhatatlansága' Világosság,2Oo4.4. sz. 86. o.)

A XIx. századmásodik felében természetesen nem csak a marxizmuskét megalapítőja fogadta el az ósk<izosség elméletét a kor tudományoseredményei alapjrín: hasonlő nézeteket hangoztattak az óst<jrténet és asziiletófelben lévó kulturáIis antropolőgia képvisel<íi is. A XX. századikutatások azonban gy<ikeresen megváltozta tták az óskorről kialakított,korábbi képet. Kidertilt, hogy azciskor embere távolrÓl sem volt olyany-nyira passzívan kiszolgáltatva a természetnek, kiválőan meg tudott élniszélsóséges természeti viszonyok kozott, és ideje nagy részét nem ismunkára, hanem szertartásokra, tinnepekre, társadalmi érintkezésre,ismereteinek és hagyományainak átadására fordíthatta. Az tísi társadal-mak egyáltalán nem rendelték a|á az egyént olyannyira a kozcisségnek,mint ezt korábban gondolták, az egyén pedig nem automatikusan éstintudatlanul kovette a szokásokat, hanem nagyon is <tsszetett pszichikaiés szociális késztetések rendszere irányította. Az <ísi kozosségek szerke-zete is sokkal bonyolultabbnak bizonyult, távolrÓl sem csak a termelésrendszere határoztameg, hanem rendkívtil fontos szerepe volt a gondol-kozásbeli, a hittel, a rítusokkal kapcsolatos fejleményeknek is.

Azt sem állíthatjuk, hogy kizárőlag kozosségi tulajdon |étezett.Igaz,hogy a természeti vagy természetkcizeli nép ek,,elaj ndékozzák tárgyai-kat, tisztelik a nagylelkíiséget és elv rj k a vendégszeretet, b ntetik a taka-rékoskodást mint ijnzést,,, irjaB' R. Service' ,,Az egészben pedig az a leg-k l nijsebb, hogy minéI mostoh bbak a kijr lmények, minél ritkább vagyértékesebb a dolog annál kevésbé gazdaságosan viselkednek és annől nagy-lelktjbbnek l tszanak... A javak, szívességek és a munkaeró cseréjénekáltal nos formája van, amit reciprocitásnak neveztek el,,, Néha azt olvas-

14 t5

hatjuk, hogy az éIelem és talán m s dolgok is k ztulajdonban vannak az

igen prinitiv ki)ztisségekben. Ez az őIlítás azonban szinténféIreyezetó, mert

ir; a vélekedésre indít, hogy a k z sségben b rmilyen alkalommal egyen-

l(jen osztozkodnak. A kijrc|;zeft ségek gyakran specifikusak, bizonyos roko-

nokravonatkoznakl'(E. R' Serviie-M' D' Sahlins-E' R' Wolf: Vaddszok'

ti)r zs ek, p araszt ok. Bp. I97 3,Kossuth KonyvkiadÓ . 22., 25. o. ) Csakhogy

már azajándékcsere gyakorlata is azt feltételezi, hogy az embereknek

rendelkeznitik kel biányos javakkal ahhoz, hogy szétoszthassák. Egyes

tulajdonukban Iév<í dolgokat bókeztien osztogatnak, más dolgok viszont

olyánnyira személyi ttilajdonuk, hogy elégetik vagy eltemetik veltik,

"áito. meghalnak.,,A,mcigántula|donhoz leg1obban azok a. dolgok

hasonlítanak, amit egyes szeÁélyek készítenek és hasznőInak. Afegyvere.

ket, késeket, kaparőkat, ruházaiot, amuletteket éshasonlő dolgokat gyak-

ran tekintik mágantulajdonnak a vaddszok és gyíijtiiget kktjrében,., Bizo-

ársadalomban még ezek a személyes

m a sző igazi értelmében'.. Nehezen

,an lehetetlenség talalni) olyan esetet,

ilamilyen baleset kijvetkeztében nincs

fegyvere vagy ruhája és ne k lcsijnijzhetne vagy kaphatna ilyen dolgokat. s]erencsésebb rokonaitől.,' (Ugyanott ,32' o.)

E. R. Service mégis írgy véiekedik, hogy a korábban hordatársadalom

néven emlegetett te,tilJti csoportokat nem lehet kommunisztikusnak

(vagyis <ískozosségnek) nevezni, mert rokonságon alapulő, családias

i.rrJátr társadalmat alkottak. Az egyi'itt lakÓ családok azonban minden

emberi társadalomban kommunisztikus jellegiíek, bizonyos dolgokat

megosztanak. A primitív hordák népesebbek ugyan a modern családok-

naí d. azért igin kis mérettí csoportok a nagyobb társadalmakhoz

képest' Egy bizonyos lakhelyen, gníjtiigetóhelyen vagy vadászteriileten

családiasanosztoznak-demáshordáktagjaitáltalábankizárjákonnan'vagycsakbizonyoscéllalengedikbeteriileteikre.Azefféletársadalma-krln bc|ti| érvényestiló csaláJiasságot pedig nem lehet párhuzamba állí-

trtn| a nngyrlbb, személytelen, komplex allamokban érvényesiil<í kom.

nttut iztttrtssal,

3. Az óskor egyik szakaszában matriarchátusban éltekaz emberek

A |eszár mazás anyai ágon valő nyilvríntartásán ak j elenttí sé gételtrilozva |ohann |acob Bachofen (1815-1887) baseli antropolÓgus ésszociolőgus kezdte el terjeszteni Das Mutterrecht (Az anyajog, 1861,magyarul: A m{tosz és az ösi társadalom címtí kiitetben, Bp' 1978, Gon-dolat) címií k<inyvével azt az elméletet, mely szerint az óstorténelemegyes szakaszait matriarchátusnak tekinthetjtik.Igaz, <í inkább a ,,gi-naikokrácia'' (g<irogiil: ntíuralom) fogalmat használta, amelyeket nemazonosított a teljes ncíuralommal' Kortársainak egy része azonban rigyvélte, hogy a|eszármazás anyai ágon valÓ nyilvántartásábÓl az kovetke-zik, hogy az ósi társadalmakban a ntík toltottek be vezetó szerepet.Ez afélreértés a rossz fordításoknak és a régészeti leletek elhamarkodott ér-telmezéseinek kosztinhetóen széles korokben elterjedt. Pedig azélelem-termelés megindulásához, a foldmiíveléshez és az á||aftartáshoz nagyfizikai eróre, tehát a férfiak erejére volt sztikség. A termékenység ekkorvalÓban kozponti jelentóségtívé vált, de nyilván felismerték, hogy ehhezmindkét nemre sziikség van.

A matriarchátus elmélete jÓl illeszkedett a XIX. századt<irténeti gondol-kodásiíhoz, ame|y az emberi kozosségek kialakulását egyenes vonal fejlrí-désként értelmezte, valahogy rigy' hogy a társadalmak a ,yadságon'' és a,,barbárságon' keresztiil jutnak el a civilizáciÓig. Ahogy az egyes egyének-nek is sztikségtik van megsziiletési.ik után az anyai feliigyeletre, írgy voltsztiLkség Bachofen ktivetói szerint az emberiség " gyermekkorában' vala-mennyi civilizáciÓ esetében az,,anyajogű társadalmakra'' is. Az őgorogmitolÓgia és szépirodalom bóséges ,,bizonftÓ anyagot'' nyrijtott mindezenelgondolásokhoz. Aiszkhtilosz oreszteia címíi drámatrilÓgiájában példáulBachofen felismerni vélte, hogy ,,cselekménye sszef gg az st rsadalomtijrténetének azzal a nevezetes fordulatával, amelyen a matriarchátust fel-váltotta apatriarchátus'', (Trencsényi-Waldapfel Imre eltíszava Aiszkhtiloszdrámáihoz, Bp, L962, EurÓpa KonyvkiadÓ. IIII.) Mások az amazonok legen.dáját tekintették a matriarchátuson alapulÓ társadalmak bizonyítékának.

1617

Bachofen elképzelései olyan jelentós filozÓfusokat és írőkat is meg-ihlettek, mint Walter Benjamin és Robert Graves. Sok miívész hajlottannak a világnézetnek az elfogadására, amely szerint a nó képviseli a

,,testi'', ,,passzív'', ,,befogadő'', ,,táplálÓ'' elemeket, a természetet, az anYa-got, a f<ildet, a Holdat, a homályt és a halált - a ferfi pedig mindezekellenkezójét, a ,,szellemi'] ,,aktív'] ,,megtermékenlt<i] ,,civilizáld'eleme-ket, a társadalmat, a szellelnet, azeget,a Napot, a fényt és az életet. Efféleelképzelésekkel lehetett harrgsrilyozni a férfiak világának felsóbbrendií-ségét: az emberi nem csak ,,gyermekkorában' fogadta e| az anyaiveze-tést, a fejlettebb civi|izáciÓk az,onban már patriarchális rendben éltek,,,apajogri'' társadalomban, a férfiak vezetése alatt. A kutatás egytkfázi-sában a t<irténészek és régészek j voltábÓl elterjedt a matriarchátustmeger<ísít<í ,,Nagy Istenn(i'' e|mélete is. E szerint a paleolitikum végétólaz idószámításunk e|{itti rnás<ldik évezredig létezett egy ósi, nagyhatalm anyaistenn t tiszte|(i val|ás, anre|yet a férfi istenségeken alapulőhiedelemrendsz.crek késtibb háttérbe szorítottak. Marija GimbutasIitván-anrerikai régész (l92|-|994), a Los Angeles-i Egyetem profesz-szora tobb ktinyvéberr is megpr{bá|ta bebizonyítani, hogy a Nagy Istenn<íkultusza volt a régi Eurr5pa vallása, s ez a világ nem ismerte még sem ahábor t, sem a férfiak uralmát.

Egyes ideolÓgíai írányzatok hívei szívesen fogadták a matriarchátuselméletét, mert a segítségével rijabb érveket kovácsolhattak elméleteikbizonyítására. A pszichoanalízis olyan szakértcíi, mint például WilliamReich (1897_|957), azt hangsrilyozták, hogy a matriarchátus volt a sze-xuális elnyomástÓl mentes társadalom. Egyes feministák gy hivatkoztakaz osi társadalomra, mint a ntík által iránftott, békés világra, s ezért NewYorkban Alapítv ny a matriarchátusért (Foundation for Matriarchy),Londonban pedig Matriarch tus Kutatőcsoporf (Matriarchy StudyGroup) néven hoztak létre szervezeteket' A marxisták is <irtimmel fogad-ták Bachofen elméletét, amelyet Friedrich Engels A csal d, a magántu-lajdon és az állam eredete címtí konyvében zseniálisnak nevezett, s tudo-nránytls je|entoségét Marx értéktobblet-elméletéhez hasonlította.Sz,dnlukro o matriarchátus azt bizonyította, hogy a patriarchális, polgári mtivesség szinte kizárÓlag a férfiak feladata volt, akárcsak a Krisztus elcítti

18 19

Vl. évezredben megkezdett csatornaásások' Az V. évezredtól terjedtí ekés

foldmiívelés ugyancsak a férfiak testi erejét igényelte. A pásztorkodő

tevékenységet folytatÓ társadalmakban a nagyobb állatok gondozása és

a csordák ,órzése kizárÓlag a férfiak feladata volt, s az <í tekintélytiket

ertísítette.Meggyozonek trínik az' az e|mé|et is, mely szerint az ogorogokazért

alkották meg a távoli, n k által ve7,etett társadalmak mítoszát, hogy ezze|is hangsulyozzák az á|taIuk barlrárnak tekintett népek elmaradottságát.Az anyasággal és ternrékcrrységge| kapcsolatos noi istenségeket pedig

minden bizonnya| ttjl.ll.l tirrsaclaIomlran is tiszteltek, de mindebból nem

k<ivetkeztethettink a ,'Nagy Istcnnci'' FlurÓpa-szerte elterjedt vallására.

Ráadásul a felttirásrlk stlrán |cgalálrlr annyi férfi, mint n<íi istenségetábrázo|o szobrocskiira lrrrkkantak, s(it, kétnemtí szobrokra és szimbÓlu-

mokra is! Mindcz,ck rrriatt a |cgtijallll {iskortcirténeti szakkonyvek már

nem is emlegetik a ntatr iarclr i i t trs í i lgalnrát.

4. Az Ókori társadal|nak rabszo!gatartÓ gazdáIkodáson

* alapultak

A marxista tiirt('nclcrttszcrttlc(lct szerint minden torténelmikorszakot egy-e1y ternrclési lrrtttl jellcrne,t,, el,ért hivei gy vélekednek,hogy az Ókort a rabszolgatartÍr gaz,clálkoc|ás korának is nevezhetjiik.

ValÓjában a rabszo|ga-kcrcskcc|c|em, vagyis a szabadságuktől ésjogaiktől megfosztott enrberek adásvét ele munkaerejtik vagy szexuálisvonzerejiik kihasználásának cé|jáb |, egyidtís az emberi civilizáciÓval.TávolrÓl sem csak annak kori szakasz,ára jellemzo. Voltak példák a helyi

Iakosság egy részének (mint például az Ókori Spárta helőtáknak nevezett

rétegének) rabszolgasorban valÓ tartására, de a rabszolgák tobbségétáltalában távolabbi terti|etekr<í| szá||ították el, hogy borszíntik, nyelviikvagy kultrirájuk is jelezze alárendelt helyzeti.iket. Az Ókor bizonyos tár-

sadalmaiban, foleg a nagyobb, hÓdíto háborrik után valőban megsoka-

sodtak a rabszolgák, s fellendtilt a rabszolga-kereskedelem. A kalÓzokva1y ahivatásos emberrablÓk pedig háborrík nélkiil is rendszeresen fog-lalkoztak eftle adásvétellel. Az őkori Hellász leghíresebb rabszolgapiacaDéIoszon alakult ki. A Rőmai Birodalom hÓdítÓ hábor i során olykoregész népeket adtak el rabszolgának, mint például Epirus 150 000 lako-sát Kr. e. 167-ben. Csakhogy egyetlen Ókori társadalomban sem vált agazdaság meghatározo tényezójévé a rabszolgamunka' Mind az okoriegyiptomi, mind a gorog, mind a rÓmai társadalom lényegileg a szabadszegények munkáján alapult' Miért neveznénk hát el e társadalmakategy távolről sem meghatározo je|entríségrí sajátosságuk alapján?

Ráadásul a rabszolgaság egyáltalán nem semmisiilt meg az őkorivilággal. Ktilonbtizó változatai a korai kozépkor EurÓpájában is fenn-maradtak. Az isz|ám terjeszkedésével a nem mohamedán népek váltakaz arab rabszolga-kereskedelem á|dozataivá, a vikingek pedig Nyugat-EurÓpábÓl hurcolták el áldozataikat rabszolgának' Áz Oszmán Biroda-lom hadseregei kelet-eurÓpai foglyokat hajtottak rabszolgapiacaikra. Azrijkorban az eurőpaiak gyarmatain nótt meg a rabszolgamunka jelent<í-sége. A XVIII. századra pedig két hatalmas, eurőpai kultrirájrÍ államban,az eurÓpai civilizáciÓ két ,,peremvidékén'' a rabszolgamunka vált a tár.sadalom fels<í rétegének legfóbb j rivedelemfo r r ásáv á'

Az Orosz Birodalom vo|t az egyik, ahol a népesség 90o/o-átképezilparasztság he|yzete a k<izépkor őta folyamatosan romlott. 1500 k<irtiltobbségiik szabad volt, 1650-re viszont már jobbágysorba siillyedt.Mindebben szerepet játszottak a csokkenó paraszti jrivedelmek, a gaz-dasági válságok és a politikai zavargások, dontcí szerepe azonban a cáriautokráciának volt, amely saját igényei és az államot szolgálÓ nemességsziikségletei miatt fokozatosan jobbágysorba kényszerítette a paraszto-kat' Az orosz állam ugyanis fizetést nem tudott adni egyre sokasodőhivatalnokainak és katonatisztjeinek, csak birtokadományt, amelynekviszont csak akkor volt értéke, ha munkaeró is járt vele. A szabad koltt'-zést már a XV századvégétól fokozatosan korlátozták, s ezt a folyamatotaz 1649-es torvénykcinyv tetozte be' Minden parasztot jegyzékbe vettek,kimondták, hogy nem k<ilt<izhet el, ura bármeddig visszak<ivetelheti a

ZW 21

szokevényt, házicselédként is alkalm azhatja, testi fenyítékkel illetheti,jogilag csak <í képviselheti a jobbágyát, sót, ftildesura eladhatja ót Íbldjevagy családja nélktil is. EurÓpában ilyesmit lczáro|ag Oroszországbantehettek meg , s ezze| aZ orosz paraszt helyzete hasonlatossá vált a polgár-jogokkalnem rendelkezo rabszo|gákéhoz. 1860 koriil a 60 milliÓs lakos-ságbÓl 22,5 miI|ioan éltek jobbágysorban, vagyis személyes fiigg<íségbenmagánszemélyektcíl.

A másik ilyen régiÓt az Anlerikai Egyestilt Államok déli államai alkot-ták. A XVIII' század végén Washington nemzedéke még hitt abban,hogy a rabszolgaság a déli á|lamokban is meg fog sztínni - ahogy meg-sztínt északon. De l793-[ran használni kezdték Eli Whitney gyapot-tisztítÓ gépét, ame|y o|cs<1 és képz,et|en munkaerót tett sziikségessé, azangol ipari forrada|<lrrr textiIgyárainak gyapotsztikséglete pedig rend-kívÍil kifizet<íd vé tette a gyapol termelését. Ezze| a rabszolgatartás isfelértéke|cJdritt, az iilte|vérryesek egyre t(ibb rabszolgát és foldet vásárol-tak, s hanrartlsalr trrár vc(dc|mcz,ni és igazo|ni prÓbálták a rabszolgaságot.A gyapot nagy rész,ét pcrszc északi hajdlk szállították át az Óceánon, tehátÉszak és Dél egyaránt hasznol hÍrzott a ralrszolgák munkájábÓl. 1840után az amerikai export értékének f.e|e-háromotode a gyapotbÓl szár-mazott, és az amerikai Dél termelte meg a világ gyapotsztikségleténektobb mint felét, talán háromnegyedét is. Nagy-Britannia gyáraia textil-iparhoz sziikséges gyapot 7So/o-át AmerikábÓl kapták. A déliek ezértsokáig elhitték, hogy ha hábor tcirne ki Északkal, nekik elég lenne meg-sziintetni a gyapotexportot, hogy a brit kormány azonnal melléjiik áll-jon. 1860-ra az orczág 32 milliő lakosábÓl 4 milliÓ élt Délen rabszolga.sorban.

A rabszolgaság felszámolásának folyamata a rabszolga.kereskedelemelleni intézkedésekkel kezdód<itt. Elstíként Dánia hozott torvényt ellene:|792.ben a kormány 1804-es hatállyal illegálissá nyilvánította. AzEgye-stilt Államok l794-ben az idegen nemzetekkel folytatott rabszolga-kereskedelmet tiltotta el, 1807-ben pedig a kovetkezó év január elsejétólnem engedé|yezte a rabszolgák behozatalát. A francia forradalom soránÍi'lsz,ámolták a rabszolgaságot minden francia birtokon (1794), d'e

Itt()2-ben Bonaparte elsó konzul egyes francia fennhatÓság szigetekenv i sszaállította. Nagy- Britanniában az 17 80 - as évekt<íl indult meg a kam-pány a rabszolgaság ellen, a mozgalom két vezeto személyisége WilliamWilberforce és Thomas Clarkson volt. A brit parlament elobb a rab-szolga-kereskedelmet (1807) számolta fel, magát a rabszolgaságot csakl833-ban. A bécsi kongresszuson (1814-15) viszont a brit kiil i.igymi-niszter, Castlereagh viscount1amegprÓbálta kozos elítéló nyilatkozatrabÍrni a nagyhatalmakat a rabszolga-kereskedelemmel kapcsolatban.Franciaország, Spanyolország és Portugália kormányai azonban errenem voltak hajlandÓak. Az ElbárÓl visszatéro NapÓleon azza| is megakarta nyerni a brit kormányt, hogy 1815. március 29-én eltiltotta arabszolga-kereskedelmet, s e rendeletet XVIII' Lajos kormányai semérvénytelenítették. Magát a rabszolgaságot Francia országcsak 1848-banszámolta fel. oroszországban II. Sándor cár rendeletével sziintették mega jobbágyságot 1861-ben, az Amerikai Egyestilt Államokban pedig azl865-ben életbe lépó, XIII. alkotmánykiegészítéssel sztínt meg a rab-szolgaság.

A xIX. század'fotyamán a brit haditengerészet vezettí szerepet játszottaz egyes illegális emberkereskedelmi kozpontok megsemmisítÉsében.Zanzilbár szultánját csak 1873-ban sikeriilt rávenni a brit flotta Segítsé-gével a rabszolga-kereskedelem megsziintetésére. Az embercsempészetazonban folytatÓdott, amíg a rabszolgaságot el nem torolték Kubában(1886) és Brazíliában is (1888). Az illegális rabszolga-kereskedelem bizo-nyos formái azonban aXX, századig fennmaradtak'

5. A rőmaiak lerombolták Karthágőt' s a helyét sővalhintették be

Szinte valamennyi torténelemktinyvból megtudhatjuk, hogyKr. e. 146-ban Publius Cornelius Scipio Aemilianus Africanus MinorrÓmai hadvezér elfoglalta KarthágÓt, és a romjait behintette sÓval, hogy

22 23

még csak a novényi élet se csírázhasson ki azon a helyen, ahol egykor

RÓma ellenségei éltek. JÓl emlékszem az általános iskolai tankonyvem-

ben láthatÓ képre is, amely ezt a látványos jelenetet ábrázo|ta.

Németh Gy<irgy azonban arra hívja fel a figyelmtinket egyik tanul-

mányában, hogy egyetlen Ókori forrást sem találhatunk, amely

megemlítené Karthágo rontjainak ,,besőzását''. (Karth gő és a ső. Az

őkort rténet babonai. Bp.2002, Korona KiadÓ. I37 -I42. o.) A legrészlete-

sebben Appianosz, a gor g nyelven írÓ, II. századi rÓmai torténetírÓ

míívében olvashatunk KarthágÓ pusztulásárÓl, de tj csak annyit említ

meg, hogy a romok felett átkot mondtak ki a gyoztesek, s eltiltották, hogy

bárki is ott lakjon. A sÓszílrás eljárása teljesen ismeretlen volt, ilyesmit

egyetlen Ókori rÓmai lbrrás sem említ.Megtalálhatjuk visz,ont czt az eljárást a Bibliában.E|oszor Mőzes Ötij-

dikk nyvében o|vashattrrrk arr<!l, h<lgy akinek asziveelfordul azŰrtőL,

arra olyan átkot tntlnt|, hugy Íii|c|je is terméketlen lesz,,,kiégett, csupa

kénktJ és s<5, nern leLrcl bavctrti, hem kclhct ki és nem n rajta egy árva

ftiszál sem; ugy elpusztult, nint Sodorna és ()omora, Adm és Cebőím,

amelyeket t ngolő harugjábun elpusztltott az Úr,,, (29,22) A bír k ki)ny-

váben pedig arr(l| o|vashatunk,.hogyan pusztította el Abímelek Sikem

városát: ,,A benne lcvi| népet Jiilkoncolta, a v rost pedig lerombolta, és

bevetette sőval.,, (9' 45)A kozépkori kr nikások szívescn vettek át jeleneteket a BibliábÓl'

egyesek tigy tudták, hogy Attila is behintette soval 452-ben a lerombolt

Padovát, akárcsak Barbarossa Frigyes l l62-ben MilánÓt. ValÓszíniileg

egyikiik sem gondolt bele, hogy mekkora mennyiségtí sÓra is lenne sziik-

ség egy nagyváros romjainak behintéséhez, és honnan is szerezhetett a

gyoztes ennyi sÓt egy ostrom után. Németh Gyorgy teljes joggal feltéte-

lezi, hogy valamelyik, mind ez idáig ismeretlen kozépkori krÓnikás vette

át a Bibliábol a soval valÓ beszorás legendáját, s terjesztette el olyannyira

sikeresen, hogy azabszurd és valÓszíntítlen torténet még a legkomolyabb

Ókortorténeti kézikonwekbe is bekertilt.

6. Spartacus az egyetemes szabadságért harco|t

A kozépkorban és az ríjkorban az okori források t<ibbségénekalapján egyszeriíen bííncizónek és banditának tartották Spartacust, azegyiklegnagyobbÓkorirabszolgafelkelés (Kr.e.73-7I)vezetríjét.l760-banazonban Párizsban bemutatták Bernard |oseph Saurin Spartacus cimíitragédiáját, amely rendkíviil nagy sikert aratott. Voltaire egyenesen Cor-neille Cidjéhez hasonlította. Innent<íl kezdve az Ókori rabszolga ismertsé-ge rohamosan ntivekedni kezdett. A francia forradalmárok szívesebbenidézték fel az Ókori Brutus alakját, a XIX. századi radikális demokratákazonban már Spartacust tekintették az egyetemes felszabadítő mozgalomelscí hcísének. Mind Marx, mind Garibaldi, mind Che Guevara a kedvench<ísei kozé sorolta' A német radikális szocialisták 1918-ban a SpartacusSztivetség nevet vették fel, mielótt elfogadták volna a kommunista nevet.A legismertebb regényeket Rafaello Giovagnoli (1874, magyarul: 1952,1996)' Arthur Koestler (1939) és Howard Fast (l951, magyarul 1953, majdmég ot kiadásban) írta Spartacusről, akinek a XX. században filmek, ba-lettek, musicalek, sót kés<íbb számítÓgépes játékok is felidézték az emlékét.A szovjet állam spartakiádnak nevezte el sportversenyeit. Még az 1970 otaévente megjelencí, meleg ferfiak számára készített utazási kézikonyv is aSpartacus International Gay Guide címet viseli.

Mindezek tiikrében meglehetósen meglep<í, hogy valőjában aligtudunkvalamit Spartacusről. A kortárs Sallustius mtivének csak ttiredé-kei maradtak fenn' A tevékenységét megemlító Ókori mtívek tobbségenem kortársaitÓl, hanem jÓval kés<íbbi szerz<íktól származik (Plutar-khosztÓl, Appianosztől, Florustől, orosiustől). Nem tudjuk, hogy Spar-tacus valőban trák származás volt-e, avagy csak egy trák eredettí gla-diátorfelszerelés miatt nevezték tráknak. Egyesek szerint a rőmaiak ellenharcolt, és foglyul ejtették, mások szerint egy ki'ilÍbldi segédcsapatbanszolgált, ahonnan megszok<itt, és elfogása után gladiátorsorba kénysze-rtilt. Florus egyszerríen dezertórnek és rablőnak nevezte.

Kr. e. 73-ban tort ki hewennyolc társával egytitt Lentulus Batiatuscapuai gladiátor-kiképzóhelyeról. A hatÓságok egy darabig csak btíno-

2524

zoknek tekintették cíket, és mindossze rendfenntartő ertíket mozgÓsí-

tottak ellentik, amelyeket sikertilt legyóznitik. Létszámuk gyorsan fel-

duzzadt, rengetegen csatlakoztak hozzájuk, s mivel a harcedzett rőmai

seregek éppen máshol harcoltak, sikeriilt tobb gyózelmet aratniuk.

Abban viszont nem leheti.jlrk biz,tosak, hogy valÓban Spartacus volt a

felkel<jk f öv ezér e, m e gl c h c t, h o gy c s ak a centr a|izá|t v ezetéshez szokott

rÓmaiak nyilvánították aIlnak. A torténetírők emlegetnek egy Crixus

nev germánt és egy ()ctltltrraus rrevtí gallt is, akik szintén vezetö sze-

repet toltottek be a t.clkcl(tk scrcgél.len. Appianosz rőmai foglyok t<ime-

ges lemészárlásár<i| ír, Pltrtarkhtlsz, viszont ezt nem említi meg - talán

azért, mert intelligclrrs Ós rrr(ivelt gtirogként prÓbálta bemutatni Sparta-

cust.A tobb tízezcr |(trc cluz'z,ac|t |L'|kcl sereg észak felé nyomult, majd

ismeretlen okb<i| rrcnr ltagyta cl Itá|iát, hanem megfordult, és visszatért

délre. A trirténész,ek egy rész,c el'| illl,a| nlagyarázza, hogy valőszín leg

nem RÓma e||cn akartak vtltrttltli, ltalrctrr tovább szerették volna foszto-

gatni a gazclag itáliai telcpckct, ahrlgy czt ekkoriban tobb hadsereg is

megtette. Plutarkhosz, így írt crr(il: ' '... Kiivctóinek száma ekkorra már

igen megn vekedett; bíztak arcj klx:n, tls ncm hallgattak rő, hanem szerte

minden tt raboltak és haracsoltak ltálitlban.,, (Párhuzamos életrajzok, Els

k tet, Bp' 1978, Magyar Helikon' tt7t]' o. Máthé F]|ek fordítása.) A forrá-

sok rigy is értelmezhetcíek, hogy a rabsz,tllgák egy része észak felé hagyta

el ltáliát, más résziik pedig déIen szá|lt haj ra - vagyis a felkeltík tobbsége

elérte céIját, Itália elhagyását. (Schi|ler Vera: Valt5ban leverték a Sparta-

cus-lazadásti Tudomány, 1986. l. sz. 45_47' <l.)

Az Itáliában maradt hadsereg déIre vonult, megprÓbált átjutni Szicí-

liába a ciliciai kalőzok segítségével, de ez a terv meghirísult. Akik nem

hagyták el Itáliát, azohaMarcus Licinius Crassus mért dtint<í vereséget

a Silarus-folyo kozelében. Egyes rőmai torténetírÓk szerint Crassus a

hadifoglyai k<iziil hatezret keresztre feszíttetett a RÓmátÓl Capuiíig vezetó

rit mentén. Más torténetírők viszont azt hangsri|yozzák, hogy a rabszol-

gák fegyverrel a kezi.ikben estek el. Spartacus elttint, a holttestét nem

sikeriilt megtalálni a harctéren. Vagyis abban sem lehettink biztosak,

lrrrgy clesett - konnyen lehet, hogy sikertilt elmenektilrrie. Kovetoi mégévckig ío|ytattak gerillahábor t a hegyekben.

M,.\r az okori szerzóknél tetten érhetó a Spartacus idealizálásiira irányulőtiirckvés' A rőmaiak természetesen azza| prÓbálták megindokolni a rab.sztllgáktÓl elszenvedett, megalázo vereségeiket, hogy egy rendkívtil tehet-sc(ges hadvezérrel keri'iltek szembe. A gorrig Plutarkhosz pedig így ír Spar-tacusrÓl: ,,Nemcsak nagyon bator és er s, hanem nehéz sorsához képest

,fl:lt nően értelmes és muvelt ember is volt, inkább gi)r g mint nomád. Mintmondják, amikor Rőmába vitték a rabszolgavásárra, álm ban kígyő teker -z tt arcára, és vele egy ttjrzsb l származő felesége, egy jősasszony, aki be voltavatva a dion szoszi misztériumokba, ezt gy értelmezte, hogy a kígyö nagyés félelmetes hatalmat jelez, de szerencsétlenséget is hoz Spartacusra.,, (Idézettnrti, 876' o.) A gtirog mitolÓgiában se szeri, se száma a kígyőkkal kapcso-latba kertil<í héroszoknak, Plutarkhosz tehát meglehetcísen elcsépelt mon-dai elemekkel hangsulyozza Spartacus nagyságát. Minden jel arra utal, hogymár az okorban megkezdódtitt a határozott politikai cél nélktili rabszolga-felkelés idealizálása, amelyet a XIX. és XX. században nagy lendtilettelfolytattak az írÓk, koltok, forradalmárok és filmrendezok. A világszabadsá-gért ktizdó hósnek, egy emberibb és igazságosabb, ríj világ elóhírnokénektekintették Spartacust _ nem azért, mert a források erre utalnak, hanemazért, mert ilyennek szerették volna látni' A felkelést ismertetó, legríjabbtudományos kotetek azonban már a címiikben is azt jelzik, hogy elsosorbanegy torténelmi mítosszal foglalkoznak. (Lásd például: Antonio Guarino:Spartaco. Analisi di un mito. Napoli, 1979, Liguori; M. I Trow: Spartacus:The Myth and the Man Stroud, 2006, United Kingdom, Sutton Publishing.)

7. Nérő felgytÍjtatta RÓmát

NérÓ császárről sok rosszat el lehet mondani. Abban azonbanvalőszíniíleg teljesen ártat|an volt, hogy Kr. u. 64. jrílius 18-19 -e éjsza-káján az őkori Rőmábantíiz iit tt ki a Circus Maximus kozelében.

2& "&3

Az ertis szél kovetkeztében a lángok rohamosan elterjedtek, a sziík ut-

cácskákban lehetetlen volt hatékonyan megszerve zni az oltást, s a lakos-

ság fejvesztetten menekíilt. A trízvész hat napon és hét éjszakán át tom-

bolt, majd hat békés nap elteltével irjra fellángolt, s még három napig

pusztított. RÓma tizennégy kcriilete koztil három teljesen elpusztult, és

csak négy maradt sértetlen. Mintegy 200 000 rőmai vált hajléktalanná.

Ekkora szerencsétlenség esetérr az emberek mindig bíínbakokat szoktak

keresni, és hamarosan meg is találták azt _ acsászár személyében. Pedig

a Palatinus-domborr álldr császári paloták nagy része is elpusztult, NérÓ

miíkincsgyríjteményévcl egyi'itt' Sanr Wilkinson joggal tette fel a kérdést:

.Vajon Nérő, a g r g kultura és mí)vészetek szerelmese, mi ijrijmét lelte

volna e pusztulasban?,, (Il'ubicott' 2oo9. 6. szám.60. o. Quittner Zo|tán

fordítása.)Néro császár ckktlr az tltvcn-cgynéhány kilométerre fekv<í Antiumban

tartozkodott, de a t z hírére aztlnrla| vissz,atért Romába. A hajléktalanok

számára ideiglerres llarakkokat kész,ltetett, megnyittatta a ktlzéptileteket,

s még a csász,ári kertckbe is tlcertgcdte ket. Vidékrol élelmiszereket

hozatott, s leszál|íttatta a gabona árát. Vagyis mindent megtett a bajba

jutott rÓmaiak megsegítésére. Ilr\nek ellenére gyorsan elterjedt rÓIa, hogy

o gytijtatta fel a várost, vagy az,ért, hogy gyiirrytirkodhessen a pusztulás-

ban, vagy azért, hogy ujat építtethesscn. A NérÓ halála idején megszii-

letett Suetonius, Hadrianus császár |evéltárosa pár évtized mírlva már

eztirta A caesarok élete címuk<ltetében: Néró ,,felgy jtotta Rőmat; ez oly

nyilvánvalő volt, hogy sok consuli rangu férJt egy ujjal sem b ntotta Nérő

szolgáit, pedigkőccal,f kly val a kézben tetten érték öket tulajdonházaik-

ban,.. A város égését Nérő a Maecenas.toronyből nézte végig gy ny r-

kÖdve, mint mondta: a l ngok szépségében, s ismert színpadi ijlt zékében

a Trója elesté-t énekelte',, (A caesarok élete. Bp. 1975, Magyar Helikon.

264, o. Kis Ferencné fordítása.) Ennek a legendának semmi alapja, már

Tacitus sem adott neki hitelt' Ürogdi Gyorgy joggal veti fel a császárrÓl

írott életrajzi miívében, hogy Roma pusztulása láttán a koltészetben jár.

tas NérÓnak eszébe juthattak Homérosz sorai TrÓja pusztulásárÓl, s fel

is idézhette ezeket kornyezete tagjainak, akik az esetet alaposan felna-

gyítva adhatták tovább. ,,Lehet, hogy ennek a pletykaízu histőriőnak ez amt]gva.,, (Nérő' Bp, 1977, Gondolat' 161. o.)

Amikor a császár tudomást szerzetta szőbeszédr<íI, cí maga ishozzá-látott, hogy megfeleló bíínbakokat kínáljon fel a nép számára. Ezeketpedig a keresztényekben találta meg. Tiszwiselcíi kínvallatással vallomá-sokat csikartakki egyes elfogott keresztényekbtíl, majd az elfogott 2-300Íót nagyszabásri néptinnepély keretében kivégezték. Egyeseket keresztreÍ.eszítve felgytíjtottak, másokat vadászkutyákkal tépettek szét. Mindezzel

Persze a keresztények korében csak még jobban megszilárdította azt azelképzelést, hogy ó gy jtatta fel RÓmát, majd kihasználta a torténteketaz ártatlanok elpusztítására'

A XIX. és XX. század mtívészei pedig mindent megtettek a Nérőbtínosségébe vetett hit megszilárdításáért. Henryk Sienkiewicz Quo vadiscímíí regénlben Nérő arről panaszkodik, hogy még nem látott égóvárost, majd ezt olvashatjuk ,,Semmi kétség nem volt aziránt, hogy biin skezek gy jtogatnak a városban, mert minduntalan ujabb t zek lobbantak

fel af ttizfeszektól messze esó helyeken.,, (Bp.1979, EurÓpa Konyvkiadő.Mészáros István fordítása.) A regény 1951.ben elkészített, MervynLeRoy által rendezett filmváltozatában pedig NérÓ tobbszcir is beismeri,hogy ó gy jtatta fel RÓmát, majd látjuk, amint a ttíztengerból kimaga.sodő Maecenas-torony tetején állva,lanttal kíséri énekét. Peter Ustinovpedig oly meggyözi5enalakítja az círtilt császár szerepét, hogy még azt iselhisszi.ik neki, hogy valÓban ó gyírjtatta fel Rőmát...

8. Tkorifelkelései után a zsidÓság szétvándoro|tEurÓpában

Az izraelri t<irténelemkcinyvekben mindmáig az olvashatő,hogy a zsidÓ nép a Kr. e. XIII. századtől nagyjáből a mai Izrael államtertiletén élt, erós és egységes államban. Kr. u. 70-ben, a zsidő hábor(66_73) során a hÓdítÓ rÓmaiak elfoglalták |eruzsálemet, és lerombolták

Salamon templomát. A zsido nép ekkor szétrajzott a Foldkozi-tengerpartvidékén. Ezt nevezik diaszporának, amely Bar Kohba felkelésének(132-135) leverése után továbl.l fblytatodott. Az egységes etnikumri, Iz-

raelb<íl szétvándorolt zsicl(l rrép évszázadokon át élt idegen népek koré-

ben, majd nemzeti rintuclatra ébredt a XIX. században, s vissza kívrínt

térni ósei foldjére. Ez, a XX. sz,áz,adban valÓsult meg,Izrael állam meg-

aIapításával.Shlomo Sand, a tel avivi ligyetenr professzora ezt a hagyományos tor-

ténetet kérdojelezte lrleg 2()08 tavaszán megjelent, Á zsidő nép feltal lősa

címrí kcitetében, atttc|ycl tttiltt.l ÍraIlciául (Comment le peuple juif futinventé. Paris, 2()0l], l;ayard), tttiIlcl attgolul kiadtak (TheInvention of the

|ewish Peoplc. |,tlttcltltt, 2(X)9, Vcrs<l)' Igaz, egyes izraeli politikusok éstcirténészek Iltiir l<rlrii l l l l irrl li.|vctctti'k, hogy sem 70, sem l35 után nemkeri.ilhetett s<lr nagyariitlyrJt szc(tvittrcltlrlásra. A rőmaiak csak azt tiltottákmeg idciglc|]cscll, lr<tgy a z,sit|t'lk Jcruzsálcnrben éljenek, s egyes őkorit<irténészek cz,t i'rtclttlcz|rctt('k (rgy, rrrirrt cgy egész nép számtizését hazá.jábrll. A lrtllytlrlgír, |raziijlllltil c|iiztitt rri.p képét pedig a korai keresztényeka|kották Irrcg, akik |ézus ,,gyilkrlsitittak'' btirrtetéseként értelmezték azsidÓk várrdtlrltisitt. t

Shlomo SaIltl clistttcri, ltrrgy a rtittlaiak kcttri'nyen nregtorolták a zsidÓfelkeléseket, cle í.ellrívjir a íigyclrrrct arra a téItyre, htlgy sohasem telepí-tettek ki egész rrépckct a lakr5lrclytikr(ll. I.)gyes zsidok kivándoroltak,mások rabszolgák lcttck, dc a palcsztirlai z,sidtiság nagy része valÓszíntí-leg a lakhelyén maraclt, Itisz,ctt t(rlrtytllttt5 tiibbségi'ik (90-957o-uk) ft'ld-mtívelo volt, akik sz()r()sa|) k(itii(|tck íii|c|ji'ikh z. Még egy kisebb kultu.rális fellendiilésre is stlr kcrtilt a Il' sz,iiz,ad végétol, hiszen 220-banállították rissze Palesztinábarr a Misnát, a,lőrához kapcsolÓdÓ, szőbelihagyományokat. Ezt peclig aligha tehették volna meg zsidÓ iskolák ésrabbik híján. Ha el is vánd<lroltak néIriinyan, csak viszonylag kis távol-ságra ktiltozhettek, és nellr a kitelepítés, hanem a trilnépesedés miatt'

A IY. századtÓl viszont valoban csrikkenni kezdett a zsidők számaPalesztinában, de valőszín leg nem az elvándorlások, hanem a keresz-ténységre valÓ áttérés kcivetkeztében' A 325-ben rendezett niceai zsinatra

|gen sok résztvev<í érkezett palesztinai városokbÓl. Konnyen lehet, hogye teolÓgiában járatlan parasztok szemében nem is volt oly nagy kiilonb-ség a zsidÓ és keresztény hit kozott. Azarab hődítás idején pedig, a VII.sz,ázadtÓl az isz|ám hitre tért át a helyi lakosság, amelyet talán még akereszténységnél is k<innyebben elfogadott. Aki áttért, adÓkedvezmény-ben részestilt, s ez nyilván fontos szempont volt.

Ha viszont a zsidőság nem hagyta e|hazájátaz Ókor utolsÓ századai-ban, akkor mitól novekedett meg a zsidÓ k<iztisségeklétszámaa Foldko-zi-tenger városaiban? Shlomo Sand szerint a térítésnek kciszonhetcíen,amelyról az őkori szerz,ók is megemlékeznek' Egyes (talán t lzÓ) becs-lések szerint már a Kr. u. I' században négymilliő zsidő élt Palesztinánkívtil. A térítómunkával azonban a kereszténys ég és az iszlám megeró-scidése idején fel kellett hagyni. Á XIX _XX. században a zsidő nép kcizoseredetének és egységének hangsrilyozása miatt feledkeztek meg szánt-szándékkal arrÓl, milyen dinamikusan térítettek a Kr. u. elsó századok-ban. A YIII. században a Kazár Birodalom vezetí|i vették fel a zsidővallást - valőszínrí|eg azért, hogy megórizzék identitásukat a BizánciBirodalomma| és azAbbászidák Kalifátusával szemben. Birodalmuk elégsokáig fennmaradt ahhoz, hogy a zsidÓ vallás elterjedjen a nép ktireibenis, és valÓszíníileg innen keriilt oly sok zsidÓ vallásri kozosség a lengyel-litván határvidékre'

A kozépkor és az rijkor századaiban csak a vallás kcitotte ossze egy-mással a világ ktil<inbozó pontjain kialakult zsidÓ kciztisségeket. Más volta nyelvtik, kult rájuk, életmÓdjuk. A héber nyelvet ismercí elit igen kis-számri volt, és a mindennapi életben tík sem ezt a nyelvet haszná|ták.A XIX. századiantiszemitizmus azonban feltámasztotta a zsidÓ tintuda-tot, s megjelent a cionista mozgalom. A XX. századittimeggyilkosságokpedig még jobban cisszekovácsolták a zsidő csoportokat.

,,Minden bizonnyal gazdag és fontos vallási kult ra részesei voltakvilágszerte, de vajon ez egy néppé tette-e óket?,, - teszi fel a kérdéstShlomo Sand. ,,Talőlhatunk-e akár egyetlen ne|n vallási tevékenységet,amely ktiz s volt avilágvalamennyi zsidő csoportjában? A népirtás min-den bizonnyal szolidaritást hozott létre a laikus zsidők kijrében. De koráb-

&& 3t

t1

I

ban? A judaizmus elsósorban egy mindennapos vallősi tevékenység volt.A modern kor kialakulasa elótt az élet minden elemét meghat rozta, denéPet vagy nemzetet nem hozhatott létre'.' Én azt hiszem, a cionizmushozott létre egy társadalmat, amelynek joga van az élethez, és joga yan egyállamhoz, még akkor is, ha gyarmatosít ssal j tt létre' Természetesen ne|n

fogadom el mai határait, ts hangsulyoznunk kell, hogy a cionizmus ugyan-így létrehozott egy palesztin népet is. Demokratiz lni szeretném ezt azőllamot, hogy minden állampolg rának kijzijs k ztársasága legyen, mégakkor is, ha nem egy mitikus zsidő nép létezésén alapul, hanem a nemzet-k zi jog teszi legalissa. Ijnnck érdekében Ie kell mondanunk a mítoszokről.,,(tHistoire,2009. jrin. 21. o.)

9. A kiizépkort fcudal|zmusnak ls nevezhetjtik

Bár a í.eutla|izrnttsItak trevcz,ett társadalmi viszonyrendszerigen régi, m.lga a szti visz,tlttylag j ke|et : a XVlI. században használtákeloszcir. A nyelvtorti'nÓsz,ck szériltt a germán vichkifejezésbol származik,amely nyájat jc|cntctt' F]z kcriilt át a latinbay'o, J.eus,fevum majdfeudumformát oltve. Valanrilycrr alárerrtlclt szcnrélynck szánt adományt értettekrajta, amelynek fejébcn az, iIlct(l támtlgatással és szolgáltatásokkal tarto.zik az adományozÓnak.

Ilyen társadalmi viszonyrendsz,er már a R mai Birodalomban is létre-jott, igazijelentcíségére azonban csak Nagy Károly birodalmának fel-bomlása után dertilt feny, amikor Nyugat-EurÓpában évszázadokon átnem alakult ki szilárd és tartos kozponti hatalom. A kiiltinboz<í helyieltíkel<íségek, bárÓk és grőfok gyakorlatilag ftiggetlen uralkodőkká vál.tak, s hatalmuk <ir<ikl<ídott. Nem tarthatták el azonban saját lakőhelyti-k<in fegyveres kísérettik valamennyi tagját, ezért fcildbirtokot, feudumotadományoztak nekik, amelyból megélhettek. Az j birtokos, a vazallusennek fejében h ségeskiit tett urának, katonai szolgálattal tartozott, sbizonvos esetekben aiándékokat vitt neki. A feudális viszony tehát a

pr l l l t i kai h atalom szétapr ozo dásának kovetkeztéb en kialakul Ó, helyi kor-rttrtlryz,ati rendszer volt, két szabad ember szerztídéses viszonya, s ezértttcltt léveszthetji.ik cissze a jobbágyi fiiggcíséggel. (Még akkor sem, ha akés(tbbi századokban egyes foldesurak nagyképríen vazallusaiknaknevczték az uradalmaik tertiletén éló parasztokat.)

A kirrílyok arra t rekedtek, hogy,,a hííbérurak hiíbéruraivá'' váljanak,s bár olykor sikertilt elérniÍik, hogy a htíbérurak letegyék elótttik a hríbér-csktit, tényleges hatalmuk csekély maradt. E hiiségeskiik inkább afféle,, megnemtám adási szer z(5dések'' voltak. A feudális viszonyrendszer kétszintje abban ktilrinbozcitt egymástől, hogy helyi szinten azur és avaza|-Ius ktizott ténylegesen szoros kapcsolatjtitt létre, országos szinten viszonta király és a f<íurak koz tt inkább csak afféle laza, szimbolikus szovetségalakult ki.

tekinthet vazallusnak, írta Engel PáI, mert nem volt hubérbirtoka, sajtitnemesi f ldbirtok t pedig nem érintette a szolgáIatvátlalás. Jogtállősa teljesenazonos volt azon nemesekével, akik nem léptek szolgálatba,.. Így tetteiértsem ura t rvényszéke, hanem a királyi bírőság el tt tartozott felelni. Nem af ldjével egy tt szeg d tt el, hanem csupan saját személyében, és mi semvolt gyakoribb, mint hogy egyazon apa fiai ki)lijnbijz rnak szolgáltak...Hiányzott e viszonyből hubérurnak és híibéresnek az a fajta társadalmiegyenrangisága, amit a híibéresk ceremőniája oly meggyóz enfejezett ki.Afamiliáris, akármint nézz k is, végeredményben cseléd, azaz szolga volt,még ha az elókel bb fajt ből ls.'' (Engel Pá7: Szent Istv n birodalma. Bp.2001' HistÓria-MTA Torténettudományi Intézete. 111. o.)

A japán szamurájrendszer sokban emlékeztet a feudális viszonyrend-szerre' de volt kozttik egy lényeges ktilonbség. Az eurÓpai vazallusok

I

333l

uruk halála után beállhattak egy másik r vazallusai kozé, a szamurájokazonban ezt nem tehették meg, s uruk halála után gazdátlan, kÓborlőrőnino|,ká (,,hullám -emberekké'' ) váltak.

A királyi hatalom megntivekedésével Nyrrgat-EurÓpában is egyrejelentéktelenebbé váltak a feudális kapcsolatok, s az rijkor elején, 1500

táján anagyobb monarchiák kialakulásával már csak maradványaik éltek

tovább. Immár mindenki a király a|attvalÓja lett, neki tartozott hiíséggel.A monarchikus hatalom nregszilárdulása mellett azonban mind a fóurak,

mind az egykori vazallusclk Inegctrizhették gazdasági, társadalmi és poli-

tikai el<íjogaik egy rész,ét. Egyre inkább a foldesriri rendszert kezdtékfeudális rendszer névett cmlegetIti, s az ezzel kapcsolatos jogi problémá-

kat sorolták a feudális j<lgtlk cínrszava alá. A XVII. századvégére a,,feu-dális'' jelzrí egyrc pcjtlrirtívalrlr sz,ínezetet kapott, s az ,,elavult'', ,,Ódon',,,igazságta|an'' jelz,(ik szintlninlája lett. ,,Izmussí' csak a XVIII. századktizepén vált: a ,,|.eur|a|izlntrs'' kiÍ.cjcz,és ekkor jelent meg a francia sző-tárakban. Egyrc inkább cgy régcbbi icl(iszakot neveztek igy,az abszolu-tizmus kialaku|ása vagy .l f.clvi|ágtlsodás elterjedése elótti korszakot.

A nagy fraIrcia |ilrrat|alttrrr it|cji.rr utaltak el<íszor azegészforradalomelcítti korszakra ,,í.cut|itIiz,ltttts''.tld'vctr. l7t|9' augusztus 4-e éjszakáján LeGuen de Kerengal képviselii Íg'y sztirttlktllt az a|kotmányoző nemzet.gytílésben: ,,IJraim, feleslegcs lannc .|bltárni a Jiancia nemzet szolgaságá-nak okait, vagy kimutatni, hogy kizár lag a nycrs cr és erószak vethetettaIá benn nket egy feud lis rendszarnak! Kiivess k Angol-Amerika péId -ját, ahol az egyenrangu tulajdontlsok cgyáltalán nem ismerték afeudaliz-must!,,A képvisel<ík ezen az éjszakán cltorolték a foldesriri jogok nagyrészét, a kiváltságokat, a papi tizedet és a hivatalvásárlás rendszerét, smindezt rigyiinnepelték, mint a feudalizmus felszámolását. Vagyis ekkormár a feudalizmus velejárÓinak tekintettek olyan jelenségeket is, amelyeksokkal régebbiek voltak a feudális viszonyrendszernél (mint a nemesi éspapi kiváltságok), és olyanokat is, amelyek sokkal rijabbak (mint a hiva-talvásárlás rendszere).

A feudalizmus fogalma hamarosan teljesen osszeolvadt a ,,régi rend'',a forradalom e|iitti gazdasági, társadalmi és politikai berendezkedés

egész,d.rrck fbgalmáva|. Az alkotmányos monarchia bevezetésével a feje-r|c]ttti alrszolutizmust is a feudalizmus sajátosságaikozé sorolták, holottd1r1rctt a megerristid<í királyi hatalom számolta fel a feudális kotottsége-kct. A királyság megdontése után immár magát a monarchiát is a feu-t|nlizInus velejárÓjának tekintették. Azokban a kozép- és kelet-eurÓpaittrsr,ágokban, amelyekben fennmaradt a jobbágyság, természetesen a,|rrbbágyi ftiggést tartották a feudalizmus legjellegzetesebb sajátosságá-rruk. A XIX. században a tcirvény el<ítti egyenlóségért ktizdcí politikusoka rendi társadalmat, a képviseleti rendszerért ktizdók pedig a fejedelmiobszolutizmust bélyegezték meg a,,feudalizmus'' elnevezéssel.

A xIX' századvégétölelterjed<í marxizmusnak az volt azegytka|ap-tétele, hogy minden t<irténelmi korszakot egy-egy termelési mÓd határozmeg' Az Ókorra rástitotték a ,,rabszolgatarto gazdáIkodás kora'' elneve-zést, s az is nyilvánvalőnak tiínt, hogy az rijkorra a kapitalista gazdálko-dás a jellemzó. De vajon milyen termelési mÓddal jellemezhetcí akijzép-kor? A marxisták szerint a ,,feudális gazdá|kodással'] amelyben egyuralkodő osztiíly a ftildesríri uralom vagy jobbágyi ftiggés eszk<izévele|vonja és kisajátítja a parasztság által megtermelt javak e gy részét.Ezze|a definíciÓval az a probléma, hogy a tobbé-kevésbé ftiggóségben tartottparasztság kizsákmányolásának jelensége végigkíséri az emberiség tor-ténetét az őkortől aXX. századi kolhozrendszerig.

Napjainkra a ,,feudális'' jelzo minden leírÓ és magyarázo jellegét elve-szíwe afféle általánosan használatos, pejoratív kifejezéssé vált. Általábanakkor folyamodunk hozzá, amikor valamely jelenség elavultságát sze-retnénk hangstilyozni. Alkalmazhato homlokegyenest ellentétes t<irek-vésekre is: egyesek a fejedelmi abszolutizmust nevezik feudálisnak,mások a vele szembeszállő rendi ftiggetlenségi mozgalmakat - attÓl fiig-góen, hogy az illetó t<irténész melyik torekvést tartja visszahrizÓbbnak.Vannak, akik a foldesriri ftiggóséget tekintik a feudalizmus megktilon-boztettí jellegzetességéneh vannak, akik a jobbágyi koteléket, és olyanokis akadnak, akik a rendi társadalmat.

Engel Pál arra hívta fel a figyelmet, hogy a feudalizmus fogalmávalpontosan gy járunk, mint bármely más fogalommal: ,,.,,MinéI ponto-

3534

sabban definiáljuk, annál kevésbé áItal nosíthatő, és megt'ordítva, minél

tágabban, annál kevésbé lesz alkalmas adott viszonyok leírasőra,,, Csak-

hogy a kozépkor trilságosan nagy torténelmi korszak ahhoz, hogy egyet-

len fogalommal leírhato legyen. Éppen a sokréttíség, a vá|tozatosság aje|Iemzoje. A k<izépkor és a feudalizmus azonosításával - ismét Engel

Pá|t idézve _ ,,meróben k lijnb zo kult ráj társadalmi rendszerek

mosődnak egybe egyetlen és ktlrantsem a legt'ontosabb vonősuk alapján',,(Beilleszkedés Eurőpába, u kazdatektijl t+ao-tg. Bp. 1990, Háttér Lap- és

KonyvkiadÓ.25_26. o.)A legésszerríbb eljrirás lrrinclcn bizonnyal az lenne, ha végleg elvet-

nénk a marxizmus lccgysz,cr(isít(i tételét, melyszerint minden torténelmi

korszakot egy-egy te rntelési rttticl lratároz meg. Az egyértelmiíség érde-

kében pedig Í.el kelle rre ltagyrrunk azl,a| agyakorlattal is, hogy a foldesriri

rendszert, jobbiigyrcrrds7,crt vag,y rellcli társadalmat feudalizmus néven

em|egetjtik - hiszctt az, c|(ilrlri íitgalrrrak sokkal pontosabban jelzik, mire

utalunk, ur int az, uttSbbi.

t

10. A vikingek fedezték fe| Amerikát

A régészek, torténészek és amatorok már régÓta szerettékvol-

na bebizonyítani, hogy a XIII-XIV. századiviking regékben emlegetett,Iegendás ,,|Ó Vinland'' Észak-Amerika teri'iletén volt - vagyis az ide el-

hajoző vikingek tulajdonképpen felfedezték Amerikát. Mivel az elneve-

zés egyesek szerint vadszólóre utalt, sokan rígy vélekedtek, hogy VinlandBoston kornyékén vagy éppen Long Island szigetén volt. A norvég fel-

fedezo, Helge Ingstad azonban gy vélte, hogy a ,vin' inkább ftivet vagy

ftives teriiletet jelent' Ezértl96I-ben lAnse au Meadow-nál, Newfound-

land szigetének északi csticsán indította meg ásatásait feleségével, Anne

Stine régésszel. Két év mrilva feltárták egy fáből késztilt telepi.ilés marad-

ványait, melyek radiokarbonos vizsgálata aztbizonyltotta, hogy a lakÓk

kozel 500 éwel megelózték Kolumbuszt Amerika partjainál. A primitív

vasontés maradványai miatt a telepet nem hozhatták létre sem az eszki-mÓk, sem az indiánok. Találtak itt egy tipikusan viking használati tárgyatis, egy fonásnál használatos lendítcístilyt, ami azt igazolta, hogy a hely-színen ntjk is tevékenykedtek.

A mai Norvégia teriiletér<íl indulo vikingek Vtiros Erik vezetésével aX, században hoztak létre telepeket Gronlandon. A tengeráramlatoksegítségével innen kcinnyen elérhették a mai Kanada keleti partjait.E partokat állítÓlag Bjarni Herjulfsson pillantotta meg elószor, de rí nemk t tt ki, hanem visszatért Grcinlandra' Vciros Erik egyik fia, Leif vagyLeifr ,,a Szerencsés'' viszont 1000 koriil visszatért ide, a vidéket (a maiBaffin-szigeteket) elnevezte Hellulandnak, a lapos sziklák f<ildjének,majd továbbhajozott dél felé. Az á|ta|a Marklandnak (erdcís vidéknek)nevezett tertilet valoszíntí|eg Labrador lehetett, majd eljutott Vinlandba,ahol házakat is épített, és csak egy év mrílva tért vissza Gronlandra' Négyév mrilva fivérei, Thorvald és Thorstein is elhajőztak ide, és harcba keve-redtek a ,,skraelingeli' néven emlegetett óslakőkkal, akiknek sikeriiltvégeznitik Thorvalddal. Thorfinn Karlsefni 1010 táján már három hajÓ-val és 160 vikinggel érkezett Vinlandba, ahol három évig maradt. Fia,Snorri volt talán az e|só eurőpai, aki Amerikában szÍiletett. A harcias,,skraelingek'' azonban három év mrilva óket is eltízték. Még egy utazásemlékét órizték meg a krőnikák: Leif féltestvére, egy Freydis nevtíasszony is élére állt egy Vinland felé indulÓ expedíciőnak l014-ben.ÁllítÓlag saját baltájával tilte meg a tobbi asszonyt, aki részt vett az vta-zásban - nem csoda, ha neki sem sikertilt tartÓs telepet létrehoznia.

1965 oktőberében a New York Times egyikcikke nagy felháborodástváltott |<t az olasz amerikaiak korében, mert azt áIlította, hogy voltakép-Pen nem Kolumbusz, hanem a vikingek fedezték fel Amerikát. Még egynagyszabásrí ttintetésre is sor kertilt. Pedig igazánfelesleges volt indula-toskodni. Mert ahhoz, hogy valakit az utőkor felfedezónek tekintsen, kétdologra van szi'ikség: el kell jutnia valahová, majd felfedezésétkozzéke||tennie, hogy mások is végigjárhassák az rítját. Márpedig a vikingek hajő-tjairÓl, a korabeli kommunikáciős viszonyok fejletlensége miatt, nem

szerezhetett tudomást EurÓpa. Néhány éven beli'il <ík maguk is felhagy-

3736

tak a nyugat felé tett utazásokkal, és a XV' században a gronlandi vikingtelepek is elnéptelenedtek. A felfedezések emlékét csak a skandináv hos-énekek, a sagakórizték meg, de semmi nyoma annak, hogy Kolumbuszismerte volna ezeket. Ezért az olasz amerikaiak megnyugodhatnak: avilág mégis az ó nemzeti hostiket tekinti Amerika felfedezójének. Mégakkor is, ha maga Kolumbusz sohasem ébredt rá, hogy egy j kontinenstfedezett fel.

11. Az ezredik év táján az embe]ek azt hitték,vége lesz a vi!ágnak

Ez a legenda a reneszánsz idején szíiletett meg' A humanistákszerették volna minél sotétebbnek, elmaradottabbnak felttintetni a ko-zépkort, a felvilágosodás, majd a XIX. század romantikus t<irténetírőipedig szívesen hittek nekik, mert a legenda az <i antiklerikális eltíítéle-teiknek is megfelelt. Eugéne Sue írÓ kifejezetten a papok mohÓságánaktulajdonította a világvégével kapcsolatos híreszteléseket, akik tobb ado-mányt szerettek volna kapni. A XIx. század egyik legnagyobb franciatcirténésze pedig e szavakkal idézte fe| az ezredik évet: ,,A k zépkorbanáltalanos volt a meggyózódés, hogy a világ a Megtestes lés 1000. évébenvéget ér,,. A k zépkor világa nem ismerte az antik városok rendezettsé-gét... nem látott mást, mint a kőoszt, a rendre vágyott, s ezt a hal lbanremélte.,, A csodák hozzátartoztak a mindennapi élethez,'. A sok meg-testes lés, látomás, k lijnijs hang k zepette, Isten csodái és az rdÖg varázs-Iatai k zepette, ki tudhatta, hogy a fi)ld nem fog-e egy reggelfiistté vőlni avégzet trombitaszav ra? ',Az általános felfurdulás k zepette a t bbség csaka templomok árnyékában talált némi nyugalmat' T megesen j ttek, hogyaz oltárnakkín lj tkfelf ldjeiket, hőzaikat, szolgőikat' Mindezen tetteketugyanazon hiedelem hatotta t: >A világ estéje ki)zeleg mondták, mindennap jabb pusztul st hoz, én, a grőf vagy bárő, lelkem megmentésére át-adom az egyhőznak ezt és ezt...< De aleggyakrabban ez se|n nyugtatott

mcg senkit. Arra v gytak, hogy letegyék a kardot, a vallszíjat, a katonás-kodás minden korabeli jelét, a szerzetesek kijzé menek ltek, ruháikbabujtak, s,csak egy kis helyet kértek kolostoraikban, ahol elrejtózhetnek.,,(|ules Miche|et: Histoire de France.II. Paris, 2008, Éditions des Équa-teurs. 92., 96. o.)

Minderre persze csak Nyugat-EurÓpában kertilhetett sor, hiszen kele-ten a keresztény idtíszámítást csak 1000 után kezdték bevezetni. De ugyanhonnan tudhatták Nyugat-EurÓpában aX, század végén a parasztok és aharcosok, hogy hamarosan j évezred kezdódik? Ezze||egfeljebb csaknéhány m velt egyházi személy lehetett tisztában. Ráadásul az idószámi-tás távolrÓl sem volt egységes. Egyes kolostorokban március l-jét tekin-tették az rijév els<í napjának, más helyeken az angya|i tidvtizlet napját, akarácsonyt vagy a hrisvétot. ,,A ttibbség szőmára a legkényelmesebb volt akir ly uralkodás nak éveivel keltezni az iratokat. A vilagvégét l valő félelemis mindennapos dolog volt. oly gyakran bejelentették az idök végét, a kormeg jhodősát vagy a végítélet elj vetelét, hogy már aligfigyeltekfel azokra,akik szerint holnap bek sz nt az égi vagy f ldi paradicsom. Az Apokalipszistink bb a pestisjárványok, az éhínségek és az inváziők idején várták. >Végétj rja a vil gn,,, írta a Vl' században Tours-i Gergely. ,,Azt mondják, vége avilágnak,,, írta a XIV, szőzadban egy pestist l megmenek lt pap' (|eanFavier: Le temps des principauÍls. Paris, l984, Fayard' 13' o')

Az igazságaz,hogy 1000 táján inkább az jrakezdés, a fellélegzéshangulata terjedt el Nyugat-EurÓpa-szerte. Véget értek a nagy inváziÓk:a normannok 911 Óta letelepedtek a rÓluk elnevezett Normandiában, aszaracénok egyre ritkábban támadtak rá a déli tengerpartokra' s a magya-roktől sem kellett már rettegni. Háromszáz éve nem tért vissza a pestis- és még háromszáz évig nem is fog. Az é|et valamivel békésebb lett, sa lakosság létszáma lassan gyarapodni kezdett.

A megváltás ezeréves évfordulÓja, 1033 felé volt érezhetó némi aggo-dalom. Nem is annyira az évfordulÓ, mint egy napfogyatkozás miatt: azefféle események a korabeli mentalitás szerint csakis katasztrÓfák eló-jelei lehettek. De semmi sem t<irtént - a világvége ezutta| is elmaradt.AXI. század második felében pedig folytatÓdott a lassri fellendtilés.

12. A Szent Koronát a pápa adta Szent lstvánnak

Ilyesmit csak az állíthat, aki egyáltalán nem hajlandÓ megis-merkedni legjelenttísebb nemzeti emléktárgyunkkal. A Szent Koronánugyanis olyan torténelmi sz,emélyiségek arcképe láthatÓ, akik jőval ké-s<íbb éltek Szent Istvánnál: l. (]éza magyar kirá$ (uralk. 1074_1077),VII. Mikháél (magyar<lsan: Dukász Mihály) bizánci császáré (uralk.

1071-1078) és Konstantin tiirscsászáré. Vagyis annyi bizonyos, hogyebben a formában ez, a |<<lr<ltla rtem |ehetett Szent Istváné.

A híres torténet, tltc|y sz,crint a rrragyarok elsó királya Asztrik piispo-kot kiildte Ronrába' lr<lgy ktlrtlnát kérjen II. Szilveszter pápátÓl, Hartvikpi.ispok száz évve| kés(lllll ír(lclott legerrdájában olvashatÓ, s ennek a kor-nak a felfogásirt tiikr.lz,i, ttettt Szctrt tstván koráét. A XI. század végénvolt némi jelcIlt ségc atrtrak, hogy lstván nem a császártÓl kért koronát,hanem a pápát<5l, lncr[ c két lrata|<tm e|<kor víszálÉodott egymással.Szent lstván kttrálralt az,<lttlratr Il. Sz,ilveszter pápa és III. ottÓ császárszovetségesek vtlltak' ir csliszár l(XX)-lrcrr sok idcít tolt tt RÓmában, tehátvalÓszíntí|eg egytitt isItlcrték cl lstváIrt a magyarok kirá|yának. ,,Nemtudjuk, hogy II. Szilvcsz|cr vul<|ban k ldt;tt-t: koronát Istvannak, vagy csakjőváhagyását (áldás = bcnulicto) adlu,,tl kor<tnázás szertartásához' (Font

Márta: Államalapítas' 970-1038' |}p. 2(X)9, Kossuth KiadÓ. 35. o.)A koronázási jelvények kiizti| a lrrisertthtlnak készii|t palást az egyet-

len, amelyvalÓban István k<lrában kész,i.ilt. E paláston a király arcképeis láthatÓ, de nem a Szent Koronát viscli, haIrenr egy széles, abroncsszerfejéket, melyet szabályos koztikberr ékk(lvek díszítenek. Szent Istvánkorában pontosan ilyen koronát vise|tek az, uralkodÓk, nem olyat, minta Szent Korona. Mi torténhetett ezze| az eredeti koronával? NagyonvalÓszíníí, hogy az 1044-es ménfoi csatában, amelyben az orseolo Péterttámogatő III. Henrik császár vereséget mért Aba Sámuelre, a korona acsászát zsákmánya lett. Egy Io74-bij|származo pápai levél aztirta,hogyHenrik császár visszaktildte RÓmába a koronát és a lándzsát - nyilvánazt, ame|y a koronázási paláston láthatÓ István jobb kezében. orseoloPétert ugyanis htíbéreseként tiltette vissza a magyar trÓnra, s korona csak

|.iiggetlen uralkodőknak járt. Még egy 1693-as, rÓmai kiinyvet is találtakir torténészek, amely szerint Magyarorsz ág kor onázási j elvényei RÓmacgyik bejárata, a Veronika-kapu folé voltak felfi.iggesztve - amíg végleglryomuk nem veszett. (Benda Kálmán_Fi.igedi Erik: A magyar koronaregénye. Bp. 1979, Magvetó KonyvkiadÓ, I2_I4. o.)

A ránk maradt Szent Korona akkor is rendkívtil régi emléktárgy, haSzent István még nem viselhette: mindkét része az 1074 utáni és 1300elotti id kból származik. Tiszta aranybÓl készi.ilt felscí részét latin koro-nának nevezzi.ik, Krisztus és nyolc apostol képe díszíti. Ez utÓbbi tényarra utal, hogy eredetileg más rendeltetése lehetett, hiszen az apostolokt<ibben voltak, és sohasem szoktak mindossze nyolcat fe|idézni koztiltik.A szakértók elképzelhetonek tartják, hogy az egyházi szertartások szen.telt kenyerének, evangéliumos konyvnek vagy valamely ereklyének lehe-tett a borítÓja, amelyet koronává alakítottak át, miután négy apostol képétlevágták rőla. A nagyobb eziisttartalm , aranybÓl késziilt alsÓ részétg<irog koronának nevezziik, ezen a gorogkeleti egyház által tisztelt négyszent, két arkangyal, I. Géza király' két bizánci császár és Krisztus képeláthatÓ. Nem tudjuk, mikor illesztették clrssze a két részt. A legrégebbioklevél, amelyben Szent István koronájának nevezik, I292-ben írÓdott.

A koronázási kellékek kozi.il a palást István korában késztilt, talánRegensburgban, és a XII. századtol használták a koronázáshoz' A palás-ton István országalmát tart a kezében, a ránk maradt országalma azon-ban XIV századi. A jogar kristálygombje II. Henrik császár (uralk'L002-I024) ajándéka volt, a szára XI-XII. században készi'ilt. A kardXYI, századi velencei munka.

13. Kiinyves Kálmán betiltotta a boszorkányégetést

Konyves Kálmán 1100 táján keletkezett torvénykonyvében az57. S alatt olvashatjuk a kovetkezóket: ,,Boszorkányokkal szemben, akiknincsenek, semmifele kereset ne legyen." (De strygis vero quae non sunt,

4O 41

nulla amplius quaestio fiaf.) Sok magyar írÓ és torténészagy értelmezteezt a mondatot, hogy a bolcs király egyszer s mindenkorra elutasítottaa babonás hitet, s ezért neki koszonhetjiik, hogy a boszorkánytildozésnekhazánkban kevesebb áldozata volt, mint Kozép- és Nyugat-EurÓpában.

JÓkai Mor igy írt erro|: ',Egy magyar király, kinek dédapja még nap-imádő pogány volt, kimtlndja az áIomriasztő parancsszőt: ,Boszorkányoknincsenek! Ne kerestesscnek!" _ S ezzel a >nincsenekn szőval elhárítottaMagyarorszőgrÓl szazadokon át az rd gben valő hit társadalmi ragilyát._ Ötszáz év kellett hozzti, hogy tt si)tétség apostolainak siker lj n Magyar-országon is boszorkánypiiriikel elíJidézni; de azok is nagyon kis ter letrelettek szorítva. F)Ikéslek vclc! llt volt már a reformáciő, itt volt a k nyv-nyomtatás, Ncm l,chclctt t l,bt mastcrséges éjszakát csinálni. A magyarnemzeti felvila14osod(ts clsí| vcz(rbujnokát tiszteli K nyves KáIm n király-ban.,,(A ma9yilr ntmzcl tiirl&tetc ragényes rajzokban.I. kotet. Bp. 1969,Akadérrriai Kiadti. 99 |(X). rt.) .|tilrll t(irténész is egyetértett ezekkel amegállapitás<lkkal, ciyiirí|y tiytirgy sz,critrt például Kálmán király idézetttorvénye ,,u kiizt|1lkorbun párallun '|,clvilágosultsagről tesz tanusőgot.,,(Magyarország tiirtént:tt:, lil zttn|nyt,k t|s rnagyar tÖrténet 1242-ig' Bp.1984, Akadérniai Kiadri' 964. tl.)

A torténészek Úrjabb ncnrzcc|ékc az,<lttl.larr azt hangsrilyozza,hogy akozépkorban tobbféle boszorkilrtybarr |rittck az, emberek. Ezek koztil csakaz egyik volt a KáImán torvérryébcrt crrrlílctt slriga, amelyet a vámpírhozhasonlÓ lénynek képzeltek el, éjsz,aka állatalakban ropkodo szornyeteg-nek, amely az éIókvérét szívja, megrtlrrthatja vagy fel is falhatja óket.A strig kban valÓ hit a régi, keresztér.rység e|<itti, pogány hiwilágbangyokerezett, ezétttagadták a létezéstiket ttirvényeikben is olyan keresz-tény uralkodÓk, mint Rothár longobárd kirá|y (643), Nagy Károly (787)

és Kon1rues Kálmán. Az effé|e átváltozásokra nem képes, de gonoszvarázslatokat végzo, a termést megrontÓ, a tehenek tejét elapasztÓ,méregkeverést folytatő b o szorkányok, az rigyne v ezett v en efi c ák és m ale -

ficák|étezését azonban egyiktik sem tagadta, s i.ildoztetéstiket sztiksé-gesnek tekintették. A késcíbbi századokban már nem tettek ilyen ktilonb.séget a boszorkányok kiilonféle fajtái kozott, s ezért lehetett rigy

értclrnezni Kálmán híres torvényét, hogy az valamennyl boszorkány|étczését tagadja'

Magyarországon valÓban kevesebb boszorkán1pert rendeztek, mintliurÓpa más országaiban, ritkább volt a végrehajtott halálos ítélet, és azegyház sem vállalt szerepet a perekben. Ennek az okait azonban mégnem sikeri'ilt tisztázni,

14. A kiizépkorban egyes urak erényiivet helyeztekasszonyaikra

Ez a legenda évszázadok őta olyannyira felcsigázta a férfiakfantázíáját, hogy végtil mindenki elhitte. Viccek, tréfás jelenetek, sanzo-nok idézik fel- az erényowel felszerelt asszonyok és hÓdolÓik problé-máit, s Woody Allen rendkívtil mulatságosan alakította a királyné erény-tivével ktiszkodo udvari bolond szerepét Amit tudni akarsz a szexr l.'.(de sosem merted megkérdezni) címíí filmjében. Az erotikával foglalkozÓhonlapok sz erzoi magabiztosan állítiák' hogy,,.. . a k zépkorban féItékenyférfiak fémbóI készített rácsot helyeztek feleség k csípőjére és lábára, hahosszabb ideig nem tartőzkodtak otthon. Az eszkijz ellehetetlenítette aszexuális ijrijmszerzést. Aférfiak némelyike így kényszerítette kiÍeleségét la h séget. . .,, Mindez csak azt bizonyítja, hogy hazánkban meglehetósenismeretlenek maradtak a kozépkori mindennapi élet kutatásának ríjabberedményei. De ki vethet ktivet a honlapok szerzoire, ha még a MagyarNagylexikonban is a kovetkez<ít olvashatjuk?

,,erényiiv, szemérem v: a kozépkorban a derékra és a két comb kozécsatolt, zárra| e||átott, bársonnyal bélelt, esetleg domborítással díszítettfémb<íl, elefántcsontbÓl v. bórb<íl készített ov, amely a hagyomány szerinta nók erényét volt hivatott megvédeni a férj tartős távolléte ideién]' (7.

kotet. Budapest, 1998, Magyar Nagylexikon KiadÓ. 433. o.)A ,,hagyomány szerint'' besz rásával mintha a szÓcikk írőja némi

bizonytalanságot árulna el. ValÓban így volt? Vagy csak a hagyomány

&2 43

á||írja? A díszítés pontos leírása azonban határozott ismeretekre utal, bára borból készített erényovttíl meglehetcísen konnyen meg lehetett volnaszabadulni...

Az erényov valÓjában rijkori találmány, és L<tzáróLagszerelmi játékoksegédeszk<izeként haszn álták. Konnyrí belátni, hogy tartÓsabb viseléseaz á|ta|a okozott sér|ilé.sck cs a tisztálkodás megnehezítése miatt meg-lehetósen veszede|mes c|<r|tlg lenne. A legkorábbi példányok aXVI-XVII. századl.>o| tltarac|lak fenn, s ekkori ábrázolásaik is karika-trirajellegtiek. A mrizcrrIrrok ttibb kiállított erényovércíl azt gyanítják aszakért<ík, hogy XlX. százacli harlrisítványok. A párizsi ClunyM zeum-ban órzott egyik crérrytivriil kic|criilt, hogy XVII-XVIII. századi gyárt-mány, a másikat pcdig vaIr!sz,írrÍilcg Prosper Mérimée írÓ készíttette azl860-as évek elejé'n, h<rgy Irrcgt réfil|ja vele a m zeum egyik fotiszwise-l jét. A koz,épkori clrtltiktts tiirtd.nctek szerzói, Chaucer vagy Boccaccionem ismertek cf}t'lc sz,crkcz,etckct. llgycs kcizépkori versekben emleget-nek ugyan ,,szerc|lrti csrlttlílkitt' ' Va!{y a nók legféltettebb kincsénekaranykulcsát, cle czek csak ktiltii i ki.pek. Pierre de Bourdeille XVI. szá-zadi francia nenles, aki l]rant(]r-rrc ttrasilg néven írta meg saját kora ero-tikus t<irténeteit, így idéz,i í.el az, L.rc(nytlvck t-clbukkanását Franciaország-ban:

,,Henrikkirályunkidejében (vagyis a XVl. szt\zadktizepén - H. P.) ror-tént, hogy egy vasárus egy tucatnyi k lijniis holmit rakott ki a saint-ger-maini vásáron; a vaspántos szerkazct a níJk szemérmének elfbdésére szolgilt,Övként fogta kijriil a testet, alulről kellctt felcsatolni, és kulccsal zárődott;olyan elmésen volt ijsszeeszkabálva, htlgy ha a niit felkantározták vele,semmi mődon nem használhatta ttjbbé édes ijrijmszerzésre a szekszemun-c ját...,,Mint látjuk, Brantóme gy ír az erénycirvekrcíl, mint soha nemlátott ríjdonságokről. Természetesen o sem állja meg, hogy el ne mesélje,hogyan csalta meg egy lakatos ktizremtíkridésével az erényowel felszereltasszony a férjét. De gyorsan kidertil, hogy mindez csak a fantázia terméke,hiszen afejezetet így zárja|e: ,,,,,Az udvarban nagy felz dulás támadt abecsijletes és g láns nemesurakkijzijtt, és tijbben megfenyegették a vasárust,hogy ha még egyszer ki meri rakni az őcskasagait, vége az életének; meg ne

l ss k ott ttjbbet, s takarítsa eI, ami holmija maradt még a rakt rában; azsz | .|ilgadott, és ezzel vége szakadt a histőriának' lő is, hogy így tett, hiszenl |t|l világot kipusztították volna ezek az ember testére szabott fékek, zárak,

|ántok, a szaporodás e gyalázatos és undorítő akadőlyai.,'(Brantöme: Kacérhiilgyek. Bp. 1986, EurÓpa KiadÓ. 103. o. Antal LászlÓ fordítása')

Az erény<iv azonban nem ttínt el, hanem ríjra meg ríjra felbukkant, scgyre gyakrabban emlegették. A xIX. században alkották meg a keresz-tes hábortik idején használatos erény<ivek mítoszát. A XX. századí szex-|par pedig a legelképeszti5bbvá|tozatokban dobta a piacra ezt a kÍilonostu|álmányt, amelyet a jozan gondolkodásrí, XVI. századi,,becstiletes ésgáláns'' francia nemesurak oly megvettíen utasítottak vissza.

15. A kiizépkorban azt hitték, |apos a Fti|d

Mai ismereteink szerint a Krisztus elótti VI. században éltPtithagorasz tanítványai vélekedtek elsoként gy, hogy a Fold gombolpí.Bzt vallotta a néhány évtizeddel kés<íbb sziiletett Parmenidész is. A Krisz-tus el tti III. század végén éló Eratoszthen ész még a Fold átmérójénekhosszát is ki tudta számítani. Amikor elmondták neki, hogy az egqpto-mi Sziiénében jrinius 2I-én a nap éppen mercíIegesen si.it' megmérteAlexandriában ugyanezen a napon a napfeny beesési szogét. Mivel is-merte a két város kozti távolságot, ki tudta számítani, mennyire változottmeg a Fold gorbtilete Sziiéné és Alexandria koz tt' Ebbríl kcinnyen ki-számíthatta, mekkorának kell lennie e gorbiiletnek ahhoz, hogy onma-gába visszatérjen. Mai mértékegységben számolva 40 000 kilométerrebecsi.ilte a F<ild kertiletét, s 12 800 kilométerre az átmér(5iét. Nem is té-vedett sokat: az Egyenlító hossza 40 075,7 kilométer, a Fcild átmérójepedig 12 756 kilométer. Mind PlatÓn, mind Arisztotelész elfogadta, hogya Fold g<imbolyií, s ezt nem vitatták tanítványaik sem. Legfeljebb a Foldméretein vitatkoztak. Az alexandriai Ptolemaiosz (Kr. u. 90- 168) mind-clssze 33 000 kilométeresnek képzelte e| azEgyen|iti5t.

4544

A kozépkor e|so századaiban a tudományos gondolkodás visszaszo-

rult, s egyes keresztény gondolkodők megvetették a ,,pogányok elméle-

teit'l Csakho gy már Sevillai Izidor (560-636) labdához hasonlította a

Ftjldet, s a bizánci, zsid , perzsa és muzulmán tudÓsok is számon tar-

tották az őkori tudományos eredményeket. A kozépkor virágkorátÓl, a

XIII. századtől pedig valamennyi m velt ember tisztában volt a FoId

alakjával, amely még Dante lsteni színjátékában is gombként lebeg a

világmindenség kcizpontjában. A Pokol utolsÓ énekében mégazt is kozli

Vergilius a koltovel, h<tgy ,,reggel van itt, amikor ott tul este." (Dante

sszes míivei. Bp. 1962, Magyar Helikon. 685. o. Babits Mihály fordí-

tása.)Kolumbusznak scnkit scltr kellett meggyoznie arrÓl, hogy a Fold gom-

bolyii: a viták csak a l|tild Irréretér<íl folytak. }érőme Baschet francia

tcirténész megfogalmaz,iisa szcrint Kolumbusz annak k<iszonhette a sike-

reit, hogy rcndkívi'il stlk téves sz,ámítást fogadott e|. (I}Histoire' 2005.

március, 37. <l') l)icrrc dAilIy lmagtl mundi címtí konyvéból megismerte

Al-Farghani IX. századi arab tud s tanításait, aki irgy vélekedett, hogy

az egyenlíto 360 |ilka k(iz,i.il cgy-cgy íilknak 56 mérfold felel meg. Csak-

hogy nem az Al-Farghani il ltallraszni1lt, 2l64 méternek megfeleló mér-

foldekkel számolt, hanenr a jtival r vic|ebb' l480 méternek megfelel<í

rÓmai mérfolddel' Al-Farghani számításai sz,erint 44 000 kilométer lenne

azEgyen|itó, Kolumbusz viszont ugy gondo|ta, hogy mindtissze 30 000

kilométer hosszríságri. A másik hiba az vo|t, hogy eltrilozta Ázsia mére-

teit, és meg volt gyözt5dve rÓla, hogy |apán a Karib-tengeri szigetek

helyen találh ató,2400 tengeri mérfcildre a Kanári-szigetektól. ValÓjában

csaknem négyszer olyan messze, 10 600 tengeri mérfoldre fekszik t<íli.ik.

De Kolumbusznak a birtokában volt Marco Polo utazásai leírásának

1485-<is kiadása is, amelyben azt olvasta, hogy Iapán mintegy 1500 mér-

f<ildre van Kína partjaitÓl - vagyis ennyivel k<izelebb EurÓpához. Ráadá-

sul meg volt gyózcídve arrÓl is, hogy a Fold felszínének csak l1o/o-át

borítja víz, nem7oo/o-át, ahogy ma látjuk.Azok a tudősok és fejedelmek, akik hitetlenkedve hallgatták Kolum-

busz terveit, nem azért vonakodtak támogatni cít, mert nem hitték el,

lrrlgy a Fold g<imbolytí, hanem azért, merthibásnak taláIták a számítá-suit. Nekik volt igazuk - csak éppen azt nem sejthették, hogy milyeneredményesnek bizonyul majd Kolumbusz tévedése.

16. A kiizépkorban a fiiIdesurak élhettek az ,,e|soéjszaka jogával',

A hagyomány szerint a kozépkorban a foldesurak egyik ki-váltsága az volt, hogy eltolthették a nászéjszakát azza| a leánnyal, akiveljobbágyuk vagy vazallusuk házasságot k tott. Ez volt az ,,els{í éjszakajoga', latinu|: jus primae noctis. Ma már szinte valamennyi torténészegyetért abban, hogy ez ajog sohasem létezett. A szegényebb sorban élóleányok természetesen ki voltak szolgáltatva agazdagabb és hatalommalrendelkezó férfiaknak, s konnyen á|dozataivá válhattak az erószaknak,zsarolásnak és csábításnak. A menyasszony sztizességének elvételéreazonban semmilyen jog sem hatalmazta fel a foldesurakat, s ezt az egy-ház sem ttírte volna el.

Egyes szakértók szerint a XVI. századijogászok utaltak elósztir eftlerégi kiváltságokra. Hector Boece skÓt torténész ( l465?-1536) szerint egybizonyos III. Evenus nevíí skot király osztogatta ezt a jogot a ftildes-uraknak. Csakhogy ilyen nevíí skőt király nem létezett, s Boece arrÓlhíres, hogy Shakespeare tóle vette át Macbeth tokéletesen meghamisítottt<irténetét. Bár a felvilágosodás korában azírokés filozőfusok rendkíviilbarbár korszaknak tekintették a k<izépkort, még Voltaire is kételkedettabban, hogy az elsó éjszaka jogát valaha is írásba foglalták volna. Deazért irt egy színdarabot Le droit du seigneur (A ftildesrír joga) címmel'Kortársai erotikus fantáziáját is megragad ta ez a legenda, amelyet Beau-marchais is felidézett a Figaró hőzasságában: ,,Hát tudd meg mondjaFigarőnak menyasszonya a gróf nászajándékáró|, arra szánta, hogy cse-rébe egy negyedőrát kapjon tólem, titokban, kettesben, egy ősi f ldesuri jogszerint',,(Bp. 1959, Eurőpa KcinyvkiadÓ. 9. o. Illyés Gyula fordítása.)

474&

A XIX' század republikánus francia torténészei szívesen elhittek min-den rosszat a forradalom elotti FranciaországróI. A pozitivista Taine akozépkori élet nehézségeinek a felidézésével prÓbálta megmagyarázni ajus primae noctis e|fogadását: ,,Az llandő hábor skodás ez idejében csakegyféle uralom hasznavehcto, s ez az ellenséggel szemben álIő haderó; ilyena h béri uralom.., A sziikség lassanként mintegy hallgatag szerzódést hozlétre a var katonai fóniike, és a nyílt f ldek régi gyarmatosai ki)z tt, melyutőbb tiszteletben tartolt szok ssá váIik... Az szolgái és jobbágyai lesz-nek; barhová menjenck, ilsil van ket visszaterelni, s atyáről fi ra az tisz letett cselédei, akikat arru hasznalhat, amire akarja,,, >Megnem ijletni,télen melegbundávul bÍrni, az volt a tizedik században sok emberre nézvea legnagyobb boldogstigK ||tlildia Slendhal; hozz tehetjak, hogy a nórenézve ezenkív l mtg uz, Lru nam volt kitéve annak, hogy csapatonkénterószaktlt kijvcsscnck cl rajltl; s ha az emberek őllapottit ez idóben kisséjobban szcm gyre vasszijk, nagértiiik, hogy szívesen fogadták el a s lyosjobbágyi viszonyt, rrlcg a jrrs 1rrinrae noctisÍ is; mert ami máskiilijnbennaponként .|bnycgcttt' volnu kct, ntég r<lsszabb lett volna',, (A jelenkoriFrancziaország alakilá.sa. l.]ls(i kiltct. I}p. l88l, M. Tud' AkadémiaKtinyvkiatl<i. h i vat a Ia. 20 _22' <t..'ltlldy l,ászlt,l fordítása. )

Századunkbatr lcrtrri.sz,ctcscn a filmek terjesztették el a legszélesebbk<ir<ikben az cls(i éjsz,aka jtlgának legendáját. Me[ Gibson oscar-díjasA rettenthetctlcn (Bruvchearl, |995) címrí filmjében elcíbb I' Edwardangol király enrlegeti el.t a régi kiváltságot, majd egy fcildesrír él is vele'

Bármi|yen nreggy z<ínek ttínhetnek is a régebbi torténészek magya-rázatai és a ki.ilonbtiztj mrívekben lejátszÓdÓ jelenetek, az angol, németés francia tcirténészek már a XIX. században megállapították, hogysemmi bizonyítéka sincs a jus primae noctis létezésének. Alain Boureaufrancia tcirténész azt hangsrilyozta egyik k<inyvében (Le Droit de cuissage.Lafabrication d,un mythe, XIIIe-XIXe siécle' Paris,1995, Albin Michel),hogy az efféle jog élesen szemben állna a kozépkori mentalitás két fósajátosságáva|. Az egyik a nemesek és kozrendtíek kozti őriási társadalmiszakadék, amely elfogadhatatlanná teszi a két csoport k<izti efféle, rituá-lis szexuális kapcsolat lehetóségének torvényesítését. A másik pedig a

rr i sztizesség iránti mély tisztelet, amelyet az egyház minden eszktizzeltcrjeszteni prÓbált. Az alacsony sorbol származo ntík kiszolgáltatottsá-

6Án mindez természetesen nem sokat változtatott, sziizességtik házasságlré|ktili elvételét azonban kizárőlag normaszegésnek tekinthették, nemva|amely torvényes jog érvényesítésének.

Az els<í éjszaka joga legendájának két forrása lehet' Az egyik egy <ísiesktiv<íi szokás, mely szerint a vólegény pénzt vagy italt osztogat a falu|egényei kcirében, mintegy engesztelésként, hogy elvett t<íltik egy leán1t,akivel ók is cisszeházasodhattakvolna. Más kozépkori falvakban aháza-sulandÓ felek a foldesrirnak fizettek némi osszeget, ha a lány olyan sze-mé|yhez ment hozzá, aki más uradalomhoz taÍtozott. De ezze| nemvalamilyen szexuális veszteségért kárPÓtolták a foldesurat, hanem azelvesztett munkaercíért.

u. HődítÓ Vi|mos őta megszá!|ő hadsereg nem ért elsikert Angliában

Az an gol torténetírás e gyik ko zkedvelt legend ája hangzott így- és ha csak II. Fi'ilop királyNagy Armadájára (1588),I. NapÓleon Bou-logne-ban felállított táborára vagy Hitler megszállási terveinek a kudar-cára gondolunk, akkor rigy ttínhet, hogy a címben megfogalmazott á|-|itás igaz. Az angol torténelem alaposabb áttekintése után azonbankétségeink támadhatnak.

Lancaster Henriket II. Richárd kirá|y számíizte, s hercegségét is elko-bozta. Henrik Franciaországba meneki.ilt, majd 1399 jríliusában vissza.tért három hajÓval, és háromszáz.egynéhány híve élén partra szállt. Hathéten beltil Anglia ura lett, és IV. Henrik néven királlyá koronázták.

1460-ban Richárd, York hercege ÍrországbÓl, fia, Edward pedig Calais-ből érkezve szállt partra egy-egy hadsereggel' A parlament elismerteRichárdot VI. Henrik király ortikosének' A wakefieldi csatában ugyanelesett, de fiának IV. Edward néven sikertilt megszereznie a trÓnt.

4A 49

1485 augusztusában - amint azt Shakespeare egyik leghíresebb drá-májábÓl is tudhatjuk - a Franciaországből érkezö Richmond earlje,Tudor Henrik szállt partra Pembrokeshire-ben' A bosworthi csatában(amelyben kétségbeesett ellenfele állítÓIag a királyságát kínálta fel egylÓért) sikeriilt legyoznie III. Richárdot, és VII. Henrik néven megalapí-totta a Tudor-dinasztiát.

1688 novemberében, hét lord meghívására, III. Vilmos, Oránia her-cege szállt partra egy l 5 ezer fcis hadsereg élén Torbay kikotójében.Eredetileg csak azza| a szándékkal hívták meg, hogy rábeszélje apősát,II' Jakab királyt politikiijárrak megváltoztatására. Csakhogy egyre tob-ben csatlakoztakhot,t,il, jakalr idegei pedig felmondták a szolgálatot, ésFranciaországba szrikrit|. |tl,r.e| |ehet<ívé tette, hogy Vilmos hadseregeélén bevonu|jon l,<lncltlrrba. A parlanrent erre kimondta, hogy a trÓnmegi.iresedett, s l6t|9 clejd.n társuralkodokká nyilvánította III. Vilmostés feleségét' Miirii it. [zt a íilrc|trlattlt nevezték el ,,dicscíséges forrada-lomnak'l

Természetesen joval ttibb partraszállás vont maga után katasztrofálisvereséget, mint sikert. A szélhámos Lanrbert Simnelt l487-ben Írország-ban ismerték el York-párti cisszeeskiivok lV. Edward fiának és Angliakirályának' Innen indultak Anglia meghÓdítására, de a stoke-i csatábanvereséget szenvedtek VII' Henrik katonáitől. Simnelnek a király meg.bocsátott, s kuktaként, majd solymászként alkalmazta. A flandriai PerkinWarbeck hasonlÓ igényekkel lépett fel, s még eurőpai támogatást istudott biztosítani. Háromszor száIlt partra Angliában, amigL497 -ben|enem tartÓztatták' Vele már szigorribb volt VII. Henrik, és kivégeztette.A késóbbi II. Károly kirá|y az angol forradalom idején SkÓciáből prőbáltavisszafoglalni Angliát 1650-ben, de meneki.ilni kényszeri.ilt, s még tízévet kellett várnia a visszatérésre. Torvénytelen fia, Monmouth hercege1685-ben szállt partra, hogy megdontse nagybátyja, II. |akab kormány-zatát' Sedgemoore-nál |egyózték, elfogták és lenyakazták. Kudarccalvégzodtek II. }akab fiának és unokájának (az ,,ÖregTrÓnkovetelcíneli' ésaz ,,Ifiű Trőnkovetelónek') skÓciai partraszállásai is 1715-ben, illetve1745-ben.

Vagyis rígy mődosíthatjuk a címben megfogalmazott állítást, hogyAngliában egyetlen megszállÓ hadsereg sem érhetett el sikert - ha nem

számíthatott az ango| társadalom v ezetó csop ortj ainak támogatására.

18. Nagy Lajos korában három tenger mostaMagyarország partjait

Ezt a hiedelmet Petrífi olyan gyonycirtí szavakkal fogalmaztameg Á hazárőI címií versében, hogy szinte nincs szívtink megcáfolni:

Oh nagy volt hajdan a magyar,Nagy volt hatalma, birtoka;Magyar tenger vizében h nyt elÉjszak, kelet s dél hullőcsillaga.

Nagy Lajos magyar király (uralk.1342-1382) valőban hatalmas biro-

dalmat épített ki néhány évre Kelet.EurÓpában. 1370-ben megorokolte

Lengyelország koronáját, a balkáni uralkodÓk, a bosnyák, szerb, vidini

bolgár, havasalfoldi és moldvai fejedelmek pedig valamennyien elismer-

ték a fennhatÓságát. Csakhogy attÓl, mert egy magyar király egy másik

államnak is uralkodÓja lett, vagy annak uralkodőját vazallusává tette, az

illet<í állam még nem vált Magyarországgá, s tengere sem vált ''magyartengerrd'. Ilyen alapon azt is állíthatnánk, hogy Zsigmond király korá-

ban, akit német- rÓma i császár r á koronáztak ( 1 43 3 ), az Észa|<l'-, a B alti -

és a Ligur-tenger is Magyarországpartjait mosta.Lengyelország nem tartozott a magyar korona alá, a két országnak

csak a királya volt ktiz<is. Ráadásul elég kézbe venni bármelyik torté-

nelmi atlaszt, hogy megállapítsuk: Nagy Lajos korában Lengyelország-nak nem volt tengere, mert a Német Lovagrend állama e|zárta a Balti-

tengert<íl. A lengyelek csak a kovetkezcí században foglalták el a

tengerpartot. S t, ahogy Csukovits Enikcj megállapította: ,,Á Moldva

s*

kt

#1

feletti laza magyar fennhatőság sem terjedt a Fekete-tengerig' A MagyarKrálysághatárát csupán az Adriai.tenger >mosta< _ Nagy Lajost és orszá-gát azonban a máig emlegetett három tenger nélk l is számon tartották ako nt in en s m e gh at ár o z ő p olitikai t é ny e z o i kij z t t,,, (Az Anj ouk b ir o dalm a.1301_1387. Bp.2009, Kossuth KiadÓ.69. o.)

19. Dugovics Titusz iinfelá|doző hóstettet hajtottvégre Nándorfehérvár védelmében

Szinte valamennyi szakkon1ruben, népszerrísító kotetben éstankonyvben megtaláljuk a híres torténetet: Nándorfehérvár 1456-osostroma idején a védcjk egyike, Dugovics Titusz birokra kelt egy torok-kel, aki ki akarta tíil'ni l,:.\sz|qát a vár egyik tornyára, s mivel nem bírtvele' tll irgáva| riinttltta (it a rrré|ysé'glre. Wagner Sándor meg is orcikítettea je|enetet egy ltt59-bcrr kÓsz,ítctt Í-cstnlényén.

A |evéltárosok és t rti.nészck lttilr régtita hangot adtak a torténettelkapcsolatos kétségeiknek, amelyeket Iegutobb Sz,cjcs Tibor foglalt <isszeaHadttjrténeti K zleményekben. (2009. 1. szám. 3_32. o.) Elószor is arrahívja fel a figyelmi'inket, hogy efféle hcjstettet csak két XY. századi szerzijemlített meg három alkalommal. Az elso szerzí azitá|iai Antonio Bon-fini, aki Mátyás király megbizásábo|Iátotthozzá Magyar tijrténet címíimuvéhez, harminc éwel Nándorfehérvár ostroma után. Nála olvasha-tunk a magyar vitézro|, aki magával rántotta a halálba a zász|ot kitríznikésztiló t rokot. Majd megemlít egy másik magyar vitézt is, aki hasonlőh<ístettet hajtott végre|ajcavárának l464-es torok ostroma idején. Eztaz utÓbbit, a jajcai esemén1t idézte fel Lengyelországban elkészítettemlékirataiban a szerb szátmazásu Michalovié Konstantin is, aki nemismerhette Bonfini mrívét. Csakhogy egyik szerz(5 sem nevezi meg amagyar vitézt, mindketten egy nér,telen katonárÓl írnak.

A torténetírÓknak megtetszett a hósies gesztus. Elscíként a cseh |ohan-nes Dubravius említette meg 1552.ben megjelent kcinyvében, csakhogy

{| cseh nemzetiségiínek nyilvánította a névtelen host. A XVI_XVII. szá-

zadi német krÓnikások tóIe vették át a torténetet, s aki Bonfinit is ismerte'

rnár megállapíthatta, hogy a katona egyesek szerint cseh, mások szerint

ntagyar volt. A XVI., XVII. és XVIII. századi magyar írÓk és t rténészek

kozi'il azonban senki sem említi meg a nándorfehérvári hcístettet. Pétzeli

)Ózsef volt az e|so, aki t788-ban megjelent Haszonnal mulattatő mesék

címií kcitetében kozzétette a torténteket, amelyeket o még |ajca ostro-

mához kapcsolt. Hatvany Pál helyezte át a helyszínt Nándorfehérvárral796-os k<in1ruében, s ezután a romantika és a nacionalizmus rij nemze-

dékének korében egyre gyakrabban idézték fel a híres hóstettet. Kisfa-

ludy Sándor és Vorosmarty Mihály azonban még mindig egy néltelen

vitézt emlegetett.A Dugovics Titusz nevet elószcir Dobrentei Gábor írÓ tette kozzé a

Tudományos Gyujtemény 1824-es évfolyamában. Vas vármegye egyik

esktidtje, a Nemesdtimolkon éló Dugovics Imre ugyanis átadott neki

három dokumentumot. Az elscí egy Mátyás királytÓl származo,l459-es

adománylevél másolata volt, a második egy 1588-bő| származo levéI, a

harmadik pedig Bercsényi MiklÓs 1705-os menlevele. Mindhárom irat

aztigazo|ta,hogy tí annak a Dugovics Titusznak a|eszármazottja, aki a

nándorfehérvári ostrom idején magával rántotta azász|os torokot. Ezek

után a szépirodalmi és torténeti feldolgozások jÓvoltáből a hazafias

onfeláldozás megtestesít<íjének a neve rohamos gyorsasággal elterjedt,

és a tcirténet hitelességét egészen a XX. század végéig csak rendkíviil

kevesen vitatták'Csakhogy a Mátyás királynak tulajdonított oklevél, melynek csak

Kresznerics Ferenc sági plébános által készített átiratát ismerjiik, mindenjel szerint hamis. Szócs Tibor felhívja a figyelmet arra, hogy szovege

pontosan k<iveti egy valÓban korabeli, és ugyanerre a napra (1459.jrínius

22-re) datált oklevél szovegét. Az eredeti oklevélben Sitkei Bertalannak

adományoz a király egy birtokot, amelynek a neve nem ismert, a Kresz-

nerics-féle átiraton pedig a Pozsony vármegyei Tejfalu szerepel, amely

állítőlag a Khutalfalvi-Darus családé volt, s most Mátyás a falut a Dugo-

vics családnak adományozza. hXY. század második felében azonban

ruk

egészen más családok versengtek az említett faluért, Khutalfalvi-Daru-soknak és Dugovicsoknak viszont nyomuk sincs Pozsony vármegyeekkori birtokosai kozott. Teifalu csak a XVIII. századbankertilt ezutob-biak birtokába.

A második bizonyíték, az l588-as \eyé| azt állítja a Dugovics családrÓl,hogy nemesi származásuak, lrolott a famíIiát csak I. Lipőt nemesítette meg167 -ben' A harmadi k biz,onyítéknak, Bercsényi említett menleveléneksincs meg az eredeti pélclrinya' s meglehettisen furcsa, hogy rigy emlegetikbenne Dugovics híres sérrek hrístettét, mintha ez kozismert lett volna -holott évszázadokclrr át scnki scm kapcsolta ossze a család nevét a nán-dorfehérvári ostronrnral. l{áacliisu| a Dugovics család tagjainak csak egy18l6-os perlren sil<crtiIt lriz,rlItyítartitrk, hogy valÓban nemesek, e perbenviszont nenr ent|ítették rncg állÍttr|agtls (isi.ik htístettét' És vajon miért nememlítették nrcg, ha cgys7,cr cz, a t<irti'nclnri esemény - szerinttik - olyany-nyira ktizismcrl vtlh, htlgy nrár |}ercsényi is tudott rÓla?

Hogy a llevez,elcs lr(|stcttrc vitltil.lan sor kertilt Nándorfehérvár éslv agy lqca ost rrl ttl it tt it |, ava gy csir k cgy Irl áshon nan szár maző t rténetetelevenítettck |L'l a krrinikástlk, czt cgycl re nem lehet eld<inteni. Annyiazonban bizollytlsttak lritsz,ik,'htlg,y az ismeretlen vitézt csak 1820 kortilkeresztelték el |)trgtlvics'I'itrrsz ttévre: egy vitatott nemességti család <íráhivatkozva p rtibá | t a lrr cgsz i l ii rcl i tan i tck i ntélyét.

20. A déliharangszÓ a nándorfehérvári gyózelememlékét hirdeti

A Borgiák rossz hírtí családjábÓl származó III. Calixtus pápa(1378-1458) rovid uralkodása (1455-1458) idején egészen kiválő egy-házfonek bizonyult. A franciák azért emlékeznek rá jo szivvel mert órendelte e| az ígazságtalanul kivégzett }eanne dArc perének feltilvizsgá-latát, a magyarok pedigazért, mert mindent megtett az oszmán Biro-dalom elleni harcok támogatására' Megválasztása után esktit tett, hogy

addig nem nyugszik, amíg a torokoket ki nem kergeti EurÓpábÓl. Ebbentalán az a tény is szerepet játszott, hogy AragÓniábÓl érkezett a pápaitrÓnra, aholcísi hagyományai voltak a mohamedánok elleni ktizdelem-nek.

Ő hozta létre a pápai flottát, amely 1455-ben még csak 25 gályábó|'állott, pár év mrilva azonban képessé vált egyes égei-tengeri szigetekelfoglalására. Az oszmánok elleni ktizdelem érdekében ktilonleges adotvetett ki egész Eurőpa valamennyi egyházijavadalmára. ,,Mikor ez akísérlet csekély eredményt hozott, írja Barta Gábor, f láIdozta az egyházkincseinek jő részét. Nemesfem étkészletek, drága ékszerek változtak átgurulő pénzzé, még a pőpai k nyvtár díszes főliánsairőI is leszedték azez stvereteket, A rossz nyelvek mindjárt meg is vődolták a pőpát, hogymindezt saját családja (a Borgiak) gazdagítása érdekében teszi, de ez ttalnem yolt igazuk.,, (Barta Gábor: Nándorfehérv r 1456. Bp. 1985, MÓraFerenc Konyvkiadő . 21 2' o,) | 45 5 ó szétólr rendkívtili kovetekkel szÓlítottafel a keresztény fejedelmeket, hogy |456tavaszán vegyék fel a keresztetés vonuljanak hadba. III. Frigyes, az utolső német-rÓmai császár, akitmég Rőmában koronáztak meg, nem tagadhatta meg ezt a kérést, és 1455oktÓberében felvette a keresztet, de hadba mégsem vonult. A t<ibbi eurÓ-pai fejedelem még erre a gesztusra sem volt képes. .t

A hazánkba érkezo fuan Carvajal bíboros viszont pénzt hozottHunyadi }ános számára, majd fe|tíizte a keresztet az immár egy éveMagyarországon tevékenykedcí ferences hitszonok, Giovanni da Capist-rano mellére, s felszÓlította, hogy ne a huszitákat ostorozza,hanem moz-gősítsa a tcimegeket a t<irok ellen. Ha a fejedelmek részéróI nem is érke-zett segítség, a pápai bulla hatására a nép korébcíl ezrek ragadtak fegyvert.

1456 nyaránlll. Calixtus pápa irtnak indította ostiábÓl aprőcska flot-táját, majd jrínius 29-én kiadta Cum his superioribus anniskezdetií bul-láját, amelyet Mainzban maga Gutenberg nyomtatott ki. Ebben ktil<in-leges btínbocsánatot ígért mindazoknak, akik imáikkal segítik a

kereszteseke t. ,,És hogy minden nép, fajra és nemre valő kiiltjnbség nélkiil,ezeknek az imáknak és b csuknak részese legyen, megparancsoljuk és

elrendelj k, hogy az Összes yárosok, ter letek és helyek minden egyes temp-

s4 5S

lomában a Nona és Vesperas kijzijtt, tudniillik a Vesperasra valő harango-zás elótt, de azt legalabb egy féIőraval megeltizii id pontban, egy vagy tt)bbmessze hangző haranggal, hogy jől hallhatők legyenek, minden egyes napháromszor harangozzanak, ahogy este az Angyali dvijzletre harangozniszokas, és akkor ki-ki az Ur imádságát, azAz a Miatyánkot és az Angyali

dvÖzletet, vagyis az Üdvijz légy Mária, malaszttal teljes-t háromszorktjteles elmondani; azoknuk, akik csak egyszer,40 napi, akik pedighárom-szor elmondják térden állva, kegyesen az LJrban 100 napi b csut engedé-lyez nk.,, (Erósítsd teslvércidcl! Magyar vonatkozasu pápai zenetek 1456-bőI és 1956-bőI, Rpl,2(X)6, Sz,erlt István Társulat' 88-89. o.)

A pápa tehát hiir<lrrlsz<rri lrarangozást rendelt el - a harangozÓkviszont rigy kiinrryítetti'k rrrcg saját munkájukat, hogy rovid sziineteketiktattak az egys,t,eri ltarangtlzitsbtl. A nona nevtí harangozásra délután 3Órakor, a vesperas trcv rc pccl ig 6 tirakor kertilt sot tehát kezdetben nemis délben kellett hirrangozlri, hatrctrt e két dé|utáni idrípont kcizott. Vajonmikor tev d tt itt a harangcrzás délre? Az, L457 -es brixeni zsinat márarrol hozott rerrdelkezést, mi|yerr imákat kell mondani a déIi harang-szora. (Ugyanott, l9. o.) Érszegi Géza pedig arra hívta fel a figyelmetegyik cikkében, hogy VI. Sándor pápa változtatott véglegesen III. Cal-lixtus rendeletein 150l -ben, elrendelve, hogy a harangszÓ délben szőlal-jon meg' (Histőr ia,2007 ' I . sz.2I, o,)

Vagyis a harangok egyáltalán nem a nándorfehérvári diadal emlékéthirdetik, ahogy ez oly sok konyvben olvashatÓ, mivel a bullát csaknemegy hőnappal a julius 22-i gy(5zelem el<ítt tették kozzé. Magyarországraazonban csak a gyoze|em után érkezett meg, s ezért él a harangozásmindmáig agyöze|em emlékeként a koztudatban. Calixtus pápa augusz-tus 6-án szerzett tudomást a Nándorfehérváron torténtekról , s ezért ezta napot, azIJr szineváltozásának napját Hunyadi diadalának emlékéreaz egész kereszténység kotelez<í tinnepévé nyilvánította.

21. Lucrezia Borgia rom|ott méregkeveró volt

A romantikus legendák szerint a szépséges Lucrezia Borgiának( 1480- 1519) rengeteg szeretcíje volt, akik kozi'il tcibbet is megmérgezett.Állítőlag egy iireges gyuriíb<íl tinttitte a mérget az áldozatainak felkínáltitalokba. Valőszíntíleg Victor Hugo 1833-ban írott drámájának és Gae-tano Donizetti ebb<íl készített operájának koszonhetcj, hogy e szépasz-szony neve napjainkra szinte a méregkeverónó szinonimájáváváltozott.

Azaragoniai Borja.család akkor tett szert nagyobb hatalomra, amikorAlfonso de Borját, Valencia ptispokévé (1429), bíborossá (1444), majdIII' Calixtus néven pápává választották (1455-1458)' Rokonai ezutánolaszosan írták le a neviiket, ,,Borgia'' formában. A pápa jovedelmezcí

állásokat biztosított számukra, s egyik unokaoccsét, RodrigÓt I456-banbíborossá nevezte ki. Rodrigo alaposan meggazdagodott, s olybtíkeztíentámogatta a m vészeket, mint egy reneszánsz fejedelem.YannozzaCat-tanei nevií szeret<íjétól sztiletett tcirvénytelen gyermekeit, Cesarét, Gio-vannit, Gioffrét és Lucreziát késobb tcirvényesítette. Igen gondos apa volt:Cesarét bíborossá és Valencia érsekévé nevezte ki' hogy egyszer apjanyomdokaiba léphessen, Giovanni Gandía hercege lett, Gioffrét pedigbeházasította a nápolyi királyi családba.

A szépséges Lucrezia Borgia a Vatikánban nevelkedett, rokona, egyorsini hercegno irányításával, aki egy zárdában taníttatta. Komoly klasz.szikus mtíveltségre tett szert, de apjának és bátyjának csak azon járt azesze, hogy lehetne minél elóny<isebbe n férjhez adni. Már tizenegy évesenegyvalenciai nemes, don Cherubino de Centelles menyasszonyává nyil-vánították, majd pár hÓnap mrílva inkább Aversa grof ának fiához akar-tákhozzáadni,I492-ben apját VI. Sándor néven pápává választották, akiezután egyre eltíkelcíbb házasságokat tervezett leánya számára. Tizen-három éves korában, 1493-ban osszeházasította Lucreziát a huszonhatéves Giovanni Sforzával, Pesaro urával, MilánÓ hercegének unokacics-csével. Lucrezia azonban nem szerette aférjét, tobbsz<jr is megcsalta ot,és állítÓlag igen szabados életmÓdot folytatott RÓmában Giulia Farnese(,,a Szép Giulia''), apja szeretcíje társaságában. A pápának nem volt már

5&

tŐ'

bt

sziiksége a Sforzák sz<ivetségére, fia, Cesare Borgia pedig rigy dontott,

hogy inkább világi fejedelem akar lenni, ezért vezeto szerepet játszott

hríga rij házasságának e|(ikészítésében.Lucreziaelso férje attol tartott, hogy sőgora, Cesare végezni akarvele,

ezért 1497-ben elmenekiilt RdlmábÓl. (Egyesek szerint a felesége figyel-

meztette a veszélyre.) (]itlvattni Borgiát valaki meggyilkolta' s a rossz

nyelvek szerint a fivérc, ( ]csare volt a btíncis. Savonarola éppen ekkoriban

kovetelte Firenzében a piipa cltiz,ését és a romlottság felszámolását, ezért

VI. Sándor Úrgy vetctt vcgct a botránynak, hogy rábeszélte Lucrezia fér-jét, nyilvánítsa ilrrptltctlstrck trlilgát, s ezze| a házasságot felbonthatták.Lucreziajő hírét aztltrlratl rrriir sikeriilt tcinkretenni, els<í ferje ugyanis

azt terjesz,tettc r<ila, lrrlgy lrcnlcsak a bátyjával létesített szexuális kap-

csolatot, hancrtr az apjírvaI is. ,,A pápa kurvája!'' - kiáItották utána néha

a rÓmai utcitktltt. l)ctlig ktl|rlstrlrllalt élt, s apja egy spanyol nemes' Pedro

Caldert'ln kiizvctíti'sd'vcl i.rirttkcz,ctI vele. CsakhogyLucrezia beleszere-tett ebbe a Íiatalcrtrllcrllc, s ltalttarosatl tcherbe esett tóle. A felháborodottfivér, Cesarc l}<lrgia l49tt Ic.tlrrrár,1ábalr saját keztíIeg sz rta le CalderÓnta pápai trt,llr li 'pcs(lj(.tt. l,tlcrcziir gycrrttckét, Giovanni Borgiát elóbb

bátyja, majcl apja lii ivli rlyilvárrítrrtták, rrrajcl I,ucreziát 1498 jriliusában

hozzáadták Arag<irriai A|íilttz|r<lz, l}isceglie hercegéhez, a nápolyi király

torvénytelen íi á htlz,.Lucrezia megszcrcltc kctlvcs Ós rniivcll rrrásodik férjét, s két évig bol-

dogan élt az oldaliirr. Mi.g cgy gycrIncktik is sziiletett, Rodrigo. Cesareés a pápa azonbaIl nráris trj házassiigtlt tervezett Lucrezia számára.

Cesare Borgia egyrészt nrcggyíi|ti|te stigtlrii l, rnásrészt a francia király-

lyal szeretett vo|na sz,(ivctséget kotni' aki a nápolyi királyi család ellen-fele volt. Igy aztán Aragttniai Alfonzot l500. augusztus 18.án megfojtva

találták me1 az ágyában. Lucrezia ossze volt torve férje halála miatt.

Apja elott kijelentette, hogy nem fog jraházasodni, mert férjeit ,,tildozia balsors'l 150l végén mégis rij házasságot kellett kcitnie, ezutta| az

E stei - házb Ó ] szár mazo A|f onzza|, Fe rrara h e rcegének fi ával.Ferrarában Lucrezia uj éIetet kezdett, erkolcsosen viselkedett, festo-

ket, szobrászokat, mtívészeket támogatott, s tekintélyes humanistákat

hívott meg udvarába. Férje Ferrara, Modena és Reggio hercege, valamintRovigo grÓf a lett (1505_34). Lucrezia mindenben támogatta ót, ott álltaz oldalán, amikor 1506-ban fel kellett számolnia fivéreinek osszeeskti-vését, s 1509-ben is, a Velence ellen viselt hábor ja idején. Alfonz távol-léte idején Lucrezia képviselte a hatalom folytonosságát, ó elnokolt atanács tilésein, s ó tárgyalt a nagyhatalmak koveteivel. Személyesenellenórizte szeretett Ferrarájának ercídítési munkálatait, és díszszemlé-ken lelkesítette a katonákat, akik oszintén tisztelték ot. Harmincas évei.ben a vallásossága is elmélytilt, zárdákat,kÓrházakat látogatott, bókezríentámogatta a szerzeteseket, s naponta tobbszor is visszavonult imádkoznimagánkápolnájába. Halála eltítt két nappal levélben kérte X. LeÓ pápátőlbrínei megbocsátását, és amikor nyolcadik gyermeke nehéz megszi'ilésemiatt végleg lehun1ta a szemét, egész Ferrara mélységesen meggyászoltatít' Egyik fia, II' Ercole Ferrara hercege lett, másik fia, II' Hippolit pedigMilánő érseke és bíboros.

Semmi bizonyíték rá, hogy bárkinek is ártott volna rovid élete során.A kortil<itte kavargÓ intrikák és gyilkosságok apja és bátyja, Cesare Bor-gia nevéhez fíízodtek. Rokonai afféle sakkfigurának tekintették politikaijátszmáikban - de amint sikertilt megszabadulnia toliik, méltoságteljes,nagylelkií, kulturált és jÓtékony fejedelemasszonnyá vált.

22. A moháGsi vereségért a magyar nemesség a feIe|ós

Az |526-os mohácsi vereség miatti felelosség keresése szinte acsata után megindult, s egészen aXX. századig tartott. Ahogy SzakályFerenc megállapította: ,,Nem mondhatjuk azt, hogy tijrténetírásunk csij-ki)ny sen mindegyre eltakarta szemét a m lt bíinei lőtt n. E biinijk osto.rozása a kijzel egykor ttjrténészekt l kezdve áItalanos, régi hagyományat ijr t éne tír ő inkn ak.,, (A m oh á c si c s at a. Bp. I97 5, Akadémiai KiadÓ' 43. o. )

A régebbi torténetírÓk a nemesség,,széthazásáva|,,, pártviszályaival,az cisszefogás hiányával indokolták a vereséget. Csakhogy II. Szulejmán

58

E

59

szultán legalább 60 o00 reguláris katonával indult Magyarország elfog-

lalására, s a teljes sereg elérhette a 150 000 fót is. ,,Mit tudott Magyar-

ország ezzel az eróvel szembeszegezni? _ tette fel a kérdést Szakály Ferenc

idézett mtívében. _,,H o gy an t u dott alkalmazko dni e kiiv etelmény ekhez?

A v lasz: féIig-meddig, de nem elégséges mértékben ahhoz, hogy e k zde-

lembenkilátásailehessenek,,, (a9. o.) Mátyás királyhatalma csÍrcspontján,

l487-ben Bécsirjhelyer.l ,,20 ()()0lovas és 8000 gyalogosf l tt tartott szem-

lét, ami, hozzászamítva u rnegszállő helyórségek létszámat, korabeli mér-

cével tekintélyes seregnck számít, de ezt a nagyságot csak ritkán érhette eI.,,(Pálosfalvi Tamás: A Ilunyudiak kora. 1437_1490. Bp. 2009. Kossuth

Kiadő. 67. o') Az, trsz,tttiitt trjr|er tehát olyan nagy volt, hogy Mátyás

zsoldoshadseregét is ktirrrrycn c|stiptirhette volna, ha ez a hadsereg t léli

létrehozoját. Maga a nlagy.lr nemesség ez ido tájt már egyre kevesebbet

foglalkozott a katclrtásk<lc|ássll, de ezért aligha ítélhetjtik el. Ismét Sza-

káIy Ferencet icléz,crrl: ,,Ncrn uz , si< erények hirtelen, végzetszer meg-

romlasa okozta el|brtlulltst1l u harcrukész éIetmődtől, hanem a gazdasági-

társadalmi .fcjlodés mozgása lcllc t\l érzékatlenné a harcias és fogékonnya békés életJ.ornn ir nl.,,( I*lézett rrríi, 6tt. <l.)

A XX. száz,atllran az, a lcgenda is elterjedt, mely szerint a mohácsi

vereségre az,ért kcrii|t s()r, rnert a D zsa-féle parasztháborri miatt meg.

rettent nemesség' nen] merte felfegyverezni a parasztságot. Csakhogy a

jobbágy sohasenr vcit ,,olyan szilárd b stya a magyar honvédelem rend-

szerében, amilyennek korai marxista tijrténetírásunk _ természetesen visz-

szahatásként a korabbi, az elnyomott osztályok szerepét semmibe yev

felfugásra _ romantikus színekben látta,,, (Ugyanott, 70. o.) Az oszmán

hadsereg el|eni kiizdelemhez nem alkalmi katonákra, tapasztalatlan nép-

felkelokre lett vo|na sztikség, hanem ugyanolyan gyakorlott, edzett, a

hadi mesterségben jártas, hivatásos katonákra, mint amilyenek II. Szu-

lejmán mogtitt meneteltek.Talán a ki.ilfÖldi uralkodÓkat kell feleltíssé tenni.ink, mert nem ktildtek

se gítsé get Magyarországnak? A XVI. század hadto rténet e azt bizonyítj a,

hogy ebben a korban szinte lehetetlen volt nagyobb távolságra eljuttatni

egy jelent<ísebb méretrí hadsereget anélki.il, hogy azt az élelmezési vagy

cgészségiigyiproblémákfelór<iltékvolna. Ráadásul a rryttglrti Il.rt.rIttt,tlicgymás elleni háborriikkal voltak elfoglalva, Kozép-F)urri1riilllrrr 1rt.t|i1iegyelóre nem sikeriilt létrehozni olyan ercís államszcivctsi.gc|, irrrrc|y lrsiker reményében szembeszállhatott vo|na az oszmánokka l'

Vagyis el kell fogadnunk Kulcsár Péter megállapítását: ,,Áz rtl.rlrlt,sorsaf I tt _ tigy látszik _ idebentr l befolyásolhatatlan erok diittliittil.Mindenekelótt az ellenséges tuleró, ahazánkhozképest bízvást t:lcttti t, sttpásnak minósíthető oszmőn agressziÓ. Ha valakire rászakad a ldvittll,aligha érdemes firtatni, egészséges volt-e az áldozat, vagy betegcsktd ,edzett volt-e, vagy csenevész, igyekezett-e két kézzelfeltartÓztatni a giiru'teget, vagy gyáván meglapult, Lényegében az is mindegy, mivelfoglalk<lzottaz utolső percekben. Ez az oka annak, hogy t rténetírősunk nem szívesett

foglalkozik a Jagellőkkorával.,, (A Jagellő-kor. Bp. 1981, Gondolat. 233. o.)

23. Az rijkori rabszolga-kereskedelemaz eurőpaiak bÍine

AfrikábÓl elószor elefántcsontot' vasat és aranyat vittek ki akereskedok, majd az aranykészletek csokkenésével a XVII. század koze-pétóI a rabszolgákváltak a legjovedelmez<íbb ,,árucikkdi Az elhurcoltakszámáről ktil<inbozcí becslések sziilettek. Afrikai torténészek szerint, akik(érthetcí mődon) hajlamosak a legmagasabb számokat elfogadni, 1500és 1890 kozott 15 milliő embert szállítottak át a rabszolgahajók azAtlanti-őceánon, 4 milliőt hurcoltak el észak felé, a Szaharán át, és 3milliÓt kelet felé, azIndiai-oceánon és a Vorcis-tengeren kereszttil. Sze-rinttik tehát az jkorban cisszesen mintegy 22 milrlio á|dozata volt arabszolga-kereskedelemnek. Más kutatÓk ezeket a becsléseket t lzottak-nak tekintik. Szerintiik a XY. századtol a XIX. századigFekete-AfrikábÓlkortilbeltil 10- l1 milliÓ afrikait adtak el rabszolgának az Atlanti-Óceánontrílra. Ezek 38o/o-a portugál gyarmatokra (vagyis fóleg Brazíliába),22o/o - uk az ango| gyarmatokra (vagyis Ío|eg a mai E gyestilt Áll amokba ),

6ű

tÜ'

ot

16-16%-uk a spanyol és francia gyarmatokra, 57o-uk a holland gyarma-

tokra,2o/o-uk pedig Eur pába és az Atlanti-Óceán szigeteire keriilt. Ha

mindehhez hozzáadju'k a Szaharán kereszttil északra hurcoltak számát(mintegy kétmillio), valalrrint az indiai-Óceáni és voros-tengeri

rabszolga-kereskedelerrt iilcltlzataiét (tobb mint egymilliÓ), akkor a vég-

osszeg valamivel meghalirdja a l4 milliÓt. A legtobb szakérto eztazada-

tot fogadja el.A torténészek vélerrli'rryc ir rabszolga-kereskedelem kovetkezmé-

nyeivel kapcsolatbatl is rrlcgrlsz,|ik. Az afrikaiak (értheto elfogultsággal)

hajlamosak t lharrgsÍrlyo,tlli it,t, crnberkereskedelem jelentcíségét, s oly-

kor megfeledkeznck r.ti|l, lrtlgy a ralrszolgaságot szinte valamennyi nép

torténetében rrrcglaIiiIIlirtjtrk. Azt állítják, hogy az eurÓpai rabszolga-

kereskeclo|r r-ncgállíl<lttli|i a rr('1rcsscg rlovekedését Afrikában, megaka-

dályoztril< a gaz,c|asii1i |i'jl(it|i.scl, llclttlzott árucikkeikkel visszavetették a

helyi ipart, s l.irgg(isi'grc l<iirhrlziilttii l< a l<ontinens társadalmait. Ez valÓ-

színtíleg tírlziis: a XIX. s,li lnd c|(itt az, aí'rikai társadalmak még a saját

tjukat jtirták, s rrcrrt íirli itltck It'I tllyan Byorsan, mint Amerika osi tár-

sadalnrai.Egycs t(irti'rr('szc|< szcrittl it r.ll l lsz,rllg,ítk rrlrrrrkája tette lehet<ívé az

atlanti kercskct|c|cttt i's az ilrari íilrratla|ortt kibontakozását, tehát

agyanaz a íblyarrrat, ittltt:ly irz e ttrtipai cs arllerikai kapitalizmus gyóze|-

méhez vezetc((, A|l.ikill larl rrrcgsziIiírclítcltta a prekapitalista termelési

formákat. Az ctrrri1lai i 's antcrikai kapitalizmus kibontakozását azonban

számos ténycl,ii t,gy llcs ltatásárlak tulajdoníthatjuk, melyek kozi| az

afrikai rabszol ga - l<c rcskcclel em (bár nem lebecstilendrí) távolről sem

tekintheto a legítltlttlsabl.lrrak. S arrÓl sem feledkezhetiink meg, hogy az

áIdozatok száItriira kétségteleni.il rendkíviili szenvedést (s egy résziik

számár a azolr tr a| i pu sztul ást) j elento rabszolga-kereskedelem egyszerre(ha nem is egyenl nrértékben) gazdagította meg a kereskedésben résztvev<í Europát, tengeren ttili gyarmatait, valamint azarab államokat és az

afrikai királyságokat is, amelyek áruba bocsátották ellenfeleiket vagy

alattvalőikat. A rabszolga-kereskedelmet tehát aligha tekinthetjtik kizá-

ró|ag az europaiak brínének. (Már csak azért sem, mert a rabszolgaság

rrz eurőpaiak megérkezése elott már ismert volt az afrikai királyságok'llan.) Kezdetben ugyan az eurőpaiak maguk vadásztak a rabszolgákra,rt XVIII. századra azonban ezeket már a helyi uralkodÓktől szereztékbe.Az emberkereskedelem a XVIII. század második felében érte el csrícs-pontját, amikor évente mintegy 87 000 fót szállítottak el. A fekete-afrikait|emográfiai novekedés azonban minden jel szerint pőtolta a népesség-veszteséget, a lakosság sehol sem indult fogyásnak. F.zva|osziníi|egazrrtlanti kereskedelem mellékhatásának koszonhetó: Afrikában ugyaniselterjedt a kcinnyen termelheto és nagy tápértékrí kukorica, maniőka,ananász, foldimogyorÓ és édesburgonya (batáta).

Ha az eurÓpaiak felelcjsségét nem is vitathatjuk a rabszolga-kereske.delem kialakításában, arrÓl sem feledkezhettink meg, hogy a XVIII.századvégétól már vezetó szerepet vállaltak az ellene fol1tatott ktizde-lemben. A XIx. század folyamán a brit haditengerészet az emberkeres-kedelem ttibb kozpontját is megsemmisítette az afrikai partvidéken.

24. Nostradamus megjősolta a tiirténelem nagyfordulatait

Nostradamus igazi reneszánsz szellem vo|t, m velt humanistaés sokoldalri tudÓs: orvos' botanikus, csil|agász, nrtífordítő és k<iltcí egyszemélyben. Méltő kortársa Michelangel nak, Rabelais-nek, Luthernek,Morusnak, Erasmusnak és Kálvinnak. Az cj prÓféciái is a XVI. század,az ríj vallási eszmék, a kitágulÓ világ, a megsokasodott háborrík száza-dának nyugtalanságát ti'ikrtizik, akárcsak Michelangelo freskÓi, Rabe-|ais és Erasmus szatírái vagy Morus utÓpiája.

Eredeti neve Michel de Nostredame volt, a Nostradamus név enneklatin változata. 1 503' december 14-én sztiletett Dél-Franciaországban,Saint.Rémy városban, mÓdos kereskedok és orvosok leszármazottjaként.ZsidÓ eredetií családja ekkor már tobb mint 50 éve áttért a katolikushitre, s ó is élete végéig htí maradt a rÓmai katolikus egyházhoz. Dédapja,

wÁ &&

|ean de Rémy tanította meg ot a latin nyelv, a grammatika és a csillagá-szat alapjaira.

1521 -ben a montpellier-i egyetemen megkezdte orvosi tanulmányait,s három év m lva, a bakkalaureátusi fokozat megszerzése után hosszrivándorritra kelt a mágus Ós boszorkánymester hírében állÓ Mainzi Ulriktársaságában. E német orvossaI Nyugat-Franciaországot b ejárva 1y gy-novényeket gytíjtott, a I l< i rrr ist ákkal, orvosokkal és asztrolőgusokkalismerkedett meg, R<lrt|cattx -baIr pedig pestisbetegeket is gyÓgyított.1529-benvisszatért irz cgyctctrrrc' Három év mrílva letette a doktori címelnyeréséhez sztikségcs viz,sgiil<at, s megkapta a díszes sapkát, azaranyo-zott <jvet és a cltlI<trlri pccsi'tct.

Ezután a |<rlr Icgrtltgytlll l l l ltltarlikusa, az Agenban élcí |ules CésarScaglier tiirsasiigíball tii lt.)tt cl ni'lrtiny évet győgyszereket készíwe,klasszikustl|<itl <llvasgatva ('s l<crt('szl<cclve. l534-ben állítÓlag a pestis-járvánnyal is tl|yatt sil<t'rt'st:tl sz,ii||lak szetnbe, hogy a hálás polgárokvállai|<ra crlrclt('l<. s Úrgy vitli.l< v(.gig a viir<rs<lt] a két orvost. ValÓszíntílegcsak cgy illílttcrtz-ajiit.vlittyra |<criilhctctt s<lr, hiszen a pestissel alighabirkozlrattaI< vtllrra rrrcg. Az, | 5.]t,| barl l(it(;rt, immár valődi pestisugyanis vi.gz,ctt Ntlstratlittlttrs c|s(í l.clcségével és két gyermekével.A refornt1tciír ('s ir vlrlIiisi visz,iilyk<ldás tcrjcdésével pedig a humanistákegyre gyaIr(rsalll lrtak t(irrtck a vakbrrzgti katolikusok szemében. Nostra-damust vaIaki lc.ljc|crrtcttc a toulouse-i inkvizíciÓ elcitt szentségtorómegjegyzésck rrliatt, rrrire cí l539-ben szedte a sátorfáját, s oszvérhátonnekiindult a nagyvilrignak.

Az immiír lt<lsszt'i szakállt viselo, napégette arcri orvos hat éven keresz-tiil vándorolt Spanyo|ors zágban, Itáliában és Franciaországban. GyÓgy-szereket, szépít szereket készített' az írjsziiltittekj vójét pedig horoszkÓpsegítségével j(lsolta meg. Az asztrolÓgiát ekkoriban az orvostudománynélkiilozhetetlen részének tekintették, mert írgyvélekedtek, hogy a világ-mindenségben misztikus kapcsolat ftízi egymáshoz a csillagokat, az é|óés élettelen természetet, valamint az emberi testet. A novények gyógyitohatást gyakorolhat nak az emberre, logikusnak ttínik hát, hogy a csillagokheIyzete is szoros kapcsolatban á|I az egészséggel. Igy aztán a test gyÓ-

gyítása során nemcsak a gyÓgyftivek hatását vették figyelembe, hanemazt is megvizsgálták, melyik csillagkép gyakorol rá kedvezótlen hatást'Nostradamus ragaszkodott ehhez az Ókori eredetií elképzeléshez, és nemhallgatott kortársára, Vesaliusra, a modern orvostudomány megalapítÓ-jára, aki az égbolt helyett az emberi test anatÓmiájánaktanulmányozá-sára cisztokélte kollégáit.

L545-t I Nostradamus két éven át harcolt Marseilles-ben a pestissel.A várost járva pestismaszkot viselt, melynek madárcscírszerii részébengyÓgyszerek csokkentették a btízt, hat, olajjal átitatott inget hordott, hogyb<írén át se ferttízodhessen meg' és fejtól lábig beburkolta magát. Ijeszti5látványt nyrijthatott, segítókészségét viszont olyannyira nagyra becsriltékkortársai, hogy meghívták Aix-en-Provence-ba és Lyonba, amikor apestis itt is megjelent. GyÓgyszerei aligha lehettek hatásosak, de k<iztu-dott, hogy aki nagyon hisz egy gyógyszer hatékonyságában, meggyÓ-gyulhat tóle, aki pedig meghal, az nem panaszkodik'

1547 -ben végleg letelepedett Salon-de-Provence-ban. Elvette egykereskedó gazdag ozv egy ét, kétemeletes házb an élt, az emeleten asztro -lÓgiai megfigyelcíállomást létesített, a pincében laboratőriumot, ésgyÓgyszereket árult. Forgalmazott kozmetikumokat is: illatszereket, fog-krémet, haj- és szakállfestéket, szappant és arckrémeket' Legtobb készít-ménye mege|ózó jellegií volt, a test tisztaságát szolgálta. Orvosi tevé-kenysége mellett pedig lefordított egy III-N. századbo| származo,btív<istanításokat ismertetó konyvet orus Apollo fls de osiris... (ApollőnHÓrusz, ozirisz fia...) címmel. olyan híres lett, hogy még TirolbÓl iskapott felkérést horoszkÓp készítésére. 1550-t l 15 éven kereszttil adtaki almanachjait, amelyek naptárt és jÓslásokat tartalmaztak a kovetkezríévre. Ezekbcíl csak részletek maradtak fenn, és a tárgyilagos olvasÓ kény-telen belátni, hogy egyetlen jÓslata sem valÓsult meg' 1550-re példáulazt jÓsolta, hogy ,,Az égitestek nagy vérontást jeleznek Eurőpa két szélén,nyugaton és keleten, k zépen pedig a félelem fog uralkodni'', A valláshá-borrik és a tcirokkel vívott háborrík korában ez kcinnyen elképzelhettívolt, ebben az évben azonban se Angliában, se Magyarországon nemkertilt sor nagyobb harcokra.

w3/í}&

Csak idóskorában látott hozzá a mindmáig idézett Centuriők megírá-sához. Aszáznégysoros versikébol állő ciklust nevezte centuriának (vagyisszázadnak), amelyekbtíl éIete végéig csaknem ezretkészített el. Ezeketszándékosan homályos stílusban fogalmazta meg, hogy csak a tudősok ésbeavatottak érthessék meg a rejtett btilcsességet, a késóbbi kiadások sajtÓ-hibái pedig tovább fokoztiik a homályt. Nincs ebben semmi kiiloncis, kor-társai kciztil igen sokalt írtak prriféciákat, és Luthernek is voltak látomásai(amint az kciztudott, tirrtatart ját vágta az cít megkísértcí tirdoghoz).343 verset tartalmaz(l clsii centuriáit l555-ben adta ki királyi engedéllyelLyonban, a kovetkez,ii évlrc:n a krltetet már rijra is nyomták Avignonban,1558-ban pedigar' Úrj kiac|lis rrriir 300 rij centuriát tartalmazott'

Nagy sikerc rliatt ít.ltékcrry krlrtársai azonnal megtámadták, fcíleg aprotestánsok. l(tl|vilr Mo n s l rc di usnek (Hamisság Szornyetegének)nevezte, Gu i I I a rr rn e I ra rcl Molsl r u d o mu snak ( Szornydamusnak), s mind-ketten azt haltg<lztattiik' |rrlgy az, asz,t ro| gia ellentétes a keresztény hittelés vallással. A fcirrcrrrcsscg ős az r'rdvar aztrnban támogatta t, MediciKata|in anyakiraí|yné híviisiira l556.balr Párizsba és Blois-ba utazott,ahol bíborosok és a királyság l(ítisztvisel(íi gondoskodtak kényelméról.Medici Katalinr-ral ktizolte, hbgy nrind a hét, életben maradt gyermekérekirályi jovo váa és ezért gazdagjutalonrban részestilt. JÓslata nem váltbe. Igaz, hogy Ferenc, Károly és Henrik egymást váltották FranciaországtrÓnján, Erzsébet spanyol királyné, Margit pedig navarrai, majd franciakirályné lett, Claude-ot viszont csak Lotaringia hercege vette feleségÍil,Hercule Frangois pedig semmilyen uralkodÓi rangot sem kapott'

1559-ben Medici Katalin férje, II. Henrik király egy lovagi tornánhalálos balesetet szenvedett: ellenfele |ándzsájának szilánkja a szemébefrirÓdott. Az utÓkor ezt az eseményt tekinti Nostradamus els<í ,,bevált''jÓslatának, mert I. centuriája 35 versében a kcivetkezcít írta:

Le lyon jeune le vieux surmonteraEn champ bellique par singulier duelleDans cage dbr les yeux lui creveraDeux classes une puis mourir mort cruelle.

("Ifiu oroszlőn legy zi az reget harcmezőn, k lijnijs viadalban' Arany-katrecben szurja ki szemét, két Jlotta kijz l az egyik kegyetlen halált hal.,,)

A kortársak azonban egyáltalán nem érezték gy' hogy Nostradamusbármit is megjÓsolt volna: soha senki nem nevezte oroszlánnak a franciakirályt' aki egyáltalán nem volt cireg, és a ,,két flotta'' is értelmezhetet-|ennek ttínt. ValÓszíntíleg az angol királyrÓI' VIII. Henrikrol lehet itt szÓ'(\ az ifi ,,brit oroszlán ] aki az oreg Morus Tamást a Tower ,,aranyketre-cébé, zárva fosztotta meg a szabad világ látásátÓl. A két flotta pedig a kétegyház, a katolikus és az anglikán ktizdelmét je|zi, az egyházakat ugyanisgyakran nevezték képletesen hajőnak, flottának. Éves almanachjábanpedig a jÓslatok kozott Nostradamus szőt sem ejtett a francia király halá-lárÓl.

Itt jutottunk el a kérdés lényegéhez. Nostradamus az almanachokbanjÓsolt, a centuriákban azonban nem: ezekben a bek<ivetkezett eseménye.ket értelmezte a b lcs, a látnok, a moralista néztípontjáből. A prőfétanem a jovót jÓsolja meg, hanem a jelent értelmezi. Nostradamus rígy tett,mint az ótestamentum prÓfétái, akik az isteni iizenetet olvasták ki a mármegtortént (!) eseményekból. ''Á centuriák tehát egy olyan mult krőni-k j t jelentik, amelyet Nostradamus az események igaz tan jaként meg-ismert,, _ írta Louis Schlosser francia tcirténész (La Vie de Nostradamus.Paris, l985, Pierre Belfond. 227, o,). A napjainkban olyannyira rejtélyes-nek tiínó utalások a korabeli eseményekre, a reformáciÓ harcaira, vala-mint a Habsburg és Valois uralkodÓk háborríira vonatkoznak. Lássunknéhány négysorost!

Du lac Leman les sermons facheront,Des cours seront reduicts par des semaines,Puis mois, puis ans, puis tous défailliront,Les Magistrats damneront leurs loix vaines.

(,,A Léman-tőnál a prédikáciők bosszuságot okoznak majd, a napokhetekké, hőnapokká, évekké váInak, mire megj n az esze mindenkinek, saz el lj rők átkozni fogják hi t rvényeiket.,,)

&& &3

A harmadik sor végén lévó igét tigy szokták értelmezni, hogy,,min-den cisszeom|iK,, az egész verset pedig a Népsztivetségre vonatko ztatják,valahogy így: ,,A Genfi-tÓnál addig tart a fecsegés, amíg ki nem tcir amásodik világháborri.'' ValÓszíntíbb, hogy a hithií katolikus Nostrada-mus KáIvinnak és más svájci ktivetóinek prédikáciőit ostorozza, s aztreméli, a svájciaknak megjtin az esztik, és visszatérnek a katolikus hitre.Lássunk egy másik példát:

De Ia cité marine et tributaireLa teste raze prendra Ia satrapieChasser sordide qui puis sera contrairePar quatorze ans tiendra Ia tyrranie.

(,,A f ggii viszonyba ker lt tengeri vdrosban a borotv lt fej.íi ragadjamagához a satrapa rangjdt, Eli)zi a tisztátalanokat, akik ellenfelei lesznek,s tizennégy évig tart zsarnoksága,,)

E verset gy szokták értelmezni, hogy a francia fiiggésbe kertiló kor-zikai városbÓl, AjacciÓbÓl érkezó kopasz NapÓleon e|íiziakorrupt kor-mányzatot, s tizennégy éven lt uralkodik Franciaország felett. (Sajnos1799 és l8 14 ktizcitt tizencit év telt el, Napőleon pedig csak idósebb korá-ban kopaszodott meg, mint oly sokan mások...) Valőszíniíbb, hogy azészak-afrika i kalőzv ezérról, a valÓban nf rott fejií BarbarossárÓl, másnevén Haireddínr<íl van itt sző. A tengerparti város pedig vagy Tunisz,amelyet 1534-ben elfoglalt, vagy Toulon, ahol flottája eltolthette 1543_44telét, I. Ferenc francia király szovetségeseként, az V Károly császár ellenihábor ban.

De ki ismeri már a mi korunkban ezeket az eseményeket? Ki ismeri

Pontosan a francia nyelvnek azt arégivá|tozatát, amelyen Nostradamusírt? Ki ismeri fel az elsó kiadások sajtÓhibáit? A mai,,Nostradamus-szak-értók' elég szabadon bánnak a sz<iveggel, gyakran nem is francia, hanemmás nyelvból fordítják le a verseket, s el is hagynak egy-ew sort, ha aznem egyeztethetó <issze az általuk megtalálni kívrínt jelentéssel. Így aztiínlehetóvé váltak a legktilonb<jzóbb értelmezések, és némi fantáziával brírki

c!átszadozhat a szovegekkel. Az utőbb idézettnégysorost például gyis

értelmezhetjiik, hogy Ma gyarotszágra vonatkozik a tengerész (Horthy)

uralma alá kertilt város (Budapest) hamarosan fiiggésbe kertil (a Szovjet-uniÓtÓl), a kopasz (Rákosi) lesz a satrapa (Sztáliné), és eliízi ellenfeleit.Az utolsÓ sorban emlegetett ,,zsarnokság'' pedig nyilván Illyes Gyulaktizismert versére utal.. ,,Hol zsarnokság yan, ott zsarnokság van.,.,,

Természetesen minden efféle értelmezés csak játék' és semmi k<izeNostradamushoz, aki az Ótestamentumi prőfétríkhoz hasonlőan arra

figyelmezteti kortársait, hogy ha továbbra is az erkiilcstelenség, az osto-

baság, a hiriság és a hatalomvágyhatározza meg élettiket, akkor rijabbháborrik robbannak ki, rijabb <ildoklésre és szenvedésre keriil sor. Aki

hozá hasonlÓan pusztulást, halált és szerencsétlenségeket jÓsol, az saj-nos számíthat rá, hogy még jő ideig látnoknak fogjrík tekinteni.

Az utőkor számtalan legendát terjesztett rőla: állítÓlag megjÓsolta egyttáliai paprÓt' hogy pápa lesz belóle, elóre megmondta, milyen lesz a

termés, Medici Katalinnak megidézte egy 45 naPos (!) szertartás kere-

tében Azrael angyalt stb. stb. Mindebból csak annyi igaz, hogy az aszt-

rolÓgiát kedveló anyakirályné 1 564-ben fi ával, IX. Károly királlyal egyiitt

országjárásasorán meglátogatta Nostradamust, akit a király orvosává éstanácsosává nevezett ki. E címeknek és a vele járÓ jutalmaknak k<iszon-

hetóen az oregorvos végrendeletében tobb ezer aranyat oszthatott szét

családtagjai k<iztitt. 1566-ban halt meg' a Szent Ferenc-kolostor templo-mában temették el. Felesége által elkészíttetett sírfelirata már olyan szín-

ben ttinteti fel ót, amilyenben az utÓkor szeretné |átni: ,,ltt nyugszanak

az igen jeles Michel Nostradamus csontjai, az egyetlené, aki valamennyihalandő kijz l méltőnakbizonyult arra, hogy csaknem isteni tolln segítsé-gével, a csillagok j r sa szerint megírhatta az egeszvilágelj vendó esemé-nyeinek tijrténetét. 62 évet, 6 hőnapot és 17 napot élt. Salonban halt meg

az 1566-ik évben. Ne zavarja meg az utőkor nyugalmát! Házasfele, a

saloni Anne Ponsard igaz dvősséget kíván házastárs nak.,,

69

25. A reformáciÓ társadalmi kÜzdelem vo|t vatlásikiintiisben

Ezt a címben megfogalmazott marxista tételt néhányEngels-idézet felhasználásával a kovetkezó mÓdon foglalták cissze arendszerváltás el<ítti, reprezentatív torténelmi szintézisben: a reformáciÓ,,olyan fejlettebb gazdasági talajről és szociális strukturábőI sarjadt.'.,amelyet nemcsak a feud lis társadalom alapvet oszt lyai kijzijtti ellenté-tek kiélez dése, hanem a kijltjnbijz polgári erók és feudális oszt lyokki)zti bonyolult ellentmondások, sot, a tókés kizsákmányolásből eredóosztályharc elsó kitiirése i is jallameztek. S mindezek a társadalmi fesz lt-ségek a radikális cgyházi ra.|ilrm ktivetelésében, a rőmai egyházzal valőszakításban csomtisodluk iisszc. Igy vált a reformáciő és a parasztháborunemcsak a k zépkori osztályharcok és eretnekmozgalmakutődává ésfoly-tatőj áv á, hanem a polg rság Jb udalizmusellenes,hadmíjveleteinekn nyi-tányava, >a burzs<ltizia első sztÍtnulilrradalmávő<.,'(Magyarorszőgt rté-nete. 1526_lÓált5. |}p. l9tt5, Akaclénriai Kiaddr. 50-51. o.)

Ma már a legt<ilrll t(irténe(sit nem társadalmi konfliktusnak, hanem avallási meguju|ás rtr<lzgirIllrálrak tekinti a reformáciÓt. A xVI. századbanaz eurÓpai társac|alnrat, anrelyet idáig a pápa szimbolikus vezetó szerePeés a kozos latin nyelv kultura egyesített, mély vallási nézeteltérésekos2tották meg. Ami eddig oly természetesnek ttínt, a mise szertartása ésapápafennhatosága, az, mostanto| fogva sokak szemében visszata szitóvávált. Hosszas viták és feg1rueres ktizdelmek után ktilonboz<í keresztényegyházakj<ittek létre. A reformáciÓ eredetének megértéséhez meg kellismerkednti nk azl'a|, aminek véget vetett a kozépkori keresztény vallásié|et sajátosságaival.

Ahogy André Vauchez, a francia akadémia tagja megfo galmazta egyinterjriban: a k<izépkori kereszténység nem dogma vagy hiedelem kér-dése volt, hanem hovatartozásé, (I}Histoire,2o06.január, 50. o.) A dog-mákhoz, szent sztivegekhez csak a klerikusok, az egyházi rend tagjaijuthattak hozzá, akik tudtak latinul - az emberek tobbsége egyszeriíenmeg lett keresztelve, s ettól kezdve az egyházhoz tartozott' Az el<íbbiek

hite nyíltan kifejezheto volt, tudták, hogy mit és miért hisznek - az utÓb-biaké magátÓl értetcídó, ok abban hittek, amir<íl megmondták nekik,hogy hinnitik kell benne. Minden az egyház k<izvetítésével ttirtént, a jőkereszténynek csak engedelmeskednie kellett, felesleges volt végiggon-dolnia a hit problémáit. A tobbség számára a vallás nem hit és dogmakérdése volt, hanem bizonyos gyakorlati eljárásoké, rítusoké, gesztusoké'A jÓ keresztény megtett bizonyos mozdulatokat (keresztet vetett, letér-delt stb.), elmondott bizonyos szcivegeket (imádkozott)' felkeresett bizo-nyos helyeket (zarándokolt), az év bizonyos napjain elment a misére, sez tokéletesen elegendó volt ahhoz, hogy reménykedhessen iidvozi.ilé-sében. Agazdagabbak azt is megtehették, hogy mindezt másokkal haj-tatjrík végre: kolostorokat alapíthattak, ahol a szerzetesek imádkoztakérttik és családjukért' Még a zarándoklatot is ki lehetett váltani pénzen,egy - egy bricsrícédula megvásárlásával.

Talán éppen a keresztény egyház sikerei miatt vált egyre tobb hív<í sze-mében elé gtelenné az effé|e vallás gyakorlat, amely a ktils<ísé gekre helyeztea hangs lyt. A IV. Iateráni zsinat ( 12 15) koteleztívé tette, hogy a hívók leg.alább évente egyszer gyÓnjanak és áldozzanak. Idáig a laikusok csak ritkánáldoztak, mert ha ezt btínos állapotban, tisztátalanul teszik, orok kárhozatvárt rájuk. Mostantől áldozniuk kellett, ehhez viszont sztikséges volt a gyÓ-nás és a feloldozás, ami arra kényszerítette a keresztényeket, hogy tobbetfoglalkozzanak morális és vallási élettikkel. A XIII. századtol a papság kul-trirájának a színvonala is emelkedni kezdett, s az j Szerzetesrendek ismindent elkovettek a hívók vallási érzelmeinek elmélyítéséért. A vallásinteriorizálődni kezdett, a ktils<ídleges gesztusok helyett egyre fontosabbáviílt a tanítás helyes értelmezése, a hit titkaiban valÓ elmélyedés,az ószinteérzelem és hit. A hívcík egyre tobbet szerettek volna megtudni megváltő-jukÓl, }ézus KrisztusrÓl, és annak édesanyjárÓl, MáriárÓl' A xIV. századvégén megjelent a devotio moderna (modern áhítat) elnevezésií, laikusvallási mozgalom, amely már a mindennapi élet megszentelésére helyeztea hangs lyt. A keresztények immár felháborodtak azon, hogy az istenikegyelmet meg lehet vásárolni, hogy kolcscinos szolgáltatások nyrijtásávádegradrílják azt, és a hívók tomegei nem ismerkedhetnek meg anyanyel-

i

1r i

{I

fl

7A 71

vtikon a Szentírással. A reformáciÓ nem volt más, mint egy rijabb lépés avallás interiorizá|ódásának, belstívé válásának ritján. Mégpedig egy olyanEurÓpában, amely a XY, századvégétól rohamosan átalakult.

Bármilyen gyakran is emlegették a reformáciÓ elcítti katolikus egyházvisszaéléseit, az igazság az,hogy aXY. században az alsÓ papság sokkaleredményesebb és színvonalasabb lelkipásztori munkát végzett, mint akorábbi századokban. A papság kÍitikáját elószilr magrín az egy|tázonbeliil fogalmazták meg azok az egyházi személyiségek, akik maguk issztiltségesnek tartottak bizonyos reformokat. Nem a katolikus egyházvált tehát romlottá, korrupttá, hanem inkább azt mondhatjuk, hogy nemtudta olyan titemben megreformálni onmagát, hogy igazodhasson azeurÓpai változásokhoz. Mert ezek a változások ugyancsak felgyorsultak.

AXY. század végén és a XVI. elején ertís dinasztikus ríllamok szi|ár-dultak meg egy-egy fejedelem koriil. Az eurÓpaiak már nemcsak a helyihatalmasságokhoz és a távoli pápához valÓ kotcídéssel határozták megmagukat, hanem a megeróscidó világi uralkodÓk alattvalÓiként.Egyret<ibb királyságban vetették fel, hogy ha az egyházra sziikség is van, azmár nehezen igazolhatő, hoqy az egyházijovedelem egy részét Rőmábakell ktildeni ki.iltinb<izó i'irtiggyel. A fejedelmek és a városi tanácsok egyregyakrabban emlegették, hogy a saját határaikon beltil egyenrangtiak apápával, mert ók gyakorolják a legfelsóbb hatalmat. A világi hatalomfokozatosan erósodott, s gyakran megnyirbálta az egyház hatalrhát.

Felerós<idott az iszlrámtől valő rettegés: Kelet-Eurőpába mélyenbenyomult az oszmán Birodalom, a dél.eurőpai parMdékekról pedigegyes becslések szerint az észak-afrikai kalőzok 1530 és 1640 kozott egy-milliÓ keresztényt hurcoltak el. Itáliában megindultak a Valois-k és aHabsburgok háborrii, s a pápa hamarosan arra kényszeriilt, hogy spiri-tuális feladatait elhanyagolva a francia, a spanyol király vagy anémet-rÓmai császár sz<ivetségét keresse. Ráadásul olyan személyiségek is akad.tak a pápák kozott, mint VI. Sríndor (1492-1503), aki a legtobb figyelmetfattyrigyermekeire fordította. Amikor pedig a sztiletések és halrálozásokvéletlenjei kovetkeztében az egyik Habsburg meg<irok<ilte fél Eurőpát,végképp felborult a hatalmi egyensrily, s egyre sokasodtak a háborrik.

l. Ferenc francia király és V. Károly császát kozott nem kevesebb, mint

négy háborrira kerti{t sor ( 1 52 1 -2 6, 1528 _29, 1 536-38, 15 42_ 44), ame -lyeket fiaik vívtak tovább. A gyakori hadáratok és az infláciő n<ivekedése

alaposan megnehezítette az alsÓbb rétegek életét.Ebben az idtíszakban két (Kínában már ftgotaismert) találmány for-

radalmasította a kulturális életet, s rendkívtil felgyorsította az eszmék ésinformáciÓk cseréjét. Az egyik a rongyokbÓl valő papírkészítés volt, e

téren EurÓpa már a XIV. század végén megelózte az isz|ám világot.

A másik a konyvnyomtatás, és aligha csodálkozhatunk azon, hogy az

clsó kinyomtatott konyv a legttibb országban a Biblia volt, vagy annak

részletei. Egyes torténészek szerint nem is a reformáciÓ idézte eló a Bib.

liák megsokasodását, hanem a Bibliák novekvó száma a reformáciőt.

Annyi bizonyos, hogy a reformáciÓ kiválÓ i.izleti alkalom volt a nyom-

dászok számára. A konyvnyomtatás elótt a tudÓs fó feladata a szovegek

másoIása volt, nem az elemzéstik. A kézíráson alapulÓ kult ra fó feladata

a tudás megórzése - a nyomtatott sokszorosításon alapulő kultríra

viszont képessé válhat a tudás terjesztésére.Ráadásul azok a személyek is megsokasodtak a XY. század végére,

akik feladatuknak tekintették a kultirra terjesztését: a humanisták. A koz-

hiedelemmel ellentétben nem valamiféle j ismeretek megszerzésére

tÖrekedtek, hanem a hagyományos tudás alaposabb elsajátítására. Diar-

mad MacCulloch oxfordi professzor szavaival; ,,Dlf,rva, de használhatő

ilefiníciőval élve a humanizmus annak a felismerése, hogy volt éIet a k zép-

kor elótt is. A humanistát pedig sz vegek kiadőjának is nevezhetj k,,, (The

Reformation. New York, London, 2003, Penguin. 78. o.) Egyre tribb világi

vagy egyházi értelmiségi tanulmiínyozta alaposan a latin, gorog vagy

héber sz<ivegeket, s egyre szívesebben osztották meg egymással tudomá-

nyos eredményeiket. A városok fejlódésének k<iszonhetóen pedig egyre

tÖbben rendelkeztek annyi szabad idóvel és miíveltséggel, hogy foglal-

kozhassanak az j eszméket terjesztó irományokkal.Ebben a felfordult, bizonytalanná válÓ világban a laikusok számáraa

vallás már inkább hit, mint rítusok kérdése volt, egyre tobben torekedtek

kiizvetlenebb, személyesebb kapcsolatra Istennel és a Szentírással, akár

73

az egYházkozvetítése nélkiil is. Uj meger<ísítést, tij bizonyítékokat kíván-tak arről, hogy számíthatnak az isteni gondviselésre. Amikor pedigRÓma elutasította ezeket a torekvéseket, a hívók felkésztiltek arra, hogyrij tanítások elfogadásával biztosítsák maguknak iidvoztilésiiket. Széleskor<ikben terjedt e| az a meggyi3zödés, hogy a keresztény vallás nem leheta kolcsonos szolgáltatások vallása, amelyben bizonyos gesztusok és tet-tek fejében a hívcínek megadatik az iJrdvozijr\és. Ahogy Leszek Kola-kowski oly szellemesen nlegfoga|mazta egy kcinyve címében: Isten nemadÓsunk semmivel. I,uther egy egész korszak bizonytalanságát és a kár-hozattől valÓ rettegését fcjcz,tc ki, amikor megfogalmazta,hogy az embersemmit sem tehet sajírt iiclviizii|ése érdekében. Az egyház sem kozvetít-het Isten és a hívii kilz(itl, hisz,en l,uther szerint az mindcissze egy gÉ-lekezet, ame|ybcn nrcgha||galják |ézus Krisztus evangéliumát, s testvé-riesen magukh<lz vcszik az, ítrvacstlrát. Ebból kovetkezik a hit általimegigazulás t art í(lisa, arrlc|y kiiz,iis valamennyi protestánsnál.

26. vl||. Henrik vilamennyi fe|eségét |enyakaztatta

Ez a lcgcrrda még Mark Twain Huckleberry Finn cimii regé-nÉben is o|vas|ratti: ,,Hej,Iáttad volna az i)regNyolcadik Henriket, mikorvirága teljében v<llt, Az volt csak a mákvirág! Mindennap másikfeleségetvett magának, mtlsnap reggel pedig lenyisszantotta a fejét' És ezt olyanunottan csinálta, mintha k vét kért volna,,, (Bp. 1964, MÓra FerencKonyvkiadÓ. I52. o. Koroknay István fordítása.) Az l960-as évek végénKoncz Zsuzsának is volt egy slágereVIII. Henrikfelesége voltam címmel,amelyben így énekelt: ,,Henrik, jaj, rendes fi volt, arről nem tehet, /Csudamőd szerette ii a fejetlenséget. / Epp ezért, hogyha megunta egyik b'nejét, / AzonmÓd levágatta csinos kis fejét., ',,

A legenda azonban t loz: VIII. Henrik (I49I_I547), Anglia és Íror-szágkirálya (l509-t l) egyáltalán nem vágatta le valamennyi feleségefejét, ,,csak'' minden harmadikét , ami az ó esetében két nyakazást jelent.

A nagyravágyÓ uralkodő fejében megfordult mind a francia, mind anémet-rőmai császári trőn megszerzésének a gondolata, majd megprÓ-bált egyenrangri társként kozvetíteni I. Ferenc francia király és V. Károlycsászár konfliktusaiban. De igen gyorsan kidertilt, hogy királyságánakeroforrásai ehhez nem elegendóek, s eredménytelen kiilpolitikai vállal-kozásaival a csód szé|ére juttatta államát. EurÓpa tigyeibe tehát nemavatkozhatott be kénye-kedve szerint, saját királyságában viszont nemttírte, hogy bárki is kor|átozza ot'

Hosszír éveken át viszonylag boldogan élt vonző és népszertí felesé-gével, a jÓtékony és vallásos Aragőniai Katalinnal (1485-1536), Aragő-niai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella lányával. Ekkoriban Thomas Wolseyyorki érsek és bíb oro s irányította ko r mányzatát, I 526 -ban azonban Hen -rik szerelmes lett Anne Boleynbe (1501?-1536), egy diplomata mtívelt,éles nyelv , er<ís egyéniségíi|ányába. Ráadásul meggyozte magát, hogydinasztiája uralmának biztosításához feltétleniil fi rior<ikosre van sziik-sége, s ezt csak egy írj feleség szi.ilheti meg számára. (AragÓniai Katalin-tÓl sziiletett hat gyermeke koztil ugyanis csak Mária maradt életben.)Anne Boleyn mogé felsorakoztak Wolsey bíboros ellenfelei, éltikon aHoward.klánnal' Wolsey megprÓbálta érvényteleníttetni a király elsoházasságát, VII. Kelemen pápa azonban erre nem adott engedél1t, aval-lásos Katalin pedig nem egyezett bele a válásba. A király viszont foko-zatosan meggyözte onmagát arrÓl, hogy átok Sujtja, mert bátyja ozvegyétvette feleségi.il, s ezért nincs firi utÓda.

I529-re VIII. Henrik belátta, hogy a problémát csak radikális intéz-kedésekkel oldhatja meg. Elbocsátotta Wolseyt, ezután 1540-ig ThomasCromwell elsó miniszterrel és Thomas Cranmer canterburyi érsekkelkormányzott. Összehívta az ango|parlamentet, 1530-ban megtagadta apápa fennhatÓságát, s három év mrílva egy speciális egyházi torvényszékkimondta a válását. AragÓniai Katalint a király számíjzte az udvartől.Elsó felesége élete végéig mentegette egykori férjét: azt állította rÓla, hogynem is volt olyan rossz természetíí' ,,csak ez az Anna tette ilyen gonosz-szá.. ',, Szívbetegségben halt meg a Kimbolton-kastélyban.

74

L&

7S

VIII. Henrik pedig l 533-ban házasságot kotÖtt állapotos szerelmével,akit innentól a magyar hagyományok szerint Boleyn Annának nevezhe-ttink. Simon Schama amerikai torténész szerint ,,olyan sokat írtak m rBoleyn Anna életének tragikus szappanoper járől, hogy a >komoly t rté-netírás<< tigy véli, inkább s lyosabb és kevésbé személyes jellegu problémők-kal kell foglalkozni a, mer t cs ak ilyenek llhatnak a Rőm val valő szakításnagy fontossági fordulata m g tt. De ha eg)/szer az si egyház ttivolrőIsem llott a tijnk szélén, ha a protestantizmus még csak a gyermekkorátélte Angli ban, sha szerelmi megszállottsága elótt VilL Henrik semmilyenérdeklödést sem tan s{tott a reformáciő iránt, akkor nemcsak ésszeríjnek,hanem sz kségszeriinek is tijnhet elismerni, hogy Boleyn Anna volt a rend-kív li irányváltásnak mind az r gye, mind az oka.,, (A History of Britain.I. kot. London, 2000, BBC Books. 244. o.)

Á válás ktivetkeztében keriilt sor az angol reformáciőra: a király sza-kított RÓmával, a szup rem ácia ttirvényével az ango| egyházfej ének nyil-váníttatta magát (l534)' engedélyezte a Biblia angol nyelv kiadását( I 538)' feloszlatta a szerzetesrendeket ( I 536-40), birtokaikat pedig kisa-játította. Magánélete azonban nem lett boldogabb: Anna feltékeny ter-mészettí volt, 1533-bu. n"oi firit sztilt neki, hanem a késóbbi Erzsébetkirályn<ít, 1536-ban pedig korasziiléssel egy halott fi t hozott a világra.Az j királyné ráadásul népszer tlen volt, s amíg Katalin élt, a londoniaknéha Henrik után kiáltották ,Vissza a feleségedhez!'' A király hamarosanrij szeretót talált magának, Thomas Cromwell miniszter pedig szembe-fordult a Boleyn-családdal. Kémkedni kezdett Anna után, majd elhitettea királlyal, hogy második felesége kigrinyolta és megcsalta, sót, meg.prőbálta megmérgezni Máriát, Aragőniai Katalin lányát. A vádakbőlegyetlen sző sem volt igaz, a beismeró vallomásokat kínzással csikartákki. 1536-ban Annát árulás, csábítás ésvérferti5zés vádjával a lordok ttjr.vényszéke mégis halálra ítélte, és lenyakazták' Henrik királynak sikertiltmeggyóznie magát második felesége b ntisségéról - valÓszíniíl egazért,mert rij házasságra késztilt, s nem akart éveken át veszódni az elsó utánegy második exfeleséggel is. Ahogy Antonia Fraser irja: ,,A régi asszony-nak még holt ban is volt annyi ereje, hogy kiny ljon peterborough-i sír-

76

tdből, és leh zza magihoz a másikat, aki a helyére lépett:, (Vill' Henrikhat felesége. Bp.1997, Eurőpa. Mésziíros Klára fordítása.392, o.)

Cranmer érsek miír a kivégzés napján engedélyt adott a királynak egyt|abb házasságra, arra hivatkozva, hogy a második érvénytelen volt,hlgzen Henrikvalaha Boleyn Anna nóvérének a szeretóje volt. A kivég-t'ég után tizenegy nappal Henrik elvette feleségtil a szerény, erényes és

|Ózan }ane Seymourt (1509?-1537), aki a Howard-klán ellenfeleinekcraládjríhoz tartozott. Henrik zokogott <ir<imében, amikor harmadikfrlesége 1537-ben megsziilte neki a régÓta várt firioroktist, a késóbbi VI.Edwardot. Nyilván meg sem fordult a fejében, hogy aza négyéves kislány|csz az ó méltő utőda, aki félteswérének keresztelójén a keresztelóruhátbrtotta. Úgy érezte,véget ért azátok,és felesége akrír t<ibb fi t is szti{hetmég neki. Pár nap mrilva azonban a fiatal királyné gyermekágyi lázatkapott, és meghalt.

A király természetesen rijabb feleséget keresett magának. Egy fest-mény alapján megtetszett neki Dániai Krisztina, Milánő hercegénekilzenhat éves tizvegye, de ó állítőlag azt iizente Henriknek, hogy csakrkkor fogadná el házassági ajánlatát, ha két feje lenne. Thomas Cromwellprotestáns sztivetségeseket keresve rábeszélte a királyt, hogy vegye ellnkább Klevei Annát. Henrik megtekintette Holbein portréját, amelyeta német hercegnóról készített, majd beleegyezetta házasságba. Amikorazonban 1540 elején személyesen is megismerkedett leend<í feleségével,csak felháborodással emlegette a festtít: ,,Nahát! Kiben bízhat meg ezutánaz ember?'' Klevei Anna (1515_1557) ugyanis harminc<it éves, himló-helyes, nagydarab és nagy orr asszony volt, akit a király csak ,,flandriaikanca'' néven emlegetett. A házasságot ugyan megkototték, Henrikazon-ban semmi kedvet sem érzett az elhálásához, ésféIév elteltével békésenelvríltak. Anna két uradalmat kapott és évi 4000 font évjríradékot.

A sikertelen házasság Thomas Cromwell bukásához vezetett, mégebben az évben|efejezték. A király ezután a Howard Thomas, Norfolkhercege és Stephen Gardiner pi.ispok által iránfltott, konzervatívabbcsoportokra hallgatott. E kortikból keriilt ki <itodik felesége is: CatherineHoward (l52I_I542), Norfolk hercegének rendkívtil vonzÓ unokah ga.

A király még 1540 nyarán feleségiil vette. Azuj Katalin királyné azonbanrendkívtil ostobának bizonyult: Boleyn Annával ellentétben neki valő-ban voltak szeretcíi, mind házassága elótt, mind házassága utrín. Cranmerérsek, a Howardok ellenfele a király elé tárta felesége híítlenségénekbizonyítékait, mire az asszonyt 1542 e|ején szeretóivel (Thomas Culpe-perrel és Francis Derehammel) és egy udvarholgyével egyiitt kivégezték.Az egész udvar mélységesen sajnálta szegény Henrik királyt, akit ennyiszomor ság ért. ..

Az utolső, hatodik feleség Catherine Parr (1512-1548) volt, egykirá-Iyi tiszwiseló kétszeresen is megozvegytilt leánya. A miívelt, barátságosés okos asszony kezdetben rigy vélte, biztonságosabb lenne számára aszereto, mint a feleség szerepe' de aztán 1543-ban mégis hozzáment akirályhoz. Ügyesen bánt a férjével, kedves volt korábbi házasságaibőlszármazo gyermekeivel, Henrik távolléte idején kiválő régensnek bizo-nyult, és Erasmus írásainak a lefordítását szorgalmazta. Ő rijra a protes-táns csoportokhoz vonzÓdott, s ezért a katolikusokkal rokonszenvezoHowardok és Stephen Gardiner ptispok 1546-ban megprÓbálták meg-gyozni Henriket arrÓl, hogy felesége eretnek nézeteket vall. A királynéazonban remektil tudta kezélni a férjét, s meggyózte, hogy ha ellent ismondott neki, ezt csak azért tette, hogy ,,tanulhasson a kirríly b<ilcskioktatásábÓl...'' Henrik el volt ragadtatva, s mire a kancellár megérke-zett, hogy letartÓztassa a királynét, a diihodt uralkodÓ olyannyiralehordta ót, hogy a végén a kiriílynénak kellett megvédelmeznie ellen-feleit. Ezután már senki sem merte megtámadni VIII. Henrik utolsÓ - éslegokosabb - feleségét. Catherine Parr t lélte a királyt, majd osszeháza-sodott egy régi szerelmével.

Az pedig a torténelem irÓniájaként is értelmezhetó, hogy a nagy nehe-zen megszerzett fi <irtikos, VI. Edward otéves kormányzás utiín meghalt,s Angliában a VIII. Henrik által mindenképpen elkeriilni kívánt ,,nóura-lom ] I. Erzsébet kor mányzata szilárdította meg a belsó békét és az artgol-reformáciÓ eredményeit.

78

27. Medici Katalin veszedeImes méregkeveró vo|t

Ezt a legendát }acques-Auguste de Thou (1553- 1617) a|apoz-

ta meg latinul írott, s Londonban franciául is kiadott Histoire universelle(Egyetemes t<irténet, 1734) címii,16 kotetes miívében. Frangois Eudes

deMézéray (1610-1683) akadémikus már rigy mutatta be a Szent Ber-

talan-éji mészárlást is, mint Katalin politikai tevékenységének csírcs.pontját. A xlx. század romantikus ttirténészei is machiavellista szcirnye-

tegként és méregkeveró boszorkányként mutatták be az anyakirálynét,

aki ennek k<ivetkeztében ttibb XX. századi szépirodalmi miíben is így

Jelent meg - mint például Heinrich Mann IV Henrik címíí regénysoro-

zatában.Pedig Medici Katalin (eredeti nevén: Caterina Maria Romula di

Lorenzo dd Medici, 1519-1589) a XVI. század legnagyobb szabás

politikusai kozé tartozott. Huszontit éven át prőbált megbékíteni egy

polgárhábor k által pusztított királyságot, mindig a fanatizmus ellen

lépett fel, mindig békíteni prÓbált, s csak igen ritkán folyamodott az

erószakhoz.Már csecsemókorában elveszítette apját, any1át, s mivel ó volt Lorenzo

ll Magnificio, a leghíresebb és leghatalmasabb Medici dédunokája, kiiz-

vetlen, torvényes |eszfumazottja, a nemzetkozi politika játékszere lett.

VII. Kelemen pápa, aki Firenzét a saját fatty(rgyermeke számiíra kívánta

biztosítani, gy szabadult meg tóle, hogy hozzáadta I. Ferenc francia

király második fiához. Ferenc abban reménykedett, hogy VII. Kelemen

a házasság fejében elismeri majd jogait Itália egyes tartományaira.

A ravasz pápa mindent megígért, ami nem voltazové,Milánőt, UrbinÓt,

Parmát, és 1533-ban tinnepélyesen iisszeházasította a tizennégy éves

kislányt az ugyanennyi id<ís Henrikkel, majd egy év mrílva meghalt, és

még a 100 000 aranybÓl ríllÓ hozományt sem fizette ki.

Ferenc király idósebb fiának halála után Henrik trőnoriikosi rangra

emelkedett, s ekkor sokan rigy vélekedtek, hogy vissza kellene kiildenie

Itáliába ezt az e|önytelen ktilsejíí, hozomány nélki'ili hercegnót, aki még

Örtiktisoket sem tudott sziilni. T maga is felkínrílta, hogy kolostorba

79

vonul. I. Ferenc király azonban megszerette az intelligens és m velt lányt,aki tigyesen vadászott, jől táncolt, tudott latinul, gorogtil, ismerte a fizi-kát, a fdldraizot és a torténelmet. Nem kiildte el az udvartől, és a sorsugyancsak megjutalmazta nagylelkiíségéért: ez a csunyácska leány voltaz, a|<lpár évtized mrilva vezetó szerepet játszott apÓsa életmiívének, azerós és hatalmas Francia Királyságnak a meg(5rzésében'

A gyermekáldás végíil mégis megérkezett, Katalin tizenegy gyermeketsztilt férjének, II' Henriknek. Férje azonban nem ót szerette, hanem akor leghíresebb szépasszonyát, Diane de Poitiers-t, ót tinnepelték a fes-tók, szobrászok, színészek és k<iltók, s még a kastélyokkárpitjain is D ésH kezd<íbetiík díszelegtek. II' Henrik hadjárataialatt ugyan Katalin veze-tette a régenstanácsot, férje uralkodása idején (1547_1559) mégis csakjelentéktelen szerep jutott a számáta,1559-ben azonban II. Henrik halá-Iosan megsebestilt egy lovagi tornán, s a boldogtalan királyné ott állt,mindorokre feketébe oltcizve, hét, életben maradt gyermekével koriilveveegy olyan ország kormányzatának élén, amelyben éppen elszabadulnikésztiltek a vallásháborrik indulatai. A trÓnra fia, II. Ferenc keriilt, egytizencit éves,zárkózott, gyanakvÓ és beteges gyermek. A trÓn egyikolda-lán ott álltak a katolikusok pártjának f<íurai, a másik oldalán pedig aharcias káIvinisták, akiket itt hugenottáknak neveztek.

Az anyakirályné, Medici Katalin ettól kezdve elképesztó energiávaltevékenykedett a két párt kibékítéséért és a háborriskodás elkeriiléséért.tsszehívatta a legnépesebb királyi tanácsot és a Szent Mihály-rendlovagjait, hogy minél tobb hugenotta is legyen a tanácskozÓk kozott, studatta veliik, hogy a politikai kérdéseket rendi gyíílésnek, a vallási konf-liktust pedig nemzeti zsinatnak kell megvitatnia. LHospital kancellár eszavakkal kozolte az anyakirálynó álláspontját:,,Tartőzkodjunk ezenrdiigi szavaktőI, a pártok, frakciők és lázítők elnevezéseitóI, a >lutherá,.

nus<, >hugenotta< és >>pápista< nevektól! Ne változtassuk meg a régi elne-vezést: valamennyien keresztények vagyunk!',

Els<í fia, II. Ferenc halála (1560) utrín békésen áwette a régensnóihatalmat. 1561-ben egy rendi gytíléssel sikeriilt elfogadtatnia azt az jelvet, hogy a papság is vállaljon részt a k<izterhekból, majd Poissyban

$renkét református lelkész, hat bíboros s tobb f<ípap részvételével ,,kol-|okv|umot'' rendezett, abban reménykedve, hogy sikertil kompromisz-

llumra jutniuk. 1562 januárjában még lelkiismereti szabadságot is biz-

torltott a hugenottáknak, a vallásháborrik kirobbanását azonban ezzel

ilm tudta megakadályozni. Nyolc polgárhábor ra kertilt sor (l562-63,

1567-68, 1568-70, 1572-73, r574-76, 1576-1577, 1579-1580, 1585-

t8)'Az anyakirályné pedig fáradhatatlanul dolgozott a megbékélés érde-

káben, s fiával, IX. Károly királlyal (uralk. 1560_1574) még egy hosszas

orczágjáro ktirriton is részt vett a megbékélés reményében (I56a_I566)'

Ekkoriban vált hírhedtté Medici Mária ,,repi.il<í századd,: huszonnégy

ártal lánp tartott maga koriil, akik mindenkite|káPráztattak szépségiik-

h|. lz ellenséges legenda szerint affé|e utazó bordélyt alkottak, s az

ryakirályné utasításai szerint csábították el a fcínemeseket. Mindez ala-pos t lzás: Katalin szigorrí rendet tartott ktizttik, de a szerelmi kapcso-

btokat természetesen nem tudta megakadá|yozni, Talán nem is nagyon

lkarta, mert nem bánta, ha a fóurakat inkább a testi szenvedély k ti le,

mint a hábor skodás.A harmadik valláshábor után Medici Katalin a házasságktitések esz-

kiizét is megprÓbrílta felhasználni a béke érdekében. Egyik lányát _ azaz

r király hrígát -, Valois Margitot l172-benhozzáadtákahugenotta Bour-

bon Henrikhez, Navarra királyához. A hugenották másik vezetójének,

Coligny admirálisnak azonban sikertilt rábeszélnie a királyt, hogy az

eskiivo után siessenek a Spanyo|ország ellen harcolő németalfoldi fel-

keltík segítségére. Medici Katalin tudta, hogy a polgárháborrikban meg-

gyengtilt Franciaország nem száIlhat szembe EurÓpa legerósebb katonai

nagyhatalmával. Úgy vélekedett, Coligny meg<ilésével kell megel<ízni

Franciaország háborrís vereségét, egy kisebb vérontással kell elejét venni

egy nagyobbnak. Ezért szovetségre lépett a katolikus párt vezetóivel, a

Guise-családdal.|572. augusztus 22-én, négy nappal Henrik és Margitházassága után,

bekovetkezett az elsó elcíre nem látott fordulat: a merényló goffia csak

megsebesítette az admirrílist. IX. Károly kényszerhelyzetbe keriilt: vagy

kivizsgríltatja a merényletet, s ezzel szembefordítja magával a katolikus

a1

pártot, a párizsi kozvélemén1t, a pápát és Spanyolországot, vagy pedignem, de akkor számíthat a fenyegetozö protestánsok bosszríjára ' Ezértrígy d<intott, hogy a nagyobb zavargások elkeriilése érdekében végeznikell Coligny legkozelebbi híveivel is.

A testórok és Guise herceg emberei augusztus 23_24-e éjjelén, a hír-hedt Szent Bertalan-éjszakán megolték az admirálist és más protestánsnemeseket. Az udvar ezzel véget is vetett voln a az eroszaknak, csakhogybekovetkezett a második el re nem látott fordulat: a szélscíséges prédi-kátorok által felizgatott, nyomorgÓ párizsi nép (amelynek csak a passzívsegéder<í szerepét szárrták!) bekapcsolÓdott az old<iklésbe' A királyi csa-lád rettegve zárkol'<l|I trc a l,<lt'Ivre-ba, és hiába iizente a városi eloljárÓ-ságnak, hogy vesserre|< végct a gyiIkosságoknak, senki sem hallgatott rá.Az események iriirryítirsa tchiit egyszertíen kics szott a francia kormány-zatkezébó|, s egy k<lrlát<lztlttrrak sz,tint akciÓ fajult el korlátlan és értel-metlen Id k|ésscí. Az 1tld<lz,attlk szánrát érthetrj mÓdon sokan eltrilozták:azok járrrak |cgk<lz,e|ebll az, igazságlrtlz, akik 2000 kori.ilire becstilik apárizsi haltlttak száIrtát, az, cgi'sz királyságban pedig 5000 és 10 000koz<jtt lehetctt a szánruk.

Miután a tuberkulozis végzett IX. Károllya|,azanyakirályné kedvencgyermeke tilt a tronra, III. Henrik néven (uralk. I574_L589)' MediciKatalin továbbra is a kormányzat legfontosabb tanácsadÓja maradt, deSzerepe fokozatosan cscikkent. A hugenották minden haragjukat rázu-dították Szent Bertalan éjszakája miatt, gyermekei pedig felnóttek, segyre ritkábban kérték ki tanácsait. Még részt vett az todik és hatodikvallásháb orri t |ezár o tárgyalásokb an, s I 57 8 _7 9 -ben, hatvanéves korá-ban, reumája ellenére képes volt egy 18 hÓnapon át tartÓ, békító ország-járásra. Legifabb fia, Anjou hercege számára azonban már nem tudtamegszerezni sem Angliai Erzsébet kezét, sem egy fejedelmi rangotNémetalfoldon. 1584.ben ezze| a fiával is végzett a tuberkulÓzis, a király-ságot pedig egyre jobban pusztította a polgárháborri. Amikor 1588 végénmegtudta, hogy fia, III. Henrik kivégeztette a Guise-csal ádvezetóit, ígysuttogott: ,,Szerencsétlen! Látom, hogy a pusztul s felé halad, attől féIek,elveszíti testét, Ielkét és kiráIyságát is!,,

Azt jÓsolták neki egyszer, círizkedjék Saint-Germaintcíl, ha sokáig akar

élni. Nem is utazott el soha ebbe a kastélÉa, s mivel a Louvre a Saint-Ger-

main-lAuxerrois-templom egyházko zségéhez tartozott, saját palotáját

távolabb, a Saint- Eust ache egyházk<izsé gén ek teriiletén kezdte építtetni.(Ezt nevezték késŐbb Tuileriáknak.) l589 elsó napján azonban megfá.

zott, és így érezte, hogy kozeleg a vég. |anuár 5-én végrendelkezett, s

hamarosan megérkezett hozzá a király eIs<í gyÓntatőja. Az <iregasszony

a fiatal pap neve iránt érdeklodott.- |ulien de Saint-Germain, asszonyom! - hangzott avá|asz. Medici

Katalin némán visszahanyatlott párnáira, s még ezen a napon kiszenve-

dett.

|Ózan gondolkodásrí kortársai valamennyien nagyra becsiilték ót.

Brantóme, a híres írÓ, példás élettí, tiszteletre méltÓ ozvegyként mutatta

be' IV. Henrik király pedig, akinek talán a legt<ibb oka lett volna rossz

hírét kelteni anyÓsának, nem ttírte, hogy szidalmazzák a jelenlétében.

Egyszer Medici Katalin fondorlatait emlegette valaki, mire Henrik így

kiáltott fel:- Ugyan, kérem! Hát mit is tehetett volna egy szegény asszony' aki

férje halála után itt maradt hét gyermekkel és két ellenséges családdal, a

miénkkel és a Guise-ekkel szemben, akik meg akarták szereznia király-

ságot? TaIán nem kellett szerepeket játszania, hogy mindkettot megté-

vessze' hogy megórizhesse a tront gyermekei számára, akik egymás után

uralkodők lettek, egy ilyen tigyes és b<ilcs asszony irányításával?

A nép pedig állítÓlag ezt Suttogta Medici Katalin temetésén: ,,Nincsmár anyakirálynénk, aki békét teremthet!'' Talán ez volt a legszebb gyász-

beszéd, amit elmondhattak felette.

82

kx

83

28. !. Erzsébet rendkíviil sikeres uralkodő volt

I. Erzsébetet ( l533- l603), VilI. Henrik és Boleyn Anna lányátmiívelt humanisták nevelték, hat nyelven beszélt, uralkodása idején(1558-1603) pedig igen nagy népszeriíségre tett szert. A brit torténészekvalaha nagyra tartották, mivel káoszt tirtikiilt, és a nemzeti egység arany-korát hozta létre' Rendezte a vallási kérdéseket, megnyirbálta az arisz-tokrácia hatalmát, fényes udvart hozott létre, és nem terhelte sulyosadőkkal alattvalÓit. A Nagy Armada felett aratott ango| gyi5zelemmel(1588) nemcsak az inváziő veszélyét sikerti{t elhárítani, de eurÓpai je-lent<íségií sikert ért el a spanyo| ellenreformáciős kísérletekkel szembenis. Uralkodása az angol reneszánsz kultrira fénykoravo|t, Azországegy-sége és ftiggetlensége megerós<idott, Anglia tengeri nagyhatalommá vált,s megtették az elsó kísérleteket Észak-Amerika gyarmatosítására is(1585-90). Nem csoda, hogy szii|etésnapja l570-t l kétszázéven át nem-zeti iinnep maradt.

A XX. század második fe|ében azonban a tcirténészek egyre kritiku-sabb szemmel vizsgá|ták ura|kodását. Nem voltak elragadtawa példáulaz <irtikos<idési kérdés keze|ésétól. I. Erzsébet ugyanis saját politikai biz-tonsága miatt sohasem házasodott meg, mert ezze| tonkretette volnakiiltinleges, egyedi státuszát. Nem választott férjet a sok jelolt ktiztil, sezzel va|amennyit bizonytalanságban tartotta. Hogy nó létére békésenuralkodhasson, ahhoz azt kellett hangs lyoznia, hogy ó ktilonleges nó,Isten viílasztottja, Gloriana' az asszonyok felett állÓ, érinthetetlen sz z.Nemét kiválőan használta fel a propaganda eszkozeként. Nem lehet óegyszeríí lány, hiszen ó VIII. Henrik lánya! Nem lehet ó egyszerií feleség,mert ó a királyság felesége! Nem válhat bel<íle egyszerii anya - ó az ango|egyház anyja! Amíg élt, nem donttitte el, hogy ki legyen az utőda, sremélte, hogy a kérdés magátÓl megoldÓdik. Így is lett, csakhogy ezalattvalői számára kissé kockázatos volt: az <irokosodési kérdés megol-datlansága miatt az országot évtizedeken át a polgárháborri veszélyefenyegette. Ha Erzsébet meghalt volna Stuart Mária elótt, valÓszíniílegkittir a polgárháborri.

a4

Erzsébet csak arra torekedett, hogy a saját életében biztonságosan,

nyugodtan uralkodhasson - s ezzel utődai kormányzását alaposan meg.

nehezítette. Ezért nem prőbálta feloldani egy nagylelktí rendelettel

az anglikán egybázon beltili ellentmondásokat. Megelégedett az

1559- 1563-as vallási rendezéssel, azza|,hogy egy vallásilag mélyen meg.

osztott országban fenntartsa az egység|átszatát, s ezze| a további refor-

mokat megaka dá|yozta. Egyáltalán nem szorította issza az arisztokrácia

befolyrísát, inkább családtagként kezelte, ajándékokkal halmozta el, és

nem adőztatta a fónemeseket, mert félt hatalmuktől, s szti{<sége volt

támogatásukra. Hábor s válság idején ugyanis nem a személytelen

á||angépezet indult mtíktidésbe, hanem a fónemesek mozgősították

családi kapcsolataikat, s tík állították katonáikat az á||am szolgálatába.

Udvarában sem teremtett rendet, inkább engedte, hogy a kiilonboz<í

frakci Ók r iv a|izá|j anak e gym á ss al.Erzsébet ismerte állama eróforrásainak korlátozottságát, ríllamgépe-

zete viszonylagos gyengeségét, de ahelyett, hogy reformokkal meg-

erósítette volna kormányzatát és megnctvelte volna eróforrásait, inkább

csak rendkíviil ővatos politikát folytatott. Hogy ne legyen elhamarko-

dott, sokszor inkább passzív maradt, s hogy ne hozzon rossz d<intése-

ket, gyakran egyáltalán nem hozott dontést. Ha volt egy pillanat az

angol torténelemben, amikor a társadalom elfogadta volna az adők

megnovelését a védelem érdekében, ez a Nagy Armada támadásának

pillanata volt, 1588-ban. Erzsébet királynó azonban elmulasztotta ezt

a lehetóséget. Egész éIetében olcsÓn szeretett volna hadat viselni - ami

nem lehetséges. UtÓdaira tires kincstárt és kevés jcivedelmet hagyott.

Neki ennyi is elég volt: takarékosan élt, nem volt kortililtte nagy család,

és csak ritkán kellett szembenéznie kiilfoldi kihívásokkal. Kiterjedt

családi kapcsolatokkal rendelkezó utÓdainak, a Stuartoknak azonban

már a harmincéves háborri korában kellett megállniuk a helytiket.

Alattvalőik azt várták el tóliik, hogy EurÓpa vezet,ö nagyhatalmává

emeljék Angliát _ az|. Erzsébet idején megszokott, alacsony adőkből'

a kirrílynó gyenge államgépezetével. Nem csoda, hogy népszertítlenné

váltak.

85

Christopher Haig szellemes megfogalmazása szerint,,a trőnon Erzsé-bet a Szúz Királynó volt, az egyházzal anyaként viselkedett, nemeseineknagy nénj e volt, tandcs o sainak egy makacskodő feleség, udv aroncainakpedig szerelmi csábítő.,, (Elizabeth 1. London, New York, 2001, Longman.I32. o.) A parlamenttel gy bánt, mint egy nevelónó a rendetlenkedókisfi kkal, szép beszédekkel lecsendesítette a tagjait, s lehetóleg minélritkábban hívta tissze óket. Népe el<ítt is a szeretó anya szerepét játszottael, nagylelkií gesztusokat tett, alamizsnákat osztogatott, és személyesenvette át a kérvényeket. Uralkodása végén azonban ez a szerep egyre job-ban kitiresedett, a rossz aratások, a kereskedelem visszaesése, és a mun-kanélktiliség a társadalmi fesziiltségek megnővekedéséhez vezetett.

,,Erzsébet nem volt bÖIcs vagy eröteljes politikus, írja Haig aki olyankonstruktív politikát folytat, amelyröI tudja, hogy a nemzetnek sziikségevan rá: ó a t léIésért harcolő, aggodalmas politikus volt.,. A nagyfelfede-z k, építészek, dráma{rők, kőltök és zenészek ott éltek mellette, de kevesetvagy semmit sem k sz nhettek neki. Ha figyelembe vesszíik a kora jkorikormányzatok korlátozott kényszerltó hatalmát, el keII ismern nk, hogya legkevésbé nagyravágyő célok voltak a reálisak, s nagyon is volt oka amesteri passzivitásra. A nagysLabás tervezetek áltatában kudarcra voltakítélve, amint ezt II. F I p is megállapÍthatta Anglia ellen k ld tt hőromarmad j nak megsemmis IésébóI, ,, A királynö inkább taktikus volt, mintstratéga, sz letett színész, és nem drámaírő vagy rendezó. Nem probáItamegoldani problém it, ink bb elker lte öket, és olyan sok ig éIt, hogynémelyiket t l is élte. A tijbbi már utődára, I, |akabra maradt, de ez mtiraz ö gondja volt, a Erzsébet nem sokat tijródijtt azzal, mi lesz akkor, ami-kor ö már nem él... Erzsébet királynói célja az volt, hogy kirátynö legyen.Az uralkodői hatalom gyakorlása nem eszkijz volt egy magasabb cél eléré-sére, hanem maga a céI." (Ugyanott,2o8_2O9.,2|3_214. o.)

86 a7

29. l|. FiiIiip az e||enreformáciő bajnoka Yolt' véleskez , veszedelmes zsatnok

II. Fti{op spanyol lo ly (1527-1598) nem hitt a propagandajelentóségéb en. ,,A jó embereknek csak az számít, amit tesz nlg a tijbbiekpedignem vitatkozhatnak!" - jelentette ki egyszer. Azt sem hagyta, hogy

hívei megírjiík élete torténetét. Megtették ezt helyetttik az ellenségei: a

holland és angol protestánsok, valamint egykori titkára, Antonio Pérez,

aki gyuliilte ót. Amint azt Korpás Zo|tán is megfogalmazta egyik írásá-

ban, ók alapozták meg II. Ftilop ,,fekete legendáját'] amellyel az ellen-

reformáciÓ véres keztí bajnokának és saját fia gyilkosrínak ttintették fel

a spanyol kir á|,r.. "E hamis állítás évszázadokon kereszt l tartotta magit,

sót, a szqirodalomban és a klasszikus zenében is mélt n híres m vek alap-

motívumává vrílÍ.'' (Rubicon, 2009, 10. szám, 49. o.)Apja, V. Károly császár vezette be a nemzetktizi politikába, s ó olyany-

nyira nem volt bigott katolikus, hogy néha még a protestiíns foglyok

érdekében is szÓt emelt. Mérsékelni prÓbálta második feleségének,

I. Mária angol királynónek (uralk. 1553-58) protestánstildtizó tevékeny.

ségét is. FtiLliip 1556-ban lett a világ legnagyobb birodalmának ura, mely.

hez nemcsak Spanyolország tartozott, hanem annak amerikai gyarmatai,

a MilánÓi Hercegség, a Nápoly-Szicíliai Királyság, Németalf<ild, a Bur-

gund Szabad Grőfság (francia nevén Franche-Comté), Szardínia, l570-

tól a Fii{Öp-szigetek, 1580-től Portugália és tengeren ttili birtokai.

Az apjátő|,,tirtikolt'' francia-spanyol hábor t egy elsopró gyózelem-

mel (Saint-Quentin, 1557) és egy nagylelktí békével (cateau-cambrésis-i,

|559) zártale. }ől ismerte és bejarta EurÓpát akit ,,az Escorial remeté-jének' fognak majd nevezi, tizennégy hÓnapot t ltott Angliában, ot évet

Németalftildtin, tizentlt hőnapot német teri.ileten, tobb hetet ltríliában,

valamint két és fel évet Portugríliában.Az inkvizíciő protestánsiildozését nem elvi okokbÓl támogatta,

hanem azért, mert rigy tapasztalta, hogy a Protestantizmus terjedése

politikai lázongáshoz vezet. I. Mária angol királyn<í és II. Henrik francia

kiriíly azonban sokkal tobb ,,eretneket'' égetetett meg nála, s Fiiliip egész

életében csak egyetlen kivégzésen vett részt. Miniszterei szigorát néhamérsékelte, a bírÓságok ítéleteit azonban nem változtatta meg' Nem voltfanatikus katolikus, mert nem a vallás érdekelte, hanem az engedelmes-ség. Nem tervezett vallási tild<iztetést, amikor Nagy Armadája megindultAnglia ellen.

Tvatos, nyugodt, zárkőzott,hallgatag embervolt, akiból azonban nemhiányzott sem a humor, sem a szerelmi szenvedély' Örok<is fekete olto-zékével nem depressziÓját fejezte ki, hanem kiterjedt rokonsága miattkellett szinte állandÓan gyászruhát viselnie. A bikaviadalt nem szerette,de nem akarta betiltani, mert sPanyol hagyomríny volt. Gyakran meg-esett, hogy amikor udvarábÓl mindenki a bikaviadalra ment, ó a palo-tában maradt, és dolgozott.

Aligha lehet abszolrit uralkodÓnak nevezni, ó is tudta, hogy hatalmátegyaránt korlátozza a lelkiismeret, a vallás, a ,,természetes jog'i a tarto-mányok t<irvényei és a társadalom kiváltságainak szovevénye. Nemtrilozta el királyi hivatalának isteni jellegét, nem végzett kézrátétellelgyőgyításokat, mint a francia király' s ,,Felség'' helyett csak,,Seíornali',rirnak szÓlíttatta magát.

Legidósebb fia, a beszédhiLás, ptipos, sánta és hisztériás Don Carlosegyre zavarosabban viselkedett. Szadista állatkÍnzással szÓrakozott, vertea szolgákat is, és egyszer szándékosan agyonnyargalta apja egyikkedvenclovát. Semmi sem igazolja a romantikus legendákat, mely szerint 3;zerel-mes lett volna mostohaanyjába, vagy a németalftildi fiiggetlenségértkívrínt volna harcolni. Amikor II. Ftiltip nem ót, hanem Alba hercegétktildte hadsereggel Németalfoldre, sz<ikést és lázadást tervezett, sót,trímogatást kért a spanyol fónemesektól. 1568. január 18-án a királykénytelen volt az államtanács tagjaival ktiz<isen letartÓztatni saját fiát.Az A|cázar eródjében tartották fogva, ahol tombolt, nem evett, lenyelteegyik gytíriíjét, majd szándékosan megfázott, és ebbe belehalt. Apjaószintén megsiratta.

II. FtiLl<ip fó gondja azvolt,hogy apjátől tir<ikolt, Óriási államadősságajovedelme kétharmadát felemésztett e, és ez a teher minden katonai vál-lalkozással csak nótt. Birodalma pedig akkora volt, hogy hiába is ttire-

kedett a puszta védelemre - Óhatatlanul is belekeveredett EurÓpa vala-

mennyi konfliktusába. Bár 1566-ban kitort a németalfoldi szabadságharc,

L179-igsikertilt viszonylag mérsékelt ktilpolitikát folytatnia, levernie a

keresztény hitre tért mÓrok granadai |ázadását (1568-70)' és a lepantÓi

tengeri csatában (1571) jÓkora csapást mérnie az oszmán flottára.

1580-tÓl kezdte gyotorni (a sok h sevés miatt) a koszvény. Negyedik

felesége halála után vallásossága felerós<idott, gyermekeinek kiházasítása

után pedig egyre magányosabb lett. Németalfold feletti uralmának hely-

reríllításrírÓl nem tett le, rigy érezte, hogy csak t<irvényes hatalmát prő-

bálja vissza szereznl Amikor a |ázadok vezetójét, I. Orániai Vilmost

l 584.ben Balthasar Gérard meggyilkolta, I I' FtirlÖp megj utalma zta a gyt|-

kos családját. A spanyol király ugyanis gy vélekedett, hogy a merény-

letet a zsarnoktilési elmélet igazolhatja: szerinte Vilmos volt a zsarnok,

mert t<irvényteleniil, királya ellen fellázadva gyakorolta helytartÓi hatal-

mát. (Ráadásul Alba hercegének torvényszéke már am gy is halálra ítélte

a herceget, s Gérard csak ezt az ítéletet hajtotta végre.)A gyarmatokrÓl beáradÓ nemesfém és a kereskedelmi fellendtilés

lehetóvé tette, hogy nagyobb vállalkozásokat indítson Németalftild visz-

szaszeruésére. Beavatkozott a katolikusok oldalán a francia valláshábo.

r kba is, és amikor angol sereg sietett a hollandok segítségére, hadiizenet

nélkiili hadiállapot jott létre Spanyolország és Anglia koz<itt. Az ameri-

kai gyarmatok biztonsága, Hollandia legyózése és Stuart Mária skÓt

királynó kivégzése miatt szánta el magát a Nagy Armada Írtnak indítá-

sára 1588-ban. A 130 hajő k<iztil azonban csak 60 tért vissza. A mélysé-

gesen megrendiilt kirríly -nagylelkiien fo gadta Medina Sidonia herceget,

a flotta parancsnokát' s nem okolta ót a vereségért.Utolső éveit t<ibb rossz termés, a tartományok lázongásai, egy pestis-

járvány és apénzigyicsód keserítette meg. Kasztília cortese (rendi gyu-

lése) példátlan alkotmányos koveteléssel állt eló: aztkére|mezte, hogy rij

adÓkat csak az engedélyevel vessen ki a király. Mega|ázovereségek k<ivet-

ték egymást FranciaországbÓl kitízték a spanyol katonákat, Cadiz

1596.ban hetekre angol és holland tengerészek kezére kertilt, azt|abb,

Anglia ellen kÍildtitt flottát pedig egy rijabb vihar szórta szét (|597).

A koszvényes király 1596-tÓl már csak egy speciális székben tudottélni, jobb karja megbénult, a vízkőr miatt fekélyesedés, sebeh láz ésálmatlanság gyot<irte. Minden mozgatástől szenvedett, még ágynemtíjétvagy ruháját sem tudták váltani. Sztoikusan t rte a szenvedéseket, a val-lásből meríwe erót. Halálos ágya mellett papok várták, mikor adhatjákkezébe a keresztet és gyertyát, s ó 1598. szeptember 13-án, hajnaliháromkor megszÓlalt: ,,Adjátok, itt az idö.,,

Halála után a gazdasági problémák, a magas adÓk, a katonai vereségekés a rossz termés miatt mindenki ót okolta.Ibáfrrczde Santa Cruzaztírtaro|a,Itogy ,,mivel más nemzetekfiaitőI eltekintve 200 000 spanyolt vezet-tek szándékosan Flandria mocsaraiba, hogy lemészárolj k óket, mint abirk kat, akirály rosszabb volt Nérőnál','(Henry Kamen: Philip of Spain,New Haven, London, 1997,Yale University Press. 318. o.) Valamennyiellenfele, Erzsébet angol kirá|ynő, IV. Henrik francia király és I. orríniaiVilmos egyaránt nemzeti hós lett az utÓkor szemében - neki azonban amegtestesiilt gonosz szerepe jutott. Pedig semmivel sem volt embertele-nebb náluk. A békére t<irekedett, de birodalma elérte a trílterjeszkedés-nek azt a klasszikus állapotát, amikor a kormányzat már nem képes távolmaradni egyetlen konfliktusfÓl sem, az egymástől távoli tartomiínyokegytittes megvédelmezésére pedig elégtelenek az erÍőforrásai, ígyII. Fiilop a háborut, az eladÓsodást, a vereségeket és a hanyatlást nemtudta elkerÍilni.

30. Az erdélyi fejedelmeka szabadságért fogtakfegivert

Á tank<inyvek egy részében máig azt olvashatjuk, hogya XVII.század els<í felének erdélyi fejedelmei amagyar rendek élére állva a val-lásszabadságért és a rendi jogok védelmében fogtak fegyvert a Habsbur-gok ellen. A xlx. századiromantikus felfogás szellemében néhol ,,nem.zeti felkelésról'', ,,nemzeti osszefogásről'' is olvashatunk, mintha az

9A

erdélyi fejedelmek háborríi a II. RákÓczi Ferenc nevéhez kothetcí vagy

az l848_49-es szabadságharc eltífutárai lettek volna.

Pá|ffy Gézat<ibb írásában is arra hívta fel a figyelmet, hogy ez az érte|-

mezés az t$abb kutatások ttikrében tarthatatlanná vált. Bocskai és

Bethlen 1604-tól ,,egyáltal n nem fiiggetlen Erdélyben, hanem - még ha

keseríj is kimondani - a nagyhatalmi realitásoknak ink bb megfelelö

vazallus fej edelemség helyreállít sában gondolkoztak] (Szabads gharc

volt-e Bocskai Istvőn mozgalma? HistÓria, 2008' 1. sz.7-8. o') A felsó-ma-

gyarországi rendek egy része csatlakozott Bocskai felkeléséhez (1604-

1606) a vallásszabadságért és sérelmeik orvoslása érdekében. Csakhogy

,a tiirijk-tatőr csapatokkal érkezö hajd kat és felkelt rendeket _ jogos

sérelmeik és Bocskainak a magyar nemzeti érzésre apell lő propagandőja

dac ra - a Magyar KiráIysőg rendiségének nagyobb és meghatározőbb

része nem vagy csupán átmenetileg és kényszerb l támogatta.,, (Ugyanott,

10. o.) Hiába volt protestáns az arisztokrácia tobbsége, kétharmada kitar-

tott a Habsburgok mellett, egyetlen országos fóméltÓság, egyetlen vég-

vidéki vagy kertileti fókapitány sem csatlakozott Bocskaihoz. Még a

nemesi felkelést is bevetették Bocskai ellen, mert iől tudták' hogy gyó-

zelme esetén csak egy rijabb vazallus fejedelemséget hozhatott volna létre

az oszmánok oldalán. A Magyar Királyság lakossága sem lehetett elra-

gadtawa a toroktik' tatárok és hajdrik fosztogatásaitől. Az l604-1606-os

évek kiizdelmeit tehát inkább polgárháborrínak kell nevezniink, mint

szabadságharcnak.A polgárháborris állapotok az 1610-es évek végétól az 1640-es évek

kiizepéig állandősultak. Ezt a helyzetet pedig nem a nagyhatalmak,

hanem ,,a saját szempontjukből rendkívijl gyesen politizálő erdélyi feje-delmek, Bethlen G bor és I. Rőkőczi Gyi)rgy Magyarországra sorozatban

vezetett hadj ratai (1619, 1623-1624, 1626, 1644, 1645), majd az idegen

csapatokat bevettj csász ri-kir lyi ellenakciők, illetve mindezek tragikus

k vetkezményei idézték jra meg jra el .,, (Magyarország t rténete. Bp.

2007, Akadémiai Kiadő. 399. o.) Erdély fejedelmeinek nem a magyar

nemzeti királyság vagy a nemzeti fi'iggetlenségi mozgalom volt a céljuk,

hiszen egy oszmán vazallusállam élén álltak hanem saját nemzetkozi

tekintélyiik megerósítése és Erdély tertiLletének n<ivelése. Ezt mindBethlen, mind I. Rákőczi Gy<irgy el is érte: hét magyarországi megyétvehettek birtokba. Mindig a protestiins vallásszabadság és a rendi jogokvédelmére hivatkoztak (még akkor is, amikor ezeket a Habsburgok.gy-általán nem veszélyeztették), s míg Erdélyben béke honolt, hadjrírataik-kal felmérhetetlen szenvedést zridítottak a Magyar Kírályság lakosaira'Igaz, a magyar rendek ki tudták használni az erdélyi fejedelmek általmegindított polgrírháborrikat a vallásszabadság és a rendi jogok biztosí-tásiíra, az á||ando hadiríllapotok viszont gazdasági hanyatláshoz, amagyar polgári és paraszti kereskedók elszegényedéséhez és a magyarajkri népesség arrányának cstikkenéséhez vezettek.

31. x|ll. Lajos gyenge k|rály volt' aki he|yett Riche|ieubíboros kormányzott

Dumas A három tgstór címíi regényének és a belóle készii|tfilmeknek koszonhettíen széles k<irtikben elterjedt az a meggy zódés,hogy XIII' Lajos gyenge, befolyásolhatÓ uralkodÓ volt, akit egy <irdogiengonosz bíboros a befolyása alá vont, kihasznált és megtévesztett. AhogyVictor Hugo megfo ga|mazta: ,,Ö volt a l ng a király csak a lámpős.,,

Mindennek semmi torténelmi alapja sincs. Franciaország t<irténelmétRichelieu minisztersége idején, vagyis 1624 és 1642 k z tt két erós egyé-niség hatrírozta meg: az egytk a király volt, a másik minisztere. Valőszí-nu|egaz eltíbbi volt az erósebb: Richelieu mindvégig a kipálytől ftiggÖtt,s egyetlen pillanatig sem feledhette, hogy az uralkodÓ kégyének elvesz-tésével mindenét elveszítheti. Egyik ószinte pillanatában ki is jelentette.

"Nulla voltam, s ez sszegként csak akkor jelent valamit, ha egy szám isvan elötte,,, (Philippe Erlanger: Richelieu, a nagyrat rö Bp. I97 5, EurőpaKtinyvkiadÓ' 533. o. Gyríros Erzsébet fordítása.)

XIII. Lajosnak (1601-1643) már az elsó fellépése is rendkívtiLli hatá-rozottságről tanriskodik ugy szerezte meg a tényleges hatalmat, hogy

barátaival megiilette anyja, Medici Mária kegyencét, dAncre márkit(16|7). Kemény kézze| leverte a fónemesek és saját anyja lázadásait(1619-1620), s három háborrit vívott a francia protestánsok ellen(r 620-22, t625 -26, r 627 -29).

Armand Jean du Plessist (L585-I642), aki a birtoka nevét vette fel, sÍgy lett Richelieu, csak anyja kovetelózésére vette be tanácsába l624-ben,Hamarosan felismerte azonban a bíboros rendkíviili tehetségét, munka-bírását és intrikusi képességeit, amit ugyanolyan nagyra értékelt, mintfeltétel nélkiili hííségét. Richelieu így megkaptaaze|sÍő miniszteri címet,amit haláláig meg is órizhetett. Kapcsolatuk nem volt mentes mindenfeszti|tségtól, a király néha trilságosan is megterhelónek érezte Richelieuszellemi fiilényet, a bíboros pedig állandőan attől rettegett, hogy elveszítikirálya bizalmát. Ennek ellenére azonban XIII' Lajos megértette és elfo-gadta a bíboros politikai torekvéseit, aki pedig teljesen alárendelte magátkirálya szolgálatának. E két tehetséges és erós egyéniség dinamikus kap-csolata volt az alapja k<iztis kormányzatuk stabilitásának és rendkíviilisikereinek

Richelieu céljait így szokták osszefoglaln| ,,Tijnkre kell tenni a huge-notta pártot, megkell alázni a b szke f urakat, minden alattvalőt rá kell

b{rni kijtelességei teljesítésére, és a francia király hatalmát meg kell nijvelnia k lf ld elótt.,,Ez azonban nem volt minden: merkantilista intézkedé-

sekkel támogattaaz országgazdasági fejlódését' és rengeteg pénzt k<iltott

a tudományok és a miívészetek támogatására is. l634-ben tí alapítottameg a Francia Akadémiát. Foglalkozott a gyarmatosítással is: kormiíny-

zása idején t<ibb ezer francia telepes ktilt<iztitt át a karibi szigetekre ésKanadába.

Hatalmát a kliensrendszer m kodésére alapította, vagyis a kegyek ésjutalmak osztogatásának aÍÍa az tísi gyakorlatára, amellyel a hatalmasabb

fóurak támogatÓkra, ktivetókre, párthívekre tettek szert. Mint a király

embere, sokkal ttibb ríllást, pénzt,befolyást és tekintélyt tudott biztosítanihíveinek más f<íuraknál, s ezért sokkal ttibben támogatták, segítették és

informrílták ót a kirrílyság ktiLlonb<iz<í tartományaiből, mint politikai

ellenfeleit. Saját érdekeit viszont teljesen azonosította a király és a király.

93

ság érdekeivel: mint az á||am els<í minisztere, klienshá| zatát a kirrílyipolitika szolgálatába állította. XIII' Lajos pedigazért halmozta el egyrenagyobb jovedelmet biztosítÓ címekkel miniszterét, mert biztos lehetettbenne, hogy Richelieu sokasodő kliensei tulajdonképpen az állam,vagyis a kiraly k]iensei lesznek' Ugy is mondhatnánk, hogy a kliens-rendszer a fejlettebb államapparátus pőtléka volt: azt a szélesebb koriítársadalmi egytittmtíkodést biztosította, amelyet a király rendelkezéséreállő maroknyi hivatalnokkal még nem lehetett volna megvalősítani.

Amikor Richelieu a király távollétében is folytatta a protestáns város,La Rochelle ostromát, s addig járta vértben s széIben lobogő voros palást-jában az ostrommtiveket, amíg a|ázadó város 1628 oktőberében megnem adta magát, a király belátta, hogy megta|áLtaaz ideális segítótársat.Ünnepélyes nyilatkozatában a kovetkez<íket tette ki5zzé: ,Tudja meg anyilvánosstig és az utőkon hogy a nagyon is drága és hön szeretett roko-nunk, Richelieu b{b oro s tanács ainak, k lÖnleges oko ssőgának, éb ers égénekés dolgos szolgálatának kiiszijnhetó, hogy La Rochelle lakői végre a kir lyIába elé vetették magukat és kegyelméért k nyi)r gtek!,, (|ean-ChistianPetitfils: Louis XIIL Paris, 2008, Perrin. 450. o.)

Marillac pecsétor a tortéírészek szemében a Richelieu torekvéseivelszemben állÓ politikai alternatívák megtestesit jévé vált, mert a bel-tigyekben reformokra, a ktiltigyekben pedig Óvatosságra és békepoliti-kára t<irekedett' Az 1630-as évben kellett XIII. Lajosnak választaniaRichelieu és Marillac politikája kozott. Ez utÓbbi mellett nemcsak Spa-nyolország támogatÓi, apápára hallgatÓ ,yakbuzgők'és Medici Máriaanyakirályné hívei álltak, hanem olyan realista politikusok is, akik figye-lembe vették a nép nyomorát és a belstí felkelések veszélyét. Ugy véle.kedtek, hogy az á||amnak nyugalomra és belscí reformokra van sz ksége_ ezt p edig csak Spanyolország szovetségeseként bizto síthatj a magának.Richelieu és hívei, a,jÓ franciák'pártja azonban nagyhatalmi szempon-tokbÓl indult ki: az államnak elsódleges feladata az országkoré spanyoltartományokből kovácsolt,,Habsbu r g- gy ríi,, szétverése, s a franciakirály eurÓp aivezetö szerepének biztosítása. Ehhez protestáns szovetsé-gesekre lesz sztikség, s ha kell, k<izvetlentil is be ke|lavatkozni a harminc-

éves háborríba. A társadalomnak pedig el kell viselnie a francia nagy-hatalmi státusz biztosításához nélki'ilozhetetlen, jabb és srílyosabbadÓkat. Annak érdekében, hogy a francia kirríly legyen EurÓpa dont<í-bírája, ,,félre kell tenn nk minden nyugalomra, takarékosságra és reformrayonatkoző tervet!',_ jelentette ki a bíboros.

1630. november 11-én, a híres ,,rászedettek napján' az egykorikegyencével szembefordulő anyakirályné, Medici Mária hisztérikus jele-netet rogtonzott, s rikácsolásával kis híján rávette XIII. Lajost Richelieuelbocsátására. Az udvar már meg volt gy<ízódve a politikai változásről,a király azonban egyáltalán nem volt olyan gyenge személyiség, ahogyezt az utőkor állította. Szembeszállt udvarával, családtagjaival és afóurakkal, határozottan magiíhoz hívatta a bíborost, s biztosította ótt<iretlen bizalmárÓl. Marillac bortonben halt meg, mások a Bastille-bakeriiltek, azanya|<lráűynépedigházi(5rizetbe, A kiráIydontott: Richelieunagyhatalmi politikáját, a dicsóséget választotta. A reform és a takaré-kosság helyett a katonai terjeszkedést, a helyi onkormányzat érintetlentilhagyása helyett pedig azt az onkényesen gyakorolt, megerósített kor-mányzatot, amelyet az utőkor abszolrít monarchiának keresztelt el.

A bíboros a harmincéves háborríban elószor a Habsburgok ellen har-colő svédeket támogatta, 1635-ben azonban Franciaországnak kozvet-leniil is be kellett avatkoznia, ha el akarta keriilni a császáriak és a spa-nyolok gyózelmét. Ezért kénytelen volt sokkal hatékonyabban kiaknázniaz ország et(iforrásait. Most vált általánossá, hogy valamennyi adÓkerii-letbe királyi megbízottat, vagyis intendánst kiildenek, aki a kozpontihatalom képviselójeként ellenórizte az igazságigyet, a ktizbiztonságot, slegffiképpen a pénztigyeket. I632-ti5lr az adobevételek pár év alatt meg.háromszorozódtak, a királyi hadsereg pedig, amely az t620-as években30 000 ftí alatt maradt, I634-re 100 000-re, I640.rc 200 000-re, I643-ra250 000-re emelkedett. Franciaországnak korábban nem is volt hadi-flottája,I642-re viszont Toulon kikotcíjében már tobb mint nyolcvanhajőt tudtak cisszevonni'

Az országeróforrásai kíméletlen kiaknázásának természetesen meg-volt a maga ára' Évekig elhrizÓdÓ, nagyszabásrí parasztfelkelések rob-

bantak ki, Richelieu-nek pedig tíz év a|att nyolc fóriri osszeesktivéstkellett lelepleznie és megtorolnia. A hőhérok szorgosan tevékenykedtek,s nem volt olyan el<íkelcí f<inemes, aki ne kerii{t volna vérpadra, ha ossze-esktivést szótt az államot képviseló bíboros ellen.

A fordulat 1640-tól volt érezhet<í a hábor menetében, amikor a fran-cia csapatok minden fronton elcíretorhettek. A végsó győze|met azonbansem a király, sem bíborosa nem érte meg. Elóbb Richelieu halt meg,1642decemberében, mellhártyagyulladásban. XIII. Lajos király nemcsak fel.kereste oreg miniszterét halálos ágyán, hanem mégaz ercílevest is sajátkeziíleg tálalta fel neki. A francia társadalom orvendezett a bíboros halá-lán, rokonai és ház.a népe viszont ószintén megsiratta ót. XIII. Lajospedig semmit sem változtatott politikájánazéletéból hátralévó ot hÓnapsorán. E'zzeI is azt bizonyította, hogy kozosen alakították ki az állampolitikáját, s a király szabad akaratábÓl támogatta a bíborost.

32. Az abszoltit mona rchiák ura|kodÓinak hatalmakor|átIan volt

A xVI. századto| EurÓpa országainak tobbségében fokozato-san erósodott az uralkodők hatalma. Egyre t<ibb adÓjovedelem, katonaés hivatalnok állt a rendelkezésiikre, kirrílyi tisztviselóket ktrldhettek atartomiínyokba, fokozatosan visszaszorították az arisztokrácia politikaihatalmát, és a XVII. században tobb országban is képessé váltak a ha-gyományos képviseleti szervek, rendi gy lések nélktili kormányzásra.Ezt a jelenséget a XIX. századtorténészei abszolrit monarchiának nevez-ték el'

A torténészek hamarosan eI is triloztrík az uralkodők hatalmát, s aztállították, hogy mindent megtehettek, amit csak kívántak, ktil<intisebbtársadalmi kontroll nélktil. A marxista torténészek megalkották azt amodellt, mely szerint a királyság a polgárság vagyonára támaszkodvaszállt szembe a nemességgel, s az abszolrit monarchia kialakulását ezért

a polgári fejl<ídéshez kt'totték. (Ezze|Persze nem magyarázhatjuk meg,

hogy miért nem ebbe az irányba haladt a legfejlettebb polgári állam, a

holland, hogy miért gyengiilt meg a monarchia a polgárosodő Angliá-

ban, s hogy miért éppen a legkevésbé polgárosulÓ oroszországban és

Poroszországban vált leginkább,,abszolrittii az uralkodÓk hatalma!)

Friedrich Engels kifejezetten polgári osztályérdeket kifejezó államnaktekintette az abszolrit monarchiát. Egy XX. századi marxista torténész,Perry Anderson elmélete szerint azonban az abszolrit monarchia nempolgári, hanem nemesi osztályérdekeket képviselt. Anderson rigy vélte,

hogy mivel a nemesség már nem volt képes a hagyományos, k zvetlenmÓdon kizsákmányolni a parasztságot, ezért hatalma egy részét a monar-

chiára ruházta, hogy a kizsákmányolás állami adÓk révén, ktizvetett

mÓdon folytatődjék. (Azt persze nem lehet megmagyarázni ezze| az

elmélettel, miért harcoltak a XVII. századí francia fónemesek tuzze|-

vassal Richelieu és Mazarin abszolrit monarchiája ellen, ha egyszer azl,lj

államforma az ó érdekeiket képviselte...)Csakhogy egyetlen államgépezetet sem lehet kizárÓlag egy-egy társa-

dalmi réteg érdekei képviselójévé nyilvánítani' Az állam mindig rendel-

kezik a társadalmi rétegektól valÓ bizonyos fokri fiiggetlenséggel, ónállÓ

érdekekkel és torekvésekkel. A t<irténészek rijabb nemzedéke szerint az

r1j típusti állam, az abszolrit monarchia azért jottlétre, mert az jkorban

a királyság hagyományos feladatait (igazságszolgáltatás, a belsó rend

fenntartása, az államvallás védelme, az országmegvédelmezése a kiilsó

ellenségtól, a dinasztia uralmának kiterjesztése) már nem lehetett a

hagyományos mődon ellátni. Új terhek nehezedtek az uralkodőkra

- mégpedig a megsokasodott hábor k kovetkeztében.A XVI. századifelfedezések korában felborult a hagyományos eurőpai

er<íegyens ly, egyes uralkodÓk a spanyol hegemőnia ellen fogtak fegy-

vert, mások a jtlvedelmez<í kereskedelmi írtvonalakről szerették volna

kiszorítani rivrílisaikat. Az EurÓpáb a árado nemesfém árforradalmat

idézett elo, az árak gyorsan emelkedtek, a szegényebb rétegek helyzete

romlani kezdett, s tobb helyen is éhséglázadások, parasztfelkelések ttir-

tek ki. Ráadásul megindult a reformáciÓ, ami rij okokat és iirtigyeket

97

biztosított mind az államokktiztitti, mind az egyes társadalmakon beltilifeglrueres konfliktusokra.

Mindezen folyamatok k<ivetkeztében valamennyi uralkodÓ rákény-szertilt, hogy felkésziiljon a háborrikra _ amelyek a lófegyverek feltalálásaőta egyre ktiltségesebbé váltak. Egy uralkodő sem teÍvezte el tudatosan,hogy tartős reformokat vezet be, de egyre ttibb pénzre volt sziikségtik,egyre t<ibb jtivedelmet kellett elvonniuk alattvalőiktÓl, s a minden eló-zetes terv nélktil, a napi pénzszi.ikséglet kielégítésére hozott, adhoc jel-legtí, riivid táni intézkedések nyomán fokozatosan átalaku]t a monarchiajellege. Denis Richet francia ttirténész ezt így fogalm aztameg: ,,Az abszo-Iutizmus az adőztatás gyermeke.,,

Korábban azigazságszolgáltatás volt a legfontosabb királyi fe|adat _ azrijkor megváltozott ktiri'ilményei k<iztitt azadóztatásés kormrínyzás váltazzá. Korábban a királyok csak ritkán foglalkoztak alatwalőik minden-napi életével, királyi birtokaik j<ivedelmeibtíl éltek, és egyiklegfontosabbfeladatuknak a testtiletek, valamint tartományok halmazáből állő társa-dalom ktiltinállÓ csoportjainak vitáiban valÓ bíráskodást tartották. Azrijkorban viszont a királyok katonai, védelmezö vagy hÓdítő tevékeny-sége kertilt elótérbe. Ehhez'viszont pénz kellett, s az uralkodők egyrejobban beavatkoztak alattvalőik mindennapi életébe, t<irvényeket szab-tak számukra, hogy adÓkat vethessenek ki rájuk, és j hivatalnokokatállítottak a régiek mellé, akik be is gyujthetik az adőt.Ezze|pedighozzá.láttak a testtiletek és tartományok kcizti válaszfalak lebontásáho z, meg-tették az els<í lépéseket az egységes torvények által irrínyított, integrálttársadalmak kiépítése felé.

Az ,,abszoltit,, je|zi5 azonban senkit sem téveszthet meg. Csak arrautal, hogy az j monarchirík uralkodőinak jőval nagyobb hatalmuk volt,s ttibb eróforrás ríllott a rendelkezésti.kre, mint a korábbi, ktizépkorikirályságok uralkodőinak. A Xx. századikormányfókhoz képest azon-ban a XVII-XVIII' századkirályai igen csekély hatalommal rendelkez-tek. Az ,,abszol t'' jelzó csak annyit jelent, hogy foldi hatalom nem von.hatta felelósségre az uralkodőkat, de nem azt jelenti, hogy hatalmukkorlátlan volt. Helyzettiket legjobban azza| a paradoxonnal lehet jelle-

98

mezni, hogy megtehettek volna mindent, amit akartak - de nem akar-hattak mindent, amit megtehettek volna. Bizonyos normák jogi eló-írások, társadalmi hagyomrínyok és az eroforrások korlátozottsága eztnem tette lehetóvé.

A XX. század második felében mondták ki egyre határozottabban atcirténészek, hogy az,, abszol t monarchiák' tulaj donképpen korlátozottmonarchiák voltak. Az államvallás elóírásaival senki sem szállhatottszembe. Aki meg akart szerezni egy trÓnt, kénytelen volt felvenni azadott ország államvallását (mint IV. Henrik francia király)' s aki nemtartotta tiszteletben az ríllamvallás képviselóit, az saját hatalmát veszé-lyeztette (mint III. Péter cár). Korlátoztrík az uralkodőkat az ,,alapt<irvé-nyeknek' vagy,,alkotmiínynak' nevezett régi ttirvények és szokások.Korlátoző tényezónek számítottak az gynevezett,,természetes tcirvé-nyek'is. Ezena jozan, ésszerií, nagylelkií és lovagias, kirrílyhoz illó maga-tartás szabályait értették, például azt,hogy senki sem foszthatő megnkényesen személyes szabadságátől vagy tulajdonátÓl. KorlátozÓ

tényez<í volt a társadalmi kiváltságok rendszere, amelynek fenntartásáratobb királynak esktit kellett tennie' Korlátoztárk az uralkodÓkat a régiintézmények, a tartományi és helyi onkormányzat testiiletei, melyekneka trímogatására sztirksége volt a kozponti hatalomnak. Ahol pedig mind-ezek a korlátok nem érvényesiiltek, ott a társadalmak eróforrásainakkorlátozottsága és a kommunilqíciÓ lassrisága akadályozta meg, hogy akirrály azt tegye, amit csak akar.

A t<irténészek (koztiik olyan nagy gondolkodők is, mint Alexis deTocqueville) korábban rígy vélték, hogy az uj, adoztatő-kormrínyozőmonarchia felszámolta a régi, tartományi-testiileti <inkormányzat intéz-ményeit. Ma már gy látjuk' hogy ha a jelentósebb hatalommal rendel-kezo, országos jelent<íségií rendi gpílést nem is hívták .óssze, a kisebb,városi vagy tartományi jellegrí gníléseket és tanácsokat a kirrílyok inkábbríjjáélesztették, meger<isítették, mint felszámolták. Annyi hivatalnokukugyanis nem volt, hogy ezek nélktil kormányozhattak vo|na. Az tij' kirá-lyi és k<izponti hivatalnokok nem a régi hivatalnokok helyett, hanem

azok mellett tevékenykedtek. Ahol a régebbi t<irténészek a kirrílyi akarat

99

ellentmondást nem tiíró érvényesítését látták, ott a mai torténészek aktizponti és a helyi hatalmak színfalak mtigotti alkudozását fedezik fel.Az abszolrit monarchiának nevezett államokban azonban ez az alku nemvolt nyilvános' nem kdt dott olyan intézményekhez, mint az angol par-lament, a nyilvános propaganda pedig a király mindenhatÓságát hang-s lyozta.

33. xlv. Lajos kije|entette:,,Az állam én vagyok!,'

ValÓszíntÍleg ez az egyik legismertebb torténelmi szállőige.A legenda szerint 1655. április |3-án az if király vadászruhában, lo.vaglőostorra| a kezében berontott a párizsi legfelsóbb bírőság tilésére, samikor fenyeget zéseire a bírÓság elnÖke az á||amérdekeire hivatkozott,így vágott vissza: ,,Az állam én vagyok!,,(I]État, cbst moi!) Mi igaz mind-ebbcíl?

Ezen a naPon a tizenhét éves XIV. Lajos (1638_I7I5) valőban Vin-cennes-ben vadászott, amikor meghallotta, hogy a párizsi legfelsóbbbírőság az ó távollétében és az ó engedélye nélkiil vizsgálgatja korábbanelfogadott, s az <í jelenlétében jegyzékbe felvett rendeleteinektorvényes.ségét. A király, akinek uralma még távolről sem szilárifult meg kelltíkép-pen, mélységesen felháborodott. Csak két éve sikeriilt lezárni azt aFronde néven emlegetett felkeléssorozatot, amely 1648-ban éppen abírőságok engedély nélktili i.ilésezésével, s az ebb<íl kin<ítt tiltakozÓ moz-galommal kezd<ídtitt. Az cit éven át hrizÓdő polgárháborrik és hadjríratoksorán egész tartományok mentek t nkÍe, s Franciaország lakossága két-milliÓval cscikkent. A párizsi legfelsóbb bírÓság talán tijra akarja kezdenia lázongásokat?

XIV. Lajos visszavágtatott Párizsba, és gárdistáinak kapitánya k<izoltea legfelsó bírÓság elnokével, hogy azonnal megjelenik a bírák e| tt,Eztnevezték királyi tilésnek' Valőban nem <iltozott át, de azért a formákattiszteletben tartotta: kancellárjával, ceremőniamesterével, hercegeivel és

1oCI

marsalljaival egytitt vonult be a bírőság épiiletébe, s mielótt a bírák elélépett, még a híres Sainte-Chapelle-ben is imádkozott. Ezután helyetfoglalt a bírák kiiz<itt, és a mindmáig megtekinthet<í jegyz<ík<inyv tanri-bizonysága szerint a kovetkezóket jelentette |<t:,,Uraim! Mindenki tudja,milyen szerencsétlenségeket vont maga után a bírőság lésezése. Ezeketakarom megakadáIyozni' Hagyjákhát abba a tan cskozást a rendeletek-röl, amelyeket átadtam, s amelyeket végre kívánok hajtatni' Elstj elntjk r,megtiltom ijnnek, hogy bármilyen gyiilésezést engedélyezzen, és ilyesmitegyik k sem indítvdnyozhat.,, Ezután felkelt, és magára hagyta a meg-d<ibbent bírárkat.

A híres kijelentés nem hangzott el - sem ekkor, sem késóbb. Egyetlenkorabeli feljegyzés sem említi. XIV. Lajos éppen az e||enkeziijét jelentette

ki halálos ágyán: ,,Én elmegyek, de az állam tjrijkre itt marad',,Yagyis nemazonosította magát az államma|' inkább onmagát tekintette az á||amfótisztviselójének, legelsó szolgájrínak. Torténészek nemzedékei prőbál-ták meggyózni a világot arről, hogy XIV. Lajos sohasem mondta ki ahíres mondatot - de tiikéletesen kudarcot vallottak.

A szállőige jőval a kirríly halála utiín szi'ilethetett meg. Talán |acques-Bénigne Bossuet (1627 _1704), XIV. Lajos fiának nevelóje és Meaux piis-poke híres írásmiívének egyik mondata eltorzításábÓ| származhat. Azl679-ben írÓdott és 1709-ben kiadott híres vallási-politikai értekezés,A Szentír s saját szava szerinti politika (Politique tirée des propres parolesde l,Écriture sainte) szerzoje e szavakkal utalt XIV. Lajosra: ,,Az egészáIIam öbenne vAn, az egész nép akarata az ijvében foglaltatik,,,,, (Tout

l,État est en lrri.) Vincent Cronin brit torténész szerint ebból a mondatbÓlszármazhat a ktizismert idézet. (Louis XIV. London, 1965, The ReprintSociety. 79. o.) Ioél Cornette francia torténész szerint viszont (La monar-chie entre renaissance et révolution' Paris, 2000, Seuil. l39. o.) Pierre-Édo-uard Lémontey fogalmaztamegelósz<ir a híres szállÓigét, akinek 1818-ban kiadott k<itete (Essai sur létablissement monarchique de Louis XlV)327, o|dalán a k<ivetkezóket olvashatjuk:,,Franciaország Koránja négyszőtagban sszefoglalhatő, s XIV Lajos ki is mondta ezeket egy napon: AzáIhm énvagyoki,

r01

102 103

Nem csoda, hogy ezta kijelentést hiába keresnénkVoltaire XIV Lajossz zada (Le siécle de Louis XIV)címií konyvében, pedig a szerzi52l éveskoráig XIV Lajos kortársa volt. A XIX. század végén a brit Lord Actonugyanrigy tagadta, hogy Lajos király ilyesmit mondott vo|na (Lectureson Modern History. New York, 1961, Meridian Books. 223. o.), mint afrancia Ernest Lavisse aXX. százade|ején(LouisXlV Paris, 1989, RobertLaffont. 61. o.). A király életének és korrínak francia tÖrténészei ktiztilmind a népszer bb mtívek szerzi5i (André Castelot, Philippe Erlanger),mind a tudományos feldolgozások tisszeállítői (Pierre Goubert, |oélCornette, Frangois Bluche, |ean-Christian Petitfils, René és SuzannePillorget) tagadják, hogy a király valaha is kimondta volna a híres sza.vakat' A magyar klasszikus t<irténészek k őzulMarcza|i Henrik még meg-említette e szállÓigét (Nagy Képes Világt rténet.IX. k tet. Az abszolutiz-mus kora, Bp. l904, Franklin-Révai. 80. o.), Hajnal Istvrín azonban miírismerte a francia szakértók véleményét (Az jkor ttjrténete. Bp. 1936,Révai Testvérek. 341. o.). A mondat mégis bekertilt szinte valamennyitanktinyvbe és torténelmi kézikonyvbe. A legt<ibb ember mindőssze ezta szállÓigét jegyzi meg XIV. lajossal kapcsolatban.

Mi lehet az oka e kitalált mondat elképesztó népszeriiségének? A rovidés frappáns megfogalmazás? Yagy az a tény, hogy felidézésével sokkaleróteljesebbnek és agresszívabbnak lehet felttintetni XIV. Lajos uralmát,mint amilyen valÓjában volt? Az eredeti torténet ugyanis nem ért végetazza|, hogy az ifiu király biiszkén távozott a párizsi legfelsóbb bírőságéptiletéból. A bírák távolrÓl sem voltak megfelemlítve, s folytatták lázon-gásukat. Másnap delegáciőt kiildtek Mazarin elsó miniszterhez, akinekelpanaszolták, hogy ófelsége ,,ktilcinos és elódei szokásaitől nagyon iseltéró mÓdon'' b{ínt királysága legtekintélyesebb bírőságával. Mazarinmindent me8tett a bírák kibékítésére, azok azonban április 2t-én ujratiltakoztak a rendelet miatt. Ez már sulyos engedetlenség volt, mert akirály jelenlétében jegyzékbe vett rendelet torvényességét nem lehetettvitatni. Egy bírÓt a Bastille-ba zárattak, kilenc másikat számtízettek, majdaz ifi király kozzétette, hogy nem haragszik bírőságára, s nem kívrínjamegfosztani tísi kiváltságaitől. Végtil két rendeletet mégiscsakvisszavont

rz uralkodÓ, s a legfelsóbb bírÓság els<í elnoke 100 000 aranyat kapott.

Vagyis a konfliktus a régi rend szokásai szerint zárult le: alkudozással,

kiilcsiin<is engedményekkel és vesztegetéssel.Ilyen volt az a francia kormányrendszer, amelyet az utÓkor ,, abszol t

monarchia'' néven emleget' A színfalak elótt ellentmondást nem tiíróen

osztogatia parancsait a mindenhatÓ király - a színfalak mogiitt pedig a

kisebb és nagyobb hatalmak kiegyeznek egymással. A lovaglőostort

ouhogtatő kirríly legendája azonban sokkal jobban illik a Napkirály mito-

|őgiájához, mint egy viszonylag gyenge államapparátus alkudozásának

és vesztegetésének kiábrándítő valÓsága. Frangois Bluche francia tÖrté-

nész találő megfogalmazása szerint ,,e legendák a rágalmakhoz hasonlí-

tanak: a leghihetetlenebbek bizonyulnak a legtartősabbaknak,,, (Le grand

régne. Paris, 2006, Fayard . 9 42, o.)

34. Az elIenreformáciÓ és az rijkori inkvizíciÓ lefékeztea tudományos fej! dést

A protestáns, felvilágosult, majd liberális és baloldali torténé-

szek rendkívÍil stitét képet festettek az ellenreformáciÓrÓl és az inkvizí-

ciÓről. Ugy vélekedtek, hogy a XVII' században kulturális téren vissza.

esésre kertilt sor a reneszánsz korszakához képest, s ezt az ellenre-

formáciÓnak és az inkvizíciÓnak tulajdonították. Ma már azonban a

barokk idószakát ugyanolyan kreatív, értékes korszaknak tartjuk, mint

a reneszánszét. Inkább hangs lyeltolÓdás kovetkezett be, mint hanyatlás,

hiszen a zene és a tudomány teriiletén a XVII' század meg is eL zte a

XVI. századot.Az ellenreformáciÓ rendkívtil nagy mértékben járult hoz zá az o|<tatás-

iigy fejlesztéséhez: l661-ben mfu 97 jezsuita kollégium végzeft kiválÓ

oktatőmunkát ltáliában. Bármily hataloméhesek voltak egyes j ezsuiták,

a rendet nemesebb szándékokvezették a leend<í uralkodÓ rétegek erk<il-

csi és fudományos fejlesztése. Az oktatás során Kopernikusz és Galilei

tanításait is megemlíthették mint tudomiínyos hipotéziseket. A mai tiir-ténészek szerint a kulturális elnyomás jőval kevésbé volt szigorri és ered-ményes, mint korábban gondolták az itáliai kultrira eredetisége és krea-tivitása például szinte semmit sem cscikkent a XVII. században. AzellenreformáciÓ tobbet ért e| az oktatással ésmeggyt5zéssel, mint a kény-szerrel: biztosította a népi vallásosság erós<idését, az elit htíségét a kato-licizmushoz, a személyesebb, bensóségesebb vallásosság terjedését ésszámtalan jÓtékony intézmény létesítését' Az ellenreformáciő az aj esz-mék XVIII. századi itáliai elterjedését sem tudta megakadályozni, csakannyit ért el, hogy azitál'iai felvilágosodás képviselóijobban ragaszkod.tak a vallási ortodoxiához, mint más országok értelmisége.

És mi a helyzet az o|y sokat emlegetett inkvizíciÓval? Molnár AntaltalálÓan fogalmaz: ,,Az intézmény egyértelmíien negatív megítélésének okaa toleranciához valő viszony megváltozása az elm lt két évszázadban. Maegyetlen normalis ember vagy politikai csoport számára sem lehet kérdésaz egyén vall sszabadsága, erróI a problém ről azonban a k zépkori, egy-ségesen keresztény vagy a kora jkori, felekezetileg tagolt Nyugat-Eurőp -ban teljesen masként gondolkodtak' A XvI_Xvil' sz zadban mind a kato-likus, mind pedig a protestáns államférfiak, f papok vagy éppen politikaigondolkodők a vallási élet egységében látták a politikai rendszer egészségesmukijdésének zálog t,.. B r a másként gondolkodők iildijzésének heves-ségében jelentös idtjbeli és térbeli eltéréseket tapasztalhatunlc,'ezek ak I nbségek az intolerancia ltalánosan elfogadott ideálján nem változ-tatnak, Az inkvizíciő intézményei ebben a szellemi k zegben, ha nem isrokonszenves, de legalábbis érthet megnyilvánul siformái voltak az egy-h zi és llami egységtiirekvéseknek.,, (A kora jkor ttirténeÍe. Szerk. PoÓr|ános. Bp. 2009, osiris Kiadő. 349. o.)

Molnár Antalaztis hangstilyozza,hogy mindhárom kora rijkori ink-viziciő (spanyol, portugál és rőmai) ,,rendkív l b rokratikus intézményvolt, amelynek legfontosabb kijvetkezménye, hogy a hivatalnokok és a bír ka korabeli bírős gi gyakorlathoz képest sokkal kevésbé bánhattak tjnké-nyesen a v dlottakkal' Sző sem lehetett a világi bírős gokra olyannyirajellemzö, kontroll nélkijli brutalitősrÓl... Bár a mai eljár sjogi norm k

szerint az inkvizíciő ltal kijvetett proced ra nyilván nem állná meg a

helyét, de a kor j ogi színv onal n messze a legméltőnyo sabbnak számított..'

Az inkvizítorok az eurőpai átlaghoz képest nagyon csekély szamu boszor-

kánypert folytattak le; a boszorkányok egymás elleni vallomősát nem

fogadt k el, és nem hittek az rd gjegyben sem.,,(Ugyanott, 360. o.)

A xV-Xx' századi spanyol inkvizíciÓ fóleg a megkeresztelt zsidÓk,

a kényszerrel átkeresztelt mohamedánok és a protestáns csoportok ellen

lépett fel. A szakért<ík szerint l50-200 000 személyt foghattak perbe, a

kivégzések száma pedig nem haladta meg a 10 000 Íót. Ez természetesen

nagy szám, de vegyiik figyelembe, hogy hrírom és fél évszázad alatt keriilt

sor a kivégzésekre. (Csak cisszehasonlítás végett: az1709-es malplaquet-i

csatában a franciák vesztesége 10 o00 fó, angol és holland ellenfeleik

vesztesége 15 0o0 Íó volt.) A XVI-xIx. századiportugál inkvizíciÓ halá-

los ítéletei megkozelítették a kétezret, s ezek kétharmadát hajtottá,kvégre.

A XVIII. századramindkét országban csokkent azinkizício tevékeny-

sége, az uralkodÓk me gnyirb álták j o ghatÓságát. Az utolsÓ sp anyol auto-

daféra 1680-ban kertilt sor. A romai inkvizício elé 2-300 000 vádlott

kertilt, akik kÖztil 50_75 000 szeméIy ellen indult Per, s mintegy

1100-1400 kivégzést hajtottak végre' Vagyis távolrÓl sem pusztult el

mindenki, aki az inkvizíciő elé keriilt, és a három ujkori inkvizíciÓ kÓztil

a rÓmai volt a legkevésbé szigorir.Ha alaposabban megvizsgáljuk a XVII. század leghíresebb, iildoztitt

tudÓsainak eseteit, kissé árnyaltabbá válhat az inkvizíciÓ kegyetlenségé-

ról alkotott kép. Tommaso Campanella (1568-t639) filozÓfus é|etét az

inkvizíciő mentette meg, amikor eretnekség miatt vizsgáIatot kezdemé-

nyezettellene: a nápolyi világi hatÓságok ugyanis kivégezték volna egy

lázadásban valÓ részvétele miatt. Az inkvizíciÓ borttinében szabadon

dolgozhatottNapállam címrí híres kon1vén, kapcsolatban maradt a kor

nagytudÓsaival, majd a pápa jÓváhagyásával Párizsba engedték. Galileo

Galileit (1564-1642) nem iildoztékvolna, ha mindtissze csillagászi hipo-

tézisként ismerteti kutatásai eredményeit. l azonban kifejezetten kigrí-

nyolta az egyház és a pápa áltáspontját P rbeszédek a két legnagyobb

világrendszerr l (1632) címií konyvében: VIII. orbán pápa szavait adta

10d 'r&s

a ktitet egylk Simplicio vagyis,,egyiigytí'' nevií szereplójének szájába.Ezértkényszerítette <ít tanai visszavonására az inl<lirzíciÓ l 633-ban. Ter-mészetesen el kell ítélntink, ha egy fudőst arra kóteleznek, hogy meg-tagadjon valamit, amit igaznak tart. Érdemes azonban megemlíteni,hogy az ítéletet nem apápa,hanem az inkvizíciő nevében adták ki, vagyisnerrr tévedhetetlen dontésként. Egyes kortárs tudősok, mint Descartes,Gassendi és Mersenne ezt tlgy értelmezhették, hogy a heliocentrikusvilágkép elítélése nem hittétel. Az életfogytiglani bebortonzést |tázi őri-zetrevá|toztatták, Galilei vendégeket fogadhatott, és dolgozhatott tovább.Giordano BrunÓt (1548-l600) pedig nem tudomrínyos tevékenységéértvégezték ki, hanem eretnek nézeteiért: Krisztust mágusnak nevezte, akereszténységet az őegyiptomi vallás eltorzításának, tagadta Sz z Mríriaszi.izességét, a Szent|elket pedig a világlélekkel azonosította.

Mindezt nem azért kell felidézni, hogy kisebbítsiik az eretnekségértperbe fogott tud sok érdemeit, s nem azért,hogy mentegessiik az ink-viziciót, hanem a t<irténe|mi igazság kedvéért. Ahogy Molnár Antalmegfogalma zta:,, A z j abb kut atás ok alapj őn form tlő dő inkvizíciőképtehát nem idillibb lett, mint a,kor bbi, hanem igazs gosabb, amely ezt asokat támadott intézményt _ megszabadítva az évszázadok során rárakő-dott ellenpropagand tőI _ sokkal reáIisabban helyezi el a kora jkor fele-kezeti konfliktusainak és igazságszolgiltat sának rendszerében.,, (|Jgyan-ott,372-373. o.)

35. MagyaroÍszágévszázadokon át gyarmat volt

A XVI-XVIII. századi Magyarországot ugyanrigy nem nevez-hetjiik a Habsburg Birodalom gyarmatának, ahogy a Nagy Lajos általkormányzott, xIV. századilengyelországot sem Magyarorsz ág gyarma-trínak vagy a XVII. századi Skőciát sem Anglia gyarmatának. Ezeknekaz államoknak ktiztis uralkodÓjuk volt. Meglehet, az uralkodÓ nem tu-dott egyformrín gondot viselni valamennyi államára, ettól azonban ezek

106 107

nem váltak gyarmattá. Gyarmatává vált-e Portugália l 580 és 1640 kozott

Spanyolországnak, amikor a spanyol királyok viselték az országkoroná-ját? Gyarmatai voltak a német fejedelemségek a Német.rőmai Császár-

ságnak? Vajon amai Belgium gyarmatavolt-e aXVIII. században MríriaTeréziabirodalmának, s a X|X. század elején Napőleon birodalmának?Nyilvánvalőan nem. A ,,gyarmati sor''-ra valő hivatkozás azért téves,mert XIX-XX. századi fogalmakkal prÓbálja leírni egy korábbi eurÓpai

rend államkozi kapcsolatait.A XIx. századel<ítti világban még nem alakultak ki a mai értelemben

vett, modern államok. A nagyobb politikai egységek tinállÓ, elktiloniilttartományok <isszeolvasztásával jottek létre, ezért ktil<inbózó t<irvények-

kel, szokásokkal, intézményekkel, jog- és mértékrendszerrel rendelkez<í

tertiletek mozaikszerií halmazai voltak. Voltak ktiztiik grőfságok, her-

cegségek, de ÖnállÓ királyságok is. A határokat nem jeltilték ki pontosan,

megesett, hogy egy király alattvalÓi a szomszédos ország pi.ispokének az

egyházmegyéjéhez tartoztak. Az ország egymástől távolabb lakÓ alatt-

valői esetleg nem beszélték egymás nyelvét, dinasztikus véletlenek vagy

kompromisszummal lezárt hábor k kapcsoltak bizonyos tartományokathol ehhez az áI|amhoz, hol a másikhoz. Mai szemmel nézve nyilvánva-

lÓan abszurdum, hogy Dél-Németalfold a XVIII. századkozepén ugyan-

azon uralkodÓ fennhatÓsága alatt állt, mint Erdély. A kortársakat viszont

ez egyá|ta|án n em zavarta.Az egyén és az állam kiizÖtt sziímtalan ktizvetító testtilet m ktidtitt,

az uralkodők pedig néha azt is elismerték, hogy más politikai hatalmas-

ságok (pápa, császár) is beleszÓlhatnak abba, hogyan kormányoznak'

Modern hazafiságnem létezett, az országhoz valÓ kotodés csak egy volt

a sziímtalan koztisséghez és hatalmass ághoz (falukozcissé g, egyházkoz-

ség, ftildesrír, piispok, kormányzÓ, városi tanács stb.) valÓ kotódés kdzott.

TartÓsabb válság, veszedelmesebb háborri esetén felerósodott az or szág-

hozvalő tartozás érzése (mint például Magyarországonazoszmiín meg-

szállás alatt), békeidóben azonban meggyengtilt, és a királyhoz valÓ

ragaszkodásra, a királyi hagyományok tiszteletére, valamint a ktilfoldiek

iránti ellenszenwe korlátoződott. Az uralkodÓ volt a tágabb ,,hazi, |eg-

nagyobb tiszteletben állÓ képviselóje, s gyakran csak az ó személyektitotte tlssze egymással a távoli tartományokat. Ezért aXIX. százade|ottnemzetállamok helyett csak dinasztikus ríllamokről beszélhetiink.A XVIII. században senki sem titk<izott meg zlzon' hogy egy francia(V. Fiilop) uralkodott Madridban, egy lengyel (LeszczÉski SzaniszlÓ)Lotaringiában' egy szász (|I', majd III. Ágost) Varsőban, egy hannoveri(I. Gyiirgy) Londonban, egy lotaringiai (Ferenc) Firenzében, egy spanyol(Károly) Nápolyban s egy német hercegn<í (II. Katalin) Szentpéterváron.Abban sem volt semmi ki'il nos, hogy Magyarországot egy Habsburgkormányozza Bécsb<jl.

Egy uralkodÓ t bb államot is kormányozhatott békésen, ha tisztelet.ben tartotta azok ósi tcirvényeit. Szerencsés esetben ezek az ríllamokosszeolvadhattak egységes nemzetté, mint Aragőnia és Kasztília Spa-nyolországgá' Az eltéró nyelv kultrira, vallás és hagyomrínyok azonbanelktilontiléshez is vezethettek, mint Hollandia és Belgium esetében.Egyes távolabbi tertileteket pedig azért vettek birtokba a kormányzatok,hogy ezze| kereskedelmi elónytiket, ftiszereket, nemesfémet vagy más,értékes nyersanyagot biztosítsanak az anyaor szág számára. Ezeket a jogi-lag alrírendelt, politikailag kiszolgáItatott tartományokat nevezhetjiikgyarmatoknak. Magyarország azonban nem gyarmata, hanem azegytkallama volt a Habsburg Birodalomnak. A magyar rendek és a birodalmikormányzat konfliktusai olykor felerós<idtek, de sokkal ttibb év.telt el a,,békés egymás mellett élés'' jegyében, mint a ktizdelmekkel. Magyar-országot a Habsburgok tobbnyire a saját torvényei és hagyományai sze-rint kormányozták, egytittmiíkridve a magyar rendekkel, általában jőszándékrian és készen a kompromisszumokra.

Ennek a kapcsolatnak megvoltak a maga hátrrínyos k<ivetkezményeiis. Sok kérdést nem sikertilt tartősan szabályozni. ,,E szabályozás elmu-lasztása lehet vé tette, hogy az idegenben lakő uralkodő a ki)zÖs gyeket,(a k lpolitik n kív l a had-, pénz-, kereskedelem. és v m gy) idegen hatő-s gok és idegen tisztvíselök kiizremiikijdésével intézze... Az uralkodő nem.csak Magyarország kir lya volt, hanem egy sor egyéb ország és tartomány

fejedelme is. Intézkedéseiben elsösorban országai sszességére volt tekin-

108 r09

tettel, azaz birodalmi politik t folytatott.,, (Katus Lászl.ő: A modernMagyarország sziiletése. Pécs, 2009, Pécsi TorténettudománÉrt Kultu-rális Egyestilet.28.,43. o.) A magyar politikai elit pedig nem szerezhetettjártasságot a ktiltigyekben, s amikor II. RríkÓczi Ferenc, Kossuth Lajosvagy Károlyi Mihály efféle problémákkal kertilt szembe, valamennyientapasztalatlannak és tigyetlennek bizonyultak'

Ennek a kapcsolatnak azonban őriási elónyei is voltak' A HabsburgBirodalom pénziigyi és katonai segítsége, valamint nemzetkozi kapcso-latrendszere nélki'il Magyarország képtelen lett volna elérni, hogy azoszmánok kivonuljanak tertiletéról. Hazánk ennek koszonhette, hogynem jutott a balkáni országok sorsára, s megindulhatott a gazdasági,társadalmi és kulturális fejl<ídés rítján. Belsó onállőságát megórizhette,sztikség esetén sikeresen szembe is szállhatott az autokratikus bécsittirekvésekkel, s ugyanakkor egy szilárd nagyhatalom ,yédóernyóje'megakadrílyozta mind az oszmánok visszatérését, mind azt, hogy hazánka hasonlő társadalmi utat járő Lengyelország sorsára jusson - vagyishogy erósebb szomszédjai felosszák. Ezt kiiliin<is en azért érdemes hang-srilyozni, mert I[. RákÓczi Ferenc és hívei számára ,,a kijvetendti mintakétséget kizárőan Lengyelországb ől eredt.,' (Gebei Siíndor: A Rákőczi-szab ads ágharc. Bp. 2009, Kossuth Kiadő. 5 5. o. ) Veszedelmes minta volt- talán nem is baj, hogy nem lehetett kovetni.

Lehet vitatkozni azon, hogy a Habsburg-magyar egytittélésnek azelónyei vagy hátrányai voltak jelenttísebbek. Csak egyet nem lehet: leegy-szeriísítóen gyarmati ftiggéssé nyilvánítani ezt a sokkal bonyolultabbkapcsolatrendszert.

36. A Vasálarcos magas rang , fontos személyiség!ehetett

1687-ben a Cannes kozelében fekvó Sainte-Marguerite.szigetertídje rij kormányzÓt kapott a hatvanegy éves Bénigne Dauvergne deSaint-Mars személyében. A kornlken azonnal elterjedt, hogy a kor-mányzo egy ismeretlen fogoly társaságában érkezett, akinek egy acélbÓlkésztilt maszk takarta e| az arcát, s ha kimondta volna a nevét, a kor-mányzőnak agyon kellett volna l<ínie ót. A fogoly tizenegy évet toltott azeród bortonében' l698 szeptemberében Saint-Mars-t kinevezték a pári-zsi Bastille kormányzcrjává' Ismeretlen foglya ide is ktivette <ít, fekete,bársony álarcot viselve érkezett meg Párizsb a. Ezt az iílarcot persze csakakkor kellett vise|nie, amikor az eródben misére indult, vagy valaki be-ment a szobájába. tt év m |va, |703. november I9-én egy betegségvégzett vele. Minden berendezési tárgyát elégették, evóeszkcizeit beol-vasztották, majd a latrinába dobták, cellájában rijrafestették a falakat, smég a padlÓt is rijra rakatták. Holttestét a Saint-Paul plébánia temetójé-ben helyezték el, s a korabeli nyilvántartásba Marchioly néven kertilt be.

Az elsrí feltételezések szerint Vermandois grÓfa volt, XIV. Lajos ésLouise de La Valliére t rvénytelen sztiletésií fia. E grőffal valőjábanbetegség végzett tizenhat éves korában, de most azt híresztelték, hogyfélre kellett állítani ót a torvényes utőd elól. Egy amszterdami.r<ipiratsokkal izgalmasabb pletykát terjesztett: a Vasálarcos egy Rochefort vagyRiviére nevti if nemes volt, Ausztriai Anna királyné egykori szeretóje.Mivel XIII. Lajos nem tudott gyereket nemzeni feleségével, Richelieubíboros szerzett az asszonynak egy alkalmi szeretót, majd elttintette.Mindebbtíl egy szo sem igaz: XIII. Lajos nem szerette a feleségét, és sokmindennel megvádolta, abban azonban sohasem kételkedett, hogymindkét fia ttíle származik.

A legenda terjedni kezdett, s egyre jobban kiszínezték. XIV. Lajossőgornój e, Baj orországi Erzsébet Sarolta 1 7 1 1 -ben azt irta egy |evelében,hogy mindig két muskétás vigyázott a fogolyra, nehogy letegye vasbőlkészi.ilt á|arcát, scít, étkeznie és aludnia is ebben kellett. A hercegnó gy

110 Í11

tudta, hogy a fogoly egy angol lord volt, aki belekeveredett egy merénylet-kísérletbe III. Vilmos angol király ellen' 1698-ban valőban letartÓztattakCalais-ban egy Hunt nevií, k<izrend angol i.igynokot, de ót Sainte-Marguerite eródjében órizték |7o7-ig. A sért<ídott Barbezieux márki,akinek nem sikertilt bejutnia a Napkirály fótanácsába, elkezdte terjesz-teni azt az abszurd legendát, hogy a Vasálarcos nem más, mint XIV. Lajosbátyja, Ausztriai Anna és az ango| Buckingham herceg fia. A márkit701-ben meghalt ugyan, de a szeretóje, Saint-Quentin kisasszony gon-doskodott rÓla, hogy a pletyka tovább terjedjen.

A legendagyártásba hamarosan bekapcsolÓdtak a hivatásos írők is.Voltaire 1717 májusátÓl 1718 áprilisáig volt a Bastille foglya, s itt hallottelószor a VasálarcosrÓl. 175t-ben megjelent Siécle de Louis XIV (XIY.Lajos százada) cím k<inyvében tovább cifrázta a ttirténeteL ,,A legna-gyobb titokban szőllítottak el Provence tengerpartj ára, Sainte-Margueriteszigetére egy tlagosnál magasabb, ifi , igen szép termetii és nemes k kej'íi

foglyot' Az titon álarcot viselt, melynek állvédójén acélrugők voltak,lehe-tővé téve, hogy álarcban étkezhessen, Parancsba adt lc" hogy megkell ijlni,hafelfedi magat...Louvois m rki (XIY. Lajos nagy hatalmu minisztere- H. P.) megl togatta t e szigeten elszállítása el tt, és állva, tiszteletteljes

figyelemmelbeszélgetett vele. Ezt az ismeretlent átvitték a Bastille-ba, ahololyan j őI b ntak vele, ahogy csak lehetett. ., Semmit sem utasítottak v issza,amit kért. Fóleg a rendkív li finomsagu fehérnemtit és a csipkét szerette,Gitáron játszott, A legnagyobb luxust biztosÍtották számára, és a kor-mányző csak ritkán lt le elötte.., Sainte-Marguerite szigetén egyszer a

fogoly felírt egy késsel valamit egy ez stt nyérra, s kihajította az ablakonegy csőnak felé, . , A halász, akié e csőnak volt, felszedte a tányért, s átadtaa kormányzőnak!, Yo|tvire szerint a kormányzÓ megbizonyosodott rőla,bogy az analfabéta halász senkinek sem mutatta meg a tányért, s e sza-vakkal engedte ítjára:,,Menjen csak, maga nagyon szerencsés, hogy nemtud olvasni,.,,, (Siécle de Louis XIV Paris, 1929,Hachette.453_454. o.)Ebból a beszámolőbÓl szinte egyetlen szÓ sem igaz. A nagy írÓ csak életevége felé, l77l-ben merte kÖzzétenni a rejtély állítÓlagos megoldását:szerinte a Vasálarcos XIV. Lajos báty1alehetett.

A XVIII. század rtipiratírői és jságírői egyre jobban felszították anagyktizonség érdekltídését az ismeretlen fogoly iránt. Még az uralkodőksem hagyhatták figyelmen kíviil a legendríkat. Pompadour márkinó egy-szer nekiszegezte a kérdést szeretójének, XV' Lajos királynak ki lehetetta híres Vasálarcos? A király oszintén aztfe|elte neki, hogy szerinte egyitáliai fejedelem minisztere lehetett, Ercole Antonio Maria Matthioli.Ugyanígyválaszolt XVI. Lajos is felesége, Mária Antőnia Íaggatózására,Igen sok torténész fogadta el állításukat, kozttik magam is A Bastillebevétele címtí konyvemben (Bp. 1985, Kossuth Kiadő. 13. o.)

Ki volt ez a Matthioli? Egy itáliai kalandor, aki 1678-ban vállalta, hogyrábeszé|i Mantova hercegét, IV. Károlyt az1tálriaiCasale eródjének áten-gedésére - természetesen jÓ pénzért' Még a titkos szerzódést is átvetteVersailles-ban, majd elárulta a spanyol és savoyai uralkodőknak a fran-cia király terveit, akik azonnal tiltakozni kezdtek, s az iizletból nem lettsemmi. A szerz{tdést vissza ke|lett szerezni: Matthiolit Torinő kozelébena francia tigyntiktik csapdába csalták, s letartÓztatták. Casalét csak háromév mrilva szállták meg a franciák, Matthiolit pedig a két becsapott feje-delem megnyugtatására ortik<is fogságra vetették. Elóbb Pinerolőbanraboskodott, 1694.tól pedig Sainte-Marguerite szigetén' Tehát akár ó islehetett volna az álarcos fogoly, akit négy év mrilva átszállítottak a Bas-tille-ba. A temetésnél használt Marchioly név is <írá emlékeztet.

Csakhogy miért adták volna meg ennyire megkozelító ponto$bággal anevét a temetésnél, ha egyszer évtizedeken át prőbálták eltitkolni a kilé-tét? Ebben a korban a legjelentéktelenebb foglyok nevét iS eltitkolták akita király parancsára tartÓztattak le, annak az iigyei csak a királyra tartoz-tak' A Bastille elhalálozott foglyai kozi.il mindenkit álnéven temettek el,az 17 02 -b en ongyilkosságot elk<ivetó Dupressoir-Louvard-t példáulPierre Massuque néven, az l7D4-benmeghalt Vinache nevií foglyot pedigÉtienne Durand néven. A Bastille kormányzőja nyilván azért adtameg aMarchioly nevet a Vasálarcos temetésénél, mert a valődi neve egészenmásként hangzott' Ráadásul egy I694-b(5|származő levél arra utal, hogyMatthioli ebben az évben meghalt Sainte-Marguerite szigetén. Vagyismindkét francia kirríly tévedett, a Vasálarcos nem lehetett Matthioli.

112 113

Az 1789-ben kirobbant francia forradalomnak a Bastille elfoglalása

volt az egyik leghíresebb epiződja. Nyolc nappal az eröd bevétele után

már azt híreszte|tékPárizsban, hogy az egyik btirt<incellában megtalálták

l Vasálarcos csontvázát, amint ,,kezén,l bán, nyakán megl ncolva v rta

,zabadítőit,,. Pár év mrilvamár azthitesztelték, hogy a Vasálarcos Sainte-

Marguerite szigetén szerelmes lett Bonpart nev bortonórének lányába,

r gyermekeiket Korzikán nevelték fel, ahol a helyi szokások szerint a

nevtiket kissé eltorzították, s ,,Bonaparte'lett belóle' NapÓleon mind-

erról csak annyit jegyzett meg Szent Ilona szigetén, ,,hogy az emberek

nagyon hiszékenyek, s olyannyira imádj k a k l nleges dolgokat, hogy

nem lenne nehéz ilyesmit elhitetni a sokas ggal',, Még a szenátusban is

lehetne találni olyanokat, akik ezt igazolnák''.,, (Napoléon á Sainte.Hé-

Itne.Paris,1981, Robert Laffont. 275. o.)A xlx. századbana romantika regénlrÓi tovább ciÍráztákat<irténe-

tet, s a Sainte-Marguerite-szigetét meglátogatÓ angol turisták oly sok

szilánkot levagdaltak a Vasálarcos cellájának ajtajábÓl' hogy a deszkákat

t bbszor is ki kellett cserélni. A XX. században huszonkét film idézte fel

a Vasálarcos legendáját, a t<irténészek pedig három nemzetkozi konfe-

renciát r endeztek az ismeretlen fo goly probl émájár oI (tgz + -b en és 1 99 1 -

ben PinerolÓban, 1987-ben pedig Cannes-ban)' A szakértok szerint leg-

alább ezer kiadvany foglalkozott napjainkig a Vasálarcossal, s iitvenkét

verzió sziiletett kilétér<íl. Egyesek szerint Moliére volt, a drámaírő, akit

a király így mentett meg a Tartufre miatt felháborodÓ álszentek bosszrí.játől, mások szerint XIV. Lajos felesége sztilte ót, s egy afrikai, fekete

szolgavolt azapja,ezért kellett eltakarni azarcát. Vagy talán Monmouth

hercege volt, II' Károly angol király tcirvénytelen fia, akit nem akartak

kivégezni 1685-os felkelése után, s így állították félre? Felvetették még,

hogy n<í volt, vagy a spanyol király eltiintetett fia, esetleg Beaufort her-

cege, XIV. Lajos király valődi apja vagy esetleg Retz bíboros titkára...

És mit mondanak minderr<íl a komolyabb torténészek? }ean-Chris-tian Petitfils, XIV. Lajos korának egyik legtekintélyesebb szakértóje

2003-ban adott ki egy iisszefoglalő m vet a problémráro|. (Le Masque de

fer. Entre histoire et légende, Paris, Perrin') A dokumentumok alapos

áttanulmányozása során arra a kcivetkeztetésre jutott, hogy |ules Lairneklehetett igaza, aki 189o-ben elsóként vetette fel, hogy a Vasálarcos valÓdineve Eustache Danger volt' Alacsony sorből származő szolga lehetett,akit 1669-ben tartoztattak le, Calais-ban. Ekkoriban készítették eló adiplomaták a doveri titkos szerzódést, amelyben II. Károly angol királyjőkora <isszeg fejében ígéretet tett XIV' Lajosnak arra, hogy áttér a kato-likus hitre. Eustache Danger valÓszínííleg államtitkokrÓl szerzett tudo-mást, és kifecsegett valamit. LetaÍtőztatták, s minden rílarc nélkti| egytiszt és három katona Pinerolo várb<irtonébe kísérte. Itt raboskodott azegykor nagy hatalm pénztigyi ftlintendáns is, Nicolas Fouquet, akit XIV.Lajos 1 66 1 -ben tartőztatott le. Saint-Mars, Pinerolo várb<irtonének kor-mányzoja megengedte,hogy Danger inasként Fouquet szolgálatába áll-jon. Vagyis nem lehetett nemesi sziiletésíí, mert egy magasabb rangbiínozót e században sztikség esetén halálra ítéltek és kivégeztek, desohasem kényszerítettek szolgasorba'

Pinerolőban Eustache Danger egy másik magas rangri államfogollyalis kapcsolatba kertilt, Lauzun hercegével. Tehát nem volt elég az eredetibiine, immár Fouquet-t<íl és LauzuntÓl is tudomást szerezhetett olyanállamtigyekr<íl, amelyek nem rá tartoztak. Keresztény uralkodÓ ebben aszázadban bírÓsági ítélet nélki.il nem ci|etett meg egyszertí alattvalőkat- de ha azá|Iamérdekei megkívánták, korlátlan ideig fogságban tarthattacíket. Fouquet 1680-ban meghalt, Lauzunt a k<ivetkezó évben szabadonbocsátották, Danger azonban fogoly maradt, s Saint-Mars kormányzőmagával vitte ót valamennyi rij állomáshelyére: 168l végén Exilles-be,1687-ben Sainte-Marguerite szigetére, s l698-ban a párizsi Bastille-ba.

De miért adatott rá álarcot? Petitfils meggy(5z(Snek találta )ohn Noonebrit t<irténész elméletét Saint-Mars kissé megalázőnak érezhette, hogyegy jelentéktelen inast rizget a királyság legktilonbtizóbb b<irt<jneiben.Ezért Sainte-Marguerite-sziget felé utazva vasálarcot, a Bastille-ba érkezvepedig bársony álarcot adatott rá, s azthangoztatta, hogy azonnal végezniekell vele, ha felfedi arcát. Pedig ugyan ki ismerte volna fel Eustache Dan-ger-t ennyi évtized elteltével Franciaországban? De minél tekintélyesebba fogoly - anniíl tekintélyesebb a foglárja is. Saint-Mars-nak fennmaradt

114 115

cgy levele 1688-ből' amelyben a kovetkez<íket írta Louvois miniszternek:

,Az egész tartományban azt beszéIik, hogy a foglyom Beaufort uraság,mások pedig azt mondj ák, hogy a néhai Cromwell fia!,, (Petitfi|s.' Le Masquede fer... I9I_I92. o.) Vagyis Saint-Mars maga is szívesen táplálgatta alcgendát, és jőkat nevetett magában az emberek hiszékenységén.

Az igazság néha kiábrándítÓ - a legenda sokkal érdekesebb. Még ale$ekintélyesebb értelmiségiek is hajlamosak voltak elutasítani a ténye-kct. Voltaire a kiivetkezó levelet kapta 1738 decemberében barátjátől,

lcan-Baptiste Du Bos-tő|: ,,Ami az alarcost illeti, ugy hallottam... nemyolt mől mint Fouquet ur inasa. Ha vannak erre bizonyítékai, feltárhatjadzokat. De ha bizonyítékai nem meggyözóek, gy érzem, nem kelleneletépnie ennek az embernek az áIarc t..''' Petitfils ehhez a kovetkezóketEttehozzáegyikcikkében(I}Histoire,1999.oktÓber.92.o,):,,Voltaire-nektehát volt váIasztasa a nevetséges és kiábrőndítő igazs g Fouquet jelen-

téktelen szolgája, és akirály elrejtett testvérének sokkallenyíig zóbb, éppenterjedni kezdó, misztikus legend jakijzijtt! A remek dramaturgiai érzékkeltendelkez , kajőn írő egy percig sem tétovázott. Alegendát váIasztotta _ azeljiivend nemzedékek legnagyobb ijrijmére!,,

37. A szabad kómíivesség rendkíviil ósi eredet ' titkosszervezet

A legendák szerint a szabadk<ímiíves hagyományok az Ttes-tamentum korábÓI származnak. A bibliai Királyok elsö ki)nyvhen (7,14)

olvashatunk egy bizonyos Hírámről, aki TíruszbÓl érkezett, és Salamonmegbízásáből felszerelést készített a jeruzsálemi templom számár a. Hi-rám titkos tanításának a templomos lovagok voltak az orok<isei. Az óutolsÓ nagymestertik pedig, }acques de Molay, mielótt Szép Fíilop fran-cia király 1312-ben máglyára ktildte volna, átadta titkait Beaujeu grőf-

Jának. Ezután pedig nagymesterról nagymesterre szállt a titkos tanítás,cgészen a mai szabadkóm vesekig.

A kozépkorban megesett, hogy bizonyos lovagrendek az Őtestamen-tum korábÓl származtatták magukat. A johanniták például azt állították,hogy rendjtiket a Makkabeusok alapították, a Kr. e' II. században,A templomos lovagok azonban egyáltalán nem származtattákmagukatSalamon templomának épít<íittíl, még akkor sem, ha a teljes nevtik ígyhangzott: ,,Krisztusnak és Salamon templomának szegény lovagjai'i Őkarra voltak btiszkék' hogy Clairvaux-i Szent Bernát alapította rendjiiketaXII, században. Amikor pedig a XVIII. századelején egyes szabadkó-m vesek felvetették, hogy mozgalmuk a keresztes hábor k korára nyri-lik vissza, nem emlegették a templomos lovagokat.Ezta kapcsolatot csakaz 1760-as évektcí| kezdték terjeszteni a német szabadkcím vesek, majd1804-tol' t<íltik teljesen fi.iggetleniil, egy francia csoPort' Ez utÓbbiak megis alakították a ,|eruzsáIern Temploma Legfelsó Katonai Rendjét, s azota,,neo-templomosok'' néven em|egetik óket' Ők terjesztették, hogy atemplomos |ovagok rendje trilé|te |acques de Molay és társai máglya-halálát, és két ágra sz,akadt: Beaujeu grÓfátÓl származika mai szabad-komtívesség, Jean-Marc LarméniustÓl pedig az <í mozgalmuk.

A másik |egenda terjeszt i még Salamon templománál is régebbihagyományokra hivatkoznak. Szerinttik a kozépkori katedrálisok ktímtí-vesei szÓ szerint ozonviz el tti titkok tudÓi voltak. Noé fiai ugyanisk<íoszlopokra vésték fel a geomet ría és az épitészetszabályait, s e kóosz-lopokrÓl ismerkedtek meg ezekkel el<íbb Bábel tornyának, majd Salamontemplomának építoi. Egy XIV. századi krÓnika szerint aIX. századiII. Károly frank király ,,kómijves volt, mielijtt kirőly lett volnA,,, (Idézi:tHistoire,2001, jrílius-augusztus, 9' o.) A titkos ismeretekbirtokába jutőkozépkori k<ímrÍvesek alkották meg az elsi5 páholyokat, vagyis a késztiló-felben lévó katedrálishoz hozzáépitett ftilkéket. Ezekben tartották szer-számaikat, itt pihentek meg és itt tanácskoztak, majd az építkezés befe-jezésével a páholyokat lebontották. Az jkori szabadkómiíves-mozgalompedig t<íliik szár mazik'

Hosszasan lehetne még sorolni a szabadkómtívességgel kapcsolatoslegendákat. Csakhogy soha semmilyen kapcsolatot sem sikertilt bebizo-nyítani a templomosok, a katedrálisok épít<íi és a modern szabadkómií-

116 117

vesség koztltt. Skőciában és Angliában a XVII. századto|jott divatba a

tltkos szervezetekalapitása: egyes ráérós eltíkel<Íségek páholyokat alkot-

tak. Ezek azonban eltiíntek a századvégére. A mindmáig él<í mozgalmat

|7L7-ben alapították Londonban, ahol négy kisebb páholy ebben az

évben egyestilt Londoni Nagypáholy néven. Felvilágosult, emberbarát

elmélkedések és akciők céljával létrehozott, titkos mozgalom volt ez. Sza-

bá|yzatát 17 23 -b ankészítette el |ames Anderson. Antik, kozépkori, rene -

szÁnszneoplatonista és felvilágosodás kori szimbÓlumokat és szertartá-

sokat használtak fet szertartásaikhoz, amelyeken három alapelvre

építettek ,,lgazság jőtékonys g és testvéri szeretet',, Amozgalom elscí, pol-

gári vezetóihez hamarosan a legelcíkelóbb arisztokraták is csatlakoztak.

Franciaországban számtíz<itt angolok, skőtok és írek terjesztették el a

szabadkómrívesség tanításait. Az els<í p árizsi p áholyt az 17 20 - as évekb en

alapították, s 1728-ban már nagypáholy fogta ossze a csoportokat . A szá-

zad fo|yamán t<ibb mint ezer páholy mtíkod<itt Franciaország városai-

ban, tobb ezer tagga|,bár némely páholy csak rovid ideig tevékenykedett.

A tagok háromnegyede polgár, egynegyede nemes és pap volt, nagy-

mesterekké pedig a legelókel<íbb arisztokratákat viílasztották.

Itáliában, Amerikában és a német áIlamokban az l730.as években,

Bécsben l742-benalapították az els<í páholyt. Ez utőbbi városban 1780-ra

tizenhárom páholy miíkodott, mintegy hét száz taggal. Magyarországon

L769.ben Eperjesen alakult megaz elsó páholy. Bár a pápák kétszer is

kiátkozták a mozgalmat (1738, L75I), az európai kormányok tobbsége

tolerálta a szabadkómiíveseket. A mozgalom ugyan a felvilágosodás,

teswériség, tolerancia, deizmus és egyenlóség eszméit terjesztette, de a

társadalmi hierarchiát nem kérdcíjelezte meg. Racionalista, humanista

célok és ezoterikus, misztikus szertartások jellemezték tevékenységét.

Tagjaik ktiztitt olyan ki'ilonboz<í hírességek voltak, mint Voltaire, II. Fri-

gyes porosz király, Casanova, Mozart, Goethe, Lotaringiai Ferenc (Mária

Teréziaférje), NapÓleon két fivére, Franklin és Washington.

A XIx. századbant<ibben is megprőbálták a szabadk<ím vesek akna-

munkáj ának tulaj donítani a francia forradalom kirobbanását. ValÓj ában

a mozgalom tagjai egyá|talán nem tartottak <issze: a forradalom során a

legkiilonbozóbb politikai csoportokhoz csatlakoztak s gyakran éles har-cot vívtak egymással. A páholyok l79l--tól fokozatosan besziintettékmííkódésiiket, s csak l796-banéledtek iljjá. A francia forradalom kirob-bantását tehát nem tulajdoníthatjuk a szabadkómrívesség hatásának,legfeljebb a forradalom jelképei kozott talrálhatunk sok szabadkómíívesszimbőlumot.

38. Mária Terézla nagyon szerette a magyar testóriiket

Vajon ki kezdett e| efféle rágalmakat terjeszteni a XVIII. századegyik legerkolcstisebb és leghtíségesebb asszonyiíről? Talrín régi ellen-fele, a Porosz II. Frigyes király? Nem valÓszínií, hiszen néha még ó iselismeréssel emlegette a Habsburg Birodalom uralkodőnójét. Kegyvesz-tett magyar nemesek? Vagy a protestánsok, akikkel nem volt kíilÖnoseb-ben toleráns? Nem tudjuk, csak annyi bizonyos, hogy ha Magyarorszá-gon valahol szÓba keri'i| Mária Terézia, elóbb-utÓbb valaki fe|hozza arégi anekdotákat arrÓl, hogy milyen nagyon szerette a szálas, magyartestóroket'.. Lehet, hogy akik ezt emlegetik, egyszeríien <isszetévesztikót Nagy Katalin cárnóvel?

Mária Terézia felkésziiletleniil és politikai tapasztalatok nélktil vetteátakormányzást huszonhárom éves korában, 1740-ben, de igen gyorsanbebizonyosodott rÓla, hogy - é|etrajzirója, Franz Herre szavaival élve -,,a boldog Ausztria uralkodőnoje óstehetség volt,,. (Mária Terézia. Bp.200 l, Magyar Konyvklub . 46. o. Kaj tár Mária fordítása. ) Mégpedig poli -tikai óstehetség, kitiínó fellépésií, jÓ ítélóképességií, életerós, rendkíviilimunkábírás uralkodÓnó, aki maga hozott meg minden fontos d<intést,és mégis megmaradt kedves asszonynak, szeretetteljes feleségnek és jÓanyrínak. Egész életében egyetlen férfit szeretett: Ferenc Istviínt, Lotarin-gia hercegét (I7 08-17 65).

Az ósi Lotharingiai-dinasztia (vigyázat, a tartomiíny nevét egyszerií,,t''-vel, a családét ,,th''-val írjuk!) I542-ben fiiggetlenítette tartományát

Í18 119

a Német-rÓmai CsászárságtÓl, s azÓta hercegei szuverén, nriis ttrrtIktrt|r'r

nak alá nem rendelt fejedelemnek tekintették magukat. A X V l l . szrlzrrrl

ban azonban kénytelenekvoltak a Habsburgok védószárnyai alutt kcrcrrltl

menedéket, mert azegyre niivekvó hatalmri francia királyok lr lt| scre ge l

tobbsztir is megszállták a tartományt. V. Károlyherceg ( 1643- | 9()) lttrlr

Bécsben sztiletett, s a Habsburg Birodalom egyik legsikeresetrlr ti|lrtll

nokaként felmentette az ostromolt osztrák fóvárost (1683), visszaÍilglrrltrt

Budát (1686), majd gyoze\metaratott a nagyharsányi csatában (l6tt7).

Fia a Habsburg császár tiszteletére kapta a LipÓt nevet, s bár vissz,atér-

hetett Lotaringiába, az o fiát, a Budát visszahődítÓ herceg unokáját'

Ferenc Istvánt tizenilt éves korában Bécsbe ktildték, hogy ott nevelke<l-

jen.Mríria Teréziatehát már hatéves korátÓl megismerhette ezt a mtivelt

és vonzÓ fiatalembert, akit apja, VI. Károly császár (magyar királyként

III. Károly) saját fiaként neveltetett. Tizenót éves korában végzetesen

beleszeretett, és ez az érzés haláláig végigkísérte. A fi tirokiis nélkiili

császír hosszan fontolgatta a házasságot. A brit kormiíny ahhoz ktitotte

ugyan a pragmatica sanctio (a trÓn nói ágon valÓ tiriiktistidését biztosítÓ

torv.nyj e smerését, hogy a császár leányát nem házasítják tissze trilsá-

gosan nagy hatalmri dinasztia tagjával, a francia kormríny viszont már

régÓta szemet vetett Lotaringiára, amelynek Ferenc Károly l729-ben a

hercege lett, s ezért nem oriilt a házasságnak. A dilemmát a lengyel tiro-

kosodési háborrí (1733_35) oldotta meg: a bécsi békekotés során tigy

egyeztekmeg, hogy ha Ferenc Kríroly lemond ósei birtokárÓl a francia

tiiay apÓsa javára, akkor megkapja Toscanát, Mária Terézia kezét, s

Franciaország elismeri a pragmatica sanctiőt. A herceg ráadásul abban

is reménykedhetett, hogy a császár halála után megkaphatja a német-rÓ-

mai császári rangot.Mária Terézia boldog volt, leveleiben Ma uslnak,,,egérkének'' nevezte

vólegényet, akivel 1736. február l2-énadta ssze ót a pápai nuncius az

Ágo.to.,-..,'diek templomában. Ferenc Iswán sem Magyarország kor-

in-y,apueft G7 32 - t74 1 ), sem az 17 36 _ 17 39- es oszmán- Habsbu rg

háborri parancsnokaként nem bizonyult sikeresnek, viszont remek gaz.

názták, a frankfurti dÓmbÓl kivonulva tréfásan felmutatta egy erkélyenállÓ feleségének a koronázási jelvényeket, mire Mária Terézia- 4 SZCÍI-

A császárné (és nem császárn<í!) gondolkodásmÓdját nem bigott val-lásosság, hanem é|etvidám, délnémet reformkatolicizmus haiotta át.Uralkodőn<íként is szerény, kedves asszony maradt: mindmáig megte-kinthetcí egy korabe|i i.igyirat, ame|yre kávéfoltot ejtett, majd bekarikáztaés odaírta mellé: ,,Szégyellem magam,,.,, Egy festó az innsbrucki udvarivárkápolna oltárképén Szent Ilonaként festette le <ít, ferjét pedig Kons-tantin császárként, mire Mária Terézia azonnal eltávolíttatta a festményt.A vadászatot sem kedvelte, mert szerette az állatokat: egyszer ttibb százcisszeterelt vadállatot futni Hagytak a parancsára. Bolcs konzervativiz-

sző-mőszőbb lenne, mihelyt a legkkebb csapás éri, mint ezek az erös szel-

145-146. o.)Feleségként a legt<ikéletesebb hiiség jellemezte, kortársai csodálkozva

írták rőla, hogy,,polgári házasságot kíván folytatni a császárral'i vagyis

120 121

lÜzcis hálÓszobában alszik vele, nagyon szereti, és ragaszkodik a gyakori

lgy ttléthez. Mélységesen elítélte a házasságon kíviili szerelmi kapcso-

h1bt"t. Ha valakinek, akkor Giacomo Casanovának igazán elhihetjtik'

bogy Mária TeréziáravilágátÓl távol állt a szexuális i.igyekben tanrísított

rntedékenység: ,,Bécsben minden szép - írta emlékirataiban _, sok a

, nagy a fényi)zés, őmde a csász rné bigottsága I(ythereia (vagyis

Véno'" - H. P.) gy ny reit f l tte megnehezíti, f leg az idegeneknek, '. Az

Walkodőbőthiányzik a t relem legf bb erénye, valahányszor az gyneve-

í,tt t rvénytelen szerelemr l van sző, bigottságigJajulő ájtatosságőban gyqtéli, érilemeket szerez lstennél, ha őllhatatosan ijld zi a két nem legtermé-

Betesebb hajlandős git. Miután császári kezébe vette a halálos biintjk

||stqtnt, tigy vélte, hat f t tt szemet hunyhat, hogy csak a paráznaságra

tftjtson le, a megbocs thatatlan bíinre,,, (Giacomo Casanova: Emlékiratok'

Bp. 1960, Gondolat' 47, o.Ko|ozsvári Grandpierre Emil fordítása.)

A császárné tizenhat gyermeket sziilt férjének, akikktiztil tízen érték

meg a felntíttkort. Nagyon gondos anyavolt, szerette gyermekeit, s egyik

lcveléb.'' arrÓl panaszkodott, hogy a ktirtilotte játszÓ hat gyerek zsibon-

gása miatt negyedszer fog íráshoz. De szeretettel bánt valamennyi roko-

íával is. Amikor fia, JÓzsef második fe1esége, Bajorországi Mária |ozefa

html<it kapott, s a kiiziimbtis |Ózsef meg sem látogatta ót, Mária Terézia

kereste fet hatdoklő menyét, megolelte, és még a himlót is elkapta ttíle.

AlatwalÓi koztis családanyjának tekintette magát. Nagyon szeretett

házasságokat ktizvetíteni, még az udvar alacsonyabb rangri tagj ainak is

m.g..,g.dt.,hogy az udvari kápolnában eskiidjenek meg' s a Hofburg

tiiktirterméb enrendezzék esktiv<í vacsorájukat. 1768. február 14-én pon.

gyolában rontott be az udvari színházpáholyába egy távirattal a kezében,

és a nézotér felé kiáltotta :,,Poldinak fi a sz letett!,, Az eltíadás félbesza-

kadt, s mindenki lelkesen tinnepelte unokájának, a majdani Ferenc csá-

szárnak, LipÓt fiának megsz letését.

Amikor 1765-ben egy szívroham vagy agyvérzés megfosztotta szere-

tett férjétól, Mária Terézialevágatta ahaját, s átkoltoz<itt egy sziirkével

tapétázoft ozvegyi lakosztályba. Élete hátralévó tizentrt évében gyász-

ruhát viselt, ékszereit gyermekei, színes ruháit pedig szobalányai kozott

osztotta szét. Férje temetésén egymélységesen emberi, meghatÓ gesztusttett. A rossz nyelvek szerint a csásár valaha vonzÓdott a szép Auersperghercegnóhoz, a|<lt Mária Terézia most e szavakkal szÓlított megz ,,Her-cegnö! Mi sokat vesztettíjnk. .." Az oly bigottnak tartott asszony képes voltfeltilemelkedni minden féltékenységen, s jÓindulattal fordulni ahhoz is,aki talán uwanaztaférfitszerette, mint ó.

Halálos ágyán férje kont<isébe burkolőzott. Imaktinyvében gyermekeiegy cédulát találtak' amelyre házasságuk idótartamát jegyezte fe|: .29 év6 hőnap, 6 nap, ami évben 29-et, hőnapban 335-ijt, hétben 1540-et, nap-ban 10781-et, őrában 358 744-et teszen ki,,. Sziíkszavri, de sokatmondÓemlék egy boldog házasságről.

39. xV. Lajos cinikusa n megál|apította:,,Utánu n kaz iiztinvízl,,

A republikánus t<i1ténészek a XIX. században gy idézték felezt a kijelentést, mint XV. Lajos francia király (uralk. t7t5-I774) onzé-sének és felelótlenségének bizonyítékát. Ma már a Larousse lexikonok.ban is az olvashatő, hogy a király valőszínríleg sohasem mondott ilyes-mit. (le Petit Larousse. Paris, 1997,Larousse-Bordas. 1103. o.) Éonnanszármazhat akkor a híres szríllőige?

Egyes szakértók szerint egy Ókori id ézet eltorzitott felidézéséból. Ání-tÓlag Tiberius császár idézte fel gyakran Euripidész egyik elveszett tra.gédiájrínak egyik sorát ,,Ha meghalok, af Wet tíjz eméssze e/!', Suetoniusszerint Nérő császár, amikor rneghallotta eztazidézetet, azonnal rávág1a:,,Sót, még életemben!,, (A Caesarok élete, Bp, L975, Magyar Helikon.264. o. Kis Ferencné fordítása.) Mások szerint Madame Pompadourprőbálta ezzelvigasztalni a királp, amikor az uralkodő a rossbachi vere-ség miatt szomorkodott 1757 végén, s az cí mondása torzult el a kozis-mert szállőigévé.

122 123

Michel Antoine, a kiraly legalaposabb életrajzának elkészítóje is erreaz éwe teszi a szríllőige megsziiletését. (Louis X7. Paris, 1989, Fayard.739-74I. o.) Szerinte azonban nem Pompadour, hanem maga XV. Lajosmondhatott ilyesmit, amikor fekete humorral fe|idézte az 1757-es éveseményeit. Január 5-én egy féleszti merénylcí, Robert Frangois Damiensegy késsel megsebesítette a királyt. Április 2-án egy hurrikán soportvégig Franciaországon. Szeptemberben az angoloknak sikertilt egy hétremegszállniukAix szigetét. November 5-én pedig II. Frigyes porosz királymért jőkora vereséget a francia és osztrák hadseregre Rossbachnál.A hétéves háborri második éve meglehetósen szerencsétlentil alakult afrancirík számára]. A szalonokban pedig mindenki arről beszélt, hogyvisszatér az l682-ben látott tistokos. Csak két év mulva tért vissza, de1757 szeptemberében egyesek már látni vélték. A k<izhiedelem szerintpedig az efféle égi j elenségek felbukkanását szerencsétlenségek, fold-rengések és árvizek kísérik. XV. Lajos valÓszíntíleg olyasmit mondhatottaz tistokos visszatérése hírének hallatán, hogy ,,nektink már csak azőzonvizhiányzik] s ez alakult át a koztudatban a hírhedt kijelentéssé.

40. Il. JrÓzsef a haladás képviselóje volt

Ha csak II. |őzsef német-rÓmai császár és magyar király (uralk.

I78o_I790) reformjait vessztik figyelembe, akkor konnyen rigy tíínhet,hogy a haladást képviselte egy olyan birodalomban, amelyben minden

társadalmi csoPort ragaszkodott ósi kiváltságaihoz. Támogatta az elemioktatást, vallási téren toleranciát vezetett be, cs<ikkentette a nemességhatalmát, az egységes adÓ és a ttirvény elótti egyenlóség bevezetését ter-vezte és felszámolta a magyar jobbágyság roghoz kotését. Nemes szán-dékait senki sem vitatja.

Csakhogy már Horváth Mihály is megfogalmaztaII.|ozsef uralkodá-sának alapvettí problémáját: ,,l nem akarta ttirni, hogy akivőlts gos osz-tőly, bőr századok őta bírt, de igazs gtalan el jogaival szolgai állapotban

tartsa a nép akőbb osztdlyait, gátolja az áIlam anyagi és erkijlcsi érdekeinekkifejlését: ó tehőtlerontani szándékozott av lasztőfalnkat, eltijrijlni akartaa kiváltságokat, s legalább is a kiizterhek tekintetében egyenlóséget kív ntmegalapítani minden alattvalői ktjztjtt. És eddig dicsó a sz ndék, szabad-elvíi s minden magasztal sra méltő a terv. De a szabadsőgnak, mint tudjuk,két oldala van egy allamban: nem elég, hogy egyik osztály el ne nyomjakiválts gaival s el jogaival a másikat; sz kség hogy minden osztály a kor-mőnyhatalom nkénye és zsarnoksága ellen is biztosítva legyen. E nélk lcsak a szolgaságki)zős, csak ebben létezik egyenlóség. Ö pedig a st tuspol-g ri (vagyis állampolgári - H. P,) jogokat a trőn irányában semmiféleintézménnyel nem biztos\totta: egyenlóséget akart, de nem a jogban, hanemcsak a fejedelmi nkény ir ny ban, , ',, (Magyarorszőg t rténelme. Hetedikkotet. Bp. l873, Frankl in Társulat.5l0-51l. o.)

Ugyanezt vetik szemére a mai torténészek is. Erich Zollner találőmegfogalmazása szerint egyszerre kívánta,jÓléti és rendtírríllammf'változtatni birodalmát. (Ausztria tiirténete, Bp. 1998, Osiris KiadÓ248. o.) Az állam érdeke volt az elsó számára, holott a Habsburg Monar-chia nem egységes állam volt, hanem tartományok <isszessége, melyeketcsak a dinasztia kcit tissze. Egyetlen intézkedéséhez sem igényelte a tár.sadalom egyetértését, nem vette figyelembe sem a hagyományok, semaz érdekek eltéréseit. tnkényességével még a kedvezó hatás , ésszeriíintézkedéseket is ellenszenvessé, népszeriítlenné tette. Dontéseit égyedtilhozta meg, s csak végrehajtÓkat tiírt meg maga mellett, nem tanácsoso'kat. A ktiliigyekben még néha hallgatott Kaunitz kancellárra, a beliigyek-ben azonban senkire sem. Saját anyja, Mária Terézia így vélekedett fiastílusárÓl: ,,E hang, amelybi|l kiveszett az emberiesség és gy ngédség, amonarchiának és mindnyájunknak a vesztét okozhatja.',

Elképesztó kicsinyességgel avatkozott bele mindenbe, rengeteg aprő,bosszantÓ rendelettel szabá|yozta alattvalői életének mindennapj ait.Kilenc és egynegyed éves uralkodása alatt6206 rendeletet adott ki, két-szer annyit, mint anyja negyven év alatt. Hadik Andrásnak képes voltlevelet írni arről, hogy az őnkielégítés nagyon gyakori a katonai iskolákhallgatÓinak kcirében, s államérdekké nyilvánította, hogy a leendó kato-

124 123

natisztek ne ártsanak ilyesmível az egészségtiknek. Eltiltotta, hogy azudvari színházban balettet adjanak elcí, arra hivatkozva, hogy ,,a szín-padon valő erotikus ugrándozás felesleges izga|mat ébreszt''. Betiltottaaz ereklyék imádását, az oltárok tulzott kivilágítását, a vihar elleni haran-gozást, Tirolban pedig még a jÓdlizást és az ostorcsattogtatást is szabá-lyozni prőbálta. Nagyon bosszantotta, hogy milánői alattvalői színház-látogatás után szívesen sétakocsikáznak éjszaka, mert rigy vélte, hogyakkor másnap majd késón kelnek fel' Mintha elviselhetetlennek találtavolna azt a gondolatot, hogy valaki, valahol, valamilyen okbÓl jől érzimagát. Be akarta vezetni, hogy a fa megtakarítása érdekében koporsőhelyett zsákban temessék el a halottak at. Mozartnak így gratulál a Szijk-tetés a szerájbőlbemutatója után: ,,Remek, remek, csak egy kicsit sokbennea hangjegy..."

II. |őzsef kormányzatának fó problémáját azonban néhány, PierreManent-tól származó gondolattal lehet a legjobban megvilágítani.

,,A demokrácia elótti társadalmakban a hangs ly kifejezetten, drámaianés olykor megszállottan a társadalmi egységen van, az egyetértésen. E tár-sadalmak folyton-folyvást azon vannak, hogy egységiiket megj elenítsék,hogy színre vigyék ennek az egységnek a látványát. Minden, ami szétvá-laszt, vagy azzal fenyeget, minden, ami megoszt, vagy azzal fenyeget,Iek zdés, elfujtás vagy hallgatás tárgyát képezi. Egyetlen megosztás, illetveszétválasztás van, amelyet a demokrácia el tti tőrsadalom elismer, sót,hangosan hirdet, ez pedig azoknak a megk l nbijztetése, akik parancsol-nak, illetve akik engedelmeskednek, a kormányzők és kormányzottakkÖzijtti k l nbségtétel.'' (Pierre Manent: Politikai filozőfia felnt)tteknek.Bp. 2003' Osiris Kiadő. 32' o' Kende Péter fordítása') II. |Ózsef csak ezta széwá|asztást ismerte el, holott már harminckét éwel trÓnra lépéseelótt megjelent Montesquieu f<í m ve, A t rvények szellemértjl, amely ahatalom megosztásának sziikségességér<íl gyözte meg kortársait. Nem isnagyon kellett meggyózni <íket errtíl: Europa legtobb államában azura|-kodÓ ktiLlonfele tartományi vagy rendi gpílésekkel egytittmiíktidve kor-mányzott. A XVIII. században egyre nyilvánvalőbbá vált, hogy tigy leheta leghatékonyabban kiaknázni egy társadalom eróforrásait, ha legalább

a társadalom felsó rétegének képviselóivel megosztjiík a hatalmat. ,,Nincsadózás képviselet nélktil!'' _ foga|mazták meg II. }Ózsef korában a haté-kony kormányzás alapelvétazEgyestilt Államokban. S ha |őzsef számáraez a példa t lságosan távoli volt, legalább az occsére,a majdani II. LipÓtrafigyelhetett volna, aki ezt írta egyik levelében hrigának' Mária Kriszti-nának, osztrák Németalfold helytartőján ak:,,Minden országb an alap -t rvényre van sz kség, szerzódésre a nép és az uralkodő kiiztjtt, amelykorl tozza ez utőbbi hatalmát. Amikor az uralkodő megszegi ezt,Iemondpozíciőj ről, melyet csakfekételesenkapott, és senki semkijteles neki enge-delmeskedni." (Dino Carpanetto-Giuseppe Ricuperati: Italy in the Age ofReason. 1685_1789. New York, l987' Longman,22I. o.) II. |őzsef azon-ban senkivel sem volt hajlandÓ megosztani hatalmát. Pedig,,a politikam o de rn re n d szer e ab b ől a c élb ől j i)t t létre, ho gy fekaimolj a v agy legal bb i smegker lje azt a Parancs-engedelmesség viszonyt, amely a régi politikairendszerek sajátja volt,,, A modern értelemben vett szabads gmődszerestijrekvés arra, hogy ebból a viszonyből kiszabaduljunk','(Piete Manent:Idézett míi,33, o.)

Vajon nevezhetjtik-e a ha|adás képvisel<íjénekazt az uralkodőt, akiennyire szembehelyezkedett,,a politika modern rendszerével''? Aki nemértette meg, hogy a fejl<ídés egyszerre mutat a kozponti hatalom meg-erósítése és megosztása felé? Er<ís államot akart, amelyképes megvédel-rnezi az ríllampolgárok életét, tulajdonát és nyugalmát - azt viszont nemismerte fel, hogy ez az ál|amveszé|yeztetheti szabadságjogaikat is. Poli-tikája rendi ellenzékében |<várolag az elavult kiváltságok védelmezóitlátta, s nem volt hajlandő felismerni, hogy privilégiumaikkal egyitt aztaz alapelvet is védelmezték vele szemben, hogy a kozponti hatalom netehessen meg mindent a kormányzottakhozzájárulása nélkiil. A modernállam dilemmáját |ames Madison, az Egyesi.ilt Államok negyedik elnokefogalmazta meg a legérzékletesebben: ,,Ha az emberek angyalok voln -nalc, nem kellene korm nyozni ijket. S ha az embereket angyalokkormá-nyozn lc, a kormőnyzatot sem bel lról, sem kív lröl nem kellene ellen-rizni. Az olyan kormányzati rendszer kialakítás ban, amelyben emberek

igazgatnak más embereket, a nagy nehézség a kiivetkezö: elöszijr képessé

726 127

|ccll tenni a kormányzatot arra, hogy irányítsa és ellentJrizzt: il kotn| ily

lottakat; másodszor rá keII kényszeríteni, hogy ellen rizza saját tttu11tit,,,(Alexander Hamilton-fames Madison-John Jay: Af deralisla. llp. I99t1,

BurÓpa Konyvkiadő. 381. oldal. Balabán Péter fordítása.) ll. |tlzsc|vlszont |lzárólrag arra volt képes, hogy irányítsa és ellenorizze a ktlr-

mányzottakat - saját hatalma megosztásának, saját kormányzata c|lclr-

órzésének a gondolatát azonban képtelen volt elfogadni.

41. ll. Katalin cárnónek elképesztően sok szeretóje volt

Nagy Katalin cárnó (I729_I79O rendkívtili asszony volt. Pe-

dig amikor anyja kíséretében l744januárjában átlépte az orosz határt,

rligha t nt bárki is alkalmatlanabbnak Minden oroszok Egyeduralko-

dőjrínak szerepére, mint ez a tizenot éves, német származásu,lutheránus

kislrÁny. Anhalt-Zerbst-i Zsőfi a Auguszta Friderika egy elszegényedett

német hercegi családbÓl származott, apja porosz katonatiszt volt. Erzsé-

bet cárnó csak azért szemelte ki ót unokaoccse és utőda feleségének,

mert ismerte anyja családját, s el kívánta nyerni II. Frigyes porosz kirrály

barátságát. A kislríny azonban nemcsak arra volt képes, hogy megked-

veltesse magát a számáraismeretlen nyelvrí és kulturájri, orosz udvarral,

hogy felvegye a gtirtigkeleti vallást és a Katalin nevet, de arra is, hogy

|7 62-ben egy vértelen államcsínnyel eltávolítsa ostoba és népszeriítlen

férjét, III' Pétert a trőnről. Azt pedig végképp nem várta tóle EurÓpa,

hogy a korszak egyik leghatalmasabb uralkodőjává váljék, aki modern

reformok sorát fogadtatja el, jogokat ad az orosz nemességnek és pol-

gárságnak, fejleszti azoros?'gazdaságot, terjeszti a nyrgati kultrirát' el-

nyeri azeurÓpai felvilágosult filozÓfusok elismerését, s ugyanakkor há-

bor k sorozatával ijeszt<íen felgyorsítja az orosz Birodalom tertileti

terjeszkedését.Az ennyire sikeres asszonyok prílyafutását minden korban gyanakvás

és rágalmak <iz ne kísérte. Nagy Katalin ciírnó kortársai (sok mai férfi-

hoz hasonlÓan) eleve természetellenesnek tekintették, hogy egy ntí hata.lommal rendelkezzen, s ha már tehetségtelen uralkodÓnak nem nyilvá-níthattiík, legalább erkolcstelenséggel és tisztátalansággal vádoltrík meg.

Pedig Nagy Katalin egyáltalán nem volt nimfomániás, ferfifalő nósze-mély' ahogy oly sokan állították rőla. Rendkívi.ili intelligenciáj és mun-kabírásrí, kedves, természetes és egészsé$es asszony volt. Legnagyobbszerelméhez, Patyomkin herceghez írott leveleiben, ahogy élettajzírója,Isabel de Madariaga megállapítja rő|a, ,szeretetteljes és al zatos, nemÉszak Messalinájának tíjnik, hanem eg)/ asszonynak, aki szeretne szeretniés szeretye lenni, >Ha a végzetem olyan férjet juttat nekem, akit szerethe-tek, írta, sohasem váItoztam volna meg az irányában."', (Isabel de Mada-riaga: Russia in the Age of Catherine the Great. London, 1981, Weidenfeld& Nicolson. 3a3. o.)

Férje, a Holstein-Gottorpi családból' származő III. Péter cár, NagyPéter unokája azonban félesziínek, részegesnek és impotensnek bizo-nyult. A gyermekáldás elmaradásáért Erzsébet cárnó természetesenKatalint okolta, aki kornyezete nyomására s a régen várt trÓn<iroktisreményében |752-ben Szergej Vasziljevics Szaltikov grőf szeretóje lett'A grőf htítlennek bizonyult, s Katalin rijra magányos volt, amikor háromév m lva megismerkedett a brit kdvet titkárával, a h széves, ápolt, udva-rias és vonzÓ Stanislaw Poniatowskival. A két, franciás miíveltségíí fiatalkozott két éven át tartÓ, szenvedélyes szerelem lobbant fel - Poniatowskimég lengyel királyként is abban reménykedett egy ideig, hogyviszonyrrkkirijulhat, és egytitt fognak élni. A harmadik szeretóre Katalin 1761-bentett szert Grigorij Grigorjevics orlov hadnagy szemé|yében. Ez agárda-tisztvezetíí szerepet játszott Katalin 1762-es trÓnra juttatásában. Tt'bbmint tíz éven át tartott a kapcsolatuk, s a cárncí saját bevallása szerintcsak azért távolodott el tóle, mert a hadnagy megcsalta (5t. I772-ben anegyvenhárom éves cárnó egy Alekszandr Vaszilcsikov nevií, huszon-nyolc éves hadnaggyal vacsorázgatott naponta, aki a rossz nyelvek szerintéjszaka is meglátogathatta ót. A kovetkezó évben viszont rátalált arra aférfira, aki minden szempontből egyenrang társánakbizonyult Grigo-rij Alekszandrovics Patyomkin gróÍra.

128 129

Patyomkin (I739-I79L) igen mtívelt, olvasott gárdatiszt volt, aki járt

az rijonnan megalapított Moszkvai Egyetemre is, és a konyvtárában

órizte Rousseau osszegffittitt m veit. Humánusan bánt katonáival, és

toleráns volt a más vallásriakkal. Rendkívtil sikeres tábornoknak és haté-

kony kormányzonakbizonytrlt, <í épített ki a fekete-tengeri orosz flottát.

Vagyis méltÓ társa volt a cárnonek, akivel a híresztelések szerint titkos

házasságot is kotottek. Szenvedélyes szerelmiik három éven át tartott(|773_76),de Patyomkin ezután is a cárn<i legmegbízhatÓbb tanácsadÓja

és bizalmas barátja maradt'Katalin cárnónek tehát negyvenhét éves koráig cit szeretóje volt, akik

k<iziil hárommal hosszri éveken át tartott a viszonya. Vagyis pontosan

rigy viselkedett, mint egy mai szabad és ftiggetlen asszony' aki munkája

mellett keresi,,az igazit,,. Élete utolső hrisz évében azonban egyre rovi-

debb kapcsolatok kovették egymást, egyre fiatalabb férfiakkal. A torté-

nészek hét id<ískori szeretójéról tudnak Pjotr Vasziljevics Zavadovsz.

klljt | (1776-1777), Szemjon Gavrilovics ZoricsrÓl (L777_I778), Ivan

Nyikolaj evics Rimszkij - KorszakovrÓl ( 1 778 )' Alekszej Dimitrej evics

LanszkojrÓl (|7 8o_I7 84), Alekszandr Petrovics |ermolovrÓl ( l 785)'

Alekszandr Matvejevics Dmitrijev-Mamonovről (|7 86_17 89) és Platon

Alekszandrovics ZubovrÓ| (1789_1796). Ezek a kapcsolatok valÓban

nem szolgáltak kiilonosebben a becstiletére. Viszont mindig méltőság-

teljesen és diszkréten viselkedett, és sohasem volt egynél t<ibb szeretóje

egyszerre' Ráadásul mindig meggyózte magát, hogy ószintén szerelmes

az illetó fiatalemberbe, akit igen tehetségesnek kiáltott ki, és szívesen

nevelgette, anyáskodott felette.Vagyis Katalinnak bizonyíthatÓ mődon 12 szeretóje volt - vagy ha

valőban titkos házasságot kotott Patyomkinnal, akkor 2 férje és 11 sze-

retóje. Hogy mindez sok vagy kevés - ezt mindenki d<intse el maga.

A kortársak tobbsége soknak tartotta, s ezért a cárnó szerelmi életéról

rengeteg legenda terjedt el EurÓpában. Az angol nyelvtertileten azt mon-

dogatták rÓla g nyosan, hogy mérnokei képtelenek voltak olyan nagy-

ságri építményt emelni (,,erektálni'' ) a számár a, amely kielégítette volna.

Egyesek háro mszázrabecsiilték szeret<íi számát, mások nimfomániával,

sót, zoofíliával, állatokkal valÓ fajtalankodással is megvádolták. A leg-ocsmányabb, de meglepoen széles korben elterjedt legenda szerint azokozta a halálát, hogy loval kozostilt. Ebból természetesen egyetlen szősem igaz: a cárn<í egészséges asszony volt, a férfiakat szerette, nem azállatokat. Katalint vízciblítéses árnyékszékén érte széltités, és ebbe haltbele. Annak sincs semmi bizonyítéka,hogy valamelyik udvarh<ilgye,,kiprőbáIta'' volna a k<ivetkezo kegyenc szexuális képességeit, miel<ítt acárnó az ágyába fogadta volna óket, mint ahogy annak sincs, hogyPatyomkin keresett volna szeret<íket a számára.

A XVIII. században természetesen senkit sem zavart, ha egy férfiuralkodőnak sok szeretóje volt. A nói uralkodőkről viszont egészen más-ként gondolkoztak. Érdemes felidézni ezzel kapcsolatban Simon Dixonbrit torténész szavait: ,,Az eurőpai trőnokon l férfi kortársaival ellen-tétben Katalin támadhatt5 volt a természetellenes, irracionális viselkedésmegszokott vádjaival, amelyekkel oly sok nagy hatalm asszonyt elhal-moztak az elmult 2000 év során, A tijrténetírás nem nagyon ismeri el ak zéputat a legitim nt|i hatalom, a jőindulattal, vallősossőggal és szíizies-séggel jellemzett t^irst Lady-lcép és ennek ijnzéssel, tisztátalnnsággal éspromiszkuitással megbélyegzett, elfugadhatatlan ellentéte kijzijtt. Ezért aKatalin lakosztály n atvonulő, legalább tizenkét szeretó éppen elegendvolt ahhoz, hogy meggy zze a kortársakat a nói uralom elfugadhatatlan-ságáről,,,(Catherine the Great. London,2001, Longman' 53. o.) ,

42. A felvi!ágosodás képvise!ói ateisták voltak

Ezt a téves elképzelést két oldalrÓl is megerósítették. Az egy-házak által kiadott torténelmi munkákban ilyen mondatokat talrílha-tunk: ,,Az Enciklopédia... szerkesztöi Denis Diderot és Iean dAlembertvoltak, de munkatőrsaik kijzijtt ott találjuk a leghíresebb írőkat, tudősokat,természettudősokat, . ' 'akik kevés kivétellel ateisták és materialist k vol-tak.,, (Szánto Konrád: A Katolikus Egyh z t rténete.II. kotet. Bp. 1984,

130 137

Ecclesia. 257_258. o.) A tízktitetes szovjet világtorténetben pedig a ko-

vetkezóket olvashatjuk,, Materialista természetfelfu gősukbőI a Jelvilágo -

sod s képvisel i ateista kijvetkeztetésekre jutottak,,, Lenin rendkív l nagy-

ra értékelte a francia materialisták ateista írásait, és sz kségesnek

tartotta, hogy a szovjethatalom megjelentesse e m veket és fegyver l hasz-

nálja a magaharcában a vallás ellen,,, (VilágtÖrténet. V. kotet. Bp.1964,

Kossuth Konyvkiadő . 552' o')A felvilágosodás katolikus bírálÓi azonban ugyan gy eltrilozták a

XVII-XVIII, századi ateizmus jelenttíségét, mint a vallásellenes kom-

munisták. A felvilágosodás képvisel<íi valÓban elvetették azokat a vallási

hiedelmeket, amelyek csodákhoz, ordogokhoz vagy angyalokhoz kotód-

tek. Támadták a vallási intolerancia minden megnyilvánulását. olykor

trílságosan is heves szenvedéllyel bírálták az egyház visszaéléseit, babo-

nának nyilvánítva minden hagyományt, cinikus harácsolőnak mindenpapot, tunya naplopÓnak valam ennyi szerzetest, álszentnek valamennyi

apácát. Ők is tudtak igazságtalanok lenni, kiilonosen akkor, amikor az

egyházpolitikai befolyrísa és a szellemi élet feletti ellen<írzése felháborí-

totta óket. Voltaire egy idóben minden levele végére odabiggyesztette

ezt a rtividítést Ecr. I}inf., amiannyit jelentett, hogy Écrasons l,infáme,

,,Tapossuk el a gyalázatost!'' Minden barátja tudta, hogy ezen a katolikus

egyházat érti, Az is kétségtelen, hogy a mai antiklerikális érvrendszer

egy részét a felvilágosodás idején dolgozták ki.Csakhogy az antiklerikalizmus nem azonos a vallásellenességgel vagy

az ateizmussal. A felvilágosult gondolkodÓk kozi.il talán Thomas

Hobbes-t, |ean Meslier-t, Holbach bárőt, |acques-André Naigeont és

}ulien offray de La Mettrie-t lehet egyértelmiíen ateistának tekinteni.

Claude-Adrien Helvétiust egyesek ateistának tartották, mások szerint

azonban inkább a felvilágosultak deista tobbségéhez tartozott, akik Isten

szerepét a világ megteremtésére korlátozták. Akik ennél is jobban eltá-

volodtak a hagyományos vallástÓl, mint Baruch Spinoza vagy }ohnToland, azok panteistákká váltak, vagyis Istent a természetbe olvasztot-

ták, s rigy vélték, maga a természet érdemel vallásos tiszteletet.

Magát a vallást azonban a felvilágosodás képvisel<íinek tobbsége nemvetette el, hanem megprÓbálta ésszeriísíteni, finomítani vagy kiegészí-teni. A legttibben hittek egy ésszel is felfoghatő, jőtékony Istenben, avilágmindenség megteremtojében, aki az igazságba és erkcilcsbe vetett

Vagyis az elit szárrrára e8y racionális hiedelemrendszert kívántak meg-fogalmazrri, a rrép szántára az,<lnban megcírizték volna a hagyományoshiedelmeket.

A ,,természetes va|lás'' azt jelentette t<ibbségtik számára,hogy a világracionális nt<ldott rntik dik, miiktidésének trirvényeit pedig az emberképes megérteni, s ezért a k'ti|onbozo vallások végscí soron u-"o'o, ,,o.-mákon alapulnak, az emberi ész által felfoghatÓ, természetes, racionáliserkolcsi torvérryekerr' A kereszténység tehát megfoszthatő misztikussajátosságaito|, <ísi dogmáitÓl, k]erikális hierarchi ájátóI, svisszavézethet<íbizonyos a|apvetó, rrrindenki által beláthatÓ és elfogadhatÓ normákra.A csodákban, a kinyilatkoztatásban és az eredendó biinben azonban nemkell hinni.

lennek tartották, pedig rends zeresen járttemplomba. Thomas |efferson

3&2 73&

tigy fogalmazott, hogy ,,elutasítja a kereszténység romlottságát, de nem

veti el mag nak Jézusnak az eredeti el írasait.,'(|oseph T. Ellis: American

Sphinx. The Character of Thomas Jffirson. New York, 1997, Alfred A'

Knopf. 215. o') Montesquieu-rol megállapították, hogy ,,vallasa gyakor-

|atitag katolikus, meggy z dése deista, de élete egyes szakaszaiban vala-

melyestk zeledikakeresztény szellemfelé.,'(Louis Desgraves: Montesquieu.

Bp. 2003, osiris Kiado .447 ' o. Deák Attila fordítása.) Guillaume-Thomas

Raynal és Gabriel Bonnot de Mably maguk is abbék voltak, )oseph

Priestley pedig nonkonformista prédikátor' A lengyel felvilágosodásban

vezeto szerepet játszottak a katolikus papok, mint Stanislaw Staszic és

Hugo Kolt4taj.Voltaire elítélte az ateizmust és a materializmust, de |ézus torténeté-

ben nem akart hinni. A természet Istene elott viszont tobbszor is misz-

tikus eksztázis fogta el. Feljegyezték rÓla, hogy egyszer hajnali háromkor

kisétált a kertjébe, hogy gyonyorkodhessen a napfelkeltében. A Nap

megjelenésekor tapsolt, és így kiáltozott: ,,Hiszek, hiszek benned! Hatal.

mas lsten, hiszek!,, Majd odafordult kísércíihez, s kijelentette: ,,Ámlyiszont Fiti urat és Anya asszonyságot illeti, ez m s kérdés!,,(Pierre Mi|za:

Voltaire. Paris, 2007, Perrin. 793-794' o.).

|ean-|acques Rousseau.t pedig végképp nem lehet ateistának nevezni.

Emil, avagy a nevelésr lcímtí konyve negyedik részében fejtette ki vallási

nézeteit, a ,,savoyai vikárius hiwalláSábani E szerint a dogmákat és az

lntoleranciát valÓban el kell vetniink, a vallást és Isten létét azonban nem

az értelemre, hanem azérze|mekre, a lelkiismeretre, a,,belsó fényrd'kell

alapoznunk: ,,Nézd csak a természet nyujtotta látv nyt, hallgass a belsó

hangra! (tgye, hogy az Isten mindent megmondott szem nknek,lelkiisme-

retilnknek, ítéI kép esség nknek! Mit mondhatnak még ezenfel l nek nk

az emberek?, . ' Fiam, gy intézd lelked gyét, hogy mindig kívánjad Isten

Iétét, s akkor sohasem fogsz kételkedni létezésében' Egyébként bőrmelyik

párt lláshoz csatlakozol is, gondold meg hogy a vallás megk vetelte igazi

k telességek f ggetlenek az emberi intézményektöl, mert az Istenség igazi

temploma maga az igaz szív. A t rvény minden országban és minden

szekta számára abban foglathatő ijssze, hogy szeress k lstent mindenek-

felett, felebarátunkat pedig mint nmagunkat. Nincs oly vall s, amelyf lmentene az erkiilcs szabta katelességik alől, mert csak ezek a valőbanlényegesek, A belsó istentisztelet a legekó e kt)telességek kijz l, mert hitnélk l nincs igazi erény), (Bp.1997,Papirusz Book.

_Gyóry |ános fordí-

tása.)

43, Azamerikaiak a brit zsarnokság e!|en indítottákmeg fii gget|enségi háborriju kai

Az amerikaiak oly sokszor elmondtrík ezt,hogy avégén magukis elhitték. Miután Boston kik<ittíjében l773-ban"" i,,áia,,nák cilt<izottlázadők a tengerbe szÓrtak 342 |áda teát, a brit kormán yzat lezáratta akikdt t, amíg a kárt meg nem térítik, Massachusetts onkormá nyzatátkorlátozta, s Gage tábornokot nevezte ki kormányzÓjrínak. A bostoni,,teadélután'' meglehetósen enyhe megtorlása elképesztó indulatokatváltott ki a gyarmatok lakÓibÓl

Samuel Adams, a massachusettsi radikálisok vezetóje így írt ArthurLee-nek 1774. május 18-i levelében: ,,Kedves Uram! e uir|t parlamentrendelete, melyet ltaltíban a bostoni kiktjttj tiirvényének,,veznek, eljutotthozzám. Konstantin poly levéltőraiban kutakodva sem találnánk ehhezhasonlő, égbekiáltő igazságtalansőgot és embertelenségei. oe mrt ri.vArha-tunk egy olyan parlamenttól, amelynek egy olyan kármányzat dikt l, solyan korm nyzat ellen riz, amely a jelei.szerint teljesen ilveszítette azeszét, erkijlcsi érzékét, ameUet az indulat, kegyetlensig és bosszti irányít?,,(The Spirit of ,Seventy-Sx'

Szerk. Henry stá. co.,,Áager és Richard B.Morris. New York, Evanston, London, 1967,Harper & Row, publishers.19. o.) Még a jozan ésmérsékelt George Washington is így írt |774. ja|ius20-án Bryan Fairfaxnek .Talán Gage tábornok vrsetkidése az éríezéseőta (aki tanácsa krjszijntését megszakítva olyan nyilatkozatot tett kijzzé,am.ely jobban illik egy ttjrtjk basához, mint angol kormányzőhoz, s árul s-nak nyilvánította a brit kereskedelmet érintivala-,,,yi k ziis fellépést)

134 135

ncm adta-e péld tlan bizonyíték t a zsarnoksőg legdespotikusabb rend-

Eerének, amelyet valaha is gyakoroltak egy szabad kormőnyzatban?,,(Ugyanott, 24. o.) fefferson pedig a kovetkez<í kijelentést iktatta be atiiggetlenségi nyilatkozatba: ,,Nagy-Britannia jelenlegi kiráIyának tijrté-nete nem más, mint az ismétltjd sérelmek és jogsértések tijrténete, amelyek

k zvetlen célja az abszolut zsarnokság bevezetése ezen államokban.,,(Ugyanott, 317. o.)

ValÓban a brit kormány lett volna a XVII.I. század legzsarnokibb kor-

mányzata?Azartyaország és amerikai gyarmatainak konfliktusa a hétéves hábo-

r nak ( t zso _ |7 63) volt a kovetke zménye' Nagy- Britann ia ugyanis gyó-zelmet aratott, sikeril'lt a franciákat egész Észak-AmerikábÓl kiszorítania,csak éppen az nem volt világos, miból fogják fizetni a tobbszor sérentivekedett gyarmati teriilet kormiínyzatát és védelmét. A gyarmatokrafordított kiadások éves koltség ei az 17 48 -as 7 0 ezer fontrÓl 17 63 -ra 35oezer fontra emelkedtek, pedig a brit államadÓsság már amrigy is meg-kétszerezódott a hábor miatt. A brit politikusok számára természetes-nek ttínt, hogy e koltségek egy részét, legalább egyharmadát vagy felét

az eddig am gy is igen keveset adőző amerikai tiírsadalomnák kell elo.teremtenie. Még arra is felszÓlították az amerikai ttirvényhozÓkat, hogyhatározzák meg, milyen mÓdon járulnak hozzá a kozos terhekhez,választ azonban nem kaptak.Ezért a brit parlament hozta meg azokat arendeleteket, amelyek ugyan csak minimális mértékben novelték azamerikaiak adÓterheit, szerinttik azonban mégis feleslegesek és t<irvény-telenek voltak. Az amerikaiak ugyanis nem értették, miért kell a gyóze-lem után ttibbet adózni, mint el<ítte, s hamarosan azza| érve|tek, hogynincs képviseleti'ik a brit parlamentben, ezért az nem is hozhat ttirvé-nyeket számukra.

A brit kormány az indiánháborrik elkeri.ilésének céljábÓl l763-barteltiltotta a letelepedést az Appalache-hegység vízvá|asztojátől nyugatra.Az amerikaiak egyszeriíen figyelmen kívíil hagyták ezt a t<irvényt. Egyév mulva a brit miniszterek behozatali vámokat vetettek ki tt'bb árura,s megtiltották a helyi papírpénz kiadását. Nagy volt a tiltakozás, és egyes

gyarmatokon ',nem-importálási'' mozgalom indult. A legnagyobb fel-

háborodást az l765-ben bevezetett bélyegtorvény okozta, pedig mind-ossze az anyaországban használatos okmánybélyeg bevezetésére vonat-kozott. Mivel fémpénzért kellett megvenni, az amerikaiak ezt kozvetlenadÓnak tekintették. New Yorkban kilenc gyarmat kiildottei megrendez-ték az gynevezett ,,bélyegtorvény-kongresszust'', és kiadtrík a jelszÓt:,,Nincs adőzás képviselet néIk l!,, Tomeges megmozdulásokra kertilt sor,bojkott alá vették a brit árukat, s ezért L766-bana brit parlament vissza-vonta a bélyegtorvényt.

|767 -ben az tivegre, festékre, őlomra, teára és papírrakivetett vámokmiatt kezdtek|ázadozni. Újra bojkott alá vették a brit árukat, New York-ban l77\januárjában utcai harcokra kertilt sor, márciusban pedig Bos-tonban a tomeg addig provokált és dobált néhány órségen állÓ katonát,amíg azok onvédelembd,l ttizet nem nyitottak. Öt ttintet<í meghalt, eztnevezték ,,bostoni mészárlásnakl A brit kormány olyannyira nem bizo-nyult zsarnokinak, hogy másodszor is engedett: visszavonta a vámokat,csak a teáét hagyta meg, hogy tekintélyén ne essék csorba.

Az ellentét l773-ban élez<íd<itt ki jra, amikor a teatcirvénnvel a BritKelet-indiai Társaság

-o.,oiÓli.,.ot kapott az amerikai gy",-utok,"á-

val torténo ellátására. Ezzel a tea tulajdonképpen még a vámmal egyuttis olcsÓbb lett volna, mint korábban, de az amerikaiak elvi okokből eztis ellenezték. Ekkor keriilt sor a híres bostoni teadélutiánra.

A brit kormány számára ez már tríl nagy kihívás volt. Korábban két-szer is engedett (1766,1770), az amerikaiak azonban jra meg rijra er<í-szakos cselekményekre ragadtatták magukat. A brit kormány ezutta| amegtorlás eszkozéhez folyamodott , s ezze|vég|eg kiélezte az ellentéteket.Az általános |ázongás légkorében, 1775. ápri|is l9-én a massachusettsiLexingtonnál a fegyveres polgárok ti.izet nyitottak a Bostonből érkezóbrit katonákra, akik egy concordi fegyverraktárt akartak felszámolni.Ezzel kirobbant a ftiggetlenségi háborrí.

A brit kormányzat tehát egyáltalán nem volt zsarnoki. Mindosszea ktiltigyeket, hadtigyeket és a távolsági kereskedelmet iránftotta, agyarmatok minden más téren <lnkormányzatot é|veztek. Lakői sokkal

i36 3',#?

ÖnállÓbbak és sokkal gazdagabbak voltak a tobbi angol (vagy más

lllamhoz tartozÓ) gyarmat lakosságánál. Az angol politikai és sz,cllerrli

rzabadság m egszerzéséért, hanem egy régÓta birtokolt szabadság meg-

tartásáért harcoltak. A fi.iggetlenség csak e szabadság megtartásának

volt az eszkoze.

44. A lengyelek maguk is okolhatÓk hazájukXVllI.századi felosztásáért

A Lengyelo rczág fe|osztásait (I7 7 2, 17 93, 1 795 ) végrehajtő

államok udvari tiirténetírÓi azt hirdették,hogy a lengyelek képtelenek

voltak onmaguk kormányzás ára, ezért tulajdonképPen szerencsések,

címtí filmjében (1965). ValÓban olyan srilyos felelósség terhelné

a XVIII. századilengyel nemességet?

Annyi bizonyos, hogy abban a korszakban, amelyben a kozponti

hatalom minden eurőpai országban megerós d<itt, Lengyelországban

egyre jobban meggyengiilt. Alighanem a lengyel királynak volt a leg-

alkodők k<iztitt: választott uralkodőzerz désesem volt érvényes a szejmlása nélktil. A lengyel politikai k<iz-itossága: a konf<ideráciő joga, és apehezített. Az elóbbi azt jelentette,

-'ló eljárások során fegyveres sztivet-'agyis kirobbantani a polgárhábor t.szejm valamennyi tagja megakadá-egyetlen felkiáltással. Az egységesetett gyakorlat a politikai élet meg-:t. Hatalmi vákuum jcitt létre, és csakbe e vákuumba a szomszédos nagy.

ánvalÓbbá vált, hogy az egykor olyábállam lett. A lengyel belpolitilcíbaa Bari Konf<ideráciő (1768) fegyvertsult a polgárháborri, mert az oroszáborriba keveredett (|7 68_7 4), s egyrncentrálni' A Habsburg Birodalomovemberében pedig Magyar or szág-en lévó szepességi városokat. A fel-zmán Birodalom veresége oltozta: alk békekcizvetítésre kértek fel, neml orosz megszállás alá keriiljon. 1771szerz<ídés sztiletett, mire II. Katalinsztrák-t<irtik sz<ivetséggel szembe-; Havasalfrild helyett lengyel tertile_ensríly érdekében viszont ezekbóls a Habsburg Birodalmat is. 1772.rták Lengyelország elsó felosztásá-te tertiletének 29 o/o - át (a gazdasági-iős lakosságáből pedig mintegy 4

138í39

A megalázÓ bánásmőd komoly reformttirekvésekhez vezetett Len.gyelországban. Sikertilt hatékony diplomáciai testiiletet létrehozni, fel-czámolták a kínvallatást, a boszorkánypereket, a hetvenes évek végénpedig némi kereskedelmi fellendtilés jelei is mutatkoztak. Az államibevételek I778-tó| már meghaladták a kiadásokat, a hadsereget pedig18 300 fóre emelték. II. Szaniszlő Ágost lengyel király mindent megtetta kultrira támogatásáért, az |773-ban létrehozott Nemzeti oktatástigyiBizottság l792-ig27 uj tankonyvet adott ki, és a nyolcvanas évek elejérea,,nemzeti iskolák' is miíkodoképessé vríltak. 1 780-ban a Krakkői Egye-tem megnyitotta tanárképzo szemináriumát, majd a felvilágosult írő ésfilozÓfus Hugo Koll4taj rektorrá választásával (1783) magát az egyetemetis modernizálták. Ekkor már a két egyetem, a krakkÓi és wilnÓi, 60ktizépfok kollégium miíkodését ellenórizte, s ez eurÓpai szinten is igenjelentós eredmény volt.

A reformfolyamatot a Nagy Szejm vagy Négyéves Szejm munkásságatetozte be (1788-1792), Stanislaw Staszic és Hugo Kollqtaj eszméi alap-ján elkészítettékaz ország j alkotmányát. Bár a katolicizmust,,mind-rijkre nemzeti vall ssá,, nyilvánították, ki mondták a vallásszabadságot.

Kozzétették,hogy ,,az emberi társadalmak minden korm nyzatA A nem-zet akarat ből sz rmazik',. A végrehajtÓ hatalmat a kétéves idótarta-mokra megválasztott kétkamarás szejmre bízták. A liberum vetőt ésa konftideráciÓ jogát eltortilték. A végrehajtÓ hatalom élére a királyt, aprímásből, két titkárből és <it miniszterbtíl <isszeállított tanácsot, vala-mint a szejm által választott oktatási'igyi, rendŐri, katonai és pénziigyibizottságokat állították. A királyi hatalom orokletes lett, tigy tervezték,hogy a gyermektelen II. SzaniszlÓ Ágost halála után a szász Wettin-dinasztiára száll. A jobbágyságot nem számolták fel, de a parasztságot

,,a tcirvény védelmében' részesítették, a ftildesurakkal kotott egyezsé-geiket állami ellenórzés alá vonták, s minden bevándorlÓt, még a vissza-téró sztik<itt jobbágyokat is szabadnak nyilvánították.

179l. május 3-rín általános lelkesedés kcizepette a király feleski.idottaz alkotmányra, s a kovetkezó napokban országszerte kovették a példá-ját. Az rij alkotmány aztbizonyította, hogy Lengyelország távolrÓl sem

jellemezhetó a teljes politikai és kulturális hanyatlással. Az elkovetkezcíévtizedekben a lengyelekról már nem a liberum veto jutottaz eurÓpaiakeszébe, hanem a kontinens elsóként elkészített, modern alkotmánya.Á társadalom nagyon is életképesnek bizonyult, csak éppen nem kapottesélyt ennek a bebizonyítására.

Sem az orosz' sem a porosz kormányzat nenl ttírhette Lengyelországmegszilárdulását és katonai megerósodését. Három (!) reakciős lengyelnemes az otosz kormány osztonzésére 1792, május l4-én meghirdette aTargowicai KonfoderáciÓt. A,,párizsi végzetes példák' kovetésével, vala-mint despotizmussal vádolták az alkotmány híveit. Napokon beli'il96 000 orosz katona lépte át a határt a konfoderáciő trímogatásának és a(nem létezó) lengyel jakobinusok eliÍzésének céljával.

A tapasztalatlan és rosszul felszerelt 45 000 ffis hadsereg nem szállha-tott szembe a siker reményében az oroszokkal. II. Katalin azt ktivetelte,hogy a király csatlakozzon a Targowicai Konfoderáciőhoz. II. SzaniszlőÁgost további alkuk és a reformok egy része megórzésének reményébencsatlakozott, két nap mrilva pedig fegyversztinetet kottetett. ,,Egy kir ly-ság nem hadihajő, amit a kapitány felrobbanthat, hogy megmentse becs -Ietét,, - írta egyik levelében. Népszertísége azonnal megsemmistilt, tettétárulásnak tekintették, s a lengyelek nagy részeazÓta is megvetéssel emle-geti a nevét.

II. Katalin már azinváziő kezdetén ríjabb felosztást javasolt. l793.január 23-án irták alá a második felosztási szerzódést Szentpéterviíron:Lengyelország elveszítette az elsó felosztás utiín megmaradt teriilete ésnépessége felét. Még a Targowicai Konf<ideráciő vezetöi is tiltakoztak.A GrodnÓban <isszehívott szejmet az országlegreakciÓsabb elemeibólállították tissze, de még ez a gyulés sem volt hajlandő elfogadni a ktil-dritteket bántalmazÓ orosz katonák ktiveteléseit, akik egy izbenágyukatszegeztek az tilésteremre. A válasz a hallgatás volt, a híres ,,néma i.ilése-zés'' hajnali háromig tartott, amikor a szejm otosz pénzzel megveszte-getett elnoke kijelentette, hogy a hallgatás beleegyezést jelent.

Ignacy Potocki, Koll4taj és Tadeusz Koőciuszko vezetésével a hazafiaskatonatisztek és nemesek széles k<irií osszeeskiivést szóttek ame|y t794

140141

márciusában robbant |<t a ,,Szabads g integritős, f ggetlenség,, je|sza-

vainak jegyében. Koőciuszko 4000 katonával és 2000 parasztfelkelóvel

Ggyutt Vaiső ellen vonult, és Raclawice mellett április 4-én vereséget

riért egy zso0 fós orosz hadseregre. A gyozelmet a kiegyenesített kaszá-

val haiiolo parasztfelkelók rohama biztosította. KoÓciuszko francia

támogatás és a népfelkelés kiterjesztésének reményében hirdette meg

m{uí 7-én Polianecben a jobbágyság eltorlését. Ezután meg akarta

auaatyozni, hogy ellenfelei egyesi'iljenek, és oktÓber 10-én 7000 ember

élén lr,iaciejowicénél tisszecsapott azIvan Fersen vezetése alatt állÓ,

12 o00 f<ís orosz hadtesttel. Hadseregének fele elpusztult valy a tábor-

nokokkal egyiitt foglyul esett. Állítőlag a lengyel felkelés elfogott veze.

tóje e csatatáen kiá.ltotta, hogy ,,Finis Poloniae|.,, (Vége Lengyelország.

nak!), maga Ko ciuszko azonban mindvégig tagadta e romantikus

legendát. Á f.11.te. véget ért, a katonák szétoszlottak, egy résztik fran-

cia szolgrílatba iíllt.A cárnó elrendelte, hogy Lengyelországgal rigybánjanak, mint meg-

hÓdított tartománnyal. Alengyel állami tulajdont elkobozták, s mind a

nemzeti levéltárat, mind a nemzeti k<inyvtárat Oroszországba sziíllítot-

ták. (A csomagolás kozben a nagyobb kilteteket a kozákok kezelheto

méretre szabdaltá,kbaltáikkal.) Ez lett a sorsa a mtíkincsek tobbségének

is. A felkelés 12 000 részwevojét oroszországi kényszermunkára ítélték.

L795. január 3-ánazorosz és Porosz uralkodÓ szerzódést irta'láa mara-

déklengyel tertiletek felosztásárÓl. Az egykori lengyel-liwrín iíllam terti-

letének 63o/o-áÉOroszország, I9o/o.át Poroszorszá g, I8o/o-át a Habsburg

Birodalom kapta meg. Lengyelország utolső kirrílya november 25-én,

koronázása harmincegyedik évfordulÓján lemondott, egy év mrilva

Moszkvába vitték, s mire a végso demarkáciős vonalakat 1797-ben kije-

lÖIték, Lengyelország eltiínt EurÓpa térképeir<íl.

Egy dolJg azo.,b"n bizonyos: a lengyelek tobbsége a felosztások ide-

;e" js a xlx] századfolyamán is mindent megtett hazája modernizálá-

sáért és egységének helyreállításáért.

45. Máila Antőnia kije|entette, hogy ha a népnek nincskenyere, egyen kalácsot!

Ha egészen pontosan akarjuk lefordítani a francia kifejezést,akkor állítőlag briőst ajánlott. .. Ezt a kijelentést azonban már a XIX.századi francia torténészek sem vették komolyan. Mária Antőnia(1755_1793)' XVI. Lajos francia király felesége konnyelmii és feliiletesasszony volt, de nem ostoba, és minden bizonnyal tisztában volrt azza|,hogy a kalács és a brios drágább, mint a kenyer. A mer<íben valÓszíntít-len kijelentés mégis széles ktirokben ismertté vált - valÓszínííreg azért,mert a felidézésével igen l.rappánsan lehetett hangsrilyozni a forradalomel<ítti uralkodo rétegek á||ít lagos szociális érzéketlenségét.

Boigne grÓfnó azt irja az emlékirataiban, hogy nem Mária AntÓnia,hanem XV. Lajos lánya, Madame Victoire, teljes nevén FranciaországiMáriaTerézia ViktÓria (|7 33 _ |7 99) mondott valami ilyesmit Versailles-ban. ,,Madame Victoire-nak nem volt sok esze, és rendkív l jősagos volt.Ö volt az, aki k nnyekkel a szemében kijelentette egy éhínségidején, ami-kor a kenyeret nélk lijz szerencsétlenek szenvedéseirtjl beszéltek: >DeIstenem, igazán megehetnék, a s temények égett szélétln (Mémoires de laComtesse de Boigne née d,osmond. Récits d'une tante.I. kot. Paris, 1999,Mercure de France. 65. oldal.) Haezigaz, akkor Madame Victoire nemis mondott akkora butaságot, csak arra híVta fel a figyelmet,.'hogy amÓdosabbak levágják és kidobják a tésztaféleségek keményre égett szé-lét, mikozben a szegények éheznek. Konnyen lehet, hogy a szállőigeeredetileg nem is a szociális érzékenység hiányát, hanem éppen a meg-létét bizonyította, vagyis azt, hogy sokan helytelenítették az ételek el nemfogyasztott részeinek az eldobását. Majd az eredeti jelentés elhalványult,átalakult, és a szívtelenség, érzéketlenség bizonyítékává vált.

Catriona Seth viszont arra hÍvja fel a figyelmet egy Mária Antőniaéletének szentelt antolőgiában, hogy ezt a kijelentést már évtizedekkelkorábban is a legktilonbtizóbb asszonyoknak tulajdonítottáh akiket szív-telennek akartak felttintetni. Egyesek szerint XIV. Lajos felesége, a spa-nyol származásu Mária Terézia szájábő| hangzott el efféle kijelentés.

1&ffi, 143

(Marie Antoinette. Anthologie et dictionnaire. Paris, 2006, Robert Laffont.

720. oldal') Rousseau pedig egy kozismert szÓlást idéz fel' Vallomások

cím kotetéb en: ,,Eszembe jutott',, mit válaszolt egy el()kel h lgy, akivel

kiizijlték, hogy a parasztoknak nincs kenyer k: egyenek hát kalácsot...,,(Bp. 1962, Magyar Helikon. 264_265. oldal. Benedek lstván fordítása.)

Ez a mondat a hatodik konyvben olvashatÓ, amelyben a szerzo az

L740-4l-es évek torténetét idézte fel. Ha pedig kétségeink lennének

aziránt,hogy Rousseau már ezekben az években ismerte ezt a kijelentést,

annyi bizonyos, hogy L764-benhatározta el a Vallomások megírását, s

L769-benfejeztebe - vagyis egy éwel az elött,hogy Mária AntÓnia meg-

érkezett volna Franciaországba.Minden jel arra utal tehát, hogy egy jőval régebbi szállÓigét nyilvání-

tottak valamikor a francia forradalom elótt vagy után Mária Antőnia

jellegzetes kij elentésévé.

46. A fe|világosodás a francia Íorradalomelókészítóje vo|t

A felvilágosodás, ez a XVII. századvégétól a XIX. század e|e-

jéig tartÓ szellemi mozgalom nem tekinthet<í egységes tudományos és

filozÓfiai irányzatnak. Ktil<inboz<í képviseloi más és más osszetevóire he-

lyezik a hangsrilyt. Annyi kozos vonást mégiscsak felfedezhettink írásaik-

ban, hogy az okori és kozépkori tekintélyeket elutasítva' nem vallási és

nem metafizikai alapon kozelítettek a világ jelenségeihez, hanem kritikus

szemmel, a tapasztalati tényeket elscídlegesnek tekinwe. Az embert ra-

cioniilis lénynek tekintették, aki képes arra,hogy azész segítségével meg-

ismerje a világot, megjavítsa saját természetét, s végtelen fejlódési távla.

tokat nyisson meg,maga elótt. A felvilágosodás hatiírozottan nemzetek

feletti, az egész emberi nem testvériségét hangsri|yozo mozga|om volt.

A felvilágosodás viszont nem tekinthet<í a polgárság ideolÓgiájának'

ahogy a marxista torténészek állították. Igaz, e|terjedéséhez sztikség volt

a társadalom bizonyos fejlettségére, gazdagságára, városiaso dására. Azj eszmék befogadása és terjesztése azonban távolrÓl sem korlátozÓdott

lőgiákat lehetett megfogalmazni. A magyar nemesség például II. |ozsefreformjaival szemben Rousseau tanaira is hivatkozott, amikor elójogaitprőbálta védelmezni.

Képletes értelemben nevezhetjiik a felvilágosodást forradalmi (tehátnagy jelentoség ) jításrrak a gondolkodás torténetében, azt azonbanmár nem állíthatjuk rÓla, hogy a francia forradalmat készítette eltí. A fel-világosodás ugyanis po|itikailag egyáltalán nem mutatott egy irányba- hívei a legkti|onbtiz,tibb néz,eteket fejtették ki, a radikális változtatásigényét<íl a régi rend igen Óvatos megreformálásának sztikségességéig.A felvilágosodás képvise|{ii koztitt egyaránt voltak hívei az abszolutisz-tikus, az arisztokratikus és a demokratikus kormányzásnak. A forra.dalmi t<irekvések azonban távo| álltak tóli.ik, mert a tísadalom fejlódé-sét a tudás terjedésétól és a kelltíen felvilágosult uralkodÓk békésreformjaitÓ| remé|ték, e|vetve az erószakot és a népt<imegek fellépésénekminden formáját. Még a kifejezetten radikálisnak tekintett RouSseau isigy fejezte be egy elmélkedését az eurőpai ,,orokbéke'' tervezetéról:,,A rossz és a visszaélések, amelyekból oly sok ember h zhasznot, maguk-től j nnek létre, de azt, ami hasznos a ktiz sségnek, csak eröszakkallehetbevezetni, hiszen a partikuláris érdekek ezzel mindig szemben tillnak. Azijrijkbéke jelenleg abszurd terv, de adják vissza nek nk IV Henriket ésSullyt, és máris ésszeríj tervvé v lik, Vagy inkább elégedjiink meg azzal,hogy rajongunk egy ilyen szép tervért, és vigasztaljuk magunkat azzal atudattal, hogy amugy sem lehet megvalősítani. Ezt ugyanis csak eröszakosés embertelen eszktjzijkkel tehetnénk meg. Fiideratív sz vetségeket csakforradalmakkal lehet létrehozni, és ilyen alapon vajon ki tudji megmon-dani, hogy vágyakozzunk-e egy ilyen sz vetségut n, vagy rettegji)iktater

144 145

Talán egyetlen csapásra tijbb rossz származikbel le, mint amennyit évszá-

wdok magukkal hozhatnak..',, (lean-|acques Rousse au: oeuvres complétes.

Tome III. Paris, 1964, Éditions Gallimard.600. o')A felvilágosodás eszméi nem a forradalom kirobbanásához járultak

hozzá,hanem inkább az rij rend felépítéséhez. A régi rend osszeomlása

után ugyanis a felvilágosodás nemzedéke már nem gy cselekedett, mint

ezÁzharminc éwel korábban az angol parlament tagjai, akik az angol

forradalom után, 1660-ban minimális változtatásokkal visszaállították

a régi politikai rendszert.Ez az optimista nemzedék már hitt a fejlódés

lehetóségében, s ezért nem a m lt példáihoz folyamodott, hanem kísér-

letet tett egy egészen rij rend felépítésére.Akkor miért terjedt el a XIX. században, hogy a forradalmat a felvi-

lágosodás készítette e|o? Azért, mert politikai ktizdelmek során vala-

mennyi politikai csoportosulás a felvilágosodás eszméire hivatkozott, a

mérsékeltek ugyanrigy, m int a rad ikál isok. Csakhogy 17 9 4 - ig egyr e radi-

kálisabb csoportok kertiltek hatalomra Franciaországban, <ík idézték fel

egyre hivalkodőbban Rousseau és Voltaire nevét, ók helyezték el e két

filozőfus hamvait a Panteonban. Ezért juthattak egyes kortárs és késóbbi

politikai gondolkodÓk arra a téves kovetkeztetésre, hogy a felvilágosodás

gondolkodÓi a radikális forradalmat készítették eltí.

47. 164o-ben, 1789.ben és 1 848.ban polgá]iforradalmakra keriilt sor

Tirnk<inyvírőink egy része a rendszerváltás után is ragaszko-

dott a polgári forradalom koncepciÓjához - vagyis a vulgármarxizmus

nyelvezetéhez, annak t<ikéIetesen elavult és teljesen használhatatlan fo-

galmaival egyutt Pedig a XXI. század elején nemcsak máshogy látjuk a

tÖrténelmet, mint negyven éwel ezelótt, de más szavakkal is beszéliink

rőla. Nem elég kihtizni tankonyveinkból azokat a fejezeteket, amelyek

Marx, Engels és Lenin pályafutását ismertették, itt lenne az ideje meg-

szabadulni nyelvhasználatuktÓl is. Ttirténelem-tanktinyveink egy részé-ben a francia forradalmi kormányzatot még mindig jakobinus Jiktat ranéven emlegetik, a kommunista egypártrendszereket proletárdiktatÍrrá-nak nevezik, a forradalmak pedig polgáriak, polgári demokratikusakvagy szocialisták maradtak.

Mit is tudunk a forradalmakről? Annyi bizonyos, hogy a fogalom(revolutio) a korforgást jelentcí |atin revolvere szőből jőtt léire. Nagy rit-krín már a k<izépkori Itáliában is használtrík, amikor politikai változáso-kat emlegettek. A tudományos nyelvezetben Kopernikusz honosítottameg De Revolutionibus orbium Coelestium (Az égipáIyák k<irforgásai-ről) címií, 1543-ban írt míivével. Sokáig ,yisszafordulás'', ,,a kiindulő-Pontra valÓ visszatérés'' értelemben használták e fogalmat, vagyis pon-tosan az ellentétét jelentette annak, amit ma jelent. Egy régebbiállapothoz valő visszatérést értettek ezen a XVII. szánadiangolok is, ezértaz l640-ben megindulÓ eseménysorozatot nem forradalom, hanem pol-gárhábor néven emlegették. Az l688-89-es eseményeket viszont már,,dicsóséges forradalomnak' nevezték el, mert tigy látták hogy az abszo-lutisztikus és katolikus, vagyis rijítő t<irekvéseket Lépviseló uljakab meg-buktatásával helyreállhat a régi politikai rendszer, amelyben a király aparlamentte| kormányoz. Hamarosan kidertilt azonban, hogynagyon issok minden megváltozott a politikai fordulatot ktivetó években' n xvnt.század folyamán ezértmár nem is annyira a régi rendszerek helyreállí-tását, mint inkább a politikai átalakulást, a politikai megrijulást neveztékforradalomnak. Az 1 789-es franciaországi események végleg megvaltoz-tatták e fogalom jelentését. Ett<íl kezdve a gyokeres és tLtás rijitásokateredményeztí politikai fordulatokat nevezték forradalomnak, .gy,ij ko,-szak nyitányát, minóségi változást, olyan politikai-társadalmiat"Iuk.,-lást, amelyben a tomegek is aktívan részt vesznek

A XIX. században a liberrílis vagy konzervatív gondolkodők elsósor-ban politikai jelenségnek tekintették a forradalmakat, a zsarnoki kor-mányzat ellen irányulő, a politikai szabadságjogok és a képviseletikormányzat kivívására tett erószakos kísérletnek, amelÉez éppen eró-szakossága miatt csak ővatosan és kizáro|agavégsó esetben ,'"L"d foly"-

146 147

modni. A forradalmi demokraták és romantikus gondolkodÓk szemébenazonban a forradalom átalakult azigazság pillanatává, a szenvedó népmegváltásává, olyan tisztítÓ viharrá, amelynek kirobbantására minden-képpen t<irekedni kell, amellyel kizárÓlag az ostobák, a gyávák vagy aezolgalelktíek szegiilhetnek szembe. Sokan mindmáig foglyai maradtakez utőbbi szemléletnek, rigy vélik, a forradalmak nem szorulnak semmi-féle igazolásra vagy magyarázatra, s aki nem levett kalappal kozelít felé-j tik' abban klzár őIag ro s s z indul at munkálhat.

A forradalommal kapcsolatos nézeteinkre a marxisták gyakoroltríka legnagyobb befolyást. Szerinttik a forradalom hosszri táv , antago-nisztikus ellentétek által meghatározott társadalmi mozgalom, vagyisosztályharc, amelyben a fejlettebb termelési mődot képviseló osztiílyszríll szembe az elavult termelési mÓdot védelmezó osztályokkal.Kényelmes és egyszerií elmélet ez,legf<íbb vonzereje minden bizonnyalabban ríll, hogy felment minket a gondolkodásnak és az eseményekalaposabb megismerésének fáradságos munkáj átől. Egy forradalomvagy polgári, vagy polgári demokratikus, vagy pedig szocialista, és kész,ezzel minden meg van magyarázva. A forradalmak kirobbanását, for-dulataikat és eredményeiket a marxisták szerint lgyanaz a tényezóhatározzame1: az osztá$rdek. Ami tortént, azért tortént, mert vala-kiknek így felelt meg, ezt akarták - tudatosan vagy ontudatlanul. Nemtudták, de tették - még jő, hogy mi okosabbak vagyunk, és tudjuk is,hogy tík miért tették.

Ezért nevezik még ma is oly sokan ,,polgári forradalomna|( az 1640és 1660 koz<itt |ezajl'ó eseményeket hazánkban, mit sem t ródve azza|aténnyel, hogy ma miír nincs olyan angol torténész, aki így nevezné. Ang-liában ugyanis az l640-es évek végén felszámoltrík a királyságot, a felsó-hávat, a ptispokségeket, de érintetleni.il hagyták a jogrendszert, a tulaj-donviszonyokat, a társadalmi rendszert és a helyi kormányzatot. Azefféle, erószakos eseményekben bóvelkedó átalakulást teljes joggalnevezhetjtik politikai forradalomnak, de semmiképpen sem nevezhetjiiktiírsadalmi forradalomnak vagy polgári forradalomnak 1660 utánugyanis ugyanazon társadalmi csoportok képviselói iiltek az angol par-

lamentben és álltak a helyi hatalom élén, mint 1640 elótt a nemesség ésa gazdagpolgárság.

A torténészek tobbsége ma már a nagy francia forradalmat sem nevezi,,polgári forradalomnakl Egyáltalán nem azérttortki, mert a polgrárság,,részesi.ilni akart a politikai hatalomből'] hanem egy gazdasáei és egypolitikai válság egybeesése miatt, és nem a polgárságot juttatta hatalomraa nemességgel szemben, hanem a vagyon elókelóségét (agazdagpo|gár-ságot és gazdag nemességet) állította a sztiletés elóke|<ísége helyére.A modern, ténylegesen polgárinak nevezhetó, gazdaságilagés politi-kailag magas Szinten integrált társadalmi rendszert, azipar,a nag1ruáro-sok, a nagykereskedelem és azipari munkásság vi|ágátazonban mindkétországban a politikai forradalmak után száz, illetve otven-hatvan éwelkés<íbb |ezaj|ó ipari forradalmak teremtették meg' Semmi okunk tehátaz osztá|yje|legre uta|Ó je|z,<íkkel ellátni a forradalmakat.

A forrada|om fogalmának jelentése megsztiletése őta folyamatosantágult, és ahogy Ormos Mária egy régi cikkében megfogalmazta',,a sza-vak terjeszked hajlama és a dolgok egyedisége kijzijtt az eltérés mindig aszavak javára tíjnik el. Sz letik egy sző, amely eredetileg egy bizonyosjelentéstartalommal bír, s azután expanziőba kezd, kalandokra indul, jtartalmat vesz fel, s a régit esetleg el is hullatja.,'Már a XIX. században,,ipari forradalomnak'' nevezték az anglriai gazdasági átalakulást, a xx'században pedig megjelent a ,'kulturális forradalorrÍ] a ,,tudo.inányosforradalorn,, a,,mezö gazdasági forradalom'] és más hasonlő kifej ezések.Ha ma forradalomrÓl beszéltink, általában arra utalunk, hogy nagy jelen-tóségií vá|tozásra kertilt sor. Szííkebb értelemben a t<irténészek olyaneseményeket neveznek forradalomnak, amelyek viszonylag gyorsan ésnagyobb tcimegmozgalmakkal egyiitt eredményeztek jelentósebb poli-tikai változásokat. Általánosan elfogadott és valamennyi forradalomnaknevezett torténelmi eseményre értelmezhetó elmélet azonban még nemszÍiletett.

A funkcionalista megkcizelítések szerint a forradalmat a társadalmiértékrend és társadalmi kornyezet ,,aszinkronitása'l a társadalmi rend-szer ,,diszfunkciÓs'] nem megfeleló mríkcidése és a társadalmi vezetö

,44

rétegek merev' reformokat elutasítÓ politikája váltja ki. A pszicholőgiai

megkozelítések szerint az ugynev ezett,, relatív deprivácio' helyzete rob -

banthat ki forradalmat, amikor nagy a szakadék a társadalmielvárások

és a társadalmi lehettíségek kozott. Az rijabb forradalomelméletekinkábbpolitikai-ideolÓgiai jelenségnek tekintik a forradalmakat, mint gazdasá-

gi.társadalmi folyamatoknak. Egy társadalom átalakulása nem mehet

végbe néhány hőnap alatt, s a gazdasági rendszer megváltozásához is

ti'bb idó kell. A világtorténelem nagy forradalmai nem voluntarista

Jelenségek voltak, tehát nem forradalomra irányulÓ emberiszándék

eredményei, hanem egészen kiilonbozó, más és más irányba mutatÓ

tiirekvések váratlan, és senki által nem kívánt kiivetkezményei. (Ezen

nem viiltoztat az sem, hogy századunkban már ,,hivatásos fonadalmá-

rok'' is tevékenykedtek: az 1917-es forradalom kitorése példáult kéIe-

tesen váratlanul érte azt a Lenint, aki egész életét erre várvatrlltotte.)

Hasonlő a helyzet a forradalmak eredményeit illetóen is: ezekisinkább

széth zÓ torekvések koz<is kovetkezményeinek tekinthetok, mint vala-

mely elóre elkészített tervezet pontos megvalÓsításának. Anrrktiztjs a

forradalomnak nevezhetó eseményekben, az a régi rendszerek ijssze-

omlása, s ebból a szempontbÓl az államhatalom szilárdsága vagylabili-

tása meghatározo tényezcínek ttínik. Csakhogy az emberi trjrténelem

egymástől térben és id<íben igen távol állÓ s egymástÓl oly sokban ktilon-

btiztí áIlamhatalmai nyilvánvalÓan más és más okbÓl omlottaktissze, s

azllj rendszerek létrehozására tett kísérletek is ktilonboztek egymástÓl.

MagátÓl értetódónek ttínik az a megállapítás is, hogy azok alegsikere-

sebbek forradalmak, amelyek bizonyos korlátozott és megvalÓsíthatÓ

célokat elérve viszonylag gyorsan véget vetnek az eroszaknak,sképesek

egy általánosan elfogadott rij rend bevezetésére. A hatalmi halcok elhír-

ződása során ugyan is az aveszé|y fenyeget, hogy olyan kisebbség keriil-

het hatalomra, amely nem képviseli a társadalom tobbségének torek-

véseit, viszont e tobbségnél sokkal gátlástalanabbul él az erószak

eszktizével. E kisebbség pedig, álljon akár Cromwell ,vasbordájri'' had-

seregének tagjaibÓl, akár a Nemzeti Konvent republikánusaibÓl, akár az

onmagukat eleve kiválasztott kisebbségnek tekintett bolsevikokbÓl' haj-

149

lamossá válik arra, hogy megvalÓsíthatatlan célok nevében, akár a leg-széls<íségesebb elnyomással is tartősítsa saját hatalmát. Mivel ez aveszé|yttibb forradalomban is felmertilt, meglehetósen nehéz lenne meggyó-zóen bebizonyítani, hogy a forradalmak mindig kívrínatos jelenségek, sminden esetben meggyorsítják a társadalmi fejl<ídést' tuti,'t maga azerószak, a forradalmi erószak is egyaránt szolgálhat jő iigyet és rossziigyet, a torténelmi tapasztalatok és bizonyos forradalmak eikepesztóennagy pusztításai azonban ővatosságra intenek.

De nem minden forradalom vont maga után kisebb-nagyobb nép-irtást, és a franciákkal vagy az oroszokkal ellentétben mi, magyarokabban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nyugodtan megíirr-nepel-hetjiik legnagyobb forradalmunk évfordulőját, Az I848-as m-"gya, fo.-radalmat tobb tiirténész is ,,ttirvényes forradalomnak'' nevezte]mert aztijításokat a hagyományos uralkodő csoportok és testtiletek ktilon<isebbharc nélki.il elfogadták, és a rendezett, konszolidált állapot már az évtavaszán kialakult' Nem a terror, nem a vérontás volt forradalmunk jel.lemzóje, hanem a nemzeti egységet képviseló, békés felvonulás.

Nem kell ragaszkodnun$ a ,,feudalizmus rendszerét'' felszámolő,l848-as ,,polgári forradalorn' mítoszához sem. Kciztudott, hogy nem apolgárság vezette, hanem a liberális nemesség. Ebben azonb-an nincssemmi ktiltin<is: az angol forradalmat mindvégig nemesek irányították, sa francia forradalomban is sokáig vezetó szerePet játSzottak. Há peaigfigyelembe vessztik, hogy az 1840-es években a nemesség még a legfej-lettebb eurőpai társadalmakban is megór izte vezetö szerepét, teljesentermészetesnek tekinthetji.ik, hogy ez a társadalmi réteg vezette az l848-asmagyar forradalmat. Ami pedig a ,,feudalizmust" illeti, van abban varamiabszurd' hogy legjobb kozépkor-t<irténészeink mrír régőta meggy(5z enbebizonyították, hazánkban sohasem létezett az a társadalmi-politikaijelenség' amelyet Nyugat-EurÓpában feudalizmusnak neveztek ia hiíbé-1iseq'

a foldadomány fejében teljesített katonai szolgiílat), a XIX. század-dal foglalkozÓ kollégáik e gy részeszerint viszont l848-ban mégis a ,,feu-dalizmust'' számolták fel. Nyilván a jobbágyrendszer és a rendi társada-lom felszámolására gondolnak - de nem meggondolatlanság ezt

150 151

ftudalizmusnak nevezni? Igaz, mind a francia forradalom politikusai,

mind a magyar reformkor nagyjai ,,feudalizmus'' néwel illették azt a

vllágot, amelyet meg akartak változtatni' A t<irténetírÓnak természe-

tcsen ismernie kell a korabeli kifejezéseket és fogalmakat, de az is kiil<i-

nÖs lenne, ha kritika nélkiil elfogadná és átvenné egy-egy kortárs meg-

lllapításait, szÓhasználatát vagy éppen az á|ta|a alkalmazott elnevezé-

leket.Nem azért iinnepelji'ik tehát 1848-as forradalmunkat, amit a marxista

.lnevezés sugall, hogy a ,,foldes ri kizsákmányolást'' ,,polgári kizsákmá-

nyolással' váltotta fel, hanem demokratikus és nemzeti célkitiízései

miatt. A rendi társadalmat a torvény elótti egyenltíség, a szélesebb k<ir

képviseleti rendszer és a mindenkire érvényes politikai szabadságjogok

társadalmával kívánta felváltani, a társadalom ríltal felelósségre nem

vonhatÓ, abszolutisztikus elemeke t megórzo kirrílyságot pedig olyan

felelós kormányzattal, amely intézményes modernizáciőt és nagyobb

nemzeti fiiggetlenséget vont volna maga után. Ha nem szabadulunk meg

véglegesen a,,feudalizmust felszámolÓ polgári forradalorn' mítoszátÓl,

csak felesleges magydrázkodásra kényszertiltink, és fogalmi zavarokat

idézhetiink eló.

48. xvl. Lajos buta, lusta, tehetségte|en uralkodő volt

Frangois Furet rigy fogalmazott, hogy ,,személyes tulajdons -

gait tekintve WI' Lajos nem az ideális uralkodő ahhoz, hogy megtestesít-

se a tnonarchia alkonyőt Franciaország tijrténetében: tul komoly, t l kij-

telességtudő, tul takarékos, hil erkijlcsijs és az utolső idöszakban t lságosan

is bátor volt,,, (Dictionnaire critique de la révolution frangaise. Acteurs.

Szerk. Frangois Furet, Mona Ozouf. Paris, 1992, Flammarion. 169. o.)

Azt is hozzátehette volna, hogy uralkodása tulságosan sikeres volt

ahhoz, hogy kormányzatát a francia forradalom egyik okaként tartsák

számon. A királvtávolrÓl sem volt zsarnok. Széles ktirií társadalmi támo-

gatást élvezó, az tinkormányzat elemeit megörzörendszer élén állt, amelykészen állt a modernizáciora,és lépéseket tett a képviselet kiterjesztésére.Azza| semvádolhatjuk, hogy gátolta volna az orsz ággazdaságifejltídését:nagy gondot fordított az ipar és a kereskedelem támogatására, az utak,kikot k építésére. Az életszínvonal pedig nem egyenletesen, de mindentársadalmi réteg kcirében emelkedett. Ugyan a lakosság egy jelenttís részemegélhetési gondokkal kiiszktidott, Eurőpa legttibb országában azonbanjőval nagyobb volt a szegénység, mint Franciaországban.

XVI. Lajos a forradalom elótt kifejezetten népszeríí volt. Kormiínyzatamodernizálta a hadsereget, fejlesztette a haditengerészetet, elt<irolte akínvallatást, a királyi birtokokon konnltett a parasztság terhein, s pol-gárjogokat biztosított a protestánsoknak ( 1 788). Kiilpolitikai kudarcokhalmozásával sem vádolhatjuk, scít, az tivé volt az egyetlen francia kor-mányzat, amely jelentósebb sikereket k<inyvelhetett el az 1688 és 18l5koztitti, Anglia ellen vívott háborusorozatban, amelyet a szakirodalom,,második százéves háboru'' néven emleget. A kormány Vergennes grőfkiili'igym i n isztersége idej én (L7 7 4 _ 87 ) EurÓp ában hozzájáru|t a békemeg<írzéséhez' s a kétfrontos háborrit így elkertilve, az Egyesiilt Álla-mokkal |77 8-tő|egyi.ittmtíktidve sikeriilt vereséget mérni Nagy-Britan-niára azamerikai fi.iggetlenségi háborriban. Korzika megszerzésével mégFranciaország teri.iletét is gyarapította. K<iltekezónek sem nevezhetiiik,hiszen az á||amikiadások jÓval csekélyebb hányadát ktjlt<itték el dz uávarkiadásaira, mint a korábbi uralkodÓk idején: mindcissze 5,7o/o-át.

XVI. Lajos kormányzatát legfeljebb azza|vádo|hatjuk, hogy nem sike-ri'ilt kellcíen modernizálnia pénztigyeit, s ezért a pénzigytválságbÓlkinrítt politikai válság éppen akkor bénította meg az iíllamgépezetet,amikor egy eltíre nem láthatő gazdaságiválság mozgÓsította a t<imegeket.A királyi kormányzat kétségkíviil megbukott - de semmi jel sem utalarra, hogy bukása eltítt sokkal zsarnokibb, reakciÓsabb vagy tehetetle-nebb lett volna, mint XVI. Lajos elódeinek ko rmányzata,vagy más eurő-pai monarchiák 1789-ben.

A királynak a francia forradalom kirobbanása után tett lépéseit jőzan,racionális és humánus megfontolások irányítot táLk. 17 89. j nius 23-rín

felszÓlította az onmagátalkotmányo zo nemzetgyiiléssé nyilvánítÓ rendi

gyulés képviselóit, hogy tanácskozásaikat egyeltíre rendenként elkiilii-

ntilve folytassák, mire ók egy forradalmi gesztussal megtagadták ezt az

uralkodÓi Parancsot. XVI' Lajos azonban nem a reakcio és a régi rend

képviselójeként, az arisztokrácia eszkozeként lépett fel a forradalom

nemzetgy lésével szemben. A király azt szerette volna, hogy az egész

társadalomra vonatkozÓ i.igyekr<íl koz<isen tanácskozzanak' az egyes

rendek saját problémáit viszont az illetékes rendek vitassák meg. Vagyis

azt akarta elkeriilni, hogy a nemességet és a papságot ktils<í nyomással

lehessen rábírni az elójogaikről valÓ lemondásra. Elfogadta a képviseleti

rendszer felállítását, a személyes szabadságjogok biztosítását, s az ado-

iigyi egyenlóség t<ibbszori hangstilyozásáva|, a nemesség és a papság

pénztigyi kiváltságai felszámolásának elfogadásával megtette az eIsií

lépéseket az egyenl<íség felé is. A végsó célokat tekintve XVI. Lajos sok

kérdésben egyetértett a nemzetgy lés reformereivel, csak éppen helyze-

téból, hagyományaibÓl és politikai tapasztalataibÓl kovetkezóen sokkal

Óvatosabb lépésekben kívánt haladni.A nemzetgytílés tagjai azonban mélységes gyanakvással viseltettek

iránta. Immár ónmagukat tekintették az abszolrit monarchia és a felvi-

lágosodás hagyományai szerint egyaránt osztatlannak tekintett hatalom

legitim képviselóinek, és világukban nem volt helye egy j(, szándékri,

reformer uralkodőnak. Kizárólraga nemzeti akarat passzív végrehajtÓjá-

nak a szerepében tudták elképzelni ót, s ha ki akart lépni e szerepból, a

nemzet ellenségnek kiríltottrík ki.1789 j liusában nem ellenforradalmi szándékkal, hanem akozbiz-

tonság érdekében vont cissze katonákat a fóváros koriil. XVI. Lajos szá-

mára egyetlen dolog számított tabunak, a franciák vérének ontása, s

ehhez az eMéhez egész életében tartotta magát. Nem mozgÓsította a

felkel<ík ellen a hadsereget 1789. oktÓber 5-én, amikor családjával egyutt

elhurcoltrík versailles-i palotájáből, nem adott parancsot a támadásra

17 9L -ben,a varennes-i éjszakán,amikor családjával egytitt foglyul ejtet-

ték és visszavonatta a tíizparancsot 1792. augusztus 10-én, amikor a

felkelók megrohamo zták a Tuileriákat. M indezen kés<íbbi események

152 153

ismeretében teljesen valÓszíniítlennek ttínik, hogy az a kirríly, aki fele-sége és imádott gyermekei védelmében sem adta ki a tiízparancsot,katonákkal akarta szétkergetni a nemzetgy lést. Perén is egyetlen eset-ben háborodott fel - amikor azza| vádo|ták, hogy a francirík vérétontotta.

Amikor hangot adott ésszertí és komoly kifogásainak a kiváltságokatfelszrímolÓ, 1789. augusztus 4-i határozatokkal, valamint az Emberi éspolgiri jogok nyilatkozaÍdval szemben, a képviselók szemében miír az isszentségt rés volt, hogy <inállÓ véleménye van. Pétion képviseló így

''y'-latkozott erról a kérdésról: ,,Csak a t rvényhozÓ hatalom hozhat a népszámőra kedvezó t rvényeket, mert képvkeli és ö ismeri sziilcségleteit!,,Vagyis minden hatalom a tcirvényhozÓ testtileté - a király hallgasson, éshajtsa végre utasításait.

Nem szcítt el|enforradalmi terveket azutánsem, hogy 1789 oktÓberé-ben Versai|Ies-bÓI erószakkal Párizsba hurcolták családjával egyiitt.A királyi hatalomrÓl alkotott nézetei szerint az ellenforradalmi emigrá-ciil ugyanolyan veszedelmet képviselt, mint a párizsi forradalmárok, ésXVI. Lajos tcibbszor is felszőlította emigrált fivéreit, hogy hagyjanak felintrikáikkal. Nem akart sem a forradalom' sem az ellenforradalom báb-jává válni. Álláspontját Frangois Furet a b<ilcs kivárás politikájrínaknevezte.

A híres szokési kísérletre a nemzetgy {és katasztrofális k<ivakezmé-nyekkel járÓ politikája indította. Levelében, amelyet l791. jrinius 20-ánvégrehajtott szcikése elótt hátrahagyott, Pontosan felsorolta, hogy miértnem hajlandÓ egyi.ittmiíktidni tovább a képviselókke|.Úgy étezte, hogya nemzetgy{ílés pénztigyi intézkedése i, a kozigazgatás szétzilálása, atényleges hatalommegosztás hirínya és a forradalmi ideolőgia által fenn-tartott általános vádaskodás és gyiílolktidés szelleme kormiínyozhatat-lanná tette Franciaországot. Nem akart ktilfoldre szcikni, Montmédyhelyórsége ktirében szerette volna vissza szerezni politikai mozgássza-badságát. Elfogatása után azonban senki sem hitte el, hogy nem akartaelhagyni az or szágot. Immár valÓdi fogoly lett, s kénytelen.kelletlen rij raa kivárás politikájához folyamodott.

154 r55

l79l oszétl mertilt fel kiilonbtizó ktirokben a háboru |chct s(.gc.

Lajos kiráIy nem akart hábor t, inkább a nagyhatalmak kongrcssz'ttsrltri|

remélt segítséget' A háborrit a torvényhozó nemzetgytílés kiiliirrll(iz(l

Pártiai határozták el helyette. Igaz,1792, április 20-án szemé|yescn szír.

iítotia ret a gytílést a hadtizenetre, s ezt akár gyengeségének is felrdrhatjtrk.

csak az a kérdés, mi mást tehetett volna, ha a nemzetgpílés hálr<lrril

kÍvánti Aligha szállhatott volna sikerrel szembe azza|, amit a nentz,ct

rkaratának tekintettek'A háborri els<í sikertelenségei pedig végleg megpecsételték a sorsát.

A forradalmi ideolőgia szerint cselekedetét vagy passzivitását egyaránt

cllenséges lépésként lehetett értelmezni. Ha a kirríly azonosul a nemzet

akaratával, akkor pontosan azt teszi, amit a nemzet egységesnek tekintett

ekaratát megtestesíto nemzetgytílés kívrín. Ha viszont kifogásokat támaszt,

akkor nem bízik a nemzeti akaratot megtestesító képviselók kollektív bol.

csességében, ezzel csak ellenségességé t igazo]rja. Vagy azonosul a nemzet-

tel - vagy az ellensége. XVI. Lajosnak voltak tinállÓ gondolatai, szándékai,

politikai elgondolásai és mélyen vallásos hite. Ráadásul rijra meg rijra a

iozansag hangját prőbálta megtitni egy egyre szenvedélyesebb, indulato-

sabb politikai k rnyezetben. Amikor a párizsi nép 1789 oktÓberében meg-

támadta Versailles-t, és tisztjei azt javasoltiík, támadjanak rá a ttintettíkre,

csak ennyit mondott: ,,IJgyan, ilntjk yiccelnek! Asszonyok ellen!?,, Másnap

ezekazasszonyok kis híján meggyitkolták a feleségét. Amikor 1791-ben

Varennes-ban elfogták, és az egyik tisztje azt tanácsolta, hogy tiljenek

valamennyien lÓra, és vágtassanak el, ót is leintettq ,,(Jgyan! Gondolkoz-

zunk jőzanu,t,'ÁllandÓan jÓzanul és ésszeriíen akart cselekedni egy egyre

kevesbe jÓzan és ésszeríí világban - nem csoda, hogy ebben a világban

csak a haza és a forradalom ellenségének a szerepét oszthatták rá.

A király perén a vádirat Pontosan felvázolta annak az uralkodÓnak a

portréját, akit a forradalmi ideolÓgia hívei elképzeltek maguknak, aki

,-,,bíjncselekmények t megét kÖvette el, hogy a nép szabadság t szétzuzva

felállíthas s a s aj át zs arnoks gát.,, Minden intézkedését torvénytel e n des -

iotizmussá minósítbtték át, korrupciÓs tevékenységnek tiintették fel az,

alamizsnák osztogatását, t okolták a nemzetgyulés által decentrrrllz'ált

és meggyengített francia államgépezet tehetetlenségéért, és szemérchányták fivérei ktilfoldi akciőit, amelyeket az ó akarata ellenére hajtottakvégre. A vádak nagy része nyilvánvalÓ képtelenség. A legabszurdabb váda gyarmatok kapcsán hangzott e|: ,,Maga a gyarmatokon az abszol t kor-mányzat fenntartását segítette eló. Ügyniikei mindenhol zavargősokatszítottak, és az ellenforradalom ugyanakkor t rt ki a gyarmatokon, amikorFranciaországban kellett volna kittjrnie, ami arra utal, hogy a maga kezeirányította ezt az intrikát',, (A nagy francia forradalom dokumentumai'Szerk. Hahner Péter. Bp' l999, osiris Kiadő' 283. o.) Vagyis avád szerinta gyarmatokon akkor tcirt ki a felkelés, amikor Franciaországban - nemt<irt ki, csak ki kellett volna t<irnie, s mindebból azt a k<ivetkeztetést lehetlevonni, hogy a király irányította az egészet. '.

Albert Soboul szavaival é|ve ,,Voltaképpen az volt a helyzet, hogy akonventnek okvetlen l bun snek kellett nyilv nítania a kir lyt; ellenkeztjesetben augusztus 10.ét (a királyságot megdontó felkelést - H. P.) ítéli el,,(A francia forradalom tijrténete' Bp. 1989, Kossuth KiadÓ. 2II, o, |ózsaPéter fordítása.) Vagyis XVI. Lajos Pere egyszer en koncepciős pervolt.

Saint-|ust találÓan fogalmazott a pert megelózó viták során: ,Sohasem

fogom szem elóI téveszteni, lyogy amilyen szellemben ítélnek a király felett,olyan szellemben fogják megalapítani a kijztársas got, Ítélet k elméletekiizhivatalaik elméIetévé váIik majd, Amennyi fiIozőfia lesz ítélet kben,annyi szabadság lesz alkotm nyukban!,, (A nagy francia forradalom doku-mentumai' 276, o,) Pontosan így lett. Az egész kÖztársaságot olyan szel-lemben alapították meg, amilyen szellemben ítéletet mondtak XVI. Lajosfelett igazságtalanul, elfogultan, rosszhiszemiíen, a más nézeteket vallőkelpusztítására tcirekedve , Az a gyan és rosszindulat, amely a ki rá|y vád-iratát áthatotta, valÓban a kozhivatalok,,elméletévd'változott. És a fran-ciák pontosan annyi szabadságban részestilhettek, amennyi,,filozÓfia''áthatotta a király felett mondott ítéletet. Pár éven beltil az egész franciatársadalom szembefordult a kÖztársasági államformával, s egy egészemberoltóre volt sztikség, mire egy rijabb nemzedék feleleveníthette akoztársasági eszméket.

156157

49. A Bastille a zsarnoftag bgltitng *!!

Manapság a legtt'bb ember mindossze annyit tud 1789 francia.

orszagi eseményeir?L h;gy a forradalom'|."u:.Í:'?'|T::l :Í::::;;;-'#i; |y'rori [,""onét, a B astille -t. A xVI I I. századi franciák

,b",,,,.* seittették, hogy azutÓkor a forradalom propagandájának

ására zsarnokságnak.,.ái majd azt a politikai rendszert, amelyben

éttek.AmííveltebbkortársakvalamennyienegyetértettekMonte's--vel, a század leghíresebb politikai gondolkodÓ jáva\ a francia ál-

rma nem zsarnokság, unát.gy ember kormányoz kénye-kedve

i*, .o*e,,y.knélk l,li*.. monarchia: egy ember torvények sze-

íkormányzata. A XVIII. századifrancia államot ma sem nevezhetjtik

ányomÓnak, zsarnokinak vagy onkényesnek.

A Bastille neve eródtit, uaJtyat jetentett. 1369.ben rendelte el a meg-

lítését V. Károly francia király, igy ev m lva kezdték el, és 1383-ra be

?.iJiur."-""|aatokat.Nyor9o".'..r.t"1.3:""Éu':]y: jT::'''.:.;1;:;"; ;;;;;.., n*e'-uálytalan téglalap mentén elhetrez\e|o

ktittitte tissze. Eredetileg Párizs keleti kapuját védelmeztr-,'",,?é,: ^XVII. század kÖzepéig ,,"gi uolt a stratégiai jelent<ísége. A polgárhábo-

rrlk idején minden pa,t m".gp'obálta birtokba v;n| a '":::T

j:':]-u::,.

;'íil;;:;;.'.".p""''., í.,..g,,o,,ek, XIV. Lajos unokanóvérének,p.,"".,a*

a, "t(iáfalairÓl ".sy"T::.

zridítottak a fóváros visszafoglalá-y4lol tvoer e

gáért harcolÓ királyi csapatokra' Pári:

fokozatosan elveszítette katonai jelr

tiinné vált. Elóbb et<íkeló politikai fo

zártak ide, majd a helytiket meggo]

tisztek, javíthatatlan párba;hóso[Ihugenották és janzenisták foglalták eI

- s 'egur

megjelentet "..uákb",,

a kozttirvényes bíínóz<ík. Az.t77o-es

évektá pedig rijra és jra felmeriilt, hogy a tucatnyi fogoly kedvéért nem

éri meg fenntartani a város kÖze pén eita hatalmas építményt. Ttibb ter-

vezet is sziiletett a lebontásárÓl.

Negyvenkét rabot lehetett egymástÓl elkiiltiníwe az eródben tartani'

deeza|étszám szinte so,.-uoil.teljes. 1661 ésI774ki5zott mind a rabok

száma, mind fogva tartásuk átlagos ideje egyenletesen cstikkerrl.XVI. Laj os király uralkodása idej én, |7 7 4 utánévente átlagosan tizen h it tfogoly élt az eródben. Egyharmadukat publikáciőik miatt zárták be, c|t.ezek t<ibbsége politikai pornográfia volt. A kínvallatást megsztintették,a ftild alatti cellák és a láncok has zná|atáta kormány t776-baneltiltotta,a foglyok írhattak, olvashattak s vendégeket is fogadhattak. Szobáikatmaguk rendezhették be, saját inasaik szolgálhatták ki óket, az elókelóblrfoglyok a kormiínyző asztalánál étkeztek, s a megbízhatÓbbakat még aviírosba is kiengedték néha. Rohan bíboros, a híres nyakláncper vádlottjakét lakosztályt foglalt el, esténként pezsg<ís vacsorákat rendezett vendé-geinek, s három inas állott a rendelkezésére. Az l788-ban engedetlenségmiatt letartÓztatott breton el<íkelóségek még egy biliárdasztalt is beho-zattak. A szegényebb foglyok természetesen nem éltek ilyen fényííztíen,de a kormány az (5 e||átásukrÓl is gondoskodott. Fejenként 10 liwe jártegy fogolynak naponta, s aki ezt az cisszeget nem k<ilt<itte el, szabadlábrahelyezésekor átvehette. Mai szemmeInézvea Bastille inkább egy jő híriiszanatÓriumra emlékeztet, mint rettegett b<irt<inre.

Minek ktiszonhette hát félelmetes hírnevét? Elsósorban annak, hogya titokzatosság légkore vette ktirtil. Az eródbe királyi elfogatőparancsok-kal lehetett bekeriilni, amelyeken nem ttintették fel a letartőztatás okátés várhatő id<ítartamát. A foglyok a kirríly foglyai voltak, tigyiik nemtartozott a nyilvánoss ágra, akijzvélemény semmit sem tudhat ott az er d-ben uralkodÓ állapotokről. Akik elhagyták a Bastille-t, azok pedig min-dent elktivettek, hogy felnagyítsák viszontagságaikat, s má,ií,nak tti,,-tessék fel magukat. Amikor Voltaire az eródben raboskodott(I7I7_I8-ban tizenegy hőnapig, I726-bankét hétig), a kormiínyző asz-talrínál étkezett, s annyi látogatő érkezetthozzá,hogy végtil a számukatnapi tit-hat ftíre kellett korlátozni. Angol barátainak vi szont aztmesélte,hogy se tollat, se papírt nem kapott, s lepedóin kellett megírnia He nriadecímií eposzát. (Elég sok lepedóje lehetett. . ' ) Az intrikái miatt bebort<in-z<itt Henri Masers de Latude arrÓl írt emlékirataiban, hogy felig elrothadtrongyokat viselt az eród foglyaként _ holott egy olyan elegáns, szórméskabátot kapott, hogy második szokése után jő pénzérteladta. De Sade

r58 159

számána tobb szobát fel jíttattak, s Burgundiábol renclelt boros-

iait az ertíd pincéjében hiít<itte le. Amikor azonban nregsértette

órÖket, s ezéfinem engedték sétálni, egy hangtolcsér segítségével azt

a járÓkelók felé, hogy a b<irt<in foglyait le akarják mészárolni.

1789. jrilius l2-én a népszerií Necker miniszter leváltása miatt f.el-

tort ki Párizsban. A lázadőkpolgárórséget alakítottak, fegyvereketmajd puskaport. Az áIlami ltíporraktárbÓl a jrilius 12-r<íI 13-ra

éjszakán kétszáz<ltven hordő puskaport sziíllítottak át a katonák

biztonságosabbnak tiínó Bastille-ba. Ezért támadtak a felkelók 14-én

eródre, és nem azért, merta,,zsarnokság szimbÓlumának' tekintették.foglyot találtak a Bastille-ban, de egyikiiket sem politikai okokből

ozték be' |ean Antoine Pujade, Bernard Laroche, }ean Lacorrége

|ean Béchade váltőhamisítást kovetett el. Az ír |acques Frangois Xavier

de Malleville grÓf és egybizonyos Tavernier elmebetegekvoltak.utÓbbit |757-ben vették örizetbe, mett azza| gyanrísították, hogy a

l Lajos ellen merényletet elkovetó Damiens cinkosa. A languedoci

Gabriel Charles |oseph Paulin Hubert de Solages grőfot pedig ugyanrigy

r saját családja kérésére tartÓztatták le szexuális perverziÓik miatt, mint

Whyte de Malleville-t.Vagyis a ,,zsarnokság'' bort<inéból négy hamisítő, két <írtilt és egy

PeveÍz nemesember keriiLlt eló a híres ostrom után. Ha de Sade márkit

az említett ordibálásáért nem szállítják el a charentoni elmegyÓgyinté-

zetbe, ó is a ,,felszabadítottak' kozott lett volna. A négy hamisítÓ gyorsan

kereket oldott, a két óriilt pár nap m lva de Sade márki mellé keri'ilt,

Solages grőf pedig meghatott szőnoklatokkal mondott hálát kiszabadí-

tÓinak' és visszatért családjához.A Bastille-t tehát nem azért fog|a|ták el, mert a zsarnokság bortiine

volt, hanem azértváIta zsarnokság btirtonévé az utÓkor szemében, mert

a francia forradalom egyik legemlékezetesebb népfelkelése során a loport

keresó fegyveresek elfoglalták. Mégaztsem mondhatjuk, hogy a felkelók

rombolták le: vaskos falait csak komoly építészeti szaktudással sikerii{t

lebontani 17 90 Íebruár jára. A munkálatok at v ezet,ó Pierre Fran gois Pal -

loy alaposan meg is gazdagodott hazafias vállalkozásáből. A k<ivek egy

részét építkezésekhez adta el, a maradékből aprő Bastille-modelleketfaragtatott, az ajtÓkből, zárakbÓl, kulcsokbÓl ktiltinboztí emléktiírgyakat,tintatartőkat, tubákosszelencéket, levélnehezékeket, a papírokbÓl kár-tyákat, legyezóket és táblaképeket készíttetett, a láncokből pedig érméketkovácsoltatott. Semmi sem kertilte el a figyelmét: még az eród kormány-zójának márványkandallőjáből is dominőt készíttetett. Ezután tobb százBastille-emlékcsomagot ktild tt szét a megyei, kertileti és k<izségi eltil-járőságokhoz. Csak a szállítási díjat kellett kifizetni, de Palloy így is nagyosszeget vághatott zsebre.

Némi trílzással azt is mondhatnrínk, hogy a rettegett eród<it a szuve.níripar semmisítette meg.

50. A gui||otine fe|találÓját saját gépezetévelfejezték te

A forradalom után nemcsak azt mesélték Franciaországban,hogy a nyaktilÓ feltalálÓját lenyakazták, de egyesekkomolyan állították,hogy legelstíként ót nyakazták ie. Talrín így éreztékigazságosnak?

Théodore Gosselin francia tcirténész, aki G. Lenotre néven publikrílt,teljes joggal állapította meg, hogy mélységes igazságtalanság volt éppen|oseph-Ignace Guillotin doktorrÓl elnevezni a tőmeges/kivégzések ret-tegett eszk<izét, (La révolution par ceux qui lbnt vue, Paris, 1934, ÉditionsBernard Grasset. 28. o.) Ez a nagylelktí, tudős és becstiletes ferfiril 738-ban sztiletett Saintes-ben, jogászcsaládban. Bordeaux-i, párizsi ésreimsi tanulmányai után orvosi praxist folytatott Párizsban, és tobbtanulmányt is ktizzétett. olyan híressé vált, hogy amikor l784-ben akirály kinevezett egy szakértóbizottságot Friedrich Anton Mesmernémet orvos mágnesezéssel végzett kezeléseinek kivizsgálásríra, Benja-min Franklin és Antoine Laurent Lavoisier, a nagykémikus mellett Guil-lotin doktort is felkérték a részvételre.

l789-ben megválasztották a rendi gy lés tagsaikozé,amely hamaro-san felvette az alkotmányoző nemzetgy lés nevet, s kiragadta a hatalmat

16ü , l$x

r király kezéból' J nius 20-án íljavasolta, hogy az tilésteremben végzett

munkálatok miatt vonuljanak át a versailles-i labdaházba, ahol a kép-

viselók eskiit tettek, hogy alkotmányt készítenek Franciaor szág számára.

A gyiilés leggyakrabban felszÓlalo, s politikai téren mérsékelt képviselói

k<!zé tartozott. Tagja lett a szabályzatl,aje|entéseket készít<í, a szegény-

tigyi és kiiztisztasági bizottságnak, majd javaslatot tett egy egészségtigyi

bizottság létrehozására. Mivel mélységesen elítélte a régi rend változatos

és kegyetlen kivégzési mÓdszereit, l789. oktÓber 9-én azt indíwányozta,

hogy a btintetések kirovásánál ezentril ne legyenek tekintettel a bíínosok

esetleges nemesi rangjára,a btíntis családjára semmi szégyen ne hárul-jon, javaikat ne kobozzák el, a kivégzettek testét pedig adják vissza a

családnak, ha kéri.Emberséges j avaslatait azza| az indítvánnya| zfu ta|e, hogy valameny-

nyi halrílraítéltet egységesen' ,,egy egyszeríí mechanizmus segítségével']

nyakazással végezzenek ki. A legkevesebb szenvedéssel járő nyakazás

ugyanis korábban a nemesi származásri halálraítéltek kivríltsága volt, s a

doktor javaslata pontosan megfelelt a gytílés politikai céljainak a kivált-

ságok felszámolásának - vagyis ebben az esetben az arisztokratákat meg.

illetó bánásmőd mindenkire valo kiterjesztésének. Indíwányának rész-

leteit kiil<inbiizó id<ípontokban vitatták meg' a kivégzés mÓdját pedig

csak 1791-ben. Bár Robespierre (ekkor még) hosszasan érvelt a halál-

biintetés eltorlése mellett, jrinius 3-án mégis a kovetkez<í határozatot

hozták ,,Minden hal lraítéltet le fognak nyakazni.,,Szegény doktort már másféI éwel korábban grinyolni kezdték. Szavait

így idéztékaz jságokban ,,(Jraim, a gépezetemmel egy szempillantás alatt

Ievágom a fej ket, s ijnijk a legcsekéIyebb fájdalmat sem fogják érezni!,, Az

általa emlegetett ,,egyszertí mechanizmust'' valamelyik r<ipiratírÓ guillo-

tine-nak nevezte el, mielótt még elkésztilt volna, n<ínemií végzódéssel

láwa el a doktor nevét, mintha csak a lányárÓl lenne sző. Victor Hugo így

írt rőla irodalmi és filozőfiai feljegyzéseib en: ,,Egyes emberek szerencsét-

lenek' Kolumbusz Kristőf nem tudta elérni, hogy a felfedezését rőIa nevez-

zék el; Guillotin képtelen volt megakadályozni, hogy a találm nyát rőla

nevezzék el.,, (Idézi: Daniel Arasse: The Guillotine and the Terror' London,

1989' Penguin. 1 l . o.) ValÓjában a guillotine nem az ö ta|á|mánya volt: anyaktilő kiilonbozó fajtáitakozépkor Óta ismerték a német és itiliai álla-mokban, Skőciában, Angliában, sót Franciaországban is. Azért haszná|-ták, hogy a nemesi elítélteket ne a|ázzameg a hoher kezének érintése.

A kivégzóeszkoz elkészitéséhez a doktornak miír semmi kÖze semvolt, ezt a sebészeti akadémia tircikos titkára, Antoine Louis tervezte el,és Tobias Schmidt német csembalőkészító építette meg. 1792. ápri|isl7-én prőbrílták ki a Bicétre kőrház udvariín hrírom holttesten. Április25-én pedig Nicolas facques Pelletier, egy elítélt rablő abban a megtisz-teltetésben részesíilt, hogy <í lehetett u g.,illoti,,. elsó áldozata.

Guillotin doktor |791utánvisszatért az orvostudományhoz. A terroridején senki sem zaklatta. 1793-ban Arrasban katonai..bé," lett, majda fcívárosba kolt<izott. Yezet szerepet játszott a himlóoltás elterjeszté-sében, jelentést nFijtott be rőla NapÓleonnak, s 1805-ben még

^Pá,i,,-ban tartőzkodÓ VII. Pius pápa is fogadta ót. A k<ivetkezó év*ben meg-alapította az orvostudomány Akadémikus Társaságát, amelynek haláláigaz elncike maradt. Rendelóje a Saint-Honoré rit és a Sourdiére utca sar-kán várta a betegeket. Lenotre szerint a doktor .szeretetre méltő volt,visszafogott, udvarias és keveset beszélt a m ltjtiről, TÖbb krőnikás szerintvigasztalhatatlan volt amiatt, amit sztindéknébk llétrehozott életmíivéneknevezett. Tiszteletre méItő személye mélységes szomor s got rasztott, stijkéletesen megósz lt haja k tanusítotia, mennyit szeru.edett,,, (IdezettmÍí, 33. o.) l8l4-ben végzett vele egy betegség Piírizsban, <it nappal aszcivetségesek bevonulása elótt.

51. A francia forradalmi terror a régi rend ura|kodrÓ- rétegeire srÍjtott le

A nagy francia forradalom (L78g_I7gg) forradalmi kormány-zatának (1793_1794) ríldozatairÓl olyan kép él a koztudatban, hogy arégi rendet védelmeztí arisztokraták, nemesek v"gy papok voltak. A bal-

162 163

oldali ttirténészek általában osztáIyharcként mutatták be a forradalmi

tcrrort, amely - amint ezt a marxista Albert Soboul megfogalmazta -

,kigyomlálta a nemzetb l azokat az elemeket, amelyek képtelenek voltak

e t rsadalmi asszimilőciőra - vagy mert arisztokratőnak sz lettek, vagy

mert hozzákijtijtték sorsukat az arisztokráciához, A terror adta meg a

kormánybizott ságoknak azt az egy ttmiik désre kény szerít er t, amely

lehettjvé tette saimukra az állam tekintélyének helyreállítás t és a k zjő

clvének rákényszerítését az egész lakosságra. Hozzájárult a nemzeti szoli-

daitás érzésénekkifejlesztéséhez azzal, hoTy _ legal bbis rijvid idóre _ el-

hallgattatta az osztály nzést. Vég l lehettjvé tette a hábor s erófeszítés és

a nemzet dye érdekében nélk lijzhetetlen ir nyított gazdaság beyezetését.

Ebben az értelemben a gy zelem tényezöje volt," (A|bertSobou|: Afrancia

tonadalom tijrténete.3. kiadás. Bp. 1989, Kossuth KiadÓ. 292. o.Iózsa

Péter fordítása.)Vajon a,,kigyomlálás'' ige, amely a békés kertészmunkát idézi elénk,

megfeleló-e olyan események jellemzésére, amelyek során embereket

nyakaznak? És jÓl járt-e a lakosság, amelyre a terror irányítÓi rákény-

szerítették az ríltaluk elképzelt ,,kozjő elvét''? A nemzeti szolidaritás

érzésének kifejlesztéséhez aligha járultak hozzá, hiszen kétszáz évre

két ellenséges csoportra szakították szét a franciákat: a forradalom

híveinek és ellenfeleinek táborára. A terror pedig nem az ,,osztálytin-

zést'' hallgattatta el, hanem lehetetlenné tette a jogos és legitim csoPort-

érdekek kifejezódését. A,,nemzet tidve érdekében nélktiliizhetetlen

irányított gazdaság" állandÓsította az ellátási problémákat, és csak ter-

rorral volt fenntarthatő. Hogy a hábor s gyoze|em érdekében valőban

sztikség volt-e a terrorra? Nos, nehéz elképzelni, hogy egy esetleges

vereségnek tiibb áldozata lett volna, mint ennek a drágán kivívott gy<í-

zelemnek. S az is megkérdojelezheto, hogy a terror azokat az,,eleme-

ket'' pusztította el, akik ,,arisztokratának sztilettek vagy hozzákotiitték

sorsukat az arisztokr áciához,,'Albert Soboul is elfogadta az amerikai Donald Greer kutatási ered-

ményeit. (The Incidence of the Terror during the French Revolution.

Gloucester, Massachusetts, 1966, Peter Smith' 37. o.) Ezek szerint

35_40 000-re becstilhet<í a terror áIdozatainak száma a btirtonbenelhunytakkal és az ítélet nélki.il kivégzettekkel egytitt. Ezek koztil csakannak a t6 594-nek a társadalmi hovatartozását vizsgrílhatjuk meg,akiknek a kivé gzéséri5| a forradalmi t<irvényszékek nyilvríntartást készí-tettek. Ezeknek viszont mindossze 6,5o/o-avolt pap, s 9,52o-uk nemes.Vagyis az ismert kivégzettek ,,84o/o-a az egykori harmadik rend tagjavolt,,' polgár (25o/o), paraszt (28%o) vagy városi dolgoző (3IVo). (Soboul:Idézett mij, 292. o.) Greer és Soboul azonban megfeledke zett a nw-gat-franciao r szági po\gárhábor legalább 200 oo0 halálos á|dozatárő|- akiknek a trilnyom tobbsége minden bizonnyal paraszt volt. Ennyien,,k<it tték volna sorsukat az arisztokráciához,,? A számok tiikrében tart-hatatlanná válik a forradalmi terror marxista értelmezése. Nem osztály-harc volt ez, amelyben az egyik társadalmi réteg ktizd a másikkal, hanempolgárháborÚr, ame|yben a társadalmi támogatással nem rendelkezókormányzat mindenkire |es jt, aki azatjában iill, társadalmi hovatar-tozásra valÓ tekintet né|ktil.

A forradalmi terror a sajátos t<irténelmi helyzet, a népi mentalitás ésegy speciá|is gondolkodásmÓd tisszjátékának k<ivetkezményeként j<ittlétre. Az |792-t | egyre tobb burÓpai nagyhatalom ellen folytatottháborri, valamint az l793-ban a |ázado falvak és városok ellen vívottpolgárháboru alaposan felertísítette a forradalom híveinek korében azintoleranciára és biintettí intézkedésekre irányulő hajlarfrot. Egy ideigmég a nemzeti konvent mérsékeltebb képviselóinek is rigy t nhetett,hogy kizárÓlag kegyetlen megtorlással lehet elejét venni a ktilfold és abe|s<í ellenforradalom gyózelmének. (Persze a terror alkalmazását t<ibb-ségtik ideiglen es intézkedésnek tekintette, amellyel a gy zelem kivívásaután fe| lehet hagyni.) Ráadásul az cisi, brínbakkeresésre irányrrlő népimentalitásnak megfelelóen kemény megtorlást koveteltek azok a ffvárosinépt<imegek is, akiknek támogatására a nemzeti konventnek sziikségevolt. A sajátos, forradalmi gondolkodásmőd pedig kezdett<íl, l789-tólmagában hordozta a terror lehetóségét.

A forradalom vezeto egyéniségei ugyanis ugyanolyan egységesnek ésoszthatatlannak tekintették a nemzeti szuverenitást, amilyennek koráb-

164 165

ban a király szuverenitását tartották' Nem ismerték el sem a ktilonvéle-

mény, sem a csoportérdek, sem a pártok létjogosultságát. Ugy gondolták'

hogy minden tisztességes embernek be kell látnia, mit kíván a koztlsség,

ahazaérdeke, és ennek megfelelóen kell cselekednie. Ha nem ezt teszi,

akkor vagy megtévesztett, vagy btínos. A k zosség érdekeit azonban

mindig i eppi"hatalmon lévcí csoport határozta meg. E logikának

megfelelóen a terror nemcsak a forradalom ellenfeleit és korábbi vezetóit

(az alkotmányos monarchistákat és a mérsékelt koztársaságiakat) pusz-

tította el, hanem L794 tavaszán az rigynevezett ultraforradalmárokat, a

népimozgalomaktivistáitésahegypártvezetóinekegyrészétis.EkkorraRobespi"ir" csoportjának eszktizévé vált, akik már nemcsak a gyoze|em

biztosítására kívánták felhasználni a terrort, hanem a társadalom 'meg-tisztítására'' is.

Igen sokan elismerik a terror sz rnytíségeit, de mégis tigy vélik, hogy

akoztársaságezzelazeszkozzelvívtakikatonaigyoze|mét,svetettvégeta belsó lázaJásoknak. A valőság azonban sokkal bonyolultabb. A terror

egyszerre volt ktivetkezménye és elóidézoje az ellenforradalmi meg.

mozdulásoknak, megmentette a ktiztársaságot a katonai bukástÓI' s

ugyanakkor szembefordította vele a társadalom ttibbségét.-i

francia forradalmi kormányzat és a terror ezért aligha tekintheto a

vrílsághelyzeteksikerrelkecsegtet<ímegoldásimodelljénekarendkívtilittirténelmi kortilmények és egy sajátos politikai kult ra ktilcsonhatásá-

nakegyedik<lvetkezményevolt.AmikorutánozniprÓbálták,mintpéI-dáu|iz 1871-es parizsi kommiin idején vagy az orosz forradalomban,

katasztrofális ktivetkezményekkel járt: megsok szoÍ ozta a forradalom

ellenségeinek számát, tomegesen Pusztította az ártatlanokat, tartÓsította

az eroszakot, a forradalmat pedig a terror és a terror miatti lázadások

biívtis kiirébe zárta.

52. Minden forrada|om egységes egészet alkot

Ezt Georges Clemenceau jelentette ki 1891-ben, amikor zavargásokrakeriilt sor a párizsi Théátre-Frangais-ban Victorien Sardou Thermidorcímtí drámájának bemutatása miatt. A radikális republikánus képviselóa nemzetgy lés szÓszékére lépett, és hangot adott afeletti felháborodá-sának, hogy a színházban a francia forradalom ellen irányulÓ darabotjátszanak ,,Urairn, akarjuk vagy sem, tetszik nekijnk vagy sem, afrancia

forradalom megb onthatatlan egész (un bloc). . . Bármily v iszontags gok,bonyodalmak, igazságtalanságok tarkították is a forradalmi évtizedet,r l<ségét egésznek kell tekinten nk: a francia forradalom megbonthatat.

lan egész!,,(Michel Winock: Clemenceau. Paris,2007, Perrin. 180-l8l. o.)Vagyis teljes egészében kell elfogadnunk vagy elutasítanunk.

Clemenceau aligha gondolta meg alaposabban, mit is beszél, hiszensohasem rajongott a forradalmi terrorért. Michel Winock pontosan fogal-mazott: ,,E vitában forradalmi meggyt)z dése feliilkerekedett szabadságsze.retetén',,Ugyanakkor azonban tobben is egyetért<íen idézik szavait - minda forradalmak ellenfelei, mind hívei korében. De vajon igazukvan-e?

A magyar politikai kultrirában.és politikai emlékezetben fontos sze-repet játszanak a forradalmak. A Kádár-korszakban mind a rendszerhívei, mind az ellenzéki csoportok megtinnepelték bizonyos forradalmakévfordulÓit, a másik fél által megtinnepelt eseményt<íl pedig lehetólégmegtagadták a forradalom elnevezést. A rendszer hívei november 7-ét,április 4-ét és március 21-ét tekintettékaz,,igaz7,, forradalmak évfordu-lÓjának, március l5-éról egy ideig megprÓbáltak elfeledkezni, majd meg.kísérelték beleolvasztani az gynevezett ,,három tavasz i.innepébdl Azl956-os eseményeket viszont ellenforradalomnak bélyegezték' Az ellen-zék március 15-ét és oktőber 23-átkivánta volna megiinnepelni, anÓvember 7-én torténteket viszont sokan egyszertíen bolsevik puccsnakminósítették. Nem csoda, ha néhányan máig sem biztosak benne, hogymi számít igazi forradalomnak, és mit is érdemes megtinnepelntink'

A Kádár-korszak dilemmáinál is nagyobb zavart okozhat azonban aza tény, hogy az elm lt kétszázhusz év során rettenetes btín<iket kovettek

166167

el ktilonbtizó forradalmakra hivatkozva. Forradalmárok voltak a guillo-

tine mtíkodtetói és a Gulag-szigetvilág létrehozÓi. Forradalmak védel-

mezésével igazoltamagátt Robespierre és Sztálin, Mao Ce-tung és Pol

Pot. FeheÁI a kérdésivajon nem igazoljuk-e onkéntelentil is az ó tet-

teiket,hamegtinnepeljiikegyforradalomévfordulÓját?Nemvetiil.enémi fény rájuk is, ha a magyar forradalmak hoseit tinnepeljtik?

Ebból a ditemmábÓl cs"k akko. találjuk meg a kiutat, ha elismerjtik,

hogy a nagy francia forradalom nem volt ,,megbonthatatlan egési,,

h*.. k.tto. ortikséget hagyott ránk. Ha |789-re gondolunk, forrada-

lomnak nevezhetiink minden demokratikus átalakulást, az emberi jogok

meghirdetését,azemberiszabadságkiterjesztését.Haviszontl793.rago,idolu,,k, az elóbbi tartalmak eltiínnek, és immár a politikai változás,

i h".uloln megragadásának és megtartásának egyik speciális mÓdját'

mégpedig meglehetosen erószakos mÓdját nevezztik forradalomnak.

tzíluen a rrancia alkotm ányozonemzetgyíílés képviseloi arra eskiidtek

meg, hogy alkotmányt adnak Franciaországnak, s megfogalmaztíl< az

niberi is polgári jogok nyilatkozat t.I793-ban azonban Saint-|ust így

szÓnokolt ,,A kiiztársastig jelentegi k r lményei k zepette az alkotmőnyt

nemlehetéletbeléptetni.,.Azalkotmánycsakaszabadságellenimerény-Ieteknek kedvezne, mert nem képes er szakkal felszámolni ezeket... Lehe-

tetlen forradalmi t rvényeket végrehajtani, ha rnaga a kormányzat nem

forraáalmi,,'Saint-Just tehát nem irgy beszélt a torvényekról, mint min-

denki számár aérvényes, az elfo gadott alkotmányra alapozott, egyetemes

elóírásokrÓl, hanem ugy, mint egy tinmagát forradalmivá nyilvrínítÓ

kormríny tlnkényes és erbsz"kos intézkedéseiról, amelyekkel lesrijthat a

forradal.om ellenségeire , Az j nemzetgytílés, a nemzeti konvent tulaj-

donképpen ideiglenesen lemondott 1789 nagy vívmány.írÓ|, az irott

alkotmrínyon alapulÓ, egyéni jogok egyenlóségéról. A konkrét, megva-

lÓsíthatÓ és kÓzvetlen .élok.lt.í''tek, helyette megjelentek az utőpista

elképzelések, az emberiség megrijításának tervei, amelyek mogtitt egyet-

len kozvetlen és minden.rc"t.tti fontosságu cél hirzÓdott meg: a kor-

mányzatfenntartása bármi áron és minden eróvel - a forradalomra

hivatkozva'

A francia forradalom e kettós <iroksége miatt nem fogadhatjuk eI Cle-menceau híres és sokat idézett megríllapítását, mely szerint a francia for-radalmat teljes egészében kell elutasítani vagy elvetni. Amikor a kiilon'bozó forradalmak baloldali hívei jelentéktelenné szeretnék nyilvánítani avéres népirtásokat az elért eredményekre hivatkozva, akkor tulajdonkép-pen az egész <irtikség elfogadására tisztiikélnek benniinket' A forradalmakjobboldali ellenfelei viszont az egész cirokség elvetésére, amikor csak aziíldozatokra figyelmeztetnek, s az eredményeket nem veszik figyelembe.A francia forradalom azonban olyannyira ellentmondásos orokségethagyott ránk, amelynek nem lehet mindkét tisszetevtíjét nyugodt lelkiis-merettel megiinnepelni. Nem i.innepelhetjtik az emberi jogok demokra-tikus kiterjesztését és ugyanakkor az erószak univerzális célokra hivatkozÓkultuszát. Választanunk kell, ahogy választaniuk kellett valamennyi eurÓ-pai forradalom vezet<íinek melyik <ir<ikséget vallják magukénak?

l848-ban a magyar és más hazafiak egyaránt l789-etválasztottiík ésnem |793-at. Szabadságot adtak a jobbágyoknak, felsziímolták az abszo-lutizmus maradványait, és képviseleti rendszert állítottak fel. Az I9I7 -esbolsevik forrada|om vezet i is választottak ók az|793-esjakobinusokáltal kéPviselt hatalmi formákhoz maradtak htíek, a terrorhoz és dikta-ttirához - de radikálisan megtagadták1789 eszméit: az emberi jogokat,az egyéni szabadságot, a képviseleti rendszert, a torvény és az alkotmányuralmát.

I9I7 őta az eurőpai baloldal nagy része attől tartott, hogy nem tagad-hatja meg a forradalmi orokség egyik oldalát anélkiil, hogy a másikoldalát is el ne vetné' Nem kritizálhatja a leninista és sztálinista politikát,mertezzel1789 és 1848 szellemét is meg kellene tagadnia. Még 1989-ben,a francia forradalom kirobbanásánakkétszázadik évfordulőján is ez volta probléma. Mitterand francia államftí megkérdezte a forradalom t<irté-netírásának legjelentósebb személyiségét, Frangois Furet-t, hogyan kép-zeli e| a bicentenárium megtinneplését. Furet válasz a igy hangzott: |<tzá-ro|ag1789 és az emberi jogok <irtiksége vállalhatÓ. Mitterand-nak ez nemtetszett, s az tinnepségek megszervezését nem Furet-rebizta, hanemjelképesen Clemenceau egyik kozeli munkatársának unokájára,

16'l i,69

)ean-Noél )eanneney-re. l pedig rigy donttitt, hogy nem választ az rok-

gét választották, hanem I789-ét és 1848-ét. Az emberi jogok kiterjesz-

iésen"k a nevében elvetették azt a szovjet típusu rendszert, amely a

ként vetette el a francia forradalom egyik or kségét, a terrort és a dikta-

t rát, hogy a nni|határozottabban zász|ajára - lyukas z.ász|ajára _ tíizze

az egyéii szabadság, az emberi jogok és a kciz sség akaratárr alapulÓ

kormányzati rendszer jelszavait.

Ezért semmi okunk rá, hogy forradalmunk tinnepén z.avarba jiijjiink

- ezt aforradalmat n1'ugodtan tinnepelhetjtik, hiszerr éppen az l789-es

és 1848-as iirokséget megtagadÓ, 1917-es forradalmárok által kiépített'

s hazánkra ertjltetett hatalmi formák ellen robbant ki - az emberi jogok

kiterjesztésének nevében. Úgy is mondhatnánk, hogy helyreállította az

eurÓpai forradalmak becstiletét.

53. Bonaparte gyózelemre vezette katonáitaz arcolai hídon

AnapÓleonilegendakoregyikleghíresebbepízodjára1796.november 15-én keriilt sor, mintegy 40 kilométerrel délkeletre Veroná-

to|. Azarcolai csatában Bonaparte NapÓleon személyesen ragadta meg

azász!ót,s katonái éIénazellenség á|ta|tuzalá vett hídra rohant. Szám-

talan festmény, metszet, illusztráciÓ, bélyeg és játékfilm idéztefel a híresjelenetet.

Napőleon legalaposabb magyar éIetrajzirója, Feleki Lászlo e képetfe|idézve fejezte be a császár életének szentelt negyedik (!) ktitetét: ,,El lrohan a vézna generáIis, félig hátranézve, mintha éppen kiáltaná: >Kato-n k, h t nem ti vagytok a lodi gyóztesek?< |obb kezében kivont kard, bal-jában magasra emelt, tépett trikolőr. M g tte az ót kijvetó gránátosok,,.Itt valőban hajszálon mult a világ sorsa. NapőIeon mindent kockára tett,elsósorban sajőt magát. Gyilkos tijzben rohant elóre, alig volt esélye arra,hogy életben maradjon, Még azt sem kiáltotta, hogy - >utánam!< ... Nemtudhatta, mi felé rohan, mi áll még el tte: Egyiptom, a Notre-Dame, Long-wood,., Szemben vele ekkor csak a szakadatlanul t zeló osztrák gy klltak, horvát muskétások ontottak sort zet sortíjz utőn, M g tte nyomul-

tak a segítségére száguldÓ granátosok. Így rohant ó a két hadseregk ztitt,a hal l és a senki f ldjén, az elképzelhetetlen j vö felé,,, (Napoleon utőkora.Bp,1979, Magveto KtinyvkiadÓ. 260' o')

Mi tortént valÓjában? A Mantovát ostromlő francia seregek felé kétosztrák hadsereg k<izelített, s Bonaparte meg akarta akadályozni, hogyegyestilhessenek' Ezért a magyar Alvinczi |Ózsef tábornagy hadseregeelé sietett, hogy a mocsarak kolott ne érvényesi.ilhessen ellenfele had-seregének számbeli folénye. November l5-én egy Arcola nevtí falucs-kánríl támadt az osztrákokra, melynek a neve a francia torténészek által,,franciásított'' változatban, ,,Arcole'' formában terjedt el. A franciák azAlpone nevií, mocsaras folyőcska hídján prÓbáltak átkelni. Elósz<irÁugereau tábornok rohant felzász|óva| a kézben a hídra, de a kovetóikoztil oly sokat lelóttek, hogyvégtil mindenki visszavonult, és fedezéketkeresett. Bonaparte megismételte Augereau akciÓját, t<ibben a nyomábaszegódtek, s szárnysegédje, }ean-Baptiste Muiron ott esett el az oldalán.Egyesek szerint az osztrákok azért hagyták abba a tiizelést, mert azthitték, egy tiszt tárgyalni kíván veliik, s ez mentette meg Bonaparte éle-tét. Amikor azonban ujratizetnyitottak, cí is visszavonult, sót, a tumul-fusban lezuhant a hídről a mocsárba, nyakig elmertilt a sárban, s kato-nái mentették meg a fulladástÓl' A csata három naPon át tartott, s végiiLl

170 171

a franciák távolabb átkeltek a folyÓn, hogy az osztrákok hátába keriil-jenek.

Pár hÓnappal korábban, május 10-én a franciák Lodinál már átkeltek

rohammal egy folyÓ, az Adda hídján' Tobb rajzolÓ is megorokítette ajelenetet, de ekkor Bonaparte még biztonságos távolbÓl figyelte a t<irtén-

teket, és nem állt a sereg é|ére.Ezért a képeken sem láthatÓ, s ez az

átkelés kollektív sikerként lett bemutatva. Most azonban Bonaparte

kitette magát az ellenség tiizének, s a jelek szerint írgy d<inttitt, hogy ala-

posan kiakn ázza a pr opaganda számára nyírjtott lehet<íségeket. A francia

kormány elé keriiltí jelentésekben már csak Bonaparte bátor rohamárÓl

volt szÓ, s ahogy Philip Dwyer tcirténész megállapította,,,arről a tényróI,

hogy a tervezett őtkelést nem tudták végrehajtani, diszkréten megt'eledkez-

tek!' (Napoleon. The Path to Power 1769-1799. London, 2007, Blooms-

bury. 4. o.) Egy szárnysegéd Prírizsba érkezett az Arcolánál megszerzett

osztrákzászlőkkal, s elmondta, hogy Bonaparte adta meg a jelet a táma-

dásra, trikolÓrral a kezében. Majd a francia lapok kozzétették azt a meg-

hatÓ levelet, amelyet Bonaparte írt Muiron cizvegyének, s Antoine-fean

Gros festó nekilátott a híres jelenet megorilkítésének. Igaz, Augereau és

Berthier tábornokok is lefesttették magukat az arco|aihídon, de ezekról

a képekról gyorsan megfeledkeztek. Bonaparte ugyanis hamarosan már

két lapot fi.nanszírozott, a Le Courrier de l,armée de l,ltalie-t (Az itáIiai

hadsereg kurírja) és a La France vu de lbrmée d,Italie.t (Franciaország

az itálriai hadsereg szemével), majd hamarosan megindíttatott egy har-

madikat, még beszédesebb címme|'.lournal de Bonaparte et des hommes

verteux (Bonaparte és az erényes emberek rijságja). Ezek a lapok pedig

biztosították ,hogy az arcolai csata irgy vonuljon be a torténelembe, mint

személyes bátorságának meggy(izi5 bizonyítéka.Senki sem vitathatja Bonaparte bátorságát _ de azt sem, hogy a

huszadik századi diktátorokhoz hasonlÓan remek érzéke volt az <inrek-

lámozáshoz, s az elsók ktizott ismerte fel a politikai propaganda jelen-

tóségét.

54. Napríleon a|acsony vo|t

Ez a meggy(5z(idés e|ég széles k<irben elterjedt' A kisebbrendti -ségi komplexus egyik fajtáját a pszicholőgiában néha ,,NaPÓleon-komplexus'' néven emlegették, arra utalva, hogy a NapÓleonhoz hasonlÓ,alacsonyabb ferfiak agresszívabbak az átlagnál, és uralkodni szeretnéneka magasabbak felett. Bár manapság a szakemberekkétségbe vonják, hogyefféle komplexus létezne, a mindennapi társalgásban eviáenciaként szok-tiík emlegetni, hogy a nagy diktátorokvalamennyien alacsonyabb ferfiakvoltak. (Ilyenkor megfeledkeznek Maőről és CastrőrÓl.)

De hát alacsony volt-e NapÓleon?A korabeli rajzokon és festményeken egyríltalán nem tiínik alacso-

nyabbnak kortársainál. A festók azonban megszépíthették a valÓságot.Ne feledji'ik, hogy David még NapÓleon anyját is elhelyezte a koronázás-ről késztilt festményen, holott Letiziaasszony éppen haragudott afi'ára,es a híres eseményról távol maradt. Van viszont egy pontos adatunk:Francesco Antommarchi, a császár utolső orvosa Szent Ilona szigeténmegmérte a halála után a magasságát. Szerinte 1,686 méter magas volt.(Dictionnaire Napoléon.Szerk. |eariTulard. Paris, 1989, Fayard. izzg. o.)Életében pedig Napőleon nyilván valamivel magasabb volt, mint holtá-ban. Ez a méret ma sem. tekinthetó ttilságosan alacsonynak' a magakorában pedig teljesen átlagos volt. A.sás).íri gárdagránátosa csak azlehetett, aki elérte az l.,705méter magasságot. (Ugyanott, 775. o.)VagyisNapőleon csak két-három centivel '.,olt ul".so,,y"bb hadserege elit ala-kulatának tagjainríl.

Miért terjedt el rőla, hogy alacsony volt? Ta|án azért,mert gyakran atestórei k<irében lépett a nyilvánosság elé, akik magas, szálas fe.rfiat vol.tak? Talán azért, mert egyszeríi,háromsz<igletií ki.lapot t,o.aoi ga,aa-jának magas, égbe nyrílÓ medveszór sapkát viseló gránátosai klz<'tt?A császári gárda dragonyosainak sisakját fémtaréj és felállÓ sz<írmepa-macs díszítette, s ágaskodő tollforgokat tíiztek mind a lengyel k<innyií-lovasság, mind a,,becstiletgárda'l mind a,,vadászgárda', csilői.a. Napő -leonrÓl azonban egyetlen kép sem maradt fenn, amelyen tollforgÓt

172 173

vlselne kalapján. A propaganda mestereként minden bizonnyal tisztábanvolt vele, hogy azegyszeta,hétkoznapi, igénytelen és szerény fellépésselrokkal sikeresebben építgetheti saját legendáját, mintha látványos ktil-

ségekkel is jelezni kívánná hatalmát. Alighanem ennek tulajdoníthat-

|uk, hogy az utÓkor alacsony férfiként tírizte megaz emlékét _hogy ezze|ls jobban hangsrilyozza torténelmi nagyságát.

55. Napő|eon kénytelen volt rijra és jra hábor zni

1813. j nius 26-án a drezdu Marcolini-palotában NapÓleonhosszasan tárgya|t Metternich osztrák kancellárral. Azt szerette volnaclérni, hogy a Habsburg Birodalom ne csatlakozzon ellenfeleihez. Met-ternich viszont aztkivánta, hogy ennek fejében Napőleon mondjon le anémet államok feletti fennhatőságáről. Ekkor jelentette ki, hogy hatalmalegitimitásának védelmében egyetlen meghődított tartományrÓl semmondhat le.

,,Mit akarnakhát t lem? Hogy megbecstelenítsenek? Soha! lnkább meg-halok, mint ak r egyetlen talpalatnyi f ldrtil is lemondjak! Az iin k ural-kodői, akik a trőnon sz lettell" akár husz csatőt is elveszíthetnek, mégkvisszatérhetnek f városaikba! Én nem tehetem meg ugyanezt, mert csakegy felkapaszkodott katona vagyok! Uralmam egyetlen nappal sem élnét{tl ertjm elvesztését, amikor kider lne, hogy már nem kell tartani tölem.,'(Jean Tulard: Napőleon. Bp. 1997, Osiris KiadÓ. Holub Krisztina fordí-tása.)

Napőleon ezt tobbsztir is elmondta ktil<inb<izó szavakkal pályafutásasorán: ,,ot-hat csal d osztozik Eurőpa trőnusain, s nem ijr ltek, hogy egykorzikai is az asztalukhoz telepedett' Csak erövel örizhetem meg ott ahelyemet, csak akkor fogadnak el egyenlönek, ha lenyíig ztjm ket. Biro-dalmam megsemmis l, ha megsziin k félelmetes lenni... Az elfugadotturalkodők számára a hábor célj a csak egy tar tom ny felszabdal sa vagyegy város bevétele, ami azonban engem illett, létkérdés szőmomra, egész

birodalmam létének kérdése!,, (Steven Englun d: Napoleon. A Political LiJc 'Cambridge, Massachusetts, 2004, Harvard University Press. 250. o.)

Egyes ttirténészek ezt el is hitték neki, és elismerték, hogy helyzetcmegszilrírdításához valőban sztiksége volt az állandÓ háborrízásra. SteverrEnglund g nyosan igy je||emezte álláspontjukat: ,,Szegény Napőleon!Nem adták meg neki azt a tiszteletet, amit kív nt és megérdemeltl'' (Ugyanott.) Valőjában az eurőpai uralkodÓk t<ibb alkalommal is ,,befogadták''ót. I. Pál cár 1 800-ban kozeledett h ozzá, fia, I. Sándor friedlandi vereségcutrín megkototte vele a tilsiti békét ( 1807), a Porosz uralkodő pedig 1795és 1806 kozott semleges maradt. 1802-ben Nagy-Britanniával sikertiltbékét k<itnie egy rovid id<íre. I. Ferenc osztrák császár tobb vereség utána|ányátishozzáadta feleségtil. Rengeteg alkalom lett volna arra, hogyNapÓleon ,,megórizzd' helyét az eurőpai uralkodők asztalrínál. O magavo|taz,aki mindig megtett egy olyan lépést, amelyet a tobbi nagyhatalommár nem fogadhatott el, tí volt az, aki képtelen volt Franciaországga|egyenrangri hatalomnak tekinteni az eurÓpai államokat, s ttibbsz<jr ismega|ázta uralko dÓ ikat.

És milyen volt a kapcsolata a francia társadalommal? Napőleon arrahivatkozott, hogy a franciák csak egy eurÓpai birodalom gyoztes császá-raként fogadják el az uralmát,'mintegy megk<ivetelik tóle, hogy hábo-rűzzon. Valőjában sokkal szilrírdabb volt a kormrínyzata, mint gondolta.A francia társadalom hálásan fogadta a konzulátus (1799-1804) ered-ményeit: a polgríri t<irvénykonyvet, a centralizáltkozigaz$atást, a nemzetibankot, az értéká||ó fémpénzt,a pápával k tott konkordátumot, a becsti-letrendet, a belpolitikai stabilitást és a társadalmi ellentétek lecsendesí-tését. Mindezen eredmények miatt NapÓleon rendkíviil népszeriÍ volt,s a franciák valÓszíniíleg akkor is elfogadták volna dinasztiáját, halemond dél- és ktizép-eurőpai hődításairÓl. t azonban képtelennek bizo-nyult erre. ,,Az ijrijkijs hajsza a legitim ciőja után jőrészt saj t magyaráz-kodásavolt agresszív (és gyerekes) viselkedésére.''(Steven Englund: Idézettmií,251. o.)

174 175

56. A magyalnemesség 1809.ben elmulasztotta aszabadság kivívását

I.NapÓleonfranciacsászár1809-benkiá lwánytintézett

t magyar nemességhez' aÍra szőlíwa fel <íket, hogy szakadjanak el a

Habsburg.dinasztiátÓl, s állítsákhelyre fírggetlenségiiket. A kiálwánynak

rcmmi hatása sem volt. A Kiilcseynek tulajdonított Rebellis vers meg is

ftkozza ezért a nemeseket :

P ris ígért szabadságot,Ti nemfogadtátok,

Iárom r tok, gyáva népek,

S rnaradéktől őtok.

Sokan vélekedtek rigy, hogy a Habsburgok a szabadság ellenfelei és

Magyarország elnyomÓi voltak, Napőleon császár a szabadságot képvi-

8elte, a magyar nemesség pedig nem hallgatott rá, s ezze| méltatlannak

bizonyult a szabadságra. A XX. században pedig a legttibb ttlrténész

szerint a magyar nemesség a kivaltságok védelmében fordult szembe

NapÓleonnal. Benda Kálmán szerint ,,...a nelnesség nagyobb része az

uivar szijvetségese, s valőban ugy érzi, hogy a forradalmi Franciaország

ellen vívott harc az kiv ltságaiért is folyik....,, (Magyarország t rténete.

1790_1848. Szerk. Mérei Gyula, Vortis Károly. Bp. 1980, Akadémiai

KiadÓ. 447. o.)Kosáry Domokos Napríle on és Magyarországcimíjtanul-

mányában azt olvashatjuk, hogy a magyar nemességnek a francia forra-

dalomra adottválasza nem volt más, mint egy ,,.,.ijnvédelmi akciő, ame-

lyet a nemesség z me a feudális nacionalizmus jegyében a forradalommalizemben kifejtett...,, A magyar nemesség,,o sztályérdekét féltve járt el így,,,

mive| ,a forradalom vagy legat bbis a t rsadalmi reform képvkelöjét,

elösegítöjéi vélték benne (NapÓleonb an) felfedezni]' Ráadásul erre egy

oty"" tt rtenelmi pillanatban kertilt sor, amikor ,,a Habsburgok hatalma

ijiszeroskadőnak látszott, NapőIeoné legy zhetetlennek.,, (Nap őleon és

Magyarország. Bp. 1977, Magvetó KiadÓ. I 49. I23., I 44. o.)

Csakhogy az 1809-es évben, amikor a magyar nemesség fegyveresencisszecsapott a francia császári hadsereggel, NapÓleon birodalma távolrÓ|sem látszott |egy(3zhetet|ennek. Ebben az évben ugyanis a császár elszen.vedte Aspernnél elsó jelenttísebb vereségét, apápakiátkozta ót, Welles.ley, a késóbbi Wellington megérkezett Portugáliába, aspanyolok t<ibbvereséget mértek a francia hadseregekre, a tiroliak gyózelmeket arattaka franciák bajor szcivetségesei felett, s ráadásul negyvencitezer brit katonais partra szállt Hollandiában. A porosz király csak egy rijabb osztrákgy ze|emre várt, hogy belépjen a háborríba. Napőleon birodalma tehátminden eresztékében recsegett-ropogott, s meglehetósen ingatagnaktiínt, amikor amagyat nemesség fegyvert fogott ellene.

Ráadásul 1809-ben Napőleon már nem a forradalmi eszméket kép-viselte. 1807 után a császár kormányzata egyre autokratikusabbá, ktil-politikája pedig egyre dinasztikusabbá vált' A forradalom tábornokábőlegyeduralkodÓ lett. Miért hagyott volna el a magyar nemesség egy jőlismert és megszokott birodalmat, amely ttibbé-kevésbé tiszteletben tar-totta a magyar hagyományokat egy olpn uralkodő felhívásríra, aki sem-mit sem tisztelt, s rigy mÓdosította az alkotmiínyokat és az országhatá-rokat, ahogy neki tetszett? Biztos, hogy a magyar nemesség a napőleoniháborrik során kizárÓlag csak osztályérdekeit védelmezte? Nem ezt dik-tá|ta ajÓzan politikai meggondolás is?

És mit tett vajon NapÓleon egy olyan országga|, amely hallgatott aszavára? Vajon Lengyelországnak, amely mellé állt, megadta a fiigget-lenséget? Pusztán annyit tett, hogy az egykori Lengyeloiszág t<iredékétVarsői Hercegség néven francia bábállammá váItoztatta,é' .gy francia-barát német fejedelemnek, a szászkirálynak adományozta. Ennek fejé-ben viszont szemérmetlentil kiaknázta a lengyel társadalom csekély eró-forrásait. A katonákat ágÉt ltelékként, a Varsői Hercegséget pedigdiplomáciai aduként kezelte, amelyet megfeleló engedméffi rejeue',bármikor kész lett volna átengedni oroszországnak. 1812-ben a VarsőiHercegség 4 330 000 lakosa fejenként tizenkétszer annyi adÓt fizetett,mint a régi Lengyelország lakői 1768-ban. Napőleontizezer lengyelkatonát vitt magával l808-ban a spanyolors zágihadjáratra, s 98 000len-

176 177

gyel vonult be vele 1812-ben oroszországba. Ez utőbbiak koztil mind-

Össze 26 000 tért vissza, s a kcivetkezó hőnapokban ezek koztil is sokan

l tífusz és a nélkiiltizések áldozataivá váltak. A Poniatowski herceg által

lrányított, 37 000 f<ís otodik hadtestbóI alig kétezren jutottak visszaYar-

lÓba.A torténetírásban nincs sok értelme a ,,Mi lett volna, ha. . ' ?'' kezdettí

kérdések feltevésének. A magyar ttirténetírÓk egy része azonban még-

lscsak felteszi ezt a kérdést, és váLlaszol is rá, amikor megrÓja a magyar

nemességet, mert állítőlagos osztályerdekeit védelmezve htí maradt a

Habsburg-dinasztiához,Ezze| ttgyanis azt sugallják, hogy az ország jol

járt volna, ha a nemesség hajlandÓ lett volna megindulni a NapÓleon

által megnyitott uton, amely szerinttik a társadalmi és politikai moder-

nizáciő felé vezetett. A lengyel példa azonban arra utal, hogy ezen aZ

ríton egyáltalán nem a szabadság és egyenl<íség felé indult volna meg az

otszág,hanem az á||ando háborrik felé, amelyek során egy modernizált

és militarizáIt ny'rgat-eurÓpai nagyhatalom jÓval hatékonyablran zsák.

mányolhatta ki a ktizép-eurÓpai nemzeteket, mint a régi, tradicionáIis

birodalmak. Ettól mentette meg Magyarországot nenreseinek Óvatos-

sága, passzivitása vagy a nemesi osztályérdekek áIIítÓlagos védelmezése,

ami a lengyel példa alapján gy ttínik, akkoriban azonos volt az ország

valamennyi rétegének érdekeivel.A ,,Mi lett volna, ha. . . ?'' kérdésére máig sem tudunk jobb választ adni

annál, amelyet a magyar torténetírás legnagyobb XIX. századi személyi-

sége, Horváth Mihály adott: ,,Ha Napoleon, ki fegyverének szerencséje

által Ferencz császár birodalmat alapjaiban megrendítette, s magat a szék-

yárost is elfuglalta, s ki elleneit a gyi|zedelmes hadaitől széthordott forra-dalmi elvek ltal nem kevésbé, mint fegyverei által szokta volt legyiizni,_ a magyarok hajlam ra szintugy számolhat vala, mint a lengyelekére; ha

57 Az 1809.es gyóri csata cs fos vereség volt

A reformkorban terjedt eI az a meggyózódés, hogy a napoleoni háborrík egyetlen, Magyarországon megvívott iitkozetéból a magyar nemesi felkelók megfutamodtak, és csufos vereséget szenvedtek.Ennek tobb oka is volt. A bécsi kormányzat és az udvar szívesen meg.feledkezett az osztrák tábornokok stratégiai és taktikai hibáirÓl, s min-dent megtett a magyar nemesi felkelók, az,,inszurgensek' lej áratására,hogy óket okolhassa a vereségért. Kisfaludy Sándor megírta a hadjárattorténetét, de nem adhatta ki írásmtívét.YiziLász|ó Tamás arra is fel-hívta a figyelmet, hogyBécsben mindenképpen el akartákkeri'ilni, hogya nemesi felkelésb<íl egy hatékonyabb magyar haderó bontakozhassonki a nádor vezetésével. ,,Ezért gátolták meg az inszurrekciő reformj t éskéstjbbi es etleges mo derniaálás át, miktjzb en sikeres en fenntar tott k a ne -mesi felkelésról tudatosan kialakított negatív képet.,, (Gyóri M zsa,2009.2. sz.,14. o.)

A nemesi kiváltságok eltorléséért harcolő magyar reformerek pedigelfogadták ezt a képet. lk ugyanis az inszurrekciőt a legtÓbbet támadottnemesi kiváltság, az adÓmentesség fó iiriigyének tekintették a nemességarra hivatkozvatagadhatta meg a kozteherviselést, hogy sztikség eseténfegyverrel védi a hazát. A 'gyori futás'' grinyos felemlegetésével viszonthangs lyozni lehetett a nemesi privilégiumok rendszerénbk elavult jel-legét, ahogy ezt Pet<ífi tette Á nép nevében címií versében.

A XIx. század végén megkezdódtitt a csata és az inszurrekciő tudo-mányos feldolgozása, 1945 után azonban jra nem lehetett tárgyilagosképet alkotni a fegyverre kelt nemességról. Id'ézzikujraYiziLászIőTamást: ,,Az insnlrrekciő moráIis lejáratásával, nevetségessé tételével éselbagatellizálásával a tijrténelem szemétdombj ra lehetett vetni mindazt,ami a magyar nemességhez volt kijthetij. Az inszurrekciőről ily mődonkialakított negatív és sematikus kép évtizedeken kereszt l uralta az okta-tást, a k zgondolkodást és a t rténetírást egyaránf' (Ugyanott, 1 5. o.)

A gy<íri csatára 1809-ben kertilt sor, az otodik koalíciő hábor ja ide-jén. Habsburg |ános fóherceg, II. Lipőt tizenharmadik gyermeke a

7TA179

)zer mazo nanaK ""''";,; n;ir"*o"orn]a. )án os foherce get PiavénáIrcre gek veresé ge míatt vlSSZa Keuc tt "''^*,':'.''...,':..'

" í a áor mellett

bgy zték(május s.;, maia Magyarországra vonult, ahol Gyor m

cgyesítette h"d,.."get u J"g|u,.;.".i felkelés báty1a, Jozsef nádor által

vezetett egységeivel. 'il;il"

utasítására Eugéne Beauharnais hadse.

rege isbenyo-,,rt lur"g|J,o*agra, és Gyornél junius 14-én megiitkiizott

r Jsászári-kiráIyi hadertíkkel.

Agyoricsatában;ili"t*:'u"':.1]::?,,^,::::::::L::'?:ÍA gyon csalau4u . ''.'":."*.: ::^ ..-t^.+^1, Ó mqovár nemesi fel.

r""*í... részt, akikkiiziil kb. 16 000-en tartoztak a magyar nemes

keléshez. (Rédvay IsWán: Gy(ir és o -,gy::

insurrectio. Gy ri Milzsa,

2oo9.2' sz.,20.o.) e f,anciíhadsereg 35 oo0 fós volt. A francia elővéd

délelótti támadását ,ii*t'ii'i'."u.,,.Ái, s dé'után egy idóre a francia f<í

sereg elso támadását is feltartőztatták. Az inszurrekciő katonái a bal

szárnyonarrake,,y,"ert,Itek,hogyorákonátttírjékafranciaágy kttizét.

A nagy ttizérségi..ll",'vJ;;ii"amn második támadás is sikertelen

volt. Csak a harmadik' ,,egy e.-rei ilt k ztltt megindított támadás hatá-

sára, ot Órako, ,.'d.tt. .iÉ"". fóherceg a visszaionulást. A Habsburgok

oldalán harcolÓ se,ege-k s-iooo fos, a fánciák 3000 fos veszteséget szen-

vedtek. A francia hadtorténeti mtívek nem tudnak semmilyen menekti-

lésr<íl, sót, a Dictio,,-i," *,e"léonban(Szerk. Jean Tulard. Paris, 1989'

Fayard. L437. o.)azt olvashatjuk, hogy a vereséget szenvedett hadsereg

nagy része,,jÓ rendben, uo,,.,í.,oi.,"a Gtinyti és Komárom felé. A francia

tisztek ugy vélekeate-k a *ugyu,ol.,ol, hogy ,yitézek, de még gyakorlat-

lanok,. (Horváth iiiliv.-,í,syaroyzóg ttjrténelme. Nyolczadik kotet.

Bp. 1873, Franklin Társulat. 372. o.)

A francia h"d,"..g ;xi X. századelejének legjobban vezetett, leg-

j obb an felszerelt, r. g3".,*^.te{ és le gharcedzettebb fe gyveres erej e

volt, amely t bbszti? vereséget mért szinte valamennyi eurÓpai állam

hadseregére. ngyáltola,, ,,.i, t.ki,,theto szégyennek, hogy eg1szer a

magyar nemesi r"rt.ror... is legytízte. ngy"t [.il értentink HollÓ lÓzsef

Ferenccel, "ki

így fogalmazott: ,,Iőllehet a nemesi Jelkelók egységei nemvetekedhettek a reguláris csapatok képzettségével és harci tapasztalataival,de a gytiri csatában az adott k r lmények k zijtt megőlltők a hely ket,amit az ellenfél is elismert.,, (Gyiiri M zsa,2009.2. sz., 4. o')

58. Napő|eont megmérgezték Szent llona szigetén

NapÓleon l 82 l -ben bekovetkezett halála után Franciaország-ban azonnal felroppent a mérgezés vádja, hiszen a számíizott császárcsak otvenkét éves vo|t, és a társadalom rigy tudta, hogy makkegészséges'A Szent Ilona szigetértí| hazatértek tanrivallomásai és akozzétettorvosijelentés azonl.lan rninderrkit megnyugtatott: a császár betegségben haltmeg, valoszíntíleg gyomorfekélyben vagy gyomorrákban. Valamennyiorvos egyetért abban, hogy perforálÓdott gyomra elóbb is végzett volnavele, ha a mája el nem zárja a 6,5-7 centiméteres rést. Az orvosok tcibb-sége szerint gyomorrákban is szenvedett. Hogy e két betegség koztilmelyik okozta a halált, azt nem léhet megállapítani. NapÓleon általánoslegyengtilését kisebb egészségiigyi problémák is gyorsították epehő-lyag-gyulladás, krÓnikus vastagbélgyulladás, hőlyaghurut és ttidóprob-lémák.

A mérgezés vádját egy svéd fogorvos, Sten Forshufvud (1903-l985)elevenítette fel 1961-ben, egyszerrc svéd és francia nyelven is kiadott,N ap őIeont megmérgezt ék? cimii konyvében. Napőleon betegségénekismeretében rigy vélekedett, hogy a ti.ineteket arzénmérgezés is okoz-hatta. 1 965-ben sikertilt laboratÓriumi vizsgálatot elvégeztetnie Napő-leon néhány, Szent Ilona szigetéról származo hajszá|án egy glasgow-ilaboratÓriumban, és aÍra az eredményre jutott, hogy tizszer tcibb arzéntalálhatÓ a hajszálakban, mint amennyit ma természetesnek tekintenek'Amikor azonban megvizsgáltatták a császár 1805-ból származohaj-fiirtjét is, ugyanerre az eredményre jutottak. Forshufuud ezt azza|magya-rázta,hogy nyilván már ekkor megkezdódott a mérgezési folyamat.

x&ü ts l

Az]97}-esévekkozepénBenWeider(I923_2oo8)kanadaitizlet-ember felvette a kapcsolatot Forshufvuddal. Ő volt a Testépítok Nem-

zetkoziSziivetségének egyik alapítoja és elso elnoke, valamint Arnold

Schwarzene gger-feIfedezoje. AzFBI laboratÓriumában vizsgáltatta meg

Napőleon hajszálait, és az eredményeket David Hapgood irjságírőval

kozosen megjelentetett konyvében tette kozzé. Magyarul is olvashatÓ'

A Napőleon-gyrlkosság címmel (Bp', 1990 kortil, Weider_Hungary)'

Weider 2001 jíniusában nemzetkozi konferenciát is rendezett a kérdés-

ról Párizsban, amelyre mintegy száz szemé|ythívott meg, S az eredmé-

nyeketnagyszabásrisajtÓkampánykeretébenterjesztette.Csakhogyegyetlen, NapÓleonnal foglalkozÓ torténészt (Thierry Len tz, |eanTulard,

e,,a'e Castelot, Alain Decaux stb.) és orvost (Guy Godlewski, Paul

Ganiére,ClaudeForandstb.)semsikertiltmeggy zniarről,hogyacsá-

szár arzénmérgezésben halt meg. A mérgezés hívei nem kevesebb mint

harmincegy ,"i.,d.Ó-át vettek számba, melyek koziil valamennyit a

mérge,esíizonyítékának nyilvánítottak. I1yesmiket sorolnak fel: fejfájás'

ilta nos fáradtság, konnyez<í szemek' álmatlansággal váltakozÓ aluszé.

konyság, az tzmokelsatnyulása' a hajszálak elvékonyodása, vizelési

nehizsJgek stb' A szakérttík azonban nem talátták meg ezek kozott az

arzénmérgezés négy legbiztosabb kÓrjelzo tiinetet: a melanodermát,

vagyis a bár palasztirkére va|o színezodését, a fájdalmas sokideggyulla-

dást, a talp és a tenyér elszarusodását, valamint az ilgynevezett Mees-

vonalakat, a kéz és láb kormeinek elszínezódését' (Thierry Lentz_|ac-

quesMazé:LamortdeNapoléon'Mythes, légendesetmystéres,Paris,2009, Perr in. 118-119. o')

Nem sikeriilt megfelelo gyilkost sem találni. A mérgezés hívei

Charles. Tristan de Montholon - S émonville táb ornokot, a császár szárny -

segédjét nyilvánítottákbiínosnek. T volt a pincemester, tehát t3férthozzá

NapÓleonitalaihoz.Csakhogyegycsászáriháztartáspincemesterenem.".-ély"..nhűzza|<tadugÓkatapalackokbÓl,hanemszo\gáitbizzamegvelel Egyáltalán nem sikeri'ilt bebizonyítani, hogy oka lett volna a császát

megolJsé,e, akit imádott, mint ahogy azt sem, hogy bárkitol is jutalmat

kapott volna a császár megoléséért. Ráadásul egész hátralévó életében

aktív bonapartista maradt. A mérgezési elmélet hívei még egy kései|eszármazottját is elórángatták, aki készségesen bizonyg"ti",íogy

"ttudja képzelni ósértíl, hogy megm érgezte a császárt. Ennél komolyabbbizonyítékokat azonban nem tudott felhozni.

Csak annyi bizonyos, hogy NapÓleon Szent Ilonríről származő haj-szálaiban t<ibb arzént találtak, mint amennyit ma normálisnak tartanak.Viszont nem vizsgálták meg, mekkora mennyiség tekinthetó normális-nak a XIX. századelején, és miért van ugyanen nytarzéna császár szám-iízetése e|iitt tiz éwel levágott hajszálaiban. Az arzén bekertilhetett ahajszálakba a nedves idóben feloldÓdő tapétrík arzénttartalmaző festé-kéból, a kályhákban elégetett szénból, vaw azarzénban gazdagftildbentermesztett zoldségekból' Az viszont egyáltalán nem bizonyíátt, hogyaz arzénmérgezés okozta a halált.

Ráadásul egy milánÓi laboratÓriumban kimutattrík, hogy Má riaLujza,|ozefin és a SasfiÓk (Napőleon fia) hajszálaiban is

'ok u' arzén.Ta|án

óket is meg akarta valaki gyilkolni?

59. Az ipariforradátom megntivette a szegénységet

Valamennyi tank<inyv hangs lyozni szokta, milyen mélységesnyomorban éltek a brit munkások azipariforradalom kibontakozásánakkorában. Ismertetéseket olvashatunk a ncíi és a gyermekmunkárÓl, abányríkban uralkodÓ állapotokrÓl és az egészségtelen lakásk<irtilmények-ról. Még j sző is sziiletett a szegények helyzetének leírására az angol ésfrancia nyelvekben: pauperism, illeWe paupérisme _ mintha a t<imegesszegénység annyira rij jelenség lett volna a világttirténelemben, hogy tijszavakat kell alkotni a leírására. S ezt nem csak a balold a| érezteígy, nemkell feltétleniil Engels Á munkásosztály helyzete Angli bancimíi.ktiny-véból idézntink. Émile Laurent, egy XIX. századi francia emberbarátgondolkodÓ e szavakkal foga|mazta meg a kortársak tapasztalatait:,,A gy r olyan találm ny, amely két terméket gytirt: Pam s;ijvetet és sze-

182 183

gényeket!,Nord megye prefektusa, Alban de Villeneuve-Bargemon ezt

állapította meg Éco nomi e p oliti qu e chréti enne (Keresztény politikai gaz-

daságtan, 1834) címrí kilnyvében: ,,A kijvetkez axiőmőt llíthatjuk fel,amely ltátszőlagos paradox jellege dacára nem kevésbé igaz: minél tijbb a

gazdag ipari v ltalkoző egy országban, annál t bb a szegény munkás.,,

(I-iHistoire, 2006. okt., 96. o.)Azipariforradalom azonban nem létrehozta, hanem inkább a váro-

sokba koncentrálta, s így láthatÓvá tette a szegénységet. A brit társadalom

alsÓ rétegei azipariforradalom el tti világban is hajnaltÓl estig dolgoz-

tah s a család munkájábÓl a gyerekeknek is ki kellett vennitik a résztiket.

Csakhogy a falusi gyermekmunka távolrÓl sem volt olyan gépies és

veszedelmes, mint az írj gyárakban vagy bányákb anvégzetttevékenység.

Mivel a szegények a munkaalkalmat kínalÓ városokba ktiltoztek, a rend-

fenntartás és a segélyezés feladatát a vidéki nemességtól az államnak

kellett volna átvennie. Az állami hatÓságok azonban távolről sem voltak

olyan jőindulat an Paternalisták, mint a vidéki foldesurak rendfenntartő

vagy jőtékony szervezetei, s ezért a szegények helyzete a városokban

sulyosbodott. Az ríllamadÓsság csokkentésére, az onállÓságra és kemény

munkára hivatkozva a kormányok jÓ ideig e|zárkóztak a szociális kiadá-

soktÓl.A gyáripari munka szornyííségeit felvázolő írások azonban csak ritkán

említik meg, hogy a brit kormány gynevezett ,,gyári ttirvények' egész

sorozatával prÓbálta elejét venni az ipari kizsákmányolás legkirívÓbb

formáinak. Az 1819-es torvény eltiltotta, hogy a textilgyárak 9 év alatti

gyerekeket alkalmazzanak, s az idósebbek napi munkaidejét 12 orára

korlátozta. Az 1833.as torvény napi 9 Órára és heti 48 Órára korlátozta a

9 és 13 év k<izti gyermekek munkaidejét. A 18 évnél fiatalabbak esetében

eltiltották az éjszakai miíszakot. A t<irvény gondoskodott a gyári munkás

gyermekek oktatásáről is, amelyre állami hivatalnokok feliigyeltek.

1842-ben ttirvény tiltotta el a 10 év alatti gyermekek, a lányok és a n<ík

bányában valÓ alkalmazását. Az 1844-es gyári torvény 6 és fél őrríra csok-

kentette a 13 év alatti gyerekek gyári munkaideiét, a nókét és a 13-18 éves

korosztályet pedig12 Órríra korlátozta.Ez a torvény rendelkezett a bal-

eseteket mege](jzóintézkedésekról is. Az l850-es t<irvény reggel6 és estt.6 k<iztitti 10 és féll*an 'határoz.u -.g "

nók és az alkalmazhatÓ fiata|tlkmunkaidejét. o'' |n' ;::

k<izegészségti!|,.'*e,,y kcivetkeztében a város idolgozők helyzete tovább javuit, "

uJ"i,uamásodik felében a kcizlekedc{sfejlódése k<ivetkeztéb.n -á,

.;ouuun i,"tett szakmunkások egy része iskik<ilt<izhete tt az egészség,esebb kiilvárosokba.A bérek a századk<izepétól érezhetóen n<ivekedni kezdtek, s mivel azárak nem emelkedtek ilyen titembe,,, u ,oílbé, is megnótt. A XIX. száza<]utolső három évtizede pedig azríltalános prosperitás idószaka volt, azélelemárak cstikkentek-u .JIbe, t<iuu mint 307o-kal nótt, s javultak adolgoző rétegek éIetkcirtilményei. n ..,.,ta,ot |,o/o-amiír kényelmesenbeilleszkedhetett a társadalombu, , r"r".lgÍiknek nem kellett feltétlentilmunkát váIlalniuk. A századvégén elte4.edó t<imegsport é,_u,,gy,"népesebb tengerparti nyaralőhelylk is arről tan skodtak, hogy ha a nyo-mort nem is sikertilt elti'intetni, a gazdaságifejlódés eredményeiból adolgozők egyre nép'esebb csoportj"'

'' 'e'i.'Ír'.r'".n.r..'."*",in "" o.a társadalmi felemelkedés elólt is: a szocialisták jőslatai

"iyJ",. ".-váltak be, a társadalom nem szakadt szét a nagytókések és a proletárokegyenltítlen létszámri csoportjaira . Az ipariforradalomnak ktisz<inhe-tóen rengeteg j, fizikai T':!á""l n"-ii., .ígyn.u.""tt .ii),*u**"állás kínáIko zott: akereskedelem ,

^, ip*,.

^kcizoktatás és a k<izigazgatásigen sok hivatalnokot, boltost e. tu,,a,t átalmazott. E biztonságban ésj őm Ó d b an él ó réteg s orai ba b ej uthattak ;"b;;Ó É.."sji ;;;',"i*.o., u,s ez jelenttís stabilizálÓ tényezónek uizonyutt a brit társadalomban.Vagyis hosszabb távon azipa.i fo..aJalom kifejezetten visszaszorí-totta a szegénységet, és minden réteg életszínvonalát felemelte. Talán azegyenlótlenséget ncivelte meg? E,.J.in., .emmi bizonyíték. ThomasPiketty megvizsgálta a ke,esetlk alakulasiia x X' századiÉ,a.,.iao.szag-ban (Zes Hauts Revenus en France au XXe siécle. Paris,2OOl, Grasset).Árra a k<ivetkeztetésre jutott, |ogy u leg,obban megfizetett rétegek fize-j::. l

század folyamán.1indvéiig 3;-;;;,",, vagy 4-szerese volt azátlagfizetésnek, a legjobu"'' ,,,Jgi".uJlo"-" pedig azátlagfizetés6_8-szorosát kapta, és ez azaránrnem változott.

184185

60. Az indiánok harmÓniában éltek a természetteI

Seattle városát a szelís nyelvet beszél<í t<irzsek egyik békés f<í-

nevezték el, aki 1788 és 1866 k<izott élt a város kés<íbbi tertiletén,

lgen barátságosan fogadta azide érkezó fehéreket. l854. március l l.én

beszédet mondott a fehérek telepiilésén a szelís nyelv egyik dialek-

amelyet valaki sinrik nyelvre fordított, egy harmadik személy

pedig errtíl angolra. Egy Henry A. Smith nevii doktor feljegyzéseket ké-

Eített, majd ezekból leírta a hallott szÓnoklatot - hat év elteltével... Nem

csoda' hogy máig vitatkoznak azon, mit is mondott valÓjában Seattle

fóntik. A hitelesnek tíínó szovegváltozatok szerint arrÓl beszélt, hogy

cgykorori az (5 népe lakott ezen a vidéken, de immár igen kevesen van-

nak. A vadállatok eltríntek, elttínik az ember is, de a fehér ember váro-

sait mindtirokre benépesítik majd az itt élt népek szellemei, akik holtuk

után sem sz nnek meg szeretni ezt a gyonyiirií vidéket.

Az I970-es évek elején egy tévéfilm felidézte a fóntik beszédét, és a

forgatőktinyv írÓja ilyen szavakat adott a szájába: ,,Az illatoző virágok

a mi n véreink, a szarvas, a Iő, a nagy sas, ezek a mi fivéreink. A szikl s

hegygerinc, aforrások nedve, a pőni testmelege és az ember _ mind egyet-

len csalőd tagja. E ragyogő víz, amely ott folyik a patakokban és folyőkban,nemcsak víz, hanem oseink vére is!,, (Lásd bóvebben: http://en.wikiquote.

org/wiki/Chief-Seattle )Az amerikai kdrnyezetvédók idézgetni kezdték a fóntiknek tulajdo-

nított kifejezéseket, s leggyakrabban ezt a r<ivid mondatot: ,,Mi részei

vagyunk a Fijldnek!,,Ennek nyomán is terjedhetettt el széles ktiriikben

az arneggyoz<ídés, hogy az indiánok harmÓniában éltek a természettel,

nem pusztítottak el tobbet a novényekb<íl és állatokből anniíl, amire

ténylegesen sziikségiik volt. A kornyezetvédók egyik leghíresebb plakát-

ján egy konnyes szem indián volt láthatÓ, ezekkel a szavakkal: ,,K rnye-

zetszennyezés: ÉgbekiáItő szégyen!,,Szép dolog, ha az emberek a vesztesekkel rokonszenveznek, s az indiá-

nok népe kétségkíviil a XIX. század vesztesei kilzé tartozott. Csakhogy

ez nem jelenti azt,how az indiánokat minden emberi erény megteste-

sít<Íinek kell tekinteniink, akik képtelenek ártani másoknak vagy a ter-mészeti k<irnyezetiiknek. Shepard Krech III amerikai tőrténész

"gy egé.,

k<itetet szentelt a ktirnyezetvédó indirínokkal kapcsolatos tévhitJi< meg.cáfolására. (The Ecological Indian. fuIyth and History, New York, 1999,W. W. Norton & Company) Felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy miu-té.n II_|2 000 éwel eze|(5tt a mai indiánok tísei az.!'|aszkátSzibériával<isszek<itó foldnyelven behatoltak Amerikába, és vándorolni kezdtek déliirányba, rengeteg állatfajt elpusztítottak. Az emlós<iknek legalább 35 fajasemmistilt meg. Eltiínt a mamut, kihaltak a tevék, tapírok, farkasfajtrík,Óriás hődok, négyszarv antilopok és őriás lajhrírok.

Érdemes felidézni a Kr. u. I. évezredben megszilárdult hohokam kul-t ra indirínjait is, akik alaposan mődosítottak természeti k<irnyezetiiktin.A mai Arizona állam tertiletén kíalakított rint<izési rendszertikkei pata-kokat és kisebb folyokat térítettek el csatornáikba' A régészek tobb mintszázbatlr an kilométernyi csatorna nyomait találták meg, amelyek a hoho -kam nép fejlett ftildmtíveléséról tan skodnak. Csakhogy ezze| az e|já-rással a délnyugati indiánok hozzájárultak az atnugy is szánazságga|stijtott régiÓ talajának további kiszáradásához, s hamarosan el kelletthagyniuk lakÓhelyeiket.

Más teriileteken az a gyakorlat lerjedt el, hogy az erd kfelégetésévelhoztak létre mez<ígazdasági tevékenységre alkalmas tertileteket. Már aXVI. századi spanyol felfedezcík megemlítették, hogy a mai Texas terti-letén éltí tcirzsek ,,egy zsarátnokkal meggyujtott(ik,,. a szá7gv gallyakat,hogy eliizzék a sz nyogokat, másrészt gyíkokat és egyéb llaioikit u"",,,t,ki a rejtekhelyeikról, melyeket azutőn megettek. Ugyanilyen mődszerrellnek meg szarvasokat: ktjr lkerítik óket tíjzzel...'' (|ames West David-

son-Mark Hamilton Lyt|e: A tények nyom ban. Bp. 1995, PANEM-McGRÁW-HILL. 89. o.) A Nagy Síkságon az égetésekkel rij legelóketbiztosítottak ugyan a bolények számárais, csakhogy a tiizel Ág.."gkisebb állat élóhelyét semmisítették meg. A lő elterjáése elótt kiilonbenáltalában ugy vadásztak a bolényekre, hogy belehajtották óket egynagyobb szakadékba, s ezzel természetesen a sztikségesnél sokkal tobbállatot pusztítottak el.

186 147

,,Az indiánok szempontjőből ezeknek a szokásoknak a némelyike ért-

hetó volt. Igaz, hogy egy sikeres vad szat alkalmával f l s szőmban pusz-

tultak el áIlatok, m a siker sohasem volt biztos (., ') Mindezek ellenére az

indiőnokat nem szabad a mai k rnyezetvédt|k szellemi elilfutárainak

tekinteni. Sok mődszert kifejlesztettek k rnyezet k ellenörzésére és meg-

változtatősára - néhány meglep en eredetit, s néhány ar nylag pazarlőt

is' .. Az az elképzelés, hogy az indi nok egyfajta iJs kolőgusok lettek volna,

csak egy kifinomultabb változata a pionírok ama elképzelésének, hogy az

indi nok >>a természet gyermekeio és a f ld még mindig szíjz vadon. Az

igazság az, hogyt a bennsz lijtt amerikaiak meglehetósen aktívan v ltoz-

tattak akiirnyezet k n." (Ugyanott,92.,88. o.)

61. A Bourbonok semmit sem Íelejtettek és semmitsem tanultak

A francia Larousse lexikon szerint NapÓleon jelentette ezt ki

18 15. március l -jén, amikor visszatért Franciaországba Elba szigetér<íl,

hogy helyreállítsa császárságát. A császár é|etrajziróiazonban nem tud-

nak efféle megjegyzéséról. Mások Talleyrand-nak tulajdonítják e híres

kijelentést, csakhogy ók egy l829-ben kiadott anekdotagy jteményre

hivatkoznak, amely aligha tekinthetó megbízhatÓ forrásnak' A szállÓige

valÓjában |acques Mallet du Pan (1749-1800) rijságírÓtÓl származik, aki

egy l796-banírott, londoni levelében így panaszkodott a francia emig-

ránsokra: .Gyakran emlegeti nekiink a veronai elmebajt,,, (Ekkor ugyan-

is éppen Veronában rendezte be ,,udvarát'' a majdani XVIII. Lajos, a

lenyakazott francia király ticcse.) ,,De hát, dr ga barőtoft|, ez Az elmebaj

óltalános és győgyíthatatlan! Nagyon is téved, ha azt hiszi, hogy a fivérudvarőban eszes embereket tal lhat. Nézzijk csak megkÖzelebbr l mind-

ezt, s máris jajonghatunk: senki sem tudott se megtanulni, se elfelejteni

semmit!,, (Mémoire et correspondance de MaIIet du Pan. Paris, 1851, A.

Sayous. II. kot., 196. o.)

Ezt a híres mondatot rengeteg tankonyv fe]'idézi, amikor a NapÓleonbukása utáni Franciaország helyzetét ismerteti. De vajon valÓban oly reak-ciÓs csodabogarak lettek volna a Bourbonok, ahogy ezt a szá]l|óige sugallja?A Bourbonok a régi rend bosszriszomjas híveiként tértek vissza a forra-dalom, a konzulátus és a császárs ág á|ta|modernizált Franciaországba?

XVI. Lajos id<ísebb ciccse, a testes Lajos Szanisz|őXavér (t755-I824)fiatalkorában a Provence grÓ|a címet viselte. l791' j nius 20-án sztjktittmeg a forradalmi PárizsbÓl' ugyanazon a naPon' amikor a királyi család'csak éppen neki sikertilt, bátyját viszont családostől feltartőztattákVarennes-ben, s visszakísérték a ftívárosba. Miutrín XVI. Lajost lenya.kazták, kisfia pedig, akit a kiráIyPártiak XVII. Lajos néven emlegettek,meghalt a bort<inben, Provence grofia 1795-ben felvette a XVIII. Lajosnevet. Emigrácioja huszonhárom éve alatt lakott Koblenzben, Aachen-ben, TorinÓban, Veronában, Braunschweigben, a lettországi Mittauban,a porosz megszállás alatti VarsÓban, majd l8o7-tól 1814-es hazatéréséigAngliában. Egyre kevesebben reménykedtek k<irtil<itte abban, hogyvalaha is visszatérhet a francia trÓnra, hívei megfogyatkoztak, s megalázőanyagi gondokkal kellett ktiszkodnie. Rendkívtil elhízott, a koszvénygyotorte, s 18 1O-tól tolÓszékben élt. Egyszer egy grÓfletérdelt, hogy kezetcsÓkoljon neki, s felemelkedve bé.verte a fejét a király hasába.

Elsó politikai nyilatkozatai nem voltak kiil<inosebben b<ilcsek. 1793.j anuár 28 - án kozzétett kiálwrínyában még telj es egészéb en "elutasította aforradalom reformjait, a régi rend visszaállítását ígérte, és példás btinte-tést helyezett kilátásba a forradalom hívei számár a.1795. jutius 7-i, vero-nai kiáltványában is a régi rend és a fejedelmi abszolutizmus mellett álltki. l796-tÓl azonban megindult a,,tanulási folyamat''. Ekkoriban XVIII.Lajos már nem a ,,nemesekrd] hanem az ,,elókelókre'' hivatkozott'mintha belátta volna, hogy a sztiletés arisztokráciája helyett immár avagyon és a mríveltség arisztokráciája á|| a társadalom é|én. |797, már-cius l0-i, blankenburgi kiáltvrínyában már nem emlegette a bosszti sziik-ségességét. |7 99 -ben hajlandÓnak bizonyult az uj francia kozigazgatásés jogrend elfogadására. 1800-ban már teljes amnesztiát kínált fel. 1804decemberében ktizzétett kiáltványában, melyben Napőleon megkoroná-

188 r89

mert ezt sugallja a sz zad szelleme, s mert még mindig jobb alkotmánytadni, mint kapni.,,A király által elkészíttetett alkotmány, a ,,Charta''azonban nem sokban kiilonbozott a szenátusétÓl. Kétkamarás torvény-hozást állítottak fel, kinevezettfe|silházzal és választotta|soházzal,Biz-tosították a k<izteherviselést, a jogi egyenlóséget, a személyi és sajtÓ-szabadságot ' Azadót a torvényhozásszavaztameg' a császári nemességmegórizhette címeit, és az egyházi foldek felvásárlőit sem zaklatták'A katolicizmust államvallássá nyilvánították, de továbbra is folyosítottáka protestáns lelkészek állami fizetését. A protestánsok egyenjog akmaradtak a katolikusokkal, s hamarosan a zsidÓkat srijtő, utolsÓ jogimegktilonboztetéseket is felszámolták. Azok a férfiak kaptak választó-jogot (kb. 90 000 fó), akik legalább évi 300 frank cisszeg adőt fizettek.Megórizték a polgári torvénykonyvet, s megtartották a centralizált csá-szárikozigazgatást is. A cenz ra sokkal enyhébb volt, mint Napőleonkormányzása idején' A sajtÓban olvashatÓ sok panasz nem volt más,mint a szÓlásszabadság helyreállításának kovetkezménye. Vagyis amodern társadalmi, politikai és jogi berendezkedés ftilé elhelyeztek egy,,isteni jogon'' kormányzÓ uralkodÓt, aki az alkotmány hírhedt 14. cik-kelye s2erint rendkívtili helyzetben a kamarák nélkiil is kormiínyozha-tott - volna. XVIII. Lajos azonbdn sohasem prÓbrílt éIni ezze|a lehetó-séggel.

Egyes torténészek,,oktrojáltnak ] vagyis feltilról kikényszerítettneknevez1kaz alkotmányt, de megfeledkeznek rÓla, hogy a kirríly mindkétkamarához elki.ildte elfogadásra. Személyesen jelentette ki a kamariíkelótt, hogy a ,,Chartát'' a m lt tapasztalatainak segítségével hozták létre- ennél nfltabban aligha ismerhette el, hogy nagyon is sokat tanult atórténelemb<íl. Minisztereinek 7 lo/o - a szolgálta korábban a forradal-mat vagy a császárságot. Chateaubriand, a híres írÓ helyeselte ezt,,A király nem tesz k l nbséget azok kiizijtt, akik ót, és akik a hazát szol-gÍltők.,

Azuj rendszernek persze voltak népszeriítlen és irritálÓ intézkedéseiis, mint a háromszín helyett a fehér (királyi) lobogÓ haszná|ata, azemigránsok kormánykézen maradt f<ildjeinek visszaadása, a katonák egy

190

részének nyugdíjazása és a széls<íséges királypárt fenyeget<ízése. Csak-

hogy XVIII. Lajos még 1815-os menekiilése és a waterlooi csata után

sem volt hajlandÓ változtatni az alkotmányon, továbbra is a kiegyezésre,

a társadalmi és politikai béke helyreállítására ttirekedett. Amikor a szél-

sóséges (ultra) kiráIypárt 1815-ben elnyerte a képviseloi helyek 78o/o-át,

egy év mrilva maga a király oszlatta fel a bossz vágytÓ| égtí, az egyház

politikai szerepét novelni vágyÓ, intoleráns képviseloházat, Az egykori

emigránsok kifejezetten háIátlansággal vádolták a kiráIyt, mert rigy érez-

ték, hogy elfordult t<íli.ik. Az udvari etikett sem volt kiil nosebben szi-

gorrí: 1817-ben 61 asszonynak volt joga zsámolyon helyet foglalni a

trőnteremben, s koztiltik 15-en tartoztak a forradalom és a császárság

elókelóségéhez. XVIII. Lajos nem rendezett koronázást magának, nem

hagyta, hogy emlékmtívet állítsanak neki, nem engedé|yezte,hogy bár-

milyen intézményt rólra nevezzenek el, s még azt sem, hogy arcképe

felkertiljon a becstiletrend kittintetésére. |Óval szerényebben viselkedett

NapÓleonnál: ó jelentette ki, hogy a pontosság a királyok udvariassága.

Egy katonai iskola novendékei elótt pedig 1819. augusztus 8-iín egy

napőleoni mondást is felidézett: ,,Ön k valamennyien a tarsolyukban

hordj k a marsallbotot!"Az 1814-es és 18l5-os restauráciÓ tehát nem a reakciÓ és az ellen-

forradalom gyoze|me volt, hanem nagyvonalu kísérlet a régi rend, a

forradalom és a császárság orokségének osszeegyeztetésére. XVIII' Lajos

uralkodása idején keriilt sor Franciaország elstí tartősabb képviseleti

kormányzatára, amely jÓval liberálisabb volt NapőIeon császárságánál.

A franciák pedig ószintén meggyászolták királyukat, amikor 1824. szep-

tember l6-án elhunyt. A kortársak számáranyilvánvalÓ volt, hogy XVIII.

Lajos képes volt tanulni, felejteni, megbocsátani - és megérteni az rij

korszak kovetelményeit. Nem <í tehetett rÓla, hogy alkalmatlan utőd

foglalta el a he$t a trÓnon: óccse, X. Károly, aki tigyetlen lépéseivel

szinte kiprovoká|ta az 1 830-as forradalmat.

191

62. -Lajos Ftiliip volt a polgárkirály

1982, Kossuth KonyvkiadÓ.286. o')Minden korabeli francia szovegben ,,Le roi citoyen"-neknevezik a

királyt, ennek pedig nem a ,,polgárkirály'' a megfeleló fordítása, hanema,,polgártárskirály'' vagy ,,állampolgárkirrily'l A francia nyelvben abour-geois je|enti a városi lakost, a k<izéposztrílybelit, a nyárspolgiírt, s havalaki a munkásoktÓl elktiltinti|t, kapitalista vríllalkozőkra akar utalni,akkor is eztaszot használja' A citoyen használata viszont a francia for-radalmat idézi, amikor monsieur (uram) megszÓlítás helyett a honpol-gárt, hazafit' állampolgárt, pol gá rtá rsat j elentó c it oy en megszőlítást hoz-tiík divatba.

derék uralkodő; tiszta házaséletet élt, és palotőjában k lijn lakájokat bízottmeg azzal, hogy megmutassák a polgőroknak a hitvesi ágyat; a szabályosh lőszoba mutogat sa hasznosnak bizonyult az idösebb tig régi, botrányo-san nyilv nos, tiirvénytelen viszonyai után, , . Eserny vel a hőna alatt ment

nevetséges királyt, aki elsónek ontott vért azért, hogy győgyí*on.,, (Bp'1964,Magyar Helikon. 795.,798, o. Révay |őzsef fordítása.) Mint látiuk,

182 793

ebben a szovegben is az egyszertíségen van a hangsuly: a király minden

francia polgártársa, jÓindulatrí, egyszertí ember.

Ami pedig a sokat emlegetett ,,fináncarisztokrácia'', vagyis a bankárok

uralmát illeti, Lajos Fiilop uralkodása alatt valÓban a bankvilág gazda-

godott a leggyorsabban, a társadalom vezeto csoPortjait azonban

továbbra is a foldbirtokosok és a hivatalnokok alkották' A f<ildbirtok

maradt a vagyon' a befolyás és a tekintély forrása: a váIasztÓpolgárok

háromnegyede ennek koszonhette választÓjogát. Az I 839-es képviselo-

házban a helyek 3 8o/o - át tisztviselcík, 29 o/o - át foldbirtoko s ok, 19 o/o - át

szabadfoglalkozásu értelmiségiek toltotték be, és csak l3o/o-át kapták

meg a bankárok, iparosok és keresked k. A,,polgárkirályság'' elnevezés

tehát egyáltalán nem azt jelenti, hogy a vállalkozÓi polgárság vagy a

bankárok vették át az országirányítását! l 840-ben a legtobb adot fizet

állampolgárok kétharmada, s a képviselók egyharmada még mindig

(természetesen elój ogok nélktili) nemes volt.

63. 1849 után a magyar nemesség a passzív ellenállástválasztotta

Valamennyien írgy tanultuk az iskolában, hogy az 1848-49-es

forradalom és szabadság leverését kovet<j neoabszolutizmus idején a

magyar nemesség Deák Ferenc példáját kovette' Ez annyi jelent, hogy

lemondott a hivatalviselésról, visszah ződott birtokaira, és semmivel

sem segítette azá||amhatalom mtíkodését. A hivatalokat magyar ruhába

olt ztetett kiilfoldiekkel, rigynevezett ,,Bach-huszárokkal'' népesítette be

a kormány, s a magyar nemes birtokán várt a torténelem ríjabb fordula-

taira.Ezt a ,,passziv rezisztenciának' nevezett magatartást ismertette }Ókai

Mőr olyan emlékezetes en Az uj f ldesur címíi, 1 862 -ben megj elent regé-

nyenek elsó fejezetében. H<íse, Garanv<jrlgyi Ádám kiadja a ,,vegetáljunk!''je|szót: ,,Az ember megh zza magat a szob jában, néha tr ndul az isme-

róseihez, nagyokat iszik, ha rossz kedve van, akár van kiért inni, akár

p niát kisegíti; ha pedig senki nincs is, az se baj: rtágy jt az ember a pipára,s f st l, míg beesteledik',, (Bp.1963, Akadémiai Kiadő. 6. o') Amikormeghallja az űj, Íogyasztási adÓk hírét, lemond a pipázásről és a bor.ivásről, amikor bélyeget kapnak a játékkártyák, lemond akártyázásrő|,majd hasonlÓ okokb l sorra lemond a vadászatről, vendégeskedésról,pereskedésról, s végtil a kertb<íl valÓ kilépésról is.

Mindez igen jol hangzik, csakhogy az jabb kutatások alaposan meg-kérdój elezték a passzív rezi sz,tenciárÓl kialakított hagyományos képet.Saját vizsgálÓdásainak és kollégái kutatásainak az eredményeit foglaltacissze Pap |ozsef A passzív ellenállás, a neoabszolutizmus kortának míto-sza? címíj kiválÓ tanu|mányában (AETAS, 2003. 3_4. sz', http://www.aetas.hu/200 3 _3 - 41 2003 _3 - 4- |7 .htm#P t226 _444654). K<ivetkeztetéseialapjaiban kérd<íjelezik meg a hagyományos képet.

Elószor bebizonyltja,hogy Deák Ferenc sohasem hirdette meg a pasz.szív ellenállás programját, s t, alegyik levelében azt tanácsol ta ahozzá

dalmi, kulturrílis vagy gazdasági élettól valő visszahriződást azonbannem szorgalmazta. Maga Deák Ferenc sohasem toltott be fizetéssel járőhivatalt, de belátta, hogy egyeseknek a megélhetés biztosítása miatt kellelfogadniuk bizonyos állásokat, s nem ítélte el a passzivitás ellen vétóket.A hivataloktől valÓ visszahriződás nyilván csak a jÓmődri ktiznemességszámára volt lehetséges. Az államhatalmi szervek munkáirínak boikot-tálására pedig sohasem szőlított fel senkit.

194

De vajon a nemesség valÓban távol maradt a hivataloktől? Mekkora

volt a magyar hivatalnokok aránya, és ezek milyen viszonyban álltak a

reformkori elittel? Pap }ozsef Benedek Gábor kutatásaira hivatkozik, aki

szerint a nem magyarországi hivatalnokok aránya a Bach-korszakvár-

megyéinek szolgabírÓsági alkalmazottai kozott országos átlagban

23,Io/o-ottett ki. A legttibb kiilfóldi, értheto okből, az Ausztriához kozeli,

soproni keriiletben vállalt hivatalt (387o), a legkevesebben pedig a

pest-budai keriiletben: itt a hivatalnokok l lo/o-a érkezett a ,,Lajtán trilrÓl'i

A szolgabírÓk negyede, a szolgabírÓsegédek otode volt ,, j ember''.

A megyei tiszwiselók trilnyomÓ tobbsége tehát a régi, reformkori hiva-

talnokok koztil keriilt ki, az ,, j emberek' inkább a ranglétra alján jelen-

tek meg, s csak évek m lva szerezhették meg a magasabb beosztásokat.

A tisztvisel<ík átlagéletkora alacsonyabb volt, mint a reformkorban,

vagyis inkább az id<ísebb generáciÓ vonult vissza. Pap |őzsef szavaival

é|ve: ,,A >Bach-huszárok< képe a legt'rissebb kutatások t krében megvál-

tozott, saját kutatásaink is alátőmasztottők azt a meg llapít st, hogy a

>k lÍőldi,< hivatalnokok szerepe ugyan nÖvekedett, de a magyarok tovőbbra

is meghatároző elemét adt k az i)nkényuralmi tisztikarnak,,,

Az ugynevezett passzív ellenállás bizonyos akciÓi esetében megkérdo-jelezhettí, hogy ezek valőban az onkényuralom ellen irányultak. Az iadÓk, a dohánymonopÓlium vagy a kiitelez<í katonai szolgálat minden

bizonnyal akkor sem lett volna népszertí, ha ezeket nem a birodalmi,

hanem a torvényes magyar kormány vezeti be. A felgyorsult moderni-

záciő hatására ráadásul a gazdasági és politikai szerepek szétváltak egy-

mástől. Ha egy kozépbirtokos talpon akart maradni, ideje nagy részében

a gazdaságával kellett toródnie, az államnak pedig professzionális koz-

igazgatásra volt sztiksége, ftífoglalkozásri, képzett hivatalnokokkal. Ezért

az á||am nem is tartott már igényt a volt vármegyei elit teljességének

szolgálatára - vagyis egyesek számára már nem is akadt visszautasítani

valÓ hivatal. ,,A gazdasági modernizáciő egy társadalmi réteg számára

valőban véget vetett egy idealisztikus kornak, amikor a nemesek egy kissé

gazdálkodtak, egy kissé hivatalnokoskodtak, és hatalmi s lyukat, társa-

dalmi presztízsijket ennek segítségével érvényesíthették',,Efféle átalaku-

195

lásra pedig minden bizonnyal a neoabszolutizmus nélkiil is sor keriiltvolna.

A ,,passzív rezisztencia'' tehát nagymértékben puszta mítosz, vagyisolyan torténet, amelyben egy társadalom egyezményesen hinni kezdett.Megnyugtatő volt ugyanis az az elképzelés, hogy a nemzet nagy részepasszívan ugyan' de határozottan ellenríllt az elnyomásnak, s hogy az<inkényuralom bukása és a kiegyezés létrejotte ennek az ellenállásnak ak<ivetkezménye volt. A kiegyezést így akár gyózelemnek is tekinthették.

64.lll. Napő|eon nevetséges pojáca volt

Talán nincs még egy olyan személyisége a francia torténelem-nek, akit annyit gya|áztak, mint a második császárság (t852_7O) ura|-kodÓját. A republikánusok szemében <í volt a koztársaságára|ója, ahazafiakvéres kezií hohéra, a császári trÓnon ágíró,szána|mas komédiás.Victor Hugo ,,a kis Napőleonnak'' nevezte el. Marx szerint,,komoly pap-rikajancsi, aki már nem A világt rténelmet veszi komédiának, hanem amaga komé diáj át v il gt r t éneleilnek.,, (Lo ui s B onap ar te brumaire tizeny -nyolcadikőja. Bp. 1975, Kossuth Konyvkiadő. 92, o.) Még 1987-ben ismegjelent hazánkban egy olyan k<itet, amely a kovetkezó fejezetcímbenidézte fel III. NapÓleon alakjáL Egy ,,komédiás', császári szerepben. (Ko-ronős portrék. Szerk. Szvák Gyula. Bp. 1987, Kozmosz K<inyvek. 245. o.)A huszadik századvégén mégis akadt olyan francia torténész (PhilippeSéguin), aki szerint sokkal inkább rászolgált a,,Nagy Napőleon' elneve-zésre, mint nagybátyja, I. Napőleon.

Georges Roux így foglalta ossze III. NapÓleon pályafutását életrajzaelószavában: ,,Hercegnek sz letett, gyermekkor t a trőn lépcsóin t ltijtte.A trőn tjsszeomlott, ö pedigharminchárom éven át kőborolt menedékhely-r l menedékhelyre, szervezte az egyik ijsszeesk vést a m sik után, vándoroltbijrtijnról bijrtijnre. Kalandornak tekintették. Váratlan ugr ssal megsze-rezte a legfekóbb hatalmat, egy sikeres őllamcsínnyel császári koronát nyo-

196 1*T

m ott a fej éb e, é s Eur őp a le gh at alm a s abb ur alko d őj a lett, .' Sz emkápráztat ő

uralkodása nagyszabás kőzmunkák, katonai gyi)zelmek és fényes nnep-

ségek jegyében telt el. Hirtelen elveszített egy csatát, fogs gba esett, szám-

íjzetésbe vonult és ott is halt meg elhagyatva, megtagadva, sértegetve.

Micsoda regény!,,,,,(Napoléon I11. Paris, l969, Flammarion. 7. o.)

NapÓleon occsének, Lajosnak volt a fia, 1808. április 20-án szi.iletett

Párizsban. Waterloo után anyja, Hortense de Beauharnais, Napoleon foga-

dott lrí'rrya nevelte a svájci Arenenbergben, s o plántálta eI benne azt a

meggy(5zi5dést, hogy rendkívtili családbÓl származik, és nagy jovtí vár rá.

Pályafutásában akadnak azért komikus elemek. Amikor l831-ben

Romagnában lázadás tort ki a pápai hatalom ellen, bátyjával egyiitt elszo-

ktitt otthonrÓl, és fiatalos kalandvágybÓl csatlakozott a felkeltí|<hoz. Az

egyik fogadÓ vendégk<inyvébe btiszkén be is írta nevét és foglalkozását:

,, Luigi N ap ole on e, c o n sp irat or e'' (Laj os Nap Óleon, osszeesktiv<í ). 1 83 6.

oktÓber 30-án, hajnali hat Órakor cinkosaival egyutt behatolt egy stras-

bourgi tuzérezred laktanyájába, és megprőbá|ta fe||ázitani a meglepett

katoniíkat. Két őra mrilva már le volt tartőztaíta, és az egész ország rajta

nevetett. 1840. augusztus 6-rín 56 barátjával partra szállt Boulogne-ban,

hogy fe||ázítsa a helyórséget. Ezrittal valamivel sikeresebbnek bizonyult:

nem két őra m lva, hanem csak három és fél Óra elteltével kertilt lakat

a|á'Igaz,sokkal szánalmasabb állapotban fogták el, mert a menekiilési

kísérlet során a tengerbe pottyant. Hat évet toltott el Ham ertíd bortti-

nében, majd megsz<iktitt, és Londonban telepedett le'

Az 1848-as forradalom idején tért vissza Párizsba, ahol a szeptemberi

pőtválasztásokon ot helyen is gyózott, pedig nem volt franciaországi

lakhelye, elvesztette állampolgárságát, és a családját számuzo torvénye-

ket sem vonták még vissza. Victor Hugo azonban már tisztán látott:

,,Nem egy herceg tért vissza, hanem egy eszme. A nép 1815 őta várja Napő-

leont, Nem a boulogne-i csetepaté résztvevójét v lasztotta képviseliivé,

hanem a jénai gyóztesÍl''Amikor pedig indult a decemberi koztársasági-

elnok-választáson, pusztán a nevének koszonhetóen elnyerte valameny-

nyl, szavazatháromnegyedét' Decemb er 20 -ánletette az esktit a nemzet-

gpílés elótt, és már be is k<iltozhetett az Élysée-palotába.

Államcsínyét sokkal tigyesebben készítette elcí, és sokkal mesteribbenhajtotta végre, mint hírneves nagybátyj a l799-ben' 1851. december 2-a

Az államcsíny során végi.il mégsem kertilhették el a vérontást. Prírizs-ban sok á|dozata volt egy szerencsétlen és sztikségtelen sortiíznek, ésfegyveres ertível kellett felszámolni a kozépsó és déii megyékben kirob-bant kciztársasági megmozdu|ásokat. NapÓleon n.rn .,.á.ított ekkoraellenállásra, ó a nemzeti egyetértés jegyében szerette volna magáhozragadni a hatalmat, s a megtorlás emléke élete végéig gytitorte. Amikorfelesége egyszer azt mondta neki, hogy ,,tigy viseli ileiember 2-őt, mintegy Nesszusz-inget,,, maga is e|ismerte: ,,Igen, állandőan erre gondolok.,,Ma már azonban az ígazság kedvéért elismerhetjiik, hogy szinte vala-mennyi politikai rendszer némi vérontással kezdte m k<idését Francia-országban: az e|s ktiztársaság a forradalmi terrorral, a restauráciÓ afehérterrorral, a jriliusi monarchia az |830 és 1835 kozotti felkelésekleverésével, a második kciztársaság az l848-as jriniusi munkásfelkelésszétzazásával, a harmadik k<iztársaság a kommtin véres hetével, a negye-dik ktiztársaság pedig a tisztogatásokkal. Ez persze nem menti fel az185l-es megtorlás kitervelóit és végrehajtÓit, mind ss ze annyttjelent,hogy távolről sem csak az ij kezaklett véres Franciaorszag xti-xx.századi tcirténelme során.

A franciák trílnyomő t<ibbsége helyeselte az elncik intézkedéseit' 1852

III. Napőleon mindvégi g meg rizte magában kalandori mriltiánakbizonyos elemeit: gyakran saját miniszterei tudta nélktil hozoti létre

188 199

sz<ivetségeket, titokban tárgyalt, és kormányára sem mindig hallgatott.

1854.ben például miniszterei ellenvéleményével dacolva lépett be a

laími háborriba (1853-56). Ennek ktisz<inhetóen a párizsi békekonfe-

rencián (1856) EurÓpa dontobírájának tiint. A szárd_francia-osztrák

háborríban (1859) támogatta az o|aszegységtorekvéseket, s ezzel sikeri.ilt

által elkényeztetett francia iparosokat.

A munkáskérdés kapcsán a császár távolrÓl sem elégedeftmegazza|

atobb mint 23 milliÓ frank adománnyal, amellyel a kÓrházakat és segéIy-

egyestileteket támogatta. Úgy vélekedett, hogy életkoriilményeik javítá-

sával kell kivonni a dolgozÓkat a radikális mozgalmak befolyása alÓl.

kormány tolerálta valamennyit. 1868-ban eltorolték azt a torvényt is, mely

szerint a munkásaival pereskedo munkaadÓ nem ktiteles igazolni állításait.A kormány az InternacionáIé 1864-es megalapítását sem ellenezte.

A császárság idején bontakozott ki az ipari forradalom, ideiglenesenFranciaország vált a világ egyik leggyorsabban modernizá|odó országává.1848 és 1869 kozott a nemzeti jtivedelem 50%-kal, a mezögazdasági ter-melés 587o-ka|, az ipari pedíg73o/o-kal novekedett. A vasrithá|ozat|uépí-tésével sikeri'ilt létrehozni az egységes nemzeti piacot. Most alakult át akozépkori Párizs a nagybulvárok, nagyáruházak, sugárutak és őriási par-kok modern nagyvárosává. Semmi alapja sincs annak a csaknem vala-mennyi tank<in1vbe bekertilt, republikánus legendiínak, mely szerint acsászár csak azért építtetett ki Georges Haussmannal, Szajna megye pre-fektusával széIes sugárutakat Párizsban, hogy felkelés esetén k<innyebbenágyízhassa a felvonul<5 népet. A nagy bontásokat és építkezéseket a modernvárostervezés kovetelte meg. Már csak azért sem kellett felkelésektól tar-tani, mert az alsÓbb rétegek életszínvonala emelkedni kezdett, Párizsbancscikkent a kenyér és ncítt a bor, a h s, a sajt és a tojás fogyasztása. Francia-ország társadalma - ha nem is egyenletesen - gazdagodott, évi 2 milliárdfrankot takarított meg' s ebból sikertilt a vereség után oly gyorsan kifizetnia poroszoknak az otmilliárdos hadisarcot. Georges Roux francia torténészfrappríns megfogalmazása szerint .a császárság legalább hátrahagyta aztaz sszeget, amelyból meg lehetett fizetni hibái k vetkezményét,,.

Maga a politikai rendszer is liberalizálÓdott. 1859-ben teljessé vált azamnesztia, 1860-től a kiild<ittek már megvitathatták az éves trÓnbeszé-det, s kérdéseket intézhettek a miniszterekhez, 1861-tól pedig jobbanbeleszÓlhattak a koltségvetésbe is. 1867-tól megnótt a sajtÓszabadság, aktild ttek vitát kezdeményezhettek a miniszterekkel. Az átalakulás 1870-re vált teljessé. Ekkor a kormányt a képviselók is feleltísségre vonhatták,s mind a képviselóház, mind a szenátus megkapta a tcirvénykezdemé-nyezés jogát. Franciaorczág parlamentáris monarchia lett, s a fejl<ídésegyértelmtíen a mai, igen erós végrehajtÓi hatalommal rendelkez<í,libe-rális képviseleti rendszer felé mutatott.

1870. május 8-án az jabb népszavazáson a szavazatijoggul rendel.kez<ík 82o/o.a vett részt, s 7 336 000 ,,igen''-nel 1 560 000 ,,nem'' és

2*8 2&1

l 894 0o0 távolmaradás ellenében elfogadták a liberális reformokat.

A republikánus Gambett aazonkesergett ekkoriban, hogy ,,a császársőg

még sohasem volt ilyen erósl'' Senki sem sejthette, hogy a rendszernek

nély hÓnapja sincs hátra: a Bismarck által kiprovokált francia-porosz

háborri ( 1 87o- 187 1) semmisítette meg.

A császár nem iirtilt a hábor nak, mert ismerte Franciaország katonai

gyengeségét és Poroszors zágerejét.Még 1866-ban kinevezett egy bizott-

iágoi "-"ry

javaslatokat tett a sztikségessé váIt hadiigyi reftlrmokra.

Jaás1atát.li, fogudtu, a 300 000 fos francia hadsereget 824 000 f re sze-

rette volna emelni, amelyet egy 400 000 fós ,,mobil gárdával'' is kiegészít-

hettek.Aképviseltíkazonbannemfogadtákeleztatervet:ajobboldalfeIeslegebnekéskoltségesnek,abaloldalpediggyanrisnaktaláltaareform-javasla:tokat, s azza|uidolt" a kormányt, hogy kaszárnyát akar

.csináIniFr"n.iaországbÓl. ,,Csak aztán nehogy temet t csináljanak helille!,, - mor-

dult fet ahadiigyminiszter, de mindhiába. 1870.ben az É]szakrrémet Szo-

vetség 90o o00 mozgősíthatÓ katonája nézett szembe a vá|ttlzatlan lét-

számrif.anciahadsereggel'Acsászárráadásulbetegvolt,vesek gyotorte'

s azt is sejtette, hogy Fáciaországnak nem lesznek sziivetségesei a hábo-

rr iban.Deegés"palyafutásaafrancianacional izmusérz.elmeinekfel-szításán alapult, ó pedig saját nevének és mítoszának a foglya |ett. Egy

NapÓleon nem hátrálha.t meg, ha a haza háborÚrt akar! A trtlntra utazott,

Sedanban bekerítették, és szeptember 2-án a hadseregével egyiitt megadta

magát.Pár izsbanahírekmegérkezéseután,szeptenrber4-énegyetlencsepp vér kiontása nélkiil felszámolták a császárságot.

Abukottcsászárazang|iaiChislehurstbentelepeclettle,sitthaltmeg1873. január 9-én, egy hÓíyagmrítét kovetkeztében' Párizsban ekkor már

minden párt tít gyalizta,s csak afféle nevetséges, korrupt, bukott zsar-

noknak tekintették. A franciáknak sikertilt tokéIetesen megfeledkeznitik

arrÓl, hogy a társadalom tiibbsége mind III' NapÓleon politikai rendsze-

,ét, mi,,á.korábbi katonai kalandjait támogatta, mint ahogy arra sem

emlékeztekmárhogYhadi.igyireformterveitvisszautasították,saz1870-es hadtizenetetls a ktizvelemény kényszerítette rá. Egyes torténé-

szekszerintafranciákNapÓleontelítélvetulajdonképpensajátnemzeti

65. Az Egyesiilt Á|lamokban az indiánoknépirtás á|dozatai |ettek

Nem tudjuk, hányan lehettek az indiánok Kolumbusz korában.Az amerikai etnikai csoportoknak a Harvard Egyetemen elkészített en-ciklopédiája (Harvard encyclopedia of the American etnic groups. Szerk.stephan Thernstrom. cambridge, London, r9g0, Harvard universitvPress. 59. o.) szerint nem lehettek 850 000-nél kevesebben' sem sot.tattcibben egymilliÓnál. Car| Waldman az Atlas of the North American In-dian (New York, 2000, Checkmark Books. 31. o.) címíí ktitetben csakannyi jegyez meg, hogy a legelfogadottabb becslés szerint egymilliőnélhettek Mexikőtől északra, 750 000-en a mai USA és 250 000-en a maiKanada tertiletén. Ugyanakkor azonban azt is hozzáteszi, hogy más szak-értók ugyanezenatertileten tízinilliőra becstilik az oslakossat tetszrímát.W Raymond Wood egymilliÓra becstili a mai USA tertiletén éló ósla-kosságot, majd ó ishozzáteszi, hogy az rijabb kutatások szerint ennéltribben lehettek. (The story of the west. A History of the American westand its People' szerk. Robert M. utley. New york, 2003, Dorring Kin-dersley. 31. o.) Peter Iverson aThe oxford History of the Americai westcím k<itetben William Denevan kutatásaira hivatkozik, aki szerint 54milliÓ lehetett az egész amerikai kontinens lakossága, s 4 milliőnríl va-lamivel kevesebben élhettek MexikÓtől északra. Denevan azonban azt ishangsrílyozta, hogy számításainak hibaszáz a|éka 2}o/o-os lehet..' (ox-ford,1994, Oxford University press. 9. o.)

Ha nem is tudjuk biztosan, hányan voltak az Egyestilt Államok terii-letén éló indiánok amikor a legttibben voltak, azt már pontosan tudjuk,

202

hányan voltak, amikor a legkevesebben. A népesec|('si trr(.ly1ltllrttlt

1900-ban érték el, amikor a népszámlálás szerint már csak 237 l96 t'lt

kiiztiltik. Ez azonbannem egy tudatos népirtásnak volt a k<ivet kcztttc(ttyc.

Amerikában az elm lt négyszázév folyamán igen sok atrocitást clkiivct .

tek az óslakosság ellen, s két államban, Oregonban és KaliforItiábatt a

XIX. század kozepén még vadásztak is rájuk, mint a vadállatokra. Az

amerikai kormány és társadalom azonban sohasem trízte ki az indiiiIttlk

kiirtásának cétiát, inkább a,,megtérítéstikrdi,,civilizálásukra'' ttirekedett.

Ezze|isrengeteget ártottak az indiánoknak, s ktizvetett mÓdon hozzá-

járultak létszámuk csokkenéséhez _ az efféIe torekvéseket azonban még-

sem nevezhetjtik népirtásnak. Valőban elhangzott Philip Henry Sheridan

tábornok szájábó| az a híres kijelentés, hogy ,,Ahány jő indiánt én éIe-

tembenláttam, az mindhalott indi n yolt,,,desokkal tobb olyan katona-

tisztet találunk, akik tisztelték az óslakosokat, és emberien bántakveltik.

Egyetlen olyan esetrcíl tudunk, amikor onkéntes katonák szervezetten

mészárlást hajtottak végre indián nók és gyermekek ktlrében. A colora-

dői Sand Creek-mészárlás (1864. november 29,) azonbanrendkívtil nagy

felháborodást váltott ki országszerte, és a felelósoket meg is biintették.

Az indirínháborírk csatáiban általában jÓval kevesebben haltak meg,

mint a 2OO á|dozatot kovetelcí Sand Creek-i mészárlásnál, s az indián

népesség létszámát ezek csak kevéssé befolyásolták.

1rzigazinépesedési tragédiát a járványok okozták, amelyek a fehérek

aktív kozremiíkodése nélktil semmisítettek meg egész torzseket' (Egyet.

len olyan esetrol tudunk, amikor egy ostromolt eródból himlrível ferto-

ztitt takarÓkat juttattak el az ostromlÓ indiánokhoz.) Az indiánok kiiré-

ben ugyanis nem alakult ki immunitás a fehérek által behurcolt olyan

betegségek ellen, mint a kanyarÓ, a szamárktih<igés és a himló. Már a

Kolumbusz felfedezését kovetó században pusztulni kezdtek az egész

kontinensen a fehérek telepeinek kozelében él<í torzsek. Egyes szakértók

szerint az tJivi|áglakosságának 9Oo/o - a halt meg. Az Egyestilt Államok

mai tertiletén a XIX' századelején egyes indián népcsoportok hasonlÓ

mérettí emberveszteséget szenvedtek' Te| es falvak semmistiltek me g,

alaposan megkonnyíwe a fehér farmerek terjeszkedését. A járványok

203

fóleg a munkaképes korosztályt pusztítottiík el, t nkretéve ezze| az íós|a-kossággazdasági életét. A társadalom szétzilálÓdott, az <iregeknem tud-ták átadni a hagyományokat a fiatalabbaknak. Megrendiilt a hittik ahagyományos hiedelmekben is, mert azt|áttátk, hogy a fehérek nempusztulnak, tehát az tí isteneik nyilván er<ísebbek, mint az indiánoké.A halrílozás olyan ijesztó volt, hogy az 1837-es himl<íjrírvány kittirésekora menden indiánok falvaiban a lakosság fele tingyilkos lett.

A fehérek kult rája pedig oly nagy mértékben ktilonbozott az indiáno-kétÓl' hogy a legjobb szándékkal sem voltak képesek tényleges segítségetny jtani nekik' Az l830.as években az,,elk<ilttiztetés'' politikájával prÓbál-trík elejét venni délke|eten a faji konfliktusoknak. A délkeleti kríkek, csiká-szÓk, csaktők, cserokik és szeminolok k<iztil rengetegen pusztultak el aMississippitól nyugatra fekvcí síkságra valÓ k<iltoztetés során, amely,,a ktiny-nyek tisvénye'' néven él az emlékezetben. Az 1850-es évektól a sz<ivetségikormány megprÓbálta kijelcilt tertileteken, rezervátumokban tisszegyííjtenia nyugati ttirzseket, ahol a kormányzat védelme alatt ellátásban, oktatásbanrészestilnek, és fokozatosan áttérhetnek a f<ildmíívelésre. A Nagy Síkságttirzsei számára azonban a harc, a vadászat és a szabad kőborlás volt az é|etértelme, esztikbe sem volt rezervátumba vonulni, inkább fegyvert fogtak.

1850-t l 1890-ig tartott a nagy indiánháborrík kora. olykor egész torzs-sz<ivetségek indultak harcba a fehérek ellen, mint a szánti szi k Minne-sotában (1862) vagy a lakota szirik V<ir<is Felhtí háborrijában (1865-l868).A legnagyobb gy<ízelmet a lakota szirík és északi sájennek <isszefogásahozta meg a nagy szi háborri (1876_77) Little Bighorn-folyo menténvívott titktizetében (1876). Délnyugaton az apacsok és navahÓk kisebb,portyákra indulÓ csoportjai éwizedeken át nyugtalanságban tartották afehéreket Victorio és Geronimo vezetésével. Az elktilttiztetett, s régi ott-honukba visszatérni kívánő t<irzseket a hadsereg tobb ríllamon keriszttilii]dtizte, mint a |oseph ffntik vezetése alatt állÓ néptirsziket l877-ben,vagy Kis Farkas és Tompa Kés sájenn harcosait 1878-ban' 1888-ban egypaj t mágus, Wovoka szellemtiínc nevti mozgalma okozott nagy riadal-mat, amíg a dél-dakotai Wounded Knee-patak mellett 1890-ben egyutolsÓ, véres osszecsapással le nem zártáka háborrik korszakát.

Az 1880-as évektól bevezetett reformpolitika legalább annyit ártott,

mint az indiánhábor k. Megprőbáltrík felszámolni az indiánok szokásait,

vallását, életmÓdját és k ztisségeit; gyermekeiket kiiliinleges iskolákban

prÓbálták a fehérek értékrendje szerint felnevelni; majd kísérletet tettek

a torzsi tulajdonnak a magántulajdonnal valő felváltására. Az eredmény

katasztrofiílis volt: 1887 és 1934 ktiziitt az indiánok elveszítették meg-

maradt fiildj eik 60 o/o - át.Csak Franklin Delano Roosevelt kormánya hagyott fel az asszimiláciÓ és

a Íiildmagántulajdon eróltetésével: lehetóvé tették a ttirzsi tulajdon vissza-

állítását, bizonyos f<ildeket visszaadtak az indiánoknak, más tertiletekvissza-

vásárlására pedig segélyben részesítették óket. Megadták a vallásszabadságot,

és elósegítették a rezervátumok iskoláinak kiépítését. A korábban megszegett

szerztídések alap'án l978-ig800 milliÓ dollárt fizettek ki az indianoknak.

E politikának kosz<inhetóen a XX. században gyarapodni kezdett az indiá-

nok sziíma. 2003-ban mintegy 2,8 milliőan vallották magukat az tíslakosok

leszármazottainak, s másfél milliÓan félvér indiánnak, vagyis tobb mint

4 30o 000 amerikai tekintette magát legalább részben indiánnak. 2005-ben

562 elismert indián ttirzs élt az Egyestilt Államokban . (The New York Times

Almanac,New York, 2004, Penguin Books. 27I-273' o.)

Az indiánokat tehát nem irtották ki, sót, sziímuk egyre novekszik.

Hamarosan ugyanannyian lesznek, mint William Denevan becslései

szerint Kolumbusz évszázadábart. Mindez természetesen mit sem vál-

toztat azona tényen, hogy azamerikai indiánok korábbi nemzedékeinek

rettenetes veszteségeket kellett elszenvednitik.

66. John Brown a Íabszolgaság elleni harc hóse volt

John Brown valÓjában inkább a modern terroristáknak volt az

elófutára, mint az emberi jogok harcosainak. 1800-ban sziiletett egy

connecticuti nyolcgyermekes családban. Papnak késziilt, majd cserztí-

tizemet vezetett, de foglalkozott marha-, lÓ-, birkatenyésztéssel és -ke-

reskedéssel is' Ujra meg jra eladÓsodott, és vállalkozásai sorra tonkre-mentek. Pedig sztiksége lett volna a pénzre: két házasságáből hriszgyermeke sztrletett.

1837-ben rígy dtinttitt, hogy életét a rabszolgaság elleni harcnak szen-teli. A hatalmas, szakállas, cisszevont szemoldokií, sz rÓs pillantásri fer-fit gyakran hasonlították a bibliai prÓfétákhoz és harcosokhoz. Amikor1 856-ban az á|lammá szervezícdó Kansasben szembekertiltek egymássala rabszolgaság hívei és ellenfelei, Brown ugy érezte, e|jott az ideje, Azthangoztatta, hogy ,,a tíjz ellen tijzzel kell harcolni',, és ,,rettegést kell eli)l-t et ni a r ab sz olga s őgp ár t i e mb e r ek szív éb e n,,'

1856. május 2l-én rabszo|gaságpárti fegyveresek betortek a kansasiLawrence városkába, s bár senkit sem oltek meg, hosszasan romboltakés fosztogattak. A vérontás megkezdésének kétes dics<ísége }ohn Brownnevéhez fíizijdik. Amikor a ttirténtekrcíl tudomást szerzett, elhatározta,hogy megbosszulja a Lawrence elleni támadást. Négy fia és három másikfegyveres ferfi társaságában május 24_25-e éjszakáján a kansasi Potta-watomie-patak mentén t békés farmert kirángatott a kunyhőikből.Áldozatai a rabszolgaság hívei voltak, de semmi koztik sem volt a law-rence-i eseményekhez. Agyonlóve és szétvagdalt koponyával találtákmeg <íket: Brown bozówágo késekkel végzettveliik. Kansasben enÍátnelszabadultak az indulatok, s az áldozatok sokasodni kezdtek. Brownpedig két év mrÍlva behatolt Missouriba, ahol meggyilkolt egy rabszolga-tartőt, s Kanadába vitte tizenegy rabszo|gáját.

Ezután egyre inkább megszállott, Ótestamentumi harcosként kezdettviselkedni, s azthangoztatta, hogy egyenesen ,,Babilon szívére'' (vagyisa rabszolgatartÓ Dél leggazdagabb államára) kellene lecsapni' Kedvencbibliai idézetét A Zsidőkhoz írt levéhentalálta meg: ,'Es csaknem mindenvérrel tisztíttatik meg a t rvény szerint, és vérontás nélki)t nincsen bíjn-bocsánat,,, (9,22) 1858 májusában a kanadai Chatham városban feketeés fehér k<ivetói társaságában eltervezte, hogy Virginiában fog kirobban-tani egy rabszo|ga|ázadást. Sikertilt támogatőkat szereznie magának azabolicionista tizletemberek és értelmiségiek kcirében, akiktól annyi pénzkapott, hogy rílnéven egy farmot vásárolhatott Marylandben, a virginiai

Harpers Ferry városka kozelében. Azttervezte, |rtlgy cl/isr()r lrr l|leltl

fegyvergyárat és fegyverraktárt foglalja el, s majd 1luskillrir| rrrrl r/él rt

hozzá csat|akoző rab s zolgák ko zott.Aki alaposabban megismerkedik Brown híres felkc|i.si k isd.r |c| éve|.

annak az a benyomása támad, mintha avezeto eleve nenr a gyi|zt.lr,tttr r.

hanem a mártíromságra torekedett volna. Nem figyelme7,tctt( c|/|r.r rr

kornyek rabszolgiíit, hogy mikor csatlakozhat nak hozzá, n c rtr s zt. r zc | |

be elegendó élelmet, és még menektilési ritvonalakről sem goncl<lsktrt|rltt.

Harpers Ferryváros egykeskenyf<ildnyelven fekszik, ott, ahol a SIle ttntt

doah folyő beletimlik a Potomacbe. Három oldalről víz veszi k rtil, rr

folyokon tul pedig hegyek vannak. Brown tobb kovetóje is ,,egérfogdrnak'.nevezte a kisvárost, ahonnan kudarc esetén szinte lehetetlen lesz elmc-

neki'ilni. |ohn Brown azonban nem ttiródott a figyelmeztetésekkel.

Tizennyolc kovetojével (kozttik három fiával) 1859' oktÓber 16-a esté.

jén elfoglalta az egyetlen éjjeliór által órzott fegyvergyárat Harper's Fer-

ryben. Elktildt'tt egy <írjáratot rabszolgákért és triszokért, majd megál-

lította az éjszakai vonatot, de pár Óra mrilva továbbengedte, hadd

terjedjen a ,,felkelés'' híre. Az elsó halalos áldozata vonat egyik szabad,

fekete alkalmazottja volt, akit Brown emberei véletlentil agyonlóttek.

}ohn Brown pedig nem tett semmit, csak várta, hogy a rabszolgák tome-

gesen csatlakozzanak hozzá,Másnap gytilekezni kezdett a polgárorség. A szÓrvrínyos lovoldozés-

ben négy városlakő és Brown ttibb társa (koztiik két fia) elesett, egyes

kóvetói pedig elsztiktek Megfogyatkozott,,seregével'' és tríszaival |ohnBrown bezárkőzott a t zoltőság aprőcska éptiletébe. Itt fogták el négy

megmaradt ktivetójével egytitt a Robert E. Lee alezredes és }. E. B. Stuart

hadnagy által vezetett tengerészgyalogosok' Csak szuronnyal támadtak,

mert nem akarták a triszok életét veszélyeztetni. Harminchat Óra senr

telt el, s a felkelési kísérlet t'íléI i valamennyien foglyok voltak.

A rabszolgatartÓ államokban pánik ttirt ki, hetekig rettegtek a felkelií

rabszolgáktÓ| és azészakrÓl érkezo fegyveresektól. Mire kideri.ilt, hogy

a rettegés alaptalan, s egyetlen rabszolga sem csatlakozott onként

Brownhoz, a déli lapokbtiszkén hirdették, hogy semmi baj sincs a ralr.

207

szolgasággal, a problémákat kizárÓ|ag az északi ,jenkik' okozzák.Ezután a déli kozvélemény már nem volt hajlandő ktilcinbséget tenni arabszolgaság terjesztését ellenzcí, békés republikánusok és |ohn Brownkovet<íi ktizott.

A bírÓság Brownt árulásért, gyilkosságért és felkelési kísérletérthalálra ítélte' A per folyamán megjátszotta a mártírt, képes volt Krisz.tushoz hasonlítani magát, s felvetette, hogy jÓ lenne, ha kivégzése elóttegy néger asszony felé nyujtana egy kisgyermeket, hogy ó megcsőkol-hassa. Efféle gesztusokra nem volt alkalma, deazértazésza|gsajtő elter-jesztette, egy festcí, Thomas Hovenden pedig harmincot évmrilva meg-festette a soha le nem játszÓdott jelenetet. Brown utolsÓ izenete ígyhangzott: ,,Én, |ohn l)rown, imm r egész biztos vagyok benne, hogy enneka b nijs orszagnak a vétkeit csak vérrel lehet lemosni. Most már l tom,hiába áltattam magam azzal, hogy nagy vérontás nélk l el lehet érni acélt,,,Csakazt mulasztotta el megemlíteni, hogymaga is mindent meg-tett a vérontás megindításáért. December 2-ánCharlestonban felakasz-tották'

A jÓzanabb északiak valamennyien elhatárolták magukat |ohn Brown-tÓl' William Lloyd Garrison' az abolicionista mozgalom egyik vezetóje,,megtévedt, vad és szemmel láthatőlag r lt,, akciőnak nevezte fellépését'A polgárháborrí kitorése után azonban egyre tobben feledkeztek megBrown mÓdszereiról, csak célrjalt dicsóítették, s az abolicionisták hama-rosan tigytik mártírjának tekintették ót. Végtil egy népszer indulőről(John Brownb Body.,.) is elterjedt, hogy az tí emlékét idézi, holott erede-tileg egy névrokonára utalt.

Magyarul sajnos csak W. E. B. Du Bois fekete polgárjogi aktivista1909-ben írott, s rendkíviil elfogult ktinyve olvashatÓ Brownrol (JohnBrown balladája, Bp' 1978, Kossuth KiadÓ). A legszínvonalasabb angolnyelv é|etrajzát Stephen B. Oates írta meg To Purge This Land withBlood: A Biography of |ohn Brown címmel (New York, 1970, Harper &Row).

208 209

67. Azame]ikai po|gárhábo] nem a rabszolgaságmiatt robbant ki

Még egyes tankonyvekben is találkozhatunk azzala megálla-

pítással, hogy az amerikai polgárhábor ( l 86l - 1 865) igazi okait az észa-

ki és déli államok gazdasági, társadalmi és politikai ellentéteiben talál-

hatjuk meg - a rabszolgaság puszta tiriigy volt. Ezt a legendát a vereséget

szenvedett déli ríllamok sztivetségének, a Konf<ideráciÓnak a vezettíi al-

kották meg a bukás után, hogy az ,,igyet,,, amiért harcoltak, megtiszto-

gassák kissé a védhetetlenné vált rabszolgatartás szennyétól. Egyesek rigy

érveltek, hogy a polgárhábor ban a déliek csak államaik szuverenitását

védelmezték a kozponti kormányzat t lkapásaival szemben. Mások az

egyén jogaira hivatkoztak a Ftiggetlenségi nyilatk ozat szerint jogukban

áll megváltoztatni a kormányformát, ha tryy érzik,hogy az nem bizto.

sítja emberí jogaikat!

Csakhogy a déli államoknak semmi bajuk sem volt a k<izponti kor-

mányzat hatalmával, amíg azt saját érdekeik védelmében használhatták

fel. Az 1830-as években éppen ók léptek fel a Kongresszusban a kozponti

hatalom nevében egyes északi államok szuverenitásával szemben, ami-

kor megtiltottiík a rabszolgaság-ellenes beadványok felolvasását vagy a

rabszolgaságot támadÓ kiadványok postázását a déli államokba. 1850-ben

pedig elfogadtatták a sz<ikevény rabszolgák visszaadását biztosítÓ tor-

vényt is. Vagyis szíves or<imest korlátoztákaz észa|<l államok jogait, ha

éppen ez állott érdektikben. Lincoln 1861-es elnokké váIasztásával

viszont nyilvánvalÓvá vált, hogy immár nem rendelkeznek akkora befo-

lníssal szovetségi szinten, hogy megvédelmezhessék a rabszolgaságot

- mire azonnal hivatkozni kezdtek az államok szuverenitásáta és az

egyének jogaira, hogy kiléphessenek az UniÓből. A védelmezni kívrínt

állami szuverenitás tehát nem cél volt számukra, hanem eszkoz - a rab-

szolgaság fenntartásának eszkoze'Más t<irténészek gy érveltek, hogy a polgárháborrí oka az észalr<l

és déli államok gazdaságiellentéte volt. A déliek azon háborodtak fel,

hogy régiÓjuk gazdaságilag alárendel<ídott az északi államoknak.

A déli gyapotot északon dolgozták fel, vagy északi hajők szállítottákEurőpába, s a déliek északről vásárolták meg a számukra szi'ikségesárucikkekkétharmadát. Még a nyersgyapot árának |S_2oo/o-ais északiszállítők, hitelezók, hajÓsok és raktárosok zsebébe vándorolt. A déIiekszÓszőlői azthangoztatták, hogy ók sokkal kiszolgáltatottabb rabszol-gáiaz észa|<t iparosoknak, bankároknak és vas tépítóknek, mint nekika saját rabszolgáik. De miért maradt el minden ipari és kereskedelmifejlódése dacára is a Dél Észak mtigott? Mi volt a gazdaságiellentétvégsó oka? A rabszolgaság - vagyis az atény, hogy a déliek kizárólragaz tiltetvényes, rabszolgatartÓ tevékenységet tekintették uriemberhezméltő foglalkozásnak. t860-ban a déliek tókéjtik sokkal nagyobb részétfektették foldbe és rabszolgába, mint tiz évvel korábban _ vagyis gaz-dasági elmaradottságukat kifejezetten a rabszolgatartásnak k<iszon-hették.

Egy harmadik torténészcsoport rígy prÓbált érvelni, hogy azészakiés déli államok k z<itt tulajdonképpen egyáltalán nem volt olyan nagyellentét a XIX. század k<izepén, amelyet csak hábortival lehetett volnamegoldani. A két régiő nyelve, alkotmánya, jogrendszere, vallása, etni-kai oroksége, ízlése, hagyományai azonosak voltak. A háborri elkertil-hetcí lett volna, ha mindkét oldal szélscíségesei nem korbácsolják felaz indulatokat és a gyulcilkodést. Vagyis az északi abolicionisták ésradikális republikánusok ugyanolyan btínoscik a háborri kirobbantá-sában, mint a déli agitátorok, mert tárgyalások és kompromisszumokhelyett elfogadták a fegyveres megoldást. Csakhogy ezek a kompro-misszumok a rabszolgaság fenntartását, sót, kiterjesztését jelentettékvolna, a déliek ugyanis azt kovetelték, hogy minden állam tertiletéreáwihessék rabszolgáikat. A ,,szabad munkát'' tiszteló északiak ezt nemvoltak hajlandÓak elfogadni. A déliek pedig szándékosan eltriloztákazt aveszélyt' amelyet Abraham Lincoln elnokké torténcí megviílasz-tása képviselt 1861-ben. A republikánusok nem vették tervbe a rab-szolgaság felszámolását, pusztán a terjesztését kívántrík mindenképpenmeggátolni. Nem is lett volna tobbségtik a Kongresszus két házában,ha a déli államok nem lépnek ki az Uniőből. De a déli rijságírÓk és

218 211

politikusok elképesztó rémhírekkel mozgősították a déli államok

Iakosságát. Texasban egy metodista hetilap szerint ,,az abolicionisták

célja az, hogy'..vérrel és tíizzel árasszák el a Délt, szoke leőnyainkat

pedig néger hímek karjaiba taszítsák,.',,(James M. McPherson Battle

Cry of Freedonr. New York, 1989, Ballantine Books. 229. o') Még az

indulatok lecsillapodása után is megmaradt a déliek korében az a szí-

lárd meggyózödés, amelynek egy Mississippiból származo hadnagy

így adott hangot 1863-ban: ,,Ez az országrabszolgamunka nélkiil telje-

sen értéktelen lenne. '. Csak ilyen munka révén élhet nk és létezhet nk,

s ezért vagyokkészfolytatni a harcot a végs kig.,, AKonfoderáciÓ egyik

veteránja még <íszintébb volt 1890-ben, amikor egyikbeszédében kije.

lentette: ,,Mi afehérfaj amerikaifelsóbbrendí.iségéértharcoltunk." (Idé-

zik. The New York Review of Books, 200 1, április 12. 32. o.)

Bármilyen oldalrÓl prÓbáljuk is megtalálni a polgárháborri kirobba-

násának okait, mindig a rabszolgasághoz jutunk vissza. Ennek a védel-

mében hangoztatták a déliek l86l -ben államaik szuverenitását, ez volt

az oka régiÓjuk gazdaságí elmaradottságának, és ennek a védelmében

folyamodtak szélsóséges agitáciohoz a politikusok és az írjságírők. A tor-

ténetírás igazolta Abraham Lincolnt, aki így beszélt második elnóki

székfoglalÓjáb an ,,A rabszolgők k li)nleges és er s érdektényeziit alkottak,

Mindenki tudta, hogy valamiképpen ez a tényez volt a háboru oka. A rab-

szolgarendszer megszilárdítősa, fenntartása és kiterjesztése volt az a cél,

amelynek érdekében a Jelkel k szét akarták tépni az Uniőt, ha kell, még

háboru rán is; míg a kormányzat nem formáIt jogot tijbbre, mint arra,

hogy a rabszolgastig ter leti terjeszkedését korlátok kőzé szorítsa.,' (Carl

Sandburg: Abraham Lincoln, Bp. 1965, Gondolat' 749. o. Terényi Istvrán

fordítása.)

68. Az amerikai polgárhábor t az északiálIamokgazdasági fiiIénye diintiitte el

Ezt a magy ar ázatot a |egy (5zott fél is elfogadta volna:,, A géniu s zés az érdem elbukott a brutáIis ero elótt!,'- jelentette ki 1890-ben egygeorgiai veterán. ValÓ igaz, amikor kirobbant az amerikai polgárháborrí(186l-1865),azészaki á||amok, vagyis az Uniő gazdaságitéren mindenszempontből elonyben volt a lázadÓ államok alkotta Konftideráciővalszemben. Ez utobbi :i|larrrszovetség ipari kapacitása mindossze egyki-lencede volt az Unitl ipari kapacitásának. 1860.ban az észa|oállamokbangyártották a ltífegyvcrck 97%-át, a texti| 94o/o-át, avas 93o/o-át és a láb-belik tcibb mint 9()(Zl-iít. |jlrl.len az évben az Egyesiilt Államok tertiletén470 moz'dotryt kÓsz,ítcttck, s cz,ck kciztil csak 19-et a déli államokban.186l.re nrár 2 () ész,a|<i lradihajti cirkált az oceánon,a délieknekviszontegyáltalán ncIrl vtl|1 |rrrtliÍlrltt/rjul<. Az UniÓnak 3,5-szer annyi felntítt,fehér, bes<lr<lzhat<i korÚr férÍi |akosa vo|t, mint a KonfoderáciÓnak, s hakivonjuk elll l(íl a rrregbízhatat|anok, a távoli államok lakői és a katonai-lag forrt<ls tcvetkenységet folytato munkások számát,az Uniő folénye mégakkor is k t cls félszeres |esz. Ráadásul az északi bankokban 207 mi||iodo]lár letét vtl|t, a déliekben pedig csak 47 milliÓ.

Csakhogy megtortént már néhányszor a világtcirténelemben, hogyegy gyengébb államnak sikeri'ilt kivívnia a ftiggetlens égét egy er<ísebbállammal harcolva, mint például Svájcnak a Német-rőmai Császársággal,Hollandiának a Spanyol Birodalommal vagy éppen az Egyestilt Államok-nak a Brit Birodalommal szemben. Ráadásul a Konf<iderácio gyóze|mé-hez nem volt szi.ikség az északi államok megszállására,vagy hadseregé-nek teljes megsemmisítésére, mind<lssze arra, hogy elvegye az UniÓkedvét a tertilete elleni támadásoktÓl' Ezze| máris elérte volna háborríscélját: a déli államszovetség fennmaradását' Tekintetbe véve a Konfode-ráciÓ hadseregét irányítÓ, kiválÓ tiszteket (Robert E. Lee, Thomas l,Iack-son, fames Longstreet stb.) és a lakosságnak a katonáskodásra valő kész-ségét, erre minden eséIy megvolt. Ráadásul 1863-ra az északiállamokbanmegelégelték a magas adÓkat, a kormány megnovekedett hatalmát, s az

213, 213

északi demokraták korében befolyásos békepárt jott létre. New Yorkban

még véres népfelkelés is kit<irt a sorozás ellen. A Chicago Tribune cimíi

lap szerkesztoje megállapította, hogy,, 1 863-ban mindenképpen fegyver-szi)netreker l sor. Al zadőkat nemlehetlegyozni ajelenlegi eszkozcink-

kel." (Iames M. McPhers on Battle Cry of Freedom' The Civil War F.ra-

New York, 1988, Ballantine Books. 590. o.)

A gazdaságif<ilény tehát egyáltalán nem volt elegendtí a gy,ózd'emhel.

Ahhoz is sziikség volt, hogy Abraham Lincoln kormánya meg tudja

nyerni a lázadÓkhoZ nem csatlakozott államok támogatását, hogy haté-

konyan mozgÓsítsa az UniÓ nagyobb eróforrásait agyozelem érdekében,

és akkor se k<iss<!n fegyverszi'inetet, amikor írgy ttínik, hogy a Konfode-

ráciő katonai|ag\egyt3zhetetlen. Az elnok kiválÓan ismerte fel a pillanat-

nyi taktikai kovetelményeket, s ugyanakkor sohasem veszitette szem elcil

a háborrí végsó célját, a nemzeti egység helyreállítását. Ügyesen elkertilte,

hogy azirányítása alatt állő hadseregek kezdjék meg az ellenségeskedést.

Mivel a Konftideráciő charlestoni i.itegei nyitottak elsóként ttizet a dél-

karolinai Sumter-erodre, Északon hatalmas felháborodást okoztak azzal,

hogy,,rálottek a csillagos-sávos lobogÓral'Hazafias láz tort ki, s oly sokan

csatlakoztak a hadsereghez,hogy évekig nem volt hiány rijoncokban.

Lincoln a finomabb és keményebb mődszerek váltogatásával el tudta

kertilni, hogy a ,,Felscí-Dél'' rabszolgatartÓ határállamai (Missouri, Ken-

tucky, Delaware, Maryland) csatlakozzanak a KonfoderáciÓhoz, amelybol

Virginia nyugati része kivált, s onállÓ állammá alakult az Union lreli.i|. Ha

ezekagazdagés stratégiailag is fontos államok a Konfiideráci<it er sítet-

tékvolna, a Dél joval nagyobb erciforrásokkal és kedvez bb helyzetben

harcolhatott volna a fiiggetlenségéért - anrelyet talárr nreg is tud (irizni.

Lincoln kormánya azonban felállította a világ legjobt.lan f.elsz,erelt és

ellátott hadseregét, s ugyanakkor arra is képes vrllt, lr<lgy a Kongresszus-

sal egytittmtíkodve lefektesse a modern Amerika alapjait. Két éven beli.il

(1862-1863) modernizáItákaz ado-, a barrk- és a pénzi.igyi rendszert,

mezogazdasági minisztériumot alapítottak, fejlesztették az oktatástigyet,

nyugati foldeket bocsátottak a farmerek rendelkezésére, s megindították

a kontinenst átsze|o vasrítvonal me gépítését.

Az elnok megntivelte a végrehajtÓ hatalom jogkorét a háborris intéz-kedések hatékonysága érdekében, és <í alakítot ta W azUniő katonai stra-tégiáját is. Elnoki rendeleteivel a háborri elscí éveiben ó adott rijra megrijra kisebb ,,lcikéseket'' a trílságosan passzív és Óvatos tábornokoknak. |Óstratégiai érzéke vo|t, az elstík ktiz<itt ismerte fel, hogy a gyózelmet nemaz ellenség ftívárosának elfoglalásával, hanem a hJseágének a meg-semmisítésével lehet kivívni. Tisztában vo|tazza|is, hogy a Konf<ideráciÓgyözelmét leginkább egy eurőpai szovetséges biztosíthatná, ezért tigyeslépésekkel meg tudta akadályozni, hogy a nagyhatalmak támogatásbanrészesítsék a déli áIlamokat. III. Napőleon éppen mexikői beavaikozásátkészítette eló, és érdekében állott volna, hogy támogassa a KonftideráciÓt.Brit szcivetségese nélktil azonban nem akarta elktitelezni magát, s Lincolnmindent elkovetett a londoni kormány megbékítésére. Miután egy ame-rikai hadihajÓ a nyílt tengeren megál|ította aTrentnevtí angol gá,o.t, e.foglyul ejtette a Konfoderáci Eur páb a utaződiplomatáit,li,,lok, kij"-lentette, hogy ,,Egyszarre csak egy hábortit!'', s a brit tiltakozás után azon-nal szabadon errgedte az e|fogottakat. Amikor pedig a háborris célok kozéa nemzeti egység nre|Iett a rabszolgák felszabadítása is bekertilt, a britkormány mítr nem bízhatott abban, hogy a parlament és a társadalomtámogatná a KonftideráciÓ kormányának elismerését'

Lincoln jra meg rijra felhívta honfitársai figyelmét arra a tényre,hogyaz amerikai polgárhábor nakmég a nemzeti egységnél és a rabszolgaságfelszámolásánál is nagyobb a tétje. 1861' j lius 4-én tartott beszédébenígy fo galm a zta meg kormánya háborrís célj ait:,,N ép i ko r m ány z atunkatgyakran nevezték kísérletnek, Két szempontbÓl népink már bizonyított:sikeresen megalapította, és sikeresen mukijdtette e iormányzatot. Megegyfeladat maradt: sikeres megórzése a megdt)ntésére irányulő, nagy erejiibekij kísérlettel szemben'., Itt nem csak az Egyesi;lt ÁIlamok,o,,".i,ől,o,sző. Az emberiség egész családja szám ra feltették a kérdést, hogy vajonegy alkotmányos k ztársasőg vagy demokrácia. ,. képes-e fenntariani teri;-leti integrit sát saját belsó ellenségeivel szembeni,(Ugyanott, 309. o.)

Lincoln 1862 nyarán látta be, hogy a nagyobb belftildi és ki'ilf<ilditámogatás érdekében neki kell felszabadítani elnoki kiáltvánnyal a rab-

szolgákat. Az els<í jelentosebb északi gycízelem, az antietami csata (szep-

tember 17.) után jelentette be, hogy 1863. január 1-tol érvénybe lép a,,IázadóV, tertiletein élcí, rabszolgákat felszabadíto, rigynevezett emanci-páciős nyilatkozata, amelyet a katonai sz,iikségszertiségre hivatkozva tettkozzé. ,,Soha életemben nem éreztem bizonyosabbnak, hogy helyesen cse-lekszem, mint most, amikor alaírom ezt a papir<lsÍ/',, jeIerrtette ki. Ezutánengedélyezte a feketékbtíl felá||ított katonai egységck létrehozását is.

Amíg bízott abban, hogy a hadsereg irányítÓi képesek gyozelmetaratni, addig azt sem bánta, hogy tiszteletlenek vele. George B. McClel-|an, az UniÓ hadseregének fcíparancsnoka egyszer nem volt hajlandőtalálkozni az <ít felkeresó elnokkel, s lefekiidt aludni, mialatt Lincolnvárakozott rá. Az elnok nem sértodott meg: ,,Ha képes gy zelmet aratni,még a lova kantárját is hajlandő tlagyok tartani,, _ jelentette ki. De azon-nal leváltotta McClellant és utÓdait is, amint nyilvánvalÓvá vált, hogynem képesek megnyerni a háborÍrt' Miután Ulysses S. Grant személyé.ben megtalá|ta azt a f(itisztet, aki képes az offenziv hadviselésre, 1864márciusában az Uniő hadseregeinek f<íparancsnokává nevezte ki, ésminden támadással szemben megvédelmezte.

A gytízelemhez azonban sziikség vo|t az északi tábornokok határo-zottságára és a katonák onfeláldozoharcára is' A KonfoderáciÓnakháromszor is esélye nyílt arra, hogy megorizze onállÓságát' 1862 oszénaz egyik serege Marylandbe, a másik Kentuckyba nyomult. Ha meg tud.ták volna vetni a lábukat az UniÓ teriiletén, az eurÓpai nagyhatalmakvalÓszíniíleg rászánták volna magukat a Konfoderácio diplomáciai elis-merésére, és Lincoln ellenfelei, azészakí demokrata pártiak is gycízelmetarathattak volna az idtíkozi választásokon. Ezt sikertilt megakadályozniaz antietami (szeptember 17.) és a perryville-i (oktÓber 8.) iitkozetekben.

A KonfoderáciÓnak 1863 nyarán nyílt rijabb esélye a gyoze|emre,amikor Grant tábornok hÓnapokon át hiába prÓbálta elfoglalni Vicks-burg erodjét, Lee tábornok pedig ujra északra, Pennsylvaniába tette át ahadszínteret. Párizsban a déliek kovete ujra felvetette állama elismeré-sének és francia támogatásának a lehettíségét. Megint minden a hadse-regen mrilott. Grant azonban elfoglalta Vicksburgot (jrilius 4.), Lee pedig

z',r4 213

Yereséget szenvedett a gettysburgi csatában (jrilius 1-3.). Eurőpában ezekután már nem mertilt fel tobbé a KonfoderáciÓ diplomáciai elismerésé-nek gondolata.

1864 nyarán ujra valoszíniínek látszott, hogy azTJnio nagy vérvesz.tesége és a harcok elhrizÓdása míatt az északi társadalom megelégeli ahábor s terheket, és szembefordul a kormánnyal. Augusztusra bizonyos-nak t nt, hogy Lincoln eI fogja veszíteni az ószi elnokválasztást. Ellen-fele, McClellan tábornok már azt tervezte,hogy gy(5ze|me esetén fegy-versztinetet k<it, és tárgya|ásokat kezd a KonfoderáciÓval' Szeptember2-án azonban William 'I.. Sherman tábornok elfoglalta Atlantát, majdseregei végigpusztították Georgiát. Ezze| nyilvánvalő lett, hogy az UniÓhamarosan megnyeri a |ráborrit, s a kormány politikája sikeresnek bizo-nyult. Lincoln vo|t rrz elsrí e|ntik, akit 1832 (Andrew Jackson másodikgy<ízelme) ota ujravá|asztottak. Amint azt o is megfogalmazta: ,,Ezzelbebizonyosodott, hogy a nép kormanyafenn tudja tartani av lasztást egynagy polgárhábor k zepette is. A vilag idáig nem tudhatta, hogy ilyesmilehetséges',, (David Herbert Donald: Lincoln, London, l995, |onathanCape.546. o.)

Ta|án azért nyíigoz le mindmáig oly sok érdekltídtít az amerikai pol-gárháboru, mert azt sugallja; hogy semmi sem elóre meghatározott atorténelemben, s olykor nagy jelent<ísége lehet az emberi bátorságnakés határozottságnak.

69. Az ameÍikai vadnyugat a szemé|yes erószakvilága volt

Az amerikai Nyugat mítosza szerint a régiÓ a társadalmi békevl|ága volt. Ha erószakra kerÍ'ilt sor, ez |,lzárőIag személyes lehetett, sazonnal megszrínt, amint helyreállt a rend, s érvényestilt a t<irvény.

Richard White szerint a helyzet ennél bonyolultabb vo|t:,,Az amerikaipolitikai rendszernek valőban siker lt sok tőrsadalmi konfliktust békés

216 217

t(is csoportjait - inditinokat, mexikőiakat, kínaiakat, jap nokal tt 1tlllt

tikai életb(jl. Az eröszakra akkor ker lt sor, amikor a társadalmi kott.|Iikltt'

kicsordult a normális politikai csatornákből, de ez csak részleges rlt.l|!)|tl

rázata az erijszaknak, mert az erószakos konfliktus néha maga a politikli

Természetesen a személyes erószak is intenzíwé váIhatott, de csak

speciális helyeken' A társadalmi rendet sohasem fenyegette. olyan helye-

ken viszont, ahol viszonylag fiatal, család nélkiili, fe|fegyverzett és gyak.

ran részegeskedó férfiak gpíltek ossze, ott gyakori volt a személyes ero-

szak. Elsósorban a bányavárosok és a marhakereskedelem végpontjai' az

rigynevezett,,szarvasmarhavárosok' voltak ilyen helyek, ahol vonatra

.uttat a Texasből északra terelt állatokat. Ez utobbi városokban a fegy-

verviselés korlátozása és mesterlovészek (Bat Masterson, Wyatt Earp'

wild Bill Hickok stb') városi rendfenntartÓ eroként (marsallként) valti

alkalmazása általában elegendo v o|t az eroszak meg fékezés éhez. A m a r-

hakereskedelem virágkorában átlagosan másfél gyilkosság esett évett tc

gyilkosságért - talán azért, mert ha a gyilkos oregekre vagy nókretámadt, a lincselók elóbb végeztek vele, mielótt bírÓ elé keri.ilhetettvolna.

A legtobb ember számára a mindennapi élet ezekben a városokban isbiztonságos volt. Az erószak kollektív fajtáját képviselték az tjnkéntesrendfenntartők, az gynevezett vigilante-ok akciÓi. Ha a biínozók akti-vitása elérte a lakosság ttíréshatárát, a békés polgárok feg1rueres testiile-tet alkotva végeztek veltik. l 849 és 1 902 kozott 2 10 ilyen akciÓrÓl tudunk,527 á|dozattal, akiknek tobbségét felakasztották. A mozgalom tagjaigyorsan lecsaptak azokra a btín<izókre, akikkel a hatÓságok tehetetlennelbizonyultak, majd szétosz|ottak. Néha arra hivatkoztak, hogy a rendesbírői eljárás sokkal tobbe kertilne. Létszámuk az akciők idején 100 és300 kozott ingadozott, csak San FranciscÓban sikeri.ilt néha 6-8000 f<ítis mozgÓsítani.

Tobb államban is fe|bukkant az ugynevezett szociális banditizmus.olyan torvénysértóket neveznek így' akik széles korií támogatást élvez-tek a lakosság t<irvénytisztel<í csoportjai ktirében. Délnyugaton tobbmexikői származásu férfi fogott fegyvert a keletról érkezettek ellen, sszemélyiiket a hagyomány egy bizonyos |oaquin Murieta legendás alak-jába olvasztotta. fuan Cortina. (1824_|892) viszont valőságos személyvolt, s 1859-tól a ,,Halál a gringÓkra!'' jelszÓ jegyében komoly polgár-hábor t vívott a texasi rendfenntartÓ erokkel. Missouriban a lakosságegy része |esse }ames (1847_1882) rablőbandáját támoga|ta, mert gyéreztéK hogy ',ók a mi fiaink] akik csak az északiak, a gpíliilt ,jenkik'bankjai és vasrittársaságai ellen harcolnak.

A kollektív faji erószak az indiánok koziil szedte a legtÖbb áldozatot.Dél- oregonban és Kaliforniában kifej ezetten indiánvadászat folyt, ftíle ga bányavárosok, ranchok és farmok kozelében. Ezt nem a hadsereg foly-tatta, hanem a fehér lakosság. Kalifornia indián népessége 1848 és l870koz<itt 150 000-r<íl 30 000-re cs<ikkent: egy résziiket elkergették, másrésziiket elrabolták és munkára kényszerítették vagy meggyilkolták.A bossz hadjáratok ktilcsiintisek voltak, de a fehérek sokkal hatéko-nyabbnak bizonyultak. Az indiánok után a kínaiak vríltak leggyakrabban

218 219

kollektív, faji erószak á|dozataivá' Kaliforniában ,,kuliellenes'' klubokatszerveztek a munkahelyeiket vagy bérszínvonalukat féltó munkások, saz l880.as évekttíl fajizavargásokat robbantottak ki. Sok kínai elhagytaAmerikát, s Kalifornia kínai népessége a XIX. század utolsÓ évtizedébenegyharmadával cstlkkent.

Srílyos ercíszakos cselekményekhez vezettek a ktiltinféle gazdaságikonfliktusok. A cowboyok átvágták a farmerek szogesdrÓtkerítéseit, ésnéha komoly hábor kat vívtak a birkatenÉszt<ík ellen. Bányatársaságokharcoltak a leltíhelyekért, vas ttársaságok a legelónycisebb tvonalakért.Az rij-mexikÓi Lincoln megyei hábor (1878-1881) két tizleti vállalkozásrivalizálása miatt robbant ki, s a leggyakrabban azért idézik fel, mert ittvált híressé Billy the Kid (1859-1881). A wyomingi |ohnson megyeihábor (1892) azért robbant ki' mert anagygazdákttgy érezték, hogy akisfarmerek t l sok marhájukat rabolják el. Szabrílyos halríllistákat hoz-tak létre, majd saját vigilante-jalkbÓl és felbérelt texasi fegyveresekb<ílszervezett hadseregiikke|hozzá|áttaka megtorláshoz. Csak két cowboytsikeri.ilt megolniiik, mielcítt tobb mint háromszáz helyi lakos trímadtrájuk, s bekerítette óket egy ranchon. A ltivoldtizésnek a hadsereg meg-érkezése vetett véget.

Az 1890-es években és a XX. század elején a munkások és munka-adÓik konfliktusa vezetett erószakos cselekményekhez. 1892-ben szer-vezett, sztrájkolÓ brínyászok szálltak szembe a társaság felbérelt fegyve-reseivel az idabói Coeur dAlene- folyonál. A coloradÓi Cripple - pataknálkétszer is fegyveres <isszetíízésre kertilt sor a bányászok és rendfenn-tartÓk kiiziitt ( 1893, 1903). 1917-ben 39-en haltak meg, amikor a milíciaés a sztrájktorók rátámadt a coloradői Ludlow sztrájkolÓ bányászainaksátorvárosára.

Az amerikai Nyugaton tehát ,,rnind a hatalmasok, mind a gyengékeröszakhozfolyamodtak olykor, de nem egyenl sikerrel, Az állam gyorsan

elnyomta a szociális banditőkat, a mexikőiakat és afegyveres munkásokat.A vigilante-okat, a polgőri sz vetségekfegyvereseit és a kalifurniai indián-vadászokat nem moleszt lt k, s t, néha segítették is az állami szervek.Afehéreknek a kisebbségek ellen irányulő, tiirvényen kívijli er szakoss ga

sszességében sokkal csekéIyebb hivatalos ellenzésbe tkijz tt, mint akisebb ségek fehérek elleni eró szako s cselekményel.', (Ugyanott, 35 1. o.)

A sajtÓtermékek, a ponyvaregények és a filmek olykor alaposan eltrí-lozták a Nyugat erószakosságát. 1856-ban a tízéves Buffalo Billt az apjaelktildte tizenhárom éves ncívérével hét tehénért, s ók a kansasi polgár.háborrí ktizepette három napon át jottek-mentek anélktil, hogy bárki isbántotta volna cíket vagy á|lataikat. Billy the Kidr<íl azt irták a lapok,hogy huszonegy gyilkosság terheli a lelkét - valÓjában négy embert oltmeg, akik k<iztil ketten gorombán provokálták, kettcível pedig akkorvégzett, amikor megszoktitt a kivégzés elól. A |ohnson megyei háborrirőlkésztilt hollywoodi filmben, Michael Cimino Heaveni Gate (A menny-ország kapuja, l980) címii wcsternjében t<imegmészárlást látunk, amikora ranchon a kisfarmerek bekerítik a nagygazdák fegyvereseit. A valőság-ban két napon kereszttil ltivtildtiz,tek egymásra - és senkit sem találtakel... Egyetlen áldozata volt a l v ldcizésnek, egy texasi, aki lábon lcíttemagát, és a sebe késóbb elmérgesedett'

A Nyugat tehát valÓban erószakos volt - de nem ott és nem írgy, ahogyezt egyes vadnyugati filmekben láthatjuk.

70. A Little Bighorn-folyő me|letti iitkiizetbenelpusztult az egész 7 |ovasság

A Little Bighorn-folyo mellett, 1876. jrinius 25-én lejátszÓdottcsata volt az amerikai indián háborrik leghíresebb és leggyakrabban fel-idézett iitkozete. l874-ben hírek terjedtek el a dél-dakotai Black.hegy-ségben találhatÓ aranylelóhelyekól. A kormány megprÓbálta megvásá-rolni a szi ktÓl a hegységet, ók azonban nem akarták eladni' Az általukPáhá Szápa néven emlegetett régiÓ egyrészt misztikus, szent hely volt aszámukra, másrészt élelemraktárnak és ideális téli táborhelynek tekin-tették. Az cisszecsapások elkertilésére a kormány elrendelte, hogy 1876.január 3l-ig valamennyi indián vonuljon egy-egy rezervátumbeli tigy-

22W ?,21

ntikség kozelébe, kiilonben a katonák megindulnak elleni.ik. A torzsek

egy része nem engedelmeskedett, s ezért február 1-jén megindult ellentik

a háborri'Három oldalrÓl prÓbálták bekeríteni a mai Montana állam teri.iletén

kÓborlÓ indiánokat. Az Abraham Lincoln-eródból érkezó hadsereg

parancsnoka elorektildte George Armstrong Custer tábornok ezredét, a

Hetedik Lovasságot, hogy csapjon le a táborokra. A tábornok a Little

Bighorn-folyÓ mellett talált rá a szi k és északi sájennek szokatlanul

nagy, mintegy 7000 fós táborára, s mivel attÓl tartott, hogy megsz<iknek,

ahogy ez már tcibbszor megtortént, azazonna|itámadás mellett dontott.

Egy zász]lőa]ljat Frederick W. Benteen vezetésével délre ktildott' Marcus

A. Renőt egy I75 fós zász|oa|jjal átktildott a folyÓn, hogy támadjon a

táborra, ó maga pedig2l4 emberrel a folyo másik oldalán tort elóre.

Reno egységét az indiánok feltartÓztatták, Custerét pedig bekerítették,

és szinte az utolsÓ emberig elpusztították. Egyetlen katona élte tril a csa-

tát ebb l az osztagból, egy Frank Finkel vagy Finkle nevií kozlegény.

(WildWest,2007. jrinius,40_47 ' o.) Mintegy 1800 sziri és sájenn indián

harcos vett részt acsatában, k<izttik oly hírességek, mint Két Hold, Féke-

vesztett LÓ, Varjri Király, Piszkos Mokaszin, Esómosta Arc, Alacsony

Kutya, Gall, Pottyos Sas és a leghíresebb sziri f<jnok Ül<í Bika.

A Ftiggetlenségi nyilatkozat századík évfordulÓját tinneplo ország

számára hatalmas sokkot okozott alenézettindiánok váratlan és elsopro

gyózdlme.Ta|án ezértterjedt el oly sok legenda az titkozetr<íl. Gyakran

emlegették a Hetedik Lovasság teljes pusztu|ását. Az egység ekkor 3l

tisztb<íl, 587 katonáből, 33 arikara indián nyomkeresob<íl és 20 civil

alkalmazottbÓI állt. Custer méghatvarjri indián nyomkerescit is magáva|

vitt.262-enestek el a csatában, 68-an megsebesiiltek, s kés<Jbb koziiliik

6-an megha|tak' (Wildwe.sÍ, 2008. jtn.32. <l.) Mások az,t hangoztatták,

hogy Custer nem engedelmeskedett felettese parancsainak. Alfred Terry

tábornok azonban azza|bocsátotta el, hogy ,,Használja a sajat ítéIőké-

pességét, s tegye azt, amit a legjobbnak talál, ha eléri a hadi svényt.,, Az a

vád is elhangzott,hogy nem hallgatott arikara és varju indián nyomke-

rescíire. Csakhogy ezek azt tudatták vele, hogy a szirik már felfedezték

óket, s jobb lenne azonnal trímadni. T<ibb film rigy mutatta be a torténteket, hogy az indiánok csapdába csalják a fehéreket, holott valamennyiszirí és sájenn indián harcos azt vallotta, hogy aznap egyáltalán nemkészi'iltek csatára.

Leginkább az a tény tiínik elgondolkodtatÓnak, hogy a Little Big-horn-folyő menti iitk<izet színhelye jelenleg a varjri indiánok montanairezervátumában találhatő, a 91-es ország t mentén. Csakhogy egyesvarj indiánok az arikariíkkal egyutt Custer oldalrín vettek részt az titk<i-zetben, mert a szitik ósi ellenségei voltak! A varjír indiánok tehát nap-jainkban azt a csatahelyet mutogatjr& a turistáknak, amelÉen az <íseikvereséget szenvedtek - a fehérek oldalán harcolva... Vagyis ha egészenPontosan akarnánk fogalmazni, azt kellene mondanunk, hogy a LittleBighorn-folyo menti i'itkozet nem az indiánok gy(5ze|mevolt a fehérekfelett, hanem bizonyos indián torzseké a fehérek és más indirínok felett.

71. A kiegyezést Deák Ferenc e|képzeléseiatapjánkiitiitték meg t

,,A kortársak.,' még gy látták, hogy Deák egy ,,pater patriae<(a haza atyj a - H. P.) teljhatalm val vezeti az országgyíjtést és a kormtinyt"- olvashatjuk Deák Ferenc egyik életraj zában. _ ,Az utőkor véleményeazonban mőr megoszlik erról.', (Deák Ágnes-Molnár András: Deák Fe-renc. Bp.2003, Vince KiadÓ. r45. o.)

Ttibb torténeti feldolgozásban máig arről olvashatunk, hogy a kiegye-zés alapjában Deiík Ferenc miíve volt. Deák Ágnes azonban tanulmá-nyaiban és elóadásaiban arra hívta fel a figyelmet, hogy igen sok eltéréstfedezhetiink fel Deák Ferenc elgondolásai és az 1867 -ben megvalősítottkiegyezés t<irvénycikkelyei k<izott.

,,A haza b<ilcse'' például sokáig ragaszkodott ahhoz az elgondoláshoz,hogy Ausztria és Magyarország k<izott pusztán perszonálun iot hozzanakIétre. 1864 végére már kész lett volna elfogadni a k<iztis hadtigyeket és

kiiltigyeket, amelyekról a két országytílés által kiktildott bizottságok, a

delegáciÓk tanácskoztak volna. Deák Ferenc el<íszor gy gondolta, hogy

a delegáciÓk utasításokat kaphatnak a parlamentektol - csakhogy ezzel

nem lettek volna szigor an elválasztva egymástÓl a ,,koz<is'' és ,,nemk zos'' tigyek. Azt is elfogadta volna, hogy véleményktil<inbség esetén az

osztrák és magyar delegáciÓk kcizcisen tanácskozzanak - Andrássy Gyula

azonban lebeszéIte errol, mert attÓl tartott, hogy ezze| afféle kozos parla-

mentet hoznrínak létre. Deák Ferenc tervezte a nádori hivatal helyreállí-

tását, de végi|ezsem valÓsult meg. Vé|eménye szerint a kiegyezésnek az

lett volna a megfelel<í folyamata, hogy az uralkodÓ elóbb elismeri az l848-

as torvényeket, elfogadják a kiegyezési ttirvénycikkelyeket' megkoronáz-

zák Ferenc |Ózsefet, és ezután revíziÓ alá vesz,ik az' Itt48-as torvényeket.

Az uralkodÓ azonban ragaszkodott ahhoz,, lrogy nrinderrekelótt vázolják

fel a kiegyezés torvénycikkelyeit, s ezekkel nráris hajtsák végre az l848-as

torvények revizioját. Deák Ferencnek rijra cngcdrrie kellett.

A háttértárgyalások során Deák Ferenc csak egyszer találkozott sze-

mélyesen Ferenc }őzseffel, a legfontosalrb trirgyalásokon Andrássy Gyula,

LÓnyay Menyhért és Eotvos |őzsef vett résnt, ,,Deáktől garanci t kértek

arra, hogy elfogadja az általuk Bécsben lctt engedményeket, elkijtelezi

magát a majdani kormőny nyílt t mogatc|sa mellett, Deák csak nagyon

nehezen, néh ny napos haboz s után szánta cl magát hlvei ultimátumá-

nak elfogadására, miutőn azok ellenkez eselben a jővendőbeli miniszter-

elnijki- miniszteri megb ízás el nem fo gadás áv ul Jenyegetöztek',, (D eák

Ágnes: Polgari átalakulás és neoabszolutizmus, 1849-1867. Bp. 2009'

Kossuth KiadÓ. 100. o.) Vagyis Deákot szinte meg kellett zsarolni, hogy

elfogadja a kiegyezés bizonyos elemeit. A tárgyalásokba valÓ bekapcso-

lÓdása igen fontos volt, de maga a kiegyezés ttibb szempontbÓl sem felelt

meg az ó elképzeléseinek.Deiík Ferenc végtil nem jelent meg Ferenc |Ózsef koron ázásán, s ahogy

ezt korábban megígérte, nem viíllalt sem minisztereln<iki, sem miniszteri

szerepet - megmaradt egyszerií képviselcínek' Mindez pedig azt je|zi,

ho gy betekényszeriilt ugyan a párv ezeto s zerepébe, de távolről sem lel-

kesedett egyértelmtíen a kialakult politikai rendszerért.

22?

7 2. Erzsébet ki rá lyné ema nci pá lt, modern, érzelemd ri sasszonyvolt

Hazánkban immár másfél év százada rendkívtil nagy tiszteletnek és népszeriíségnek orvend Wittelsbach Erzsébet (1837-1898), Fe-renc fÓzsef császár és király szépséges felesége. Már az 1850-es évekbenazthiresztelték rőla, hogy a magyarok iránti rokonszenve miatt sajátanyősa, Zsőfia ftihercegnó tcir a vesztére. Késóbb a kiegyezés egyik leg-fontosabb szereplójének tekintették' Manapság ilyesmiket olvashatunkrő|a: ,,.'.Nagyon érzékeny, érzelemdtis, színes és k tetlen egyéniség volt,tele alkotőenergiőval, átlagonfel li intelligenci val és míjveltségvággyal'..Nagyon m velt volt, versei magasabb színvonal ak voltak, mint sok kora-beli elismert kőhóé. Egészen kiv lő politikai ítéIóképessége volt,.. Az apaipéIda és a szabad gyermekkor... az iinmegvalősítás és az alkotás vtigytitfejlesztette ki benne. Sz z éwel később, ha elker li a fényes házasstág csap-dáját, lehetett volna írő, tt)rténész, politikus, politolőgus, nyelvész, hiszennagyon tehetséges volt,.. lgazi XX. századi emancipált n volt, a legzár-tabb, legelö{rásosabb XIX, századi k rnyezetben. (F. DÓzsa Katalin: Er-zsébet és a bécsi udvar, Rubicon, 2oo7lz'ktilonszám. 32_33.o.) Valőbanilyen ragyogÓ lenne az tisszkép?

Erzsébet tizenot éves korában ismerkedett meg Ferenc |őzseffel, és1854-ben házasodtak ossze. Férjének egybirodalom kormányzása volta feladata, ezért gyakran magára hagyta a fiatalasszonyt, aki bajor her-cegnó létére idegennek érezte magát Bécsben, nem tudott mit kezdenimagával, és gyorsan osszekiilonbozótt Ferenclózsef anyjával, Zsófraftíhercegnóvel. De vajon valÓban hitelt kelt adnunk Erzsébet vádiainak.ah' gon osz asszony'' -ként emlegette Zsófiát?,, A ko nfliktu s elker ilhet et -len volt, mert mindkét fél meg volt gyóz dve a maga igazárőti írjafean- Paul Bled, Feren c I őzsef francia é|etrajzának szerz je.,,Erzséb etragaszkodott lehetetlen lmaihoz, s tigyszőIván elutasította, hogy fetn ttév ljon' Zsőfia szám ra a tét jőval nagyobb volt Erzsébet személyénél.Ausztria császárnéja nem rendelkezhet nmagival, életét aIő kell rendel-nie a funkciőjábőI eredó kijtelezettségeknek. A monarchiának nem egy

álmodoző fiatal lányra volt sz ksége, hanem egy ktltelezettségeivel tisztti-

ban lévö uralkodőnéra, Zsőfia pedig az gy fontoss gára valő tekintettel

felhatalmazottnak érezte magit arra, hogy kézbe vegye Erzsébet nevelését,

hogy feleliis és lelkiismeretes csaszárnét neveljen beltjle. A néz pontok és

kedélyőllapotok sszeferhetetlensége miatt csak éles konfliktus alakulhatott

ki a sajőt logik j tt kijvet két asszony kijzijtt.,, (Frangois-loseph' Paris,

1987, Fayard.223. o.)Zsófiánakazt is a szemére szoktákvetni, hogy saját kezébe vette Erzsé-

bet elsó gyermekeinek a nevelését. Csakhogy még a császárné rajongÓi

is elismerik, hogy Erzsébet meglehetosen miíveletlen és tapasztalatlan

volt házassága kezdetén. Elsó gyermekét,Zsőfiáttizenhét éves kora el<ítt,

második gyermekét, Gizellát tizennyolc éves kora elott sziilte meg.

AnyÓsát tehát aligha lehet elítélni azért,mert amaikozépiskolások kor-

osztályába tartoző császárnét alkalmatlannak tartotta a neveltí szerepére.

Erzsébet mélységesen megsértód<itt emiatt, csakhogy késóbb, amikor

már szabadon foglalkozhatott volna gyermekeivel, akkor sem mutatott

komolyabb érdeklódést irántuk. Csak a negyedik gyermekére, Mária

Valériára fordított nagyobb figyelmet, az elsó hárommal nem sokat tcircí-

dt'tt. Kutyái társaságában tobbsz<ir is lefényképe ztette magát, gyermekei

társaságában szinte soha. Az állítÓlag olyannyira érzékeny asszony meg-

lepóen érzéketlennek bizonyult gyermekeivel szemben.Igaz, amikor fiát, Rudolfot egy szadista és ostoba tiszt gondjairabíz-

ták, 1865-ben határozott ultimátumban szőlította fel férjét egy rij nevelo

kiválasztására: ,,Az a kívőnságom, hogy korlőtlan hatalmam legyen min-

denben, ami a gyermekeket érinti, A k rnyezet k, tartőzkodási hely k

megv áIasztásáb an, nev elésiik irány ít s b an, egy szőv al mindenb en egészen

nagykor ságukig enyém legyen a d ntés joga, Továbbá az az őhajom, hogy

minden, ami személyes gyeimet illeti, k rnyezetern, tartőzkodősi helyem

megválasztősa, a házban ttjrténó minden váItoztatás stb, stb' egyed l az

én d nté semtöl f ggj iin.,, ( Brigitte Hamann : Rudolf trő n rokos. Bp. 2008.

Eurőpa. R. Szilágyi Éva fordítása. 3l. o.) E levelével valÓban konnyített

a fia helyzetén. De azért ,,a mind ijntudatosabbá v lő anya a gyermek

trőnijrtikijs számára valamifele szép, de gyakran hőnapokon át l thatatlan

225

t ndér volt. Amikor számos utazasai egyikéról hazatért Bécsbe, csak meg-zavarta a gyerekeket. SzeszéIyes hangulatainak megfelel en egyik percbenmagához ijlelte, a kijvetkezijben eltaszította óket anélk l, hogy a gyerekekértették volna, miért.', (Ugyanott, 33. o.)

Ha figyelmesen elolvassuk ezt a híres levelet, amelyet ,,Erzsébet ftig-getlenségi nyilatkozatának'' is neveztek, kideriil belóle, hogy a császárnénemcsak arra torekedett, hogy Rudolfot megmenthesse ostoba neveltí-jétól, hanem arra is, hogy rí ezek után azt csinálhasson, amit akar. Ferenclőzsef pedig engedett neki, mert halálosan szerelmes volt a feleségébe.Bár nem értette, hogy Brzsébetnek miért kell fogyÓkrírával gycit<irniemagát, miért tolt féléveket távol a családjátÓl, és miért hoz|étre edzi|-termet a HoÍburgban - o imádta a feleségét, és minden szeszé|yéte|nézteneki. Így aztán a császárné az, l860-as évekre már ki is vívta azt abizo-nyos, sokat emlegetett szabadságot, amelyt<íl állítÓlag az udvari k<itele.zettségek megíbsztották. F] Dozsa Katalin találÓan fogalmazott :,, Amikormár kiharcolta szabadságát, nem tett semmit. Se a szegényekért, se mőso-kért, Nem tijrődijtt igazán gyermekeivel, unokáival, a politikával, csupánszerencsétlen l bolyongott egyik helyról a másikra.,, (Rubicon, 2007 12.kiilcinszám. 34. o.) Az embernekaz az érzése támad, hogy nem nagyontudott mit kezdeni magával. Ös9evissza utazgatott EurÓpában, lovagolt,vívott, verseket írt, és efféle leveleket írogatott haza távoli szigetekr<íl:,,A legszívesebben a parton ld géIek a nagy kijveken, a kutyák belefek-szenek a vízbe, és én bőmulom a szép holdfényben sző tengert.,'(Ugy*-ott,26. o.)

Császárnéi feladatait csak nagy ritkán volt hajlandő ellátni, t 867 utánpedig végleg elfordult a politikátÓl. Idejét rígy tolt<itte, mint minden id<íkgazdag és unatkozÓ szépasszonyai: koltekezett, szépítkezett, sportolt ésimádtatta onmagát. Két marokkal szőrta a pénzt: néhány hetes angliaiés írországi utazására ttibb mint 160 000 forintot kolt tt el, csaknemfeleakkora osszeget, mint amennyibe a trÓnorciktis, Rudolf tizenhároméven át tartÓ neveltetése keriilt. (Brigitte Hamann: Rudolf trőn rijkijs,,.100. o.) Ha meg akart szerezni valamit, semmire sem volt tekintettel.1866 nyarán, pár héttel azután,hogy férje hadserege vereséget szenvedett

22.6 227

a poroszoktől, amikora porosz tisztek legszívesebberr l.lev<rtlultak volna

Bécsbe, Olaszországgal még békét sem kotottek' il csclr tartományok

élelmiszersegélyre szorultak, a katonákat a kolera és a tíÍirsz pusztította,

s ráadásul megérkezett MexikőbÓl sÓgorncíje, a fé'|(íriilt Saroltit, hogy

segítséget kérjen férje, Miksa számára - Erzsébet cz,c|<lrctt a ttapokban

írta meg Ferenc |Ózsefnek, hogy szeretné megvásár<l|rli a gilc|ii|l(ii kas-

télyt. A kastélyt végiil a magyar kormány ajándékozta tlt|a Il.rzsi'betltek.

A magyarokat minden jel szerint valÓban szeretlc. li vrlttza|ttrrr cre-

detét azonban Brigitte Hamann a kovetkezcíképpell lllilg,yil l.i\,t,'t.it:. ,,A csa-

szárné bizonyos nézetei pusztán az t)regf hercegné ir nli cllttts!4cs érz -

letével magyarázhatők, így antiklerikális beőllítottsti1itt, ttttttly a rnélyen

vallásos f hercegnét a végs(ikigfelingerelte, yonzÓdásu ttz c1iysztríi ncphcz,

ami szi)ges ellentétben őllt Zsőfia arisztokratikus ftt.|gil|l|t.!ás/twil, s vég l

Erzsébet egyenesen fanatikus szeretete a magyarok, ntittilt'ntktl(|tt a for-radalmárok iránt, akiket anyősa éppilyen fanatikusan (s Afuldlrctetlen l

gy iil lt.,, (Ugyanott, 20. o. ) Magyar országon te r rrl i.s7,c l csc ll k i zá r lag

rajongással fogadhattak egy feltiínoen szép assztltly|, nki á||ítrílag bol-

dogtalan, és mindig a magyaroknak fogja pártját itz ttt|vitrl.laIr. Már

1858-ban olyan híresztelések terjedtek az országbatr, Irrlgy n csász.árné

kiállt a magyarok védelmében. 1866-ban F.ercttc |ílzscÍ ki is lrasz,nálta

felesége népszertíségét, és a koniggrátzi veresÓg trtálr Magyartlrszágra

kiildte ot. Azosztrákvereség és a kiegyezés k(lz,ti pilr ltt'ltta1tllirlr Iirz,sébet

fellépésének életében eltjszor és utoljára v<llt ni.nli prllitikai jclclrttisége,

mivel kozvetített férje és a magyar vezetcí polit iktrsrlk kiiz,iitt. A kicgyezés

azonban minden bizonnyal az o fellépése nélkiil is |i.trcj(itt vttlna.

Kit szeretett valÓjában Erzsébet? Gyakrart 1ratraszktlt|rltt arra, hogy

hiányolja férjét és gyermekeit, de félévekerr iit távtll tttaritt|l t(lltik. Kedves

volt Ferenc |ózsefhez, de állandőan magiira lragyta (tt' |;iával hidegen

bánt: amikor Rudolf meglátogatta rít Arrglilibarr, stlkkal j<rbtran érezte

magát Viktőria királynó családja kcirélrcrr' rrrint saját anyjrlnál. Apja,

Miksa herceg temetésére pedig Erzsébct cl sc t|taz()lt.

A jelek szerint |<lzáro|ag saját magát szcrctte. Verseitren .fitániának,

Shakespeare Szentiv néji őlom címíi daratljábt1l ismert ttindérkirály-

ncíjének nevezte magát. (HődolÓit ennek megfelelóen szamaraknaktekintette.) Máskor sirályhoz hasonlította magát, és e szavakkal indo-kolta meg, hogy képtelen huzamosabb id<ít eltolteni legkozelebbi roko-naival: ,,A fecskefeszek nem illik a tengeri siralyhoz, a boldog és nyugodtcsaládi éIetet nem számomra teremtették',, (B|ed: Idézett mtj,563.o.) Kizá-rÓlag saját szépsége érdekelte, s kizárőlag a szépséget tudta értékelnimásokban is. 1862-ben krirlevélben kérte fel az osztráknagykoveteket,hogy gytíjtsenek fényképeket a ktilf<jldi városok híres szépségeiról a csá-szárné számára.l867-ben, harmincéves korában, amikor III' Napőleonés felesége, Eugénia francia császárné Salzburgba látogatott, Hans vonWilczek grőf véletleniil belépett egy szobába, ahol a két szépséges csá-

Naponta rákat toIt tt szépítkezéssel, a legktiltinbozóbb kozmetiku-mokka| ápolta nragát, és híres hajkoronájának mosása egész napokatemésztett fe|. Elképesztcí energiát fordított arra, hogy élete végéig meg-iírizze legerrdás, 50 centiméteres derékbcíségét. Majd miután mindentmegtett azért, hogy érdemes legyen megbámulni ót, hisztérikusankertilte, hogy megbámulhassák. Ferenc |Ózsef trÓnra lépésének 25. évfor-duloján zárt hintÓban kísérte a nép hÓdolatát nyitott hintÓban fogadÓfiát és férjét, mert irtőzott a rászegez,ldtí pillantásoktől. Az esti tinnepivacsorát pedig negyedora mrílva otthagyta, fáradtságra hivatkozva. Mégegy verset is írt arrÓl, mennyire gpíloli csodálÓit: ,,. '.Mindjárt epe mléstkapok, / Ha megbámulnak tijbben; / Csigaházba bujnék legott, / Meg-pukkadnék d hijmben. / Ha ramszegezilátcsijvét / Bárki áInok, merészen:/ Vessz, r t szerszám! _ visítanék. /_ A gazdád, az se éljen!,,(BrigitteHamann: Erzsébet királyné. Bp. 1988, Árkádia' 2O5. o. Tandori Dezsófordítása.) Élete végén már állandő an|egyezó m<igé rejtett e az arcát.

Világszemléletének egyik meghatároző vonása az onimádat volt. Har-minchét éves korában, amikor már unokái voltak, képes volt álarcosanel|átogatni egy bécsi bálba, s rij hÓdolÓkat szereznimagának. Éveken át

2.2& 229

levelezett egyes férfiakkal, majd halálosan meg volt sértve, amikor ezek

megházasodtak, s nem ot imádták tovább a távolbÓl, nrindhaláIig. Rajon-

gÓitÓlelvárta a minden testi vágytol mentes, elvont h<iclolatot, s teljesen

természetesnek tekintette, htlgy ez,ért (í senrI-trit senl rryírjt viszonzáskép-

pen.Másik meghatározÓ vonása az, cgÓsz vili ig iriirrti, cgyrc rl(ivekvó meg-

vetés volt. Mivel nem fejezhetle ki rlyíltarr, arttit kilrrtyczctc irá nt érr,ett,az

utÓkor számáratartogatott vcrscille rt ittlrllt lritt.tg<lt az. ctttlrcrc|< irirnti lené-

zésének. E meglehetosen ktlttvctrcitrrtiiIis killtcrrrcrryckllcrt iitlrltitglit ii|talá-

ban magányos ttindérkirályrr(inck |l1tl(ittli l l lc, csa|Ír|ja cs ttclvara tagjait

viszont gyakran állatokhoz hasrltrlítg,atla. llcrcttc Irizst.Ict szirrrriirk('rrt ábrá-

zo|ta: ,,,,,A bíjvijlet reggelre clhagy. / Mt.|14 l rsttttlo,t 0l! tt ktlrl]),|l, / Dc bor.

zadya érzem, az ó nagy / SzamarJbjc tttctttt11tirt nyottt!,,(l{trllictllt, 2()07 l2.

ktiltinszám 45' o.) A szellemességc rrliatt rti.1rszcr(i Mt'ttcrrtich hcrcegntit

(a híres kancellár menyét) majonrhtrz |titsrrItlíltll l it: ,,()n ju . tnit mondjak,

valőban? / Mintha odabent szaz majont / íizttt| l,,t,.s/r,l.srtt|l, vu,lultun _ / Én

egyre csak így láthatom.'' (Ugyanott, 54' rl.) Arrrikrlr clItitgylttrrtt térje végtil

Schratt Katalin színészno szeméIyében taIiilt sze r.ct(i sziv(i, kcrlvcs és barát-

ságos élettársat magának, Erzsébet t(illbsziir cgyiitt ttrttlitlkrlz,tltt veli.ik,

hogy a társaság szemében elfogadhatrivá tcgyc viszrlttyttkat' Verseiben

azonban nem volt kegyelem a számukrit: Sclr rirtt Katirlirlt k(ivd'r tc|rérrként

mutatta be, Ferenc IÓzsefet pedig egy ntcscbcli irrtlirri kirrilylttlz hasonlí-

totta, akinek tiindér volt a felesége, rttégis cgy tchi:rrlrc vrrll szcrelmes.

Kálnoky Gusztáv ki.iliigyminisztert szattritrrtak tte vczi vcrscilrcrt, Arrclrássyt

lÓnak, Stefániát tevének. (Brigitte Hanlatttt: |{rrtlrll l.(rtirriirtik(js... 348,

444. o.) KÓros makacssággal ismételgette, ntctrtlyirc rlrcgvcti az cgész vi|á-

got. Amikor az ógoroghéroszrÓl, Akhi|leusz,rtil Itcvcz,tc cl korí.ui villáját'

így nyilatkozott rÓIa: ,,Azért is szeretem (jl, rnart ttlyun gyors lábu, eros, és

annyira megvetette a kiráIyokat meg a hagytlrn ny<lkat, s a t meget sem

tartotta semmire.,, (Rubicon, 2007. z. kiil nszánr 5t]. oldal.)

Fia <ingyilkossága után csak még jol.lbarr rrlagába zárkozoÍt. FogyÓ-

k ráival tonkretette egészségét,odémás volt, clepresszios, így bolyongott

a világban. Nemcsak idegen királyi udvarokba, de idegenek házaiba is

benyitott meghívás nélktil, s nem volt hajlandő kozolni, mit kíván. AZanarchista Luigi Lucheni már egy idegbeteg, kiiiresedett éIetrí, elmagá-nyosodott, saját oregségétól rettegcí asszony szurt le Genfben a tÓparton,kihegyezett reszelójével.

73. Apárizsi kommÍin vo|t az első pro|etárdiktatrira

Lenin a modern proletárdiktat ra megvalÓsítására tett elsokísérletnek nyilvánította a párizsikommiint. Régebbi tankonyveinkb<ílezért o|yan kép bontakozott ki, hogy az 1 87l -es párizsikommtin avi|ág-torténelem nagy forradalmai ktizé tartozik, az űj és szocialista társadal-mi rend kiépítésére tett, jobb sorsra méltÓ kísérletek kozott a helye.ValÓjában a párizsi kommtin mindcissze egy sokat szenvedett város tel-jesen reményte|en és rovid lázadása volt, amely csak pusztulást és kese-rtí emlékeket hagyott maga után.

Párizs városának |795 ota nem volt egységes kozségtanácsa - vagyiskommiinje. Magának a fcívárosnak nem, csak h sz keriiletének voltegy-egy polgármestere, s a végrehajtÓ hatalmat Szajna megye prefektusagyakorolta. Forradalmak idején azonban jra meg rijra felmeri.ilt azigény' hogy hozzák létre a város forradalmi kozségtanácsát. A t<irvényés rend konzervatív híveinek azonban ezt mindig sikertilt megakadá-lyozniuk.

A porosz_francia háborriban ( 1870-7l ) a sedani vereség hírére cissze-omlott a második császárság. l870. szeptember 4-én apárizsivárosházánkozfelkiáltással ki nevezték a nem zetvédelmi kormány tagj ait, a k<izség-tanácsi választásokra azonban a háborri miatt nem kertilhetett sor. Fel-állítottak viszont egy inkább lelkes, mint katonailag hatékony nemzet-órséget, amely hamarosan elérte a 3o0 00o fót. Szeptember 2o-án afrancia fóvárost már kciriil is zárták a porosz csapatok, és megkezdcídcittegy 135 napig tartő ostrom, éhínséggel és ágy zással. A nemzetvédelmikormánykínos helyzetbe kertilt: politikai okokbÓl arra kényszeriilt, hogy

23il 237

tovább harcoljon egy teljesen reménytelen háborríban, mert a párizsi

radikálisok hallani sem akartak a kapituláciÓrÓl. Elobb 1870. oktőber

31-én, majd 1871' január 22-én hangoztatÍ"ák a ttintetok az űj jellszot:

,,IJtat a népnek, utat a komm nnek!,,

A nemzetvédelmi kormány tárgyalásokat folytatott Bismarckkal, s

fegyversztinetet hirdettek meg, hogy nregválaszthassák az j nemzet-

gyiílést, amely megk<itheti a békét. Ahogy ez nlár nenle8ys7,er megt<ir-

iént, "

konzervatív francia vidék ujra egy jobboldali tobbségti nemzet-

gpílést hívott ossze, amely mélységesen gytílo|te a párizsi ,yorcisoket'', s

áze|sóadandÓ alkalommal kész volt harcra kelni elleniik' A XIX. század

egyik legtapasztaltabb politikusa, a hetvennégy éves Adolphe Thiers lett

kármányf<í, aki konzervatív republikánusokből és mérsékelt királypár-

tiakbÓl állította <issze kormányát. A békefeltételek nagy felzudulást okoz-

tak Párizsban: hatmilliárd frank hadisarc (melybol Thiers-nek sikertilt

elkobozza a nemzettírs ég ágyuit.

Az I87I. március 18-ra virradő éjszakán a kormány csendorei és

katonái megszáIlták a f<íváros stratégiai pontjait, és hajnali négyre hatal-

mukba kerítették az ágyíkat. Párizs népe azonban az utcákra tÓdult'

barátkozni kezdett a katonákkal, akik megtagadták a ttizparancsot.

egész fovárost hatalmába kerítette.

Párizst egy héten át a nemzetorok képviselcíi kormányozták' Kijelen-

tették, hogy csak az áru]ró kormány ellen fogtak fegyvert, hamarosan

megválasztják a torvényes városi eloljároságot, a kommi'int, addig azon-ban a Városházánmaradnak. Nem ismerték fel, hogy Versailles számára,ahol egyesek kommunistáknak, mások bonapartistáknak vagy épperrporosz bérenceknek nevezték ciket, már a puszta léti.ik is okot szolgáltata polgárháborrira. A felkel<ík felmilliÓ frank k<ilcs<int vettek fel RothschildbárÓtÓl, a Francia BanktÓl pedig háromszáz-otvenezret. Ebbtíl fizették anemzetórcik napi 30 sol <isszegtí zsoldját. Késtíbb a marxisták sokat bírál-ták a kommtin vezetcíit, mert nem sajátították ki az egésznemzeti bankot.Csakhogy ók egyáltalán nem vallották a kapitalizmus és a magántulajdonmegsemmisítésének a programját, s ráadásul még abban reménykedtek,hogy legális és elismert városi kormányzatot hozhatnak létre. A bankokaranykészletének kisajátításával pedig csak még jobban magukra haragí-tották volna a versailles-i kormányt és a francia vidéket. Mit értek volnaa kisajátított bankokkal a poroszok és saját nemzeti kormányuk hadse-regének gytírtíjében? A francia társadalom trílnyomÓ tobbsége várta abékét, a poroszok távozását, és gytilcilte a párizsiakat, akik ezt késleltetik.

A párizsi komnrtin megválasztására 187l. március 26-án kertilt sor.A 484 569 szavazati joggal rendelkezci személyb<íl 229 167 vett részt aválasztáson. Mivel egyeseket tobb helyen is megválasztottak, 85 személykertilt be a kommi'inbe, de csak ritkán tilésezett egytitt hawannál tobb.flacques Rougerie: Paris libre 1871. Paris,2004, Seuil. 145-146. o.) Egy-harmaduk munkás volt, a tobbi értelmiségi, vagy kistulajdonos. A t<ir-ténelem során ilyen nagy arányban még sohasem kertiltek be munkásokegy fováros vezetóségéb e, d,e azérttrilzás lenne, ha a kommtint a munkás-hatalom vagy aproletárdiktat ra megvalősulásának tekintenénk. Ezeketaz e|nevezéseket ktilonben a kommi'in tagjai nem is használták, cík k<iz-társaságinak vallották magukat. Politikai szempontbÓl a tobbségtik neo-jakobinus és egykori negrvennyolcas forradalmár volt, akik inkább radi-kális politikai reformokat koveteltek, mint társadalmi átalakulást. Csakegy 15_20 ftís kisebbség volt szocialista, és tík is csupán a munkásokhelyzetén szerettek volna javítani.

Kezdettól bizonytalan volt, hogy a kommtin városi ktizigazgatási fel-adatokat lát-e el, vagy nemzeti kormányként tevékenykedik' Tagjai néha

432 733

gytíIési választásokat.Milyen intézkedésekre szánták el magukat a kommtjn vezetiii a ren-

delkezéstikre állő 54 nap alatt? Haladékot adtak a lakosságrral< az ados-

talanná vált családokat koltoztettek. Az oktat/rstigyi triz,tlttsírg Írj nevelési

terveket készített, torvényt ho zott az ingyctles, vilrigi cs k(itcleztí oktatás

bevezetésérol, ezek az intézkedések az,tlnl.latr tcrIrtÓsz,ctcscn ugyanugy

nem valÓsulhattak me|azadott visz,onytrk k(lz,cpette, mint az állam és

egyház széwá|asztása vagy az álland lradscreg Í.clszámolása.

Az antiklerikalizmus, a munkásclk 1tlbb i'letk<lrtilrnényeire valÓ torek-

vés és a mérsékelt, reformista szindikalizIlrus (a szakszervezetek szere.

pének er<ísítése) határozta meg ezeket az illtézkedéseket. MarxizmusrÓl

nem lehetett szÓ, hiszen Marx tanai ebberr a korszakban még egyáltalán

nem teriedtek el' A komm n tagjainak tobbsége nem szociáIis, hanem

politikai kategÓriákban gondolk ozotÍ, aZ 17 93 - as francia forradalmi

intézkedések bevezetésére tcirekedett, erényes, radikális, hazafias nem-

zetkozosség létrehozására. A kisebbséget alkotÓ szocialisták egy része

pedig Proudhon híve maradt, federalista Franciaországot képzelt el,

a*elybe.' a kozpontosított állam helyét a kis, autonÓm lakÓhelyi és mun-

kahelyi kcizosségek szabad fcideráciőja és gazdasági kooperáciÓja vesziát. Alfred Cobban brit t<irténész szerint a k<izségtan?csnaklegfelj.uu

"gytagját lehet marxistának nevezni (alighanem a magyar Frankel LeÓragondolt), maga Marx pedig azt jerentette ki, hogy a kommtin mindosz-sze ,,egy lázadő város volt, rendkív li k ri)lmények kijztjtt, egyáltal n nentvolt szocialista, és nem is lehetett az',,

A mérséke|tek kiegyezési kísérletei sorra kudarcot vallottak. A ver-sailles-i kormány április 2-ánmegkezdte az ostromot. A k<ilcscinos meg.torlások egyre erríteljesebbé és kegyetlenebbé váltak; mindkét fél eljutotta fegyvertelenek, a versailles-iak a foglyok, a kommtinárok pedig atriszok és pap ok meggyilkolá sáig' Az általános zíir zav ar kovetkeztéb enartemzetcírcik egységei pontosan nyolc hatÓságtől kaphattak egymásnakolykor teljesen ellentmondő parancsokat. A l30 000 ftís kormá.,ycsa-patokaz n. ,yéres hét'' folyamán (május 2|_28.) foglaltákvis szaPárizsta mintegy 900 barikádon védekezcí, IO_2O 000 fóre cs<ikkent nemzet-círségttíl. A véd<ík ktiziiI ki.sebb terroristacsoportok kb. l00 triszt kivé-geztek. A kormánycsapatok kb. 3500 halottat és sebesiiltet veszítettek,ellenfeleik kozril visz.ont ttibb nri't l0 000 fegyverest megoltek, s mint_eg]y +0 000 foglyot ejtettek. A ha1cok során keletkezett ttizek és a szán-dékos gyujtogatás kovetkeztében leégett tobb minisztérium, a Louvrekonyrtára, a Tuileriák, a fél Pa|ais-Royal, a Yárosháza,a rend<írprefek-tura, az igazságigyi palota, az államtanács éptilete, két színház, kétlaktanya, két áruház és két pályau dvar' |2 soo ftit bírőság elé állítottak,95.cit halálra ítéltek' 23-at kivégeztek, és mintegy 400o-elÚ1-rcaledoni-ába deportáltak'

Paradox mődon apárizsi kommtin legfontosabb ttirténelmi k<ivet-kezménye a mérsékelt k<iztársaság ..goilá.dulása volt: a mérsékeltrepublikánusok ugyanis a megtorlással bizonyították be a konzervatí-vabb társadalmi rétegeknek, hogy képesek fenntartani a rendet és atulajdon biztonságát ' Ezzel |ezárták a.francia forradalom őta vissza-visszatéró politikai zavargásokat, a jakobinus típusti forradalmi mozgal-mak megsziíntek, a szocialista mozgalom pedig hrisz évre visszaszorult.A szocialisták egy része azt a ktivetkeztetést vonta le a párizsikommiin

234

eseményeiból, hogy eroszakkal nem lehet megvalÓsítani a szocializmust,más része viszontazt,hogy sokkal tobb er<íszakra van sztikség. A párizsikommiin emlékét ezért a XX. században a szélscíba|o|dal és a kommu-nisták sajátították ki'

74. Május elsejét egy vérbe fojtott tiintetés emlékéreiinnepeljiik

A munkások nemzetkcizi rinnepének megsztiletésére o|y sokmítosz és legenda rakÓdott, hogy az igazságot alig lehet kiásni alÓluk.Annyi viszont bizonyos, hogy 1886. május elsején semmilyen vérontás-ra nem keriilt sor ChicagÓban.

Minden azza|kezdöd<itt, hogy az Amerikai Munkaszovetség (AFL)egyik elcífutára, az Egyesiilt Államok és Kanada Szervezett Iparágainakés Munkás Egyestileteinek Szovetsége felhívást tett kozzé, amelyben1886. május L-jéttíizte ki határidónek a nyolcÓrás munkanap elfogadá-sára. A legnagyobb munkásszerYezet, aMunka Lovagjai nem csatlako-zott, csak kisebb társszervezeteik, amelyek 1886. május 1-re a nyolcÓrásmunkanap érdekében általános sztrájkot hirdettek meg. A munkaadőka korabeli szokásnak megfeleloen sztrájktoróket vetettek be' s ennekkovetkeztében természetesen jabb tiintetések ttirtek ki.

1886. május 3-ánachicagÓi McCormick mezígazd,asági gépgyár eltítta rendórok a sztrájktorokre támadÓ, ttinteto munkások kozé ltíttek.Egyes k<inyvekben kettcí, másokban hat áldozatro| olvashatunk. Más-napra' 4-ére ezért nagyszabásri ti|takozo gytílést hirdettek meg a chicagÓiHaymarket térre. Mintegy ezrengytiltek cissze, és tribb beszédet is végig-hallgattak. Fél tizenegy tájban a szÓntlklatok véget értek, a rend<írokfelszÓlították a tiintetóket, hogy távozzanak. Az osz|ani kezdó tomegbtílazonban egy ismeretlen személy dinamitta| tolt tt cscíbombát dobott arend<írtik kcizé. Hat ttintetó és egy rendor meghalt, s rengetegen meg-sebestiltek. A jelen lévtí rendór k l<ivcildtizni kezdtek, s néhány munkás

235

viszonozta a ttizet. Az áLdozatok száma vitatott, egyesek szerint négymunkást l ttek le, mások szerint vagy titven halott és sebestilt maradt ahelyszínen. Máig nem sikertilt meggyöz(5enmegállapítani, hogy ki dobtaa bombát. Egyesek ktilf<ildi anarchistákat, mások a Pinkerton-tigynokségdetektívjeit vádolták a merénylettel.

A városban hisztéria tort ki. A ttintetés szervezili k<izi.il nyolc anar-chistát tartÓztattak le, bár semmi bizonyíték nem volt arra, hogy kap-csolatban álltak a bombamerénylettel. oten német bevándorlők voltak,a hatodik pedig német bevándorlők gyermeke, vagyis a megtorlásnaktagadhatatlanul bevándorlőellenes jellege volt. Még ezév nyarán bírÓságelé állították óket. A bírák és az eskiidtek írgy vélekedtek, hogy az erís-szakos eszméket terjesztó anarchistákatvád' a|á lehet helyezni cissze-esktivésért. Oscar Neebe-t 15 év btirtonbiintetésre ítélték, Albert Par-sonst, Adolph Fischert, George Engelt, August Spiest, Samuel Fieldent,Michael Schwabot és Louis Linggt pedig halrílra. Ez utőbbi elítélt 1887.november 10-én, egy nappal a kivégzése elótt ongyilkosságot kovetettel a bortonében: a szájába vett egy becsempészett, kisebb bombát, ésfelrobbantotta. Illinois kormányzÓja, Richard |ames oglesby életfogy-tiglani bortonbi.intetésre mérsékplte Fielden és Schwab halálos ítéletét.Spiest, Parsonst, Fischert és Engelt azonban 1887. november 11-én fel-akasztották.

A kozvélemény nem tudta eldcinteni, hogy a bombamerénylet volt-evéresebb és igazságtalanabb, vagy a megtorlás. Illinois állam k<ivetkezókormányzÓja, fohn Peter Altgeld 1893 nyarán megkegyelmezett Fielden-nek és Schwabnak. Mivel ilyen bátran szembeszállt egy igazság1alannaktartott ítélettel, a k<ivetkezó kormányzőválasztást elveszítette, és pár évmulva elszegényedve halt meg.

Az Amerikai Munkaszcivetség 1888-as Saint Louis-i konvenciÓja aztjavasolta, hogy május |-jén a torténtek emlékére folytassák a harcot anyolcőrás munkanapért. A k<ivetkezó évben az.lrFL elnoke, SamuelGompers ezt levélben is megírta a Párizsban megalakulÓ II. Internacio-nálénak, amely Raymond Lavigne francia kiild<itt javaslatára elfogadta,hogy május 1-je legyen a munkásosztáIy nemzetktizi tinnepe. ÁllítÓlag

az is szerepetjátszott a dátum kiválasztásában, hogy az egyik legkorábbi

munkásttintetésre, azitáIiai Luccában 1531. május 1-jén keriilt sor.

Magyarországon (akár a tobbi europai országban) eltíszor 1890.ben

tinnepelték meg május elsejét' Állítolag 60 000 fo vett részt a városligeti

gyíílésen, s a Magyarországi Szociáldemokrata Munkáspárt (MSZDP)

I. kongresszusa kimondta, hogy minden évben meg kell Íinnepelni ezt

a napot. A felvonulást 1899.ben engedélyezték el<íszor Budapesten.

Az iinnep az 1890-es évektol fokozatosan elterjedt, bár Angliában és

néhány más országban május els<í vasárnapjára tették egy ideig a fel-

vonulást, hogy a munkabesziintetés ne okozzon problémát. Az Egyesiilt

Államokban és Kanadában végi.il mégsem május l-je, hanem 1894-t l

szeptember 1-je lett a munka napja. Május L-je azelstí világháborri után

tobb országban állami munkaszi'ineti nappá vált. Mind a fasiszta, mind

a kommunista pártok és kormányok kihasználták ezt az tinnePet Pro-pagandájuk terjesztésére, s Hitler államában ugyanrigy megiinnepelték,

mint Sztálinéban.Ktlztudott, hogy a Magyar Tanácskoztársaság nagy tinnepséget ren-

dezett 1 9 1 9' máj us l - j én. A kommunista hagyományok szerint azonban

1945. május l.jét tekintik ,,az elscí szabad május elsejéneki Ebben az

évben vá|teza nap hivatalos munkasztineti nappá. Csakhogy meglehe-

tcísen baljős el<íjelnek bizon1'ult, hogy már az e|so szabad május elsején

sem volt mindenki szabad. Demény Pál, a nem MoszkvábÓl irányított,

hanem ftiggetlen magyar kommunista mozgalom vezetoje ekkor már le

volt tartÓztatva' Azoelbeszéléseiból tudjuk, hogy egykori ,,harcostársa'',

Péter Gábor, aki ekkor még csak a budapesti f<Íkapitányság politikai

rendészeti osztályának vezet(5je volt, kihozatta ót a cellájábÓl' és oda-

tessékelte az ablakhoz, hogy megnézhesse, hogyan térnek vissza a fel-

vonulÓk a Hóscik teréról. Rz Ávo majdani rettegetett irányítÓja furcsa

mÓdon rígy vélte, hogy ennyi azért jár Demény Pálnak. Eafián vissza-

vitette a borttinbe, ahonnan csak t956-ban szabadulhatott ki.

237

75. A szocialista mozgalom a munkásosztály válaszaa kapitalista kizsákmányoIásra

Ha ez a tétel igaz, akkor iparosodottabb országb an, amelybena kapitalizmus fejlettebb, a szocialista mozgalom is erósebb lenne. A tcir-ténelem azonban nem igazolta ezt aZ elképzelést: az ipari forradalomhazájában, Nagy-Britanniában egyáltalán nem alakult ki ercís szocialis-ta mozgalom. A gépromlrolÓk térben és idóben is igen korlátozott moz-galmát vagy Robert owen szocialista agitácioját ossze sem lehet mérnia francia szocialisták tevékenységével - holott Franciaország a|aposanelmaradt az iparoso<liis terén Nagy-Britannia m<igott.

Martin Malia amerikai torténész teljes joggal hívja fel a figyelmet egyellentmondásra, anrc|y felett a legtobb torténész elsiklott: miért nemazokban az országtlkban ertis dcitt fel a szocialista mozgalom, amelyek-ben fellendtilt az ipartlsttdás? Miért kellett már Marxnak és Engelsnekis olyan megállapításokat tennic' hogy ,,a polgárság gazdaságifejlodéséreAnglia a tipikus ország, a politikai fejltídésére pedig Franciaország,,?Miért kellett E. ). Hosbbawmnak is ,,kettos forradalomről'' írnia, elkti-loníwe egymástől afranciapolitikai és az angol ipari forradalmat? Miértvan a modern tcirténelembén eltérés a gazdasági és ideolőgiai fejlódésk<iztitt? A ,,kettcís forradalom'' elmélete ez,t nem magyarázza meg.

A teljes társadalmi egyenlcíség eszméje már az Ókorban felmertilt, sutőpiaként, iderílként tobben is írtak rÓla - de mindig csak aftle szépálomként, amelymás idóbenvagymás helyen megvalÓsulhat. A mivilá-gunkban megvalősíthatÓ programnak azonban csak a francia forrada-lom őta tekintették. A felvilágosodás egyik vonulata felerósítette a sze-gények iránti egytittérzést, és megalapozott egy j, demokratikusérze|emvi|ágot, amelÉen mindenki testvér és polgártárs. olykor Rous-seau is felvetette, hogy az egyenlótlenség btín a természet ellen, sa magántulajdon minden rossz forrása. De még ó is megvalősíthatatlan-nak tartotta az egyen|(5ség társadalmát' A társadalmi szerz désben eztolvashatjuk ,,Ha volna nép, amely csupa istenb l áIIna, az a nép demok-ratikus kormányzat alatt élne. Az embereknek azonban nem valő ilyen

238 k3%

tijkéIeteskormanyzat.,'(Értekezésekésfilozőjtailcl,rlck' I11l' It)iH,lvlllp,fitr

Helikon. 533. o. Kis János fordítása.)

Anagyfranciaforradalombanviszonthirtelen rtrirttlt'tt lt' lrr'l:,rip',r",ttt'1.

látszott, még a szabadság, egyenlóség és testvériség tii rsat| ir l r l r.i r r.r h t r r t.p.

valÓsulása is. A megnovekedett elvárásokhatalmas csalíttllis|rrlz vt.zr.llr.h.

kidertilt,hogyanéptovábbrasemlehetegyenlóatulajclrllttlsrlkli;r|, rttt,p,

keIIelégednieajogiegyenlóséggel.Ekkormeri.iltfela,,teljcscllIr.i,,iy,,rzt..egyenltíség megvalősításának programja. Frangois-Noél Ballt'tr l vr lI l .t z

elsó politikus, aki 1795-t(rlhozzáJrátott a magántulajdon felszárrttllirslirl;rk

elókészítéséhez, s a XIX. század els<í felében francia szocialistlil< cgl.sz

hadserege kcivette cít, tervezeteket készítve egy olyan ,,szociáIis kiiz,t1rr

saságről'', amelyben megvalősul a tényleges egyenlcíség. A szocialistlil<

azérttávolodtak el fokozatosan a republikanizmustÓl, mert rígy látltik,

hogy azáltaluk kovetelt általános választÓjog nem elegendó a harnroni-

kus, fejlód<íképes, egyenlóségen alapulő társadalomhoz. SzerintÍik az

e gyenlósé g szociális k<iztársas ág ához a gazdasági életet is meg kell szer-

veztli, a tulajdonviszonyokat is meg kell változtatni.

Vagyis a szocializmus nem a munkásosztály ideolÓgiája, nem a fejlett

kapitalizmus problémáira adott válasz, hanem a nagy francia forradalom

politikai és ideolÓgiai hagyományaibÓl kintítt eszmerendszer, amelyet

értelmiségi forradalmárok terjesztettek el. (A munkások korében jÓva|

nagyobb sikere volt a nacionalizmusnak.) Még a ,,szocializmus'' elneve-

zés sem Nagy-Britanniában sztiletett meg, hanem Franciaországban,

egyesek szerint Pierre Leroux használta elcíszor 1833-ban vagy 1834-ben.

Érdekes, hogy a ,,kapitalizmus'' fogalma késobb sztiletett meg. Egyesek

szerint Louis Blanc használta elószor 1850-ben, de nem terjedt el, s még

Marx is inkább ,,burzsoá termelési mÓdrÓl'' vagy ,,kapitalista termelési

mődrÓl'' írt. A ,,kapitalizmus'' elnevezés csak 1869 tájánkezdett elter-

jedni, f<íleg német filozÓfusok éskozgazdászok miívei nyomán.

Ha áttekintji'ik a szocialista mozgalmak ttlrténetét, egy furcsa szabá|y-

szertiséget fedezhettink fe]r, Az ipari forradalom el<íszor Nagy-Britanniá-

ban zajlott le _ de nem itt tcirekedtek a leghatározottabban a szocializmus

megvalÓsítására, hanem az ipari szempontbÓl elmaradottabb Franciaor-

szágban. Az angliai munkásmozgalmat a chartizmus képviselte: ami neIrtvolt más, mint békés politikai ktizdelem az általánosválasztÓjogért, annakreményében, hogy a parlamentarizmus eszkcizével el lehet jutni a társadalmi reformokig. A brit gazdasági fejltídés a XIX. századkozepére érez-hetóen javított a munkásság helyzetén, és egymást kovették a választÓjogireformok. A szocialista mozgalom Franciaországban erósodott fel az1840-es évekre. Pár évtized'm lva, a francia ipari forradalom gyózelmével,a francia munkásság is elfogadta a fejlett piacgazdasáe eredményeit, amagasabb életszínvonalat és a békés ton bevezetett szociális reformokat.A rendkíviili torténelmi helyzetben kialakult párizsikommiin véres epi-zódja után a munkásság tobbsége a reformista szocialistákat támogatta,akik lemondtak a forradalomrÓl, és a parlamentben harcoltak a szervez.kedés szabadságáért és a szociális reformokért. A szocialista mozgalomkozpontja átkeri.ilt Németországba, majd a német kapitalizmus gyors gyó-zelmével a német szocia|isták is lemondtak avi|ágforradalmi átalakítá-sáről. A századfordul n már a német munkásság is megelégedett a kapi-talizmus vívmányaival, a jobb életktirtilményekkel, a szabad szervezke-désse| és a pirrlamentáris ki.izdelmekkel. A forradalmi szocializmuskozpontja r,ijra e|tolÓdott kelet feli, s az orosz forradalmárok váltak a moz-galom legradikálisabb vezetoivé. Vagyis a radikális szocialista eszmékmindig a gazdaságilag elmaradottabb társadalmakban terjedtek el - majdamikor a gazdasági fejlodés megemelte a munkásság életszínvonalát, atársada|om tobbsége belátta, hogy a szocialista célokat (jobb életktirtilmé-nyek, szociál is reformok, nagyobb egyenlóség, szervezkedési szabadságstb.) az adott rendszeren beliil is meg lehet valÓsítani, nem kell forradalmieszkcizcikkel uj világot és ríj embert létrehozni. oroszországba mind agazdasági fejlcídés, mind a parlamentarizmus megkésve érkezett meg.Az otosz értelmiség pedig elfogadta a marxizmust, mert a narodnyikmozgalom csódje után sztiksége volt egy rijabb forradalmi elméletre,hiszen az autokrácia még azoktől a politikai jogoktől is megfosztotta,amelyet nyugaton a legmtíveletlenebb osztályok is megkaptak.

Az europai szocialistákat a gazdasági fejlcídés meggyózte arrÓl, hogya munkásság helyzetén a kapitalizmuson beliil is lehet iavítani, s ezért a

244 241

mozgalom eredeti, humanista céljaihoz htien lemondtak a forradalmi

eszkiizokról, a kapitalizmus felszámolásának prograrnjáről. Lenin és

ktivet<íi viszont a kapitalizmus felszámolásának programjáh oZ ragasz-

kodtak - mégazonazáron is, hogy a mozga|om eredeti céljair l (a bóség-

rcíl, a szabadságrÓl és az egyenltíségrtíl) le kellett mondaniuk.

Csakhogy mi is az a sokat em|egetett sz,tlcializ,nrus? Nenr egy sajátos

gazdaságitervezet, s nem azipari Í.ejlrídés logikus 1.lr<lc|ttkttrIrra' A szo-

cializmus olyan tervezet, amely rrreg kívárrja lralatlrli a jc|cn társadalnri

rendjét, teljesen jvilágot és j cnrlrcrt li.trelroz,va.,,Más sz vul, a sz<l-

cializmus nem olyan valami, ami létczatt vugy létezik a val di vil gban:

ez egy utőpia, Ebból az kÖvetkezik, hogy a kapitalizmus.sz<lcializmus ket-

t ssége, a két ellentétes fogalom, amelyet a modern politik rőI vitazva

használunk, nem szimmetrikusak, nem egyenló az ontolőgiai státuszuk.

Nem a tőrsadalmi szeryezet ijsszehasonlíthatő és egym ssal versengo rend-

szereit jel lik, nem egyaránt megvalősíthatÓ politikai választasokat, alter-

natívákat' lnkább arről van sző, hogy az egyik a ténylegesen létezó (és

természetesen zíjrzavaros) jelenlegi rendre utal, a masik pedig egy elképzelt(és természetesen ideális) elj vend alternatívőra' Az elm lt kétszáz év

során, és fóleg a huszadik szőzadban mégis ugy beszélt nk, mintha a kapi.

talizmus és szocializmus egyforman reális tijrténelmi alakulat lenne, ame-

lyek k z tt a tarsadalom választhat.,,(Martin Malia: History\ Locomoti.

ves. New Haven, London, 2006, Yale University Press. 226. o')

76. Viktőria királynó priid asszony volt

Viktőria, Nagy-Britannia és Írország királynoje ( l 8 l 9- l 90 l )távolrÓl sem volt olyan korlátolt, puritán és hisztérikus ura|k<ldo, ami-

lyennek sokan lefestették' Inkább testileg-lelkileg egészséges, jo kedély ,onállő gondolkodás asszonyvolt, aki sem onmagát' sem másokat nem

kívánt megfosztani az é|et oromeitol' ,,Nagyon jő leszek!,,- jelentette ki

kislányos bájjal, amikor 1837-ben, tizennyolc éves korában trÓnra lépett.

Bár alacsony volt, barna b<jrtí és cs nyácska, egyszeriíségével és kedves.ségével mindenkit meghÓdított.,, Meglehetö sen aprők v agy unk király -nónek!', - állapította meg sajnálkozva, az angolok pedig ortiltek, hogyegy órtilt (III. Gy<irgy), egy kicsapongő (IV Gyorgy) és egy modortalan,nevetséges alak (IV. Vi|mos) után végre olyan uralkodőjuklett, akit tisz-telni és szeretni lehetett. Őszinte volt, termés zetes, egYszertí és jőindu-lat . Amikor a koronázási i'innepélyen a nyolcvankét éves Lord Rollecisszeesett, de felsegítése után mégis megindult a trőn lépcstíi felé, hogytiszteletét tegye, az if ri kirá|yno felállt, és elé sietett, hogy ne kelljen va-lamennyi lépcs<ín felkapaszkodnia.

Az utÓkor által ,,viktoriánus magatartás'' néven emlegetett rideg, prtídés álszent viselkedés nagyon távol állott ttíle. Egyáltalán nem értett egyetazokkal, akik csokkerrterri akarták a vasárnapi szorakozáslehetóségét. Sze-retett nevetni, és bordoi lr<lrát a szesztilalom híveinek felháborodásáraolykor egy kis whiskyvel kcvertc. Ki|encedik gyermeke megsztiletése utándiszkréten megkérdezte a szrilészt, hogyan keriilhetné el a további gyer-mekáIdást. A Viktőriánál jőrval ,,viktoriánusabb' orvos azt felelte neki, hogyaz onmegtartoztatás az egyetlen ttirvényes és erkcilcsos megoldás. Felségespáciense erre állítÓlag a k<ivetkezcí szavakkal adott hangot felháborodásá-nak,,Ő doktor! Hát nem lelhetel7tijbb ijrijmet az ágyban?!,, Simon Schamajoggal tette fel a kérdést egyik cikkéb en ,,Volt-e valaki kevésbé viktori nu-sabb Viktőriánől?,, (The New Yorker, 1997 ' aug' l l. 38. o')

Bár azágyban |czáro|agimádott férjével ,,lelt riromet'] Viktoria egészéletében igényelte az eros,jÓ ktilsejtí és megbízhatÓ férfiak társaságát.Ta|án azért, mert egyéves korában elveszítette az apját?' Az elsó ,,apa-pÓtlék' a nagybátyja volt, I. Lipőt belga király, a második Lord Melbo-urne whig párti minisztereln<ik ( 1834, 1835_4l ), aki bevezette ot a poli-tikai élet rejtelmeibe' A kovetkezcí Szász-Koburg-Gothai Albert volt,akivel 1840-ben házasodott cissze, s akivel teljesen megváltoztatták akirályi családről kialakított, hagyományos elképzeléseket. Kormányzásés hatalomgyakorlás helyett megelégedtek a politikai élet tigyes befolyá-solásával, el<ídeik kicsapongő és botrányos életstílusát a szeretó, melegcsaládias életmőddal váltották fel - és ezze!rend|<tvtil népszeriívé váltak.

242 243

Az uralkodő már nem valamelyik párt támogat ja, rtcrtt cgy rrc1lsz,críi|

len miniszterelnok pártfogőja volt, hanem a pártok i.s a 1rrlliti|<iri i '|ct

mindennapjai felett állő, a hagyományokat és a nemzeti cg,ys('gct ki'1l

viselo államfó. A fordulatnak az volt a legbiztosabb jele, htlgy lt sz,iiz,itt|

második felében az angolok már nem azért háborogtak' hogy trr.irII<tlt|rijukbeleszÓl apolitikai életbe, hanem azért,hogy férje halála rrtiirt lírlsli

gosan is visszavonult t<íle' ViktÓria személyének jelenttíségét az is lrizrr

nyítja, hogy hétszer kíséreltek meg merényletet ellene _ szeretrcsi'rclegtobbszor félbolond személyiségek, toltetlen fegyverrel.

EurÓpa nagymamájának nevezték, mert kilenc gyermeket sziilt. Hat,

életben maradt gyermekéttíl negyven unokája sztiletett, s leszármazottai

koziil igen sokan kertiltek a legktilonboz<íbb eurÓpai államok trÓnusaira.

Legidtísebb gyermeke, ViktÓria III. Frigyes német császár felesége lett,

az ö gyermektik volt II. Vilmos császár, valamint Zsofra, akit Konstantin

gorog királyhoz adtak. A legid<ísebb firi, aki a legtobb gondot okozta

sztileinek, VII. Edward néven lépett Nagy-Britannia trÓnjára anyja halála

után. Egyik fia V. Gyorgy néven rigyszintén brit uralkodő lett ( II. Erzsé-

bet nagyapja), egyik lányát, Maudot pedig VII. Haakon norvég királyhoz

adták. A harmadik gyermek, Aliz Hessen-Darmstadt nagyhercegének a

felesége lett, s az ó gyermeke volt AIiz, orosz nevén Alekszandra Fjodo-

rovna' az utolső orosz cárné, II. Miklős felesége. Viktőria negyedik gyer-

mekének, Alfrédnek Mária nevíí leányát Ferdinánd romániai királyhoz,

adták. Arhírnak, a királynó hetedik gyermekének Margit nevtí lánya

VI. Gusztáv svéd király felesége lett, a legfiatalabb, Beatrix pedig XI||.

Alfonz oldalán lépett a spanyol trőnra' ArrÓI már ne is beszéljtink, lr<lgy

a ma uralkodÓ II. Erzsébetférje, Ftilop herceg ugyancsak Vikt ria Icsz,irr-

mazottja,mert anyai nagyanyjanem volt más, mint Alekszarrclra |;jtld<l

rovna novére, A|iz leánya...De bármennyire is rajongott ViktÓria a családi orcin |<i'rt' a kiivct-

kezö jozan és tárgyilagos szavakkal fogadta legidosebll lírrrya lcvc|Ól,

amikor az lelkendezve tudatta vele terhességét: ,,Azt tttorulod, bijszkc

vagy arra, hogy életet adhatsz egy halhatatlan léleknak, rc tngyott szé1l

dolog drágőm, de én ezzel nem tudok mit kezdani'.Srltkrl/ inkább ugy

látom, hogy ilyen pillanatokban, amikor szegény szervezet nk állatiassttés nem éppen rajongásra méltőv vőlik, jobban hasonlítunk a tehenekht,,..vagy a kutyákhoz.,,(Simon Schama: A History of Britain. The Fate o|Empire. 1776-2000. London, 2002,88C.149. o.)

Szász-Koburg.Gothai Albert herceggel l86l decemberében, negyvenkét éves korában végzett a tífusz. A királynó éveken kereszttil gyászolta cít, s négy évre szinte teljesen e|zárkózotta nyilvánosságtől' Férjchalála után még két ferfi vált fontossá ViktÓria életéüen: ahogy ellenfeleirosszindulat an elnevezték tíket, a,,zsidd, és a,,skőt''. az el<íbbi Disraelikonzervatív párti miniszterelncik volt (1868, 1874-80), aki meg tudtagyi5zni az idós királynót, hogy sziiksége van rá a kormányzásho-z, s aki1877-ben megszerezte számára az India császárnóje címet. A másik azinasa volt, |ohn Brown. Neki megengedte, hogy pipázzon a jelenlétében,vagy megrÓja divatjamrílt ciltcizkodéséért, és amikor egyszer részegensszeesett, a királyné komolyan állította, hogy inasa egy általa is érzett,

távoli ftildrengés miatt veszítette el az egyensrilyát. Az alkalmazottaivalmindig ilyen nagylelkrí volt: amikor egy állandőan részeg ajtőnállÓ kishíján ttízvészt okoz,ott a windsori kastélyban, Viktőria koibenjárt, hogyne bocsássák e| ,,ezt a szegény embeit'l

A ki rá| yn tí egyetértett a szav azatij og kiterj esztésével, toleráns volt amás vallásriakkal szemben' s nem ismerte a faji elóítéleteket sem. Ami-kor lovaggá i'itcitte a zsidÓ Moses Montefiorét, sokan megdcibbentek,Viktőria viszont eztírtaa naplőjába: ,,Nagyon tjr lijk, hog|ekóként tet-tem meg, ami szerintem teljesen helyénvalő',' (Stanley Weintraub: VicÍo-rla. New York, 1987, Truman Talley Books / E. p. Dutton. l l0. o.) Hat_vannyolc éves korában nekiállt hindi és urdu nyelvet tanulni egyik indiaiszolgájátől, Abdul Karimtől. Amikor udvartartásának tagjai aria kérték,hogy ne vigye magával dél-franciaországi nyaralására ezt azindiait,Viktőria olyan dtihosen tiltakozott, hogy egyetlen karmozdulattal lesti-pcirt mindent írőasztaláről, s kozcilte, hogy Abdul Karim ,,t<ikéIetesgentleman i 1880-ban levélben figyelmeztette Gladstone miniszterelno-kot arra, hogy a soradÓval éppen a legszegényebbeket srijtja, akik nemtudnak drágább italokat vásárolni. Öregkorában is néha éiie| egyig d,ol-

7,&4 245

gozott, s gyakran írt leveleket ismeretlen ozvegyeknek, akik férje elesett

valamelyik csatatéren, Nagy-Britannia szolgálatában. Egyáltalán nem

volt olyan rideg és szigorri gyermekeivel' ahogy ezt egyesek állították,

1878-ban legfiatalabb lánya kedvéért még keringtíz,ott is egyet. Unokái

rajongtak érte: bár II. Vilmos német császár kés bb britellenes politikát

folytatott, nagyanyja betegségének hírére rrrhatrt az irrráclott tiregasz-

szonyhoz, és el sem mozdult haláláig az,ágyzt ntc||(í|. [)c tlerrl csak vér

szerinti unokái tekintették nagyanyjuknak: at.lrikt>r |t]77-ben az

észak-amerikai sziri indiánok egy csoportja Ul(í Bika Icínok vezetésével

Kanadába meneki.ilt, azt hangoztatták, hogy a ,,Nagymama foldjén''

majd biztonságosan élhetnek.Egyes torténészek szerint ci teremtette me8 az uralkodÓ karácsonyi

i.izeneteinek hagyományát is, amikor trÓnra lépésének 60. évfordulÓján

(gyémántjubileumán) saját keztíleg ktildte el távírőn az iizenetét biro-

dalma minden tartományáb a: ,,Szívemból kijszijntiim szeretett népemet!

Isten őldja meg ket!,, Nem éppen mélyenszántő politikai tizenet - de

ta\án ezillik a legjobban EurÓpa és a világ egyik leghíresebb és legjobban

szeretett nagymamájához.

77. AzeuÍőpai nagyhata|mak meggazdagodtakgyarmataikbÓl

A XVI. században megindulo gyarmatosítást valtiban a rninél

nagyobb nyereség megszerzésének remérryébcn inditott/rk meg. A ho-

dítÓk társadalmának egy része azonban tíszintén hitt abban, hogy kote-

lessége keresztény hitre téríteni a távoli országok népeit. Hamarosan

elótérbe keriiltek a nagyhatalmi szempolrtok is: ha egy á||am nem vesz

birtokba egy tertiletet, riválisai teszik meg he|yette, s tíket fogja ercisíteni.

Így aztán tobb nagyhatalom olyan gyarmatokra is szert tett, amelyek

nem sok hasznot hajtottak a számukra, sot, amelyekre rá is fizettek, de

ugy érezték,hogy stratégiai szempontbol nem mondhatnak le roluk.

A xIX. század elsó felében Eurőpa rendkívtili technikai, gazdasági éskatonai folényre tett szert, amely őriási lehet<íségeket kínált a gyarmaliterjeszkedésre. A liberális kcizgazdasági eszmék hívei rígy vélték, miné|nagyobb teríiletre kell kiterjeszteni a szabad kereskedelem áldásait. atudősok meg akarták ismerni minden kontinens foldrajzát, állat- ésnovényvilágát, a hittérítcík pedig készen álltak a kereszténység onfeláldozo terjesztésére. David Livingstone, a nagy fe|fed,ezi5 azt emlegette,hogy a három ,,C'' értékeivel kell megismertetni más kontinensek népeit:a civilisation, christianity, Commerce,vagyis a civi],izáciő,a kereszténységés a kereskedelem áldásaival. Ha a feleróstidcí nagyhatalmi rivalizálásszempontjait is figye|cnrl.le vesszÍik, akkor tulajdonképpen ossze is fog-laltuk a gyarmatositais indítékait.

Vajon va|<lban rrregértc? |}izonyos kereskedók és bizonyos vállalkozÓkszámára a gyarmatok nyilviin hasznot hajtottak. De vajon elmondhat-juk-e, hogy a gyarmatokrtiI szárnrazÓ bevételek osszege nemzeti szintenis megha|adta a kiadásokét? tigyes europai torténészek ebben távolrÓlsem biztosak. Lássuk például a tiancia gyarmatbirodalom és az anya-or szág kapcsolatainak nrérlegét !

facques Marseille francia tcirténész szerint hazája meglehetósen

.olcsőn hÓdította meg gyarmatait, nagyjiibol egymilliárd fiankért, az19I3-as év állami kiadásainak egy tridéért. A n-reghÓdított tartományo-kat azonban meg is kellett szállni, s az 1850 és 1913 kozcitti katonaikiadások már t bb mint nyolcmilliárd frankot tettek ki, csaknem két évteljes állami kiadásainak <isszegét. A francia állam keveset ruházott begyarmataiba, l850 és 1930 kozott nagyjábÓl négymilliárd 1914-es frank-nak megfeleló osszeget. l900 áprilisában még egy torvényt is hoztak,amely kimondta, hogy a gyarmatoknak cinellátÓknak kell lenniiik' azanyaországnak nem lenne szabad koltenie rájuk. Így is lett: a másodikvilágh áb orrí ig az á||ami kiadásoknak mind ssze 6 _7 o/o - át fordították agyarmatokra. Ugyanakkor jÓ iizletnek is bizonyultak 1896-ra a franciagyarmatbirodalom az anyaor szág második legfontosabb kereskedelmipartnerévé vált Nagy-Britannia mogtitt, I928-rapedig Nagy-Britanniátis megelózte. 1930-ban a gyarmatokra exportálták az anyaországban

246 247

gyártott pamutsz<ivetS)o/o-át,a cement 6Oo/o-át, a gÚpck' szt.t sziirtlrlk i's

autÓk egyharmadát. Ugyanakkor innen kerÜrlt Ilrattt iittlt sz';iglrlt ;tz

importáltborés rizs 807o.a, azo|ivao|aj65o/o-a,a kakari 5()1%) il, Vi||it|||itll

a gabonafélék4Oo/o-a. A francia részvényesek senr parlirsz|<rrtlIllrttir|<:

1913-ban az Indokínai Bank profitja 69,57o-os volt.

Csakhogy a második világháborri után Franciaorsz,ilg .}2,|, rrriIliiirtl

aranyfrank értékben hitelezett gyarmatainak, ami kétszer atttryi, Ittittl lt

Franciaországnak nyÍrjtott amerikai segélyek osszege. Ráadásul a gyarrttit

tairÓl importált kaucsukot, rizst, foldimogyorőt, kakaÓt és kávi't rrlís

országokből sokkal olcsőbban megvásárolhatta volna. 1963-ban pcclig cgy

bizotiság megállapította, hogy a gyarmatoknak szánt francia iparcikkck

minosége hanyatlott, a biztos piac nem késztette ujításokra a gyártt'lkal.

Hosszti évekre volt sziikség, hogy a francia ipar lekiizdje a gyarmatok írltal

kínált biztos piac kedveztítlen hatását. (IjHistoire,2005. oktober' 59. o.)

Ami pedig a z egyik|egrégebbi és legjovedelmez<íbbnek tekintett fran-

cia gyarmatot illeti, 1959-ben az a|gériai borkivitel 50o/o-a Franciaor-

."ajb" irányult, abba az országba, amely a világpiaci árná|25o/o-kal drá-

gribban vette meg azt a bort, amelyre tulajdonképPen nem is volt

sztiksége, hiszen maga is rengeteget termelt. Az Algériában kitermelt

nyersolaj sem érte megazárát, sokkal jobb minóségtí olajat lehetett volnir

beszerezni a Ktizel-Kele trol az ár egyt\zedéért. Algéria hamarosan tcljc-

sen ftiggésbe kerii{t az any aor szág gazdasági se gélyeit<íl. 1 96 1 -be n A l gé -

ria 42I milliárd frank értéktí árut vásárolt Franciaországto|, anrcly Ó.}t|

milliárd frankkal segítette koltségvetésének és fizetési nrérlcgi'rrck

kiegyensrilyozását.Hiába prÓbálták serkenteni Algéria iparostlclílsát, lz,

ipaii termékek tinkoltségi ára itt joval nagyobb volt, mint t..rancia<lrszág

ban, és olcsÓbb volt onnan behozni ezeket, mint helyben legyrtrt irl rr i. A z

anyaországbÓlérkeztíacélárukilÓjánakszállítási dijaa,5 í.rartk vrll|, tttíg'

az oránbÓl Algírba szállítotté kilÓnként 6 frankba kertilt'

De Gaulle a kovetkezó kijelentést tette 1961. április l l-i.rr: ,,Á k,.g/ic.

vesebb, amit el lehet mondani, hogy Algéria tiibb 1lénzlx, kcriil nckilnk,

mint amennyit j vedelmez." (tHistoire, 1997, miijtts, 16. ().) A l<iiz.tif rsa-

sági elnok tudta, hogy mit beszél.

78. A bolsevikok az oroszszociá|demokráciatiibbségét képvi selték

A bolsevik névr<íl a kovetkez<ít olvashatjuk a Munkásmozga-lom -tijrt éneti Lexikonban:,, A leninizmus fo galm án ak szinonimáj a. . . Azelnevezés az oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt II' (London,

1903) kongresszusán keletkezett, ahol a megalkuvő állőspontot elfugadőcsoport kisebbségben (mensinsztvo _ kisebbség) maradt, a kijvetkezetesen

fo r r adalmi ir ány zat p edig t bb s é get (b o I s in szt v o ) kap ott. Inne n s zár m azika bolsevik és a mensevik elnevezés.,, (Bp' 1976, Kossuth Kiadő. 83. o.)HasonlÓkat olvashatunk egy amerikai kiadványban is: ,,Á bolsevikokat,vagyis a t bbséget Lenin vezette, a menseyikek a kisebbségiek voltak...',(|ohn Paxton: Companion to Russian History. New York, 1983, Facts OnFile Publications. 61. o.) ArrÓl már egyetlen szÓt sem olvashatunk egyikkotetben sem, hogy e név felvétele után a leninista csoport egészen19 17 -igkisebbségben maradt.

Az Oroszországi Szociá|demokrata Párt II. kongresszusa tulajdon-képpen az elso kongresszttsltak nevezhetó gyiilés volt. Ugyanis azI. kongresszuson, 1898 márciusában, Minszkben mindossze kilencmarxista gyiílt <!ssze, s pár héten'beli.il egy kivétellel valamennyit letar-tÓztatták' A II. kongresszuson már mintegy otvenen vettek részt,Igaz,a helyeket ktilonosen osztották el: rendkívtil kevés ktildottet, mind-ossze otot kiildhetett a t<ibb ezer tagot tomorítcí, zsidÓ munkásszerve-zet, a Bund, akárcsak a szentpétervári szocialisták ktizott nagy támo-gatást élvezó rigynevezett,,cikonomistá V,. Az I szkr a címií emigránsrij ságkoré tomrirtilt csoport viszont, melynek Lenin is tagja volt, 33 ftít dele-gálhatott.

Itt élezódott ki a párt két irányzatának vitája: Lenin a vezetóséghatalmát kívánta megerósíteni, ellenfelei valamivel nyitottabb pártotszerettek volna létrehozni. Az els<í szavazásná| Lenint 28 :22 arányban|eszavazták. Azt ezt kovetó viták során viszont a Bund ktild<ittei és az,,cikonomisták'' elhagyták a kongresszust. Csak ennek koszonhetteLenin' hogy a párt lapjának, az Iszkrának szerkesztóségi tisszetételéról

244 249

folytatott szavazástmegnyerte 19 : 17 arányban. liz,trtárr l<czclte el hasz-

náini saját csoportjára a,,tobbség'', vagyis bolsevik |]cvcl, s Julij ()szi-

povics Martov kortil tomortiló ellenfeleit ,,kisebbsi'g'' rrc|i, ttlctrsevi-

keknek nevezte.Ami ezután tortént, azt AdamB. Ulam foglalta iisszc a Icgtiirrrtircb-

ben.. ,,Kezdetben ezeket a neveket kijlcsijnÖsen gunyolt,1dtu ltlsztt llák, s

25L o.)Az 1903-as kongresszuson tulajdonképpen IlcI]) cl{y 1riir-t jiitt |i.trc'

vikokelleni,kés(jbbiki)zdelmeikben.,'(Héle\rrc(]arrc\rcc|'ll,ncattssc: I,éninc'

Paris, 1998, FaYard. 116-117' o.)

79. Mata Hari minden idók legnagyobb kémnóje vott

Az igyész nevezte igy t tltz -ben a halálos ítélettel végzijdiiper folyamán, és ezt igen sokan elhitték neki' Legendás személyiséggevált, a ,yégzet asszonyiínak ] a férfiakat btínre csábítő, kísértcí n<íszemé|ynek a megtestesíttíjévé - pedig tényleges hirszerz ípálpfutása meglc.hetósen rovidnek és rendkívtil sikertelennek bizonyult'

Margaretha Geertruida Zelle néven látta meg a napvilágot,1876.augusztus 7-én, a hollandiai Leeuwarden városban, egy mődos tizlet-ember gyermekeként. Sotét hajával, karcsri termetével kittínt a szóke éstestes hollandok ktizi.il, apja elkénye ztette ót,s a kislány már az iskolábanfantasztikus tcirténeteket talált ki elcíkeltí származásárÓl. Tizenhároméves korában azonban apja t nkrement, anyja depressziős lett, majdmeghalt, Margaretha a keresztsztileihez kertilt, majd egyleydeni tanítÓ-képz<íbe. Ittazigazgato megkornyékezte a rendkívtil magas és feltrínóenvonzo lányt, majd amikor viszonyuk koztudottávált, természetesen nema kozépkorrí férfinak, hanem a félárva, kiszolgáltatott lánynak kellettelhagynia az iskolát.

Hágai nagybátyjához koltoztitt, s házassági hirdetés ritján ismerke-dett meg a nála hrísz éwel id<ísebb, Campbell Macleod nevií katona-tiszttel. 1895-ben megkot<itt házasságuk után azonban a ferfi nemcsakhiítlennek és alkoholistának bizonyult, hanem féltékenynek is, és gyak-ran megverte öt. |ávára, majd Szumátrára k<iltciztek, ahol férje hely-órségi parancsnok lett. Itt már az asszony a társasági élet kozpontjábakertilt, s idegen nyelvekben valÓ jártassága miatt szalonját igen sokanlátogatták. 1899-ben azonban ismeretlen tettesek mindkét gyermekétmegmérgezték, és csak a kislányt sikertilt megmenteni. Valőszíniíleg aférje által brutálisan kezelt szolgálők egyikének lehet tulajdonítania merényletet. Ezután a házasságuk teljesen tcinkrement. Hollandiábava]'óhazatéréstik után elváltak, de Macleod nem volt hailandő tartás-díjat fizetni'

Margaretha ott állt egy fillér nélktil, rokonai támogatására utalva.Ekkor d<intott gy, hogy Párizsban prőbál szerencsét. 1905. március

250 251

l3-án a Guimet Mírzeumban lépett fel elószor keleti táncosnoként. EgySiva-szobor volt a színpadon, az asszony pedig a m zeum keleti gy jte-

ményéból származo ékszereket és ruhákat viselve, négy kísértíjével,lán-golő kandeláberek kozott egy sr,|riptiz,szeríi, erotikus tánctlt |ejtett. MataHariként hirdették a plakátok: a két sz,o azt jelerrtcttc, hogy ,,a hajnalszeme'i Maláj nyelven a Naptlt ncvczt('k igy. Az tij ,'sztiir'' az,t terjesztettemagáről, hogy indiai csalácltrril sziirIttaz,tltt, apja pap, irrryja pcclig temP-Iomi táncosntí volt. o maga pcdig á|lítrilag Sivlr tcttt1ll<rrttábalt nevelke-dett, és az isten szolgálatának, az, (lt clics(iít(i, crtltiktts rítus<lknak sz,en-telte életét.

Hitték is, nem is, pár évig' rll irtt|cttcsclrc t<it|trIl a k(lz'<irrség a mtíso-raira. Felléphetett Spanyo|orsziigllitrt, MrtttIc ( ]itr|rlbatt, ()|asz,<lrszágban,

Bulgáriában, Ausztriában i's Ni'rlrcltlrszágllittt is' Sikcrc val<iszíntílegannakvolt k sz<inhetrí, hogy tálrcai il l)la8i| krlrállatt rcrr<|kívi'iI erotikus-nak számítottak. Pedig teljeserr s<lltascttt vctkílziitt lc it szírtpadon: tetcí-t l talpig testszínli trikÓ borította, és i'ksze r.ckkc| t|íszÍ|ctt, ténr nre||tartÓitis mindig magán hagyta. Meglchct(iscrr l<d.s(lrr, csaktrclrt lrarmincéveskorában megkezdett táncosnoi piilyaíirt ásrr itztlll lrittt ncm tarthatottsokáig' I9I2-re már a luxusprostitr'ritlta|<, it tlr(ivc|t ('s ig('nyes kurtizánokéletmődjára kényszeriilt. Szeretcíi k(iz,i' tartrlztrtt liillll lj.anciir katonatiszt,német herceg, sot, a császárság tr<'lrriiriikiisc is.

1914 májusában Németországban li.pctt |L'l, alttl| a íL.|háborodottnézokfeljelentették'Ezze| vonta trrirgiira a rcttt|ilrsc(g Íigye|nrét. EgyeséIetrajziroi szerint a német kémszervcz,ct cgyik vczct(|jc lctt a sz,eretoje,s ó bízta meg kémkedéssel Franciaorsz,áglran. Az,ttk, akik késobb btíntis-nek tartották Mata Harit, azt állítottírk' hrlgy cgy német kémiskolába isjárt Antwerpenben, amelyet egy Elsbeth Schragnri.iller nevtí hillgy'ismertebb nevén,,Voros Tigris'' Vezetett. Á||ít lag l5 hetet tolt tt itt, ésó lett a H-21-es iigynok. Mindezt azonbalr Margaretha tagadta, és soha-sem sikertilt bebizonyítani. Nehéz elképz,elni, hogy a német kémszolgá-lat éppen egy Eurőpa-szerte kozismert, rnindenhol feltiínést keltó, amaga korában kifejezetten idcísodonek számítÓ, harmincnyolc évesasszony kiképzésére vesztegette volna idejét és pénzét.

Margaretha a háborri kitorése után pár nappal tért vissza Franciaországba, Korábban természetesnek tíínt, hogy sokat utazgat, és a legkti.lonbtizóbb nemzetiségtí férfiakkal tart fenn kapcsolatot. Az elsó világ-háborrí által megváltoztatott világban azonban gyanakodni kezdtek rá.Pedig éppen arra készi.ilt' hogy véget vet vándorlásainak és szakít a kitar-tott nók életével. Most találta meg ugyanis élete nagy szerelmét, egyhuszonegy éves orosz tiszt, Vlagyimir Maszlov szemé$ben' A ferfi meg-sértilt, egy háborris zonában fekv<í, katonai kÓrházban ápolták. Marga-retha engedélyt kért, hogy meglátogassa' s ezze|magáravonta a franciakémelhárítás egyik kapitányának, Georges Ladoux-nak a figyelmét.Németországből jott, német szeretói vannak, most pedig a háborriszőnába akar utazni? Ladoux kihallgatta az asszonyt, majd megkérdezte,hajlandő lenne-e kémkedni Franciaország számára. Margaretha nemvállalta el azonnal a feladatot, de a felkínált egymilliő frank tril nagykísértés volt. Végiil igent mondott, s ezzelvégzetesen belebonyolődott a.kiilonbciz<í kémszolgálatok által szcítt hálokba, amelyek ekkoriban kezd-ték elborítani EurÓpát.

Az volt a franciák terve, hogy elkiildik Brtisszelbe, egy bizonyos Wurf-beinhez, aki élelmet szállított a német hadseregnek. De Brtisszelbe Spa-nyolországon, Anglián és Hollandián kereszttil prÓbált eljutni, s a bri.teknek ugyanolyan gyanris lett, mint a németeknek és a franciáknak.Falmouthban letartőztatták az asszonyt, azza| vádo|va, hogy tí ClaraBendix, a híres német kémn<í. A Scotland Yard kivallatta ót, majd leveletírtak Ladoux-nak, aki azt tanácsolta, kÍildjék vissza Margarethát Spa-nyolországba.

Madridban állítÓlag egy Arnold Kalle nevií német hadnaggyal voltviszonya. Csak annyit tudott meg tole, hogy tengera|attjáróva|német ést<irok tiszteket akarnak partra tenni Marokkőban. Siirg<ísen Párizsbatovábbította az informáciÓkat' ott azonban már tudtak erról. RáadásulKalle is rájott, hogy s zeretöje francia kém' Margaretha visszatért Párizsba,de Ladoux nem akart frzetni, mert azinformáciőt értéktelennek tartotta.

A francia kémelhárítás ekkoriban fejtette meg a madridi német kato-nai attasé Berlinbe ki'ild tt, kÓdolt tizenetét, amelyben egy asszonyrÓl, a

25?' 253

H-21-es i igyn<ikról van sző' aki ál lítÓlag 5000 |.ritrtl ir ls t..r.|.l it.I ki||11 1|1

HaMargarethavalÓbannémeti igyncikvolt ,akkr lr . t .||<Ó; '71.111,.1., . l t . 'Ht.tnémet titkosszolgálat szándékosan juttatta el az i'izt'rlclt.| ,t I t .t t t, |,t l. Itr rr.hogy megszabaduljon a kettós tigynokké vált assztlrtytri|. l )t' .rr ir lr.Itc|séges, hogy a német i'igynok<ik az cí kompromittálástiva I lr |i lr r t.i |i r. l t'r rt t t l Ia francia kémelhárítás figyelmét a Párizsban tevékenykctlii, v.r|r'r.It rlgt,nok<ikról.

A francia kémelhárítás mindenesetre megriadt, és 1 9 l 7. It.|rr tt:t t I l .i t tPárizsban |etartóztatták az egykori táncosn<ít. Hotelsz,tlllii;iilr;tlt 'l(XX)frankos csekket talríItak s egy (állítÓlag) láthatatlan tintál litt laltlt.tlr'rtége|yt is. A kémelháritás tizenhétszer hallgatta ki. Az assz()lly irzl ii||itotta, hogy ártatlan, a csekket szerelmi szo|gá|ataiért kapta a nclrlrt.|t.|<tíi|,a tinta pedig kozonséges fertrítlenítószer'

A katonai tcirvényszék 1917. jrilius 24-én iJrlt ossze, az IgazsiigiigyiPalotában. A kíváncsiak t<imege még a kornyezó utcákat is megtiilt(iltc'Margaretha igen elegánsan ciltcizcitt fel, kék ruhát vett, csipkefáty<l||a|, irnyfuiidojárás ellenére kesztyrít is h zott. A bírÓság elsó dtintése az vrl|l,hogy zárt tárgyalást rendelt el, és kiterelték a nézokozonséget. Á vírt|képviseltíje, André Mornet hadnagy olyannyira elragadtatta magát, h<lgyMessalinának nevezte az asszonyt, ,,aki rajongÓi hordáját vonsztllta akocsija után'..'' A védo a hetvennégy éves Edouard Clunet, Margaretlraegykori szeretcíje volt. Mindent elkovetett volna az asszonyvédelmébcrr,csakhogy inkább agazdasági szerzcídések szakembere volt, mint a biirr-tet<ípereké. A katonai t<lrvényszéken pedig a védó nemcsak a vád tanrJrihoz, de még saját tanríihoz sem intézhetett kérdéseket.

A vádlott tagadott. Amikor szajhának nevezték, állítÓlag így vágrltlvissza: ,,Szajha? Igen. De árulő? Soha!'' A tanriként kihallgatott l|crlriRobert de Marguérie, a kiiltigyminisztérium tisztje is védte az ass7,()tly|,Neki is viszonya volt vele a k<izelmriltban, de vallomása szerint cgy szr.l|sem beszéltek a háborris i.igyekról. Amikor azigyész hangot adtltt kÚtc|kedésének, Marguérie kij elentette:

- Nagyon elfoglalt ember vagyok, éjjel és nappal a háborÍrvlrl |irglirlkozom. Éppen ezértnagy megkonnyebbiilés volt számomra rJrgy lrl||t.tti

három napot, hogy csak a fr|ozófiárol, az indiai mrívészetról és a szerelemról beszélgetttink. Talán valÓszíniítlen az onok számára, de ez al,igazság' Semmi sem változtathatja meg e holgyr<íI alkotott jÓ véleményemet! - és távozása eltítt még meghajolt a vádlott el<ítt'

A bizonyítékok ma már aligha gyoznénekmeg egy pártatlan bírősá-got. 1917-ben azonban a hábor kedvezótlentil alakult Franciaországszámára, A keleti front az orosz forradalommal megsemmistilt, s nyil-vánvalÓ volt, hogy a németek egész hadseregeket ktildhetnek nyugatra,mielótt még a hábor ba rijonnan belépett nagyhatalom, az EgyestiltÁllamok elegend<í számri katonát juttat a térségbe. A kormrínyftí, Cle-menceaubejelentette: ,,Egyetlen célom: fenntartani a francia nép morál-ját torténelmének legnagyobb válsága idején!'' E morál fenntartásáhozaz is hozzátartozott, hogy a kémgyanris szeméIyek sz ámáranincs kegye-lem. A kémelhárításnak is btínbakokra volt sztiksége, és bizonyítaniakellett munkája eredményességét. A bíroság ezért a vádlottat halálra ésa perkoltségek megfizetésére (!) ítélte. A védo sírt, s késcíbb azt javasoltavédencének, jelentse ki' hogy teherbe esett tcíle, s akkor elhalasztják akivégzést.

Margaretha ezt haragosan elutasította. Sokáig reménykedett benne,hogy kegyelmet kap, de hiába. I917. oktÓber 15-e hajna|ánazza| ébresz-tette fel álmábol Bouchardon kapitány' hogy kegyelmi kérvényét a koz-társasági elncik elutasította, s eljott a kivégzés ideje. Az asszo.ny bátranfogadta a halált. Gy<ingysztirke ruhába oltozott, nagy szalmakalapot tettafejére,legszebb cip<íjébe lépett, s kesztyiíjét is felhrizta. A vincennes-ikaszárnyához vitték. Nem k<itozték az oszlophoz, és kérésére nem kotot-ték be a szemét sem. A sorttíz azonnal végzett vele, de az elóírásoknakmegfelelóen még halántékon is lótték.

Kivégzésérol rengeteg legenda sz{iletett. A leghihet<íbb tcirténet sze-rint utolső gesztusával csÓkot hintett a kivégzóosztag tizenkét katonájafelé. Mások azt á||itják, hogy a ttízparancsnál szétrántotta ruháját, s mez-telentil fogadta a golyokat. A legabszurdabb legenda szerint be kellettkotni a katonák szemét, nehogy áldozatául essenek a negyvenegy éveskémnó bájainak. (Vajon akkor hogyan találták el...?) Mások szerint azért

254 255

volt olyan bátor, mert tudta, hogy a katonák vaktolténnyel fognak tiizelni:

egyik szeretóje megvesztegette a kivégz<íosztagot. A csel azonban nem

sikerti'lt, s mégis éles loszer keriilt a puskákba. Ez a legenda valÓszínríleg

azon a korabeli szokáson alapult, hogy a kivégzóosztag egy katonája

mindig vaktoltényt kapott. A sortiíz után valamennyien azza\ nylg}at-

hatták meg lelkiismeretiiket, hogy talán éppen az <í puskájukba keriilt

vaktoltény.A legenda terjesztoi, rígy látszik, elképzelni sem tudták, hogy egy

asszony minden hiri remény nélktil is képes volt bátran szembenézni a

I<tvégzöosztagga|.

80. A bo|sevikok a ttimegek támogatásával keriiltekhatalomra

A szovjet tcirténetírás évtizedeken át prÓbálta bebizonyítani,

hogy a bolsevikok hatalomátvételérc az,ért kertilhetett sor, mert a nép-

t<imegek elfogadták a céljaikat és tuclatosan melléjiik álltak. Csakhogy a

bolsevikok még népszertíségi'ik csricsptlntjátr, az aIkotmányozo nemzet-

gpílés I9I7 végénmegszervezett választásai idején is csak a népi szava-

zatok24o/o-áttudták megszerezni. (Ile| is oszlatták a gpílést osszeiilése

másnapján.) A népi támogatásra hivatkoző megállapítás ugyanolyan

hamis, mint az ellenkezóje, mely szerint az orosz nép ártatlan és passzív

áLdozata volt a leninisták o sszee skiivésének.

Az orosztársadalom egyáltalán nem volt passzív: az elstí világháborri

és az ebból kovetkezó gazdasági válság hatására tobb nagyszabásti

ttimegmozgalom bontakozott ki az országban. Az els<í egy Óriási paraszt-

felkelés volt, amely a nagybirtokosok ellen irányult, fiildjeik kisajátítá-

sának céljával. A második tomegmozgalmat a katonák hozták létre, akik

I9I7 -remegtagadták a harcot, tisztjeik ellen fordultak, felbomlasztották

a hadsereget, s tomegesen tértek haza avárosokba és falvakba - termé-

szetesen feg1rueresen. A harmadik a népesség csekély százalékát képvi.

seló, de annál aktívabb munkásság volt, amely a gazdasági (béremeld.s)és szociális kovetelésekrtíl (társadalombiztosítás) fokozatosan átti'r tolyan politikai kovetelésekre, mint a termelés munkásellenŐrzést.'A negyedik mozgalom a birodalom nemzetiségeinek korében vált egyrt,eróteljesebbé, s célja az cinrendelkezési jog elismertetése volt.

A más és más céllal megindulő tomegmozgalmakkozos eredménycvolt a cári hatalom megbuktatása, minden állami szeryezetés intézmény osszeomlása, minden tekintély megsemmistilése. A februáriforradalom után létrejott ideiglenes kormány komolyan vette sajár,,ideiglenes'' jellegét, s a nemzetgyrlílési választásokig nem volt hajlandtlmeghozni egyetlen dontést sem a legfontosabb kérdésekról, a hábor(r

intézményi iirben, 1917 ószén, amikor már minden áIlami tekintélymegsztint, és átadta helyét egész sereg bizottsőgnak, szovjetnek és máscsoportocskáknak, elég volt egy jől szervezett, elszánt mag határozottf llépése, hogy r gt n valőságos erejéh'ez képest aránytalanil nagy tekin.téIyt vívjon ki magának. Hát éppen bzt futte a bolsevik párt.,,(l kom-munizmus fekete k nyve' Bp. 2000, Nagyvilág. 54. o. Benyhe fánosfordítása.)

A ttimegmozgalom résztvevóinek trílnyomÓ tobbsége nem ismerte, snem is fogadta volna el a bolsevikok távolabbi céljait. A parasztok foldetakartak, a katonák békét, a munkások magasabb bért és beleszÓlást avállalat irányításába, a nemzetiségek cinrendelkezést. S mivel e kcivete-lések teljesítését az ideiglenes kormány által képviselt demokratikus

relatív tcibbségÍik lett volna, s ha ez a testiilet d<int a hatalomátvételról,csak koalíciÓs kormány alakulhatott volna. Lenin azonban nem volt

256 257

hajlando megosztani a hatalmat egyetlen más párttal sem. Ezért rávette

társait, hogy a Petrográdi Forradalmi Katonai Bizottság nevében fegy-

veres támogatÓik 1917. november 7-én dontsék meg az icleiglenes kor-

mányt, s ajánlják fel a hatalmat a kész tények elé állított k<lttgresszusnak.

Számítása bevált: a ttibbi baloldali párt ktildottei tiltakoz,lak a torténtek

ellen, s elhagyták a kongresszust, a bolsevikok pedig a népnck a felkelés

ttján |ufej ezett akaratára hivatkozva kormányt alakíth a t t a |<. ( A cl e rrr ok-

ratikus |átszatkedvéért néhánybaloldali szociálforrada|ntlirt is bcfilgad-

tak maguk kozé.)Az j kormány vezetoi pedig sorra szembefordultal< it|cigIcnes sz, -

vetségeseikkel, a tomegmozgalmak résztvevciivel. Bilr a |crr i lr istáknak

hosszabb távon a foldek államosítása volt a céljuk, egyclíirc tiirvcIrycsí-

tették a vidéken tortént felkelések eredményeit, a rrag,ylrirttlktlk í.cltlsz-

tását, s csak tizenkét év mrilva tértek vissza eredcti clkÓpz,cli'seikhez.

Határozatot hoztak az azonna]' békércíl, de po|itikájtrkkal t.illlléves po|-

gárhábor t robbantottakki, amellyel soha nem |itt<llt e|ttyrltttiist és pusz-

títást zudítottak a vidékiekre. A munkások sz,trájkjait Íclsz'árrrolták, s

a munkásellenórzés helyett szigorri állami ellcIr(irzi.s| vcz,cttck llc a gyá.

rakban. A nemzetiségek onrendelkezési jogiirrii| 1rct|ig jílval íilrrtrlsabb-

nak tartottiík államuk gazdasági és kat<lnai i.rt|ckcit, s tttilttlctt| clkovet-

tek, hogy az egykori cári birodalom népci trc lcltcssctlck sz.crt ti.rry|eges

fiiggetlenségre'A társadalmi mozgalmak tobb iriirrylla ttlttIatti lcrrt|tiIct(.t tchát a bol-

sevikok tudták kihasználni. Az, ercdrrrd.rry 1rct|ig rrrcg|L'lc|t a lrolsevik

program kozvetlen céljainak: a kapitalista 1riacgitzt|aságrtt és a dcmok.

ratikus intézményeket felszám<llták. ()sa|< (.ppclr cz itz crcc|trri'ny é|esen

ellentmondott az eurÓpai sztlcia|ista rtt<lz,galtttak lrtlsszalrlr távu, eredeti,

morális céljainak a társadalmi igaz,siígtlsságttak, a nagyrllrlr szabadság-

nak, a boség biztosításának, az egyerrl(iségIrck és a testvériségnek.

81. Péterváron a felkelók rohammal bevettéka Téli Palotát

A szovjet torténetírás szerint az agynevezett ,,nagy oktőberiszocialista forradalom'' dontó pillanatára l917. november 7-én (az'oroszországban használatos |ulianus-naptár szerint oktőber 25-én) este9 őra 40 perckor keri.ilt sor. Ekkor eldordtilt az Aurora cirkálő ágyul -vése, mire a vorosgárdisták, katonák és tengerészek ezrei rohamra in-dultak Péterváron (a nrai Szentpéterváron) a Téli Palota, az utolső épi.i-Iet ellen, amely mégaz ideiglenes kormány kezén volt.

Lássuk, mit írt errtí| a szovjet tcirténetírás reprezentatív, osszefoglalÓmtíve, a tízkcitetes Világliirténetl, ,,"A forradalom hósi, gy ny ríi, feledhe-tetlen pillanata volt ez _ írja visszaemlékezéseiben N. I' Podvojszkij, _ Azéjszakai s tétségben, amclyet a kiltjvések halvány, gomolygő f stje, fényeiés vijrÖs villanasai világítollak maq{, a k rnyezó utcákből és zugokbőlfélel-metes, fenyegetó árnyakként v riisgardisták, matrőzok, katonák csatár-l ncai vonultak; meg-megbotlottak, elestek és ismét felkeltek, de egy pilla-natra sem hagytők abba sebes, orkanszeru el renyomulásukat,.. Egypillanat _ és a barikődok, a védijk és támadők egyetlen sijtét, vulkánkéntkavargő, forrő t meggé olvadtak őssze, a k vetkezó pillanatban pedig mára barik dok tukő oldaláről harsant fel a gyt)zelmi ki lt s. Az emberőradatmár elijzijnlijtte a palotafeljaratat, kapuit,lépcs házát'< Az éjszakaÍ,ly*mán a forradalmi csapatok elfuglalt k a Téli Palot t. oktőber 26-án(november 8- n) hajnali 2 őra 10 perckor letartőztatták az ideiglenes kor-many ott tartőzkodő tagjait. '. A nép nagyszerij, vértelen gyózelmet aratottaburzsoáziaf l tt,,,(Világtijrténet. VIII. kijtet' Bp. l965, Kossuth Kcinyv-kiadÓ. 33_34. o. Gáll Éva fordítása.) Errcíl a híres rohamrÓl számtalanrajz, metszet és festmény készi.ilt, amelyeket k<itetekben, rijságokban,képeslapokon, plakátokon és bélyegeken számtalanszor sokszorosítottak.

Egykori kozépiskolai tankonyvemben még egy fenykép is láthatÓ,amelyen a fe|kel<ík a palota felé rohannak. (Balogh Endre: Tijrténelem agimnáziumok IV. oszt lya számára. Bp. I97I, Tankonywkiadő. 68. o.)Akkoriban nem nagyon gondolkodtam el azon, hogyan lehetett ilyen jÓ

25& z$p

mintíségtí fényképet készíteni a híres támadásrÓl novemberben, este 9ora 40 koriil, amikor Péterváron nyilván már egészen besotétedett. Ez atobb kcitetben is felbukkanő kép azonban nem 19l7-ben, hanem tizen-egy éwel késóbb készi.ilt, s Szergej Mihajlovics Eizenstein OktÓber cimíifilmjének egyik jelenetét ábrázolja. Ennek el|enére nrinden kommentárnélki.il bekertilt a Magyar Szocia|ista Munkáspárt Politikai Foiskolájaáltal szerkesztett, A nemzetkijzi munkásmozgalom tiir t éne te l 830 _ 1 94 5címtí kotetbe is. (Bp. l974, Ktlssuth Konyvkiad , a l2t]-l29. oldalakkozti fényképek k<izott. )

A torténetírás azota bebizonyította, hogy semmiféle rohamra nemkertilt sor' November 7 -ehajna|án a felkel<ík tettek egy ercítlen kísérletetaz ostromra, de az elscí lovések hallatán meghátráltak. Egész nap a TéliPalota kortil rostokoltak, mikozben a városban folyt a megszokott, min-dennapi élet. Kerenszkij miniszterelnok még déleltítt a frontra ment, denem sikeriilt kormánya védelmére katonákat toboroznia. Minisztereikés<í estig várták az ercisítést a palotában. Lenin diih<isen si.irgette a for-radalmi katonai bizottság vezet<íit, hogy tartÓztassák le végre a kormánytagjait a szovjetek II' kongresszusának estére tervezett megnyitása el<ítt.A színházak, mozik és éttermek esti programja semmit sem változott, aMarinszkij Színházban el<íadták a B orisz Godunovot, egy másik színház-ban pedig Saljapin lépett fel zsrifolt néz tér elótt a Don Carlos egylkfoszerepében. Az Aurőrán nem volt éles loszer, ezért csak egyetlen jeladÓlovést adott le vaktoltéssel, a Péter-Pál-eródból kil<ítt ágyrigolyÓk t<ibb-sége pedig a Néva-folyÓba hullott. ,,A TéIi Palota védoi, akiket elbátorta-lanított' hogy nem érkeztek meg a felmentt) erők, kezdtek szétszéIedni.Amikor a bolsevik párti erok már nem tkijztek ellenállasba, az Ermitázs

felóIi oldalon a nyitott ablakokon, a Névara néz oldalon pedig a be nemzárt kapukon át behatoltak az ép letbe. Aztán elijzijnlijtték a hatalmaspalotőt,fosztogattak és vandál pusztítást végeztek. A junkerek, akikvégigkitartottak, hajlandőaklettek volna harcolni, de a miniszterek nem akar-tak vérontást, és utasították ket, hogy adj k meg magukaÍ.'' (RichardPipes: Az oroszforradalom tijrténete. Bp, |997, EurÓpa Konyvkiadő.208. o. Szappanos Gábor fordítása.)

Aki attÓl tart, hogy egy mai, amerikai torténész talán elfogultanmutatja be Lenin forradalmának eseményeit, annak csak azt tanácsol-hatjuk, hogy olvassa el annak az amerikai kommunista ríjságírőnak abeszámolÓját, akit olyannyira tiszteltek Lenin iíllamában, hogy a teljesnevét egyesek keresztnévként használták. |ohn Reedrtíl van szÓ, akijelenvolt Péterváron a forradalom napjaiban, s igy idézi fel a t<irténteket:,,>Tudják, hogyan foglaltuk el a Téli Palotát?< _ kérdezte egy harmadik,egy matrőz' >Ugy tizenegy őra tájban megtudtuk, hogy a Néva-parton márnincsenek tiszti iskolások. Akkor felt rt k a kapukat, és behatoltunk egyen-ként vagy kis csoportokban' Amikor a lépcsiín felért nk, a tiszti iskol sokfeltartőztattak benn nket, és elvették a puskőnkat. De a mieink egyre j t-tek, és vég l mi voltunk t bbségben. Akkor megfordult a helyzet, és mivett k eI a tiszti iskolások puskáit.''<,,(|ohn Reed: Tíz nap, amely meg-rengette a világot.Bp' |967, Kossuth KiadÓ. I44. o. Nyilas Vera fordítása')Vajon hányan olvasták e| hazánkban |ohn Reed tcibbszor is kiadott, snagy példányszámban megjelent riportkonyvét? AttÓl tartok, nagyonkevesen, pedig megd<ibbent<íen hiteles képet fest a forradalom esemé-nyeircíl, és semmit sem szépít a torténteken.

Hányan vehettek részt a Teli Palota,,ostromában'? Trockij 25-30 000-rebecsi.ilte a forradalom résztvevóinek számát, de ezek tobbsége természe-tesen a város más pontjain teljesített szolgálatot' A Téli Palota koriil10-l5 000 ember jelenhetettmeg, de a,,rohamban'természetesen ezekkozi.il sem vett részt mindenki. Amikor az l93o-as években a párt fel-mérést készített a veterán vorciskatonák korében, a megkérdezettekI2o/o-a, mintegy 46 000 személy állította magiíről, hogy fegyveresen har-colt a Téli Palotánál. orlando Figes brit torténész ehhez a kovetkezószarkasztikus megjegyzést fíizte: ,,Érdekes lenne egy hasonlő felméréstvégezni a moszkvai értelmiség ktjrében arről, hogy hányan vettek részt1 9 9 1 -b en a p arlament ép letén ek v é delméb en. Valő színíileg százezrekállítanák magukről, hogy ott álltak Jelcin mellett A tAnkon.', (orlandoFiges: Á People\ Tragedy. The Russian Revolution 1891-1924, London,I996, Pimlico.493. o.)

260

ASztálinkormányzataidejénelkovetettbiinokegyrészétNyi-kita Szergejevics Hruscsov ( l 894- l97 l ) elso titkár a Sz,ovjetunio Kom-

munista Pártjának XX. kongrcssz,usán ( l956) nyilvántlsan is elismerte.

Ezek után a kommunista moz,galonr icleologusai arríll pr<lbá|ták meg.

gy znia világot, hogy ami Sz,tálirl alatt tortént, aZ ne|n l 1rtllitikai rend-

Jzer saj átosságaiből kovetkez,ctt, h a tr e ttr plu szt 1tn c gyc t lcrr sz,c rn ély, I oszif

Visszárionovics Sztálin ( l87t]- | 953) lratalorrrviigyára, crl<iilcstclenségé-

revaily paranoiájára vezetlrer(t vissz,a. A l<rlllrltrtttristir p<llitika bírálatát

mindenki csak olyan mt'rcl<ltr ítlgalrrraz,lratta nlcg,, lrrlgy szcnrbeá|litotta

a tényleges gyakorlatot az, ala1rít(rrr!|, Vlirgyirrrir. l|jics l,crlil lr(íl (l870-

1924) kialakított, idealizált képpcl. Íis rrhtlgy cgy ittrtcrikai jságírÓ meg-

fogalmazta:a kommunista orsz.itgokbatt czttliitt l,cttin cgyszerre toltotte

be Jez.'s Krisztus, George Washirlgttllt c{s ir Miktrlás szerepét' T volt a

Sztálin ,,letért a lenini trÓl': Lenin Íilrradalnri diktaturát valÓsított meg'

Sztálin totalitárius zsarnokságot, l-enin csak a sztikséges áldozatokra kény-

szerítette ráazországot, Sztálin szi.iksc(gtclenekre' Ennekbizonyításáraazt

a konfliktust is fel szokták hozni, ame|y l,enin és Sztálin kozott kialakult

érdekében a legembertelenebb eszkozokhoz kellett folyamodni?

Ma már egyre ttibb torténész fedezi fel Lenin gondolkodásmődjában

és korábbi írásmtíveiben is a totális diktatrirára valő torekvés bizonyíté-

82. Lenin humanista volt' a kommunista kísérletetSztálin tette tiinkre

261

kait. Richard Pipes találÓan jellemezte öt: ,,Azok ktjzé az embere kijzétartozott, akikróI egyfrancia írő egy sz zaddalkorábban azt mondta, hogymindent tudnak, kivéve azt, amit az ember mond nekik, Vagy egyetértettvele az ember, vagy harcolt ellene. EbbóI fakadt az egész totatlittiiius men-talit s,,, (Az orosz forradalom tijrténete' Bp. 1997, Eurőpa Ktinyvkiadő.l49. old. Szappanos Gábor fordítása.) Lenin a XIX' század,tudomány-kultuszának vakbuzgÓ kcivetcíjeként meg volt gyózödverÓla, hogy a mar-xizmus az egyetlen tudományos v1|ágnézet, amelyet kizárÓlag ó képesmegfelelóen értelmezni. Biztos volt benne, hogy egyetlen halaáo osztályvan, a munkásosztály - a t<ibbi osztá|y reakciÓs, s ezért megérett a PusZ-tulásra. Ha viszont ez a haladÓ osztá|y nem teszi meg azt, amit a tudo-mányos világnézet szeril.lt tennie kell, akkor nem e világnézettei van abaj, hanem egy pártot kell az osztálytudat képviselójévé nyilvánítani,amely a munkásosztá|y hetyére lépve mindent megtehet, amit csak a for-radalom érdekei megkívánnak. Mivel pedig mindig képes volt arra, hogysaját akaratát rákényszerítse e párt vezetcíségére, saját gondolatait és sajátelgondolásait mindig sikertilt az egyetlen helyes tanítássá nyilvánítania.,,A kollégai alkalmasságát megkérd jelezo di)hijdt bírálatok m g tt az azllít s rejlett, hogy egyed l benne yan meg a K zponti Bizotts [ irányítá-

sához sz kséges tehetség.,, K ls szerénysége gyakran elbíjvijló volt; afel-szín alatt azonban egy olyan személyiség arroganciája tapinthatő ki, akimeg van gyózódve természet adta jogárÓl, hogy ó legyen a legfek vezetó.,,(Robert Service: Lenin. Bp. 2006, park Krinyvkiado. 5zg -530.o. soproniAndrás fordítása.) Kezdettól azt hirdette, hogy csak az ó kovetríit illetimegaz ideolÓgia, a szervezkedés és a hatalom monopőlium a. ,,Mtirpediga monopőlium _ valaminek kiz rőlagos birtokl sa, például az igazságm o n o p őlium a _ a t o t alit r iu s go ndolko d sm ő d j ell egze t e s s ége,,, ( StephaneCourtois: Communisme et totalitarisme. paris,2009, perrin .7I. o.)

A végtelen tigyességgel leplezett nagyképtíség mellett az erktilcsi érzé-ketlenség, érzelemmentesség volt a másik szembetitló tulajdonsága. Haa párt pénzze| valÓ ellátásáről volt szÓ, semmi kivetnivalőt .". t"láltabban, hogy megbí zottai gazdag ciroktisnóket csábítsanak el vagy postaiszállítmányokat raboljanak ki. A k<inyveiben él<í fanatiku s io|I, ,,aki

262 263

feleslegesnek tartotta, hogy szemtan ja legyen a valős gbntt lotnlnl Jir-radalmi erószaknak,., Az ártatlan egyének halálat a t rttntlttti lnladáselkeriilhetetlen mocskának tudta be... Sz míthatott ra, lrugy sok olyunember is az események áIdozatául esik, mint az unokatcslvtrt,, l)c íÍt unem zavarta.', (Robert Service: Idézett mij, 433. o.) Ha a né1r rtcrtt kértforradalmábÓl, természetesnek tartotta a légitámadásokat, a krtlllstaclt ilázado matrÓzok és a mérges gáz bevetését az el|enállÓ parasztok cllcn'Gyakran hivatkoznak arra, hogy a forradalom elotti cári kormáttyz,ittsem volt t lontril humánus hatalom, és ez igaz. A két kormányzat nleg-torlásainak nagyságrendjét azonban jÓl érzékelteti két adal 1 825 és l 9 l 7kozott a cári hatalom 632I személyt ítélt halálra politikai okokbÓl' abolsevik párt pedig uralma elsó évében legalább 15 000 ember haláláértfelelós.

Lenin kormányzatának évei idején pedig a szakérttík hatmilliÓrabecstilik az áldozatok számát. (Courtois: Idézett mij, 120., 125. o.) Igaz,ekkoriban nagyszabás polgrírháborrí zajlott le Oroszországban, s távol-ről sem csak a leninisták bizonyultak kegyetlennek. Ugyanakkor azt ishangsrilyozni kell, hogy a polgárhábor nem afféle véletlenszerti vele-járőja volt a lenini hatalomátvételnek, amelyet akár mentségként is fel-hozhatunk Lenin védelmében. A bolsevik vezeto tudatosan tcirekedetta polgárháborri kirobbantására, hiszen már 1914-15-ben kiadta a je|sz<lt:

,Változtassuk polgárháb orűvá az imperialista háborírt!'' Az ó személrena polgárháborri a hatalom megragadásának ftí eszkoze vo|t, térlren ésidóben korlátlan ki.izdelem, amelyben minden eszkciz megengcdctt.

A sztálinista rendszert tulajdonképpen Lenin építette ki. ,,SzláIin ukésóbb rőla elnevezett rendszer minden elemét Lenint l lunulta, az<lkat is,amelyeket legsulyosabb bíineinek tartunk: a kollcktiviaLlásl és u tiimcg-terrort.,, (Pipes: Idézettmu,566,old.) Vjacsesz|av Mihajlrlvics Mo|tlttlvtlt(1890-1986), Sztálin legktizelebbi kol|égáját e8ys7,cr ntcgkérc|ezték, hogySztrílin vagy Lenin volt-e a kegyetlenetrlr. () gtlndtl|k<ldás né|ktiI kije|en-tette, hogy Lenin sokka| keményebb vo|t. A hlrhcdt rrt d csak kiteljesí-tette és a párttagokra is kiterjesz,tette tnindazt, alrrit az aIapítt5 atya beve-zetett: a titkosrendorség terrorját, a lágcrek rclrclszerét, a szellemi élet

megbénítását, minden emberi jog, s legftiképpen az é|ethez valő jogtokéletes semmibevételét. Szovjet-Oroszországban I92O végén márnyolcvannégy koncentráciÓs tábor miíkcidott, három év m lva, vagyismég Lenin életében már háromszáztizenot. A szovjet állam már ekkortudatosan használta a ,,kiirtani'' igét társadalmi és etnikai csoportokkalkapcsolatban, és semmi sem mond tobbet a rendszer állítÓlagos huma-nizmusárÓl, mint Lenin 1922. március 19-i feljegyzése: ,,Most és csakismost, amikor az éhínségtól sujtott teriileteken feliitijtte a fejét a kanniba-lizmus és az utcákon holttestek százai vagy inkább ezrei heyernek, csakismost tudjuk folytatni _ ennéIfogva kell is folytatnunk _ a legvadabbul éslegkíméletlenebbiil az egyházi értéktárgyak gytijtését,,.,, (Pipes: ldézett mii,477. old.\

Ami a személyi kultuszt i||eti, Alekszandr Lozovszkij (I878-1933)már I9l7. november l7.én tiltakozott Lenin diktatÓrikus mÓdszereiellen, és kijelentette, hogy a k riiltjtte kibontakoző hóskultusz lett a párt-fegyelem alapja. (Courtois: Idézctt m ,85. o.) Lenin tiltatta be a párt X.kongresszusán a párton beltili frakciÓkat, o i.iltette a f titkári székbeSztálint, aki teljes politikai karrierjét Lenin támogatásának koszcinhette.,,Sztálin nem csupán tÖrvényes, de egyetlen utődja volt Leninnek. Az, hogyaz atya éIete végén megsért dik gye|mekére és megprőbáIja megfosztanir kségét l, nem oly ritka eset.,,(Mihail Heller-Alekszandr Nyekrics:

A SzovjetuniÓ tijrténete.Bp' 1996, Osiris KiadÓ_2000. 134. o' Kiss Ilonafordítása.) Kései konfliktusuknak semmi jelent<ísége, hiszen Lenin állí-tÓlagos ,yégrendeletébol'' nem az deri'ilt ki, hogy felismerte volna Sztálinigazi természetét, hanem az,hogy onmagán kíviil egyáltalán senkit semtartott alkalmasnak pártjavezetésére.

Sokan fe|hozzákazt a meglehetcísen gyenge érvet, hogy a kapitalizmusis sok brínt kovetett el, miért nem ezekkel hasonlítjuk cissze a kommu-nizmus biíneit? Erre elsósorbanazt válaszolhatjuk, hogy egyetlen rend-szer bríneit sem lehet kisebbíteni egy másik rendszerben elkovetettbiínokre hivatkozva' Másodsorban pedig azt,hogy a|igha volt még olyanrendszer a torténelemben, amely fennállásának néhány évtizede alatttcibb tízmilliÓ áldozatot pusztított volna el. A harmadik válasz pedig tigy

2&e

hangzik, hogy a kommunizmust nem lehet tisszehasonlítarri a kapitaliz-

mussal, mert ez utÓbbi a szabad gazdaságiés társadalmi Í.ejl(idi.s szcrves

kovetkezmé nye, az elóbbi pedig nem más, mint sikertelcrr l<ísi.rlct cgy

utÓpisztikus elképzelés megvalÓsítására. Mégpedig nern egy ,,szi1l csz-

mének' az elfogadtatására, hanem egy téves, mert hibás el |.eltcvÓsckcIr

alapulÓ elgondolásnak a megvalÓsítására. A kommunizmus tévcs tiirti'-

nelemfilozÓfián (a magántulajdon mulékony torténeti jelenséggé rry i I -

vánításán) és téves antropolÓgiai, pszicholÓgia nézeteken (az enlbcri

természet gyokeres átalakíthatÓságának tanításán) alapult. Ezértkizár -

lag szélsóségesen erószakos mÓdszerekkel és rettenetes emberi szenvedés

árán lehetett egy rovidebb torténelmi idószakra megvalÓsítani. Ezt tette

és ezt képviselte Lenin.

83. 1919.ben Magyarországon szocia!ista forradalomzajlott le

A címben foglalt állítás megkérdójelezhetetlen alaptétele volt

a marxista torténetírásnak. Ha egyszer 1917-ben azoroszkommunisták

szocialista forradalommal jutottak hatalomra, akkor két év m |va a ma-

gyar kommunisták hatalomáwétele is kizárÓlag szocial ista forracla l <r trr -

nak tekinthetó. Torténetírásunk legterj edelmesebb szintéz,isébc n c gy

egész fej ezet a S zo ci ali st a for r ad alo m M agy ar o r szágo n cí nl at ka p t a ( Mrr.

gyarorsz g tijrténete. 19 1 8_ 1 9 1 g, 1 9 19 _ 1 94 5. Bp. | 97 6, Akaclérl iai Ki.rdti.

tg t ' o.), majd egy kisebb a\fe)ezet A szocialista Jorradulont bt|kés gyí|zcl-

mecímet.(Ugyanott, l98. o.) Ebben a kovetkcz,(iket olvaslratjuk: ',A kor-

mányzőtanács másnapi, marcius 22-i ijlése mcÍr mtgalégadéssal állup{thul.

ta meg} hogy a szocialista forradalom az egt|sz tlrszt|{1 tcrulclén békésen,

ellenállás és vérontás, s t jelent sebb rcndzavarások néIk I gy(jziitt',. Már-

cius 21-e nem jőrt az egyéni és tőmegszanvedélyek olyan kit réseivel, mint

1 9 1 8 novemberének els napj ai.,, (Ugyanott.)

265

Ne kérdezziik, hogy lehet ,,az egész ország teriiletén' gyózedelmes-kedó forradalomra utalni' ha egyszer koztudott, hogy e torténelmi pil-lanatban Magyarország tobb mint fele a szerb, román és cseh csapatokmegszállása alatt állt. Inkább azt a kérdést érdemes feltenni, forrada-lom-e egy olyan fordulat, amely nem jár a ,,tomegszenvedélyek kitoré-seivel'' ? Az 1 9 1 8 -ban kikiáltott koztársaság kormánya azért bomlott fel'mert a párizsi békekonferencia elfogadhatatlan kovetelésekkel állt eló,olyanokkal, amelyek eltíre jelezték az ország végleges feldarabolását.A budapesti szcivetséges n-rissziÓ vezet(5je,Fernand Vix alezredes március2O-ánátnyujtotta a magyar kormánynak jegyzékét, amelyben az Arad_Nag1wárad-Szatmárnémeti vonalon kialakítandÓ semleges zőnáről voltszÓ. NyilvánvalÓ volt, hogy a francia diplomácia ezt tekinti majdanimagyar-román határIrak. A kormány másnapra igért vá|aszt, s vala-mennyi politikai csoport keresni kezdte a lehetséges szovetségeseket,akikkel meg lehet akadá|yoz rr i az <lr szág felszabdalását'

Mivel a nyugati hatalmak a szomszédos államok koveteléseit támo.gatták, a nemzeti védelem szempontjai azt diktálták, hogy meg kell prÓ-bálni szovetségre lépni aZ oÍoszVortis Hadsereggel. Károlyi Mihály koz-társasági elnok ugyan tárgyalt a jobboldal vezet,ó személyiségével,Bethlen Istvánnal is, de o nem kívánt bekapcsolodni a kormányzat tevé-kenységébe. Károlyi ezért azttervezte, hogy tobbségében szociáldemok-ratákbÓl állő, néhány kommunistával kiegészített kormányt hoz |étre,abban a reményben, hogy szcivetségre léphetnek a szovjet kormiínnyal.Csakhogy egyes szociáldemokrata politikusok már írgy vélekedtek, hogya kommunista vezetókkel kialakított szovetséget sokkal konnyebbenlétrehozhatj ák Károlyi Mihály nélkiil. Ezért a p ártv ezetés felhatalmazásanélktil tárgyalni kezdtek a Gytíjtófogházba zárt Kun Bélával, a kommu-nisták letart oztatott vezetójével, és Károlyi Mihály háta mogott egyezsé-get kot ttek vele a két párt egyestiléséról és a szovjet típusrí politikairendszer létrehozásáről. Károlyi Mihály tagadta, hogy aláírta volna azta lemondási nyilatkozatot, amely az o nevében jelent meg a lapokban.

Ormos Mária hangsu|yozza, mennyire ,,egyed lállő volt,.,. hogy egyhatalmon Iév párt képviselói koalíciÓs kormányzási javaslatot tegyenek

k66 267

az pőrtjuk által bijrttjnbe kényszerített politikusoknttk, ttkik r..q t, A lsr'l,/rségi pártot képviselnek.,, (Világhábor és forradulrruft, l q l ,l l() l (/. |l|r.2009, Kossuth Kiadő. 75. o.) Ezt a furcsa politikai filrcltrlittrrl t.piyt.rlrrI irz

ország feldarabolásának a veszélye idézhette elo' Csaklrrlgy cgy lill<rrstárgyalás rítján, csellel és viszonylag békésen megvaltisíttltt IralirIrlrrtlil

vételt aligha nevezhettink forradalomnak. Idézztik ujra ()rtlrtls Mlir'iíl:

,, A lako ss ág szőmőra a hatalom tv étel a meglep etés erej év eI ha l o t l . A t t t t rlel z kommunista t ntetéseken ilyen fordulatről nem esett szti, liitttt,gmozgalom nem alakult ki az érdekében, és a megel z tárgyalások tilokbut

zajlottak. A fordulat néhány vezetij politikus megállapodása értelmébcn

zajlott le, vagyis kimerítette az dllamcsíny fogalmát.,'(Ugyanott, 80. o.)

84. A trianoni békekiitésnek az volt az oka' hogy nemszeÍetik a magyarokat

Nehéz tárgyilagosan' nem az érze|mek és nem az indulatok

által meghatározottmÓdon írni a trianoni békeszerzódésr<jl. Nem a tá-voli mírltban írták alá, hanem dédsztileink, nagysztileink életében, még

része az éló nemzedékek emlékezetének, márpedig, ahogy ezt Alain dc

Benoist megfogalmazta Kommunizmus és nőcizmus címrí konyvébcrr,

,,az emlékezet és a tijrténelem valÓjában a m lthoz valő viszonyulas kél

antagonisztikus formaja. E viszonynak, amikor az emlékezés csatorná.j t

veszi igénybe, nincs mit kezdenie a tijrténelmi igazs ggal' EIég azt rnon.

dani neki: emlékezz! . ..és az emlékezet titkos rejtekén k lÖnleges szc|tvl, .

désekighatol, amelyeket páratlanoknak vél, egyszer en csak azért, nu,rl

azonosul azokkal, akik elszenvedték azokat, holott a tijrténészrtek' épp

ellenkezóleg amennyire csak tud, szakítania kell a szubjektivitás ntindcn

form jával.,'(Bp.2000, EuropaAuthentica. Gazdaglstviirr Íilrclltása.) |,)z,

pedig ma sem konnyíí, hiszen a békeszerzódésbol sziirtlrazti prtlblérrlák

egyáltalán nem oldÓdtak meg, a szomszédos ország<lklran ('|(l lrragyarokj ogainak védelme napjainkig aktuális kérdés mirradl'

Az osztrák-Magyar Monarchia 1914 elcítt nem volt sem a ,,népekb<irtone'] sem a,,boldog békeidcík' idillikus világa. Számtalan megoldat-lan problémával ktiszk<idcí, ugyanakkor azonban m kodóképes és lakőiszámára emberi életkoriilményeket biztosítő birodalom volt. Politikaiberendezkedésével mégis egyre tobben kezdtek elégedetlenkedni ahuszadik századelején. Ma már elég nehéz megérteni ennek okait - talánéppen azért, mert tudjuk, hogy a monarchia bukása után ,,csak rosszabbjott': A viszonylag toleráns és békés birodalom helyét egymás ellen áská-lÓdő, nemzetállamnak á|cázott, aprÓ birodalmakvették át, amelyek sok-kal jobban elnyomták nemzetiségeiket, mint a Habsburgok monarchiája,s amelyek végi.il nem tudtak ellenállni sem a német nyomásnak, sem aszovjet hÓdításnak'

Az Osztrák-Magyar Monarchia számára az jelentette a legnagyobbfenyegetést, hogy a XIX. század végére EurÓpában radikálisan megvál-toztak az államrol alkotott e|képzelések' Az emberek immár nem rigytekintettek országukra, mint tartományok torténelmi véletleneknekk<iszonhet<íen létrejtitt mozaikjára, amelyet egy uralkodÓ a dinasztikusvéletlenek lottÓjátékán meg<iroktilt, s ezért cí tartja fenn a békét, és <ía legfels<íbb d<intóbírÓ, hanem rigy, mint az e1yazon nyelvíí, kult rájri,nemzetiségtí népek <ísidók Óta lakott tertiletére, amely kizárőlragaz <ivék,és senki másé. Kozép-EurÓpában azonban t lságosan is sok nép lakta,,ósidcík Óta'' ugyanazt a ter{iletet ahhoz, hogy igazságosan fel lehessenosztani kisebb nemzetállamokra. Amikor pedig az elstí világháborri általmegkovetelt rettenetes áldozatok soha nem látott mértékben felerósítet-ték az idegengy loletet, s azuj államok onjelrilt alapítői ráadásul még anyugati hatalmak támogatására is számíthattak, legszívesebben mindentelvettek volna azoktől a népektól, amelyekkel korábban egyutt éltek. Azegykor kiváltságos helyzetben lévo magyarságnak egy ilyen helyzetbencsakis a biínbak szerePe juthatott.

ormos Mária találÓan fogalmazott: ,,A MonArchia két fó, egymásterósító té nyezo hatására bomlott fel: a b elsó feszító tendenciák t etözése ésaz ennek nemcsak megfeleló, de el is segító, lendítö és ezt sz mos vonat-kozÓsban gyakorlatilag is tőmogatő nagyhatalmi tijrekvések egybeestek.

Nemcsak a nemzeti mozgalmak ny jtottak az antantnak lelrct séget aMo n archi a b omlasztős ár a, de fordítv a: az antant áll sfo gl u I u s u i, p o I i t i k aiés katonai lépései is szőrnyakat adtak a nemzeti mozgalmakrutk, s cz! atendenciát vég l is megfordíthatatlanná tették.,, (PadovatőI,liianonig' ||,y.l.1983, Kossuth KiadÓ. 13. o.) Az osztrák-Magyar Monarchia ttctrrz,cli-ségei az elsó világháborri elótt megelégedtek volna belsó auton(lnriávalvagy a birodalom foderalista átalakításával. 1914 után azonban lrrár anyugati támogatással végrehajtott elszakadásra torekedtek.

Az elsrí világhábor ban ugyanis az antanthatalmak kétféleképpenkapcsolhattákvolna ki a harcokbÓl az osztrák-Magyar Monarchiát: vagyfelbomlasztják a nemzetiségek segítségével, vagy ktil<inbékét kotnek vele.A háborris szempontok szerint igen nagy sztikség volt katonai szcivetsé-gesekre a ktizponti hatalmak ellen, s ezért elóbb írásba nem foglalt nyi-latkozatokkal, majd írásos, titkos szerz<ídésekben ígértek osztrák ésmagyar teri'ileteket Szerbiának, Olaszországnak és Romániának.l918-ban oroszország kilépett a háborírbÓl, s a nemzetiségek helyzetétalaposan megktinnyítette, hogy Franciaország kénytelenné vált rijkelet-eurÓpai szovetségesekról gondoskodni. Mivel a ktiltinbéke lehettí-sége is meghirisult ebben az évben, a francia kormríny számára azosztrák-magyar birodalom feldarabolása tiínt a legjobb megoldásnak.Ekkorra már Wilson amerikai elnok is elismerte a lengyel, cseh, szlovákés délszláv népek elszakadási és egyestilési jogát. Mindebben nagy sz,c-repe volt a lengyel és cseh emigráns politikusok évek Óta tart propa.gandájának, nyugaton megszervezett politikai bázisainak, és a bc|.olyásostámogatÓk biztosításának, melynek ,,osztrák részri|I alig, magyar részr lviszont egyáltalan nem volt ellens lya. Magyar politikai cmigráci ncmlétezett, magyar politikus nem jutott el a sz vetséges k<lrmányokhoz, ah bor lezárásának mődjrit elijkész{ttJ tan cskozásokbun nern jelcnl mega magyar igény. Ez a hiány alighanem a vczet cstlpclrtok számlájáraírhatő',, (ormos Mária: Magyarország a két vilclghcíboru korában.1914-1945. Debrecen, 1998, Csokonai Kiad , 21. o.)

Az antanthatalmak elfogadták, hogy a békét a nemzeti tinrende|kezéselve alapján ktitik meg. Csakhogy ,,a fegyversz net és a békekijtés kijzÖtt

Németorszőg esetében 9 hőnap, Magyarország esetében 19 hőnap telt el,S már amikor a békekonferencia 1919 januőrjőban tjssze lt, addigra akatonák egy sor ijvezetben >végleges helyzeteket< alakítottak kl.,'(OrmosMária: Etnikum és nemzetkijzi politika az elsó vilőgháboru után.In:GőIyav ri esték, Bp. 1984, RTv-Minerva. 362. o.) A Károlyi-kormánypedig azzal k<innftette meg ellenfelei dolgát, hogy 1918 <íszén tobb hibátis elkovetett. A legnagyobb az volt, hogy feloszlatta a magyar hadsereget.A szerb, cseh és román katonák ennek koszonhetóen hatalmas teriilete-ket szállhattak meg, hogy megfeleló alkupozíciÓt biztosítsanak rijonnanmegalapított országaik számára. A másik hiba az volt, hogy a Károlyi-kormány nem vette figyelembe, milyen gyorsan eltávolodott a béke-konferencia a nemzeti onrendelkezés szép elvétól. A nagyhatalmak eló-szor kimondták, hogy más elbánásban részesiilnek a legyózott országokés az antant szcivetségesei. Majd az etnikai elvek mellett megjelentek agazdasági szempontok: magyarlakta tertileteket adtak az írj államoknak,hogy gazdaságilag életképesebbé váljanak. Ezután a biztonsági és stra'tégiai szempontok szerint rijabb tertileteket csatoltakhozzájuk, majd sorkertilt a torténeti elvek és a jogi alapok hangoztatására. Végtil életbe lép-tek a kompenzáciÓs eljárások, ami azt jelentette, hogy ha egy állam vala-hol kárt szenvedett, akkor máshol kell kártérítést kapnia, s erre a leg.tcibbsztir Magyarország rovására kertilt sor' Ráadásul a nagyhatalmaknakfigyelembe kellett vennitik az orosz bolsevizmus által képviselt fenyege-tést is. Vagyis tryy érezték, tertiletileg is meg kell errísítenitik azokat azországokat, amelyek tját állhatják a kommunizmus terjedésének.A nemzeti onrendelkezés elve így végtil teljesen a háttérbe szorult.

Károlyi Mihály kormánya tagadhatatlanul sikertelen volt. A kiili.igyipropaganda és a védelmi ertí megszervezése ,,a lehetó legrosszabb, leg-gyetlenebb mődon zajlott, már amennyiben egyáItalán beszélni lehetett

k liigyi propagandárőI. Részben azért, mert Károlyi ti)bbnyire rosszulváIasztotta ki kijveteit, részben pedig azért, mert _ elsósorban talán bel-politikai okokből _ azinteger ter leti állomány lhispontjárahelyezkedett,ami teljesen sszeegyeztethetetlen volt.'' a békekonferencia alapelveivel',,(Ormos Mária: Magyarország... a8, o.) Más torténészek szerint is,,fel-

x?&

tételezhet ,hogy abékeÍeltételekkezdett lés egyértalmíil ut u ttt,tttzt'list|gielvból kiindulő kritikája nagyobb rokonszenvet váItott voltttt ki u tliinlés-hozők ktjrében, mint a népszavazás kijvetelése általaban, s kitliiliisrtt lt rténelmi jogra és a f ldrajzi-gazdasági egységre valő hivutkozli's.'' ( |(trttt -

sics Ignác: Atrianonibékeszerz dés.Bp.2001, Osiris Kiacl(l l tt2. rl.) |girz,,azt is el kell ismerntink, hogy,,a délszláv román és csehszlovák kiivclal(s ekr e a m ér t éktelen s é g a k v et eI é s eket alátám a szt Ó ar gum e nt á c i o r u 1l t d i g

a kÖvetkezetlenség és a szemforgatő álszentség volt jellemzó.,' (Ugyalrrltl,

110. o.) A nyugati nagyhatalmak álláspontját pedig egyértelmtíen a ,,rt|szrehajlős és elóítéIet,, határozta meg' (Ugyan ott, I27 . o.)

A trianoni b ékeszerzödés tehát nem valamilyen magyarellenes osszc-eskiivésnek volt a kovetkezménye, hanem egy egész sor hosszri, kozép. ésrtivid táV torténelmi folyamatnak. Magyar részr | természetesen lehe-tett volna tigyesebben politizálni 1918-19-ben, a ttirténészek azonbanarra hÍvják fel a figyelmet, hogy a ma1yat mozgástér rendkívtil csekélyvolt ezekben az években. Az országfelszabdalására irányulő dontést nagyvonalaiban kialakították Károlyi Mihály korm ányzata idej én,,,megi smé -

telték Kun BéIa rendszerével szemben, fenntartották a hatalmi átmeneti dej én, m e gp ec s ét elték 1 9 20 - b an, 1 9 2 I - b en, é s feluj íto tt k a más o dik v ilág-

hőboru után. Trianon tehát egy helyzetektt|l, rendszerektöl és személyekt l

f ggetlen l ismétlód , hosszti tőv kényszerhelyzetet fejez ki, ami sokkal

kevésbé f gg tt és f gg személyekt l és magyar politikáktőI, mintsem vál-

toző, de e kérdésben mégis nagy szilárdsőgot elárulő nemzetk zi érték_rendszertól." (Ormos Mária: Magyarorsz g.'' 49. o.) A biínbakok kere-

sésének tehát sok értelme nincs. S hogy mit tehet a magyarság.l.riatrtltrután és mit nem, arrőlpedig a magyar politikai gondolkodás o|yarr, cgy-mástÓl meglehetósen távol állÓ képviselói, mint Szekftí Gyula c(s l|i[rt'l

István, meglepóen egyformán vélekedtek. El kell keri'ilni ,'a k lcs(ilr(is

és feneketlen gytíl<ilkodés orvényeit'] példát kell adni ,,a kisnépck k<iziitti

loyalitásra és mértéktartásra'] és mindent meg kell tenni a határokttn t li

magyarság jogainak biztosítására. Még akkor is, ha cz cgyáltalán nem

ktinnytí.

271

85. AlCapone le|két sok ártatlan ember halála terhe|i

A leghíresebb amerikai gengszter pályafutása meglehetósenr<ivid volt: 1926 elott Chicagőn kívi.il még szinte senki sem ismerte anevét, ot év m lva pedig már btirt<inbe is kertilt. Az alvilágmás vezér-egyéniségei, mint Meyer Lansky, Frank Costello, ,,Dutch'' Schultz vagy,,Lucky'' Luciano jőval tovább irányították biínszovetkezeteiket - csak-hogy ók keriilték a feltiínést, a nyilvánosságot, s nem nyilatkoztak|ép-ten-nyomon a sajtő képviselóinek. Al Capone ugyanannakkoszonhettehírnevét, mint viszonylag gyors bukását: imádta, ha foglalkoznak vele.Feltiín<íen oltozk<id<itt, bókeziíen szórtaapénzt, és szívesen adott inter-jakat az rij s ágírÓknak'

Szi.ilei 1893-ban vándoroltak ki egy Nápoly k<irnyéki faluből NewYorkba. Alphonso Capone itt látta meg a napvilágot egy hétgyermekes,szegény borbély negyedik fiugyermekeként 1899. január 17-én. Tizen-négy éves korában otthagyta az iskolát, s a dél-broo|dyni Rippers (fe|-metszcík), majd a Forty Thieves lunior (negyven if tolvai) nevíí bandatagja lett. Kapcsolatba kertilt a nagy m ltri, s a Nep York band i cimíiScorcese-film által felidézett, dél-rnanhattani Five Point szervezettel is(a neviik ot utcára utal, amelyek.egy téren futnak ossze). Az idosebb,,fonokok'kozi'ilelobb Frankie Yale, majd |ohn Torrio ,,karolta Íe|,, azígéretes fiatalembert. Tizennyolc éves korában egy kocsmai verekedéssorán szerezte azt a két vágást arca bal oldalára, amelyeknek kés<íbbigrínynevét ktiszonhette,bár egyá|talán nem <irtilt neki, amikor az ujsá-gokban S carfac e azaz,,Sebhelyes Arcrí'' néven emlegették.

t919-ben koltozott ChicagÓba, abban az évben, amelyben az államokkétharmada elfogadta az alkoholtilalmat bevezetó tizennyolcadik alkot.mánykiegészítést. Ennek kovetkeztében 1920' január I6-án éjféIti5|tilossá vá|t a félszázalékosnáI t<ibb alkoho|t tarta|mazó italok készítése,eladása és szállítása. A kiilonbcizó reformmozgalmak már évtizedek őtakovetelték Amerikában a szesztilalom bevezetését. Az alvilág vezet(5iviszont azonnal felismerték, hogy milyen busás haszonra tehetnek szertaz illegális alkoholkereskedelemmel. Titkos bárok (speakeasyk) jelentek

472 273

meg a nagyvárosokban, KanadábÓl és a karib-tengeri sz,igctckríil irlkrl.

holt csempésztekaz Egyestilt Államokba, s divatossii viiltal< irz, cl|.llc

pohárkoszontók,,Igyunk egyet a szabadság védelnrébc rr !''

Iohn Torrio hirdette meg elscíként Chicagőban, hogy a biilrsziivctl<c

zeteknek nem az alkoholszállítmányok elrablására kel| t(irc|<ctl rr i ii |<,

hanem a gyártás, a szállítás és az eladás lehetóleg békés és nagyszirllásír

meBszeÍv ezésére. A bandaf<ínokok azonban elégedettek vo l t a k lr a g yt l

mányos bevételeikkel, s nem lehetett egy csapásra megbízhat<i irz,lct

emberekké átnevelni óket. Csak egyetlen fiatalember bizonyult tarrtt|('-

konynak a New Yorkből érkezo Al Capone.

Chicagőban hamarosan rejtélyes biínesetek kovették egymást, anrc-

lyekb en kiilonb <izó bandavezérek váltak feg1rueres merényletek áldoza -

taivá. I922-re A1 Caponét már Torrio elstí emberének tekintették, s

amikor két év mrilva Torrio olaszországba utazott, rábizta biínszcivet.

kezetének irányítását. Ekkor már a ,,cég,, 25-507o-os részesedést hrízott

Chicago és a szomszédos ki'ilvárosok italméréseinek, játékkaszinőinak

és bordélyházainak hasznábÓl. 1925-ben Torrio végleg kiszállt az ,,uz|et-

bóI', s bár állítőlag továbbra is részesedést kapott, immár senki sem

kérdójelezte meg Capone vezeto szerepét.A ,,cég,, tagjai tisztelték és szerették fónokiiket. Ha emberei engedet-

lenkedtek, ,,a Nagy Fickd' (Big Fellow) képes volt a ftili'iknél fogva fel-

emelni, a foldhoz vágni és osszerugdalni oket, ha viszont megbízhatoan

viselkedtek, rendkívtrl nagylelkríen bánt veltik. Karácsonykor t<ibb mirrt

1oo 000 dollárt koltott a barátainak és munkatársainak szánt ajándékokra.

A pincéreknekvagy zenészeknek általában 100 dollár borravalot acl<ltt, s

a ruhatáros lányok sem kaptak tóle 10 dollárnál kevesebbet. Akadt o|yarr

rijságárus firi, akitol megvette az cisszes lapot 20 dollárért, hogy lramaralrb

hazamehessen. MegbízhatÓ források állítják, hogy egy lakásribtll kitett

oregasszony szegényes holmiját kocsira rakatta, s elvitette egy Úrj szállásra,

amelyet maga fizetett ki. A nélki'ilozcíkkorében szenet, élelrnclt, ruházatot

osztatott szét, a gazdasági válság kirobbanásakor pedig rt nyittatta meg

az elso ingyenkonyhát ChicagÓban. A rendorség néha az,ért panaszko-

dott, hogy a szegényebbek afféle Robin Hoodnak tekintik Al Caponét.

Miel<ítt azonban még trilságosan meghatÓdnánk e biínozó jőtékony.kodásán, érdemes felidézni egy híres jelenetet Brian De Palma Ákilegytizte Al Caponét (The IJntouchables,l987) címií filmjéból, amelybena címszerepló baseballiitóvel veri agyon egyik emberét' A láwányos ésizgalmas, t<irténelmileg azonban teljesen megbízhatatlan film rendezöjealaposan eltulozta a szovetségi iigyntik<ikre leselkedó veszélyeket.A baseballiitós jelenetben azonban kifejezetten megszépítette a tortén-teket. Al Capone ugyanis l929. május 7 -én azindianai Hammond koze-lében, aThe Plantationnevíikaszinőban nem egy' hanemhárom embe-rét verte saját keziíleg halálra egy baseballiitóvel. Veszedelmes vadembermaradt, aki jől játszotta a békés iizletember szerepét, s valÓszíniilegsohasem tudjuk meg, hogy a bandaháborrik során hány ember meg-gyilkolására adott utasítást. Viszont az ís igaz,amit életrajzírÓja, RobertJ. Schoenberg megállapított: ,,Valőszínii, hogy Capone nem ijlt megolyanembereket, és nem is rendelte el olyanok meg lését, akiknek ahaláh miattszegényebb lett volna a világ.', (Schoenberg, Robert, |.: Mr. Capone. TheReal - and Complete - Story of Al Capone. New york, 1992, euill.264. o.)

A szesztilalom évei során ChicagÓban mintegy 7OO á|dozata volt abandák harcainak. I922-ben, a legbékésebb évben állítőlag 37 embert<iltek meg, a kovetkezóben azonban már 57-et, s e szám L926-ra76-raemelkedett. A legtobb bérgyilkos nem tudott célba lóni, a merényletektobbségét ezértkozvetlen kozelról kovették el. A hriszas évek k<izepénazonban a gengszterek felfedezték a Thompson-géppisztolyt, amelyfeleslegessé tette a Pontos célzást. A golyokkal megt lt tt ,,Tommy-gud'mind<issze tíz kilőt nyomott, egy perc a|att ezer golÉt tudott kilóni,engedély nem kellett hozzá,és postai riton is meg lehetett rendelni. Azrij fegyvernek kosz<inhetóen a merényletek ijesztóbbé váltak, de távol-rÓl sem lettek hatékonyabbak. |926. szeptember 20-án például délutánnegyed kettókor Al Capone ellenfelei tiz autóva| elhajtottak a Haw-thorne Szálloda elótt, s géppisztolysorozatokkal árasztották el annakéttermét, amelyben a,,Sebhelyes Arcli'' káv ézgatott.A rendórtik szerintmintegy ezer lcivés adtak le, harmincot autÓt rongiíltak meg, de senkit

274 275

sem sikeri.ilt megolnitik, mindossze négy járőkelcí szenvcdett k nrryebb

sériiléseket. Capone eztltta| is nagyvonalunak bizonyult. ligy assz,ony

szemsértilésének kezelésére 5000 dollárt fordított, majd az auttiklrarr és

a boltokban esett károkat is megtérítette. Ahogy egyik aliírelrc|cltje

megállapította: ,,A Nagy Fickő nem akarja, hogy a kív lalkik megst|riil-jenek."

A leghíresebb tomeggyilkosságra ChicagÓban l929. február l4-én,

Szent Valentin napján kertilt sor. A North Clark rít 2l22-es szám alatli

garázsban, George Moran bandájának egyik rejtekhelyén hét embcrt

állítottak a falhoz és végeztek ki géppuskatúzze| a rendóregyenruhát

visel<í támadÓk. Az áLdozatok valamennyien a rivális banda btínoz<íi

voltak, még |ohn May is, akit késóbb megprÓbáltak ártatlanul betévedtjárőkel<ínek felttintetni. Máig sem tudjuk biztosan, ki rendelte e| ezt a

biíntényt. Aze|i5készítése és végrehajtása Al Capone mődszereire emlé-

keztet, az á|dozatok pedig a vele szemben állÓ banda tagjai voltak.

Capone azonban sohasem rendelt el ekkora mészárlást, mert tisztában

volt vele, hogy azilyen akciők felzaklatják a kozvéleményt, mozgÓsítják

a hatőságokat, s megnehezítik ,,cégének' miíkodését. A legvalÓszíniíbb

feltételezés szerint Capone csak a bandaftínok meggyilkolását rendelte

el, bérgyilkosai azonban képtelenek voltak pontosan végrehajtan i utasí -

tásait.A szovetségi kormányzatot egyre jobban bosszantotta, hogy egy

kozonséges btínoz<í nagyobb világhírre tett szert számtalan alnerikai

vállalkozőnál, tudÓsnál és mtívésznél. Ha AI Capone kevésbé kihlvílarr

é|vezigazdagságát, s nem nyilatkozik oly sokszor az, jságír knak, val -

színtíIeg jÓval tovább szabadlábon maradhatott volna.

A Szent Valentin-napi mész,árlás országtts fe|hábtlroc|ást keltett, s

a szovetségi hatÓságok rigy dtintottek, hogy minclen t(irvérryes esz.kozzel

,,el kell kapniuk' Caponét. A chicagÓi gyilkosságokkal kapcsolatban

azonban egyszeriíen nem lehetett tan kat találni' Ezért egyre ttibb szti-

vetségi alkalmazott vetette fel az ad per |ehettíségét' Ha nem |ehet

,,elkapni'' Caponét azért, mert vér tapacl akezéhez - akkor azza| az

tiriiggyel kell rács mogé juttatni, hogy nem fizet jovedelemadÓt.

Eltíszor 1930' április 17-én hallgatták ki az adőhivatal tiszMselói, stigyvédje, Lawrence P. Mattingly elkovette a legnagyobb hibát: nemkoz<ilte a hatÓságokkal, hogy tigyfele kizárÓlag az adőtigyi ki egyezés érde-kében tesz nyilatkozatokat, s ezért ezeket nem lehet majd felhasználniellene más tigyben. Valőszínííleg abban bízott, hogy polgári per soránmegegyezés sztilethet majd, Capone fizet némi adőt, s ezutánbékén hagy-ják. Nem vette észre, hogy a szcivetségi hatÓságok már nem pénzt akar-nak, hanem ítéletet, nem adÓtigyben, hanem bííntigyben indítottakvizs-gálatot, s el vannak s zánva,hogy rács mcigé juttatják Amerika hírességét.

Ellenfelei koziil néhány emlékiratnak és hollywoodi filmnek koszon-hetóen Eliot Ness szovetségi tigynok vált a leghíresebbé, aki létrehozottegy megvesztegethetetlen fiatalemberekból állÓ, tízfós csoportot' Veltikcsapott le a kiil<inb<iztí titkos italmérésekre és raktárakra. A sajtő ,,érint-hetetlenek'' néven emlegette tlket (The IJntouchables - ez volt De Palmafilmjének eredeti címe). Munkájuk nem volt mentes minden veszede-lemt<íl, de maguk is tisztában voltak azza|,hogy Al Capone, aki olykegyetlentil bánt a rivális bandák tagjaival, sohasem ártott egyetlen szci.vetségi iigynoknek sem. Mi értelme lett volna? Megoléstik csak felszítottavolna a hatÓságok bosszrívágyát, és azonnal mások lépnek a helytikre'Eliot Ness csapatábÓl |lzáro|aga sof<ír vált gyilkoss ág á|dozatává, de ótsem a gengszterek olték meg. S bármilyen híressé vált Ness a titkos ital.mérések elleni akciÓival - Al Capone megbuktatásában mégsem ó ját-szotta a fószerepet.

Inkább egy szorgalmas és rendkívtil kitartÓ k<inyvelóról, Frank Wil-sonről mondhatjuk el, hogy ovolrtaz,,,aki legyózte Al Caponét'' - még-pedig nem fegyverrel a kézben, hanem írőasztal mog<itt tilve, tengernyiszámla áwizsgálásáva|. Az 1931 j niusára elkészi'ilt vádirat szerint1924-t6| I929-ig Al Caponénak 1 o38 660,84 dollár jcivedelme volt, s ebb<íl215 080 dollár és 48 cent adÓt kellett volna befizetnie. Ez persze csak ajéghegy csticsa volt, a szerencsejátékbÓl származÓ jovedelem, amita hatőságok bizonyítani tudtak. Edwin olson tigyész becslései szerint1926 fo|yamán 70 milliÓ dollárt kereshetett, a k<ivetkezó évben pedigtobb mint 100 milliőt.

276 277

1931. oktÓber Z4-énmondta ki }ames H. Wilkersonbiro az ítéletet: a

vádlottnak tíz évet kell letoltenie szovetségi bortonben, egyet megyei

bortonben, ki ketl fizetnie 50 000 dollár bírságot, valamint az e|járás

7 692,29 dolláros kdltségeit. Chicago rettegett ger-rgszterfcínoke nyugod-

tan fogadta azité|etet. A borttin felé tartva is elismerte bukásának egyik

legfontosabb tényez(5jét: ,,Az én hib m volt. A nyilvánosság., ' ezzel kap-

tak el."El<íbb egy atlantai szcivetségi bortonben helyezték el, nrajd a San Fran-

cisco kozelében fekvci' Alcatraz, bortonsziget er<idjében' Hamarosan

kidertilt, hogy szifilisze egyre jobban t<inkreteszi idegrendszerét, s l939.

november I6-án a hatÓságok átadták családtagjainak és orvosainak.

Floridában telepedtek le, ahol mentálisan leépi'ilése teljessé vált, s négy

nappal negyvennyolcadik szi.iletésnapja után, 1947. január 25-én a flo-

ridai Palm Islanden családja korében meghalt.Pályafutása azt igazo|ja,hogy a hatÓságok a legagyafiirtabb biínozóket

is félreátlíthatják torvényes ton, amennyiben komolyan e|szánják

magukat erre. S ha már semmilyen más eszkoz sem áll a rendelkezéstikre

- egy kovetkezetesen végigvitt vagyonosodási vizsgálat meglep<íen ered-

ménvesnek bizonyulhat.

86. Mussolini fasisztáinak Rőmába vonulásávalszerezte meg a hatalmat

Benito Mussolininak, az olasz fasizmus vezet,ó személyiségé-

nek sikertilt meggyóznie a világot arrÓl, hogy feketeingesei fenyegetó

felvonulásának kosz<inhetóen jutott hatalomra. Még a szovjet tízktitetes

ViI gt rténefben is ezt olvashatjuk..,,Mussolini (|922) oktőber 27-én pa-

rancsot adott a "RÓm ba vonulásran (>Marcia su Roma<). Másnap, ok-

tőber 28- n a felfegyverzett fasiszta band k behatoltak Rőmőba, anélkijl

hogy a katonas g és a rendórség részéról a legcsekélyebb ellenállásba is

tkijztek volna. A király Mussolinit nevezte ki miniszterelnijkké. olasz-

orszá?ban kezdetét vette afasiszta diktat ra.'(VIII. ktitet. Bp. l965, Kos-suth KiadÓ. 361. o.)

A dolog nem egészen így t<irtént. A szocialisták ríltal meghirdetettáltalános sztrájk 1922 ju\íusában jÓ tirtigyvolt Mussolini számlára, hogyakciÓba lépjen' A kormányt a baloldali és fasiszta képviselók kcizos sza-vazata buktatta meg' s az j kormány megalakításáhozvezet,ó tárgya|á-sok elhriződtak. Mussolini eródemonstníciőra szántael magát, hogymegakadályo zza az űj kormány megalakulását' Négy quadrurt|vir névenemlegetett alvezéréve|,Emilio de BonÓval, Italo Balbőval, Cesare MariaDe Vecchivel és Michele Bianchival három mozgősítási kozpontot ala-kított ki Anconában, ortéban és Civitavecchiában. Ezek után a fasisztáknápolyi tomeggyíílésén Mussolini 60 000 ember elótt bejelentette, hogycsapatai el fogják foglalni az o|aszftívárost. A feketeinge,sek(squadristi)tobb északi olasz város kozéptileteit megszállták. RJma elfoglalasáraazonban semmi esélytik nem volt, mert csak 26 000 fasisztát vontak cisszehárom gytilekezési pontra, akiknek a fele sem volt felfegyverezve. Rőmátviszont 28 400 ftís, jÓ| felszerelt hadsereg védte' A fóvárosba valő bevo-

' nulás megakadályozásáraelég lett vo|na felfi.iggeszteni a vasriti k<izleke-dést, és kihirdetni az ostromállapotot.,

Luigi Facta miniszterelnok azonban a jelek szerint bízott abban, hogya-fasiszták megelégednek néhány hellyel a kormányában. oktÓb er 28-ánel<íbb az ostromállapot bevezetését tervezte, majd RÓmába hívta Mus-solinit tárgyalni. III. Viktor Emánuel király ugyanilyen határozatlan volt,és (talán a hadsereg vezetóinek befolyására) nem írta alá az ostromálla-pot elrendelését. Inkább felkérte Antonio Salandrát ew uj kormánymegalakítására, Mussolinivel koz<isen. A fasisz ták vezére azonban ezIsem fogadta el, semmilyen kormánynak sem kívánt a tagja lenni' amelyetnem ó vezethet. A király ezután meghívta ót Rőmába. oktőber 30-ánérkezeLt meg, tárgyalt III. Viktor Emánuellel, s este már át is nÉjtottaneki kormánya tervezetét. A parlament pedig bizalmat szavazátt az uikormánynak.

',Míg e politikai fordulatok lezajlottak, írja Ormos Mária, az ijssze-gy lekezett fasi szták tétlení)l top orogtak a mozgő sítási cs omőp ontokon...

278279

Semmiképpen sem akartak lemondani a menetelésrol. Mussolini bele-egyezett abba, hogy a fasiszta osztagok a rőmai bevonulás helyett nne-péIyes felvonul st tarthassanak, A kormány megalakulása után, oktőber31-én sor is kerijlt erre az ál >Marcia su Romá<-ra. Azután Mussoliniigénybe vette az olasz vasut minden rendelkezésre áltő kapacittisát, hogylegényeit még aznaP és a 3 ] -re kijvetkezij éjszakán hazak ldje.,, (Mussolini.Bp. 1987, Kossuth KonyvkiadÓ . |7 6_177. o.)

87. 1929-ben sok tiinkrement milliomos vetette kimagát New Yorkban az ablakon

New Yorkban |929 sz,eptemberében mutatkoztak a tózsde-krach elsó jelei. oktober 23-án t bb mint 6 milliÓ részvény cserélt gazdátegyre olcsőbb áron, mintegy 4 rnilliárd dollár értékvesztéssel. Másnap,24-én, a ,,fekete cstit<irt ktin,, |2 894 650 részvényt adtak el, 9 milliárddolláros veszteséggel. oktÓber 29-án pcdig, a ,,fekete kedden' 16 410 0oorészvény cseré|t gazdát. Az árak rtrlrartttlsan estek, s november kozepéremintegy 26 milliárd dollárnyi értc(k sentntisti|t meg. Sok konyv ezt azeseményt nevezi a nagy gazdasági világválság c|{|futárának, és a szőbe-széd szerint a t<inkrement millionlosok egymás után ugráltak ki a Wa|lStreetre a felhókarcolők ablakaib l.

Az Egyestilt Államokban valÓban srlkan lettek tingyilkosok részvé-nyeik értékének megsemmisi.ilése miatt, bár okttlberben és november-ben kevesebben végeztek magukkal, nrint a nyár fo|yamán, amikor azárak még nem indultak esésnek. A leghíresebb esetre Kansas Citybenker{ilt sor. |ohn Schwitzgebel biztosítási tigyntik a klubjában tild<igélveelejtette rijságját, amelynek a pénzljrgyi rovatát nézegette, és felkiáltott:,,Mondjátok meg a fi knak, hogy nem tudom megfizetni nekik, amiveltartozom!,,Ezután sikeriilt kétszer is mellbe l<ínie magát.

A Wall Streetre azonban csak egyetlen ringyilkos vetette ki magát:Hulda Browaski. Az citvenegy éves asszony november 7-eregge|énugrott

le a Wall Street felé a Broadway 120. szárn éptiletének, a negyvennégyemeletes Equitable Buildingnek a tetejér l. Rokonai és barátai szerinterre nem a tózsdekrac|

Tl.l. szánta el magát, mert megtakarított pénzét

a biztonságos sz<ivetségi és helyhatősági iowenyekben helyezte el. EgybrÓkercég alkalmazottja volt, s a'

"lmrilt napok megfeszített munkájamiatt ideg<isszeomlást kapott.

Talán ezért terjedt a a nj1 a tomeges ongyilkosságnak? Egyesek sze-rint inkább azért,merta,,fekete kedden'eiy munkai jelent meg a WallStreet egyik éptiletének tetején, akit a járÓÉeló,k iingyilkosjeloltnlek néz-tek. Mások s zerint aWall'Street 40. szám éptiletérói zuhani le egy jőkoravakolatdarab, kis híján halálos balesetet oko"u". (Harold Evans: TheAmerican Century. London, 199g, Jonathan Cape / pimlico. 22g. o.)

Amerikát ktilonben távolről sem rázta meg annyira a tózsdekrach,ahogy ezt a korabeli riporterek állították. A lakosságnak ugyanis mind-ossze 2,5o/o-a rendelkezett részvényel.kel A mai gazdaságtorténészekmégazt is tagadják, hogy a t<ízsdekrach k<izvetlen oka lett volna a nagygazdasági világválságnak. (David M. Kenngdy : Freedomfrom Fear.NewYork, Oxford, 1999, Oxford University press. 36_42. o.)

88. Hit|ernek csak egy heréje volt

Ezt a legendát Hitler valamennyi éIetrajzírojacáfolja. A nácimozgalom alapítÓjának elég zavaros viszányai voltak az asszonyokkal,általában tartozkodott a fizikai kapcsolatoktol, s mindkét n<i oniyitkoslett, aki kcizelebb kerÍilt hozzá.A hiányzÓ here legendája azonban Hitleregyik életraj ziroja,Ian Kershaw verint,,c51p án jszicholőgiai spekuláciő-Iyn és a Hitler fétig elégett holttestét B",li,b,, megszerzö szovjetekkőrboncnokainak korántsem meggyózó bizonyítékain alapul.,, (Hitler.1889_1936. Hybris' Bp., 2003, Szukits K<inyvkiadő .67. o.Fazekas Istvrínfordítása.) A szakérttík szerint a holttest aí.,yi.a elégett, hogy ilyen aprÓszervek hiányát lehetetlen volt megállapítani.

A legenda azonban alaposan elterjedt, s ebben egy második világ-

hábor s gírnydal is szerepet játszhatott. A sztivegét Toby O'Brien brit

tijságírÓ írta 1939-ben a Bogey Ezredes Indulőjőnak (Colonel Bogey

March) 1914-ben sztiletett dallamára' Ttibb szovegvá|tozata van, a leg-

inkább elterjedt így hangzik:

Hitler has only got one ball,G ring has two but verY small,Himmler is somewhat sim'latPoor Goebbels has no balls at all.

SzÓ szerinti magyar fordítása a kovetkez<í:

Hitlernek csak egy golyőja van,

Giiringnek kettó, de nagyon kicsi,

Himmlerrel hasonlő a helyzet,Szegeny Goebbelsnek pedig egyáltalán nincs.

A dallam ttibbsztir elhangzik a Híd a l(wai folyőn címufiImben. A szti-

vegét azonban a film készítésének idópontjában, 1957-ben trilságosan

illetlennek találták, s ezért a katonák nem énekelnek, csak fiitytilnek.

A film hatására a dallam jra kozkedvelt sláger lett, s az angol nyelvte-

rtileten kívtil nem is vrilt k<izismertté, hogy voltaképpen mire is utalt az

indulő a világháborri idején.

89. Hitler szobafestó volt

Ez az egyiklegrégebbi legenda Hitlerrel kapcsolatban. Már a

második világhábor elótt EurÓpa-szerte elterjedt, s Magyarországon is

emlegették. Jean Effel francia karikaturistának két rajza is ismert

1 938-bÓl, amelyeken Hitler pemzlivel és festékesvtidrokkel felszerelve

241

azon mesterkedik, hogy barnára fesse EurÓpát. A Vendredi címíí lapfebrurír 25 - i számában megj ele n t r aj zon Hitl er azza| pr ob á| kedvesked -ni a Németországot megtestesító nóalaknak, hogy átfesti Ausztriát.A rajzo|ó nyilván a hamarosan bekovetkezcí Anschlussta, Ausztria Né-metországhozvaló csatolására utalt' A Le Canard Enchainé címtí lapszeptember 28-i sziímának egyik karikatriráján Ausztria térképén máregy ,,Frissen mázolva'' feliratu tábla díszeleg, s a szomszédos Csehszlo-vákiáből Edvard Bene amiatt tiltakozik, hogy a festék átfolyikhozzá.Akét rajz megtekinthetó Frangois Robichon |ean EffeI _ I]homme d lamarguerite címii albumában (Paris, 1997, Éditions Hoébeke.20. o.),sazegyik (az elcíbbi) megtalálhatő egy magyar nyelvtí kiadványban is, RenéAndrieu és |ean Effe| Képes francia tijrténelem a népfronttől napjainkigcímÍí kotetében (Bp. 1971, Gondolat KiadÓ). Még manapság is számtalaninternetes honlapon olvashatÓ a magabiztos megállapítás, hogy ,,Hitlereredetileg szobafestcí volt''. Igaz, ezt általában nem torténészek jelentik ki.

Valamennyi é|etrajzábo| megállapíthatjuk, hogy Hitler sohasem voltszobafest<í. Mi ttibb, Hitler soha életében nem végzettsemmilyen hasz-nos tevékenységet valamilyen cMl intézmény alkalmazottjaként. A fize-tett, mindennapos munka iránti megvetésével még diktátorkortársát,Sztálint is feltilmrílta' Sztálinnak ugyanis legalább életében egyszer'huszonegy évesen, 1899 decemberéttíl 1900 márciusáig volt állása: atbiliszi Fizikai IntézetobszervatÓriumának alkalmazottjaként ellenóriztea csapadékméróket, s néha takarított az intézet udvarán. Hitlerviszontjórésztcsellengéssel és operába járással t ltotte el Bécsben és Mtinchen-ben a tanulmányaibefejezése és az elsó világháborri kitorése kozott elteltidót.

A legenda valÓszínríleg azon az é|etrajzi tényen alapult, hogy Hitlerfiatalkorában akvarelleket készített. Festó szeretett volna lenni, s kétszeris sikertelentil felvételizett a bécsi képzómíivészeti akadémiára (I9O7,l908). Színes képeslapokrÓl festette le Bécs és Mi'inchen híres éptileteit,s készített tájképeket, csendéleteket és portrékat is' T<ibb festménÉtsikertilt is olcső áron értékesítenie' Még az elsó világhábor lovészár-kaiban is festegetett néha. Bellák Gábor mtívészettorténész szerint

282 283

,,2_3000 darabosra tehetó életmiivébtjl ma mintegy 700 mii ismert k ltjn-

bijztj archívumokban és gyi)j teményekben',, (A Hitler- rejtély. Szerk. Rácz

Árpád. Bp. 2006, Rubicon KiadÓ. 67 ' o.) A szakérttík szerint az éptilete-

ket kiválÓan festette le, tájképei és portréi azonban sokkal gyengébbek.

Az elso világháborri után már csak plakátterveket és építészeti vázlatokat

készített, de 1932.ben ovázo|ta fel a Volkswagen autÓ k<izismert, ,,bogár-

hátri'formáját.Csak két éwel hatalomra ,iutása után, 1935.ben vált koztudottá, hogy

Hitler valaha festményeket is készített. A jelek szerint az eurÓpaiak nagy

része ekkor már képtelen volt <isszeegyeztetni az ercíszakos és agresszív

diktátor személyiségét bármilyen szépmtívészeti tevékenységgel. Így lett

a koztudatban az egykori amat<ír festób<íl a jőval kevésbé kifinomult

munkát végzö ,,szobafesto és mázolo''.

90. A |ipcsei peren Dimitrov bátran szembeszá|lta nácikkal

A ,,lipcsei per'' valaha olyan híres volt, hogy onállÓ címszÓként

kertilt be a Munkősmozgalom-ti)rténeti lexikonba. A kovetkezoket olvas-

hatjuk roLa ,,...a hitleristák által rendezett koncepciős per (19j3' szePt.

2l_dec. 2j.). Afasiszták 1933. febr. 27-én felgy jtott k a birodalmi gy lés

ép letét, amiért akommunistákat tettékfelel ssé'., A per vádlottai voltak:

E. Torgler G. Dimitroy, Borisz Popov és Vaszil Tanev, továbbá a fasisztákeszk ze: aholland Marinus van der Lubbe' A nevezetessé vdlt lipcsei per-

ben G. Dimitrov a fasiszta rendszer vádlőjává vált. Leleplezte a bijntett

igazi hátterét és bebizonyította a vád hazug, provokatív jellegét, A perben

nagyszeriien védelmezte a kommunizmus eszméjét, felszőlította a német

munkásosztályt antifasiszta egységfront megteremtésére,,. A lipcsei per a

hitlerizmus nagy politikai veresége lett. A nemzetkijzi szolidaritási moz-

galom, G' Dimitrov b tor fellépése kikényszerítette a vádlottak felmentését.M, van der Lubbét hattílra ítélték és kivégezték',, (Bp, I97 6, Kossuth KiadÓ.

350. o.) A nácik és a kommunisták kolcsonosen egymást vádolták agytijtogatással, de ma már a legtobb torténész egyetért abban, hogy Ma-rinus van der Lubbe magányos tettes volt, senki nem állt mogÖtte. Di-mitrov tekintélye pedig rendkívtil megnovekedett, Milovan Dilas mégl948-ban is rigy tekintett rá, mint ,,a lipcsei per oroszlánjára, aki a vőd-lottak padján is szembeszeg lt a hatalma cs cspontján állő Gtiringgel ésa nácizmussal,,. (Tal lkozdsok Sztálinnal' Bp,t989' Magvetó KonyvkiadÓ.162. o. Radics ViktÓria fordítása.)

A tcirténetnek csak egy szépséghibája van. Georgi Mihajlov Dimitrov(1882-1949), a bolgár kommunista mozgalom egyik vezetóje soha éle-tében nem bizonyult ktilon<isebben bátor embernek. Szabadon bocsátásaután a Kommunista Internacionálé fotitkára(|935_t943), vagyis a kom-munista világmozgalom látszÓlagos vezettíje lett, s htíen végrehajtottaSztálin valamennyi utasítását. A Kommunista Internacionálé VII. kong-resszusán (l935) tí hirdette megaz j sztálini irányvonalat, az antifasisztaegységfront politikáját, az |939-es náci-szovjet paktum után Sztálinutasítására véget vetett minden fasisztaellenes agitáciÓnak, majd zol<szonélktil ktizremríkridcitt a szervezet felszámolásában is. A bolgár kommu-nista párt ftítitkáraként ( 1 948- l 94l) és Bulgária miniszterelncikeként(1946-1949) pedig h ségesen benyrijtotta kormánya listáját jÓváha-gyásra a szovjet vezetókhoz' Egyszer volt egy onállÓ lépése, amikor Titő-val egytitt egy balkáni államsz<ivetségr<íl sz<íttek terveket - de amikor adiihos Sztálin fecsegŐ vénasszonyh oz, majd komszomolista kőlyokh<izhasonlította, gyorsan meggondolta magát. (Ugyanott, 161., 163. o.)Vajon mitól volt éppen Lipcsében olyan bátor? A nácik magatartása isérthetetlen, ha meggondoljuk, hogy nem sokat teketÓriáztak azokkal,akiket el akartak tenni láb alÓl.

Ruth Fischer (1895-196l), az egykori német kommunista már1952-ben elmondta, hogy Dimitrov felmentése annakvolt koszonhetó,hogy a szovjet és a német politikai rendórség, a Gestapo és a GPU tit-kos egyezményt kotott a három bolgár vádlott szabadon bocsátásárÓl.Fischernek azonban senki sem akart hinni, mert 1925-ben a Kommu-nista Internacionálé leváltotta vezet,ó tisztségeiból, egy év m lva a

pártbÓl is kizárták, s cí Franciaországba,majdaz Egyestilt Államokbaemigrált.

1997-ben azonban Bulgáriában kiadták Dimitrov naploját, amelyethamarosan németre is lefordítottak(Tageb cher ]943' Berlin, 2000, Auf-bau-Verlag). Ebból megtudhatjuk, hogy Ruth llisclrcrnek igaza volt.Dímitrov megkiilonbtiztetett bánásm dban részes lt a (icstapo b<irto.nében, megkapta a neki ktiId tt Ievclcket, táviratokat,'valanrint a nem-zetközi lapokat, anyja és ntivÓre rrrcg|átogathatta, s llrtlgil is csak ,,erkcil-csi szenvedésekre'' panaszk<ldtrtt egy amerikai Úrjságirtirrak. A hárombolgárvádlottat l934. február l3-árr llrcg|irsz,ttltták brllgár állarnptllgár-ságátÓl, hogy két nap mu|va nregkapják n sztlvjct á||urrpo|gárságot, s27-én repi|rígépen Konigsbergbc, lrrirjtl Mrlsz,kvál.lit sz,ál|íttrtták óket.Rudolf Diels, a Gestapo fontikc így ll(rcs(rz'tllt t(i|tik: ,,J<| ku1lt.solatokatakarunk a Szovjetuniőval' Ha nct| (z le,,W il lrclyzet, ncnt k ldenénkmagukatMoszkvába.,,(tHistoire.2()()|.t|cccltt l lcr '2| 'r l ' )Aszt lvjctfdvá-rosban pedig természetesen nagy p()|-tlJ)iivrrl lilgrrc|tr|k u ktlmmunistamozgalom hóseit, a lipcsei per vád|tlttjait, itz<lknt, ukikct cgy csíp<ísnyelvtí mai francia torténész teljes joggal llcvc7'clt ,,lIitlcr kis kommu-nista védenceinek'.

91. A kommunisták vezetó szor3p.t |átszottakaz antifasiszta klizdelmekben

Amikor a bécsi kongresszus<rn |. Sáttdtlr tlrtlsz cár azz,a|vádo|-ta a szász királyt, hogy Napőleonnal szrivetkezvc clárulta l:,urÓpát, TaI-leyrand francia kiiltigyminiszter a kovetkez<l szavakka| intette mérsék-|etre: ,,-Árulás? .,.Fekég ez dátum kérdése!,, A cár nyi|ván nyelt egy nagyot,és arra gondolt, hogy 1807-ben maga is szovetséget kot tt a franciákcsászárával.

Ugyanez avá|asz adhatő a címben megfogalmazott állításra: a kom-munisták antifasizmusa dátum kérdése. Mert a Kommunista Interna-

284 285

cionálé (Komintern) hatodik kongresszusán 1928-ban nem a nácikat,hanem a szociáldemokratákat jelolték ki a német munkások ftí ellensé-gének. Kimondták, hogy a fó feladat: ,,az elpolgarosodott szociőldemok-rácia szétverése, amelynek ideolőgiája, az osztáIyok egy ttmiik dése, sokponton érintkezik a fasizmussal.'' (Heinrich August WinHer: Németországtijrténete a modern korban.I. kotet. Bp' 2005, osiris Kiadő. 429. o.D. Molnár |udit fordítása.) Azon lehet vitatkozni, hogy a német kom-munisták és szocialisták osszefogásával valÓban el lehetett volna-ekeriilni Hitler hatalomra jutását, annyi azonban bizonyos, hogy aKomintern állásfoglalása megkonnftette a nácik gyózelmét.

A fordulat 1935-ben kovetkezett be, a Komintern VII. kongresszusán.A Szovjetunió az e|ózó évben csatlakozott a Népsz<ivetséghez, s az elleneellen iránprlÓ német és japán fenyegetés miatt a ,,kollektív biztonság''|ett az rij jelszÓ. Georgi Mihajlov Dimitrov f<ítitkár a kongresszusonmeghirdette a népfrontpolitikát, vagyis azt, hogy afiiveszély,a fasizmusellen a kommunistáknak ossze kell fogniuk valamennyi nem fasisztapárttal és mozgalommal. 1936. április 17-én szóIalt meg elószor egykommunistavezeto, Maurice Thorez a Radio-Paris nevtí adÓállomásmikrofonjai e|,ött: ,,Mi, akikfelekezeten kív liek vagyunk, kez nket nyujt-juk feléd, katolikus munkás, alkalmazott, iparos és paraszt, mert a test-vérijnk vagy!,, (Idézi: tHistoire,2006, április. 34. o.)

1939-ben kovetkezett be az rijabb fordulat, a szovjet-német megnem-támadási szerzódéssel. A Szovjetuniő ezutiín két éven át rengeteg nyers-anyaggal látta el Németországot: olajjal, gyapottal, mangánnal, krőmmalés gabonával, s kozvetítoként segített a világpiacon megkertilni a britblokád rendeleteit. Még egy Murmanszk ktizelében fekv<í kikotót is anémet tengeralattjárők rendelke zésére bocsátottak, de Norvégia meg-szállása miatt a németeknek erre nem volt sztikségtik. Tt'bb száz németkommunistát adtak át a náci hatÓságoknak' A propagandaanyagokbÓlugyanrígy eltiíntek a fasizmust támadÓ részletek, mint a ktinyvesboltok-bÓl a náciellenes k<in1ruek. A kommunistáknak minden országban aztkellett hangoztatniuk, hogy a kirobbant háborri imperialista hábor ,ame$rt a brit és a francia kormányt terheli a felelósség. Nagy-Britan-

246 2&7

niában a kommunisták kampányt indítottak a béke érdekében, és egyikteoretikusuk, Palme Dutt konyvet kezdett írni For a People\ Peace (Anép

békéjéért) címmel. A francia kommunista vezetcík azt hangoztatták,hogy a hábor t a francia és brit plutokraták (azaz politikai befolyássalbírő nagyt<íkések) indítottákmeg Hitler ellen. Párizs német megszállásaután |acques Duclos-nak kis híján sikeri.ilt engedélyeztetnie a megszál-lÓkkal a ljHumanité kiadását. A tagság semmit sem értett a fordulatbÓl,270 0o0 francia párttag tépte ossze tagktinyvét. Errtí| a fordulatről mégaz amerikai Julius Rosenberg sogora is azt nyilatkozta, hogy ,,ez az id -szak bizony prőbára tette az emberek lelkét. De amikor hinni akarunk,akkor hinni akarunk.,,Sam Robert, az interju készít<íje csak ennyit jegy-zett meg: ,,Aki átugrotta ezt az idcolőgiai szakadékot, annak mőr bőrmi-lyen kés bbi kijvetkezetlenség jelantéktelen barázdának tiint',, (Idézik: NewYorkReview of Books,2002. ápr i l is l l .4 l . o ')

A SzovjetuniÓ e|len megindulő német támadás 1941 nyarán rijabbfordulatot idézett e|<í. A brit Palme Dutt nem jelentette meg említettkonyvét, helyette egy másikat publikált, amelyben konytirtelen harcraszÓlította fel a brit kommunistákat Hitler ellen. A francia tHumanitéillegális kiadása a kovetkeztí felhívást tette kozzé: ,,1941 szabad harcosai,talpra, hogy eliizzétek az ellenséget a haza szent foldjéról!,, (Idézi: Mari-anne, Hors série, novembre-décembre 2009. 35. o.) Ezután a franciakommunisták valőban hcísiesen harcoltak az ellenállásban, hogy elfeled-tessék, milyen megért<ínek bizonyultak a nácik iránt az elmult két évben.Az ellenállás résztvevói és támogatÓi koztil 30 000 fót agyonl<íttek,60 000-et fogolpáborba zártak,és 20 000-en estek eI harc kozben. A Fran-cia Kommunista Párt tehát alaposan t lzott, amikor a felszabadulás után

,,a 75 000 agyonl<ítt'' pártjának nevezte magát' A kozos fegyweres harcazonban mégis tiszteletre késztette irántuk a nem kommunista ellenál-lÓkat is, akik kcizi'il a negyedik koztársaság vezeto politikusai kikertiltek.

1945 után aztánujramegváltozott a Propaganda iránya, és a szovjetlapok Sztálin korábbi nyugati sztivetségeseit nyilvánították imperialistaés neofasiszta szornyetegeknek' TitÓt hitlerista renegátnak nevezték,majd l952_53-ban a Rosenberg házaspár halálos ítélete miatt a kommu-

nista szővivók az Egyestilt Államokat nyilvanították fasiszta és antisze-mita országnak.

Vagyis a kommunisták hol meghirdették - hol pedig megtiltották azantifasiszta kiizdelmet. A francia, gortig és más nemzetiségií kommu-nista ellenállők természetesen nem csak a SzovjetuniÓ szolgálatábankockáztatták az élettiket a hábor idején. MoszkvábÓl iránltott pártjaikazonban csak akkor engedélyezték számukra a harcot, ha ezzel a sztáIi-nista SzovjetuniÓ érdekeit is szolgálták.

92. Rooseve|t tudott a Pearl Harbor e||en készii|ójapán támadásről

1941' december 7-én a japán légier<í támadást intézett a Ha-waii-szigetek Pearl Harbor nevií kikottíjében állomásozÓ amerikai hadi-hajÓk e|len. Tizennyolc hadihajÓ stillyedt el vagy rongálÓdott meg sri-lyosan, ttibb mint l80 reptilcígép megsemmistilt, 2403 amerikai meghalt,1178 megsebestilt. Négy nap m(rlva a Kongresszus Franklin DelanoRoosevelt koztársasági elnok indíwányára hadat iizent |apánnak' AzEgyesiilt Államok belépett a második világhábor ba.

Már a világháborri végén terjedni kezdett az a mendemonda,'hogy azeln<ik tudott a Pearl Harbor ellen irányulÓ támadás szándékáről, de nemtette kozzé a hírszerzés jelentéseit, mert mindenképpen be akart lépni ahábor ba, s egy ilyen támadással biztosíthatta, hogy a felháborodottamerikai társadalom mellé álljon. Roosevelt valőban rigy érezte, hogyhazájának elóbb-utÓbb szembe kell szállnia a náci Németországgal. Már1937 -ben így szőnokolt egy chicagÓi gy lésen: ,,Ártatlan népeket és drtat-lan nemzeteket áldoznak fel a hataloméhség oltárán,.. Ha ilyen dolgokjátsződnak le a világ más részein, senki se gondolja, hogy Amerika nneg-menek l, hogy Amerika kegyelmet várhat, hogy a nyugati félg mbiit nemtámadják meg, és nyugodtan élhet békében!'' Csakhogy az Egyesiilt ÁIla-mokban rendkívtil erosvolt az izolacionizmus, azameggyózódés, hogy

288 249

az amerikai népnek távol kell maradnia Eurőpa zavaros tigyeitóI. Kis

híján sikeri.ilt elfogadtatni egy olyan abszurd alkotmánykiegészítést,

amely népszavazástÓl tette volna fiiggtívé a hadiizenetet. A Képvise|i\ház

mind<issze 209 : l88 arányban utasította e| ezt ajavaslatot.

Roosevelt tisztában volt vele, hogy a hábor el<íbb-utÓbb elkertilhe-

tetlen, de azt is tudta, hogy az amerikai társadalom trilnyomÓ tcibbsége

nem kíván részt venni benne. Egyik levelében így irt William Allen

White-nak ,,Ennélfugva, bÖlcs i)reg barátom, az a problémám, hogyan

vegyem rá az amerikai népet, hogy nézzen szembe a valőszíníj kijvetkez-

ményekkel, anélk l hogy azzal rémíteném meg hogy bele akarjők von-

szolni a hábor ba.,,(David M. Kennedy: Freedom from Fear. The Ame-

rican People in Depression and in War. 1929-1945. New York, Oxford,

1999, oxford University Press. 434. o') 1939. január 4-i ,,uniÓs tizene.

tében' vetette fe| az izo|acionizmus megtagadásának lehet<íségét, arra

figyelmeztetve honfitársait, hogy a semlegesség senkit sem véd megaz

agressziőtÓl. Kimondta, hogy novelni kell a katonai k<lltségvetést, és fel

kell számolni a fegyverembargÓt. A világháborrí kirobbanásakor az

elnok egy j semlegességi torvény elfogadtatásával tette lehetóvé, hogy

Franciaország és Nagy- Br i ta n n ia hadianyagot vásároljon az Egyesiilt

ÁllamoktÓl _ azza| a feltétellel, hogy készpénzben fizetnek és a saját

haj Óikon szállítj ák el. F ran c i ao r szág |egy (izése után l 940.ben Roosevelt

rávette a Kongresszust, hogy fordítstln 37 milliárd dollárt a légiflotta és

a haditengerészet fejlesztésére, aláírta a soroz,ási torvényt, majd nyolc

atlanti-őceáni tengeri bázis fejében repi.iIógépeket ktildcitt Nagy-Britan-

niába.1940. január 4-i iizenete így hangzott: ,,Nagy k l nbség van akÖz tt,

hogy kimaradunk ahábor ből, és hogy azt színlelj k, a hábor nem a mi

gy nk. Saj t j v nkre is hatással lesz, ha a világ kis nemzeteit l elrabol-

j k szabads gukat... Egyre világosabb, hogy az elj vend világ zavaros és

veszedelmes hely lesz _ igen, még az amerikaiak számőra is - ha az az eró

ir nyítja, amely kevesek kezében sszpontosul.'. Remélem, hogy egyre

kevesebb amerikai strucc lesz ktjzijtt nk; és még a struccok számára sem

egészséges hosszti t 'von, hafej ket a homokba dugják.,, 1940-ben vezették

be a sorozásl 16 milliÓ 2I és 25 év k<izti fiatal ferfit vettek jegyzékbe.Csakhogy Roosevelt meg akarta nyerni az L940-es elnokválasztást, sezért bármennyire is meg volt gy<íz(5dve aháborri elkertilhetetlenségéról,mégis így szőnokolt a kampány idején, 1940. oktÓber 30-án Bostonban:,,Fiaitokat nem fogj k k lfbldre k ldeni hábor zni!,,

Harmadik választási gyiize|me után Roosevelt folytatta a felkésztilést.I94I.január 6-án egy ékesszÓlÓ beszédben a ,,négy szabadság'' (a szőlás-szabadság, a vallásszabadság, a félelemtól valÓ szabadság és az ínségtólvalÓ szabadság) megvédelmezésére hí\'ta fel a Kongresszust, majd eló-terjesztette a kolcsonbérleti ttirvényt, amely lehetóvé tette, hogy felsze-relést juttasson azon országokba, amelyek védelme fontos az EgyestiltÁllamok számára' (19a5-ig 50 milliárd dollár érték hadianyagot szál-lítottak.) Ezzel a kormányzattulajdonképpen feladta a semlegesség elvét.Brit és amerikai vezérkari tisztek hamarosan koz<js stratégiát dolgoztakki, majd Roosevelt és Churchill Új-Fundland partjai kozelében egy hadi-hajÓn aláírta a nyolc pontbÓl állÓ Atlanti Chartát. Ebben elítélték a hÓdí-tásokat, s ígéretet tettek egy rij nemzetkozi szervezet létrehozására aháborrí után. A tengereken hadtizenet nélktili hadiállapot jott létre azamerikai és német hadihajőkkoztitt. I

Rooseveltet tehát azza| megvádolhatjuk, hogy rigy tette meg a sziik-ségesnek tartott lépéseket a háborri felé, hogy kozben fé|revezette azamerikai társadalmat, és mindvégig azt hangoztatta,hogy országa nemfog részt venni a háborriban. Mindebbcíl azonban egyáltalán nem kcivet-kezih hogy tudott volna a Pearl Harbor elleni japán trímadásrÓl, és fel-áldozta volna flottája egy részét, hogy beléphessen a háborriba. Ezt eddigmég senkinek sem sikertilt bebizonyítani.

A japrínok egytintetííen azt vallották, hogy a támadásrÓl semmifelerádiőtizenetet nem adtak le. Ha Roosevelt megprőbált volna eltitkolniefféle adást, bármelyik hírszerzic tiszt kiszivárogtathatta volna az infor-máciőt. Az elnok egész életében rajongott a haditengerészetért, s ha|apánrakívánt volna rátiímadni, aligha kezdi el a háborrit éppen annaka hadiflottának a feláldozásával, amelyet fel akar használni. Ráadásulnem az áldozatok száma és a hajők értéke okozott nagy felz dulást az

Egyestilt Államokban, hanem a támadás váratlansága' Vagyis Roosevelt-nek nem lett volna sztiksége ekkora csapásra, hogy harcra kényszerítseAmerikát. Ha tudott volna a támadásrÓl, konnyen megtehette volna,hogy az utolsÓ percben kirendeli a flottát az obolb<íl, s hagyja, hogy ajapánok megbombázzanak pár elavult csatahajÓt.

Csakhogy Roosevelt kormányával és vezérkarával egytitt nem a csendes-őceáni, hanem az at|antt-oceáni és eurÓpai hadszíntérre kívánt koncent-rá|ni. ,,Haditengerészeti és katonai tanácsadői meg voltak gyóz(jdve rőla,hogy nem |apőn, hanem Németország az igazán veszedelmes ellenfél,, _

írta David M. Kennedy amerikai torténész. _ ,,Valamennyien gy véle-kedtek, hogy egy nyílt konJliktus lap nnal ne|n a hábor hoz vezetij hőtsőajtő, hanem zavarő tényezó.,, (Idézett mii,524_525. o.) Ha |apánnal lépnekhadba, ebbóI egyáltalán nem kcivetkezett volna, hogy Németországgal ishadiállapotba kertilnek. A tengelyhatalmak ugyanis csak arra az esetreígértek támogatást egymásnak, ha valamelyiktiket megtámadják _ artaaz esetre nem, ha ok támadnak meg valakit. Hitler viszont bízott a japán

gyózelemben, elkertilhetetlennek tartotta a háborrit Amerikával, és tíakarta megtenni az e|sci lépést. Ezért o tizent hadat december l1-én -

nagy szívességet téve ezz'e| a Roosevelt-kormányzatnak, amely arrÓl máraligha tudta volna meggytíz,ni az amerikai társadalmat, hogy a PearlHarbor elleni támadás miatt Németország ellen kell fordulni.

93. Jaltában osztották fel a világot

Az L945' február 4-tol l l -ig tarto jaltai konferencián a szovet-séges nagyhatalmak három legendás vezetójevett részt ki'iltigyminiszte-reik és vezérkari fónokeik társaságában: Winston Churchill, FranklinDelano Roosevelt és |oszif Visszarionovics Sztálin. Gyakran elhangzika vád, mely szerint a halálos beteg és szellemileg is hanyatlÓ Rooseveltkommunistabarát tanácsadÓi hatására tril sok engedményt tett Sztálin-nak, átadta neki Kelet-Eurőpát, elárulta Lengyelországot és Csang

291

Kaj-sek kínai kormiínyzatát. Még a Magyar Nagylexikonbanis azt olvas-hatjuk, hogy ,,a jaltai konferencián hozott dtjntések alapvetóen meghatá-rozták a második világhábor utáni Eurőpa arculatát,,'

David M. Kennedy amerikai tcirténész err<íl így vélekedett: ,,Ha Jaltaaz amerikai diplomácia cs djét jelentette, ez nem Franklin Roosevelt 1945.februári szellemi és testi gyengeségeinekvolt tulajdoníthatő, és nem áIlítő-lagos bomlasztő tanácsadői machináciőinak, hanem a tijbb mint ijt évetartő hábor{t tiirvényszeriiségeinek, amelyek kevés váIasztási lehetóségethagytak az amerikai elnijk számára.,, (Freedom from Fear. New York,oxford, 1999, oxford UniversityPress. 807. o') Már a quebeci és teheránikonferencián (1943) hozott dcintésekkel megeltílegeziék a jaltai donté-seket, és Roosevelt korábban sem hallgatott Churchill javaslataira. A britminiszterelntik ugyanis felvetette, hogy azza|lehetne megelózni a Szov-jetuniÓ Kelet-Eurőpába valÓ benyomulás át, ha azOlaszországből észak-kelet felé hatolő angol-amerikai katonák szabadítanák fel Szlovéniát,Magyarországot és a Balkárrt. Rooseve|t és katonai tanácsadői azonbannem bíztak egy ilyen hadmozdulat sikerében' nem akartak eltérni aszovjetekkel egyi.itt kialakított stratégiátől, s attől tartottak, hogy bel-politikai ttimadásoknak lennének kitéve, ha egyes csapatok Kelet-EurÓ-pába va| i rárryításával meggyengítenéÉa nyugat-eurÓpai partraszállásrafelkészített hadsereget. Churchill is belátta, hogy a g"lkane't nem koc-káztathatják Nyugat-EurÓpa gyors és csekélyebb áldozatokkal járő fel-szabadítását' Tulajdonképpen ez a dtintés jutatta Sztálin kezére Kelet-Eurőpát.

|altában Churchill volt a leggyengébb tárgyalási helyzetben, szintetehetetlenril figyelte Roosevelt és Sztálin egyezkedéséi. Az amerikaieln<ik mindenképpen meg akarta nyerni Sztálin egytittmtíkodését |apánlegyt5zéséhez, ezért tett vérszomjas megjegyzéseket a német tisztekre' sezért grinyolta Sztálin eltítt a franciákat és a briteket. Ebben az idöszak-ban ugyanis katonai szempontbÓl minden titókártya Sztálin kezében voltmár, hadseregei lerohanták Romániát, Bulgáriát, Magyarországot ésLengyelországot. A nyugati szcivetségesek viszont még nem keltek át aRajnán sem, és éppen az ardenneki csatát prÓbálták kiheverni.

292 293

Az elsó f<í témát az ENSZ szervezeti kérdései alkották. Roosevelt bele-

egyezett,hogy az ENSZ biztonsági tanácsában egyetlen nagyhatalom is

megvétőzhassa a dontéseket, és a Szovjetunio mellett Sztálin kérésére

Ukrajnának és Belorussziának is helyet biztosított a világszervezetben.A második kérdés Kelet-Europa sorsa volt - amely már orosz megszállás

alatt állt. Lengyelország határainak megváltoztatásárol már Teheránban

megegyeztek. Roosevelt arra tett ígéretet, hogy nem támogat szovjetel-

lenes ideiglenes kormányt, Sztálin pedig a szabad választások megtartá-

sát fogadta el. A Churchill által javasolt nemzetkozi ellenorzést azonban

elvetették, s ezért nyilvánvalÓ volt, hogy a majdani ,,szabad'' vá|asztá-

sokra a szovjet hatÓságok irányítása alatt kertil sor. Sztálin képes volt

arra hivatkozni, hogy a lengyelek számára nagyon megalázo lenne a

választások nemzetkozi ellenórzése...Nehéz válaszolni arra a kérdésre, hogy vajon tehetett volna valamit

Roosevelt Kelet-EurÓpa megmentésére azon kívtil, hogy az amerikai

csapatok elcírenyomulásával kiszorítja óket a régiőbÓl' Egy ilyen had-

mozdulatot ebben az idoszakban a háborri befejezésére torekvó amerikai

társadalom semmiképpen sem támogatott volna. Azza| az ígérettel azon-

ban felesleges volt Jaltában Sztálint bátorítania, hogy az amerikai kato-

nákat két éven beltil kivonják majd EuropábÓl.Németországgal kapcsolatban Rooseveltnek nem volt semmilyen

elríre elkészített terve. Ezért elvben elfogadta, hogy a szovjet hatÓságok

elszállíthatnakazországbÓl 10 milliárd dollár értéktí ipari felszerelést, a

megszállási zőnákat viszont rigy alakították ki, hogy az iparilag legfej-

lettebb országrészek nyugati fennhatoság alá kertiltek'Az amerikai kormány számára az volt a legfontosabb céI, hogy a Szov-

jetuniÓ hozzájáru|jon Japán mielóbbi legyózéséhez. Az atombomba

ekkor még nem késziilt el, hatása ismeretlen volt. Roosevelt abban bízott,

hogy ha a SzovjetuniÓ hadat izen, ezze\ egyrészt elvonhatják a figyelmét

EurőpárÓl, másrészt hamarabb befejezhetik a rendkívtil véres harcokat

keleten. Ezért elfogadta Sztálin valamennyi távol-keleti kovetelését is(Kuril-szigetek, Dél-Szahalin stb.).

Sztrílinnak azonban már megvolt a maga kialakított álláspontja.I942-ben e szavakkal foglalta ossze Molotovnak: ,,A hatőrok kérdését azeró dijnti majd eI.,, (Simon Sebag Montefiore: Szt lin. A Vijrijs Ctir udvara.Pécs, 2009, Alexandra . 477. o. Kirríly Rőbert fordítása.) |altában pedigSztálin a kovetkezó viccet mesélte el.. ,,Churchill, Roosevelt és Sztálin elmentvadősznL Elejtettek egy medvét. Churchill így szőlt: >Enyém a b re! A htisonosztozzon Roosevelt és SztáIin!< Roosevelt ezt mondta: >>Nem, enyém a btjre!A h son osztozzon Churchill és SztáIin!< Szt lin egy szőt sem szőlt, ígyChurchill és Roosevelt megkérdezte: >Sztőlin, mi az ijn véleménye?< Sztálinígy felelt: >A medve az enyém, elvégre én ejtettem el.<" (IJgyartott, 485. o.)TitÓval pedig a kovetkezóket kozolte 1945 áprilisában.' ,,Ez a h bor eltéra m ltbeli h bor ktől; ha valaki ter leteket foglal el, ezekre a teri)letekrerákényszeríti a saját társadalmi rendszerét. Ahov a hadserege eljut, ott asajőt rendszerének szerez érvényt,,,(M1|ovan Dilas: Tal lkozások Szt linnal'Bp.1989, Magvettí K<inyvkiadő. l05. o. Radics ViktÓria fordítása.) Ez igenmeggyíízóen hangzik, csak éppen Nyugat-EurÓpára nem kellett erószak-kal,,rákényszeríteni'' a parlamentáris demokráciát.

Sztálin álláspontját a régi szovjet viccnek megfelelóen foglalhatjuk<issze: Ami az enyém, az az enyém, a ttibbirtíl tárgyalhatunk. HatározotthÓdítási szándékainak ismeretében a jaltai ígéretek és egyezmények nemtiíntek ktilontisebben megbízhatÓnak. Ugyanannyit értek, mint az e|iizév oktőberében Churchillel végrehajtott egyezkedése Kelet-Eurőpa befo-lyási zőnákra valő felosztásáről - semmit. Ahová a szovjet hadseregeljutott, ott kommunista rendszert hozott létre, ahová nem jutott el,(Gortigország) vagy ahonnan visszavonult (Ausztria), ott szabad vá|asz-tásokat tarthattak.

A világot tehát nem |altában osztották fel - ott csak elfogadták akorábbi lépések során kialakult rendszert' Az amerikai kormányzat veze-t<íit legfeljebb azérttehetjiik felelóssé, hogy nem ismerték fel korábban,hová vezetnek a hábor során megtett lépéseik. |altában már nem sokválasztásuk maradt. ,,Az eurőpai hábor ezen szakasz ban a politikaidijntések már csak a katonai realit sokat ratifkálhatt k'. (David M. Ken-nedy: Idézett míi,802-803. o.)

94. A Rosenberg házaspárt ártatlanu| végezték ki

1953. jrinius 19-én a New York államban ta|álhat<t ()ssinirrg

város szovetségi btirtonében, a Sing Singben villamosszékkel kivégezték

a kémkedés miatt halálra ítélt Julius és Ethel Rosenberget. Ók voltak az

elsó amerikai civilek, akiken kémkedésért végrehajtották a halálos ítéletet.

Mivel mindketten az Egyestilt Államok Kommunista Pártjá-

nak a tagjai voltak, a kommunista világ nagyszabásri tiltakozási kam-

pányt kezdeményezett. Picasso megrajzolta a házaspár portréit, )ean -

Paul Sartre pedig így mennydorgott a Libération cimíi francia lap

hasábjain: ,,Ez nem mős, mint tiirvényes lincselés, ami vérrel mocskol be

egy egész népet, és egyszer s mindenkorrafényesen leleplezi az Atlanti Szij-

vetség cs djét és azt, hogy niik alkalmatlanok a nyugati vilőg vezetésére. . .

Ne lepödjenek meg ha Eurőpőt telek rtiilj k a hírrel: vigyázat, Amerika

megv e szett ! Szakítsunk m eg v ele minden kap c s oI atot !'' (Annie Cohen- S o -

|a|: Sartre. Bp' 2001, EurÓpa KonyvkiadÓ. 538. o. Vajda Lórinc fordítása.)

Budapesten a belvárosi Hold utca 1953 és 1990 kiiztitt a Rosenberg há-

zaspát utca nevetviselte. (ValÓszíntíleg ez volt az egyetlen utca, amelyet

nem egy személyról, hanem egyházaspárről neveztek el...) A kivégzet-

tek ártatlansága olyannyira belevésódott a koztudatba, hogy még az

MTA Torténettudományi Intézete által 1998-ban kiadott, A nemzetkijzi

élet krőnikája cimu kotetben is arrÓl olvashattunk, hogy ,,nem bebizo-

ny íto t t,, vád alapj án v égezték ki <íket, maj d egy szemelvényt t al á | h at u n k

benne ,,a vádkoholás anatőmiőjőről,, (48. o').

Nyikita Szergejevics Hruscsov azonban már az' l970-es években

kiadott emlékirataiban kifejezte há|á5át Rosenbergék iránt, akik segít-

séget nyríjtottak a szovjet atombomba elkész,ítéséhez, An amerikai

Ronald Radosh kezdetben ártatlannak tartotta ket, de miután áttanu|.

mányozta és elemezte a per 200 000 oldalas dossz,iéját, konyvében ó is

brínosnek tartja oket (The Rosenberg r^ile, New York, l983, Ho|t, Rine-

hart and Winston)' Az amerikai hlrszerz,ésnek az ugynevezett Venona-

akciÓ keretében sikeriilt megfejtenie a sz,ovjet rejtjelezett rádiÓtizenete-

ket, amelyeket Moszkváből ki'ildtek a KGB amerikai állomásaira, s ezek

is a házaspár biín<isségét igazolták. Csakhogy a per idején ezt nem tehet-ték még kozzé, mert akkor a szovjetek megváltoztatták volna a kődot.A,,Venona-táviratokat'' csak l995-ben hozták nyilvánosságra. Alek-szand Felikszovnak, a KGB egykori tisztjének 1999-ben megjelentemlékiratai az utolső kétségeket is eloszlathatták megerŐsítette, hogyrengeteg informáciőt kapott fulius Rosenbergtcíl, akinek a szervezetéta három legfontosabb nyugati kémszervezet egyikének nyilvánította.(Serguei Kostine-Alexandre Felikssov: Confessions d,un agentsovietique. Monaco, 1999,Le Rocher.) 2008-ban pedig, miutiín évtize-dekig sztileik ártatlansá gáthangoztatták, a kivégzettek két gyermeke issajnálattal elismerte, hogy apjuk kém volt. (New York Times, 2Oo8.szeptember 16.)

Julius Rosenberg 1942 tavaszánkezdett hozzá igyn ki tevékenységé-hez: sÓgora szerint bement a szovjet konzulátusra és felkínált a szolgá|a-tait. Felikszov szerint ,,olyan ember volt, akit mindig vissza kellett fogni."Ethel Rosenberg occse, David Greenglass L943-ban az j-mexikÓi LosAlamos-i laboratÓriumban kapott munkát, ahol az atombombával kap-csolatos kutatások folytak. N<ívére és sÓgora arről prÓbáltákmeggyózni,hogy az Egyestilt Államoknak meg kelléne osztani minden atomtitkot aszovetséges SzovjetuniÓval' Greenglass végiil vázlatokat és a laboratÓ-rium munkatársainak névsorát bocsátotta Rosenbergék rendelkezésére.|ulius Rosenberg pedig tisszehozta sÓgorát egy szovjet iigynokkel, majd1945-ben ellopott az Emerson Radio CorporationtÓl egy gyrijtÓkészii.léket, és átadta a szovjeteknek. Kémszolgálata szépen b vtilt, egyre tob-ben nyÚrjtottak informáciÓkat neki rakétatechnolÓgiai eljárásokrÓl. 1943és 1945 koz<itt tobb mint 9000 oldal terjedelmií dokumentumot juttatottel a szovjet hatÓságokhoz.

A lebukások egy Klaus Fuchs nevií brit atomfizikus tudős leleplezé-sével kezd<ídtek meg, aki 1950' február 3-án beismerte a brit elhárítás-nak, hogy tíz éve a szovjeteknek kémkedik. Az ó vallomása alapján jutottel az FBI az amerikai Harry Goldig, majd Greenglassig. Ethel Rosenbergoccse nem volt hajlandÓ MexikÓba menektilni, ahogy sőgora tanácsoltaneki' inkább mindent bevallott. |uliust 1950. j lius |7-én, a feleségét

288 wa?

augusztus 1 1 -én tartÓztatták le - eredetileg csak azza| a szándékkal' hogy

a fér1et szÓra bírják.Rosenbergék mindent tagadtak a bíroság elcítt, pedig btirriik beisme-

résével elkerti{hették volna a haláIbi.intetést. Meg vclltak gy(iztídve rÓla,

hogy azEgyestilt Államok hamarosan fasiszta állam Iesz,, visz,orrt kitor

majd a harmadik világháborri, és Amerikában szovjetkoztársaság jon

létre. 1951. március 29-én az esktidtszék btínosnek találta ket, s bár az

i.igyész nem kérte ezt, április 5-én Irving R. Kaufman bíro kimolrdta a

halálbtintetést. A bírÓ abszurditásokat is a vádlottak fejére olvasott, még

a koreai háborirért is oket vádolta. Eisenhower elnok pedig nem adott

kegyelmet nekik, arra hivatkozva,hogy tettiikkel tobb tízmillio ártatlan

ember halálát okozhatták volna.

A férj minden bizonnyal btínos volt, még akkor is, ha igazi,,atom-

titkokat'' nem tudott a szovjetek rendelkezésére bocsátani. Felesége

viszont csak btínpártolást kovetett el, pénz szállított és gépelt, vagyis az

o biintetése aránytalannak ttínik. Az FBI nem is kivégeztetni, hanem

vallomásra kényszeríteni szerette volna óket, s még a villamosszék mellé

is elhelyeztek egy telefont,hogy a halálra ítéltek az utolsÓ percben meg-

gondolhassák magukat, s bejelenthessék, hogy vallomást tesznek. Ezzel

elkeriilhették volna a halált. Valamennyi bííntársuk vallott, s ezért csak

bortonbtintetésre ítélték óket. Rosenbergék azonban még azt is tagadták,

hogy kommunisták a kémkedésben pedig tokéletesen ártatlannak nyil-

vánították magukat. A mártírhalált vállalva alighanem nagyobb segítsé-

get nyujtottak a kommunista világnak, mint korábbi kémtevékenységiik-

ke|. ,,De azért k lijntjs mőrtírok azok, jegyezte meg jogosan Sam

Tanenhaus, akik nem v llalj k, hanem letagadják elveiket, és az igazság

helyett a hazugsághoz ragaszkodnak.,, (New York Raview oJ. tsooks,2002,

április 11. 44' o.)Mivel a Rosenberg házaspár zsidÓ származás volt, a moszkvai veze.

tés, amely 1949 ota antiszemita politikát folytatott, és éppen az orosz-

országi zsidÓ értelmiségre késztilt lecsapni, kész tjr<imest megragadta az

alkalmat' hogy antiszemitizmussal és fasizmussal vádolja meg az Egye-

si.ilt Államokat. Ezze| a prágai koncepciÓs perekrol, Slánsky és zsidÓ

vádlott-társai kivégzéséról is remektil el lehetett vonni a figyelmet. Bel-giumban, Hollandiában, a skandináv országokban, Svájcban és Angliá.ban ,,Mentstik meg a Rosenbergeket!'' elnevezésíi szervezetek nóttek kia foldból a szovjet propagandának és szervezésnek koszonhetóen.FranciaországbÓl 80 000 tiltakoző levelezcílap érkezett a Fehér Házba.A francia baloldal elképesztó héwel vetette bele magát a kampiínyba, smég a jobboldalis a kegyelmet javasolta, a pápáva|azé|en. A kételked kszátmára pedig a kommunista |acques Duclos a ljHumanifé hasábjainkészségesen el is magyarázta, mir,ö| van szÓ: ,,Julius és Ethel Rosenbergatomkémek elítélése az antiszemitizmus péld ja, yiszont nyolc zsidő kivég-zése Csehszlovákiában nem az!,,(Idézi: IjHistoire,1994. okl 12. o.)

Magyarits Tamás így foglalta tissze a torténteket: ,,A kommunistapropaganda természetesen azonnal mártírokat faragott a vőlasztotthazájukat el rulő emberekböl - számos olyan nyugati >társutas< értel-miségi készséges egy ttmiik désével, akik még a sztálini terror nyilv -nosságra ker lése ut n is hittek a >világmegváltő" eszmékben.,,(Rubicon,2005. 9' sz,, 57, o') Rosenbergék kétségkívtil brínosok voltak - de hapertikre nem a hideghábor csricspontján és nem a koreai háborrí ide-jén keriil sor, hanem ot éwel elóbb vagy késóbb, valőszín leg nemítélték volna tíket halálra.

Az ember rosszkedvííen fordul el a t<irténet szereplóittíl. Vádlottak,a|<lk hozzájárultak a sztálinista rendszer tomegpusztítő fegyverekkelvalő ellátásához, bírák, akik elfogultak voltak, Amerika.ellenes balol-dali tiintet<ík, akik megkonnyezték a kémek halálát, de tigyet sem vetet-tek a sztálini perek ártatlan aldozataira,jobboldali amerikaiak, akikízléstelen viccel<ídéssel kovetelték a kivégzést... André Kaspinak voltigaza .Ez az gy senkinek sem v It a becs letére.,, (I}Histoire, 1994. okt.15. o.)

299

95. Kennedy vo|t az Egyesiilt Ál|amok egy|klegnagyobb elniike

Az amerikaiak tobbsége máig a legnagyobb clrr(ik(rk kiiz,iitt

tartja számon }ohn Fitzgerald Kennedyt (I9I7 _1963), aki l 96 l t|s l9 3

kozott tolt tte be az elnÖki hivatalt. Korai halála miatt cl jclképcz.i az.

1 960-as évek elejének be nem váltott ígéreteit, s gyorsan megscnl rlt isii lt

optimizmusát. A torténészek tobbsége azonban csak egy szeretetre lttél.

tÓ playboynak tekinti, akinek a nevéhez egyetlen jelentós kormányz,ati

eredmény sem fiízhetó.Multimilliomos apja, |oseph Patrick Kennedy saját politikai kudar'

cainak kompenzáIására mindenképpen elniikké szerette volna válasz,-

tatni egyik fiát. A kíméletlen vetélkedés légkorében nevelte fel oket' a

legkiválÓbb eredményeket kellett elérnitrk, s minden veszéllyel szembe

kellett szállniuk. Ha pedigvalami mégsem sikertilt, akkor apjukvagyona

még mindigbiztosíthatta számukra a siker |átszatát.A média felhaszná-

lásával általában sikertilt megtéveszteni a kozvéleményt, mert ebben a

Watergate-elotti korszakban a sajtÓ, a rádiÓ és a televíziő még készsége-

sen támogatt a a vezetó politikusokat.

|ohn Fitzgerald Kennedy huszonhárom éves korában már híressé vált

Why England Slept? (1940, Miért aludt Anglia?) címií konyvével, mely.

ben a harmincas évek végének angol kiilpolitikáját elemezte. A sikerben

az is szerepet játszott, hogy apja harmincezer példányt felvásároltatott

a kÓtetból, s egyikbarátjával íratott rÓIa recenziótaNew YorkTimesban'

A második világháboruban Kennedy egy csendes-őceáni torpedőna-

szádparancsnoka volt, amit a japrínok 1943-ban elstillyesztettek. Sike-

rtilt egy szigetre sznia katonáival, s a bennsziiltittek segítségével egy

kőkuszdiÓra vésett tizenetet eljuttatni az amerikaiakhoz. A triviális

kalandbÓl kittintetés, majd hollywoodi frlm sztiletett (1963-ban, PT 109

címmel), s a Reader\ Digest címií lap is ismertette a torténteket. Ezután

Kennedy Pulitzer-díjat kapott Profiles in Courage (Arcképek bátrakrÓl,

1956) címtí konyvéért, amelyet nem ó írt, hanem Theodore Sorensen

és Jules Davids.

299

A Kennedyk torténetében igen nehéz elválasztani a média által koz-vetített csillogást a kiábrándítÓ valőságtől. A fiatalságot, egészséget ésjőkedvet sugárzo politikus az Egyesiilt Államok egyik legt<ibbet beteges-ked<í politikusa volt. Gyermekkorában átesett asztmán, skarláton ésdiftérián, serdtilókorában pedig sárgaságban betegedett meg. Egyik lábahosszabb volt, mint a másik, állandő hátfájás, krÓnikus vastagbélgyulla-dás és Addison-kÓr kínozta, ezért emelt sarkri ciptít és frízót kellett visel.nie, ráadásul naponta szedte a ktilonboztí gyÓgyszereket. A hábor banmaláriát kapott. Szemtiveget viselt, de nem hagyta, hogy lefenyképezzékvele. l954-ben egy gerincmtítét után az utolsÓ kenetet is felvette, majdegy év mrilva másodszor is megoperálták'

A sajtő abban is cinkosának bizonyult, hogy eljátszhatta a szeret<íszívtí családapa szerepét gyony<irií és intelligens felesége, |acquelineBouvier és két gyermeki'ik mellett. ValÓjában o volt a legtobbszor félre-lépó amerikai elnok. Szeretcíit elképesztóen felelótlen mődon választottaki, olyan hírességek is kcizéjtik tartoztak, mint Inga Arvad dán jságírő,a|<ttaz FBl náci kémnek tartott, s Judith Campbell Exner, aki Sam Gian-cana maffiaftínoknek is a barátntíje volt. Az eln<ik tehát kitette magátannak a veszélynek, hogy a maffia megzsarolhatja.

Eltíszor képviseló (1947-53), majd szenátor lett (1953-61). A tor-vényhozÓi munka nem ktitotte le, elsó szenátori id<íszakában jÓrészt csakbetegeskedett, a másodikban pedig már elnokválasztási kampányátkészítette eló. Apja vagyonának és befolyásának k<isz<inhetóen l960-ban(miután hét állami elóválasztáson gyózelmet aratott) sikertilt elnokje-l<iltté nyilváníttatnia magát. A másik eln<ikjel<ilttel, Nixonnal televíziősvitában mérték ossze erejtiket, s bár a választást nem ez dontotte el, a jÓfellépéstí és vonzÓ férfi nagyobb sikert aratott jobban felkészÍ.ilt, de fárad-tabb ellenfelénél. A választást minden id<ík egyik legminimálisabb tobb-ségével nyerte meg, elég lett volna 8900 illinois-i és 46 000 texasi szava-zatahhoz, hogy a republikánus párti Nixon gyi|zzon.

Belpolitikai téren nem sok eredményt sikertilt elérnie. Elnoksége elsóhÓnapjaiban ugyan rengeteg i.izenetet ktildott a Kongresszushoz, ame-lyekben torvényeket stirgetett a gazdaságifej l<í dés meggyorsítása, a kcir-

nyezewédelem, az elszegényedett régiÓk fejlesztése és az adÓreform érde-kében. Bfu a Kongresszus mindkét házában a demokraták voltaktobbségben, a demokrata párti elnok nem értett a torvényhozás befolyá-solásához, amelyben alelntike, Lyndon B. |ohnson kés<íbb olyan sikeres-nekbizonyult. Életében csak íirkutatási programját (l96l)' a védelmi ésa kereskedelemfejlesztési torvényt (|'9 62) sikerti lt elfogadtatnia. t 96 1márciusában Kennedy létrehozta a l]ékehadtestet. A kovetkeztí 20 évbenmintegy 85 000 amerikai végzett e kornlányszerv támogatásával oktatÓimunkát a világ ki.ilonboz<j országaiban. A jcivedelemado csokkentésére

vonatkoző t<irvényjavaslatát (l963. jan.) csak halála után (1964. febr.)fogadtatta el utÓda, |ohnson elncik, akárcsak a polgárjogi torvényekrevonatkozÓ indítványait.

A ki.ilpolitikában kudarcok és felsikerek k<ivették egymást. 1961. ápri-lis 17-én a kubai DisznÓ-obolben a CIA által kiképzett, Castro-elleneskubai fegyveresek szálltak Partra. A hadmiiveletet még az e|ozo kor-

mányzat készítette elo, Kennedy egyetértett vele, majd az utolsÓ pilla-

natban mégis korlát ozta az amerikai hadsereg által nyrijthatÓ trímo gatást.

F.zze|azegész akciot kudarcra ítélte. Talán ennek ellensrilyozásiíra enge-

d,é|yezte hallgatőlagosan, hogy a CIA a legabszurdabb merényleteketkészítse elcí Fidel Castro ellen - még szivarjainak megmérgezését is

komolyan felvetették. Ezze|arrakésztették a kubai vezetést, hogy szoro-

sabbra fonja a SzovjetuniÓhoz f zodo szálakat.1962-ben az amerikai felderítés bebizonyította, hogy a SzovjetuniÓ

atomtoltettí rakétákat kiliiv<í bázisokat épít Kubában. Nukleáris hábo-

rríval fenyegetó, sulyos váIság bontakozott ki. Kennedy blokád aIá vonta

a szigetet, s fenyegetó fellépésének hatására a szovjet vezetés visszafor-

dította a Kuba felé haladÓ szállítÓhajÓkat. A bázisokat felszámolták, Ken-

nedy pedig ígéretet tett, hogy nem támadja meg Kubát. ,,Farkasszemetnézt nk,,, je|entette ki Rusk kiiliigyminiszter, ,,és azt hiszem, a m sikfickő

éppen pislogott egyet." Csak azt nem hangoztatták, hogy a kiegyezés soránaz Egyestilt Államok visszavonta rakétáit Torokországbó|'Igaz, ezt márrégebben eltervezték, ahelyzet azonban mégiscsak gy festett, hogy a

kubai rakétaválság után a SzovjetuniÓ nem telepített rakétákat oda, ahol

30í

korábban nem voltak rakétái, az Egyestilt Államok pedig visszavonta arakétáit onnan' ahol korábban voltak' Ezpedigaligha nevezhetó straté-giai gy zelemnek.

Kennedy a berlini fal megépítését ( 1961) elítélte, de szép gesztusokonkívtil semmit sem tudott tenní ellene. 1 963 j Úrniusáb an az e|zár t vár osbareptilt, és támogatásárÓl biztosította lakÓit: ,,Minden szabad emben bár-hol is éIjen, Berlin polgara, és ezért szabad emberként, b szkén mondom:lch Bin ein Berliner!'' Azt akarta mondani, hogy <í is berlini, de a németnyelvben valÓ járatlansága miatt kijelentése rigy hangzott, hogy egy fánk-nak tartja magát. Berlin lakÓi természetesen szándéka szerint értelmez-ték szavait, és hálásan tapsoltak. Ebben az évben létesítettek kozvetlentelefonkapcsolatot (,, forrődrőtot'') Moszkva és Washington kcizott, sekkor sikeriilt aláírni a szovjetekkel és más országokkal a légi atomkí-sérletek megsztintetésércíl szőlÓ szerzödést, aZ ,,atomcsendegyezményt''.Ezenkívtil egyetlen jelentósebb sikere az vo|t, hogy aláirták a latin-amerikai országokkal a Sz<ivetség a fejltídésért (Alliance for Progress)elnevezésií szerzódést, amely tobbmilliárdos amerikai segélyt biztosítottaz oktatás és a szociális fejl<ídés támogatására.

A kés<íbbi események szempontjáhől végzetesnek bizon1rult, hogyKennedy trílb ecstilte a kommunista Észak-Vietnam r észér ó| fenyeget<íveszélyt, és a világháborri egyik kulcsfontosság csataterének tekintetteIndokínát. 1963 végéig 1 7 000-re emelte a Dél-Vietnamba kiildqtt ame-rikai katonrík számát.Ez ahhoz nem volt elegendcí, hogy egyszer s min-denkorra elvegye a kommunista partizánok és északi támogatőik harcikedvét, csak ahhoz, hogy lassan hozzászoktassa óket a háborrihoz és agerilla-hadviseléshez. A CIA legalább 200 000 katona azonnali mozgo-sításátjavasolta, Kennedy azonban nem hallgatott a szakértókre. Abbanbízott, hogy a dél-vietnami hadsereg csekélyebb amerikai segítséggel isképes lesz megvédeni országát. Hosszan elhrízÓdő, véres háborűIett azeredmény, mert Kennedy nem a teljes eróbedobással kivívott azonnaligyöze|emre torekedett, hanem a mielcíbbi politikai megoldásban remény-kedett. Semmi alapja sincs annak a legendának, hogy halála elótt azamerikai csapatok visszavonás át tervezte. Egy elnokválasztási évben

ilyesmire aligha szántavolna el magát, s családja férfias, harcias hagyo-mányaihoz sem illett volna a visszavonulás, a vereség beismerése. A tor-

ténészek tobbsége szerint biztosra vehet<í, hogy cí is novelte volna a csa-patok létszámát Vietnamban. Mint ahogy az is biztosra vehet<í, hogy

nem tudta volna elfogadtatni a polgárjogi torvényeket a Kongresszussal,

ahogy ezt Lyndon B. fohnson megtette.Kennedy teljesítményét a kcivetkeztí szavakkal fogla|ta ossze |ames T.

Patterson amerikai torténész:,,Raj ongőinak állít saiv al ellentétben nemn agy on nót t fel a fela d at okh o z' . .,, (G r an d E xp e c t ati o n s, Th e U ni te d St at e s

1945-1974. New York, Oxford, 1996, Oxford University Press. 517. o.)

96. Máig nem lehet tudni, ki iilte meg Kennedyt

A Kennedy-gyilkosság évfordulőinak alkalmáből tijra meg

ríjra a legabszurdabb feltevések jelentek meg az rijságok hasábjain. A to-

megtájékoztatás makacsul nem hajlandÓ tudomásul venni azt a tényt,

amit a torténészek tobbsége mára már elfogadott: |ohn Fitzgerald Ken-

nedy elnok halaláről szinte mindent tudunk. Earl Warren fobiró veze-

tésével egy kormányzativizsgá|obizottság 552 tan t hallgatott ki, az FBIpedig mintegy 25 ezet kihallgatást rendelt el. A Warren-bizottság 1964

szeptemberében kozzétett jelentése szerint Lee Harvey oswald volt az

elnok gyilkosa, és tettét egyediil kovette el. Számtalan amatcír detektív,jságírÓ és torténész prÓbálta megcáfolni a bizottság eredményeit, azt

bizonygatva, hogy széles korií osszeesktivés állt a gyilkosság hátterében.

Az osszeesktivés-elméleteket és az rijabban elvégzett kutatások eredmé-nyeit ttibb torténész is osszefoglalta a ktizelmriltban. Elóbb Gerald Pos-

ner Case Closed,vagyis ,,Lezártiigy'' címtí konyvében (NewYork' 1993,

Random House), s a tárgyilagos szakért<ík szerint a szerzo kovetkezté-

seit azőta sem sikertilt megcáfolni' Vincent Bugliosi, aki egy 1648 olda-

las konyvben foglalta ossze kutatásai eredményeit (Reclaiming History:

The Assasination of President Iohn F. Kennedy. New York, 2007, W. W.

3&3

Norton & Company), ugyanazokra a kovetkeztetésekre jutott, mint

Posner.

44o/o-anem tudta megmondani, honnan jottek a lovések, 287o-uk szerint

a tankonyvraktár épiilet ébol, I2o/o-uk szerint egy ftível fedett dombocs.

káro|, 2o/o-uk szerint tobb irányb o|. hz osszeeskiivés-elméletek hívei

természetesen mindkét esetben az utőbbi, kisebbségi véleményre ala-

pozták elméleteiket. (Az egyik rendor rádiÓadőjáből hallhatÓ, negyedik

iovésról szőlÓ elméleteket egy 1982-es szakértói vizsgálat megcáfolta.)

Igen sokan láttak puskacscivet a tankon}ruraktár otodik emeleti ablaká-

ban, s szÓltak is a rendcír<iknek. Egyikiik, Howard Brennan vallomását

azzal soporték félre az osszeeskiivés-elmélet hívei, hogy szemtiveges volt,

s aznap nem volt rajta a szemtivege. Csakhogy Brennan nem rcivid-,

hanem távolláto volt! A tankonyvraktár három dolgozÓja pedig, akik a

negyedik emeleti ablakbÓl nézték a kocsisort, egyontettíen azt vallották,

hogy a lovések a folotttik lévó ab|akbÓl jottek, s még a padlőra hullÓ

munkatársaikozétartozik, békén hagyták, s tovább rohantak felfelé' Az

tt'dik emeleten megtalálták a távcs<ivel felszerelt, Mannlicher-C arcano

hozta be reggel autÓjában Oswaldot, akinél egy papírba csavart, hosszri-

kás tárgy volt. oswald azt mondta neki, hogy fi.iggonyrudakat hoz. Ilyes-

mlt az egész éptiletben nem találtak, viszont a puska mellett heveró

394305

csomagolÓpapír ugyanaz volt, rajta voltak Oswa|d ujjlcrrytlrrratiri, valit

mint annak a takarÓnak a szálacskái, amelyben otthtln a It'gyvcrt titt.lttltit.

Ezután kezdték keresni városszerte oswaldot, aki ti;bb szt.tltI lttlít sz'c

rint feld lt állapotban hazarohant, magáhozvette pisz,trr|yát' (.s a távrll.

ságibusz-pályaudvar felé igyekezett. Amikor a személylcírirsa alapjárr cgy

J. b. rippit nev rendór megállította, oswald tobb mint tíz, tatt(t szclllc.Láttáraaiyo.'lott"

ót. Egy cip<íboltba, majd egy moziba nrcrrckiilt' it|rrll

elfogtáklA rendórok felkeresték feleségét, aki a garázsba vczctlc (lkct,

me,-t tudta, hogy férje ott tartja fegyverét. Amikor a puska trcttt vrlll it

helyén, az asszony, az orosz származásu Marina Pruszakova ntiir lriz.trls

volt benne, hogy férje kovette el a gyilkosságot.

Sokan állították, hogy oswald puskájábÓl nem lehetett ilyen gytlr

san három lovéstleadni' A Dealey PLazán 510 fotÓ késztilt a gyilkosság

idején, valamint egy Zapruder nevií szemtanu filmfelvétele. Ez,ekct

kielemez,," a szakért<ík arta az eredményre jutottak, hogy a három

lovés8-8,4másodpercalattdordt i l te l .Ezbóségesenelegendoidóahhoz, hogy valaki kétszer visszahuzza a puska závárzatát, s leadjon

három ltivést. Az elsó golyőt feltehet<íleg egy faágtérítette el, a máso-

dik az elnok nyakának alját találta el, s kereszttilhaladt az elotte i.il

(séppenhátrafordulő,kicsavarttartásbantiló)JohnConnally'Texas

kormányző;amellén,csuklőjánéslábán.SzámítÓgépesanimáci virl

azota bebizonyították, hogy az t'tt'dik emeleti ablakbÓl érkezo gtll yri

bejárhattaeztazutat.Aharmadikgo|yoazelntlkfejébecsap(ldott,sszinte letépte jobb oldalát. Miért hátrafelé mozdult el az elntik Ícjc,

tették fel utet"lk"dok a kérdést, ha egyszer a golyÓ hátulrÓl hato|t be|é?

Ha Zapruder filmjét lassíwa vizsgáljuk meg, láthatjuk, hogy cliisz,tir

elóremozdulelegyegészenkicsitKennedyfeje,majdhevescnlr i i trn.Vagyis a hátulrÓl tehátolő golyÓ elórelokte a fejet, majd a f.cjbtll cl{ire

kirobbanÓ vér és agyveló ,,rakétaeffektus''-ként jőval hevcselrlreIr hi|t-

ralokte. Kennedy ráadásul beteg háta miatt ftízot viselt, s cz'ért senr

eshetett elóre. A speciális vizsgálatok mind arra a ktivctkez.tctésrc

jutottak, hogy a testeken csak két golyÓ ment át, s ez,ck ()swald pus.

káiábÓl származtak.

De ki volt oswald? Egyvégtelentil magányos, sértett, tudatlan és gní-l lk d ember. 1939-ben sztiletett New orleansban, apja meghalt, sidegbeteg anyja nevelte fel. Tizenhét éves koráig huszonegy alkalommalkolt<iztek rij lakőhelyre, s hároméves korátÓl két évetárvaiázban is eltol-tott. Anyja lebeszélte az iskolába járásrÓl. Már tizenhárom évesen késselfenyegette meg sÓgornójét, aki csak arra kérte, halkítsa le a tévét, s amintegy pszicholőgusnak elismerte, tobbsz<ir megverte az any1átis. Kamasz-korában arrÓl mesélt egy firinak, milyen jÓ lenne meg<iini Eisenhowerelntiktit, s azza| idegesítette k<irnyezetét, hogy kommunistának vallottamagát, bár nem volt tagja a pártnak.

Pár évet eltoltott a haditengerészetnél (1956-59), de társai nem sze-rették, s leszereltette magát. Minden jel szerint sehol sem találta a helyét.1959-ben a Szovjetuniőba disszidált, ahol mintegy h sz tigyn<ik tartottamegfigyelés alatt, de semmi gyan sat sem találtak viselkedésében.A KGB tisztjei (mind a kés<íbbi emigránsok, mind a hazájukban mara-dők) egyaránt azt vallották, hogy oswaldot teljesen ,,használhatatlan''alaknak találták. Egy minszki rádiÓgyárban kapott állást, a munkát azon-ban megunta, s l962-ben orosz feleségével egytitt visszatért az Egyesi'iltÁllamokba' (Egyesek azt firtatták, miért is ment hozzáegy hJ,,aposismeretség után egy von zó, fiata|, orosz nci. A szakértók erre csak annyitszoktak váIaszolni, hogy az amerikaiak el sem tudják képzelni, milyenjÓ partinak tiínhetett egy orosz kisvárosban egy olyan férfi'aki nem ivott,és saját lakása volt.)

Amerikában nagycsalődás érte: Itazaérkezése után senki sem érdek-lódott iránta, pedig ó már meg is írta nyilatkozatát az tijságírőknak.Mindig híres szeretett volna lenni, feleségének arrő| fantázialt, hogyegyszer Í3 |esz az Egyestilt Államok miniszterelncike. (Vagyis még aztsem tudta, hogy ilyen hivatal nem létezik ahazájában,ahol az elncik egyszemélyben ríllamfti és kormányftí ...) AzFBI természetesen megfigye-lés alatt tartotta oswaldot, de csak rendszertelentil néztek utána, hogymit miÍvel. Rosszul fizetett, alkalmi munkákbÓl tartotta el családját,feleségét akkor is verte, amikor az asszony terhes volt, s a szerencsétlen,magányos, angolul rosszul beszéló Marinát egyszer az tingyilkossági

306

kísérletig is eljuttatta. Ismercísei egyontettíen azt vallották, hogy nincs

olyan titkos szervezet, amely bármilyen feladatot is rábízott volna

Oswaldra.1963 elején vásárolta meg az említett puskát, valamint egy Smith d"

Wesson típusti revolvert. Március 31-én feketébe olttizve, fegyvereit

mutogatva lefotÓztatta magát a feleségével. Az egyiket kislányának ajrín-

lotta, s felírta rá: ,,Iunie-nak, papőtől,,, Amikor megkérdezték, miért tesz

ilyesmit, ezt felelte: ,,Hogy majd emlékezzen egyszer a papőra!,, A három

fényképet a hetvenes években 22 szakértt5 vizsgálgatta, s valamennyien

rigy vélekedtek, hogy egyik sem hamisíwány. Április 10-e éjszakáján

megprobálta az ablakon keresztiil lel<íni Edwin Walkert, a kozismerten

rasszista, jobboldali, nyugalmazott tábornokot. A golyo célt tévesztett,

a merényl<ít nem találták meg. Oswald azonban elmondta a torténteket

feleségének, s azt is, hogy két hőnapon áttervezte a merényletet. (Erról

a bizonyított esetrcíl az <tsszeesktivés-elméletek megalkotÓ szívesen meg-

feledkeznek, s tobb híres konyvben meg sem említik.) Ezután Kuba-párti

roplapokat osztogatott, s elóbb állapotos feleségét prÓbálta rábeszélni,

hogy koztisen térítsenek el egy reptilogépet Kubába, majd Mexikővá-

rosba utazott, hogy vízumot szerezzen. Diihongve szaladgált a kubai és

azoroszkovetség kozott, de mindkettórol elktildték. (Az ekkor készítte-

tett és beadott vízumképek hitelesek, valÓban ot ábrázoljrík.)

Visszatérése után oktőber 15-tóI állást kapott a dallasi tankonyvrak-

tárban. Ekkor még egyáItalán nem dólt el, hogy erre fog haladni a

városba látogatÓ eln<ik autőja. Aligha képzelhetrí el egy olyan cj,sszeeskti-

vés, amelynek egyaránt tagja oswald korábbi munkaadÓja, aki éppen

megfeleló idtípontban bocsátja el a férfit, az j munkaadÓ, aki felveszi

cít, és a barátok, akik az állást ajánlották. Ráadásul csak november 19-én

kozcilték a lapok, hogy az elnoki autők erre haladnak majd el. A jelek

szerint oswald egy láwányos gyilkossággal akart bosszrit állni értelmet.

len és sikertelen életéért. |963. november 22-e reggelén minden pénzét

otthon hagyta felesége számáta,s levette a jegygy ríijét is, pedig koráb-

ban ilyesmit sohasem tett. Majd a hosszrikás csomaggal a kezében bevi-

tette magát munkahelyére.

307

Elfogása után péntek délutántől vasárnap reggelig legalább otszcirkihallgatták, s ó mosolyogva élvezte a figyelmet, amelyben korábbansohasem részesiilt. Mindent tagadott, de elóbb-utÓbb rábizonltottákvolna a gyilkosságot. Csakhogy vasárnap délelótt 11 őra 2l perckorlekísérték a rendórség lépcscíjén, hogy áwigyék a sheriff hivatalába, sekkor egy Jack Ruby nevíí férfi gyomron lótte, s a kőrházba szállítás utrínmeghalt. Ez volt az a gyilkosság, amely miatt egyre tcibben kezdtek ossze-esktivésre gyanakodni - pedig a kortilmények nem erre utaltak.

}ack Ruby ugyanolyan céltalan élettí' nagyképrí alak volt, mint Lee Har-vey oswald. ChicagÓi szegény, ortodox zsidÓ családb ól származott, azutcán ntítt fel, adott-vett, i'izletelt, de nem volt btínozrí. 1947 ótaélt Dallas-ban, ahol nóvérének bárjátvezette. Őt is afféle szi.iletett vesztesnek tekin-tették, aki szeretett volna jelentcís személyiségnek látszani. Kennedytnagyon tisztelte, mert katolikusokat és zsidÓkat is kinevezett fontos hiva-talokba. A gyilkosság után ott nyrizsgtitt mindenhol: elrohant akorházba,s az jságírÓk kcizott tí is jelen volt oswald egyik pénteki kihallgatásrín. Habárki megbízásábol el kellett volna hallgattatnia a gyilkost, ekkor kellett

nem azon a kapun vezetik ki oswaldot, s ha oswald nem vált pulővert azutolsÓ percben indulása elótt, akkor sohasem találkoztak volna.

30s

rák végzett vele. Az cisszeesktivés-elméletek hívei árgus szemekkel figyel-

ték, kik haltak megaz elnokgyilkosság után, és minden halálesetben az

osszeeskiivés jabb bizonyítékát vélték felfedezni. Az tiggyel kiilonbozrí

mÓdon kapcsolatba kertilo, mintegy 10 000 személy kozi.il 1984-ig 101

halt meg, ttibbségtik természetes okokbÓl. De egyik sem volt jelenttís

személyiség. Az cisszeesktivéssel kapcsolatos vádakat hangoztatÓ jság.

írőkat, vizsgálÓbiztosokat és filmrendezoket, mint Garrison iigyészt vagy

Oliver Stone filmrendezot, senki sem bántotta. A Kennedy kocsijában

tiló iigyntik például l984-ben ha|t meg, 69 éves korában.

El kell fogadnunk a leghihetetlenebb kovetkeztetést: Oswald magá-

nyos gyilkosként kovette el a tettét, vele pedig egy hozzá hasonloan

magányos, korlátolt és agresszív alak végzett.A tcirténelemben egyébként meglehetósen gyakoriak a magányos gyil-

kosok által végrehajtott merényletek. Gondoljunk csak IV. Henrik,

|ean-Paul Marat, Abraham Lincoln vagy Erzsébet királyné halálára.

A Kennedy-gyilkosság Óta eltelt évtizedek során egyetlen bizonyíték sem

kertilt eló arra nézve,hogy az amerikai, a szovjet, a kubai titkosszolgálat,

vagy éppen a maffia állt volna a merénylet mogott. Pedig rengeteg kubai

és szovjet tigynok szokott át az Egyestilt Államokba, s a maffia tagjainak

beszélgetéseit az FBI éveken keresztiil titkos mikrofonok segítségével rtig-

zítette. Az jságok milliÓkat fizettek volna egy felhasználhato dokumen-

tumért - egyetlen egy sem kertilt eló. A Kennedy-gyilkosságrÓl szótt elmé-

letek,,gyártása'' viszont nagyszabásri és jÓl fizetett iparággán<ítte ki magát:

egy-egy uj fantazmagÓriát még mindig jÓ pénzért lehet értékesíteni.

97. Che Guevara romantlkus szabadsághós volt

Valőszín leg Ernesto Rafael ,che'' Guevara de la Serna(1928_1967) volt a XX. század egyik legnépszerríbb forradalmára. Ön-

feláldoző, Krisztus.szeríí személyiségnek tekintették, humanista forra-

dalmárnak, az elidegenedés minden formájátÓl megszabadult, rij ember.

nek. |ean-Paul Sartre így írt rőla: ,,Ő volt alegmíiveltebb, és Castro szerinta forradalom legtiszt nlátőbb szelleme.,,A trilzásokra hajlamos filozőfusmég,,kor unk legt elj e s ebb e mb erének,, is elnevezte. Az 1 960 - as és 1 9 70 - esévek radikális diákmozgalm ainak résztvevtji mindenhov á |<ttiizték azAlberto Korda által készített fényképét, amely egyesek szerint a XX. szá-zad legismertebb fotőja. Az emlékét idézó Hasta Siempre (A végs<í gyó-zelemig) címií dal az egyklegnépszeriíbb latin-amerikai indulÓ lett.Tcibb mint hrisz film idézte fel Che Guevara alakját, s még az Evita cimíimusicalban is megjelent. Ahogy Konok Péter megfoga|mazta: ,,poszt-modern ikon, politikai mítosz és depolitiztilt áruvédjegy,'lett belóle. (Ru-bicon,2006. 8. szám,26, o.)

Argentínában szi.iletett, polgári családban, s orvosi diplomát szerzett.A beatnemzedék hagyományainak megfelelóen fiatalkorában nagy uta-zásokat tett Latin - Amerikában (I9 5 | _ |9 52, |9 53 _ 19 54). Amikor a had-sereg amerikai segítséggel megdontotte |acobo Arbenz Guzmán demok-ratikus kormányát Guatemalában, egyik levelezópartnerénekbejelentette: ,,Bármi t rténjen is, a kijvetkező fegyveres ltizadásban résztfogok venni''' 1955-ben MexikÓban megismerkedett Fidel CastrÓval, sv ezetó szerePet játszott gerillamozgalrnáb an. Olyannyira, hogy meg -kapta a legelókelóbb címet: commandanfénak, parancsnoknak nevezték.A kubai forradalom gylzelme ( 1959) után a nemzeti bank elntike ( 1960),majd ipari miniszter lett (1961). Tobb tanulmányt tett kozzé ageri||a-hábor elméletértíl és gyakorlatáről, de azokafiatalok, akik Latin-Ame-rikában megprÓbálták ktivetni a példáját, valamennyien kivégzóosztagokelótr vagy bortoncellák mélyén végezték.

A trockistákhoz hasonlőan azt vallotta, hogy a forradalmat el kellvinni más országokba is. ,,Példánk az egész kontinensen meghozza majdgy mi)lcseit!'' - jelentette ki. 1965-ben lemondott minden tisztségérríl, segy évet a kongÓi polgárháboruz(irzavarában t ltott. 1966-ban Bolíviábament, hogy afféle gerillaiskolát alapítson a szomszédos országok felkelóiszámára. A bolíviai hadsereg azonban bekerítette, fogl1ul ejtette és meg-gyilkoltatta. Tobb híres fénykép járta be a világot, amelyen a halott Krisz-tusra emléke ztet(j heVzetben fekszik.

310 311

Vonző kÍilsejének, bátorságának, a mindennapos kényelem megveté-

sének és a btirokratikus rutin iránti utáIatának kosz<inhetóen ritkán

idézik fel jellemének sotétebb vonásait. Amerikát annyira gytíIolte, hogy

még a Mikulást is betiltotta Kubában, mint ,,az, arnerikai imperializmus

im|ortját''. Az emberéletekket meglehetosen paz,arl15an bánt. Gondolko-

dás nélktil kivégeztette azokat, akiket besrigoknak tartott, vagy akik sze-

rinte vétkeztek a ,,forradalmi etika' ellen. Nyugodtan bevallotta írásai-

ban, hogy egyes fiatalokat azzal fegyelmezett meg, hogy bektitott

szemmel álkivégz<íos ztag e|é állíttatta tíket. Naplojában kozombosen

jegyeztefel, hogyan lott agyon saját keztíIeg megbízhatatlan parasztokat.

A forradalom gy<ízelme után a cabanai eród bortonének parancsnoka

lett (1959. január-jrinius), ahol igen sok rendcírt és katonát végeztek ki.

Az itt megrendezett "perek'' meglehetcísen elsietett eljárások voltak, s a

fellebbezéseket maga Guevara bírálta el. 14 személy neve ismert, akiket

a kubai gerillaháborír idején végeztetett ki, 21 személyé, akiket Santa

Clara-i, mind<issze háromnapos Parancsnoksága alatt, és 164-é, akiket

a borttinben ltivetett agyon. (Lásd: http://www.cubaarchive.org/down-

loads/CA08.pdf) Mások szerint a bortonben agyonlovetett áldozatok

száma elérte a fé|ezret,A kubai rakétaválság idején jÓval harciasabb volt CastrÓnál, és az

atomrakéták elindítását stirgette. Élete végéig biiszkén állította, hogy ha

eltítte lett volna az indítÓgomb, cí megnyomta volna, s tnak indítja a

rakétát New York felé. A totalitárius diktatrirák meggyoz(Sdéses híve volt.

Moszkvai látogatása során ragaszkodott hozzá,hogy megtekintse Sztálin

mauzÓleumát. Hruscsov és Brezsnyev Szovjetuniőja trilságos elpuhult

rendszervoltaszámára,sokkal jobban kedvelte Mao Ce-tung Kínáját és

Kim lr-szen Koreáját. Mao iránti rajongását még kornyezetének tagjai

sem osztották. A kubai diktatrira tobb ezer kivégzett á|dozata, a jÓval

nagyobb létszámri bebortonzottek és számtíztittek nem zavarták a lelki-

ismeretét. ,,Atni Akivégzéseket illeti, igen,lijvett nk,l vet nk és lijvetni is

fogunk, amíg szi)l<séges lesz!,, -jelentette ki 1964-ben biiszkén az ENSZ

kiizgyulésén. Azok kozé a forradalmárok kozé tartozott, akik felsobb-

rend embernek tekintették magukat, s meg voltak ro|a gyi5zodve, hogy

a ',felszabadítás'' nevében bármit megtehetnek még azokat is elpusztít-hatják, akikért állítÓlag harcolnak. .Az élcsapat ideolőgiailag fejlettebb,mint a tijmeg, irta A szocializmus és az ember Kubában címií konyvében.Az utőbbi megismerkedett m r az j értékekkel, de még nem kelló mér-tékben. Amíg az elöbbiben egy miniiségi v ltozas zajlott le, amely lehetóvéteszi, hogy élcsaPatjellegének megfeleló ldozatokat hozzon, az utőbbi neml t jől, és ezért intenzív késztetéseknek és nyomősnak kell kitenni. A pro-letariátus diktat r ját nemcsak alegy z tt osztátlyalkell éreztetni,hanema {yóztes oszt ly egyéneivel ls'', (Idézi: Robert Conquest: Reflections on aRavaged Century. London, New York, 2000, W. W Norton & Company.39. o' Magyaru|: Kegyetlen évsz zad. Bp. 2003, XX. Század Intézet-Kai-rosz Kiadő.)

Vajon a vietnami hábor ellen Guevara képeivel ttintetó amerikaifiatalok tudtak arről, hogy Guevara szerint ,,két, három, sziímtalan Viet-namot'' kellett volna létrehozni?

98. Nixon volt az Egyesiilt Államok |egrosszabb elniike

Az amerikaiak egy része még manapság is indulatos lesz, ha atársalgás során fe|mertil Richard M. Nixon neve. Tobbségtik szemébenaz Egyestilt Államok 37. elnoke (|969-|974) nem más, mint,,Titikk<!sDick] egyvé$elentil agresszív és erk<ilcstelen gazember, afféle politikaigonosztevó. Pedig még Az Egyes lt Allamok tíz legrosszabb elnijke cimiik<itet szerzóje is elismerte, hogy ,,a Watergate- gy és az ebbóI ktjvetkez(jellenségeskedés nélk l Nixon nem is lett volna olyan rossz eln k.,, (NathanMiller: Star-spangled Men. Americab Ten worst presidents. New york,1998' Scribner. 15. o.) De azérta sor végén helyezte e|, s ezze|ót nyilvá-nította minden id<ík legrosszabb elnokének.

James T. Patterson amerikai t<irténész viszont gy fogalmazott, hogy,,Theodore Roosevelt ut n ó volt a XX. sz zad legliberálisabb republikánuselnijke". (Grand Expectations. The united states, jg4s-1924. New york,

312 313

Oxford, 1996, Oxford University Press. 719. o.) Intelligens volt, dolgos,

és Eisenhower aleln<ikeként eltoltott nyolc évének kosztinhetoen valÓ-

színiíleg ovo|tazeln<ikségre leginkább felkésztilt politikus. l gyorsította

fel az iskolák szegregáciojának felszámolását: 1969-ben a fekete gyerekek

5,2o/o-ajárt kozos iskolába a fehérekkel, |972-ben már 907o-uk. Az ó

javaslatára sziintették meg a sorozást (|97|), és építették ki a hivatásos

hadsereget. E rendelkezés sikere csak az tib lháborri során vált nyilván-

valÓvá. Megnégysze Íezte amtivészetek szovetségi támogatását. Theodore

Roosevelt után tí tette a legt<ibbet a k<irnyezetvédelemért: kiterjesztette

a nemzeti parkok tertiletét (642 t park jott létre elnoksége idején), és

kornyezetvédelmi iigynokséget alapított ( l 970). Megindíttatta a Háboru

a r ik ellen elnevezésui orvosi Programot. A szervezett btíntizést kontrol-

lálÓ torvénny e| az avi\ágra sirjtottak le, és torvényt hoztak a kábítÓszerek

kereskedelme ellen (I97 o).A fogyasztási termékek biztonsági torvénye-

vet (L972) j kormánybizottságot alapítottak, amely kitilthatta a vesze.

delmes árucikkeket a piacről. A XXVI. alkotmánykiegészítéssel 2I évri5|

18 évre szállítottrík |e a szavazati joggal rendelkezók korhatárát (I97I),

Még egy családtámogatási tervezetet is kidolgoztatott, de ezt a Kongresz-

szus nem támogatta.Ktilpolitikai céljait egy Guam szigetén tartott sajtÓfogadáson fogal-

maztameg] nem akarta, hogy Amerika ,,a világ csendoreként'' tevékeny-

kedjen. Inkább arra t rekedett, hogy szovetségesei lehettíleg maguk old-

ják meg problémáikat. ,,Amerika nem képes és nem is akar a világ szabad

nemzetei védelmének érdekében minden tervezetet kialakítani, minden

programot felyázolni, minden dijntést és v llalkoz st végrehajtani, Csak

ott fogunk segíteni, ahol erre ténylegesen sz kség van, és ahol ez érdekeink-

ben ll.,, Ezt nevezték Nixon-elvnek. Ehhez azonban elóbb be kellett

volna fejezni a vietnami hábor t, amelynek az e|htpodása elvonta a

figyelmet Nixon valamennyi bel- és ktilpolitikai sikerérol.

Nixon rendelte el, hogy bombázzák me1aZ észak-vietnami hadsereg

kambodzsai bázisait. Ellenfelei azza|vádohták, hogy kiterjeszti a hábor t,

megfeledkezve arrÓl, hogy Észak- Vietnam már kiterj esztette azt, ha egy.

szer bázisokat hozott létre Kambodzsában. Arről is megfeledkeztek,

hogy Nixon visszavont 25 000 katonát, és már eln ksége elsó napjaibanbékeajánlatot tett: killcsonos csapatkivonást ígért, és nemzetkozi ellen-órzéssel megrendezett viílasztásokat. 1970 áprilisában ujabb 150 000katona kivonását rendelte el, a párizsi béketárgyalásokon azonban nemsikeriilt haladást elérni, és kénytelen volt rijabb támadást elrendelni aKambodzsában állomásozÓ észak-vietnami haderók ellen. Más válasz-tása nem volt vagy átengedi Dél-Vietnamot az észa|<tkommunista veze-tésnek, vagy harcol a ,,becstiletes béke'' érdekében. A k<izvélemény-ku-tatások szerint az amerikaiak 74o/o-a fontosnak tartotta, hogyDél-Vietnam ne kertiljon kommunista uralom alá. A kambodzsaibeavatkozásnak komoly eredménye volt: annyi fegyvert és lószert fog-laltak le, hogy 74 dél-vietnami zászlóa|jat sikertilt fe\fegyverezni. Azelnok azonban alábecstilte intézkedéseinek bels<í hatását: az egyeteme-ken t<imeges tiltakozÓ megmozdulásokra keriilt sor.

Nixon legj elent<ísebb kiilpol itikai kezdem ény ezése I97 2 - es pekingiIáto gatása v o|t, Ezze| nemcsak egy negyeds zázado s ellenségeskedésnekvetett véget, és rij, nagy fontosság nemzetkozi kapcsolatrendszert építettki, de a nemzetkozi hatalmi egyensrilyt is mődosította, stabilizálta. Kínailátogatásával sikeri.ilt felgyorsítania a SzovjetuniÓval folytatott fegyver-korlátozási tárgyalások at is. I97 2 májuiában Moszkvába utazott (Roo-sevelt őta óvo|taz elsó elnok' aki szovjet fcildre tette a lábát), és Brezs-nyewel aláírták a hadászati rakétarendszerek korlátozásáről szÓlÓmegállapodást (SALT). Már korábban szerzi5dést kot ttek a 4i*leárisfegyvereknek a nemzetkozi vizek alatti Óceánfenékrtíl valő kitiltásárÓl(1970) és a vegyi fegyverek további fejlesztésének eltiltásáről (1971)'

I97 2 májusára bizonyo s s á vált, ho gy rij ra fo gj ák választani : az infláciotleszorította 2,7o/o-ra, az ilssznemzeti termék 6,3o/o-ka|, a reáljÖvedelem4o/o-ka| novekedett elnoksége idején, az adokpedig átlagosan 207o-kalcs<ikkentek. Nixon elsopró gyi5ze|met aratott az l972-es eln<ikvrílasztá-son: elnyerte a népi szavazatokíIo/o-át és Massachusetts kivételével vala-mennyi állam elektori szavazatait. Az amerikaiak ,,csendes tobbsége''rigy látszik, a hangos kisebbség minden megmozdulása ellenére is támo-gatta az elnok<it.

314 315

Ennélis nagyobb siker volt, hogy 1972 végére sikertilt ,,atátgyalo-asztalhoz bombázni'' az észak-itetnami vezeté st. Az l97 2-es,,karácsonyi

bombázások' rettenetesek voltak, de nélkiiltik nem kertilhetett volna sor

arra, hogy 1973. január 27 -énPárizsban aláírják a feg1ruersztinetíegyez-

ményt a két Vietnam és az Egyesi.ilt Államok kozott. Az l973-as arab-

izrae|i hábor idején pedig Nixon határozottan Izrael védelmére kelt.

Hetvenkét Órán beli'il légihidat létesített, amelyen harminckét nap alatt

tobb mint napi 1000 tonna katonai felszerelést juttatott el a végveszélybe

keriiló zsidÓ államnak. Egyes t<irténészek szerint Nixon a megsemmisí-

téstol mentette meg Iztae|t.A Watergate-iigy azonban elhomályosította az eln<ik valamennyi sike-

rét, és egész politikai pátyafutását tonkretette. 1972. június 17-e hajnalán

lehallgatőkésziilékekkel felszerelt betoróket fogtak el a Demokrata Párt

országos bizottságának f<íhadiszállásán, a washingtoni Watergate elne.

vezésií irodakomplexumban. Az egyikr<íl kidertilt, bogy az Elnok Újra-

választási Bizottságának alkalmazottja. Nixon semmit sem tudott a bet<i-

résról, de elkovette azt a rettenetes hibát, hogy fedezni prÓbálta a

tetteseket, nem pedig megtalálni és megbtintetni óket. Áldását adta

a btíntisok fedezésére, azigazságszolgáltatási eljárás akadályoztatására'

Amikor ez kideriilt, 1974 jriniusanak végén a Kongresszus konzervatív

republikánusai is bejelentették, hogy nem ellenzik az elnok vád alá helye-

zését. Augusztus l-jén ezért Nixon rigy dontott, hogy lemond. Ezt

augusztus 9-én tette meg. |ames J. Kilpatrick e szavakkal bricsirztatta a

jobb sorsra érdemes elnokot a National Review hasábjain: ,,A hazugsá-

gok, a hazugságok, a hazugságok! . , . Milyen k r, milyen kár! Volt egy elnt)k,

aki kijuttatott minket Vietnamből, befejezte a sorozőst, visszaállította a

Legfektibb Bírős g sz lcséges konzervatív egyens lyőt, megindította az j

federalizmus reménykeltó programjait, s merész kezdeményezésére a Vijrijs

Kína j utakat nyitott meg a világbéke felé vezet ton' És most minden

jő is eltíjnik a rossz romhalmaza alatt.,, (|ames T. Patterson: Resfless Giant'

The Ilnited States from Watergate to Bush v' Gore' Oxford, New York,

2005, Oxford University Press. 2. o.)

99. BillClinton és Monica Lewinskyszerelmejelentéktelen epiződ volt

Bill Clinton, az Egyesiilt Államok 42. elnoke 1995. novemberl5-én felfigyelt a Fehér Házbanegy huszonkét éves gyakornok lríny, Mo-nica Lewinsky rajongő pillantásaira, és pár perc mulva már az irodájábancsőkolőztak, 1997 már ciusának végéig tíz alkalommal keriilt sor kdzttikfutÓlagos szexuális érintkezésre, ajríndékokat adtak egymásnak, s néhatelefonszexet folytattak. Lewinsky ezltán állást kapott a Pentagonban,ahol élete nagy titkát megosztotta egy otven koriili kollégan<íjével, Lin-da Trippel. Tripp magnóra rőgzítette Monica Lewinskyval folytatotttelefonos beszélgetéseit, majd eljutatta ezeket az elnok politikai ellen-feleihez, akik nagyon ortiltek, hogy végre bizonyítékot találtak Clintonerkolcstelenségére. Amikor Clinton egy másik iigyben tett vallomást abírÓság eltítt, és teljesen váratlanul felhozták Lewinskyval folytatott kap-csolatát, nyilvánosan letagadta azt, l998.január 2I-énazonban a lapokkozzétették Monica Lewinsky vallomását, és ez az év Clinton számáta aLewinsky-botrány (,,Monicagatd') jegyében telt el.

Az amerikai társadalom felháborodva szerzett tudomást arrÓl, hogyelnoke sorozatosan olyasmit míívelt a Fehér Ház nyugati szárnyánakirodríiban egy nála huszonhét éwel fiatalabb lánnyal, amiért mindenamerikai férfit kirÍrgnának a munkahelyeról. Clinton tagadott, deaugusztus 17-én kénytelen volt a nyilvánosság elótt beismernfu hogy,,nem megfelel<i' és ,,intim'' kapcsolatot tartott fenn Lewinslcrval. Bár azamerikaiak kÖziil egyre tiibben vélekedtek rigy' hogy egy szerelmi bot-rány miatt mégsem kellene alkotmányos válságot okozni, s megbénítania világvezet<í nagyhatalma allamgépezetének m kodését, 1 998. decem-ber 19-én a Képviselóház mégis elfogadta a vádiratot Clinton ellen.Hamis eskiivel és az igazságszolgáltatás akadályoztatásával vádolták meg.A Szenátus 1999. jamÁt 7-énkezdte meg a pert, és február 12-én kide-rtilt, hogy egyik vádpont sem kapta meg az elntik elmozdításához ele-gendó, kétharmados t<ibbséget. Clintont az mentette meg, hogy ellen-felei t lságosan nagy iigyet csináltak szánalmas kis románcábÓl, s oly

részletesen tárták a nyilvánoss ág eLé, ahogyan az már senkit sem érde-

kelt. Az amerikaiak egy részének elege lett a republikánusok szemforga-

tásáből, s gy vélte, hogy az elkovetett vétség nem elegendó ok egy elntik

elmozdítására.Vajon a k<ivetkezményeit tekintve is jelentéktelen epizÓd volt Clinton

és Lewinsky viszonya?2000-ben kertilt sor az Egyestilt Államok torténetének legtobbet vita-

tott elnokválasztására. A Demokrata Párt Al Gore-t, Bill Clinton alelno-

két szerette volna a Fehér Házba juttatni, a Republikánus Párt pedig

George W. Busht, a 41. elnok fiát. A választásra jogosultaknak alig t<ibb

mint a fele ment el szavazni, arra hivatkozva,hogy egyik jeloltet sem

kedvelik, nincs nagy kiiLl<inbség ktizttik, s ez nem Bush és Gore kiizdelme,

hanem Gushé (iimlengésé) és Bore-é (unalomé). Bush a népi szavazatok

48o/o-át kapta meg, Gore és a Zo|d Párt támogatásával indulő Ralph

Nader viszont koztisen megszerezte a szavazatok 5L,I%o-át. Az 538 elek-

tori szavazatből legalább 27 0 -re vo|tsztikség a gyózelemhez. Floridában

az eredmény vitatott maradt, de az országtobbi részén Gore 267 elektori

szavazatot,Bush pedig 246-otkapott. Nyilvánvalő volt, hogy aki Florida

vitatott 25 elektori szavazatát megkapja, az|esz az Egyesiilt Államok

kovetkezó elnoke. De hogy ki lesz az' azt csak tobb mint egy hőnaposjogi és politikai vita után lehetett megállapítani.

A viílasztási kampány sorrín Al Gore segítséget kérhetett volna a lekó-

szonó elnoktól, Bill Clintontől, aki a felmérések szerint még ekkor is

nagyobb népszerríségnek orvendett, mint bármelyik elnok 1945 után.

Ha ezt megteszi, Clintonnak nagy valÓszínííséggel sikertilt volna Gore

mellé állítani legalább saját államrínak, Arkansasnak a szavazÓit, ahol

Bush csak 50 l72 népi szavazattal kapott tobbet. Arkansasnak így meg-

szerz.ett6 elektori szavazatáva| Gore-nak meglett volna a gyozelemhez

sztikséges tobbsége, a273 e|e|<toriszavazat. Ezek után már hiába ítélték

volna Bushnak Florida 25 elektori szavazatát, így is lemaradt volna.

Ráadásul konnyen elképzelhetó, hogy Clinton segítségével Al Gore-nak

sikeriilt volna megszereznie saját államrának, Tennesseenek 11 elektori

szavazatátis. Itt ugyanis a tobb mint kétmilJ.ió szavazó koziil mindossze

316 317

80 229 szavazattal kapott tobbet Bush. Ha a népszeríí Clinton bekapcso-lődik a kampányba, valoszíntíleg más lett volna az eredmény.

Ki tudja, mi minden változott volna meg a kozelmrílt torténelmében,ha 2001-tól George W. Bush helyett Al Gore lett volna az Egyestilt Álla-mok elnoke? Az al-Kaida szeptember 1l-i merényletére és az ezt kovetoafganisztáni háborríra minden bizonnyal akkor is sor keriilt volna, haGore keri'il a kormányzat élére. Az iraki hábor ra és ennek kovetkezmé-nyeire viszont már nem, mert ezt a hábor t Gore nem támogatta.

És miért nem folyamodott Gore 2000-ben BillClintonhoztámogatá-sért? Egyes írjságírÓk némi tÍrlzással rigy fogalmaztak, hogy Clinton tettrekészen iilt a telefon mellett, várva Gore felkérését. Egykori alelnokeazonban a Lewinsky.tigy miatt nem akarta, hogy Clinton aktív szerepetvállaljon elnokválasztási kampányában. Monica Lewinsky szerelmiafférja tehát ugyancsak s lyos világpolitikai kovetkezményeket vontmaga után' Egy aprÓ fordulat rijabb fordulatokat eredményezett, egymegl<ikott dominő egyre nagyobb dominÓkat borított fel, s végtil nemaz a szemé|y keriilt nyolc évre a világ vezeto nagyhatalmának elnokiszékébe, akinek erre minden esélye meglett volna'

100. Az Egyesiilt ÁIlamok az olaiért indította mega második iraki hábor t

Világszerte rengetegen hangoztatják, hogy az Egyesiilt Álla-mok kizárÓlag a kcíolajlelóhelyek birtokbavételéért indította meg 2003'március 20-ánamásodik iraki háborrit. Ehhez nem is kell kiilonosebbenAmerika-ellenesnek vagy lzrael-ellenesnek lennii.ik. Ahogy Edward N.Luttwak megfogalmazta: ,,Az effele el ítéletektól mentes, értelmes és gya-korlatias emberek azt hiszik, hogy egész kormányzatok ugyanolyan gya-korlatiasak, mint ók, és ezért ésszerunek, és bizonyos mődon megnyugta-tőnak vélik, ha az olajjal magyarázzák meg hogy miért is szánták elmagukat az amerikaiak némi vér ldozattal j rő, hatalmas kiadásokra a

K zép-Keleten.,, (Times Literary Supplement,2008. szept. l9. l0. o.) Ha-sonlő dolog tortént 1982-ben, amikor a Falklarrd-hábor idején a világ-sajtő azt híresztelte, hogy Nagy.I]ritanIria vaIt,ljírban a szigctck koriili, azÓceánban találhatő olajlelohe|yck nliatt irrtlíttltta tttcg a |riilrtlrÍrt. A koz-hiedelem szerint a nagyhatalrrrak tiltalában anyagi érclcl<cik véclelmébenszánjákel magukat a kemérty lépésekre' Az embcrck t(ilrlrsége egyszertimagyarázatokat keres, és van-e anrtá| egyszertíbb, |rogy ztz <lt.tl,(1 gzlz,da.gok és hatalmasok még ttibb gazdagságra és hatalomra vágynak?

ValÓjában semmi bizonyítéka nincs annak, hogy Arnerika az o\ajmiatt kezdte el az iraki háborut. Nem vette birtokba az olajkutakat, nemfordított gondot az olajmez(5kvédelmére a fo szto gatás Vagy a szabotázs -cselekmények ellen, s az amerikai olajtársaságok kifejezetten panaszkod-nak amiatt, hogy az rij iraki kormányzat inkább a kínaiakkal kcit szerzó-déseket, mint veli'ik. Irak a háborrí után kevesebb kcíolajat termelt ki,mint a háborri elcítt - igaz, az osszeesktivés-elméletek kedvel<íi nyilvánrigyvélekednének, hogyvalamilyen okből pontosan ez áll Amerika érde-kében.

Minden komolyabb szakértó egyetért abban, hogy azamerikai és britkormányzat ószintén elhitte, hogy Szaddám Huszein iraki elnok tomeg-pusztítÓ fegyverek gyártásáratorekszik, és hogy rendszerének megdon-tése eltísegítheti a Kozel-Kelet demokratizálődását, valamint a tartÓsizraeli-palesztin béke létrejottét. Azon természetesen lehet vitatkozni,hogy vajon valőban az irakikormány megdtintése volt-e a legstirgosebblépés a nemzetkozi terrorizmus felszámolása érdekében. Az sem világos,mib<íl gondolták az amerikai dontéshozÓk, hogy Irakban olyan konnytílesz létrehozni a parlamentáris demokráciát. Abban viszont minden jelszerint hittek, hogy tomegpusztítÓ fegyvereket fognak találni. Ha nemígy lett volna, és elóre tudják, hogy nem találhatnak tomegpusztítÓ fegy-verek gyártására utalő jeleket az iraki {izemekben, konnyen odacsem-pészhettek volna olyan felszerelést, amellyel ország-világ el tt bebizo-nyíthatják Huszein bríntjs tevékenységét. Maga az jraki elnrik siettettesaját bukását, mert tekintélye védelmében nem volt hajlandÓ elismerniés hatékonyan bebizonyítani, hogy nincsenek t megpusztítő fegyverei.

314 319

Ha beengedi országátba az amerikai szakértóket, és biztosítja szabadvizsgálÓdásukat, valőszíniíleg nem robbant volna ki a hábor . De talrínt I mega|ázőnak találta, hogy elismerje: távolről sem olyan erós és fenye-get<í, mint amennyire ezt a nyugati hatalmak és a szomszédos ríllamokgondolják rÓla. Úgy is mondhatnánk rabja lett a saját hatalmárÓl szóttábrríndjainak, és ez okozta bukását.

A második iraki háborri végsó mérlegét még korai lenne felállítani,annyi azonban bizonyos, hogy kirobbanását nem magyarázhatjuk azEgye-stilt Államok kormányának kóolaj utáni vá gyáva|. Ne feledjiik az EgyestiltAllamok maga is a világ három legnagyobb kóolaj-kitermelói kozé tartozik.Igaz,kétszer annyit fogyaszt, mint amennyit kitermel, de torténelme soránmindeddig háborri nélktil is biztosítani tudta sztikségleteit.