GyógyszerészettörténetIII. ÉVFOLYAM • 3. SZÁM • 2005. … · 2016-02-03 · III....

GyógyszerészettörténetÁRA: 2300 FT III. ÉVFOLYAM • 3. SZÁM • 2005. AUGUSZTUS

TUDOMÁNYOS ISMERETTERJESZTÔ SZAKFOLYÓIRAT

III. ÉVFOLYAM 3. SZÁM • 2005. AUGUSZTUS 3Gyógyszerészettörténet �

TartalomArany Sas PatikamúzeumElsô Budavári Patika, Buda, 1687Golden Eagle Pharmacy MuseumThe First Pharmacy of Budavár, 16874. oldal/page

Fatégelyek A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum gyûjteményeWooden Pharmacy Dishes Collection of the Semmelweis Museum of Medical History6. oldal/page

KönyvritkaságBook RarityFür Damen und andere Frauenzimmer, Salzburg, 179010. oldal/page

A váli patika történeteThe History of the Pharmacy of Vál12. oldal/page

A Pesti dinasztia Ôrangyal Gyógyszertár, Mezôkövesd, 1893The Pesti Dynasty Guardian Angel Pharmacy, Mezôkövesd, 189314. oldal/page

A „kuruc bajuszpedrô” gazdája Czurda Vilmos (1861–1919)Owner of the „Kuruc Moustache-pomade”Vilmos Czurda (1861–1919)16. oldal/pageÉletmû Kissné dr. Ábrahám Katalin,Aranykereszt Gyógyszertár, GyulaMasterpiecesKissné Katalin dr. Ábrahám,Golden Cross Pharmacy, Gyula17. oldal/page

A két kémikus WágnerDr. Wágner Dániel (1800–1890)

vegyész-gyógyszerész és fia, prof. dr.Wágner László (1841–1888)

The Two Chemists WágnerDr. Dániel Wágner, chemist-pharmacist

(1800–1890), and his son, Prof. Dr. László Wágner (1841–1888)

18. oldal/pageEgy botanizáló mûvészettörténész

Lyka Károly (1869–1965)A Botanist Art Historian

Károly Lyka (1869–1965)22. oldal/page

TeaTea

24. oldal/page

A Mecseki Gyógyitóka története

The History of the “Curative Drink of Mecsek”

26. oldal/page

IX. Gyógyszerészettörténeti Konferencia

The 9th Conference onPharmaceutical History

27. oldal/page

Neves magyar gyógyszerész-

évfordulók 2005-benFamous Hungarian Pharmacist

Anniversaries in 200528. oldal/pages

Események – Kiállítások –Rendezvények

Events – Exhibitions – Programs29. oldal/page

Támogatás és megemlékezés Subsidy and Commemoration

30. oldal/page

Kiadja: Galenus Gyógyszerészeti Lap- és Könyvkiadó Kft. • Felelôs kiadó: Fári IstvánKiadó és szerkesztôség: 1146 Budapest, Dózsa Gy. út 19. ✉ 1437 Bp. 70. Pf. 275Telefon: (1) 467-8070 Fax: (1) 363-9223 Internetelérhetôség: www.patikamagazin.hu • www.galenus.huFôszerkesztô: dr. Szarvasházi Judit • Tervezés és tipográfia: © Stefan GeorgeMunkatársak: Horváth Réka • Kocsis János • Korrektor: Szôke HajnalkaSzerkesztôség: telefon: (1) 467-8070 • E-mail: [email protected]ési vezetô: Makkai Gyöngyi • Hirdetésfelvétel: (1) 467-8063, (1) 467-8064 Kiadó: telefon: (1) 467-8060 • E-mail: [email protected] • Szedés, tördelés: szerkesztôség. Nyomdai elôállítás: Arrabona Print Nyomda Kft. Gyôr, Bagoly utca 7. • Felelôs vezetô: Ványik LászlóTerjesztés: Elôfizetés útján. • Megrendelhetô a kiadóban • Ára: 2300 FtMegjelenik negyedévente. • ISSN 1785-0924 • Minden jog fenntartva!

GyógyszerészettörténetTUDOMÁNYOS ISMERETTERJESZTÔ SZAKFOLYÓIRAT

Galenus Kiadó, a hagyományok ôrzôje!Galenus Kiadó, a hagyományok ôrzôje!

Címlap: Patikaenteriôr.Arany Sas Patikamúzeum,Budapest.Fotó: Mudrák Attila

4 Gyógyszerészettörténet �P

ati

ka

mú

zeu

m

Elsô Budavári Patika, Buda, 1687A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levél-tár gyógyszerészettörténeti gyûjteményeinek gyöngysze-me az Arany Sas Patikamúzeum.

Abudai várnegyed leglátogatottabb utcájában több mintszázhatvan éven át (1750–1913 között) mûködött azelsô budavári patika, amelyet a török hódoltság után,

1687-ben alapított BÖSINGER FERENC IGNÁC budai „physicus”(tisztiorvos). BÖSINGER 1695–1705 között többször volt budaipolgármester, érdemei elismeréseként I. LIPÓT királytól nemes-séget kapott.

A patika eredetileg a mai Dísz tér 1–2. számú telek helyén1900-ig fennállott 1. számú lakóházban nyílt meg. 1696 elôttátköltözött a Dísz tér 6. számú épületbe, Arany Egyszarvúhoznévvel. HINGER JÁNOS változtatta 1740-ben az ekkor már a Tár-nok u. 16. számú házban lévô patika nevét Arany Sasra. Való-színûleg 1735–1754 között költözött a mai múzeum épületé-be. A városi cím viselésére is jogot kapott, ezért díszítette cégé-rét Buda címere. A XX. században felvette a Városi nevet. Azépület tulajdonosa 1701-tôl STRUDEL PÉTER, a bécsi képzômû-vészeti akadémia igazgatója, talán ô festette a különbözô jele-neteket ábrázoló freskókat. Tôle vásárolta meg 1712-ben a há-zat STOCKER LÔRINC városi „physicus”, az elsô budai fürdôkrôlírt mû szerzôje; a „Thermographia Budensis” elsô kiadása(1721) itt látható (IV. terem).

A patika épülete a XV. század elsô felében épült kereskedô-ház, amely a szomszédos 14. és 16. számú házzal együtt a bu-dai „mercerie” (üzletutca) része volt. Erre utal az Anna utcai ol-dalon feltárt XV. századi üzletajtó is. Többször átalakították:1490 körül készült az udvari traktus, 1526–1541 között a mainapig is fennálló összes dongaboltozat; a reneszánsz kor emlé-ke a vakfülke és a török kori lámpafülke. A szürkéskék alaponsárga csillagos, „alkimista” jellegû díszítmény falfestése 1500körül került a falra.

Az egykori patika állandó kiállítása tematikailag két fô rész-bôl áll: az elsô nagyteremben a gyógyszer-kereskedelmet repre-zentáló hangulatos officinaenteriôr mellett a berendezésheztartozó edényzetet, díszmozsarakat, illetve a jelentôsebb hazaiés nemzetközi gyógyszerkönyveket, míg a II. és III. helyiségbena gyógyszerkészítést reprezentáló „alkimista mûhelyt” és a la-boratóriumi eszközöket mutatja be.

A barokk stílusú falfestés boltívében állították fel az egyko-ri, 1647 elôtt alapított – évszázadokon át a Küttel család tulaj-donában lévô – kôszegi Fekete Szerecseny Patika eredeti fiók-jainak felhasználásával készült officinarekonstrukciót. A tára-asztal két oldalán, a két vörösmárvány oroszlános konzolasztala XVII. század végérôl, az Arany Sas Patika eredeti berendezé-sébôl származik.

Az állványzaton, középen a XVIII. századi bronz csavartosz-lopos barokk mérleg áll. A polcokra fôként itáliai, részben delf-ti, antwerpeni és német kerámiaalbarellók, szirupkancsók, il-letve hazai üveg és fa patikaedények kerültek.

Az itáliai falivitrinben nagyméretû üvegtárlókban láthatók amagyarországi legszebb kerámia, üveg és fa patikaedények,mozsarak, mérlegek, lattartó, gyógyszerkönyvek, receptek, ok-levél stb.

A kiállítás utolsó helyiségében az Arany Sas Patika megma-radt szignatúráin és kovácsoltvas ajtópántjain kívül fôként bu-dai és pesti patikák néhány emlékét állították ki.

Kivonat VIDA MÁRIA: Patikamúzeumok – mûemlékpatikákMagyarországon, Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, 1996.

Golden Eagle Pharmacy MuseumThe First Pharmacy of Budavár, 1687The first pharmacy of Budavár, founded by„physicus” (medical officer) Ferenc Ignác Bösingerafter the Turkish rule, in 1687, had been open to thepublic in the busiest street of the Castle District ofBuda, for more than 160 years (1750-1913).

The permanent exhibition of the formerpharmacy consists of two thematic parts: inthe first hall, the officina interior of apleasant atmosphere, representing thepharmaceutical products of retailtrade, is completed by various phar-macy dishes, decorative mortars aswell as the most significant Hun-garian and foreign pharmaco-poeias, while in the 2nd and the3rd rooms an „alchemist’sworkshop” for the preparationof drugs, and laboratory appli-ances are shown.Alkimista mûhelyFotó: Mudrák Attila

Arany SaArany Sa

III. ÉVFOLYAM 3. SZÁM • 2005. AUGUSZTUS Gyógyszerészettörténet

as Patikamúzeumas Patikamúzeum

Semmelweis Orvostörténeti Múzeum1013 Budapest, Apród u. 1–3.Tel.: (1) 375-3533, (1) 201-1577 Fax: (1) 375-3936Nyitva tartás: hétfô kivételével 10.30–18.00 óráig.

Arany Sas Patikamúzeum1014 Budapest, Tárnok u. 18. Tel.: (1) 375-9772Nyitva tartás: hétfô kivételével 10.30–17.30 óráig,november 1.–március 1. 10.30–15.30 óráig.

�5

Mú

zeu

mi

ism

ert

etô

A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum gyûjteményeA régi, egységben megmaradt, mûvészi értékû patikákról,patikaberendezésekrôl, mozsarakról, mérlegekrôl, fajansz-,porcelán- és üvegedényekrôl könyvtárnyi irodalom szól. A fapatikaedények mostohagyermeknek tûnnek e tekintetben.Jóllehet a kezdetektôl fogva szerves részét alkották a pati-kai állványedényzetnek, önálló értékû mûtárgyként a mû-vészettörténészek és gyûjtôk figyelmét a legutóbbi idôkigelkerülték.

Ennek oka talán a faedények anyagának viszonyla-gos olcsósága, múlandósága, valamint megmunká-lásuk egyszerûsége, igénytelensége lehet. Azon tu-

lajdonságuk is hozzájárulhatott ehhez, hogy – ellentétbena kerámia, üveg stb. állványedényekkel – a fa állványedé-nyek arculatát, bármily dekoratí-

vak is voltak eredetileg, egyszerû átfestés-sel könnyedén meg lehetett változtatni,és amint a késôbbiekben majd láthatólesz, valóban gyakran meg is változtattákezeket.

A XVI–XVIII. századi írott dokumentu-mok (leltárak, vizsgálati jegyzôkönyvekstb.) és a fennmaradt képi ábrázolások aztjelzik, hogy körülbelül a XVIII. század köze-péig a magyar patikák edényzetének zömétaz aránylag olcsó fa- és ónedények alkották.A nagyszebeni (elôbb Császári Sashoz, ké-sôbb Magyar Királyhoz címzett) gyógyszer-tár 1580-ból fennmaradt adásvételi leltárapéldául az állványedények között 557 fa-edényt, 29 ónkannát, 62 óntégelyt, 7 velen-cei korsót és több hordót említ.

1644-ben a Lex Sanitaria Ferdinanda Ma-gyarországon is kötelezôvé tette a gyógyszer-tárak rendszeres vizsgálatát, amelyekrôl szá-mos fennmaradt jegyzôkönyv és képi ábrá-zolás tanúskodik. Egy XVIII. századi rézkarcpéldául megörökíti azt a jelenetet, amint avárosi fizikus (orvos) éppen a földhöz vag-dossa a fa patikaedényeket, mert rossz gyógy-szert talál bennük.

A körmöcbányai városi gyógyszertárvizsgálati jegyzôkönyve (1791)

részletesen felsorolja a külön-bözô edénytípusokat, majdez áll benne: „A gyógyszertar-

tályok kemény fából vannakesztergályozva, s hogy jobban el-

tarthatók legyenek, belülrôl tiszta papi-rossal vannak bevonva…”

A XVII–XVIII. századból fennmaradt néhányolyan magyar patika, többségük ma patikamú-zeum vagy védett patika, melyben az eredetibútorzattal együtt az egykorú edényzet is meg-található. Ezek jól tanúsítják részint a faedé-nyek elterjedt voltát, valamint azt, hogy az edé-nyek az officina bútorzatával stílusban össz-hangban állottak és így jelentôs dekoratív szere-pet játszottak.

A legkorábbi fennmaradt magyar patikaberen-dezés Vöröskô (ma Cerveny Kamen, Szlovákia)várában található. PÁLFFY MIKLÓS alapította a XVII.század közepén, majd az egész patikát 1751-benfelújították. A késô reneszánsz, illetve kora ba-rokk stílusú festett bútorzathoz nagyszerûen ille-nek a hengeres testû, esztergályozott, gyûrûkkeltagolt vörös-zöld-sárga márványfestésû fa patika-edények, amelyekre a feliratot hullámvonalú

szalagkartusba festették. Külön gazdag csoportot képeznek a XVIII.

század közepe táján alapított dús berendezé-sû, magyar jezsuita patikák. A kôszegi jezsuita

patika 1744-bôl való pompás bútorzatához tar-tozó faedények közül 157 darab maradt fenn. Ezeket

6 Gyógyszerészettörténet �

FatégelyekFatégelyek2.

1.

késôbb feketére festették, de a restaurálássorán elôtûnt eredeti halványzöld színük.Oldalukon ovális, aranyozott barokk dí-szítményû kartus keretezte a feliratot.

Ugyancsak barokk stílusú a székesfehér-vári Fekete Sas jezsuita patika berendezése aXVIII. század közepérôl. A fennmaradt 160darab hengeres testû, cilinder formájú fa-edényt ugyancsak átfestették a késôbbiekben,így azokat restaurálni kellett. Az edények ere-deti színe zöld, a feliratokat díszes, arany-pi-ros rocaille-motívumos kartusba festették.

A pozsonyi Erzsébet-apácák kórházának1757-ben készült patikaberendezéséhez kü-lönlegesen szép vörös-barna márványfestésû,henger alakú fatégelyek tartoznak.Érdekességük, hogy az edé-nyek oldalán lévô, ovális ko-szorú-kartusba nem a gyógy-szerek nevét, hanem szentek ké-pét festették.

Rendkívül gazdag a XIX. százademlékanyaga. Felsorolni még tö-redékesen sem lehet a fennmaradtemlékeket. Kiragadott példakéntemlítjük a Magyar Királyhoz cím-zett egri gyógyszertár elegáns,hosszúkás henger alakú, feketelakkfestésû, arany színû címer-pajzs-kartussal díszített, empirestílusú faedényeit, amelybôlmintegy száz darab maradt meg.Az egységben fennmaradt pati-

kaberendezésekhez tartozó edényekenkívül igen gazdag a szórvány emlékanyag.

A Semmelweis Orvostörténeti MúzeumKönyvtár és Levéltár több mint kétezer dara-bos fa patikaedény gyûjteménnyel rendelke-zik. Az edények nagy része úgynevezett hiva-tali juttatásként az egykori megyei gyógy-szertári központokból került a múzeum-ba. Az 1934-es Magyar Gyógyszerkönyv(PH Hg. IV.) ugyanis betiltotta a fa patika-edények használatát, így a patikákból eztkövetôen többnyire selejtezték (vagy egysze-rûen kidobták) ezeket. A fatégelyek sokasága feketevagy barna színre festve, kopottan, egyszerû, festett kartus-sal vagy papírcímkével ellátva porosodott a raktár polcain.Ebben az állapotukban sejteni sem lehetett, hogy milyennagyszerû értéket képviselnek.

Az 1980-as évek elején azonban KÁKAY SZABÓ GYÖRGYNÉ

restaurátor és SZLATKY MÁRIA tudományos munkatárs rend-kívûl izgalmas feladatba kezdett. A gyûjtemény rendezésesorán felfedezték, hogy nagyon sok csúf, kopott, jellegte-len edény legfelsô festékrétege alatt korábbi festés és ko-rábbi kartus vagy kartusok vannak. Hozzákezdtek az edé-nyek restaurálásához. Igyekeztek úgy feltárni a korábbi ré-tegeket, hogy az újabb átfestést, illetve átfestéseket ismegôrizzék, amikor csak lehetséges. Ez viszonylag könnyû

volt, ha az edény csak egyszer volt újrafestve és az új kar-tus nem a régi helyére, hanem az edény másik oldalára ke-rült. Így a restaurálás során számos rendkívûl érdekes ésértékes kétarcú edény született. Például a 2. ábrán láthatóedény egyik oldalán kora barokk, átlósan futó szalagkar-tus látható (XVIII. sz. eleje), a másik oldalon finom bie-dermeier díszítésû kartus és felirat (1860-as évek). Sokesetben azonban az új kartus teljesen takarta a régebbit,ilyenkor, ha remény volt arra, hogy a korábbi kartus ép,akkor azt tárták fel, elveszítve természetesen az újabbat.Ha az újabb kartus csak részben fedte a régebbit, igyekez-tek mindkettôt feltárni és megôrizni.

A fa patikaedények korának meghatározása nem köny-nyû feladat, különösen, ha származási helyük nem ismere-tes, azaz, ha nem tudott, hogy mely patikából valók. Ilyen

esetben csak a külsô forma- és stí-lusjegyek, elsôsorban a kartus segítenek a kormeghatáro-zásban.

Az edények anyaga. Fafajták.A fa fajtáját, amibôl a patikaedény készült, nem könnyûmegállapítani, mivel belülrôl a benne tárolt anyag, kívül-rôl a gyakori festés általában erôsen megváltoztatja, takar-ja az eredeti fa anyagát. Az esetek többségében nélkülöz-hetô a fafajta pontos meghatározása, mivel sem az edénykorára, sem származási helyére, sem stílusára nem lehetkövetkeztetni belôle. Annyit azonban tudni lehet, hogy afaedények általában keményfából, leggyakrabban gyü-


3.

8 Gyógyszerészettörténet �M

úze

um

i is

me

rte

tô

4.

5.

III. ÉVFOLYAM 3. SZÁM • 2005. AUGUSZTUS

mölcsfából: dió-, körte-, vadkörte-, cseresznye- éseperfából készültek, de gyakran elôfordulnak tölgy-,gyertyán-, szil- és jávorfából vagy nyár- és hársfá-ból készült edények is. Általánosságban elmondha-tó, hogy az olcsó, hazai, bárhol megtalálható éskönnyen esztergálható fafajtákat használták a pati-kaedények készítésére. Érdemes megjegyezni, hogya kor meghatározásában, illetve az átfestett edé-nyeknél az eredeti kor megsejtésében az is segíthet,hogy a faedények fajlagos súlya általában annál ki-sebb, minél régebbi az edény, ugyanis a fa víztartal-ma az idô folyamán csökken. Megjegyzendô azon-ban, hogy a tárolás módja erôsen befolyásolja eze-ket a tényezôket.

Megmunkálás. MûhelyekA faedények megmunkálásának módja szinte kizáró-lagosan az esztergálás, bár elszórt, kivételes esetekbentalálhatunk vájt ‚metszett’ edényeket is. A ma ismertlegrégibb fa patikaedények a XVII. századból valók,amikor már a faesztergálás mindennapos iparos-munkának számított. A fa patikaedények készítésemindvégig meg is maradt a helyi kézmûvesség ésiparosság szintjén. Nem tudunk olyan központok-ról, mint az olasz vagy spanyol fajansz-, illetve ke-rámiaedény-készítés híres centrumai, mûhelyei, semolyan manufaktúrákról, mint a XVIII. századi magyarüveghuták vagy majolikagyárak, mint például Holicsvagy Parád. Eltérôen a fajansz-, porcelán-, üveg- vagyónedényektôl, mûhely- vagy mesterjegy, készítési év-szám nem fordul elô a fa patikaedényeken. Mindez arrautal, hogy már készítésük pillanatában sem tulajdonítot-tak túlságosan nagy értéket a fa patikaedényeknek.

Az edények formája, stílusjegyei, díszítésükA fa patikaedények korának és stílusának meghatározá-sában segítséget leginkább a külsô formajegyek – azedény alakja, a fedél formája, a festés, a kartus díszíté-se és a felirat betûtípusa – nyújtanak. A döntô kor- ésstílusmeghatározó jegy, egyszersmind a faedények leg-fôbb díszítménye kétségkívûl a gyógyszer megnevezésé-nek helyet adó, annak alapjául és keretéül szolgáló kar-tus. A forma- és stílusjegyek alapján bátran beszélhe-tünk késô reneszánsz, kora barokk, barokk, rokokó, em-pire vagy klasszicista, biedermeier, szecessziós és eklek-tikus fa patikaedényekrôl.

dr. Szlatky Máriatörténész

Semmelweis Orvostörténeti Múzeum1013 Budapest, Apród u. 1–3.Tel.: (1) 375-3533, (1) 201-1577 • Fax: (1) 375-3936Nyitva tartás: hétfô kivételével 10.30–18.00 óráig.

Kivonat a Patikai emlékek – Fatégelyek címû könyvbôl (szerk.: Dr. Szarvasházi Judit, Galenus Kiadó, 2004.). A könyv megrendelhetô a Galenus Kiadóban. 1146 Budapest, Dózsa Gy. út 19. • 1437 Bp. 70. Pf. 275Tel.: (1) 467-8070 • Fax: (1) 363-9223

9Gyógyszerészettörténet �

1. Kettôs kartusú edény. A koronás barokk kartus a XVIII. század elsô feléredatálható, míg a szalagdíszes, ovális kartus a XIX. század elejérôl való.2. Kettôs kartusú edények, XVIII. század közepe. Származási hely:Szécsény, Szentháromság Gyógyszertár (alapítva: 1741). A fekete paláston piros keretes, ovális kartus a régebbi, az ívelt, pajzs alakú kartusa XIX. század elsô harmadából való. Pontosan ilyen formájú és kartusú edényektalálhatók a Hirsch Apotheke (Kettwig/Ruhr, 1832) eredeti edényzetén is.3. Dupla kartusú edény. A szalagdíszes empire kartus XVIII. századvégi–XIX. század eleji, az ívelt pajzs alakú kartus késôbbi, az 1830-as évekbôlvaló. Restaurált állapot. Restaurálás elôtt az edény vörösbarna színre voltfestve, fehér betûs, kartus nélküli felirattal (XIX. század vége, XX. század eleje).4. Kettôs kartusú sorozatedény, XIX. század elsô harmada. Származásihely: Óbuda, Angyal Gyógyszertár (alapítva: 1833). A zöld levélkoszorúvalövezett ovális kartus a korábbi, a fekete alapon zöld ággal díszített, ívelt pajzsalakú kartus az empire-klasszicista edény késôbbi formája. 5. Fekvô ovális papírkartusú sorozatedények, XIX. század elsô fele.Származási hely: Pest, Római Császár Patika (alapítva: 1793). A fennmaradt13 darab natúr, fényezett edénybôl háromnak hiányzik a papírkartusa, így látható, hogy alatta eredetileg fekete betûs, kartus nélküli felirat volt, amitlekapartak, majd papírcímkével eltakartak.6. Kettôs kartusú edény. Az edény formája a XVIII. századot idézi, a világosalapon nagyalakú, pajzs formájú kartus a XIX. század elejérôl, a barna alaponívelt pajzs alakú kartus pedig legalább 30–40 évvel késôbbrôl való. Származási hely: Hôgyész, Téry Aurél Gyógyszertára (alapítva: 1802.).Fotók: Vékás Magdolna

6.

Wooden Pharmacy DishesCollection of the Semmelweis Museum of Medical HistoryDuring the arrangement and restoration of the collection of more than2000 wooden pharmacy dishes, it was found that they were repaintedseveral times. So their formal and stylistic marks, labels and ornamen-tation can refer to the development of pharmacy in the past centuries.

Ku

rió

zum

ok

„Szépség és egészség! Melyik Hölgy,melyik fehérnép nem vallja ennekfontosságát a legmagasabb szinten…”– hangzanak az 1790-ben kiadottkönyvecske kezdôszavai.

Ebben az idôszakban egyre na-gyobb hangsúlyt helyeztek arra, hogyolyan rétegeket is megnyerjenek az ol-vasásnak, amelyek addig távol marad-tak a nyomtatott kultúra hasznos

vagy kellemes idôtöltést nyújtó élmé-nyétôl. Közéjük tartoztak a nôk is,meghódításukat olyan kiadványokkalpróbálták elérni, amely témák amúgyis foglalkoztatták ôket: a háztartás leg-különbözôbb problémái, a gyerme-kek és egyéb családtagok ápolásánakkérdései (értve ezalatt a háziállatokatis), a gyermekneveléshez adott taná-csok, és persze nem utolsósorban aszépségápolás praktikái.

A „Für Damen und andere Frauen-zimmer…”, vagyis hölgyeknek és másfehérnépnek válogatott összeállítástémái között elsô helyen a kozmetikaiszerek leírásait találjuk, olvasásra éspersze a receptek kipróbálására csá-bítva „Éva hiú lányait”.

Visszautalva a kezdôgondolatra,számos olyan receptet is közölt a ma-gát megnevezni nem kívánó szerzô,amelyet belsôleg való alkalmazásraajánlott, nemcsak a szépség fokozásaés megtartása érdekében, hanemolyan esetekre is, amikor külsô jelek-kel jelentkezik valamely betegség, il-letve a kisebb egészségügyi panaszo-kat gyorsan el lehet mulasztani orvossegítsége nélkül.

A kozmetikai szerek sorát az arc- ésszájpirosítók felsorolása nyitja, az arc-tisztító vizek között számos speciáliskészítmény is helyet kapott: pl. mitkell használni, ha a nap erôsen meg-sütötte a hölgyet, mi hatásos májfol-tok és szeplô ellen, vagy éppen a rán-cok elsimítására. Ezt követik a hajnö-vesztôk, a hajápolók és a hajfestétek,a kézápoló krémek, majd az illatosí-tott keverékek: kölnivizek a test illato-sítására, sôt a lakás kellemes levegôjé-nek biztosítására is. Utóbbiak sorá-ban pontos leírást olvashatunk a pot-pourri elkészítésének egyszerû és ol-csó módjáról. A púderek között nem-csak az arc és a dekoltázs által látniengedett vállak és keblek hamvassátételét szolgálók, hanem a hajra (pa-rókára) használatos különbözô színûpúderek is megtalálhatók.

Kifejezetten gyógyászati célú keve-rékek, gyógynövényes fôzetek, gyógy-borok, tinktúrák receptjeit közli akönyvecske mérgezések ellen, podag-ra (köszvény) enyhítésére, gyermekekkülönféle bajaiban, szélhajtók gyer-mekeknek és felnôtteknek, vérzéscsil-lapítók, sebek és égési sérülések keze-lésére való keverékek, tyúkszemirtók,

KönyvritkaságKönyvritkaság10 Gyógyszerészettörténet �

Für Damen und andere Frauenzimmer, Salzburg, 1790A XVIII. században divatosnak nevezhetô mûfaj jellegzetes kiadványát kívánjukbemutatni, amely látszatra könnyed olvasmány, valójában praktikus tanácsadóa hétköznapok életviteléhez.

Belsô címlap. Ismeretlen szerzô: Frauen und andere Frauenzimmer. Salzburg, 1790 (Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár). Fotó: Vékás Magdolna

a népszerû „angol-tapasz” többféleváltozata, sôt a pestis és egyéb„mérges” lázak esetére adható orvos-ságok is.

A háztartási munka körébe tartozótanácsok között fôzési mesterfogások,diétás ételek receptjei is vannak, deszámos tisztítószer, ragasztó, mosó-szer és pipereszappan készítésénekmódja, valamint ötletek a kelmék fes-tésére, illetve különbözô eredetû fol-tok (tej, kávé, bor stb.) nyomtalan el-tüntetésére is.

A szerzô saját magát „Verfasserin”-ként, azaz szerzônôként nevezi meg,így lehetséges, hogy egy mûvelt hölgyosztotta meg tapasztalatait, de az semkizárt, hogy egy férfi patikus vagyesetleg orvos munkájáról van szó.Számos példa van utóbbira is, hiszena magyar LÜBECK KÁROLY, sôt a nagyCHRISTIAN WILHELM HUFELAND is írt ha-sonlót. Ezeknek a mûveknek a sajátjavolt, hogy mellôzték a „misztikus”szereket, elsôdlegesen a gyógynövé-nyeket, a természetben fellelhetôegyéb alapanyagokat alkalmazták,esetleg patikában megvehetô egysze-rûbb szerekre hívták fel a figyelmet.

A fô szempont mindenképpen azvolt, hogy a laikus használatban is ár-talmatlanok legyenek. Ezt garantálta aszerzô is: „…ha mindenki a saját he-lyén, minden alkalommal megfelelôóvatossággal használja, hatásos és ár-talmatlan lesz…” Majd így fejezi beaz elôszót: „Használják munkácská-mat elônyükre Hölgyeim és Barát-nôim! Halk köszönetük lesz az én di-cséretem.”

Az egyetlen ábra a kötet címlapjánlátható ún. címlapvignetta, vagyis akiadvány tartalmával kapcsolatban lé-vô miniatûr rézmetszetû képecske. A Salzburgban, 1790-ben, FRANZ XAVER

DUYSE nyomdájában megjelent FürDamen und andere Frauenzimmer… c.könyvecske címlap-illusztrációja egypiperetükre elôtt ülô hölgyet ábrázolszépítôszerei között, valamivel hát-rább a házipatika szekrénykéje látha-tó, polcain sorakoznak a gyógyszeresedények, tégelyek.

dr. Kapronczay Katalinfôkönyvtáros,

Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár, Budapest

Book RarityFür Damen und andere FrauenzimmerSalzburg 1790The booklet entitled Für Damen undandere Frauenzimmer, published in theSalzburg printing office of Franz XaverDuyse, in 1790, is a seemingly lightreading but in fact, can be considered auseful guide to ordinary way of life. Theunknown author describes several pre-scriptions for internal use, and not onlyfor beauty treatment but also to cureexternal symptoms of some illnesses orminor health problems without the doc-tor’s help. First, beauty products aretreated in the book, together with theprescriptions of therapeutic mixtures,infusions of medicinal plants, curativewines, and tinctures. Advices to house-hold work include cooking tricks andrecipes of the diet kitchen.

Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár1023 Budapest, Török u. 12.Tel.: (1) 212-5368 • Fax: (1) 212-5438Nyitva tartás: H: 9.00–17.00 óráig,K–Cs: 9.00–19.00 óráig,P: 9.00–16.30 óráig.


Belsô címlap részlete. Fotó: Vékás Magdolna


Angyal Patika, Vál, 1872Fejér megyében a XVIII. században alapították az elsô pa-tikákat. 1830-ra már 8 gyógyszertára volt a megyének. El-sôként 1871-ben a martonvásári patika tulajdonosának,Prohazka Gyulának volt Válon fiókgyógyszertár-nyitási kí-sérlete, de ez a megye szigorú kikötései miatt meghiúsult.A váli gyógyszertár alapítása 1872-ben a kiegyezést köve-tô évekre esik. A kiegyezés hatása az egészségügyre is ki-terjedt: ekkor jelent meg a Magyar Gyógyszerkönyv elsôkiadása, megalakult a Magyarországi Gyógyszerészegylet,bevezették a grammsúlyrendszert, megalkották az 1876.évi Közegészségügyi Törvényt stb.

Vál elöljárósága 1872 februárjában adta be kérelmétgyógyszertárnyitás céljából Fejér megye alispánjá-hoz és a megyei Bizottmányhoz. A kérvényben

kiemelték: Vál járási székhely, itt lakik a járási orvos, híreshetivásározó hely és a helyi közel 2500, valamint a kör-nyék mintegy tízezer lakosa jelentôs„fogyasztó közönségnek” számít.

A vármegye törvényhatósági bi-zottságának közgyûlése 1872. szep-tember 16-án – 3 pályázó közül –HEISSLER GYÔZÔ okleveles gyógysze-résznek adományozta a személyesjogú gyógyszertár felállítási jogát,mely Vaál 28. címen (ma Vajda Já-nos u. 28–30.), egy uradalmi épület-ben Angyal Patika néven nyílt meg.

HEISSLER GYÔZÔ 1839. december25-én született Rárón (ma Ásványrá-ró), egyetemi tanulmányait Bécsben,valamint Pesten a Királyi Magyar Tu-dományegyetemen végezte, és 1862-ben kapott gyógyszerészoklevelet.1863–72-ig a lovasberényi patiká-ban dolgozott mint gyakornok,majd mint bérlô. 1872-tôl 1882-ig volt a váli gyógyszertártulajdonosa. 1874-ben megválasztották községi elöljáró-nak is, de 1879-ben családjával együtt visszaköltözött Lo-vasberénybe és felhagyott a gyógyszerészettel. 1905-benbekövetkezett haláláig a község jegyzôjeként dolgozott.

1878–82-ig LIBERTINY ANTAL okleveles gyógyszerész volta patika kezelôje.

A megyei tisztiorvosi ellenôrzések jegyzôkönyvei agyógyszertár mûködését szakmai szempontból kifogásta-lannak tartották. Külön hangsúlyt kapott HEISSLER „Fejérmegyében páratlan” válogatott, kitûnô munkákból állószakkönyv- és folyóirat-állománya. A szakma más terüle-tén is aktív volt: cikkeket írt gyógyszerészi és közigazgatá-si szaklapokban és egy vegyészeti szaklap fômunkatársa-ként is tevékenykedett.

A vizsgálati jegyzôkönyvek a tulajdonos gyógyszerésztis minôsítették: ô „a legtudományosabb képzett gyógysze-rész, páratlan szorgalma, kitûnô ügyessége által a legjobbhírûvé tette a patikát”.

HEISSLER 1882-ben átadta a gyógyszertár személyi jogátFRISCHMANN FERENCNEK. Az átruházást a belügyminiszter1882. május 14-én hagyta jóvá.

FRISCHMANN FERENC 1853. október 11-én született Várpa-lotán. 1876-ban kapott oklevelet a budapesti egyetemen,majd Székesfehérváron dolgozott. A váli gyógyszertári jogmegszerzése után, a korábbi gyógyszertárral rézsút szem-ben megvásárolta az akkori Német utca 6. szám alatti (maVajda János u. 27.) házat, melyet teljesen átalakított. Mo-dern, széles utcai homlokzatot építtetett az egyszerû vertfalú házhoz, a födémet megemelve magas belterû tágasgyógyszertárat és a házat mélységében is továbbépítve für-dôszobát és kamrákat alakíttatott ki. Itt dolgozott és lakotta FRISCHMANN-JANOVICH gyógyszerészdinasztia. A gyógy-szertár 1976 nyaráig itt töltötte be funkcióját.

FRISCHMANN igen aktívan írt közérdekû leveleket ésszakmai tapasztalatairól szólóírásokat 1886 és 1892 között aGyógyszerészi Hetilapban. Ezek-bôl képet alkothatunk a vidékipatikusok szakmai gondjairólés a gyógyszerészet általánosfejlettségi színvonaláról (pl.cikket írt a gyógyszerárak alsószintje; hitelezési kérdések; tit-kos szerekkel való üzérkedésstb. témákban). A külsôlegeshasználatú gyógyszerek megkü-lönböztetett (szögletes) üveg-ben történô expediálása tárgyá-ban a következôket írta: „Ha re-formról van szó, legyen az tel-jes és ne csak az eddigiektôl kü-lönbözô alakú üvegek rendel-tessenek, hanem már az üvegen

magán is rajt legyen a dombornyomatú jelzés: Külsôleg,vagy Külsô használatra, mert az üvegre ragasztott papír-jelzék leázhat, vagy szándékosan levakartatik, s így semmisem jelzi többé, hogy az üveg tartalma mi célra szolgál.”Elképzelhetô ezek szerint, hogy az azóta is „Külsôleg”feliratos üvegek eszmei ihletôje a váli patikus FRISCHMANN

volt. 36 éves mûködése alatt igen nagy tekintélyt szerzett,szerették, becsülték. A község ügyeit érintô döntésekbensokszor kérték véleményét. Tagja volt Vál Képviselô Testü-letének is. A gyógyszertár külsô helyiségeiben – az akkoriszokás szerint – szikvízüzemet is mûködtetett. Mivel fianem született, igyekezett leányai életét úgy irányítani,hogy a gyógyszertár beházasodás révén a családé marad-jon. Terve sikerült, leánya, ANNA JANOVICH ISTVÁN gyógy-szerész felesége lett.

A váli patika történeteA váli patika történeteP

ati

ka

tört

én

et

1.

III. ÉVFOLYAM 3. SZÁM • 2005. AUGUSZTUS Gyógyszerészettörténet �13

Id. Janovich István 1870. december 18-án születettSelyén, 1893-ban szerezte Budapesten gyógyszerészdiplo-máját. Székesfehérváron indult szakmai pályája, majd1902-ben kötött házassága után Válon apósa mellett se-gédkezett 1907-ig.

Késôbb azonban többször támadt nézeteltérés közöttük,ezért az inkább vadászni és szórakozni vágyó vejének önál-lósulását segítve, FRISCHMANN fedezte a közeli vértesacsaigyógyszertár alapítási költségeit. JANOVICH apósa haláláig ittdolgozott mint a gyógyszertár tulajdonosa. Az acsai patikát1918 ôszén adta át KAZAY

ENDRE neves gyógyszeré-szünknek és visszaköltö-zött Válra. KAZAYVAL ké-sôbb is szoros baráti kap-csolatban maradt, hiszen– mint arra KAZAY 1966.évi síremlékavatásán az if-jabb JANOVICH ISTVÁN visz-szaemlékezett – „Vál, ahová a patika átadása után mivisszaköltöztünk, nincs messze Acsától, különösen azokszámára, akik – ahogy mondani szokás – toronyiránt, gya-log jártunk egymást látogatni… A személyes találkozásokôszinte barátokká kovácsolták a két csaknem egyidôs sors-társat: ôt, az univerzális tudóst és apámat … az ezermester,ügyes kezével kivitelezô képzômûvészt.”

A JANOVICH család ma is ôrzi id. JANOVICH több festmé-nyét. A gyógyszertárépület hátsó traktusában asztalosmû-helyt rendezett be, ahol többek között az akkori laborató-rium bútorzatát is ô készítette. Szerteágazó kedvteléseimellett a gyógyszertárral nemigen foglalkozott. Írásmun-kákat, szakcikkeket megjelentetô elôdjeivel szemben ô in-kább a kényelmes életmódot kedvelte.

1904. május 3-án született fia, JANOVICH ISTVÁN 1927-ben kapott diplomát a budapesti egyetemen. 1930-banmegvásárolta az etyeki patikát, ahonnan 1946-ban kerültvissza szülôfalujába, Válra, ahol átvette édesapjától agyógyszertárat. Az 1950. évi államosításkor tovább dol-gozhatott a gyógyszertárban, hiszen édesapja volt a tulaj-donos, aki azután 1952-ben hunyt el.

JANOVICH ISTVÁN 20 évig, 1966 szeptemberéig vezette aváli patikát. A neves szakemberrel, KAZAY ENDRÉVEL ifjúgyógyszerészjelöltként ismerkedett meg. A vele töltöttórák nagy hatással voltak rá, hiszen KAZAY a kémia, a bo-tanika, az ásványtan, a csillagászat, a zene területén magasfokon igazíthatta ôt útba.

1953-ban széles körû felújítási munkák történtek agyógyszertárban, emiatt csaknem egy évig a vele szembeniház üzlethelyiségébôl látta el a betegeket gyógyszerekkel.

JANOVICH ISTVÁN kiválóan képzett, többszörösen kitünte-tett gyógyszerész volt. KAZAY ENDRE sírjának felkutatásávalnagy szolgálatot tett a gyógyszerésztársadalomnak. Hig-gadt, ôszinte emberszeretetét a váliak nagyra értékelték.

Elhunyta után BAUMANN ANTALNÉ (sz. ZÁVORY MÁRIA,szül.: 1934, dipl.: 1960, Bp.) vezette a gyógyszertárat 1969decemberéig.

Ôt követte GÔBEL JÓZSEF (sz. 1942, dipl.: 1966, Bp.) aki1976 decemberéig volt a patika vezetôje.

Az elöregedett (94 éves!) gyógyszertár és szolgálati lakás(melyben még JANOVICH özvegye lakott) kiváltására 1976 ele-jén a Fejér Megyei Gyógyszertári Központ a helyi tanáccsalközösen új gyógyszertár építésébe kezdett egy elhanyagoltportán, melynek tulajdonosa cserében megkapta a régi pati-ka ingatlanát. Az építtetôk szervezési „ügyetlenségei”, nemtö-rôdömsége következtében a gyógyszertár nem maradhatottkorábbi helyén az új felépüléséig, hanem július 5-én át kel-lett költöznie a gyógyszertárral szemben lévô korábbi laka-tosmûhelybe, ahol 49 m2-en igen mostoha körülmények kö-zött két évig mûködött, az új gyógyszertár felépüléséig.

1977–89-ig KISS KÁ-ROLYNÉ (sz. FEHÉR IZABELLA

MARGIT, szül. 1934, dipl.:1961) volt a gyógyszertárvezetôje, aki 1978-banelindíthatta a Vajda Jánosu. 35. szám alatt az újon-nan felépített gyógyszer-tárat.

Ôt követték 1989–95-ig BALÁZS ZOLTÁNNÉ (sz. KOVÁCS

MARGIT, szül.: 1949, dipl.: 1977), majd 1995–96-ig MEZEI

MÁRTA (szül.: 1961, dipl.: 1985) gyógyszerészek.1996-ban FRIEDREICH IZABELLA (szül.: 1958, dipl.: 1985)

privatizálta a gyógyszertárat és lett a személyi jog tulajdo-nosa. A magas bérleti díj miatt új (ez a negyedik gyógy-szertár Válon!), saját tulajdonú gyógyszertárat építettek,ahová 2005 júliusában átköltöztek.

Gôbel Józsefszakgyógyszerész,

Budapest

2.

The History of the Pharmacy of VálIn Fejér County of Hungary, the first pharmacy was founded inthe 18th century. The region had already 8 pharmacies by 1830.The foundation of the pharmacy of Vál, fell on the Dualism Age,in 1872. Certified pharmacist Gyôzô Heissler obtained the rightto set up a pharmacy, and assigned it to Ferenc Frischmann, in1882. So the Frischmann-Jankovics pharmacists’ dynasty hadworked and lived here for long decades. The pharmacy was closedin the summer of 1976.

1. Heissler Gyôzô (1839–1905), a patika alapítója, tulajdonosa 1872–82-ig.2. Officina, 1974. június, Angyal Patika, Vál; Göbel József gyógyszertárvezetô

és Noll Jánosné asszisztens.3. Az átköltözött patika tulajdonosai, illetve vezetôi: Frischmann Ferenc

(1853–1918) 1882–1918, id. Janovich István (1870–1952) 1918–1946, Janovich István (1904–1966) 1946–1966.

(Archív felvételek)

3.


Ôrangyal Gyógyszertár,Mezôkövesd, 1893Már 110 éves lenne a mezôkövesdi Ôrangyal Gyógyszer-tár, ha 1974-ben nem zárják be. A gyógyszertárat 1893-banalapították. Ez volt Mezôkövesd második gyógyszertára.Népszámlálási adatok szerint akkor a városnak már 14 519lakosa volt, tehát szükség volt az újabb gyógyszertárra.

Az idôk folyamán a gyógyszertárnak több tulajdo-nosa volt. A század elsô évtizedeiben BÔHM IGNÁC

gyógyszerész mûködtette. Tôle vásárolta meg KÓSA

IMRE, majd 1935-ben vette meg édesapánk, PESTI JÓZSEF.PESTI JÓZSEF Jászberényben született 1903-ban, földmû-

ves szülôk gyermekeként. Ô elsô generációs értelmiségi acsaládban. Elmondása szerint úgy ismerte meg a szakmát,hogy 1919-ben, amikor Európán végigsöpört a spanyolnát-ha, az egész család megbetegedett, és mindig ôt küldték apatikába orvosságért. Mivel ott gyakran megfordult, kezd-ték megismerni a barátságos fiatalembert, és ô is betekint-hetett a patika világába, míg a gyógyszerre várt. Megtetszettneki és egész életre szólóan ezt a hivatást választotta.

1926-ban végezte el az egyetemet. Elôször Jászberény-ben dolgozott mint beosztott gyógyszerész, majd

1930–35-ig vezetô lett egy gyógyszerészözvegy patikájá-ban.

1935-ben vette meg a mezôkövesdi Ôrangyal Gyógy-szertárat. Ekkor már nôs volt és két gyermek édesapja. A gyógyszertár a fôúton állt, igen közel két másik jól mû-ködô gyógyszertárhoz. Nagyon kellett igyekeznie, hogy alakosság megismerje és elfogadja ôt is. Néhány év alattforgalma utolérte a többi gyógyszertárét, sôt meg is halad-ta azokét. Megszerették, mert az orvossággal mindig együttjárt a jó szó és a jó tanács is.

Számtalan jól bevált egyedi készítményt forgalmazott: abajuszpedrôtôl a fogporig, a különbözô krémektôl a vas-borig minden kapható volt. Ezek közül kiemelkedett aViktória-krém, melynek forgalma úgy megemelkedett,hogy egy laboráns többnyire már csak ezt keverte, csoma-golta és postázta. Édesapánk úgy tervezte, hogy emeletethúz a házra és ott rendezi be a Viktória nagyüzemi gyártá-sát a tervben lévô egyéb kozmetikumokkal együtt.

1947-ben megvette a saroképületet, ahol a gyógyszertármûködött és a lakás is ott volt. Ekkorra már négyen vol-tunk testvérek, és édesanyánk is apánk mellett dolgozott.

A gyógyszertár mint értelmiségi fórum is kedvelt volt,naponta bejártak az orvosok, állatorvosok, papok és taná-rok, megtárgyalták a világ és a város dolgait. Ezek közöttvolt egy társaság, amely magát „agytröszt”-nek nevezte.

Az ambiciózus tervek azonban egyik napról a másikra aromokban hevertek, mert 1950-ben államosították a pati-kát és a házat is elvették. Édesapánkat hosszú évekre aszomszéd patikába helyezték vezetônek. Késôbb évekmúltán visszahelyezték a volt Ôrangyal Gyógyszertárba.Itt dolgozott egészen 1974-ig, nyugdíjazásáig.

A Pesti dinasztiaA Pesti dinasztiaP

ati

ku

stö

rté

ne

t

1.

Édesapánk az államosítás után isszakmája elismert, megbecsült egyénisége volt. A gaz-

dag életmûbôl kiemelkedik oktató-gyógyszerészi tevé-kenysége. Számos ismert híres gyógyszerész tanulta nála amesterséget és az emberséget. Az állandó szolgálatkészség,az igaz emberség, a szociális érzékenység, a legkülönbö-zôbb korosztályokkal való bánni tudás, a szakmai peda-gógiai hatás, ezek jellemezték ôt. Az említettek megbecsü-léséért kapta 1987-ben a „Mezôkövesd díszpolgára” kitün-tetést.

1974-ben új járási szakrendelôintézet épült Mezôkö-vesden, melyben gyógyszertárat is építettek. A Borsod Me-gyei Gyógyszertári Központ igazgatóságaúgy döntött, hogy megszünteti az Ôran-gyal Gyógyszertárat és inkább az új gyógy-szertárba invesztál. Szét-bontották a gyönyörû fa-ragott bútort és elraktá-rozták a központban.(Késôbb potom pénzérteladták egy sárospatakigyógyszerésznek.)

Mai szemmel nézve ezegy nagyon átgondolat-lan határozat volt. Édes-apánk ekkor töltötte be71. életévét, úgy gondol-ta, hogy nyugdíjba megyés többet nem dolgozik.Alig telt el két hónap,amikor ismét kedve tá-madt dolgozni. Még 15évig tevékenykedett ná-lam az új rendelôintézetigyógyszertárban, mivel an-nak én lettem a vezetôje. Az ÔrangyalGyógyszertár helyén ma könyvesbolt mû-ködik.

Édesapánk mind a négy gyermeke gyógyszerészdiplo-mát szerzett.

JÓZSEF fia nem sokáig dolgozhatott, mert 28 évesenmeghalt 1959-ben.

ANNA lánya 40 évet dolgozott a tára mellett, elôszörmint beosztott gyógyszerész édesapja mellett, majd 1960-tól vezetô gyógyszerészként Mezôkövesden, 1974–1997-iga rendelôintézeti gyógyszertár vezetôjeként.

FERENC fia vezetôgyógyszerész Szentist-vánon 1970-tôl, 8 éviga B o r s o d M e g y e iGyógyszerész Kamaraelnöke volt, jelenlegalelnöke, és az orszá-gos kamara elnökségitagja. 4 évig ország-gyûlési képviselô volt.Ma a Pesti Patika tulaj-donosa Szentistvánon.

VIKTÓRIA lánya Ireg-szemcsén a Viktória Gyógyszertár tulajdonosa és vezetôje.

C s a l á d u n k b a n agyógyszerészhivatásszeretete mindenekfe-letti, töretlenül folytat-juk az édesapánk általelkezdett utat, aki1992-ben halt meg.

dr. Ávéd Tiborné sz. Pesti Anna,

Mezôkövesd

The Pesti DynastyJózsef Pesti (1903–1992)obtained his pharmacist’sdiploma, as a first generation intellectual, in 1926. He pur-chased the Guardian AngelPharmacy of Mezôkövesd in1935, where produced hisfamous Victoria cream. Heeducated all his four childrento become pharmacists.

15Gyógyszerészettörténet �III. ÉVFOLYAM 3. SZÁM • 2005. AUGUSZTUS

1. Officina. Ôrangyal Gyógyszertár, Mezôkövesd, 1893. Pesti József gyógyszertár-tulajdonos és felesége, sz. Farkas Viktória (archív felvétel) 1935 után. (Pesti Ferenc gyógyszerész, Szentistván)

2. Receptzacskó elô- és hátoldala. Ôrangyal Gyógyszertár, Mezôkövesd,1893. (Réz Zsoltné sz. Pesti Viktória gyógyszerész, Iregszemcse)

3. Faltkarton. Ôrangyal Gyógyszertár, Mezôkövesd, 1893. (Réz Zsoltné sz. Pesti Viktória gyógyszerész, Iregszemcse)

4. Képeslap. Ôrangyal Gyógyszertár, Mezôkövesd, 1893. (Balla Sándor Archívum, Budapest)

2.

3.

4.


A „kuruc bajuszpedrô” gazdájaA „kuruc bajuszpedrô” gazdájaCzurda Vilmos (1861–1919)

Kiskunhalas városban a harmadik gyógyszertár felállításá-ra 1903-ban két gyógyszerész adta be pályázatát a belügy-miniszterhez, Czurda Vilmos és Rohoska Aladár. Az enge-délyt Czurda Vilmos kapta meg 1903. december 11-én, akiezt követôen a Kiskunhalas város Bethlen tér sarkán épí-tett Hollander Áron-féle házban a Szent István királyhozcímzett gyógyszertárát 1904 augusztusában megnyitotta.

Kiskunhalas városában a leírások tanúsága szerintcsak 1805-ben került a képviselôk, a városi veze-tés körébe, hogy igény volna egy gyógyszertár

felállítására. A felvetést SZUJKÓ JÁNOS fizikus tette.A megvalósulásnak már akkor is komoly nehézséggel

kellett szembenézni. A betegeket nemcsak az orvosok,hanem a borbélyok is „gyógyították”, mivel elég hosszúidôn keresztül fogat húztak, vért vettek a betegektôl, va-lamint ôk is tartottak gyógyszert. Olyan orvos is volt,aki borbélyüzlettel is rendelkezett.

A legnagyobb és legveszélyesebb mûveleteket azon-ban a kuruzslók végezték, mert igen kiterjedt hálózatukvolt Kiskunhalason.

A kórház fejlôdésével azonban 1813-ban engedé-lyezték, hogy az óbecsei SAMANITS JÓZSEF megnyissa azelsô gyógyszertárat. Majd 75 év után 1888-ban a buda-pesti KRIEGNER KÁLMÁN volt a második gyógyszertáratmegnyitó, ezt követte 1904-ben a budafoki gyógysze-rész, CZURDA VILMOS a harmadikkal, 1913-ban SZEKÉR

JÓZSEF halasi gyógyszerész a negyedikkel és 1923-ban aszintén halasi gyógyszerész, MAKAY KÁROLY az ötödikkel.A fentiek voltak a múlt gyógyszertárai.

Jelenleg hat gyógyszertár van a városban és egy mû-ködik a kórházban.

A múlt és a jelen gyógyszertárainak gazdag leírásaközül az egyiket bôvebben mutatom be.

CZURDA VILMOS 1861. február 12-én született Pécelen. Azelemi és a középiskolai tanulmányai után szerzett gyógy-szerészi diplomát Pesten a Pázmány Péter TudományEgyetemen 1884-ben. Budapesten kötött házasságotMÁRTONY VILMÁVAL 1896. április 27-én. Mint fiatal gyógy-szerész 20 éven át több helyen dolgozott, tanult és gyûj-tött sok hasznos tapasztalatot, míg végül 1903-ban abeadott kérvénye alapján a belügyminiszter 104598/903.számú határozatával engedélyezte a harmadik gyógyszer-tár felállítását Kiskunhalason CZURDA VILMOS budafoki ok-leveles gyógyszerésznek. A városi közgyûlés ezt tudomásulvette és a gyógyszertár így 1904-ben megnyílt. A termé-szettudományok felé nagy érdeklôdéssel forduló kutató-

hajlamú gyógyszerész ko-moly tanulmányokat és bal-neológiai méréseket végzett akiskunhalasi Sóstó vizével,melyet gyógyfürdô létesítésé-re javasolt felhasználni. Vegy-elemezte a víz összetételét ésaz akkor még újdonságszám-ba menô fotografikus eljárás-sal megállapította a tó vizé-nek jód- és rádiumaktivitásátis. Gyógyszertárának labora-tóriumában számos készít-ményt állított elô, s ezek igenkeresettek és népszerûek vol-tak. Így egyebek között akunsági bajuszos emberekkörében kedvelt „Kuruc ba-juszpedrôt”, a gazdasszo-nyok által keresett „Tojásszaporítót” és a speciális„Gyökér teát”. Kikísérletezett továbbá empirikus alaponegy akkoriban még új eljárással készülô folyékony „zöld-paprika kivonatot” mely országszerte ismert és keresettcikk volt. Tulajdonképpen annak a C-vitaminnak volt azelôfutára, amit késôbb SZENT-GYÖRGYI professzor tudomá-nyos módszerekkel felfedezett és kifejlesztett ma már vi-lághírûvé, nélkülözhetetlen gyógyszerré.

CZURDA VILMOS kitûnôen beszélt németül és gyakranvoltak német vendégei az akkor fejlôdésnek induló németgyógyszergyártás képviselôi, de szakmai vendégei is gyak-ran látogatták. A rendkívül gazdag életút 1919. február 1-jén befejezôdött amikor is a gyógyszerész meghalt. A kis-kunhalasi katolikus temetôben temették el.

Lehóczky Györgymûvelôdéstörténész,

KiskunhalasOwner of the „Kuruc Moustache-pomade”Vilmos Czurda (1861–1919)The pharmacist-researcher pursued deep stud-ies and made balneological surveys connectedto the water of the Salt Lake of Kiskunhalas forthe purpose of its use as a thermal bath. Hemade chemical analyses of the water, andthrough a photographic process, which was a novelty at the time,determined the active iodine and radium content of the lake. Onan empirical basis, he worked out the recipe of a liquid „greenpaprika essence” which was known and had a good market allover the country. In fact, it was the forerunner of vitamin C.

Pa

tik

ust

ört

én

et

1.

2.

1. Czurda Vilmos gyógyszertárvezetô (archív felvétel)2. Patikaportál. Kiskunhalas, Szent István Király Gyógyszertár (archív felvétel)


Kissné dr. Ábrahám Katalin,Aranykereszt Gyógyszertár,Gyula

Nem vagyok igazán gyûjtô, csak gyûlnek nálam a kedves tár-gyak, amelyek talán nem véletlenül fôleg a gyógyszerészet-hez kapcsolhatók. Nem vagyok történész sem, de megírtam,felkutattam sok mindent, amiben kedvemet leltem.

Az életem példa arra, hogy az ember mindent elér-het, amit igazán akar. Nem vagyok gyógyszerészdi-nasztia tagja, de értelmiségi családból származom.

Három évig nem vettek fel felsôoktatási intézménybe a ki-tûnô érettségimmel, mert rossz kádernek számítottam. Ígyelôször elvégeztem az elsô kétéves gyógyszertári asszisz-tensképzô tanfolyamot, majd 1963-ban sikerült bejutnom

a gyógyszerész karra. 1967-ben mint államvizsgás kerül-tem Gyulára. A gyulai Aranykereszt Gyógyszertárban (ak-kor 14/28-as) dolgoztam, amikor 1971-ben egy beázásmiatt felmentem a padlásra. A vízvezetéket szigetelô fafor-gácsban megtaláltam a gyógyszertár elsô laboratóriuminaplójának egérrágta maradványait, egy agyondrótozottporcelánedényt és az elmúlás egyéb tárgyi emlékeit. A többszáz éves épületet s a benne lévô dolgokat valami borzon-gató ódonság járta át. Középiskolás koromban régésznekkészültem, ezért vonzottak a múltbéli emlékek. Elismerés-sel gondolok a Gyógyszertári Központra, mert felkaroltákaz érdeklôdô embereket. A szigorúan vett gyógyszertárimunka mellett le lehetett tenni valamit az asztalra, volt ér-telme a munkának. Évente pályázatokat írtak ki különbö-zô tárgykörökben, díjazták a legjobb pályamunkákat.Hosszú éveken át nyertem elsô díjat történeti tárgyú írá-saimmal (egyszer második helyezett lettem). A miskolciRozsnyai Mátyás Emlékversenyen szerepeltem elôszörtechnológiai tárgyú munkámmal, elég nagy sikerrel. Nemannyira érdeklôdésbôl, mint inkább felsô vezetôi készte-

tésre vettem részt az elôadásommal. Ezután az összes gyu-lai gyógyszertár történetét feldolgoztam. Doktori disszer-tációmat a Békés megyei gyógyszertárak történetébôl ír-tam meg. A Békés megyei levéltár felkérésére és szerkesztôiközremûködésével ugyanebben a tárgykörben könyvem je-lent meg. Nagy segítségemre voltak PROF. DR. ZALAI KÁROLY

és DR. RAGETLI JÁNOS fôgyógyszerész. E két rendkívüli embermellett olyanokkal is kapcsolatba kerülhettem, mint pl. DR.KEMPLER KURT. Orvostörténeti közleményeim jelentek mega Gyógyszerészet címû szaklap hasábjain. Betegségek gyógyí-tását kutattam levéltári adatokra támaszkodva. Részlete-sebben foglalkoztam a békési Isteni gondviseléshez címzettgyógyszertár történetével és a gyógyszertári hálózat II. világ-háborús nehéz idôszakával. DR. RAGETTLI JÁNOS halálát kö-vetôen még feldolgoztam az ô életútját is. 1996-ban priva-tizáltuk az Aranykereszt Gyógyszertárat. Mindent elolvasok,ami a kezem ügyébe kerül a gyógyszerészettörténet kapcsán,de kutatással, írással már nem foglalkozom. Élem a patiku-sok küzdelmes, bizonytalanságokkal teli mindennapjait, detudom, a reményt nem szabad elveszítenünk.

Örülök, hogy a Galenus Kiadó Képek és emlékek patikáinkmúltjából címû könyvéhez adalékokkal szolgálhattam.

Kissné dr. Ábrahám Katalingyógyszerész,

Aranykereszt Gyógyszertár, Gyula

ÉletmûÉletmû

Patikai állványedényzet különbözô gyógyszertárakból (a szerzô gyûjteménye) Fotók: Kissné dr. Ábrahám Katalin

Ki

mit

gyû

jt?


Dr. Wágner Dániel (1800–1890) vegyész-gyógyszerész és fia, prof. dr. Wágner László(1841–1888)Wágner Dániel volt az elsô Magyarországról, aki Bécsbenvegyészként doktorált. Dr. Wágner László korának egyiklegeredményesebb és legsikeresebb szakírója volt.

Életérôl részletesebb anyagot elôször gyógyszerész-szemszögbôl készítettek: 1936-ban DR. HALMAI

JÁNOS írt róla a Magyar Gyógyszerészettudományi Tár-saság Értesítôjében. Ezekre a ku-tatásaira támaszkodott 1956-ban benyújtott kandidátusi té-ziseiben is. Vegyész szempont-ból WÁGNER DÁNIEL munkáit el-sônek SZôKEFALVI NAGY ZOLTÁN

elemezte 1965-ben. WÁGNER

LÁSZLÓRÓL A kémia történeteMagyarországon címû munká-jukban SZABADVÁRY FERENC ésSZôKEFALVI NAGY ZOLTÁN így ír-nak: „…kissé elfelejtett szemé-lye tudománytörténetünknek.1869-tôl haláláig a mezôgazda-ságtan és erdészeti enciklopédia tanára volt a budapestimûegyetemen. Úgy tûnik, nem tartozott az aktív kutatóegyéniségek közé, saját eredményeirôl nem tudunk, de ko-rának egyik legeredményesebb és legsikeresebb szakírójavolt, és kitûnô tanár. Neve határainkon túl is ismert volt,annál is inkább, mert szakkönyveinek nagyobb része né-met nyelven, Németországban jelent meg.

E sorok írója LIEBIGGEL kapcsolatos kutatásai során ta-lált rá WÁGNER LÁSZLÓ leveleire 1999-ben, a BayrischeStaatsbibliothek anyagaiban. A szerzô jelen kutatásaihoz aMagyar Tudományos Akadémia anyagaiban is talált tám-pontot, valamint köszönettel tartozik a Semmelweis Or-vostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár munkatársai-nak azért, hogy a keze alá dolgoztak.

WÁGNER DÁNIEL életérôl viszonylag sokat tudunk.A bibliai kort megért tudós és vegyi gyáros 1800-ban

született Breznóbányán. Atyja, WÁGNER JÓZSEF nyelvta-nár volt. Középiskoláit Dobsinán és Rozsnyón, az evan-gélikus gimnáziumban végezte. Az akkor csak egy évigtartó gyógyszerészképzésben 1820-21-ben részesült apesti egyetemen. Az ott nyert tudással azonban nem elé-gedett meg. Tanulmányait – mint a korszakban sokan –

Bécsben folytatta, ahol ké-miai doktorátust szerzett1825-ben. Ezzel ô lett az elsômagyar kémiai doktor, aki acsászárvárosban végezte ta-nulmányait. Disszertációja akáliumgyökrôl szólt. Ennektovábbfejlesztett változatátmég abban az évben közzétet-te A káliumról, vegyületei össze-tételérôl és a marókáliról cím-mel. A könyvben összefoglal-ta monografikusan a kálium-ról akkor meglévô ismerete-

ket, és kifejezte szándékát, hogy a mûben vizsgált vegyü-leteken kívül az akkor ismert 200 káliumvegyületet rész-letesebben fogja elemezni. Könyve elején a kálium tör-ténetérôl is szól, valamint ismerteti a kálium elôállításá-ra vonatkozó addigi kísérleteket és saját próbálkozásait.A kálium-hidroxidról szóló rész a munka legjobban ki-dolgozott fejezete.

A két kémikus WágnerA két kémikus Wágner

Dátum Esemény1800 Születik Breznóbányán, atyja WÁGNER JÓZSEF

nyelvtanár1813 Dobsinai evangélikus gimnázium1815 Rozsnyói evangélikus gimnázium1820/21 Gyógyszerészi iskola, Pest1825 Kémiai doktorátus, Bécs1826 Külföldi tanulmányút1826–31 Pozsony, béreli a Vörös Rák patikát1832 Pestre költözik1834 Megnyitja a Magyarország Nádorához patikát 1844 Elnyeri a Tudós Társaság pályadíját1847 Vegyi laboratóriumát részvénytársasággá

alakítja Pester Technisch-chemische Fabrik-Gesellschaft néven

1848 Az elsô magyar felelôs kormány kereskedelmi szakminisztériumának kereskedelmi osztályán a gyógyszerészeti ügyekreferense, majd osztályvezetô

1862 Elsô kísérlete, hogy gyárát fiainak átadja, amely DR. WÁGNER JENÔ vezetésével szénsavgyárként még 100 év múlva is üzemel

1874 A gyógyszertárat kezelôként PAKSY BÉLA veszi át.(Ez is több mint 100 évig mûködött a maiAndrássy út 1. alatt)

1885 Az országos kiállításon nagy aranyérmet nyergyógyszerészeti készítményeivel

1886 Az uralkodótól örökölhetô nemesi címet kap,zólyomi elônévvel

1890 Meghal január 10-én, Budapesten

WÁGNER DÁNIEL élete és szakmai munkássága

1. 2.

A g

yóg

ysze

rész

et

na

gyj

ai


Bécsi doktorálása után WÁGNER DÁNIEL külföldi tanul-mányutat tett. 1826-ban Pozsonyban telepedett le, ahol aVörös Rák patikát bérelte 1831-ig. Pozsonyi éveiben írtameg és adta közre Bécsben német nyelven Gyógyszerészi-or-vosi növénytan, az 1820. évi cs. és k. Gyógyszerkönyvben elô-forduló összes gyógynövény leírása és képe címû munkáját.

1832-ben Pestre költözött, ahol hosszas kérvényezésután 1834-ben megnyitotta a Magyarország nádoráhoznevû patikát a Váci körút 17-ben (ma Andrássy út 1.),ahol még a II. világháború után is patika mûködött egydarabig. A patika mellett WÁGNER DÁNIEL még vegyi labo-ratórium mûködtetésére is kapott engedélyt, de az ottelôállított szerekbôl csak vegyészeknek és gyógyszeré-szeknek árusíthatott.

Ebben az idôszakban kezdett gyógyvizek elemzésévelfoglalkozni. Híressé vált a Magyarországi szliácsi gyógyforrá-sok élettani-kémiai vizsgálata címû munkája (1834). Mester-séges gyógyvizek elôállításával is foglalkozott. Úgy gon-dolta, hogy a pontosan kielemzett gyógyvizek összetevôitösszeállítva ugyanolyan hatású készítményt kap.

Sokoldalú egyéniségére jellemzô, hogy egy kiemelkedôsikerét, az Akadémiai pályadíjat nem vegyi vagy gyógysze-részeti, hanem közgazdasági jellegû munkával érte el. A mû címe: Magyarország közgazdaságilag nevezetes termé-keirôl. Az Akadémia a feladatot a következôképpen fogal-mazta meg: „Jelentessenek ki azon gyógy- és mûtani tes-tek, mellyek honunkban is teremnek vagy termeszthetôk’s mind a’ mellett részint még most is külföldrôl hozatnakbe, részint mind eddig kivitelre nem fordíttattak, mi en-nek oka s miként lehetne azt eszközölni, hogy azok necsak országunk szükségeit pótolnák, hanem külkereskedé-si cikkelyekké is válhatnának.” WÁGNER DÁNIEL 159 olda-las munkája, bár magyar nyelven jelent meg, igen fárasztóolvasmány, mert a szerzô maradéktalanul élt a kémiai ésgyógyszerészeti nyelvújítás eredményeivel. A munka ele-jén a szerzô megjegyzi, hogy véleménye szerint a kérdés-feltevéssel az Akadémia nem gondolta, hogy tételesen fel-sorolják az érintett termékeket, de végezetül saját magaegy nagyon részletesen indokolt tételes felsorolást admindazon természeti forrásokról és termékekrôl, amelye-ket nem használ ki az ország eléggé. A pályadíjat valószí-nûleg ennek a részletességnek köszönhette. A mû rövidí-tett tartalomjegyzékét a nyelvi hangulat megidézéséreírom ide:

Magyarország közgazdaságilag nevezetes termékeirôlWÁGNER DÁNIEL „elsôrangú pályamunká”-jának vázlata

Gyógytani és mûtani testek ásványországbólÉrcznemûekFöldnemûekÉgékeny ásványokSónemûekÁsványvizek

Gyógy- és mûtani testek növényországbólGyógytani testekBódítókCsípôs szerekGyantás égényes szerekÉgény-olajos szerekKeserû szerekÖsszehúzókNyákos szerekOlajos szerekNádméztartalmúakNövénytartalmú szerekMûtani testekFesték készítésére alkalmas növényekBôrkészítésre alkalmas v. cserzônövényekSzövetek készítésére alkalmas növényekBútor készítésére alkalmas növények

Gyógy- és mûtani testek az állatországból

A gyógy- és mûtani testek fonák kezeltetésének okai

Mai szemmel is jelentôs, hogy az arzénnak mint méreg-nek nagy veszélyességét felismerte. Erre vonatkozó kutatá-sai miatt tekintik a hazai törvényszéki orvostan megalapí-tójának. Korában sokan nem tulajdonítottak kellô fontos-ságot ennek a vegyületcsoportnak.

Tudományos munkája mellett WÁGNER DÁNIEL jelentôsterveket szôtt vegyi laboratóriuma továbbfejlesztésére is. A Pesti Technikai Vegyészeti Gyár gyártott volna kénsavat,kálium-cianidot, vérlúgsót, szalmiáksót, szódát szíksó tisztí-tásával. A gyár felállításához a családi vagyon kevés volt, ígyrészvénytársaságot alapítottak, mely létre is jött 1847-benPester Technisch-chemische Fabrik-Gesellschaft néven. A részvénytársaság a kimutatások szerint egész fennállásaalatt veszteséges volt. Nyereségessé csak akkor vált, amikoraz alapító fia, DR. WÁGNER JENô átalakította szénsavgyárrá.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc forduló-pontot hozott WÁGNER DÁNIEL életében is. Az, hogy miértállt egy pesti német gyógyszerész a szabadságharc oldalá-ra, azt a gyógyszerészek korabeli helyzetének leírásából le-het megérteni: „A gyógyszerészeket erôsen sújtotta az,hogy gyógyszereik túlnyomó részét Ausztriától kellett be-szerezniük. A kivitt értékes nyersanyagot mint drága kész-árut kellett megfizetniük. Hozzájárult ehhez az, hogy agyógyszerkönyveket, annak taksáját és a rendeleteket isAusztriától kapták már több mint 100 év óta. Ez sértette agyógyszerészek nemzeti önérzetét. Kifelé ezüsttel kellett fi-zetniük, itthon pedig papírpénzért árultak. Mindinkább

3.

20 Gyógyszerészettörténet �A

gyó

gys

zeré

sze

t n

ag

yja

i

megerôsödött bennük a kollektív érzés gondolata, tömörül-ni igyekeztek érdekeik megvédésére” – írta HALMAI JÁNOS. A gyógyszerészek sokpontos beadvánnyal fordultak a fele-lôs Magyar Minisztérium nemzetgazdászati miniszteréhez,hogy a minisztériumban a gyógyszerészek számára hivata-los képviseletet biztosítson. A válaszban ez szerepelt: „Az el-sô pontban foglalt azon kérelemnek, miszerint a gyógysze-részeti testület az egészségügyi osztályban képviseltessék,WÁGNER DÁNIEL kinevezésével elég tétetett.” A késôbbiekbenWÁGNER DÁNIEL az említett osztálynak vezetôje is lett. A mi-nisztériumban töltött idô alatt törvénytervezetet készített agyógyszerészet fejlesztésérôl és modernizálásáról, a gyógy-szerészképzés átalakításáról. Ezek a tervezetek soha életbenem léptek, de tartalmazták mindazon célokat, melyekértWÁGNER DÁNIEL a gyógyszerészszakma érdekében a továb-biakban is küzdött. A szabadságharcból is kivette a részét,ha nem is fegyverrel, hanem szaktudással. Nagyszebenbena puskaporgyártásban együttmûködött IRINYI JÁNOSSAL, ésmegszervezte a megfelelô gépek behozatalát külföldrôl.

A szabadságharc bukása után már 1852-ben patikája ésgyára újjászervezésén munkálkodott. Egy évtizeddel ké-sôbb úgy gondolta, átadja a gyárat fia, WÁGNER JÓZSEF ke-zelésébe, de ez ellen akkor a gyógyszerészszakma tiltako-zott. Végül másik fia, DR. WÁGNER JENô vette át a gyárat,mely szénsavgyárként még 100 év múlva is üzemelt.

WÁGNER DÁNIEL gyógyszertárát is kezelésbe adta 1874-ben. Az átvevô nem volt más, mint PAKSY BÉLA, a Gyógy-szerész Egylet köztiszteletben álló titkára.

A gyógyszerészszakma felemelkedéséért vívott harcaiértés példás családi életéért köztiszteletben álló pesti polgárlett. Nyolc gyereket nevelt fel. Közülük a gyógyszerész-szakma IFJÚ DR. WÁGNER DÁNIELT és DR. WÁGNER JENôT te-

kintette szakmai örökösének. Leghíresebb azonban a mû-egyetemi tanár, DR. WÁGNER LÁSZLÓ lett közülük.

Az 1880-as évek második felében sok elismerésben voltrésze DR. WÁGNER DÁNIELNEK. Az 1885-ös Országos Kiállí-táson nagy aranyérmet nyert gyógyszerészeti készítmé-nyeivel. Egy évvel késôbb az uralkodótól örökölhetô ne-mesi címet kapott zólyomi elônévvel. Az indoklásbanméltatták „azon érdemeit, melyeket ô a közügyek és a tu-domány terén éveken át kifejtett közhasznú tevékenységeáltal szerzett; figyelembe véve különösen azt, hogy ô mintelsô vegytudor Magyarországban a gyógyszerészet tudo-mányos színvonala emelésének, valamint a vegyészeti ésnövénytani tudomány terjesztésének és gyakorlati alkal-mazásának elôharcosa volt”. Ismereteink szerint elôszörfordult elô, hogy valaki gyógyszerészeti és vegyészeti tevé-kenységéért kapott volna nemesi rangot.

DR. WÁGNER DÁNIEL negyedik gyermeke, LÁSZLÓ nem lé-pett apja nyomdokába. Rövidebb élet is adatott neki, mintapjának. Budapesten született 1841-ben és 1888-ban ide-gen földön halt meg. Tanulmányait 1858-ban kezdte a Jó-zsef Polytechnicumban. Folytatott tanulmányokat a ma-gyaróvári Gazdasági Felsôbb Tanintézetben is. Tanulmá-nyai után két évig szakmája leghíresebb központjait keres-te fel Európában. Mint két évvel ezelôtti tanulmányom-ban már utaltam rá, az 1867-es párizsi világkiállításon vet-te fel a levélkapcsolatot kora egyik leghíresebb kémikusá-val, JUSTUS VON LIEBIGGEL, akinek legeredményesebb ma-gyar követôje lett. Mint apja a gyógyszerészet modernizá-lódásáért, ô a mezôgazdaság tudományos fejlesztéséértküzdött, nagy szakmai felkészültséggel.

1868-tól a Mezôgazdaságtan és Erdészeti Enciklopédiatanszéken lett segédtanár ugyanabban az intézményben,amelyben tanulmányait kezdte, majd egy év múlva tan-székvezetô, haláláig. A tanszék annyira személyéhez kötô-dött, hogy halála után beolvasztották a MezôgazdaságiGéptan tanszékbe.

Számos monográfiát írt a mezôgazdasági és élelmiszer-iparok területérôl. Ezek többnyire német nyelven jelentekmeg, németországi kiadóknál. Jelentôs közülük a Bier-brauerei (Sörgyártás, Weimar, 1870), a Handbuch der Tabak-und Zigarrenfabrikation (A dohány- és szivargyártás kézi-könyve, Weimar, 1871), valamint a LandwirtschaftlichePflanzenproduktionslehre (Mezôgazdasági növénytermesztés-tan, Budapest, 1874) és a Die Stärkefabrikation in Verbindungmit der Dextrin- und Traubenzuckerfabrikation (A keményítô-gyártás, kapcsolatban a dextrin- és szôlôcukorgyártással,Braunschweig, 1881). Ez utóbbi könyvnek angol változatais létezik. Ezeket az 1000–1300 oldalas összefoglalásokattankönyvként is használták. Legtöbbjük nem eredeti mû,hanem külföldi szerzôk monográfiáinak magyar viszo-nyokra átültetett kiegészítése, amint ezt WÁGNER LÁSZLÓ

LIEBIGHEZ írt egyik levelébôl is tudjuk. Ez azonban nem VON

le a szerzô érdemeibôl, mivel ezek az alapos részletességgelmegírt mûvek Magyarországon hiánypótlók voltak.

E cikk címe: A két kémikus Wágner. Való igaz, hogy mind-ketten kémikusok is voltak. Ezt a tudásukat azonban nemennek a tudományágnak a mûvelésére fordították elsôsor-ban: az apa a gyógyszerészet, a fiú pedig a mezôgazdaság,illetve az élelmiszeripar szolgálatába állította kémiai isme-

4.


Eg

yesü

leti

hír

ekreteit. Egy dologban azonban ez a két, alkatilag nagyon

különbözô tudós megegyezett: a magyarországi feudálisföldtulajdonviszonyokat, illetôleg a magyar gazda nemtö-rôdömségét, PATÓ PÁL-i szemléletét tartották a forrón sze-retett haza fejlôdése kerékkötôjének. Ennek az erôs kriti-kai véleményüknek hangot is adtak.

Az apa az Akadémiához benyújtott és díjnyertes pálya-mûvében vizsgálta az ország akkori helyzetét és azokat azokokat, „mellyek fôleg eszközlik, hogy Magyarország ter-mészeti gazdasága nem bír a kívánt alkalmazással” s hogy„honnan van, hogy…olly hátra maradunk az iparban,hogy még ollyan tárgybeli terményekért is, mellyeket itt-hon lábbal tapodnak, a külföldnek arannyal fizetünk?”,holott „szerencsés fekvése, kedvezô éghajlati, geognosticais földirati viszonyai által magyar hazánk a természettudo-mányi tekintetben leggazdagabb és legboldogabb orszá-gok közé tartozik a földön”. Kérdésére a választ megtalál-ja abban, hogy korában Magyarországon a földbirtok for-galma törvények által nem biztosított.

A fiú, WÁGNER LÁSZLÓ LIEBIGHEZ 1870. február 10-én írtlevelében panaszolja: „Magyarország par excellence mezô-gazdasággal foglalkozó ország, amelyben azonban éppena mezôgazdaság kevés haladást ért el. A magyar mezôgaz-da lehetôleg kevés tanulmányt folytat és még érettebb ko-rában is többet foglalkozik politikával, mint a »mezôgaz-dasággal mint tudománnyal«. Ez az oka [annak], hogy alegkitûnôbb talajviszonyok ellenére az alaphozam nálunkhihetetlenül csekély.”

Az elmondottakból egyfelôl kitûnik, hogy minden kü-lönbözôség ellenére „az alma nem esik messze a fájától”.Az is megállapítható összegzésképpen, hogy a két Wágnerkémiai, gyógyszerészeti, illetôleg mezôgazdasági képzett-ségénél fogva a XIX. századi modernizációs törekvésekkiemelkedô egyénisége volt.

dr. habil. Vámos Évafômuzeológus,

Országos Mûszaki Múzeum,Budapest

The Two Chemists WágnerDr. Dániel Wágner, chemist-pharmacist (1800–1890), andhis son, Prof. Dr. László Wágner (1841–1888)Due to their proficiency in chemistry, pharmacy and agricul-ture, the two Wágner were prominent personalities of the 19thcentury modernization trends. Though both of them werechemists, used their knowledge in other scientific fields: thefather worked for pharmacy, and the son for the developmentof agriculture and food industry. For his fight waged for theprogress in pharmacy, and exemplary family life, Prof. Dr.László Wágner became a highly esteemed citizen of Pest. Heeducated 8 children: among them, Dr Dániel Wágner and Dr.Jenô Wágner considered pharmacy as a professional heritage,and the most famous one, Dr. László Wágner became the pro-fessor of the Technical University.

1. Dr. Wágner Dániel (archív felvétel) 2. Prof. dr. Wágner László (archív felvétel)3. Tervrajz, raktárépület, Központi Magyar Gyógyszerészeti és Mûvegyészeti

Vállalat (Ernyei József Gyógyszerészettörténeti Könyvtár, Budapest) 4. Wágner László levele Justus von Liebighez, 1870

III. GyógyszerésztörténetiNyári EgyetemKôszeg, 2005. július 7–10.

Az idei tanulmányi napokat a Magyar Gyógyszerésztör-téneti Társaság és az Erdélyi Múzeum Egyesület Or-vostudományi Osztálya Gyógyszerész Munkacsoport-

ja közös rendezésében hirdették meg. Erdélybôl hét, összesenpedig negyvenhárom résztvevôje volt a rendezvénynek. Ez fe-ledhetetlen tisztelgés volt DR. SZIGETVÁRY FERENC emlékének,szûkebb hazájában. Ôt idézte minden. A koszorúzás, azelôadások, a Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaság újonnanalapított SZIGETVÁRY FERENC-jutalomérme, a múzeumi kiállí-tás, de még a burgenlandi utazás is.

DR. GRABARITS ISTVÁN a sokesztendôs kôszegi együttmûkö-désük során szerzett ismereteire és SZIGETVÁRY FERENC tudósikutatásaira alapozta elôadásait (A szerzetesrendek gyógyszer-tárai Magyarországon. A kôszegi jezsuita patika, illetve Patika-edény-ismeret). RÉVÉSZ JÓZSEF, a városi, beleértve a patikamú-zeumok igazgatója is úgyszintén a SZIGETVÁRY-publikációkfelhasználásával értekezett a KÜTTEL gyógyszerészdinasztiatöbb száz éves, mába érô pályaívérôl.

Az egyetemes magyar gyógyszerésztörténelem fontos sza-kaszáról szólt DR. PÉTER H. MÁRIA, DR. SIPOS EMESE Magyarnyelvû gyógyszerészképzés Erdélyben címû összefoglalója. DR.DOBSON SZABOLCS tárgyában látszólag távolinak tûnô elôadá-sa is (Száz év gyógyszerészi humorából) a derûs, anekdotázóSZIGETVÁRY FERENCRE emlékeztette a hallgatóságot.

BARTÓK ADRIENN a tablettázás elôtti szilárd gyógyszerfor-mákat ismertette, majd demonstráció gyanánt morzsulagyógyszerformát készített a múzeum eszközeivel, elsô példá-ját adva a honi és külföldi szaktörténészeknek a régi gyógy-szerformák gyakorlati ismeretéhez.

SZIGETVÁRY FERENC kivételes rátermettséggel foglalkozott apatikabútorokkal, eszközökkel, tárgyakkal. Máig emlékezetesa szarvasi eszköztörténeti kiállítása. Keze munkáját és rend-szerépítô gondolkodását tanúsítják a két kôszegi patikamú-zeum látnivalói. Az Arany Egyszarvú felújított (nem újraren-dezett!) kiállítása emblematikus, teljesség igényû szemlél-tetés a szakma múltjáról.

Még az autóbuszos kitekintés is minden látott elemévelkapcsolódott a programhoz. Ják és a mai burgerlandi Léka,Máriatótfalu, Szalónok és Németújvár templomainak és várai-nak építészeti, bútor-, ipar- és képzômûvészeti öröksége idéziazt a régióra jellemzô igényességet, ami létrehozta és fenntar-totta többek között a csodálatos kôszegi patikákat. A nevezettvárakban egykor fôúri patikák voltak, ahol a kor tudományaszerint „vízégetés”, azaz desztillálás folyt a „vízégetô házak-ban”. A társaságot kalauzoló DR. BARISKA ISTVÁN kôszegi levél-tár-igazgatótól, SZIGETVÁRY FERENC kor- és pályatársától tudjuk,hogy a három részre szakadt Magyarországon a király nélküliudvari – európai – kultúrát a fônemesség fenntartotta.

A háromnapos rendezvény minden fô eseménye – mintrendesen – TIHANYI MÁRIA gyógyszerész csodálatos népdal-éneklésével kezdôdött.


Egy botanizáló mûvészettörténészEgy botanizáló mûvészettörténészLyka Károly (1869–1965)Az ismert mûvészettörténész, publicista és festô növé-nyekkel is foglalkozott, pontosabban egy növénynemzet-séget kutatott, ennek szakértôjévé vált. Ez utóbbi tevé-kenysége kevésbé ismert.

L YKA KÁROLY 1869. január 4-én született Pesten. Apja,LYKA JÁNOS mûépítész volt. Hatéves volt, amikorszüleivel Nyitrára költöztek, itt járt iskolába, 1887-

ben érettségizett. Rajzolni elôször anyja, NOVÁK TERÉZ ta-nította. Késôbb építészeti rajzokkal ap-jának is segítségére volt, aki festôi te-hetséget vélt felfedezni benne. Ezértrajzórákat adatott fiának, egy Nyitráraszakadt fényképészbôl lett festôvel.LYKA érettségi után Münchenbe ment,HOLLÓSY SIMON iskolájába, majd a kö-vetkezô évben (1888) a Képzômûvé-szeti Akadémián tanult tovább festeni.Ezenkívül mûvészettörténetet és eszté-tikát is tanult. Érdekelte az irodalom,a filozófia, a társadalomtudományok,a zene, jártasságot szerzett az idegennyelvekben. 1889-tôl már írásai jelen-tek meg magyar és külföldi lapokban.Anyagi nehézségek miatt külföldi ta-nulmányait azonban meg kellett sza-kítania.

1891-ben hazatért Nyitrára, aholarcképeket festett és illusztrációkat ké-szített a Magyar Géniusz c. lapnak. A következô esztendô-ben már ismét külföldön volt, Olaszországban Nápoly-ban, majd Rómában élt. Bejárta a nevezetes olasz városo-kat, személyes ismeretségbe került Itália jelentôs és híresmûvészeti gyûjteményeivel, múzeumaival, könyvtáraival.A Pesti Napló állandó munkatársaként (1892), több tárcátírt az Itáliában látottakról, tapasztaltakról. Kossuth halála-kor Turinban tartózkodott és tudósította lapját az esemé-nyekrôl.

Budapestre hazatérve (1896) a Pesti Napló belsô mun-katársa lett, majd néhány újságírótársával megalapítottáka Budapesti Naplót és belépett az Új Idôk szerkesztôségébeis. Késôbb ez utóbbinak fômunkatársa, egyik szellemi irá-nyítója, majd felelôs szerkesztôje lett. Ezenkívül több ha-zai – Fôvárosi Lapok, Magyar Hírlap, Élet, Atheneum, Buda-pesti Szemle, A Hét, Magyar Iparmûvészet, Magyar Mûvészetstb. – és külföldi lapban rendszeresen publikált. 1898-banmegnôsült, feleségül vette MÜNICH IDÁT, TÓTH LÁSZLÓ fes-tômûvész özvegyét. 1902-ben megalapította és 1918-igszerkesztette a Mûvész c. folyóiratot. Mûvészek képzésévelis foglalkozott, a Magyar Hírlapban jelentek meg a hazaimûvészeti oktatást kritizáló cikkei. 1914-tôl 1936-ig,nyugdíjba vonulásáig a Képzômûvészeti Fôiskola mûvé-

szettörténet-tanára is volt. Tanártársával, RÉTI ISTVÁN festô-vel átszervezték a magyar mûvészképzést. LYKÁNAK elévül-hetetlen érdemei vannak a mûvészeti nevelés, valamint amûvészeti kultúra széles körben való terjesztésében. Az if-júságot a mûvészetek szeretetére, egyéni és kritikus látás-módra nevelte a fôiskolán. Mûvészetfelfogását A képzô-mûvészetek történeti és technikai fejlôdése címû, 1909-ben közzétett munkájában fejtette ki részletesen. Ez amunkája tudománytörténeti szempontból is jelentôs. 96éves korában, 1965. április 30-án halt meg Budapesten.Tagja volt a Kisfaludy Társaságnak (1924-tôl), a Felsô Ház-nak (1927-tôl), a mûvészettörténeti tudományok doktora

volt (1952-tôl), kétszer kapott Kossuth-díjat (1952, 1964). Írói álnevei, ill. szig-nói, amellyekkel írásait ellátta: L. K., LK.,L., L., LY., SZÁMADÓ JÁNOS, SZ-Ó., KRÓNI-KÁS, KÔRIS, K-S., CARLO.

A természettel foglalkozó, növénye-ket megfigyelô, gyûjtô és kutató LYKA

többnyire csak botanikus körökben is-mert. Az elsô természettel, növényekkelfoglalkozó írása már a nyitrai gimná-ziumi éveiben megjelent. A Nyitra mel-letti tormosi tóban virágzó sárga taviró-zsáról kitûnô elbeszélést írt, amellyelgimnáziumában pályadíjat is nyert. Bo-tanikai érdeklôdésérôl és természetis-meretérôl 1908-ban szerezhetett tudo-mást a nagyközönség. Az Új Idôk ha-sábjain SZÁMADÓ JÁNOS neve alatt, többcsevegô hangú, komoly természettudo-mányi ismeretekrôl tanúskodó cikk lá-

tott napvilágot. Ilyen volt pl. a Télike és társai címû írás is,melyben a szerzô beszámolt arról, hogy a budai János-he-gyen megtalálta a tavaszi virágok közül elsôként sárgánvirágzó, ritka téltemetôt (Eranthis hiemalis [L.] Salisb.). A szakszerû publikáció botanikus körökben feltûnést kel-tett, ráterelve a figyelmet a szerzô, SZÁMADÓ JÁNOS neve mö-gött rejtôzô LYKA KÁROLYRA.

Ezen publikációk révén létrejött a kapcsolat LYKA és a ha-zai botanikus szakemberek között. Ennek eredményekéntpl. több botanikai sétát és gyûjtôutat tett JÁVORKA SÁNDOR

akadémikussal, a Magyar Flóra szerzôjével, aki írásaibanezekre a gyûjtôutakra mint rendkívül kellemes élményekreemlékezett vissza. LYKA az Új Idôk lapjain és olykor a Ma-gyar Figyelô hasábjain is gyakran tájékoztatta az olvasókat ahazai botanika helyzetérôl, fontosabb eseményeirôl, nép-szerûsítette a szakköröket. Felhívta az illetékes tudomá-nyos fórumok figyelmét az akkori Magyar Nemzeti Mú-zeum Növénytani Osztályának kívánatos fejlesztésére.

LYKA KÁROLY érdeklôdése, az ún. nehéz növénynemzet-ségek közül az ajakosok (Labiatae) családjába tartozó ka-kukkfû nemzetség (Thymus) felé fordult. E nemzetség vál-tozatos megjelenésével és igen gazdag jellegkombinációjá-val, szinte végtelen alakgazdagságával Közép-Európában

Ro

ko

nsz

ak

má

kró

l

1.


és a Balkánon már korábban is ko-moly fejtörést okozott a szakembe-reknek.

A kakukkfüvek hajtásai kellemes,erôs illatúak, intenzíven fûszeres, kissékeserû ízûek. Illóolajokat (thymol, cy-mol), keserû- és cserzôanyagot, vala-mint gyantát tartalmaznak. A Thymu-sok egyes népi elnevezései is utalnakaz illóolaj-tartalmukra pl.: balzsamfû,thimian, tömjénfû stb. A drogot szá-mos gyógyszerészeti készítmény elôál-lítására használják, többek között ét-vágyjavító és fertôtlenítô hatása miattis, de mint ételízesítô fûszer is kedvelt.Ezeket a lilás, ritkábban fehérvirágú,kis félcserjéket, esetenként cserjéketgyûjtötte, tanulmányozta, rendszerta-nilag feldolgozta, az egyes taxonokatelkülönítette, a növényrendszerbe be-sorolta, majd publikálta. Így autodi-dakta módon a legjobb ismerôjévé,specialistájává vált nemcsak a hazai, hanem az egész Kár-pát-medencei, sôt közép-európai Thymusoknak is. Ennek anehéz és felelôsségteljes feladatnak az elvégzéséhez a hazaiszaktársak növény- és adatgyûjtésekkel komoly segítségetnyújtottak LYKÁNAK.

A kakukkfüvekrôl (Thymus) írott elsô publikációja1922-ben, az egyik legismertebb és legolvasottabb bota-nikai szaklapban, a Botanikai Közleményekben jelent megKritikus és új magyar Thymus-alakok címmel. Ebben ahazai kakukkfüveket egy fajnak tekinti, ez a faj, az északikakukkfû (Thymus serpyllum L.), ezen belül 10 alfajt kü-lönített el, ebbôl hármat írt le. A formák száma 49, mind-egyik LYKA szerzôségével. Ugyanezen a címen II. számalatt, ugyancsak a Botanikai Közleményekben, 1924–25-benmegjelent kötetben, az északi kakukkfû fajt már 13 al-fajra osztotta, a formák száma 27, mindegyik LYKA szer-zôségével. Ezt a feldolgozását a Botanikai Szakosztály-ban, 1924 márciusában elô is adta. Egy másik ismert szak-lapban, a Magyar Botanikai Lapokban, 1926-ban, németnyelven is közölte kutatásai eredményeit (Paralelle For-men im Verwandtschaftskreise der MitteleuropaeischenThymi).

A kakukkfüvek kutatásában elért eredményeit JÁVORKA

SÁNDOR is nagyra becsülte és felkérte LYKA KÁROLYT, hogy akészülô Magyar Flóra (1925) címû munkájában a kakukk-fû nemzetséget ô dolgozza fel. Bevezetésképpen LYKA a kö-vetkezôket írta: „Területünknek alakokban leggazdagabbfaja. Nagyszámú alakjait temérdek átmeneti forma kap-csolja össze, melyek között éles rendszertani határvonalatvonni lehetetlen. Az egymáshoz legközelebb álló alakokataz alább következô, alfajoknak tekinthetô csoportokbafoglalhatjuk össze:”. A monografikus, terjedelmes tanul-mány rendkívül bonyolult. LYKA szerint a Kárpát-meden-cében 3 Thymus-faj él, ebbôl az egyik a már említett észa-ki kakukkfû, mely még 26 alfajra tagolódik (ebbôl 4 alfajtLYKA írt le), a formák száma 130 és ezen kívül még hibri-deket is felsorolt.

A már Európában is ismert Thy-mus-szakértôt felkérték, hogy aGUSTAV HEGI: Illustrierte Flora vonMittel-Europa (1906–1935) címûtöbbkötetes mûvében a kakukkfü-vekrôl szóló fejezetet írja meg. Ebbena munkában a Közép-Európábanélô, egymástól rendesen csak finomárnyalatokban különbözô kakukkfûalakjait 2 fajra, ebbôl az egyik fajt 21alfajra (ebbôl 17 alfajt ô írt le), 10változatra és 39 formára osztotta(1927).

A mintegy 1300 példányból álló,saját gyûjtésû Thymus-herbáriumát aMagyar Természettudományi Mú-zeumnak adományozta (1934). Ezt aherbáriumot ma is a múzeum nö-vénytárában ôrzik, rendszertani sor-rendben, beosztva a többi, mások ál-tal gyûjtött kakukkfüvek közé. A her-báriumi lapok tanúsága szerint LYKA

felesége is segített a gyûjtésben, egyes herbáriumi lapokcéduláján olvasható, hogy gyûjtötte LYKA KÁROLYNÉ. A re-víziós cédulák tanúsága szerint, 1922 és 24 között, a mú-zeum növénytárában lévô teljes Thymus-herbáriumotLYKA átnézte és revideálta, a határozatlan példányokatmeghatározta. Az idôpont valószínûsíti, hogy ezzel is ké-szült a Thymus-nemzetség feldolgozására és megírására aMagyar Flórában.

LYKA KÁROLY botanikában való jártasságával, speciálisismereteivel és tudásával is jó példája azoknak a nagy szel-lemeknek és alkotó személyiségeknek, akik a saját tanultszakterületüktôl esetenként távol álló, más területeken, tu-dományokban, azt saját erejükbôl megtanulva is tudtaknagyot és maradandót alkotni.

dr. Kováts Dezsôbotanikus

A Botanist Art HistorianKároly Lyka (1869–1965)The renowned art historian, publicist and painter renderedgreat services in the fields of art education and the dissemina-tion of cultural knowledge. Mainly botanists know Lyka whoresearched nature and collected plants for scientific examina-tion. He turned his attention to the labiate genus of plants, andwithin it, the thyme (Thymus) plants. As an autodidact, hebecame an expert-specialist of the thymes which grew not onlyin Hungary but also in the whole Carpathian basin andCentral Europe. He donated his own Thymus-herbarium ofsome 1300 pieces to the Hungarian Museum of NaturalScience, in 1934.

1. Lyka Károly (1869–1965). A Magyar Természettudományi Múzeum Tudománytörténeti Gyûjteményébôl, Budapest.

2. Lyka Károlyné gyûjtötte kakukkfû (1923) (Thymus effusus Host f. flos-cuculi Lyka), amely egy Lyka által leírt forma. Egy specialista típuspéldánynak jelölte ki. Herbáriumi példány a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárából, Budapest.

Atea felfedezésérôl a hagyo-mány két legendát is ôriz.SHEN NUNG kínai császár kert-

jében idôszámításunk elôtt 2700 kö-rül történt egyszer, hogy amikor acsászár ivóvizét forralták, az üstbeegy közeli bokorról levelek hullottak.A császár ízletesnek találta az „illatosvizet”. Ebbôl a korból nincsenek ada-taink a tea ismeretére. Idôben köze-lebb áll az igazsághoz BODHIDHARMA

buddhista szerzetes csodálatos törté-nete. Idôszámításunk után 500 körülérkezett Indiából Kínába, hogy ottvallását terjessze a nép között. Azönmegtartóztatást vállaló jámbor papéjjel-nappal imádkozott. Négy évigvolt ébren, amikor mély álomba zu-hant. Felébredvén megbüntette ma-gát: hogy soha többé ne tudjon el-aludni, levágta mindkét szemhéját ésa földre vetette azokat. Az ég megju-talmazta cselekedetéért. A szemhéjak-ból pompás cserje sarjadt. Levelei-bôl BODHIDHARMA megevett néhá-nyat. Tûz és erô öntötte el, folytat-hatta szent meditációját. Felfedezé-sével megismertette tanítványait is. A tealevél pompás karrierje a zen ko-lostorokból indult...

A tea a Kínai-tengertôl Tibetig hú-zódó sávban ôshonos. A kínaiak nagyhozzáértéssel, végtelen gondossággalnevelték a kényes cserjéket, szárogat-ták, sodorgatták az összegyûjtött leve-leket. Költôk, esztéták szóltak a teáról.(Az elsô ismert átfogó mûvet LU-YÜN

kínai költô írta 790 körül.)Az elsô idôben a leveleket gôzöl-

ték, mozsárban megtörték, kalácsfor-mára gyúrták, rizzsel, sóval, gyömbér-rel megfôzték. Ezt tanulták meg a

mongolok és a környezô népek. Ké-sôbb a leveleket megszárították, porráôrölték, majd forró vízzel leöntötték.Az így készített italt ismerték meg a ja-pánok a VIII. században.

A ma is élô japán világi teaszertartása kínai zen buddhista teaáldozatbólfejlôdött ki. A XV–XVI. századbanjapán teamesterek tökéletesítettékeurópai ember számára nehezen érthe-tô esztétikai élménnyé: a külvilágot ki-záró közös teázás csendes ünnepében a„tea útja” elvezet a belsô nyugalomhoz.

Amikor Európába is eljutott, Kíná-ban már nem porteát használtak.

A megszárított leveleket forrázták le.Az elsô szállítmány az 1602-benmegalakult holland Kelet-indiai Tár-saság hajóin érkezett 1610 körül. Azangolok hamar megszerették az újitalt. Az ötórai tea a társasági élet elfo-gadott formájává vált. Anglia már aXVIII. században a legnagyobb teafo-gyasztó ország volt, London pedig ateakereskedelem központja.

A tea hosszú, viszontagságos szá-razföldi karavánútja Szibérián át egé-szen Berlinig vezetett. A teaforrás kö-zelsége Oroszország számára is lehe-tôvé tette, hogy a tea nemzeti itallá

Ré

gi

idô

k p

ati

ká

ja

A kínai bölcsek szerint, aki a teát issza, annak szellemi képességei tiszták és fris-sek lesznek. A tea megszabadít a fejfájástól, a testességtôl, elûzi az álmosságot.

TeaTea „A természet alkotója bölcsen bánik a növények jó és rossz tulajdonságaival, hogy mértékkel használják ôket az emberek.”

(Charlevoix, Pere: Histoire du Japan. 1754)

1.

2.


váljon. Az orosz szamovár a családitûzhely, az otthonosság és a szívesvendéglátás szimbóluma. (Az elsôtegy tulai fegyverkovács készítette1750-ben.)

Európában a XVIII. század a polgá-ri átalakulás kibontakozásának, újeszmék születésének kora volt. A ká-vé, a tea és a csokoládé élvezete színthozott az akkor formálódó társaságiéletbe. Otthonra talált a szalonokban,cukrászdákban és az üzletek polcain.Vonzerôt kölcsönzött az angol ötóraitea mintájára tartott estélyeknek.Megváltoztatta az étkezés rendjét,tárgykultúrát, életfilozófiát alakítottki maga körül. Belopakodott a képzô-és iparmûvészetbe, sôt az irodalombais. Egyszer még a történelembe is be-leszólt: a „bostoni teaparty” indítottael az amerikai függetlenségi háborút1773-ban. (December 16-án a teavámja ellen tiltakozó helyi lakosokindiánnak öltözve megtámadták azAngliából érkezô hajókat, és az egészteaszállítmányt a tengerbe dobták.)

A kínai teának a XIX. század má-sodik felében vetélytársa támadt, azindiai. Az angol RICHARD BRUCE találtrá 1823-ban Assam vidékén. Leveleinagyobbak voltak, több koffeint tar-talmaztak, mint kínai rokonaié. Ter-mesztését kezdettôl fogva kereske-delmi szempont vezérelte. Angliá-ban valóságos tealáz törtki. Sokan tették pénz-zé mindenüket, hogyIndiában szerencsétpróbáljanak. (A látvá-nyos meggazdagodáspéldája THOMAS LIPTON

életútja.)A teának sok barátja

volt, de ellensége is. Di-csérôi az élet meghosz-szabbítójának, az egészségmegôrzôjének tartották.Megállapították, hogy kiválószer a fejfájás ellen, hasznos agyulladásokra, serkentô hatássalvan az idegekre. Szellemi munkát vég-zôk számára nélkülözhetetlen. Nemígy az ellenzôk. Ôket a magyar ALMÁSI

BALOGH PÁL, GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN

háziorvosa állította csatasorba a teá-ról, kávéról és csokoládéról 1831-benmegjelent könyvében. Szerinte a teaártalmas az idegekre, szorongást ésgörcsöket idéz elô. Amíg bôven van jó

magyar bor, e külföldiitalra nincs szükség.(A gróf aligha értettegyet a doktorral. Szí-vesen teázott hölgy-társaságban.) Ma mártudjuk, hogy egy csé-sze erôs teában annyikoffein van, mint egyfejfájás elleni tablettá-ban, 0,05 g.

Magyarországon atea elsô írásos említé-se PALOCSAY GYÖRGY

huszár százados tollá-ból származik. 1704táján tért haza a spa-nyol örökösödési há-borúból és elámult a sok újdonságláttán, melyet barátai szórakoztatásá-ra rímes sorokba foglalt. Az „urak asz-talának új itala” helyett ô is a magyarbort ajánlotta. A nép a teát „szénavíz-nek” csúfolta. Fogyasztását urizálás-nak, idegen szokások majmolásánaktartotta.

A tea Hollandiából Németorszá-gon keresztül érkezett bécsi közvetí-téssel, s vele a „té, thé, thea” szóhasz-nálat. A mai „tea” forma 1838-bantûnt fel, de csak a XX. század elejénvált általánossá. A XIX. század köze-pén, a nyelvújítási mozgalom idején

a teára született egy tiszavirág-életû magyar kifejezés:

„szürlé”. A XVIII. században

a tea luxuscikknekszámított, az arisztok-rácia tudta megfizetni.A XIX. század közepé-re terjedt el a polgáriszalonokban. Népsze-rûsítôi az asszonyokvoltak. Átvették az öt-órai tea szokását. Diva-toztak a szép terítékek.

A vendégek megbecsülé-sét jelentette, ha ezüsttel terí-

tettek. Akinek nem tellett meisseni,bécsi vagy herendi porcelánra, az acseh porcelángyárak mutatós, olcsóedényeivel vigasztalódott. A tea a szá-zadvégre elfogadott reggeli ital, és atársasági összejövetelek állandó kíná-lata. A XX. században belesimult a hét-köznapokba.

Az elsô világháború után tért hódí-tott az erôsebb zamatú indiai tea. For-

galmazásában a bécsi JULIUS MEINL

cég járt az élen. Elsô magyarországikávé-tea üzletét 1900-ban nyitottameg Budapesten.

A II. világháború elzárta a teátEurópa elôl. Az 1939-ben forgalombahozott ún. magyar tea hazai növényekkeveréke volt. A sokat reklámozottPlanta teára még sokan emlékeznek.

Ma a teázás világméretû kellemesszokás. A tea nemcsak ital, hanem han-gulat is...

S. dr. Nagy Anikóigazgatóhelyettes, muzeológus,

Magyar Kereskedelmi ésVendéglátóipari Múzeum

Planta tea: mesterségesen ízesített, aromá-sított szederlevél.DR. HALMI PÁL gyógyszerész találmánya,amit a Meinl cég külföldön is forgalmazott.Ennek nyereségébôl a feltaláló Vácott kisvegyészeti üzemet létesített.

1. Teásdoboz, XIX. század vége. Magyar Kereskedelmiés Vendéglátóipari Múzeum, Budapest.

2. Színezett metszet, XVIII. század. Magyar Keres-kedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, Budapest.

3. Teásdoboz, XIX. század vége. Magyar Kereskedelmiés Vendéglátóipari Múzeum, Budapest.

4. Prospektus címlapja, 1900 körül. Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum,Budapest.Fotók: Nagy Géza

TeaTea as a drink has been favoured in the worldfor centuries. Various legends were spreadabout its discovery, the first one dated back to2700 B.C. The tea-drink originated fromChina but the tea-cult characterized Japan.The first tea shipment arrived in Europe on aDutch sailing vessel, in 1610. Since thattime, tea has become known of its curativeeffect and good taste all over the world.

3.

4.


Pécs városának több neves, régi gyógyszertára van. Közü-lük is kiemelkedik az Arany Sas Patika. Gyógyszerészei az1700-as évek végétôl kezdve a város jeles polgárai közétartoztak. Amellett, hogy a mesterségük tudós mûvelôivoltak, a város közéleti és kulturális életében is tevéke-nyen részt vettek. Kiváló szónokok, muzsikusok, a külön-bözô vallások patrónusai, vadászok, természetjárók, bota-nikusok, sportemberek, ínyencek, elismert városatyák ésnem utolsósorban ihletett mixerek voltak.

Apécsi nagy gyógyszerészbálok fénypontjának szá-mított, amikor a mulatság tarka forgatagában kislapos üvegecskék kerültek elô a patikus urak zsebé-

bôl, benne megcsillantak a hétpecsétes titokként ôrzött li-kôrök és gyomorkeserûk. Nagy kitüntetésnek számított,ha valakit megkínáltak belôle.

Most emlékezzünk vissza a gyógyszerész mixerek legje-lesebb tehetségére, a nagyszerû pécsi patikusra, GEIGER

KÁLMÁNRA.GEIGER KÁLMÁNT nagy tudású gyógyszerészként, kiváló

likôrkészítôként és igazi sármos úriemberként tartotta szá-mon a város érdeklôdô közvéleménye.

Kispesten született, édesapja szintén gyógyszerész volt aPesthez közeli Némediközségben. (Az idô-sebb GEIGER úr alkottameg a Diana sósbor-szeszt, amely azonbannem az ô nevén vált is-mertté.) Tanulmányaiután Pécsre került aWÉBER család gyógy-szertárába, az Arany SasPatikába, amit az idôspécsiek a mai napig is „Wéber patika-”kéntemlegetnek. GEIGER KÁLMÁN bár nem akartvidékre menni, mégis hamarosan „igazi pé-csi tükének” érezte magát. A „Wéber patiká”-ban olyan kiváló pécsi gyógyszerészekkeldolgozott együtt, mint GÁL GÉZA, WÉBER

(GYIMÓTHY) BÉLA, TAMÁSKOVICS ANDRÁS. A jólmenô pécsi patikát 1926-tól már GEIGER

KÁLMÁN és BUDAHÁZY SÁNDOR bérelte. 1928-ban GEIGER feleségül vette a város egyik leg-gazdagabb kereskedôjének, HAMERLI JÓZSEF-NEK leányát, TERÉZIÁT.

Itt, a gyógynövény- és ánizsillatú Széchenyi téri pati-kai laboratóriumban született meg 1934-ben a nagy ta-lálmány, a kiváló pécsi kultúr-aperitif, a „Mecseki gyógy-itóka”.

Keletkezésérôl egy rövid kis történet közismert:Az 1930-as években Pécsen nagy lendületet vett az ide-

genforgalom. Rengetegen voltak kíváncsiak a város fô ne-

vezetességeire, a Dómra és a világhírû Zsolnay porcelán-gyárra. Így merült fel annak gondolata, hogy a Zsolnaygyár díszes szuvenír kis porcelán kulacsaiba valami jelleg-zetes pécsi itóka kerüljön. A jó ötlet GEIGER KÁLMÁNNÁL kö-tött ki. Megszületett a Mecseki gyógyitóka, amely azután aZsolnay-kulaccsal megkezdte hódító útját.

A Mecseki gyógyitóka nevû gyomorkeserû likôr hama-rosan országos fogalommá vált, sôt Európa több országá-ban is népszerû lett. A sikeres reklámhadjárat hatásáraszállóigévé vált: „Kérek még egy pohárka Mecsekit!”

Mitôl is volt népszerû ez az itóka? GEIGER KÁLMÁN

gyógyszerész minôséget adott. Szesz helyett borpárlatot,répacukor helyett szôlôcukrot használt. Az ital aromáját,karakterét adó 38-féle fûszer és keserû gyógynövény har-monikusan ért össze a júniusban gyûjtött zölddió kivona-tával.

A népszerû pécsi ital hamarosan helyet követelt magá-nak a csemegeboltok pultjain és az éttermek fehér terítôsasztalain is. Egyre többet és többet rendeltek belôle. Márnem lehetett manufakturális alapon elôállítani. A jelentôsvagyonra szert tett GEIGER KÁLMÁN megvásárolta a pécsi li-kôrgyárat, de rövidesen az ô tulajdonába került a buda-pesti Dékány Brandy Gyár is.

GEIGER KÁLMÁN sikertörténetének azután véget vetett amásodik világháború és az azt követô álla-mosítás.

Egymást érték a hatóságok részérôl a zak-latások. Nem tudtak ellene semmi vádat fel-hozni, egyszerûen nem bocsátották meg ne-ki egykori gazdagságát.

Ma már a fiatalabb korosztály nem na-gyon ismeri a Mecseki itókát, de az idôseb-bek elôtt még ismerôsen hangzik:

„Kérek még egy pohárka Mecsekit!”Trebbin Ágost

városkutató,Pécs

1. Képeslap. Arany Sas Patika,1920-as évek, Pécs

2. Officina. Arany Sas Patika,Geiger Kálmán gyógyszerészmunkatársaival

(Archív felvételek)

The History of the „Curative Drink of Mecsek”The stomachic liqueur „Curative Drink of Mecsek” was widelyknown in Hungary and several countries of Europe, at the begin-ning of the 20th century.

The inventor and producer Kálmán Geiger, pharmacist ofPécs, mixed the essence of 38 kinds of medicinal plants and thegreen walnut in the fine brandy.

Ré

gi

idô

k p

ati

ká

ja

A Mecseki Gyógyitóka történeteA Mecseki Gyógyitóka története

1.

2.

III. ÉVFOLYAM 3. SZÁM • 2005. AUGUSZTUS 27

Gyógyszerészettörténet a XXI. századbanHét évvel a kôszegi gyógyszerészettörténeti konferenciaután rendez ismét a Magyar Gyógyszerésztudományi Tár-saság Gyógyszerésztörténeti Szakosztálya konferenciát.Nagy örömünkre szolgál, hogy a szakosztály tagjain kívülhivatásunk kiválóságai és a Német GyógyszerésztörténetiTársaság (DGGP) elnöke is elôadóként vesznek részt azeseményen.

Konferenciánk a számvetés és elôretekintés jegyébenzajlik és a fórum témája is ez lesz: Hogyan tovább, magyargyógyszerésztörténet?

A konferencia védnöke PROF. DR. VINCZE ZOLTÁN, az MGYTtiszteletbeli elnöke

A konferencia tudományos programja:PROF. DR. BAYER ISTVÁN, DR. DÖRNYEY SÁNDOR: A nemzetközi

gyógyszerészeti együttmûködés elsô száz éve: 1865–1965.(1865: Braunschweig, 1965: az Európai Gyógyszerkönyv ki-dolgozására kötött egyezmény aláírása)

DR. BRANTNER ANTAL: GyûjteményemFERENTZI MÓNIKA: Schams Ferenc gyógyszerész, pesti polgár dí-

szes hagyatékaDR. FODOR ANDRÁS: Patikusok, patikák Hajdú-Bihar megyébenDR. GAÁL EMESE: Harsányi Károly és fia Harsányi JánosJANKÓ-SZABÓ SÁNDORNÉ DR. KISS LEONA: A Szent Anna patika

történetePROF. DR. KATA MIHÁLY, KECSKEMÉTI SÁNDOR: Körösladány

gyógyszertárának történetePROF. DR. KLEBOVICH IMRE, az MTA doktora: 70 éves a buda-

pesti Gyógyszerészeti IntézetDR. KOLOS EDE: A TERLA, a galenusi laborok elôdjeDR. KOVÁCS GYULÁNÉ RIBAI MARGIT: A keresztény kultúra em-

lékei a gyógyszerésztörténetbenDR. MEYER, KLAUS (DGGP): Gyógynövények a mitológiában és

a mûvészetbenPROF. DR. PAÁL TAMÁS, az OGYI fôigazgatója: Szemelvények

a magyar hatósági gyógyszerellenôrzés dokumentumaibólDR. PÉTER H. MÁRIA, az MTA köztestületi tagja: A 200 éves

marosvásárhelyi Teleki Téka állományában lévô XVI–XVIII.századi orvosló és füvészkönyvek fitoterápiás vonatkozásai

PROF. DR. PÉTER MIHÁLY, az MTA külsô tagja: MegemlékezésLencsés Györgyrôl, az elsô magyar nyelvû orvosi és gyógysze-részeti könyv szerzôjérôl, születésének 475. évfordulója al-kalmából

DR. SÁGI ERZSÉBET: Gyógyszerészegyesületeink történetePROF. DR. HC. DR. SZENDREI KÁLMÁN: A gyógynövények szere-

pének átalakulása a XX. századbanDR. TATÁR GYÖRGY: Mikó Gyula életeDR. SC. DR. VÉRTES LÁSZLÓ: Balogh Kálmán, a gyógyszertan tu-

dós tanára

ProgramOktóber 19. szerdaEste érkezés, szállásfoglalás (az elôprogram résztvevôi szá-mára)

Október 20. csütörtök8.30–11.00 óráig: Elôprogram: Látogatás Piliscsabán aPazmaneumban, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és aTudománytörténeti Intézet megtekintése

10.00 órától Regisztráció11.30–12.30 Ebéd13.00-tól Ünnepélyes megnyitó13.30–15.10 Elôadások15.10–15.30 Szünet15.30–17.35 Elôadások17.35–18.30 Fórum19.00 Társas vacsora

Október 21. péntek8.30–10.35 Elôadások

10.35–11.00 Szünet11.00–12.40 Elôadások13.00–14.00 Ebéd14.00–16.00 Fórum: kerekasztal-beszélgetés

a gyógyszerészettörténet helyzetérôl16.00 a konferencia zárása

A kôszegi konferencia óta eltelt hosszú idô miatt remél-jük, hogy velünk együtt Önök is nagyon várták már azújabb lehetôséget a találkozásra, érdekes elôadások meg-hallgatására a gyógyszerésztörténet körébôl, az együtt gon-dolkozásra és nem utolsósorban a tartalmas együttlétre,beszélgetésre. Minderre kellemes környezetet nyújt az ôszipilisi erdô és Dobogókô.

Jelentkezési határidô szeptember 10. Kérjük, hogy rész-vételi szándékát mielôbb jelezze az MGYT TitkárságánKONRÁDNÉ ABAY-NEMES ÉVA titkárságvezetônek (tel.: (1)266-9395).

Részvételi díj: 33 000 Ft+áfa, mely tartalmazza a szál-lást egy éjszakára, az étkezéseket, valamint a tudományosprogramokon való részvételt. Ezenfelül a konferencia elô-programjának költsége: 12 000 Ft+áfa.

Szeretettel hívjuk és várjuk a gyógyszerészettörténet ünne-pén!

FERENTZI MÓNIKA DR. SÁGI ERZSÉBETelnök alelnök

MGYT Gyógyszerésztörténeti Szakosztály

Gyógyszerészettörténet �

Eg

yesü

leti

hír

ekIX.Gyógyszerészettörténeti Konferencia

Dobogókô, 2005. október 20–21. csütörtök–péntek

IX.Gyógyszerészettörténeti Konferencia


225 éve• 1780. XII. 2-án született SCHAMS FERENC (†1839) szudé-tanémet, de magyarul is jól beszélô gyógyszerész, szôlész,borász, szakíró. Leitmeritzben (ma Litomerice, Csehor-szág) született. A közeli Reichenburgban volt gyógysze-részgyakornok. A bécsi egyetemen 1803-ban gyógyszeré-szi oklevelet szerzett. A szerémségi Péterváradon nyitottameg a gyógyszertárát, melyet 1817-ig vezetett. Tisztelet-beli tagjává választotta a Szentpétervári GyógyszerészEgylet. Érdeklôdése mindjobban a szôlészet és a borászatfelé fordult. Növénytani és kémiai ismeretei révén gyak-ran adott tanácsokat a minôség javítására. Számos németnyelvû könyvet írt és adott ki, de a szakfolyóiratokban ispublikált. Az egyik eljárását „baranyai zöld oltás” névenma is ismerik. A budai Sashegy lábánál létesítette az elsôhazai venyigeiskolát. Borászati szaklapot is alapított ésszerkesztett.

175 éve• 1830. VIII. 28-án született SPERLÁGH JÓZSEF SENIOR

(†1892) gyógyszerész, régész. A pesti tudományegyete-men 1854-ben szerzett gyógyszerészi diplomát. Alkalma-zotti éveit letöltve 1871-ben vásárolta meg a hatvani Meg-váltó Gyógyszertárat ZELLER ISTVÁNTÓL. Gyógyszertárát ké-sôbb áthelyezte a Kossuth térre. Megyebizottsági tagkéntjelentôs munkát végzett. A Magyar Földrajzi Társaságalapítótagja volt 1872-ben, de a régészet is érdekelte.Gyûjtéseirôl rendszeresen tájékoztatta RÓMER FLÓRIST. Ké-résére több ásatást végzett. Már olyan hírneve volt, hogyHatvanban fogadhatta az 1876. évi budapesti NemzetköziRégészeti Kongresszus résztvevôit. Ekkor is remek ôskorileleteket találtak. SPERLÁGH a legszebb darabokat megküldtea Magyar Nemzeti Múzeumnak. Fia és unokája is a gyógy-szerészi pályán mûködtek, mindketten a hatvani családigyógyszertárat vezették.

150 éve• 1855. I. 17-én halt meg DR. BATSÓ BÁLINT (1789)gyógyszerész, orvosdoktor. A debreceni Nap Gyógyszer-tárban volt gyakornok. A pesti egyetemen 1811-benszerzett gyógyszerészi oklevelet. A debreceni EpidaurosiKígyó Gyógyszertárat 1812–1822 között vezette. Tanu-lási vágya révén beiratkozott a pesti orvoskarra. Az utol-só két évet a bécsi egyetemen töltötte. Itt kapott 1826-ban orvosdoktori diplomát, de a végsô tanulmányait apesti egyetemen fejezte be, ahol 1828-ban sebész- ésszemészorvosi képesítést szerzett. A kezdô orvost nagypróbatétel elé állította az 1831. évi kolerajárvány. Intéz-kedéseivel hamar megszûnt a betegség a lakókörzeté-ben. Jelentôs volt a sebészi mûködése. A Pest-Budai OrvosEgyesület 1842-ben tagjává választotta. Gyakorló orvos-ként tudományos megfigyeléseket végzett és gyógyvize-ket is elemzett.

• 1855. X. 29-én született ZALAI EDE (†1919) neves ceglé-di gyógyszertár-tulajdonos.

Születési helyén, a nagyvázsonyi Segítô Mária Gyógy-szertárban volt gyakornok. A tirocinális vizsgát letéve aveszprémi Fekete Sas Gyógyszertárban volt segéd. A bu-dapesti tudományegyetemen 1880-ban szerzett gyógysze-részi diplomát. Cegléden telepedett le 1888-ban, ahol aRemény Gyógyszertárat vezette. Jó kapcsolatban volt azorvosokkal. Így hamarosan a város köztiszteletben lévôszemélye lett. Bekapcsolódott a Magyarországi Gyógysze-rész Egyesület és Cegléd város közéletébe is. A polgároso-dó városban sokat tett a helyi lakosság kultúrájának nö-veléséért.

125 éve• 1880. III. 3-án született DR. TOMBOR JENÔ (†1946)gyógyszerész, vezérôrnagy, honvédelmi miniszter. Pályá-ját katonai kiképzéssel kezdte. A pesti Ludovika Akadé-mián és a bécsi hadiiskolában tanult. Mint vezérkari alez-redes részt vett az I. világháborúban. A Tanácsköztársaságidején pedig STROMFELD AURÉLLAL szétverte a felvidékihadmûveleteket. A Tanácsköztársaság bukása után letar-tóztatták. A bírósági felmentô ítélet ellenére elbocsátottáka katonai pályáról. A Pázmány Péter Tudományegyete-men 1930-ban gyógyszerészi, majd 1931-ben pediggyógyszerészdoktori oklevelet kapott. Ebben az idôbenBAJCSY-ZSILINSZKY ENDRE Szabadság címû lapjának belsômunkatársa volt. Elnyerte a budapesti Budafoki úti SzentAntal Gyógyszertár tulajdonjogát. Rehabilitálták 1945után és vezérôrnagyi címet kapott. Majd 1945. XI. 15-tôlhaláláig honvédelmi miniszter volt. Sírja a budapesti Fiu-mei úti temetôben van.

25 éve• 1980. I. 4-én halt meg TUNYOGHY FERENC (1919),gyógyszerész, alezredes, az I. katonai kórház gyógyszer-tárának vezetôje. A Szegedi Egyetemen 1942-ben gyógy-szerészi oklevelet szerzett. Elôbb Szegeden, majd a Biharmegyei Margittán és Budapesten volt alkalmazott gyógy-szerész. A debreceni OTI-gyógyszertárat vezette, majd1949-tôl a Magyar Néphadsereg Egészségügyi Szolgála-tához került. A Budapesti Orvostudományi Egyetemen 4 évig oktatta a katonai egészségügyi ellátás szakismere-teit. Majd hosszú ideig vezette a budapesti I. számú ka-tonai kórház gyógyszertárát. Elévülhetetlen érdemeivoltak a katonai egészségügyi anyagellátás megteremté-sében és korszerû fejlesztésében. Gyógyszerész alezre-dessé léptették elô. Érdemes Gyógyszerész-kitüntetéstkapott 1961-ben. Kiváló emberi tulajdonságai szorgal-mas munkával és az átlagost is meghaladó lelkiismere-tességgel párosultak.

Szmodits László gyógyszerésztörténész

An

niv

ers

ari

um ANNO...Neves magyar gyógyszerész-évfordulók 2005-benNeves magyar gyógyszerész-évfordulók 2005-ben


A Néprajzi Múzeum Magyar népi ékszerek címû kiállí-tása azokból az ékszernek nevezhetô, a testre vagy a ru-hára kerülô nôi-férfi ékességekbôl, díszekbôl ad váloga-tást, amelyeket a XIX. és a XX. században viseltek a ma-gyar parasztok, pásztorok, valamint a falusi és mezôvá-rosi társadalom kisiparos és más rétegei.

A tárlat, mely földrajzi szempontból felöleli az egészmagyar nyelvterületet, a magyar népi ékszereket két te-matikus csoportban, az ékszerek formája és funkciójafelôl közelítve mutatja meg. Az utóbbiakból igen érde-kes, az egészséget illetô ékszerváltozatok ismeretesek.Gyógyító szerepû a görcsgyûrû vagy a pár nélküli mezô-kövesdi nôi fülbevaló. Ez utóbbit a szembetegségek

Események – Kiállítások – Rendezvények

Néprajzi Múzeum1055 Budapest, Kossuth Lajos tér 12.Tel.: (1) 473-2400Nyitva tartás: hétfô kivételével 10.00–18.00 óráigA kiállítás megtekinthetô: 2005. június 1.–október 30.

Kiss Pál Múzeum5351 Tiszafüred, Tariczky sétány 6.Tel.: (59) 352-106Nyitva tartás: K–Szo: 9–12, 13–17 óráigA kiállítás megtekinthetô: 2005. április 19.–2005. október 2.E-mail: [email protected]

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósá-ga, a tiszafüredi Kiss Pál Múzeum és a Tariczky Endre Hely-történeti-helyismereti Alapítvány Orvosok, körorvosok Tiszafü-reden címmel orvostörténeti tanácskozást rendezett a VárosiKönyvtár és Információs Központban 2005. április 19-én.

Szerény kivitelû, de tartalmas kiadvány is készült, ami-ben az Európán túli földrészek magyar orvosait, illetve atiszafüredi zsidó orvosokat tárgyaló elôadások mellettSZALAY ANNAMÁRIA–GYÔRFINÉ SZALAY ERIKA Kátai Gábor or-vos-gyógyszerész életútja címû közleménye is megjelent.

gyógyítására hordták. Talizmán szerepû a nyaklánc, csün-gôjén négylevelû lóhere ábrázolással, amulett szerepûpedig a szamosújvári férfifülbevaló és a naszvadi fej-kendô pénzérme formájú csüngôkkel, csörgésük ron-táselhárító.

A múzeumban Orvosok a „hôskorban” címmel idôszakikiállítást is rendeztek.

Az „Utazás 2005” kiállításon (Buda-pest 2005. március 17–20.) Kôszegetaz Írottkô Natúrparkért Egyesület(INE) képviselte. A megjelenés mi-kéntjének kidolgozása, valamint astand berendezése, beépítése az INE,a Kôszegi Városi Múzeum és a patika-múzeum között kialakult közös mun-ka eredménye volt.

Az alapkoncepció az volt: vissza-adni egy kis szeletet a város sokszínûtörténetébôl, s ezt legjobban és legegyszerûbben ente-riôrökön keresztül lehetett bemutatni. Így került kiállí-tásra a patikamúzeumból az egykori KÜTTEL-féle Fekete

Szerecseny Patika XVIII. századitáraasztala, a márványlapos drog-vágó asztal és egy festett fiókosfalikorpusz, amelyek szárított gyógy-növényekkel voltak díszítve. A Vár-múzeumból XIX. század végi ka-napét és asztalt, valamint a XVI.századból fennmaradt vértezetetés egy mozsárágyút láthattak a lá-togatók. Mindennek a hátterét, astand teljes szélességében elhelye-

zett, Kôszegrôl készült színes fotómontázs adta, melynekösszeállítása és kivitelezése szintén közös munka gyü-mölcse.

A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum a brüsszeli Muséede la Médecine-nel, a lisszaboni Sociedade Geograficávalés a szenegáli Musée d’Art Africain de Dakarral közösenszervezett nemzetközi kiállításának egyik helyszíne 2005.szeptember 30-ig Budapest volt. A kiállítás az afrikai orvo-si kultúra mûvészeti megjelenítését mutatta be a magyar,a belga, a portugál, a szenegáli és a mozambiki közönségszámára. A budapesti kiállítás látogatói ezzel egy többkontinensre kiterjedô kulturális eseménysorozat részeseilehettek, és szokatlan aspektusból ismerkedhettek meg azafrikai mûvészettel és kultúrával.

A magyar kiállítás anyagát a brüsszeli és a lisszabonitárgyak mellett a budapesti Néprajzi Múzeum Afrika-gyûjteményébôl, a Természettudományi Múzeum és azOrszágos Széchényi Könyvtár gyûjteményeibôl válo-gatták. A kiállítás projektvezetôje VARGA BENEDEK volt

(Semmelweis Orvostörténeti Múzeum). Az egzotikuskülönlegességekben bôvelkedô kiállításon az európaiközönség olyan szokatlan tárgyakat láthatott, mint a ni-gériai joruba jósok kelléktára vagy a kongói kubáknak aszellemek kikérdezéséhez használt, díszesen faragott fi-gurális dörzsölôfája. A meddôség és a csecsemôhalandó-ság elleni védekezésben számos afrikai népnél plaszti-kus tárgyakat használnak: anyát és gyermekét ábrázolószobrokat, különféle termékenységfigurákat. A kiállítá-son különbözô vidékekrôl ezekbôl is láthatott ízelítôt alátogató. Természetesen nem hiányozhattak a bemutató-ról a különféle betegségek és ártó szellemek ellen hasz-nálatos amulettek, valamint a hagyományos gyógyítókés szertartásvezetôk által használt egyes eszközök sem,mint például a törzsi beavatáson végzett körülmetélésirítus kellékei.

30 Gyógyszerészettörténet �B

em

uta

tás Támogatás és megemlékezésTámogatás és megemlékezés

A Vértesacsai Kazay Gyógyszerészeti Alapítvány hármas célmegvalósítására alakult.

• A Kazay-örökség – gyógyszertár, emlékek, eszmék –fenntartása, fejlesztése.

• Fiatal gyógyszerészek támogatása.• A Kazay-emlékház létrehozása.

Az alapítvány ez évben ötödik alkalommal emel ki és tá-mogat néhány kiváló fiatal gyógyszerészt. Szinte a legki-sebb forgalmú gyógyszertárban is fontosnak tartják, hogytegyenek valamit és segítsenek a gyógyszertárban dolgozógyógyszerészeknek, a fiataloknak. Ezzel a jövô alakításábabekapcsolódhatunk, szellemi, szemléleti és emlékezetiszinten segíthetünk. A folyamatos mûködés lehetôségéthárom gyógyszertár adja: Kamilla Gyógyszertár, Salgótar-ján; Pandulia Gyógyszertár, Fót; Szent Miklós Gyógyszer-tár, Szolnok.

Elvi egyetértés, jó szándék és lehetôség esetén a befize-tések máshonnan is érkeznek és érkezhetnek. A számla-szám: 11736020-20013059.

A személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlásához aVértesacsai Kazay Alapítvány adószáma: 18487260-1-07.(A 2003. évi személyi jövedelemadóból 75 000 Ft érke-zett. Köszönjük. Felhasználtuk a Kazay-ünnepségre és afiatalok támogatására.)

A kuratórium – döntése alapján – keresi azt a néhány35 év alatti gyógyszerészt, akit egyszeri szerény támoga-tásban részesíthet. Támogatni szándékozik a gyógyszertá-ri munka mellett megvalósult bármilyen szakmai törek-

vést. Tehát segíteni kíván a gyógyszertárban dolgozó, te-hetséges és szakmai munkában törekvô fiatal gyógyszeré-szeknek.

A kuratórium a (22) 353-143 telefon/fax-számon meg-tudott, nevek és címek alapján megkeresi, kiválasztja ésvisszajelzi a pénzbeli támogatás lehetôségét és mikéntjét.

Ezenfelül keres az alapítvány olyan 35 év alatti, gyógy-szertárban dolgozó gyógyszerészt, aki Magyarországon vé-gezte az egyetemet és otthonában, határon túli magyarlakta területen dolgozik. Ez esetben is a megismert név éscím alapján támogatjuk a kiválasztott gyógyszerészt. (Ezideig tíz fiatal gyógyszerészt támogattunk, közülük háromszemély határon túli volt.)

További részletes felvilágosítás a (22) 353-143 tel./fax-számon és a Kazay Gyógyszertárban – 8089 Vértesacsa, Jó-zsef A. u. 58. – kapható.

Úgy véljük, hogy a fiatal tehetségek gyógyszertári mun-kája (a jövô) és a Magyarországról kisugárzó – határon tú-liakat segítô – tudás elismerésre és támogatásra méltó.Ezen eszme elfogadása és a befizetéssel való csatlakozásnövelheti a lehetôséget és a hatást. Így tehát keressük a tá-mogatásra méltó fiatalokat, és várjuk az elveinkkelegyetértôk bekapcsolódását. Egyben szívesen látunk min-den gyógyszerészt az ôszi Kazay-megemlékezésen.

dr. Burgetti Lászlógyógyszertárvezetô,

a kuratórium elnöke,Vértesacsa

Meghívó

A Vértesacsai

Kazay Gyógyszerészeti Alapítvány

Kazay-emlékünnepet rendezA múlt megbecsülése, a jelen tényei és a jövô reményeinek jegyében

emlékezünk Kazay Endrére.Vértesacsán a Kazay Gyógyszertárban 2005. szeptember 24-én,

szombaton 11.00 órától szerény anyagi támogatást adunk fiatal gyógyszerészeknek és koszorúzunk Kazay sírjánál.

A megemlékezés után kibôvített kuratóriumi ülést tartunk, melyre tisztelettel és szeretettel várunk minden, Kazay tevékenységét elismerô, a múltat megbecsülô

és a jövôért tenni akaró, érdeklôdô gyógyszerészt.

A kuratórium nevében:

dr. Burgetti Lászlóelnök

GyógyszerészettörténetIII. ÉVFOLYAM • 3. SZÁM • 2005. … · 2016-02-03 · III....

Documents

Transcript of GyógyszerészettörténetIII. ÉVFOLYAM • 3. SZÁM • 2005. … · 2016-02-03 · III....