Frame youth - Hungarian

Frame You[th]Fiatalok média kalandjai

Ez a kiadvány azoknak a fi ataloknak a tapasztalataira épül, akik

részt vettek a 18 hónapig tartó Video Volunteers (ViVo) projekt-

ben helyi és nemzetközi szinten. Jelen voltak média cseréken, tré-

ningeken, kortárs-képzők találkozóin, fókuszcsoport-interjúkon,

flashmobokon és további média-, valamint társadalmi aktivista

programokon. Az ő nézeteiket, érdeklődésüket és eredményeiket

tükrözi ez a kiadvány. Az általuk végigjárt úton médiaképzők és

kortárs-coachok támogatták őket.

Eredeti cím: FRAME You(th) - A journey among the media

experiences of youth

©2012 Minden jog fenntartva. A kiadvány egyetlen

része sem használható fel, nem sokszorosítható vagy

továbbítható a szerzők előzetes írásbeli engedélye nélkül.

Szerkesztette: Zsiday Kriszta

Produkciós menedzser: Sándor Gyula

Fordítás: Hajdu-Kis Diána

Szöveggondozás: Varga Ildi

Tördelés & dizájn: Mobil Kiadó és Grafi kai Stúdió Kft.

Tartalomjegyzék [ 5 ]

Tartalomjegyzék

1. fejezet: Az alkotó én vagyok 7

- Én... 8- MéDIA 11

2. fejezet: Forráspont 17

- Visszatükröződés 18- Hola, Hi, Ciao, Geia sou, Szia, Ahoj 21- Emberek 24

KÖZJÁTÉK: Az én utam 27

3. fejezet: Transzformerek 31

- Egyszer volt, hol nem volt... 32- Hűha 36

4. fejezet: Végtelen történet 39

- Felfedezés 40- Jövő 43

AZ ISMERETLEN 47

1. fejezetAz alkotó én vagyok

[ 8 ] 1. fejezet | Az alkotó én vagyok

Én...

…nem vagyok brokkoli!

1. fejezet | Az alkotó én vagyok [ 9 ]

Veronika Schweighoferová vagyok, 19

éves. Idén érettségizem. Szeretem a spaget-

tit, a zöld színt, a jó ötleteket és Yann Tiersen

zenéjét. Szeretek utazni, valamint szívesen

dolgozom és foglalkozok gyerekkel.

Sara vagyok, társadalomtudomány-

okból diplomáztam. Jelenleg Milánó-

ban dolgozom a Focus Coopban, ahol

a CriticalCity-vel, egy valós életbeli

városi transzformációs játékkal foglal-

kozom.

Kun Szabina vagyok, Budapesten élek.

Nemrég lettem 20 éves, médiafreaknek

tartom magam. Idén érettségizem egy

budapesti középiskolában. Hobbim a

fotózás, a fi lmkészítés, a futás és a bicikli-

zés. Nagy terveim vannak a jövőre nézve,

és nagyon szeretném, ha megvalósul-

nának az álmaim. Mint például az, hogy

Dániában tanulhassak, legyen egy saját

lakásom, és a tévében vagy egy fi lmstú-

dióban dolgozhassak.

Orfeas Gemenetzidis-nek hívnak.

16 éves görög fiú vagyok. Még mindig

középiskolába járok és leginkább focizni

szeretek.

„Azt hittem, ez soha nem történhet meg velem...


Muri Emesének hívnak, becene-

vem Em. 22 éves vagyok, Ma-

gyarországon élek. A legtöbb idő-

met tanulással töltöm. A miskolci

egyetemen végeztem pedagógia

szakon. A tanulás mellett vitakép-

zéseket tartok f iataloknak. 2009

óta a sajóládi Sinkovits Imre Drá-

macsoportot is vezetem. Ebben a

csoportban tehetséges helyi általános iskolások és felnőttek

vannak. A Video Volunteers motivált arra, hogy többet tud-

jak meg a videókészítésről, ami életem nagyon fontos részévé

vált. A következő dolgokat tartom szem előtt ennek kapcsán:

értékközvetítés, élethosszigtartó tanulás, gyakorlati jellegű tu-

dásszerzés. Mindent megteszek azért, hogy elérjem a céljaimat,

maximalista hozzáállás és kitartás jellemez.

María Gómez vagyok. 5 hó-

nappal ezelőtt félbehagytam

az egyetemet, hogy egy kis lé-

legzethez jussak, így most au-

pairként dolgozom Svédország-

ban. 18 éves vagyok. Mindent

élvezek, amit éppen kedvem

van csinálni az adott pillanatban.

Szeretem szabadnak és boldog-

nak érezni magam, mint egy gyerek. Szeretek utazni, új embe-

rekkel találkozni, zsonglőrködni, tengerben úszni, csillagokat

bámulni, elveszni valahol..., élvezni az életet!

Mahner Tamás vagyok. Ifjúságse-

gítőként végeztem és most az Egye-

sekben dolgozom projektkoordiná-

torként. 25 éves vagyok. Leginkább

utazni, fesztiválokra járni és a hegyek-

ben snowboardozni szeretek.

…aktivizálnom kellett magamat!”“Don’t be…” http://vimeo.com/36337582

Kezdtem úgy érezni

magam, mint egy

brokkoli.


Mé DIA

Megosztani ijesztő


Mindig érdekelt, hogyan tud a média

befolyásolni minket (a szép-

séggel vagy a divattal kapcsolatos el-

képzelések vagy a helyes és helytelen

megítélése terén), úgy hogy az embe-

rek elkezdenek utánozni valamit, és a

legtöbben ugyanazt csinálják. Akik pe-

dig nem, azok rossz színben tűnnek fel. Szerettem volna meg-

mutatni, hogy vannak alternatív lehetőségek is, és ezek is jók.

Azt is szerettem volna, ha az emberek olyan fontos dolgokról

kezdenek el gondolkozni, mint az egészség, a diszkrimináció-

ellenesség, az újrafelhasználás, az egészséges életmód... Nem

vettem részt sok produkcióban, mert a médiával csak a ViVo

alatt és után kezdtem el aktívan foglalkozni. Néhány videó- és

fotócsoportban vettem részt a ViVo-n belül, valamint a helyi té-

vében és újságban számoltam be önkéntes tapasztalataimról.

Van egy blogom, amit a Malmöi au-pair élményeimről írok. Itt

beszámolok arról, hogy miért vagyok au-pair, miért hagytam

ott az egyetemet és mivel foglalkozom.

Get ready to Robodance:

http://vimeo.com/31334993

Balls connect people:

http://vimeo.com/27099498

Szerintem a média nagyszerű eszköz az ön-

kifejezésre. Videókon keresztül meg tudom

mutatni az érzéseimet és az érzelmeimet, és

képes vagyok életem minden pillanatát do-

kumentálni, és ezt élvezem is. Van egy mikro-

blogom, amit majdnem mindennap frissítek,

és egy tweeter-fi ókom, ami manapság egyre

népszerűbb. A közösségi média korában élünk, nem árt

lépést tartani a körülöttünk zajló eseményekkel.

Blogom:

http://imszabcsii.tumblr.com/

Videóim a ViVo Vimeo csatornán:

https://vimeo.com/videovolunteers

„A képzők azt mondják, hogy megosztani egymással dolgokat törődést fejez ki...


A médiát arra használom, hogy kommunikál-

jak, információt, fotókat, híreket és videókat

osszak meg az emberekkel, saját magam és

mások szórakoztatása érdekében. Öt év-

vel ezelőtt létrehoztam egy Youtube fi ókot,

hogy meg tudjam osztani a barátaimról ké-

szült videókat, a tapasztalataimat, az ötlete-

imet és a vicceimet. Körülbelül 40 videót csináltam, a kedven-

cem a Fiat Duna Remake című. Ez volt az első, amit én vágtam,

és bár sok mindent nem tudtam még akkoriban, mégis jól si-

került. Másik kedvencem az Ampie Strette Torino című, mert

ezt csináltam utoljára, és jól látható benne, hogy mennyit fejlődtem a videók vágása terén.

http://www.youtube.com/user/videodellavita/videos

Véleményem szerint a média nagyszerű lehető-

séget nyújt önmagunk bemutatására. Ez nem

csak egy önéletrajzi indíttatású videó leforga-

tását jelentheti, de azt is, ahogyan bizonyos

ötletek és érzelmek kifejezésre kerülnek a ké-

pek nyelvén. Ezáltal a videó készítőjét is jobban

megismered. Azt gondolom, hogy a kamera na-

gyon jó eszköz az önkifejezésre. Egy varázsdoboz, mely

összeköti mindazt, amit látunk

és hallunk, s egyúttal rögzíti is!

Nem semmi! :)

Forgattam egy rövid dokumen-

tumfi lmet az Jeden Svet (Egy Vi-

lág) Dokumentumfi lm Iskolában,

néhány vicces videót a baráta-

immal, és egy aktivista videót a

projekt során. Az új média meg-

változtatja a közösséget és most

a ViVo fókuszcsoport munkáját

segítem.

Leginkább szórakozásra használom

a médiát, de arra is, hogy naprakész legyek.

Sok videóban szerepeltem, de csak néhányat

késztettem (http://www.facebook.com/video/

video.php?v=1733022567185)


M i n d e n n a p i é l e t e m b e n a m é d i á t

tájékozódás céljából használom,

és azért, hogy fejlesszem tudásomat

a videózás és fotózás terén. És persze

szórakozás- és pihenésképpen is.

Kedvenc magyar videóm:

Szalontüdő http://www.youtube.com/

watch?v=eBk9vxffj xw

Kedvenc külföldi videóm: Spin http://www.youtube.com/

watch?v=oP59tQf_njc

Amióta a létezik digitális fényképezőgép, a családi kirándulá-

sok alkalmával mindig én fotóztam. 2008 óta pedig egy helyi új-

ságban, a Ládi körképben dolgozom újságíróként és fotósként.

A Video Volunteers projekt arra motivált minket, hogy össze-

gyűjtsünk egy csapatnyi fi atalt, akik érdeklődnek a média iránt.

Rendkívüli emberekkel különleges produkciókat kezdtünk el

csinálni. Az eredmény két zenei videó lett, trailerekkel. Az én fe-

lelősségem volt a jelenetek forgatása, a színészek és résztvevők

biztosítása, az énekes képzése és a vágás is.

Visible-Invisible http://vimeo.com/23691516

Dwoja – Elégia Hivatalos Videóklip

http://www.youtube.com/watch?v=R5VFSmSStuo

Dwoja – Átvészelem Hivatalos Videóklip

http://www.youtube.com/watch?src_vid=vRkNmfvU7Tk

Simple http://vimeo.com/38722981

A Visible/Invisible (Látható/Láthatatlan) és a Simple (Egyszerű)

c. fi lmek nemzetközi tréningek során készültek. A Visible videót

egy nemzetközi csapat forgatta és vágta Görögországban. Min-

dent közösen csináltunk: mindenkinek lehetősége volt hasz-

nálni a kamerát, részt vettünk a forgatókönyv megírásában, stb.

Az Simple c. videó Hollandiában készült. Én az ötletelésben és

a vágásban vettem részt. (Hangsúlyozom, hogy 30 percünk volt

arra, hogy kitaláljuk, leforgassuk és megvágjuk!)


Nagyon büszke vagyok mindegyikre, más és más miatt. Azon-

ban mindegyik produkcióban közös a lelkesedés, a mun-

ka és a csodálat. Bármelyikre is gondolok, megható pillanatok

jutnak eszembe. Egy nemzetközi fi lm készítése során a kihívást

a nyelvi akadály jelenti, hiszen minden kapcsolódó dolgot egy

közös nyelven, pl. angolul kell megvitatni. Az általam létreho-

zott művészi produkciókkal érzelmeket szeretnék kelteni, elő-

hívni a közönségben. Büszke vagyok a Dwoja videókra, mert

elkészülésükhöz sok ember közös munkájára volt szükség.

A videózás az, ahogyan ki tudom fejezni a

kreativitásomat, a lényem művészi részét. Készítettem néhány videót a pro-

jektjeinkről, ezek a lenti linken megtalálha-

tóak. A legjobban azt a videót szeretem,

amelyik egy nemzetközi önkéntes táborról

szól és az Önkéntesség arcai Magyarorszá-

gon című non-profi t fesztiválon is bemuta-

tásra került.

https://vimeo.com/user3454455

… de nagy bátorságra van szükség ahhoz, hogy együtt dolgozzunk másokkal és elmondjuk nekik saját történetünket.”

2. fejezetForráspont

[ 18 ] 2. fejezet | Forráspont

Visszatükröződés

Mondd, mit látsz?

2. fejezet | Forráspont [ 19 ]

Az az idő, amit 2011 nyarán a ViVo tréningen

töltöttem, nagyon sokat adott számomra.

Nekem a legnagyobb kihívás valószínűleg a

csapatmunka volt. Nemcsak az volt kihí-

vás, hogy érvényesíteni tudjam a véleményemet

és a nézőpontomat, de az is, hogy másokat meg-

hallgassak és kompromisszumot kös-

sek. Ha egy jó kis csapatot akarsz építeni, ne felejtsd el, hogy a

dolgokat megosztani törődést jelent!

Másokkal együttdolgozva nem-

csak a média, de az együttműkö-

dés, a megértés és mások aktív

bevonása terén is sokat fejlőd-

tem. Nagyon sok időt vesz igény-

be, ha valami olyan kreatív dolgot

akarsz létrehozni, ami értéket

képvisel. Az időhiány volt a leg-

nagyobb kihívás számomra, mert

mindig tudtam volna még tovább

tökéletesíteni azt, ami elkészült,

és végtelen mennyiségben készí-

tettem volna videókat. ☺

Számomra a legnagyobb kihívás a kom-

munikáció volt azokkal az emberekkel, akik

nem, vagy alig beszélték a tréning közös

nyelvét, az angolt. Velük végül a film technikai nyelvén beszéltünk, de

ebbe is bele kellett rázódnunk.

„Eleinte semmit nem láttam...


Az első kihívás a kommunikáció volt,

hiszen nem könnyű kifejezni a mon-

danivalónkat egy idegen nyelven.

Eleinte mindenkit visszafogott az,

hogy nem beszél TÖKÉLETESEN an-

golul, de amikor már magabiztosan

és biztonságban éreztük magunkat,

feloldódtunk. Elkezdtük használni a kezünket is, a testnyelvet

és más módokat, hogy senki ne érezze kirekesztve magát.

Nekem például egy olyan fiúval kellett filmet forgatnom, aki

nem beszélt angolul, miközben ő volt a rendező. Azt hiszem, ő

volt a lehető legjobb rendező, mivel gesztusai és moz-

dulatai alapján megértettem, amit mondani szeretett volna.

Az is kihívás volt, amikor ki kellett választanom, hogy ki

legyen a „cimborám” a csere során, akivel támogattuk és

segítettük egymást, megbeszéltük az érzéseinket és prob-

lémáinkat. Bíznom kellett valakiben, akit előtte nem ismer-

tem. Azt kell hogy mondjam, hogy az én cimborám fan-

tasztikus volt, segített abban, hogy kellemesen érezzem

magam és magabiztos legyek.

A legnehezebb mégis az volt, amikor önmagunkat kellett

kifejeznünk workshopokban. Előtte nem foglalkoztam

ilyesmivel, itt pedig az egész csoportnak meg kellett mu-

tatni a műalkotást és a rajzot, amit készítettünk, sőt még

egy 3 perces performanszot is kellett csinálnunk. Ezek a

programok nagyon jók voltak arra, hogy jó csoportlégkör

alakuljon ki és közelebb kerüljünk egymáshoz.

… aztán megláttam magamat a kamerán keresztül.”

C2. fejezet | Forráspont [ 21 ]

Hola, Hi, Geia sou, Ciao, Szia, Ahoj

Látsz különbséget?


„A kommunikáció, az idő, az ötletek, az együttműködés…

Ha egy nemzetközi csapat tagjaként dol-

gozol, az mindig sokkal szórakoztatóbb és

több tanulási lehetőséget kínál, hiszen nem-

csak médiatermékeket hozol létre, de más

személyiségeket, ötleteket, kultúrákat és

munkastílusokat is megismersz közben. Idő-

re van szükség ahhoz, hogy alkalmazkodni

tudj, de megéri, mert mindez a te történetedet is színesíti.

Amikor Magyarországon médiaworkshopot tartottunk árva gyer-

mekek számára, sokkal jobban fi gyeltünk az ő fejlődésükre, mint saját magunkra. Így tudtuk továbbadni mindazt, amit a

projekt során mi tanultunk. A gyerekek a kamerát meglátva,

hihetetlenül belelkesedtek, hogy megérinthessék, használhas-

sák.... A média a hátrányos helyzetű fi atalok képzésének jó esz-

köze lehet. Hát igen, a nyelvi akadályt jelenthet, ha külföldi-

ekkel dolgozunk együtt. És legtöbbször az idő is szorított minket, mert volt egy adott határidő,

amikorra be kellett fejeznünk a munkát. Sokszor

könnyebb a határidőt betartani, ha a saját orszá-

godból származó emberekkel dolgozol együtt.

Ugyanakkor, ha külföldiekkel vagy együtt, annyi-

ra sokat tudsz tanulni a közös munka során!

A ViVo során a legnagyobb kihívás számom-

ra az volt, hogy el tudjam magyarázni az

ötleteimet, mivel nem beszélek jól angolul. Nagyon sok elképzelésem volt,

de nehéz volt ezeket elmagyarázni a töb-

bieknek.

C2. fejezet | Forráspont [ 23 ]

…mindenhol ugyanúgy működnek, bárhol is vagy!”

Az első különbség

az előzetes tudás-

ban rejlett. Általában

minden résztvevő-

nek volt némi tapasz-

talata a médiát illető-

en (fotózás, fi lmezés,

stb.). Az én magyar csoportomban viszont

csak hobbi szintű tapasztalatok voltak,

amit tovább kellett fejleszteni. A második

különbség a nyelv. Hiszem, hogy sokkal

könnyebb a saját anyanyelvünkön kom-

munikálni. A legtöbb résztvevő számára

az angol elsajátított, tanult nyelv volt, így

nekem nehéz volt velük beszélgetnem. A

félreértések mindennaposak voltak a tréning során, míg otthon ez

nem annyira jellemző.


Emberek

vagyunk mind!

2. fejezet | Forráspont [ 25 ]

Megtudtam magamról, hogy meglehetősen

türelmetlen vagyok :-). A csoportmunkák

során pedig megerősödött bennem, hogy min-

denki különleges személyiség, és egy nagy tűzi-

játék rejlik mindannyiunkban! :-)

Könnyedén veszem a dolgokat, megpró-

bálok mindent úgy elfogadni, ahogy jön.

Általában majdnem mindennel ki is tudok

egyezni, vagy ha nem, akkor szólok. Ez jó,

mert így arra tudok koncentrálni, hogy

ötleteljek és másoknak segítsek. Az viszont,

amikor nekem kellett a rendező szerepébe lépnem, nem volt

könnyű: el kellett döntenem, melyik elképzelést valósítsuk

meg, fi gyelnem kellett arra, hogy jól csináljuk a dolgokat, hogy

rend legyen, meg kellett hoznom bizonyos döntéseket.

Azt tanultam ebből, hogy ha mindent világosan és jól elma-

gyarázok, akkor nem nagyon adódhatnak gondok. Tisztelni kell

mindenkit, kritikus helyzetben is (például amikor késő éjjel vágjuk a filmet), amikor feszült és mérges vagyok, hi-

szen a csoportom tagjai ugyanúgy éreznek.

„De...

Sokkal jobban élvezem, ha másokkal közö-

sen dolgozhatok, mintha egyedül. A többi-

ek visszajelzései és megosztott

ötletei az én látásmódomat és kreativitáso-

mat is fejlesztik.


A csoportmunkák során rájöttem,

hogy néha csak a saját projektemet és

ötleteimet tartom szem előtt... Figyel-

nem kell másokra is és törekednem a

kompromisszumra. Megta-

nultam, hogy mások kiállnak az ötle-

teikért, de nekem is érvelnem kell, ha a

saját elképzeléseimet jónak gondolom.

Véleményem szerint a csapatmun-

ka empátián és tolerancián alapul.

El kell fogadnunk csapattársainkat,

tisztelnünk kell ötleteiket és gondo-

lataikat. Magunkat és másokat meg-

ismerni nehéz, de gyönyörű feladat. Türelemmel és megér-

téssel kell egymás felé fordulnunk. Ez egy nemes gesztus,

emberséget és segítőkészséget tükröz. A csapatmunká-

ban lényeges, hogy az egyéni teljesítmény nem lehet fon-

tosabb a kommunikációnál és az együttműködésnél.

…néha megfeledkezünk erről!”

Közjáték

[ 28 ] Közjáték

Az én utam

Szabina

Közjáték [ 29 ]

M i n d e n k é p z é -sen részt vettem a Video Volunteers projekt során, és meglehetősen ér-dekesnek, hasznos-nak és tanulságos-nak találtam ezeket. Első alkalommal G örögor s z ágba,

egy kis faluba, Laimosba mehettem el, mely egy nemzeti park terü-letén található. Nagyon sok tapasztalatot szereztem itt és rengete-get tanultam a videókészítésről is. A munkamódszer a tapasztalati tanulás volt, ami lényegében azt jelenti, hogy nincsenek unalmas előadások, csak gyakorlati dolgok. Kimentünk a természetbe egy kamerával és egy fotóállvánnyal, és elkezdtünk filmezni. Nagyon jó volt, hogy nemzetközi csoportokban dolgozhattunk: én egy szlovák fi úval, Thomas-szal, és egy lengyel, de Olaszországban élő lánnyal, Theresá-val voltam együtt. Ez volt az első, emlékezetes projektünk. Fel kellett fedeznünk a várost, és kita-lálnunk egy történetet. Tíz csodálatos napot töltöttem Görögországban, és sok új barátom lett különböző európai országokból, mint például Spanyolor-szág, Olaszország, Szlovákia és Görög-ország. Munkánk eredménye végül egy promóvideó lett a szép görög tájról.

https://vimeo.com/27092329

Amikor hazamentem, először is át kellett gondolnom, hogy mi minden történt velem. Majd elkezdtem szer-vezni egy flashmobot a városban, ahol lakom. Meg akartuk mutatni a járókelőknek, hogy az élet lehet csu-pa vidámság, és hogy mennyire meg tud változtatni mindent a víz. A ba-rátaimmal együtt elmentünk a Deák térre, ami a magyar fi atalok népszerű találkozóhelye, és még sokkal több szórakozásban volt részünk, mint azt előtte gondoltuk!

A videót itt tudjátok megnézni:https://vimeo.com/27097811

[ 30 ] Közjáték

A következő

képzés az én

országomban

valósult meg,

de nem a fő-

városb an. A

helyszín Holló-

kő volt, egy, a

Világörökség

részét képező

falu Magyar-

országon. Na-

gyon inspiráló

volt itt lenni; hihetetlenül szép ez a környék. A legjobb barátommal

voltam egy szobában, rengeteg videót készítettünk, szappanope-

rát játszottunk, gyerektáborba látogattunk, és a balassagyarmati

börtönbe is elmentünk. A börtönbeli látogatás egy nagyon külön-

leges és emlékezetes alkalom volt. Megmutattuk nekik a videókat,

amiket addig készítettünk. Eleinte féltem egy kicsit, és nagyon so-

kat pörgött az agyam. A séta a börtönön keresztül, a biztonsági

kapuk látványa nagyon le-

hangoló volt. Húsz perc el-

teltével értünk el a börtön

kápolnájába, ahol vetítet-

tünk. Lenyűgöző volt meg-

tapasztalni, hogy a rabokat

érdeklik a filmjeink, és na-

gyon sok mindenre kíván-

csiak ezzel kapcsolatban.

Spanyolország egyike a legszebb országoknak, ahol valaha is vol-

tam. Itt kortárs-segítői találkozó volt. A legtöbb volt résztvevő mel-

lett újak is csatlakoztak. Malaga Andalúziában van, a tengerparton.

A találkozó célja az volt, hogy felidézzük, amit eddig tanultunk, és

megtervezzük a következő szakaszt. Mindezt egy fókuszcsoport

formájában tettük, ami egyfajta kutatási módszer.

A ViVo lassan életem része lett, nagyon sokat kaptam tőle és szá-

mos kihívással néztem szembe a projekt során. Nagyon értékelem

a lehetőséget arra, hogy sokszor dolgozhattam nemzetközi csapa-

tokban, gyakorolhattam az angolomat, a fi lmkészítéshez szüksé-

ges képességeimet, új barátaim lettek és nagyon szép emlékeim,

amikre mindig emlékezni fogok. Nagyon örülök, hogy részt vehet-

tem ebben, és nem szeretném, hogy vége legyen...

Sokat írhatnék arról, hogy mit is tanultam. Elsajátítottam az

adobe program alapjait, meg tanultam hogyan kell filmezni,

csoportot vezetni, eseményeket szervezni. Toleranciát és meg-

értést gyakoroltam.

Köszönök mindent! Hálás vagyok, hogy találkozhattam mind-

annyiótokkal, nagyon jók voltak a trénerek és az összes program!

3. fejezetTranszformerek

[ 32 ] 3. fejezet | Transzformerek

Egyszer volt, hol nem volt...

Figyelsz?

3. fejezet | Transzformerek [ 33 ]

„Minden mesélőnek...

A legjobb pillanat..., amikor 72 órát töl-

töttünk egy fi lm elkészítésével, majd ami-

kor készen volt (számomra ez volt az első

videó, amit én forgattam és vágtam) és

levetíthettük különböző csoportok előtt,

az fantasztikus volt. Egy börtönben és egy

nyári gyerek táborban mutattuk meg munkánk eredményét.

Amikor a börtönben találkoztunk a rabokkal, ők

nem fegyencek, hanem fi lmünk nézői voltak számunkra, akik

visszajelzést adnak nekünk arra, amit látnak. Percekkel a vetí-

tés kezdete előtt leírhatatlanul éreztem magam, keveredett

bennem az idegesség, az izgalom, a büszkeség, a boldogság

és egy kis félelem is... És aztán, amikor elkezdtek visszajelzést

adni, rájöttem, hogy ők is csak emberek, akiknek véleményük,

ötleteik és kérdéseik vannak, és úgy tűnik, örülnek annak, hogy

fi atalokkal lehetnek együtt és valami mást csinálhatnak, mint

egyébként.

A nyári tábor teljesen más volt. A gyerekek izgatottak voltak,

és nagyon érdeklődtek irántunk. A belőlük áradó energia arra

késztetett minket, hogy mindent megosszunk velük, így eléne-

keltük a FIREWORKS (Tűzijáték) számot, eljártuk a tunak tunak

táncot, és videókat is néztünk. Nem számított, hogy más nyel-

vet beszélünk, más kultúrákból és országokból jöttünk, csak az

volt a fontos, hogy élvezzük az együtt töltött időt.


Amikor Magyarország egyik legrégebbi börtö-

nében mutattuk be rövidfi lmjeinket, az nagyon

nagy élmény volt. A fogvatartottaktól kapott

visszajelzések, a látogatásunk miatt kifejezett

hálájuk...

Nagyon meglepett, hogy a többiek milyen

sokra képesek és mennyit tudnak. És jó volt

felfedezni, hogy mások is hasonló módon

gondolkodnak a zenéről a videókban, ugyan-

úgy szeretnek fi lmeket vágni és így tovább.


Lenyűgözött, hogy egy kamera milyen sok

mindenre képes. Amikor elvittünk néhány

kamerát roma gyerekek csoportjába, egy-

szerűen nem tudták abbahagyni a kame-

rával való játékot. A jövőben a médiát

kreativitásuk és személyiségük fejlesztésére

fogjuk használni.

Még ma is előttem van, milyen kedvesek

és optimisták voltak a faluban élő görö-

gök. Nagyon nyitottszívű emberekkel ta-

lálkoztunk az interjúk során egytől egyig.

Megható pillanat volt, amikor Ester (egy

cseh lány) anyanyelvén beszélt egy idős

hölggyel. Kiderült, hogy a néni nővére a

Cseh Köztársaságban él, de már hosszú ideje nem tudtak kap-

csolatba lépni egymással. Az idős néni visszament a házába és

könnyes szemekkel egy képeslapot hozott ki. Ester

megígérte, hogy eljuttatja a címzettnek.

…szüksége van közönségre.”


Hűha…

Hidd el vagy tedd meg...


„Oooooooh….Amikor először vetítettem le a videót, amit

az önkéntes táborról készítettem, kezdet-

ben a közönség csendben maradt, majd

magától elkezdett tapsolni. A kemény

munkával töltött három hét után ez nagyon

felemelő pillanat volt.

Akkor nagy aha! volt , amikor megta-

nultam, hogy bizonyos dolgokat az „ő szintjükön”, a szemükkel egy vonalban

kell lefilmezni. A kedvenc példám erre az,

amikor a földön volt a kamera és egy bogár

magától a kép fókuszába mászott.

Nagyon sok mindent tanultam a barátomtól,

aki a vágás tippjeit és trükkjeit mutat-

ta meg nekem :-). És újra és újra meglepődtem

azon, hogy milyen nyitottak az emberek :-) -

mindig volt valaki, aki segített nekem, bármiről

is volt szó.


Megdöbbentett, hogy képes vagyok ilyen keveset aludni! Egy percet sem akar-

tam elszalasztani a ViVo-ból. És nagyon jó

volt otthonosan érezni magam olyan embe-

rekkel, akiket nem is ismertem előtte.

A gyerekek nyári táborában (Magyaror-

szágon) volt egy pillanat, amikor nekem

kellett őket egyedül szórakoztatnom. Ettől

nagyon féltem, hiszen nem beszélek magyarul. Nem tudtam,

hogy mit tegyek, így elkezdtem zsonglőrködni, majd ját-

szottunk a labdákkal. Fantasztikus volt, mert szavak nélkül is

megértettek engem, és az idő sokkal gyorsabban elrepült, mint

vártam. A börtönben a rabok mellett ültem, miközben a társa-

im mind a másik oldalon voltak. És nagyszerű volt az is, amikor

valakivel közösen egy kifeszített kötélen sétáltunk végig, meg-

bízva egymásban.

…aaaah!”

4. fejezetVégtelen történet

[ 40 ] 4. fejezet | Végtelen történet

Felfedezés,

de nem a Discovery csatornán!

4. fejezet | Végtelen történet [ 41 ]

A ViVo során új hobbira, barátokra, kihívá-

sokra, tapasztalatokra, bizalomra és mun-

kalehetőségre tettem szert. Miközben ezt

a cikket írom, „Az álmok IGENIS megvaló-

sulnak” című nemzetközi tréningen dol-

gozom, hogy fi lmre vegyem és dokumen-

táljam az eseményeket. Zsiday Kriszta,

akit Görögországban ismertem meg a ViVo kapcsán, ajánlott

erre a munkára. Hálás vagyok neki, hogy megbízott bennem

és felajánlotta ezt a lehetőséget. Felfedeztem azt is, hogyan

miképp lehet másként nézni a világra egy kamera vagy

egy fényképezőgép lencséjén keresztül.

Mindenfélét találtam: munkamódszereket,

szervezést, csapatmunkát, kalandokat, meglepetést, kemény melót, tapasztalato-

kat, barátokat.

„Napi 24 óra, heti 7 nap…


…a felfedezés soha nem ér véget.”

Fejlődtem abban, hogyan kell storyboardot,

forgatókönyvet írni, emberekkel beszélget-

ni, kreatívnak lenni és ötleteket megosztani.

Felfedeztem, hogy szeretek videókat vágni, tapasztalatokat szerezni és pro-

jekteket kitalálni másokkal, és különösen

szeretem, ha ezek az ötletek valóban meg is

valósulnak.

Azt a fajta magabiztosságot viszem magam-

mal, hogy videót és más médiatermékeket

mindenki tud készíteni, és nincs, ami

korlátozná a kreativitásunkat. Azt is megtanultam,

hogy mindenkiben rejtőzik egy nagy tűzijáték! :-)

Nagyon sok tudást és tapasztalatot szerez-

tem a média késztésével kapcsolatban. Új

eszközként tudom használni a munkámban,

olyan művészi készségként, mely

eddig hiányzott az életemből. Megtanul-

tam, hogy a képek mindig nagyobb hatással

bírnak, mint a szövegek. A médián keresztül

több embert lehet elérni, és olyan módon tudjuk átadni üzene-

tünket, hogy mindenki megértse. A média nemcsak önkifeje-

zésre használható, de arra is, hogy személyes és szakmai jellegű

tanulási lehetőségeket biztosítsunk mások számára.


Jövő

…


Szeretnék a továbbiakban is videókat készí-

teni, kreatív dolgokat csinálni és mindezt

élvezni. Szeretném, ha ez lehetne a mun-

kám, vagy ha sokáig foglalkozhatnék ezekkel.

Sok videót szeretnék forgatni azokról a pro-

jektről, melyekben részt veszek. Tervezem,

hogy a jövőben is fogok médiaképzést szer-

vezni fiataloknak, melyekben sokoldalú kihívásokkal találkozhatnak. Olyan mód-

szertant szeretnék alkalmazni, ami támogatja

őket abban, hogy aktívak legyenek és felelősséget vállaljanak az

életükért és helyi közösségükért.

Az álmom az, hogy olyan hétköznapi emberekről készítsek fi lmsorozatot, akik-

nek rengeteg problémájuk és extra nehézségeik

van, de soha nem adják fel.

„Nagyszerű volt...


Mindent, amit a videó készítésről tudok,

a ViVo alatt tanultam. Szeretném ezt a

tudásomat új projektekben és

munkákban felhasználni, de még nem

tudom, hogyan.

Azon gondolkozom, hogy másodállás-

ban fi lmezni fogok. A ViVo során nagyon

sok tapasztalatot és pozitív visszajelzést

kaptam ehhez. Azóta is sokan megkér-

nek, hogy csináljak zenét vagy készít-

sek promóvideókat. Mindezt a Video

Volunteers projektnek köszönhetem,

mert ha ez a projekt nincs, soha nem jutott volna eszembe,

hogy komoly dolgokra is lehet használni egy videó kamerát.

…és most???”

Az Ismeretlen

[ 48 ] Az Ismeretlen

„Idézetek...„A vezetői képességeim

nagyon sokat fejlődtek. Ma sokkal

könnyebben vállalok felelősséget,

mint régebben.”..................................................................

„Sokat tanultam a médiáról, kamerák-

ról, színjátszásról... Megtanultam bízni

magamban, kifejezni az érzéseimet, és

arra is rájöttem, hogy szavak nélkül is lehet kommunikálni.”

...................................................................

„Otthon is szeretném folytatni a társadalmi célú videók

készítését.”...........................................................................“[A képzők] nagyon jók voltak abban, hogy addig „hajtsanak” min-

ket, amíg át nem lépjük a határainkat. Ugyanakkor mindig

ott voltak egyfajta biztonsági hálóként, arra az esetre, ha valami

gond lenne.”..........................................................„Egy újfajta együttműködési módot tanultam, amit más egye-

sületekkel tudok alkalmazni, hogy közös munkánk eredménye-

ként szinergia jöhessen létre.

Megtanultam, hogyan vezessek

le egy fókuszcsoportot. Nagyon

tetszett a társadalmi cél és az az

ötlet, hogy videókon keresztül

végezzünk kutatást, valamint az

is, hogy hátrányos helyzetű embe-

rekkel fi lmezzünk.”

„Megtanultam, hogyan figyeljek másokra. Megöltem a kamerától való félelmemet.”.............................................................................

„Nagyon sokat tettem ezért, hogy a csapatom gyakorlatias

és hatékony tagja legyek, és ezt nagyon élveztem. Mindezt ked-

vességgel, türelemmel, ötletekkel és humorral értem el.”

........................................................................................

„Belevetettem magam a folyamatba, készen arra, hogy min-

dent és mindenkit megszűrjek magamon, hogy vissza

tudjak jelezni a többieknek.”

Az Ismeretlen [ 49 ]

…ahogy elhangzottak.”

„Elhatároztam, hogy értelmileg sérült gyerekek iskolájában fogok

fi lmezni.”............................................................

„Hogy mit tanultam itt? Hát azt, hogy

hol a kocsma. Most komolyan?

MEGOSZTANI dolgokat egymással TÖ-

RŐDÉS!”..............................................................

„Vezető lehettem, aki másokat in-spirál a saját példája által.”.......................................................

„Mernünk kell segítséget kérni. Ha

lehet, ne hagyjuk, hogy a félénk-

ség visszatartson minket a vezetői

szereptől. Érzékenyebbnek

kell lennünk a körülöttünk lévő dol-

gok iránt.”.............................................................

„[A képzők] nagyon segítőkészek vol-

tak, és egyáltalán nem olyanok, mint

az „iskolai tanárok”... Ott voltak, ami-

kor szükségünk volt rájuk, de hagy-

ták, hogy mi döntsünk, és hogy a szá-

munkra legjobbat tegyük. Köszönöm ezt az élményt!”

Ez a projekt az Európai Bizottság és az Európa Tanács támogatásá-

val valósult meg. A kiadvány kizárólag a szerzők nézeteit tükrözi,

sem az Európai Bizottság, sem az Európa Tanács nem vonható fe-

lelősségre az itt szereplő információk kapcsán.

Projekt hivatkozási száma: 4.5 alprogram – szerződés száma:

2010-4872 [Oktatási és Kulturális Főigazgatóság, Fiatalok Lendü-

letben Program] és 4137.1.B.2012. PC26 [Európai Ifjúsági Alapít-

vány – B kategória].

krisztazsiday

Stamp

Frame youth - Hungarian

Documents

Transcript of Frame youth - Hungarian