Szerkesztők: Hochbauer Gyula, Kovács Lehel István Független művelődési és helytörténeti havilap

Alapította és szerkesztette (1906–1911):dr. Fekete Endre és Kiss Béla

X. évfolyam 5. (517.) szám 2004. május 21. – péntek

* K i a d j a a H é t f a l u s i M a g y a r M ű v e l ő d é s i T á r s a s á g – © H M M T , 2 0 0 4 . * I S S N 1 5 8 2 - 9 0 0 6 *

E m b e r é s t á jKi tudja, mikor fedezhette fel az ember

ezt a tájat! A mondák szerint az ember előttóriások laktak, s a Lempes-sziklát akkorezek kiterített gatyái fehérítették; valamivelazután is még patak fakadhatott a szomo-rúságból, majd néhány erre alkalmas szik-lafal bálványoltárként fungált. Miután azide érkező nemzetek nemes versengésselosztozkodtak a vidék felett, elkezdődött it-teni életük. Az idők folyamán bele-beleszólt– néha durván – létükbe történelem, de azezer esztendőnyi napok folyama a termé-szettel való egyezkedéssel telt: s ez már amonda innenső felén történt.

A mező felőli tereken lecsapolták a lá-pokat s egyre nagyobb teret foglaltak szán-tónak, a hegyek felé pedig irtottak s legelő-nyi tereket hódítottak el a rengetegtől; futóvizeket tereltek malmaik felé. Az erdők fá-iból épületborna, zsindely, bútor, vásárrahordott deszka lett; sok sziklaóriás mész-ként lakótérbe épült.

Városokká, falvakká duzzadtak itt is atelepülések, s ezek gyarapodása meg semtorpan addig, míg a gőg el nem hiteti azemberrel, hogy léte több mint a természet-be való beilleszkedés. Azt kezdte hinni,hogy léte a természettel való együttműkö-

dés, majd hamis ideológiák kelepcéjébe ke-rülve, hogy a teremtés koronájaként ura isa természetnek.

A Nagykőhavas előhegyei s a síkság ta-lálkozása mentén nyúlik településláncunk.A domborzat, melyhez kezdetben simult,felületesen szemlélve alig változott, de haközelebb hajolunk a lényeghez, sok a csakrápillantásra lényegtelen változás: kopa-szabbak a hegyek, sziklával őszül itt-ott amezőhavas is; a vízárkok mélyebbek; a he-gyek koptak, a völgyek lassan teltek; egy-két hegyszámba menő domb felét is szét-hordták, Brassó mellé szemétből hegyet a-lapoztak, a hajdan bővizű Tömös és Zajzonpatakok száraz ágakká silányultak. Igaz,hogy ez, a víz, nem domborzat csak dom-borzatformáló, akár az erdők, melyek azutóbbi 100 évben sok hegyről lekoptak, smagán a településen is boszorkányos hir-telenséggel tüntették el a zöldet. Az utakmenti akácokat, eperfákat, jegenyéket, al-mafákat, körtefákat. Az utóbbi 15-20 évbenerdőnyi diófát vágtak ki a hétfalusi udvar-terekről, s szomszédságukból észrevétlenülkivénültek a körtefák, akárcsak sok helytaz előudvar boroszlánja.

Pedig valamikor még nevet is adtak fák-

nak, hogy szentesítsék ember és természetkapcsolatát: millenniumi hársfák (Hosszú-falu), millenniumi fenyők (Türkös, Zajzon),Erzsébet-fa (Bácsfalu), Mester-kert (Kriz-ba). Más fákról – különösen a gyümölcsfa-félékről – fél századon át is őrizgették azemlékezetben a faültető nevét.

A természet begyűrűzött az ember építettkörnyezetébe. Így is fogalmazhatunk. Deennek az ellenkezőjét takarjuk csak vele.Igazság szerint a természetet kiszorítottuka településeinkről (félszeg példaként a tür-

kösi Livádára emlékeztetek). S a termé-szettől való eltávolodásunk miatti lelkiisme-retfurdalás létrehozta számunkra is a tu-rizmust. S hogy hosszabb ideig lehessünka természetben, menedékházakat építet-tünk a Nagykőhavasra, a Rencére, a Csuk-lyon alá, a Bolnokra, a Csukásra.

A 2004. május 16-án (vasárnap) átadottúj nagykőhavasi menedékház tekinthető-eember és természet újabb összhangkeresésikísérletének is?

Hochbauer Gyula

A nyelv mint a közösség emlékezeteÁltalában a szavak formája és jelentése

egymást támogatja az emlékezetben, azon-ban a múló helyzethez kapcsolódó szólás-szerű szószerkezetek, funkciót vesztvebomlásnak indulnak. Ezeket aztán szófej-tegető igyekezet híján a feledésbe veszítjük.A használattól való távolodás különbözőszakaszait éli nyelvünk egy része.

A hosszúfalusi Köpe György az 1849-es cári sereg Barcaságba özönlésével hoztakapcsolatba a következő rigmusba tört se-reget:

(1.) „Árpacipó, zabgaluska…/ Szaladjmagyar! / Jő a muszka!”

Valószínű, hogy az oroszok okozta ve-szélyhelyzet ismétlődése (I., II. vh.) felfris-sítette az emlékezetben a szöveget.

Bármennyire meséből fickándozónak tű-nik az árpacipó, a vidék nyelvi

emlékezete őriz vele kapcsolatos tudást.„1942-ben a Székelyföldön ettem ár-

palisztből főzött puliszkát: árpamálénakmondták. Az árpalisztet megszitálták smég kenyeret is süttek belőle” – mondtaa 87 éves (2004) Pandi Samu (Hosszúfalu).

A 72 éves (2004) Veres Andrásné TörökAnna (Hosszúfalu) emlékszik, hogy gyer-mekkorában nemcsak kukoricalisztből főz-tek puliszkát, hanem árpadarából is: „U-gyanúgy főzték, mint mi kukoricaliszt-ből, sós vízben. Deszkára kiborították,s cérnával vágták. Szürkébb színe volta dara miatt.”

(2.) A 19. század végén, 20. század elsőéveiben Háromfaluban is termelt harics-káról keveset őriz az emlékezet. A ha-ricskából készült ételt is puliszkaszerű fő-zetként ették. Veres Andrásné Török Anna

ennyit őriz róla emlékezetében: „Dédnagy-anyám mondta azt, hogy azért szeretteinkább a haricskapuliszkát, mert a ku-koricalisztből főtt puliszkától fájt a fe-je.” Pandi Samu csak az alomként használtharicskaszalmára emlékezett.

Mi is hát a haricska?Az értelmező szótár szerint a haricska

román–ukrán jövevényszó, teljes rokon ér-telműje a pohánka: „A sóskával rokon,lisztes magváért termesztett növény (Fa-gopyrum vulgare).” A Pallas nagy lexi-kona azt írja róla, hogy „vagy nyolc fajaKözép-Ázsiában vadon terem, négyüktermése hántva (kása) vagy őrölve (liszt)eleség.” Más elnevezései tatárbúza, haj-dina, baricska, kruppa és pohánka. Acsaládból a legismertebb a piros virágú ésbarna szemtermésű közönséges tatárka.Európába a tatár betöréskor kerülhetett.Magva 47% keményítőt, 7,8% fehérjét tar-talmaz. „Fehérjéből szeszt főznek… Fő-leg sovány, homokos és tőzegtalajon ter-melik. Tenyészideje 12-14 hét, s ezért ahidegebb klíma alatt is termelhető… Ve-tik mint fő növényt a kései fagyok meg-

szűnte után…, vagy mint tarlónövénytjúlius-augusztusban…”

Szabó T. Attila Erdélyi magyar szótör-téneti tárában hét szócikk kapcsolatos aharicskával, mintegy oldalnyi terjede-lemben. Most engem nem annyira elsőadatolásai érdekelnek (legelső 1615-bőlvaló), sem a szó alakváltozatai, a szó bar-casági vonatkozású nyelvtörténeti adatai.

„1736 die 12 juni meg merven az bo-dolaji hijuban levő harickat talaltatottcub 8 met 3.”

„1702: Bacsfalusi Gyerkó MihályGocsmány Uramnak költése… Az czi-gánynak adtam… Haricskát is cub 1.”

„1767: Erse István Mlgs Bédi Úr job-bágya arat s vite el ezen Utrizált föl-dekről a Haritskát.”

Előfordul, hogy csak kíváncsiságunkatragadja meg egy-egy szó, s vezet.Sétálhatunk időben és térben, elvégrenemcsak a kozmosz vagy a műszaki világfelé irányított kíváncsiságunk lehet. S errőlis, amarról is titkos terek öveznek, melyekbea szavak is elvezethetnek.

Hochbauer Gyula

Új

men

edék

ház

a N

agykőh

avas

on.

Az

Erd

élyi

Kár

pát

Egy

esül

et n

égy-

falu

si s

zerv

ezet

ének

lét

esít

mén

ye.

pag. 7

* S z e r k e s z t ő s é g : R O - 5 0 5 6 0 0 N é g y f a l u , G e o r g e M o r o i a n u u t c a ( N a g y ú t ) 8 7 . s z á m * Te l e f o n : 0 2 6 8 / 2 7 5 7 7 3 *

2. oldal H É T F A L U X. évf. 5. szám

T á j s z a v a k : R

I t t h o n i s z e m é l y e k

• ráadni magát: beleegyezni• radina: gyermekágyas asszony

meglátogatásakor vitt eledel• rajtaja: létra• raport: jelentés, kihallgatás• rapsin: mezei egér („Vigyázz

Zsuzsi, me a lábadközi fut arapsin!”)

• réce: kacsa• reguta: újonc• rékli, vizika: női ruhaderék• rezes: a pálinka ereje, melyet a

párlás elején próbaként vesznek• rezidencia: lakás• ribálni: tépni, cibálni• rif: kistarhús a marha melléből• rittam: rajtam• rittunk: rajtunk („rittunkon alól”)• rittyegtetni: csattogtatni

• rodli: szánkó• rogozsina: gyékény• rók: kabát• rokka: gyapjúfonó• rokoja: alsószoknya• roncika: rongy• rosta: szita• rozmarint: rozmaring (Rosmari-

nus l.)• rozungebe: kanca• rozung: vörös• rúdas: mézes pogácsa• rukkolás: sorozás• rusnya: csúnya• ruva, rongya, gunya: amit

mosóba tesznek, szennyes• ruzsa: rózsa• rúzsina: kalap• ruzsinszëm: ribiszke

Június 5-én 10 órától kettős ünneprekészülünk. Bérmálásra és templomszen-telésre. Az újonnan felépült, Boldog AporVilmos vértanú püspök nevét viselőhosszúfalu-alszegi római katolikus templo-mot fogja felszentelni dr. Jakubinyi Györgygyulafehérvári érsek.

A Városi Tanácstól 1996-ban igényeltés visszakapott telekre 1997-ben Isten se-gedelmével, Msgr. Gajdó Zoltán plébánosvezetésével megkezdődött a kétszintes egy-házi központ építése és a vele járó pályáz-gatások, pénzszerzés fáradalmai. Az alag-sort szociális és oktatási, művelődésiközpont, a második szintet mintegy 500férőhelyes, amfiteátrumos kiképzésűtemplom tölti be. A négyfalusi hívek,valamint külföldi és belföldi támogatóksegítségével a munkálatok az idén fejeződtekbe, sor kerülhet a templom ünnepélyes fel-szentelésére.

Báró altorjai Apor Vilmos (Segesvár,1892. február 29.–Győr, 1945. április 2.)

Hosszúfalusi templomunk névadójánakjelmondata: „A kereszt megerősíti a gyen-gét és szelíddé teszi az erőset.”

Székely főnemesi család sarja. Egyeneságú leszármazottja Apor Péter főkirálybírótörténetírónak, közeli rokona gróf Széche-nyi Miklós győri püspöknek. A bárói címetApor Péter nyerte el 1713-ban.

Édesapja, báró Apor Gábor Segesvár fő-ispánja volt. Édesanyja Pálffy Fidélia.

Apor Vilmos a kilencgyermekes családharmadik gyermekeként látta meg a napvi-lágot. Megszületése után nem sokkal apjátBécsbe helyezték, államtitkárnak neveztékki.

Iskoláit Kalksburgban kezdte a jezsuiták-nál, és Kalocsán fejezte be. A teológiát Inns-bruckban végezte. Tökéletesen beszélt ma-gyarul, németül, latinul, franciául és angolul.1915. augusztus 24-én Nagyváradon pap-

pá szentelték. Felszentelése után Gyulárakerült káplánnak. 1916. június 23-án letettedoktori szigorlatát. 1917-ben rövid időre anagyváradi szemináriumba nevezték ki pre-fektusnak, ahol teológiát is tanított. Az I.világháborúban pár hónapig katonai szol-gálatot teljesített tábori lelkészként. Gyulaiplébánosként 26 évesen nagy tekintélyretett szert, mikor a román katonák túszszedőakciója után kieszközölte a gyulai polgárokszabadon bocsátását.1941. február 24-én, 49 éves korában

Gyulán szentelték püspökké, március 2-ánünnepélyes keretek között vonult be Győr-be. Serédi Jusztinián bíboros 1941 elejénőt nevezte ki a Magyar Szent Kereszt E-gyesület elnökévé, amely a keresztény hit-re térő zsidó polgárok ügyével foglalkozott.

A német megszállás és nyilas hatalom-átvétel után felekezetre és nemzetiségrevaló tekintet nélkül állt ki az üldözöttek mel-lett. Keményen bírálta a fennálló rendet,személyesen kelt a kiszolgáltatottak védel-mére. 1945. március 28-án megkezdődöttGyőr ostroma. Élelmiszert tároltatott, gu-lyáságyúkat állíttatott föl, sőt arra az esetre,ha a város villany nélkül maradna, dina-mókat is szereltetett föl az egész Püspökvárés a Káptalandomb alatt szétágazó, még atörök időkből való pincékben. Egy Békésmegyéből Győrbe menekült orvost fölkért,hogy rendezzen be elsősegély-helyet. Pin-céjében menekülőket szállásolt és nagycsü-törtökön itt mondta utolsó miséjét is.

Március 30-án, miután a rezidenciájáramenekült asszonyok kiadását megtagadta,egy szovjet tiszt dulakodás közben halálo-san megsebesítette. Testét három lövedékérte. Helyben megoperálták, de már nemlehetett segíteni rajta.

Búcsúszavai: „Felajánlom összes szen-vedésemet engesztelésül. Kérem Istent, netulajdonítsa nekik bűnül azt, amit elva-kultságukban az Egyház ellen tesznek.A jó pásztor életét adja a juhokért.”

Április 2-án, húsvét hétfőn hajnali 1 óra-kor belehalt sérüléseibe. Holttestét a kar-melita templom kriptájában temették el.

A kommunizmus évei alatt nem volt sza-bad róla megemlékezni, de a tilalom ellenérebensőséges Apor-kultusz alakult ki. Sokanlátogatták a sírját, és imádkoztak hozzá. Vé-gül 1986-ban – a nyugati közvélemény nyo-mására is – engedélyezték újratemetésétegy csendes szertartás keretei között, né-hány idős kanonok jelenlétében.1986. május 23-án a székesegyházban

helyezték végső nyughelyére.1997. november 9-én II. János Pál pápa

boldoggá avatta.Kovács Lehel István

Te m p l o m s z e n t e l é s r e k é s z ü l v e . . .

Báró altorjai Apor Vilmos

A hosszúfalusi róm. kat. templom

Három sok ablakos ház az alszegievangélikus templom környékén

A házakat id. Köpe István építtette háromgyermeke, Mihály, István és Anna részére.Volt rá módja: gazdag ember volt. Sok szán-tóföldje, kaszálója, marhája, lova volt. (Arossz nyelvek azt beszélték, nem egészenigaz úton szerezte vagyonát: az első világ-háború előtti időkben marhacsempészésselis foglalkozott. Többedmagával állatokatcsempészett titkos úton Moldvába. De le-het, hogy mindezt csak az irigység terjesz-tette, ki tudja ma már?)

Brassó felé haladva az első ház gazdájaMihály volt. Mint gyermek, gyakran láttamMihály bácsit a ház előtt szomorúan mé-lázgatva, magányosan üldögélni. Nem em-lékszem, hogy valaha is lett volna beszélgető-társa. Csendes, visszavonult ember volt. Agazdasággal nem sokat törődött.

A vagyont, a földeket, marhákat és mindengondot, ami velük járt, a felesége, Berti nénivette vállaira. Ügyes, tevékeny, gondosasszony volt. Talpraesetten végzett mindent.A külső gazdasági munka mellett csirkéket,rucákat nevelt. A konyhájában – magamis láttam – hatalmas vajköpülő állt. A vajateladta, a savóval, amely a köpülésből vissza-maradt, a csirkéket itatta. (Olyan gyorsanfejlődő, gyönyörű csirkéket azóta sem lát-tam.) Kiskertjében – a csűr mögött – koraizöldségeket, palántákat termelt, eladásra is.

Mindez nagyon szép és jó lett volna, ha...Ha nem lett volna az a rettenetes csúf szája.Ha valakit a nagyszámú személyzet közülhanyagságon, rendetlenségen kapott, annaktalán jobb lett volna meg sem születnie. Aszitkok szörnyű áradata zúdult szerencsét-len fejére, megállíthatatlanul.

Úgy lehet, Mihály bácsi előle menekült akapu előtti kispadra.

Mihály bácsi halála után Berti nénivisszament a Székelyföldre – onnan szár-mazott. Nem tudom, a vagyon kire szállt.A házat államosításkor elvették, úgylátszik, nincs senki, aki ma visszaigényelje.

*A mellette levő nagy ház az Istváné lett.

Kiskoromban sokszor megfordultam akonyhájában, szobáiban, de csak a konyhamelletti hosszú, keskeny kamrafélére em-lékszem. Számtalan kis kalitkában, az egyikhosszanti fal mentén, kanárikat nevelt Pistabácsi, eladásra. Csak rövid ideig volt szabadaz édes kis madárkákban gyönyörködnöm,hamar eltessékeltek onnan, nehogy megi-jesszem őket (a kanári félénk madár, hamegijed, el is pusztulhat). Pista bácsi há-romszor is részt vett mezőgazdasági tan-folyamon, okleveles gazdász volt, ám mind-ezek ellenére kedves, bohém, semmivelsem törődő vidám ivócimbora: Köpepista(így!) maradt. Évek múltán a sok ablakosházat eladta, helyette Tatrang-Kerpenye-sen vett egy 3 holdas kertet, rajta egy kisvillaszerű lakóházzal, gazdasági épü-letekkel (mint gyermek sokszor voltam ittvendég, olykor hetekig is – talán ha leszmég rá életem és „emlékhordozó” álmatlanéjszakáim, erről is mesélek majd). A telkenlétesült az államosításkor a tyúkfarm éscsirkekeltető.

Pista bácsi kezéből lassan kicsúszott anagy vagyon. A sok ablakos házat egy Şte-fănescu nevű bukaresti ügyvéd vette meg,az államosítás után ennek utódai nem tud-ták visszaigényelni. A vagyont elherdálta,szépséges, aranyhajú feleségétől elvált,második feleségével a bécsi döntés utánBudapestre ment. Többé nem jött haza Hét-faluba, „idegen föld hontalan vándora” lett.

(Folytatása a 3. oldalon)Hochbauer Ferencné Gáspár Sára

pag. 8

* K i a d j a a H é t f a l u s i M a g y a r M ű v e l ő d é s i T á r s a s á g – © H M M T , 2 0 0 4. * I S S N 1 5 8 2 - 9 0 0 6 *

2004. május 21. H É T F A L U 3. oldal

I t t h o n i s z e m é l y e k

A Fóris István-ügyIgen érdekes és tanulságos könyv került

kezembe a minap. Egy olyan könyv, melytörténelmi tényekkel alátámasztva, hitele-sen mutatja be a nem is olyan régi időkódiumát, amikor gyilkolni is szabad volt,persze, nem a „kicsiknek”, hanem csak a„nagyoknak”. Mindez következménye an-nak, hogy a rendszer és a rendszert működ-tető személyek elutasították a keresztényértékrendet és az egyéni érdekek követésemindenek fölött állt. Ide vezetnek a tévesideológiák és ezek gyakorlatba ültetése.

Dan Cătănuş és Ioan Chiper történé-szek munkája nyomán jelent meg 1999-bena Művelődési Minisztérium támogatásával,a bukaresti Vremea kiadónál A Fóris Ist-ván-ügy (Cazul Ştefan Foriş), a könyv al-címe: Hatalmi harcok a RKP-ban Ghe-orghiu-Dejtől Ceauşescuig (Lupta pentruputere in P.C.R. de la Gheorghiu-Dej laCeauşescu).

A könyv azért is érdekes számunkra,mert „főszereplője” a hétfalusi, tatrangi Fó-ris István, aki 1940–1944 között a Komin-tern (Kommunista Internacionálé) megbí-zásából illegalitásba vonult romániai kom-munisták főtitkára volt.

A könyv elsősorban történészeknek szól.Ötven titkos, „hétpecsétes” dokumentumottartalmaz a központi történelmi levéltár (o-roszországi részleg), a volt Siguranţa és azRKP archívumaiból. Ezen dokumentumoktöbbsége csak most került nyilvánosságra,és a Fóris István kivégzését vizsgáló államibizottság jegyzőkönyveit tartalmazzák.

A könyv történészeknek szól, mert a hi-teles dokumentumok közlésén kívül csaknagyvonalakban mutatja be Fóris munkás-ságát, és a többi szereplő életrajzát semközli. Ezekről a háttérinformációkról a nemtörténészeknek – még ha idősebbek emlé-keznek is az elhangzott nevekre – csak na-gyon kevés fogalmuk van. Csak a közöltdokumentumokból nem lehet teljes képetalkotni arról a frakcióharcról, amely azRKP-ban dúlt, viszont ezek a dokumentu-mok mindent elmondanak Fóris személyétilletően és fényt derítenek azokra az ember-telen cselekedetekre, melyek körülötte ésőt érintve zajlottak le az 1940-es években.

Csak e könyvre és az iskolai történelem-órákra szorítkozva nem tudhatjuk meg,hogy az illegalitásba vonult romániai kom-munisták között milyen hatalmi harcok dúl-tak. Próbáljuk meg most összefoglalni ésnagyvonalakban ismertetni ezeket.

A második világháború idején a pártban(amely tulajdonképpen mintegy 1000 tagotszámlált) három fő vonal alakult ki: egy kül-ső és két belső. A külső Moszkvában jöttlétre és működött, Ana Pauker és VasileLuca (Luka László, háromszéki magyar)vezetésével. A két belső csoportosulás kö-

zül az egyiket Fóris István irányította (azillegalitásban lévő párttitkárság), a másikata büntetését töltő galaci Gheorghe Gheor-ghiu-Dej (a börtönben lévő aktivisták cso-portja, baloldali börtönkollektíva). Ne felejt-sük el, hogy a kommunisták ebben az idő-szakban illegalitásban voltak, ez az állapotcsak az 1944. augusztus 23-iki „pálfordu-lás”, államcsíny (vagy „palotacsíny”) utánszűnt meg.

Az 1940-ben meghalt Breiner Béla utó-dául a Komintern Fóris Istvánt jelölte ki akommunista párt főtitkárának.

Az 1940-es évek elején a belső csopor-tosulások között nagy konfliktus robbant kia hatalom megszerzése érdekében. Dej ésemberei azzal vádolták Fórist, hogy elárultaa pártot és az elvtársait, összejátszott a Vas-gárdával és a Siguranţa ügynöke volt – holottma már tudjuk, Dej a „karlista diktatúra”idején maga paktált le a börtönben a Vas-gárdával.1944. április 4-én a moszkovita Emil Bod-

năraş Dej megbízásából felkereste Fórista lakásán, s közölte vele, már nem ő a pártfőtitkára. Érvei hatékonyak és meggyőzőekvoltak: pisztoly és kalapács volt nála. Fórisnem ellenkezett.

Mint utóbb kiderült, Moszkva viszontsemmit sem tudott Fóris leváltásáról – eztigazolják a könyv dokumentumai is –, csak1944 végén értesült róla, sőt, Ana Paukerés Luka László is csak 1944 szeptembe-rében tudták meg, miután visszatértekMoszkvából (1944. augusztus 23. után), éselfogadták Dej magyarázkodásait – ezt ma-ga Luka László mondta el 1954. január 13-án keltezett kihallgatási jegyzőkönyvében.1945 elején Fóris Nagyváradra ment,

ahonnan Magyarországra akart átszökni.(Fel is vette a kapcsolatot a régi magyarpártaktivistákkal, hisz 1919 előtt Fóris is ma-gyarországi párttag volt.) Idős édesanyjátis magával vitte, és Váradon, egy öregott-honban helyezte el.

Fóris Istvánt 1945. március 23-án letartóz-tatták, az utcáról elrabolták, és a Belügymi-nisztérium fogdájába szállították. 1945. ápri-lis 7-én írta meg cellájában végrendeletét.1946-ban sor került Fóris kivégzésére.

Erre Teohari Georgescu, az akkori belügy-miniszter, így emlékszik vissza az 1953. má-jus 18-án felvett kihallgatási jegyzőkönyv-ben: „1946-ban hozzám jött Nicolschitábornok, és megkérdezte: »Mit csiná-lunk Fórissal? Már régóta itt van...«Pár nap múlva átmentem Ana Pauker-hez és Luka Lászlóhoz. Mindketten ál-dásukat adták a kivégzésre...”

A kivégzést Dej magánhóhéra, a későbbibelügyminiszter-helyettes Pintilie tábornokhajtotta végre.

(Folytatása a 4. oldalon)Kovács Lehel István

Ú j r a o l v a s o t t k ö n y v e k

(Folytatás a 2. oldalról)Ott halt meg „messze-messze, idegen-

ben” – mint sokan mások.*

A harmadik nagy épületet Anna kapta,ki dr. Papp Endre ügyvédhez ment férjhez.Akkoriban még újdonságszámba menő„modern” bútorokkal volt fényűzően be-rendezve, valódi perzsaszőnyegekkel, a fa-lon eredeti Barabás Miklós-képekkel.

A túloldalon lévő épületben volt azügyvédi iroda. Több százra ment afolyamatban levő iratcsomók száma, többezerre a már befejezetteké. Papp Endreés a később társul vett Major Ferenc mellettdolgozott egy irodavezető, Szántai János,és egy-két ügyvédjelölt (gyakornok). Azirodában két gépírókisasszony is munkátkapott. Egyik jómagam voltam, a másik PállTilda. Nagy forgalma volt az ügyvédiirodának, és ehhez képest két hideg, aligfűtött szobája. Mikor Endre bácsi nemtartózkodott a szobában, Szántai Jánossalegyütt loptuk a fát a mellettünk levő fás-kamrából. Endre bácsi, visszatérvén, bol-dogan dörzsölte a kezét, hogy lám, milyenkevés fával is lehet jó meleget csinálni(sohasem kapott rajta a tolvajságon).

Három gyermekük volt: Bandi, Jancsi ésIbi. Bandi egyetemista korában öngyilkos

A házak ma irodák és négyfalusi pártok székhelyei

lett, főbe lőtte magát, soha nem derült ki,miért. Jancsi elvégezte az egyetemet, ügy-véd lett, az én időmben az apja irodájábanbojtárkodott. Ibit svájci nevelőintézetbejáratták. Szép volt, gazdag, és ... gőgös.Bár a szüleink jó barátok voltak, soha nemtudtam összemelegedni vele. Szürke kis verébvoltam az ő fényes baráti köre mellett.1948 után az épületet államosították, az

irodát felszámolták. Papp Endréék azépítészeti iskola mellett béreltek lakást.Endre bácsinak súlyos cukorbaja volt,nemsokára meghalt. Annus néni sok-sokreménytelen kérvényezés után útleveletkapott Magyarországra. Ibi és JancsiBudapesten laktak, hozzájuk ment. Ibi abécsi döntéskor egy jónevű orvoshoz mentférjhez. Jancsi gyerekkori szerelmét – egynagyon szép, de vagyontalan lányt – vettefeleségül.

Annus néni nem sokáig élt, valamiszerencsétlenség következtében halt meg.

Az ügyvédi iroda helyiségében egy ideigélelmiszerbolt volt.

*A házak ma is állnak. Négyfalusi pártok

és városi közvállalatok irodái működnekbennük. Egykori lakóik álomképként tűntektova, mintha soha nem is lettek volna.

Hochbauer Ferencné Gáspár Sára

H é t f a l u s i h í r e k• Újra kapható a Hétfalu szerkesz-

tőségében Barkó Etelka Hétfalusiírott tojások és Veres Emese-Gyöngyvér Gergely napjátólPéter-Pálig című könyve.

• Június 5-én 10 órától bérmálásés templomszentelés. Az újonnanfelépült, Boldog Apor Vilmosvértanú püspök nevét viselőhosszúfalu-alszegi római katolikustemplomot fogja felszentelni dr.Jakubinyi György gyulafehérváriérsek.

• Május 16-án az Erdélyi KárpátEgyesület négyfalusi fiókja általépített nagykőhavasi menedékházfelavatására került sor.

• A Fulgur Könyvkiadó gondozásá-ban megjelent Zajzoni Rab IstvánÖsszegyűjtött írások című kötete,az érseklátogatás és templomszen-telés emlékére a Hétfalusi MagyarMűvelődési Társaság HochbauerGyula és Kovács Lehel IstvánSzent Mihály oltalmában címűkönyvét jelenteti meg.

pag. 17

* S z e r k e s z t ő s é g : R O - 5 0 5 6 0 0 N é g y f a l u , G e o r g e M o r o i a n u u t c a ( N a g y ú t ) 8 7 . s z á m * Te l e f o n : 0 2 6 8 / 2 7 5 7 7 3 *

4. oldal H É T F A L U X. évf. 5. szám

(Folytatás a 3. oldalról)Pintilie Gheorghét (becenéven: Pántyusa,

Pantiuşa, eredeti neve Pantelei Bodnaren-co) zsidó származású ukrán volt és a há-ború idején mint szovjet kémet tartóztattákle. A doftanai börtönben ismerkedett megDejzsel, aki később, 1944. augusztus 23.után felhasználta mind a Fóris-vonal (ésáltalában a magyar vonal), mind az AnaPauker–Luka László–Teohari Georgescuvonal felszámolására.

Az ítéletvégrehajtás egyszerű gyilkosságvolt. Pantiuşa, Mitea belügyminisztériumisofőr segítségével egy vasdoronggal ütötteagyon a védekezni sem tudó Fórist. Pantiuşá-ék azzal az ürüggyel keresték fel Fórist,hogy átszállítják kihallgatásra a KözpontiBizottság székházába. A hatalmas méretűFórist (magas, megtermett férfi volt) há-tulról ütötték le, amikor belépett az AleeaAlexandrescu-i RKP KB székház kapuján,és helyben el is temették. A napot és azórát a hivatalos iratok alapján ma sem tudjuk.

Fóris nem volt áruló – például a Siguranţais csak 1944. augusztus 19-én értesült Fórisleváltásáról –, és éppen ezért kellett meg-gyilkolni: nehogy kiderüljön ártatlansága.

Maga Pantiuşa is azt nyilatkozta az 1968-as kihallgatáson, hogy a pártnak két fejevolt, az egyiknek egyszerűen le kellett hull-nia, és különben is Fóris értelmiségi volt ésamolyan reformkommunista, mint későbbNagy Imre vagy Dubček. Ez azon oknálfogva is nyilvánvaló, hogy néhány héttel Fórismeggyilkolása után megkezdődött a másik nagyrivális, Lucreţiu Pătrăşcanu eliminálása is.

Annak ellenére, hogy Pătrăşcanu és Fórisközött semmiféle kapcsolat nem volt, Dejés emberei megpróbálták a két ügyetösszefüggésbe hozni.1946-tól édesanyja folyamatosan érdek-

lődött a nagyváradi pártszékházban fia sorsafelől, de mindig kitérő választ kapott, míg1947-ben titokzatosan eltűnt az öregott-honból, később pedig a Körösben találtákmeg, nyakához egy betondarab volt erősítve.1949. december 15-én letartóztatták Fó-

ris élettársát, Victoria Sârbut, majd Pătrăş-canuval, Kofflerrel, Calmanovici-csal ésBermannal együtt ítélték el. 1952-ben tar-tóztatták le Teohari Georgescut.

A Fóris-ügyet 1965-ös hatalomra jutásaután élesztette fel Ceauşescu, saját pozíci-ójának megerősítése és a Dej-kultusz le-rombolása végett. Egyszerűen Dej gyilkos-ságaként állította be, és 1968-ban rehabili-táltatta Fórist: „Megalapozottnak tekintvea pártbizottságnak Fóris Istvánra vo-natkozó megállapításait, az RKP KBplenáris ülése elhatározza: (1.) Fóris Ist-ván post mortem politikai rehabilitálá-sát. (2.) Fóris István forradalmi tevé-kenysége megbecsülésének jeléül és em-lékének megörökítésére, földi maradvá-

nyait A Nép és Haza Szabadságáért, aSzocializmusért vívott Harc HőseinekEmlékművébe fogják elhelyezni.”

Az ügyet Ioan Mihai Pacepa és CozmaSecuritate-tábornokok tárták fel. 1968 utánTeohari Georgescut is rehabilitálták, sőt,magas pozícióval járó munkát is adtak neki.Pantiuşát más érdemei miatt a párt kitün-tette. Fórist viszont a párt igyekezett elfe-lejteni és elfelejtetni. Az 1968 júliusi (7-esszámú) Magazin Istoric például Fóris-em-lékszám lett volna. Fóris munkásságát A-lexandru Gheorghe Savu és Marian Ştefantörténészek is méltatták, ez utóbbi így írtróla: „... a becsületes ember drámájavolt, és az odaadó, áldozatkész kommu-nistáé, akinek minden alap nélkül éppena becsületességét és az áldozatkészségétvonták kétségbe, és akit súlyos vádak-kal illettek, nem hibái miatt, hanem o-lyan tettekért, melyeket soha el nem kö-vetett, elkövettek viszont mások...”

A lap megjelenése előtti nap Ceauşescuparancsából mind a 100 000 példányt meg-semmisítették, és a Magazin Istoric 7-esszáma augusztusban jelent meg, összevon-va a 8-assal. Fóris neve már nem szerepeltbenne.

A tatrangi Fóris István neve többet sohanem hangzott el, minthogy nem hangzott elazoknak a magyaroknak a neve sem, akikaz erdélyi és a romániai baloldal mártírjaivoltak (vagy saját téveszméjük áldozatai?!),a kommunista párt létrejöttét és működte-tését – elég magas pozíciókban – elősegí-tették (hisz Trianonnal Románia nemcsakterületeket kapott Magyarországtól, hanema kommunizmus eszméjét és erdélyi ma-gyar aktivistáit is): Brassai Viktor, BreinerBéla, Józsa Béla, Fónagy János, Herbák Já-nos, Ocskó Teréz, Encsel Mór, Simó Géza,Salamon Ernő, Luka László, Köblös Elek –aki az RKP első igazán jelentős főtitkáravolt, s akit maga Sztálin végeztetett ki...

Kovács Lehel István

Ú j r a o l v a s o t t k ö n y v e k

Fóris István (1892–1946)

F ó r i s I s t v á n é l e t r a j z aTatrang, 1892. május 6.–Bukarest,1946.

1892. május 6-án született Tatrangon.Szülei: Fóris István és Kocsis István Annaföldművesek, a 926. házszám alattilakosok. Középiskolai tanulmányait abrassói Főreáliskolában kezdte, ahonnanbaloldali nézetei miatt eltanácsolták, ezértBudapesten tanult tovább, ahol mate-matikát és fizikát végzett. Később rövidideig Párizsban élt. 1914-ben bevonultkatonának és tüzértisztként, hadnagyirangban az olasz fronton szolgált. Töké-letesen beszélt magyarul, románul, németül,franciául, oroszul.1918 decemberében lépett be a Magyar

Kommunista Pártba. A kommün alatt párt-munkát végzett.1919-ben tért vissza Brassóba, ahol be-

lépett a Szocialista Pártba és részt vett aMunkás, az Előre, valamint a Világosságcímű lapok szerkesztésében. E lapok betil-tása után propagandakiadványokat szer-kesztett és Tatrangon felállított illegálisnyomdájában nyomtatta ki őket.1924-től kezdve többször letartóztatták.1925-től Bukarestben dolgozott, a Munkáscímű lap szerkesztőségében.1927-ben letartóztatták baloldali cikkei

miatt. A kolozsvári perben 10 évre ítéltékel, de a büntetés végrehajtását felfüggesz-tették, miután 27 napi éhségsztrájkkalelérte, hogy hazamehessen látogatóba csa-ládjához, onnan elszökött és a Szovjetunióbament.1928–1930 között moszkvai Harkov

pártaktivista, 1929-ben rövid ideig Berlinbenis élt.1930-ban visszatért az országba, a meg-

szokott és jól bevált „kanálison”: két lipovántestvér (a párt emberei) csempészte át csó-nakon a Dunán Tulceánál. 1930-ban a Dol-gozók Lapja és az Înainte munkatársa,valamint az illegális Scînteia egyik létre-hozója volt. 1930–1931 között erdélyi párt-felelős és a TASSZ tudósítója. Illegálisanélt az országban, bujdosott, konspiratív la-kásokban lakott.1931-től 1935-ig tartó börtönbüntetése u-

tán (Văcăreşti és Doftana) különböző ro-mán antifasiszta lapokban publikált. Ver-seket is írt, melyek többnyire névtelenül je-lentek meg.1935-ben hivatalosan is elvált feleségétől,

Csere Lottytól (Charlotte – valószínűlegSára). Hamarosan újra házasságot kötöttaz ukrán Tatiana Labişsal.1940-ben a Komintern megbízásából a

romániai kommunisták főtitkára lett, s 1944.április 4-ig volt funkcióban.

A háború ideje alatt Victoria Sârbuval éltegyütt (az élettársakat is, a kommunista i-deológiának megfelelően, a párt jelölte kiszámára).

1945 elején Nagyváradra ment, ahonnanMagyarországra akart átszökni. Idős édes-anyját magával vitte, és Váradon, egy ö-regotthonban helyezte el, abból a meggon-dolásból, hogy ha ő Magyarországon lesz,akkor az édesanyja ne legyen távol tőle.1945. március 23-án letartóztatták, és a

bukaresti Belügyminisztérium fogdájábaszállították.1945 áprilisában Victoria Sârbu leány-

gyermeket szült, akinek a Vera Victoria ne-vet adta.1945. április 7-én írta meg végrendeletét,

melyben csekély vagyonáról is rendelke-zett. Édesanyjának hagyta édesapjától ö-rökölt arany zsebóráját, nagynénjének (Vil-ma Arsenovici) arany zsebóraláncát, Vic-toria Sârbunak román nyelvű könyveit, Koff-ler Remusnak német nyelvű könyveit, apártnak az általa megszerkesztett iratokat.1946-ban Gheorghiu-Dej parancsára egy

Pántyusának becézett ukrán vasdoronggalagyonverte.1947-ben Fóris édesanyja titokzatosan el-

tűnt, majd a Körösben találták meg.Fóris konspiratív nevei: Ursu, Arion,

Hodza, Lotian, Valer, Ilin, 21.1968-ban Ceauşescu leleplezte a gyil-

kosságot és rehabilitáltatta Fórist.*

Sokan – például a Romániai magyar iro-dalmi lexikon szerkesztői is – összetévesz-tik a szintén tatrangi, első világháborús hon-véd, népi költő Fóris Istvánnal, aki a Csán-gó Naptárakban is közölt verseket.

Kovács Lehel István

Májusi majálisokMájus elsején Hétfaluban megkezdőd-

tek a majálisok. A négyfalusi fiatalok ok-tóber végéig minden vasárnap a hosz-szúfalusi evangélikus temetővel szem-beni telken (ma állatorvosi rendelő mű-ködik itt), a csernátfalusi Szabó-terem-ben, a Papp-féle sörkertben, valamint abácsfalusi Kultúrház udvarán mulatoz-hattak, táncolhattak.

Minden egyház ifjúsága külön-különszervezte majálisait, a fúvószenekarok,a tűzoltók, az egyletek is saját időponttalrendelkeztek.

A majálisokon a fúvószenekarok leg-inkább csárdást, polkát és keringőt ját-szottak, de előfordultak román táncokis. Néha fellépett a dalos egylet is.

Zajzonban a majálisokat a parkban tar-tották, a borvízforrás mellett. OdagyűltHáromfalu fiatalsága és reggelig roptáka táncot, mulatoztak.

A majáliskertekben délután a gyerekekis játszhattak, de sötétedéskor hazates-sékelték őket. A terepet a csángó vagymagyar ruhába öltözött ifjúság vette át.

Így mulatott a hajdani fiatalság.

pag. 18