Első évfolyam. 34-ik szám. Pozsony, 1883. évi november 17.

E V A N G E L I K U S

e g y h á z ÉS i s k o l a . Előfizetési á r :

Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . 1 „ 50 „ Egy szám ára : 12 kr. o. é.

yVL EGJELEN HETENKENT EGYSZER.

Szerkesztő- s k i adó-h iva ta l : Pozsony, Konventu tcza 6. sz. Felelős szerkesztő :

T R S Z T Y É N S Z K Y F E E E N C Z .

Hirdetés ára : Négyhasábos petit sorként

egyszer közölve 7 kr., t ö b b s z ö r közölve 5 kr.

Bélyegdíj : külön 30 kr.

T a r t a l o m : Megnyitó beszéd a soproni ev. lyceum részéről 1883. nov. lo-én tartott Luther-ünnepély alkalmával. (M üllner.) — Poszvék Sándor, theol. tanárnak f. év. november-hó io-én a soproni lyceum kebelében tartott Luther-ünnepély alkalmából elmondott beszéde. — Erős vár a mi Istenünk. (Szentesi). B e l f ö l d . — K ü l f ö l d . — V e g y e s e k . —

Megnyitó beszéd a soproni ev. lyceum részéről 1883. nov. 10-én tartott Luther-

ünnepély alkalmával. A mi segedelmünk legyen az úrtól , a ki teremtette

a menyet és a földet ! Amen ! Szeretett szép reményű i f júság! Szeretett testvé-

reim az úrban ! Ünnepet ülünk iskolai kisded körünkben. Ünnepet

ülnek velünk együtt e napokban evangyélmi egyházunk milliói. Csekélynek látszhatik ugyan ez ünnepélynek t á rgya ; de méltó hogy neki örömünnepet szenteljünk. Miként ama szent éjszakán a bethlehemi pásztorok a jászolhoz, úgy járulunk mi is e mai napon lélekben ala-csony fedél alatt álló szegény bölcsőhez; de miként a jámbor pásztorok lelkében visszhangzik, úgy a mi lel-künkben is hallatszik az angyali szózat : „Hirdetek nek-tek nagy örömöt, mely a z e g é s z n é p n e k öröme, mert született néktek ma a szabadító!"

Igen a mai ünnep, Luther születése napjának négy-százados évfordulója ö r ö m ü n n e p nem csak nekünk, az evangyélmi egyház híveinek, hanem nagy jelentőségű örömünnep, az egész emberiségre nézve.

Midőn e mai napon Luthernek a reformáczió hit-erős bajnokának bölcsője előtt lélekben megállván végig tekintünk annak az igazság szolgálatában lefolyt mun-kás életén és kemény harczain, lehetetlen hogy át ne érezzük, hogy méltányolva fel ne ismerjük azon meg-becsülhetetlen nagy javakat, melyeket számunkra sőt az egész emberiség számára kivívott az által, hogy az evangyéliomnak oly soká véka alá rej te t t szövétnekét bátor kezével ismét magasra emelte, s ennek éltető világosságával eloszlatta a tévelygések, a babona, az álkegyesség, az álhit éji homályát ; az igazság fegyveré-vel kivívta az emberiség legszentebb, elidegeníthetetlen jogát, a lelkiismeret szabadságát s megtörte a szelleme-ket nyűgöző nehéz bilincseket s így megindítója lett egy új fejlődési korszaknak, melynek minden ellentörek-vések daczára kivívott dicső gyümölcsei fényesen iga-

zolják az üdvözitőnek ama szavait : keressétek minde-nek előtt istennek országát és annak igazságát és min-den többi megadat ik t inéktek!

Avagy ki tagadhatná, hogy a Lutheri refor-máczió által győzelemre emelt evangyélmi eszmék él-tető s mozgató befolyása alatt, mely alól még azoknak ellenei sem vonhaták ki magukat, eddig ismeretlen uj lendületet vettek s örvendetes fejlődésnek indultak az emberi élet szellemi s anyagi jólétéhez tartozó minden -igyéb mozzanatok s tényezők, a tudományok, a művé-szetek, a köznevelés, a társadalmi közélet, a közjóté-konyság, sőt az ipar s az álladalmi közélet terén is? K i tagadhatná, hogy a reformáczió által érvényre emelt evangyélmi eszmék, ezen a szó legmagasztosb értelmé-ben igazi humanistikus eszmék győző befolyása követ-keztében hullottak le elvégre szerencsétlen embertársak millióiról, kik a keresztény név gyalázatára még a szabadság földén is, a szabadság gúnyára gyalázatos rabigában görnyedtek — a reformácziói eszmék hatal-mas befolyása alatt hullottak le róluk az emberi méltó-ságot lealacsonyító rablánczok. /

A nagy reformátor születése napjának négyszáza-dos emlékünnepe örömünnepünk nem csak nekünk, ha-nem örömünnepe az emberiségnek.

De ez örömünnep egyszersmind h á l a ü n n e p mind-nyájunkra nézve, kik a nagy reformátor hitelveit vall-juk. Hálaünnep nem az ünnepelt hős dicsőítésére ; hisz ily dicsőítés, az ember dicsőítése ellen a leghatározot-tabban tiltakoznék, sőt felháborodnék magának a nagy szellemü férfiúnak őszinte keresztyén alázatossága; hisz ő nem is szorul ily dicsőítésre; ő a valódi bölcs, a ki a Krisztusban ismerte fel az igaz, az istentől való bölcse-séget, a ki oly sokakat vezetett az igazságra, ő fény-leni fog a próféta szavai szerint mint a napnak fényes-sége, mint a csillagok örökön örökké ! De hálaünnep ezen mi emlékünnepünk annak dicsőítésére s magasz-talására, kinek atyai gondviselését, kinek hatalmas kezét, kinek csodálatos bölcseségét a világtörténelem legvál-ságosabb eseményei sem hirdetik oly hangosan, nem mutatják oly szembetünőleg, hogy úgy mondjám, kézzel-

2 7 4 .

foghatólag mint a nagy reformátor minden életviszonya, mint a hitujítási n a g y hosszú harcznak diadalos ki-menete.

Igen, is tennek zengjünk há laéneket ! Az egyedül bölcs, erős istené a dicsőség, aki nagy czéljainak végre-haj tására az apostol szavai szerint nem azokat válasz-tot ta eszközül, k ik bölcsek test szerint ; nem az előkelő-ket , nem a ha ta lmasoka t ; hanem „a k ike t bolondoknak t a r t a világ, azokat választotta, hogy a bölcseket meg-szégyenítse, és a kik a vi lágban erő te leneknek állíttat-nak, azokat választotta, hogy megszégyení tse az erőse-ke t ; és a kik nemtelenek a világon és semminek állít-ta tnak, azokat választot ta és azokat, a melyek nincse-nek, hogy azokat, a melyek vágynák , eltörölje."

Istené a dicsőség! I s tennek hála, ki minket az ő hü szolgája által megszabadí to t t a sötétség hatalmas-ságából, s visszahelyezett az evangyélmi igazság éltető v i lágosságába s a keresztyén szabadság b i r tokába .

D e hálánk nem lenne őszinte; nem lennénk méltók e dicső szellemi j avak áldásaira, ha azoknak véghete t len becsét kel lőleg n e m m é l t á n y o l n ó k , a z o k a t h í v e n m e g ő r i z n i , é l t ü n k e t a z o k h o z s z a b n i s é r t ü k á l d o z n i i s e g é s z b u z g ó s á g g a l k é s z e k n e m l e n n é n k !

És ezzel különösen hozzátok fordulok , szeretet t if jak, hozzátok, mint a kik viruló reménye v a g y t o k evangyélmi egyházunknak s szeretet t hazánknak !

H o g y apáink mily buzgósággal , mily tántorí tha-tat lan hűséggel ragaszkodtak a reformáczió fenséges vívmányaihoz, arról tanúságot tesznek hazánk történel-mének számos gyá/szlapjai. Készek vol tak vagyont s életet áldozatul hozni vallásos meggyőződésükér t , a lelkiismeret szabadságáér t , t emplomokér t , iskolákért . Mi háborit lanul élvezhetjük az ősök vérén szerzett d rága j avaka t ; de mél ta t lanok lennénk a dicső ősökre, méltat-lanok az ál taluk reánk hagyo t t örökségre , hűtlen fiai egyházunknak, ha ennek szent ügyeér t , vallásért , neve-lésért való lelkesedés s á ldozatkészség kihalna szívünk-ből, ha az ősök nemes buzgóságát dermesztő h ideg közöny vá l taná fel fásult keblű unokák részéről!

A lutheri reformáczió lerontot ta a klérus és laiku-sok közötti válaszfala t ; ez evangyélmi egyház nem ismer vallás dolgában kivál tságos a hivek lelki ismeretén ural-kodó osztályt ; ez evangyélmi egyház ismét é rvényre emelte az egye temes p a p s á g őskeresztyén eszméjét, mely szerint minden hivő, külső ál lására való tekinte t nélkül hivatva van, hogy a maga körében tehetsége szerint isten országának kiépülésére, az igazság, a sze-retet , a tiszta erkölcs ter jesztésére szóval, tettel, intéssel, példaadással közreműködjék. Ti is, szerete t t i f jú bará-tim, mint az evangyélmi egyház élő tagjai , már zsenge koro tokban ismerjétek fel ily dicső nemes czélra való szép hivat ta tás tokat . H a d d fényl jék már most a ti világosságtok az emberek előtt, hogy mások lá tván a ti jó cse lekedete teke t dicsőítsék a t i mennyei a tyá toka t !

Az evangyélmi egyház az igazság, az ige, a tudo-mány fegyverével vívta ki magának a győzelmet ; ezen eszközök által emelte fényre s hata lomra azon nemze-teket is, k ik az evangyélmi eszméknek hóldolva, ezek-nek zászlója alatt ha lad tak előre. A tudomány most is ha ta lom; a tudományos ha ladás most is é letfel tétele

egyházunknak, most is főtényezője a nemzetek nagy-ságának, dicsőségének s hatalmi ál lásánák. Mint evan-gyélmi egyházunknak, mint szeretett hazánknak hü fiai szent kö te lesség teknek érezzétek ti is, hogy ernyedet-len törekvés, l ankadat lan szorgalom által oly tudomá-nyos kincsekkel gazdagí t sá tok fogékony le lketeket , me lyeke t egykoron mint férfiak áldásosán értékesíthes-setek egyházunk s édes hazánk javára .

V é g r e miután evangyélmi val lásunk a legszoro-sabb ér te lemben a szabad meggyőződés, a lelkiismeret vallása, l egye tek e részben is hü fiai egyházunknak hü követői Luthernek , a lelkiismeret e kiváló hősének; és most is, jövőben is az élet minden viszonyaiban, minden válságos helyzetekben, bármely k isér te tek köze-pet te , mindenkor tántor í thata t lan hűséggel kövessétek le lki ismeretetök szavát, mint isten szavát, azon határo-zottsággal, melylyel felszólalt ország vi lág előtt Lu ther ott a wormsi gyűlésen : I t t állok, másként nem tehetek ! Is ten segélyen ! Amen. Müllner.

Poszvék Sándor, theol. tanárnak f. é. november-hó io-én a soproni lyczeum kebelében tartott Luther-ünnepély alkalmából

elmondott beszéde. N a g y i d ő k s z ü l n e k n a g y e m b e r e k e t , n a g y

s z e l l e m e k n a g y i d ő k n e k v e t i k m e g a l a p j á t . Amily nehéz, oly é rdekes , oly kegye le tes fe ladatot végez a tör ténet í ró , midőn fel lebbentvén előttünk a mult fátyolát , a világot megrázkódta tó események tit-kos műhelyébe enged p i l lan tanunk; — ha szemtanúivá tesz a kölcsönös hatásnak, melyet valamely mozgalmas kor s ennek nagyja i egymásra gyakoro l tak , utalva a kor ü terére , melynek pezsgő vére e jelesek szívét dobog ta t á , s a vér fo lyamra , mely a jelesek szívéből f akadva ko ruka t hullámzásba hozta.

H a valakiről mondha t juk el joggal , hogy k o r á -n a k ó r a m u t a t ó j a volt, úgy a legki tűnőbb értelemben alkalmazható e szó azon férf iúra , k inek születése négy-százados évfordulóját ma kegye le tes érzelmekkel üljük. Mi volt a reformácziót megelőző kor ? — Az ellentétek, a merev, k i nem egyenl í te t t e l lentétek kora. A tizen-ötödik század második felében ébred a tudomány szel-leme. A félhold uralma a kelet i vi lág fővárosából szám-űzi a tudósoka t , kik a nyugat i t a r tományokban nyer t szíves fogadás t hálával viszonozva, szellemkincseiket hagy j ák örökségül azok számára, k iknek körében új hazát ta lál tak. Az ál talok elhintet t m a g fogékony ta la jba hull. Százados álmából fe lébred végre Németország is. Az ököljog vára i a tudomány apostolainak templomaivá, a lovagok a múzsák papja ivá ava t ta tnak . Főiskola fő-iskola után keletkezik, mindenüt t új szellem, új élet je lenségeivel találkozunk.

Csak egy té r re nem árad az új vi lágosság fény-sugara . A középkor i dómok nehéz boltívei, vas tag falai, ég felé emelkedő büszke tornyai légmentesen zár ják el a külvi lágtól a tömjénfüstös ol tárokat . E falakon kivül tavaszi szellő lengedezése , azokon belől fojtó levegő! H i t é s t u d o m á n y , k e g y e l e t é s i g a z s á g , s z í v é s é s z , m u l t é s j e l e n , b e t ű é s s z e l l e m — ez el-

I len té tek szülték azt a meghasonlás t , mely milliók szí-

275.

vét harcztérré változtatta. S a mi milliók szívében — itt világos tudat alakjában a képmutatás palást ja alá rejtőzve, ott mint homályos sejtelem — élt, annak han-got adott L u t h e r . Milliók nyelvén szólt ő, milliók vá-gyai t tolmácsolta ő, milliók harczát harczolta ő, — ő k o r á n a k l e g h í v e b b ó r a m u t a t ó j a v o l t .

De nemcsak m u t a t ó j a , ő azon mozgalmas kor óraművének leghatalmasb rugója is volt. Ami t korától nyert, azt kamatostól vissza is fizette. Nemcsak a kor kölcsönözte neki jellegét, — ő is lelki életének bélye-gét reá sütötte korára, sőt az azt követő időkre is. Nagy szellemének szárnycsattogása nemcsak hangot adott a küzdelmes kor mozgató ellentéteinek, a vissz-hangba , melyet minden téren ébresztet t , beleolvasztá az ellenséges hatalmak csatazaját is ; összhangzatot te-remtve az egyszerű, de örökérvényű s örökszépségü evangyélmi elvek alapján. — Ö harczolt, mint milliók harczoltak, s mert kivívta a harczot, s z e m é l y e s e n ki-vívta a harczot, melyet a k o r n a k kellett volna végig harczolnia, azért milliókért is küzdött. Ez Luther törté-neti jelentősége. Mi e hajlékban, — hol őseink Luther szellemében közös alapon emeltek oltárt, úgy a hitnek, mint a tudománynak, úgy a val lásnak, mint az isme-retnek, — itt méltóbban nem ünnepelhetjük a nagy napot, mint ha a L u t h e r á l t a l m e g h a r c z o l t h a r c z e m l é k é t m e g ú j í t v a , a m ú l t b ó l m e r í t ü n k e r ő t , l e l k e s e d é s t a j e l e n b é k e m u n k á j á n a k s i k e -r e s f o l y t a t á s á h o z .

* * *

1499-ben vívja ki Luther első diadalát. A szegény-sorsú, 15 éves tanuló ifjú imádkozva s énekelve zörget jóakaró embertársak haj lékának kapuján^ — alamizsnák egyengetik előtte a tudományhoz vezető útat. Társai közt ő volt az, ki szívből fakadt imáival, az elfogulat-lan gyermeki lélek érzelmeit oly hiven tolmácsoló énekével nemcsak magára vonta pártfogói figyelmét, de azok szívét is meghódította. Az ajánlólevél, melylyel szülői útra bocsátották, a szigorú vallásos házi nevelés áldásaiban, megnyitot ta előtte egy kegyes nőnek ven-dégszerető házát. S e mély, benső vallásos szellemhez, melyet a gondos szülőknek kérlelhetlen szigorral páro-súlt szeretete plántált kebelébe, méltó társul csatlako-zott az a komoly törekvés, fáradhatlan szorgalom és buzgóság, mely kitűnő tanítók vezetése alatt — mint a méh a virág kelyhéből a mézet — mohón szívja magába a tudomány éltető tejét. í g y akar ták öt boldogítani! Pedig a vallásos szellemmel és a tudomány iránti lelkesedéssel két oly ellenséges hatalmat ébresztettek kebelében, melyek — az akkori viszonyok közt — hogy hadat izennek egymásnak , — csak idő kérdése lehetett . Nem sejték ezt a kegyes szülők, nem a tudós tanítók, sőt maga a vallásos hitében oly boldog s a múzsákkal való foglalkozásában oly elégült gyermek sem. Elfogulatlanul imádkozott, imádkozott szívből — lélekből, — elfogulatlanul áldozott a tudomány oltárán, az egyház iránti kegyele t , a tudomány iránti szeretet oly szépen fértek össze egymással , teljes összhangzat-ban voltak az Isten — s a világért egyiránt lelkesülő gyermek lelkében.

Boldog, boldog gyermekkor! — hasonlított a kis erdei patakhoz, mely bűbájos csergedezésével virágokat

ébreszt téli álmukból, melynek hullámaiból a ragyogó nap tündéri arcza sugárzik, mely üdítő lehelletével még a százados tölgyet is megif j í t ja; — a kis erdei patak-hoz — nem sejti a vándor, hogy ez bölcsője a folyam-nak, mely néhány pillanat alatt hullámtengerébe temeti a béke müveit, melynek fenekén zátony emelkedik, melynek mélyében vészteljes örvény tá tong !

Luther e l f o g u l a t l a n g y e r m e k k o r a volt a műhely, melyben gondos szülők szeretete, tudós tanítók bölcsessége kovácsolta a harcz, a legborzasztóbb harcz fegyvereit . * * *

1505-ben július 17-én, egy holdvilágos nyári éj csen-des órájában, reszketve zörget egy ifjú az erfurt i augusz-tinus zárda kapuján. Arcza halavány, a lelki szenvedés vasekéje véste abba mély barázdáit ; szeme fénye szende, mély kedélyvilág bánata tükrödzik benne ; homloka nyilt, magas, — a nehéz szellemi munka kitörölhetlen nyomokat vésett abba. Luther, az ö n m a g á v a l m e g -h a s o n l o t t L u t h e r előtt nyilik meg a klastrom ajtaja. Mit keres az élő a holtak közt? Mi indítja e lépésre?

E g y szíve mélyében gyökeredző vágy , melynek szomját eloltani semmi sem vala képes. Merítet t ő a tudomány forrásából, ivott, mohón, évek óta ivott an-nak üdítő vízéből, s mégis szomjúhozik! A tudomány „mesterévé" avatták fel a múzsák apostolai, babér kör-nyezte homlokkal állott már kora leghíresebb tanszé-keinek egyikén, — előadásokat tartott Aristoteles filo-zófiájából, s a tudomány, melyet oly buzgón ápol és mi-vel, mégis üresen hagyja szívét, sőt tágít ja az űrt, mely meleg, benső vallásos indulata s a hideg-rideg valóság közt lelkében tátong. A zárda falai közt keres biztos nyugpontot a kétségektől hányatott szív, megnyugvást a nyugtalankodó elme, békét a harczoló lélek.

Előttünk áll a kételkedő, a harczoló Lu the r , az értelmi és erkölcs-vallási fejlődés, az önnevelés azon pontján, hol őt sajnálva — megszeretjük. Nem kételke-dik másban, csak önmagában, lelki üdve az, mi nyug-talanítja. Barát ja nyilt sírjánál tárult fel előtte saját benseje egész ürességében; keresi az eget, — s tá tong előtte a sújtó bűntudat, a kielégítést kereső, de kielégí-tést nem találó benső vágy pokoli kínjainak örvénye. A zárda magányába menekül, nem sejtve, hogy a harcz-térré lép, hol küzdelme a tetőpontot fogja elérni. Hiá-ban emelkednek körülötte magas falak, — ő a világot, a kétségek világát magával hozta e csendes falak közé ! Hiában sanyargat ja testét, a testi böjtölés csak fokozza lelke szomját! Hiában borúi térdre, hő fohászokkal ostro-molva az eget, az ég zárva marad! Hiában merül el a vértanúk, a szentek épületes élettörténetei olvasásában, az egyházi a tyák kegyes szívömlengéseiben, — lelki szomját nem oltják! Hiában prédikál, prédikál gyúj tó lelkesedéssel a gonosz eretnekek ellen, rémülettel sejti, érzi, hogy az eretnekség mérgét saját maga is szívta magába ! Hiába zarándokol Rómába, Szent-Péter trónu-sán végre megtalálhatni reményli a mennyország kapu-jának kulcsait, — onnét is üresen, egy csalódással gazdagabban tér vissza.

Ö küzd, — küzd kitartón, férfiasan, — míg az írás azon egyszerű Isten-szavában : „Elég neked az én ke-gyelmem! nem cselekedetek, hit által igazul meg az ember!" végre megtalálja a fegyvert, melylyel kivívja

2 7 6 .

a diadalt, — a diadalt önmaga felett, a diadalt a világ számára is. * * *

1521-ben april-hó 18-án a fényes wormsi gyűlés közfigyelmét egy erőteljes papi alak vonja magára. — Császár és herczegek, grófok és püspökök az ő ajkai-ról várják a megváltó szót. S ő, ha nem is az ő várakozásoknak megfelelőleg, kimondja a megváltó szót, kimondja nyilt, férfias, méltóságteljes hangon : „hacsak a szentírásból, vagy egyéb döntő s világos érvekkel meg nem czáfolnak, — mert én egyedül a pápának s a zsinatoknak hitelt nem adok, hisz bizonyos, hogy sok-szor tévedtek és egymásnak ellentmondottak — én ta-naimból semmit vissza nem vonhatok, semmit vissza-vonni nem akarok, mert nem tanácsos, hogy az ember lelkiismerete ellen cselekedjék! Itt állok, máskép nem tehetek, Isten engem úgy segéljen!" Im' Luther , a d i a d a l m a s k o d ó L u t h e r , Luther a hitszilárdság, a jellemnagyság, az eszmény fenségében ! Ő emberül küz-dött s azért a diadal koronája el nem is maradhatott !

Ha gyönyörködünk gyermekkora szeretetre méltó elfogulatlanságában, — ha megszeretjük az ifjút őszinte kétségei nehéz harczában, úgy tisztelnünk, bámulnunk kell a férfit a jellemnagyság magaslatán. Igen, mi bá-muljuk, — bámuljuk, sőt áldjuk, — áldjuk, mert amit önmagának kivívott, azt kivívta nekünk, evangyélmi egyházának, sőt még azok számára is, kik jelszavát had-izenetnek tekintik. Azóta, hogy Luther ajkairól hang-zott, hódít e szó minden téren. Azóta fogtak a komoly munkához itt is — ott is, hogy az egyén lelkiismerete s a külső hatalmi szó, az ó- és újvilág, a múltra támasz-kodó jog s a jelen-parancsolta kötelesség, a rend és szabadság — és száz meg száz egyéb, különböző alak-ban mutatkozó ellentétek közt a helyes, az egészséges egyensúlyt helyreállítsák. így Luther nemcsak kora, nemcsak egyháza, hanem az összemberiség érdekében küzdött! Azon kortól, melynek fia volt, nyert kétélű fegyvert, a kétség fegyverét, amit korának adott, vala a béke pálmája, a legdicsőbb javak, melyeket kivívott, melyeket megőrizni az utókornak szent feladata.

* * *

Erre buzdít, erre lelkesít a mai nap, melyet a ke-gyelet és hála zavartalan ünneppé avat. Ifjú barát im! nem olvadnak-e a ti örömhangjaitok is Luther diadali énekébe: „Erős vár a mi Istenünk"? Óh ha valakire, reátok kell, hogy az ő nemes példája lelkesítőleg has-son. Azon két hatalom, mely Luther kebelét választá küzdtérül, szép egyetértésben él bennetek, teljes össz-hangzatban működik köztetek, — ha Luther szelleme vezérel. Vallás és tudomány — ikertestvérek ők pro-testáns egyházunkban, hü társak, kik egymást feltéte-lezik, egymást támogatják, egymást kiegészítik. Az egyik megvilágítja, élesbíti a szemet, a másik melegíti, hevíti a szívet. Pedig mi volna a fény meleg nélkül? s mi volna a meleg fény nélkül? A természetben együtt van mindkettő, a szellem országában sem nélkülözheti egyik a másikat !

Igaz, néha, különösen az ifjúkor válságos éveiben, úgy látszik, hogy egyik a másiknak útját állja. Az ifjú eszmél, kezd gondolkodni, szemei megnyílnak — s mintha ingadoznék lábai alatt a föld, melyen eddig oly biztos állást foglalt, mintha ingadoznék feje felett az ég,

mely felé eddig nyugodtan emelte tekintetét! Nem ab-ban rejlik a veszély, hogy az ifjú lelkében kétség ébred, hanem abban, ha a kétség megbénítva erejét, őt szel-lemi tétlenségre indítja.

Tanuljatok Lutherrel küzdeni! O nem nyugodott, addig kereste a sejtett drágagyöngyöt, míg megtalálta. A félmíveltségü ember eljut fejlődésében azon pontig, hol az ellentéteket megismeri, itt rémülve megáll, ezen-túl nem emelkedik, szava mindig mások nézeteinek bágyadt visszhangja, tette mindig mások cselekedetei-nek gyermekes majmolása. A valódi ész- és szívképzett-ség megismertető jele, hogy az ellentéteket kiegyenlíti.

„Tudakozzátok az írásokat!" így int a vezér, kinek zászlója alatt Luther harczolni tanult. E szóval mutat a meredek útra , mely a hitszilárdság, a férfias meg-győződés magaslatára vezet. Szerencsés a vándor, ki fáradva s izzadva felküzdi magát a hegytetőre, — onnét letekintve hegy-vőlgy, erdő-mező, egy egységes, össz-hangzatos, gyönyörű tájképbe olvad össze. A j e l l e m -b e n kibékülnek egymással az ellentétek. Boldogok lesztek, ha hit és tudomány bennetek jellemmé egye-sül, jellemmé nemesbül! Akkor mint férfiak fogtok érezni és gondolkodni, szólni és tenni ; mint férfiak fog-tok állani, vagy elesni — állva boldogságot, s esve megnyugvást fogtok meríteni a jellem öntudatából : kötelességem szerint cselekedtem, „ m á s k é p n e m t e h e t t e m " !

Erős vár a mi Istenünk. Erős vár a mi Istenük, Védelmünk, jó fegyverünk; Kar ja mindenkor mi velünk, Ha vészszel kell küzdenünk.

Konok ellenünk Harczot kezd velünk; Nagy erő-csellel Fegyverkezve lép fel;

Nincsen mássá földszinén. Minerőnkkel mitsem érüuk, Csakhamar elveszhetünk; Az a bajnok harczol ér'ttünk, Ki t Isten adott nekünk.

Ké rdezed : K i az? Krisztus az igaz, Zebaóth, Isten, Más kívüle nincsen;

Övé lesz a harczmező! Ördögökkel vón bár teln A világ, hogy nyeljen el, Minket az sem rettentene : Szent ügyünknek győzni kell!

E világ ura, Tör bár bosszúra, Semmit nem tehet; Mert elitéltetett;

Egy szó tönkre verheti. Meg kell hagyniok igénket Végig érintetlenül! Hogy segítse terveinket, Ő lesz nekünk ihletül.

Élted', kedvesid' Ha el is veszik, Vagyonod' vegyék, Nincs abban nyereség! .

A mennyország ránk marad! Szentesi.

277.

B E L F Ö L D .

Luther-ünnepély B.-Csabán. A l egnagyobb magyar-honi evang. egyház, a csabai, mely köztudomás szerint több mint 26,000 lelket számlál , mél tóan ünnepel te meg a n a g y reformátor dr. Lu ther Már ton születésének négyszázados évfordulóját . Nemcsak meg ta r to t t a a bé-kési esperesség által megalap í to t t programmot , mely szerint a Szent Há romság utáni X X I V . és X X V . vasár-napok közt eső héten a rendes r egge l i istentisztelet a lkalmával naponként felolvasások t a r t a t t ak Lu the r éle-téről, hanem a vol taképi évfordulón, szombaton, még más valóban nagyszerű és lé lekemelő ünnepé ly t is tar-tott . Ez, és a vasárnap nov. xi-ikén ta r to t t istentisz-te le t volt a Luther-ünnepély f énypon t j a , ha ta lmasan bizonyítva, hogy B.-Csaba evang. város.

A hétköznapi is tentiszteletet s a felolvasásokat a a kis templomban mindenkor zsúfolt ha l lga tóság előtt dr. Szeberényi Gusztáv super in tendens úr, a szőllőbeli díszes új t emplomban p e d i g L inder K á r o l y lelkész úr végezte. Az elemi iskolák és az a lgymnasium külön-külön tanítóik, i l letőleg tanára ik vezetése a la t t szom-baton ünnepe l ték meg a nagyje lentőségű napot , vallásos buzgósággal , énekléssel és Luther életét tá rgyazó elő-adással.

A főünnepély szombat esti 9 órára volt kitűzve. Már délután lehete t t k isebb-nagyobb csopor tokat látni a nagy templom körül, a mint a nagyszabású kivilágí-tási előkészületeket szemlélték. A presbyter ium Arad-ról hozatot t pyrotechnikust , a ki a főtéren, a kath . templommal szemben emelkedő ké t evang. templomot kivilágitot ta . A n a g y templom főkapuza ta egész ai. ormóig ké t sor l ángga l volt világítva, felül az ormón lángokból csillag volt alkotva. Magában a főaj tóbau koszorúkkal övezve helyezte te t t el az ünnepé ly fo lyama a la t t leleplezendő é le tnagyságú képe Luthernek , melyet a p resby te r ium rendelésére a p re sby te r i terem számára H a a n Anta l művész festet t . F é l kilenczkor megkondul-tak az összes harangok, a mi jel volt arra, hogy a

"^város különböző részeiben fekvő nép iskolákban gyüle-kező nép fák lyás mene tekben megindúljon a központba, a főtérre. Impozáns volt e menet , mely nemcsak fák lyá i fényével vi lágí tot ta be a város utczáit, hanem vallásos buzgósága lángjá tól á t h a t v a , szent énekeke t zengve ( többnyire Luther-fé léket) vonúlt a már akkor fény-tengerben úszó templomok felé. I t t aztán elhelyezke-det t a roppan t tömeg, mely 9 órára 10—i5,ooo-re fel-szaporodott . A 280 fáklyás , csupán jómódú gazdák fiai, fé lkörben foglal t ál lást a főegyház pazaru l kivi lágí tot t főkapuja előtt, körül fogva a p resby te rek tő l s intelligen-cziától környeze t t szónokot. P o n t 9-kor ú j ra megszólal-t ak a harangok, azntán a hata lmas főaj tó magas lép-csőzetére fe l lépet t Zsilinszky Mihály egyházi inspektor és országos képviselő, s emelkede t t le lkes beszédben vázolta a nap jelentőségét, lelkesítve a hi tbuzgóságra , az egyházhoz való hű ragaszkodásra , miközben lelep-lezte Luther művészi kivitelű képét , ő t állí tván köve-tendő mintaképül ; végül felhívta a jelenlevőket , hogy Is ten dicsőségére, a k i Lu the rben magának oly jeles eszközt választott a vallás tisztítására, zengjék el együt t Lu ther ha ta lmas k a r é n e k é t : „Erős vár a mi Is tenünk!"

E r r e az egész tömeg fedet len fővel, harsány zene ki-sére te mellett, e lénekel te a gyönyörű éneket . E közben kigyúl t a Luther -képpe l szemben a kis templom ajta-jában magasan feláll í tott tüznap, mely vaki tó fény t ve-te t t a képre . Végül mikor az ég felé emelkedő ének elhangzott , a szónok felhívta a tömeget , hogy a mint békességben jött, I s tent dicsőítve oszoljék haza békéve l ; ekkor a nép szép rendben egyházi énekeke t zengve, hazatér t . Az egész ünnepé ly alig ta r to t t félóránál tovább, hanem azért maradandó emléket hagyot t mindenkinek szívében. Meg kell j egyeznünk , hogy a protes táns közönségen s e lőkelőségeinken kivül, a kath. , gör. kel., és zsidó vallású lakosság is részt vet t az ünnepélyen.

Vasá rnap r egge l 8 órakor kezde té t ve t te az ün-nepé lyes istentisztelet. Először kiszolgál tatot t az úr-vacsora , melyben először a p re sby te r ium, azután a n a g y közönség is részesült. Azután a l i turgiát főtiszt, dr. Szeberényi Gusztáv sup. úr végezvén, nt. H a a n Lajos másik lelkész úr lépet t a szószékre s Pá l apostol-nak a Zsidókhoz írt levelének 13. r. 7. versét vévén a lapigékül egy minden t ek in te tben ki tűnő beszédet mondott , mintaképül állí tván fel Luther t , mint az Isten igéjeért s az igazságér t lángoló férfiút, mint csa ládapá t s mint rendí thete t len hithőst. A templomban 5—6000 hívő lehete t t együt t . Éneke l t e te t t az „Erős vár a mi I s t enünk" és a „Te deum", ez u tóbbi t szokás szerint állva zengte el a közönség. Az istentisztelet végén meghi rde t te te t t a Lu the r -a l ap ra adakozók névsora s felhivatot t a közönség a további adakozásra.

Rozsnyó, 1883. n o v - I 2> — Halha ta t l an reformá-torunk emlékünnepé lyé t itt is fényesen ül tük meg. Az egyházhivek előre vol tak figyelmeztetve az ünnepé ly fontosságára , s felhiva az abban való tömeges részvé-telre. Is teni t isztelet előtt az egyházhivek az úr vacso-rá já t ve t t ék fe l , hol K r a u s z L a j o s segédlelkész tar-tot t megfelelő alkalmi beszédet . Isteni t isztelet a lat t templomunk tömve volt, és S á n t h a K á r o l y al-kalmi énekének elzengése után a szószékre lépet t Fő t . C z é k u s I s t v á n Super in tendens úr, s fényes és nagy-ha tású beszédében emelte k i Lu the r érdemeit . Közben az i f júság i da lá rda énekel te el az „Erős várunk nékünk az Is tent" . Is teni t isztelet u tán rögtön következe t t a „t iszakerület i ev. árvaház"-nak megnyi tása . E g y vers eléneklése u tán ugyancsak Főt . Super in tendens úr lé-pe t t az oltár elé s rövid vonásokban ecsetel te az árva-ház tör ténetét , elmondva, hogy az még csak kis mustár-mag ugyan, de a melyből te rebélyes fa növekedhetik. Megha tó volt különösen, midőn az á rvák sorsáról be-szélt és az árvaházat továbbra is az egyházhivek párt-fogásába ajánlá. Ott ül t a kerüle t 10 árvája, 8 fiú és 2 leány, egy külön padon az oltár előtt, mindnyájan tisztán és uj ruhákba öltözve igen jó benyomást te t tek a gyülekeze t re . A l ig marad t szem szárazon, midőn a Fő t . úr hozzájuk beszélt . Is teni t isztelet végeztével ugyancsak az árvaház számára ta r ta to t t offertorium, m e l y 15 f r t 10 k r t j ö v e d e l m e z e t t . Délben ped ig az á rvák a Fő t . Super in tendens úr vendégei voltak.

A délutáni istenitisztelet a lat t Czékus László segéd-lelkész olvasott fel Luther életéből egy érdekes sza-kaszt, Lu the rnek a vormsi birodalmi gyűlés előtti meg-jelenését, osztatlan figyelem mellett .

2 7 8 .

Másnap a főtanoda ta r to t ta meg Luther ünnepélyét az auditóriumban, melyre m e g voltak híva fő tanodánk és egyházunk lelkes bará t ja i . Nyolcz órakor kezdő-dött az ünnepély s az i f júsági da lárda rázendí té az „Erős várunk nékünk az Is tent" , mely u tán fő tanodánk igen tisztelt érdemes igazgatója Nagytiszt . Kramarcs ik K á r o l y úr lépet t a szószékre s olvasta fel remekül ki-dolgozott, s nagyha tású emlékbeszédét Lutherről , ki-ter jeszkedve mindenüt t az isteni gondviselésre. E remek beszéd után újra a da lárda énekelt el egy verse t az „Erős várunk nékünk az Is ten "-bői, s ezután fő tanodánk legi f jabb tanára Porubszky P á l lépet t a szószékre, s költői ihlet tséggel szavalta el fenkölt szellemű s n a g y hatást kel te t t ódáját „Luther emlékezetét" . A dalárda összhangzatos éneke fejezte be az ünnepélyt .

Megemlí tendő még, hogy a rozsnyói ev. egyház Lu the r 4oo-dos születési emlékünnepélyének megörökí-tésére házanként i pénzbel i gyűj tés t is rendezet t , mely szép e redménynyel folyta t ta t ik , czélja azonban csak a gyűj tés tel jes befejezése u tán jelöltet ik ki. Cz. L.

ev. segédlelkész.

Pozsony. November 10. és n - é n . — „ E z a nap, melyet az Ú r rende l t ; örvendezzünk és v ígadjunk azon." Megte t tük . — Pozsony igazán örvendezet t az Ú r b a n s az ő a tya i kegye lmé t hirdet te . — io-én 8 órakor meg-ta r to t ta a lyczeumi i f júság az Úrvacsorá t . — Luther re l megál lot t Kr isz tus keresz t je alatt, hogy szellemével élő közösségben ünnepel je az isteni megvál tó kegye lem örömnapját. — g-kor az elemi iskolák s a városi és ál-lami tanintézetek ev. növendékei fe lgyülekeztek tanítóik-kal és szüleikkel a nagy német templomba, me ly már ekkor is ünnepi öl tönyben díszlett. — Oly szépen csen-ge t t a gye rmeka jkakon az „Ein' fes te B u r g ist unser Go t t " ; oly megragadóan szólt F ü r s t J á n o s lelkész beszédes ajka, hogy a gye rmekek és szülők egyi rán t érezték a g y e r m e k b a r á t és Zebaóth áldó jelenlétét . — S mily örömmel nyúj to t ták a g y e r m e k e k kezeiket Luther életrajza után ! melyet F r o m m e l annyi kedély-gazdagságga l írt m e g ; „édes alma", kedves csemege!

D é l u t á n 3 ó r a k o r közönséggel s tanulósággal megte l t a kis templom, hogy részt vegyen a lyczeum ünnepélyén, — melyre, szokatlan dolog, megkondul t a városház n a g y harangja , s egy óra hosszat zúgott. — 1672-ben a pozsonyi híveknek, 1673-ban sok hazai ev. egyháznak halálos Ítélete hangzot t e he lyen ; 1883-ik november 10-én a türelem új életét h i rdet te a harang-szó ; — mily kedves fülbemászó zene volt ! ! L e g y e n ez a türe lmet lenség halá lharangja örökre!! Az egyszerű kis templomban felhangzot t Lu ther éneke; i f jak énekel-ték üdén, égnek emelkedően: „Erős vár a mí Is tenünk". U tána szószékre lépet t M i c h a e l i s V. igazgató, s igaz protes táns paedagogushez méltóan rajzolja Luther t , mint paedagogus t elveiben és hatásában, főleg kiemelve s óhajtva, hogy legyen e z e n t ú l i s m i n t e d d i g a z e g y h á z é d e s a n y j a i s k o l á i n a k , s a z i s k o l a é d e s , h á l á s g y e r m e k e a g o n d o s a n y á n a k . ( F a x i t D e u s ! ) — I f ja ink korukhoz illő lelkesedéssel rajzolták, k ö l t e m é n y b e n : Luther t a hit ba jnoká t álta-lában (Szinák Mihály, VII I -ad éves), s K o b u r g várában (németül Schmidt Káro ly , VIII -ad éves); p r ó z á b a n : Luther t a kolostorban (Dohnányí Pál , VII I . ) ; egy évét

a W a r t b u r g o n (Zay László gr., VII . ) ; családi körében (ifj. Trsztyénszky Ferencz, VII.), halálát ( R u t t k a y János, VII I . ) ; a bibliafordítót s az újfelnémet nyelv teremtőjét (németül Fa lb Virgil, VIII . ) , s ha tásában a magya r művelődésre és i rodalomra (Dömötör Pál , VII.). — Látszott , hogy szeretet te l foglalkoztak t á r g y u k k a l ; jól esett az ö regeknek hallani az i f jak szárnypróbálgatásá t . S miután elzenget t Schur ig-Volknar gyönyörű Choral-motet té je : „Erhal t ' uns, Her r , bei Deinem W o r t " érez-tük : „Új nemzedék jő a kidőlt nyomába ; — a régi tüz, új lángra gyul ! ''

10-ének elmultával megjöt t 11-ke. — 9 órakor ismét megszólal a harang, hogy necsak az ev. egyház, hanem az egész város közönségét behívja az evang. templomba. S megte l t az Ú r n a k háza, senkit sem kel let t kényszerí-teni a belépésre . — De hogy is ne! oly szépen integet-tek a zöld füzérrel övedzett aj tók felet t levő f e l i r a tok : „Ein' fes te B u r g ist unser Gott", „Das Wor t , sie sollen lassen stahn", „Her r Gott , Dich loben wir", „Her r Gott, Di r danken wir". — Nem volt üres hely; mind ünnepi ruhában jött. — A közönség rajzát elhagyom. — Ott volt Pozsony színe-java!

És kedves is volt az Ú r n a k feldíszített, f ényárban úszó háza; de még szebb fény ragyogot t a hívők ar-czán, szemében; a vallásos ihlet mennyei szelleme le-bege t t a gyülekezeten . Az Ú r lelkeért esedező első ének végeztével oltár elé lépe t t F ü r s t J á n o s lelkész s az ünnepély t bevezető néhány meleg szó elmondása után felolvasta L u k á c s e v . I, 7 6 — 7 9 . igéke t ; követ-kezet t Lu the r éneke : „Her r Gott, Dich loben wir", énekelve Lu the r szellemében, Luther erejével. A dics-ének elhangzott , hogy a mit a gyülekezet t érzett, ki-fejezze mester i szónoka F r e y t a g V i c t o r lelkész, k i a 78. z s o l t á r 2—8. igékre épí té fel r emek beszédét. Az előszóban az ünnep je lentőségét ecsetelve, kimu-ta t t a m i n t k é s z t e n a p : hálás hitvallomásra, ünne-pélyes fogadalomra, s a bizalomteljes remény örven-detes nyilvánítására. Első részben mél ta t ta Lu the r mű-ködését, mely a rég inek és ronto t tnak leszedése és szétrombolása mellett, az épí tésre és ú j í tásra i rányul t . A második részben buzdította, hallgatóit az ev. igaz-sághoz, szabadsághoz és szeretethez való hü ragasz-kodásra s meleg utalással a gyülekezet g y a k r a n és fényesen igazolt á ldozatkészségére felhívta, hogy a beteg , e laggot t s munkaképte len egyházhívek menedé-keül szolgálandó Luther-alapí tványt támogassák és nö-veljék. A harmadik részben azon édes r eménynek adot t kifejezést, hogy az Úr, ki egyházát eddig is ol talmazta és megtar to t ta , a jövő időkben is védője és vára marad annak. A sziv teljéből szólott az ajk, meghato t tan és meghatón. A különben is kiváló szónok, f e l ada t ának magas la tán állva a nap nagyságához méltóan h i rde t te Luther dicsőségét és eszméit. Predikáczió közben a theologiai dalkör énekel te Kle in Be rná t mote t té jé t a vezetőt és t agoka t dicsérő szabatossággal és meleg-séggel .

S most felzendült B a c h J á n o s S e b e s t y é n re-formácziói canta té ja : „Ein' fes te B u r g ist unser Gott ." A mit a t i táni szellemű Lu the r érzet t és gondolt , a mi a S p e y e r b e n protes tá ló ev. r endek keblét hul lámzásba hozta, mindaz a művészet megrendítő, majd vigasztaló,

2 7 9 .

majd ismét égre szárnyaló hangfestésével ú j ra élt a művész r e m e k é b e n , ú j ra éledt a r emek előadáson. A közönség feszülten hal lgat ta a tiszta pro tes táns zene-költészet e nagy alkotását . Elmerül t a hangok harmó-niájába, a magán énekesekke l , égő v á g y g y a l ké r t e Jézusá t : jöjjön szivének ha j lékába és fogadás t tett , híven megmaradn i az üdvözítőnél, ki az üdv maga, de midőn a vegyes ka r négyhanguan , a re formátor hite győzelmének alapját és r eményé t zengte : „Das W o r t sie sollen lassen stahn", a diadal tuda tában megnyu-godva á ldot ta az egyház Urá t , ki a sötétségből az ő csodálatos vi lágosságára elhívott minket .

A cantate végső szakasza alat t ol tár elébe já ru l t hosszú életén á t Lu the r hi tét valló főpásztorunk dr. G e d u l y L a j o s s a meghato t t ságtó l reszketeg, de a meggyőződés erejében folyton erősbödő hangon hit-val lásra szólítja fel —, szeretet te l jesen a szeretet lakomá-jához hívja meg a híveket . A lelkészek s a presbyte-rium, élén ősz Simeonunkkal , fe lügyelőnkkel , a gyüle-keze t nevében és színe előtt az Ú r szent vacsorá já t élvezte, b izonyságot te t t hitéről, az a p á k hitéhez való tántor í tha t lan ragaszkodásáról . Á r o n u n k n a k ároni áldá-sával le t t befe jezve a szép és lélekemelő ünnepély . A Lu the r -a lap í tványra rendel t offertorium 169 f r t 44 k r t jövedelmezett . — A magyar- tó t templomban délelőtt magyar , délután tót nyelven ta r ta to t t meg az ünne-pé lyes istentisztelet .

Selmecz. A „dicsőség l egyen az I s tennek a magas-ságban" , szel lemében megemlékeze t t a selmeczi magyar-német egyház Lutherről , születése négyszázas forduló-ján. Az ünnepé ly t megelőzte életének, működésének s halála körülményeinek ismertetése, három időközönként megta r to t t előadással az esti órákban, a lyczeum könyv-t á r ának te rmében. Ezek mindegyike teljes másfél órá t ve t t i génybe s megemlékezvén a magdeburgi , különö-sen ped ig az eisenachi ké rege tő Lutherről , minden al-kalommal gyű j tö t tük a ki te t t perzse lybe a szabad ado-mányokat , e lhagyato t t szegény árváink s e laggot t , munkaképte len , szegény gyülekezetbel i özvegyeink ja-vára , nőegyle tünk közbenjárása mellett . Az ünnepélyes istentisztelet a lkalmával ped ig gyűj tö t tük az áldozat-filléreket országos gyámintéze tünk s a hozzánk köz-vetlenül fo lyamodó hi t tes tvérek s szűkölködő egyházak javára . Mindkét ese tben je len tékeny az eredmény. Is ten áldása legyen a k e g y e s adakozókon! — A megje lent ünnepi i ra tok közül ter jeszte t tek s ter jesz te tnek külö-nösen : Kös t l in , B u r k , R o g g e , Disselhof, Schmidt müvei ; kivál t p e d i g a l ipcsei „Il lustr ierte Zei tung" okt. 20-ikáról ke l t számának e léggé nem ajánlható diszes külön kiadása, amely a művészet remekei t , igen sike-rül t fametszetekben, vonatkozással Lutherre , megfelelő magyarázó szöveg kísére tében közli. Ajánl ja ez utolsót a rány lag csekély ára, t. i. 70 kr . o. é.

A lyczeum külön programmal , a mint már az kö-zölve lön, nov. 10-én a délelőtti ó rákban ta r to t ta meg magyar nyelven az ünnepélyt . H. V.

A sz.-fehérvári evang. gyülekezet Lu the r ünnepélye, daczára a kel lemetlen időnek fényesen sikerült . A kü-lönböző val lásfelekezetek meleg érdeklődést tanúsí tva szép számban je lentek meg. A re formátus tes tvéregyház küldöt té t kedves vendégül tekinte t tük. A helyben állo-

másozó ka tonaság főtiszt vezetése "mellett je lent meg és já ru l t az Ü r szent vacsorájához.

A templom szép v i rágokka l és ékes koszorúkkal diszít tetet t fel a nőegyle t által, nevezetesen P r o c o -p i u s P á l n ő ő nga . szíves a jándéka és fáradozása mély köszönetet érdemel .

Délelőt t i isteni t iszteletünkön Lu the r „Erős vá rá t " éneke l tük , és a g y e r m e k e k k a r a : „A kegye lem Iste-nének" .

Délu tán 5 órakor da lá rdánk zengte : „Erős vár a mi Is tenünk."

A 400 év emlékére L u t h e r - a l a p o t kezdemé-nyeztünk Lelkész indí tványára , és már is megáldot tnak lá t juk elkezdet t munkánka t .

Ugyanis a következő a lap í tványok té te t tek : Pro-copius P á l , egyházmegye i fe lügyelő xoo f r t . , Gáncs ^ . Jenő, lelkész 100 frt. , Hornyánszky Ágoston xoo frt. , " 1

Marossy Is tván 100 frt. , F e k e t e Pá l 50 frt. , F löge l E d e 50 frt. , dr. Ha tyu f fy D. 50 frt., if j . Hoffer József 50 frt. , L e d n e r József 50 frt. , Eitz János 50 frt. , Hoffer Fr . -né 100 fr t . ; az iskolás g y e r m e k e k 4 fr t . 83 kr., özv. Gál Jánosné 50 kr . , Mendelényi E d e 2 f r t . , Mir th Ferencz 5 frt. , Ihász Gy. 1 f r t . A Luther-a lap összege e szerint je lenleg = 813 f r t . és 33 kr .

T o v á b b á Hornyánszky gondnok által fe la jánlot t 10 reformátor i k é p á ra 7 frt . 40 kr . é r t é k b e n , szinte ezen alaphoz csatol ta tot t = 820 fr t . 73 kr .

í g y kezde t tük m e g Isten szent nevében munkánka t az 5-ik század hajnalán ! Eugenius.

K Ü L F Ö L D . Greifswald, 1883. évi nov. 11-én (ered. tud.). — Azon

ünnepé lyek között, melyeket a német pro tes táns váro-sok, faluk, községek, egyházak , iskolák ta r to t tak , hogy leróják ha lá juka t a l egnagyobb német, a vi lágtörténe-lem egyik legkivá lóbb alakja, a római hierarchia leg-n a g y o b b el lensége Lu the r Márton iránt, fényes he lye t fogla lnak azon ünnepélyek, melyeke t Greifswald a ke-leti t enge r pa r t j án fekvő eme város s egye teme tar-tott . Nem lehet czélom az összes ünnepé lyek részletes leírása, azért csakis a legfőbb s az ünnepé lyek legfon-tosabb mozzanatainak le í rására szorítkozom ; de ezekből is k i tűnik a német nép azon vallásos érzülete s gondol-kodása, hogy a l egnagyobb nemzeti ünnepet , a legna-g y o b b egyházi ünnepnek tekinti . Lu ther 400-éves szüle-tési évfordulója a német népnek első sorban, igaz, egy-házi ünnepe, mer t hisz Lu the r kiválóan val lás-refor-mátor volt, de nem kevésbé nemzeti ünnepe is, a meny-nyiben Lu the r ha ta lmas szavára ébred t fel polit ikailag, erkölcsi leg s tudományi lag. Oly n a g y fontosságúnak t a r t j ák a német tudósok és poli t ikusok Lu the r hatalmas reformátor i fellépését , hogy egyenesen neki tulajdonít-j ák a német népek nemzet té való alakulását , n a g y hatal-mát s köve tkezményét a német császárságot. Már no-vember g-én estefelé a házakról lengő sok zászló hir-deté, hogy ünnepre készül a város. Es te 8 órakor meg-kondul tak a város 3 evang. templomának összes harang-jai s e ha rangzugás közepet te vonul t az egyetemi ifjú-ság l egnagyobb rendben meg ta r to t t fák lyásmenete . Igen szép, festői l á tványt nyúj to t t a szemlélőnek, különösen idegennek, az egyetemi i f júság különféle tes tületeinek

t a rka egymásutánja. Legelői 4-lovas hintóban ment az egyetem rectora, u tána egy if júsági testület tisztviselői nemzeti ruhában szalagokkal diszítve s kardosan 4-lovas hintóban u tánok vit ték a testület zászlóját, míg oldalról s utána következtek a fáklyások, azután egy más testü-let épen ily rendben hosszan s végig a városon. A merre vonult a menet görög tüzet gyúj to t tak . Végül a város főpiaczán egy lelkes beszéddel s az „Ein' feste B u r g ist unser Got t" egy versének eléneklésével végződött az ünnepély. Nov. 10-én a város minden nagyobb házán ott lenget t 2 v a g y 3 zászló is. R e g g e l 8-tól min-den elemi- s polgár-iskola és a gymnasium külön tar-tot t Luther-ünnepélyt . Tíz órakor újra megkondul tak az összes ha rangok jelt adván a városi „Fes tzug" meg-kezdésére. S megmozdul t a város összes czéheinek s egyesüle te inek ta rka tömege hosszú kígyózó vonalban. Ott voltak zászlóikkal s je lvényeikkel a szabók, czipé-szek, asztalosok, mészárosok sat. sat., ott vol tak az eiemi-és polgári- iskolás fiúk, ott a gymnasinmbel iek s az egye-temi hal lgatók, testületek szerint, zászlók alat t ; 11 óra-kor felvonultak a város főpiaczára, ott egy lelkesült beszéd után e lénekel ték a „Ein' fes te B u r g ist unser Got t" 2. versét s ezzel vége t ve te t t ek az ünnepélynek, h o g y egy u jabb egye temi ünnepé lynek lehessenek tanúi. 12-kor a mint megte l t az egye tem aulája díszes női közönséggel ; az egye tem rec tora Dr . Cremer fe lment az emelvényre, mely előtt déli növényekkel környezve állott Lu the rnek babérkoszorúzot t szobra, s jel lemezte Luther t , kiemelvén különösen a tudományosság felélesz-tésére való működését . Az ünnepély végén 6 doctori promoveálás volt. Es te a város l egnagyobb templomá-b a n a St. Nicolaikirche-ben l i turgikus istenitisztelet, mig ma minden templomban egyházi istenitisztelet tar-ta to t t a n a g y re formátor emlékére.

A g a z d a g , győzedelmes ev. egyház és nép így muta t t a s bizonyítot ta be hálá já t a nagy reformátor s az örök igazság Is tene i rán t , ki gondviselésszerüleg küldte őt az egyház javí tása véget t . Nem is csoda! Hol annyi országocska egy hata lmas nemzetté tömörül, melynek szép múltja, még szebb je lene van, s melyre n a g y jövő következ ik ; hol egy a vallás, egy a szó, egy az istenitisztelet : ott, de csak is ott lehet nagyszerű és impozáns ünnepé lyeke t rendezni . Hazánk ezer éves fennállási jubi laeuma aluszik? Tanul junk a pé ldán!

V E G Y E S E K . — Luther-ünnepélyek Budapesten. — A z á g . h i t v .

e v . f ő g y m n a s i u m az egyház dísztermében f. hó 10-én tar to t ta meg válogatot t közönség je lenlétében az iskolai ünnepélyt következő r e n d d e l : 1. „Erős vá runk nekünk az Is ten" , énekel te a hatalmas karénekhez mél tóan a a főgymnásiumi da lá rda ; 2. V a s s k ó E l e m é r VII I . osztálybeli tanuló szavalta melegen Sántha K á r o l y emel-kede t t hangula tu ódá já t ; 3. B ö h m K á r o l y , igazgató, rajzolta Luthernek, mint az egyéni s erkölcsi szabadság kiváló ba jnokának érdemeit , ki e kincset hagy t a örökül a protestant izmusnak s benne az emberiségnek. — F o l y t a t ó l a g a z e l e m i i s k o l á k s az összes buda-pest i elemi iskolákba járó evang. gye rmekek , ezeren felül — templomban ünnepel ték a n a g y napo t , hol G y ő r y V i l m o s lelkész megragadó ékesszólással szó-lott a gyermekeknek , a gye rmek Lutherről , if jú korá-

nak küzdelmeiről, ki tar tásáról , előretöréséről, miben pél-dányul szolgál a je lenkor gyermeke inek is.

— A református theol. ifjúság, a reform, egyház tanács termében nov. 11-én d. u. 5 órakor szintén nyil-vános L u t h e r - ü n n e p é l y t ta r to t t következő müsoro-zattal : 1. „Jövel szentlélek úr Isten", énekel te a theo-logiai da lkör ; 2. megnyi tó alkalmi ima, szerzé és mondá Kenessey Béla, szenior és magán t aná r ; 3. Dicsbeszéd, szerzé és felölvasá Szőts Gerő, theologus; 4. „Isten, ki t a bölcs lángesze föl nem ér", éneklé a theol. da lkör ; 5. Lu the r élet- és jel lemrajza, szerzé és felolvasá Szabó Aladár , theologus; 6. Bezáró ima, szerzé és mondta Józsa Sándor, theologus; 7. „Te benned biztunk", K C . zsoltár, éneklé a theol. dalkör. — E z t j ó l e s e t t f e l -j e g y e z n ü n k . " ^ — A z i f j ú k o r i d e a l i z m u s a , h a e s z m e é r t r a j o n g , h a f e l e m e l k e d v e m i n d e n r e á l i s k o r l á t o k o n e s z m é n y t t i s z t e l , z á l o g a a j o b b j ö v ő n e k . — Ü d v ö z í t ő n k h ő s z e r e l m e l e g y e n k ö z ö s é l t e t ő e s z m é n k , a n n a k m e g t e s -t e s ü l é s e : r e f o r m á t o r a i n k , k ö z ö s t i s z t e l e t ü n k t á r g y a i !

— Tápió-Szt.-Mártonban a Luther-ünnepély novem-ber 10-én esti és 11-én délelőtti isteni t isztelettel ünne-pe l te te t t meg. — Estve Ámos 9, 11. alapján fe j tege tve le t t : Miért ad junk hálá t az isteni gondviselésnek, hogy nekünk L u t h e r t ad ta? — A 11-ki isteni t iszteleten Efez. 5, 21—27. nyomán előadta L á n g A d o l f , espe-res-lelkész L u t h e r családi életét belefűzve a witten-be rg i Luther-ünnepélynek leírását, mint melynek sze-mélyes résztvevője volt. Mindkét előadásban Luther , mint a nép embere ál l í t tatot t a hal lgató elé. A Sántha-féle ének és imák meg te t t ék hatásukat . — Ezen ünne-pé ly alkalmából S z e n t k i r á l y i J o l á n , Z e r d a -h e l y i L a u r a ú rnők , G r a u E t e l k a kisasszony és számos földmívelő leány v i rágfüzérekkel díszítették az oltárt, keresztelőkövet , szószéket és orgonát .

— A nagyszombati egyház azt határozta, hogy L u -t h e r M á r t o n négyszázados születésnapjának emlé-ké re pénzalapot alkot olyan szegény, tehetséges és jó-erkölcsü tanulók segélyezésére, k ik a nevezet t egyház-ból levén, főbb iskolákat lá togatnak. E czélra eddig K a l e n d a J á n o s egyházi fe lügyelő 300 és S z u l o -v i n y i M ó r i c z egyház tag 100 fr tot a jándékozott .

— Az egyet, theologiai akadémia P o z s o n y b a n n o v . 17-én t a r t a n d ó L u t h e r - ü n n e p é l y é n e k mű-s o r o z a t a : i . Isten, atyánk. Motet te Schnabeltól, énekli az akadémiai énekkar. — 2. Lu the r előtti kornak jellem-zése vallás-erkölcsi szempontból, beszéd Vasskó Gyula, tanártól . — 3. Lu the r rövid életrajza, Riszdorfer János, theologustól . — 4. Mi atyánk, ki vagy a mennyekben, choral-ének négy férfi hangra alkalmazta F rühwi r th Sámuel. Énekl i az akadémiai énekkar. — 5. Lu the r egy-házj a vitásának hatása, különösen hazánkra; Bohus Károly, theologustól. — 6. Zárbeszéd, Schneller István, tanártól . — 7. Erős vár a mi Istenünk, choral-ének; énekli az akadémiai énekkar.

— P. Nagy Gusztáv, sárospataki hi t tanár tól meg-jelent : „A Korinthusbel iekhez irott első levél eredet i a lakja . S még valami az apostoli levelek anyagáró l s külső méreteiről ." Á r a 30 kr . Ajánl juk szakembere ink figyelmébe.

— Hallay Gotthárd ledényi (hontmegyei) tanító, Taz esperességi ha tározat ta l elmozdított G r ö n e r Á d á m helyébe, szept. 30-án, esperességi k iküldöt tek jelenlété-ben prandorf i taní tóvá let t megválasztva. — Jó l lehe t egyesek még most is ragaszkodnak az elmozdítotthoz, a lapos remény van, hogy a sokat zaklatot t egyházba nemsokára visszatér a b é k e és egyetér tés .

f Hraskó András, a csanki (Hontm.) ág. h. ev. gyü-lekezet 41 éven á t áldásosán működött tnnítója, nov. 2-án 66 éves ko rában e l temet te te t t .

NYOMATTA WIGAND F. K. POZSONYBAN.