A KAPOSVÁRI EGYHÁZMEGYE LAPJA 18. évfolyam, 2. szám 2016 ... · Úgy árad a szeretet, akár a...

Dr. Fábry Kornél a főtitkár 4Kitüntetettek 5Családi nap 6-7Csíksomlyó 2016 8-9Jegyespárok 10

A KAPOSVÁRI EGYHÁZMEGYE LAPJA ✤ 18. évfolyam, 2. szám 2016. június

T A R T A L O M

Kormányzati támogatásokFolytatódik az andocsi

zarándokcentrum kialakítása – Kárpátaljai családok nyaralnak Balatonlellén

Évente kétmilliárd forinttal támogat-ja a kormány az egyházi beruházásokat és közösségi programokat. Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős állam-titkár egy sajtótájékoztatón elmondta: a 2010 óta meglévő támogatási forma templomok, közösségi épületek vagy más szakrális terek építésére, felújítá-sára, karbantartására fordítható, illetve különböző egyházi közösségek prog-ramjainak megvalósítását teszi lehetővé idehaza, illetve a Kárpát-medencében.

A Kaposvári Egyházmegye plébániái is sikerrel pályáztak. A szuloki temp-lomrekonstrukciót 3 millió forinttal, az andocsi zarándokcentrum további fejlesztését 9,5 millió forinttal, a bala-tonboglári plébánia templomfelújítását 6 millió forinttal támogatja a kormány, s 10 millió forintot fordíthatnak a zalakomári templom külső felújítására, szigetelésére, csapadékvíz-elvezetésére.

(Folytatás a 4. oldalon)

Ökumenikus imasétaZarándoklat és családi nap NagykanizsánÁprilis 16-án közös tanúságtételre és zarándoklatra gyűltek össze Nagykani-zsa főterén a keresztény egyházak pap-

jai, lelkészei és a hívek, hogy közösen imádkozzanak városukért.


Mint mágnes a vasreszeléket. . .Balás Béla kaposvári megyés püspököt köszöntötték

Fogadd el Uram, szabadságomat, fo-gadd el egészen – énekelte-gitározta Tolcsvay László a kaposvári Városháza dísztermében március 29-én, ahol a 75

esztendős Balás Béla kaposvári megyés püspököt köszöntötték születésnapja alkalmából.


2 SPIRITUS ✙ A KAPOSVÁRI EGYHÁZMEGYE LAPJA ✙ 2016. JÚNIUS

A Nagyboldogasszony Székesegyházban tartott krizmaszentelési misén köszöntötték papjai Balás Béla ka-posvári püspököt. A hagyományos, nagycsütörtöki szertartás homíliáját Kocsi György zamárdi plébános atya mondta. A szentmise végén a főpásztort Varga László általános püspöki helynök köszöntötte, s átadta a püspökség ajándékát, lapunk főszerkesztőjének, Lőrincz Sándornak legújabb kötetét,

amely Visszamosolyogni Istenre címmel jelent meg e jeles évfordulóra.

A könyv nagyító alá veszi Balás Béla atya huszonhárom éves püspöki ténykedését. A naplójegyzetek, tudósítások, reflexiók, humoros események remekül illusztrálják, mily sok területen szökkent szárba az elvetett mag, s mindebben milyen jelentős szerep jutott a főpásztornak. Fotó: HEGEDÜS GYÖRGY

Püspökköszöntő Nagycsütörtökön

3SPIRITUS ✙ A KAPOSVÁRI EGYHÁZMEGYE LAPJA ✙ 2016. JÚNIUS

(Folytatás az 1. oldalon)A Keresztény Értelmiségiek

Szövetsége helyi csoportjával közös rendezvény előkészüle-tei titkon zajlottak, hiszen aki ismeri a nyugdíjba készülő főpásztort, az tudja, távol áll tőle minden világi hívság, ön-ajnározás. Az őszinte helyzetek, a tiszta szó embere, aki kerüli a protokollt, a ragyogást, a látszat-csillogást. Csendben, háttérben meghúzódva érti meg leginkább Istent, s általa az embereket. Ha előre tudta volna, mire készül-nek a szervezők, lehet, hogy a Városháza helyett inkább haza-indult volna Taszárra…

A Hit Pajzsa kitüntetés át-vételekor elhangzott bíborosi köszöntő levetítésével kezdő-dött a szolid ünneplés, amelyen Soltész Miklós államtitkár is megjelent. Erdő Péter arra utalt, ifjú papként azt érzékelték: valami ismét történt Beton atya körül, aki töretlenül foglalkozott a fiatalokkal, s nem törődött azzal, mit szól ehhez a hatóság.

Az motiválta, hogy a hit tovább-adása érdekében minden kelle-metlenségen, megpróbáltatáson át lehet és át kell lépni – Krisztus szeretetét és az emberek javát tartva a szemünk előtt.

Balázs Izolda énekművész somogyi népdalokkal köszön-tötte az ünnepeltet, Eperjes Károly Kossuth-díjas színész József Attila istenes verseiből, és vehemens sormagyaráza-taiból kötött csokrot. Tolcs-vay László Liszt-díjas zenész-énekes-zeneszerzői meghatódva beszélt arról: harminc éve olyan helyzetbe került az élete, amely-ből Balás atya mozdította ki, s az általa képviselt értékrend úgy vonzotta, mint mágnes a vasreszeléket. A Magyar Mise írásakor is sok segítséget kapott tőle; püspökszentelésére pedig Loyolai Szent Ignác imáját zené-sítette meg. Most e zenés imával érkezett. Míg szállt a dal, s pengett a gitár, a tekintetek is beszéltek. Tolcsvay és Beton atya szemében nem csak a régi tűz csillogott…

A házigazda, Szita Károly polgármester is fejet hajtott Balás püspök előtt, aki a me-gyeszékhely díszpolgára. Arra utalt: II. János Pál pápa tudta, hogy olyan püspököt állítson az új egyházmegye élére, aki mindvégig kitartott, s a kiművelendő szellemet, a z é l ő anyago t t a r t j a a legfontosabbnak. Szolidan, megingathatatlanul képviselte a hitet, s így éledhetett újjá az évtizedek óta elsorvasztott hit-élet. A polgármester egy antik-

vár-kötettel és egy kézi hímzésű Kaposvár zászlóval lepte meg az ünnepeltet, aki örült a felé áradó szeretetnek. Azt mondta, amilyen befelé, olyan kifelé is. Egy időben arra gondolt, vál-toznia kellene, hiszen a kom-munisták barátjának titulálták, s lezserséggel vádolták, de úgy döntött, marad olyan, amilyen. Azt tartja: az őszinteség a járható út, s egymás számára fénynek rendelte az Úr.

LŐRINCZ SÁNDORFotó: HEGEDÜS GYÖRGY

Mint mágnes a vasreszeléket. . .Balás Béla kaposvári megyés püspököt köszöntötték

– Püspök atyát sokan köszöntötték az elmúlt napokban 75. születésnapja alkal-mából. Én úgy érzékeltem, szinte tapintható volt a tisztelet, a szeretet. Ön is ezt érezte? – kérdeztük Balás Béla megyés püspöktől a kaposvári Városházán rendezett születés-napi köszöntőt követően.

– Igen, hiszen ide, a Városházára is önkéntesen jöttek a köszöntők, nem kötelezte őket senki, és hasznuk sem szár-mazott belőle. Én azonban elméláztam egy kicsit – felelte. – Elmúlik 10-20 év egy pisszenés, egy köszönés nélkül, most meg ömlesztve zuhan rám a visszajelzés. Úgy árad a szeretet, akár a Niagara vízesés. Ha ebből a Niagara-zuhanyból szétosztanának félévenként egy-egy cseppet, akkor valóban meg tudnánk egymás életét vidámítani. Gondolom, a házasok is így vannak, ami-kor az ezüst- vagy az aranylakodalmukra készülnek. Szép, hogy ekkor észreveszik egymást, de jobb lenne, ha folyamatosan tennék ezt.

– Huszonhárom éve került az új egyház-megye élére. Hogy látja, kegyelemár volt ez a csaknem negyed század, vagy inkább úgy fogalmazzunk: akadtak bőven kegyelmi pilla-natok az elmúlt időszakban?

– Már az kegyelem, ha esténként meg-állapíthatom, hogy háromszor több pozitív dolog történt aznap, mint amennyi negatív. A legfőbb kegyelmek pedig már a gyermekko-romban kapott bibliámban is benne voltak: rejtekben imádni az Istent… Ne tudja a jobb kéz, mit tesz a bal, ha jót cselekszik… Ne az emberek kedvéért legyetek vallásosak, akik utcasarkon mutogatják magukat… Tele van nagyszerű gondolatokkal, indításokkal az Újszövetség, és erre rászorított az élet itt Somogyban, ahol boldog vagyok, akármit gyanítanak mások…

– A Hit Pajzsa díjátvételt követően március 15-e alkalmából az ifjúság lelkigondozása és a hitoktatás terén hiánypótló és nagyhatású tevékenysége, valamint fél évszázados érték-teremtő papi és püspöki szolgálata, illetve

kivételesen elhivatott és sokrétű szervező-munkája elismeréseként a Magyar Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki. Papjai körében azt mondta, az öregség legbiztosabb jelei a gyógyszerek és a kitüntetések.

– Miért, lehetne még bármit is hozzátenni ehhez? Ha még kapok egy posztumusz Kos-suth-díjat, akkor a mennyben örülnek…

– A kor nem érdem, hanem állapot. Hogy sáfárkodik majd ezzel az állapottal, ha beköl-tözik a zselickislaki szeretetotthonba?

– A Jóisten tudja csak, mennyi időt szán még nekem. Jó lenne addig elfelejteni azt a rengeteg tüskét, ami az ember bundájába menetközben beleakadt. Rengeteg elolvasat-lan könyv vár rám; szépirodalmi és teológiai művek egyaránt. Eddig is folyamatosan selejteztem könyvtáramat, a köteteket átadtam a közösségi nagykönyvtárba és a püspökségre is jutott belőlük. Jó lenne csak annyi könyvet magammal vinni, amennyi befér majd néhány négyzetméteres szobámba.

LŐRINCZ SÁNDOR

Úgy árad a szeretet, akár a Niagara vízesés...


(Folytatás az 1. oldalról)Több közösségi célú program is

megvalósulhat kormányzati támoga-tásból. 3 millió forintból folytatódhat a kárpátaljai családok nyaraltatása a balatonlellei plébánia szervezésében, az újudvari Szent Rita tábor 2,4 mil-

lió forintos támogatásban részesült, a XIX. galamboki, garabonci és homokkomári helyszínnel szervezen-dő imatábor 3 millió forintot, Kutas digitális orgonájának beszerzéséhez 2 millió forintot nyert. Az inkei za-rándokház festéséhez, bútorozásához,

energiatakarékos fűtéséhez 3 millió forinttal számolhat, a kaposvári Jézus Szíve Plébánia közösségi házának felújításához 3 millió forintot kap, s ugyancsak ennyi jut a vízvári templom megújítására is.

L. S.

Megkezdődtek a budapesti eucha-risztikus kongresszus előkészületei. A központi koordinációt a Budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kong-resszus Általános Titkársága látja el, melynek főtitkárává Erdő Péter bíboros Fábry Kornélt nevezte ki.

Május 25. és 28. között Budapestre látogatott Piero Marini érsek, a Nem-zetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságának elnöke és Vittore Boccardi, a bizottság titkára, megkezd-ve a 2020-as eucharisztikus kongresszus előkészítési folyamatát. Vezetésükkel a Szentszék hosszú évek tapasztalatával segíti az előkészítő munkát.

A delegációt Erdő Péter bíboros és Fábry Kornél, a Budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Általános Titkársága újonnan kinevezett főtitkára kísérte Budapesten és Esztergomban.

Fábry Kornél legfontosabb célként

Fábry Kornél atya lett a főtitkárMegkezdődtek a budapesti eucharisztikus kongresszus előkészületei

az ország minden plébániájára kiterjedő megújulásról beszélt. „Át kell adnunk az Eucharisztia tiszteletét, a szentség-imádást, a szentmisét úgy a híveknek, hogy elmélyülhessenek benne. Nagy kincsünk az Eucharisztia, benne gyöke-rezve erősödhet hitünk, és lehet alapja a missziónak, az örömhír átadásának. A II. vatikáni zsinat szerint az Eucharisztia csúcs és kimeríthetetlen forrás, ehhez a forráshoz szeretnénk elvinni az embe-reket” – fogalmazott.

„Koordinátorként elsőként az a feladatom, hogy felálljon az általános bizottság, alatta nyolc albizottság, me-lyek elnökeit Erdő Péter bíboros fogja kinevezni. Ezek felölelik a teológia, liturgia, művészet, gazdaság, média, programszervezés területeit. Az egész alapját megadó teológiai bizottság első lépései közé tartozik a kongresszus témájának meghatározása, mely egy jelszóban fogalmazódik majd meg. A

magyarországi előkészítő bizottság javaslatokat tesz, a döntés Ferenc pápa kezében van. Magyarországnak a jövő év márciusáig kell felterjeszteni javaslatait. Ha a Szentatya meghozta a választást, indulhat a logó és himnusz pályáztatása” – mondta el Fábry Kornél.

Új feladatáról szólva a Kaposvári Egyházmegye papja így fogalmazott: „A feladatra Jézus kért. Amikor bíbo-ros úr felkért, azonnal igent mondtam. Megimádkoztam, úgy érzem, tényleg ez a feladatom. Ugyanakkor nem köny-nyű a váltás, hiszen plébános vagyok, tanítok.”

A Budapesti Nemzetközi Eucharisz-tikus Kongresszus Általános Titkársága a Vörösmarty utcában kap egy köz-pontot, benne irodát, kápolnát, annak felújításáig pedig a Budavári Prímási Palotában működik.

TRAUTTWEIN ÉVA (Magyar Kurír)

Kormányzati támogatásokFolytatódik az andocsi zarándokcentrum kialakítása

– Kárpátaljai családok nyaralnak Balatonlellén


Szekeres József-díj Bogár Gáspár atyának

Az április 29-30-án megrendezett városi napok rendezvénysorozat ke-retében adták át Nagykanizsán a he-lyi közösségi kitüntetéseket. Bogár Gáspár káplán, egyben nyugdíjas háziorvos több évtizedes testi és lelki gyógyító szolgálatáért vehette át a Szekeres József-díjat.

Idén először a vasárnapi szentmi-se is a városi napok programjának része volt. A város papsága és veze-tősége, valamint a hívek serege hálát adott a múltért, és bizakodva kérték Isten áldását a jelenre és a jövendőre.

Ugyancsak április 29-én este tartották a hagyományos városnapi díszközgyűlést, amelyen sor került a városi kitüntetések átadására is. A kitüntetettek között volt Bogár Gás-pár – nyugdíjas háziorvos –, a nagy-kanizsai Jézus Szíve-plébánia káp-lánja is, aki több évtizedes testi és lelki gyógyító szolgálatáért Szekeres József-díjban részesült. Bogár Gás-párt 2010-ben, 62 évesen szentelte pappá Balás Béla kaposvári megyés püspök. Bogár Gáspár házas volt, de felesége 2001-ben elhunyt, három gyermeke pedig felnőtt időközben. Harminc éven át dolgozott házior-vosként Nagykanizsán. Ifjúkorában is pap szeretett volna lenni, de végül a pannonhalmi gimnáziumból az or-vosi egyetemre jelentkezett. Ám az egyházi szolgálattól sosem szakadt el teljesen, s jó papok biztatására döntött: újrakezdi, orvosból pap lesz. „A plébánosom, Fliszár Károly atya biztatására kezdtem el teológiát ta-nulni, és amikor nyugdíjas lettem, akkor püspök atya úgy döntött, hogy elfogadja a képzésemet” – nyilatkoz-ta felszentelése után. A kaposvári püspökségen vett részt spirituális képzésen és gyakorlaton. 2009 de-cemberében diakónussá, majd 2010 júniusában áldozópappá szentelte Balás Béla megyés püspök.

Fotó: SZAKONY ATTILA (Zaol. hu)

Az elmúlt lapzárta óta számos kitün-tetést osztottak ki olyan somogyi sze-mélyek között, akiknek több évtizedes szakmai munkája, közösségért vállalt tevékenysége, keresztény elkötelező-dése eddig sem volt visszhangtalan közvetlen környezetükben, s akiknek szolgálatára nemcsak helyben, hanem országos viszonylatban is felfigyeltek.

Középkereszt a megyés püspöknek

Áder János, Magyarország köztársa-sági elnöke nemzeti ünnepünk, március 15-e alkalmából a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetést adományozta Balás Bélának, a Kaposvári Egyházme-gye püspökének. A főpásztor az ifjúság lelkigondozása és hitoktatása terén hi-ánypótló és nagyhatású tevékenysége, fél évszázados értékteremtő papi és püspöki szolgálata, illetve kivételesen elhivatott és sokrétű szervezőmunkája elismeréseként, Orbán Viktor minisz-terelnök jelenlétében, a parlamentben vette át a kitüntetést.

„Kék Kristály” és Esélyteremtési díj Laci atyának

Egyháziak, világiak elismerése

Varga László atya, a kaposvári Szent Imre-templom plébánosa, általános püs-pöki helynök kapta idén a „Kék Kristály” díjat. A kitüntetést hagyományosan a Jogi beszélgetések című szakmai fórumon adták át. Az elismerést olyan személy kaphatja, akinek neve egybeforrt hivatásá-val, és felkészültsége, embersége kapcsán köztiszteletet vívott ki magának munkájá-ban. A „Kék Kristály” díjat követően Laci atya egy újabb kitüntetésben is részesült tavasszal. Az Emberi Erőforrások Minisz-tériuma által alapított Somogy megyei

Család és Esélyteremtési Díjat vehette át a kaposvári Városháza dísztermében rende-zett esélyteremtési konferencián Bogdán Imrétől, a Napkerék Egyesület elnökétől, illetve Borhi Zsombor alpolgármestertől.

Ezüst Érdemkereszt a főszerkesztőnek

Nemzeti ünnepünk alkalmából ki-magasló színvonalú munkájáért Áder János, Magyarország köztársasági elnöke Magyar Ezüst Érdemkeresztet adományozott Lőrincz Sándor újságíró, író részére. A Szociális és Gyermekvé-delmi Főigazgatóság Somogy megyei Kirendeltségének vezető-főtanácsosa, a Spiritus és a Szent Imre Híradó fő-szerkesztője Balog Zoltántól, az emberi erőforrások miniszterétől a Pesti Vigadó dísztermében vette át a kitüntetést, ame-lyet Somogyország kulturális értékeit az intézményi rendezvényszervezés, valamint az elektronikus és írott sajtó eszközeivel népszerűsítő szervező tevé-kenysége elismeréseként kapott.

Lovagkereszt az elnökasszonynak

Nemzeti ünnepünk alkalmából kimagasló szakmai tudáson alapuló, több évtizedes ügyvédi és értékes ka-maravezetői munkája elismeréseként a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést vette át dr. Trócsányi László igazságügyi minisztertől Pongráczné dr. Csorba Éva ügyvéd, a Somogy Megyei Ügyvédi Kamara elnöke. Pongráczék somodori otthona gyakran tárul ki a hívek előtt, hiszen a Gabriella-major-ban rendszeresek a SOM-IMÁK. A találkozókon – amelyen Vizy Márton zenész-zeneszerző szolgál – elmélke-dések, tanítások hangzanak el, és arra is van lehetőség, hogy a résztvevők elzarándokoljanak a közeli, barokk-kori romtemplomhoz.


A Kaposvári Egyházmegye Irgalmasság a családban címmel rendezte meg április 16-án hagyományos Családi Napját a ka-posvári püspökségen. A találkozó előadói Tomanek Péter, balatonszemesi plébános, valamint a schönstatti lelkiséghez tartozó Soós házaspár, Viktor és Zsuzsi voltak. A nap mottója a „Legyetek tehát irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas” (Lk 6,36) volt.

Tomanek Péter atya Irgalmasság a Bibli-ában címmel tartotta előadását. Bevezetőjé-ben Babits Mihály: Zsoltár gyermekhangra című versét idézte: „Ő nem az a véres Isten: az a véres Isten nincsen.” Ezután arra a kér-désre válaszolva, hogy mi az irgalmasság, emlékeztetett Ferenc pápa az Irgalmasság Szent Évét meghirdető Misericordias vultus kezdetű bullájára: „Állandóan szemlélnünk kell az irgalmasság misztériumát. Ez szá-munkra az öröm, a derűs nyugalom és a béke forrása. Üdvösségünk feltétele. Irgalmasság: a szó, amely kinyilatkoztatja a Szenthárom-ság misztériumát. Irgalmasság: a végső és legnagyobb tett, amellyel Isten elénk siet. Irgalmasság: az alapvető törvény, amely minden ember szívében ott lakik, aki őszin-tén tekint a testvérre, akivel az élet útján találkozik. Irgalmasság: az út, amely egyesíti Istent és az embert, mert kitárja a szívét arra a reményre, hogy bűneink korlátai ellenére mindenkor szeretnek bennünket.”

Péter atya kifejtette, hogy az Ószövet-ség két szót használ az Isten irgalmára. Az egyik, a HESZED, amit szeretettel is szoktak fordítani. A szeretet és az irgalom szorosan összefüggő fogalmak. A másik a RAHAM, mely egyben anyaméhet, áldott állapotot is jelent. Így Isten irgalmát az anyai szereteten keresztül tudjuk megérteni.

A Gaudium et spes kezdetű zsinati konstitúció úgy fogalmaz, hogy Isten Fia a megtestesüléssel valamiképpen minden emberrel egyesült. Ebben jelenik meg Isten

„Legyetek tehát irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas”

Irgalmasság a családbanminden ember iránti irgalmassága, amit minden kereszténynek közvetítenie kell. Egy példával mutatta meg az előadó, hogy mit gondolunk mi az igazságról. E szerint az igazság olyan, mint egy nagy üveggömb, amely összetört, és ennek a darabjaival do-báljuk egymást. Ebben a képben az igazság szembekerül az irgalmassággal. Ez az, ami-kor mi a saját igazságunkhoz ragaszkodunk. Ezzel szemben áll Jézus igazsága, melyben az összetartozás, egybetartozás igazsága fontosabb, mint a saját igazságom.

Ezután az irgalmasság nehézségeit egy misszionárius példáján mutatta meg, aki egy sivatagos, vízhiányos területen rávette a rábízottakat, hogy ássanak kutat. A hosszú munka alatt sokan feladták a küzdelmet, elvesztették a reményt, és otthagyták a munkát. Néhányan azonban maradtak, és végül sikerült vizet találniuk. A misszioná-rius szerint nem az volt a legnehezebb, hogy rávegye a többieket a munkára, és nem is maga a munka, hanem az, hogy meggyőzze a mindvégig kitartókat arról, hogy azoknak is adjanak a vízből, akik nem dolgoztak végig. Párhuzamba állította a történetet azzal a jézusi példabeszéddel, ahol a gazda a nap különböző időszakaiban alkalmazza a munkásait. Mindenkivel egy dénárban egyezik meg. A nap végén aztán az egész nap dolgozók legnagyobb felháborodására először azoknak fizeti ki az egy dénárt, akik legkésőbb érkeztek. Nem titokban fizeti ki, miután a többiek már elmentek, hanem legelőször. Ezt méltánytalannak és igaz-ságtalannak élik meg azok, akik egész nap dolgoztak. Isten igazsága azonban irgalmas igazság, mindenkire egyformán vonatkozik, és nem az ember teljesítményétől függ.

Az egybetartozás igazságával szorosan összefügg a megbocsátás igazsága. A meg-bocsátás tulajdonképpen újjáteremtés, a kapcsolat újjáteremtése.

Ugyanakkor a tragédia is lehet lehetőség arra, hogy találkozzak a bennem lévő, elém siető Istennel. Erre példa a tékozló fiú törté-nete, ahol az Atya megbocsátó irgalommal fogadja a hazatérő fiút.

Az irgalmasság a Biblia alapján tehát nem valamiféle opció a Krisztust követő ember számára, hanem kötelesség.

Ezután az atya beszélt az ál-irgalmassá-gokról, azokról a helyzetekről, amikor azt gondoljuk, hogy irgalmasságot gyakorlunk, de igazából nem vagyunk irgalmasok. Az egyik ilyen helyzet a másik kiskorúsítása, amikor nem tekintjük a másikat alkalmasnak arra, hogy megoldja saját nehézségeit. Ez nem irgalom. A másik ilyen helyzet, amikor nem nézünk szembe a problémával, nem tesszük szóvá a nehézségeket, azt mondjuk, hogy majd az idő megoldja.

Az előadás után Balás Béla, az egyház-megye püspöke mutatott be szentmisét a családi nap résztvevőinek. A napi szentírási szakaszok kapcsán hangsúlyozta, hogy a korai egyház egy húsvéti egyház. Ebben az egyházban még Krisztus meg-megmutatja magát, mint kertész, vagy mint tanító az emmauszi úton, aztán lassan kivonul. De itt hagyja jeleit, nyomait, mint pl. az eu-charisztiát.

A szentmise alatt a gyönyörű napsü-tésben, a kertben helyet foglaló atyáknál gyónásra is volt lehetőség. Ezt követően énekelve vonultak át a családok a székes-egyházba, ahol áthaladtak az Irgalmasság kapuján és ott a Szentatya szándékára imádkoztak, amellyel teljes búcsút nyertek.

A közös ebéd után a 13 éve házas Soós Viktor és Zsuzsi, négygyermekes schönstatti házaspár tartott előadást, Irgalmasság a családban címmel.

Az irgalmasság évével kapcsolatban Ferenc pápa szavait idézték: „Az egyháznak szüksége van erre a rendkívüli időszakra.


Nem azt mondom, hogy az egyháznak jót tesz ez a rendkívüli időszak, hanem azt mondom: az egyháznak szüksége van erre a rendkívüli időszakra.” Ők is a RAHAMIM, irgalmasnak lenni szóból indultak ki fej-tegetéseikben. A szó több jelentésrétegét vázolták fel. Jelentheti a szó az irgalmat, anyaölet, ebből következően bizalom, rej-tettség, biztonság tartalmakat is hordoz. Az irgalmasság mintája az anya és gyermeke közti kapcsolat. Az irgalmasságban átélhet-jük gyermekségünket.

A mai ember nem lehet gyenge, okosnak, ügyesnek, felkészültnek, tájékozottnak kell lennie. Érezzük ugyanakkor gyenge-ségünket. Első lépés az irgalmasságban, hogy magammal szemben képes vagyok az irgalomra. Isten is elfogad hibáinkkal együtt. Azt mondja: „Gyere, szeretlek”. Nekünk ajándékozza szeretetét, még ha nem is ér-demeljük meg. Házastársunk is azt mondja, szeretlek, úgy ahogy vagy, nem csak akkor, ha megváltozol. Nehéz elfogadni, hogy nem tudunk változni. Segít, ha a társunk elfogad. Ha elfogadnak olyannak, amilyen vagyok, akkor tudok változni. Persze ez nem jelenti azt, hogy ülhetünk a babérjainkon. Amíg azt akarom, hogy csak szeressenek, addig az óvodában a helyem. Aki szeretni tud, csak az tud irgalmas lenni. Engedjük, hogy a társunk gyengének lásson bennünket, ez felkészít Isten irgalmára. Isten sem a ki-csinységünk ellenére, hanem éppen amiatt szeret bennünket. Az én otthonom a társam szívében van.

Az előadó házaspár életében 10 éve került sor „váltóállításra”, amikor második gyermekük, Viktor megszületett. Házasság előtt egyfajta maximalizmus, a szakmai dolgok túlpörgetése jellemezte őket. Zsuzsi, a maximalista feleség hosszú listákat írt, szeretett rajta mindent kipipálni. Még az ablakpucolás is belefért. És akkor hazajön a perfekcionista férj, és közli, hogy ott a sarokban maradt még egy kis piszok.

Viktornak fiatalkorától két félelme volt. Az egyik, hogy a Jóisten nem ajándékozza meg a házasságát gyermekkel, a másik, hogy sérült gyermeke születik. Korábban ifjúsági csoporttal járt sérültek közé és akkor viszolygott tőlük. De a Jóistennek sajátos nevelési módszerei vannak.

Fiuk, Viktor Szent Család ünnepén született. Súlyosan sérült volt. Ijesztő prog-nózisokkal riogatták őket, egy évig vizs-gálgatták. Felmerült egy örökletes génhiba lehetősége is. E miatt a további gyermekek vállalása kapcsán társadalmi nyomás is nehezedett rájuk. Végül arra jutottak, hogy jobban fájna, ha le kellene mondaniuk a nagycsaládról szőtt álmaikról, mintha még egy beteg gyermekük születik. Ezután ha-marosan megfogant Veronika. Istennek ez a tapintata, hogy megvárta ezt az igent, olyan volt, mint egy új szövetségkötés.

Fiukkal nap, mint nap megélhetik az evangélium tanítását: „Éhes voltam és ennem adtatok”. Fogyatékossága ellenére szentáldozáshoz járulhat. Az Eucharisztiát soha nem köpi ki, pedig az étkezés sokszor nehéz neki. Nagyon tudatosan veszi magá-hoz, áldozáskor ragyog az arca.

Viktor az életével tanít minket. Mi mindenféle, csip-csup ügyön morgunk. Ő mindennek tud örülni. Reggel mosolyogva ébred, mosolyogva megy az iskolába. Mi néha nagyon rá tudunk görcsölni az életre. Ő híján van mindannak, ami egy embert sikeressé tesz, mégis prófétaként van jelen az életben. A szenvedésével is. Rádöbbent minket, hogy a szenvedésben szabad sírni, tiltakozni, panaszkodni. Jézus is ezt teszi a Getszemáni kertben. Nem katonaként szen-ved, hanem gyermekként, nem erősként, hanem gyengeként.

A családon belüli irgalmasságban na-gyon fontos szerepe van a pihenésnek. A munka soha nincs kész, mindig található még valamilyen elvégzendő feladat. A pi-henés irgalmasság önmagunkkal szemben is, de ez teremti meg a lehetőségét annak, hogy a másikkal szemben is irgalmasak tudjunk lenni.

A másik fontos eleme a családon belüli irgalmasságnak a kibékülés, a konflik-tusok kezelése. Ha a konfliktusainkkal, nézeteltéréseinkkel nem foglalkozunk, akkor falakat emelünk egymás közé. Viktor és Zsuzsi a konfliktusok kezelé-sének ötlépcsős módszerét vázolta fel a hallgatóságnak. 1. El kell tudni mondania a megbántott félnek, hogy amit a másik tett, az fájt. 2. A másik fél meghallgatja a panaszt, megpróbálja megérteni. 3. A

csend szakasza, amikor megpróbálunk a másik helyzetébe belehelyezkedni. 4. El-mondom, hogy megbocsátom, amit tettél. 5. A kiengesztelődés megünneplése, pl. egy imával, sétával, kávéval. Ezzel mind-járt egy kis ünnepet is tudunk teremteni a hétköznapokban.

A számviteli ellenőr példáját hozták elénk, aki otthon is úgy bánik a felesé-gével, mint a munkájában a klienseivel. Számonkér, ellenőriz. Aztán elmegy a paphoz gyónni, közben panaszkodik, hogy a felesége mi mindent csinál rosszul. A pap penitenciaként azt a feladatot adja, hogy mindennap dicsérje meg a feleségét vala-miért. Két hét múlva örömmel újságolja a papnak, hogy a felesége megváltozott, mire a pap válaszol: „Nem, fiam. Nem a feleséged változott meg, hanem te.”

Házasságunkban hajlamosak vagyunk a hibákra, egymás gyengeségeire helyezni a hangsúlyt. Ez gyengít bennünket. Az erősségek hangsúlyozása viszont erősít minket. Ha kritikát fogalmazunk meg a másikkal szemben, akkor azt ne mások előtt tegyük, hanem négyszemközt. Kerüljük az általánosító kifejezéseket, mint a ’soha’, a ’mindig’, vagy a ’folyton’. Mindig az adott, konkrét helyzettel kapcsolatban mondjuk el kritikánkat. Véleményként és ne tényként fogalmazzuk meg. És tudatosan törekedjünk arra, hogy gyakrabban fejezzük ki megelé-gedettségünket a társunkkal, dicsérjük meg őt. És minden kritika mellett fogalmazzuk meg, hogy ezzel együtt szeretjük.

Végezetül Ferenc pápa a betegek világ-napjára megfogalmazott üzenetéből eleve-nítették fel a Kánai menyegző számukra is kedves képét, ahol Mária közbenjárására, emberi közreműködéssel Jézus csodát tesz.

A Soós házaspár előadása után a résztve-vőknek lehetőségük volt szentségimádásra vagy kiscsoportos beszélgetésre az irgalmas-ság testi és lelki jócselekedeteiről, valamint egy – az Irgalmas Atyáról szóló – szöveg feldolgozására.

A nap végén a Soós házaspár kérdését vihették magukkal haza a jelenlevők: „Mi-kor tapasztaltuk meg Isten irgalmát, csodáját saját családi üdvtörténetünkben?”HORVÁTH TAMÁS és TŰZKŐ KLÁRA

(Nagykanizsa)


Csíksomlyó 2016A Csíkszeredához tartozó Csíksomlyó pünkösdszom-bati búcsúja szentmiséjét a pünkösdvasárnap délelőtti bérmálás a csíkszeredai Millennium-templomban, majd ezt követően Csíkszereda főterén Isten szolgá-ja, Márton Áron, Erdély püspöke születésének 120.

évfordulójára készített szobrának avatása tette ünne-pélyessé, amelyen részt vett Áder János államelnök és felesége is, s természetesen számos somogyi hívő is elzarándokolt e különleges ünnepre.

HEGEDÜS GYÖRGY képriportja


Tavaly mindössze nyolc jegyespár jelent-kezett a „központi” jegyes-tanfolyamra, az idén ez a szám 28-ra növekedett, azaz 56 fiatal döntött úgy, hogy a házaspárok által szervezett jegyes oktatáson vesz részt. Nem nagyon tudtuk, hogy sírjunk-e, mert ennyi embert mozgatni, etetni, foglalkoztatni, egyáltalán elhelyezni logisztikailag sem kis feladat, vagy örvendezzünk, hiszen ha több a jelentkező, akkor mégiscsak vannak még, akik szerint érdemes házasságot kötni, sőt ezt a szándékukat Isten előtt is meg kíván-ják erősíteni. Végül az örvendezés mellett döntöttünk…

Ha ennyi jelentkező van, akkor nekünk is át kell strukturálni a programot, a fel-adatokat, a helyszíneket, szóval nagyjából mindent. Ehhez nagyon sok gyakorlati segítséget kaptunk a Hortobágyi házaspár-tól – Ágitól és Tibortól, akik a Kecskeméti Parázs Központ munkatársai és már hosszú évek óta foglalkoznak jegyesekkel.

Néhány éjszakai műszakban lezajlott egyeztetés után már el is következett az első hétvége. Péntek délután a püspökség nagy-termében egész terem nagyságú kört kellett készíteni ahhoz, hogy mindenki elférjen. A bemutatkozó játékok után Szeifert Zsófi és Máté kezdték meg az előadások sorát, akik

Bizalomjáték: bekötött szemű fiúkat vezettek a lányok…

Jegyespárok a püspökségena férfi és női különbözőségekről beszéltek, kellő humorral fűszerezve az elmondottakat. A kiscsoportos bemutatkozás során egy kosár kacatot vittünk magunkkal és arra ösztönöztük a jegyeseket, hogy válasszanak közülük és a tárgyak segítségével mutatkoz-zanak be. Vajon kinek mi jut eszébe egy műanyag vonalzóról, egy alufóliából gyúrt golyóról vagy pálinkás kupicáról? Esetleg Mike Wasowski figurája a Szörny Rt-ből?

Szombaton reggel újra a Szeifert házas-párt hallhattuk az idő és a pénz beosztásának fontosságáról, majd Udvardy Marci és Lilla próbálta a hatékony kommunikáció és a konfliktuskezelés rejtelmeibe beavatni a hallgatóságot. Hogyan tudunk jól szeretni? Milyen segítséget jelent ehhez a szere-tetnyelvek megismerése? Többek között ezekre a kérdésekre is kereste a választ Balázs Laci és Bea a délután folyamán. A kiscsoportos beszélgetés témája az este folyamán megismerkedésünk története volt. Nem hétköznapi történeteket hallottunk ar-ról, hogy hogyan lehet áthidalni a Kaposvár és Szeged között húzódó néhány száz km-t, hogyan üzen a Jóisten egy kétségek között vergődő fiatalembernek egy bibliai részen keresztül vagy arról, hogy a szerelem közös értékteremtő alkotómunkára hívhat egy férfit és egy nőt.

Szombaton este mindannyian szentmisén vettünk részt, amit dr. Fábry Kornél atya celebrált, és a mise előtti bevezetőjében igyekezett felkelteni az érdeklődést az Eu-charisztia titka iránt.

Vasárnap Paulik Balázs és Mazsi a Gond-viselésbe vetett hitről beszéltek, valamint Varga Laci atya is megosztotta gondolatait a jegyespárokkal.

Három héttel később került megren-dezésre a második hétvége, aminek első estéjén Mester Balázs és Juca szóltak arról, hogy min csúszhatnak el a házasságok. A házastársi hűséggel kapcsolatban elmondott történeteik a kiscsoportos beszélgetést is megalapozták.

Szombaton Eszik Nándi és Kata nyitot-

ták az előadók sorát, akik „Jelenlét vagy betolakodás” című előadásukkal az anyós, após konfliktusokra próbáltak megoldást találni. Délután Ház Gergő és Tóth Lujzi előadásai következtek a szexualitásról és a családtervezésről. Ezekhez a témákhoz fórum kapcsolódott, ahol akár név nélkül is fel lehetett tenni kérdéseket.

Az esti mise (virágvasárnap) jó alkal-mat szolgáltatott dr. Fábry Kornél atyának arra, hogy ezúttal a Szent Három nap eseményeibe, illetve liturgiájába avassa be részletesebben a jelenlévőket. Az utolsó délelőttre Horváth Tamás és Tűzkő Klári előadása maradt, akik arról beszéltek, hogy a házasságra ne mint szerződésre, hanem mint szövetségre tekintsünk. Végezetül Rajnics Péter szólt a jegyesekhez, aki a közösséghez tartozás fontosságát emelte ki.

Bár a jelenlévők minden nap több elő-adást is hallhattak, törekedtünk arra, hogy az előadások között vidám percekkel, játékos feladatokkal és tartalmas beszélgetéssel gazdagítsuk az együtt töltött időt.

Kialakítottunk pl. egy speciális tornasort, melyben nem a magasság volt a fontos, hanem a kapcsolat hosszúsága. Bizalomjá-tékként a bekötött szemű fiúkat vezették a lányok. Csoportmunkában nagyon alaposan összegyűjtötték a résztvevők a boldog há-zasság „alapanyagait”, illetve azt is, hogy milyen férfira/nőre vágyik a társuk.

A két hétvége alatt kiderült, hogy a fiatalokat a házassággal kapcsolatban az ér-dekli legjobban, hogy mi a hosszú és boldog házasság titka. Erre a kérdésre egyértelmű, rövid választ nem tudtunk adni, de létre-hoztunk egy értéktárat, amelybe gyűjtögetni kezdtük az összetevőket.

Végezetül szeretnénk köszönetet mon-dani dr. Fábry Kornél atyának a szentmi-sékért, Radnai Istvánnak és Mártinak a szervezésért, a bárdudvarnoki zenészeknek a szentmiséken való színvonalas zenés-énekes szolgálatért.

BALÁZS BEÁTA (Kaposszerdahely)Fotó: BALÁZS LÁSZLÓ

Első esti bemutatkozókör Speciális tornasor, ahol a kapcsolat hossza a mértékegység

Az előadások között is munkában a szervezők


(Folytatás az 1. oldalról)Az esemény alapgondolata Hella Ferenc

református lelkész fejében született meg, aktualitását pedig az adta, hogy tavaly ünnepelte a város a török kiverésének 325. évfordulóját. A református lelkész ötletét felkarolta és támogatta Szűcs Imre, a Jézus Szíve Plébánia plébánosa, így az ötlet idei konkrét megvalósítása és a szervezés már közösen, az ökumenizmus jegyében zajlott.

A zarándokok saját felekezetük templo-mánál találkoztak és vonultak az Erzsébet térre papjaik, lelkészeik vezetésével. Ott Dénes Sándor polgármester és Cseresnyés Péter államtitkár is csatlakozott a zarán-dokokhoz.

Kilenc órakor Szűcs Imre atya buzdí-totta a zarándokokat. A hegyi beszédéből vett példázatával világította meg a sziklára vagy a homokra épített ház (város) sorsát, párhuzamba állítva a mai élethelyzeteink-kel: „Egybegyűltünk. Tesszük ezt annak reményében, és azért, hogy a városunkért imádkozzunk. Azért a városért, amely ne-künk kenyeret, otthont ad. Azért a városért, amelyben élünk. Amelyben az elődeink éltek. És hisszük, hogy az utódaink is maradnak itt, és tovább szépítik, építik ezt a várost.”

Majd a plébánost követve a polgármester e szavakkal köszöntötte az imádkozókat: „Az összetartozásról szól ez, a katolikusok, reformátusok, evangélikusok és mindenki más természetesen, aki itt ebben a városban lakik, csatlakozhat ehhez a zarándokmenethez.”

A köszöntők után elindult a zarándoklat, majd megállt a város egy-egy kitüntetett pontjánál imádkozni az előre meghirdetett szándékokra.

Az első megálló a Nagy Magyarország emlékműnél volt, ahol hazánkért imádkoz-tunk. Ott Hella Ferenc református lelkipász-tor szólt ekképpen: „Most hadd imádkoz-zunk Hozzád, a mi népünkért, nemzetünkért, a ma élőkért. Ebben a városban élőkért, a Kárpát-medencében élőkért, hozzuk ezt a népet eléd, Atyánk. Kérünk, áldd meg Isten a magyart, jó kedvvel, bőséggel.”

Továbbhaladva, a második megálló az Eötvös téren volt, ahol 250 évvel ezelőtt felépült a város első – egykori – Piarista Rendháza. Itt Nyeste Pál piarista szerzetes, az iskola jelenlegi igazgatója vezette a közös imádságot a város ifjúságáért. Imájában arra kérte Isten segítségét, hogy megértse az ifjúságot. Tudjon bocsánatot kérni, ha megbántott valakit is közülük. Dicsérjen, ha rászolgáltak, alázatossá váljék, ha arra van szükség, biztassa őket, hogy félelem nélküli reménnyel álljanak útra készen.

A következő megálló a Kórházkápolna előtt volt. Az akkor már háromszáz fősre szaporodott zarándok sereg, hosszú kígyó-zó sorban tette meg az utat, a forgalmat irányító rendőrök segédletével. A kápolna előtti téren Deme Dávid evangélikus lel-kész mondott imát a kórházi szolgálatot végzők itthon maradásáért, kitartásáért, a betegek gyógyulásáért, a haldoklók szenvedésének csökkentéséért és a kö-nyörületességért.

A zarándoklat (ahogy minden ember életének is) utolsó állomása a város temetője volt. A temető ravatalozója előtt dr. Páhy

Ökumenikus imasétaZarándoklat és családi nap Nagykanizsán

János atya, a város legidősebb plébánosa szólt az egybegyűltekhez: „Az élet is itt ér véget. Jézus szerint az Atya házában sok la-kóhely van, s ő helyet készít nekünk, mielőtt eljön értünk (…) senki sem juthat az Atyá-hoz, csak általa (…) Ugyanakkor a világon sok csodálatos dolog van, de az embernél nincs csodálatosabb. Isten az ő képmására teremtette az embert.” A Miatyánk közös elimádkozásával és áldással záródott az imaséta és zarándoklat.

A nap második része a Csónakázó-tónál folytatódott a Családi Nappal. A Zöldtáborban finom babgulyással várták az addigra már felettébb éhes résztve-vőket. Délután sok játék és zenés-táncos program szórakoztatta a családokat, fiatalabbakat és idősebbeket egyaránt. Jó volt látni egymás mellett a generációkat, kisebbeket együtt játszva, felnőtteket pedig beszélgetve, ismerkedve. A Jóisten szép, napsugaras tavaszi időjárással járult hozzá, hogy mindenki testi- lelki feltöltő-déssel tudott este hazatérni.

ARÁNYI ZOLTÁN (Nagykanizsa) Fotó: LENGYÁK ANDRÁS


A közelmúltban érkezett haza Itáliából a Bogáthy Gábor trombitaművész vezette kaposvári Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnázium és Általános Iskola negyvenhat tagú fúvószenekara. A fiata-lok a harmadik díjat hozták el a rangos nemzetközi fúvószenei versenyről. A ze-nekar újabb sikere azt igazolja: az egyházi intézményben évek óta magas színvonalú a zenei képzés, s a tehetséggondozás.

– Nagy megtiszteltetés volt számunk-ra, hogy ezen az egyik legnehezebb európai fúvószenekari versenyen fellép-hettünk – mondta Bogáthy Gábor zene-karvezető. – Meghatározó zenei élményt

Kaposvári fúvóssiker Olaszországbanjelentett mindannyiunk számára a Riva del Garda-i FLICORNO D’ORO XVIII. Nemzetközi Fúvószenekari Verseny, de a megmérettetés is motiválta jelenlétünket, hiszen egy zenekar életében – a hazai díjak, fesztiválok mellett – meghatározó a külföldön, nemzetközi zsűri és közönség előtt nyújtott teljesítmény.

A zenekarvezető a versenyen elér 3. díj kapcsán azt mondta, ez a hely mindenképpen elismerést jelent zenei gondolkodásukról, szakmai hozzáérté-sükről. Mindenkor fontosak a szakértői vélemények, kritikák, hiszen építő módon épülhetnek be a további művészeti telje-

sítménybe. Az olaszországi versenyen 85,5 %-os eredményt ért el a kaposvári zenekar, amely harminc másikkal szállt ringbe. A zsűri a ritmikust, az intonációt, az együttjátszást, a dinamikát, a muzika-litást, a zenei hangzást vette figyelembe.

A szakmai tapasztalatok kapcsán Bogáthy tanár úr elmondta: Már a verseny előtti felkészülés folyamán is szerezhettek tapasztalatokat, mivel több külsős, iskolán kívüli személyt, szervezetet is felkértek arra, hogy mondjanak véleményt zenekari játékukról. Ez egyébként a felkészülés előre meghatározott menetének szerves eleme volt.

Jézus menyasszonyaMagdi a középső volt lánytestvérei kö-

zött. Már gyermekként is gyönyörű volt, de tizenhat éves korára a faluban nem akadt párja szépségének. 1927-et írtak a naptárak akkor. A megcsonkolt országnak lassan be-gyógyultak a sebei. Igaz, nem nyújtott szép látványt a végtagok hiánya, de a test élt, ha betegen is, ha nyomorékon is, de lélegzett. Megpróbált az adott körülmények között létezni valahogyan, ahogy Magdi is, aki kétoldali csípőficammal, sántának született.

Kislányként természetesnek tartotta sántaságát, hisz jobban futott, ügyesebben mászott fára bárkinél. Eleven, mozgékony kisgyerek volt, akinek hol a léckerítés, hol a cseresznyefa ága szakította el a ruháját. Magdi számára természetes volt a bicegés, mert nem ismerte, milyen lehet egészséges lábakon járni. Egyszer aztán szembesült a gyermeki gonoszsággal: iskolatársai egyike nevetve utánozta bicegő járását, s a

többiek remekül szórakoztak rajta. Magdi könnyes szemmel szaladt ki az osztályte-remből. Nem gondolkodott, csak szaladt-szaladt, haza a Mamához. Már a templom mellett futott, amikor úgy érezte, be kell mennie, hogy imádkoznia kell, hisz olyan nagyon fájt a szíve. A templom csendje békességgel töltötte el. Tekintete megpihent a keresztfán függő Krisztus szenvedő arcán, és elszégyellte magát.

– Mennyivel többet szenvedett ő nálam – gondolta önkéntelenül. – Őt is megalázták, és még meg is ostorozták, tövissel megko-ronázták, mégsem panaszkodott! Én sem fogok panaszkodni – határozta el magát.

Hosszan imádkozott, s mire befejezte, mintha kisöpörték volna szívéből a meg-alázottság fájdalmát. Ezután mindig idejött, ha társai megbántották. A keresztre feszített Krisztus mindig levette lelkéről a fájó terhet. Amikor kilépett a templomból, újra vidám kisgyereknek érezte magát. Később mind kevésbé fájtak a sértések, mert tudta, hogy Jézussal mindent megbeszélhet. Mindez megnyugvással töltötte el.

Boldog volt, amikor középiskolásként bekerült Kaposvárra a zárdába, ahol nyuga-lomban, békességben és szeretetben töltötte a tanuló éveket, melyek végeztével komoly elhatározásra jutott: eldöntötte, hogy ő is Jézus menyasszonya lesz. Nem sejtette, hogy testi fogyatékossága miatt elutasítás-ban lesz része. Magdiban egy világ omlott össze ekkor, de nem zúgolódott, csak befelé sírta el könnyeit, mint valamikor otthon, gyermekkorában, amikor a társai gúnyolták ki a sántasága miatt. Most is a templomban panaszkodott el Krisztusnak, aki gyengéden letörölte a bánat és a csalódás fájdalmát a fiatal lány szívéről.

– Jézusom! Lehetek én a menyasszonyod titokban is. Te elfogadod a szívem, ha a sántaságom miatt nem is tehetek fogadalmat. Ígérem, hogy mindig neked tetsző életet fogok élni, segítek a szenvedőkön, támo-gatom a betegeket, az elesetteket. Tisztán megtartom magam. Ha kevés is, amit ad-hatok, fogadd olyan szeretettel, amilyennel én adom át neked! – fohászkodott könnyes szemekkel.


– A versenyen négytagú szakmai zsűri előtt játszott zenekarunk, mely-nek elnöke Felix Hauswirth (CH) volt, tagjai pedig Thomas Ludescher (A), Paolo Mazza (I) és Angelo Sormani

Fogadalmáról nem beszélt soha senkivel. Ugyanaz a vidám, jókedvű fiatal lány maradt továbbra is. Csak édesanyja vette észre gyermekén a változást. Valami ismeretlen ragyogás áradt a tekintetéből, amely hol megijesztette, hol boldoggá tette aggódó édesanyját.

Magdi tehát hazakerült Sárdra, a szülői házba. Amiben tudott, segített a Mamának, kézimunkázott, kertészkedett, és minden reggel első útja a templomba vezetett. Miután a szentostyát naponta magához vette, az egész napja tartalmat kapott. Bármilyen feladatot is kellett el-végeznie, mindig derűsen tette. Szeretett a szabadban lenni. Alig várta mindig, hogy a Tél átadja végre stafétabotját a táncos lábú Tavasznak. Amikor a kiskertekben kinyíltak a nárciszok, a jácintok, s a tuli-pánok is a nap felé fordították még zölden bimbózó fejeiket, Magdit be nem lehetett csalogatni az udvarról. Megmetszette az orgona, a hibiszkusz és a labdarózsabo-kor ágait, s az aranyesőből friss ágakat vitt be a vázákba. Közben egyfolytában

énekelt. A járókelők az utcán mosolyogva megjegyezték: „a Kisasszony már megint jókedvű”, ami igaz is volt, mert Magdi örülni tudott a legapróbb dolgoknak is: a napsütésnek, a bárányfelhőknek az égen, a bimbózó virágnak, a déli harangszónak, a kotlós alól kibújó pelyhes kiscsibéknek, a játékos szellőnek, a májusi esőnek, vagyis mindennek. Nem volt elégedettebb teremtés nála.

Pedig épp elég oka lehetett volna panaszra. Uradalmi számtartó édesapja a háború után nyugdíjat nem kapott, így Magdinak kellett előteremtenie megélhe-tésükre a pénzt. Amikor munkát keresve, sánta lábán végigbicegett az utcán, félve figyelte, vajon az emberek ugyanúgy kigú-nyolják-e a háta mögött, mint annak idején az iskolatársai tették? Lelke mélyén örök-ké sajgó seb maradt a fájó gyermekkori emlék, bár már nem lázadt nyomoréksága ellen, mint serdülő korában oly gyakran megtette. Próbálta elfogadni a korlátait, és legtöbbször sikerült is felülemelkednie az emberi gyarlóságokon.

Azt mondják, aki fogyatékosnak szü-letik, többnyire gyűlöli az egészséges embereket, irigy és féltékeny rájuk, s a lelkét gonosz indulatok fűtik. Magditól távol állt minden kicsinyes érzés. Nem ismerte a gyűlöletet és az irigységet. Soha nem volt féltékeny másokra, a gonoszság pedig messze elkerülte, hisz egész lényé-ből jóság és szeretet áradt.

Magdi édesanyám húga volt, s a keresztanyám. Felsorolni is sok lenne, mennyi szeretetet, mennyi törődést és segítséget kaptam tőle. Anyámat nagyon korán elvesztettem, de keresztanyám hosz-szú életet élt. Negyven esztendőn keresz-tül volt szülőfaluja kántora. Csodálatos énekhangja sokak örömére sokáig szár-nyalhatott a barokk templom boltívei alatt. Mindenki tisztelte és szerette, és nemcsak életében. Huszonhárom éve már, hogy örök álomra hajtotta fejét, de a falubeliek ma is szeretettel és hálával emlékeznek rá. A sírján mindig van friss virág.

LÉVAY MÁRIA (Fonyód)

(I) voltak – tudtuk meg a zenekar-vezetőtől, aki arról is beszélt, hogy a nemzetközi versenyen több ország zenei gondolkodását össze tudták ha-sonítani, akár a saját együttesükével,

akár másik zenekaréval. – A diákok megtapasztalhatták az összetartozás-ban rejlő erőt. Felelősségvállalásuk, munkájuk eredménye pedig hatalmas sikerélményt nyújtott. Mindegyik ze-nekar produkcióját együtt hallgattuk meg. A gyerekek szakmai vélemény-nyilvánítása, értékrendje reális volt, általában egyezett a zsűri szemléletével, álláspontjával. Pedagógiai szempontból nagyon nagy eredménynek tartom, hogy tanítványaink kíváncsiak voltak a többi zenekar játékára, próbálták az „ellenfe-leket” szakmai füllel hallgatni. A zenei játékmód mellett figyelték az együttesek korosztályos összetételét, valamint szín-padi viselkedését, öltözködését. Azok az impulzusok, melyek a helyszínen értek bennünket sok gyermek esetében egy életre szólhatnak, akár a későbbi zenei tanulmányok területén is nagyfokú magabiztosságot jelenthetnek.

LŐRINCZ SÁNDOR


– Ősi felismerés, amiből hittétel lett, Isten kegyelme, közeledése nem rombolja le, hanem feltételezi a jó ter-mészetet. Az egészséges, jó természet úgy kell a léleknek, mint repülőnek a repülőtér. – Balás Béla kaposvári püspök mondta ezt március 30-án a Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórház legújabb épületszárnyának átadásán. A főpásztor vallja, ez a biológián túli igazság a kórházak kré-dója. Ez történik a somogyi megyeszékhelyen is.

– A doktor urak, a nővérek és a munkatársak, az egész tudomány és annak alkalma-zása a „natúrát”, vagyis a mi természetünket segíti, ami nélkül nincs természetfeletti élet, nincs egyetlen egy fo-hász sem, és ábránd lenne a jócselekedet – hangsúlyozta a megyés püspök, majd meg-szentelte az épületet. Arra kér-

te a Jóistent, hogy áldja meg az itt dolgozókat, gyógyítsa meg a betegeket, s adjon erőt ahhoz, hogy Somogyban a pusztulás helyett az élet dia-dalmaskodjon.

Ónodi-Szűcs Zoltán egész-ségügyért felelős államtit-kár köszöntőjében arra utalt: országos szinten közel 500 milliárd forintot fordítottak

Püspöki áldás a kórházraAz egészségügyi államtitkár is gyógyíttatná magát Kaposváron

kórházfejlesztésre, 104 milli-árd forintot pedig műszerbe-szerzésre. Ezek az adatok is jól illusztrálják, hogy a vidéki Magyarország nagyrészt meg-újult, igaz, talán kevéssé, mint Kaposváron, ahol valóban európai színvonalú a gyógyí-tás. Az államtitkár gratulált ahhoz a lobbitevékenységhez is, melynek következménye-

ként a Magyar Kormány 2,5 milliárd forinttal támogatta a beruházást.

Mintegy 15 milliárd fo-rintból elsőként a somogyi megyeszékhelyen valósulha-tott meg az úgynevezett pólus-projekt. Szita Károly kapos-vári polgármester kiemelte: a kórház ereje nem a falakban, hanem az itt dolgozók lelké-ben és hivatástudatában van. Dr. Moizs Mariann főigazgató köszönetet mondott mind-azoknak, akik megálmodták és megvalósították a Dél-Dunán-túl legjelentősebb beruházását – fejet hajtva elődje, Repa Imre professzor érdemei előtt. Így egy 170 éves pavilonszerű ispotályból európai színvonalú kórház született. Olyan, ahol az egészségügyi államtitkár is szívesen gyógyíttatná magát.

LŐRINCZ SÁNDORFotó:

ANDRÁSSY ZOLTÁN

Sétányt neveztek el Agg József plé-bánosról – Emléktábla a templom falán – Szentmise a főesperes lelki üdvéért

Egy évvel ezelőtt, június 4-én, 85. évében ölelte magához a Teremtő Agg József főesperest, a kaposvári Jézus Szí-ve-templom plébánosát. Az évfordulóra a hívek kezdeményezésére emléktáblát helyeztek el a templom falán, s kedves sétánya ma már az ő nevét viseli – köszön-hetően azoknak, akik fontosnak érzik az emlékőrzést, köztük dr. Ozsváth Ferenc,

a képviselő-testület tagja, aki „mene-dzselte” e kezdeményezést. A sokak által kedvelt és nagyrabecsült főesperes lelki üdvéért a Görcsönyben élő dr. Péteri Pál nyugalmazott plébános, pápai prelátus, a donneri Szent Kereszt-templom egykori plébánosa mutatott be szentmisét.

Az eső ellenére is népes hívő sereg gyűlt össze a templomnál június 4-én, hogy tanúja legyen a főesperes arcképé-vel díszített emléktábla leleplezésének, s hogy együtt imádkozzon szeretett papjuk lelki üdvéért. Az emlékbeszédre Agg atya egykori kispapját, a jelenleg Szentbalá-zson szolgáló Sándor László plébánost kérték fel. A fiatal atya egyebek mellet arra utalt, lehet, hogy Agg főesperes úr most egy kicsit rosszallóan néz le ránk, hiszen akik ismerték, tudták, hogy nem volt a kitüntetések embere, ám a hála és az emlékezés lelkülete mindezt felülírja. Sándor László kiemelte: nemcsak az itt

töltött harminc esztendő, és halálának első évfordulója késztet főhajtásra bennünket, hanem a ránk hagyott gazdag szellemi-lelki örökség.

Mindegy mi és hogyan történik, csak a hűség meg ne kopjon…


H ÍRSZÓRÓIdentitásról, boldogságkereséséről Balatonbogláron. A balatonboglári Kikötő Gyermekotthonban április 28-án rendezett lelkiségi napon dr. Rumszauer Miklós kaposvári plébános „Férfinak és nőnek teremtve – Identitásunk a Biblia tükrében” címmel tartott előadást. A lelkiségi nap résztvevőit a diákok gitárral kísért énekkel köszöntötték. Szövényi Balázs, a fonyódi gyermekotthon igazgatója megnyitójában kiemelte az istenhit, az égi-földi párbeszéd jelentőségét, az alkalmazott metodikát. Az ihletett, olykor humorral színesített, önbizal-mat erősítő előadás végén Rumszauer atya Vajda Gábor lengyeltóti plébánossal – aki rendszeresen látogatja a gyer-mekotthon lakóit –, közösen áldotta meg az egybegyűlteket. Május 25-én Vajda Gábor atya osztotta meg gondolatait a boldogságról, a hozzá vezető útról, miután Szövényi Balázs igazgató köszöntötte a rendezvény résztvevőit. A házigazda balatonboglári intézmény munkatársain kívül a somogyvári és a fonyódi pedagógusok is a meghívottak között voltak, és a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Somogy

Megyei Kirendeltségének kollektívája is élvezettel hallgatta a fiatal plébános tanítását. Fotó: KOVÁCS TIBOR

„Békesség néktek…” – Ezzel a címmel nyílt meg május 19-én Ikafalvi Farkas Béla kaposvári festőművész vallásos témá-jú alkotásait felvonultató kiállítása a Marcali Kulturális Korzó Kortárs Galériájában. A Székely Bertalan-díjas festőművész kiállítás-megnyitóján Kiss Iván címzetes prépost, marcali esperes-plébános mondott köszöntőt. A tárlatot Halmos Klára grafikusművész ajánlotta az érdeklődők figyelmébe.

Eucharisztikus világkongresszus után és kongresszus előtt. Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kap-csolatokért felelős államtitkár volt a Keresztény Értelmiségek Szövetsége kaposvári csoportjának a vendége június 1-jén a Kaposvári Püspökség nagytermében. Az államtitkár Eucharisz-tikus világkongresszus után és kongresszus előtt címmel tartott előadást. Soltész Miklós részt vett a nemrégiben megtartott 51. Eucharisztikus világkongresszuson a Fülöp-szigeteki Cebuban. A pápa videóüzenetben itt jelentette be, hogy az 52. kongresszus Magyarországon, Budapesten lesz.

A plébános meleg hangú emlékezé-sében idézte Agg főesperes örökérvényű gondolatát, miszerint mindegy mi és hogyan történik, csak a hűség meg ne kop-jon. Hűség Istenhez, hűség az egyházhoz és magunk iránt…

Az emléktábla leleplezését követően a hívek a templomba vonultak, ahol hajdani plébánostársa, dr. Péteri Pál atya

mutatott be szentmisét Agg főesperes lelki üdvéért, és itt köszöntötték Kiss Ilona sekrestyést, akinek ötven éves sekrestyési szolgálatát és lelkiismere-tes munkáját Rajkai István, a templom jelenlegi plébánosa köszönte meg az egyházközség nevében.

L. S. Fotó: FEKETE CSABA

SPIRITUS ✙ A KAPOSVÁRI EGYHÁZMEGYE LAPJA • Szerkeszti a szerkesztõ bizottság. Tagjai: KISS IVÁN, LÕRINCZ SÁNDOR (elnök), DR. RUMSZAUER MIKLÓS, VARGA LÁSZLÓ • Felelõs kiadó: DR. RUMSZAUER MIKLÓS • Szerkesztõség: Kaposvár, Dr. Kovács Sebestény Gyula u. 2. • Telefon: 82/512-394 • Tipográfia, nyomdai elõkészítés: VÁRNAI KÁROLY – www.igrafika.hu • A lap készült a VUPE 2008 Kft. gondozásában.

Régi hagyomány, hogy a kaposvári Szent Margit-templomban koncertmi-sével örvendezteti meg a híveket dr. Rumszauer Miklós plébános. Április 17-én a 10 órai mise keretében a Nagy-kanizsai Piarista Gimnázium kórusai – a Schola Gregoriana Calasanctiana, a Mathia Károly Vegyeskar, valamint a Piccolo Kamarakórus – szolgáltak,

majd azt követően zenés ízelítőt adtak gazdag repertoárjukból. A kórusokat Ráczné Bella Cecília vezeti. Szenthá-romság vasárnapján, május 22-én a Pécsi Bazilika Mozart kórusa és Zene-kara (felvételeinken) volt a templom vendége. Szamosi Szabolcs vezényelt, s orgonán is ő működött közre.

Fotó: BOHÁR DÁNIEL

Modern környezetben, kényelmes kö-rülmények között élnek a fiatalkorú anyák a marcali Százszorszép Gyer-mekotthonban. Egy épületszárnyat a közelmúltban, mintegy 46 millió forintért újított fel az intézmény. A Pipacs anyás lakásotthont – amely a fenntartó jóvoltából önerős beruhá-zásként valósul meg –, június 1-jén avatták fel, s a Szociális és Gyermek-védelmi Főigazgatóság Somogy Me-gyei Kirendeltsége ekkorra szervezte Szemük fényében című, országos konferenciáját is.

– „A gyerek olyannak látja magát, amilyennek a Te szemed tükre mutat-ja!” – Böjte Csaba ferences szerzetes gondolatát idézte Tóth László Norbert, a Szociális és Gyermekvédelmi Fő-igazgatóság Somogy Megyei Kiren-deltségének igazgatója a fiatal anyák és gyermekeik közös műsorát követően. Mint mondta, ő csillogó szemű anyákat, gyerekeket látott, és azt kívánta, hogy e szemek sokáig ragyogjanak.

A fiatalok produkcióján Kiss Iván marcali esperes-plébános is elérzéke-

Koncertmisék a Szent Margit-templomban

Marcaliban kinyílt a Pipacs„Jobbá szidni senkit nem lehet, csak jobbá szeretni”

nyült, csakúgy, mint Fazekas Krisztián református lelkész, akik megáldották a megszépült épületszárny lakóit és munkatársait – megimádkoztatva az avatóünnepség résztvevőit.

Az avatóünnepséget követően Sze-mük fényében – Fiatalkorú anyák a gyermekvédelemben címmel rendezett konferencián – amelyen Pogány Judit Kossuth-díjas színésznő is mesélt szél-sőséges gyerekkoráról –, Somos László kaposfői esperes-plébános is megosztotta gondolatait. A plébános az önismeret, az önbecsülés jelentőségéről, a több mint két évtizedes cigánypasztorációról beszélt; azt nyomatékosította: jobbá szidni senkit sem lehet, csak jobbá szeretni. A „szegé-nyek barátja” azt vallja: az evangéliumot

nemcsak szavakkal kell hirdetni, hanem tettekkel is. Az ezüstmiséjére készülő atya tanúságtétele alázatból és szolgáló szeretetből is példát adott.

Szolgálat, alázat, hitelesség, isteni útmutatás, kegyelem, krízishelyzet, felnőni a feladathoz, emberből vagyunk, végesek vagyunk, a szépség is gyógyít, lelki vigyázzállásban beszélni a mun-katársakról – néhány nyomatékosított szó, mondattöredék a konferenciáról, amelyben nem vált ketté szent és profán, s amely élni és szeretni tanított.

Úgy, ahogy a marcali gyermekott-honban dolgozó munkatársak is teszik szüntelenül.

L. S.Fotó: KOVÁCS TIBOR

A KAPOSVÁRI EGYHÁZMEGYE LAPJA 18. évfolyam, 2. szám 2016 ... · Úgy árad a szeretet, akár a...

Documents

Transcript of A KAPOSVÁRI EGYHÁZMEGYE LAPJA 18. évfolyam, 2. szám 2016 ... · Úgy árad a szeretet, akár a...