A magyarság szabad és boldog, csak nélkülük lehet, s csak úgy, ha többé egyetlen egysem él közülük magyar földön.

ÁVH- s zsidó terrorista gyilkosok még ma is gyilkolnak büntetlenül

Magyarországon 1956 októberében kitört a szabadságharc. Egy egész nép kelt fel, denemcsak Kelet, hanem Nyugat ellen is. A magyar szabadságharc, amilyen hősiesen szem-beszállt a zsidók vezette ÁVH, a kommunista kormány rendszerével, éppúgy utasította elmagától a nyugati kapitalizmus korrupt csekk-könyvuralmát.

A szabad Magyarország, ha nem is tudott megszületni, de legalább a lelkekben új világszületett. Az ős-szocializmus, de sokkal inkább lehet, hogy a legmodernebb szociálisrend példamutató, új világa jött létre épp a munkásság és a proletariátus lelkében, el-képzelésében. A szovjet államkapitalizmus, a gyárak, a bányák kizsákmányolt robotosa,a marxista-leninista intézet növendéke, a kommunista néphadsereg népi származásútisztje, közlegénye, a falvak parasztja egyértelműen kelt fel a bolsevizmus, mint a zsidóviláguralom legmagasabb formája ellen.A szabadságharc látszatát is elkerülte annak, hogy felvesse a zsidó uralom problémáját.Az ÁVH terroristáit és azok vezetőit nem mint zsidókat, hanem mint népgyilkos munkás-ellenes és antiszociális elemeket irtották ki ott, ahol lehetett. Természeténél, lényegé-nél fogva azonban mégis a világhódítók elleni első, igazi forradalom volt ez, mert a ma-gyarországi bolsevista uralomnak vezérei, kulcspozícióban ülő vezetői, a terrortfenntartó rendőrtisztek, a hadsereg magasabb vezetői egytől egyig - vagy legalább is na-gyon kevés kivétellel - zsidók voltak. Magának a terrornak is csak részben volt szláv bol-sevista, sokkal inkább zsidó jellege."Belőlünk mindent elborító terror fakad!" - írták a Jegyzőkönyvek. S mindaz, amit a Jegy-zőkönyvek jósoltak az " ő titkos rendőrségükről", hatványozott mértékben, szinte ezer-szeresen megvalósult. A zsidó kézben lévő ÁVH minden egyes magyart kartotékozott.Mindenkinek titkos kartotékja, úgynevezett "káderlapja" volt. Ezekbe a káderlapokba be-írták minden személy jellemét, apró tulajdonságait, véleménnyilvánításait. A legsúlyo-sabbnak azonban az számított, ha valaki "antiszemitának" volt minősítve. Tudunk olyanesetről, midőn egy fiatal tisztviselőnőt csupán azért bélyegeztek antiszemitának, mertnem barátkozott elég lelkesen kollégáival és kolléganőivel, akik "érezték rajta", hogyesetleg nem szereti a zsidókat.

Ezekhez a kartotékokhoz 40 000 főnyi hatalmas apparátus az Államvédelmi Hatóságok ésennek 400 000 spiclije gyűjtötte az adatokat a társadalom minden rétegében, gyárban,hivatalban. S aki valamilyen oknál fogva az ÁVH-ra került, azzal elképzelhetetlen kegyet-lenséggel jártak el.1945-46-ban a Zsidó Munkaszolgálatosok Bajtársi Egyesülete szállta meg a terrorrendőr-séget. Ez a szervezet egy, korábban milliomos zsidó orvos, dr. Klár Zoltán, jelenleg ame-rikai "lapszerkesztő" vezetése alatt állt. Ezek egész csoportokat alakítottak, amelyek be-jártak a fogházakba, hogy az ott letartóztatásban lévő női foglyokat rendszeresen, na-ponta többször is megbecstelenítsék. A kínzásnak olyan bestiális módszereit találták fel,amelyek elképzelhetetlenek még a kínai kínvallatás dús fantáziájában is.Meztelenre vetkőzött zsidó rendőrnők a foglyok jelentésében vad orgiákat rendeztek,majd a foglyok hímvesszejébe vékony üvegcsövet toltak be, s kívülről egy kalapácsütés-sel darabokra zúzták azokat. A sok éven keresztül megkínzott elítélteknek a fogházi sétaalkalmával naponta vadul ütniük, verniük kellett társaikat. Jellemző, hogy még a kom-munista Kádár Jánost is megkínozták, midőn pillanatnyilag szembefordult a moszkvairendszerrel. Összes ujjáról letépték a körmöket, azután pedig szabályosan kasztrálták,mint ezt több svájci újság is közölte.

A börtönökből kiszabadult és Nyugatra jött szabadságharcosok tíz és tízezer hasonlóesetről hoztak hírt. Midőn pedig sikerült megszállni az ÁVH épületeit, azokban a terror-nak olyan bizonyítékait találták meg, amelyekben nem hitt volna senki Nyugaton. Hatal-mas termekben százezer számra vették hangszalagokra a legjelentéktelenebbekneklátszó telefonbeszélgetéseket. A külföldről érkezett legártalmatlanabb levelet is mikro-filmre fényképezték és hatalmas kartotékrendszerben őrizték. Budapesten a Tisza Kál-mán téren a félbehagyott földalatti villamos egyik főpályaudvara helyén 3000 cellával el-látott titkos börtönt építettek, amelynek létezéséről a szabadságharcig senki sem tu-dott. Földalatti börtönök voltak a vidéki városokban is, és egész alagútrendszereket fe-deztek fel, amelyek arra szolgáltak, hogy forradalom esetén a "vezérek" biztonságba me-nekülhessenek,

S ha tekintetbe vesszük, hogy a vezetők mindenütt zsidók voltak, akkor nyugodtan el le-het mondani, hogy Magyarországon a zsidó világkirályság álmának legszélsőségesebb for-mája valósult meg.

Ennek a terroron kívül még egy másik eszköze is volt. A biológiai osztályharcon kívül,amely fizikailag is megsemmisítette a magyarság értékes rétegeit, folyt a politikai osz-tályharc. Akiknek nagyapja 20-25 holdas kisbirtokos, vagy akinek apja 1945 előtt államikishivatalnok volt, azt egyszerűen "osztályidegennek" minősítették. Hiába rendelkezettvalaki a legfelsőbb rendű orvosi, egyetemi tanári, jogi, vagy mérnöki képesítéssel, haosztályidegen volt, nem dolgozhatott másként, mint egyszerű" fizikai segédmunkás. Ezekhelyére részben tanulatlan kommunisták, főként azonban zsidók kerültek, akik a rend-szer kulcspozícióit foglalták el. Ugyanakkor a befogadó ország intellektueljei közül 50 ez-ret vidékre - a legnyomorúságosabb körülmények közé - deportáltak. 1953-ban kb. 95ezer politikai fogoly dolgozott az internáló táborokban, 25 ezerre rúgott a börtönökbenlévő" politikai foglyok száma és 1945- 56 között 15 ezer "hivatalos" kivégzés történt. Azutóbbi adat csak akkor került nyilvánosságra, amikor 1956. november 1-én a szabadság-harcosok a gyűjtőfogházat felszabadították.Irtózatos számok ezek, ha tudjuk, a százmilliós cári birodalomban összesen csak 40 ezerszáműzött volt, s ha tudjuk, hogy Magyarországon 1867 és 1939 között sztrájkok, tünte-tések, zavargások során összesen 17 ember halt meg a karhatalom fegyverhasználata kö-vetkeztében. A cél világos és tagadhatatlan volt: tömeget, megfélemlített, szellemilegelbutított rabszolgát csinálni a népből és nemzetből, hogy afölött a Jegyzőkönyvek út-mutatása szerint szabadon uralkodhasson a zsidóság. Október 23-án ez ellen az uralom, azsidó világkirályság ellen kelt fel a magyarság, amelyet mégsem lehetett megtörni ésakarat nélküli embercsordává tenni.Budapest véres aszfaltján egyszerre bukott meg és szenvedett vereséget a világhódítókmindkét rohamlépcsője. A magyar proletárság, egyetemi ifjúság, kezében fegyverrel, aharmadik lépcső ellen harcolt: A terror, elnyomás erőszakszervei ellen küzdött, világotmegrázó fanatizmussal. Azonban nem kívánta vissza a második lépcső, a liberális kapita-lizmus uralmát sem. Nem kívánt sem hitleri rendszerű totalitarizmust, sem az egyházakvilági uralmának visszaállítását.Szocializmus, terror nélkül! Ez volt az íratlan program. Nemzeti szabadság - gazdaságifüggőség nélkül!Világos, hogy egyelőre ezt a programot éppúgy nem tűrhette el Kelet, mint ahogy nemtámogatta és teljesen magára hagyta Nyugat. A magyar szabadságharc nemzeti és nacio-nalista volt. Tehát éppúgy szemben állott a moszkovitizmussal, mint a világkormányosENSZ-uralom másfajta terrorjával és más fajtájú rabszolgarendszerével.A két hemiszféra elmélete akkor vált kísértetiesen világossá, midőn a keletihemiszférából ki akart törni a magyar nép és a nyugatiból az arab világ, élén Egyiptom

nacionalista rendszerével. Az még természetesnek látszott, hogy Kaganovics - aki ekkorhirtelen előlépett a Szovjetunió élvonalába - megindította Zsukov páncélosait Magyaror-szág ellen. Az azonban már nem látszott ilyen egyszerűnek, hogy ugyanakkor Izrael, szö-vetségben Angliával és Franciaországgal, orvul megtámadja a szabad Egyiptomot.A két világ szinte egy napon deklarálta, hogy a két hemiszféra elmélete ma is érvényes.És érvényes természetesen Yalta, Potsdam, a Gomberg terv. Az akkor megvontdemarkációs vonalakat nem szabad átlépni sem Magyarországon, sem Egyiptomban. Kü-lönben jönnek Ben Gurion és Kaganovics páncélosai, hogy vérbe fojtsanak minden nacio-nalizmust, minden szabadságvágyat és nemzeti függetlenséget.Október 23-án tört ki a magyar szabadságharc és október 29-én lépték át az izraeli csa-patok az egyiptomi határt. Ugyanezen a napon jelentették a magyar szabadságharcosrádiók, hogy a Szovjetunió felől erős páncélos kötelékek megkezdték a bevonulást Ma-gyarországra.A Nyugat elképesztő árulást követett el Magyarország és Egyiptom ellen. Miután a NewYork-i zsidóság már a forradalom első napjaiban gyűlést tartott és azonnal "antiszemita"felkelésnek bélyegezte a magyar szabadságharcot, az UN sietett azt magára hagyni éskiszolgáltatni a szovjet páncélosoknak. Anglia, Franciaország pedig Ben Gurion szövetsé-ges társaként siettek lebombázni a port-saidi "antiszemita" gyermekeket.A nyugati árulás azonban fájdalmasabb, végzetesebb és árulkodóbb volt, mint a nyíltszovjet brutalitás. Nyugat elárulta saját magát is, a saját maga által hirdetett elveket, ademokráciát, humanitást és soha inkább, mint ezekben a napokban bizonyosodott be,hogy a szavak, frázisok mögött egy félelmetes idegen érdek, a zsidó világnacionalizmuskönyörtelenül és mind nyíltabban képviselt érdekei húzódnak meg. A fegyverek mögöttaz ő érdekük áll, és uralja a világot. Ben Guriont senki nem állította a nürnbergi törvény-szék elé, holott ugyanilyen "támadó háború tervezéséért" Jodlt és Keitelt kivégezték. AzEgyesült nemzetek pedig - 1800 közül 1200 zsidó alkalmazottal - elnézték, hogy szemükelőtt a szovjet elkövesse a legrettenetesebb genocidiumot.

Mindez azonban csaknem természetesnek látszik, ha figyelembe vesszük, hogy amitvisszaállítottak, az Rákosi-Roth Mátyás nélkül is a teljes és tökéletes zsidó világkirályságvolt. A nyugati sajtó egy része szívesen terjeszti, hogy a magyar forradalmat követő kor-mány tulajdonképpen "antiszemita". Nézzük tehát a valóságot. Hiszen most bizonyul belegjobban a második vonal elmélete. Mert Kádár János, a kasztrált, idegroncs bábember,akit lényegében Csermáknak hívnak, és szláv származású, tényleg nem zsidó.A két helyettes miniszterelnök, Apró-Apfelbaum Antal, és Münnich Ferenc azonbanzsidók. A külügyminiszter, Horváth Imre zsidó. Minkét helyettese Sík Endre és Sebes Ist-ván zsidók, Révész Géza honvédelmi miniszter zsidó, Antos István pénzügyminiszterzsidó, Nezvál Ferenc igazságügyminiszter zsidó, a kohó- és gépipari minisztérium első he-lyettes minisztere Bakonyi Sebestyén félzsidó, a külkereskedelmi miniszter, Incze Jenőzsidó, a belkereskedelmi miniszter, Tausz János zsidó. A kultuszminiszter, Kállai (Campes-cu) Gyula romániai zsidó, egyik helyettese, Aczél György, aki főszereplője volt az egyhá-zak elleni hadjáratnak, szintén zsidó.A kommunista párt központi bizottságában - amely a bolsevista rendszerekben tulajdon-képpen a kormánynál is fontosabb szerv ismét hemzsegnek a világhódítók. A központi bi-zottság jelenlegi zsidó tagjai (1958) Apró-Apfelbaum Antal, Aczél György, Fock Jenő, Föl-des László, Friss István, Horváth Imre, Kállai (Campescu) Gyula, Kis Károly, Münnich Fe-renc, Nemes Dezső a Népszabadság szerkesztő tanácsának elnöke, Nezvál Ferenc,Nógrádi Sándor, Orbán László, Révai Kálmán az elnöki tanács alelnöke, Révész Géza, va-lamennyien zsidók.A félelmetes és rettegett hírű ÁVH-t, a gyilkosoknak és terroristáknak ezt a szervezetétteljes hatalmába visszaállították és - mint eddig is történt - a vezetői túlnyomó többsé-gükben a világhódító faj tagjai közül kerültek ki.

Talán nem a magyar elfogultság mondatja velünk, hogy a magyar szabadságharcnak még-is világtörténelmi jelentősége volt. A munkásság és a világ igazi szocialistáinak lelkébenvéglegesen és tökéletesen megbukott a marxizmus minden formája, amely a zsidó világ-királyság érdekében több mint egy évszázadon át szintezte lefelé az emberi értékeket.Megbukott a kulcspozíciókból irányított világuralom is, mert a munkásság és a proletariá-tus, a szellemi rétegekkel összefogva - egyelőre ösztönösen - ezeket a kulcspozíciókatszámolta fel a vasfüggöny mögött. Magyarországon kiderült, hogy a munkásság nem kí-vánja az úgynevezett nyugati kapitalizmus rendszerét sem, mert elutasította magától akizsákmányolásnak úgy keleti, mint nyugati formáját. A maga tulajdonában akarja látni atermelő eszközöket, de nem valami nemzeti kommunizmus, hanem egy új, totalitariz-mus nélküli nemzeti és szocialista rendszer alapján. És ez a felismerés erős gondolkodás-ra kell, hogy késztesse a nyugati kapitalista világot, a nyugati munkásságot is. Az atom-háború és az atomhalál elől csak az mentheti meg az emberiséget, ha Nyugat, Keletmunkásai felé fel tudja mutatni a szocializmusnak azt a formáját, amely Magyarországonszületett, amelynek ideológiáját csak később írják meg. Csak ilyen szocializmus tudja ki-venni a terrorszervezetek kezéből a géppisztolyt, és tudja szétzúzni a nyugati aranybor-jút, a zsidók által kormányzott nagytőke hatalmát. Csak egy gyűlölet nélküli szocializmuslehet az emberiség megmentője s mindaddig, amíg ki nem lehet kapcsolni a világ légkö-réből azt a gyűlöletet, amellyel a zsidó szellem legalább 2000 éve fertőzi a Nyugatot, ad-dig mindig fölöttünk lebeg az atomhalál veszélye, vagy rabszolgasors végzete.Mindezt azzal kell kezdeni, hogy fel kell számolni az antiszemitizmus infantilis formáit.Ki kell mondani bátran: nem vagyunk antiszemiták. Legelső sorban faji alapon ítéljük elaz antiszemitizmust, mert az igazi szemiták a mi arab testvéreink, és a világharcbanminden nacionalista erő természetes szövetségesei. Nem vagyunk "antiszemiták" a szóhitleri értelmében, tehát faji alapon sem, és nem hirdetjük, de nem is ismerjük el egyet-len faj felsőbbrendűségét sem. Nem vagyunk "antiszemiták" vallási téren sem, mert elégfelvilágosult emberek vagyunk ahhoz, hogy egyik vallást éppúgy tiszteljük, mint a mási-kat. Nem vagyunk "antiszemiták" legfőképpen pedig a tekintetben, hogy nem gyűlöljük azsidó ember egyetlen tulajdonságát sem. Sem orrának alakját, sem társadalmi manírjait.Amit gyűlölünk: az a zsidó világhatalom és 6000 éves nácizmus, amely le akarja igázni, sszolgaság, atomhalál és kizsákmányolás felé sodorja az egész emberiséget. És ezért nemszabad harcolnunk egyetlen zsidó emberi, faji, népi tulajdonságai ellen, de akár mintdemokratáknak, akár mint szocialistáknak, vagy nacionalistáknak nemcsak jogunk, ha-nem emberi kötelességünk harcolni és pedig - kimondjuk ;- minden törvényes eszközzel,ha kell, forradalommal is a zsidó világuralom bármely formájának megmaradása ellen.Jogunk van szemben állni minden illegális hatalommal. Jogunk van felszámolni a máso-dik vonalat.Ahol ez a világhatalom jelentkezik, ott könyörtelenül a közvélemény elé kell állítani cse-lekvéseit. Meg kell teremteni a világ antijúdaistáinak közös nagy nemzetközi - vagy job-ban mondva - nemzetek fölötti szervezetét.Ennek kötelessége lesz majd meghatározni a küzdelem módját, amely egyes országok he-lyi adottságaitól függ. Ne akarjon ez a szervezet a nemzeteknek államformát, politikaiirányokat előírni. Amerikában talán a demokrácia fegyverével kell harcolni: szavazás,felvilágosítás, szükség esetén társadalmi és gazdasági bojkott. Az úgynevezett fasisztaországokban a központi hatalom megnyerésével. A szocialista országokban az őszinte,tiszta kezű szocialisták meggyőzésével. A vasfüggöny mögött - ha kell - partizánharccal,kizárólag a rendszer zsidó vezetői ellen. Itt jogos a géppisztoly is, amelyet olyanpéldamutatóan vettek kezükbe a magyar szabadságharc hősei. Terrorra terror!Terrorizmus - de csak a terroristákkal szemben!A törvény és a rend uralma sehol sem jelentheti a szabadság eltiprását. Csak az afféle"szabadságnak" kell véget vetni, amelyben egyetlen törzsi nácizmus hordozóinak mindenmeg van engedve. Abban a pillanatban, amelyben az ilyen féle " szabadságot": a terror, a

kizsákmányolás, korlátlan nyerészkedés egy népre korlátozott szabadságát, tehát a zsidóvilághódítók kiváltságait meg lehet szüntetni, a zsidóság előtt is fel fog merülni sajátsorsának nagy kérdőjele.Meddig mehet ez így? Meddig lehet még csalódásból csalódásba vonszolni nemzeteket?Meddig lehet fenntartani a bolsevizmust, és mikor következik el Amerikában is a mindentelsöprő felébredés, amelynek földrengéseit már jelzi a szeizmográf? Meddig tűrik még anépek, nemzetek, hogy ők rabszolgák, elnyomottak, megcsalatottak legyenek és időrőlidőre vad öldöklést rendezzen köztük egy vérszomjas, idegen nacionalizmus?És a magyar szabadságharc itt nyitja meg előttünk a fényesebb egeket, az új világ kezde-tét, s adja meg egyben a figyelmeztetést a világhódítóknak.Ezt a világhódítást 2000 év óta mindig idegen fegyverekkel és idegen szuronyokkal tar-tották fenn s növelték a végtelenségig. "A nyugati zsidó 20 milliós keleti hadsereget fogfelfegyverezni", írta a magyar látnok. Azonban a világzsidóság legnagyobb, legfélelmete-sebb hadserege, a szovjet vörös armada megingott a magyar proletárok és munkásasszo-nyok égbe síró áldozata láttán. Miskolcon az egyetemi ifjúság ellen vezényelt orosz pán-célos tisztek a nyílt utcán lőtték főbe magukat, hogy ne kelljen a vérgyilkos parancsotteljesíteni. Az orosz katonák sok helyen megadták magukat és kijelentették, hogy nemfognak magyar munkás testvéreikre lőni. A budapesti szabadságharc legkritikusabb pilla-nataiban megtörtént, hogy orosz páncélosok teljes legénységükkel átálltak a szabadság-harcosok oldalára és együtt lőtték a terroristák bandáját. Vannak olyan hírek, amelyekszerint egy nagy 400 páncélosokból álló orosz egység parlamentereket küldött a magyarszabadságharcosokhoz, hogy kész elnyomói ellen fordítani a T 54-esek ágyúit, ha azoknem állanak szóba a nyugati kapitalistákkal. (Az egyezség tulajdonképpen a támadási pa-rancs és a militarizmus fegyelme egyelőre győzött az egyes katona érzésein.)A világzsidóság legnagyobb hadsereg lelkében megrendült. Vele együtt meginogtak, sőtnyíltan a nép pártjára állottak az elnyomott nemzetek katonái. A román hadsereget nemlehetett bevezényelni Magyarországra, mert a romániai zsidó vezetők figyelmeztettékMoszkvát, hogy a román egységek át fognak állni a magyarok oldalára."Krisztus katonái" - mint az egykori washingtoni cionista gyűlésen nevezték a vörös had-sereget nem megbízhatók többé a cionizmus számára.- Ha eljön az óra, - mondotta egy magas rangú orosz tiszt a magyar szabadságharcosokvezetőjének, - mi is a zsidó elnyomóink ellen fordítjuk a fegyvert, amint ti tettétek. A tihibátok csak az volt, hogy idő előtt cselekedtetek!A függönyök mögötti hatalmak nem számíthatnak többé az orosz katonára.De vajon számíthatnak-e az amerikaira? Bármilyen morgenthaui futószalagon jár még azamerikai politika, az USA Army is sokat tanult 1945 óta. Látta Patton generális összezú-zott testét, a német nép szenvedéseit, vérzett Koreában és látta, mint állította félre avilágzsidóság Mac Arthurt, a győzelmes hadvezért.A magyar forradalom nem a vég volt, hanem a kezdet. És ez a kezdet feladta a nagy kér-dést a világhódítóknak: meddig még?

Lehet-e örökké így élni? Lehet az örökké valóságig fenntartani a hódítók életformáját?Lehet-e örökké páncélozott autóban járni, mint Rabinovics, Rákosi-Roth és a többiek,akiket egyelőre mongol, magyar vagy román testőrök kísérnek? Vajon nem lázad-e felegyszer a mongol? Lehet-e így élni? Florida jachtján járni, a civilizáció, a luxus ormainülni, és mindig remegni, hogy egyszer elvész a hatalom? Meddig lehet még beleszuggerál-ni a világba, hogy aki minket lát és tetteinket észreveszi, az gyűlölködő "antiszemita" ésmeddig kell égni más népek gyűlöletének tüzes kemencéjében, hogy egyszer eljöjjön avég és italán Amerikában is egy Auschwitz borzalmai ismétlődjenek? Meddig kell még re-megni, hogy a világ ébred, látni fog és észreveszi, hogy nem zsidók és nem a zsidók ellenkell folytatni ezt a harcot, hanem az elnyomók, a destruktorok, a diktátorok, az egy-fajrendszer képviselői, a népek megsemmisítői és terroristái ellen!?

Meddig mehet még az, hogy akasztófát állítunk a népek elitjének, és mikor a mi naciona-lizmusunk ellen törnek ki felkeléseik, akkor telesírjuk a világot az "antiszemitizmus" vád-jaival? Meddig lehet megőrizni a mimikrit és mégis, mint zsidók uralkodni a földgolyón?Meddig lehet még a népeknek internacionalizmust hirdetni és magunk között a legszél-sőbb faji és törzsi nacionalizmust élni? Mik vagyunk mi tulajdonképpen? Üldözöttek, vagyelnyomók? Ha minket bántanak, az "antiszemitizmus", de ha mi gyilkolunk halomra népe-ket, készítünk Morgenthau-terveket, vagy szovjet tömegsírokat, az amerikai demokrácia,vagy orosz felszabadítás? Ha rombolunk, az építés, ha mi gyilkolunk, az szabadság, ha miterrorizáljuk a világot, az demokrácia, de ha Ábrahám szent magjából elvész csak egyet-len egy is, akkor kötelességük sajnálni minket minden népeknek. Ha mi élünk a népek-ből, a magunk önzése szerint, az nem nacionalizmus. Ha más népek akarják önálló életü-ket élni, az náci barbárság!Meddig mehet ez így? Mikor fog felébredni a világ? Meddig állhat fenn egymás mellett akettős erkölcs, amely szerint a zsidónak minden szabad, minden megengedett más né-pekkel szemben? Mikor döbben rá a világ, hogy a háborúk, forradalmak, gazdasági válsá-gok mögött mindenütt a mi akaratunk húzódott meg? A szimbolikus kígyó tekeredett vé-gig a világon, a népek életén, gondolkodásán, erkölcsén, és fojtotta meg a keresztényországokat, a keresztény népeket, szintezte lefelé a tömegeket, irtotta az egyénisége-ket, hogy szolgát csináljon a szabadokból? Mikor fog felkelni egyszer "szolgánk és teremt-ményünk, a barbár tömeg"? Mikor jön rá a világ, hogy nincsenek választott népek, csak -elnyomók! Nem jobb volna-e idejében felébredni nekünk is és megkeresni a hazát,amelyben csak magunk között és a magunk országában élnénk? Amelyben nem elnyomókvolnánk, hanem szabad polgárok. Nem gyűlöltek, nem idegenek, hanem helyhez kötött,teljes értékű emberek. Vajon nem érné-e meg az országépítéssel járó verejték az Arany-borjúk és Géppisztolyok feláldozását? Vajon nem jobb volna-e ideje korán megállni ésAhasvérust megszabadítani a gyűlölet, az örök félelem átkaitól? Nem jobb volna-e azelnyomó hajszolt életénél, a bankár, a diktátor örök remegésénél, az uralkodó osztály bi-zonytalanságánál a biztos otthon, a verejtékkel épített haza?Sion vénei bizonyára gondolnak erre, de a soviniszta őrület útján nincs megállás. Különö-sen nincs egy ilyen sok ezeréves nacionalizmus útjain. Ma már aligha van más választás:győzelem, vagy halál! Világuralom, vagy megsemmisülés!A keresztény népek azonban azt mondják, van egy másik út is. A szimbolikus kígyótól foj-togatott rab világ fölött ma is ott jár a példa, az emberiség történelmének legnagyobbanti-júdaistája: a korbácsos Krisztus. A sadduceus gyűlölet keresztfái és a templom ku-fárjai között, egy izzó nacionalizmus lángolásai közepette magasra emeli a korbácsot. Akeresztény forradalom ez, amely a világnak visszaadja, amit a júdaizmus elvett tőle: aszemélyiség tiszteletét, a népek független hazáját, a szegénynek a szociális igazságot.Megszenteli a proletár tömeget, és az anyagról az ég felé fordítja az ember tekintetét.A keresztény forradalom ez a zsidó nacionalista világkirályság rendszerével szemben, anagycsütörtöki felkelés. Az Új Szövetség ez! A teljes igazság, teljes emberség betöltése,talán az utolsó órán.A megtévesztett tömeg előtt újra ott áll Péter s a lelki zsidóvá lettek, a "törvény alattállók" számára a Szentlélek nyelvén kiáltja:"Szakasszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől!"A Jegyzőkönyvek parancsainak teljesedésével szemben az új idők szava harsog mindenrab ember felé. Száz év alatt egy másik jelszó hirdette: "Világ proletárjai egyesüljetek!"S a tönkretett földi világban az ébredő népek számára új parancs hangzik:- Világ antijúdaistái - amíg nincs késő - egyesüljetek!

Forrás:viszavzsodor.blogspot.hu