Ásványok és kőzetek

Ásványok és kőzetek

Írta: Walter Hahnel Tudományosan átdolgozta:

Christoph Lienhard

Illusztrálta: Peter Klaucke és Manfred Kostka

Tessloff és Babilon Kiadó

Előszó

Az ásványok és a kőzetek ismerete az űrhajózás és a számítógépek korsza­kában sem veszített jelentőségéből. A ma is élő kíváncsiság legfőbb oka, hogy a modern technika korszakát sem lehet elképzelni a földkéreg ásványi nyersanyagai nélkül . Az ásványok és a kőzetek tanulmányozásával választ kapunk arra, hogy miből épül fel a Föld, és hogy milyen változások mennek végbe a mélyben.

A tengerek, folyók, patakok partjain mind­nyájan megcsodáljuk a kerekre csiszoló­dott, vagy éppen különleges formájú, kisebb-nagyobb kavicsokat. De vajon gondolunk-e arra, hogy maga a víz is ásvány? Vagy hogy az ujjaink közé tapadt homok valójában sokezer kvarc­kristály egyszerre? Vajon hogyan jöttek

létre az ásványok, a különböző kőzetek, és miből lesz kristály? A Mi MICSODA sorozat ásványokról és kőzetekről szóló kötete minderre és még sok más kérdésre igyekszik választ adni. Megtudhatjuk belőle, hogy miként rendszerezik az ásványokat és a kőzeteket, és hogyan célszerű felépíteni egy kőzetgyűjteményt. A tudósokat, akik a földkérget és a kőzeteket tanulmányoz­zák, földtudósoknak, geológusoknak nevezzük. Kötetünk egyik célja, hogy az ő érdekes és komoly munkájukat megismertesse az olvasóval, és hogy bevezesse az olvasót a kőzetek és ásványok érdekes világába. Akik pedig szeretik a köveket gyűjteni, azok számára a könyv hasznos segítség lehet izgalmas hobbijuk folytatásához.

• A könyv eredeti címe: MINERALIEN UND GESTEINE • WAS IST WAS • BAND 45

Copyright © Tessloff Verlag • Nürnberg 1994

Képforrásjegyzék:

Fotók: Bavaria képügynökség, Gaut ing: 6.O.. 7.O., 9 . 0 , 12,o.fb, 18.0, 29.0.1, 29.o.f, 38 .0. Ib, 40.0.I, 44.0.I ; LAPIS Archivum, Chr. Weise Kiadó, München: 1.0, 22.0.I, 34.0.J, 36 .0., 37.0.b, 39 .0., 40.o.b, 48.0.; Okapida, Frankfurt a.M.: 13,o„ 19,o.f, 27,o.f; C. Spaeth, Hamburg: 10.o., 11,o.b, 12 .o.f j , 19,o.b, 30,o.f, 30.O.IJ;

R. Kuhlmann, Hamburg: 3.O., 11.0.J, 12.0.1, 20.0., 21 .0. , 22.0.b, 24.o.b, 24.0.J, 26 .0., 27.0.I, 28,o.b, 28.0.J, 30,o.lb, 32.0., 33 .0., 34.o.b, 37.o.j, 44,o.f: Ábrák: Péter Klaucke: 4/5.0., 31 .0.. 35 .0., 46 .0.; Manfréd Kostka: 5.O., 14/15.0., 16/17.0., 23.0., 25.0., 38 .0.. 39.0., 41 .0., 42 .0., 47.0.;

Borítóképek (felső sor, balról jobbra): limonít és wulfenit fOkapia, Franfurt a.M.); ammonita (Bavaria képügynökség, Gauting);

középen: bazaltoszlopok (C. Spaeth); alsó sor: (balról jobbra): megkövesedett fa (LAPIS Archivum, Ch. Weise Kiadó, München); goethit-tűk és ametiszt (Okapia, Frankfurt a.M.)

belső c ím: kristályos anyakőzetben, vörösszalagos achátban apró ametisztkristályok.

Fordította: Francz Magdolna

Szakmailag lektorálta: Szabó Attila • Szerkesztette: Lévai Júlia

A kiadásért felel: Babai Éva, a Tessloff és Babilon Kft. ügyvezető igazgatója

Copyright Hungárián version © Tessloff és Babilon Kiadó • Budapest • 1998

A nyomdai szedést készítette: Keleti Mária • Printed in Germany

Jelen könyv egészének vagy részének bármi módon történő reprodukálása és terjesztése csak a kiadó előzetes hozzájárulásával lehetséges.

ISSN 0866-109X ISBN 963 7937 74 9

Tartalom

Az ásványok és a kőzetek világa Miből áll a Föld? 4

Miért kutatják a kőzeteket és

az ásványokat? 5

Mi a kőzet? 6

Hol lehet kőzeteket találni? 7

Mi az ásvány? 8

Hol lehet ásványokat találni? 8

A magmás kőzetek Mi a magmás kőzet? 10

Hol találhatunk magmás kőzeteket? 11

Melyek a legfontosabb magmás

kőzetek? 12

Mi előzi meg a vulkánkitörést? 14

Hogyan keletkezik a vulkán? 15

Változik-e a földfelszín alakja? 17

Mi a kőfejtő? 18

Az üledékes kőzetek Mi az üledékes kőzet? 18

Hogyan jön létre az üledékes kőzet? 19

Melyek az üledékes kőzetek? 20

Létezik-e növényi eredetű üledékes kőzet? 22 Hol található üledékes kőzet? 23

A metamorf kőzetek Mi a metamorf kőzet? 24

Hogyan megy végbe

a metamorfózis? 24

Hol található metamorf kőzet? 26

Melyek a gyakori metamorf kőzetek? 26

A kőzetalkotó ásványok Mi a kőzetalkotó ásvány? 28

Ásvány- és kőzethatározás Hogyan kezdjük a meghatározást? 30

Hogyan lehet megállapítani az ásványok és a kőzetek keménységét? 31

Melyek a keménységi skála ásványai? 32

Finomkristályos kék azurit, amely helyenként átalakult

zöld malachittá.

Hogyan lehet a keménységet más módon megállapítani? 35

Milyen egyszerű határozási módszereket ismerünk? 35

Hogyan lehet az ásványok és

a kőzetek súlyát megállapítani? 36

Mi a kövület? 36

Miért kutatják a kövületeket? 37

Hol lehet kövületeket találni? 37

Mi a jég? 38

Melyik ásványból lehet anyagot szőni? 39

Mi a horzsakő? 40

Hogyan keletkezik a szén? 40

Miért értékes a drágakő? 41

Az ásványok formája Mi a kristály? 42

Házilag is lehet kristályt előállítani? 43

Ásványi táplálékok Hogyan keletkezik a konyhasó? 44

Ehetőek-e az ásványok? 45

Az ásványok és a kőzetek gyűjtése Hogyan alakítsuk ki ásvány­os kőzetgyűjteményünket? 45

Mi szükséges a gyűjtéshez? 46

Hogyan tároljuk a kőzeteket, ásványokat, kövületeket? 47

Hol lehet az ásványokról tájékozódni? 48

Az ásványok és a kőzetek világa

Majdnem az egész Föld - az alföldek, hegységek, a tenger­fenék - kőzetekből és ásványokból épül fel. Ezek anyaga azonban eltérő: több száz különböző kő-

Miből áll a Föld?

zet- és ásványfajtát ismerünk. A földkérget felépítő kőzetek és ásványok elterjedése sem egyenletes, némelyek igen gyakoriak és nagy mennyiségben fordulnak elő, mások csak bizonyos térségekben jelen­

nek meg, és vannak, amelyek rendkívül ritkák.

A tengerparti strand homokja nagyrészt kvarcszemcsékből áll. A kvarc a földkéreg egyik gyakori ásványa. Egy másik, szinte mindenütt előforduló ásvány a víz. Meglepően hangzik, de a természettudó­sok a vizet ásványként tartják számon. Ez talán érthetőbbé válik, ha arra gondolunk, hogy a víz jég állapotában szilárd, kristá­lyos anyag. A görög „krystallos"szó erede­ti jelentése jég, és a tudomány számára régóta az ásványok szilárd, kristályos anyagát testesíti meg. A földfelszín nagy részét víz borítja - a földgolyó felületének

háromnegyedét teszik ki az óceánok, fo­lyók, tengerek. A tengervízben további ásványok is vannak. Ezeket azonban szabad szemmel nem láthatjuk, még akkor sem, ha egy tengervízzel töltött poharat szemlélünk. Ám mihelyt megkóstoljuk a vizet, rögtön érezzük a sós ízt. A magya­rázat egyszerű: ezek a sóásványok oldott állapotban vannak a vízben. Ennek szemléltetésére végezzünk el egy egyszerű kísérletet! Ha egy tengervízzel telt poharat hagyunk állni a napon - ha lehet, olyan helyen, ahol erős a szél - , néhány nap múlva a pohár alján szépen fejlett, világos sókristályok csapódnak ki. A víz fontos ásványunk, nélküle nem alakulhatott és fejlődhetett volna ki a földi élet.

Meleg éghajlaton a kristályos kőzetek, mint például a gránit felülete mállani kezd és

ennek következtében hálózatos szerkezetűvé alakul.

A földgolyó felépítése belülről kifelé: A belső és a külső magot héjszerűen borítja a köpeny, legkívül a kéreg található.

Modern világunkban szinte naponta hal­lunk új felfedezések­ről. Olvasunk ezekről az újságokban, és tisztában vagyunk azzal, hogy az új technikai találmá-

Miért kutatják a kőzeteket és az ásványokat?

nyok és fejlesztések elterjesztése rend­kívül fontos. A kőzetek és ásványok fel­használása nélkül azonban a modern technika is elképzelhetetlen. A hétköznapi életben is rendszeresen használunk vala­milyen ásványból vagy kőzetből készült tárgyat, de ezek alapanyagát nem feltét­lenül ismerjük föl, hiszen külső megje­lenésük az átalakítás során megváltozott. Az üveg például már nem is emlékeztet a homokra, holott abból - kvarchomokból -készült.

Az evőeszközök, melyeket használunk, fém anyagúak, ezek a fémek azonban nem hasonlítanak az eredeti ércekre, melyekből kinyerték őket. A kőzeteket és az ásványokat azért tanulmányozzák, kutatják, hogy megtudják, milyen anya­gokat tartalmaznak, és hogy ezeket ho­gyan lehet hasznosítani.

Ahhoz, hogy kőzetekből és ásványokból a legkülönfélébb használati tárgyakat állít­sanak elő, igen sok emberi munkára van szükség. Nagy szakmai felkészültségű, hozzáértő emberek foglalkoznak azzal, hogy felkutassák a különböző kőzetek és ásványok lelőhelyeit, majd a kőfejtőkben és bányákban nagy mennyiségben kiter­meljék, ezt követően pedig a nyersanyag­ból előállítsák a hétköznapi életünkhöz nélkülözhetetlen tárgyakat. Az ásványi nyersanyagok - összefoglalva a kőzetek és az ásványok - mindig fontos szerepet töltöttek be az ember életében. A mai életünket meghatározó technika fejlődése az emberiség történetének legkorábbi időszakában kezdődött, amikor az ember a maga kezdetleges használati tárgyait kőzetekből és ásványokból készítette. Miután az ősember felegyenesedett, és így szabaddá tette a kezét, képessé vált arra, hogy eleinte durvább, később egyre finomabb használati eszközöket, fegyve­reket állítson elő a kőzetekből. Így ké­szítettek kovakőből lándzsa- és nyílhe­gyeket, amelyekkel elejtették a zsákmá­nyaikat.

Az állatok húsát megették, bőrükből pedig ruhát készítettek. Az emberiség történeté­nek ezt a korai szakaszát a felhasznált eszközök alapján kőkorszaknak nevezik. Az emberek csak 4000 évvel ezelőtt kezdték felhasználni a fémeket. Megtanul­ták, hogyan kell az ércekből kiolvasztani a fémet. Később a réz- és az ónolvadék ötvözésével bronzot nyertek. Mivel a bron­zot könnyebben lehet megmunkálni, mint a rezet, ettől kezdve ebből készítették a különböző használati eszközöket és a fegyvereket is. A bronz meghatározó volt az emberek életében, ezért az Kr. e. 4000-2800 közötti időszakot bronzkor­szaknak nevezik.

Ezután új fém vált fontossá a szer­számkészítés terén: a vasércből előállított vas. Azt az időszakot, amelyben felfe­dezték a vasat és elterjedt a használata, vaskorszakként jelölik. A vaskorszak kb. Kr. e. 2800-tól időszámításunk kezdetéig tartott. A vas azóta is az emberiség egyik leggyakrabban és legnagyobb mennyiség­ben felhasznált férne. A modern technika és építészet sem képzelhető el a vas al­kalmazása nélkül.

Északnyugat-Európa írókréta mészköveinek képződésekor kovasav tartalmú szervezetek vázai is felhalmozódtak, így képződött a tűzkő vagy kovakő.

Mi a kőzet?

A kőzetek ásványokból épülnek fel. Az csak néhány kőzet­nél fordul elő, hogy csupán egyetlen ás­vány alkotja, a leg­több kőzet több ásványból áll. Mivel

az ásványok száma igen nagy, így a kőzetek rendkívül sokfélék lehetnek. A homok egészen apró méretű szemcsék­ből áll. A világos színű homok főként kvarcszemcsékből, vagyis egyetlen ás­ványból tevődik össze. Gyakori az is, hogy az egyes homokszem­cséket több ásvány építi fel. A nagyobb méretű, legömbölyített felületű kőzetdara­boknak más az elnevezésük: ezeket ka­vicsnak hívjuk. A legnagyobb kőzetdara­bok megnevezésére a blokk, a tömb, a szikla szavakat használják.

Azok a kövek, amelyeket a tengerparton vagy a folyóhordalékban találunk, nem magányos kőzetdarabokként keletkeztek; eredetileg a hegységek nagy kőzet­tömegéhez tartoztak, és különböző hatá­sok következtében töredeztek le. A kő­zetek színe rendkívül sokféle lehet: piros, kék, sárga, zöld, fehér, szürke, fekete stb. Általában azonban nem egyszínűek, ha­nem kevert színezettséget mutatnak. A kőzetek sokféleségének az az oka, hogy eltérő módon keletkeztek. Egyes kőzetek több százmillió, mások csupán néhány ezer évesek. Napjainkban is képződnek kőzetek. A kőzetek kialakulását közvet­lenül elsősorban a vulkánkitöréseknél figyelhetjük meg. Miután a forró lávatömeg kiömlött a felszínre, kihűl, és szilárd vulka­nikus kőzetté áll össze. Másfajta módon alakulnak ki a tengerek oldott anyag tartalmából vagy a tengerbe ömlő folyóvizek hordalékából létrejövő kőzetek. Az eredetileg lazán leülepedett szedimentek (üledék), mint például az agyag vagy a homok, hosszú idő alatt kü­lönböző hatásokra agyagkővé és agyag­palává vagy homokkővé szilárdulnak. A földkéreg mélyében rekedt magmatöme­gek, a vulkánból a felszínre kiömlő lává­hoz hasonlóan, szintén fokozatosan kihűl­nek, így jönnek létre a mélységi magmás kőzetek vagy magmatitok, pl. a gránit vagy diabáz. A kőzeteket az idők folyamán különböző hatások érik. A nagy mélység­ben fellépő nyomás és hőmérséklet áta­lakítja a mélységi magmás és a magmás kiömlési (vulkanikus), valamint az üledé­kes kőzeteket, s ennek során az előzőek­től eltérő, új összetételű és szerkezetű kőzetek jönnek létre. A későbbiekben megismerjük a kőzetek mindhárom - mag­más, üledékes és metamorf - képződési módját. A köznyelvben általában csak a szilárd ásványokból felépülő kőzeteket nevezik ásványoknak. Vannak laza kőze­tek, mint például a kavics-, homok- vagy agyagrétegek, amelyek elsősorban a föld­történet fiatal vagy legfiatalabb időszakai­

ban keletkeztek. A tudósok más anyago­kat is ide sorolnak, mint például a tőzeget, szenet, kőolajat, aszfaltot, sőt a vizet és a jeget. Ezek közül kiemelkedő jelentőségű a kőolaj, amely szerves eredetű kőzet.

élőlényeket kivéve minden, amit látunk és minden, ami a Föld belsejében van, ás­ványokból és kőzetekből épül fel. Az élet­telen természet a kőzetek birodalma. A földfelszín egyes területein azonban - mint például a lapos tengerpartokon, homok­sivatagokban, lápos-mocsaras területe­ken - nincsenek szilárd kőzetek. Ám e területek alatt, húsz-harminc vagy néhány száz méterrel lejjebb szilárd kőzet rejlik! Aki kőzeteket akar gyűjteni, annak nem kell messzire mennie. A talaj felső rétegei­ben szinte mindenütt vannak kisebb-na­gyobb kövek, amelyek a legkülönbözőbb kőzetekből állnak. A tengerparton olyan köveket, kőzeteket találhatunk, amelyeket a hullámverés lecsiszolt és lekerekített.

A folyók a hegyek lábánál lerakják hordalékukat. A víz által szállított görgetegek között mindenféle kőzetfajtát találhatunk.

midenütt vannak. Ha tágabban értelmez­zük a kőzet fogal­mát, megállapíthat­juk, hogy csaknem az egész földkéreg kőzetekből áll. Az

Kőzetek szinte

Hol lehet kőzeteket találni?

Mi az ásvány?

Ahol a gyorsfolyású patakok és folyók a hegyekből a síkságra érnek, ott nagy mennyiségű hordalék rakódik le. Külö­nösen hóolvadás után nő meg a víz által szállított hordalék mennyisége. Ekkor a nagy sebességgel sodort kőzetdarabok egymáshoz ütköznek, az aljzatból kiálló sziklákból újabb darabok törnek le, így tovább nő a hordalék mennyisége. A törési élek és éles sarkok már viszonylag rövid sodródás után letöredeznek, kialakulnak a szépen lekerekített, folyami kavicsok. A folyamatos csiszolódás során végül csu­pán homokszemcsék maradnak. Még a kemény gránitból is apró kőzetszemcsék képződnek, melyek nagyrészt kvarc­ásványból állnak és homokot képeznek.

Az ásványok egy kémiai elemből vagy meghatározott ve­gyületből állnak. Az ásványok mindenütt jelen vannak a ter­mészetben. Valójá­ban minden, ami

nem állati vagy növényi eredetű, élő anyag, ásványokból épül fel. Az élőlények egyes részei - főként a szi­lárdak - szintén tartalmaznak ásványokat. Ismerünk például olyan növényeket, ame­lyek kovasavat választanak ki; az állatok esetében nyilvánvalóan ásványtartalmú a meszes héj, a csontokban és fogakban pedig kalcium-foszfát van. Ha figyelmesen körülnézünk a lakásunk­ban, egy sor ásványi eredetű anyagra bukkanhatunk. Az ablakpárkány, a kilin­csek, a virágváza, az ablaküveg mind ásványokból vagy ásványi eredetű anya­gokból állnak. A fémkilincset ércásványok­ból kiolvasztott fémből készítik, a porcelánt agyagásványokból állítják elő. A csiszolt kőzetekből készített ablakpárkányokon gyakran felismerhetőek az ásványok, sőt néha még fosszíliák (megkövesedett élő anyagok) is. Láthatjuk, hogy legszűkebb környezetünkben is számos ásványi ere­detű tárgy van. Ásványok nélkül egyáltalán

nem lehetne házakat építeni, mivel az építőanyagok - a vasbeton, a cement, a betonkavics, a mészvakolat - mind ásvá­nyokból állnak.

A legtöbb ásvány szilárd anyag. Kivételt képez a víz (nem fagyott állapotban), a higanyfém és a kőolaj. A higany egy ké­miai elem; a víz két elemből áll, oxigénből és hidrogénből; a kőolajat számos ve­gyület alkotja. Gyakori ásvány a mész, a gipsz, a kősó és az agyagásványok. Az ásványok további fontos csoportját képezik a fémek, mint például a vas, a réz, az ezüst és az arany. A tudósok több mint kétezer ásványfajtát különböztetnek meg. Ezekből azonban a természetben csak kb. háromszáz olyan, amely gyakran fordul elő, és mindössze tíz ásvány alkotja a földkéreg kilencti­zedét.

Az ásványok részben a Föld felszínén, részben pedig a Föld különböző mélysé­geiben találhatóak. Áz amatőr ásvány­gyűjtők főként a szé­pen fejlett kristályos

ásványokat keresik. Az ipari mennyiségű ásvány kitermelését jól képzett szakem­berek, geológusok irányítják, az ásvány­telepeket, ásványrétegeket különböző geológiai módszerekkel és eszközökkel kutatják.

A Föld számos pontján már régóta kutatják és bányásszák az értékes ásványokat. Ha a kutatások azt mutatják, hogy az adott helyen érdemes az ásványt kitermelni, föld alatti bányákat létesítenek, a kőolaj ki­nyerésére pedig kutakat fúrnak. Attól füg­gően, hogy milyen mélyen van az ásvány­kincs, felszíni vagy mélyszinti bányát nyit­nak. Észak-Amerika keleti részének kő­széntelepein vagy a hatalmas ausztráliai érctelepeken felszíni bányákban, hatalmas markológépekkel dolgoznak, mivel itt a kőzetek 60-70 százaléka hasznosítható nyersanyagból áll. Ezekhez hasonlóan

Hol lehet ásványokat találni?

Az ausztriai Stájerországban egy

egész hegy vasércből áll, ezért a helyet

Erzbergnek, vagyis Érchegynek nevezik.

bányásszák Magyarországon a Gyöngyös és Bükkábrány közti térségben külszíni fejtéssel a nagy mennyiségű lignitet. A leg­több ásványkincset azonban mély bányák aknáiban fejtik.

Azokat az ásványokat, amelyekből féme­ket nyernek ki, ércnek nevezzük. A bányát, amelyben vasásványokat termelnek ki, vasércbányának hívják, az ásványokat, amelyekből vasat nyernek ki, vasércnek nevezik. Az ezüstérc-bányában ezüstércet bányásznak. Az ezüstérc rendszerint nem tiszta állapotban, hanem más ércekkel, gyakran ólomérccel együtt fordul elő. Ha egy fémet egy kémiai elem alkot, ter­mésfémről beszélünk, például termés­ezüstről vagy termésrézről. Tiszta kémiai elem formájában azonban nemcsak a fémek jelenhetnek meg a természetben, így ismerjük például a termésként is. További, az emberiség számára fontos ásvány a kősó (konyhasó). Konyhasót vagy kősót nyerhetünk közvetlenül a tengervízből is, az úgynevezett szaunák­ban történő lepárlással. A dalmát tenger­parton évszázadok óta működnek ilyen konyhasó-lepárló üzemek. A szárazföld

mélyszinti sótelepeiből fúrásokkal hozzák felszínre a nagy sűrűségű sóoldatot, amelyből a sót szintén lepárlással nyerik. Nagy mennyiségű sót bányásznak mély­szinti, aknákkal művelt sóbányákban is. Románia területén, Erdélyben és Lengyel­országban vannak ilyen bányák. Hazánk területén sokféle érc rejlik a mélyben. Némelyiket a bronzkorban is bányászták, a középkorban pedig már ipari méretek­ben is kitermelték. Mára azonban gazda­sági okok miatt majdnem teljesen meg­szűnt Magyarországon az érckitermelés. Az egyetlen, hazai vasérctelepünk az Északi-középhegységben fekvő Ruda-bányán volt. A Mátra északi lábánál, Recs­ken tárták fel a még ma is európai jelen­tőségű ércvagyonnal rendelkező rézbá­nyát. Gyöngyösoroszi környékén bányász­ták az ólmot és cinkércet, de a bánya ma már nem működik. A Zemplénben, Telki­bánya környékén jelentős arany- és ezüst­bányászat folyt a középkorban. A Mecsek­ben uránércet fedeztek fel, s az itt kitermelt uránnal látták el a paksi atomerőművet. Az alumíniumot a Dunántúli-középhegység bányáiban fejtett bauxitból állítják elő.

A magmás kőzetek

A kőzeteket kialakulásuk alapján három nagy csoportra oszt­hatjuk. Az egyik nagy csoportot a magmás kőzetek alkotják. Ezek abban a folya­matban keletkeznek,

Mi a magmás kőzet?

amelyben a nagy hőmérsékletű folyékony kőzetolvadék fokozatosan kihűl és meg­szilárdul. A Föld belsejében olyan magas a hőmérséklet, hogy ott a kőzetek és ásványok olvadt állapotban vannak. Ezt az olvadt kőzetmasszát magmának nevezik. Ha a magma a földkéregben felfelé nyo­mul, kihűl és szilárd magmás kőzetté dermed. A magmás kőzetek igen sokfélék lehetnek. Közös vonásuk azonban, hogy mindegyik a Föld belsejében megszilárdult magmából származik, és általában kristá­lyos szerkezetű.

A kristályok az ásványok szabályos felület­tel határolt formái. Képződésük során az elemek vagy vegyületek mindig ugyan­olyan módon építik fel a háromdimenziós teret, a kristályrácsot. Ily módon minden

ásvány az összetételének megfelelően meghatározott kristályformával rendelke­zik, amely azonban a kőzetolvadékban végbemenő kikristályosodás során nem minden esetben fejlődhet ki tökéletesen. A magmából kihűlés útján kikristályosodó ásványok alakja és mérete a kihűlés gyor­saságától függ. Ha a magma gyorsan hűl ki, mint például egy vulkánkitörés eseté­ben, ahol a kitörő folyékony, izzó láva le­folyik a hegyoldalon, a kőzetté szilárduló masszából csak nagyon kis méretű kristá­lyok keletkeznek, de az is előfordulhat, hogy egyáltalán nem jönnek létre kristá­lyok. Az olvadékból a felszínen keletkezett kőzeteket kiömlési kőzeteknek vagy vulká­nitoknak nevezik.

A kőzeteket gyakran mikroszkopikus mé­retű alapanyag építi fel, amelyben néhány nagyobb méretű kristály fordul elő. Ezt a kőzetszerkezetet porfíros kőzetszövetnek nevezik.

Ennek alapján régebben a hasonló vulká­nitokat porfiritnak hívták. Ha a magma a földkéreg nagyon nagy

A dán Bornholm szigete nagyrészt kristályos kőzetből áll. A képen a sziget északnyugati része látható, az ún. Hammer-gránitsziklák csoportja.

mélységében hűl ki, a folyamat, míg a kőzetolvadék szilárd kőzetté válik, igen hosszú ideig tart. Az ennek során kifejlődő kristályok tehát sokkal több idő alatt for­málódnak, mint a kiömlési kőzetek. A kristályok olyan nagyméretűvé növeked­nek, hogy szabad szemmel is felismer­hetőek. Ezeket a kristályos kőzeteket mélységi magmás kőzeteknek vagy plutonitoknak nevezik. Ilyen kőzet például a gránit. Bár ebben a nagy mélységben különösen magas hőmérséklet, kb. 6000 °C uralko­dik, feltételezik, hogy az óriási nyomás hatására a folyékony izzó kőzetolvadék

Hol ta lá lhatunk magmás kőzeteket?

Vulkáni területeken különböző magmás kőzetek tömegét ta­lálhatjuk. A magma kihűlése során külön­böző ásványok kris­tályai képződnek. Ezek építik fel a

magmás kőzetet. Hazánkban a mélységi magmás kőzetek csak ritkán bukkannak a felszínre. Nyugat-Magyarországon a Soproni- és a Kősze­gi-hegységben, valamint a Szombathely melletti Vas-hegyen azonban vannak kris­tályos palák. A Balaton déli előterében eltemetett gránitrögök Székesfehérvárnál

A Pico de Teide ma is működő vulkán Tenerifén, a Kanári-szigeteken. Időnként bazaltláva és horzsakő kerül a felszínre belőle.

úgy viselkedik, mintha szilárd anyag lenne. A Föld szilárdsága - egészét tekintve -nagyobb, mint például a vasé. Ha a belső földmag folyékony állapotú lenne, a Föld forgása (rotáció) miatt lapos lángosra hasonlítana. A magmakamrából a felszín felé nyomu­ló magma a környező kőzetekből kisebb-nagyobb darabokat sodor magával, és azokat beolvasztja a saját tömegébe. Ezáltal a magma összetétele megváltozik, és igen változatos kőzet-féleségek alakul­nak ki. A magma megszilárdulása után ásvány­telepek jöhetnek létre.

A vékonyra csiszolt larvikit kristályos kőzet képéből kitűnik, hogy a kőzet majdnem teljes egészében labradorit földpátból áll.

jelennek meg a felszínen. Ebbe a vonulat­ba tartozik a Velencei-hegység gránittö­mege is. Szerkezetileg összefüggenek ez­zel az északi országhatár közelében talál­ható, kristályos palarögök. A Mecsek dél­keleti peremén lévő Mórágyi-rögben 200 km 2 -es térségben gránit- és kristályos pala van a felszínen. A Duna-Tisza mélyének kristályos kőzetei is a Mecsekkel állnak rokonságban. A mi Alföldünkről nehéz elképzelni, hogy több ezer méter vastag­ságú üledékrétegei alatt a mecseki kő­zetekkel rokon közettömegek fekszenek. A medencealjzat fúrásmintáiból hasonló gránit- és kristályos palák kerültek elő.

A gránit fontos magmás kőzet. A szemcsés Mélységi magmás kőzet a diorit is. A metszeten kőzetszövet mutatja, hogy igen nagy mélységben, a kör alakú sötét és világos ásványaggregátumok lassú hűléssel szilárdult meg. (halmazok) ún. foltos dioritot alkotnak.

A kőzetek külső megjelenései gyakran I nagy hasonlóságot

Melyek mutatnak, annak el-a legfontosabb lenére, hogy ezek magmás ásványi összetétele kőzetek? teljesen eltérő, és

I hogy különböző kő­zetfajtákhoz tartoznak. A kőzetek ásvá­nyos összetételét a petrográfusok kutatják és határozzák meg, ők a kőzetek ke­letkezésével és azok felépítésével foglalkoznak.

A gránit egyike a leggyakoribb magmás kőzeteknek; a földfelszín alatt, nagy mélységben képződik. A gránitot felépítő ásványok: a földpát, a kvarc és a csillám. A kvarc és a földpát világos ásvány. Az utóbbinak gyakran lehet húsvörös a színe: e két ásvány világos tónust ad a kőzetnek. A csillám kristályai leveles szerkezetűek. A „macskaaranynak" is nevezett világító fol­tok, amelyeket a gránitban látni, s amelyek a gránithoz képest sötétebbek, valójában a csillám világos változatai. Fő alkotóré­szeinek megjelenése és eloszlása alapján a gránit lehet világos- vagy sötétvörös, sárgás, barna vagy szürkés. Az ásvány­szemcsék a gránitban jól felismerhetőek. A diorit a gránithoz hasonlóan mélységi magmás kőzet, ásványi összetétele azon­

ban eltérő. Színe általában sötétebb, mivel nem, vagy csak kis mennyiségben tartal­maz világos kvarcot. Sötét színű ás­ványok építik fel, főként szürke földpát és zöldes-fekete amfibol. A világosabb dioritot gyakran csak mik-

A porfiritban a kőzet finomkristályos alapanyagában „úsznak" a nagyméretű egykristályok.

roszkópos vizsgálattal lehet elkülöníteni a gránittól. Ekkor kimutatható az a földpát változat, amelyet a gránit csak nagyon kis mennyiségben tartalmaz. A porfiritban különböző ásványok nagy egykristályai egy általában azonos színű alapanyagban helyezkednek el. Ezeket a

kristályokat porfíros ásványoknak hívják. Az ilyen típusú porfíros kőzetszövet a fel­színen képződött kiömlési kőzeteknél for­dulhat elő. A bazalt igen elterjedt vulkáni kőzet. Ál­talában fekete színű, mivel a láva, amely­ből képződött, fekete ásványokat tartal­maz. Megszilárdulása során különböző formákat alkothat. Érdekes forma a szá­mos nagy, sokszögű oszlop, de ismertek vékonyabb, orgonasípokra emlékeztető alakok is. Felhasználása sokrétű. Utak és vasútvonalak építésénél apróra tört ba­zaltkavicsként használják. Régebben a bazaltoszlopokból a tengerpartokon és kikötőkben töltéseket és gátakat építettek. Magyarországon a Tapolcai-medence közismert bazalthegyei mellett a Balaton­felvidéken és a Kisalföldön számos bazalt­vulkánt ismerünk. A legnevezetesebb ezek közül a Badacsony, és az orgona-síp-formájú kőzeteiről ismert Szent György-hegy. Afrikában és Indiában sok­millió évvel ezelőtt a bazaltláva hatalmas területeket fedett be. Ez a platóbazalt. Az obszidián az előbbiektől eltérő módon keletkezett vulkáni kőzet. Amikor a vulkán­ból kifolyik a láva, előfordul, hogy a gyors lehűlés miatt az olvadékból egyáltalán nem tudnak kifejlődni kristályok. Így olyan kőzet képződik, amely sötét színű üvegre emlékeztet. Ez valójában egy természetes üveg. Bár az obszidiánt nem kristályok építik fel, mégis a magmás kőzetekhez sorolják, mivel kőzetolvadékból keletke­zett. Az emberiség történetének kőkorsza-kában az obszidiánból, hegyes éleit ki­használva szerszámokat készítettek. Kö­zép-Amerikában és különösen Mexikóban a gyakori vulkánkitörések miatt sok az obszidián. Az Amerika felfedezése előtti időkben az ott élő indiánok az obszidiánból nyíl- és lándzsahegyeket, fúró és kaparó eszközöket készítettek. Európában a kő-korszaki ember inkább a tűzkövet használ­ta szerszámkészítésre. Bár a tűzkő üledékes eredetű kőzet, hasonló tulajdon­ságokkal rendelkezik, mint az obszidián.

A bazalt magmás kiömlési kőzet. Az olvadék kihűlése során gyakran keletkeznek sokszögű bazaltoszlopok.

A fonolit a bazalthoz hasonlóan kiömlési kőzet, amely azonban világosabb lávából keletkezett, ami arra utal, hogy ez a láva a bazalttól eltérő összetételű. A fonolit vilá­gosszürke színű, de általában apró, sötét foltokkal tarkítják, amelyeket egy bizonyos ásvány, a nozeán alkot. A fonolit annak a tulajdonságának köszönheti az elnevezé­sét, hogy ha a kőzet vékony lemezeit összeütik, ezek csengő hangot adnak. A fonolit szó magyarul csengőkövet jelent. Az andezit a diorit magma kiömlési kőzete. Alapanyaga sötétszürke. Fő alkotórészei a földpátok közé tartozó plagioklász, s az amfibolcsoportba sorolható hornblende, ezenkívül vulkáni üveget is tartalmaz. Attól függően, hogy melyik ásvány van benne túlsúlyban, több változata is ismert: a bioti-tos, az amfibolos és az augitos andezit.

Magyarországon a földtörténeti újkorban számos andezites vulkánkitörés volt. Ek­kor jöttek létre a Börzsöny, a Cserhát és a Mátra vulkáni hegyei. A magmás kőzetek keletkezésének tehát három különböző módját ismertük meg. A gránit és a diorit akkor képződnek, amikor a magma nem a felszínen, hanem nagy mélységben, lassan hűl ki. Ha a láva a fel­színre ömlik és megszilárdul, a porfíros kőzetek fajtáinak sora és bazalt, andezit és fonolit jön létre. A kifolyó láva hirtelen kihűlésékor obszidián képződik. Ugyan­ekkor nincs lehetőség kristályok képződé­sére, hanem vulkáni üveg jön létre.

Az ókori rómaiak hittek a tűz istenében, aki az alvilágban uralko-

Mi előzi meg a vu lkán­ki törést?

dott, és Vulcanusnak hívták. Mivel látták, hogy bizonyos he­gyekből fényjelenség kíséretében folyé­

kony, izzó anyag tör ki, ezeket a tűzokádó hegyeket vulkánoknak nevezték el. A vulkán általában kúp alakú hegy, amely­nek csúcsán nyílás van, ez a kráter. Ide torkollik a földkéreg nagy mélységéből fel­felé vezető, cső alakú kürtő. A földkéreg­ben néhány kilométer mélységben van a magmakamra, amelyből a kőzetolvadék a magma felfelé áramlik, és a felszínen többé-kevésbé heves vulkánkitörést okoz. Mielőtt a kitörés bekövetkezne, a fo­lyékony, izzó kőzetolvadék a földkéregben lassan kihűl és megszilárdul. Ennek következtében a nyomás lassan megnő, mígnem eléri azt a mértéket, amelynek erejétől a magmakamra feletti kőzetréte­geket a még folyékony olvadék áttöri. Először óriási mennyiségű gáz lövell ki. Ezek a gázok keverednek az izzó és folyékony, kisebb-nagyobb kőzettörmelék­kel, amelyek a robbanásszerű kitörés során a kráterből a levegőbe kerülve kihűl­nek, és a vulkáni hamut hozzák létre. A nagyobb darabok, mint vulkáni bombák, a földre hullanak.

A vulkán keletkezése: 1. Egy kéreghasadékból forró gáz tör fel, horzsakődarabokkal együtt. 2. A gáz- és hamuszórás mellett a megnövekedett kúpból fényesen izzó láva tör elő. 3. A tufából és a kihűlt lávafolyam­ból magas vulkáni kúp képződik, amely továbbra is aktív állapotban marad. 4. A csapadékos trópusi éghajlaton egy hosszabb ideje kialudt vulkáni kúpot növények borítanak be.

Órákon keresztül, olykor napokon át zajlik a gáz és a hamu kilövellése, s ömlik a folyékony, izzó kőzetolvadék. Ez utóbbi a láva. A láva lefolyik a hegyoldalakon, min­dent betemet, ami az útjába esik, fákat, utakat, házakat, kisebb folyókat. A láva időnként nagyon híg állagú, ilyenkor nagy sebességgel folyik. Máskor azonban olyan sűrű folyású, hogy egy óra alatt épphogy csak néhány métert halad előre. A vulkánkitörést egy pezsgősüveg kinyi­tásával hasonlíthatjuk össze. Ha az üveg dugóját hirtelen távolítjuk el, először han­gos pukkanást hallunk, ez a gázkitörés megfelelője. Azután a habzó pezsgő hirte­len kifolyik, mivel a pezsgőben oldott gáz (szénsavgáz) a nyitás előtt nyomás alatt volt, s a folyadékban buborékokat képzett. Ugyanez történik egy vulkánkitörésnél is, amelynek során a magmaolvadékban uralkodó óriási nyomás következtében a vulkáni kürtőből először gázok lövellnek ki. A gázkitörés után a magmahab hamu for­májában kerül a levegőbe. Ezt követi a habzó, folyékonyan izzó kőzetolvadék, a láva. A láva annyi ideig folyik ki a vulkán

ból, míg be nem következik a nyomáski­egyenlítődés, amelynek során a mélység­ben rekedt magmatömegben megszűnik a túlnyomás - éppen úgy, mint amikor a pezsgősüvegből kihúzzuk a dugót. A magmás tevékenységet kísérő gőz-és gázkitöréseket vulkáni exhalációnak (exhaláció=kigőzölgés) nevezzük. Ennek során a gáznyomás hirtelen csökkené­se miatt, olykor a felszínen lévő víz, kőzet és gáz kölcsönhatásának következtében ásványok válnak ki. A vulkáni utómű­ködés során képződhet terméskén, hematit, pirit, fluorit, gipsz és még sokféle ásvány.

Először csupán egy vékony hasadék vagy egy kis lyuk kelet­kezik a földfelszínen, amelyből gőz, forró hamu vagy kőzet­olvadék áramlik ki. A Föld belsejéből

Hogyan keletkezik a vu lkán?

gyenge morajlás hallatszik és enyhe föld­rengés kíséri a vulkán kialakulását. A hamu és a megszilárduló, kiömlő kőzet­

olvadék felhalmozódik a nyílás körül. A fel­színen keletkezett nyílás körül folyama­tosan növekszik és egyre magasabbra emelkedik egy kúp, amely az egyre inten­zívebb hamu- és lávakitörés következté­ben hegy méretűvé tornyosodik, míg vé­gezetül létrejön a nagyméretű vulkán. Egy vulkán évtizedeken vagy évszázado­kon keresztül is aktív maradhat. Tevé­kenységét hosszabb-rövidebb nyugalmi időszakok szakíthatják meg. Végül a vul­káni működés alábbhagy vagy megszűnik. Ekkor alvó vulkánnak nevezzük, és ha már hosszú ideje nem volt aktív időszaka, ak­kor kialudt vulkánról beszélünk. Abban sohasem lehetünk biztosak, hogy egy vulkán örökre kialudt. Egy hosszabb nyugalmi szakasz után bármely vulkán váratlanul újra kezdheti működését. Ezt élték át csaknem kétezer évvel ezelőtt Olaszországban, amikor Kr. u. 79-ben, az akkor sok száz éve nyugalmi állapotú Sommá vulkán hirtelen izzó hamuesőt szórva kitört, és az újonnan keletkezett Vezúv vulkán hamu- és iszaptömeggel borította be Pompejit és Herculaneumot.

A vulkáni veszély annyiban megjósolható, hogy vulkánok a Földnek csak bizonyos területein keletkezhetnek, így attól sem­miképpen sem kell félnünk, hogy éjszaka a kertünkben vulkán jön létre. Ez legfeljebb ott történhet meg, ahol a környéken már vannak más vulkánok is. Ritkán adódik az a lehetőség, hogy a geológusok a kezde­tektől megfigyelhessék egy új vulkán születését. 1943-ban azonban volt rá példa. Ekkor ugyanis egy mexikói paraszt szántóföldjén váratlanul kitört egy vulkán,

amely tíz nappal később már három­százharminc méter magas kúpot formált. Az újonnan keletkezett vulkánt Paricutin-nak nevezték el. Jelenleg kb. 800 méter magas, de már alig aktív. Vulkánok a tengerből is kitörhetnek, amint azt 1963-ban, Izlandtól délre az újonnan létrejött Surtsey lávasziget látványosan bemutatta. Bár Európában csak kevés vulkanikus terület van, Olaszországban több aktív vulkán is található: Szicíliában az Etna, ettől északkeletre a két kis vulkáni sziget, a Stromboli és a Vulcano, valamint Nápoly városához közel a Vezúv. A Ve­zúvot a még aktív vulkánok közé kell sorol­nunk. Utolsó nagy kitörése 1944-ben volt. Kialudt vulkánok Magyarországon is van­nak. Jellegzetes alakúak a már említett balatonfelvidéki bazaltvulkánok, tanúhe­gyek. Vulkáni eredetű a Visegrádi­hegység és a Börzsöny. A valamikor összefüggő andezithegységet a Duna választotta ketté. Bazalthegyek vannak az észak-nógrádi vidéken is. A legismertebb kúp a Somoskő-hegy. Legmagasabb hegységünk, a Mátra kő­zetanyaga andezit. A legfiatalabb ande­zitvulkánok földje a Zempléni-hegység. Igen látványos a fűzéri Várhegy kúpja.

Az eső, a fagy, a Nap melege és a hullámverés szétaprózzák a vízparton a magas sziklafalakat, míg

csak törmelékké és homokká nem mállanak.

A földfelszín alak

Változik-e a fö ldfelszín alakja?

nem változatlan, a hegyek és alföldek formái, arányai nem állandóak. Vulkáni tevékenység nyo­mán rövid idő alatt hegyek jönnek létre,

ahogyan ezt az eddigiekben is láttuk. A földfelszínt alkotó kőzetlemezek füg­gőleges és vízszintes mozgása miatt hosszú idő alatt óriási hegyvonulatok képződhetnek. A lemezek mozgásának okai a föld belsejében végbemenő folya­matokkal magyarázhatóak. A földfelszín minden kőzete ki van téve a környezet hatásainak. Az eső, a hó, a jég, a szél, a Nap hatásai felaprózzák (először nagyobb, majd egyre kisebb darabokra), vagy feloldják a kőzeteket. Ez utóbbi folyamatot a növényzet is elősegíti. A kőzeteket érő hatások egy része kémiai folyamat, más részük tisztán fizikai be­hatás. A napsugárzás felmelegíti a kőzet felületét, amely erős lehűléskor szétpat-togzik, a finom repedésekbe beszivárgó víz télen megfagy, s mivel a fagyott víz térfogata megnövekszik, a repedés hasa­dékká szélesedik. A mállás következté­ben lassan minden kőzet szétaprózódik és fokozatosan, hosszú idő alatt mállási törmelékké alakul. A mállásterméket lehordja az eső, a jég, a folyó vize és a szél. Ez a folyamat az erózió. Az erózió folyamatosan működik. Évmilliók folyamán egész hegyvonulatok erodálódhatnak, míg végül a területük síksággá válik. Az eró­ziónak hasznos hatása is lehet. A völgyek­ben termékeny szántóföldeket hozhat létre a hegyoldalról lemálló talaj. Ugyanakkor ez a folyamat nagy károkat is okozhat, hiszen a kopáran maradt hegyoldalakon a talajtakaró hiányában nem tudnak fák vagy bokrok megtelepedni, gyökereiknek nincs mibe kapaszkodniuk. Sok dél-európai hegységben, különösen a Földközi-tenger keleti felének országaiban a korábbi évszázadok erdőirtásai miatt már nincs lehetőség arra, hogy a területen

újratelepítsék a növényzetet. Ilyen pl. Velence környéke, ahol a középkori vitor­lások építéséhez vagy magának a város­nak a létrehozásához - a víz alatti cölöprendszerhez - óriási mennyiségű fát vágtak ki. A talaj, amelyet már nem tart össze a sziklákon a fák gyökérzete, az erózió következtében eltűnt a hegyekből, és csak kopár sziklák maradtak.

A kőfejtő egy nagy, mesterségesen feltárt terület a hegyoldal­ban, a földfelszínen. Itt a kőzeteket fel­színi műveléssel bá­nyásszák vagy fejtik. A kőfejtőkben külön­

böző kőzeteket termelnek ki: gránitot, bazaltot, mészkövet, márványt, homok­követ vagy márgát. A fúrási és robbantá­sos munkálatok után a kőzetblokkokat hatalmas gépek segítségével mozdítják, szállítják el eredeti helyükről. A nagy töm­böket különböző módon használják fel, például hidak és házak építésére, vízpar­tok megerősítésére vagy művészi célok­hoz. A kisebb kőzetdarabokat tovább

Mi a kőfej tő?

Ebben a németországi kőfejtőben a homokkövet nagy padokban bányásszák.

aprítják és útépítéseknél hasznosítják. Kő­fejtőket csak ott lehet nyitni, ahol a szilárd kőzet nagy mennyiségben fordul elő. Egy alföldi terület sík vidékein kevés kőfejtő található, mivel ott a felszínt laza kőzet, kavics és homok borítja.

Az üledékes kőzetek Az erózió következtében a hegyekből szü­

net nélkül hatalmas mennyiségű iszap-, homok- és kőhorda-lékot száll í tanak a folyók a tengerekbe. Minél nagyobb a fo-

Mi az üledékes kőzet?

lyóvíz áramlási sebessége, annál na­gyobb méretű köveket ragad magával a folyó. A hegyi patakokban és folyókban általában csak durva görgetegeket látha­tunk a nyári időszakban, amikor a hegyek­ből kevés a vízutánpótlás. A finomabb törmeléket, az iszapot, homokot a víz­folyás sokkal lejjebb szállítja. Először odáig, ahol a folyó a síkságra lép, és a

sodrás sebessége hirtelen lecsökken. Itt a kisebb kövek rakódnak le a folyóágyban. A homok és az iszap még tovább mozog. Ha a folyó nyugodt folyású, a homok is leülep­szik a meder alján. Ez általában csak a folyótorkolatnál következik be. A Rajna és az Elba alsó szakaszát például állandóan kotorni kell, hogy a lerakódott hordalékot eltávolítsák, s ezáltal a nagyobb testű ha­jók számára is lehetővé tegyék a közle­kedést. A finom iszap, amely a víz zava­rosságát okozza, a tengerbe áramlik. Ott lesüllyed és leülepszik a tenger aljzatára. A folyamat latin elnevezése sedere (leülni, leülepedni), így a lerakódott rétegeket szedimenteknek vagy üledékeknek hívják.

Az ily módon keletkezett kőzetek az üle­dékes kőzetek, vagy a szedimentkőzetek. A szedimentáció folyamata nap mint nap, évről évre folyamatosan zajlik, az évezre­dek, évmilliók során hatalmas üledékréte­gek rakódnak le a tengeraljzaton. Üle­dékek nemcsak a tengerben képződhet­nek. A szárazföldön is létrejöhetnek, a szél munkája révén. A jégkorszak idősza­kaiban, amikor nagy kiterjedésű területek maradtak növénytakaró nélkül, így nem volt, ami megkösse a talajt, a szél hatal­mas mennyiségű porrétegeket hordott össze, ebből képződött az európai alföldek egy részét borító löszréteg. A homokdűnék, amelyek főként a lapos tengerpartokon jöttek létre, szintén a szél

A vulkán lábainál lerakódott hamurétegek jól felismerhető üledékké szilárdultak.

szedimentképző munkájának eredményei. A vulkánkitöréseknél hamu és por lökődik ki, amely a földfelszínre leülepedve hatal­mas rétegeket alkot. Az így létrejött kőzeteket vulkáni tufának nevezzük. Olaszországban a vulkánok körzetében gyakori kőzet a tufa. Itt a földtörténet korábbi időszakaiban a mainál erősebb volt a vulkáni tevékenység. Nápoly közelében, a Vezúv lábánál a tufa nagy területeken fordul elő. Róma térségében is

A folyóvízben lerakódott üledékeken egymástól eltérő rétegeket, padokat különböztethetünk meg: a keményebbek jobban, a puhábbak kevésbé állnak ellen a mállasztó hatásoknak.

többméteres tufarétegek vannak. Ezekbe a puha kőzetekbe az ókorban az üldözött keresztények járatokat ástak, itt temették el halottaikat. A föld alatti járatrendszert katakombának nevezték. Ez olyan nagy kiterjedésű volt, hogy az emberek gyakran eltévedtek és meghaltak benne, mert nem találták a kijáratait.

Az egymásra halmozódó, egyre növekvő üledé-

Hogyan jön létre az üledékes kőzet?

mennyiségű kek nyomást gyako­rolnak az alsóbb helyzetű rétegekre. A magas nyomás és a kémiai átalakulások

következtében a különálló üledékszem­csék összetapadnak, cementálódnak. A szediment megszilárdul. így jön létre a homokrétegekből a homokkő, az agyagból az agyagpala, és a durvább kőzetgörge­tegekből a konglomerátum. Ezt az áta­lakulást, melynek során a lazább üle­dékekből szedimentkőzetek képződnek, diagenezisnek nevezik.

A szedimentkőzetek más módon: kémiai átalakulások útján is létrejöhetnek. A tengervízben nagy mennyiségben vannak különböző ásványok oldott állapotban. Ezek egy részét mikroszkopikus méretű élőlények választják ki, pl. mészváz for­májában. Az apró mészvázak leülepednek a tengeraljzaton, s felhalmozódásukból képződik a mészkő, a dolomit. További üledékes kőzetek jöhetnek létre, ha a tengervíz elpárolog, a terület kiszárad. Ekkor kiválnak a tengervízben addig oldott állapotú sók. így jönnek létre az ún. bepár-lódott kőzetek, például a gipsz, a kősó és a kálisó. Vannak olyan területek a Földön, ahol évmilliókon át sekély tengeröblök voltak. A meleg éghajlaton a víz bepárlódott, és ott, ahol a tengeraljzat időközben fokozatosan lesüllyedt, helyenként több száz méteres vastagságot elérő sórétegek képződtek. Ilyen tengeröböl terült el 200 millió évvel ezelőtt a mai Észak-Németország terü­letén. Hosszú időn keresztül mintegy 600 méter vastag sótelep halmozódott fel, amely ma a földfelszín alatti 4000 méteres mélységben fekszik.

A konglomerátum olyan üledékes kőzet, amely kisebb és na-

Melyek az üledékes kőzetek?

gyobb lekerekített kőzethordalékból áll. A kavicsgörgetege­ket más kőzetfajták kötik, szaknyelven

cementálják össze. Ez a kötőanyag mész­kő, vagy kovás homokkő lehet. A kong­lomerátum a tengerpartokon vagy na­gyobb folyórendszerekben keletkezik. A kövek a tenger hullámzása következtében a parthoz verődve felaprózódnak, vagy a folyóvíz hordalékaként kerülnek a tenger­vízbe, miközben lecsiszolódnak, le-kerekítődnek. Végül kavics formájában terülnek szét az aljzaton. Az idők folyamán egyre több durva hordalékanyag hal­mozódik egymásra, míg végül kialakul a kemény szedimentkőzet, a konglomerá-

A konglomerátum különböző nagyságú, eltérő eredetű lekerekített kavicsokból áll, a kavicsokat kötőanyag tartja össze.

tum. A konglomerátum latin eredetű szó, jelentése: összetömörült. A homokkő igen elterjedt kőzet. Amint a neve is mutatja, homokból áll. A jól össze-cementálódott homokkőből régebben há­zakat és nagyobb falakat építettek, mivel hatalmas padok formájában fordult elő, és ennélfogva könnyű volt kitermelni. Miután a kőfejtőben kinyerték a köveket, nagyobb tömbökre vágták vagy lemezekre hasítot­ták fel ezeket. A homokkövet egészen apró darabokra is össze szokták törni - ez a sóder, amely ma is nélkülözhetetlen alapanyag az építőiparban. A homokkő változatos színekben fordul elő. Lehet fehér, sárga, barna, vörös, zöld. Magyarországon a Balaton-felvidéken és a Mecsek hegységben jellegzetes kőzet az ún. vörös homokkő. A Budai-hegység­ben is előfordulnak homokköves területek. Az agyag, melyet agyagkő vagy agyag­pala elnevezéssel is illetnek, olyan üledékes kőzet, amely az iszapból jön létre. Ez a f inomszemcsés hordalék, amely könnyűsége folytán hosszú ideig lebeg a vízben, lassan ülepszik le a tengeraljzatra.

Ha ez a leülepedés megfelelően hosszú ideig tart, a puha iszaprétegek megszilár­dulnak.

Az agyag, amely nagyon kicsi agyag­ásványokból áll, képes vizet felvenni, amitől képlékennyé válik.

Az agyag friss állapotban általában fekete vagy sötétszürke, később azonban lehet fehér, vörös, zöld, barna vagy vilá­gosszürke színezetű. A színe attól függ, hogy az iszap milyen összetételű. Nedves állapotban puha és képlékeny az iszap, akár késsel is el lehet vágni. Kiszáradva azonban kőzet keménységűre szilárdul. Az agyag fontos alapanyaga az építőipar­nak, elsősorban tégla és cserép készül belőle, de sok más kerámiatermék gyártásához is felhasználják. Az agyagból készült nyers cserepeket először kiszárít-

A trachiteás mészkő, amely a kagylósmészkőhöz hasonló környezetben keletkezett, a tengeri liliom maradványaiból épül fel. Néha vastartalmú is lehet.

ják, majd kiégetik. Az égetés során nyerik erőteljes vörös színüket, megkeményed­nek, és ellenállóvá válnak az időjárás hatásaival szemben. Vázák és edények bizonyítják, hogy az agyag egyike az emberiség által legkorábban felhasznált ásványi nyersanyagoknak. A mészkő olyan üledékes kőzet, amely szintén tengervízben képződött. Vagy a tengervízben jelenlévő és ebből kiváló mészanyagból, vagy az elpusztult tengeri állatok mészvázaiból épül fel. A föld egyes területein ezer méternél is vastagabb mészkőrétegek találhatók. A tiszta mészkő fehér vagy sárgás árnyalatú. Leggyakoribb színváltozata a szürke. A mészkő azonban, egyéb anya-

A kagylósmészkő-rétegek gyakori építőanyaga az elhalt tengeri állatok meszes héja.

gaitól függően, lehet barna, vörös, zöld vagy fekete. Mészkőnek azt az üledékes kőzetet ne­vezzük, amelynek 60 százaléknál na­gyobb a kalcium-karbonát tartalma. Tar­talmazhat még agyagot, kvarcot, szulfi­dokat és szilikátokat, de csak igen kis mennyiségben. Olykor a mészkő agyagtartalma akkora, hogy ha rálehelünk, az agyagra jellemző szagot érezzük. Ilyenkor a kőzetet nem mészkőnek, hanem márgának nevezik. A márgában homok is van.

A dolomit a mészkő egy különleges kőzet­rokona. Általában világos, gyakran fehér, de lehet szürke, sárga és barna színű is. A dolomit a mészkőnél könnyebben mállik. Bizonyos esetekben a dolomit egyenlete­sen szétaprózódik, ekkor fehér rizs- vagy cukorszemcsékre emlékeztet (porló do­lomit).

A zátonymészkő a földtörténet korai időszakában a sekély trópusi tengerekben élő szervezetek össze­mosott maradványaiból épül fel.

Nem minden üledékes kőzet képződik I abból a homokból

Létezik-e vagy iszapból, amit növényi eredé- a folyók szállítanak a tű üledékes tengerbe. Némely kőzet? kőzet egykori tengeri

I élőlények mészhé­jaiból áll. A tengerben óriási mennyiségű állatfaj él, különböző szinteken: a vízben lebegve vagy az aljzaton maradva, és a zátonyok táplálékban gazdag környezeté­ben. A tengeri állatok egy része lágy testű, ennek védelmében szervezetük szilárd mészhéjat vagy vázat választ ki. Ilyenek például a tengeri sünök, a kagylók, a csigák. Itt kell megemlíteni a diatomákat, a parányi zöld kovaalgákat is, amelyek hasonló élőlények milliárdjaival együtt a tengervíz legfelső, jól átvilágított rétegei­ben fordulnak elő. Ezek olyan kis mé­retűek, hogy szabad szemmel alig lehet észrevenni őket. Amikor ezek a növényi és

állati szervezetek elpusztulnak, szilárd részeik lesüllyednek a tengeraljzatra és ott az évezredek során felhalmozódnak. An­nak ellenére, hogy ezek a részecskék nagyon kis méretűek, hosszú idő alatt hatalmas üledékrétegek képződhetnek belőlük.

Az egyre gyarapodó üledék felső rétegei nyomást gyakorolnak az alsókra, mígnem az egész massza megszilárdul és kőzetté válik. Amennyiben a kőzetrétegek alkotóelemei nagyrészt kagylók és csigák vázai, akkor a képződött üledékes kőzet mészkő, vagy más elnevezéssel kagylós mészkő. De ha a kőzet a diatomák apró, szilárd részeiből épül fel, kovakő képződik. A diatomák édesvízi tavakban is előfordul­tak és előfordulnak ma is. Igen elterjedtek voltak a földtörténeti negyedkor jégkor-

Ez a felső-bajorországi üledékes kőzet egy tercier korú márga, amelyben egy kb. 2 cm hosszú, édesvízi csiga, a Turritella és egy kagyló van.

szakai közötti, meleg éghajlatú idősza­kokban. Ez a magyarázata annak, hogy Észak-Németországban, a Lüneburger Heide vidéken igen gyakori a kovás, mégis puha üledékes kőzet, a kovaföld, más néven a diatomit.

Az üledékes kőzetek legnagyobb része a tengeraljzaton kép-

Hol található üledékes kőzet?

ződik. A földkéreg állapota azonban nem állandó. A konti­nensek, óceánok, tengerek a földtörté­

net során folyamatosan változnak. A földfelszín és a tengeraljzat vízszintes és függőleges mozgásokat végezhet. A kiemelkedés olyan nagy mértékű is lehet, hogy ahol egykor tenger volt, az ma szárazföld, és hegyek vagy hegységek magaslanak a helyén. A hegységek egy része olyan rétegsorokból áll, amelyek egykor a tengeraljzaton képződtek. Azo­kon a területeken, amelyeket a földtörténet különböző időszakaiban egyszer vagy

több alkalommal tenger borított, a kőzetek egészen biztosan üledékes eredetűek. Az üledékes kőzetekben gyakran fordulnak elő egykori szervezetek jól meghatároz­ható maradványai. Ezek az élőlények a földtörténet különböző időszakaiban éltek a tengerekben. A növények és állati szer­vezetek maradványait kövületeknek vagy fosszíliáknak nevezik. Ezek segítségével lehet az őket bezáró kőzeteket a földtörté­neti korok szerint besorolni. A tengeri eredetű üledékes kőzetek Ma­gyarországon is igen elterjedtek. A Du­nántúli- és az Északi-középhegység több tagját mészkő építi fel. A legismertebbek a Bakony-hegység, a Vértes, a Gerecse, a Bükk és az Aggteleki­hegység.

A metamorf kőzetek

A metamorf szó görög eredetű, jelentése: átalakult. A meta­morfok tehát átala­kult kőzetek. Az ed­dig megismert üle­dékes és magmás kőzetek után a har-

Mi a metamorf kőzet?

madik nagy kőzetcsoportot a metamorf kőzetek alkotják. Ezek a metamorf kőzetek eredetileg üledékes vagy magmás kő­zetek voltak, melyek később alakultak, for­málódtak át. Megjelenésük tehát eltérő, mivel az átalakulás során változik az anyag szerkezete, ásványtartalma, színe. A tengeraljzaton képződő üledékes kő­zetek a földkéreg süllyedése vagy el­tolódásai következtében igen nagy mélységbe kerülhetnek. A leülepedett kőzetanyag nyomása, valamint a nagy mélységben uralkodó magas hőmérséklet és a földkéregben fellépő mozgásokból eredő, óriási nyomás hatására átalakulnak az üledékes kőzetek, vagyis metamorf kő­zetek jönnek létre. A leülepedett mészből például márvány, az agyagból csillámpala képződhet.

Hasonló körülmények között magmás kőzetekből is kialakulhatnak metamorf

kőzetek. így például a gránit gneisz kő­zetté alakulhat át.

A tengeraljzaton képződött, üledékes kőzetek a földkéreg

Hogyan megy végbe a metamorfóz is?

mozgása következ­tében a mélybe süllyedhetnek illetve onnan kiemelkedhet­nek - ez utóbbi eset­

ben síkságokat, dombokat, magashe­gyeket alkothatnak. Ha a közelben vulkán tör ki, a kürtőben felfelé áramlik a fo­lyékony izzó láva, és a vulkán belsejében, a magmakamrában is óriási hő uralko­dik. Ennek hatására a vulkáni kürtőt övező, üledékes kőzetek átalakulnak, vagyis metamorfózison mennek keresz­tül, így képződik például a mészkőből márvány, az agyagpalából szaruszirt, a homokkőből kvarcit. Mivel ezek a kőzetek a magmával való érintkezés (kontaktus) útján jönnek létre, ezeket kontaktmetamorf kőzeteknek nevezzük. Az ilyen kőzetek csak azokon a terü­leteken találhatóak meg, ahol a föld­történeti múltban vagy a jelenkorban vulkáni tevékenység folyik.

Mészkő, kövületlenyomattal A márvány mészkőből keletkezik, metamorfózis során.

A mélyben lévő magmakamrából felfelé áramló magma átalakítja a környezet kőzeteit - a kürtő aljától a csúcsáig. Ezt az átalakító folyamatot kontaktmetamorfózisnak nevezzük.

További metamorf kőzetek jönnek létre olyankor, amikor a kőzettömegek a föld­kéreg mozgása következtében lesüllyed­nek. A mélységben uralkodó, magas hőmérséklet és az óriási nyomás átalakítja a lesüllyedt kőzeteket, így ezek részben megolvadnak vagy átkristályosodnak, tehát új ásványok jönnek létre. Ezek a folyamatok több millió év alatt mennek végbe, s eközben a kontaktmetamorfoktól eltérő kőzetek jönnek létre. A kontaktmeta­morfózis során ugyanis csak rövid ideig ér­vényesül a felszálló magma hőhatása. Mi­vel a nagy mélységben végbemenő meta­morfózis gyakran nagy területet, vagyis régiókat érint, az így keletkezett kőzeteket regionálmetamorfoknak nevezzük. A regionálmetamorfózis során az üledékes kőzetekből csillámpala és gneisz jön létre. Kristályos kőzetekből, például gránitból is képződhet gneisz. Az üledékes kőzetből kialakult gneisz neve paragneisz, a kristá­lyosból képződötté orthogneisz. (A para-előtag hasonlót, az ortho- egyenest, igazt jelent) A két gneiszváltozatot még mik­roszkóp segítségével sem egyszerű elkü­löníteni egymástól.

Hol található metamorf kőzet?

ségekben találhatók, amelyeket az erózió az évmilliók során erősen lekoptatott, és a hegyek meredek

formáit lankás oldalakra változtatta. Az ilyen területek gyakoriak pl. Svédország­ban vagy Ausztriában, a Keleti-Alpokban. Észak-Németország kavicsbányáiban megtalálhatóak a metamorf kőzetdarabok. A metamorf kőzetek képződésének har­madik módja szorosan kapcsolódik a gyűrt hegységek kialakulásához. A gyűrt hegy­ségek keletkezésekor hatalmas kőzet­tömegek gyűrődnek meg, vagyis tolódnak egymásra, ill. különböző irányokba. E folyamatok során óriási nyomás lép fel, melynek hatására a gyűrt rétegsorok szin­tén metamorfizálódnak. Ezeket a kő­zeteket dinamometamorf kőzeteknek ne­vezik, s az Alpok és a Kárpátok övezeté­nek igen elterjedt kőzetfajtái.

A pala metamorf kőzet, amely agyag­ból keletkezett. Ha

Melyek a gyakor i meta­morf kőzetek?

az agyag gyűrődés vagy egyéb nyomás, hőhatás következ­tében átalakul, pala jön létre, amely vé­

kony lemezekre hasadozik. Mivel a ke­mény pala ellenálló az esővel, faggyal

szemben, hosszú idő óta használják háztetők illetve házfalak borítására. Régen a kisiskolások a betűvetést, számolást egy lesimított palalemezen, a palatáblán ta­nulták, és erre palavesszővel írtak. A pala a dinamometamorf kőzetek csoportjába tartozik.

A csillámpala arról a csillám ásványról kapta az elnevezését, mely a metamorfó­zis során képződik. A világos csillám különleges, selymes fényt ad a kőzetnek. A palától a csillámpala nemcsak a megje­lenésében, hanem eredetében is külön­bözik, hiszen a csillámpala regionálmeta­morf folyamatok során keletkezik. A fillit a kristályos palák legkevésbé meta-morfizált kőzete, regionálmetamorfózissal jön létre. Selymes fényét az apró szericit-pikkelyektől kapja. Többnyire szürke, fe­kete színű, de van sárgás, zöld színű fillit is. Főbb alkotó ásványai a szericit, a kvarc és a kloritoid.

A gneisz szintén a regionálmetamorfózis terméke. Igen elterjedt kőzetfajta, főként idős hegységrendszerek magzónájában fordul elő. Külsőre gyakran hasonlít a gránithoz, belül azonban réteges szer­kezetű. A gneiszt könnyű felismerni eltérő színű rétegeiről, amelyek különböző ásványokból állnak.

Az egyes ásványok gyakran egy síkban helyezkednek el, egy-egy rétegen belül. A gneisz sokféle színű lehet, általában szürke vagy vöröses.

Pala Gránátos csillámpala Gneisz

Márványbánya Carrarában.

A Carrara környéki márványbányák

Olaszország leghíresebb

márványbányáihoz tartoznak.

Svédországban nagy kiterjedésű hegy­vidékek aljzatát alkotja a gneisz. A kvarcit a gneiszhez hasonlóan nagyon kemény kőzet. Eredete a homokkőre ve­zethető vissza, és mindenfajta metamor­fózis során keletkezhet. A magas nyomás és hőmérséklet hatására a homokkő kvarcszemcséi átalakulnak, kvarcit kép­ződik, amely sokkal szilárdabb és ke­ményebb, mint a homokkő. A kvarcit felülete szakkifejezéssel zsírfényű, megje­lenése azonban nem különbözik lényege­sen a tömör homokkőtől. A közismert márvány szintén metamorf kőzet, amely kontaktmetamorfózissal jön létre, mészkőből. A márvány színezettsé-

A kvarcit nagyon tömören illeszkedő kvarc­szemcsékből áll.

ge sokféle lehet, és az átkristályosodott mészkő kristályai különböző szerkezetet mutatnak. A legjellegzetesebb márvány rajzolat az, amelyben sötétebb illetve vilá­gosabb erek vagy sávok húzódnak. Ezek más ásványok jelenlétére utalnak, ame­lyek a metamorf folyamatok során különül­tek el. A márvány általában világos, gyak­ran fehér színű, de előfordul vörös, zöld, sárga és fekete márványváltozat is. Nem minden kőzet valódi márvány, amit az építőanyagiparban így neveznek. A kő-iparban majdnem minden mészkövet, amit políroznak (vagyis egészen sima felületűre csiszolnak), vagy amely különlegesen szép rajzolatú, a márvány elnevezéssel illetnek. A valódi márvány abban külön­bözik a mészkőtől, hogy teljesen átkristá­lyosodott. Ez a kristályos kőzetszerkezet akár a kőzet törési felületén is felismer­hető.

A világos színű márvány az antik görögök óta a szobrászok kedvelt alapanyaga. A legjobb minőségű márványt Olaszország­ban, Carrara kőfejtőiben bányásszák. A márványt korunk építészettechnikája is hasznosítja, a vékonyabb vastagságúra vágott, csiszolt lemezekkel épületek falait, homlokzatait borítják, vagy járófelületeket burkolnak.

A kőzetalkotó ásványok

Két, ún.fennőtt (hasadékban keletkezett) kristályból álló ortoklász-földpát ikerkristály.

A kőzetek egy vagy több ásványból állnak. A gránit például

Mi a kőzetalkotó ásvány?

olyan kőzet, amelyet lényegében három ásvány épít fel: a földpát, a kvarc és a csil lám. Ezeket az

ásványokat ezért kőzetalkotó ásványok­nak nevezik. A kőzetalkotó ásványok mel­lett a gránitban, és a többi kőzetben is, számos további ásvány lehet jelen, ezek közül azonban csak kevés fordul elő kőzetalkotó mennyiségben. A kőzetalkotó ásványok közül a két leggyakoribbat - és ezáltal a legfontosabbat - ismerjük meg az alábbiakban. A földpát a leginkább elterjedt kőzetalkotó ásvány, mivel szinte minden kristályos kőzetben jelen van. A földpát elnevezés azonban egy igen nagy csoportot takar, hiszen a földpátásványok nagy számban ismeretesek. A földpátok kovasavtartal­muknál fogva a szilikátásványok körébe tartoznak, a közös alap mellett azonban jelentősen eltérő lehet a kémiai össze­tételük. A földpátok színe is meglehetősen vál­tozatos. Általában vöröses vagy fehér színűek, de szürkék vagy zöldek is lehet­

nek. Egy kőzet színét nagymértékben meghatározza a benne lévő földpát színe és mennyisége. A vörös földpátot tartal­mazó gránit vöröses színezetű, fehér föld­pát esetében pedig a gránit világos árnyalatú. Ha a gránit a többi kőzethez hasonlóan a felszínen van, kitéve az időjárás mállasztó hatásának, először a színe változik meg: fakószürke vagy barna lesz. Ennek oka, hogy a gránitban először a földpátok bomlanak le. A mállási folya­mat során a gránit idővel törmelékes alak-

Vöröses gránit, melynek színárnyalatát a vörös föld­pát (ortoklász) határozza meg.

ban esik szét. A mállás hatására a földpát-ból agyag lesz, ugyanis a földpátás-ványokból mikroszkopikus méretű agyag­ásványok jönnek létre, amelyek szintén a szilikátásványok közé tartoznak. A kvarc a földpáthoz hasonlóan gyakori kőzetalkotó ásvány. A három nagy kőzet­csoport mindegyikében jelen van, a mag­más, az üledékes és a metamorf kőze­teknek is fontos alkotóeleme. Vegyi szem­pontból a kvarc a kovasav szilárd alakja. A kvarc a földpáthoz hasonlóan kemény ásvány, zsíros fényű, törési felülete olyan, mint az üvegé. A kvarc gyakran színtelen - akár az üveg - , de az ásványnak szá­mos színváltozata ismert: fehér, lila, rózsa­színű, sárga, szürke.

A kvarcok a színük alapján különböző nevet viselnek. A víztiszta, átlátszó kvarc a hegyikristály. A rózsaszínű a rózsakvarc, a lila az ametiszt, a szürke a füstkvarc, a sárga színű a citrin.

Ismert még a fekete színű mohon, vala­mint a tejfehér színű tejkvarc. A macska­szem és a tigrisszem zöldesszürke illetve kékesbarna színűek. Ezek a kristályok zárványként különböző szálas, tűs ásvá­nyokat rejtenek, ezek okozzák a külön­leges színhatást.

A kvarc mindenütt jelen van. A talajban található apró világos homokszemek álta­lában kvarcok. A tengerpartok és dűnék fehér homokja csaknem teljes egészében kvarcszemcsékből áll. A kvarc mindennél jobban ellenáll a mállasztó hatásoknak. Egy kvarctartalmú kőzet lebomlása végén csupán a kvarc marad vissza. Néhány kőzet elnevezése utal annak kvarctartalmára is: például a kvarcporfír kőzeté, amely jól felismerhető kvarcszem­cséket tartalmaz. A földpát mellett a kvarc a legfontosabb kőzetalkotó ásvány. A különböző színezetű kvarcváltozatok egyúttal kedvelt ékkövek is. Az ametiszt, a citrin és a füstkvarc nagy

A hegykristály átlátszó kristályos kvarc. Régen ezeket a kristályokat jégképződményeknek tartották, amelyek olyan szilárdan fagytak össze, hogy nem olvadnak fel.

mennyiségben fordul elő nagyméretű, tisz­ta és átlátszó kristályok formájában. A kristályokat különböző alakban csiszolják meg, így készülnek a változatos formájú ékszerek. A rózsakvarc nem átlátszó, és általában tömör alakban kristályosodik ki, ezért az ékszerek készítéséhez rendkívül fényesre polírozzák.

Ametiszt - lila színű kvarcváltozat kristály­

együttese.

Ásvány- és kőzethatározás Az ásvány- és kőzetgyűjtés során nem

mindegyik darabot

Hogyan kezd­jük a meg­határozást?

tudjuk rögtön meg­határozni. Kezdet­ben csak néhányat ismerünk fel a be­gyűjtött anyagból.

Hosszú idő és sok tapasztalat szükséges ahhoz, hogy gyűjteményünk minden darabját sikeresen azonosítsuk. A kőzetek meghatározásánál elsőként arra a kér­désre kell válaszolnunk, hogy honnan is származik ez a kőzet. A magmás kőzetek csoportjába tartozik-e, vagy inkább üledé­kes kőzetnek néz ki? Lehetséges, hogy inkább metamorf kőzet? Először tehát tisztáznunk kell, hogy a gyűj-

tött darab melyikbe tartozik a három nagy kőzetcsoport közül. Ha ismert, hogy a kőzet milyen területről származik, ebből gyakran megállapítható az eredete is. Ha már tudjuk, hogy egy magmás, üledékes vagy metamorf kőzetről van szó, további kérdéseket tehetünk fel. Azoknak a köveknek a felületén, amelyek például kavicsbányából kerülnek elő, nem látszik egyértelműen, hogy milyen ás­ványos összetételűek. A legtöbb kő felülete többé-kevésbé mállott, s ez a vékony, felületi réteg eltakarja a kő tényleges színét. Ebben az esetben az a feladatunk, hogy egy megfelelő kala­páccsal letörjünk egy darabot a kőből, majd az így keletkezett, friss törési felüle­tet figyelmesen vegyük szemügyre. Az egyes kődarabok esetében ezt könnyen megtehetjük. A hegyekben azonban a kő­zetek felületi elszíneződése miatt nehe­zebb megállapítani a kőzet fajtáját. A hoz­záértők azonban gyakran már a mállási formákból is következtetni tudnak a kőze­tek eredetére.

Bal felső kép: gyűrődés metamorf alaphegységben. Bal alsó kép: gránit - a kristályos kőzet kőzetalkotó ásványai: kvarc, csillám és vörös földpát. Jobbra lent: Észak-Európában gyakori üledékes kőzet a krétakő, tűzköves rétegekkel.

Az ásványok és a kőzetek meghatározá­

sának fontos eleme Hogyan lehet megál lapí tani az ásványok és a kőzetek keménységét?

azok keménysége. A keménység legegy­szerűbb vizsgálatá­hoz elég, ha két ásványt egymáson

végighúzunk. Az egyik ásvány puha, a másik kemény, némelyek pedig nagyon kemények. A keményebb ásvány karcolja a puhábbat. Az ásványoknál a kemény­ségnek, mint fizikai adatnak, nagyobb a szerepe, mint a kőzeteknél, mivel ez utób­biak több, különböző ásványból állnak. A kőzetek keménységét a mállasztó hatások is befolyásolják, anélkül, hogy ezt kívülről észrevennénk.

Ha már tudjuk, hogy az ásvány milyen kemény, ismerjük a „karckeménységét", tehát fontos megkülönböztető bélyeg van a kezünkben. A karckeménység megál­lapítására a mineralógusok és a geológu­sok tíz meghatározott ásványt használnak. Ez a tíz, keménysége alapján sorrendbe állított ásvány alkotja az ásványok ke­ménységi skáláját. A skálát 1812-ben a német mineralógus, Mohs állította fel. A skálát ezért gyakran Mohs-féle keménysé­gi skálának is nevezik. A keménységi ská­la minden ásványhoz egy-egy számot ren­del hozzá. Az 1. számú ásvány a leg­puhább, a 10-es a legkeményebb. Ha a skálán belül összehasonlítjuk az ásványo­kat, a nagyobb számú minden esetben karcolja az összes kisebbet. A keménységi skála mellett más, egyszerű segédeszközt is használhatunk az ás­ványok keménységének meghatározásá­hoz. Ezek egyike állandóan kéznél van -ugyanis a körmünkről van szó. Körömmel a két legpuhább ásvány, a talk és a gipsz karcolható.

Egy réz pénzérmével további ásványokat lehet karcolni, és egy zsebkés pengéjével a skála 5-dik fokozatáig minden ásvány karcolható. Ha azonos ásványból van két darabunk, a hegyes éleket végighúzva kölcsönösen karcolják egymást.

A talk és a gipsz körömmel

karcolható.

A réz pénzérme még a kalcitot is karcolja

A késpenge a puhább ásvá­nyokon kívül a fluoritot és az apatitot is karcolja.

Minden ásvány karcolható egy ugyan­olyan ásvány éles, hegyes élével.

Talk (zsírkő) Gipszkristály Kalcitkristály töredékes darabja

1. - Talk vagy zsírkő: A talk metamorfózis

során keletkező ás-Melyek a vány. A zsírkő elne-keménységi vezés arra utal, hogy skála az ásvány - képlete­ásványai? sen - zsíros tapin-tású. A zsírkő kristá­

lyait szabad szemmel nem lehet látni. A pikkely alakú kristályok mikroszko­pikus méretűek és könnyen ledörzsöl-hetők, ez okozza az ásvány tapintásánál érzékelhető, zsíros hatást. A talk a leg­puhább ásvány, körömmel is lehet kar­colni. A talk megőrlésével nyerik a talkpúdert, amely az iparban fontos alapanyag.

2. - Gipsz: a gipsz üledékes úton keletkezett ásvány. Az agyagos üledékek­ben gyakran fordul elő szép, teljes egé­szében kifejlődött gipszkristály, amely színtelen és átlátszó. A gipsz elsősorban tömeges formában, nagy mennyiségben jön létre, fehér vagy szürke színű. A sivatagi rózsa a gipsz különleges megjelenési formája, amelynél a kristályokat a homok ragasztja össze és fedi be.

A gipsz keményebb, mint a talk, de még körömmel karcolható. A gipsz az építőipar fontos alapanyaga. Használják a mennyezetek, falak festés előtti alapozására, de a padlózat kiegyen­lítésére is. Az iskolában megismert táblakréta alapa­nyaga szintén gipsz.

3. - Kalcit: A kalcit a keménységi skála harmadik ásványa, egyaránt karcolja a talkot és a gipszet is. Körömmel már nem karcolható, de egy réz pénzérme éles nyomot hagy rajta. A kalcit színtelen vagy fehér ásvány, gyakran igen szép kristályok alakjában jelenik meg. Elterjedése szé­leskörű, nagyon gyakori. A tengeri állatok egy része, mint például a tengeri sün kalcit vázat épít, de a kagylók héja is kalcit­ból áll.

A kalcit régies elnevezése, a mészpát az ásvány jó hasadására utal. Ha egy ilyen hasított, tiszta kalcitdarabot (például az ún. izlandi pátot) egy nyomtatott papírra helyezünk, alatta az írást megkettőzve látjuk.

Ez az optikai jelenség a kettőstörés.

4. - Fluorit vagy folypát: a fluoritkristályok

általában szabályos kockaalakzatúak. Színük igen változatos, van fehér, szürke, sárga, zöld, fekete, lila és kék, de színte­lenek is lehetnek. A fluorit keményebb, mint a talk, a gipsz vagy a kalcit. Zsebkés pengéjével karcol­ható.

5. - Apatit: a fluorithoz hasonlóan az apatitkristályoknak is számos színválto­zata ismert. A leggyakoribb a sárga, de lehet fehér, barna, zöld, kék vagy lila szí­nű is. Az apatitot is lehet késsel karcolni, s az ásvány a keménységi skála összes eddigi ásványát karcolja.

Fluorit kristálykocka Apatitkristály Földpátkristály

Jól kifejlett apatit kristályt csak ritkán lehet találni. Az ásvány általában tömeges for­mában jelenik meg , vagy bevonatot képez más ásványok vagy kőzetek felületén.

6. - Földpát: a földpát a leggyakrabban előforduló ásvány. Szinte minden kristá­lyos kőzetben jelen van. A kristályos kőzetek mállása a földpátásványok bom­lásával kezdődik, melyekből azután mál­lástermékként agyagásványok képződnek. A földpátásványok csoportja igen kiterjedt, az egyes ásványokat kémiai összetételük alapján különböztetik meg egymástól . Minden földpát tartalmaz kovasavat, ezek tehát szilikátásványok, és minden egyes ásvány keménysége 6.

A földpátot nem lehet késsel karcolni,

ellenkezőleg, a földpát karcolja a pengét!

7. - Kvarc: a kvarc szintén nagyon gyako­ri ásvány. Általában színtelen vagy fehér színű, de számtalan színváltozata fordul­hat elő. Színük alapján különböző az el­nevezésük. A színtelen, tiszta kvarc a hegyikristály, a lila az ametiszt, a barnás­

szürke a füstkvarc, a sárga a citrin. A rózsaszínű kvarcot rózsakvarcnak ne­vezik. A kvarc színes változatait elő­szeretettel használja fel az ékszeripar. A kvarckristályok időnként igen nagy mé­retűek és súlyúak lehetnek. Az eddig ismert, legnagyobb kvarckristály majdnem három méter magas! Kisebb méretű, ép vagy töredékes kvarckristályok majdnem mindenhol előfordulnak: a világos színű homokszemcsék a szél és a víz által lecsi­szolt kvarckristályok!

8. - Topáz: a topáz már igen kemény ásványnak minősül. Topázzal a kvarcot és az összes eddig megismert ásványt lehet karcolni. A színtelen, sárga vagy kék topáz értékes drágakövek. Ezzel szemben az aranytopáz néven ismert drágakő való­jában nem topáz, hanem hasonló színe­zetű citrin, - vagyis egy kvarcváltozat, amely a topáznál kisebb keménységű.

9. - Korund: a keménységi skála utolsó előtti ásványaként a korund már igen nagy keménységet képvisel.

Kvarckristály Topáz Korundkristály, alapkőzetben

Természetes gyémántkristály az anyakőzetében, a kimberlitben, melyet dél-afrikai lelőhelye, Kimberly után neveztek el.

A legértékesebb drágakövekhez tartozik a korund két színváltozata: a bordó szí­nezetű korund a rubin, a kék változat a zafír. A zárványmentes, tiszta, átlátszó korundkristályok ritkák - ezért is olyan értékesek. A korundból - nagy kemény­ségét kihasználva - a csiszolóeszközöket, például a csiszolóport vagy az ún. smirglit állítják elő. A korund mesterséges úton is előáll ítható, ezért ezeket a csiszo­lóeszközöket ma már nem természetes korundból készítik.

Az átlátszóan tiszta, gyakran enyhén sárgás, zöldes, kékes vagy vöröses árnyalatú gyémántkristályokból készítik a legértékesebb ékszereket. A gyémánt­kristályokat természetesen csak gyémánt­porral bevont eszközökkel lehet csiszolni és polírozni. A gyémántcsiszolók jól isme­rik az ún. briliáns-formát, mivel a fényvisz-szaverődési törvényszerűségek következ­tében ezzel a csiszolási alakzattal lehet a gyémánt legjobb hatásfokú fénytörését (tüzét) elérni.

Briliánscsiszolással készült ékszergyémántok. Ez a csiszolási forma érvényesíti a drágakő ún. belső tüzét.

10. - Gyémánt: a legkeményebb ismert ásvány a gyémánt. Sem a természetben, sem a mesterségesen előállított anyagok között nem található keményebb ennél. Kémiailag a gyémánt tiszta, kristályos szénből áll. A gyémántkristályok a föld­kéreg nagy mélységeiben, óriási nyomás hatására szénből képződnek. Színük gyakran fekete. A fekete gyémántokat kar-bonádónak hívják, s ezeket az ipar szá­mos területén hasznosítják. Elsősorban a mélyfúrások mélyítésekor használnak gyémánt-fúrófejeket, amelyekkel több ezer méter vastagságú és nagy keménységű kőzetrétegeket is keresztülfúrnak, ezen­kívül a fémmegmunkálás során alkalma­zott szerszámokat fedik be gyémántpor vagy gyémántszemcse réteggel.

A gyémántkristályok leggyakrabban né­hány milliméter átmérőjűek. Nagyobb méretű gyémántok csak ritkán kerülnek elő, a legnagyobbak ezek közül külön nevet kapnak. Az eddig talált gyémántok közül a legnagyobb a Cullinan volt, súlya 621 g, és 105 különböző nagyságú részre darabolták fel. Ebből a legnagyobb darabot (103 g) I. Cullinanre keresztelték, és a brit királyi ház koronaékszerei közé került.

A kibányászott gyémántoknak csak 20-25 százaléka ékszerminőségű. Az ipari gyé­mántoknak mintegy 80 százalékát ma már szintetikus úton állítják elő. A természetes gyémántok főbb lelőhelyei Kongóban, Angolában, Sierra Leonéban és Orosz­országban vannak.

Aki komolyan akar ásványokkal és kő­zetekkel foglalkozni,

Hogyan lehet a keménységet más módon megál lapí tani?

annak mindenekelőtt egy Mohs-féle ke­ménységi skálát kell beszereznie. Szak­boltokban hozzá le­

het jutni a kis dobozba helyezett, az eddigiekben ismertetett tíz ásvány kész­letéhez. Beszerzése nem különösen költ­séges, mivel általában gyémánt - a leg­drágább ásvány - nincs benne. Saját ás­ványhatározásunknál azonban gyémánt nélkül is boldogulunk, mivel az csak arra szolgálna, hogy egy másik gyémántot vizsgáljunk vele. Ahogy azonban eddig is láthattuk, egészen hétköznapi dolgok is elegendőek a keménység meghatározásá­hoz, mint például a körmünk, egy réz pénzérme vagy egy zsebkés. Jelenleg kb. 2000 különböző ásványt is­merünk. Egy ásvány pontos meghatáro­zása azonban még a szakemberek szá­mára sem lehetséges az olyan tudomá­nyos-technikai segédeszközök nélkül, mint például a vékonycsiszolatos, mikroszkó­pos vizsgálatok, vagy más, kémiai elemzé­sek. Csak azokat a határozási módsze­reket ismertetjük, amelyek mindenki számára nagyobb költségek nélkül meg­valósíthatók. Ezen belül bemutatjuk, hogyan lehet a gyűjtött ásványaink külön­böző szerkezetét és más tulajdonságait

meghatározni. Az ásványok elmélyültebb tanulmányozásához különféle szakköny­veket használhatunk.

Talán első hallásra meglepő, de az ásványok, és külö-

Milyen egyszerű határozási módszereket ismerünk?

nösen az ercasva-nyok meghatáro­zásához egyszerű és hasznos segéd­eszköz a mázatlan,

fehér porcelán felülete. Gondoljunk csak egy porcelántál aljára, vagy egy törött porcelándarab törési felületére. Ha egy ilyen mázatlan porcelánfelületen végighúzzuk az ásványokat, közülük jó néhány színes nyomot hagy. A karcolás színe - vagy egyszerűen a porszín - az ásványhatározás egyik fontos ismérve. Az ásványtani szakkönyvekben hosszú listát találunk az ásványhatározás szempont­jairól, vagyis az ásványok fizikai és kémiai tulajdonságairól. A porszín ugyancsak fontos eleme ennek. Csak a színtelen ás­ványoknak nincsen porszínük; jól látható porszíne van ellenben a szénnek: a fe­keteszén fekete, a barnaszén barna karc­nyomot hagy hátra. A különböző ásványok az adott ásványra jellemző, eltérő por­színeket mutatnak: vörös, barna, kék, vagy más színeket. A fémásványként megjelenő aranynak arany színű a por­színe.

A legtöbb ásvány színes nyomot hagy, ha egy megfelelő' lemezen végighúzzuk.

Barit kristályrózsa, nagyító alatt.

Az ásványok és a kőzetek súlyát pusztán szemmértékkel nem

Hogyan lehet az ásványok és a kőzetek súlyát megál­lapí tani?

tudjuk megállapítani. Ha felemelünk egy kőzetet, előfordulhat, hogy némelyik feltű­nően könnyűnek bi­

zonyul, míg egy másik, ugyanakkora mé­retű kőzet meglehetősen nagy súlyúnak. Tegyünk egy próbát! Vegyünk a kezünkbe két azonos méretű, de eltérő fajtájú követ, azonnal érezhetjük a kettő súlyának különbségét. Egy ásvány vagy egy kőzet sűrűsége, és ezáltal a súlya is további fontos és egyszerűen megállapítható tu­lajdonság a meghatározás során. A horzsakő például nagyon könnyű kőzet, aminél nehezebb a mészkő, ennél is súlyosabb a gránit, végül a nagyon nehéz kőzetekhez tartozik a vasérc.

A kövületek a földtörténet folyamán élt szervezetek, vagyis állatok és növények maradványai . Ezek közül számos faj már több t ízezer vagy millió évvel ezelőtt

Mi a kövü le t?

kipusztult, darabjaik, vagy olykor az egész testük mégis fennmaradt számunkra kö­vületek és ősmaradványok formájában. Olykor csak egy lenyomatot vagy egy nyomot találunk. Ezeket a maradványokat, például egy megkövesedett fatörzset, egy kagylóhéjat vagy egy szaurusz csontját fosszíliáknak hívják (az elnevezés a latin fodere szóból származik, jelentése: kiásni, mivel a fosszíliákat a földből vagy felszíni kőzetből ássák ki).

A kagylók két teknőből álló mészhéja gyakori kövület. Kövessük nyomon ezt a folyamatot az élő szervezettől a fosz-szilizálódásig! Miután a kagyló, amely a tengeraljzaton élt, elpusztult, a teknők által közrefogott lágytest igen gyorsan meg­semmisül. A mészhéjak viszont, az azo­kat felépítő kalcitásványoknak köszön­hetően szilárdak és ellenállóak maradnak,

Az ammoniták (a puhatestűek kihalt csoportja, vázuk spirálisan felcsavarodott) a földtörténeti középkor tengeri üledéksorainak legfontosabb vezérkövületei.

nem esnek szét. Az üres kagylóhéjak a tengeraljzaton maradnak. Az idő folyamán az aljzaton felhalmozódó iszap- és homoküledék betemeti őket, majd teljesen beágyazódnak. Időközben a homok homokkővé szilárdul, és a kagyló­héjak megőrződnek benne. Évmill iók elteltével az üledékes kőzetek kiemelked­nek, és az egykori tengeraljzatból hegy­ségek képződnek. A fosszilizálódott kagy­lóhéjakat pedig sziklás folyómedrek, ten­gerpartok homokkőrétegeiben, vagy egy kőfejtőben találhatjuk meg. Nemcsak a kagylóhéjak fosszilizálódhat-nak. Az üledékes kőzetekben minden olyan élőlénynek, amely egykor a tenge­rekben élt és szilárd vázzal, esetleg ház­zal, héjjal rendelkezett, megtalálhatóak ma a maradványai. A szárazföldi állatok és növények is fosszilizálódhatnak. Aki eddig figyelmesen olvasta könyvün­ket, maga is meg tudja magyarázni, hogy miért fordulnak elő a kövületek csaknem kizárólag az üledékes kőzetek­ben, és miért nincsenek ott a magmás vagy metamorf kőzetekben. Hogyan is őrződhetne meg a növényi és állati marad­vány azokban a kőzetekben, amelyek a Föld mélyéből feltörő, izzó magmából keletkeznek?

Számos állati és növényi szervezet a földtörténetnek csak egy bizonyos, jól lehatárolható időszakában élt, majd az idők során kihalt.

Ha már tudjuk, hogy egy adott állatfaj mely földtörténeti korban élt, és találunk egy olyan üledékes kőzetréteget, amelyben az állat kövület formájában jelen van, megál­lapíthatjuk, hogy az üledékes kőzetünk is ebben a korban keletkezett, és a marad­vánnyal egyidős.

Mivel a földtörténeti idők folyamán több olyan állatfaj is élt, amely a megjelenés után bizonyos idővel kihalt, a paleontoló-

Az évmilliókkal ezelőtt megkövesedett fa törzsének gusoknak segédeszközök egész sora áll a keresztmetszetén jól láthatóak az évgyűrűk, s ezek rendelkezésére, hogy az üledékes kőzet-alapján megállapítható az egykori fa életkora. rétegek korát megállapíthassák.

Aki a hegyekben járva vagy tengerparti séta közben talál egy fosszíl iát, biztosan tudni szeretné, hogy az melyik növény vagy állat marad­ványa. A legfonto-

Miért kutat ják a kövületeket?

sabb dolog, hogy feljegyezzük a lelőhe­lyet, mivel ez nélkülözhetetlen adat a kövület eredetének tisztázásához. A fosszíliák számos adatot kínálnak az őket befogadó üledékes kőzetekre vo­natkozóan. Éppen ezért az ásvány- és kőzetgyűjtők számára is érdekesek lehet­nek, és az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a kövületek mindig valamilyen ásványból, vagy ásványokból állnak. Ha egy fosszíl iát vizsgálunk, ki tudjuk következtetni, hogy mekkora lehetett ez az élőlény, vagy hogy a tengerben illetve a szárazföldön élt-e.

A paleontológusok (azok a tudósok, akik kövületekkel foglalkoznak) a fosszíl iák segítségével rekonstruálni tudják a földtörténet korábbi időszakainak élő­világát.

Ezek általános ismeretében, valamint a különböző rétegekből előkerült kövüle­tek alapján tudják a paleontológusok a rétegsorokat a korok szerint besorolni.

Hordalékkő a holsteini kőzetből, amely egy finom­szemcsés homokkő, számos, beágyazódott fosszilis tengeri kagylóval.

Mivel az eddigiekben már megismertük, hogyan jönnek létre a különböző kőzetek, valamint azt is tud­juk, hogy fosszíliák csak üledékes kőze­tekben fordulnak elő,

Hol lehet kövületeket találni?

meg kell említenünk egy további fontos dolgot: az üledékes kőzetek túlnyomórészt víz alatt képződnek, így a talált kövületek általában vízben élt állatok maradványai. A földtörténeti idők folyamán a melegebb

időszakokban a tengerekben képződött mészkövek igen gazdagok fosszíliákban, de a homokkövekben és agyagpalákban sem ritkák a kövületek. A mészkő gyakran csupán tengeri állatok mészvázából vagy mészhéjaiból épül fel. Ha egy ilyen mész­kőre kalapáccsal ráütünk, láthatjuk, hogy egész rétegek állnak kagylók, csigák hé­jából, vázából.

Hasonló jelentőségűek a növényi marad­ványok is. Szintén gyakori, hogy az egész kőzet belőlük épül fel. Elhalt növényi szervezeteket, sokszor egész fákat temet be az iszap- és homoküledék. Hosszú idő elteltével a kőzet megszilárdul, a növényi maradványok növényi fosszíliákká válnak. Ha vízzel teli, sekély öblökben nagyon sok növényi anyag gyűlik össze, majd bete-metődik, gyakran képződik kőszén. Az elszórt, gyakran több méter vastag szén­rétegeket a bányászok lencséknek ne­vezik. Az antracit kemény, szénben gazdag, fénylő kőszénfajta, amely csak nagy mélységekben, óriási nyomás ha­tására jön létre. A barnaszén szintén növényi maradványokból képződött, üledékes kőzet, amely azonban puhább, és széntartalma kisebb a feketeszénénél. A fosszilizálódás során a fák törzsei is megkövülnek, ekkor a fosszilizáció ún. ásványosodással jön létre. A pórusvíz,

amely az üledékben oldott ásványi anya­got száll ít ja, a fatörzs minden egyes sejtjébe benyomul, átjárja azt. A folyamat végén a folyadékból kiváló ásvány a törzs minden sejtkamráját kitölti, ezáltal meg­szilárdítja az adott formában, miközben a fás részek elrothadnak. A fosszilis fa tehát már nem fa, hanem kő. Különösen jó kon­zerváló hatást biztosít, ha a fát kovasavas oldatok járják át. Ilyenkor az eredeti fa­szerkezet szinte tökéletesen megmarad; ezt legjobban a kettévágott és polírozott felületeken tanulmányozhatjuk. Ebben az esetben tehát kovás fáról beszélhetünk. A kovás fatörzsek jól ismert előfordulási területe az egyesült államokbeli Arizona államban van, ahol egész erdőnyi kovás fatörzs hever a homokban.

A jég kristályos víz. Van egy különleges tulajdonsága: úszik a vízen. Minden más

ásvánnyal ellentét-ben a jég könnyebbé

válik, amikor a víz folyékony állapotából létrejön a szilárd halmazállapot. A jég jel­lemző súlya tehát kisebb, mint a folyékony vízé. A jég színtelen ásvány. Ha nagy tö­megű, szilárd formában van jelen, néha zöldes vagy kékes árnyalatúnak tűnhet.

Mi a jég?

a jég úszik a vízen. Egy úszó jégtömbnek azonban a nagy része a víz alatt marad: csupán egytized része emelkedik a víz fel­színe fölé. A jéghegyek a nagykiterjedésű sarki jégtömegekről válnak le; Grönland, a Spitzbergák, vagy az Antarktisz térsé­géből. Ha egy jéghegyet a tengeráramlá­sok a hajózási útvonalak irányába sodor­nak, ez nagy veszélyt jelenthet a hajók számára. Víz alatti alakját, kiterjedése mértékét nem lehet megállapítani. A legismertebb tengeri katasztrófát is ez okozta: 1912-ben a Titanic nevű, brit személyszállító luxus gőzhajó egy jég­hegynek ütközve elsüllyedt, és 1500 ember lelte halálát a vízben.

Az úszó jéghegyek kilenctized része a vízfelszíne alatt van; a sarkvidéki területeken nagy veszélyt jelentenek a tengeri hajózás számára.

Ha a víz kihűl és eléri a fagyáspontját, kristályosodni kezd és rövid idő alatt jéggé alakul. Hideg időben, amikor a hőmérsék­let jóval fagypont alá süllyed, a lakó­helyiségek vékony ablaküvegein jégvirá­gok jelennek meg. Ezek a jégkristályok vékony rétegei, amelyek úgy képződnek, hogy a szoba párája folyadékként ki­csapódik a hideg üvegen, majd kikristá­lyosodik.

Ha olvadás után újra megfagy, a kemény jég úgy viselkedik, mintha képlékeny lenne. Ismertek még egyéb csapadékformák is. A jégesőben lehulló jég a fagyott eső-cseppeknek felel meg. A hópelyhek jég­kristályai igen változatos kristályformák­ban jelennek meg. Ha egy sima, száraz, hideg és fagyott felületű tárgyra tesszük őket, egy nagyító segítségével jól tudjuk tanulmányozni a felépítésüket. A jéggé fagyott víz kiterjed, kitágul: ha egy vízzel teli üveget fagyasztóba teszünk, az üveg széttörik, különösen akkor, ha tele volt töltve és le volt zárva. A tágulás az oka annak, hogy a jég az azonos súlyú vízzel összehasonlítva kisebb sűrűségű, vagyis

Az azbeszt olyan ásvány, amely szálas, rendkívül hajlékony kristályokból áll. Ezek egymástól jól elválaszthatóak illetve egymással összeköthetőek.

Az azbeszt olyan ásvány, amely számos vékony, sűrűn egy-

Melyik ásványból lehet anyagot szőni?

máshoz il leszkedő kristályszálból áll. A kristályszálakat szét lehet választani, s mivel lágyak, fon-

hatóak is. Az így létrehozott szőttes külön­leges tulajdonságokkal rendelkezik: ez az anyag éghetetlen. Ebből készül a tűzoltók védőruházata, de számos, egyéb hőszige­telő anyag is. Régóta ismert technika, hogy a helyiségek külső és belső vako­lásánál a cementhez azbesztet kevernek.

Mára azonban kiderítették, hogy az az­beszttel szigetelt helyiségekben azbeszt­por kering, ennek belélegzése pedig sú­lyos betegségeket okozhat, az azbeszt mint szigetelőanyag veszélyes anyaggá vált és ezért kivonták a forgalomból. Az azbeszt zöldes vagy szürke színezetű, világos ásvány. A természetben a meta­morf eredetű szerpentinitkőzet szétágazó hasadékait tölti ki. Rostjai mindig merőle­gesek a hasadék falára. Fő lelőhelyei Kanadában és Oroszországban vannak. A kristályszálak selymes fényűek. A régebbi korok bányászai hegyibőrnek hívták.

Mi a horzsakő?

A horzsakő hólyagos, porózus, kovasavból álló vulkáni kőzet, amely olyan könnyű, hogy úszik a vízen.

A horzsakő vulkánkitöréskor képződik,

ezért a kristályos kőzetekhez tartozik. A vulkánkitörés kez­detekor nagymennyi­ségű horzsakő áram­lik ki. A vulkánkitörés

olyan, mint amikor egy lefedett fazékban felforr a víz. Ha a fazékban létrejött túlnyo­más felemeli a fedőt, kiáramlik a gőz és a hab. Egy vulkánkitörés során óriási meny-nyiségű gáz lökődik ki. A gázok nagy ro­bajjal áramlanak ki, gyakran szabályos robbanással, és ezzel együtt a forró láva habja is a levegőbe kerül. A lávahab ki­hűlése után képződik a horzsakő, amely

kisebb-nagyobb tömbökben hull a földre. Mivel a hab gázbuborékokat tartalmaz, a megszilárdult kőzetet lyukak tarkítják, és a horzsakő ettől olyan könnyű, hogy úszik a vízen.

A porózus horzsakőből könnyű és jól szigetelő építőanyagot készítenek, míg megőrölve csiszoló és polírozó anyagot állítanak elő belőle. A szappannal elkevert horzsakőporral a kezünkről könnyen le tudjuk dörzsölni a piszkot.

A szén olyan üledékes kőzet, amely növényi maradvá­nyokból jött létre. Háromszáz millió év­vel ezelőtt Földünk jelentős területein nedves, meleg ég-

Hogyan keletkezik a szén?

hajlat uralkodott. Óriási kiterjedésűek vol­tak a mocsaras erdők, amelyeket főleg páfrányfenyők alkottak. Amikor a páfrány­fenyő elpusztult, kidőlt és elsüllyedt a mo­csárban, a törzse nem érintkezett levegő­vel, így nem bomlott el a mocsári üledék­ben. A fa részeit a baktériumok gázokká alakították át.

A gázok eltávozása után sötét massza maradt vissza, amely túlnyomórészt szén­ből áll.

Az antracit fényes, fekete kőszén. Majdnem teljes egészében tiszta szénből áll. Nagy a hőértéke, és alig fejleszt füstöt.

Több ezer év alatt a mocsaras területeken egyre nagyobb mennyiségű elhalt növény halmozódott fel. Egyes területeken a föld­felszín lesüllyedt, amit részben tenger öntött el, és a vízzel beborított területeken folyamatosan halmozódtak fel a homok és agyagiszap rétegek. Az üledékes réte­gek nyomás hatására megkeményedtek. Előfordult, hogy a folyamat végén egy-egy földdarab ismét kiemelkedett, s mélyebb rétegei újból a felszínre kerültek. Ekkor kialakult egy újabb, gazdag növénytakaró, amely újra lesüllyedt és betemetődött. A Föld bizonyos területein ezek a folyamatok többször ismétlődtek. A növényi marad­ványokból először tőzeg alakult ki, majd barnaszén, és végezetül feketekőszén. A kőszéntelepek lencsék formájában, külön­böző mélységekben települnek egymásra. A szenet ma már egyre kevésbé hasz­nálják fűtésre. A vegyiparban azonban ma is a legfontosabb alapanyag; műszálakat, festékeket, gyógyszereket készítenek be­lőle.

Azokat az élénk színű ásványokat, ame­lyeknek rendkívül nagy a keménysé­gük, már régóta drá­gaköveknek tekintik. Ezek ritkábbak, mint az egyéb ásványok -

és ami ritka és szép, az értékes. Ezeknek az ásványoknak a nagyméretű, tiszta kristályaiból ékköveket készítenek. Év­ezredek óta kutatja az emberiség a drá­gaköveket, és ma is megbecsültek azok a jól képzett szakemberek, akik ezeknek a ritka ásványoknak a lelőhelyeit tárják fel. A rubin élénk bordó színű drágakő. Csi­szolás és polírozás után olyanná válik, mintha a belsejéből világítana, ragyogna. Színe és keménysége miatt a rubin igen nagy értékű drágakő. További drágakövek még a zafír, a gyé­mánt, a smaragd, az akvamarin, a berill, a

topáz, a turmalin, a cirkon és még néhány,

egyéb ásvány. A smaragd és a gyémánt a

Miért értékes a drágakő?

Ametiszt

Achát

Gránát

Opál

Citrin

Kalcedon

Türkiz

Jáspis

legritkább, ezért a legértékesebb drágakő. Vannak kevésbé ritka ásványok, amelyek­ből azonban szintén gyakran készül ékkő. Ilyen az ametiszt, a citrin, a gránát, az

opál, a türkiz, a kalcedon, az achát, a jás­

pis és több, más ásvány. Nem minden drágakő ásványból készí­tenek ékkövet, csak a csiszolható, szép darabokból. Az ékszerkészítéshez nem megfelelő ásványokat számos technikai célra használják fel. A rubint például kar­órákba építik be, a tengely alkatré­szeként.

Az ásványok formája

Mi a kr istály?

Az élővilág fontos tulajdonságainak A kristályok gyakran olyan kisméretűek, hogy csak mikroszkóp alatt lehet őket vizs­gálni; vannak azonban igen nagyméretű kristályok is, mint például azok, amelyeket a kvarc esetében láttunk. Az ásványok meghatározásában az ed­dig bemutatott keménységük, színük és egyéb tulajdonságaik mellett nagy sze­repük van a különböző kristályformáknak. A kristályok formáinak és felületeinek nagy változatosságát szigorú rendszerbe fog­lalják.

Ehhez meg kell nézni a kristályok lap­jainak, éleinek egymással bezárt szö­geit. A szögeket figyelembe véve a három­dimenziós tér tengelyei pontosan egy kris­tályformát írnak le. Az említett meghatá­rozó bélyegek alapján hat kristályrend­szert lehet elkülöníteni:

Triklin rendszer Monoklin rendszer Rombos rendszer

Hexagonális rendszer Tetragonális rendszer

egyike, hogy a növé­nyek és állatok jel­lemző alakkal ren­delkeznek. Az élette­len világban is van­nak azonban anya­

gok, amelyek meghatározott formában alakulnak ki. Ezek úgy jönnek létre, hogy az anyagok minden esetben meghatáro­zott szabályszerűség szerint illeszkednek egymáshoz, és alkotják a testet, amelyet kristálynak nevezünk. A legtöbb szilárd anyag - mint például az ásványok - alkot kristályokat. Amikor kristályos anyagról beszélünk, arra utalunk, hogy az anyag alkotórészei kristályos állapotban vannak. Minden kristályos anyag sajátos kristályt képez, amelyet elsősorban az anyag ké­miai felépítése határoz meg. Az adott kristály kialakulásának törvényszerűségei minden esetben ugyanazok, még ha a kristály nem is fejlődik ki tökéletesen, tehát egy ásvány kristályainak mérete és alakja változó lehet. A legszembetűnőbb ez a hópelyheknél, amelyek sok-sok apró jégkristályból állnak. Szabályos rendszer

Kősó, szabályos

Kalcit, hexagonális

Rutil (ikerkristály), tetragonális

Kén, rombos

Epidot, monoklin

Albit-földpát, triklin

A kristályok házilagos előállítása sokkal könnyebb, mint gon-

Házilag is lehet kr istályt előál­l í tani?

dolnánk. Mindössze annyi kell hozzá, hogy egy meleg víz­zel megtöltött edény­be három evőkanál

konyhasót tegyünk. A sószemcsék már a kevergetés során eltűnnek, ami azt jelenti, hogy a sókristályok töredékes darabjai fel­oldódtak a vízben.

A sóoldatot ezután egy lapos tálba vagy egy levesestálba öntjük, és félretesszük. Néhány napot kell csak várnunk, és eközben egyre több víz fog elpárologni, miáltal az oldat sótartalma egyre inkább megnő, mígnem megjelennek a tányér szélén az első sókristályok. Minél lassab­ban párolog el a víz, és minél nyugodtabb körülmények között áll a tányér, annál nagyobb méretű sókristályok képződnek. A kandiscukor néven ismert cukorkristá­lyok szinte teljesen azonos módon jönnek létre. Ehhez addig szórjuk a cukrot a forró

vízbe, amíg az adagolás során a cukor az edény alján nem marad. Ekkor öntsük le a cukoroldatot az alján maradt cukorról, egy másik edénybe. Ha egy gyapjúszálat belelógatunk a cukoroldatba, észreve­hetjük, hogy a cukorkristályok fokozatosan kiválnak és rátapadnak a fonalunkra. A legszebb kristályok a timsó oldatából válnak ki. Az eljárás ugyanaz, mint a só és a cukor esetében. A t imsókristályok meglepően nagy méretűek lehetnek. A timsót régebben a bőr cserzéséhez használták; por alakjában kapható a gyógyszertárakban.

Az ásványoknak, amelyek a természetben a legváltozatosabb alakokat és színeket öltik magukra, rendszerint nagyon hosszú időre volt szükségük ahhoz, hogy tekinté­lyes méretű kristályokká fejlődjenek ki. Az ún. fennőtt kristályok a kőzetek hasa­dékaiban, üregeiben képződnek. A ter­mészetben eddig talált legnagyobb méretű kristály a mintegy három méter magas és több tonna súlyú kvarckristály.

Ásványi táplálékok A Föld mélyében rejlő, hatalmas sótele-

pek sok millió évvel

Hogyan keletkezik a konyhasó?

ezelőtt keletkez­tek. Egyes területe­ken, mint például Észak-Németország­ban, Dél-Oroszor­

szágban, vagy Texasban (USA) sekély tengeröblök alakultak ki, amelyekből az akkori meleg éghajlat hatására több víz párolgott el, mint amennyi az óceánokból beáramlott. A tengervízben oldott sók kiváltak. A tengervíz sótartalma mintegy 3,5 százalék. Először a nehezen oldódó sók váltak ki és rakódtak le az aljzatra, ezt követték a könnyebben oldódok. így jöttek létre az évmilliók során a nagy vastagságú sótelepek. A kősót, az étkezési célokra használt sót konyhasónak nevezzük, ami a régebbi időkben igen drága és fontos árucikk volt. Már évezredekkel ezelőtt szállították a sót nagy távolságokra, a só-utaknak nevezett, kereskedelmi útvo­nalakon. Ilyen sóút vezetett a középkori Erdély sóbányáiból Szegeden és Szolno­kon át Magyarországon keresztül is. Belső-Ázsiában és Afrikában is voltak sóútvonalak. Régebbi korokban a sótar­talmú források vizét hordókba vezették, majd bepárolták, és a hordó alján vissza-

A sekély tengeröblökben, az ún. sókertekben a bepárolt tengervízből nyerik a sót.

A sóbányákban bányászott, fosszilis só színe nagyon változatos.

maradt a só. A föld alatti sókészleteket még sokáig nem ismerték az emberek. Amikor ezeket felfedezték, mélyen lefúr­tak, és vizet pumpáltak a sórétegekbe. A víz feloldotta a sót, majd a sóoldatot ismét felpumpálták, és a már ismert bepárlásos eljárással nyerték ki a sót. A középkorban a konyhasót a mélyszinti sóbányákban bányászták. Mielőtt a bá­nyászok a kősóhoz hozzáfértek volna, ki kellett termelni a fölötte elhelyezkedő, könnyebben oldódó kálisórétegeket. A kálisót ezért letermelt sónak nevezték. Amikor azonban felfedezték, hogy a kálisóból értékes műtrágyát lehet előállí­tani, fontosabbá vált, mint maga a kősó. A mai sóbányákban, például a németországi Hannover környékén a kálisót fő nyers­anyagként termelik ki, a kősó vagy kony­hasó csupán melléktermék. Földünk melegebb éghajlatú területein, mint például a Földközi-tenger partvidékén a kősót a tengervízből nyerik ki. A sekély tengerparti, mesterségesen kialakított tó-rendszerekben, az ún. sókertekben bepá­rolják a tengervizet, ezáltal a tavak pere­mén fehér sóréteg válik ki. A kősó leg­gyakoribb kristályformája a kocka. A tömeges kősó és a fennőtt kristályok folyadék- és gázzárványokat tartalmazhat­nak. A só üvegfényű, átlátszó, színtelen, de színezhetik különféle anyagok is.

Napi táplálékunkkal együtt minden alka­lommal jut só a szer­vezetünkbe. Emellett azonban további ás­ványokat is elfo­gyasztunk, amelyek nélkülözhetetlenek a

Ehetőek-e az ásványok?

szervezetünk számára. A legfontosabb ásvány, amire szükségünk van, a víz. A víz minden táplálékunknak alkotóeleme. A tejnek például a nagy része szintén víz. Az élő szervezet felépítéséhez és működé­séhez azonban még számos, egyéb ásványra is szükség van. Ezek a táplálék­ban nem szilárd anyagként, hanem oldott állapotban vannak jelen. A legtöbb ásványi anyagból csupán nagyon kis mennyiségre van szükségünk (ezeket nevezik nyomele­meknek), ha azonban hiányoznak, külön­böző betegségek léphetnek fel. Napi étkezéseink során bizonyára nem gondolunk arra, hogy nemcsak azért

eszünk, hogy csillapítsuk éhségünket, és mert ízlik az étel, hanem mert szerveze­tünk működéséhez és egészségéhez szükségünk van bizonyos anyagokra. Sokat beszélnek a kalóriákról és a vita­minokról, arról, hogy mit tartalmazzon ezek közül a táplálékunk, s hogy az ás­ványi anyagok ugyanilyen fontosak. Ezek közé tartozik például a vas, a foszfor, a kalcium, a jód és még számos elem. A vasra, amely a technikában igen fontos elem, szervezetünknek is szüksége van, mivel vérünk vörös festékanyagát szintén a vas képzi. Sok vas van a húsban, a to­jásban, a májban. Kalciumra csontozatunk szilárdsága miatt van szükségünk; első­sorban a sajt tartalmazza. A foszfor szin­tén fontos a szervezetünk számára: a tej­ben és a zabpehelyben fordul elő nagyobb mennyiségben. Nélkülözhetetlen nyom­elem a jód is, jód hiányában a pajzsmirigy nem tud jól működni.

Az ásványok és a kőzetek gyűjtése

Aki közelebbről is érdeklődik az ásványok I és a kőzetek iránt,

Hogyan alakít- annak érdemes saját suk ki ásvány- gyűjteményt is kiala-és kőzetgyű j - kítania. Fontos azon-teményünket? ban, hogy ez a gyűj-

I temény valamilyen

elgondolás szerint rendszerezett, tehát jól áttekinthető legyen. Ha kedvvel végezzük, akkor ez igazán nem nagy munka. Az ásványok és a kőzetek gyűjtését lakóhe­lyünk szűkebb körzetében is elkezdhetjük. Ha nyáron a tengerpartra vagy a hegyekbe megyünk nyaralni, számos helyen gyűjt­hetünk kőzeteket.

Ha építkezés folyik a közelben, ahol éppen gödröt mélyítenek, érdemes belenéz­nünk, hiszen itt az egyébként nehe­zebben fellelhető ásványokra és kőzetekre is rábukkanhatunk. Szintén az építkezé­

seknél szerezhetünk egy-egy letört dara­bot bizonyos, különleges terméskövekből, amelyeket az alapozáshoz szoktak fel­használni. Mielőtt azonban bármit elvin­nénk, természetesen engedélyt kell kér­nünk a tulajdonosoktól. Az építkezéseket vagy a külszíni bányákat veszélyes voltuk miatt általában le is zárják az idege­nek elől. A belépéshez engedélyt kell kér­nünk.

Az ásványok és kőzetek, és talán még a fosszíliák gyűjtésére is a kőfejtőkben vagy agyagbányákban kínálkozik a legjobb lehetőség. Ezekben biztosan találunk va­lamit a gyűjteményünk számára. Mielőtt azonban bemennénk a kőfejtőbe vagy az agyagbányába, feltétlenül kérjünk enge­délyt a tulajdonostól vagy a művezetőtől. A kőfejtőkben bizonyos rendszerességgel robbantanak. Ilyenkor mindenkinek el kell

hagynia a bánya területét. De ha már engedélyt szereztünk, akkor sem szabad közel mennünk a meredek kőfalakhoz, mert mindig leomolhatnak tömbök, lehull­hatnak kövek. Az agyagbányákban gyako­ri, hogy a fal alatt víz áll, ezért a meredek oldalak csapadékos időben könnyen meg­csúszhatnak. Ezért is nagyon fontos a figyelmeztetés: agyagbányába vagy kő­fejtőbe semmiképp sem szabad egyedül mennünk gyűjtőútra. Kettesben vagy na­gyobb társasággal egyébként is izgalma­sabb a gyűjtés!

A Balti- és az Északi-tenger meredek, sziklás partjain jól megfigyelhetőek a Skandináviából törmelékként szállított, különféle kőzetek, amelyket a negyedkor­ban a jég szállított ide.

Aki kőzeteket, ásványokat vagy kövüle­teket akar gyűjteni, annak az alábbiakat kell beszereznie: egy erős oldaltáska vagy hátizsák, egy író­eszköz, kisméretű

Mi szükséges a gyű j téshez?

jegyzettömb, újságpapír a talált darabok becsomagolásához és egy kalapács. Ha nem megyünk messzire, elegendő az oldaltáska is a leleteink elszállításához. Hosszabb túráknál azonban nélkülözhetet­len a hátizsák, amelyben az összes da­rabot kényelmesen hazavihetjük. A kő­zetek, ércásványok vagy nagyobb kövü­letek gyakran igen nehezek is. Az egyes darabok mellé tegyünk egy cédulát vagy címkét, amelyen feltüntetjük a lelőhely pontos adatait. Ez nagyon fontos, enélkül a gyűjteményünk értékte­len. A darabokat egyesével csomagoljuk újságpapírba, hogy a szállítás során ne sérüljenek.

Szükségünk van továbbá egy kalapácsra, amivel letörjük a kőzeteket, és amivel a nagyobb érc- illetve ásványtömbökből kisebbeket törünk. A kalapácsnak nem kell feltétlenül nagynak és nehéznek lennie, a legtöbb darabot egy kisebb kalapáccsal jobban és célzottabban lehet szétütni, mint egy nagyobbal.

A könnyebben hasadó, réteges kőzetek esetében érdemes vésőt is alkalmaznunk. Ezzel azonban óvatosan kell bánnunk: használatakor viseljünk műbőr kézvédőt, vagy olyan védőkesztyűt, amely a csuklót is befedi. Ha durva és kemény kőzeteket, érceket, vagy egyéb, szilánkosan törő ásványt kalapálunk, használjunk műanyag vagy fém védőszemüveget. A gyűjtés során mindig jegyezzük fel a fontos adatokat. Vezessünk egy füzetet, amelybe pontosan felírjuk, hogy hol gyűjtöttünk, a kőfejtő mely részén találtuk az ásványokat vagy a kövületeket, hogyan közelítettük meg a feltárást. Ezek a fel­jegyzések nélkülözhetetlenek, ha a későb­biekben ugyanazon a helyen szeretnénk még egyszer gyűjteni. A dátumot is rögzít­sük. A legfontosabb adatokat tegyük oda a gyűjteményben elhelyezett darabok mellé is. Ha nagyon nagy mennyiségű ásványt, kőzetet vagy kövületet találtunk, ne vigyünk minden darabot haza: próbáljuk meg még a helyszínen a legértéke­sebbeket kiválogatni. Különben gyorsan elfogy a gyűjteményünknek szánt hely!

Amikor valaki elkezd ásványokat vagy kőzeteket gyűjteni, még nincs feltétlenül Hogyan

táro l juk a kőzeteket, ásványokat , kövületeket?

egy külön erre a célra készült, fiókos, rekeszes gyűjtőszek­rénye. De céljainak

kezdetben stabil papírdobozok is meg­felelnek. Ezek között azonban tartsunk egy bizonyos rendet: külön dobozoljuk be az ásványokat, a kőzeteket és a kövületeket. További rendezőelveket is bevezethetünk: tegyük külön a magmás, a metamorf és az üledékes kőzeteket. Ahogyan gyarapszik a gyűjtemény, úgy kell tovább finomítanunk a rendszerünket. Minden darabot meg kell jelölnünk egy címkével vagy cédulával, amelyen a pon­tos lelőhelyet és a gyűjtés időpontját tün­tetjük fel. Célszerű minden egyes darabot külön dobozba csomagolnunk (néha egy

Az ásványok, kőzetek és kövületek gyűjtéséhez szük­séges eszközök, vagyis a kalapács és a véső mellett a jegyzőkönyv és a címkék is fontosak. Védőszemüveget és egy nagyítót szintén tegyünk a táskába!

gyufásdoboz is elegendő). A különböző csoportok szerint rendszerezett darabokat számozással is elláthatjuk. A kövekre vízálló filctollal írhatunk, vagy öntapadó címkét ragaszthatunk rájuk. A jegyző­könyvbe a számok mellé rögzítjük a lelőhelyre vonatkozó adatokat, valamint az illető darabunk nevét. Ha a gyűjteményünk folyamatosan gya­rapszik, a pontos dátum mellett feltétlenül ott kell állnia a lelőhely megnevezésének

is. Ezt minden egyes darabon jelölni kell. Fessünk a kőzet vagy ásvány aljára matt, fehér olajfestékkel egy kisméretű, négy­zetes foltot. A megszáradt felületre filctollal írhatunk. Végezetül egy színtelen lakk­réteggel is befedhetjük, hogy a jel ne mosódjon el. A begyűjtött kőzeteket, ás­ványokat, kövületeket természetesen tel­jes szépségében szeretné látni mindenki. A darabok azonban közvetlenül a gyűjtés után még földdel, sárral szennyezettek. Miután hazavittük, egy kefével feltétlenül tisztítsuk meg a kincseket.

Érdekes köveket, ásványokat, fosszíliákat nagyon sok helyen találhatunk, hazánk­ban és külföldön egyaránt. Aki nyitott szemmel jár a he­gyekben, bányák-

Hol lehet az ásványokró l tá jékozódn i?

ban, az általában nem tér haza üres kéz­zel . Az ásványok, kőzetek, kövületek gyűjtésének és meghatározásának elmé­leti megalapozásához minden nagyobb könyvtárban találunk megfelelő szak­könyveket és folyóiratokat. Az alábbi szak­területeken tudunk tájékozódni: geológia (földtan), kőzettan, ásványtan, paleontoló­gia (kövületgyűjtők számára). A Magyar Természettudományi Múzeum (Budapest, Ludovika tér) kiállítása, valamint számos vidéki gyűjtemény is jó ismeretszerzési lehetőség.

Az országban sok helyen - természet­tudományi gyűj teménnyel rendelkező múzeumokban, oktatási intézményekben vagy művelődési házakban - is szervez­nek ásványbarát köröket, ahol a kezdő gyűjtőket is szívesen látják. A nagyobb egyesületeknek saját kiadványuk is van, ez is tanulságos lehet a számunkra. Szakmai szempontból a Magyarhoni Földtani Társulat Ásványgyűjtő Szakcso­portja irányítja a munkát. Érdemes az ő gyűjtőkörei tagjaként ismerkedni az ásvány- és kőzetgyűjtés módszereivel, mivel ezekben mindig akad olyan szakem­

ber, aki segítséget tud nyújtani egy kezdő gyűjtő számára. Feltétlenül vegyünk részt az amatőr ásványgyűjtők, „hobbi-geológusok" szá­mára szervezett gyűjőtúrákon is. Az ás­ványbarát körök évente több alkalommal szerveznek az ország különböző pontjain kiállítással egybekötött ásványbarát talál­kozókat, amelyeken cserélni és vásárolni

Ez a 2,5 cm nagyságú legrandit kristály, amely egy ritka cink-arzenát ásvány képviselője, a gyűjtemények értékes darabja.

is lehet. A legnevesebb hazai rendezvény a minden évben márciusban megren­dezett Miskolci Ásványbarát Találkozó. A legnagyobb forgalmú börzét Európában a németországi Münchenben tartják. Az elmúlt években számos ásvány-, kövület- és drágakőbolt nyílt, ahol a gyűj­tőket egyre bővülő választékkal várják. A vásárlási lehetőség azonban soha nem pótolhatja azt az élményt, amelyben akkor részesülünk, amikor személyesen gyűj­tünk. Mennyivel izgalmasabb, amikor a természetben járva lépésről lépésre átvizsgáljuk a területet, majd hosszas kutatómunka után egy számunkra értékes kinccsel térhetünk haza!

A Mi MICSODA könyvsorozat Európa jó néhány országában már nagy sikert aratott.

Eddig a világon több mint 30 millió példány jutott el az olvasókhoz, Magyarországon pedig már 1 milliónál több fogyott el az alábbi, itt megjelent kötetekből:

1. Bálnák és delfinek 25. Gombák, mohák és harasztok 2. Ahogy az állatok látnak, hallanak és éreznek 26. Barlangok 3. A csillagok 27. A bolygók és az űrkutatás 4. Gladiátorok 28. Az ember 5. Természeti katasztrófák 29. Dinoszauruszok 6. Vándorutak az állatvilágban 30. A mikroszkóp

7. Múmiák 3 1 . A hét világcsoda 8. Az esőerdő 32. Kincsek nyomában 9. Atomenergia 33. Csillagképek és csillagjegyek

10. Olimpiák 34. Kutyák 11. A népvándorlás 35. Repülőgépek és léghajók 12. A Nap 36. Indiánok 13. Az idő 37. Lovak 14. Macskák 38. Sivatagok 15. Modern fizika 39. Titokzatos jelenségek 16. Felfedezők és utazásaik 40. Az ókori Egyiptom 17. Elefántok 4 1 . Otthonunk, a világegyetem 18. Hidak 42. Ősemlősök 19. Háziállatok 43. Az ősember 20. Szamurájok 44. Az ókori Róma 21 . Emberszabású majmok 45. Ásványok és kőzetek 22. Lovagok 23. A sarkvidékek Előkészületben: 24. Cápák és ráják 46. Hajók

A sorozatot két. kézikönyvként is használható kiadvány egészíti ki: Kísérletek könyve Komputerlexikon

A természet, a tudomány, a technika és a történelem témaköreiből állították össze a Mi MICSODA sorozat „Kérdezz - felelek!" könyvecskéit, amely mind társaságban, mind pedig egyedül jó szórakozást kínál.

ISBN 963-7937-74-9

A sorozat megrendelhető a kiadónál. 1075 Budapest, Károly krt. 3/a.

T e s s l o f f é s B a b i l o n K i a d ó