A MAGYAR NEMZETKÖZI KOLLÍZIÓS KÖZJOG ALAPVONALAI 1 ...eujog/kollkozjog.pdf · szerkesztésében...
Transcript of A MAGYAR NEMZETKÖZI KOLLÍZIÓS KÖZJOG ALAPVONALAI 1 ...eujog/kollkozjog.pdf · szerkesztésében...
Dr. Palásti Gábor:
A MAGYAR NEMZETKÖZI KOLLÍZIÓS KÖZJOG ALAPVONALAI
1. Nemzetközi kollíziós magánjog, nemzetközi kollíziós közjog, egységes nemzetközi kollíziós
jog
Jelenlegi jogirodalmunk részletesen és igen színvonalasan foglalkozik a nemzetközi kollíziós
magánjog szabályaival. Jogi egyetemeinkről kikerülő hallgatóink két nagyszerű egyetemi
tankönyvből sajátíthatják el a nemzetközi kollíziós magánjog alapvonalait. Mádl Ferenc és Vékás
Lajos professzorok műve1 a nemzetközi kollíziós magánjogot a nemzetközi gazdasági kapcsolatok
joga jogterülettel, azaz a nemzetközi anyagi magánjoggal, valamint a nemzetközi gazdasági
viszonyok közjogi jellegű feltételrendszerével vegyítve, jogviszonyonkénti bontásban tárgyalja. A
Burián László – Kecskés László – Vörös Imre szerzőhármas által Vörös Imre professzor
szerkesztésében jegyzett egyetemi tankönyv2 kizárólag a magyar nemzetközi kollíziós magánjog
témakörével foglalkozik, obligát módon beleértve a joghatósági és nemzetközi polgári eljárásjogi
kérdéseket is. Korábban még kiegészült a sor Bánrévy Gábor professzor művével is, amelyik A
nemzetközi gazdasági forgalom és személyi viszonyok szabályozása (Nemzetközi magánjog és a
nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga)3 címet viselte, és amelyik - a Mádl-Vékás szerzőpáros
szerkesztési elveit megelőlegezve - szintén egy köteten belül, jogviszonyonként tagolva, egymástól
elválasztva ismertette a kollíziós jogi és anyagi jogi szabályozást4.
Mindezek a tankönyvek egységesek abban, hogy a nemzetközi magánjogról szóló 1979.: 13.
tvr. (továbbiakban: Kódex) szerkesztési elveit követve foglalkoznak a nemzetközi kollízió
feloldásának kérdéseivel a személyek joga, dologi jog és szellemi alkotások joga, a szerződéses
kötelmek és a deliktuális felelősség, az öröklési jog, a családi jog és a munkajog területén. A célul
tűzött feladat - a Kódex szellemében - mindegyik műben ugyanaz: eldönteni azt, hogy amennyiben
a fentebb felsorolt területekre tartozó kérdésekben nemzetközi kollízió merül fel, azt milyen
általános szabályok és konkrét kapcsoló elvek segítségével lehet feloldani. A Kódex
megfogalmazása alapján: "E törvényerejű rendelet célja /…/ annak meghatározása, hogy melyik
állam jogát kell alkalmazni, ha polgári jogi, családi jogi vagy munkajogi jogviszonyban külföldi
személy, vagyontárgy vagy jog (a továbbiakban: külföldi elem) szerepel és több állam joga lenne
1 Ld. Mádl –Vékás, hivatkozások jegyzéke 2 Ld. Burián-Kecskés-Vörös, hivatkozások jegyzéke 3 Ld. Bánrévy, hivatkozások jegyzéke 4 Jelen tanulmány szerzője még Bánrévy professzor úr tankönyvéből sajátította el a tárgy alapjait a '90-es évek elején Szegeden. Tudomásunk szerint a bánrévy-féle tankönyvet ma egyetemi oktatásban már nem alkalmazzák.
2
alkalmazható /…/"5. Ezt a Mádl-Vékás szerzőpáros tankönyve így foglalja össze: "a nemzetközi
magánjog azoknak a jogszabályoknak a gyűjtőhelye, amelyek a külföldi elemet tartalmazó és az
állami szuverenitással közvetlen kapcsolatban nem levő polgári jogi (vagyoni és azokkal
összefüggő nem vagyoni), továbbá családi és munkaviszonyokat (azaz a – tág értelemben vett –
magénjogi viszonyokat) közvetett módon (kollíziós normákkal) rendezik"6. Ugyanez Vörös Imre
tankönyvében így hangzik: "/n/emzetközi kollíziós magánjogi tényállásról tehát akkor beszélünk,
ha az annak alapjául szolgáló, jogi megítélést igénylő polgári jogi, családi jogi, vagy munkajogi
jogviszonyban valamilyen lényeges külföldi elem van, aminek következtében a tényállás több
állam jogrendszerével áll kapcsolatban, ezért el kell dönteni, hogy a tényállásra melyik állam
jogrendszerének normáit alkalmazzák"7.
A kollízió kérdésének a jogszabályban nevesített jogterületekre szorítkozó bemutatása, ami
mindegyik említett jogirodalmi munka sajátja, egyben megadja azt is, hogy miért nemzetközi
kollíziós magánjogról beszélünk: egyik mű sem próbál a polgári jog - családi jog - munkajog
hármasán kívüli kérdésekben megnyilvánuló kollíziókat feloldó, egységes nemzetközi kollíziós
jogot teremteni. Pedig minden további nélkül előfordulhat az is, hogy nem két vagy több állam
polgári jogi, családi jogi vagy munkajogi szabálya között kell dönteni, hanem más - nem magánjogi
- szabályok közötti döntés a kérdéses. Mindezen kollíziós kérdések egy része ráadásul szorosan
kapcsolódik a nemzetközi kollíziós magánjoghoz is: éppen a nemzetközi kollíziós magánjogi
szabályozáshoz kapcsolódóan kell tudni megválaszolni pl. azt a kérdést, hogy melyik állam joga
alapján döntjük azt el, hogy a Kódex alapján alkalmazni rendelt külföldi szabály érvényes-e
egyáltalán; hogy amennyiben a természetes személy személyes jogát keressük, akkor melyik állam
állampolgársági szabályait alkalmazzuk a lex patriae megállapításához; hogy a lex rei sitae
szabályánál melyik állam joga alapján állapítjuk meg az államterületet és így azt, hogy a kérdéses
fekvési hely melyik államhoz tartozik; hogy az olyan rendszerben, ahol állami-hatósági szerv előtti
eljárásban történik az iparjogvédelmi igény bejelentése, a bejelentés meglétét melyik állam joga
alapján kell elbírálni, stb. Sőt, kivételes esetben maga a Kódex is tartalmaz közjogi jellegű
szabályra vonatkozó utalást: ilyen kivételes szabály a szerződésen kívül okozott kárért fennálló
felelősségre alkalmazandó jog körében a 33.§ (1) bekezdése, amely a károkozó magatartás
helyének jogában érvényesülő közlekedési és biztonsági szabály alkalmazását írja elő. Mindezen
kérdésekben nem anyagi magánjogi szabályok konkurálnak egymással, mégis, azok
megválaszolása éppen a nemzetközi kollíziós magánjogi rendszer működése miatt szükséges. A
5 Kódex 1.§ 6 Mádl-Vékás 43-44. Bővebben uott. 7 Burián-Kecskés-Vörös 58. szélsz. Bővebben ld.42-75. szélsz.
3
külföldi jogszabályok érvényességi szabályának megválaszolása mint előkérdés a Kódex összes
kapcsolóelvének alkalmazása előtt felmerül; a többi példaként idézett esetben pedig a kapcsolóelv
(lex patriae, lex rei sitae, az iparjogvédelem megadásának vagy a bejelentés helyének joga)
megvalósulása tartozik olyan szabályok hatálya alá, amelyek már nem polgári jogi, családi jogi
vagy munkajogi természetűek. A közlekedési biztonsági szabályok (mint pl. nálunk a KRESZ) is
aligha tekinthetőek magánjogi szabályoknak. Ráadásul a fenti kérdések a gyakorlatban sok esetben
valódi dilemma elé állíthatják a jogalkalmazót: bár az érvényességi szabály logikusan
kimondatlanul is a lex causae-ban keresendő, esetleg visszahőkölhet a jogalkalmazó egy rendkívül
furcsának tűnő jogforrás alkalmazásától, mint pl. egy ezeréves precedens vagy egy törzsőfönöki
utasítás, ha azok egyébként a lex causae részét képeznék. Különösen élesen jön elő az érvényességi
szabály helye a többszintű jogalkotási rendszerrel rendelkező államok vagy azok speciális
csoportjai között, mint pl. a szupranacionális szabályrendszerrel rendelkező EK, ha a jogszabály
érvényessége eleve vitatott a különféle szintekhez csoportosított jogalkotási hatáskörök eltérő
értelmezése miatt. A lex patriae tartalmának megállapításához felhasználható jog kérdése
különösen élesen jön elő a gyakorlatban pl. a kettős állampolgárság intézményénél, ha a konkuráló
jogrendszerek egyike szerint fennáll a kettős állampolgárság, a másika szerint pedig nem - ez a
kérdés éppen a közelmúltban került élesen előtérbe a kettős állampolgárságról szóló népszavazás
kapcsán Magyarországon is. Az, hogy mennyire fontos a lex rei sitae alkalmazásához annak
megállapíthatósága, hogy hol végződik az egyik állam és kezdődik a következő, éppen az elmúlt
tíz-egynéhány évben került gyakorlati szempontból is előtérbe: a kétpólusú világrend felbomlásával
szétesett államok utódállamai között mai napig tartó határviták vannak - csak Európában maradva a
jelen dolgozat írásának idején is vannak vitatott területek a volt Jugoszláviából kivált majd'
mindegyik, egymásssal szomszédos állam között, Oroszország és a legtöbb balti állam között, és
rendre előtérbe kerülnek bizonyos cseh és szlovák relációban meglévő vitatott kérdések is. A lex rei
sitae alkalmazása mindezen területeken fekvő dolgokra nézve nem lehetséges mindaddig, amíg
nem válaszolja meg a jogalkalmazó azt a kérdést, hogy melyik jog alapján dönti el azt, hogy a
fekvési hely melyik állam területén található.
Másrészről előfordulhat, hogy a Kódexhez vagy a nemzetközi kollíziós magánjoghoz
egyáltalán nem kapcsolódó kérdésekben keletkezik nemzetközi kollízió. Ilyen eset az, amikor el
kell dönteni, hogy a belföldi adóhatóság a külföldi jog szerint külföldön befizetett adót
beszámíthatja-e az adózó adófizetési kötelezettségének teljesítésébe: ekkor előkérdésként arról kell
dönteni, hogy melyik állam adózási szabályai szerint kell befizetettnek tekinteni a külföldön
beszedett adót. Ugyanígy: ha külföldi bíróság belföldi bíróságot keres meg valamely eljárási
cselekmény - pl. tanúkihallgatás vagy helyszíni szemle - lefolytatása céljából, akkor dönteni kell
4
abban a kérdésben, hogy csak a belföldi eljárásokban használható eljárási cselekményeket lehet-e
felhasznáni, vagy a megkereső hatóság által is használható bizonyítási módszerek - pl. eskütételre
kötelezés - is használhatóak-e. A nemzetközi magánjoghoz nem kapcsolódó jogviszonyban
merülhet fel az a kérdés is, hogy a Magyaroszágon nem létező végzettséget igazoló külföldi
bizonyítvány létezésére, érvényességére és a benne foglalt jogokra melyik államnak a felsőfokú
végzettségre vonatkozó jogát kell alkalmazni. Rendre előforduló kollíziós kérdés a nemzetközi
kereskedelemben, hogy a belföldi továbbfeldolgozásra vagy forgalmazásra importált meghatározott
terméknek melyik állam minőségi feltételeinek kell megfelelnie ahhoz, hogy az országba ilyen
célból beléptethető legyen. Kollíziós kérdés az is, hogy a belföldön külföldi jogi tanácsadói
minőségre pályázó külföldi ügyvéd szakmai igazolását melyik állam joga szerinti milyen szerv
jogosult kiadni. Példálózó felsorolásunk végén egészen tág értelemben tulajdonképpen nemzetközi
kollíziós kérdés az is, hogy a diplomáciai tárgyalások során a követendő protokoll-szabályok a
fogadó, vagy a vendég államának szabályai legyenek-e. Mindezekben a kérdésekben nem polgári
jogi, családi jogi vagy munkajogi szabályok között kell dönteni, hanem más természetű - közjogi,
vagy "közjogias" - szabályok nemzetközi kollízióját kell feldoldani, és ezen kollíziós tényállások
nem kötődnek a nemzetközi magánjoghoz.
Ezeknek a fentebb példákkal illusztrált kollízióknak a nagyrészét a jogtudomány -
méltatlanul - nem tárgyalja. Egyrészt a nemzetközi kollíziós magánjog - elnevezéséhez hűen -
megáll a magánjogi szabályok közötti, vagy magánjogi jogviszonyban felmerült döntéssel
kapcsolatos dilemma kapcsolóelvekkel történő feloldásánál: a fontosabb művek és tankönyvek a
probléma nevesítése nélkül, érintőlegesen foglalkoznak csak a nemzetközi kollíziós közjog
lehetőségeivel, mintegy "nem teljesen kibeszélt" folyományaként egyes nemzetközi magánjogi
kérdéseknek, mint pl. a közrend vagy az imperatív szabályok kérdése. Másrészt azok a speciális
jogterületek, amelyeknek anyagi szabályai közötti döntésről lenne szó, általában nem, vagy
legfeljebb a jogszabály földrajzi-területi, esetleg személyi hatálya kapcsán beszélnek a nemzetközi
kollízió területére tartozó kérdésekről. Üdítő kivételként egy-egy esetben valódi kollíziós szabályt
is tartalmaz néhány részterület: pl. a nemzetközi diplomáciai kapcsolatok szabályainak érdekes
fejezete a protokollszabályok ismertetése, ahol a vonatkozó munkák rendszerint megemlítik a
kollízió lehetőségét és az annak feloldására szolgáló kialakult szabályokat, szokásokat, spontán
mechanizmusokat. Hasonló kivétel a pénzügyi jog irodalma, addig a mértékig, ameddig egyes
tankönyvek és egyéb jogirodalmi munkák elmélyülnek a kettős adóztatás kollíziós kérdéseiben.
Jelen tanulmány arra tesz kísérletet, hogy a polgári jogi, családi jogi és munkajogi
nemzetközi jogszabályösszeütközések mintájára rendszerbe szedje a jog más területein létező
5
nemzetközi kollíziókat, akár a hatályos magyar jogszabályok alapján8 , akár a normatív alapot
nélkülöző, pusztán logikai-elvi szinten, esetleg az öntudatlan jogalkalmazás szintjén meglévő
mechanizmusok alapján9. Ez az írás egyben javaslat arra is, hogy a nemzetközi kollíziós magánjogi
oktatás egy fejezettel: a nemzetközi kollíziós közjog fejezetével kibővülve váljék egységes
nemzetközi kollíziós joggá. Amint látjuk majd, ez annál is inkább problémamentesnek tűnik, mert a
nemzetközi kollíziós közjog szerkezete és problémái egybeesnek a hagyományos nemzetközi
magánjogéval: általános kérdései - pl. minősítés, előkérdés, renvoi, közrend, stb. - ugyanazok, és
hasonló szerkezetű kapcsolóelvek - sőt, gyakran a hagyományos nemzetközi kollíziós magánjogból
kölcsönvett kapcsolóelvek - segítségével történik a kollízió feloldása10 . Ezen tanulmány olyan
általános keretet kíván nyújtani a polgári jogon, családi jogon és munkajogon kívüli nemzetközi
kollíziók tárgyalásához, amely alkalmassá teszi arra, hogy a nemzetközi kollíziós magánjoghoz
hasonlóan, azzal együtt tárgyalja a jogirodalom, legyen tárgya kutatásoknak, és váljék az egyetemi
tananyag részévé11.
Elképzelésünk szerint a hagyományos nemzetközi kollíziós magánjogot és a nemzetközi
kollíziós közjogot is magában foglaló jogág elnevezése az egységes nemzetközi kollíziós jog. A
jogágisági feltételként szereplő önálló tárgy, funkció és egynemű szabályozási módszer12 itt is adott,
pusztán a kollízió alapjául szolgáló jogviszonyra vonatkozó önkorlátozó szűkítést – "polgári jog,
családi jog, munkajog" – kell kiiktatni. A jogág tárgya, funkciója és szabályozási módja ugyanaz,
mint a nemzetközi magánjogé: különféle államok jogának alkalmazása közötti kollíziót kell
eldönteni, kapcsolóelvek alkalmazásával. A jogágiság követelményét véleményünk szerint
elviekben nem befolyásolja - nem befolyásolhatja - az, hogy az egységes nemzetközi kollíziós
8 Csak a példálózó jelleggel említett nemzetközi kollíziókhoz ld. a a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. törvény 50.§ (1) bekezdését; az ügyvédekről szóló 1998.: XI. tv.: IX. fejezetét a külföldi jogi tanácsadóról; illetve az egész 2001.: C. tv.-t a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről. 9 Ld. pl. a külföldi jog alkalmazásánál a lex causae érvényességi szabályát automatikusan a lex causae-ban kereső mechanizmust. 10 Ezen megállapításaink egybecsengenek Szászy 1973-as művében tett megállapításaival, aki szerint: "/k/ülönböző államok jogszabályai között /…/ nemzetközi jellegű összeütközések észlelhetők a jogrendszer minden ágában, a polgári és családjog, a kereskedelmi, váltó-, csekk-, tengeri és légi jogok területén éppúgy, mint a munkajog, a polgári eljárásjog, az állam- és államigazgatási jog, a pénzügyi jog, a büntetőjog területén. Ezeknek a jogszabályösszeütközéseknek a megoldása, ha bizonyos eltérésekkel is, mindenütt hasonló alapelveknek az uralma alatt áll" (Szászy (2) 83.). Illetve: "a 'közjog' /…/ területén a kollíziós normák szerkezete és érvényesülési módja hasonló, mint a nemzetközi magánjogi kollíziós normák szerkezete és érvényesülési módja. Itt is vannak egyoldalú és két- illetve mindenoldalú kollíziós normák. /…/ Itt is felmerül az előkérdés, a minősítés, a renvoi problémája, /…/, itt is érvényesül a közrend /…/ hatása. Itt is megtaláljuk a nemzetközi magánjog kapcsolóelveit: a lex patriae, lex domicilii, lex loci contractus, lex loci executionis, lex rei sitae elvét /…/" (Szászy (2) 282-283.). Ugyanezt a megállapítást teszi speciálisan a nemzetközi kollíziós pénzügyi jogról (Szászy (2) pl. 299-301.), valamint a büntetőjog és büntető eljárásjogban meglévő nemzetközi kollíziós szabályokról is (Szászy (2) pl. 321-324.), stb. Szászy ezen művéről és szerepéről az egységes nemzetközi kollíziós jog kialakításában ld. később! 11 A szerző a Miskolci Egyetemen kísérleti jelleggel az egy féléves nemzetközi magánjog stúdium utolsó előadását több éve a közjogi kollíziók tárgyalásának szenteli. 12 Pl. Burián-Kecskés-Vörös 83-108. szélsz., Mádl-Vékás 43-39.
6
szabályok nem egyetlen jogforrásban találhatóak (mint a nemzetközi magánjogban a Kódex),
hanem teljesen különféle jogforrásokba szétszórva: ez a tény legfeljebb a jogág szabályainak
gyakorlati kezelését, a szabályok együttkezelését nehezíti meg.
A nemzetközi kollíziós magánjoghoz képest a nemzetközi kollíziós közjog kifejezésben a közjogra
utalás két óvatos állítással igazolható. Egyrészt, a nemzetközi magánjog elnevezés és a Kódex is
kijelölte a kollíziós jog számára azt, hogy milyen általános elnevezés alatt egyesítsük azokat az
anyagi jogi kérdéseket, amelyek nemzetközi kollízióit a nemzetközi kollíziós magánjog feloldja:
ezek lettek a magánjogi kérdések. Ehhez képest automatikusnak látszik a magánjog ellentétpárját
alkalmazni az ide nem tartozó nemzetközi kollíziókra: ez lesz a közjog kifejezés. Kevésbé formális
érvként pedig felhozható, hogy a nemzetközi kollíziós magánjog által nem feloldható nemzetközi
jogszabályösszeütközések valóban közjogi szabályok közötti összeütközéseket jelentenek, tehát a
jogviszonyoknak/jogszabályoknak/jogterületeknek a magánjog/közjog kategóriarendszerében
történő minősítése is odavezet, hogy azt találjuk majd: a nem nemzetközi magánjogi
jogszabályösszeütközések közjogi szabályok között állnak fenn. Mindezek mellett távol áll a jelen
tanulmánytól az, hogy arra vállalkozzék, hogy érdemben hozzászóljon a magánjog és közjog
fogalmi páros érvényessége körül folyó vitához. Akár pro, akár kontra érvelni abban a kérdésben,
hogy mennyiben alkalmazható a magánjog és közjog szerinti kategorizálás napjainkban,
megpróbálni véleményt formálni abban a kérdésben, hogy Ulpiánustól napjaink gondolkodóiig
kinek milyen mértékben elfogadhatóak a megállapításai a szabályoknak a közjog és magánjog
mentén történő csoportosításában, messze meghaladja ennek a dolgozatnak a célkitűzéseit. 13
Ugyanakkor nem lehet nem használni a fogalompárost, ha egyrészt a vizsgált jogszabály (a Kódex),
másrészt a joggyakorlat és a jogirodalom is elég egységes legalábbis a nemzetközi magánjog
elnevezésben; illetve, ha a magánjog/közjog mentén történő gondolkodás legalább az esetek egy
részére – véleményünk szerint jóval nagyobb részére – nézve segítséget jelent a szabályok
különféle célú csoportosításában és megment az absztrahálási kísérletek hiányában jelentkező
aprólékos kazuisztikába csúszástól. Amennyiben valaki mégis úgy gondolná, hogy a
közjog/magánjog feltételrendszere alapján történő kategorizálási kísérleteket a jog jelenkori
állapota már nem igazolja vissza, és a közjog és magánjog elhatárolása mára a múlté lett, még
mindig alkalmazható a nemzetközi jogszabályösszeütközések joga kifejezés14 , amely nyugodtan
alkalmazható bármiféle jogszabályösszeütközést feloldó szabályanyagra annak minősítése
13 Szászy éppen a közjogi kollíziók kifejtésének előkérdéseként vállalkozott arra a feladatra, hogy végigelemezze a közjog és magánjog fogalmi páros használatának érvényességét az 1973-as állapotokkal bezárólag, a polgári demokráciák és a szocialista tábor jogfelfogásának ütköztetése mentén. Bár az ott elmondottak mára sok szempontból meghaladottá váltak, az érdeklődő számára jó kiindulási alap lehet. (Szászy (2) 271-276.) 14 A kifejezés leginkább Szászy Jogszabályösszeötközések c. 1973-as munkájának koncepcióját tükrözi (Szászy (2)).
7
(nemzetközi kollíziós magán- vagy közjog) nélkül, vagy a teljességnek azon igénye nélkül, amit az
egységes nemzetközi kollíziós jog elnevezés egységes kifejezése jelöl.
Végezetül előrevetítjük, hogy az uralkodó felfogásnak megfelelően nem foglalkozunk a
nemzetközi egyezmények illetve a szupranacionális jog alkalmazási körének kérdésével, még ha a
nemzeti joggal szembeni kollízió kérdése azokban az esetekben is élesen felmerül. A nemzetközi
kollíziós jogot államok jogai közötti összeütközéseknek tartjuk, nem pedig az akármilyen tárgyú
két- vagy többoldalú nemzetközi együttműködés eredményeként született nemzetközi jogforrás
alkalmazáshatóságát leíró szabályok területének.
Az alábbiakban először bemutatjuk jelen tanulmány előzményeit: mennyiben tárgyalja a
nemzetközi kollíziós jog a közjogi szabályok közötti összeütközéseket egyes külföldi
jogrendszerekben. Másrészt röviden kitérünk a közjogi szabályok közötti nemzetközi
jogszabályösszeütközések megjelenésére korábbi magyar nyelvű jogirodalmi munkákban. Ezt
követően röviden megkíséreljük megindokolni, hogy mi lehet az oka annak, hogy a jelenlegi
jogirodalomból - és az egyetemi oktatásból - hiányzik a közjogi kollíziók tárgyalása, illetve hogy
miért tanítunk nemzetközi magánjogot egységes nemzetközi kollíziós jog helyett. Ezek után
megkíséreljük csoportosítani a közjogi szabályok közötti összeütközéseket, és csoportonként
bemutatjuk a legfontosabb közjogi jogszabályösszeütközéseket feloldó kapcsolóelveket, ideértve a
teljesen különféle tárgykörökben megalkotott hatályos magyar szabályok kollíziós szabályait, a
közbeszerzési törvénytől a bortörvényig, az ügyvédségről szóló törvénytől az egyes eljárási
jogszabályokig, stb. Jelezzük, hogy míg az autonóm jogszabályokat igyekeztünk a lehető
legszélesebb spektrumban feldolgozni, a nemzetközi egyezményekben található kapcsolóelvekre
csak példálózó jelleggel tértünk ki. Így pl. a kettős adózás elkerülése céljából kötött
egyezményekből példálózó jelleggel ismertetünk kollíziós szabályokat, anélkül, hogy az összes
egyezményre kitérnénk. A csoportosítás eredményeképpen minden releváns kollíziós szabályt
elhelyezünk négy kategória valamelyikében. A dolgozatot rövid összegzés zárja.
2. A közjogi szabályok nemzetközi kollíziója egyes külföldi jogrendszerekben és a korábbi
magyar jogirodalomban
Nehéz lenne tagadni, hogy míg a világ legtöbb jogrendszerében a nemzetközi magánjog
meglehetősen régtől fogva létező koncepció és fogalom, addig a közjogi szabályok közötti kollízió
kérdése általában önálló rendszer szintjén szinte sehol nem lett kidolgozva. Jól szemlélteti mindezt
a nemzetközi magánjog fogalmának általános használata: a private international law,
8
internationales privatrecht, droit international privé, diritto internazionale privato, jus privatistas
internacionales, stb. kifejezések mind magukban hordozzák azt a koncepcionális szűkítést, aminek
lényege az, hogy a nemzetközi kollízió csak magánjogi szabályok között vagy csak magánjogi
jogviszonyokban vizsgálandó. Ennél valamivel tágabb spektrumú a conflict of laws illetve conflit
de lois megközelítése, amit magyarul jogszabályösszeütközéseknek fordíthatnánk15 , és amelyik
elnevezés szintjén nem tartalmazza a magánjogi kollíziókra utaló szűkítést. Az elnevezésekből
történő következtetéshez képest egy lépéssel visszább megy mindennek magyarázatában Lando, aki
szerint a common law országok általában azért tárgyalják nemzetközi magánjogukban a külföldi
közjogi szabályokat – legfeljebb közrendi alapon elutasítják azok alkalmazását –, míg a civil law
államok nemzetközi magánjoga azért zárja ki a priori a külföldi közjogi szabályok alkalmazását,
mert a közjog-magánjog megkülönböztetése a common law államokban nem létezik, így
mindenféle külföldi jogszabály belföldi alkalmazhatóságáról döntenek. 16 Teljesen egyetértünk
megállapításával: "/a/ civil law államokban alapvető különbség van magánjogi szabályok között és
közjogi szabályok között: míg az elsőre vonatkoznak a nemzetközi magánjogi kapcsolóelvek, addig
a második a nemzetközi magánjog hatályán kívül esik."17
A külföldi jogrendszerek vizsgálatát röviden összegezve még a következő megállapításokat
tehetjük. A közjogi kollíziók lehetősége több – elsősorban common law – jogrendszerben is
felmerült a hagyományos nemzetközi magánjogon belül, mert voltak olyan konkrét esetek, amikor
külföldi közjogi szabályok alkalmazásáról kellett dönteni, azonban hagyományosan a legtöbb
esetben a külföldi közjogi szabály alkalmazhatósága ellen foglaltak állást. Ezen esetek sajátja, hogy
magánjogi jogviták keretében merült fel közjogi kollízió, és rendszerint a nemzetközi magánjog
valamely általános kategóriájának alkalmazásával – mint a közrend – zárták ki a külföldi közjogi
szabály alkalmazását. Így pl. a közrendbe ütközésre való hivatkozással zárja ki a nemzetközi
magánjogi gyakorlat a common law-ban a külföldi büntetőjogi szabály alkalmazását18; a közrendbe
ütközésre hivatkozással mondták ki, hogy a külföldi adójogi szabály még közvetett módon sem
vehető figyelembe a fórum államában19. Hasonló döntés született abban az ügyben, ahol a külföldi
jognak a titkosszolgálatban dolgozókra vonatkozó titoktartási kötelezettségét nem vették
figyelembe, hivatkozva többek között arra, hogy az ilyen szabály a kötelezettséget előíró állam
érdekét védi, amelynek elismerése belföldön közrendi okból nem lehetséges, azaz a titkokat 15 Ld. Szászy (2) 16 Lando 108. Ennek alapján a nemzetközi magánjog tárgyának meghatározásához ld. Palásti 17 Saját ford., "In the civil law there is a basic distinction between private law to which the conflict rules apply and public law which has been held to be outside the scope of the private international law rules." Lando 109. Később rátér arra, hogy napjainkban a két nagy jogterület egyre kevésbé választható el egymástól a civil law államokban is. 18 Huntington v. Atrill [1893] AC 150 Privy Council; Banco de Vizcaya v. Don Alfonso de Borbon y Austria [1936] 1 KB 140 K.B. Division; USA v. Inkley [1988] 3 WLR 304 Court of Appeal 19 Peter Bucham Ltd. and Macharg v McVey [1955] AC 516 High Court of Justice of Eire
9
kifecsegő korábbi titkosszolga és a külföldi kiadó közötti kiadási szerződés érvényessége nem
támadható meg közrendi alapon20. A XX. század közepéig jól kialakult gyakorlata lett a külföldi
jog szempontjából csempészetet megvalósító szerződéseknek az USA-ban, illetve a valamely
tagállam joga szerint tilos szerződések megítélésének egy másik tagállamban 21 . Az esetjogi
döntések mellett a jogelmélet is sok helyen foglalkozott a külföldi közjogi szabály
alkalmazhatóságának közrendi összefüggéseivel.
Mindezek alapján elmondható, hogy a fenti esetekben a közjogi szabályok nemzetközi kollíziója a
nemzetközi magánjog tárgyát képezi, mert saját fogalomkészletét applikálva foglalkozik vele, de
rögtön ki is zárja annak lehetőségét. Ez persze nem jelenti azt, hogy a közjogi kollízióval a
leginkább foglalkozó – és általában annak lehetőségét elvető - conflict of laws irányzat egységes
kollíziós jog lenne, azonban a "vegytiszta" nemzetközi magánjogtól az egységes nemzetközi
kollíziós jogig tartó skálán mindenképpen jóval közelebb helyezkedik el az egységes kollíziós
joghoz, mint a nemzetközi magánjogi (internationales privatrecht, droit international privé)
felfogás – nem is beszélve hatályos Kódexünk kommentárjairól –, amelyik inkább hallgat a
problémáról, mintsem érdemben foglalkozik vele.
Ami a jogirodalmat illeti, azt látjuk, hogy a nemzetközi magánjog határainak viszonylagos
rugalmassága miatt sokáig foglalkoztak nem magánjogi kollíziókkal kifejezetten nemzetközi
magánjogászok is. Ez a tendencia főképp a XX. század első feléig tartott. Szászy pl. a nemzetközi
kollíziós pénzügyi jog bemutatásánál ugyanúgy hivatkozik az elsősorban nemzetközi magánjogász
Batiffol és Niboyet írásaira, mint az elsősorban pénzügyi jogászként közismert Isay-ra vagy Nagy
Tiborra22. Ráadásul a nemzetközi kollíziós pénzügyi jog ezen írók címük szerint is nemzetközi
magánjogi munkáiban jelent meg, mint pl. "Traité élémentaire de droit international privé"
Batiffoltól, vagy "Cours de droit international privé" Niboyettől23. Ugyanez vonatkozik a kollíziós
büntetőjogra, ahol büntetőjogászokkal együtt vitatkozik Morelli "Elementi di diritto internazionale
private italiano" c. munkájában a nemzetközi kollíziós büntetőjog kérdéseiről24, és időben még
korábbra visszamenve ismertette véleményét a nemzetközi magánjogból ismert Huber vagy Voet is
a témában.25 Mindez a jelenség ugyanígy megfigyelhető a többi jogviszony esetében is.
Egy másik tendencia az volt, hogy a közjogi kollíziók lehetőségének az állami szuverenitásra
gyakorolt vél vagy valós hatása miatt, valamint a közjog és magánjog elhatárolásának elméleti
problémái alapján kifejezetten jogelméleti szakemberektől államjogászokon keresztül politikai
20 Attorney-General (UK) v. Heinemann Publishers Australia Pty Lttd. (No. 2) (1988) 165 CLR 30 21 Részletesen elemzi pl. Rabel II. kötet 22 Ld. pl. Szászy (2) 286-289. 23 Ld. Szászy (2) 287. 7. és 8. lábjegyzet 24 Szászy (2) 326. 30. lábjegyzet 25 Szászy (2) 328.
10
ideológusokig sokan állást foglaltak a kérdésben. Ezek a hozzászólások jóval kevésbé voltak
szakszerűek és "technikusak" az egyes speciális jogterületek vagy jogágak művelőinek
megnyilatkozásainál, ezért nem csoda, hogy az a színes egyveleg, ami ezen nézetek ismertetése
során elénk tárul, kevés gyakorlati információt tartalmaz, és rendkívül nehéz kiindulópontnak
tekinteni a további vizsgálódásokhoz. Jól érzékelteti a helyzetet az a tény, hogy Szászy, aki
megkísérelte bemutatni az államjogi/közjogi kollíziókról kialakult általános nézeteket,
szükségszerűnek tartotta Marxtól Kelsenig, Savigny-től Makarovig, Puchta-tól Austinig beidézni a
különféle elméleteket 26 . Ehhez képest a kézzelfoghatóbb jellegű okfejtések, a bírói ítéletek
kommentárjai már nemzetközi magánjogászok tollából származnak27, azonban ezen fejtegetések
tartalma sokszor nehezen összeegyeztethető a korábban általánosságban az állami szuverenitás és
territorialitás, stb. kapcsán leírtakkal – azzal ti., hogy az általános tételekkel szemben mégiscsak
van tere a külföldi közjog alkalmazásának.
Mára a helyzet úgy alakult, hogy egyrészt az egyes speciális területeken kialakult
szabályanyag – mint a nemzetközi adójog – saját tárgyi hatályán belül, rendszerint a nemzetközi
magánjog fogalomkészletét felhasználva, szintén foglalkozik a közjogi szabályok közötti
nemzetközi kollíziókkal. Másrészt, éppen a Római Egyezmény kapcsán, legalábbis az imperatív
szabályok 7. cikkelybeli megfogalmazása miatt újfent előtérbe került a külföldi közjogi szabályok
alkalmazhatóságának kérdése.28
Ami a hazai helyzetet illeti, a XX. század első felében nem teljesen alakult ki a nemzetközi
magánjog egynemű tárgya nálunk sem, ami természetessé tette, hogy a közjogi szabályok
alkalmazhatóságával is foglalkozzék. Valójában történetileg egy ideig Magyarországon is a
nemzetközi magánjog körébe tartozónak vélték az állampolgárság részletes szabályozását29, illetve
az államterület, a belföld és a külföld fogalmának meghatározását30. Mindezek ellenére egységes
rendszerbe foglalt kollíziós jog Szászy István 1973-as Jogszabályösszeütközések c. művéig nem
íródott magyar nyelven 31 . Szászy műve ennél azonban több, mert ő rendszerét kiterjeszti az
interregionális (területközi), interperszonális (személyközi), intertemporális (időközi) és
jogágazatközi, jogintézményközi és jogszabályközi összeütközésekre is. Ezen rendszeren belül
csak egy a nemzetközi kollízió kérdése, amelynek egy-egy fejezetét képezik az egyes közjogi
kollíziók jogviszonyonként ugyanúgy, mint ma a Kódexben egymás után az egyes magánjogi
26 Szászy (2) ld. a teljes 6. fejezetet! 27 Uo. 28 Ugynezt pán-amerikai viszonylatban ld. a hasonló tárgyú Mexikói Egyezményben! 29 Ld. pl. Szántó 22-38. 30 Ld. pl. Szántó 16-22. 31 Szászy (2)
11
jogviszonyok kollíziói. Véleményünk szerint a rendszer elméletileg ugyan valóban kiterjeszthető,
azonban ettől egyrészt parttalanná válik, másrészt teljesen elveszti azt a homogenitását, ami a
nemzetközi kollíziós jogon belül megvan. Így pl. a jogágazatok, jogintézmények és jogszabályok
közötti kollízió egyenes úton vezet el minket az alkotmányossági normakontrollhoz és így az
alkotmányjoghoz, amelyet egy rendszerbe vonni a nemzetközi magánjoggal igen nehéz lenne.
Ami mindenesetre Szászy-nak az egységes nemzetközi jogszabályösszeütközések jogára tett
javaslatát és az annak alapjául szolgáló koncepciót illeti, azzal teljesen egyetértünk – erre a
koncepcióra épül tanulmányunk is. A koncepció lényegét Szászy röviden összefoglalta:
"Különböző államok jogszabályai között /…/ nemzetközi jellegű összeütközések észlelhetők a
jogrendszer minden ágában, a polgári és családjog, a kereskedelmi, váltó-, csekk-, tengeri és légi
jogok területén éppúgy, mint a munkajog, a polgári eljárásjog, az állam- és államigazgatási jog, a
pénzügyi jog, a büntetőjog területén. Ezeknek a jogszabályösszeütközéseknek a megoldása, ha
bizonyos eltérésekkel is, mindenütt hasonló alapelveknek az uralma alatt áll, és ezért ha el is kell
ismernünk bizonyos értelemben e jogágak nemzetközi vonatkozásait szabályozó jogok önállóságát
a testvér jogágak mellett, azokat egy nagy egységes jogág, a nemzetközi jogszabályösszeütközések
joga, a nemzetközi kollíziós jog részének kell tekintenünk."32
A Kódex 1979-es megjelenése ehhez képest élesen elkülönítette és előtérbe helyezte a
nemzetközi magánjogot, a más jogterületen megtalálható jogszabályösszeütközések pedig
beékelődtek azoknak a jogterületeknek a kérdései közé, amelyek szabályai között a nemzetközi
kollízió létrejött.
3. A közjogi kollíziók hiányának lehetséges okai a jelenlegi jogirodalomból és egyetemi
oktatásból
Érdekes kérdés, hogy Szászy 1973-as egységes nemzetközi jogszabályösszeütközések
jogáról szóló koncepciója után miért maradt meg a magyar nemzetközi kollíziós jog szűk értelmű
nemzetközi kollíziós jognak, azaz miért beszélünk önálló nemzetközi kollíziós magánjogról
ahelyett, hogy kiterjesztettük volna a tárgyat a közjogi nemzetközi jogszabályösszeütközések
területére is. Véleményünk szerint ugyanis a tárgykörben Szászy koncepciója után keletkezett
irányadó alapművek – Bánrévy, Mádl és Vékás, majd Burián, Kecskés és Vörös tankönyve – mind
olyan önkorlátozáson alapulnak, amelyiknek lényege az, hogy a szerzők megállnak a polgári jogi,
családi jogi és munkajogi kollíziók tárgyalásánál, és fel sem vetik a további kollíziók tárgyalásának
32 Szászy (2) 83.
12
lehetőségeit. Elgondolásaim szerint a következő okokkal magyarázható az, hogy mára nem alakult
ki egységes nemzetközi kollíziós jog, azaz a nemzetközi kollíziós magánjog mellett a nemzetközi
kollíziós közjog témája háttérbe szorult.
Első és legszembetűnőbb érvnek a normatív jogértelmezés szabta határ mutatkozik: a
nemzetközi magánjogi tankönyvek arra vállalkoztak, hogy az 1979.: 13. tvr-t mutassák be, ami
pedig megáll a magánjogi kollíziók feloldásánál. Szászy idejében, mivel a Kódex még nem létezett,
ilyesfajta normatív érv nem létezett. Míg tehát 1979. óta önálló jogszabályunk foglalkozik a
nemzetközi kollíziós magánjoggal, addig ugyanilyen jogszabály a nemzetközi kollíziós közjoggal
nem foglalkozik. Ez első ránézésre talán indokolhatja azt, hogy a közjogi kollíziós kérdések
háttérbe szorultak, ám a probléma másodszori átgondolása után már nem elégszik meg az ember
ezzel az érvvel. Ennek több oka is van. Egyrészt, ritka esetben maguk a nemzetközi kollíziós
magánjog normái is tartalmaznak olyan kapcsolóelveket, amelyek a magyar jog fogalmai szerinti
közjogi szabályokra mutatnak33. A Kódex közrendi klauzulájának felhívása is sokszor vezethet
közjogi tétel alkalmazásához, hiszen a közrendre vonatkozó szabályok egy jelentős része közjogi
jellegű (pl. alkotmányjogi) szabályban található. Továbbá az, hogy a Kódex főszabályként nem
tartalmaz közjogi jellegű kapcsolóelveket, vagy közjogi jogviszonyokra nem tartalmaz
kapcsolóelveket, nem jelenti azt, hogy ilyen kapcsolóelvek normatív szinten ne léteznének. Pl.
nemzetközi kollíziós közjogi kapcsolóelv egyes eljárási jogszabályokban a megkereső állam joga
és a megkeresett állam joga fordulat; vagy a felsőfokú tanulmányok egyenértékűségének
elismeréséről szóló szabályokban a fokozatszerzés helyének joga, stb. Arról van tehát csupán szó,
hogy a nemzetközi kollíziós közjognak vannak önálló kapcsolóelvei amelyeket megfelelő
jogszabályok tartalmaznak, csak ezek – a szabályozott életviszonyok heterogenitása folytán –
nincsenek oly módon egybefűzve, mint a nemzetközi kollíziós magánjogi Kódexben találhatóak.
Tehát valójában a normatív értelmezés fonalán is eljuthatunk a nemzetközi kollíziós közjoghoz,
csak nem egyetlen jogszabály (valamiféle nemzetközi kollíziós közjogi kódex), hanem sok
különféle jogszabály tartalmazza azokat a rendelkezéseket, amik a nemzetközi kollíziós közjog
kifejezést tartalommal töltik meg.
Egyébként a nemzetközi kollíziós magánjogi jogszabály tudományos értelmezése is
kikerülhetetlenül elvezet olyan kérdésekhez, amelyek közjogias jellegűek, és amelyekre a
jogtudománynak rá kell mutatnia, mint pl. a külföldi jogszabály érvényességi kellékeire
alkalmazandó jog kérdése. Nyilvánvaló, hogy a jogszabályok érvényességi feltételeit leíró
33 Ld. a Kódex 33. § (1) bekezdését, vagy a Római Egyezménynek a harmadik államok imperatív szabályainak figyelembevételét lehetővé tévő rendelkezése (7. cikkely).
13
jogszabály, amely rendszerint a jogalkotás rendjéről szól, közjogi jellegű. És mivel ennek
figyelembe vétele kikerülhetetlen ahhoz, hogy a külföldi magánjogi szabályt alkalmazni tudjuk, a
nemzetközi kollíziós magánjog tanulmányozása el kell, hogy vezessen minket a külföldi jogalkotási
jogszabály, azaz egy közjogi szabály alkalmazásának kérdéséhez.
Talán a legfontosabb érv azzal szemben, hogy a nemzetközi kollíziós jogot a jogtudomány a
normatív rendszerből kiindulva lecsupaszítsa a nemzetközi kollíziós magánjogra – mondván, erről
van kerek jogszabályunk – éppen a jogtudomány szerepe. Az nevezetesen, hogy
fogalomalkotásaiban, dogmatikai rendjében túllép a normatív határokon, és a lehető legszélesebb
kontextusban próbálja megragadni tárgyát: "/m/a is alkotnak jogági kódexeket egy-egy
összetartozó, azonos elveken alapuló normacsoport összefoglalására; de a jogszabályok zöme nem
jogáganként jelenik meg, hanem a – jogágak határaival mit sem törődve – különböző életviszonyok
komplex rendezésére törekszik"34.
Utolsóként pedig megjegyezzük, hogy bár igaz, hogy a Kódex a nemzetközi kollíziós magánjog
átfogó jogszabálya, és mint ilyet tárgyalja a jogirodalom, valójában azonban kollíziós magánjogi
szabályok találhatóak más jogszabályokban is. Azaz nem igaz az állítás, miszerint a magyar
nemzetközi kollíziós magánjog a Kódexnél kezdődik és ott is végződik. Ez anélkül igaz, hogy a
nemzetközi egyezményeket kihirdető jogszabályok elvétve előforduló kollíziós rendelkezéseire
gondolnánk. Nemzetközi kollíziós magánjogi szabályt tartalmaz pl. a Ptk.35 – szerintünk is jogosan
– kritizált36 azon szabálya, amely a magyarországi lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel
rendelkező fogyasztó védelmében korlátozza a jogválasztást; vagy a jogellenesen kivitt kulturális
javak visszaszolgáltatásáról szóló 2001. évi LXXX. törvény 4.§-a37. Tehát az a premissza, hogy a
nemzetközi kollíziós magánjogot egyetlen jogszabály kodifikálja, míg a közjogi kapcsolóelvek
több különféle jogszabályban találhatóak, lényeges pontosításra szorul: legfeljebb annyit lehet
elmondani, hogy a nemzetközi kollíziós magánjogi szabályok kevésbé vannak "szétszórva" a
jogrendszer egyes önálló jogszabályaiban, míg a közjogi kollíziós szabályok forrásai valóban
színesebb képet mutatnak. Ekkor azonban már csak a jogforrások heterogenitásának mértékéről
beszélhetünk a magánjogi és közjogi kollíziós jog között, nem pedig arról, hogy az egyik jogterület
normatív alapon teljesen egységes, a másik pedig fragmentálódott.
34 Mádl-Vékás 46. 35 Ld. a Ptk. módosításáról és egységes szövegéről szóló 1977. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról rendelkező 1978. évi 2. törvényerejű rendelet 5/C §-át 36 Ld.pl. Burián (1), Burián (2), Vékás
37 4. § (1) A visszaszolgáltatást követően a kulturális javak tulajdonjogára a kérelmező állam joga vonatkozik. (2) Az e törvényben foglaltak nem érintik a kérelmező államnak és a jogellenesen kivitt kulturális javak
tulajdonosának a kérelmező állam joga alapján indítható egyéb (polgári, büntetőjogi) igényeit.
14
Míg a normatív határokra – a Kódex tárgyi hatályára – hivatkozni formálisnak tűnő érv,
valamivel érdemibbnek látszik az állami szuverenitás kérdésére hivatkozni a közjogi viszonyokban.
A második lehetséges magyarázat tehát arra, hogy egységes magyar nemzetközi kollíziós jog nem
jött létre a jogirodalom szintjén, abban a nézetben keresendő, hogy a közjogi jellegű kollízió a
közjogi szabályoknak az állami szuverenitást megtestesítő jellege miatt fogalmilag kizárt: más
állam közjogi szabályait azért nem lehet alkalmazni, mert a közjogi szabályok az állami
szuverenitást testesítik meg, és egyrészt a közjogi normákat az állam a saját szervei számára
alkotja, másrészt ennek a szuverenitásnak a sérülése lenne, ha belföldön külföldi közjogi
szabályokat kellene/lehetne alkalmazni38. Bár részletesen nem tér ki rá, ezt sugallja egyébként
mindkét tankönyv is. "/N/em tartoznak a nemzetközi magánjog tárgyához azok a külföldi elemet
tartalmazó viszonyok, amelyek az állami szuverenitással közvetlenebb kapcsolatot mutatnak. Így
például – noha állampolgárokat érintenek – kívül maradnak a nemzetközi magánjog tárgykörén az
állampolgársági jog külföldi vonatkozásai, az ún. kettős adóztatás problémái vagy a büntetőjog
nemzetközi kiágazásai stb. Ezek a viszonyok a nemzetközi (köz)jogba, a nemzetközi gazdasági
kapcsolatok jogába tartoznak, illetve a nemzetközi államjog, a nemzetközi pénzügyi jog, a
nemzetközi büntetőjog tárgyát képezik."39 Vörösnél: "/a/ jogrendszer tagozódása szempontjából a
nemzetközi kapcsolatok két nagyobb csoportba oszthatók: a) /a/z egyik csoportban az államok, mint
szuverének kerülnek egymással kapcsolatba: ezeket a viszonyokat a nemzetközi jog szabályozza. b)
A másik nagyobb csoportba azok a kapcsolatok tartoznak, amelyekben az állam vagy egyáltalán
nem szerepel, vagy ha igen, akkor nem a szuverenitás hordozójaként, nem a felségjog, a
közhatalom gyakorlójaként /…/ A nemzetközi magánjogi stúdium ezzel a második csoporttal
foglalkozik." 40 Bár önmagában mindkét tankönyv állítása igaz a nemzetközi magánjog
koncepcióját illetően – és ehhez a koncepcióhoz tartják is magukat a szerzők –, mégis, azt a
látszatot keltik, mintha az állami szuverenitással érintett kérdésekben nem lenne lehetséges
feloldásra váró kollízió, mert az állami szuverenitás fogalma önmagában kizárná azt, és ezért csak a
magánjogi jogviszonyok kollízióját lehetne önálló jogággal szabályozni; vagy pedig azt sugallják,
mintha az állami szuverenitással kapcsolatos lehetséges kollíziókat az általuk megjelölt tárgykörök
– nemzetközi közjog, nemzetközi pénzügyi jog, stb. – rendeznék, ami viszont csak részben igaz –
az egyetemi képzés anyagára nézve pedig sajnos inkább nem igaz, mint igen.
Ami konkrétan az állami szuverenitásnak a nemzetközi kollíziót kizáró jellegét érinti, véleményünk
szerint ilyesfajta összefüggés az állami szuverenitás és a kollízió lehetősége között ma már nincsen.
38 Természetesen nem érintjük itt a nemzetközi együttműködés keretében történő jogalkalmazást, ami azonban éppen az állami szuverenitásból – az állam önkéntes joglemondásából – fakad. 39 Mádl-Vékás 40. Ugyanehhez ld. 39. is. 40 Burián-Kecskés-Vörös 3-4. szélsz.
15
Amint ez a tanulmány is példázza, egész sor állami szuverenitással érintett kérdés van, amelyben
nincs kizárva a külföldi jog alkalmazása vagy annak figyelembevétele; több közjogi jogviszonyt
rendező jogszabályunk tartalmaz rendes kapcsolóelveket, amelyek külföldi jogra mutatnak.
Ráadásul, amint utaltunk rá, a nemzetközi magánjogi rendszer működőképességének is az a
feltétele, hogy állami szuverenitással érintett kérdésekben lehessen dönteni a külföldi jog alapján.
Így pl. tipikusan állami szuverenitással érintett kérdés a jogalkotás: a külföldi jogszabály
érvényességének kérdésében tehát régtől fogva lehet dönteni a külföldi jog alapján, azaz van
kollízió, amit nem zár eleve ki az állami szuverenitás. Ha az állami szuverenitásra hivatkozással a
"külföldi államjogi szabályok alkalmazásának a lehetősége ki volna zárva, akkor a belföldi bíró
nem alkalmazhatná a külföldi honosok állampolgárságának meghatározásánál a külföldi
állampolgársági törvényeket /…/, nem alkalmazhatná a külföldi közokirat érvényességének
elbírálásánál a külföldi jog államigazgatási szabályait, akkor szigorúan véve az anyagi polgári jog
területén sem alkalmazhatna külföldi jogszabályokat, mert minden anyagi külföldi jogszabály is az
állam törvényhozási felségjoga gyakorlásának eredménye, és így a jogszabály keletkezését és
érvényességét szabályozó külföldi alkotmányjogi szabályok alkalmazását teszi szükségessé." 41
Mindehhez ehelyütt hozzátesszük, hogy – amint az alább kifejtésre kerül – a külföldi közjogi
szabályok belföldi alkalmazása nem szükségszerűen a szabálynak mint normatani-szerkezeti és
tartalmi egységnek az alkalmazását jelenti, hanem sokszor csupán annak figyelembe vételét. Ez is a
szabály alkalmazásának egy szintje, és mint ilyen, a nemzetközi kollíziós közjog tárgya. Így pl. a
külföldi jogforrási szabálynak abból a célból történő alkalmazása, hogy annak alapján
megállapíthassuk, hogy a nemzetközi magánjogi kapcsolóelv mentén milyen érvényes külföldi
jogszabályhoz jutunk el, nem azt jelenti, hogy a belföldi bíró a jogforrás érvényességéről szóló
külföldi alkotmányjogi szabály alapján az ott leírt eljárásban jogot alkot, azaz nem alkalmazza
teljes egészében a külföldi jogforrási szabályt, azonban tartalma alapján állapítja meg, hogy egy
meghatározott norma – pl. egy bírói precedens – jogforrásnak minősül-e a lex causae szerint, és így
alkalmazható-e, vagy sem. Ez is a külföldi jog alkalmazásának egy szintje, amely felett hiba lenne
elsiklani.
Természetesen az állami szuverenitás mértékének meghatározása, ami mindig az adott állam éppen
hatályos jogszabályainak fényében vizsgálható, és amelynek pontos mértéke feltehetően állandó
változás alatt áll, messze meghaladja a nemzetközi magánjog feladatát – sőt, annak folyamatos
aktuálpolitikai átértékelése nyilvánvalóan rendkívül nehézzé teszi a kérdéssel történő behatóbb
foglalkozást. Azonban a fentiek alapján úgy tűnik, napjainkban már nem indokolt azt a benyomást
41 Szászy (2) 278-279.
16
kelteni, hogy a nemzetközi kollíziók joga azért szűkíthető le a nemzetközi kollíziós magánjogra,
mert az állami szuverenitás tana nem teszi lehetővé a nemzetközi kollíziós magánjog mintájára a
nemzetközi kollíziós közjog létét.
Itt jegyezzük meg végül, hogy az állami szuverenitás kérdése nem tévesztendő össze az állami
immunitás kérdésével. Az állami immunitás kérdését a Kódex 17.§-a alapján részletesen
feldolgozzák a nemzetközi magánjogi tankönyvek is.42 Míg azonban az immunitás esetében az a
kérdés, hogy az állam jogviszonyaira mely állam magánjogi szabályait lehet alkalmazni, addig a
jelen tanulmánnyal érintett esetekben nem az államra, hanem egyéb jogalanyok speciális közjogi
jogviszonyaira alkalmazandó jogot keressük. Azt, hogy az egyes jogszabályokban nevesített
jogalanyok - pl. külföldi végzettséggel rendelkező magánszemély, importőr, ügyvéd, adózó, terhelt,
alperes vagy felperes, befektetési szolgáltató, munkavállalói értékpapír-juttatási program szervezője
vagy kibocsátója, stb. - jogszabályban meghatározott, közjogi jellegű jogviszonyára - pl.
végzettségének elismerésére, must vagy bor importjára, ügyvédi tevékenysége folytatásához
szükséges egyes feltételek teljesítésére, adózására, bűncselekménnyel gyanusíthatóságára vagy
büntetésére, polgári eljárásban meglévő jogosultságaira, befektetési szolgáltatással kapcsolatos
feltételeire, munkavállalói értékpapír-juttatási program szervezésének feltételeire, stb. - melyik
állam joga alkalmazandó. Természetesen az immunitás kérdése és a nemzetközi kollíziós közjog is
a tágan vett állami szuverenitás fogalmából eredeztethető, azonban a két probléma a szuverenitás
más aspektusából ered.
Harmadszorra, indokolhatja a nemzetközi kollíziós magánjog szerepének előtérbe kerülését
a nemzetközi kollíziós közjoggal vagy az egységes nemzetközi kollíziós joggal szemben a
tradicionális dogmatikai rend. Kétségtelen ugyanis, hogy mikorra a közjogi kollíziók vizsgálat
tárgyát kezdték képezni, a nemzetközi kollíziós magánjog már régtől fogva kialakult,
megszilárdult, önálló kategóriái voltak, más jogágaktól és jogterületektől elkülönült. Ez nem jelenti
azt, hogy a nemzetközi kollíziós közjogi problémák újkeletűek lennének – csak az érvényességi
szabály kapcsán azok egyidejűek a nemzetközi kollíziós magánjoggal; de számos egyéb régi
közjogi kollíziós probléma is említhető, mint pl. az alkalmazandó diplomáciai szokások kérdése,
vagy az államhatárok megállapítására alkalmazandó jog kérdése, amelyek mind hagyományos
nemzetközi közjogi problémákként manifesztálódtak, mint a viszonosság, államelismerés,
területszerző háborúk, stb. Ezek a kérdések tehát – összecsengően az idézett tankönyvi
megállapításokkal – korábban valóban beolvadtak más jogágak szabályaiba, elsősorban is a
42 Ld. Mádl-Vékás 150-168. és Burián-Kecskés-Vörös 563-619. szélsz.
17
nemzetközi közjogéba. Mára a helyzet azonban megváltozott: bár a kollíziós közjogi életviszonyok
egy részének helyét főszabályként tényleg lefedi a nemzetközi közjog anyagi joga (pl. államhatárok
megállapításáról szóló nemzetközi egyezmények; diplomáciai egyezmények, stb.); időközben a
hagyományos közjogi tényállások az állami szuverenitás tanával együtt cizellálódtak, és további,
speciális életviszonyokat szabályozó tényállások nevesítődtek, amelyek már kollíziós rendezést
tettek szükségszerűvé. Az általános állami szuverenitás tana szétbomlott ezernyi apró kollíziós
kérdésre: a külföldi jogi tanácsadó végzettségének igazolására alkalmazandó jogtól az import
mustsűrítményre alkalmazandó minőségbiztosítási szabályokon át a közbeszerzési eljárásban
szereplő külföldi ajánlattevő köztartozásairól szóló igazolásra alkalmazandó jog kérdéséig számos
közjogi kollíziós kérdésre. Ugyanakkor tény, hogy mire ezekben az önmagukban véve egészen
speciális kérdésekben lehetővé vált a kollíziós probléma kezelése az állami szuverenitás
hagyományos értelmű tanának meghaladásával, a nemzetközi kollíziós magánjog már réges rég
kialakult, elkülönült, önálló jogág volt. Ezért ezeket a kollíziós kérdéseket mintegy
kiegészítésképpen hozzácsapták azokhoz a jogterületekhez, amelyekre vonatkoztak. A borászatban
érdekeltek ismerik az import bortermékek minőségbiztosítására vonatkozó kollíziós szabályt, az
Oktatási Minisztérium ekvivalenciával foglalkozó szakemberei és a külföldi ösztöndíjasok ismerik
a külföldi diplomák elismerésének kollíziós szabályait, stb. A nemzetközi kollíziós magánjog
éppen magánjogi szűkítése miatt nem fogadta be ezeket a szabályokat, az egyes részterületek
szakemberei számára pedig a kollíziós kérdések feltehetően olyannyira marginálisak és speciálisak
voltak, hogy nem is gondoltak arra, hogy azok valamiféle nagyobb egység részét képezhetik. A
nemzetközi kollíziós közjog szabályai tehát az anyagi szabályok mentén szabályozott szektoroknak
megfelelően fragmentálódtak, önálló dogmatikai rend kialakítása nélkül. Markánsan
megmutatkozik ez egyébként azokon a jogterületeken, ahol a speciális közjogi kollíziós
szabályanyag a nemzetközi együttműködés miatt hamarabb előtérbe került, mint pl. a nemzetközi
adójog vagy a nemzetközi bűnügyi vagy polgári eljárásjogi együttműködés.
Úgy gondoljuk azonban, hogy az a tény, hogy a nemzetközi magánjog önálló dogmatikai rendje
nem fogadta be a kollíziós közjogot, nem elfogadható. Egyrészt azért nem, mert a nemzetközi
magánjog dogmatikai rendje teljes mértékben applikálható a közjogi kollíziós kérdésekre is: "a
'közjog' /…/ területén a kollíziós normák szerkezete és érvényesülési módja hasonló, mint a
nemzetközi magánjogi kollíziós normák szerkezete és érvényesülési módja. Itt is vannak egyoldalú
és két- illetve mindenoldalú kollíziós normák. /…/ Itt is felmerül az előkérdés, a minősítés, a renvoi
problémája, /…/, itt is érvényesül a közrend /…/ hatása. Itt is megtaláljuk a nemzetközi magánjog
kapcsolóelveit: a lex patriae, lex domicilii, lex loci contractus, lex loci executionis, lex rei sitae
18
elvét /…/"43 . Ez azt jelenti, hogy a magánjogi kollíziók területén kialakított elméleti hátteret,
dogmatikai rendszert nem lehet kisajátítani csak a magánjogi normák kollíziójára, hanem az
alkalmazható mindenféle nemzetközi kollízióban. A dogmatikai rend tehát nem képez
választóvonalat a nemzetközi kollíziós magánjog és közjog között. Másrészt, éppen a két terület
közötti számtalan szál és az ebből adódó dogmatikai tisztaság elérése indokolja azt, hogy a téma
kifejtésre kerüljön. Így pl. éppen a már említett Római Egyezménynek az imperatív szabályok
alkalmazására vonatkozó fejtegetései maradnak homályban akkor, ha a kollíziós magánjog és
kollíziós közjog egymáshoz viszonyulásának problematikáját nem tisztázzuk. Vagy csak
visszautalunk arra, hogy sokszor a nemzetközi kollíziós magánjogi kapcsolóelv alkalmazását teszi
lehetővé valamely közjogi szabály. Így pl. a lex patriae, az állampolgárság joga a nemzetközi
kollíziós magánjog egyik közismert kapcsolóelve a személyes jog kapcsán. De a konkrét ügyben az
állampolgárság megállapítása már közjogi szabály alkalmazásával történik, mert azok a feltételek,
amelyek alapján egy ország valakit állampolgárának ismer el, a közjog területére tartoznak. Azaz a
nemzetközi kollíziós magánjog dogmatikai rendjének tisztázásához segít hozzá a közjogi szabályok
nemzetközi kollíziójának tárgyalása.
Továbbmenően érdemes utalni arra is, hogy a dogmatikai rendet éppen a jogtudósok hozzák létre.
Tehát pusztán elhatározás kérdése, hogy a létrehozandó dogmatikai rend alapja ne a nemzetközi
kollíziós magánjog, hanem egy egységes nemzetközi kollíziós jog legyen. Hogy a tankönyv ne
álljon meg a kapcsolóelvek ismertetésénél és a külföldi jog alkalmazásának ismertetésénél a
munkajogi fejezet után, hanem tovább folytatódjék egy újabb fejezettel, és válaszolja meg a közjogi
kollíziók kérdéseit is. Végezetül a dogmatikai rend mint érv – miszerint itt kollíziós magánjogról
legyen szó – azért is nehezen indokolható, mert a tantárggyal együtt oktatott nemzetközi gazdasági
kapcsolatok joga anyagrész teljesen vegyesen tartalmaz anyagi magánjogi és közjogi jellegű
szabályokat, a nemzetközi adásvételtől kezdve a vámegyezményekig, a nemzetközi fuvarozástól a
külkereskedelmi tevékenységi engedélyig.
4. A nemzetközi kollíziós közjog alapkategóriái
Nemzetközi kollíziós közjogról beszélhetünk akkor, ha a nemzetközi kollízió közjogi
szabályok között áll fenn, azaz ha a jogalkalmazónak azt kell eldöntenie, hogy melyik állam közjogi
szabályát alkalmazza.
43 Szászy (2) 282-283. Ehhez magunk tesszük hozzá, hogy természetesen ugyanezen kérdéseket – pl. minősítés, renvoi – normatív alapon valóban nem lehet megválaszolni a Kódexből kiindulva közjogi kollíziókra vonatkoztatva, mert a Kódex tárgyi hatályát leíró szabály azt – kevés kivételtől eltekintve – nem teszi lehetővé.
19
A közjogi jellegű kollíziók eseteit két koordináta mentén érdemes megvizsgálni. Egyrész
meg kell vizsgálnunk, hogy a közjogi kollízió magánjogi jogviszonyhoz kapcsolódóan vagy közjogi
jogviszonyhoz kapcsolódóan merül-e fel44. Magánjogi jogviszony esetében merül fel a nemzetközi
kollíziós közjogi probléma pl. akkor, ha a kérdés az, hogy a külföldi közlekedési balesetből
származó tényállásban szerződésen kívüli kárért való felelősség kapcsán történt-e közlekedési
szabálysértés, mert meg kell válaszolni azt a kérdést, hogy melyik ország közlekedési
rendszabályainak megsértése vezet el a felelősség megállapításához. A szerződésen kívül okozott
kárért fennálló felelősség magánjogi kérdés, míg a közlekedési rendszabályok közjogi norma
formájában jelennek meg. Ezért egy magánjogi jogviszonyhoz kapcsolódóan – itt annak
előkérdéseképp – kell eldönteni azt, hogy a szóba jöhető közjogi szabályok közül melyik országét
alkalmazzuk. Közjogi jogviszonyban merül fel a nemzetközi kollíziós közjogi probléma, ha pl. az a
kérdés, hogy figyelembe veheti-e a belföldi adóhatóság a külföldi adójog alapján külföldön
beszedett adót egy, a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény hatálya alá tartozó
tényállásban.45
A másik figyelembe veendő koordináta a külföldi közjogi norma alkalmazásának szintje. Itt
két szintet célszerű nevesíteni és elkülöníteni egymástól. Az első szint lenne a tág értelmű
alkalmazás: nem tulajdonképpeni alkalmazásról van szó, mint inkább figyelembe vételről. A
külföldi közjogi szabály alkalmazása ugyanis nem minden esetben jelenti a szabály minden
elemének alkalmazását. Ha a közjogi szabályt szerkezeti-tartalmi értelemben vizsgáljuk, sokszor
azt találjuk, hogy a belföldi jogalkalmazó hivatkozik a külföldi közjogi jogszabályra, vagy
figyelembe veszi azt, de mint normatani-tartalmi egységet nem alkalmazza teljes terjedelmében.
Például az adójogi norma szerkezeti-tartalmi egysége magába foglalja az adóköteles tevékenység
leírását, a kivetendő adó mértékét és azt az utasítást is, hogy az adóhatóság az így megállapított
mértékű adó beszedéséről gondoskodjék. Amikor a belföldi adóhatóság figyelembe veszi a külföldi
44 A magánjogi jogviszonyhoz kapcsolódó közjogi kollízió kérdése lesz az, amelyik jelenleg része a nemzetközi magánjogi jogirodalomnak – főképp a közrendi és az imperatív szabályok alkalmazhatóságának körében. 45 Megjegyezzük, hogy a jogviszony természete, amelyikben a közjogi kollízió felmerül, az esetek egy részében egybe fog esni az eljárás jellegével. Így a példaként említett közlekedési balesetből származó deliktuális felelősségi kérdés, amelynek előkérdése a közlekedési rendszabályokra alkalmazható jog, feltehetően polgári – azaz magánjogi - eljárásban merül fel, míg az adójogi kérdés adójogi – azaz közjogi – jogviszonyban található. Azonban a jogviszony és az eljárás nem feltétlenül esik egybe. Pl. ha a fenti közlekedési balesettel bűncselekményt is megvalósítottak, akkor elképzelhető, hogy az a polgári jogi – kártérítési – igény, amelyiknek elbírálásához szükséges a közlekedési rendszabályokra alkalmazandó jog tisztázása, büntetőeljárás keretében kerül elbírálásra. Másrészről, az eljárás jellegének vizsgálata azért sem mindig hoz megoldást, mert elképzelhető, hogy egyáltalán semmilyen eljárás nincsen folyamatban, mert a felek között nincsen jogvita. Ekkor a jogviszony nem kapcsolódik semmilyen eljáráshoz sem, és a felek csak saját maguk orientálása érdekében keresik valamely külföldi közjogi szabály alkalmazhatóságát. Pl. a szerződéskötés előtt álló valamelyik fél tudni szeretné, hogy ha a szerződésükből magánjogi jogvita keletkezik, akkor a joghatósággal rendelkező bíróság vagy választottbíróság figyelembe veszi-e annak a harmadik államnak a kiviteli tilalmát, amelynek megszegésével a megkötendő szerződést teljesíteni fogják (ld. pl. nigériai maszkok esete, pl. Burián-Kecskés-Vörös 825. szélsz.).
20
adójogszabály által megállapított és beszedett adót a kettős adózás elkerülése céljából, akkor a
belföldi adóhatóság nem alkalmazza a külföldi közjogi szabályt teljes terjedelmében, mert nem
megy el odáig, hogy a külföldön beszedni elmulasztott adót a külföldi állam számára beszedje,
ezért nem mondható, hogy teljes egészében alkalmazza a külföldi jogszabályt, azonban a
figyelembe vétel szintjén alkalmazza azt. Ugyanígy pl. a külföldön szerzett felsőfokú végzettség
belföldi elismerése iránti eljárásban a belföldi szakhatóság figyelembe fogja venni azt a külföldi
jogszabályt, amely megszabja, hogy milyen képzési formában történő részvétel után milyen okirat
alapján milyen végzettségre utaló cím használható, ám ő maga a külföldi képzési formában való
részvétel után nem fogja a külföldi állam végzettséget igazoló címét adományozni.
Más esetekben a külföldi közjogi norma nem tartalmaz olyan utasítást, amit a belföldi eljáró
fórum, hatóság vagy más szerv ne alkalmazhatna: ezen esetekben a külföldi közjogi normát nem
csupán figyelembe veszi a belföldi eljáró szerv, hanem szerkezeti-tartalmi egységét tekintve teljes
mértékben alkalmazza azt. Amennyiben pl. a külföldi közjogi norma tartalma az, hogy megszabja
valamely két valuta egymáshoz való arányát, akkor a belföldi jogalkalmazó az ebben a külföldi
szabályban foglalt utasításnak teljes mértékben eleget tesz, ha azt alkalmazza. Ugyanígy, a külföldi
eljárási cselekmények is alkalmazhatóak teljes terjedelmükben belföldön akkor, ha a megkereső
állam ilyen szabálya a belföldi kollíziós közjogi norma alapján alkalmazható. Azon szabályok köre,
amelyeket szerkezeti-tartalmi egységüket tekintve teljes mértékben alkalmaz a belföldi
jogalkalmazó, a különféle tárgyú nemzetközi együttműködési megállapodások következtében
folyamatosan bővül.
Meglátásunk szerint annak az oka, hogy egyes külföldi szabályok alkalmazási szintje
megmarad a figyelembe vétel szintjén, legalábbis kettős. Először is arról van szó, hogy ezen
szabályok címzettjei mindig az adott állam saját szervei, és azok alkalmazását maga a kérdéses
szabály sem írja elő extraterritoriális jelleggel. Ez túlnyomórészt visszavezethető az állami
szuverenitás doktrínájából mára megmaradt részre, nevezetesen hogy minden állam saját maga
számára írja elő az államhatalmi szervei számára alkalmazott szabályozást, amiből következik,
hogy külföldi állam ilyen jellegű szabályait belföldön nem alkalmazzák. A második érv pedig, ami
tulajdonképpen a nyomósabb, hiszen bármelyik állam bármikor dönthet úgy, hogy lemond a fenti
tartalmú szuverenitásról, és alkalmazza a külföldi szabályt, az érdek hiányának érve. A külföldi
közjogi szabály érvényesítése a külföldi államnak áll érdekében, nem pedig a belföldi államnak;
ezért tehát a külföldi állam feladata, hogy mindent megtegyen ezen érdek érvényesítése céljából.
21
Az általunk javasolt rendszer tehát egy sematikus ábrával szemléltetve a következőképp néz ki:
A közjogi kollízió magánjogi jogviszonyban fordul elő
A közjogi kollízió közjogi jogviszonyban fordul elő
A külföldi közjogi szabály figyelembevétele
Pl. érvényességi szabályok; az egyes kapcsolóelveket megvalósító
szabályok; kiviteli tilalmak, pl. külföldi nigériai maszkok esete.
Érvényességi és igazolási szabályok, amelyek külföldi jogi tényről
szólnak, pl. tevékenységi engedély céljából. Külföldi adó beszámítása.
A külföldi közjogi szabály teljes terjedelmű alkalmazása
Pl. valuták átváltási arányát kötelezően előíró külföldi szabály.
Büntetőszabályok, pl. lex mitior elv; külföldi büntethetőségi szabály alkalmazása. Speciális eljárási szabályok, pl. a külföldi tárgyi
költségmentességi szabály alkalmazása.
Megjegyezzük, hogy a nemzetközi kollíziós közjog kapcsolóelvei más bontásban is
csoportosíthatóak. A legkézenfekvőbb, a nemzetközi magánjogi csoportosítást alapulvéve, a Szászy
által is alkalmazott megoldás: a kollíziók lehetőségét felvető anyagi jogviszonyok szerinti
csoportosítás. Így létezik nemzetközi kollízió az alkotmányjog, a közigazgatási jog, a pénzügyi jog,
a büntetőjog és az eljárási jogok területén. A sor persze tovább cizellálható, és egyes további
elemekkel bővíthető: pl. nemzetközi kollíziós agrárjog – Szászy-nál még földjog és kolhozjog46 –,
nemzetközi kollízió a környezeti jog, a versenyjog, a vámjog, stb. területén.47
Az alábbiakban példálózó jelleggel megkíséreljük az általunk alkalmazott két koordináta
mentén meghatározott négy csoportban elhelyezni a létező nemzetközi kollíziós közjog tényállásait
és kapcsolóelveit.
46 Szászy (2) 270. 47 Egyébként Szászy is javasol egy ennél elméletibb, átfogóbb rendszerezést is a külföldi közjogi szabály alkalmazásának célja szerint, amelyik szintén négy kategóriát állít fel. Így javasata alapján a külföldi közjogi szabály alkalmazásának célja lehet az, hogy a belföldi magánjog alkalmazását segítse elő: mint pl. a külföldi kiviteli tilalmat előíró szabály belföldi bíró általi alkalmazása abból a célból, hogy a szerződés semmissége a csempészetre tekintettel a lex fori alapján megállapítható legyen (Szászy (2) 281.). A második kategóriában a külföldi közjogi szabály alkalmazásának célja az, hogy az alkalmazandó külföldi jogot tudja megfelelően alkalmazni a belföldi bíró, mint pl. a lex causae jogforrási szabályai (Szászy (2) 281-282.). A harmadik kategória az, amikor a nemzetközi magánjogi kapcsolóelv értelmében alkalmazandó külföldi jog a jogviszonyt közjogi szabályokkal rendezi, mint pl. a konfiskációs vagy devizarendelkezések. (Szászy (2) 282.) A negyedik esetben a belföldi nemzetközi kollíziós közjogi kapcsolóelv utasítja a belföldi bírót a külföldi közjogi szabály alkalmazására, mint pl. a lex mitior elv alapján a külföldi büntetőjogi szabály alkalmazása. (Uo.) Bár ez a kategorizálás is képes átfedni az esetek jelentős részét, véleményünk szerint egyrészt nem azonos szempontok szerint alkot csoportokat, másrészt nem különbözteti meg a külföldi közjogi norma szűk értelmű alkalmazását annak figyelembe vételétől. Ráadásul a harmadik kategóriában – a belföldi nemzetközi kollíziós magánjogi kapcsolóelv külföldi közjogi szabályra utal – olyan feltételt szerepeltet, amelyet a Kódex jelenleg – a lex causae KRESZ szabályaira utalása kivételével – nem tesz lehetővé, mert az alkalmazandó jog terjedelmébe közjogi kérdések nem férnek bele. Az természetesen lehet, hogy a külföldi állam közjoginak tekint egy belföldön magánjoginak minősített kérdést – pl. az elévülési idő "A" államban anyagi jogi, "B" államban eljárási jogi kérdés –, azonban ekkor a minősítés szabályának figyelembevételével valójában nem kollíziós közjogi problémával, hanem egy minősítési problémával állunk szemben.
22
4.1. Külföldi közjogi szabályok figyelembevétele magánjogi jogviszonyban
Ez az a kategória, ahol a leginkább szerepe van a külföldi közjogi szabályoknak. A következő,
egymástól elkülöníthető eseteket érdemes nevesíteni.
4.1.1. Érvényességi szabályok
Amikor a belföldi jogalkalmazó külföldi jogszabályt alkalmaz, akkor – függetlenül attól,
hogy közjogi vagy magánjogi természetű-e a szóban forgó külföldi jogszabály – el kell döntenie
azt, hogy az alkalmazandó külföldi jog valóban beletartozik-e a jog kategóriájába. Ez pedig az
érvényesség kérdésköréhez vezet minket, aminek lényege, hogy a szabályt a jogalkotói hatáskörrel
bíró szerv hozta-e meg a megfelelő eljárásban, és az alkalmazandó külföldi szabály az egyéb
normatív feltételeknek (pl. kihirdetés) is megfelel-e. Mindezekre a kérdésekre a szabályok a közjog
területén, azon belül is az alkotmányjog területén vannak elhelyezve, rendszerint a jogalkotás
rendjéről szóló rendelkezések között. Ezt a kérdést mindenképpen meg kell válaszolni ahhoz, hogy
külföldi jogot lehessen alkalmazni.48
Ennek a kérdésnek az előkérdése azonban az, hogy melyik ország joga alapján állapítjuk meg azt,
hogy a jogszabály érvényben van-e. Ez egy nemzetközi kollíziós közjogi kérdés, mert a szóba
jöhető jogrendszerek közjogi szabályai között kell választanunk.
Az egyik kézenfekvő lehetőség az eljáró hatóság közjogi szabályainak a használata, míg a
másik lehetőség az alkalmazandó jog közjogi szabályainak a használata. Az első eset ahhoz
vezetne, hogy ha pl. a magyar jog szerint az adott tárgykörre nézve kétharmados törvény
szükségeltetik, de a külföldi jogban csak feles törvénnyel szavazták meg az adott jogszabályt, akkor
az az érvényes jog kategóriáján kívül esik, és alkalmazhatatlan; hogy ha a kérdéses jogszabályt a
jogalkotásról szóló törvénynek a megalkotáskor hatályos verziójában nem szereplő szerv hozta,
akkor az nem alkalmazható (és ha pl. a minisztériumok magyar nyelvű felsorolását szó szerinti
imperatívusznak vesszük, akkor Magyarországon kívül a világon máshol nincsen megfelelően
feljogosított szerv jogszabály elfogadására); stb. Látható tehát, hogy a lex fori-t, a fórum jogának
közjogi szabályait alkalmazni erre a kérdésre inadekvát, mert oda vezetne, hogy egyetlen külföldi
állam semmilyen jogszabálya sem tekinthető jogszabálynak. Így ezen szabályok érvényességét
célszerű a lex causae szabályai alapján megítélni.
A külföldi jogalkotási szabályok figyelembevételébe – mint napi gyakorlatba – azonban
beletartozik az is, hogy a külföldi jog forrása a hazaiétól merőben eltérő lesz: pl. jog címén
48 Említi Szászy (2) pl. 279., 280.
23
alkalmazandó Magyarországon a tizenharmadik századból származó bírói ítélet, ha
precedensrendszerű állam jogát kell alkalmazni, és annak érvényességi szabályai a jog fogalmába
vonják a precedenseket akárha mégoly régiek is, és effektíve jogalkotói hatáskörrel ruházták fel a
bíróságokat; hogy a jog fogalmába tartozik pl. egy törzsfőnöki utasítás, ha egy törzsi alapon
szervezett állam jogát kell alkalmazni. Véleményünk szerint az egyetlen, a belső jogban
elhelyezkedő korlátja a külföldi jog érvényességének az az eset lehet, ha az alkalmazandó jog
államát az alkalmazó szerv állama nem ismerte el, és így nem ismeri el a törvényeit sem, beleértve
a jogalkotás rendjéről szóló rendelkezéseit.
Ma Magyarországon az alkalmazandó külföldi jog érvényességére a jogalkalmazók
automatikusan a külföldi jog közjogi szabályait alkalmazzák, noha ennek jogszabályai alapja nincs,
csupán logikailag vezethető le.
Megjegyzendő, hogy a külföldi jog alkalmazásának másik, az érvényességgel sokszor
együtt emlegetett feltétele, a külföldi jogszabály hatálya már általában az alkalmazandó jogszabály
körén belül leszabályozott kérdés, és mint ilyen csak akkor nemzetközi kollíziós közjogi kérdés, ha
az alkalmazandó jogszabály a magyar jog szerint maga is közjogi természetű.
A külföldi jog érvényességére vonatkozó szabályokat a belföldi jogalkalmazó figyelembe
veszi, mert ezek szerint ítéli meg azt, hogy mi minden alkalmazható külföldi jog címén, de nem
alkalmazza őket, mert nem alkot jogot az ott leírt eljárás betartásával.
A külföldi jogszabály érvényességével analóg módon kezelendő bármilyen egyéb külföldi
közjogi tény érvényességének megítélésére irányadó jog kérdése magánjogi jogviszonyban, mint
pl. a külföldi közokiratok 49 , hatósági határozatok, igazgatási szerv által kiadott igazolások,
jegyzőkönyvek érvényességére alkalmazandó jog kérdése. Ezek az anyakönyvi kivonatoktól
kezdve erkölcsi bizonyítványokon vagy gépjárművezetői engedélyeken át a külföldi ingatlan
tulajdoni lapokig nagyon sok mindent felölelhetnek, amelyek használata belföldi magánjogi
jogviszonyban szükségessé válhat, és amelyek érvényességéről szintén a lex causae közjogi
szabályai alapján lehet dönteni.
4.1.2. A nemzetközi magánjogi kapcsolóelv utalása alapján alkamazott külföldi közjogi szabály
A leggyakrabban a nemzetközi magánjogi kapcsolóelv olyan jogi tényre utal, amelynek
alapja valamilyen közjogi szabály. Ekkor el kell dönteni azt, hogy melyik ország közjogi szabályát
alkalmazzuk az adott jogi tény meghatározásához.
49 Említi Szászy (2) 278-279.
24
Ilyen pl. a személyes jog meghatározásának az az esete, amikor a személyes jogot az
állampolgárság alapján állapítjuk meg50. Egészen pontosan úgy fogalmaz a nemzetközi magánjog,
hogy a természetes személy személyes joga annak az országnak a joga, amelyiknek a személy
állampolgára. Kérdéses azonban, hogy az állampolgárság feltételeit melyik ország joga szerint
állapítjuk meg – ez a nemzetközi kollíziós közjogi kérdés. A kérdésre a válasz a joggyakorlatban
automatikusan az, hogy az állampolgárság meglétét vagy hiányát annak a államnak a joga szerint
állapítjuk meg, amelyik az adott állampolgárságot megadja vagy megtagadja. Ez ugyan talán
következhet az állampolgársági törvény több rendelkezéséből is51, de egyértelműen egy szabály
sem állapítja meg. Elméletileg persze itt is lehetséges lenne a belföldi állampolgársági kritériumok
alapján megállapítani a külföldi állampolgárságát, ám ez – a személyes jog meghatározása céljából
– nem indokolt. További megoldandó kollíziós közjogi kérdés keletkezik a külföldi vagy a kettős
állampolgárság elismerésének megtagadásából, aminek a magánjogi jogviszonyban való
megjelenése a lex patriae nemzetközi magánjogi kapcsolóelv alkalmazása kapcsán oda vezet, hogy
el kell dönteni, hogy mennyiben veendő figyelembe az egyik külföldi állampolgárság jogában
meglévő azon szabály, amelyik kizárja a másik állampolgárságot: azaz beszélhetünk-e ekkor kettős
állampolgárságról. Ebben az esetben az a válasz látszik kézenfekvőnek, hogy mindegyik lex
causae-t csak a saját állampolgársága megadásának vagy megtagadásának vonatkozásában vesszük
figyelembe.52 Hasonló kérdést vet fel a jogi személyek nyilvántartásba vételének a joga53 is: melyik
állam szabályai alapján állapítjuk meg a nyilvántartásba vételt? A válasz itt is automatikusan a lex
causae lesz: a nyilvántartásba vevő vagy bejegyző állam szabályai alapján bíráljuk el a
nyilvántartásba vételt – azaz pl. ha a lex causae szerint a nyilvántartásba vagy cégjegyzékbe vétel
elutasító határozat hiányában megadott időn belül külön értesítés nélkül automatikusan
megtörténik, akkor annak ellenére nyilvántartásba vettnek kell tekinteni az adott jogi személyt,
hogy a lex fori esetleg éppen ellentétes tartalmú vélelmet tartalmaz a hatóság hallgatásáról, és
fordítva.
Hasonló kérdés merül fel azoknál a kapcsolóelveknél, amelyek valamely ténynek egy adott
állam területén történő bekövetkezésén alapulnak – mint pl. a lex rei sitae, vagy a végrendelet
50 Bár a lakóhely illetve a szokásos tartózkodási hely meglétét is lehet igazgatási úton igazolni – pl. kötelező lakcímbejelentés –, azonban ezen két kapcsolóelv tartalmát nem a külföldi jog alapján állapítjuk meg, hanem a Kódex 12.§-a autonóm definíciót alkalmaz mind a két fogalomra. Ehhez képest a 12.§ bizonyítására természetesen igénybevehető pl. a külföldi lakcímbejelentésről szóló igazolás, ez azonban csak mint bizonyíték kerül itt mérlegelésre. 51 Pl. az 5/A § (b) pontja "a szülők állampolgárságára irányadó jog" kifejezést használja. A 2.§ (2) bekezdésének reverz értelmezése szintén ehhez a következtetéshez vezet: "/a/zt a magyar állampolgárt, aki egyidejűleg más államnak is állampolgára - ha törvény másként nem rendelkezik -, a magyar jog alkalmazása szempontjából magyar állampolgárnak kell tekinteni." 52 Ehhez hasonlóan a hontalanság státuszának megállapítása úgyszintén közjogi tényezőkön nyugszik. 53 Azzal a kiegészítéssel, hogy elfogadjuk, hogy a székhely és telephely fogalmát magánjogi szabályok definiálják.
25
tételének vagy a szerződéskötésnek a helye, vagy a tőzsde, a versenytárgyalás vagy árverés helye,
vagy a vállalkozói tevékenység kifejtésének a helye, vagy a károkozó magatartás kifejtésének a
helye, stb. Mindezekben az esetekben csak akkor tudjuk alkalmazni a nemzetközi magánjogi
kapcsolóelvet, ha tudjuk, hogy az adott hely melyik állam területén van. Ehhez pedig szükséges
annak megválaszolása, hogy melyik állam joga alapján állapítjuk meg az államterületet és az
államhatárokat – azaz egy teljesen közjogi tartalmú kollíziós kérdés megválaszolása. Külön
kiemelendő, hogy az elsősorban megválaszolandó kérdés természetesen nem az, hogy az adott
fekvési hely, szerződéskötési hely, tevékenységi hely stb. melyik államban van, pusztán az, hogy
melyik állam joga szerint válaszoljuk meg azt a kérdést, hogy az adott terület melyik államhoz
tartozik. Nyilvánvaló, hogy a nemzetközi egyezmény által rendezett, vagy egyébként nem vitás
esetekre nézve a kollíziós kérdést mintegy öntudatlanul átugorja a jogalkalmazó; azonban a vitás
esetekre nézve fogódzót nem nagyon találunk. Az állampolgárság jogának analógiájára
yilvánvalóan nem alkalmazható az a megoldás, hogy minden lex causae-t saját vonatkozásában
alkalmazunk, hiszen a vita pont abból származik, hogy ugyanazt a területet több állam is igényli, és
míg kettős – vagy többes – állampolgárságról beszélhetünk, egyszerre két – vagy több – államhoz
tartozó államterületről aligha.
Közjogi kollíziót kell feloldani a lex bandi alkalmazásához a hatósági lajstromozás
megtörténtének kérdésében: melyik állam joga alapján állapítjuk meg azt, hogy a vízi vagy légi
járművet megfelelően lajstromozták-e?
Közjogi kollíziót kell feloldani abban az esetben, ha egy többoldalú kapcsolóelv valamely
állam adott szervének, eljáró fórumának, bíróságának, hatóságának jogára mutat, mint pl. a Kódex
23.§ (5) bekezdése vagy 44.§ (2) bekezdés c) pontja. Ekkor az eldöntendő kollíziós közjogi kérdés
az lesz, hogy melyik állam joga alapján tekintsünk a kapcsolóelv által megkövetelt eljáró
bíróságnak vagy más hatóságnak egy külföldi szervet? A kérdés fontossága mindjárt nyilvánvalóvá
válik, ha akár az európai közösségi jognak, akár az Európa Tanács egyes egyezményeinek
értelmezése kapcsán kialakult azon jogvitákra gondolunk, ahol az volt problémás, hogy egy eljáró
szerv meghatározott szabály – pl. az Európai Emberi Jogi Egyezmény vagy a Római Egyezmény
egyes rendelkezései – vonatkozásában az ott definiált bíróságnak, hatóságnak, igazságszolgáltatási
szervnek minősülnek-e, figyelemmel az igazságszolgáltatási rendszerek és hatáskörök
eltérőségeire. Véleményünk szerint a nemzetközi együttműködés – egyezmények és esetjog – által
nem rendezett esetekre itt is automatikusan alkalmazható a lex causae kapcsolóelve, még ha a lex
foriban ismert szervtől lényegesen eltérő jellegű intézményről van is szó.
Végezetül, közjogi kollíziós kérdés az is, hogy a diplomáciai képviselőként működő vagy a
belföldi joghatóság alól egyébként mentes személy ilyetén minőségét melyik állam joga alapján
26
állapítjuk meg az ilyen személy munkajogi jogviszonyaira alkalmazandó jog megállapítása
céljából. Szerencsére a gyakorlatban a nemzetközi megegyezésen nyugvó szabályok, amelyek a
diplomaták akkreditálásával és befogadásával kapcsolatosak, ezt a kérdést a legtöbb állam
viszonylatában mára megnyugtatóan rendezik. A nemzetközi megegyezési kényszer azonban
nyilvánvalóan abból a kényes kollíziós közjogi problémából eredt, amely ebben a kérdésben
rejtőzik.
4.1.3. A nemzetközi magánjog szabálya közjogi kollízió rendezésére vállalkozik
Nem gyakori, de előfordul, hogy maga a magánjogi kollíziós norma tartalmaz kifejezett
utalást arra, hogy egy közjogi kérdést melyik állam közjogi szabályozása alapján kell elbírálni. Ez
található a mi Kódexünk már hivatkozott 33.§ (1) bekezdésében, amikor a nemzetközi magánjogi
tvr. – kivételesen – egy közjogi kérdésre irányadó jogot, nevezetesen a közlekedési és biztonsági
előírásokra irányadó jogot jelöli ki a közlekedési balesetekből származó szerződésen kívüli
kárigények elbírálásához kapcsolódóan. A jog kijelölése pusztán a deliktuális felelősségi kérdés
elbírálása szempontjából releváns, azaz a közjogi kapcsolóelv (a károkozó magatartás helyének
közlekedési és biztonsági előírásai) csak mint a magánjogi kérdés (a szerződésen kívüli kárért való
felelősség) előkérdéseként szerepel és más célból (pl. a büntetőjogi felelősség meghatározás
céljából) nem alkalmazható.
Hasonló a rendelkezése az EU-nak a szerződésekre irányadó jog meghatározásáról szóló
Római Egyezménye 7. cikkelyének, amelyik az ún. feltétlen érvényesülést kívánó – imperatív –
szabályok alkalmazhatóságáról rendelkezik. Ezen szabályok igen gyakran lehetnek közjogi
jellegűek, mint a kiviteli tilalmak, devizarendelkezések, egyéb kereskedelmi korlátozások.
Szerencsére az imperatív szabályokat éppen ebben az értelemben tárgyalják hazai tankönyveink
is.54 A Vörös által iskolapéldának használt nigériai maszkok esete55 különösen alkalmas ennek
érzékeltetésére: a kiviteli tilalom ugyanis tipikus közjogi szabály. Az eset véleményünk szerint is az
imperatív szabályok alkalmazásának példája, ahol azonban nem a kollíziós szabály miatt kellett
figyelembe venni a nigériai kiviteli tilalmat – bár aszerint kellett volna, ha a Római Egyezmény
alkalmazandó lett volna –, hanem az alkalmazandó anyagi jog jó erkölcsre utaló fordulata miatt.
Végezetül idézzük ennek a kategóriának a legjellemzőbb és legtradicionálisabb elemét: a
közrendet. A közrendi klauzula sok esetben éppen azáltal realizálódik, hogy belföldi közjogi norma
utasításának ad elsőbbséget a bíró a lex causae-val szemben.
54 Mádl-Vékás 131-136., 428-429., Burián-Kecskés-Vörös kielemve: 746, 748. szélsz., illetve: 67, 234, 319, 322, 469, 470, 564, 705, 745, 753, 819, 820, 823, 825, 828, 959. szélszámok 55 Burián-Kecskés-Vörös 825 szélsz. Az eset maga: BGH 22.6.1972 NJW
27
Sem a közrendi, sem az imperatív szabályok alkalmazását előíró klauzulák nem tartalmaznak
utalást arra nézve, hogy a közrendi vagy a feltétlen érvényesülést kívánó normák közjogi, vagy
magánjogi jellegűek legyenek-e. Valójában azt találjuk, hogy teljesen vegyesen, a közjog-
magánjog elhatárolástól teljesen függetlenül lehetnek közjogi és magánjogi szabályok közrendi
jellegűek. Ezt a megállapítást érzékelteti a hazai jogirodalom is: "/e/ helyen elsősorban a
nemzetközi magánjogi tényállások szorosabban vett anyagi jogi szabályait, vagyis a polgári jogi,
családi jogi stb. normákat tartjuk szem előtt. Utalunk ugyanakkor arra, hogy a nemzetközi
magánjogi tényállások megítélésénél igen gyakran fontos elő, illetve részkérdések államigazgatási
jogi, pénzügyi jogi szabályai rendszerint imperatív természetűek: devizajogi rendelkezések, export-
import előírások, stb."56
Végezetül, mielőtt a közrendi és imperatív szabályok szerteágazóan izgalmas, ám tárgyunk
szempontjából csak egyetlen alpontként releváns témakörében jobban elmélyednénk, kiemeljük,
hogy a legtöbb közrendi és imperatív szabályt teljes terjedelmében nem alkalmazza a belföldi
bíróság, pusztán figyelembe veszi azt. Így pl. a nigériai maszkok esete kapcsán elmondható, hogy a
nigériai kiviteli tilalomhoz pusztán magánjogi jogkövetkezményeket fűzött a bíró – a szerződés
érvényességének kérdésében –, azonban a kiviteli tilalom érvényesítése céljából nem alkalmazta a
nigériai jogszabály rendelkezéseit és szankcióit, mint pl. a néprajzi jellegű műtárgyak lefoglalása.
Szászy a külföldi közjogi norma alkalmazásának lehetőségeit taglaló részletes elemzésében57 említi
Kegel ide vonatkoztatható egy összegzését: „/a/ külföldi közjog mint tény /…/ magánjogilag
jelentős lehet, és ezért figyelembe kell venni”58.
4.1.4. A külföldi közjogi szabályoknak az alkalmazandó anyagi magánjog - polgári jog szabályai
szerinti figyelembevétele
Minden olyan esetben, amikor a kollíziós magánjogi norma nem tartalmaz utasítást arra
nézve, hogy melyik ország közjogi szabályait kell alkalmazni a jogviszonnyal kapcsolatos valamely
közjogi kérdésre, az alkalmazandó magánjog anyagi szabályai szerint lehet figyelembe venni
valamilyen közjogi szabályt.
Ez az eset áll fenn pl. akkor, ha a dolog szolgáltatására vonatkozó szerződéses jogviszonyban
(magánjogi jogviszony) szereplő dologra exporttilalmat rendelnek el (közjogi szabály). A
szerződésre alkalmazandó polgári jog eldönti, hogy az exporttilalom következménye milyen
értelemben veendő figyelembe: hogy pl. lehetetlenült-e a szerződés, vagy aki előre látta az ilyen
56 Mádl-Vékás 132. 57 Szászy (2)270-286.) 58 Kegel 388. és köv. in Szászy (2) 283.
28
tilalom bekövetkeztének lehetőségét, annak fennáll-e a felelőssége a teljesítésért, esetleg teljes
mértékben figyelmen kívül kell azt hagyni, stb. Valójában ez lett a nigériai maszkok esete is: a
bíróság végül a lex causae – ami itt véletlenül egybeesett a lex fori-val – jó erkölcsökre vonatkozó
szabálya alapján találta a szerződést jogellenesnek. Ez annyiban tér el a Római Egyezmény 7.
cikkelyének megoldásától, hogy abban az esetben a kollíziós szabály utasítja a fórumot a kiviteli
tilalom figyelembevételére, míg az Egyezmény hiányában akkor lehet figyelembe venni harmadik
állam ilyenfajta szabályát, ha van a lex causae anyagi jogában olyan szabály, ami azt lehetővé teszi.
Így pl. ha a nigériai maszkok ügyéhez hasonló esetet kellene ma Magyarországon elbírálni, akkor
amennyiben a német jog lenne az irányadó a szerződésre, akkor figyelembe lehetne venni a nigériai
szabályt, mert a német jognak a jó erkölcsbe ütközést tiltó szabálya éppen a nigériai maszkok
ügyében hozott jogértelmezés alapján kiterjed a külföldi imperatív normák kijátszásával létrejött
szerződésre is. Ha azonban olyan állam joga lenne az irányadó, amelyikben erre semmilyen anyagi
szabály nem terjed ki, akkor nem lehetne figyelembe venni a nigériai kiviteli tilalmat. Legvégső
esetben esetleg a magyar közrendbe ütközőnek minősülhetne a nigériai kiviteli tilalomba ütköző
szerződés, feltehetően a jó erkölcsbe ütközést szanckionáló magyar szabály – a Ptk. 200.§ (2)
bekezdése – közrendi jellegűvé minősítése kapcsán, ami azonban olyan rendkívül spekulatív, előre
nem kiszámítható helyzethez vezetne, ami semmiképpen sem lehet ideális.
4.2. Külföldi közjogi szabály alkalmazása magánjogi jogviszonyban
Elképzelhető, hogy a külföldi közjogi szabály magánjogi jogviszonyban teljes
terjedelmében alkalmazható. Erről van szó akkor, ha a közjogi jellegű szabályban nincsen olyan
utasítás, ami a belföldi szuverenitást sértené, vagy azért, mert a szabály nem tartalmaz csak állami
szervre vonatkoztatható utasítást, vagy nemzetközi együttműködés vagy egyezmény alapján.
Koncepciónknak megfelelően most csak az első csoporttal foglalkozunk.
Azt találjuk, hogy vannak olyan jogszabályok, amelyek a közjogi jogviszonyban jellemző
alá-fölérendeltségi elven alapuló utasítást tartalmaznak, azonban címzettjei nem tipikusan csak
állami szervek, és így nem is tartalmaznak külföldi állami szerv által nem végrehajtható utasítást.
Ahogy Szászy fogalmaz: "vannak 'közjogi' jogszabályok, például a devizajogszabályok, amelyek a
magánjogi forgalomnak szolgálnak" 59 (kiemelés tőlem – a Szerző). Leginkább valóban egyes
pénzügyi jogi-devizajogi rendelkezések tartoznak ide, amelyek két valuta egymáshoz való
viszonyát írják le; vagy hatósági árat állapítanak meg. Ezen szabályok figyelembevétele
59 Szászy (2) 281.
29
megegyezik teljes alkalmazásukkal – így pl. a követelés, kártérítés, kamat stb. mértékét külföldi
fizetőnemben kiszabó belföldi bírói ítélet teljes terjedelmében alkalmazni fogja a külföldi
árfolyamszabályt, ha az első lépésben belföldi fizetőeszközben megállapított marasztalást annak
segítségével számítja át a devizára. A szabály megszegésének szankciója pusztán annyi, hogy
továbbra is az árfolyamszabályban megszabott árváltási arányt kell alkalmazni.
Az ilyen jellegű közjogi szabályok azonban nem gyakoriak. Egyrészt, mert a legtöbb közjogi
szabály állami szerv által végrehajtandó feladatot tartalmaz, másrészt, mert egy sor idevonható
szabály minősítése erősen kétséges.
Végezetül erős fenntartásokkal, de itt kell megemlíteni a külföldi kollíziós szabály
alkalmazását is, ha a belföldi renvoi szabály annak alkalmazására lehetőséget ad, miképp teszi azt a
Kódex 4.§-a. Ennek az elgondolásnak az alapja az, hogy amennyiben a kollíziós jogot minősíteni
kellene, a nemzetközi magánjogászok egy része azt közjogi szabályrendszernek tartja60. Bár a
minősítéssel lehet vitatkozni, hiszen egyrészt nem biztos, hogy besorolható – hogy be kell sorolni –
az önálló jogágisággal rendelkező kollíziós jogot a közjog és magánjog párosába, másrészt a
kollíziós jog tartalmaz inkább magánjogiasnak tetsző jogintézményt is – ld. jogválasztás 61 –,
amennyiben a kollíziós jogot közjognak tekintjük, a külföldi kapcsolóelv alkalmazása a renvoi
kapcsán valóban külföldi kollíziós szabály teljes terjedelmű alkalmazását jelenti.
4.3. Külföldi közjogi szabály figyelembe vétele belföldi közjogi jogviszonyban
Amint látjuk, a legkülönfélébb szabályozási területeken, a legszínesebb vegyítésben ebben a
kategóriában találhatóak közjogi utalások – ezekből néhányat nevesítettünk. Közjogi
természetű jogviszonyban a következő esetekben határozhatja meg jogszabály azt, hogy melyik
ország közjogi normáit kell figyelembe venni. Ezekben az esetekben a jogszabály a külföldi jog
figyelembe vételét írja elő, de magyar hatóság vagy jogalkalmazó a szabály utasításait végrehajtani
– a szabályt alkalmazni – nem fogja.
4.3.1. Érvényességi és igazolási szabályok
Elsőként itt is az érvényességi-igazolási szabályokkal foglalkozunk. Nem térünk már ki rá
részletesen, de a 4.1.1. ponthoz hasonlóan mindenképpen ide tartozik a külföldi jog
érvényességének kérdése. Ugyanakkor azon túl, hogy a magánjogi jogviszonyban felhasználandó
60 Pl. Bustamante in Szászy (1) 57 61 Bár igaz az is, hogy éppen jelen szerző véleménye szerint üt el a jogválasztással kapcsolatos kérdéseknek a nemzetközi magánjogon belüli tematizálása a nemzetközi magánjog tárgyától – ld. Palásti.
30
egyes külföldi joghoz kapcsolódó tények igazolásának érvényességére automatikusan a lex causae-t
rendeltük alkalmazni, a közjogi jogviszonyoknál számos speciális esetben – főképp a tevékenységi
engedélyeknél – kifejezetten megnevezi a jogszabály, hogy mi az a külföldi jogi tény, amit igazolni
kell, és megnevezi az annak igazolására alkalmazandó jogot.
A közbeszerzések témakörében az 1995-ös jogszabály a székhely joga régmúltú
kapcsolóelvét alkalmazza, amikor annak szabályai alapján rendeli meghatározni azt, hogy a
külföldi ajánlattevőnek milyen hatóságoktól kell igazolást beszereznie arról, hogy nincsen
köztartozása: „/a/ kizárólag külföldi székhellyel rendelkező ajánlattevőnek vagy alvállalkozónak a
székhelye szerinti ország jogrendszerében meghatározott - az (1) bekezdés b) pontjában
foglaltaknak megfelelő - hatóságoktól kell igazolást beszerezni, amelyből megállapítható, hogy
nincs egy évnél régebben lejárt köztartozása.”62 Ez azt jelenti, hogy a közbeszerzési eljárásásban az
ajánlat címzettje – állami költségvetési szervek, önkormányzatok, stb.63 – az ajánlattevő székhelyén
hatályos jog alapján dönti el azt, hogy milyen hatóságoktól szerez be igazolást az ajánlattevő a
köztartozásai vonatkozásában – nem pl. a magyar jog alapján. Mivel a külföldi jog a legnagyobb
valószínűséggel hatásköri szabály formájában határozza meg azt, hogy mely hatóságoktól lehet
igazolást szerezni arról, hogy nincs köztartozása az ajánlattevőnek, ezért a magyar hatóság a
hatásköri szabályt csupán figyelembe veszi, de nem alkalmazza azt, azaz nem szerzi meg a
hatáskört az igazolás kiadására azáltal, hogy a külföldi jog ilyen típusú szabályára utalja a magyar
jog. Ugyancsak közbeszerzési kollíziós szabály az, csak már a 2003-as közbeszerzési törvényben
található, hogy árubeszerzés, építési beruházás vagy szolgáltatás esetén az ajánlattevő pénzügyi
alkalmasságának igazolásához akkor kell számviteli beszámolót is benyújtania, ha a letelepedése
szerinti állam joga az előírja 64 . Hasonló kérdés merül fel a katonai és rendészeti célú
beszerzéseknél is, amelyet önálló jogszabály rendez, és amelyik szó szerint tartalmazza az előbbi
közbeszerzési célú rendelkezést65.
Egy sor speciális, haszonszerzésre irányuló tevékenység végzésének szigorú állami
szabályozása van, amelyek legalábbis részben különféle tények – néha külföldi jogi tények –
igazolásához kötöttek. Így egyrészt a külföldi jog alapján fennálló tényre utalás gyakran szerepel
ezekben a jogszabályokban. Másrészt, ezen jogszabályok igen gyakran rendelkeznek arról, hogy az
62 1995.: XL. tv.: 46.§ (8) bekezdés 63 A közbeszerzési törvény személyi hatályában körülírt szervezetek: 1995.: XL. tv. 1. § 64 2003. évi CXXIX. törvény a közbeszerzésekről, 66.§ (1) bekezdés b) pont 65 228/2004. (VII. 30.) Korm. Rendelet a védelem terén alapvető biztonsági érdeket érintő, kifejezetten katonai, rendvédelmi, rendészeti célokra szánt áruk beszerzésére, illetőleg szolgáltatások megrendelésére vonatkozó sajátos szabályokról, 27. § (1)
31
egyes tevékenységi engedélyeknél, egyéb állami felügyeleti feltételek teljesítésénél melyik állam
joga alapján kiállított igazolást fogadják el. Ilyen rendelkezést tartalmaz az ügyvédségről szóló
jogszabály, a külföldi jogi tanácsadói minőség magyarországi megadásának feltételei
vonatkozásában66. Itt a kollíziós szabály azt dönti el, hogy melyik állam joga szerinti ügyvédi
működéshez szükséges feltétel megvalósulása szükséges a külföldi jogi tanácsadói működéshez. A
külföldi ügyvéd külföldi működési helye szerinti ügyvédi kamara vagy hatóság igazolását kell
elfogadni arról, hogy külföldön ügyvédi tevékenységet végez, azaz ez a külföldi jog dönti el azt,
hogy milyen szerv jogosult az igazolás megadására, és ezt a hazai területileg illetékes ügyvédi
kamara köteles elfogadni67. Implicite – a kapcsolóelv megnevezése nélkül – rendeli alkalmazni
csak a külföldi bejegyzés helye szerinti jogot abban a kérdésben, hogy a külföldi bejegyzés
helyének államában jó hírnévnek örvend-e az ügyvéd, és hogy nem áll büntető- vagy fegyelmi
eljárás alatt68. A befektetési szolgáltatások területén. a befektetési szolgáltatónak a PSZÁF felé
fennálló adatszolgáltatási körében annak az államnak a joga alapján kiállított letéti igazolásokat is
be kell mutatni, amely államban értékpapír forgalomba hozott 69 ; az elismert munkavállalói
értékpapír-juttatási program szervezője programjának nyilvántartásba vételéhez többek között a
székhelye szerinti állam joga alapján nyilvánosságra hozott beszámolóról is nyilatkozik 70 .
Valamennyire idetartozó szabály az is, hogy gyógyszertárak létesítésével kapcsolatos eljárásban ún.
személyi jog nem engedélyezhető annak a személynek, aki külföldi jog szerint csődeljárás vagy
felszámolási eljárás alatt áll71. A kockázati tőketársaságok működésével kapcsolatban főszabály az,
hogy a kockázati tőketársaság elnevezést csak a rájuk vonatkozó jogszabály alapján tevékenységi
engedéllyel rendelkező, nyilvántartásba vett jogi személy használhatja. Kivétel ez alól, ha a
bejegyzés helyének joga ezt a külföldi honos társaság számára lehetővé teszi72, ekkor érvényes lesz
a megnevezés használata a társaság nevében. Az előzőekhez képest is speciális jogszabály a
Magyar Exporthitel Biztosító Rt.-nek nyújtható állami kezességről szóló kormányrendelet, amelyik
66 1998.: XI. tv. az ügyvédekről: IX. fejezet: a külföldi jogi tanácsadó 67 1998.: XI.: tv.: 91.§ (1) bekezdés c) pont és (2) bekezdés 68 1998.: XI. tv.: 91.§ (d) pont 69 5/2004. (II. 12.) PM rendelet a befektetési szolgáltató és a külföldi székhelyű befektetési szolgáltató magyarországi fióktelepe üzleti, szolgáltatási tevékenységéhez, a befektetési vállalkozás és hitelintézet kereskedési könyv vezetéséhez, az árutőzsdei szolgáltató és az elszámolóház szolgáltatási tevékenységéhez kapcsolódó, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete részére történő adatszolgáltatási kötelezettségéről, 30F1162 pont 70 5/2003. (II. 4.) PM rendelet az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program nyilvántartásba vételére irányuló eljárás rendjéről, valamint az eljárás kezdeményezéséért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj mértékéről, 5. §
71 1994. évi LIV. törvény a gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól, 19. § (1) b) pont 72 1998. évi XXXIV. törvény a kockázati tőkebefektetésekről, a kockázati tőketársaságokról, valamint a kockázati tőkealapokról, 11.§
32
abban a kérdésben, hogy egy állami adós fizetésképtelen-e, a székhely szerinti állam jogát rendeli
alkalmazni73.
Kifejezetten közjogi kérdésben – kötelező állami minőségbiztosítási és igazolási kérdésben –
rendeli figyelembe venni a szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló törvény a külföldi
származású must, bor, stb. importjához a származás helyén adott minőségi igazolást: „/k/ülföldi
származású mustot, mustsűrítményt, bort, szénsavas bort, likőrbort és borpárlatot csak akkor szabad
továbbfeldolgozásra, fogyasztásra vagy bérmunka céljából behozni, ha annak minősége a
származási helyén hatályos jogszabályoknak és e törvény előírásainak megfelel.”74 A „származás
helye” fogalom ezen a jogterületen megfelelőképpen definiált, ezért kapcsolóelvkénti használatra
alkalmas. Az importhoz a származási ország joga szerinti minőségi igazolásokra szükség van,
azonban magyar hatóság a fenti szabály alapján nem szerez jogot ilyen igazolás kiállítására, ezért a
külföldi szabály figyelembe kell venni, de nem kell alkalmazni.
Az adózással kapcsolatos egyes érvényességi szabályokkal a következő alcímben foglalkozunk.
4.3.2. Nemzetközi adójog
A nemzetközi jogszabályösszeütközések témája kiemelt jelentőséggel bír a nemzetközi
pénzügyi jog területén - főképp a külföldi adójogi jogszabály belföldi figyelembevételével
kapcsolatosan, kisebb jelentőséggel pedig egyéb kérdésekben is . A határokon átnyúló gazdasági
tevékenységre gyakorolt fontossága a kettős adóztatást - és általában a több államban is érdekelt
személy vagy tevékenység adóztatásának kérdését - régtől fogva kiemelte a pénzügyi jogi kérdések
közül, és így annak mára önálló doktrinális és normatív szabályrendszere alakult ki. A kettős
adóztatással kapcsolatos szabályozás pedig természeténél fogva tartalmaz kapcsolóelveket,
amelyeket a jogirodalom együtt tárgyal a kettős adóztatás anyagi jogi kérdéseivel. Megjegyzendő,
hogy míg történetileg találunk példákat arra, hogy nemzetközi magánjogászok a nemzetközi
magánjogon belül foglalkozzanak a kettős adóztatás kérdésével 75 , addig mára önállósodott a
nemzetközi pénzügyi jog, és általában már nem különül el a kollíziós kérdések tárgyalása. Szászy
említett munkáját leszámítva általában pusztán a kettős adóztatás kérdései között foglalkoznak a
kapcsolóelvekkel a pénzügyi jog hazai és külföldi szakemberei és az ebben e tárgyban írók.
Jól mutatja ugyanakkor a kollíziós normák jelentőségét a pénzügyi jogon belül az a tény,
73 312/2001. (XII. 28.) Korm. Rendelet a Magyar Exporthitel Biztosító Részvénytársaság által a központi költségvetés terhére, a Kormány készfizető kezessége mellett vállalható nem-piacképes kockázatú biztosítások feltételeiről, definíciók a) pont 74 1997. évi CXXI. Törvény a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról: 50.§ (1) bekezdés 75 Ld. pl. Batiffol, Isay, Niboyet, mind in: Szászy (2) 286-287.
33
hogy a XX. század elején létezett egy iskola, amelyik szerint a nemzetközi pénzügyi jog csak
kollíziós normákat tartalmaz 76 . Nyilvánvaló, hogy aki belepillant egy mai, kettős adóztatás
elkerüléséről szóló egyezménybe, annak számára nyilvánvaló lesz, hogy számos nem kollíziós jogi
kérdés is található az egyezményekben, és azok autonóm pénzügyi szabályokat is létrehoznak.
Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy kollíziós normák továbbra is léteznek a pénzügyi jogon belül.
Sőt, a kollíziós normákhoz kapcsolódóan itt is felmerül a minősítés és előkérdés kérdése77, vagy a
csalárd kapcsolás problematikája78. Ráadásul ezekre az általános részi kérdésekre a nemzetközi
pénzügyi jog önálló, a nemzetközi magánjogétól eltérő doktrínákat is kidolgozott, amennyiben
egyrészt a minősítés sok esetben főszabályként a lex causae szerint történik 79 , másrészt "a
nemzetközi pénzügyi jogban a kapcsolóelvek gyanánt szereplő jogi fogalmak, például a lakóhely,
tartózkodási hely, székhely, jövedelemforrás, ingó, ingatlan stb. fogalma nem mindig azonosak a
polgári jogban szereplő hasonló nevű fogalmakkal"80, illetve a nemzetközi magánjogi definíciókkal
sem. Így pl. a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények definíciós cikkelyei rendszerint
önállóan értelmezik a lakóhely, tartózkodási hely fogalmát és egymáshoz való viszonyukat81.
A pénzügyi jogi kapcsolóelvek forrása egyrészt - mint más területeken is - lehet nemzetközi
egyezmény, illetve lehet autonóm jogalkotási eredmény is. Erre nézve továbbra is érvényes Szászy
idevonatkozó megállapítása: "/az/ államközi nemzetközi pénzügyi jogban a kollíziós normák
általában két-, illetve mindenoldalúak, az államon belüli pénzügyi jogban viszont a legtöbb
kollíziós norma egyoldalú, mert csak a lex fori pénzügyi jogi szabályai alkalmazásának körét
határozza meg" 82 . A pénzügyi jogi kapcsolóelvek között találhatóak olyanok, amelyek a
nemzetközi magánjogban is ismertek, mint pl. lex rei sitae, lex patriae, vagy nyilvántartásba vétel
vagy bejegyzés helye; de a nemzetközi pénzügyi jognak vannak teljesen önálló kapcsolóelvei is,
amelyek a nemzetközi magánjogból hiányoznak, mint pl. az adózási kötelezettséget előíró állam
joga.
Hatályos kettős adóztatásról szóló egyezményeink közül83 az USA-val kötött84egyezmény
76 Isay in Szászy (2) 287. 77 Szászy (2) 299-300. 78 Szászy (2) 301-302. 79 Szászy (2) 300. 80 Szászy (2) 300. 81 Ld. pl. a később elemzendő amerikai-magyar egyezmény hosszas 4. cikkelyét a lakóhely fogalmára, illetve 5. cikkelyét a telephely fogalmára. 82 Szászy (2) 290. 83 A kézirat lezárásnak időpontjában kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményünk van Albániával, az Amerikai Egyesült Államokkal, Ausztráliával, Ausztriával, Belarussziával, Belgiummal, Brazíliával, Bulgáriával, Ciprussal, Csehországgal, Dániával, Dél-Afrikával, az Egyesült Királysággal, Egyiptommal, Finnországgal, Franciaországgal, a Fülöp-szigetekkel, Görögországgal, Hollandiával, Horvátországgal, Indiával, Indonéziával, Izraellel, Írországgal, Japánnal, Jugoszláviával, Kanadával, Kazahsztánnal, Kínával, Koreával, Kuwaittal, Lengyelországgal, Luxemburggal, Macedóniával, Malájziával, Máltával, Moldovával, Mongóliával, Norvégiával, Németországgal, Olaszországgal,
34
néhány rendelkezésén keresztül mutatunk be példákat a kollíziós problémára. Az amerikai
egyezmény 2. cikke azzal a kérdéssel foglalkozik hogy mely adónemekre terjed ki az egyezmény.
A 2. cikk (2) bekezdés a) pontja nemhogy kapcsolóelvvel mutat rá az alkalmazandó jogra, hanem
megnevezi azt is, hogy konkrétan mely külföldi jogszabályt kell alkalmazni: ez pedig "az Egyesült
Államok esetében, a Belföldi Állami Bevételek Törvénykönyve (Internal Revenue Code)"85 lesz. A
magyar adók esetében ugyan az egyezmény nevesítve tartalmazza a felsorolást, azonban abban a
kollíziós kérdésben, hogy melyik állam joga alkalmazandó arra nézve, hogy egy adónem az
egyezmény hatálya tartozik-e, a 2. cikk (3) és (4) bekezdése alapján arra a következtetésre jutunk,
hogy ezt az adót kivető állam joga szabályozza. Míg az egyezmény részletes anyagi jogi
definíciókat nyújt86 , addig az is nyilvánvaló, hogy minden kifejezést nem lehet egyértelműen
definiálni egy nemzetközi egyezményben. Ennek a problémának a megoldására vállalkozik a 3.
cikk (2) bekezdésének kollíziós szabálya, amikor azt írja elő, hogy "/a/z Egyezménynek az egyik
Szerződő Állam által történő alkalmazásánál, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván /…/,
bármely, másképpen meg nem határozott kifejezésnek olyan értelme van, mint amilyent arra nézve
ennek az Államnak az Egyezmény által érintett adókra vonatkozó jogszabályai megállapítanak."
További definíciós szabályokat is kiegészítenek kollíziós normák, pl. "az „egyik Szerződő
Államban illetőséggel bíró személy” kifejezés olyan személyt jelent, aki ennek az Államnak a
jogszabályai szerint /…/ adóköteles"87. Az ingatlan meghatározása is főképp kollíziós szabállyal
történik: "/a/z „ingatlan vagyon” kifejezést annak a Szerződő Államnak a jogszabályai szerint kell
meghatározni, amelyben ez a vagyon fekszik"88, ami nem más, mint a lex rei sitae kapcsolóelv
alkalmazása egy minősítési kérdésre. Az osztalék fogalmának meghatározása szintén részben
kapcsolóelv útján történik: "/a/z /…/ „osztalék” /…/ egyéb társasági jogokból származó olyan
jövedelmet jelent, amely annak az Államnak az adójoga szerint, amelyben a nyereséget felosztó
társaság illetőséggel bír, a részvényekből származó jövedelemmel azonos adóztatási elbírálás alá
esik" 89 . Nyilvánvaló, hogy itt is egy minősítési kérdéshez használt az egyezmény egy
kapcsolóelvet.
Mindemellett véleményünk szerint az egyezmények lényegi része, amelyik azt írja elő, hogy az
Oroszországgal, Pakisztánnal, Portugáliával, Romániával, Spanyolországgal, Svédországgal, Svájccal, Szingapúrral, Szlovákiával, Thaifölddel, Törökországgal, Tunéziával, Ukrajnával, Uruguay-jal, Vietnammal. Ez mind megannyi kihirdetési jogszabályt is jelent, amelyekben mindben felmerül a kollíziós probléma. 84 49/1979. (XII. 6.) MT rendelet a Magyar Népköztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya között Washingtonban, az 1979. évi február hó 12. napján aláírt, a jövedelemadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló egyezmény kihirdetéséről 85 Egyezmény 2. cikk (2) bekezdés a) pont 86 Az általános meghatározásokhoz a 3. cikk, további meghatározásokhoz a további cikkelyek. 87 4. cikk (1) bekezdés 88 6. cikk (2) bekezdés 89 9. cikk (3) bekezdés
35
egyes jövedelem-fajták – vállalkozási nyereség, ingatlan-jövedelem, örökség, osztalék, kamat,
licencdíj, közszolgálat, nyugdíj, stb. – melyik államban adóztathatóak, valójában kollíziós normák,
mert azt írják elő, hogy az egyezményben szereplő tevékenységek adójogi vonzataira melyik állam
jogát kell alkalmazni. Ez főképp az igen lényeges beszámítási szabályoknál nyer értelmet, amikor a
külföldön befizetett adót a belföldi adóhatóság a belföldi adókötelezettség teljesítésébe beszámítja:
ekkor ugyanis a külföldi adójogi szabályt veszik figyelembe – illetve az alapján a tényleges,
igazolt befizetést – a belföldi adó összegének megállapításához.
Ehhez képest találhatóak a kettős adóztatásról szóló egyezményen kívül is kollíziós normák
a pénzügyi jogban, bár ezek – Szászy megállapításának megfelelően – egyoldalú kollíziós
szabályok. Így pl. az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények
2003-as módosítása a következőképp rendelkezik: "/a/z Szja tv.-nek az általános forgalmi adó
összegének figyelembevételére irányadó rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell az általános
forgalmi adónak megfelelő, külföldi állam joga szerinti adóra is."90 Abban a kérdésben, hogy az
Európai Unió tagállamának külföldi állampolgárát egyes speciális kérdésekben milyen mértékű
adófizetési kötelezettség terheli Magyarországon, döntő a külföldi jog szerint megállapítható
jövedelme. Így kollíziós kérdést rendez az Szja. törvény 1/A § (2) bekezdése, amikor abban a
kérdésben, hogy melyik állam joga szerint lehet igazolni a jövedelmét, úgy rendelkezik, hogy " az
adóévben megszerzett összes jövedelem megállapított összegét az illetősége szerinti állam joga
szerint tartalmazó okirat (így különösen bevallás, határozat) hiteles magyar nyelvű fordításáról
készült másolat szolgál" 91 . A nem önálló tevékenység meghatározásához a külföldön végzett
munka besorolásánál azt írja elő az Szja. törvény, hogy "/n/em önálló tevékenység /…/ az adott
állam joga szerinti munkaviszony"92 – bár a kapcsolóelv tartalma homályos, feltehetően a lex loci
laboris-ra gondolt a jogalkotó. Az Szja. törvény egyes részletkérdésekben tartalmaz több külföldi
jogra való utalást is, mint pl. a külföldről származó osztalék meghatározása 93 , az elismert
munkavállalói értékpapír-juttatási program keretében szerzett jövedelemnél külföldi kifizetőre
vonatkozó feltételek meghatározása94, stb.
Végezetül megjegyezzük, hogy az esetek egy kisebb részében lehetőség van arra is, hogy a
külföldi pénzügyi jogi szabályt ne csak figyelembe vegyék, hanem alkalmazzák is, mint az egyes
pénznemek egymáshoz viszonyított értékének, átváltási arányának a szabályai, ezek azonban nem
ehhez a címhez tartozó esetek.
90 2003. évi XCI. törvény az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról (18) 91 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról 1/A § (2) bekezdés 92 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról 24. § (1) bekezdés 93 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról 66. § (1) bekezdés c) pont 94 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról 77/C. § (19) bekezdés h) pont
36
4.3.3. Eljárási jog
Büntetőeljárási jogi vonatkozásai is lehetnek egyes külföldi eljárási cselekményeknek. Így
pl. az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2003. évi CXXX.
törvény az európai elfogatóparancs végrehajtásának megtagadásánál tartalmaz kollíziós szabályt,
amikor harmadik állam jogát rendeli figyelembe venni abban a kérdésben, hogy ott az elkövetőt
jogerősen elítélték-e, és az ítéletet végrehajtották-e, vagy annak végrehajtása folyamatban van-e,
vagy a jogerős ítéletet hozó állam – mint kapcsolóelv – joga alapján a végrehajtás nem kizárt-e;
ezen esetekben ugyanis a bűnügyi együttműködés keretében megkeresett állam nem fogja
teljesíteni a megkeresést. 95 Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy itt csak a külföldi jogszabály
figyelembevételéről van szó, mert a külföldi ítélet végrehajtására vonatkozó külföldi jogszabály
alapján a megkeresett állam nem fogja végrehajtani a külföldi ítéletet, hanem arra tekintettel dönt a
külföldről érkezett elfogatóparancs belföldi sorsáról.96
Elképzelhető ugyanakkor az is, hogy polgári eljárási kérdésben vesznek figyelembe
valamely külföldi jogot, mint rendelkezik arról a Pp. 100.§ (2) bekezdése: "/a/ külföldön teljesített
kézbesítést érvényesnek kell tekinteni, ha az akár a belföldi jogszabályok rendelkezéseinek, akár a
kézbesítés helyén irányadó jogszabályoknak megfelel." Ugyanígy, a külföldön lefolytatott
bizonyítást tanúsító okirat érvényességére és a bizonyítás érvényességére is elsősorban a külföldi
jog az irányadó97.
A nemzetközi kollíziós büntető- és polgári eljárásjog lehetőségeiről a következő cím alatt, a
külföldi jog teljes terjedelmű alkalmazásának kérdésénél beszélünk.
4.3.4. Külföldi bizonyítványok és oklevelek elismerése
A külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló törvény98 a bizonyítvány vagy
oklevél kiállító államának jogát rendeli alkalmazni több kérdésben is. Ennek a tág értelmű
kapcsolóelvnek az alkalmazására egyes esetekben kifejezetten nem, csak magától értetődően
vállalkozik a jogszabály, míg más esetekben kifejezetten is nevesíti azt.
Meglátásunk szerint a jogszabály 1.§ (2) bekezdése valójában kollíziós szabályt rejt, azonban a
kollízió feloldását a jogszabályi rendelkezésben kifejezetten nem találhatjuk meg: „/e/ törvényt kell
alkalmazni valamely külföldi állam joga szerint kiállított bizonyítványnak és oklevélnek a
95 2003. évi CXXX. törvény 4.§ e) pont 96 Megjegyezzük végül, hogy az eljárásjogi kollíziós szabályok sok esetben nem a figyelembevételre alkalmazandó jogot, hanem a teljes terjedelmében alkalmazandó jogot jelölik – ezekkel az esetekkel a következő cím alatt foglalkozunk. 97 Pp. 204.§ (2) és (3) bekezdés 98 2001.: C. tv.: A külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről
37
Magyarországon megszerezhető bizonyítvánnyal és oklevéllel egyenértékűként történő
elismerésére és honosítására, valamint a résztanulmányok beszámítására.”99 Véleményünk szerint
ez a bekezdés ugyanis – a tárgyi hatály megfogalmazásán túl – implicite azt is jelenti, hogy az
oklevél vagy bizonyítvány létezését (érvényességét) annak az államnak a joga alapján kell elbírálni,
amelyik alapján azt kiállították – nem pl. a magyar jog alapján. Ez a kézenfekvő tétel egyértelműen
következik a „külföldi állam joga szerint kiállított bizonyítvány” fordulatból, csupán részletesebben
kifejti azt.
Kollíziós szabályt tartalmaz a 2.§ (1) bekezdése: „/a/ külföldi oktatási intézményben szerzett
bizonyítvány vagy oklevél elismerésével senki sem szerezhet több jogot, mint amennyi a
bizonyítvány vagy az oklevél alapján abban az államban megilleti, amelyben azt szerezte.”100 A
szabály értelme ugyanis az, hogy abban a kérdésben, hogy legfeljebb mennyi jogot szerezhet valaki
az oklevélből kifolyólag az elismerési eljárás során, annak az országnak a jogát kell alkalmazni,
ahol az oklevelet megszerezte.
Az elismerési és honosítási eljárásban a külföldi oktatási intézmény jogi státusát is vizsgálni kell101.
A külföldi oktatási intézmény jogi státusának meghatározására irányadó jog kérdése azonban
érdekes dilemma elé állít minket, ami rávilágít arra is, hogy a fenti kapcsolóelvek (annak az
államnak a joga, amely alapján/ahol az oklevelet kiadták) nem egyértelműek. A jogszabály ugyanis
nem mondja ki azt, hogy a jogi státus kérdésében melyik ország jogát kell alkalmazni. Az
indokolás azonban a székhely elvét – mint a személyes jog általánosan elfogadott kapcsolóelvét –
alkalmazza: „/a/ (2) bekezdés alapján a székhelyük joga alapján el nem ismert, valamint a
Magyarországon az Ftv. 110. §-ában meghatározott engedély nélkül működő külföldi oktatási
intézmények által folytatott képzés keretében szerzett oklevelek és bizonyítványok elismerésére az
intézmények jogállására tekintettel nincs lehetőség.”102 Ugyanakkor a székhely elve mint a jogi
személyek honosságának kapcsolóelve, a diploma megszerzésének helye mint kapcsolóelv és végül
az a jog, amelyik alapján a diplomát kiadták, mint kapcsolóelv, adott esetben más államokat – akár
három különböző államot is – takarhat. Ez van pl. az „A” országban székhellyel, „B” országban
kihelyezett tagozattal/karral rendelkező egyetemnél, ha a kihelyezett karon folytatták a diploma
megszerzéséhez szükséges tanulmányokat és teljesítették a képzési feltételeket, de a diploma
mindemellett a „C” országbeli – az oktatási intézményt akkreditált – intézmény megjelölését viseli
magán – mint volt korábban pl. a budapesti központú Central European University varsói
kihelyezett szociológia tagozatával, ahol a diplomát mindemellett a New Yorki Állami Egyetem
99 2001..: C. tv. 1.§ (2) bekezdés 100 2001..: C. tv. 2.§ (1) bekezdés; 12.§ (1) bekezdés b) pont; 13.§ (1) bekezdés; 16.§ (1) bekezdés; 62.§ (1) bekezdés. 101 2001.: C. tv. 2.§ (2) bekezdés 102 Indokolás a 2001.: C. tv. 2. (2) bekezdéséhez
38
nevében és akkreditációjával adták ki. Az esetek túlnyomó többségében persze nem ez a helyzet, de
a kapcsolóelvek tisztázatlansága itt egyszerre több állam jogának alkalmazásához vezethet.
Végezetül: a tudományos fokozat honosításánál a jogszabály a „külföldi állam joga” nehezen
kézzelfogható fordulatát használja: „/a/z eljáró hatóság doktori (PhD) fokozatként vagy mester
(DLA) fokozatként [a továbbiakban együtt: doktori (PhD) fokozat] honosítja a külföldön szerzett
tudományos fokozatot akkor, ha: a) azt olyan külföldi oktatási intézmény állította ki, amely a
külföldi állam joga alapján tudományos fokozat kiállítására jogosult /…/”103. Itt sem egyértelmű
azonban, hogy ez a személyes jogot (a nemzetközi magánjogi tvr. alapján a székhely jogát), az
oklevélen kiállítóként szereplő intézmény államát vagy a képzési hely jogát jelenti-e.
Mindezen esetekben a magyar fórum nem szerzi meg azokat a jogosultságokat, amelyek az
alkalmazandó külföldi jog alapján a külföldi intézményt megilletik, tehát magyar fórum szűk
értelemben nem alkalmazza a külföldi jogot, pusztán figyelembe veszi azt.
Kapcsolódó kérdés, hogy a külföldi felsőfokú tanulmányok szolgálati időnek tekintendőek-e
a társadalombiztosítási nyugellátás szempontjából. A Tb-törvény végrehajtási rendelete itt is utal
egyrészt a külföldi jog szerint kiállított oklevél meglétére, majd további – nem kollíziós –
feltételeket ír elő104.
4.3.5. Egyéb
Érdekes kollíziós alkotmányjogi szabály a személyes adatok védelméről szóló
jogszabályban, hogy személyes adatnak az országból történő kivitele csak akkor lehetséges, ha a
külföldön lévő adatkezelő államának joga megfelelő védelmet biztosít az adat számára105.
4.4. Külföldi közjogi szabály alkalmazása közjogi jogviszonyokban
Az állami szuverenitás tanáról azt gondolhatnánk, hogy az időben visszafele haladva egyre
erősebben érvényesül, és ezért külföldi közjogi szabályok közjogi viszonyokban történő
alkalmazására legfeljebb az újabb korok nemzetközi együttműködései keretében lenne lehetőség.
Ehhez képest meglepő, hogy a külföldi közjogi szabályok alkalmazásának tana a hagyományos
nemzetközi magánjoggal egyidőben merült fel és a történelem folyamán szinte folyamatosan jelen
volt. Ugyanakkor – a nemzetközi magánjoggal ellentétben – szerepe kivételes, kisegítő jellegű volt
azon jogterületeken/jogágakon belül, amelyek szabályainak alkalmazásában a közjogi kollízióra
103 2001.: C. tv. 15.§ (1) bekezdés 104 1997. évi LXXXI. Törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról, egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. Rendelettel "Szolgálati idő a felsőfokú tanulmányok idejére" alcím (5) pontja 105 1992. évi LXIII. törvény a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról 9. § (1)
39
vállalkozott; a nemzetállam ideájának erősödésekor szerepe pedig visszaszorult. Hozzátehető még,
hogy sok esetben csak olyan államok között érvényesült, amelyek között speciális kapcsolatok
léteztek – mint pl. egymás büntető szabályainak alkalmazásánál látjuk majd egyes német államok
viszonyában a német egység kialakulása előtt.
Az állami szuverenitás kifejezésének egyik legkifejezőbb eleme az állami büntetőhatalom
érvényesítése. Éppen a büntetőjogi nemzetközi jogszabályösszeütközéseknek vannak értékes
történeti forrásai.106 A büntetőjogi jogszabályösszeütközések elsősorban a perszonalitás, a területi
elv és az elkövetési hely joga elvének alkalmazásától függtek, azzal, hogy a három lehetséges
válasz közül a territorialitás kizárta a kollíziót, mert minden állam a lex forit alkalmazta. Az
elkövetési hely joga is kétféle értelemben szerepelhet: a lex loci commissi delciti vagy minden
további feltétel nélkül alkalmazható, vagy alkalmazásának feltétele az, hogy enyhébb elbírálást
biztosít az elkövető számára – ez az ún. mitior elv. Megkülönböztethetőek továbbá a megoldások a
külföldi jog terjedelme alapján is: így lehet a külföldi jogot alkalmazni abban a kérdésban, hogy a
tanusított magatartás bűncselekmény-e, illetve a büntetési tétel kérdésében is, vagy mindkettőben.
Végezetül a kapcsolóelvek kombinálhatóak is egymással: pl. a lex fori akkor alkalmazható a
büntetés-kiszabás kérdésében, ha a cselekmény a lex loci commissi delicti szerint
bűncselekménynek minősül.
A perszonalitás elve érvényesült a kora középkorban és a népvándorlás korát követő időszakban; az
észak-itáliai kommentátorok közül Bartolus, a XVI-XVII. századi német-alföldi iskolából Voet,
Burgundus és Mattheanus tanították az elkövetési hely jogának alkalmazását a bűncselekményekre.
A XVIII. századi német jogirodalmi felfogásokat tükrözte, és így az elkövetési hely jogára utalt
több német büntetőjogi kódex is, mint az 1751. évi bajor büntetőjogi kódex és az 1769. évi
Constitutio Criminalis Theresiana is. A lex mitior elv a XIX. század első felének német Btk.-iban
tűnik fel először, mint a hannoveri, württembergi, hessei, szász, badeni btk. A lex fori
alkalmazásának feltétele az, hogy a lex loci commissi delicti szerint megállapítható legyen a
bűncselekmény pl. az 1871. évi német btk. vagy a XX. század '30-as '40-es éveiben kelt több
büntetőkönyv szerint, mint a görög, brazil, dán, norvég, uruguay-i, stb. A lex mitior elve alapján
volt alkalmazható a külföldi jog pl. az 1930-as osztrák, 1937-es svájci,, 1960-as román, 1961-es
csehszlovák btk. alapján, illetve további btk.-k alapján a XX. század első feléből, mint a
guatemalai, paraguay-i, uruguay-i, stb. További kutatás és önálló tanulmány tárgya lehet, hogy a
106 A történeti fejtegetésekhez és példákhoz végig ld. Szászy (2) 320-336.
40
hatályos nemzeti büntetőjogi rezsimek milyen értelemben alkalmazzák a fenti kollíziós
kapcsolóelveket.
Természetesen nagyobb tere nyílik a kapcsolóelvek alkalmazásának büntetőjogi tárgyú
nemetközi egyezmények alapján. Ilyen pl. a közlekedési bűncselekmények tárgyában létrehozott
1964-es európai egyezmény, amelynek 2. cikke a lex loci commissi delicti alapján rendeli elbírálni
azt a kérdést, hogy történt-e bűncselekmény, annak büntetőjogi jogkövetkezményeit pedig a
tartózkodási hely joga szerint kell elbírálni107.
Az említett példák mind a külföldi büntetőjog belföldi alkalmazását jelentik, ami azt jelenti,
hogy az azokban szereplő büntetőjogi szabályt teljes terjedelmében alkalmazza a belföldi bíróság: a
büntetéskiszabásnál nem megy messzebb a külföldi szabály által lehetővé tett mértéknél; a lex loci
commissi delicti valamely jogszabálya szerint bűncselekménynek minősülő cselekményt aszerint
fogja megítélni, stb.108 Ez még akkor is igaz, amikor a belföldi kollíziós büntetőszabály a külföldi
szabályt csak egészen szűk terjedelemben alkalmazza, mert az alkalmazott részt valóban
alkalmazza, nem csak figyelembe veszi, ellentétben azokkal az esetekkel, ahol esetleg jóval
nagyobb a figyelembe vett külföldi jog terjedelme – több jogkérdésre terjed ki a külföldi jog –,
azonban egyetlen kérdésben sem fogja valóban alkalmazni a belföldi jogalkalmazó a külföldi
közjogi szabályt, csak figyelembe veszi azt, mint pl. egy belföldi kártérítési perben, ahol előkérdés
lehet a cselekménynek a külföldi jog szerinti bűncselekmény-jellege és ebből következő
súlyossága. Egyben megjegyezzük, hogy széles körben vitatott az, hogy amennyiben a külföldi jog
alkalmazása a büntethetőség vagy a kiszabható büntetés kérdésében releváns, a külföldi jog
terjedelme csak a konkrét magatartásforma büntethetőségére vagy az arra vonatkozó büntetési
tételre vonatkozik-e, vagy általában a büntethetőséget kizáró vagy megszüntető okokat is ide kell-e
érteni, mint pl. életkor, elévülés, társadalomra veszélyesség.109
Végezetül megjegyezzük, hogy tág értelemben kollíziós kérdés a belföldi büntetőjog
szerepfelfogásának kérdése is, ami alapján megkülönböztethetünk államokat, amelyek a belföldi
büntetőjog szerepét a territorialitás védelmében látják, és csak a saját területükön elkövetett
cselekményeket értékelik saját büntetőjogi eszközeikkel (principium territorialie); államokat,
amelyek ezt kiegészítik azzal, hogy saját honosaik cselekményeit külföldön is ellenőrizni kívánják
(principium personale); államokat, amelyek a belföldi érdekeket az az elleni támadás helyétől és az
elkövető személyétől függetlenül védik, és így amelyek saját büntetőjogukat alkalmazzák a belföldi
jogi érdeket külföldön megsértő külföldivel szemben is (principium reale) és végül államokat,
107 Részletesebben ld. Szászy (2) 320-321. 108 Érdekes egyébként, hogy ez egyben azt is jelenti, hogy a büntetőjogi jogszabályösszetközések ezen eseteiben a minősítés kifejezetten a lex causae szerint történik! 109 Szászy (2) 330.
41
amelyek az egyetemes emberi érdekek szem előtt tartásával üldöznek bármilyen cselekményt annak
megvalósulási helyétől, az elkövető személyétől és a belföldi jogi érdek sérelmétől függetlenül
(principium universale vagy Weltrechtsprinzip vagy világjog). 110 Mindezen elvek valójában
egyoldalú kollíziós normákhoz vezetnek, és ezen elvek alkalmazásától függ ezen egyoldalú
kollíziós normák tartalma.
Ami a hatályos Btk.-t illeti, a jogszabály Területi és személyi hatály cím alatt tartalmaz
egyoldalú kollíziós normákat111, és a 3.§ (1) bekezdéstől a 4.§ (1) bekezdés c) pontjáig112 nagyon
szépen építkezve éppen a fent említett sorrendben jut el a territorialitástól a világjog koncepciójáig,
a belföldi jogi érdek védelménél azzal a szűkítéssel, hogy a lex loci commissi delicti szerint is
büntetendő cselekményről kell113, hogy szó legyen, a világjog koncepcióját pedig az állam elleni és
az emberiség elleni bűncselekmények esetében kívánja érvényesíteni114.
Kollíziós szabályt tartalmaz továbbá a külföldi büntető bírósági határozat elismerésének kérdésében
is a Btk., amikor a 6. §-ban kimondja, hogy "/a/ külföldi bíróság ítélete a magyar bíróság ítéletével
azonos érvényű, ha /…/ b) az elkövetővel szemben a külföldi bíróság olyan cselekmény miatt járt
el, amely mind a magyar jog, mind a külföldi állam joga szerint büntetendő, és a külföldön
folyamatban volt eljárás, valamint a kiszabott büntetés, illetve alkalmazott intézkedés összhangban
van a magyar joggal"115.
A lex fori és a lex causae szerinti büntethetőséget egyformán vizsgáló anyagi büntetőjogi
kollíziós szabályt tartalmaz a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény
is, amikor a jogsegély iránti megkeresés teljesítését attól teszi függővé, hogy a cselekmény mindkét
állam joga szerint büntetendő legyen. 116 Kiemelendő, hogy a kapcsolóelv itt nem a lex loci
110 Ld. Szászy (2) 322. 111 A Btk.-ban használt cím egyébként jól rávilágít az egyoldalú kollíziós normák rendszertani besorolásának problematikájára: azok legalább az esetek egy részében valóban területi és személyi hatályt leíró anyagi jogi normának is felfoghatóak – mint ilyenek, kikezdik a nemzetközi magánjog önálló jogágiságának tanát. 112 1978.: IV. tv. Területi és személyi hatály 3.§ (1)A magyar törvényt kell alkalmazni a belföldön elkövetett bûncselekményre, valamint magyar állampolgár külföldön elkövetett olyan cselekményre, amely a magyar törvény szerint bûncselekmény. (2)A magyar törvényt kell alkalmazni a Magyar Köztársaság határain kívül tartózkodó magyar hajón, vagy magyar légi jármûvön elkövetett bûncselekményre is. 4.§ (1)A magyar törvényt kell alkalmazni a nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett cselekményre is, ha az a) a magyar törvény szerint bûncselekmény, és az elkövetés helyének törvénye szerint is büntetendõ, b) állam elleni bûncselekmény (X. fejezet), tekintet nélkül arra, hogy az elkövetés helyének törvénye szerint büntetendõ-e, c) emberiség elleni (XI. fejezet) vagy olyan egyéb bûncselekmény 113 1978.: IV. tv. 4.§(1) a) 114 1978.: IV. tv. 4.§(1) b), c) 115 1978.: IV. tv. 6.§ (1) bekezdés és 6.§ (1) b) pont 116 1996. évi XXXVIII. törvény a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről
5. § (1) Ha ez a törvény másként nem rendelkezik, a jogsegély iránti megkeresés akkor teljesíthető vagy terjeszthető elő, ha
42
commissi delicti, hanem a megkereső állam joga, aminek messzemenő következményei lehetnek
akkor, ha a megkereső állam kollíziós büntetőjogi szabálya teljesen a principium universale talaján
áll, hiszen ekkor tartalmilag elég az, ha a cselekményre a magyar Btk. 3. és 4. §-ai alapján a magyar
büntetőjog vonatkozik.
Kifejezetten közjogi kapcsolatot áll fenn az állam igazságszolgáltatási monopóliumának
gyakorlása során a jogkereső felek és az állami bíróságok között. Mégis, azt találjuk, hogy mind
történetileg, mind a jelenleg hatályos magyar jogszabályok alapján fennáll a külföldi eljárási
szabályok belföldi alkalmazásának a lehetősége. Ez tehát azt jelenti, hogy az egyik hatalmi ág –
ami egyben a szuverenitás megtestesítője – működésének területén szintén vannak kialakult
kollíziós közjogi szabályok.
Kisebb a jelentősége a külföldi büntetőjog alkalmazásának büntetőeljárásban, azonban –
elsősorban nemzetközi együttműködés következtében – itt sem teljesen kizárt. Így a kollízió
lehetőségét előrevetíti a bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló 2002. évi LIV.
törvény, amelynek 12.§-a az alapelvként szögezi le, hogy a jogszabály hatálya alá tartozó
együttműködési formák – a közvetlen információcsere, az ellenőrzött szállítás, a közös
bűnfelderítő-csoport létrehozása, a bűnüldöző szervvel együttműködő személy igénybevétele, a
fedett nyomozó alkalmazása, stb. – akkor alkalmazhatóak, "ha azt mind a magyar, mind pedig a
külföldi állam joga lehetővé teszi"117. Amennyiben pedig személyes vagy különleges adat átadására
kerülne sor az együttműködés keretében, az adatokat a magyar jog szabályai szerint kell kezelni118.
Általában elmondható, hogy a kollíziós norma a büntető eljárási cselekmények során
gyakran a lex fori alkalmazását erősíti meg, még nemzetközi együttműködés esetében is, pl.:
"/m/iután a Részes Állam megbizonyosodott arról, hogy a körülmények ezt indokolják, a területén
tartózkodó elkövetőt vagy gyanúsítottat belső joga alapján őrizetbe veszi, vagy más intézkedést tesz
annak érdekében, hogy jelenlétét biztosítsa a büntető- vagy kiadatási eljárás kezdeményezéséhez
szükséges ideig."119
Van némi tere a külföldi jog alkalmazásának a polgári eljárásjog területén is. Bár a Kódex
63.§-a szerint "/a/ magyar bíróság vagy más hatóság eljárására – ha ez a törvényerejű rendelet
másként nem rendelkezik – a magyar jog az irányadó", és ez a megállapítás arra engedne
a) a cselekmény mind a magyar jog, mind a külföldi állam joga szerint büntetendő; 117 2002. évi LIV. törvény 12.§ 118 2002. évi LIV. törvény 11.§ (1) bekezdés 119 A tengerhajózás biztonsága elleni jogellenes cselekmények visszaszorításáról szóló, az ENSZ Nemzetközi Tengerészeti Szervezete által 1988. március 10-én, Rómában elfogadott Egyezmény, és a kontinentális talapzaton rögzített mesterséges szigetek biztonsága elleni jogellenes cselekmények visszaszorításáról szóló Jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló LXVIII. tv. 7. cikk 1. pontja
43
következtetni, hogy az eljárási kérdések kapcsolóelve csakis a lex fori lehet, egyrészt a Kódex a
következő szakaszban rögtön kivételt is teremt a perbeli jog- és cselekvőképességre alkalmazandó
jog kapcsán, amelyre a személyes jogot rendeli alkalmazni, másrészt a Kódex szubszidiaritása
folytán mára a nemzetközi polgári eljárásjogi együttműködés keretében számos egyezményes
kollíziós szabály van életben. Ezekkel a szabályokkal általában nemzetközi polgári eljárásjogászok,
esetleg európai joggal foglalkozók rendszeresen találkoznak, azok mind a gyakorlatban, mind az
elméleti kutatások során önállósodtak. Elég csak utalni pl. jogsegély- és konzuli egyezményeinkre,
vagy a Hágai Egyezmények útján megvalósult igazságügyi együttműködésre az EU-ban, ahol a
bírósági iratok megküldésétől kezdve a külföldön felvett bizonyítékok értékeléséig többféle
kollíziós kérdés felmerül.
Mindezekhez képest azonban a kollíziós polgári eljárásjog hagyományosan is régi múltra
tekint vissza. Egyrészt, Szászy levezeti azt, hogy történetileg milyen okokból – a polgári eljárásjog
közjogi jellegéből fakadó szuverenitás, territorialitás, méltányosság, célszerűség, a peres eljárás
egységének megprzése, stb. – nem tartották elképzelhetőnek a polgári eljárásjogon belül külföldi
jog alkalmazását120 . Ehhez képest azonban mégis azt tapasztaljuk, hogy nemhogy nem nyílott
lehetőség külföldi polgári eljárásjogi szabály alkalmazására, hanem a kollíziós polgári
eljárásjognak önálló általános kapcsolóelvei is vannak121. Így azon túl, hogy a lex fori eljárási
kérdésben sokszor a lex processualis fori elnevezést viseli, megemlíthető a lex cilivis causae, ami
az eljárás tárgyául szolgáló anyagi jogviszony joga; a lex processualis personalis, ami a peres felek
személyére irányadó jog, mint pl. a Kódex fenti esetében a perbeli jog- és cselekvőképességre
alkalmazandó jog; a lex processualis loci actus, amely olyan az államnak a joga, amelynek
területén egy speciális eljárási cselekmény létrejött, mint pl. egy külföldön lefolytatott bizonyítás;
végül lehet a lex processualis situs is, ami nem feltétlenül egyezik meg a lex processualis fori-val.
Ilyen pl. az az eset, ha intézményes választottbíróság a teljes eljárást külföldön folytatja le.
A nemzetközi kollíziós polgári eljárásjog létének elsődleges indoka régtől fogva
megegyezik a nemzetközi magánjog egységesítésének azon céljával, hogy eljáró fórumtól
függetlenül ugyanolyan kimenetele legyen egy polgári eljárásnak, mert a részes államok
ugyanolyan elvek alapján választják ki ugyanazt az alkalmazandó jogot. Ez az elv, ami elsősorban a
forum shopping megelőzését szolgálja, és amit az Európai Közösség is elsődlegesnek tekint122,
ugyanúgy alkalmazható az anyagi jogra, mint az eljárási jogra. Egy jogvita kimenetelét ugyanúgy
120 Szászy (2) 241-243. 121 Ezekhez ld. Szászy (2) 248-149. 122 Így pl. a szerződésre alkalmazandó jog meghatározásáról szóló Római Egyezmény megalkotásának egyik oka az volt, hogy a szerződéses jogvitákban fennálló forum shopping lehetősége meggyengíti a belső piac kialakítását. Az áruk, szolgáltatások, munkaerő és tőke áramlásának ugyanis érezhetően erős akadálya az, ha a szerződéses jogviták eredménye az országonként eltérő kapcsolóelvek miatt országról országra változhat.
44
eldöntheti az alkalmazandó anyagi jogszabály valamely eltérő tartalmú rendelkezése "A" és "B"
ország jogában, mint pl. az, hogy az "A" vagy "B" országban indított eljárásban eltérő módon
veszik figyelembe a bizonyítékokat. Míg a forum shopping lehetőségét általában az eltérő anyagi
jogszabályok alkalmazásához vezető eltérő kollíziós normákra vezetik vissza123, és ezért részben a
joghatósági szabályok, részben az anyagi jogra utaló kollíziós szabályok egységesítésével vélik
kivédhetőnek a jelenséget, addig a párhuzamos joghatósággal rendelkező államok közötti
választásnál a felperes ugyanúgy mérlegelheti az eltérő eljárási lehetőségeket is, amelyek ugyanúgy
perdöntőek lehetnek, mint az anyagi jogok különbözőségei. Ezért aztán – a joghatósági szabályok
egységesítése mellett – ugyanúgy lényegesek lesznek az eljárási szabályokra alkalmazandó jog
kapcsolóelvei is124. Az elv pedig egyáltalán nem új: "/d"iversitas fori non debet meritum causae
vitiare" – hivatkozik Szászy Dumoulinra125. Más szóval: "a nemzetközi polgári eljárásjog területén
is arra kell törekedni, hogy az eljárás szabályozása is lehetőleg független legyen a fórumtól, mert
az érdemi elbírálásra nemcsak az anyagi, hanem eljárásjogi szabályok is befolyással bírnak."126
A fentiek alapján egyébként – a Kódex 63. §-ától függetlenül – van lehetőség külföldi jog
alkalmazására a magyar autonóm polgári eljárásjog szabályai szerint is. Így példa a lex processualis
personalis szabályára a Pp. 85. § (6) bekezdése szerint "/h/a külföldi állam joga a magyar félnek a
tárgyi költségmentességnél több kedvezményt biztosít a külföldi bíróság előtt, a tárgyi
költségmentes perekben ezen előnyösebb szabályokat kell alkalmazni a magyar bíróság előtt
pereskedő külföldi féllel szemben is."127
Végezetül megjegyezzük, hogy teljesen önálló – és kifejezetten érdekes – kérdést vet fel a
külföldi polgári eljárási jog alkalmazása a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodásban, ahol
egyrészt tisztázandó az, hogy mit tekintünk "külföldi" választottbíróságnak 128 – ami ahhoz a
kérdéshez vezet minket, hogy van-e a választottbíróságnak lex fori-ja129 –, másrészt tisztázandó az
is, hogy eljárási vagy anyagi intézménynek tekintjük a választottbírósági eljárást 130 . Ezekre a
kérdésekre azonban terjedelmi okok miatt ezen tanulmány keretében már nem térünk ki.
5. Összegzés
123 És ilyen értelemben foglalkozik vele jogirodalmunk is, ld. p. Mádl-Vékás 521., Burián-Kecskés-Vörös 136-137., 324, 331, 401. szélsz. 124 Nyilvánvaló, hogy az eljárási szabályok egységesítésének ugyanúgy kevesebb tere van a kapcsolóelvekkel szemben, mint az anyagi magánjog egységesítésének a nemzetközi magánjogi kapcsolóelvek egységesítésével összehasonlítva. 125 Szászy (2) 247. 126 Szászy (2) 247. 127 Megállapította a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény 87.§ (1) bekezdése 128 Szászy (2) 264-267. 129 Ld. pl. Redfern-Hunter 2-79 130 Ld. pl. Horváth-Kálmán 45-46.
45
Szászy nyomán megkíséreltük valamiféle egységes rendszerbe helyezni a nemzetközi
jogszabályösszeütközések jogát, főképp a hatályos autonóm szabályozásra koncentrálva. A
felhozott példákon túl további speciális jogforrások további kollíziós kérdéseket tárgyalnak –
törvénytől az IM vagy APEH Tájékoztatóig. Véleményünk szerint a kettős adóztatás elkerülése
tárgyában kötött, valamint konzuli és jogsegélyegyezményeinket is ide számítva száznál több
jogszabály rendez ma kollíziót, ezek nagy része külföldi közjogi szabály figyelembevételét vagy
alkalmazását írja elő. Még a teljesen autonóm jogszabályaink között is szép számmal találhatóak az
ebben a tanulmányban közölteken kívül, azokhoz hasonló módon valamely részletkérdést kollíziós
normával rendező szabályok.
Mindez a tanulmány pusztán a nemzetközi kollíziós közjogi szabályok létét és azok
előfordulási gyakoriságát kísérelte meg bemutatni. Ehhez képest – mivel a Kódex tárgyi hatálya
nem terjed ki rájuk – nem, vagy csak elvétve foglalkozik olyan általános kérdésekkel, amelyek
pedig ugyanúgy vizsgálhatóak a nemzetközi kollíziós közjogban, mint a nemzetközi magánjogban.
Ilyenek pl. a minősítésre vagy az előkérdésre alkalmazandó jog, vagy a renvoi, a csalárd kapcsolás.,
a viszonosság, közrend, stb.
Ez a tanulmány egyben javaslat is arra nézve, hogy nemzetközi kollíziós magánjogunk
egyetemi szintű oktatásába valamilyen szinten kerüljön bele a közjogi szabályok közötti kollízió
kérdése is.
46
HIVATKOZÁSOK JEGYZÉKE
Batiffol – Henri Batiffol: Traité élémentaire de droit international privé, 1949.
Bánrévy – Bánrévy Gábor: A nemzetközi gazdasági forgalom és személyi viszonyok szabályozása (Nemzetközi magánjog és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga), Budapest 1989., Tankönyvkiadó, 5. kiadás.
Burián (1): Burián László: A fogyasztóvédelem az új nemzetközi magánjogi szerződési szabályok tükrében, in: Magyar Jog 1999/1. 16-23.; Burián (2): Burián László: A nemzetközi magánjogi Kódex újabb módosítása elé, in: Ius privatum ius commune Europae Liber amicorum Studia Ferenc Mádl dedicata, Budapest 2001.
Burián-Kecskés-Vörös + szélszám – Burián László - Kecskés László - Vörös Imre: Magyar nemzetközi kollíziós
magánjog, Budapest, Logod Bt., 1997.
Horváth-Kálmán - Horváth Éva-Kálmán György: Nemzetközi eljárások joga - a kereskedelmi választottbíráskodás,
Budapest, Osiris Kiadó, 1999.
Isay - Isay, Ernst: Internationales Finanzrecht, 1935.
Kegel – Kegel: Internationales Privatrecht 1964.
Lando – Ole Lando: Private International Law – Contracts, in: International Encyclopedia of Comparative Law, Vol.
III. Chapter 24., MOHR-1976.
Mádl-Vékás – Mádl Ferenc - Vékás Lajos: Nemzetközi magánjog és nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga, Budapest, Tankönyvkiadó Vállalat és az ELTE közös kiadványa, 3., átdolgozott kiadás, 1992.
Niboyet – Niboyet: Cours de droit international privé, 1946.
Palásti – Palásti Gábor: A jogválasztással kapcsolatos kérdések minősítése a magyar jogban, in: PLACET EXPERIRI
– Ünnepi tanulmányok Bánrévy Gábor 75. születésnapjára, Budapest, 2004., pp. 213-227.
Rabel - Rabel - Rabel, Ernst: The Conflict of Laws - A Comparative Study, University of Michingan Law School, Ann Arbor, 1960.
Redfern- Hunter (+ szélszám): Redfern, Alan – Hunter, Martin: Law and Practice of International Commercial Arbitration, Student Edition, Sweel & Maxwell, London, 2003.
Szántó – Szántó Mihály: Nemzetközi magánjog, különös tekintettel hazai viszonyainkra, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia és Nagy Sándor Könyvnyomdája, 1893.
Szászy (1) – Szászy István: A szerződő felek jogszabályválasztó joga a nemzetközi kötelmi jogban, Budapest, Tébe Kiadóvállalata, 1929.
47
Szászy (2) – Szászy István: Jogszabályösszeütközések, Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1973.
Vékás: Vékás Lajos: Nemzetközi kollíziós szerződési jogunk reformjához in: Magyar Jog 1999/12. 705-717.