69892473 Magyarorszag Tortenete 11 a Rakoczi Szabadsagharc

8/12/2019 69892473 Magyarorszag Tortenete 11 a Rakoczi Szabadsagharc

http://slidepdf.com/reader/full/69892473-magyarorszag-tortenete-11-a-rakoczi-szabadsagharc 1/108

M A G YA R O R S ZT Ö R T É N E T E

A R Á K Ó C Z I - S Z A B A D S Á G H A R C1 7 0 3 - 1 7 1 1

Gebei Sándor



G E B E I S Á N D O R

A Rákócziszabadságharc

1703 1711Főszerkesztő Romsics Ignác

K O S S U T H K I A D Ó



Írta: Gebei Sándor

Főszerkesztő: Romsics Ignác

Sorozatszerkesztő: Nagy Mézes RitaKépszerkesztő: Demeter Zsuzsanna

A térképeket készítette: Nagy Béla A kötetet tervezte: Badics IlonaKiadói programvezető: Szuba JolantaKiadói programkoordinátor: Winter Angéla A fotók válogatásában részt vett: Vajda László

Közreműködő intézmények:Budapesti Történeti Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum,Magyar Országos Levéltár, Országos Széchényi Könyvtár,amelyek a sorozat képanyagát a rendelkezésünkre bocsátották.

Egyéb források: Civertan, Cultiris, Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Gyűjteménye,Magyar Képek Archívum, MNM Rákóczi Múzeuma (Sárospatak), MTI

Fotók: Bagyinszki Zoltán, Dabasi András, Faragó György, Hegyi Gábor, Jászai Csaba,Kocsis András Sándor, Kovács S. Tibor, Mudrák Attila, Sebestyén József, Soós Ferenc,Szalatnyay Judit, Szelényi Károly

Külföldi intézmények: Louvre (Párizs)

ISBN 978 963 09 5689 5

Minden jog fenntartva

© Kossuth Kiadó 2009© Gebei Sándor 2009

Felelős kiadó Kocsis András Sándora Kossuth Kiadó zRt. elnök vezérigazgatója A kiadó az 1795 ben alapí tott Magyar Könyvkiadókés Könyvterjesztők Egyesülésének a tagjaMűszaki vezető Badics Ilona

Nyomdai előkészítés Veres IldikóKorrektor Török MáriaKépkidolgozás GMN Repró Stúdió

A nyomtatá s és a kötés a debreceni nyomdászattöbb mint négy évszázados hagyományait őrző Alföldi Nyomda zRt. munkájaFelelős vezető György Géza vezérigazgató

www.kossuth.hu/ e mail: [email protected]

http://www.kossuth.hu/

mailto:[email protected]

mailto:[email protected]

http://www.kossuth.hu/



Tartalom

FELSZABADÍTÓ HÁBORÚ MAGYARORSZÁGONKatonai sikerek, politikai következmények • 8 A „második tizenöt éves há ború" lezárása Karlócán • 14

AZ ORSZÁG HÁBORÚJA A KIRÁLY ELLENÚjabb főúri összeesküvés (1700 1701) • 18Rákóczi lengyelországi bujdosása (1701 1703) • 26 A hazatérés a „megbántódot t nemze t" sikerei (1703) • 33Európa és Magyarország (1704) • 41

AZ „ÚJ ÁLLAM" A szécsényi konföderáció (1705) • 54 A konföderáció végzései • 61 A dux („vezérlő fejedelem") hadserege • 64Kísérlet a megegyezésre a nagyszombati tárgyalások • 68

A VÉGLEGES SZAKÍTÁS A marosvásárhelyi országgyűlés (1707) • 74Conventus generalis Onodiensis (1707) • 77Rákóczi mint lengyel király? • 81 A döntő év(1708) • 86 A konföderáció felbomlása • 90

A KIRÁLY ÉS AZ ORSZÁG KIEGYEZÉSE A debreceni és a nagykárolyi tárgyalások • 98 A kompromisszum • 104

Ajánlott irodalom • 108



Felszabadító háború Magyarországon

Katonai sikerek, politikai következmények • 8

A „második tizenöt éves háború" lezárása Karlócán • 14



Katonai sikerek, politikaikövetkezmények

M iután az oszmán haderő csúfoskudarcot szenvedett Bécs falai-nál, a Magyarországra menekülő

törököket derekasan üldözte a császár és

a lengyel király egyesített hada. A kereszté-nyek párkányi (1683. október 9.) és eszter-gomi (október 27.) diadala a törökszövet-séges Thököly Imre kuruc fejedelmet jobb belá tásra bí rhat ta volna, ám ő csak halo-gatta, halogatta a Portával való szakítást.Még mindig arra spekulált, hogy SobieskiJános (Jan Sobieski) lengyel király közvetí-tésével és garanciájával stabil béke teremt

hető Magyarországon. Ebben alaposan té- vedett ! Az 1684 ben életre hívo tt Szent Li-ga az Oszmán Birodalom elleni, európaiösszefogással vívott háborúja a kis, végvári

harcoktól és nagy háborúktól (1593 1606,1658 1660) sokat szenvedő Magyarorszá-gon teljesedett ki.

1684 ben a Szent Liga csapatai még si-kertelenül roham ozták meg a „török " Bu-da falait, 1685 ben viszont Thököly Imre„országát" már eredményesen kiiktattákaz ellenség soraiból. Érsekújvár elfogla-lása (augusztus 19.) után a felföldi thökölyánus városok Eperjes (szeptember11.), Tokaj, Szerencs, Kassa (október 25.),Sárospatak (október 31.), Regéc egymásután kapituláltak a császári királyi kato-naság előtt, az „egy Munkács várába szo-rult a szabadság". A „szultán kutyája"

ahogyan Thökölyt egy török futár nevezte Bu da visszafoglalásából (1686.szeptember 2.) sem okult, kitartott a tö-rök oldalán. Néhány ezer főre olvadt ma-radék seregével már Munkács váránaka felmentésére, családjának kimenekíté-sére sem volt képes. Munkács és Eperjes vá ro sá nak „t it ko s ka pc sol at át " fel tárva Antonio Caraffa tábo rnok az eperjesi vé-res leszámolással adta tudtára mindenki-nek, hogy a Thökölyt pártolók útja csaka vérpadra vezethet. Caraffa dicsekedve

je le nt et te I. Li pó tn ak: „Széleskörű össze-esküvést lepleztem le [itt Eperjesen] Thö-köly támogatói között, akik méltatlanok azőfelségétől kapott kegyelemre, továbbra isezt a fekélyt [Thökölyt] támogatták ...Ez egy hydra, amelynek mindig több fejenőtt ki, mint amennyit levágtunk. ... Ti-tokban fegyveres felkelést akartak kirob-bantani és uralomra juttatni itt a török szidtánt."

T h ö k ö l y I m r e ( 1 6 5 7 1 7 0 5 )

Thököly Imre képmása

Az eperjesi Evangélikus Kollégium-

ban tanult, de a hűtlenség vádjávalletartóztatott apja kimenekítetteErdélybe. Rokona, Teleki Mihályerdélyi kancellár gondjaira bízta. A Lipót i abszolutizmus ellen tiltako-zó bujdosók mozgalmát az 1670 esévekben az Erdélyi Fejedelemségnem hivatalosan, de támogatta. ígykerült kapcsolatba Thököly Imrea magyarországi elégedetlenkedők-kel, egyre aktívabban bekapcsoló-dott portyáikba. 1680 ban (Hajdú-

szoboszlón a bujdosók fővezérükké választották. Politikai pályája

üstökösre emlékeztetően, gyorsan felemelkedett és ugyanolyan gyor-san aláhanyatlott. 1682 1685 között a töröktől elismerve Felső Ma-gyarország fejedelme volt, 1685 1699 között a török oldalán harcolta Magyarországot felszabadító Szent Liga csapatai ellen. Az 1699 eskarlócai béke értelmében törökországi száműzetés várt rá. Még meg-élte mostohafiának, II. Rákóczi Ferencnek sikereit, 1705. szeptember13 án Nikomédiában (Izmit) érte a halál. 1906 ban földi maradványaita Rákóczi emigráció többi tagjaival együtt hazaszállították, a késmár-ki evangélikus templomban helyezték örök nyugalomra.



Munkács vára

1687 első felében Caraffa „eperjesi vész-törvényszéke" 24 emberen hajtatta végrea halálos ítéletet. 1687. március 5 én végez-te először munkáját az eperjesi evangéli-kus kollégium előtti főtéren az eperjesi ésaz iderendelt kassai, lőcsei hóhér, március22 én öt ember életét oltotta ki a hóhér bárd- ja. Az eperjesiek április 27 én, május 16 ánis elszörnyülködhettek a hóhérok munká- ján, mí gn em az eperjesi főtér szeptember12 én vált utoljára a kivégzések színhelyévé.

Nem Caraffán múlott, hogy a véresmegtorlás nem folytatódott, hiszen mégmintegy hatvan ember sínylődött az eperjesi tö ml öcbe n, köztük az az Ottlyk Györgyezredes is, aki Thökölytől elpártolva csá-szári katonaként Buda ostromában kitün-tette magát. Minden kétséget kizáróan Ca-

raffa Felső Magyarországon a törvényekfelett állt. Tartani lehetett attól, hogy Eper- jes után vagy mel let t, Kassa következik.Netán itt is, ott is folytatja majd a munká- ját a Caraffa féle bíróság? A til takozás hu l-láma 1687 őszére már a királyi udvart is el-érte. Azt nem állíthatjuk, hogy a magyarfőméltóságok (nádor, országbíró) tiltako-zására tért jobb belátásra I, Lipót király(1657 1705) és függesztette fel a vérbíró-ság működését, de azt feltételezhetjük,

hogy a Magyarországon elért katonai sike-rek a törökök felett aratott nagyharsányigyőzelem (1687. augusztus 12.), Thököly„országának" megbüntetése érlelték mega helyzetet a magyar viszonyok tárgyalásosrendezésére.

I . H a b s b u r g L ip ó t ( 1 6 4 0 1 7 0 5 )

Német római császár, magyar, cseh király(1640 1705) már apja III. Ferdinánd életébenmagyar (1655) és cseh (1656) királynak meg-koronázták, német római császárnak (1658)csak Lengyelország svédektől történő meg-mentése után választották és koronázták meg.

A hatalomra nevelt testvérének, IV. Ferdinánd-nak váratlan halála után a „hatalomra nem szü-letett" Lipót közel öt évtizedes uralkodása alatt

a Habsburg dinasztia fénykorát élte. Annak elle-nére, hogy Lipót uralkodását végigkísérte a háborúskodás a Bourbo-nokkal az európai, az oszmánokkal a közép európai hegemóniáértfolytatott háborúk, Magyarországon mintegy negyvenéves polgár-háború (1670 1711) , a barokk világhatalmává fejlesztette birodalmát. Az öt nyelven (német, spanyol, olasz, latin, francia) beszélő császár ki-rály udvarai a művészetek és tudományok centrumai voltak, ö maganemcsak zeneszerető és zeneértő, hanem zeneszerző is volt. Oratóriu-mokat, requiemeket írt. Feljegyezték róla: gyűlölte a protestánsokat,a törökökkel inkább volt türelmes, mint a nem katolikusokkal szemben.

I. Lipót arcképe



A m a g y a r r e n d e k l e m o n d a n a k a k i r á ly v á la s z t á s j o g á r ó l 1 6 8 7

1687. évi I. törvénycikk: 1. § Ő legszentségesebb felségének felet-tük való szerencsés uralkodása s kormányzása, késő elhunyta után is,felséges örököseiben folytatást nyerjen és a midőn e miatt azon van-nak, hogy jövendőbeli királyuk és uruk felavatásáról (a veszélyes ural-kodási szünetek megelőzése okából is) idejekorán gondoskodás tör-ténjék, bámulatos vigasztalódással vetik tekintetüket a fenségesfejedelemre, József ausztriai főherczeg stb. úrra, az atyai erények élőpéldaképére s Ő legszentségesebb felségének az atya utján igenkedvelt elsőszülött fiára, a kit nekik erre az égi gondviselés rendelt.2. § Ki után vágyakozva (mihelyt őt meglátták) a karok és rendek.. .a jóságos hitlevelébe beigtatott czikkek elfogadása s az alábbirtalakban letett eskü után, hozzájárulván Ő császári és királyi felsé-gének jóváhagyása s atyai áldása is, az isteni gondviselés segélyülhívásával, egyértelmüleg s üdvözlő felkiáltások közt jövendő királyuk-ká s legkegyelmesebb urukká ünnepélyesen megkoronázták, bizto-san reménykedve, hogy a most megkoronázott felség, legkegyelme-sebb atyjának legkegyelmesebb fia, hű karaitól és rendéitől jóságátés kegyességét soha és sehol el nem vonja."

Az ura lk odó kényének kedvének ki-szolgáltatott ország képviselői Pozsony- ba n gyü lekeztek, hogy a király i előter- jesz téseket tö rvényi ke re tbe fogla lják. Az1687. október 18 án megnyílt pozsonyiországgyűlés valójában nem volt más,mint a magyar rendek I. Lipót király aka-rata előtti behódolása. A megfélemlített és

elbizonytalanított főurak, képviselők azáltalános (az elhaltak örököseire és utó-daikra kiterjesztett) amnesztia fejében le-mondtak legfontosabb kiváltságaikról,az 1298 óta gyakorolt szabad királyválasz-tás és az 1222 es Aranybullába foglalt el-lenállás jogáról.

I. Lipót azonnal kihasználta a kínálkozólehetőséget és kilencéves fiának, Józsefneka megkoronázását kérte a rendektől. Elsőfordulóban a magyar országgyűlés elutasí-totta a királyi óhaj teljesítését, mondván,hogy a kiskorú főherceg egyházi értelem-

ben nem nagykorú , s így az esküt ne m te-het. A király ezt az akadályt is hárította.Buonvisi pápai nuncius bérmálta meg Jó-zsefet, tehát az egyházi értelemben vettnagykorúság mint a koronázási ceremóniaegyik feltétele teljesült. De egy másik krité-riumnak is meg kellett felelnie a trón-

vá ro má ny os na k. Lovagi cí m nélkül nemavathatta lovagokká az arra érdemes ifjakataz új koronás fő. Ezt a zavaró körülménytmaga I. Lipót iktatta ki azzal, hogy saját ke-zűleg ütötte fiát az Aranygyapjas rend lo- vagjává. A re nde kne k kor onázniuk kellett! A kilencéves fiúcska, József volt az első ma -gyar király, aki a koronázási szertartásondíszmagyart viselt. Először történt meg azis, hogy a prímásérsek és a nádor közösenkoronázott, de utoljára fordult elő a koro-názások történetében az a mozzanat, hogya nád or megkérdezte a jelenlévőktől: akar- ják e Magyar or sz ág ki rályául a jelen lévőJózsefet?

A ce re mó ni a ezek utá n minden zök-kenő nélkül lezajlott. 1687. december 9 éna pozsonyi koronázótemplomban a ki-lencvenöt éves Széchényi György prímásérsek és Esterházy Pál nádor együtt helyez-ték a Szent István i koronát József fejére.(Esterházy Pál nádor a pozsonyi országgyű-lésen mutatott elévülhetetlen érdemeiérthallatlan nagy kegyben részesült. I. Lipótcsászár a magyar főnemesek közül elsőkénta Német római Szent Birodalom hercegerangját adományozta neki. A hercegi rangelsőszülöttségi jogon öröklődött.)

A m a g y a r r e n d e k l e m o n d a n a k a z e l le n á l lá s i j o g u k r ó l 1 6 8 7

1687. évi IV. törvénycikk az 1222. évi Aranybulla 31 . cikkelyének„a kijavítását célozza"...: a karok és rendek e pontban is, hódolatuknak és mocsoktalan hűségük kötelességének további tanúsításá-ra, s a bizalmatlanságnak, mely a király s az ország és annak kapcsolt

részei közt e miatt netalán a jövendőben felmerülhetne, gyökeres ki-irtására alázattal kedveskedő s hódoló lélekkel beleegyeztek, hogyaz ellenmondás s ellenállás szabadságáról beigtatott emez előbbmondott záradékot, második Endre király fentebb említett decretumaelőbb idézett 31 ik czikkelyének tartalmából s értelméből, következő-leg az előbb leirt módon letett koronázási esküből is, e jelen törvényesrendelettel kizárják s eltávolítsák."



Az Erdélyi Fejedelemségnek is sz ínt kel-lett vallania 1687 ben. Vagy alkudozika császár és király képében cselekedő Lotharingiai Károly főparancsnokkal, vagyöngyilkos módon kitart a váradi és a te-mesvári pasák jelentéktelen hadereje mel-lett. Apafi Mihály fejedelem választott s alkut kötött Lotharingiai Károllyal. AzErdélyi Fejedelemség megmentése érdeké- ben válla lta Szamosújvá r, Kolozsvár, Sze be n átengedését, a császári sereg elszál láso-

lását, élelmezését. A császári főparancsnokellenszolgáltatásként a fejedelemség ön-állóságát, az erdélyi országgyűlések, in-tézmények fennmaradását, a fejedelmi jö- ve de lm ek ér in th et et le ns ég ét , a val lás i ésa kereskedelmi szabadságot garantálta. Alighogy be re nd ez ke de tt Lo thar ingiai Ká-roly Szebenben, az erdélyi szászok köz-pontjában, „Capta Transylvania" feliratúemlékérmet bocsátott ki Erdély megszállá-sának megörökítésére.

Természetesen a bécsi udvar nem hivatalosította a Lotharingiai Károly Apafi Mi

hály egyezményt, csak az alkalmat vártaahhoz, hogy a 17. században királyellenességet (Habsburg ellenességet) repre-zentáló Erdélyi Fejedelemséget végérvé-

nyesen a királyhű részországok sorába il-

lessze. Ez az alkalom Apafi Mihály erdélyifejedelem halálával be is következett. Az1690 ben kiadott, majd 1691. december4 én megerősített Diploma Leopoldinum

I. József megkoronázása.

Rézkarc

Esterházy Pál (1635 1713)

Esterházy Miklós nádor és NyáryKrisztina Kismartonban születettfiuknak kitűnő nevelést adtak.

A grazi és a nagyszombati jezsui-táknál szerzett ismereteket a nagy-

szombati egyetemen mélyítette el.

Itt a bölcseletet és a jogi tanulmányait végezte, miközben a művészetekkel(zene, festészet, irodalom, színjátszás)

való foglalatoskodásról sem mondott le. Fiatalon csöppentbele a politikai életbe. Sopron vármegye örökös főispánjalett 1652 ben, Zrínyi Miklós, Raimondo Montecuccoli tö-rökellenes hadjárataiban is részt vett. Az 1681. évi soproniországgyűlésen a magyar rendek nádorrá választották.1682 ben kötött házasságot Thököly Imre húgával, Évával,éppen akkor, amikor Thököly Imre nőül vette I. Rákóczi Fe

Esterházy Pálarcképe

renc özvegyét, Zrínyi Ilonát. Az 1687 es pozsonyi ország-gyűlésen szószólója volt annak, hogy a Habsburgok férfiága elnyerje Magyarországon az örökös királyságot. Ezenérdemeiért a Német római Szent Birodalom hercegi rangjátnyerte el 1687 ben. Nagyszabású reformtervet készített elő1688 1689 ben az ország „átrendezésére", de a királyi ud-

var a háború miatt nem tartotta aktuálisnak. Az 1690 esévekben birtokainak ügyeivel foglalkozott és a művésze-teknek hódolt. Magyar és latin nyelvű verseket, prédiká-ciókat írt, zenét szerzett, ill. gyűjtött. Rákóczi mozgalmát,szabadságharcát mélyen elítélte, I. József királyságát a leg-határozottabban törvényes uralomnak fogadta el. Ilyenszellemben küldözgette a vármegyékhez felhívásait, körle- veleit. 1711 ben jelentette meg az 55 egyházi énekből állózenei gyűjteményét, a Harmónia caelestist 1713 ban haltmeg, a kismartoni ferencesek templomában temették el.



Nagyszeben látképe. Adam Lud wig Wirsin grézmetszete, 18. század

guberniummá „fokozta le" az 1657 előttmég Béccsel dacoló Erdélyt. Formálisanaz erdélyiekből kiválasztott, de a király ál-tal kinevezett gubernátor irányította Er-dély közéletét, a tényleges hatalom vi-szont a megszálló csapatok Szebenbentartózkodó parancsnokának a kezébenösszpontosult.

A Magyar Királyság jelene és háborúutáni jövője A Magyar Királyság két nagy rés zor szágá-nak (Magyarország, Erdély) különválasz-tása a török kiűzése utáni jövő tervezése-kor is megmaradt. Három bizottság isfoglalkozott az oszmán uralomtól fel-szabadított Magyar Királyság jövőjével.Többek között Kollonich Lipót (16311707) győri püspök (1685 1695) bíboros(1686 1707), kalocsai (1688 1695), majdesztergomi érsek (1695 1707) kapott fel-hatalmazást I. Lipót királytól arra, hogy vesse papí rr a a há bo rú befejezése ut án iMagyarország képét. Ez a program az Einrichtungswerk des Königrekhs Hungarn(A Magyar Királyság berendezkedése) cí-met viselte. A katolikus megújulás élhar-

cosa, a jezsuiták nagy tisztelője csakis azegységes Habsburg Birodalomban (Ge

samtmonarchie) tudta elképzelni Magyar-ország jövőjét. Mint a királyi hatalom éstekintély elkötelezett híve, a magyar rend i-séget megvetette, az évszázados nemesialkotmányt semmibe vette. Európa szem-szögéből tekintett a világra, Anglia, Fran-ciaország, Hollandia gazdagsága vonzotta.

Kollonich Lipót képmása.Rézmetszet és rézkarc.

1691 1695



A francia ab sz ol ut iz mu st és gazd aság po li -tikát kívánta átültetni a Habsburg Biroda-lomba, hogy erőt és egységet sugározzon,mint a Bourbonok országa. Magyarország-nak sem szánt egyéb feladatot a háborútkövető békeidőben, mint azt, hogy adott-ságainak megfelelően szolgálja az összbirodalmi érdekeket.

Az Einrichtungswerk átgondoltsága, ra-cionalitása ellenére mégsem került végre-hajtásra. A tervezetet a királyi udvar (azabszolutizmus képviselője) túl mérsékelt-

nek, a magyar nemesek pozsonyi konfe-renciája (a rendi kiváltságok képviselője)pedig jog és törvényellenesnek minősítet-te. De a legfontosabb! A háború még nemzárult le, sőt 1697 ig kétfrontos háborúrakényszerült I. Lipót birodalma. Az oszmá-nok elleni hadmű veletek hez a rajnai front-események párosultak. A háború eszkalá-lódása a civil társadalomtól még többkatonát, még több pénzt követelt. JogilagMagyarország nem volt hadviselő fél, nem vol t a Szent Liga tagá ll ama, de a há bo rúmin den keserve rázúdult . Területét pusztí-

tották a szövetséges és ellenséges katonák,nem kímélték a városokat, falvakat. Ra- boltak , fosztogattak , élelmet rekviráltak. A Magyar Ka ma ra pedig od a se figyelta „háborútól felszántott" ország helyzetére,óriási adóval terhelte. 1685 ben 4 789 062magyar (= 100 dénáros) forintot préseltki a Kamara az adófizetőkből, 1686 ban3 568 677 forintot. Az 1697. évi dicalisösszeírás alapján Magyarország évi adó- ját ismét 4 mill ió forintban szabta me ga pénzügyi főhatóság.

A ké szpénz ad ó mel lé a vármegyéktőlés a városoktól meghatározo tt számú por-ciót is követeltek. Felső Magyarországon An to ni o Caraffa 1691. feb ruá r 16 i pa ra n-csa alapján egy katona napi élelmezési nor-máját 1 font hús, 2 font kenyér, 0,5 pint(körülbelül 0,8 liter) bor vagy 1 pint söradagban állapíto tták meg. Egy katon aló ta-karmányozására napi 6 font (körülbelül3 kilogramm) zabot, 8 font szénát és heti3 köteg szalmát írt elő a parancs.

Az adónagyság érzékeltetésére szolgáljon egy két példa. Egy dicának számított: 1 tizenöt év feletti jobbágy férfi, vagy 1 kifejlett élőállat (ökör, ló, fejőstehén), vagy az előbbiekkel egyenértékben 2 fiatalélőállat (ökör, bika, tehén, igásló), vagy 10 juh, kecske (= 20 bárány,sertés) vagy 20 kila búza, vagy 20 kila borsó, lencse, vagy 30 kilaárpa, köles. (1 kila = 1 pozsonyi mérő = 62,081 = 46,56 kg; 1 dicapénzben kifejezett értéke 2 forint 20 dénár volt.)

Az ad ót ervezé s és a tényleges tel jesítésközött egyre mélyebb szakadék húzódott.

A ka lkulál t adóösszegek beha jt ás ára a Ka-mara az adott térségben állomásozó kato-naságot vette igénybe. Minden elmaradás- ba n lévő vá rmegye fűt fát ígé rt , csak ho gyelkerülje az adóvégrehajtó szerepére kipa-rancsolt katonaság önkényeskedés ét. Ilyenokok miatt Heves, Borsod, Zemplén vár-megyében rettegett személy volt OctavioNigrelli kassai generális. Az 1697 es hegy-aljai felkelés közvetlen okaként éppena Schlick regiment Tarcalon és a „Hegy-aljai processusban" (járásban) „nagy tor-túrákkal való executio" jit említhetjük.

Alighogy a „Tokaj kö rüli láza dásról éspusztításról" amely átterjedt (Sáros)Patakra és (Sátoralja)Újhelyre is szóló hír

befuto tt Bécsbe jú lius első na pjai ban, Li-pót császár és magyar király a „Thökölyhívek" újabb zendülésének bélyegezte azottani eseményeket. I. Lipót a veszélynagyságát eltúlozva drasztikus intézkedé-seket foganatosított. Felhatalmazta a Ma-gyarországon állomásozó hadsereg vala-mennyi parancsnokát, hogy az „istentelenrebellisekkel szemben tűzzel vassal" lépje-nek fel. Egy Nyitra megyei piarista szer-zetes úgy tájékoztatta a varsói nunciust,

hogy a „kaszával és dorongokkal felfegyver- zett" ötezernyi zendülő ellen hat császáriezredet indítottak a Hegyaljára a török há- bo rú ba készülődő magyarországi tá bo rh e-lyekről. Három hétbe tellett, amíg Tokajtés Patakot visszaszerezték a császáriak,a Hegyalja pacifikálását a nemesi felke-lők, illetve Bercsényi Miklós egységei vé-gezték el.



A „második tizenöt éves háború"lezárása Karlócán

E z a váratlan és kellemetlen zempléni„incidens" egy pillanatra sem hátráltattá Savoyai Jenő (Eugen von Savo

yen) nagyszabású hadműveletét , aki szep-tember 11 én Zentánál világra (Európára)

szóló győzelmet aratott a török felett. A Szent Liga egyesült haderejének a főpa-rancsnoka az 1698. évi hadjáratot olyandöntő hadműveletnek gondolta, amelya Portát egyszer s mindenkorra „jó békére"kényszeríti. I. Lipót császár, konkréta bban ,a dinasztia és a birodalom érdeke viszontáthúzta Savoyai elképzelését.

Miután I. Lipót császár és XIV. Lajosfrancia király a közel tízéves ellenségeske-désüket békekötéssel zárták le Ryswyckben

(Rijswijkben Hollandiában) 1697. októ- be r 31 én, I. Lipót császár az Os zm án Biro-dalommal vívott háború befejezésére adottparancsot. A béketárgyalások megkezdésenem jelentett kevesebbet, mint a Szent Liga

alapokmányának a megsértését, a szövetsé-ges fegyvertársaknak a cserbenhagyását. A lengyel, orosz, velencei érdekekkel el-lenkezett a „ki mit birtokol, azzal rendelkezzen" elv, mégis révbe jutottak a tárgyalásoka Szerem megyei Karlócán. Hangsúlyoz-nunk kell, hogy Karlócán nem a Szent Ligamint koalíció állapodott meg a békéről azOszmán Birodalommal, hanem a Szent Li-gába tömörült országok külön külön, bila-terális tárgyalásokon egyezkedtek az angol,

Savoyai (Szavojai) Jenő Eugen von Savoyen (1663 1736)

Savoyai Jenő képmása

A Savoyai dinasztia sarját, Carignan hercegét, XIV. Lajos francia királyalattvalóját alacsony termete miatt katonai szolgálatra alkalmatlannaknyilvánították. Erre a „kis csuklyás barát" a Bourbonok örök ellenségé-nek, Bécsnek ajánlotta fel katonai ismereteit. 1683 ban Bécsnél, Esz-tergomnál, 1686 ban Budánál, 1687 ben Nagyharsánynál mutatta megrendkívüli képességeit. 1688 ban már az altábornagyi rangot érdemelteki. Katonai pályája töretlenül ívelt fölfelé. 1689 1696 között a rajnai,a dél franciaországi, észak itáliai frontokon vezette a hadműveleteket,1696 1699 között a Magyarországon harcoló Szent Liga hadainaka főparancsnoka. 1702 től a Haditanács elnökeként a „nagy háború"(a spanyol örökösödési háború) irányításával foglalkozott, 1704 1709között mint a császári haderő főparancsnoka is. (Jelentős győzelmei:1704 Höchstádt, 1706 Torino, 1708 Oudenaarde [Hollandia], Lille, 1709Malplaquet [Belgium], 1716 Temesvár.) Pompakerülő, puritán életvitelű,céltudatos, a protekciót megvető ember volt. Családi örömökben nem volt része, agglegény maradt. A tudományokat szerette és művelte,a művészeteket pártfogolta. Gazdag könyvtárral és képtárral rendel-kezett. Magyarország honfiúsított nemese, a Csepel sziget egy részeRáckevével együtt az ő birtokában volt. A Budai várban a királyi palotaelőtti téren látható lovas szobra Róna József alkotása (1900).



holland közvetítők révén a Porta meghatalmazottaival. A Duna menti, a háborúbanteljesen elpusztult Karlócán végül is három,egymástól független békeszerződés (császá-ri szultáni, lengyel török, velencei török)és egy fegyverszüneti szerződés (orosz tö-rök) született. 1699 januárjában tulajdon-képpen egy olyan békerendszer jött létre,amelynek jelentősége a vesztfáliaihoz mér-hető, hiszen mintegy másfél évszázadramegszabta a hatalmi viszonyokat Középés Kelet Európában. A Magyar Királyságmind a nyugati (1618 1648), mind a „kele-ti" (közép e urópai, 1683 1699) háború ak-tív részese volt, de a háborúkat lezáró bé-kékből nemigen profitált. Amíg a vesztfáliai békéket alá írók és hi te lesí tők között ot t ta-láljuk az Erdélyi Fejedelemség képviselőjé-nek aláírásait, addig Karlócán a Magyar Ki-rályság képviseletében, se Magyarország, seErdély részéről, senki nem jelenhetett meg. Az Os zm án Bi ro da lo m le mond ott Szulejmán szultán magyarországi örökségéről,feladta a Magyar Királyságban érvényesülő

direkt (Szultáni Magyarország) és indirekt(Erdélyi Fejedelemség) „jogát", S mindeztazért tette, hogy makacsul ragaszkodhas-son a fekete és azovi tengeri pozícióinaka megőrzéséhez, az iszlám világ érinthetetlenségéhez.

Karlócán megszületett a béke, a nagy-hatalmak kibékültek egymással. VajonMagyarországon is beköszöntött a béke?Magyarország (benne Erdély is) háborúserőfeszítései a feledés homályába merül-tek, a hivatalos körlevelek azt sulykol-ták a fejekbe, hogy I. Lipót császára magyarországi lakosságot „a Po-

gány ottománnak az igája alólkiszabadította és azokat az őörökös és kegyelmes urának tar-tozott engedelemességére dia-dalmasan visszahozta." Egyér-telmű a gondolat! A MagyarKirályság minden lakosa, neme-se és nem ne mese hálával tartozikaz uralkodójának azért, mert az ki-szabadította a török rabságból.

A zenta i csata látké pe.Rézkarc, 1697

A karló cai b ékeköté semlékérme (a hátoldalaa 6. oldalon látható.Felirata: Lipót leghíresebbgyőzelmeinek emlékére),1699



Az ország háborúja a király ellen

Újabb főúri összeesküvés (1700 1701) • 18

Rákóczi lengyelországi bujdosása (1701 1703) • 26

A hazatérés a „megbántódott nemzet" sikerei (1703) • 33

Európa és Magyarország (1704) • 41



Újabb főúri összeesküvés(1700 1701)

A Temesvidék kivételével megszabadu ltország egyáltalán nem érezhette ma

gát felszabadultnak. Pozsega, Valkó, Verőce és Szerem megyéket leválasztot-ták az ország testéből, s azokból a magyaralkotmánytól idegen katonai tartományt,

a Határőrvidéket szervezték meg. A „fel-szabadított" megyékben a NeoacquisticaComissio (Újszerzeményi Bizottság) tet-szése szerint döntött a nemesi birtokoksorsa felett, az udvari ellenőrzéssel működ-tetett Magyar Kamara maximálisan igye-kezett megfelelni az adóbehajtó szerepé-nek. A megkisebbített országból nagyobb

jövedelmeket próbált kisajtolni a magyarkirály. Az országra kirótt 4 millió adóforintmellet t Erdély adóját 1700 ban 800 000 ben, 1701 ben 600 000 ben határoztákmeg Bécsben.

Az ország további anyagi megterhelésétfokozta például a Jász Kun kerület 500 000

Sarolta Amália hessenihercegnő, II. Rákóczi

Ferenc felesége.Rézmetszet, 1694

II. Rákóczi Ferenc képmása. Rézkarc

forinton történő elzálogosítása a németlovagrendnek (1702), vagy a magyar réz-kitermelésre lekötött holland kölcsön,400 000 birodalmi tallér értékben. Ötszö-rösére emelték a só árát, a monopolizáltsóbányászatot az erdélyi fejedelem máramarosi sóbányáinak lefoglalásával növel-ték. Bécs érzéketlen és süket volt a hivata-lokat elárasztó panaszokra. Rendszeressé vált a há tr alékok megfizett etése a kollektívfelelősség elve alapján, de széleskörűen al-

kalmazták azt az embertelen módszert is,hogy az adóhátralékosok letartóztatásávalkényszerítették ki a rokonságtól az elma-radt adók kiegyenlítését.

Az egyre sú lyosabb gazdasági, társada l-mi elnyomás egyre nagyobb elkeseredéstszült az országban. Ezek a hatalmi túlkapá-sok a kiváltságosokat sem kímélték, közöt



tük az 1694 végén feleségével, HessenRheinfelsi Sarolta Amáliával együtt hazaté-rő Rákóczi Ferencet sem.

„Munkács, Makovica hercege, Patak, To-kaj, Regéc, Ecsed, Somlyó, Lednice, Szerencs,Ónod örökös ura", a dúsgazdag Rákóczi-család utolsó férfi tagja hatévi távollét utántérhetett csak haza, a birtokaira. Őt 1688 ba n, 12 évesen szak ít ot ták el családjától:anyjától, Zrínyi Ilonától, Munkács hős

védelmezőjétől és nő vé ré tő l, Ju li anná tó l(Juliankától). Jezsuiták nevelték és tanít ot-ták Neuhausban, 1691 től a prágai egye-tem hallgatója volt. Testvérével csak 1692 ben ta lá lkoz ha to tt újra, am iko r Ju liankamár férjes asszonyként, Aspremont Reckheim Ferdinánd Gobert altábornagy fele-ségeként az udvarnál kieszközölte számá-ra a Bécsbe költözését. Ez a találkozás, dea bécsi társasági élet is komoly hatást gya-korolt életfelfogására, életszemléletére. Test- vére és az ud va ri él etben já ra to s ka ton asógora világosította fel az utolsó Rákóczi-

sarjat arról, hogy a magyarországi birtokok

jövede lmével a ki ncst ár rendelkezik, amíg be nem tö lt i a 21. éle tévét . A Rákóczi-örökség visszaszerzésének első lépését mind vagyoni, mind szellemi, politikai ér-telemben a nagykorúsítási folyamodvá-nyával tette meg Rákóczi. I. Lipót királykancelláriája busás pénzösszeg lefizetéseellenében a nagykorúságot jelentő 21. élet-év betöltése előtt három évvel felnőtt jogú- vá nyilvání to tt a az ifjú herceget . Házasság-

kötése a bécsi udvar éberségét kijátszvazajlott, bizonyára nem nélkülözte a politi-kai számításokat. A 15 éves Sarolta Amáliahesseni rheinfelsi hercegnőre a mainzi vá-lasztófejedelem bécsi követe hívta fel Rá-kóczi figyelmét. Az ifjú pár sietősen, mára házassági szerződés aláírásának másnap-

ján, 1694. szep tember 25 én a kö ln i dóm- ban, az érsek (vá lasztófejede lem) előt t ki-mond ta a boldogító igent.

A mainzi érseket/választófe jedelmet, akiegyben birodalmi főkancellár is volt, nem-csak a házasságkötés környékén, de Rákó-

czi német római szent birodalom hercegi

Zríny i I lona ar cképe.Olajfestmény, 18. század

Sárospatak vára.

Légi felvétel



Rákóczi birtokok cím visszaszerzésére indított akciójánál isott találjuk, ugyancsak 1694 ben! Az udvarekkor még mereven elzárkózott a kérés tel-

jes ítése elő l, de 1697 ben má r ne m gö rd í-tett akadályt a birodalmi hercegi cím ado-mányozása elé.

Az 1695 169 7 kö zö tti es zt en dő k Rákó-

czi életében az otthonteremtés évei vol-tak. Ez jelentette a birtokok átvételét,a gazdasági életükkel való ismerkedést,elsősorban a hegyaljai szőlőművelés, bor-termelés körülményeinek a számbavéte-lét. Nem lehetett könnyű feladat a Rákó-czi birtokoknak a végiglátogatása. Az egészÉszakkelet Magyarországot beborító ura-dalmak közül a munkácsi és a lengyel ha-tárig felnyúló makovicai uradalmak vol-tak a legnagyobbak. Értékteremtő erejük

mögött alig maradtak el a pataki, tokaji,szerencsi és az ehhez kapcsolódó ónodi bi rt ok te st ek . A Bá th or i á go n Rákóczi ja- vad alommá lett ecsedi bi rt ok azér t voltkülönleges, mert négy vármegyére (Sza- bo lc s, Szat má r, Bereg , Ugocsa ) te rü lt szé t.Jutott a Rákóczi földekből Nógrád, He-

ves, Gömör, Abaú j To rna vá rm eg yékbeis. A Thököly Imrétől konfiskált, majdRákóczihoz került ingatlanjószágok Trencsénben, Árvában, Szepesben reprezen-tálták a Rákóczi nevet. Az Erdélyi Fejede-lemségben „rekedt" birtokainak (tasnádi,somlyó krasznai, sólyomkő élesdi, székely-hídi diószegi) a sorsát a kincstárral kellettrendeznie.

A sá ro sp at ak i rezidenc ia kialakí tásárais ezekben az években került sor. Felesége



közvetlen udvartartásában harmincan,Rákóczi körül nyolcvanan szorgoskodtak.Ha ehhez a szolgáló személyzethez hozzá-számítjuk a közel ötvenfős testőrséget is,úgy megállapíthatjuk, hogy a Rákóczi há-zaspár napi életvitelét mintegy 160 ember bi zt os ít ot ta . Fu rc sa érzések ka va rog ha tt akRákócziban nap mint nap, hiszen kasté-lyait, várait császári katonák lakták, ellen-őrizték. Beszállásuk, élelmezésük pedigRákóczi földesúri jövedelmeit apasztotta.Hogy mennyire kiszolgáltatott helyzetbekerült nemes és jobbágy egyaránt a kato-nai megszállás következtében, azt Sáros vá rm eg ye fő is pánjakén t, il letve ze mpl én iföldesúrként is megtapasztalhatta. A kato-nai zaklatásokat, rekvirálásokat, áro n alu-li kényszervásárlásokat tiltó főispáni ren-deleteknek semmi foganatjuk nem volt,mert a helyi szintű végrehajtás ítélkezésa császári katonák parancsnokainak a ke-zében volt.

1697 ben azt híresztelték Rákócziróla hegyaljai zendülők ellen felvonuló csá-

száriak, hogy Tokaj és Patak várát a láza-dók Rákóczi tudtával és beleegyezésévelfoglalták el. Lám az 1670. évi, I. RákócziFerenc által kirobbantott fegyveres felke-lés megismétlődik. A vér nem válik vízzé,II. Rákóczi Ferenc biztosan követi apja pél-dáját és fegyvert fog az uralkodójára. Az igazta lan vádaktól csak úgy szabadulha-tott meg a felségsértés gyanújába kevertRákóczi, hogy személyesen tisztázta ma-gát Bécsben. Ártatlanságát igazolandó, aztkérte I. Lipóttól, hogy magyarországi bir-tokait birodalmi birtokkal válthassa meg.

A magyar kir ály kegyesen fogadta Rákóczimegalázkodását, és megbocsátotta a föl-desúrnak jobbágyai lázadását. Attól füg-getlenül, hogy Rákóczi ártatlansága ki-derült, egyáltalán nem nyugodhatott meg. Az udvari pletykák arról su tt ogtak, hogyFranz Ulrich Kinsky cseh kancellár, akko-riban a külügyekért felelős első miniszter jóvoltából a bécs i udvarban létezett egyolyan forgatókönyv is, amely a Rákóczi-ház „kiirtását" célozta meg. Eszerint:

a hegyaljai „zenebona" miatt, a fegyvereslázadás szításának és felségsértésnek a vád-

jával le tar tó zt at ták vo lna Rákócz it , ma jdanyai nagyapjának, Zrínyi Péternek a sorsátszánták volna neki is. Idegen bíróság előttifelelősségre vonás, ítélet, vagyonelkobzás,fővesztés. I. Lipót király bocsánata mind-össze a „Kinsky megoldás" drasztikus vál-tozatát szüntette meg, de az enyhébb elbá-nástól is óvakodnia kellett. Ez utóbbilényegében az ifjú Apafi Mihály erdélyi fe-

jede le mr e ki szabot t bán ásmódot je lent et -te, aki királyi kegypénzen Bécsben élhetett. Valójában ra bkén t (t ús zkén t) ta rto tták tá - vol Erdélytő l, fejedelmi mé lt ós ágát ól .

Talán ideiglenesen, talán véglegesen,a „Rákóczi ház" megbüntetésének gondo-lata aktualitását vesztette, mi ut án a Hegyal-

ján röv id idő alatt újra csend lett . Egy hó-napba sem tellett, a „német" katonaság márzavartalanul folytatta a jobbágyok és a vá-rosiak sarcolását. A katonák anyagi ellátá-sáért felelős hadbiztosok jártak a lakosságkifosztásának az élén. Ők szemet hunytak

a tábornokok pénzügyi csalásai, sikkasztá-sai felett, a tábornokok a tisztekkel szemben, a tisztek a közkatonákkal sz em ben vol tak elnézőek. Végsősoron nem lét eze ttolyan intézmény, ahol a panaszokat érde m

A Rá kó czi csa lád c ímere



II. Rákóczi Fere nc (1676 Borsi [ Bors a] 1735 Rodo st ó [Tekirdag])

I. Rákóczi Ferenc vá-lasztott erdélyi fejede-lem és Zrínyi Ilona fia. Apja korai halála utánmostohaapja, Thö-köly Imre oldalán is-merkedett mega katonai élettel

már kisgyerekként,1685 1688 ban a mun-

kácsi ostromot szenvedteát nővérével, Juliannával

és anyjával. A kapitulációután elszakították anyjátólés testvérétől, a dél cseh-

országi Neuhausba (ma: Jindfichűv Hradec), a jezsuitakollégiumba került. Tanulmányait a prágai egyetemen(filozófiai fakultáson) folytatta, 1694 ben I. Lipót királynagykorúsította. Bécsben telepedett le Aspremont gróf-hoz feleségül ment nővérének hatására. Szintén Juliannaés Aspremont gróf befolyására kötött házasságot már18 évesen Hessen Rheinfelsi Sarolta Amália hercegnővel.

A kölni dómban került sor a házasságkötésre 1694. szep-tember 26 án. Hatéves távollét után az ifjú pár végigláto-gatta a családi birtokokat, 1696 ban hazaköltöztek. Sáros

II. Rákóczi Ferenc arcképe.Olajfestmény

vármegye örökös főispánjaként az Ung vármegyei főis-pánnal, Bercsényi Miklóssal együtt egyre jobban eltá- volodott a hivatalos politikai kurzustól. Rákóczi XIV. Lajosfrancia királyhoz fordult segítségért, de leveleit futárabemutatta Bécsben. 1701. április 18 án éjjel tartóztattákle nagysárosi kastélyában és a bécsújhelyi börtönbeszállították. Oda, ahol anyai nagyapját, Zrínyi Pétert isfogva tartották és kivégezték. Rákóczi a biztos haláltólnovember 7 én felesége és Lehmann kapitány őrparancs-nok segítségével megmenekült. Megszökött a börtönbőlés Lengyelországba ment. Adam Sieniawski lengyel főúrbirtokain húzta meg magát Bercsényi Miklóssal együttegészen addig, amíg a magyarországi bujdosók véletlenülrá nem találtak Brezánban (Brzezany, ma: Berezsanyi,Ukrajna) 1703 tavaszán. Június 16 án lépett Magyaror-szág földjére, 1704 ben az erdélyi natiók princepsnek(fejedelemnek), 1705 ben a magyarországi szövetke-zett rendek duxnak (vezérnek) választották. 1711. feb-ruár 21 én Lengyelországba távozott orosz segítségreményében. Többé nem tért haza, visszautasította a fel-kínált amnesztiát. 1712 től Franciaországban, 1717 tőlhaláláig törökországi száműzetésben élt. Az 1906 banhazaszállított földi maradványainak ahogy anyja, illetveJózsef fia földi maradványainak végső nyughelyea kassai dóm lett.

be n kezelt ék volna, a főispáni é s a lispáni t il-takozások pusztába kiáltott szavak marad-tak. De a főnemesek sem érezhették magu-kat biztonságban, mert a király az országtörvényeit megsértve magához, Bécsberendelte a grófokat, bárókat, ahol a háborúköltségeihez való hozzájárulásra szólítottafel őket. Ez az úgynevezett hadisegély for-májában tett felajánlás jogilag a nemesiadómentességet ne m csorbította.

Ne hallgassuk el azt a tény t sem, hogy vol-tak szép számmal magyar kedvezményezett- jei is az ország romlásának. Rákóczi kifejezet-ten elítélően szólt „Magyarország alkirályárólvagy nádoráról", Esterházy Pálról, mert ő„sok kitüntetéssel lekenyerezve" nem az or-szág, hanem a király oldalán jeleskedett.

A m agá nt er mé sze tű és országos pr ob lé -mákról Rákóczi azzal a Bercsényi Miklós-

sal (ungi főispánnal, Felső Magyarországtartományi főbiztosával) folytatott eszme-cserét, aki a hegyaljai zendülés elfojtásá- ban személyesen is rész t v et t. Sáros és Ung vá rm eg yék főispánjai ho l Epe rjesen, ho lUngvárott keresték egymás társaságát. Azismerkedés csakhamar barátsággá mé-lyült, az alig huszonnégy éves Rákóczi ésa tizennégy évvel idősebb Bercsényi meg-nyíltak egymás előtt, az ország és a nemzetsanyarú helyzetéről beszélgettek, jövőjérőlelmélkedtek. Amikor kiderült, hogy Rákó-czin „a német köntös ... magyar és igazánhonfi szívet takar" és erről Bercsényi révéna megyei nemesség is tudomást szerzett, azazonosan gondolkodók egymásra találtak.Ung, Bereg, Zemplén, Sáros nemességeéppen ilyen vezetőről álmodott, aki hazaiés külföldi tekintélyével, ismeretségével



képes lesz összefogni a haza sorsáért aggódókat.

Rákóczi „a mi felőlünk, mi nálunk nélkülvégeztetett" 1699 es karlócai béke után el-döntötte, hogy a kezdeményezést saját ke-zébe veszi. Hogyan is írja a Vallomások (El- ső könyv) című önéletírásában? „Ugyaniscsupán az én személyem volt alkalmas a Há-

zam és az őseim iránti tisztelet okán arra,hogy egyesítse az egy akaraton levők terveit,

és barátságot hozzon létre a külföldi keresz-tényfejedelmek között."Már 1700 tavaszán Rákóczi, Bercsényi

és elvbarátai közös álláspontra jutottak.Miután megtapasztalták, hogy az országsorsát tiltakozó beadványokkal, panaszté-telekkel nem lehet jobbítani, a „német iga"lerázásának mikéntjéről kezdtek el gon-dolkodni. A megvalósítás módja minda belső, mind a külső körülményeket fi-gyelembe véve nagyon problematikusnaktűnt. Az ország megrakva császári katona-sággal, a várakban császári őrségek vigyáz-ták a „csendet". Nem zaklatták a bécsi ud- va rt az ősi ell enségek, a Bo ur bo no kk al is(1697), az oszmánokkal is (1699) érvényes béke létezett . A kü lső szövetségest keresőmagyar elégedetlenkedők mégis remény-kedtek a nemzetközi viszonyok kedvező vá ltozásában .

Az ut ód nélküli , súlyosan beteg II. Ká-roly spanyol király birodalmára szemet vető Bo ur bo no k és Ha bs bu rg ok között i a ryswicki békeokmányon alig száradtmeg a tinta rivalizálásból Magyarországelőnyt húzhatna. Ugyancsak ebbe az irány- ba muta tot t a né me t választófejedelmekcsászárellenes rosszallása, amit I. Lipót csá-szár azzal váltott ki, hogy a megkérdezésükés beleegyezésük nélkül választófejedelmi(elector) címet adományozott a hannoverifejedelemnek. Rákóczi úgy értékelte az érle-lődő válságot, hogy a Habsburgok ellena külső támogatás megszerezhető. Több ta-nácskozást követően elvbarátaival megálla-podott abban, hogy XIV. Lajos francia ki-rály pártfogásába ajánlják a magyar ügyet.Rákóczinak megvolt a diplomáciai alapja is

Bercsényi Miklós (1665 1725)

Felföldi nagybirtokos család sarja.Nagyszombatban, a jezsuitáknáltanult, majd katonai pályáralépett. 1686 ban, Buda ostro-mánál már ezredesként harcolt,Szeged várának főkapitánya,majd bányavidéki helyettes fő-kapitány lett (1688 1693). 1687től grófi címmel büszkélkedhetett,1691 tői pedig Ung vármegye örö-kös főispánjának nevezték ki. 1696 radatálható Rákóczival kezdődő barát-sága, 1701 1703 ban együtt bujdostakLengyelországban. A szabadságharcmásodik embereként főgenerálisként,

első szenátorként küzdötte végig az 1703 1711. éveket. A szatmáritársadalmi békében garantált amnesztiát nem fogadta el, Lengyelor-szágban, többnyire Brzezanyban (Brezánban, ma: Ukrajna) élt. Az 1716 ban kirobbant osztrák török háború hírére a Törökföldöngyülekezett emigránsok élén Orsova környékén harcolt. Az 1718 as

pozsareváci béke végérvényesen az emigrációt jelentette számára.1720 tól Rodostóban, élete végéig Rákóczi mellett tartózkodott.1725. november 6 án hunyt el. Második feleségével, Csáky Krisztiná-

val együtt a kassai dómban temették el 1906. október 29 én.

Bercsényi Miklós arcképe.Olajfestmény

ahhoz, hogy a francia királyt megszólíthas-sa. A dédapja, I. Rákóczi György idejébenkötött erdélyi francia szövetség alapján de nem kizárva az 1677. évi erdélyi (ApafiMihály) „magyar" (Thököly Imre) fran-cia szerződés tényét sem teljes joggal fo-lyamodhatott Versailles segítségéért.

A kapcsolat felvétel viszont ne m vol tegyszerű dolog. Kézenfekvő megoldásnaklátszott, ha Franciaország bécsi vagy varsóiköveteinek a szolgálatait kérik, de ezt azötletet különböző okok miatt el kellett vetni. A Versailles ba vezető út ra máskép-pen találtak rá. Rákóczi pataki udvará- ban gyakran vendégeskedett egy FrancoisLongueval nevű belga (vagy lotharingiai)származású kapitány is, aki széles körűérdeklődésével és műveltségével elnyer-te Rákóczi szimpátiáját, később bizalmát.



A bécsújhely i vár látké pe Ez a badeni gyalogezredben szolgáló kapi-tány vállalta Rákóczi levelének továbbítá-sát a francia udvarhoz.

A véletlen úgy hozta, hogy Rákóczi akiBécsben időzött ekkortájt 1700. novem- be r l jén ír ta meg első levelét Francia-országba maga és társai nevében, éppenazon a napon, amikor a spanyol királymeghalt. Részleteket nem tartalmazó leve-lében az elnyomás alóli harc megkezdésé-hez XIV. Lajos király támogatását kérte,a konkrétumokat Longuevalnak szóbankellett előadnia. A francia udvar leghaté-konyabb segítsége az lenne tolmácsoltaa tervet Longueval , ha Lengyelországbantoborzott zsoldos katonák felfogadásárapénzügyi keretet biztosítana a király, mertehhez a Magyarországba benyomuló kato-nasághoz tudnának csatlakozni a magyar-országi felkelők. A felkelés kirobbantásáraigen alkalmas a helyzet, mert a császár figyel-mét a spanyol események kötik le, a Ma-

gyarországon állomásozó csapatokat átcso-portosítják. Az országban óriási az elkese-redettség, mindenki kész a „németek" ellenfegyvert fogni ecsetelte a közhangula-tot a Magyarországon szolgálatot teljesítőkapitány.

A reményt keltő kezdetnek igen ha ma r vége szakadt. Longueval császári kap itányRákóczi november 1 jei leveléről már más-nap informálta az udvart, és természetesena folytatásról is pontosan beszámolt a bécsi

illetékeseknek. Longueval megrendezett le-tartóztatás ának a híre április közepén jutot tel Rákóczihoz, őt magát április 18 án éjjelkét óra körül vették őrizetbe hálószobá- jában a Bécsből speciálisan ezzel a céllalNagysárosra levezényelt katonák. Rákóczi- val egyidejűleg lefogták még Szi rmay Istvánítélőmestert, utóbb a Vay család férritagjait: Ádámot, Mihályt és Lászlót is. KerestékBercsényit is, de ö idejében értesült a bajróls a lengyel határ felé vette útját.



Rákóczi látszólagos nyugalommal tűrtesorsát. Kassán, Miskolcon, Gyöngyösön,Budán keresztül Bécs felé kísérték hintójáta császári katonák. Még a magyar osztrákhatáron innen értesült a birodalmi és„munkácsi és makovicai herceg" arról,hogy nem Bécsbe, hanem a bécsújhelyi vá rbö rt önb e szál lít ják. Od a, ah ol 1671 benZrínyi Pétert, Rákóczi anyai nagyapját fel-ségsértés és hűtlenség miatt lenyakaztaa hóhér. H iába apelláltak akkor Zrínyi Pé-

ter és perbe fogott társai, Nádasdy Ferenc,Frangepán Ferenc a magyar alkotmányra,törvényekre, I. Lipót király bírósága vissza-utasított minden tiltakozást. A magyar bí-róságok illetékessége felségsértési és hűtlenségi perekben nem érvényes hangzotta jogi érvelés , mert az ilyen ügyek tárgya-lását a király tetszése szerint bárhová (tehátMagyarországon kívülre is), bármilyen bí-róság (akár állandó, akár ideiglenes) eléutalhatja.

Rákóczi Berzeviczi Ádám nevű apród jával és egy komo rnyi kj ával os ztot ta me g bör töné t. Az ebédjénél min di g megjelentGottfried Lehm ann várpara ncsnok is. Sze-mélyesen darabolta fel az ebédre feltálalthúst, kenyeret, nehogy tilalmas dolgotcsempésszenek be a fogolynak. Amikora porosz Lehma nn kapitánytól maga a po-rosz király is érdeklődött az őrzésére bí-zott Rákóczi hogylétéről, a bécsújhelyi vá rp ar an cs no k szi gorúsága is mege nyhü lt .Lehmann először csak részvétéről biztosí-totta Rákóczit, majd Rákócziné küldemé-nyei is eljutottak Rákóczihoz. Rákóczitól,Rákóczinétól és a fejedelemhez bejáró je-

zsuita atyáktól szerzett értesülések nyo-mán Lehmann kapitány meghozta a magaítéletét: Rákóczi nem bűnös, a FriedrichBuccellini osztrák kancellár elnökletévelösszeülő bíróságtól meg kell mentenia politikai foglyot. A kihallgatások meg-kezdődtek, Buccellinit főleg a francia cél-zatú levelezés és a magyar főurak összees-küvésének a részletei érdekelték. Rákóczihiába tiltakozott a bíróság illetéktelenségeés a peres eljárás törvénysértő volta miatt,

a bíróság folytatta az összeesküvés élőkészületeit bizonyító eljárást. A kihallgatásokkai párhuzamosan Rákócziné, Lehmamkapitány és a börtönt látogató jezsuita atyái beavatásával egy merész szökt etési te rv született.

A bi zt os ha láltól Rákóczi úgy me nekü limeg, hogy 1701. november 7 én este, eg)hétfői napon, a várőrséget adó Castelliezred dragonyosának öltözve „kisétált'1

a bécsújhelyi várból. Apródjának, Berze- viczi Ád ám nak és a vá rp ar an cs no k Leh-mann öccsének a segítségével a Fertő tóirányába menekült. A Csallóközön átvág- va, Cseklész, Bajmóc érintésével Po do li nb aérkezett szerencsésen. Az ottani piaristaatyák segítségével pedig a hegyeken át len-gyel földre lépett.

Amikor Rákóczi szökését felfedezték,Lehmann kapitány minden felelősségetmagára vállalt, bátran nézett szembe a ha-lállal. Rákóczinét a gyermekeivel együtttartóztatták le, a Rákóczi vagyont zár alá vették. Nove mber 10 én in du lt me g Rákó-czi országos köröztetése, 24 én vérdíjattűztek ki a fejére. 10 000 (élve) vagy 6000(halva) forint ütötte mark át annak, aki Rá-kóczit kézre keríti.

II. Rákóczi Ferenc szökésea bécsújhelyi várbörtönből



Rákóczi lengyelországi bujdosása(1701 1703)

D e milyen országban is talált mene-déket Rákóczi, Bercsényi? Lengyel-

ország [hivatalosan: Rzeczpospolita(respublica) = a Lengyel Litván NemesiKöztársaság] 1701 őszén már több mintegy éve háborút viselt Svédország ellenOroszországgal koalícióban. A szász lengyelperszonálunió erejétől elvakított II. (Erős) Ágost lengyel kirá ly (1697 1733) opt imáli s-nak ítélte a körülményeket a hadakozáshoz1700 februárjában (!), mert úgy gondolta

a svéd „gyerek királytól", XII. Károlytól(1697 1718) könnyű lesz visszahódítania 17. században elvesztett, baltikumi len-gyel tartományokat.

1700 februárjában II. Ágost hadüzenetnélküli támadásával kezdődött meg az a két

évtizedes küzdelemsorozat a Baltikumban,amelyet a német és a lengyel történetírásokeltérő módon neveznek. Hol a harmadik(1621 1629, 1655 1660, 1700 1721) észa

II. Wettin (Erős) Ágost (1670 1733)

Szász választófejedelem, lengyelkirály. A szász Wettin dinasztiabeliFriederick August (Frigyes Ágost)fia, Drezdában született. 1694től szász választófejedelem.Miután áttért a katolicizmusra,I. Lipót császár és I. Péterorosz cár hathatós támogatá-sával lengyel királynak és litvánnagyfejedelemnek választottákmeg a lengyel, litván képviselők.1697 1706 és 1709 1733 közötturalkodott a Rzeczpospolitában. Az Erős melléknevet nagy testiereje miatt kapta.

II. Wettin (Erős) Ágost lengye l királyarcképe. Olajfestmény

ki háború, hol a nagy északi háború kifeje-zéssel jelölik az 1700 172l ben zajlott ese-ményeket. A háború híre egész Lengyelor-szágban megrökönyödést és döbbenetet válto tt ki, hiszen a király a Rzeczpospol itahozzájárulása nélkül robbantotta ki azt. Al-kotmánysértés volt ez a javából! A Rzecz-pospolita és itt elsősorban a szenátusrakell gondolni sietett deklarálni, hogya Lengyel Litván Nemesi Köztársaság nemtekinti magát hadviselő félnek, a Svédor-szág elleni támadás a szász választófejede-lemség, csakis a választófejedelem és nema lengyel király akciója volt.

A király és a Rzeczpospoli ta ha ta lm idualitására Európa ügyet sem vetett, hi-szen az egykori Hanza kikötővárosnak,

Rigának az ágyúzása visszavonhatatlanula háború nyitányát jelezte. A közvetlenülmegtámadott fél, Svédország mellett Ang-lia, Hollandia és Franciaország is fenyegetőleg lépett fel.

Oroszország viszont nem hagyta cser- be n szövetségesét, 1700 jú lius áb an ha da tüzent Svédországnak. Azért ilyen későn,mert a karlócai fegyverszünetet csak ek-korra sikerült békére változtatni Isztam- bu lb an . Alighogy az or os z tö rö k békealáírásának a híre befutott Moszkvába,megindult az orosz haderő átcsoportosítá-sa északra. II. (Erős) Ágost Nagy Péterrelnem egyeztetett akciója, a gyors sikerekreépítő haditerve totálisan csődöt mondott,ám 1700 őszén felcsillant a remény a ku-darc feledtetésére. Narva falainál fordulha-tott volna meg a hadiszerencse. A Narvához vezényelt orosz erők már szeptember9 19 én blokád alá vették a mintegy 2000katona által védett, kiválóan felszerelterődvárost, de a lenézett svéd „gyerek ki-rály" bravúros győzelmet aratott a rosszul



Sieniawskiné, született Lubomirska Elzbieta Heléna (1669 1729)

Elzbieta Heléna alig volt hatéves, amikorédesanyja meghalt, apja viszont a koronalegmagasabb rangú minisztere, koronafőmarsallja lett. (Huszonhat éven át viseltea tisztségét.) A félárva kislány előbb a nagy-bátyjánál, Hieronim Augustyn Lubomirskinél, majd egy varsói zárdában nevelkedett.

Apját nag yon sze ret te, de az apa rosszall á-sa ellenére is Sieniawski Adamot választot-ta férjéül. Házasságába óriási hozománnyalérkezett (100 000 arany készpénzben,10 000 aranyértékben ingatlan). A házas-társak közötti viszony hamar megromlott,a férj a csendes, ukrajnai Brzezanyban,a feleség a mozgalmas fővárosban, Varsó-ban szeretett élni. Sobieski János király fe-lesége, a francia kultúráért és mentalitásértrajongó Maria Kazimiera királyné udvarhöl-

gyeként beleártotta magát az országospolitikába. A francia befolyás erősítéséneka szándékával került bizalmas viszonybatöbb vezetőpolitikussal is. Sobieski királyhalála után a francia párt lelkes támogatója,de a szász II. Ágost megkoronázása utánháttérbe vonult. Rákóczi és Bercsényibiztonságának a szavatolására du Héronfrancia követ kérte fel Sieniawskinét.Ő nemcsak a menekültek elrejtéséről gon-doskodott, hanem a menekültek tervének,egy magyarországi felszabadító háborúelőkészítésében is közreműködött. II. Rá-kóczi Ferenc és az „Asszony" ahogya fejedelem nevezte lengyel főnemesikedvesét , Sieniawskiné kapcsolata a ké-sőbbiekben sem szakadt meg, sőt gyer-mekeik összeházasítását is tervezték.

vezetett , ka to nail ag képzet len oros zok fe-lett. Ez a vereség Lengyelországra kiszámít-hatatlan, katasztrofális következményeketzúdított.

1701 júliusában már a Rzeczpospolitaterületén folytak a harcok, decemberre Lit- váni a északi részét hó do lt at tá k az egy évvelkorábban kigúnyolt XII. Károly király csa-patai. A svédek megjelenése Lengyelor-szágban, Litvániában a Nemesi Köztársa-ság valamennyi ellentétét a felszínre hozta. A lengye l l itván reáluniós érdekszövetségmáris bomladozott, Litvánia legbefolyáso-sabb mágnáscsaládjának a vezetésével svéd

párt alakult, amely a Rzeczpospolita alkot-mányát megsértő II. (Erős) Ágost trónfosz-tását követelte.

Egy ilyen külső és belső válsággalküszködő országba menekült 1701 jú-liusában Bercsényi Miklós, majd novemberben II. Rákóczi Ferenc. Sorsuka ta lengyelországi belharcok, a királypártiakés a II. Ágost i politika ellenségeinek, s a zon belül is, a svéd vagy a franciapárt iak küz-delme határozta meg. Az egész ország a ki-

rály támogatása vagy a nemesi alkotmány védelmének a dilemmájában őr lődö tt . Amíga király támogatói a svéd háború folytatá-sát, addig az alkotmányvédők az ország-gyűlés háború és béke ügyéhez kapcsolódó

jogának a helyreállí tását követe lték. 1701 végén a királyára felzúdult Rzeczpospolitában Bercsényi és Rákóczi lengyelországitartózkodása nem kívánatos bonyodalmak-hoz vezethetett. Mivel Bercsényi és RákócziLengyelországban is körözött személyek voltak, Franci aország varsói nagykövet e, du

XII. Káro ly svéd kir álycímere



Stanislaw Jablonowskiföhetman képmása.Olajfestmény

Héron márki a Rzeczpospolita leggazda-gabb és legbefolyásosabb méltóságviselői-hez „közvetítette ki" a magyar bujdosókat.Du Héron és a varsói francia kamalduliak(fehér bencések) révén Rákócziék kapcso-latba léphettek Michal Radziejowski gnieznói prímásérsekkel, Stanislaw Jablonowski korona főhetmannal, Adam Sieniawski belzi , Józef Potocki kijevi, Marc in K^tski(Kontski) podóliai vajdával és nem utolsó-sorban, Sieniawskinéval, leánykori nevén,Elzbieta Heléna Lubomirskával és annakférjeurával.

Elkezdődtek a francia lengyel magyar vo nal kiépítés ével foglalkozó tervezgeté-sek. Rákóczi és Radziejowski prímásérseklowiczi titkos tárgyalásán az egyik Sobieskifiú, Aleksander vagy Konst anty m agyarkirályságba való juttatásának az esélyeittaglalták, 1702 januárjában magyar király-

je lö lt ként má r Jablonowski főhe tm antemlegették.

A francia befolyás elhalványulása miat tRákócziék további rejtegetése Varsó kö-zelében nagy kockázattal járt. 1702. feb-ruár 10 én sorsukról megszületett a dön-tés. A politikai centrumoktól távol, mind Varsótól, mi nd Krakkótól mes sze eső Sieniawski birtokra, a brzezanyi (ma: Berezsani ukrajnai kisváros) kastélyba költöz-zön „a francia" és „a német" mérnöknekálcázott Rákóczi és Bercsényi. Ez a JaroslawLwów úton fekvő uradalmi központ, a Sie-niawski család ősi fészke adott menedéket

Rákóczinak 1702 márciusa és 1703 júniusaközött. Ide, a fő politikai eseményektől el-zárt vidékre, messze a hadszínterek mögöt-ti zugba, a nagy hatalmú Adam Sieniawski bi rt okára igencsak megs zűrve ju tottak ela hírek, de a politikai hálók szövögetése to- vább foly tatódott .

Du Héron a magyarországiak ügyéta szívén viselte. XIV. Lajoshoz írt, 1702.április 8 án kelt levelében például azt hang

A brezáni vár r om jai



súlyozta: „Fölséged valamennyi híve megvan itt győződve, hogy Fölséged az ausztriaiház hatalmát semmivel sem korlátozhatja

gyökeresebben, mint hogyha a magyaroknak segedelmet nyújt." XIV. Lajos kedvezőenfogadta a magyar főurak elképzelését, a ha-di előkészületek finanszírozására két háromhónap leforgása alatt 300 000 400 000 livre(24 livre = 1 arany) kiutalását helyezte kilá-tásba.

A bizt ató kezdet ek vára tl anul megt or -

pantak, mert du Héron követet kiutasítot-ták Lengyelországból arra hivatkozva,hogy a lengyelek ellenségével, a svédekkelfolytatott titkos tárgyalásokat. Ezzel Rákó-czi ahogyan ő nevezte „elvesztette oda-adó barátját". Ezután a francia udvarrala danzigi (gdaríski) francia megbízottonkeresztül, Jean Louis d'Usson, ismerteb- ben, Bon na c már ki út ján bo nyol ít ha tt aa postáját. Ő továbbította a francia királysegélyét Rákóczinak és Bercsényinek. A fejede lem 12 000, „helye tt ese" 8000 livre/évtámogatásban részesült Párizsból. Viszont

nem a személyes kiadások, megélhetésiköltségek fedezése volt itt a kulcskérdés,hanem az a több százezer livre hiányzott,amelyből Rákóczi 4000 lovast és 4000 gya-logot fogadhatott volna zsoldjába lengyelterületeken. Ezenfelül francia hadmérnö-kökre, tüzérekre, katonai kiképzőkre szá-mított még Rákóczi. Egy igazi katonákbólálló sereg élén kívánt visszatérni Magyar-országra, felszabadítóként szeretett volnamegjelenni hazájában.

Az események egészen másképpen ala-kultak. Miután a Rákóczi jobbágyok képvi-

seletében Pap Mihály, egy elszegényedett benei nemes és Bige György, Thököly egy-kori nemes hadnagya 1703 márciusában rá-talált a Brezánban (Brzezanyban) rejtőzkö-dő Rákóczira, felgyorsultak az események.1703 áprilisában és májusában újabb Ma-gyarországról érkezett küldöttség sürgetteRákóczi hazatérését. A döntést alapvetően befolyásol ta az a tény, hogy „Rákóczi jóte- vője", Sieniawski vajda és nagyhe tman igenrossz szemmel nézte Rákóczi francia, svéd

Mind a mai napig vitatott a szó eredete. Van olyan feltételezés, hogya latin crux = kereszt (cruciatus, crucifer = keresztes, keresztet [mint

jelvényt) viselő] szavunkat rejti a kuruc elnevezés. E magyarázat sze-rint, a kuruc az a társadalomból kitaszított személy, aki életébenszámtalan csapást és üldöztetést szenvedett, ezért fegyverrel védiéletét, fegyverrel küzd a társadalmi keretekbe történő visszaillesz-kedéséért. Egy korabeli (18. századi) gúnyos értelmezés a kurucota „kuruttyolóval" azonosítja, mert ha nincs veszély, akkor szabadon

„kurutt yol" = a szegénylegények, bujdo sók életét éli, de az útonállók,haramiák elfogására kiküldött katonák elől menekül, szalad. Létezikolyan magyarázat is, amely a német kurz, azaz rövid, kurta jelentésűszóval hozza összefüggésbe a kurucot, aki nem más, mint a társadal-mi ranglétra legalján elhelyezkedő, jelentéktelen személy. A legvaló-színűbbnek a török eredet látszik: 'k(h)urudzsi' = nem reguláris har-cos, felkelő. Fölbukkan még a latin német török kombinációnalapuló, „németek" által használt szóösszetétel is: crucitürk, kruzitürk(kiejtve: krucitürk) olyan keresztény, aki a törökökkel tart, cimborál.Tény, hogy Rákócziék a törökösség vádjának még a látszatától iselhatárolódva tudatosan kerülték a kuruc kifejezés használatát.

szimpátiáját. A Rákóczi iránt gyengéd érzel-meket tápláló feleségétől üzent: legyen óva-tos a herceg, „ne kapdosson a svédért", mertéppúgy megjárhatja, mint nagyapja (II. Rá-kóczi György), aki a svédek miatt szenve-dett vereséget, életét is alig tudta kimenteni1657 ben Lengyelországból.

Mind a lengyelországi, mind a magyar-országi körülmények felgyorsították a ve-zető és a vezetettek találkozását. Rákócziitt, Brezánban Esze Tamással, a tiszahátiszervezkedők vezetőjével, a sókereskedésé ből kiforgatot t tarpai jobbággyal formálisszerződést kötött, aminek eredményekép-pen Rákóczi „katonaságot", a tiszaháti ku-rucok pedig vezért nyertek. A fegyveres fel-kelésre készülődő tömeg a legkülönfélébbtársadalmi rétegekből verődött össze. Azegykori, elbocsátott végváriak, a császá-riaktól megszökött katonák és a régi thökölyánusok mellett az adóbehajtók előlmenekül ő jobbágyok alkották a „katonasá-got". Károlyi Sándor (Rákóczi generálisá-nak) naplójából tudjuk, hogy az ilyen tár

Kuruc



Károlyi Sándor (1669 1743)

Tiszántúli nagybirtokos családban szüle-tett. Apjától, Lászlótól 18 évesen átve-hette Szatmár vármegye örökös főispánságát, egészen 1722 ig ebbena funkcióban maradt, amikor is fia,Ferenc javára lemondott. 1697 bena hegyaljai, 1703 ban a tiszaháti felkelésleverésében szerzett érdemeket, de 1703.október 9 én Rákóczihoz csatlakozott. A katonai ranglétrán gyorsan haladt előre:1703 ban mezei generális, 1704 ben altábor-nagy, 1705 ben tábornagy. Különböző be-osztásokban szolgált: volt a dunántúli mezei hadak főgenerálisa, erdélyifőparancsnok, tiszántúli, kassai főkapitány. A szatmári társadalmi békemegszületésében döntő szerepe volt, a békeokmányt Magyarországrészéről az első helyen írta alá. Érdemeit a magyar király címmel, ranggalhonorálta. 1712 től gróf, illetve a császári hadsereg altábornagya, 1723ban lovassági tábornok, 1741 ben tábornagy lett. 1723 1743 között,egészen haláláig a Magyar Királyi Helytartótanács állandó tanácsosa-ként működött. 1743. szeptember 8 án érte a halál erdődi kastélyában.

Károlyi Sándor arcképe

Kuruc katonák. Olajfestmény

sadalomból kiszakadt, bujdosó életmódotfolytató egyének önmagukat kurucoknakhívták hivatalosan, „gonosztevőknek",„rablóknak" nevezték őket.

A me gé lh et és ük mi at t va ló ba n foszto-gató csoportok száma különösen Zemplén,Szatmár, Bereg, Ugocsa vármegyékben so-kasodott meg, ám az Esze Tamás Kis Al- be rt veze tt e ti sz ahát ia k az előb bi ek tő l éle-sen különböztek. Ha kezdetlegesnek ismondható, de mégis szervezettségükkel vá lt ak egyre veszélyesebbé a kö zha tal omelőtt. Rákóczi elvállalta, hogy „vezérük"lesz. Megígérte nekik, hogy segélyhaddal jön be az országba , de am íg az országba benem érkezik, addig csupán a Brezánbankelt pátensét hirdessék a falvakban, váro-sokban és terjesszék közeli hazatérésénekhírét. Május 12 én Rákóczi és Bercsényinéhány zászlót nyújtott át a küldöttség-nek, egyik oldalára a fejedelem címerét ésneve kezdőbetűit, a másik oldalára pediga közismert jelmondatot hímezték: „CumDeo pro Patria et Libertate" (Istennel a ha-záért és a szabadságért). Meghagyta, hogya zászlókat parancsáig ne bontsák ki,a nyílt toborzást egyelőre még ne kezdjékel, a nemesség birtokait pedig ne hábor-gassák. Inkább törekedjenek egy egy né-metek által gyengén őrzött várat meglepe-tésszerűen elfoglalni.

Rákóczi gyűrűspecsétjével ellátott ésa május 6 án és 12 én kelt „Fejedelem Rá-kóczi Ferenc" és „Gróf Bercsényi Miklós"másolt aláírásával terjesztett kiáltvány azország valamennyi lakosát, az „egyházi ésvilági, nemes és nemtelen, fegyver viselőés otthon lakos, egy szóval minden rendű"magyart mozgósította a küszöbön állóharchoz. Közérthető nyelven fogalmazta

meg a hadrakelés okait és céljait. Egyolyan „kegyetlenkedő birodalom ellen" in-dul meg a küzdelem, amely a magyar tör- vé nyeket sem mib e veszi, az ország lakóitkíméletlenül adóztatja, porcióztatja, sójá-tól, kenyerétől megfosztja, a nemesi szaba ds ág ot lábbal tiporja, a bir to ko ka t erő-szakosan elfoglalja, a nemzet becsületételveszi.

Al ighogy be fu to tt Brezánbó l a Tisza-hátra Rákóczi pátense, zászlója és üzene-te, május 21 én Tarpán és Váriban, 22 én



A brezáni (brzezany i) kiált vány Rés zl et

„Mi Felső Vadászi Rákóczi Ferenc Fejedelem és GróffSzékesi Bercsényi Miklós. Minden igaz magyar, hazasze-rető és édes országunk régi dicsőséges szabadságátóhajtó, egyházi és világi, nemes és nemtelen, fegyver- viselő és otthon lakos igaz magyaroknak Istentűi minden jót kívánunk.

Nem lehet oly magyar, hogy az eddig Magyarországontörvénytelenül, Isten és igazság ellen hatalmaskodó ésminden rendet képtelenül sanyargató idegen nemzetnekkegyetlenkedését, portiózó s képtelen adóztató zaklatá-sait, szabados törvényeinknek szakgatásit, nemzetünk-nek és szabadságunknak megvetését és már láb alá vetetteknek csufolásit elégségesen nem érzette s nemértette volna; elannyira, hogy már országunknak, régiszabadságunknak gyükeres veszedelménél egyebetsenkisem Ítélhet vala, ha az minden birodalmakkal birókegyelmes Isten csudálatos és váratlan háborúkkal azországunkat eddig sanyargató német nemzetet minden-felől meg nem környékezte volna és azáltal az mi régiszabadságát keservesen óhajtó s igaz hazaszeretetéértgerjedező magyar nemzetünknek is utat és alkalmatos-

ságot az kivánt szabadulásra nem mutatott vala. Látvánazért a nagy iga alul való szabadulásnak ideit s módjátmost egyszer oly alkalmatosnak lenni, kinél is sem jobb,sem több, sem bizonyosabb alkalmatosságot országunksoha nem remélhet; [...]... most lévén mégegyszer idejeországunkat ily törvénytelen és szenvedhetetlen igaalul felszabadítani; országunkhoz s hazánkhoz valószeretetünktül és kötelességünktül viseltetvén, mindenigaz, hazaszerető s országunk régi dicsőséges szabad-

ságát óhajtó egyházi és világi, nemes és nemtelen, fegy- verviselő és otthon lakos, egy szóval minden rendű igazmagyarokat hazafiuságokra intjük, kénszeritjük s kérjük,hogy az mint már Isten némelyeknek sziveket az hazáértfelgerjesztette s egybenhozta: ugy ki ki édes hazája snemzete, szabadsága mellett az Isten s törvényünk ellenképtelenül hatalmaskodó, zaklató, portióztató, adóztató,nemesi szabadságunkat rongáló, igaz régi törvényeinket,

jussainkat megvető, jószágainkat hatalmasan foglaló ésfogyató, becsületünket tapodó, sónkat, kenyerünket el- vevő s életünkén uralkodó s kegyetlenkedő birodalom el-len fogjon fegyvert, és [Lengyelországból való] kimenete-lünk előtt is azon elöljáróknak s tiszteknek csoportjaival,kikre ezen dolognak megindítását bíztuk, egyezzenekminden fegyverfogók, igaz hazafiak, és kimenetelünkig isazon elöljáróknak s általok teendő tiszteknek alattokvalóiengedelmeskedjenek, mások pedig közönséges jó érte-lemmel éljenek; [...]

Azt mindazonáltal előre is nagy tilalommal tilalmazzuk,hogy [...] senki, sem külön, sem csoporttal, sem sereggel,akármelly vallású egyházi személyt, templomot, cinterme-ket, klastromokat, nemesi lakos személyeket, nemesiházokat, kastélyokat, utonjárókat, kereskedőket ne há-borgasson, falut, várost, malmot ne égessen, prédáljon;hanem az elöljáróknak eleikben adott s vélek közlett módszerént keresvén az ellenséget, mindenekben csendesistenes egyértelemmel legyenek, magok s hazájok

javára.

Költ Lengyelországban Brezán várában, 12. May. 1703."

Beregszászon olvasták fel a Rákóczi kiált- vány t és tű zt ék ki Rákóczi zászlóit. Bereg,

Ugocsa, Máram aros , Szatmár falvaiból tö-megesen tódultak az emberek a zászlókalá. Állítólag tíz nap alatt már több ezerember engedelmeskedett Esze Tamás, Kis Albert , Pa p Mihály , Majos János („tisztesnemesi ifjú") parancsainak. A lelkesedésleírhatatlan volt. Rákóczit Messiásként várták a ha rcot ny íl tan felválla lók, de azegyelőre még nem csatlakozó, csupán re-ménykedő emberek is. Az elégedetlen-kedők ellenőrizték egész Bereg és Ugocsa

vármegyét, a mu nká cs i vá r kivételével.Május utolsó napjaiban a mozgalom Szat

márban is szétterjedt. Károlyi Sándor szat-mári és Csáky István bereg ugocsai főis-pán nemesi felkeléssel próbálta útját állnia népi mozgolódásnak. Június 7 én a Má-ramaros megyei Dolhánál Károlyi Sándora szatmári császári századdal megerősítettnemesi csapata rajtaütött a „rendezetlen,borba és álomba merült fegyveres népsé-

gen", rövid csatában megfutamította őket. Az Esze Ta má s és Kis Albert vezet te sereg vesztesége 150 ha lott vol t, a tám adó k vesz



Zász ló II. Rá kó cz i Fe renc

címerével, 1703

teségét mindössze egy halottban, három

sebesültben adta meg a győztes főispána Bécsbe szánt jelentésében.

Rákóczi imádsága.Debrecen, 1703

Éppen a dolhai vereség napján dön-tött arról Rákóczi, hogy a lengyel ma-gyar határ közelébe teszi át szálláshelyét,és amint a Varsóba küldött Bercsényia támogató egységekkel visszatér hozzá,késlekedés nélkül átlépi a határt. Június7 én Rákóczi mégis a hazatérésről hatá-rozott „a józan ész" ellenére, hiszen a há- bo rúna k „tisztek, fegyverek és pénz nélkül" vágo tt neki . A „fölbiztatott nép" hívószavát erősebbnek ítélte a fegyvereknél.

Egyébként a magyarországi helyzetet reá-lisan értékelte Rákóczi: „veszélyes [lehet]a késlekedés", mer t „ha egyszer az első lángkialszik, a második már nem olyan erős".Miután június 11 én értesült a dolhai ku-darcról, még inkább sürgetőbbnek éreztea hazatérését.

Rákóczi az emigrációban írt Emlékira-taiban június 13 át jelölte meg annaka napnak, amikor átlépte Magyarországhatárát, „mint Caesar a Rubicont". Nagya valószínűsége annak, hogy az említett

jú ni us 13 i Ru bi co n egy va lóságos fo-

lyócska. Ez a lengyel magyar határ köz- ve tlen kö ze lében, a Vere ckei hágó szom-szédságában eredő Sztrij (Stryj) folyócskalehet. Igaz, hogy a folyócskán való átkelés-sel földrajzilag még nem lépett magyarföldre Rákóczi, de a fegyveres harc mel-letti elkötelezettségét szimbolizálhatta a Ru bi co no n (Szt ri jen) va ló át ha la dás. Jú ni us14 én Klimecben (Klimciben), a még len-gyel területen fekvő falucskában találko-zott Rákóczi a túloldalról menekült, „öt száz puskával fölfegyverzett, ugyanannyihusánggal, kaszával és lándzsával fölsze-relt" hadseregével. (Emlékirataiban másadatot közöl Rákóczi: „ötszáz ember he-lyett alig volt kétszáz gyalogos rossz paraszt-

puskákkal fölszerelve, és ötven lovas. Vezé-rük Esze Tamás volt, egy paraszt, tarpai

jobbágyom és Kis Albert, bűneiért körözötttolvaj és gonosztevő.")

Június 15 én még Klimecből leveletpostázott Rákóczi a francia ügyvivőnekDanzigba (Gdans kba), 16 án pedig tényle-gesen is magyar földre lépett.



A hazatérés a „megbántódottnemzet" sikerei (1703)

N éhány nap alatt Rákóczi munká-csi uradalmának jobbágyait is ide-számítva 3000 gyalogosra és 300

lovasra duzzadt a felkelők serege. Az észak-keleti vármegyék nemessége egyelőre ki- várt , annál is inkább, mert itt , a veszélyzó-nában tartózkodott a császáriak egyetlenmobil katonai egysége, a Montecuccoli ez

red 1200 vértese. Miután Munkács váránakmeglepetésszerű elfoglalása nem sikerült,Rákóczi kénytelen volt a lengyel határhozközeli birtokára, Zavadkára visszahúzódni.Ez a falu lett az első olyan „főhadiszállás",ahol a seregszervezés, a mindennapos ka-tonaélet alapnormáival ismerkedett a Rá-kóczihoz sereglett tömeg. A „megbántódott

A Mag yar Király ság1703 ban



Ocskay László (1680 v. 1683 1710)

Az Ocskay család Nyitra vármegye köznemességéhez tartozott.László a nagyszombati jezsuita gimnáziumban tanult, de a katonásko-dás vonzotta. Huszárként szolgált a Pálffy , majd az Ebergényi ezredben. Megjárta a spanyol örökösödési háború nyugati frontjait, de bot-rányos viselkedése miatt csak a káplár rangig jutott. 1703 júniusábankis lovascsapatát Rákóczihoz Zavadkára vezette. Vakmerőségével,bátorságával olyannyira kitüntette magát, hogy 1703 szeptemberébenmár ezereskapitány volt, felső és alsó magyarországi haditetteiért1705 ben Rákóczi már brigadérossá léptette elő. Meglepetésszerűportyáival az osztrák és morva településeket rettegésben tartotta, hol„a tűz fejedelmének", hol „Rákóczi villámának" titulálták. A trencsénicsatavesztés után elárulta a szabadságharc ügyét, mint császári ezre-des fordult szembe volt katonatársaival. Jávorka Ádám érsekújvári fő-hadnagynak sikerült 1710. január 1 jén elfogni az árulót. A rögtönítélőhaditörvényszék kegyelemből nem karóba húzásra, hanem pallos általikivégzésre ítélte. Január 3 án Érsekújvárott az ítéletet végrehajtották.

II. Rákóczi Ferencaranyozott díszkupája,17. század vége

nemzet" élére hazatért Rákóczi világo-san látta, hogy rendezetlen fegyvereseivela hegyekben sokáig nem maradhat, kése-delmessége miatt a népi lelkesedés ellob-

ba nhat . Miné l gyorsabban ki kel let t ju tn ia az Alföldre , hogy a Ti szán tú -lon a szabolcsi és a bihari haj-dúkat csatlakozásra bírja, hogy a

fegyveres küzdelmet az egészországra minél hamarabb

kiterjeszthesse. A siker vagy a ku da rc a Ti szán való átkeléstől függött . A vá rtná l sokkal egy-szerűbben valósult meg

a Tisza bal partjára valóátjutás július 14 én Tisza-

becsné l. Csáky Is tván , BeregUgocsa vármegyék főispánjának vezeté sével fe lsorakozot t nem e-si felkelők, akiket 100 német

gyalogos és ugyanennyi németlovas is támogatott, megfuta-modtak Rákóczi lovasságaelől. Igen, már indokoltan be-szélhetünk lovasságról, mi-

vel a szabadsá gharc első ka to -nai sikerében a június végén

Rákóczihoz csatlakozott Ocskay Lászlóhuszárjai és a Bercsényi által Lengyelor-szágból hozott Potocki , Wiániowieckidragonyosok játszották a főszerepet. Ez vol t az els ő, ka to na il ag még je lent ék te len,de erkölcsileg annál jelentősebb összecsa-pás. A Csáky főispán mellé rendelt németkatonák Szatmárra húzódtak vissza, a ne-mesek visszatértek házaikba. A pánikszerűmenekülést igazából egy rémhír okozta,miszerint 40 000 svéd és lengyel közeledik

egyenesen Szatmár felé.Július 18 án Rákóczi már Naménynál

táborozott, „nyolcezer emberből álló sereglátszatát" keltve. Hogyan is emlékezettRákóczi vissza ezekre a napokra? „Ez ahirtelen és lelkes parasztfelkelés megdöb-bentette a nemességet. Visszavonultak vá-raikba és védett házaikba. A parasztokatmélységes harag fűtötte uraik ellen, és el-hajtották nyájaikat és gulyáikat azzal azürüggyel, hogy a nemesek csupán azért hú-

zódtak vissza váraikba, mert a németekhez szítanak. így hát a megyei nemesség nemtudta, melyik pártra álljon, mert egyfor-mánfélt a néptől és a németektől."

Rákóczi naményi pátense a nemes-ség dilemmáját igencsak kiélezte. Hacsatlakoznak Rákóczihoz, úgy birtokai-kat, vagyonukat megmenthetik, ellenkezőesetben javaikat elvesztik, földönfutókká vá lnak . Állásfoglalásukat erős en befolyá-solták a következő hónap eseményei. A felkelés hu ll ám ai sz ét ár ad ta k a Tiszamindkét oldalán: Bercsényi portyázó egy-ségei Tokaj térségében, Rákóczi lovasaiNagykároly, Debrecen, Diószeg, Váradkörnyékén nyargalásztak. Megnyílt az útahhoz, hogy a bihari elégedetlenkedőkBoné András, Thököly egykori lovas fő-hadnagyának a vezérletével felsorakozza-nak a nemzeti ügy mellett. Lovasságuk4000 emberre, gyalogságuk 3000 re rú-gott. Debrecen július 26 án nyilvánítottaki hódolatát, a szabolcsi hajdúvárosok iskészen álltak Rákóczi támogatására. Nyíltszínvallásukat azonban (Nagy)Kálló várá-nak az elfoglalásához kötötték. Ezt a négy



Ráday Pál (1677 1733)

A református család sarja isko-láit a felföldi tanintézetekben végezte (Losonc, Selmec ,Körmöcbánya), jogi ismereteitkésőbbi apósa, Kajali Pál Nóg-rád, majd Hont vármegyei

jegyző mellett tökéletesítette. A nógrádi jegyzőséget éppenKajalitól vette át 1699 ben.

1703 októberétől Rákóczi„személyi titkára" (secretariusintimus), 1704 től bizalmasdiplomatája lett. A svéd, len-gyel, porosz, orosz kapcsola-tok kiépítésén munkálkodott.Belpolitikai feladatai a jog terü-letére irányultak. Az udvari kancellária, 1707 től az erdélyi kancelláriadirectora volt. Az ő nevéhez köthetjük a szécsényi konföderáció ok-mányainak (szövetkezett rendek szövetséglevele, esküszövegek)előkészítését, részt vett a detronizációs határozat véglegesítésében.Szatmár után néhány hónappal hazatért, köztiszteletben álló sze-mélyként, a református egyház főgondnokaként élte életét. 1733 banPécelen hunyt el, a losonci református temetőben nyugszik.

Ráday Pál képmása. Mányoki Ádámfestménye, 1726 1727

vétel éve l foglalatoskodó Bercsényihez sie-tett. Ebben a szárazföldi és vízi kereske-delmi utakat ellenőrző várban legalább400 német készült a harcra. Tokaj straté-giai jelentőségét az adta, hogy a felső ma-gyarországi tizenhárom vármegye, illetvea Duna Tisza köze irányába megindítan-dó támadásokat innen, a „centrumból" jo bb an lehe te tt ko or di ná ln i, ir ányí tani .

Szeptemberben már Szolnok sem tudottdacolni Rákóczi seregével, a jász kun kerü-letet újra kiváltságos területnek nyilvání-tották. Főkapitányuk az a Vay Ádám lett,aki a Rákóczi összeesküvés miatt a bécsúj-helyi börtönt is megjárta. Zaránd és Arad vá rmegyéke t Boné And rás portyá i ny ugta -lanították. Ocskay László felföldi portyájapedig annyira eredményes volt, hogy Ri-maszombat, Losonc, Fülek, Léva városaiellenállás nélkül nyitották meg kapuikat az

ezereskapitány előtt. Rákóczi mozgalmá-nak támogatottságát mi sem bizonyítja

jo bb an , mint az, hogy Ocskay szűk másfélhónapos, szeptember októberi hadivállal-kozása alatt Gömör, Nógrád, Hont, Bars,Nyitra vármegyék Rákóczi pártiak lettek. A Rákóczi hűségére át té rt ne me se k közülfeltétlenül említsük meg név szerint a szaba ds ágha rc idején fontos , bi zalmi állások- ba emel t jogi sz akem be reke t, Ráday Pált(1703 ban Nógrád vármegye jegyzője), va-lamint apósát, Kajali Pált (1703 ban Hont vá rmegye jegyzője). De ok tó ber be n fordí-tott hátat királyának báró Károlyi Sándorszatmári örökös főispán is. Rákóczi októ- be r 18 án meze i generálissággal ju ta lm az taátállását.

Tisztán kell látnunk azt, hogy a csatáknélküli győzelmek mögött nem a szeptem- be r elején ki ad ot t Edictum Militare (Kato-nai Szabályzat) alapján fegyelmezett sereg valóságos ereje áll t. Egyéb kö rü lm én yek etkell itt tekintetbe venni. Például azt, hogyÉszakkelet Magyarországon a várak hely-őrségein kívül egyetlen mobil császári egy-ség, a vármegyék támogatását nem élve-ző Montecuccoli lovasezred állomásozott,portyázgatott. A magára hagyott császá-ri alakulat kitért az összecsapások elől,az egymástól elszigetelt várőrségek pe-dig vagy a felmentésükben reménykedtek, vagy ka pi tu lá lt ak a blo kád ot fe nn ta rt ó fel-kelők előtt.

A császári hadv ezetés kezdetbe n lebe-csülte, majd azután túlbecsülte Rákócziékerejét és elszántságát. Bécs tanácstalansá-gáról a több mint három hónapig tartópasszivitás árulkodik, katonai fellépésrecsak októberben szánta el magát az udvar.Leopold Schlick, a magyarországi csapatokfőparancsnokának kinevezett altábornagyolyan utasítást kapott, hogy 5000 fős sere-gével a lehető leggyorsabban lis/tit.vi mega Felföldet a lázadóktól, a bányavárosokattartsa meg a király hűségén. Schlick táma-dása a fegyelmezetlen Ocskay féle csapa-tokat egészen Zólyom és Nógrád várme-gyékig visszavetette, de 1701. november



Kurucok és labancok harca.Vizfestmény, 18. század

15 én, éppen a névnapját ünneplő Schlickaltábornaggyal Besztercebányán azt közöl-te a futár, hogy tábornoktársai Zólyomnál

megfutamodtak, mert Bercsényi és Károlyilovassága meglepte őket. Az erélytelenSchlick azonnal parancsot adott a Felföldkiürítésére. Sorsára hagyta nemcsak a bá-nyavárosokat, hanem kiszolgáltatta Nyitra,Pozsony és Trencsén vármegyéket a táma-dóknak. December első napjaiban KárolyiSándor generális birtokba vette Galgócot,a „Kis Rómának" becézett Nagyszomba-tot. Karácsony előestéjén az 1683 ban Bécs véde lmére emel t kü lső sáncrendszeren isRákóczi zászló lobogott.

I. Lipót király hat hónap alatt meggyő-ződhetett arról, hogy Magyarországonnem a Thököly idők tértek vissza, egészenmás országgal találta magát szemben, minthúsz évvel korábban. Thököly sikerei, de balsikerei is, a tö rö k szövetségből ered-tek. Rákóczi mögött Magyarország állt,a nemesek és a nemtelenek egyaránt. Ka-tonáit Rákóczi tudatosan nem neveztekurucoknak, nehogy a thökölyánus vagyazzal egyenértékű törökösség vádjával il-lessék őt és követőit, a rabló, haramia,útonálló megbélyegzésekről nem is szólva.

Nézzük, hogy milyen eszközökkel pró- bált úr rá lenni a válságon I. Lipót kir ály!Hogyan akarta lecsendesíteni országát

1703 ban? A „tanácskozni cselekedni" uralkodási

elvébe sok minden belefért. A Balkánrólmenekült, az ország déli területeire befoga-dott és 1691 ben kiváltságolt szerbek (aho

Délvidéki határőr katonák.Martin Engelbrechtszínezett rézmetszete.18. század első fele



gyan a kortársak emlegették őket, a rá-cok) a király óhajára hűségüket

1703 ban újfent megerősítették,katonai szolgálatukat a pártütőmagyarok ellenében is felajánlot-ták. Következésképpen a határőrifeladatok mellett a lázadó magya-

rok elleni küzdelemmel is bővülttevékenységi körük. Ez a zárt, kato-

nai szervezetben élő katonaparasztitömeg Rákóczi szabadságharcával szem-

be n mindvégig ell enségesen viselkedett . Denemcsak a rácok, a horvátok sem támogat-ták Rákóczit, akinek kiáltványai hatástala-nok maradtak a horvát bánságban.

A fejede lemválasz tás jogátó l megfosz-tott Erdélyben Jean Louis Rabutin deBussy tábornok, a közel tízezres megszállósereg katonai parancsnoka Szebenből vi-gyázta a királyi akaratot. A Magyar Király-ság rebellis országa tehát a szűken értel-mezett Magyarország! A rácok, horvátok,erdélyiek leválasztása a magyarországiak

oldaláról maximum csak lokalizálta a re bell iót . I. Lipót király kézzel fogható en-gedményekkel igyekezett jobb belátásra bí rn i lángba bo ru lt országát . Min den re ki-terjedő (személyre, anyagi javakra vonat-kozó) amnesztiát ajánlgatott a Rákóczitelhagyó nemesnek, jobbágynak egyaránt.Királyi parancsra az ország 4 millió forint-nyi adóját 3 millióra csökkentették, a sóárát is mérsékelték.

Időnyerés céljából még fegyverszünetitárgyalásokat is kezdeményezett. ElőszörEsterházy Pál nádor próbálkozott Bercsé-nyin keresztül hatni Rákóczira. A királyikegyelem arról szólt, hogy a béke fejébenaz uralkodó helyreállítja az ország alkot-mányát (nem részletezve!), visszaadja Rá-kóczi rangját, birtokait, általános királyi bo csánat ban részesül mi nd en ki Magyaror-szágon. Ha Bercsényinek sikerül jobb belá-tásra bírnia Rákóczit, úgy rangemelés ésgazdag birtokadomány lesz a jutalma.

Biztos, ami biztos! I. Lipót király hivata-losan is lépett. 1704. január 2 án SzéchényiPál kalocsai érseket bízta meg azzal, hogy

a béke lehetőségéről tárgyaljon BercsényiMiklóssal és Károlyi Sándorral. Széchényiérsek, illetve Bercsényi és Károlyi a tárgyalá-sok színhelyéül Gyöngyös városát jelölték ki.Rákóczi hangsúlyozta, hogy ő az ország sza- badságjogaiért ragado tt fegyvert, ne m egy„harcért való harcot" folytat, ezért több euró-pai ország képviselőjének a jelenlétéhez ra-gaszkodik. Ők azok, akik egyrészt közvetít-hetnek a szemben álló felek között, másrésztők azok, akik garanciát nyújthatnak a meg-állapodások betartásáért. Bécsben a külsőmediátorok helyett az 1687 ben megkoro-názott, hatal mát mé g nem gyakorló I. Józsefkirály közvetítésével kalkuláltak. Széchényiérsek az uralkodó tudtával azt javasoltaBercsényiéknek, hogy a magyarok kérjék felI. József királyt az I. Lipót és Rákóczi közöt tiellentétek elsimítására. Rákóczi következete-sen politizált, szilárdan kitartott véleményemellett: a király és a magyar társadalomkonfliktusa csak a külső hatalmak bekapcso-lásával oldható meg. Rákóczi 25 pontba sű-rítette azokat a problémákat, amelyeket ha-ladéktalanul orvosolni szükséges.

A legfontosabbak: a megegyezés megőr-zéséért Anglia, Hollandia, Svéd és Lengyel-ország vállaljanak kezességet; az idegen ka-tonaság hagyja el az országot; a magyarkirály tartsa tiszteletben a szabadságjogokat,különösen a szabad királyválasztás jogát ésa nemesi ellenállás jogát; az uralkodó gyak-ran tartózkodjék Magyarországon; mindenharmadik évben hívja össze az országgyű-lést; a közügyek tárgyalásába kapcsolja bea magyarokat; a nádor és a bíróságok hatás-körét ne csorbítsák; Magyarországon csakmagyarok viselhessenek tisztséget; a katoli-kus egyházi javadalmak idegenek kezére ne jussanak; a val lás szabadságot bi ztos ít ó tö r- vényeket hajt sák végre; a Magyar Kamaranyerje vissza önállóságát; a sóval és élelmi-szerekkel való kereskedés szabadsága álljonhelyre; csak az országgyűlésen elhatározottadó kerüljön beszedésre; a törököktől viszszahódított országrészek kerüljenek visszaaz országhoz; a töröktől felszabadított terü-leteken lévő birtokok volt tulajdonosaikat

H. Rákóczi Ferenc hercegi pecsétnyom ója



,,A' keresztyén világ minden fejedelmeinek és respublikáinak

Mi felsővadászi Rákóczi Ferencz, Istennek kegyelmébülfejedelem, Saáros vármegyének főispánnya, munkácsiés makoviczai herceg, Sáros Pataknak, Tokajnak,Regécnek, Etsednek, Somlyónak, Ledniczének,Szerentsnek, Ónodnak örökös ura. A' dolognak örök emlékezetire!Meg újjúlnak a' ditsőséges magyar nemzetnek régi sebei,és hazánk megsebesült szabadságának mostoha kézzel

ennyiszer enyhittetett sebhelye, minekutánna alattombanel bádgyadott tagai, az Austriai Háznak Isten ítíletibűl valóbirodalma alatt, féltvén hogy ép részére is reá hat a' végső veszedelem, fegyverrel kíván el vágattatni. Elámulnak so-kaknak elméjek, a' meg háborodott országnak viszontag-ságos ujságátul meg rettenvén, és hogy ez a' megnem ron-tatott, ditsőséggel s szép kies tsendességgel ennyi sok százesztendőidül fogván virágzó és fenn álló nemzet már idő fo-lyásával gyászos változásban öltözik, midőn a' világ tsudállya, sokan a' király ellen való hitetlenséggel és támadástindító véle született kívánsággal vádollyák, vétkes véleke-déssel, nem tudván a' dolgokat. Adgyatok engedelmet igazfájdalmunknak és panaszunknak,[...], midőn okát igaz tábo-rozásunknak nyilván valóvá tesszük, legyetek igaz ítílő bírák.

Egynéhány száz esztendeje múlt el, olvassuk, mióltaaz uralkodásnak negédes kívánásával és az országnaknagy rendéi sok jó akarattyoknak béhálózásával, magoknak vették az austriaiak a' királyi felségnek jussát, mindazonáltalmeg forgatván fellyebb az időknek minden folyásit, hogymindenkor az ország ősi szabadságának tsalárd mestersé-geket készítettének veszedelmesül, [...] Mi kénszerítetterégen a' ditsőséges Báthori famíliát ez ellen a' Ház ellenfegyverfogásra? Mi okot vet fel Bethlen hazánk oltalmára?Mi indította Botskait a' fel kelésre? Mitsoda a' mi eleinket,Rákócziakat és Tökölit? Nyilván van a' világ előtt! Nem islehet semmi álnoksággal elfelejtetni országunknak igaznehézségeit. Leg főbb oka most is, mindenkor mászszor is volt, az illy nagy és sok indulásokban, hazánk törvényeinekmeg mondhatatlan rontsolása, szaggatása;...[...]1. Országunknak arany szabadságát, melly ennyi százesztendöktűl fogva a' királyok szabad választásában ma-ga erejét meg rontatlan szokással meg tartotta, örökösuralkodásnak ábrázattyára, az ebbe való megedgyezésrerettentéssel élvén, szolgai változással el változtatták,és hogy abbúl felettébb való szabad uralkodásoknaknagyobb eredetit vehessék.

2. Amaz nagy királynak, Jerusalemi Andrásnak nagy törvé-nyét [az 1222. évi Aranybulla ellenállási záradékát], mellyminden rendeknek leg főbb szabadságait ez alább valóidőkig nemzetünknek maradandó örök ditsősségére ma-gába foglalta, az' haza törvényei meg rontásakor, a' kirá-lyok ellen való állásra örökös hatalmat engedett, magauralkodásának különös tetczésével és az országnak főbbrendéinek kénszeritett meg edgyezésével gyalázatosanel törlötték,...[...]3. [ .. . ]. .. alig láthat valaki, egy vagy két erősségbenmagyar főtisztet, és így el vétettetvén a' fellyebbmehetésnek alkalmatossága, a' maga hazájábanszámkivetettéiért haza fiának, hogy idegen járom vettetik a' nyakában, (s' ki szenvedhetné ezeket el?)tsak fohászkodunk.

4. Mindenek tellyesek ez országban meg zavarodással,meg ujittatott az uralkodás ábrázattya, és az ország min-den dolgainak tsak intéssel parantsolgatásképen valóigazgatását az Udvari Tanáts negédessen magának tulajdonittya, és végre az ország főrendéinek minden tanátsaki rekesztvén,... (a' mint arra bizonyság a' minapi hírünk

nélkül lett kárloviczi frigy kötésnek tractája) mi felőlünk,mi nálunk nélkül végeztetnek.

5. [...]... a' töröknek a' hazábúl való kiűzetéséért, mellyela király maga hiti szerint tartozott, az igaz földes urakmeg fosztassanak [a birtokaiktól] és attúl a' mellyel mago-kat s jószágokat az ellenség ellen való jeles szolgálatokkal, vérekkel s' végetlen költségekkel akkoron is oltalmazták,meg fosztattatván keresztyén király alatt, rút járom alá vettettessenek. [...]

7. [.. .]. ... félre tétettetvén az ország rendes törvény székeés bírái, tsak a' királyi fiscus vélekedése szerint ítíltettenek meg, ujabb' s meg ujabb vendégek érkezvén ottanaz országban, nem egyebet kell vala hallanunk amazszomorú sententiánál: Költözzél el régi lakos!8. Fohászkodik a' kunok s jászok királyi ditsősséges privi-légiumokkal ékesítetett régi szabadsága, melly lába alá vettetett a' német nemzet szokatlan uralkodásának,és hogy az iga alól kiszabadíttassék, alattomban szün-telenül fohászkodik.[...]14. Tsak egyedül az el viselhetetlen portio quantumánakszedését vevését hozzuk bé igaz fájdalommal. Oh! mellybő materiája jő ki ebbül a' szomorúságnak!



16. Kitsoda az, a' ki előtt titok volna a' religiónak (istenitiszteletnek) meg háborításának szines fogása. Bizonya' vallás háborgatása, mellyet mind az ország' s mindaz imperiumi törvények helyben hagytanak, hogy azzal a'meg rontatott haza szabadságát tsufolhassák, a' személy válogatás nélkül meg nyomoríttatott csehek példájávalrégi szokott dolga az austriaiaknak a' köz mondásként:Eloszlatnak a nagy vizek, 's patakokká lesznek,...[...]

18. Rá vetette [Ausztria] azért az országra a' dicasteriumokat az ország gyűlései helyett, mellyek által midőn a' hazalakosit maga tettzése szerint igazgattya,...

19. [...] Az ország szokott törvény folyása tovább az austriai törvény szokatlan folyására vonattassék, hazánk sza-badságának meg tapodásával ki mutatták. Be gyönyörűszép szentsége ez a' királyi hit leveleinek!20. Álly elő annak felette te is, az országban való örökösségnek fel állitására találtatott út, eperiesi mészárlás! [...]21. Valamíg az ő uralkodása gonosz kívánságának bé töltésére, a' mi vérünket is más nyolczvankét hazánk főbbtagjaiéval, kik nevek szerint registráltattanak, 's hasonlókegyetlenségre rendeltettenek szomjúhozva nem kívánta.Magános különb való életet éltünk az országban, mi, sza-bad fejedelmek örököse, és édes hazánknak nap nyugotrarohanandó állapottyát könyves szemmel gyakorta nézde-géltük, és midőn bátorságos lelki ismerettel minden vál-tozást tőlünk távúi lenni ítílénk,... vigyázatlanúl lévénmegfogattattunk, és félre tétetvén személlyünknek minéműsége, sűrű őrizettel körül vétettetvén, szoros tömlöcziocsmányságban rekesztettettünk. [...] A királyi fiscus pert

formált ellenünk. [...] Nem akarja az isteni irgalmasság to- vább ezt az országot az austriaiaknak tolvajlására ki tétetettnek lenni, midőn meszszére való maradékinkhoz is pél-dás irgalmasságával bennünket az ellenünk el gondolt veszedelem alól meg szabaditván, és már a' külső fejedel-mek jó akarattya által az ország belsőbb részeiben bé hoz- ván, igaz, fegyvernek hadi vezérévé lenni akart. Igy vana' természettül rendelve, hogy a' magyarok nemes elmé jek el nem szenvedhetik a' bosszúságot, ós a' szabadság-ban született haza szabad tagjai szolgai állapot alá vettet- vén nehezebb dolognak tartyák azt a' keserű halálnál.Nyilván való légyen azért a' keresztyén világ előtt a' magyarnemzetnek igaz fegyvere és midőn a' mi ősi szabadságunkellen leselkedő Austriai Házat igaz ítílet tétellel fontollya, jóakarattal és segedelemmel ez szabadságaiul tilalmas ésigasságtalan módon megfosztatott nemzetnek óltalmul

jelen lenni vegye szivére. Mi (mert a' maga hitit ennyiszermegszegőknek tovább hinnünk nem lehet) édes hazánknakaz austriai járom alól való ki szabadítására, melly minde-neknek minden szeretetit együvé foglallya, életünket, ja- vainkat 's utolsó csepp vérünket is önként fel szentellyük,hogy e' fegyver fogágunkban nints semmi negédségünk,nyerekedésünk 's magános ditsősségünk, az Isten előtt,a' szent angyalok előtt és a' keresztyén világ előtt, józan jó

lelki ismérettel közönségesen nyilván valóvá teszszük. [...]Költ munkátsi uraságunkban lévő táborunkban,hetedik napján Szent Iván havának, ezer hét százhárom esztendőben."

Részlet Európa tájékoztatása a magyarországi eseményekről, 1704.

illessék; minden rendkivüli törvényszéket ésbizottságot oszlassanak fel; a király helyezzehatályon kívül a Rákóczi Ferenc ellen tör- vénytelenül meghozott ítéleteket; a bécsiMagyar Kancellárián a magyar törvényeketismerő magyarok dolgozzanak; állítsa hely-

re a jászok, kunok és más kiváltságos „né-pek" elvett jogait; szerezze vissza az idegenkézre adott koronajavakat; a jezsuiták tá- vozzanak az országból; a király hatalmazzafel Rákóczi Ferencet és Széchényi Pál érse-ket arra, hogy találják meg a módját annak,hogy miként lehetne Erdély szabadságát biz-tosítani, nehogy az a Portához csatlakozzon.

A gyöngyösi 25 pont ta rta lmi lag az 1704februárjában Nagyszombatban kinyomta-

tott latin és magyar nyelvű „Recrudescuntdiutina Inclytae Gentis Hungarae vulnera..."

„Meg ujjúinak a Ditsősséges MagyarNemzetnek régi sebei ..." kezdetű kiált- ványt ismétli . Az 1703 nyarán már megfo-galmazott 21 pontból álló „tájékoztatót"

Rákóczi Európa valamennyi országába,Európa valamennyi uralkodójához szán-dékozott eljuttatni. Az Európa „felvilágo-sítására" szánt röpirat a szabadságharc ki-robbanásának okait, a fegyveres harc jog éstörvényszerűségét indokolja. Rámutat ar-ra, hogy az igazságos harc célja nem egyéb,mint a törvényesség helyreállítása Magyar-országon, a magyar király által okozott jog-talanságok kiküszöbölése.



Európa és Magyarország(1704)

Az egész Keresztyén Világnak eleibe adatott Manifestum legfontosabb üze

nete Európának az volt, hogy az Auszt riai ház erőszakos pol it iká ja há bo rú - ból há bo rú ba tasz ít ot ta saját országát. Ez azállapot már egy évszázada tart. A magyarkirályok és az ország állandóan ismétlődőkonfliktusai az ország ősi szabadságánakmegsértéséből fakadtak és fakadnak. A szabad ság vé de lmében kel tek ha dr a a Báthoriak, Bocskai, Bethlen, Thököly, a Rákócziak a király ellenében. A legdurvábbmerényle t Magyarország ellen az volt, hogyelvették tőle a szabad királyválasztás jo-gát és az eperjesi vésztörvényszékkel meg-félemlített országban az örökös királyságotkívánják meghonosítani. Megfosztottáka nemzetet II. András önkényura lmat kor-

látozó törvényétől, azellenállás jogától. Ég- bekiáltó igazságtalan-ságokat kell elszenve dn ie az or szágnak,még a török is job- ba n bánt a lakosság-gal, mint saját kirá-lya. Magyarország egyévi adóterhe ötvenévitörök adóztatással érfel. Az országgyűléstmellőzi az uralkodó,helyette a kormányszé-kek intézkednek, a fő-rendeket az országonkívüli helyekre pa-

rancsolják. Miután azországot régi szabad-ságából és alkotmá-nyából teljesen kifor-gatták, a nemzet jogosan tiltakozik. Semmikülönös nem történik Magyarországon,mint hogy az ország jogosan, a királlyalszemben fegyverrel védi az alkotmányba éstörvényekbe foglalt jogait.

Bármennyire is igaz és tényszerű Rákó-czi kiáltványa, az európai hatalmakat csakmellékesen foglalkoztatták a magyarorszá-gi események. A spanyol örökségért vívott

háborúban Franciaországnak óriási segít-séget jelentett a Rákóczi szabadságharc,hiszen a Habsburgok katonai erejét elvon-ta a nyugati és a déli (Észak Itália) frontok-ról. Ennek ellenére a francia pénzügyi éskatonai támogatás alig alig csordogált Ma-gyarországra. 1703 novembere és 1705májusa között például 180 000 tallérnyi se-gélyben részesítette XIV. Lajos király Rá-kóczi háborúját, 1703 novemberétől 1707

júniusáig számo lva a segélyösszegeket , az

XIV. La jos képm ása.Hyacinthe Rigaudolajfestménye, 1701

Rákóczi Manifestumánakmagyar kiadása.Nagyszombat, 1704



II. Miksa Emánuel bajorválasztófejedelem képmása

419 743 tallérra rúgott. Ha az elszámolás té-teles felbontására vetünk egy pillantást,azonnal szembeötlik, hogy a bevételi olda-lon szereplő summából 299 879 tallértRákócziék a diplomáciai kiadások fede-zésére fordítottak. Ebből az adatból nem-csak azt a következtetést vonhatjuk le, hogya konkrét hadikiadásokra szinte semminem maradt a külső forrásból, hanem aztis, hogy Rákóczi az első pillanattól fogvatisztában volt szabadságharcának európai beágyazot tságával . Világosan lát ta, hogya magyar nemzet ügye Európában dől el, vagyis a magyar szabads ágharc sorsa azo náll vagy bukik, sikerül e Magyarországot beemelni az eu rópa i há bo rú k menet ébe, si-kerül e például Európában hivatalosan el-ismert háborús félnek deklaráltatni magát.

1704 ben a Német római Császárság te-rületén zajlottak a fő események. A fran-cia bajor hadak Augsburg és Passau (január9.) bevételével a felső ausztriai területekenrendezkedtek be, közvetlenül veszélyez-tették Bécset. Savoyai Jenő tábornagy szö- vet séges hadvezér társaival , Badeni Lajosőrgróffal és az angol, németalföldi és másszövetséges hadak parancsnokával, JohnChurchill, Marlborough herceggel megter-

vezték az el lencsapást . Úgy dön töt te k,hogy a Lech folyó mentén vonulnak fel,mert így alkalmuk lesz akár a franciák-kal, akár az Augsburgnál összevont bajorcsapatokkal megütközni, akár Münchent vagy eset leg Ingo ls tadt ot ostro mol ni . A ba- jo r hadsereget maga II . Miksa Em ánue l vál asztófe jedelem ir ányí to tt a, a két franciahadsereg parancsnoka Franciaország mar-salljai, Vendöme herceg és Villars herceg volt .

A döntő csatára au gu sz tu s 13 án, a Du -na bal partján fekvő Höchstádt és Blindheim (angolul: Blenheim) térségében ke-rült sor. A csata megvívására Savoyai Jenőés Marlbor ough herceg közvetlen vezetésé-

vel 32 000 gyalogos és 20 000 lovas so rako -zott fel, a tábori tüzérséget 52 löveg képez-te. A 90 (más adat szerint 100) ágyúvalrendelkező 56 000 fős francia és bajor seregsúlyos vereséget szenvedett. 5000 6000 ha-lottat (köztük 18 tábornokot), 10 000 sebe-sültet (köztük 17 tábornoki rangút, Tallardmarsallt is ideszámítva), 3000 dezertáltat,továbbá 11 209 (köz tük 17 táb orno kot)hadifoglyot jegyezhettek fel a veszteség-listájukba. A szövetségesek is nagy áratfizettek a győzelemért. 4724 halott (köztük4 tábornok) maradt a csatatéren, 7788 ka-tona megsebesült (köztük 5 tábornok),273 eltűnt, vagyis a csatába vezényeltekemberi vesztesége megközelítette a 25 szá-zalékot. Ez a francia bajor vereség mélyenmegrázta Rákóczit: „Ez az esemény meg-

fosztott még a reményétől is annak, hogyegyesülhessek a bajor választófejedelemmel.Ez a remény volt az egyetlen alapja annak,

hogy belefogtam a háborúba, melynek ne-hézségeit nagyon is előre láttam."

A visszaemlékező Rákócz it némi legpontosítani kell, hiszen Lengyelországra isárgus tekintettel figyelt. Onnan is a magyarszabadság ügyét előmozdító hírekben re-ménykedett, de a lengyel frontról sem ka-pott kedvező információkat.

Az északi há bo rú első éveiben elszenve-dett vereségek már 1702 re felbomlasztot-ták a Lengyel Litván Nemesi Köztársaság



külpolitikai sikerekre orientált egységét.Már 1702 re két, egymással viaskodó tá- bo rr a, konföder ác ióra (békepártr a, illetveháborús pártra) szakadt az ország. Véglegeskiformálódásuk 1704 re történt meg. Amíga nagy lengyelországi (varsói) konföderá-

ció a békekötés útjában álló II. (Erős) Ágostlengyel király eltávolításán munkálkodott,az alkotmánysértő király trónfosztása és azúj királyválasztás programjával toboroztahíveit, addig a kis lengyelországi (sandomierzi) konföderáció a „cum Deo proPatria et Rege" (Istennel a Hazáért és a Ki-rályért) jelszavával mozgósította a protes-táns svédek ellen harcolni kész erőket. A nemesi szabadság védelmében a lengyelnemes az állandó viszálykodástól sem ret-

tent vissza, életének az értelmét a következőalapelv határozta meg: „inkább élek békétlen

szabadságban, mint békés rabságban". A „békétlen szabadság" idejének, azaz

a „király ellen" (békekötés a svédekkel) vagya „király mellett" (a honvédő háború folyta-

tása) szerveződő országos vagy általánoskonföderációk tanácskozásainak se vége, sehossza nem volt. Ezek a lengyel litván or-szággyűlésekkel rokonítható országos kon-föderációk gyűlései conventus generális,azaz országgyűlésre emlékeztető országosgyűlések, országos tanácskozások szolgál-tak Magyarországnak mintául majd 1705 ben és a következő években (1707, 1708) .

Az 1704 es varsói és sandomie rz i kon-föderációk között a vízválasztót a törvé

Európa a Rákó cziszabadságharc idején,1703 1711



Leopold Schlick császárifőparancsnok arcképe

nyesség értelmezésében találjuk meg. A var-sóiaktól eltérően a sandomierziek tovább-ra is legitim uralkodójuknak tekintettékII. (Erős) Ágost királyt. Ebből fakadóana haza ellenségei közé nemcsak a betolako-dó svédeket, hanem a varsói konföderációtagjait is odasorolták. Az „Istenért " (a rómaikatolikus vallásért), a „Törvényességért"(a nemesi alkotmányért ), a „Királyért" szer-

veződő konföderációt a konföderáció tagjá-nak számító király, illetve a konföderációtagjainak az esküje hitelesítette.

Miután 1704 ben a varsóiak trónvesz-tettnek mondták ki II. Ágostot, a prímás-érsek kompetenciájába tartozott az új ki-rályválasztás előkészítése és lebonyolítása. A királyválasztások alkotmányos feltételei t

úgy biztosította Radziejowski prímásérsek,hogy több, királyi koronára méltó jelöltetkért fel a választáson való indulásra. Ami-kor Rákóczival kapcsolatban szakirodal-munk a lengyel trónra való felkérést em-legeti, az csupán annyit jelentett, hogyRákóczit is, mi nt a potenci ális lengyel kirá-lyok egyikét, számításba vették a lengyelpolitikai körök. Radziejowski 1704 benRákóczihoz intézett, trónra invitáló levele

lényegileg nem volt több, mint II. RákócziFerenc felkérése a lengyel trónért „meghir-detett" versengésben való részvételre. A ki-rályválasztás ügyét egyébként a lengyelalkotmányt, illetve a prímásérsek jogkörétmegsértve XII. Károly parancsára egé-szen másképpen oldották meg. 1704. július12 én a varsói konföderáció tagjai királlyá

vál asztot ták a lengyel Ráko s m ez őn (a Var-só melletti „in Wol a") Stani slaw Leszczyriski poznani vajdát, majd 1705. október 4 énXII. Károly jelenlétében, Varsóban s nemKrakkóban! királlyá is koronázták.

Mind a nyug at európai , mi nd a lengyel-országi fejleményekből látszik, hogy Rákó-czi érdemi segítséget nem kapott semXTV. Lajos francia, sem XII. Károly svédkirálytól. 1704 ben is csak a saját erőkre tá-maszkodva folytatódhatott a küzdelem.

Stanisfaw Leszczynsklkirállyá választása, 1704



Pálffy János (1664 1751)

Bécsben és Pármában végzett iskolai ta-nulmányokat, a katonai hivatás mellettkötött ki. 1681 óta katonáskodott, részt vett a legfontosabb törökellenes harcok-ban. Ott volt Bécs (1683), Buda (1686)ostrománál, Lotharingiai Károly főpa-rancsnok hadsegédje. Apósa, Czobor Ádám lovasezredének parancsnoka1688 ban. Vezérőrnagyi (1693), altábornagyi (1700) kinevezések után 1704 tőlmár lovassági tábornokként Horvátés Szlavónország bánja lett. Tábornagy-ként (1709) a magyarországi császári ha-dak főparancsnoki beosztását nyerte elI. József császártól királytól. Ebben a mi-nőségben kapott felhatalmazást az ural-kodótól a Károlyi Sándorral folytatott bé-ketárgyalásokra. A Pálffy és Károlyiközötti magán és hivatalos tárgyalásokeredményeképpen született meg a szat-mári társadalmi béke. Az 1722 1723 aspozsonyi országgyűlésen nagy energiákat

mozgósított annak érdekében, hogya Habsburg dinasztia leányági örökösö-dését becikkelyezzék. A királyi udvar erkölcsi és anyagi elismerések sorával honorálta a szol-gálatait. A Magyar Királyi Helytartótanács tanácsosa (1724), országbíró (1731), Pozsony vár-megye örökös főispánja, a pozsonyi vár főparancsnoka (1732), az Aranygyapjas rend lovagja(1740), Magyarország nádora (1741), a magyarországi hadak főparancsnoka (1742). 1751 ben,Pozsonyban halt meg, a pozsonyi Szent Márton koronázótemplom sírboltjában nyugszik.

Pálffy János képmása. Olajfestmény

Váltakozó szerencsével folyt az országháborúja királya ellen Magyarországon.1704 telén például Tokaj, Munkács, Kővárcsászári őrsége a mintegy fél éven át tartó blokádot tovább ne m szenvedve, megadta

magát. Károlyi Sándor generális 1704. ja-nuár elején 5000 emberrel a Csallóköz- ből átkelt a Du ná nt úl ra és a helyi felkelők-kel gyarapodó serege ideiglenesen elfoglaltaaz országrészt. A kudarcokat produkálóSchlick helyébe kinevezett új császári főpa-rancsnok, Siegbert Heister tábornagy ellen-csapásával előbb Károlyi Sándor seregétszórta szét Feketevárosnál (Sopron várme-gyében), majd 1704 tavaszán az alsó ma-

gyarországi (Vág, Nyitra völgye) városok visszafoglalására indult meg . Hadivállalko-zása kudarccal végződött, mert Károlyi,Ocskay és Bercsényi csapatai a Kis Kárpátokban, Szomolány (1704. május 28.) térsé-

gében szétverték egyik hadoszlopát, ráadá-sul fogságba ejtették annak parancsnokát is, Adam Rit schan tábornokot . 19 héten átőrizték értékes foglyukat a kurucok, míg-nem 3000 forint váltságdíj és 50 kuruc fo-goly szabadon bocsátása ellenében szaba-dult. Ez a szomolányi győzelem az elsőkomoly hadisiker , amely megakadályoztaHeister, Ritschan és Pálffy János lovasságitábornok egyesült támadását a Felföld visz

Labanc

Lobonc = paróka,loboncos = parókás.

A császári katonákgúnyneve, de a né-metérzelmű, bécsiudvarhű embereketis ezzel a megbélyeg-zéssel emlegették.Ismerünk még más,korabeli, népies ma-gyarázatokat is: lobbancs = gyújtó, gyúj-togató; Lauf Hans! =fuss, menekülj Hans!;Laub Hans! = hagyj(mindent) Hans!



A koron cói csata szafoglalására. Az első olyan diadal volt,ahol a képzeden és a hadi tapasztalatok nél-küli katonák a reguláris csapatokat megfu-tamították. Komoly anyagi haszonnal jártez a győztes csata. Nem a katonák egyénigyarapodására, hanem a hadiszerek gazdagzsákmányára gondolunk, amelyben a ku-ruc hadsereg mindig is szűkölködött.

Sajnos, a győzelemben rejlő lehetőségek

kiaknázását Bercsényi és Károlyi elmulasz-totta, a megvert ellenséget nem üldözték.Sőt Károlyi Sándor ahelyett, hogy a Dunán-túl elfoglalására küldött, alig néhány hó-napja Rákóczihoz pártolt Forgách Simon„németes hírű" tábornaggyal együttműkö-dött volna Heister körülzárásában, késedel-mesen jelent meg a Győr melletti Koroncónál (1704. június 13 án, pénteken). A szabadságharc első nagy, rendezet t ha-dak csatájában Heister császári tábornagy

a négyszeres ötszörös túlerővel rendelkezőForgáchra szörnyű vereséget mért. Ebbena csatában domborodott ki a labancok tü-zérségének és gyalogsági tűzfegyvereineka fölénye a nagy létszámú lovasság felett.Heister tábornagy ágyúi véres rendeket vágtak a ro ha mo zó gyalogosok és lovasokközött. A bécsi hírlap, a Wienerisches Diarium a kurucok veszteségét 3000 halottraés másfél ezer sebesültre tette a császáriakegyszáz (!) halott veszteségével szemben.Forgách tábornagy 2000 halottat ismert elhadi jelentésében, míg egyik alvezére sze-rint „ezer s hatodfélszáz ember" (1550 fő)esett el a csatában. Ennek a vereségnek leg-fontosabb tanulságát ekképpen summáztaa 17 éves császári katonai tapasztalattal bí-ró, vesztes parancsnok Rákóczinak. „Ha re-

guláris had e mellett |mezei had mellett]nem lesz: nem igen megyünk evvel elő."



Erdélyben ugyanolyan forgandó volta hadiszerencse, mint Magyarországon. Az erdélyie k Rákócz it (távol lé tében) feje-delmükké választották a gyulafehérváriországgyűlésen 1704. július 8 án. A fejede-lemválasztásról Rákóczi bő két hét múlva,Szeged ostroma közben értesült. Az Er-délyi Fejedelemség hivatalos delegációjáta selmeci tárgyalásokra utazva, Ipolyságonfogadta. A gróf Mikes Mihály guberniumi tanácsnok, háromszéki kapitány által

vezetet t, „h ár om nem ze te t né gy vallást "repre zentál ó követség kifejtette, hogy az újfejedelemválasztásra azért kerítettek sort,mert II. Apafi Mihály jogtalanul mondottle fejedelemségéről a császár javára, árulómagatartását nem bocsátották meg neki azerdélyiek. Első gondolata az volt Rákóczi-nak, hogy titulus nélkül kormányozzamajd Erdélyt, ám a küldöttek heves tilta-

kozására visszakozott. „A két nemzet [ma-gyar, erdélyi] közös ügye" miatt mégis be-leegyezett fejedelmi trónra emelésébe, ün-nepélyesen átvette a megválasztásáról szólóoklevelet.

Bécsben érthető módon nagyon ide-gesen reagáltak a hírre. George Stepney,az angol bécsi követ azonnal érzékelte a bé-csi udvarban mutatkozó nyugtalanságot.1704. október 6 án a brit külügyi államtit-kárn ak küldött jelentésében egyenesen úgy

fogalmazott: az újraindított fegyverszünetitárgyalások akadályba ütközhetnek, mert„történt egy esemény, amely jó ideig meg-akaszthatja az egyezség megkötését [...] Rá-kóczi új méltóságára gondolok, vagyis arra,hogy az erdélyi rendek vagy azok jó része, fe-

jedelmükké választották. A leveleket, ame-lyek tőle érkeznek, máris mint Transylvaniae princeps írja alá, mintha elhatározta Szabadság harc, 1703 1704



volna, hogy mindenképpen megtartja ezta rangját, [...]."

Különben a selmeci tárgyalásokon(1704 októberében) részt vevő Stepneyszemélyesen is találkozott Rákóczival, akiéppen a vihnyei fürdőhelyen lábadozott. Az ango l di pl om at ára nagy hatással vol tRákóczi közvetlensége, politikai éleslátása,európaisága. Rákóczi igyekezett megma-gyarázni az angol békeközvetítőnek, hogyMagyarország kapcsolata Ausztriával olyan,

mint Angliáé Skóciával, mert külön alkot-mánya, kormánya, hadserege, kincstárastb. van. Ausztria pedig úgy bánik Magyar-országgal, mint Anglia Írországgal, azaz,mint egy fegyverrel leigázott országgal.Stepney megtudhatta Rákóczitól azt is,

hogy az ilyen típusú fegyveres mozgalomimmár a hetedik Magyarország történeté- be n: Bá th or itól kezdve Bocskain, Bethle-nen, a két Rákóczi Györgyön és Thökölynkeresztül 1703 ig. Elmagyarázta Marlbo-rough herceg bizalmasának, hogy a ma-gyarországi alkotmány garanciája kizárólagcsak az Erdélyi Fejedelemség helyreállítá-sával képzelhető el. Amikor a selmeci tár-gyalások félbeszakadtak, Stepney 1704.december 10 i, Marlborough herceghez

írt tájékoztatójában pontosan megjelöltea diplomáciai fiaskó okait. Egyik oldalróla császár őszinteségének a hiánya, másikoldalról Rákóczi bizalmatlansága és ma-kacssága képezi a tárgyalásos megegyezéselmaradását.

(Vak) Bot tyán J á n o s (legvalószí nűbb 1643 v. 1644 1709)

Gúnykép Bottyán Jánosról

Rákóczi írta róla: „Nem volt sem jó származású, sem művelt ember,ezért igen nyers volt, de józan, éber, szorgalmas. Szerette a népet,és az is rendkívül szerette őt, mert katonáit szigorú fegyelembentartotta, de mindenkor igazságot szolgáltatott nekik, amikor igazuk volt." Az 1650 1660 as években a nagyszombati jezsuiták vágselylyei uradalmának a lovásza volt, hatásukra katolizált. Apja ezért kita-gadta az örökségéből. 1665 ben katonának állt. 1681 1686 közöttKomáromban és Esztergomban lovas katona, hadnaggyá, majdfőhadnaggyá léptették elő vakmerő cselekedeteiért. Többek közöttő volt az, aki virtusból a török Érsekújvárban az imára hívogatómüezzint a minaretből a mélybe dobta és sikeresen kijutott az ép-pen vásározó városból. Az 1690 es évek a török elleni harcokkalteltek. Ekkoriban vesztette el csatában egyik szemét, katonái VakBottyánnak nevezték ezredesüket. Hírnevét öregbítette úgy is, hogyZólyomnál párbajra hívta ki a város ostromára odaérkezett kurucoklegbátrabbik katonáját. Ocskay Lászlóval csapott össze a párbaj-ban, mindketten súlyosan megsebesültek. A Zólyomban lábadozó

Bottyán már 1703 decemberében elígérkezett Rákóczinak, akigenerális főstrázsamesternek ki is nevezte. Ténylegesen csak1704 októberétől szolgálta a szabadságharcot. Számtalan kisebbnagyobb csatában részt vett, dunántúli sikerei kiemelkedőek(Dunakömlőd „Bottyán vára", Szentgotthárd, Sopron bevétele stb.).Egy vakmerő portyája során ő ejtette fogságba Maximilián AdamStahremberg altábornagyot (1708 februárjában). Agyhártyagyul-ladás végzett vele 1709. szeptember 27 én Tarnaörsön a katonaitáborban (van utalás arra is, hogy Lőrinckátán halt meg). A gyöngyösi ferencesek templomában temették el.



Kuruc lovas. MartinEngelbrecht rézmetszete,18. század első fele

hogy ne ütközzenekmeg Heisterrel. Rákó-czi válasza: „nem mo-

gyorót ropogtatni jöt-tünk" ide.

Az 1704. dec em be r26 án megvívott nagy-szombati csata jól in-dult a kurucok szem-pontjából. Bercsényihuszárezredei megro-hamozták Heister se-regének balszárnyát,Esterházy és Ocskaylovassága is összecsa-pott a császári lovas-sággal. A támadás oly-annyira sikeres volt,hogy a császári tüzér-ség rövid időn belülelnémult. Az ekkor be-

ve te tt ku ru c gyalogság ro ham a fel tar tóz-tathatatlan erejű volt. Délután három órá-ra a csapatkötelékek mindkét oldalon már

felbomlot tak, a Bercsényi huszárok a zsák-mányolt társzekerek fosztogatásával voltakelfoglalva. Heister a még használható lo- vasságával beha to lt a harcoló gyalogság ésa fosztogató lovasság közötti résbe, a gya-logságot szétzúzta, megfutamította. Az ál-talános zűrzavarban Rákóczi visszavonulástrende lt el. A csatanap estéjén 180 kuruckatona holttestét temették el a nagyszombatiszerzetesek, a hadtörténészek maximum400 fős veszteségről, a csatalétszám 2 szá-zalékos fogyásáról beszélnek. A császáriakközül a Wienerisches Diarium szerint

10 tiszt, 370 közlegény maradt holtana csatatéren, 6 tiszt és 250 közkatona pedigmegsebesült. Rákóczi igazi vesztesége azanyagiakban volt jelentős. Nemcsak az üt-közetben részt vett 6 ágyúja, hanem a li-pótvári ostromnál használt 6 nehézágyú,7 mozsár is odaveszett. Rákóczi keserű szavakkal így összegezte a tapasz ta latokat:„Meg kellett volna nyernünk a csatát állítjaRákóczi az Emlékirataiban ...ha a tábor-nok vagy a tisztek a több helyen áttört vonal

hátába kanyarodva támadtak volna. Deamikor megvolt a rés, akkor már senki nem

gondolt egyébre, csak a szekerekre, amelyeketki akartak fosztani. Ez a helytelen eljárás ép-

pen úgy eredt az altisztektől is, akiknek semtapasztalatuk nem volt, sem fogalmuk a kö-telességeikről, sem tekintélyük, hogy vissza-tartsák a katonákat soraikban. [...] Ebbenaz első ütközetben megtanultam, hogy egyi-künk sem ért a taktikához, hogy hadaim

jószándékúak, de azon túl, hogy rosszul van-

nak fölfegyverezve, a tisztjeik sem tudják ve- zetni őket."

Heister a nagyszombati csatát diadalkénttálalta Bécsben, az 1705. január 1 jei zene-szó melletti bevonulását bécsi látványos-sággá fokozta. Hamarosan kiderült, hogya fény és a pompa mögött valódi tartalomnincs. Heister visszavonult Magyarország-ról, másképpen szólva: elhagyta a frontot.Hadtörté neti szem pontbó l különleges csata

volt a nagyszombati . An na k a ri tkán előfor-duló esetnek lehettek tanúi a kortársak,amikor a győztes félnek (a csatatéren ma-

radt császáriaknak) semmilyen előnye nemszármazott a győzelemből, hiszen a vesztesfél (a csatatérről visszavonulók és a pánik-szerűen elmenekültek) továbbra is meg-őrizte hadászatilag előnyös helyzetét.

Az 1703 1704 es évek háb orús tapasz-talatai megmutatták, hogy Rákóczi seregelegyőzhető, de már nem semmisíthetőmeg. 1705 első hónapjában Szatmár ésEger várának labanc védői kapituláltaka Forgách Simonnal kötött megállapodáseredményeképpen, Bercsényi Miklós hu-szárjai a Pozsony vármegyei Bazin, Modor,

Szentgyörgy mezővárosok elfoglalásával jelezték Bécsnek, hogy az 1704. évi csata- veszté sek egyál talán nem tö rt ék me g a len-dületet. 1705 tavaszán Károlyi Sándor por-tyái Bécs elővárosait zaklatták, több minthúsz falu hamuja árulkodott a pusztításról.Rákóczi 75 000 lovast és gyalogost kitevőhadseregére támaszkodva úgy kalkulált,hogy 1705 ben személyesen irányítja majda dunántúli hadjáratot, ám Rákóczi szavaival a „nem jó származású, nem m űvelt



[...], de józan, éber, szorgalmas" Bottyán jú ni us i vereségei (D un af öl dv ár ) meghiúsí -tották ezt az elképzelést.

A fő ha di es em én ye k to vá bbra is a Du -nától északra zajlottak. A Heistert váltó újcsászári főparancsnok, Louis Herbevilletábornagy 1705. augusztus 11 én a vöröskői pudmerici csatában, Bercsényi és Es-

terházy Antal hibáit kihasználva, a kétsze-res túl erő ben levő, mi nte gy 25 000 főskuruc hadat verte szét. Noha ez a vereségsem okozott jóvátehetetlen fordulatota szabadságharc menetében, újra bebizo-nyosodott, hogy a lelkesedés nem pótoljaa hadimesterséget. A hiányos felszereltségűés katonailag képzetlen kuruc hadseregnem volt alkalmas arra, hogy a döntő öszszecsapásokban felülkerekedjen a létszá-mában kisebb, de a minőségi hadviselést

je lent ő c sászár i labanc cs ap at ok on . Még azóvatos becslések szerint is Rákóczi hadse-regének 70 75 százalékát (1703 1707 kö-zött) az önké ntesek alkották.

A ka to na i vereségek ell enére Rákóczioptimizmusa nem lankadt. Amikor I. Li-pót 65 éves korában 1655 től magyar,1656 tól cseh király, 1658 óta császár ,1705. május 5 én Bécsben elhalálozott,a megegyezésbe vetett hite még inkább fel-erősödött. I. Lipót fia, I. József, akit már1687 ben magyar királlyá koronáztak, sú-

lyos örökséget kapott apjától. Mindenkinagy várakozással tekintett uralkodása elé:mindenki mind a háború s mind a békehívei a végső, a mindenkit megnyugtatómegoldást várta az új uralkodótól.

Ester házy Antal (1676 1722)

Az Esterházy család galántai, grófi ágá-nak tagja, Thököly Imre unokaöccse.Esterházy Pál nádor (felesége: ThökölyÉva) udvarában nevelkedett, már nyolc-évesen kinevezték Pápa főkapitányá-nak. Részt vett a török elleni felszabadí-tó háborúban, 1698 ban török rabságbaesett. Ő volt a sztambuli Héttorony utol-só magyar rabja, a karlócai békévelnyerte vissza szabadságát. 1701 benkarriersegítő házasságot kötött Octa

vian Nigrelli császári tábornagy lányával,Máriával. 1702 ben ezredessé léptették

elő, 1703 ban egy huszárezred tulajdo-nosaként ismert. Állítólag, katonai elöljá-rója, Forgách Simon császári tábornokrábeszélésére állt át Rákóczihoz. Rákóczi azonnal generálissá nevez-te ki. 1706 tól tábornagyként, dunántúli, majd Duna Tisza közi fő-kapitány beosztásban szolgálta a szabadságharcot. 1711 elejénLengyelországba emigrált, 1716 1718 között az osztrák török hábo-rúban harcolt. 1721 ben érkezett a rodostói magyarokhoz, 1722 bena pestis ragadta el. 1906 óta a kassai dómban nyugszik.

Esterházy Antal képmása.Olajfestmény

Bécs látképe. Rézkarc,1686



Az „ú j á llam "

A szécsényi konföderáció (1705) • 54

A konföderáció végzései • 61

A dux („vezérlő fejedelem") hadserege • 64

Kísérlet a megegyezésre a nagyszombati tárgyalások • 68



A szécsényi konföderáció(1705)

M agyarországon azt beszélték, hogya békére nem kell sokat várni,mert I. József (1705 1711) szim-

patizál a magyarsággal. A remélt várako-zásoknak megfelelően, már a trónra lé-pésének napján bejelentette, hogy kész

orvosolni a magyarok panaszait. Uralko-dói szándékát Esterházy Pál nádor útjánkívánta a magyarok tudtára adni, merta közvetítő országok „beavatkozását" a ma-gyar ügybe károsnak és méltánytalannak vélte. Esterházy nádo r az ural ko dó meg-hirdetett elveivel összhangban a fel-kelt magyar rendekhez körlevelet intézett.Mindenkinél a megbékélést sürgette. A ná-dor a gyöngyösi és a selmeci béketárgya-lások főmegbízottját, Széchényi Pál érse

Habsburg (I.) József (1678 1711)

Kilencévesen koronázták nem válasz-tották! magyar királynak Pozsonyban,a Szent Márton templomban. Tizenkétévesen (1690) már német római csá-szár. Ettől az évtől kezdve a birodalmi Államtanács munkájában részt vett.Uralkodásának jelszava „Amore ettimore" volt. Vagyis, az uralkodó szemé-lyisége egyidejűleg sugallja alattvalóinaka szeretetet, a gondoskodást, de a távol-ságtartást, a félelmet is. Magánember-ként a nagyvilági életet kedvelte, nő-

ügyeiről Európa szerte beszéltek. Apja,I. Lipót halála (1705) után erőteljesen folytatta a spanyol örökségértmegkezdett háborút. Legfőbb tanácsadója, bizalmasa Savoyai Jenő(Eugen von Savoyen) tábornagy, egyben a Haditanács elnöke is.I. József király szintén az ő hatására engedélyezte Pálffy JánosKárolyi Sándor a szatmári társadalmi békét eredményező tárgya-lásait. Himlő ragadta el 1711. április 17 én, még az április 29 iszatmári kiegyezés aláírása előtt.

l. József arcképe.Olajfestmény, 1700 körül

ket mellőzve, Szirmay Istvánon keresztül ju tt at ta el felhívását az Egerben ta rtóz -kodó Rákóczihoz. Nem véletlenül esetta nádor választása Szirmayra. Ez a királyi-nádori megbízatást teljesítő ember Rá-kóczi előtt hiteles emberként jelenhetett

meg, mert ő már Thököly szolgálata miatt(1685 1687) is, de a Rákóczi szervezke-désben való részvétele miatt is (1701 1704)megjárta a király bört öne it. Esterházy a ki-rályi udvarral egyetemben úgy értékeltea magyarországi fejleményeket, hogy azuralkodóváltás lecsendesítheti a háborúsországot. Fel sem merült bennük az a gon-dolat, hogy a sokat emlegetett szabad-ság helyreállításának elvi akadályát ép-pen I. József magyar királyságának legitim vagy il legitim vo lt a ké pezi . Rákócz iék fel-fogásában I. József nem tekinthető Ma-

gyarország törvényes uralkodójának, mert1687 ben az ország nem választotta megkirályának. Tehát a választás nélküli ko-ronázott király nem törvényes király! Ezta jogi alapállást mintaszerűen tükrözi Ber-csényi Miklós 1705. május 16 i Nyitránkeltezett levele: „...íme, interregnumotmutatott az Isten!" I. Lipót király halálávalsemmiképpen nem halasztható az inter-regnum kinyilvánítása írta Rákóczinak,majd így folytatta: „...bizony, tanálunkudvarlót; mi szép leány ez a Regina Hun-

gária, Jungfrau Regede".Bercsényi tehát 1705 májusában a sza-

badságában „megbántódott Magyarország"alkotmányos jogaiba történő visszahelyezé-sére egy gyors, radikális és hatékony mód-szert javasolt. A megoldás folyamata sze-rinte: az interregnum (a királynélküliség)haladéktalan kimondása után királyjelöltekállítása, közülük a leendő király kiválasztá-sa és megválasztása, majd a megválasztott



A magya r k irályi koro naPozsony látképével.Rézmetszet

király megkoron ázása. Ügy ítélte meg, hogyaz interregnum révén szabaddá vált magyarkoronáért (Regina Hungária = Magyar Ki-rálylány) versengés indul meg Európában,több kérője akad majd a „Magyar Király-lánynak". Ez a követendő minta kétségetkizáróan Lengyelországból eredt, hiszenott is királyjelöltek vetélkedtek az országértimmár 1572 óta. Bercsényi egyenesen fel is

szólította Rákóczit a hat ározo tt cselekvésre:„Mutatkozzon meg [hát], hogy mire va-

gyunk képesek?"Rákóczi ezt a fontos kérdést minden kép -

pen az ország színe elé kívánta tárni. 1705. jú liu s l jén végre összeh ívta azt az orszá-gos gyűlést, amely alapvetően a béke vagya háború kérdésében volt hivatott dönteni. Az eredet ileg Rákosmezőre megh irde te tt

Confoederatio,k o n f ö d e r á c i ó

Társadalmi csopor-tok és személyekesküvel és becsület-szóval kötött ideig-lenes szövetségeaz alkotmányban,a törvényekben rög-zített szabadságjo-gok megóvására,biztosítására.



Conventusgenerális

A konföderáltak álta-lános gyűlése („álta-lános gyülekezete")Magyarországon, te-hát nem országgyű-lés. (Erdélyben vi-szont országgyűlés!) A konföderáció ideig-lenes jellegéből adó-dóan a conventusgenerális is ideigle-nes jelleggel műkö-dött. Végzései, dön-tései nem kerültek bea Corpus Jurisba.

gyűlés végül is szeptember 12 én Szécsény be n nyílt meg. A nemz et képviseletében1 megyéspüspök, 5 címzetes püspök, né-hány szerzetes és világi pap, 36 főnemes,25 vármegye és több város képviselője gyűltössze. A királyi delegációt Széchényi Pál ka-locsai érsek és Szirmay István királyi taná-csos vezette. Közbevetőleg megjegyezzük,hogy az ország legfontosabb méltóságai a nádor, az országbíró, a horvát bán, a ma-gyar királyi tanács egyéb tanácsosai, a prí-másérsek, a püspökök, a dunántúli várme-

gyék képviselői stb. nem jelentek megSzécsényben. Ezért nem csodálkozhatunkazon, hogy már a nyitónapon egy komoly jogi problémával kellett szembenézni .

A szécsényi országos tanácskozást le-het e, szabad e országgyűlésnek tekinte-ni? Az ország első méltóságai távolma-radtak, hiszen nem a király meghívójáragyülekeztek össze a rendek Szécsényben.Következésképpen az országgyűlés (diae-ta) jogi kritériumai hiányoztak. Ebbena jogilag kényes szituációban „a lengyelekhasonló esetekben kialakult szokásainak

példáját" lehet csak követni javasoltaa kiutat Bercsényi , konföderációba kelltömörülni. „Náluk (a lengyeleknél) sem-mi sem gyakoribb, mint hogy kölcsönösesküvel szövetkeznek, vezért választanak,és annak vezetése alatt állítják helyre meg-

sértett szabadságukat." A Szécsényben ülésező főrendiek, vitéz-

lő rendbeliek, szabad királyi városok kép- viselői Bercsényi indítványát elfogadva,de jogi köntösbe burkolva, tanácskozásu-kat országgyűlési hatáskörrel felruházott„Conventus Generális omnis Ordinis et Sta-tus Confoederatorum Hungarorum" ként(az összeszövetkezett = Konföderált Ma-gyarok Karainak és Rendjeinek OrszágosGyűléseként) határozták meg. Ezt a jogiformulát Hont vármegye egykori jegyzője,Kajali Pál jogász terjesztette elő, ám a con-ventus generális szülőatyjának ténylege-sen Ráday Pált, Nógrád vármegye egykori jegyzőjét kell te ki nt enün k. Az 1704 benXII. Károly királynál és a varsói konföderá-

ciónál követségben megforduló Rádaynaka varsói „összeszövetkezés" tulajdonkép-pen jogi mintát kölcsönzött az 1705 összécsényi konföderáció megalkotásához. Az analógiából ki indulva úgy tűnik, hogya közvetlen lengyelországi tapasztalatokkalrendelkező Ráday Pál a hirtelen döntések-től sem idegenkedő Bercsényivel szembena conventus generális majdani határozatai-hoz először a konföderáció működésének

jogi alapjait kívánta lerakni, ut án a az ehhezigazodó magyar jogi kereteket próbálta ki-

munkálni.Bercsényi a lengyel és a magyar jogvi-

szonyok lényeges különbségeiről nem vetttudomást. Például arról az „egyszerű"tényről megfeledkezett, hogy az interreg-num a Rzeczpospolita alkotmánya révénegy törvényileg szabályozott, átmeneti pe-riódus volt. Ilyenkor a megválasztott ki-rály megkoronázásáig elhúzódó időben azállam irányítása az interrex („átmeneti ki-rály"), a mindenkori gnieznói prímásér-sek kezébe ment át. Az interrex legfonto-sabb és legsürgetőbb feladata ebben az

átmeneti alkotmányos szakaszban a törvé-nyes királyválasztás mihamarabbi lebo-nyolítása volt.

Nem árt felidézni! Miért is kezdemé-nyezték a II. (Erős) Ágost királlyal elégedet-len főurak a konföderáció életre hívását? Azért, me rt megsérte tt e az alkotmányt ,az ország hozzájárulása nélkül háborúbasodorta az országot. A konföderáció fel isszólította királyát arra, hogy a konföderá-ció előtt adjon számot „bűneiről". Miutána király nem volt hajlandó eleget tenni a beidézésnek, a Rzeczpospolita jog és törvény-szerűnek deklarálta a nemesi szabadságmegsértőjével szembeni büntetést. Szabad-dá nyilvánította magát a királyától és új ki-rályválasztást kezdeményezett.

Ennek a varsói konföderációnak műkö-dési alapelvét ültette át a szécsényi gyűlésa magyarországi viszonyok közé. A varsóikonföderáltak véleményével egybecsen-gően, Rákócziék a magyar királyt ugyan-olyan alkotmánysértőnek (az 1687 es or



A sz éc sé ny i or s zágos gyűlés ha tá ro za ta a „S z aba dságé r t küzd ő r endekés karok összeszövetkezéséről" (a konföderáció megalakításáról) 1705

„INSTRUMENTUM CONFOEDERATIONISINCLYTORUM REGNI HUNGÁRIAESTATUUM ORDINUM PRO LIBERTATE

Mi alól specificált Magyar Országi Statusok és Rendekadgyuk tudtára örök emlékezetül mindeneknek a kiknekillik ez Levelünknek rendiben. HOGY minek utána a szaba-

dos Urasagra vágyódó AUSTRIAI HÁZ a Királyi Diplomáthiti megszegésével által hágván minden tőrvenyinkét még vetvén és főidre tapodán édes Hazánkat s Nemzetünketminden Szabadságától nem tsak meg fosztotta, hanemennek főbb Tagjait minden kegyetlenséggel őldőklette, essokat kőzzűlők rettenetes kínokkal é Főid színérűl eltőrleninem irtózott volna, Istennek tsudálatos vezérlésébűi azonkegyetlen Uralkodás rabságábúl Méltóságos FejedelemRÁKÓCZI FERENCZ Kegyelmes Urunk eő Nagysága kiSzabadulván, és azon Hazánk Szabadságát eltőrlő, s ár-tatlan vérünket szomjúzó Austriaiak ellen Velünk edgyüttfegyvert fogván, és már harmadfél esztendőktül fogvahasznossan hadakozván e végre hogy ezen Űgy dolgábanKözönséges akarattal továb is annál job Rend tétethesséke folyó Ezer hét száz ötödik esztendőben, September Ha- vának első napjára ide a Szécseni mezőben Generális

Conventusra Bennünket hívogató Levelei által őszvegyűjtött volna, szűkségesnek ítéltük, hogy mindeneknekelőtte egy olly Fejet válaszszunk magúnknak, az ki Velünkedgyűtt hittel Confoederalván ezen Hazánk Ügyét, valamigIsten által régi Szabadságinak helyre hozásával s meg nye-résével kivánt czéllyát el nem éri, nem csak az Hadi dol-gokban, hanem a' Törvényes Egyházi, Politicai, es

Oeconomiai állapotokban is igazgassa, kormányozza, és velünk egyetemben oltalmazza. Tettzet kőzőnségessen ésedgyezeő akarattal az praetitulált Méltóságos FejedelmetRÁKÓCZI FERENCZ Kegyelmes Urunkat, Erdély Országá-nak választott Fejedelmét minekünk is Confoederatus Sta-tusoknak VEZÉRLEŐ FEJEDELMÜNKNEK választanúnk,az mint Választottunk is. Melly Confoederationknak hogyannyival jobb Fundamentuma nagyobb ereje, és állan-dósága legyen, azt következendő Esküvés modgyával ratificáltuk es stabilizáltuk, sőt annak felette annak fellyebbdeciaráit czéllyáig való meg tartására nem tsak magunkat,hanem maradékinkat és Successorinkat is sub Poena Perpetuae Notae Infidelitatis [örök hűtlenség büntetése mel-lett] et Perduellionis in Pátriám obligállyuk és obstringállyuk [a hazáért vívott harcra ígérjük és hittel kötelezzükmagunkat]."

szággyűlési végzések miatt, az 1699 eskarlócai béke miatt stb.) bélyegezték, mintII. (Erős) Ágostot a lengyelek. Következés-képpen, ugyanolyan felelősséggel tartozikI. József az alattvalóin ak, mi nt lengyel sors-társa.

A leírt fo lya mat rea lizálása Magyaror -szágon mégis akadályokba ütközöt t. Kezd- ve azzal, ho gy a Magy ar Királyság jog-történetéből mind a konföderáció (minttársadalmi és nem territoriális képződ-mény!), mind az interregnum intézmé-nye, mind az interrex funkció hiányzott. A Ha bs bu rg m agy ar ki rályok már életük- ben megvá laszta tták királyi utódaika t a ma-gyar rendekkel és nyomban meg is koro-náztatták őket. (Például III. Ferdinánda legidősebb fiát IV. Ferdinándként Ma-gyarország királyává választatta és koro-náztatta 1647 ben. Az ő 1654 es váratlan

halála következtében másik fiát, Lipótot választa tta és ko roná zt at ta magyar királlyá1655 ben. De hivatkoz zunk I. Lipótra , aki-nek kívánságára a magyar rendek 1687 ben kilencéves fiát , Józsefet tró nra emel-ték, választás nélkül megkoronázták!)

A konföderác iók 1573 ót a a lengyel köz-élet velejárói voltak mind elméletileg,mind gyakorlatilag. Keletkeztek és kimúl-tak a nemesi szabadság megsértése, illetvea nemesi szabadság helyreállítása okán, az-az, a konföderációk ideiglenes jelleggelfunkcionáltak. Intézményei (országos gyű-lés, „szenátus", testületek) és választotttisztségviselői (marsall = az országos gyű-lés elnöke, hadvezér = hetman, pénztár-nok) sem számítottak állandóaknak. ígya konföderáció generális conventusa sem volt más, mi nt egy ideiglenes, az ország-gyűlést helyettesítő intézmény. Szükséges



II. Rákóczi Ferenc1703 ban. Olajfestmény

hangsúlyozni viszont azt, hogy a konföde-ráció fennállásának idején az országos gyű-lés döntései országos érvénnyel bírtak pontosabban csak ott, ahol azok végrehaj-tása nem jelentett problémát. Ám a konfö-deráció feloszlása után, a konföderációs végzések felülvizsgálatra kerültek . Azok, vagy beke rültek a Rzeczpospo lit a CorpusJurisába (Volumina Legum), vagy nem. En-nek az utólagos „becikkelyezésnek" (szente-sítésnek) köszönhette a konföderáció a le-gitimitását, illetve ennek az elmaradásaesetén, a konföderációt és az általa hozotttörvényeket illegitimnek minősítették.

Princeps

Jelentése 1. herceg, 2. fejedelem. Ugyancsak értelmezési problé-mákhoz vezethetnek a fordítások. 1570 től, a speyeri egyezmény alá-írása óta létezett a princeps Transsyilvaniae, Erdély fejedelme titulus.Ezt a címet, rangot viselték a Rákóczi ősök is. II. Rákóczi Ferenc

választott fejedelem 1704 től, 1707 től beiktatott erdélyi fejedelem.Ugyanakkor 1697 ben II. Rákóczi Ferenc (nem örökíthetően) vissza-kapta I. Lipót császártól az apjától (I. Rákóczi Ferenctől) visszavett„birodalmi herceg" címet, aminek latin megnevezése szintén

„Princeps (Sacri Romani Imperii)". Tehát a magyar nyelvű dokumen-tációban, és ennek következtében a szakirodalomban is, hol fejede-lem, hol herceg formában tűnik fel a princeps latin szó.

Ha ugyanezt a működési elvet a magyar viszonyokra igyekszünk kiterjeszteni, azt ta-pasztaljuk, hogy a Rákóczi szabadságharckonföderációjának országos gyűlésein elfo-gadott articulusok magyar Törvénytárba va-ló átemelése nem történt meg, a konföderá-ció országos gyűléseinek törvénycikkelyeicsak ideiglenes (1705 1711) törvényekkéntfunkcionáltak. A szécsényi társadalmi „öszszeszövetkezés" tanácskozásai beleértvea későbbi ónodi, sárospataki tanácskozá-sokat is szó szerint generális conventusok, vagyis jogi ér te lemben ne m országgyűlések,hanem a konföderáltak általános gyűlései,országos konventjei voltak.

Ezzel a fogalmi különbségtétellel érzé-keltethetjük, hogy a Rákóczi szabadság-harc „országgyűlései" ideiglenes jelleg-gel, ideiglenes törvényhozó intézménykéntműködtek, legitimitásuk a sikeres fegyveres kü zd elem idejé re ko rl át oz ód ot t. Am en ny ib en Bocskai, Bethlen, I. RákócziGyörgy Magyarországon tartott ország-gyűléseivel azonos szintre próbálnánkemelni a Rákóczi szabadságharc „ország-gyűléseit" mint ahogyan a szécsényirésztvevők is megtették , akkor fel kellhívni a figyelmet legalább két, el nem ha-nyagolható körülményre. 1. Az említetterdélyi fejedelmeket a magyar királyok

princeps Transylvaniae nek (Erdély feje-delmének), legitim uralkodóknak ismer-ték el azon alapon, hogy a magyar király(az 1570 es speyeri szerződéssel és utána)az őt megillető jogokról átmenetileg (ideig-lenes jelleggel) lemondott a Magyar Ki-rályság egy részén a princeps (fejedelem) ja- vára. I lyen h at al om át ru há zá sr a I I. RákócziFerenc esetében nem került sor, ezért őt

Bécsben soha nem is tekintették uralko-dásra feljogosított személynek. 2. II. Rá-kóczi Ferenc választott erdélyi fejedelemnagy elődeinek Bocskainak, Bethlen-nek a magyar királlyal kötött egyezsé-gei bekerültek a kodifikációs folyamatba,a magyarországi országgyűlések törvény-erőre emelték azokat. A legnagyobb hord-erejű törvényekre gondoljunk csak, pél



dául a hajdúk letelepítésére és kiváltságolására, vagy éppen a szabad vallásgya-korlat érvényesítésére Magyarországon.

A ko nf öd erác ió országos gyűlésein elfo-gadott törvények sorsa homlokegyenestmás lett. A királyság közjogi értelmezéseszerint a „törvénytelen" (1705 1711) idő-szakban megszületett végzések egy tollvo-nással érvényüket veszítették az 1708 1715ös országgyűlésen. (Ülésezése 1709 1712között szünetelt.)

A kon fö de rá ció lé tr ej öt té ne k al ap mo tí - vu ma it a szerződéslevél rögz ít et te . A hiva-talos okirat világosan és egyértelműen fo-galmaz: a konföderáció a régi szabadsághelyrehozásának a céljából alakult meg ésaddig áll fenn, amíg a célját el nem éri. A kon fö de rá ció ba mindenki szabad akara-tából lép be, akaratát esküvel nyilvánítja kiés erősíti meg, feltétlen hűséget fogada „confoederatus statusok vezérlő fejedelmé-nek", Rákóczinak.

A má si k igen font os jogi di le mm a, am i- vel Szécsényben a jo gá sz ok na k me g kel let t

bi rk óz ni uk , az a ti tu lus kérdése volt. Mi -lyen titulussal rendelkezzen a konföderá-ció vezetője, Rákóczi? Az idézett doku-mentumban szereplő „vezérlő fejedelem"cím egyáltalán nincs szinkronban a lengyel(litván) konföderációk élére megválasztottmarsallok címével, funkciójával, feladat-körével stb. A konföderáció marsalljai,akárcsak a szejmek marsalljai (a parlamentelnökei) az állami élet működésének a jog-szerűségéért és szakszerűségéért feleltek.II. Rákóczi Ferenc birodalmi hercegnek,Erdély választott fejedelmének, a magyarkonföderáció első emberének olyan titu-lust kellett találni, amely származásával,rangjával és nem utolsósorban a funkciójá- val (a ha ta lomgyakorlás sa l) összhangbahozható. Ennek a nem kevés fejtörést oko-zó problémának a megoldását az 1705.szeptember 17 én Szécsényben felvett jegy-zőkönyv 2. pontja rögzítette. Mivel nemaz egész ország, hanem csak az országegyes részei alkották a konföderációt, ezérta Szent Római Birodalom hercegét (prin

II. Rákóczi Ferencezüstforintja

ceps) és Erdély választott fejedelmét (princeps electus) „ducale offiáum" mal, a duxtisztséggel szükséges felruházni. Csak-is ez a tisztség alkalmas arra, hogya háborús és a békeidők követelmé-nyeihez egyaránt igazodjon. AhogyanSzécsényben fogalmazták: a konföde-rációhoz a „ducalis titulus" alkalmazko-dik, subsequatur. (Ez jár hozzá! A konfö-derációhoz a dux.)

Ez a gondolat Rákóczi esküjében, illetve

a Rákóczinak hűséget fogadott új hivatal-nokok és az egyszerű konföderátusok es-küszövegének címzésében, tartalmában is vissza tükröződik . Sennyey István kancel lára „konföderáció dux ának" fogadott hűsé-get, ígérte, hogy a „dux Őfensége végzéseit ésdöntéseit" maradéktalanul végrehajtja stb. Az „egyszerű " ko nföd erát us ma gy ar nyelven elm ondo tt esküjében Rá kócz it „minta szabadcságért öszve szövetkezett magyarságválasztott vezérlő fejedelmének" ismerte el.

A „II. Rákóczi Ferencz vezérlő fejedelemés a szövetkezett rendek 1705. szeptember

20 án a szécsényi gyűlésen kiállított szövet- séglevele" a latin variánsban használt du-calis officiumot „vezérlőfejedelem" titulus-sal fordította magyarra. Ez a dux princepsegybemosásán alapuló „vezérlő fejede-lem" titulus, a szécsényi konföderáció tör-ténetével olyannyira egybeforrt, hogy azta hamis illúziót kelti, mintha Rákóczi Ma-gyarországon az erdélyi fejedelmi címemellé egy másik fejedelmi, az úgynevezett vezérlő fejedelmi ti tu lust is ka po tt volnaa konföderátusok jóvoltából. Annak elle

Jelentése 1. vezér, 2. herceg. A dux kifejezés alkalmazása félreértésreadhat alapot. Ugyanis II. Rákóczi Ferencet egyebek között „Mun-kács és Makovica hercegét" = „Dux Munkacziensis, Makovicziensis"

1705 ben a szécsényi országos gyűlésen az „összeszövetkezettrendek és karok" vezérének (duxának) választották meg. Mivel 1704ben már erdélyi fejedelemnek is megválasztották, ezért a Magyaror-szágon használt címe „vezérlő fejedelem" lett. Pontos titulusa: vezér(Magyarországon) fejedelem (Erdélyben).



A kon föder ác ió szenát us a (Szé cs én y, 1705)

1. id. Barkóczy Ferenc (1709. július 28. †)2. Beniczky László (1711 elején elpártolt)3. Bercsényi László (meghalt az emigrációban)4. Berthóti Ferenc (1710. szeptember 11. †)5. Csáky István (elfogadta a szatmári kiegyezést)6. Esterházy Antal (meghalt az emigrációban)7. Esterházy Dániel (elfogadta a szatmári kiegyezést)8. Forgách Simon (meghalt az emigrációban)9. Galambos Ferenc (emigrált, majd amnesztiát nyerve

hazatért 1711 ben)10. Gerhard György (emigrált, majd amnesztiát nyerve

hazatért 1721 [v. 1722] ben)11. Gyürky Pál (1710. június 2. †)12. Illyés István samandriai c. püspök (1707 januárjában

lemondatták)13. Jánoky Zsigmond (1709. február 18. †)14. Kajali Pál (1710. április 28. †)15. Kálmánczay István (1710. szeptember 10. (?)|)16. Károlyi Sándor (a szatmári kiegyezés főszereplője)

17. Labsánszky János (1710 októberében elpártolt)18. Pethes András ansarai püspök (1711. április 27 én

esküt tett a király hűségére)19. Petrőczy István (emigrált, majd amnesztiát nyerve

1711 ben hazatért)20. Sennyey István (elfogadta a szatmári kiegyezést)21. Soós István (emigrált, majd amnesztiát nyerve

1711 ben hazatért)22. Telekesy István egri püspök (az esztergomi prímás-

érsek 1709 ben megfosztotta a püspökségétől,de a Szentszék 1711 ben rehabilitálta)

23. Török István (1709 végén elpártolt)24. Vay Ádám (meghalt az emigrációban)25. Zay Lőrinc (1708 novemberében elpártolt)Utóbb megválasztott szenátorokKlobusiczky Ferenc (1708. december 15 én megválasztva,elfogadta a szatmári kiegyezést)Pyber László almisiai c. püspök (1707 ben Illyés Istvánhelyett megválasztva, 1708 augusztusában elpártolt)

nére, hogy a „vezérlő fejedelem" kifejezésta szövetséglevél szó szerint tartalmazza,feltétlenül korrigálni szükséges ezt a pon-tatlan fordítást. Hogyan is fogalmazott az1705. szeptember 17 i jegyzőkönyv? A kon-föderáció vezetőjének, az új állam vezető-

jé ne k címe, rangja DUX legyen, nyilván- va lóan azért , mert csak ez a cí m, rang állösszhangban Rákóczi származásával, csakez a cím, rang egyeztethető össze mind azállamformával, de a választott erdélyi feje-delem címével is. Nem lehet elégszer hang-súlyozni, hogy Rákóczit Magyarországon„csak" a Dux Confoederatorum Regni Hun-

gáriáé titulusa, hatásköre illette meg. Ma-gyarországi hivatalos irataira felhelyezettcímeres körpecsétjén is a Szent RómaiBirodalom hercegi cím kezdőbetűin kí-

vül k izárólag ez a formula szerepel.

Rákóczi dux = vezér meghatalmazása,szinte korlátlan hatáskörrel ruházta fela választott vezetőt. A konföderációba tö-mörült főurak, a társadalom bizonyos ré-tegei, csoportjai egyénileg esküdtek fela konföderáció céljaira, a konföderáció ve-

zérére. Igazából a hata lomgy akorl ás színte-re a társadalom volt. Országhatárokkal je-lölhető hatalomgyakorlásra Rákóczinakmint fejedelemnek csak Erdélyben nyílottlehetősége. Leegyszerűsítve a dux princepstitulusokkal jelzett hat alm i gyakorlatot, aztkell mondanunk: a DUX a magyarországitársadalom egy része fölött, a PRINCEPSaz ország (Erdély) fölött érvényesíthette jogait .

A szécsényi or sz ág os gyűlés ha tár oza -taival II. Rákóczi Ferenc hatalma kitelje-sedett, I. József király legitim uralmanemcsak Erdélyben, de Magyarországonis megkérdőjeleződött. Az igaz, hogy azinterregnum kimondásáról nem született végzés Szécsényben, de „h at al mi köztesál -lapot" mégis fennállt. Annak dacára, hogyI. József tetszik, nem tetszik tárgyalásokatkezdeményezett „lázadó alattvalóival" ésa király, illetve a konföderáció megbí-zottai felvették egymással a kapcsolatot,a szécsényi conventus generális határoza-tainak a végrehajtása késlekedés nélkülmegkezdődött.



A konföderáció végzései

Az ors zágos gyűlések között i időben azállami élet irányítása a vezér és a sze

nátus dolga volt. A Szécsénybenmegalakult szenátusba három főpap, kilenc

főnemes és tizenkét köznemes került. Fel-adatuk elsősorban a tanácsadás volt, a duxpedig döntött. A 24 tagú szenátusnak tagja,de egyben elnöke is Bercsényi Miklós lett. A szenátus , amely az országgyűlés i felső-táblát jelenítette meg, főleg külügyi kérdé-sekkel foglalkozott. Esetenként politikaiügyekben is kikérte Rákóczi a szenátus vé-leményét. Rákóczi közvetlen környezeté-

ben mindig volt néhány tanácsúr, de a fontosabb ügyek tárgyalására, összesen 11 szer(a legutolsót már 1711 után, Lengyelföldöntartva) az egész szenátust is összehívta.

Többször előfordult, hogy városok és vár-megyék képviselőit is bekapcsolták a szená-tusi munkába, így például az 1706 os mis-kolci és az 1707 es kassai szenátus üléseikibővített ülésekké módosultak. Az 1704 ben felállított Udvari Tanács (Consilium Aulicum) és udvari kancellária mellé a szé-csényi conventus egy külön kancellárt neve-zett ki a szenátus ügyvitelének szervezésére.Rákóczi állama



Vay Adám díszbuzogánya

A Sennyey István vezetésére bízott „szená-tusi" kancellária 1706 ban különült el azudvari és az erdélyi kancelláriától is. Ezutóbbi élén Rákóczi belső titkárából (secretarius intimus) előléptetett Ráday Pál dol-gozott.

A konföderáció országos gyűlése vallásitéren az 1608., 1647. évi törvényeket és az1659. évi hitlevelet vette alapul. Viszszaállították a három (katolikus, evangéli-kus, református) bevett felekezet szabad vallásgyakorlatát, határoztak arról, hogy az1647 ben megjelölt 90 protestáns templomkésedelem nélkül visszakerül a protes-tánsokhoz. Felhatalmazták Rákóczit, hogya viták és gyűlölködések elkerülése végetta templomok visszaadására nevezzen ki biz tosokat. A kato likus egyház a kato-likus „vezérnél" tiltakozott az eljárás el-len, de a törvényeknek érvényt kell szerez-ni, válaszolta Rákóczi. Megtiltotta viszontaz erőszakos templomfoglalásokat, mereven elzárkózot t a kato likus egyházi vagyonkisajátításának az ötletétől. A település

templomát mindig a többség kapta, de az-zal a kikötéssel, hogy a kisebbségnek újtemplomot építsen. A vallásszabadság elviés gyakorlati elismertetése nemcsak a temp-lomokra, hanem az egyházzal szervesen

VayAdám képmása.Olajfestmény

egybekapcsolódott iskolák (papok és vi-lágiak képzése), nyomdák, alapítványokügyére is kiterjedt. Hogy atrocitások nélkülzajlott országszerte a hitélet problémáinakkezelése, bizonyára Rákóczi személyes pél-daadásának is a következménye. Tanácso-sai, bizalmasai között nem véletlenül, többreformátus, evangélikus munkatársat ne-

vezhetünk meg. Kancellárjai közül Sennyeya római katolikus, Ráday pedig a reformá-tus vallást követte, vagy mondjuk Bercsé-nyi, Károlyi generálisok római katolikusságával Vay Ádám udvari főmarsallnak,a jászok kunok főkapitányának a reformá-tusságát, Radvánszky Jánosnak, a Gazdasá-gi Tanács alelnökének az evangélikusságátállíthatjuk szembe.

A szécsényi conventus (konvent) gazda-sági természetű végzéseket is becikkelyezett. „[...] az oeconomicának a jó rendekrevaló hozatása és állítása" érdekében hiva-talosan egy Gazdasági Tanács (ConsiliumOeconomicum) kezdte el tevékenységét Klo bus iczky Ferenc elnökle tével, Radvánszky

János alelnökletével, kincstartói beosztás-sal. A gazdasági csúcsszervezet hatáskörea kincstári és a kincstári kezelésben (elkob-zott) lévő birtokokra, a sóbányákra, sókereskedelemre, harmincadokra és egyéb vámo kra ter jedt ki. A hegyaljai kincs tár iszőlők jövedelmei már 1703 ban az országkiadásainak a fedezésére szolgáltak. A ka-tonai táborokban kincstári borokat mér-tek, az italért rézpénzzel fizettek a katonák.Rákóczi parancsára 1704 decemberébenösszeírták a papi ingatlanokat, dézsmákat,a klérus jövedelemforrásait s azokat az or-szág szükségére haszonbérletbe vették. A klérusnak járó bér leti díj felét ezüs t ,másik felét rézpénzben egyenlítették ki. A Gazdasági Tanács int ézkedési jogkörénkívül maradt viszont a nemesfémbányá-szat, a pénzverő házak tevékenysége, a kü-lönleges áruk (fegyverek) külkereskedel-me. Ebből a felemás helyzetből számtalangond és probléma származott a hadse-reg felszereléséről való gondoskodás te-rén. Johann Gottfried Hellenbach (egykor



möcbányai polgárcsalád leszármazottja, Witt enbergben di pl om ázot t orvosd okto r)a Rákóczi szabadságharc idején a bányavá-rosok főinspektoraként gyakran keveredetthatásköri vitába a Gazdasági Tanáccsal épp-úgy, mint Sréter János, a bányavárosok ka-pitánya, a Rákóczi hadsereg tüzérségénekfőfelügyelője.

A legnagyobb pr ob lé má t azon ba n a réz-pénz, az 1704 ben rendszeresített szükség-pénz okozta. Pontosan nem tudjuk, hogy

kitől eredt a rézpénzverés gondolata, talánmagától a vezér fejedelemtől, talán Bercsé-nyitől, de nem kizárt, hogy Hellenbachtól. A Lipót i pénzveré s i s b ocsá to tt ki ezüst ésrézpolturát (poltura = poltorak, poltoralengyel, orosz szóból = „másfeles", azaz 1,5 bi ro da lm i krajcár) . Elvileg tehát az semzárható ki, hogy Rákócziéknak a Magyar-országon 1696 tól használatos rézpénzve-rés szolgált mintául. A háborús szükségle-tek fedezése céljából 1704 ben előállított2 milliónyi rézpénz 20, 10, 4, 1 polturások ban, va lami nt dé ná ro kb an öl tö tt tes tet . A rézpénzek összefoglaló neve általábankongó („kongott") volt, az ezüstpénzeketpengőnek („pengett") mondták. Mivel a 20és 10 polturások hátlapjára a „Pro Liberta-te" feliratot pecsételték, a felirat után liber-tás névvel is illették. E rézpénzek közül a 20,4, 1 polturások előlapján címer, hátlapjánMadonna ábrázolás, míg a 10 polturásokon és a rézdenárokon csak címer és fel-irat volt látható. (20 poltura = 10 garas =30 krajcár = 60 dénár = 0,5 rajnai [rhénes]forint) Az eredeti terv szerint a rézpénzta belső forgalom kielégítésére, a katonákzsoldjának fedezésére szánták, a hadviselés-

hez szükséges anyagok importját nemes-fém pénzekkel szerették volna biztosítani.

Kezdet kezdetén, a rézpénzen bonyoló-dott forgalomban fennakadás nem mutat-kozott, de már 1705 végén az értékcsök-kenés elérte az 50 60 százalékot is. EgyBercsényi levélből az derül ki, hogy 1705 ok-tóberében azt az árut, amelyet „6fejír pénzentartanak", 9 vagy 10 „vörösért" (rézpénzért)adják. Miskolcon, a szenátusi ülésen (1706

januárjában) a résztvevők közös elhatáro-zásrajutottak: a rézpénz értékállóságát megkell őrizni. Ezért intézkedtek arról, hogya két pénz, a fehér és a vörös, vegyesenfolyjon, mindenféle adásvételnél szaba-don forogjon. A forgalomban lévő régipénz mennyiségét csökkentették, a hami-sítások kivédésére, az új rézpénzekre a Bol-dogságos Szűz miniatürizált képét helyeztékel a pénzverők. A rézpénz iránti bizalmat-lanság eloszlatására rézpénzben egyenlíthet-ték ki az adósok a tartozásukat, sőt az elzálo-gosított ingatlanok kiváltásakor is érvényesfizetőeszközként használhatt ák a kongót. A kincstár maga is igyekezett jó példávalelöljárni. Továbbr a is szükségpénzben fi-zették a zsoldot a katonáknak, akik a piaco-kon és vásárokon libertásért vásárolhattaka gazdasági felügyelők által megszabottárakon. Ettől a pillanattól fogva már nem-csak pénzügyi, hanem gazdasági és társadal-mi p roblémaként jelentkezett a fizetőesz-köz körüli huzavona. Ugyanis a hadseregről való gondoskodás a rézpénz forgalmánaka fenntartását követelte meg Rákócziéktól,

de a piaci viszonyokba való beavatkozás (árlimitációval) az áruforgalom visszaeséséhez,áruhiányhoz vezetett. Az élelmiszerek ára azegekbe szökött, az élelmiszer termelésselfoglalkozó nemesség saját javára igyekezettkiaknázni az ínséges időket. 1706 végérea pengő kongó arány 1:4 re romlott . A Gaz-dasági Tanács újabb és újabb rendeletekkeligyekezett érvényt szerezni a rézpénz árfo-lyamának, drasztikus büntetéseket helyezettkilátásba azoknak a kereskedőknek, akik alimitált árakon felül kínálják portékájukat.Ha az árus az adásvételkor nem fogadná ela rézpénzt, ha nem tart aná be az ezüst rézpénz paritását, ha a szabott árakat figyelmenkívül hagyná, úgy az árus a nála lévő ingósá-gának negyedét elveszíti, másodszor a felét,harmadszorra a nála lévő összes ingóságátelkobozzák. Az elkobzott áru kétharmadaa kincstárt, egyharmada a tisztviselőt illette.

Szécsényben a hadseregszervezés, a meg-kezdett regularizálás kérdései ugyancsaknapirenden szerepeltek.

A va llásbéke meg hirde tése .Emlékérem, 1705



A dux („vezérlő fejedelem")hadserege

A haderő három nagyobb társadalmicsoportból tevődött össze: a nemesi

kiváltság nélküliekből (jobbágyok,kisebb számban szabadosok, városi vagymezővárosi polgárok), a katonáskodó ne-mesekből és végül, a hivatásos katonaság-

ból, azaz a magyar és a külföldi zsoldosok- ból . Ennek a hade rőnek mindvégig fontos jel lemzője az önkén tesség volt. Po ntos ada-tok híján, de megközelítő becslések alapjánkimondható: a hadsereg túlnyomó többsé-gét 70 75 százalékban a miles spontaneus(önkéntes) alkotta. Első pillanattól fogvakeverede tt itt a reguláris az irreguláris jelleg-gel az utó bbi javára. Rákóczi 1703. szept emberi hadiszabályzata, Edictum Militare jamég nem szolgálati szabályzat, nem foglal-kozott katonaszakmai (kiképzési, harcá-szati) kérdésekkel, inkább csak általánoserkölcsi szabályokat, a tábori élethez nél-külözhetetlen rendet és fegyelmet írta elő.Rákóczi hadseregében a fő fegyvernemnek

a hagyomány is ezt diktálta a lovasságot

tekintették. 1705 végén 52 lovas és 31 gya-logezrede volt Rákóczinak, a tüzérsége vi-szont mindössze 6 ütegből állt. (1707 ben58 lovas , 26 gyalogezred képezte a Rákóczi-hadsereget.) A teljes feltöltöttségű lovas-ezredek elmé leti leg 10 század 100 100

lovasát, tehát ezer lovast + tisztikart, a gya-logezredek 16 század 150 150 „talpasát",

vagyis 2400 gyalogost + ti szt ikart számlál-tak. (Megjegyezni szükséges: Rákóczi had-serege soha nem rendelkezett teljes állomá-nyú ezredekkel, hadserege soha nem érte ela 60 000 lovas + 60 000 gyalogos létszámot.)

Az ir regu lá ri so k zömét az úg ynevezet tmezei hadak tették ki, s itt szolgált a sze-gény nemesség is. Ők nem részesültekrendszeres katonai kiképzésben, fegy-

ve rzet ük , felszerelésük saját tu la jd onu ka tképezte. Többnyire zsákmányszerzésből

tartották fenn magukat. A reguláris csa-pattesteket a legjobb mezei ezredekből és(1705 től) toborzott újoncokból szervez-ték meg. Idesorolták a vármegyei porta-szám szerint kiállított hajdúkat, a portáliskatonaságot is. A reguláris ezredekbenszolgálatot teljesítő katonák rendes havizsoldot kaptak és a felszerelésük kincstári volt . Ezekből az önként je le nt kezőkbőlszervezte meg Forgách Simon Erdélyből való visszatérte ut án (1705 de cemb er e) azo -kat a reguláris lovas és gyalogezredeket,amelyek a kuruc hadsereg legütőképesebb

egységeit adták. A reguláris hadak közülmessze kiemelkedtek (fegyelmük, egysé-ges ruházatuk, fegyverzetük alapján) Rá-kóczi udvari ezredei.

1705 ben a konföderáció haditanácsahárom reguláris gyalog és egy lovasezred,a következő év tavaszán pedig újabb hatgyalog és négy dragonyos ezred felállításá-ról döntött. A vezér fejedelem hadserege

Kuruc vitéz fokossal.Olajfestmény, 18. század



egyidejűleg magán viselte a császári és a ren-di hadszervezet nyomait, ily módon a had-sereg felépítése, irányítása és hadkiegészíté-se rendkívül bonyolulttá vált. A haderőlegfelső vezetését 27 tábornok, 33 brigadé-ros és 3 (udvari főmarsall és helyettese, egyfrancia katonai tanácsadó), beosztásukranézve vitathatóan katonai rangú személy al-kotta. Ebből a 63 fős állományból 21 ena császári hadsereg aktív katonájaként (fő-tisztekként, tisztekként) csatlakoztak Rákó-czihoz, 24 en katonai tapasztalatokkal ren-delkeztek, 18 an katonai érdemekkel nem

dicsekedhettek, legalábbis ilyen jellegű ada-tokkal nem rendelkezünk róluk. Táborno-kok voltak elegen, ellenben a reguláris har-cászatban jártas szakképzett tisztekből,altisztekből mindig hiány mutatkozott. Rá-kóczi szavaival: „Bár a magyarok többen

voltak, mint ellenségeik, mindig nagy hát-rányban voltak fegyverek, lovak és tisztek te-kintetében. " Kézenfekvő megoldás az idegenzsoldosok felfogadása lett volna, de ezta pénzhiány gátolta, a belső megoldást pe-dig a vitézlő rendnek a mentalitása akadá-lyozta. Bercsényi Miklós keserűen meg is je-gyezte: „...ez a volontér lélekből származómagyar soha bizony nem szegezi magát hó

pénzhez és az Edictumokhoz az maga kedvit. Akár micsoda obedientiára [engedelmes-ségre] fogjuk is rendre az magyart, de későn szokik máskínt harcolni, vagy űz, vagy sza-

lad. Még Mátyás király ideiben sem magyarvolt az fekete had."

Rákóczi 1704. május 14 én írta alá 21pontos edictumát, amelyben a hadseregfegyelmi állapotát javítandó, összefoglaltaa hadbírák és a haditőrvényszék tagjainak

A R á k ó c z i h a d s e r e g f e l s ő h a d v e z e t é s e ( m a g y a r o r s z á g i , e r d é l y i t á b o r n o k o k , b r i g a d é

Aktív katonaként állt Rákóczihoz: Korábbi katonai tapasztalattal bírt: Katonai előéletéről nincs adatunk:

Andrássy Pál Andrássy György Andrássy IstvánBabocsay Ferenc Balogh Ádám Balogh IstvánBagossy Pál Barkóczy Ferenc, id. Berthóti FerencBezerédj Imre Bercsényi Miklós Csajághy JánosBottyán János Berthóti István Csáky LászlóDamoiseau, Francois Buday István Csáky MihályDes Alleurs, Pierre Puchot Czelder Orbán Esze TamásEbeczky István Domokos Ferenc Fodor LászlóEsterházy Antal Ebeczky Imre Jósika DánielFierville le Hérissy, Louis Esterházy Dániel Károlyi SándorForgách Simon Galambos Ferenc Kisfaludy LászlóGeorges, Chassant Gyürky Pál Ordódy GyörgyGrudziríski, Janusz Mikes Mihály Perényi MiklósKisfaludy György Orosz Pál Szemere LászlóLemaire, Louis Pekry Lőrinc Szentiványi JánosNagyszegi Gábor Petrőczy István Szentpétery ImreNáray László Radics András Török AndrásOcskay László Roth János György Vay LászlóOttlyk György Sennyey FerencPalocsay György Sennyey IstvánPongrácz Gáspár Sréter János

Thoroczkay István Vas Sándor Vay Ádám

21 fő 24 tő 18 fő



Kovás elsütőszerkez etü pisztolypár, 17. század

hatáskörére vonatkozó utasításait. Ez azelső olyan rendelkezésgyűjtemény a magyar joggyakorl atban, amely a ha db ír ói és ha-ditörvényszéki tevékenységet szabályozta. A ka to nák fegyelmi vétségeinek a szank-cionálásával a perspektivikus cél a fontosabb. Csak a fegyelem és az engedelmes-ség biztosításán keresztül vezet az úta hadakozásban meglévő járatlanság fel-számolásáig, a szükséges katonai ismere-tek elsajátításáig. (Két évvel később márminden egyes ezrednek külön állandóhadbírája volt.) Az 1705. május 1 jei vár-parancsnokoknak szóló utasítás is ezen az

alapon illeszkedik a regularizálást elősegí-tő folyamatba. 1707 ben egy különlegesalakulat, a Nemesifjak Társasága (Neme-si Compania) szerveződött meg Rákócziszemélyes kérésére. A karabéllyal, karddal,pisztollyal felszerelt Compania nemcsaka dux princeps testőri védelmét látta el,hanem egy nemesi tisztképző iskolának isszánták. Ebben a speciális tanintézetbenMagyarország és Erdély leendő tisztjeit ké-szítették volna fel a modern katonai felada-tok ellátására. Ezredesük maga Rákóczi lett.

Rákóczi hadseregének felfegyverzéséregyakorlatilag hadiipart kellett teremtenia semmiből. A hadiipar nyersanyagbázi-sát a Gömöri érchegység vastermelése ésa nyírségi (Kalló) salétromfőzés biztosítot-ta. A katonai helyzetnek megfelelően 1703. júl ius végén a lőszergyárt ást, 1703 decem - berében ped ig a fegyvergyártást sikerült be-indítani. A lőszergyártáshoz szükséges sa-létromfőző officinák, puskaportörő malmok

és bombaöntő huták, a fegyvergyártáshozszükséges vashámorok és bronzöntő rézfeldolgozó üzemek ekkorra épültek fel.

Azokban minimáli s szakképzet t mu nkae rődolgozott. Megközelítőleg 400 500 szak-munkás tevékenykedett a magyarországi éserdélyi vashámorokban, a puskaműves la-katosok száma 80 85 fő körül mozgott.

A salét romfőzéshez csupán a természet- ben mi nd ig új raképződő sa létromtartaJmútalaj, eresztőkád és réz főzőüs t kellett. Szerteaz országban sok apró salétromfőző officinaműködött. Jelentős mennyiségben salétro-mot azonban a kallói kincstári officina pro-dukált. Számára a nyersanyagot, a tisztí-tatlan „parasztsalétromot" a nyírségi falvakszállították. Ezt a gyenge minőségű salétro-mot újra feloldották és kikristályosították,és a finomított sal étrom ot szállították a pus-kaportörő malmokba. A puskaporgyártáshagyományos központjai a TiszántúlonDebrecen, Észak Magyarországon Kassa,Besztercebánya és a szomszédos Radvány voltak. 1705 elején már tíz, kü lö nböző ka-pacitással mű köd ő puskapo rtörő malomról van tu do má su nk .

Komoly nehézségekbe ütközött a puska-gyártás. Jó minőségű, puskacsőnek alkal-mas vasat bőven állítottak elő Magyarországés Erdély közel száz vashámorában, spe-cializált puskaművesek viszont nem vol-tak az országban. Puskajavítással, puska-készítéssel az ügyesebb lakatosmesterekfoglalkoztak. Elsősorban az észak magyar-országi kis bányavárosok, Rozsnyó, Csetnek, Dobsina stb. mes terembereire alapoztaLónyay Ferenc „felruházó és fegyveresítőfőhadbiztos" a puskagyártást, de bekap-csolta a munkába a távolabbi vidékek,

Hegyalja, Miskolc, Debrecen mestereit is.1704 1705 ben mintegy nyolc hónap alatt4000 puskát gyártottak le. A Beszterce bánya Rozsnyó Csetnek had iipari centrum1707 ben 4550 puskát és karabint adott áta hadseregnek. Az akkori árfolyamok azttanúsítják, hogy a gömöri puskák voltaka legjobbak. A Gömör megyén kívül ké-szített karabélyok ára 4 és 5 arany volt,

Bezerédj Imrekuruc tábornokcsákányfokosa,18. századeleje



a gömöri karabélyokat 4 és 6 aranyért vá-sárolták. Az ágyú és bombagyártás meg-indítása az 1705 ben brigadérossá kineve-zett Sréter János tüzérségi parancsnokérdeme volt. A besztercebányai és a kassaiöntőműhelyek könnyűágyúk készítésére vo lt ak alka lmasak, a li be tbánya i „bo mb a-gyár" termékeivel a nagyon drága impor-tot lehet ett kiváltani.

A hi de g fegyve rek előáll ítása ug ya ncsakGömörbe és Besztercebányára koncent-rálódott. Különleges fegyvernek számította francia mintájú bajonett, amit akkori- ban csak „Szent Pé te r k és e" ké nt emlege t-tek az emberek. Rozsnyó városában a ba-

jo ne tt (s zu ro ny ) gyártásával 34 me st er és16 inas foglalkozott. 1706 ban például6500 darab szurony került ki a műhelyek- bő l. A ro zsnyói me st er ek me ll et t a cset neki kardcsiszárok tűntek ki minőségi mun-kájukkal.

A gö mö ri , zó lyomi hadi ip ar i cent rum-hoz három hadiszertár, az érsekújvári,

a kassai és a munkácsi kapcsolódott. Azérsekújvári arzenál a Vág vidékén és a Du-nántúlon harcoló seregeket, a kassai (a leg-nagyobb hadiszertár) a felső magyaror-szági és a Tiszán inneni csapatokat látta elhadiszerekkel. Mivel a munkács i hadiszer-tár Rákóczi magánbirtokán állt, vezetésenem a hadbiztosság feladata volt. A hadi-anyag ellátási rendszerhez hasonlóan mű-ködött a hadsereg élelmezésének rendsze-re is. 1704 ben már élelmezési kerületekreosztották az országot, s minden kerületélére komisszáriusokat állítottak. Ők gon-doskodtak a katonák élelmezéséről, a vá-gómarhák beszerzéséről és az élelmiszerekszállításáról. Amikor egy egy terület a had-műveleti zónába esett, akkor az ottani lakos-ságnak kellett az ott tartózkodó csapatok-ról gondoskodni. Az utánpótlást szállítótrén fogalma ekkor még ismeretlen volt,de már néhány helyen, Kassán, Egerben,Gyöngyösön, Hatvanban állandó katonairaktárak működtek.

A szabad ságharc hadiip ara



Kísérlet a megegyezésre a nagyszombati tárgyalások

A szécsényi conventus határozata értelméb en fo lytatódott a király és orszá

gának egyezkedési folyamata, dea nagyszombati tárgyalások (1705. október

27. 1706. július 22.) nem úgy alakultak,mint ahogyan azt Rákócziék elgondol-ták. A Bercsényi Miklós vezette delegációhárom feltételhez kötötte a megegyezést:kívánták a külső országok (Anglia, Hollan-dia, Svédország, Poroszország, Lengyelor-szág vagy Velence) kezességét, a nemzetetsértő 1687 es országgyűlési végzések törlé-sét, az önálló Erdélyi Fejedelemség elisme-rését, de a magyar ko ronát ól való elszakadásnélkül. Az angol és holland közvetítőktőlBercsényiék megtudhatták, hogy I. Józsefkirály megfellebbezhetetlenül törvényes

uralkodónak tekinti magát. Amennyibennapi rend i pont ként szerepelne az 1687. évi

Az első mag ya r hírlap :Mercurius Veridicus, 1705

örökös királyságról szóló passzus a béke-tárgyalásokon, úgy méltatlan vitára bocsá-tana egy vitathatatlan tényt. Mint ahogyanErdély sem képezhette vita tárgyát: az Er-

délyi Fejedelemség a Magyar Királyság el-idegeníthetetlen része. Az a magyar ki-rályhoz 1699 ben véglegesen visszatért,az oszmánoktól visszahódított országrész.

Az erdélyi pr ob lé ma egyébként teljesenmegmérgezte a tárgyalások légkörét.

Dűlőre kellett vinni az 1704. évi fejede-lemválasztás dolgát. Egy sikeres erdélyi ka-tonai akciónak nemcsak az Erdélybe való bevonu lás és a fejedelemségbe való beikta-tás lett volna a következménye, hanema nagyszombati tárgyalások kimenetelét isdöntően befolyásolta volna. Forgách Si-

mon erdélyi fővezérsége nem volt szeren-csés döntés Rákóczi részéről. Egyrésztazért, mert a mellőzött erdélyi főurak nemszívesen fogadták maguk fölé helyezését,másrészt pedig Forgách gróf lépten nyo-mon éreztette főméltóságát mindenkivelszemben. Erdélybe hozott katonáit többre becsül te az erdélyi ku ru co kn ak Nem voltritka, hogy Forgách katonái egy kortárs vé leménye szer in t „az erdélyi zekés, condrás hadakat meglátták: pökték, csúfolták."Ezek a lenézett erdélyiek az udvarhelyi,a csíki, a háromszéki székely hadakkalPekry Lőrinc parancsnoksága alatt Szebentés Brassót, Jean Louis Rabutin de Bussy er-délyi főparancsnok bázisvárait fogták ost-rom alá. A Rabutin felmentésére küldött16 000 fős császári sereg Csallóközből Ma-gyarországon át Komárom Buda PestKecskemét Szeged Debrecen Várad érin-tésével akadálytalanul Erdély határáraérkezett. Rákóczi a zsibói szorosban pró- bál ta megakadályozni a labanc segélyhadelőrenyomulását. Az Erdély bejáratát védő



zsibói sáncok elleni rohamokat a kuru-cok nem tudták feltartóztatni. Forgách tá- bo rnagy balszárnya megfutamodot t, a Des Alleurs franci a al tábornagy vezette jobb-szárny felmorzsolódott az összpontosítotttámadások következtében. Az 1705. nove mb er 11 én dé lu tá n 3 óra kö rü l ke zdőd őcsata kimenetele alig két órán belül már el-dőlt. Rákóczi 35 ágyújából 25 öt elveszí-tett, a csatában részt vett 7000 8000 kato-nájából négyszázan estek el.

A zsibói vereség ut án „szörnyű bódulás,

futás vala az egész országba" jegyezte felegy krónikás. A kurucokkal tartó lakosságegy része Moldvába, Havasalföldre, másikrésze Rákóczival együtt Magyarországramenekült. Pekry Lőrinc tábornok példáulfelesége után Moldvába sietett, Mikes Mi-hály, aki Rákóczi fejedelemmé választásá-nak a hírével 1704 ben Rákóczi táborában

jár t, most Rákóczival ta rt ot t. A vezér feje-

delem Emlékirataiban ekképpen jellemeztea szituációt. „Visszavonulásom után megle-

pődtem, milyen sok erdélyi főúr és nemes kö-veteti családjával együtt... Megszámláltat-tam őket, összesen tizenkétezer lélek volt."

A zsibói vereséggel ütőképes , „r en de s"hadsereg nem maradt Erdélyben, a kurucság Északnyugat Erdélybe szorult vissza.Nem véletlen, hogy éppen itt, Huszt on ülé-sezett 1706. március 8 20. között az az er-délyi országgyűlés, amely Erdély állami stá-tusáról, egy Magyarországgal létesítendőkonföderációról (államok közötti konföde-rációról) határozott. Itt mondták ki Erdélyelszakadását a Habsburg háztól, I. Józsefkirályságát annullálták. Megállapodás szü-letett abban is, hogy a magyar konföderá-ció, azaz Rákóczi állama elismeri és bizto-sítja Erdély önállóságát. Hangsúlyozták,hogy a két ország „igaz szövetségben" marad

a jövőben, a magyarországi Részek (a Pai

Szabadságharc, 1705 1707



Kuruc lovasok és császáridragonyosok összecsapása.Olajfestmény

tium) változatlanul az Erdélyi Fejedelem-séghez tartoznak. Megerősítették, hogya megkezdett harc mind a két fél közösügye, egymás nélkül nem kötnek békét, azesetleges békeszerződésekbe mind a két or-szágot belefoglalják. „Ezen két hazának sze-rencséje azon egy hajóban evezne, a melynekmind el merülése, mind sorsának bátorságos

partra való jutása el szakíthatatlanul eöszvevolna kapcsolva, mind két részrül jónak,hasznosnak és el múlhatatlanul szükséges-nek ítélteiét..." Ennek alapján az ErdélyiFejedelemség élvezhette Rákóczi államá-nak vívmányait, Rákóczi pedig a fejede

P i e r r e P u c h o t , d e s A l l e u r s m á r k i (X IV. L a j o s f r a n c i ak i r á ly k ö v e t e R á k ó c z i n á l ) R á k ó c z i j e l l e m z é s e

„Rákóczi fejedelem mindössze harminckét éves, magas, sudár ter-metű férfi, megjelenése méltóságteljes, arca szép. A szelídség éstanulékonyság fő ékessége elméjének, s ehhez nagyon sok jóakaratés folytonos igyekezet társul. Azt is hozzátehetném, hogy jólleheta nagyvilági élettől távol nevelkedett, sok dolgot tud, és jól tudjaőket. Hat nyelven beszél és ír: magyarul, latinul, franciául, olaszul,németül és lengyelül. Erényes, dolgos, előzékeny, nagylelkű, jó-tékony ember. Nagyon pontosan teljesíti a vallás előírásait. Értékétsemmivel sem lehetne teljesebbé tenni, s úgy látszik, menteskorának szenvedélyeitől."

Rákóczi tükör II. (Szerk.: Köpeczi Béla, R. Várkonyi Ágnes) Bp„ 1973. 135. old.

lemsége révén hivatalosíthatta európai stá-tusát. (Az erdélyi magyar államszövetsé-get a magyarországi konföderáció részéről1707 ben az ónodi conventus, Erdélybenpedig a marosvásárhelyi országgyűlés rati-fikálta.)

A husz ti szövetség alapján az erdélyirendek követeket menesztettek Nagy-szombatba, az ott folyó tárgyalásokra. Ön-magában az a tény, hogy az I. Józseftőlfüggetlenített ország képviselői felbuk-kantak Nagyszombatban, máris előrevetí-tette a tárgyalások zátonyra futását. Az angolés a holland közvetítők váltig győzködtéka választott fejedelmet, hogy mondjon leErdélyről, Erdélyhez ne ragaszkodjék, in-kább keressen magának a császár birodal-mában valamilyen Erdéllyel egyenértékűhercegséget. Rákóczi határozottan vissza-utasította az ajánlatot. Úgy érvelt, hogynem az egyéni dicsőség és hírnév miatt,hanem az Ausztriai ház igájának a lerázá-sáért, a törvényesség helyreállításáért fo-gott fegyvert Magyarországon is, Erdély- be n is. Az Erdélyi Fejede lemség el ismerésenélkül megállapodás nincs és nem is lesz hangoztatta Rákóczi , mert csakis ez ga-rantálhatja a magyar alkotmányosságot,csakis ezen a fejedelemségen keresztül ve-zet az út a király és a „megbántódott nemzet" kiegyezéséhez.

Bercsényi mint a konföderáció küldött-ségének a vezetője a fentiek szellemébencselekedett, amikor kijelentette: a tárgyalá-sok csak akkor kezdődnek el, ha az erdé-lyiek mint a konföderáció szövetségesei,hivatalos tárgyaló felekként szintén leül-hetnek a tárgyalóasztalhoz. A feloldhatat-

lan ellentétek bemutatására egy érdekesepizódot mégis idézzünk fel! Miután Ber-csényi megvesztegetése nem járt sikerrel,Johann Wenzel Wratislaw, a császári főkövet magánál Rákóczinál próbálkozott,hogy a diplomác iai gépezetet a holtp ontr ólkimozdítsa. Négyszemközti, nem hivatalos beszélgetésük Érsekújvárot t 1706. jú ni us30 án zajlott. Wratislaw az eredménytelen vita lezá rásaképpen du rv án Rákócz i sze



mébe vágta: „ha Őfelsége a Császár kényte-len volna az erdélyieknek a szabad választástengedélyezni, biztosra veheti a herceg, hogyŐfelsége előbb engedné erre a méltóságra jut-ni Magyarország vagy Erdély legutolsó alatt-valóját, mint őt."

Az előkészítéssel együ tt ki le nc hón ap igelhúzódó, kudarccal végződő nagyszomba ti tárgy al ás sor oz at na k (1705 októbere1706 júliusa) többé nem volt folytatása.Stepney angol megbízott a megegyezés el-

maradásáért Bécset hibáztatta, noha kiju-tott a kritikájából mindkét, kompromiszszumra képtelen félnek. 1706 júliusában,amikor a bécsi Hofburg merevsége miatta tárgyalások végérvényesen elakadtak, Step-ney részletes tájékoztatót küldött London- ba : „Valójában pedig az igazi maxima,amelyre [a bécsiek] jelenlegi igényüket épí-tik, Hobbes elve, miszerint minden jog a ha-talmon alapszik." Az udvar hivatalos állás-pontja szerint a háború célja nem más,mint „Megtartani Erdélyt a karlovici békealapján, ugyanabban az állapotában, ami-

be akkor került; s lemondatni a magyarokate tartományra irányuló minden igényükről,kivéve azt, hogy az erdélyieket, akik jelenlegvelük tartanak magánszemélyként belefog-lalhassák az amnesztiába és restitúcióba."Hát hogyan egyezhetne bele a magyarkonföderáció egy ilyen nyilatkozatba? Háthogyan hagyhatná cserben a magyar kon-föderáció a szövetségesét? háborgottStepney. Ha a magyar konföderáció elfo-gadná ezt az arcátlan bécsi követelést, nemtenne mást, mint „hogy fejszét fognak a fa

gyökerére. S aki oly szerencsés, hogy szabadkormányzat alatt élhet, nem nézheti más-ként mint mély aggodalommal, ha egy sze-

gény népet (amelynek öthatoda a reformáltegyházak híve) egy csapásra megfosztanak

szabadságától s szolgaságra és jövendőbeliüldöztetésekre kárhoztatnak, noha erélyes ésvelük egy hitet valló mediáció járt közbenérdekükben."

Mai közfelfogásunkból eléggé kiesett,hogy Rákóczi politikai tervében nemcsak azErdélyi Fejedelemség, hanem Horvát Szla

II. Rákóczi Ferenc képmása.Olajfestmény, 1705

vónország megnyerése is szerepelt. Az or -szágban „béke csak akkor biztosítható, haazzal a szomszéd ország is egyetért" han-

goztatta többször is Rákóczi. A szomszé-dos ország kifejezés ebben az esetben nemLengyelországra, hanem Erdélyre és Hor- vátországra vo natk ozot t. A magyar ko n-föderáció mint magállam, Erdéllyel ésHorvátországgal államok konföderációjátalkotva képes lesz megszabadulni a Habs- burg ház e lnyomásátó l, képes lesz a MagyarKirályságot a régi (hagyományos, törvé-nyes) formájában feltámasztani, azaz vá-lasztó királysággá visszaalakítani. Rákóczitöbb kiáltványt is intézett a horv átokhoz , deazok visszhang nélkül maradtak. Sőt 1706februárjában a horvát országgyűlés 20 000katonát szavazott meg Pálffy János horvát bán előterjesztésére a magyar felkelők elleniharchoz. I. József király értékelte a horvátokhűségét, Horvát Szlavónország valamennyikiváltságát ünnepélyes oldevélben erősítettemeg. Rákóczi 1706. évi ragyogó dunántúlihadjárata (csak Győr, Komárom, Buda ma-radt császári kézen) sem térítette jobb belá-tásra a horvátokat, ők mindvégig kitartottakI. József mellett.



A végleges szakítás

A marosvásárhelyi országgyűlés (1707) • 74

Conventus generális Onodiensis (1707) • 77

Rákóczi mint lengyel király? • 81

A döntő év (1708) • 86

A konföderáció felbomlása • 90



A marosvásárhelyi országgyűlés(1707)

A belháború sújtotta ország gondjaita Rozsnyóra összehívott szenátusi

ülés vette számba (1706. december18. 1707. február 5.), de a szenátus egybe

hívásának az igazi okát Rákóczi az Emlék-irataiban tárja fel: „A szenátus összehívásá-nak legfőbb oka a francia király válasza volta szövetségi tervezetre, amelyet Egerben ad-tam át Des Alleurs márkinak. [XIV. Lajosképviselője Rákóczinál.] A király parancsotküldött neki: ismerjen el engem Erdély feje-delmének, és jelentse ki nekem, hogy semmiakadálya sincs annak, hogy velem ebbena minőségben tárgyaljon kapott utasítása

szerint. De másképp áll a dolog a szövetke- zett rendekkel [= a konföderációval], akik szövetkezésükkel [Szécsény, 1705] még nem szakadtak el az Ausztriai Ház uralmától, ésúgy látszik, még elismernek urat maguk fö-lött. Az pedig ellenkeznék a francia királyméltóságával, hogy egy másik fejedelemalattvalóival szövetkezzék."

A szen átor ok meghívólevele 1707. ja-nuár 15 ére szólt, a legtöbben azonbannéhány napi késéssel érkeztek. Maga a fe-

jede le m is csak 16 án foglalta el szállá-sát Rozsnyón. A 24 szenátor helyett ugyan-azt a hét szenátort találta a városban, akika decemberi tanácskozásokon részt vet-

tek. Január 21 én végre befutott Ber-csényi Miklós, és valószínűleg ezena napon még öt szenátor. Minthogy

a szenátorok több mint a fele, 13 fő je-len volt, a szenátus jogérvényes ülése-

ket tarthatott.Mindjárt másnap, ja-

nuár 22 én kerülta szenátus elé az azelőterjesztés, amitRákóczi eddig titok-

ként kezelt. Rákóczi

nyíltan feltárta a bécsi udvarral folyta-tott békealkudozások kudarcát, rámu tatottarra, hogy a bécsi udvar fortélyos, kétszínűpolitikája miatt nincs remény a megegye-

zésre, így a hadakozás folytatása elkerülhe-tetlen. Márpedig az ország kétségbeejtőállapota folytán a maga erejéből alighatud sikeresen ellenállni. Nincs más válasz-tása az országnak, külföldi uralkodók segít-ségéért kell folyamodni. Szövetségkötésre van szükség mi nde ná ron , ami csak szabadországok között valósulhat meg. De egy ál-talános, európai béketárgyalásokon is csaka szabad országokat veszik számításba, te-hát arra kell törekedni, hogy minél ha-marabb nyilvánítsa magát függedennekMagyarország az Ausztriai háztól. A fenticélok miatt mindennél sürgetőbbé vált,hogy a Habsburg uralkodóházat magyar-országi trónjától megfosszák.

Minden jogi alapja megvan a konföde-rációna k ahhoz sorolta Rákóczi az ismertkifogásokat , hogy I. József királyt a ma-gyar királyságából letegyék. A kérdés csu-pán az, mikor és milyen formában történ-

jen me g a detronizáció és az interregnumkihirdetése?

A szen átorok egyhangúlag elfogadtákazt a javaslatot, hogy a detronizációról és azinterregnumról a szécsényi conventus gene-rálishoz hasonló általános országos gyűlésdöntsön és a konföderáció határozatátezen a fórumon nyilvánítsák ki. Rákóczinem késlekedett: a konföderáció országosgyűlését „Ónod táján levő Mezőre" jelölteki, május 1 jei kezdéssel.

Itt, Rozsnyón jelentette be Rákóczi aztis, hogy az 1704 óta választott erdélyi feje-delemségét beiktatott fejedelemségre vált-

ja, az erdélyiek országgyű lésén hivata losanis elfoglalja Erdély fejedelmi trónját. A tör

II. Rá kóczi Ferenc útikeresztje



vényesség re oly érzékeny Rákóczi Erdélyalkotmányát tiszteletben tartva kívánta bi rt okba ve nn i felfogása sze rint a jogszerint őt megillető fejedelemséget. Mivelaz Erdélyi Fejedelemség jellegét tekintve„rendi képviseleti monarchia" volt, az er-délyi diaeta is „keményen ragaszkodott a fe-

jedelemválasztáshoz, a választási feltételekmeghatározásához, a fejedelmi eskühöz."Ebből adódóan Rákóczit az „előterjesztés"

a „rendek" (a három nemzet) választási

feltételei hitlevél „beiktatás" törvényesútján emelték fejedelemségre Marosvá-sárhelyen 1707. április 5 én. Hivatalos ésteljes titulusa ezután így hangzott. „Mi Má- sodik Rákóczi Ferencz Isten kegyelmébőla Római Szentséges Birodalomnak, és ErdéllyOrszágának Fejedelme Magyar Ország részé-nek Ura Székelyek Fő Ispánnya a Szabadsá-

gért öszve szövetkezett Magyar Országnakvezérlő Fejedelme. Munkácsi és MakoviczaiHerczeg, Sáros vármegye Örökös Fő Ispánnyaés Sárospataknak, Tokajnak, Regécznek, Ecsednek, Somlyónak, Ledniczének, Szerencsnek,Ónodnak örökös Ura."

Az erdé ly iek Maro sv ás árhe lyen meg-erősítették a korábbi, a huszti ország-gyűlésen elfogadott végzésüket. I. Józseftőlszabadnak tekintik magukat, uralkodó-

ju kn ak II. Rákóczi Ferencet választották, fejedelemségébe be-iktatták. A magyar konföderá-cióhoz való csatlakozásukatújólag kinyilatkoztatták, „azörökös csendes békességnek visz szahozásáig" a háború terheit vállalják, de úgy, hogy Erdély la-kosainak és a „föld népének elvisel-hetetlen igája és végső romlása ne követ-kezzék". A marosvásárhelyi református

templomban ülésező erdélyi országgyűlésazzal is egyetértett, hogy Erdélynek állan-dó hadserege legyen, mégpedig olyan,amely elégséges „most az ellenség ellenteendő operatióra", a jövőben pedig az or-szág oltalmazására. A diétától a fejedelemteljhatalmat kapott az ország külügyeinekintézésében, egyedül ő rendelkezett az or-szágjövedelmeivel és javaival. Például a só- bányák, az érchegységbeli higany , arany- bányászat hozadékával st b. Mege rő sí te tt ea jobbágykatonák tehermentességére vo-natkozó rendeletét, minden jobbágyka-tona a földesúri szolgálat és a közterhek viselése szállásadás, szekerezés alól fel-szabadult. A hűséges szolgálat kézzelfogható

ju ta lmát olvas hat ták ki a jobbágykatonákabból, hogy Rákóczi a jobbágyszármazású

II. Rákóczi Ferenc erdélyifejedelem dukátja.Kolozsvár, 1707

A m aros vá sá rhelyireformátus templom



Esze Tamás (körülbelül 1666 1708)

A tarpai születésű jobbágy már a hegyaljai felkelésbe (1697) is bele-keveredett, Károlyi Sándor Szatmár vármegyei főispán letartóztatta.Szabadulása után sókereskedelemből tartotta fenn magát és csa-ládját, de 1701 ben a tiszaújlaki sóhivatalnokok elkobozták árujátés fogatait. A bujdosók közé állt, majd 1702 ben katonatoborzónakszegődött Kis Alberttel, Thököly egykori hadnagyával együtt. 1703ban megszöktek katonai alakulatuktól, újra a beregi bujdosók tá-borába menekültek. A bujdosók harmadik követségét maga EszeTamás vezette Rákóczihoz Lengyelországba. Rákóczi az ő kezébeadta át a brezáni kiáltványt és a felkelés zászlóit. Ezekkel a zászlók-kal hívtak fegyverbe mindenkit a bujdosók a nemzet szabadságáért Váriban, Tarpán, Beregszászban 1703. május 21 22 én. Valójában,ez a Tiszaháton kirobbantott felkelés vezette be Rákóczi szabad-ságküzdelmét. Esze Tamás ezredes híven szolgálta Rákóczit ésa nemzet ügyét. Kalló, Szatmár, Tokaj, Kassa ostrománál, illetve védelménél kitüntette magát. Érdemeit 1707 ben brigadérossággal, 1708 ban nemesi oklevéllel ismerte el Rákóczi. 1708 pünkösdnapján a nyitrai katonai táborban lelte a halálát. Halálának körül-ményei mind a mai napig nem tisztázódtak. Egyik verzió szerint,a tábori istentisztelet, illetve mise után a tábor katolikus és refor-mátus katonái összeverekedtek és a békitőleg közbeavatkozóEsze Tamást véletlenül meglőtték.

Esze Tamás ezereskapitányt brigadérossáés három gyalogezred parancsnokává nevezte ki.

Rákóczi tekintélyét nagymértékben emel-te a francia király képviselőjének, Des Alleursmárkinak országgyűlési jelenléte. A márkinemcsak udvariassági látogatáson tartóz-kod ott a fejedelem mellett, hanem Rákóczifejedelemségének hivatalos elismerését isnyomatékosította. A marosvásárhelyi diétarésztvevőinek lelkesedése nem ismert hatá-rokat, mert Rákócziban az ország külső és

bel ső békéjét megt er em te ni képes uralko -dót látták. Az erdélyiek ragaszkodása odáigment, hogy egy szokatlan, de nagyon is fel-emelő erkölcsi címmel ruházták fel méga frissen beiktatott uralkodójukat. „Felsé-

gedet jó Atyánknak, azaz pro Patre Patriaevalljuk, ismerjük és manifestáljuk." Az Er-délyi Fejedelemség kormányzása az ősigyakorlatot követte. A három nemzet (ma-gyar, székely, szász) megőrizte ön kor mán y

II. Rákóczi Ferenc erdélyifejedelemként kiadott

Manifesz tumának e teőlapja, 1707. május 16.

zatát, a főispánokat, királybírákat Rákóczifejedelem nevezte ki.

Rákóczi két és fél hetes erdélyi tartózko-dása minden országépítő és országszer- vező szándékát, kezdeményezését elismerve mégis azt sugallja, hogy az erdélyitörténések a magyarországi történésekhezigazodtak. Az Erdélyben princeps (feje-delem), de Magyarországon dux (vezér)II. Rákóczi Ferencnek stratégiailag nagyszüksége volt Erdélyre a nemzetközi elis-

mertség érdekében, miközben tisztában volt azzal is, hogy az Erdélyi Fejedelemség birtoklása egyes egyedül a magyarországiharc kimenetelétől függ. Ha sikerül Ma-gyarországot szabaddá tenni a császártól-királytól, úgy Erdélyt is, Magyarországot isa kezében tudhatja. Ellenkezőleg, „ha egy-

szer a várost [Magyarországot] elfoglalják,a fellegvár [Erdély] sem áll ellent sokáig."

Alighogy berekesz te tt ék az országgyű-lést Marosvásárhelyen, máris a magyaror-szági conventus színhelye felé vette az iránytRákóczi. Radn ót, Kolozsvár, Zsibó, Debre-cen érintésével sietett a Borsod vármegyeiÓnodhoz.



Conventus generalis Onodiensis(1707)

A magyarországi konföderáció II. általános gyűlésének a megnyitása pon

tosan egy hónapot késett. A tavasziárvizek miatt a meghívottak és a küldöttekcsak május végére gyűltek össze, de nem isÓnodhoz, hanem átellenben, a Sajó balpartján elterülő körömi mezőre. Itt vertékfel az ország és a jelenlévők sátrait, az ülés-szak ünnepélyes megnyitására május 31 énkerült sor. Telekesy István egri püspökékes beszédére Rákóczi szintén nagy hatá-sú beszéddel válaszolt. A vezér fejedelem(dux princeps) megvitatásra szánt előter-

jesztései a ma rosv ás ár he ly i országgyűléspropozícióihoz hasonlóan a háború foly-tatásának alaphelyzetéhez igazodtak. Megkellett vitatni a konföderáció Szécsényben

elfogadott célkitűzéseivel szembeszegülőknek a felvetéseit, az ország pénz és adóügyinehézségeit, a hadsereg fizetésének módját,hadrafoghatóságának, ütőképességének ál-lapotát, a szabadságharc kimenetelét befo-lyásoló európai helyzetet, a konföderációkülkapcsolatait, az Ausztriai házhoz való vi sz on yá t. Ső t nem elég meg vi tat ni azegyenként is igen igen bonyolult problé-mahalmazt, hanem döntést kellett hozniazokról.

A ko nf öd er ác ió országos gyűlése elevefeszült hangulatban kezdte meg munkáját,mert a jelenlévők ismerték azt a köriratot,amelyben Túróc vármegye a 13 északnyu-gati vármegye nevében a további harc kilátástalanságáról szólt, s az anyagi áldozatok vá llalásának az ér te lmet lenségéről beszélt. A ki rály ur alm a alat t na gy ob b szabadsága volt az or szágnak, mint Rákócz i alatt állí-tották a túróci követek. Bercsényi a szená-tus nevében a túróciak tettét pártütésnek bélyegezte, a ko nf öd er ác ió elárulásánakminősítette. A megvádoltak a fejükre olva-

sott tényt ugyan nem tagadhatták, ám tet-tüket azzal próbálták magyarázni, hogya vármegye teljes egyetértésével cseleked-tek. Rákóczi a szenátus véleményévelazonosulva ugyancsak kemény szavakkalmarasztalta el a konföderációból kifeléigyekvőket, különösen a személyét érin-tő igaztalan vádaskodások keserítették el. Az „á ru lók" , a „b ék ep ár ti ak " a vezér feje-delem vádjaira elnémultak, kétértelműénhallgattak. Hallgatásukat beismerésként is,de konokságként is értelmezhette Rákóczi.Érzelmein uralkodni nem tudván, szenve-délyesen kitört: „Édes Nemzetem! ... Hátezt érdemlettem sok szíves, hazám ügye mel

Telekesy István (1633 1715)

Elemi és középiskolai ismereteit Sopronban szerezte, Nagyszombat-ban már a papi hivatásra készült 1655 től. Két év múlva LippayGyörgy érsek támogatásával és ajánlásával a római CollegiumGermanico Hungaricumban folytatta tanulmányait. Itt, Rómábanszentelték pappá (1660. május 1 jén), 1661 ben tért haza. Rozsnyón,Hárskúton, majd 1666 1673 között Sárvárott volt plébános. Szónokitehetségével hamar felhívta magára az egyházi elöljárók figyelmét.1689 ben a töröktől még fel nem szabadított Csanád egyházmegyeélére, püspöknek nevezték ki. A karlócai (1699) béke megkötése utánsem tudta elfoglalni egyházmegyéjét, ellenben a megüresedett egripüspökséget hosszas rábeszélésre elfogadta. XI. Kelemen pápa1702 ben erősítette meg kinevezését. A romokban heverő egyházme-gyét nagy energiával és hozzáértéssel életre keltette. 1703 novembereés 1704 áprilisa között „tisztes kuruc fogságban", nem annyira Rákó-czihoz, mint a lelkipásztor nélkül maradt néphez csatlakozott. A politi-kai eseményeket elfogadta aláírta a szécsényi szövetséglevelet,az ónodi trónfosztást , hogy zavartalanul szervezhesse az egri egy-házmegye hitéletét, az egri papnevelde (papi szeminárium) műkö-dését. Rákóczi melletti elkötelezettsége miatt Keresztély Ágost eszter-gomi érsek megfosztotta püspökségétől 1709 ben, a Szentszék1711 ben visszahelyezte méltóságába. 1715 ben halálozott el,a Szent Mihály székesegyház sírboltjában van eltemetve.



78

Túróc vármegye követeineklemészárlása az ónodiországos gyűlésen.Rézmetszet

II. Rákóczi Ferenc20 polturás érméje, 1706

lett való fáradságaim után ... Vagy öljetekmeg, avagy nyeljen el a föld; készebb vagyokaz országnak egyik szegletében megvonnommagamat, mintsem reméllett köszönet he-lyett tyrannusnak mondatnom." Fájdalom-mal teli hangon sorolta, hogy ő az országszabadságáért mindenét, családját, vagyo-nát feláldozta, a Rákóczi ősök hírnevéhezméltóan cselekedett egész életén át, a pri- vát érdeket soha ne m kereste. „Ne szen-

vedd édes Hazám rajtam ezt a gyaláza-tot" szólt, és elhagyni készült azország sátorát.

Bercsényi főgenerális volt az, akikardot rántott a bűnösökre és „hal-

janak meg inkább a gazok" kiáltássalRakovszky Menyhért jegyzőre súj-

tott. Károlyi Sándor is karddal tá-madt a túróciakra, a generálisok pél-

dája átragadt a többi képviselőre is.

Rakovszkyt a delegátusok halálra vag-dalták, szurkálták, fiatalabb követtársa,Okolicsányi Kristóf súlyosan megsebe-

sült. Felépülhetett volna sebesülésé- ből, de b íróság elé á ll ítot ták. A halá losítéletet három nap múlva végre ishajtották. Egy Rákóczi seregébenszolgáló francia tiszt emlékiratában

megjegyezte: Károlyi Sándor sajátkardját adta az ítéletvégrehajtó kezébe,

hogy az áruló vérétől szennyezett fegyver

örök emlékként nála maradhasson. Túróc vármegye zászlóját összetépték, pecsétjét visszavont ák, a vá rmegyé t felo szla tták. (Ezutóbbi dö ntést később módosít ották, a záralá vett Túróc új főispánt választhatott.)

A véres es emények utá n az országosgyűlés minden „nehézség" nélkül tárgyal-hatta a rézpénz ügyét. Egyhangúan elhatá-rozták, hogy a rézpénz az ezüsttel együttforgalomban maradjon, de a rézpénz érté-két 60 százalékkal leszállították. „XX polturát" (fél florenarius = fél forint) nyolcpolturában, a „X polturát" (kongó) pedignégyben számolták, „öt fél florenarius" =40 poltura, avagy „tíz kongó" = 40 poltura„tegyen ki egy százdenáros forintot, két pol-tura pedig egy három krajcáros garast."

A devalvált ré zp én z ér téke mi nd enb en ,mindenhol az ezüstével azonos legyen, ér-

vényes fizeté si eszközként a javak adásvé te-lénél, kölcsönök kiegyenlítésénél, adóssá-gok törlesztésénél, zálogok kiváltásánál stb.korlátozás nélkül használják és hasznosít-sák. Ha valaki legyen az görög, török, rác,magyar a megjelölt pénzt vonakodna el-fogadni, javait le kell foglalni és el kell ko- bo zn i.

A pé nz leértékelés e köve tkez tében apénzforgalomban 2 200 000 forintnyi, „fe-lülbélyegzett" libertás maradt, a forgalom- ból ki vo na nd ó ké tmil li ónyi libertást Kas-sán beolvasztották és az abból nyert rezeta Gazdasági Tanácsnak kiárusításra átadták.Miközben a rézpénz további verését felfüg-gesztették, a megpecsételt pénzek forgal-mának ellenőrzésére minden megyében„kongó bírákat" állítottak.

Döntés született az adózás, pontosab- ba n az adókivet és ügyében is. A szabad -ságharc első hivatalos állami adójának,a portális adónak kivetése 1706 decembe-rében a rozsnyói szenátusi határozattaltörtént meg. A kivetett adó nagysága két-millió forint értékű volt. Vármegyénkénta kivetés alapját a portaszámok képezték,felosztási táblázatok készültek vármegyék-re, szabad királyi városokra lebontva. Igaz,hogy a portaszámok után fizetendő adót



pénzben határozták meg, de az adót ter-ményekben, termékekben rótták le (gabona , húsál la t, viasz, po sz tó , r uház at stb. ). Az ónod i országos gyűlés VI. törvénycik-kelye újabb adó kivetéséről döntött. „Minynyájan egyen egyen, senkit ki nem vévén,két millió pénzbeli segítségadást rendeltünkközöttünk országunkban kiszedetni." Ez azadó viszont már nem portális, hanemdicális (rovásos) rendszerű volt. A dicális

szisztéma lényege abban állt, hogy mindenszemélyt, min den ingó és ingatlanvagyontadókötelesnek tekintett. Ez alól se a világi,se az egyházi nemesség, de még Rákóczi bi rt ok ai se m kép ez te k kivételt . Min den 16.életévét betöltött személyt, minden va-gyontárgyat, jószágot, gabona és borkész-letet stb. 30 forint értékű dica (rovás) basoroltak. A nemesség csupán a személyidicáltatás alól kapott mentességet, a va-gyonukat dicálták. Az összeírások elkészí-tésére és az új adó mértékének megállapí-tására két hónapos határidőt szabott megaz ónodi conventus. Hogy mennyire pon-tos vagy pont atl an m un ká t végeztek a me-gyei dicatorok, következtethetünk abból,hogy 1707 decemberében a szenátus a le-

je le nt et t 800 000 s di ca sz ám ot 1 020 041dicára módosította. (Más adat szerint:1 019 640 dicára!) A véglegesített dicaszámok ekképpen oszlottak meg. A nemes-ségre 185 567 dica (körülbe lül 18%), a job- bágyságra 696 031 dica (6 8%), a fegyveres jo bb ág yo kr a 28 611 dica (3 %) , a vá rosokra109 832 dica (11%) esett.

Látható, hogy szó sincs itt arányos köz-teherviselésről! A nemesség mindösszea köz terheiből való részesedésig, a köz ter-heihez való hozzájárulásig érkezett el. A k öz te rh ek dicaalapú szétosztásánál is ér- vényesül t a kiv áltságosak előnyösebb elb í-rálása. Amíg a jobbágyság és a nemességegyaránt viselte a nyári hadellátás terheit,addig a téli kvártélyozás, a közmunka ésa fuvarozás már csak a jobbágyságra, illetvea városokra hárult (a királyi városok a beszállásolás megváltásául 2 garas/dica össze-get fizettek).

Falióra, 17. század vége. A hagyom ány szerint

II. Rákóczi Ferenctulajdona volt

Az ónodi országos gyűlés munkájá-nak szintén nagy jelentőségű produktumaa Regulamentum Universale (Általános [Ka-tonai] Szabályzat) megalkotása volt. A Re-

gulamentum Universale latin és magyarnyelvű szövegét hasábosán szedték egymásmellé, mert a nemzeti hadsereg szolgálatinyelve a magyar volt, a külföldi francia,lengyel tisztekkel viszont latinul kommu-nikáltak. A katonai szabályzat alapelvkéntleszögezte: csak a fegyelem és a regulárishadviselés teszi képessé arra a „magyart",hogy a „németet" legyőzze. A hét részre ta-golt Regulamentum Universale létszám ésfizetési táblázatokba foglalva megállapítot-ta a reguláris és a mezei hadak tisztjeinek,közkatonáina k rang szerinti fizetését. Fog-lalkozott a hadak fizetésének technikai kivi-telezésével, rögzítette a katonák adóme ntes -

ségét, szabályozta a lakosság hadicélbóligénybe vehető természetbeni te rheit. Ren-delkezett a májusi (hadba vonuláskor) ésa novemberi (téli kvártélyra vonulás előtt)mustrákról, intézkedett a katonák felszere-léséről, fegyverrel, lóval és egyenruhával való ellátásukró l. A hetedik fejezetben hatá-rozták meg a hadi törvénykezés fórumait ésszolgálati útját, az idekapcsolódó EdictumUniversale 12 titulusa (címe) pedig a főbbkatonai bűntet tek büntetését, a katonák he



Detronizáció trónfosztás

1706 ban az erdélyiek huszti országgyűlése a magyarországi ónoditrónfosztást megelőzően már kimondta a Habsburg ház trón nélkü-liségét, azaz a fejedelemséghez való jogát nem ismerte el Erdélyben.1707 ben az ónodi conventus generális a Habsburgokat a magyarkoronához való joguktól megfosztotta, az 1687 előtti állapotokat,a választásos királyságot állította vissza. Rákócziék meghívásos(„pályáztatási") alapon szerették volna betölteni az üres magyar trónt.Királyjelöltjük volt a bajor választófejedelem Miksa Emánuel, Frigyes

Vilmos porosz királyfi, de ötlet szintjén felmerült I. (Nagy) Péter oroszcár neve is.

lyes magatartását, az őrszolgálat szabályait,a fegyverek karbantartási útmutatóit foglal-ta össze. (A Regulamentum Universale nagy

jel entőségű rendelkezései a gyakorla tbanalig alig érvényesültek.)

1707 pünkösd hétfőjén, június 13 án azistentisztelet után az ónodi gyűlés folytattaa munkáját. Ekkor öntötték végleges for-mába a m ár Szécsényben is felmerült trón -fosztás és interregnum gondolatát. 1705 ben a konföderáció még hajlandó lett volna I. József király örökös méltóságát el-ismerni, de az ország örökös birt okba szár

Az ón odi ország os gy űléstőrvénycikkeinek első lapja

maztatását (lásd Csehország példáját!) ka-tegorikusan elutasította. Most 1707 ben,már kizárólag az abrenunciáció (a király lemondatása) és a detronizáció kinyilvánítá-sához ragaszkodott. Ahogyan arra márutaltunk, a rozsnyói szenátusi ülésen szü-letett meg az elhatározás erről a nagyonfontos közjogi „forrad alomról ", de az utolsószót, a végső és visszavonhatatlan szándé-kot a konföderáció conventus generálisánakkellett kimondania. Ezúttal is Bercsényi

já tszo tta a főszerepet. „Eb ura fakó [kutya],maji napságtul fogyást Joseph nem kirá-

lyunk, inkább egy óra alatt elveszünk, semmint örökös jobbágyságot viselyünk,az ország pedig mondassák interregnumnakmind addig, meglen más országgyűlés alattkirályt nem választunk."

Magyarország függetlennek és szabad-nak deklarálta magát, de ez a függetlenségaz Ausztriai háztól, a Habsburgoktól valófüggetlenedésre vonatkozott, nem az álla-mi szuverenitásra. Magyarország jogi ér-telemben független ország volt eddig is,a detronizáció kinyilvánítása után sem vál-tozott meg jogi státusa. I. Lipót és I. Józsefkirályok idején Magyarország független, denem volt szabad ország. Törvényeit soro-zatosan megsértették a Habsburg házbólkikerülő magyar királyok, ezért az országa törvényesség és az ősi alkotmány vissza-állításáért fogott fegyvert uralkodójára.

Üres lett a magyar trón 1707 ben, dehogyan tovább? Kik lesznek a Regina Hun-gáriáé kérői? (Bercsényi szavai 1705 ből.) Vagyis, kik lesznek azok a ma gyar királyj e-löltek, akikből a magyar nemzet majd kivá-lasztja a maga uralkodóját? Sürgősen túlkellett volna lépni az interregnum idősza-kán, mert egy uralkodó nélküli országgal,egy Európa által el nem ismert országgalsenki nem köthetett nemzetközi szerző-déseket, senki nem számolhatott vele azeurópai háborúkat lezáró békéknél. Élet-fontosságúvá vált egy azonnali diplomáciaioffenzíva, hogy a fenti kérdésekre a szabad-ságharc céljaival harmonizáló, pozitív fele-letek megszülessenek.



Rákóczi mint lengyel király?

A lengye lországi es em én ye k 1707 reolyan irányt vettek, hogy az ott

harcoló felek bármelyikével, akárXII. Károly svéd királlyal, akár I. Péterorosz cárral is elképzelhetőnek látszott azegyüttműködés, s bármelyik variáns a szaba ds ág ha rc üg yé ne k a szerencsés befe jezé-sével kecsegtetett.

A nag y északi háború (170 0 1721)újabb szakaszába lépett 1706 ban akkor,amikor XII. Károly a Német római Csá-szárság területén át Szászországba vezettecsapatait és békére kényszerítette II. (Erős) Ágost len gye l ki rá lyt, szász válasz tófeje -delmet. Európa nyugati fele a lengyel vál-ság megszűnését olvasta ki a 1706 os altranstadti békéből, úgy értékelte, hogya nagy északi háború a Rzeczpospolita ki- válásával sz im pl án északi háborúra re du -kálódott. A koalíciók kötésének ideje el-múlt északon, a konfliktus csak a kétháborúzó országra, Svédországra, Orosz-országra szűkült. Miközben az európaihatalmak érdekeltek voltak a vesztfá-liai békerendszer megőrzésében, legalábbugyanilyen fontosságú volt számukra a svédfegyverek eltávolítása Szászországból, a csá-szárság területéről. Vagyis, Svédországotarra ösztönözték, hogy az Oroszország el-leni háborút folytassa.

I. József császár nemzetközileg érvé-nyesnek fogadta el az alt ranstadti békét,azaz legitimnek ismerte el az uralkodóvál-tást a Rzeczpospolita élén. A császár ésa Német római Császárság I. Szaniszlót(StanisJaw Leszczynskit) mint törvénye-sen hat alom ra került lengyel királyt litvánnagyfejedelmet befogadta az európai ural-kodók családjába. A császárral szolidá-ris Anglia és Hollandia sem késlekedettI. Szaniszló hivatalos elismerésével. Ezek

XII. Károly svéd kirá ly lovasképe. Rézmetszet

után Brandenburg Poroszország már koc-kázatmentesen csatlakozhatott az új ki-rályt elismerők táborába. Fran ciaország ésaz Oszmán Bi rodalom sem mar adt ki az újlengyel király hatalmát nemzetközileg hi-telesítők sorából.

I. Péter cár és a Szaniszló ellenes sandomierzi konföderáció nem nyugodott be-le a vereségbe. A konföderátusok és a cár

R z e c z p o s p o l i t a r e s publica, a z a z k ö z t á r s a s á g

1569 től 1795 ig létező állam, tulajdonképpen Lengyelországés Litvánia reáluniója következtében született Nemesi Köztársaság. Államformája monarchia, de kormányzása, irányítása közösen tör-tént, a király és a szejm együttesen hajtották végre a törvényeket. Azt szokás mondani: ebben az országban a törvény uralkodott,mindenki a király is a törvény hatálya alá tartozott.



I. Romanov (Nagy) Péter orosz cár (1672 1725)

Minden oroszok cárja tíz-évesen került a cári trón-ra. Ténylegesen mostohanővére, Szofjagyakorolta a hatalmat1689 ig. Az újdonsá-gokra nyitott fiatalem-ber „játék ezredeinek"

(Szemjonovói, Preobrazsenszkojei ezredek)

mintájára 1695 re félel-metes hadsereget épített ki.

Oroszország politikai befolyá-sának növekedését igazolja,hogy már 1697 ben I. Lipót csá-

szár és I. Péter cár eredményesen beavatkoztak a lengyelkirályválasztásba. 1700 1721 között, az északi háború fo-lyamán Oroszország megtörte a svédek balti tengeri ural-mát. Az ország életét gyökeresen átalakította. Reformok

l. Péter orosz cár arcképe

sokaságával új fejlődési pályára állította perifériális orszá-gát. Állami manufaktúrák sorát alapították meg a bányászat,kohászat, textiliparterületén, „nyugatról" behívott szakem-berek irányították a gazdasági (Tula) és politikai (Szentpéter- vár) centrumok építését. Modernizálta az államirányítást,a több mint negyven prikáz (központi hivatalok) helyett nyolckollégiumba („minisztériumok") koncentrálta a végrehajtást. Az egyház és az állam viszonyát szabályozta, megszüntette

az egyház művelődési monopóliumát. Állami megrendelés-re az állami iskolák és szakiskolák (mérnökiskolák, tengeré-szeti akadémia) képezték a gazdaság, a hadsereg, a flottaszámára a szakembereket. Kortársai nem szerették, retteg-tek tőle. Ennek az oka abban keresendő, hogy Péter cár nemismert lehetetlent. Minden alattvalójától éppúgy, mint sajátmagától emberfeletti teljesítményt várt el. Fiai meghaltak,ezért utódjául feleségét koronáztatta meg Moszkvában,1724 ben. Még ebben az évben késő ősszel a Ladoga tavimunkálatokat látogatta meg, ahol erősen meghűlt. Valószí-nűleg tüdőgyulladás okozta halálát 1725. január 28 án.

továbbra sem tekintette I. Szaniszlót a Rzeczpospolita törvényes uralkodójának. De ho-gyan lehetett (volna) semlegesíteni Európaállásfoglalását?

I. Péter cár közvetlenül I. József császár-hoz fordult. Levelében emlékeztette I. Jó-zsefet arra, hogy 1697 ben II. (Erős) Ágos-tot még I. Lipót császárral, I. József apjávalközösen juttatták a lengyel trónra. S lám,a hálátlan Ágost mindenkivel szemben vál-lalt kötelezettségének hátat fordított, titok- ban lepaktál t XII. Károllyal. A „becsületét feledő" szász herceg „istentelen", „legbarbárabb szokású" lépését azzal tetézte folytat-ta haragosan a cár , hogy a csalárd békegarantálására magát, I. József császárt kértefel. „Barátilag és testvérileg (fivérileg)" kéria cár a „Római birodalom" fejét, hogy alatt- valóját a „Szászországi kurfürst öt" vonjafelelősségre. A császár szerezzen érvénytaz igazságnak, I. József császár ítéltesse elII. Ágostot a „Római birodalom más magas-rangú tagjaiból és hivatalnokaiból álló bí-rósággal" a nemzetközi jog megsértéséért,az esküszegésért.

I. Péter cártól a fentivel szinte azonostart almú és hangvételű levelet kapott I. Fri-gyes porosz, IV. Frigyes (Friderik) dán ki-rály is. Az oroszok nemzetközi riadóláncá- ba Ró ma is beleil lett . XI. Ke lemen pá pá tó lazt kérte I. Péter, minden oroszok cárja,hogy a Szent Atya ne ismerje el törvényesuralkodónak Szaniszlót, mert őt a protes-táns svéd király „erőszakkal s nem a Lengyelkirályság törvényei alapján" emelte trónra.

Miután I. Péter cár elutasítást kapottszerte Európában, manőverezési terét a len-gyel korona „piacra dobásával" próbál-ta bővíteni. Az ellenkirály választás alkot-mányos kereteit az új prímásérsek ésa konföderáció marsallja azzal teremtettékmeg, hogy 1707. május 23 ra Lublinba ál-talános gyűlést (conventus generális) hir-dettek meg a szabad királyválasztás na-pirendi ponttal. De ki legyen a király?(Ugyanaz a kérdés, mint MagyarországonÓnod után!)

A lengyelek kö ré ben népsze rű Sobieskifiúk valamelyike (Jakub, Konstanty, Aleksander)? Érdemi tárgyalásokra csak Jakub



Sobieskivel került sor, de a legidősebb So- bieski fiú ki té rt a felkérés elő l. A lengyelektudomásul vették azt is, hogy I. Péter cármerészen Savoyai Jenő hercegnél jelentke-zett a maga és a lengyelek nevében a koro-na ajánlatával. De a kiszemelt királyjelöltekközött volt Rákóczi is. Egy erdélyi születé-sű, a moldvai vajda szolgálatából cári szol-gálatba átlépett udvari tanácsos, DávidCorbea jelentkezet t Rákóczinál a királyság- ba invitá ló felkéréssel. Co rb ea közvet lenülaz ónodi országos gyűlés megnyitása előtt(1707. május 15 20.) tárgyalt a vezér feje-delemmel Szerencsen. Corbea bizalma-san arról informálta Rákóczit, hogy a cára sandomierzi konföderáltak vezetőivelközös elhatározásra jutott. A közeljövőbena lengyel litván nemesség alapvető szabad-ságjogával élve, szabad királyválasztásragyülekezik Lublinba, Rákóczi fejedelem ki-rályjelöltsége mind a Rzeczpospolitának,mind cár őfelségének megtiszteltetés len-ne , „...hajlandó e ezt a váratlanul adódó

szerencsét megragadni?"

Rákóczi ekkor még elhárította a meg-tisztelő felkérést, ám 1707 júliusában meg- vált oz ta tt a ál láspontját . Mi a magyaráza taennek a pálfordulásnak? A sandomier-zi konföderáció lublini országos gyűlése1707. július 11 én hivatalosította a LengyelLitván Nemesi Köztársaságban az interreg-numot, és a koronás főtől szabad országbaa konföderáltak képviselői is, „VolniszkiMihál névő Lengyelországi Respublica em-berivel" II. Rákóczi Ferencet a királyságbainvitálták. A Sieniawski házaspár bátorítószavai is eljutottak Magyarországra. De hiva tk ozzu nk a leg lényegesebb mo zzanat ra ,a magyarországi válság kezelésére! Rákó-czit idézve: „elhatároztuk tehát magunkat,hogy bizonyos szövetségben kikötött pontokés alább kijelölendő feltételek alatt a min-denható Isten véghetetlen Gondviselése sze-rint nekünk felajánlott Lengyelország koro-náját elfogadjuk." Először a II. RákócziFerenc kikötéseit vegyük számba!

1. „Muszka , Magyar , Erdély és Len- gyelország" 'véd és dacszövetségét nemcsak

az uralkodók, hanem az országaik is sért-hetetlennek tartsák, s azt, „sem a jelen, sem

jövendőben keletkező háború szerencsétlen- ségei között nem szabad feloldani,..."

2. „...cár ő Felsége,...[Rákóczi Ferencettámogatja] mint megválasztandó lengyel ki-rályt egész erejével, fegyverrel, pénzzel és máshadi költségekkel, úgy saját mint lengyel

hadsereggel mindaddig, míg a béke és a békéskormányzat végképen helyre nem lesz állít-va", a királyságában, méltóságában meg-tartja.

3. A királyi méltóság tiszteletben tartá-sának velejárója, hogy cár őfelsége mindenügyet a királlyal közösen megvitat, döntéscsak egyetértésben születhet, távollétébena lengyelországi „egész muszka ármádia"közvetlenül a király parancsnoksága alátartozik.

l. József félvértje



A Magyarország és „Erdélyor szág" jövő- jének, b iztonságának garanciáit taglaló Rá-kóczi elvárások közül a „katonai segede-lem" dolga volt a központi kérdés. Ügy vélekedett a fejedelem, hogy Lengyelor-szágba való távozása Magyarországon ak-kor nem váltana ki elkedvetlenedést, haazonnal megtapasztalhatn á az ország a be-ígért katonai segítséget. A Magyarországrairányított orosz segélyhad „legalább 20 ezer

emberből álljon" kötötte ki Rákóczi ,mert ennyi elegendő lesz az ország védel-mére.

Az orosz csapa tok magyaror szági jelen-léte nem minősül háborús beavatkozás-nak, diplomáciailag sem kifogásolható vélekedett Rákóczi. Egyrészt azért, merta közvetítő szerepre ajánlkozott cár koráb- bi szándékát ilyen formában ny omatékosíthatja, másrészt azért sem, mert a cár

a segélyhadat Lengyelország választott ki-rályának, s nem Rákóczi duxmk adja.

Am en ny ib en a svéd k irály mégis megtá-madná Lengyelországot, akkor „czár őFel-

sége Silesia és Magyarország véghatáraira,nagyobb számú sereget küldjön " fejtegetteRákóczi , ami többszörös előnnyel járna. Azon kívül, hogy az ell enség hátországát veszé lyezte tné és a császár, illetve a svédkirály küszöbön álló szövetségét meghiú-

sítaná, a Magyarország feletti „őrködést"stabilizálná. Mint „Magyarország felszaba-dításának a protectora" a cár demonstrálna„a bajor fejedelem felé" a Magyarországmelletti eltökéltségét, „reményeket keltvén

fel" benne a magyar trón iránt. Mivel Ma-gyarországon is, Lengyelországban is in-terregnum van, Magyarországon sem ke-rülhető meg a királyválasztás. A „bavarus"(Miksa Emánuel bajor választófejedelem)

A krak kói kirá lyi vár ,a Wawell



magyar trónra való megválasztása nyo-mán „az osztrák érezvén gyengeségét", a két

háború miatt „Magyarországot kénytelenlenne átengedni".

I. Péter cár és II. Rákóczi Ferenc erdélyifejedelem politikai kombinációja azt isfeltételezte, hogy a formálódó szövetségelőbb utóbb maga után vonja a francia, ba jor sz ín re lé pé st a sv éd or os z konf liktuslecsendesítésére. A vázolt gondolatmenetösszegzéseként kimondhatjuk, hogy a Rá-

kóczinak felkínált és elfogadott lengyelkorona nemcsak a megosztott Lengyelor-szág számára, hanem Magyarországnak iskínált egyfajta perspektívát, miközbenOroszo rszág is szövetségeseket nyert volnaháborújához, vagy éppen a béke megszer-zéséhez.

Az 1707. sze pt embe r 4/15 én Vars ób analáírt szerződés Rákóczi számára kocká-zatmentesnek látszott, hiszen nemzetközipozícióját akár a háború, akár a béke vo-natkozásában javította. A fejedelem és bi-zalmas tanácsadói számot vetettek azzal is,hogy az orosz cárral megkötött paktuma nyugatiak ellenszenvét kiváltja, a franciaés a svéd diplomáciai vonal működé-se megszakadhat. Ám erre is kínálkozottmegoldás! Magyarázatképpen idézzük fel!Ki szerződött kivel Varsóban? Oroszor-szág esetében a cár személye egyenlő az or-szággal, az állammal, a cár nevében kötöttszerződések államszerződéseknek minő-sültek. Rákóczi meghatalmazottjai a ma-gyarországi konföderáltak vezérének (dux)és az erdélyi fejedelem (princeps) megbí-zásából tárgyaltak, ám az országok felha-talmazását nem bírták! Sem a magyaror-szági konföderáltak általános gyűlése, semaz erdélyi országgyűlés ilyen megbízóleve-let nem adott ki. Nem véletlen, hogy a be-tegsége miatt a küldöttségtől elmaradtBercsényi a cárral folytatandó végső tár-gyalások előtt (1707. augusztus 24 én),még a szerződés aláírása előtt, Rádayékatezekkel a szavakkal figyelmeztette: "... azczár ...az kettős credentiát [megbízást]nem veszi jó néven, kivált tudatlanul, mert

I. Szaniszló lengyel királyképmása. Olajfestmény

most mégh az országokkal tractalván,edgynek tartya az Fejedelmet, kiben szüksé-

gesnek látom praecautiokkal [óvatossággal]élni kegyelmeteknek."

Az idé zetből fé lr eé rthete tlenül köve t-kezik, hogy Rákóczi, Bercsényi, Rádaya varsói megállapodást csak személyek(uralkodók) közötti, és nem az országokközötti szövetkezésnek minősítette. Éspe-dig azért, hogy a svédeknél is, a franciák-nál is a varsói egyezmény ideiglenességé-re lehessen hivatkozni. Ezzel a logikávala szerződésben kikötött 3 4 hónapo s mo-ratórium után is ha szükség mutatkozikrá a fejedelem kötelezettségvállalásamódosítható.

Minden diplomáciai okoskodás és ma-

nőverezés dugába dőlt, mert a svédek szász-országi bázisaikat elhagyva Lengyelor-szágra támadtak, 1707 októberében mára Visztulánál táboroztak. Az orosz svédháború kiújult, svéd sikerekkel folyta-tódott. XII. Károly és Szaniszló királyokcsapatainak Kis Lengyelországhoz való köze-ledése a sandomierzi konföderáció bomlá-sát idézte elő. A Rákóczi lengyel királyságá- val kapcsolatos tervek tiszavirág életűnek bizonyultak.



A döntő év (1708)

A veszedelmes kül és belpoli tikai szituáció I. József magyar királyt az or

szággyűlés összehívására sarkallta.1687 után 21 év elteltével (!) 1708 ban,a Rákóczi szabadságharc 6. évében, a det-ronizáció kimondása és az interregnum ki-hirdetése után látta elérkezettnek az időta magyar király arra, hogy tárgyaljon or-szágának ügyes bajos dolgairól. Termé-szetesen az országgyűlési meghívók meg-érkeztek Rákóczihoz és a Rákóczi pártifőrendekhez is.

Az 1708. feb ruár 29 én Pozsonybanmegnyílt országgyűlésen a konföderációegyetlen tagja sem jelent meg. Rákócziazonnal kétségbe vonta az országgyűlésdiéta jellegét. Rámutatott arra, hogy né-hány császárpárti főúr Magyarországgal

azonosítja magát. Megértően haragudottaz „alsó magyarországi" (Rákóczi értelme-zésében: dunántúli) és a „Vág vidéki tizen-

egy vármegye" főuraira, akik közülsokan Ausztriából vagy Stájeror-szágból választottak maguknak fe-leséget s ezért „szívükben Auszt-

riához húztak". A „színes"(kétszínű) nádort, Ester-

házy Pált viszont nemkímélte. „... mert ha eza főúr már a háborúkezdetén... méltósága

szerint betöltötte volnaa közvetítő szerepét acsászárhoz ragaszko-dó főurakkal egyet-

értésben akkor,., a magyar-országi háború

szerencsésenért volnavéget"

állította Rákóczi az emigrációban írt me-moárjában.

Ha az 1687. évi pozsonyi országgyűléssikerét Esterházy Pál nádor érdemének te-kintjük, addig az 1708. évit a nádor veresé-gének kell mondanunk. Nádori szerepérealkalmatlannak bizonyult, se a király, seaz országgyűlés nem támaszkodhatott rá.Igaz, hogy a király akarata (a háború foly-tatása) és a jelen lévő rendek szándéka(a rendi sérelmek orvoslása) köszönő vi-szonyban sem álltak egymással, a nádor te-hetetlenül vergődött a politikai pólusokközött. I. József király a hosszadalmas ésértelmetlen vitáktól menekülve az üléssza-kot gyorsan berekesztette, a fegyvereké lettismét a főszerep.

Eközben Rákóczi az ónodi országos gyű-

lésen megszavazott adó kivetéséről és be-hajtásáról értekezett szenátoraival Kassán,Egerben. Ettől függött a küszöbön álló had- járat sikere. A konföderáció egyetlen, mi -nimális készpénzbevétele a francia segély vol t. A segélyeket két út vo na lo n ju tt at ták e lRákóczihoz. Az egyik útvonalon Danzigon(Gdanskon) keresztül Bonnac márki fo-lyósította, s Rákóczi megbízásából Kray Ja-kab kezelte ezeket az összegeket. A másikútvonalon 1706 márciusától XIV. Lajoskonstantinápolyi francia követségén ke-resztül érkezett Pápai János megbízotthoz. A franciák anyagi támogatása egészen 1708augusztusáig tartott, amikor is XIV. Lajos be szün te tt e a további segélyezést. Danzig ban 1703 novemberét ől 1708 augusztusái g2 245 694,20 livre (748 564 tallér 58 poltu-ra), Konstantinápolyban 1706 márciusától1708 júliusáig 546 056,16 livre (=182 018tallér 60 poltura) lett kifizetve. A háborúsköltségek töredékei képező segély mégisnagy jelentőségű volt. Kray Jakab pénzügyil. József sisakja



biztos tételes számadásából ismer jük, hogya kiadások java részét külföldi hadfelszere-lés vásárlására (1703 1711 között 10 000puska, pisztoly Danzigból, 8000 Hollandi á- ból érkezett az országba) és a diplomáciaiköltségekre fordították.

Az égető pé nz hián yo n kö lcsö nökkel ispróbált enyhíteni Rákóczi. Mindössze né-hány nagybirtokostól, várostól vagy éppenegyházi intézményektől tudott kisebb na-gyobb összeget kicsikarni. A kölcsönzők

sorában Esterházy Antal, Károlyi Sándor, Vay Ádám generá li sok, a nyit ra i kápt alan(7000 forint), a kassai Orsolya rendi apá-cák (6000 forint), Debrecen (66 000 forint1709 1710 ben) szerepelnek. A visszafize-tés részben pénzben, részben kompenzá-cióval (például sókiutalással, zálogbirtok-kal stb.) történt. A legnagyobb háborúskölcsönöket maga Rákóczi biztosította,igaz hogy ő sem készpénzben, hanem ter-ményben. 1707 ben 28 000 forint ára ga- bo náva l, 1708 ban 1000 hordó tokaji bo r-ral járult a közkiadásokhoz. Széleskörűenalkalmazták az állami bevételeknek (regá-léknak) és a fiskális birtokok jövedel-meinek időszakos lekötését is kölcsönökfejében.

Ezek a pénzügyi manőverek a pénz-rendszer összeomlását csupán késleltet-ték. Bercsényi már 1708 januárjábanfémértékben akart túladni rézpénzén,április 23 án pedig közölte Rákóczival:„...a pénzverés, Fölséges Uram, igenis ab-ban marad, mert annak nincs haszna." Egyfeljegyzés szerint, az érsekújvári piacona katonák úgy szórták az értéktelen liber-tásokat, mint a pelyvát. Az árusok in-kább bezárták a boltjaikat, a falusiak el-maradoztak a piacokról, nehogy áruikat,terményeiket az értékét vesztett libertáso-kért kelljen eladniuk. 1707 1708 folya-mán az ország több településén, a bányák- ban, a mű he ly ekbe n, a pé nzve rd ékbendolgozók lázadtak fel a rézpénz miatt. Fi-zetésüket ezüstpénzben követelték, sem-milyen rézpénzt nem voltak hajlandók el-fogadni.

A bel ső bajokat kül sők tetézték. Kide-rült, hogy a Magyar Királyságért nemigenkapkodnak az európai „kérők". MiksaEmánuel bajor választó magyar királyjelöltsége végleg megh iús ult a július 11 ioudenarde i (Flandria) francia vereségután. Országát elveszítette, Bajorországotelhagyva Brüsszelben talált menedéket.XII. Károly és I. Szaniszló Lengyelor-

szágban kibontakoztatott támadása pedigI. Péter és Rákóczi varsói szerződését ha-tástalanította. 1708. július 12 13 án éjjelXII. Károly meglepetésszerű támadássalsúlyos vereséget mért Golovcsinónál a cáriseregekre bár legyőznie azt nem sikerült. A meggondo la tlan svéd l engyel előr enyo-mulás folytatódott Ukrajna belseje felé. Az egyetlen remény, amib e még bele lehe-tett kapaszkodni, Brandenburg Poroszor-szág felől sejlett.

Az 1701 ben I. (H oh enzo ll ern) Frigyesnéven csak Poroszországban királlyá koro-názott brandenburgi választófejedelem fia,Frigyes Vilmos trónörökös érdeklődésétfelkeltette a magyar korona. Nyilván ezzel van összefüggésben Rákóczi 1708. jú li us18 i Szilézia és Morvaország lakosságáhozintézett felhívása is. Ebben a cseh koronatartományait a Habsburgoktól való elsza-kadásra, a magyar konföderációval valószövetkezésre szólította fel. Ettől a gondo-lattól XIV. Lajos sem idegenkedett és a ber-lini udvarnak évi 50 000 60 000 tallért kí

II. Rákóczi Ferenc követei XIV. La jos fra nc ia kir álynál .Rézmetszet



nált fel abban az esetben, ha Brandenburg vis szaparancsolja katonaságát a spanyolörökösödési háborúból, beszünteti a Habs- bu rg ok kato nai támogatásá t. Távlatosana porosz királyfi magyar trónra segítését is vállal ta.

Rákóczi úgy tervezte, hogy benyomul

Sziléziába a nyár folyamán, sikereivel a ka-tonai és a diplomáciai kezdeményezést új-ra magához ragadja. Haditervét alvezéreihiúsították meg. Az érsekújvári hadita-nácsban a dux princeps kezdeményezésétleszavazták, és arra kényszerítették, hogya Vág völgyébe vonuljon. Ebben a térség- ben két je lentős erő ös sz po nt os ul t. Botytyán serege a Csallóközben táborozott,Ocskay serege a Vág völgyében, a morva ha tá rszé leken po rt yá zo tt . A kö rü lzár tTrencsén és az ostromlott Lipótvár csá-szári katonasága szinte végnapjait élte,

a védőseregek már minden tartalékukatfelélték. Trencsén elfoglalása könnyebb-nek látszott, ezért Rákócziék a seregteste-ket oda koncentrálták.

Rákóczi azt várta, hogy a kimerült vár-őrség ellenállás nélkül feladja a várat, ámSiegbert Heister a magyarországi császáricsapatok főparancsnoka, Pálffy János hor- vát bá n alvezérével együtt nyí lt csatá raakarta kényszeríteni Rákóczit. Heister fel-derítése rosszul működött, így legnagyobb

meglepetésére augusztus 3 án hajnalbanRákóczi serege mögött találta magát. Tel-

jes zavar és káosz tám ad t Rákóczi tábo rá- ba n. Ahe lye tt , hogy a fővezér Rákóczi ésalvezérei, Bercsényi Miklós és Pekry Lő-rinc megakadályozták volna, hogy a mind-össze 8 lovasezredet (vértes, dragonyos,huszár), csupán 5200 főt irányító Heistera Vág folyó lapos árterületére kiérjen, ért-hetetlen és bonyolult hadrenddel a hegylejtőjén sorakoztatták fel ezredeiket a csa-

ta megvívására. Pedig a Rákóczi hadseregháromszoros létszámfölényben várta azösszecsapást. A 14 000 15 000 főből állósereg mintegy fele fele arányban gyalogosés lovas volt, 10 tábori ágyú és 4 mozsárerősítette még Rákóczi dux és Bercsényifőgenerális hadát. Rákóczi csapatai frissekés kipihentek voltak, a csata előtti este mára szokásos táborrend szerint tértek nyugo- vóra . Ug ya na kk or He is te r, Pálffy lovassá-ga napok óta erőltetett menetben érte ela Vág folyót, a csata előtti éjszakát végignyeregben töltötte, tehát kimerülten bo-

csátkozott harcba. Mindezek ellenére a csá-száriak meglepő győzelmet, sőt könnyűgyőzelmet arattak.

A csata döntő mo ment uma az volt ,hogy a jobbszárnyat képező Pekry lovasság nem tudta feltartóztatni Pálffy támadá-sát, így a császári lovasság a centrumbanharcoló hajdú és francia gyalogságot oldal-ról támadta meg. A déli órákban a harcmár egyoldalúvá vált, a konföderáció se-rege pánikszerűen menekült. Rákóczi sze-mélyesen igyekezett feltartóztatni a fej- vesz te tt tö me ge t, Pandúr nevű lován

előrevágtatott. Kitűnő lova az egyik árokátugratásakor felbukott, nyakát szegte. Rá-kóczi lezuhant lováról, eszméletét vesztet-te. A vezér fejedelem környezetében lévőnemes ifjaknak sikerült kimenteni Rákó-czit a zűrzavarból, ám a balesete halálhír-ként terjedt tova. Nem voltak parancsno-kok, akik parancsokat osztogattak volna,de nem voltak századok, ezredek, ame-lyek engedelmeskedtek volna már a paran-csoknak. Teljes felbomlás teljes vereség!

Ocskay László lefejezése.Rézmetszet



Beniczky Gáspár, a fejedelem titkára szo-morúari jegyezte meg: „kiki valamerre me-hetett, szaladott, a szaladásban sokat kbz

zülek elejtvén az ellenség." A súlyos ka to na i vereség ta lá n ko rr igál -

ható egy újabb diplomáciai manőverrel?Bő két héttel a trencséni vereség után, Rá-kóczi már augusztus 20 án Egerben fo-gadta az idős, tapasztalt Jemeljan Ukraincev cári diplomatát. I. Péter cár újabb

javaslat ta l fo rdul t a szöve tséges tá rs ho z.

Az eu ró pa i helyzet gyökeresen megvál to -zott 1707 hez képest és ezek a változásoka magyarországi ügyet kedvezőtlenebbszituációba juttatták vázolta bevezető- jébe n az or os z köve t. I. József császár ésXIV. Lajos francia király már belefáradta háborúskodásba, a békekötésen törika fejüket. A spanyol és az itáliai frontokonfelszabadult katonai erők átáramoltatásaMagyarország felé már megkezdődött. Sőttöbb ezer dán zsoldost már a császári had-erőbe tagoltak Magyarországon. A protes-tánsok vallásszabadsága miatt kirobbantkonfliktus XII. Károly svéd király és I. Jó-zsef császár között megoldódott, követ-kezésképpen, II. (Erős) Ágost szász vá-lasztófejedelem, az egykori lengyel király

minden kockázat nélkül akár segély-csapatokat is adhat a császárnak. Ebbena veszélyeket érlelő nemzetközi helyzetbena legcélravezetőbb megoldás az lenne szólt az ajánlat , ha Rákóczi fejedelemkibékülne I. József császárral. Ebben a ki békí té sben szívesen közrem űködne a cárőfelsége.

A há bo rú folytatásá ra elszánt fejedelem

I. Péter cár közbenjárását mégis elfogadta,nem zárkózott el a béketárgyalások megin-dításától sem, türelmetlenül várta a császá-ri udvar reagálását Oroszország kezdemé-nyezésére. Bécsben komolyan foglalkoztaka magyarországi háború gyors és előnyöslezárásának kérdésével, de az Erdélyi Feje-delemség Rákóczi kezébe való átengedé-séről változatlanul hallani sem akartak.Felmerült ismételten az a terv, hogy Er-délyt valamilyen birodalmi hercegséggel

lévén Rákóczi a Német római Császárság bi ro dalmi he rc eg e ke ll en e kompenzálni .Ezzel az ötlettel az orosz bécsi követ,Johann Christoph Urbich is egyetértett. Am ik or „a magyar konföderáltak duxának" a fülébe jutott ez a bécsi ötlet, ha-ragosan kifakadt a bécsi orosz követre:„az bécsi udvarnak inkább kívánja intentióit secundálni [szándékát támogatni]",ahelyett hogy urának, I. Péter cárnak ér-dekeit képviselné.

Az 1708. év há tr al évő része sike rt , ku -darcot egyaránt hozott. Augusztus 25 énlabanc kézre jutott Nyitra vára, 28 ánOcskay László brigadéros ezredével együttátállt a császárhoz. Nyitra vármegye csá-szárpárti lett. Esterházy Antal ugyan a Du-nántúlon még sikerrel harcolt a dánokkalmegerősített császáriak ellen, Béri Balogh Ád ám pedig sz ep te mb er 2 án Kö lesd né l(Tolnában) aratott szép győzelmet. Heister tábornok is megszégyenülten vonult elÉrsekújvár alól, de balsikerét a bányavá-rosok elleni hadjáratával feledtette. Tá-

madása valóságos menekültáradatot zú-dított Felső Magyarországra (Gömörre, Abaújra, Sá rosra) . Keletről az ot thonaik- ból ki űz öt t vagy ott hon aika t elha gyó er-délyi kurucok igyekeztek Rákóczi egyreszűkülő országába. Mindenütt a félelem,a fáradtság, a fásultság uralkodott. Rákó-czi ilyen közhangulatban hívta össze Sá-rospatakra a konföderáció utolsó, III. or-szágos gyűlését.

Béri Balogh Ádám (körülbelül 1665 1711)

A család a 16. század végétől használta nemesi előnévként a Bérit.Birtokaik Vas és Sopron vármegyében feküdtek. 1695 ben Sopron,1700 tól Vas vármegye egyik járásának főszolgabírójaként ismert.1704 ben csatlakozott Rákóczihoz. Híres portyázó, kétszer is„ellátogatott" a Bécs környéki településekre. Győrvárnál (1706)és Kölesdnél (1708) fényes győzelmeket aratott a császáriak felett.1708 ban Rákóczi brigadérossá nevezte ki, az erről szóló pátenstcsak 1709 ben vehette át. 1710 októberében a császáriak Szek-szárd környékén elfogták, s mint hazaárulót elítélték. 1711. február6 án kivégezték.



A konföderáció felbomlása

S árospatakon 1708. november 28 ánkezdte meg munkáját az országosgyűlés. A legfontosabb kérdés ma-

gától értetődően most is a „háború vagy béke?" kérdése vol t. Mivel a békes ségnekalapfeltételei az elmúlt évek során semmitsem változtak (Erdély önállósága, a szabadkirályválasztás jogának visszaállítása, az ide-gen hadak kivonása Magyarországról), eleve a to vább i ha rc folytat ásának a személyiés anyagi feltételeiről vitáztak a küldöttek. A pa ta ki vár pa lo tat er mé be n ta rt ot t gyűlé-sen mind enki elégedetlenkedett, mindenkia katonaság fenntartási költségeit kifogá-solta. Egyesek a szegénységükre hivatkoz-tak, mások a kíméletlen rekvirálásokat em-

legették, megint mások a menekült nemes-ség élelmezését tették szóvá. Rákóczi nagy beszédében rám utat ot t ar ra , hogy az ellen-ség azért ajánlott fel megalázó fegyverszü-netet s nem béketárgyalásokat, mert mármegneszelte a széthúzást, a konföderá-ció gyengülését. Becsületes és tisztességes békét csak akko r kö th et a konföd erác ió ,ha mindnyájan egy erővel, egy akarattala harctérre vonulnak. Ez az egyetlen módjaannak, hogy a hatalmat bitorló I. Józsefetmegegyezésre bírják. Rákóczi beszédénekleírhatatlan hatása volt. Idézzük BeniczkyGáspár titkár december 4 i bejegyzésénekegy részletét! „...felkiáltván az egész státu-

sok, kiki életit letenni édes haza szabadsága

A sá rospatak i várbelső udvara



Szabadságharc, 1708 1711agóniája elkezdődött. Az 1709 tavaszán ki-tört pestisjárvány miatt kezelhetetlenné vált az a probléma, amelyet egyébként azegész szabadságharc ideje alatt nem sike-rült feloldani. A császári haderő minőségifölényét létszámnöveléssel próbálták egyen-súlyban tartani Rákócziék, márpedig ezóhatatlanul a gazdasági erőforrások kime-rülését gyorsította fel.

A nyolcéves háborúskodás 85 000 emberi életet követelt, a pest is 1709 1710. éviáldozatainak a száma ötször nagyobb,410 000 ember volt. Más becslések szerintMagyarország és Erdély emberveszteségemintegy félmillióra rúgott 1708 1711 kö-zött. Megbénult az országban az élet. A halál elől mindenki menekült , mindenkikerülte a tömeget, a városok, falvak ki-ürültek, a hadsereg bomladozott, ezredek„tűntek el". Bercsényi az emigrációban

egyszer azt találta mondani: nem a német,hanem a pestis győzött le bennünket.

Az 1709. év kato nai eseményei sem iga-zolták vissza a sárospataki gyűlés lelkese-dését és optimizmusát. Támadó hadjáratróleleve szó sem lehetett, de Alsó Magyar-ország (Érsekújvár) és a bányavárosok vé-delme, megőrzése kulcsfontossággal bírt. Azaz, bír t volna . 1709 nyarár a Heis ter el-lenőrzése alá vonta Alsó Magyarországnyugati részét, csapatait Érsekújvár Zólyom Liptószentmiklós vonaláig tolta elő-re. Nyitra vármegye után Trencsén, Liptó,Bars, Zólyom vármegyék egymás utána király hűségére tértek át. Érsekújvár ésLőcse még tartolta magát, 1709 decembe-rében viszont Esterházy Antalnak nem voll más választása, fel kellett adnia a Du-nántúlt. A Dunántúl, Erdély, a bányavá-rosok sorra elvesztek, ám a vezér fejede



lem egy pillanatra sem adta fel a küzdel-met. A végsőkig el volt szánva az ellenál-lásra és a végsőkig reménykedett a diplo-mácia eredményességében.

Ha Franciaország se, Lengyelország se,Poroszország se, Oroszország se adott meg-felelő támogatást talán a Portától remél-hető? 1708 tól a magyarországi ügyekkelhivatalosan nem a szultáni tanács, hanema nándorfehérvári beglerbég foglalkozott. Vagyis, egy ne m is olyan régen , mé g 1699előtt fontos külpolitikai kérdésnek számítómagyar ügy a központból a perifériára ke-rült. Vajon miért? Úgy véljük, a törö-kök kurzusváltása mögött a magyarországipozíciók teljes feladása húzódik, nem zár-kózva el a látszatpolitizálástól. A szultán ésa külpolitikáért felelős nagyvezír Rákóczikezdeményezéseit „lefokozta", Nándorfe-hérvárhoz utalta. Ezen a szinten kockázat-mentesen lehetett tárgyalgatni, egyezkedni,ígérgetni stb. Isztambul hatáskörébe a kar-lócai béke, másképpen szólva, a karlócai

béke megőrzése ta rt ozot t. Rákóczinak semmagyarországi dux, sem erdélyi princepsminőségében nem sikerült megingatnia törökök szilárd álláspontját. A császár ésa szultán 1699. évi békéje stabil maradt.

A Po rt a vál asztot t. Lemo nd ot t Magyar-országról és Erdélyről, őt Oroszország lát-

ványos előr etörése nyu gt alan ít ot ta . A Len-gyelországban szerzett orosz befolyástmegengedhetetlennek vélte. Az ortodoxMoldva és Havasalföld Oszmán Biroda-lomról való leválása aktuálissá vált, külö-nösen a poltavai győzelem után. XII. Ká-roly és I. Szaniszló királyok Poltavánál(1709. június 27. július 8., Ukrajná-

ba n) elszenvedett veres égük ut án tö -rök földre menekültek és Benderi(Bendery) városában állapodtak meg.Rákóczi éppúgy értesítést kapott azorosz fegyverek nagyszerű diadaláról,mint egész Európa. Diplomáciáját azon-nal aktivizálta, követét a Dnyeszter partiBenderibe indította. Ráday Pál azért ke-reste fel a török földre menekült XII. Ká-rolyt a francia diplomatákat megelőzve,hogy a svéd királyt összebékítse a cárral éseltérítse az orosz tör ök háború kir obbantásának veszélyes gondolatától. Egy ilyenmegbékélés ugyanis az 1707 es varsói meg-állapodásba újra életet lehelt volna, Ma-

gyarországot katasztrofális helyzetéből ki-mentette volna.

1709 novemberében még az elveszettkatonai kezdeményezés is visszanyerhetőnek tűnt, Józef Potocki vajda (Szaniszlókirály főhetmanja) „kétezer tényleg létező"lovasságának magyar földön való felbuk

A po lta va i csa ta.Olajfestmény

Pestiskereszt az erdélyiCsatószegen



A „lőcsei feh ér asszony",Korponay Jánosné

képmása. Olajfestmény

kanásával. A XII. Károlyhoz és Szaniszlókirályhoz hűséges főhetman, akit lengyel-országi bujdosása, 1701 1703 óta kiválóanismert Rákóczi, a poltavai csata után me-

nekülő embereivel szabad átvonulásért fo-lyamodott Rákóczihoz. Szabad átvonulá-sukat Rákóczi mint a cár szövetségesemegtagadta, de áthidaló megoldást aján-lott Potockinak. Álljanak magyar szolgá-latba, mert az mégis jobb, mint az oroszhadifogság. Munkácson le is tette a hűség-esküt Potocki egysége, amely a lengye-leken kívül svédeket, franciákat, lengyeltatárokat (lipkákat) is magában foglalt.Ezzel a váratlanul adódó katonai erővelszánta el magát Rákóczi, hogy a több mintegy éve halogatott támadását végrehajtja.Zemplén megyéből indult meg az a hadjá-rat, amelynek az volt a célja, hogy áttörjea császáriak vonalát Nógrád vármegyé- ben, s így felmentse a blokád alá vo nt Ér-sekújvárt. Rákóczi utolsó támadó had- járata 1710. janu ár 22 én a ro mh ányicsatával ért véget.

21 én a magyar katonákat magyar,a svédeket francia, a lengyeleket latinnyelven buzdította. Rákóczi többek köztazért gondolt arra, hogy Romhány körze-

tében fog megütközni, mert a Dunántúl-ról kiszorított Esterházy Antal 3000 fősseregével Érsekújvárhoz közeledett. Ezta felvonulást, illetve a Rákóczi seregekegyesülését Vadkert és Szécsény felől igye-keztek a császáriak megakadályozni. Rá-kóczi serege mi nte gy 12 000 emberb őlállt, s a sereg nagy részét a lovasság alkot-ta. A Rákóczival szembekerült JohannDamian Sickingen császári altábornagy-nak mindössze másfél ezer lovasa volt,

mintegy nyolcszoros hátrányban az ellen-séggel szemben. Valójában egyik fél semakart megütközni, délután 3 órakor mégiselkezdődött az összecsapás. Az óriási lét-számfölényben lévő Rákóczi , Esterházy ,Potocki ezredek alig másfél óra alatt meg-futamították Sickingen seregét, de az ül-dözés helyett fosztogatásba kezdtek. Rá-kóczit annyira lehangolta csapatainak viselkedése, hogy vi ss zavo nu lót do bo lt a-tott. A támadó hadjárat a romhányi csatá- val végérvényesen megfenekle tt . Rákóczikeserű tapasztalatait papírra vetette, tiszt-

jei okulására közrea dt a: „...úgy látom...hogy az német ellen reguláris had nélkülnem boldogulhatunk: melyre nézve teljesigyekezetem az, hogy áztat újonnan szapo-rítsuk és fenthagyjuk inkább annak haszon-talanfizetését, az ki se harcolni nem tud, setanulni nem akar."

A rom hán yi csata hőse i, a lengye l ésa svéd segélyhadak Rákóczi minden igye-kezete ellenére elhagyták az országot,a pestis újult erővel szedte áldozatait 1710 ben. De járvány tizedelte a szarvasmarha-állományt, végül egy kiterjedt sáskajárásfosztotta meg élelmétől Erdély és Magyar-ország megmaradt lakosságát. Március- ban a ser eg a teljes felbomlás szé lén állott,az ezredek mustralétszámának 50 70 szá-zaléka hiányzott. A főtisztek, tisztek ésegyszerű katonák már nyíltan kérték szol-gálat alóli felmentésüket. Küszöbön állta katonai összeomlás. Késmárk 1709 de-cemberében, Lőcse 1710 februárjában ka-pitulált. (A hagyomány a vár feladásáta lőcsei „fehér asszony", a kuruc apa lánya,



Géczi Julianna, Korponay János labanckatonatiszt felesége személyéhez kötötte.)Rákóczi országát a Bártfa, Eperjes, Krasznahorka, Murány, Eger, Szolnok, Sarkad, Vár ad , Hu sz t váraival, városa ival körü lha-tárolt területtel azonosíthatjuk, szeptem- be rben Érsekújvár kapituláció jával az utol-

só északnyugati erőd is elveszett. Az 1710. szep tember 26 án Heis ter he-lyébe lépő új magyarországi főparancs-nok, Pálffy János tábornagy (1704 ótahorvát bán is) erélyesebben, de hozzáér-tőbben is látott neki Magyarország lecsendesítéséhez. Pálffy a nyugati hadszín-téren felszabadult császári csapatokkal(Magyarországon 42 526, Erdélyben 9540katona) a szabadságharc kiinduló körze-

tébe nyomta vissza a Rákóczi mellett ki-tartó seregmaradványokat. Rákóczinak azősz végére már alig volt 20 000 22 000embere. Októberben a császári csapatoksorra elfoglalták a felföldi városokat, To-kaj, Szolnok után novemberben Sárospa-tak, Eger adta magát a király kegyelmére.

Csak az északkelet magyarországi várme-gyék Ung, Ugocsa, Bereg, Máramaros,Szatmár, részben Szabolcs folytattáka kilátástalan harcot.

A kuruc vezérek közül Forgách Simon,Esterházy Antal tábornokok Rákóczi enge-délyével Lengyelországba emigráltak. Ber-csényi is Lengyelországba ment, de ő oroszkatonai segítségért. A vezér fejedelem mel-lett egyedül Károlyi Sándor tartózkodott.

A lő csei v áros há za



A király és az ország kiegyezése

A debreceni és a nagykárolyi tárgyalások • 98

A kompromisszum • 104



A debreceni és a nagykárolyitárgyalások

M entőövet csak Lengyelországbólkapha tott Rákóczi. Ügy gondol-ta, hogy amíg a cári segélyhadak

be nem futnak, addig Mu nká cs várába

zárkózik. Éppúgy, mint anyja 1685 1688között, ő is képes lesz dacolni a császáriakostromával, időt tud nyerni Bercsényi viszszatéréséig. Megint csak reménykedett! Hittabban, hogy a cár jóváhagyásával a lengyeltrónra visszatérő II. (Erős) Ágost és „örök"szövetségese, I. Péter segítő kezet nyújt.

„Bercsényi [ 1710. november] 26 án lépteát a határt és Jaraszlónak [Jaroslaw] vetteútját, hogy Dolgorukij herceggel értekezzék.E miniszter... biztosította Bercsényit ura tá-mogatásáról. Bercsényi tábornok remények-kel telten azt hitte, hogy egy erős orosz csapat

élén érkezik, és olyan leveleket írt nekem,hogy azok alapján méginkább óhajtottamidőt nyerni.... Azt ajánlottam Károlyinak

aki elég közelről ismerte e tábornokot [PálffyJánost] , írjon neki s értesse meg vele, hogydicsőségére válnék, ha a magyarországi há-borút könnyebb és gyorsabb módon fejezné

be, mint ahogy fegyverekkel remélni lehet"írta Emlékirataiban Rákóczi.

A lényeg te há t az, ho gy me gk ez dő dt eka tárgyalások. Lengyelországban Bercsényiés Jakov Dolgorukij, itthon Pálffy János,illetve Károlyi Sándor lépett egymássalkapcsolatba. A kezdeményező fél Pálffytábornagy volt, aki november 14 én le-

ve let in té ze tt Károlyi Sándorhoz. Eb be na magánjellegű levélben a császári ha-dak magyarországi főparancsnoka Káro-lyi Sándort igyekezett meggyőzni arról,hogy értelmetlen a további küzdelem,

kérje a király bocsánatát, aki személyének,családjának, vagyonának érinthetetlenségét garantálja.

Munkács vára. Rézmetszet



Az örö kös sz at má ri fői spán, akinek had- vezéri képességeiről Rákóczi meg voltgyőződve „kitűnő katonai szemmértékkelrendelkezett, szilárd, tevékeny, fáradhatat-lan,... szorgalmas, mindig vidám és nyájasember volt, ...,a nagy lakomák és a puhaságellensége" , minden titkolózás nélkül be-mutatta Pálffy levelét a konföderáció ve-zérének. Elhatározták, hogy ezt a magán-természetű kezdeményezést sem szabad vi sszautasítani, egy hosszabb idejű fegyver-szünet elérése céljából hasznosítani kell. A Pálffy Károlyi levélváltások közve títőjé-nek a Bihar vármegyei alispánt, a debrece-ni főbírót, Komáromi Csipkés Györgyöt válasz tott ák ki. Mindegyik fél óhaj tott a el-ső lépcsőben a fegyvernyugvást, távlatosan

pedig a megegyezést. Az 1711. ja nuá r első napjaiban De bre-

cenbe érkezett Pálffy János tábornagy máraz első hivatalos levelében figyelmeztetteKárolyit. A királyi udvar nem zárkózik ela fegyveres harc békés rendezésétől, dea „méltóságos herceg" (Rákóczi) nincs alku-pozícióban. Tehát az Erdélyi Fejedelemségátengedésére még célzást sem tehet a jö- vőb en , feg yverszünetről se álm od oz zo n

Rákóczi, mert hadserege már szétmállott,s egy majdani országgyűlés elé utalni a ki-rály és országa konfliktusát, ugyancsak hiúábránd. Ez idő alatt megbizonyosodhatottRákóczi herceg arról is, hogy külföldrőlsem kaphat segítséget. Nincs más választá-sa, mint a király „gratiája" ért való folya-modás. Ha sokáig késlekedne a herceg alá-zatos engedelmességének közzétételével,úgy 40 regiment (ezred) fogja ezt kikény-szeríteni rövid időn belül. Alázatosságáta császár király nemcsak személyére és va-gyonára vonatkozóan méltányolja, hanema herceg követőire is kiterjeszti.

Károlyi nagyon nehéz helyzetbe került,közvetítenie kellett Pálffy és Rákóczi kö-zött. Hogyan lehet rábírni Rákóczit arra,hogy ilyen diktátumok mellett tárgyalá-sokra kerüljön sor? Kínos helyzete még kí-nosabbá vált, mert Pálffy a király nevébenteljes körű kegyelmet (cím, rang, vagyonmegtartása) kínált Rákóczi elhagyásáért,a királyi hűségnyilatkozat megtételéért.

II. Rákóczi Fe renc és Pálffy J á n o s vajai talál kozója,1711. január 31.

„Estefelé megérkeztem e helyre. Pálffy tábornok és én ugyanabbaa kastélyba szálltunk. Előttem érkezett és kint fogadott, amikorlovamról leszálltam. Lakásomba vonultam, Pálffy elkísért, és háromtábornokkal együtt nálam vacsorázott. Kényszeredettség és feszé-lyezettség nélkül folyt le minden. Amikor egyedül maradtunk Pálffy val, biztosított a császár jóakaratáról, és arra buzdított, írjak e feje-delemnek egy hódoló levelet, és ha ezt megteszem, biztosíthat róla,hogy a császár a nemzetnek éppúgy, mint az erdélyieknek, megadjatörvényeken alapuló minden szabadságát és általános bocsánatotmindazoknak, akik még fegyverben vannak. Ami pedig az én szemé-lyemet illeti, nincsen olyan becsület, méltóság, kedvezés és vagyon,amelyet ne remélhetnék, az erdélyi fejedelemség kivételével. Arrakért, fontoljam meg éretten ügyeim állását. Mert ha elmulasztom azt,hogy e háborút olyan szerződéssel fejezzük be, mely biztosíthatjaa nemzetnek törvényeit és kiváltságait, elkerülhetetlenül fegyverrelhódítják meg, és a császár tanácsának ez ürügyül szolgálhat arra.hogy eltörölje minden törvényünket, mint ahogyan Csehországbantették a prágai csata után."

Részlel az Emlékiratokból

Károlyi Sándor képmása.Olajfestmény



Az előre kiállí tot t amnesztialevelet Káro-lyi nem volt hajlandó átvenni, ellenbenPálffy és Rákóczi személyes találkozójánaka megszervezéséből kivette a részét. Az1711. január 31 én Vaján Rákóczi udvarimarsalljának, Vay Ádámnak a kastélyában

megejtett találkozóra Rákóczi már egylengyelországi információ birtokában érke-zett. Dolgorukij herceg világosan értéséreadta: amennyiben az Oszmán Birodalomháborút kezdeményez Oroszországgal, a cársemmilyen akciót nem indíthat, illetvesemmilyen akcióban nem vehet részt, amia császár ellen irányulna.

Rákóczi és Pálffy beszélgetése lénye-gileg semmiben nem tért el az 1706 osRákóczi és Wratislaw négyszemközti be-szélgetéstől. I. József császárnak Rákócziminden kérése, kikötése elfogadható ésteljesíthető az Erdélyi Fejedelemség ki- vételével . Ez a felvetés tu la jd on ké pp ena Károlyival már egyszer közölt javas-lat megismétlése volt, de most megtoldot-ta egy fenyegetéssel is: amennyiben Ma-gyarország nyakaskodna, úgy járhat, mintCsehország 1620 ban.

Rákóczi egy feloldhatatlan dilemma elékerült: ha kegyelemért folyamodik a ki-rályhoz, akit mindvégig illegitimnek te-kintett, akit 1707 ben trónvesztettneknyilvánítottak, akkor őt a haza, a nemzet

jogosan árul ónak bélyegezheti. A konföde-rációs esküjéhez méltatlanná vált, a konfö-derációtól kapott felhatalmazással vissza-élt. Ugyanakkor I. József császár és király vele, a dux princeps „államfő" minőségbenfellépő személlyel nem tárgyalhat, merta tárgyalások már önmagukban is legiti-málhatták volna a királyellenes mozgal-mat, a királyellenes belháborút.

Rákóczi vezér fejedelem nem kért a fel-kínált kegyelemből, „államfőként" in-tézkedett a konföderáció szenátusának ésa szövetkezett rendeknek az újabb össze-hívásáról. „... mi helyesebb a haza érdeké-ben: ha a fegyverszünet végével bezárkózommunkácsi váramba, vagy ha átmegyek Len-

gyelországba, hogy a nevezett fejedelemmel[I. Péter orosz cárral] tárgyaljak?" tuda-kolta Rákóczi a létszámában igen megfo-gyatkozott konföderátusok véleményét.Miután a jelenlévők a lengyelországi re-ményt bi ztat óbbnak ítélték, elutazása előttmég az erdélyi kérdést kellett sürgősenrendeznie. Az erdélyi tanácsosokat ugyan-csak döntés elé állította Rákóczi. Kifejtettenekik, hogy az erdélyiek saját kezükbe ve-hetik sorsukat, ha azt akarják. Ő készen állarra, hogy a fejedelemválasztási és beikta-tási okmányt visszaszolgáltassa nekik, készarra, hogy az erdélyi rendeket hűségeskü- jü k alól fe lmentse. Szabaddá teszi őket ,hogy döntésüket ne befolyásolhassa 1704.,1707. évi álláspontjuk. Megérti és el-

fogadja az erdélyiek bármilyen dönté-sét, legyen az I. Józseffel való egyezkedés,megegyezés vagy a fejedelmük melletti ki-tartás. Az erdélyi küldöttek nem fogadtákel Rákóczi fejedelem nagylelkűségét, a ma-gyarországi konföde rátusokh oz haso nlóanők is a külföldi segítségszerzésre biztatták

princepsüket.

1711. február 21 én távozott Lengyel-országba Rákóczi, de a magyarországi dol

A va jai ka stély eg y s zobá ja



gokról Károlyi mindenkor tájékoztattaurát. Rákóczi lengyel földről a Pálffy—Károlyi tárgyalások ismeretében hirdettemeg a konföderáció immár IV. országosgyűlését a Máramaros megyei Husztra. A Rákóczi távollét éről tudomá st szerzőPálffy ekkor Károlyit végképp a sarokbaszorította. A többszörösen meghosszab- bí tot t fegyve rszünet lejárt , Rákóczi el-hagyta az országot, a felhatalmazássalrendelkező Károlyinak döntenie kellett.

Vagy a ki lá tást alan ha rc folytatása ésa biztos halál mellett voksol, vagy a felkí-nált békességet elfogadja, de a már kial-kudott feltételeken túli módosításokkal.Károlyi egyedül nem vállalta a végső szókimondását, ezért saját elhatározásábólátvitte a Husztra kitűzött conventus gene-rálist „saját városába", (Nagy)Károlyba.Innen vitte Rákóczihoz aláírásra a kon-föderáció által jóváhagyott békeszerző-dés tervezetét Sztrijbe (a mai Ukrajná- ban ) a megf ogya tkozot t konföderációküldöttsége. A konföderáltak vezére ha-ragra lobbant: „A (nagy)károlyi gyűlésköveteit visszakiildtem heves kiáltvánnyale tábornok [Károlyi Sándor] ellen, aki ha-talmával visszaélve nemsokára feladta Kas-

sát. Mindenekfölött azt a merészséget vetet-tem szemére, hogy Károlyba tette át azta gyűlést, melyet én Husztra hívtam össze."

Károlyi igenis hajlott a megegyezésre,mert a körülmények erre rákényszerítet-ték. A harcot folytatni lehetetlen volt, nem

volt kivel és ne m volt mivel. Károly i kör-nyezetében mindenki, a nap minden órá- jában a békes ségről beszél t, Károly i nem vol t kép es , de nem is akarta mentes ít en i

magát a realitástól. Egészen másképpen él-te meg a helyzetet, mint a távolból üzenge-tő, irreális terveket szövögető Rákóczi.

A család i éle tét, vagyonát , főúri rangjá tkockáztató Rákóczinak igaza volt abban,hogy nem az egyéni dicsőség keresése vagy a meggazdago dás vágya mi at t állta nemzeti ügy élére, de 1711 ben azt állíta-ni konokul, hogy a gyöngyösi (1704) ésa nagyszombati (1705 1706) tárgyalások

követeléseiből egy jottányit sem szabadengedni, az illúzió volt. Károlyi meggyő-ződéssel vallotta: az országnak mindenáron békességre van szüksége, mert a leg-rosszabb kompromisszum is értékesebb,mint a feltétel nélküli kapituláció.

A bé kepo nt ok szövegezési folyamatátmég I, József király váratlan halála (ápri lis17 én) sem akasztotta meg. Rákóczi vi-szont még az utolsó pillanat utáni pilla-natban is megkísérelte a kiegyezés zátony-

ra futtatását. „Hát ez e jutalma a hazáért és szabadságért vért ontó dicsőségnek? Ez e azértelme nem csak a confoederationknak, ha-nem a régi magyar nemzet törvénye termé-

szetének?" kérdezte a Szatmáron gyüle-kező konföderátusoktól. Károlyit pedigegyenesen megátkozta Kassa feladásáért,a megegyezés előkészítéséért. „.. . ha pedigaz én [Rákóczi] javaslatom nem jobb, mintPálffyé, sit sanquis civium effusus et effundendus super vos et super filios vestros" (le-

gyen magán és ivadékain az emberek ki-ontott és kiontandó vére).

Április 27 én Szatmáron, a konföderá-ció maradékának gyűlésén, Károlyi ismé-telten feltette a kérdést: a vezér fejedelemtávollétében folytassák e a tárgyalásokata békesség megkötéséig? Mivel igenlő vá-laszt kapott, a szatmári gyűlés pontot tett

l. József a halálos ágyán.Rézmetszet



A szat má ri kiegye zés, 1711 (R és zl et )

„Melyek császár és koronás király kegyelmes urunk ő fel-sége [I. József] kegyes plenipotentiája [meghatalmazása]mellett ezen Magyarország és Erdély nyugodalmának éscsendességének visszahozatására s megerősítésére feje-delem Rákóczy Ferencz uramnak és követőinek a feljebbemiitett Magyar és Erdélyország statusainak és rendéinekresolváltattak. [határoztattak]

Először: Felül emiétett Rákóczy Ferencz uramnak a feljebb

irt császári és királyi plenipotentiának ereje mellett életé-nek, és minden ingó és ingatlan jószágainak, kivévénazokat, melyek praesidiumokhoz tartozandók volnának,az egész magyar korona alatt lévőknek az országban, mel-lette lévő szolgáival, és udvarával együtt való bátorságosmaradásával gratia [kegyelem] és engedelem adatik;melynek véghez menetelére, ha a fejedelem ő felségegratiáját elfogadná, de az hivségre való esküvésnek leté-telét 'halasztani akarja, az alább irt dátumtól számlálván,három heti terminus [1711. május 1 tői számítva]engedtessék;

Másodszor: Az uri, papi, fő és nemesi renden lévő magyarországi, és mind a három natioju erdélyi vitézeknek, a kikmostanság az országban és a fejedelem mellett vágynak;ámbár ha szintén némelyek közülök, ezelőtt valakinekmagokról reversalis levelet adtak volna is, hasonlóképena megirt terminus közben, fejeknek és minden jószágok-nak amnistialis gratiájok lészen.[...] ...méltónak meg ítél-tetik, hogy a midőn a parasztság az adót nem fizethetné,a földes urak nem büntettetnének jószágok elvesztésével.

A fegyver letételének igéit pedig nem ugy kell érteni,mintha nem szabad volna valakinek fegyvert viselni, ha-nem hogy ellenségeskedést ne kövessen. Szabad lészenazért az uraknak és nemességnek bevett módja szerénta fegyver viselésben maga szokása szerént élni és járni,csak a megbántásra okot ne adjon. [...]

Az alább való renden lévő vitézi rendnek pedig a felül meg-mondott amnistialis gratia hasonlóképen adatik, senkin isközölök erőszak nem tétettetik, hogy elhagyván a mosta-nit, a f. császár és király hadi szolgalatjának felvételérekéntelenittetnék; csak hogy letévén a hivségre való eskü véseket, hazájokban menjenek, és ott gazdálkodjanaks magokat békével viseljék. [...], azoknak is mindazonáltal,a mint regementjek elhagyásáért érdemiették volna, bün-tetések elengedtetik; de az ő előbbeni zászlóik alá vissza-menni tartoznak. [...]

Hogyha végtére a nemtelen renden lévő vitézek, ezenháborúban magokat az előmenetelre érdemesekké tették volna, az olyanok azért, hogy már azelőtt a rendekés communitás által szabadosoknak lenni esmértettek,kegyelmes urunk ő felsége plenipotentiája szerént most isolyanoknak resolváltatnak; mindazonáltal a földes urakpraejudiciuma nélkül.Harmadszor: Császár és koronás király ő felsége kegyel-mes urunk a vallásnak dolgában országunknak törvényétmegtartja, ugy annak gyakorlását, ezen ország végezéseés articulusai szerént, mind Magyarországban, mind Er-délyben, ahoz tartozandó beneficiumokkal együtt törvényszerént megengedi;...Negyedszer: Hogy ezen háborúban megholtaknak árvái,és özvegyi (kikhez ő felsége magával született kegyelmességéből kiváltképen való emlékezettel viseltetik) az ő fel-sége kegyelmességével dicsekedhessenek, minthogymásként is az amnistialis gratia csupán csak a királyikegyelmességtől származik; ezen özvegyeknek, árváknakés successoraiknak [örököseiknek] is minden jószági,melyek még valakinek nem conferáltattak, vagy el nemadattattak, adattassanak vissza. [...]

...most declaráltatik: hogy az olyan árváknak, és successoroknak is, a kik akár fiuk, akár leányok, ha szintén márférjhez adattattak is, de mostan is a fejedelem pártján vol-tának, az amnistialis gratia szerént egész jussok és jószá-gokban való successiójok [öröklésük, örökségük]meghagyatik.

Ötödször: [. .. ]. .. olyanokra is értetődik ezen gratia, a kikidegen országokon, akár követségbe, akár tanulásnak, vagy kereskedésnek kedvéért most foglalatoskodnak, valamikor magokat illendőképen bejelentik. Azoknakpedig a kik távolabb lévő esztendőkben a fegyverkezés-ben békeveredtenek vala, és kik most is életben volnának(a karloviczai békességnek 10dik punctuma maga épsé-gében fenhagyatván), ez mostani amnistia alá értetődnek,és fejeknek gratia adatván, jószágokhoz való jutásnakreménységétől is el nem zárattatnak; hogy ha a felségesudvarnál illendő instantiájok által magokat jelentendik. Azon erdélyi urak és nemesek eránt, a kik magokat Mold- vában, vagy Havasalföldében venni kéntelenittettek, s mostis ott mulatnak, tudni kell, hogy ide Magyarországba nagyköltséggel és fáradsággal jönni ne kéntelenittessenek,



meg van hagyva generál gróf Steinville [Stephan Steinvilleerdélyi főhadparancsnok 1710 től] uramnak, hogy midőnmagokat a felülirt terminus alatt emiétett generális uramnálinsinualják [bejelentik], valamint Magyarországban, ugyottis fejeknek és minden jószágoknak gratiája lészen;...Hatodszor: Ezen amnistialis gratiában részesekké tétetnekmindenféle állapotban lévő, és hadakozásban fogságbaesett hazabéliek.Hetedszer: A minémü károk a frigynek elkezdésétől fogva valakinek tétettek, végére járván a dolog valóságának

mindkét részről bonificáltassanak. [kárpótoltassanak]

Tizedszer: Mindennek hatalma lészen a jövő országgyű-lésében a több gravameneket [panaszokat] nem csak elő-

venni, de a melyek a nemzet boldogulására és becsületérehasznosoknak találtatnának is, szabad vox [szólás]szerént ő felségétől kérni és sürgetni. Hogy senki abbanne kételkedjen, hogy ő felsége mind a törvényeknek meg-tartásában, mind a hazafiaknak az ország hivataljaira valóalkalmaztatásában az egész keresztény világ előtt nyilván valóvá akarja tenni, hogy ő felségének ezen Magyaror-szághoz és Erdélyi fejedelemséghez viseltető atyai indu-latjában semmi fogyatkozás nem lészen, a mint viszont öfelsége is felette igen kivánja, hogy a magyar és akárme-lyik nemzetségből való erdélyi lakosok az ő törvényes sza-badságokkal való élés mellett királyokhoz való hivségekben egy nemzetnek se engedjenek.

Költ Szathmár dato29 a Apnl 1711."

a Pálffy és Károlyi által öt hónappal koráb- ba n elkezdet t fo lya mat végére. A magyar-országi és az erdélyi konföderátusok 1711.április 29 én aláírták a „pacificatió" t ésa már két hete halott király nevére elmond-ták a hűségesküt. A szatmári egyezség igazihitelesítése másnap , 30 án történt, amikor

a majtényi síkon felsorakozott 10 00 012 000, Károlyi parancsnoksá ga alá tartoz ócsapatok a zászlóikat (és nem a fegyverei-ket!) földbe szúrták, letették. 149 csapat-zászlót hátrahagyva a sereg még aznapmegkezdte a hazaoszlást, a nyolc éven tartóküzdelem véget ért.

A maj tény i zás zló le té te l.Rézkarc, 18. század



A kompromisszum

Eleonóra MagdalénaTheresia koronázott magyarkirályné (az elhunyt magyarkirály, I. József és a leend őmagya r király, III. Károlyédesanyja) megerősítia szatmári kiegyezést 1711. május 26.

A magyar tö rt énel em ben ez az elsőolyan, király és országa közötti ki

egyezés, amely a „megbántódottnemzet" egészére, a Magyar Királyság Ma-gyarországának és Erdélyi Fejedelemségé-nek teljes lakosságára, kiváltságosokra éskiváltság nélküliekre egyaránt vonatko-zott. A személyre és vagyonra kiterjedő ál-talános amnesztia, kezdve a vezér fejede-lem II. Rákóczi Ferenctől a szabadságharckatonai és politikai vezetőin át a vitézlőrend nemes és nemtelen katonáiig, sőt

azok özvegyeivel, árváival bezárólag, min-denkire érvényes volt. Az egyezség lé-nyegében orvosolta a rendi sérelmeket,a nemesek és a kiváltságosak (példáula hajdúk) jogait helyreállította, illetve hely- benhagyta. A rend i in té zménye k (várme-gyei gyűlések, országgyűlés) működése elénem gördített akadályt, tehát adódik a vég-következtetés: a szatmári kiegyezés egytársadalmi béke, s nem a katonailag győz-tes fél diktátuma volt. Nem kapitulációeredményeképpen, nem oktrojált békés



ségként született meg a szatmári írásos végzés .

A „megbánt ódot t nemzet " ugy an ak ko rolyan alapvető célkitűzésekről volt kényte-len lemondani, mint a szabad királyválasz-tás, az Erdélyi Fejedelemség 17. századbanélvezett önállósága, a Habsburg dinasz-tiától való függetlenedés. Hangsúlyoznikívánjuk ismételten: nem a függetlenség,a szuverenitás kivívása volt a Rákóczi-szabadságharc távlatos célja, hanem a füg-

getlen, de nem szabad ország csorbítottalkotmányosságának a helyreállítása. Azévszázados magyar, erdélyi törvények be-tartatása. A király és országa közötti belhá- bo rú va lóságos kompromisszummal zá-rult. A királyi hatalom meghátrált, mert az1670 es évektől alkalmazott abszolutistaeszközeiről kénytelen volt lemondani. Ez-zel az engedménnyel tulajdonképpen elér-te azt, hogy a magyar rendek és az erdélyinatiók többé nem feszegették a Habsburgmagyar királyok legitimitását. „Elfelejtet-ték" a Habsburg dinasztia magyarországi

és erdélyi detronizációját. Magyarország is,az Erdélyi Fejedelemség is visszatért a ki-rály hűségére. Felmondták a Magyaror-szágról távozott konf öderác ió vezérének éserdélyi fejedelemnek az engedelmességet,de kialkudott feltételek és garanciák mel-lett. A Magyarországon és Erdélyben áhí-tott békevágyat mi sem bizonyítja jobban,mint hogy tömegesen tértek haza a mene-kültek az életre és vagyonra kiterjedő ke-gyelem („gratia vitae et bonorum") kihir-detése után. Május közepén az erdélyicsászári csapatok főparancsnokának, Ste

phan Steinville nek mintegy 5000 emberhazatelepülését jelentették.

Rákóczi ki kell mondanunk politikai vereséget szenvedett , de erköl csileg legyőzöttne k nem tekin thető . Ő nem fogadhattael a neki is felkínált amnesztiát, mert szen-tül hitt abban, hogy igazságos ügyért har-colt, amikor az Erdélyi Fejedelemségreérvényesíteni szerette volna igényét. Őt jo-gosan megillette az Erdélyi Fejedelemség

véleménye szerint , mert a fejedelmi

Kuruc tárogatós. MartinEngelbrecht színezettrézmetszete, 18. századelső fele

család hagyománya, származása alapjánerre igényt formálhatott, de azért is, merttörvényes keretek között, országgyűlési vá-lasztással jut ott Erdély élére. Az Erdélyi Fe-

jedelemséghez való ragaszkodása, am it jogiés erkölcsi bizonyítékokkal támasztott alá,az egyezkedési folyamatból eleve kizárta. A nemzet i keretekben elszenvedett poli tikai vereségé t nemzet kö zi sz ín té ren korr igái -hatónak gondolta. A békekötést végzeteslépésként ért ékelte, m ert I. József halálávalúj fejezet kezdődött az ország életében.Egyébként is, I. József halála mindenfélemegállapodást érvénytelenít állította Rá-kóczi. A konföderátusok, beleértve sajátmagát is, az új, megválasztott és megkoro-názott királynak, tehát a valóban legitimkirálynak készek hűséget fogadni. Váltigállította, hogy ez a szatmári, végig nemgondolt, elsietett kiegyezés a törvényesség-ről való végleges lemondást jelenti. Ezértkövetett el megbocsáthatatlan bűnt Káro-lyi Sánd or Rákóczi szemében, ezért vádoltaoly hevesen Károlyi Sándort és a királlyalmegbékélést kereső konföderátusokat. Nekerüljük meg a kérdést! Reális volt e Rákó-czi koncepciója?



II. Rákóczi Ferencemlékiratai Brenner

Domonkosnaka szabadságharc történetét

összefoglaló munkájában,1739

II. Rákóczi Ferenc rodostóiszáműzetésében faragottszéke

Azt kell mo nd an un k, hogy Rákóczihelyzetértékelése és gondolatmenete mind a bel és a külpolitikai viszonyokat

tekintve nem volt reális, egyene-sen illuzórikus volt. Belpoliti

kailag azért, mert semMagyarországon, sem Er-

délyben nem voltak megaz anyagi alapok a hosz

szú háború viseléséhez.Olyan átütő katonai sikere-

ket nem tudott produkálniRákóczi hadserege, amely

kétségessé tudta volnatenni a Habsburg(azaz „idegen") ki-

rályok magyaror-szági, erdélyi uralmát.Gondoljunk csak bele! A stratégiailag fontos

erősségek és városok Buda, Pest, Komárom,Győr, Szeged, Arad, Várad megvívásaelmaradt hatékonyostromágyúk híján.De Rákóczi hatalmá-nak a stabilizációja

azért sem sikerülhetett, mert az ország ve-zető politikai garnitúrája (nádor, bán, ér-sek stb.) mindvégig kitartott a „megtá-madott" király mellett. Királypártiságuka dunántúli és az alsó magyarországi nagy- birtokaikon élő jobbágyaikná l eleve érez-tette hatását. A nyugati és északnyugati vár megyékben érvényesülő befolyásukattöbb hadjárattal sem tudták megtörnia kuruc generálisok. Nem szabad elhallgat-ni azt sem, hogy a Rákóczi szabadságharcutolsó emberi és anyagi tartalékait a közelhárom éven át dühöngő, majdnem félmil-lió emberi életet követelő pestis emésztet-te fel.

A sikereket eredményező nemzet i öszszefogás társadalmi bázisa az 1708 astrencséni vereséggel megrendült, csakeredményes külpolitikai szövetségekkellehetett volna pótolni a veszteségeket.Francia sugallatra (nyomásra?) az országszabaddá tette magát a detronizáció, inter-regnum kihirdetésével, de Franciaországnemigen sietett hivatalos, diplomáciaikapcsolatot létesíteni Rákóczi államával.Rákóczi külpolitikai kombinációinak ir-realitását a Miksa Emánuel bajor választó-fejedelemhez, Frigyes Vilmos porosz ki



rályfihoz fűzött reményei, valamint az1711—1712 es évek igen szemléletesentükrözik. Oroszország segítségében szinte va ko n bí zo tt . Nem ve tt e észre , ho gy a cárXII. Károly poltavai veresége után, de kéz-zel foghatóan I. József császár halála után,„ejtette" a magyar, az erdélyi vonalat, ki-mo nd ot ta n is a megegyezést sugallta. Mireaz illúzió világából a realitás talajára újból visszat ér t Rákóczi rád öbbe nt ar ra , ho gy az1706 ban elűzött II. (Erős) Ágost királyI. Péter cár megújított szövetsége helyre-

áll, megint csak XIV. Lajos felé fordult. Az ér le lő dő pax universalis, az európaiáltalános béke egyik formálójától vártaa magyar ügyek kedvező elbírálását. Vára-kozásában ezúttal is csalatkoznia kellett. A nagy ha tal mi po li ti zálás szintjére em elni ,pontosabban fogalmazva, az európai poli-tika részévé tenni a magyar ügyet, mégfrancia támogatással sem lehetett. Maradtaz elvhűség, az igaz ügyhöz való magányosragaszkodás, az önként vállalt száműzetés.Bujdosásában kevés ember követte az or-szágait vesztett fejedelmet. Erkölcsi nagy-

ságát viszont senki sem kérdőjelezhetimeg. Inkább választotta az emigráció ésa nyomorúság minden keservét, minta „nemzet rabsága" melletti asszisztenciát.Becsületén, morális elkötelezettségén foltnem esett.

A Rákócz i szabadságh arc Bécsre vo-natkozó tanulságait az ekkor még csakspanyol király (1712. május 22 én koro-názták magyar királlyá) III. Károly 1711.május 27 én Wratislaw kancellárhoz írtlevelében pontosan összegezte: „Az az

akaratom és különösképpen arra kell ügyel-ni, hogy ezzel a nemzettel nagyobb meg-értéssel kell bánni s elejét kell venni azon

panaszának, hogy a németek elnyomják;meg kell nekik mutatni, hogy bennük éppúgy megbízom, mint a többiekben s becsü-letben tartom őket. Szigorúan meg kellhagyni az ottani vezénylő tábornokoknak,hogy az országban a legjobb rendet tartsák

fenn s a zsarolásokat ne tűrjék; meg kellmutatni a magyaroknak, hogy őket pártat-lan igazsággal és szeretettel akarják kormá-nyozni. "

III. Károly megkoronázása,1712. május 22.



Ajánlott irodalom

A Rákóczi szabadságharc (Szerkesztette: R. VárkonyiAgnes,Kis Domokos Dániel). Budapest, Osiris Kiadó, 2004.

A Rákóczi szabadságharc és Közép Európa. 1—II.(Szerkesztette: Tamás Edit). Sárospatak, 2003.

Archívum Rákóczianum. II. Rákóczi Ferencz levéltára, belés külföldi irattárakból bővítve. Első osztály: had és belügy.1703 1712.1—III. Közli: Thaly Kálmán. Pest Budapest,1873 1874. (ARI/I III.)

Asztalos Miklós: II. Rákóczi Ferenc és kora. Budapest, DanteKönyvkiadó, 1934.

Az államiság megőrzése. Tanulmányok a Rákóczi szabadság-harcról (Szerkesztette: Czigány István). Budapest, ZrínyiKiadó, 2002.

Bánkúti Imre: A kuruc függetlenségi háború gazdaságiproblémái, 1703 1711. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1991.

Bánkúti Imre: A szatmári béke. Budapest, Akadémiai Kiadó,1981.

Erdély története 1606 tól 1830 ig (Szerkesztette: MakkaiLászló, Szász Zoltán). Budapest, Akadémiai Kiadó, 1986.Európa és a Rákóczi szabadságharc (Szerkesztette: Benda

Kálmán). Budapest, Akadémiai Kiadó, 1980.Gierowski, Józef Andrzej: Wielka história Polski. Tom III.

Czeád 2. Rzeczpospolita w dobié zlotej wolnoáci(1648 1763), Kraków, 2003.

Heckenast Gusztáv: Ki kicsoda a Rákóczi szabadságharcban?Életrajzi adattár. (Sajtó alá rendezte, kiegészítette és azelőszót írta: Mészáros Kálmán). Budapest, MTATörténettudományi Intézete, 2005.

II. Rákóczi Ferenc ezertizenkét napja. Beniczky Gáspárfejedelmi titkár diáriuma, 1707 1710 (Sajtó alá rendezte,az előszót és a jegyzeteket írta: Bánkúti Imre). Budapest,Nap Kiadó, 2005.

Ingrao, Charles W.: Josef I. Der „vergessene Kaiser".Graz Wien Köln, 1982.

Kovács Ágnes: Károlyi Sándor (Magyar História. Életrajzok).Budapest, Gondolat Kiadó, 1988.

Köpeczi Béla: II. Rákóczi Ferenc külpolitikája. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2002.

Köpeczi Béla: Tanulmányoka kuruc szabadságharcoktörténetéből. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2004.

Köpeczi Béla R. VárkonyiÁgnes: II. Rákóczi Ferenc(Második, átdolgozott és kibővített kiadás). Budapest,Gondolat Kiadó, 1976.

Mag)'ari András: Rákóczi és az erdélyi kurucmozgalom.Pallas Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2003.

Márki Sándor: Rákóczi I—III. Budapest, Athenaeum Kiadó,1907 1910.

Markó Árpád: II. Rákóczi Ferenc csatái. Válogatotttanulmányok (Sajtó alá rendezte: Mészáros Kálmán).Budapest, Nap Kiadó, 2003.

R. Várkonyi Ágnes: Erdélyi változások. Az erdélyi fejedelemséga török kiűzésének korában. 1660 1711. („Nemzet ésemlékezet"sorozat). Budapest, 1984.

Rákóczi állama Európában. Konferencia a szécsényiországgyűlés 300. évfordulója emlékére (Szerkesztette:Bng}'inszki Istvánné, Balogh Zoltán). Salgótarján, 2006.

Rákóczi Emlékkönyv (Szerkesztette: Lukinich Imre).Budapest, Franklin Társulat, 1935.

Rákóczi Ferenc: Vallomások. Emlékiratok (A szerkesztés ésa jegyzetek Hopp Lajos; az utószó Hopp Lajos, Szepes Erikaés Vas István munkája). Budapest, Szépirodalmi Kiadó,1979.

Rákóczi kiáltványa a keresztény világhoz a szabadságharcokairól és céljáról. Budapest, Magyar Helikon, 1976.

Rákóczi tanulmányok (Szerkesztette: Köpeczi Béla, HoppLajos, R. VárkonyiAgnes). Budapest, Akadémiai Kiadó,1980.

Rákóczi tükör. Naplók, jelentések, emlékiratok a szabadság-harcról. (A kötet anyagát felkutatta, válogatta, szerkesztette:Köpeczi Béla, R. Várkonyi Ágnes). I—II. Budapest,Szépirodalmi Kiadó, 1973.

Reifenscheid, Richárd: Die Habsburger in Lebensbildern. Von Rudolf I. bis Kari I. (4. Aufl.) Graz Wien Köln, 1990.Spielman, John P.: Leopold 1. Zur Macht nicht geboren.

Graz Wien Köln, 1981.

Tanulmányok a Rákóczi szabadságharc kitörésének 300.évfordulójára Studia ad tricentenarium belli principisFrancisci Rákóczi pro Patria et Libertate. In: HadtörténelmiKözlemények 2003/3 4.

Zachar József. Habsburg uralom, állandó hadsereg ésmagyarság, 1683 1792. Budapest, Zrínyi Kiadó, 2004.



MAGYARORSZÁGT Ö R T É N E T EF ő s z e r k e s z t ő R o m s i c s I g n á c

1 . Ő s t ö r t é n e t é s h o n f o g l a l á s

2 . Á l l a m a l a p í tá s 9 7 0 1 0 3 83 . V á ls á g é s m e g e r ő s ö d é s 1 0 3 8 1 1 9 6

4 . N a g y u r a l k o d ó k é s k is k i rá l y o k a 1 3 . s z á z a d b a n

5 . A z A n j o u k b i r o d a l m a 1 3 0 1 1 3 8 7

6 . L u x e m b u r g i Z s i g m o n d u r a l k o d á s a 1 3 8 7 1 4 3 7

7 . A H u n y a d i a k k o r a 1 4 3 7 1 4 9 0

8 . M o h á c s f e l é 1 4 9 0 1 5 2 69 . A h á r o m r é s z r e s z a k a d t o r s z á g 1 5 2 6 1 6 0 6

1 0 . R o m l á s é s m e g ú j u l ás 1 6 0 6 1 7 0 3

1 2 . M e g b é k é l é s é s ú j j á é p ít é s 1 7 1 1 1 7 9 0

1 3 . A n e m z e t i é b r e d é s k o ra 1 7 9 0 1 8 4 81 4 . F o r r a d a l o m é s s z a b a d s á g h a r c 1 8 4 8 1 8 4 9

1 5 . P o l g á r i á t a l a k u lá s é s n e o a b s z o l u t i z m u s 1 8 4 9 1 8 6 71 6 . A d u a l i z m u s k o r a 1 8 6 7 1 9 1 41 7 . Vi l á g h á b o r ú é s f o r r a d a l m a k 1 9 1 4 1 9 1 91 8 . A H o r t h y k o r s z a k 1 9 2 0 1 9 4 11 9 . M a g y a r o r s z á g a m á s o d i k v i lá g h á b o r ú b a n

2 0 . D e m o k r á c i á b ó l a d i k t a tú r á b a 1 9 4 5 1 9 5 6

69892473 Magyarorszag Tortenete 11 a Rakoczi Szabadsagharc

Documents

Transcript of 69892473 Magyarorszag Tortenete 11 a Rakoczi Szabadsagharc