1

VIKTOR SUVOROV

A JÉGTÖRŐ

Hitler szerepe Sztálin terveiben

Kairosz Kiadó Budapest,2006

2

A mű eredeti orosz címe:VIKTOR SUVOROV LEDOKOL.Istorija ták nazyvaemoj ‘velikoi otecestvennoj vojny’

A fordítás a könyv német kiadása alapján készültVIKTOR SUVOROV: Der EisbrecherHitler in Stalin, Kalkül, © Klett-Cotta, 2001

Fordította TITKOS BORBÁLAFelelős szerkesztő M TÓTH KATALIN©Titkos BORRÁLA, 2006©KAIROSZ KIADÓ, 2006

ISBN 963 9642 428

Minden jog fenntartva!A kiadásért felel BEDŐ GYÖRGY.,a KAIROSZ KIADÓ ügyvezetője

Nyomdai előkészítés KROPKÓ GÁBOR

Borítóterv: KISSÍK FÉNYÍRDÁJA

Nyomta és kötötte AKAPRINT NYOMDAFelelős vezető: Freier László

3

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék............................................................................3Olvasóimnak .................................................................................6A szerencséhez vezető út.............................................................11A fő ellenség ...............................................................................20Miért van szükségük a kommunisták nak fegyverekre? .............27Miért osztotta fel Sztálin Lengyelországot?................................46A paktum és következményei .....................................................52Mikor lépett be a Szovjetunió a II. Világháborúba? ...................59Miért kell a csekistáknak tarackágyú? ........................................82Miért számolták fel a háború előestéjén a biztonsági sávot? ......92Miért rombolta le Sztálin a „Sztálin-vonalat”? .........................111Partizánok vagy diverzánsok?...................................................122Miért volt szüksége Sztálinnak tíz légihadtestre? .....................129A repülő páncélos......................................................................138Előre Berlinbe! ..........................................................................145Tengerészgyalogság Belorusszia erdeiben................................156Mi a biztonsági hadsereg? .........................................................159Hegyivadász hadosztályok Ukrajna sztyeppéin ........................180Milyen feladatot szántak az első stratégiai csapatnak? .............196Sztálin 1941 májusában.............................................................199Szó és tett ..................................................................................217Fogvicsorító békeszeretet ..........................................................224Még egyszer a TASZ-kommünikéről........................................232Az elárvult katonai körzetek .....................................................271Miért nem bízott Sztálin Churchillben? ....................................279Miért nem bízott Sztálin Richard Sorgében? ............................292Miért hozták létre a második stratégiai csapatot? .....................306A fekete hadosztályok ...............................................................325A katonai rendfokozatok két párhuzamos rendszere.................335A meg nem magyarázott háború ...............................................342Miért alakított ki Sztálin frontokat? ..........................................353Hogyan hiúsította meg Hitler Sztálin háborúját? ......................387Volt Sztálinnak háborús terve? .................................................399A háború, amelyre nem került sor .............................................408

4

Rövidítések jegyzéke................................................................ 412Irodalomjegyzék ....................................................................... 414Ki kicsoda? ............................................................................... 420Képek és térképek jegyzéke...................................................... 430Névmutató ................................................................................ 432

5

A nyugat imperialista kannibáljaival a sö-tétség és a rabszolgaság melegágyává vált.

A mi feladatunk, hogy minden országdolgozóinak boldogságára és örömére

szétverjük ezt a melegágyat.

Sztálin 1918 12. 15. (Művei VI. 182 o.)

6

Olvasóimnak

Ki kezdte el a II. világháborút?Erre a kérdésre különböző válaszokat hall az ember. Egysé-

ges vélemény nincs. A szovjet kormány például ezzel a kérdésselkapcsolatban újra és újra megváltoztatta hivatalos véleményét.

1939. szeptember 18-án a szovjet kormány egy hivatalosjegyzékben Lengyelország kormányát tette felelőssé a háborúért.

1939. november 30-án Sztálin mást jelölt meg bűnösként a„Pravdában” „Anglia és Franciaország megtámadták Németor-szágot, és ezzel magukra vállalták a jelenlegi háború felelőssé-gét.”

1941. május 5-én Sztálin a Katonai Akadémia végzősei előtttartott titkos beszédében még egy értelmi szerzőt nevez meg Né-metországot.

A háború befejezése után a “bűnösök” köre tovább bővültSztálin kijelenti, hogy a II. világháborút a világ összes kapitalistaországa kezdte A sztálini deklaráció szerint egészen a II. világhá-borúig a világ számos szuverén állama, a Szovjetunió kivételével,kapitalista államnak minősült. Ha Sztálin felfogását követi az em-ber, akkor az emberiség történetének legvéresebb háborújátszámtalan ország – beleértve Svédországot és Svájcot is – kezdte,az egyetlen kivétel a Szovjetunió volt.

Sztálin álláspontja, miszerint a Szovjetunió kivételével min-denki bűnös, nyilvánvalóan hosszú időre beépült a kommunistamitológiába. Hruscsov és Brezsnyev alatt éppúgy, mint Andropovés Csernyenko kormányzása alatt ezek az egész világ elleni vádakújra és újra hangot kaptak. Gorbacsov kormányzása alatt sokminden megváltozott a Szovjetunióban, de Sztálin álláspontjánaka háború kezdeményezésével kapcsolatos érvényessége nem. Ígypéldául a gorbacsovi érában a szovjet hadsereg altábornagya, P.A. Zsilin vezető történész megismétli; „A háborúért a felelősségnemcsak az imperialista Németországot, terheli, hanem az egészvilágot” („Vörös csillag;”, 1985. szeptember 24)

A magam részéről megkockáztatom azt az állítást, hogy aszovjet kommunisták csak azért vádolták a világ összes államát a

7

II. világháború kezdeményezésével, mert így a saját szégyenteljesháborús uszító szerepüket el akarták tussolni.

Emlékezzünk csak arra, hogy az I. világháború után aversailles-i szerződés alapján Németországtól elvették a jogot,hogy erős hadsereget és támadó fegyvereket tartson fenn, beleért-ve a páncélosokat, harci repülőgépeket, nehéztüzérséget, tenger-alattjárókat. Német földön a német hadvezetésnek nem lett volnalehetősége arra, hogy egy támadó jellegű háborút előkészítsen, ésígy előkészületeiket áttették… a Szovjetunióba. Sztálin parancsá-ra a német hadvezetés számára mindent megtettek annak érdeké-ben, hogy harcászati kiképzést tudjanak folytatni. Oktatóhelysé-geket, terep- és lövészgyakorlathoz szükséges területeket bocsá-tottak rendelkezésükre, kiképzőtáborokat, műszaki iskolákat,páncéloskiképző központokat hoztak létre számukra, és gyakorla-tilag mindent megkaptak, amivel nem volt szabad rendelkezniük:tankokat, nehéztüzérséget, harci repülőgépeket. Sztálin parancsáraa német parancsnokok belépési engedélyt kaptak a világ legna-gyobb szovjet tankgyártó helyeire: Nézzétek meg, jegyezzétekmeg, és vegyetek el, amit akartok! A 20-as évek óta Sztálin nemsajnált sem eszközt, sem fáradságot, sem időt arra, hogy a németmilitarizmus katonai ütőerejét helyreállítassa. Ki ellen kellett en-nek irányulnia? Természetesen nem őellene Akkor hát ki ellen?Csak egy válasz van: az egész maradék Európa ellen. Sztálinmegértette, hogy egy erős támadó hadsereg önmagában még nemfog háborút kezdeményezni, ehhez szükség van egy őrült, fanati-kus vezérre is. És Sztálin nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogyNémetország élére egy ilyen vezér kerüljön. Amikor a fasisztákhatalomra kerültek, Sztálin állhatatosan és nyomatékosan háború-ba hajszolta őket. Ez irányú fáradozásainak a csúcsát az 1939-benkötött Molotov-Ribbentrop-paktum jelentette. Ezzel a paktummalgarantálta Sztálin Hitler számára Európában a cselekvési szabad-ságot, és gyakorlatilag megnyitotta a II. világháború elkezdéséhezvezető utat. Mégis, ha már teljes megvetéssel emlékezünk erre aveszett kutyára, aki fél Európába belemart, akkor Sztálinról semszabad elfeledkeznünk, aki ezt a kutyát elővezette, és aztán elen-gedte a láncról.

Még mielőtt Németországban a nemzetiszocialisták hatalom-ra kerültek volna, a szovjet vezetők Hitlernek „a forradalom jég-

8

törője” nem hivatalos elnevezést adták. Ez egy nagyon találó éssokatmondó elnevezés. A kommunisták megértették, hogy Euró-pát csak egy háború tudja feltörni, és a forradalom jégtörője tudjamindezt elérni. Adolf Hitler, anélkül, hogy ennek tudatában lettvolna, tetteivel a világkommunizmus útját készítette elő. Villám-háborúival szétverte a nyugati demokráciákat, és ezzel egyidejű-leg saját haderejét szétszórta és mozgósította Norvégiától Észak-Afrikáig. Sztálin számára ez csak előnyös lehetett A forradalomjégtörője szörnyű bűntetteket követett el, és tetteivel Sztálin szá-mára erkölcsi jogalapot teremtett ahhoz, hogy bármikor Európafelszabadítójaként léphessen fel, és így a barna koncentrációs tá-borokat vörösre cserélje fel!

Sztálin sokkal jobban megértette, mint Hitler, hogy a hábo-rút. nem az nyeri meg, aki elsőként elkezdi, hanem az, aki utolsó-ként lép be. Sztálin készségesen átengedte Hitlernek ezt a lépés-előnyt, miközben saját elkerülhetetlen részvételét egy olyan idő-pontra készítette elő, „amikor az összes kapitalista egymássalhajbakap” (Sztálin hivatkozással Leninre, 1927. 12. 03., X., 288.o.)

Számomra Hitler bűnöző, a kannibál európai verziója. Haazonban Hitler kannibál volt, abból egyáltalán nem következikmég, hogy Sztálinnak vegetáriánusnak kell lennie. Nagy erőfe-szítéseket tettek annak érdekében, hogy a nemzetiszocializmusgaztetteit leleplezzék és a hóhérokat megkeressék, akik szörnyűtetteiket az ő zászlaja alatt követték el. Ha azonban a német fa-sisztákat leleplezzük, akkor a szovjet kommunistákat is le kelllepleznünk, azokat, akik a nácikat a gaztettek elkövetésére báto-rították, mert azt remélték, hogy ezeknek a bűntetteknek az ered-ményét saját hasznukra fordíthatják.

A kommunisták már régen és igen gondosan átfésülték archí-vumaikat, és az, ami ott megmaradt, a történelmi kutatás számáraalig hozzáférhető. Nekem lehetőségem volt, hogy a SzovjetunióVédelmi Minisztériumának archívumában dolgozzak, mégis tu-datosan csak nagyon kevés anyagot használok fel ezekből a titkosarchívumokból. Fő forrásaim a nyilvánosan hozzáférhető szovjetpublikációk. A nyilvánosságra hozott adatok is tökéletesen ele-gendőek ahhoz, hogy a szovjet kommunistákat pellengérre állít-suk, és a német fasisztákkal közös büntetőpadra helyezzük. Fő

9

tanúim: Marx, Engels, Lenin, Trockij, Sztálin és minden, a II.világháborúban részt vett szovjet marsall, továbbá sok vezető po-zícióban lévő tábornok. A kommunisták elismerik, hogy Európá-ban Hitler keze által robbantották ki a háborút, és ugyanakkorHitler ellen meglepetésszerű csapást készítettek elő, azért, hogyaz általa szétrombolt Európát elfoglalják. Forrásaim értéke éppenabban van, hogy az elkövetők saját maguk foglalják szavakbaszörnytetteiket.

1988 decemberViktor Suvorov

11

A szerencséhez vezető út

Egy olyan osztály pártja vagyunk, amelyikelindult a hódításra, a világ meghódítására

M. W. Frunze (1885-1925: művei, II kötet,96 o.)

1.Marx és Engels világháborút jósoltak, és 15, 20-50 évig tartó

nemzetközi konfliktusokat. Ez a kilátás nem ijesztette el őket. AKommunista Kiáltvány szerzői nem intéztek felhívást a proletári-átushoz, hogy akadályozzák meg ezt a háborút, éppen ellenkező-leg, Marx és Engels számára éppenséggel kívánatos volt egy eljö-vendő világháború. A háború ugyanis a forradalom anyja. Egyvilágháború a világforradalom anyja. Ennek a világháborúnak azeredménye Engels szerint „az általános kimerülés és a munkás-osztály végső győzelméhez szükséges feltételek létrejötte” (Beve-zetés Sigismund Borkheim “A német önfeláldozó hazafiak emlé-kére, 1806-1807” cinű brosúrájához. (Karl Marx, Friedrich En-gels művei, Kiadó: a Német Szocialista Egységpárt Központi Bi-zottságának Marxizmus-Leninizmus Intézete, 39 kötet, Berlin,1961-1968. 21. kötet, 351. o).

Marx és Engels már nem élték meg a világháborút, de voltegy férfi, aki művüket folytatta, Lenin. Lenin pártja a világháborúelső napjaitól kezdve felkészült arra, hogy országának kormányavereséget szenved, és így ők majd „az imperialista háborút pol-gárháborúvá változtatják”. Lenin abból indult ki, hogy más or-szágok baloldali pártjai szintén kormányaik ellen fordulnak, és avilágméretű imperialista háború világméretű polgárháborúba fogtorkollani. Ez azonban nem következett be. Lenin ugyanakkormár 1914 őszén feladta a világforradalom reményét, és kialakítottegy úgynevezett minimálprogramot; amennyiben a világháborúkövetkezményeként nem kerülne sor világforradalomra, akkormindent meg kell tenni annak érdekében, hogy legalább egy or-szágban kitörjön a forradalom, teljesen mindegy, hogy hol. Ha

12

ebben az országban a proletáriátus győz, akkor fel fog lépni majda világ többi részével szemben, zavargások és felkelések robban-nak ki a többi országban, vagy közvetlenül fegyveres erővel len-dülnek támadásba (A „Szociáldemokrata” újság 44. számbanmegjelent cikk „Az egyesült Európa jelszavához”, 1915. 08. 23.teljes kiadás; 36. kötet, 354. o)

Miközben Lenin az úgynevezett minimálprogramjában felál-lítja egy országban a hatalom megszerzését, nem veszíti szem előla nagyobb távlatokat sem. Lenin számára – csakúgy, mint Marxszámára – a világforradalom marad a vezércsillag. Mi történikazonban, ha a minimálprogram szerint az I. világháború eredmé-nyeként csak egyetlen országban lehetséges a forradalom, akkorhogyan tovább a világforradalommal? Milyen kiváltó körülmé-nyek kellenek hozzá? 1916-ban Lenin precízen megválaszolja akérdést: egy II. világháború.

Lehet, hogy tévedek, de mindazon rengeteg anyag között,amelyet Hitlertől olvastam, egyetlen olyat sem találtam, amelyarra utalna hogy ez az Adolf Hitler egy II. világháborúra gondoltvolna. Lenin azonban megtette. Sőt, továbbment, és már ebben azidőben megfogalmazta egy ilyen háború szükségességének elmé-leti megindoklását, mivel szerinte csak így érhető el a szocializ-mus győzelme az egész világon.

Az események kifejlődése viharos fordulatot vesz. A követ-kező évben kitör a forradalom Oroszországban. Lenin Oroszor-szágba siet. Itt kicsiny, de katonailag jól szervezett pártjával, azáltalános zűrzavart kihasználva amelyben minden megengedett,egy váratlan húzással magához ragadja a hatalmat. Lenin sakklé-pései egyszerűek, de agyafúrtak. A kommunista állam kialakítá-sának a pillanatában Lenin kiadja a “Béke dekrétumát” (1917.október). Ez propagandacélokra nagyon is megfelelő. A békéreazonban nem a béke miatt van szüksége Leninnek, hanem a ha-talom megtartása érdekében. A dekrétum megjelenése után afrontokról felfegyverzett katonák milliói özönlöttek haza. A„Dekrétum a békéről” segítségével Lenin az imperialista háborútpolgárháborúvá alakította, országát mélységes káoszba taszította,miközben egyúttal a kommunisták hatalmát konszolidálta, továb-bi területeket harcolt ki magának és hódított meg. A frontról visz-szaáramló katonák tömege a faltörő kos szerepét játszotta abban,

13

hogy Oroszország szétesett. A polgárháború eredménye „az álta-lános kimerültség” lett, amely Lenin számara lehetővé tette, hogymegőrizze és tovább szilárdítsa elnyert hatalmát.

Lenin külpolitikai húzásai szintén agyafúrtak voltak. Itt isugyanazt az elvet követi: amíg dulakodtok, félreállok és figyelek,azután ha már megfelelően meggyengítettétek egymást...

1918 márciusában Lenin Németországgal és szövetségeseivelmegköti a breszt-litovszki békét. Ez idő tájt Németországban márreménytelen a helyzet. Felfogja ezt Lenin? Természetesen. Éppenezért írja alá a békeszerződést, amely

a) lehetővé teszi Lenin számára a kommunista diktatúra megszi-lárdításáért folytatott harcot,

b) Németország számára lehetővé teszi, hogy nyugaton jelentősforrásokat és tartalékokat halmozzon fel a háború folytatásá-ra, amely háború Németországot ugyanúgy felmorzsolja,mint a nyugati szövetségeseket.

Ennek az ellenséggel való különálló egyezménynek a meg-kötésével Lenin elárulta Oroszország szövetségeseit. ElárultaOroszországot is. 1918 elején már közeledett és elkerülhetetlenvolt Franciaország, Nagy-Britannia, Oroszország, az USA és atöbbi ország Németország és szövetségesei fölötti győzelme.Oroszország több millió katonát veszített a háborúban, és mindenjoga megvolt ahhoz, hogy nyugati szövetségeseivel együtt agyőztesek között tartsák számon. Ilyen győzelemre azonban nemvolt szüksége Leninnek, neki a világforradalomra volt szüksége.Lenin elismeri, hogy a breszt-litovszki „béke” nem Oroszországérdekében köttetett, hanem a világforradalomnak és a kommu-nizmusnak Oroszországban és a többi országban történő beren-dezkedésének az érdekében. 1918. május 14-én egyik külpolitiká-val kapcsolatos beszédében elismeri, hogy a proletáriátus világ-méretű diktatúráját és egy világméretű forradalmat minden egyébnemzeti áldozatvállalás fölé helyezett (teljes kiadás, 36. kötet,341. o.). Németország veresége már kézzelfogható közelségbenvolt, Lenin mégis egy olyan „békét” köt, amelyben Oroszországgyőztesnek kijáró szerepéről lemond, és ráadásul harc nélkül átadNémetországnak egymillió négyzetkilométer termékeny földet,

14

valamint átengedi az ország leggazdagabb ipari területeit, sőt,még mindezen kívül hadiadót fizet aranyban. Miért, mire fel?!

A következők miatt teszi: a breszti béke több millió oroszkatonát feleslegessé tett, ezek a vezető nélkül maradt tömegekhazajöttek, és útjuk során az egész államszervezet és az éppencsak megszületett demokrácia alapstruktúráját lerombolták. Atöbb millió fegyveres katona Oroszországban átvette a jégtörőszerepét, mivel évszázados rendszert semmisítettek meg, és azo-kat az alapokat, amelyeken az ország állt. A breszti béke szörnyű-séges polgárháború kialakulásához vezetett, amely sokkal vére-sebb és könyörtelenebb volt az I. világháborúnál; A „breszti bé-kével” Lenin elérte a célját: az imperialista háborút polgárháború-vá alakította. Miközben mindenki mindenki ellen harcolt, a kom-munisták kiépítették és megszilárdították hatalmukat, végül né-hány év alatt az egész országot maguk alá gyűrték.

A breszti „béke” nem csak Oroszország nemzeti érdekeinekmondott ellent, hanem teljes mértékben Németország ellen is irá-nyult. A breszti „béke” célját és szellemét illetően a Molotov-Ribbentrop-paktum mintaképe. 1918-ban Lenin szándékai ugyan-azok, mint 1939-ben Sztálin szándékai: ha Németország nyugatonfolytat háborút, nyugodtan felőrölheti magát, és egyidejűleg anyugati szövetségeseket a teljes kimerültségig meggyengítheti.Mi minden elképzelhető módon, bármi áron támogatni fogjukNémetországot, és mi magunk a végsőkig tovább harcolunk, ésazután...

Ugyanebben az időben, amikor Lenin parancsára aláírjákBresztben Németországgal a „békét”, Pétervárott lázasan dolgoz-nak a német kormány megdöntésének az előkészületein. Német-országban kiadják félmilliós példányszámban a német nyelvűkommunista újságot, a „Fáklyát”, és még a breszti „békeszerző-dés” aláírása előtt 1918 januárjában ugyanitt megalapítják a Né-met Kommunista „Spartacus” csoportot. A „Világforradalom” és„a Vörös zászló” újságok sem Németországban születnek, hanema kommunista Oroszországban, Lenin utasítására, aki aláírja aNémetországgal kötött „békét”. A 20-as években Németországbanmély gyökereket ereszt a kommunizmus. Ne felejtsük el, hogyehhez Lenin is hozzájárult, éspedig egy olyan pillanatban, amikorNémetország reménytelen és önmagát felmorzsoló harcot folyta-

15

tott a Nyugat ellen, és Lenin ezzel a német kormánnyal kötött„békeszerződést”.

2.Lenin számítása bevált: a háború által meggyengített német

birodalom nem volt felvértezve a felmorzsolás taktikájára építettháború szörnyű feszültségére. A háború a birodalom haláltusájá-val és a forradalom kitörésével végződik. Lenin haladéktalanulsemmisnek tekinti a szerződést. A háború következtében szétvertEurópában a birodalmak romjaiból kommunista államok szület-nek, amelyek meglepő hasonlatosságot mutatnak Lenin bolsevistarezsimjével. 1919. március 23-án a 8. pártkongresszuson tartottzáróbeszédében Lenin ujjongva a világforradalom küszöbén látjamagát (teljes kiadás, 38. kötet, 215. o.). Ebben az időszakban vá-lik meg az úgynevezett minimálprogramjától. A továbbiakbanmár nem beszél egy második világháború szükségességéről, mertúgy gondolja, hogy a világforradalom már az I. világháború kö-vetkezményeként megvalósítható.

Megalakítja a Kominternt, amely magát egy kommunista vi-lágpártnak deklarálja, és egy szovjet szocialista világköztársaságlétrehozását tűzi ki célul.

A világforradalom azonban elmaradt. A Bajorországban,Brémában, Szlovákiában és Magyarországon létrejött kommu-nista rezsimek törékenynek és életképtelennek bizonyultak, és anyugati országok baloldali pártjai gyengének és határozatlannakmutatkoztak a hatalom megragadása és megtartása tekintetében.Lenin ez idő tájt csak morális támogatást nyújthatott nekik: a bol-sevikok minden erejét lekötötték a belső frontok, az Oroszországnépeivel való harcok, amelyek nem akarták a kommunizmust.

Csak 1920-ban sikerült Leninnek Közép-Oroszországbanannyira megerősítenie pozícióját, hogy Európába egységeket tu-dott küldeni, hogy gyorsítsák a forradalmi folyamatot.

Jóllehet Németországban elszalasztották a megfelelő pilla-natot, 1920-ban mégis megfelelőnek mutatkozott a helyzet azosztályharc szempontjából. Németországot lefegyverezték ésmegalázták. Minden eszményképét pocskondiázzák és bemocs-kolják. Az országban óriási gazdasági krízis uralkodik, 1920 már-

16

ciusában egy általános sztrájk – amelyben egyes területeken többmint 17 millió ember vett részt – alapjaiban rengeti meg. Német-ország egy lőporos hordó, és már csak egyetlen gyújtószikra hi-ányzik. A Vörös Hadsereg hivatalos indulójának a szövege(Bugyonnij-induló) így szól: „Először ide Varsót, aztán ide Ber-lint!” Nyikolaj Buharin, a szovjet kommunisták teoretikusa a„Pravdában” egy még döntőbb jelszót ad ki: „Közvetlenül Párizsés London falai alá!”

1. kép A Vörös Hadsereg

A Vörös Munkás- és Paraszt hadsereg lesz minden idők valaha is léte-zett legagresszívebb támadó hadserege. (A Vörös Munkás- és Paraszthadsereg katonai szolgálati előírása 1939-ből, 9. o.)

17

A vörös légiók útjában van azonban Lengyelország. Szovjet-Oroszországnak és Németországnak nincsenek közös határai. Ah-hoz, hogy a forradalom lángját meg tudják gyújtani, szükség vanaz őket elválasztó akadályok lebontására – azaz a szabad és füg-getlen Lengyelország megsemmisítésére. A kommunisták szeren-csétlenségére a szovjet csapatok élén egy olyan parancsnok áll,akinek fogalma nincs a stratégiáról: Tuhacsevszkij. csapatai1920-ban Varsó előtt vereséget szenvednek és szégyenteljesenmenekülnek. A kritikus pillanatban semmiféle stratégiai tartaléknem állt Tuhacsevszkij rendelkezésére, és ez eldöntötte a grandi-ózus csata kimenetelét.

A katonai stratégia egyszerű, de kérlelhetetlen törvényekreépül. A stratégia alapelve a koncentráció. A stratégia “titkának”az alapját az képezi, hogy a döntő pillanatban, a döntő helyszínenösszpontosítani tudja erejét, és az ellenfél legérzékenyebb pontjá-ra képes azt koncentrálni. Ahhoz, hogy saját erőit koncentrálnitudja, tartalékban kell azokat tartani. Tuhacsevszkij ezt nem ér-tette, és a megértés hiányáért fizetnie kellett. Németországban így1923-ra kellett halasztani a forradalmat.

3.Tuhacsevszkij csapatainak lengyelországi veresége rendkívül

kellemetlen következményekkel járt a bolsevikok számára.Oroszország, amelyet vérbe fürösztöttek, és látszólag teljes mér-tékben az ellenőrzésük alatt sínylődött, váratlanul egy kétség-beesett próbálkozással felegyenesedett, hogy megkísérelje akommunista diktatúrát lerázni magáról. Pétervár, a munkásváros,a forradalom bölcsője sztrájkba lépett. Jóllehet a bolsevisták el-fojtották a munkás nagygyűléseket, de a keleti-tengeri hadiflottaváratlanul a munkások oldalára állt. A brassói matrózok, ugyan-azok, akiknek Lenin és Trockij a hatalmat köszönhette, most aztkövetelték, hogy a tanácsokat tisztítsák meg a kommunistáktól. ATambov körüli erdőkben a parasztok felállítottak egy erős, jólszervezett, de rosszul felszerelt kommunistaellenes hadsereget.

No, Tuhacsevszkij, nézzük, mit tudsz csinálni! És Tuhacsev-szkij idegen vérrel lemossa saját stratégiai szégyenét. Szörnytettei

18

legendásak Brassóban. Tambov kormányzóságban a parasztokszörnyűséges megsemmisítése a szovjet történelem legelretten-tőbb lapjai közé tartozik. És ennek a lapnak a szerzőjétTuhacsevszkijnek hívják. A XX. század ismert néhány nagy bű-nözőt: Jeszov, Himmler, Pol Pot többek között. A kiöntött vértekintetében Tuhacsevszkij méltó helyet foglal el mellettük, haidőszak tekintetében nézzük, akkor Tuhacsevszkij tulajdonképpenezeknek a bűnözőknek a többsége számára előfutár volt.

4.1921-ben Lenin bevezeti a NEP-et (új gazdaságpolitika).

Tulajdonképpen semmi új nem volt ebben a politikában – a régi,jó öreg kapitalizmus volt. A kommunistáknak meg kell szerezni-ük és meg kell tartaniuk a hatalmat, és ezért beleegyeznek prog-ramjuk bármilyen gyengítésébe, akár a szabad piac bizonyos ele-meinek a bevezetése árán is. Brassóban és Tambovban jól nyo-mon követhetők Leninnek a szabad piacgazdaság bizonyos ele-meinek bevezetésére való törekvései, valamint az, hogy enyhítetteaz ideológiai fojtogatást a társadalom nyakán. Úgy vélem, hogyennek az okait mélyebben kell keresni: 1921-ben Lenin megér-tette, hogy az I. világháború nem vezetett világforradalomhoz.Trockij tanácsát követve egyfajta permanens forradalomba kellátmenni. A szabad társadalom gyenge láncszemeit csapásról csa-pásra kell meggyengíteni, és egyúttal elő kell készíteni egy olyanII. világháborút, amely azután elhozza a végső “felszabadítást”.1920 decemberében, még a NEP bevezetése előtt a világháborútémájával kapcsolatban Lenin így nyilatkozott: „Egy új ilyen jel-legű háború elmaradhatatlan.” (A Moszkvai Városi Szovjet előtta III. Internacionálé évfordulója alkalmából megtartott beszéde1920. 03. 06-án. Teljes kiadás, 40. kötet, 211. o.)

Megint vissza kell térnem Hitlerre. Nem védelmezem, csu-pán megállapítom, hogy 1920-ban nyilvánosan nem beszélt egymásodik világháború elkerülhetetlenségéről és kívánatosságáról.Ezzel szemben áll Lenin ebből az időszakból származó kijelenté-se: „A háború egy részszakaszát befejeztük, most a másodikra kellfelkészülnünk.” Éppen ezért kerül bevezetésre a NEP.

19

A béke lélegzetvételt jelent a háború számára. Ezt mondjaLenin, ezt mondja Sztálin, és ezt mondja a Pravda. A NEP csakegy rövid lélegzetvételnyi szünet a bekövetkezendő háború előtt.A kommunistáknak rendet kell teremteniük országukban, hatal-mukat meg kell erősíteni és konszolidálni kell, fel kell építeni egyóriási fegyverkezési ipart, elő kell készíteni a lakosságot az eljö-vendő háborúkra, csatákra, „felszabadító hadjáratokra”. És éppenezzel foglalkoznak.

A szabad piacgazdaság egyes elemeinek a bevezetése egyál-talán nem jelenti a világforradalomra való felkészülésről való le-mondást és egy második világháborúról való lemondást, amely-nek a hatására ez a forradalom létrejön. Már a következő évbenmegalakították a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségét,a Szovjetuniót. A Szovjetunió alapító nyilatkozata kimondta,hogy a Szovjetunió megalakítása csak az első elhatározott lépésaz irányban, hogy létrejöjjön a világméretű Szocialista SzovjetKöztársaság. Alapításának időpontjában négy köztársaságból állt.Ezt a számot hosszú távon növelni kell, egészen addig, amíg azegész világot átfogja.

A Szovjetunió alapító nyilatkozata őszinte és nyílt háborúshadüzenet volt a világ összes többi részének. A nyilatkozat egé-szen a mai napig érvényes, mivel senki sem vonta vissza. HitlerMein Kampfja (Az én háborúm) és a nyilatkozat között egyetlenkülönbség van. Hitler később írta a könyvét, és abban egyetlenember álláspontja van: Mein Kampf (Az én harcom). A Szovjet-unió alapító: nyilatkozata egy hivatalos dokumentum, mely egyóriási államképződmény létrehozását tűzi ki fő célul: a világ szá-mos államának a likvidálását azért, „hogy besorolja őket a tagál-lamai közé”.

20

A fő ellenség

Ha valahol is elkezdődik Európában a for-radalmi megrázkódtatás, az Németország-ból kiindulva fog megtörténni... és a forra-dom németországi győzelme egyet jelent a

nemzetközi forradalom győzelmének amegvalósulásával.

Sztálin a Komintern lengyel bizottságánakaz ülésén, 1924. 07. 03. (VI. 267. o.)

1.1923-ban Németország újra a forradalom küszöbén áll. Lenin

már nem vesz részt sem az ország, sem a Komintern vezetésében.A kormánygyeplőt szinte teljesen Sztálin ragadta magához,

jóllehet sem az ország, sem a világ, sőt még saját konkurenseisem fogják fel ezt ez idő tájt.

Sztálin a következőképpen írja le az 1923-as német forrada-lom előkészítésében játszott szerepét: „A Kominternben a németbizottság, amely Zinovjevből, Buharinból, Sztálinból, Trockijból,Radekből és több német elvtársból állt, egy egész sor konkrét ha-tározatot hozott azzal kapcsolatban, hogy hogyan támogassuk anémet elvtársakat a hatalomátvételnél.” (A Központi BizottságEgyesített Plénuma és a Szovjetunió Központi Ellenőrző Bizott-sága előtt elhangzott beszéd, 1927. 08. 05., X., 63. o.)

Bazsanov, Sztálin személyi titkára részletesebben leírja azelőkészületeket. Azt mondja, óriási pénzösszegek kerültek átuta-lásra, és a szovjet Politikai Hivatal egy titkos tanácskozáson azt ahatározatot hozta, hogy nem kell visszariadni semmilyen kiadás-tól. A Szovjetunióban számos német származású kommunistát,valamint minden kommunistát, aki némettudással rendelkezett,mozgósítottak. Németországba küldték őket illegális tevékenységfolytatására. De nemcsak a közönséges kommunistákat küldtékNémetországba, hanem magas rangú szovjet vezetőket is, közöt-tük W. Schmidt népi komisszárt, a CPU elnök helyettesét (a kato-

21

nai titkosszolgálat jövendő főnökét), Unschlichtot, Radeket ésPjatakovot, a Központi Bizottság tagjait. Kresztinszkij, németor-szági szovjet teljhatalmú megbízott (nagykövet) lázas tevékeny-séget fejtett ki. A németországi szovjet nagykövetség a forrada-lom szervezési központjává vált. A követségen keresztül futottakbe Moszkva utasításai, folytak be óriási pénztömegek, fegyverekés muníció. Unschlicht feladata volt a fegyveres felkelés szaka-szainak a megszervezése, a hatalomátvétel előkészítése, a fegyve-res erők rekrutálása és fegyverrel való ellátása. Ezenkívül a bur-zsoázia és a forradalom ellenségeinek a megsemmisítése céljábóla hatalomátvétel után a német CSEKA felállítása. (B. Bazsanov:Sztálin titkára voltam. Frankfurt/Berlin/Bécs, 1971; 58. o.)

A szovjet Politikai Hivatal részletes tervet dolgozott ki a ha-talomátvételre, és az időpontot 1923. november 19-ében jelöltékmeg.

A forradalomra azonban nem került sor.Sok oka van ennek.Először: a német lakosság nagy része az arany középutat vá-

lasztotta, és a szociáldemokrácia mellett döntött. A KommunistaPárt nem rendelkezett a tömegek szükséges támogatásával, és rá-adásul két frakcióra szakadt. A pártok vezetői nem mutatták aztaz elhatározottságot, mint ahogyan azt a maguk idejében Trockijés Lenin tették.

Másodszor: a Szovjetuniónak és Németországnak nem voltakközös határai. Ugyanúgy, mint négy évvel azelőtt, Lengyelországválasztotta el a két országot. Ha lett volna közös határ, akkor aVörös Hadsereg a Német Kommunista Párt és határozatlan veze-tői segítségére tudott volna sietni.

Talán a harmadik ok a legfontosabb: Lenin már haldoklik, ésmár régóta sem a Szovjetuniót, sem a világforradalmat nem irá-nyítja. Sok trónkövetelője van: Trockij, Zinovjev, Kamenyev,Rikov, Buharin. A hivatalos konkurensek mellett dolgozik a sze-rény Sztálin, akiben senki sem látja meg a hatalomra törekvőt, akiazonban Lenin szavait követve már „óriási hatalmat összponto-sított a kezében”.

Jóllehet az 1923-as német forradalmat a Kremlből irányítot-ták, de ezzel egyidejűleg a világforradalom kormányrúdjánál el-keseredett harc játszódott le. A nyílt trónkövetelők egyike sem

22

szerette volna ellenfelét a német, illetve ebből következően azeurópai forradalom vezetőjének a szerepében látni. A vezérek ottnyomultak és tolakodtak a kormányrúdnál, és alattvalóiknakegymással ellentétes utasításokat adtak. Ez semmiképp sem vég-ződhetett győzelemmel.

A bölcs Sztálin ebben a helyzetben nem keveredett a kor-mányrúd nál civakodó férfiak közé. Elhatározta, hogy legelőszörteljes figyelmét saját egyeduralma végérvényes megszilárdításá-nak szenteli, és csak ezek után fog az egyéb problémákkal, többekközött a világforradalommal foglalkozni.

Az elkövetkezendő években Sztálin minden a vezér helyérepályázó trónkövetelőt egy szinttel mélyebbre küld, aztán hagyja,hogy egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedjenek, egészen aLubjanka börtön pincéjéig. Alighogy Sztálin hatalomra került,minden akadályt elhárít az útból, amely a német forradalom útjá-ba áll: rendet teremt a Német Kommunista Pártban, és eléri, hogyMoszkva utasításait feltétel nélkül teljesítik, majd gondoskodikróla, hogy a Szovjetuniónak közös határa legyen Németországgal.

Megsemmisíti a német szociáldemokráciát. Természetesennem saját kezűleg. Megölt valaha is valakit saját kezűleg?

2.Marx és Lenin szerint a forradalom egy háború eredménye-

képpen születik. A háború kiélezi a már meglévő ellentéteket,tönkreteszi a gazdaságot és elősegíti a forradalmat. Sztálin állás-foglalása egyszerű és elméleti természetű: a szociáldemokratákatés a pacifistákat le kell győzni, mert eltérítik a proletáriátust aforradalomtól és a háborútól. 1927. november 7-én Sztálin kiadjaa jelszót: „A kapitalizmust nem lehet legyőzni anélkül, hogy aztmegelőzően ne távolítanánk el a munkásmozgalomból a szociál-demokráciát.” („Pravda”, 1927. 11. 6./7., Művei X., 250. o.)

A következő évben Sztálin a kommunisták fő feladatának aszociáldemokrácia elleni harcot jelöli meg: „Először is, harc min-den vonalon a szociáldemokrácia ellen... beleértve a polgári pa-cifizmus velejáró leleplezését.” (1928. 07. 13-án a leningrádi párt-aktivisták előtt tartott beszéd, Művei XI., 202. o.) Azokkal szem-ben, akik nyíltan a háború mellé állnak, például a német fasiszták,

23

Sztálin állásfoglalása épp ilyen egyszerű és érthető: támogatnikell őket. Hagyjátok, hogy a fasiszták nyugodtan megsemmisítséka szociáldemokratákat és a pacifistákat! Hagyjátok, hogy a fa-siszták elkezdjenek egy új háborút! Hagyjátok, hogy a fasisztákEurópa minden államában minden politikai pártot, parlamentet,hadsereget, szakszervezetet szétverjenek! 1927-ben Sztálin vilá-gosan látja a fasiszták hatalomra kerülését, és mindezt pozitívjelenségnek tartja: „Éppen ez a tény vezet majd a kapitalista or-szágokban a belső helyzet kiéleződéséhez, és a munkások forra-dalmi tevékenységéhez.” (A Központi Bizottság Egyesített Plé-numán és a Szovjetunió Kommunista Pártja Ellenőrző Bizottsá-gában 192Z 08. 01-én elhangzott beszéd, Művei X., 49. o.)

És Sztálin támogatja a fasiszták at. Olyan buzgó sztálinisták,mint például Hermann Remmele, a Német Kommunista Párt Po-litikai Hivatalának a tagja, egészen nyíltan támogatják a hatalom-ra törekvő német fasiszták at. Sztálinnak jelentős szerepe van ab-ban, hogy Németországban a fasiszták hatalomra kerültek. Re-mélem, hogy erről egyszer majd egy egész könyvet írhatok. Ittcsak arra szorítkozom, hogy Trockijnak ezzel a kérdéssel kap-csolatos kijelentését idézzem, melyet 1936-ban tett: „Sztálin nél-kül nem lett volna Hitler és nem lett volna Gestapo!” („Az ellen-zék bulletinje”, 1936. október, 52-53. szám). Trockij éleslátásárólés problémaismeretéről tanúskodik egy 1938 novemberében tettkijelentése is: „Sztálin végérvényesen megkötötte mind Hitler,mind ellenfelei kezét, és Európát háborúba hajszolta.” („Az ellen-zék bulletinje”, 1938. november, 71. szám) Ez egy olyan pillanat-ban hangzott el, amikor Chamberlain örült, hogy nem lesz hábo-rú, Mussolini saját magát a béke megalkotójának tartja, és Hitlermég egyáltalán nem gondol arra, hogy kiadja az utasítástLengyelország megtámadására, Franciaország megtámadásárólmár nem is szólva. Egy olyan időpontban, amikor Európa meg-könnyebbülten fellélegzett, és azt hitte, hogy a háború veszélyétszáműzték. Trockij azonban tudta, hogy az hamarosan kitör, mintahogyan azt is tudta, hogy kit terhel ezért a felelősség. HogyTrockijnak végérvényesen hinni tudjunk, engedjék meg, hogy egytovábbi, 1939. június 21-én elhangzott jövendölését idézzem. Eb-ben az időszakban Franciaország, Nagy-Britannia és a Szovjet-unió között intenzív Németország elleni tárgyalások folytak.

24

Semmi nem utal bármiféle váratlan esemény és komplikáció le-hetőségére. Trockij mégis ebben a pillanatban mondja: „A Szov-jetunió összpontosított erővel meg fog indulni a német határ irá-nyába, egy olyan időpontban, amikor a Harmadik Birodalom be-lebonyolódik a világ újrafelosztásáért folytatott harcba.” („Azellenzék bulletinje”, 79-80. szám, 14. o.) És pontosan ez fog tör-ténni! Németország Franciaországban fog harcolni, és Sztálinösszpontosított erőkkel nyugati határainál likvidálni fogja a sem-leges államokat, és Németország határai irányába fog indulni.Még ugyanezen a napon, azaz 1939. június 21-én Trockij egymég ennél is elképesztőbb jóslattal hozakodott elő: ,,1939 őszénLengyelország támadás tárgyává válik, 1941 őszén Németországelhatározza, hogy megtámadja a Szovjetuniót.” Trockij csak né-hány hónapot tévedett a Szovjetunió elleni háború kezdeténekidőpontját illetően.

A továbbiakban látni fogjuk, hogy ugyanezt a hibát Sztálin iselkövette.

Ha ma, 50 évvel később olvassuk Trockij következtetéseit ésjövendöléseit, méltányolnunk kell, hogy ilyen biztos volt a hely-zet megítélésben, ugyanakkor fel kell tennünk magunknak a kér-dést, hogy mindezt honnan is tudhatta. Trockij nem csinált ebbőltitkot. Ő a kommunista hatalomátvétel egykori vezére, a VörösHadsereg megalapítója, a szovjetek képviselője a breszt-litovszkitárgyalásoknál, a szovjet diplomácia első számú vezetője volt, aVörös Hadsereg első főnöke, Lenin oldalán a Szovjetunió elis-mert vezetője és egyszersmind a világforradalom vezetője. Kinekkellett volna tudnia, ha nem neki, hogy mit is jelent a kommu-nizmus, a Vörös Hadsereg, és ki is ez a Sztálin? Trockij aztmondja, hogy minden jövendölése nyilvánosan hozzáférhetőszovjet publikációkon alapszik, különösen Dimitrovnak, a Ko-mintern titkárának a kijelentésein.

Trockij a világon elsőként látott át Sztálin játékán, amelyet anyugati vezetők fel sem fogtak, és amelyet ez idő tájt Hitler semértett.

Sztálin játékszabályai egyszerűek voltak. Trockij maga is en-nek a játéknak az egyik áldozata, és ezért is érti azt olyan jól.Sztálin Zinovjev és Kamenyev segítségével eltávolította Trockijta hatalomból, azután Buharin segítségével Zinovjevtől és

25

Kamenyevtől szabadult meg, később Buharintól is. Dzserzsinszkijcsekásainak a generációját Genrih Jagodával fosztatta meg a ha-talomtól, aztán Jagodát és embereit Sztálin parancsára Jezsovtávolitotta el, a végén Jezsovot és embereit Berijával intéztette elstb. Sztálin a nemzetközi porondon is folytatja játékát, és Trockijköveti ezeket az eseményeket. A német fasizmus Sztálin számáraeszköz. A német fasizmus ellenség, ugyanakkor a Komintern de-finíciójában egyúttal a forradalom jégtörője is. A német fasizmuskiválthatja a háborút, és a háború forradalomhoz vezet. Hagyjá-tok, hogy a jégtörő feltörje Európát! Hitler Sztálin számára a tisz-tító zápor szerepét tölti be Európában. Hitler elérheti azt, amirőlmaga Sztálin nem tud gondoskodni. 1927-ben Sztálin úgy nyilat-kozott, hogy egy második imperialista háború ugyanúgy teljes-séggel elkerülhetetlen, mint ahogyan elkerülhetetlen a Szovjet-unió belépése ebbe a háborúba. A bölcs Sztálin azonban nemakarja ezt a háborút elkezdeni, és nem akar az első naptól kezdverészt venni benne: „Be fogunk avatkozni, de utolsóként avatko-zunk be, azért avatkozunk be, hogy mi legyünk a mérleg nyelve, asúly, amely az elmozduláshoz fog vezetni” (A Központi Bizottságplenáris ülésén elhangzott beszéd, 1925. január 19., VII., 14. o.)

Sztálinnak szüksége van arra, hogy Európában válságok, há-borúk, éhínség és destrukció legyen. Mindezt Hitler elintézheti aszámára. Minél több bűntettet követ el Hitler Európában, annáljobb Sztálin számára, annál több ok, hogy a Vörös Hadseregetegy nap Európa felszabadítására bevesse. Trockij mindezt még aII. világháború kitörése előtt megérti, sőt mielőtt még Hitler ha-talomra kerülne. 1932-ben Trockij így taglalja Sztálinnak a németfasizmussal szembeni magatartását: „Nyugodtan engedjétek őkethatalomra jutni, kompromittálódni, azután azonban...”

1927-től Sztálin energikusan támogatja (anélkül, hogy eztnyilvánosan is kimutatná) a fasisztákat abban, hogy hatalomrajussanak. Amint a fasiszták hatalomra kerültek, Sztálin céltudato-san háborúba fogja hajszolni őket. Ha majd a háború elkezdődött,akkor Sztálin a demokratikus országok kommunistáit utasítanifogja, hogy átmenetileg legyenek pacifisták, a nyugati országokhad seregét bomlasszák fel, a fasiszták útját az „imperialista há-ború” befejezésének a követelésévei egyengessék, kapituláljanak

26

előttük, és országaik és kormányaik katonai erőfeszítéseit aknáz-zák alá.

Miközben Sztálin a jégtörőt az európai demokráciára állítot-ta, ezzel egyidejűleg kimondta a halálos ítéletét is. Már öt évvel afasiszták németországi hatalomra jutása előtt Sztálin eltervezi amegsemmisítésüket: „A fasizmus szétverése, a kapitalizmus meg-szüntetése, a szovjet hatalom kiépítése, a gyarmatok felszabadítá-sa arabszolgasorból.”

A fasizmus Európa hóhérja. Sztálin támogatja ezt a hóhért,mielőtt azonban a hóhér véres munkáját elkezdené, Sztálin már ahóhér számára ugyanazt a sorsot szánja, mint annak áldozataiszámára.

27

Miért van szükségük a kommunisták nakfegyverekre?

Emberek halnak meg a fémért.

(Gounod Faustjának orosz librettójából)

1.Heinz Guderian német vezérezredes 1933-ban ellátogatott a

harkovi szovjet mozdonygyárba. Guderian beszámol arról, hogy amozdonyokon kívül a gyárban melléktevékenységként tankokatgyártanak. Naponta 22 tank készül.

Annak érdekében, hogy egyetlen szovjet vállalatnak a béke-időkben történő melléktermelését helyesen értelmezzük, emléke-zetünkbe kell idézni, hogy 1933-ban Németország egyáltalán nemgyártott tankokat. Amikor 1939-ben Hitler kirobbantotta a II. vi-lágháborút, 3195 tankja volt, azaz kevesebb, mint amennyit aharkovi mozdonygyár békeidőben fél év alatt gyártani tudott

Hogy helyesen értékeljük a napi 22 tank mennyiségét, tuda-tában kell lenni annak, hogy az Egyesült Államok 1940-ben, a II.világháború kitörése után összesen csak 400 tankkal rendelkezett.

Térjünk át a Guderian által a harkovi mozdonygyárbangyártott tankok minőségének a témájára. Ezek olyan tankok vol-tak, amelyeket G. W. Christie, amerikai harckocsikonstruktőrzseni tervezett. Christie vívmányait senki sem tudta megbecsülni,kivételt képeztek a szovjet tervezők. Az amerikai tankot eladták,és hamis papírokkal, mely szerint mezőgazdasági célokra szol-gáló traktor lenne, a Szovjetunióba szállították. Ott a „traktort”BT (büsztrohodnüj tank = gyors harckocsi) típusmegjelölés alattóriási mennyiségben gyártották. Az első BT-knek 100 km/h volt asebessége. 60 évvel később mindegyik páncélos katona irigység-gel pillant vissza erre a sebességre.

A páncélos jármű teknőrésze egyszerűen és célszerűen voltmegtervezve. A világ egyetlen páncélosa, beleértve az EgyesültÁllamok hadserege által gyártottakat is, sem rendelkezett hason-lóan jó páncélzattal. A II. világháború legjobb tankja, az orosz T-

28

34-es is a BT közvetlen leszármazottja. A páncéltest formája azseniális amerikai tanktervező mérnök ötleteinek a továbbfej-lesztése. Az elülső páncéllemezek ferde elrendezésének az elvétkésőbb a német „Párducoknál” is alkalmazták, és a végén a világ

összes többi tankjánál is.A 30-as években gyakorlatilag világszerte minden tankot a

„meghajtó aggregátor a farrészben, az erőátviteli pedig az orr-részben” séma alapján gyártottak. A BT kivételt képez ez alól aszabály alól: a motor és a hajtómű a farrészbe került. 25 évvel

2. kép BT páncélos

Dzsingisz kán nem úgy érte el lenyűgöző hódításait, hogy ellenfelé-nél több fegyvere volt, hanem nagy manőverezési képességeinekköszönhetően, Ehhez nem volt szüksége páncélos lovagokra, akiketugyan alig lehetett megsebesíteni, de nehézkesek voltak, Mélyen azellenség hátában végrehajtott folyamatos támadásaihoz sokkal in-kább alig védett, könnyű fegyverzettel ellátott, ugyanakkor rend-kívül mozgékony harcosok tömegére volt szüksége,Ugyanezen a megfontoláson alapszik a szovjet BT-páncélos konst-rukciója: soha nem látott menetsebesség, nagy hatótávolság az erőspáncélozás és fegyverzet helyett. Váratlan erőteljes előretöréssel, azellenállási fészkek megkerülésével kell benyomulniuk az ellenségesterületre, és ott az ellenség létfontosságú központjait elfoglalni.Védekező háborúban egyébként ezek a harckocsik tökéletesen ér-téktelenek voltak.

29

később az egész világ megérti ennek az elrendezésnek az előnyeit.A BT tankot állandóan korszerűsítették. Hatótávolságát 700 km-re növelték. Ez a tankosok többsége számára még 50 évvel ké-sőbb is álom marad. 1936-ban a szériagyártással elkészült BTtankok már képesek voltak arra, hogy a tank a fenéken a mozgásirányában mozogva hajtson végre a folyómedren keresztül erő-szakos átkeléseket vízi akadályokon. A 80-as évek végén aSzovjetunió feltételezett ellenségeinek nem minden tankja rendel-kezik ezzel a lehetőséggel. 1938-ban elkezdték a BT tankok dí-zelmotorral való felszerelését. A világ többi részén ez csak 10-20évvel később történt meg. Megemlítendő még, hogy a BT az ak-kori időkben figyelemre méltó tűzerővel rendelkezett.

Miután a szovjet tankok minőségéről és mennyiségéről ilyensok pozitív szó esett, hogy az igazság ne szenvedjen csorbát, egycsekély hiányosságot is meg kell említeni: ezek a BT tankokszovjet területen nem voltak bevethetők.

2.A BT tankok döntő előnye a sebességük volt. Ez a minőség

olyannyira dominált, hogy még a tank elnevezésében is kifejezés-re jutott: gyors tank.

A BT támadó tank. Jellegének legapróbb vonatkozásaiban isteljes egészében Dzsingisz kán számtalan hordájának egy kicsi,de kivételesen mozgékony lovas harcosához hasonlítható. Ez anagy világhódító minden ellenségét rendkívül fürge harcosai ha-talmas tömegének a meglepő előrenyomulásával győzte le.Dzsingisz kán lényegében nem fegyverei erejével semmisítettemeg az ellenséget, hanem mélyen az ellenség védővonala mögöttiféktelen és váratlan támadásaival. Dzsingisz kánnak nem nehéz-kes lovagokra volt szüksége, hanem fürge, mozgékony, könnyűharcosok hordájára, akik képesek voltak arra, hogy óriási terüle-teket győzzenek le, folyókon keljenek át és mélyen benyomulja-nak az ellenség hátországaiba.

Ugyanígy tervezték a BT tankot. Ebből többet gyártottak,mint ahány 1939. szeptember 1-jén az egész világ valamennyipáncélos típusából összesen létezett. A BT fürgeségét, gyorsasá-gát és ható sugarát a racionális, de rendkívül könnyű és vékony

30

páncélzat rovására érték el. A BT-t tehát csak egy támadó jellegűháborúban lehetett bevetni, csak az ellenség hátországában, egyfolyamatosan előrenyomuló támadó hadműveletben, amely sorána páncélos hordák meglepetésszerűen nyomulnak be az ellenségterületére, megkerülik az ellenállás védelmi pontjait, és egy, amélybe irányuló előrenyomulás során eljutnak oda, ahol már nemállnak az ellenség csapatai, de városai, hídjai, gyárai, repülőterei,kikötői utánpótlási raktárai, parancsnoki állásai és közlekedésicsomópontjai igen.

A BT meghökkentően támadó jellegét az alváz egyedülállóalkalmazásával érték el. A BT lánctalpak segítségével közlekedetta földutakon, amint azonban elérte a jó minőségű utakat, ledobtaa nehéz lánctalpakat, és a továbbiakban gyors gépjárműként keré-ken haladt. Időközben már jól ismert tény, hogy a gyorsaság és aterepjárhatóság egymást kizáró kategóriák: Az embernek ezért elkell döntenie, hogy vagy egy gyors autót vesz, amely azonbancsak jó utakon tud menni, vagy egy lassúbb traktor mellett dönt,amely viszont mindenhol utat tör magának. Ezt a problémát aszovjet marsallok a gyors autó melletti döntéssel oldották meg: aBT típusú tankok szovjet területen teljesen tehetetlenek voltak.Amikor Hitler a „Barbarossa hadművelet”-et elkezdte, gyakorla-tilag minden BT tankot fel kellett adni. Még lánctalppal sem le-hetett őket az utakon kívül használni. Kerekeken viszont sohasemhasználták őket.

Ezeknek a nagyszerű páncélosok nak sohasem használták kia teljesítményét, mert szovjet területen nem lehetett realizálni azt!A BT-t kizárólag idegen területen végrehajtandó akciókra tervez-ték, mégpedig csak olyanokra, amelyek jó utakkal rendelkeztek.Vessünk egy pillantást a Szovjetunió szomszédaira: Törökország,Irán, Afganisztán, Kína, Mongólia, Mandzsúria és Észak-Koreaakkoriban éppoly kevéssé rendelkeztek jó minőségű utakkal, mintma. Zsukov bevetette a BT tankot Mongóliában, ahol a talaj olyansima, mint az. asztal, de csak páncéltalppal használta őket, ésrendkívül elégedetlen volt: az utak szélén gyakran leváltak alánctalpak, a kerekek viszonylag erős nyomást fejtettek ki a nemszilárd talajban, és még a döngölt utakon is berogytak a tankok,kipörögtek a kerekek.

31

Arra a kérdésre, hogy a BT páncélosok óriási teljesítményéthol lehet sikerrel kecsegtető módon felhasználni, csak egyetlenválasz marad: Közép- és Dél-Európa. Abban a percben, amint aBT ledobta lánctalpát, sikerrel már csak Németország, Franciaor-szág és Belgium területén lehetett bevetni.

Arra a kérdésre, hogy a BT haladása szempontjából mi volt.lényeges, a kerekek vagy a lánctalp, ezeknek az éveknek a tan-könyvei precíz választ adnak: a kerekek. A BT minőségét a me-netsebessége jelentette, ezt pedig csak a kerekek segítségével le-het elérni. A lánctalpakat csupán az idegen territórium eléréséhezszükséges eszköznek gondolták – például lánctalppal végigmenniLengyelországon; amint azonban elérték volna az első német au-tópályát, a lánctalpakat el kellett volna dobni, és kerekeken nyo-mulni tovább A lánctalpat tehát segédeszköznek tervezték, ame-lyet a háborúban csak egyetlen alkalommal kell alkalmazni, vége-zetül meg lehet szabadulni tőle, el lehet felejteni ugyanúgy, ahogyaz ejtőernyős is arra használja az ernyőjét, hogy az ellenség terü-letére jusson, ott hátrahagyja az ejtőernyőt és a hátországban mű-ködik, anélkül, hogy a továbbiakban a nehéz és a jövőben szük-ségtelen felszereléssel terhelné magát. Ugyanez az elképzelés vo-natkozott a lánctalpakra is. A BT tankokkal felszerelt szovjethadosztályok és hadtestek még gépjárművekkel sem rendelkeztek,amelyek összegyűjtötték és elszállították volna az eldobott lánc-talpakat: a BT tankoknak a lánctalpak eldobása után kerekekenkellett volna befejezniük a háborút, miközben a kiváló minőségűutakon mélyen benyomulnak az ellenség hátországába.

3.Néhány szovjet páncélos típus kommunista vezérek dicsősé-

gére lett elnevezve: KV – Kliment Vorosilov, JSZ – Joszif Sztá-lin, de a legtöbb szovjet harckocsitípus olyan elnevezést kapott,amely a „T” indexjelet tartalmazta. Időközben ehhez a T-hez egytovábbi betű is került, mint például „O” (ognemjoty = tűzvető),„B” (büsztrohodnüj = gyors), „F” (plavajuscsi = úszó). A Szov-jetunió volt egyébként az egész világon az egyetlen ország, amelytömeges méretekben gyártott úszó tankokat. Egy honvédő hábo-rúban nincs szükség; arra, hogy bárhová is ússzon egy tank, ezért

32

a szovjet úszó harckocsik gyártását, amikor Hitler elkezdte a„Barbarossa hadműveletet”, egy védekező háborúban való alkal-matlansága miatt fel kellett adni; a gyártását épp olyan gyorsa-sággal állították le, mint a BT-ét.

De eltérek a témától. A lényeg egészen másban van, 1938-ban a Szovjetunióban intenzív erőfeszítéseket tettek annak érde-kében, hogy egy egészen szokatlan elnevezésű, A-20 típusjelzésűtankot készítsenek. Mit jelent ez az „A”? Egyetlen szovjet kézi-könyv sem ad választ erre a kérdésre. Talán a kommunisták majda könyvem megjelenése után utólagosan találnak valamiféle ma-gyarázatot az elnevezésre, de jelenleg a világ sok szakemberénekmég nem sikerült megfejtenie ezt az indexet. Sokáig kutattam aválaszt erre a kérdésre, és végül a 183 számú üzemben találtammeg, Ez ugyanaz a már említett mozdonygyár, amelyik mellék-üzemágában harckocsikat gyártott. Nem tudom, hogy helytálló-ea magyarázat, de veteránok azt állítják, hogy az „A” eredeti je-lentése „avtostradni” (autópálya). A magam részéről meggyőző-nek találom ezt a magyarázatot. Az A-20-as tank a BT-család to-vábbfejlesztése. Ha a BT elnevezésben a döntő jelleg kifejezésrejut (gyors), miért ne lehetne az A-20-as elnevezésénél ez ugyan-úgy? Az A-20 feladata az volt, hogy lánctalpakon egészen az au-tópályákig nyomuljon előre, ott azonban szabaduljon meg a lánc-talpaktól, és alakuljon át egy gyorsasági bajnokká.

Idézzük fel emlékezetünkben, hogy még a 80-as évek végénis csak nagyon kevés olyan úttal (az egykori kelet-oroszországiterületen) rendelkezik a Szovjetunió, amely megérdemelné azautópálya elnevezést. Természetesen 50 évvel ezelőtt szovjet te-rületen egyáltalán nem volt autópálya 1938-ban egyetlen Szovjet-unióval közös határral rendelkező országban sem volt autópálya.Ugyanakkor 1939-ben, tehát a rákövetkező évben, Sztálin aMolotov-Ribbentrop-paktummal felosztotta Lengyelországot, ésígy közös határt teremtett azzal az állammal, amely viszont ren-delkezett autópályával, és ezt az államot Németországnak hívták.

Azt mondják, hogy Sztálin tankjai nem voltak felkészítve aháborúra. Ez nem így van. Nem voltak felkészítve egy saját terü-leten folytatott, védekező háborúra. Egészen egyszerűen idegenterületen folytatott háborúra tervezték őket.

33

4.A szovjet tankok minősége és mennyisége megfelelt a szov-

jet repülőkének. A kommunista történelemhamisítók ma azt állít-ják: persze sok repülőgépük volt, de azok mind rossz repülőgépekvoltak. Valójában voltak elöregedett gépek, amelyeket nem kellfigyelembe venni. Inkább a legújabb szovjet repülőgépekre kellkoncentráljunk: a Mig-3-ra, a Jak-1-re, a Pe-2-re, az IL-2-re é.-i a

3. és 4. kép Szovjet páncélosok

Ezeket a szovjet páncélosokat jó minőségű német utakra terveztéktámadó háborúban történő hadműveletek számára. Szovjet terüle-ten csaknem értéktelenek voltak

34

többiekre, de a háborút megelőző években gyártottakkal ne fog-lalkozzunk – azok csak elavult ócskavasak voltak.

De nézzük csak meg, hogy mit tart erről az „elavult ócska-vasról” a Royal Air Force tisztje, Alfred Price, aki életében 40különböző repülőgéptípussal repült, és több mint 4000 órát töltötta levegőben? Itt közreadom a véleményét, az „elöregedett, el-avult” szovjet vadászrepülőkkel kapcsolatban ,,1939 szeptembe-rében a világ összes bevetésre kész vadászrepülői közül az oroszPolikarpov I-16-os rendelkezett a legerősebb fegyverzettel. Tüze-lőerőben az I-16-os több mint a kétszeresével rendelkezett aMesserschmitt 109E-1-gyel szemben, és a Spitfire 1-hez képestpedig majdnem háromszoros volt a tüzelőereje. Az összes háborútmegelőző időszak vadászrepülőihez képest annyiban volt az I-16-os egyedülálló, hogy egyedül ez rendelkezett a pilóta számárapáncélos védelemmel. Aki úgy gondolja, hogy az oroszok a II.világháború előtt elmaradott parasztok voltak, akik csak később,

5. IL-2

Az IL-2-es rendkívül robosztus, meglepően nagy tűzerővel ren-delkező csatarepülőgép, az első páncélozott törzsű, szériában gyártottrepülőgép volt (a páncélozás össztömege 990 kg). Sem a II. világhábo-rúban, sem valamilyen más időpontban nem gyártottak egyetlen re-pülőgéptípust sem hasonló darabszámban. Az IL-2 testesítette meg aszovjet repüléstechnika legnagyobb vívmányát a háború alatt, de nemolyan repülő volt, amelyet a szovjet égbolt védelmére szántak, hanemolyan gép, melynek váratlan támadásaival taktikai földi célpontokatsemmisít meg, éspedig olyan nagyméretű támadó hadművelet kereté-ben, amely példa nélküli a légi hadviselés történetében

35

a német tapasztalatok felhasználásával jutottak előre, azoknakújra és újra emlékezetükbe kellene idézni ezt a tényt.” (A. Price:World War II. Fighter Conflict. London, 1975. 18. 21. o.)

Mindezt még ki kell egészíteni azzal, hogy 1939 augusztusá-ban a világon a szovjet vadászrepülők vetettek be először harcifeltételek mellett rakétát.

További kiegészítés még az is, hogy a szovjet repülőgép-tervezők voltak az elsők a világon, akik egy páncélozott repülő-géptörzset terveztek – egy igazi repülő tankot, az IL-2-t, amelyminden szempontból optimális fegyverzettel rendelkezett, bele-értve 8 rakétáját is.

Miről van itt tehát szó? Miért mondott le a szovjet légierő aháború első napjától kezdve a légtér uralmáról? A válasz egysze-rű: a szovjet repülők nagy része – a vadászrepülőket is beleértve –nem volt kiképezve légi harcok vezetésére! Mit tanítottak nekik?Megtanulták talajon lévő célpontok megtámadásának a kivitele-zését. A szovjet vadász- és bombázórepülők számára készítettszolgálati szabályzat a szovjet repülősöket egy grandiózus, meg-lepetésszerű támadó művelet véghezvitelére készítette fel, amely-ben a szovjet légierő az ellenség egész légi fegyverzetét egy csa-pásra kikapcsolja, és magához ragadja a légtér j fölötti uralmat.Már 1929-ben a „Háború és forradalom” című szovjet folyóirategyik kulcscikkében, amely „A háború kezdeti szakasza” címetviseli, a szerző olyan következtetésre jut, amely később a repülés-sel kapcsolatos előírásokban, beleértve az 1941-es évek szolgálatielőírásait is megismétlődik: „Óriási előnyt jelent a kezdeményezésmegragadása, és az ellenség elsőként való megtámadása. Csak azszámolhat a végén a légtér uralmával, aki a légiflottájának a tá-madása során az ellenség repülőterei és hangárjai elleni harcbanmagához ragadja a kezdeményezést.” (9. szám, 7. o.) A szovjetlégierő teoretikusai nem általánosságban valamilyen ellenségettartottak szem előtt, hanem egyetlen, egészen konkrét ellenséget.Lapcsinszkij, a szovjet légiháborús stratégia vezető elméleti szak-embere könyveit a lebombázandó standard objektumok részletestérképével látta el. Ilyen lebombázandó standard objektumokvoltak például a lipcsei vasúti csomópont vagy Berlinben aFriedrich Strasse-i pályaudvar (A. N. Lapcsinszkij: Alégihadsereg. Moszkva, 1939, 24., 34. bekezdés). Lapcsinszkij

36

kidolgozta, hogy hogyan kell megvédeni a szovjet területet: „Egy,a földre irányított célzott támadás mágnesként magára vonja azellenséges légierőt, és ez a legjobb eszköz a levegőből érkező el-lenséggel szemben az ország megvédésére. Az ország légvédelmenem a mélyből induló manőverezésekkel történik, hanem a mélybeirányított manőverekkel” (Ebenda, 176., 177. o.). Éppen ezért1941-ben az egész szovjet légierőt közvetlenül a határnál vontákössze. A 123-as vadászflotta például 2 km-re volt a német határ-tól. Harci feltételek közepette a repülőgépek, azért, hogy üzem-anyagot spóroljanak, az ellenség irányába szállnak fel. A 123-asvadászflottának éppúgy, mint a többi flottának, akkor kellett vol-na elérnie a repülési magasságát, ha már német terület fölött volt.

A Szovjetunió a háború előtt és a háborúban is kiváló ésegyúttal csodálatosan egyszerű repülőgépeket fejlesztett ki. Aszovjet légierő legnagyobb vívmányai azonban nem az olyan re-pülőgépek tervezésének a területén nyilvánult ak meg, amelyek azellenfél gépeit a levegőben semmisítik meg, hanem olyan repülő-gépek létrehozásában, amelyek a repülőgépeket és egyéb ellensé-ges célpontokat a földön semmisíti meg. A légi fegyverzettechni-ka területén ebben az időben az IL-2 jelenti a legnagyobb szovjetsikert, és éppen az IL-2-t szánták arra, hogy a földön találja el azellenfelet. Legfontosabb célja a repterek megsemmisítése volt.Amikor Iljusin repülőgép-tervező megtervezte ezt a támadásraszánt repülőgépet, akkor egy kicsit a védekezésre is szolgálórészletre is gondolt. Az eredeti verzióban kétülésesre tervezték azIL-2-t ,1 pilóta vezeti a repülőgépet és megsemmisíti a támadáscélpontját, a hátában azonban ott ül egy lövész, aki őt és a repülő-gép hátsó részét az ellenséges vadászrepülők támadásaitól meg-védi. Sztálin személyesen felhívta Iljusint, és megparancsolta,hogy a géppuskás lövészt hagyja ki, és együlésesre tervezze azIL-2-t. Sztálinnak egy olyan helyzetben volt szüksége az IL 2-re,amelyben egyetlen ellenséges repülőgép sem tudott felszállni …

A „Barbarossa hadművelet” elkezdése után Sztálin telefononbeszélt Iljusinnal, és megparancsolta, hogy az IL-2-t mégis két-ülésesre gyártsák: egy védekező háborúban még egy támadásratervezett repülőgépnek is szüksége van védelmi fegyverzetre.

37

6. és 7. kép A szovjet harckocsicsapatok

Nem saját területük védelmére készültek, hanem, mint Dzsingisz kánszámtalan hordája, váratlan, erőteljes előretörésekkel kell benyomul-niuk mélyen az ellenség hátországába

38

5.1927 volt az az év, amikor Sztálin végérvényesen a hatalom

csúcsára jutott, és ott szilárdan berendezkedett. Ettől a pillanattólkezdve figyelme már nemcsak saját diktatúrájának a megszilár-dítására irányult, hanem sokkal inkább az egész kommunistamozgalom és a világforradalom problémáira.

1927 az az év, amikor Sztálin egyértelműen leszögezi, hogyegy második világháború elkerülhetetlen, ez az az év, amelybenelhatározza a szociáldemokrata pacifizmus elleni döntő harcot –mely a háború ki törését akadályozza –, ugyanakkor azonban ahatalomra törekvő fasiszták támogatását is, akiket aztán végülmajd megsemmisítenek.

1927 a Szovjetunió kezdődő iparosításának az éve. Egy elké-pesztő iparosításé. Ezt az iparosítást 5 éves időtartamokra tervez-ték, és az első 5 éves terv 1927-ben indult. Hogy miért volt szük-ség az 5 éves tervezésekre, az leolvasható a következő tényekből.Az első 5 éves terv kezdetén a Vörös Hadsereg 22 tankkal rendel-kezett, a végén több mint 4000-rel. Ennek ellenére az első 5 évestervben nem annyira szembeszökő a katonai irányvonal. A fő te-rület még nem a fegyverkezés, hanem először annak az ipari bá-zisnak a megteremtése, amely a végén majd a fegyvereket gyártja.

A második 5 éves terv ennek az ipari bázisnak a további ki-építésére szolgál. Ez kokszoló művek, martinkemencék, óriásielektromos művek és oxigéngyárak, döngölt utak, hengerműveklétrehozását, valamint bányák és ércbányák kiépítését jelenti. Ek-kor még nem a fegyvergyártás a fő célkitűzés, jóllehet Sztálinnem feledkezik el róla: az első két 5 éves terv folyamán 24 708harci repülőgépet gyártanak.

Azután jön a harmadik 5 éves terv, amelynek 1942-ben kel-lene kifutnia, és ez meghozza a gyártást. Háborús gyártást. Gi-gantikus mennyiségben, magas minőségen.

Az iparosításnak nagyon nagy ára volt. Sztálin a lakosságéletszínvonalával fizetett érte, amelyet rendkívül alacsony szín-vonalra süllyesztett. Sztálin külföldi piacokon óriási mennyiség-ben adott el arany-, platina- és gyémánt-tartalékot képező készle-teket. Néhány év alatt eladta azt, amit a nemzet évszázadok sorángyűjtött össze. Kifosztotta a templomokat és kolostorokat, a cári

39

raktárakat és kincseskamrákat. Ikonok és drága könyvek kerültekaz országon kívülre. Nagy reneszánsz mesterek művei, briliánskollekciók, múzeumok és könyvtárak kincsei kerültek exportra.Sztálin forszírozta a fa, szén, nikkel, mangán, kőolaj, pamut, ka-viár, bunda, gabona és sok-sok egyéb termék exportját. De ezmég mindig nem volt elegendő. 1930-ban ezért elkezdte véreskollektivizálását. A parasztokat erőszakkal kolhozokba kényszerí-tették azért, hogy utána a gabonát már ingyen elhozhassák tőlük.Az összes gabonát. A kommunista zsargonban ezt úgy hívták: „amezőgazdaságban meglévőt átpumpálni a nehéziparba”.

A kollektivizálás és az azt követő éhínség eredménye 10-16millió meggyilkolt, a lágerekben meghalt, éhen halt ember volt.Az áldozatok még nagyobb számáról szóló adatok átcsúsztak azelmúlt időszakban az orosz cenzúrán („A történelem kérdései”,1988, 6. szám, 32. o.). Az ország fölött a kannibalizmus szellemelebegett. Sztálin ennek ellenére ezekben a termékeny évekbenévente 5 millió tonna gabonát adott el külföldön.

Miért volt szükség a kollektivizálásra? Az iparosítás miatt.És mire használták az iparosítást? Arra, hogy a lakosság életszín-vonalát emeljék? Egyáltalán nem. Az iparosításig és kollektivi-zálásig a NEP alatt egészen elviselhető volt az élet. Ha Sztálin anép életszínvonalát tartotta volna szem előtt, akkor sem az iparo-sításra, sem a kollektivizálásra nem lett volna szükség – akkormeg kellett volna tartani a NEP-et.

Így azonban az iparosítás és kollektivizálás ellenére aggo-dalmat keltő mélypontra süllyedt a nép életszínvonala. Röviddelezelőtt Robert Conquest könyvében szörnyűséges képet festett azakkori 5 éves tervekről, elrettentő fotókkal illusztrálta a csontváz-zá soványodott gyermekeket (R.. Conquest: The Harvest ofSorrow. Soviet Collectivisation and the Terror-famine. London,1987).

Az iparosítást és kollektivizálást tehát nem az életszínvonalemelése miatt vezették be, hanem azért, hogy gigantikus mérték-ben tudjanak fegyvereket gyártani. Miért volt szükségük a kom-munisták nak fegyverekre? Hogy megvédjék az embereket? Ezsem lehet az ok. Ha Sztálin az autópályán guruló harckocsik, azejtőernyőhöz szükséges selyem, a nyugati fegyverkezési techno-lógia miatt évente nem 5, hanem csak 4 millió tonna gabonát

40

adott volna el, – akkor gyerekek millió életben maradtak volna. Afegyverek minden országban arra szolgálnak, hogy a lakosságot,de mindenekelőtt a gyerekeket – a nemzet jövőjét – a szörnyűsé-ges fájdalmaktól megóvják. A Szovjetunióban ez éppen fordítvaérvényesült. A lakosságot és a gyerekeket is szörnyű szenvedés-nek tették ki azért, hogy fegyvereket gyártsanak

Az egész I. világháború egy séta volt a sztálini iparosításhozképest. A négy háborús évben első pillantásra sok ember vesztetteéletét – 10 millió. Ha azonban ezt a 10 milliót elosztjuk a háború-ban részt vevő országokra, akkor ez az áldozat csekélynek mutat-kozik. Oroszország például az I. világháború alatt mindösszesen„csak” 2,3 millió embert veszített. De békeidőkben Sztálin azért,hogy tankokat és támadó repülőgépeket gyártson, nagyon sokembert megölt. A kommunista béke sokkal szörnyűbb volt, mint azimperialista háború.

8. kép Szovjet ejtőernyősök

Fiatal ejtőernyősök a sok ejtőernyősklub egyikében kiképzés közbenEgyetlen ejtőernyős kiképzése és felszerelése legalább egy szovjetgyermek éhhalálát jelentette. Sztálin több mint egymillió ejtőernyőstképeztetett ki.

41

9. kép Ejtőernyős vadászok

Ejtőernyős vadászokat támadó háborúban vetnek be. Amikor1939-ben kitört a II. világháború, Sztálinnak kétszázszor több ejtő-ernyős vadász állt a rendelkezésére, mint a világ össze többi álla-mának. Miféle háborúra készítette fel őket?

10. kép Légideszant csapotok

42

A szovjet katonai teljesítmény fokozását nem külső fenye-getettség kívánta meg, mert az már elkezdődött, még mielőtt Hit-

11. kép A világ legerősebb légideszant csapata .

Védelmi háborúban teljesen felesleges volt.

43

ler hatalomra került volna. Sztálin gyerekek millióinak halálátokozta, csak azért, hogy fegyvere legyen, ugyanakkor intenzíverőfeszítéseket tett a nyugati pacifisták leverésére és a fasisztáktámogatására. Nekem ugyan mondhatják, hogy Sztálin azért áldo-zott fel több millió embert, hogy fegyvere legyen, és a fegyverarra kellett, hogy a többi embert megvédje. Nem. Már láttuk, és atovábbiakban újból látni fogjuk, hogy az általa gyártatott fegyve-rek teljesen alkalmatlanok voltak a saját terület, és saját embereivédelmére, vagy nem lehetett őket megfelelő módon bevetni,vagy pedig egyszerűen le kellett mondani az alkalmazásukról. Haa kommunisták ezt az óriási fegyverarzenált nem saját területükés saját lakosságuk védelmére hozták létre, akkor mire szánták?

44

1. térkép

Alighogy Anglia és Franciaország hadat üzent Németországnak, a Szovjet-unió elkezdi saját védelmi rendszerének a leépítését. A szovjet katonai ve-zetést már nem érdekelték a saját területen történő védekezés kérdései.

45

"Halálsáv" egy nyugatról történő hirtelen támadás bizto-sítására. Ebben a sávban az összes híd, pályaudvar, elekt-romos művek, alagutak, mozdonydepók, gyárak, vízellá-tási és híradóhálózatok felrobbantásra, a vasúti váltók,sínek és távíró-, valamint telefonvonalak pedig elszállítás-ra voltak előkészítve. Ebben a sávban aknamezőket ésmás műszaki zárakat fektettek le 120-150 km-es mélység-ben. Az összes biztonsági sávot 1939 őszén aknamentesí-tették.

Partizánegységek és partizán-, valamint diverzáns csapa-tok számára békeidőkben előkészített támaszpontok. 1939szeptemberében felszámolták éket.

A Sztálin-vonal megerődített térségei. A fegyvernemekkivonása és a védőművek megsemmisítése 1939 őszénkezdődik.

A Dnyeper hadiflotta tervezett hadműveleti területe. Aflottát 1940 júniusában felszámolták.

Határok 1939. 09. 01-ig.

A Szovjetunió nyugati határai 1941 júniusában.

46

Miért osztotta fel Sztálin Lengyelországot?

Magunkra vállaltunk egy feladatot, amelysiker esetén megrázza az egész világot, és

felszabadítja az egész munkásosztályt.

Sztálin, 1931. 02. 04. (XIII., 40. o.)

1.1941. június 22-én a fasiszta Németország meglepetésszerű-

en és szerződésszegő módon megtámadta a Szovjetuniót. Ez tör-ténelmi tény. Ugyanakkor egy nagyon sajátságos tény. Egészen aII. világháborúig Németországnak és a Szovjetuniónak nem voltakközös határai, következésképpen Németország nem támadhattameg a Szovjetuniót, arról már nem is szólva, hogy meglepetéssze-rűen.

Németország és Szovjetunió semleges államok zárt sorávalvoltak elválasztva egymástól. Ahhoz, hogy egy szovjet-németháború létrejöhessen, mindenekelőtt meg kellett teremteni a fel-téteket: a semleges államokból álló korlátok lebontását és egyközös szovjet-német határ felállítását. Mindenki, aki érdeklődikaz 1941. június 22-i dátum iránt, mielőtt Hitlert elátkozza és szer-ződésszegéssel vádolja, válaszolja meg magának világosan leg-alább a két következő kérdést:

1. Ki bontotta le a semleges államokból álló korlátot Németor-szág és a Szovjetunió között?

2. Miért?

2.Egyetlen hely kivételével a Németország és Oroszország kö-

zötti korlát dupla volt. Lengyelország volt az egyetlen ország,amely mind a Szovjetunióval, mind Németországgal határos volt.Lengyelország a legrövidebb, legközvetlenebb, legsimább és leg-kényelmesebb összeköttetés a Szovjetunió és Németország kö-

47

zött. Ennek a válaszfalnak a legkeskenyebb részét alkotja Len-gyelország. Érthető, hogy egy potenciális támadónak, aki érdekeltvolt egy szovjet-német háborúban, meg kell próbálkoznia azzal,hogy éppen itt hozzon létre egy folyosót. Ezzel szemben annak azoldalnak, amelyik ezt a szovjet-német háborút nem akarta, össze-vont katonai erővel, minden bölcsességével, nemzetközi tekinté-lyének minden erejével meg kell akadályoznia ellenfelét abban,hogy lengyel felségterületre jusson, végső esetben már Lengyel-ország területén el kell kezdeni ellene a harcot annak érdekében,hogy saját határaitól távol tartsa.

Hitler teljesen nyíltan beszélt szándékairól. Sztálint a nyilvá-nosság előtt kannibálnak nevezte. Hitler azonban nem tudta Sztá-lint megtámadni, mivel nem volt közös határ. Hitler azzal a ja-vaslattal fordult Sztálin hoz, hogy közös erőfeszítéssel érjék el aválaszfal áttörését. Sztálin elragadtatással felkarolta ezt a javas-latot, nagy lelkesedéssel lebontotta a lengyel falat, és létrehozta aHitlerhez vezető folyosót. Hitler mozgatórugói érthetőek. Hogyanlehet azonban Sztálin magatartását megmagyarázni?

A kommunista történetírók különböző értelmezéseket gon-doltak ki a Szovjetunió ez irányít magatartásával kapcsolatban.

Első magyarázat: miután Lengyelországot feldarabolták, éssaját vérében fuldoklott, előretoltuk nyugatra a határainkat, azazmegerősítettük saját biztonságunkat. Különös magyarázat. Aszovjet határokat valóban 200-300 km-rel előbbre tolták, ugyan-akkor azonban Németország is keletre tolta 300-400 km-rel a ha-tárait. Ez nem a Szovjetunió biztonságának erősítését jelentette,hanem épp ellenkezőleg, annak a csökkenését. Ezen felül egyteljesen új tényező született: egy közös szovjet-német határ, ésennek következményeként egy háborúnak a lehetősége, egymeglepetésszerű háborúé is.

Második magyarázat: amikor Lengyelországot, miközben azkétségbeesett harcot vívott a fasiszták ellen, hátbatámadtuk, azonvoltunk, hogy halogassuk egy szovjet-német háború kitörésének apillanatát. Ez egy olyan magyarázat, amelynek a mottója az lehet:tüzet raktunk a szomszéd házába, mivel így a mi házunkat csak amásiké után éri el a tűz.

Harmadik magyarázat: Franciaország és Nagy-Britannianem akartak velünk szerződést kötni, ennek következtében …

48

Micsoda őrültség! Miért kellett volna Franciaországnak és Nagy-Britanniának megvédeni a Szovjetuniót, amikor a Szovjetunió főcéljaként jelölte meg, hogy az egész világon, így Franciaország-ban és Nagy-Britanniában is megdönti a demokráciákat? A Nyu-gatnak legalábbis közömbös lehetett, hogy Hitler keletre vonul-evagy nem, Kelet-Európa országai számára azonban semmiképpennem. Ha Hitler keletre fordul, ők lennének az első áldozatok.Ennyiben Kelet-Európa országai a Szovjetunió természetes szö-vetséges partnerei voltak. Náluk kellett volna egy Hitler elleniszövetség ügyében lépéseket tenni. Sztálin azonban nem keresettilyen szövetséget, és ott, ahol megvoltak a megfelelő szerződések,a szövetségből adódó kötelezettségeinek nem tett eleget. Meg-őrizhette volna semlegességét, ehelyett azonban azokat támadtahátba, akik a fasizmus ellen harcoltak.

Sztálin cselekedeteire a kommunista történészek különbözőmagyarázatok tömegét gondolták ki. Mindegyik magyarázatazonban két hiányosságot mutat:

a) Utólag ókumlálták ki őket.b) Tökéletesen figyelmen kívül hagyják a szovjet vezérek állás-

pontját, jóllehet ezt az álláspontot sokkal világosabban ésérthetőbben kifejtették, mint ahogyan Hitler a saját állás-pontját műveiben és beszédeiben.

3.Amikor a két országot elválasztó falon rést ütöttek, Hitler

megelégedett az elértekkel, és figyelmét először a kelet-európai,afrikai, mediterrán és atlanti problémáknak szentelte. Mit kellettvolna Sztálinnak tennie, amikor ott volt előtte az 560 km hosszú-ságú rés, és még mindig rendelkezésére állt bizonyos idő? Vé-delmét éppen ebben az időszakban körültekintően ki kellett volnaépítenie. Folyamatosan erősítenie és tökéletesítenie kellett volna.Ezenfelül le kellett volna fektetni egy második védelmi vonalat,azután egy harmadikat, egy ötödiket. Az utakat, a hidakat, terepe-ket azonnal alá kellett volna aknáznia, páncélozott lövészárok-rendszereket kellett volna kialakítania, amelyeket tüzérségi pán-céltörő ágyúk fedeznek... Csak jóval később, 1943-ban készült fel

49

a Vörös Hadsereg a Kurszki-kanyarban arra, hogy egy ellenségestámadást megakadályozzon. Rövid időn belül hat állandó járőrözőegységet telepítettek a szovjet csapatok az óriási frontvonalra,250-300 km-es összmélységben. Minden kilométert megtűzdelteklövészárkokkal, közlekedőárokkal, összekötő utakkal, bunkerek-kel és tűzállásokkal. Az átlagos aknasűrűség kilométerenként7000 páncél- és gyalogsági akna volt, és a páncélos elhárítási sű-rűséget óriási méretűre emelték – kilométerenként 41 löveget ál-lítottak fel, tábori tüzérséget és légelhárító ágyúkat, a beásott, lö-veggel felszerelt harckocsikról nem beszélve. Ilyen módon való-ban áthatolhatatlan védelmi gyűrűt hoztak létre.

1939-ben a védekezés számára még sokkal kedvezőbbek let-tek volna a feltételek áthatolhatatlan erdők, folyók, mocsarak.Kevés út és sok idő. A szovjet csapatok valóban átjárhatatlan te-rületet hozhattak volna létre az új szovjet-német határnál és mind-ezt annál is inkább, mivel a falba vágott rés még nem volt túlsá-gosan széles.

Ebben a pillanatban azonban a Szovjetunió leállította aharckocsilövegek és a repülőgép-elhárító lövegek gyártását.Ahelyett, hogy a terepet járhatatlanná tették volna, célzatosan éskövetkezetesen jobban járhatóvá tették. Utakat és hidakat építet-tek, bővítették, megerősítették és tökéletesítették a vasúthálózatot.A korábbi határvédőműveket felszámolták és betemették.

Ennek az eseménynek az egyik résztvevője, a katonai felde-rítés egyik ezredese, I. G. Sztarinov a következőképpen írt erről:„Ostoba helyzet volt, amikor viszonylag kicsi, gyenge hadsereggelrendelkező államokkal volt közös határunk, akkor határainkatténylegesen lezártuk. Amikor azonban a fasiszta Németország letta szomszédunk, kiderült, hogy az utászok által a korábbi határhosszában felépített, védekezésre szolgáló műveket feladtuk ésrészben lebontottuk.” („Az aknák várják, hogy üt az órájuk”,Moszkva, 1964. 176. o.) A Vörös Hadsereg utászegységeinek avezetése 120 ezer időzítő szerkezettel ellátott vasúti aknát kért. Eza mennyiség tökéletesen elég lett volna arra, hogy a németWehrmacht benyomulása esetén az egész vasúti forgalmat, amelytől teljes mértékben függenek, a hátuk mögött megbénítsákA kért mennyiség helyett azonban. … 120 aknát kaptak! („Azaknák várják, hogy üt az órájuk”, 186. o.) Tudni kell, hogy az

50

akna a legegyszerűbb, a legolcsóbb, amellett a leghatékonyabbfegyver. A Szovjetunió aknagyártása óriási mértékű volt, de mi-után megtörtént a fal áttörése, ezt a termelési ágat leállították.

Mivel foglalkozott Sztálin, eltekintve saját védelmének aszétverésétől? A semleges államok védelmet nyújtó határainakszétverésével foglalkozott.

Hitler megelégedett egy réssel a falon. Sztálinnak ez nemvolt elég. Hitler (Sztálin segítségével) csak egyetlen – ezt az el-választó korlátot képező – állam szuverenitását szüntette meg.Sztálin ezt (idegen segítség nélkül) három államban (Észtország,Lettország, Litvánia) tette meg, és megkísérelte egy negyedik or-szágban is (Finnország), előkészületeket tett erre egy ötödikben(Románia) is, miután előrelátóan annak a területéből már egy óri-ási darabot kiszakított. Hitler csak arra törekedett, hogy elérje, réslegyen a falon, Sztálin az egész falat le akarta bontani. És Sztálinmegkapta, amit akart. Csak 10 hónappal a „megnemtámadásiszerződés” aláírása után, Sztálinnak köszönhetően a korlátokat aJeges-tengertől egészen a Fekete-tengerig maradéktalanul meg-szüntették. Nem voltak többé semleges államok Sztálin és Hitlerközött, és ennek következtében megszületett a lehetősége egy tá-madásnak. Sztálin számos nyugati szomszédja rövid időn belüliszintén áldozatul esett a Szovjetunió hódító politikájának.

Azokon az országokon kívül, amelyek határosak voltak aSzovjetunióval, Litvánia is Sztálin zsákmánya lett, jóllehet elő-zőleg nem volt közös határa a Szovjetunióval. A szovjet csapatoklitvániai megjelenése azt jelentette, hogy a már előrenyomultak azigazi német határig. Korábban a szovjet-német határ a meghódí-tott lengyel területeken keresztül vezetett. Most a szovjet csapatokKelet-Poroszország határán álltak. Itt már valóban szó sem lehetarról, hogy Hitler erőszakkal egy keleti folyosót hozott létre, és abuta Sztálin ebben még segítségére is volt. Nem, Sztálin maganyitott folyosót nyugatra, mégpedig idegen segítség nélkül.

Arra a kérdésre, hogy Sztálin miért volt hajlandó Hitlerneksegíteni egy Lengyelországon keresztül vezető viszonylag kes-keny folyosó kialakításában, a kommunista történészek megpró-báltak valamiféle választ kiokoskodni, még ha nem is igazán sike-resen. Azt a kérdést azonban, hogy miért bontotta le Sztálin azegész válaszfalat, legszívesebben inkább fel sem teszik. Nekünk

51

sem kell ezen törnünk a fejünket. Sztálin mondja meg. Ő magaadott precíz és világos választ erre a kérdésre: „A történelem aztmondja, hogy ha egy állam egy másik állam ellen háborút akarfolytatni, akkor még abban az esetben is, ha ez az állam nemszomszédja neki, olyan határokat fog keresni, amelyeken keresztülannak az államnak a határához jut, amelyet meg akar támadni.”(„Pravda”, 1939. március 5.)

Hajlandó volt a Vörös Hadsereg az elért határnál megállni?S. K. Tyimosenko, a Szovjetunió marsallja: „Lettországban, Lit-vániában és Észtországban a munkások számára oly gyűlöletesbirtokosok és kapitalisták hatalma megszűnt. A Szovjetunió je-lentősen megnagyobbodott, és határait előretolta nyugatra. A ka-pitalista világ arra kényszerült, hogy összehúzza magát, és visz-szahúzódjon. De nekünk, a Vörös Hadsereg harcosainak nemtermészetünk, hogy fennhéjázók legyünk, és az elértekkel megelé-gedjünk!” (A védelmi népi parancsnok parancsa, 1940. november7., 400. szám)

Ez nem a szovjet hírközlő szolgálatnak, a TASZ-nak a kom-mentárja vagy jelentése. Ez a Vörös Hadsereg egyik parancsa. Aszovjet határtól nyugatra csak Németország van, illetve a veleszövetséges államok. Még jobban nyugatra kell tolni a határokat?Németország rovására? Hisz Németországgal aláírták a szerző-dést!

52

A paktum és következményei

Sztálin ravaszabb volt Hitlernél. Rava-szabb és alattomosabb.

A. Antonov-Ovsejenko B. (Egy zsarnokportréja, New York, 1980, 290. o)

1.Kívülről szemlélve minden kiegyensúlyozottnak tűnik Len-

gyelország egy részét Hitler, másik részét Sztálin kapja. Egy hét-tel az egyezmény aláírása után Sztálin már beveti az első galádtrükkjét. Hitler elkezdte a Lengyelország elleni háborút, Sztálinazonban kijelentette, hogy az ő csapatai még nincsenek felkészül-ve. Ezt már megmondhatta volna a Ribbentroppal való szerződésaláírása előtt, de nem tette meg. Hitler elkezdte a háborút, és rákellett jönnie, hogy egyedül maradt.

Ez az első eredmény Hitler számára: ő, és egyedül csak ő abűnös a II. világháború kirobbantásában.

Alighogy elkezdte a Lengyelország elleni háborút, azonnaltársult ehhez a Franciaország elleni is, azaz egy háború két fron-ton. Minden német iskolás gyerek tudja, hogy a kétfrontos hábo-rúk végül hogyan végződnek Németország számára.

Nagy-Britannia is haladéktalanul hadat üzent Németország-nak. Franciaországgal még el lehetett bánni, de Nagy-Britanniaszigetállam. Ahhoz, hogy odajusson valaki, hosszadalmas és ko-moly előkészületekre van szükség, kell egy olyan flotta, amelymegközelítőleg egyenrangú az angol flottával, és a légtér uralmá-ra is szükség van. A háború így elhúzódó kimenetelűnek ígérke-zett. Mindenki tudja, mivel jár egy elhúzódó háború az olyan or-szágok számára, amelyek csak korlátozott tartalékkal rendelkez-nek.

Nagy-Britannia mögött ott állt az Egyesült Államok, és adrámai pillanatban (ahogy ez már az I. világháborúban történt)valóban kimeríthetetlen erőit a mérleg serpenyőjére helyezhette.Az egész Nyugat Hitler ellensége lett. Sztálin barátságára azon-

53

ban csak addig építhetett, amíg erős volt. Egy Nyugat elleni elhú-zódó háborúban minden erejét mozgósítania kellett, és azután...

Nézzük ezzel szemben Sztálin helyzetét!Lengyelországot nem a Birodalmi Kancellárián osztották fel,

hanem a Kremlben. Hitler nem volt jelen az aláírásnál, Sztálinazonban igen. Mégis Hitlert terheli a bűn és felelősség a háborúkitörésében, Sztálint azonban nem. Sztálin az ártatlan áldozat.Sztálin Kelet-Európa felszabadítója.

Sztálin hadosztályai Lengyelország területén ugyanolyan, hanem még kegyetlenebb bűntetteket követtek el, de a Nyugat nemlátta okát annak, hogy ezért hadat üzenjen neki.

Sztálin megkapta azt a háborút, amit akart: a Nyugat egymástöldökölte, kölcsönösen lerombolták városaikat és gyáraikat; Sztá-lin azonban semleges maradt, és a kedvező pillanatra várt.

Amikor Sztálin nehéz helyzetbe került, a Nyugat haladékta-lanul a segítségére sietett.

Lengyelország, amelynek a szabadságáért a Nyugat belépetta háborúba, a végén nem kapta meg a szabadságát, hanem Sztálinrabszolgaállama lett, egész Kelet-Európával és Németország egyrészével együtt. Ennek ellenére néhányan Nyugaton a mai napigis azt hiszik, hogy az ő államaik kerültek ki győztesen a II. világ-háborúból.

A végén Hitler öngyilkos lett, Sztálin ugyanakkor egy óriásiNyugat-ellenes impérium korlátlan uralkodója, amelyet a Nyugatsegítségével hozott létre. Mindeközben Sztálin nagyon jól értettahhoz, hogy a naiv és jóhiszemű, együgyű lélek álarcát megőriz-ze, miközben Hitler vérszomjas bűnözőként vonult be a történe-lembe! Nyugaton egy csomó könyvet kiadtak, amelyek mindilyen elképzelésekre alapoznak; Sztálin nem volt felkészülve aháborúra, miközben Hitler már felfegyverkezett. Véleményemszerint nem az a fél a felkészült a háborúra, amelyik ezt hangosankinyilvánítja, hanem az a fél, amelyik azt meg is nyeri, miutánelőzőleg megosztja és egymásnak ugrasztja az ellenséget.

2.Hajlandó volt Sztálin betartani a paktumot?

54

Sztálin maga mondja: „A harc kérdését... nem szabad azigazságosság szemszögéből vizsgálni, hanem a politikai pillanatáltal követelt szemszögből, a párt politikai követelményeinek aszemszögéből, a mindenkori adott pillanatban.” (A KominternVégrehajtó Bizottságának ülésén, 1926. január 22-én elhangzottbeszéd; VIII, 1. o.)

„A háború mindent és bármilyen megkötött egyezséget fejte-tőre állíthat.” (Sztálin, „Pravda”, 1927. szeptember 15.)

A párt azokon a kongresszusokon, amelyeken Sztálin felszó-lalt helyesen értelmezte vezetőjének a szavait, és felruházta apártot a szükséges teljhatalommal: „A kongresszus nagy jelentő-séget tulajdonít annak a kihangsúlyozására, hogy felhatalmazza aKözponti Bizottságot, hogy az imperialista és polgári államokkalkötött számos szövetséget és békeszerződést adott időpontban fel-bontsa, és felhatalmazza a Központi Bizottságot arra is, hogy ha-dat üzenjen nekik.” (A VII. Rendkívüli Pártkongresszus 1918márciusában hozott határozata) Ezt a párthatározatot egyébként amai napig sem törölték el.

Mikor kellett ennek az időpontnak bekövetkeznie?Sztálin (a Központi Bizottság beszámolójában található Le-

nin-idézet, 1927. 12. 03.): „Lépéseink nagymértékben attól függ-nek, hogy sikerül-e nekünk a kapitalista világ elleni háborút,amely elkerülhetetlen... egészen addig az időpontig halogatni,amíg a kapitalisták egymás között hajba nem kapnak ..:” (X, 288.o.) „Kiindulhatunk abból, mondja Lenin, hogy a döntő csatáraakkor érik meg a helyzet, amikor a velünk szemben ellenségesosztályerők már kellőképpen bonyodalmakba manőverezték ma-gukat, amint kellő módon egymással hajbakapnak, és amint bele-bonyolódnak egy olyan harcba, amelyre nincsenek megfelelőenfelkészülve, és meggyengülnek.” (A leninizmus alapjai. Előadásoka Szverdlovi Egyetemen. 1924. április eleje, Vr, 158. o.)

Sztálinnak olyan helyzetre volt szüksége, amelyben „a kapi-talisták, mint a kutyák egymásba marnak” („Pravda”, 1939. má-jus 14.). És éppen a Molotov-Ribbentrop-paktum teremtette megSztálin számára ezt a helyzetet. Ettől kezdve a „Pravdában” el-kezdtek feltűnni a megfelelő idézetek: Marxot idézik, aki azt kö-vetelte, hogy az ellenséget nemcsak torkon kell ragadni, hanemmeg is kell ölni. A „Pravda” telve volt lelkesedéssel: „A világ

55

alappillérei megremegnek, az embereknek és népeknek kicsúszik atalaj a lába alól. Tűzfények lobbannak fel, és a lövések dörejemegrázza a tengereket és kontinenseket. Tollpiheként szóródnakszét a hatalmak és az államok... Micsoda nagyszerű pillanat, mi-lyen felemelő, amikor az egész világ alapjaiban megrendül, ami-kor a hatalmasok eltűnnek és a mindenek fölött állók elbuknak”.(1940. augusztus 4.) „Minden ilyen háború közelebb visz bennün-ket ahhoz a boldog időszakhoz, amelyben már nincs több öldöklésaz emberek között.” („Pravda”, 1940. augusztus 18.)

Ez a legfelső vezetőségből kiinduló hangulat terjedt el a Vö-rös Hadseregben és a pártban is. S. Krivosejin altábornagy leíregy, a helyettesével, Latisevvel folytatott beszélgetést. Ebben azidőben Krivosejin a 25. gépesített hadtest parancsnoka volt. Rö-viddel ezelőtt H. Guderian tábornokkal együtt részt vett Bresztbena közös szovjet-fasiszta parádén, ahol Lengyelország véres fel-osztását irányította.

„Kötöttünk a németekkel egy szerződést, de nincs jelentősé-ge.”

„Most kedvező az idő minden világprobléma végérvényes éskonstruktív megoldására...” (Háborús történet. Moszkva, 1962, 8.o.) Krivosejin tréfát csinál ebből (utólag). Érdekes, hogy hadtest-ében ugyanúgy, mint az egész Vörös Hadseregben, csak ilyentréfák keringenek. Arról, hogy a hadtest és egyáltalán az egészVörös Hadsereg felkészült a védekezésre, senki sem folytatottkomoly beszélgetéseket, arról már nem is szólva, hogy tréfálko-zott volna.

Azt a kérdést, hogy hittek-e a kommunisták a megnemtáma-dási szerződésben, és egyáltalán szándékukban állt-e, hogy betart-sák, Leonyid Brezsnyev maga válaszolta meg. Leírja a pártagitá-torok egyik, Dnyepropetrovszkban 1940-ben tartott ülését:

,,– Brezsnyev elvtárs, az embereknek felvilágosítást kelladnunk a megnemtámadási szerződéssel kapcsolatban,azaz arról, hogy ezt komolyan kell-e venni., és aki nemhisz benne, az provokáló beszédet tart-e. A nép azonbanalig hisz benne. Hogyan viselkedjünk? Világossá tegyükszámukra vagy nem?

56

Ez nagyon nehéz időszak volt, a teremben 400-an ültek,és mindenki a válaszomra várt, nem volt idő hosszasanmérlegelni.

Feltétlenül tisztázandó – mondtam. – Egészen addigtisztázzuk, amíg a fasiszta Németországban kő kövön nemmarad.”

(L. I. Brezsnyev: Kis ország. Moszkva, 1978, 16. o.)Sztálinnak 1942-ben egy olyan vízió lebegett a szeme előtt,

amelyben „Németországban kő kövön nem marad”. De Franciaor-szág gyors eleste, valamint az a tény, hogy Hitler lemondott Ang-lia megszállásáról (amit a szovjet katonai felderítés 1940-ben mártudott), Sztálin összes kártyáját felborította. Európa felszabadítása1942 nyaráról 1941 nyarára csúszott előre. Az 1941-es újévetezért a következő jelszó alatt kezdték: Hagyjátok, hogy a köztár-saságok egész sora a Szovjetunió keretei között szaporodjon!

,,1941-ben ásóinkat új ásványi kincsekbe fogjuk meríteni.Elképzelhető, hogy a ciklotronnal hasított urán közönsé-ges meghajtó energia lesz. Minden év küzdelmet és győ-zelmet jelent a számunkra, a szénért, az acélipar fellen-dítéséért... Az is elképzelhető, hogy a 17 címerhez továb-biak jönnek.”(„Pravda”, 1941. január 1.)Nem, nem gondoltak önvédelemre! Nem készültek fel, és

nem is tettek intézkedéseket ez irányban. Nagyon is jól tudták,hogy Németország, amely már a nyugati frontokon harcolt, kele-ten nem tud háborút kezdeni. Nagyon is ól tudták, hogy Hitlerszámára a kétfrontos háború az öngyilkossággal egyenlő! Végülígy is történt. Hitler azonban, aki tudta, hogy mi történik a hátamögött, arra kényszerült, hogy kétfrontos háborút folytasson, jól-lehet ennek a háborúnak később valóban az öngyilkosságávalkellett végződnie.

A háború előtt a „Pravda” egyáltalán nem szólította fel azorosz népet arra, hogy védelmét megerősítse. A „Pravda” hangvétele egészen más volt: szerződés ide, szerződés oda, előbb-utóbb a miénk lesz úgyis az egész világ! „Nagy ez az ország: méga földgolyónak is kilenc órát kellett fordulnia, mielőtt a mi óriási

57

országunk számára elkezdődött az új győzelmes év. El fog jönniaz az idő, amelyben ehhez nem kilenc, hanem teljes 24 óra kellmajd... és ki tudja, hogy az új évet 5 vagy 10 év múlva hol töltjük:melyik övezetben, és melyik szovjet délkörön?” („Pravda”, 1941.január 1.)

Minél inkább közeledett a tervezett európai szovjet invázió(1941. június), annál világosabban fogalmazott a „Pravda”: „vá-lasszátok szét ellenségeiteket, átmenetileg mindegyiknek a köve-teléseit teljesítsétek, aztán egyenként támadjátok meg őket, és neadjatok lehetőséget a számukra arra, hogy egyesüljenek.”(„Pravda”, 1941. március 4.)

Hitler arra a következtetésre jutott, hogy nincs értelme továbbvárni, elsőként támadott, és nem várta meg, hogy a felszabadítófejszecsapása a hátába vágódjon. Jóllehet a háborút sokkal kedve-zőbb előfeltételekkel kezdte, mint amilyennel egy támadó valahais rendelkezett, ezt a háborút nem nyerhette meg. Még az elkép-zelhető legkedvezőtlenebb körülmények között is a Vörös Hadse-regnek sikerült fél Európát felszabadítania és szilárdan a marká-ban tartania. Vajon mi történt volna, ha a legjobb német erők el-hagyják a kontinenst azért, hogy Afrikába menjenek és a Brit-szigeteken landoljanak, miközben a Vörös Hadsereg a hátuk mö-gött Németország egyetlen kőolajforrását megsemmisítette volna?

58

12. kép 1939 szeptemberében használta fel Sztálin legelőször a "forrada-lom jégtörője”-ként Hitlert.

Lengyelországot a Wehrmacht győzte le, a győzelem gyümölcseitazonban a Vörös Hadsereg aratta le, amely említésre méltó vesztesé-gek nélkül foglalt el nagy területeket. Németország agresszornakszámított, a Szovjetunió eközben semlegesnek. Lengyelország meg-támadása és a II. világháború kirobbantása miatt az egész demokra-tikus világ hadat üzent Hitlernek. Sztálinnak ezzel szemben hama-rosan felajánlották átfogó és korlátlan segítségüket.A német gyalogosok a "semleges" Vörös Hadsereg páncélos kato-náinak győzelmi üdvözletként virágot adnak át. A német gyalogoscsizmájával egy szovjet BT-7 hernyótalpán áll. A szovjet katona nemtudja, hogy ezt a szovjet harckocsit a német autópályákon valóhadműveletekre tervezték. Ott a hernyótalpakat le kell dobnia, ésaztán kerekeken folytatni az útját A hernyótalpak csak kisegítő mű-szaki konstrukciók Lengyelország átszelésére.

59

Mikor lépett be a Szovjetunió a II. Világhá-borúba?

Csak egyetlen ország – Szovjet-oroszország– nyerhet egy általános konfliktus esetén.

Hitler egyik beszélgetése Lord HalifaxszalObersalzbergen, 1937. 11. 19-én. (Doku-mentumok és anyagok a II. világháború

előestéjéhez. 1. kötet. Moszkva, 1948, 48.o.)

1.Mindent, ami a II. világháború kezdetével összefügg, az ál-

lamtitok áthatolhatatlan leple borít a Szovjetunióban. A háborúsok szörnyű titkából különösen egyet kell őrizni – a SzovjetunióII. világháborúba való belépésének az időpontját

Az igazság eltussolása érdekében a kommunista propagandaa háború 1941 június 22-i kezdésével kapcsolatban félrevezetőidőpontot hintett el a köztudatban. A kommunista történetírás ma-chinálói egy sor legendát költöttek a június 22-i dátumot illetően.Még a következő verzió is a fülembe jutott: „Békében éltünk ad-dig, de aztán megtámadtak bennünket...” Ha a kommunista pro-paganda találmányaiban hinnénk, akkor ebből az következne,hogy a Szovjetunió nem önként avatkozott be a világháborúba,hanem erőszakkal vonták be!’

Annak érdekében, hogy ezt a törékeny június 22-i verziótalátámasszák, a szovjet propagandának speciális segédlettel kel-lett megalapoznia ezt a dátumot: az egyik alátámasztó érvkéntkigondolták az úgynevezett „előháborús” időszak fogalmát,amely a június 22-ét megelőző két évre vonatkozik, egy másik,ezt a tényt alátámasztandó konstrukció pedig egy szám volt – az1418 napot átfogó háborús időszak. Ezt arra az esetre gondoltákki igen előrelátóan, ha esetleg egy kíváncsiskodó maga akarnákiszámolni a háborúba való belépés napját Ha hátulról, tehát aháború befejezésének a napjától kezdte a számolást, akkor ezek-

60

nek a szovjet történelemhamisítóknak a számolása alapján elke-rülhetetlenül erre a sorsdöntő fontosságú. „vasárnapi” napra kel-lett kilyukadnia.

Nem ütközik nehézségbe június 22-ének a nimbuszát és mí-toszát lerombolni. Ehhez csupán arra van szükség, hogy egy kicsitmegrázzuk az egyik alappillért, például a „előháborús idősza-kaszt”, és az egész konstrukció a „sorsdöntő dátummal” és a„nagy honvédő háború” 1418 napjával együtt összedől.

Ilyen előháborús időszak ugyanis sohasem volt. Színtisztakitaláció. Elég, ha csak arra emlékszünk, hogy az „előháborúsidőszak” alatt u Szovjetunió mindegyik európai szomszédja áldo-zatul esett a szovjet agressziónak. A Vörös Hadseregnek egyálta-lán nem állt szándékában, hogy megelégedjen ezzel vagy leállítsavéres „felszabadító hadjáratát” nyugatra (1. a védelmi népi pa-rancsnok 400. számú parancsát 1940. november 7-éről), jóllehet aSzovjetunió nyugati részén már csak Németország volt.

1939 szeptemberében a Szovjetunió kinyilvánította semle-gességét, és az „előháborús időszakban” egy több mint 24 milliósnépességgel rendelkező területet foglalt el. Nem sok ez egy kicsitegy semleges állam számára? Az elfoglalt területeken a VörösHadsereg és a Belügyi Népbiztosság szörnyűséges bűntetteketkövetett el. A szovjet koncentrációs táborok tele voltak az európaiországokból származó foglyul ejtett katonákkal és tisztekkel. Azelfogott tiszteket (és nemcsak a lengyeleket) ezerszámra gyilkol-ták. Egy semleges ország megöl elfogott tiszteket? És hogyankerültek elfogott tisztek ezrei egy semleges országba, ráadásulegy „előháborús időszakban”?

Sajátságos tudomány ez a történészkedés: Németországmegtámadta Lengyelországot, tehát Németország a háború kivál-tója, valamint az európai háborúé is, következésképpen a világhá-ború részese. A Szovjetunió ugyanezt tette, és ugyanebben a hó-napban – de nem számít a háború elindítójának. Még a háborúrésztvevői közé sem számít az 1939-1941 közötti időszakban va-lamilyen okból.

A Vörös Hadsereg elleni harcban elesett lengyel katona a IIvilágháború résztvevőjének és áldozatának számít, a szovjetazonban, aki őt megölte, „semleges”. Ha ebben a küzdelembenlengyel területen megölnek egy szovjet katonát, akkor az nem a

61

háborúban, hanem békeidőben, az „előháborús időszakban” esettel.

Németország megszállta Dániát – és ez háborús tett, jóllehetnem voltak nagy csaták. A Szovjetunió ugyancsak harc nélkülmegszállta a három balti államot, amelyek földrajzi helyzetüket,lakosságuk számát, kultúrájukat és hagyományaikat illetően erő-sen hasonlítanak Dániára. A Szovjetunió eljárása mégsem minő-sül háborús tettnek.

Németország elfoglalta Norvégiát – ami az agresszió kiter-jesztését jelenti, a Szovjetunió azonban a szomszédos Finnor-szágban már vért ontott. Mégis, 1939. szeptember 1-jével a németháborús bűnökre már a véres jelzőt húzzák, a Vörös Hadsereg II.világháborúban elkövetett bűntetteinek a listája csak 1941. június22-ével kezdődik. Miért?

Az „előháborús időszakban” a Vörös Hadsereg elkeseredettharcokban több százezer katonát vesztett. A német hadseregvesztesége ebben az időszakban sokkal kevesebb volt. Ha a vesz-teség alapján ítélnénk, akkor Németországnak több oka lenne ar-ra, hogy az 1939-től 1940-ig tartó időszakra (a franciaországihadjárat kezdete) semlegesnek tartsa magát.

A Vörös Hadseregnek az „előháborús időszakban” végre-hajtott akciói a „nyugati határaink biztonságának megerősítése”hivatalos elnevezés alatt történnek. Ez nem igaz. A határok biz-tonságosak voltak egészen addig, amíg a Szovjetunió szomszédaisemleges államok voltak. Egészen addig, amíg nem lett közöshatára Németországgal, Hitler nem tudta volna megtámadni, arrólmár nem is szólva, hogy egy meglepetésszerű támadást végre tu-dott volna hajtani. Sztálin azonban tervszerűen eltakarította azútjából a semleges európai államokat azért, hogy közös határalegyen Németországgal. Ez sohasem tudta volna a szovjet határo-kat biztonságosabbá tenni.

Ha a hat semleges európai állam elleni agressziót a Szovjet-unió „nyugati határai biztonságának megerősítése” terminusávalilletnénk, miért ne alkalmazhatnánk ugyanezt az elnevezést Hit-lernél? Vajon ő a szomszédos országok elfoglalásával nem sajáthatárainak a biztonságát kívánta erősíteni?

Olyan ellenérveket hoznak fel velem szemben, hogy a Szov-jetunió az „előháborús időszakban” nem folytatott folyamatos

62

háborút, és a különálló háborúk és inváziók sora között szünetettartott. Végül is Hitler is tartott szünetet az egyes háborúk között.Miért kell őt más mértékkel mérni?

Indulatosan azt mondják nekem: a Szovjetunió az„előháborús időszakban” hivatalosan senkinek sem üzent hadat,éppen ezért nem lehet azt mondani, hogy részt vett volna háború-ban. Na de kérem, Hitler sem üzent mindig formálisan hadat. Haaz ember a szovjet propaganda közleményeit követi, akkor 1941.június 22-én sem üzent hadat senki formálisan. Miért számít tehátez a dátum a béke és a háború közötti választóvonalnak?

Június 22-e a hadi történelemben egy átlagos dátum. Egysze-rűen az egyik hadsereg harci cselekményeinek az elindítása egymásik állam hadseregének a hadereje ellen, egy olyan háború fo-lyamán, amelyben mindkét állam már régen részt vesz.

A leleplezett bandita a történteket attól a pillanattól mondjael, amikor őt magát bűnös módon megtámadták, és közben elhall-gatja, hogy az idáig ő is embereket rabolt ki és vert agyon az ut-cán. A vörös propaganda ugyanúgy tesz, mint a leleplezett betörő:a háború történetének az ábrázolását azzal a pillanattal kezdi,amikor idegen csapatok megjelentek a szovjet felségterületen, ésígy a Szovjetuniót ártatlan áldozatnak festi. Hagyjunk már fel az-zal, hogy magunkat ártatlan áldozatnak állítsuk be! Gondoljunkaz igazi ártatlanokra, akik az „előháborús időszakban” a felsza-badító hadsereg bajonettjei által vesztették életüket. A háborútörténetének a megírását ne június 22-ével kezdjük, hanem attól apillanattól, amikor a kommunista katonák hadüzenet nélkülhátbatámadták a kivérzett Lengyelországot, amelynek hősi csa-patai teljesen egyenlőtlen küzdelemben megpróbálták feltartóz-tatni Hitler keleti irányú előrenyomulását. De ne is ezzel a nappalkezdjük a háború történetét, hanem azzal, amikor Sztálin elhatá-rozta ezt a háborút.

2.1939. szeptember 1-jén a hajnali szürkületben a német

Wehrmacht megkezdte a Lengyelország elleni háborút. A 20. szá-zadban azonban Európában egy háború automatikusan világhábo-

63

rút jelent. Valóban, a háború hamarosan kiterjedt egész Európáraés majdnem az egész világra.

A sors különös játéka folytán éppen ugyanezen a napon,1939. szeptember 1-jén a Legfelsőbb Szovjet a negyedik rendkí-vüli ülésén elfogadta az általános hadkötelezettségre vonatkozótörvényt. Meglepő esemény: addig, amíg a gyerekeknek (és a fel-nőtteknek) Hitlert ijesztő kísértetként állították be, szörnynek éskannibálnak bélyegezték, addig nem volt szükség a hadkötelezett-ségre. Most azonban, amikor aláírták a megnemtámadási szerző-dést, most szükségessé vált az általános hadkötelezettség. 1939szeptemberében egy „különleges háború” („dróle de guerre”)kezdődött nyugaton. Keleten ugyanebben a hónapban egy nemkevésbé meglepő béke kezdődött.

Miért volt tulajdonképpen szüksége a Szovjetuniónak az ál-talános hadkötelezettségre? A kommunisták egyhangú válasza:ezen a napon kezdődött a II. világháború, mi nem akartuk, hogybevonjanak bennünket, de megtettük biztonsági intézkedéseinket.K. A. Mereckov, a Szovjetunió marsallja egyazon sok katona kö-zül, aki megerősíti, hogy óriási jelentőségű volt a törvény, és azt„a már kitört II. világháború körülményei között” hozták. (A népszolgálatában. Moszkva, 1968, 181. o.)

Próbáljuk meg elképzelni, hogy ott vagyunk azon a történel-mi reggelen a lengyel-német határon: sötétség, köd, lövések, mo-torok zaja. Alig van olyan ember Lengyelországban, aki megérti,hogy mi is történik itt: provokáció vagy egy spontánul kitört nemszankcionált konfliktus? A képviselőink a Legfelsőbb Szovjetben(a birkapásztorok, akik a felhők felett „hegyi matracaikon” ülnek,és a kiszolgált állattenyésztők az északi sarkkör túloldalán nomádtáboraikban) azonban már tudják: nem provokáció, nem konflik-tus, nem német-lengyel és nem is európai háború, hanem a világ-háború kitöréséről van szó. Nekünk – képviselőknek – haladék-talanul Moszkvában kell összejönnünk (egy rendkívüli ülésre), ésmeg kell hoznunk a megfelelő törvényeket. Kiderítetlenül csak azmarad, hogy miért is nem reagáltak épp ilyen gyorsasággalugyanezek a képviselők, amikor hasonló játszódott le 1941-ben aszovjet-német határon.

1939. szeptember 1-jének reggelén nemcsak a lengyel, nem-csak a nyugati országok kormányai nem tudták, hogy egy új vi-

64

lágháború tört ki, nem, Hitler maga sem tudta. Abban a remény-ben kezdte el a Lengyelország elleni háborút, hogy az egy terüle-tileg behatárolt művelet marad, ugyanúgy, mint annak idejénCsehszlovákia megszállása. És ez nem goebbelsi propaganda. Aszovjet történészek ugyanígy vélekednek.

A. S. Jakovlev, a légierő vezérezredese (abban az időszakbanSztálin személyes referense): „Hitler meg volt győződve arról,hogy Anglia és Franciaország nem fog Lengyelországért harcol-ni.” (Egy életcél. Moszkva, 1968, 212. o.)

Hitler tehát nem tudja, hogy elindította a II. világháborút, azelvtársak a Kremlben azonban kiválóan tudják ezt! És még vala-mi: Moszkvába meglehetősen hosszú út vezet. Néhány képviselő-nek 7-10, sőt némelyiknek 12 napra van szüksége ahhoz, hogyMoszkvába jusson. Ez azonban azt jelenti, hogy az Európábankitört háborúnak erre a megtárgyalására, Kreml-béli összejövetel-re (1939. szeptember 1., a Legfelső Szovjet ülése) még a háborúkitörése előtt valakinek a meg kellett adni a jelet a képviselőknek.Még tovább megyek: a Molotov-Ribbentrop-paktum aláírásaelőtt.

Bármiféle próbálkozás, hogy a II. világháború kitörésének azidőpontját és a Szovjetuniónak ebbe a háborúba való belépésétmeghatározzuk, elkerülhetetlenül az 1939. augusztus 19-i dátum-hoz vezet bennünket.

Sztálin megismétli a korábban már titkos konferenciákon el-hangzott és bemutatott tervét Európa „felszabadításával” kap-csolatban: Európának háborúba kell bonyolódnia – saját semle-gességünk megőrzése mellett –, és csak akkor, ha az ellenfelekkölcsönösen meggyengítették egymást, akkor kell a Vörös Hadse-reg összevont erejét a mérleg serpenyőjébe dobni (Sztálin Leninrevaló hivatkozása 1924-ben a Szverdlovi Egyetemen elhangzottelőadásán, „A leninizmus alapjairól”, VI, 158. o., valamint aKözponti Bizottság plénumán 1925. 01. 19-én elhangzott beszé-dében, VII, 140. o.).

A Politikai Hivatal 1939. augusztus 19-i ülésén hozták meg avégérvényes határozatot ennek a tervnek a megvalósításával kap-csolatban.

A Politikai Hivatalnak ezen az ülésén elhangzottakról, vala-mint az ott hozott határozatokról azonnal eljutottak a hírek a nyu-

65

gati sajtóhoz. A francia Havas hírügynökség megjelentetett egyközleményt az elfogadott határozatokkal kapcsolatban (V. ö.: E.Jäckel: Jelenkori történelem negyedéves füzetei, 1958. október,383. o., hivatkozással a Genfben megjelent „Revue de droitInternational”, 1939. július-szeptember, 3. szám, 247. o.).

Hogyan kerülhetett a Politikai Hivatal egyik szigorúan titkosjegyzőkönyve a nyugati sajtó kezébe? Nem tudom. Mégis több útlehetséges. A legvalószínűbbek egyike a következő lehet: a Poli-tikai Hivatal egy tagja, vagy esetleg többen közösen, akik meg-ijedtek Sztálin terveitől, és arra a következtetésre jutottak, hogyfel kell tartóztatni, átadhatták a jegyzőkönyvet. Nyílt tiltakozáslehetetlen volt. Egyetlen út maradt tehát, hogy Sztálint tervei fel-adására kényszerítsék: ezeknek a terveknek a nyilvánosságra ho-zatala Nyugaton. A Politikai Hivatal tagjai, különösen azok, akika Vörös Hadsereget, a fegyverkezési ipart, a katonai felderítést, aBelügyi Népbiztosságot, a propagandaosztályokat és a Komin-ternt ellenőrizték, rendelkeztek ennek a lehetőségével. Egy ilyenverzió nem is annyira fantasztikus, mint első pillantásra tűnhet.Zinovjev és Kamenyev, a Politikai Hivatal tagjai 1917-ben azért,hogy az októberi forradalmat szabotálják, nyilvánosságra hoztákLenin és Trockij terveit a „polgári” sajtóban. Meg kell ismétel-nem, hogy nem tudom, hogyan került Nyugatra a dokumentum,csak azt szeretném kiemelni, hogy megvolt az útja és módja an-nak, hogy oda kerülhetett.

Sztálin villámgyorsan és egészen szokatlan módon reagáltHavas cikkére. 1939. 11. 03-án egy hivatalos cáfolattal szólásrajelentkezett a „Pravdában” Egy sztálini cáfolat nagyon komolyanveendő dokumentum, amelyet teljes terjedelmében el kell olvasni.Íme a szöveg:

„A HAVAS HÍRÜGYNÖKSÉG HAZUG JELENTÉSÉ-HEZ.

A „Pravda” egyik szerkesztője azzal a kérdéssel fordultSztálin elvtárshoz, hogy mi a véleménye a Havas hírügy-nökség által kiadott közleményről a Sztálin-beszéddelkapcsolatban, amelyet állítólag 1939 augusztusában aPolitikai Hivatalban tartott, és amelyikben állítólag azt a

66

gondolatot taglalta, hogy lehetőség szerint hosszadalmasháborút kell folytatni, hogy a harcoló felek kölcsönösenkimerítsék egymást.

Sztálin elvtárs a következő választ küldte:

A Havas hírügynökségnek ez a jelentése, ugyanúgy, minttöbb más jelentésük, szemenszedett hazugság. Természe-tesen nem tudhatom, hogy ezt a hazugságot melyik Café-Chantantban fabrikálták össze. De bármit hordanak ösz-sze a Havas hírügynökség urai, a következőket mégsemvonhatják kétségbe,

a) hogy nem Németország támadta meg Franciaorszá-got és Angliát, hanem Franciaország és Anglia Németor-szágot, és ezzel a jelen háborúfelelősségét magukra vet-ték;

b) azt, hogy Németország a harci cselekmények meg-kezdése után békejavaslatot terjesztett Franciaország ésAnglia elé, és hogy a Szovjetunió nyíltan támogatta Né-metország ezen békejavaslatait, mert felfogása szerint, ésez a továbbiakban is így lesz, a háború minél gyorsabbbefejezése döntő módon megkönnyítené minden ország-nak és népnek a helyzetét;

c) azt, hogy Anglia és Franciaország vezető körei go-rombán elutasították mind Németország békejavaslatait,mind a Szovjetunió azon kísérleteit, hogy a lehető legha-marabb érjék el a háború befejezését.

Ezek tények.

Mit állíthatnak ezzel szembe a Havas hírügynökség Café-Chantant politikusai?

Sztálin”

Döntse el maga az olvasó, hogy mi a szemenszedett hazugság– a Havas-féle közlemény, vagy Sztálin cáfolata? Úgy gondolom,hogy kis idővel később már Sztálin is nehezen ismételhette volnameg saját szavait. Az sem érdektelen, hogy 1939. 11. 30-án a

67

„Pravda” gyakorlatilag a Szovjetunióban már nem is létezett.Csodálkozva kellett megállapítanom, hogy még a katonai felde-rítés főhivatalának az archívumában lévő speciális széfben semvolt megtalálható ez a kiadás. Már rég megsemmisítették. CsakNyugaton tudtam felhajtani.

Sztálin cáfolatának nyílt hazugságai és az a tény, hogy pél-dátlan módon elveszítette a higgadtságát, ez mind a Havas hír-ügynökség mellett szól. Ennél az eseménynél valaki egy nagyonérzékeny húrt pendített meg, és ennek a következménye ez a re-zonancia. A szovjet hatalom gyakorlásának évtizedeiben a nyu-gati sajtóban sokat írtak a Szovjetunióról és Sztálinról. A bolsevi-kokat és Sztálint személyesen is számtalan halálos bűnnel vádol-ták, azt állították, hogy rendőrségi besúgó volt, meggyilkolta afeleségét, despota, szadista, diktátor, kannibál, hóhér stb. Sztálinennek ellenére sohasem ment bele egy „polgári firkászokkal valóvitába”. Most, egyetlen alkalommal miért volt hajlandó ez a hall-gatag, hidegvérű ember ilyen nyilvános jajveszékelésekbe és ol-csó sértegetésekbe belemenni? Csak egyetlen válasz marad: a Ha-vas hírügynökség leleplezte Sztálin legtitkosabb szándékait. Ezértreagál Sztálin tőle ennyire szokatlan módon. Számára teljesenközömbös, hogy mit gondolnak majd róla az eljövendő generáci-ók (egyébként egyáltalán nem gondolkodnak 1939-es magatartá-sán), az adott pillanatban csak az a fontos a számára, hogy a kö-vetkező 2-3 évben, amíg az európai országok egymást egy meg-semmisítő háborúban meg nem gyengítik, titokban tudja tartani atervét.

Egy pár percre csatlakozzunk Sztálin érveléséhez: igen, aHavas-jelentés „szemenszedett hazugság”, valamelyik Café-Chantantban fabrikálták Ebben az esetben nem tagadhatjuk meg aHavas hírügynökség újságíróinak kijáró elismerő csodálatunkat.Ha ugyanis valóban ők találták ki a jelentést, akkor az arra utal,hogy alapos ismeretekkel rendelkeznek a marxizmus-leninizmusról, Sztálin jelleméről, és elvégezték az európai kato-nai-politikai helyzet gondos tudományos elemzését. Havas újság-írói természetesen sokkal jobban megértették volna a helyzetet,mint Hitler és a nyugati demokráciák vezetői. Ha a Havas-jelentéscsak kitaláció volt, akkor itt éppen annak az esete forog fenn,hogy a kitaláció tökéletesen megfelel a valóságnak.

68

Több év múlva, amikor már mindenki rég elfelejtette a Ha-vas-jelentést és Sztálin cáfolatát, kiadták a Szovjetunióban Leninműveit 13 kötetben (1941-1951). Ezek tartalmazzák Sztálinnak aKözponti Bizottság titkos ülésein elhangzott beszédeit is. 1939-ben Havas újságírói természetesen nem fértek hozzá ezekhez abeszédekhez. Sztálin műveinek a publikációja megerősíti, hogySztálin terve egyszerre volt egyszerű és ugyanakkor zseniális, éséppen az volt a lényegük, amit a francia újságírók megírtak. Már1927-ben a Központi Bizottság egyik zárt ülésén megfogalmaztaSztálin azt a gondolatot, hogy egy háború esetén országa semle-gességét mindaddig meg kell őrizni, „amíg az egymással harcolóoldalak egy olyan harcban, amelyhez nincsenek igazán felnőve,egymást meggyengítik”. Ezt a gondolatot aztán zárt ülésekentöbbször is megismételte. Sztálin azzal számolt, hogy egy európaiháborúnak a Szovjetunió elkerülhetetlenül részese lesz, de utolsó-ként kell belépnie ebbe a háborúba azért, hogy ő dobja a „mérlegserpenyőjébe, azt a súlyt, amely döntő jelentőséggel bír”.

Érdekes, hogy két utódja, Hruscsov és Brezsnyev – figyel-men kívül hagyva Sztálin személyéhez való különböző viszo-nyulásukat – Sztálinnak azt a szándékát, hogy Európát egy hábo-rúban fel kell morzsolni, a Szovjetuniónak azonban semlegesnekkell maradnia, hogy a végén Európát „fel tudja szabadítani”,megerősítették.

Sztálin elődei is ugyanezt mondták azonban. Amikor Sztálinhíveinek legszűkebb körében terveit előterjesztette, egészen egy-szerűen Lenint idézte, és ki is emelte, hogy az ötlet magától Le-nintől származik. De Lenin sem tarthat igényt az első helyre azötlettel kapcsolatban. Mindezt a marxizmus kimeríthetetlen tárhá-zából merítette. Ebből a szempontból nagyon érdekes FriedrichEngelsnek 1888. június 12-én Eduard Bernsteinhez Írt levele: „Azösszes szedett-vedett rühes kutya először kölcsönösen tegye tönkreegymást, semmisüljenek meg és blamálják magukat, és ezzel ké-szítsék elő számunkra a talajt.” (Karl Marx, Friedrich Engels:Művek, 36. kötet, 37. o.)

Sztálin abban különbözött elődeitől és utódaitól, hogy keve-sebbet beszélt és többet cselekedett.

69

3.Rendkívül fontos, hogy megtudjuk mit mondott Sztálin 1939.

augusztus 19-én a Politikai Hivatal ülésén. Még akkor is, ha eztnem tudtuk volna meg a Havas-jelentésen keresztül, látjuk a tet-teit, és ezek sokkal világosabban árulkodnak szándékairól. Márnégy nappal a Politikai Hivatal Kreml-béli ülése után sor kerül aMolotov-Ribbentrop-paktum aláírására, amely a szovjet diplomá-cia egész történetének legjelentősebb teljesítménye, és Sztálinegész rendkívüli karrierjének a legragyogóbb győzelme. NyikitaHruscsov a visszaemlékezéseiben azt írja, hogy Sztálin a szerző-dés aláírása után örömrivalgásban tört ki: „Rászedtem Hitlert!”(N. Hruscsov: Emlékezések, 2. kötet, New York, 1981, 69. o.) ÉsSztálin tényleg rászedte Hitlert. Már két héttel a szerződés aláírá-sa után Hitlernek két fronton kellett harcolnia, ami azt jelentette,hogy Németország már kezdettől fogva olyan helyzetbe került,amelyben csak elveszíthette a háborút (és el is veszítette). Másszóval: 1939. augusztus 23-án Sztálin megnyerte a II. világhábo-rút, még mielőtt azt Hitler elkezdte volna.

Hitler csak 1940 tavaszán ismerte fel, hogy rászedték. Mégegyszer megkísérelte, hogy Sztálint megelőzze, de ehhez már túlkéső volt. Már csak egy ragyogó taktikai győzelemben remény-kedhetett, de Németország stratégiai helyzete katasztrofális volt.Újból két malomkő közé került: az egyik oldalon Nagy-Britanniabevehetetlen szigeteivel (és az Egyesült Államokkal a háttérben),a másik oldalon Sztálin. Hitler nyugatnak fordult, de teljes mér-tékben tisztában volt azzal, hogy Sztálin előkészített egy táma-dást, hogy egy csapással elvágja a romániai kőolajforrásokat, ésezzel az egész német ipart, Németország hadseregét, légierejét ésflottáját megbénítsa. Amikor Hitler keletnek fordult, akkor a szö-vetségesek nyugatról elkezdték a stratégiai bombázásokat, végülpedig az inváziót.

Azt mondják, hogy Sztálin csak Nagy-Britannia és az USAközreműködésének és segítségének köszönhetően győzött. Mi-lyen igaz! Sztálin nagysága azonban éppen abban van, hogy ő, aNyugat fő ellensége képes volt ezt a Nyugatot saját diktatúrájánaka védelmére és megszilárdítására felhasználni

70

Éppen abban mutatkozik meg Sztálin zsenialitása, hogy értettahhoz, hogyan kell ellenfeleit megosztani és egymással összeug-rasztani. Éppen az események ilyen irányba való haladásától óvottmár 1939-ben a nyugati szabad sajtó, amikor Sztálin szavakban asemlegességre játszott, tetteiben azonban meghatározó felbujtó ésrésztvevő volt a háborúban.

13. kép A kétüléses R-5

A kétüléses R-5-öt 16 ejtőernyős vadász szállítására tervezték. Aszovjet konstruktorok annyi eredeti javaslatot dolgoztak ki annaka problémának a megoldására, hogy hogyan lehetett egymilliószovjet ejtőernyős vadászt Közép- és Dél-Európa létfontosságúközpontjaihoz szállítani. A védekező háborúban mindezek az ere-deti megoldások értéktelennek bizonyultak

71

A háborús bázis kiszélesítéseNémetország nemzeti felszabadítása egy

proletárforradalomban fog bekövetkezni,amely átfogja Közép- és Nyugat-Európát,és azt a Szovjet Egyesült Államok alakjá-

ban összeköti Kelet-Európával.

L. Trockij: (Az ellenzék bulletinje, 24.szám, 9. o.)

1.Napóleon Oroszországból való kiűzése után az orosz hadse-

reg győzedelmesen bevonult Párizsba. Miután nem találták ottNapóleont, az orosz katonák dalolva visszavonultak hazájukba.Oroszország számára a háború célja az ellenséges hadsereg szét-verése volt. Ha Moszkvát már senki sem fenyegeti, akkor azorosz hadseregnek semmi keresnivalója Nyugat-Európában.

Az Oroszország és a Szovjetunió közötti különbség a háborúcéljának és értelmének a felfogásában van. M. Tuhacsevszkij, akimár kitüntette magát Közép-Oroszország, az Észak-Kaukázus, azUrál, Szibéria és Lengyelország népeinek szörnyűséges lemé-szárlásával, kidolgozta egy háború céljának az elméletét.Tuhacsevszkij szerint ez nem más, mint „az erőszak akadálytalanbiztosítása, amelynek eléréséhez elsősorban az ellenség haderejé-nek a megsemmisítése szükséges”. („Forradalom és háború”,Moszkva, 1923, 22. szám, 188. o.) Az ellenség hadseregének aszétverése és az „utolsó emberig való megsemmisítése” nem je-lenti a háború és az erőszak befejezését, hanem csak megteremti afeltételeit az „erőszak akadálytalan gyakorlásának”! „Mindenáltalunk bevett terület az elfoglalása után már szovjet terület,amelyen megvalósítjuk a munkások és parasztok hatalmát.” (M.Tuhacsevszkij, a Szovjetunió marsallja: Válogatott művek.Moszkva, 1964, 1. kötet, 258. o.)

A „Modern stratégia kérdései” című munkájábanTuhacsevszkij felhívja a figyelmet arra, hogy „a szovjet vezérkar-oknak a politikai irányítást és a megfelelő szerveket idejekorán

72

utasítaniuk kell a forradalmi bizottságok és egyéb helyi igazgatásiapparátusok különböző területeinek az előkészítésére” (Ebenda,196. o.). Más szóval: a szovjet vezérkarok a legnagyobb titokbanelőkészítik a „felszabadítás” hadműveletet, de egyúttal kötelesekaz előkészületek közepette a politikai kormánybiztosokat és a„megfelelő szerveket” tájékoztatni, hogy a „felszabadított” terü-leteken a kommunista közigazgatási apparátus időben felkészül-hessen az irányításra: a Vörös Hadsereg szuronyaival elhozza aszomszédoknak a szabadságot, a helyi végrehajtó szervek időbenkialakított szervezeteivel együtt...

Az elfoglalt területek gyors szovjetizálásának folyamata aterror és az erőszak korlátlan alkalmazásának a módszerével tör-ténik, valamint az agressziófolytatásához szükséges tartalékokbarbár zsákmányolásával. Ennek a módszernek Tuhacsevszkij„tudományos” elnevezést adott – ez a „háborús bázis kiszélesíté-se”. Tuhacsevszkij alatt ez a terminus még a Nagy Szovjet En-ciklopédiában is helyet kapott (1. kiadás, 1928, Moszkva, 12. kö-tet, 276-277. o.).

Hitler 1941. március 30-án generálisainak a keleten folyta-tandó háború célját a következőkben jelölte meg: a haderők szét-verése, a kommunista diktatúra megsemmisítése, a „igazi szocia-lizmus” kialakítása és Oroszországnak egy, a háború folytatásá-hoz szükséges bázissá való átalakítása. Tuhacsevszkijnek máscéljai voltak? Nem ugyanezzel az ötlettel hozakodott elő 1923-ban?

Egy katonai hadművelet előkészítésénél Hitler még az invá-zió előtt gondoskodott a megfelelő igazgatási apparátus megszer-vezéséről az új területeken; Tuhacsevszkij sem javasolt mást.

Tuhacsevszkijből jó Gauleiter lett volna, stratéga azonbannem. Ismertek hiányos képességei ezen a területen. Az úgyneve-zett „ütőkos stratégia” elnevezésű koncepciója, még ha teljesenelméletileg nézzük is, méltatja elképzelésének teljes tarthatatlan-ságát. Stratégiája egy olyan sakkjátékos módszerére emlékeztet,aki teljes figyelmét az ellenfél bábujainak tömeges kiütésére kon-centrálja, és a parasztokkal kezdi. Egy ilyen koncepció mellettkitartva Tuhacsevszkijnek minden összecsapásnál tartalékok nél-kül kellett maradnia.

73

1920-ban, a Visztulánál elszenvedett veresége nem a véletlenműve volt. Ennek ellenére egész életében ostoba makacssággalazon fáradozott, hogy alapjaiban hibás módszerét javítgassa, mi-közben megkísérelte saját tudatlanságát elméletileg alátámasztani.

A kommunista történészek megkísérlik elhitetni velünk, hogySztálin Tuhacsevszkij eltávolításakor (1937) a módszereit is telje-sen elutasította. Nem, Sztálin csupán a nem elfogadható és kimu-tathatóan vereség hez vezető stratégiai elképzeléseit utasította el,ugyanakkor megtartotta a „háborús bázis kiszélesítésével” kap-csolatos ötletét, más feltevéseivel kapcsolatosan pedig engedé-lyezte azok továbbfejlesztését.

2.Sztálin Tuhacsevszkijen és a hozzá hasonlókon kívül azon-

ban rendelkezett valódi stratégákkal is. Közülük az első és legra-gyogóbb természetesen Vlagyimir Triandafillov volt – az operatívtechnika atyja. Ő volt az, aki 1926-ban elsőként kidolgozott egymegközelítési formulát a „mélyben való hadművelet” elméletére„A modern hadsereg hadműveleti szélessége” című könyvében.Elképzeléseit továbbfejlesztette „A modern hadsereg hadműveletimódszere” (Moszkva, 1929) című könyvében. Könyvei a mai na-pig a szovjet háborús művészet alapjait képezik. V. K.Triandafillov talált olyan embereket, akik megértették valóbanzseniális stratégiai ötleteit, és azokat továbbvitték a vezérkarba.Köztük volt a Szovjetunió leendő marsallja, A. M. Vasziljevszkij.Triandafillov elképzeléseit G. K. Zsukov mindegyik hadművele-ténél – kezdve 1939-ben a Halhyn-Gol folyónál a japánok fölöttaratott győzelmével – a gyakorlatban is megvalósította.

Érthető, hogy Triandafillov nem hagyhatta szó nélkülTuhacsevszkij stratégiai elképzeléseit, jóllehet Tuhacsevszkij aközvetlen felettese volt. Anélkül, hogy félt volna Tuhacsevszkijbosszújától, az „ütőkos elmélet” teljes használhatatlanságát lelep-lezte azzal az utalással, hogy egy jó sakkjátékos nem szentelhetiteljes figyelmét csak a parasztok kiiktatására. Egy jó sakkjátékosa támadásait sokkal inkább a háttérre irányítja, és ezáltal az ellen-séges parasztokat harcképtelenné teszi. Egy jó sakkjátékos a fe-nyegetését nem egy, hanem legalább két irányban indítja, és ezzel

74

az ellenfelet arra kényszeríti, hogy figyelmét és tartalékait meg-ossza, miközben ő maga a saját támadását egy új irányba vezeti,amelyben az ellenfélnek semmiféle tartalék nem áll a rendelkezé-sére.

Triandafillov elutasította Tuhacsevszkij katonai koncepcióját,viszont teljes egészében átvette és továbbfejlesztette a „felszaba-dított területek” erőszakos és gyors szovjetizálásával kapcsolatoselméletét... „Rövid idő alatt (2-3 hét) az egész állam szovjetesíté-sét meg kell valósítani, vagy – rendkívüli nagyságú területekkelrendelkező nagyobb államképződmény esetén – 3-4 hét leforgásaalatt.” „A forradalmi bizottságok megszervezésénél nehézségetjelenhet a helyi erőkre való támaszkodás. A mindenkori helyszí-nen csupán a műszaki apparátus egy része, valamint a csekélyfelelősséggel rendelkező munkatársak találhatók. Minden felelős-séggel felruházott munkatársat és a technikai személyzet egy ré-szét a hadseregnek magával kell vinnie... Ezeknek a munkatár-saknak a száma, akik ahhoz szükségesek, hogy az újonnan elfog-lalt területeken véghez vigyék a szovjetesítést, óriási nagyságúlesz.” (A modern hadseregek hadműveleti módszere, 177-178. o.)

Triandafillov rámutat, hogy nem lenne helyes, ha a „szovjete-sítésre” a Vörös Hadsereg harci egységeiből kellene elvonni em-bereket.

Tanácsosabb, hogy erre a célra különleges egységek álljanakrendelkezésre. A Vörös Hadsereg az ellenséggel harcol előkészítiannak vereségét; a különleges egységek azonban gondoskodnakarról, hogy a hátországban boldogan éljenek, és létrejöjjön amunkás-paraszt hatalom. Hitler az azt követő időszakban ugyan-erre az álláspontra jutott: a Wehrmacht megsemmisíti az ellenfe-let, az SS bevezeti az „új rendet”. Kritikus helyzetekben bevetet-ték a Wehrmacht-hadosztályokat a partizánmozgalmak leveréséreis, a Waffen-SS-hadosztályokat pedig az első frontvonal tankcsa-táiba is. De nem ez volt a tulajdonképpeni feladatuk, amiért aWehrmachtot és az SS-t létrehozták.

Triandafillov a háború művészetét egzakt tudományos szintreemelte, amikor egyszerű képleteivel kialakította egy többmillióshadsereg támadás hadműveletének matematikai számításait. Ezeka képletek olyan ragyogóak és olyan kifinomultak, mint a geo-metria alaptételei Triandafillov kidolgozta egy támadás összes

75

fázisának a képleteit, beleértve a szovjet politikai funkcionáriusokszükséges mennyiségének a kiszámítását, akik az elfoglalt terüle-tek igazgatási egységeinek az irányítását végzik.

Példaként öt lengyel vajdaság vezető igazgatási apparátusá-hoz szükséges személyzet számát számította ki a szovjet-lengyelhatárnál valamint a San folyónál lévő területekre. Triandafillovjavasolta a Szovjetunióban élő külföldi kommunistáknak a „fel-szabadított” területek szovjetesítésében való felhasználását, mivelaz óriási területhódítások következtében a szovjet bürokráciaegyedül erre nem lenne képes.

A kommunista történészek el akarják velünk hitetni, hogyLengyelország felosztása azért következett be, mert Sztálin békétakart, mert Sztálin félt Hitlertől. A kommunisták azonban „elfe-lejtik” megemlíteni, hogy már a Molotov-Ribbentrop-paktumelőtt, sőt még mielőtt Hitler hatalomra jutott volna, a szovjet ve-zérkarokban már matematikai alapokon nyugvó terveket dolgoz-tak ki Európa szovjetesítésére, miközben a határ és a San folyóközötti lengyel terület, amely később a Molotov-Ribbentrop-paktum alapján a Szovjetunióé lett, egyszerű kis példaként lettelővezetve arra vonatkozóan, hogy hogyan is történjen a továbbiszovjetesítés.

3.A Molotov-Ribbentrop-paktum megnyitotta a kaput a szov-

jetesítés számáraSztálin nemcsak elméletben készített elő mindent. A szovjet

vezérkarok a legnagyobb titoktartás közepette dolgozták ki had-műveleti terveiket, de nem feledkeztek meg róla, hogy a politikaibiztosokat és a „megfelelő szerveket” figyelmeztessék arra, hogyálljanak készenlétben a szovjetesítésre.

1939. szeptember 17-ének éjszakáján a Belügyi Népbiztosságdandárparancsnoka, I. A. Bogdanov a következő parancsot adta kicsekistáinak: „A belorusz fronton lévő hadsereg szeptember 17-éna kora reggeli órákban támadásba lendül azzal a harci megbízás-sal, hogy a belorusz munkások és parasztok felkelését támogas-sák…”.

76

Erről van tehát szó: Lengyelországban kitört a forradalom, amunkások és a parasztok maguk is boldogulnak, a Vörös Hadse-regnek és a Belügyi Népbiztosságnak csupán támogatni kellőket... A következmények ismertek. A katyni tömegmészárlás is a„támogatáshoz” tartozik.

Egyébiránt Sztálin nyilvánvalóan nem tartott annyira Hitler-től, mint ahogy azt a kommunisták be akarják mesélni nekünk. Hafélt volna Hitlertől, akkor életben hagyta volna a lengyel tiszteket,éppen azért, hogy egy német invázió esetén a több tízezer lengyelkatona élén a partizánharcokba be tudja vetni őket lengyel terüle-ten. A Hitlerrel szembeni védekezés azonban nem illett Sztálinterveibe. Nemcsak hogy nem használta ki a lengyel potenciált,hanem még a már korábban, háború esetére létrehozott partizán-egységeket is egymásnak ugrasztotta.

Finnország szovjetesítését még gondosabban készítették elő.Abban a pillanatban, amikor a „finn katonai klikk elkezdte fegyve-res provokációit”, Sztálinnak már kéznél volt egy finn kommu-nista „államelnök”, egy „miniszterelnök” és az egész új „kor-mány”, beleértve a „szabad, demokratikus Finnországban” lévőcsekista vezért is.

Észtországban, Litvániában, Lettországban, Besszarábiábanés Bukovinában szintén voltak „népi képviselők”, akik a „testvérinépek családjához” valócsatlakozást követelték, és (meglepőgyorsasággal) a forradalmi bizottságok, a törvényszéken működőnépi ülnökök stb. elnökeit is megtalálták.

A szovjetesítés kiterjedt, és Sztálin megsokszorozta a tartalé-kos pártadminisztrátorok számát az új hadjáratok számára. 1940.március 13-án a Politikai Hivatal határozatot hozott, amely szerintminden hivatalban lévő pártfunkcionáriusnak katonai rangot kelladni. Ezáltal az egész párt paramilitáris szervezetből militárisszervezet lesz. A Védelmi Népbiztosságot a Politikai Hivatalmegbízza az egész pártnomenklatúra átigazolásának gyakorlatikivitelezésével és a katonai rangfokozatok kiosztásával. Elhatá-rozzák, hogy „a pártbizottságok munkatársait arra kötelezik,hogy vegyenek részt egy szisztematikus katonai átképzésben, hogya Vörös Munkás- és Paraszt hadseregbe vagy a Vörös Munkás- ésParasztflottába történő behívásuk esetén munkájukat egy a kvali-fikációjuknak megfelelő funkcióban tölthessék be”. (A Politikai

77

Hivatal határozata „A pártbizottságok munkatársainak katonaiátképzéséről és átsorolásáról, valamint a Vörös Munkás- és Pa-raszthadseregbe történő behívásuk kivitelezéséről”, 1940. március13.) Ügyeljünk a megfogalmazásra:

„Azért, hogy munkájukat a megfelelő funkcióban kvalifikáci-ójuknak megfelelően tudják végrehajtani.” Milyen kvalifikációjavan egy pártfőnöknek, azon kívül, hogy egy kerületi bizottságtitkára? Következésképpen gyakorlatilag előjegyzésbe vették őketmint leendő titkárokat a kerületi bizottságokban (városi bizottsá-gokban, körleti bizottságokban stb.) a hadseregbe történő behívá-suk utáni időre!

1940 májusa és 1941 februárja között 99 ezer tartalékos poli-tikai funkcionárius átsorolása történt meg, beleértve a „pártbizott-ságok 63 ezer vezetőmunkatársát” (azaz ebben időszakban tör-téntek a tanúsítási bizottságok vizsgái és ülései). A nómenklatúraátképzését gyorsított tempóban végzik. És nem csak az átképzé-sét. Kiadnak egy parancsot. 1941. június 17-én további 3700 főhivatalban lévő funkcionárius kapja meg azt az utasítást, hogyálljon készenlétben a hadsereg számára.

Újabb szovjetesítés következik?

4.Nemcsak pártfőnökök vettek részt Észtország, Litvánia, Lett-

ország, Nyugat-Ukrajna és Nyugat-Belorusszia, Besszarábia, va-lamint Bukovina szovjetesítésében, hanem a „megfelelő szervek”is. A „népképviselők” és a „nép szolgái” háta mögött a BelügyiNépbiztosság (az orosz rövidítés alapján a továbbiakban NKVD)is támogatta „együttműködésével a forradalmi munkásokat és pa-rasztokat a proletáriátus hatalmának megszilárdításában”.

A határokat elsőként az NKVD határőrcsapatai lépték át.„Kicsi csoportokban operálva elfoglalták és őrizték a folyami át-kelőhelyeket és a vasúti csomópontokat.” („Hadtörténeti folyó-irat”, Moszkva, 1970, 7. szám, 85. o.) 1939-1940-ben a téli hábo-rúban az NKVD határőrcsapatainak egy szakasza titokban be-nyomult finn felségterületre, villámsebesen átvonult a tundrán, ésegy meglepetésszerű harcban elfoglalta Petsamo városát és annakkikötőjét. Öt évvel később, 1945-ben a japán háborúban a határ-

78

őrosztagokból ,,320 támadó különítményt alakítottak, 30-75 kato-nából álló erővel, gépfegyverekkel, géppisztolyokkal, egyéb fegy-verekkel és gránátokkal felszerelve. Egyes különítmények 100-150emberből álltak.” „Az előkészületeket a meglepetésszerű támadás-ra korábban kidolgozott és tovább pontosított tervekre alapoz-ták... A meglepetési mozzanat kiemelkedő szerepet játszott ezek-nek az akcióknak a sikerében.” („Hadtörténeti folyóirat”, 1965, 8.szám, 12. o.)

A Németország elleni háborúban az NKVD határőrosztagaihasonló módon készítették elő a hadműveleteket. Ott, ahol a né-met osztagok nem lépték át a határt, a szovjet határőrosztagokkezdeményezésére határsértés történt, mivel erre voltak felkészít-ve. Így például 1941. június 25-én szovjet határnaszádok a románhatárnál partra tettek Kilija város területén egy szárazföldi oszta-got. Az osztag hídfőállást vett fel, és eközben az NKVD felderítőegysége, amelyet már előzőleg odatelepítettek, tüzérségi védelmetnyújtott a számára (Őrszemek a szovjet határokon. Moszkva,1983, 141. o.). A dolognak egy érdekessége van: az NKVD éppenilyen jól kiválasztott és jól kiképzett határőr osztagai álltak a né-met támadás pillanatában is a határon a hidaknál, de nem voltakfelkészítve arra, hogy visszaverjék a támadást és megvédjék ahidakat, ezért szinte harc nélkül feladták azokat. Amikor arrólvolt szó, hogy egy határt képező híd nyugati oldalát kell elfoglal-ni, akkor a határőr osztagok kiemelkedő képzettségről, bátorság-ról és derekas helytállásról tettek tanúbizonyságot, amikor azon-ban egy híd keleti oldalát kellett volna megvédeniük, ugyanezekaz emberek tökéletesen alkalmatlannak bizonyultak – egyszerűennem tanulták meg ennek a technikáját, és senki sem állította őketvédelmi feladatok megoldása elé.

5.Az NKVD fő ereje azonban nem a határőr osztagokban volt.

Rajtuk kívül ugyanis óriási nagyságú operatívezredekkel és had-osztályokkal, konvoj osztagokkal és őrcsapatokkal rendelkezett.Mindannyian buzgón közreműködtek a „ellenséges elemek meg-semmisítésénél” és „a területek megtisztításánál”.

79

A téli háborúban e célból 8 NKVD-ezred mellett bevetettékmég az önálló zászlóaljakat és századokat, valamint a határvédőosztagok alakzatait is. Az NKVD-nek a „hátország megtisztításá-val” kapcsolatos műveleteinek mértékéről szemléletes képet adhataz 1944-ben az Első Belorusz Front hátában véghezvitt hadmű-velet. Ebben a hadműveletben az NKVD 5 határőr ezre de vettrészt, továbbá az NKVD operatív egységeinek 7 ezrede, 4 lovas-ezred, önálló zászlóalj és a légifelderítés. A műveletben részt ve-vők összlétszáma elérte az 50 ezer főt, „munkaterületük” a 30ezer négyzetkilométert (Őrszemek .., 1. 81. o.). Hitler támadásaelőtt sem dolgozott azonban az NKVD kevesebb elánnal, csak az1940-es év adatait, az Észtországban, Litvániában, Lettországban,Nyugat-Ukrajnában Belorusszia nyugati részén, Bukovinában ésBesszarábiában vezetett hadműveleteket sehol sem publikálták.Bár a tettes oldaláról nem lehetett saját anyaghoz hozzáférni, ál-dozataik nem hozták nyilvánosságra ezeket a tényeket?

Az 1940-es év NKVD által vezetett akcióinak az intenzitásátfelülmúlta azonban 1944, 1945 és utána még sok-sok év. Elég, haarra emlékezünk, hogy 1940 volt a katyni tömegmészárlás éve. Alengyel tiszteket azonban nemcsak Katynban likvidálták, hanemvalószínűleg legkevesebb még ket további helyszínen, és ezeken ahelyszíneken sem volt kevesebb áldozat, mint Katynban. Litvántiszteket is megöltek akkoriban, ugyanígy letteket és észteket isDe nemcsak tiszteket, hanem tanárokat, papokat, rendőröket, író-kat, jogászokat, újságírókat, szorgalmas parasztokat, vállalkozó-kat és a lakosság minden rétegéből származó embereket ugyan-úgy, mint a vörösterror idején saját orosz népüket. Az NKVDhadműveletei nek a mértéke egyre nőtt..., de aztán hirtelen valamimegváltozott. 1941 februárjától a Belügyi Népbiztosság titokbanelkezdte csapatainak a nyugati határra való átirányítását.

6.A kommunista történetírók manapság minden erejükkel azon

fáradoznak, hogy a Vörös Hadsereg akkori ütőerejének a mértékétkisebbítsék, és ugyanakkor a Wehrmacht erejét felnagyítsák.Eközben számításba vesznek egészen goromba hamisításokat is.A németeknél számtalan hadosztályt sorolnak fel: a Wehrmacht

80

és a Waffen-SS hadosztályait. Szovjetoldalról azonban csak a Vö-rös Hadsereg hadosztályait veszik figyelembe. A kiválóan kikép-zett, teljes haderővel feltöltött és jól felszerelt NKVD-hez tartozóelit hadosztályokat teljesen kihagyják, „el vannak felejtve”.

A kommunisták azt mondták, hogy közvetlenül a határnál aszárazföldi erők 47 egysége, a határőr osztagok hat flottaegysége(mindegyik kb. 1 ezrednyi erőnek felel meg), valamint az NKVDoperatív alakulatainak 11 ezrede, mindösszesen 100 ezer fő összerő állt volna. Ez igaz. De nem ez a teljes igazság. A német invá-zió időpontjában ugyanis közvetlenül a határnál nemcsak ezredek,hanem az NKVD önálló századai is jelentős erőt képviseltek, ésrajtuk kívül még egész, szintén az NKVD-hez tartozó hadosztály-ok is ott voltak. Például az NKVD 4. hadosztálya (F. M. Maszirinezredes parancsnoksága alatt) a román határnál volt, a NKVDugyanezen hadosztályának az 57. ezrede közvetlenül a határhi-daknál. A határ közelében állt a 8. motoros lövészhadosztály.Rava-Russzkaja területén a NKVD 10. hadosztálya, valamintugyanennek a hadosztálynak a 16. lovasezrede pedig közvetlenülhatárőrizet re volt beosztva. A NKVD 21. számú lövészhadosz-tálya a finn határnál állomásozott. A NKVD 1. számú hadosztálya(S. I. Donszkov ezredes vezetésével) szintén ott volt. A 22. moto-ros NKVD lövészhadosztálya német haditudósításokban a Litvá-nia elleni invázió hatodik napján tűnik fel.

A NKVD egységeit hihetetlenül előretolták a határ közelébe.Egyes alakulatok szó szerint csak néhány méter távolságban vol-tak a határtól. Egy példa: a 132. önálló NKVD zászlóaljat abreszti vár tiraspoleri erődítményiben helyezték el. Védelmi fel-adatokkal? Nem, a várat nem védelemre alakították ki, hanem aszokásos alakulat egyik lövészzászlóaljának kellett háború eseténott hátramaradnia. Talán abból a célból, hogy biztosítsák a határt?Egyáltalán nem, arra ugyanis mindjárt mellette ott volt ugyan-ezekben a kaszárnyákban a határvédő alakulat 17. különítménye(ezred nagyságrend ben); a 132. NKVD zászlóalj végül is nemhatárvédő alakulat, ez egy konvojegység! A nyugati Belorussziá-ból jött „ellenség” katonai fedezetére vetették be, most azonbanáthelyezték a nyugati Bug nyugati partjára. Először a zászlóaljnaknem kellett semmit sem tennie – a Szovjetunióba vezető út na-gyon nehéz: a csekistákat csónakon át kell szállítani a Bugon a

81

régi citadellába, aztán egy csomó kapun keresztül, hidakon és ár-kokon át, át kell menni a Muhavecen, aztán ismét árkokon, sán-cokon és bástyákon keresztül vezet az út. Ellenség nem volt azerődítményben, és a városig messze az út. A zászlóalj tehát leg-először is kipiheni magát. A tiraspoleri erődítmények (határszi-get) tulajdonképpen már lengyel – illetve ebben az időszakbanmár: német – területen találhatók, és ahhoz, hogy Németországbalehessen jutni, már csak egy kis hídon kell átmenni.

A 132. NKVD önálló konvojzászlóaljnak éppen ezekben akaszárnyáiban ötlik a szemünkbe egy felirat: „Meghalok, de nemadom meg magam! Isten veled, hazám! 1941. 07. 20.” Ezeknek a„hősöknek” jó okuk volt arra, hogy ne adják meg magukat – az SSkatonái gyorsan megértették volna, hogy kit is akarnak fedezni acsekisták az államhatár másik oldaláról!

Rájöttem, hogy a határnál nemcsak az NKVD konvojzászló-aljai és ezredei álltak, hanem egész konvojhadosztályok. Itt vanmindjárt például a már említett 4. NKVD-hadosztály Prutnál el-foglalta a határhidakat. Talán azért, hogy a helyzet kiéleződéseesetén felrobbantsa azokat? Távolról sem. A hidak el voltak akná-sítva, de azután az aknákat eltávolították, és oda helyezték azNKVD-hadosztályát. Néhány adatból arra lehetne következtetni,hogy a 4. NK V D-hadosztály egyfajta védelmi szerepet látott el(de próbálják csak meg az SS védelmi repülőszázad feladatánakaz analógiájára a „védelem” szó igazi jelentését helyesen értel-mezni), sok más adat azonban (vesd össze például: „Hadtörténetifolyóirat”, 1973, 10. szám. 46. o.) amellett szól, hogy a 4. NKVD-hadosztályt konvojhadosztályként kell besorolni. Maga a hadosz-tály parancsnoka, Masirin ezredes egy régi Gulag-farkas.

Kit is akartak tulajdonképpen a Gulag védelmi egységei átkí-sérni a határt képező hidakon?

82

Miért kell a csekistáknak tarackágyú?

A vad bestiát a saját barlangjában fogjukagyontaposni.

L. Berija, állambiztonsági őkormánybiztos,belügyi népbiztos, 1941. február (G.

Ozerov: Tupoljev különtábora. Frankfurt a.M., 1973, 65. o.)

1.A kommunisták büntető gépezetének két fontos apparátusa

volt: a biztonsági szervek és a belügyi csoportok. Természetesennem a Vörös Hadsereg csapatairól van itt szó, hanem a CSEKA,az OGPU és az NKVD különleges formációiról.

A Vörös Hadsereg és a belügyi csapatok között óriási kü-lönbség van: a Vörös Hadsereg a külső frontokon, a belügyi csa-patok a belső fronton harcolnak, innen származik az elnevezésükis.

A kommunista diktatúra ebben az időben történő berendez-kedésénél és hatalma megszilárdításának véres harcainál a meg-torló, illetve büntetőcsapatok sokkal fontosabb szerepet játszot-tak, mint a büntető szervek.

A megtorló csapatok fegyvere a harckocsi, a páncél vonat aháromcolos ágyú és a gépfegyverek voltak. Valóságos háborútfolytattak saját népük ellen. A számtalan büntetőcsapat akcióinaka koordinálására 1923-ban létrehoztak egy főigazgatóságot. Abüntetőgépezet időről időre ugyanolyan fájdalommentesen ésegyszerűen cserélgette a nevét, mint ahogyan a kígyó a bőrét. Aszerv, amely a büntetőcsapatok a ténykedését irányította, gyakor-latilag változatlan maradt – a Főigazgatóság.

Ez a szervezet és az alárendelt csapatok szörnyűséges bűn-tetteket követtek el saját orosz népük és az összes többi nép ellena Szovjetunió területén. Egyedül a mezőgazdaság kollektivizálásasorán több millió embert likvidáltak a büntetőcsapatok, és több

83

mint tízmillió embert bíztak az NKVD egy másik főigazgatóság-ára – a Gulagra, a büntetőtáborok főigazgatóságára.

A kommunista diktatúra megszilárdulásával ezek a szervekegyre fontosabb helyet foglaltak el a büntetőcsapatokkal való ösz-szehasonlításban. A terror fő fegyvere az árulók kezében a felje-lentés lett, a vizsgálóbíró kezében a fogó és a hóhér kezében arevolver. Természetesen a büntetőcsapatokat számszerűen nemcsökkentették, de működésüket tekintve egyre inkább segédszere-pet töltöttek be: razziáknál, házkutatásoknál, letartóztatásoknál, akonvojszolgálatban, a büntető- és „javító” intézetek felügyeleté-nél. A büntetőcsapatok ezenkívül felügyelték a vezetőket, az ál-lamhatárokat, a hírkapcsolatokat. A büntető bevetésben részt vevőharcosok külső képe szintén megváltozott. Ez már többé nem apétervári matróz a vörös fizimiskájával a páncélkocsija tetején.Most egy báránybőrbe bújtatott katona, aki a jeges szélben kezé-ben tartja a fegyverét, oldalán hűséges kutyájával. A büntetőcsa-patok katonáinak nincs páncélkocsija sem. Ezekre már nincsszükség.

1917-et nem lehet a terror kezdetének tekinteni, mint aho-gyan azt a kommunisták el akarják velünk hitetni, hanem inkább aterror befejezése évének. Már csak egy évre van szükség, és azáltalános terror üldözéssé szelídül, amely csak néhány kiválasztottszemélyt érint. Egészen egyszerűen azért, mert 1937-1938-ban aterror elérte a kommunista vezetőket is. Ebben a lezáruló idő-szakban a csekistáknak már nem volt szükségük gépfegyverre: akommunisták, akik maguk is a terror áldozatai lettek, nem tanú-sítottak különösebb ellenállást.

Most azonban, 1938 decemberében, amikor a nagy tisztoga-tás sikeresen lezárult, az ország belsejében is egy csapásra befeje-ződik a terror, a Gulag szabadon enged foglyokat, és előkészüle-tek történnek még több fogoly elengedésére. Mi történhetne egyilyen helyzetben az NKVD-csapatokkal és a főigazgatósággal,amely ezeket a tevékenységeket koordinálta? Valószínűleg meg-szüntetik a főigazgatóságot! Úgy gondolják? Helyesen tippeltek.A Szovjetunió, egy új életszakaszba lépett, és ezért haladéktalanula nagy tisztogatás befejezése után, valamint M. Jeszovnak a ha-talomból való eltávolítása után (aki annak idején, 1936-ban G.Jagoda belügyi népbiztost és a titkosrendőrség főnökét felváltotta)

84

az NKVD határőrcsapatainak és a Szovjetunió belügyi csapatai-nak a főigazgatóságát a népi kormánybiztosok tanácsának rendel-kezésére 1939 február 2.-án megszüntetik. 1939. február 2-án egyfőigazgatóság helyett hat önálló főigazgatóságot hoznak létre azNKVD keretein belül, amelyek ezen csapatoknak ügyeiben, illet-ve katonai kérdésekben illetékesek:

• az NKVD határőrcsapatainak a főigazgatóságát,• az NKVD őrző csapatainak a főigazgatóságát,• az NKVD konvojcsapatainak a főigazgatóságát,• az NKVD vasúti csapatainak a főigazgatóságát,• az NKVD katonai ellátására szolgáló főigazgatóságát,• az NKVD katonai építészetének főigazgatóságát.

A nagy tisztogatás lezárulása után a Szovjetunió büntetőgé-pezetében egy jól látható minőségi változás kezdődik. A szovjetkormány határozata alapján a büntetőcsapatok ismét megerősítikvezető pozíciójukat a büntető szervekkel szemben. Az 1939-es évkezdetekor a büntetőcsapatok ütőerejének szédítő növekedésekezdődik. Felszerelésüket ismét páncélvonatokkal, harckocsikkal(BA-10, teljesen új konstrukció), tüzérséggel és végül tankokkalés repülőgépekkel gazdagítják.

A büntetőcsapatok minden fegyverneménél és számtalan fel-adatkörében viharos növekedés indul el. Az NKVD-n belül olyannövekedést tapasztalnak a csapatok, hogy ennek a levezénylésérekülönleges hivatalt kell létrehozni – amely kizárólag ezeknek acsapatoknak a ténykedésében illetékes. Az új vezető az NKVDaltábornagya, I. I. Maszlenyikov lesz.

De milyen különös: szovjet területen már nincs szükségbüntetőcsapatokra!

Nyilvánvaló, hogy 1939-ben a Szovjetunió nem tervezett újtisztogatási akciókat – az országot térdre kényszerítették, és ma-radéktalanul Sztálin diktátori uralma alá került. Abban az esetben,ha mégis további tisztogatásokra lenne szükség, a revolverek, afogók, a ráspolyok, az ostorok és a korbácsok tökéletesen elegen-dők lennének. Miért van szükség akkor ezekre a tarackágyukra?

85

2.A NKVD-csapatok kiépítése több irányban történik. 1939-

ben megalakult az NKVD speciális szolgálata. Békeidőben nincsszükség ilyen jellegű speciális szolgálatra. Ezt annak idején apolgárháborúban használták. A speciális osztagok feladata abbanáll, hogy erősítsék a katonák harcbéli állóképességét, különösenegy támadás alatt. A speciális osztag saját csapatai hátában fel-fejlődött, a csapatai hátára szegezett géppuskával bátorította őket,és megakadályozta, hogy visszavonulhassanak, engedelmesenvisszavezette őket a harctérre, az engedetleneket pedig a helyszí-nen likvidálták. A szovjet publikációkban nem egy helyütt talál-kozhatunk a „polgárháború hősei” rubrika alatt olyan gyanús ala-kokkal, akik ezekben a speciális alakulatokban tüntették ki magu-kat. Egy tipikus példa erre I. P. Vipov, a speciális osztag egyikgépfegyveres kommandójának a vezetője a 38. számú lövészhad-testben (Hadtörténeti Folyóirat, 1976, 12. szám, 76. o.). A speci-ális csoporton belüli szolgálat maga a mennyország.

Ott az embert nem molesztálja az ellenséges tüzérség, nemkell erős ellenféllel harcolni, hanem csak a saját honfitársaival, azúgynevezett demoralizáltakkal. A felesleg bőségszarujából csakúgy röpködnek a rendjelek. A mi hősünk például kétszeresen Vö-rös Zászlórenddel rendelkezik.

Ismert tény, hogy a Szovjetunió már a Molotov-Ribbentrop-paktum előtt titokban megkezdte az ország nyugati területein had-seregének az átalakítását.

Ennek a hadseregnek szerves részét képezte az NKVD egyikmotorizált lövészezrede, amely nem zászlóaljakból, hanem ezek-ből az úgynevezett speciális egységekből állt.

A hadseregekbe betagozódott ezredeken kívül természetesenvoltak az NKVD-nek önálló lövészezredei is, amelyek a frontokalá rendeződtek. Így például 1941 júniusában egyedül a DéliFront hátában 9 ezred állt, egy önálló osztag és az NKVD egyikönálló zászlóalja („Hadtörténeti folyóirat”, 1983, 9. sz., 31. ó.).

Az NKVD motorizált lövészezredei mellett rendelkezett mégönálló speciális osztagokkal, amelyeket haladéktalanul integrál-hattak az újjáformált hadtestekbe és hadseregekbe, mint például a19. hadsereg 241. önálló speciális egységét.

86

P. V Szevasztjanov vezérőrnagy arról tudósít, hogy az NKVDspeciális szolgálata rendkívül precízen és megbízhatóan dolgo-zott. Az NKVD-csapatok bármilyen helyzetben képesek voltakmegjelenni a harcoló katonák hátában – biztosító funkciójuk tel-jesítésére. „Egy egész század határőr katona fejlődött fel azonnala hátunkban.” (Memel—Volga—Duna. Moszkva, 1961, 82. o.)Szevasztjanov generális elmondja továbbá, hogy gyalogsága min-denfajta páncélos támogatás nélkül harcolt a német osztagokkal, acsekisták azonban a saját páncélosaikkal a hátuk mögött álltak.

Szovjet forrásokban újra és újra utalásokat találunk arra,hogy az NKVD speciális szolgálata a háború első óráitól kezdverendkívül aktív volt, ami azt jelenti, hogy már a német invázióelőtt bevetésre késznek kellett lennie. Végezetül álljon itt 1941júniusával kapcsolatban L. M. Szandalov vezérezredes standardmegfogalmazása: „Itt hátrahagyom a speciális osztagokat ...”,„...A sereg speciális osztagai feltartották őket, és továbbküldték a28. lövészhadtest következő egységeihez.” (Átéltek. 1966, Moszk-va, 108., 143. o.)

Az NKVD speciális szolgálatának megújulása, amely még anémet támadás előtt, sőt a Molotov-Ribbentrop-paktum előtt tör-tént, közvetlen bizonyítékul szolgál arra nézve, hogy a Kreml aháború mellett döntött már jóval annak tényleges kitörése előtt.

3.1939 kezdete óta gyorsan nő a határőr osztagok száma. Ezt

megelőzően a nagy tisztogatások idején, illetve még korábbanLenintől kezdve a Szovjetunióban 6 határkörzet volt. Most szá-muk 18-ra emelkedett, miközben minden újonnan létrehozott kör-zet is nagyobb lett a réginél. A határőr osztagok minden ország-ban a védelmi intézkedések részét képezik, a Szovjetunió azonbannem egy szokásos állam: a határőr osztagok állandóan az Osznaz-alakulatok felállításának a bázisai voltak, azaz speciális egységek,amelyek elnevezésüket az orosz „osszobovo naznacsenija” szórövidítéséből – különleges alkalmazásra – nyerték.

1939 augusztusában, még a Molotov-Ribbentrop-paktumaláírás előtt az ... NKVD „különleges alkalmazásra” létrehozottosztagok felállításában viharos fejleményekre került sor. Ezek az

87

Osznaz-osztagok képezik a szovjet büntetőgépezet legagresszí-vebb és legütőképesebb alakzatait. Az Osznaz-egységek a polgár-háborúban is kitüntették magukat rendkívüli keménységükkel(még a CSEKA felfogása szerint is). A végén az Osznaz létszá-mát radikálisan csökkentették. Az NKVD-nek egyetlen Osznaz-hadosztálya maradt meg Moszkva térségében (Pavel ArtemjevNKVD dandárparancsnok parancsnoksága alatt).

Azután G. K. Zsukov 1939 augusztusában előkészít egy vá-ratlan támadást a japán csapatok ellen. Parancsnoksága alá ren-delnek egy 502 főből álló önálló Osznaz-zászlóaljat. Ez nem sokugyan, de a zászlóaljat előzőleg első osztályú specialistákkal töl-tötték fel, akik számára természetes volt a gyilkolás. Az Osznaz-zászlóalj fő feladata a „közvetlenül a front hátterében történőtisztogatás volt” (Őrszemek a szovjet határokon. 1983, Moszkva,106. o.). „Az Osznaz kitűnő munkát végzett, és Zsukov nagyonelégedett volt.” (Ebenda)

Rögtön ezután elkezdődik az Osznaz-zászlóaljak felsorako-zása a lengyel határon. A határőr csapatok politikai osztályánakegyik jelentésében megemlítik, hogy az Osznaz-zászlóaljak márfelálltak. A jelentés 1939. szeptember 7-én a Kijevi Katonai Kör-zetben íródott.

Az Osznaz-zászlóaljak lépik át elsőként Lengyelország,Besszarábia, Bukovina, Észtország, Lettország, Litvánia és Finn-ország „felszabadításakor” a határt. Feladatuk: egy meglepetés-szerű támadással az ellenség határőreit kiiktatni, és saját támadócsapataik előtt elfoglalni a hidakat, a híradó-összeköttetéseketelvágni, az ellenség kisebb csoportjait megsemmisíteni, a lakos-ságot terrorizálni. Később, amikor a Vörös Hadsereg egységeibeérik az Osznaz-zászlóaljakat, akkor ezek elkezdik a területmegtisztítását, a nemkívánatos elemek eltávolítását és likvidálá-sát. Az NKVD Osznaz-zászlóaljairól említést találhatunk a határ-őr osztagok történetének hivatalos leírásában (A Szovjetunió ha-tárőr csapatai, 1939-1941, Moszkva, 1970, 185. és 193. számúdokumentumok). Megemlítenék ebből a munkából egy pár adatot:„A határon keresztül körülbelül 600 foglyot kísértek, köztük tisz-teket, birtokosokat, pópákat, csendőröket, rendőröket...” (196.számú dokumentum) A ma rendelkezésünkre álló publikációkbanez a mondat a közepén befejeződik, és ezért nem tudjuk, hogy

88

milyen egyéb „foglyok” voltak még ott. A dokumentumon az1939. szeptember 19-i dátum szerepel, és csak az NKVD egyetlenkicsiny határőr egységének a helyzetét írja le. Ez a lengyelországiszovjet „felszabadító hadjárat” harmadik napja. Ma ezt a felsza-badítást azzal magyarázzák, hogy szükséges volt Hitlerrel szem-ben saját határaik biztosítása. Miért kell akkor „földbirtokosokatés pópákat” a határon át a Szovjetunióba hajtani és foglyokkányilvánítani? 600 fogoly, ez csak egy csepp egy óriási folyamban,amely nemcsak egyetlen határőr poszton folyik át, hanem szám-talanon; ezt bevezették a „felszabadítás” első napján, és csakHitler állította meg 1941. június 22-én. A második felszabadítás-sal egyébként ismét feléledt a folyam...

A német határ irányába történő elmozdulással együtt új hó-dítások történnek. Sztálin nem oszlatja fel a meglévő NKVD-sOsznaz-zászlóaljakat, hanem új zászlóaljakat alakíttat ki, és azászlóaljakon kívül még ezredeket, hadosztályokat, sőt egyNKVD Osznaz-hadtestet is (Szmirjov NKVD hadosztályparancs-nok parancsnoksága alatt, Csumakov kormánybiztossal ésVinogradov NKVD ezredessel, aki egyúttal vezérkari főnök is).Gyakran belebotlik az ember ennek az egyébként titokban tartotthadtestnek az említésébe, mégpedig hivatalos szovjet dokumen-tumokban (például A Szovjetunió határőr osztagai -39. számúdokumentum).

4.Azt már tudjuk, hogy 1941 februárjától számtalan fegyver-

nemű és árnyalatú NKVD-osztagot összevontak a nyugati határirányába.

Kommunista történészek sohasem próbálták megmagyarázniennek az okait. Könyvem megjelenését követően természetesenmajd találnak „magyarázatot”: Sztálin elhatározta, hogy megvédimagát a német invázióval szemben. Ha ez így lett volna, akkorfeltehetőleg befejezte volna az új büntetőzászlóaljak, – ezredek, –hadosztályok felállítását, és fel kellett volna helyettük állítaniautászezredeket, utászhadosztályokat és utászhadtesteket azért,hogy a Szovjetunió teljes nyugati területét aláaknázzák, tank- éslövészárkokkal vegyék körül.

89

Sztálin elvtársnak azonban esze ágában sincs ilyen feladatok-kal foglalkozni! Sztálinnak nem utászokra, hanem büntetőoszta-gokra van szüksége! Ez az oka annak, amiért az NKVD-n belül1941 elején további katonai igazgatóságokat hoznak létre. Ezúttalteljesen katonai jelleggel: az operatív NKVD-osztagok főigazga-tóságát. Élére Sztálin egy Osznaz-veteránt, az NKVD 1. Osznaz-hadosztályának egykori parancsnokát, Pavel Artemijevet helyezi,aki már az NKVD-ben az altábornagyi rangig küzdötte fel magát.

Az új főosztály haladéktalanul elkezdi a csapatok felállítását,mégpedig grandiózus méretekben. Az NKVD motorizált lövész-hadosztálya lesz a fő harci egység, amely egy páncélos ezredből(vagy zászlóaljból), 2-3 motorizált lövészezredből, 1 taracktüzér-ségi regimentből és más egységekből áll. Minden hadosztálybantöbb mint 10 000 csekista van. Az NKVD motorizált lövészhad-osztályait haladéktalanul bevetik a nyugati határnál.

Szovjet területen az NKVD büntetőhadosztályait, amelyekpáncélosokkal, tarackágyúkkal és egyéb nehézfegyverzettel van-nak felszerelve, nem használják. Az új, röviddel előtte elfoglaltterületeken szintén nincs rájuk szükség: itt az NKVD terrorgépe-zete páncélosok nélkül is megoldotta a fejadatot, végső esetben aVörös Hadsereghez fordultak segítségért.

Az NKVD-hadosztályokat nem a front első vonalában valóharcra szánták, hanem a hátországbéli harcokra. Az ezeknek ahadosztályoknak a felszerelését képező nehézlövegek arra utal-nak, hogy erős ellenféllel szembeni bevetésre szánták őket.Szovjet területen a Vörös Hadsereg hátországában nem áll azon-ban erős ellenség, és nem is tud ott állni!

Erős ellenség csak akkor állhat a Vörös Hadsereg hátában, haa Vörös Hadsereg átlépte a határt, és előrenyomulásban van. Hit-ler nem hagyta, hogy idáig fejlődjenek a dolgok. Ő indította megaz első csapást, és ezzel az NKVD összes gépesített lövészhad-osztályának a létét értelmetlenné tette. Az operatív NKVD-csapatok főigazgatósága teljesen felesleges volt egy honvédő jel-legű háborúban. Elsorvadt, mint az a virág, amit nem megfelelőtalajba ültettek el.

Már a háború 4. napján Sztálin, aki nyilván jól átgondoltaezt, elmozdította Po Artemijev NKVD-generálist a főigazgatóságoperatív NKVD-csapatából, és vezetés nélkül hagyta a főigazga-

90

tóságot. 1941 után már nem állították fel az NKVD gépesített lö-vészhadosztályokat, a meglévőket pedig betagozták a Vörös Had-sereg többi lövészhadosztályába. Így például az NKVD 21. gépe-sített lövészhadosztálya (M. D. Pancsenko NKVD-ezredes alatt) aVörös Hadsereg 109. számú lövészhadosztályává alakult, azNKVD 13. gépesített lövészhadosztálya a Vörös Munkás- és Pa-raszthadsereg 95. számú lövészhadosztályába került (később ez a75. gárda lövész-hadosztály), az NKVD 8. gépesített lövészhad-osztálya a Vörös Munkás- és Paraszthadsereg 63. lövészhadosz-tálya lesz (később az 52. gárdalövész-hadosztály). Mindent ösz-szevetve az NKVD csapatok 29 hadosztályát vitték át a VörösHadseregbe (V. Nyekraszov vezérőrnagy, „Hadtörténeti folyó-irat”, 1985, 9. sz., 34. o.).

Egy honvédő háborúban Sztálinnak a szokásos gyalogságraés nem büntetőosztagokra volt szüksége.

1944-ben a Vörös Hadsereg az NKVD-vel a nyomában Kö-zép-Európába jött, és létrehozta a munkás-paraszt hatalmat, beve-

14. NKVD csapatok

A határon a tanknak minden országban az államhatár védelme a fel-adata. Az NKVD hadicsapatai ezzel szemben intenzíven készülnek ahatárfolyókon való erőszakos folyami átkelésre, az területén folyta-tandó akciókra. A védekező háborúban a megszerzett készségeket aszovjet határőr katonák nem tudták hasznosítani

91

zette a szociális igazságosságot és minden egyéb „áldást”. Egyboldog élet felépítésének a mechanizmusát azonban már 1939-ben megalkotta Sztálin. Hitler csupán megakadályozta, hogy 1944előtt ez a mechanizmus életbe tudjon lépni. A szovjet terrorappa-rátus óriási volt, és nemcsak Kelet-Európát nézte ki magának,hanem egész Európát. Hitler támadása után feladat hiányában ra-dikálisan csökkentenie kellett ezeket az apparátusokat.

Már a Molotov-Ribbentrop-paktum előtt elkezdődött az Eu-rópa szovjetesítéséhez szükséges apparátus kiépítése. A szerző-dést aláírták, tehát már megtörtént a boldog európai élet kialakítá-sára a végleges döntés. A paktum a továbbiakban nem volt más,mint egy taktikai sakkhúzás, amelynek lehetővé kellett tennie,hogy Európa visszasüllyedjen az 1918-as színvonalra, és ígymegnyissa a kaput az Osznaz speciális egységei, valamint azNKVD gépesített lövészhadosztályai számára.

92

Miért számolták fel a háború előestéjén abiztonsági sávot?

Az aknák lenyűgöző hatással bírnak,ugyanakkor eszközök a gyengék és azok

számára, akik védekeznek... Nekünk nemannyira aknákra, mint inkább az aknákathatástalanító eszközökre van szükségünk.

G. Kulik, a Szovjetunió marsallja, 1941.június eleje (Sztarinov: Az aknák várják,

hogy üt az órájuk, 179. o.)

1.Az az ország, amelyik saját honvédelmére készül, csapatait

nem közvetlenül a határnál, hanem területének hátországában ál-lítja fel. Így az ellenség nem tudja a védelem fő ütőerejét egymeglepetésszerű csapással megsemmisíteni Az az oldal, amelyika védekezésre gondol, a határterületeken időben biztonsági sávotfog létesíteni, azaz egy olyan terepjárőröző területet, amely televan tűzdelve csapdákkal, robbanószerkezetekkel, akadályokkal ésaknamezőkkel. Ezen a területen belül a védekezésre berendezke-dő oldal előrelátóan nem fog ipari terület kiépítésébe kezdenivagy akár a közlekedés területén beruházni, itt nem tart fenn erő-sebb katonai alakulatok at, nem halmoz fel nagyobb tartalékokat.Ellenkezőleg, sokkal inkább még időben előkészíti ezen a terüle-ten az ott lévő hidak, alagutak és közlekedési útvonalak felrob-bantását. A biztonsági sáv egy olyan védőpajzs, amelyet a véde-kezésre berendezkedő oldal bevet a támadó ellen. Amint ugyanisaz agresszor egy ilyen sávba ütközik, veszíteni fog előrenyomulásának a gyorsaságából, és csapatai jelentős veszteségeket szenved-nek el, még mielőtt egyáltalán találkoztak volna az ellenség fő-hadseregével. Egy ilyen sávban a védekező fél rendkívül mozgé-kony osztagai csupán kisebb műveleteket hajtanak végre. Lesbőloperálnak, meglepetésszerű támadásokat hajtanak végre, és végülaz új, már korábban kialakított vonalakra vonulnak vissza. Ezek a

93

könnyű osztagok megkísérlik azt a benyomást kelteni, minthahadseregük fő ütőerejéről lenne szó. Az agresszor arra kényszerül,hogy leállítsa előrenyomulását, saját haderejét szétszórja,gránátait üres területekre pazarolja, miközben a könnyű, gyorsmozgású védekező csapatok már fedezékbe mentek és gyorsanvisszavonultak, hogy az új vonalakon felkészüljenek egy újabblesből való támadásra.

Amint az agresszor benyomul ezekbe a sávokba, elveszítidöntő előnyét, azaz a meglepetésből származó előnyt. Miközben atámadó a fedezékből harcoló kisebb csapatok elleni harcban fel-morzsolódik, a védekező fél főhadseregének alkalmat ad arra,hogy harc képességét megszilárdítsa és az agresszort egy, a véde-kező fél számára alkalmas vonalon várja be.

Minél mélyebben vannak elhelyezve ezek a biztonsági sávok,annál jobb.

Miközben az agresszor megkísérel ezeken a szélesre kiter-jesztett sávokon túljutni, óhatatlanul is elárulja saját fő előrenyo-mulási útvonalát. Abban az esetben, ha már elvesztette a megle-petésszerű támadásból adódó előnyét, akkor ennek saját magaesik áldozatul: nem ismeri a biztonsági sáv mélységét, ezért a vé-dekező fél főerőivel való összecsapása egy olyan időpontban kö-vetkezik be, amelyet a támadó nem tud előre, a védekező oldalazonban igen. Az évszázadok folyamán, ősidők óta a szláv tör-zsek óriási kiterjedésű hatalmas biztonsági sávokat építettek kinagy mélységben. Eközben kihasználták az akadályok építéséneklegkülönbözőbb lehetőségeit. Ennek legfontosabbika a fákból állótorlaszoknak az építése volt. Ezek a torlaszok egy erdősávból áll-nak, amelynek a fáit embermagasság fölött úgy fűrészelik el,hogy a törzs és a fa megmaradt csonkja között nem vágják el egé-szen a fát. A fák koronáját keresztirányban egymásra hajtják, ésaz ellenség irányába karók segítségével a földhöz erősítik. Agyenge ágakat levágják, az erőseket pedig kihegyezik. Ezeknek afatorlaszoknak a mélysége, ahol az ellenség felbukkanása jószeri-vel kizárt, pár tucat méter. Az ellenfél várható vonulási útvonalánezeknek a torlaszoknak a mélysége már óriási méreteket ért el,40-60 kilométer hosszúságú áthatolhatatlan fatorlaszok, megerő-sítve cölöpkerítés akadályokkal, töltésekkel, vermekkel, szörnyű-séges, a legkülönfélébb szerkezetű csapdákkal, amelyek még egy

94

ló lábát is összemorzsolhatták. Oroszországban a fatorlaszok többkilométer hosszúságra nyúltak, és az a nagy terület, amelyet a 16.században készítettek, elérte a több mint 1500 kilométeres hosz-szúságot. A torlaszok mögé erődítményeket és jól megerődítettvárosokat telepítettek. Az eltorlaszolt területeket szigorúan őriz-ték a könnyű, mozgékony osztagok, amelyek váratlanul, fedezék-ből megtámadták az ellenséget, amelyik arra vetemedett, hogymegpróbáljon átvergődni ezen a területen, és utána a fedezékbőltámadók titkos ösvényeken keresztül ugyanilyen gyorsasággalvisszahúzódtak. A támadók számára minden követési kísérletrosszul végződött: az eltorlaszolt területeken olyan csalóka ösvé-nyeket alakítottak ki, amelyek az ellenfelet csapdákkal és leshe-lyekkel ellátott részre csalogatták. A torlaszokkal ellátott területe-ken tilos volt a fákat kivágni és utakat kialakítani. Érdekes módonaz orosz államhatárok délebbre való előrehelyezésénél nem szá-molták fel a régi torlaszokat, sokkal inkább azok megtartásáratörekedtek, és megerősítették őket, az új határoknál azonban újmegerődített vonalat hoztak létre, erődítményeket és megerődítettvárosokat építettek, amelyek elé fatorlaszokból új záróvonalattelepítettek. A 17: század végén annak a támadónak, aki megkísé-relte délről megtámadni Moszkvát, hat ilyen, összességében 800km mélységű eltorlaszolt területen kellett volna átküzdenie ma-gát. Egyetlen hadsereg sem volt ilyen helyzetben. Még abban azesetben is, ha sikerült volna egy támadónak az összes akadályonát jutnia, meglepetésszerű támadásra már nem lett volna lehetősé-ge: az agresszort az óriási erőfeszítések és a könnyű, fürge csa-patok állandó támadása felmorzsolta volna. Tegyük fel, hogymégis sikerült volna mindezt legyőznie, akkor vonulása befejezé-sekor egy harcra kész orosz hadsereg várta volna.

A biztonsági sávok a 20. században sem veszítették el jelen-tőségüket.

A Vörös Hadsereg nagyon is jól tudta, hogy mit jelent egybiztonsági sáv, és nagy tapasztalatokkal rendelkezett, hogy ho-gyan kell azzal bánni. Csak egy példa erre: 1920-ban, miközben aVörös Hadsereg megindította „felszabadító hadjáratát” Varsóbaés Berlinbe, beleütközött a lengyel csapatok által felállított biz-tonsági sávba. Idézném M. M. Voronov tüzérségi főmarsallt: „Alengyel csapatok visszavonulásuk közben mindent megsemmisí-

95

tettek: pályaudvarokat, vasútvonalakat, hidakat, felgyújtották fal-vaikat, gabonájukat és pajtáikat elégették. Az előrenyomulás hi-hetetlen erőfeszítésünkbe került. Minden kicsiny folyón gázló vagyegyéb olyan segédeszköz segítségével tudtunk csak átkelni, amiéppen adódott. Egyre nehezebb lett a helyzetünk a muníció tekin-tetében is.” (Háborús bevetésben. Moszkva, 1963, 34. o.) Ezek-nek a tapasztalatoknak az alapján saját határainknál, különösennyugaton, a Vörös Hadsereg biztonsági sávokat hozott létre. Spe-ciálisan erre a célra kialakított kormánybizottságok vizsgálták azország nyugati területeit, és meghatározták, hogy melyek az ellen-séges áttörés szempontjából a többé-kevésbé megfelelő övezetek.A végén az állam nyugati régiójában az összes hidat előkészítet-tek a felrobbantásra. A híd biztosító kommandókat megbízták afelrobbantási munkálatokkal, és készek voltak arra, hogy levegő-be röpítsék a hidakat. Így lehetett példának okáért a 60 méterhosszú olevszki vasúti hidat egy kétszeres robbantószerkezet al-kalmazásával két és fél perc alatt felrobbantani (Sztarinov: Azaknák várják, hogy üt az órájuk, 24. o.). A hidakon kívül gyárké-ményeket, depókat, szivattyútelepeket, víztornyokat, magasabbföldsáncokat és mély földhányásokat is előkészítettek a robban-tásra (Sztarinov, Az aknák..., 18. o.). Már 1929 végén egyedül aKijevi Katonai Körzetben 60,1400 főből álló robbantó kommandóállt bevetés re készen. ,,1640, tökéletesen elkészített, bonyolultrobbanótöltet és több ezer gyújtó cső állt a rendelkezésükre,amelyekkel szó szerint egy szempillantás alatt robbanókész álla-potba lehetett hozni a robbanóanyagot.” (Sztarinov: Az aknák...,22. o.) Hasonló előkészületeket tettek más katonai körzetekben is.

Az ország nyugati régióiba telepített robbantó kommandókonkívül felállítottak még vasútvonalat eltorlaszoló zászlóaljakat is,amelyeknek a feladata a nagy vasúti csomópontok megsemmisíté-se volt abban az esetben, amennyiben visszavonulásra kerülne asor, valamint a fő közlekedési útvonalakon el kellett végezniüktorlaszok felállítását: a vágányok tönkretételét, erős, időzítésselellátott robbanószerkezetek elhelyezését arra az esetre, ha az el-lenség megkísérelné a sínek, vágányok helyreállítását. 1932-benmár négy, ezzel a feladattal megbízott zászlóalj volt Ukrajnában(Sztarinov: Az aknák..., 175. o.).

96

Emellett a vasúti kitérők, híradó-létesítmények, távíróvona-lak, sőt néhány esetben a sínek elszállítását is előkészítették (M.Tuhacsevszkij, a Szovjetunió marsallja: Válogatott művek.Moszkva, 1964, 1. kötet, 65-67. o.). A szovjet biztonsági sávokatállandóan tökéletesítették. A robbantásra, illetve evakuálásra elő-készített objektumok száma egyre nőtt. Új, nehezen áthatolhatóakadályokat és torlaszokat építettek, fatorlaszokat és mesterségesvíztározókat helyeztek a védelmi területek elé, egyes terepeketpedig előkészítettek az elárasztásra és elmocsarasításra.

1939 őszén óriási szerencse jutott osztályrészül a Szovjetuni-ónak: a Molotov-Ribbentrop-paktum következtében 200-300 km-es mélységű új területeket kapott. Ez a korábban kiépített bizton-sági sávok jelentős mélységű kiterjedését jelentette, miközben atermészet bőkezűségének köszönhetően az új területek rendkívülalkalmasak voltak erre a célra: erdők, magaslatok, lápos területek,megáradt, mocsaras partú folyók és Nyugat-Ukrajnában meredekpartú, roham) hegyi folyók. „A terep rendkívüli módon alkalmasvolt védekezésre, valamint torlaszok kiépítésére.” (A. 1.Jerjomenko, a Szovjetunió marsallja: A háború kezdetén. Moszk-va, 1964, 71. o.)

A közlekedési hálózat azonban gyenge volt. A 6696 kmhosszúságú sínpályából csak 2008 km volt kétvágányú, és mégezeknek is csak igen csekély volt az áteresztő kapacitása. Szükségesetén nagyon könnyű lett volna ezeket teljesen használhatatlannátenni.

A Vörös Hadsereg éppen ez idő tájt kap ragyogó megerősí-tést arra nézve, hogy egy biztonsági sáv kiépítése a védekezésrekényszerített oldal helyzetét mennyire megkönnyíti. A Szovjet-unió ősszel megtámadta Finnországot, de a meglepetésszerű csa-pás nem sikerült: a finn főhaderő a határ túloldalán egy biztonságisáv mögött tartózkodott. Ebbe a biztonsági sávba ütközött bele aVörös Hadsereg. Le kell azonban szögeznünk, hogy a Vörös Had-sereg kudarca nem a szovjet vezérkar hibás számításának azeredménye, sokkal döntőbbnek bizonyult a finn haderő védekezé-si és áldozathozási készsége. Ennek a készségnek az egyik elemétképezte, hogy a biztonsági sáv a fő védelmi vonal előtt helyezke-dett el. Ennek a sávnak 40-60 km-es volt a mélysége (SzovjetKatonai Enciklopédia, 6. kötet, 504. o.). A biztonsági sáv tele volt

97

tűzdelve aknamezőkkel és robbanószerkezetekkel. Mesterlövé-szek, utászok és mobil osztagok rendkívül aktív hadműveletekethajtottak végre. Az eredmény: ennek a sávnak az elfoglalására 25napra volt szüksége a Vörös Hadseregnek, és amikor a fő védelmivonalat elérte, akkorra már nagy veszteségeket szenvedett el, akatonák morális hozzáállása is megrendült, hiány volt muníció-ban, üzemanyagban, akadozott az élelmiszer-ellátás. A manőve-rezési lehetőségek erősen korlátozottak voltak: egy oldalra lépésaz utolsó lépést jelenthette. A hadtáp hátramaradt, és ki volt téve akönnyű finn osztagok ismétlődő rohama veszélyének, akik kivá-lóan ismerték a terepet és az aknamezőkön lévő titkos át járókathasználták. Mindegyik szovjet parancsnok, aki ott harcolt, kifeje-zésre juttatta a finn biztonsági sáv iránt érzett csodálatát élükönK. Mereckovval, aki a 7. hadsereget irányította (Szolgálatban anépért. Moszkva, 1968, 184. o).

Miután Mereckov rákényszerült és megtanulta becsülni azilyen biztonsági sávot, kinevezték a vezérkar főnökének. És ho-gyan használta fel az itt nyert tapasztalatait azoknak a szovjetbiztonsági sávoknak a megerősítésére, amelyeket a nyugati határ-nál alakítottak ki?

Mereckov a következő parancsot adta ki:

1. A nyugati határnál el kell távolítani a korábban kialakítottbiztonsági sávokat, fel kell oszlatni a robbantó kommandó-kat, el kell távolítani a robbanóanyagot és a műszaki zárakat,hatástalanítani kell az aknákat, majd a területeket el kellegyengetni.

2. Az újonnan megszerzett területeken nem kell biztonsági sá-vokat kialakítani.

3. A hadsereg főerejét át kell helyezni közvetlenül a határhozanélkül, hogy ezeket a csapatokat bármiféle biztonsági sávvalfedeznék.

4. A Vörös Hadsereg stratégiai tartalékát az ország belsejébőlközvetlenül a határra kell szállítani és ott összevonni.

5. Belorusszia nyugati részén és Kelet-Ukrajnában haladéktala-nul el kell indítani a repterek és közlekedési hálózatok kiépí-tésének átfogó munkálatait. Az egyvágányú vasúti sínszaka-szokat kétvágányúvá kell átalakítani. Az áteresztő kapacitást

98

emelni kell, és új, közvetlenül a német határhoz vezető útvo-nalakat kell kiépíteni.

2.És itt az eredménye ennek a politikának:1939-ben felosztották Lengyelországot. Ennek következmé-

nyeként néhány vízfolyás határválasztó folyó lett. Az ezeken afolyókon lévő hidak megmaradtak – hidak, amelyeket senki semhasznált. Egyedül a 4. szovjet hadsereg területén 6 ilyen híd volt.Érthető okokból német oldalról nem merült fel megsemmisíté-süknek a kérdése, jóllehet békeidőben senki sem használta azokat.Ugyanakkor azonban szovjet részről sem merült fel megsemmi-sítésüknek a kérdése. A háború kitörésekor a német csapatokmindegyik hidat kézitusában elfoglalták, óriási csapatok vonultakát rajtuk, amelyek teljesen meglepték a 4. szovjet hadsereget. Ahadsereg megsemmisítő vereséget szenvedett.

A 4. hadsereg szétverése szabaddá tette a rendkívül erős 10.hadsereg hátbakerülését a német csapatok számára. A 10. hadse-reg is vereséget szenvedett, mégpedig soha nem látott mértékben.Guderian anélkül, hogy további akadályokba ütközött volna, elin-dult Minszk irányába. A 4. hadsereg akkori vezérkari főnöke, L.Szandalov felteszi a kérdést: „Tulajdonképpen mi okból maradtmeg a 4. hadsereg területén a Bug folyón olyan sok híd?” (Átél-tek, Moszkva, 1966, 99. o.) Tényleg, mi okból? A német katonaivezetés abban reménykedett, hogy egy támadó háború eseténhasználni tudja a hidakat, és ezért fel sem merült azok szétrom-bolása. Mit gondolt azonban a szovjet vezetés?

A történészek mindenesetre gyönyörű magyarázatot gondol-tak ki: a szovjet parancsnokok idióták voltak. Ez a magyarázatazonban egyáltalán nem illik Szandalovra, aki felelős volt ezekérta hidakért. Érdekes módon senki sem hárította rá a felelősséget ahidak miatt, és őt magát sem állították falhoz. Épp ellenkezőleg,1941 júniusában ezredesből nagyon hamar vezérezredes lett, éssok hadműveletben kitüntette magát. Legfeltűnőbb jellemvonásarendkívüli körültekintése és a legapróbb dolgok figyelembevételevolt. Személyes benyomásom azonban az – megismerkedtem vele

99

egy előadáson –, hogy egy kivételesen ravasz róka volt. Akkor mitörtént vele 1941 júniusában?

3.A német csapatok tovább nyomultak előre, anélkül, hogy

újabb akadályokba ütköztek volna, és elfoglalták a Dunán, aBerezinán, a Memelen és a Prjpjatyon, sőt a Dnyeperen átvezetőhidakat. Ha ezeket a hidakat nem készítették elő a robbantásra, azthanyagságnak lehetne minősíteni. Ebben az esetben azonban ko-molyabb dologról van szó: elő voltak készítve a robbantásra; mi-után azonban felállították a közös szovjet-német határt, a rob-bantószerkezeteket eltávolították. És mindenütt ez történt, amibőlaz következik, hogy itt szó sem lehetett néhány idióta szeszélyé-ről, hanem egy állam nagyon is konkrét politikájáról

„Országunk nyugaton már szoros érintkezésbe került afasiszta Németország erős katonai gépezetével... Angliátinvázió fenyegeti. ..Amikor tájékoztattak arról, hogy abiztonsági sávokban robbantószerkezetek eltávolításáratörténtek előkészületek, úgy éreztem magam, mint akitfejbe vágtak. Még amit 1926-1933 között odahelyeztek,most gyakorlatilag azt is felszámolták. Már nem voltak afontos hidak és egyéb objektumok közelében bevetésrekész robbantóanyagok lerakatai. Nemcsak dandárokbanvolt hiány... hanem a speciális zászlóaljak sem léteztekmár... Az uljanovi speciáltechnikai tanintézet – a speciá-lis egységek, illetve részegységek magasan képzett tiszt-jeinek az egyetlen kiképzőhelye, amely fel volt szerelvetávirányított aknákkal – távközlési iskolává alakult.”(Sztarinov, Az aknák..., 175. o.)Egy ellenséges támadásnál jelentősen csökkenteni lehetett a

meglepetésszerű támadás hatását abban az esetben, ha a saját fő-hadsereg erői nem közvetlenül a határnál állnak. Egy üres terep,még ha nem is készítették igazában elő, akkor is biztonsági sáv-ként szolgálna, hiszen funkciójában biztosítékot jelentene a meg-lepetéssel szemben. Amint azonban az előretolt egységektől afőerő megkapja a megfelelő jelzést, akkor még mindig elég idejemarad arra, hogy ütőképességét kialakítsa. Ehelyett azonban „...a

100

hadseregek közvetlenül az államhatár hosszában fejlődtek fel...közvetlenül a határnál, tekintet nélkül arra, hogy védekezés szem-pontjából ez a lehető legkedvezőtlenebb lépés. Sok frontszaka-szunkon még ott sem épült ki a biztonsági sáv, ahol a háborúelőtti utasításokban betervezték azokat.” (A Nagy Honvédő Hábo-rú története, 2. kötet, Moszkva, 1961, 49. o.)

K. A. Mereckov vezérkari főnök mégis az előírások ellenérecselekedett. Leváltotta ezért Sztálin? Igen, így tett. De nem azért,mert Mereckov tönkretette a biztonsági sávokat és nem készülthelyettük új, hanem azért, mert Mereckov az új területeken túlkevés aktivitást mutatott a közlekedési útvonalak, hidak és a rep-terek kiépítése vonatkozásában. 1941. február 1-jén Mereckovhelyére G. K. Zsukov hadsereg tábornokot nevezték ki a vezérkarfőnökévé. Ettől kezdve igazi zsukovi elánnal folytatódtak a mun-kák. Eddig az időpontig a Vörös Hadseregben öt vasúti dandárvolt. Zsukov haladéktalanul tizenháromra emelte a számukat.(Minden dandár 1 ezredből, 2 önálló zászlóaljból és ellátó egysé-gekből állt.) Majdnem az összes vasúti csapatot a nyugati határré-giókban vonták össze, és ezek intenzív bevetéssel dolgoztak arégi vasútvonalak modernizálásán, illetve új, egészen a határigmenő vasútvonalak lefektetésén („Vörös csillag”, 1984. 09. 15.).Néhány új vonal ezekből: Proskurov—Temopol—Lemberg(Lwow), Lemberg—Javorov-államhatár, Lemberg—Przemyšl(Peremysl), Timkovicsi—Baranovicsi, Bialowieza (Beloves),Orancsica. Ezeknek a vasútvonali végpontoknak a neve is arróltanúskodik, hogy a szovjet vezetés a biztonsági sávot nem harc-zónának tekintette, hanem mint saját hátországát, amelybe – egynyugatra való gyors előretörés esetén – milliós új tartalékokat,több millió tonna muníciót, üzemanyagot és egyéb anyag-, mű-szaki és élelmiszerellátással kapcsolatos dolgokat kellett szállíta-ni.

A vasútvonal ak kiépítését az ország nyugati területén az utakintenzív kiépítése kísérte. Néhány ezekből: Orsa-Lepel, Lemberg-Przemyšl, Belaja Cerkov—Kasatin, Minszk—Breszt. Egy honvé-dő háború előkészületeinél a fronttal párhuzamosan futó össze-kötő utakat építenek ki annak érdekében, hogy a passzív védelmirészekből a tartalékokat át tudják dobni a veszélyeztetett helyekre.Ezek a fronttal párhuzamosan futó összekötő utak nem érnek el a

101

határig, hanem messze hátul, a mélyben alakítják őket, miközbena határmenti régiókat lehetőség szerint utak és hidak nélkülhagyják. A Vörös Hadsereg azonban vasútvonalakat és autóutakatépített keletről nyugatra, amint ez egy olyan támadás előkészíté-séhez szükséges, amikor az ország belsejéből a tartalékokat gyor-san az államhatárhoz kell szállítani a csapatok ellátása érdekében,amint azok átlépték a határt. Az új összekötő útvonalak közvetle-nül Przemyšl, Breszt és Javorov városokhoz vezettek.

G. K. Zsukov, a Szovjetunió marsallja így emlékezik: „ANyugat-Belorussziában és Nyugat-Ukrajnában található útháló-zat nagyon rossz állapotban volt. Sok híd még a közepes nagysá-gú tankok, valamint a tüzérség súlyát sem bírta el.” (Emlékek ésgondolatok, 207. o.) Micsoda ok ez az örömre Zsukov számára!Az ilyen gyenge hidaknál – defenzív beállítódásnál – tulajdon-képpen már csak az egyik tartópillér elfűrészelésére van szükség!Aztán már csak a partra kell vinni még néhány páncéltörő aknát, abokorba beültetni egy pár lövészt és hozzáadni egy pár tüzérségilöveget! De távolról sem így történik! Zsukov buzgón utakatépíttet, a régi hidakat újra cserélte ti, hogy bármiféle páncélosjármű és a tüzérség átjuthasson rajta!

Mindezen óriási erőfeszítések közepette az NKVD és sze-mélyesen Lavrentyij Pavlovics Berija buzgón segítették a VörösHadsereget. Szovjet forrásokban mindig szemünkbe szökik ez azelnevezés: „az NKVD építészeti szervezete” (például A. A.Novikovn, a légierő fő marsallja: Leningrád egén, Moszkva,1970, 65. o.). Ugye tudjuk, hogy az NKVD kinek a munkaerejétvetette be? Miért kellene különben a biztonsági sávban olyan sokfoglyot tartani, ráadásul a háború előestéjén?

A háború azonban jól láthatóan közeledett. A Kijev KatonaiKörzet története (Moszkva, 1974, 14Z o.) című munkában a kö-vetkezőt találjuk: ,,1941 elején Hitler emberei elkezdtek hidakatépíteni, vasúti kitérőket és tábori reptereket kialakítani.” Mindezkétségkívül világosan jelezte egy invázió előkészületeit. Mit tet-tek azonban ebben az időszakban a szovjet vasúti csapatok? Idé-zünk ugyanebből a könyvből (143. o.): „A vasúti csapatok Nyu-gat-Ukrajnában a vasúti hálózat további kiépítésével és megerő-sítésével voltak elfoglalva.”

102

A Zsukov által felállított vasúti dandárok óriási munkát vé-geztek a szovjet területen, de a tulajdonképpeni feladatuk az volt,hogy az ellenség területén, közvetlenül saját támadó csapataikmögött folytassanak hadműveleteket, az ellenfél biztonsági sávjaitrohanják le, a közlekedési összeköttetést és a hidakat állítsákhelyre, a fő szakaszokon állítsák át a keskenyebb nyugat-európainyomtávokat a szélesebb szovjet standard normára. A háború ki-törése után ezeket a dandárokat bevetették robbanószerkezetektelepítésére, de nem ez volt az a feladat, amelyet felállításuk idő-pontjában nekik szántak. A robbanószerkezetek telepítése egy-fajta improvizáció volt, „nehéz és ismeretlen feladat” (A szovjetvasúti dandárok, Moszkva, 1984, 98. o.). Ezeknek a dandároknaknem voltak robbantó zászlóaljai, ezek helyett helyreállító csapa-tok tartoztak hozzájuk (A szovjet haderők, Moszkva, 1978, 242.o.).

A háború előestéjén a szovjet vasúti csapatok egyáltalán nemkészítették elő a sínszerkezeteket evakuálásra, illetve felrobban-tásra, és nem foglalkoztak azzal, hogy a határmenti régiókból el-szállítsák a tartalékokat. Épp ellenkezőleg: a határ közvetlen kö-zelében óriási mennyiséget halmoztak fel sínekből, szétszerelhetőhidakból, építőanyagból és szénből; ott azután ezek a tartalékok anémet Wehrmacht kezébe kerültek. Ezt nemcsak német doku-mentumok erősítik meg, hanem szovjet források is. Sztarinov, aVörös Munkás- és Paraszthadsereg utászegységeinek egyik ve-zetője a robbanószerkezetek és elaknásítás osztályának a főnöke-ként a következőképpen írja le, hogy a breszti határőrállomásonmilyen helyzet uralkodott 1941. június 21-én: „A nap sütötte avágányok melletti szénhegyeket és egy halom szép új sínt. A sínekizzottak a napfényben. Minden nyugalmat és békét árasztott.” (Azaknák..., 190. o.)

Mindenki tudja, hogy a síneket igen hamar bevonja a finomrozsda. Következésképpen közvetlenül a háború előestéjén a ha-tárra szállított sínekről van szó. Miért szállították oda?

Állandóan azt akarják a fejünkbe verni: „Bárcsak ne ölte vol-na meg Sztálin a szadista Tuhacsevszkijt, akkor minden másképptörtént volna!” Ez távolról sem igaz! Az biztos, hogy Tamkovkormányzóságban a parasztok szörnyűséges likvidálásával és azelfogott brassói katonák megkínzásával kitűnt, de egy igazi hábo-

103

rúban a lengyel hadseregtől vereséget szenvedett. Egyebekbennem különbözik semmiben a többi szovjet marsalltól: „Egy had-művelet előkészítésekor feltétlenül intézkedéseket kell tenni arranézve, hogy fahíd szerkezetek álljanak rendelkezésre, és a megfe-lelő vasútvonalakon vasúti helyreállító csapategységek kéznéllegyenek, a keskeny nyomsávról a széles nyomsávra való átállí-tásnál.” (Tuhacsevszkij, a Szovjetunió marsallja: Válogatott mű-vek, 1.. kötet, 62-63. o.)

15. kép Nehéztüzérség folyami átkelése

Védekező háborúban az ellenség feltartóztatására utászokra vanszükség, hogy felrobbantsák a hidakat. Támadásnál nem robbantóutászegységekre van szükség, hanem pontonhidakat építő csapategy-ségekre, hogy át lehessen kelni a folyókon, amelyek a hídjait az ellen-ség felrobbantotta, hogy feltartóztassa a támadó Vörös Hadsereget.1940-41-ben a Vörös Hadsereg viszonylag kevés robbantó utászegy-séggel, rendelkezett, ezzel szemben több pontonhidat építő csapat-egysége es részegysége volt, mint az egész világ összes többi hadse-regének. A védekező háborúban ezt a csapatoknak ezt az egyik part-ról a másikra történő átszállításához szükséges, első osztályúfőelemképzőt visszavonuláskor hátra kellett hagyni a határrégiók-ban.(Az orosz képaláírás fordítása: Folyami átkelés nehéztüzérséggelmanőverezés közben. Leningrád Katonai Körzet, 1940)

104

A vasúti csapatokhoz csatlakozott a nyugati határnál gya-korlatilag az összes szovjet utászcsapat is, A határsáv területére aháború előtt nemcsak azokat az utászegységeket, illetve részegy-ségek et és csapategységeket helyezték el, amelyek közvetlenül ahatárnál összevont hadosztályokhoz, hadtestekhez és hadseregek-hez tartoztak, hanem a csapatalakulatokból azokat is, amelyekneka német határhoz való áthelyezését éppen hogy csak elkezdték. Ésez az, amivel a szovjet utászok foglalkoztak: „Kiindulási pozíciókelőkészítése támadás esetére. Menetoszlopban való vonuláshozszükséges utak kialakítása, robbantószerkezetek előkészítése, va-lamint intézkedések a torlaszok eltávolítására, operatív és taktikaiálcázás, a gyalogság és a páncélosok rohamosztagokban valóegyüttműködésének a megszervezése, előkészületek az erőszakkaltörténő folyami átkelésekre...” (A szovjet haderők, Moszkva,1978, 255. o.) Az olvasót ne tévessze meg a „robbanószerkezetekelőkészítése” szókapcsolat. A „Mannerheim-vonalon”, Finnor-szágban a döntő csata előtt a szovjet utászok lefektettek néhányszakaszon a finnekéhez hasonló robbanószerkezeteket. A harckezdete előtt az ott összevont szovjet csapatoknak át kellett kelni-ük ezeken az akadályokon, és csak utána kezdhették meg az igazirohamot.

4.A német Wehrmacht minden elismerése mellett sem lehet el-

kerülni annak a leszögezését, hogy elvakulva a villámháború öt-letétől, egy komoly háborúra katasztrofálisan előkészületlenekvoltak. Az embernek az a benyomása, hogy a gondatlan németvezérkar egyszerűen nem tudta, hogy a kelet-európai közlekedésiutak egy picinykét különböznek a némettől, és hogy Oroszor-szágban időnként tél is van. A német fegyverolaj ebbel, a rendkí-vüli hidegben megmerevedik és a fegyverek többé nem működ-nek. Ez azt jelenthetné, hogy a fagy a hibás? Nem, egyszerűen afegyverolaj volt rossz. Vagy még inkább a vezérkar, amelyik nemkövetelt a körülményeknek megfelelő jó mi nőségű fegyvereket.Azt mondják, hogy villámháborút a rossz minőségű utak miattnem lehetett folytatni. De ez hazugság. Hitler tudta, hogy megke-rülhetetlen az Oroszországgal való háború. Miért nem rendelt

105

olyan fegyvereket és harci eszközöket, amelyeket Oroszországbanis be lehetett volna vetni? Ha a német ipar olyan fegyvereketgyártott, amelyeket csak Nyugat-Európában és Afrikában lehetetthasználni, Oroszországban azonban nem, akkor hogy tételezhetőfel, hogy Németország felkészült erre a háborúra?

Hitlernek azonban szerencséje volt. Közvetlenül a háborúkitörése előtt Oroszország nyugati területein óriási erőfeszítésekettettek a közlekedési hálózat bővítésére és modernizálására. Perszeez nem volt elégséges a német Wehrmacht számára. Mi történtvolna akkor, ha Zsukov, Mereckov és Berija nem éppen közvetle-nül a háború előestéjén építette volna ki a közlekedési útvonala-kat? Ha nem helyeztek volna el óriási sín-, hídszerkezeti rész- ésépítőanyag-tartalékokat a határnál? Ha egy hatalmas védelmirendszer hatékony lett volna: számtalan hidat levegőbe repítettek,minden mozdítható tárgyat, síneket, az összes tartalékot meg-semmisítették volna, az utakat és vasúti útvonalakat tönkretették,elárasztották, mocsárrá változtatták és aláaknázták volna? Csakegyetlen válasz van: a német villámháború akkor nem Moszkvakapuja alatt feneklik meg, hanem sokkal korábban.

A német hadseregnek az ország belsejébe való előrenyomulá-sában Mereckov, Zsukov és Berija tettestársak. Agyonlövette őketSztálin? Nem. Rövid időn belül marsallokká nevezték ki őket.Miért is kellett volna őket agyonlövetni? Hitler learatta fáradozá-suk gyümölcsét, de persze az utakat, a síneket és a tartalékokatnem Hitler számára halmozták fel, hanem azért, hogy gyorsan ésakadálytalanul Európába vezethessék felszabadító hadseregeiket,miközben szószegő és megsemmisítő meglepetésszerű támadásu-kat az utánpótlással biztosítják. A háború előestéjén a Vörös Had-seregben senki sem gondolt saját torlaszok, akadályok felállításá-ra, mindenki csak az ellenfél területén felállított akadályok leküz-désére gondolt.

Ez az oka annak, amiért a nyugati határnál a TASZ június 13-i kommünikéjének a leple alatt (titokban) a szovjet marsallok ésvezető szakértők a torlaszok megszüntetésénél feltűnnek.

Itt egy kivonat B. Kulik, a Szovjetunió marsallja (aki titok-ban Belorussziába érkezett) és Sztarinov ezredes közötti beszél-getésből: „Aknakeresők előre, utászok, ide a keresőt!” (Sztarinov,Az aknák..., 179. o.) A marsall német területről beszél: a szovjet

106

területen már minden aknát hatástalanítottak és kiiktatták a torla-szokat. Egyébiránt az ember tudja, hogy hol vannak a saját aknái,és aknakereső nélkül is hátastalanítani tudja őket. A beszélgetéstovábbi részében a marsall kijelenti: „A ti csapatotoknak rossz azelnevezése. Tulajdonképpen a mi doktrínánk alapján torlaszeltá-volító és aknaeltávolító csapatnak kellene nevezni őket. Akkormásképp gondolkodnának az emberek. Így azonban mindig csakaz hallik: védelem, védelem. Fejezzük már be ezt!...” (KiemelésSztarinovtól.)

Ugyanezzel a problémával kell megküzdenie a Nyugati Kü-lönleges Katonai Körzet parancsnokának, D. G. Pavlov hadse-regtábornoknak is. (A körzetet közben titokban már a NyugatiFront parancsnoksága alá helyezték.) Dühösen állapítja meg,hogy az aknák eltávolításának nem tulajdonítanak elég jelentősé-get. Nem különös ez? Egy honvédelmi háborúban egyáltalán nemszükséges az aknák eltávolításának a kérdésével foglalkozni. Azaknákat csak telepíteni kell, aztán rájuk támaszkodva fel kellmorzsol ni az ellenséget, hogy azután gyorsan a következő, márelőzőleg kialakított, hátul lévő műszaki zárak mögé vissza lehes-sen vonulni.

A Vörös Hadsereg a finn biztonsági sáv legyűrése közben tettszert erre a tanulságos tapasztalatra, ezért nyilván tanult a hibájá-ból, és most rendkívül alaposan felkészült a német aknazárak le-küzdésére. Tudták volna csak a szovjet marsallok, hogy a háborútnem ahogyan tervezték, 1941 júliusában, hanem már június 21-énel kellett volna kezdeniük, akkor nem lett volna szükség semmi-féle intézkedésekre az aknák, torlasz ok stb. eltávolításával kap-csolatban. A német Wehrmacht ugyanis a maga részéről sajátelőírásainak megkerülésével ugyanezt csinálta: eltávolította azaknákat, a torlaszokat a földdel tette egyenlővé, csapatait a határ-nál vonta össze, anélkül, hogy bármiféle védelmi zónára támasz-kodhatott volna!

Június elején a német csapatok elkezdték a közvetlenül a ha-tárnál felállított szögesdrót akadályok eltávolítását. K. S. Moszka-lenko, a Szovjetunió marsallja ebben cáfolhatatlan bizonyítékátlátja annak, hogy a támadásuk küszöbön áll (A Délnyugati fron-ton, Moszkva, 1969, 24. o.).

107

A Vörös Hadsereg is ugyanezt teszi azonban egy csekélyidőbeli csúszással. Moszkvából jövet a nyugati határhoz érkezettaz utászok egész elitje, beleértve az utászcsapatok altábornagyát,D. Karbisev professzort. A Moszkvából való elutazásakor júliuselején bejelentette a barátainak, hogy a háború már elkezdődött,és megbeszélt velük egy háború utáni találkozót, de nem Moszk-vában, hanem a „győzelem színhelyén”. A határhoz érve lázastevékenységet fejtett ki: meglátogatta a vízi akadályok erőszakkaltörténő leküzdésének folyam fenéki átkelési csapatgyakorlatát(ami védekezési harcokban nem követelmény), valamint a pán-célos akadályok leküzdését a T-34-es legújabb harckocsi segítsé-gével (ami egy honvédő háborúban szintén irreleváns). Június 21-én ellátogatott a 10. seregbe. De „előzőleg még a 3. hadsereg pa-rancsnokával, V. I. Kuznyecovval és a grodnoi megerődített tér-ség irányítóparancsnokával, N. A. Ivanovval egy helyőrségnél isjárt. Végig a határ vonalán az Augustov-Szejnoi út mentén reggela mi szögesdrót akadályaink húzódtak; amikor azonban másod-szor jöttünk ezen a szakaszon, addigra már az akadályokat eltá-volították.” (J. G. Resin: Karbisev generális. Moszkva, 1971, 204.o.)

Egyáltalán el tudunk képzelni egy ilyen képet: csekisták eltá-volítják a frontnál a szögesdrót akadályokat? A kommunista tör-ténészek számos szovjet marsallt és generálist idiótának nyilvá-nítottak, és ezzel magyarázzák a vereség okait. Azt mindenesetrehomály fedi, hogy miért is nem győzte le Hitler ezeket az idiótá-kat. De hagyjuk ezt: igen, számos katona idióta volt. Hogyan kellakkor azonban a hősies csekisták tetteit elmagyarázni? Éppenazokét a csekistákét, akik csak a nagy tisztogatás után csatlakoz-tak a hadsereghez. Azokét a csekistákét, akik lezárták a határokat.Azokét a csekistákét, akik az egész országot bekerítették szöges-dróttal. Miért éppen közvetlenül a határnál távolítják el a szöges-drótokat? Az a szándékuk talán, hogy a német kémeket vagy asaját szökevényeiket ide-oda engedjék? És eközben közvetlenül ahatáron szovjet katonák és tisztek tömege áll, akik nagyon is el-játszanak a gondolattal: mindegy, hogy hova, csak el innen... Asok rabról már nem is szólva!

Feltűnő, hogy sem a 3. hadsereg irányító tábornok az, aki ittakar harcolni, sem pedig a megerődített térség parancsnoka, aki-

108

nek a feladata elméletileg a honvédelem lenne (a valóságban in-kább a támadás), sem a többkarátos moszkvai szaktekintély, akitudja, hogy már elkezdődött a háború, nem reagálnak semmilyenmódon erre az akcióra. Épp ellenkezőleg: a szögesdrót akadályokeltávolítása időben egybeesik a határőrségnél tett látogatásukkalÉs ebből következik az új kérdés: az ugyanis, hogy mi volt meg-jelenésük oka.

El tudjuk képzelni egyáltalán egy szovjet határőrség vezető-jét, aki az NKVD főhadnagyi rangját viseli, amint saját belátásaalapján elhatározza, hogy eltávolíttat ja a szögesdrótot? Az alá-rendeltjei, ha egy ilyen parancsot adna, nem úgy fognák fel, mint„egyértelmű bűntettet”? A főhadnagy mégis kiadta ezt a paran-csot, és katonái gyorsan végrehajtották azt. Ez az akció alighatörténhetne meg az NKVD Belorussziában állomásozó határcsa-patai főnökének, I. A. Bogdanovnak a parancsa nélkül. Talán nemérti Bogdanov, hogy közeledik a háború? Dehogyisnem, nagyonis jól érti. ,,1941. június 18-án az NKVD belorusz határcsapatai-nak a főnöke, Bogdanov altábornagy kiadja a parancsot a hadse-regben tartózkodók családjainak az evakuálására.” (Előőrsök anyugati határokon. Kijev, 1972, 110. o.)

Hozhatott egyáltalán ebben az időszakban és önállóanBogdanov egy ilyen döntést: a határőr csapatok családtagjainakaz evakuálása és a szögesdrótok eltávolítása anélkül, hogy L. P.Berija, az állambiztonság kormánybiztosa és belügyi népi kor-mánybiztos ne tudott volna róla? Nem hozhatott. Magától felte-hetően Berija sem mert volna ilyen döntést hozni. Nem is hozott.

Berija a Zsukovval való teljes egyetértésben cselekedett, amiazt jelenti, hogy valaki más jóval magasabban koordinálta a had-seregnek és az NKVD-nek az akcióit (és egyáltalán nem rosszul).A katonaság és a csekisták egy és ugyanazt csinálták, és mind azügy, mind pedig a hely és időpont szempontjából jól összehan-golva. Megkísérlik elhitetni velünk és meggyőzni bennünket ar-ról, hogy a Vörös Hadsereg első vereségei a háborúra való hiá-nyos felkészültség következményei lennének. Ostobaság. Ha nemlett volna felkészülve a háborúra, akkor legalább a határnál épenmaradtak volna a szögesdrótok, és így a hadsereg alakulatai leg-alább egy kevés időt nyerhettek volna, hogy harckészültségüket

109

helyreállítsák. Akkor nem történtek volna meg ezek a szörnyűkatasztrófák.

A csekisták természetesen nem azért távolították el a szöges-drótokat a határról, hogy a német Wehrmacht számára előkészít-sék az utat. Egészen más célból történt ez. Képzeljük el, hogyvalamilyen oknál fogva elhalasztódott volna a német támadás.Mit tennének egy ilyen helyzetben a csekisták a határnál: eltávo-lítanák a határtorlaszokat, nyitva tartanák a határt és új torlaszoképítésébe kezdenének? Természetesen nem. Csak egyetlen lehető-ség marad: a csekisták azért vágták el a szögesdrótokat, hogy afelszabadító hadsereg előre tudjon nyomulni az ellenség területé-re. Ugyanígy vágták el a csekisták Lengyelország, Finnország,Észtország, Lettország, Besszarábia és Bukovina „felszabadítása”előtt a szögesdrótot. Most Németország volt soron.

Ez azt jelenti, hogy Sztálin 1942-ben meg akarta támadniHitlert. Ilyen terv valóban létezett, de aztán előrehozták az idő-pontját. Ha Sztálin 1942-re tervezte volna a „felszabadítást”, ak-kor a határon a drótokat szintén csak 1942-ben kellett volna el-vágni. A legeslegutolsó pillanatban.

16. kép Vörös Hadsereg kiképzése

A támadó hadművelet közbeni folyami átkelés a Vörös Hadseregben akiképzés egyik eleme

110

17. kép Folyami átkelés

Sztálin 1941-41-ben 63 páncélos hadosztályt állíttatott fel, és; intenzívelőkészületek folytak további hadosztályok felállítására, Egyetlenszovjet páncélos hadosztály sem rendelkezett visszavonulás esetéreutászegységekkel a hidak felrobbantására, ezzel szemben mindenhadosztályhoz tartozott egy pontonhíd-építő zászlóalj, hogy a tervezetttámadási hadműveletek folyamán gyorsan ideiglenes hidat tudjanakkiépíteni ellenséges területen. (Az orosz képaláírás: Páncélos átkeléstaktikai gyakorlatok közben, 1940)

111

Miért rombolta le Sztálin a „Sztálin-vonalat”?

Csak a naiv ember hiszi azt, hogy a meg-erődített térségek fő feladata a védelembőlállna. Nem -a megerődített térségeket egy

támadás előkészületeként hozzák létre.Megbízhatóan fedezniük kell a támadó

csapatok felfejlődését, és az ellenség min-den olyan próbálkozását, hogy ezt a felfej-

lődést megzavarja, el kell hárítaniuk, samint csapataik támadásba lendülnek,

össztűzzel kell támogatniuk őket.

P. G. Grigorenko generális, aki részt vetta Sztálin-vonal kiépítési munkálataiban.

(A pincében csak patkányokkal találkozikaz ember. New York, 1981, 141. o.)

1.A 30-as években a Szovjetunió nyugati régióiban titokban 13

megerődített térséget ( UR = Ukrepljonnij Rajon) hoztak létre.Mindegyik megerődített térség katonai formációt képezett, amelymegfelelt egy dandár erejének, tűzerőben azonban egy hadtest-nek. Mindegyik megerődített térség egy vezérkarból és törzskar-ból, egy tüzérségi ezredből, egy páncélos zászlóalj ból, egy híradózászlóaljból, egy utász zászlóaljból, 3-4 tüzérségi/gépfegyvereszászlóaljból és egyéb egységekből, illetve részegységekből tevő-dött össze. Mindegyik megerődített térség 100-180 km fronthosz-szúságú és 30-50 km mélységű területet ölelt át. Mindegyik meg-erődített térség páncélacélból készült harci létesítmények és vas-betonból épített utász zárak bonyolult rendszerével volt ellátva.Annak érdekében, hogy a harckészültséget biztosítani tudják,mindegyik megerődített térség rendelkezett föld alatti, vasbeton-ból készített helységekkel, áramfejlesztőkkel, tábori kórházzal. Aharci és az ellátást szolgáló létesítmények föld alatti tárnákkal

112

voltak összekötve egymással. Mindegyik megerődített térség ké-pes volt arra, hogy akár hosszan elhúzódó harci cselekményekközepette, teljes elzártság esetén is csak magára utalva ki tudjontartani. Ebből a célból a harci létesítmények jelentős munícióstartalékkal és ellátmánnyal rendelkeztek; csatornával, vízvezeték-kel, légszűrő és levegőztető rendszerekkel, és saját áramszolgál-tatással alakították ki őket. Ezeknek a megerődített térségeknek avonalát nem hivatalosan „Sztálin-vonalnak” nevezték. A Sztálin-vonal és a francia Maginot védelmi rendszer között sok különbségvolt. A Sztálin-vonalat nem lehetett oldalról megkerülni: oldalszárnyai a Keleti-tengerig és a Fekete-tengerig nyúltak. Nemcsakaz ellenséges gyalogsági támadások elhárítására alakították kiőket, hanem mindenekelőtt a páncélos támadás elhárításra szán-ták, ezenkívül pedig erős légvédelmi elhárítással is rendelkeztek.A Sztálin-vonal építésénél nemcsak betont használtak, hanemóriási mennyiségű páncélacélt és zaporozsjei gránitot is. AMaginot-vonallal ellentétben a Sztálin-vonalat nem közvetlenül ahatárhoz helyezték, hanem a biztonsági sáv mögé: ahhoz, hogy azellenség megtámadhassa a Sztálin-vonalat, előzőleg egy tucat,több száz kilométeres mélységű területet kellett legyűrnie, amely-ben számtalan hidat és alagutat már tönkretettek, minden közle-kedési útvonalat aláaknáztak, minden kutat és víztornyot használ-hatatlanná tettek, és amely területen aktív partizánegységek foly-tattak hadműveleteket.

A Sztálin-vonallétesítményei azzal, hogy mélyen a hátor-szágban voltak és kiválóan álcázták őket, lehetővé tették, hogy ameglepetésszerű támadással egy meglepetésszerű védekezést ál-lítsanak szembe: az ellenség a megerődített térség pontos helyze-tének hiányos ismerete következtében óhatatlanul is konfrontá-lódhatott a harci létesítményekkel, és ugyanakkor egy gyilkoselhárító össztűzben találhatta magát. A Maginot-vonallal szembe-ni másik különbség abban volt, hogy a Sztálin-vonal nem egyösszefüggő, zárt védelmi gyűrűként készült; az egyes megerődí-tett térségek között időnként több tucat km szélességet is elérőköztes térségeket hagytak. A vonal építői – úgy tűnik – annak alehetőségét akarták szuggerálni az agresszor számára, hogy amegerődített térség elleni közvetlen harc elkerülése lehetséges,amennyiben megkísérlik a közöttük lévő területen az áttörést. Ha

113

az ellenség egy ilyen próbálkozásra hagyatkozik, abban az eset-ben az oldalszárnyát és végül a hátrahagyott csapatrészeit is ké-toldali célzott támadásnak teszi ki. Ez rendkívül egyszerű, de zse-niális ötlet: ha egy nagy jégtáblát egy folyón lefele tolunk, akkorazt egy fal nem tudja feltartóztatni – a víz és a jég minden falatfelmorzsol; ha azonban elszórtan tuskókat teszünk az útjába, ak-kor az ezekre a tuskókra nehezedő súly lényegesen kisebb, mint azárt falra nehezedő. Minél inkább nő a jég nyomása, annál gyor-sabban zúzódik szét a jégtábla tömege, és a tuskók elérésekor ve-szít gyorsaságából, energiájából és zártságából. Később majd lát-juk, hogy a megerődített térségek közötti átjáróknak még egyébrendeltetése is volt.

2.13 megerődített térség – ez az első 5 éves tervre nézve óriási

erőfeszítéseket és kiadásokat jelentett. 1938-ban elhatározták,hogy mind a 13 megerődített térséget jelentősen erősítik, mégpe-dig a nehéztüzérség felállítása érdekében földsánc bunkerek épí-tésével. Ezenkívül elkezdték további 8 megerődített térség inten-zív kiépítését. Egyetlen év leforgása alatt több mint ezer harcilétesítményt betonoztak be. És éppen ebben a pillanatban kerülaláírásra a Molotov-Ribbentrop-paktum!

A megnemtámadási szerződés értelmében a szovjet határokatnyugatra tolták – ez egy önvédelemre berendezkedő állam számá-ra pozitív következmény. Azonban ez a szerződés a Szovjetunióvédelme számára két veszélyes tényezőt is jelentett: a Szovjetunióés Németország között létrejött a közös határ és Európában kitörta II. világháború. A kommunisták el akarják hitetni velünk, hogySztálin félt Hitlertől. Ha ez így lett volna, mit kellett volna tennieSztálinnak, amikor kapott egy Németországgal közös határt, ésEurópában kitört a világháború, amelynek a lángjai bármilyenirányban továbbterjedhettek? Sztálinnak ki kellett volna adni aparancsot, hogy azok a gyárak, amelyek a megerődített térségekszámára a fegyvereket gyártották, fokozzák termelésüket. Ki kel-lett volna adnia a parancsot, hogy a megerődített térségek lakta-nyáit erősítsék meg, és gyorsítsák fel az építkezési munkálatokat.A Sztálin-vonal kiépítésének és felfegyverkezésének a befejezése

114

után Sztálinnak haladéktalanul parancsot kellett volna adnia arra,hogy hasonló, sőt még erősebb vonal épüljön ki a már meglévőelőtt vagy mögött, és azután még egy harmadik és utána még egypótlólagos vonal kiépítése kezdődjön el. Parancsba kellett volnaadnia, hogy a tábori csapatok több ezer km lövészárkot ássanak aKeleti-tengertől egészen a Fekete-tengerig, a megerődített térsé-gek felhasználásával, amelyek védekezés esetén egyfajta acélváz-ként döntően erősítik a csapatok állóképességét.

Sztálin azonban nem igazán félhetett Hitlertől, és egyáltalánnem a védekezés volt a fő célja. Alighogy Hitlert – saját „semle-gességének” megőrzésével – belehajtotta a II. világháborúban,Sztálin egy csapásra azonnal változtat cselekvési módszerein.1939 őszén kiadnak egy parancsot a megerődített térségben lévőhelyőrségek létszámának csökkentésére és az építkezési munká-latok leállítására. A megerődített térségekből ki kell vonni és elkell szállítani a fegyvereket, és azok a gyárak, amelyek eddig amegerődített térségek számára gyártották a fegyvert, haladéktala-nul más fegyvernemek gyártására állítandók át. Sztálinnak nincsszüksége védekező fegyverekre. A megerődített térségek számáragyártott fegyverek gyárainak megszüntetésével egyidejűleg aszovjet fegyverkezési ipar a védekező fegyverek több más fegy-vernemének a gyártását is megszünteti, így például a tüzérségipáncéltörő ágyúk gyártását, továbbá a szovjet gyalogság fegyver-zetéből eltűntek a páncéltörő puskák.

Hitler egyre előrébb nyomul nyugatra, északra és délre, ésSztálin újabb döntéseket hoz a Sztálin-vonal tekintetében: a meg-erődített térségek harci egységeinek a számát nemcsak csökken-teni kell, hanem fel kell oszlatni őket, a harci létesítményeket ésműszaki zárakat be kell temetni, illetve ahol ez nem lehetséges,ott fel kell robbantani. 1940 nyarán újabb határozat születik: aMolotov-Ribbentrop-paktumban megállapított új szovjet-némethatárnál el kell kezdeni újabb megerődített térségek kiépítését. Azúj vonalat, ami egyébként sohasem készült el, a szovjet vezérkar-ban egy csipetnyi iróniával „Molotov-vonalnak” nevezték.

115

3.A Molotov-vonal építésénél rendkívül különös dolgok tör-

téntek. Az új megerődített térségeket úgy helyezték el, hogy azellenség beláthatta őket. A harcállásokat közvetlenül a határnálállították fel. Éjjel-nappal építkeztek, teljes kivilágításban. Azelkészült harci létesítményeket nem álcázták. Ha olvasóim közülvalaki alkalomadtán Bresztnél átmenne a szovjet határon, akkorteljes figyelmét közvetlenül a határfolyó partján lévő szürke be-tontömbökre irányíthatja. Korábban a megerődített térségeketmessze a határ mögött helyezték el, és az ellenség nem tudhatta,hogy hol találhatók, nem tudhatta, hogy hol vannak közöttük azátjárható részek, és egyáltalán vannak-e. Ezt csak akkor találhattaki az ellenség, ha már harcba bonyolódott a szovjet harcállásokössztüze közepette. Most nemcsak az vált lehetségessé az ellenségszámára, hogy a megerődített térségek határait beláthassa, hanemminden egyes harci létesítményt láthatott, magának a lőrésnek azirányát is, amelynek alapján minden nehézség nélkül bemérhette alövés irányát. A Molotov-vonal harcászati létesítményeit sem ak-namezőkkel, sem utász műszaki zárakkal nem védték. Az ellenségkatonái tetszésük szerint kereshettek maguknak egy, a tűzvonalonkívüli szektort, bedolgozhatták magukat állásaikba, a zárótüzethomokzsákokkal felfoghatták (mint ahogy ez 1941. június 22-énvalójában meg is történt).

A Molotov-vonal megerődített térségeit nem a támadás főirányába telepítették, hanem mellékszakaszokra. Így például abreszti térségben a határon keresztül több közlekedési összeköt-tetés fut, nagy jelentőségű határhidak találhatók itt, de a megerő-dített térséget nem a hidak területén, hanem a várostól északrahelyezik, ahol sem közlekedési útvonalak, sem hidak nincsenek.Nemcsak taktikai, hanem stratégiai szempontok figyelembevéte-lével kerültek az új, megerődített létesítmények a mellékszaka-szokra. 1941-ben gigantikus méretű páncélos haderőt, tüzérséget,valamint légi hadtestet vontak össze Ukrajnában, és egy kisebbharci erővel rendelkező csoportot Belorussziában. Miért? Zsukovazt mondja: itt vártuk a támadást. Ha ez így lenne, akkor a meg-erődített térségeket elsősorban Ukrajnában kellett volna kialakíta-ni, és csak másodsorban Belorussziában; a Molotov-vonal több

116

mint 2000 létesítményét a Baltikumba tervezték (ténylegesen csak300 épült). Betervezett 2000 – ez több mint a fele az összes beter-vezett létesítménynek. Ukrajnában azonban, ahol Zsukov szerint„német invázióra számítottak”, a Baltikumba tervezett számnakcsak 1/7-ét tervezték. Miért?

4.A kommunista történészek szégyenteljesen hallgatnak a

Sztálin-vonal szétverésének az okairól. Egyetlen verziójuk van,ami azonban nem vehető komolyan: az új megerődített térségekszámára fegyverre volt szükség, és ezeket a Sztálin-vonalról kel-lett elvonni. Ilyet csak az mondhat, aki tudatosan meg akarja ke-rülni a kérdés lényegét.

Ha az új, megerődített térségeknek fegyverre volt szükségük,akkor a szovjet ipar képes lett volna arra, hogy ezeket a fegyvere-ket legyártsa, csak ki kellett volna adni az utasítást. Ha az új,megerődített térségek vadonatúj fegyverfelszerelést kaptak volna,a korábban gyártottak nyugodtan maradhattak volna a Sztálin-vonalon! A szovjet ipar nem kezdte el a megerődített térségekszámára a fegyvergyártást: az egykori gyártóhelyek sürgősségimegbízással parancsot kaptak tengeralattjárókon felállítandóágyúk gyártására.

Az 1940-es év megmutatta, hogy mennyire fontos, ha valakinem csak egy, hanem két védelmi vonallal rendelkezik. 1940-bena Vörös Hadsereg véres harcokban törte át a finn Mannerheim-vonalat, és ezzel be is fejeződött a szovjet-finn háború. De mitörtént volna, ha mélyen finn felségterületen, a Mannerheim-vonal mögött lett volna egy második vonal? 1940-ben a németcsapatok oldalról megkerülték a francia Maginot-vonalat. Kép-zeljük el, mi történt volna, ha francia területen, a hátországbanmég egy további vonal lett volna, amelyet nem lehetett volnamegkerülni? Sem Franciaországban, sem Németországban nemvolt a hátországban egy ilyen második vonal. Sztálinnak azonbanvolt. De éppen ez idő tájt buzgón a felszámolásával volt elfoglal-va.

Az erre a különös eljárásra adott kommunista magyarázatokteljességgel elfogadhatatlanok. Védelem esetén egyszerűen nem

117

létezhet felesleges harci létesítmény, és ugyanígy elavult sem. Akatonák számára sokkal könnyebb egy 19. századi erődítménybenvagy bármelyik előző században épült várban védekeznie, mintszabad területen. Ha nem áll rendelkezésére a katonának egy erő-dítmény, akkor is könnyebben védekezik egy fallal körülvett ház-ban, mint egy olyan területen, ahol nincs ház. A védekezési harc-ban a katona minden árkot, minden gránáttölcsért kihasznál annakérdekében, hogy azt egy bevehetetlen erődítménnyé tegye.

A Molotov-vonal egy kiegészítő védelmi gyűrű lehetett vol-na, de nem a Sztálin-vonal pótlása volt. Vessünk egy pillantástbármelyik várlétesítményre: a középpontban egy 11. századbólszármazó torony van, amelyet a 13. századból származó falak, a15. században épült tornyok és a 18. században épült bástyák, vé-gül a 19. században épített erődök vesznek körbe. Senkinek nemjutott eszébe, hogy egy új védelmi létesítmény építésekor meg-semmisítse az előző létesítményeket. Egy tele erszény cipelésenem okoz fájdalmat, és felesleges fal nem létezik védelem esetén,sőt minél több van belőle, annál jobb. Inkább több legyen, mintkevesebb.

A Sztálin-vonal lerombolása nem történhetett annak érdeké-ben, hogy új vonalat alakítsanak ki: az új építési munkálatok el-kezdése előtt egy évvel már megkezdődött a Sztálin-vonal lerom-bolása. Ki rombolja le addig a régit, amíg nem kész az új, arrólnem is beszélve, hogy annak építése még el sem kezdődött?

Az az érv is csupán csak kifogás, hogy a régi, megerődítetttérségekből át kell szállítani a fegyvereket az új szakaszokba:Belorussziában például 193

harci létesítmény épült a Molotov-vonalon, melyet jól felsze-reltek fegyverekkel ugyanakkor ebben az időpontban a Sztálin-vonalon sokkal nagyobb mértékű, jobb minőségű és ragyogó ál-cázással rendelkező 876 harcászati létesítményt lecsupaszítottakés felrobbantottak. Ukrajnában kevesebb épült, mint amennyitszétromboltak.

És végezetül: ha ki kellett vonni a Sztálin-vonalról a lövege-ket, a gépfegyvereket és a periszkópokat, miért kellett több ezertonna vasbetont utána a levegőbe repíteni? Egy honvédelmi hábo-rúban fegyverek nélkül is olyan szilárd támaszték lehetett volna aSztálin-vonal, amelynek segítségével az Első Stratégiai Csapat

118

170 szovjet hadosztálya egy ténylegesen áttörhetetlen védelmigyűrűt alakíthatott volna ki. A szovjet vezéreknek azonban nyil-vánvalóan nem a védelem járt az eszében.

5.Ahhoz, hogy a Sztálin-vonal sorsát és rendeltetését megért-

hessük, vissza kell mennünk az 1927-es évbe, amikor megszüle-tett az elhatározás a létrehozására. A védelmi létesítményeketegyáltalán nem kizárólag védelmi célokra építik. Egy támadó há-borúban ugyanúgy szükség van rájuk, mint honvédelem esetén.Annak érdekében, hogy az ellenségre az államhatáron meglepe-tésszerű támadást lehessen mérni – jól álcázott és nagyon keskenyszakaszokban –, óriási ütőképességű támadó csapategységeketkell koncentrálni. Ezeknek a támadó egységeknek a felállításáraés meghatározott szakaszokban történő erőösszevonására másszakaszokat viszont fel kell fedni. Ez rendkívül kockázatos vál-lalkozás, és a kockázat csökkentése érdekében a mellékszakaszok-ban ezzel egyidejűleg megerősített védőműveket kell létrehozni.A megerődített térség viszonylag kis létszámú helyőrsége azutánaz utászzárral egyesített hatalmas tűzerőnek, valamint a megerő-sített fedezékeknek köszönhetően óriási területeken képes véde-kezni és győzni, és ezáltal lehetővé teszi, hogy a támadásra harciegységek szabaduljanak fel. A Sztálin-vonal fő célja abban volt,hogy biztos felvonulási bázisként szolgáljon az Európába induló„felszabadító” hadjárat számára. A szovjet csapatok nyugatra valóelőrenyomulása számára tudatosan betervezték a megerődítetttérségek közötti átjárási lehetőségeket.

A Molotov-Ribbentrop-paktum következtében a szovjet hatá-rokat nyugati irányba előretolták, következésképpen az a vonal is,ahonnan el kellett volna kezdődnie a „felszabadításnak”, nyuga-tabbra került, és a Sztálin-vonal már senkinek sem volt hasznáraegy támadó jellegű háborúban. Fel lehetett volna használni egyhonvédő háborúban is, de ennek a lehetőségét a Molotov-Ribbentrop-paktum megkötése után kizárták: Hitler megkaptanyugaton a saját háborúját, és Sztálin felfogása szerint nem tudottelkezdeni még egy keleti háborút is. Ha Sztálin védekezésre ren-dezkedett volna be, vagy egyszerűen a megerődített térségek mö-

119

gött ki akarta volna húzni az időt, akkor ebben nemhogy zavartavolna a Sztálin-vonal, épp ellenkezőleg, a világháborúban, amelymár Európában tombolt, biztonsági garanciát jelentett volna szá-mára. Sztálin azonban egyáltalán nem gondolt védekezésre,ugyanúgy, ahogy arra sem, hogy semleges maradjon. Elő kellettkészítenie a „felszabadítást”. Ennek érdekében mindenekelőtttöbb átjáróra volt szüksége az óriási létszámú szovjet csapatoktömege számára, amelyeknek a szovjet térség mélyéből, a legutol-só pillanatban kellett előtörniük. Másodszor új felvonulási terü-leteket kellett kialakítani a „felszabadító” hadjárat számára. Sztá-lin cselekvési módja egyszerű és logikus: először felrobbantják aSztálin-vonalat, azután bevetésre kész harci létesítményeit bete-metik. Az átjárók ilyen módon való kiszélesítése után elkezdődheta Molotov-vonal kiépítése.

A Sztálin-vonalat elsődlegesen támadó előkészületekreszánták, és csak másodsorban védelmi célokra. A Molotov-vonalcsak támadásra szolgál. Éppen ezért a megerődített térségei nyitvahagyják a hidakat és a közlekedési útvonalakat a szovjet csapatoktámadó lavinája számára, miközben ők maguk a mellékszakaszo-kat fedezik. Ezért telepítik a harci létesítményeket közvetlenül ahatárra – nem azért, hogy a szovjet felségterület passzív mélysé-gében maradjanak, hanem azért, hogy összevont tűzerejükkel tá-mogassák a támadó szovjet csapatokat, és megakadályozzák azellenséget abban, hogy a mellékszakaszokról összevonja sajátcsapatait. Ennek érdekében a harci létesítményeket nem védikaknamezők és egyéb zárlétesítmények. Ha szükséges, akkor aszovjet csapatok az egész territóriumot egyetlen óriási átengedőterületnek használják útban Közép-Európa fele: miért kellene te-hát saját csapatainak az útját saját aknamezőkkel és saját szöges-drótokkal akadályozni?

Végezetül a Molotov-vonalnak még egy szerep jut: azok abetontuskók, amelyeket a határfolyóknál mindenféle álcázás nél-kül felállítanak, együtt ordítják át a másik oldalnak: „Felkészül-tünk a védelemre, semmi másra, csak a védelemre!”

1939-ben a nagy Zsukov Halhyn-Golnál a 6. japán hadseregelleni meglepetésszerű támadásánál ugyanilyen módszerrel győ-zött: „Mindent megtettünk annak érdekében, hogy az ellenségbenazt a benyomást keltsük, hogy részünkről mindenfajta támadó

120

előkészület hiányzik, és intézkedéseket teszünk védelmi hadállásokelkészítésére, mégpedig kifejezetten csak védelmi hadállásokéra.”(G. K. Zsukov: Emlékek, gondolatok. Moszkva, 1969, 161. o.) Ajapánok megtévesztése sikerült, a németeké azonban nem. Azértnem sikerült, mert Németország ez idő tájt ugyanezeket az intéz-kedéseket tette, csak kisebb méretekben és éppen ezért bizonyosidő előnnyel. Minden, a meglepetés erejére épülő támadás előtt anémet csapatok közvetlenül a határnál lévő frontszakaszokon be-tonból készült védőműveket építettek. 1939. augusztus 23-án,amikor Zsukov Mongóliában ragyogó támadását véghezvitte, ésMolotov a II. világháborúhoz vezető megnemtámadási egyez-ményt aláírta, H. Guderian német tábornokot kinevezték egyszervezet parancsnokának, amely a „Pommern megerősítő vezér-kara” elnevezést kapta. Ez a szervezet végezte a védelmi létesít-mények intenzív kiépítését a lengyel határon.

A „Barbarossa hadművelet” előtt a német hadsereg a szovjet-német határ stratégiai szempontból kevésbé fontos szerepet játszómellékszakaszain demonstratív védőműveket hozott létre. Azépítési munkálatokat oly módon folytatták, hogy a szovjet határőrcsapatok jól láthatták a védekezés érdekében tett erőfeszítéseket.És meg is figyelték azokat! Az új német-szovjet határon készülőnémet betonerődítményeken egészen 1941. június 21-e előttigdolgoztak, az építkezés azonban soha nem zárult le. Érdekes mó-don az Odera mentén, a régi német-szovjet határon a 30-as évek-ben a német Wehrmacht föld alatti, vasbetonból készült megerő-sített védőművek impozáns vonalát alakította ki; a Molotov-Ribbentrop-paktum aláírása után azonban az itt lévő helyőrségek-nek a létszámát csökkentették, később pedig teljesen feloszlattákőket. Németország ugyanúgy, mint a Szovjetunió új, lényegesenkönnyebb építőanyagból készült védőművek építésébe kezdett azúj határnál. Németország ugyanúgy, mint a Szovjetunió, ebben azidőpontban nem rendelkezett védelmi gyűrűvel: a régi határokonlévő megerődített területeket feladták, az új határokon látványo-san dolgoztak az új létesítményeken, de azok még nem készültekel. Támadási tervei miatt Hitler egyébként sem szándékozott azOdera menti megerődített létesítményekbe csapatokat helyezni.1945 januárjában, amikor a szovjet csapatok már Németországszívébe nyomultak be, még akkor sem voltak ezekben az erődít-

121

ményművekben csapatok, ugyanúgy, ahogy a Sztálin-vonalonsem.

6.Jóval később, a 70-es évek elején, szovjet tisztként lehetősé-

gem volt arra, hogy a németek védelmi (vagy jobban mondva tá-madó) létesítményeit a San folyó partján, amely akkor határfolyóvolt, megtekintsem. Ezeket a védőműveket a „Barbarossa hadmű-velet” előtt hozták létre. Az első, ami azonnal szembetűnik, amegerődített szakaszok csekély mélysége, beleértve az összes,közvetlenül a határnál lévőket is. Ez rossz a védekezés számára,jó azonban a támadásra. Amint ugyanis a német csapatok táma-dásba mennek át, ezek a harcállások össztűzzel támogatják őket.És a szovjet parton? Pontosan ugyanezek a betontuskók. Ugyan-úgy, közvetlenül a parton. A folyó két partján lévő létesítményekszerkezete majdnem ugyanaz – ha egy szakembernek ezeket fotó-kon megmutatnánk, és arra kérnénk, hogy azonosítsa a német és aszovjet betontuskókat, nem tudná őket megkülönböztetni. Érde-kelt a német állások páncélozása, megmértem: 200 mm. Egy pán-célos számára sok, egy létesítmény megerősítéséhez kevés. Anémet Wehrmachtnak nyilvánvalóan nem állt szándékában, hogysokáig védje ezt a helyet. Megmértem a szovjet állások páncélo-zás át – 200 mm: mint az ikrek.

Ha Guderian közvetlenül a határfolyó partjára helyeztettebetontuskóit, az egyáltalán nem jelentette azt, hogy valóban vé-dekezni is akar. Épp ellenkezőleg. Ha azonban Zsukov látványo-san ugyanannak a folyónak a partjára ugyanolyan betontuskókatállíttat fel, az vajon mit jelenthet?

122

Partizánok vagy diverzánsok?

Hitler... fő ütőerejét nyugatra fogja irá-nyítani, és Moszkva teljesen ki fogja hasz-nálni ennek a helyzetnek minden előnyét.

L. Trockij, 1939. június 21. („Az ellenzékbulletinje”, 79-80. szám, 14. o.)

1.A Molotov-Ribbentrop-paktum aláírása után a Szovjetunió

elkezdte a semleges államok tervszerű kiiktatását, azért, „hogy haa Harmadik Birodalom a világ újrafelosztásáért folytatott küzde-lembe bonyolódik, akkor ebben az időpontban a szovjet csapatokösszevont tömege elindulhasson a német határ irányába”(Trockij). A „felszabadítási hadjáratok” sikeresen folynak, deFinnországban megszakad a ritmusuk. Már tudjuk, hogy ott a Vö-rös Hadsereg a finn biztonsági sávba ütközött. Itt egy kép egystandard helyzetről: egy szovjet hadoszlop, amely páncélosokból,a gyalogság és tüzérség gépesített egységeiből áll, egy útról egyerdei terepre kerül. Az úttól jobbra és balra letérni az aknaveszélymiatt lehetetlenség. A hadoszlop előtt egy híd van. Az utászokmegvizsgálták – semmi akna. Az első páncélosok átgurulnak ahídon, és a híddal együtt a levegőbe repülnek: a robbanószerke-zeteket ugyanis már a tartópillérek építésénél beépítették, nemegyszerű felfedezni őket, de még abban az esetben is, ha felfede-zik ezeket a szerkezeteket, az eltávolításukra tett minden kísérletrobbanáshoz vezet. A szovjet hadoszlop menete, amely hosszúkm-eken keresztül kígyózik, tehát megáll. Most a finn mesterlö-vészeken a sor. Nem kapkodják el: két lövés hangzik. Aztán ismétmély csend az erdőben. Aztán újra elhangzik pár lövés. A mes-terlövészek nagy távolságból lőnek. Csak a szovjet parancsnokok-ra céloznak. És a kormánybiztosokra. Az erdőt lehetetlenség átfé-sülni: emlékezzünk csak – az úttól jobbra és balra járhatatlan ak-namezők terülnek le. Az szovjet utászok minden kísérlete arranézve, hogy megközelítsék a felrobbantott hidat, vagy az út szé-

123

lén hatástalanítsák az aknákat, a finn orvlövészek célzott lövései-vel végződik. A három felrobbantott híd előtti három párhuzamo-san futó úton közrezárt 44. szovjet lövészhadosztály egyetlen har-ci napon elvesztette számos parancsnokát. Éjszaka aztán egy má-sik távoli erdőrészről gránátvetőkkel szórják meg a szovjet had-oszlopot. Éjjel a kiszolgáltatott menetoszlopot valahonnan a bok-rok közül hosszú gépfegyversorozatokkal lövik, aztán újra min-den csendes.

Azt mondják, hogy a Vörös Hadsereg nem a legjobb oldalá-ról mutatkozott be Finnországban. Színigaz. De képzeljük ma-gunkat a szovjet vagy bármelyik más hadsereg hadosztálya he-lyébe! Mit lehet tenni ilyen helyzetben? Visszarendelni a menet-oszlopot? A nehéztüzérség vontatógépei az óriási tarackágyúkkalaz uszályukban nem tudnak a több tonnányi ágyútalpakkal hátra-tolatni. A mesterlövészek a vontató járművek vezetőit veszik cél-ba. A menetoszlop megkísérli a visszavonulást, de ebben a pilla-natban a háta mögött még egy híd a levegőbe repül: a menetosz-lopot körbezárják. A második hídnál is számtalan feljárat el vanaknásítva, és az orvlövészeknek ott szintén nem sürgős a közbe-lépés. Céljuk: a parancsnokok, a kormánybiztosok, az utászok ésa gépkocsi vezetők kiiktatása. Előttük, messze előttük a finn vas-betonból készült megerősített védőmű – a Mannerheim-vonal.Ennek az áttörése tüzérség és több ezer tonnányi muníció nélküllehetetlen. A szovjet csapatok beleakaszkodtak a finn megerősítettállásokba, de a nehéztüzérségük messze hátramaradt, megfenek-lett a földúton, aknamezők és felrobbantott hidak között, a mes-terlövészek tüzelése közepette.

Ugye nyilvánvaló, hogy a szovjet parancsnokok levonták aFinnországban nyert tapasztalataikból a megfelelő következteté-seket? Kétségkívül felállítottak saját országuk nyugati régióibanmég békeidőkben könnyű partizánegységeket hogy az ellenségesetleges támadását fel tudják fogni. A Szovjetunió nyugati terü-letei természeti adottságaik folytán is rendkívül alkalmasak arra,hogy egy keletre előrenyomuló agresszor összekötő útvonalai el-len partizánháborút lehessen folytatni. Elrendelte Sztálin egykönnyen mobilizálható részleg felállítását, amelynek egy némettámadás esetén vissza kell maradnia az erdőben? Igen, létrehozottilyen csapatokat. Ez már a 20-as években megtörtént. Egyedül

124

Belorussziában már hat, 300-500 fős partizáncsapat volt békeidő-ben. A csekély létszámnak nem kell jelentőséget tulajdonítani.Ezek a csapatok a legjobb parancsnokokkal, szervezőkkel és elsőosztályú specialistákkal voltak feltöltve. Békeidőben mindenegyes partizánosztag egyfajta magot képezett, hogy képes legyenközvetlenül a háború kitörése után néhány ezer főből álló, igenerős partizánegységeket formálni.

Ezeknek a partizánegységeknek a számára békeidőben a jár-hatatlan erdőkben és a végtelen mocsarakon lévő kis szigetekenföld alatti bunkereket tábori kórházakat, készletraktárakat és mu-níciót helyeztek el. Egyedül Belorussziában arra az esetre, hapartizánháborúra kerül sor, föld alatti rejtekhelyeken 50 000 par-tizán számára raktároztak el fegyvereket muníciót és különbözőfelszerelési tárgyakat.

A partizánvezérek, – szervezők és – instruktorok képzéséretitkos iskolákat létesítettek. A titkos tudományos kutatóközpontokkidolgoztak a partizánháború számára egy speciális eszköztárat:különleges felszerelést, fegyverzetet és kommunikációs lehetősé-geket. A partizánoknak rendszeresen részt kellett venniük kikép-zési tanfolyamokon, amely kiképzéseknél az ellenfelet az NKVDOsznaz-hadosztályai testesítették meg.

A partizánegységeken kívül kis illegális csoportokat készí-tettek fel, amelyeknek támadás esetén nem az erdőkbe kell men-niük, hanem a városokban és a falvakban maradniuk, hogy fel-ajánlják az együttműködésüket az ellenségnek, a szolgálatábalépjenek, aztán ha már a bizalmát elnyerték...

Ilyen jellegű előkészületek nemcsak Belorussziában voltak,hanem Ukrajnában, a Krímben, Leningrád környékén és más ré-giókban is. A titkosrendőrség tevékenysége mellett és azzal pár-huzamosan ebben a szektorban, az NKVD-től teljesen függetle-nül, a szovjet katonai felderítés is ugyanilyen jellegű előmunká-latokat végzett: titkos támaszpontokat, rejtekhelyeket, konspiratívlakásokat és segélykérő helyeket, konspiratív híradó-összeköt-tetéseket és még egyebet készítettek elő. A szovjet katonai felde-rítésnek megvoltak a saját iskolái, saját szervezői és instruktorai.

Az NKVD és a katonai felderítés mellett a Szovjet Kommu-nista Párt is sok funkcionáriusát előkészítette arra az esetre, hogyha a területet az ellenség megszállná, illegalitásban tudjanak dol-

125

gozni. A kommunisták rendelkeztek konspirációs hagyományok-kal, és értettek hozzá, hogy a titkukat megőrizzék. A 20-30-asévekben megmaradtak az illegalitásban tevékenykedés hagyomá-nyai, és sok pártszervezetképes volt arra, hogy szükség eseténújból egy titkos harc szigorúan konspiratív központjává alakuljon.

Ne feledjük el, hogy a partizáncsapatok az úgynevezett halál-zónában, a szovjet biztonsági sávban lettek felállítva, amelyben aszovjet csapatok visszavonulása esetén minden hidat a levegőbekellene röpíteni, számtalan alagutat be kellene temetni, a vasúticsomópontokat használhatatlanná tenni, a váltókat, sőt a síneketés telefonkábeleket is elő kell készíteni az elszállításra. A partizá-nok számára csupán az a feladat maradt, hogy a lerombolt objek-tumok helyreállítását megakadályozzák. A partizánok gyakorlati-lag sérthetetlenek voltak, mert a partizánvezérek tudták, hogy holvannak az átjárók az óriási aknamezőkön, az ellenség viszont nemtudta. A partizánok számára nem jelentett különösebb nehézséget,hogy szükség esetén bármilyen üldözés elől vissza tudjanak vo-nulni az elaknásított erdőkbe és mocsarakba, amelyekhez az el-lenségnek nem volt hozzáférési útvonala.

Igen, mindez rendelkezésre állt: a Sztálin-vonal, előtte a biz-tonsági sáv, az óriási kopár vidékkel, a végtelen aknamezőkkel,partizánegységekkel, amelyek fel voltak készítve arra, hogy azelső pillanattól kezdve műveleteket folytassanak a letarolt zóná-ban. Ha mindezt összeadjuk, akkor nagyszerű szovjet védőrend-szert alkotnak. 1939-ben azonban Hitler is rendkívül kényes stra-tégiai helyzetbe került, amely arra kényszerítette, hogy nyugatonfolytasson háborút. Ettől a pillanattól fogva Sztálinnak már nincsszüksége védekezési rendszerre. A Sztálin-vonal és a biztonságisáv felszámolásával egyidejűleg feloszlatják a szovjet partizán-egységeket is, fegyverüket, a muníciót és a robbantóanyagokateltávolítják a raktárakból, a titkos rejtekhelyeket és fegyverraktá-rakat betemetik, a partizánok támaszpontjait lerombolják. Mindez1939 őszén történik. A Vörös Hadsereg ugyanakkor az utolsó őszinapon megkezdi finnországi „felszabadító hadjáratát”, és ottugyanazokba a védelmi elemekbe ütközik, amelyek röviddelelőtte még a Szovjetunióban is megvoltak: vasbetonból készítettmegerősített védőművekkel, előtte biztonsági sávval és könnyű,partizán harcmodorú csapatokkal, amelyek ebben a sávban foly-

126

tatnak hadműveleteket. Megváltoztatta Sztálin a Finnországbanszerzett keserű tapasztalatok alapján a véleményét, és felállítottaújra a Szovjetunió nyugati régióiban a partizánegységeket? Nem,nem változtatta meg a véleményét, és nem is állította fel újra apartizánegységeket.

1941. június 22-e számtalan improvizáció kezdetét jelentette,közöttük egy partizánmozgalom megalakítását is. Igen, újra meg-alakították! Fejlesztették. Ez azonban igazán intenzíven csak1943-44-ben történt meg. Ha 1939-ben nem számolták volna fel,akkor a háború első napjától kezdve kibontakoztathatta volna tel-jes ütőerejét. Sokszorosan hatékonyabb lehetett volna. A háborúfolyamán a partizánoknak nagyon sok vérrel kellett fizetniükminden felrobbantott hídért. Ahhoz, hogy egy hidat fel lehessenrobbantani, előbb el kellett foglalni, a hidakat azonban őrizték, akörülötte lévő fákat kivágták és mindent aláaknáztak. Honnankellett volna a partizánoknak robbantóanyagot előszedniük? Mégabban az esetben is, ha van, mennyit tudott magával vinni egypartizánosztag? A robbantás előkészítésénél a robbanóanyagotgyorsan a hídra kellett elhelyezni, nem lehetett a tartópillér bel-sejébe beépíteni. Egy ilyen robbantás után azonban az ellenséggyorsan helyre tudta állítani a hídszerkezetet, és a partizánoknakmindent elölről kellett kezdeni. Miközben az ellenség a híd hely-reállítását végezte, a többi híd sértetlen maradt, és az ellenség ajárműveit átirányíthatta azokra. Miközben (1939 előtt) minden hídelő volt készítve a felrobbantásra; egy olyan robbantásra, amely-nek következtében már semmi javítható nem maradt rajta; egyolyan robbantásra, amely a partizánok részéről nem jár vérveszte-séggel. A robbantást egy titkos partizánbunkerban, egy egyszerűgombnyomással elintézték volna, és végezetül a járhatatlan ak-namezőkből egy távcsöves fegyverrel már csak a tisztek, utászokés gépkocsivezetők kilövésére lett volna szükség. A hidak teljeshiánya, a közlekedési utakon partizánok által elhelyezett százezerés millió akna, a leshelyek és a mesterlövészek terrorja az invázióelső pillanatától kezdve érezhetően csökkenthette volna a villám-háború tempóját.

Ki volt az, aki a II. világháború kitörése után szétverte aszovjet partizánmozgalmat, és miért?

127

A szovjet katonai terrorizmus egyik atyja, I. Sztarinov pro-fesszor, a Felderítési Főigazgatóság ezredese ezekben az évekbenegy titkos iskola vezetője volt, ahol a szovjet katonai felderítés alárendelt partizáncsoportokat képezték ki. Nagyszerű visszaemléke-zéseiben az ezredes megnevezi az igazi bűnöst: „A földben biz-tonságosan elrejtett fegyverek és robbanóanyagok arra vártak,hogy üssön az órájuk. De mielőtt ez az óra eljött, a titkos partizántámaszpontokat megsemmisítették, kétségtelenül Sztálin tudtával,sőt valószínűleg közvetlenül az ő parancsára.” (Az aknák..., 40.o.)

A szovjet politikai terrorizmus egyik veteránja, a KGB ezre-dese, S. A. Vaupzsasz (ez idő tájt az NKVD egyik partizánoszta-gának a parancsnoka Belorussziában) a partizán alakulatok szét-verésének az okát így magyarázza: „Azokban a fenyegetésekkelteli előháborús években az idegen földön való háború elméletenyert... Ez világosan körvonalazottan támadó jellegű volt.” (Ariadópontokon. Moszkva, 1971, 203. o.)

Egyetérthetünk vagy ellentmondhatunk a KGB-ezredesnek,de a partizánalakulatok és támaszpontjaik szétverésére ez idáigmég senki nem nevezett meg jobb indokot.

Hiba lenne azt hinni, hogy Sztálin 1939-ben a partizán tá-maszpontok és alakulatok szétverése után idő előtt nyugdíjbaküldte a partizánvezetőket. A háború után a Szovjetunióban a há-borúról, illetve az azt közvetlenül megelőző időszakról többanyagot publikáltak. A saját gyűjteményemben több tucat embersorsát gyűjtöttem össze, akiket 1939-ig arra képeztek ki, hogyháború esetén a Szovjetunió nyugati régióiban partizánalakula-tokban harcoljanak. 1939 után valamennyiüknek ugyanaz a sorsa:vagy áthelyezik őket az NKVD Osznaz-egységeibe, vagy a nyu-gati határ közelében maradnak egészen kicsi csoportokban vala-milyen érthetetlen célból kifolyólag.

A történtek bemutatására nézzük meg a két előzőleg említettezredes, a két veterán – az egyik a katonai felderítéstől, a másik atitkosrendőrségtől – sorsának alakulását. 1941. június 21-énSztarinov ezredes Breszt határvárosban tartózkodik, a vasútvona-lak területén, amelyek a határhidakhoz vezetnek. Nem azért vanott, hogy a hidakat a levegőbe repítse, ezt ő maga említi meg. Né-hány nappal Moszkvából való elutazása előtt azt mondták neki,

128

hogy csapatgyakorlatokról van szó; a határhoz érkezve megtudja,hogy semmiféle gyakorlatok nem lesznek... Ebben az összefüg-gésben megemlítendő egy kis adat, amelyre még vissza fogunktérni: a háború első napjától kezdve Sztarinov ezredes gépkocsi-vezetője egy Schleger nevű, német nemzetiségű katona volt.

A csekista S. Vaupzsasz a háború kitörését nem a határrégió-ban élte meg, hanem már az ellenség területén! Vaupzsasz – egyrendkívüli életutat bejárt férfi – évekig, egészen 1926-ig bezáró-lag lengyel területen harcolt egy szovjet „partizán” osztagban, ésembereket ölt meg a világforradalomért. Utána a Gulag-építkezések egyik vezetője. Később Spanyolországban találko-zunk vele, ahol a Spanyol Kommunista Párt Politikai Hivatalát ésa Spanyol Biztonsági Szolgálatot őrzi és ellenőrzi a polgárháborúalatt. Végezetül Belorussziában vezet egy partizánosztagot. Ahonvédő háború esetére felállított partizánegységek feloszlatásaután Vaupzsasz megkapja az NKVD egyik Osznaz-zászlóaljánaka parancsnokságát, és Finnország „felszabadított” területén tar-tózkodik. 1941-ben ezt a terroristát, a büntető szervek munkatár-sát és Gulag-felügyelőt a „feltételezhető ellenség” területén vala-milyen titkos misszió elvégzésére irányítják.

Talán honvédelmi feladatok elvégzésére küldik oda? Nem,1941. június 22-én haladéktalanul visszarendelik Moszkvába.

129

Miért volt szüksége Sztálinnak tízlégihadtestre?

Az eljövendő harcokban az ellenség terü-letén fogjuk a hadműveleteket végrehajtani.Így szólnak szolgálati előírásaink. Katoná-san vagyunk nevelve, és követjük a szolgá-

lati előírásokat.

A. J. Rogyimcev ezredes 1939-ben a 18.Pártkongresszuson

1.A légideszant csapatoknak támadó jellegű hadműveletek ki-

vitelezése a rendeltetése. Ez egy olyan axióma, ami nem szorulbizonyításra. A II. világháború előtt aligha tett bárki is támadójellegű háborúra előkészületeket, és mivel ez így volt, sok ország-ban nem is képeztek ki deszantosokat.

Két kivétel volt. Hitler támadó jellegű háborúra készült, és1936-ban létrehozta a légideszant csapatokat. Ezekben a csapa-tokban a II. világháború kezdetén az ejtőernyős vadászok számaelérte a 4000 főt. A második kivételt Sztálin képezte. 1930-banhozta létre légideszant csapatait. A II. világháború kezdetén aSzovjetunió több mint egymillió kiképzett ejtőernyőssel rendelke-zett.

Ha a II. világháború kitörésekor az egész világ katonai ejtő-ernyőseinek a számát összeadjuk, akkor kiderül, hogy a Szovjet-unió körülbelül 200-szor több kiképzett ejtőernyőssel rendelke-zett, mint a világ többi országa, beleszámolva Németországot is.

A Szovjetunió volt az első ország a világon, ahol légideszantcsapatokat felállítottak. Amikor Hitler hatalomra jutott, Sztálin-nak már több légi deszant dandárja volt. Amikor Hitler hatalomrajutott, a Szovjetunióban már elharapódzott egyfajta pszichózis.Az idősebb generációk még emlékeznek arra az időre, amikoregyetlenegy olyan városi park sem volt, ahol ne lett volna ejtőer-nyős ugrótorony, amikor az ejtőernyős jelvény minden fiatalem-

130

ber számára a férfiasság nélkülözhetetlen szimbólumát jelentette.Ezt a jelvényt nem volt egyszerű megszerezni. A repülőgépbőlvaló igazi kiugrások kellettek hozzá, ezeket az ugrások at azonbancsak azoknak engedték meg, akik előzőleg a futásban, úszásban,lövésben, kézigránátdobásban (távolság és célzáspontosság), azakadályok legyűrésében, fegyveres védekezésben való jártasságu-kat és sok egyéb, a háborúban nélkülözhetetlen készségüket, ké-pességüket bebizonyították. Alapjában véve a levegőből beveten-dő gyalogsági harcosok individuális kiképzésének utolsó szaka-szát jelentette a repülőgépből való kiugrás.

Hogy Sztálin szándékainak a teljes horderejét helyesen ér-telmezzük, gondoljunk arra, hogy a Szovjetunióban az ejtőernyősugrás pszichózis a ugyanabban az időpontban kezdődött, amikoraz országban szörnyű éhínség uralkodott. Gyerekek puffadtak felaz éhségödémától, de Sztálin eladta külföldre a szovjet gabonátazért, hogy a Szovjetunió számára ejtőernyős technológiát vásá-roljon, óriási selyemgyártó kombinátokat és ejtőernyőt gyártógyárakat építsen, az országot a repülős klubok és repterek hálójá-val vonja be, hogy minden városi parkban felállíthassa az ejtőer-nyős ugrótorony vázát, több ezer instruktort képezzen ki, az ejtő-ernyők szállítására és tárolására létesítményeket építsen, kiképez-zen egymillió jól táplált ejtőernyőst, és rendelkezésükre bocsássaa szükséges fegyvereket, felszerelési tárgyakat és ejtőernyőket.

Egy honvédő háborúban nincs szükség ejtőernyősökre. Vé-delem esetén az ejtőernyősöknek egyszerű gyalogosként való be-vetése ugyanazt jelentené, mintha valaki egy építkezésnél az acélbetonvas helyett aranyat használna: az arany puhább, mint azacél. Az ejtőernyős osztagoknak nincsenek olyan nehéz és erősfegyverei, mint a szokásos gyalogságnak, éppen ezért ellenállóerejük védekezés esetén jelentősen kisebb, mint az egyszerű gya-logságé. Ezen felül nagyon is költséges lenne aranyat használniacél helyett. Az egymillió szovjet ejtőernyős kiképzése azonbantöbbe került az aranynál. Az ejtőernyősök kiképzésére és az ejtő-ernyők gyártására Sztálin szovjet gyerekek tömegeinek az életé-vel fizetett. Mi célból képzeték ki az ejtőernyősöket? Csak nemazért, hogy az éhenhalt gyerekeket megvédjék?

A kommunisták arról biztosítanak bennünket, hogy Sztálinnem tett háborús előkészületeket, de a falunkban, Ukrajnában

131

emlékeznek még az emberek egy fiatalasszonyra, aki saját kislá-nyát megölte és megette. Emlékeznek rá, mert saját gyerekét öltemeg. Azokra, akik idegen gyerekeket öltek meg, ma már senkisem gondol. Az én falumban az emberek bőrből készült tárgyakat,csizmákat és a csenevész szomszédos erdőben gyűjtött makkotettek. Ennek oka azonban az volt, hogy Sztálin háborús előké-születeket tett. Olyan módon készült fel erre a háborúra, ahogyanőelőtte még senki. A honvédő háborúban egyébként az egész elő-készület szükségtelennek bizonyult.

Egy védekező háborúban nincs szükség arra, hogy az ellenfélhátországában ejtőernyősöket dobjanak le, sokkal egyszerűbb en-nél, ha visszavonulás esetén az erdőkben partizánegységekethagynak hátra.

2.Azt hozhatják fel érvként ellenem, hogy a II. világháború

előestéjén ez az egymillió sztálini ejtőernyős csak a harci egysé-gek felállításához szükséges kiindulási bázis volt. Az ilyen egysé-geket fel kell állítani, és intenzíven trenírozni kell. Gondol erreSztálin? Igen, gondol.

A 30-as években az ország nyugati területei újra és újra gran-diózus manőverek színhelyei lesznek. Mindegyik manőveregyetlen célt szolgál- hadműveletek végrehajtása egy adott mély-ségben, azaz óriási harckocsi tömegek előrenyomulása nagymélységben. Az elrendezés egyszerű, de mély benyomást keltő. Ahaderő hirtelen előrenyomulásánál minden egyes manővernél egynem kevésbé váratlan és nem kevésbé megsemmisítő csapástgyakorol az „ellenség” repülőtereire a szovjet légierő, amely tá-madást az ejtőernyősök ledobása követi, akik elfoglalják a repü-lőteret, majd közvetlenül az ejtőernyős hullám után egy légi ma-nőverben az elfoglalt reptéren landol a légi csapatok másodikhulláma a nehéz felszereléssel.

1953-ban a híres kijevi manőverek során, egy igen hatásosműveletben, egy 1200 főből álló ejtőernyősvadász ugrás utánközvetlenül egy 2500 főből álló, nehézfegyverzettel ellátott (bele-értve tüzérséget, harckocsikat és páncélosokat) légideszant egységmutatott be landolást.

132

1939-ben Belorussziában 1800 ejtőernyős vadász hajtott vég-re egy hasonló támadási hadműveleti manővert, és földet érésükután azonnal 5700 főből álló, nehézfegyverzettel ellátott egységekkövették őket. Még ugyanebben az évben a Moszkva KatonaiKörzetben egy támadási manőver alatt a teljes 84. lövészhadosz-tályt tették földre egy kombinált légi manőver során.

1938-ban Sztálin, tekintettel a jövőbeli „felszabadító hadjá-ratra”, 6 további légi dandárt állíttat fel, melyek összereje 18 ezerfő ejtőernyősvadász. 1939-ben Sztálin parancsára megsemmisítika partizán támaszpontokat és alakulatokat, és helyükbe légi egy-ségeket állítanak fel: ezredeket és önálló zászlóaljakat.

18. kép Szovjet repülőgépek a német határ mellett sorakoznak.

Védelmi előkészületeknél a légi erőt a határtól a hátországba helye-zik és szétbontakoztatják, támadási előkészületnél azonban a légierőt– elsősorban a bombázókat – a határnál összpontosítják 1441 júniu-sában a szovjet katonai vezetés az ország nyugati területén lévő rep-tereken, közvetlenül az államhatárnál a légi háborúk történetében alegharcerősebb támadó alakzatait vonta össze. A szovjet bombázókés csatarepülőgépek szorosan szárny-szárny mellett megtöltötték aszovjet határ menti repülőtereket Miközben készek voltak az ellen-ség elleni azonnali csapásra, ők maguk ebben a pozícióban rendkívülsebezhetők voltak egy váratlan ellenséges támadással szemben: 1941.június 22-én egész repülőterek váltak egyetlen tűztengerré.

133

Moszkva Katonai Körzetben például 3 ezredet alakítanak ki,mindegyik 3-3 zászlóalj ból és több 500-700 fős, önálló ejtőer-nyős vadász zászlóaljból áll.

1940 júniusában tesznek le először szovjet légideszant dan-dárok harc helyzetben a levegőből ejtőernyősöket: a 201. és 204.dandárokat Romániában (Besszarábia), a 214.-et Litvániában akelet-porosz határnál. Mindkét légi hadművelet, de különösen aromániai komolyan nyugtalanította Hitlert. Az egész németWehrmachtot ebben az időben Franciaországba vonták össze, akőolaj szállítás Romániából történik. Ha a szovjet csapatszállítógépek még 200 km-rel tovább repültek volna (amiben senki semakadályozta volna meg őket), és letették volna szállítmányukat,akkor Németország ott állt volna kőolaj, azaz a háborúban lét-fontosságú nyersanyaga nélkül.

3.1940-ben Sztálin számos semleges államot – amelyek elvá-

lasztó barikádot képeztek Németországtól – felszámolt, és min-denhol, ahol ez csak lehetséges volt, közvetlenül a német határhoznyomult előre. Tulajdonképpen Sztálinnak csökkentenie kellettvolna légideszant egységeinek a számát, mivel nyugati iránybanmár csak Németország és a vele szövetséges államok voltak – Né-metországgal pedig aláírta a megnemtámadási szerződést.

Sztálin azonban nem számolta fel légideszant egységeit. Éppellenkezőleg: 1940 áprilisában titokban 5 légideszant hadtestetállított fel, éspedig az ország nyugati területein.

Hogy ez a tényt helyesen tudjuk értelmezni, tudatában kelllennünk annak, hogy a 20. század végén egész bolygónkonegyetlen olyan egység sincs, amely joggal megszolgálná alégideszant hadtest elnevezést. Egy hadtest – túl sok és túl drágaahhoz, hogy békeidőkben fenntartsák.

A légi deszant hadtestek a légideszant gyalogság mellett igenerős tüzérséggel, sőt könnyű úszó páncélos zászlóaljjal is rendel-keztek.

Az összes légideszant hadtestet olyan közel állították fel ahatárnál, hogy anélkül, hogy utólag változtatni kellett volna a he-lyükön, támadhatták az ellenséges területet. Számos hadtestben

134

intenzíven gyakorolták az előttük álló légi hadműveleteket. Ahadtestek jó részét erdőkben, a nemkívánatos pillantásoktól távolvonták össze. Eközben a 4. és 5. hadtestet minden előzetes áthe-lyezés nélkül, közvetlenül bevethették Németország ellen, a 3.hadtestet hasonló módon Románia ellen, az 1. és a 2. hadtest pe-dig mind Németország, mind Románia ellen bevetésre kész volt,sőt akár Csehszlovákia vagy Ausztria ellen is annak érdekében,hogy a Romániából Németországba irányuló kőolajszállítástmegakadályozzák.

1941. június 12-én a Vörös Hadseregben megalakul alégideszant csapatok irányító testülete, és augusztusban további 5légideszant hadtestet állítanak fel. Rá kell mutatni mindeközbenarra, hogy a légideszant hadtestek második szériája nem a németinvázióra adott válasz. Egy honvédő háborúban ekkora tömegűejtőernyős csapat bevetése szükségtelen. A második széria szá-mos hadtestéből egyetlen egy sem végzett a tulajdonképpeni ren-deltetésének megfelelő harci cselekményeket. Az első szériábólegyetlenhadtestet egyetlen alkalommal vetettek be eredeti ren-deltetése szerint, a Moszkva előtti ellentámadás során. Itt mindeztki kell egészítenünk még azzal, hogy létezett a légideszant had-testeknek egy harmadik szériája is, amelyből 1943-ban egyet egylégi hadművelet során bevetettek. A második széria 5 hadtesténeka felállításakor a Vörös Hadseregen belüli tétlenkedés hatása isszámításba jött: a hadtestek felállításáról szóló döntést még a né-met támadás előtt hozták, és később egyszerűen elfelejtették ezt ahatározatot visszavonni. Mindenesetre az ejtőernyők, a fegyverekés az ejtőernyősök a légideszant hadtestek második szériája szá-mára már a német támadás előtt készenlétben álltak.

A légideszant hadtesteken, dandárokon és ezredeken kívül aszokásos szovjet gyalogságon belül is még több ejtőernyős zász-lóalj volt. A Szovjetunió marsallja, I. Ch. Bagramjan például be-számol 1941. június elsején néhány ejtőernyős zászlóalj intenzívkiképzéséről. Ezek az 55. lövészhadtesthez tartoztak, amely ebbenaz időben közvetlenül a román határnál volt. Bagramjan leírásá-ból és más forrásokból kitűnik, hogy az 55. lövészhadtest (a Vö-rös Hadsereg összesen 62-vel rendelkezett) nem a kivételt erősí-tette, hanem éppen a szabályt.

135

A tiszta ejtőernyős vadászegységek mellett az ellenség hátor-szágába történő légi szállításra, valamint a levegőből történő lan-dolásra több szokványos lövészhadosztályt is előkészítettek. Ígypéldául 1941. június 21-én a Szibériai Katonai Körzetben egycsapatgyakorlat során egy speciálisan erre a célra kiképzett had-osztályt tettek le légi hadművelet keretében az „ellenség” hátába.Egészen eddig az időpontig a szovjet csapatoknak a levegőbőltörténő felállítására csak az ország nyugati területén történtek kí-sérletek. Miért kellett egyszerre csak Szibériában végezni ilyenkísérletet? Nos, éppen azért, mert a Szibériai Katonai Körzet ösz-szes csapata ebben az időpontban már titokban a 24. hadsereghezcsatlakozott, amelyiknek azután a német határnál kell felbukkan-nia. A hadsereg elvégzi az utolsó csapatgyakorlatokat, még mie-lőtt a csapatszállító vonatokba beraknák őket. Ennek a hadsereg-nek a kiképzési célja tekintetében nincs szükség kommentárra.

Összefoglalva még egyszer hangsúlyozni kell, hogy sohaegyetlen ország és egyetlen állam sem rendelkezett annyi ejtőer-nyős vadásszal és légideszant egységgel, mint amennyi 1941-benSztálinnak volt. Ha a 20. század végén összeszámoljuk az egészvilág légideszant csapatait, beleértve a Szovjetunióét is, akkor ezcsak 13 hadosztályt tesz ki (ebből 8 szovjet). Az okok, hogySztálint mi késztette ekkora tömegű légideszant csapat felállításá-ra, valamint 1941-ben, a különlegesen erős légideszant hadtestekrobbanásszerű kialakítására, még vizsgálatra és magyarázatravárnak.

4.Az 1941-es év első felében felállított szovjet légideszant csa-

patok felfejlődésével és még ugyanezen év második felében aszámuk növelésével kapcsolatos adatok gyűjtése közben érdekesadatra bukkantam. Mindegyik ezredesi vagy vezérőrnagyi rang-ban lévő szovjet parancsnoknak, aki ebben az időszakban alégideszant csapatoknál vagy azok bevetésének az előkészületei-nél dolgozott, a közvetlen környezetében volt egy német szárma-zású katona vagy altiszt. Az egyik parancsnoknál személyi sofőr-ként teljesített szolgálatot egy német, a másiknál mint segédtiszt,egy harmadiknál pedig mint jelentéstevő. Mindegyik parancsnok

136

ezt mint jelentéktelen adatot említi: nézzétek csak, a németek el-kezdték a háborút, de nekem német gépkocsivezetőm van, akiazonban derék fickó, fegyelmezett és kezelhető. Így például K.Steinnek, a 2. légi hadosztály 2. dandárja parancsnokának egynémet származású segédtisztje volt. A. Rogyimcev ezredesnek, a3. légi hadtest 5. dandárja parancsnokának német sofőrje volt. Őegyébként ugyanaz a Rogyimcev, aki a pártkongresszuson azthangoztatta, hogy a Vörös Hadsereg csak az ellenfél területén fogharcolni. Volt alkalmam Rogyimcev egyik beszédét hallatni, ami-kor már vezérezredes volt. Az ő gárdistái voltak azok, akik 1942-ben közvetlenül a Volga partján az utolsó sztálingrádi házakattartották. Dandárjának, mint az összes többi dandárnak is, a vé-delmi háború folyamán be kellett tagozódnia a szokásos lövész-hadosztályokba, le kellett adniuk az ejtőernyőket, és helyette vé-dekezésre alkalmasabb fegyvereket kaptak, és ezek a fegyverek avédekezés során igen hatásosnak bizonyultak. 1941-ben azonbansem Rogyimcev, sem beosztottai nem gondolnak a védekezésre.Nem rendelkeztek védekezésre alkalmas fegyverzettel, nem vol-tak védekezésre kiképezve, hanem csak a támadó taktikára, ésejtőernyőik voltak.

1941 elején Sztálinnak légideszant csapatokra, légi csapatok-ra és még egyszer légi deszant csapatokra van szüksége. Sok ma-gas rangú szovjet tiszt és tábornok rövid úton szakmát vált, külö-nösen a lovasság tól jön át sok parancsnok a légideszant csapa-tokhoz, az éppen említett Rogyimcev is. Sok lovassági parancs-nok átállt arra, hogy az elavult lovasságot elhagyja és átmenjen alégierőhöz, ehhez azonban természetesen német nyelvtudásra voltszükség. Lev Dovator lovassági tábornok özvegye 1941 elejérőlígy mesél a „Vörös csillag” című katonai újságban: „A mi ezre-dünkben volt egy német. Ettől kezdve Lev Mihajlovics majdnemmindennap elhozta hozzánk. Ez azt jelentette, hogy valamennyiengyakoroltuk a társalgást. A háború kezdetén férjem már folyéko-nyan beszélt németül.” A Vörös Hadsereg már régóta szoros kap-csolatokat ápol a német kommunistákkal. Ernst Thelmannaksemmiféle problémát nem jelentett szovjet katonai uniformisbanmegjelenni. Walter Ulbrichtot mint a „német proletáriátus” egyikharcosát vették fel a 4. szovjet lövészhadosztályba. De ez bizo-nyos fokig a háború előtti történet. Voltak más dolgok is, amelye-

137

ket egy kívülálló nem lát át teljesen. A Szovjetunióban lévő né-met kommunisták Oscar Obert vezetésével már 1918-ban meg-alakították a „német vörös parancsnokok különleges tanintézetét”.Ez a tanintézet az idők folyamán többször nevet változtatott, holegy titkos intézmény lett, aztán újra megjelent a nyilvánosságelőtt, más alkalommal megint csak titkos lett. Az iskola csak ke-vés német nemzetiségű csapatparancsnokot képezett ki. Egyesekegészen a tábornoki rangig vitték a Vörös Hadseregben. 1941elején az itt, illetve más, hasonló iskolában végzetteket behívták aszovjet légideszant hadtestek háborús zászlója alá.

Ha az 1941-ben felállított légideszant hadtestekről szólópublikációkat figyelmesen tanulmányozzuk, akkor beigazolódnilátszik az a feltevés, hogy a katonák, altisztek és tisztek között azátlagosnál több a német családnevű ezekben az alakulatokban.

19. kép KI repülő páncélos a levegőben,

pilótája S. Anohin. Hitler az efféle szerkezeteket váratlan támadásávalfeleslegessé tette. (ábra Steven J Zaloga és James Grandsen Sons,Ccombat Vehicles of World War II. London, Arms and Armor Press,1984)

138

A repülő páncélos

A légierőt a reptereken kell tartani, és megkell semmisíteni... A repterek elleni harc si-

kere az akció meglepetés jellegének a fo-kától függ. Fontos, hogy a légierőt a repü-

lőtereken érje találat.

I. S. Konyev, a Szovjetunió marsallja(„Hadtörténeti folyóirat”, 1976, 7. szám,

75. o.)

1.100 000 ejtőernyős kiképzése és az ejtőernyők elkészítése

egy ilyen jellegű feladatnak csak egy részét képezi: kell hozzákatonai szállító repülőgép és szállító vitorlázó repülőgép is. Aszovjet vezetők ezt nagyon jól megértették, és így a 30-as évek-ben az ejtőernyős pszichózis mellett megjelent a vitorlázórepülőpszichózis. A szovjet vitorlázórepülősök és repülőgépeik elérték,sőt túlszárnyalták a világszínvonalat. Elég, ha csak arra emlék-szünk, hogy a II. világháború kezdetén a vitorlázórepülésben fel-állított 18 világrekordból 13-at a Szovjetunió tartott.

A szovjet harci repülők legjobb tervezőit kivonták fő tényke-dési területükről, azért, hogy vitorlázó repülőgépeket tervezzenek.Még magát a jövőbeni első Szputnyik atyját, Szergej Koroljevetis a vitorlázó repülőgépek fejlesztésére állították rá. Egyébirántkifejezetten sikeres volt ezen a területen. Ha a csatarepülőgépekés rakéták tervezőit bevonták a vitorlázó repülőgépek fejlesztésé-be, akkor ez nyilvánvalóan nem valamiféle világrekord elérésecéljából történt. Ha Sztálinnak a rekordok lettek volna fontosak,akkor miért ne állíthatta volna át a legkiválóbb tervezőket asportbiciklik fejlesztésére?

A szovjet vitorlázórepülés katonai célból történő felállításavitán felül áll. Még mielőtt Hitler hatalomra került volna, aSzovjetunióban B. Urlapov kifejlesztette a világ első szállító vi-torlázórepülőjét, a G-63-at. Később a Szovjetunióban nehéz sikló-

139

repülőgépeket terveztek, amelyek képesek voltak gépjárműveketis szállítani. Miután a gép az ellenfél hátában lerakta a rakomá-nyát, több ilyen vitorlázórepülőt be lehetett pakolni egyetlen te-herszállító repülőgépbe, és visszaszállították őket saját területükreúj bevetés céljából.

A szovjet tábornokok nemcsak arról álmodoztak, hogy légiúton több százezer gyalogost dobnak le Nyugat-Európába, hanemarról is, hogy több száz vagy lehetőleg több ezer páncélost is. Aszovjet tervezők megfeszített tempóban keresték az útját, hogyanlehetne a legegyszerűbb és legolcsóbb módon megvalósítani eztaz álmot. Oleg Antonov, ugyanaz a tervezőmérnök, aki későbbkifejlesztette a világ legnagyobb katonai szállító repülőgépét, aztjavasolta, hogy egy közönséges, szériában gyártott tankot szerel-jenek fel szárnyakkal és vezérsíkokkal, miközben a páncélteknőtvázként használják ehhez a csodálatosan egyszerű szerkezethez.A szisztéma a KT elnevezést kapta (oroszul: krülja tanka = a pán-célos szárnya). A magassági és oldalkormány kötélzsinórjait apáncélágyúhoz erősítették. A páncélos legénysége belülről, a to-rony a forgatásával, valamint az ágyúcső állásszögének a meg-változtatásával irányította a repülést. Az egész szerkezet elké-pesztő egyszerűségével tűnt ki.

Természetesen az ebben a páncélosban való repülés kocká-zata szokatlanul nagy volt, az emberélet azonban sokkal olcsóbbvolt a Szovjetunióban, mint ennek a páncélosnak a szárnya.

Kiváló nyugati páncélos szakemberek, Steven J. Zaloga ésJames Grandsen a „Soviet Tanks and Combat Vehicles of World

20. kép A repülő KT (A-40) harckocsi.

John W Wood rajza. (B. T. White, Tanks and Other ArmoredFighting Vehicles, Dorset, Blandford Press, 1975)

140

War II” (London, 1984) című könyvükben bemutatják ennek aszárnyakkal és repülő farrésszel ellátott páncélosnak az ábráját. Apáncélos landolása előtt a hajtóművet bekapcsolták, és a hernyó-talpak nagy sebességgel elkezdtek forogni. A KT saját lánctalpainlandolt, és újra és újra fékezett. A végén a szárnyakat és a vezér-síkokat ledobták, és a repülő páncélos újra átalakult szokványospáncélossá.

Oleg Antonov azonban ennek a repülő páncélosnak a kifej-lesztésével a háború kitörésének időpontja tekintetében elkésett,és ez a háború nem is a Sztálin által eltervezett módon kezdődött,így a repülő páncélos ugyanolyan feleslegesnek bizonyult, mintSztálin roppant nagy méretű légideszant csapatai.

2.A szovjet vitorlázórepülőgép-tervezők elkövettek hibákat, át-

éltek sikertelenségeket, voltak nehézségeik és vereségeik is. Sike-reik azonban nem vitathatók. Amikor a Szovjetunió belépett a II.világháborúba, sokkal több vitorlázórepülője és repülőse volt,mint az egész világnak együttvéve. Egyedül 1939-ben 30 ezervitorlázórepülőgép-pilótát képeztek ki. A vitorlázórepülés techni-kája eközben gyakran igen magas színvonalat ért el. 1940-benpéldául egy 11 vitorlázó repülőgép kötelékéből álló csoportosrepülést egyetlen motoros repülőgéppel hajtottak végre.

Sztálin mindent megtett, hogy vitorlázórepülősei számáramegfelelő számú vitorlázó repülőgép álljon rendelkezésre. Itttermészetesen nem együléses sportgépekről van szó, hanem olyanvitorlázó repülőgépekről, amelyek egy egész légideszant csapatottudtak szállítani.

A 30-as évek végén 10 tervezőiroda kemény konkurenciahar-cot folytatott azért, hogy a légierő számára a legjobb szállító vi-torlázó repülőgépet tervezze meg. Oleg Antonov a repülő páncé-losán kívül kifejlesztette a A-7 többüléses csapatszállító vitorlázórepülőgépet. V. Cribovszki tervezte a nagyszerű G-11-es csapat-szállító vitorlázórepülőt. D. Kolesnyikov megépítette a KZ-20elnevezésű teherszállító vitorlázórepülőt, amely 20 katonát tudottszállítani, és C. Korbula egy óriási csapatszállító vitorlázó repü-lőgép fejlesztésén dolgozott.

141

1940 januárjában a Központi Bizottság (azaz Sztálin) határo-zata alapján a Repülőgépipar Népbiztosságán belül létrehozták ateherszállító vitorlázó repülőgépek gyártásának igazgatóságát.1940 az intenzív előkészületek éve volt, és 1941 kora tavaszánazok az üzemek, amelyeket ezen igazgatóság alá rendeltek, meg-kezdték a teherszállító vitorlázó repülőgépek tömeggyártását.

Ezzel elérkeztünk egy rendkívül érdekes aspektushoz; az1941 kora tavaszán leszállított teherszállító vitorlázó repülőgépe-ket 1941 tavaszán, de legkésőbb ugyanennek az évnek a koraőszén be lehetett volna vetni. 1942-ig már képtelenség volt ezek-nek a teherszállító gépeknek a tárolása. Számtalan hangár – ame-lyekből nem túl sok volt a Szovjetunióban – már rég meg volttöltve az előzőleg legyártott gépekkel. Egy ilyen óriási teherszál-lító vitorlázógépnek a szabad ég alatti tárolása az őszi esők és vi-harok, a fagy vagy több tonnányi hótömeg miatt lehetetlenségvolt.

A teherszállító vitorlázó repülőgépek 1941-ben történő tö-meggyártása világossá teszi bevetésüknek az 1941-es évben valószándékát. Ha Sztálin a több százezer ejtőernyő landolásra kikép-zett katonáját 1942-ben szándékozott volna Nyugat-Európábanledobni, akkor ezeknek a gépeknek a tömeggyártását 1942 koratavaszára tervezték volna.

3.Egy teherszállító vitorlázógép ejtőernyő nélküli katonai csa-

patok szállítására szolgál. Az ejtőernyővel felszerelt egységeketkatonai csapatszállító gépek szállítják az ellenfél hátországába. AII. világháború kezdetén a világ legjobb katonai szállítógépe alegendás amerikai C-47 volt. Logikusan azt kellene feltételezni,hogy a Szovjetunió a világháborúba való belépéskor – ha már alegjobb szállítógépet az Egyesült Államokban fejlesztették ki, és aSzovjetunió ezért nem pályázhatott az első helyre – legalább amásodik hely megszerzésére törekedett.

Ez a feltételezés nem lenne helyénvaló, mert éppen ez anagyszerű repülőgép, ha más név alatt is, képezte a szovjet csa-patszállító légierő bázisát. Az Egyesült Államok kormánya vala-milyen okból még a háborít előtt eladta Sztálinnak a gyártási li-

142

cencet és a bonyolult felszereléshez szükséges mennyiségű alkat-részt is. Sztálin tökéletesen élt a neki nyújtott lehetőségekkel: a C-47-et nagy szériában gyártották a Szovjetunióban, és egyes ame-rikai szakértők abból indulnak ki, hogy a háború kezdetén aSzovjetuniónak már több ilyen típusú repülőgépe volt, mint Ame-rikának.

A C-47-en kívül még néhány száz elavult TB-3 típusú straté-giai bombázóval is rendelkezett a Szovjetunió, ezeket átalakítot-ták katonai szállítógépekké. A 30-as években minden nagyobblégi gyakorlatot ezekkel végeztek. Számuk elegendő volt arra,hogy egyidejűleg néhány ezer ejtőernyőst, nehézfegyvereket, be-leértve könnyű harckocsikat és páncélos felderítő kocsikat, vala-mint tüzérséget szállíthassanak.

4.Bármennyi szállító gépjárművet gyártatott is Sztálin, ahhoz,

hogy a szovjet légideszantokat letehessék az ellenség hátában, ésvégül még az ellátásukról is gondoskodni tudjanak, több héten,sőt több hónapon keresztül éjjel-nappal bevetésben kellett volnalenniük. Így azzal a problémával kellett szembenézni, hogy azelső bevetés alatt hogyan lehet biztosítani a katonai szállítógépe-ket egy második bevetés számára, és a második bevetés alatt akövetkező repülések számára. A repülőgépek, teherszállító vitor-lások és légideszantok vesztesége már az első bevetés alatt rend-kívül nagy lehetett volna, a második bevetés közben feltehetőlegmég nagyobb, mivel akkor már a meglepetés ereje hiányzott.

Ezt a szovjet generálisok nagyon is jól tudták. Kézenfekvővolt, hogy az ejtőernyősök tömeges landolása csak egy abszolútszovjet légi uralom feltételei között realizálható. 1940. szeptem-ber 27-én a „Vörös csillag” című újság nyíltan arról ír, hogy ek-kora tömegű légideszantok landolása a légtér feletti uralom elő-zetes megszerzése nélkül nem lehetséges. Az alapvető és szigorú-an titkos dokumentum, amely a Vörös Hadsereg hadműveleteitszabályozta háború esetén, a harctéri szolgálati előírás, a PU (oro-szul: Polevoj ustav) volt. Ebben az időszakban lépett életbe az1939-es harctéri szolgálati előírás. Ez az előírás egyértelműen ésvilágosan megfogalmazza, hogy egy „mélységi hadművelet” vég-

143

rehajtása általában és a légideszant csapatok tömeges landolásakülönösen csak a szovjet légierő előzetes légi uralmának kivívásafeltételei között kivitelezhető. A harctéri szolgálati előírás,ugyanúgy, mint a harcászati repülési előírások, valamint az „inst-rukciók a légierő önálló bevetésére” a háborít kezdeti szakaszá-ban nagyszabású stratégiai hadművelet véghezvitelét tervezte be,amelynek során az ellenfél légierejét a földön tartják. Egy ilyenjellegű hadműveletben a szovjet vezetés elképzelései szerint többfrontnak, a flotta légierejének, a főparancsnokság légierejének, sőta légvédelem vadászgépeinek is részt kellene venniük. A hadmű-velet sikerének döntő garanciáját a szovjet előírások a meglepetéserejében látták. A meglepetésszerű hadműveletet a „háború érde-kében” az ellenfél légierejének szétverésével kell véghezvinni.Más szóval: a repülőterek ellen irányuló meglepetésszerű táma-dásnak olyan erőteljesnek kell lenni, hogy az ellenség légiereje aháború végéig ne legyen képes kiheverni azt.

1940 decemberében a Vörös Hadsereg legmagasabb rangútisztjei, valamint a Politikai Hivatal tagjai Sztálin jelenlétébentitkos tanácskozáson részletekbe menően megtárgyalták ezt a fajtahadműveletet. Szovjet zsargonban ez úgy hangzott: „különlegeshadműveletek a háború kezdeti szakaszában”, P. Ricsagov, aszovjet légierő parancsnoka különösen kiemelte a szovjet légierőmeglepetésszerű támadásának kivitelezéséhez szükséges intézke-dések gondos álcázását, annak érdekében, hogy „az ellenségösszlégierejét találat érje a reptereken”.

Teljesen világos, hogy háborúban az ellenség légierejének asaját repterein történő megsemmisítése nem lehetséges. Ez csakbékeidőkben sikerülhet, amikor az ellenfél nem számol veszély-lyel. Nem lehet először elkezdeni a háborút, és utána meglepetés-szerű támadást intézni a repterek többsége ellen abban a remény-ben, hogy az egész légiflotta a kikötőhelyén van, békeidőkbenazonban kivitelezhető egy ilyen csapás, és majd ez a csapás fogjakiváltani a háborút.

Sztálin olyan sok légideszantot állított fel, hogy bevetésükcsak egyetlen egyszer, egyetlen helyzetben következhetett be: aVörös Hadseregnek meglepetésszerűen és a megkötött szerződésmegszegésével saját légierejének az ellenség repterei elleni táma-dásával kellett megkezdenie a háborút. Minden más helyzetben

144

százezer légideszantos katona, több ezer csapatszállító repülőgépés szállító vitorlázógép bevetése egyszerűen értelmetlen lett vol-na.

21. kép Vörös Hadsereg folyami átkelése

Az Urál Katonai Körzet 153. lövészhadosztályának katonái tá-madási manőver közben. 1943 június 13-án kezdték el a MásodikStratégiai Csapat 153 hadosztályának és további és 56 hadosztályálcázott áthelyezését a nyugati határhoz

(Az orosz képaláírás: Taktikai manőver. A 153. lövészhadosztálygéppuska kezelése folyami átkelés közben, 1940)

145

Előre Berlinbe!

A Vörös Munkás- és Paraszthadsereg avalaha létező legagresszívebb támadó had-

sereg lesz.

A Vörös Munkás- és Paraszthadseregharctéri szolgálati előírása 1939-ből, 9. o.

1.Amikor Hitler a hadosztályait átdobta Franciaországba, hátat

fordított Sztálinnak. Ez idő tájt Sztálin védelmi előkészületeinek afelszámolásával és a Vörös Hadsereg támadó potenciáljánakmegerősítésével foglalkozott.

A Szovjetunió számos védelmi rendszeréhez tartozott aDnyeper háborús flottilla is. A nagy Dnyeper folyam elzárta anyugatról a szovjet hátországba benyomuló támadók útját. 1939-ig számos Dnyeper-hidat aláaknáztak, és úgy lehetett volna fel-robbantani őket, hogy semmi nem marad belőlük, ami a helyreál-lításukat megérte volna. Az összes, ezt megelőző hadjáratban anémet csapatok számára soha nem jelentett egy vízi akadály le-küzdése olyan óriási erőfeszítést, mint amilyeneket harci feltéte-lek közepette a Dnyepernél le kellett küzdeniük. Egy védekezőháborúban a német támadó éket a Dnyeper középső és alsó folyá-sánál egy gomb lenyomásával teljesen meg lehetett állítani. ADnyeperen való erőszakos átkelés, valamint a szükséges átkelő-helyek kialakításának a megakadályozására hozták létre a 30-asévekben a Dnyeper hadiflottiliát, amely a II. világháború kezdetén120 hadihajóval és kutterrel rendelkezett, és ezen kívül 7 erős fo-lyami hadihajóval, amelyek mindegyikének 2000 bruttóregisz-tertonna vízkiszorítása volt, 100 mm-es páncélozás védte és 152mm-es lövedékekkel voltak felszerelve. Ezenfelül a Dnyeper flot-tilla saját légierővel, valamint parti és légelhárító ütegekkel ren-delkezett. A Dnyeper bal partja különösen alkalmas folyami hadi-hajók hadműveletére: nagyon sok sziget, csatorna, öböl, folyóágvan, amelyek még a legerősebb hadihajóknak is jó álcázási lehe-

146

tőséget biztosítanak, és lehetővé teszik a meglepetésszerű támadá-sokat annak érdekében, hogy az ellenségnek az erőszakos folyamiátkelésre tett kísérletét megakadályozzák. A Dnyeper óriási víztömege, a robbantásra előkészített hidak, a folyami flottilla a part-raszálló csapatokkal, a tüzérséggel és a légierővel való együttmű-ködéssel megbízhatóan el tudta zárni a dél-ukrajnai ipari terüle-tekhez, valamint a Szovjetunió fekete-tengeri partjainál lévő ten-gerészeti bázisokhoz vezető utat.

A Dnyeper-vonalnál meg lehetett volna állítani vagy leg-alábbis néhány hónapra fel lehetett volna tartóztatni a német vil-lámháborút. Ebben az esetben az egész háború máskimenetelt vettvolna. De: abban a pillanatban, amikor Hitler hátat fordított Sztá-linnak, Sztálin elrendelte, hogy a Dnyeper-hidaknál lévő robban-tóanyagokat hatástalanítsák, és feloszlatta a háborús flottillát.

A Dnyeper flottilla csak szovjet területen volt alkalmazható,és csak egy védekező háborúban. Így érthető, hogy Sztálinnakmár nem volt rá szüksége.

2.A védekezésre szánt flottilla helyébe Sztálin két új flottillát

alakított ki: egyet a Dunán és egyet a Pinán. Védelemre szántákőket? Nézzük meg.

A szovjet Duna flottillát már az előtt felállították, mielőtt aSzovjetuniónak kijárata lett volna a Dunához. Zsukov „felszaba-dító hadjárata” folyamán Románia határterületein Sztálin levá-lasztotta Bukovinát és Besszarábiát Romániától. Közvetlenül aDuna torkolatánál néhány tucat km hosszúságban így egy földte-rület a Szovjetunióhoz került. A kifejezetten erre az esetre létre-hozott Duna flottillát haladéktalanul odahelyezték. A Dnyeperrőlnem volt egyszerű a hajók ideszállítása: a kisebb hajókat vasútonszállították, a nagyokat azonban különleges biztonsági intézkedé-sek közepette, csendes időjárási körülmények között a Fekete-tengeren keresztül juttatták el a Duna torkolatához.

A Duna háborús flottilla körülbelül 70 folyami hadihajóbólés vitorlásból, vadászrepülőkből, légelhárító és parti tüzérségbőlállt. Az állomásozási körülmények rendkívül kedvezőtlenek vol-tak. A Duna-delta szovjet partrésze kietlen és védtelen. A hajók-

147

nak nyílt kikötőhelyeken kellett horgonyozniuk, a román csapatoka közvetlen közelben voltak, néha csak 300 m távolságban aszovjet hajóktól.

Egy védekező háborúban az egész Duna flottilla az első pil-lanattól kezdve csapdában volt: a Duna-deltából lehetetlen a visz-szavonulás – mögöttük pedig a Fekete-tenger volt. A flottillánaknem volt helye a manőverezésre. Egy támadás esetén az ellenfél-nek csak géppisztoly tűz alá kellett vennie a szovjet hajókat ah-hoz, hogy megakadályozza őket abban, hogy felhúzzák a hor-gonyt és elkössék magukat. Egy védekező háborúban a Duna há-borús flottilla állomásozási helye és módja alapján semmiféle vé-dekezési feladatot nem tudott vállalni, itt egyáltalán nem is adód-hattak védekezési feladatok. A Duna-delta több száz tavat, átha-tolhatatlan mocsarat és több száz négyzetkilométer nádas erdőtjelent. A Duna-Deltából senki sem fogja megtámadni a Szovjet-uniót!

A Duna flottilla számára csak egyetlen féle akció létezett – aVörös Hadsereg csapatainak egy általános támadása közepette afolyó folyásával ellentétes irányban végrehajtott hadművelet. Haegy nagy folyam deltájában 70 hadihajót vonnak össze, akkorazok csupán a folyással szemben tudnak mozogni. Más iránynincs. A folyással ellentétes irány ebben az esetben azonban aztjelenti, hogy a hajóknak Románia, Bulgária, Jugoszlávia, Ma-gyarország, Csehszlovákia, Ausztria és Németország területénkell operálnia. Egy védekező háborúban a Duna flottillára senki-nek nincs szüksége, és nem védett horgonyzóhelyein ellenségestűz alá véve rövid idő alatt megsemmisül. Támadó háborúbanazonban halálos veszélyt jelentett a Duna flottilla Németországszámára: csak 130 km-t kellett mozognia folyónak fel, és aCernavodánál lévő fontos hidak máris a lövegek hatósugarábakerülnének, ez viszont azt jelentené, hogy a Ploieştiből Constanţakikötőjéhez vezető kőolajvezetéket megszakítanák. Ha még 200km-t tesznek meg a folyón felfelé – akkor az egész német hadigé-pezet leállna, mert elfogyna a német páncélosok, repülőgépek éstengeralattjárók üzemanyaga.

Egy figyelemre méltó adat: a Duna hadiflottillához több mo-bil parti üteg is tartozott, amelyek 130 és 152 mm-es lövegekkelvoltak felszerelve. Ha a szovjet vezetés valóban arra a következ-

148

tetésre jutott volna, hogy valakinek is az lenne a szándéka, hogy aSzovjetuniót a Duna-delta irányából támadja meg, akkor a partiütegeket haladéktalanul beásták volna a földbe, és a legelső alka-lommal vasbetonból lövészárkok védelmi rendszerét fektettékvolna le. Senki nem tett azonban ilyesmit, a lövegek mobilok ma-radtak. Csak egyetlen lehetőség adódott arra, hogy mozgékonysá-gukat ki lehessen használni, és egyetlen irány volt csak, amelybenmozoghattak: támadó hadműveletnél a motorizált ütegek a partonkísérik a flottillát, és tűzerejükkel támogatják.

3.Érdekes a Duna háborús flottilla vezetőjének a reakciója a

szovjet-német háború kitörésére. A „háború” szó a szovjet pa-rancsnokok számára nem védekezést, hanem támadást jelentett.Alighogy a szovjet parancsnokok megkapták a hírt a háború kitö-réséről, lezárták egy szárazföldi hadművelet utolsó előkészületeit.

A szovjet haditengerészet tisztjeinek, valamint a 14. lövész-hadtest vezetésének (amelynek hadosztályait már a Duna-deltábanösszevonták), valamint az NKVD 79. határőr különítménye ve-zetésének az akcióit már korábban megtervezték és gondosan ki-dolgozták. 1941. június 25-én a Duna flottilla hadihajóiról a partilövegek, a lövészhadtest tüzérsége, valamint a hadosztály tüzér-ségének a védelme alatt az NKVD felderítő és szabotázsegységeitromán térfélen partra szállítják. Közvetlenül ezután partra teszik a14. lövészhadtest 51. lövészhadosztályának az ezredeit. A szovjetszárazföldi csapatok gyorsan, átfogóan és jó ütemben cseleked-nek. A folyami hajókból, a légierőből, a szárazföldi, parti, és ha-dihajó-tüzérségből, a Vörös Hadsereg és az NKVD egységeibőlálló, együttműködésükre épülő bonyolult hadműveletet egy óra-mű precizitásával dolgozták ki. Minden elő van készítve, koordi-nálva, egymáshoz igazítva, újra és újra ellenőrizve. 1941. június26-án reggel a román város, Kilja főkatedrálisán vörös zászlóleng. A vörös csapatok jelentős, 70 km hosszúságú hídfőállástépítenek ki román területen. A Duna flottilla felkészül egy folyónfelfele irányuló támadó hadműveletre. Csak 130 km-t kell meg-tennie, ami hiányos ellenállás esetén (és az úgyszólván nincs) alig

149

több, mint egy éjszaka alatt megtehető. Támogatásként be lehetvetni a 3. légi hadtestet, amely Ogyessza térségében állomásozik.

A Duna flottilla mindenképpen képes lett volna arra, hogytöbb km-t folyónak felfelé hajózva tegyen meg. Erre később bi-zonyítékot is szolgáltatott. 1944-ben, amikor második alkalommalállították fel, légi támogatás és nehéz folyami hadihajók nélkül2000 km-t tett meg a Dunán felfelé, és Bécsben fejezte be a hábo-rút. 1941-ben a Duna flottilla lényegesen nagyobb erővel rendel-kezett, és sokkal kisebb ellenséges ellenállással konfrontálódott.

4.Mind Hitler, mind Sztálin nagyon is jól értették, hogy mit

jelent az a kijelentés: „A kőolaj a háború vére.” Jodl vezérezredesaz 1945. június 17-i kihallgatási jegyzőkönyvek szerint tanújaannak, amikor Hitler egy Guderiannal való izgatott vitájában aztmondta: „Kőolaj nélkül akarnak támadni? Jó, majd meglátjuk,hogy mi jön ki belőle.” 1927-ben Sztálin komolyan foglalkozottaz eljövendő második világháború kérdéseivel. A központi straté-giai kérdés számára a kőolaj problémája volt. 1927. december 3-án így nyilatkozott erről: „Kőolaj nélkül lehetetlenség háborútfolytatni, aki tehát a kőolaj kérdésében előnyösebb helyzetbenvan, annak vannak győzelmi esélyei a jövő háborújában.” (Mű-vei, X., 277. o.)

Ezt a két szempontot szem előtt tartva keressük meg a szov-jet-német háború értelmi szerzőjét. 1940 júniusában, egy olyanidőpontban, amikor senki sem fenyegeti a Szovjetuniót, feltűnik,mint már említettük, több tucat szovjet folyami hadihajó a Dunán.Ez a lépés semmilyen védekezési jelentőséggel nem bír, hanem ateljesen védtelen román kőolajvezetékekre nézve jelent fenyege-tést, következésképpen Németország számára is halálos veszélytjelent. 1940 júliusában Hitler intenzív megbeszéléseket tart ve-zérkarával, és arra az egyáltalán nem örvendetes következtetésrejut, hogy Románia megvédése nem lenne egyszerű: az ellátásiútvonalak hosszúak, és hegyes-dombos területeken át vezetnek.Ha Románia védelmére nagyobb csapatkontingenst dobnak be,akkor Nyugat-Lengyelország és Németország keleti része, Berlintis beleértve, védtelenül kiszolgáltatja magát egy szovjet támadás-

150

nak. Ha Romániában erős haderőket vonnak össze, hogy minden-áron meg tudják tartani, az sem segít: a kőolaj mezőket tűzvésszelmeg lehet semmisíteni, és ez elkerülhetetlen lenne, ha Romániaháborús helyszínné válna.

1940 júliusában Hitler szavakba önti azt a gondolatát, hogy aSzovjetunió veszélyes lehet, különösen akkor, ha a német csapa-tokat az európai szárazföldről a brit szigetekre és Afrikába helye-zik át. November 12-én egy Molotovval folytatott megbeszélésénHitler rámutat annak a szükségességére, hogy egy nagy kontin-gens német csapatot Romániában kell állomásoztatni – ez világoscélzás arra, hogy a román kőolajat szovjet részről veszélyeztetett-nek érzi. Molotov nem reagál a célzásra. Ez az oka annak, amiértHitler Molotov elutazása után még egyszer mindent átgondol, ésazután decemberben kiadja az utasítást a „Barbarossa hadműve-letre”.

1940. júniusában Zsukov, miközben a német WehrmachtFranciaországban harcolt, Sztálin parancsára a német partnerrelvaló minden előzetes konzultáció nélkül leválasztja RomániátólBesszarábiát, és hadihajókat helyez a Duna-deltába. Ha Hitlermég egy lépést tesz nyugatra, ha Angliába megy, akkor hol van agarancia számára, hogy Zsukov Sztálin parancsára nem tesz mégegy lépést éppen ugyanebben a Romániában, mondjuk csak 100km-t, de az Németország számára halálos veszélyt jelentene?

Hitler felszólította a szovjet kormányfőt, hogy tartózkodjon anémet kőolajforrások fenyegetésétől. Sztálin és Molotov ezt nemtették meg. Ki a hibás tehát a háború kitöréséért? Ki fenyegetettkit? Ki provokált kit ellenakciókra?

A brit katonatörténész, B. H. Lidellhart, aki behatóan foglal-kozott ezzel a kérdéssel arra a következtetésre jutott, hogy 1940júliusában a német terv nagyon egyszerű volt: azért, hogy egyszovjet offenzíva esetén Romániát meg tudják védeni, egy másikhelyen kell a németeknek csapást indítani, hogy ezáltal eltereljéka Vörös Hadsereg figyelmét az olajmezőkről. A különböző lehet-séges variánsok elemzésekor megegyeztek abban, hogy egy ilyenelterelő hadművelet csak akkor lehet sikeres, ha erőteljes és egyi-dejűleg meglepetésszerű. A bevetésre szánt csapatkontingensnagyságát újra és újra olyan mértékben emelték, amíg végül –

151

amit nem ismertek be – ebben a hadműveletben gyakorlatilag azösszes szárazföldi haderő és a légvédelem nagy része részt vett.

Hitler számítása bevált: 1941-ben a német csapatoknak egymásik helyszínen történő támadása arra késztette az orosz csapa-tokat, hogy az egész front szélességében vonuljanak vissza. Aszovjet Duna flottillát elvágták saját csapataitól és minden vissza-vonulási lehetőségtől. A hajók többségét fel kellett robbantanivagy el kellett süllyeszteni, és az óriási készleteket, amelyeknekbiztosítaniuk kellett volna a flottának a Dunán felfelé való moz-gását, fel kellett adniuk.

Hitler csapása nagyon erős volt, de nem volt halálos. MárMachiavelli is leszögezte, hogy egy erős, de nem halálos csapásannak a halálát jelentheti, aki ezt a csapást mérte. Sztálin nehezentért magához a meglepetésre épülő csapásból, de sikerült neki. Aháború első napjaiban elvesztett hadsereg és flottilla helyére újatállított, és Németország kőolaj-artériáját elvágta, ha pár évvel ké-sőbb is, mint tervezte.

5.Hogy miért foglalta el 1940 júniusában Sztálin a román

Besszarábiát, azt elárulja Sztálinnak 1941. július 7-én a Déli Frontparancsnokához, I. W. Tjulenyev hadseregtábornokhoz küldötttávirata. Sztálin ebben megparancsolja, hogy Besszarábiát min-denáron tartani kell, „tekintettel arra, hogy Besszarábia területéretámadásunk megszervezéséhez felvonulási bázisként szükségünkvan”. Hitler már végrehajtotta meglepetésre épített támadását,Sztálin azonban nem gondol védekezésre, fő gondja aBesszarábiából kiinduló támadás megszervezése. EgyBesszarábiából kiinduló támadás azonban egyúttal a román olaj-mezők elleni támadást is jelent.

Sztálin karrierjében csak kevés tévedés fordult elő, egyikeezen keveseknek – egyébként a legdöntőbb – Besszarábia 1940-esmegszállása volt. Sztálinnak vagy el kellett volna foglalniaBesszarábiát, és azonnal Ploieşti-ig előre kellett volna nyomulnia,ami Németország összeomlásával járt volna; vagy meg kellettvolna várnia, amíg Hitler Nagy-Britanniában partra száll, és utánaelfoglalni Besszarábiát és Romániát, és ez is az ,,1000 éves biro-

152

dalom” végét jelentette volna. Sztálin azonban csak egyetlen lé-pést tett a kőolaj irányába, amikor azt az eljövendő támadás fel-vonulási bázisának annektálta, de utána várakozó pozícióra he-lyezkedett. Ezzel azonban bebizonyította a román kőolaj irántiérdeklődését, és felriasztott a Hitlert, aki egészen odáig a nyuga-ton, az északon és a délen folytatott háborúval volt elfoglalva.

Besszarábiának a szovjetek általi annexiója és egy erős táma-dó potenciálnak ebben a térségben való koncentrálása, beleértveegy légi hadtestet és a Duna hadiflottát, Hitler számára a stratégiaihelyzetet egy egészen új színben tűntette fel, és arra késztette,hogy megfelelő előkészületeket tegyen. De már túl késő volt.Még a Wehrmacht meglepetésszerű támadása sem menthette megHitlert és impériumát. Hitler megértette, hogy honnan indult adöntő veszély, de már túl késő volt. Erre a Molotov-Ribbentrop-paktum aláírása előtt kellett volna gondolnia.

6.G. K. Zsukov, a Szovjetunió marsallja visszaemlékezéseiben

egy térképen megmutatja, hogy 1941 első felében milyen volt aszovjet haditengerészeti bázisok elhelyezkedése. Ezek között vanegy olyan, amely Pinszk területéről vezet Belorussziába. A kö-vetkező tengerig nem kevesebb, mint 500 km a távolság. Ez aBelorusszia mocsaraiban lévő haditengerészeti bázis gyermekko-runk egyik tréfájára emlékeztet – „tengeralattjáró az ukránsztyeppén”. Ebben az esetben azonban minden másról inkább szóvan, mintsem tréfáról.

A Dnyeperen állomásozó, védekezési feladatokkal megbízotthadiflottilla feloszlatása után a hajók egy részét a Duna-deltábahelyezték át, másik részüket azonban a Dnyeper egyik mellékfo-lyóján, a Pripjatyon a folyással ellentétes irányba állították. Ahajók egészen addig felhajóztak, amíg a folyó szélessége márcsak 50 m volt. Itt alakították ki az új hajóhad számára a bázist.

A pinszki hadiflottilla alig közelítette meg haderőben a Dunaflottillát, az egységeihez nem kevesebb, mint 4 folyami hadihajó,2 tucat egyéb hajó, egy repülőszázad és egy század tengerész-gyalogos, valamint más egységek, illetve részegységek tartoztak.A pinszki hadiflottilla védelmi feladatokra való bevetése lehetet-

153

len volt: a folyami hadihajók, amelyek eddig a pontig előrenyo-multak, meg sem tudtak volna fordulni. Ha az ember védekezésicélokra akarja a hajókat bevetni, akkor a Dnyeperre kell vissza-küldeni őket, a Pripjatyon azonban, a csendes erdei folyón egy-szerűen semmit sem tehetnek, és az ellenség sem tudna behatolniezeken a nagy erőfeszítéssel megközelíthető, áthatolhatatlan er-dőkön és mocsaras ingoványokon keresztül.

A pinszki hadi flottilla feladatai ennek következtében kide-ríthetetlenek maradnak, ha nem vonjuk be mérlegelésünkbe aDnyeper-Bug-csatornát. Közvetlenül a nyugati Belorusszia „fel-szabadítása” után a Vörös Hadsereg elkezdett Pinszktől Kobrinigegy 127 km hosszúságú csatornát ásni. A csatornán télen-nyárondolgoztak. Az építési munkálatokba bevonták a 4. hadsereg utászcsapatrészeit és az „NKVD építési szervezeteit”, azaz rabok ezreita Gulag-ról. A csatorna kizárólagosan katonai használatát mutatjamár maga az a tény, hogy az építési munkálatokat AlexejProzsaljakov ezredes, az utász csapatok későbbi marsallja vezette.A csatorna építése szörnyűséges körülmények és feltételek közötttörtént. Az iszapos területen elsüllyedtek a műszaki eszközök, ésezért csak egyetlen lehetőség maradt arra, hogy a csatorna a Sztá-lin által kiszabott határidőre elkészüljön: számos munkát kézzelkellett elvégezni. A csatorna elkészült. Hogy hány emberélettelfizettek érte, aligha fogja valaki is megtudni. És ugyan ki szá-molta volna össze ezeket az életeket?

A csatorna a Dnyeper-medencét a Bug folyórendszerévelkötötte össze. Mi célból? Talán azért, hogy Németországgal ke-reskedelmet folytassanak? A kereskedelmet a Keleti-tengeren ésvasúton bonyolították. A kereskedelmi hajók valamennyire iskommerciális szállítókapacitással nem tudtak a csatornába ellen-irányból behajózni. Ráadásul ez egy nagyon hosszú út lett volna:a Dnyepertől a Pripjatyhoz, aztán a csatornán keresztül aMuhavechez, onnan a Bug folyóhoz – amelyen egyébként akkori-ban nem volt kereskedelmi hajózás – és onnan tovább egészen aVisztulához. Nem, mindez nyilvánvalóan nem a kereskedelemkedvéért történt. Ez egy teljességgel hadi célokra létesített csator-na volt. Esetleg a Bugnál való védekezés céljából készült volna?A Szovjetunión a Bugnak csak egy egészen kicsi része folytBreszt térségében, és onnan kezdve nagy ívben Varsó irányába

154

fordul a folyó. Ezen a területen nem terveztek védekezést, mégmagában a breszti erődítményben is csak egyetlen zászlóalj állo-másozott volna háború esetén, és az sem védekezési célokból,hanem csak helyőrségi szolgálat teljesítésére.

A csatorna egyetlen rendeltetése csak az lehetett, hogy aVisztula folyamrendszerébe és tovább, nyugati irányba hajózha-tóvá tegyék. Más cél nem képzelhető el. Védekező háborúban felkellene robbantani, hogy a Visztula medencéjéből ne juthassanakát német hajók a Dnyeper folyam területeire. Védekező háború-ban a pinszki flottilla összes hajóját fel kellett robbantani és felkellett adni.

1943 végén a Dnyepernél újra felállítottak egy flottillát, azfelment a Pripjatyon, és a szovjet utászok Pripjatytól egészen akis Muhavec folyóig helyreállították a csatornát, amely azután aBughoz vezetett tovább. V Grigorjev admirális, aki 1943-banKijevnél átvette az új flottillát, emlékezik Zsukov marsall szavai-ra: ,,– A Pripjatytól kiindulva eljuthatunk a nyugati Bugra, aNarewre és a Visztulán egészen Varsóig, onnan pedig az út a né-met folyókhoz vezet. Ki tudja, talán egészen Berlinig! – hirtelenmegfordult, kérdőn rám nézett, majd minden egyes szót különhangsúlyozva megismételt: Egészen Berlinig! Na, mit gondol?”(„Hadtörténeti folyóirat”, 1984, 7. szám, 68. o.)

Grigorjev admirális egészen Berlinig eljutott a flottillájával.A szovjet haditengerészet történetéről írt könyvekben megtaláljukazt a fényképet, ahol a Reichstag épületének a hátterében a szov-jet haditengerészet lobogója látszik.

Az történt, hogy Sztálin Hitler támadására való válaszkéntegészen Berlinig jött. Ez egy olyan változat, amelyet Sztálin nemlátott előre. Ha hitt volna egy német támadás lehetőségében, ak-kor rabok millióit helyezte volna a határhoz, és a határ teljeshosszában beásott páncélos lövészárkokat készíttetett volna.Sztálinnak szándékában állt Berlinig jönni, de nem egy támadásravaló válaszként, hanem saját kezdeményezéséből. Ez az oka an-nak, hogy a szovjet rabok és a Vörös Hadsereg utászai nem ástakpáncélos lövészárkokat, hanem betemették azokat, és a keletrőlnyugatra vezető csatornát építették.

155

Ne feledjük el a foglyokat, akiket Sztálin 1940-ben az isza-pos mocsárban hagyott meghalni azért, hogy a kommunistákzászlóját a Harmadik Birodalom fővárosában kitűzhesse.

156

Tengerészgyalogság Belorusszia erdeiben.

Azt tanították nekünk, hogy a háborúk mamár nem a lovagias ‘támadok’ felkiáltással

kezdődnek.

N. G. Kuznyecov flottaadmirális („Had-történeti folyóirat”, 1965, 9. szám, 166. o.)

1.A Vörös Hadseregnek eredetileg nem volt tengerészgyalog-

sága. Szárazföldi csatákban egyszerűbb és olcsóbb volt a szokvá-nyos gyalogság bevetése, és a távoli partokon való csapatmozgáselőször nem szerepelt Sztálin terveiben. Hitler azonban nyugatiirányba indított rohamot, hátat fordított Sztálinnak és így védtele-nül hagyta a hátát. Hitlernek ez az óvatlan lépése hihetetlenül ra-dikális szervezeti változásokat vont maga után a Vörös Hadsere-gen belül; a védekezési biztonsági intézkedéseket felszámolták ésa támadási potenciált erőteljesen emelték. 1940 a szovjet tenge-részgyalogság születési éve. Júniusban hozták létre, éppen abbana hónapban, amikor Hitler térdre kényszerítette Franciaországot.Ebben az időszakban a szovjet haderőn belül két óceáni flotta, kétbeltengeri, valamint két folyami flottilla volt: az Amur és a Dnye-per flottilla. Az óceánon lévő flotta nem kapott tengerészgyalog-ságot, a Csendes-óceán és az Északi Jeges-tenger akkoriban mégnem érdekelték Sztálint. Az amuri folyami hadihajó-flottilla aTávol-Keleten védte a szovjet határokat, és ugyancsak nem ren-delkezett tengerészgyalogsággal. A dnyeperi flottillákat, mint mártudjuk, két támadó jellegű flottillára osztották, miközben a Belo-russzia erdeiben állomásozó pinszki flottillához két ezred tenge-részgyalogságot osztottak be. Ez valóban figyelemre méltó: azóceánokon nem volt tengerészgyalogság, de a belorusz mocsa-rakban igen. Ebből következtetést lehet levonni azokra a terüle-tekre nézve, amelyeken Sztálin védekezésre, illetve támadásragondolt.

157

A szovjet keleti-tengeri flotta, amelynek egyetlen ellenségeNémetország és szövetségesei lehettek, kapott egy néhány ezerfőből álló tengerészgyalogos dandárt.

A szovjet tengerészgyalogság 1941. június 22-én esett át atűzkeresztségen, a Libau körüli tengerészgyalogos bázis védelmiharcaiban. Ez a tengerészeti bázis még 100 km távolságra semvolt a német határtól, a szárazföldi oldalon mégsem voltak védő-művek, és elhárítási harcokra nem volt felkészítve. Szovjet admi-rálisok, valamint megszerzett német dokumentumok szerint Libauúgy tele volt zsúfolva tengeralattjárókkal, mint egy „heringekkelteli hordó”. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája által kiadott„A szovjet haditengerészet története” nyíltan elismeri, hogy Libauegy szovjet előretolt haditengerészeti bázisként szolgált egy ten-geri támadás esetére (A. V Baszov: A haditengerészet a NagyHonvédő Háborúban, Moszkva, 1980, 138. o.). Libauban olyanközel volt a tengerészgyalogság a német határhoz, hogy már azelső háborús napon elhárítási harcokba bonyolódott, jóllehet atengerészgyalogságot természetesen nem erre a feladatra állítottákfel. Elhárítási harcokra még a legjobb tengerészgyalogságnál issokkal alkalmasabb a szokványos gyalogság.

2.A Duna hadiflottilla két század szárazföldi haderővel rendel-

kezett; ezeket a dokumentumokban hivatalosan nem tengerész-gyalogság ként deklarálják. Ez azonban nem a nagy békeszerete-tet jele. Már tudjuk, hogy még a német támadás megkezdése előttlegalább két szovjet lövészhadosztály – egyik a Duna-deltábanállomásozó 25. Csapajev hadosztály, a másik az 51. Perekov had-osztály – tengerészgyalogsági bevetésre készült fel.

A fekete-tengeri flotta még erősebb haderővel rendelkezett.Hivatalosan nem volt tengerészgyalogsága, de 1941. június elejénTranszkaukáziából titokban áthelyezték a 9. speciális lövészhad-testet P. J. Batov altábornagy vezetésével a Krímre. Összetételét,fegyverzetét és harcászati kiképzésének a célját illetően ez a had-test valami egészen szokatlant képviselt. 1941. június 18-án és19-én a fekete-tengeri flotta hatásos támadó manővert hajtott vég-re, amelynek során a 9. speciális lövészhadtest egyik hadosztályát

158

a haditengerészet egységéhez hajózták be, és az ezek után az „el-lenség” partján partraszállást hajtott végre. Egy egész hadosztály-nak hadihajók általi partra tételére a gyakorlatban mind ez idáigmég nem került sor a Vörös Hadseregben.

A flotta és a 9. speciális lövészhadtest közös gyakorlatánaknagy jelentőséget tulajdonítottak Moszkvában. A gyakorlatozásokkimondottan az ebből a célból Moszkvából ideutazott magas ran-gú tisztek jelenlétében folytak. Közülük az egyik, J. J. Aszarovadmirálishelyettes tanúsítja: minden résztvevőnek az volt az érzé-se, hogy a gyakorlaton megszerzett készségeket hamarosan egyháborúban kell alkalmazni, de természetesen nem saját felségte-rületen (Az ostromolt Ogyessza. Moszkva, 1962,3-8. o.). Ha hábo-rúra kerül sor, és a szovjet vezetés a különleges kiképzési profil-jának megfelelően akarja bevetni a 9. speciális lövészhadtestet,hol történhet a partraszállás? A tenger felől szovjet felségterületenvégül is nem akarnak partra szállni! Akkor hát hol? Elméletilegcsak három lehetőség marad: Románia, Bulgária és Törökország.Bárhol is teszik azonban partra ezt a hadtestet, el kell látni, ésezért további csapatoknak kell partra szállni, vagy pedig a szovjetcsapatoknak folyamatosan létre kellene hozni egy egyesülést a 9.speciális lövészhadtesttel, és ez ebben az esetben román felségte-rületen történik.

A véletlenek különös összjátéka folytán ugyanezekben a na-pokban jelentőségteljes manővereket hajtott végre a 3. légi had-test a Krímben, amelynek során a hadtest vezetését és vezérkarát,valamint a dandár vezérkarát a levegőből tették le.

Szovjet történészek sohasem vizsgálták egymással összefüg-gésben ezeket az eseményeket: a 14. lövész hadosztálynak a Dunaflottilla hajóiról való partraszállási gyakorlatait, a 3. légi hadtestrepülőgépekkel és szállítóvitorlázókkal történő légi manővereit ésa 9. speciális lövészhadtestnek a fekete-tengeri flotta hajóiról valólandolási hadgyakorlatait. Ezek az események azonban összefüg-genek. A hely, idő és cél köti őket össze egymással. Egy giganti-kus méretű támadó hadművelet előkészületeit képezik. Egy, már alegutolsó stádiumban lévő támadás előkészítését.

159

Mi a biztonsági hadsereg?

A ‘biztonsági hadsereg’ modern felfogásá-nak egy aktív, a meglepetésre épülő invázió

alapvető és domináló operatív-stratégiaielképzelései képezik az alapját. Ez világos-sá teszi, hogy a ‘biztonsági hadsereg’ mo-

dern védekező terminusa inkább csakürügy egy ‘támadó’ hadsereg meglepetés-szerű támadó előrenyomulására. A straté-

giai kibontakoztatás problémája.

A Vörös Munkás- és Paraszthadseregfrunzei Hadi Akadémiájának kiadása.

Moszkva, 1935. (A szerzők kiemelése)

1.A Szovjetunió európai részén 5 katonai körzet volt, amelyek

az idegen államok határainál helyezkedtek el. Ennek az 5 határ-körzetnek a csapatai és a 3 flotta együttesen képezték az ElsőStratégiai Csapatot. A határkörzetek, ugyanúgy, mint az összestöbbi katonai körzet, hadosztályokkal és hadtestekkel rendelkez-tek, hadsereg azonban nem tartozott hozzájuk. Hadseregek a pol-gárháborúban voltak, utána feloszlatták azokat. A hadseregek túl-ságosan nagy kötelékek ahhoz, hogysem fenn lehetne őket tartanibékeidőben. Az egyetlen kivételt a Különleges VöröslobogósHadsereg képezte. Erre azonban itt és most nem kell tekintettellennünk, mivel ez alatt a terminus alatt az összes Távol-Keletenés Bajkálon túli szovjet csapatokat értették, beleértve a légierőt,haditengerészeti egységeket, katonai településeket stb. Ez az óriá-si formátlan képződmény még kolhozokkal és saját koncentrációstáborral is rendelkezett.

Ennek a köteléknek a különleges helyzetét még az is hang-súlyozta, hogy egyetlen számolásban sem volt feltüntetve, és en-nek a gigantikus szervezetnek az élén a Szovjetunió egyik mar-sallja állt.

160

A Távol-Keleten békeidőben 1938-ban állítottak fel első al-kalommal két hadsereget: az 1. és a 2. hadsereget. A szovjet kor-mánynak ez a lépése érthető, mert a Japánnal való kapcsolatokkifejezetten feszültek voltak, és az elhúzódó ellenségeskedési idő-szakok újra és újra – nagy csapatkontingensek részvételével –szabályos harcokká és csatákká fajultak.

Az ország európai részén azonban a polgárháború óta nemvoltak már hadseregek. Sem Hitler hatalomra jutása, sem az euró-pai gazdasági, politikai és katonai válságok, sem a szovjet kom-munistáknak a spanyol fasisztákkal történt közvetlen összecsapá-sai, valamint Ausztria Németország általi bekebelezése, Cseh-szlovákia megszállása nem vezetett ahhoz, hogy szovjet hadsere-get állítottak volna fel a Szovjetunió európai területein.

Most azonban már lezárták a nagy tisztogatásokat, és az1939-es évben a Szovjetunió egy új szakaszba lépett. Ennek azidőszakasznak a kezdetét Sztálinnak a 18. pártkongresszuson el-hangzott beszéde jelzi, egy olyan beszéd, amely Ribbentrop sze-rint Berlinben megértésre talált. A szovjet külpolitika erőteljesirányváltást hajt végre: Nagy-Britanniát és Franciaországot nyíl-tan háborús uszítóknak nyilvánítják. Sztálin nem nyújt Hitlernekbaráti kezet, de a szovjet diplomácia világosan Hitler értésére ad-ja, hogy az általa felajánlott kézfogást elfogadná. Egyébiránt Hit-ler kézfogását elfogadták, jóllehet nem személyesen Sztálin, demindenesetre hozzá hű követője, Molotov. Mindez azonban csaka felületen lévő, látható oldala az új korszak kezdetének, és itt vanmindjárt a másik oldala: 1939-ben a Szovjetunió megkezdte or-szágának európai részén a hadseregek felállítását. Kíváncsiankérdezhetjük: ki ellen? Az úgynevezett „háborús uszítók”, Nagy-Britannia és Franciaország ellen már pusztán földrajzi okokbólsem lehetett szárazföldi haderőt bevetni.

Akkor tehát ki ellen? Talán csak nem Hitler ellen, akivel aszínfalak mögött olyan buzgó közeledési tárgyalásokat folytat-nak?

A szovjet diplomácia tehát „a béke megtartásához vezetőutat” keresi, ugyanakkor a nyugati határokon titokban feltűnnekhadseregek, hirtelen és szériában: a 3. és 4. hadsereg Belorussziá-ban, az 5. és a 6. hadsereg Ukrajnában, a 7., a 8. és a 9. pedig afinn határon. A hadseregek erősítik ütőerejüket, és közben újak

161

csatlakoznak hozzájuk: a 10. és a 11. hadsereg Belorussziában, a12. hadsereg Ukrajnában.

A kommunista propaganda megpróbálja a dolgot úgy beállí-tani, mintha először kitört volna Európában a háború, és a Szov-jetunió csak utána kezdte volna el hadseregeinek felállítását. Ezazonban nem így volt. Elegendő bizonyíték áll rendelkezésre arranézve, hogy Sztálin először elhatározta had seregeinek a felállítá-sát, és csak ezt követően törtek ki háborúk és konfliktusok.

Még szovjet hivatalos források szerint is megelőzte aMolotov-Ribbentrop-paktumot ezeknek a hadseregeknek a felál-lítása. A 4. és a 6. hadseregről tudjuk, hogy már 1939 augusztusá-ban létezett. Vannak olyan információk, amelyek szerint az 5.hadsereg már júniusban felállt. A 10. és a 12. hadsereget „a II.világháború kitörése előtt” állították fel, azaz 1939. szeptember 1.előtt.

A többi hadseregekkel kapcsolatban ugyancsak ismeretes,hogy legelőször a leendő konfliktusok területén hozták őket létre,és csak utána került sor a konfliktusok eszkalálódására.

Ezeknek a hadseregeknek mindegyike már röviddel a felállá-sa után akcióba lépett: 7, a lengyel határon felállított hadsereg„felszabadította” Lengyelországot, 3. a finn határon felállított pe-dig „segített a finn népnek az elnyomók igáját levetni”. Háromhadsereg itt egyébként nem volt elegendő, és ezért új hadserege-ket kellett létrehozni: a 13., a 14. és a 15. hadsereget.

A téli háború után a finn határnál lévő 4 szovjet hadsereg el-tűnt a süllyesztőben, és feloszlatták. A 15. ezt követően hamaro-san megjelent a Távol-Keleten, a 8. a balti államok határánál, a 9.pedig Románia határánál tűnik fel. Ezek után megérkezik a „mun-kások kérése”, hogy szabadítsák fel őket. És a hősies szovjet had-seregek „felszabadítják” Észtországot, Litvániát, Lettországot,Besszarábiát és Észak-Bukovinát. Ezután a 9. hadsereg visszacsú-szik az árnyékba, de éppúgy, mint a 13. hadsereg, készen áll arra,hogy bármely pillanatban újra feltűnjön. És fel is fog tűnni.

A harcok befejezése és a „felszabadító” hadjáratok utánegyetlen hadsereget sem oszlattak fel. Figyelmen kívül hagyvafenntartásuk óriási költségeit, tovább léteztek. Ez a Szovjetuniótörténetében egy korábban soha nem létező precedens volt. Ko-rábban hadseregeket csak egy háború alatt és csak arra az egy há-

162

borúra állítottak fel. A Szovjetunió azonban már mindent „felsza-badított”, ami felszabadítani való volt. Európában már nem voltkit felszabadítani. A felszabadítottak mögött már csak Németor-szág volt. És éppen ebben az időpontban folytatják nagy erővel ahadseregek felállítását.

2.A Transzbajkál területén 1940 júniusában két hadsereget ál-

lítanak fel: a 16.-at és a 17.-et. A 16. hadsereget a felállítása utánúgy diszlokálták, hogy bármilyen időpontban gyorsan bevethetőlegyen nyugatra. De nem ez az érdekes a számunkra. Figyelmün-ket a 17. hadsereg vonja magára. Egy 17-es számú hadsereg fel-állítása rendkívüli jelentőségű mozzanat. A polgárháborúban méga kommunista diktatúra megtartásáért folytatott véres harcok ki-fejezetten drámai időszakában is a 16. számú hadsereg viselte alegmagasabb számot. 17. számú hadsereg a Szovjetunió egésztörténetében nem létezett. Egy ilyen számozású hadsereg feltűné-se arra utal, hogy a Szovjetunió békeidőben a reguláris hadsere-geinek a számát tekintve – anélkül, hogy külső támadástól kellenetartania – átlépte azt a nívót, amelyet csak egyszer és csak egyrövid időtartamban, az orosz polgárháború (1918-1920) elkesere-dett harcainak a folyamán ért el.

A szovjet vezetők nagyon is jól megértették, hogy a 17. szá-mú hadsereg felállításával egy, a kívülállók számára láthatatlanRubicont léptek át. Két évvel előtte még azt sem engedhette megmagának az állam, hogy akár csak egyetlen köteléket fenntartson,amelyet – katonai szabvány szerint – hadseregnek lehetett volnanevezni. Most olyan számú hadsereget állítottak fel, mint soha eztmegelőzően, még a polgárháborúban sem, azaz az egész lakosságáltalános teljes mobilizálásának a feltételei között, az ország gaz-dasági potenciájának a teljes kimerítése, a társadalom teljes szel-lemi és fizikai erejének a bevetése közepette sem. A Szovjetunióátlépte a katonai hatalom kritikus határát, és ettől kezdve az or-szág fejlődése olyan teljesen új feltételek között folytatódott,amelyek korábban ismeretlenek voltak.

Világos, hogy a 17. hadsereg felállítása rendkívül fontos ál-lamtitok volt, és Sztálin mindent megtett, hogy a titkosságát mind

163

a határ túloldalán, mind pedig az ország belsejében megőrizze. A16. és 17. hadsereg felállítása olyan módon történt, hogy az egykívülálló számára alig volt észrevehető. Kiegészítő biztonságiintézkedéseket hoztak, hogy a szovjet katonai erő növelésévelkapcsolatos híreszteléseket megakadályozzák. A 17. hadseregfelállítására szóló parancsot 1940. június 21-én S. K.Tyimosenko, a Szovjetunió marsallja írta alá (lásd: A védelminépbiztos parancsa, 4. számú parancs, 3. pont), és a következőna-pon, 1940. június 22-én a szovjet rádióban közreadtak egy TASZ-közleményt. Ennek a közleménynek a szerzője, mint mindig, ma-ga Sztálin volt. A német nagykövet, von Schulenburg gróf kétsé-get kizáróan azonosította a szerzőt, és Molotovval nyíltan beszéltfelfedezéséről. Molotov nem tartotta szükségesnek, hogy megcá-folja von Schulenburg feltevését.

Sztálin ebben a TASZ-közleményben kedvenc módszerét al-kalmazza, először az ellenfél szájába olyan szavakat adni, ame-lyeket az nem mondott, hogy azután könnyedén hazugként lep-lezze le. „...Olyan hírek terjednek, hogy a litván-szovjet határonhamarosan 100, aztán megint 150 szovjet hadosztályt vontak ösz-sze…” Ez egy sztálini kitaláció. Átnéztem Nagy-Britanniában,Franciaországban és az USA-ban azokat az újságokat, amelyeketSztálin rágalmaként leleplez – de egyetlenegy sem említett ilyenfantasztikus számokat.

Miután Sztálin a nyugati sajtót olyasmivel vádolta meg, amitaz egyáltalán nem állított, már nem volt nehéz számára, hogy ezta nem létező rágalmat megcáfolja, és ekkor kezd el a tulajdon-képpeni fő szándékáról beszélni:

„Felelősségteljes szovjet körökben abból indulnak ki,hogy ezeknek az ostoba híreszteléseknek a terjesztői spe-ciális célt követnek: a német-szovjet kapcsolatokra akar-nak árnyékot vetni. Ezek az uraságok eközben titkosóhajaikat valóságként tálalják. Úgy tűnik, hogy képtele-nek azt a nyilvánvaló tényt megérteni, hogy azok a jó-szomszédi kapcsolatok, amelyek a megnemtámadási szer-ződés következtében a Szovjetunió és Németország közöttkialakultak, nem rendíthetők meg valamiféle híresztelé-sekkel és kisstílű propagandával.”

164

(„Pravda”, 1940. 06. 23.)Sztálin jelentése részigazságot tartalmaz: a szovjet csapat

kötelékeket nem közvetlenül a határnál állítják fel. Ez az, amirőlSztálin beszél. Azt azonban elhallgatja, hogy mélyen az országbelsejében, a kíváncsi pillantásoktól távol óriási haderővel ren-delkező seregtesteket állítanak fel, amelyek azután egy további(ugyancsak hazug) TASZ-jelentés leple alatt egy napon felbuk-kannak a német határon.

3.Teljesen világos, hogy a „háború előtti időszak” hadseregei

bevetési készség, műszaki felszereltség, tűzerő, támadó és harcerőszempontjából összehasonlíthatatlanul magasabb szinten álltak,mint a polgárháború hadseregei.

A különbség azonban nem csak ebben állt. Akkoriban a had-seregek 7 különböző előretörési irányra voltak felosztva, most 2fő csapásirányra vonták össze őket, és egyáltalán nem azonos el-osztásban: Japán ellen, amellyel szemben nem szűnnek a konf-liktusok, 5 hadsereg áll készenlétben, Németországgal (amellyelaláírták a megnemtámadási szerződést) és szövetségeseivel szem-ben 12 hadsereg.

Ezzel azonban még korántsem volt vége az új hadseregekfelállításának viharos folyamatának. 1940 júniusában felállítanaka német határon egy újabb hadsereget... a 26. számút.

Honnan jön ez a szám? Hogy értsük ezt? A Vörös Hadsereg-ben még soha nem volt ilyen szám, és a számozás sorrendjét ezideig szigorúan betartották. A következő számnak a 18-asnakkellene lenni. Honnan van akkor ez a 26-os? Miért szakítják mega folyamatos számozást?

A szovjet marsalloknál és az ismert kommunista történészek-nél nem fogjuk megtalálni erre a kérdésre a választ. Ha azonbanaz ember ezeknek a hadseregeknek az egész felállítási folyamatátfigyelmesen tanulmányozza, akkor maga a történelem ad nekünkválaszt. 1940-ben nem szakították meg a hadseregek számozását,mert egészen egyszerűen ez idő tájt a 18-tól 25-ig már foglaltakvoltak a számok. Az 5 Japán és a 12 Németország elleni hadseregfelállása után a szovjet kormány 1940 nyarán határozatot fogadott

165

el további 11 hadsereg felállítására. Egyet Japán, tízet Németor-szág ellen.

Ezen az impozáns szérián belül a 26. hadsereget közvetlenüla határnál állították fel, és ez a folyamat korábban zárult le, mint akét másik hadseregé. Ennek a szériának az összes többi hadseregeszintén már az alakzatba rendeződés stádiumában volt, de leg-alábbis már elhatározták a felállításukat. Ennek a szériának a had-seregei valamivel később fejezik be a felállási folyamatot, mint a26. hadsereg, de semmi kétség afelől, hogy ez a felállítás még anémet invázió előtt kezdődött.

1941 májusában a 23. és a 27. hadsereg a nyugati katonaikörzetekben tűnt fel. Ugyanebben a hónapban egy, már számunk-ra ismert kísértethadsereg lép elő a sötétségből: a 13. hadsereg.Néhány héttel később egy újabb szellemhadsereg tűnik fel, a 9. –egy elmosódó délibábból realitás lesz. 1941. június 13-án egy má-sik fontos TASZ-jelentés kiadásának a napján az összes többi kí-sértet is kilép a fényre: a 18., 19., 20., 21., 22., 24., 25. (Japán el-len) és a 28. hadsereg, és ezzel bizonyítékot nyer a most már zárt,megszakítás nélküli számozási sorrend.

Hivatalosan ezeknek a hadsereg az alakzatba rendeződése1941 első felében lezárult. Ez azonban csupán a folyamat befeje-ződésére utal. Hol van azonban a kezdet? A kommunista történé-szek ezt homályban tartják számunkra, és jó okuk van rá. Ezekneka hadseregeknek a megalakítása túlságosan világosan lelepleziSztálin alattomos játékát: akkor, amikor Hitlert ellenségnek nyil-vánították, megvoltak hadsereg nélkül is, akkor, amikor Lengyel-országot felosztották, és a szovjet és német csapatok szemtőlszemben álltak egymással, Sztálin megelégedett nyugaton 7-12hadsereggel. Most azonban Hitler a hátát mutatta Sztálinnak, mi-vel Wehrmachtját Dániába, Norvégiába, Belgiumba, Hollandiábaés Franciaországba dobta azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogyNagy-Britanniában partra szálljon. Német csapatok úgyszólvánnem is maradtak a szovjethatároknál. És Sztálin éppen ebben apillanatban kezdi el azoknak a hadseregeknek az álcázott felállítá-sát, amelyekhez a 26. is tartozott. Minél inkább távolodnak keleti,északi és déli irányban a német hadosztályok, annál „több szovjethadsereget állít fel a Szovjetunió Németország ellen. Képzeljükel, ha Hitler még tovább nyomult volna előre, és csapatait Nagy-

166

Britanniába vitte volna, elfoglalta volna Gibraltárt, Afrikát és aKözel-Keletet, akkor hány hadsereget vonultatott volna fel Sztálina védelem nélkül maradt német határon? S mi célból?

Sztálin még Churchill híres „figyelmeztetése” előtt kibonta-koztatta hadseregeit, sőt még azelőtt, mielőtt a „Barbarossa had-műveletet” életre keltették volna.

4.A szovjet stratégia alappillére a „mélységi hadművelet” volt.

Képszerűen leírva, ez az elmélet abból indul ki, hogy az ellenségvédelmének teljes mélységébe behatoló, a meglepetés erejéreépítő támadás az ellenség legérzékenyebb pontját találja el. Ezzela „mélységi hadművelet” elmélettel egyidejűleg fejlesztették ki a„csapásmérő hadsereg” elméletét is, azaz azt az eszközt, amely-nek a segítségével ezt az előrenyomulást, behatolást véghez lehetvinni. A csapásmérő hadseregeket tisztán offenzív feladatok meg-oldására hozták létre (Szovjet Katonai Enciklopédia, 1. kötet. 256.o.). Tüzérségi és gyalogsági erők jelentős koncentrációját hoztáklétre, hogy az ellenség fő harcvonalát áttörjék, és igen erős pán-célos erőkkel rendelkeztek, azaz 500-500 páncélos tartozott 1-2gépesített hadtesthez, hogy a mélységi ütközetben maximáliserejű csapást mérjenek az ellenfélre.

A német „villámháború” elmélet és a szovjet „mélységi had-művelet” nem csak felfogásában, hanem részleteiben is elképesz-tően hasonlít egymásra. Egy „villámháború” megvalósításáhozszintén speciális eszközt alkottak – a páncélos csapatokat. AFranciaország elleni inváziónál három ilyen csapatot vetettek be,a Szovjetunió megtámadásakor négyet. Mindegyik csapat 600-1000, sőt időnként 1250 páncélosból állt, és tekintélyes gyalogsá-gi és tüzérségi egységeket rendeltek hozzájuk, hogy a páncélosokszámára csapást vágjanak.

A szovjet és a német háborús módszerek különbsége abbanvolt, hogy Németországban mindent néven neveztek, a páncéloscsapatoknak ugyanúgy saját számozásuk volt, mint a szárazföldihadseregeknek. A Szovjetunióban a csapásmérő hadseregek el-méletben léteztek, és később mint ilyeneket hozták létre a gya-korlatban is, de formálisan nem kapták meg a csapásmérő hadse-

167

reg elnevezést. Hivatalosan ezt az elnevezést csak a német invázióután vezették be. Addig minden szovjet hadseregnek egyetlenszámozása volt, és elnevezésük alapján nem különböztek egy-mástól. Ez a tény akkoriban ugyanúgy, mint ma is, tévedésekhezvezetett: Németországban világos, offenzív jellegű nagy egysége-ket látunk – a páncélos csapatokat. A Vörös Hadseregben ezeknem ismerhetők fel ilyen világosan. Ez nem a nagy-nagy békesze-retet, hanem a nagyobb titoktartás miatt történt.

A szovjet hadseregek első pillantásra olyanok, mint a sorbaállított katonák – egyik pontosan úgy néz ki, mint a másik. De havesszük a fáradságot, hogy pontosabban megvizsgáljuk, akkornagyon hamar észrevehetők a különbségek. Így példának okáért aFinnország „felszabadítására” az úgynevezett „finn agresszió”előtt pár hónappal több hadsereget alakítottak ki szovjet területen.

Ezeket 1939-ben a következőképpen állították össze (a had-seregek felsorolása északról déli irányban történik):

14. hadsereg: hadtest nincs, 2 lövészhadosztály;9. hadsereg: hadtest nincs, 3 lövészhadosztály;8. hadsereg: hadtest nincs, 4 lövészhadosztály;7. hadsereg: 10. páncélos hadtest (660 páncélos);3 páncélos dandár (egyenként 330 páncélossal); 10., 19., 34., 50.

lövészhadtest (3-3 lövészhadosztállyal); 1 önálló dandár; 3önálló tüzérezred, azokon a tüzérségi ezredeken kívül, ame-lyeket ennek a hadseregnek a hadtestébe és hadosztályaibanintegráltak; több önálló páncélos- és tüzérségi zászlóalj; csa-tarepülők.

Látjuk, hogy a 7. hadsereg, amely elnevezése alapján semmi-ben sem különbözik szomszédaitól, a másik három hadseregösszerejével szemben háromszor több páncélossal és tüzérséggelrendelkezik. Ezenkívül K. A. Mereckov irányítja a 7. hadsereget,Sztálin egyik kedvence és a Leningrádi Katonai Körzet parancs-noka. Hamarosan kinevezik a vezérkar főnökévé, majd megkapjaa Szovjetunió marsalljának a rangját, egyébként nem egyedül a 7.hadseregben. A hadseregben sok olyan sokat ígérő parancsnoktalálható, akik már most magas posztokat töltenek be, és a jövő-ben még magasabbra fognak emelkedni. Így például a 7. hadsereg

168

tüzérségének vezérkarát L. A. Govorov, a Szovjetunió jövendő-beli marsallja vezeti. A többi hadsereget ezzel szemben táborno-kok irányítják, akik a múltban semmivel nem tűntek ki, és akikrőla jövőben sem hallunk majd.

Figyelemre méltó a 7. (csapásmérő) hadsereg helyzete. Azona helyen, ahol a szovjet vezetés ezt a hadsereget felállította,kezdte el néhány hónappal később „a finn katonai klikk fegyveresprovokációját”, és élte meg ezért az „ellencsapást”. Ezzel szem-ben ott, ahol a gyenge szovjet hadseregek voltak (a valóságbanezek nem hadseregek, hanem egyszerű hadtestek voltak), a „finnkatonai klikk” valamilyen okból nem folytatott provokációkat.

A szovjet szervezeti forma óriási mozgékonyságával tűnt ki.Egy egyszerű utólagos hadtestbe való betagozódással bármelyikhadsereg bármely tetszés szerinti időpontban átalakítható voltcsapásmérő hadsereggé, és ugyanilyen gyorsan vissza lehetettalakítani eredeti formájába. A 7. hadsereg éppen erre szolgáltatkirívó példát. Az 1940-ben még legerősebb hadsereg a következőévben már a leggyengébb lett – hadtest nélkül, 4 hadosztállyal, deezek is csak vészegységek voltak.

Hogy a szovjet-német határnál lejátszódott események je-lentőségét megértsük, pontosan különbséget kell tennünk a kö-zött, hogy melyik hadseregeket tekintjük csapásmérő hadsereg-nek, és melyeknél van szó a szokványos hadseregekről. Formáli-san mindegyik hadsereg egyforma, egyikük sem rendelkezik acsapásmérő hadsereg elnevezéssel. Némely hadsereg alig rendel-kezik páncélosokkal, miközben másoknak több százat osztottak.A csapásmérő hadsereg meghatározásához felhasználjuk a szovjethadseregek ütőerejének összehasonlítását a német páncélos csa-patokéval, és azokat a szovjet háború előtti normákat, amelyekmeghatározzák, hogy mi egy csapásmérő hadsereg. Az az elem,amely egy szokványos orosz hadseregből csapásmérő hadseregetcsinál, nem más, mint a gépesített hadtest egy új összeállításban,amely az anyagi lehetőségek szerint több mint 1031 páncélossalrendelkezik. Elég, ha csak egyetlen ilyen hadtest betagozódik egyszokványos hadseregbe, és ütőerejét tekintve minden német pán-célos csapattal felveszi a versenyt, sőt túl is szárnyalja azt. És ez-zel eljutunk egy elképesztő megállapításhoz: 1941. június 21-én aromán határon az összes szovjet hadsereg, de a 23. hadsereg is a

169

finn határon megfelelt a csapásmérő hadsereg szovjet standardnormáinak, jóllehet ahogy már korábban hangsúlyoztam, formáli-san nem ez volt az elnevezésük. Ezek – északról déli iránybanfelsorolva – a 8., 11., 3., 10., 4., 5., 6., 26., 12., 18. és a 9. hadse-regek voltak. Pótlólag a 16. hadsereget is idetették – az egyik ti-pikus csapásmérő hadsereget, amely több mint 1000 páncélos salrendelkezett (A Szovjetunió Védelmi Minisztériumának KözpontiArchívuma, Fonds 208, leltárjegyzék 2511, akta 20,128. o.). En-nek a standard nak ugyancsak tökéletesen megfelelt három továb-bi, a német határra felvonultatott hadsereg: a 19., a 20. és a 21.hadsereg.

Németország páncélos csapatok tekintetében ütőképes táma-dó apparátussal rendelkezett. A Szovjetunió elvben ugyanilyentámadó gépezettel bírt. A különbség az elnevezésben és a meny-nyiségben áll: Hitlernek 4 páncélos; csapata volt, Sztálinnak 16csapásmérő hadserege.

Azzal érvelnek velem szemben, hogy nem mindegyik gépe-sített hadtest volt teljesen feltöltve páncélosokkal. Ez igaz. Dehogy Sztálin szándékait teljesen megértsük, nemcsak azzal kellszámolni, hogy mit tudott véghezvinni, hanem sokkal inkább aztis tekintetbe kell venni, amit nem engedtek neki befejezni. A né-met támadás éppen akkor érte a Szovjetuniót, amikor nagyszámúcsapásmérő hadsereg felállítási munkálatainak a közepén tartott.Ennek az óriási gépezetnek a váza megvolt nyersanyagokban, ésteljes erőből folytak az előkészítési, kivitelezési és egyeztetésimunkálatok. Nem mindegyik hadsereg tudta elérni a tervezettszínvonalat, de dolgoztak rajta, csak Hitler félbeszakította ezt atevékenységet, mert elég esze volt hozzá, hogy ne várja meg azt apillanatot, amikorra az összes nagy egység elkészül és bevetésrekészen áll.

A szovjet szakértők korábban az „inváziós hadsereg” termi-nust használták. Igazat kell adnunk nekik: nem hangzik nagyondiplomatikusnak, különösen nem azoknak a szomszédos orszá-goknak a füle számára, amelyekkel a szovjet diplomácia mindenerejével „normál kapcsolatok” fenntartására törekedett. A 30-asévekben éppen ezért a túlságosan is egyértelmű „inváziós hadse-reg” terminológiát a jobban csengő „csapásmérő hadsereg” elne-vezés váltotta fel. Mindeközben a szovjet történészek azt han-

170

goztatják, hogy a kettő egy és ugyanaz („Hadtörténeti folyóirat”,1963, 10. szám, 31. o.). A „csapásmérő hadsereg” elnevezéstazonban, mint ahogy láttuk, a háború elkezdése előtt álcázásiokokból már nem használták, jóllehet a szovjet hadseregek nagyrésze teljes joggal igényt tarthatott erre az elnevezésre. Szándé-kaik elfedésére a szovjet tábornokok bevezették a „biztonságihadsereg” terminust. Maguk között a kommunisták nagyon istisztában voltak ennek a fogalomnak a mögöttes jelentésével. Akommunista nyelvhasználatban nem kevés ilyenfajta terminuslétezik. A „felszabadító hadjárat”, „ellencsapás”, „a stratégiaikezdeményezés megragadása” szovjet elnevezései ennek megfe-lelően támadást, előrenyomulást, előzetes hadüzenet nélküli, hir-telen háború elkezdését jelentik. Minden egyes ilyen terminusegyfajta dupla fenekű bőrönd: a látható tartalom csak az alattaelrejtettek álcázására szolgál. Sajnálhatja az ember, hogy néhánytörténész tudatosan vagy egyszerű tudatlanságból átveszi a szov-jet katonai terminusokat, anélkül, hogy ezek valódi jelentését el-magyaráznák az olvasóiknak.

A valóságban a „biztonsági hadseregek” arra voltak hivatva,hogy a háború kezdeti szakaszában a mozgósítást, a felfejlődést ésa Vörös Hadsereg fő haderejének a háborús helyzetbe való belé-pését az idegen szemek elől eltakarják. Ez a „biztosítás” egyálta-lán nem a védekezést jelentette. Épp ellenkezőleg. A SzovjetunióForradalmi Katonai Tanácsa már 1932. április 20-án elrendelte,hogy békeidőkben az állam határmenti régióiban küzdőképes,mobil inváziós csapatokat tartsanak fenn, melyeknek egy háborúelső pillanatában villámgyorsan át kell lépniük a határt, hogy azellenfél mozgósítását (megakadályozzák, a stratégiai tartalékokatés a fontos térségeket elfoglalják.

Az ilyenfajta hadműveletek jelentenék a legfelső szovjet ka-tonai és politikai [vezetés felfogása szerint a szovjet mozgósításlegfőbb biztosítékát. Es éppen ebben az értelemben kapták aszovjet határmenti hadseregek a biztonsági (hadsereg elnevezést)1939 júliusában elérkezett az idő, amikor az elméletből gyakorlatlett: a Szovjetunió nyugati határai mentén elkezdődött a „bizton-sági hadseregek” felállítása, ezután Sztálin a Molotov-Ribbentrop-paktum segítségével belehajszolja Hitlert egy nyugat

171

elleni háborúba, gondoskodik arról, hogy legyen közös szovjet-német határ, és egyre több új „biztonsági hadsereget” állít fel.

Hogy ne essünk a szovjet szavakkal való manipuláció kelep-céjébe, a „biztonsági hadsereg” megjelölést vagy idézőjelben kellérteni, és rá kell világítani arra, hogy ezt a „biztonságot” beter-vezték az invázió menetébe, vagy egészen egyszerűen az invázióshadsereg terminust használja az ember.

6.A szokványos szovjet inváziós hadseregek között (1 gépesí-

tett hadtestből, 2 lövészhadtestből és több önálló hadosztálybóláll) olyanokkal is találkozunk amelyek nem egészen felelnek mega normának. Közülük három: a 6, 9 és a 10. hadsereg. Ezeknek ahadseregeknek nem 3, hanem 6 hadteste van 2 gépesített hadtest,1 lovassági hadtest, 3 lövészhadtest. Ezeknek a hadseregeknekmindegyikét maximális határközelben diszlokálták. Amennyibenaz ellenség irányában egy nagyobb fronthajlat alakulna ki, akkorezek a szokatlan hadseregek éppen egy ilyen kiöblösödésbe lép-nek be. Ezek a hadseregek a legmodernebb fegyverekkel vannakfelszerelve. Így például a 10. hadsereg 11 gépesített hadosztályatöbbek között a T-34 és a KV páncélos legújabb típusaiból többmint 452-vel rendelkezett. A 6. hadsereg 4. gépesített hadtestének400 vadonatúj T-34 és KV típusú páncélos a volt. Ezeknek a had-seregeknek a légi hadosztályai több száz Jak-1, Mig-3, IL-2, Pe-2típusú, legújabb fejlesztésű repülővel rendelkeztek.

A felállás befejezése után mindegyik ilyen hadseregnek 2350páncélost, 689 páncélozott járművet, több mint 4000 löveget ésgránátvetőt, valamint több mint 250 000 főt kellett felmutatnia.Ezeken a magasabb egységeken kívül kiegészítésképpen 10-12nehéztüzérségi ezredet, NKVD-csapategységeket és több mástkellett kapniuk.

Nem tudom, hogyan kellene neveznünk ezeket a szokatlanhadseregeket. Ha formálisan a valódi elnevezésüket használjuk,vagyis 6., 9., 10. hadsereg, akkor akaratlanul is abba a csapdábaesünk, amelyet már 1939-ben állított a szovjet vezérkar. Elve-szítjük éberségünket, és úgy kezeljük elképzelésünkben ezeket ahadseregeket, mint szokványos csapásmérő vagy inváziós hadse-

172

regeket. Miközben ezek teljesen szokatlan hadseregek! Sem Né-metországban, sem a világ bármely országában nem létezett sohaehhez hasonló: hadseregek, amelyek mindegyikének több mint2000 páncélosa van! Ezeknek a teljességgel szokatlan hadsere-geknek mindegyike páncélosaik mennyiségét tekintve megfelelt,sőt túl is szárnyalta a fél német Wehrmachtot! Minőségi szem-pontból azonban ezeknek a páncélosoknak a fölénye egyszerűenmeglepő volt.

De még ez sem minden. A szovjet vezetésnek elegendő olyanhadtest állt rendelkezésére, amelyek egyetlen hadsereghez semcsatlakoztak, de megfelelő határközelségben diszlokálták őket.Ezek a hadtestek bármelyik szokványos hadseregbe egyszerűenbetagozódhattak, ezeket csapásmérő hadsereggé alakíthatták át, ésazután bármely csapásmérő hadseregből szuperhadsereget csinál-hattak anélkül, hogy ezeknek a hadseregeknek a számozását éselnevezését meg kellett volna változtatni.

Ha a német páncélos csapatokat a 600-1000 páncélosukkalagresszív egységeknek nevezzük, hogyan kellene a 6., 9. és 10.hadsereget definiálnunk?

7.A három rendkívül erős csapásmérő hadseregen belül kitün-

tetett figyelmet érdemel a 9. hadsereg. Még röviddel ezelőtt, a téliháború alatt nem volt több, mint egy fellengzős elnevezésű lö-vészhadtest (3 lövészhadosztályból állt). A téli hadjárat után a 9.hadsereg feloszlott a ködben, hogy azután új helyen bukkanjonfel, aztán ismét eltűnt, majd 1941. június 13-án a TASZ-kommüniké leple alatt újra előlépett a süllyesztőből. Még nemteljes. Most még csak egy olyan felhőkarcoló nyers vázára ha-sonlít, amely nem készült teljesen el, de óriási tömegével már el-homályosítja a Napot. 1941 júniusában a 9. hadsereg a világ leg-erősebb hadseregének egy, még nem teljesen kész acélváza. 6hadtestet, közöttük 2 gépesítettet és 1 lovassági hadtestet ölel fel.1941. június 21-én a 9. hadsereg összesen 17 hadosztállyal, éspe-dig 2 repülő, 4 páncélos, 2 gépesített, 2 lovassági, és 7 lövészhad-osztállyal rendelkezik. Ez nagyon emlékeztet a többi extrém erőscsapásmérő hadseregre, de a 9. hadseregnek még egy további gé-

173

pesített hadtestet kell kapnia, a 27-et, I. Je. Petrov vezérőrnagyvezetésével. Ezt a Türkisztáni Katonai Körzetben felállított had-testet, amelynek alakzatai még nincsenek meg teljesen, titkokbannyugatra dobják. A 9. hadseregbe való besorolása után 20 had-osztály fog ide tartozni, közöttük 6 páncélos hadosztály. Ha ezekaz egységek valamennyien elérték teljes harcerejüket, akkor a 9.hadsereg 7 hadtestének több mint 3341 páncélosa lesz. Mennyi-ségileg ez megfelel az egész Wehrmachténak, minőségileg mégjobb is. P. Belov vezérezredes (ebben az időben vezérőrnagy és a9. hadsereg 2. lovashadtestének parancsnoka) tanúsítja, hogy eb-ben a hadseregben még a lovasságának is T-34 típusú páncéloso-kat kellett kapnia („Hadtörténeti folyóirat” 1959, 11. szám, 66.o.).

A 9. hadseregnek röviddel ezelőtt még olyan parancsnokaivoltak, akik sem előzőleg, sem később semmilyen módon nemtüntették ki magukat. Most minden megváltozott. A 9. hadseregélén egy vezérezredes áll. Az akkori időkben ez kivételesen ma-gas rangot jelent. A Szovjetunió összevont haderejében mindösz-szesen 8 vezérezredes volt, belőlük egyetlenegy sem található azerős szovjet páncélos csapatoknál, a légierőnél és az NKVD-nélsem. A 30 szovjet hadsereg élén vezérőrnagyok és altábornagyokálltak. Egyetlen kivételt a 9. hadsereg képez. Ebben a rendkívülihadseregben egyébiránt több, sokat ígérő tiszt és tábornok képvi-selteti magát: közöttük a Szovjetunió három marsallja: R. Ja.Malinovszkij, M. V. Szaharov és N. I. Krilov, ezenkívül a légierőjövendő marsallja és a Szovjetunió háromszoros hőse, A.Pokriskin, I. Je. Petrov, leendő hadseregtábornok, P. N. Lacsenko,I. G. Pavlovszkij, valamint sok más tehetséges és rámenős pa-rancsnok, akik már harcokban kitüntették magukat, mint például alégierő 28 éves vezérőrnagya, A. Oszipenko – vagy a többi ígé-retes katona (akik többségükben ragyogóan beváltották a hozzá-juk fűzött reményeket). Az embernek az a benyomása, hogy va-lamilyen gondos kéz mindenből a legjobbat választotta ki ennek arendkívüli hadseregnek a számára. De hol állt ez a hadsereg?

Ennek a kérdésnek a megválaszolásánál egy kicsi, de jelentősfelfedezést teszünk: 1941 júniusának első felében a Szovjetunió-ban felállítják a világ leghatalmasabb hadseregét, de nem a némethatáron.

174

Ez az elképesztő tény (legalábbis személyesen a számomra)elegendő bizonyíték arra, hogy a szovjet katonai jelenlét giganti-kus növelése a nyugati határnál önmagában, de ráadásul még azElső Stratégiai Csapat haderejének a fokozása nem egy németrészről megnyilvánuló fenyegetettség következménye volt, hanemegészen más elgondolásokra épült. A 9. hadsereg diszlokációjavilágos útmutatást nyújt ezeknek a megfontolásoknak a szem-pontjaira: a hadsereg a román határnál vonult fel. A 9. hadseregaz első eltűnése után, 1940 júniusában. hirtelen feltűnt a románhatárnál, éspedig már nem másodrangú hadseregként, hanem újminőségben, igazi csapásmérő hadseregként támadt fel. Küszö-bön állt a besszarábiai „felszabadítási hadjárat”, és szovjet forrá-sok arról számolnak be, hogy „a 9. hadsereget speciálisan enneka fontos feladatnak a végrehajtására hozták létre” („Hadtörténetifolyóirat” 1972, 10. szám. 83. o.). A hadsereg megfelelő előké-szítése a legagresszívebb szovjet parancsnokok kezében volt. A„felszabadító hadjárat” előestéjén a börtönből kiengedett K. K.Rokosszovszkij ellenőrizte a hadsereget. A 9. hadsereg a DéliFronthoz tartozott; vezető hadseregként kulcsfontosságú funkció-ban ugyanolyan feladatokkal bízták meg, mint amilyen a 7: had-seregnek jutott osztályrészül Finnországban.

A frontot személyesen G. K. Zsukov vezette. A rövid „fel-szabadító hadjárat” után a 9. hadsereg ismét alámerült. Mostazonban újra feltűnt – az 1941. június 13-i TASZ-kommünikéfedezékében –, éspedig pontosan ott, ahol egy évvel azelőtt abesszarábiai „felszabadítást” befejezte. Most azonban már nemegy egyszerű csapásmérő hadsereg, egy inváziós hadművelet ke-retében, most egy szupererős támadó hadsereg, és a legjobb útonhalad, hogy a világ legerősebb hadserege legyen. Miért? Védeke-zési célokból? Ugyan, kérem, román oldalon csak csekély haderőáll, és ha még nagyobb csapatkontingens lenne is ott, egyetlenagresszor sem akarná a döntő benyomulást Románián keresztülelkezdeni, mivel ezt már csak a legalapvetőbb földrajzi megfon-tolások is kizárják. Ugyanakkor a 9. hadsereg romániai „felszaba-dító hadjárata” megváltoztathatja egész Európa és a világ straté-giai helyzetét. Románia Németország fő kőolaj szállítója. Egyromániai benyomulás Németország számára az összeomlást je-lentheti, az összes páncélos, repülő, az összes gép, hajó, az egész

175

ipar és szállítás leállását vonhatja maga után. A kőolaj, a háborúéletnedve és Németország szíve, bármilyen különösen is cseng,Romániában dobogott. Egy Románia elleni támadás közvetlenülNémetország szívverésére irányult. Ez az oka annak, hogy miértis kerültek éppen erre a helyre a legrátermettebb parancsnokok. A9. hadsereg 1941 júniusában hirtelen felbukkant a semmiből. Ez ameglepetésszerű mozzanat csak a kívülállók számára bírt az igazimeglepetés erejével. A 9. hadsereg mindig is létezett, legalábbis1940 közepe óta. Hivatalosan egy ideig egyszerűen nem neveztéknéven, és a parancsok a katonai körzet vezérkarától közvetlenül ahadtesthez mentek. A 9. hadsereg vezérkara és az Ogyesszai Ka-tonai Körzet vezérkara (amelyet egyébként 1939-ben hoztak létre)egyszerűen egy egységgé olvadt össze, és később ugyancsak min-denféle bonyodalom nélkül szétvált. Ez a szétválás 1941. június13-án ment végbe.

A tapasztalat azt mutatta, hogy legkésőbb a csapásmérő had-seregnek egy kis állam határainál való felbukkanása után egy hó-nappal kiadták a parancsot a szomszédos terület „felszabadításá-ra”. Függetlenül attól, hogy a szovjet csapatok németországi in-váziója után milyen irányt vesznek az események (mellesleg szól-va Németország éppoly kevéssé készült fel a védekezésre, mint aSzovjetunió), a háború megindításáról való döntés távol eshetett atulajdonképpeni csataterektől. Sztálin nyilvánvalóan ebből a fel-tevésből indult ki. Ez az oka annak, hogy miért is volt a 9. hadse-reg az összes hadsereg közül a legerősebb. Ez az oka annak, hogymiért is lépett színre már 1941 márciusában – tehát egy olyanidőpontban, amikor a 9. hadsereg hivatalosan még egyáltalán nemlétezett – a nagyon fiatal és szokatlanul vakmerő vezérőrnagy, R.Ja. Malinovszkij éppen itt. Ugyanaz a Malinovszkij, aki négy év-vel később az egész világot ámulatba ejtette, amikor vakmerőenbenyomult a sivatagokon és hegyeken át Mandzsúria gigantikusmélységébe.

1941-ben Malinovszkij és bajtársai egészen egyszerű feladatelőtt álltak a 9. hadseregben. Nem 810 km-en kellett átvergődni-ük, mint Mandzsúriában, hanem csupán 180 km-en; útjuk nemsivatagokon és hegyeken át vezetett, hanem sík vidéken, jól jár-ható útviszonyok közepette. Az eltervezett offenzíva nem a japánhadsereg ellen, hanem a sokkal gyengébb román csapatok ellen

176

irányult. Arról nem is szólva, hogy a 9. hadseregnek az 1945-bena 6. páncélos hadsereg rendelkezésére bocsátott páncélosoknak aháromszorosával kellett rendelkeznie.

Hitler nem engedte, hogy idáig fajuljanak a dolgok. A biro-dalmi kormány egyik nyilatkozatában, amelyet a háború kitörése-kor átnyújtottak a szovjet kormánynak, a Szovjetunió elleni némettámadás egyik okaként többek között a szovjet csapatoknak a ro-mán határnál történt indokolatlan összevonás át említik, amelyNémetország számára halálos veszélyt jelentett. Mindez nem a„goebbelsi propaganda” agyréme. A rendkívül erős 9. hadseregetkizárólag támadó hadseregként hozták létre. P. Belov vezérezre-des a tanú arra, hogy a 9. hadseregben, még a Szovjetunióbanfolytatott német hadműveletek kezdete után is, „minden védekezé-si feladatot, alapjában véve, rövid idejű hadműveletnek tekintet-tek” („Hadtörténeti folyóirat” 1959, 11. szám, 65. o.). Ebben aszindrómában egyébként nemcsak a 9. hadsereg, hanem az összestöbbi szovjet hadsereg nem kevéssé szenvedett.

A Szovjetunió háromszoros hőse és a légierő marsallja, A. J.Pokriskin (akkoriban altábornagy, és a 9. hadsereg egyik vadász-repülő századának egyik helyettes parancsnoka) egy sokkal érde-kesebb közlést ad a 9. hadseregben uralkodó hangulatról. Itt köz-löm a beszélgetését egy „burzsoával”, akinek az országát a fel-szabadító elvette. Az esemény 1941 kora tavaszán játszódik a„felszabadított” Besszarábia területén:

,,– Oh, Bukarest! Ha láthatná, hogy micsoda város!

Valamikor én is látni fogom – válaszoltam mély meggyő-ződéssel. A házigazda tágra nyílt szemekkel arra várt,hogy mit fogok még mondani. Ideje volt a társalgás té-máján változtatni.”(A. J. Pokriskin: Az ég a háborúban. Novoszibirszk, 1968,

10. o.)Ne tagadjuk meg Hitlertől azt, hogy „Barbarossa hadműve-

letével” Németországot a szovjet csapatok Bukarestbe és Ploieşti-be való áruló benyomulásától akarta megvédeni.

De higgyünk az ellenoldalnak is! Ez az ellenoldal ugyanaztmondja: maguk a századosok is tudták már, hogy hamarosan Ro-mániában lesznek. Egy szovjet tisztnek nincs joga ahhoz, hogy

177

turistaként külföldön sétálgasson. A Szovjetunió nem a régi sza-bad orosz birodalom. Miként mehetett volna másként PokriskinRomániába, ha nem „felszabadítóként”? A fiatal tiszt szavaibannyomát sem leljük a nagyzolásnak: a háború után Pokriskin elv-társ személyében a „nagy testvér” a „felszabadított” Bukarestbenvolt. Hitler mindent megtett annak érdekében, hogy ezt elhárítsa.De nem sikerült. Csupán annyi sikerült, hogy az elkerülhetetlen„felszabadítást” egy kicsit halogassa.

A 18. (hegyivadász) hadsereg 1941. június 13-án elkezdte álcázottfelfejlődését.

A hegyivadász hadsereg egyetlen lehetséges hadműveleti iránya ahegységben. Más hegység ezen a területen nincs.

A 9. hadsereget – az Első Stratégiai Csapat legerősebb hadserege –nem Németország, hanem Románia ellen fejlőd tették fel. Ennek azakciónak a kezdete 1941. június 13-a volt.

2. térkép

A romániai kőolaj elvesztésének Németország azonnali veresége lennea következménye. A Vörös Hadsereg fel volt készülve arra hagy főcsa-pást mérjen Romániára. A támadás előkészületei Romániában azutolsó stádiumban voltak

178

A 9. hadsereg lökésiránya (tanúsítva A. Pokriskin, a légierők mar-sallja által).

A 9. hadsereg 30. hegyivadász hadosztálya. Szovjet területen nincsszükség ilyen hadosztályra – ebben a térségben nincsenek hegysé-gek. Egy Románia elleni invázió esetén azonban a 9. hadsereg jobbszárnya egy hegyvonulat hosszában végezne hadműveleteket. Ép-pen azért van szüksége ennek a hadseregnek hegyivadász hadosz-tályra, éspedig éppen a jobb szárnyán.

A 9. hadsereg 14. lövészhadosztályának folyami átkelési gya-korlatai 1941 elején a Duna-deltában, valamint 1941. június 22-énkísérletek arra, hogy elfoglalják a deltát anélkül, hogy megvárnák afelsőbb parancsot Moszkvából.A Duna folyami flottilla és egyetlen lehetséges hadműveleti irányaháború esetén: a folyással ellentétes irány. Védekező háborúbannincs szükség a flottillára a Duna-deltában, és nincs visszavonulásilehetősége sem.

A 19. hadsereget – a Második Stratégiai Csapat legerősebb hadse-rege – nem a német, hanem a román határra irányították. A Máso-dik Stratégiai Csapatnak a nyugati határhoz valóálcázott felzárkó-zásának kezdete 1941. június 13-a.A 3. légideszant hadtest és tervezett hadműveleti területe. Egyedülennek a hadtestnek a Ploieşti térségében vagy a hegyekben történőelhelyezése, oda, ahol a kőolajszállítás fő ütőerei futnak, eldönt-hette a II. világháború kimenetelét

A 9. speciális lövészhadosztályt az Észak-Kaukázusból jövet 1941.június 13-án titokban a Krímre dobják A hadosztály gyakorolja ahadihajókról történő partraszállást, a tengeri úton történő szállítást,valamint az ellenséges területen történő szárazföldi hadművelete-ket.

A fekete-tengeri flotta 1941 június 21-e előtt mind méretében.mind tartalmában szokatlan manőverezéseket folytatott, melyeksorán ellenséges partszakasz bombázását, erős tengerészgyalogoskötelékek partraszállását és ezeknek a tüzérségi támogatását, vala-mint az ellenséges területen operáló szárazföldi csapatokkal valóegyüttműködést gyakorolták Június 22-e után a fekete-tengeri flottaazt a megbízást kapja, hogy pontosan ilyen módon járjon el. El-sődleges céljuk Constanţának, Románia legfontosabb kőolajex-portját bonyolító kikötőjének a bombázása volt.

A fekete-tengeri flotta légierejének 63. bombázó dandárja speciáli-san kiképezve arra, hogy Constanţa kőolajkikötőjét, és

179

Cernávodában a Duna-hidat bombázzák.

A Vörös Munkás és Paraszt hadsereg légi haderejének 4 távbom-bázó hadteste, amelyet speciálisan il kőolajmezők bombázásárakészítettek fel.

Kőolajvezeték

22. kép Páncélos a vonaton

Páncélosai számát és minőségét tekintve a Szovjetunió jelentősentúlszárnyalta a világ többi részét. Ismertek olyan esetek, amikor aKV-1 nehézpáncélosok (a tömeges könnyűpáncélosok mellett) an-nak ellenére, hogy német tüzérségi páncéltörő ágyúk 30-40-szer iskis távolságból eltalálták őket, komolyabb károsodás nélkül folytat-ni tudták a harcot. Ha a Vörös Hadsereg váratlan csapást intézettvolna, nem lehetett volna feltartóztatni. Sztálin azonban két hetetkésett. Miközben csapatai felzárkóztak a német határhoz, hogy el-indítsa a támadást, ők maguk váltak egy váratlan támadás áldoza-taivá. A mély rakterű vasúti kocsikban még a világ legerősebb pán-célosa, a KV-l is teljesen tehetetlen volt.

180

Hegyivadász hadosztályok Ukrajna sztyep-péin

Nagy hatásfokkal bírnak majd a légi-deszant műveletek a hegyekben lévő had-

színtereken. Tekintettel arra, hogy ilyen kö-rülmények között a csapatok, a vezérkarok

és a mögöttes szolgálatok különösen füg-genek a meglévő közlekedési úthálózatok-tól, az ellenség hátában zajló légideszanthadműveletek – a fontosabb magaslatok,

szűkületek, hágók, közlekedési csomópont-ok elfoglalása, a forgalmi és híradó össze-

köttetések támadása – célszerűek és vég-eredményüket tekintve nagy fontossággal

bírhatnak.... Támadó hadműveleten kívül alégideszant egységek bevetése összességé-

ben aligha lenne célszerű.

(„Katonai futár”, 1940, 4. szám, 76-77. o.)

1.Az Első Stratégiai Csapat szovjet hadseregeivel való beható

foglalkozás a szemünk elé tárja, hogy a Szovjetunió milyen ala-pos és fáradhatatlan előkészületeket tett a háborúra. Csodálkozás-sal állapítjuk meg, hogy minden hadseregének egyedi felépítése,specifikus különlegességei és saját, összetéveszthetetlen karakterevolt. Minden „biztonsági hadsereg” feladatát pontosan definiál-ták, és a bekövetkező „felszabadító háború” rá váró feladatairahozták létre.

A nyilvánosságra hozott anyagok tömege elegendő lenne ah-hoz, hogy a harminc szovjet hadsereg mindegyikéről külön érte-kezést írhassunk. Ha az ember a szerkezetüket, a diszlokációjukat,parancsnoki állományukat és a harci kiképzés célkitűzéseit akáregyetlen szovjet hadsereg esetén is pontosan tanulmányozza, ak-

181

kor teljesen világosság válik a szovjet előkészületek offenzív jel-lege.

Mivel itt arra nincs hely, hogy számos hadsereggel foglal-kozzunk, röviden csak egynél akarok időzni. Hivatalosan a 12.hadsereg az elnevezése. 1 gépesített és 2 lövészhadtestből, vala-mint további csapategységekből áll; összesen 9 hadosztályból,közöttük 2 páncélos és 1 gépesített hadosztállyal. Az első pillan-tásra a szokványos inváziós hadseregnek tűnik. Sem a számozás,sem az elnevezés, sem összetétele alapján nem különbözik a többihasonló, inváziós hadseregtől. Keletkezésének története a szoká-sos keretek között mozog: a Molotov-Ribbentroppaktum aláírásá-nak az idejében hívták életre. Néhány héttel később már bevetésben van: „felszabadítja” Lengyelországot. Ezidőtájt 1 páncéloshadtestből, 2 önálló páncélos dandárból, 2 lovassági hadtestből és3 lövészhadosztályból áll. A gyalogság és tüzérség csekély számanem véletlen: itt nincs szükség egy erős védekezés áttörésére. Ez-zel szemben sok mobil csapattal rendelkezik. „A 12. hadsereg...lényegét tekintve egy mozgékony frontcsapat.” (Szovjet KatonaiEnciklopédia, 8. kötet, 181. o.) Ennek a hadseregnek a továbbisorsa hasonló a már korábban említettekhez: jóllehet a lengyelor-szági „felszabadító hadjárat” lezárult, de valamilyen okból nemoszlatták fel a hadsereget, hanem a német határnál hagyták. Mi-ért? Azt mondják, hogy a naiv Sztálin bízott Hitlerben. Akkormiért nem számolja fel hadseregeit, amelyeket tulajdonképpenháború esetére szoktak felállítani?

A továbbiak folyamán a 12. hadsereg ugyanazon az átalakítá-son esik át, mint a szomszédjában lévő inváziós hadseregek. Főtámadási eszközként már nem páncélos hadtestként, hanem gépe-sített hadtestként lesz megjelölve. Ez annak érdekében történik,hogy a Szovjetunióval határos államok politikai és katonai veze-tőit ne nyugtalanítsák. Az elnevezés megváltoztatása egyébirántnem az ebben a hadseregben lévő páncélosoknak a csökkentését,hanem éppen a növelését jelentette. A lovasságot eltávolítják ahadseregből. Annak a lehetőségeit, hogy az ellenség védelmétszétszabdalják, megerősítik megduplázzák a lövészhadosztályokmennyiségét, és ugyanígy minden hadosztály nagyobb. tüzérségetkap, kiegészítésképpen pedig egy tüzérségi dandárt, valamint 4önálló tüzérségi ezredet. A hadseregben egy önálló utászezred

182

integrációjának köszönhetően megnőttek az ellenséges utász mű-szaki zárak leküzdésének a lehetőségei is.

Mi olyan szokatlan ebben a hadseregben? Minden invázióshadsereg körülbelül ugyanazon a fejlődési folyamaton megy ke-resztül. Szokatlan azonban ennek a hadseregnek a nemzetiségiösszetétele. 1939-ben, amikor a 12. hadsereg felkészült a lengyel-országi bevonulásra, Sztálin ukránokkal töltette fel teljesen nyil-vánvalóan az ősrégi lengyel-ukrán ellenségeskedésre építve. Ahadsereg élére S. K. Tyimosenko lépett, és oldalán számos ukránszármazású parancsnokot találunk. A hadsereget Ukrajnában ál-lították fel. Ezért a tartalékosokat is onnan vonultatták be, és ezekállandó többséget képviseltek a 12. hadseregben.

Lengyelország „felszabadítása” után elkezdődik egy lassú ésalig észrevehető átalakulás a 12. hadsereg összetételében. Már1940-ben felismerhetünk igazán mélyreható változásokat. Hogyennek a hadseregnek a nemzetiségi sajátossága ne szúrjon azonnalszemet, oroszok állnak az élén és néhány kulcsfontosságú pozíci-óban. Túlnyomó többségében azonban már nem ukrán csapatkö-telék, és nem is orosz. Kaukázusi hadsereg lett. A többi hadsereg-ben is találkozunk grúzokkal, örményekkel, azerbajdzsánokkal. A12. hadseregben ez a vonás különösen világosan érzékelhető. Atiszteknél tucatszámra és százszámra olyan családneveket találko-zunk, mint Parcvanija, Grigorjan, Kabalava, Husszein-Szade,Szarkocsjan. És nemcsak a századfőnökség és zászlóaljparancs-nokok síkján: G. K. Zsukov hadseregtábornok, a katonai körzetparancsnoka a Katonai Akadémia docensei közül megkereste régibarátját, 1. Ch. Bagramjan örményezredest, és a vezérkarba irá-nyította a Műveleti Osztály főnökének (Harcászati Tervezés);nem is akármelyikbe, hanem éppen ebbe a 12. hadseregbe. Ottidőközben nemcsak kaukázusi ezredesek, hanem már nem kevéskaukázusi tábornok is van. Maga a hadsereg vezérkari főnöke,Bagrad Arucsunjan tábornok is a Kaukázusból származik.

G. K. Zsukov, a katonai körzet parancsnoka gyakori vendégennél a hadseregnél, és nem ok nélkül irányított oda a Kaukázus-ból származó férfiakat – a hadsereg titokban, de tévedhetetlenülátalakul egy hegyivadász csapattá. Zsukov személyesen megkö-veteli a hadsereg parancsnokságtól, hogy alapos ismeretekkelrendelkezzenek a Kárpátok hágóiról, éspedig nem leírások, ha-

183

nem saját személyes ismeretek alapján. Kiadja a parancsot, „ősz-szel el kell indítani a hágókra és minden többé-kevésbé járhatószakaszra speciális, különböző hadi gépjárművekből és szállítóeszközökből összeállított csoportokat, hogy a gyakorlatban győ-ződjenek meg a páncélosokkal, gépjárművekkel, vontatójármű-vekkel, lovaskocsival és teherhordó állatokkal való átkelés lehető-ségeiről” (J. Ch. Bagramjan, „Hadtörténeti folyóirat”, 1967; 1.szám, 54. o. ). Itt most 1940 első félévéről van szó. Hitler ebbenaz időszakban Franciaországban harcol, háttal áll a Szovjetunió-nak, miközben Zsukov végrehajtja a hegyi hágókon való átkelésrevonatkozó kísérleteit. Zsukov természetesen nem tudta, hogy nemsokkal őelőtte a német tábornokok ugyanilyen kísérleteket haj-tottak végre, hogy megbizonyosodjanak róla, csapataik, páncélo-saik, tüzérségi vontatójárműveik és szállító járműveik át jutnak azArdenneken.

Zsukov a 12. hadsereget talán szintén védekezésre készítielő? Nem. A háborús tervek kidolgozásáért felelős Bagramjan atanúja: „A hadműveleti tervek tanulmányozásakor megütközéstkeltett bennem a következők megállapítása: a határnál állomáso-zó határőr hadseregünknek nincs terve a határbiztosítási felada-tok elvégzésére, a védelem erősítésére.” „A tervek tanulmányozá-sakor” – ez azt jelenti, hogy a 12. hadsereg Hadműveleti Osztá-lyának a széfje nem volt üres. Ott tervek voltak. Egy gyors átné-zés nem volt elegendő ezeknek a terveknek a megismeréséhez.Komplikált dokumentumok voltak, olyanok, amelyeket tanulmá-nyozni kellett. De láss csodát, a háborús tervek között a védeke-zésre vonatkozóan nem volt terv.

Érdekes a 12. hadsereg csapatgyakorlatának a leírása, amelygyakorlatra Zsukov személyesen odautazott. Tisztára offenzívjellegű feladatokat dolgoznak ki, amelyekben térképen német te-rületen játszódik le a háború. Az első, amivel a térképen a néme-tek veresége elkezdődik, az a szovjet csapatok rohamtámadása aSan határfolyón. A háborús játék nem valamiféle kitalált ellenség,hanem a szigorúan titkos hírszerző információk alapján megadottvalós ellenség ellen irányult. Zsukov és a hadseregparancsnoktábornok között véleménykülönbség alakul ki. Nem, nem arról akérdésről, hogy támadjanak-e vagy se. Paruszinov parancsnok aztaz álláspontot képviseli: „Meg kell kísérelnünk, hogy már az első

184

csapással maximális veszteséget okozzunk az ellenségnek”. Azokos Zsukov érti, hogy ez találó nézőpont, az biztos, hogy egyilyen csapásnak kell bekövetkeznie, de nem széles harcvonalon,hanem annak csak egy nagyon keskeny szakaszán. És ez az, ami-ről a vita folyik.

Zsukov, miután a hadsereg irányítóját az elméletét illetően aföldbe döngölte, nem hagyja ennyiben a dolgot. Paruszinovothamarosan leváltják a posztjáról, és helyébe Zsukov régi barátját,P. G. Ponedelint helyezik.

Ezek után folytatják a hegyi hágókon való átkelés kísérleteit.Bagramjan a gyakorlatot személyesen vezeti. Ennek a kísérletneka folyamán feltűnik az államhatárnál, ahol megfigyeli a „védeke-zési munkálatok nyílt demonstrációját” – vasbeton erődítmények-nek közvetlenül a határnál történő felépítését, úgy, hogy mindeztaz ellenség jól beláthassa.

Érdekes tényállás: Zsukov a hegyi hágók és járhatóságukiránt érdeklődik. De egyáltalán nem egy lehetséges védekezésszemszögéből. Ha Zsukovnak az lenne a szándéka, hogy számoshágót járhatatlanná tegyen az ellenség számára, akkor csapatokatkellene ledobnia a hegyekbe, és számos ösvényt és hegyi utatkörbe kellene ásatnia, aztán a vasbetonból készült akadályokatnem közvetlenül a folyónál lévő völgybe kellene telepítenie, ha-nem éppen ott fenn a hágók területén! Ez gazdaságosabb lenne, ésaz ellenfél sem az építkezési munkaterületeket nem láthatná be,sem a hágókon nem lenne képes átkelni. Ki intézne azonban ahegykaréjokon keresztül támadást a Szovjetunió ellen, amikormár a síkságon egy csomó nyílt térség kínálkozik? A szovjet ve-zetés számára azonban ezek a hegyek felbecsülhetetlen értékkelbírnak: Németországot és fő olajforrásait Csehszlovákiában ésRomániában egy kettős hegylánc akadálya választja el egymástól.A szovjet csapatoknak a hegyen történő előrenyomulás a halálosveszélyt jelentene Németország számára.

A saját hegyi hágókon történő előrenyomulás és Csehszlová-kiában vagy Romániában a hágók elfoglalása egyet jelentene akőolaj fő ütőerének megszakításával.

G. K. Zsukov, a Szovjetunió marsallja: „Németország gyengepontja a kőolaj kitermelése volt, amelyet bizonyos mértékig kom-penzálni tudtak a román kőolaj importjával”. (Emlékek, gondo-

185

latok; 224. o.) Minden zseniális dolog nagyon egyszerű. Zsukovegész életében nem szenvedett el egyetlen egy katonai vereségetsem, mert mindig azt az egyszerű elvet követte: meg kell találniaz ellenség gyenge pontját, és aztán a meglepetés erejével lecsap-ni rá.

Zsukov ismeri Németország gyenge pontját, és ezért folyta-tódnak a kísérletek a hegyekben. Minden csapatnem, a harci ésszállító járművek minden fajtáját tudományos kritériumok alapjántanulmányozzák, hogy milyenek a lehetőségeik a Kárpátok há-góin. Kínos pontossággal normákat állítanak fel, és megvizsgáljákaz eredményeket, javaslatokat dolgoznak ki a csapatok számára.Az időtartamot, amelyekre a különböző gépjárműtípusoknak aKárpátok hágóin való átkeléshez szüksége van, gondosan elemzikés rögzítik. Mindez természetesen rendkívül fontos egy támadóhadművelet megtervezéséhez, amelynek ráadásul villámgyorsakciókban kell kibontakoznia. Ugyanúgy, mint egy bank ellenitámadás megtervezésénél, itt is figyelembe kell venni a legapróbbrészleteket is, és a lehető legnagyobb pontossággal kell mindentkiszámítani. Bagramjan éppen ezért foglalkozik a hágókon valóátkeléssel: megállapítja az időtartamot, hogy a tervezés egészenkonkrét tapasztalatokra támaszkodhasson. Mellesleg szólva: vé-dekezési szempontból mindez tökéletesen felesleges. Ha valaki aKárpátok hágóit meg akarja védeni egy ellenséggel szemben,nincs szükség ilyen időmérésekre. Akkor csak azt kell mondani akatonáknak: tartsátok az állásokat, és ne engedjétek át az ellensé-get! Tartsatok ki egy évig vagy akár kettőig, maradjatok a győze-lemig vagy a halálig.

2.Az események ettől kezdve viharos fordulatot vesznek.

Zsukovot előléptetik, és utána Bagramjant is. De sem az egyik,sem a másik nem felejti el a különleges 12. hadsereget.

A 12. hadseregben, csakúgy, mint az összes többi szovjethadseregben, nem nevezik néven a dolgokat. 1941. június elején 4lövészhadosztály (a 44., 58., 60. és 96.) átalakul hegyivadászhadosztállyá. Ugyanebben az időben pótlólagosan az éppen csak-hogy felállt 192. hegyivadász hadosztályt Türkisztánból titokban

186

a 12. hadsereg alá rendelik. Hogy nevezzünk egy olyan hadtestet,amely 2 hadosztályból áll, és mindkettő hegyivadász kötelék?Hogy nevezzünk egy másik hadtestet, amelyben 4 hadosztályból3 hegyivadász? Hogy nevezzünk egy hadsereget, amelyben 3hadtestből 2 a valóságban hegyivadászcsapat; amelyben a hegyi-vadász hadosztályok képviselik egyértelműen a többséget?

Én ilyen hadtestet hegyivadász hadtestet neveznék, a hadse-reget pedig hegyivadász hadseregnek. A szovjet vezetésnek okavan arra, hogy ne ezt tegye. A hadtesteket ugyanúgy, mint koráb-ban, 13. és 17. lövészhadtestnek hívják, és a hadsereg marad egy-szerűen a 12. számú.

Itt az átalakulás eredményét látjuk, a folyamat azonban rejtvemarad számunkra. Csak azt tudjuk, hogy a hegyivadász hadosz-tályok 1941. június 1-jén kapták meg hivatalos elnevezésüket, aparancs erre vonatkozólag április 26-án ment ki, miközben a lö-vészhadosztályoknak hegyivadász hadosztályokká történő átala-kítása már 1940. ősz elején elkezdődött, még mielőtt Bagramjanhozzákezdett kísérleteihez. Nemcsak a 12. hadsereg alakul át egyhegyivadász hadsereggé, befolyása kiterjed a szomszédos hadse-regekre is. A 12. hadseregen belül kiképzett 72. hegyi vadászhadosztályt (P. I. Abramidze vezérőrnagy) leadják a szomszédos26. hadseregnek.

A 12. és 26. hadsereg mögött a titokban, az Észak-Kaukázusból idehozott,

I. S. Konyev altábornagy vezette 19. hadsereg fejlődik fel.Ebben a hadseregben is felbukkannak hegyivadász hadosztályok(parancsnokuk között van K. I. Novik ezredparancsnok). Éppenebben az időben megy végbe az 1941. június 13-i TASZ-kommüniké leple alatt a Keleti-Kárpátokban a 12. (hegyivadász)hadsereg és a 9. (extrém erős támadó) hadsereg között egy továb-bi hadseregnek, a 18. a felfejlesztése. Hitler nem hagyta ezt a fo-lyamatot végigvinni, és ezért nem tudjuk teljes bizonyossággalmeghatározni ennek a hadseregnek a formai összetételét, azazhogy a szovjet vezetés terveiben mire szánták. Hitler mindenszovjet tervet felborított, és valami olyat tett, amivel senki semszámolt. Ennek ellenére elegendő dokumentum áll rendelkezésre,melyek alapján levonható a következtetés, hogy az eredeti terve-zésben a 18. hadsereg egy pontos mása volt a 12. (hegyivadász)

187

hadseregnek, jóllehet ez sem viselte ezt a elnevezést. A 12. és 18.hadsereggel kapcsolatos beható, archívumokban történő kutatásminden tudományos érdeklődőt el fog képeszteni azzal, hogy akét csapatkötelék szerkezeti felépítése tökéletesen megegyezik.

Ez egy egészen szokatlan példája az ikerhadseregeknek. Amegegyezés arra is kiterjedt, hogy a 18.-ban, ugyanúgy, mint a12.-ben, – de egyetlen másik hadseregben sem – a vezérkart egykaukázusi tábornok irányítja. V. Ja. Kolpakcsi vezérőrnagy (ké-sőbbi hadseregtábornok).

A hegyivadász profilra való átalakulási folyamatot szolid bá-zisra helyezték.

A hegyivadász hadosztályok at speciálisan kiválasztott és ki-képzett katonákkal töltötték fel. Ezeket a hadosztályokat különle-ges ütemterv alapján vezették, amely markánsan különbözött aszokványos lövészhadosztályokétól; speciális fegyverzetet és fel-szerelést kaptak. A háború előestéjén a Kaukázusban egy hegyi-vadász iskolát hoztak létre, amelyben a legjobb szovjet alpinistá-kat instruktorokká képezték ki. A kiképzett instruktorokat rohamtempóban a nyugati határhoz küldték, mert pontosan ott, nem aKaukázusban és nem is Türkisztánban, hanem a nyugati határnálvontak össze nagy tömegű hegyivadászcsapatokat. Az iskolárólrövid cikk jelent meg a „Vörös csillag”-ban (1986. 01. 11.),amelynek a címe: „Felkészülés a hegyi háborúra”. Nos, legfőbbideje feltenni a kérdést: melyik hegységben?

A szovjet nyugati határnál a Keleti-Kárpátoknak csak egy vi-szonylag kicsiny tömege magasodik, amely nagyobbrészt inkábbszolid dombhoz, mintsem egy hegységhez hasonlít. 1941-ben aKárpátokban az erős védekezés kiépítése a következő okok miattvolt szükségtelen:

1. Ezen a helyen nem alkalmas a Kárpátok egy nyugat-keletiirányban történő támadásra. Az ellenség a hegyekből a lapá-lyos részekre nyomulna elő, a csapatoknak az ellátásárólazonban a Kárpátokon, a Tátrán, az Érc-hegységen, a Szudé-tákon és az Alpokon keresztül kellene gondoskodni. Ez kife-jezetten nehéz, és ráadásul veszélyes is a támadó fél számára.

2. A Keleti-Kárpátok tompa ékként benyúlnak az ellenség terü-letére. A szovjet csapatoknak egy ilyen helyszínen védelmi

188

célokra való felállítása már békeidőkben is azt jelentené,hogy az ellenség három oldalról bekerítené őket.A síkság kihasználásával a Keleti-Kárpátoktól délre, de kü-lönösen északra az ellenség bármikor előrenyomulhatna ahegyekben besáncolt csapatok hátába, és ezzel elvághatnáutánpótlási vonalaikat.

3. 1941-ben a Kárpátokban nem volt egy támadó hadműveletreelégséges létszámú ellenséges csapat, és a szovjet vezetés eztpontosan tudta (1. például: B. Arucsunjan altábornagy,„Hadtörténeti folyóirat”, 1973,6. szám, 61. o.).

A két szovjet hadseregnek a Keleti-Kárpátok ban való össze-vonása katasztrofális következményekkel járt. Természetesensenki sem támadta meg ezeket a hadsereget frontálisan. Az elsőnémet páncélos csapatnak Roznow irányába történő előrenyomu-lása azonban dilemma elé állította a szovjet felső parancsnoksá-got: hagyják a két hadsereget a Kárpátokban, még ha az azzal aveszéllyel is jár, hogy muníció és ellátás utánpótlásának a hiányá-ban elpusztulnak, vagy nem volna-e jobb a lehető leggyorsabbanebből az egérfogóból visszavonni őket? A második megoldásmellett döntöttek. A két hadsereg, amelyik a síkságon való harcranem volt felszerelve, könnyű fegyverzettel és egy halom, síkvidé-ken szükségtelen felszereléssel rendelkezett, elmenekült a he-gyekből, és a német páncélos ék oldalszárnyába került. Az elsőnémet hadosztály, miután könnyedén legyőzte a hegyekből me-nekülő szovjet hadseregeket, villámgyorsan nyomult előre, a 9.(rendkívül erős támadó) hadsereg hátába került, és a 9. hadseregnyomorúságosan végezte. Ezek után szabaddá vált az út a németcsapatok számára a nem védett szovjet flottabázisokhoz, a Do-nyec-medencéhez, Harkovba, Zaporozsje és Dnyetropetrovszkterületére, azaz ezekbe az óriási jelentőséggel bíró ipari régiókba.Ezeknek a területeknek az elvesztése következtében a Szovjetunióa háború éveiben már csak 100 000 páncélost tudott gyártani.Természetesen még ez is sokkal több, mint amit Németország feltudott mutatni, de ezeknek a területeknek az elvesztése nélkül aszovjet páncélosok gyártása (és természetesen a tüzérség, a légi-erő és a haditengerészet stb. számára történő gyártás) a többszörö-

189

se lehetett volna a még így is rekord eredményeket felmutató ha-diipari teljesítménynek.

A német csapatoknak Ukrajna déli területére való előrenyo-mulása Kijev térségében rendkívül szorongatott helyzetbe hozta aszovjet csapatokat, és Németország számára megnyitotta a Kau-kázusba -a Szovjetunió fő olajmezőihez – és Sztálingrádba, a kő-olaj fő ütőeréhez vezető utat.

Még egyszer Bagramjan jut szóhoz:„A Keleti-Kárpátok pontos ismerete nagyban segített ab-ban, hogy világosan megértsük, milyen rendkívül fontos anehéz, csak kevéssé mozdítható és a hegyi akciókra al-kalmatlan lövészhadosztályokat a lehető leggyorsabbanátalakítani könnyű hegyivadász kötelékekké. Ha ma errevisszaemlékezem, azon kapom magam, hogy akaratlantévedésemre gondolok. A háború kezdetekor ugyanisezeknek a hadosztályoknak sík vidéken kellett harcolniuk,minek következtében magaslati viszonyokra való átalakí-tásuk csak gyengítette őket.”(„Hadtörténeti folyóirat”, 1967; 1. szám, 55. o.)Megismétlem: 1941-ben teljesen felesleges volt két hadsere-

get a Kárpátokban állomásoztatni. Még abban az esetben is, havalakinek az járt a fejében, hogy ezeket a csapatokat bevonja avédekezésbe, akkor sem lett volna szükséges a nehéztüzérséggelrendelkező lövészhadosztályokat könnyű fegyverzettel ellátotthegyivadász kötelékekké átalakítani. Az I. világháborúban szer-zett tapasztalatok – köztük az oroszoké is – megmutatták, hogyegy nehézgyalogsági hadosztály alacsonyabb, enyhén dimbes-dombos területen sokkal alkalmasabbak védekezésre, mint akönnyűfegyverzettel ellátott hegyivadászok.

Ha a szokványos gyalogság legelőször is a hágókat, hegyka-réjokat, csúcsokat és magaslatokat elfoglalta, akkor tartotta azo-kat, beásta magát a földbe, így ezeket az állásokat a háború vé-géig tartani tudta, és semmilyen harcászati oka nem volt annak,hogy még sok éven keresztül ne folytathatta volna ezt a fajta vé-dekezést, Ennek a tudásnak az ellenére a szovjet vezetés mégisátalakította a lövészhadosztályokat hegyivadász hadosztályokká,jóllehet alapjában véve ezek csak támadó hadműveletben vethe-

190

tők be. Különleges kiképzést kapott alpinista hegymászó csapatoktűntek fel a szovjet Keleti-Kárpátokban lévő hadosztályokban,miközben ott egészen nyilvánvalóan nem volt semmi keresniva-lójuk. Ahhoz, hogy be lehessen vetni őket, a szovjet csapatokatnyugatra kellene elindítani, mégpedig több száz km-re.

Számtalan tényező, amelyek a Keleti-Kárpátokat egy nyugat-keleti irányba történő offenzíva számára alkalmatlanná teszi, ked-vezőnek bizonyul egy keletről nyugatra irányuló támadás eseté-ben.

1. Jóllehet a csapatok elindulnak a hegyekbe, az ellátási útvo-nalak azonban szovjet területen vannak, és többnyire kifeje-zetten sík területen.

2. A Keleti-Kárpátok tompa ékben nyúlnak nyugati irányba, ésígy az ellenfél csoportosulását két részre vágják. Ez egy ter-mészetes felvonulási terület, amely bizonyos fokig már bé-keidőkben is lehetővé teszi a hadsereg erős koncentrációjátaz ellenség hátában, úgy, hogy már csak előrefelé lehetségesa csapatok mozgásának a folytatása – miközben ezzel egyi-dejűleg az ellenség mögöttes frontvonala veszélyeztetve van–, és így egész frontjának arcvonalát visszavonulásra lehetkényszeríteni,

3. A Kárpátokban csak csekély számú ellenséges erő állomáso-zott.

4. A szovjet vezetés mindezt tudta, és éppen ezért vont összekét hadsereget ezen a helyen.

5. A két hadsereg nem tudott ezen a helyszínen állást kiépíteni,mindkettő számára nem volt alkalmas a terület, a védelemheznem volt szükség rájuk, és ezenfelül ilyen célra nem is voltakalkalmasak. A két hadseregnek a háborúban való bevetésérecsak egyetlen út maradt, az előremenetelés. Ha abból indu-lunk ki, hogy egy hegyivadász hadsereget a hegyekben valóhadműveletek céljából állítanak fel, akkor a tervezett mozgásiránya könnyen meghatározható. A Keleti-Kárpátokból kéthegylánc indul ki: az egyik nyugati irányba, Csehszlovákiá-ba, a másik déli irányba, Románia felé. Más hadszíntér nemvolt a hegyivadász hadseregek akciói számára. Két előre-nyomulási irány – két hadsereg, minden tökéletesen logikus.

191

Mindkét irány egyformán fontos, hiszen a kőolaj fő szállítóartériáihoz vezet. Biztonsági okokból ajánlatos ezeket az ar-tériákat mindjárt két helyen szétválasztani.

Ha csak egyik hadsereg had művelete jár sikerrel, már akkorrendkívül kritikus helyzet alakulna ki Németország számára. Mégabban az esetben is, ha mindkét hadsereg csődöt mondana, akci-óik a két hegyláncon meggyengítenék a német utánpótlást Romá-niába. Ne felejtsük el, hogy a két hadseregen kívül még a 9.(rendkívül erős támadó) hadsereg is készenlétben áll, és csak arravár, hogy a kőolaj fő ütőerére halálos csapást mérjen. Hadműve-leteiket a két hegylánc fedezékében folytathatják. Hogy Romániátmegvédjék a 9. hadseregtől, a német csapatoknak ezeket a hegy-láncokat egymás után le kell győzniük, miközben egy egészszovjet hadsereggel állnak szemben.

A szovjet hegyivadász hadseregekben a hadművelet döntőeleme a meglepetés ereje és a gyors tempó. Ha sikerül nekik ahegyi hágókat folyamatosan elfoglalni, akkor a szokványos szá-razföldi csapatok számára nem lesz könnyű őket onnan kiszoríta-ni. A hágókon lévő állások megerősítése érdekében azonban ahegyi hadseregek nem mindegyik hadosztályát alakították át he-gyivadász csapattá. Ezek a hadseregek pótlólagosan páncélos ésgépesített hadosztályok at, valamint nehéz páncélos elhárító dan-dárokat kaptak. Egy gyors meglepetésszerű előrenyomulás – ésNémetország kőolaj nélkül marad. Ez az oka annak, hogy miértgyakorlatoztatja Bagramjan egy stopperórával a kezében páncéloskatonáit a hegyi hágókon. Zsukov rendkívüli figyelmet szenteltezeknek a kísérleteknek. Talán lehet vitatkozni a 12. és 18. hadse-regen belül létrehozott hegyi vadász hadosztályok tervezett beve-téséről; de mindenesetre ezek a hadseregek a Kárpátokban voltak.A 9. hadseregben egy hegyivadász hadosztály feladata nem hagykétséget a felállítás céljával kapcsolatban. A 9. hadseregOgyesszánál állt, és G. K. Zsukov parancsára – aki személyesenvolt felelős a Déli és a Délnyugati Frontért – mégis felállítottakbenne egy hegyivadász hadosztályt. Milyen hegy vanOgyesszánál? A 30. irkutszki, Lenin Renddel és háromszoros Vö-rös Zászlós Renddel kitüntetett hegyivadász hadosztállyal, amelya tiszteletet keltő „Orosz Szocialista Föderatív Szovjet Köztársa-

192

ság Legfelsőbb Szovjete” nevet viselte, a 9. hadsereghez tartozott,és tulajdonképpeni rendeltetésének megfelelően csak Romániábanlehetett bevetni. Semmiképpen nem véletlen, hogy ez a hadosz-tály (S. G. Galaktionov vezérőrnagy parancsnoksága alatt) R. Ja.Malinovszkij 48. lövészhadtestéhez tartozik. Egyrészről ő a leg-agresszívebb hadtestparancsnok, és nemcsak a 9. hadseregben,hanem az egész Déli Fronton. Másrészt a 48. hadtest a 9. hadse-reg legkülső jobb oldalszárnyánál áll. Szovjet területen enneknincs jelentősége. Amint azonban az óriásira növelt 9. csapásmé-rő hadsereg bevonul Romániába, teljes egészében sík területenfog hadműveleteket folytatni, és csak jobb szárnya fog a hegyheztámaszkodni. Ezért a józan ész azt követeli, hogy egy ilyen hely-zetben rendelkezzen hegyivadász hadosztállyal, éspedig éppen ajobb szárnyánál.

Pótlólagosan Türkisztánból Ja. K. Kulijev ezredes vezetésé-vel vasúton a 21. hegyilovas hadosztállyal is kiegészítik a 9. had-sereget. Hitler azonban az egész tervet felborítja támadásával, ésmindazt, ami a Déli Frontra volt betervezve, Belorussziába kellettáthelyezni, még a 19. hadsereget is, a hegyivadász hadosztályai-val együtt. Ott találkozunk újra a 21. hegyilovas hadosztállyal,amelyet ezen a helyen senki sem tud használni, mert a mocsarak-ban való harcra alkalmatlan, és ezért ez a hadosztály is dicstelenülvégzi. Egyébiránt nem is Belorussziában szánták bevetni.

3.A kommunista propaganda azt hirdeti, hogy a Vörös Hadse-

reg nem volt felkészülve a háborúra, és ebből származott az ösz-szes szerencsétlen fordulat. De ez nem igaz. Engedjék meg, hogya 12. hadseregnek és hű másolatának, a 18. hadseregnek a példá-ján bemutassuk, hogy mi történhetett volna, ha a Szovjetunió va-lóban nem lett volna felkészülve egy háborúra.

1. Meg lehetett volna spórolni azokat az óriási összegeket,amelyeket a két hegyivadász hadsereg és a szokványos invá-ziós hadseregen belüli sok egyedi hegyivadász hadosztályfelállítására egyszerűen elpazaroltak. Ha ezeknek az össze-geknek csak egy kis részét is páncéloselhárító hadosztályok

193

létrehozására fordították volna – akkor másképp alakult vol-na a háború.

2. Ha nem lett volna felkészülve a Szovjetunió a háborúra, ak-kor nem állt volna a Kárpátokban két hadsereg, amelyeket apánik következtében vissza kellett vonni ebből az egérfogó-ból, és így a hegyekből való visszavonuláskor nem estek vol-na áldozatul a német támadási ék szorítás ának.

3. Ha nem lettek volna felkészülve a háborúra, akkor az Északi-Kárpátokban a német páncélosok tömege nem ütközött volnabele a hegyekből menekülő, könnyű fegyverzettel ellátottszovjet hadosztályokba, hanem a síkvidéki harcra sokkal in-kább alkalmas hadosztályokkal találkozott volna, amelyekszámos nehéztüzérséggel és köztük páncéloselhárító tüzér-séggel is rendelkeztek.

4. Még abban az esetben is, ha a német páncélosok éke ezeknekaz egyáltalán nem a menekülés útján lévő hadosztályoknak avédelmi vonalát áttörte volna, akkor sem lettek volna a kö-vetkezmények azonnal katasztrofálisak: a román határnálnem találtak volna a német páncélosok tömeges szovjet csa-patösszevonásokat, és előrenyomulásuk nem a szovjet csa-patok hátába, hanem légüres térbe ütközött volna.

Ha a Vörös Hadsereg nem lett volna felkészülve a háborúra,akkor minden másképp történt volna. De felkészült, mégpedignagyon is intenzíven.

194

3. térkép A Vörös Hadsereg Első Stratégiai Csapata

195

Az Első Stratégiai Csapat diszlokációja szinte lehetetlennétette a Szovjetunió védelmét. Még egy gyengébb, Lublin-Rovno-Pervomajszk irányába történő ellenséges előrenyo-mulásnak is elkerülhetetlenül öt szovjet hadsereg – beleértvea világ legerősebb hadseregét, a 9.-et – elvesztéséhez kellettvezetnie. Egy ilyen csapás óriási anyagi értékek, a legtermé-kenyebb országrészek, a fekete-tengeri flotta védelem nélkülmaradt haditengerészeti bázisainak, valamint a légierő straté-giai harcálláspontjainak az elvesztését jelentené. Egy ekkoraellenséges csapás Ukrajna déli részén az energiakapacitásbanigen nagy veszteséget vonna maga után, és az ellenség szá-mára megnyitná az utat a Donyec-medencébe, a "szovjetRuhr-vidékre". És éppen ezt a csapást hajtotta végre 1941júniusában az első német harckocsi csapat.

Az Első Stratégiai Csapat diszlokációja egyértelműen fel-ismerhető offenzív irányt mutat. A 9. hadsereget -a világlegerősebb hadserege – időközben nem a német, hanem aromán határnál összpontosították. A 9. hadsereg romániaielőrenyomulása Németország védtelen elsődleges kőolajforrása elleni csapást jelentett volna.

Hegyivadász támadó hadseregek és bevetésük egyedüli lehet-séges iránya a hegyekben. A szovjet hegyivadász támadóhad-seregeknek az előretörése a nem védett hegyláncokon nem-csak azt tette volna lehetővé, hogy Németország kőolajellátá-sának "fő ütőerét" sok helyen elvágják, hanem még a némettartalékoknak a Romániába való átdobását is meghiúsítottavolna.

Az Első Stratégiai Csapat szovjet támadó hadseregei, ame-lyek hátában további hét szovjet hadsereg álcázott felzárkó-zása történik.

A léginaszád hadtest "első támadási hulláma". Az országbelsejében egyidejűleg elkezdődik további öt léginaszádhadtest felállítása.

A határok 1941 júniusában.

196

Milyen feladatot szántak az első stratégiaicsapatnak?

Szem előtt kell tartani két vagy akár többtámadó hadművelet egy időben történő ki-

vitelezésének a lehetőségét a háborússzíntér különböző frontjain, mégpedig azzal

a céllal, hogy olyan szélességben, ameny-nyire csak lehetséges, az ellenfél védekezési

képességét stratégiai síkon megrendítsük.

A Szovjetunió védelmi népbiztosa, aSzovjetunió hőse és marsallja, S. K.

Tyimosenko, „Záróbeszéd az 1941. de-cember 31-én tartott katonai

anácskozáson” (Moszkva, 1941, 30. o.)

1.Röviden már szóltunk az Első Stratégiai Csapat néhány had-

seregéről. Ezeknek a hadseregeknek a legerősebbjeit a román ha-tárnál találtuk, láttuk a hegyivadász hadseregeket, amelyeknek azvolt a rendeltetésük, hogy Romániát (és kőolaj át) elvágják Né-metországtól. Megállapítottuk, hogy 5 légideszant hadtest és ahaditengerészet szárazföldi hadműveletekre kiképzett speciálishadteste szintén felállt. Összességében a Vörös Hadsereg ElsőStratégiai Csapata 16 hadsereget és néhány tucat önálló hadtestetölelt át. Az Első Stratégiai Csapaton belül 170 hadosztály volt.

Mi volt a feladata az egész Első Stratégiai Csapatnak? A szóa szovjet marsalloké. Tanulságos, hogy hogyan nyilatkoznak azElső Stratégiai Csapat szerepéről- különösen a háború előtt.

A. J. Jegorov, a Szovjetunió marsallja azt a nézetet képvisel-te, hogy a küszöbön álló háború millió és millió katona részvéte-lével fog lejátszódni. Mégis azt javasolta, hogy indítsák el a tá-madást, anélkül, hogy megvárnák az általános mozgósítás befeje-zését. Véleménye szerint békeidőkben, a határkörzetekben „invá-ziós csapatokat” kellett fenntartani, amelyek a háború első napján

197

átléphették a határt, hogy az ellenfél mozgósítását megzavarják,és egyidejűleg saját mozgósításukat biztosítsák (A Vörös Mun-kás- és Paraszthadsereg vezérkari főnökének az előadása a Szov-jetunió Forradalmi Katonai Tanácsa előtt, 1932. április 20-án).

M. N. Tuhacsevszkij, a Szovjetunió marsallja nem értettegyet ezzel. Véleménye szerint nem „inváziós csapatokat”, ha-nem „inváziós hadseregeket” kell fenntartani. Tuhacsevszkij ra-gaszkodott hozzá, hogy „egy előhadsereg összetételének ésdiszlokálásának elsősorban a határátlépés lehetőségeinek a függ-vényében közvetlenül az általános mozgósítás kihirdetése utániidőponthoz kell igazodnia... A gépesített hadosztályoknak 50-70km-re kell a határ mögött állniuk, azért, hogy a mozgósítás elsőnapján már át tudják lépni a határt” (Válogatott művek. Moszk-va, 1964, 2. kötet, 219. o.). Tuhacsevszkij és Jegorov is tévedett.Agyonlőtték őket, és a hadsereg élére az uralkodni vágyó, kőke-mény, hajlíthatatlan és legyőzhetetlen G. K. Zsukov került. Nemvolt híve az elvont mérlegeléseknek. Zsukov a gyakorlat emberevolt, aki egész életében egyetlen katonai vereséget sem szenve-dett. 1939 augusztusában, mint már említettük, váratlanságával,gyorsaságával és elképesztő hadműveleteinek a merészségévelszétverte a 6. japán hadsereget. (Később ugyanezt a módszert al-kalmazta a 6. német hadsereg ellen Sztálingrádnál.) A 6. japánhadsereg feletti villámgyőzelem volt a II. világháború prológusa.Amikor 1939. augusztus 19-én Sztálin megkapta Zsukov táviratátazzal a hírrel, hogy a legfontosabbat elérte: a japánok semmit nemfognak sejteni a támadási előkészületekről – akkor adta beleegye-zését egy Németországgal közös határ kialakításához.

A tárgyalásokat Zsukov félelmet keltő zene kísérete („Sztá-lin-orgonák”) mellett zárták le, mivel Zsukov Mongóliában vég-hezvitte azt, ami senki másnak nem sikerült: az egész japán had-sereget szétverte. Éppen ezután kezdték meg a Szovjetunió nyu-gati határainál a védekezésre hozott összes biztonsági intézkedésvisszavonását, és elkezdték a grandiózus támadó kötelékek létre-hozását. Zsukov lett a legnagyobb és legerősebb szovjet katonaikörzetnek, Kijevnek a parancsnoka. Utána még magasabbra jutotta ranglétrán – megkapta a vezérkar főnökének a posztját. A ve-zérkar rendkívüli fontossággal bíró megállapítást tett: „Azoknak afeladatoknak a véghezvitelét, amelyek egy inváziós hadsereg előtt

198

állnak, az Első Stratégiai Csapatnak kell átvennie.” („Hadtörté-neti folyóirat”, 1963, 10. szám, 31. o.) Következésképpen az ElsőStratégiai Csapat mind a 16 had seregét 170 hadosztályával együttinváziós célokra jelölték ki.

Ezeknek a feladatoknak a végrehajtása során látni fogjuk,hogy az Első Stratégiai Csapat nemcsak hogy megkapta egy invá-zió végrehajtásának a feladatát, hanem annak a kivitelezését márel is kezdte. Az 1941. június 13-i TASZ-kommüniké leple alatt azegész Első Stratégiai Csapat elindult a német-román határ irá-nyába.

Az igaz, hogy az Első Stratégiai Csapat összességében csak 3millió főből állt, de egy, a hegyekből elinduló hólavina is egy pi-cinyke hópehelyből indul el.

Az Első Stratégiai Csapat harcereje gyorsan nőtt. S. K.Kurkotkin, a Szovjetunió marsallja: „Azok a csapategységek,amelyek a háború előtt az államhatárhoz vonultak,... magukkalvitték a ruházat és lábbeli összes vastartalékát.” (A szovjet hadse-reg hátországi szolgálatai a Nagy Honvédő Háborúban. Moszk-va, 1977 216. o.) Itt egy marsall arról beszél, hogy az ország kö-zéppontjában lévő, tartalékot tároló raktárakban gyakorlatilagsemmiféle tartalék felszerelés nem maradt, ami azt jelenti, hogy ahadosztályok, hadtestek és hadseregek több millió tartalékos ka-tona ruházatát és lábbelijét magukkal cipelték. Ugyan miért, hanem ezeknek a millióknak a küszöbön álló bevonultatására valótekintettel? Ha az Első Stratégiai Csapat haderejéről beszélünk,akkor nem szabad csak arra korlátozódni, hogy hány millió kato-nából állt, hanem azokra a milliókra is tekintettel kell lennünk,akiknek a határ közelébe való behívására és beöltöztetésére Hitlermár nem hagyott lehetőséget.

Az Első Stratégiai Csapat nyomasztó és gigantikus mozgásanem állt volna meg a német határ közelében. Ez az oka annak,hogy 1941. június 20-án miért kezdték el az NKVD-egységekátvágni a szögesdrót akadályokat a határnál. A német Wehrmachtugyanezt a feladatot a saját oldalán már egy héttel korábban el-kezdte.

199

Sztálin 1941 májusában

„Sztálin kiemelkedő fontosságú célt tűzöttki a Szovjetunió számára, amelyet saját

személyének a latba vetésével remél elér-ni.”

Von der Schulenburg grófnak, Németor-szág szovjet nagykövetének a berlini kül-

ügyi Hivatalhoz intézett beszámolója 1941.május 12-én.

1.Hogy megérthessük az 1941. júniusi eseményeket, nem vé-

letlenül térünk vissza május hónaphoz. 1941 májusa az egészkommunista történelem legrejtélyesebb hónapja. Ennek a hónap-nak minden napja és minden órája tele van olyan előzményekkel,amelyeknek az értelmét még fel kell tárni. Még az olyan esemé-nyekre sem talált senki magyarázatot, amelyek az egész világszeme előtt játszódtak le. Egy példa erre:

1941. május 6-án Sztálin állt a szovjet kormány élére. Ez alépés sokakat meglepett. Megszerzett dokumentumokból tudjuk,hogy a német vezetés sem tudott kielégítő magyarázatot találnierre az eseményre. Az egész szovjet történelem folyamán előszörfordult elő, hogy a legmagasabb párt- és államhatalom hivatalo-san egy kézben összpontosult. Ez egyébiránt nem jelenti Sztálinszemélyi diktatúrájának semmiféle megerősítését. Nem volt eddigis gyakorlatilag már minden hatalom Sztálin kezében? Ha a ha-talmat jól csengő címek mennyiségével mérnénk, akkor Sztálinmár 10 évvel korábban minden elképzelhető titulus bőséges kol-lekcióját besöpörhette volna. Ezt azonban tudatosan nem tette.1922 óta, amikor átvette a főtitkári posztot, egyúttal lemondottminden állami és kormányhivatalról. Parancsnoki posztját a kor-mány és az állam fölött alakította ki. Minden az ellenőrzése alávolt rendelve, ugyanakkor hivatalosan semmiért sem felelt. Ho-gyan írta le már 1931-ben Trockij a németországi kommunista

200

hatalomátvétel előkészítésének a mechanizmusát? „Az új politikasikere esetén minden Manuilszkij és Remmele azt hirdetné, hogy akezdeményezés Sztálin érdeme. Sikertelenség esetére azonbanSztálin nyitva hagyta annak a lehetőségét, hogy bűnöst találjon.Végül is ebben áll stratégiájának kvintesszenciája. Ez a terület azerős oldala.” („Az ellenzék bulletinje”, 24. szám, 12. o.)

A kommunista hatalomátvételre nem került sor, és Sztálinvalóban megtalálta a bűnöst, majd példát statuálva megbüntette.Ugyanígy kormányozta saját országát is: minden siker Sztálinravezethető vissza, minden sikertelenség az ellenségre, a szélhá-mosokra, a karrieristákra, akik behízelegték magukat és a párt főirányvonalát eltorzították. A „kolhozgazdálkodás sikere” Sztálinzseniális műve, amely milliók elpusztulásához vezetett, ugyanak-kor azonban a végrehajtás hibáiért a körzeti szinten működő elv-társak felelősek, akiknek a szédítő siker a fejébe szállt. Sztálinnaksemmi köze nincs a nagy tisztogatási akciókhoz – ezek Jezsovembereinek a művei! A Hitlerrel megkötött paktumot nem Sztálinírja alá. A történelemben Molotov és Ribbentrop nevéhez fűző-dik. Németországban a szerződésért nem annyira Ribbentropé,mint Hitleré a hivatalos felelősség – a birodalmi kancelláré, akimaga nem is volt jelen a szerződés aláírása kor. Sztálin ezzelszemben jelen volt az aláírásnál, jóllehet ebben az időben semállam-, sem kormányhivatalban nem töltött be funkciót. Egysze-rűen Sztálin nevű állampolgárként volt jelen, nem volt semmiféleállami, kormányszintű, katonai vagy diplomáciai felhatalmazássalfelruházva, következésképpen nem volt felelős azért, ami ott tör-tént.

Ugyanígy írták alá 1941. április 13-án a Japánnal kötött szer-ződést. Sztálin jelen volt, de a felelősséget nem ő viseli. Az ered-mény: Sztálin egy, a japánok számára kritikus pillanatban hátbatámadja a háborútól meggyengült országot. Sztálin lelkiismeretetiszta: nem ő írta alá a szerződést.

De most valami történt (vagy legalábbis valami alakulóbanvan), és Sztálin hivatalosan magára veszi az állami felelősség ter-hét. Az új cím nem jelenti számára hatalmának a megerősítését,hanem annak korlátozását, pontosabban szólva – saját maga kor-látozását. Ettől a pillanattól kezdve nemcsak hogy minden fontosdöntést ő hoz, hanem hivatalosan ő a felelős is ezekért a döntése-

201

kért. Egészen eddig a pillanatig Sztálin hatalmát csak a Szovjet-unió külső határai korlátozták, de azok sem mindig. Mi késztet-hette arra, hogy önként magára vállalja saját határozatainak a fe-lelősségét, holott megvolt a lehetősége arra, hogy a tévedhetetlen-ség csúcsán maradjon, miközben a tévedés lehetőségét meghagytamások számára? Az egész helyzet valahogy Hruscsov elhíresültjávorszarvas-vadászatára emlékeztet. Addig, amíg a vad még tá-vol volt, Nyikita ordibált a vadászokkal, jól szórakozott nem va-lami sikeres vendégén, Fidel Castrón, miközben ő maga egyetlenlövést sem adott le, sőt még a fegyverét sem vette kézbe. Amikorazonban a vadat a vadászok irányába hajtották, úgy, hogy lehe-tetlenség volt elhibázni, akkor Nyikita is fegyvert ragadott...Sztálin 17 éven keresztül nem vette saját kezébe az állami hata-lom eszközeit, és most egyszerre... Miért?

N. G. Kuznyecov, a Szovjetunió flottaadmirálisa (ez idő tájt aSzovjetunió haditengerészetének admirálisa és népi parancsnoka)tanúsítja: „Amikor Sztálin a Népi Parancsnokok Tanácsánakegyik elnökeként átvette a kötelezettségeket, a vezetési rendszer-ben gyakorlatilag semmiféle változás nem történt.” („Hadtörténetifolyóirat”, 1965, 9. szám, 66. o.) Ha semmiféle változás nem tör-tént, akkor miért van szüksége Sztálinnak erre a titulusra? „Sztá-lin minden cselekedete, akciója, bűntette célirányos, logikus ésszigorúan elvi jellegű.” (A. Avtorhanov: A Sztálin halála körülirejtély. Franfurt a. M., 1984) Hol van itt a sztálini logika?

„Nem látok olyan problémát, amely a Szovjetunió belső vi-szonyai által felvetődhetett volna, és amely olyan jelentőséggelbírna, hogy Sztálin ilyen irányú lépését szükségessé tenné. Nagybizonyossággal sokkal inkább állítható, hogy ha Sztálin elhatá-rozta magát, hogy átveszi a legmagasabb kormányhivatalt, akkorez külpolitikai okokból történt.” Így számol be von derSchulenburg gróf, moszkvai német nagykövet 1941. május 12-énsaját kormányának. (Németország és Szovjetunió közötti kapcso-latok 1939-1941 között. 251 dokumentum a Külügyi Hivatal és amoszkvai német nagykövetség archívumából. Kiadó: A. Seidl.Tübingen, 1949, 387. o.) A szovjet marsallok ezt más szavakkalfejezik ki, de a lényeg ugyanaz: Sztálin kinevezése külső problé-mákkal áll összefüggésben (1. pl.: J. Ch. Bagramjan: Így kezdő-dött a háború. Moszkva, 1971, 62. o.). Úgy is értelmezhetjük

202

azonban, hogy Sztálin számára sokkal kényelmesebb a belsőproblémákat olyan módon kezelni, hogy közben nem kell magáravállalnia a felelősséget. Milyen külső problémák késztethetikilyen lépésre? 1941 májusában Németország Európa sok államátlegyőzi. A Franciaországgal való kapcsolatokban például márnem lehetett probléma. Nagy-Britannia, amelyik megőrizte sajátfüggetlenségét, baráti kezet nyújtott Sztálinnak (1. Churchill le-velét, melyet 1940. július 1-jén nyújtottak át Sztálinnak). Roose-velt Sztálinnal szemben több mint barátian viseltetett: óvta a ve-szélyektől, és az amerikai technológia széles folyamként áramlottbe a Szovjetunióba. Jóllehet Roosevelt amerikai elnök, amikor aVörös Hadsereg a téli háborúban megpróbálta Finnországot „fel-szabadítani”, „erkölcsi embargót” rendelt el a Szovjetunióvalszemben, ez azonban semmiféle kihatással nem járt a kapcsola-tokra, és az Egyesült Államokból a Szovjetunióba szállított kato-nai technológia mennyisége nem csökkent. Molotov 1940. márci-us 29-én a Szovjetunió Legfelsőbb Szovjetének az ülésén nyíltanélcelődött ezen a „morális embargón”, mikor azt mondta, hogy„az Egyesült Államokkal való kapcsolat az utóbbi időben se nemjavult, se nem rosszabbodott”, azaz minden, függetlenül az „em-bargótól” a régiben maradt. A Szovjetunió egyesült államokbelinagykövete, K. Umanszkij elmesélte Molotov kijelentését Hullamerikai külügyminiszternek. Hullnak megbántottnak kellett vol-na mutatkoznia, ő azonban „a beszélgetést a kölcsönös kapcsola-tok javításának a lehetőségeire terelte”! (A II. világháború törté-nete 1939-1945, 3. kötet, 352. o.) Washingtonban haladéktalanulfolytatódtak a szovjet-amerikai tárgyalások a Szovjetunióba irá-nyuló amerikai szállítások kiszélesítéséről, és a tárgyalások fo-lyamán a szovjet fél követelte, hogy mérnökei jogosultak legye-nek a nagy amerikai repülőgépgyártó gyárakba való belépésre. A„barátság”, mint látjuk, igen messzire kiterjedt. Így csak két fel-tételezett ellenfél maradt. Japán azonban, amely 1939 augusztu-sában megtapasztalta a szovjet katonai ütőerőt, éppen most írt aláegy szerződést a Szovjetunióval, és a szovjet határokkal ellentétesirányba fordult. Így tehát csak Németország lehetett a kiváltó okaSztálin első pillantásra érthetetlennek tűnő lépésének. Mit tehetettSztálin új hivatalos államfői címének bevetésével Németországvonatkozásában?

203

Három lehetőség van: 1. Köthetett egy szilárd és eltéphetet-len békeszerződést; 2. Sztálin hivatalosan a Szovjetunió élénfegyveres összetűzés esetén felléphetett egy német agresszió elhá-rítására; 3. Sztálin hivatalosan fegyveres harcot vezethetett Né-metország ellen egy támadó háborúban.

Az első verzió azonnal kiesik. Egy megnemtámadási szerző-dést (1939. 08. 23.), valamint egy határ- és barátsági szerződést(1939. 09. 28.) Molotov már aláírt Németországgal. Miután Sztá-lin Molotov hivatalát államfői minőségben átvette, egyetlen lépéstsem tesz annak érdekében, hogy találkozzon Hitlerrel. Sztálinugyanúgy Molotovot használja fel a további tárgyalásokra, mintkorábban. Ismeretes, hogy Molotov még június 21-én is egy fe-lelős német politikusokkal való találkozás elérésén fáradozott,Sztálin azonban nem folytat ilyen jellegű kísérleteket.

A kommunista propaganda kitart a második variáció mellett:mivel Sztálin előre látta a német támadást, ezért elhatározta, hogyszemélyesen és hivatalosan irányítja országa védelmét. Ezzelazonban nem sokra jutnak a kommunista elvtársak: a német tá-madás meglepetésként és kétségkívül váratlanul éri Sztálint. Ezviszont azt jelenti, hogy Sztálin olyan események előrelátása mi-att vette magára az állami poszt felelősségét, amelyeket nem látottelőre.

Nézzük meg még egyszer Sztálin magatartását a háború elsőnapjaiban. Június 22-én a kormányfőnek az volt a kötelessége,hogy népéhez forduljon, és közölje vele a szörnyű hírt. Sztálinazonban kibújt közvetlen kötelessége alól, és azt helyettesére,Molotovra ruházta át. Netán azért kellett májusban Molotov szé-kébe ülnie, hogy azután júniusban a háta mögé bújjon?

Június 22-én este a szovjet vezetés kiadott a csapatoknak egyutasítást. G. K. Zsukov marsallé a szó: „N. F. Vatutyin generálisazt mondta, Sztálin jóváhagyta a hármas számú direktívát, ésmegparancsolta, hogy írjam alá... – Jó, mondtam –, írja Ön aláaz én nevem.” (G. K. Zsukov: Emlékek, gondolatok; 251. o.)

A hivatalos történetírásból tudjuk, hogy ezt a direktívát S. K.Tyimosenko marsall védelmi népparancsnok, G. M. Malenkov, aSzovjetunió Kommunista Pártja Bolseviki Központi Bizottságá-nak a titkára és a Szovjet tagja, valamint G. K. Zsukov generális,

204

vezérkari főnök aláírásával bocsátották ki (A II. világháború tör-ténete. 4. kötet, 38. o.).

Sztálin tehát másokkal íratja alá a parancsot, miközben ő ma-ga kerüli a személyes felelősség terhét. Akkor májusban miértvette magára? A hadseregnek kimegy a parancs, hogy a benyo-muló ellenséget meg kell semmisíteni.

Ez egy igen nagy fontosságú dokumentum. Mit keres akkoritt egy „a Szovjet tagja és Központi Bizottsági titkárának” az alá-írása? A következő napon ismertetik a Legfelsőbb Hadvezetésösszetételét. Sztálin kategorikusan megtagadta, hogy ő álljon azélére, és csak abba egyezett bele, hogy a katonai vezetésnek eb-ben a legfelsőbb szervében annak egyik tagjaként vegyen részt.„Az adott körülmények között S. K. Tyimosenko, népi komisszáregyébként sem hozhatott önállóan, Sztálin beleegyezése nélkülsemmiféle döntést. Így történt azután, hogy két legfelsőbb pa-rancsnok van: S. K. Tyimosenko népi parancsnok jogilag, ahogyezt a megfelelő rendelet betervezte, és Sztálin – gyakorlatilag.”(Zsukov: Emlékek, gondolatok; 251. o.) A védekező háborúbanSztálin kipróbált vezetési módszeréhez nyúl vissza: az elvi dönté-seket ő hozza, a hivatalos felelősséget azonban a Molotovok,Malenkovok, Tyimosenkók, Zsukovok viselik. Csak egy hónap-pal később vették rá a Politikai Hivatal tagjai Sztálint arra, hogy aVédelmi Népi Parancsnokság hivatalát, augusztus 8-án pedig alegfelsőbb főparancsnoki posztot átvegye. Megérte Sztálin számá-ra egy „védekező háború kilátásában”, hogy magára vegye a fe-lelősséget, csak azért, hogy egy ilyen háború első pillanatátólkezdve minden erejével kivonja magát a felelősség terhe alól?Nem lenne-e mai tudásunk alapján logikus az a feltételezés, hogy– annak alapján, ahogyan a védekezés első hónapjaiban történte-ket irányította – ennek a háborúnak az előestéjén mindent megfog tenni annak érdekében, hogy semmilyen címet és hivatalt neösszpontosítson saját kezében, hanem sokkal inkább másodrangú,általa teljesen ellenőrzött hivatalnok kreatúrákat toljon előtérbe adekoratív látszatposztokra? Így tehát nem elégedhetünk meg amásodik magyarázattal sem, és a harmadikhoz kell tartanunk ma-gunkat, amelyet senki sem tudott megcáfolni: Hitler hadseregeáltal Sztálin térdre kényszerítette Európát és most előkészítettNémetország hátában egy meglepetésre épülő támadást. A „fel-

205

szabadító hadjáratot” Sztálin személyesen akarja vezetni a szov-jet kormány fejeként.

A Kommunista Párt felkészítette a szovjet népet és a VörösHadsereget arra, hogy az európai felszabadító háború elkezdéséreSztálin személyesen fogja kiadni a parancsot. Most a kommunistatörténelemhamísítók azt a változatot terjesztik, hogy a VörösHadsereg egy „ellencsapás” előkészületeivel volt elfoglalva. Ak-koriban azonban szó sem volt semmiféle ellencsapásról. A szovjetnép tudta, hogy a háború elkezdéséről szóló döntést a Kremlbenfogják meghozni. A háború nem valamiféle ellenség támadásáraadott válaszként fog elkezdődni, hanem Sztálin parancsára: „Ami-kor a forradalom marsallja, Sztálin elvtárs megadja a jelet, re-pülőgép-vezetők, navigátorok, ejtőernyősök százezrei vetik magu-kat fegyvereik összevont erejével az ellenség fejére, a szocialistaigazságosság fegyverével. A szovjet légiflották fogják elhozni azemberek számára a boldogságot.” Mindezt egy olyan időpontbannyilatkozzák, amikor a Vörös Hadsereg már nekifeszült Németor-szág határainak („Pravda” 1940. augusztus 18.). És az emberi-ségnek a boldogságot csak német területen lehet elhozni, így aszocialista igazságosság fegyvereinek az összevont ereje 1940augusztusában mindenekelőtt német fejek betörésére irányulha-tott.

Amikor Sztálin a főtitkári poszton volt, bármilyen tetszéseszerinti parancsot kiadhatott, és ezt a parancsot haladéktalanul ésmegbízhatóan végrehajtották. Sztálin minden parancsa azonbannem hivatalos parancs volt, és éppen ez volt az alapja sérthetet-lenségének és tévedhetetlenségének. Most azonban már nem elég-szik meg ezzel a helyzettel. Most parancsot kell kiadnia (életedöntő parancsát), és ezúttal úgy, hogy az hivatalosan is Sztálinparancsa.

Ahogy K. K. Rokosszovszkij, a Szovjetunió marsallja tanú-sítja (Katonakötelesség, 1968, Moszkva, 11. o.), minden szovjetparancsnoknak volt a széfjében egy „különösen titkos hadműve-leti megbízás”, az úgynevezett „Vörös Boríték M”. Ezt a borítékotvagy a Népi Komisszárok Tanácsa elnökének (1941. május 5-igMolotov), vagy a Szovjetunió védelmi népparancsnokának (S. K.Tyimosenko, a Szovjetunió marsallja) a parancsára nyithatták kiAhogy G. K. Zsukov, a Szovjetunió marsallja tanúsítja (1. fenn),

206

Tyimosenko „Sztálin nélkül egyetlen elvi döntést sem hozhatott”.Sztálin tehát átvette Molotov hivatalát, és így a döntő parancsotnem Molotov, hanem Sztálin adta ki.

Az említett borítékok tehát minden parancsnok széfjében ottvoltak, 1941. június 22-én azonban Sztálin mégsem adta ki a pa-rancsot a kinyitásukra. Rokosszovszkíj tanúsítása szerint néhányparancsnok saját kockázatára (a Vörös Boríték önkényes kinyitá-sáért az 58. sz. § szerint agyonlövés járt) kinyitotta a Vörös Borí-tékot. Nem találtak benne azonban védekező háború esetéresemmi használhatót. „Természetesen volt részletes tervünk és uta-sításunk arra az esetre, hogy mi történik az (M) napon [oroszul:mobilizacija]... Minden az utolsó percre teljes részleteiben ki voltjelölve... Mindezek a tervek léteztek. Arról azonban sajnos egy szósem volt bennük, hogy mi történjen abban az esetben, ha az ellen-ség hirtelen támadásba menne át.” (M. Grecov vezérőrnagy,Hadtörténeti folyóirat”, 1965, 9. szám, 84. o.)

A szovjet parancsnokoknak tehát a birtokában voltak háborúesetére a tervek, de nem volt tervük védekező háborúra. A legfel-sőbb szovjet vezetés ezt tudja. Ezért a legfelsőbb szovjet vezetés aháború első perceiben és óráiban improvizációkkal foglalkozik, újutasításokat fogalmaz a csapatok számára, ahelyett, hogy rövidenkiadná a parancsot a borítékok kinyitására. Az összes terv, az ösz-szes boríték, minden, ami „részleteiben, percre lebontva be volttervezve” védekező háború feltételei közepette szükségtelen.

A legfelsőbb szovjet vezetés első direktívái egyébként nemutasítják a szovjet csapatokat arra, hogy ássák be magukat. Ezekmég mindig nem a védekezésre vonatkozó direktívák, sőt még azellentámadásra sem vonatkoznak, hanem teljességgel támadássalkapcsolatos direktívák. A szovjet parancsnokok még a rájukkényszerített védekező háború kezdete után sem gondolkodnak ésterveznek másban, mint támadási kategóriában.

A Vörös Borítékok nagyon elhatározott hangneműek, de azáttekinthetetlen körülmények következtében a csapatok támadásilendületét a helyzet teljes tisztázásáig egy kicsit fékezni kell. Ezaz oka annak, hogy miért mutatnak az első direktívák támadó jel-leget, és ugyanakkor miért visszafogottabb a hangnem: támadás –igen, de nem úgy, ahogyan az a Vörös Borítékokban rögzítvevan!

207

Az áttekinthetetlen helyzetben Sztálin semmit sem akar koc-káztatni, aminek következtében a „Nagy Honvédő Háború” leg-fontosabb direktívái között, azok között a direktívák között,amelyek a harc felvételére utasítanak, hiányzik Sztálin aláírása.Arra készült, hogy egy sokkal tiszteletteljesebb kötelességet vállalmagára – más utasításokat ír alá, más előfeltételek közepette.Nem egy rákényszerített védekező háború esetére történő utasítá-sokat, hanem az Európa népeinek felszabadítási missziójára valóparancsot akarta aláírni. Hitler olvasta von der Schulenburg nagy-követ okos táviratát, és valószínűleg ő maga is megértette, hogySztálin „kiemelkedő fontosságú külpolitikai célt... remélt elérnisaját személyének a latba vetésével”. Hitler megértette, hogy mi-lyen veszélyes volt ez, és megfosztotta Sztálint ennek a lehetősé-gétől. Ez az oka annak, hogy az első utasítások a Sztálin számáraváratlan és rákényszerített védekező háborúban nem az ő aláírá-sát, hanem „a Szovjet egyik tagjáét és titkárjáét” viselik.

2.Hivatalba lépéskor minden kormányfő az általa tervezett

munkaprogrammal kapcsolatban nyilatkozatot ad ki. És Sztálin?Ő is ezt teszi. Az bizonyos, hogy bár Sztálin megtartotta beszédét,amelyet programbeszédnek lehet tekinteni, azonban sohasempublikálták azt.

1941. május 5-én, amikor már megtörtént a döntés Sztálinkinevezéséről (és feltehetően már realizálták is), a Kremlben aKatonai Akadémia végzőseinek a tiszteletére rendezett fogadásonbeszédet mond.

40 percen keresztül beszél. Ha az ember Sztálinnak arra amély benyomást keltő képességére gondol, ahogyan hallgatni tud,akkor 40 perc nagyon sok. Szokatlanul sok. Sőt, elképesztőensok.

Sztálin valami rendkívül fontos dologról beszél. A beszédetazonban soha nem hozták nyilvánosságra, és ez a döntő garanciaarra, hogy milyen fontos volt. Sztálin beszélt a nemzetközi kap-csolatokról, beszélt a háborúról. Szovjet hivatalos publikációkbanvan néhány utalás erre a beszédre Például a „Hadtörténeti folyó-irat” 1978, 4. szám, 85. oldal: „A Szovjetunió Kommunista Pártja

208

Központi Bizottságának a főtitkára, J. V. Sztálin 1941. május 5-én, a Katonai Akadémia végzőseinek fogadása alkalmából világo-san értésre adta, hogy a német hadsereg lesz a legvalószínűbbellenség.” A „II. világháború története” (3. kötet, 439. o.) ugyan-ezt mondta.

Messze a legnagyobb autoritással rendelkező források egyike(G. K. Zsukov, a Szovjetunió marsallja) nagyon érdekes dolgokatközöl. Sztálin, Zsukov szavaival élve, szokása szerint kérdésekettesz fel, azután mindjárt saját maga válaszolja meg őket. Megkér-dezte, hogy vajon a német hadsereg legyőzhetetlen-e, és a válaszaúgy hangzott: „...A németek hiába reménykednek abban, hogyideális, legyőzhetetlen hadseregük van... Németország rabló-hódító háborúinak jelszavával, más népek elnyomásának a jelsza-vával, más népek és államok leigázásával nem érhet el sikert.”(Emlékek, gondolatok; 236. o.)

A beszéd tehát a Németország elleni háborúról szól. Miért istartották tulajdonképpen titokban? Érthető, hogy a háború előttnem publikálhatták, közvetlenül a háború kitörése után azonbannyilvánosságra kellett volna hozni! Vagy ha nem volt alkalmasminden a publikálására, akkor Sztálinnak legalább a háború kez-detekor, például az 1941. november 6-án tartott beszédében, el-mondhatta volna: Én figyelmeztettelek benneteket! Már május 5-én beszéltem a Németország elleni háborúról! Nézzétek, egy kisidézet titkos beszédemből! Sztálin azonban semmi ilyesmit nemmondott. És ennek csak egyetlen oka van: egy elkerülhetetlenháborúról beszélt, Németországot fő ellenségként jelölte meg, egynémet támadás lehetőségére egyébiránt egyetlen szót sem veszte-getett. Ha megtette volna, akkor később emlékezne rá mint zseni-alitásának és éleslátásának a bizonyítékára. Vagy Sztálin kiszol-gálói tették volna ezt meg helyette. De semmi ilyesmi nem tör-tént. Sztálin életében csakúgy, mint a halála után, a Szovjetunióállamtitka maradt ez a beszéd. Vajon miért? Sztálin összes mű-veiben nemcsak beszédeit jelentették meg, hanem idegen köny-vekben írt széljegyzeteit is: mindezt bölcsességének értékes forrá-saként őrzik. Egy ilyen döntő jelentőségű kérdésről tartott beszé-dét azonban nem publikálják. És nemcsak ez az érdekes, hanemaz is, hogy nagyon sokat tettek annak érdekében, hogy ez a be-széd örökre a feledés homályába merüljön. Közvetlenül a háború

209

után több millió példányban és több nyelven megjelent Sztálin „ANagy Honvédő Háborúról” című könyve. A könyv Sztálin 1941.július 3-i rádióbeszédével kezdődik. Világos a könyv célja: azt aképzetet kell belénk sulykolni, hogy Sztálin csak a német betörésután kezdett el a szovjet-német háborúról beszélni, és csak véde-kezésről beszélt. Sztálin azonban igazából nem a német invázióután beszélt erről a háborúról, hanem már előtte, és nem védeke-zésről beszélt, hanem valami egészen másról. Vajon miről? Havédekezésről lett volna szó, akkor egyáltalán miért van szükség atitkosításra és főként miért, még a német invázió után is?

3.Mint már tudjuk, a Molotov-Ribbentrop-paktum aláírása után

a kiváló szovjet hadseregvezetők, Zsukov és Mereckov, valamintminden idők legdolgosabb rendőrfőnöke, Lavrentyj Berija rend-kívüli erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy a szovjet te-rület megvédésére hozott minden biztonsági intézkedést meg-szüntessenek. Most azonban Sztálin szóbahozta a Németországgalszembeni háborút.

Jóllehet ez nem egy nyilvánosság előtt zajló esemény kap-csán történt, de mégiscsak úgy, hogy a Katonai Akadémia összesvégzőse, az összes generális és összes marsall hallották. Mit teszmost egy ilyen helyzetben Zsukov, Mereckov és Berija? Valószí-nűleg mégiscsak elkezdik a határok mentén az aknák telepítését,szögesdrótok húzását és a hidak felrobbantásához szükséges elő-készületeket? Nem, épp ellenkezőleg, mint már tudjuk. ,,1941.május elején, miután Sztálin a Katonai Akadémia végzősei számá-ra adott fogadáson megtartotta a beszédét, minden munkálatot,amit az idáig a műszaki zárak kiépítésére és az elaknásítás ügyé-ben tettek, még jobban lefékeztek.” (Sztarinov: Az aknák várják,hogy üt az órájuk, 186. o.)

Ha nem akarunk hinni a felderítési főigazgatóság ezredesé-nek, és valóban kiváló könyvének, akkor a német archívumokra ishagyatkozhatunk, és ott ugyanazt fogjuk találni: a német elhárításminden látszat szerint sohasem jutott hozzá a Sztálin-beszéd teljesszövegéhez, de sok közvetett és közvetlen jelből arra következtet-hetett, hogy az 1941. május 5-én tartott beszéd a Németország

210

elleni háborúról szólt. Ugyanez a német elhárítás megfigyelte1941 májusában és júniusában a szovjet aknamezők felszámolásátés egyéb műszaki zárak eltávolítását.

A határon lévő akadályrendszerek felszámolása a háborúutolsó elő készületeinek egyik integráló részét képezi. Természe-tesen nem egy védekező háborúét.

4.1941 májusában éles visszafordulás következik be a teljes

szovjet propagandában. Egészen addig a kommunista újságokdicsőítették a háborút, és nem rejtették véka alá afeletti örömüket,hogy Németország egyre több államot, kormányt, hadsereget éspolitikai pártot semmisített meg. A szovjet kormány egészen egy-szerűen el volt ragadtatva: „A jelen háború egész szörnyűségesszépségében!” („Pravda”, 1940. augusztus 19.)

Vagy itt egy másik leírás az Európában zajló háborúkról:„Hullahegyek, egy pornográf színjáték, melynek során a sakálokszéttépik egymást.” („Pravda”, 1939. december 25.) Ugyanezenaz oldalon egy Sztálinnak Hitlerhez intézett baráti távirat üdvöz-letének a szövege. A kommunisták meg akarnak győzni bennün-ket arról, hogy Sztálin bízott Hitlerben, a barátságát kereste, ésennek bizonyítékaként tárják a szemünk elé december 25-i táv-iratát: „A német államfőnek, Adolf Hitler Úrnak.” Aztán Sztálinbaráti távirata alatt: „A sakálok széttépik egymást.” Ez Hitlerrevonatkozik! Milyen más sakáloknak kellene Európa hullahegyeinszéttépni egymást?

Aztán egyszer csak minden megváltozott.Sztálin titkos beszéde utáni napon a „Pravda” hangja is:

„Hazánk határainak túloldalán a második imperialistaháború fáklyája lobog. Megszámlálhatatlan szenvedésé-nek teljes terhe a munkások vállára nehezedik. A népeknem akarnak háborút. Pillantásuk a szocializmus orszá-gára irányul, amely békés munkájának a gyümölcseitaratja. Joggal pillantanak hazánk haderejére – a VörösHadseregre és a tengerészgyalogságunkra –, a békemegbízható bástyájára... A jelenlegi nehéz nemzetközihelyzetben számolni kell mindenféle meglepetéssel...”

211

(„Pravda”, 1941. május 6-i vezércikk)Így állnak tehát a dolgok! Sztálin a Molotov-Ribbentrop-

paktummal megnyitotta a II. világháború számára a zsilipeket, ésörült, hogy „a sakálok széttépik egymást”. Most azonban emlék-szik azokra a népekre, amelyek békére vágynak, és reményekkeltelve pillantásuk a Vörös Hadseregre irányul!

1939 májusában Sztálin azt vetette Nagy-Britannia és Fran-ciaország szemére, hogy Európát háborúba akarják taszítani, mi-közben úgy gondolják, hogy ők maguk a partvonalon kívül ma-radnak, hogy azután „friss erőkkel színre lépjenek – természetesena béke érdekében –, és a kimerült háborús résztvevőknek ők dik-tálják a feltételeket”. (J. V Sztálin: Beszámoló az 1939. március20-én tartott 18. pártkongresszuson)

Azt, hogy az „imperialisták” ott mit agyaltak ki, azt én nemtudom. A szovjet-német paktum aláírásakor azonban, amely aháborúhoz vezető kulcsot jelentette, mindenesetre csak egyFührer volt ott. Ennek a paktumnak az aláírásakor a német biro-dalmi kancellár nem volt jelen. Sztálin azonban igen. És ez aSztálin nevű állt eddig a háborúban a partvonalon kívül. És éppenő az, aki most szóba hozta a Vörös Hadsereget, amely véget tudnavetni a vérontásnak!

Nem sokkal korábban, 1939. szeptember 17-én vezetett a Vö-rös Hadsereg egy meglepetésszerű támadást Lengyelország ellen.Másnap a szovjet kormány rádión keresztül meg is magyarázta azokát: „Lengyelország mindenfajta váratlan fordulatok és véletle-nek számára alkalmas felvonulási terület lett, amely a Szovjetuniószámára fenyegetettséget jelenhet... A szovjet kormány a további-akban már nem viselkedhet semlegesen ezekkel a tényekkel szem-ben... Tekintettel ezekre a körülményekre, a Vörös HadseregLegfelsőbb Parancsnokságát a szovjet kormány felhatalmaztaarra, hogy adja ki a parancsot a csapatoknak a határ átlépésére,és a lakosság életét és tulajdonát helyezze a védelme alá...”(„Pravda”, 1939. szeptember 18.) Itt és most ideje lenne feltenniazt a kérdést, hogy ki is alakította át Lengyelországot, „minden-fajta véletlenek számára alkalmas felvonulási területté”? Erreazonban majd egy újabb könyvben fogok visszatérni.

Molotov (és Sztálin) cinizmusa és arcátlansága nem ismerthatárt. Hitler azért ment Lengyelországba, hogy „a németek szá-

212

mára kibővítse az életteret”. Molotovnak azonban más célja volt:„...Annak érdekében, hogy a lengyel népet ebből az áldatlan há-borúból megváltsuk, amelybe ostoba vezetői taszították, és meg-adjuk neki a békében élés lehetőségét.” („Pravda”, 1939. szep-tember 18.)

Még az újabb időkben sem változtatták meg a kommunistákaz akkori események jellegével kapcsolatos véleményüket. 1970-ben Moszkvában a Tudományos Akadémia kiadásában megjelenta szovjet határőr csapatok történetével kapcsolatos dokumentu-mokkal ellátott hivatalos gyűjtemény (A Szovjetunió határőrcsa-patai 1939-1941). A 192. számú dokumentum azt állítja, hogy1939 szeptemberében a szovjet akcióknak az volt a céljuk, hogy„a lengyel nép segítségére legyenek abban, hogy a háború befeje-ződjön”

A Szovjetunió mindig mindenkinek önzetlenül segített ab-ban, hogy megtalálja a békéhez vezető utat. 1941. április 13-ánMolotov aláírta Japánnal a semlegességi szerződést, amelybenmindkét fél kötelezte magát a „békés és baráti kapcsolatok fenn-tartására és a másik fél területi integritásának és sérthetetlensé-gének a kölcsönös elismerésére... Amennyiben a szerződést aláírófelek egyike egy vagy akár több harmadik állam részéről háborúscselekmények tárgya lenne, akkor a szerződést aláíró másik fél akonfliktus időtartama alatt megőrzi semlegességét.”

Amikor Sztálin a szakadék szélén volt, Japán betartotta aszavát. Amikor Japán áll a szakadék szélén, a Vörös Hadseregegy meglepetésszerű megsemmisítő csapást mér rá. Ezek után aszovjet kormány magyarázata: „Egy ilyenfajta politika az egyetleneszköz, amely alkalmasnak tűnik a béke megteremtésére, a népek-nek a további áldozatoktól és szenvedésektől való megszabadítá-sára, és a japán nép számára annak a lehetőségnek a megadásá-ra, amellyel megóvhatja magát a veszélyektől és pusztításoktól...”(A szovjet kormány 1945. augusztus 8-i nyilatkozata). Itt meg-jegyzendő, hogy formálisan augusztus 8-án adták ki a nyilatko-zatot, miközben a szovjet csapatok augusztus 9-én hajtották végrea támadásukat. Gyakorlatilag azonban a támadás távol-keleti időszerint történt, miközben a nyilatkozatot csak néhány órával ké-sőbb, moszkvai idő szerint adták ki.

213

Ez a hadsereg nyelvén szólva azt jelenti: „Egy meglepetés-szerű első csapás előkészítése és véghezvitele egy új stratégiaifront egyidejű megnyitásával.” (S. P. Ivanov hadsereg generális,A háború kezdeti szakasza. Moszkva, 1974, 281. o.)

A politika nyelvén ezt úgy hívják: „A Szovjetunió igazságosés emberséges cselekedete.” (A. S. Szavin ezredes: „Hadtörténetifolyóirat”, 1985, 8. szám, 56. o.)

R. Ja. Malinovszkij, a Szovjetunió marsallja, az első meg-semmisítő támadás után ezekkel a szavakkal fordult a csapatai-hoz: „A szovjet nép nem élhet nyugalomban és nem dolgozhataddig, amíg a japán imperialisták távol-keleti határainknál afegyvereikkel csörömpölnek, és csak a megfelelő pillanatra vár-nak, hogy hazánkat megtámadják.” („A kommunista”, 12. szám,1985, 85. o.) A szovjet marsallok állandóan abban a félelembenélnek, hogy valaki megtámadhatja őket. Malinovszkij 1945. au-gusztus 10-én mondta ezeket a szavakat. Hirosimát már kioltottaegy atombomba, és Malinovszkij tud róla. Mintha Hirosima utána japán „imperialistáknak” nem lett volna más dolguk, mint „amegfelelő pillanatra várni”.

A legújabb szovjet publikációk (például: „Hadtörténeti fo-lyóirat”, 1985, 8. szám, 62. o.) továbbra is azt a felfogást képvi-selik, hogy „a Szovjetuniónak a Japán elleni háborúba való belé-pése megfelelt a japán nép érdekeinek”. „A Szovjetuniónak az volta célja, hogy Ázsia népeit és ezzel a japán népet is megkímélje atovább áldozatoktól és szenvedésektől.”

1941. május elején a szovjet sajtó hirtelen arra terelte a szót,hogy Európa népei békére vágynak, és szemüket reménnyel telvea Vörös Hadseregre szegezik. Ez ugyanaz a hangnem, és ezekugyanazok a szavak, amelyek minden kommunista „felszabadí-tás” előtt elhangzanak.

5.1938 végén lezárult a nagy tisztogatás. A Szovjetunióban új

korszak kezdődött. Új idők, új célok, új jelszavak. 1939 márciu-sában beszélt első alkalommal Sztálin arról, hogy „váratlan for-dulatokra” kell felkészülni, éspedig nem a saját országában, ha-nem a nemzetközi színtéren. Sztálin számára ez az első váratlan

214

fordulat 1939 augusztusában kínálkozott, az első „meglepetés”,amely nemcsak az egész szovjet népre nézve járt következmé-nyekkel, hanem az egész világra – a Molotov-Ribbentrop-paktum.Nem sokkal később német csapatok, és utánuk szovjet katonákmasíroztak be Lengyelországba. A hivatalos szovjet magyarázatígy szól: „Lengyelország mindenféle váratlan meglepetések hely-színe lett.” Mit akarhat még tulajdonképpen ennél többet valaki?Ezt a veszélyt a szovjet kormány, a Vörös Hadsereg és az NKVDönzetlen segítségével elhárították. Sztálin azonban arra szólítottfel, hogy „új meglepetésekre” kell felkészülni, mert „a nemzetközihelyzet egyre zavarosabban alakul”.

Az ember úgy gondolná, hogy ennél mi sem egyszerűbb: aNémetországgal kötött megnemtámadási szerződés alá van írva.Akkor hát hol van a zavaros helyzet? Sztálin azonban állhatatosanismétli figyelmeztetését, nem szabad hinni a látszólag világoshelyzetben, fel kell készülni meglepetésekre, szélsőséges fordu-latokra és változásokra.

1941 májusa az a hónap, amelyben a „meglepetésekre készenállni” jelszava a vihart jelző harangokkal hirtelen az egész or-szágban felhangzik. Megtaláljuk május 1-jén a „Pravda” első ol-dalán és utána több ezerszer a többi újságokban, ismételgetik népibiztosok, rendőrtisztek, agitátorok százezrei, akik a Sztálin általkiadott jelszót a tömegek számára beharangozzák. A felhívás,„készen állni a meglepetésekre” a védelmi népi biztos 191. számúparancsában is felhangzik, amelyet „minden században, ütegben,lovasszázadban, repülőszázadban és hajón” ismertetnek.

Talán Sztálin egy hirtelen és váratlan német támadás lehető-ségétől akarja országát és hadseregét megóvni? Nem, természete-sen nem. Sztálin számára teljesen váratlanul jött a német támadás.Hogy óvhatott volna olyan veszélyektől, amelyeket ő maga semlátott előre?

1941. június 22-én a váratlan fordulatokról szóló minden be-széd befejeződött, és attól fogva sohasem ismételték meg ezt ajelmondatot. A mai szovjet publikációkban mindenfajta vissza-emlékezés hiányzik ezzel a jelszóval kapcsolatban: „álljatok ké-szen a meglepetésekre”, és mégis ez a „háború előtti időszak”szovjet propagandájának egyik legjobban csengő motívuma.

215

Első pillantásra csodálkozást keltett, hogy Sztálin maga ké-sőbb sohasem említi saját jelmondatát, holott milyen könnyű len-ne azt mondani: Hitler hirtelen megtámadott bennünket, de énmár figyelmeztettelek benneteket, hogy készüljetek fel a megle-petésekre! Ilyet azonban Sztálin sohasem mondott

Tyimosenko marsall legalább egyszer emlékezhetett volna ráa háború után: gondoltok még a 191. számú parancsra? Még pa-rancsban is figyelmeztettelek benneteket! A mai szovjet történé-szek és pártbürokraták (anélkül, hogy Sztálin és Tyimosenko ne-vét említenék) elmagyarázhatták volna: látjátok, hogy milyenbölcs a mi pártunk? Központi szervünk lapjain majdnem napontafelszólított arra, hogy készüljünk fel váratlan fordulatokra! SemSztálin, sem Tyimosenko, sem más nem emlékezett meg egyetlenalkalommal sem a vihart jelző harangokkal 1941 májusában ésjúniusában kihirdetett jelmondatról. Tulajdonképpen miért nem?Nos, mert „meglepetés” alatt nem a német inváziót, hanem valamivele teljesen ellentéteset értettek. Az „álljatok készen a meglepe-tésekre” jelszó alatt a csekisták nem azt értették, hogy a határnálaknamezőket kell telepíteni, hanem azt, hogy azokat el kell távo-lítani, és tudták, hogy éppen ez az előkészület teszi lehetővé a 20.század „meglepetését”.

Amikor a szovjet sajtó a hadsereget és a népet felszólította,hogy álljanak készen a nemzetközi síkon lejátszódó váratlan for-dulatok ra, akkor sohasem számolt idegen invázió és ennek kö-vetkeztében saját területen történő védekező háború lehetőségé-vel.

Hogy ennek a jelszónak az igazi jelentéséről elképzeléstnyerjünk, lapozzuk fel a „Pravda” 1941. május 1-ji számánakelső oldalát. Ez az oldal volt az, amely egy sokszólamú kórustbehangolt, és ez a kórus azután egyszerűen a „Pravda” szólópar-titúráját ismételgette.

Vegyük tehát kézbe a „Pravda” 120. (8528), 1941. május 1-jiszámát. Ennek az újságnak az első oldalán találunk a sok üresfrázis között két idézetet. Mindkettő Sztálintól származik. Az elsőközvetlenül a vezércikk elején található: „Amit a Szovjetuniómegvalósított, azt más országokban is meg lehet valósítani.” Amásodik idézetet a védelmi népi parancsnokság egyik utasításá-ban találjuk, amely szerint külső ellenségeink részéről minden

216

lehetséges váratlan fordulatra és „trükkre” készen kell állni (Sztá-lin). Az összes többi első oldalon található cikk a szörnyű hábo-rúval foglalkozik, amely elérte egész Európát, a munkások szen-vedéséről, békevágyáról és a Vörös Hadseregbe vetett reményeik-ről szól. Ebben az összefüggésben a második idézet az első kiegé-szítése.

Az első oldalon sokat írnak a szovjet részről a béke fenntartá-sáért tett erőfeszítésekről, de példaként nem olyan szomszédosországot hoznak fel, amellyel végre helyreállították a normáliskapcsolatokat, hanem Japánt (amelynek egyelőre még nem ütöttaz órája), miközben Németországot már nem nevezik meg a jóbarátok között.

A „Pravda” szerint az ellenség természetesen ravasz és alat-tomos, és mi válaszolni fogunk az intrikáira, de nem saját terüle-tünk védelmével, hanem Európa népeinek a véres háború nélkü-lözéséből történő felszabadításával.

Mivel Sztálin előre látta ezt a meglepő fordulatot, 5 nappalennek a harsogó, minden szovjet újságban megjelenő kampány-nak a bevetése után átvette a kormányfői hivatalt, és megtartottatitkos beszédét, amelyben Németországot nevezte meg a Szovjet-unió fő ellenségeként.

1941 májusában Sztálin átvette az állam irányításának a fe-lelősségét, mert előre látta a „meglepetéseket”. Júniusban Hitlertámadott, ez azonban egy olyan „meglepetés” volt, amely Sztálintarra késztette, hogy mindenfajta állami felelősségvállalástól igenenergikusan elhatárolja magát.

Sztálin nyilvánvalóan nem egy német invázióra készült fel,hanem éppen azzal ellentétes irányú „meglepetésekre”.

217

Szó és tett

A szavak nem mindig felelnek meg a tettek-nek.

Molotov beszélgetése 1940. november 13-án Hitlerrel (A nemzetiszocialista Németor-

szág és a Szovjetunió 1939-1941. Akták anémet Külügyi Hivatal archívumából. De-

partment of State, 1948. Orosz kiadás,1983, 115. o.)

1.1941. március 5-i titkos beszédében Sztálin bejelentette,

hogy „a Németország elleni háború nem fog elkezdődni 1942előtt”. Ez a mondat a legismertebb töredék Sztálin titkos beszédé-ből. Mai tudásunk alapján a bekövetkezett események tükrébennyilvánvaló Sztálin tévedése. Ne élcelődjünk azonban elhamar-kodottan Sztálin tévedésén.

Valami mást is figyelembe kell vennünk: Sztálin egy olyantitkos beszédet tart, amelyet sohasem publikáltak. Ha ez egy tit-kos beszéd, akkor Sztálinnak feltehetően érdekében állt, hogytitkait elrejtse az ellenség elől. A Kremlben azonban a KatonaiAkadémia minden végzőse, minden katonai Akadémia mindendocense, az ország legmagasabb politikai vezetése és a VörösHadsereg legmagasabb katonai vezetésének a tagjai is hallják.Ezenfelül Sztálin titkos beszédének a tartalmát az összes szovjetgenerálissal és az összes ezredesi rangban álló tiszttel ismertetik.B. Tramm vezérezredes: ,,1941. május közepén a védelem, a lég-ügy, a vegyipar támogatására létrehozott társaság tanácsának azelnöke, a légierő vezérőrnagya, P. P. Kobalev összehívta a Köz-ponti Tanács vezérkarát, és ismertette velünk J. V. Sztálin beszé-dének fő téziseit, amelyet a Katonai Akadémia végzőseinekKreml-béli kormányfogadásán tartott.” („Hadtörténeti folyóirat”,1980, 6. szám, 52. o.)

218

Egyrészt tehát Sztálin beszéde titkos természetű – másrésztazonban ezrek ismerik a tartalmát. Van magyarázat erre a parado-xonra? Igen, van.

M. G. Kuznyecov, a Szovjetunió flottaadmirálisa visszaemlé-kezéseiből tudjuk, hogy G. K. Zsukovnak vezérkari főnökké tör-ténő kinevezése után „egy rendkívül fontos direktívát dolgoztakki, amelyben a katonai körzetek és a flották parancsnokai számá-ra a jövőbeni háború legvalószínűbb ellenségének Németországotjelölték meg” (Az előestén, 313. o.).

Két hónapig feküdt a vezérkarban ez az utasítás, május 5-énazonban eljuttatták végrehajtásra a határ menti katonai körzetekstábjaihoz. Sok jel szól amellett, hogy az utasítás még ugyanazona napon megérkezett a vezérkarokhoz. Ezt tényként említi példáulI. Ch. Bagramjan, a Szovjetunió marsallja. A szovjet marsallokigen gyakran beszélnek erről a szigorúan titkos direktíváról, idéz-ni azonban nem idéznek belőle. Egy fél évszázad lefolyása alattebből az egész titkos beszédből csupán néhány frázis került asajtóba: „Készen állni, a legfelsőbb parancsnokság utasítására azellenség szétverésére támadásokat végrehajtani, a harci cselek-ményeket az ellenfél területére áthelyezni, és fontos frontszaka-szokat bevenni.” (V. A. Anfilov: A halhatatlan tett. 1971, Moszk-va, 171. o.)

Ha csak egyetlen szót is tartalmazott volna a védekezésselkapcsolatosan ez az utasítás – akkor a marsallok és a kommunistatörténetírók nem mulasztották volna el idézni azt. A május 5-idirektíva teljes többi része tökéletesen alkalmatlan idézésre. Ígyegy fél évszázaddal a háború befejezése után is titkos marad ez azutasítás.

Csak egyetlenegy passzus csúszott át a szovjet cenzúrán, demár ez egyedül is jól tükrözi az egész, olyan gondosan óvott do-kumentum szellemét. Éspedig azért, mert egy katona egy honvé-dő háborúba kifejezett parancs nélkül lép be. Évszázadokon ke-resztül bocsátkoztak orosz harcosok agresszorok elleni harcokba,anélkül, hogy felülről jövő parancsra vártak volna. Ha az ellenségátjön a határfolyón, a katona számára elkezdődik a háború. Fé-lelmetes hódítók óriási seregei vonultak végig Oroszországon, ésaz orosz harcosok ősidők óta minden alkalommal ugyanúgy, mintbármely más nemzetek és bármely más országok harcosai tudták,

219

ha az ellenség átkel a határon, akkor az háborút jelent, és anélkül,hogy parancsra vártak volna, cselekedtek. És éppen ebben van azőrszolgálatnak az értelme, hogy minden katonát újra és újra olyanhelyzetbe hoznak, amelyben önállóan kell döntenie, hogy hasz-nálja-e a fegyverét. A katonának joga és kötelessége mindenkitmegölni, aki megkísérli, hogy őrzött területre behatoljon. Aszovjet törvények kiemelten védik minden egyes katonának azönálló fegyverhasználathoz való jogát, és ugyanez a törvény ko-moly büntetéseket helyez kilátásba az olyan katonák számára,akik ha szükséges, mégsem használják a fegyverüket.

Egy, az államhatárnál szolgáló katona háborús poszton telje-sít szolgálatot. Honvédő háború esetén nem kell parancsokra ésutasításokra várnia.

Egy védelmi háború normális kitörése például a következőhelyzetből származhat: az éjszakai őrségtől átfagyva a katona márköpenyébe akar burkolózni, és el akar aludni, nem anélkül azon-ban, hogy előzőleg lábával meglökné a váltótársát – aztán tágranyitja a szemét, mert megpillantja az ellenséget, aki éppen a fo-lyón akar átkelni. A katona tüzet nyit, megöli az első ellenségeskatonákat, és figyelmezteti saját bajtársait. Közvetlen felettesefelébred, félálomban szitkozódik, és amint felfogja, hogy mi istörténik, a többi katonát a futóárokba hajtja. Mindeközben a többszáz km-es front egész vonalában lövésváltások lángolnak fel.Feltűnik a szakaszvezető, saját csapata tüzelését ő koordinálja.Mások, magasabb beosztású tisztek is megérkeznek. A harc szer-vezett formát ölt. Sürgős jelentés megy az ezredstábhoz, és onnana hadosztály stábjához stb. Így kellene egy védekező háborúnakkezdődni. És most nézzük ezt a titkosított, 1941. május 5-i utasí-tást, amely a Vörös Hadsereg több millió katonájának a háborúbalépését egyetlen egységes parancsra tervezi, amelyet a szovjetLegfelsőbb Parancsnokság fog kiadni. A határnál álló álomittaskatona láthatja az ellenség támadását, de hogyan tudhatnak aKremlben az elvtársak bármit is a háború elkezdéséről? Legfel-jebb úgy tudhatják meg, ha saját maguk tűzték ki a kezdetét.

Egy védekező háború először egy egyszerű katonával kezdő-dik, aztán belekerül az altiszt és utána a szakaszvezető. Egy táma-dó háborúban minden fordított irányban történik. A legfelső pa-rancsnoknál, a vezérkari főnökségnél kezdődik, aztán eléri az

220

egyes frontok és flották parancsnokait, a hadseregek parancsno-kait. A közönséges katona csak legutolsóként tudja meg, hogyelkezdődött a támadó háború. Egy védekező háborúba több milliómagára utalt katona lép be, egy támadó háborút egy emberként,közösen kezdenek el

Hitler katonái egy emberként léptek át az ellenség területére,ugyanabban az órában, ugyanabban a percben. Sztálin katonái ismindig ezt tették: Finnországban ugyanúgy, mint Mongóliábanvagy Besszarábiában. És ugyanígy kellene a Németország elleniháborúba is belépniük. Május 5-én kiadták a direktívát, de a hábo-rú elkezdésének az időpontja egyelőre még szigorúan titkos.Várjatok a jelre, legyetek állandóan készenlétben, mondta ez adirektíva a szovjet tábornokoknak. Miután május 5-én a direktí-vákat elküldték, Sztálin azonnal átvette a szovjet kormányfői hi-vatalt, hogy személyesen adhasson jelet az utasítás végrehajtásá-ra.

Hitler a saját direktívájának végrehajtására vonatkozó paran-csot egy kicsit korábban adta ki a csapatainak.

2.Nem ismerjük az 1941. május 5-i szigorúan titkos utasítás

tartalmát, és nyilvánvalóan sohasem fogjuk megtudni, az azonbanvilágos, hogy a Németország elleni háborúval kapcsolatos utasí-tásról volt szó; csakhogy ennek a háborúnak nem német invázió-val kellene kezdődnie, hanem egészen más módon. Ha a különbö-ző variációk között egyetlenegy is arra az esetre készült volna,hogy a háborút Németország kezdi, akkor a szovjet vezetők aKremlben 1941. június 22-én egyszerűen telefonon vagy bármi-lyen más, akár primitív módon is világosan közölhették volna akatonai körzetek parancsnokainak az utasítást: nyissátok ki széf-jeiteket, vegyétek ki a május 5-i utasítást, és teljesítsétek, ami ottle van írva. Ha a május 5-i direktíva több variációval számolt vol-na, és közöttük akár egy is védekezés esetére készült volna, akkora határkörzetek parancsnokainak egyszerűen azt lehetett volnamondani: töröljétek az első kilenc változatot, és az utolsót, a tize-diket hajtsátok végre. A direktíva azonban védekezés esetére nemtartalmazott változatot. Ez az oka annak, hogy a május 5-i utasí-

221

tás sohasem lépett hatályba. A német támadás elkezdésével mara-déktalanul értelmét vesztette, abban a pillanatban olyannyira „túl-haladott” volt, mint a szovjet autópályára szánt páncélosok, bele-értve azokat is, amelyeket 1941. június 21-én szállítottak oda.

Ahelyett, hogy egy utasítást, amelyik ott volt a parancsnokszéfjében, életbe léptettek volna, a Kremlben a szovjet vezetés aháború első pillanatától fogva improvizálni kényszerült. Le kellettmondaniuk arról, hogy egy már kész utasítást életbe léptessenek,egy olyan utasítást, amelyet minden határkörzet parancsnoka akezében tart. Egy kész direktíva életbe léptetése helyett Tyimo-senkonak és Malenkovnak egy teljesen új megfogalmazásárakellett időt pocsékolniuk. Azután még több időt pazarolnak a kó-dolásra, kiközvetítésre, fogadásra és dekódolására. A június 22-énkibocsátott direktíva egyébiránt teljesen offenzív jellegű volt, deegy kicsit fékezi a szovjet csapatok támadási elánját: addig amíg ahelyzet nem tisztázódik, nem kell átlépni az államhatárt.

3.Helytelen lenne azt hinni, hogy az 1941. május 5-i titkos di-

rektívát széfbe tették, hogy ott arra várjon, üssön az órája. Ezegyáltalán nem így volt. A parancsot azért adták át, hogy véghezvigyék. A katonai körzetek parancsnokai nagyon is sokat tettek ezügyben. Ezzel a direktívával összhangban szovjet csapatok óriásiátcsoportosítását hajtották végre a határ irányában, több száz km-en keresztül felszámolták a szögesdrót akadályokat, a határrégi-ókban aknák ezreit távolították el, százezer tonnányi munícióthelyeztek el a határ mentén, és ott a talajba beásva elraktároztak alegkülönbözőbb fajtájú, nélkülözhetetlen tartalékok irdatlanmennyiségét szállították határ közeli bázisokra, a hamarosan be-következő és elkerülhetetlen háború számára.

1941. június 15-én a tábornokok voltak a soron – akik a had-seregeket, hadtesteket, a hadosztályokat irányították –, hogy egykicsivel többet megtudjanak a legfelsőbb szovjet vezetés szándé-kai ról. Ezen a napon kiosztották az 5 határkörzet törzskarának aszigorúan titkos utasítás alapján május 5-én kidolgozott harci pa-rancsokat.

222

A beavatottak köre ezzel több száz személyre bővült. Azok aparancsok is, amelyek a Vörös Hadsereg közép szintű parancsno-kai körében június 15-én kiosztásra kerülnek, továbbra is szigorú-an titkosak maradnak a nyilvánosság számára, de miután ezekbőltöbb volt, ezért gyakrabban és teljesebb terjedelemben említikőket a memoárokban. Idézek egy, a történészek számára ismerttévált mondatot az egyik parancsból, amelyet a Baltikumi Különle-ges Katonai Körzet törzskara adott ki azoknak a hadseregeknek éshadtesteknek az irányító tábornokai számára, amelyek az illetőkatonai körzethez voltak rendelve: „Minden időben készen kellállnunk harci feladatunk teljesítésére.”

Térjünk vissza még egyszer Sztálin 1941. május 5-i titkos be-szédére. Sztálin egy emberekkel zsúfolásig telt teremben egy tit-kos beszédben egy Németország elleni támadásról beszél, amely...1942-ben fog elkezdődni. Ugyanezen a napon kimegy egy szigo-rúan titkos direktíva a határ menti katonai körzetek parancsnokai-nak azzal az utasítással, hogy minden időben álljanak készen egylehetséges támadásra.

És még egy egybeesés: 1941. június 13-án a TASZ elterjesztegy kommünikét, amely szerint a Szovjetuniónak nem áll szándé-kában Németországot megtámadni, és a szovjet csapatokat csakkatonai hadgyakorlat céljából dobták a német határhoz, ugyanak-kor június 15-én a határ menti katonai körzetek szovjet tábornokaiegy, csak az ő fülüknek szánt parancsot kapnak: álljanak készen-létben mindenkor arra, hogy idegen területen frontszakaszokatfoglaljanak el.

4.1941 májusában már nem lehetett eltitkolni a szovjet „felsza-

badító háború” előkészületeit. Az okos Sztálin tudja ezt. Ezértfogalmazza meg a június 13-i TASZ-kommünikét, és „naivan”elmagyarázza az egész világnak, hogy nem lesz háború. Hitlerennek a hangos nyilatkozatnak természetesen nem hisz, ugyanak-kor azonban a német elhárítás tulajdonába kerül Sztálin május 5-i„titkos” beszéde: lesz háború... 1942-ben.

Sztálin tudja, hogy már nem sikerülhet szándékait eltitkolni,de azt reméli, hogy a szovjet támadás időpontját titokban tudja

223

tartani. Ezért van a „titkos beszéd” egész komédiája kigondolva,egy olyan beszédé, amelyet ezrek ismernek: ha te, kedves Hitlernem hiszel a nyilvános nyilatkozatomnak, akkor higgy a „titkos-nak”. Hitlernek elég esze volt ahhoz, hogy sem az egyiknek, sema másiknak ne higgyen.

23. kép Üzemanyag a határkörzetben

A Szovjetunió nyugati határrégióiban óriási lőszer-és üzem-anyag-tartalékokat összpontosítottak a harckocsik, repülők ésmás harci eszközlik számára. Nem voltak már szabad raktár-helységek és tartályok. Ezt a tényt figyelmen kívül hagyva, 1941június elején a szovjet kormány határozata értelmében több ezertonna lőszert és százezer tonna üzemanyagot irányítottak pótló-lag a nyugati határkörzetekbe A lőszert egyszerűen a földben tá-rolták, az üzemanyagot azonban sehova sem tudták már elhe-lyezni: azért szállították a határhoz, mert tudták, hogy a VörösHadseregnek a következő hetekre tervezett óriási méretű táma-dáshoz hatalmas mennyiségű üzemanyagra lesz szüksége, és ahadsereg folyamatos ellátását ezzel az óriási mennyiségű üzem-anyaggal akarták biztosítani.

224

Fogvicsorító békeszeretet

Törekedni kell az ellenség lerohanására, kikell várni azt a pillanatot amelyben csa-

patait szétszórja.

Sztálin általi Lenin-idézet a sverdloviegyetemen 1924 áprilisában „A leninizmusalapjairól” tartott előadásában (Művek, VI,

158. o.)

1.1941. május 8-án, csak néhány nappal a „titkos” Sztálin-

beszéd után a TASZ, a Szovjetunió hírügynöksége egy cáfolatotküldött ki az éterbe. Egy hónappal később, 1941. június 13-án egykülönös kommünikét ad közre a TASZ. Hogy ezt a június 13-iTASZ-kommünikét megérthessük, figyelmesen tanulmányoznunkkell a május 8-i cáfolatot, és meg kell kísérelnünk megérteni.

A szövege így szól:„Japán újságok a Domei Tsushin hírügynökségnek egyolyan jelentését terjesztik, amely arról tudósít..., hogy aSzovjetunió erős hadsereget von össze a nyugati határok-nál... a csapatösszevonás szokatlanul nagy méretű. Ennekkövetkeztében állítólag a szibériai vasútvonalon leállí-tották a személyközlekedést, mivel a Távol-Keletről min-denekelőtt a nyugati határhoz dobják át a csapatokat.Közép-Ázsiából ugyancsak erős csapatkötelékeket he-lyeznek oda..

N. G. Kuznyecov vezetésével katonai misszió utazottMoszkvából Teheránba. A hírügynökség kiemeli, hogy eza misszió összefüggésben van azzal a kérdéssel, hogyIrán a nyugati régióiban és az ország közepén repülőte-reket enged át a Szovjetuniónak.

A TASZ-t felhatalmazták annak a közlésére, hogy ez agyanúsan és közönségesen kivitelezett, a United Press

225

ismeretlen levelezőjétől átvett Domei Tsushin-jelentésszerzőjük beteges fantáziájának a gyümölcse... A Szovjet-unió nyugati határán az erős seregek semmiféle koncent-rációjáról nincs szó, és ilyen nincs is tervbe véve. ADomei Tsushin-jelentésben szereplő, ráadásul durvaformában közreadott szemernyi igazság abban van, hogyIrkutszk térségéből a jobb szállásviszonyok miatt egyetlenlövészhadosztályt a jobb szállásviszonyokkal rendelkezőNovoszibirszki térségbe helyeznek át. Minden egyéb aDomei Tsushin-jelentésben szereplő hír teljesen a fantá-zia műve.”És most nézzük meg, hogy kinek van igaza: Domei

Tsushinnak és a United Pressnek vagy a TASZ-nak.Domei Tsushin megemlíti a szovjet-iráni missziót, a TASZ

azonban cáfolja Három hónappal később szovjet csapatok masí-roznak Iránba, és ott valóban repülőtereket építenek ki (és nem-csak repülőtereket, hanem sok minden mást is). Nem tudom, hogyezt a „felszabadítást” ki készítette elő, Kuznyecov vagy valakimás, de nem ez a lényeg. Megtörtént, és csak ez számít. A japánújságok amerikai hírforrásaik segítségével ezeket az eseményeketkorrektül, előre megmondták. A TASZ-cáfolat már ebből. aszempontból is hamisnak bizonyult.

Domei Tsushin „a csapatösszevonások szokatlanul nagymértékéről” beszél. Ez korrekt. Ismeretes, hogy Sztálin többekközött a német határnál 20 gépesített és 5 légideszant hadtestetvont össze. Ki összpontosított volna valaha is ezelőtt egyetlenellenség ellen ilyen tömegű, tisztán támadó jellegű csapatkötelé-keket?

A TASZ egyetlen lövészhadosztályról és annak az„Irkutszkból Novoszibirszkbe” való áthelyezéséről beszél. Hall-gassunk meg más tanúkat: G. Zselahov altábornagy (ez idő tájtvezérőrnagy és az 1. Vörös Zászlós Hadsereg vezérkari főnöke atávol-keleti fronton): „A Védelmi Népi Parancsnokság 1941. áp-rilis 16-i utasítása szerint a következő egységeket helyezték át atávol-keleti frontról nyugatra: a 18. és a 31. lövész hadtest veze-tését, a 21. és a 66. lövészhadosztályt, a 211. és a 212. légideszantdandárt, és még néhány speciális feladatokra kiképzett csapat-

226

egységet.” („Hadtörténeti folyóirat”, 196 9,3. szám, 56. o.) Alégideszant csapatok áthelyezése megbízható jele a támadási elő-készületeknek. A légideszant dandárok kiegészítéskénti áthelye-zése az ország nyugati régióiban már felállított öt légideszanthadtesthez tanúbizonyságot szolgáltat egy óriási méretű támadásihadművelet előkészítéséről. A TASZ hamis „cáfolata”, amely acsapatáthelyezéseket akarta leplezni – beleértve a légideszant kö-telékekét is – arról tanúskodik, hogy ezt a grandiózus támadóhadműveletet abszolút titoktartás mellett egy, az ellenség számáratökéletesen a meglepetés erejével ható csapással készítik elő.Zsukov mesterien érti az ilyen ötleteknek a kivitelezését. A 212.légideszant dandár egyébként Zsukov kedvenc dandárja. 1939augusztusában az NKVD egyik Osznaz-zászlóaljával együttZsukov személyes tartalékához tartozott, és éppen abban a pilla-natban vetették be, amikor a japán csapatokra a meglepetésreépítő megsemmisítő csapást mértek. A dandárt az ezt követő elő-renyomulásnál a 6. japán hadsereg hátulsó vonalában vetették be.

Zsukov most beleegyezik abba, hogy a Vörös Hadseregnekezt a legjobb dandárját a Távol-Keletről a román határhoz, a 3.légi deszant hadtesthez helyezzék át. Hitler azonban nem hagyja,hogy ez a dandár és az egész 3. légideszant hadtest az eredeti ren-deltetésének megfelelő módon legyen bevetve. Miután a„Barbarossa hadművelet” elindult, a 3. légideszant hadtestet avédekező háborúban való alkalmatlansága miatt a 87. lövészhad-osztályba (később 13. gárdalövész hadosztály) tagozták be, amelyezt követően az elhárítási harcokban valóban kitüntette magát. HaSztálin valóban védekező háborúra készült fel, akkor miért nemszokványos lövészhadosztályokat állítottak fel a légideszant dan-dárok és hadtestek helyett a kezdet kezdetétől fogva?

A csapatoknak a Távol-Keletről történő titkos áthelyezésétsok forrás alapján követhetjük. G. K. Zsukov és I. Ch. Bagramjan,a Szovjetunió marsalljai mindketten megerősítik a 31. lövész-hadtestnek a Távol-Keletről a Kijevi Különleges Katonai Körzet-be való megérkezését 1941. május 25-én. Ez azt jelenti, hogy ab-ban az időpontban, amikor a TASZ cáfolatát a rádió sugározza, a31. lövészhadtestnek valahol a transzszibériai vasúton kell lennie. I. I. Ljudnyikov vezérezredes beszámol arról, hogy a felfejlő-dés lezárta és a 200. lövészhadosztály teljes mobilizálása után,

227

valamint miután ő átvette ennek a vezetését, azt a parancsot kapta,hogy csatlakozzon a 31. lövészhadtesthez. Ezek után ez a hadtest(ugyanúgy, mint számtalan többi) titokban közvetlenül a némethatárhoz indult. Hitler megakadályozta, hogy a 31. hadtest terve-zett úticélját elérte.

A többi hadseregnek, hadtestnek, hadosztálynak és dandá-roknak az útját, amelyeket titokban a Távol-Keletről helyeztek át,mindenki, aki akarja követheti a szovjet tábornokok és marsallokszámos visszaemlékezése alapján, kiderítheti a távol-keleti egysé-gek szovjet hadifoglyainak az elmondásából, amely egységek jú-nius 22-én a német-román határnál álltak, olvashat róla a németelhárítás beszámolóiban és sok más forrásban.

2.A TASZ egyetlen lövészhadosztályról beszél, amelyet a

„jobb szállásviszoyok” miatt Irkutszkból Novoszibirszkbe helyez-nek. Sok év óta nyomon követem ennek a titokzatos hadosztály-nak az útját. Mindazok, akik a TASZ-nyilatkozatokat butának ésnaivnak tartják, akik ennek a meghatóan naiv történetnek hisznek,mindazokat arra kérem, hogy legyenek segítségemre abban, hogyennek a hadosztálynak, amely hadosztályt állítólag 1941 kora ta-vaszán Novoszibirszkben raktak ki, legalább valamilyen említésétmegtaláljam az iratokban vagy visszaemlékezésekben.

Ezek helyett a hírek helyett egy halom másikat találok:Irkutszkban és Novoszibirszkben, Csitában és Ulan-Udeben,Blagovescsenszkben és Szpaszkban, Imanban és Barabasban, Ha-barovszkban és Vorosilovban csak átrakodták a hadosztályokat,de kirakodásuk nem 100 km után történt egy szomszédos város-ban, hanem a nyugati határnál.

Például éppen egy Irkutszkban megjelent könyv említi (ATranszbajkál Katonai Körzet, Irkutszk, 1972) több hadosztálynakaz átrakodását, és mindegyik nyugati irányba ment. Így áprilisbantitokban átpakolják a V. A. Misulin ezredes által vezetett 57. pán-célos hadosztályt. A rendeltetési helyet nem ismeri az ezredes.

Az 57. páncélos hadosztály a Kijevi Különleges KatonaiKörzetbe kerül, és azt a parancsot kapja, hogy Zsepetovka térsé-gében kezdje el a vagonírozást.

228

Eközben a transzszibériai vasúton egyre nőtt a csapatok fo-lyama (és a többi fő szakaszokon is). Tudjuk, hogy május 31-énkezdődött el a távol-keleti hadtestek kirakodása Ukrajnában (pél-dául a 31. lövészhadtesté Zsitomir körzetében), a következő na-pon az Uráli Katonai Körzet parancsnoka azt az utasítást kapta,hogy két lövészhadtestet helyezzen át a Baltikumba (A. Grilevvezérőrnagy és V Hvosztov professzor, a „Kommunista” című új-ságban, 1968, 12. 67. o.). Még ugyanezen a napon a TranszbajkáliKatonai Körzet és a Távol-Keleti Front parancsot kapott továbbikilenc hadosztály – beleértve három páncélos hadosztályt is –nyugatra való áthelyezésének előkészítésére (Grilev és Hvosztovugyanabban a cikkben). A transzszibériai vasútvonalon már be-vagonírozzák a 16. hadsereget, s már megindult a 22. és 24. had-sereg.

3.A TASZ-cáfolatban a legnagyobb hazugságot nem a „szál-

lásviszonyok”-ra való hivatkozás jelenti. Nincs semmiféle csapat-koncentráció és „nincs is tervbe véve” – ez a döntő mondat ben-ne. Először is van, és a német invázió megerősíti, hogy a szovjetcsapatösszpontosítások a legmerészebb előrejelzéseket is túlszár-nyalták. Másodszor ezeknek a dandároknak, hadosztályoknak éshadtesteknek az áthelyezése időpontjában egy még hatalmasabbés a világtörténelemben még soha nem látott vasúti hadműveletvan betervezve – a Vörös Hadsereg Második Stratégiai Csapatai-nak az áthelyezése.

A Második Stratégiai Csapat áthelyezésének a megkezdésé-ről május 13-án juttatják el a parancsnokokhoz az utasítást. Éppenerre való tekintettel jelent meg a TASZ-„cáfolat”. Pontosan egyhónappal később elkezdődik a Második Stratégiai Csapat áthelye-zése, és a TASZ újból szólásra jelentkezik egy „kommünikével”.A kommüniké tartalma alapján a Szovjetunióban semmi komolydolog nincs folyamatban, csak a tartalékosoknak a csapatgyakor-latra történő szokásos szállításáról van szó.

A TASZ nyugodtan cseveghet a szokásos tartalékosokról, denézzük, mit mondanak más tanúk.

229

A. A. Lobacsov vezérőrnagy (ez idő tájt a 16. hadsereg Kato-nai Tanácsának a tagja) 1941. május 26-án közli:

„... A vezérkari főnök ismertette, hogy Moszkvából egykódolt üzenet érkezett, amely a 16. hadsereget érinti... Aparancs a 16. hadseregnek egy új helyszínre való áthe-lyezését helyezi kilátásba. M. F. Lukinnak azonnal jelent-keznie kell a vezérkari főnökségen, hogy átvegye a meg-felelő rendelkezéseket, M. A. Szahalinnak és nekem pedigel kellett kezdenünk a szállítás előkészítésének a megszer-vezését.

– Hová? – kérdeztem Kurocskint. – Nyugatra.

Megtanácskoztuk a dolgot, és arra az eredményre jutot-tunk, hogy elsőként a páncélos csapatokat kell elindíta-nunk, azután a 152. hadosztályt és az egyéb kötelékeket, avégén pedig a hadsereg vezérkarát, a hozzá beosztottcsapategységekkel.

– A tehervonatok előkészítése éjszaka történik. Senkineksem szabad megtudni, hogy a hadsereg elvonul – figyel-meztetett a parancsnok...

A páncélos csapatok elindulásának előkészületekorKurocskin és Szimin is megérkezett, és az 5. hadtest egészvezérkara összejött. Alexej tábornokot és az összes pa-rancsnokot azzal a kívánsággal indítottuk útnak, hogy nefelejtsék el a transzbajkáliak hagyományait...

...Az emberek hallották a meleg kísérő szavakat, és ma-gában mindenki azt gondolta, hogy talán hamarosan nemharci előkészületekről, hanem harci cselekményekről le-het szó.” (Nehéz ösvényeken. Moszkva, 1960, 123. o.)A továbbiak folyamán Lobacsov tábornok különös dolgokról

számol be. A hadseregparancsnok, Lukin tábornok, magaLobacsov és M. A. Szahalin, a 16. hadsereg vezérkari főnöke (afelderítési főigazgatóság jövendő főnöke – V. S.) tudják, hogy a16. hadsereget nyugatra helyezik át, de nem tudják pontosan,hogy hová. A 16. hadsereg többi tábornokával „bizalmasan” köz-lik, hogy a rendeltetési hely az iráni határ; az alacsonyabb rendfo-

230

kozatú tiszteknek azt mondják, hogy az áthelyezés oka csapat-gyakorlatok tartása; a vezérkari tisztek feleségeinek azt mondják,hogy a hadsereg kiképzési táborba indul.

Egy védekező háborúban nincs szükség arra, hogy a táborno-kokat az irányt illetően megtévesszék, ahol a hadseregnek had-műveleteket kell folytatnia. A 16. hadseregben azonban csak ahárom legmagasabb rangú tiszt tud a nyugati határról, az összestöbbi tábornok szándékosan Iránnal kapcsolatos hamis tájékozta-tást kap. A német hadseregben ebben az időben vala mi hasonlóment végbe: elterjesztenek egy, a valósághoz közel álló hazugsá-got „az Oroszlánfóka hadműveletről”. A propaganda szerint ezAngliát jelentené, a valóságban a hadműveletet Krétára tervezték.A hadműveletek irányával kapcsolatos, csapatokhoz eljuttatottcélzott félretájékoztatás megbízható jele egy meglepetésre épülőtámadás előkészületeinek. Azért, hogy ez rejtve maradjon az el-lenség előtt, a saját csapatok előtt is titokban kell maradnia. Min-den agresszor ehhez tartja magát. Ezt tette Hitler. Ezt követteSztálin is.

Érdekes módon 1941 áprilisában az érintettek megértik, hogya 16. hadsereg tulajdonképpen háborúba indul.

Lobacsov felesége nyíltan megkérdezte:„– Harcolni fogtok?

– Miért gondolod?

– Ugyan, hagyd már, végül is olvasok újságot!”Ez egy rendkívül érdekes pszichológiai momentum, amire

még vissza kell térnem. Sok embert megkérdeztem ebből a gene-rációból, és mindannyian előre megérezték a háborút. Csodál-koztam, hogy honnan származtak ezek a sejtések, és mindannyianazt válaszolták: de hát ez egyértelmű, az újságokból!

Mi, mai emberek ezeknek az éveknek az elsárgult újságlap-jain csak nehezen találunk közvetlen utalást egy hamarosan bekö-vetkező, elkerülhetetlen háborúra. De ennek a generációnak atagjai a sorok között is olvastak, és tudták, hogy elkerülhetetlenülközeledik a háború. De hogyan tudhatott valaki Szibériában bár-mit is Hitler háborús előkészületeiről? Nem lehetséges, hogy a

231

szovjet előkészületek alapján érezték, hogy elkerülhetetlen volt aháború?

De eltértünk a tárgytól. Térjünk vissza Lobacsov generális-hoz. Megemlíti a titkosítás valószínűtlenül magas fokát, melynekközepette a hadsereg áthelyezése folyik: a szállítást csak éjszakakészítik elő; a nagy és közepesen nagy pályaudvarokon nem áll-nak meg a vonatok; a 16. hadsereg vezérkarának az áthelyezésérezárt ajtajú és ablakú tehervagonokban kerül sor; a kis állomáso-kon, ahol a katonai szállítmányok megállnak, senki sem hagyhatjael a vagonokat. Akkoriban a transzszibériai vasútvonal teljes sza-kaszán egy személyvonatnak 11 napra volt szüksége, a tehervo-natok azonban még lassabban haladtak. Teljesen lezárt vasúti ko-csikban útnak indíthatnak katonákat és tiszteket. Itt azonban egyhadsereg vezérkaráról van szó! A titoktartásnak ez a foka mégszovjet viszonyok közepette is szokatlan. 1945-ben a csapatokfolyama a transzszibériai vasútvonalon ellentétes irányban történt,a Mandzsúriában és Kínában lévő japán csapatok elleni támadás-kor. Álcázási okokból az összes tábornok szokványos tiszti uni-formisban utazott, és ezeknek sokkal kevesebb csillag volt a váll-lapján, mint ami megillette őket, de legalább személyszállító vas-úti kocsikban utaztak. 1941-ben azonban tehervagonokban szál-lították őket. Miért?

24. kép Péncélosvonat a határ előtt

Egy páncélos zászlóalj óriási haderőt képvisel, de egy katonai szállító-vonatban tökéletesen kiszolgáltatott. 1941 június 22-én tucatnyi szov-jet hadosztály, több száz ezred, több ezer zászlóalj, üteg és több száz-ezer katona volt a katonai szállítóvonatokon.

232

Még egyszer a TASZ-kommünikéről

Sztálin nem tartozott azok közé az emberekközé, akik nyíltan beszélnek szándékaikról.

Robert Conquest (Kirov elvtárs az elejénmeghalt. Düsseldorf 1970, 84. o.)

1.1941. június 13-án a moszkvai rádió ismertet egy nem egé-

szen mindennapi TASZ-kommünikét, amelyben megerősítik,hogy „Németország ugyanolyan szigorúan tartja magát a szovjet-német megnemtámadási szerződéshez, mint a Szovjetunió…” és"ezek a híresztelések (azaz Németország támadási előkészületei aSzovjetunió ellen – V. S.) durva összebarkácsolt propagandaazoknak az erőknek a részéről, akik a Szovjetunióval és Németor-szággal szemben ellenséges érzülettel viseltetnek, és érdekükbenáll a háború kiterjesztése és kiszélesítése. .." A következő nap anagy szovjet újságok lehozzák ezt a kommünikét, és egy hónap-pal később bekövetkezik a Szovjetunió elleni német támadás.

Hogy a TASZ-kommünikének ki volt a szerzője, mindannyi-an tudjuk Sztálin jellegzetes stílusát a szovjet vezérkarban a tá-bornokok éppúgy felismerték, mint a táborokban lévő foglyokvagy a szakértők Nyugaton. Nem érdektelen, hogy a háború után,jóllehet Sztálin tisztogatást hajtott végre a TASZ hírügynökség-nél, de ennek a szervezetnek egyetlen vezetője ellen sem emeltekvádat azért, hogy ezt a kommünikét, amelyet "egyértelműen ártal-masnak" tekinthettek volna, nyilvánosságra hozták. A kommüni-ké rádióbeli sugárzásáért Sztálin a Politikai Hivatal bármelyiktagját bűnbaknak állíthatta volna be (egy Sztálinnak megfelelőidőpontban). Nem élt azonban ezzel a lehetőséggel, és így a törté-netért az egész felelősséget személyesen magára vállalta.

Mind a szovjet, mind a külföldi sajtóban nagyon sokat írtakerről a TASZ-kommünikéről. Mindenki, aki ezzel a témával fog-lalkozott, élcelődött Sztálinon. Időnként olyan messzire mennek,hogy a TASZ-kommünikében Sztálin rövidlátásának a bizonyíté-

233

kát vélik felfedezni. Az 1941. június 13-i TASZ-kommünikébenazonban sokkal több titokzatos és felfoghatatlan rejlik, mint ne-vetséges. Világosan csak egyetlen kérdésre kapunk választ: akommüniké szerzőjére. Minden egyéb rejtély marad.

A TASZ-kommüniké semmilyen módon nem egyeztethetőössze Sztálin jellemével.

Az az ember, aki mindenki másnál többet tudott Sztálinról,Borisz Bazsanov, Sztálin személyi titkára Sztálin lényét úgy jel-lemzi, mint „zárkózott és hallatlanul ravasz;... igen nagy mérték-ben megvan benne a hallgatni tudás tehetsége, és ebből a szem-pontból egyedi jelenség volt egy olyan országban, amelyben min-denki túl sokat beszélt”.

És itt egy másik jellemzés: „Békíthetetlen ellensége volt a szóinflálódásának, a szószátyárságnak. Ne mondd, hogy mit gon-dolsz, és ne gondold, amit mondasz – ez életének az egyik mottó-ja.” (A. Avtorhanov) „A válságos pillanatokban Sztálinnál a tettmindig megelőzte a szót.” (A. Antonov-Ovsejenko) A Sztálin-korszak kiváló ismerője, Robert Conquest Sztálin hallgatagságátés zárkózottságát személye legmarkánsabb jellemvonásának tart-ja: „Nagy önuralom és zárkózottság”; „még mindig azon kell fá-radoznunk, hogy Sztálin rendkívüli zárkózottságának a sötétségé-be betörjünk”; „Sztálin sohasem mondta el, hogy mi jár a fejében,még azt sem, ami a saját politikai célkitűzéseire vonatkozott.”

A hallgatás képességével az ember sokkal ritkábban találko-zik, véli találóan D. Carnegie, mint az összes többi képességével.Ilyen aspektusból nézve Sztálin zseni volt – értett a hallgatáshoz.És ez nemcsak egy szembeötlő jellemvonás, hanem a harcbannagyon erős fegyver. Hallgatásával elaltatta ellenfele éberségét,minek következtében csapásai mindig meglepetésként érték azt,és már nem lehetett kikerülni. Ebben az esetben akkor miért be-szélt, méghozzá úgy, hogy mindenki hallotta? Hol marad a zárkó-zottsága? Hol a ravaszsága? Hol vannak azok a tettek, amelyekmegelőzik a szót? Ha Sztálinnak az események további alakulá-sával kapcsolatban vannak bizonyos elképzelései, akkor miértnem beszél arról követőinek szűk körében? Végső soron nem lettvolna jobb még egy darabig hallgatni? Kihez fordul? A VörösHadsereghez? Ki az, aki a fontos közleményeket a hadseregének afővárosból rádión vagy a nagy újságokon keresztül közli (és itt

234

háborúról vagy békéről, életről és halálról van szó)? A hadsereg, aflotta, a titkosrendőrség, a koncentrációs táborok, az ipar, a szál-lítás, a mezőgazdaság, minden ember, mindegy, hogy magas vagyalacsony, az államképződmény része, és nem újságjelentéseknekvannak alárendelve, hanem feletteseiknek, akik különleges (eléggyakran titkos) csatornákon keresztül kapják meg a rangban fe-lettük álló feletteseiktől a parancsaikat. Sztálin impériuma egyet-len másikhoz sem hasonlíthatóan központosított volt, és az ál-lamirányítás mechanizmusa úgy volt összehangolva, hogy mindenparancs a legmagasabb síkról a legutolsó végrehajtó segédig ha-ladéktalanul eljutott, és pontosan végre lett hajtva. Az olyan óriásiműveletek, mint például a Jezsov-hívek letartóztatása és likvidá-lása, valamint a titkosrendőrség egész vezető apparátusának a le-cserélése gyorsan és igen hatékonyan kerültek lebonyolításra, és-pedig úgy, hogy a művelet elkezdésére adott jelzést nemcsakhogy egyetlen kívülálló nem tudta megfejteni, hanem még aztsem tudták, hogy mikor és hogyan adta meg Sztálin a jelet ennekaz óriási akciónak a véghezvitelére.

Ha Sztálinnak 1941 júniusában bármiféle elképzelése is volt,amelyet haladéktalanul közölni kellett azokkal a milliókkal, akik-nek az áthelyezéséről szó volt, akkor ezt megtehették volna a jólbehangolt igazgatási apparátus felhasználásával, amely mindenparancsot azonnal és ferdítés nélkül továbbított. Ha fontos közlés-ről volt szó, akkor használni lehetett volna számos titkos, duplánis bebiztosított csatornát. A. N. Vasziljevszkij, a Szovjetunió mar-sallja a tanú arra, hogy a sajtóban megjelent kommüniké után„semmilyen elvi természetű új utasítás nem történt, amely a had-sereget és a korábban megfogalmazott határozatok revideálásátérintette”. (Egy életmű. Moszkva, 1973, 120. o.) A marsall arról íra továbbiakban, hogy sem a fővezérkar munkájában, sem a Vé-delmi Népi Parancsnokság munkájában nem változott semmi, és„nem is volt szükséges változtatni”. A katonai titkos csatornákonkeresztül nemcsak a TASZ-kommüniké megerősítése nem történtmeg, hanem épp ellenkező értelmű dokumentumaink vannak ar-ról, hogy a TASZ-kommünikével egyidejűleg a katonai körzetek-ben, például a Baltikumi Különleges Katonai Körzetben, olyanparancsot adtak ki a csapatoknak, amely értelmében és szellemé-ben kifejezetten ellentmondott a TASZ-kommünikének (A Szov-

235

jetunió Védelmi Minisztériumának archívuma, Fonds 344, leltárijegyzék 2459, akta 11, 31 lap). A katonai újságokban megjelenőcikkek (különösen a kívülállók számára nem hozzáférhetők) aTASZ-kommünikének tartalmilag szintén teljesen ellentmondókvoltak (lásd például J. J. Azarov helyettes admirális,: A megszálltOgyessza, Moszkva, 1962,).

A TASZ-kommüniké nemcsak Sztálin lényével összeegyez-tethetetlen, hanem az egész kommunista mitológia egyik központieszméjével is. Minden kommunista zsarnok (és ez Sztálinra külö-nösen érvényes) egy életen át azt az egyszerű és érthető képletetismételgeti: az ellenség nem alszik. Ezzel a mágikus formulávalaz országban nem létező ellenséget ugyanúgy meg lehet magya-rázni, mint a „felszabadító hadjáratokat”, a cenzúrát, a kínzáso-kat, a tömeges tisztogatásokat, a lezárt határokat és egyáltalántetszés szerint bármit. A képlet: „az ellenség nem alszik”, „ellen-ségekkel vagyunk körbevéve” nemcsak az ideológia része, hanema párt legerősebb fegyvere is. Ezzel a fegyverrel eddig mindiglegyűrték a mindenkori ellenzéket, ennek a fegyvernek a segítsé-gével hozták létre és építették ki az összes kommunista diktatúrát.És íme, egyszerre csak, az egész kommunista rezsim történetébenegyetlen alkalommal a világ legerősebb kormányának a feje be-jelenti, hogy semmiféle lehetséges agressziónak a veszélye nemáll fenn.

Nem kellene a TASZ-kommünikét ostobának, nevetségesnekvagy naívnak lefokoznunk. Tekintsük úgy, mint egy különös, fel-foghatatlan, megmagyarázhatatlan jelentést. Próbáljuk meg akommüniké mögöttes értelmét kibogozni.

2.1941. június 13-a az orosz történelem egyik legfontosabb

dátuma. Jelentőségét tekintve ez a dátum – alapjában véve –messze túlszárnyalja 1941. június 22-ét. A szovjet tábornokok,admirálisok és marsallok visszaemlékezéseikben sokkal részlete-sebben ábrázolják ezt a napot, mint június 22-ét. Nézzük megegyszer ennek a napnak a leírását, amely teljeséggel a normáliskeretek között zajlik

236

N. I. Birjukov altábornagy (abban az időben vezérőrnagy és a186. lövészhadosztály parancsnoka az Uráli Katonai Körzet 62.lövészhadtestében): ,,1941. június 13-án különös fontossággalbíró utasítást kaptunk a katonai körzet vezérkarától, amely szerinta hadosztálynak ‘új táborba’ kell vonulnia Az új szállás címét mégvelem, a hadosztályparancsnokkal sem közölték. Csak amikorMoszkvát érintettük, tudtam meg, hogy hadosztályunkat azIdrizától nyugatra lévő erdőkben kell koncentrálni.” („Hadtörté-neti folyóirat”, 1962,4. szám, 80. o.)

Olvasóimat emlékeztetném arra, hogy békeidőkben egy had-osztály „titkos” és időnként ,,szigorúan titkos” dokumentumokkalrendelkezik. Egy „különös fontossággal bíró” dokumentum egyhadosztálynál csak háború idején fordul elő., és akkor is csak ab-ban a kivételes esetben, ha rendkívüli fontosságú hadművelet elő-készítéséről van szó. Sok szovjet hadosztály a háború négy évealatt egyetlenegy legmagasabb titoktartási fokozattal bíró iratotsem kapott. Figyeljünk az idézőjelekre is, amelybe Birjukov tá-bornok az ‘új tábor’ szót tette.

Az Uráli Katonai Körzetben nem a 186. hadosztály volt azegyetlen, amelyik ilyen fajta parancsot kapott. Ennek a katonaikörzetnek az összes hadosztálya ugyanazt a parancsot kapta Akatonai körzet hivatalos története (Az Uráli Vörös Lobogós Kato-nai Körzet, Moszkva, 1983, 104. o.) kínos pontossággal rögzítetteezt a dátumot: „Először a 112. lövészhadosztály bevagonírozásátkezdték el. Június 13-án reggel a szállítóvonat elhagyta a kis vas-útállomást. További katonai szállítmányok követték. Azután el-kezdődött a 98., a 153, a 186. lövészhadosztály csapatrészeinek azelszállítási előkészítése.” A 170. és a 174. lövészhadosztály, tü-zérségi, utász, légelhárító ágyús és más csapatrészek felkészültekaz elszállításra. Az uráli hadosztályok vezetésére két hadtestirá-nyítást alakítottak ki, és ezeket viszont a 22. hadsereg vezérkara(F. A. Jerzsakov altábornagy parancsnoksága) alá rendelték. Ve-zérkaroknak és csapatoknak egész tömege indult el titokban aTASZ-kommüniké megnyugtató védelmében a belorusz erdőkirányába. A 22. hadsereg nem az egyetlen volt.

S. M. Sztyemenko hadseregtábornok: „Közvetlenül a háborúkitörése előtt elkezdődött szigorú titoktartás mellett a határ mentikatonai körzetekben pótlólagos haderők bevonása. Mélyen a hát-

237

országból öt hadsereget dobtak nyugatra.” (A vezérkar a háborúéveiben. Moszkva, 1968, 26. o.)

S. P. Ivanov hadseregtábornok kiegészíti: „.. .Egyidejűlegtovábbi három hadsereg készült fel az áthelyezésére.” (A háborúkezdeti szakasza, 211. o.)

Nem kell akkor az embernek feltenni a kérdést, hogy miértnem mind a nyolc hadsereg kezdte meg egyidejűleg ezeket a csa-patmozgásokat? A válasz egyszerű: március, április és május hó-napokban végrehajtották a szovjet csapattömegek álcázott, nyu-gatra történő áthelyezését. Az ország teljes vasúti szállításügyétigénybe vette ez az óriási méretű titkos hadművelet. Jóllehet idő-ben lezárult, de még sok ezer vagont kellett 1000 km-eken ke-resztül visszaszállítani. Ezért június 13-án, amikor egy új, mindenképzeletet felülmúló, óriási méretű, titkos csapatáthelyezés elin-dult, a vasúti kapacitás egyszerűen nem volt elég az összes hadse-reg számára.

A folyamatban lévő csapatáthelyezések nagyságrendjét na-gyon nehezen lehet elképzelni. Pontos számadataink nincsenek.Egypár töredékes bizonyítékot még hozzá lehet fűzni:

I. V Kovaljov, az Állami Ellenőrzés Népi Parancsnokságánaka helyettese: „Májustól június elejéig a Szovjetunió szállításügyé-nek körülbelül 800 ezer tartalékos szállítását kellett lebonyolíta-nia... Ezeket a szállításokat titoktartás mellett kellett végezni...”(A szállításügy a Nagy Honvédő Háborúban, Moszkva, 1981, 41.o.)

I. I. Ljudnyikov vezérezredes: „Májusban Zsitomir térségébenés a tőle délnyugatra lévő erdőkben egy légideszant hadtestetvontak össze.” („Hadtörténeti folyóirat”, 1966, 9. szám, 66. o.)

I. Ch. Bagramjan, a Szovjetunió marsallja bemutatja, hogymilyen volt a május hónap a Kijevi Különleges Katonai Körzet-ben: „Május 25-én a csapatokhoz csatlakoznia kell a Távol-Keletről a 31. lövészhadtest vezetésének... Május második felébena vezérkartól kaptunk egy utasítást, amely tervbe vette, hogy azÉszak-Kaukázusi Katonai Körzetből fel kell vennünk a 34. lövész-hadtest vezérletét, négy, 12 ezer fős hadosztályt és egy hegyiva-dász hadosztályt... Rövid időn belül majdnem egy egész hadsere-get kellett elhelyeznünk... Május végén egyik katonai szállítmánya másik után érkezett a körzetünkbe. A hadműveleti osztály egy-

238

fajta diszpécserközpont lett, amelybe a beérkező csapatokról azösszes információ befutott.” („Hadtörténeti folyóirat”, 1967, 1.szám, 62. o.)

Ez volt helyzet májusban. És éppen ebben a helyzetben kez-dődött el június 13-án egy soha nem látott méretű, új, álcázottcsapatáthelyezés. Ezeknek a kötelékeknek kellett képezniük aVörös Hadsereg Második Stratégiai Csapatát. Jelenleg 77 had-osztályról és nagyszámú ezredekről, zászlóaljakról vannak infor-mációim, amelyek a TASZ-kommüniké leple alatt titokban el-kezdték nyugati irányba a mozgást (V. S.).

Az ehhez az esethez kapcsolódó tucatnyi leírásból az egyikG. D. Plaskov altábornagytól származik (akkoriban ezredes):

„Az 53. hadosztály, amelynek én voltam a tüzérségi főnö-ke, a Volgánál állomásozott. A vezérkari tiszteket a mi63. hadtestünk vezérkarába irányították. A megbeszélésenrészt vett V. F. Geraszimenko, a katonai körzet parancs-noka. A magas rangú felettes megérkezésére felkaptuk afejünket: valami nagyon fontosnak kell történnie. L. G.Petrovszkij ... az egyébként nyugodt és higgadt hadtest-parancsnok láthatóan izgatott volt.

– Elvtársak – mondta –, azt a parancsot kaptuk, hogymozgósítási állapotba helyezzük a hadtestet. A csapatré-szeket ütem szerinti harcrendre kell hozni, és ahhoz bekell vonni a vastartalékokat. A maradék betervezett állo-mányt azonnal be kell hívni. A berakodás sorrendjét, ahadiszállítmányok készenlétbe helyezését és ezeknek azutazásra való előkészítését majd megtudják V. S Benszkijvezérőrnagytól, a hadtest vezérkari főnökétől.

A megbeszélés nem sokáig tartott. Minden világos volt.Jóllehet Geraszimenko tábornok utalt rá, hogy csapat-gyakorlatra indulunk, mi azonban mindannyian’ értettük,hogy itt valami sokkal komolyabb dologról van szó. Mégsoha sem indult el senki teljes muníciós felszerelésselcsapatgyakorlatra A tartalékosokat még soha nem vontakbe...” (Az ágyúk dörgése közben. Moszkva, 1969, 125. o.)

239

Nézzük meg, hogy mi történt ebben az időben az Első Straté-giai Csapatban, amikor a szovjet rádió ilyen látszólag naiv ma-gyarázatokat terjesztett.

„Az Ogyesszai Katonai Körzet hadi tanácsa június 14-énmegkapta az utasítást, hogy Tiraszpolban alakítson ki egy hadse-regvezető testületet”(„Hadtörténeti folyóirat”, 1978,4. szám, 86.o.)

A 9. hadseregről van szó. „Június 14-én a Baltikumi Külön-leges Katonai Körzet katonai tanácsa megerősítette egy sor had-osztálynak és önálló ezrednek a határsávba történő áthelyezésé-nek a tervét.” (Szovjet Katonai Enciklopédia, 6. kötet, 517. o.)

„Az ország belsejéből jövő csapatok felzárkóztatásával egyi-dejűleg elkezdődött a kötelékeknek a titkos átcsoportosítása ahatármenti katonai körzeteken belül. A nyári kiképzőtábordiszlokálásaiban történt változás ürügyével a kötelékeket köze-lebb vonták a határhoz... A kötelékek többségét éjszaka helyeztékát...” (S. P. Ivanov hadsereg tábornok: A háború kezdeti Szaka-sza, 211. o.) Az alábbiakban egy pár szabvány megfogalmazásazokból a napokból:

S. Jovlev vezérőrnagy (ebben az időben a 13. hadsereg 44.vadászhadtestének a parancsnoka): ,,1941. június 15-én D. G.Pavlov hadseregtábornok, a Nyugati Különleges Katonai Körzetparancsnoka kiadta az utasítást, hogy hadtestünk hadosztályaiteljes létszámban álljanak készen az áthelyezésre. A rendeltetésipályaudvart nem közölte velünk...” („Hadtörténeti folyóirat”,1960,9. szám, 56. o.)

L. M. Szandalov vezérezredes (ebben az időben a NyugatiKatonai Körzetben a 4. hadsereg vezérkari főnöke és ezredese):„A 4. hadsereg déli szárnyán egy új hadosztály tűnt fel- a 75. lö-vészhadosztály. Mosyrból jött, és elkészítette a gondosan álcázottsátoros szálláshelyek területét az erdőkben” (Átéltek. 1966Moszkva, 71. o.)

A Kijevi Katonai Körzet (hivatalos) története: „F. F.Aljabucsov vezérőrnagy vezetésével június 14-én a 87. lövészhad-osztály csapatgyakorlatnak álcázva felzárkózott az államhatár-hoz.” (A Vörös Zászlós Katonai Körzet Kijev. Moszkva, 1974,162. o.) A csapatoknak a csapatgyakorlatok leple alatt történt)határ felé indulása nem helyi kezdeményezésre történt.

240

G. K. Zsukov, a Szovjetunió marsallja (ebben az időben had-seregtábornok és vezérkari főnök): „S. K. Tyimosenko védelminépi parancsok azt javasolta a katonai körzetek parancsnokainak,hogy végezzenek a kötelékek taktikai manővert az államhatár irá-nyába, azzal a céllal, hogy a biztonsági terveknek megfelelőenközelebb vigyék a csapatokat a felvonulási területekhez. A védel-mi népi parancsnok javaslatait realizálták, egyébként egy lénye-ges fenntartással: ezekben a csapatmegmozdulásokban a tüzérségjelentős része nem vett részt.” (Emlékek, gondolatok; 242. o.)

K. K. Rokosszovszkij, a Szovjetunió marsallja (ez időben a 9.gépesített hadtest parancsnoka) világossá teszi annak az okát,hogy a csapatok miért a tüzérség nélkül sorakoznak fel az állam-határnál: a tüzérséget már röviddel előtte a határhoz rendelték(Katonakötelesség, 8. o.).

K. A. Mereckov, a Szovjetunió marsallja (ebben az időbenhadseregtábornok és a védelmi népi parancsnok helyettese):„Utasításomra végrehajtották a gépesített hadtest egyik csapat-gyakorlatát. A hadtestet gyakorlás céljából előrevonták a határtérségébe, és az ott maradt. Aztán azt mondtam Szaharovnak,hogy R. Ja Malinovszkij vezérőrnagy hadteste is a katonai körzet-ben áll, és a hadtestnek ugyancsak egy csapatgyakorlat kereteiközött a határrégióba kell indulnia.” (A nép szolgálatában, 204.o.)

R. Ja. Malinovszkij, a Szovjetunió marsallja (ebben az idő-ben vezérőrnagy, a 48. lövészhadtest parancsnoka Ogyessza Ka-tonai Körzetében) megerősíti, hogy ezt a parancsot teljesítették:„A hadtest még június 7-én elindult Kirovograd térségéből Belzyirányába, és június 17-én már a helyén volt. Ezt az áthelyezéstegy nagyobb csapatgyakorlat leple alatt hajtották végre.”(„Hadtörténeti folyóirat”, 1961,6. szám, 6. o.)

M. C;. Szaharov, a Szovjetunió marsallja (ebben az időbenvezérőrnagy és az Ogyesszai Katonai Körzet vezérkari főnöke):„Június 15-én a 48. lövészhadtest vezetőségét, valamint a 74. és a30. lövészhadosztályt csapatgyakorlat ürügyén a Belzytől néhánykm-re keletre fekvő erdőkben összevonták.” („A történelem kérdé-sei”, 1970,5. szám, 45. o.) A marsall kiemeli, hogy a hadtest ve-zérlete, a hadtest egységei és a 74. lövészhadosztály számára mű-

241

ködésbe léptettek egy harci riadó, és hogy a „csapatgyakorlatok-ban” ebben az időben a 16. páncélos hadosztály is részt vett.

I. Ch Rilgramjan, a Szovjetunió marsallja (ebben az időszak-ban ezredes és a Kijevi Különleges Katonai Körzet operatív sejt-jének a főnöke): „Elő kellett készítenünk az öt lövészhadtest és anégy gépesített hadtest elindulását az állandó diszlokációjuk te-rületeiről a határzónába.” (Így kezdődött a háború, 64. o.) „Júni-us 15-én kaptuk a parancsot,... hogy kezdjük el mind az öt had-testtel a határhoz vonulást... Magunkkal vittük az összes harcicselekményhez szükséges dolgokat. Titoktartás miatt a csapat-mozgásokra csak éjszakánként került sor” (Így kezdődött a hábo-rú, 77. o.)

I. I. Ljudnyikov vezérezredes (ebben az időben ezredes, a 31,lövészhadtest 200. lövészhadosztályának a parancsnoka) egyikevolt azoknak, akiknek végre kellett hajtaniuk ezt a parancsot: „Akatonai körzet direktívája, amely a hadosztály vezérkarához 1941.június 16-án érkezett, tervbe vette, hogy az elindulás teljes harcilétszámban történik... Kovel határvárostól 10-15 km-re északke-letre lévő erdőkben történő összpontosítással. A csapatmozgások-nak titokban kellett lezajlania, csak éjszaka, erdős területeken.”(A zivataron át. Donyeck, 1973,24. o.)

A. J. Jerjomenko, a Szovjetunió marsallja (ebben az időbenaltábornagy és az 1. hadsereg parancsnok-tábornoka): „A 13. had-sereg vezérkara június 20-án kapta meg a Nyugat Katonai Körzetrendelkezését, hogy Mogiljovból Novogrudokba kell áthelyezni ahadsereget.” (A háború kezdetén, 109. o.)

Az államhatárra nemcsak hadseregeket, hadtesteket és had-osztályokat dobtak át. Százszámra találunk olyan iratokat, ame-lyek sokkal kisebb egységek áthelyezéséről szólnak. Például:

V F. Szotov altábornagy (ebben az időben vezérőrnagy és azÉszaknyugati Front utászcsapatainak főnöke): „Az utászcsapato-kat ütemterv szerint a megfelelő haderőlétszámra kellett felfej-leszteni... A Távol-Keletről idehozott tíz zászlóalj teljesen fel voltszerelve.” (Gyűjteményes kötet: Az Északnyugati Fronton.Moszkva, 1969, 172. o,)

Saját gyűjteményeimben nem csak tábornokok és marsallokvisszaemlékezései vannak: alacsonyabb rendfokozatú tisztekugyanezt mondják.

242

S. F. Hvalej ezredes (ebben az időben a 8. hadsereg 12. gépe-sített hadteste 202. gépesített hadosztályának parancsnokhelyette-se): ,,1941 június 18-nak éjszakáján hadosztályunk előrenyomultterepgyakorlatokra.” (Gyűjteményes kötet: Az ÉszaknyugatiFronton, 310. o.) Ugyanezen az oldalon arról beszél az ezredes:„így történt azután”, hogy a hadosztály egységei a háború kezde-tekor közvetlenül a határőrség mögött helyezkedtek el, azaz azállamhatár közvetlen közelében.

Ismertté vált egy harci parancsnak egy kis részlete, amelyetugyanezen a napon, azaz 1941. június 18-án J. D. Csernjahovszkijezredes (később hadseregtábornok) és ugyanennek a gépesítetthadtestnek egyik páncélos hadosztályának a parancsnoka kapott:„...A 28. páncélos hadosztályezredesének, Csernjahovszkij pa-rancsnoknak: jelen parancs kézhez vétele után a riadóterv szerintaz összes csapategységet harckészültségbe kell helyezni, a riadótazonban nem kell működésbe léptetni. Az egész akciót folyamato-san, zajtalanul, pánikkeltés és felesleges fecsegés nélkül, a ma-gukkal viendő, hordozható és vontatott lét- és harcászati szem-pontból szükséges tartalékok bevonásával, a lefektetett normákfigyelembevételével kell lefolytatni, ..” („Hadtörténeti folyóirat”,1986, 6. szám, 75. o.) Nagyon nagy kár, hogy nem az egész pa-rancsot publikálták. Akkor is és most is, egy fél évszázaddal ké-sőbb titkos maradt. Megszerzett német dokumentumok alapján anémet csapatok litván területen Schaulennél találkoztak össze a28. páncélos hadosztállyal. A hadosztály azonban azt a feladatotkapta, hogy közvetlenül a határhoz nyomuljon előre.

P. P. Poluborajov, a páncélos csapatok marsallja (ebben azidőben ezredes és az Északnyugati Front gépjármű- és páncélosvezérlet területének a főnöke): „A hadosztálynak (a 28. páncéloshadosztály) Rigából kellett előrenyomulnia, és a szovjet-némethatárnál állást felvennie.” (Gyűjteményes kötet: Az ÉszaknyugatiFronton, 11.4. o.) A német invázió ugyanúgy felvonulása közbenlepte meg ezt a hadosztályt, mint sok másikat, ezért egyszerűenmár nem tudta elérni a határvonalat.

És még egy visszaemlékezés J. A. Hizenko őrnagytól (Újraéltoldalak. Moszkva, 1963): az első fejezet címe: „Előretörünk ahatárhoz.” A 37. lövészhadtest 80. lövészhadosztályáról beszél...

243

Prohorov tábornok június 16-án este összehívta a vezérkarmunkatársait egy tanácskozásra. Ismertette a Kijev KülönlegesKatonai Körzet parancsnokának az utasítását, mely szerint a had-osztály nyomuljon előre az új összpontosítási térségbe... „Arrólbeszélnek, hogy a küszöbön álló menetelés nem a szokásos lesz...”

Ezt a listát a végtelenségig lehetne folytatni. Saját könyvtá-ramban a határ irányába tartó csapatmozgásokról olyan sok ok-mányom van, hogy ezzel a témával jó néhány vastag könyvet meglehetne tölteni. Nincs szándékomban azonban az olvasókat a tá-bornokok és marsallok, a hadseregek, hadtestek és hadosztályokszámával kifárasztani. Inkább próbáljunk meg az összképről egyelképzelést kialakítani magunkban. Mindent összevetve az ElsőStratégiai Csapat 170 páncélos, lovassági, lövész- és gépesítetthadosztályból állt. Ebből 56 szorosan az államhatárnál volt. Egy-előre már nem tudtak tovább hova előrenyomulni. De itt is min-den, ami közvetlenül a határhoz felzárkózhatott, mozgásban volt,és a határ menti erdőkben rejtőzött el.

I. I. Fedjunyinszkij hadseregtábornok (ebben az időben ezre-des és az 5. hadsereg 15. lövészhadtestének a parancsnoka) arrólszámol be, hogy a 45. és a 62. lövészhadosztályból négy ezredet„a határnál lévő erdőkben a határhoz közelebb” felzárkóztatott(Riadókészültségben. 1964, Moszkva, 12. o.). Az Első StratégiaiCsapat további 114 hadosztálya a nyugati határkörzet hátországá-ban állt készenlétben, és rövid idő alatt a határhoz lehetett helyez-ni őket. Bennünket az a kérdés foglalkoztat, hogy a 114 hadosz-tályból hány kezdte meg a megnyugtató TASZ-kommüniké leplealatt a határ irányába tartó előrenyomulást. A válasz így szól:mindegyik! „A június 12-15-e közötti időszakban a nyugati kato-nai körzetek azt a parancsot kapták, hogy az összes hátországbanállomásozó hadosztályaikat a határhoz közelebb zárkóztassák fel”(V Hvosztov és A. Grilev vezérőrnagyok a „Kommunista” címűújságban, 1968, 12, szám, 68. o.) Az Első Stratégiai Csapatnakehhez a 114 hadosztályához adjuk még hozzá a Második Stratégi-ai Csapat 77 hadosztályát, amelyek, mint már tudjuk, szintén ahatár irányába mozogtak vagy előkészítették az oda történő áthe-lyezésüket.

1941. június 13-a az egész emberiség történetében a legna-gyobb csapatmozgások kezdete. Itt az ideje, hogy ismét kézbe

244

vegyük a június 13-i TASZ-kommünikét, és még egyszer figyel-mesen elolvassuk. A TASZ-kommüniké nemcsak Németországszándékairól szól (valamilyen oknál fogva a történészek mindenfigyelme csak a kommüniké bevezető részére koncentrálódik),hanem a Szovjetunió akcióiról is (a történészek a kommünikénekezt a részét érdektelennek tartják). „Azok a híresztelések, amelyekarról szólnak, hogy a Szovjetunió háborút készít elő Németországellen, valamennyien hazugok és provokatívak... A Vörös Hadseregtartalékosai által végrehajtott nyári katonai gyakorlatoknak és azelőttük álló manővereknek nincs más céljuk, mint a tartalékosokkiképzése és a vasúti apparátus működőképességének a felülvizs-gálata, amely, mint ismeretes, minden évben megtörténik. Tekin-tettel erre, teljességgel értelmetlen, hogy ezeket az intézkedéseketmint egy Németország ellen irányuló ellenséges akciót állítsákbe.”

Hasonlítsuk össze ezt a magyarázatot azzal, ami valóban le-játszódott, és igen jelentős különbségeket fogunk felfedezni aszavak és a tettek között.

A TASZ-kommünikében „a vasúti apparátus felülvizsgálatá-ról” esik szó.

Ezzel kapcsolatban megengedhetőnek tűnik, hogy kifejezzükkétségeinket. A szovjet csapatok áthelyezése februárban kezdő-dött, márciusban felgyorsították, áprilisban és májusban óriásiméreteket ért el, és júniusban már a valóságban egy mindent átfo-gó intézkedés jellegét öltötte; ezekben a mozgásokban nemcsakazok a hadosztályok vettek részt, amelyek már szorosan előre-nyomultak a határhoz, hanem azok is, amelyek felkészültek aziráni bevonulásra, és a végén azok a kötelékek is, amelyek a Tá-vol-Keleten maradtak. A szovjet csapatoknak a német határhozvaló teljes létszámú felvonulását július 10-re tervezték (S. P.Ivanov hadseregtábornok: A háború kezdeti szakasza, 211. o.).Csaknem fél éven keresztül a vasúti szállításügyet (az állam főszállítási eszköze) a titkos csapatáthelyezések megbénították.1941 első félévében az állami gazdasági terv a katonai normatí-vák kivételével az összes irányszámban megbukott.

Ennek fő oka a szállításügy volt, a második oka pedig a férfilakosság titkos mozgósítása az újonnan felállítandó hadseregekszámára. Az állami terv bukását a „felülvizsgálat” kifejezéssel

245

illetni nem egészen korrekt dolog. Természetesen ez nem felül-vizsgálás. A TASZ-kommüniké a szokásos csapatgyakorlatokrólbeszél, a szovjet marsallok, tábornokok és admirálisok azonbanellentmondanak ennek:

S. Jovlev vezérőrnagy: „A hadgyakorlatok szokatlan volta,hogy nem a megtervezett harcászati kiképzés szerint folytak, arrakésztette az embereket, hogy résen legyenek.” („Hadtörténeti fo-lyóirat”, 1960, 9. szám, 56. o.)

I. I. Azarov admirálishelyettes: „A hadgyakorlatokat mindiginkább ősszel hajtották végre, itt azonban nyár közepén kezdőd-tek”. („Hadtörténeti folyóirat”, 1962, 6. szám, 77. o.)

I. Ljudnyikov vezérezredes: „A tartalékosokat rendszerint atermés betakarítása után hívják be... 1941 megtörte ezt a sza-bályt.” („Hadtörténeti folyóirat”, 1966, 9. szám, 66. o.)

M. .I. Kazakov hadsereg tábornok ebben az időben a vezér-karban volt, személyesen találkozott M. F. Lukin altábornaggyalés a hadseregek más tábornoki rangú parancsnokaival, akiket el-indítottak a nyugati határra. Kazakov tábornok kategorikusan fo-galmaz: „Világos, hogy nem manőverezés céljából indultak el.”(Egykori csaták térképe fölött, Moszkva, 1971, 64. o.)

Figyeljünk arra, hogy az összes marsall és generális azt a ki-fejezést használja, hogy „hadgyakorlatok leple alatt”. A hadgya-korlatok csak ürügyként szolgáltak arra, hogy elrejtsék a szovjetcsapatok átcsoportosításának és összpontosításának az igazi cél-ját. Az igazi okról azonban egyik sem beszél. Több mint négyévtizeddel a háború befejezése után ezeknek az áthelyezéseknek acélja még mindig államtitkot képez a Szovjetunióban.

Itt feltehetné az olvasó a kérdést: Sztálin talán érezte, hogyvalami rossz volt a levegőben, és ezért védekezési célból vontaössze a csapatait? Mindez azonban, amiről itt szó volt, nem vé-delmi intézkedés. Azok a csapatok, amelyek védekezésre készül-nek, beássák magukat. Ez olyan megdönthetetlen szabály, ame-lyet az orosz-japán háború óta és minden utána következő hábo-rús összecsapásban minden altiszt a magáévá tesz. Azok a csapa-tok, amelyek védekezésre rendezkednek be, legelőször is lezárjáka széles térségeket, amelyeken az ellenfél végre akarja hajtani atámadását, elzárják a közlekedési útvonalakat, szögesdrót akadá-lyokat állítanak fel, páncélozott tűzfészket ásnak, védőműveket és

246

fedezékeket alakítanak ki, lehetőleg vízi akadályok mögött. AVörös Hadsereg azonban semmi ilyet nem tett. A szovjet had-osztályok, hadseregek és hadtestek, mint ismeretes, felszámoltáka korábban létrehozott védőműveket. A korábban lefektetett szö-gesdrót akadályokat és aknazárakat nem építették tovább, hanemeltávolították. A csapatok nem vizes akadályok mögött (amely avédekezés számára kedvező), hanem előtt (ami támadó pozícióraelőnyös) tömörültek. A szovjet csapatok nem foglalták el a szélesterepsávokat, amelyek az ellenfél előretörését lehetővé teszik,hanem elrejtőztek az erdőkben, ugyanúgy, ahogy a német csapa-tok, amelyek támadást készítettek elő.

Mindezek az intézkedések talán a katonai erő demonstrálásá-ra szolgáltak? Természetesen nem. Ilyen demonstrációt mindenrészletében látnia kell az ellenségnek. A Vörös Hadsereg azonbancsupán a védelmi célokra létrehozott építmények előterében de-monstrált, miközben ezzel éppen ellenkezőleg azon volt, hogyerőteljes támadási előkészületeit elrejtse.

Meghökkentő, hogy ezekben a napokban a német hadseregugyanezt tette: előrenyomult a határ irányába, elrejtőzött az er-dőkben, de nagyon nehéz volt ezt a mozgást titokban tartani.

Szovjet felderítő repülőgépek „tévedésből” német terület fölérepültek. Senki sem kísérelte meg lelőni őket. Német terület fölénemcsak a szokásos pilóták repültek, hanem sokkal magasabbrangban lévő parancsnokok is. Így például a Nyugat KülönlegesKatonai Körzet 43. vadászrepülő hadosztályának a parancsnoka,G. N. Szaharov is megtekintette fentről a német csapatokat: „Azta benyomást keltették, mintha ennek az óriási területnek a mélyé-ben egy mozgás keletkezne, amely közvetlenül a határnál össze-torlódik, és mint egy láthatatlan akadállyal szemben megtörik, dekészen arra, hogy bármelyik pillanatban átlendüljön.” (A vadász-repülők története. Moszkva, 1977,43. o.)

Sajátos módon a német repülők ugyanúgy berepültek szovjetterületre, ez ugyanúgy „tévedés”-ből történt, senki sem próbáltameg őket lehozni, és ők is ugyanazt a képet látták! A régi, meg-szerzett archívumokban megtaláltam egy német repülős benyo-másainak a leírását, aki azt a képet, amelyet a szovjet csapatoknyújtottak, hasonló szavakkal írja le.

247

A német hadtörténészek sokkal többet tettek a többieknélazért, hogy az 1941. júniusi előzmények jelentőségét meg lehes-sen érteni. Tudatosan nem idézek német dokumentumokat azért,hogy ne ismételjem meg azt, amit Németországban már másokelmondtak, csak hangsúlyozni szeretném, hogy a szovjet tisztek,tábornokok és marsallok szavait ezek a német források tökélete-sen megerősítik, és azt is, amit a német felderítés 1941. június 22-e előtt mondott: a Vörös Hadsereg óriási folyamban a határ feléhömpölyög.

Van több más, egymástól független forrás, és mindegyik egyés ugyanazt mondja. A. N. Tupoljev repülőgép-tervező egyik he-lyettese, G. Ozerov ebben az időben Tupoljevvel és az egész ter-vező irodával együtt börtönben ült. Ozerov a Szovjetunióban írtaa könyvét, szamizdatként terjesztették, azaz a cenzúra megkerülé-sével. A Szovjetunióból azután nyugatra került, és Németország-ban kiadták. Még a szovjet börtönökben is érezni lehetett a VörösHadsereg óriási mozgásának a nyugati határ felé haladó aggasztóritmusát. „Az emberek, akik a belorusz és a Vindava-útvonalonlaknak, arról panaszkodnak, hogy éjszakánként nem lehet aludnia dácsáikban – végeláthatatlanul gördülnek a páncélosokkal éslövészekkel teli szállítmányok!” (Tupoljev különtábora. Frankfurta. M., 1973, 90. o.)

Amikor az előttünk lévő kérdésekkel kapcsolatosan az elsőcikkemet megjelentettem, sok levelet kaptam. Valamikor majdkönyvként is ki fogom adni ezeket. Minden kommentár nélkül isképet adnak a szovjet csapatok nyugati irányban történő mozgá-sának iszonyatos méretéről. A legkülönbözőbb nemzeti hovatar-tozású emberek írnak nekem, teljesen különböző sorsú emberek.Vannak közöttük észtek, zsidók, lengyelek, moldávok, oroszok,lettek, németek, magyarok, litvánok, ukránok, románok. Ebben azidőpontban különböző okokból valamennyien a „felszabadított”területeken tartózkodtak. Ezeket az embereket a háború későbbszétszórta az egész világba. Kapok leveleket Ausztráliából, azEgyesült Államokból, Franciaországból, Németországból, Argen-tínából, Nyugat-Németországból, sőt... a Szovjetunióból is. AVlaszovi Orosz Felszabadító Hadsereg egykori katonájától Kana-dából kaptam egy levelet. 1941-ben a Vörös Hadseregben szol-gált, előrenyomult a határig, ezrede elrejtőzött a határ menti er-

248

dőkben, és ott érte őket a háború. Aztán jött a fogság, az oroszfelszabadító hadsereg, újra fogság, menekülés és hosszú idő ide-gen országokban, idegen néven. Ez az egykori katona felhívta afigyelmemet az orosz felszabadító hadsereg azon egykori harco-sainak és parancsnokainak több könyvére, akik valamilyen csodafolytán túlélték a háború utáni időszakot. Feltűnt, hogy vala-mennyien a szovjet csapatok óriási tömegének a határ felé irá-nyult, titkos mozgásának a pillanatával kezdik a könyvüket.

A személyesen hozzám intézett levelektől eltekintve újságok,de emberek is, akik ismertek ilyen személyeket, írtak tudományosfolyóiratoknak, és azok néhányat közöltek ezekből az olvasói le-velekből. Itt van egy levél Nagy-Britanniából James Rushbrookfelhívja a figyelmet Stefan Szende „The Promise Hitler kept” cí-mű könyvére. A könyvet 1944-ben írták, és 1945-ben Svédor-szágban jelent meg. A szerző, egy lengyel zsidó 1941-benLembergben volt. Íme a benyomása azokról a napokról, amelyekjúnius 22-ét megelőzték: „Csapatokkal és hadianyaggal telezsú-folt katonai szállítmányok egyre gyakrabban haladtak át nyugatiirányba Lembergen. Gépesített csapategységek száguldottak aváros főutcáján, a pályaudvaron szakadatlan katonai közlekedésuralkodott.” (RUSI. Journal of the Royal United Service forDefence Studies, Juni, 1986, 88. o.) Sok olyan személy van, akinekem ír vagy újságokhoz fordul, és eközben mindig újra kisebbecsetvonások kerülnek a képre, amely az egész Vörös Hadseregnyugatra történő mozgását ábrázolja.

A szovjet archívumokban dokumentumok ezrei vannak,amelyek megerősítik, amiről beszélek. Az igaz, hogy csak kevésfelhasználónak van hozzáférése ehhez az anyaghoz. Az is igaz,hogy a legérdekesebb dokumentumokat már rég megsemmisítet-ték. Mégis azok, akik az archívumokban dolgoznak figyeljenekazoknak a megerősítést jelentő iratoknak a sokaságára, amelyek aszovjet csapatok nyugatra tartó hatalmas mozgásával kapcsolato-sak Nem kérek hivatalos megerősítést. Egyszerűen puszta érdek-lődésből kell erre ügyelni.

A titkos archívumok mellett elegendő mennyiségű hozzáfér-het nyilvános publikáció található, közöttük a szovjet katonai kör-zetek, hadseregek, hadtestek, hadosztályok történetének a bemu-tatása. Mindenki, akit ez a kérdés foglalkoztat, rövid idő alatt

249

száz, sőt ezer olyan fogalmazványt találhat, mint az itt következő:„Közvetlenül a háború kitörése előtt a Vörös Hadsereg vezérkarifőnökségének az utasítására a Nyugat Különleges Katonai Körzettöbb köteléke elkezdett felvonulni az államhatárhoz.” (VörösZászlós Katonai Körzet, Belorusszia. Moszkva, 1983, 88. o.)

Ha valaki mindezeket a forrásokat nem tartja hitelesnek, ak-kor itt van számára ezeknek a cáfolhatatlan megerősítése: magá-nak a háborúnak a története Az Első Stratégiai Csapat szétzúzásaés védelmének áttörése után a német csúcskötelékek hirtelenújabb hadosztályokba, hadtestekbe és hadseregekbe ütköztek(például Zsepetovkánál június végén a 16. hadseregbe), amelyneklétezését a német katonai parancsnokok mégcsak nem is sejtették.A villámháború összes terve azon a szándékon alapult, hogy egyvillámgyors előrenyomulással szétverik a közvetlenül a határnálálló szovjet csapatokat; amikor azonban a gyakorlatba áttették ezta tervet, a német Wehrmacht hirtelen hadseregek új falába ütkö-zött, amelyek a Volga túloldaláról, az Észak-Kaukázusból, azUrálból, Szibériából és Bajkálontúlról, a Távol-Keletről jöttekAkár egyetlen hadsereg számára is több ezer vasúti kocsira voltszükség. Készenlétben kell állniuk a berakodási pályaudvarokon,a hadseregeket, nehézfegyverzetüket, a szállítójárműveket, a tar-talékokat be kell rakodni, és mindezt több ezer km-en keresztülszállítani. Ha tehát június végén a német csapattok Szibériából, azUrálból, a Bajkálontúlról jött hadseregekbe ütköznek, az csak aztjelentheti, hogy nyugatra történő áthelyezésüknek nem június 22-én, hanem korábban kellett elkezdődnie.

3.A szovjet csapatok tömeges szállításával egyidejűleg elkez-

dődött az egyik szovjet flotta áthelyezése is. „A szovjet keleti-tengeri flotta a háború előestéjén elhagyta a finn tengeröböl ke-leti részét.” (Az észt nép a Nagy Honvédő Háborúban. Tallin,1973, 1. kötet, 143. o.) Nézzük meg a térképet. Ha a flotta a Finn-öböl keleti részét elhagyta, akkor csak egyetlen menetirány volt aszámára – nyugat. Természetesen a flotta nem manőverezés cél-jából futott ki: „A flottának az volt a feladata, hogy az ellenséghajózási útvonalain aktív tevékenységet fejtsen ki.” Milyen érde-

250

kes: még nincs háború, Sztálin még nem tudja, hogy Hitler megfogja támadni, de a szovjet flotta már elhagyta a támaszpontjátazzal a harci feladattal, hogy aktív támadó hadműveleteket hajt-son végre!

Az óriási csapatáthelyezésekkel kéz a kézben végbement alégierő támaszpontjainak az intenzív áthelyezése is. Repülős had-osztályokat és flottákat kis csoportokban csapatgyakorlat álcázá-sával, sötétben új repülőterekre helyeztek át, melyek közül né-hány kevesebb, mint 10 km távolságban volt a határtól. Erreazonban még visszatérünk. Most emlékezzünk arra, hogy a légi-erő harci egységeitől eltekintve bekövetkezett azoknak a legújabbrepülőgépeknek a megerősített áthelyezése, amelyeket még nemosztottak be ezredekbe vagy hadosztályok ba.

L. M. Szandalov vezérezredes: „Június 15-től elkezdődik azúj harci eszközök kiszállítása. A Kobrinban és Prusanyban lévővadászflotta Jak-1 típusú, fedélzeti ágyúkkal felszerelt vadászgé-peket kap, a vadászbombázó ezred IL-2-eseket, i] bombázóflottákpedig Pe-2-t.” (Moszkva előtt a fronton. Moszkva, 1970, 63. o.)

Emlékeztetném az olvasókat arra, hogy ebben az időszakbana vadászezredek minden esetben 62 repülővel rendelkeztek, a va-dászbombázó ezredek 63-mal, a bombázóezredek pedig mindig60 géppel. Következésképpen egyetlen hadosztályban (a 10. ve-gyes repülőhadosztályban) ebben az időpontban 247 legújabbépítésű repülőgépre vártak. Ugyanezen a helyen arról számol be atábornok, hogy a hadosztályokhoz valóban elkezdtek beérkezni azúj gépek, de a régiek is a hadosztálynál maradtak. Így a hadosz-tály egy óriási harci szervezetté alakult át, amely több száz repü-lővel rendelkezett. Az archívumokban megmaradt dokumentu-mok megerősítik, hogy mindenütt lejátszódott ugyanez a folya-mat. Így például a szomszédos és szintén közvetlenül a határhozelőrehelyezett 9. vegyes repülőhadosztály 409 repülővel rendel-kezett, közöttük a legeslegújabb MIG-3 176 gépével, és még né-hány tucat Pe-2 és IL-2-vel. Az új gépek szünet nélkül érkeztek.

Június 22-én reggel ugyanez a Nyugati Front parancsot ka-pott arra, hogy Orsa repülőte’rén vegyen át 99 MIG-3 típusú re-pülőgépet. (A légihaderő vezetése és vezérkara a Nagy HonvédőHáborúban. Moszkva, 1977; 41. o.) Ha a parancs úgy szólt, hogy

251

június 22-én reggel kell átvenni a gépeket, akkor ezek nyilván-valóan már június 21-én este készen voltak az elszállításra.

A. A. Novikov, a légihaderő főmarsallja beszámol, hogy azÉszaki Front (ahol akkoriban a légi haderők vezérőrnagy a rang-jában a repülősök parancsnoki tisztét töltötte be) június 21-énMIG-3 vadászokat kapott („Hadtörténeti folyóirat”, 1969, 1.szám, 61. o.).

A vadászgépeken kívül sűrű folyamként hömpölygött ugyan-ebbe az irányba a harckocsik, a tüzérség, a muníció és az üzem-anyag óriási mennyisége is. „Június 22-én a reggeli szürkületbenmegérkezett Ŝiauliai pályaudvarra egy katonai szállítmány ne-héztüzérségi ezreddel kirakodásra.” (Harc Leningrádért. Moszk-va, 1964,22. o.) Természetesen nem csak egy szállítmány érke-zett, és nem csak tüzérségi. Egy pár adat a gépkocsikról: ,,1941.június végén 1320 vonat állt a síneken gépkocsikkal megrakod-va.” („Hadtörténeti Folyóirat”, 1975, 1. szám, 81. o.) A németcsapatok június 22-én kezdték meg a támadást, de már június vé-gén ilyen óriási mennyiségű gépkocsival megrakott vonat állt afront területén. Egy katonai szállítóvonat standard súlya ebben azidőben 900 tonna volt (45 húsz tonnás vagonból állt). Ha mind-egyik vagonban egyetlen gépjármű volt, akkor ez azt jelenti, hogy59 400 gépkocsi rakodásával számoltak. Nagyon gyakran abból afeltételezésből kiindulva, hogy kizárható egy ellenséges támadás(és ezzel nem is számoltak), a gépkocsikat „kígyóvonalban” ra-kodták be. Az első kerekeket az előtte lévő kocsi karosszériájárahelyezték, aztán ennek az első kereke it ismét az előtte lévő kocsi-ra stb. így gazdaságossági szempontból szállítmányonként sokkalnagyobb számú gépkocsit lehetett berakodni. Valakinek még aháború előtt óriási mennyiségű Vasúti kocsit és gépkocsit kellettösszeállítania, elrendelnie a berakodást, valamint a szállítást anyugati határra vezető több ezer km-es útszakasz on. Teljesenvilágos, hogy ezt a folyamatot még a háború megkezdése előtt elkellett kezdeni Ezeknek a járműveknek a kirakodására azonbanmár nem került sor... Eközben folytatódott a muníciós szállítmá-nyok végeérhetetlen folyama. A „Vörös Csillag” katonai újság1985. április 23-i száma így számol be erről: ,,1941. június 21-éneste a libaui vasúti szakasz parancsnoka azt a hírt kapta: Speciá-lis szállítmány. Muníciórakodás. Elsőbbségi előkészítés a rendel-

252

tetési helynél.” Libau ebben az időben egészen közel fekszik ahatárhoz, a szállítmánynak azonban keresztül kell haladnia rajta,azaz közvetlenül a határhoz megy.

Minden frontszakaszon óriási mennyiségű muníciós tartalé-kok vannak vasúti kocsikban, ami a katonai szabályok szerint egymélységi hadműveleti támadás előkészületeire utal. Egy védekezőháborúban sokkal egyszerűbb, biztonságosabb és olcsóbb a muní-ciót az idejében elkészített védelmi vonalakon raktározni. Ha azelső vonalban ellövik a muníciót, a csapatok teher nélkül gyorsanvisszahúzódhatnak a második vonalra, amelyet már előzőleg el-láttak munícióval, azután a harmadik vonalra és így tovább... Egytámadás előtt azonban a muníciót mobil szállítóeszközökre oszt-ják el, ami nagyon drága és veszélyes is... „A Délnyugati Front-nak egyedül a kis Kalinyovka állomáson 1500 muníciós vasútikocsija állt.” (A szovjet vasutasok a Nagy Honvédő Háborúban.Moszkva, 1963, 36. o.)

Óriási mennyiségű anyagom van a muníciót szállító vonatokmegmentéséről az 1941-es évből. Természetesen nem lehetettmindent megmenteni. I. Volkotruhenko, a tüzérség vezérőrnagyabeszámol, hogy 1941-ben egyedül a Nyugati Fronton 4216 muní-ciós vasúti kocsi veszett oda („Hadtörténeti folyóirat”, 1980,5szám, 71. o.). És nemcsak egy front volt ezekből, hanem öt. Nemcsak a Nyugati Front veszítette el a muníciós vagonjait. Próbál-junk meg gondolatban az összes fronton található muníciósmennyiségről képet alkotni, azokról is, amelyek az ellenség kezé-re kerültek, és azokról is, amelyeket meg lehetett menteni. Júniusközepén mindez a TASZ-kommüniké fedezékében a német határirányába gördült.

S. K. Kurkotkin, a Szovjetunió marsallja beszámol, hogy jú-nius elején „a vezérkar javaslatára a szovjet kormány jóváhagytaazt a tervet, hogy az ország belső részeiből 100 000 tonna üzem-anyagot rakodnak be”. (A szovjet hadsereg háttérszolgálatai aNagy Honvédő Háborúban. Moszkva, 1977, 59. o.) Minden lát-szat szerint ezen a határozaton kívül még több hasonlóan hangzódöntés is született. ,,A vasúti csomópontoknál, sőt vasúti pálya-szakaszokon 8500 üzemanyagot tartalmazó vasúti tartálykocsitorlódott össze.” (Ebenda, 173. o.) Még abban az esetben is, hacsak a legkisebb, 20 tonnás tartálykocsit használták volna, akkor

253

sem 100 000 tonna, hanem sokkal nagyobb mennyiségű üzem-anyagról lenne szó. A szabványos tartálykocsi 1940-ben nem a 20tonnás, hanem a 62 tonnás kocsi volt. Következésképpen itt elké-pesztő mennyiségű üzemanyagról van szó. Ez a 8500 tartálykocsicsak az, amelyik az állomásokon áll, és a háború. első napjaibankirakodásra vár. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azta mennyiséget sem, amelyet az ellenséges légierő a háború elsőperceiben és órájában már megsemmisített a pályaudvarokon.

I. V Boltill vezérezredes (ebben az időben altábornagy és aNyugati Front tábornok parancsnokának a helyettese) arról tudó-sít, hogy a 10. hadseregnek (a Nyugati front legerősebb hadsere-ge) elegendő üzemanyag állt rendelkezésére tartalék tartályko-csikban és vasúti tartálykocsikban, és mindezt a háború első per-cében és órájában elvesztették (Egy élet naplóoldalai. 1961, 92.o.).

A háború előestéjén vasúti kocsik óriási tömege gördült ahatár irányába, csapatokkal, harceszközökkel, fegyverekkel ésmunícióval együtt.

4.Ha a Vörös Hadseregnek a háború kezdeti szakaszában el-

szenvedett vereségének okairól beszélünk, valamilyen okból el-feledkezünk egy döntő körülményről: a Vörös Hadsereg úton voltvasúti kocsikban.

Aki komolyan fel akarja tárni az okokat, az az alábbi infor-mációkból ezer számra talál:

„A 64. lövészhadtest harci egységeinek a fele a háború Kez-detekor valamely vasúti szakaszon a szállítóvonaton volt.”(„Hadtörténeti folyóirat, 196C), 9. szám, 56. o.)

„A háború a 21. hadsereg egységeinek nagy részét utazásközben lepte meg, a vonatok a Volga és a Dnyeper közötti óriásipályaszakaszon voltak szétszóródva.” (A haza parancsára: A 6.gárdahadsereg harci útja a Nagy Honvédő Háborúban. Moszkva,1971, 5. o.)

„A háború útközben érte a 63. lövészhadtestet. Csak az elsőkatonai szállítóvonatok érkeztek meg időben június 21.-én Dobrusés Novo-Belica rendeltetési pályaudvarokra a kirakodásra. Az

254

utánuk következő szállítmányok rendkívül széthúzva, egészen azelső júliusi napokig a Gomel közelében lévő különböző állomá-sokra futottak be. A hadtest néhány csapategységét, például. az53. lövészhadosztály összes ezredét a 110. lövészezred és 36. tü-zérségi ezred kivételével, még mielőtt Gomelt elérték volna,északra dobták át”. („Hadtörténeti folyóirat”, 1966, 6. szám, 1.Zo.)

S. P. Ivanov hadseregtábornuk (ebben az időben ezredes és a13 hadsereg vezérkara operatív osztályának a főnöke) beszámolaz S. S. Birjuzov vezérőrnagy vezette 132. lövészhadosztályról:„Az ellenség hirtelen megtámadta a katonai szállítmányt, amely-ben a hadosztály egy része és vezérkara úton volt a frontra. Aharcot közvetlenül a vagonokból és a mély rakterű vasúti kocsik-ból kelleti felvenni.” („Vörös Csillag”, 1984. augusztus 21.)

S. S. Birjuzov, a Szovjetunió marsallja (ebben az időben ve-zérőrnagy és a 132. lövészhadosztály parancsnoka): „Az utolsópillanatban betagoztak bennünket a 20. gépesített hadtestbe. Sema parancsnokot, sem a hadtest vezérkari főnökét nem láttam, ésmellesleg szólva még azt sem tudtam, hogy hol van a harcállás-pontjuk. Balra tőlünk az I. T. Grisin ezredes által vezetett 137.lövészhadosztály végzett hadműveleteket. Gorkijból jött... A jobb-oldali szomszédunkat ugyanúgy vetették harcba, mint minket –közvetlenül a vagonokból, miközben még nem is érte el az összesszállítmány a betervezett kirakodási helyet.” (Amikor az ágyúkdörögtek. Moszkva, 1962, 21.. o.)

S. M. Sztyemenko hadseregtábornok (ebben az időben a ve-zérkari főnökség operatív testületében ezredes): „A hadi szállít-mányok a csapatokkal együtt sűrű egymásutánban gördültek nyu-gatra és délnyugatra. Hamarosan a miénkből az egyiket, aztán amásikat azokra az állomásokra irányították, ahol ki kellett rakod-ni őket. A helyzet bonyolultsága és átláthatatlansága gyakran akirakodás félbeszakítására vagy a szállítmánynak valamelyik másállomásra való átirányítására kényszerített. Előfordult, hogy egyhadosztály testületét és vezérkarát az egyik helyen kirakták, azezredeket azonban egy másik helyen vagy esetleg egymástól egé-szen távollévő helyeken rakodták ki.” (A vezérkar a háború évei-ben. Moszkva, 1968, 30. o.)

255

„Az ellenséges légierő a támadásait célirányosan a vasútál-lomásokra és vasúti szakaszokra irányította. A menetrendek hasz-nálhatatlanok voltak. A kirakodás gyakran nem a rendeltetésihely szerinti pályaudvarokon történt, hanem egészen más helye-ken. Voltak olyan esetek, amikor egységek a szomszédos hadsere-gekhez kerültek, és onnan vitték őket a harcba.” (V. A. Anfilov: Afélresikerült „villámháború”. Moszkva, 1974, 465. o.)

„A pályaszakaszon a 20., 21. és 22. hadsereg 11 hadosztályavolt. Az I. S. Konyev tábornok vezette 19. hadsereg és a M. F.Lukin tábornok vezette 16. hadsereg nem fejezte be a felvonulá-sát.” (A II. világháború története. 12 kötet, Moszkva, 1975-1985,4. kötet, 47. o.)

„A vagonok óriási összetorlódása nagyon sok vasúti csomó-ponton szinte teljesen megbénította azok működését. A legtöbbpályaudvaron már csak egyetlen sínpár maradt szabadon a vo-natok áthaladására.” (I. V. Kovaljov: A szállításügy a Nagy Hon-védő Háborúban, 59. o.)

A. S. Klemin vezérezredes beszámol az első júliusi napokról:„A pályaszakaszokon 47 000 vasúti kocsi volt katonai rakomány-nyal.” („Hadtörténeti folyóirat”, 1985, 3. szám, 67. o.)

Fel lehetne tételezni, hogy ezt a mennyiséget június 22-e utánrakodták be és küldték a frontokra. Ez a feltételezés azonban hi-bás lenne. Június 22-e után a frontoknak csak üres vasúti kocsikravolt szükségük, azért, hogy a fegyverekben, munícióban, üzem-anyagban és egyéb katonai felszerelésben a határnál felhalmozottóriási tartalékokat elszállítsák onnan.

Hogy a helyzet tragikumáról képet kapjunk, emlékezzünkvissza M. F. Lukin tábornokra. Hadseregének parancsnoki minő-ségében már Zsepetovkánál harcolt miközben hadseregének ve-zérkara még a bajkálontúli területen maradt. Hadseregének a csa-patszállítása több ezer km-es szakaszon keresztül volt széthúzva.Aztán megérkezett a vezérkar, de a híradózászlóalj még mindigvalahol útközben volt. Ilyen és ehhez hasonló helyzet mindenholelőfordult: az állomásokon a vezérkart kirakták, ezeknek azonbannem voltak csapataik; más helyeken ott álltak a csapatok a vezér-karuk nélkül. A helyzet még rosszabb lett akkor, ha a vonatoknem az állomásokon, hanem valahol szabad vasúti pályán álltak.Egy páncélos zászlóalj óriási haderőt képvisel. Szállítás közben

256

azonban teljesen kiszolgáltatott. Ha a háború egy nehéz műszakieszközökkel felszerelt katonai szállítmányt ott lepett meg, aholnem volt kirakodási lehetőség, akkor a szállítmányt vagy megkellett semmisíteni, vagy fel kellett adni. A hadiszállítmányokvesztesége óriási volt.

Azok a hadosztályok sem voltak jobb helyzetben, amelyek azElső Stratégiai Csapathoz tartoztak, és akadálytalanul előrenyo-multak a határhoz. A menetoszlopban haladó hadosztályok kiválócélpontot nyújtanak a légierő számára. Az egész Vörös Hadseregegyetlen kiváló célpontot alkotott.

5.Sokan voltak tanúi a szovjet csapatok áthelyezésének, de

eközben mindenki csak a saját csapategységét tartotta szem előtt.Alig néhányan tudtak képet alkotni ennek az áthelyezésnek a va-lódi nagyságrendjéről. A német elhárítás abból indult ki, hogy egyerős katonai potenciál tömörült össze, de ő sem látta az ElsőStratégiai Csapatot, a Másodikról (és a Harmadikról, melyről méga későbbiekben szót ejtünk) pedig sejtelme sem volt. Úgy gon-dolom, hogy sok szovjet tábornok és marsall – a legmagasabbrangúak vagy a közvetlenül az áthelyezés által érintettek kivételé-vel – szintén nem tudta elképzelni az egésznek a mértékét, követ-kezésképpen ennek az akciónak a célját sem. Éppen ezért beszél-nek közülük olyan sokan elfogulatlanul róla. Az általános hely-zetnek és a szovjet csapatösszpontosítás valódi mértékének ez anem tudása egyáltalán nem véletlen. Sztálin drákói biztonságiintézkedéseket tett az álcázás érdekében. Az általa fogalmazottTASZ-kommüniké csak egy ezek közül. Magának a csapatáthe-lyezésnek a tényét nyilvánvalóan lehetetlenség volt titokban tar-tani, a lényeget azonban, azaz ennek a csapatmozgásnak a nagy-ságát és célját az egész ország, a német elhárítás, sőt a következőgenerációk elől is elrejtette.

A. S. Jakovlev vezérezredes (ebben az időben Sztálin szemé-lyi referense) a tanú arra, hogy „május végén vagy június elején”az álcázás kérdéseiről tanácskozás volt a Kremlben (Egy élet cél-ja. 1968, 252. o.).

257

Már korábban megismerkedtünk néhány intézkedéssel, me-lyeket a szovjet tábornokok hoztak: a katonáknak azt mondták,hogy csapatgyakorlatokra szállítják őket, jóllehet a vezérkaritisztek megértették, hogy ezek nem csapatgyakorlatok. Más szó-val: saját csapataiknak célzott félretájékoztatást adtak. A németvezetés ebben az időben pontosan ugyanezt tette: a csapatoknálegy nagy-britanniai partraszállásról szóló hírek keringtek, sokanmég a hadművelet nevét is ismerték („Oroszlánfóka”), a katonákközött angol tolmácsok tűntek fel stb.

Emlékezzünk itt arra, hogy saját csapatok félretájékoztatásacsak a támadó hadművelet előtt történik, azért, hogy saját szándé-kaik, az időpont és a főcsapás iránya az ellenség előtt rejtve ma-radjon. Védekező háborúban vagy ilyennek a kitörése előtt nemszükséges megtéveszteni a saját csapatokat – a tiszteket és a kato-nákat egyszerű és könnyen érthető feladat elé állítják: ez itt a tevonalad, egy lépést se visszafelé! Itt meghalhatsz, de az ellenségnem lépheti át!

Az a tény, hogy a szovjet katonákat és tiszteket megtévesz-tették, egyértelmű bizonyítéka egy támadó hadműveletnek. Havalaki védekező hadműveletre készül, akkor miért ne mondhatnáa csapatainak: igen, emberek, a helyzet feszült, mindennel szá-molni kell, elindulunk, hogy árkokat ássunk, és ott kivárunk. Ha acsapatok valóban előrenyomulnak, hogy árkokat ássanak, akkornem jelent nagy különbséget, hogy az úti célt az érkezés utánvagy az induláskor közlik velük. Efféle tájékoztatást a szovjettisztek és katonák azonban sem az indulásnál, sem az érkezésnélnem kaptak. Egészen más cél volt tervbe véve, amelyet akkoribanés manapság is még rejtegetnek, mint ahogy már tudjuk.

Hogy ezeknek a csapatáthelyezéseknek a titokban tartási okátel tudjuk képzelni, csak egyetlen példa a sok közül: M. V:Szaharov, a Szovjetunió marsallja:

,,Június elején az Ogyessza Katonai Körzetben a hadiszállítási szolgálat vezetője, P. I. Rumjancev ezredes fel-keresett – ebben az időben Ogyessza Katonai Körzetbenvezérkari főnök voltam – a szolgálati szobámban, hogytitkos jelentést tegyen arról, hogy az utóbbi napokbanRosztov irányából jövő ‘annuskák’ Sznamjonka állomást

258

‘érintik’ és Cserkasszi területén rakodják ki őket. ‘An-nuska’ a katonai szállító szolgálatban a hadosztály elne-vezése volt. Két nappal később megkaptam Cserkasszibólegy sifrírozott hírt, amelyet az Észak-Kaukázus KatonaiKörzetnek a parancsnokhelyettese, M. Reiter írt alá, ésengedélyt kért arra, hogy a mi körzetünk ruhatároló ba-rakkjaiból bocsássunk a rendelkezésére az Észak-Kaukázusból beérkező csoportok számára a csomagokelhelyezésére néhányat. Az Ogyessza Katonai Körzet ve-zérkara ezen a helyen nem kapott tájékoztatást idegencsapatok koncentrálásáról, ezért rövidhullámú adón be-széltem a vezérkar hadműveleti testületével. A. F Aszinovhelyettes jött a telefonhoz. Miután beszámoltam neki arejtjeles üzenetről, magyarázatot kértem tőle, hogy mirőlvan itt szó. Aszinov azt válaszolta, hogy Reiter rejtjeleskérelmét haladéktalanul meg kell semmisíteni, a szüksé-ges utasításokat meg fogja kapni a vezérkartól, és a kato-nai körzet vezérkara ne avatkozzon bele ebbe a dologba.”(„A történelem kérdései”, 1970, 5. szám, 42. o.)A továbbiakban arról számol be Szaharov, hogy az Ogyessza

Katonai Körzet parancsnoka, Ja. T. Cserevicsenko vezérezredesszintén nem tudott ezekről az „annuskákról”.

Azt mondhatná az ember, hogy a szovjet csapatmozgásokmindig is nagy biztonsági intézkedések mellett történnek, és hogya szovjet csapatok alapvetően titokban tartják a terveiket. Ez va-lóban így van. De mindennek van határa. A Szovjetunióban egykatonai körzet parancsnoka, különösen egy határkörzet parancs-noka, valamint a vezérkara különleges teljhatalommal és különle-ges parancsnoki hatalommal felruházott személyek. Teljes fele-lősséggel tartoznak mindenért, ami az ellenőrzésük alá eső terü-leten történik. Mutassanak nekem bármilyen más példát, amikoregy katonai körzet parancsnoka és annak vezérkara semmit semtud arról, hogy saját katonai körzetének a területén valamiféleidegen csapatok összpontosítására kerül sor! És itt azt követeli avezérkar (amelyet ez időben G. K. Zsukov irányított), hogy egyilyen helyzetben, amelynél az Ogyessza Katonai Körzet vezetésevéletlenül szerez tudomást arról, hogy saját katonai körzetének

259

területén idegen csapatok összevonása megy végbe, a beérkezettinformációt el kell felejteni, és a titkos rejtjeles jelentést, amelyetcsak ennek a katonai körzetnek a vezérkari főnökének szántak,meg kell semmisíteni. Úgy látszik, hogy még a katonai körzetvezérkari főnökének széfjében elhelyezett rejtjeles információ isveszélyt jelent! Többször említettem már az előzőekben, hogy aszovjet archívumokban ebből az időszakból sok érdekes doku-mentum található, azonban a legérdekesebbek sohasem kerültekezekbe az archívumokba, vagy később egyszerűen megsemmisí-tették őket. Ezeknek a megsemmisítési akcióknak a nyomai na-gyon is világosak: az egyik oldal végén elkezdődik a mondat, de akövetkező oldal hiányzik, és időnként a rákövetkező száz oldalsem található már meg. Ez az Ogyessza Katonai Körzetben meg-semmisített rejtjeles jelentés megerősítésül szolgálhat a kom-mentáromhoz.

Figyelemre méltó M. A. Reiter altábornagy viselkedése azemlített helyzetben. Max Reiter egy fegyelmezett német, aki máraz első világháborúban az egyik orosz hadsereg vezérkarában ez-redesi rangot elért, sokat tapasztalt, poroszos vágású öreg harcosvolt. Bizonyára tudja, hogy titkos ügyeket hogyan kell kezelni.De még ő maga is, az Észak-Kaukázus Katonai Körzet parancs-nokhelyetteseként az adott pillanatban, amikor „annuskáival” egyidegen katonai körzet területén van, természetesnek tartja, hogyfelvegye a kapcsolatot a vele egyenrangú illetékes helyi katonaivezetés képviselőjével, és (természetesen személyesen sifrírozottjelentésben!) engedélyt kérjen arra, hogy bizonyos intézkedéseketmegtehessen. A vezérkar azonban gyorsan észre téríti, és a jövő-ben nem fogalmazott meg ilyen fajta rejt jelzett jelentéseket.

És még egy pár további példa:L. N. ,Szandalov vezérezredes megtekinti Breszt térségében,

közvetlenül a határnál a védőművek munkálatait, és csodálkozás-sal állapítja meg, hogy a rögzített tüzelési pontokat olyan közelállítják fel a határnál, hogy azok német oldalról teljesen belátha-tók. Ennek megfelelően, megütközését kifejezésre juttatva, kér-dést tesz fel V. I. Csujkovnak. Csujkov, a későbbi sztálingrádiróka felsóhajt (természetesen megjátssza magát): valóban nagyonsajnálatos, de hát a dolog már csak úgy áll, hogy a németek észrefogják venni a mi védőműveink építését (Moszkva előtt a fronton,

260

53. o.). Guderian a háborút pontosan a folyó szemben lévő olda-lán kezdi el, és kiemeli, hogy minden nagyon jól belátható: a tü-zelőállásokon éjjel-nappal dolgoznak, sőt éjszaka vakító világításmellett. Ez nem csodálatos?

Sem Szandalov, sem Csujkov, sem más nem ad ki parancsota munkák leállítására, és arra, hogy az építkezést helyezzék hát-rébb egy pár km-rel a hátországba, hogy az ellenség ne láthassabe a tüzelési pontok helyzetét és a lőrések irányát, amelyek segít-ségével könnyen meghatározható az egész tüzelési rendszer.

J. Ch. Ragramjan, a Szovjetunió marsallja 1940-ben ugyan-ezt a képet figyeli meg egy másik katonai körzetben: egy megerő-dített térség (UR) felállításának az építési munkálata „közvetlenüla németek szeme előtt folyik”. Az építési szakaszokat kis sövé-nyek védik.

„Ezek a kis sövényecskék engem az antik szobrok füge-faleveleire emlékeztettek.

– Mit gondol – kérdeztem az egyik ilyen építési projektvezetőjét –, vajon rájönnek a németek arra, hogy mit csi-nálnak az ön építőmunkásai a határfolyó partján emögötta kis sövény mögött?

– Egészen biztos! – válaszolta anélkül, hogy hosszasangondolkodott volna.

Nehéz is lenne nem felismerni építési munkálataink jelle-gét.

Elgondolkodtam: azoknak az embereknek egy ilyenfajtataktikai tudatlansága, akik a kialakítandó tüzelési pontokhelyzetét meghatározták, könnyen szabotázs akciókéntlenne felfogható. Mint ahogyan az korábbi időkben gyak-ran elő is fordult.” („Hadtörténeti folyóirat”, 1976, 1.szám, 54. o.)1938-ban az ilyen döntésekért a bűnöst falhoz állították vol-

na. 1940-től 1941-ig azonban valamilyen oknál fogva a nyugatikatonai körzetek mindegyikében ugyanezen a módon folytak amegerődítést szolgáló építmények munkálatai, és senki sem mu-tatott semmiféle félelmet; az NKVD nem avatkozott be, senkit

261

sem tartóztattak le ezért, senkit sem végeztek ki. Miért? „A vé-delmi munkálatok világos demonstrációja” – így definiáljaBagramjan ezeket az építési munkákat, és még ugyanezen a he-lyen hozzáfűzi, hogy „az építési tervet a legmagasabb szintű ve-zetőség jóváhagyta”. A megerődített térségekért egy katonai kör-zet parancsnoka személyes felelősséggel tartozott.

Ki tehát az az idióta, aki ezt a tervet jóváhagyta? Ebben azidőpontban – G. K. Zsukov. Ugyanaz a Zsukov, aki a II. világhá-ború egyik legragyogóbb hadvezére volt. Ugyanaz a Zsukov, aki-ről tudni kell, hogy egész életében nem kellett elszenvednieegyetlen katonai vereséget sem. Ugyanaz a Zsukov, aki éppenmost tért vissza Mongóliából ahol először ugyancsak látványosvédőműveket készíttetett, és azután egy meglepetésszerű csapás-sal megsemmisítette a 6. japán hadsereget. Ugyanaz a Zsukov, akinéhány hónap múlva a vezérkar főnöke lesz, és drákói intézkedé-seket fog bevezetni a csapatáthelyezések titokban tartása érdeké-ben, ugyanakkor azonban a „védekezési munkálatok egyértelműdemonstrációja” folytatódni fog a határon, sőt észrevehetően mégerőteljesebb lesz.

Érdekes Bagramjan magatartása ebben a helyzetben.Bagramjan az egyik legravaszabb róka, akit csak az ember el tudképzelni, és emellett a szó legjobb értelmében tehetséges pa-rancsnok is. A háború alatt a Vörös Hadseregben ő futotta be alegragyogóbb karriert: ezredesként kezdte a háborút, és hadsereg-generálisként fejezte be, egy olyan funkcióban, amely felhatal-mazta, hogy a Szovjetunió marsallja legyen, ami meg is történt. Afenti helyzetben Zsukov személyes megbízása – Zsukov alá ren-deltjeként és személyes barátjaként tevékenykedik – vezeti őt ahatárhoz. Nem azt várná az ember, hogy Bagramjan üvöltöznikezd, és leállíttatja ezeket a látványos építési munkákat? De nem,nem üvöltözik. Nem azt várná az ember, hogy amint Zsukovotlátja, beszámol neki: Georgij Konstantinovics, képzeld el ezek azidióták közvetlenül a határnál építenek megerődített védőműve-ket, melyek milliókat emésztenek fel de a háború első órájában atüzérség ezeket elhallgattatja, mert az ellenség minden egyes tü-zelési pont helyét ismeri! Téged meg engem is fa [hoz fognakezért állítani! – Bagramjan azonban nem tombol, nem toporzékol.És június 22-én pontosan ez történt, az állásokat tűz alá vette az

262

ellenség; Sztálin mégsem löveti agyon Bagramjant, és Zsukovhozsem nyúl sőt épp ellenkezőleg, előlépteti. Ebből arra kell követ-keztetni, hogy az ellenség szeme előtt történt építési munkák nemesztelenségből és nem tudatlanságból folytak, hanem egészenmásnak kellett a háttérben lennie.

A Szovjetunjó barátai azt magyarázzák, hogy a szovjet csa-patoknak azért nem kellett árkokat ásniuk, mert Sztálin mindentmegtett annak érdekében, hogy a Szovjetunió még véletlenül seprovokáljon háborút. Egy egyszerű árkot azonban egyáltalán nemlehet összehasonlítani vasbetonból készült megerősített építmé-nyekkel. Sztálin látványosan lefektet egy egész védekezési gyű-rűt, és nem fél, hogy ezzel okot szolgáltat egy német támadásra.Akkor miért is nem kellett kiadnia a parancsot, hogy ássák bemagukat? Az új, vasbetonnal megerősített harcvonalakhoz mérveaz árkok nem tudták elfedni, hogy milyen a politikai helyzetet. Denem, a beérkező csapatok nem kapnak parancsot arra, hogy beás-sák magukat. Az erdőkben bújnak el. Mindent, ami a védelmetilleti, folyamatosan megmutatunk az ellenségnek, de a közelebbnyomuló csapatokat senkinek sem kell látni – következésképpenezeket a csapatokat nem is védekezésre, hanem valami egészenmás célra szánják.

Különös ellentmondás: a védelmi intézkedések szembeszö-kően demonstratív jellege a határnál és a katonai körzet vezérka-rában a megsemmisített rejt jelzett jelentés. Itt ugyanannak azéremnek a két oldaláról van szó: erőteljes védekezési előkészüle-tek, melyeket az ellenség beláthat, és egyidejűleg egy titkos, egy-re növekvő csapatkoncentráció az erdőkben egy meglepetésreépülő csapás céljából.

Zsukov előretörései mindig meglepetésszerűen történtek.

6.Június 13-án Molotov magához kérette a német nagykövetet,

és átadta neki a TASZ-kommüniké szövegét (vesd össze: von derSchulenburg Ribbentrophoz intézett távirata, 1368. szám, 1941.június 13-án). A kommünikében arról van szó, hogy Németországnem akarja megtámadni a Szovjetuniót, hogy a Szovjetunió nemakarja Németországot megtámadni, azonban „a Szovjetunióval és

263

Németországgal ellenséges érzületű erők, akik érdekeltek a hábo-rú egyre nagyobb kiterjesztésében és kiszélesítésében”, megpró-bálják megosztani őket, amennyiben provokáló híreszteléseketterjesztenek el egy hamarosan kitörő háborúról.

A kommüniké ezeket a „ellenséges érzületű erőket” névennevezi: „a brit moszkvai küldött, Mr. Cripps”, „London”, „az an-gol sajtó”.

Vizsgálódásunk nem lenne teljes, ha ezen az 1941. június 13-i napon nem mennénk át rövid időre Londonba.

Az a feltevés, hogy június 13-án sor került I. M. Majszkij,orosz nagykövet és Nagy-Britannia külügyminisztere, A. Edenközött egy találkozóra, logikus lenne. Ennél a találkozásnálMajszkij a TASZ-kommünikét az asztalra dobja, öklével az asz-tallapra csap, toporzékol, és azt követeli, hogy London hívja visz-sza Cripps nagykövetet Moszkvából, ne akarják a két jó barát,Sztálin és Hitler közé az ellenségeskedés magvait elhinteni, fejez-zék be a Németország és a Szovjetunió közötti háborúról szólóprovokatív híreszteléseket. Önök körülbelül így képzelik el ezt atalálkozást? Tévednek. A dolog egészen másképp nézett ki.

1941. június 13-án valóban létrejött egy találkozó Majszkij ésEden között.

Majszkij nem adta át a brit kormánynak a TASZ-kommünikét, nem toporzékolt és nem csapott öklével az asztalra.A találkozó baráti légkörben zajlott. Komoly kérdést kellett meg-beszélni: azokat az intézkedéseket, amelyeket Nagy-Britannia aVörös Hadsereg támogatására fog foganatosítani, „amennyiben aközeljövőben a Szovjetunió és Németország között kitörne egyháború” (A II. világháború története 1939-1945, 3. kötet, 352.o.). Ezekhez a konkrét intézkedésekhez tartozott: a Royal AirForce közvetlen bevetése a Vörös Hadsereg támogatására, hábo-rús szállítások, a két ország katonai vezetése által irányított akci-ók koordinálása.

Június 13-án a sztálini diplomácia valami olyannak az alapjátfekteti le, amit hamarosan a Hitler-ellenes koalíció néven említe-nek majd. Nagy-Britannia szemszögéből ebben egyáltalán nincssemmi elvetendő: Nagy-Britannia háborút folytat Hitler ellen. ASzovjetunió azonban piszkos játékot játszik. Németországgalmegnemtámadási szerződést kötöttek, és utána mindjárt egy ba-

264

rátsági szerződést. Ha a szovjet kormány úgy véli, hogy ezek adokumentumok a továbbiakban már nem felelnek meg a valóshelyzetnek, akkor fel kell mondani azokat. Sztálin azonban nemezt teszi, hanem biztosítja Hitlert lobogó barátságáról, és a TASZ-kommünikében leleplezi azokat, „akik egy háború kiszélesítésében érdekeltek” – a brit politikusokat. Ebben az időben ugyan-akkor tárgyalások folynak egy Németország elleni katonai szövet-ségről, és konkrét katonai intézkedések Németország elleni beve-zetéséről. Milyen érdekes: ez még azelőtt történik, mielőtt Hitlermegtámadná a Szovjetuniót! A semleges, diplomatikus hangszínmögött nagyon komoly dolgok bújnak meg. Még nem is olyanrégen a szovjet diplomácia tárgyalásokat folytatott Németország-gal Lengyelországról: „...Abban az esetben, ha a lengyel államterületén változások következnének be...” Most eljött az idő, hogya szovjet diplomaták Németország háta mögött hasonló hangonkezdjenek el Németországról beszélni. Érdekes, hogy a londonitárgyalásoknál mindkét fél ugyanazt a szófordulatot használja:„amennyiben kitörne egy háború”, ahelyett, hogy „ha Németor-szág támadna”; más szóval: a tárgyaló felek egyáltalán nem zár-ják ki annak a lehetőségét, hogy ezt a háborút más is kiválthatja,nemcsak egy német agresszió. Figyelemre méltó, hogy London-ban a tárgyalásoknál a Szovjetuniót említik első helyen: „ha há-borúra kerülne sor a Szovjetunió és Németország között”, ugyan-így a TASZ-kommünikében: „híresztelések egy közelgő háború-ról a Szovjetunió és Németország között”. Miért nem fordítva fe-jezik ki magukat: Németország és a Szovjetunió között, ha azember abból indul ki, hogy Németország lesz a támadó fél?

Talán itt is azt válaszolja majd nekem az egyik vagy a másikfél, hogy a szovjet nagykövet Sztálin tudta nélkül vezette a tár-gyalásait, és hatáskörét ugyanúgy túllépte, mint azok a szovjettábornokok, akik a német határnál vonták össze csapataikat,„anélkül, hogy ezt tudatták volna Sztálinnal”. Nem, ebben azesetben ez nem állja meg a helyét. Majszkij maga hangsúlyozta,hogy 1932-ben, londoni elutazása előtt szolgálattételre jelentke-zett M. Litvinovnál, és a találkozón a külügyekért felelős népiparancsnok figyelmeztette, hogy Majszkij nem az ő, azazLitvinov instrukcióit követi, „hanem sokkal magasabb fórumo-két”. „Magasabban” ebben az időben csak Molotov (egy olyan

265

kormánynak a főnöke, amelyhez maga Litvinov is tartozott) ésSztálin álltak. 1941-ben Litvinovot már ejtették (visszalépése után1939. május 3-án V. Molotov lépett az örökébe), és „magasabbfórumként” már csak Molotov és Sztálin maradtak. Majszkij túl-élte a tisztogatásokat, és igen hosszú ideig maradt a posztján, mi-közben csak azért tarthatta meg a helyét, mert a „magasabb fóru-mok” utasításaihoz tartotta magát, és nem sértette meg ezeket.

Hogy az olvasóknak Majszkij elvtársról és a szovjet diplo-máciáról kerek képet adja k, még kiegészítem azzal hogyMajszkij 11 éves londoni tevékenység után visszatért Moszkvába,és Sztálint elkísérte a Churchill-lel és Roosevelttel való találkozó-ra, ahol Sztálin a segítségnyújtás erősítését követelte. Későbbazután könyvet írt „Aki segített Hitlernek” címmel amely 1962-ben jelent meg Moszkvában. Ebből megtudjuk, hogy Hitler egye-dül egyáltalán nem tudta volna elkezdeni a II. világháborút,Nagy-Britannia és Franciaország segítettek neki ebben. A továb-biak folyamán a szovjet nagykövet arról ír, hogy a „számtalanáldozatért és szenvedésért” azt az országot terheli a bűn, amelymár 1941. június 13-án felajánlotta Sztálinnak katonai és gazda-sági segítségét.

7.A TASZ-kommünikének az a célja, hogy megakadályozza a

Szovjetunió és Németország közötti elkerülhetetlen háborúrólszóló híreszteléseket. Június 13-14-én Moszkvában hirtelen fel-lobban a terror. Fejek hullanak, közöttük prominens személyekéis.

Hitler ugyanezzel a problémával kerül szembe. Nehéz volt aháborús előkészületeket elrejteni. A nép látta őket, és mindenfélefeltételezések terjedtek el. Április 24-én a moszkvai német hadi-tengerészeti attasé, Baumbach azt a riasztó hírt küldte Berlinbe,hogy „félreismerhetetlenül értelmetlen híresztelésekkel szembenkell harcolnia, amelyek egy küszöbön álló német-szovjet háború-ról terjednek” (Távirat 34.112/110, a haditengerészet számára).Május 2-án von der Schulenburg nagykövet arról tudósit, hogyszembeszáll ezekkel a híresztelésekkel, de az összes Németor-

266

szágból érkező munkatárs nemcsak híreszteléseket, hanem olyantényeket is közöl, amelyek megerősítik ezeket.

Májusban a német Propaganda Minisztérium külföldi sajtó-osztályának a vezetője, Karl Bömer berúgott állapotban egy kicsitsokat beszél a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatokról. Azonnalletartóztatják. Hitler ezt az alkalmat használja fel arra, amitGoebbels szerint „mesterségesen felfújt”-nak tekinthetünk(Joseph Goebbels naplói. Összes töredék. Kiadó: Elke Fröhlich.Első rész, 4. kötet, München/New York/Párizs/London 1987,658., 657., 690. o.). 1941. június 13-án, tehát azon a napon, ame-lyen elterjesztik a TASZ-kommünikét arról, hogy nem lesz hábo-rú, Karl Bömer a népbíróság előtt állt (milyen megrázó: ittugyanúgy népbíróság, mint a Szovjetunióban), és beszédét részeghandabandázásnak nevezte: természetesen nem lesz háború Né-metország és a Szovjetunió között! Ez nem védte meg a szegényKarl Bömert a kemény büntetéstől, melynek példát kellett statuál-nia egész Németország számára.

Nincs háború! Nincs háború! Hogy külföldön se legyeneksenkinek sem kétségei, Ribbentrop június 5-én szigorúan titkostáviratot küld a nagyköveteinek: Moszkvával fontos tárgyalásokelőtt állunk. Ezt a nagyköveteknek szigorúan bizalmasan bizo-nyos személyekkel közölniük kell. Így például a budapesti németnagykövetség követségi tanácsosa azt a megbízást kapta, hogy eztaz újdonságot bizalmasan, hétpecsétes titokként közölje a magyarállamfővel.

A félreinformálás elvei mindenhol ugyanazok: ha nem aka-rod, hogy az ellenséged megtudjon egy titkot, akkor azt tartsdtitokban a barátaid előtt is! És nézz oda, a TASZ-kommüniké ki-adása utáni nap Németország célzatosan a saját diplomáciai szol-gálatában állóknak és saját katonai szövetségeseinek eljuttat egyfélretájékoztatást. Már tudjuk, hogy a legfelső szovjet hadvezetésugyanezt tette saját szovjet csapataival.

Abbeli próbálkozásunk közben, hogy a német nemzetiszoci-alizmus és a szovjet szocializmus történetének a sötétségébe be-hatoljunk, elképesztő hasonlóságokat állapítunk meg, nemcsak ajelszavakban, dalokban és ideológiákban, hanem a történelmieseményekben is. A nemzetiszocializmus történetében van egyolyan esemény, amely kifejezetten hasonlít a TASZ-kommü-

267

nikéhez. 1940. május 8-án a nagynémet rádióállomás elterjesztiazt a hírt, hogy Nagy-Britannia inváziót tervez Hollandiában.Aztán valami érdekes következik: azok a hírek, amelyek szerintkét német hadsereget a holland határhoz vezényelnek, „ostobahíresztelések”, amelyeket a „brit háborús uszítók” dobtak be aköztudatba. Ami utána történt, jól ismert. A német rádiónak ez ajelentése és a szovjet rádió jelentése szinte szó szerint megfelel-nek egymásnak. A fő gondolat így hangzik: nem helyezünk átcsapatokat, azt csak a „brit háborús uszítók” találták ki. Tudom,hogy egy összehasonlítás még nem bizonyíték, de a tárgyalt eset-ben a két közlemény nemcsak hasonló, hanem szinte már egymásmásolatai.

8.Első publikációim megjelenése után megbotránkoztak a

szovjet történészek: az biztos, hogy a szovjet csapatok felvonul-tak, de szovjet források már régesrég kielégítő magyarázattalszolgáltak ezt az akciót illetően (védelmi intézkedések!), ezértnincs szükség más magyarázatok keresésére, egyébként is márminden világos.

Nem, nem minden világos! A Szovjetunióban sohasem adottsenki kielégítő magyarázatot. Éppen az a tény, hogy ezzel az ak-cióval kapcsolatban mindenféle magyarázat hiányzik, keltette felaz érdeklődésemet. A szovjet tábornokok és marsallok nemcsakhogy nem nyújtanak magyarázatot, hanem közülük senki semmondja meg akárcsak egyetlenegyszer azoknak a hadosztályok-nak a pontos számát, amelyek ebben az óriási csapatmozgásbanrészt vettek: 191 hadosztály! Közülük egyetlenegy sem adottakárcsak megközelítő számot. Várhatunk-e egy olyan tábornoktólkielégítő magyarázatot, aki az ott lejátszódó előzmények igaziméretét vagy nem ismeri, vagy tudatosan leplezni akarja? A hábo-rú kezdeti szakaszának egyik kiváló ismerője, V. A. Anfilov be-számol a Nyugati Különleges Katonai Körzetről: „A katonai kör-zet központi régióiból a védelmi népi parancsnok utasításánakmegfelelően tíz lövészhadosztályt indítottunk el nyugatra.” (Ahalhatatlan tett, 189. o.) Ugyanezen a helyen nyilatkozik a szom-szédos Baltikum Különleges Katonai Körzettel kapcsolatban:

268

„Négy lövészhadosztály zárkózott fel közelebb a határhoz (a 23., a48., a 126. és a 128.).” Ez mind igaz, egy halom adatot fogunkarra nézve találni, hogy valóban így játszódott le a dolog. De aBaltikum Különleges Katonai Körzetben nem helyezték a határ-hoz még ezen kívül a 11. és a 183. lövészhadosztályt? Talánmindegyik páncélos hadosztály és gépesített hadosztály megállt?

Néhány szovjet marsall – például G. K. Zsukov – azt mondja,hogy az ország belsejéből 28 páncélos hadosztályt indítottak út-nak. Ez a színtiszta valóság. Csakhogy nem az egész igazság. A.M. Vasziljevszkij, a Szovjetunió marsallja hangsúlyozza, hogy a28 hadosztály „a csapatok koncentrálásához készített terv teljesí-tésének csak a kezdetét jelentette” (Egy életmű. Moszkva, 1973,119. o.). Tudjuk, hogy volt folytatás, amely többszörösen felül-múlta a kezdetet, Vasziljevszkij marsall azonban elnémul, miutánegy picit elárulta magát, és pontos számadatokat nem fogunk nálatalálni.

Ahhoz, hogy egy bizonyos jelenséget meg tudjunk magya-rázni, először pontosan meg kell határozni a terjedelmét. Minden-kit, aki megpróbálja a szovjet csapatmozgásokat és a TASZ-kommünikét (amely ezeket a mozgásokat álcázni hivatott) meg-magyarázni, csak akkor vehetünk komolyan, ha hajlandó arra,hogy legalább megközelítően összefoglalja azt. ami ezekről acsapatmozgásokról ismert, és hivatalosan publikálták.

Mivel a felvetett kérdésben nem elégítettek ki a szakértőkmagyarázatai, ezért azoknak a tábornokok nak és marsalloknak amemoárjaihoz nyúltam, akik részt vettek, illetve vezették ezeket acsapatmozgásokat és csak ekkor fedeztem fel a szovjet történe-lemtudomány és a szovjet memoáríáik meglepő simulékonyságát,ahogyan a választ megkerülték.

Példák:Ja. T. Cserevicsenko vezérezredes, Ogyessza Katonai

Körzethen a csapatok főparancsnoka a június 9. és 12-e közöttiidőben a Krímen volt, ahol átvette a 9. speciális lövészhadtestcsapatait. Ezt M. V Szaharovtól, a Szovjetunió marsalljától tudjuk(„A történelem kérdései”, 1970, 5. szám, 44. o.). Erre a hadtestremég visszatérünk. Ez egy nagyon szokatlan hadtest volt, és hiva-talos megnevezésében nem alaptalanul kapta a hozzáfűzött „spe-ciális” jelzőt. De próbáljunk meg akár egyetlen egy sort is találni

269

erről az eseményről Ja. T. Cserevicsenko tábornoknál. Valami-lyen oknál fogva a tábornok hallgatással átsiklik fölötte. Az éppenbeérkező hadtestet mellesleg szólva ugyanaz a Cserevicsenkoadja le, aki semmit sem tud arról, hogy katonai körzetének a te-rületén titokban egy egész hadsereget, nevezetesen I. S. Konyevaltábornagyét és helyetteséét, Max Reiter altábornagyét össze-vonják.

I. S. Konyevet a háború alatt előléptették a Szovjetunió mar-salljává. Abban a reményben vesszük kézbe a könyvét, hogy fel-fedezünk benne valamiféle magyarázatot, hogy az „annuskáival”hogyan és miért került egy idegen katonai körzetbe; csodálkozás-sal állapíthatjuk meg, hogy a derék marsall a háborúnak az egészkezdeti szakaszát egyszerűen kihagyja a könyvéből. Inkább aztrészesíti előnyben, hogy a 45-ös évről írjon, és könyvének is ezt acímet adta: „Az 1945-ös év” (2. kiadás. Moszkva, 1970). Vegyükelő P. I. Batov hadseregtábornok visszaemlékezéseit, hiszen vé-gül is az ő hadteste volt az, amely Cserevicsenkót a Krímben üd-vözölte, de micsoda malőr – Batov egyszerűen az összes ténytkihagyja (A harcmezőn. 3. kiadás, Moszkva, 1974). Batov aTranszkaukázsia Katonai Körzet helyettes parancsnoka. Hogykerül akkor a háború előestéjén egy hadtest élén a Krímre? Hányhadosztályt fogott át ez a hadtest? Miért volt speciális hadtest? Kivolt a hadtestparancsnok helyettese, ki volt a vezérkari főnök?Miért gyakorolt a hadtest behajózási hadműveleteket idegen par-ton való partraszállást kőolajfúró-tornyok felrobbantását? Ezekrea kérdésekre a választ hosszas keresés után találhatjuk meg, sokforrásból szert tehetünk rájuk, csak nem Batov visszaemlékezé-seiből aki ezt az egész időszakot egyszerűen átlépi.

Miután itt nem találtunk magyarázatot nézzünk szét maga-sabb szinten. Sztálin és a Politikai Hivatal tagjai egyébként nemírtak memoárokat. Így egyetlen lehetőségként hogy valamit ismegtudjunk, G. L. Zsukov marsall visszaemlékezéseit kell kézbevennünk. Ő a fenti időszakban a vezérkar főnöke volt személye-sen felelt a csapatok diszlokálásáért és áthelyezéséért; láttamozásanélkül egyetlen zászlóaljat sem lehetett áthelyezni, nem is szólvatöbb ezredről vagy egész hadosztályokról. Sőt mi több: az egészkatonai szállításügyi szolgálat közvetlenül alá volt rendelve, azazminden, ami a vasúthálózat katonai felhasználását érintette.

270

Nyissuk ki feszülten és izgatottan Zsukov visszaemlékezé-seinek tekintélyes vastagságú kötetét...

Zsukov elismeri, hogy volt csapatáthelyezés. Zsukov elisme-ri, hogy ez kolosszális méreteket öltött, de Zsukov nem nevezmeg pontos adatokat és nem ad magyarázatot. Kitér a válasz elől.Számok és magyarázatok helyett a csapatáthelyezések leírásátkínálja három oldalon keresztül ezt azonban nem magas posztjá-ról vezérkari főnökként teszi. Zsukov egyszerűen három oldalonát I. Ch. Bagramjant idézi, aki ebben az időszakban ezredes volt.Halljátok csak, mit gondol erről Bagramjan, akinek nem volt hoz-záférése államtitkokhoz! Hallgassunk meg egy férfit aki az ElsőStratégiai Csapathoz tartozott, és csak a Moszkvából érkező pa-rancsokat hajtotta végre, aki csak egymás után vette át a szállít-mányokat anélkül hogy magyarázatot kapna, erre miért is vanszükség.

Kedves Georgij Konstantinovics, a Szovjetunió MarsalljaElvtárs! Ha mi Ivan Krisztoforovics Bagramjan véleményétakarjuk megismerni, akkor felütjük mi magunk az ő jó könyveités lapozgatunk bennük. Az ön memoárjaiból azonban az Ön né-zeteit akarjuk megtudni, az Ön számait és az Ön magyarázatait. Ahelyzetet az Ön pozíciójának szédítő magasságából akarjuk átte-kinteni, és nem a kedves Ivan Krisztoforovics posztjáról. Ő sokatmond és jól mondja, ragyogó képzettséggel a finom elemzés mű-vészetével; figyelemre méltó emlékezettel és a körülmények le-nyűgöző ismeretével rendelkezik. Ő maga azonban nem vett résztés nem is vezetett csapatmozgást. Ezeket a csapatmozgásokat Önvezette.

Zsukov ügyes manőverezése Bagramjan háta mögött, a pon-tos számok és magyarázatok hiánya megerősíti a gyanúnkat, hogyitt nincs minden rendben, hogy itt nem mondanak el mindent; ittolyasvalami van, ami sem akkor, sem ma nem kerülhet szóba.

A szovjet marsallok nem adnak számunkra magyarázatot, ésmár nem is fogják ezt megtenni. Már régen elhagyták ezt a vilá-got. Azokat a dokumentumokat pedig, amelyekre a hadművele-teikhez szükségük volt, már 1941. június 22-e előtt megsemmisí-tették. Ez az oka annak, hogy miért vállaltam magamra azt a ne-héz feladatot, hogy választ keressek, egy választ, amelyet gondo-san elrejtenek előlünk.

271

Az elárvult katonai körzetek

Már régóta bevezetett rendszer a VörösHadseregben: miközben a csapatok még

felvonulnak, a vezérlet már előre sietett akövetkező akciók helyszínére.

K. K. Rokosszovszkij, a Szovjetuniómarsallja (Katonakötelesség, 166. o.)

1.A katonai hierarchián felvezető úton a szovjet tábornokok a

következő funkciókat töltik be egymásra épülő sorrendben: had-osztályparancsnok, hadtestparancsnok, hadseregirányító... A kö-vetkező pozíció a katonai körzet parancsnoka, s ez nem csupánegy további lépést jelent a katonai ranglétrán – sokkal inkább egyváratlan minőségi ugrás ez, mivel egy katonai körzet parancsnokanem egyszerűen egy különösen magas rendfokozattal rendelkezőkatonai elöljáró, hanem egy óriási területen egyfajta katonai kor-mányzói pozíciót testesít meg; olyan területen, ahol emberek mil-liói élnek. A katonai körzet parancsnoka nemcsak a csapatokért ésazok harcászati kiképzéséért felel, hanem ezen régió lakosságá-nak, iparának, szállításügyének és mezőgazdaságának a felkészí-téséért, a háború vezetéséhez szükséges követelmények megte-remtéséért. A katonai körzet parancsnoka felel azért, hogy a rábí-zott területen gondoskodjon a kommunista rezsim fenntartásáról,szükség esetén azt erőszakkal is meg kell védenie.

A II. világháború előtt a Szovjetunió 16 katonai körzetre voltfelosztva (jelenleg is 16 van), amelyek közül nyolc idegen ál-lammal volt határos, míg a másik nyolc katonai körzetet nem ha-tárolták idegen országok, hanem belső katonai körzetnek számí-tottak. Természetesen mindegyik katonai körzetnek megvolt asaját jelentősége. A belső katonai körzetekben hatalmas ipari tel-jesítőképességet koncentráltak, rajtuk keresztül vezetett az országszállítói érhálózata, és óriási embertartalékot fogtak át.

272

1941. május 13-án a nyolc belső katonai körzetből hétnek aparancsnoka (egyedül Moszkva Katonai Körzet volt a kivétel)rendkívüli fontosságú utasítást kapott: a katonai körzet vezérka-rait hadseregvezérkarrá kell átalakítani. Mindegyik parancsnok-nak körzete összes hadtestét és hadosztályát egyetlen hadsereggékell összefognia, át kell venniük ennek a hadseregnek a vezetését,és pontosan egy hónappal később, 1941. június 13-án hadseregé-vel álcázott áthelyezéssel nyugatra kell indulnia.

Nézzük meg az események lefolyását az Urál Katonai Körzet186. lövészhadosztályának a példáján!

1941. június 13-án a 186. lövészhadosztály az Urál KatonaiKörzet összes többi hadosztályával elkezdte titokban a nyugatiirányba való elindulást A hadosztályokat két hadtestbe egyesítet-ték, amelyek azután a 22. hadsereget képezték. Az Urál KatonaiKörzet parancsnoka, F. A. Jerzsakov altábornagy személyesen álltennek a hadseregnek az élére. A Katonai Körzet katonai tanácsá-nak a tagja, D. S. Leonov hadtestparancsnok és a katonai körzetvezérkari főnöke, G. P. Szaharov vezérőrnagy ennek megfelelőenaz új hadsereg tagja, illetve vezérkari főnökei lettek. A tüzérség ésaz utászcsapatok, a mögöttes szolgálatok, a híradó csapatok ésminden egyéb csapatrész főnökeit az alárendeltjeikkel együtt be-tagozták a 22. hadseregbe, berakták vasúti kocsikba és elindítot-ták nyugatra.

Ki maradt az Urálban? Az Urálban fekszik Magnyitogorszk,a nagy vaskohászati kombinátjával, az Uralmas (S. Ordsonikidzenehézipari gépgyártó üzem) Szverdlovszkban, Cseljavinszban a„Traktor Művek”, ahol páncélosokat gyártanak, és ezért a nemhivatalos Tankograd néven vonult be a történelembe; az Urál egynagy teljesítőképességű fegyvergyártó ipar állomáshelye; az UrálKatonai Körzeten haladnak át a legfontosabb közlekedési utak, otttalálhatók a több százezer fogollyal a koncentrációs táborok, sőttalán még több millió elítélt is. Nem kockázatos ezt az egész te-rületet katonai kormányzó nélkül hagyni? Azt fogják felhoznivelem szemben érvként, hogy minden parancsnoknak van he-lyettese, akinek az a feladata, hogy a parancsnokot a távollétébenképviselje. De éppen itt a probléma, ugyanis az Urát KatonaiKörzetben a helyettes parancsnok, M. F. Lukin altábornagy márkorábban megkapta a parancsot, hogy menjen Transzbajkáliába.

273

Ott felállította a 16. hadsereget, és a TASZ-kommüniké elter-jesztésének időpontjában hadserege már úton van a Transzbajkálterületről nyugatra. Ez az oka annak, hogy az egész katonai ve-zérlet elmenetele után miért kerül az Urál Katonai Körzet élére ateljesen ismeretlen A. V. Katkov vezérőrnagy, aki gyakorlatilagkatonai törzskar nélkül maradt. Ugyanez játszódott le a HarkovKatonai Körzetben. Már tudjuk, hogy a háború előestéjén a románhatárnál felállították a 18. hadsereget.. Ennek a hadseregnek avezérlete és törzskara a Harkovi Katonai Körzet vezérletéből éstörzskarából állt össze. A katonai körzet parancsnokát, A. K.Szmirnov altábornagyot, a vezérkari főnököt, V. Ja. Kolpakcsit, akatonai körzet légierejének a főnökét, S. K. Gorjunov vezérőrna-gyot alárendeltjeikkel együtt a román határhoz rendelték, az új 18.hadsereghez – a katonai körzet azonban vezetés nélkül maradt.

A 19. hadsereg az Észak-Kaukázusi Katonai Körzet összescsapatából és vezérkaraiból áll. I. S. Konyev altábornagy ennek akatonai körzetnek a parancsnoka, körzetének összes csapatát ösz-szefogta a 19. hadseregbe, ennek a hadseregnek az élére állt, ti-tokban elindult nyugatra, és a katonai körzet mindenféle katonaiellenőrző szerv nélkül maradt. Elméletileg a német kommunistaaltábornagynak, Max Reiternek kellett volna a helyére lépnie, demi már tudjuk, hogy Reiter ebben az időben nem a Kaukázusbanvolt, hanem Ukrajnában, pontosabban Cserkassziban, ahová a 19.hadsereg szállítóvonatai folyamatosan futottak be. Azt, hogyReiter Ukrajnában tartózkodott, nemcsak M. V. Szaharov, aSzovjetunió marsallja visszaemlékezéseiből tudjuk, hanem másforrásokból is, többek között I. Ch. Bagramjan, a Szovjetuniómarsalljának visszaemlékezéseiből is (Így kezdődött a háború, 63.o.).

Vessünk egy pillantást az Észak-Kaukázusi Katonai Körzetlégierejének a parancsnokaira: a repülősök főnöke a légierő ve-zérőrnagya, Je. M. Nyikolajenko, a légierő vezérkari főnöke N. V.Kornyejev ezredes, a légivadász-hadosztály parancsnoka a légierővezérőrnagya, Je. M. Beleckij. A TASZ-kommüniké elterjesztéseután ugyanezeken a szolgálati helyeken találjuk őket, csak nem asaját katonai körzetükben, hanem a 19. hadseregben, amelyet ti-tokban Ukrajnába helyeznek át.

274

A 20 hadsereg az Orjol Katonai Körzetből verbuválódott. Akatonai körzet parancsnoka, F. N. Remezov altábornagy a sajátcsapatait és Moszkva Katonai Körzet csapatait saját parancsnok-sága alatt egyesítette, saját katonai körzetének vezérkarát a 20.hadsereg vezérkarává alakította, és elindult nyugati irányba, mi-által Közép-Oroszországot katonai ellenőrzés nélkül a sorsárahagyta.

A 21. hadsereg nem más, mint a Volga Katonai Körzet. AVolga Katonai Körzet parancsnoka V. F. Geraszimenko altábor-nagy, a 21. hadsereg irányítója, a katonai körzet vezérkari főnökeV. N. Gordov tábornok, a 21. hadsereg vezérkari főnöke lett. Akülönböző csapatnemek és szolgálatok főnökei, több száz többicsapatvezető a szolgálati elnevezését egyszerűen „Volga KatonaiKörzet”-ről ,,21. hadsereg”-re változtatta. Ha önök például arra azinformációra bukkannának, hogy G. A. Vorozsejkin, a légierőkfőmarsallja 1941 elején (akkoriban természetesen alacsonyabbrendfokozattal) a Volga Katonai Körzet légierejét vezényli, akkornyugodt lelkiismerettel állíthatják anélkül, hogy egy pillantást isvetnének az archívumokba, hogy június 13-a után a 21. hadsereglégierejének a főnöke lett, és a német határhoz vezető úton van.

Ha önök tudják, hogy az utászcsapatok vezérezredese, Ju. V.Borgyilovszkij ugyanebben az időben és ugyanebben a katonaikörzetben (természetesen alacsonyabb rendfokozattal) a vezérkarutászosztályában szolgált, akkor gond nélkül állíthatják, hogy aTASZ-kommüniké után a 21. hadsereg vezérkarának az utász-osztályába helyezték.

Szibéria Katonai Körzetben (S. A. Kalinyin altábornagy pa-rancsnoksága alatt) felállították a 24. hadsereget ArhangelszkKatonai Körzetben (V. Ja. Kacsalov altábornagy parancsnokságaalatt) a 28. hadsereget.

Egyetlenegy napon, a már sokat emlegetett 1941. június 13-án, a szovjet rádió különös hírének az elterjesztése pillanatábanKözép-Oroszország, az Észak-Kaukázus, Szibéria, az Urál, azArhangelszktől Kubán és az Orjoltól Csitáig terjedő óriási terüle-teken az eddigi katonai területrendezés teljesen összeomlott. Hafelkelésre került volna sor, senki sem lett volna ott a leverésére:az összes hadosztály úton volt a német határhoz. Még a felkelésleveréséről szóló döntés sem születhetett volna meg: az összes

275

tábornok titokban szintén úton volt nyugatra. A felkeléseket azNKVD akadályozza meg, de ha komolyra fordul a helyzet, egye-dül nem elegendők az NKVD csapatai, be kell vonni a hadseregetis. Egyébiránt az NKVD-csapatoknál ez idő tájt különös dolgokmennek végbe, ezekre majd még visszatérek.

Mi áll azonban mindezek hátterében? Talán Sztálin már nembízik a belső katonai körzetek parancsnokaiban, és ezért határoztael, hogy egyidejűleg valamennyit felmenti a posztjáról? Nem,nem ez az oka. Mindenkit, akiben nem bízott, előrelátóan márkorábban eltetette az útból, és helyükre azokat állította, akik teljesbizalmát bírták. Itt feltétlenül szem előtt kell tartani, hogy az eltá-vozott tábornokok helyén gyakorlatilag senki sem maradt. Egykatonai körzet minden parancsnoka magával vitte a helyettesét,vezérkari főnökét és az egész vezérkarát, amikor titokban elindultnyugatra, Sztálin azonban nem nevezett ki azonnal új tábornokotutódul. Így például Szibéria Katonai Körzet parancsnoka, S. A.Kalinyin az összes csapatát, és katonai körzetének vezérkarát a24. hadseregbe vonta össze, és a hadsereget aztán nyugatra ve-zette, miközben új tábornok csak 1942-ben érkezett Szibériába(Szovjet Katonai Enciklopédia, 7. kötet, 338. o.). Az összes többibelső katonai körzetben vagy több hónapos késéssel jelentek megaz új parancsnokok, vagy harmadosztályú tábornokokat neveztekki, akiket sem előtte, sem utána nem bíztak meg egy katonai kör-zet vagy egy hadsereg vezetésével. Példa erre M. T. Popov vezér-őrnagy a Volga Katonai Körzetben.

Így nem marad más számunkra, mint annak a feltételezése,hogy ezeket a parancsnokokat és irányítókat valami fontosabbfeladatnak a végrehajtására szánták, mint amilyen a Szovjetunióbelső régióiban a szovjet hatalom védelme volt. Ha valakinekvalami kevésbé fontos dolog járt volna a fejében, akkor mindany-nyian a saját posztjukon maradtak volna.

2.A nyolc belső katonai körzet között Moszkva kivételt képe-

zett. Ez érthető – Moszkva az ország fővárosa. Itt az összes belsőkatonai körzettel ellentétben a vezetés nem egy altábornagy, még

276

csak nem is egy vezérezredes kezében van – Moszkva KatonaiKörzet parancsnoka I. V. Tyulenev hadseregtábornok volt.

Most azonban a TASZ-kommüniké leple alatt a szovjet tá-bornokok, vezérkarok és csapatok elhagyják a belső katonai kör-zeteket, és ettől a sorstól Moszkvát sem óvta meg katonai körze-tének kiemelt helyzete. Az összes csapatot leadták az Első Straté-giai Csapat és a Második Stratégiai Csapat 20. hadseregének azerősítésére. MoszkvaKatonai Körzet összes fegyver-, muníció- ésminden egyéb tartalékát a nyugati határra küldték. Ezek után akatonai vezetés volt soron. I. V. Tyulenev tábornoknak természe-tesen ebben az időben túl magas rangja volt ahhoz (ráadásulSztálin különleges bizalmát élvezte), hogy egy hadsereg irányítá-sával bízzák meg. Egy Sztálin jelenlétében megfogalmazott poli-tikai hivatali határozat alapján Tyulenevet a Déli Front parancs-nokának nevezték ki. Elindulásakor Moszkva Katonai Körzetbőlmagával vitte G. D. Zsizsenyin vezérőrnagyot egész vezérkarávalegyütt. A Déli Front összetételét már ismerjük: a 9. (extrém erős)és a 18. (hegyivadász) előrenyomuló hadseregekből, a 9. speciálislövészhadtestből és a 3. légideszant hadtestből, valamint ennek afrontnak a légierejéből áll.

Azt a határozatot, hogy Moszkva Katonai Körzet vezérletétés vezérkarát a Déli Front vezérletévé kell átalakítani ésVinnicába kell áthelyezni, 1941. június 21-én hozták, de elégsé-ges utalás van arra, hogy a törzskar tisztjei számára nem jött vá-ratlanul ez a határozat, sőt a vezérkar sok osztálya ebben az idő-pontban már úton is volt új állomáshelyére. Egy példa: A. S.Oszipenko vezérőrnagy, Moszkva Katonai Körzet légierejénekhelyettes főnöke 1941. június elején már a román határnál volt.

Moszkva Katonai Körzet vezérlete és törzskara elindultakVinnicába, és katonai körzetüket, amelynek területén az országfővárosa volt, elhagyták anélkül, hogy bárkinek át tudták volnaadni feladataikat, mivel a máshová helyezett parancsnokok helyettnem neveztek ki újakat.

Ezek szerint Moszkva Katonai Körzet katonai vezetés nélkülmaradt? Így van. Az igaz, hogy 1941. június 26-án, azaz a némettámadás után P. A. Artemjev altábornagy átvette a katonai körzetirányítását (Moszkva Katonai Körzet, Moszkva, 1985, 204. o.).Formálisan tehát elfoglalják a parancsnoki posztot. Gyakorlatilag

277

azonban senki sincs ott. Artemjev nem a hadseregből jön, ő egycsekista. Az a működési terület, ahonnan Moszkva Katonai Kör-zetbe jött, az NKVD operatív csapatainak főigazgatósága volt,ahol ő volt az egyik főnök. Júniusban Sztálin a Moszkva KatonaiKörzet katonai tanácsának egy tagját is kinevezte – K. F.Telegint, az NKVD-csapatok hadosztályparancsnokát (későbbialtábornagyot). Telegin is egy fajtiszta csekista, aki korábban azOsznaz-egységekben szolgált, a nagy tisztogatások idején azNKVD-Moszkva körzet belső csapatainak politikai parancsnokavolt, és később felelősségteljes posztot töltött be az NKVD-apparátus központjában.

És most valami egészen meglepő: a katonai körzet még anagy tisztogatások idején is a hadsereg kezében maradt. Mostazonban már nincs többé különbség az NKVD-körzet Moszkva ésa Katonai Körzet Moszkva között. Elméletileg létezik MoszkvaKatonai Körzet, de már nem rendelkezik a Vörös Hadsereg harciegységeivel, hanem csak két NKVD-hadosztállyal és huszonötönálló vadászzászlóaljjal – és ezek úgyszintén NKVD-egységek.

K. F. Telegin altábornagy emlékszik, hogy abban a pillanat-ban, amikor Moszkva Katonai Körzet vezérkarában feltűntek az„új emberek”, azaz a csekisták, akkor sok vezérkari osztály érez-hetően meggyengült, és a legfontosabbak, amelyek nélkül nemtud létezni egy katonai körzet – a Hadműveleti Osztály és a Fel-derítési Osztály –, egyáltalán nem létezik. Az „új embereknek”hiányzott a katonai szakismerete, és „nem kevés erőt és időt kel-lett arra fordítaniuk, hogy a katonai körzet viszonyaival, a rájukváró feladatokkal és lehetőségekkel megismerkedjenek”.

Így azután a TASZ-kommüniké leple alatt a vezérkari tiszteka hadsereg élére kerültek, sőt egy esetben egy frontnak az élére,és titokban a német határhoz irányították őket. Az összes belsőkatonai körzetet a sors (és az NKVD) kénye-kedvére hagyták.Vitathatatlan tény, hogy a szovjet történelemben sem ezt megelő-zően, sem később semmilyen ehhez hasonló nem fordult elő, ésépp ilyen vitathatatlan tény, hogy egy ilyen jellegű mozgás meg-határozott irányban közvetlen összeköttetésben állt egy olyan há-borúval, amely a Szovjetunió számára teljességgel elkerülhetetlenés elháríthatatlan volt. Ha csak szemernyi kétség is lett volna a

278

háború elkerülhetetlenségével kapcsolatban, akkor legalább egyikvagy másik helyen a parancsnokok a posztjukon maradtak volna.

De: a szovjet vezetésnek ezek az akciói nem a védekező há-borúra való felkészülést jelentették. Egy elhúzódó védekező hábo-rúban nincs szükség arra, hogy az összes parancsnokot és vezér-kari tisztet az ellenség határaihoz küldjék: egy pár katonai szak-értőt azokon a területeken is hagynak, ahol az ellenség hirtelenfeltűnhetne. Ezenkívül egy hosszan elhúzódó védekezési háború-ban feltétlenül szükség van igazi hadseregtábornokok (és nemrendőrtisztek) jelenlétére azokban a térségekben, ahol az országlegfontosabb ipari és közlekedési központjai találhatók, éspedigegyrészt a védelmükre, másrészt annak érdekében, hogy az óriásihátország összkatonai potenciáljának a megfelelő felhasználásátúgy biztosítsák, ahogyan azt a háború vezetése megköveteli.

Nos, ha a szovjet vezetés azt tervezi, hogy egy villámgyors,meglepetésszerű hadjáratot vezet az ellenség területén, amelyneksorán a háború előtt mobilizált tartalékokra támaszkodik, és nemannyira a háború folyamán gyártott fegyverekre, akkor a táborno-koknak semmi keresnivalójuk az ipari központokban, akkor ahelyük az ellenség határainál van.

Túl messzire mennénk a megfontolásainkkal? Ó, nem. K. F.Telegin altábornagyé a szó: „Mivel abból indultak ki, hogy a há-borút az ellenség területén fogják vezetni, a belső katonai körze-tekben a háborút megelőző időkben felhalmozott valamennyifegyvert, ellátási javakat és muníciós tartalékokat a határkörze-tekbe helyezték át.” („Hadtörténeti folyóirat”, 1962, 1. szám, 36.o.)

Valóban csak én gondoltam volna ki mindezt?

279

Miért nem bízott Sztálin Churchillben?

1.Miért kellett volna Sztálinnak Churchillben bíznia?Ki volt ez a Churchill? Egy kommunista? A Szovjetunió

nagy barátja?A világméretű kommunista forradalom elkötelezett védelme-

zője?Ha kapunk egy levelet, amely egy nem egészen mindennapi

információt tartalmaz, önök is és én is feltesszük magunknak akérdést hogy mennyire vehetők komolyan ezek az információsforrások. Úgy sejtem, hogy Sztálin is feltette magának ezeket akérdéseket. Ki volt tulajdonképpen ez a Churchill a szovjet kom-munisták szempontjából? Churchill volt a világ első politikai ve-zetője, aki már 1918-ban megértette a kommunizmus jelentetteveszélyt és mindent megtett, hogy az orosz népet segítse a kom-munizmustól való megszabadulási próbálkozásaiban. Jóllehetezek az erőfeszítések nem voltak elegendők, Churchill mégis töb-bet tett, mint sok más vezető államfő a világon. Churchill a kom-munisták ellensége, és ebből sohasem csinált titkot. Churchill1918-ban kijelentette, hogy Németországgal össze kell fogni aszovjet kommunista diktatúra elleni harcban (A polgárháború és akatonai intervenció a Szovjetunióban. Enciklopédia. Moszkva,1983, 653. o.). Churchill már akkor aktívan és kitartóan harcolt akommunisták ellen, amikor Hitler még nem birodalmi kancellár,hanem csak egy egyszerű őrvezető volt. Lenin Churchillt „Szov-jet-Oroszország legnagyobb gyűlölőjének” nevezte (Műveinekteljes kiadása, 41. kötet, 350. o.).

Ha az ön legnagyobb ellensége, az az ember, aki önt a leg-jobban gyűlöli, egy, a veszélyre figyelmeztető levelet juttatna elönnek, akkor ön hitelt adna ennek a levélnek?

280

2.Hogy Sztálin Churchill levelével kapcsolatos magatartását

megértsük, bele kell képzelni magunkat az akkori politikai hely-zetbe.

A 30-as évek diplomáciai háborújában Németország helyzetenagyon kedvezőtlen. Annak köszönhetően, hogy Európa közepénfekszik, állandó konfliktusok középpontjába került. Bárhol istörjön ki Európában egy háború, Németország majdnem azonnalbelekerül, minek következtében sok ország diplomáciai stratégi-ája a 30-as években olyan álláspontra helyezkedik, amely körül-belül így szól: tűzzetek össze nyugodtan Németországgal, én in-kább a partvonalon kívül akarok maradni. München eklatáns pél-dája ennek a gondolkodásmódnak.

A 30-as évek diplomáciai háborúját Sztálin és Molotovnyerte meg. A Molotov-Ribbentrop-paktumon keresztül Sztálinzöld utat adott a II. világháború kitörésének, miközben ő maga„semleges” megfigyelő maradt, és egymillió ejtőernyőst képezte-tett ki arra az esetre, ha „váratlan fordulatok történnének.”

Nagy-Britannia és Franciaország elveszítették a diplomáciaiháborút, és arra kényszerültek, hogy igazi háborút vezessenek.Franciaország hamar kiesik a háborúból. Mi Anglia politikai ér-deke? Ha a Kreml szemszögéből nézzük a helyzetet, akkor Chur-chillnek csak egyetlen politikai célját tudjuk elképzelni: a németvillámháború ellen villámhárítót találni, és a Nagy-Britanniárairányuló német csapást valamilyen más irányba fordítani. 1940második felétől ez a villámhárító csak a Szovjetunió lehetett.

Egyszerűbben kifejezve: Nagy-Britannia azt szeretné (Sztálinvéleménye szerint, amelyet 1939. március 10-én nyíltan hangoz-tatott), hogy a Szovjetunió és Németország megtámadják egy-mást, miközben ő maga távol marad ettől a verekedéstől. Nemtudom, hogy vajon Churchillnek ez volt-e a szándéka, de Sztálin abrit kormány és diplomácia minden lépését ebből az aspektusbólközelítette meg.

N. G. Kuznyecov, a Szovjetunió flottaadmirálisa: „Sztálinnaktermészetesen elegendő ok állt rendelkezésére annak a feltételezé-sére, hogy Anglia és Amerika azon van, hogy mi és Németországegymásnak ugorjunk.” (Az előestén, 321. o.)

281

Churchill levelének tartalmát Sztálin anélkül is kitalálhatta,hogy elolvasta volna. Mire van szüksége Churchillnek? Minyugtalanítja? A kommunista rezsim biztonsága a Szovjetunió-ban, vagy fontosabb mozgatórugók vannak a háttérben? Mirőlálmodhat Churchill politikai szempontból? Nyilván csak arról,hogyan érhetne el egy szerepcserét Sztálinnal azért, hogy Sztálin-nak Hitlerrel kelljen megmérkőznie, miközben ő kívülállókéntnézi a verekedést.

Churchill túlságosan is belekeveredett ahhoz ebbe a szituáci-óba, mintsem hogy Sztálin hitelt adhatott volna a szavainak.

3.Ahhoz, hogy Sztálinnak a Churchill-levelekhez való hozzá-

állását megértsük, idézzük fel az európai stratégiai helyzetet. Astratégia alapelve az összpontosítás. Hatalomösszpontosítás agyengébb ellen. Az I. világháborúban Németország nem tudtaalkalmazni a stratégiának ezt az alapelvét, mert két fronton kellettharcolnia. Az a kísérlet, hogy egyidejűleg két fronton demonst-ráljon erőt, általános gyengüléshez vezetett, a megerősített erőkegy fronton való összevonásának a kísérlete automatikusan a má-sik front gyengülését vonta maga után, amelyet az ellenséges ol-dal azonnal kihasznált. A meglévő második front miatt Németor-szág akkoriban arra kényszerült, hogy lemondjon az összesítetterők bevetésének az elvéről, és ezzel lemondott arról is, hogy azellenséges erőt szétverje; ehelyett egyetlen alternatíva állt a ren-delkezésére -a felmorzsolás stratégiája. Németország tartalékaiazonban korlátozottak voltak, míg az ellenség forrásai szinte kor-látlanok. Ezért egy felmorzsolási stratégiára épített háború Né-metország számára csak katasztrófával végződhetett.

A Wehrmacht főparancsnoksága, és maga Hitler is nagyonjól megértették a II. világháborúban, hogy egy kétfrontos háborúkatasztrófával lenne egyenlő. 1939-ben és 1940-ben Németországgyakorlatilag csak egy fronton harcolt hosszabban. Ezért volt le-hetősége a Wechmarcht főparancsnokságnak (OKW), hogy a fő-erő összpontosításának az elvét alkalmazza, és ezt ragyogóan megis tette, amikor az óriási német katonai potenciált először azegyik, utána pedig a másik ellenség ellen vetette be.

282

Miben áll a német stratégia fő feladata? A kétfrontos harc el-kerülésében.

Egy fronton harcolni ragyogó győzelmek kivívását jelenti. Akét fronton való harc eltérést jelentene ettől a döntő stratégiaielvtől: az ellenség megsemmisítésének az elvéből az ellenségszétmorzsolásának az elvére való áttérést jelentené, és ezt márnem villámháborúnak hívnák a továbbiakban, hanem a véget és akatasztrófát jelentené.

Miben reménykedhet stratégiai szempontból Churchill 1940-ben? Feltehetően abban, hogy a háború Németország számáraegyfrontosból kétfrontos lesz.

Hitler maga abból indul ki, hogy lehetetlenség lenne kétfronton folytatni a háborút. 1939. november 23-án az egyik meg-beszélésen, melyet a hadsereg legfelső parancsnokságával foly-tatott, Hitler arról beszélt, hogy csak akkor lehet elindítani a há-borút a Szovjetunió ellen, ha az nyugaton már befejeződik.

Képzeljük el, hogy itt van egy személy, aki önnek 1940-beneljuttatja azt a hírt, hogy Hitlernek szándékában áll ennek a je-lentős stratégiai elvnek az alkalmazásáról lemondani, és erőössz-pontosítás helyett előkészületeket tesz azoknak a szétforgácsolá-sára. Képzeljük el, hogy itt van egy személy, aki megkísérli ma-kacsul azt szuggerálni önnek, hogy Hitler szándékosan megakarja ismételni Németországnak az I. világháborúban elkövetettdöntő hibáját. Minden iskolás gyerek tudja, hogy Németországszámára egy kétfrontos háború öngyilkosságot jelent.

A II. világháborúban később újra megerősítést nyer ez a sza-bály, miközben személyesen Hitler számára a kétfrontos háború aszó valódi értelmében az öngyilkosságot fogja jelenti.

Ha valaki önnek 1940-ben azt mondta volna, hogy Franciaor-szág eleste után Hitler egy kétfrontos, öngyilkos, háborút készítelő, hitt volna ön az illetőnek? En nem.

Ha a szovjet katonai felderítés ilyesmit jelentett volna, akkora főnökének, Golikov tábornoknak azt javasoltam volna, hogyálljon fel a helyéről, menjen vissza a katonai akadémiára, hogymég egyszer tanulmányozza Németország I. világháborúban el-szenvedett vereségének okait. Ha ezt az újdonságot az öngyilkosháborúról egy kívülálló semleges személy mesélte volna el ne-kem, azt válaszoltam volna neki, hogy Hitler nem hülye, valószí-

283

nűleg te magad vagy az, kedves kortársam, ha azt hiszed, hogyHitler önként belemenne egy kétfrontos háborúba.

Churchill volt az egész világon a leginkább érdekelt abban,hogy Hitler egy front helyett kettőt kapjon. Ha önnel Churchillilyen körülmények között bizalmasan közölné, hogy Hitler egykétfrontos háborúra készül, ön hogyan fogadná ezt a közlést?

A tisztán stratégiai és politikai helyzettől eltekintve figye-lembe kell venni az általános légkört is, amelyben Churchill azüzenetét írta és Sztálin azt olvasta.

1940. június 21-én Franciaország elesett, és a tengeri útvo-nalakon érezhetően megnövekedett a német tengeralattjárók tá-madása. Az egész világgal szoros kereskedelmi kapcsolatokraráutalt szigetállamot, Nagy-Britanniát tengeri blokád, komolykereskedelmi, ipari és pénzügyi válság fenyegette. Még rosszabbvolt azonban számára, hogy a német háborús gépezet, amely eb-ben az időpontban legyőzhetetlennek tűnt, intenzív előkészülete-ket tesz a brit partraszállásra. Ebben a helyzetben ír Churchill jú-nius 25-én Sztálinnak egy levelet. Június 30-án a német hadseregelfoglalja Guernsey és Jersey brit csatornaszigeteket. Britanniaezeréves történelme folyamán csak kevés olyan eset fordul elő,amikor az ellenség egy brit szigetre tette a lábát. Mi fog ezek utántörténni? Partraszállás Angliában? Guernsey-t és Jersey-t ellenál-lás nélkül vették be. Meddig fog Britannia ellenállást tanúsítani?

Éppen a Guernsey és Jersey elfoglalása utáni napon kapjameg Sztálin Churchill üzenetét.

Tegyük fel magunknak a kérdést, hogy mi áll Churchill érde-kében. A Szovjet kommunista diktatúrát akarja megmenteni vagya brit impériumot?

Úgy gondolom, hogy a brit érdekek késztették Churchillt en-nek a levélnek a megírására. Ha önök is és én is így értelmezzükezt, akkor nem ugyanígy kellett Sztálinnak is felfogni? Churchillnem egy olyan semleges megfigyelő Sztálin számára, aki barátiérzületből hívja fel a figyelmét egy veszélyre, hanem egy olyanember, aki nehéz helyzetbe került, egy ember, akinek segítségrevan szüksége, szövetségesekre a szörnyű ellenség elleni küzde-lemben. Ezért viselkedik Sztálin olyan óvatosan Churchill leve-leivel szemben

284

Churchill több levelet intézett Sztálinhoz. Szerencsétlen mó-don ezen levelek mindegyike olyan időpontban érte el Sztálint,amikor maga Churchill is igen nehéz helyzetben volt. Vegyük kiebből a sorozatból például azt az ismert Churchill-levelet, amelyetSztálin 1941. április 19-én kapott. Minden szovjet, de más törté-nészek is megegyeznek abban, hogy éppen ez a levél tartalmaztaa döntő figyelmeztetést. A levelet sokszor és részleteiben idézik atörténészek

Mi azonban legelőször nem a levél szövegét akarjuk meg-vizsgálni, hanem Churchill helyzetét. Április 12-én a német csa-patok elfoglalták Belgrádot. Április 13-án Rommel egészen azegyiptomi határig nyomul előre. Április 14-én Jugoszlávia meg-adja magát. Április 16-án London bombázása kor megsérül a St.Paul Cathedral. Áprilisban Görögország közvetlenül a kapitulációelőtt áll, és a brit csapatok katasztrofális helyzetbe kerülnek ott.Már csak az a kérdés, hogy sikerülni fog-e az evakuálás vagynem. Ebben a helyzetben kapja meg Sztálin Churchill legfonto-sabb levelét.

Sztálin nemcsak Churchill szándékait illetően volt bizalmat-lan, hanem az információ forrásának a tekintetében is fenntartásaivoltak. Churchill 1940 júniusában írt egy levelet. Miért nem írtugyanez a Churchill egy hasonló tartalmú levelet ugyanennek azévnek a májusában a francia kormánynak, illetve a kontinensenlévő saját csapatainak is?

Churchill 1941 áprilisában ír Sztálinnak, egy hónappal ké-sőbb azonban a német haderő ragyogó partraszállási hadműveletethajt végre Krétán. Miért – gondolhatta Sztálin – dolgozik a britfelderítés olyan kiválóan akkor, ha a Szovjetunió érdekeiről vanszó, és miért nem ugyanolyan sikeres, ha Nagy-Britannia érdekei-ről van szó?

5.És még egy mélyebb oka is van annak, amiért Sztálin nem

hitt Churchill „figyelmeztetéseinek” – Churchill nem a német in-vázióra figyelmeztette Sztálint.

285

A kommunista propaganda nagy erőfeszítéseket tett, hogyChurchill „figyelmeztetéseinek” mítoszát megalapozza. Ebből acélból Hruscsov idézte

Churchillnek 1941. április 18-i, Sztálinhoz intézett üzenetét.A kiváló szovjet hadtörténész (és még kiválóbb hamisító), V.Anfilov mindegyik könyvében idézi ezt a churchilli üzenetet. G.K. Zsukov, a Szovjetunió marsallja szó szerint, teljes terjedelmé-ben közli az üzenetet. S. P. Ivanov hadseregtábornok ugyaneztteszi. „A Nagy Honvédő Háború története” makacsul belénksulykolja a churchilli figyelmeztetések ügyét, és az április 18-iüzenetet szó szerint idézi. Ezenfelül szovjet könyvek és értekezé-sek tucatjaiban és százaiban megtaláljuk még Churchill üzenetét.

A levél így szól:„Megbízható ügynökömtől azt a bizalomra méltó infor-mációt kaptam, hogy a németek, miután megállapították,hogy Jugoszlávia kibújt a hálójukból, március 20-án el-kezdte öt, Romániában lévő páncélos hadosztályából há-romnak Lengyelország déli területére történő áthelyezé-sét. Abban a pillanatban, amikor értesültek a szerb for-radalomról, ezeket a csapatáthelyezéseket visszavonták.Excellenciád ezeknek a tényeknek a jelentőségét bizonyá-ra könnyen fogja tudni értékelni.”Churchill üzenetét minden orosz forrás ebben a változatban

publikálja, és kitartanak annak a bizonygatása mellett, hogy ezvalóban egy „figyelmeztetés”. Én a magam részéről egyáltalánnem tudok figyelmeztetést felfedezni benne. Figyelmeztetés he-lyett inkább egy rejtvény ez, aszerint a mottó szerint: nos, tördcsak a fejecskédet magad, kedves Marusenyka, hogy mi is lehet emögött.

Churchill három páncélos hadosztályról beszél. Churchillnormája szerint ez nagyon sok. Sztálin számára nem különöseb-ben. Sztálin maga ebben a pillanatban épp azon van, hogy titok-ban 63 páncélos hadosztályt állíttasson fel, amelyek mindegyikemennyiségileg nagyobb, minőségileg jobb egy német hadosztály-nál. Mindenképpen arra kellett következtetnie Sztálinnak, amikora három német hadosztályról megkapta a hírt, hogy feltétlenül sorkerül egy németinvázióra?

286

Ha a három páncélos hadosztályról szóló közlést elégséges„figyelmeztetésnek” tartjuk arra nézve, hogy egy támadó hadmű-velet előkészületeiről van szó, akkor nem kell Hitlert agresszivi-tással vádolnunk: a német elhárítás páncélos hadosztályok tucat-jairól tájékoztatta Hitlert, amely hadosztályok Németország ésRománia határainál sorakoztak fel.

Churchill azt javasolja Sztálinnak, hogy „ezeknek a tényekneka jelentőségét maga becsülje fel”. Hogyan kellene ezt felbecsülni?Lengyelország egész történelme során legyőzendő akadálynakszámított minden agresszor számára, aki Oroszországon keresztülvonult Európába. Hitler német páncélos hadosztályokat akartdobni Lengyelországba, de aztán meggondolta magát. RomániaLengyelországgal összehasonlítva sokkal kevésbé alkalmas fel-vonulási terület egy offenzíva számára: a német csapatok ellátásasokkal nehezebben volt megoldható Romániában, mint Lengyel-országban; egy Romániából kiinduló támadás esetén a támadószámára sokkal hosszabb és nehezebb út vezet Oroszország lét-fontosságú központjaiba, nagyon sok akadályt kell legyűrnie –beleértve a Dnyeper folyót is az alsó folyásánál.

Ha Sztálin valóban védelemre készül, és hitelt adott volnaChurchill „figyelmeztetésének”, akkor megkönnyebbülve felléle-gezne, és csökkentette volna katonai előkészületeinek a tempóját.Churchill még egy okot megnevez, hogy miért is nem Lengyelor-szágba helyezik át a német csapatokat, hanem Romániában ma-radnak: a németeknek problémáik vannak egész Jugoszláviában,de különösen Szerbiában. Más szóval Churchill azt mondja: anémet páncélos hadosztályok semmiképpen nem azért maradtakRomániában, hogy keletre, a Szovjetunió ellen indítsanak táma-dást, hanem sokkal inkább azt célozták meg, hogy Romániábóldélnyugati irányba induljanak, azaz hátat fordítottak Sztálinnak.

Ebben az időszakban Nagy-Britannia intenzív diplomáciai éstényleges háborút folytatott az egész földközi-tengeri térségben,különösen Görögországban és Jugoszláviában. Churchill táviratarendkívüli jelentőségű, csak semmi esetre sem szabad figyelmez-tetésként besorolni. Sokkal inkább felszólítás Sztálin részére: anémetek hadosztályaikat Lengyelországba akarták átdobni, mostazonban meggondolták – nincs semmi félnivalód, hiszen hátat

287

fordítottak neked Romániában! Értékeld ezeket a tényeket, éscselekedj!

A háború folyamán, amikor Sztálin maga is válságos hely-zetbe került, hasonló üzeneteket intézett Churchillhez és Roose-velthez: Németország ellenem tömörítette fő haderejét, és nektekhátat fordított, ez számotokra a legjobb pillanat! Tehát előre,nyissátok meg a második frontot! Aztán újból a nyugati szövetsé-gesek voltak soron: amikor megnyitották a második frontot, ésnehézségek adódtak, a nyugati vezetők 1945 januárjában hasonlótartalmú üzenettel fordultak Sztálinhoz: nem tudsz, kedves Sztá-lin, egy kicsit erősebben nyomulni?

Nincs okunk Churchill levelét figyelmeztetésnek tekinteni:Churchill első hosszú levelét 1940. június 25-én, tehát akkor írtaSztálinnak, amikor a „Barbarossa hadművelet” terve még nem islétezett! (Az Istentelen Szövetség. Sztálin levelezése Churchill-lel,1941-1945. Hamburg, 1964, 47. o.) Churchill levelei nem a némettervek ismeretén alapulnak, hanem józan számításon. Churchillegészen egyszerűen az európai helyzetre akarja irányítani Sztálinfigyelmét:

Ma Nagy-Britanniának van problémája Hitlerrel, de holnapszükségszerűen a Szovjetuniónak lesz. Churchill meghívja Sztá-lint egy Hitler elleni szövetségbe, azaz felszólítja a Szovjetuniót,hogy lépjen be a háborúba Nagy-Britannia és az egész leigázottEurópa oldalán.

B. H. Liddellhart, angol hadtörténész levezetett egy briliánselemzést a stratégiai helyzetről, mégpedig Hitler szemszögéből.Jodl tábornok tanúvallomása szerint, amelyre Liddellhart hivatko-zik, Hitler tábornokaival szemben újra és újra megismételte, hogyNagy-Britanniának egyetlen reménye van: a szovjet invázió Eu-rópában (B. H. Liddellhart: History of the Second World War.London, 1978, 151. o.). Churchill 1941. április 22-én feljegyezte:„A Szovjetunió nagyon is jól tudja,... hogy rá vagyunk utalva asegítségére.” (L. Woodward: British Foreign Policy in the SecondWorld War. London, 1962, 611. o.) Miféle segítséget vár Chur-chill Sztálintól? Hogy nyújthat Sztálin segítséget? Netán Német-ország megtámadásával?

288

6.Sztálinnak elég oka van arra, hogy ne bízzon Churchillben.

Sztálinnak magától is meg kell értenie, hogy Anglia eleste utánszemtől szemben fog állni Németországgal. Felfogja ezt Sztálin?Természetesen. Meg is említi Churchill 1940. június 25-i leveléreírott válaszában: „A Szovjetunió politikája arra irányul, hogy el-kerülje a Németországgal szembeni háborút, de Németország1941 kora tavaszán megtámadhatja a Szovjetuniót, ha ebben azidőpontban Nagy-Britannia elvesztette a háborút.” (Idézet R.Goralszkij: World War II. Almanach 1931-1945. London, 1981,124. o.)

Sztálin válaszából az derül ki, hogy ő békében szeretne élni,türelmesen ki szeretné várni Anglia elestét, és miután egyedülmarad Hitlerrel, szeretné kivárni a német inváziót.

Ó, milyen ostoba ez a Sztálin, háborodik fel néhány törté-nész. Nem fogunk csatlakozni hozzájuk: ezt az üzenetet ugyanisnem Churchillnek, hanem Hitlernek címezték! 1940. július 13-ánMolotov Sztálin parancsára átadja a Sztálin és az angol nagykö-vet, Cripps között lezajlott beszélgetésről készült feljegyzést vonder Schlenburg gróf, német nagykövetnek. Különös lépés, nem-de? Churchill-lel (Cripps nagyköveten keresztül) tárgyalásokatfolytatnak, és a tárgyalásokról készült titkos jegyzőkönyvet (grófvon der Schulenburg nagyköveten keresztül) átjátsszák Hitlernek.

Mellesleg szólva Sztálin itt is alattomos játékot játszik. Nema memorandum eredetijét adatja át Hitlernek, amely kínos pontos-sággal szükségtelen adatok sokaságát tartalmazza, hanem egygondosan megszerkesztett másolatot, amelyben a döntő tényeketteljességgel megváltoztatták. Úgy gondolom, hogy ebben az eset-ben nem beszélhetünk ugyanannak a memorandumnak a két má-solatáról, hanem két különböző dokumentumról, amelyek többkülönbözőséget mutatnak, mint egyezést.

Ha az ember a sztálini „másolatot” diplomatikus leplétőlmegszabadítja, és érthető szövegösszefüggésében tanulmányozza,akkor ez a dokumentum a következőt mondja:

1. Hitler nyugodtan folytathat háborút, és nem kell azzal foglal-koznia, hogy mi történik a háta mögött; menjen csak előre, és

289

ne nézzen körül, mert a háta mögött barátja, Sztálin áll, akisemmi mást nem akar, csak békét, és semmilyen körülmé-nyek között nem fogja őt hátba támadni.

2. Jóllehet Moszkvában folytatódtak tárgyalások az angol nagy-követtel, ezek azonban nem ellene irányultak. Ennek bizo-nyítékául megkapja még a Cripps-szel folytatott megbeszéléstitkos jegyzőkönyvét is.

Lehet hinni a Kreml biztosítékainak? Sok történész ezt teszi.Hitler azonban nem hitt nekik, és a Sztálin és Cripps közötti meg-beszélés jegyzőkönyv „másolatának” kézhezvétele után hosszasmegfontolás alapján, 1940. július 29-én kiadta a parancsot a„Barbarossa hadművelet” terveinek a kidolgozására. Hitler arrakészül, hogy döntést hozzon egy kétfrontos háborúról. Ez a dön-tés sokak számára felfoghatatlan és megmagyarázhatatlan. Soknémet tábornok és tábornagy szintén nem érti ezt az öngyilkoselhatározást, és nem is hagyják jóvá. Hitlernek azonban már nemvolt más választása. Egyre tovább nyomult nyugatra, északra ésdélre, miközben Sztálin egy baltával a kezében a hátában állt, ésédes baráti hangokat fuvolázott.

Hitler helyrehozhatatlan hibát követett el, ez azonban nem1940. június 29-én, hanem 1939; augusztus 19-én történt. Amikorbeleegyezését adta a Molotov-Ribbentrop-paktum aláírásához,akkor már előtte állt az elmaradhatatlan, Nyugat elleni háború, éshátában állt a „semleges” Sztálin. És ettől a pillanattól kezdveHitlerre már kétfrontos háború várt. Az az elhatározás, hogy a„Barbarossa hadműveletet” keleten elindítja anélkül, hogy meg-várná a nyugaton aratott győzelmet, nem sorszerű tévedés, hanemcsak egy kísérlet Hitler részéről, hogy egy, már korábban elköve-tett végzetes hibát korrigáljon. Ehhez azonban már túlságosankéső volt. A háború már kétfrontos lett, és nem lehetett megnyer-ni. Moszkva elfoglalása sem oldotta volna meg többé ezt a prob-lémát: Moszkva mögött még mindig 10 000 km-nyi, véget nemérő térségek húzódtak, jelentős ipari kapacitással, kimeríthetetlentermészeti tartalékokkal és óriási emberi potenciállal. Oroszor-szággal mindig könnyű elkezdeni egy háborút, befejezni azonbanmár annál kevésbé. Oroszország európai részén háborút vezetnimég könnyűnek tűnhetett Hitler számára: meghatározott térség,

290

sok viszonylag jó minőségű közlekedési útvonal és mérsékeltenkemény tél. Fel volt Hitler egyáltalán arra is készülve, hogy ezt aháborút Szibériában folytassa, a végtelen meszességekben, úttalanutakon, ahol az ember valóban a sárba süllyed, ahol a fagy ke-ménysége a sztálini rezsim keménységével ér fel?

Sztálin kiindulhatott abból hogy Hitler nem fogja elkezdenikeleten a háborút anélkül hogy előzőleg nyugaton ne fejezné be.Sztálin ezért a német-brit háború végakkordjaira várt: a németpáncélos hadtestek szigetországi partraszállására. Sztálin a né-metek krétai lenyűgöző légi hadműveleteit – és nem egyedül ő –egy angliai partraszállás főpróbájának tartotta. Sztálin ezzel egyi-dejűleg minden biztonsági intézkedést megtett, hogy békebarátsá-gáról meggyőzze Hitlert. Ezért nem lőtték le a szovjet légelhárítóágyúk a szovjet terület fölé berepülő német felderítő repülőgépe-ket, és ezért kürtölték szét a szovjet újságok és a TASZ az egészvilágon, hogy nem lesz háború a Szovjetunió és Németország kö-zött.

Ha Sztálinnak sikerül meggyőznie Hitlert arról hogy a Szov-jetunió semleges ország, akkor a német páncélos hadtestek két-ségkívül a brit szigeteken landolnak majd. És azután...

Akkor valóban egy soha addig nem létező helyzet állna elő:Lengyelországnak, Csehszlovákiának, Dániának, Norvégiának,Belgiumnak, Hollandiának, Luxemburgnak, Franciaországnak,Albániának nem lenne már sem hadserege, sem kormánya, semparlamentje, sem politikai pártjai. Emberek millióit a náci kon-centrációs táborokba hajtják, és egész Európa a felszabadításravár. Az európai szárazföldön azonban csupán Hitler személyestestőrgárdájának egy ezrede lenne, a náci koncentrációs táborokőrcsapatai, a német mögöttes területek csapatszolgálatai, a katonaikiképző iskolák... Ezek állnának szemben öt szovjet légihadtestteltöbb ezer gyorspáncélossal amelyek speciálisan az autópályákontörténő hadműveletekre lettek tervezve, ezer és ezer repülővel –amelyek pilótái ugyan nem tanulták meg, hogyan kell légi harcotvezetni, azt azonban nagyon is jól megtanulták, hogyan kell földicélpontokra rárepülni –, ott lennének az NKVD-hadosztályok, azNKVD összes hadserege, egy hadsereg, amely fel van töltveszovjet fogolytáborok foglyaival óriási csapatszállító vitorlázóre-pülős alakulatok, melyek alkalmasak arra, hogy az ellenfél terü-

291

letén gyors hadműveleteket végezzenek, hegyivadász hadosztály-ok, melyeket begyakoroltattak arra, hogy rohammal elfoglalják akőolaj-szállítási útvonalakat, a kőolajét amely a háború életnedve.

Volt-e valaha is Európa történetében egy ilyen kedvező hely-zet Európa „felszabadítására”? És ez a helyzet nem magától jöttlétre. Hosszú, makacs és kitartó munkával Sztálin úgy rakta összeés építette fel darabonként, mint egy finom mozaikot. Sztálinhozzásegítette Hitlert, hogy hatalomra kerüljön, Sztálin Hitlerbőlvalóban egy igazi jégtörőt (Sztálin megfogalmazása) csinált.Sztálin ráállította a Jégtörőt Európa forradalmára. Sztálin azt kö-vetelte a francia és a többi kommunistától, hogy ne akadályozzákmeg ezt a jégtörőt Európa romhalmazzá tételében. Sztálin ellátta aJégtörőt minden, a győzedelmes előremeneteléshez szükségesfelszereléssel. Sztálin becsukta a szemét a nácik minden büntetteelőtt, és kárörvendezett, „amikor a világ alapjaiban megrendült,amikor a hatalmasok elpusztultak, és a mindenek fölött állók el-buktak”.

Sztálin átlátott Hitler szándékain, és ez az oka annak, hogymiért is ért véget a II. világháború Sztálin számára nem várt mó-don: csak fél Európát és egy picinyke Ázsiát kapott meg.

7.És az utolsó kérdés: ha Churchill nem juttatott el Sztálinnak

egy invázió előkészületeiről szóló figyelmeztetést, akkor miértkapaszkodnak a kommunisták olyan makacsul ebbe a legendába?Azért, hogy megmutassák a szovjet népnek, hogy Churchill mi-lyen jó ember volt? Vagy azt akarják bizonyítani, hogy hinni kella nyugati vezetőknek? Természetesen sem az egyikről, sem a má-sikról nincs szó. Churchill „figyelmeztetésének” a legendájáraazért van szükségük a kommunistáknak, hogy igazolni tudják azadott helyzetben saját agresszív előkészületeiket: igen, mondják, ami oldalunkon elvágtuk a szögesdrótot, de nem azért, mert miakartunk támadni... végül is Churchill figyelmeztetett bennünket!

292

Miért nem bízott Sztálin Richard Sorgében?

1.Sztálin nagyon komolyan vette a háborúra való felkészülést.

Különösen a szovjet katonai felderítés kiszélesítésére fordítottnagy gondot, amely ma a GRU elnevezést (oroszul glavnojerasvedivatelnoje upravlenije = felderítési főigazgatóság) viseli.Elég csak a GRU vezetőinek a listáján Golikov 1940-es hivatalbalépésé ig végigmennünk, hogy Sztálin „gondoskodásának” egészmértékét, Sztálinnak ezek iránt a hősies titkos ügynökei iránti fi-gyelmét méltányolni tudjuk:

Aralov – letartóztatva; évekig tartó vizsgálati eljárás folyt ellene„pszichikai erőszak” alkalmazásával.

Stigga – likvidálva (1939. 07. 29.)Nyikonov – likvidálva (1938. 07. 29.)Berzin – likvidálva (1938. 07. 29.)Unschlicht – likvidálva (1937.)Uricki – likvidálva (1937.)Jezsov – likvidálva (1940.)Proskurov (Golikov elődje GRU-főnökként) – likvidálva (1941.

10. 28.)

Magától értetődik, hogy a katonai felderítés egyik vezetőjé-nek a likvidálásakor az első helyetteseit, tanácsadóit, az egyesigazgatóságok és osztályok vezetőit is likvidálni kell. Az osztály-vezetők lekapcsolásánál szükségszerűen árnyéknak kellett vetőd-nie az operatív tisztekre és az általuk vezetett ügynökökre is, mi-nek következtében a katonai felderítés csúcsának a megsemmisí-tése legalább kétszer az egész katonai felderítés megsemmisítésétvonta maga után.

Ez azt jelenti, hogy Sztálinnak a saját katonai titkosszolgálatiembereiről való gondoskodása katasztrofális következményekkeljárt. Ne higgyenek azonban ezeknek a híreszteléseknek. A GRU aháború előtt és a háború közben is a világ leghatalmasabb hírszer-

293

ző szervezete volt, és a mai napig is az maradt. A GRU, jóllehetszámarányát tekintve fő ellenfele és konkurense, a szovjet titkosszolgálat – a CSE KA, illetve a KGB – mögött marad, de lénye-gesen túlszárnyalja azt az általa szállított titkos információk mi-nőségét illetően. A szovjet katonai elhárításban végbemenő állan-dósuló véres tisztogatási hullámok semmilyen módon nem gyen-gítették meg a hatalmát. Ellenkezőleg – a kiszorított generációtmindig egy újabb, még agresszívebb váltotta fel. Ez a generáció-váltás egy cápa fogváltásához hasonlatos. Az új fogak sorrendbenmegjelennek, kiszorítják az előző ott lévő sort, és mögötte márfelcsillannak a következő, majd az azt követő sorok. Minél na-gyobb a szörnyeteg, annál nagyobbak taszító torkában a fogai,annál gyakoribb a váltás, és annál hosszabbak és élesebbek lesz-nek új fogai.

A gyors generációváltás közben a titkosszolgálatosok közöttgyakran (sőt nagyon gyakran) ártatlan (kommunista normák sze-rint) áldozatok is voltak, a szovjet cápa mégsem veszítette el ez-által a fogait. Emlékeznek rá, hogy Hitler hogyan likvidálta buzgónácik egész tömegét az SA-ban, az egyik legnagyobb nemzetiszo-cialista tömegszervezetben? Gyengült ezáltal a Hitler-rezsim?

A Hitler és Sztálin közötti különbség abban áll, hogy Sztálinvalóban komolyan készült erre a háborúra. Sztálin a hosszú késekéjszakáját nemcsak saját kommunista „rohamosztagai” ellen szer-vezte meg, hanem saját tábornokai, marsalljai, tervezői, titkosügynökei ellen is. Jóllehet Sztálin osztotta azt a nézetet fontos,hogy a titkos szolgálatától titkos információkkal teletömött akta-táskákat kapjon, még fontosabb volt azonban a számára, hogy neegy aktatáskába csempészett bombát kapjon tőle. Ebben nemcsaksaját személyes érdeke vezette, hanem az állam javát is szem előtttartotta. A legmagasabb politikai és katonai vezetésnek a stabilitá-sa kritikus, sőt több mint kritikus helyzetekben egy állam háborúskészenlétének az egyik legfontosabb eleme.

Sztálinnak senki nem helyezett válságos helyzetben bombátaz asztala alá, és ez nem véletlen. A GRU ellen irányuló állandóés célirányos terroron keresztül nemcsak azt érte el, hogy a szál-lított titkos információk igen magas minőségűek voltak, hanem azország legmagasabb politikai és katonai állami testületét a válság

294

minden pillanatában bebiztosította „mindenféle fajtájú meglepeté-sek” ellen.

A szovjet szolgálatban álló, 1944-ben a japánok által kivég-zett német újságíró és titkos ügynök Richard Sorge egyike a fo-gak azon sorából lévő kémeknek, amelynek a kihúzását Sztálin1938. július 19-én, megelőző intézkedésként megparancsolta.

2.A szovjet katonai felderítés nem olyan bugyuta, hogy Sorge

legérdekesebb jelentéseit nyilvánosságra hozza. A viszonylag kismennyiségű, a nyilvánosság számára felszabadított jelentésekelemzése is zavarba hoz bennünket Sorgét illetően. Anélkül, hogysokat kívánnánk idézni ezekből az üzenetekből (amelyek egyéb-iránt nagyon hasonlók egymáshoz), itt három jellemzőt mutatokbe:

1940. január: „Köszönöm az üdvözletét és jókívánságait szabad-ságommal kapcsolatosan. Ha azonban most venném ki a sza-badságomat, az az információk csökkenéséhez vezetne”.

1940. május: „Magától értetődik, hogy a jelenlegi katonai hely-zetre való tekintettel hazatérésünk időpontját elhalasztjuk.Még egyszer biztosítjuk önt, hogy ez most nem alkalmas idő-pont arra, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzunk”.

1940. október: „Számíthatok arra, hogy a háború befejezése utánvisszatérhetek?”

Ez igen különösen hangzik, nemde? Egy ügynök azt kérdezia háború elején, megengedik-e neki, hogy a háború végén haza-térjen! A továbbiakban ennek a kérdésnek a lezárásaként Sorgefelsorolja a Szovjetunió érdekében tett számos szolgálatát. Mifélekülönös távirat ez? Minden ügynök tudja, hogy a háború végénvisszatérhet a hazájába. Miért kell tehát szükségtelenül ezt a kér-dést az éterben feltenni? Minden titkos adóállomásról a nyílt éter-be küldött jelentés, amely egy értelmetlen kódban kerül elküldés-re, óriási kockázatot jelent Sorge egész kémszervezete számára.Ügynökségének adóállomása és kódjának legmagasabb titoktartá-

295

si fokozata csak nem azért került kialakításra, hogy Sorge ilyenjellegű kérdéseket tehessen fel?

Még sajátságosabb feltevéseket sejtet a harmadik távirat, haaz első kettővel összehasonlítjuk (megismétlem, hogy az elsőnekbemutatott fajtából nemcsak kettő, hanem több is van). A GRUfelszólítja Sorgét: gyere, vegyél ki szabadságot, amikor csakakarsz! Felejtsd el ezt a háborút, és gyere haza, pihend ki magad!Miért kell feltenni akkor azt a kérdést, hogy hazatérhet-e a háborúután, ha makacsul ismételgetik neki, hogy most a háború alattvisszatérhet.

A Szovjetunióban nagyon sok könyvet és tanulmányt írtakSorgéról. Néhányból igazán különös érzést keltő dicséret csendülki: nemes lelkű ügynök volt, olyan hűséges kommunista, aki sa-ját, egyáltalán nem könnyű újságírói tevékenységével megkeresettpénzét is illegális munkájára áldozta. Micsoda ostobaság! Talán aKolimában dolgozó szovjet foglyok már nem ásnak aranyat azállam számára? A GRU annyira elszegényedett, hogy illegálisrezidenseit ilyen módon kell ellehetetlenítenie?

Az „Ogonjok” folyóirat rendkívül érdekes közleményt tettközzé (1965. 17 szám), amely szerint Sorgénak kiemelkedő fon-tosságú dokumentumai voltak, amelyeket azonban nem tudotttovábbítani a központhoz: a központ nem küldött hozzá futárt. Afolyóirat nem árulja el, hogy miért is nem küldött hozzá futárt aközpont. Ez a kérdés bennünk is megütközést kelt.

A rejtély megoldása azonban egészen egyszerű volt:Ennek az eseménynek az időpontjában az a férfi, aki Sorgét

beszervezte, Jan Berzin, a szovjet katonai felderítés ragyogó fő-nöke a szörnyűséges kínzások következtében már meghalt. AGRU egyik további főnökét, Solomon Urickijt, aki személyesenadott utasításokat Sorgénak, úgyszintén likvidálták. Az a szovjetillegális rezidens Ja. Gorev, aki Sorge németországi elutazásárólgondoskodott, börtönben ül („Komszomolszkaja Pravda”, 1964.október 8.). Otto Kuusinennek, a GRU helyettesének és az 1939-es téli háborúban kikiáltott finn demokratikus köztársaság népikormány vezetőjének a felesége, Ajna Kuusinen, Sorge titkosmunkatársa börtönben ül. Richard Sorge feleségét, JekatyerinaMaximovát letartóztatják, bevallja, hogy kapcsolatokat tartottfenn az ellenséggel, és likvidálják. A sanghaji illegális GRU-

296

rezidenst, Sorge egykori helyettesét, Karl Rammot hazahívjákMoszkvába „szabadságra”, és likvidálják. És ekkor Sorge meg-kapja a parancsot, hogy jöjjön haza szabadságra a Szovjetunióba.Ismeri vajon visszahívásának igazi okát? Ismeri. A szovjet forrá-sok sem titkolják el: „Sorge megtagadja a Szovjetunióba valóvisszatérést”; „Sorge kétségkívül kitalálhatta, hogy mi vár ráMoszkvában”. Ebben a témában nem kevés információ látott nap-világot a Sztálin halála utáni „olvadási időszakban”.

Moszkvában azonban Richard Sorgét, alias Ramsay-t ellen-ségnek tartják, és felszólítják, hogy jelenjen meg agyonlövetésre.Sorge így válaszol: nem jövök el a kivégzésemre, nem akaromfélbeszakítani érdekes munkámat.

Próbáljuk meg egy szovjet kommunista történész megfogal-mazásába beleélni magunkat: „Megtagadja a visszatérést a Szov-jetunióba.” Hogy nevezik a kommunista nyelvhasználatban azilyen személyt? Igen: visszatérést megtagadónak. Abban az idő-ben egy még találóbb kifejezést is kigondoltak erre: visszatéréstrosszindulatban megtagadó. Most már felismerjük annak az okát,hogy miért fizette Sorge saját zsebéből az ügynökeit: a központleállította a pénzelését. Ez az oka annak, hogy nem sietnek hozzáa futárok. Végső soron nem lehet illegális futárt küldeni egy visz-szatérést rosszindulatúan megtagadóhoz!

Mivel Sorge nem akar visszatérni, hogy gyorsított eljárássalelítéljék és leszámoljanak vele, folytatja a kommunistákért vég-zett munkáját, de már nem egy titkos munkatárs szerepében, ha-nem mintegy merő lelkesedésből, olyan hírvivőként, aki nem apénzért szántja a sorokat a papíron, hanem puszta kedvtelésből.Ramsay megfontolása helyes: most nem utazom, de majd a hábo-rú után, ha megtudják tőlem a tiszta igazságot, akkor megbocsá-tanak, és megtanulnak újra megbecsülni. A központ sem veszíti elvele véglegesen a kapcsolatot: megkapják a táviratait, egyébkéntnyilvánvalóan csak azért, hogy utána azt válaszolják neki: gyerehaza! Amire Ramsay a maga részéről megismétli: túlságosan el-foglalt vagyok!

A felvetett kérdésre így szól az első válasz: Sztálin nem bí-zott Richard Sorgében, mert Sorge megtagadta a visszatérést, ésez már önmagában is legalább kétszeresen a legmagasabb bünte-tés kiszabását jelenti. A fejére olvasták volna – ez egészen világos

297

– a standard lista alapján a 38. §-t (népellenség), ugyanúgy, minta többieknek. Aztán még valamit hozzáfűztek volna a visszatérésrosszindulatú megtagadásával kapcsolatban. Sorge elvtárs, maganem hisz igazán Sztálin elvtársnak, ezért nem jön haza. Hogybízhat meg ezek után Sztálin elvtárs valakiben, aki nem bízikSztálin elvtársban?

3.Valaki kitalálta azt a legendát, hogy Richard Sorge fontos in-

formációkat juttatott el a GRU-nak a német invázióval kapcsolat-ban, de nem hittek neki.

Sorge valóban nagyszerű titkos ügynök volt, de a német in-vázióval kapcsolatban semmi fontos dologról nem értesítetteMoszkvát. Sokkal inkább igaz az, hogy Sorge félre tájékoztatásáldozata lett, sőt a GRU-t hamis információkkal etette.

Itt van például az 1941. április 11-i távirata: „A (német – V.S.) vezérkar képviselője Tokióban bejelentette, hogy közvetlenül aháború európai befejezéséhez való csatlakozásként elkezdődik aSzovjetunió elleni háború.”

Hitler is agyafúrt gazfickó. Előkészít egy inváziót, miközbenelterjesztet egy olyan hazugságot ami nagyon hasonlít az igazság-hoz. Hitler tudja, hogy a Szovjetunió megtámadására tett előké-születeit már nem tudja tovább álcázni. Ezért titokban azt mondja(de úgy, hogy mindenki hallhassa): igen, meg akarom támadniSztálint... amint befejeződött a háború nyugaton. Azt már tudjuk,hogy Sztálin éppen egy hónappal később ugyanezt teszi. „Titkos”beszédében majdnem az igazat mondja: igen, meg akarom támad-ni Hitlert... 1942-ben.

Még abban az esetben is, ha Sorge április 11-i táviratának (ésmás hasonló táviratoknak) hitelt akarunk adni, a szovjet vezetésszámára nincs semmi ok az aggodalomra. Nyugaton a háború to-vább folyik, hol egy kicsit gyengén elhamvad., hol újult erővelújra fellobban, de a végét még nem lehet látni. Később azután, hanyugaton a háború befejeződik, lehetővé válik a német hadigépe-zet keletre történő átirányítása. Sorge más szavakkal ugyan, deugyanazt mondja, hogy Hitler csak egy fronton akar harcolni.

298

A GRU-nál ezt Sorge nélkül is értik. Az adott szituáció min-den gazdasági, politikai és katonai vetületének alapos tanulmá-nyozásából kiindulva a GRU a következő következtetésekre ju-tott:

1. Németország nem nyerhet meg egy kétfrontos háborút.2. Hitler éppen ezért nem fogja elkezdeni keleten a háborút ad-

dig, amíg az nyugaton nem fejeződött be.

Az első következtetés helyesnek bizonyult. A második nem:időnként a győzelem kilátása nélkül is elkezdődik egy háború,legalábbis akkor, ha valaki olyan hamis premisszákból indul ki,mint amilyen a villámháborúban való reménykedés volt.

Még Sorge „figyelmeztetései” előtt F. I. Golikov altábornagy,az új GRU-főnök 1941. március 20-án részletes beszámolót tartottSztálin jelenlétében, amely a következő végkövetkeztetéssel feje-ződött be: „A Szovjetunió ellen irányuló ellenséges akciók elkez-désének legvalószínűbb időpontja az Anglia fölött aratott győze-lem időpontja vagy a két állam közötti, Németország számáratisztességes béke megkötésének az időpontja.” (Zsukov: Emlékek,gondolatok; 240. o.)

Sztálin azonban Golikov előadása nélkül is tisztában van az-zal az egyszerű igazsággal, hogy Hitler nem fog elkezdeni egykétfrontos háborút. Ezért beszélt már a Churchill 1940. június 25-én írt levelére írt válaszlevelében arról, hogy Hitler a Szovjetunióellen 1941-ben csak olyan feltételek mellett indíthat háborút, haebben az időpontban Nagy-Britannia már feladta az ellenállását.

Hitler azonban, akit Sztálin a Molotov-Ribbentrop-paktumonkeresztül egy stratégiai zsákutcába hajtott, hirtelen megérti, hogymár nincs veszítenivalója – hisz Németország számára egyébkéntsem csak egyetlen front van, hanem kettő –, és épp ezért mindkétfronton felvette a harcot. Ezt sem Golikov, sem Sztálin nem várta.Ez öngyilkos döntés volt, Hitler számára azonban nem maradtmás lehetőség. Sztálin egyszerűen nem tudta elképzelni, hogyHitler, aki stratégiai zsákutcába került, belemegy egy ilyen ön-gyilkos lépésbe. A GRU főnöke sem számolt ezzel. Sorge azon-ban (és még többen mások) félrevezető távirataival még meg iserősítette mindkettőjüket a véleményükben.

299

Azzal érvelnek majd velem szemben, hogy Sorge június 15-én helyesen adta meg a június 22-i német invázió időpontját. Ezigaz. Mondják meg azonban önök, melyik Richard Sorgénak kelltulajdonképpen hinni, annak, aki azt jelenti, hogy Hitler nem fogkétfrontos háborút vezetni: vagy annak, aki június 22-ről beszél,ami azt jelenti, hogy Hitler mégis két fronton akar harcolni. Sorgeinformációi kölcsönösen kizárják egymást. Ezenkívül Sorge in-formációi csak információk maradnak. A GRU semmiféle infor-mációnak nem hisz, és igaza van ebben. Amire szükség van, azokbizonyítékokkal alátámasztott információk.

4.Sorge egyike volt a 20. század legnagyobb titkos ügynökei-

nek. Nem véletlenül kapta meg posztumusz a legmagasabb ki-tüntetést, a Szovjetunió Hőse rangját. Sorge erőssége azonbanegészen más területen volt. Japánban tevékenységének fő tárgyanem Németország, hanem Japán volt. Solomon Urickij, a GRUfőnöke személyesen adta ki Richard Sorge számára a feladatot:„Az ön tokiói munkájának fő célja abban áll, hogy elhárítson egyJapán és Szovjetunió közötti háborút. Az ön fő objektuma a németkövetség.” („Ogonjok”, 1965, 14. szám, 23. o.) A német követségcsak egy olyan fedőlepel volt, amely Sorgénak fő feladata teljesí-téséhez kellett. Szeretném olvasóim figyelmét egy adatra felhívni:Sorgénak nem az volt a feladata, hogy figyelmeztesse a GRU-tegy invázió előkészületeiről, hanem hogy elhárítsa ezt az inváziót,azaz más irányba irányítsa a japán támadást.

Ismeretes, hogy 1941 őszén Sorge arról tájékoztatta Sztálint,hogy Japán nem fog belebocsátkozni egy Szovjetunió elleni hábo-rúba. Sztálin felhasználta ezt a rendkívül fontos információt, és aszovjet hadosztályok tucatjait visszavonta a Közel-Keletről, hogybevethesse őket a Moszkva előtti harcokba, és ilyen módon astratégiai helyzetet saját javára fordíthatta.

Kevésbé ismert annak az oka, hogy ebben az esetben miérthitt Sztálin Sorgénak. Azért hitt, mert nemcsak információkat,hanem bizonyítékokat is szállított A bizonyítékról inkább hallga-tásba burkolóznak a szovjet történészek, és ez érthető: ha Sorgeazt mondja, hogy Japán nem fogja megtámadni a Szovjetuniót,

300

akkor ezt csak úgy tudja bebizonyítani, hogy felmutat egy másikellenséget, amely ellen Japán meglepetésszerű csapást készít elő.Sorge pontosan megmutatta, hogy ki ellen irányultak a japán tá-madási előkészületek, és megcáfolhatatlan bizonyítékokat szállí-tott erre nézve.

A kommunista propaganda egészen tudatosan táplálja Sorge„figyelmeztetéseinek” mítoszát egy német támadással kapcsolat-ban. Azért teszi, hogy elterelje a figyelmet Sorge meglepő sikerei-ről, amellyel Japán legfelsőbb politikai és katonai vezető rétegei-be behatolt. Sorge tevékenysége egyáltalán nem csak arra korlá-tozódott, hogy Sztálint tájékoztassa arról, hogy Japán nem fogjamegtámadni a Szovjetuniót, sőt még csak nem is arra, hogy – bi-zonyítékokkal alátámasztva – megadta a japán militarizmus szán-dékainak az irányát Sokkal nagyobb szolgálatokat tett ezen a te-rületen. A GRU-tól kiadott megbízásának megfelelően nemcsakbizonyos eseményeket mondott meg előre, hanem egy sor esetbenazoknak az irányát is meghatározta. Az USA kongresszusa 1951augusztusában foglalkozott a Sorge-esettel. A kihallgatások fo-lyamán cáfolhatatlanul bebizonyosodott, hogy a szovjet katonaielhárítás „Ramsay” illegális rezidentúráján keresztül rendkívülsokkal hozzájárult ahhoz, hogy Japán támadó háborúba kezdett aCsendes-óceánon, és szerepe volt abban is, hogy ez a támadás azAmerikai Egyesült Államok ellen irányult (vö: Hearings onAmerican Aspects of the Richard Sorge Spy Case. House of Rep-resentatives Eighty Second Congress. First Season August 19, 22and 23. Washington, 1951).

Richard Sorge nemcsak egy japán jégtörőt teremtett, hanemsokban hozzájárult ahhoz, hogy azt egy, Sztálin számára előnyösirányba terelje. Amikor Sorge az információit bizonyítékokkal alátudta támasztani, akkor Sztálin teljes mértékben hitt neki.

5.A kémkedés a világ egyik leghálátlanabb munkája. Aki hibá-

zik, akit lelepleznek, akit felakasztanak – az híres lesz. Mint pél-dául Sorge.

Sztálinnak a pórul jártakon kívül nagyon sok első osztályúembere volt a katonai kémkedési apparátusában, akiknek szerény

301

volt a sikere, ugyanakkor elképesztő eredményeket értek el, éseközben nem lettek híresek, azaz nem buktak le és nem akasztot-ták fel őket. Ezen szovjet ügynökök egyike hozzáfért Hitler igazititkaihoz. A. A. Grecsko, a Szovjetunió marsallja tanúsíthatja ezt:,,11 nappal azután, hogy Hitler elfogadta a Szovjetunió megtá-madásának végérvényes háborús tervét (1940. december 18.), eza tény és a német vezérkar döntésének lényeges adatai már is-mertek voltak felderítő szerveink számára.” („Hadtörténeti folyó-irat”, 1966, 6. szám, 8. o.)

Ennek a nagyszerű titkos ügynöknek a nevét, aki ezt a hős-tettet végrehajtotta, nyilvánvalóan sohasem fogjuk megtudni.Nincs kizárva, hogy ugyanarról a GRU-rezidensről van szó, aki1943-ban a „Citadella hadművelet” számára a kurszki kiszögelléslezárásának támadási hadműveleteit elkészítette. Ez azonban csakaz én feltételezésem. Sztálin idejében – ezt meg kell ismételnem –igen magas szinten állt a katonai felderítés, és ezt bármelyik má-sik ügynök is megtehette.

1940 decemberében a GRU főnöke, F. I. Golikov altábor-nagy azt jelentette Sztálin nak, hogy megerősített információkszerint Hitler elhatározta, hogy két fronton harcol, azaz megtá-madja a Szovjetuniót anélkül, hogy megvárná nyugaton a háborúvégét.

Ezt a rendkívül fontos dokumentumot 1941 januárjában alegfelsőbb szovjet vezetés szűk körben, Sztálin jelenlétében vi-tatta meg. Sztálin nem hitt a dokumentumnak, és azt mondta,hogy bármilyen iratot lehet hamisítani. Azt követelte Golikovtól,hogy úgy szervezze meg a szovjet katonai elhárítás munkáját,hogy az mindenkor megtudhassa, Hitler valóban tesz-e intézkedé-seket erre a háborúra vagy csak blöfföl. Golikov jelentette, hogyezt már elrendelte. A GRU különböző szempontok egész soránkeresztül szemmel tartja Németország katonai előkészületeit, ésezeknek a szempontoknak a segítségével a GRU meg tudja hatá-rozni az invázióra való előkészületek pontos időpontját. Egyelőresemmi ilyen jel nincs. Sztálin magyarázatot kért arról, hogy eztGolikov honnan tudja. Golikov erre azt válaszolta, hogy ezt csakszemélyesen Sztálin nak és senki másnak nem mondhatja el.

302

A következő időszakokban Golikov rendszeresen beszámoltSztálinnak, és mindig azt kellett jelentenie, hogy egyelőre mégnem kezdődtek el az invázió közvetlen előkészületei.

1941. június 21-én a Politikai Hivatal ülésezett. Golikov je-lentette, hogy a német csapatok további tömörítése észlelhető aszovjet határon; óriási muníciós tartalékokról, a német légelhárí-tás átcsoportosításáról, német dezertőrökről és sok-sok egyébdologról számolt be. Golikov szinte az összes német hadosztályszámát, a parancsnokok nevét ismerte, és azt is, hogy hol álltak.Sok minden ismert volt, beleértve a „Barbarossa hadművelet”elnevezést is, a hadművelet tervezésének a kezdeti időpontját ésmég sok egyéb nagy jelentőségű titkot. Ezután Golikov azt jelen-tette, hogy nem kezdődtek még el az inváziónak azok a közvetlenelőkészületei, amelyek nélkül nem lehetséges elkezdeni egy hábo-rút. Ezen a politikai hivatali ülésen megkérdezték Golikovot,hogy jótáll-e a szavaiért. Golikov azt válaszolta, hogy fejével felelezekért az információkért, és ha téved, akkor a Politikai Hivatal-nak jogában áll úgy eljárni ellene, ahogy azt elődeivel tette.

10-12 órával később elkezdődött a „Barbarossa hadművelet”.Mit tett Sztálin Golikovval? Csak semmi félelem: semmi rosszat.Már július 8-án megbízza Golikovot egy angliai és amerikai szol-gálati úttal, és személyesen közli vele a szükséges instrukciókat.Ennek a látogatásnak a sikeres végrehajtása után Golikovot a had-sereghez és frontokhoz irányítja, és 1943-ban a Védelmi NépiParancsnok rendkívül fontos helyettesi posztjára nevezi ki (azazSztálin egyik személyes helyettesévé), ahol a személyzeti ügye-kért felel. A káderek kiválasztásának és elosztásának kényes kér-déseihez való hozzáférést Sztálin csak a legmegbízhatóbb embe-reire bízta rá. Berijának például nem volt ilyen jogosítványa.

Golikov további emelkedése a ranglétrán Sztálin halála utánsem szakadt meg, egészen a Szovjetunió marsallja amíg vitte.

Érthető, hogy visszaemlékezéseiben egy szót sem említ arról,hogyan kísérte figyelemmel Németország háborús előkészületeit,hogyan tudott életben maradni, és a „Barbarossa hadművelet”után hogyan emelkedhetett olyan rohamosan egyre magasabbra akarrierje.

Ha számtalan elődjének a sorsára gondolunk, akiknek a hi-vatali ténykedése alatt semmi, a német invázió súlyával összeha-

303

sonlítható nem történt, és sorsukat összehasonlítjuk Golikovéval,akkor csodálkozásunk nem ismer határokat. Engem is már régótafoglalkoztatott a Golikov-rejtély, és a GRU Akadémián találtammeg számomra a választ. Később, amikor a GRU központjábandolgoztam, felfedeztem az általam talált válasz megerősítését.

Golikov rendszeresen beszámolt Sztálinnak arról, hogy Hitlernem tesz előkészületeket egy Szovjetunió elleni, közvetlenül kü-szöbön álló támadásra. Hitler akkoriban valóban nem szovjet föl-dön folytatandó háborúra készült fel.

Golikov tudta, hogy Sztálin nem hagyatkozik egyedül csakdokumentumokra (Golikov maga sem tette), és ezért úgy gondol-ta, hogy valami olyan gyanús jeleket kell találni, amelyek meg-bízhatóan beilleszthetők Hitlernek a Szovjetunió megtámadásárairányuló előkészületei sorába. Golikov talált ilyen indikátorokat.Európában az összes GRU-rezidens azt a parancsot kapta, hogyfigyeljék az ürüpiacot, és ügynökeiket csempésszék be közvetle-nül vagy közvetve mindegyik, az „ürüproblémával” foglalkozókulcsszervezetbe. Hónapokon keresztül jöttek a hírek az ürükszámáról, az ürü tartó központokból, a vágóhidakról, és ezeketszépen kiértékelték. Naponta kétszer futottak be Golikovhoz azeurópai ürühús árairól szóló hírek.

Ezenkívül a szovjet felderítés igazi vadászatot folytatott atörlőrongyok és olajpapírok területén, amelyet a katonák hátra-hagytak ott, ahol a fegyvereiket tisztították. Egész Európábannémet csapatok álltak. Menettáborszerű körülmények között ál-lomásoztak. Minden katona naponta legalább egyszer megtisztítjaa fegyverét. A felhasznált törlőrongyokat és papírt általában el-égetik vagy beássák a talajba. Természetesen ezt a szabályt nemkövették mindenhol szigorúan, ezért a GRU elég lehetőséget találtarra, hogy jelentős mennyiségű használt törlőrongyot hajtson fel.

Ezeket a koszos törlőrongyokat áthozták a határon. Hogy nekeltsenek gyanút, ezekbe a törlőrongyokba valamilyen vaseszköztbugyoláltak, és különböző utakon küldték a Szovjetunióba. Habonyodalom adódna, akkor az ellenőrzés a fémrészre irányulna(ez többnyire valamilyen teljesen ártalmatlan vasból készült tárgyvolt), nem pedig az olajos rongyra, amelybe bebugyolálták.

Mindezen kívül legális és illegális úton szokatlanul nagymennyiségű petróleumlámpa, petróleumfőző, különböző fajtájú

304

lámpások és gyújtóeszközök jöttek át a határon. Ezeket szovjetszakértők százai elemezték, és az eredményt azonnal jelentettékGolikovnak. Golikov azután Sztálint arról tájékoztatta, hogy Hit-ler még nem kezdte el a Szovjetunió elleni háború előkészületeit,és ezért a továbbiakban nincs szükség arra, hogy a német csapat-tömörítéseknek és a vezérkar dokumentumainak figyelmet szen-teljenek.

Golikov azt hitte (és jó okból), hogy egy Szovjetunió elleniháborúhoz nagyon komoly előkészületek szükségesek. EgySzovjetunió elleni háború előkészítésének egyik fontos eleme kellhogy legyen Németország számára, az irha. Ebből óriási mennyi-ségre – legkevesebb 6 millióra – lenne szükség.

Golikov tudta, hogy Németországban a háborús vezetésegyetlen hadosztályt sem készített fel a Szovjetunióban folytatan-dó háborúra. Ezért figyelte olyan gondosan az európai ürüpiaco-kat. Pontosan tudta, hogy Hitlernek, amint valóban elhatározza,hogy megtámadja a Szovjetuniót, ki kell adnia a parancsot a had-művelet előkészítésére. A vezérkar haladéktalanul utasítani fogjaaz ipart, hogy nagy mennyiségű irhát szállítson. Ez a tény azonnalközvetlen kihatással lesz az európai piacra. A háborút figyelmenkívül hagyva, ingadoznia kell az ürühús piaci árának, az ár a többmillió birka egyidejű levágása következtében csökken, miközbenugyanebben az időben a báránybőr árának a magasba kell szök-nie. (Az orosz tisztek szemszögéből, akiknek a hadseregei – afinnországi téli háború tapasztalatai alapján – a legutolsó egyszerűkatonáig báránybőrt hordtak télen, a német katonákat is fel kellszerelni báránybőr kabátokkal egy téli háborúra. A hátrányosmegkülönböztetés, miszerint a tiszteknek báránybőr, az egyszerűkatonáknak vattával bélelt rövidkabát jár, az orosz szakértők sze-rint ostobaság volt.)

Golikov a továbbiakban abból indult ki, hogy a németWehrmachtnak a Szovjetunió elleni háborúra új gépolajról kellgondoskodnia a fegyverei számára. A szokványos német fegyver-olaj erős fagy esetén megmerevedik, és a fegyverek így nem lesz-nek működőképesek. Golikov várta azt az időpontot, amikor anémet Wehrmacht lecseréli a gépolajat. A szovjet szakértők, akika használt törlőrongyokat vizsgálták, azt állapították meg, hogy aWehrmacht a régi fegyverzsírt használta, és semmi jele annak,

305

hogy új kenőolajjal cserélte fel. A szovjet szakértők megvizsgál-ták a német üzemanyagot is. A szokásos német üzemanyag azerős fagy hatására nem éghető alkotórészekre bomlana. Golikovtudta, hogy Hitler vagy a vezérkara, ha mégis, mindezek ellenérekétfrontos öngyilkos lépésre szánná el magát, akkor ki kell adniaa parancsot, hogy cseréljék le az eddig használt üzemanyagfajtá-kat, és kezdjék el olyan üzemanyag tömeges gyártását, amely afagyban nem bomlik el A szovjet katonai felderítés ezért a németüzemanyaggal feltöltött tűzszerszámokat, lámpásokat és egyébkipróbálásra alkalmas tárgyakat szállított át a határon. Még ren-geteg olyan aspektus volt, amelyet a GRU gondosan szemmeltartott, és amelyek riasztásul szolgáltak volna, hogy német részrőlelőkészületek történnek.

Hitler azonban úgy indult el a „Barbarossa hadművelet”hadjáratára, hogy semmiféle téli időjárásra vonatkozó előkészü-leteket nem tett! Hogy miért tett így Hitler, az örökre talány ma-rad, hacsak nem abban keresi valaki kritikátlanul a magyarázatot,hogy egészen a Szovjetunió megtámadásának időpontjáig Német-ország nagy sikereket mutathatott fel a villámháborúkban. A né-met Wehrmachtot nyugat-európai színtéren zajló háború viselésé-re hozták létre, de Hitler semmit nem tett azért, hogy egy oroszor-szági téli háborúra felkészítse hadseregét.

Sztálinnak nem volt oka arra, hogy Golikovot felelősségrevonja. Golikov minden emberileg lehetségeset, sőt még többet ismegtett azért, hogy felfedezze az inváziós előkészületeket, denem voltak ilyen előkészületek. Csupán a német csapatok óriásitömörítése volt látható. Golikov azonban megparancsolta, hogynem kell mindegyik német hadosztályt megfigyelni, hanem csakazokat, amelyek készen álltak az invázióra, azaz azokat amelyekmindegyike 15000 báránybőrt tartott a tartalék raktáraiban. Ilyeninvázióra kész hadosztályok azonban az egész Wehrmachtbannem voltak.

Nem Golikov bűne volt hogy nem vette észre az invázióselőkészületeket. Az ő szemszögéből nem történtek komoly előké-születek.

306

Miért hozták létre a második stratégiai csa-patot?

A mozgósítás háborút jelent – más értelme-zés elképzelhetetlen a számunkra.

P. M. Zsapozsnyikov, a Szovjetuniómarsallja (Emlékezések Moszkva, 1974,

558. o.)

1.A kommunisták a Második Stratégiai Csapat létrehozását és

az ország nyugati régióiba történő áthelyezését Churchill, RichardSorge és ki tudja még kinek a figyelmeztetésével magyarázzák –egyszóval a Második Stratégiai Csapatot azért indították útnak,mert ez volt a válasz Hitler akcióira.

Ez a magyarázat azonban nem állja ki egy vizsgálat próbáját.I. V. Tyulenev hadseregtábornok közvetlenül a német csapa-

tok inváziójának a kezdete után beszélt Zsukovval a Kremlben.Így számol be Zsukov szavairól: „Jelentették a dolgot Sztálinnak,de ő még mindig nem hiszi el, és a német tábornokok provokáci-ójának tartja.” (Három háború után. Moszkva, 1960, 141 o.)Ilyenfajta kijelentéseket nagy számban lehet találni, de már előt-tem is újra és újra bebizonyosodott, hogy Sztálin az utolsó má-sodpercig nem hitt a német támadásban, sőt még akkor sem, ami-kor az invázió már elkezdődött.

Ez azonban a kommunista történészeket egy zsákutcába ve-zeti: Sztálin azért szervezte volna meg az emberiség hadtörténeté-ben a legnagyobb csapat-átalakításokat, hogy elhárítson egy olyannémet támadást, amelynek a lehetőségében ő maga nem hitt?

A Második Stratégiai Csapat áthelyezése nem a Hitler akciói-ra adott reakció következménye. A Második Stratégiai Csapatkialakítása Churchill 1941 áprilisában adott híres „figyelmezteté-se”, Sorge „fontos” információi előtt és még a német csapatoknaka szovjet határnál történő erőteljes koncentrációját megelőzőenkövetkezett be.

307

A Második Stratégiai Csapat csapatainak az áthelyezése egyóriási vasúti hadművelet volt, amely a vasúti igazgatóságtól hosz-szú és részletes előkészítési munkálatokat igényelt, amelyet vi-szont a vezérkar által kínos pontossággal kidolgozott tervezésnekkellett megelőznie. S. K. Kurkotkin, a Szovjetunió marsallja be-számol arról, hogy a vezérkar az 1941. február 21-i csapatáthe-lyezésekhez szükséges minden iratot átadott a KözlekedésügyiNépbiztosságnak (A szovjet hadsereg háttérszolgálatai a NagyHonvédő Háborúban, 33. o.)

Azonban a vezérkarnak is időre volt szüksége ahhoz, hogygondosan előkészítse az anyagokat, mivel a vasúti igazgatóságnakpontos adatokra volt szüksége azzal kapcsolatban, hogy milyenidőpontban, milyen szállítóeszköz, melyik rendeltetési helyenálljon készenlétben, hogy a rakodás és a szállítás optimálisan me-hessen végbe, melyik útszakaszokat tervezzék be, melyik helyszí-neken kell a csapatok tömeges kirakodásának megtörténnie. Ah-hoz, hogy mindezt elő lehessen készíteni, a vezérkarnak ezt meg-előzően pontosan ki kellett dolgoznia, hogy melyik csapatrésznekmilyen időpontban hová kell beérkeznie. Ez azonban akkor aztjelenti, hogy a Második Stratégiai Csapat felállítására vonatkozóhatározatnak és az áthelyezésére vonatkozó tervezés elkezdésé-nek, valamint a bevetésével kapcsolatos tervek időpontját korábbiidőszakban kell keresnünk. És ez megtalálható.

Alapjában véve a belső katonai körzetekben a csapatok felál-lítása, áthelyezésük a nyugati határkörzetekbe egy olyan folya-mat, amely már 1939. augusztus 19-én elkezdődött. Ez a PolitikaiHivatal határozata alapján történt, soha nem állították le, sőt egyredinamikusabb lett. Itt csak egyetlen, az ország belsejében lévőkatonai körzetet említenék példaként – az Urál Katonai Körzetet.1939 szeptemberében két új hadosztályt állítottak fel: a 85 és a159. hadosztályt. A 85.-kel 1941. június 21-én közvetlenül a né-met határnál, Augustow térségében találkozunk, éppen azon aszakaszon, ahol a Belügyi Népbiztosság átvágta a szögesdrót aka-dályokat. A 159. hadosztályt Rava-Ruszkájaban szintén a határnálfedezzük fel, mint a 6. (extrém erős) hadsereg egyik egységét1939 végén ugyanebben az Urál Katonai Körzetben felállítjákmég a 110., a 125 és a 128 lövészhadosztályt, és a végén mind-egyik a német határnál. tűnik fel, miközben a 125 hadosztály –

308

szovjet források alapján – „közvetlenül a keletporoszországi ha-tárnál” állomásozik. Az Urál Katonai Körzet még sok ezredet éshadosztályt állított fel, és ezek mindegyikét csendben és feltűnésnélkül előretolták az államhatár közelébe.

Miközben a Második Stratégiai Csapat hivatalosan nem léte-zett, miközben hadseregei szellemlétet éltek, a legfelsőbb szovjetkatonai vezetés kidolgozta az Első és a Második Stratégiai Csapategyüttműködésének a formációit. Így például D. G. Pavlov hadse-regtábornok 1940 második felében megbeszélést folytat a hadse-regek parancsnokaival és a Nyugat Különleges Katonai Körzetvezérkari főnökeivel Az ezer szovjet tábornok és admirális közöttD G. Pavlov rangsorban a negyedik helyen áll.

A Nyugat Különleges Katonai Körzetben nagy csapatgya-korlatokat készítenek elő a törzskarok számára A csapatparancs-nokok, vezérkarok, híradó szolgálatok kidolgozzák egy háborúkezdeti szakaszában követendő eljárás részleteit. A szovjet vezér-karok azt a feladatot kapják ezeknél a gyakorlatoknál, hogy hajt-sanak végre egy nyugati irányba történő áthelyezést, mégpedigúgy, ahogy ez egy háború kezdetére tervbe van véve. L. M.Szandalov, a 4. hadsereg vezérkari főnöke felteszi a meghökkentőkérdést: „És azok a csapatok, amelyek közvetlenül a határnálvannak? Azok hova menjenek?” (L. M. Szandalov vezérezredes:Átéltek, Moszkva, 1966, 65. o.) Itt utalni kell arra, hogy egy vé-dekező háború előkészítése esetén senki sem helyezi a vezérkarait„közvetlenül” a határhoz. De a szovjet vezérkarokat előrevonták ahatárhoz, és ott is maradtak gyakorlatilag a Németországgal ki-alakított közös határ felállítása óta.

Érdekes az egyik határ menti hadsereg vezérkari főnökének areakciója is: az „áthelyezés” parancsot a „nyugati irányba történőmozgás” fogalommal asszociálja, egy „a határon át történő moz-gással”. Még csak el sem tudja képzelni, hogy háborúban egyvezérkart máshova is át lehetne helyezni.

A határ közelében történő megbeszélésen az Első StratégiaiCsapat parancsnokain kívül részt vettek a Második StratégiaiCsapatból magas rangú vendégek, élükön Moszkva Katonai Kör-zet parancsnokával, I. V. Tyulenev hadseregtábornokkal. Tyule-nev az ezer tábornok sorában a harmadik legmagasabb helyetfoglalja el D. G. Pavlov hadseregtábornok kihasználja Tyulenev

309

jelenlétét arra, hogy V. I. Csujkov altábornagyot, a negyedik had-sereg parancsnokát (aki később a Szovjetunió marsallja címetkapja) a Második Stratégiai Csapat rendeltetését illetően felvilá-gosítsa:

„Amint a belső katonai körzetek térségéből a csapatok –Pavlov egy pillantást vet Tyulenevre – felzárkóztak, aminthadseregükben az általuk kijelölt sávban elfoglalták ahelyüket, és elérik az egy hadosztály számára előírt 7,5km-enkénti csapatsűrűséget, akkor lehetséges lesz egyelőrenyomulás, és nincs okunk arra, hogy ennek a sikeré-ben kételkedjünk.” (Szandalov: Átéltek, 65. o.)I. V. Tyulenev hadseregtábornok jelenléte, aki Moszkva Ka-

tonai Körzetének a parancsnoka, nagy jelentőséggel bír ezen ahatármenti katonai körzetben történő megbeszélésen. Már 1940-ben ismeretes a számára, hogy a háború kezdeti szakaszában milesz a szerepe: meg kell jelennie vezérkarával a határkörzetben,miközben az Első Stratégiai Csapat átlépi a határt. 1941 február-jában Zsukov sürgetésére, aki átvette a vezérkart, megváltoztattáka szovjet tervet, és Tyulenev hadseregtábornokot stábjával titok-ban a román és nem a német határra kellett irányítani, mivel aVörös Hadsereg fő erőfeszítései ott koncentrálódtak.

A „7;5 km-enkénti” csapatsűrűség, amelyet a szovjet tábor-nokok meghatároznak, egy támadó hadművelet standard normá-jának felel meg. Abban az időszakban abból indultak ki, hogyvédelmi feladatokat minden hadosztály ennél három-négyszernagyobb területi sávon el tud látni. Az itt említett megbeszélésenazután még néhány, szintén nagy fontossággal bíró kérdést ismegvitattak; a szovjet csapatmozgások határ irányába történő ál-cázásának a kérdését: új hadosztályok odairányítása csak kiképzé-si tanfolyamok ürügyén történhet.

1941. június 13-a az az időpont, amikor az ország belső kato-nai körzeteiből elindult a nyugati határ irányába 77 szovjet had-osztály „kiképzési tanfolyamok ürügyén”. Ebben a helyzetbenHitler már nem várta meg, hogy a szovjet tábornokok kialakítsáka „hadosztályonként 7;5 km-enkénti előírt csapatsűrűséget”, ha-nem ő mérte az első csapást.

310

2.Miután Németország első megelőző csapást indított, a Máso-

dik Stratégiai Csapatot, ugyanúgy, mint az Elsőt, védekezésrevetették be. Ez azonban egyáltalán nem azt jelenti, hogy ilyencélra hozták volna őket létre M. I. Kazakov hadseregtábornok akövetkezőképpen nyilatkozik a Második Stratégiai Csapattal kap-csolatban: „A háború kitörése után nagyfokú változásokat kelletteszközölni a bevetési tervekben.” („Hadtörténeti folyóirat”, 1972,12 szám, 46. o.)

V. Zemszkov vezérőrnagy pontosabban fejezi ki magát: „Eze-ket a tartalékokat nem – ahogyan a tervnek megfelelt volna – tá-madásra, hanem védekezésre kellett bevetnünk.” („Hadtörténetifolyóirat”, 1971, 10. szám, 13. o.)

S. P. Ivanov hadseregtábornok: „Ha az Első Stratégiai Csa-pat egységeinek sikerülne... a harci cselekményeket még a főhad-sereg erőinek a szétbontakozása előtt az ellenfél területére átten-ni, akkor a Második Stratégiai Csapatnak erősítenie kellene pluszerőkkel az Első Stratégiai Csapat erőfeszítéseit, és a stratégiaiösszcélnak megfelelően lehetővé tenni egy ellencsapást.” (A há-ború kezdeti szakasza, 206. o.) Ebben a megfogalmazásban nezavarja az olvasót az „ellencsapás” kifejezés. Ennek a kifejezés-nek a jelentőségét megértjük, ha visszapillantunk a téli háborúra.Még 40 évvel később is úgy szól a szovjet verzió, hogy Finnor-szág indította a támadást, a Vörös Hadsereg csak „ellencsapást”hajtott végre.

3.S. A. Kalinyin altábornagy beszámol a Második Stratégiai

Csapat rendeltetéséről: a nyugatra történő, titokban végrehajtottáthelyezések kezdete előtt felkészíti a Szibéria Katonai Körzetcsapatait (amelyek végül a 24 hadsereggé alakulnak át) a jövendőharci cselekményekre. A csapatgyakorlatok közben a tábornokmeghallgatja egy fiatalabb tiszt véleményét: „Nos igen, ezekre amegerősítésekre nyilván egyáltalán nincs szükség. Végül is nemvédekezésre, hanem támadásra készülünk, és az ellenségre a sajátterületén fogunk lecsapni.” (Gondolatok arról, ami volt. Moszk-va, 1963, 124. o.) Kalinyin tábornok a fiatal tiszt szavait könnyed

311

iróniával adja vissza: No nézd csak, milyen naiv volt ez az ember.Nem azt mondja, hogy ugyan hogyan jut ez a rangban alacso-nyabb tiszt erre a gondolatra. Ha a tisztnek nem volt igaza, akkorKalinyin tábornoknak helyre kellett volna utasítania, és nemcsakőt, hanem az összes parancsnokot a zászlóaljaktól kezdve egészenfel a hadtestekig, és rá kellett volna mutatnia arra, hogy a fiataltisztek valamit félreértettek, és hogy a harci kiképzések célja túl-ságosan egyoldalúan van beállítva. Kalinyin tábornoknak azonnalegy kérdőívet kellett volna kiállítatni a szomszédos zászlóaljak,ezredek és hadosztályok parancsnokaival, és ha ott megismétlőd-ne ez a „helytelen” vélemény, akkor sürgősen ki kellett volna ad-nia a parancsot a 24. hadsereg számára, hogy meg kell változtatnia harci kiképzés célkitűzéseit. Kalinyin tábornok azonban nemtett ilyet, és csapatai továbbra is arra készülnek, hogy „az ellenségterületén harcoljanak.”

Nem a fiatal tisztek a hibásak abban, hogy nem voltak felké-szítve a védekezésre, és ez még csak nem is Kalinyin tábornokhibája. Ő csak egyetlen hadsereget irányított, miközben az összeshadsereg arra készült, hogy „az ellenség területén harcoljon.”

Érdekes ugyanennek a tábornoknak az egyik magyarázataugyanebben a könyvben (182-183. o.). Miután Kalinyin 1941őszén a 24. hadsereget átadta K. Rakutyin tábornoknak, visszatértSzibériába, és itt a „favágók számára készült barakktelepülése-ken” elkezdi tíz új hadosztály kiképzését. De jusson szóhoz ő ma-ga:

„Mivel kezdje az ember? Mi legyen a csapatok kiképzé-sének a fő szempontja – védekezés vagy támadás? Afrontokon változatlanul feszült volt a helyzet. A VörösHadsereg csapatai folytatták nagy áldozatokkal járó vé-dekező harcukat.

A kibontakozó harcokból szerzett tapasztalatok azt mu-tatták, hogy egyáltalán nem szerveztük meg mindig oko-san a védekezésünket. Az utászok számára műszaki szem-pontból nagyon gyakran rosszul voltak elhelyezve a vé-delmi állások Időnként hiányoztak a lövészárok-rendszereknél az előállások. A védekezők harci rendjetöbbnyire egyetlenegy századból és igen csekély tartalék-

312

ból állt, ami a csapatok ellenálló erejét vékonyította. Sokesetben nem voltak eléggé kiképezve a páncélelhárításra,és bizonyos félelem uralkodott a páncélosokkal szem-ben...

Eközben én azt mérlegeltem: Nem mindig csak védekeznifogunk. A visszavonulás csak egy szükséges intézkedés...

Ráadásul a védekezésben sohasem a fő harci formát lát-ták, és ez továbbra is így volt... Következésképpen a csa-patokat támadó harcra kellett előkészíteni...; ...beszéltema parancsnokokkal. Egyhangúlag arra a következtetésrejutottunk, hogy a kiképzésnél a fő hangsúlyt a támadóhadműveletek taktikájának a körébe tartozó kérdések ki-dolgozására kell helyezni.”Az államnak és a hadseregének a fő feladata ebben az idő-

pontban az, hogy az ellenséget legalább Moszkva falai előtt meg-állítsák, és mindenki számára világos, hogy a Vörös Hadseregnincs felfegyverkezve a védekezésre. De nem is lesz fel készítverá. Nem védekezésképes? No és! Akkor is csak a támadásra fog-juk kiképezni! És csak arra!

Ha még a német invázió után is, egy olyan időpontban, ami-kor magának a kommunista rezsimnek a fennállását fenyegeti anémet Wehrmacht, Kalinyin tábornok folytatja a csapatainak csaka támadásra való felkészítését, akkor mire készítette fel igazábólőket, még mielőtt elkezdődött volna a német invázió?

4.A Második Stratégiai Csapatot a német megelőző támadás

következtében nem lehetett eredeti rendeltetésének megfelelőenbevetni, csak védekezésre használták. Mégis elegendő iratanyag-gal rendelkezünk arról, hogy megállapítható legyen, mi is volt aMásodik Stratégiai Csapat eredeti rendeltetése, milyen szerepetszántak számára a szovjet háborús tervekben Itt is megvolt –ugyanúgy, ahogy az Első Stratégiai Csapatban – mindegyik had-seregnek a saját individuális jellege, a saját arculata, saját jellem-zője. A hadseregek többségét bizonyos fokig könnyű csomagok-kal indították útnak, egyfajta óriási csontvázat jelenítettek meg,

313

amelyet megérkezése után és az ország nyugati régióinak erdei-ben való szétbontakozása után kellett feltölteni

A Második Stratégiai Csapatban a hadseregek standard ösz-szeállítása két lövészhadtestből állt, és mindegyikhez 3-3 lövész-hadosztály tartozott. Ez nem előrenyomuló hadsereg volt, hanemcsökkentett létszámú normál hadsereg.

A nyugati régiókba való beérkezések után mindegyik hadse-reg haladéktalanul megkezdte teljes körű mozgósítását, hadosz-tályainak és hadtesteinek a feltöltését. A gépesített, óriásipáncélosmennyiséggel rendelkező hadtest hiánya teljesen logikusvolt a Második Stratégiai Csapat hadseregeinek a többségében.Először is ezeket a hadtesteket főként az ország nyugati régióibanállították fel. Így szükség esetén nem kellett őket a távoli Urálbólés Szibériából nyugatra dobni: egyszerűbb volt, hogy az onnanbeérkező, csökkentett létszámú hadseregeket ezekkel a hadtestek-kel csak az ország nyugati régióiban töltsék és szereljék fel telje-sen. Még jobb variációt jelent, ha a gépesített hadosztály nagyobbrészét az első meglepetésszerű támadásnál vetik be, hogy ezáltalrendkívül erős ütőerőt kapjon, utána vetik be a Második StratégiaiCsapatot, és ezeknek a könnyű fegyverzettel ellátott hadseregek-nek a számára, amelyek kiállták az első hadművelet próbáját, azösszes páncélost átadják.

A Második Stratégiai Csapatban a hadseregeken belül voltakazonban kivételek is. A 16. hadsereg egyértelműen előrenyomulóhadsereg volt. Az állományához tartozott egy teljes létszámrafeltöltött gépesített hadtest, amely több mint 1000 páncélossalrendelkezett, ezenkívül ezzel a hadsereggel együtt az 57. önállópáncélos hadosztályt (V. A. Mizsulin ezredes vezetésével) nyu-gatra helyezték át, és operatív szempontból az egész hadosztályt a16. hadsereg parancsnoksága alá rendelték. A 16. hadsereg ösz-szességében – beleértve ezt a hadosztályt is – több mint 1200páncélossal rendelkezett, és teljes feltöltése után ennek a számnakmeg kellett haladnia az 1340-et. Még erősebb volt azonban azÉszak-Kaukázusból várt 19. hadsereg. Négy hadtestből állt, bele-értve egy gépesítettet, a 26. hadtestet. Elegendő adat áll rendelke-zésére azzal kapcsolatban, hogy a 25. gépesített hadtestet (S. M.Krivosein vezérőrnagy vezetésével) szintén a 19. hadsereg számá-ra szánták. Ez egyértelműen maximális ütőerővel rendelkező had-

314

sereg volt. Még lövészhadtestei is szokatlan összetételt mutattak,és magas rangú parancsnokok irányították. Így például a 34. lö-vészhadtest (R. P. Hmelnyickij altábornagy vezetésével) négylövész és egy hegyi vadász hadosztállyal, valamint több nehéztüzérségi ezreddel rendelkezett. Nem véletlen, hogy egy hadse-reghez hegyivadász hadosztály is tartozik. A Második StratégiaiCsapat legerősebb hadseregét, a 19.-et nem Németország ellenfejlődtették fel, hanem itt rajzolódik ki az egész szovjet koncep-ció: az Első Stratégiai Csapat legerősebb hadserege Románia el-len indul, a Második Stratégiai Csapat legerősebb hadserege pe-dig már közvetlenül mögötte, szintén Románia előtt áll.

A Szovjetunió elfogult barátai azt a legendát terjesztették,hogy a Második Stratégiai Csapatot „ellencsapásokra” szánták.Ha ez így volt, akkor a legnagyobb „ellencsapást” a romániai kő-olajmezők ellen készítették elő.

A 16. és a Második Stratégiai Csapaton belül a második leg-erősebb hadsereg egymás közvetlen közelében fejlődtek fel.Szintén be lehetett vetni őket Románia ellen, valószínűbb voltazonban Magyarország mint bevetési terület, – amely két hadse-reg, a 26. (előrenyomuló) hadsereg és a 12. (hegyivadász előre-nyomuló) hadsereg közelségében volt –, hogy a felhasználótólelvágják a kőolajforrásokat.

Hitler azonban támadásával megzavarta ezt az egész fel fej-lődési folyamatot. A 16. és a 19. hadsereget gyorsanSzmolenszkbe kellett átdobni, és így Románia és Magyarország„felszabadítása” néhány év halaszást szenvedett.

M. F. Lukiu altábornagy, a 16. hadsereg tábornokparancsno-ka nem említi, hogy a 16. hadsereget, amely ekkor az irányításaalatt állt, milyen területen kellett volna bevetni. Az azonban biz-tos, hogy semmi esetre sem szovjet területen: „Abból indultunk ki,hogy az ellenség területén harcolunk.” („Hadtörténeti folyóirat”,1979, 7. szám, 43. o.) A. M. Vasziljevszkij, a Szovjetunió mar-sallja ugyanezen az oldalon hangsúlyozza, hogy hinni kellLukinnak: „Szavaiban sok nyers igazság rejlik.” Vasziljevszkijmaga kiváló mestere a háborúvezetésnek „ellenséges” területe-ken. Ő volt az, aki 1945-ben Mandzsúriában a japán csapatok el-len a meglepetés erejére építő csapást mért, és kiválóan demonst-

315

rálta, hogyan kell az ellenséget egy hirtelen áruló előrenyomulás-sal hátba támadni.

Azt az ellenséget, amely épp egy másik fronton van elfoglal-va.

5.1939 őszén, mindjárt Lengyelország felosztása után óriási

szovjet csapatmennyiséget irányítottak állandó kaszárnyáikból azúj határok hoz Ezeken az új területeken azonban nem voltak fel-készülve ilyen csapattömegek, főleg nem ilyen modern, nagymennyiségű műszaki és harci eszközökkel felszerelt csapatok fo-gadására.

A II. világháború története (4. kötet, 27. o.) hivatalos megfo-galmazásában ez így szól: „A nyugati határkörzetek csapatainaknagy nehézségeket kellett leküzdeniük. Mindent újra kellett építeniés felszerelni: ...bázisok at és ellátási pontokat, tábori repülőtere-ket; közlekedéshálózatot, híradós központokat és összeköttetése-ket.”

Belorusszia Katonai Körzet története (A Vörös Zászlós Ka-tonai Körzet Belorusszia, Moszkva, 1983, 84. o.) hivatalos meg-fogalmazásában a következőket találjuk: „A katonai körzet köte-lékeinek és csapategységeinek Belorusszia nyugati részére valóáthelyezése nem kevés nehézséget okozott... A 3., a 10. és a 4.hadsereg erői... javítási munkálatokkal, kaszárnyák, raktárak éstáborok építésével, gyakorlóterepek és lövészeti gyakorlóhelyek,valamint páncélosok számára parkolóhelyek kialakításával voltakelfoglalva. Mindez minden csapattól nagy erőfeszítéseket kívánt.”

L. M. Szandalov vezérezredes: „A katonai körzet csapatainakaz ide történő áthelyezése nagy nehézségekkel járt. A kaszárnya-állomány szóra sem volt érdemes A csapatok számára, mivel akaszárnyákban nem volt szálláshely, földkunyhókat építettek.”(Moszkva előtt a fronton, 41. o.) Mégis mindig újabb csapatokérkeztek Szandalov tábornok arról beszél, hogy a csapatok el-szállásolására 1939-1940-ben tartalékraktárakat, barakkokat és azösszes rendelkezésre álló helységet felhasználták. „Bresztben óri-ási tömegű csapatok torlódtak össze... A kaszárnyák alsó szintjeinnégyemeletes priccseket állítottak fel.”

316

V N Kurgyumov altábornagy, aki a Vörös Hadseregben aharci kiképzés felelőse volt 1940 decemberében, az egyik pa-rancsnoki megbeszélésen úgy nyilatkozott, hogy a csapatok az újterületeken nagyon gyakran a harci kiképzés helyett gazdaságimunkálatokkal foglalkoznak. Ugyanezen a megbeszélésen Ja. N.Fedorenko altábornagy, aki a gépjármű- és páncélos vezérlet fő-nöke volt, azt mondta, hogy az 1939-1940 közötti időszakbanmajdnem az összes páncélos kötelék megváltoztattadiszlokációját, néha háromszor vagy négyszer is Ennek az ered-ménye az lett, hogy „a csapatrészeknek több mint a fele, amelye-ket új helyre helyeztek át, nem rendelkezett csapatgyakorlatraalkalmas helyekkel”.

Végül 1939-ben és 1940-ben szörnyű erőfeszítések árán el-helyezték az Első Stratégiai Csapat óriási egységeinek a tömegét.Ezek után 1941 februárjában előbb lassan, aztán egyre növekvőütemben elkezdődött a Második Stratégiai Csapat hatalmas kon-tingenseinek az áthelyezése.

Ebben a pillanatban döntő jelentőségű változás indult el: aszovjet csapatok már nem gondoskodtak arról, hogy hol fogják abeköszöntő telet eltölteni Az Első Stratégiai Csapat egységei ab-bahagyták a földkunyhók és félkész kaszárnyák építését, és elin-dultak a határsávokba. És itt az összes csapatról van szó, és köz-vetlenül a határhoz való elindulásról (lásd: I. Ch. Bagramjan, aSzovjetunió marsallja, „Hadtörténeti folyóirat”, 1976, 1. szám,62. o.). A Második Stratégiai Csapat egységei, amelyeket az or-szág belsejéből hoztak ide, nem foglalták el a félkész kaszárnyá-kat és katonai településeket, amelyeket az Első Stratégiai Csapatelhagyott A beérkező csapatok semmit sem tettek azért, hogyezeken a területeken kihúzzák a telet, és semmilyen módon nemkészültek fel a télre. Nem építettek földkunyhókat, nem alakítot-tak ki csapat- és lőgyakorlatra alkalmas terepet, még lövészárko-kat sem ástak. Nagyon sok szovjet tábornoktól és marsalltólszármazó memoár és irat van, amelyekből kiderül, hogy a csapa-tok ettől fogva sátrakban táboroztak. Néhány példa: 1941 koratavaszán kialakulóban volt a Baltikumban a 11. hadsereg 16. lö-vészhadtestének 188. lövészhadosztálya. Májusban még tartalé-kosok is csatlakoznak hozzá. A hadosztály Kozlovo Ruda terüle-tén (45-50 km az államhatártól) kialakít egy átmeneti nyári sátor-

317

tábort. A TASZ-kommüniké leple alatt a hadosztály elhagyja ezta sátorvárost, és elindul a határ irányába. Bármely kísérlet, hogyakár csak a legapróbb utalást is találjunk a téli előkészületekre,bukásra van ítélve – a hadosztály nem áttelelésre készült fel.Mindjárt mellette felfejlődik a 28. páncélos hadosztály, és ugyan-az a kép fogadja az embert Az összes páncélos hadosztályban, azösszes új alakzatba rendeződött lövészhadosztálynál a téllelszembeni hozzáállás radikálisan megváltozott – senki semmifélebiztonsági intézkedést nem tesz az áttelelésre.

K S Moszkalenko, a Szovjetunió marsallja (ebben az idő-szakban vezérőrnagy és egy dandár parancsnoka) M. I. Potakovvezérőrnagytól, az 5 hadsereg parancsnokától azt a feladatot kap-ja: „Itt kezdje el a dandárod az alakzat kialakítását, ez a szakasz atiéd, itt, az erdő területén, és felállítasz egy tábort…” Egy táborhárom napon belül elvégzi a dandárok több mint 6000 fős harc-erőre, valamint több száz nehézlöveggel, egészen a 85 mm-es tü-zérségi löveggel való teljes körű feltöltését. Ezek után elkezdődikegy napi 8-10 órás intenzív harci kiképzés, nem számítva az éj-szakai gyakorlatokat, az önképzést, valamint a fegyverek kezelé-sét és gondozását (A Délnyugati Fronton, 18. o.)

Ha a szovjet csapatok védekezésre készülnének fel, akkor bekellene ásniuk magukat a földbe, az Északi Jeges-tengertől egé-szen a Duna torkolatáig lövészárkok megszakíthatatlan vonalátkellene kialakítaniuk Ismeretes, hogy nem ezt teszik. Ha az lennea szándékuk, hogy nyugodtan kivárjanak egy további telet akkoráprilis-májustól semmi mást nem kellene tenniük, csak építeni,építeni és még egyszer építeni. De ez sem történik meg Néhányhadosztálynak valahol messze hátul van félkész kaszárnyája. Sokhadosztályt azonban csak 1941 kora tavaszán állítanak fel, és se-hol semmivel nem rendelkeznek: sem kaszárnyákkal, sem barak-kokkal, de nem készítenek földkunyhókat sem Hol máshol kelle-ne eltölteniük a telet ha nem Közép- és Nyugat-Európában?

6.A. Zaporozscsenko vezérőrnagynál a következő leírást találjuk:

„A stratégiai felfejlődés zárószakaszát a támadó erőkneka támadás számára készenlétbe helyezett térségekbe tör-

318

ténő titkos áthelyezése képezte, és ez néhány éjszakával atámadás előtt következett be Ennek az áthelyezésnek azálcázását a már korábban a határhoz előrevont megerő-sített zászlóaljak szervezték, amelyek a főhaderők felzár-kózásnak a befejezéséig a hadosztályok számára beterve-zett frontszakaszokat ellenőrizték.

A légierő áthelyezése május utolsó napjaiban kezdődött,és június 18-án fejeződött be. Eközben vadászrepülőket éscsatarepülőket olyan repülőtereken koncentrálták, ame-lyek 40 km-re voltak a határtól, a bombázó-repülőgépeksem voltak távolabb 180 km-nél.” („Hadtörténeti folyó-irat”, 1984, 4. szám, 42. o.)Ebben a leírásban csodálkozást kelt bennünk a június 18-i

dátum. A szovjet légierőnek még nem zárult le az áthelyezése,hanem az csak a TASZ-kommüniké leple alatt, június 13-án kez-dődött. Hogyan lehetséges akkor, hogy a tábornok június 18-rólbeszél? Nos, ő nem a Vörös Hadseregről beszél, hanem a németWehrmachtról. Ott ugyanis pontosan ugyanez a folyamat játszó-dott le: éjszaka közelebb nyomultak a csapatok a határhoz. Meg-erősített zászlóaljakat küldtek előre. A beérkező hadosztályokfelvették kiindulási helyzetüket a támadásra, illetve – egyszerűb-ben kifejezve – elrejtőztek az erdőkben. A két óriási hadsereg te-vékenysége egymásnak teljes tükörképe. Az egyetlen amibenkülönböznek, az az időbeliség. Kezdetben a szovjet csapatoknakvolt előnye, most azonban Hitler két héttel megelőzi őket: keve-sebb csapata van, és ezek áthelyezésére csak rövid távolságot kelláthidalni. Feltűnő, hogy a német Wehrmacht június elején kifeje-zetten kellemetlen helyzetben volt: csapatainak jó része még ka-tonai szállítóvonatokon ült. A lövegeket az egyik vonatba pakol-ták, a muníciót egy másikba. A harcoló zászlóaljakat ott teszik ki,ahol nincs vezérkar, a vezérkarokat viszont ott, ahol nincsenekcsapatok. Hiányzik a hírközlési összeköttetés, mivel biztonságimegfontolásból a harci cselekmények megkezdéséig egyszerűensok adóállomás működését megtiltották. A német csapatok semépítenek azonban földkunyhókat, és nem alakítanak ki lövészállá-sokat A legfontosabb egyezés azonban abban van, hogy mindkéthadsereg óriási mennyiségű tartalékokat, csapatokat, tábori kór-

319

házakat, vezérkarokat és táborirepülőgép-leszállóhelyek tartalé-kait alakítja ki közvetlenül a szovjet határnál. Az események le-folyásának további menetét csak nagyon kevesen ismerték, ez alegfelsőbb vezetés szigorúan őrzött titka volt.

Minden, amit a Vörös Hadseregnél látunk, és butaságnak,ostobaságnak minősítünk, két héttel korábban lejátszódott már anémet Wehrmachtnál. De ebben nincs semmi képtelenség, mind-ez egy óriási méretű támadó hadművelet előkészülete.

7.Minek kellett volna történnie, ha a Második Stratégiai Csapat

az ország nyugati régióiban végrehajtotta volna a szovjet csapatokteljes összpontosítását?

A választ erre már rég megadták a II. világháború kitöréseelőtt.

V. Szikorszkij tábornok: „A stratégiai kivárás nem tarthat to-vább, mint amíg elérkezik az az idő, amikorra az összes erő moz-gósítása és teljes tömörítésük lezárult” (A jövendő háború.Moszkva, 1936, 240. o.) Ezt mondja a lengyel hadsereg vezérkarifőnöke. A könyvet egyébként a-szovjet vezérkar határozatára ki-adták a szovjet parancsnokok számára. Azért adták ki, mert aszovjet hadtudomány már ezt megelőzőleg arra a szilárd meggyő-ződésre jutott, hogy „a jelenlegi körülmények között az lenne alegrosszabb törekvés, ha egy háború kezdeti szakaszában a kivá-rás taktikájához tartanánk magunkat” („Háború és forradalom”.1931, 8. szám, 11. o.)

A szovjet vezérkar főnökének, v: M. Zsapozsnyikovnak, aSzovjetunió marsalljának határozott véleménye volt ebben a kér-désben:

„A behívott tartalékosok hosszas várakoztatása a zászlóalatt anélkül, hogy kilátás lenne egy háborúra, negatívanhathat morális hozzáállásukra; a harci készség fokozódá-sa helyett annak csökkenése lenne a következmény… Rö-viden, bármennyire is óhajtaná ezt (ennek az állapotnak atartósságát) mind a katonai vezetés vagy még inkább adiplomácia – a mozgósítás bejelentésével egy időben

320

pusztán katonai okokból maguktól is elsülhetnek azágyúk.

Ezért kétségbe kell vonni, hogy egy mobilizált hadsereg-nek a katonai nyugalom állapotába való megmerevedéselehetséges-e anélkül, hogy egy háború mai körülményeiközött ne menjen át aktív hadműveletekbe.” (A hadseregagya, 3. kötet, Moszkva, 1929)A szovjet hadtudomány akkoriban és ma is abból indult ki,

hogy „mozgósítás, csapatösszevonás, operatív felfejlődés és azelső hadműveletek véghezvitele egyetlen, egymástól elválasztha-tatlan folyamatot alkotnak” („Hadtörténeti folyóirat”, 1968, 1.szám, 15. o.). Miután a szovjet vezetés elindította a mozgósítást,még inkább az összpontosítást, valamint a csapatok operatív fel-fejlődését, ezt a folyamatot többé már nem lehetett feltartóztatnivagy akár csak fékezni. Ez épp olyan, mintha a kéz gyorsan lefelémozdulna, kinyitná a pisztoly táskát, kihúzná a fegyvert, az ellen-ségre irányítaná és egyidejűleg felhúzná a kast. Ezek után eldör-dülne egy lövés, akár tetszik nekünk, akár nem, ez elkerülhetetlen– mert amint a kéz céltudatosan lefelé mozdul, az ellenfél ugyan-olyan gyorsan (ha nem gyorsabban) ugyanazt teszi.

A történészek a mai napig adósok nekünk a válasszal, hogyki kezdte el a szovjet-német háborút 1941-ben. Ennek a problé-mának az eldöntésére egyetlen kritériumot javasolnak a szovjettörténészek: aki az első lövést leadta, az a bűnös. Miért ne állít-hatnánk fel mi magunknak egy másik kritériumot? Miért ne arrafigyelnénk, hogy ki kezdte el a mozgósítást, a csapatösszevonást,a csapatok operatív felfejlesztését, azaz ki nyúlt először a pisz-tolyhoz?

8.A kommunista verzió védelmezői belekapaszkodnak minden

szalmaszálba. Torkukszakadtából azzal érvelnek velem szemben:Zsapozsnyikov megértette, hogy a csapatoknak a határhoz valófelzárkózása háborút jelent. A mai szovjet stratégák értik ezt.1941-ben azonban már nem Zsapozsnyikov volt a vezérkari fő-

321

nök. hanem Zsukov. Talán azért irányította a seregeket a határirányába, mert nem értette meg, hogy ez háborút jelentene?

Nem, Zsukov mindent nagyon is jól értett, sokkal jobban,mint mi.

Hogy jobban megértsük a szovjet felső vezetés elhatározott-ságát ezeknek az akcióknak a kivitelezésében, vissza kell térnünkaz 1932-es évhez, a 4. lovassági hadosztályhoz, amely nemcsakaz egész Vörös Lovasság legjobbja volt, hanem egyáltalán azegész Vörös Hadseregé. Ez az egység 1931-ig Leningrád KatonaiKörzetben állomásozott, és ott tartózkodott, ahol korábban a csá-szári lovassági gárdát helyezték el. Mindenki elképzelheti magá-nak azokat a feltételeket, amelyek között ez a hadosztály a napjaittöltötte és harci kiképzését végezte Elszállásolási körülményeiketragyogónak kell nevezni. Ezt a hadosztályt azonban valamilyenkülönleges operatív megfontolás alapján egy előkészítetlen állo-máshelyre helyezték át. G. K Zsukov, a Szovjetunió marsallja:„Másfél évig a hadosztálynak kaszárnyákat, lóistállókat, vezérka-ri szálláshelyeket, lakóházakat, raktárépületeket és az egész ki-képzéshez szükséges építményeket kellett építenie. A végén ez aragyogóan kiképzett hadosztály egy rossz munkacsapat színvo-nalára süllyedt. Az építési anyagok hiánya, az esős időjárás ésegyéb kedvezőtlen feltételek lehetetlenné tették, hogy időbenmegtörténjenek az előkészületek a télre, és mindez rendkívül erő-sen hatott a hadosztály moráljára és harci készségére. Szétesett afegyelem...” (Emlékek, gondolatok; 118. o.)

1933 kora tavaszára a Vörös Hadseregnek ez a legjobb had-osztálya „rendkívüli mélypontot ért el” és „harcképtelen volt”. Ahadosztályparancsnokot kiáltották ki főbűnösnek ezért és mindenebből adódó következményekért, a hadosztály számára azonban„találtak egy új parancsnokot”. Ez a parancsnok G. K. Zsukovvolt. És ettől az időszaktól elkezdődött felemelkedése. Zsukovtevékenysége fölött nemcsak S. K. Tyimosenko hadtestparancs-nok őrködött gondosan, hanem személyesen K. Je. Vorosilov vé-delmi népbiztos is. Vorosilov elvárta Zsukovtól, hogy állítsa hely-re a 4, lovashadtest régi dicsőségét, és ezt Zsukov vasszigorralvégrehajtott intézkedéseivel el is érte, így ékes bizonyítékát adtaannak, hogy bármilyen, elméletileg teljesíthetetlen feladatot rálehet bízni.

322

1941-ben mindenki az ebben a történetben említettek közülmagasabb szintre került, mint ahol 1933-ban volt. Voltak, akiklényegesen magasabbra kerültek. K. Je. Vorosilov a Politikai Hi-vatal tagja, a Szovjetunió marsallja, a Védelmi Bizottság elnöke;S K. Tyimosenko a Szovjetunió marsallja, védelmi népbiztos;Zsukov hadseregparancsnok, a védelmi népbiztos helyettese, ve-zérkari főnök. ők azok, akik a szovjet csapatoknak a német határirányába történő mozgását irányítják. Jobban tudják, mint mi – ésnemcsak elméleti megfontolásból –, hogy egyetlenegy hadosz-tályt sem szabad elő nem készített erdei területen átteleltetni. Egykatona bármilyen körülmények között át tud telelni. Nem ez atulajdonképpeni probléma. A probléma abban áll, hogy a nyugatihatároknál, mint már említettem, nincs lövészgyakorlat számárahely, nincsenek csapatgyakorlatok számára terepek, nincsenek apáncélosok számára parkolók, nincsenek kiképzési központok,hiányoznak a harci kiképzés előfeltételei. A csapatokat vagy ha-ladéktalanul harcba kell vezetni, vagy elkerülhetetlenül visszaeséskövetkezik be a már eddig elért harci készség színvonalában. Te-hát: tudják, hogy egyetlen hadosztályt sem lehet télen egy nemmegfelelően előkészített helyen hagyni, tudják, hogy meg fogjáktalálni a bűnöst, és azt is tudják, hogy mi történik azokkal, akiketbűnösnek találnak.

Mégis olyan helyekre helyezik át a csapatokat, ahol gyakor-latilag az egész Vörös Hadsereg számára hiányoznak a harci ki-képzés előfeltételei!

A háború nem úgy kezdődött, ahogy Sztálin akarta, és ezértnem is úgy végződött: Sztálin csak Európa felét kapta meg. Hogymegérthessük és helyesen értékeljük Sztálin cselekedeteit, kép-zeljük el egy pillanatra a következő helyzetet: Hitler nem 1941.június 22-én támadja meg Sztálint Hitler például elhatározza,hogy először meghódítja Gibraltárt, és két hónappal későbbre ha-laszt ja a „Barbarossa hadműveletet”.

Mit tett volna Sztálin ebben az esetben? Sztálinnak már nemvolt választása.

Először: nem tudta volna visszavonni óriási hadseregeit.Az 1941 első félévében felállított hadseregek és hadtestek

közül sok egyáltalán nem tudta volna, hogy hova is kellene visz-szatérnie, hacsak nem a „favágók számára készült barakktelepülé-

323

sekbe”. A csapatok visszahelyezése újból több hónapot vett volnaigénybe, megbénította volna az egész vasúti közlekedést, és gaz-dasági katasztrófához vezetett volna. Mi értelme lett volna, hogyelőször fél éven keresztül, titokban meghatározott helyszínekenösszpontosítsák a csapatokat csak azért, hogy utána egy fél évenkeresztül ismét szétbontakoztassák azokat? Még ha a teljes össz-pontosítás után egy azonnali decentralizálás kezdődött volna, ak-kor sem lehetett volna ezt a folyamatot a tél beköszöntéig lezárni.

Másodszor: Sztálin nem hagyhatta óriási hadseregeit a határmenti erdőkben áttelelni. Felfokozott harci készültség nélkül ahadseregek gyorsan elveszítik a harcolni tudás képességét. Ezen-kívül Sztálin valamilyen oknál fogva a Második Stratégiai Csapatfelállításának és áthelyezésének egész folyamatát szigorúan titok-ban tartotta. Számolhatott-e azzal, hogy ezt a titkot továbbra ismeg tudja őrizni, ha heteken keresztül ezt az óriási csapattömegeta határ menti erdőkben hagyja?

Könyvem központi kérdése így szól: ha a Vörös Hadseregsem visszatérni nem tudott, sem nem tartózkodhatott hosszú ideiga határterületeken, akkor milyen cselekvési tér maradt a számára?

A kommunista történészek készek arra, hogy könyvem min-den kis részletét megvitassák és minden hibát megtaláljanak.Vannak benne hibák! Ez elkerülhetetlen. Egyik helyen egy had-test vagy valamelyik hadosztály száma van elcserélve, valaholkimarad egy sor vagy netán egy egész mondat. De tekintsünk elezektől a másodrendű részletektől, és találjuk meg a döntő kér-désre a választ.

Minden kommunista történész fél ennek a kérdésnek a meg-válaszolásától. Ezért itt csatolnám egy tábornok véleményét, aki1940 májusától a vezérkarban a hadműveleti vezérlet főnöke volt;ő dolgozta ki a szovjet haderőknek az Északi, Északnyugati ésNyugati Fronton való stratégiai felfejlődési operatív tervének arészleteit (Szovjet Hadtörténeti Enciklopédia, 2. kötet, 27. o.). Atervezésében minden helyes volt, amiért is – bár a háború kezde-tén vezérőrnagy – másfél évvel később a Szovjetunió marsalljalett. Azon férfiak egyike, akik a legközelebb álltak Sztálinhoz. Őaz, és nem Zsukov, aki Sztálin utolsó éveiben a Vörös Hadseregetirányítja, és magas beosztását Sztálin halálával elveszíti.

324

A. M. Vasziljevszkij, a Szovjetunió marsallja, övé a szó:„Azokat a félelmeket, hogy nyugaton a Szovjetunió állítólagosagresszív szándékai miatt lármázni kezdhetnének, félre kell tenni.Mi ...elértük a háború Rubiconját, és szilárd elhatározottsággalkell megtenni az előrevezető lépést.” („Hadtörténeti folyóirat”,1978, 2. szám, 68. o.)

Minden grandiózus folyamatnál van egy kritikus pillanat,ahonnan kezdve az események irreverzibilis jelleget öltenek: aSzovjetunió számára 1941. június 13-a jelentette ezt a pillanatot.Ezután a nap után már teljesen elkerülhetetlen volt a háború aSzovjetunió számára, és 1941 nyarán kellett elkezdődnie, függet-lenül attól, hogy mit tesz Hitler.

25. kép A fekete hadosztály

A "fekete" hadosztály egyik tagja foglyul ejtés közben. Még a hadsereg öltözékesem teszi külsőleg katonává.Mielőtt "a Barbarossa hadművelet" terve megszületett, Sztálin már elkezdte a „fe-kete” hadosztályok, hadtestek és egész hadseregek titkos felállítását, amelyek azegyszerű katonától kezdve egészen fel a hadosztály- és hadtestparancsnokokigtöbbségében Gulag-foglyokból álltak. Milyen területen és hogyan tervezte Sztálinezeknek a felfegyverzett foglyoknak az éhes dühét és pusztító potenciálját bevetni?

325

A fekete hadosztályok

Sztálin nem fog visszariadni egy soha nemtapasztalt méretű erőszak alkalmazásától

Trockij, 1939. június 21 („Az ellenzék bul-letinje”, 79-80. szám, 10. o.)

1.Az Első és a Második Stratégiai Csapat lényeges közös jelle-

ge abban állt, hogy a csapatkontingenseiken belül a legerősebbhadseregeket nem Németország, hanem Románia olajmezői ellenfejlesztették fel A döntő különbség a színben volt. Az Első Stra-tégiai Csapat színét a több milliónyi terepszínű zubbony zöld,illetve szürkészöld színe határozta meg (álcázószín, ahogy ezt ahadseregben mondják). Jóllehet a Második Stratégiai Csapatbanis ez az álcázószín dominált, de bőségesen árnyalva feketével.

Egy napon jelen voltam az F. N. Remezov nyugalmazott tá-bornokkal való egyik találkozón, aki 1941-ben a TASZ-kommüniké leple alatt elhagyta Orjol Katonai Körzetet, amelyneka csapatai a Moszkva Katonai Körzet csapataival együtt a 20.hadsereggel egyesültek, és titokban elindultak nyugati irányba.

Ezen a találkozón a katonai körzet vezérkarának a tisztjei éstábornokai voltak jelen, akik a beszélgetés témáját nemcsak anyugállományú tábornokok memoárjaiból ismerték. Heves vitaalakult ki, amelynek során egy jóvágású ezredes nyíltan megkér-dezte Remezov tábornokot, hogy a németek miért nevezték irata-ikban a 20. hadseregének 69. lövészhadtestét „Fekete Hadtest”-nek. A tábornok nem adott kielégítő magyarázatot. Kitért az 56.hadseregre, amelyet később irányított, és amelyben néhány had-osztályban a szürke katonai zubbonyok hiánya miatt feketevasutaskabátot hordtak. De ez decemberben volt. Remezov nyil-vánvalóan igyekezett megkerülni a kérdésre adandó választ.Megkérdezték tőle, hogy mi volt 1941 júniusában, amikor mégnem volt hiány, és természetesen a katonák egyenruhás kabátbanmentek harcolni – végül is meleg volt az idő. A 69. lövészhad-

326

testben azonban nyáron hordtak a katonák fekete uniformist. Elégsokan voltak, és ez a tény magára vonta német elhárítás figyelmét,és ez vezetett azután a 69. hadtestnek mint „Fekete Hadtest”-neka nem hivatalos elnevezéséhez.

És ez a hadtest nem az egyetlen volt. A Második StratégiaiCsapat 21. hadseregének 63. lövészhadteste ugyancsak feketehadtestként szerepel a német iratokban. A hadtestparancsnok, L.G. Petrovszkij, a 63. lövészhadtest parancsnoka minden szem-pontból kiemelkedő vezető volt. 15 évesen részt vett Pétervárott aTéli Palota ostromában, és végül a polgárháborúban is végig har-colt, közben háromszor súlyosan megsérült. A polgárháború vé-gén 18 évesen már ezredparancsnok. 20 évesen kitüntetéssel el-végzi a Vezérkari Akadémiát. A Vörös Hadsereg legjobb egysé-geit irányítja, beleértve az 1. Moszkvai Proletár Lövészhadosz-tályt is. 35 évesen a Moszkva Katonai Körzet parancsnokhelyette-se.

L. G. Petrovszkij a harcokban stratégiai messzelátásával tűntki csapatvezetőként. 1941 augusztusában altábornaggyá léptetikelő, és kinevezik a 21. hadsereg irányítóparancsnokának. A 63.lövészhadtestet ebben az időpontban komoly harcok után körbe-zárták. Sztálin azt parancsolja Petrovszkijnak, hogy hagyja el ahadtestet, és azonnal vegye át a hadsereg-parancsnokságot.Petrovszkij egypár napos haladékot kér az új parancsnokság át-vételéig. A repülőgépet, amelynek ki kell hoznia őt a völgykat-lanból, sebesült katonákkal küldi vissza. Sikerül neki a bekerítés-ből kivezetnie a Fekete Hadtestet, a végén azonban még egyszervisszamegy az ellenséges vonalak mögé, hogy a 154. lövészhad-osztályt (Ja. S. Fokanov dandárparancsnok vezetésével) is kime-nekítse a katlanból A körbezárásból való kitörés közben halálostalálat érte. Amikor a német csapatok megtalálták és azonosítottáka csatamezőn a holttestét, akkor magasabb katonai parancsra tel-jes katonai tiszteletadással temették el a szovjet tábornokot. Asírjára egy nagy keresztet állítottak azzal a német felirattal:„Petrovszkij altábornagy, a Fekete Hadtest parancsnoka.”

Szovjet források is megerősítik a német katonai vezetésnekezt a szokatlan és tiszteletet adó gesztusát, melyet egy szovjet tá-bornokkal szemben foganatosítottak A 63. Fekete Hadtest akciói-ról részletes információkat lehet találni a „Hadtörténeti Folyóirat”

327

1966-os 6. számának 17. oldalán. A „Szovjet Katonai Enciklopé-dia” (6. kötet, 314. o.) megerősíti az ebben az értekezésében sze-replő adatok helytállóságát. Petrovszkij Fekete Hadtestét G. D.Plaskov, a tüzérség altábornagya szintén megemlíti (Az ágyúkdörgése közben, 163. o.).

A német elhárítás a Második Stratégiai Csapat többi hadsere-génél is észlelte ezt a szokatlan fekete egyenruhát. Azokban azesetekben, amikor a szokásos zöld mundérral szemben számsze-rűen túlsúlyba kerül ez az egyenruha, akkor az ezredeket, had-osztályokat, sőt időnként egész hadtesteket fekete egységekkénttartják számon. A Második Stratégiai Csapat 24. hadserege,amelyik Szibériából indult el, ebből a szempontból nem jelentettkivételt. A harcok folyamán több ezredét és hadosztályát a „feke-te” jelzővel látták el a németek. Azonban már a harcok kezdeteelőtt ennek a hadseregnek a hadosztályaiban és hadtesteiben igenfigyelemreméltó dolgok történtek 1940 júniusában a hadseregszállítóvonatai több ezer km hosszúságban húzódtak.

Ekkor a hadsereg irányítója, S. A. Kalinyin altábornagy (akileadta a Szibéria Katonai Körzet parancsnokságát) már Moszkvá-ban volt, hogy a 24. hadsereg számára megbeszélje az ellátás kér-déseit. Ekkor felkeresi a Moszkvai Városi Pártbizottság titkárát.Halljuk, miről számolhat be S. A. Kalinyin altábornagy.

„A Moszkvai Városi Pártbizottság titkára kérte, hogykössék össze a Belügyi Népbiztossággal.

– Az elvtársnak, akivel éppen beszéltem, nagy tapaszta-latai vannak az ellátási problémák megoldásában. Hosz-szú ideig ilyen dolgokkal foglalkozol! a Volga-Moszkva-csatorna építésekor Segíteni fog önnek.

Körülbelül 20 perccel később belépett a párttitkár szo-bájába a Belügyi Népbiztosság magas növésű, tekintélyesparancsnoka, a hajtókáján három rombusszal, a zubbo-nyán szépen kihúzott derékszíjjal. Igen hamar megegyez-tünk mindenben.” (Gondolatok arról, ami volt, 132-133.o.)

Kár, hogy Kalinyin tábornok sem a moszkvai városipárttitkárt, sem pedig a kabátja hajtókáján három rom-

328

buszt viselő, feszesre húzott övű NKVD-tisztet nem nevezimeg.

A 24. hadsereg az első harcok után megfelelő kezekbe ke-rült: a parancsnokságot Konstantin Rakutyin NKVD-vezérőrnagy vette át. S A Kalinyin altábornagy azonbanSztálin személyes parancsára visszatért Szibériába Nem,nem azért, hogy újra átvegye a Szibéria Katonai Körzetfeletti parancsnokságot.

Az elárvult maradt. Kalinyin, Sztálin parancsára, új had-osztályokat állít fel. „Az egységeket olyan helyeken állí-tották fel, ahol korábban egyáltalán nem voltak katonaikötelékek. A munkám ezeknek a helyeknek a megtekinté-sével kezdődött.

Az első kirándulás Szibériában egy városba vezetett Márnéhány évvel a háború kezdete előtt kialakítottak az elha-gyatott erdős területek közepén o favágók számára egybarakkvárost. Most ezt a felállítandó egységek elszállásolására használtuk.

A települést szinte teljesen elzárt, áthatolhatatlan tajgavette körül.” (Kalinyin: Gondolatok, 182. o.)A „favágók számára létrehozott barakk városokról” minden

tudnivalót elolvashatunk Alexander Szolzsenyicinnél – A Gulagszigetcsoport mind a három kötetében. Tíz új hadosztályt (többmint 130.000 fő) tehát Szibéria Katonai Körzetben nem azon ahelyen állítanak fel, ahol már korábban is voltak katonai egysé-gek, hanem „barakkvárosokban”. Azt fogják nekem mondani,hogy természetesen nem a foglyokból csináltak katonákat.Kalinyin tábornok egyszerűen a beérkező tartalékosok elszállá-solására használta fel az üres barakkokat, a tartalékosokat kellettitt kiképezni és katonát csinálni belőlük. Jó, egyetértek. Hol ma-radtak akkor a „favágók”? Miért üres (és nemcsak ez az egyetlen)település? Nagyon egyszerű: mert Kalinyin tábornok a háborúkitörése előtt 24. hadseregét ezekkel a „favágókkal” töltötte fel, éstitokban kiképezte őket a nyugatra való áthelyezésre. Ez az okaannak, hogy a Második Stratégiai Csapatnak ebben a hadsereg-

329

ében és még több más hadseregében az ezredekben és a hadosz-tályokban fekete egyenruhásokat találunk. A „favágók” nemegy-szer nem is viseltek katonai egyenruhát. Ez az oka annak, hogy aKalinyin által titokban nyugatra vezetett hadsereg ellátási szem-pontból nem a Vörös Munkás- és Paraszt hadsereg vezérkaraHáttérszolgálati Igazgatóságának volt alárendelve, hanem a Bel-ügyi Népbiztosság Büntetőtábori Főigazgatóságának (Gulag), ésez az oka annak is, hogy a 24. hadsereg élére a félcsekistaKalinyin helyett miért helyezte Sztálin a fajtiszta csekistát, neve-zetesen Rakutyint. Ő jobban érti, hogy hogyan kell bánni a „favá-gókkal”.

2.Ismeretes, hogy a háború alatt Sztálin átfésültette a Gulagot,

hogy mindenkit, aki csak képes volt fegyvert viselni, a frontraküldhessen Időről időre a foglyokat idő, illetve ruházat hiányábanegyszerűen lágeröltözetben küldték a frontra. Alapjában véve nemis volt olyan nagy a különbség: ugyanazt a vitorlavászon csizmátviselték, mint a katonák, télen ugyanazt az ócska prémsapkát – ésévről évre ugyanazt a zubbonyt, amelyben a katonákat csak azubbony színe különbözteti meg egymástól.

Nálunk a Szovjetunióban makacsul tartja magát az a jó égtudja, honnan származó felfogás, hogy először Hitler támadottmeg bennünket, és azután küldte el a foglyokat Sztálin, hogy „ve-zekeljenek a bűneikért”.

Mindeközben a német csapatok már 1941. július elején talál-koznak fekete hadosztályokkal és hadtestekkel. Az ország nyugatihatárához 1941. június 13-án indították el ezeket a hadosztályokatés hadtesteket. A Második Stratégiai Csapat hadseregeinek a ki-alakulása azonban, amelyekhez ezek a fekete hadosztályok éshadtestek tartoztak, már 1940 júniusában elkezdődött, amikorHitler hátat fordított Sztálinnak, és majdnem minden hadosztályátvisszavonta a szovjet határról.

A Második Stratégiai Csapat mindegyik hadseregét gyakor-latilag felkészítették arra a lehetőségre, hogy hirtelen feltűnjön anyugati határnál. Ezen hadseregek mindegyike egy fő vasútvonalszakasza mentén rendeződött alakzatba. Mindegyik hadsereg egy

330

koncentrációs tábor területén született: a férfiak ott megszokták arendet, igénytelenek, és sokkal könnyebb a lágerből összeszedniőket, mint a falvakból. Már készen állnak, dandárokba vannakszervezve, és ami a lényeges ebben: ha a férfiakat a falvakbólhoznák, akkor elterjednének a híresztelések a mozgósításról ésegy küszöbön álló háborúról.

Sztálinnak azonban nincs szüksége feltűnésre és semmifélehíresztelésekre ezzel az akcióval kapcsolatban. Hiszen éppenezért fogalmazta meg a TASZ-kommünikét. Ezért dugták a férfi-akat előrelátóan táborokba, ott fegyelemhez szoktatták őket, ésígy szinte észrevétlenül jutottak a frontra.

Sok évvel később erről az időről könyveket és dalokat írnak.Emlékezzenek Vlagyimir Viszockij soraira:

A bennünket követő új foglyokOlvassák a tábor kapuinÜveg mögött a nevünket„Mindannyian a frontra mentek”Felirat alatt.

Ismerik a mondatot Mihail Demin könyvéből?„Rokosszovszkij majdnem egész hadserege tábori foglyokból állt.”(A szélhámos. New York, 1981, 26 o.)

Rokosszovszkij egész életében csak egyetlen hadsereget irá-nyított: a 16.-at. Elfelejt a memoárjaiban arról beszélni, hogy kik-ből is tevődött össze ez a hadsereg. Ez a feledékenység jellemzőrá. Visszaemlékezéseit ezekkel a szavakkal kezdi: ,,1940 tavaszáncsaládommal együtt Szocsiban voltunk”, és közben elfelejti mon-dani, hogy ő maga ezt megelőzően a Gulagon volt.

Igaz, Rokosszovszkij később mellékesen megemlíti: „Az életmeggyőzött arról, hogy az ember csak azokban bízhat, akik ko-rábban egyszer már valamilyen okból összeütközésbe kerültek atörvénnyel. Adjanak egy ilyen embernek alkalmat arra, hogy ve-zekeljen a bűnéért, és meg fogjátok látni, hogy benne a jó, a haza-szeretet, népének a szeretete győzedelmeskedik; az a törekvés,hogy mindegy, hogy milyen áron, de visszanyerje az elveszítettbizalmat, bátor, vakmerő harcossá teszi.” (K. K. Rokosszovszkij, aSzovjetunió marsallja: Katonakötelesség, 136. o.)

331

Ezzel Rokosszovszkij nyíltan beismeri, bőségesen volt al-kalma meggyőződni arról, hogy tábori foglyokból lehet katonátcsinálni. De nem ez a fontos itt. Sokkal döntőbb, hogy Sztálin afoglyoknak „alkalmat ad, hogy vezekeljenek a bűnükért” és „bátorharcosok legyenek”, ezt a lehetőséget Sztálin számukra már Hit-ler támadása előtt megadta. Az ilyen hadseregeknek a felállítását,amelyeket speciálisan arra szántak, hogy foglyokatágyutölteléknek vegyenek fel a soraikba, már akkor elkezdték,még mielőtt megszületett volna a „Barbarossa hadművelet” terve!A 16. hadsereget – a Második Stratégiai Csapat ősanyját – atranszszibériai vasútvonal mellett állították fel, hogy gyorsannyugatra lehessen dobni, Transzbajkáliában, ahol minden meny-nyiségben rendelkezésre álltak foglyok. Ez már akkor egy fog-lyokból álló sereg volt, mielőtt még Rokosszovszkij átvette volnafelette a parancsnokságot. Azt Rokosszovszkij csak 1941 au-gusztusában kapta meg. Előtte egy másik tábornok irányított – anagy tisztogatás egyik áldozata –, Mihail Fjodorovics Lukin, akiutána Szmolenszknél a heves harcokban kitüntette magát, és sú-lyosan megsebesült, fogságba került, és ott amputálták egyik lá-bát. Megérte, hogy német részről elismerték az érdemeit, de visz-szautasította az együttműködést a németekkel, és négy szörnyűévet német koncentrációs táborokban töltött, majd szabadulásaután ismét a szovjet Gulagra került.

A német hadvezetés számára teljesen váratlan volt 1941.. jú-lius elején Lukin 16. hadseregével a találkozás; egyáltalán azegész Második Stratégiai Csapat létezése meglepetés volt szá-mukra. Ezért találunk ezzel kapcsolatban olyan sok iratot a németarchívumokban. Mindenki, aki eziránt érdeklődik, több százfényképet találhat ezekben az archívumokban, amelyek a Máso-dik Stratégiai Csapat katonái fogságba esésének a pillanatait örö-kítették meg. Újra és újra feltűnnek a fiatal emberek között olyanférfiarcok, amelyek egy kemény élet minden jelét magukon vise-lik: férfiak félkatonai uniformisban. Időnként ezek a foglyok aszokásos katonai zubbonyt hordják, de rangjelzés nélkül. Még eza zubbony sem teszi a többi katonához hasonlóvá. És még egykülönbség – ezeknek a férfiaknak erős, kérges keze és lesoványo-dott arca van. Miért? Még nem szenvedtek a német koncentrációstáborokban! Én megmondom önöknek, hogy honnan jönnek ezek

332

a csonttá soványodott arcok: a Rokosszovszkijok a Gulagról úgykerültek a hadseregbe, hogy előzőleg a Krím-félszigeten,Szocsiban felhizlalták őket – ezek az egyszerű katonák Szocsitmég csak nem is látták.

Ha a német Wehrmacht 1941. június elején olyan hadosz-tályokba és hadtestekbe ütközött, amelyeket foglyokkal töltöttekfel, de mégis hadseregekhez tartoztak, amelyek távoli tartomá-nyokból, az Urálból, Szibériából, a Bajkálon-túlról jöttek, akkorez csak azt jelentheti, hogy Sztálinnak már 1941. június 22-e előttfegyvert kellett adnia a foglyok kezébe. Nem tudom, hogy a németelhárítás mit tudott és mit nem 1941 június elején. De tételezzükfel, hogy nagyon keveset tudott, és csak azoknak a kicsiny infor-mációs részeknek és töredékeknek volt a birtokában, amelyeketmost mi is ismerünk:

1. A Szovjetunió nyugati határainál több álcázott hadseregetvonnak össze.

2. Ezeken a hadseregeken belül a katonák bizonyos száma ésidőnként egész hadosztályok (ezek mindegyike körülbelül 15000 fű erősségű), sőt egész hadtestek (50 000 fő) szokatlanfekete uniformist viselnek, amely börtönruházatra emlékez-tet.

3. Ezeknek a hadseregek nek legalább egyike az NKVLJ bün-tetőtábori Igazgatóságának van alárendelve ellátási szem-pontból.

4. A TASZ-kommünikében a szovjet kormány a teljes nyilvá-nosság előtt tagadja, hogy bármi rendkívüli lenne ezekben acsapatmozgásokban és tömeges jellegükben, és arról beszél,hogy ezek „szokásos” csapatgyakorlatok.

Képzeljük magunkat a határos állam katonai felderítésénekvezetője helyébe, akinek a feladata a helyzet megítélése, és aki-nek a kormánya számára gyorsan javaslatot kell tennie. A döntőkérdés, amelyre világos választ kell adnia, így szól, mit fog Sztá-lin tenni, ha nem mi támadunk? Vagy Sztálinnak egy másik el-képzelés jár a fejében a felfegyverzett foglyok bevetésével kap-csolatban, akiket titokban összevont a német határnál?

333

26. kép Előrevonulás

Egy védekező háború előkészületeinél a csapatok beássák magukat, ésharci eszközeiket szétterítik a lövészárkokba és természetes fedezékek-be.

27. kép Megsemmisült harci eszközök a német határnál

Támadó előkészületeknél a csapatok nem ássák be magukat, és harcieszközeiket nagyobb mennyiségben összpontosítják a közlekedési útvo-nalaknál, az erdőkben vagy egyszerűen a szabadban.A német Wehrmacht közvetlenül a német határ mögött, szovjet terüle-ten, a Vörös Hadsereg óriási támadó alakzataira bukkant. Védelemesetén a szovjet gépesített csapatoknak ilyen méretű összpontosításanemcsak hogy szükségtelen, hanem ebben az esetben halálos veszélytis jelentett: minden német bomba és minden német löveg eltalált egyszovjet célpontot.

334

28. kép Megsemmisített harci eszközök a határnál.

29. kép Szétbombázott szállító vonat a határnál

A lövést lehetetlenség volt elhibázni, és minden lángoló gépkocsi, mindenégő harckocsi és repülőgép, amelyek szorosan egymás mellett álltak, to-vábbi tucatnyi és több száz harceszköz gyújtófáklyájává lett.

335

A katonai rendfokozatok két párhuzamosrendszere

...Csak az tud egy erős ellenséget legyőzni,aki előzőleg már legyőzte saját népét.

Shang Yang, kínai államférfi, Krisztus előtt4. század

1.A fekete hadosztályokról és hadtestekről szóló beszámolónk

elején már beszéltünk a 21. hadsereg 63. lövészhadtestéről. Ebbenszót ejtettünk Petrovszkij hadtestparancsnokról és Fokanov dan-dárparancsnokról. Miért nem tábornokok? A válasz egyszerű: afekete hadtestekben és hadosztályokban nemcsak katonák éstisztek voltak, hanem a „favágók számára készített barakktelepü-lések”-ről származó magasabb rangú csapatparancsnok veteránokis.

Egészen 1940-ig a Vörös Hadseregben a vezérkari tisztekszámára a következő katonai rendfokozatokat használták: dandár-parancsnok, hadosztályparancsnok, hadtestparancsnok és hadse-regirányító. Rangjelzésként a kabát hajtókáján a rombuszok szol-gáltak: egy rombusz a dandárparancsnoknak, kettő a hadsztály-parancsnoknak stb. Sztálin azonban megajándékozta Vörös Had-serege vezérkari tisztjeit: bevezette a tábornoki rangfokozatokat,az egyennadrágra csíkok kerültek, a rombuszok helyére pedigcsillagok. Az új rangok: vezérőrnagy, altábornagy, vezérezredes,hadseregtábornok semmiféle kapcsolatban nem állnak a régi rang-fokozatokkal. Egy kormánybizottság döntése alapján minden ve-zérkari tiszt teljesen új besorolást kapott, azaz egy rangfokozattalalacsonyabbra került, mint ahol évekkel azt megelőzően már volt.Néhány dandárparancsnokból vezérőrnagy lett, és I. N. Musi-csenko dandárparancsnokból például altábornagy. Sok hadsereg-parancsokból – O. O. Gorodovikov, G. M. Stern, D. G. Pavlov, N.N. Voronov – vezérezredes lett V. Ja. Kacsalov hadseregirányítótlefokozták altábornaggyá. G. K. Zsukov hadtestparancsnok ezzel

336

szemben megkapta a legmagasabb tábornoki méltóságot – hadse-regtábornokká nevezték ki. Mellesleg szólva kevésbé ismert tény,hogy Zsukov tábornok volt az egyes számú: az egész Vörös Had-seregben elsőként neki adományozták ezt a tábornoki rangot. Aszovjet kormány határozata alapján 1940 júniusában összesen1000 vezérkari tisztet emeltek tábornoki, illetve admirálisi rangra.

A tábornoki rendfokozatok bevezetése Sztálin cukros kenye-re volt az 1937-38-as évek nagy fenyítése után. Vajon milyen ok-ból mutatkozik Sztálin elvtárs a jóságos oldaláról? Azért, mert azttervezi, hogy parancsnokait egy áttekinthető távlatban dolgoztas-sa. Másként nem kellett volna annyira sietnie a cukros kenyérrel.

Sztálinnak azonban még ez az 1000 tábornok sem elég. Egy-re újabb és újabb hadosztályokat, hadtesteket és hadseregeket ál-lítanak fel A tábornoki szolgálati helyeket ezredesekkel töltik be.Felfedezhetjük azt a több száz ezredest, akik egy tábornok szol-gálati helyét, azaz egy hadosztályparancsnok tevékenységét töltikbe. Már találkoztunk I, J. Fedjunyinszkij ezredessel, aki az 5. had-sereg 15. lövészhadtestében parancsnoki funkciót töltött be.

Az új csapatparancsnokokból azonban még mindig nem elégAmikor Hitler Sztálin irányába fordult, Sztálin megelégedett ameglévő állománnyal. Amikor aztán Hitler nyugatra fordult, éshátat fordított Sztálinnak, akkor Sztálinnak egyszerre csak igennagy szüksége lett magasabb rangú tisztekre. Parancsnokokra!Ezért robognak olyan gyorsan a foglyokkal teli vasúti kocsikMoszkvába. Itt az egykori parancsnokokat, akik a saját bőrüköntapasztalták meg a Gulagot, udvariasan fogadják a Lubjanka bör-tönben, és elmondják nekik, hogy tévedés történt, a büntetőeljá-rást leállították, és folyamatban van a rehabilitálásuk. A parancs-nokok Szocsiba sietnek, és onnan a háborús zászlók alá.

Nem mindegyik parancsnoknak jut ugyanaz a megbecsülésosztályrészül. Néhányat tábornoki rangokra emelnek. Közéjüktartozik K. K. Rokosszovszkij vezérőrnagy, a Szovjetunió jöven-dő marsallja. A börtönből és táborokból kiengedettek többségeazonban egyszerűen megtartja régi katonai rendfokozatát: „dan-dárparancsnok”, „hadosztályparancsnok”, „hadtestparancsnok”Mindez a Vörös Hadseregen belül különös helyzethez vezet: avezérkari, illetve fővezérkari tisztek számára két egymással pár-huzamos katonai szolgálati rang van, a rangfokozat-jelzésnek két

337

különböző rendszere és két különböző egyenruha. A parancsno-kok egyik fajtája büszkén lépdel a hajtókájára tűzött csillagokkal,csíkos nadrágjában (a csapatoknál csíkos nadrágosoknak nevezikőket), csinos díszegyenruhában; a másik felük, akik ugyanazt afeladatot látják el, szerény rombuszokat hord.

Melgunovnál találunk egy dokumentumokkal alátámasztottleírást a csekistáknak Kijevben, a vörösterror alatt alkalmazottkihallgatási módszereiről. (S. D. Melgunov: A Vörös TerrorOroszországban. Berlin, 1924, 129 o.) Aki a csekások kérdéseirenem válaszolt, azt egyszerűen egy koporsóba tették és elásták.Később kiásták, és folytatódott a kihallgatás.

Alapjában véve a „háborút megelőző időszakban” Sztálinugyanezt tette. A nagy tisztogatások alatt csapatparancsnokokezrei kerültek a Gulagra, néhányat halálra ítéltek, másokat hosszúszabadságvesztésre, amelyet Kolimán kell letölteniük. Sok szem-tanú vallomása megerősíti, hogy az ottani élet nem volt számukrajobb megoldás, mintha a golyó általi halálos ítéletet végrehajtot-ták volna (I. V Szalamov: Történetek Kolimából. Berlin, 1983).És akkor egyszerre csak ezeket az embereket, akik már leszámol-tak az életükkel, komfortos vasúti kupékban szállítják, a párt no-menklatúra szanatóriumaiban etetik őket, visszakapják parancs-noki hatalmukat, és „lehetőséget kapnak bűneik levezeklésére”.Tábornoki rangfokozatokat nem ígérnek nekik (azaz egyáltalánsemmiféle garanciát nem kapnak) – tedd a kötelességedet, mintparancsnok, aztán majd meglátjuk...!

El tudjuk azt képzelni, hogy ezek a „dandárparancsnokok”és „hadosztályparancsnokok” mennyire égnek a vágytól, hogybevessék őket, és azt tehessék, amire kiképezték őket?

Próbálják meg elképzelni azt az ártatlanul halálraítéltet, aki-nek végül munkát ajánlanak, amelyet ha véghezvisz, akkor a ke-gyelem és az egykori magas pozíciójába való visszahelyezés esé-lye kecsegtet. El fogja végezni a rábízott feladatot?

Sztálin számítása bevált; Az így felszabadultak közül sokanszolgálták őszintén és meggyőződéssel Sztálint, bevetették magu-kat a harcba, tetteikkel és vérükkel bizonyították, hogy méltókvoltak a beléjük helyezett bizalomra. Közéjük tartozik Vorozsej-kin hadosztályparancsnok, aki a Második Stratégiai Csapat 21.hadseregének légierejét irányította. Már az első harcoktól kezdve

338

kitüntette magát, és 1941 júliusában megkapta a légierő vezérőr-nagyi rangfokozatát. Augusztusban már a Vörös Hadsereg légihaderejének vezérkari főnöke volt További előléptetések után1944-ben marsallá nevezték ki.

A V Gorbatov dandárparancsnok, aki 1941 márciusábanszabadult ki a lágerbő1, a Második Stratégiai Csapat 19. hadse-regében a 25. lövészhadtest parancsnokhelyettesi posztját kapta.Karrierje egészen a hadseregtábornoki rendfokozatig és a VörösHadsereg légideszantjának parancsnoki szolgálati helyéig szár-nyalt.

Szabadulásának körülményeit így írja le:„A feleségem az NKVD-nél volt, onnan szinte szárnyakonrepült hozzám, és elmesélte, hogy nagyon jó fogadtatás-ban részesült, előzékenyen beszélgettek vele, érdeklődtekéletkörülményei felől, megkérdezték, hogy szüksége van-eanyagi segítségre...

Az 1941. március 5-re virradó éjszakán, éjjel 2 órakorszemélygépkocsiban a Komszomol térre vitt a vizsgálóbí-ró egy ismerősömhöz. Amikor ott kitett a kocsiból, udva-riasan elbúcsúzott: Itt van a telefonszámom. Ha bármilenne, nyugodtan hívjon, bármikor. Számíthat a segítsé-gemre. Mint egy relikviát, úgy vittem magammal a zsá-komat a régi rongyokkal, gumicipőkkel és éjfekete cukor-darabkákkal, egy darab száraz kenyérrel, amelyet meg-betegedésem esetére tartalékoltam” (Évek és háborúk.Moszkva, 1965, 168-169. o.)A koporsóba való eltemetés és földbeásás összehasonlítása az

új szabadulási módszerekkel nem az én ötletem. Ezt Gorbatovhadseregtábornoktól kölcsönöztem: „Március 5-e az a nap a szá-momra, amelyen másodszor megszülettem.”

Gorbatov dandárparancsnokot (mint oly sok mást is) jól idő-zített terv szerint engedték ki egy hónap szabadság a szanatóri-umban, aztán következik szolgálatba lépése az új feladatok átvé-telével, és máris eljutunk a TASZ-kommüniké időpontjához. Ek-kor azonban a jóravaló dandárparancsnok hadosztályával és az„annuskákkal” már úton van nyugati irányba.

339

A Gulagból származó „szuvenírokat” egyébiránt nem ok nél-kül vitte magával a tapasztalt lágerfogoly. Gorbatovnak nem voltújra szüksége ugyan rájuk, és ez jó. Másoknak azonban igen. Ittvan például I. F. Dazsicsev dandárparancsnok, akinek másodszoris fel kellett húznia a gumikalucsnikat. 1941 márciusában enged-ték ki, októberben azonban újra letartóztatták, és legalább 1953-igült.

A régi dandár-, hadosztály- és hadtestparancsnokokat fel-használták az Első Stratégiai Csapat feltöltésénél is: M. S. Kacsovdandárparancsnokot a 9. speciális lövészhadtest 109. lövészhad-osztályánál; N. P. Ivanov dandárparancsnokot a 6. hadsereg ve-zérkari főnökeként; A. D. Szokolov hadosztályparancsnokot a 12.hadsereg 16. gépesített hadtestének parancsnokaként; G. A.Buricsenko hadosztályparancsnokot a déli légvédelmi zóna főnö-keként; P. G Alexejev hadosztályparancsnokot a 13. hadsereglégierejének főnökeként; S. S. Kulesin dandárparancsnokot azÉszaknyugati Front légierejének vezérkari főnökeként; A. S.Tyitov dandárparancsnokot a 18. hadsereg tüzérségi főnökeként,és sok-sok más, volt foglyot is.

Ezekkel a dandár- és hadosztályparancsnokokkal töltötték fela megüresedett helyeket, miután a Második Stratégiai Csapat ti-tokban elindult a nyugati határokhoz. Így például N. I.Krisztofanov dandárparancsnok Sztavropol térségében hadbiztositevékenységet látott el. M. V. Hripunov dandárparancsnokMoszkva Katonai Körzet vezérkarában szolgál. A vezérkart azösszes vezérkari tiszttel együtt a román határhoz való elindulásukután csekásokkal töltötték fel, akik a katonai ügyekhez nem túlsá-gosan értettek. Ezért rendelték vissza a Gulagról szegényHripunovot.

Kétségtelen tény, hogy az összes ilyen hadosztály-, dandár-és hadtestparancsnok számára a betervezett szolgálati hely a Má-sodik Stratégiai Csapatban volt. Ezt a csapatot „favágókkal” töl-tötték fel, tehát a csapatvezetői posztokra is ugyanilyen származá-sú vezetőket szántak. Itt újra találkozunk Petrovszkij hadtestpa-rancsnokkal. Az utolsó szolgálati helye Moszkva Katonai Körze-tében a parancsnokhelyettesi poszt volt. A végén azonban ült.(Más információk szerint felmentették posztjáról, de nem tartóz-tatták le. Több mint két évet úgy töltött el, hogy közben állandóan

340

a letartóztatására várt.) 1940 novemberében azonban ismét elő-vették, és megbízták a 63. lövészhadtest felállításával. Itt rábuk-kanunk a Fekete Hadtest történetének a kezdetére! Ennek a had-testnek három had osztályából kettőt Ja. S. Fokanov és V. S.Rakovszkij dandárparancsnokok vezetik. A 3. hadosztály N. A.Priscsep ezredes parancsnoksága alatt áll. 6 ugyan. nem dandárpa-rancsnok, de ő is ült. Ezredeseket is lecsuktak, és utána a MásodikStratégiai Csapat teljes feltöltésére kihozták őket a lágerből. Deugyanígy őrnagyokat, tábornagyokat és századosokat is.

Az ugyanezzel a hadsereggel határos 67. hadtest is nagyonjól el van látva dandárparancsnokokkal. A hadtest élén F. F.Szmacsenko dandárparancsnok áll (akit később vezérezredesséléptetnek elő). Nézzék meg bármelyik hadsereget, amelyik az or-szág belsejéből titokban felzárkózik a határhoz, és mindenütt ren-geteg olyan dandárparancsnokot találnak, akit közvetlenül előtteengedtek ki a büntetőtáborból. A 22. hadseregnek két hadtestevan, és mindkettőt dandárparancsnokok vezetik: Povetkin az 51.hadtest élén, I. P. Karmanov pedig a 62. hadtest élén áll. Vessünkegy pillantást a vezérkari főnökökre, a tüzérségi főnökökre, azutászcsapatok és a háttérszolgálatok vagy tetszés szerint bárme-lyik fegyvernem bármelyik szolgálati helyére – mindenütt kien-gedett foglyokkal találkozunk. Ennek a hadseregnek két hadosz-tályában különösen erősen uralkodik a fekete szín, egyértelmű,hogy ők a „favágók”; de maguk a csapatparancsnokok is ugyan-ebből a miliőből jönnek: a 112. lövészhadosztályt Ja S. Adamzondandárparancsnok irányítja, a 174.-et pedig A. I. Szigin dandárpa-rancsnok.

Nem szeretném ezt a fejezetet a hadosztályok és hadtestektöbb tucatnyi nevének és számának a felsorolásával tovább ter-helni. Mindenki, akit érdekel a II. világháború története, maga istekintélyes listát találhat a börtönből kiengedett vezérkari tisztekneveivel, akiknek Sztálin „lehetőséget adott. hogy vezekeljenek abűnükért”.

A kommunisták azt állítják, hogy ez csak Sztálin védekezőreakciója volt, előre megérzett kedvezőtlen fejleményeket, ésezért megerősítette a hadseregeit. Nem, ez nem védekező reakcióvolt! A dandár-, hadosztály- és hadtestparancsnokok kiengedésé-

341

nek folyamatát Sztálin már jóval azelőtt eltervezte és elindította,mielőtt még a „Barbarossa hadművelet” terve megszületett volna.

Ez a folyamat nem abban a pillanatban érte el a csúcspontját,amikor a német csapatok a szovjet határokon álltak, hanem abbanaz időpontban, amikor azok Franciaországba bevonultak.

342

A meg nem magyarázott háború

Ha mindenütt ellenséggel vagyunk körülvé-ve, akkor egy hirtelen előretörés részünk-

ről, egy váratlan manőver, a gyorsaság fogmindent eldönteni.

Sztálin 1923-ban a 12. Pártkongresszuson(Művek V 225 o)

1.A Szovjetunió nyugati határainál öt katonai körzet volt,

amelyekben titokban, de nagy intenzitással csapatokat vontakössze, miközben a szovjet vezetés az ország belsejében lévő nyolckatonai körzetet, ahogy láttuk, katonailag teljesen lecsupaszítottaA belső katonai körzetekből titokban minden hadsereget, hadtes-tet, hadosztályt, csaknem minden tábornokot és vezérkart kivon-tak, és a nyugati határhoz irányították őket.

Az öt nyugati határkörzeten és a nyolc belső katonai körzetenkívül ott volt még a Távol-Keleti Front és három keleti katonaikörzet: Transzkaukázsia Katonai Körzet, Közép-Ázsia KatonaiKörzet és Transzbajkália Katonai Körzet. Vessünk egy pillantástezekre is

Az 1941. május 9-i TASZ-cáfolattal szemben a Közép-Ázsiaés a Transzkaukázsia Katonai Körzetekben erőltetett ütemű elő-készületek folytak Irán „felszubadítására”. Ezeknél az előkészü-leteknél a főszerepet a Közép-Ázsia Katonai Körzetnek szánták,míg a Transzkaukázsiai Katonai Körzet segítő funkciót látott el.Ahogyan az szokásos volt, az előkészületek befejezése után óriásiméretű csapatgyakorlatok jelentették a végakkordot, melyeket aVörös Hadsereg legmagasabb rangú tisztjei jelenlétében hajtottakvégre. Májusban G. K Zsukov hadseregtábornoknak és vezérkarifőnöknek, valamint helyettesének, N F Vatutyin altábornagynakkellett elutazniuk ezekre a csapatgyakorlatokra.

S N. Sztyemenko hadseregtábornok (ebben az időszakban avezérkar operatív testületében ezredes): „Május végén csapatunk

343

főerőinek Tifliszbe kellett utazniuk. Erősítést kaptunk más csapat-egységektől is... Közvetlenül az elutazás előtt azonban kiderült,hogy sem a vezérkar főnöke, sem a helyettese nem nélkülözhető,ezért a csapatgyakorlatokat a csapatparancsnokok fogják vezetni;a Transzkaukázsiai Katonai Körzetben D. T. Kozlov és a Közép-Ázsia Katonai Körzetben S. G. Trofimenko. Már a Tifliszre valómegérkeézünk utáni napon Kozlov altábornagyot sürgősenMoszkvába rendelték. Érezni lehetett, hogy Moszkvában valamirendkívüli történik” (A vezérkar a háború éveiben, 20. o.)

Transzkaukázsia Katonai Körzet így közvetlenül Irán „fel-szabadításának” az előestéjén parancsnok nélkül maradt. Azzalérvelnek majd velem szemben, hogy Kozlov tábornoknak volthelyettese – P. I. Batov altábornagy. Ő vezethet a katonai körze-tet. Nem, Batov egészen mással van elfoglalva. Batov éppen akatonai körzet legjobb csapataiból a 9. speciális lövészhadtestkialakításával foglalkozik, áthelyezi őket a Krímre, ott aztán ez ahadosztály éppen most a fekete-tengeri flottával közösen, a ten-gerről történő partraszállási hadművelet célzott előkészületeitgyakorolja. A fekete-tengeri flotta ennek a hadtestnek egyik had-osztályával a hadihajóról történő partraszállást gyakorolja.

A Transzkaukázsia Katonai Körzet parancsnok és egészen1941 augusztusáig parancsnokhelyettes nélkül maradt, amikor isazután D. I. Kozlov tábornok visszatért, és végrehajtotta Irán „fel-szabadítását”. Hitler itt is összezavarhatta Sztálin kártyáit. Hitlerelőre nem látott akcióinak a következtében nemcsak hogy többhónapos késedelmet szenvedett Irán „felszabadítása”, hanem csakkorlátozott erővel történt, aminek következtében „az alapvetőszociálpolitikai átalakítás” nem történhetett meg.

Még nem derítettem ki, hogy Sztálin 1941. június elején aKözép-Ázsia Katonai Körzet parancsnokát, S G. Trofimenko tá-bornokot Moszkvába rendelte-e. A vezérkart mindenesetre erősenkarcsúsították, és „megszabadították a zsíros parasztoktól”. Már1941 márciusában Moszkvába hozták a Közép-Ázsia KatonaiKörzet vezérkarából N. M. Hlebnyikov ezredest, és a Baltikumbahelyezték a 27. hadsereg tüzérségének a főnökeként. KésőbbHlebnyikov a tüzérség vezérezredese lesz. A 27. hadsereg egyéb-ként hivatalosan 1941 májusában tűnt fel az ország nyugati régi-óiban, de vezető kádereit a távoli határvidékekről már sokkal ko-

344

rábban összeállították. Mindjárt Hlebnyikov, több más ezredes éstábornok után a katonai körzet vezérkari főnökét, N. J. Kazakovot(később hadseregtábornok) is Moszkvába rendelték. Kazakov tá-bornok beszámol az „Egykori csaták térképe fölött” című köny-vében, hogy hogyan figyelte meg repülőgépéből a csapatokkal ésháborús műszaki eszközökkel telezsúfolt csapatszállító vonatokóriási mennyiségét, amelyeket Közép-Ázsiából helyeztek át.

A. A. Lucsinszkij hadsereggenerális (ebben az időben ezre-des, és a 83. hegyivadász hadosztály parancsnoka) is azok közétartozott, akik Közép-Ázsiából katonai szállítóeszközön nyugatiirányba tartottak. Lucsinszkij egy fülkében ült Je. Petrov vezérőr-naggyal (később hadseregtábornok lesz). Lucsinszkij visszaemlé-kezései Petrovra valóban megfizethetetlenek: „Közösen utaztunkegy fülkében, mert a Védelmi Népbiztosságra rendeltek bennün-ket, amikor is a rádió közölte a hírt, hogy a fasiszta Németországmegtámadta hazánkat.” Lucsinszkij azt nem említi, hogy miértidézték be őket a Védelmi Népbiztosságra, de azt mondja barátjá-ról, Petrov tábornokról: „Röviddel a háború kezdete előtt kine-vezték a 192. lövészhadosztály parancsnokává (Petrov ezt a had-osztályt átalakította hegyivadász hadosztállyá, és titokban a ro-mán határra küldte – V. S.), később a 27. gépesített hadtest pa-rancsnokává, amelynek az élén ő maga is a frontra ment.”(„Hadtörténeti folyóirat”, 1976,9. szám, 121-122. o.)

A 27. gépesített hadtestet Közép-Ázsiából titokban a románhatárra helyezik át, miközben a hadtestparancsnok Moszkvábautazik, hogy átvegye a harci megbízást. Ebben a könyvben újra ésújra hasonló procedúrával találkozunk: így például a 16. hadsere-get titokban a román határhoz szállítják, miközben irányítója, M.Lukin altábornagy Moszkvában megkapja harci feladatát.Lucsinszkjjnek Petrov tábornokról szóló rövid cikkében mindenegészen normálisnak és hétköznapinak hat. De figyeljék meg egy-szer a sorrendiséget, ahogyan az események alakulnak. I. Je.Petrov először alakzatba rendezi a 27. gépesített hadtestet, beva-gonírozza a katonáit, elküldi őket a frontra, de csak akkor, amikorő maga már a vonatban ül, akkor hallja meg a hírt, hogy Német-ország elkezdte a háborút.

Még érdekesebb történt egy pár nappal később: a 27. gépesí-tett hadtestet útközben feloszlatják. Védekező háborúban egészen

345

egyszerűen nincs szükség ilyen teljesen offenzív alakulatokra.1941 júniusában, mindjárt a 27. gépesített hadtest feloszlatásaután az összes többi gépesített hadtestet is feloszlatják. Összesen29 ilyen volt.

Látszólag abszurd helyzet: a 27. gépesített hadtest Hitler tá-madása előtt indul el a háborúba, alighogy azonban Hitler el-kezdte a háborút, a 27. hadtestet, még mielőtt találkozna az ellen-séggel, feloszlatják. Ez azonban nem abszurd. A 27. gépesítetthadtestet a román határhoz irányítják, hogy ott harcoljon, de nemegy olyan háborúban kellene harcolnia, amelyet Hitler kezdett el,hanem egy olyanban, amelynek a kezdetét egészen másképp kép-zelték el.

Ez arra enged következtetni: ha Hitler nem támadott volna,akkor a 27. gépesített hadtest részt vett volna a háborúban, hiszenvégül is azért volt úton a frontra. Hitler azonban akciójával elhá-rította azt a fajta háborút, amely számára a 27 gépesített hadtestet,valamint a hozzá tartozó huszonnyolc párhuzamos köteléket fel-állították, amelyek mindegyike állítólag több mint 1000 páncélos-sal rendelkezett.

Petrovon és Lucsinszkijen kívül a Közép-Ázsiából érkezővonatokon még sok más, ismert magas rangú tiszt ült, vagy olya-nok, akik később nevet szereztek maguknak. Nem fogom az ösz-szes nevet felsorolni., túlságosan unalmas olvasmány lenne. Ittmég csak egy nevet emelek ki, és azt is csak azért., mert ebben azidőpontban vezérőrnagy volt., utána azonban ugyanúgy, mintKozakov, Petrov vagy Lucsinszkij, hadseregtábornok lett. Úgyhívják, hogy A. S. Zsadov. Ismeretes, hogy „közvetlenül a háborúkezdete előtt A. S. Zsadovot, aki Közép-Ázsiában egy hegyilovashadosztályt irányított, a 4 légideszant hadtest parancsnokává ne-vezték ki, és akkor érkezett a frontra, amikor már javában folytaka harci cselekmények”. („Hadtörténeti folyóirat”, 1971, :1 szám,124 o)

Ha valaki azt akarná önöknek bemagyarázni, hogy Sztálinmiért gyűjtötte össze a nyugati határon a tábornokait, hogy elhá-rítson egy német támadást vagy „ellencsapást” mérjen az ellen-ségre, akkor emlékeztessék az illetőt Zsadov tábornokra, aki Kö-zép-Ázsiában lévő hegyilovas hadosztályát lecserélte egy belo-

346

rusz légideszant hadtestre. A légideszant hadtestet talán ellencsa-pásra vagy az ellenséges támadás elhárítására szánják?

2.Transzbajkália Katonai Körzet árván maradt, jóllehet csapatai

nemcsak szovjet területen, hanem Mongóliában is voltak, aholnem sokkal ezt megelőzően több száz páncélos és repülő, többezer löveg és több ezer katona részvételével igazi háborút vívtak.

Minden belső és keleti határ menti katonai körzet közülTranszbajkália Katonai Körzet volt az egyetlen, amely hadsereg-gel is rendelkezett. Kettő volt a 16. és a 17. hadsereg. A 17.-ethátrahagyták Mongóliában, de már 1941-ben olyan mértékig„megkönnyítették”, hogy tábornokok hiányában P. P. Polujarovezredes vette át az irányító parancsnokhelyettesi posztot. Mintmár tudjuk, először őt is Moszkvába vitték, és utána az Észak-nyugati frontra küldték.

A Transzbajkália Katonai Körzet másik hadseregét – a 16.hadsereget – titokban nyugatra irányították. Jóllehet a hátraha-gyott feleségek között azt a hírt terjesztették, hogy az iráni határ-hoz irányították őket, a 16. hadsereg parancsnokai tudták, hogyháborúba mennek, és azt is tudták, hogy ki ellen.

A Transzbajkália Katonai Körzet vezérkarát a 16. hadseregelvonulásakor szintén „megkönnyítették”, amikor sok tisztet éstábornokot átadtak a 16. hadsereg hadosztályainak és hadtestei-nek. Egy példa: P. N. Csernyiszov vezérőrnagy volt a 16. hadse-reg 152. lövészhadosztályának a parancsnoka. Előléptették, ésTranszbajkália Katonai Körzet harci kiképző osztályának a veze-tőjévé nevezték ki. Mégis, „amikor a hadsereg elvonult, PjotrNyikolajevics azt mondta”, hogy ő a „hadosztályával harcolnimegy’” és elérte, hogy visszahelyezzék a 152. hadosztályba (A. A.Lobacsov vezérőrnagy: Nehéz ösvényeken, 147. o.).

Nemcsak ezredeseket és jelentéktelenebb tábornokokatszedtek azonban csak össze Transzbajkáliában. Valóban beváltparancsnokokat is elhoztak onnan. A legnagyobbak közé tartoztaka katonai körzet parancsnokai. Hogy-hogy parancsnokai?Transzbajkália Katonai Körzetének nem egy parancsnoka volt,hanem mindjárt több? Pontosan ez a helyzet, több volt. Az igaz,

347

hogy nem mindannyian ugyanabban az időben irányítottak, ha-nem sorban. Ezek a változtatások azonban nem voltak hosszúéletűek. 1940-ben F. N. Remezov altábornagy irányítja aTranszbajkália Katonai Körzetet. Orjol Katonai Körzet parancs-nokának helyezték át. Ott titokban felállította a 20. hadsereget, ésa TASZ-kommüniké leple alatt a német határhoz vezette őket.Remezov után átmenetileg I. S. Konyev altábornagy működöttTranszbajkália Katonai Körzet parancsnokaként. Onnan áthe-lyezték az Észak-Kaukázus Katonai Körzetbe, ahol titokban fel-állította a 19. hadsereget, és ugyanennek a TASZ-kommünikéneka leple alatt hadseregét a román határhoz vezette Ezek utánTranszbajkália Katonai Körzetét P. A Kurocskin altábornagy (ké-sőbb hadseregtábornok) vette át. Még a TASZ-kommüniké előttKurocskin bevagonírozta a 16. hadsereget, a parancsnokoknak ésa katonáknak sikereket kívánt „a haza bármilyen parancsának” ateljesítéséhez. A 16. hadseregnek volt a leghosszabb az útja. Ezértkorábban el kellett indulnia, hogy a Második Stratégiai Csapatösszes többi hadseregével együtt érkezzen a nyugati határhoz.

Mi lesz P. A. Kurocskin altábornaggyal? Nem egyszerű do-log egy egész hadsereget úgy berakodni katonai szállítóeszközök-be, hogy senki ne tudja meg. Kurocskin teljesítette ezt a megbí-zást, és megkönnyebbülve fellélegzik. Június 13-án azonban, ab-ban a pillanatban, amikor a TASZ-kommünikét elterjesztik,Kurocskin azt a parancsot kapja, hogy hagyja el TranszbajkáliaKatonai Körzetét, és haladéktalanul induljon Moszkvába egy újmegbízatás átvételére. A Vörös Hadsereg újságja, a „Vörös Csil-lag” 1984. május 26-i száma a bizonyíték arra, hogy Kurocskinaltábornagy 1941. június 21-én egy Irkutszkba tartó gyorsvonatonült... Transzbajkália Katonai Körzet azonban parancsnok nélkülmaradt. A Szovjet Katonai Enciklopédia (3. kötet, 357. o.) arróltájékoztat, hogy az új parancsnok csak 1941 szeptemberében ér-kezett meg.

3.Nemcsak a belső katonai körzetekből és a félfront-

körzetekből helyeztek át tábornokokat é, tiszteket a német és ro-mán határhoz, hanem valódi frontokról is A Távol-Keleten állan-

348

dó harcoló hadsereg volt, újra és újra fellángoltak a fegyveresösszetűzések, mindkét oldal részéről több száz páncélos és repülőrészvételével. Ebben az időszakban lehetségesnek tűnt egy Japánés Szovjetunió közötti háború, sőt néhány külföldi megfigyelőszámára egyszerűen elkerülhetetlennek látszott. Ezért a Távol-Keleten nem katonai körzet volt, hanem egy három hadseregbőlálló front.

1940-ben kezdődött el az a folyamat, amelynek során tábor-nokokat titokban nyugatra helyeznek át. Ezek az áthelyezéseknemcsak a jelentéktelenebb tábornokokra korlátozódtak. 1941januárjában G. M. Stem vezérezredest, a Távol-Keleti Front pa-rancsnokát Moszkvába vitték, és ott átvette a légvédelem vezeté-sének főnöki posztját. 1941. június 13-án, ezen a felejthetetlennapon Stem átadta a légvédelem vezetését N. N. Voronov tábor-noknak, miközben ő maga titkos megbízással a német határra in-dult.

Stem vezérezredes helyére Sztálin természetesen talált meg-felelő pótlást: a Távol-Keleti Frontot I. R. Opanasszenko hadse-regtábornok vette át. Sok magas rangú parancsnok azonban úgyhagyta el a Távol-Keleti Frontot, hogy nem helyettesítették, delegalábbis nem megfelelően. Így például ennek a frontnak az ope-ratív vezérkari főnökét, G. P. Kotov vezérőrnagyot nyugatra he-lyezték át.

P. G. Grigorenko vezérőrnagy (ez időben alezredes a Távol-Keleti Front vezérkarában) így emlékszik: „Még Stem előtt aNyugati Frontra rendelték Ivan Sztyepanovics Konyevet, MarkianMihajlovics Popovot, Vaszilij Ivanovics Csujkovot és sok másmagas rangú katonai elöljárót.” (A pincében csak patkányokkaltalálkozik az ember: New York, 1981, 246. o.)

Hogy ennek a rövidke listának kellő figyelmet szenteljenek,szeretném arra emlékeztetni önöket, hogy M. M. Popov altábor-nagy (később hadsereg tábornok) az 1. hadsereget irányította, I. S.Konyev altábornagy pedig (később a Szovjetunió marsallja) a 2.hadsereget. Bármiféle olyan kifogást, hogy ezeknek a táborno-koknak az áthelyezése az előrelátható német invázió miatt történtvolna, egyszerűen visszautasítok. Popovot a háború kezdete azÉszaki Front parancsnoka ként a finn határon érte, és Konyev eb-

349

ben az időpontba óriásira duzzasztott támadó hadserege élén útonvan a román határhoz.

Érdekes Konyev tábornok pályája, aki a Távol-Kelet egyikhadseregparancsnoki posztjáról egy, a román határnál állomásozóhadsereg irányító tábornoka lesz. Konyev útja nem közvetlenülvezetett idáig. Kerülő utakat tesz. Miután 1941 áprilisában leadtaa Távol-Keleten a 2. hadsereget (Szovjet Katonai Enciklopédia, 2.kötet, 409. o.) átveszi a Transzbajkáli Katonai Körzetet. Miutánott kijelentkezett, anélkül, hogy felhívná magára a figyelmet, tel-jes csendben Rosztovban tűnik fel, és átveszi az Észak-KaukázusKatonai Körzetet. Itt befejezi a 19. hadsereg felállítását, átvesziennek a parancsnoki posztját, és a „legszigorúbb titoktartás mel-lett” (S. M. Sztyemenko hadseregtábornok megfogalmazása atárgyalt esettel kapcsolatban) 1941. május végén elkezdi hadsere-ge hadosztályainak és hadtesteinek a román határhoz történő át-helyezését. Ez rövid időn belül négy posztot jelent – a legkülsőkeleti határtól a legkülső nyugati határra megy. Tábornoki egyen-ruhába öltözött róka. Hogy lehetne ezt másként nevezni? Az ösz-szes támadó hadművelet előtt (de nem a védekezési akciók előtt)Sztálin eldugta a legjobb tábornokait és marsalljait. Ez mindenek-előtt Zsukov ra, Vasziljevszkijre, Konyevre, Rokosszovszkijra ésMereckovra vonatkozott. 1941 kora tavaszán Konyev úgy eltö-rölte a nyomait az összes valóban nagy támadó hadművelet előtt,hogy még legszűkebb baráti köre sem tudta, hová tűnt.

De nemcsak Konyev tüntette el a nyomait. Ha az ember egypillantást vet azokra a posztokra, amelyeket Konyev átmenetileg,félrevezetésképpen átvett, még több olyan tábornokot fogunk fel-fedezni, akik ugyanilyen posztokat használtak fel nyomaik álcá-zására és eltüntetésére, mint Konyev. Így például

F. I. Kuznyecov vezérezredes, miután átvette az Észak-Kaukázus Katonai Körzet Vezérkari Akadémiájának a vezetését,és azután leadta Konyevnek, az Északnyugati Front parancsnoka-ként a kelet-porosz határon bukkant fel.

4.Konyev tábornoknak a távol-keleti határról való titokzatos

eltűnése után az ottmaradt 2. hadsereg nem kapott megfelelő utó-

350

dot. M. F. Tyerjohin tábornokot természetesen nem lehet elfogad-ni Konyev valódi pótlásaként.

A Távol-Keleti Front 1. hadseregében még érdekesebb volt ahelyzet. Miután M. M. Popov tábornok az Északi Frontra ment,méltó utódot szántak a helyére: A. I. Jerjomenko altábornagyot(később a Szovjetunió marsallja). Jerjomenko azonban nem so-káig tartotta meg a parancsnoki posztot. Június 19-én azt a paran-csot kapta, hogy adja le az 1. hadsereget, haladéktalanul utazzonMoszkvába, hogy megtudja új állomáshelyét.

Hitler Sztálin minden tervét felborította, és csak a német in-vázió megkezdése után kerül Jerjomenko a Nyugati Front pa-rancsnoki posztjára a leváltott D. G. Pavlov tábornok helyére.Június 19-én egyébként az események ilyen fordulatát nem lehe-tett előre látni. Pavlov helye biztosnak látszott a Nyugati Frontparancsnoki posztján. Sztálin egy másik feladat elvégzésére hí-vatta magához Jerjomenkót; ez a megbízás nem ismeretes, és fel-tehetőleg elintézetlen maradt. Sikerült Jerjomenkóval, a Szovjet-unió marsalljával találkoznom, és beszélgetni vele. Megkísérel-tem tapogatózni ebben az irányban, de nagyon körültekintően,hogy ne keltsem fel a gyanakvását. Az volt a benyomásom, hogyJerjomenko nem alakoskodott, hanem valóban nem tudta, hogymiért volt rá szüksége Sztálinnak 1941. június 19-én. Felhívtam amarsall figyelmét arra, hogy akkoriban nem ő volt az egyetlen,aki ilyen helyzetbe került. Mondtam neki, hogy példáulKurocskin, Zsivkov, Kurgyumov, Zsadov, Petrov és Lucsinszkijis úton voltak. A marsall nagy érdeklődést mutatott. Borzasztóansajnálom, hogy nem egy demokratikus ország útlevelével rendel-kező történész vagyok, így azután nem igazán tudtam a marsallalvaló beszélgetésemben mélyebbre ásni.

Mivel sikerült felkeltenem Jerjomenko érdeklődését, felhívtaa figyelmemet egy pár tábornok ra, akiket szintén elhoztak a Tá-vol-Keletről, és ezáltal gyakorlatilag szinte teljesen lecsupaszí-tották az ottani szovjet védelmet: N. E. Berzarin vezérőrnagy az1. hadsereg irányító helyettese volt. Jerjomenko elmondta nekemazt, amiről a memoárjaiban nem számol be: amikor elindult a Tá-vol-Keletről, a hadsereg vezetését helyettesének, Berzarinnakkellett volna átadnia. Végül is ezért van helyettes! Berzarintazonban Sztálin már május végén titokban Moszkvába rendelte,

351

és kinevezte a Baltikumban, a német határnál a 27. hadsereg irá-nyítójává.

Itt is azzal lehetne érvelni, hogy Sztálin Jerjomenkót és atöbbi tábornokot azért hívta vissza a Távol-Keleti Frontról, hogya védelmet erősítse. Hogy minden kétséget maradéktalanul el-oszlassak, itt már csak egyetlen további tábornok esetével foglal-kozom, akiről szintén Jerjomenko beszélt nekem: V. A. Glazunovvezérőrnagy (később altábornagy, a Vörös Hadsereg légideszantcsapatainak a parancsnoka) irányította 1941 elején a Távol-KeletiFront 1. hadseregében az 59. lövészhadosztályt. Jerjomenko na-gyon a szívébe zárta az 1. hadsereget, és nem akarta irányító tá-bornok nélkül átengedni Cselahov „vezérkari patkánynak”. Sztá-lin azonban már elvitte Jerjomenko helyettesét, a hadtestparancs-nokokat úgyszintén, és magukat a tapasztalt hadosztályparancs-nokokat is már régen áthelyezték nyugatra. Már csak az 59. had-osztálynak volt egy tapasztalt, harcos, sokat ígérő tábornoka –Glazunov. Jerjomenko azt mondta nekem, hogy haladéktalanulegy rejtjelzett üzenetet küldött a vezérkarnak azzal a javaslattal,hogy bízzák meg Glazunov tábornokot az 1. hadsereg vezetésé-vel. Egy hadosztályból egy hadsereg élére kerülni – az egy na-gyon nagy ugrás, de mit lehet tenni, ha a Távol-Keleten a pa-rancsnokok között nem volt más, erre a feladatra alkalmas, ráter-mett vezető?

Moszkva azonnal jelezte egyetértését – azzal, hogy Glazunovvalóban méltányolandó lenne parancsnokként, és egy rejt jelzettválaszban Glazunov azt a parancsot kapta, hogy haladéktalanuladja le a hadosztályt, és helyette vegye át a román határnál a 3.légideszant hadtestet.

1941. június elején Sztálin parancsára a nyugati határnál voltnemcsak az összes szovjet légideszant csapat, beleértve a csaknemrég a Távol-Keletről idehelyezett egységeket is, hanem a leg-utolsó pillanatban még a legkülső határokról is ideirányította agyalogsági és lovassági tábornokokat, akik rövid időn belül alégideszant hadtestek parancsnokai lettek. Ez nemcsak Glazunovés Zsadov tábornokokra vonatkozik, hanem M. A. Usszenko, F.M. Haritonov és I. S. Bezugli tábornokokra is.

A tábornokoknak ez a rövid időn belüli átállítása a gyalogsá-gi és lovassági parancsnoki posztról légideszant csapatok vezeté-

352

sére nem egy védekező harc előkészületei, és nem is egy ellen-csapás előkészületei miatt történt. Ezek egy agresszió – egy elke-rülhetetlen, közvetlenül küszöbönálló, gigantikus méretű támadóhad művelet előkészületeinek a jelei.

353

Miért alakított ki Sztálin frontokat?

A szegényeknek a gazdagok elleni háborújalesz a legvéresebb háború, amelyet valaha

is folytattak.

Friedrich Engels: A dolgozó osztály hely-zete Angliában (Karl Marx – Friedrich En-

gels: Művek, 2. kötet. Berlin, 1959, 504. o.)

1.Egy front a haderők operatív-stratégiai összevonását testesíti

meg. Egy front több hadseregből, légi haderőből, légvédelmi erő-ből csapatrészekből hadtáp- és utánpótlási egységekből valamintháttérszolgálatokból áll. Békeidőkben nincs szükség frontokra.Frontok helyett katonai körzetek vannak. Egy front kialakításárarendszerint egy háború kezdetekor kerül sor (Szovjet Katonai En-ciklopédia, 8. kötet, 332. o.).

1938-ban, tekintettel a Japánnal kiéleződött kapcsolatokra, aVörös Hadseregen belül létrehozták az 1. és 2. hadsereggel, légi-erővel és megerősítésekkel a Távol-Keleti Frontot. 1941. április13-án aláírták Japánnal a semlegességi szerződést, de a Távol-Keleti Front maradt a régiben, és nem alakították át katonai kör-zetté. 1939-ben és 1940-ben a Szovjetunió nyugati határainál át-menetileg a lengyelországi, romániai és finnországi „felszabadítóhadjárat” céljából frontokat alakítottak ki. Miután a hadjáratokatbefejezték, ezeket a frontokat haladéktalanul feloszlatták, és he-lyükön újból katonai körzeteket hoztak létre. A történészek felró-ják Sztálinnak, hogy Németországgal és Japánnal szerződést kö-tött, de Japán ellen kialakított egy frontot, Németország ellenazonban nem.

Első pillantásra ez logikátlannak tűnik. De nézzék csak megHitlert, ő ugyanezt tette: Nagy-Britannia ellen jól csengő elneve-zésű vezérkarokat hozott létre, miközben csapatait és tábornokaittitokban a Szovjetunió határánál vonta össze. Így egy meglepetés-re építő offenzívát készítenek elő. Sztálin sem cselekszik más-

354

ként: a Távol-Keleten kialakítanak egy frontot, a csapatok és tá-bornokok azonban titokban elhagyják azt. A nyugati határnál to-vábbra is fennmaradnak a katonai körzetek, de elkezdődik a csa-patkoncentráció. Ha a Távol-Keleti Front katonai potenciáljátbármelyik nyugati körzetével összehasonlítjuk, akkor egyáltalánnem a front javára billen a mérleg nyelve. Így például a Távol-Keleti Front három hadsereggel, teljesen szokványos hadsereggelrendelkezik; a Nyugat Különleges Katonai Körzetbenezzel szem-ben négy hadsereg van, ebből három a normál előretörő hadsereg,az egyik pedig extrém erős előretörő hadsereg. A Nyugat Külön-leges Katonai Körzet területére ezenkívül még a Második Straté-giai Csapat további három hadserege érkezik. A Távol-KeletiFrontra ezzel szemben semmi, épp ellenkezőleg – itt még ki isvonnak hadtesteket és hadosztályokat. A Távol-Keleti Frontonegyetlen gépesített hadtest áll, a Nyugat Különleges Katonai Kör-zetben ezekből hat van. A Távol-Keleti Fronton nincseneklégideszant egységek, a Nyugat Különleges Katonai Körzetbenegy egész hadtest van. Az összehasonlítást még lehetne folytatni.Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a Nyugat Különleges Ka-tonai Körzet nem a leghatalmasabb. Kijev Katonai Körzet sokkalerősebb. Ha összehasonlítjuk a Távol-Keleti Fronttal, akkor mély-ségesen csalódottak vagyunk. A Távol-Keleten csak álca a front,egy álca, amelynek az egész világ előtt demonstrálnia kell, hogyitt kitörhet egy háború. Az öt nyugati katonai körzet szintén csakegy álca, azt kell sugallniuk, hogy itt nem számolnak háborúval.A valóságban mind az öt nyugati határ menti katonai körzet márrégóta valami egészen szokatlant testesít meg. 1939-ig a szokásoskatonai körzetek voltak. Most azonban olyan erős katonai ütőerőkoncentrálódott a területeken, amely ritkán fordul elő szovjetfronton, és egy olyan katonai hatalmi potenciált testesítenek meg,amelyhez hasonló a háború folyamán még a legelkeseredettebbütközetekben is csak ritkán egyesült.

A Távol-Keleten olyan módon alakították ki a frontot, hogymindenki tud a létezéséről. Itt nyugaton azonban nemcsak egy,hanem öt frontot fejlesztettek fel de úgy, hogy erről senki ne tud-jon. Az előző fejezetben említettem a Északi, Északnyugati, Nyu-gati, Délnyugati és Déli Frontot, és ez nem volt tévedés. Hivatalo-san ezek csak a német invázió után jöttek létre, a német támadásra

355

való reakcióként. Vessünk azonban egy pillantást az archívumok-ba, és meghökkenve fogjuk megállapítani, hogy már 1941 febru-árjától a szovjet dokumentumokban ezeket a megjelölésekethasználják, dokumentumokban, amelyek annak idején „szigorúantitkosak” voltak. Ezeknek a dokumentumoknak egy részét mostfel szabadították, és hozzáférhetővé tették tudományos vizsgála-tok céljából. Idézem: ,,1941 februárjában a határ menti katonaikörzetek Katonai Tanácsai megkapták... az utasításokat a harc-álláspontok haladéktalan kiépítésére.” („Hadtörténeti folyóirat”,1978, 4. szám, 86. o.)

Hivatalosan a nyugati határnál öt katonai körzet volt. Nemhivatalosan mindegyik katonai körzet már előkészületeket teszfrontharc-álláspontok kialakítására, azaz nem egy katonai területistruktúrát hoznak létre, hanem egy tisztán katonai szervezeti for-mát, amilyenre csak egy háború alatt és csak a csapatoknak a há-borúba vezetéséhez van szükség.

A kommunista történészek arról akarnak meggyőzni bennün-ket, hogy egészen 1941. június 22-ig a Szovjetunió és Németor-szág között béke volt, amelyet állítólag június 22-én Németországszegett meg. Ezt a nagyon merész feltételezést sajnos semmiféletény nem erősíti meg. A tények ezzel szemben más nyelven be-szélnek. Amikor 1941 februárjában a Szovjetunió felfejlesztette afrontharc-álláspontokat, gyakorlatilag belépett a Németországelleni háborúba, még akkor is, ha ezt hivatalosan nem deklarálta.

2.Egy katonai körzet parancsnokának békeidőkben két fő fel-

adata van, és a szerepe is kettős: egyrészt (tisztán katonai jellegű)parancsnok, akinek több hadosztály van alárendelve, időnkénttöbb hadtest, sőt akár több hadsereg is. Másrészt egy katonai kör-zet parancsnoka békeidőkben egy szigorúan meghatározott terü-letet ellenőriz, egy helytartó vagy akár katonai kormányzószere-pében.

Háború esetén egy határ menti katonai körzet fronttá alakul.Ekkor három szituáció lehetséges:

356

1. helyzet: A front ugyanazon a területen harcol, ahol a háborúelőtt a katonai körzet volt. Ebben az esetben a front parancs-noka megtartja tisztán katonai parancsnoki tevékenységét, ésmindezeken felül továbbra is ellenőrzi a rábízott területeket,ahol a front mögötti térségben egy katonai kormányzó fel-adatkörét látja el.

2. helyzet: Az ellenséges nyomás következtében visszahúzódika front. Ebben az esetben a frontparancsnok marad a harcicselekmények vezetéséért a felelős, és visszavonuláskor ma-gával viszi katonai területigazgatási szerveit.

3. helyzet: A háború elkezdésével a front előretolódik az ellen-ség területére.

Csupán ebben a helyzetben következik be egy katonai körzetparancsnoka számára tevékenységének a felosztása. Megtartja akatonai parancsnok szerepét, és vezeti a csapatait, miközben akatonai körzet területén egy alacsonyabb rangú tisztnek kell ma-radnia, hogy átvegye a katonai kormányzó szerepét.

1941 februárjában történt valami, amit a történészek nemvettek észre. A Nyugat Különleges Katonai Körzetben a katonaikörzet parancsnoka számára egy további helyettesi hivatalt hoztaklétre. Mit jelentsen ez? D. G. Pavlov hadseregtábornoknak máregyébként is több helyettese van! Néhány hónapig ez a plusz he-lyettesi poszt üres marad. Aztán betöltik B. N. Kurgyumov altá-bornaggyal.

Ez nagyon figyelemreméltó esemény.Békeidőkben Minszkben D. G. Pavlov hadseregtábornok az

irányító, helyettese I. V. Boldin altábornagy, a vezérkari főnök V.Ja. Klimovszkih vezérőrnagy. Mozgósítás esetén Pavlovot a Nyu-gati Front parancsnoki tisztjére szánják, Klimovszkiht a NyugatiFront vezérkari főnökének, Boldin számára pedig a Nyugati Frontegyik gépesített csapatának a parancsnoki posztját.

Itt a következőkre szeretnék utalni: ha a Nyugati Frontnak ottkellett volna harcolnia, ahol a háború előtt volt, azaz Belorussziá-ban, akkor szükségtelen lett volna a strukturális változtatás. ANyugati Front azonban arra készült fel, hogy benyomul az ellen-ség területére. Így Pavlov, Boldin és Klimovszkih tábornokokvezetik. Ha azonban előrenyomulnak, és az összes hadsereget,

357

hadtestet, hadosztályt és dandárt magukkal viszik, ki marad akkorMinszkben? Nos, éppen erre az esetre szánták Kurgyumov altá-bornagyot mint pót-helyettest. Már békeidőkben bekövetkezett itta struktúrák elválasztása. Pavlov hadseregtábornok egész figyel-mét a tisztán katonai problémákra koncentrálja, új helyettese pe-dig teljes egészében a területi kérdésekkel foglalkozik. Amint aNyugati Front Pavlovval az élen elindul az ellenség területére,Kurgyumov tábornok Minszkben marad, és egy területi kormány-zó feladatkörét látja el, azaz gondoskodik a helyi hatóságok és aközlekedési útvonalak biztonságáról, ellenőrzi az ipart és a szál-lításügyet, készenlétbe helyezi a kiegészítő mozgósítási intézke-déseket, és a már előrenyomult front számára gondoskodik a tar-talékokról.

Kurgyumov tábornokot már megismertük – ő volt a harci ki-képzés vezetője. Most Minszkbe rendelik. Egy „felszabadítóhadjárat” álláspontjáról tekintve ragyogó döntés: egy tábornok,aki tapasztalatokkal rendelkezik és minden kieső utat ismer,amelyeken át újra és újra tartalékosok vonulnak nyugatra. Min-denki másnál jobban tudja, hogyan kell az átvonuló csapatokat aharcba lépés előtt útjukra bocsátani.

Négy hadsereg, tíz önálló hadtest és tíz légihadosztály állKijev Különleges Katonai Körzet területén, és felkészülnek azellenség területére történő benyomulásra. A Délnyugati Front pa-rancsnoka, M. P. Kirponosz vezérezredes vezeti őket. Tekintettela küszöbönálló fejleményekre, azonnal végre kell hajtani ebben akatonai körzetben a parancsnoki funkciók felosztását: ő végzi atisztán katonai feladatokat, miközben a teljességgel területi fel-adatokat másnak kell átadni. Ezzel itt is a pótlólagosan kinevezetthelyettes foglalkozik, akinek V. F. Jakovlev altábornagyot neve-zik ki. Kirponosz előrenyomul a csapatokkal, és Jakovlev Kijev-ben marad. Február elejétől egyre világosabban lehet nyomonkövetni a két feladatkör szétválasztását. Tarnopolban titokbankialakítanak egy harcálláspontot – itt létrejön a katonai struktúraközpontja; a vezérkar Kijevben marad – itt alakul ki a területistruktúra központja. Kijev mellett Brovariban kiépítenek a területiigazgatási szervek számára egy földalatti parancsnoki központot.A tarnopoli harcálláspont ezzel szemben különösen könnyű építé-si módú: földkunyhók egyetlen deszkaréteggel. Mindez teljesen

358

logikus: a katonai vezetés nem számol egy hosszabban tartó uk-rajnai tartózkodással, miért kellene tehát erős betonbunkereketépíteni?

Baltikum Különleges Katonai Körzetében ugyancsak meg-történt a feladatkörök szétválasztása. A vezérkari tisztekPanevetysbe mennek, ahol ettől kezdve az Északnyugati Frontteljesen katonai struktúrájának álcázott központja található; Rigá-ban marad azonban Je. P. Szafronov egy másodosztályú tábornok,aki a szovjet csapatok fő tömegének a nyugati határra történő el-vonulása után átveszi a katonai területi ellenőrzést.

Ogyessza Katonai Körzetben van egy pici különbség. Itt issor került a feladatkörök szétválasztására. A katonai körzet vezér-karából azonban nem egy egész front vezérkarát alakítják ki, ha-nem a legerősebb szovjet hadsereg – a 9. – vezérkarát.

Ogyessza Katonai Körzetében a vezérkar tisztjeinek túlnyo-mó többségét M, V. Szaharov vezérőrnagy vezérkari főnökségealatt titokban áthelyezik a 9. hadsereg vezérkarába. I. S. Konyevmarsall megerősíti, hogy június 20-án a 9. hadsereg vezérkarátazonnali riadóval berendelték, és az éj leple alatt Ogyesszából aharcálláspontokra helyezték őket („Hadtörténeti folyóirat”, 1968,Z szám, 42. o.). Ogyessza Katonai Körzet parancsnoka, Ja. T.Cserevicsenko vezérezredes már rég nincs Ogyesszában. A Krí-men volt, ahol átadta a titokban a Kaukázusból megérkezett 9.speciális lövészhadtestet, és most a vonattal Ogyessza előtt elha-ladva a 9. hadsereg álcázott harcálláspontjához megy, amelynek aparancsnokságát rábízták. M. V. Szaharov, a Szovjetunió mar-sallja beszámol róla, hogy a német invázió időpontjábanCserevicsenko a vonatban ült („A történelem kérdései”, 1970,5.szám, 46. o.). A 9. hadseregnek az volt a feladata, hogy szovjetterületről lépje át a határt, és ez az oka annak, hogy Ogyesszábana német invázió előtt miért csak egy póttábornok, N. Je. Csibiszovtűnt fel. A 9. hadsereg katonai testületének az elvonulása után ottkellett maradnia a katonai szempontból félig üres területen, és átkellett vennie a katonai területi ellenőrzést.

Leningrád Katonai Körzet ezzel szemben kivételt képez. Ittszintén titokban alakítják ki az Északi Frontot, de a feladatkörökszétválasztása nem történik meg, és ez logikus is: az Északi Frontegyelőre nem készül fel arra, hogy a karéliai területtől nagyobb

359

távolságra kerüljön, ezért nincs is ok a parancsnokság felosztásá-ra, azaz hogy az egyik az előrenyomulás, a másik az ottmaradtakéletének stb. megszervezésének a feladatkörét lássa el. Mivel azÉszaki Front a saját területének a közelében fog hadműveleteketvégezni, és ez megfelel a korábbi katonai körzet területének, ezértitt nem kell szétválasztani a struktúrákat. Csak ott használjákőket, ahol a parancsnokok egy részének és a csapatoknak előrekell húzódniuk, miközben a másik résznek vissza kell maradnia.Ezért Leningrád Katonai Körzetben nem is hoznak létre még egypótlólagos parancsnokhelyettesi posztot. A harci cselekményeketés a terület ellenőrzését itt egyetlen központ fogja vezetni – azÉszaki Front vezérkara. Ez a törzskar sehová sem fog menni, ésezért nincs is olyan vezetési struktúra betervezve, amelynekalapján helyettesíteni kellene.

3.1941. június 13-án, azon a napon, amikor a rádió közölte a

TASZ-kommünikét, a nyugati katonai körzetekben, – Leningrádkivételével –, végrehajtották a két vezetési struktúra végérvényesés teljes körű szétválasztását. Ezen a napon a Védelmi Népbiztos-ság kiadta az utasítást, hogy a front vezető testületeit helyezzék átelőretolt harcálláspontokra.

Ettől a pillanattól kezdve Belorussziában egymás mellett kétegymástól független katonai vezetési rendszer jött létre: a titok-ban létrehozott Nyugati Front (D. G. Pavlov hadseregtábornokparancsnoksága alatt a lesznai vasútállomás térségében az erdősterületre elhelyezett harcálláspontban) és a Nyugati KülönlegesKatonai Körzet (V. N. Kurgyumov altábornagy parancsnokságaalatt Minszkben, a vezérkarral). Pavlov továbbra is a parancsnokitisztet töltötte be a katonai körzetben, de hivatalosan már az egészNyugati Front parancsnoka, stábját titkos harcálláspontra helye-zik, azért, hogy a Nyugati Különleges Katonai Körzettől függet-lenül tudja a hadműveleteket végrehajtani.

Egy és ugyanazon területen lévő két párhuzamos katonai ve-zetési rendszer hasonló ahhoz a szituációhoz, amikor egy hajónkét kapitány van, egy kommunista pártban két vezető vagy egybandában két bandavezér. Egy és ugyanazon a területen párhuza-

360

mos katonai vezetés nem létezhet egymás mellett, és csak azérthozták létre, mert a Nyugati Frontnak rövid időn belül el kellhagynia ezt a területet.

Ugyanebben az időben Ukrajnában is létrejött a katonai ve-zetés két egymástól független szervezeti formája: a DélnyugatiFront és a Kijev Különleges Katonai Körzet. I. Ch. Bagramjan, aSzovjetunió marsallja megerősíti, hogy létezett egy Zsukov általkiadott rejt jelzett parancs, „mindezt szigorúan titokban kell tarta-ni, és a katonai körzetben a vezérkarhoz tartozókat ennek megfe-lelően kell instruálni” (Így kezdődött a háború, 83. o.).

Itt ugyanazt a megtévesztési manővert hajtják végre, mintMinszkben: egy kívülálló számára Ukrajnában a katonai vezetésegyedül a Kijev Különleges Katonai Körzet vezérkarának a kezé-ben van, és a stábhoz tartozókat utasítják, hogy továbbra is ezt aszerepet kell játszaniuk. Ugyanakkor azonban a katonai körzetvezérkara mellett ugyanezen a területen létrehoznak egy másodikkatonai vezetési struktúrát – a Délnyugati Frontot. Eközben KijevKatonai Körzet vezérkara nem csak egy üres álca funkcióját töltibe. Nem, ez egy vérbő vezérkar, rengeteg feladattal, amelyeketintenzíven és nagy erőfeszítéssel lát el. Vajon két egymástól füg-getlen vezetési szerkezet képes hosszabb ideig egymás mellettlétezni?

P. M. Kurocskin, a híradócsapatok altábornagya (ebben azidőben vezérőrnagy, az Északnyugati Front híradó csapatainak afőnöke) ugyanezekről számol be a Baltikumból: „Panevetys tér-ségében elkezdtek beérkezni a vezető testületek és vezérkari sej-tek. A katonai körzet vezetése gyakorlatilag frontszolgálati hellyéalakult, jóllehet egészen a háború kezdetéig megtartotta a katonaikörzetparancsnokság elnevezést. Rigában összeállítottak táborno-kokból és tisztekből egy csapatot, akiknek átadták a katonai kör-zet vezetési feladatait.” (Gyűjteményes kötet „Az ÉszaknyugatiFronton”, 196. o.)

A két egymástól független vezetési rendszer bevezetése szük-ségszerűen maga után vonta két egymástól független híradórend-szer kiépítését is. A Baltikumban, a fronton a híradórendszer P.M. Kurocskin személyes vezetése alatt állt, miközben egykorihelyettese, N. P. Akimov a katonai körzet ettől független híradó-hálózatának lett az illetékese.

361

Kurocskin tábornok nagyon energikusan saját front ja hír-adóhálózata kiépítésének szenteli magát. Ez egyúttal ellenőrzésreis szolgál. Hogy az ellenség gyanakvását ne keltsék fel a beszél-getések robbanásszerű megszaporodásával, ezért az új katonaihíradó csatornák mellett a civil hírkapcsolatokat is használják. A„civil” szót egyébként természetesen idézőjelbe kell tenni. Civilhírközlési összeköttetés ugyanis a Szovjetunióban nem létezett.

1939 óta az állami híradóhálózatot teljes körűen a katonaság,illetve a Vörös Hadsereg szolgálatába állították. A HíradásügyiNépbiztosság (minisztérium) közvetlenül a Védelmi Népbiztos-ságnak volt alárendelve. Minden normális országban a katonaihíradásügy az általános állami híradásügy egy részét képezi, aSzovjetunióban azonban ez pontosan fordítva van: az általánosállami híradásügy egy része a katonai híradásügynek, és a Szov-jetunió híradásügyi komisszárja, Peresszipkin hivatalosan a VörösHadsereg híradásügyi vezetőhelyettese volt.

Az Északnyugati Front vezetése nem hadgyakorlatok céljábólindult a harcálláspontjára, hanem háborúba vonult: „Létrehoztakegy, a harci cselekmények vezetése fölé rendelt operatív szerve-zetet.” (P. M. Kurocskin altábornagy: A front hívó szava. Moszk-va, 1969, 117. o.) A háborús időszakra betervezettfronthíradórendszert időben és jól előkészítették, működőképessétették. „Az összes, a frekvenciákkal, hívójelekkel, jelszavakkalkapcsolatos tervezési iratot készenlétben tartották a katonai kör-zet vezérkarában, és egy háború esetén már csak tovább kellettadniuk a csapatoknak. Az adó-vevő rádióállomások száma a ka-tonai körzetben azonban több ezerre rúgott, minek következtébena háborús feltételekre való átállítási munkálatok legkevesebb egyhetet vettek igénybe. Ezeknek az intézkedéseknek az idő előtti vég-rehajtását azonban nem engedélyezték.” (Ebenda, 115. o.) Tart-suk magunkat ahhoz, hogy a békéből a háborús feltételekre valóteljes átállás nem abból a feltételezésből indult ki, hogy az ellen-ség támadhatna, és ezért az átállásnak gyakorlatilag ekkor azonnalmeg kellene történni, hanem sokkal inkább azzal számoltak, hogymajd egy Moszkvából, Moszkva által meghatározott időpontbanmegadott jelre kell elkezdeni ezeket a munkálatokat. Más szóval:a híradás átállításának a tervét nem egy védekező háború feltét-

362

eleire dolgozták ki, hanem egy támadó háborúra, egy, a támadástmegelőző időszak álcázott előkészületeinek a helyzetére.

A titkos inváziós előkészületeknek ez az időszaka a VörösHadsereg részéről elkövetkezett. Az Északnyugati Front vezérkarifőnöke, P. S. Klojonov altábornagy június 19-én a híradócsapatokvezérőrnagyának a következő főarancsot adja:

„- Eljárni a nagy terv szerint. Tudja, ugye, hogy mirőlvan szó?

Igenis, tökéletesen értem, jelentettem.” (Kurocskin: „AzÉszaknyugati Fronton” gyűjteményes kötet, 195. o.)Kár, hogy mi nem értünk mindent tökéletesen, már ami a

„nagy tervet” illeti, és hogy a szovjet tábornokok közül egyik sembocsátkozik annak a taglalásába, hogy tulajdonképpen mi is voltez a „nagy terv”. Annyi azonban világos, hogy a szovjet táborno-kok tervek birtokában voltak, és ezeket már át is ültették a gya-korlatba. Néhány napon belül valaminek „a nagy terv szerint”történnie kellett, Hitler azonban kezdeményezésével meghiúsí-totta a „nagy tervet”, és a szovjet tábornokokat ezzel arrakényszerítette, hogy ne az előre betervezettek szerint cselekedje-nek, hanem improvizáljanak.

És itt vannak azok az intézkedések, amelyeket Kurocskin tá-bornok a „nagy terv” végrehajtására hozott: „A katonai körzethíradóosztálya elküldte azokat az iratokat, amelyek a rádiófor-galmazás megszervezésére vonatkoztak... a hadsereg vezérkarok-nak és a katonai körzetnek alárendelt kötelékeknek. Ezen iratokmindegyikének a hadtest-, hadosztály-, ezred- és zászlóalj-parancsnokok megfelelő feldolgozásában el kell jutniuk mindenhíradóállomás legénysége kezébe. Úgy gondolom, mint ahogymár mondtam, hogy ez nem kevesebb, mint egy hetet fog igénybevenni.” (Kurocskin: „Az Északnyugati Fronton” gyűjteményeskötet, 118. o.)

A szigorúan titkos információk tehát több ezer parancsot át-vevő kézbe jutnak. Ez visszafordíthatatlan folyamat. Ezeket a tit-kos információkat visszavonni, egy széfbe zárni többé már nemlehetséges. Abban a pillanatban, amikor ezek az anyagok kike-rültek a széfből, a háború teljességgel elkerülhetetlenné vált. Egytámadás előkészülete egy kicsit államcsínyre emlékeztet: magát a

363

tervet egy nagyon kicsiny csoport dolgozza ki, és ezekből a ter-vekből a magát az akciót lebonyolító több ezer résztvevő számáraegy szemernyi információt sem adnak. Ha az összeesküvés veze-tői a több ezer, akciót kivitelező személy számára csak egy ré-szecskéjét is továbbadják a tervnek, akkor elkerülhetetlen annaknyilvánosságra kerülése. Akkor azonban az összeesküvőknek ameglepetés erejének elvesztésével kell fizetniük – amely döntőütőkártyájuk –, és ezáltal az ellenfelet arra késztetik, hogy gyorsellenintézkedéseket tegyen.

Klojonov altábornagy továbbadta talán a „nagy terv” némelyrészét a terv kivitelezésében részt vevő több ezer személynek aváratlan német offenzívára való tekintettel? Egyáltalán nem.Klojonov altábornagy kategorikusan elutasítja egy német inváziólehetőségét. Klojonov még akkor sem hajlandó hinni benne, ami-kor az már elkezdődött, és így a megkezdett offenzíva elhárításárasemmiféle intézkedéseket nem tesz. Klojonov altábornagyra éskifejezetten agresszív javaslataira, amelyeket 1940 decemberébena vezérkari tisztek megbeszélésén tett, ennek a könyvnek a máso-dik kötetében majd még visszatérünk. Klojonov azt javasolta,hogy csak támadó háborút indítsanak, amely a Vörös Hadsereg-nek a váratlanság erejére építő támadásával kezdődik. Agresszi-vitásában még Zsukovot is túlszárnyalta, és volt bátorsága ahhoz,hogy Sztálin jelenlétében Zsukovval arról vitatkozzon, hogyankell a meglepetés lehetőségének kihasználására építő csapástmérni az ellenségre. Egy német invázió lehetőségében éppoly ke-véssé hitt azonban, mint pártfogója, a Politikai Hivatal tagja, A.A. Zsdanov, és mint ahogy még a szovjet katonai és politikai ve-zetők sok más tagja, maga Sztálin sem.

1941. június 13-án és a TASZ-kommünikét követő pár nap-ban a Szovjetunióban, a küszöbönálló háborúra való tekintettel,az egész háborús gépezetet mozgásba hozták. A szovjet frontokfelfejlesztési folyamata odáig ment, hogy több ezer parancsot át-vevőt rendkívül fontos titkokba avattak be. 1941. június közepéna Szovjetunió már átlépte azt a kritikus határt, ahonnan kezdvemár elkerülhetetlen egy háború.

364

4.Egy óriási támadó hadművelet kivitelezésénél több front ak-

cióit kell egyidejűleg koordinálni. Ezzel a főparancsnokság főha-diszállásának helyettesei foglalkoznak.

A főparancsnokság egy helyettese – katonai rangjától, tény-leges és korlátlan teljhatalmától függetlenül – a háborús területremegy. A főhadiszállás egyik helyettesének a bevetése lehetővéteszi az egész stratégiai háborúvezetés mozgékonyságának jelen-tős fokozását. A főhadiszállás helyettese egyrészt a főparancsnok-ság tagja, ezáltal beavatottja azoknak a szándékoknak és tervek-nek, amelyeket egy front parancsnokának nem szabad ismernie.Másrészről a főhadiszállás helyettese nem egy moszkvai dolgozó-szobából irányítja a harci cselekményeket, hanem közvetlenül egyfrontnak vagy hadseregnek a harcálláspontjáról, ahová már a vo-natkozó hadművelet kezdete előtt megérkezik. A főhadiszálláshelyettesét mentesítik a mindennapi rutinfeladatok alól, amelye-ket a front parancsnoka végez, és így a figyelmét osztatlanul a főproblémák megoldásának szentelheti. Kritikus pillanatokban afőhadiszállás helyettesei közvetlenül támogatni tudják az irányí-tóparancsnokot, elláthatják a megfelelő tanácsokkal, vagy az ál-lam legjobb katonai szakértőit a felső parancsnokság utasítására aháború kritikus frontszakaszára rendelhetik, oda, ahol a háborúsorsa eldől.

A főhadiszállás egyik helyettesének bármelyik régióban valómegjelenése a közeljövőben bekövetkező nagy eseményeket jelzi.

Azon a napon, amelyen a TASZ-kommünikét kiadták, sokérthetetlen, megmagyarázhatatlan és titokzatos esemény történt,amelynek a jelentését a jövendő történészgenerációknak még megkell fejten ie. Saját információim töredékesek, hiányosak, időn-ként ellentmondásosak. Mégis, ha csak azt a keveset vesszük fi-gyelembe, ami kiállja a vizsgát, akkor ennek a napnak a döntőtörténését a szovjet főparancsnokság egyik helyettesének a nyu-gati határnál történő titkos felbukkanásában kell látnunk.

Csak néhányukat fogom itt megemlíteni.Pavel Rigacsov altábornagy, a védelmi népbiztos helyettese

Sztálin kedvence, Zsukov személyes barátja. 29 éves. Kitüntettemagát Spanyolországban és Kínában a légi harcokban, a Hassan-

365

tó melletti, japánok elleni harcokban. Halhyn-Golnál 1939-ben atávol-keleti 1. hadsereg légierejét irányította, utána a finnországi„felszabadítóhadjárat” alatt a 9. hadsereg légierejét. Egész katonaéletét a háború egén töltötte. Rigacsov Sztálin személyes paran-csára mindig ott tűnt fel, ahol a Vörös Hadseregnek a közeli jö-vőben a meglepetés erejére építő csapást kellett mérnie az ellen-ségre. Rigacsov meredeken felfelé ívelő karriert fut be. 1940-benSztálin kinevezi a Vörös Hadsereg légierejének helyettes főnöké-vé, még ugyanebben az évben első helyettesnek, és ugyanez évaugusztusában a Vörös Munkás- és Paraszthadsereg légi haderővezető testületének a főnökévé. 1940 decemberében a Vörös Had-sereg vezérkari tisztjei Sztálin jelenlétében egy megbeszélést tar-tanak, és az ország legfelsőbb politikai vezetése megvitatja egyNémetország elleni háború kérdéseit. Zsukov javaslata úgy hang-zik, hogy a német repülőterek elleni meglepetésszerű támadássalki kell kapcsolni a német légvédelmet, majd közvetlenül ehhezkapcsolódóan összevont előretöréssel meg kell támadni a németszárazföldi haderőket. „G. K. Zsukov lehetségesnek tartotta, hogya légtér uralmát az ellenség reptereinek a megtámadásával je-lentősen csökkentsék.” (A szovjet katonai gondolkodás története.A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának a kiadásában.Moszkva, 1980, 173. o.) Zsukov javaslatát Pavel Rigacsov erő-teljesen támogatja. Már Zsukov előtt átalakította a szovjet légi-erők harci kiképzését úgy, hogy a szovjet pilótáknak a légiharcvezetésében való kiképzését szinte teljesen leállította, és helyébeaz ellenség repülőterei ellen intézett meglepetésszerű tömegestámadás kivitelezésének gyakorlatait állította. Zsukov memoár-jaiban kiemeli, hogy Rigacsov milyen erőteljesen támogatta ezena megbeszélésen az ő elképzeléseit: „Nagyon ügyesen és ténysze-rűen nyilatkozott a Vörös Munkás- és Paraszthadsereg légierőtestületének a főnöke, P. V. Rigacsov tábornok.” (Emlékek, gon-dolatok; 194. o.) Milyen kár, hogy ez az ügyes és tényszerű be-széd még egy fél évszázaddal később is a Szovjetunió államtitkátképezi!

A Zsukov és Rigacsov által felhozott érvek nyilvánvalóanmeggyőzték Sztálint. Még a megbeszélés alatt, majd azt követőena térképen lejátszott stratégiai játékok alatt Sztálin leváltja az ad-digi vezérkari főnököt, és Zsukovot nevezi ki a poszt jára, ami azt

366

jelenti, hogy szabad kezet ad Zsukovnak, hogy úgy tervezze mega Németország elleni háborút, ahogyan azt szükségesnek tartja.Néhány napon belül Pavel Rigacsovot is előlépteti. Viszonylagalacsony katonai rangját figyelmen kívül hagyva, Rigacsov altá-bornagy kifejezetten magas hivatalt kap: a védelmi népbiztos he-lyettese lesz. Rigacsov helyére Sztálin P. F. Zsigarev altáborna-gyot nevezi ki a légierő főnökének. A mindennapi rutinfelada-toktól megszabadulva Rigacsov ténylegesen a legfelsőbb pa-rancsnokság képviselője lesz: ez a legmagasabb hivatalok egyike,hozzáfér államtitkokhoz, azonban a mindennapi, kisebb esemé-nyekért nem őt terheli a felelősség. A legfelsőbb szovjet katonaivezetésen belül Rigacsov egyfajta tárca nélküli miniszter lett.Rigacsov céltudatosan tovább dolgozik az ötletén: a meglepetés,gyorsaság és tömörítés kombinációjának a kidolgozásán, amellyelnéhány órán belül az ellenfél repülőtereinek intenzív bombázásá-val tisztára söprik az eget a szovjet légierő számára. GyakorlatilagZsukov és Rigacsov ugyanazt mondja, amit Hitler 1941. június22-én tett. Hitler csak két héttel előzte meg Sztálint. Ez nem az énkitalációm: „A német fasiszta vezetésnek szó szerint csak az utolsókét hétben sikerült a mi csapatainkat megelőzni a háború előtt.”(S. P. Ivanov: A háború kezdeti időszaka, 212. o.)

1941. kora tavaszán Rigacsov mindig készen állt, hogy Sztá-lin parancsára ott jelenjen meg, ahol a háború sorsa eldől. 1941.június 13-án, a TASZ-kommüniké leple alatt P. G. Rigacsov altá-bornagy, a Védelmi Népbiztosság komisszárja titokban a némethatárnál tűnik fel. Történelemhamisítóink készen állnak arra,hogy Rigacsov tábornoknak a határnál történő feltűnésére egysze-rű magyarázattal szolgáljanak: Sztálint aggasztja egy lehetségesnémet invázió, azért küldte Rigacsovot a határra, hogy a védelmi,biztonsági intézkedések javításáról gondoskodjon.

Ha Sztálint valóban a védekezés problémái nyugtalanítottákvolna, akkor a szovjet légierőt azonnal vissza kellett volna vonniaa határtól az ország belsejébe. A mélyből kiindulva a légierő min-denképpen képes arra, hogy a határrégiókat lefedje, miközben ahatár és a repülőterek között több száz km távolság lenne, amelyaz ellenség számára lehetetlenné teszi, hogy a szovjet repülőterekellen meglepetésszerű csapást hajtson végre. Rigacsov tábornok-nak a határnál való jelenléte semmi esetre sem esik időben egybe

367

a szovjet légierőnek a szovjet térség mélyébe való áthelyezésével,sőt épp ellenkezőleg, egy fordított irányú mozgást jelent – az or-szág belsejéből a határhoz. A védekezés álláspontjából a légierő-nek a határnál történő tömörítése majdnem az öngyilkossággalegyenlő, ezzel szemben ha egy offenzíváról van szó, akkor elke-rülhetetlen a légierőnek a határnál történő koncentrációja annakérdekében, hogy hatótávolságának teljes kihasználásával legyenbevethető az ellenfél területén.

A német tábornokok egyébiránt (két hét előnnyel) éppen eztteszik – felgyorsítják a Luftwaffének a szovjet határhoz történőáthelyezését.

Ha Sztálin elsőként mért volna csapást, akkor a német tábor-nokokat ma mindannyian bolondnak tartanánk. A légierőnek ahatárhoz való áthelyezése azonban csak védelmi stratégiai szem-pontból őrültség. Egy tervezett támadás szempontjából a némettábornokok mindent jól csinálnak, éspedig pontosan úgy csele-kednek, ahogy szovjet kollégáik.

Hogy mi vezette Rigacsovot a nyugati határhoz, azzal kap-csolatban csak találgathatunk: a „Barbarossa hadművelet” elkez-dése után Rigacsovot letartóztatták és Sztálin parancsára. kivé-gezték. Hogy miért végezték ki, az ugyanilyen rejtély marad. Egybiztos, hogy nem a határ közeli tábori repülőtereken megsemmi-sített óriási mennyiségű szovjet repülőgép miatt. A szovjet repü-lőgépek biztonságáért 1941 februárja óta már nem PavelRigacsov felelt. A felelős P. F. Zsigarev altábornagy volt. A re-pülőgépek elvesztéséért Sztálin nem lövette agyon Zsigarevet, sőtmég szemrehányást sem tett neki. Zsigarev altábornagy egészen alégierők főmarsallja címig mászott fel a ranglétrán, és tíz évveltúlélte Sztálint. Ha Sztálin nem lövette agyon Zsigarevet, aki köz-vetlen és egyedüli felelősséggel tartozott a légierő áthelyezése ésbiztonsága ügyében, akkor miért lövette agyon Rigacsovot, akiezért nem volt felelős?

Feltételezem, hogy Rigacsovnak a szovjet határon valamifélefelelősségteljes feladatot kellett végrehajtania, amely semmilyenösszefüggésben nem állt a szovjet légierő biztonságával. Ennek afeladatnak az el nem végzése miatt, amelyet nem ismerünk, deamelynek feltehetőleg nagyon fontos feladatnak kellett lennie,

368

Sztálin a Védelmi Népbiztosságnak az egész Vörös Hadseregtörténetében legfiatalabb helyettesét agyonlövettette.

A. D. Loktionov vezérezredes, központi bizottsági jelölt töl-tötte be már 1937 óta a Védelmi Népbiztosság egyik helyettesiposztját. 1940-ig a szovjet légierő főnöke volt, aztán 1941 nyaránSztálin Loktinovnak lehetőséget ad arra, hogy Kelet-Poroszországhatárait minden részletében tanulmányozza, és parancsnokként aBaltikum Katonai Körzetbe küldi, a csak nemrég „felszabadított”balti államok területére. 1941 februárjában és márciusában Sztálinelkezdi feltűnés nélkül összegyűjteni Moszkvában a legfelsőbbkatonai vezetőket. Loktionov átadja a Baltikum Katonai Körzetet(Északnyugati Front) F. r. Kuzsnyecov vezérezredesnek, ő magapedig „orvosi kezelésre” Moszkvába megy.

1941. június 13-án, a TASZ-kommüniké elterjesztésének apillanatában Loktionov egyszerre minden betegségéből kigyógy-ul, és titokban visszatér a kelet-poroszországi határhoz.

Ugyanebben az időszakban Ja. V. Szmuzskevics, a légierőaltábornagya, központi bizottsági jelölt titokban a nyugati határramegy. Szmuzskevics a spanyolországi légi harcokban már kitün-tette magát. 1939-ben az összesített légihaderő parancsnokakéntrészt vett a Halhyn-Goli harcokban. Alapkoncepciója: erőteljes,meglepetésszerű támadással lerohanni és a földön tartani az ellen-séges légierőt, és utána haladéktalanul az ellenfél szárazföldi erejeellen elindítani egy szintén a váratlanság erejére építő támadóhadműveletet. Szmuzskevics a 6. japán hadsereg szétverésekorragyogóan megvalósította elképzeléseit. 1940-ben Sztálin kine-vezte a vezérkari főnök tanácsadójának, aki a légierő ügyeiben,illetve a leendő háborúban a bevetési tervek elkészítésében illeté-kes. Januárban Zsukov vezérkari főnökké történő kinevezése utánismét Szmuzskevics közvetlen elöljárója lett. Az agresszív tábor-nokok figyelemre méltó párosát alkották.

A tervezés tehát lezárult, és Szmuzskevics titokban, egy szá-munkra ismeretlen megbízással a nyugati határra indul.

Azt már tudjuk, hogy még előtte érkezett a nyugati határra D.Karbizsev, az utászcsapatok altábornagya. P. G. Grigorjenko ve-zérőrnagy felteszi a könyvében a kérdést: „Hogyan jutott a Ve-zérkari Akadémia egyik professzora egy hirtelen kitört háborúlegelső frontvonalára?” Erre a kérdésre Karbizsev egyik diákja,

369

az utász csapatok altábornagya, Je. Leozsenja adja meg a hivata-los választ: „Karbizsev a nyugati határ területén a vezérkar egyikmegbízását hajtotta végre” („Hadtörténeti folyóirat”, 1980, 10.szám, 96. o.). Ezek után Karbizsevet nemcsak a Katonai Akadé-miák docens- és professzori karának egyik – a határnál seregestőlmegjelenő – képviselőjeként találjuk itt, hanem személyében aszovjet legfelsőbb parancsnokság egyik tagját is azonosíthatjuk.Azt nem tudom, hogy mivel foglalkoztak a legfelsőbb katonaivezetés többi képviselői, Karbizsev mindenesetre nagyon aktívanés energikusan részt vett egy támadó hadművelet előkészítésében.A jelenlétében távolították el a szovjet határőr katonák a határnálfelállított műszaki zárakat, hogy ezzel egy óriási kiterjedésűszovjet támadás számára szabaddá tegyék az utat. Karbizsev az,aki a legújabb T-34-es szovjet páncélos legénységét az ellenségesutász műszaki zárak áttörésében és a határfolyókon harci feltéte-lek közepette való átkelésben irányítja. Ezenfelül részt vesz ahadseregek irányító tábornokainak és a frontok parancsnokainakközös felderítéseiben.

5.Mielőtt egy parancsnok egy lépést tesz előre, megvizsgálja az

előtte fekvő területet. Természetesen a felderítés már sok mindentkiderített és sok mindent jelentett, a parancsnok természetesenhisz a felderítésnek, de mielőtt egy újabb lépést tenne előre, újraellenőrzi az egész területet egy parancsnok szemével.

Ha egy zászlóalj előrenyomul, a terepet a zászlóaljparancs-nok hosszan és behatóan megvizsgálja egy távcsővel. Ha egyegész hadtest nyomul előre, akkor a terepet személyesen a had-testparancsnok veszi szemügyre. Ez nem egy csökevényes ha-gyomány, és nem is üres rituálé. A parancsnoknak kötelessége,hogy mielőtt csapatainak engedélyezné az előrenyomulást, sze-mélyesen vizsgálja meg az előtte fekvő területet, és minden ideg-szálával mérje fel: vajon a kis kitüremkedés ott elöl nem jelenti-eazt, hogy páncélosai belesüllyednek majd a sárba? És az a kis hídott – az ördögbe is, talán átfűrészelték a tartópilléreket? És abbóla kis erdőből odaát talán ellentámadásra lehet számítani?

370

Ha egy parancsnok az előtte fekvő térséget nem tekinti át,nem próbálja minden idegszálával felmérni, ha képzelőerejét latbavetve nem próbál meg behatolni az egész térségbe, még mielőttgyalogságát odaengedi, ha egy parancsnok gondolatban nem élibele magát abba, hogy milyen nehézségek várnak katonáira, ésezt nem tudja megfelelően mérlegelni, akkor ezért vereséggel fogfizetni. Ez az oka annak, hogy rangjától függetlenül miért bújik kiminden csapatvezető egy támadás előtt egyenruhájából, miért kö-zelíti meg a sárban hason kúszva az államhatárt, és miért végezórákon át felderítést, miért képzel maga elé a harc előtt mindenbekövetkezhető nehézséget, és miért próbálja meg előre látni,hogy mi vár rá később.

Az ellenfélnek és a terepnek a parancsnok általi vizuális ta-nulmányozását rekognoszciának vagy más szóval parancsnokifelderítésnek nevezik. Nem tartozik a különösen kellemes megle-petések közé, amikor az ellenséges csapatok parancsnoka feltűnikfelderítés céljából a saját határánál. De nem az a legrosszabb, haönöket a határ túloldaláról egy szovjet páncélos hadosztály pa-rancsnoka távcsővel vizsgálja. Képzeljék csak el, hogy a szovjetkatonai körzet parancsnoka megjelenik az önök határszakaszán –és nemcsak ő egyedül, hanem kíséretében egy politikai hivatalitag is feltűnik! Ha ezek az emberek nemcsak órákon, hanem hete-ken keresztül a szovjet határőrségnél tartózkodnak, önök vajonmit gondolnának?

Így volt ez minden „felszabadítás” előtt. Így például már1939 januárjában a Leningrádi Katonai Körzet parancsnokai, K.A. Mereckov és A. A. Zsdanov, aki hamarosan a Politikai Hivataltagja lett, egy kocsiban közösen bejárták az egész finn határt.Ezek az utak kora tavasszal, nyáron és ősszel is folytatódtak. Őszvégén befejeződött a munkájuk, visszatértek Leningrádba, és ép-pen ezután „provokálta ki a finn katonai klikk” a háborút. 1941kezdetétől a német tábornokok és tisztek először szórványosan,aztán egyre intenzívebben folytatták a német-szovjet határonugyanazt a tevékenységet, amelyet röviddel előttük Mereckov ésZsdanov a szovjet-finn határon folytatott. Az íróasztalom fölöttegy híres fénykép lóg: Heinz Guderian vezérezredes vezérkaránaka tisztjeivel az 1941. június 22-re virradó éjszaka Breszt előtt azutolsó parancsnoki felderítést végzi. Nemcsak Guderian, hanem

371

az összes német tábornok a szovjet területet pásztázta távcsövé-vel. Minél inkább közeledett a „Barbarossa hadművelet” kezde-tének az időpontja, annál több jelentős német tábornok jelent mega szovjet határon. A szovjet tábornokok és marsallok észlelték amegnövekedett német parancsnoki felderítő csapatokat a határnál(vö. pl. A. A. Novikov, a légi haderő marsallja: Leningrád egén,41. o.). A német parancsnoki felderítő csapatok mindent megtet-tek annak érdekében, hogy felismerhetetlenek maradjanak, tevé-kenységüket minden módon megkísérelték álcázni, vagy a határ-őrök, vagy pedig egyszerű katonák ruhájába bújtak, de egy gya-korlott szem természetesen meg tudja különböztetni a parancsno-ki felderítő csapatot egy őrjárattól. A szovjet határtól tömegéveljelentették a német tisztek megnövekedett felderítési tevékenysé-gét. Ez világos jele a háborúközeledésének. M. V. Szaharov, aSzovjetunió marsallja (ebben az időben vezérőrnagy és a 9. had-sereg vezérkari főnöke) beszámol, hogy 1941 áprilisától „új hely-zet” alakult ki (kiemelés M. V. Szaharovtól), amelyet az jellem-zett, hogy „a Prutnál tisztek csapatai tűntek fel, akik a német, il-letve a román hadsereg egyenruháját viselték. Minden jel szerintparancsnoki felderítésről volt szó.” („A történelem kérdései”,1970, 5. szám, 43. o.) A parancsnoki felderítések a támadás elő-készületeit jelentik, ezt Szaharov marsall 1970-ben ugyanolyanjól értette, mint 1941-ben. A parancsnokok csapatának felderítésitevékenysége a másik oldalon még nem a háború kitörését jelenti,de nagy bizonyossággal a béke végét jelzi.

Mit tesz azonban a szovjet katonai vezetés? Miért nem tesz-nek azonnal védekezési előkészületeket egy offenzíva elhárításá-ra, amelynek az elkerülhetetlenségét az ellenség parancsnoki fel-derítő csapatainak a jelenléte is megerősíti? A szovjet tábornokokegészen egyszerű okból nem reagálnak az ellenség felderítő csa-patainak feltűnésére: túlságosan el vannak foglalva – a saját felde-rítő tevékenységükkel.

P. V. Szevasztjanov vezérőrnagy (ebben az időben avityebszki 5. Vörös Zászlós lövészhadosztály politikai csoportjá-nak a főnöke – a hadosztály neve „csehszlovák proletáriátus” – a11. hadsereg 16. lövészhadtestében az Északnyugati Fronton):„Ha a német határőr járőröket 20-30 lépés távolságból figyeltük,ha találkozott a pillantásunk, nem adtuk jelét annak, hogy szá-

372

munkra egyáltalán léteznének, vagy akár a legkisebb mértékbenérdekelnének bennünket.” (Memel-Volga-Duna, 7. o.)

30. kép S. K. Tyimosenko marsall és G. K. Zsukov hadseregtábornokkémlelik a határzónát.

A támadási előkészületek egyik elkerülhetetlen jele: a tábornokokhosszasan és szünet nélkül tanulmányozzák a határos állam terüle-tét az államhatárnál. A német tábornokok 1941 februárjában kezd-ték el ezt a tevékenységet. A szovjet tábornokok szintén valami ha-sonlót csináltak, csak sokkal nagyobb mértékben: már 1940 júniu-sában elkezdték, amikor a német csapatok messze visszahúzódtak aszovjet határtól és úgy tervezték, hogy 1941 július közepéig befeje-zik ezeket az előkészületeket. A Vörös Hadsereg összes vezérkaritisztje közvetlen részese volt ennek a munkának. Tyimosenko mar-sall és Zsukov tábornok jelenléte Breszt, Rava-Ruszkaja Przemyŝlhatárvárosok térségében igazolják ezt a tényt.A TASZ-fotó. Az a feladat, hogy áttörjenek egy ellenséges védelmigyűrűt, átkeljenek harci helyzet közben a folyón és harcba vezesse-nek erős gépesített kötelékeket az áttörési helyeken (v.ö. a Pravda ésa „Vörös Csillag" kiadásait az 1940. augusztus-október közötti idő-tartamban).

373

Szevasztjanov generális leírása elárulja, hogy a német határőrőrjáratot nemegyszer ,,20-30 lépés” távolságból látta, és azt iselárulja, hogy ez rendszeresen történt. Ez a következő kérdést vetifel: generális elvtárs, tulajdonképpen mi vezette önt ilyen közel ahatárhoz? Ha ön egy német invázió lehetőségének a jeleit észlelte,akkor meg kellene parancsolnia, hogy azonnal húzzanak fel a ha-tárnál 5-6 sor szögesdrót akadályt, hogy ezzel mindenkinek akedvét elvegyék attól, hogy átmásszon ezen, aztán még egypáraknacsapdát is le kellene fektetni, mégpedig lehetőleg sűrűn.Azután e mögött a szögesdrót akadály mögött igazi aknamezőtkellene lefektetni, 3 km mélységben, és aztán az aknamező mö-gött páncélos árkokat kellene ásatni, amelyeket aztán robbanó-bombák fedeznének, és mögöttük még egyszer 20-30 soros szö-gesdrót akadályt kihúzni, amelyek fémtuskókra vannak erősítve.Még jobb lenne azonban nem fémtuskókat, hanem vasúti sínekethasználni, és ezeket nemcsak egyszerűen beleverni a földbe, ha-nem belebetonozni, igen, a betonba velük! És mögötte még egyaknamezőt. Egy megtévesztésül szolgáló aknamezőt. És aztánmögötte egy igazit. Aztán még egy páncélos lövészárkot ásatni.Mindezek mögött faakadályokat felállítani stb. Ha egy tábornokvédekezésre készül fel, akkor egyáltalán nincs szüksége arra,hogy a német katonákat nézegesse. Akkor nem az idegen területetkell tanulmányoznia, hanem a sajátját, és minél nagyobb mély-ségben, annál jobb. A határnál azonban fenn kell tartania kisebbmobil csapatokat, amelyek egy támadás esetén titkos átjárókon aműszaki akadályokkal teleszórt sáv mögé húzódhatnak, és vissza-húzódás közben a mögöttük lévő területet elaknásítják.

Körülbelül így készült fel Finnország a védekezésre, és a finntábornokoknak éppen ezért egyáltalán nem volt szükségük arra,hogy a határvonalon álljanak és az ellenséges területet figyeljék.

A Vörös Hadsereg azonban nem helyezett el műszaki zárakata határon, és a szovjet tábornokok ugyanúgy, mint német kollé-gáik, heteken és hónapokon keresztül a szovjet térség legkülsővonalán tartózkodtak, néhány lépésnyire az államhatártól.

D. I. Kocsetkov ezredes visszaemlékezik, hogy a szovjet pán-célos hadosztály breszti parancsnoka (V. P. Puganov, a páncéloscsapatok őrnagya, a 4. hadsereg 14. gépesített hadtestében a 22.páncélos hadosztály parancsnoka a Nyugati Fronton – V. S.) had-

374

osztályának a vezérkara, illetve ennek a vezérkarnak a dolgozó-szobája számára egy olyan helyet keresett, ahol „A. A. Illarionovezredparancsnok és én a hadosztályparancsnok dolgozószobájá-ban ültünk, és az ablakból közvetlenül távcsőn keresztül a NyugatiBug partján fekvő német katonákat néztük” (Lezárt nyílásoknál.Moszkva, 1962, 8. o.).

Micsoda ostobaság! – izgatjuk fel magunkat. Ha a háború el-kezdődik, akkor a másik partról csak rá kell tartani a hadosztály-parancsnok ablakára egy géppisztolyt, s egyszerűen csak meg kellhúzni a ravaszt. A hadosztály vezérkarára mindennel lőni lehet,ami csak kéznél van: gépfegyverekkel, gránátvetőkkel, zárótűzalá lehet venni a vezérkart, vagy egészen egyszerűen közvetlenülráirányítani a lövegeket anélkül, hogy belőnék a céltávolságot –egészen biztosan nem megy mellé a lövés.

De ne izgassuk fel magunkat. A védekezés szempontjábólegy páncélos hadosztály vezérkara számára egy ilyen pozíció va-lóban – finoman szólva – nem valami szerencsés választás.Bresztben a páncélos hadosztály azonban „közvetlenül a határközelében” van (A szovjet páncélosok. Moszkva, 1973, 2Z o.), ésegyáltalán nem védekezésre gondolnak! Ha egy eltervezett táma-dás szempontjából nézzük a helyzetet, akkor a helyükre kerülneka dolgok. Guderian német páncélosai a szemközti parton ugyan-úgy közvetlenül a folyópartnál zárkóztak fel. Guderian maga aszemközti folyóparton ugyanezt teszi: ablakából távcsővel aszovjet partot figyeli. Guderian időnként másfajta egyenruhában,közvetlenül a folyóparton tűnik fel egy távcsővel... A„Barbarossa hadművelet” közvetlen megkezdése előtt azonbanledobja az álcát: ott áll tábornoki egyenruhában a tisztjeivel, éstávcsövén ugyanúgy, mint szovjet ellenfelei, a partvonalat pász-tázza. A szovjet tiszteket nem fogjuk idiótának nevezni. Végül issemmi ostobaságot nem találhatunk a német tábornokok viselke-désében. Ez egyszerűen a támadási előkészületek szokásos for-mája. Mindig és minden hadseregnél ugyanígy csinálják, beleért-ve úgy a szovjetet, mint a németet. A különbség csupán annyibanvan, hogy a Szovjetunió egy összehasonlíthatatlanul nagyobb mé-retű hadműveletet készített elő, mint amilyen a német„Barbarossa hadművelet” volt, minek következtében a szovjetparancsnokok lényegesen korábban kezdték meg felderítő tevé-

375

kenységüket, mint a német parancsnokok – ennek a tevékenység-nek a befejezését egyébként 1941 júliusára tervezték. Több he-lyen említés történik arról, hogy Bagramjan, amikor a Kárpátok-ban a hágókat tanulmányozta, egyidejűleg „igen jelentős nagysá-gú határszakaszokat is gondosan felderített” („Hadtörténeti fo-lyóirat”, 1967; 1. szám, 54. o.). Ez azonban még 1940 szeptembe-rében volt.

Szovjet oldalon különböző rangfokozattal rendelkező csapat-vezetők végzik a parancsnoki felderítést. A Délnyugati Fronton azutászcsapatok vezetője, A. F. Iljin-Mitkevics vezérőrnagy a hábo-rú kitörésének pillanatában közvetlenül a határ hosszában tartóz-kodik, Rava-Ruszkajában (R. G. Umanszkij ezredes: A harcvo-nalakon. Moszkva, 1960, 39. o.). K. A. Mereckov hadseregtábor-nok parancsára 1940 júliusában elrendeltek az egész nyugati ha-tárnál egy parancsnoki felderítést. Ebben különböző rangfokozatúszovjet parancsnokok ezrei vettek részt, beleértve a legmagasabbpozíciókkal rendelkező tábornokokat és marsallokat is.Mereckov, aki röviddel előtte a finn határt ellenőrizte, ugyaneztteszi most a román és a német határon. A Szovjetunió marsalljaelvtárs, öné a szó: „Személyesen hosszas megfigyeléseket végez-tem a legkülső határőrhelyeken.” (A nép szolgálatában, 202. o.)„Aztán a határ mentén meglátogattam a csapategységeket.” (203.o.) Mereckov M. P. Kirponosz vezérezredessel, a DélnyugatiFront parancsnokával újra és újra parancsnoki felderítéseket vé-gez a Kijevi Különleges Katonai Körzet egész szakaszán. „Kijev-ből Ogyesszába mentem, ahol találkoztam M. V. Szaharov vezér-őrnaggyal, a katonai körzet vezérkari főnökével... Együtt mentünka román kordonhoz. Figyeltük a másik oldalt, onnan pedig a ka-tonák egy csoportja bennünket figyelt.” Figyeljünk arra, hogyMereckov tábornok azzal a Szaharov tábornokkal végzi a pa-rancsnoki felderítést, aki arról számol be, hogy a német táborno-kok és tisztek által végzett parancsnoki felderítés 1941 áprilisábanegy „új helyzethez” vezetett. Marsall és tábornok elvtársak, nemgondolkodtak el azon, hogy az 1941 áprilisában elkezdődött né-met parancsnoki felderítésekre valamivel később került sor, minta magas rangú szovjet tisztek által végzett egyre gyakoribb pa-rancsnoki felderítésekre, amelyek már 1940 júliusa óta folytak?

376

De térjünk vissza Mereckovhoz. Az Ogyessza Katonai Kör-zetből Belorussziába siet, ahol D. G. Pavlov hadseregtábornokkíséretében gondosan felderíti a szovjet-német határt és a németterületet. Azután egy rövid látogatás Moszkvában, és Mereckovújra az Északi Fronton van. Úgy mellesleg megemlíti, hogy nemtalálkozott az Északnyugati Front vezérkarában a parancsnokkal,aki sok időt tölt a határon. Az Északi Front parancsnoka szinténnem a vezérkarában, hanem a határnál van.

Az elmondottakhoz fűzzük még hozzá, hogy Sztálin és tá-bornokai 1945-ben egy gondosan megtervezett, briliáns, a megle-petés erejére épített támadást hajtottak végre a japán csapatok el-len, és elfoglalták Mandzsúriát, Észak-Koreát és Kína több tarto-mányát. Ennek a váratlanságra épített támadásnak az előkészüle-tei ugyanolyan sorrendben folytak, mint a Németország ellenitámadás előkészületei 1941 nyarán. A határnál ugyanaz aMereckov jelent meg. Most már a Szovjetunió marsallja. A man-dzsúriai határnál „Maximov vezérezredes” fedőnév alatt tevé-kenykedik. Az előkészületek egyik döntő eleme a parancsnokifelderítés. „Én magam egy terepjáróval és időnként lovon bejár-tam minden szakaszt.” („Vörös Csillag”, 1987: június 7:)

V. F. Szotov, az utászcsapatok altábornagya (ebben az idő-ben vezérőrnagy és az Északnyugati Front utász csapatainak afőnöke) megerősíti, hogy az Észak-nyugati Front parancsnoka, F.I. Kuznyecov vezérezredes majdnem egész júniusban, közvetlenüljúnius 22-ig az idejét a 125. lövészhadosztály vezérkarának a te-rületén töltötte. A front haditanácsa szintén ott tartózkodott. A125. lövészhadosztály vezérkara annyira közel volt a határhoz,hogy „már az első gránát eltalálta” (Gyűjteményes kötet: AzÉszaknyugati Fronton, 173-174. o.). Megint azt mondhatná azember: micsoda szamarak ezek az oroszok, hogy ilyen közel he-lyezték el vezérkarukat a határhoz! Én is mondtam hasonlókat.Később azonban információkat gyűjtöttem azzal kapcsolatban,hogy a szovjet hadosztályok és hadtestek hogyan helyezkedtek ela török és a mandzsúriai határnál. Ott semmi ilyesmi nem volt.Ott a vezérkarok legalább 10 km-re voltak a határtól. Ha azonbanvalaki „felszabadító hadjáratokra” készült fel, akkor a vezérkaro-kat szorosan előrevonták a határhoz. És nemcsak a hadosztályvezérkarait, hanem a hadtestekét, hadseregekét és a frontokét is.

377

Így Zsukov a vezérkarát még azelőtt előrehelyezte, mielőtt elkez-dődött Halhyn-Golnál a meglepetésre épülő csapás. Így cseleke-dett a támadás előtt minden szovjet tábornok és marsall. Melles-leg szólva Guderian sem viselkedett másként. De Manstein,Rommel sem és Kleist sem.

A hátországban állomásozó hadosztályok és hadtestek pa-rancsnokai is felkeresték a határt, mégpedig elég gyakran. K. K.Rokosszovszkij, a Szovjetunió marsallja (ebben az időben vezér-őrnagy és egy, messze a hátországban fekvő gépesített hadtestparancsnoka) emlékszik, hogy gyakran meglátogatta J. J.Fedjunyinszkijt, akinek a hadteste közvetlenül a határnál állt. J. J.Fedjunyinszkij hadsereg tábornok megemlíti visszaemlékezései-ben, hogy valóban gyakran meglátogatták kollégái, példáulRokosszovszkij. Ugyanilyen és hasonló említést százszámra ta-lálunk szovjet marsallok és tábornokok visszaemlékezéseiben.

K. S. Moszkalenko, a Szovjetunió marsallja (ebben az időbena tüzérség vezérőrnagy a és a főparancsnokság tartalékos állomá-nya 1. páncélelhárító dandárjának a parancsnoka) a TASZ-kommünikét közvetlen összefüggésbe hozza a szovjet parancsno-kok erőteljesen fokozott felderítő tevékenységével. M. J.Potapov, a páncélos csapatok vezérőrnagya, az 5. hadsereg irá-nyító tábornoka egy Moszlenko tábornokkal folytatott beszélge-tésben megfogalmazza a TASZ-kommünikével kapcsolatos fel-adatot: „Gyűjtsd össze a jó és katonai szempontból bevált embe-reket, küldd őket a határra, deríttesd fel velük a terepet, a néme-teket, és figyeltesd velük a viselkedésüket. És neked magadnaksem ártana ezt tenned.” (A Délnyugati Fronton, 21. o.)

Szögezzük le, hogy egy páncélos elhárító dandárnak semmikeresnivalója nincs egy védekező hadművelet első vonalában.Egy hadsereg irányító tábornoka csak kimondottan kritikus hely-zetben vet be páncélos elhárító dandárt a harcokba, csak akkor, haaz ellenség már áttörte a zászlóaljak, ezredek, dandárok, hadosz-tályok és hadtestek védelmét, az egész hadsereg helyzete aggo-dalomra ad okot, és az ellenség fő csapásiránya már tisztán kiraj-zolódott. Mindez azonban csak egészen mélyen, szovjet védelmigyűrűn belül történhet meg. Moszkalenko tábornok dandárjaazonban nem hadseregdandár, és még csak nem is egy, a frontnakalárendelt dandár. A Legfelsőbb Parancsnokság tartalékos dan-

378

dárja. Elhárítási harcoknál csak akkor lehet csatába vinni, ha ahadseregek vagy akár a frontok védelmét már áttörték, és világo-san mutatkozik egy stratégiai kiterjedésű válság. Ahhoz azonban,hogy egy stratégiai válságot el lehessen hárítani, a dandárnak nemszabad a határnál állnia, hanem a határtól jó pár km-re, sőt többszáz km-re kell készenlétben állnia, gyakorlatilag mélyen bent ahátországban, ott, ahol egy ilyen jellegű stratégiai válság kiala-kulhat! Egy védekező hadművelet előkészületeinél a LegfelsőbbParancsnokság tartalékos páncélos elhárító dandárjának egyálta-lán semmi keresnivalója nincs a határnál. Másképp áll a helyzet,ha a lembergi kiszögellésből egy óriási szovjet előretörés indul,mélyen beékelődve az ellenség hátországába – akkor a valaha islétezett legerősebb csapatelrendezés bal szárnyát a Kárpátok (és ahegyivadász hadseregek) fogják fedezni, miközben a jobb szár-nyat egy rendkívül erős páncélelhárító formációnak kell biztosíta-ni, és mindezt közvetlenül a határnál. És éppen ott található adandár, amikor Moszkalenko tábornok személyesen veszi át azellenséges terület felderítésére vonatkozó parancsot Potapov tá-bornoktól.

Ha valaki megkísérelné a szovjet parancsnoki felderítési te-vékenység megnövekedését azzal magyarázni, hogy a Szovjet-unió egy védekező háborúra készült fel, és a szovjet parancsno-kok igazából ezért irányították figyelmüket a határon túlra, akkorszeretném önöket arra emlékeztetni, hogy a szovjet parancsnokifelderítő csapatok között különösen sok képviselője volt az utász-csapatoknak, beleértve a legmagasabb rangú vezetőket is. Ha va-laki védekezésre készül, akkor egy utásznak semmi oka nincs ar-ra, hogy érdekelje az ellenség területe; sokkal inkább saját terüle-tén vár rá bőséges munka, és minél mélyebbre megy vissza a sajátterületén, annál több munka adódik az utászok számára. A szovjetutászok azonban valamilyen oknál fogva órákon keresztül figye-lik az ellenség területét.

Ha az óriásira növekedett szovjet parancsnoki felderítési te-vékenység alapja a védekezési szándék lett volna, azt nem a ha-tárnál kellett volna végezni, hanem körülbelül 100 km-rel a határmögött, saját területen kellett volna alkalmas védekezési vonalatkijelölni, ezt ellenőrizni, valamint ezen a vonalon intenzív előké-születeket kellett volna tenni az elhárítási harcok megszervezésé-

379

re. Akkor mindezeknek a vezérkari tiszteknek vissza kellett volnamenniük a régi határvonalakhoz, ezeken a lepusztult védekezésiarcvonalakon kellett volna ellenőrzést végezniük, és végül visszakellett volna térniük a Dnyeper-vonalhoz.

A határőrposztról kiinduló parancsnoki felderítés egy táma-dás kezdetének a felderítésére szolgál.

6.1941. június 21-én a Politikai Hivatalban titkos ülésre került

sor. V. A. Anfilov szovjet történész így számol be erről: „A Kom-munista Párt vezetői és a szovjet kormány tagjai június 21-én ülé-seztek a Kremlben, és fontos állam politikai és katonai kérdések-ben hoztak döntést.” (A halhatatlan tett, 185. o.)

Az ott megvitatott kérdésekből csak négy határozat ismere-tes, azt azonban nem tudjuk, hány kérdés szerepelt a napirendipontban, és hogy a többi határozat mit tartalmaz.

Itt azt közlöm, ami ismertté vált:1941. június 21-én határozatot hoztak arról, hogy a Vörös

Hadsereg fegyverzetébe be kell vezetni a gépvontatású BM-13-assorozatvetőket, és el kell kezdeni sorozatgyártásukat az M-13-astípusú rakétákéval együtt, ezenkívül el kell kezdeni a gépvontatá-sú tüzérosztályok felállítását. A következő hetekben a BM-13-ashivatalos elnevezése „katyusa” lesz, a német katonák később„Sztálin-orgonának” nevezik.

„Június 21-én a Szovjetunió Központi Bizottságának PolitikaiHivatala határozatot hozott arról, hogy a nyugati határkörzetekbázisán frontkötelékeket alakít ki.” (P. A. Zsilin altábornagy, aSzovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja: A NagyHonvédő Háború. Moszkva, 1973, 64. o.) Ez a határozat ezerszerfontosabb, mint az elsőként említett. Természetesen a frontok márkorábban is léteztek, a Politikai Hivatal csak utólag ratifikált egy,már korábban meghozott döntést, ennek ellenére ez a határozatrendkívüli fontossággal bír: öt frontot hoztak létre, és ezt titokbanjogerősen igazolták, mégpedig nem a német támadás után, hanemannak a megkezdése előtt.

A jelentősége a következőkben rejlik: a Politikai Hivatal ülé-se egész nap tartott, és csak késő este ért véget. Néhány órával

380

később Zsukov felhívja Sztálint, és megkísérli meggyőzni arról,hogy valami rendkívüli történik a határnál.

Ezt a pillanatot sok tanú és történész leírta. Nincs kétségafelől, hogy nemcsak Sztálin, hanem Molotov, Zsdanov és Berijasem voltak hajlandók egy német invázió lehetőségében hinni. Ezta tényt a Vörös Hadsereg több akciója is alátámasztja: a légelhá-rító ütegek nem lőnek a német repülőgépekre, a szovjet elfogóvadászoknak megtiltják, hogy lehozzák a német gépeket, az ElsőStratégiai Csapat egységeitől elvették az éles muníciót, és a ve-zérkarból tömegével érkezik a szigorú parancs, hogy a provokáci-ókra nem szabad reagálni. (Zsukov és Tyimosenko sem hittekigazán egy német támadásban.)

Kérdés: ha a szovjet legfelsőbb politikai és katonai vezetésnem hitt egy német invázió lehetőségében, akkor miért alakítottákki a frontokat?

Válasz: A FRONTOKAT NEM EGY NÉMET INVÁZIÓELHÁRÍTÁSÁRA HOZTÁK LÉTRE, hanem más célból.

7.Még egy további határozat, amelyet 1941. június 21-én ho-

zott a Politikai Hivatal: hadseregek egy csoportjából a LegfelsőbbParancsnokság tartalékos had seregét hozzák létre. Parancsnoká-nak a Védelmi Népbiztosság helyettesét, a Szovjetunió marsallját,S. M. Bugyonnijt nevezik ki, a csapat vezérkari főnöke pedig A.P. Pokrovszkij vezérőrnagy lesz (később vezérezredes). Ehhez ahadseregcsoporthoz tartozik a Második Stratégiai Csapat hét had-serege, amelyeket titokban áthelyeztek az ország nyugati régióiba.A. P. Pokrovszkij vezérezredes emlékirataiban egy kicsit másképpnevezi ezt az új köteléket: „A főhadiszállás tartalékos csapatai-nak egy alakulata.” („Hadtörténeti folyóirat”, 1978, 4. szám, 64.o.) Ez az elnevezés arra utal, hogy június 21-én alakították ki aLegfelsőbb Parancsnokság főhadiszállását – a haderők legfelsővezetési szervét háborúban. Legalábbis megszületett a döntés en-nek a létrehozásáról június 21-én.

Lehetséges, hogy a főhadiszállás tartalékos csapatainak felál-lításáról szóló döntést már előtte meghozták, és ezt június 21-énmár csak megerősítette a Politikai Hivatal. Erre utaló bizonyíté-

381

kokat gyakran lehet találni azokban az A. P. Pokrovszkij által is-mételt megjegyzésekben, amelyeket az ország nyugati régióibanmár a német invázió kezdetekor a harcálláspontján tett. (Vö. pl.:„Hadtörténeti folyóirat”, 1978, 11. szám, 126. o.)

Ebben az esetben a Második Stratégiai Csapat a német invá-zió előtt nem egy hét különböző hadseregből álló konglomerátu-mot állított fel, hanem egy, már saját vezetéssel rendelkező harciköteléket. Mi célból? Védekezésre? Nem. Egy védekező háború-ban a Második Stratégiai Csapat hadseregeinek a saját vezérleteteljesen felesleges, és fel is adták, még mielőtt a Második Straté-giai Csapat érintkezésbe került volna az ellenséggel. BékeidőkbenMásodik Stratégiai Csapatra nincs szükség: az ország európai ré-szein nem lehet ugyanis elszállásolni, és nincs lehetőség gyakor-latozásra sem.

Ha azonban a főhadiszállás tartalékainak csapatait se nembékeidőkre, sem pedig nem egy védekező háborúra hozták létre,akkor ugyan miért?

„Június 21-én a Szovjetunió Kommunista Párt Központi Bi-zottságának Politikai Hivatala G. K. Zsukov hadsereg tábornokotés vezérkari főnököt megbízta a Délnyugati és Déli Front általá-nos vezetésével, K. A Mereckov hadseregtábornokot, a VédelmiNépbiztosság helyettesét pedig az Északi Front vezetésével.” (S.P. Ivanov hadseregtábornok és N. Zsehovcev vezérezredes,„Hadtörténeti folyóirat”, 1981, 9. szám, 11. o.) Röviddel ezelőttK. A. Mereckov Finnország „felszabadításakor” egy hadseregetirányított. Most ugyanoda küldik a főhadiszállás képviselőjeként.Röviddel a határozat előtt G. K. Zsukov a Déli Frontot irányítottaRománia keleti területeinek a „felszabadításakor”, most ugyanodaküldik a főhadiszállás képviselőjeként, hogy a két front tevékeny-ségét koordinálja.

El akarják hitetni velünk, hogy Sztálin Zsukovot a románhatárra küldte, Mereckovot a finn határra, azért, hogy egy némettámadás elhárítási előkészületeit megtegyék. Hát legyen. Különösazonban valami más: Sztálin elküldi Zsukovot és Mereckovot,hogy olyan eseményeket hárítsanak el, amelynek a bekövetkezté-ben nem hisz.

Mereckov haladéktalanul útnak indul. Zsukov még pár órátMoszkvában tartózkodott, és ezért a „Barbarossa hadművelet”

382

kezdetekor Moszkvában volt a vezérkari főnökségen. Ez azonbanvéletlen. Ha a „Barbarossa hadművelet” egypár órával későbbkezdődik, akkor Zsukov is annak az óriási folyamnak a része lettvolna, amely a vezérkarból a tábornokokat és a Gulagról a dan-dártábornokokat, a foglyokat és kísérőiket, a tartalékok parancs-nokait, a Távol-Keletről érkező csapatvezetőket, az akadémiákhallgatóit és docenseit magával ragadva az ország nyugati hatá-raihoz hömpölyög.

A szovjet történészek azt mondják a német tábornokokról:„Júniusban Brauchitsch és Halder közvetlenül a Szovjetuniómegtámadása előtt egyik ellenőrző utat a másik után tették a csa-patokhoz.” (Anfilov: A halhatatlan tett, 65. o.) És Zsukov ésMereckov – talán máshogy viselkedtek?

A két hadsereg tevékenysége elképesztő módon hasonlítegymásra. Anélkül, hogy egymás tevékenységéről tudnának, aWehrmacht és a Vörös Hadsereg szinte a legkisebb részletigegymás tükörképei. Igen, a szovjet parancsnokok és irányítókegészen előrevonják harcálláspontjaikat a határhoz, ugyanúgy,mint német kollégáik, sőt még közelebb. Igen, a Vörös Hadserega szárnyakon két különlegesen erős formációt tömörít, ott, ahol ahatár mélyen beszögell az ellenséges területre, de ugyanígy tesz anémet hadsereg is. Igen, a szovjet repülőgépek közvetlenül a ha-tárnál állomásoznak, ugyanúgy, mint a németek. Igen, a szovjetvadászrepülőknek egy bizonyos időpontig nem szabad földrekényszeríteniük a német repülőgépeket, ugyanúgy, ahogy a németrepülősöknek is meg van tiltva, hogy szovjet repülőgépekre lője-nek, nehogy idő előtt kiváltsanak egy konfliktust, és valóbanmeglepetésszerűen történhessen a támadás. Igen, Hitler harcállás-pont ja (az ún. „Wolfsschanze”) Kelet-Poroszországban,Rastenburg környékén van, a szovjet előretolt főharcálláspontpedig Vilnius térségében. Ugyanaz a földrajzi szélesség, és aszovjet harcálláspont megközelítőleg ugyanolyan távolságban vana német határtól, mint a német harcálláspont a szovjettől.

De: Hitler titokban már a harcálláspontján van... és hol vanSztálin?

A Politikai Hivatal június 21-i ülése után annak sok tagja si-etve a háború esetére kijelölt bevetési helyére megy. Zsdanov, akia Politikai Hivatal tagjaként Finnország „felszabadítása” fölött

383

őrködött, arra készül, hogy június 23-án Leningrádban tűnjön fel.Nyikita Hruscsov, aki Lengyelország keleti területein és Románi-ában ellenőrizte a „felszabadítást”, sietve Kijevbe megy (és talánutána Tiraspolba is), Andrejev, aki a Politikai Hivatalban a kato-nai szállításügy felelőse (A, A. Jepizsev hadseregtábornok: A pártés a hadsereg, Moszkva, 1980, 176. o.) a transz szibériai vasúthozsiet, hogy meggyorsítsa a Második Stratégiai Csapat hadsereg-ének az áthelyezését, és másnap már Novoszibirszkben tűnik fel(S. A. Kalinyin altábornagy: Gondolatok arról, ami volt, 131. o.),

Mi van azonban Sztálinnal? Ő is készen áll arra, hogy mintHitler, a titkos harcálláspont jára menjen?

8.A Politikai Hivatalnak az a határozata, hogy a nyugati határ-

nál titokban öt frontot kell felfejleszteni, azt jelentette, hogy aSzovjetuniónak nyugaton haladéktalanul el kellett kezdenie azaktív hadműveleteket. Ennek oka kifejezetten súlyos természetű:mindegyik szovjet front – eltekintve minden mástól – havonta 60000 marhát fogyasztott el (S. K. Kurkotkin, a Szovjetunió mar-sallja: A szovjet haderő mögöttes szolgálatai a Nagy HonvédőHáborúban. Moszkva, 1977; 325. o.). Ha a következő évig vár-nának, akkor az öt front számára 3 millió marhára lenne szükség.Az öt fronton kívül azonban még etetni kellett a Második Straté-giai Csapat hét hadseregét, valamint a mögöttük felállított háromNKVD-hadsereget is. Továbbá négy flottának, valamint azoknaka szovjet csapatoknak az ellátásáról is gondoskodni kellett, ame-lyek Irán „felszabadítására” készültek, ezenkívül a repülősöket, alégvédelem csapatait, és mindenekelőtt a háborús iparban dolgo-zókat is etetni kellett, amely ipar még több éhes szájat számláit.

Azt fogják majd felhozni ellenem, hogy ennek semmi jelen-tősége: a szocialista mezőgazdaságunkra, kolhozainkra támasz-kodva... Ezen nem fogok vitatkozni. Itt közlök egy pár informáci-ót a szovjet vezérkarból: „Eltekintve a mezőgazdasági fejlődésterületén elért jelentős sikerektől, a háború előestéjén több okbólis megoldatlan volt a gabonakérdés. Az állami begyűjtés és a ga-bonavásárlás nem volt elegendő ahhoz, hogy az ország szükség-letét a gabonaszektor fedezze.” („Hadtörténeti folyóirat”, 1961, 7.

384

szám, 102. o.) Röviden szólva, nagy sikereket értek el, kenyérazonban nem volt. A. G. Szverev, a Politikai Hivatal tagja, ésSztálin Pénzügyi Népbiztosság komisszárjának véleménye sze-rint: ,,1941 elején a marhaállomány még mindig nem érte el az1916-os színvonalat.” (Egy miniszter feljegyzései. Moszkva,1973, 188. o.) Az 1916-os nívó még csak nem is felel meg Orosz-ország szokásos irányértékének, hanem egy olyan színvonalatjelöl, amelyre a mezőgazdaság két évvel egy megsemmisítő ésveszteségekkel teli háború után süllyedt. Ezek szerint „békeidők-ben” alacsonyabb volt a Szovjetunió marhaállománya, mintOroszországnak az I. világháború közepén! Az 1916-os nívó, ha amegelőző évtizedek normáihoz viszonyítjuk, kifejezetten ala-csony, sőt szinte már katasztrofális, és ez lázongásokhoz vezethet,a tömegeket az utcára viheti.

Miután a lázongások zavaros hullámai a kommunistákat amagasba repítették, és megragadták a hatalmat, az ország ellátásihelyzete nemhogy javult volna, hanem rosszabbodott, olyannyira,hogy egy negyed századdal később még mindig azon igyekszik azország, hogy legalább azt a színvonalat elérje, amelyre az 1. vi-lágháború miatt süllyedt. Sztálin létrehozott egy óriási hadsereget,óriási fegyverkezési ipart, ennek a finanszírozására és fenntartásá-ra azonban feláldozta a nemzet évszázadokon át gyűjtött vagyonátés a lakosság életszínvonalát.

1939 eleje óta Sztálin elkezdte az amúgy is katasztrofálisanmeggyengült mezőgazdaság bevételeit a hadseregbe és a fegyver-kezési iparba átpumpálni. A hadsereg és az ipar célratörően egyrenagyobb súlyt nyertek, miközben a mezőgazdaság ijesztő módonveszített a jelentőségéből. Emlékeznek még az 1320, gépjárművelmegrakott vasúti vonatra a Szovjetunió nyugati határánál? Hon-nan jöttek? Nos, a kolhozokból hozták el ezeket a gépjárműveketa mozgósítás keretében, és nem a hadiiparból. Vagy vegyük csaka 800 000 tartalékost, akiket 41 májusában titokban vonultattakbe a Vörös Hadseregbe. Egy hónapon belül a hadseregben ellá-tandók száma majdnem 1 millióval gyarapodott. És kinek a költ-ségén nő ez a hadsereg? Már tudjuk, hogy a lágerekben élő fog-lyok költségén és természetesen a parasztok bőrén. Egy fegyver-gyárban nélkülözhetetlen a munkás. De egy kolhozban?

385

Ennek következtében az öt etetett frontot még a német invá-zió előtt kellett létrehozni, ugyanúgy, mint ahogy a parasztok tit-kos mozgósítását, valamint a frontok számára a kolhozokból aműszaki eszközök kivonását a termés betakarítása előtt kellettvégrehajtani, ami az 1942-es évre az éhezést jelenti. És mindeztakkor teszik, amikor még nincs német invázió. Az éhezésről szólóelőzetes döntés már 1941. június 21-én, a Politikai Hivatal ülésénmegszületett. Felfejlesztették az etetendő és ellátandó frontokat,és ezeket haladéktalanul, még abban az évben akcióba kellett he-lyezni. Ha ez nem így történik, akkor a rákövetkezendő 1942-esévben Sztálin nemcsak Hitlert számolhatná az ellenségei közé,hanem saját hadseregének milliónyi éhező, felfegyverzett pa-rasztját is. A Vörös Hadsereg 1941-es meglepetésszerű előre-nyomulása ezzel szemben új, gazdag területek és élelmiszertarta-lékok (pl. Romániában) meghódításának ígérkezik. Ha ezek atartalékok sem elegendők, az sem jelent problémát: egy olyanéhhalált, amely egy háború következménye, meg lehet magyaráz-ni és meg lehet értetni.

Már tudjuk: Sztálin arra kényszerült, hogy a Második Straté-giai Csapat hadseregeit, függetlenül Hitler akcióitól, még 1941-ben harcba vigye, egészen egyszerűen azért, mivel az ország nyu-gati régióiban nem volt hely ennek a hadseregnek az átteleltetésé-re, és mivel télen sehol sem volt számukra gyakorlóterep kialakít-va. És itt jön még egy további ok, hogy miért is elkerülhetetlenSztálin számára az, hogy már 1941-ben elkezdje a háborút: ha eztaz öt frontot és a Második Stratégiai Csapat hét hadseregét, vala-mint az NKVD három hadseregét nem viszi harcba, akkor 1942kora tavaszára olyan helyzet alakul ki, amelyben már lehetetlen-ség a csapatoknak ezt az egész tömegét élelemmel ellátni.

Az egyetlen szovjet marsall, akiben Sztálin teljesen megbí-zott, B. M. Zsapozsnyikov volt, aki már 1929-ben kategorikusanazt a felfogást képviselte, hogy több százezer, sőt millió embermozgósítása, majd a határrégióban való tétlen megmerevedésehosszú távon lehetetlenség (A hadsereg agya, 3. kötet, 1929).Sokkal könnyebben lehet háborús körülmények között ellenőrzésalatt tartani egy hadsereget, mint millió felfegyverzett férfit vára-kozástól és semmittevéstől elpusztulni hagyni. És akkor mégezeknek a felfegyverzett embereknek az ellátását is meg kell ol-

386

dani. Ebből mi következik? Amikor Sztálin felállította a frontjait,akkor az egyébként is törékeny egyensúlyt, amely a gigantikushadsereg és a kiszipolyozott mezőgazdaság között volt, teljesenfelborította. Ezek után a mindent vagy semmit helyzet jött létre,és Sztálin számára már nem volt többé lehetséges 1942-ig várni.

387

Hogyan hiúsította meg Hitler Sztálin hábo-rúját?

Maradéktalanul támadó háborúra készí-tettek fel bennünket. Nem mi tehetünk ar-

ról, hogy a támadást nem mi kezdtük.

P. G. Grigorjenko vezérőrnagy (A pincébencsak patkányokkal találkozik az ember,

138. o.)

1.1945. június 17-én a szovjet katonai vizsgálóbírók egy cso-

portja vezette a fasiszta Németország legmagasabb katonai veze-tőinek a kihallgatását. W Keitel tábornagy:

„Hangsúlyozom, hogy minden, az 1941 kora tavaszáigáltalunk vezetett és előkészített intézkedés teljes egészé-ben védekezésbiztonsági, megelőző jellegű volt arra azesetre, ha a Vörös Hadsereg támadást indítana. Ilyenértelemben az egész keleti háborút bizonyos fokig meg-előző jellegűnek lehet nevezni... Elhatároztuk. .., hogymegelőzzük Szovjet-Oroszország támadását, és egy, ameglepetés erejére építő csapást mérünk haderejére.1941 kora tavaszán arra a szilárd meggyőződésre jutot-tam, hogy az orosz csapatok erőteljes koncentrációja ésaz azt követő, Németországra mért csapása mind straté-giai, mind gazdasági szempontból rendkívül kritikus hely-zetbe hozhat ja Németországot. Az első hetekben egyOroszország részéről Németország ellen irányuló táma-dás rendkívül kedvezőtlen helyzetben hozhatta volna azországot. A mi támadásunk az erre a fenyegetettségreadott közvetlen következmény volt...”A. Jodl vezérezredes, a német háborús tervek fő konstruktőre

ugyanezt állította. A szovjet vizsgálóbírók mindent megtettek an-nak érdekében, hogy Keitel és Jodl ezen érvelése alól kihúzzák a

388

talajt. Ez azonban nem sikerült. Keitel és Jodl nem változtattakálláspontjukon, és az úgynevezett „Nemzetközi Törvényszék”nürnbergi ítélete alapján más „háborús bűnösökkel” együtt fel-akasztották őket. Az egyik fő vádpont ellenük úgy szólt: „egy kinem provokált támadó háború kirobbantása” a Szovjetunió ellen.

Azóta sok év eltelt, és újabb szemtanúk tűntek fel. Az én ta-núm N. G. Kuznyecov flottaadmirális (1941-ben admirális, aSzovjetunió haditengerészetének komisszárja, a Központi Bizott-ság tagja, a főparancsnokság főhadiszállásának tagja annak meg-alapítása óta). És íme az általa elmondottak: „Az én számomra egyvalami cáfolhatatlan tény: J. V. Sztálin nemcsak, hogy nem zártaki egy hitleri Németország elleni háború lehetőségét, hanem éppellenkezőleg... elkerülhetetlennek tartotta... Sztálin készítette előezt a háborút – előkészületei átfogóak és sokoldalúak voltak –, ésmindeközben a saját maga által meghatározott... időpontból in-dult ki. Hitler szétrombolta a számításait.” (Az előestén, 321. o.)

Az admirális teljesen nyíltan és világosan megmondja szá-munkra, hogy Sztálin elkerülhetetlennek tartott egy háborút, éscélirányosan felkészült rá. Ebben a háborúban azonban Sztálinnem egy Németországból kiinduló támadásra való reakcióra, ha-nem egy általa kijelölt időpontban általa indított háborúra készült.Másképp szólva: Sztálin arra készült, hogy elsőként támad, azaztámadást vezet Németország ellen, Hitler azonban elhatároztamagát egy megelőző csapásra, és ezzel Sztálin minden tervét fel-borította.

Kuznyecov admirális becses tanú. 1941-ben a szovjet politi-kai és katonai hierarchiában még Zsukovnál is magasabb posztottöltött be. Kuznyecov népi komisszár volt, Zsukov ezzel szembencsak helyettes népi komisszár; Kuznyecov tagja volt a KözpontiBizottságnak, Zsukov ezzel szemben csak központi bizottságijelölt volt.

Memoáríróink közül senki sem töltött be – még megközelí-tőleg sem – olyan magas pozíciót 1941-ben, mint Kuznyecov, éssenkit nem méltatott Sztálin nagyobb bizalomra, mint őt. EzértKuznyecovot a legfontosabb tanúmnak tartom, természetesenSztálin után. Mindaz egyébként, amit Kuznyecov a háború utánmondott, teljes mértékben megegyezik azzal, amit már a háborúelőtt is kinyilvánított, mint például 1939-ben a XVIII. Pártkong-

389

resszuson. Ez volt az a pártkongresszus, amely kijelölte az új utat:véget vetni a saját országban való terrornak, s a terrort át kell he-lyezni a szomszédos országokba. „Azt, ami a Szovjetunióban lét-rejött, más országokban is létre lehet hozni!” A „győztesek”-nekezen a pártkongresszusán elhatározták, hogy „felszabadítók” lesz-nek, és talán Kuznyecov beszéde a legagresszívebb. Ennek a be-szédnek köszönhetően a pártkongresszus végén Kuznyecov tagjalesz a Központi Bizottságnak, mégpedig az erre a posztra valójelöltség megkerülésével, és megkapja a népi komisszár posztot.

Mindazt, amit Kuznyecov nyíltan kimond, Sztálin már évek-kel előtte titkos beszédében elmondta. Mindaz, amiről Kuznyecovbeszél, megerősítést nyer a Vörös Hadsereg és a flotta cselekvésimódjában. És már csak azért is hinnünk kell ebben az esetbenKuznyecov admirálisnak, mert minden barátja és ellensége ol-vasta a könyvét, mert a Szovjetunió politikai és katonai vezetői isolvasták, mert a marsallok, diplomaták, történészek, tábornokokés admirálisok is olvasták, olvasták a Szovjetunió elfogult nyugatibarátai, és soha egyik sem kísérelte meg Kuznyecov szavait meg-kérdőjelezni!

Hasonlítsuk össze Kuznyecov szavait Keitelével.W. Keitel tábornagy azt mondja, Németország nem készített

elő háborút a Szovjetunió ellen, támadási előkészületeket aSzovjetunió tett. Németország csak egy elkerülhetetlen agresszió-val szembeni védekezésként indított megelőző csapást a Szovjet-unió ellen.

N. G. Kuznyecov, a Szovjetunió flottaadmirálisa ugyaneztmondja: igen, a Szovjetunió felkészült a háborúra, és haladéktala-nul elkezdte volna, Hitler azonban meghiúsította a támadásra irá-nyuló terveit.

Számomra csak az érthetetlen, hogy Keitelt felakasztották,Kuznyecovot azonban nem. Nem értem, hogy miért tartják Hitlertagresszornak, Sztálint ezzel szemben áldozatnak.

Azt megértem, hogy a „nemzetközi ítélőszék” bírái Nürn-bergben nem érezték szükségét annak (és nem sok professzionálisbecsületességről tettek tanúbizonyságot), hogy a háború igazi ér-telmi szerzőit megtalálják. Nem értem azonban, hogy ugyanezeka „bírók” Kuznyecov admirális beismerései után miért nem ültekössze haladéktalanul Nürnbergben, és tárgyalták újra a Keitel és

390

Jodl, valamint a német Wehrmacht és Németország elleni váda-kat.

2.A szovjet marsallok és tábornokok nem titkolják akkori

szándékaikat. A szovjet haderő Vezérkari Akadémiájának a ve-zetője, S. P. Ivanov hadseregtábornok vezető szovjet történészekegy csoportjával 1974-ben a katonai kiadónál kiadott egy tudo-mányos értekezést a „háború kezdeti szakaszáról”. Ebben akönyvben Ivanov nemcsak hogy elismeri, hogy Hitler megelőzőcsapást mért, hanem még annak az idejét is megadja: „A németfasiszta vezetésnek csak két héttel sikerült megelőznie a háborúelőtt a mi csapatainkat.” (212. o.) Ha a Szovjetunió valóban vé-dekezésre, vagy egy ellencsapásra készült volna fel, akkor a né-metek nem előzhették volna meg. Ha azonban a Szovjetunió tá-madást készített elő, akkor azt egy előrenyomulással, amelyet amásik oldal egy kicsivel korábban kezdett el, meg lehetett előzni.1941-ben a német előrenyomulás, ahogy Ivanov mondja, két hét-tel korábban történt.

Hasonló jellegű vallomás nem kevés van. Itt egy másik pél-da. Ez a „Hadtörténeti folyóirat” 1984-es számából származik. Afolyóirat a szovjet Védelmi Minisztérium egyik hivatalos orgá-numa, és a védelmi miniszternek, valamint a vezérkar főnökének(ebben az időben S. Szokolov és S. Ahromejev, a Szovjetuniómarsalljai) a láttamozása nélkül nem jelenhet meg. A „Hadtörté-neti folyóirat”-ban elmagyarázzák, hogy az említett óriási lőszer-,üzemanyag- és élelmiszer-tartalékokat miért helyezték el a határközelében. A válasz egyszerű – támadó hadműveletek számára (4.szám, 34. o.).

Ugyanezen az oldalon nyíltan arról beszélnek, hogy a némettámadás meghiúsította a szovjet terveket.

Ezzel szemben, ha a Vörös Hadsereg védekezésre vagy egyellentámadásra rendezkedett volna be, akkor nem lett volna olyanegyszerű ezeket a terveket meghiúsítani, egy német invázió aszovjet csapatok számára sokkal inkább csak egy tervszerű eljáráselkezdésére szolgáló kiváltó jel lett volna. A német invázió csakakkor tudta ezeket a terveket meghiúsítani, ha a Vörös Hadsereg

391

támadásra készült, mivel a csapatok ahelyett, hogy tervszerűencselekedtek volna, arra kényszerültek, hogy védekezzenek, azazimprovizáljanak, olyasmit tegyenek, ami nem volt betervezve.

3.Térjünk vissza 1941 júniusához.Június 6-án a német felderítés olyan információk birtokába

jutott, hogy a szovjet kormánya székhelyét Szverdlovszkba szán-dékozik áttenni.

Németországban csak Hitler és közvetlen környezete szerzetterről tudomást. Doktor Goebbels a naplójában tesz egy megjegy-zést arról, hogy ilyen információt kapott (Joseph Goebbels Nap-lói. 1. rész, 4. kötet. 675. o.).

Csak néhány évtizeddel később tudjuk igazán felmérni aszovjet kormány áthelyezésével kapcsolatos hírnek az értékét. Maugyanis már tudjuk, hogy Szverdlovszkban csupán egy álpa-rancsnoki központot hoztak létre. Csak a háború folyamán váltvilágossá, hogy Moszkva helyett nem Szverdlovszkot szánták pótkormányszékhelynek, hanem Kujbisevet, ahová, amikor a helyzetkritikussá vált, a Szovjetunió sok kormányzati intézményét és akülföldi követségeket áthelyezték. Azonban Kujbisev is csak fél-igazság. Ott ugyanis csak azokat az intézményeket koncentrálták,amelyeknek az elvesztése nem veszélyeztetné az ország legfel-sőbb katonai és politikai vezetésének stabilitását: a LegfelsőbbSzovjetet Kalinyin elnökkel, valamint néhány kevéssé fontosnépbiztosságot és követséget telepítettek oda. Minden fontos in-tézmény a közvetlen közelben volt, de nem Kujbisevben, hanemegy óriási földalatti alagútrendszerben, amelyet a Zsiguli-magaslatok kőzetébe építettek be. A háború előtt ennek a giganti-kus méretű építménynek a kialakítását egy másik gigantikusépítmény felépítésével álcázták – a kujbisevi vízerőművel. Többezer foglyot küldtek oda, több ezer tonna építőanyagot és építő-eszközt, és mindenki számára világos volt, hogy miért – a víz-erőmű építéséhez. A háború után az egész óriási építményt áthe-lyezték a Volga felsőbb szakaszához, és a vízerőművet egy újhelyen építették fel. Az első építmény számára olyan építési he-lyet választottak, ahol ugyan nem lehetett vízerőművet építeni, de

392

nagyszerű földalatti, pontosabban mondva sziklákba ágyazott pa-rancsnoki központot lehetett kialakítani.

A német, háború előtti időszakkal foglalkozó anyagokbansemmiféle utalást nem találtam azzal kapcsolatban, hogy Kujbi-sevet szánták volna pótfővárosnak, a Zsiguli-magaslatok alá épí-tett parancsnoki központtal kapcsolatban pedig egyáltalán nemtaláltam utalást. A német elhárításnak csak arról voltak informá-ciói, hogy a szovjet kormány Szverdlovszkba helyezi át a pa-rancsnoki központját. A kormányt azonban nem lehet egy olyanparancsnoki központba áthelyezni, amely nem is létezik. Ki ter-jeszt akkor ilyen információt az álparancsnoki központba valóáthelyezésről? Ezt csak olyan valaki teheti, aki kitalálta ezt, azaz:a szovjet kormány, pontosabban szólva ennek a kormánynak afőnöke, Sztálin. Az álparancsnoki központot ugyanis éppen azérthozták létre, hogy létezéséről egy nap az ellenség tudomást sze-rezzen. Most eljött ez az időpont, és a német elhárítás megkapjaazt a titkos információt, amelyet kimondottan az ő számára fabri-káltak.

A német elhárítás számára eljutatott hír, miszerint a szovjetkormánynak az a szándéka, hogy Szverdlovszkba teszi át a szék-helyét, ugyanabból a szériából származó „titok”, mint amilyenSztálin beszéde volt a Katonai Akadémia növendékei előtt, vagy aszovjet nagykövet pletykája, vagy akár a TASZ-kommüniké.

Ha a német felderítés számára átjátsszák a szovjet kormányszándékaival kapcsolatos hamis hírt, akkor ez azt jelenti, hogyebben a pillanatban a szovjet vezetés azon fáradozik, hogy valamifontosabb dolgot viszont eltitkoljon. Nem nehéz kitalálni, hogymiről van szó. Ha a szovjet vezetés elterjeszti a szándékaival kap-csolatosan azt a hamis hírt, hogy keletre akar visszahúzódni, ak-kor feltehetően épp az ellenkezőjét szándékozik tenni.

A csel abban volt, hogy a Zsiguli-magaslatokon létrehozott,rendkívüli biztonsági intézkedésekkel ellátott parancsnoki köz-ponton kívül, amely, jóllehet nagyon nehezen lehetett behatárolnia helyét, de végül is nem volt megtalálhatatlan, még egy továbbikormányzati központ létezett: egy vonat. Háború esetén ez a pa-rancsnoki központ az NKVD több páncélos vonatának a fedezé-kében és a Híradásügyi Népi Parancsnokság három vonatának akíséretében bármikor feltűnhetett a harci cselekmények területén.

393

Az a lehetőség, hogy a háborús események fő színterének köz-vetlen közelében tartózkodik, a vonat elnevezésében is kifejezésrejut: Előretolt Főparancsnoki Központ. Ennek a parancsnoki köz-pontnak a számára több gondosan fedett és álcázott megállásipontokat alakítottak ki, amelyeket már békeidőkben előkészítetteka kormányzati hírközlő- és híradóhálózathoz való rácsatlakozásra.A vonalakat már csak a vonatokban lévő megfelelő kapcsoló köz-pontokhoz kellett csatlakoztatni.

Nincs szükség bővebb magyarázatra a tekintetben, hogy eze-ket a mobil parancsnoki központokat támadó háborúra készítettékelő, egy olyan helyzetre, amelyben a saját csapatok folyamatoselőrenyomulásban vannak, a vezetésnek azonban a sok helyetigénylő igazgatási és híradórendszerekkel követni kell tudni atámadó frontok at és hadseregeket. Egy védekező háborúban sok-kal egyszerűbb, megbízhatóbb és biztonságosabb a Kreml egyikdolgozószobájából, valamelyik moszkvai földalatti metróállomás-ról vagy a Zsiguli-alagút építményeiből kormányozni.

Ha az ember ezeknek az információk nak a kis darabjait ösz-szeszedi és egymáshoz illeszti, akkor meglehetős biztonsággalállíthatja, hogy a Minszk—Vilnius vasúti vonalon fontos pa-rancsnoki központnak kellett lennie, vagy legalábbis be volt ter-vezve.

Néhány nappal azután, hogy a német vezetés megkapta azt a„titkos” információt, hogy a szovjet kormányt Szverdlovszkbahelyezik át, elkezdődött a szovjet kormány áthelyezése a nyugatihatár irányába, Minszk és Vilnius régióiba.

Minden katona tudja, hogyan történik manőverek vagy harcifeltételek közepette egy nagy vezérkar áthelyezése. A Hadműve-leti Osztály kiválasztja a leendő stáb állomáshelyét, egy rangbanföléhelyezett parancsnok jóváhagyja a választást és kiadja az en-gedélyt az álhelyezésre. Az erdőt, amelyben a vezérkar feláll, le-zárják, illetéktelen nem léphet be oda, aztán elindulnak az utászokés a híradócsapat emberei, akik az álcázásért és a kommunikácóspontok felállításáért felelnek, a végén feltűnik az illető formációhíradószolgálatának a főnöke (a hadosztályé, hadtesté, hadseregé,frontszakaszé), és személyesen ellenőrzi, hogy a megfelelő hely-színen az összes fontos résztvevő között megbízhatóan működik-ea híradó-összeköttetés, aztán végül megjelenik a vezérkar, amely-

394

nek tisztjei már csak a telefonokat, sifrírozó gépeket, az előzőlegbemért és átvizsgált híradóhálózatot csatlakoztatják.

A Vörös Hadsereg 1941. június 22-e előtti utolsó hetekbenegyetlen, jól olajozott gépezetként dolgozik: a határ menti erdők-ben a lövészek- és gépesített hadtestek híradó-szolgálatának tu-catnyi vezetője tűnik fel, és röviddel ezután elkezdődik ezen had-testek harcállásainak a titkos felfejlesztése. Közvetlenül ezutánegy másik erdős területen megjelennek a hadsereg híradó-szolgálatának a vezetői. Jelenlétük biztos jele annak, hogy ezutánhamarosan megjelennek a hadsereg vezérkarok is. Ez megbízhatójelzés értékű, és valóban megjelennek a vezérkarok. Pontosan aTASZ-kommüniké elterjesztésének a napján, az érintetlen, jólvédett erdőségek távoli sarkaiban megjelennek a frontok híradó-szolgálatának a vezetői. Alighogy átvizsgálják a híradókapcsola-tokat, a frontok vezérkara álcázva elkezdi menetoszlopaik szét-bontakoztatását.

Most azonban már eljött a híradó-szolgálat főnöke számáraegy még fontosabb pillanat, az, hogy Kelet-Poroszország határá-tól 150 km-re megjelenjen. A híradásügyi népbiztos, J. T.Petesszipkin ezért titokban úton van Vilnius felé. Vajon ki tudjuktalálni, hogy kinek a számára ellenőrzi a híradóhálózatotPeresszipkin? Peresszipkin népbiztosnak csak egyetlen közvetlenfőnöke van – a Népbiztosok Tanácsának az elnöke, J. V. Sztálinelvtárs.

A Híradásügyi Népbiztosság parancsnokának a kelet-poroszhatárhoz történő utazásáról senkinek sem szabad tudni. A komisz-szár szokványos, menetrendszerű vonaton utazik, de a vonat vé-gére különleges vagont csatolnak, és itt rendezkedik bePeresszipkin a helyetteseivel. A Híradásügyi Népbiztosság pa-rancsnokának szigorúan titkos az útja. Még azokon a kódolt je-lentéseken is, amelyeket Moszkvából kap, az ő aláírása szerepelazért, hogy a kormány kommunikációs hálózatának sifrírozószolgálata is azt higgye, hogy Peresszipkin még mindig Moszk-vában tartózkodik, és nem utazott el sehova.

Hallgassuk meg inkább, hogy mit mond maga J. T.Peresszipkin: „Szó szerint a háború előestéjén bízott meg azzal J.V. Sztálin, hogy utazzak a balti köztársaságokba. Valamilyen ok-nál fogva összefüggésbe hoztam ezt a felelősségteljes megbízást a

395

közelgő háborús eseményekkel. 1941. június 21-én este a Hír-adásügyi Népi Parancsnokság néhány vezető munkatárásávalVilniusba utaztam. A háború útközben ért bennünket...” (A hír-adócsapatok a Nagy Honvédő Háborúban. Moszkva, 1972, 17.o.) Június 22-én reggel Peresszipkin Orsa állomáson táviratot kapMoszkvából: „A HELYZETBEN BEKÖVETKEZETT VÁLTO-ZÁS MIATT NEM TARTJA SZÜKSÉGESNEK A MOSZKVÁ-BA VALÓ VISSZATÉRÉST? PERESSZIPKIN.” (A híradócsa-patok, 32-33. o.)

Peresszipkin olyan vasúti szakaszokon utazik, amelyeketnemcsak hogy teljesen lefoglalt a katonaság, hanem amelyek rá-adásul néhány nappal előtte azt a parancsot kapták, hogy álljanakát háborús üzemmódra, és legyenek készen arra, hogy harci fel-tételek közepette cselekedjenek (Anfilov: A halhatatlan tett, 184.o.). Peresszipkin olyan területre utazik, amelyen időközben óriásicsapattömegeket vontak össze a határnál, és ezek azt a parancsotkapták, hogy „csak az életben maradáshoz és harchoz szükségesdolgokat” vigyék magukkal (Ebenda). Peresszipkin a katonai kör-zetnek egy olyan területére megy, ahol már létezik egy front,amelynek vezérkara szigorúan titkos iratokat küldött több ezerparancsátvevőnek, amelyek elküldése szigorúan tilos a háborúelkezdése előtt. Peresszipkin olyan területre utazik, ahol időköz-ben már létrehoztak egy kormányzati parancsnoki központot.Peresszipkin Sztálin személyes parancsára van úton, és tudja,hogy „ez az út összefüggésben áll a közelgő háborús események-kel”.

Hitler azonban támadást indított, így Peresszipkin elhagyjatitkos vasúti kocsiját, az első keze ügyébe eső teherautót meg-szerzi, és visszamegy Moszkvába.

Ebből levonható az a következtetés, hogy a híradásügyi nép-biztos, Peresszipkin elvtárs, ha Hitler nem támadott volna, akkora vilniusi titkos parancsnoki központba ment volna, és a „közelgőháborús eseményeknek” megfelelően cselekedett volna, azaz akatonai híradóhálózatot koordinálta volna a háborúban a kor-mányzati hálózattal és az állami híradásüggyel. Hitler azonbantámadott, és utazását azonnal meg kell szakítania.

Jóllehet Sztálin küldte Peresszipkint a háborúba, Hitler táma-dása azonban mind Sztálint, mind Peresszipkint teljesen váratla-

396

nul érte. Hitler támadása olyan komoly „helyzetbéli változást”jelent, amely miatt a szovjet kormány sok rendkívüli fontosságúintézkedését érvényen kívül kell helyezni, és helyette improvizál-ni kell, beleértve a népi parancsnok Moszkvába való visszatérésétaz első kéznél lévő teherautón.

A SZOVJET KORMÁNY TAGJAI MÁR ELINDUTAK AHÁBORÚBA, EGY OLYAN HÁBORÚBA, AMELYBEN NEMSZÁMÍTOTTAK NÉMET TÁMADÁSRA.

4.Ugyanerre az éjszakára és ugyanerre a Moszkva-Minszk kö-

zötti vasúti szakaszra tervezték a Védelmi Népbiztosság, azNKVD, az Állami Ellenőrzési Népbiztosság vezető munkatársai-nak, valamint a Szovjetunió fontosabb kormányszerveinek az or-szág nyugati határára történő áthelyezését. Az utazás célja a hábo-rú volt. A titkos elutazásra felkészült a belügyi népbiztos és azÁllambiztonsági Szolgálat főparancsnoka, L. P. Berija, valamintaz állami ellenőrzési népbiztos és központi bizottsági tag, L. S.Mehlisz hadsereg tábornok, S. K. Tyimosenko, a Szovjetuniómarsallja, belügyi népbiztos és még több vezető személyiségSztálin impériumában. Nem kizárható az sem, hogy maga Sztálinis előkészületeket tett egy ilyen titkos, nyugati irányba tartó uta-zásra.

Mindegyik állami funkcionáriust a háborúban leginkábbérintett, kiemelt fontosságú népbiztosság legmagasabb rangú kép-viselőiből összeállított vegyes csapat kísért. 1941. június 21-énreggelre lezárult ezeknek az operatív csapatoknak a felállása.Mindegyik bevetésre kész operatív csapat már csak a vezetőjérevárt – akik ebben az időben a Kremlben a Politikai Hivatal utolsóülésén vettek részt –, hogy azután azonnal a háborúba kísérjékőket. Ezeknek az operatív csapatoknak az összes résztvevője jú-nius 21-én reggel már tudja, hogy háborúba mennek. Igen, sőtmár azt is tudják, hogy Minszk a szolgálati hely (ami valóban ígyvan), nem Vilnius, amely Minszktől már csak egy macskaugrás-nyira van. Ezeknek az operatív csapatoknak mindegyik munkatár-sa tudja, hogy a Szovjetunió már háborúban áll Németországgal,jóllehet hivatalosan még nem hirdették ki a háborút, és a harci

397

cselekmények még nem kezdődtek el. Éppen azért szállítják ti-tokban nyugatra ezeket a csapatokat, hogy elkezdődhessenek ezeka harci cselekmények!

Egyvalami mégis meglepő: senki sem sejti – beleértve ezek-nek a csapatoknak a vezetőit is, akik éppen a Kremlben üléseznek– a küszöbön álló német inváziót. Sőt, még akkor sem hajlandókhinni benne a legmagasabb rangú szovjet vezetők, amikor esteszökőárként elkezdenek befutni az erre utaló információk. AKremlből, a Védelmi Népbiztosságból a vezérkarból csak úgyzáporoznak a határ irányába a megfelelő utasítások, és fenyegetőtelefonok, hogy semmiféle provokációnak ne üljenek fel a határ-nál.

Kénytelenek vagyunk feltenni a kérdést: ha a szovjet vezetőknem hittek egy német invázió lehetőségében, akkor ugyan milyenháborúba készültek? Erre csak egy válasz marad: egy olyan hábo-rúba voltak úton, amelynek nem német invázióval kellett elkez-dődnie.

Az állami funkcionáriusok kísérő csapatai gyötrelmes vára-kozással töltötték ezeket az órákat, és végül június 22-én reggel 6órakor közölték velük, hogy törölték a nyugati határhoz történőutazást, mert Hitler elkezdte a háborút.

Ha a szovjet állami funkcionáriusok azért készültek volna fela nyugati határnál titokban kiépített harcálláspontokhoz való uta-zásra, hogy feltartóztassák a német inváziót, akkor arra a jelzésre,hogy elkezdődött egy ilyen invázió, nyugatra kellett volna sietni-ük, ők azonban lemondják az utat. Hajlandók lettek volna a határ-hoz menni, hogy átvegyék a háborúban a vezető szerepet, de nemvoltak hajlandók egy olyan háborúba menni, amely nem szovjet,hanem német rendezés szerint játszódik le. Hitler megfosztottaőket ettől az élvezettől.

Idézek egy egészen mindennapi standard beszámolót. TanúmD. Ortenberg, aki 1941. június 21-én az Állami Ellenőrzési Nép-biztosság Szervezési és Instruktori Osztályának egyik vezetőjevolt. Munkakörét ő maga úgy körvonalazza, mint amely „katonaikifejezéssel élve egyfajta vezérkari főnöki” szerep.

„Időnként megkérdeznek:

– Mikor kezdődött számodra a háború? – Június 21-én.

398

– ?!

– Igen, így volt.

...Reggel a Védelmi Népbiztosságra rendeltek, ahol aztmondták, hogy S. K. Tyimosenko marsall vezetésével aNépbiztosság munkatársainak egy csoportja Minszkbefog utazni. Közölték velem, hogy én is közéjük fogok tar-tozni. Azt javasolták, menjek haza, vegyek fel egyenruhátés menjek vissza a Népbiztosságra... A Védelmi Népbiz-tosságon a bejelentkezésre kijelölt helység tömve voltegyenruhás emberekkel. Mindegyiküknél akták és térké-pek voltak, és láthatóan izgatottak voltak. Suttogva be-szélgettek egymással. Tyimosenko a Kremlbe ment... Jú-nius 22-én reggel 5 órakor jött vissza a parancsnok aKremlből. Magához hívott:

– A németek elkezdték a háborút. Nem kerül sor minszkiutazásunkra.” (D. Ortenberg, 1941. június-december.Moszkva, 1984, 5-6. o.)Nem lehet tudni, honnan származik az a legenda, hogy Hitler

1941. június 22-én elkezdte keleten a háborút, és majdhogynemerőszakkal rángatta bele ebbe a háborúba a Szovjetuniót. Hallgas-sunk inkább azokra a személyekre, akik ezekben a napokban,órákban és percekben a legmagasabb szovjet vezetők közvetlenkörnyezetében voltak, és akkor minden egészen másképp néz ki:1941. június 22-én Hitler meghiúsította a szovjet háborús tervet,mivel a saját háborúját egy olyan területre helyezte át, amelybenmár 1939. augusztus 11-én megszületett egy másik háborús terv.Hitler nem engedte meg a szovjet vezetésnek, hogy úgy vezesseháborúját, ahogyan azt eltervezte, improvizálásra kényszerítetteőket, és arra, hogy olyat tegyenek, amire nem voltak felkészülve:saját területüket kellett védeniük.

Nem én gondoltam ki mindezt. Ezt mondják a szovjet tábor-nokok.

399

Volt Sztálinnak háborús terve?

Mivel Sztálin nem ismertette és nem fejtetteki a terveit, ezért úgy gondolták, hogy nemis rendelkezik ilyenekkel – a fecsegő értel-

miségiek egyik tipikus hibája.

Robert Conquest (Kirov elvtárs az elejénmeghalt, 98. o.)

1.„A stratégiai védekezés a harc egyik ránk kényszerített for-

mája volt, amely nem volt betervezve” – ezt mondják a szovjetkatonai kézikönyvek (vö. Anftlov: A félresikerült villámháború,590. o.). Tankönyvek nélkül is tudjuk azonban, hogy a VörösHadsereg elhárítási akciói 1941 nyarán teljes egészébenimprovizatívak voltak. A háború előtt a Vörös Hadsereg nem ké-szült fel védekezésre, védelmi feladatok végrehajtásával kapcso-latban nem végeztek csapatgyakorlatokat. A szovjet szolgálatielőírásokban szó sem esik stratégiai méretű védekezésről. A Vö-rös Hadseregnek nemcsak védekezéssel kapcsolatos tervei nemvoltak, hanem még teljesen elméleti síkon sem voltak kidolgozvaegy elhárító hadművelet végrehajtásának a problémái. Sőt, to-vábbmegyek, védekezésre sem a szovjet népet, sem hadseregétnem készítették fel morálisan. A népet és a hadsereget a védelmifeladatok ellátására támadási módszerek szellemében készítettékelő: „Éppen a védekezés érdeke kívánja meg azt, hogy a Szovjet-unió az ellenség területén végezzen széles körű támadó hadmű-veleteket, és ez a legkevésbé sem mond ellent egy védekező hábo-rú jellegének.” („Pravda”, 1939 augusztus 19.)

Milyen mélységben képzelték el a kommunisták „védekezésihadműveleteiket” az ellenség területére behatolva folytatni? Első-re nem túlságosan nagy mélységben: „ennek a frontnak a határaitegyelőre a régi világ szárazföldi határai határozzák meg” (M. V.Frunze „A kommunista” című újság 1921. november 7-i számá-

400

ban). Az európai kontinens – az csak a közelebbi feladat, a továb-bi már meg van tervezve.

A német invázió első óráitól kezdve a Vörös Hadsereg sza-kadatlanul azzal próbálkozik, hogy támadásba menjen át. A maikézikönyvekben ezeket az akciókat ellenlökésnek és ellencsapás-nak nevezik. De ez is csak improvizáció. A háború előtt egyetlen-egy csapatgyakorlatnál sem foglalkoztak az ellenlökés problémá-jával, sőt, ami még rosszabb, még elméletileg sem kezelték: „azellentámadás kérdése... a Nagy Honvédő Háború előtt nem merültfel.” (A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújának a története, 1.kötet, 441. o.)

A szovjet vezérkarok eszerint sem a védekezés, sem az el-lentámadás számára nem dolgoztak ki a háború előtt terveket.Talán semmit sem csináltak? Ó, nem, ismeretes, hogy nagyon isintenzíven dolgoztak. Háborús terveket dolgoztak ki. A. M.Vasziljevszkij, a Szovjetunió marsallja a tanú arra, hogy a háborúelőtti utolsó évben a törzskar tisztjei és tábornokai, a katonai kör-zetek és a flották vezérkarai napi 15-17 órát dolgoztak szabadnapés szabadság nélkül. Erről számolnak be Bagramjan ésSzokolovszkij marsallok, Sztyemenko, Kuraszov és Malandinhadseregtábornokok és még sokan mások. Vannak azzal kapcso-latos beszámolók, hogy Aniszov tábornok napi 20 órát dolgozott,és ugyanezt mesélik Szmorogyinov tábornokról is.

1941 februárjában G. K. Zsukov vezérkari főnök lett. Ettől azidőponttól kezdve gyakorlatilag a vezérkar háborús körülmények-re rendezkedett be.

Zsukov maga rendkívül koncentráltan dolgozott, és senkineknem engedélyezett pihenőt. 1939 nyarán Zsukov, aki akkor méghadosztályparancsnoki rangban volt, a Halhyn-Golnál tűnt fel.Személyesen győződött meg mindenről, gyorsan terveket készí-tett, és azután intenzíven gondoskodott ezek kivitelezéséről. Habármelyik alárendelt csak a legkisebb hanyagságot elkövette amunkájában, az azonnali kivégzéssel járt. Néhány nap alattZsukov 17 tisztet állított haditörvényszék elé azzal a követeléssel,hogy halálos ítéletet szabjanak ki rájuk. A haditörvényszék hala-déktalanul meghozta ezeket az ítéleteket. A 17 halálraítéltből csakegy menekült meg egy magas rangú parancsnok közbenjárásakövetkeztében, az összes többit agyonlőtték. 1941 februárjában

401

Zsukov olyan óriási hatalommal rendelkezett, amely többszörösentúlszárnyalta összes eddigi lehetőségét, és már senki nem volt,akit haragjától bárki is megmenthetett volna. A vezérkar veterán-jai úgy emlékeznek Zsukov vezetésére, mint a lehető legször-nyűbb időszakra, amely még a nagy tisztogatásnál is borzalma-sabb volt. Ebben az időszakban mind a fővezérkar, mind a többivezérkar embertelen megfeszítéssel dolgozott.

Hogy történhetett akkor, hogy a Vörös Hadsereget a háborúkitörése mindenféle tervek nélkül érte? És még valami, ami szin-tén felfoghatatlan: ha már tervek nélkül lépett be a Vörös Hadse-reg a háborúba, akkor nem kellett volna Sztálinnak, amikor tudo-mást szerzett róla, Zsukovot és mindenki mást, aki részt vett atervek kidolgozásában, agyonlövetni? Ez azonban nem történtmeg. Épp ellenkezőleg: Vaszilevszkij, Szokolovszkij, Vatutyin,Malandin, Bagramjan, Sztyemenko, Kuraszov, akik részt vettek aszovjet tervek kidolgozásában, és akik a háború kezdetén vezér-őrnagyok vagy csak ezredesek voltak, a háborút marsalli rangban,de legalábbis négy tábornoki csillaggal fejezték be. A háborúbanmindannyian mesteri stratégáknak bizonyultak. Mindannyian lel-kiismeretes, sőt pedáns vezérkari tisztek voltak, akik terv nélkülnem tudták elképzelni az életet. Akkor hogy fajulhattak odáig adolgok, hogy a Vörös Hadseregnek a háború első hónapjaibanimprovizálni kellett? Hogy történhetett meg, hogy SztálinZsukovot és tervezőit nemcsak hogy nem lövette agyon, hanemmég csak szemrehányást sem tett nekik egyetlen alkalommalsem?

Arra a kérdésre, hogy vajon háború esetére rendelkezett-e aszovjet vezetés tervekkel, Zsukov egyértelműen igennel válaszolt.Voltak ilyen tervek. Akkor nem kell feltenni a kérdést, hogy havoltak tervek, akkor miért is cselekedett spontán és céltalan tö-meg módjára a Vörös Hadsereg? Zsukov adós maradt a válasszal.De a válasz magától adódik: ha a szovjet vezérkarok rendkívülintenzíven foglalkoztak a háborús tervek kidolgozásával, ezekazonban nem védekezési vagy ellencsapási tervek voltak, akkormilyen tervek lehettek?

Teljes mértékben támadási tervek.Sztálin nagyon egyszerű okból nem lövette agyon sem

Zsukovot, sem a többi stratégát: sohasem kaptak olyan feladatot,

402

hogy védekezésre dolgozzanak ki terveket. Mit vethetett volna aszemükre? Sztálin Zsukovnak, Vasziljevszkijnek és a többi ve-zető stratégának olyan feladatot adott, hogy egészen más jellegűterveket dolgozzanak ki. Ezek nagyon jó tervek lehetnek, de egyvédekező háború első pillanatától kezdve ugyanolyan haszontala-nok, mint az autópályára tervezett harckocsik és a légideszanthadtestek.

2.Az igazság mégis napvilágra kerül.Jóllehet a szovjet vezetés intézkedéseket hozott arra nézve,

hogy minden, a szovjet háború előtti időszakban keletkezett, aháborúval kapcsolatos tervet meg kell semmisíteni, ezeket a ter-veket azonban az összes front, a flották, hadseregek tucatjai, többmint száz hadtest, a haditengerészet minden hajója, hadosztályokszázai, valamint ezredek és zászlóaljak ezrei is megkapták. Egyikvagy másik megmaradt.

A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának erre vonatkozóvizsgálatai megmutatták, hogy a szovjet fekete-tengeri flotta aháború előtt azt a harci parancsot kapta, hogy „végezzenek aktívbeavatkozást az ellenséges hajók ellen, a Boszporuszon történőszállítási útvonalak ellen és az ellenség haditengerészeti bázisai-nak a kijáratainál, valamint támogassák a Fekete-tenger partvi-dékének teljes hosszúságában a szárazföldi csapatok tevékenysé-gét” (A. V. Baszov: A haditengerészet a Nagy Honvédő Háború-ban, 117. o.).

S. Gorskov flottaadmirális beszámol arról, hogy nemcsak afekete-tengeri flotta, hanem a keleti-tengeri és az északi jeges-tengeri flotta is védelmi feladatokat kapott, de ezeknek a kivitele-zését világosan támadási módszerekkel tervezték. Gorskov admi-rális nem maga gondolta ki ezt. Már a háború előtt is ebből in-dultak ki. A szovjet vezetés titkos tanácskozásain is így beszéltek,és a „Pravdában” is nyilvánosságot kapott: „A védelmi háborúegyáltalán nem azt jelenti, hogy saját országunk határainál megkell állni. A védekezés legjobb formája a folyamatos előrenyo-mulásban történő támadás, az ellenség teljes megsemmisítése asaját területén.” (1939. augusztus 14.) A szovjet flották tevékeny-

403

sége a háború első másodpercétől, órájától, napjától kezdve elégvilágosan megmutatja, hogy voltak tervek, de ezek nem védelmitervek voltak. 1941. június 22-én a fekete-tengeri flotta tenger-alattjárói haladéktalanul kifutottak Románia, Bulgária és Török-ország tengerpartja irányába. Még ugyanezen a napon a keleti-tengeri flotta tengeralattjárói a német partok felé indulnak azzal aharcászati feladattal, hogy „az ellenség összes hajóját egy korlát-lan tengeralattjáró-háború keretében el kell süllyeszteni”. (Vö. akeleti flotta parancsnokának 1941. június 22-i parancsával!) Aparancs nem tesz kivételt a Vöröskereszt zászlója alatt hajózókórházi hajók tekintetében sem.

Június 22-én a fekete-tengeri flotta repülőgépei aktív harcibevetésre repültek, és a Duna hadiflottillát támogatták azzal acéllal, hogy megnyissák számára a Dunán felfelé vezető utat. Jú-nius 25-én és 26-án Constanţa román kikötő területén megjelen-tek a fekete-tengeri flotta csatahajói, és erőteljes tüzérségi tüzetnyitottak azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy fedezzenek egytengerről történő partraszállási hadműveletet. Ezzel egyidejűleg aDuna hadiflottilla partraszállási hadműveleteket végzett a Duna-deltában.

Június 22-én a finn területen fekvő hankoi haditengerészetitámaszpont helyőrsége nem egy csendes védekezésre rendezke-dett be, hanem elkezdte egy intenzív partraszállási hadműveletkivitelezését, miközben napokon keresztül 19 finn szigetet tartottmegszállva. Június 25-én, figyelmen kívül hagyva a háború elsőpillanataiban és óráiban elszenvedett óriási szovjet légierő-veszteségeket, a keleti-tengeri flotta és az északi Jeges-tengerenhadműveleteket végző flotta 487 gépe váratlan bevetést intézettfinn repülőterek ellen. A szörnyűséges veszteségek dacára aszovjet pilóták rendkívül merészek és agresszívek voltak. Június22-én az 1. repülőhadtest összevont támadást intézett königsbergi(Kalinyingrad) katonai objektumok ellen. Ez nem improvizációvolt. Június 22-én reggel 6 óra 44 perckor a szovjet légierő azt afeladatot kapta, hogy tervszerűen járjon el, és a parancsot néhánynapon keresztül megpróbálták végrehajtani. 1941. június 26-án a4. repülőhadosztály elkezdte Romániában Ploieşti olajmezőitbombázni. A bombázás e néhány napja alatt Románia kőolaj-kitermelése majdnem a felével csökkent. Még egy ilyen helyzet-

404

ben is, amikor gyakorlatilag szinte az egész szovjet légierő a re-pülőterein kényszerült vesztegelni, még akkor is elegendő erővelrendelkezett ahhoz, hogy ilyen jelentős károkat okozzon a románkőolajtermelésben. Minden más helyzetben még sokkal veszélye-sebb lett volna a szovjet légi haderő, és a kőolajmezők elleni be-vetéseikkel az egész német katonai, ipari és szállítókapacitástmegbéníthatta volna. Hitler nagyon is jól megértette ennek a ve-szélyét, és egyetlen lehetséges védekezésnek a Szovjetunió elleniinváziót tartotta. Már ez sem tudta azonban megmenteni.

3.A Vörös Hadseregnek a német invázióra adott reakciói nem

egy olyan sündisznónak a reakciói, amelyik a tüskéit mutatja, ha-nem egy krokodilé, amelyet egy erős és váratlan ütés ért. Mégis,miközben lassan kivérzik, ez a szovjet krokodil megpróbál tá-madni. Megértette, óvatosan kell az ellenséghez lopakodnia, hogyváratlanul megtámadhassa. De abban a pillanatban, amikor márelérte a zsákmányát, őt magát is egy óriási ütés éri. Ez sem tudjaazonban feltartóztatni, és támad. Nem ismer más módszert, ésezért nem is változtat reakcióján.

1941. június 22-én a 6. hadsereg 6. lövészhadtestének 41. lö-vészhadosztálya anélkül, hogy felső parancsra várna, Rava-Ruszkaja térségében átlépi az államhatárt. 1941. június 22-énreggel az Északnyugati Front parancsnoka, F. J. Kuzsnyecov ve-zérezredes, anélkül, hogy Moszkva utasítására várna, kiadja csa-patainak a parancsot a kelet-poroszországi Tilsit irányába történőelőnyomulásra. Az Északnyugati Front vezérkara, a hadseregetirányító tábornokok és vezérkaraik számára nem jelent meglepe-tést ez a döntés: a Tilsit irányába történő előrenyomulást néhánynappal ezt megelőzően a vezérkari keretek között zajló gyakorla-tok során eljátszották (térképen demonstrálták), és „a kötelékekparancsnokai és vezérkara számára már jól ismert volt” (Harc aszovjet Baltikumért. Tallinn 1980, 1. kötet, 67. o.). Az Északnyu-gati Front parancsnokainak az eljárása nem improvizáció.Kuznyecov vezérezredes a háborúelőtti tervet egyszerűen átültettea gyakorlatba. Ugyanennek a napnak az estéjén azt parancsoljaneki a legfelsőbb szovjet vezetés, anélkül, hogy tudnának

405

Kuznyecov tábornok akcióiról, hogy azt tegye, amit már elkez-dett: nyomuljon előre Tilsit irányába Kelet-Poroszországban. Aszomszédos Nyugati Frontnak azt a feladatot adja a legfelsőbbvezetés, hogy erőteljes összpontosított előrenyomulást kezdjenSuwalki lengyel város irányába. A Nyugati Front hadseregtábor-nok parancsnoka, D. G. Pavlov számára sem meglepetés ez a pa-rancs. Ismeri frontjának a feladatait, és már rég a moszkvai direk-tíva megérkezése előtt kiadta a parancsot a Suwalki elleni táma-dásra. Az, hogy ez a támadás olyan helyzetben történik, amelynéla német Lufwaffét nem kapcsolják ki egy meglepetésre épülő tá-madással, hanem éppen ellenkezőleg, a szovjet Nyugati Front aháború első óráiban már 738 repülőgépet veszített – egyáltalánnem tartozik a lehető legjobb megoldások közé.

A Nyugati Front parancsnoka és vezérkara, a hadseregek pa-rancsnokai és vezérkari főnökei a háború előtt már régen tudták,hogy közelebbi feladatuk egy erős német alakzatnak Suwalki len-gyel város térségében történő bekerítése lesz. Már a háború előttjóval tervbe vették a Suwalki irányába történő előrenyomulást, ésminden szovjet parancsnok számára definiálták a hadműveletiirányt. Az igaz, hogy taktikai síkon nem ismerhették a tisztek amagasabb egységek feladatait, de a magasabb egységek vezérka-raiban világosan körvonalazott és megfogalmazott feladatok vol-tak ezzel kapcsolatban, és ezek szigorú titoktartási kötelezettségmellett minden vezérkar széfjében lepecsételten megtalálhatókvoltak, egészen le a zászlóaljak vezérkaráig. Így például a 27. lö-vészhadosztály felderítő zászlóalja, amely Augustňv térségébenállt a határnál, felkészült, hogy Suwalki irányában harcászati fel-derítést folytasson (A Szovjetunió Védelmi MinisztériumánakArchívuma, Fonds 181, leltári jegyzék 1631, akta 1, 128 lap.). Afeladat úgy szólt a felderítő század számára, hogy az egész 27.hadosztálynak Augustňv térségéből kiindulva folyamatos, jó üte-mű támadó hadműveleteket kell végeznie Suwalki irányába. Apublikált forrásokból még több információt is megtudhatunk,mint az archívumokból. A háború előtt Augustňv térségében erősszovjet haderőt koncentráltak. Ez az a hely, ahol a szovjet határőrcsapatok saját határoldalukon átvágták a szögesdrótokat. Ez az anevezetes hely, ahol a 3. hadsereg parancsnoka, V. I. Kuznyecovaltábornagy, valamint az utászcsapatok altábornagya, a főpa-

406

rancsnokság helyettese, D. Karbisev órák hosszat figyelték a ha-tárőrségből a német területet. Ez az a hely, ahol Karbisev tábor-nok előretörő osztagai felkészültek az ellenség pusztán taktikaimegfontolásból elkészített beton véderőműveinek a körbezárásáraés semlegesítésére. Szovjet területen végső soron nem lehetnekvasbetonból készült ellenséges védőművek!

Az Augustňv-csatorna itt közvetlenül a határral párhuzamo-san húzódik, szovjet területen. Ha védekezésre álltak volna be,akkor a csapatoknak a csatorna mögött kellene lenniük, hogy acsatornát áttörhetetlen páncélozott árok rendszerként használják.A szovjet csapatok azonban átkeltek a csatornán, és most annaknyugati partján vannak, a határ és a csatorna közötti keskeny híd-főnél, ahonnan a szögesdrót akadályokat már eltávolították. Júni-us 22-én a reggeli szürkületben több ezer szovjet katona esett ittáldozatul a váratlan, megsemmisítő német tűzcsapásnak. A csa-patoknak nem volt hova visszavonulnia – mögöttük volt a csator-na.

Talán itt orosz ostobaságról van szó? Nem. A német csapato-kat a másik oldalon, óriási tömegben ugyancsak közvetlenül ahatárnál vonták össze, és ők is lebontották a szögesdrót akadályo-kat. Ha a Vörös Hadsereg egy nappal előbb támadott volna, akkora másik oldalon sem lettek volna kisebbek a veszteségek. A csa-patoknak közvetlenül a határnál történő összevonása rendkívülveszélyes, ha az ellenség váratlanul előrenyomul, ugyanakkorrendkívül kedvező, ha ő maga akar egy, a váratlanság előnyéreépített támadást vezetni. Mint már tudjuk, mindkét hadsereg ép-pen ezt akarta.

A szovjet tábornokok soha nem titkolták, hogy a számukrakiszabott feladatok kifejezetten támadó jellegűek voltak. K.Galicki hadseregtábornok, amint a szovjet csapatoknak Augustňvtérségében való összpontosítása szóba jc)n, hangsúlyozza, hogy aszovjet vezetés nem hitt egy német támadás lehetőségében, és aszovjet csapatok támadó hadműveletek végrehajtására készültek.

Ha már Kelet-Poroszország és Lengyelország ellen irányítottfrontok támadásra készültek, akkor a Románia, Bulgária, Ma-gyarország és Csehszlovákia ellen összevont frontoknak azutánvégképp a támadás volt a céljuk. Ez nem az én feltételezésem, aszovjet tábornokok ugyanezt mondják.

407

A. I. Mihajlov vezérőrnagy nyíltan bevallja, hogy a Déli ésDélnyugati Frontokat a szovjet vezetés nem védekezésre és nemellentámadásra szánta. „A stratégiai célokat ezeknek a frontoknaka csapatainak a határozott támadásba való átlendülésével kellettelérni.” („Hadtörténeti folyóirat’” 1986, 5. szám, 49. o.)

Függetlenül attól, hogy hiszünk-e a szovjet publikációknakvagy sem, a Vörös Hadseregnek a háború első napjaiban mutatottviselkedése mindenesetre nagyon világosan árulkodik a szovjetszándékokról. A Déli és Délnyugati Frontnak a Románia, Bulgá-ria, Magyarország és Csehszlovákia elleni hadműveleteit Zsukovkoordinálta. 1941. június 30-ig Zsukov ragaszkodott a támadástervéhez, és a frontok parancsnokaitól csak támadást követelt.Legelőször júliusban jutott arra a következtetésre kollégáivalegyütt, hogy a majdnem halálos sebet kapott krokodil számáramégsem a támadás a helyes módszer.

Igazságot kell szolgáltatni a szovjet krokodilnak, és el kellismerni, hogy volt ereje visszavonulni, és az ellenségtől elszenve-dett ütések fáradhatatlan elhárítása közben meggyógyítani a sebeitúj erőt gyűjteni és egészen Berlinig eljutni. Vajon milyen messzemászott volna a szovjet krokodil, ha június 22-én nem érte volnaegy súlyos ütés, és nem veszített volna el több száz repülőgépettöbb ezer harckocsit, ha nem a német csapatok, hanem a VörösHadsereg mérte volna az első csapást? Volt a német csapatokszámára elegendő hely a visszavonuláshoz? Rendelkeztek talánkimeríthetetlen élőerő-tartalékkal, és volt idejük arra, hogy aszovjet oldalról történő váratlan csapás után ismét feltöltsék had-seregeiket? Volt egyáltalán a német tábornokoknak védekezésiharcokra vonatkozó terve?

408

A háború, amelyre nem került sor

Az orosz legfelső parancsnokság a világminden más hadseregének legfelső pa-rancsnokságánál jobban érti a dolgát.

F. W. von Mellenthin (Páncélos csaták.London, 1979, 353. o.)

1.Hitler elkerülhetetlennek tartotta a szovjet inváziót, de nem

számolt vele a legközelebbi időpontban. A német csapatok mel-lékhelyszíneken folytattak hadműveleteket, és a „Barbarossahadművelet” megkezdését elhalasztották. Ez végül 1941. június22-én indult el. Hitler nyilvánvalóan nem volt tudatában annak,hogy mennyire kegyes volt hozzá a szerencse. Ha a „Barbarossahadműveletet” megint elhalasztották volna, például június 22-rőljúlius 22-re, akkor nem 1945-ben kellett volna kezet emelnie ma-gára, hanem már sokkal korábban.

Több utalás van arra, hogy a szovjet „Zivatar” hadműveletet1941. július 6-ra tervezték. Szovjet marsallok, tábornokok és ad-mirálisok memoárjai, archívumokban lévő dokumentumok, vala-mint a több ezer szovjet katonai szállítógépre vonatkozó adatokmatematikai elemzése arra utal, hogy július 10-e volt kijelölvearra a napra, amikorra lezárult a Vörös Hadsereg Második Straté-giai Csapatánaka nyugati határ közelébe történő felvonulása. Aszovjet stratégiai elmélet a folyamatos támadásba való átmenetetnem a csapatok összpontosításának lezárása utáni időszakra ter-vezte, hanem annak a befejezése előttre. Ebben az esetben a Má-sodik Stratégiai Csapat egy részét már az ellenséges területen va-gonírozgatták volna ki, és harcba lehetett volna azt vezetni.

Zsukov (és Sztálin is) előszeretettel időzítette a váratlanságelőnyére építő támadásait vasárnap reggelre.

1941. július 6-a volt a szovjet csapatok teljes körű összponto-sítása előtti utolsó vasárnap.

409

S. P. Ivanov hadseregtábornok, mint már említettem, köz-vetlenül utal erre az időpontra: a német csapatoknak sikerült „szószerint két héttel megelőzni bennünket” – ha ez nem így történtvolna, a történelem más irányt vett volna. A Vörös Hadsereg sok-kal hamarabb elérte volna Berlint mint célt, és utána még továbbNyugat-Európában más célokat is.

Négy évvel később Sztálin mégis eljutott Berlinbe. És szintesenki nem gondol arra, hogy az Európa és az egész világ felsza-badítására vonatkozó jelszó legelőször egyáltalán nem 1945-ben,hanem már 1939 végén kiadták. Amikor, Szovjetunióban befeje-ződött a nagy tisztogatás, Sztálin átírta a kommunizmus egésztörténetét, és új célokat tűzött ki számára. Ez „A SzovjetunióKommunista Pártjának története. Rövid tanfolyam” című könyv-ben volt lefektetve. A könyv minden szovjet kommunista és avilág összes kommunistája számára a könyvek könyve lett. Azzala fejezettel fejeződik be, amely a Szovjetunió kapitalisták általibekerítéséről szól. Sztálin megnevezi a nagy célt, ami nem más,mint hogy a kapitalista körbezárást szocialistával kell felcserélni.A kapitalista körbezárás elleni harcot addig kell folytatni, a míg avilág legutolsó országa is a Szovjet Szocialista KöztársaságokUniójának a tagja nem lesz. A Vörös Hadseregben így a politikaiiskolák fő témája „a Szovjetunió a kapitalista világ bekerítésé-ben”. Propagandisták, komisszárok, politikai funkcionáriusok ésparancsnokok a Vörös Hadsereg minden harcosát beavatják aproblémának ebbe az egyszerű és logikus sztálini megoldásába.És a Vörös Hadsereg zászlóaljaiban száll a dal a felszabadító há-borúról, amely Sztálin parancsával kezdődik:

Tűzokádó, villogó acél,Páncélosaink fenyegetően elindulnak,Ha Sztálin elvtárs harcba hív,És az első marsall vezet bennünket a harcba!

Hitler elkövette azt az óvatlanságot, hogy szerződést kötött aSzovjetunióval, és utána hátat fordított Sztálinnak. 1940-ben elin-dult a viharjelző harangzúgás közepette a nagy felszabadító hábo-rú, amelynek a világ összes népét a Szovjetunió köztársaságávákell tennie. Hallgassuk meg, hogy G. Bajdukov, a légierő tábor-

410

noka hogyan írja le 1940. augusztus 18-án a „Pravdában” az el-jövendő háborút:

„Micsoda öröm és micsoda boldogság lesz majd mind-azoknak a tekintetében, akik itt a Kreml-palotában azegész világ népeinek testvéri seregébe beveszik az utolsóköztársaságot! Világosan látom őket magam előtt, abombázókat, akik megsemmisítik a gyárakat, vasúti cso-mópontokat, a hidakat, a hadtápraktárakat és az ellenségharci állásait; a vadászbombázókat, amelyek tűzzáporralárasztják el a menetoszlopokat, tüzérségi állásokat tá-madnak; a csapatszállító repülőgépeket, amelyek had-osztályaikat mélyen a felvonult ellenség hátországába te-szik le. Szovjetország óriási és veszélyes légiflottája agyalogsággal, a páncélosokkal és a tüzérséggel teljesítenifogja szent kötelességét, az elnyomott népek mellé áll, ésmegszabadítja őket hóhéraiktól.”Jellemző, hogy a tábornok, miközben hosszú cikket ír a kü-

szöbön álló háborúról, egyetlen egyszer sem tesz említést a véde-kező háborúról, mint ahogy egyetlen alkalommal sem gondol azelfogó vadászokra, akiknek a légi harcokban helyt kell állniuk. Atábornok csak a bombázókra, vadászbombázókra, szállító repülő-gépekre gondol, amelyekre a „felszabadítási harcban” van szük-ség. Ilyen jellegű Pravda-idézetekkel egész köteteket lehetnemegtölteni. Vanda Vasziljevszka, lengyel kommunista egészen azezredparancsnokságig vitte a Vörös Hadseregben, és 1940. au-gusztus 4-én hírül adja a „Pravdában”, hogy a hóhérok már nemsokáig isznak vért, a rabszolgák már nem sokáig csörgetik láncai-kat: mindannyiukat fel fogjuk szabadítani!

A kommunisták egészen nyíltan megjelölték a fő célt: azegész világ, de legeslegelőször Európa felszabadítása. Ennek atervnek a megvalósítását igen aktívan űzték: egyedül 1940-ben,amikor Németország nyugaton harcolt, a Szovjetunió öt új „köz-társaságot” kebelezett be. Végül nyíltan hírül adták, hogy a „fel-szabadító hadjáratokat” folytatni fogják, és ezért erős hadserege-ket állítottak fej. A következő „felszabadított” áldozat csak Né-metország vagy Románia lehetett, ami Németország számáraegyenlő lett volna az azonnali katonai vereséggel.

411

Vége az első könyvnek.

412

Rövidítések jegyzéke

DOSAAF Önkéntes egyesület a Szovjetunió hadseregének,légihaderejének és flottájának a támogatására.

GPU, illetve OGPU Egyesült állami politikai igazgatási szerva Szovjetunió Népi Parancsnokainak Tanácsában.1922-ben váltotta fel a CSEKÁ-t, illetve a(V)CSEKÁ-t, és az NKVD alá volt rendelve.

GRU Felderítési Főigazgatóság (katonai titkosszolgálat).GUGB Állambiztonsági Főigazgatóság, 1934-től a GPU-t,

illetve az OGPU-t jelenti.Gulag A Büntetőtáborok Főigazgatósága (Lágerek Állami

Főhatósága); ma a lágerrendszer, a lágerbeli élet el-nevezésére használják.

KGB Állambiztonsági Bizottság a Szovjetunió Miniszter-tanácsánál, 1954-től az állami titkosrendőrséget je-lenti.

KPdSZU A Szovjetunió Kommunista Pártja.MGB Állambiztonsági Minisztérium, az NKGB utódja,

miután 1946-ban a népbiztosságokból minisztériu-mok lettek.

MVD Belügyminisztérium, az NKVD utódja, miután 1946-ban a népbiztosságok minisztériumokká alakultak át.

NKGB Állambiztonsági Népbiztosság, 1941-ben hozták lét-re, az NKVD-től független önálló népbiztosságként,a GPU, illetve az OGPU titkosrendőrség új szerve-zete

NEP Új gazdaságpolitika.OKWA A Wehrmacht Legfelsőbb Parancsnoksága.Osznaz Az NKVD-csapatok speciális egységeinek jelölése.TASZ A Szovjetunió Távirati Irodája, 1925-ben alapított

szovjet hírügynökségCSEKA Államvédelmi Bizottság, 1918-ban a szovjetellenes

áramlatok leküzdésére létrehozott szervezet, lásd(V)CSEKA is

413

(V)CSEKA Összoroszországi Rendkívüli Bizottság, az ellenfor-radalom és szabotázs elleni harcra. 1922-ben a GPU,illetve a OGPU váltotta fel

414

Irodalomjegyzék

A légierő vezetése és törzskara a Nagy Honvédő Háborúban.Moszkva, Nauka 1977.

A II. világháború története. Moszkva, Voenizdat 1973-1982.A Nagy Honvédő Háború története 1942-1945. Moszkva,

Voenizdat 1960-1965.A nemzetiszocialista Németország és a Szovjetunió 1939-1941.

Akták a német Külügyi Hivatal archívumából Department ofState, 1948.

A párt és a hadsereg. Moszkva, Politizdat 1980.A polgárháború és a katonai intervenció a Szovjetunióban.

Moszkva, Enciklopédia 1983A stratégiai felfejlődés problémái. Voennaja akademija RKKA

im. Frunze. Moszkva, 1935 (belső brosúra)A szovjet katonai gondolkodásmód története. Moszkva, Nauka

1980.A Szovjetunió és a Németország közötti kapcsolatok 1939-1941

között. 251. dokumentum. A moszkvai Külügyi Hivatal és aNémet Követség archívumaiból. A Seidl. Ttibingen, Laupp1949, Moszkva, Voenizdat 1974

A Szovjetunió határőr csapatai 1939-1941 június. Moszkva,Nauka 1970.

A szovjet vasúti csapatok. Moszkva, Voenizdat 1984.A szovjet haderők. Moszkva, Voenizdat 1978.Az Északnyugati Fronton. Moszkva, Nauka 1969.Az istentelen szövetség. Sztálin levelezése Churchill-lel 1941-

1945. Hamburg, Rowohlt 1964Szovjet harckocsi csapatok. Moszkva, Voenizdat 1973.V. A. Anfilov: A félresikerült „villámháború”. Moszkva, Nauka

1974.V A. Anfilov A halhatatlan lett. Moszkva, Nauka 1971A. Antonov-Ovsejenko: Egy zsarnok portréja. New York,

Chronika 1980.I. I. Azarov: Az ostromolt Ogyesza. Moszkva, Voenizdat 1962.

415

A. Avtorhanov: A Sztálin halála körüli rejtély. Frankfurt a. M /Berlin / Bécs, Ullstein 1984.

I. Ch. Bagramjan: Így kezdődött a háború. Moszkva, Voenizdat1971.

A. V. Baszov: A haditengerészet a Nagy Honvédő Háborúban.Moszkva, Nauka 1980.

P. I. Batov: A harcmezőn. Moszkva, Voenizdat 1974.B. Bazsanov: Sztálin titkára voltam. Frankfurt a. M. / Berlin /

Bécs, Ullstein 1977, Párizs, YMCA 1980.S. S. Birjuzov: Amikor az ágyúk dörögtek. Moszkva, Voenizdat

1962.I. V. Boldin: Egy élet naplójegyzetei. Moszkva, Voenizdat 1961.Belorusszia Vörös Zászlós Katonai Körzet. Moszkva, Voenizdat

1983.L. I. Brezsnyev: Kis ország. Moszkva, Politizdat 1978.R. Conquest: The Great Terror. London, MacMillan 1969R. Conquest: The Harvest of Sorrow. Soviet Collectivization and

the Terror-famine. London, Hutchinson (Reprint 1987)M. Demin: A szélhámos. New York, Russica 1981.Dokumentumok és anyagok a II. világháború előestéjéhez.

Moszkva, Gospolitizdat 1948Friedrich Engels, Karl Marx: Művei. A Német Kommunista Egy-

ségpárt Központi Bizottságának Marxizmus-Leninizmus In-tézete, Berlin (Kelet), Dietz 1961-1968.

I. I. Fedjunyinszkij: Riadókészültségben. Moszkva, Voenizdat1964.

M. V. Frunze: Művei 1-2. kötet. Moszkva, Voenizdat 1957.J. Goebbels: Joseph Goebbels naplói. Az összes töredék. Elke

Frölich. Első rész, Feljegyzések 1934-1941, 4. kötet. Mün-chen / New York / London / Párizs, Saur 1987.

R. Goralski: World War II. Almanach 1931-1945. London,Hamish-Hamilton 1981.

A. V. Gorbatov: Évek és háborúk. Moszkva, Voenizdat 1965.P. G. Grigorenko: A pincében csak patkányokkal találkozik az

ember. New York, Detinec 1981.Harc Leningrádért. Moszkva, Voenizdat 1964.Harc a szovjet Baltikumért. Tallinn, Eesti Ramaat 1980.I. A. Hizenko: Újraéledt oldalak. Moszkva, Voenizdat 1963.

416

S. F. Hvalej: Gyűjteményes kötet „Az Északnyugati Fronton”.N. Hruscsov: Emlékezések. New York, Chalidze Publications

1981.S. P. Ivanov: A háború kezdeti szakasza. Moszkva, Voenizdat

1974.A. S. Jakovlev: Egy élet célja. Moszkva, Politizdat 1968.A. I. Jeremenko: A háború kezdetén. Moszkva, Nauka 1964.S. A Kalinyin: Gondolatok arról, ami volt. Moszkva, Voenizdat

1963.M. I. Kazakov: Egykori csaták térképe fölölt. Moszkva,

Voenizdat 1971D. Kocsetkov: Lezárt nyílásoknál. Moszkva, Voenizdat 1962.I. S. Konyev: Az 1945-ös év. Moszkva, Voenizdat 1970.I. V. Kovaljov: A szállításügy a Nagy Honvédő Háborúban.

Moszkva, Nauka 1981.S. M. Krivosein: Háborús történet. Moszkva, Molodaja gvardija

1962.S. K. Kurkotkin: A szovjet haderő mögöttes szolgálatai a Nagy

Honvédő Háborúban 1941-1945. Moszkva, Voenizdat 1977.P. M. Kurocskin: A front hivójele. Moszkva, Voenizdat 1966.N. G. Kuznyecov: Az előestén. Moszkva, Voenizdat 1966.A. N. Lapcsinszkij: A légi hadsereg. Moszkva 1939.V. I. Lenin: Teljes kiadás 1-55. kötet. Moszkva, Politizdat 1958-

1965.B. H. Liddellhart: History of the Second World War. London,

PAN 1978I. I. Ljudnyikov: A zivataron át. Donyeck, Donbas 1973.A. A. Lobacsov: Nehéz ösvényeken. Moszkva, Voenizdat 1960.I. M. Majszkij: Ki segített Hitlernek? Moszkva, 1962.S. P. Mel’gunov: A vörösterror Oroszországban. Berlin, 1924.von Mellenthin: Panzer Battles. London, Futura 1979 (Reprint)K. A Mereckov: A nép szolgálatában. Moszkva, Politizdat 1968.K. S. Moszkalenko: A Délnyugati Fronton. Moszkva, Nauka

1969.Moszkva Katonai Körzet. Moszkva, Moszovszkij rabocsij 1985.Nagy Szovjet Enciklopédia, 1-65. kötet. Moszkva, 1926-1931.A. A. Novikov: Leningrád egén. Moszkva, Nauka 1970.D. I. Ortenberg: 1941. június-december, Moszkva, 1984.

417

G. Ozerov: Tupoljev különtábora. Frankfurt aM., Posev 1973.Őrjáratok a szovjet határokon. Kijev, Politizdat Ukrainy 1972.I. T Peresipkin: A híradócsapatok a Nagy Honvédő Háborúban.

Moszkva, 1972.G. D. Plaskov: Az ágyúk dörgése közben. Moszkva, Voenizdat

1969.A. I. Pokriskin: Az ég a háborúban. Novosibirsk, Zapadno-

sibirskoe kn. izd: 1968.P. P. Polubojarov: Gyűjteményes kötet „Az Északnyugati Fron-

ton”A. Price: World War II Fighter Conflict. A Comparative Study on

the Evolution of Aircraft and Tactics, Great Britain, London,Macdonald 1975.

E. G. Rezsin: Karbizsev tábornok. Moszkva, DOSAAF 1971.K K. Rokosszovszkij: Katonai kötelesség. Moszkva, Voenizdat

1968; Budapest 1980.L. M. Szandalov: Átéltek. Moszkva, Voenizdat 1966.L. M. Szandalov: Moszkva előtt a fronton. Moszkva, Nauka 1970.P. V. Szevasztjanov: Memel—Volga—Duna. Moszkva, Voenizdat

1961.V. Szikorszkij: Az eljövendő háború. Moszkva, Voenizdat 1936.A. Szolzsenyicin: A Gulag szigetcsoport, 1-3. kötet. Reinbek,

Rowohlt 1978.Szovjet Katonai Enciklopédia. Moszkva, Voenizdat 1976-1980.Szovjet vasutasok a Nagy Honvédő Háborúban. Moszkva, Izd.

AN SSSR 1963.I. V. Sztálin: Művei, 1-13. kötet. Moszkva, Ogiz 1946-1952.I. G. Sztarinov: Az aknák várják, hogy üt az órájuk. Moszkva,

Voenizdat 1964.S. M. Sztyemenko: A vezérkar a háború éveiben. Moszkva,

Voenizdat 1968.I. V. Tjulenev: Három háború után. Moszkva, Voenizdat 1960.Transzbajkália Katonai Körzet. Irkutszk, Vostocno-sibirskoe kn.

izd. 1972.V. K. Triandafillov: A modern hadseregek hadműveleti szélessé-

ge. Moszkva, 1926.V. K. Triandafillov: A modern hadseregek hadműveleti módszere.

Moszkva / Leningrád, 1929.

418

M. N. Tuhacsevszkij: Válogatott művek, 1-2. kötet. Moszkva,Voenizdat 1964.

S. K. Tyimosenko: Záróbeszéd az 1940. 12. 31-i katonai tanács-kozás alkalmából. Moszkva, 1941.

R. G. Umanszkij: Az arcvonalakon. Moszkva, Voenizdat 1960.Vörös Zászlós Katonai Körzet Kijev. Moszkva, Voenizdat 1974.Vörös Zászlós Katonai Körzet Urál. Moszkva, Voenizdat 1983.A. M. Vasziljevszkij: Egy életmű. Moszkva, Politizdat 1983.S. A Vaupzsasz: A riadópontokon. Egy csekista feljegyzései.

Moszkva, Politizdat 1971.N. N. Voronov: Háborús bevetésen. Moszkva, Voenizdat 1963B T. White: Tanks and Other Armored Fighting Vehicles. Dorset,

Blandford Press 1975.L. Woodward: British Foreign Policy in the Second World War.

London, 1962.G. N. Zaharov: A vadászrepülők története. Moszkva, DOSAAF

1977.S. J. Zaloga, J. Grandsen: Soviet Tanks and Combat Vehicles of

World War Two. London / Melbourne / Harrisburg / CapeTown, Arms and Armour Press 1984.

V. F. Zotov: Gyűjteményes kötet „Az Északnyugati Fronton”A. G. Zverev: Egy miniszter feljegyzései. Moszkva, Politizdat

1973.W. Zsalamov: Történetek Kolimából. Berlin / Frankfurt a. M /

Bécs, Ullstein1983.B. M. Zsapozsnyikov: Emlékezések. Moszkva, Voenizdat 1974.B. M. Zsapozsnyikov: A hadsereg agya, 1-3 kötet. Moszkva, GIZ

1927-1929.P. A. Zsilin; A Nagy Honvédő Háború. Moszkva, Politizdat 1973.G. K. Zsukov: Emlékek és gondolatok. Moszkva, Novosti 1969;

Budapest, 1970.

A kommunista, A Szovjetunió Kommunista Pártjának KözpontiBizottságának kiadott politikai-pártelméleti folyóirat, számoshadtudományi értekezéssel.

A történelem kérdései, A Szovjetunió Tudományos Akadémiájá-nak Történelemtudományi Intézete által kiadott folyóirat.

419

Az ellenzék Bulletinje, 1-87 szám Egymás utáni megjelenési hely-színek; Párizs—Berlin—Zürich—Párizs—New York, 1929-1941. Trockij majdnem összes cikkét tartalmazza száműzeté-se óta, eredeti orosz szövegben

Forradalom és háború. A Nyugati Front hadtudományi társaságaáltal 1920-1923 között kiadott hadtudományos folyóirat.

Hadtörténeti folyóirat. A Védelmi Népbiztosság, illetve a Szov-jetunió Védelmi Minisztériumának a folyóirata

Háború és forradalom A Védelmi Népbiztosság folyóirata 1925januárjától 1936 decemberéig

Katonai futár. A Szovjetunió Védelmi Minisztériuma által kiadottkatonai tájékoztató lapja.

Komszomolszkaja Pravda. A „Komszomol” szovjet ifjúsági szer-vezet lapja.

Ogonjok (Tüzecske) Nagy példányszámban, hetente megjelenő,szórakoztató jellegű újság.

Pravda. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizott-sága által kiadott újság.

Vörös Csillag A Védelmi Népbiztosság, illetve a Védelmi Mi-nisztérium központi lapja

420

Ki kicsoda?

A

Abramidze, P I.. vezérőrnagyAdamzon, Ja, 5.. dandárparancsnokAhromejev, S F.. a Szovjetunió marsalljaAkimov, N P.. ezredesAlexejev, P G.. hadosztályparancsnokAndrejev, Andrej Andrejevics, a Politikai Hivatal tagjaAndropov, Jurij Vlagyimirovics, KGBAnfilov, V A.. történészAniszov, A F.. vezérőrnagyAnohin, S pilótaAntonov, Oleg, repülőgép-konstruktőrAntonov-Ovsejenko, A. Ju,Aralov, S. I. GRU-főnökArtemjev, I. A.. NKVD-altábornagyAvtorhanov, A..Azarov, I, I.. helyettes admirális

B

Bagramjan, Ivan Christoforovics, a Szovjetunió marsalljaBajdukov, G, F., a légi-haderő vezérezredeseBaszov, A V..Batov, P. I., altábornagy, hadseregtábornokBaumbach, német haditengerészeti attaséBazsanov, Boris, Sztálin titkáraBeleckij, Je. M., vezérőrnagyBelov, vezérezredesBenszkij, vezérőrnagyBerija, Lavrentyj PavlovicsBernstein, EduardBerzarin, N. E., vezérőrnagyBerzin, Jan. K.. GRU-főnök

421

Bezugli, I. S., vezérőrnagyBirjukov, N. I,. altábornagyBirjuzov, S. S., vezérőrnagy, később a Szovjetunió marsalljaBogdanov, I. A., altábornagyBoldin, I. V., vezérezredesBömer, Karl, a német PropagandaminisztériumbanBorgyilovszkij, Ju, V., vezérezredesBrauchitsch, Walter, tábornagyBrezsnyev, Leonyid IljicsBugyonnij, Sernjon Mihajlovics, a Szovjetunió marsalljaBuricsenko, G. A., hadosztályparancsnok

C

Castro, FidelChamberlain, Arthur NevilleChristie, J. W., harckocsi tervező mérnökChurchill, Sir WinstonConquest, RobertCripps, Sir Stafford nagykövetCserevicsenko, Ja. T., vezérezredesCsernyenko, Konstantin UstinovicsCsernyiszov, Pjotr Nyikolajevics, vezérőrnagyCsujkov, V. I., altábornagyCsumakov, NKVD-komisszár

D

Demin, MichailDimitrov, Georgij, a Komintern titkáraDonszkov, So T., NKVD-ezredesDovator, Lev Mihajlovics, vezérőrnagyDzsingisz kán

E

Eden, AnthonyEngels, Friedrich

422

F

Fedjunyinszkij, T. T., hadseregtábornokFedorenko, Ja. N., altábornagyFokanov, Ja. S., dandárparancsnokFrunze, M. V tábornok

G

Galaktionov, S. G., vezérőrnagyGlazunov, V. A., vezérőrnagyGoebbels, JosephGolikov, F. T., altábornagyGorbacsov, Mihail SzergejevicsGorbatov, A. V., hadsereg tábornokGordov, V. N., vezérezredesGorev, V N., GRU-rezidensGorjunov, S. K., vezérőrnagyGorodovikov, O. T., vezérezredesGorskov, S. G., a Szovjetunió FlottaadmirálisaGounod, CharlesGovorov, L. A., a Szovjetunió marsalljaGrandsen, James, harckocsi-szakértőGrecov, M., vezérőrnagyGrecsko, A. A., a Szovjetunió marsalljaGrigorjenko, P. G., vezérőrnagyGrigorjev, V., admirálisGrilev, A. vezérőrnagyGrisin, T. T., vezérezredesGuderian, Heinz, vezérezredes

H

Halder, Franz, vezérezredes 339Halifax, Edward Frederick Lindley Wood, Earl ofHimmler, HeinrichHizenko, I. A., őrnagy

423

Hlebnyikov, N. M., vezérezredesHmelnyickij, R P, altábornagyHripunov, M. V., dandárparancsnokHruscsov, Nyikita SzergejevicsHull, Cordell, külügyminiszterHvalej, S. F., ezredesHvosztov, V Prof.,Iljin-Mitkevics, A. F., vezérőrnagyIljusin, 5 V, repülőgép-konstruktőrIllarionov, A A., ezredkomisszárIvanov, N. A., ezredesIvanov, N. P, dandárparancsokIvanov, S. P, hadseregtábornok

J

Jackel, EberhardJagoda, Genrich Georgijevics, NKVD-főnökJakovlev, A. S, a légierő vezérezredeseJakovlev, V. Fo; altábornagyJegorov, A 1, a Szovjetunió marsalljaJepizsev, A A., hadseregtábornokJeremenko, A I., a Szovjetunió marsalljaJerzsakov, F A., altábornagyJezsov, Nyikolaj I., NKVD-GRU-főnökJodl, Alfred, vezérezredesJovlev, A., vezérőrnagy

K

Kacsalov, V. Ja., altábornagyKalinyin, Michail Ivanovics, államfőKalinyin, S. A., altábornagyKamenyev, Lev Boriszovics, a Politikai Hivatal tagjaKarbizsev, D. M., altábornagyKarmanov, I. P., dandárparancsnokKatkov, A. V., vezérőrnagyKazakov, M. L hadseregtábornok

424

Keitel, Wilhelm, tábornagyKirponos, M. P., vezérezredesKleist, Ewald V., tábornagyKlemin, A. S., vezérezredesKlimovszkih, V. Ja., vezérőrnagyKocsetkov, D. L ezredesKolesnyikov, P. P., repülőgép-konstruktőrKonyev, Ivan Sztyepanovics, altábornagy,később a Szovjetunió marsalljaKorbula, G., repülőgép-konstruktőrKornyejev, N. V., ezredesKoroljev, Szergej P., repülőgép-konstruktőrKotov, G. P., vezérőrnagyKovaljov, I. V, az Állami Ellenőrzési Hivatal komisszárhelyetteseKozlov, D. T., altábornagyKrilov, N. I., a Szovjetunió marsalljaKrivosein, S M., altábornagyKulijev, Ja. K, ezredesKulik, G. I., a Szovjetunió marsalljaKurgyumov, V. N., altábornagyKurkotkin, S. K., a Szovjetunió marsalljaKurocskin, P. A., hadseregtábornokKurocskin, P. M., a híradócsapat altábornagyaKurszki kiszögellésKuusinen, AjnaKuusinen, OttoKuznyecov, F. I., vezérezredesKuznyecov, N. G., flottaadmirálisKuznyecov, V. I., altábornagy

L

Lapcsinszkij, A. N.Latisev, politikai komisszárLenin, Vlagyimir Iljics tulajdonképpen UljanovLeonov, D. S., altábornagyLeozsenja, Je., altábornagyLibau, Lijepaja,

425

Liddellhart, Basil HenryLitvinov, M. M., külügyi népi komisszárLjudnyikov, I. I., vezérezredesLobacsov, A. A., vezérőrnagyLoktionov, A. D., vezérezredesLucsinszkij, A. A., hadseregtábornokLukin, Mihail Fjodorovics, altábornagy

M

Machiavelli, NiccoloMajszkij, 1. M., nagykövetMalandin, G. K., hadsereg tábornokMalenkov, GeorgijMalinovszkij, R. Jakovlevics, vezérőrnagy, később a Szovjetunió

marsalljaManstein, Erich V., tábornagyManuilszkij, D. S., Komintern-funkcionáriusMarx, KarlMasirin, F. M., NKVD-ezredesMaximova, Jekatyerina, Richard Sorge feleségeMehlisz, L. S., hadseregkomisszárMellenthin, F. W. von, ezredesMereckov, K. A., a Szovjetunió marsalljaMihajlov, A. I., vezérőrnagyMizsulin, V. A., ezredesMolotov, V. M.Moszkalenko, K. S., a Szovjetunió marsalljaMussolini, Benito

N

Novik, K. I., ezredesNovikov, A A., a légierő főmarsalljaNyikolajenko, Je. M., vezérőrnagyNyikonov, A. M., GRU-főnök

O

426

Obert, OskarOpanasszenko, I. R., hadsereg tábornokOrtenberg, D vezérőrnagyOzerov, F repülőgép-tervező

P

Pancsenko, M D., ezredesPavlov, D. G., hadseregtábornokPavlovszkij, I. G., hadseregtábornokPeresszipkin, I. T., a híradásügy népi komisszárjaPetrov, I. Je., hadsereg tábornokPetrovszkij, L. G., hadseregtábornokPjatakov, Jurij L., a Központi Bizottság tagjaPlaskov, G. D., altábornagyPokriskin, A. I., a légierő marsalljaPokrovszkij, A. P., vezérezredesPol PotPolubojarov, P. P., ezredes, később a páncélos csapatok marsallja

Ponedelin, P. G., vezérőrnagyPopov, M. M., hadseregtábornokPotapov, M. I., vezérőrnagyPovetkin, dandárparancsnokPrice, Alfred, Off. D. Royal Air Force

Priscsep, N. A., ezredesProhorov, V. I., vezérőrnagyProskurov, I. I., GRU-főnök

Puganov, V. P., vezérőrnagy

R

Radek, Karl, a Központi Bizottság tagjaRakovszkij, V. S., dandárparancsnokRakutyin, Konstantin I., vezérőrnagyRamm, Karl

427

Reiter, Max A., altábornagyRemezov, F. N., altábornagyRemmele, Hermann, a német Komm. Párt Pol. Hiv. tagjaResin, Je. G.Ribbentrop, JoachimRicsagov, Pavel V., altábornagyRikov, A. I., a Politikai Hivatal tagjaRokosszovszkij, Konstantin Konstantinovics, a Szovjetunió mar-

salljaRommel, Erwin, tábornagyRoosevelt, Franklin B.Rumjancev, P. I., ezredesRushbrook, James

S

Schleger, Sztarinovics sofőrjeSchulenburg, Friedrich Werner Graf von der, nagykövetShang Yang, kínai államférfiSorge, Richard alias RamsayStein, K., ezredesStern, G. M., vezérezredesStigga, O. A., GRU-főnökSzafronov, Je. P., altábornagySzandalov, L. M., vezérezredesSzende, StefanSzevasztjanov, P. V., vezérőrnagySzigin, A. :, dandárparancsnokSzikorszkij, Vlagyiszlav Eugeniusz, lengyel tábornokSzimin, tábornokSzmacsenko, F. F., vezérezredesSzmirnov, A. K., altábornagySzmorogyinov, I. V., altábornagySzmuzskevics, Ja. V., altábornagySzokolov, A. D., hadosztály parancsokSzokolov, S. L., a Szovjetunió marsalljaSzokolovszkij, V. I., a Szovjetunió marsalljaSzolzsenyicin, Alexander

428

Sztarinov, I. G., ezredesSztyemenko, S M., hadsereg tábornok

T

Thelmann, ErnstTjulenev, I. V., hadseregtábornokTriandafillov, Vlagyimir K., hadtörténészTrockij, L. D.Trofimenko, S. G" vezérezredes 308 Tuhacsevszkij, Mihail

Nyikolajevics, a Szovjetunió marsalljaTupoljev, Andrej Nyikolajevics, repülőgép tervezőTyerjohin, M. F., altábornagyTyimosenko, Szemjon Konstantinovics, a Szovjetunió marsalljaTyitov, A. S., dandárparancsnok

U

Ulbricht, Walter 107Umanszkij, Konstantin, nagykövetUmanszkij, R. G., ezredesUnschlicht, I. St., GRU-főnökUrickij, Solomon P., GRU-főnökUrlapov, P. D., repülőgép-tervezőUsszenko, M. A., vezérőrnagy

V

Vasziljevszka, Wanda, ezredparancsnok, írónőVasziljevszkij, A. M., a Szovjetunió marsalljaVatutyin, N. F., altábornagy, később hadsereg tábornokVaupzsasz, S. A., KGB-ezredesVinogradov, NKVD-ezredesVipov, I. P.Viszockij, Vlagyimir S., dalköltőVlasszov, Andrej Andrejevics, tábornokVolkotrubenko, I. I., vezérezredesVoronov, N. N., a tüzérség főmarsallja

429

VorosilovVorosilov, Kliment Jefromovics, a Szovjetunió marsalljaVorozsejkin, G. A., a légihaderő főmarsallja

Z, Zs

Zaharov, G. N., a légierő vezérőrnagyaZaharov, M. V., a Szovjetunió marsalljaZaloga, Steven J., harckocsi-szakértőZaporozscsenko, A., vezérőrnagyZavin, A S., ezredesZemszkov, V. A., vezérőrnagyZinovjev, G. Je., Komintern-elnökZotov, V. F., altábornagyZsadov, A. S.. hadsereg tábornokZsalamov, V.Zsapozsnyikov, B. M., a Szovjetunió marsalljaZsdanov, A. A., a Politikai Hivatal tagjaZsehovcev, N., vezérőrnagyZselahov, G., altábornagyZsigarev, P. F., altábornagyZsilin, P. A., hadtörténészZsukov, Georgij Konstantinovics, a Szovjetunió marsallja

430

Képek és térképek jegyzéke

Képek:1. kép A Vörös Hadsereg.............................................................162. kép BT páncélos ......................................................................283. és 4. kép Szovjet páncélosok ...................................................335. IL-2 ..........................................................................................346. és 7. kép A szovjet harckocsicsapatok.....................................378. kép Szovjet ejtőernyősök.........................................................409. kép Ejtőernyős vadászok .........................................................4110. kép Légideszant csapotok ......................................................4111. kép A világ legerősebb légideszant csapata ..........................4212. kép 1939 szeptemberében használta fel Sztálin legelőször a

"forradalom jégtörője”-ként Hitlert.....................................5813. kép A kétüléses R-5 ...............................................................7014. NKVD csapatok.....................................................................9015. kép Nehéztüzérség folyami átkelése....................................10316. kép Vörös Hadsereg kiképzése............................................10917. kép Folyami átkelés .............................................................11018. kép Szovjet repülőgépek a német határ mellett sorakoznak.

...........................................................................................13219. kép KI repülő páncélos a levegőben, ...................................13720. kép A repülő KT (A-40) harckocsi. .....................................13921. kép Vörös Hadsereg folyami átkelése .................................14422. kép Páncélos a vonaton........................................................17923. kép Üzemanyag a határkörzetben........................................22324. kép Péncélosvonat a határ előtt............................................23125. kép A fekete hadosztály.......................................................32426. kép Előrevonulás .................................................................33327. kép Megsemmisült harci eszközök a német határnál...........33328. kép Megsemmisített harci eszközök a határnál. ..................33429. kép Szétbombázott szállító vonat a határnál........................33430. kép S. K. Tyimosenko marsall és G. K. Zsukov

hadseregtábornok kémlelik a határzónát...........................372

431

Térképek:1. térkép.......................................................................................442. térkép.....................................................................................1773. térkép A Vörös Hadsereg Első Stratégiai Csapata ................194

432

Névmutató

A

A-20 ..................................... 32Abramidze .................. 186, 420Adamzon .................... 340, 420Afganisztán .......................... 30Afrika ......................... 105, 166afrikai ................................... 48Ahromejev.................. 390, 420Akimov....................... 360, 420Albánia ............................... 290Alexej ......................... 153, 229Alexejev ..................... 339, 420Állambiztonsági Főigazgatóság

....................................... 412Állambiztonsági Népbiztosság

....................................... 412Állambiztonsági Szolgálat.. 396Állami Ellenőrzési

Népbiztosság.......... 396, 397Alpok.................................. 187Amerika.............................. 280Amur .................................. 156Andrejev..................... 383, 420Andropov........................ 6, 420Anfilov218, 255, 267, 285,

379, 382, 395, 414, 420Anglia6, 44, 56, 64, 66, 150,

230, 280, 288, 298Anohin........................ 137, 420Antonov52, 139, 140, 233, 414,

420Antonov-Ovsejenko52, 233,

414, 420Aralov......................... 292, 420Arhangelszk........................ 274Arhangelszk Katonai Körzet

....................................... 274

Artemjev............... 87, 276, 420Arucsunjan ................. 182, 188Aszarov .............................. 158Aszinov .............................. 258Augustňv .................... 405, 406Ausztria .............. 134, 147, 160Avtorhanov. 201, 233, 415, 420Azarov........ 235, 245, 414, 420Ázsia .................. 213, 342, 343Ázsia Katonai Körzet ......... 342

B

BA-10................................... 84Bagramjan134, 182, 183, 184,

185, 186, 189, 191, 201,218, 226, 237, 261, 270,273, 316, 360, 375, 400,401, 415, 420

Bajdukov .................... 409, 420Bajkál ......................... 159, 332bajkálontúli......................... 255Bajorország .......................... 15Baltikum..... 116, 316, 343, 360Baltikum Különleges Katonai

Körzet .................... 267, 358Baltikumi Különleges Katonai

Körzet .................... 234, 239Barabas............................... 227Baranovicsi......................... 100Barbarossa hadművelet30, 32,

36, 120, 121, 150, 166, 176,226, 287, 289, 302, 305,324, 331, 341, 367, 371,374, 381, 408

Baszov........ 157, 402, 415, 420Batov .. 157, 269, 343, 415, 420Baumbach................... 265, 420Bazsanov ...... 20, 233, 415, 420

433

Belaja Cerkov.....................100Beleckij....................... 273, 420Belgium ................ 31, 165, 290Belorusszia77, 79, 97, 108,

115, 152, 153, 156, 192,249, 359, 415

Belorusszia Katonai Körzet 315belorusz75, 108, 156, 236, 247,

346Belov .................. 173, 176, 420Beloves ...............................100Belügyi Népbiztosság60, 65,

75, 77, 79, 307, 327, 329Belzy...................................240Benszkij ...................... 238, 420Berezina................................99Berija25, 82, 101, 105, 108,

209, 380, 396, 420Berlin35, 94, 145, 154, 160,

407, 409Bernstein.............................420Berzarin ...................... 350, 420Berzin ................. 292, 295, 420Besszarábia76, 77, 87, 109,

133, 151, 161, 176Bezugli ....................... 351, 421Bialowieza..........................100Birjukov...................... 236, 421Birjuzov.............. 254, 415, 421biztonsági hadsereg159, 170,

171, 180biztonsági hadseregek.........170Blagovescsenszk.................227BM-13 ................................379Bogdanov ............. 75, 108, 421Boldin ................. 356, 415, 421bolsevista..............................15Boltill..................................253Bömer ......................... 266, 421Borgyilovszkij ............ 274, 421Brassó...................................18

Brauchitsch................. 382, 421Bréma ...................................15Breszt14, 55, 100, 127, 153,

259, 315, 370, 372breszti ... 80, 102, 115, 154, 373breszti béke...........................14breszti békeszerződés ...........14breszt-litovszki ............... 13, 24breszt-litovszki béke.............13Brezsnyev6, 55, 56, 68, 415,

421Britannia............... 52, 263, 283BT..... 27, 28, 29, 30, 31, 32, 58Bug ................. 80, 98, 153, 374Bugyonnij ..................... 16, 421Buharin......... 16, 20, 21, 24, 25Bukarest.............................. 176Bukovina .......... 76, 77, 87, 109Bulgária147, 158, 403, 406,

407büntetőcsapatok........ 82, 83, 84Buricsenko.................. 339, 421

C

C-47............................ 141, 142Café-Chantant.......................66Carnegie ............................. 233Castro ................................. 421Cernavoda .......................... 147Cernávoda .......................... 178Chamberlain ................. 23, 421Christie ......................... 27, 421Churchill166, 202, 265, 279,

280, 281, 282, 283, 284,285, 286, 287, 288, 291,298, 306, 414, 421

Conquest39, 232, 233, 399,415, 421

Constanţa............ 147, 178, 403CPU......................................20Cribovszki .......................... 140

434

Cripps ......... 263, 288, 289, 421Csapajev ............................. 157csapásmérő hadsereg166, 167,

168, 169, 174, 192Csehszlovákia64, 134, 147,

160, 184, 290, 406, 407CSEKA..... 21, 82, 87, 412, 413csekista ... 76, 89, 128, 277, 418Cselahov............................. 351Cseljavinsz ......................... 272Csendes-óceán.................... 156Cserevicsenko258, 268, 358,

421Cserkasszi................... 258, 273Csernjahovszkij .................. 242Csernyenko..................... 6, 421Csernyiszov ................ 346, 421Csibiszov ............................ 358Csita ........................... 227, 274Csujkov259, 260, 309, 348,

421Csumakov..................... 88, 421

D

Dánia .................... 61, 165, 290Dazsicsev............................ 339Déli Front85, 151, 174, 192,

276, 354, 381, 407Délnyugati Front252, 354, 357,

360, 375, 407Demin................. 330, 415, 421Dnyeper45, 99, 145, 152, 153,

154, 156, 253, 286, 379Dnyeper flottilla ......... 145, 146Dnyeper-vonal.................... 146Dnyepropetrovszk ................ 55Domei Tsushin ........... 224, 225Donszkov...................... 80, 421Donyec-medence................ 195DOSAAF............ 412, 417, 418Dovator....................... 136, 421

Duna86, 99, 146, 147, 148,149, 150, 151, 152, 157,158, 178, 317, 372, 403, 417

Duna flottilla146, 147, 148,149, 158

Duna hadiflottilla ....... 157, 403Dzsingisz kán ... 28, 29, 37, 421

E

Eden ........................... 263, 421Egyesült Államok27, 52, 69,

71, 141, 202, 300ejtőernyős31, 40, 41, 70, 129,

130, 131, 132, 133, 134,135, 138

ejtőernyős vadász41, 70, 132,133

ejtőernyősvadász ........ 131, 132ellencsapás . 170, 205, 310, 352előháborús időszak ......... 60, 61Első Stratégiai Csapat117, 159,

174, 177, 180, 194, 195,196, 198, 239, 243, 249,256, 270, 276, 308, 309,310, 314, 316, 325, 339, 380

Engels. 9, 11, 68, 353, 415, 421Érc-hegység........................ 187Észak-Afrika .......................... 8Észak-Bukovina ................. 161Északi Front251, 348, 354,

358, 376, 381Északi Jeges-tenger .... 156, 317Észak-Kaukázus71, 249, 259,

274, 313, 347, 349Észak-Kaukázus Katonai

Körzet ............................ 258Észak-Kaukázusi Katonai

Körzet .................... 237, 273Észak-Korea ......................... 30Északnyugati front ............. 346

435

Északnyugati Front241, 242,339, 349, 354, 358, 360,361, 362, 368, 376, 404

Észtország50, 76, 77, 87, 109,161

Európa7, 8, 9, 12, 23, 25, 26,31, 48, 53, 56, 64, 70, 75,91, 119, 174, 202, 207, 210,213, 216, 280, 287, 290,291, 322, 409, 410

F

fasiszták7, 22, 23, 25, 26, 38,43, 47

fasizmus.................... 25, 26, 48Faust .....................................27favágók311, 322, 328, 335,

339, 340Fedjunyinszkij243, 336, 377,

415, 422Fedorenko................... 316, 422fekete hadosztályok .... 325, 329Fekete Hadtest .... 325, 326, 340fekete-tengeri flotta157, 158,

178, 195, 343, 402, 403felszabadítás64, 72, 88, 109,

174, 213, 225, 291, 370,381, 383

felszabadító háború180, 205,222, 409

felszabadító hadjárat60, 88,119, 125, 170, 174, 181,205, 353, 357

felszabadító hadjáratok19, 161,376

felszabadítók.......................389felszabadított72, 74, 75, 128,

161, 162, 176, 177, 247,368, 410

felszabadított területek .........74Fidel Castro ........................201

finn76, 77, 80, 96, 106, 116,122, 123, 160, 161, 168,169, 249, 295, 348, 370,373, 375, 381, 403

finn agresszió...................... 167Finnország50, 61, 76, 87, 109,

122, 128, 167, 202, 310,373, 381, 382

Fokanov...... 326, 335, 340, 422forradalom jégtörője ... 8, 25, 58Franciaország6, 13, 23, 31, 44,

47, 48, 52, 56, 64, 66, 145,150, 160, 165, 166, 211,265, 280, 282, 283, 290

Frunze... 11, 399, 414, 415, 422

G

G-11 ................................... 140G-63 ................................... 138Galaktionov ................ 192, 422Galicki ................................ 406Gauleiter ...............................72Geraszimenko............. 238, 274Gestapo.................................23Gibraltár ..................... 166, 322Glazunov .................... 351, 422Goebbels..... 266, 391, 415, 422goebbelsi ...................... 64, 176Golikov282, 292, 298, 301,

302, 303, 304, 305, 422Gomel................................. 254Goralszkij ........................... 288Gorbacsov ...................... 6, 422Gorbatov............. 338, 415, 422Gordov........................ 274, 422Gorev.......................... 295, 422Gorjunov .................... 273, 422Gorkij ................................. 254Gorodovikov .............. 335, 422Görögország ....................... 284Gorskov ...................... 402, 422

436

Gounod ......................... 27, 422Govorov ..................... 168, 422GPU............................ 412, 413Grandsen .... 137, 139, 418, 422Grecov ........................ 206, 422Grecsko ...................... 301, 422Grigorenko ......... 111, 348, 415Grigorjan ............................ 182Grigorjenko ........ 368, 387, 422Grigorjev .................... 154, 422Grilev ................. 228, 243, 422Grisin.......................... 254, 422GRU292, 293, 295, 297, 298,

299, 300, 301, 303, 305,412, 420, 422, 423, 425,426, 427, 428

Guderian27, 55, 98, 120, 121,260, 370, 374, 377, 422

Guernsey ............................ 283GUGB ................................ 412Gulag81, 83, 128, 153, 324,

328, 337, 339, 382, 412, 417

H

Habarovszk......................... 227háború előtti időszak .. 164, 214Halder......................... 382, 422Halhyn-Gol73, 119, 365, 368,

400Halifax.......................... 59, 422Haritonov............................ 351harkovi ................................. 27Harmadik Birodalom24, 122,

155Hassan-tó............................ 365Havas............ 65, 66, 67, 68, 69hegyivadász177, 178, 182, 185,

186, 187, 189, 190, 191,192, 195, 196, 237, 276,291, 314, 344, 378

Himmler ....................... 18, 422

Híradásügyi Népbiztosság361,394

Hitler1, 2, 7, 8, 9, 12, 18, 19,23, 24, 25, 27, 30, 32, 43,47, 48, 50, 52, 53, 56, 57,59, 61, 62, 64, 67, 69, 72,74, 75, 79, 88, 89, 91, 101,104, 105, 107, 114, 118,120, 122, 125, 129, 137,138, 145, 146, 149, 150,151, 152, 154, 156, 160,165, 169, 176, 177, 183,186, 192, 198, 204, 207,210, 211, 215, 216, 220,222, 223, 226, 227, 230,248, 250, 263, 265, 266,279, 281, 282, 283, 286,287, 288, 289, 290, 291,293, 297, 298, 299, 301,303, 304, 305, 306, 309,314, 318, 322, 324, 329,331, 336, 343, 345, 350,362, 366, 382, 383, 385,387, 388, 389, 390, 391,395, 397, 398, 404, 408, 409

Hizenko .............. 242, 415, 422Hlebnyikov................. 343, 423Hmelnyickij................ 314, 423Hollandia............ 165, 267, 290Hripunov .................... 339, 423Hruscsov6, 68, 69, 201, 285,

383, 416, 423Hull ............................ 202, 423Husszein-Szade .................. 182Hvalej ................. 242, 416, 423Hvosztov ............ 228, 243, 423

I

I. világháború7, 12, 14, 15, 18,40, 281, 384

I-16....................................... 34

437

Idriza ..................................236II. világháború7, 12, 25, 27, 34,

52, 58, 59, 63, 64, 113, 126,129, 131, 138, 141, 145,161, 178, 197, 202, 204,208, 211, 255, 261, 263,271, 280, 291, 315, 319,340, 414, 415

III. Internacionálé .................18IL-2..... 33, 34, 35, 36, 171, 250Iljin-Mitkevics ....................423Iljusin............................36, 423Illarionov .................... 374, 423Iman....................................227imperialista háború11, 25, 41,

210inváziós hadsereg169, 171,

182, 197iparosítás...............................39Irán 30, 224, 225, 342, 343, 383iráni ............ 225, 229, 244, 346Irkutszk............... 225, 227, 417irkutszki..............................191Ivanov213, 237, 239, 244, 254,

285, 310, 339, 366, 381,390, 409, 416, 423

J

Jackel..................................423Jäckel....................................65Jagoda..................... 25, 83, 423Jak-1 ..................... 33, 171, 250Jakovlev 64, 256, 357, 416, 423Japán160, 164, 165, 200, 202,

212, 213, 224, 299, 300,348, 353

japánok73, 120, 197, 200, 294,365

Javorov ....................... 100, 101Jegorov ............... 196, 197, 423Jégtörő ................................291

Jepizsev ...................... 383, 423Jeremenko .................. 416, 423Jerjomenko ... 96, 241, 350, 351Jersey.................................. 283Jerzsakov ............ 236, 272, 423Jeszov ............................. 18, 83Jezsov ... 25, 200, 234, 292, 423Jodl ..... 149, 287, 387, 390, 423Jovlev ................. 239, 245, 423JSZ .......................................31Jugoszlávia ......... 147, 284, 285

K

Kabalava............................. 182Kacsalov............. 274, 335, 423Kacsov................................ 339Kalinyin274, 275, 310, 311,

312, 327, 328, 383, 391,416, 423

Kalinyingrad....................... 403Kamenyev .. 21, 24, 25, 65, 423Karbisev ..................... 107, 406Karbizsev............ 368, 417, 423Karmanov................... 340, 423Kárpátok182, 185, 187, 190,

375, 378Kasatin................................ 100Katonai Akadémia6, 182, 207,

208, 209, 217, 392Katyn ....................................79katyusa................................ 379Kaukázus ............ 182, 187, 358kaukázusi.................... 182, 187Kazakov245, 310, 344, 416,

423Keitel .................. 387, 389, 424Kelet-Európa .................. 53, 71kelet-európai................. 48, 104Keleti-Kárpátok186, 187, 188,

189keleti-tengeri hadiflotta ........17

438

Kelet-Poroszország50, 368,382, 394, 406

KGB ... 127, 293, 412, 420, 428Kijev101, 108, 154, 189, 239,

243, 354, 357, 383, 417Kijev Katonai Körzet101, 354,

360Kijev Különleges Katonai

Körzet ............ 243, 357, 360Kijevi Katonai Körzet87, 95,

239Kijevi Különleges Katonai

Körzet ............ 227, 241, 375Kína...................... 30, 364, 376Kirov .......................... 232, 399Kirponos............................. 424Kirponosz ................... 357, 375Kleist .......................... 377, 424Klemin........................ 255, 424Klimovszkih ............... 356, 424Klojonov..................... 362, 363Kobalev .............................. 217Kobrin ................................ 250Kocsetkov........... 373, 416, 424kollektivizálás ...................... 39Kolpakcsi.................... 187, 273Komintern15, 20, 24, 25, 54,

65, 421, 425, 429kommunista állam ................ 12kommunista államok ............ 15kommunista diktatúra13, 72,

82, 83, 162, 279Kommunista Kiáltvány ........ 11Kommunista Párt21, 124, 128,

205, 379, 381kommunista propaganda59,

161, 192, 203, 285, 300kommunista rezsimek........... 15kommunisták6, 8, 12, 14, 16,

17, 22, 27, 32, 39, 43, 55,63, 75, 76, 80, 82, 83, 113,

125, 130, 137, 155, 170,210, 212, 279, 291, 306,340, 399, 410

kommunizmus 14, 24, 279, 409königsbergi......................... 403Konyev138, 186, 255, 269,

273, 347, 348, 349, 358,416, 424

Korbula....................... 140, 424Kornyejev................... 273, 424Koroljev ............................. 138Kotov.......................... 348, 424Kovaljov..... 237, 255, 416, 424Kovel.................................. 241Közel-Kelet ........................ 166Közép-Ázsia....... 224, 344, 345Közép-Ázsia Katonai Körzet

............................... 342, 343Közép-Oroszország ............ 274Kozlov........................ 343, 424Kozlovo Ruda .................... 316Központi Bizottság20, 21, 23,

25, 54, 64, 68, 141, 388, 426KPdSZU............................. 412Kreml21, 64, 69, 86, 205, 217,

219, 280, 289, 379, 393,398, 410

Kresztinszkij......................... 21Kréta................................... 230Krilov ......................... 173, 424Krím ................... 124, 157, 358Krisztofanov....................... 339Krivosein............ 313, 416, 424Krivosejin............................. 55KT .............................. 139, 140Kubán................................. 274Kujbisev ............................. 391Kulesin ............................... 339Kulijev........................ 192, 424Kulik .................... 92, 105, 424Kuraszov .................... 400, 401

439

Kurgyumov316, 350, 356, 357,359, 424

Kurkotkin198, 252, 307, 383,416, 424

Kurocskin229, 347, 350, 360,361, 362, 416, 424

Kurszki-kanyar .....................49Kuusinen..................... 295, 424Kuznyecov107, 156, 201, 218,

224, 225, 280, 349, 376,388, 389, 404, 405, 416, 424

Kuzsnyecov ................ 368, 404KV........................ 31, 171, 179KZ-20 .................................140

L

Lacsenko.............................173Lapcsinszkij.......... 35, 416, 424Latisev ................................424Legfelső Szovjet ...................64Legfelsőbb Parancsnokság219,

377, 380Legfelsőbb Szovjet ...............63légideszant42, 129, 131, 133,

134, 135, 136, 137, 140,143, 178, 180, 196, 225,226, 237, 276, 345, 346,351, 354, 402

léginaszád ...........................195Lemberg ..................... 100, 248lengyel csapatok ...................94Lengyelország6, 17, 21, 23, 32,

46, 52, 53, 55, 58, 62, 64,71, 75, 87, 98, 109, 149,161, 182, 211, 214, 285,286, 290, 315, 383, 406

Lenin9, 11, 12, 13, 14, 15, 17,18, 19, 20, 21, 22, 24, 54,65, 68, 191, 224, 279, 416,424

Leningrád101, 103, 124, 359,371, 416, 417

Leningrád Katonai Körzet321,358

leningrádi..............................22Leningrádi Katonai Körzet167,

370Leonov........................ 272, 424Leozsenja.................... 369, 424Lettország50, 76, 77, 87, 109,

161Libau .................. 157, 252, 424Liddellhart .......... 287, 416, 425Lidellhart ............................ 150Litvánia50, 76, 77, 80, 87, 133,

161Ljudnyikov226, 237, 241, 245,

416, 425Lobacsov229, 230, 231, 346,

416, 425Loktionov ................... 368, 425London16, 35, 39, 137, 140,

263, 266, 284, 287, 288,408, 415, 416, 417, 418

Lucsinszkij . 344, 345, 350, 425Lukin229, 245, 255, 272, 331,

344, 425Lukiu .................................. 314Luxemburg ......................... 290

M

M-13................................... 379Machiavelli................. 151, 425Maginot-vonal ............ 112, 116Magnyitogorszk.................. 272Magyarország15, 147, 314,

406, 407Majszkij263, 264, 265, 416,

425Malandin ............ 400, 401, 425Malenkov............ 203, 221, 425

440

Malinovszkij173, 175, 192,213, 240, 425

Mandzsúria........... 30, 175, 314Mannerheim-vonal ..... 116, 123Manstein..................... 377, 425Manuilszkij................. 200, 425Marx9, 11, 12, 22, 68, 353,

415, 425Masirin ......................... 81, 425Második Stratégiai Csapat144,

178, 228, 238, 243, 276,306, 307, 308, 309, 310,312, 313, 314, 316, 319,323, 325, 326, 327, 329,331, 337, 338, 339, 340,347, 354, 380, 381, 383,385, 408

Maszirin................................ 80Maszlenyikov ....................... 84Maximov ............................ 376Maximova .................. 295, 425Mehlisz....................... 396, 425Mein Kampf ......................... 19Mel’gunov .......................... 416Melgunov ........................... 337Mellenthin .......... 408, 416, 425mélyben való hadművelet..... 73mélységi hadművelet.. 142, 166Memel .................................. 99Mereckov63, 97, 100, 105,

167, 209, 240, 349, 370,375, 376, 381, 382, 416, 425

Messerschmitt....................... 34MGB................................... 412Mig-3............................ 33, 171MIG-3......................... 250, 251Mihajlov ..................... 407, 425Minszk.. 98, 100, 356, 393, 396Misulin ............................... 227Mitkevics............................ 375Mizsulin...................... 313, 425

Mogiljov............................. 241Molotov7, 14, 32, 54, 64, 69,

75, 85, 86, 91, 96, 113, 114,115, 117, 118, 119, 120,122, 150, 152, 160, 161,163, 200, 202, 203, 205,211, 212, 217, 262, 264,280, 288, 380, 425

Molotov-Ribbentrop-paktum7,14, 32, 54, 64, 69, 75, 85,86, 91, 96, 113, 118, 120,122, 152, 161, 170, 181,209, 211, 214, 280, 289, 298

Molotov-vonal114, 115, 117,119

Mongólia .............. 30, 261, 346Moszkalenko106, 317, 377,

378, 416, 425Moszkva21, 22, 35, 49, 55, 56,

59, 63, 64, 71, 72, 73, 77,78, 86, 87, 95, 96, 97, 98,100, 101, 102, 104, 105,106, 107, 120, 122, 127,132, 133, 134, 157, 158,159, 196, 197, 198, 201,205, 213, 218, 224, 229,234, 236, 237, 238, 239,241, 242, 243, 245, 246,249, 250, 251, 252, 253,254, 255, 259, 268, 269,272, 274, 275, 276, 277,279, 289, 299, 306, 308,309, 310, 312, 315, 319,320, 325, 326, 327, 338,339, 351, 361, 365, 374,375, 379, 383, 384, 391,395, 396, 398, 404, 414,415, 416, 417, 418

Moszkva Katonai Körzet133,272, 276, 277, 339

441

Moszkva Katonai Körzet volt.......................................272

Moszkvai Városi Pártbizottság.......................................327

Moszkvai Városi Szovjet......18MoszkvaKatonai Körzet.....276Moszlenko ..........................377Muhavec ...............................81München............. 266, 280, 415Munkás és Paraszt hadsereg179Mussolini......................23, 425MVD ..................................412

N

nagy honvédő háború ...........60Nagy Honvédő Háború100,

207, 285, 379, 400, 414, 418Nagy-Britannia13, 23, 47, 52,

69, 151, 160, 165, 202, 211,263, 265, 267, 280, 284,286, 287, 288, 298, 353

Napóleon ..............................71Német Kommunista......14, 415Német Kommunista Párt21, 22,

23német-lengyel .......................63Németország6, 7, 13, 14, 16,

20, 23, 27, 31, 44, 46, 47,49, 51, 52, 53, 56, 57, 58,60, 61, 66, 69, 71, 78, 99,105, 109, 113, 120, 133,134, 147, 149, 150, 151,157, 160, 162, 163, 164,165, 169, 174, 175, 176,177, 184, 185, 188, 189,191, 195, 199, 201, 203,204, 205, 208, 209, 210,217, 220, 222, 232, 244,262, 263, 264, 265, 266,280, 281, 282, 286, 287,288, 290, 298, 299, 301,

302, 304, 305, 310, 314,325, 344, 353, 355, 365,366, 376, 387, 388, 389,390, 410, 414

NEP .................. 18, 19, 39, 412Népbiztosok Tanácsa.......... 394NKGB ................................ 412NKVD77, 78, 79, 80, 81, 82,

83, 84, 85, 86, 87, 88, 89,90, 91, 101, 108, 124, 127,128, 148, 153, 171, 173,198, 214, 226, 260, 275,277, 328, 338, 383, 385,392, 396, 412, 420, 421,423, 425, 428

NKVD-hadosztályok .......... 290Norvégia........... 8, 61, 165, 290Novik.......................... 186, 425Novikov...... 251, 371, 416, 425Novogrudo.......................... 241Novoszibirszk............. 227, 383Nürnberg ............................ 389Nyikonov.................... 292, 425Nyugat15, 52, 53, 69, 77, 101,

139, 141, 149, 241, 247,249, 289, 308, 317

Nyugat Különleges KatonaiKörzet246, 249, 308, 354,356

Nyugat-Európa ..... 71, 105, 409Nyugati Front106, 250, 252,

253, 350, 354, 356, 359,360, 373, 405, 419

Nyugati Különleges KatonaiKörzet............. 106, 239, 359

Nyugat-Ukrajna.............. 79, 96

O

Obersalzberg.........................59Obert........................... 137, 426Odera .................................. 120

442

OGPU................... 82, 412, 413Ogyessza149, 158, 191, 235,

240, 257, 258, 268, 358,375, 376

Ogyessza Katonai Körzet240,257, 258, 358

Ogyesszai Katonai Körzet175,239, 240

OKW .................................. 281OKWA ............................... 412Opanasszenko............. 348, 426Orancsica............................ 100Ordsonikidze ...................... 272Orjol ................................... 274Orjol Katonai Körzet .. 274, 347Oroszlánfóka hadművelet... 230Oroszország12, 13, 14, 15, 17,

40, 46, 71, 94, 105, 279,286, 289, 384, 387

Orsa .................... 100, 250, 395Orsa-Lepel.......................... 100Ortenberg............ 397, 416, 426Oszipenko................... 173, 276Osznaz86, 87, 88, 89, 91, 124,

128, 412Osznaz-egységek.. 87, 127, 277Osznaz-hadosztály................ 87Osznaz-osztagok .................. 87Osznaz-veterán..................... 89Osznaz-zászlóalj........... 87, 226Osznaz-zászlóaljak ............... 87Ozerov .......... 82, 247, 417, 426

P

Pancsenko..................... 90, 426Panevetys............................ 360Parcvanija........................... 182Párizs ............ 16, 266, 415, 419partizán45, 124, 125, 127, 128,

132partizán alakulatok ............. 127

partizánok........... 124, 125, 126Pavlov106, 239, 308, 309, 335,

350, 356, 359, 376, 405, 426Pavlovszkij ................. 173, 426Pe-2 ...................... 33, 171, 250Pénzügyi Népbiztosság ...... 384Perekov............................... 157Peremysl............................. 100Peresipkin........................... 417Peresszipkin 361, 394, 395, 426Pétervár ................................ 17Petesszipkin........................ 394Petrov . 173, 344, 345, 350, 426Petrovszkij238, 326, 327, 335,

339, 426Petsamo ................................ 77Pina flottilal........................ 146Pinszk ................................. 152Pjatakov........................ 21, 426Plaskov ....... 238, 327, 417, 426Ploieşti 147, 151, 176, 178, 403Pokriskin173, 176, 177, 178,

417, 426Pokrovszkij......... 380, 381, 426Pol Pot .......................... 18, 426Polikarpov ............................ 34Politikai Hivatal20, 21, 64, 65,

69, 76, 143, 204, 232, 269,302, 307, 322, 363, 370,379, 380, 382, 383, 384,385, 396, 420, 423, 427, 429

Polubojarov ................ 417, 426Poluborajov ........................ 242Polujarov ............................ 346Popov ......... 275, 348, 350, 426Potakov............................... 317Potapov............... 377, 378, 426Povetkin ..................... 340, 426Pravda16, 19, 22, 51, 54, 56,

57, 65, 67, 164, 205, 210,

443

211, 212, 214, 215, 216,295, 372, 399, 410, 419

Price...................... 34, 417, 426Pripjaty ....................... 152, 154Priscsep....................... 340, 426Prjpjaty .................................99Prohorov ..................... 243, 426Propaganda Minisztérium...266Proskurov ........... 100, 292, 426Prusany...............................250Prut .......................................81Przemyšl .............................100Puganov...................... 373, 426

R

R-5........................................70Radek............................20, 426Ragramjan ..........................260Rakovszkij .................. 340, 426Rakutyin ............. 311, 328, 426Ramm ......................... 296, 426Ramsay ............... 296, 300, 427Rastenburg..........................382Rava-Russzkaja ....................80Rava-Ruszkaja....................375Reiter .. 258, 259, 269, 273, 427Remezov..... 274, 325, 347, 427Remmele............... 23, 200, 427repülő páncélos... 137, 138, 140Resin........................... 107, 427Rezsin .................................417Ribbentrop7, 14, 32, 54, 64, 69,

75, 85, 86, 91, 96, 113, 114,118, 120, 122, 152, 160,200, 262, 266, 427

Ricsagov ..................... 143, 427Riga ............................ 242, 358Rigacsov ..... 364, 365, 366, 367Rikov ............................21, 427Rogyimcev ................. 129, 136

Rokosszovszkij174, 205, 240,271, 330, 331, 336, 349,377, 417, 427

román78, 80, 134, 147, 148,149, 150, 151, 152, 158,168, 174, 175, 176, 178,184, 193, 195, 196, 198,226, 227, 273, 276, 309,339, 344, 345, 347, 349,351, 371, 375, 381, 403, 404

Románia50, 133, 134, 146,147, 149, 158, 161, 174,177, 178, 184, 190, 191,196, 285, 286, 314, 325,381, 383, 403, 406, 407, 410

Rommel .............. 284, 377, 427Roosevelt............ 202, 287, 427Royal Air Force.... 34, 263, 426Rumjancev.................. 257, 427Rushbrook .................. 248, 427

S

San........................ 75, 121, 183sanghaji .............................. 295Schleger...................... 128, 427Schlenburg.......................... 288Schmidt ................................20Schulenburg163, 199, 201,

207, 262, 265, 288, 427Shang Yang ................ 335, 427Ŝiaulia................................. 251Sorge292, 294, 295, 296, 297,

298, 299, 300, 306, 425, 427Spanyolország .................... 128Spartacus ..............................14Spitfire..................................34SS ............................. 74, 80, 81Stein.................................... 427Stem.................................... 348Stern ........................... 335, 427Stigga.......................... 292, 427

444

Suwalki............................... 405Svájc....................................... 6Svédország ..................... 6, 248Szafronov ................... 358, 427Szahalin .............................. 229Szaharov173, 240, 246, 257,

258, 268, 272, 273, 358,371, 375

Szalamov ............................ 337Szandalov86, 98, 239, 250,

259, 260, 308, 309, 315,417, 427

Szarkocsjan ........................ 182Szende ........................ 248, 427Szevasztjanov86, 371, 373,

417, 427Szibéria71, 249, 274, 290, 311,

327, 328, 332Szibéria Katonai Körzet274,

275, 310Szigin ......................... 340, 427Szikorszkij.......... 319, 417, 427Szimin ........................ 229, 427Szlovákia .............................. 15Szmacsenko................ 340, 427Szmirnov .................... 273, 427Szmorogyinov ............ 400, 427Szmuzskevics ............. 368, 427szociáldemokrácia .......... 21, 22Szocialista Szovjet Köztársaság

......................................... 19Szokolov............. 339, 390, 427Szokolovszkij ..... 400, 401, 427Szolzsenyicin.............. 417, 427Szotov......................... 241, 376szovjet hatalom....... 26, 67, 275szovjet kormány6, 84, 164,

199, 205, 210, 211, 212,214, 223, 252, 264, 332,336, 379, 391, 392, 393, 396

szovjet stratégia .................. 166

szovjet szocialistavilágköztársaság............... 15

szovjet vezetők7, 138, 162,220, 397, 398

szovjetesítés ....... 74, 75, 76, 77szovjet-német46, 47, 49, 50,

63, 99, 114, 120, 148, 149,168, 171, 209, 211, 232,242, 320, 376

Szovjet-oroszország ............. 59Szovjetunió6, 7, 8, 19, 20, 23,

24, 25, 29, 30, 31, 32, 36,38, 44, 45, 46, 47, 48, 49,50, 51, 56, 58, 59, 60, 61,62, 63, 66, 68, 71, 73, 82,83, 84, 85, 86, 87, 88, 92,96, 101, 103, 105, 106, 111,113, 120, 122, 123, 126,127, 129, 130, 134, 138,140, 141, 142, 145, 150,152, 159, 160, 161, 162,163, 165, 166, 169, 170,173, 175, 176, 177, 179,180, 184, 188, 189, 192,193, 195, 196, 197, 198,199, 201, 203, 207, 208,211, 212, 213, 215, 216,217, 218, 223, 224, 225,226, 232, 234, 237, 240,241, 244, 252, 254, 257,260, 261, 262, 263, 265,266, 268, 269, 270, 271,273, 275, 277, 279, 280,282, 284, 285, 286, 287,288, 290, 294, 297, 298,299, 301, 302, 303, 304,305, 306, 307, 309, 314,316, 317, 319, 321, 322,323, 324, 330, 332, 336,342, 348, 350, 353, 355,358, 360, 361, 363, 365,

445

371, 374, 375, 376, 377,378, 379, 380, 381, 382,383, 384, 388, 389, 390,391, 396, 399, 400, 402,404, 405, 409, 410, 412,414, 418, 419, 420, 421,422, 423, 424, 425, 427,428, 429

Szovjetunió ForradalmiKatonai Tanácsa..... 170, 197

Szovjetunió Hőse................299Szovjetunió Kommunista Pártja

.................................23, 203Szovjetunió Tudományos

Akadémiája ....................157Szpaszk...............................227Szputnyik............................138Sztálin1, 5, 6, 7, 8, 9, 14, 19,

20, 21, 22, 23, 24, 25, 26,31, 32, 36, 38, 39, 40, 43,45, 46, 47, 48, 50, 52, 53,54, 56, 58, 61, 62, 64, 65,66, 67, 68, 69, 70, 73, 75,76, 84, 88, 89, 91, 100, 102,105, 109, 110, 111, 113,114, 116, 123, 127, 129,130, 131, 132, 133, 140,141, 142, 143, 145, 146,149, 150, 151, 153, 154,155, 156, 160, 161, 162,163, 164, 165, 166, 167,169, 170, 175, 179, 181,182, 197, 199, 200, 201,203, 204, 205, 206, 207,208, 209, 210, 211, 212,213, 214, 215, 216, 217,218, 220, 222, 224, 225,226, 230, 232, 233, 235,245, 250, 256, 262, 263,264, 265, 269, 275, 276,277, 279, 280, 281, 283,

284, 285, 286, 287, 288,289, 290, 291, 292, 293,294, 296, 297, 298, 299,300, 301, 302, 303, 306,322, 323, 324, 325, 326,328, 329, 331, 332, 335,336, 337, 340, 342, 343,345, 348, 349, 350, 351,353, 363, 364, 365, 366,367, 368, 376, 380, 381,382, 384, 385, 387, 388,389, 392, 394, 395, 396,399, 401, 408, 409, 414,415, 417, 420

Sztálin.orgona..................... 379Sztálingrád.................. 189, 197Sztálin-orgonák .................. 197Sztálin-vonal112, 113, 114,

116, 117, 118, 119, 121, 125Sztarinov49, 92, 95, 99, 102,

105, 127, 209, 417, 428Sztarinovics ........................ 427Sztavropol .......................... 339Sztyemenko236, 254, 342, 349,

400, 401, 417, 428Szudéták ............................. 187Szverdlovszk ...... 272, 391, 392

T

T-34...... 28, 107, 171, 173, 369Tallinn ........................ 404, 415Tambov .......................... 17, 18Tankograd .......................... 272Tarnopol ............................. 357TASZ51, 105, 163, 164, 165,

172, 186, 222, 224, 225,226, 227, 228, 232, 262,263, 268, 273, 290, 318,330, 338, 342, 347, 372, 412

TASZ-kommüniké174, 198,224, 232, 233, 234, 235,

446

236, 238, 243, 244, 245,252, 256, 263, 264, 265,266, 274, 276, 277, 317,325, 332, 347, 359, 363,364, 366, 368, 377, 392, 394

Tátra ................................... 187Távol-Kelet156, 159, 161, 224,

226, 237, 241, 244, 348,349, 382

Távol-Keleti Front228, 342,348, 350, 351, 353, 354

TB-3 ................................... 142Teherán............................... 224Telegin ....................... 277, 278Thelman.............................. 136Thelmann............................ 428Tilsit ................................... 404Timkovicsi.......................... 100Tiraspol .............................. 383tiraspoleri.............................. 80Tiraszpol............................. 239Tjulenev...................... 417, 428Tjulenyev............................ 151Törökország.......... 30, 158, 403Tramm................................ 217Transzbajkál ............... 162, 273Transzbajkál Katonai Körzet

....................................... 227Transzbajkáli Katonai Körzet

............................... 228, 349Transzbajkália .................... 272Transzbajkália Katonai Körzet

............... 342, 346, 347, 417Transzkaukázia................... 157Transzkaukázsia Katonai

Körzet ............ 269, 342, 343Transzkaukázsiai Katonai

Körzet ............................ 342transzszibériai226, 228, 231,

331

Triandafillov73, 74, 75, 417,428

Trockij9, 17, 18, 20, 21, 23, 24,25, 65, 71, 122, 199, 325,419, 428

Trofimenko................. 343, 428Tuhacsevszkij17, 71, 72, 73,

74, 96, 103, 197, 418, 428Tupoljev ....... 82, 247, 417, 428Türkisztán........................... 187Tyerjohin.................... 350, 428Tyimosenko51, 163, 182, 196,

203, 204, 205, 215, 240,321, 322, 372, 380, 396,398, 418, 428

Tyitov ......................... 339, 428Tyulenev..... 276, 306, 308, 309

U

Ukrajna77, 95, 115, 180, 189,195, 360

Ulan-Ude............................ 227Ulbricht ...................... 136, 428Umanszkij .. 202, 375, 418, 428United Press ............... 224, 225Unschlicht ............ 21, 292, 428UR.............................. 111, 260Urál71, 249, 272, 274, 307, 332Urál Katonai Körzet144, 272,

273, 308Uráli Katonai Körzet .. 228, 236Uráli Vörös Lobogós Katonai

Körzet ............................ 236Uricki ................................. 292Urlapov....................... 138, 428USA................ 13, 69, 163, 300Usszenko .................... 351, 428

V

Varsó ...................... 17, 94, 153Vasziljevszka ............. 410, 428

447

Vasziljevszkij73, 234, 268,314, 324, 349, 400, 418, 428

Vatutyin...... 203, 342, 401, 428Vaupzsasz... 127, 128, 418, 428Védelmi Népbiztosság76, 359,

366, 368, 380, 381, 396,398, 419

Védelmi Népi Parancsnokság....................... 204, 225, 234

világforradalom11, 12, 13, 15,21, 24, 38

Világforradalom ...................14világháború11, 15, 18, 38, 40,

41, 60, 63, 64, 113, 129,149, 384

villámháború104, 105, 126,166, 249, 255, 280, 399, 414

Villámháború..........................8Vilnius ........ 382, 393, 394, 396Vinnica ...............................276Vinogradov...................88, 428Vipov............................85, 428Viszockij..................... 330, 428Visztula.........................73, 154vitorlázó repülőgépek .138, 141Vlasszov .............................428Volga86, 136, 249, 253, 274,

327, 372, 391, 417Volga Katonai Körzet.274, 275Volkotrubenko....................428Volkotruhenko....................252Voronov 94, 335, 348, 418, 428Vörös Hadsereg16, 21, 24, 38,

49, 51, 55, 57, 58, 60, 61,64, 72, 74, 79, 82, 87, 89,90, 94, 96, 97, 101, 103,106, 107, 108, 109, 116,122, 123, 125, 134, 136,142, 143, 144, 145, 147,148, 150, 153, 154, 156,164, 170, 177, 179, 192,

193, 194, 196, 202, 205,211, 212, 214, 217, 219,222, 228, 233, 238, 244,246, 247, 248, 249, 253,256, 263, 277, 309, 310,311, 312, 318, 322, 323,326, 333, 338, 342, 347,351, 353, 361, 362, 365,368, 372, 373, 379, 380,382, 385, 387, 389, 390,394, 399, 400, 401, 406,407, 408, 409

Vörös Lovasság .................. 321Vörös Munkás- és

Paraszthadsereg90, 102, 145,159, 197, 365

Vörös zászló .........................14Vörös Zászlós Hadsereg..... 225Vörös Zászlós Katonai Körzet

Kijev .............................. 418Vörös Zászlós Katonai Körzet

Urál ................................ 418Vorosilov31, 227, 321, 322,

429vörösterror ............ 79, 337, 416Vorozsejkin ........ 274, 337, 429

W

Waffen-SS ............................74Washington ........................ 202Wehrmacht49, 58, 62, 74, 79,

102, 104, 105, 106, 109,120, 133, 150, 152, 165,172, 198, 249, 281, 304,312, 318, 332, 333, 382,390, 412

White .......................... 139, 418Wolfsschanze ..................... 382Woodward .................. 287, 418

448

Z

Zaharov ...................... 418, 429Zaloga......... 137, 139, 418, 429Zaporozscsenko.......... 317, 429Zavin .................................. 429Zemszkov ................... 310, 429Zinovjev ..... 20, 21, 24, 65, 429Zivatar ................................ 408Zotov .......................... 418, 429Zsadov........ 345, 350, 351, 429Zsalamov .................... 418, 429Zsapozsnyikov306, 319, 320,

385, 418, 429Zsdanov363, 370, 380, 382,

429Zsehovcev .................. 381, 429Zselahov ..................... 225, 429Zsepetovka ......... 227, 249, 255Zsigarev.............. 366, 367, 429

Zsiguli-alagút ..................... 393Zsiguli-magaslatok..... 391, 392Zsilin .............. 6, 379, 418, 429Zsitomir...................... 228, 237Zsivkov............................... 350Zsizsenyin .......................... 276Zsukov30, 73, 87, 100, 101,

102, 105, 115, 119, 121,146, 150, 152, 154, 174,182, 183, 184, 185, 191,197, 203, 204, 205, 208,209, 226, 240, 258, 261,262, 268, 269, 270, 285,298, 306, 309, 321, 322,323, 335, 342, 349, 360,364, 365, 368, 372, 377,380, 381, 382, 388, 400,401, 407, 408, 418, 429

Zverev ................................ 418