1 Bauernfeind, O.: Kommentar und Studien zurApostelgeschichte, WUNT 22, Tübingen 1980. TheBeginnings of Christianity [szerk. F. J. Foakes Jackson ésK. Lake] 5 kötet, London 1920–33, elsô rész: The Acts ofthe Apostles. Cadbury, H.: The Making of Luke-Acts, Lon-don 19582. Conzelmann, H.: Die Apostelgeschichte, HNT7, Tübingen 19722; The Theology of StLuke, New York1960. Dibelius, M.: Studies in the Acts of the Apostles,New York 1956. Dömer, M.: Das Heil Gottes, BBB 51,Bonn 1978. Dupont, J.: Études sur les Actes des Apôtres,LD 45, Paris 1967; The Salvation of the Gentiles, NewYork 1979; Nouvelles études sur les Actes des Apôtres,LD 118, Paris 1984. Haenchen, E.: The Acts of theApostles: A Commentary, Philadelphia 1971. Hengel, M.Acts and the History of Earliest Christianity, Philadelphia1980. Holtz, T.: Untersuchungen über die alttesta-mentlichen Zitate bei Lukas, TU 104, Berlin 1968. Keck,L. E. – Martyn, J. L. (szerk.): Studies in Luke-Acts,Nashville 1966. Kränkl, E.: Jesus, der Knecht Gottes,Regensburg 1972. Kremer, J. (szerk.): Les Actes desApôtres, BETL 48, Leuven 1979. Lohfink, G.: DieSammlung Israels, SANT 39, München 1975. Maddox,R.: The Purpose of Luke–Acts, Studies of the NewTestament and its World, Edinburgh 1982. Marshall, I.H.: The Acts of the Apostles, TynNTC 5, Grand Rapids1980. Munck, J.: The Acts of the Apostles, AB 31, NewYork 1967. Neil, W.: The Acts of the Apostles, GrandRapids 1973. O’Neill, J.: The Theology of Acts in itsHistorical Setting, London 19702. Plümacher, E: Lukasals hellenisticher Schriftseller, SUNT 9, Göttingen 1972.

Radl, W.: Paulus und Jesus im lukanischen Doppelwerk,Bern 1975. Rese, M.: Alttestamentliche Motive in derChristologie des Lukas, SNT 1, Gütersloh 1969. Roloff,J.: Die Apostelgeschichte, NTD 5, Göttingen 198117.Schmithals, W.: Die Apostelgeschichte des Lukas, Zürich1982. Schneider, G.: Die Apostelgeschichte, 2 kötet,HTKNT 5, Freiburg 1980, 1982. Talbert, C. H. (szerk.):Perspectives on Luke–Acts, Danville 1978; Luke-Acts,New York 1984. Trocmé, É.: Le „Livre des Actes” etl’histoire, Paris 1957. Weiser, A.: Die Apostelgeschichte,2 kötet, ÖTK 5/1-2, Gütersloh 1981, 1985. Wilckens, U.:Die Missionsreden der Apostelgeshichte, WMANT 5,Neukirchen 19743. Wilson, S. G.: The Gentiles and theGentile Mission in Luke-Acts, SNTSMS 7, Cambridge1973. Zingg, P.: Das Wachsen der Kirche, OBO 3,Göttingen 1974.

Áttekintések: Bovon, F.: Luc le théologien, Neuchâtel1978. Bruce, F. F.: BJRL 65 (1982) 36-56. Gasque, W. W.:A History of the Criticism of the Acts of the Apostles,Grand Rapids 1975. Grässer, E.: TRu 41 (1976–77) 141-194, 259-290; 42 (1977) 1-68. Neirynck, F.: ETL 59(1983) 338-349; 60 (1984) 109-117. Plümacher, E.: TRu48 (1983) 1-56; 49 (1984) 105-169.

DBSup 1. köt., 42-86. IDBSup, 7-9. Kümmel, INT,151-188. Wik-Schm: ENT, 344-379. CBLAA. Mills, W.E.: A Bibliography of the Periodical Literature on theAscts of the Apostles 1962–1984, NovTSup 58, Leiden1986.

229

44

AZ APOSTOLOK CSELEKEDETEIRichard J. Dillon

IRODALOM

BEVEZETÉS

2 A szerzô személyazonossága és hitelessége. Anégy evangéliumhoz hasonlóan a Csel is névtelenkönyv, ami azt jelenti, hogy a szerzô személyazo-nosságáról a szöveg sehol nem beszél. A harmadik

evangéliumot és a Csel-t legkorábban a másodikszázad végének iratai tulajdonítják az antióchiaiLukácsnak, Pál útitársának: az anti-markionita Luk-ács-prológus; Ireneus, AdvHaer. 3.1.1; 3,14,1; és a

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 229

muratori kánon (ld. SQE, 533-538). Bár a két,Teofilusnak ajánlott könyv irodalmi szerkesztésé-nek és szerzôségének folytonosságát komolyannem vonják kétségbe, a szerzô hitelességének ésmûve történeti forrásértékének a kérdése meddô vi-ta tárgya két, többé-kevésbé intézményesült gondo-lati iskola között. Az egyik iskola, melyet angolnyelvû szerzôk uralnak (de vö. Hengel: Acts, 66),ragaszkodik a Csel híres „mi”-szövegeinek teljestárgyi valóságalapjához (16,10-17; 20,5-8.13-15;21,1-18; 27,1– 28,16), melyekben a szerzô látható-lag Pál útitársai között foglal helyet missziós útjai-nak titokzatosan szórványos szakaszai során. A má-sik iskola, melynek követôi jórészt német anyanyel-vûek (de vö. Cadbury: The Making, 219. 274-276;O’Neill: Theology 1. fej.; V. Robbins: PerspLA,241-242), a Csel Pál-képe és az apostol hiteles leve-leinek elsô kézbôl származó tanúsága közötti jelen-tôs különbségeket hangsúlyozza (ld. Vielhauer, P.:StLA, 33-50). A Csel-nek, mint történeti forrásnak,a valós értéke nem kell, hogy e nézetek közti egyen-súly függvénye legyen, bár sokak szerint a szerzôkánoni tekintélyét megengedhetetlen módon aláás-sa hiteles páli szemtanú voltának bármilyen tagadá-sa.

Mindkét, egymással vitában álló fél számára ne-hézséget okoz a másik oldalon felsorakoztatott bi-zonyítékok feldolgozása. Azok, akik tagadják Luk-ács személyes kapcsolatát Pállal, nem értenek egyetabban, hogy a „mi”-szövegek vajon beékelôdöttforrásanyagból származnak, vagy a szerzô saját iro-dalmi technikájának eszközei-e, s egyáltalán mivolt a szerzô szándéka azzal, hogy ilyen váratlanmódon iktatta be a „mi”-t (ld. Plümacher, E.: ZNW68 [1977] 9-12). Azok, akik szerint Pál útitársa írtaa könyvet, s fejezte ki magát a „mi”-ben (vö. Kol4,14; Fil 24), hajlamosak könnyedén venni a lukácsiPál szokatlan vonásait. Azzal érvelnek, hogy Luk-ács részvétele az utazásokban limitált volt (vö.2Tim 4,11!), és hivatkoznak a közbeesô harmincéves intervallum hatására; vagy az egyezéseket na-gyobb súllyal veszik számba, mint a különbségeket– habár az utóbbiba beleértendôk olyan jelentôskérdések, mint Pál missziós módszerei, a mózesitörvényrôl alkotott véleménye, és végzetes utolsójeruzsálemi útjának indítóoka (amelyben a „mi” isrészt vett [21,1-18]; ? 102, 126).3 Jelen szerzô véleménye szerint a lukácsi Pálmegkülönböztetô jegyeinek értelmezését nem segí-ti az a nézet, hogy az apostolnak egy útitársa írta aCsel-t. Ez az állítás nem jelenti azt, 1) hogy azegyébként a „mi” magyarázatát övezô nehézségekígy csökkenthetôk, vagy 2) hogy az ember prog-ramszerûen elkötelezi magát a Lukács-Pál eltérésekhangsúlyozása mellett, míg az egyezéseket alulérté-keli. Ami az 1)-et illeti, a „mi” inkább stilisztikaieszköz lehet, mint durván beillesztett forrásanyagjele. Az elsô személy feltûnése, nevezetesen Pál

tengeri útjai során, sajátos módon bizonyíthatjaLukács anyagának hitelességét (vö. Lk 1,3-4), ezzelválaszolva a hiteles tanúskodás problémájára, ame-lyet korabeli történészeknél, például Polübiosználés Lukianosznál is megfigyelhetünk. Nem feltétle-nül önmagát akarta Lukács ily módon világutazó-ként feltüntetni ( Plümacher: ZNW 68 [1977] 17-22;Weiser: Apg., 392), hanem inkább elbeszélésénektekintélyét növelni, különösen Pál missziós útjánakdöntô fordulatainál, melyek mindegyike tengeri út-hoz kötôdik (Robbins: PerspLA, 237), s melyekrôlmind szemtanú számol be (Scneider: Apg. 1. köt.,93-94). Ld. a 27,1-44-re vonatkozó megjegyzést; ?126–127.

A 2)-t illetôen az a hipotézis, hogy a „mi” Lukácssaját hitelesítô jegye, nem rontja le az ebben a for-mában megfogalmazott elbeszélések történeti érté-két. „Ami költött, az egyedül a t.sz. elsô személyûforma, s nem szükségképpen az ebben a formábanelôadott beszámoló” (Plümacher, E.: TRu 49 [1984]124). Az elsô személyben írt elbeszélés szakaszai, svalójában a Csel története többi részének is nagyhányada alapulhat komoly történeti értékû hagyo-mányokon, esetleg azoknak összefüggô vonulatánis, mint a páli fejezetekben. Ám azt a tényt, hogyLukács késôbbrôl tekint vissza Pálra, szilárdan alá-támasztja számos tényezô, amely Pálról készítettportréjából hiányzik: leveleinek ismerete, „az a Pál-kép, amelynek a levelekben erôteljesek a kontúrjai,s amely Pált az Egyházon belüli vita középpontja-ként ábrázolja”, s szinte minden különbség Pál ésmondjuk Péter, István vagy Fülöp missziója között(Maddox: Purpose, 70). Lukács az a történész, akiértelmezi és körvonalazza a múltat, s nem a köny-vei valamelyikében elbeszélt történet szereplôje.4 Az az óriási jelentôség, amellyel a Csel történe-te Pált felruházza, azt jelzi, hogy a páli miszszió ha-tósugarában élô közösségben keletkezett, aholazonban az apostol személyes legendája messze túl-szárnyalta írásainak befolyását. Ennek a gyüleke-zetnek a pontos helyérôl csak sejtéseink lehetnek,de az idôpontot meghatározó paramétereknek ma-gukba kell foglalniuk a harmadik evangélium jóval70 utáni keletkezését és egy levél-korpusz valószí-nû terjedését Kr.u. 100 körül. Így a Csel keletkezé-si idôpontját széles körben elfogadott megegyezésszerint 80–90 k.-re teszik (ld. Kümmel: INT, 185-187; Wik-Schm: ENT, 376-379; Conzelmann, H.:StLA, 298-316). 5 (II) Irodalmi forma és szándék. A központikérdések, hogy miért készítette el Lukács evangéli-umához ezt a társ-kötetet, és mit szándékozott a kétkötet egységével megvalósítani, szorosan kapcso-lódnak az iratok irodalmi mûfajának bonyolultproblémájához. Vannak, akik szerint a Csel, mint azevangéliumok is, új irodalmi formát teremtett, snem alkalmazkodott a már létezô formákhoz(Kümmel: INT, 116). Ahol a mûfaj kérdése fel-

APOSTOLOK CSELEKEDETEI 44:1–5

230

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 230

vetôdött, ott általában arra jutottak, hogy a két luk-ácsi iratot elválasztották egymástól, s amíg az evan-géliumról azt feltételezték, hogy célja magátólértetôdik, addig Csel szándéka magyarázatra szorul(Maddox: Purpose, 19). Azután, mivel az író kedv-vel utánozza a posztklasszikus irodalmi konvenciókszéles körét, sokan kísértésbe estek, hogy a fel-fel-bukkanó részleges hasonlóságokat általánosítsák, sezzel a Csel-nek mint egésznek a mûfaját meghatá-rozzák. A feltételezések között szerepel a görög-ró-mai életrajz (C. H. Talbert; vö. Barr, D. L. ésWentling, J. L., Luke–Acts, szerk. C. H. Talbert, 63-88), az apokrif praxeis-irodalom által fémjelzettaretalogikus románc (KINT 2. köt., 51-52), sôt a gö-rög-római regény is (Praeder, S. M.: „Luke-Actsand the Ancient Novel”, SBLASP [1981] 1. köt.,269-292; Karris, R. J.: „Widows and Mirrors”,SBLASP [1979] 1. köt., 47-58). Mindeme vélemé-nyek szembekerülnek azzal a kellemetlen ténnyel,hogy szerzônk fô érdeklôdési területe nem az egyesemberi szereplôk és azok tettei vagy sorsa, hanemaz üdvösség igéjének elôrehaladása elrendelt útján(1,8). Az a számos kísérlet azonban, amely a Csel-taz apologetikus vagy vitairatok közé sorolja (ld.Maddox: Purpose, 19-21), mely az evangéliumotPál vagy a kereszténység ellenségeivel szemben vé-di meg, vagy talán a nyájon belüli eretnek irányza-tokkal szemben, mind azt kockáztatja, hogy aszerzô egy-egy részproblémáját általános szándék-ká nagyítja fel; s nem veszi figyelembe a szöveg ál-tal ismételten bizonyított tényt (vö. Lk 1,3-4), hogya „Lk– Csel minden szempontból a keresztény ön-értelmezés tisztázásának szentelt könyv”, nem pe-dig egy, kívülállókat megszólító, evangelizáló vagypolemizáló irat uo. 181).

Ígéretesebb, és az utóbbi idôben népszerûbb, aproblémának az a megközelítése, amely két szilárdelvre épül: 1) egyrészt, amint irodalmi kapcsolatukmutatja, a Lk és a Csel „történeti és irodalmi egysé-get” alkot (Hengel: Acts, 37); 2) másrészt mûvénekjellegére és céljára nézve a legmegbízhatóbb fogó-dzókat Lukács egyedülálló prológusai nyújtják, me-lyek az ÚSz-ben páratlan módon a tudatos szerzôimagatartás kifejezései (Dibelius: Studies, 123). Aprológusok tanúsága szerint Lukács történelmet kí-vánt írni, mégpedig megcáfolhatatlan eljárást alkal-mazva (Lk 1,3), tárgya nagyságának mércéjén mér-ve vállalkozását (Plümacher: Lukas, 22-31, 137).Egyesek megpróbálják pontosabban meghatároznia mûfajt, mint „történeti monográfiát”(Conzelmann: Apg. 7; Hengel: Acts, 36), melynekmegkülönböztetô jegye egy hosszabb történeti fo-lyamat hajtóerôinek és következményeinek taglalá-sa azáltal, hogy egy redukált elbeszélô keretbenegy-két kulcsepizódot megvizsgál (Plümacher, E.:Les Actes, szerk. J. Kremer, 462-463). Mindkét luk-ácsi irat, önálló egységként de összeszövôdve, aszerzônek az üdvtörténet egész menetérôl alkotott

nézetérôl vall, amely átíveli az ígéret és beteljese-dés, Izrael és az egyház korszakait, amelyeket törté-neti metszéspontjuk nézôpontjából értelmez ésezért „monografikus formában” fejt ki.

Valóban az üdvtörténetnek lényegi csomópontja-in, Jézus életén és az egyház születésén keresztülszemlélt folytonosságát tartják egyre inkább aLk–Csel fô mondanivalójának, s következésképpenez a leginkább nyomravezetô a mû gyülekezeti kör-nyezete és szándéka tekintetében (Grässer, E.: TRu48 [1983] 45-51). Az exegéták „identitásválságot”vagy „folytonossági válságot” vetítenek rá Lukácsközösségére, amelyet az evangéliumnak a zsidóhallgatóság általi következetes elutasítása (Csel13,46-47; 28,24-28) és a jórészt pogány eredetû ke-reszténységnek az ígéret bibliai népétôl való foko-zatos elidegenedése váltott ki. Lukács célja nem azvolt, hogy önmagában annak a ténynek az okait ma-gyarázza meg, miért nem fogadják el a zsidók azevangéliumot, hanem „hogy elhárítsa azt a valóditeológiai nehézséget, amelyet ez az elutasítás a ke-resztények számára jelentett” (Franklin, E.: Christthe Lord, Philadelphia 1975, 111). Hogyan értékel-hetnek nem-zsidók olyasmit, ami a judaizmusbangyökerezik, de amelyet a legtöbb zsidó visszauta-sít? (Maddox: Purpose, 184). Ahhoz, hogy ilyenkörülmények között „folytonossági” tézise mellettérvelhessen, Lukácsnak meg kellett állapítania atörténeti összefüggést egyfelôl Izrael és Jézus kö-zött (az evangélium), másfelôl Jézus és az Egyházközött (Csel), s ezzel megmutatni az isteni terv át-fogó mûködési körét, melyben a jelen Egyházárólkiderül, hogy Isten Izraellel való útjának valódivégcélja (vö. 15,14-21). 6 (III) Hagyomány és kompozíció. Lukács át-vette azokat a történetírási modelleket, amelyeketolyan kortársai gyakoroltak, mint Polübiosz, ahalikarnasszoszi Dionüsziosz, Tacitus, Livius,Sallustius és Josephus Flavius, s ezek olyan kompo-zíciós technikáit, mint a beékelt beszédek és leve-lek, általánosító összefoglalások, a klasszikus be-szédmódok másolása, valamint a „drámai epizód”elôadási módja. Foglalkozzunk elôször ez utóbbijellemzôvel.

(A) A drámai epizód stílus. a Csel történetiértékérôl folytatott vitát élesebbé teszi az a tény,hogy a szerzô arra törekedett hogy „a történeti való-ságot élénk színekkel fesse olvasói szeme elé azál-tal, hogy egyes paradigmatikus eseményekre össz-pontosít”, és többnyire nem törôdik a közöttük levôidôrendi megfeleléssel (Hengel: Acts, 55-56; vö.Plümacher: Lukas, 100-111). Egyesek szerint ez amódszer Lukácsot inkább nevelô célzatú történetekelbeszélôjévé teszi, mint történésszé (így E.Haenchen: StLA, 260); de Hengel azzal érvel, hogyez a módszer nem „különleges”, hanem „a helle-nisztikus történetírás kiterjedt hagyományának ré-sze”, amely nem áldozta fel az igazságot az „épüle-

44:5–6 APOSTOLOK CSELEKEDETEI

231

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 231

tesség” oltárán csak azért, mert a tipikust, a példa-szerût, a programmatikust választotta ki az esemé-nyeknek abból a folyamából, amely jóval hatalma-sabb, mint a rendelkezésre álló források (ld. még E.Grässer: TRu 41 [1976] 192). Ezeknek a szabadonálló drámai epizódoknak legnyilvánvalóbb példái aPünkösd (2. fej.), István vértanúsága (6–7. fej.),Kornéliusz megtérése (10. fej.), a jeruzsálemi zsinat(15. fej.), Pál athéni missziója (17,16-34) és az egy-mást követô tárgyalások (21–26. fej.). Ezek mind-egyikét Lukács a maga történet-teológiája egy fon-tos elemének hordozójaként formálta, amelynekjelentôsége messze túlmutat magán a jeleneten(Plümacher: Lukas, 86, 92, 101) s ezért mindegyi-ket külön-külön kell megvizsgálni, hogy mennyi-ben szolgálhatnak történeti információ forrásaként.7 (B) Beszédek. A fentebb felsorolt jelenetek leg-többjének központi eleme egy beszéd, akár missziósprédikáció (2., 17. fej.), akár prófétai ítélet (7. fej.),a szóban forgó esemény egy didaktikus kommentár-ja (10; 15. fej.) vagy egy közhatalom elôtti apológia(22; 26. fej.). A beszédeknek, mint történetírói esz-közöknek a népszerûsége jól dokumentálható a hel-lenisztikus irodalomban, jelesül a zsidó hagyományalkotásaiban (1– 3Makk; Josephus). Thuküdidészünnepelt maximáját követve (1.22; vö. Dibelius:Studies, 140-142), a történészek beszédeket ékeltekbe, részeként önmaguk és olvasóik folyamatos pár-beszédének; így a beszédeket „nem annyira a törté-neti helyzetbôl, mint inkább a mû egészének kontex-tusából lehet megérteni…, hiszen a mûnek van egytémája, és a beszédeknek megvan a szerepe ennekkifejtésében” (uo. 174-175). A Csel minden beszé-dének tehát Lukács a szerzôje, és olvasói a hallgató-sága; az, hogy a jelenetben szereplô hallgatóság fel-fogta volna-e az érvelés lényegét, gyakran lényegte-len (pl. 17,22-31!).

Külön kategóriát jelentenek, amely Dibelius sze-rint korlátozza hellenisztikus analógiája hatókörét,az ún. missziós beszédek, hat közülük zsidó hallga-tóság (2,14-39; 3,12-26; 4,9-12; 5,29-32; 10,34-43;13,16-41), kettô pedig pogányok elôtt (14,15-17;17,22-31). Ezek tartalma a kora-keresztény kérüg-ma keretein belül marad, amely magyarázza a szö-vegek ismétlôdéseit, de nem teszi könnyûvé a pon-tos hagyománybeli hátterük feltárását. Egyesek sze-rint az apostolok igehirdetésének történeti mintájátreprodukálják (C. H. Dodd), vagy talán egy, Lukácsidejében használatos, rögzült kérügmatikus sémát(Dibelius: Studies, 165); mások Lukács által, sajátérvelésének céljaira szerkesztettnek tartják ezt a sé-mát (Plümacher: Lukas, 33-35). A zsidó prédikáci-ókban a hallgatóság saját maga (vagy ôsei) ellenivádat hall: „megöltétek ôt, akit Isten feltámasztott”,s ez motiválja a megtérésre való felszólítást, amelyaz érvelés csúcspontja. Ez a „kontraszt-séma” talánegy régi prédikációs formulára megy vissza(Roloff: Apg. 50), talán olyan megtérés-parenézisre,

amely a hellenisztikus zsinagógákban fejlôdött kiazokból az Izraelnek szóló deuteronomikus fed-désekbôl, amelyekre a prófétákkal szembeni ellen-állása adott okot (Wilckens: Missionsreden, 200-208; Weiser: Apg, 100). A missziós prédikációkazonban valójában nem jelentenek kivételt a Cselegyéb beszédeiben tetten érhetô hellenisztikus ana-lógia szempontjából; nem közvetlenül hirdetik azevangéliumot, hanem földrajzi hátterükkel együttazt szemléltetik, hogyan segítette a keresztény tör-ténet legkorábbi szakaszát az Isten által elrendeltcél felé az apostoli igehirdetés és annak fogadtatása(Plümacher: Lukas, 35). A prédikációk hagyomá-nyos hátterének pontosabb meghatározása továbbrais nyitott kérdés marad (ld. Plümacher: Tru 49[1984] 131-135).8 (C) Mimézis. A zsidóknak szóló beszédek ar-chaikus hangulatát és semita szófordulatait úgy ér-telmezték, hogy régebbi hagyományra utalnak, ámezek többnyire a posztklasszikus kultúrában széleskörben alkalmazott írástechnika elemei, ti. a klas-szikus modellek utánzásáé (mimésis) és a tisztelet-tel övezett múlt „atmoszférájának” stilisztikai meg-játszásáé (archaizmus). A Csel-nek abban a szaka-szában, amely a tizenkettô vezette misszióval fog-lalkozik, akárcsak Lukács evangéliumában, a klas-szikus modell a LXX, a görögül beszélô zsidók„Bibliája”. A Lukácsra jellemzô egyedi mimetikuseljárás lényege nem a bibliai szövegek formálisvagy ráutaló idézése, hanem stílusuknak és szó-használatuknak a saját írásmûvészetébe való beépí-tése. Ezt azonban nem ô találta ki, hanem „a helle-nisztikus irodalom egész korszakát jellemzi”, pél-dául halikarnasszoszi Dionüsziosz, JosephusFlavius, és más történetírók klasszicizáló mimézis-ét. A LXX utánzásával, ahogyan archaizáló kérüg-matáival is, Lukács az egyház kezdeti idejérôl olyanbenyomást kíván kelteni, hogy az sui generis „szentbeszéddel” fémjelzett „szent idô” (Plümacher: Lu-kas, 68, 74, 78). A LXX mimézisét a 15. fejezetetkövetôen felfüggeszti, amikor a tizenkettô szinténelhagyja a lukácsi színpadot (de ld. 20,18-35). Aklasszikus Athén légkörét azonban kitûnôen felidé-zi a 17,16-34-ben.9 (D) Összegzések. A szabadon álló epizódok kö-zötti hézagokat betöltendô Lukács az általánosítóösszefoglalásokat alkalmazta, amelyeket megfi-gyelhetett Márknál, aki az epizódszerû Jézus-ha-gyományt összefûzte (Mk 1,32-34.39; 3,10-12). Azösszegzés az elbeszélt epizódok egyes eseményeités körülményeit általánosítja, egy periódus általá-nos és tipikus jegyeivé téve ôket (Dibelius: Studies,9-10; Cadbury: The Making, 58; Beginnings 5. köt.,392-402). A Csel fôbb öszszegzései mind az elsô ötfejezetben fordulnak elô, ahol Lukács információivalószínûleg a leghézagosabbak voltak (2,42-47;4,32-35; 5,11-16). Kisebb, általában egyetlen vers-bôl álló összefoglalások fordulnak elô az 1,14; 6,7;

APOSTOLOK CSELEKEDETEI 44:6–9

232

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 232

9,31; 12,24; 16,5; 19,20; 28,30-31. versekben. Asummázatok nem pusztán a hézagok megszünteté-sét szolgálják; a kompozíciós stratégia szempontjá-ból is fontosak azért, hogy a szerzônek az általa el-beszélt történetre vonatkozó érvelése alátámasz-szák. Idealizálják az apostolok jeruzsálemi szolgá-latának idôszakát, és elmélyítik az olvasónak azt abenyomását, hogy a keresztény mozgalom egyenle-tesen növekedett, Isten pontos tervének megfe-lelôen (Zingg: Wachsen, 36-40). Lukács stilisztikaimiméziséhez hasonlóan, az elsô gyülekezet ideali-zálása is az „aranykor” ragyogásával veszi körül ezta periódust, éppen úgy, ahogyan a klasszikus korravaló sok korabeli visszatekintés (Plümacher: Lukas,16-18).10 (E) A Csel forrásai. Lukácsnak, a leleményeshellenisztikus szerzônek a tehetsége nem szabad,hogy eltérítsen forrásanyagainak kutatásától, amelyújra lendületet kapott a redakció-történet iránti,mintegy húsz évig tartó lelkesedés után (ld. E.Grässer: TRu 49 [1976] 186-194; E. Plümacher:TRu 49 [1984] 120-138). A stilisztikai kritériumokönmagukban nem képesek folyamatos forrás-réte-geket kimutatni, mivel a szerzô következetesen éserôteljesen átdolgozta forrásait (ld. Dupont:Sources [? 11]; Hengel: Acts 61-62. Ezt Márkra ésa Q-ra nézve bizonyította evangéliumában, aholugyanilyen nehéz dolgunk lenne forrásainak azono-sításakor, ha a szinoptikusok összehasonlítása révénnem ismernénk ôket. A legtöbb tudós nem gondol-ja, hogy a Csel elsô fele mögött egy folyamatosalap-forrás húzódna, kivéve azokat, akik az„antióchiai” forrás korábbi feltételezését felélesz-tették (Hengel: Acts 65-66; Lüdemann: Paul [? 11]25). A 15. fejezetet követôen az irat szilárdabb tá-maszt nyújt a forráselemzés számára, elsôsorban aPál második és harmadik missziós útjáról szóló be-számolókban, amelyekre nézve M. Dibelius fogal-mazta meg az „útikönyv” idôtálló hipotézisét(Studies, 5-6, 197), mely talán Pál egyik útitársa ál-tal írott útinapló lehetett. Ez a gondolat jelenlegújabb virágkorát éli, számtalan formában (E.Plümacher: TRu 49 [1984] 123-128, 138), s egyesekszerint a 16–21. fejezetek úti állomásainak összeha-sonlítása Pál leveleivel elemzô támogatást nyújt azott található Lukács elôtti dokumentációhoz (Lüde-mann: Paul [? 11] 156; Weiser: Apg., 388-390).Igaza van G. Schneider lakonikus megállapításának:egy ilyen forrást „éppoly nehéz tagadni, mint kör-vonalazni!” (Apg., 1. köt., 91). 11 (IV) A Csel görög szövege. Ez a könyv egye-dülálló az ÚSz-ben abból a szempontból, hogy akezdetektôl – talán egészen a II. sz. elsô felétôlkezdve – két szövegtípusban hagyományozódott, az„egyiptomi” (alexandriai) és a „nyugati” típusban,amelyek egyike sem vezethetô le következetesen amásikból. A „nyugati” szöveg, amelynek a BézaKódex (D), az afrikai latin változat és a harcleanusi

Syr (apparatus) a fô képviselôi, majdnem egytized-del hosszabb, mint az „egyiptomi”, amelynek leg-tisztább formája a Vatikáni Kódex (B), kevésbétiszta a Boh és Vulg. változatok. A huszadik száza-di tudomány egyre inkább az „egyiptomi” szövegetrészesítette elônyben, mint ami következetesen kö-zelebb áll Lukács kéziratához, különösen, mivel ameghosszabbított „nyugati” szöveg és annak he-lyenkénti kihagyásai tudatos átdolgozás nyomaitmutatják (Ropes, J. H.: Beginnings 3. köt., ccxxiv-ccxl; Haenchen: Acts 51-59). Ezek között van sti-lisztikai változtatás is és egy meglehetôsen gáttalanbeszúrás abból a célból, hogy vallásos kifejezéseketgazdagítson (6,8; 7,55; 8,39; 13,32; 15,32), hogymegfogalmazásokat vagy helyzeteket pontosítson(15,34 l.v.; 16,35), hogy következetlenségeket vagyanomáliákat elsimítson (3,11; 20,15), és hogy „mo-dernizáljon” szövegeket a jelen gyakorlatának ésgondolkodásának megfelelôen (15,20.29). E kezde-ményezések elképesztô mértéke tanúskodik arról aminden kényszertôl mentes légkörrôl, amelyben aszöveget újraírták, s ezért egy olyan, a tudós átdol-gozásokat megelôzô idôszakra utal, amikor a máso-ló „még nem tartotta a Csel-t „Szentírásnak” ame-lyet senkinek sem szabad megváltoztatnia”(Haenchen: Acts, 52). Akárhogy is, a 15,20.29 és a21,25 kivételével a Ny-i „plusz” nem hoz lényegiújdonságot az iratra nézve (Martini, C.: Les Actes[szerk. J. Kraemer] 29); többnyire kiegészíti, csi-szolja, sôt lerontja, ami már elôzôleg ott volt. Kivé-telképpen olykor elôfordulhat, hogy versenytársaittúllicitálva képviseli Lukács saját szövegét (12,10?19,1? vö. Haenchen: Acts, 384, 6. jegyzet; 698, 7.jegyzet), de mégis szkeptikusan kell viszonyulnunkhozzá, s nem „eklektikus” ambivalenciával(Schneider: Apg. 1. köt., 168).

(Boismard, M.-É. és Lamouille, A.: Le texte occidentaldes Actes des Apôtres: Reconstitution et réhabilitation, 2kötet, Synthese 17, Paris 1984. Brodie, T.: „Greco-Roman Imitation of Texts as a Partial Guide to Luke’sUse of Sources”, Luke–Acts, szerk. C. H. Talbert, 17-46.Dibelius: Studies 1-25; 84-92; 102-108; 123-185; 192-214. Dodd, C. H.: The Apostolic Preaching and itsDevelopments, New York 1962. Dupont, J.: The Sourcesof Acts, New York 1964. Haenchen, E.: StLA, 258-278.Kränkl: Jesus, 1-81. Lüdemann, G.: Paul, Apostle to theGentiles, Philadelphia 1984, 23-43. Martini, C.: Les Actes[szerk. J. Kremer] 21-35. Metzger, B. M.: TCGNT, 259-503. Plümacher, E.: Les Actes [szerk. J. Kremer] 457-466;„Wirklichkeitserfahrung und Geschichtsschreibung beiLukas”, ZNW 68 [1977] 2-22. Robbins, V.: „The We-Passages in Acts and Ancient Sea Voyages”, BR 20[1975] 5-18; PerspLA, 215-242. Schneider, G.: „DerZweck des lukanischen Doppelwerkes”, BZ 21 [1977]45-66. Schweizer, E.: StLA, 208-216. Talbert, C. H.:Literary Patterns, SBLMS 20, 1974, 125-140. Unnik, W.C. van: StLA 15-32, Les Actes [szerk. J. Kremer] 37-60.Vielhauer, P.: StLA, 33-50. Wilckens: Missionsreden, 7-31, 187-224.)

44:9–11 APOSTOLOK CSELEKEDETEI

233

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 233

12 (V) Tartalom. A Csel tartalmát a következô-képpen vázolhatjuk:(I) Az Egyház korszakának kezdete (1,1-26)

(A) A tanúk megbízatása és Jézus mennybeme-netele (1,1-14)

(a) Proemium (1,1-8)(b) A mennybemenetel (1,9-14)

(B) A Tizenkettô helyreállítása (1,15-26)(II) Misszió Jeruzsálemben (2,1–5,42)

(A) Felhívás Izraelhez (2,1–3,26)(a) A pünkösdi esemény (2,1-13)(b) A pünkösdi beszéd (2,14-41)(c) Az elsô nagyobb összegzés (2,42-47)(d) Gyógyítás a templomban (3,1-11)(e) Péter templomi beszéde (3,12-26)

(B) Az apostoli Egyház élete és megpróbáltatásai (4,1–5,42)

(a) Péter és János a szanhedrin elôtt (4,1-22)(b) Az apostolok imája (4,23-31)(c) Második nagyobb összegzés (4,32-35)(d) Egyes esetek (4,36–5,11)(e) Harmadik nagyobb összegzés (5,12-16)(f) A második üldöztetés (5,17-42)

(III) A misszió Jeruzsálembôl kifelé irányuló útja (6,1–15,35)

(A) A hellenisták és üzenetük (6,1–8,40)(a) A hét megbízatása (6,1-7)(b) István tanúságtétele (6,8–8,3)

(i) Misszió és tárgyalás (6,8–7,1)(ii) István beszéde (7,2-53)(iii) István vértanúsága (7,54–8,3)

(c) Fülöp és az Ige terjedése (8,4-40)(i) Az evangélium gyôzelme Szamariában

(8,4-25)(ii) Fülöp és az etióp eunuch (8,26-40)

(B) Az üldözôbôl üldözött lesz (9,1-31)(a) Saul megtérése (9,1-19a)(b) Saul prédikál, és veszélybe kerül Damasz-

kuszban (9,19b-25)(c) Saul konfrontációi Jeruzsálemben (9,26-31)

(C) Péter mint misszionárius (9,32–11,18)(a) Csodák Liddában és Joppéban (9,32-43)(b) Kornéliusz és háznépe megtérése (10,1–11,18)

(i) Kornéliusz látomása (10,1-8)(ii) Péter látomása (10,9-16)(iii) A hírnökök fogadtatása (10,17-23a)(iv) Események Kornéliusz házában (10,23b-48)(v) Péter beszámolója Jeruzsálemben (11,1-18)

(D) Jeruzsálem és Antióchia között (11,19–12,25)(a) A pogánymisszió elsô gyülekezete (11,19-30)(b) Heródes üldözése és Péter megmenekülése

(12,1-25)(E) Pál elsô missziós útja (13,1–14,28)

(a) Az út elôzményei (13,1-3)(b) Pál megnyer egy versenyt Cipruson (13,4-12)(c) Misszió és elutasítás a pizídiai Antióchiában

(13,13-52)(i) Mise-en-scène és beszéd (13,13-43)(ii) Az ostromlott misszionáriusok a pogá-

nyokhoz fordulnak (13,44-52)(d) Vegyes fogadtatás Közép-Kisázsiában

(14,1-20)

(i) Ikónium 14,1-7)(ii) Lisztra és Derbé (14,8-20)

(e) Visszatérés Antióchiába (14,21-28)(F) A jeruzsálemi zsinat és határozat (15,1-35)

(a) Elôtörténet (15,1-5)(b) Péter precedensre hivatkozik (15,6-12)(c) Jakab megerôsítése és helyesbítései (15,13-21)(d) Határozat (15,22-29)(e) Utójáték (15,30-35)

(IV) Pál útja Rómába (15,36–28,31)(A) Pál legfontosabb missziói (15,36–20,38)

(a) Újrakezdôdnek a missziós utak (15,36-41)(b) Út Európába (16,1-10)

(i) Timóteus körülmetélése (16,1-5)(ii) Pál látomása (16,6-10)

(c) A görögországi misszió (16,11–18,17)(i) Evangelizáció Filippiben (16,11-40)(ii) Pál Tesszalonikiben és Béreában (17,1-15)(iii) Pál Athénben (17,16-34)(iv) Pál Korintusban (18,1-17)

(d) Visszatérés Antióchiába és az utazások újrakezdése (18,18-23)

(e) Misszió Efezusban (18,24–19,40)(i) Apolló szolgálata (18,24-28)(ii) Pál és a Keresztelô tanítványai (19,1-7)(iii) Pál hatalmas szavai és tettei Efezusban

(19,8-20)(iv) Az ezüstmûvesek zavargása és Pál távozása

(19,21-40)(f) Utolsó utak Ázsia és Görögország között

(20,1-16)(i) Görögországba és vissza Troászba (20,1-6)(ii) Eutichosz feltámasztása (20,7-12)(iii) Troászból Milétoszba (20,13-16)

(g) Pál búcsúja missziós gyülekezeteitôl (20,17-38)(B) Pál mint fogoly és vádlott Palesztínában

(21,1–26,32)(a) Visszatérés Cézáreába (21,1-14)(b) Pál bebörtönzése és tanúságtétele

Jeruzsálemben (21,15–23,11)(i) Pál fogadtatása a gyülekezetben (21,15-26)(ii) Zavargás és bebörtönzés (21,27-36)(iii) Pál védekezése és hivatkozása a római

jogra (21,37–22,29)(iv) Pál a szanhedrin elôtt (22,30–23,11)

(c) Pál a helytartó és a király elôtt Cézáreában (23,12–26,32)(i) Pál átszállítása Czáreába (23,12-35)(ii) Kihallgatáson a helytartó elôtt (24,1-23)(iii) Pált fogva tartják Cézáreában (24,24-27)(iv) Fellebbezés a császárhoz (25,1-12)(v) Fesztusz tájékoztatja II. Agrippa királyt

(25,13-22)(vi) Pál Agrippa király elôtt (25,23–26,32)

(C) Pál utolsó útja és római mûködése (27,1–18,31)(a) Út Rómába (27,1–28,16)

(i) Tengeri út, hajótörés és megmenekülés (27,1-44)

(ii) Pál Máltán (28,1-10)(iii) Pál megérkezése Rómába (28,11-16)

(b) Pál Rómában (28,17-31)

13 (I) Az Egyház korszakának kezdete (1,1-26).Az egész elsô fejezet a Csel bevezetésének

APOSTOLOK CSELEKEDETEI 44:12–13

234

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 234

tekinthetô, amennyiben megteremti azt az összeköt-tetést Jézus ideje és az Egyház ideje között, amely akétkötetes lukácsi mû kiinduló tétele. Az uralkodóperspektívát, a két korszak közötti folytonosságotjól szolgálja ennek a szakasznak a szerkezete,amely az elsô kötet áttekintésérôl (1-2. v.) azonnaláttér a második elbeszélésére (3. v.), anélkül, hogyhasonlóan közölné a második kötet tartalmát, aho-gyan azt az 1-2. versek alapján elvárnánk. Ha me-

chanikusan az alaki követelményeknekmegfelelôen szerkesztette volna Lukács ezt a proló-gust, benne a két könyv egymást követô összefogla-lásával (ld. van der Horst, P.: ZNW 74 [1983] 17-18), azt a benyomást keltette volna, hogy különtörténetekrôl és korszakokról van szó, holott aztakarta megmutatni, hogy az elsônek közvetlen ésvele összefüggô folytatása a második. Ebbôl követ-kezik, hogy a Csel története közvetlenül a Jézus éle-

44:13–14 APOSTOLOK CSELEKEDETEI 1

235

KOMMENTÁR

tére való visszatekintéshez kapcsolódva indul útjá-ra, formális bevezetés nélkül. A Csel programját te-hát legfeljebb közvetetten, a mennybe készülôKyrios utolsó testamentumából olvashatjuk ki (7-8.v.), abból a szövegbôl, amely a szakasz súlypontjátjelenti (Pesch: „Anfang” [? 17] 9).

A korszakok eme összekapcsolásának tengelyé-ben természetesen a húsvét-mennybemenetel szek-vencia áll, melynek újbóli megfogalmazása a 3-14.versekben feleleveníti és variálja a Lk 24,36-53-at,most olyan finom hangsúlyokkal, amelyek inkább akezdet érzetét, semmint a befejezését sugározzák.Az a tény, hogy Lk és a Csel átfedik egymást a hús-véti történetre nézve, megerôsíti, hogy nem két füg-getlen, külön történetet elmondó irattal van dol-gunk, hanem egy átfogó történet két szorosanilleszkedô részével (Dömer: Heil 94-95). A Lk 24-gyel való párhuzam biztosítja, hogy az elsô szakaszcezúrája csak a 14. vers után következik(Schneider: Apg. 1, 187; Weiser: Apg. 46-47), hi-szen a 12-14. versek a Lk 24,52-53-at elevenítik fel.A Csel elsô fejezetét így az 1-14. és a 15-26. versek-re felosztva azt találjuk, hogy a két rész két szüksé-ges lépést képvisel az Egyház idejének az üdvtörté-net tágabb ölelésébe való belesimulásában: 1) a ta-núk felkészítése és kiküldése a távozó Krisztus ál-tal; 2) formális megbízatással rendelkezô szent kö-zösségként való elindításuk, amely az újjáalkototttizenkettô körül gyülekezik, akik „tanúi az ô feltá-madásának” (22. v.).14 (A) A tanúk megbízatása és Jézus mennybe-menetele (1,1-14).

(a) PROEMIUM (1,1-8). 1. az elsô könyv: Az elsômondatot kezdô men szócska miatt az olvasó egyneki megfelelô de szócskát vár, amely majd bemu-tatja az új könyv tartalmát. Az azonban, hogy ilyennem következik, nem mondattani anomália követ-kezménye (vö. az egyedülálló men-t a 3,21; 4,16;27,21; 28,22. v.-ben), s a másodlagos elôszavakbólidônként hiányzik az elmondandó történet

megfelelô tartalmi összefoglalása a megelôzô ese-mények rezüméjét követôen (vö. Josephus: Ant.8.1.1. § 1-2; 13.1.1. § 1-2; Cadbury: The Making,198-199). Az evangéliumnak összefoglalása teljes-séget ígérô kifejezéseiben (peri pantón) emlékezteta Lk 1,3-ra, ahol az evangélista vállalkozásátminôsíti (parékoluthékoti anóthen pasin). Jézusegész mûködése, szavai és tettei alkotják a szüksé-ges alapot és vonatkoztatási pontot ahhoz a nagymiszszióhoz, amelyrôl majd a Csel szól. Ez már jel-zi azt, hogy figyelni kell a két könyv és fôszereplôikközötti párhuzamokra, mint a szerzô érvelésénekeszközére. tett és tanított kezdettôl: Tekintve, hogyLukács hangsúlyozza Jézus munkájának „kezde-tét”, ahová beszámolója és annak forrásai vissza-nyúlnak (Lk 1,2-3; 3,23; 23,5; Csel 1,22; 10,37), azérxato „kezdôdött” nem puszta pleonazmus(Schneider: Apg. 1, 191.), hanem vagy azt emeli ki,hogy Jézus mûködése a „kezdete” volt annak amunkának, amit most, mennybemenetele után foly-tatni fog (Marshall: Acts, 56), vagy a korábbi beszá-moló teljességét, amennyiben a „kezdetektôl” leírtaa dolgokat (Beginnings, 4. 3). Az utóbbi értelmezésszerint az öszszefoglalóban benne foglaltatik Jézusmûvének mindkét lukácsi végpontja (22. v.): a quoés ad quem, keresztsége és mennybemenetele(Pesch: „Anfang” [? 17] 21; Roloff: Apg. 19). 2. azapostoloknak, akiket kiválasztott: Az exelexato igeLk 6,13-at visszhangozza, az „apostoloknak” neve-zendô Tizenkettô kiválasztását, s még a Lk 24,44-49-re is nyilvánvalóan visszatekint, ahol a széle-sebb kör, a „tizenegy és a velük levôk” (24,33),kapták a feltámadt Úr utolsó útbaigazítását. Itt Luk-ács érdekes hangsúlyváltoztatásait figyelhetjükmeg, hiszen hol a húsvéti tanúk szélesebb csoport-jára (Lk 24,9.33, Csel 1,14-15; 2,1), hol aTizenkettôre, mint valamiképpen „feltámadásának(fô) tanúira” (Csel 1,2.13.21-26; vö. Lohfink:Sammlung, 64-67; Dömer: Heil, 134) kerül a hang-súly. A Tizenkettô és a nagyobb tanítványi kör kon-

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 235

centrikus asszociációja, amely még Lk 6,17-benkezdôdött el, sehol sem szakad félbe a húsvét-pün-kösd szakasz során, hiszen mintegy az Egyház terv-rajzát tartalmazza, s bizonyítja Izraeltôl való köz-vetlen leszármazását (Lk 22,30). felvitetett: Azanelémphthé-vel szemben álló szerény „nyugati”kézirathagyomány, mint a, Lk 24,51b-vel szembenilegjelentôsebb (? 43: 198), arra törekedett, hogy amennybemenetel látszólag ellentmondó idôpontjaitkiküszöbölje (Benoit: Jesus [? 17] 1. 237-240).Tekintve, hogy az enteilamenos participium Lk24,44-49-re utal, az anelémphthé itt minden bizon-nyal Jézus mennybemenetelére vonatkozik (Lk24,50-53), ugyanúgy, ahogy participiuma is a 11.versben. Vö., hogy ugyanez az ige jelöli a testsze-rinti mennybemenetelét a LXX-ban: 2Kir 2,9;1Makk 2,58; Sír 48,9 és 49,14. Itt, ahogyan a 22.versben is, arra szolgál, hogy Jézusnak a lukácsiszámítás szerinti idejét behatárolja (vö. dupont:Études, 477-480).15 3. szenvedése után.... ô él: Szabadon álló vonat-kozói mellékmondat folytatja az elsô irat öszsze-foglalását éppen azon a helyen, ahol a mostanikönyv programját várnánk. Az „él” eszünkbe juttat-ja az angyal szavát a sírnál (Lk 24,5.23), s a húsvé-ti kérügma dióhéjba sûrített kifejezése lesz a 25,19-ben (vö. Róm 14,9). A teljes kifejezést ld. a 9,41-ben. A paskhein inf., mely Jézus egységes szenve-dés-halál élményét jelöli, jellegzetesen lukácsi kife-jezés (Lk 22,15; 24,26.46; Csel 3,18; 17,3; 26,23).De vö. Zsid. 9,26; 13,12; 1Pét 3,18. sok meggyôzôbizonyítékkal: A „bizonyítékok” egész súlya nemkell, hogy a húsvéti történet fizikai bizonyításainnyugodjon (Lk 24,39-43; Lohfink: Himmelfahrt [17] 152-153; Dömer: Heil 112). A „megjelenve” és„beszélve” participiumok a Lk 24 két megjelenés-történetének szerkezetét tükrözik, ahol a tanítvá-nyokat a fizikai bizonyíték kiváltotta teljes zavaro-dottságból a Feltámadott tanításának szavai mentet-ték ki (24,25-27.44-49; vö. Dillon: Eye-Witnesses [17] 198-199). negyven napon át: A szám szimboli-kus abban az esetben is, ha Lukács a megjelenésekidôtartamára vonatkozó, létezô hagyományból me-rítette (Haenchen: Acts 174; Pesch: „Anfang” [?17] 10,14), és akkor is, ha ô maga találta ki(Lohfink: Himmelfahrt [? 17] 176-186; Weiser:Apg. 49-50). Ezt az idôszakot úgy fogja fel, mintami elégséges a tanúk felkészítéséhez (13,31), s aLXX gondoskodott precedensekrôl is az ilyen kerekszámú felkészülési idôre, pl. Kiv 24,18; 34,28 (Mó-zes); 1Kir 19,8 (Illés); Szám 13,25; 14,34. Vö. még4Ezd. 14; 2Ap.Bár. 76. Közvetlenebb elôzmény Jé-zus megkísértése, amely elsô igehirdetésétmegelôzte (Lk 4,2.14-15), bár az evangélium nemhangsúlyozta ennek felkészülés-jellegét. Az „IstenOrszága” az igehirdetés állandó tartalma: Jézusé(Lk 4,43; 8,1; 9,11; 16,16); a Hetvenkettôé (Lk10,9.11) és majd azután Pálé (Csel 19,8; 20,25;

28,23). Mind ez, mind pedig a „negyven nap”megerôsíti Lukács érvelését, mely szerint közvetlenfolytonosság áll fenn az egyetlen üdvözítô üzenetkét idôszaka között (Dömer: Heil 113). A negyvennap és pünkösd ötven napjának kapcsolatát az 5.vers sugallja: „nemsokára”. 4. amikor együtt étke-zett velük: A synalizó igének ezt a jelentését erôsítimeg Lk 24,43 és a Csel 10,41 is (synephagomen). Apart. e.sz.-a és jelen ideje (a tô a hals, „só”) nem va-lószínûsíti a másik lehetséges jelentést: „összejön-ni” (BAGD, 791). ne távozzatok el Jeruzsálembôl:Vö. Lk 24,49. Jeruzsálem Jézus ideje és az Egyházideje közötti folytonosság térbeli szimbóluma, épp-úgy, ahogyan a Tizenkettô és az ôket körülvevô sta-bil húsvéti társaság annak személyes megtestesítôi.Azzal, hogy kihagyja, hogy a tanítványok elhagytákJézust (Mk 14,50-52), valamint a galileai megjele-nések elôre megjövendölését (Mk 16,7, vö. Lk24,7), Lukács Jeruzsálemet tette az egészszenvedéstörténettôl pünkösdig ívelô szakasz szín-helyévé, és a fô hagyományhordozók, a Tizenkettôstabil székhelyévé (vö. 2,43 l.v.; 5,16,28; 8,14;16,4). Ôk [a Tizenkettô] ott maradnak még akkor is,amikor az üldöztetés szétszórta a gyülekezet többirészét (8,1). Az, hogy Jeruzsálem központi helyetfoglal el a lukácsi történetben, jelzi az Izrael és azEgyház közötti folytonosságot, különös tekintettel avárosnak, mint a próféták megölôjének történelmiszerepére (Lk 13,33-35; 18,31 [Mk 10,33]; Csel13,27-28). Ez teszi az elsô olyan találkozóhellyé,ahol az evangélium megtérô bûnösöket gyûjt egybe(Lk 24,47; Csel 2,36-41; 3,17-21) ugyanakkorprogramadó kezdete annak a keresztény misszió-nak, amelyet az egymást követô üldözések terméke-nyítenek meg és tesznek egyetemessé (vö. Lohfink:Himmelfahrt [? 17] 264-265, Iz 2,3-at idézve;Dillon: Eye-Witnesses [? 17] 214-215). A városnevének görög írásvariációival kapcsolatban - hol aszent, átírt Ierusalém, hol a profán görög szerzôk ál-tal kedvelt, hellenizált Hierosolyma (amelyet itt és a6. versben talán a formális proemium stílus sugallt)– ld. Jeremias, J.: ZNW 65 [1974] 273-276; de laPotterie, I.: RSR 69 (1981) 57-70. az Atya ígéretét:Kiteljesíti és variálja Lk 24,49 megismétlését ebbena versben. Az „ígéret” beteljesedését (epangelia;vö. Gal 3,14; Ef 1,13) a 2,33-ban jelenti majd be,annak a beszédnek a befejezéseként, amely az ósz-ipróféciák alapján kezdôdött (Jo 3,1-5; 2,17-21).Ugyanezt az „ígéretet” transzponálta át jézusilogionná a Lk 11,13-ban. amelyrôl hallottátok: Afüggô beszédbôl az egyenes beszédbe való, nem je-lölt átváltás fogalmazási technika. Vö. Lk 5,14;Csel 14,22; 17,3; 23,22; 25,5 és a hellenisztikuspárhuzamok: van der Horst, P.: ZNW 74 (1983) 19-20. Az olvasók mostanra elfelejtették, hogy a szó-ban forgó könyvtôl egy kifejezett programot vártak,de észrevétlenül felkészíti ôket a 6-8. versek indi-rekt programbejelentésére. 5. Az „ígéretet” az

APOSTOLOK CSELEKEDETEI 1 44:14–15

236

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 236

ismerôs Keresztelô-logionba illeszti (Mk 1,8; vö.11,16), amelyet itt a „nemsokára” hozzáfûzése ak-tualizál. Keresztelô János keresztelési rítusa és aLélek Jézus tanítványaira kiáradása közötti hason-lóság fennáll nemcsak az ige szószerinti értelmében(„bemerít”), hanem átvitt értelemben is („felru-ház”), valamint variálja az eszközhatározói dativu-sok értelmét is (ami által, amivel). A vízzel keresz-telés és a Lélek kiáradásának összekapcsolása (vö.Ez 36,25-26; Jn 7,37-39) visszatér majd a 2,38;8,14-16; 10,47-48; 19,5-6 versekben. Keresztelô Já-nos próféciájának felidézése a pünkösddel kapcso-latban itt is, és a 11,16-ban is pontosan szemlélteti aprófécia beteljesedését, és Ker. Ján.-t nemcsak aMessiás, hanem az Egyház elôhírnökévé is teszi.16 6-8. Az ezekben a versekben található párbe-széd a proemium súlypontja. A felvetett kérdés: Mi-nek kell történnie a most következô idôszakaszban?A válasz adja meg az új könyv programját, amelyeta 8b vers földrajzi sémája körvonalaz (Haenchen:Acts 145-146; Pesch: „Anfang” [? 17] 27). A 7.vers tartalma a váratlan utolsó napról szóló keresz-tény hagyományból ered (Mk 13,32 1Tessz 5,1), a8. vers pedig ismét a húsvéti történetre való utalásrésze (Lk 24,48-49). A párbeszéd megformálása,amelyben a bevezetô kérdés a válaszhoz és a könyvkésôbbi programjához (8. v.) szabott, megmutatja,hogy ezek a versek Lukács szerzeményei, s nem hú-zódik mögöttük folyamatos hagyomány (Lohfink:Himmelfahrt [? 17] 154-158; Weiser: Apg. 51-52).6. A tanítványok kérdésének Jézus válaszához iga-zítása mindkettônek mind a három szakaszára kiter-jed, és a válasz sorban korrigálja a kérdés idôbeli,személyi és térbeli feltételezéseit (Dömer: Heil,115-117). Így érvényteleníti a nagy helyreállításidejére vonatkozó kérdést (7. v.); azt a kérdést, mittesz majd az Úr, a Szentlélekkel eltöltött „tanúkra”utalva válaszolja meg (8a. v.); Izrael helyreállítottkirályságának kérdése pedig a „föld végsô határáig”terjedô misszió távlatában fogalmazódik újra (8b.v.). A parúzia késlekedése bizonnyal része a problé-mának (Conzelmann: TSL, 136), de helytelen ezt akérdést a másik kettôtôl elszigetelten vizsgálni.amikor együtt voltak: Úgy tûnik, a tanúk köre szé-lesebb a választott tizenegynél (2. v.), nagyobb cso-portot ölel fel (Lk 24,33), amelybôl a tizenkettedikapostol kiválasztást nyer (21.22. v.). ebben azidôben: Az „ez az idô” bizonyára az 5. versé („nem-sokára”). Ez a pünkösddel kezdôdô idôszak, s így akérdés annak az új periódusnak az értelmére irá-nyul, amely a 2,17-ben „az utolsó napok”-ként jele-nik meg (Pesch: „Anfang” [? 17] 28-29). A jelenpárbeszéd célja tehát nem lehet az, hogy de-eszka-tologizálja az Egyház idejét (Lohfink: Himmelfahrt[? 17] 260-261). állítod helyre a királyságot Izrael-ben: Ld. Jer 33,7; Zsolt 14,7; 85,2; Óz 6,11; Sir48,10. Az apokathistanó, „helyreállít” ezt a várako-zást a 3,21-beli „mindenség újrateremtéséhez” kap-

csolja; ezért nem érvényteleníti mindenestül (?Maddox: Purpose 106-108). Lukács számára „Izra-el reménységének” megvalósulása, amiért Pál ismunkálkodik majd (28,20), a pogányok befogadásátis maga után vonja (15,14-19), ezért tartozik azegész folyamat „az utolsó napok”-hoz (Lohfink:Sammlung, 79). 7. idôket és alkalmakat: A két görögszó (vö. 1Tessz 5,1) egyike az idôtartamot, másikaaz alkalmas pillanatokat jelöli, s mindkettô Isten fel-ségterülete, túl az emberi vizsgálódáson. Az idôbeliperspektíváknak ez a kombinációja még inkább ki-bomlik a 3,20-21-ben, ahol az érvelés erôsen emlé-keztet az 1,6-11-re. 8. erôt kaptok, amikor eljön hoz-zátok a Szentlélek: A 7-8. versek uk-alla, „nem... ha-nem” szerkezete a tanítványok dolgától függ (hymónestin), és nem a parúzia helyétôl, ezért pontatlan aLélekrôl, mint parúzia-Ersatz-ról beszélni; s nem isarról van szó, a 2,17 alapján, hogy a Lélek megszûn-ne a „végidôk ereje” lenni ( Conzelmann: Apg. 27;helyesen Schneider: Apg. 1, 202). Ennek a „lélek-keresztségnek” az összehasonlítása a Keresztelô rí-tusával (5. v.) megmutatja, hogy „az utolsó napok”feladataira készít fel, s nem pusztán védetté tesz azítélet ellen (Kremer: Pfingstbericht [? 17] 186). ta-núim lesztek: Tanúskodásuk teljes tartalmát a Lk24,46-48-ból ismerhettük meg, amely ennek a meg-bízatásnak evangéliumbeli elbeszélése. Beletarto-zott a Szentírás teljes krisztológiai tanúságtétele,még a Jézus nevében történô misszió egyelôrejövôbeli mozzanata is, amely lehetetlenné teszi,hogy a „tanúságtételt” pusztán, mint a „tények iga-zolását” fogjuk fel (? Lohfink: Himmelfahrt [?17] 260-270; Kränkl: Jesus, 167-175). Jézus szemé-lyének sokkal átfogóbb megjelenítésérôl van szó,élete „útjának” felelevenítése révén (vö. 10,39;13,31); különösen ennek az útnak e világ hatalmas-ságaival való végzetes harcban kiteljesedô végérenézve (Dömer: Heil 135-136; Dillon: Eye-Witnesses [? 17] 215-217). Az a tény, hogy a ta-núskodás csak a Szentlélek erejének kiáradásávalválik lehetségessé, megmagyarázza, miért hiányzikez a kifejezés Lk 24,48-49-et megelôzôen, és márjelzi, amit az 5,32 nyíltan kijelent majd: a „tanú” aSzentlélek által osztozik a feltámadott Úr küldeté-sében evilág ellenséges ítélôszékei elôtt (vö. Lk12,12). Jeruzsálemben... a föld végsô határáig: Eztulajdonképpen a Csel történetének kifejlôdését vá-zolja – ha ti. Róma, a birodalmi fôváros beillik a„föld végsô határának”. Ez a kifejezés elôvételezi a13,47-et, a LXX Iz 49,6 idézésével és a páli po-gánymisszió programszerû meghirdetésével. Róma,a pogány világ fôvárosa és Lukács történeténekvégcélja vallásos értelemben a „föld végsô határán”található, ahogyan ez az Iz 49,6 párhuzamos részle-teiben is kifejezôdik (vö. Dupont: Salvation, 17-19).17 (b) A MENNYBEMENETEL (1,9-14). Annak a vitá-nak, hogy vajon létezô keresztény hagyományból

44:15–17 APOSTOLOK CSELEKEDETEI 1

237

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 237

vette-e Lukács a látható mennybemenetelrôl szólóbeszámolókat (így Haenchen, Conzelmann,Schneider; R. Pesch: „Anfang” 16-19) vagy sem(Lohfink: Himmelfahrt, 208-210, 244, 276; Kremer,Weiser) figyelembe kell vennie azt a felismerést,hogy különbség van Krisztus mennyei megdic-sôülésének régi kérügmája (Fil 2,9-11; Róm 8,34)és ennek testbeli átmenetelként való értelmezéseközött (Lohfink: Himmelfahrt, 269-270). Az utóbbigondolathoz egy olyan irodalmi forma tartozik,amelynek számos komponense van jelen a Lk24,49-53-ban és a Csel 1,9-12-ben: az eltávozószereplô végrendelkezése, a földi helyszín, azátvivô felhô, és az értelmezô angyalok. Ez a szakaszszó szerint visszhangozza Illés mennybemeneténekbeszámolóját a 2Kir 2,9-13-ban és Sir 48,9.12-ben,és a harmadik evangélium Illés-párhuzamokat mu-tató szövegrészeivel együtt talán Lukácsnak azolyan keresztény körökkel szembeni adósságánaktanúja, melyek Jézus földi mûködését Izrael sokszí-nû karizmatikus prófétai hagyományabetetôzéseként ünnepelték. A menybemenetel ha-gyománytörténetének egyéb lehetséges nyomait ta-láljuk Ef 4,8-10-ben; 1Tim 3,16-ban; Jn 20,17-ben;Barn. 15,9-ben. 9. szemük láttára: Ez az elsô azonöt utalás közül, amelyek a 9-11. versekben a tanúklátomásával foglalkoznak. Az apostoli tanúságtételegy lényeges elemén túl Jézus mennybemenetel-ének láthatósága és történetisége mellett érvelnek(22. v.; Lohfink: Himmelfahrt, 269-270); mégis egyangyali értelmezés szükségessége (ahogyan Lk24,4-7-ben; vö. 24,25-27.44.49) biztosít bennünketarról, hogy a mennybemenetel nem, mint teljesegészében „történelmen belüli” esemény értendô,amely megközelíthetô és megérthetô a tanúk általfelállított kereteken belül. 10. két férfi: Az angya-loknak ez a megnevezése (vö. 10,22.30), üzenetük-nek feddô-magyarázó sorával együtt, szoros kap-csolatba hozza ezt a szakaszt a Lk 24,4-9-cel (vö.Mk 16,5-8) és erôteljesen azt sugallja, hogy mind-kettô Lukács szülötte (Lohfink: Himmelfahrt, 195-198; Dömer: Heil, 120). Vö. még a „két férfit” és a„felhôt” Lukács színeváltozás-történetében(9,30.34 [vö. Mk 9,4.7]). Jézus átváltozott, s velevolt a valaha mennybe ment Illés (és Mózes?); s ígymár a mennybement Krisztus elôképe lett: a végsôpróféta, a végsô apoteózis. 11. (ugyan)úgy jön el:Az összehasonlítás alapja valószínûleg a felhô álta-li elvitel, amely az Emberfia eljövetelekor is megje-lenésének eszköze lesz (vö. az e.sz.-ú „felhôt” [Lk21,27] és a t.sz.-ot Mk 13,26-ban; Dán 7,13-14-ben). Jézus mennybemenetelének és parúziájánakegybecsengése azt sugallja, hogy ezek az esemé-nyek keretezik a most kezdôdô új idôszakot, amely-nek programja az imént, a 8. versben hangzott el(ezért az angyalok feddô kérdése). „A menybeme-netel a parúzia elôképévé válik”, s így Jézus idejé-nek lezárása elôvételezi az Egyház idejének lezárá-

sát (Lohfink: Himmelfahrt, 262). Az a nézet, hogy amennybemenetel ily módon megkezdi Jézus hiá-nyának korszakát (3,21) és életre hív egy „hiánykrisztológiát” a Cselben, amely közvetítôkkel he-lyettesíti Jézus jelenlétét (így Moule, C. F. D.: StLA179-180; Bovon: Luc, 144-145) úgy tûnik, alábe-csüli azt a praesentia Christi-t, amelyet Lukács a ta-núk tevékenységének elbeszélésekor éreztet (vö.Kränkl: Jesus, 177-186; O’Toole, R. F.: Bib 62[1981] 471-498). 12. az Olajfák hegye: Ez a hely-szín, valamint a Lk 24,50-beli „Betániája” össze-függenek, és Lukács földrajzában egymással felc-serélhetôk. Az Olajfák hegye jelentôsége a zsidóeszkatológiában magyarázza megkésett említését aparúzia felidézésének nyomában a 11. versben. egyszombatnapi járóföldre: Azaz elhanyagolható (kb.800 m) távolságra. Akár Lk 24,13-ban, ez a viszo-nyító földrajz nem kelti valódi helyváltoztatás be-nyomását. Jeruzsálem továbbra is az összes húsvétiesemény színhelye (Cadbury: The Making, 248;Lohfink: Himmelfahrt, 207). 12. A 2. versben meg-figyelt váltakozó sémának megfelelôen, a Tizenegyújra megjelenik, de csak mint az ôket körülvevô na-gyobb közösség újbóli bemutatásának része (14.15.v.). A névsor megegyezik Lk 6,14-16-tal, (vö. Mk3,16-19), kihagyva Júdást, s más a sorrend. Elôszöraz a három apostol jelenik meg, akikrôl többet hal-lunk majd a Csel-ben: Péter, János (3,1-11; 4,13.19;8,14; 12,2) és Jakab (12,2). 14. A fejezet elsô részeösszefoglaló megállapítással ér véget, amely ideáli-san harmonikus, imádságos közösségi életet állítelénk (vö. Lk 24,53; ? 43:198). A homothymadon,„egy szívvel és egy lélekkel” visszatér az összegzé-sekben (2,46; 4,24; 5,12). A Tizenegy körüli tágabbcsoport Lk 23,49-re; 24,9–10, 33-ra megy vissza.Jézus anyjáról és testvéreirôl a Lk 8,19-21-ben hal-lottunk, bár többé nem hallunk felôlük a Csel-ben,kivéve Jakabot, aki viszont nem testvérként szere-pel (vö. Gal 1,19). Azt, hogy a Szentlelket amelyremost várakoznak, ajándéknak tekintik ezt az egészközösséget átható ima hatásosan szemlélteti Lk11,13-at (vö. Mt 7,11; ld. Schneider: Apg. 1, 207-208).

(Benoit, P.: Jesus and the Gospel, New York 1973, 1.,209-253. Brown, S.: PerspLA, 99-111. Dillon, R.: FromEye-Witnesses to Ministers of the Word, AnBib 82, Rome1978, 157-225. Dömer: Heil, 94-122. Fitzmyer, J. A.:„The Ascension of Christ and Pentecost”, TS 45 [1984]409-440. Grässer, E.: TRu 42 [1977] 1-6. Kremer, J.:Pfingstbericht und Pfingstgeschehen, SBS 63/4, Stuttgart1973, 179-190. Lake, K.: Beginnings 5, 1-7, 16-22.Lohfink, G.: Die Himmelfahrt Jesu, SANT 26, München1971. Pesch, R.: „Der Anfang der Apostelgeschichte”,EKKNT Vorarbeiten 3, Zürich 1971, 9-35. Van den Horst,P.: „Hellenistic parallels to the Acts... 1,1-26”, ZNW 74[1983] 17-26. Van Stempvoort, P.: „The Interpretation ofthe Ascension in Luke and Acts”, NTS 5 [1958–59] 30-42. Wilson: Gentiles 88-107; „The Ascension”, ZNW 59

APOSTOLOK CSELEKEDETEI 1 44:17

238

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 238

[1968] 269-281.)

18 (B) A Tizenkettô helyreállítása (1,15-26). Aperikópának két, ügyesen egybeszôtt összetevôjevan: a Júdás haláláról szóló hagyomány (18-20. v.),amelynek variánsait ld. Mt 27,3-10-ben és egy,laodiceai Apollinaris által idézett Papiász-töredék-ben (SQE, 470), valamint a Tizenkettô körében Jú-dás helyét elfoglaló személy kiválasztása (23-26.v.). A Papiász-szal és Mátéval való összehasonlításazt mutatja, hogy Lukács írása elôtt ezt a két elemetnem ötvözték ( Wilcox, M.: NTS 19 [1972–1973]452; vö. Holtz: Untersuchungen, 46; Weiser: Apg.64-65). A két hagyomány közötti kapcsolatot kétzsoltár-idézet teremti meg a 20. versben, amelyeketa 16. vers elôre jelzett, de Júdás tragikus történeté-nek felelevenítése késleltetett. Péter beszéde (16-22. v.) bevégzi a két történet összeolvasztását, és azelsô példáját nyújtja egy valódi Csel-beszédnek. Azolvasónak szánt üzenet a 21-22. versekben koncent-rálódik, amelyek Lukács apostoliság-teológiáját fej-tik ki. 15. azokban a napokban: Az epizódot gondo-san a mennybemenetel és pünkösd közé helyezi el,s így várhatóan befolyással bír a két esemény általbehatárolt idôszak közötti oly fontos folytonosság-ra. Vö. az ugyanilyen idômegjelölést más választás-jeleneteknél (Lk 6,12; Csel 6,1). felállt Péter: Azanastas particípium, egy LXX-stílusú pleonazmus,ami gyakran jelzi egy beszéd kezdetét (13,16; 15,7;vö. statheis, 2,14). Péter azonnali vezetô szereprekerülése Jézus Lk 22,32-beli meghatalmazásáhozkapcsolódik (vö. Dietrich: Petrusbild [? 19] 173-174). velük együtt: Az epi to auto, „ugyanott”,„egységben” kifejezés a vers mimetikus (LXX)kifejezésekbôl álló szövetének egy szála, az anas-tas, en mesó, onoma, mint személy szavakkalegyütt. százhúsz fônyi sokaság: A szám aligha vé-letlen, tekintve a helyreállítandó tizenkettes számot.Még ha Lukács nem is gondol a „tíz ember elöljá-róira” a régi Izraelben (Kiv 18,21; 1Makk 3,55), azapostoli gyülekezet vezetôinek tízes csoportja vis-szaidézi a Tizenkettô kapcsolatát a tanítványok szé-lesebb körével elsô kiválasztásukkor (Lk 6,17).Lukács bizonnyal a választott tizenkét törzs folyto-nosságát mutatja be (Lohfink: Sammlung, 72; E.Grässer: TRu 42 [1977] 8-9), csakúgy, mint amikorPéter „a tizeneggyel”(2,14) „Izrael egész házához”(2,36) szól. 16. atyámfiai: Megerôsíti a gyülekezettestvéri mivoltát, mint a Lk 22,32-re történô utalás.Az andres vocativus az értelmezôként mellé helye-zett t.sz. fônevekkel a Csel beszédeinek stilisztikaijellegzetessége. be kellett teljesednie az Írásnak: Adei, „szükséges” szó Lukácsnál egyesíti a görögvégzetszerûséget azzal a bibliai meggyôzôdéssel,hogy a személyes Isten ellenállhatatlanul és feltétle-nül irányítja az eseményeket. A dávidi szerzôség ésaz edei imperfectum a 20a. vers zsoltárszövegéremutat (Zsolt 69,26), és nem a Zsolt 109,8-ra a 20b.versben, amelynek beteljesedése még eljövendô

(Dupont: Études, 318-319.) A 17. vers zárójelesmegjegyzése után a Zsolt 69,26-ot beteljesítô tény-leges eseményeket beszéli el a 18-19. versekben. Eza zsoltárvers azonban nem állhatott magában, mintDávid próféciája, hiszen akkor azt a benyomást kel-tené, hogy az üres helyet soha nem lehet betölteni;innen a Zsolt 109,8 hozzátétele (kai), amely az edeiáltal kimondatlanul hagyott újabb „szükségszerûsé-get” hoz létre. Ez szükségessé teszi a 21. vers gyorsdei un-ját, az edei (16. v.) és a dei (21. v.) kapcsola-tát kialakítandó, amely a 20. vers szövegkombináci-ójának párja, és a perikópabeli Júdás- és Mátyás-epizód egybeötvözése (Dömer: Heil, 126). Mindezkompozíciós tervre vall, nem pedig hagyományokhevenyészett összeillesztésére (Dupont: Études315). 17. közénk tartozott: Vö. Lk 22,3 (Mk 14,10).A hoti okhatározói értelmû, támogatva a dávidiSzentírás alkalmazását Júdásra és tulajdonára, míga tényleges Szentírás-idézetet késôbbre halasztjaJúdásnak és tragédiájának újbóli megemlítése ked-véért. 18. fejjel lezuhant: Nem kell a prénés ritkaemlítése után kutatnunk. Papiásznál a préstheis,„feldagadt” található (vö. 28,6); de persze az ô vál-tozata túlzóan mutatja be az áruló undorító állapotáthalálában. Természetesen az összes változatban ahírhedt életek méltatlan végét kiszínezô népi képze-let dolgozik Vö. 12,23; 2Makk 9,7-12; Bölcs4,19(!); Sír 10,9-18; Josephus: Ant. XVII.6.5 §168-170 (Heródes); Bell. VII.11.4 §451-453;Beginnings 5. köt., 29-38; Benoit: Jesus 1. köt.,193-195. 19. a maguk nyelvén: Kell-e még bizonyí-ték arra, hogy Péter szavai Lukács olvasóit világo-sítják fel, és nem az apostol hallgatóit? Akeldama:A görög betûsor az arám ÊakÂl-demª’ név átírása (?42:158), akinek az etiológiája Júdásnak a területentörtént halálán, s nem az árulásért kapott pénzen va-ló megvásárláson alapul (Mt). A szóban forgó „vér”az árulóé; Máténál pedig az elárulté. 20. Az elsôzsoltárszöveg a szenvedô igaznak ellenségeiremondott átkai közül való (Zsolt 69), amely kompo-zíció máshol is hatást gyakorolt a szenvedéstörténethagyományára (az ecetes ital). A Lukács elôtti ha-gyomány megváltoztatta a fogalmazást, hogy illjenaz egyetlen ellenségre és az általa vásárolt tulajdon-ra (TM: több ellenség elhagyott táborhelye), LXX-változat segítségével (Haenchen: Acts, 161) vagytalán anélkül (E. Nellessen: BZ 19 [1975] 215-216).tisztségét: Zsolt 109,8 LXX szolgáltatta a szentírásiigazolást Júdás apostoli helyének (gör. episkopé)betöltéséhez. Ez a szöveg talán az eredeti Mátyás-hagyományra asszociált, ahogyan párja a Júdás-ha-gyományra (Nellessen, E.: BZ 19 [1975] 217); vagykülönben Lukács illesztette ide átkötésként Júdássorsától Mátyás választásához (Schneider: Apg. 1.köt., 214-215).19 21. Mátyás megválasztása. azok közül a férfiakközül, akik egész idô alatt együtt voltak velünk: G.Klein gyakran idézett jellemzése a 21-22. versekrôl,

44:17–19 APOSTOLOK CSELEKEDETEI 1

239

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 239

a „tizenkettô apostolságának Magna Cartájáról”(Die zwölf Apostel, FRLANT 59, Göttingen 1961,204), a szabvány apostoli koncepciónak túlságosannagy részét tulajdonítja Lukács leleményének(Haenchen: Acts, 124-125) és feltételezi, hogy Luk-ács fô gondja az volt, hogy az egyházi tekintély éshagyomány forrását definiálja. Bár Pál nem tartha-tott volna igényt az apostoli státuszra, ha az ô idejé-ben Lukács normái érvényesültek volna, Lukácsnem kezdeményezte a korlátozást Jézus földi társa-ira (vö. Mk 3,14; 6,7.30; Mt 10,2; Jel 21,14), és nemis igyekszik túlságosan, hogy Pál igényét eltitkolja(vö. 14,4.14). Célja más: a tizenkettes apostoli kör-rel meg akarja mutatni a folytonosságot Jézus és azEgyház igénye között „Izrael egész házára” (2,36;vö. 2.15. v.; Lohfink: Sammlung, 77-84). AmikorJézus a Tizenkettôvel együtt járt, beleértve végzetesjeruzsálemi útját, mint keretét mindannak, „amit ôtett a zsidók tartományában” (10,39), követve azt atörvényt, amely Izrael minden prófétájának sorsátmeghatározta (Lk 13,33-35 [vö. Mt 23,37-39]).Ezért van, hogy azok a bizonyos férfiak, akik „fel-mentek vele Galileából Jeruzsálembe”, érdemesekarra, hogy „tanúi legyenek a nép elôtt” (13,31 – Páligehirdetése!), megtérésre szólítva ôket (10,41-43)vállalva a minden prófétával szembeni gyilkos el-lenkezés kockázatát (7,51-52). 22. kezdve: Jézusföldi mûködésének lehatárolásában az 1-5. versekretörténô, tömörítô utalásra ismerünk. tanúja... az ôfeltámadásának: A 13,31-gyel való párhuzam arramutat, hogy ennek a kifejezésnek a mértéke az ottszereplô „tanúi.... a nép elôtt”. Lukács szerint ahúsvéti tanúságtétel, vagyis martys (vö. 1Kor15,15) elengedhetetlen feltétele Jézus földi munká-jának teljes ismerete; nem elsôsorban a feltámadástényérôl való szemtanúi bizonyságtétel, hanem in-kább annak igazolása, hogy a feltámadott Krisztusazonos a földi Jézussal (Roloff: Apg. 33-34;Schneider: Apg. 1. köt., 225), s ez Jézusnak Izrael„népéhez” szóló küzdelmes missziójának tartalmiújraélése által (Dömer: Heil, 135-136). A „tanúság”,mint a feltámadott Christus praesens megtestesíté-se lehetôvé teszi, hogy a kifejezést késôbb a zsidókáltal vádolt Istvánra alkalmazza (22,20), valamintPálra (22,15; 26,16). 23. Egyik jelöltrôl sem hallunkmáshol az ÚSz-ben. A József Barzabásra vonatko-zó, nagyon egyéni információ (palesztínai hagyo-mány) becsapja az olvasót, aki az ô megválasztásátvárja! 24-25. Ez az ima, akár a 4. köt., 24-30-beli is,tiszteletre méltó formulákkal körítve tartalmazza azíró mondanivalóját, mint pl. a „minden szív isme-rôje” (vö. 15,8; Beginnings 4, 15). helyét: A helymegválasztása erôsíti az ironikus ellenpontot a Jú-dás által üresen hagyott tisztség és a rossz véget ért„hely” között, amelyet cserébe kapott. szolgálatbanés apostolságban: A kai epexegetikai, hiszen a 17.vers nyelvezetét visszhangozza. Az apostolság,mint diakonia (1Kor 12,5.28; Ef 4,11-12) azonban

még nem egyházi tisztség. A tizenkettô alapvetô„szolgálata” „Izrael egybegyûjtése”, amelyet Jézuskezdett el, s amelyet számuk prófétai módon jelké-pezett (Lohfink: Sammlung, 79). 26. sorsot vetettekrájuk: Nem szavazásról van szó, hiszen „Isten az,aki választ” a kiszámíthatatlan sorsvetés révén(Haenchen: Acts, 162). Vö. az ósz-i intézmény aLev 16,7-10-ben; Lohfink, G.: BZ 19 [1975] 247-249. a tizenegy apostol közé: Az anakronizmusnyilvánvalóvá válik az 1Kor 15,5-8 olvasatában.

(Benoit: Jesus 1. 189-207. Dietrich, W.: Das Petrusbildder lukanischen Schriften, Stuttgart 1972, 166-194.Dömer: Heil, 122-138. Dupont: Études, 309-320. Holtz:Untersuchungen, 43-48. Lake, K.: Beginnings, 5., 22-30.Nellesen, E.: „Tradition und Schrift in der Perikope vonder Erwählung des Mattias”, BZ 19 [1975] 205-218;Zeugnis für Jesus und das Wort, Bonn 1976, 128-178.Wilcox, M.: „The Judas-Tradition in Acts 1,15-26”, NTS19 [1972–73] 438-452.)

20 (II) Misszió Jeruzsálemben (2,1–5,42).(A) Felhívás Izraelhez (2,1–3,26).(a) A PÜNKÖSDI ESEMÉNY (2,1-13). A Szentlélek

kiáradása az elsô gyülekezetre egy élénk színekkelfestett jelenet formájában kerül elénk, amely kitûnôpéldája Lukács „drámai epizódokkal” dolgozó tör-ténetírásának (Plümacher: Lukas, 107-108). A pün-kösd ezen epizódok történeti alapjainak kérdésétveti fel, hiszen sem a lángnyelvek csodáját, sem aLélek kiáradásának a húsvéttól való idôbeli távolsá-gát nem támasztja alá más úsz-i szerzô. A történetimag keresése gyakran a glóssai, „nyelvek” látszó-lag kettôs jelentésére koncentrál, amely hol gloss-zoláliát, eksztázisban elhangzó „nyelveken szó-lást”, (12-13. v.; vö. 1Kor 14,23), hol xenoláliát,idegen „nyelveken” való érthetô beszédet jelent(4,6-11. v.), s a két jelentés talán egybeesik a törté-net kifejlôdésének két szakaszával (így Trocmé,Lohse, Grundmann; Dömer: Heil, 139-142; Weiser:Apg. 81, 86). Más tudósok megfordítják ezt a képet,és azt mondják, hogy Lukács egy idegen nyelvvelkapcsolatos csodát a glosszolália értelmében átér-telmezett (Kretschmar, G.: ZKG 66 [1954–55] 236;Roloff: Apg. 38-39). J. Kremer egy korábbi, polig-lott igehirdetésrôl szóló történetre gondol (1-4. v.),amelyet Lukács, mint az egyetemes misszió prolep-szisét értelmez újra (5-13. v.), ld. Pfingstbericht [?17] 165-166, 262-263). Következésképpen az elbe-szélésnek sem a hagyománytörténetét, sem a törté-netiségét nem lehet elintézett kérdésnek tekinteni,bár továbbra is valószínû, hogy Jézus halálát követôpünkösd idején történt az apostoli misszió legelsômegmozdulása, amelyet azok a rajongó spirituálisjelenségek kísértek, amelyek más korai keresztényforrásokból is ismeretesek, és amelyeknek elôszörLukács adta a „nyelveken” való csodás igehirdetésjellegét (Schneider: Apg. 1.köt., 245.). 1. amikor pe-dig eljött a pünkösd napja: Az e.sz.-ú „nap” eltor-

APOSTOLOK CSELEKEDETEI 1–2 44:19–20

240

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 240

zítja a szokásos LXX-formulát, amelyben a t.sz.-ú„napok” egy várakozási idôszak végét jelzik (Ter25,24, Lev 8,33; Jer 25,12; Lk 2,6; 9,51). E párhu-zamokra tekintettel, a jelen kifejezés nem jelenthetipusztán az ünnepi idôszak végét (Haenchen,Conzelmann, Schneider), hanem azt, hogy a prófé-tai jövendölés (17-21. v.) és a Mester ígéretének(1,5-8; Lk 24,49) várva-várt „napja” elérkezett. Amaga esetlen formájában az ünnepi idôpontot meg-adó formula azt hirdeti, hogy döntô fontosságú üdv-esemény áll a küszöbön, „az a fordulópont, amely-nél az igazi Izrael elkezd elválni a hitetlen zsidóság-tól, hogy Egyházzá váljon” (Lohfink: Sammlung,83-84). Ennek bemutatására Lukács összegyûjti az„egész Izrael” egy nagyszámú képviselôjét az apos-tolok hallgatására (5-11.14.36. v.), akik egyenesfolytatást jelentenek a földi Jézus hallgatóságával(Lk 6,17; 19,47-48; 20,1; 21,37-38). A beteljesültvárakozás pátoszát tehát az evangélium és a Cselközötti szerkesztôi folyamatosság teremtette meg. apünkösd: Tekintve ennek az évenkénti zarándokün-nepnek a fontosságát a zsidóság számára, Jézus ta-nítványainak jelenléte Jeruzsálemben, a halálátkövetô pünkösdön történetileg eléggé valószerû. Azünnep görög neve „ötvenedet” jelent, amely napok-ban számolt távolságát fejezi ki a „kovásztalankenyér”/ pászka ünnepétôl, amely az év elsô föld-mûves-zarándoklata volt. A héber elnevezésekhaqqâsõr, „(gabona)aratás” és Êag ëebõ‘Ût, „A he-tek ünnepe” (Kiv 34,22; vö. Lev 23,15), a történetimegokolása a föld ajándékozásának a MTörv 26,1-11-ben (? 76:130–132). Az ünnephez kapcsolódólegrégebbi keresztény asszociációkról csak annyittudunk, hogy Pál tudott megtartásáról a Diaszpórá-ban (1Kor 16,8), de a páli keresztények nem feltét-lenül ünnepelték sajátos tartalommal (Kremer:Pfingstbericht [? 17] 23). A 20,16 sem mutat mást,mint hogy Lukács gyakorló zsidóként akarta ábrá-zolni Pált. Lukács történetének ténybeli alapja lehetakár egy kezdeti missziós esemény ezen az ünnepen(így Kretschmar, Menoud, Lohse, Roloff: Apg. 39);de néhányan úgy vélik, hogy Lukács találta ki azidôpontot, a húsvéti jelenések negyvennapos perió-dusára alapozva (Haenchen: Acts, 173-174; Dömer:Heil, 152-153). Ezen egyszerû alternatívákon túl-menôen ott a pünkösd szimbolizmusának nehézkérdése az ünnep zsidó értelmezései alapján, ame-lyek befolyásolhatták a „nyelvek” történetének el-beszélését, ha az idôpont kijelölését nem is. Az ígé-ret földjének ez az évenkénti ünnepe a második szá-zadi rabbik körében tulajdonképpen átváltozott asínai törvényadás emlékünnepévé (ld. Lohse, E.:TDNT 6.köt., 48-49); ez talán kapcsolódik a sínaihagyományok sokak által észlelt visszhangjaihoz a2-3. versekben (Dupont: Salvation, 35-45; de vö.Schneider: Apg. 1.köt., 245-247). Azonban az ün-nepnek ez az új tartalma, amelyet a szektás iratokrészben jeleznek (Jub. 6,17-21; QL), valószínûleg

túl késôn jött ahhoz, hogy megmagyarázza a ke-resztény pünkösdöt, s ez visszatérít minket egytényleges missziós eseményhez, mint valószínûbbkiindulóponthoz (Kremer: Pfingstbericht, 261-264). Közelebb áll Lukácshoz az Ef 4,8 (= Tg.Ket.Zsolt 68,19, eltérôen a TM-tól), amely Mózesfelmenetelét a Sínai-hegyre Jézus mennybemenete-lére és a Lélek ajándékaira alkalmazza (Ef 4,9-16).A sínai hagyománynak az ilyen krisztológiai alkal-mazása azt jelzi, hogy talán nem Lukács találta ki amennybemenetel és a Szentlélek kiáradása szaka-szát (Kretschmar, G.: ZKG 66 [1954-55] 216-222;Kremer: Pfingstbericht [ ? 17] 232). mindnyájanegyütt voltak ugyanazon a helyen: Százhúsz ember(1,15) ugyanabban a „házban”(2. v.)? 2-3. Párhuza-mos mondatok, amelyek bibliai stílusú parataxisformáját öltik, írják le a Szentlélek teofániáját,megdöbbentôen hasonló módon, mint Iz 66,15-20LXX az Izrael összegyûjtését kísérô teofániát. Vi-haros széllel és tûzzel (1,5) fejezi ki a Szentlélekmennyei eredetét; a tûz eloszlásával pedig azt, hogya gyülekezet minden tagjához eljut. A sínai teofániavonatkozó hagyományaival kapcsolatban (Kiv19,16), ld. Philón: De dec. 33, 46; Str-B 2, 604-605;Conzelmann: Apg. 32-33. 4. megteltek Szentlélek-kel: A 2-3. v. fizikai képeiben rejlô valóságot („ha-sonló”, „valami”) most közvetlen módon fejezi ki.A Lukács elôtti történet Szentlelke bizonnyal a ko-ra-keresztény lelkesedés karizmatikus ereje volt(1Kor 12-14), a csodák és elragadtatások, a csodásfelismerések és ihletett beszéd forrása, amely teljes-séggel felismerhetô a késô-hellenizmus vallásoskörnyezetében (Kremer: Pfingstbericht [? 17] 72-77). Lukács maga a Léleknek nem erre a vonásáraösszpontosít (Roloff: Apg. 42; vö. Bovon: Luc,253), hanem kiszélesíti a misszió dinamizmusánakátfogó kifejezésévé (4,8.31; 6,10; 8,29.39; 10,19-20; 11,12; 13,2-4; 20,22-23; 21, 4.11). A Lélek leszaz elsô mozgatója annak az eseménynek, amelymegnyitja az Egyházat a körülmetéletlenek elôtt(10,19; 11,12), és az apostolok meggyôzôdése errôlfigyelemreméltóan fejezôdik ki a 15,28-beli határo-zatukban. A „hiány-krisztológia” elméletét vallók-kal szemben, akik a Szentlelket Krisztus földi he-lyettesévé teszik (Schmithals: Apg. 24; Grässer, E.:TRu 42 [1977] 13), nem szabad elfelejtenünk, hogya Lélek, mint a misszió hajtóereje egy kontinuumJézus mûködése (Lk 3,22; 4,1.18; 10,21; Csel 1,2)és az apostoloké között, s nem olyasmi, ami Jézustávozásával veszi kezdetét (MacRae, G. W.: Int 27[1973] 160-161). A 16,6-7 ezenkívül párhuzamoskijelentésekben azonosítja a „Szentlelket” „JézusLelkével”, harmóniában azzal a kérügmával, hogy aMegdicsôült maga árasztja ki a Szentlelket (2,33).A pünkösdi hagyományt így értelmezhetjük úgy,mint annak a meggyôzôdésnek a kifejezését, hogy anyelvek csodája a kezdete a mennyei Úr tanúin ke-resztül megnyilvánuló beszédeinek (vö. 26,22-23;

44:20 APOSTOLOK CSELEKEDETEI 2

241

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 241

Kremer: Pfingstbericht [? 267; Franklin: Christthe Lord [? 5] 46; O’Toole, R. F.: Bib 62 [1981]484-486). különféle nyelveken: A csodás beszéd tar-talmát elôször a 11. versben adja meg: „az Isten fel-séges dolgairól”, ugyanúgy, mint amikor a megtértpogányok szólnak „nyelveken” a 10,46-ban (mega-lynontón ton theon). Mivel a 10,46 és a 19,6, ahol a„nyelveken” szólás egyenlô a prófétálással, egy-aránt a pünkösdre vonatkozik, ezek a helyek alátá-masztják Lukács állandó igyekezetét, hogy a Lélekáltal ihletett „nyelveken szólást” átértelmezze az ih-letett és érthetô igehirdetés értelmében (Dömer:Heil 141; Kremer: Pfingstbericht [? 17] 122).Elképzelhetô, hogy Lukács véleményét befolyásol-ta Pálnak a glosszoláliára vonatkozó kritikája az1Kor 14,2-19-ben, érthetetlen hangjait hátrányárahasonlítva össze a prófécia építô igéivel. Ez a nézetszentesítette volna az elsô pünkösd extatikus élmé-nyének újraértelmezését, idôtálló jelentôséggel fel-ruházva azt: egy misszió kezdôpontjaként, amelylegyôz minden nyelvi akadályt.21 5. zsidók … mindenféle nemzetbôl: A meghök-kentô színváltozás a „házból” egy névtelen hely-színre, ahol ez a hatalmas tömeg összegyûlhetett,jelzi a gondolatmenet áthelyezôdését a teofániárólannak hatásaira. A külföldön született zsidókra tör-ténik utalás, akik visszatértek, hogy Jeruzsálembenlakjanak (katoikuntes), s etnikai egyetemességük(9-11. v.) „Izraelnek a népek közötti szétszóratásbólvaló összegyûjtését” jövendöli (Kremer:Pfingstbericht [? 17] 131). A szövegbeli Iudaioieredetiségéhez nem fér kétség ( Güting, E.: ZNW 66[1975] 162-163); még nem lehet szó semmiféle po-gánymisszióról Lukács lineáris sémáján belül.„Mind zsidók, mind prozeliták” idetartoznak (11.v.). 6. nagy zavar keletkezett: A csodát tehát nemszabad a hallás csodájának tekinteni; a Lélek abeszélôkben lakozik. mindenki a maga nyelvén: Agör. Dialektos egy nép vagy egy régió nyelve (1,19;21,40; 22,2; 26,14); innen az idia, „saját, a maga”melléknév (6.8. v.). 7. megdöbbentek: A tömeg re-akcióinak fokozódása a 6. vers zavarától kezdve a7-8.12. versek párhuzamos kijelentésein át azt mu-tatja, hogy ennek a történetnek az egész másodikfelvonása a csodatörténetek tipikus kórus-befejezé-sét fejleszti tovább (vö. Lk 4,36; 5,26; 7,16;Kremer: Pfingstbericht [? 17] 138, 164-165).Galileából valók: A döbbent megfigyelôk hosz-szabban beszélnek (7-11. v.), és felismervén a sok-nyelvû prédikátorok származási helyét, megerôsítikszámunkra az apostoli tanúságtétel földrajzi erede-tét (13,31; Lk 23,5), s ugyanakkor elôrevetítik an-nak egyetemes végcélját. 9-11. Nemzetiségeik fel-sorolása magának a csodálkozó tömegnek az ajká-ról hangzik el, ahogyan a „drámai epizód” stílusá-hoz illik. Maga a lista rejtély, elképesztô „az is, amibenne van és még inkább az, amit kihagy” (Dupont:Salvation, 57). Azoknak a régióknak a hiánya, ahol

a Csel történetének jó része kibontakozik, pl. Szíriaés Kilíkia, Makedónia és Akhája, indokolja azt azopinio communis-t, hogy nem magától Lukácstólszármazik (de vö. Güting, E.: ZNW 66 [1975] 169).Az országok, tartományok és etnikai csoportok ki-fürkészhetetlen kombinációja valójában egy régótahasználatos stilizált katalógust sejtet, amely kétség-telenül jó szolgálatot tett K-tôl Ny-ig terjedô tágölelésével (Haenchen: Acts 169-170). Eredeti kon-cepciója nem hozzáférhetô (vö. Conzelmann,Güting kísérleteit; Brinkmann, J.: CBQ 25 [1963]418-427), bár lukácsi alkalmazása félreérthetetlen.„Judea” és a „zsidók és prozeliták” hozzátétele(11.v.) leginkább a szerzônek tulajdonítható, aki ígya középpontban tartja az apostoli igehirdetés erede-ti címzettjét, „Izrael egész házát” (36. v.), még haugyanakkor meg is engedi, hogy a misszió végsôegyetemessége is felcsillanjon (Kremer:Pfingstbericht [? 17] 154-156). a római jövevé-nyek: Ezen a ponton Lukács mintha áttörné a régeb-bi lista kereteit, s horizontját kiszélesíti a magáéhoz(Conzelmann: Apg. 31). krétaiak és arabok: A fel-sorolás lezárásaként, talán: „legnyugatibb és legke-letibb”, vagy „sziget és kontinens”? 13. másokazonban gúnyolódva mondták: A tömeg egy részemásképpen reagál (vö. 17,32; 28,24). A zsidó hall-gatóságnak ez a megosztottsága már programszerû-en mutatja Izraelnek minden találkozását a kérüg-mával (28,24). Mivel ez a félreértés, a 12. vers za-vart kérdésével együtt hidat épít az elbeszélés és abeszéd között, (15. v.), valószínûbb, hogy Lukácskeze munkája, s nem régebbi hagyomány (ld. Broer,I.: BibLeb 13 [1972] 273; de vö. Dömer: Heil, 140).22 (b) A PÜNKÖSDI BESZÉD (2,14-41). Az elsô, zsi-dóknak szóló „missziós beszéd” szemlélteti ezek ti-pikus tartalmát (? 7): 1) bevezetés, amely a prédi-kációt az elbeszélô kerethez kapcsolja (14-21. v.);2) a Jézus-kérügma, amely a hallgatóság vádolása-ként jelenik meg, tele szentírási utalásokkal (22-36.v.); 3) bûnbánatra és megtérésre hívás a kérügmaalapján (38-39. v.). A Szentírásra alapozott érvelésitt már az elsô részben helyet kap, Jo 3,1-5 LXX al-kotja „a gondosan elhelyezett és jól kiválasztottkapcsot a helyzet és az igehirdetés között”(Wilckens: Missionsreden, 34). Az a bonyolult exe-gézis, amelyet a jóeli szöveg kap a lukácsi pünkös-di beszéd szerkezetében, a Csel gondolatmeneténekkulcsfontosságú összetevôjét tartalmazza - így min-tapéldáját nyújtja Lukács szerkesztôi mûvészetének(Zehnle: Discourse [? 28] 123-131). Ezenkívül,mivel ennek a beszédnek nem létezett szentírási ér-vek nélküli formája, az a tény, hogy mindegyik aLXX-változatra megy vissza (pl. a Kyrios a 21.36.versekben) bizonyítja, hogy a prédikációt eredetileggörögül gondolták el és fogalmazták meg(Conzelmann: Apg., 33). 14. a tizeneggyel: ATizenkettô az evangéliumnak Izrael iránti igényétképviseli (1,21), s az egész Izraelnek (36. v.), bele-

APOSTOLOK CSELEKEDETEI 2–3 44:20–21

242

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 242

értve a diaszpóra zsidóit, szembesülnie kell az apos-toli kérügmával (Lohfink: Sammlung, 47-48). „Iz-rael egybegyûjtése” megkezdôdött, ennek elôképeaz evangélium bevezetése a mezei beszédhez (Lk6,27 [vö. Mk 3,7-8]), ahol ugyanez a koncentrikusösszegyülekezés történik a Tizenkettô körül. Jeru-zsálem minden lakója: Nem a „zsidó férfiaktól”különbözô csoport, inkább a „jeruzsálemi kapcso-lat” hangsúlyozása Jézus és az apostolok hallgató-sága között (Lohfink: Sammlung, 47-48). Az „egészIzraelt” globálisan a fôváros képviseli, ahogyan Lk13,34-35-ben is. Ez az a közönség, akiket a Messi-ás megölésével vádolnak (23,36. v.; 13,27-28); deez ugyanaz a közönség ugyanakkor, akik a kereszt-re feszítés színhelyét megtérésre készen hagyták el(Lk 23,36; hozzáadja Mk 15,39-hez), s ez az, amiigazán számít a pünkösd kibontakozásában (37-41.v.). 15-16. Arra vonatkozóan, hogy a szemlélôk fél-reértése átvezetés a Csel beszédeihez, ld. 3,12;14,15; valamint 4,9; 17,20, 22-23; Schweitzer, E.:StLA, 211, 214.23 17-21. A Jo 3,1-5 LXX, beleértve a formulát,amely az idézett szavakat Istennek tulajdonítja (vö.Ellis: Prophecy [? 28] 182-187), hármas kijelen-tést tartalmaz, amely a jelen eseményre illik: 1) aLélek eszkatologikus kiáradása, amely a prófétálásáltalános karizmáját szüli; 2) „az Úr napjának” koz-mikus jelei, mielôtt felvirrad; 3) annak a napnak azelérkezése, üdvösséget hozva mindazoknak, akiksegítségül hívják a Kyrios nevet. A szerzô szándé-kára vonatkozóan igen fontos útmutatást nyújtazoknak a változtatásoknak a sora, amelyeket ô(vagy forrása?) eszközölt az idézett szövegben,hogy ideillô tanúságtételt alkosson (vö. Rese:Motive 46-55; Holtz: Untersuchungen 5-14). azutolsó napokban: Ez a kifejezés veszi át az egysze-rû „azután” (meta tauta) helyét az LXX-ban néhánykivételével az összes kéziratban (beleértve a B-t),de ez csak még nyilvánvalóbban azzá az eszka-tologikus látomássá teszi a próféciát, ami eredetilegis volt (vö. a 18. v., „azokban a napokban”). Nincsolyan újabb kommentár, amely egyetértene azzal,hogy Haenchen elônyben részesíti a LXX fogalma-zását (Acts, 179); a másolók reflexe, hogy visszaál-lítsák az utóbbit, az új megfogalmazás választásátmódszertanilag kikerülhetetlenné teszi (Kränkl:Jesus, 190-191). Az „utolsó napok” kiterjesztett ér-telme „az Egyház ideje” (vö. 1,6-8), nem pedig szû-ken véve az „utolsó napok”, mint a két kor határa(vö. 2Tim 3,1; 2Pét 3,3; Schneider: Apg. 1. 268; E.Grässer a Les Actesben [szerk. J. Kremer] 119-122).A Kyrios drámai üdvözítô tettét (21. v.) a Szentlélekkiáradásának értelmében magyarázza(33. v.), amelyerôvel tölti el a missziót (4. v.), és megtéréseket pro-dukál (38-39. v.). 18. prófétálni fognak: Lukács ad-ja hozzá ezt a kifejezést Jo 3,2-höz in fine, s ez nempusztán mechanikus ismétlés ( Holtz), hanem speci-ális lukácsi érdeklôdést képvisel, még ha kifejezet-

ten nem is fejti ki azt a prédikáció (Schneider: Apg.1. köt., 269; Roloff: Apg., 53). Jézus tanúinak pró-fétai státuszát legfeljebb áttételesen érinti aLk–Csel , de ugyanez a helyzet a feltámadott ÚrMózeshez hasonló prófétai státuszával is (3,22-26;7,37; Lk 24,19), s mégis ez nagyon fontosösszetevôje Lukácsnak a szenvedés szük-ségességérôl (Lk 13,33) és Jézus földi mûködésé-nek természetérôl (Lk 4,18-30; Bovon: Luc, 193)szóló elméletének. Az a tény, hogy az apostoli mis-szió része Jézus eszkatológiai próféciájának, aMTörv 18,15-16 exegézisében kerül napvilágra atemplomi beszédben (3,22-26) szemléltetve a kétprédikáció nagyon szoros összefüggését. 19.csodákat.... és jeleket: A „jelek”, „fenn” és „lenn”szavak hozzátételek Joel szövegéhez, s ez a vonásszoros kapcsolatban áll a tanúk prófétálásának ki-emelésével a 18. vers kiegészítésében. Ez a közbe-szúrás produkálja a „csodák és jelek” bibliai formu-lát (ami általában fordított sorrendben áll), mely apróféta megbízatásának hitelességét jelezte (MTörv13,1-3), amiben nem volt izraelita, aki Mózes ve-télytársa lehetett volna (MTörv 34,10-12; vö. Stolz,F.: „Zeichen und Wunder”, ZTK 69 [1972] 125-144). A formulát, amelynek szórendjét a szerkesz-tett prófécia sugallta, a kontextus pontosan Jézus ésaz apostolok mûködésére alkalmazza (22,43;Weiser: Apg., 92), ahogyan Lukács egyre több in-formációt oszt meg olvasóival arról, hogyan mû-ködnek együtt az apostolok feltámadott Urukkal aprófétai csodatételek terén (vö. még István, 6,8; Pál,14,3; 15,12; Mózes 7,36). A „fenn” és a „lenn” ma-gában hordja a pünkösdi eseményt is, a Szentlélek-nek ebben a folytonos csodatételében. 21. az Úr ne-vét: Ennek a névnek a tulajdonosát a 36. vers neve-zi meg, Istennek általa végzett tettei alapján (22-35.v.), minekutána az „üdvözül” kifejezést a kereszt-ség, bûnbocsánat és a Lélek ajándéka értelmébenmagyarázzák a 38-39. versek.24 22-24. A Jézus-kérügma a missziós beszéd szer-kezetének központi eleme. Ennek a sémának dis-zkurzív csúcspontja egységesen a bûnbánatra hívás(vagy annak meghirdetése) (Dibelius: Studies, 111,165; Wilckens: Missionsreden, 54; Zehnle:Discourse [? 28] 35-36), s ez megmagyarázza a je-len kijelentés rejtélyes nyelvtani szerkezetét. Egyfômondata van („a názáreti Jézust… megöltétek”)és számos mellékmondata, beleértve a pusztán alá-rendelésként megjelenô, feltámadásról szóló kije-lentést (24. v.). A mondat egésze tehát a hallgató-ságnak szóló vádként funkcionál, a gyilkos tett el-lentétéül állítva ugyanennek a Jézusnak isteni iga-zolását (apodedeigmenon). A zsidó bûn alapvetô ki-nyilvánítása a zsidóknak szóló missziós beszédekalapeleme (3,13b-15a; 4,10-11; 5,30; 10,39-40;13,27-30), de nem ez az az üzenet, amelyet az olva-só számára közvetítenek. Az isteni és az emberi cse-lekedetek összeütközése Jézusban inkább a Szent-

44:22–24 APOSTOLOK CSELEKEDETEI 3

243

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 243

írás tanúsította isteni tervvel van teljes összhangban- ezért a 25-35. v. terjedelmes érvelése –, s követke-zetesen azon munkálkodik, hogy motiválja abeszélô záró felhívását a bûnbánatra és bûnbocsánatmeghirdetését (38-39. v.; 3,19-26; 5,31; 10,42-43;13,38-41; Wilckens: Missionsreden, 119). A beszé-dek kérügmája tehát nem a legkorábbi idôk tényle-ges prédikációinak újjáélesztése, sem pedig a Luk-ács által az olvasónak nyújtott tanítás. Funkciójaszigorúan a történetírás: érthetôvé akarja tenni „azapostoli igehirdetés menetét, mint ami a döntôtényezôje volt az egyháztörténetelindulásának”(Plümacher: Lukas, 35); és ezen ahelyen kifejezetten az, hogy bemutassa, hogyan to-borzódott az Egyház kezdeti tagsága „az egészIzraelbôl”, amely meghívást kapott arra, hogy Meg-váltója halálának bûnterhétôl megszabaduljon. 22.amelyeket általa tett az Isten: A fô törekvés, hogykitûnjön: a történelem Isten szuverén irányításaalatt áll minden mozzanatában (1,7), a beszédeknek„szubordinacionista” jelleget kölcsönöz(Conzelmann: TSL 173-176), amely egyik legállan-dóbb tulajdonságuk. 23. Isten elhatározott döntéseés terve szerint: A lukácsi üdvtörténet szemantikájakedveli a pro-val kezdôdô szavakat, amelyek Isten-nek az eseményekrôl való megelôzô rendelkezésétfejezik ki (1,16; 3,18.20; 4,28, 10,41; 13,24; 22,14;26,16). Az, hogy Isten elôre elrendelte Jézus halálát,nem csökkenti a nép bûnét: ehelyett azáltal, hogy amegváltás folyamatát megváltatlanságnak álcázza,Isten szuverenitását fejezi ki az emberi szándékok-tól való dialektikus függetlenségben, általuk, s nemellenükre gyôzedelmeskedve. Ez felfedi a „passiótitkának” értelmét, amely olyan erôteljesen van je-len a Lukács által átszerkesztett márki passió-for-mulákban (különösen Lk 22,22; vö. Mk 14,21]; ld.Flender, H.: St Luke, Philadelphia 1967, 30-35).Természetesen hiányzik Jézus halála engesztelôvagy áldozati jellegének bármilyen felvetése, s so-kan ezt a lukácsi szótérológia védjegyeként általá-nosítják (vö. Cadbury: The Making 280; Vielhauer,P.: StLA, 45; Conzelmann: TLS, 201). A vád kontex-tusa azonban, melyben Jézus halála annak követ-kezménye, hogy az utolsó próféta volt Izraelben(Lk 13,33; 24,19-20), nem kedvez különösebben amegváltás motívumának, amely a márki passió-for-mulákban sem jelenik meg (kivéve Mk 10,45 [vö.Lk 22,27]). 24. feltámasztotta: A tranzitív anistanai(32. v.; 13,33-34; 17,31), s nem a hagyományosegeirein „feltámaszt” (3,15; 4,10; 5,30; 10,40;13,30.37) a Csel egy jellegzetessége, amely talán azintranzitív alakok márki használatához kapcsolódik(Wilckens: Missionsreden, 138-140), vagy kézzel-foghatóbban a MTörv 18,15 LXX-hoz, amelyet a3,22-26-ban magyaráz meg. feloldotta a halál fáj-dalmait: Ez a Septuagintára jellemzô szóhasználat(Zsolt 18,5; 116,3) a „halál kötelei” héber kife-jezésbôl ered, concretum per abstractum (Schmitt,

A.: BZ 17 [1973] 244-245); ugyanez a fordítási el-járás magyarázza az „elmúlást” a 27. versben (Zsolt16,10). A korabeli zsidó használat miatt az ódines,„fájdalmak” szó a messiási csapásokat idézte fel(Mk 13,8; Mt 24,8; 1Tessz 5,3). 25 25-31. Szentírási bizonyítékok: Zsolt 16,8-11LXX (vö. Schmitt, A.: BZ 17 [1973] 229-248; Juel,D.: CBQ 43 [1981] 543-556). A zsoltárnak ugyanazaz alapgondolata fordul itt elô és a 13,34-37-ben,Pál beszédében; máshol az ÚSz nem idézi ezt azsoltárt. A görög fordító meglehetôsen szabadonbánt a héber eredetivel: a proorómén „(elôre) lát-tam” a šiwwîtî, „tettem” ige fordítása, az ef’ elpidi,„reménységben” a héber lªbeðaÊ-é, „biztonságo-san”; a diaphthora, „romlás” a šaÊat, „lyuk, gö-dör”-é. Tehát az ima szisztematikus átdolgozása tör-tént az imádkozó halhatatlanságának kilátásaiszempontjából a fordító keze alatt (Schmitt), amimiatt a LXX változata nélkülözhetetlenné vált Péterérvelése számára. A zsoltárnak a feltámadás tanú-ságtételeként való használata tehát valószínûleg gö-rög nyelvû apologéták között kezdôdött el (Dupont:Salvation, 147), csakúgy, ahogyan itt egy görögnyelvû szerzô érveléseként funkcionál. 25. eztmondja róla Dávid: Az a zsidó hagyomány, hogyDávid írta az összes zsoltárt (vö. 1,16), valamint aházának örök uralkodásáról szóló isteni ígéret(2Sám 7,12-16) kulcsszerepet játszik a lukácsikérügma szentírási bizonyítékai között (vö. 30. v.;13,22-23.32-37; O’Toole, R. F.: JBL 102 [1983]245-258). A gar következményes logikája érinti a22-24. verseket, s nem csak a feltámadásról szólókijelentést, hiszen nem a feltámadás ténye mellettérvel, hanem, ahogyan a 36. v. konklúziója igényli,amellett a tény mellett, hogy a megfeszített és feltá-madt Jézus valóban az a Messiás, akinek a hangja azsoltárban felhangzik (vö. 29-31. v.; Dupont:Salvation, 109). 26. testem is reménységben fognyugodni: A „test”, amely a zsoltáros számára a föl-di embert jelenti a maga teljességében, a fordítószámára csak az ember mulandó része; s a „lélek”,a személyes névmás megfelelôje a héberben, a hal-hatatlanságra rendeltetett emberi alkotórész nevevolt a görög antropológiában. Így a zsoltáros szava,a „biztonságban”, amelyet a korai halálból való me-nekülés motivál, a görögben „reménységben” lesz,amely a „test” számára is jövôt ígér (Schmitt, A.:BZ 17 [1973] 237). Péter beszédében a Messiás az,aki ezt a reményt kifejezi a 27. vers által kifejezettbizonyosság alapján. 27. hogy... romlást lásson: A„gödör” felcserélése „romlásra” éppúgy nem fordí-tói hiba, mint az ódines a 24. versben; a konkrét hé-ber kifejezésnek absztrakcióval történôhelyettesítésérôl van szó, hogy az érthetôvé váljon agörög olvasó számára. 29. Dávid sírja (1Kir 2,10;Josephus: Ant. VII.15.3. §392-393; Bell. I.2.5. §61)nem teszi lehetôvé, hogy az ôsatya a saját messiásitanúságtételének vonatkoztatási pontja lehessen

APOSTOLOK CSELEKEDETEI 3 44:24–25

244

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 244

(vö. 2,34-35; 8,30-35; 13,35-37). 30. de prófétavolt: Dávidot az ÓSz soha nem nevezi „prófétá-nak”; de vö. 11QPsa 27,11; Josephus: Ant. 6.8.2.§166 (Fitzmyer, J. A.: CBQ 34 [1972] 332-339).Mint próféta, Dávid beszélhetett a Messiás nevé-ben, talán, mint annak elôképe (Rese, M.: Les Actes[szerk. J. Kremer] 76). Vö. a Zsolt 16 használatát a13,33-37-ben egy másik dávidi katénával. az utóda-iból ül valaki a trónjára: A kathisai tranzitív igeegybecseng Isten, mint alany cselekvésével a 32 és36. versekben, és illik a szenvedô hypsótheis-hez,„felemeltetett” a 33. versben (vö. Ef 1,20). A szóbanforgó „esküvel” kapcsolatban ld. Zsolt 132,11.26 32-36. Kérügmatikus összegzés. Miután aszentírási érvelés a 24. versben félbeszakította, vis-szatér a feltámadás kérügmája, és a tanúskodás for-mulájával (mint a 3,15-ben és az 5,32-ben) valaminta megdicsôülés kérügmájával ( mint az 5,31-ben;vö. 3,21) egészül ki. tanúi vagyunk: Nem pusztán aténynek, hanem annak az érvelésnek, amely meg-mutatta, hogy az Isten mûve volt, az ÓSz-ben meg-örökített ígéretekkel összhangban (vö. Lk 18,31-34és az 1,22-re vonatkozó megjegyzés). 33. miutánfelmagasztaltatott: Ez a kérügmatikus formulaidôben megelôzi Lukács írását (Fil 2,9; vö. Róm8,34; Ef 1,20), de ô Krisztus testbeni mennybeme-netele értelmében magyarázta (így a 34. v.). Az „Is-ten jobbjára” kifejezés, amely a Zsolt 110,1-bôlszármazik, a dativust helyhatározói értelembenhasználja, hogy jelölje a királynak, mint Isten he-lyettesének a helyzetét az ósz-i királyság ideológiá-ja szerint. és megkapta... a megígért Szentlelket:Vö. ugyanez a formula a Gal 3,14-ben. A kérügmamindegyik eseményénél Isten marad a cselekvô, Jé-zus az eszköze (vö. 22. v.), aki számára mostlehetôvé válik, hogy kiárassza, amit megkapott. Ezta kijelentést tehát nem szabad szembeállítani a10,38-cal vagy Lk 4,1.14-gyel. kiárasztotta: Az igemegteremti a tapasztalati kapcsolatot a pünkösdiesemény és Joel próféciája között. Az a gondosság,amivel meg akarja ôrizni mind a kérügma teocen-trikus voltát, mind a „kiárasztás” krisztusi tettét, ar-ra kell törekednie, hogy az apostolok missziójábanrámutasson az Úr közvetlen cselekvésére. A Lélekközvetítô és nem Ersatz, a Christus praesens szá-mára (Kränkl: Jesus, 180-181; ld. a 2,4 magyaráza-tát). 34. nem Dávid ment fel: Ugyanaz a via negati-va érvelés, ami a 29-31. versekben, vezeti be a fel-magasztaltatás-kérügma „locus classicus”-át(Wilckens: Missionsreden, 152), és megmutatja,hogy Lukács a hagyománybeli „felmagasztalt” ki-fejezést a „mennybe ment” új dimenziójában értel-mezi (Lohfink: Himmelfahrt [? 17] 228-229;Kränkl: Jesus, 149-150). Péter nem azzal érvel,hogy a Zsolt 110,1 bizonyítja a felmagasztaltatást,hiszen az most tapasztalati tény (33c v.); inkább ar-ról van szó, hogy a Felmagasztalt az, akit Izrael pró-féta-királya Kyrios-nak nevezett (vö. Mk 12,35-37

párh.; Rese: Motive 62). A zsoltáridézet zárja a gon-dolatmenet teljes körét a Jo 3,5-beli üdvözítôKyrios nevével, s teljesen felkészítettek vagyunk a36. v. összegzésére. 35. amíg ellenségeidet lábadzsámolyává teszem: A zsoltárversnek ezek a szavaiújra elénk hozzák Péter hallgatóságát, „Izrael egészházát” (36. v.), akikrôl Lukács olvasója keserûentudja, hogy minden próféta erôszakos ellensége, be-leértve a Messiást is (7,51-52; Lk 11,47-51; 13,33-35). 36. Izrael egész házát: „Izrael egybegyûjtése”döntô fordulóponthoz érkezett; az az Izrael, aki to-vábbra is makacsul elutasítja Jézust, elveszíti jogátIsten népének megtisztelô nevére és státuszára(Lohfink: Sammlung, 55). Úrrá és Krisztussá tetteôt Isten: Ez az összefoglalás tökéletesen összhang-ba hozza a Jo 3 és a Zsolt 110 Kyrios-ról szóló ta-núságtételét a Zsolt 16 Messiásról szóló gondolatá-val (31.v.). A „tette ôt Isten” utalás nem csak a fel-magasztalás közvetlen kontextusára vonatkozik, (Kränkl: Jesus, 159-163; Kremer: Pfingstbericht [?17] 175, 208), hanem a 22. vers által említett istenicselekedetek egész sorára (vö. 10,38; Wilckens:Missionsreden, 36, 173; Rese: Motive, 65-66). Itt,ahogyan a 22. versben is, az epoiésen aor. nempontszerû, hanem komplex. Az Isten tette és a népáltali kivégzés konfliktusát már a 22-23. versekbenmegszólaltatta, s az a mondat bizonnyal részt kap amostani öszszegzésben. akit ti keresztre feszítette-tek: Amikor a beszélô legközelebb megtérésre hív(38. v.), a figyelmes olvasónak eszébe jut majd a Lk23,48 (vö. Mk 15,39-40), ahol Lukács emlékeztetetta jeruzsálemi tömeg készségére a megtérés iránt,miután összejátszottak vezetôikkel Jézus keresztrefeszítésének elérésében (Lk 23,4-23).27 37-41. Megtérésre hívás és válasz. 37. szívenütötte ôket: A Lk 23,48-cal fennálló folytonosságmagyarázhatja, hogy a hallgatóság átveszi az irá-nyítást, a prédikáció szokásos diszkurzív lezárásahelyett. Ennek ellenére ez a bekezdés a pontos cél-pontja a 14. versben elkezdett érvelésnek, s miveltörténetírásról van szó, meg kell említeni a prédiká-tor sikerét az elsô megkereszteltek toborzásában Iz-rael soraiból. A joeli prófécia számos, 38-40.versekbeli visszhangja megerôsíti, hogy a próféciá-val elkezdett gondolatmenet itt ért tervezett céljá-hoz. 38. térjetek meg: Mint az ósz-i próféták szem-rehányásai, az apostolok „egész Izraelt” vádló sza-vai is arra indítják a hallgatókat, hogy „bûnbánó lel-kiállapotba kerüljenek, amely bûnbocsánathoz ve-zet” (Dupont: Salvation, 69). Itt is, mint Pál pogá-nyoknak szóló prédikációiban (17,29-31), a kérüg-ma ébreszti fel a bûntudatot (vö. 3,17) és ezzel azt alelkiállapotot, amely szükséges a bûnbocsánathoz(vö. 3,19; 5,31). Jézus Krisztus nevében: Mint abaptisthénai igével és különbözô prepozíciókkalegyütt járó formula (8,16; 10,48; 19,5), csak a Csel-ben található meg. Az epi használatát itt azepikalesétai hívja elô („valakihez fordul”) a 21.

44:26–27 APOSTOLOK CSELEKEDETEI 3

245

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 245

versben; ez mutatja, hogy a formulának hitvalló ér-telme van (Mt 28,19), s nem annyira a páli korpo-ratív értelem jellemzô rá (Gal 3,27; Róm 6,4; ?82:119). a Szentlélek ajándékát: A keresztény ke-resztség elválaszthatatlan (1,5; 10,44-48; 11,15-16;15,8) ettôl az ajándéktól (10,45; vö. 8,20; 11,17),kivéve az „indokolt kivételeket” (8,15-16; 19,2.6),amely kiemeli az apostolok és hagyományuk nélkü-lözhetetlen közvetítô szerepét (Haenchen: Acts,184). 39. akiket csak elhív magának az Úr: Valószí-nûleg utalás Jo 3,5b-re, amely lemaradt Péter erede-ti idézetének végérôl (21. v.), és Istennek a fiatalEgyház növekedése feletti ellenôrzésének témájátpendíti meg (41.47. v.), amelyet a további fejezetekújra és újra szemléltetnek majd. Ez az egyetlen kor-látja az „egész Izraelnek” felajánlott üdvösségnek(vö. Roloff: Apg., 63). 40. szabaduljatok meg: Itt,újabb joeli utalás és a mimetikus „elfajzott nemze-dék” (MTörv 32,5; Zsolt 78,8) révén megfigyelhet-jük az elkülönülés folyamatát az „igazi Izrael” és ahitetlen zsidóság között, amely még a Csel végén iszajlik (28,24-28). 41. mintegy háromezer lélek csat-lakozott hozzájuk: Feltehetôen a százhúszhoz(1,15). A prosetethésan ige passivum theologicum,tekintettel a 47.39b versekre (vö. 5,14; 11,24; ZBG§ 236). A nagy szám történetileg valószerûtlen, va-lószínûbb, hogy olyan kerek szám, amely a Lélek-kel teli pünkösdi misszió elképesztô sikerét drama-tizálja (vö. 4,4; 21,10; Zingg: Wachsen, 165-168).28 (c ) AZ ELSÔ NAGYOBB ÖSSZEGZÉS (2,42-47). Ahárom nagyobb összegzésben (? 9) egy bizonyosismétlôdô frazeológia és tartalmi átfedés eszünkbejuttatja a márki összefoglalások lukácsi átdolgozá-sát (vö. Beginnings 5.köt., 397-398). Ennek a sza-kasznak néhány tartalmi mozzanata késôbbi dolgo-kat látszik elôvételezni, amelyekhez jobban illik: pl.a „félelem” (43. v.= 5,11) és a javak megosztása(44-45. v. = 4,32.34). A negyedik és az ötödik feje-zet összegzései együttvéve gyakorlatilag meg-egyeznek ennek a mostaninak a tartalmával; s bár eszövegek egyes elemei a Lukács által használt ha-gyományokból származnak, ôt kell végül is megal-kotójuknak tekintenünk (Schneider: Apg. 1. köt.,284). Nyilvánvalóan megfelel céljainak az, hogytörténetének ebben a kulcspozíciójában legyen alegátfogóbb összefoglalás. 42. Az egyházi élet fôbbnormáinak gyûjteménye, amelyek az újonnan meg-kereszteltekre hárulnak, valószínûleg Lukács sajátkorát tükrözi. Az, hogy az ô bemutatásában az elsôgyülekezet szilárd volt ezek mindegyikében(proskarteruntes), elindítja azt az idealizálási folya-matot, amely minden összegzésre jellemzô, és jelzia szerzô idôbeli távolságát tárgyától (Schneider:Apg. 1, 106). az apostoli tanításban: A didakhé-babeletartozik a kívülállóknak szóló igehirdetés is(5,28; 13,12; 17,19), így ez a kifejezés az éppen vé-get ért prédikáció általánosítása. A didakhé hûségesfolyamatossága Jézustól az apostolokig a Lk–Csel

egyik fô gondolata (1,1-8; Lk 1,1-4). a közösség-ben: A koinónia, amely Lukácsnál csak itt fordulelô, de Pálnál tizenháromszor, a hívôk egymás irántviselt felelôsségét jelenti, amelyet az evangéliumelfogadása ruház rájuk (2Kor 8,4; 9,13; Gal 2,9-10).a kenyér megtörésében: Ez eredetileg egy ünnepizsidó étkezést megkezdô szertartás, s ez volt a fel-támadott gesztusa Emmauszban (Lk 24,35), s emlé-kezetbe idézi az Úr korábbi tanításait a kenyérmegtörésérôl (Lk 9,11.27; 22,14-38). A kifejezésttekinthetjük az eucharisztia terminus technicus-ának a Lk–Csel-ben (így Weiser: Apg. 104-105).Vö. 46. v.; 20,7.11; 27,35. 43. sok csoda és jel: Ha-tásos átmenet a 3,1-11-hez, de ugyanakkor azeszkatologikus prófécia (19. v. = Joel) hitelességé-nek megerôsítése is, melyben a tanúk együttmûköd-nek a feltámadott Úrral (3,12.16). 44-45. Ld. a 4,34-37-re vonatkozó megjegyzéseket. 46. a templomba:A templom, miután Jézus jeruzsálemi fórumáulszolgált, most az apostoli gyülekezet alkalmas hely-színe lesz (vö. Lk 2,27.49; 19,45; 22,53; 24,53). Azósz-i zsidóságnak ez a legfôbb intézménye a keresz-tényeké lehet a tizenkettô irányítása alatt, ahogyanmaga az ÓSz is, mint Lukács folytonosság-tézisé-nek erôteljes kifejezése. kedvelte ôket az egész nép:Ez a „jeruzsálemi tavasz” a díszlete „Izrael egybe-gyûjtése” kezdeti sikereinek. Nem tart tovább azIstvánról szóló epizódnál, amikor a nép újra csatla-kozik vezetôihez a tanúkkal szembeni gyilkos el-lenségességben (7,51-52), s ezután Lukács történe-te a zsidóságnak a kérügmával szembeni megkemé-nyedésére összpontosít (vö. Lohfink: Sammlung,95). az Úr pedig… növelte (vö. 41. v.): Mint a töb-bi „növekedés”-kijelentés, ez is annak az irodalmiegységnek a lezárása, amelyhez tartozik (mint a2,41; 4,4; 6,7; 9,31; 12,24; 19,20). A megjegyzésekirodalmi funkciója az, hogy „egyes jeleneteket éshelyzeteket az evangélium terjedésének dinamikusfolyamába illesszenek bele”, egy figyelmes és el-lenállhatatlan gondviselés által irányítva (Weiser:Apg., 106).

(Bovon: Luc 235-244; Broer, I.: „Der Geist und dieGemeinde”, BibLeb 13 [1972] 261-283. Chevallier, M.:„Pentecôtes lucaniennes et ‘PentecÛtes’ johanniques”,RSR 69 [1981] 304-314. Dömer: Heil 139-159. Dupont:Salvation 35-59. Ellis, E. E.: Prophecy and Hermeneuticin Early Christianity, Grand Rapids 1978, 182-208.Grundmann, W.: SE II 584-594. Grässer, E.: TRu 42(1977) 9-15. Güting, E.: „Der geograpische Horizont dersogenannte Völkerliste des Lukas”, ZNW 66 [1975] 149-169. Kremer: Pfingstbericht [? 17]. Lake, K.:Beginnings 5. köt., 111-121. Lohse, E.: Die Einheit desNeuen Testaments, Göttingen 1973, 178-192. Marshall, I.H.: „The Significance of Pentecost”, SJT 30 [1977] 347-369. Menoud, P.: „La PentecÛte lucanienne et l’histoire”,RHPR 42 [1962] 141-147. Weiser, A.: „DiePfingstpredigt des Lukas”, BibLeb 14 [1973] 1-12.Zehnle, R.: Peter’s Pentecost Discourse, BLMS 15,

APOSTOLOK CSELEKEDETEI 3 44:27–28

246

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 246

Nashville 1971. Zimmermann, H.: „Die Sammelberichteder Apostelgeschichte”, BZ 5 [1961] 71-82.)

29 (d) GYÓGYÍTÁS A TEMPLOMBAN (3,1-11). a Cselelsô csodatörténete nyilvánvaló kapcsolatban áll a2,43-mal és a Joel által a Szentlélek kiáradásávalegyütt jövendölt prófétai csodatettel (2,19). Megje-lennek a szokásos formai elemek, amelyek a szi-noptikus történetekbôl ismerôsek, például a expozí-ció (1-5. v.), a gyógyító szava és mozdulata (6-7.v.), a gyógyulás bemutatása (8. v.), és a jelenlevôkregyakorolt hatás (9-10. v.) Ezek a vonások helyi (je-ruzsálemi) eredetet sugallnak (Weiser: Apg. 107),míg a Jézus (Lk 5,17-26) és Pál (14,8-13) gyógyítá-sai és e között a történet közötti szimmetria elemeitbizonnyal Lukács szolgáltatta történetének átfogóegészére gondolva (Neirynck, F.: Les Actes [szerk.J. Kremer] 172-188). 1. János tétlen jelenléte, mintBarnabásé a 14,12-ben, talán nem tartozik eredeti-leg a történethez (vö. 6-7. v., Dibelius: Studies, 14).Vajon Lukács a nagytanács elôtti gyógyítás máso-dik tanújaként helyezi ide (4,20; Haenchen: Acts,201)? 2. amelyet Ékes-kapunak hívtak: Ez a névnem fordul elô zsidó forrásban. Sok tudós szerint ezvolt a Nikánor-kapu, amely korintusi bronzból ké-szült, s valószínûleg a nôk udvarát és a pogányokudvarát választotta el (Josephus: Ant., XV.11.5§410-425; Bell., V.5.2-5 §190-221). 6. Jézus Krisz-tus nevében: A „név” és az „erô” párhuzamos fogal-mak (4,7); így az a tény, hogy Péter segítségül hív-ja Jézus nevét, erôt ad neki az Úrtól a gyógyításhoz(vö. Mk 9,38-39 párh.; Lk 9,49-50; 10,17). A névnem Jézus mágikus helyettesítése, amelyet földiember ellenôrizhet, hanem a mennyei Krisztus köz-vetlen cselekvésének közvetítôje, amely csak a ben-ne való hitvallás után adatik (vö. 4,10; 3,16;MacRae, G. W.: Int 27 [1973] 161-162; O’Toole, R.F.: Bib 62 [1981] 488-490). 11. Salamon csarnoká-ba: Felismerjük Lukács keze nyomát az „egésznép” (= Izrael!) apostolok elôtti összegyülekezésé-ben, s gyaníthatjuk, hogy a templom helyrajzára vo-natkozó téves ismeretei miatt gondolta, hogy azoszlopcsarnok a temenos része (8. v.; így a „nyuga-ti” l.v. – ld. Beginnings 3.köt., 28-29).30 (e) PÉTER TEMPLOMI BESZÉDE (3,12-26). A pün-kösdi és a templomi prédikáció egymás folytatásaés kiegészítése, különbözô összetevôik ellenére(Conzelmann: Apg. 39; Hahn, F.: Les Actes [szerk.J. Kremer] 137-138). Kapcsolatuk kulcsa a szent-írási érvek közötti kapcsolat, amely keretezi kombi-nált tartalmukat: a joeli prófécia kezdi az elsôt, és aMózeshez hasonló próféta deuteronomikus ígérete(MTörv 18,15-16) zárja a másodikat (22-26. v.; ld.Dillon, R.: NTS 32 [1986] 544-556). E két szentírá-si rész együttes mondanivalója adja a két prédikációkrisztológiai keretét, kifejezve, hogy az apostolokkérügmája az eszkatologikus prófécia megújulásátjelenti, és benne a feltámadott Krisztus hangjátlehet hallani, mint Mózes utódjának rég várt hang-

ját. Az eszkatologikus próféciának ebben a kereté-ben kap helyet a mózesi próféta igazolása a csodá-latos gyógyítás révén, amelyet Péter a 12-16. ver-sekben hangsúlyosan az ô cselekedetének tulajdo-nít. Ebben a magyarázatban benne van az ismerôskérügmatikus séma, amely szembeállítja Istennekés népének viselkedését „szolgájával” (13-15. v.), sa beszéd célja megint csak a megtérésre hívás (19-26. v.), amelyet ez az ellentét motivál, és amelyet aMTörv-bôl vett érvelés erôsít meg, ami az egyetlenszentírási érv ebben az igehirdetésben. – Az igehir-detés vázlata: 1) a félreértés, mint ductus, 12. v.; 2)a helyzetre alkalmazott húsvéti kérügma, 13-16. v.;3) felhívás bûnbánatra és megtérésre, 17-21. v.,amelyet a Mózes tanúságtételébôl vett érvvel teszhangsúlyossá, 22-26. v.

12. A félreértés, mint ductus. Izraelita férfiak: Ahallgatóság a „nép” (laos, 11. v.). Lukács nem teszkülönbséget Jézus kivégzésének résztvevôi és atöbbiek között (Schneider: Apg. 1, 319). mit csodál-koztok ezen?: A helyesbítendô félreértés, úgy ismondhatjuk, a „hiány krisztológia”. 13-16. A hús-véti kérügma. 13. Az ósz-i istenség megszentelt el-nevezései a Mózesnek adott kinyilatkoztatást vissz-hangozzák (Kiv 3,6.15), és megmutatják, hogy aszónok Izrael tagja, még ha megtérésre szólítja isfel Izraelt. A Kiv-ból vett utalás már elôvételezi azigehirdetés konklúziójának mózesi krisztológiáját, stalán az utóbbi sugallta a megnevezések választásátis: „szolga” (13. v.; vö. 4,26-27.30) és „fejedelem”(15. v.; vö. 5,31), mintha rendszerezné és kiteljesí-tené a mózesi tipológiát (Zehnle: Discourse [? 28]47-52). megdicsôítette Fiát: Szokatlan, hogy a fel-magasztalás kérügmája következzen elôször, a pas-siót megelôzve, s a deutero-izajási Szolga felma-gasztalására történô utalással (Iz 52,13); de ez azérttörténik, hogy az igehirdetô közvetlenül a csoda él-ményével foglalkozhasson a 12b. versre válaszolóellenérvvel (a 13b-15. v.-kel). A „megdicsôítés”nem maga a csoda (? Haenchen: Acts, 205), hanemKrisztus bemenetele a „dicsôségbe” (Lk 24,26), amennyei szférába, ahonnan csodás hatások érik aföldet (vö. 7,55; 22,11; Lk 9,31-32). Pilátus színeelôtt, pedig az úgy döntött, hogy elbocsátja ôt: Pon-tos utalás Pilátus háromszori kijelentésére a Lk23,15.20.22-ben (vö. Mk 15,12.14); vö. 13,28 ésszemben 4,27. 14. a Szentet és Igazat: Ezek az ar-chaikus hangzású messiási címek hatásosan szol-gálják az Isten és a nép cselekedeteinek ellentétéreépülô retorikát. Most már jobban megértjük a szá-zados elismerését: „igaz ember volt” (Lk 23,46 [vö.Mk 15,39]), amely a Zsolt 31-beli „Igaz” panaszánalapul. A „szentre” vonatkozóan ld. 4,27.30; Mk1,24; Lk 4,34; Jn 6,69. Az „Igazzal” kapcsolatbanld. 7,52; 1Hén. 38,2; 53,6; 1Tim 3,16. 15. az élet fe-jedelmét: A genitivus irányt jelöl, a 26,23 és a Mó-zes-tipológia értelmében (vö. 7,35; Zsid 12,2; BDF,166). Az „élet”, mint az a cél, amelyhez Jézus min-

44:28–29 APOSTOLOK CSELEKEDETEI 4

247

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 247

denki számára megnyitotta az utat (vö. 4,2; 17,31)hozzájárul az ellentétes szóhasználathoz (a „megöl-tétek”, „halálból” ellentéteként), amelyre a hallga-tóság elleni vádbeszéd épül. 16. az ô nevébe vetetthitért: Ez a zsúfolt mondat azonosítja a feltámadottés megdicsôült szolgát a mindenki által látott csodá-latos gyógyulás elôidézôjével. Mivel a gyógyítóbavetett hit a gyógyítási történetek olyan alapeleme,ami az 1-10. versekbôl kimaradt, a 16. vers részbena Lukács elôtti elbeszélésbôl kerülhetett ide (ígyWilckens: Missionsreden, 41; de vö. Neirynck, F.:Les Actes, [szerk. J. Kremer] 205-212).31 17-26. Felhívás bûnbánatra és megtérésre. 17.tudatlanságból cselekedtetek: Az apostoli kérügmaa tudatlanság végét jelenti itt is (vö. 13,27) és Pálpogányokhoz intézett prédikációjában (17,30) is. Ahallgatók agnoia-ja nem csökkenti bûnösségüket(Wilckens: Missionsreden, 134), különösen, mivelaz Isten tervét kinyilatkoztató Szentírást mindenszombaton felolvassák elôttük (13,27; vö. a 2,23-ravonatkozó megjegyzést). mint a ti elöljáróitok is:Azt, hogy a nép a vezetôk cinkosa volt abban, hogyelérjék Jézus kivégzését, Lukács szenvedéstörténet-szerkesztése teszi világossá (Lk 23,4-5.13-23), aho-gyan azt is, hogy késôbb kivonták magukat ebbôl aszövetségbôl, és készek voltak a bûnbánatra (Lk23,35.48). Az „elöljárók” a bûnükben megátalko-dott zsidóság prototípusa, amely makacsul kívül he-lyezi magát az üdvösség körén (4,4-5.16-17; vö. a2,46-hoz fûzött megjegyzést). 18. Ld. a 2,43-ra vo-natkozó megjegyzést. A hutós, „így” határozószóJézus halálát pozitív üdvmozzanatként mutatja be(Käsemann, E.: Jesus Means Freedom, Philadel-phia 1969, 125). A pathein ton Khriston, amely azÍrás tejles krisztológiai tanúságtételét fejezi ki, Luk-ács saját összefoglalója a márki szenvedés-jövendölésekrôl (vö. Lk 24,26-27; Csel 17,3; 26,22-23; Rese, M.: NTS 30 [1984] 341-344). 19-21. A há-rom vers egy nyelvtanilag összetartozó mondatottartalmaz, kettôs felszólítással (19. v.), amely egyvégcélt kifejezô mellékmondatba (hopós an, 20. v.)és egy vonatkozó mellékmondatba (21. v.) torkol-lik. Ez a mondat szolgáltatja az elsôt a két ok közül,amiért Péter meghívásra szólító hangjára válaszolnikell, míg a második a 22-26. v. szentírási érvelése.Szemben azzal a régebbi feltételezéssel, mely sze-rint a 20-21. vers egy beépült Illés- vagyKeresztelô-hagyományt idéz (Bauernfeind: Apg.,473-483; Roloff: Apg. 72-73), G. Lohfink a kijelen-tés történetírói funkciója mellett érvel, s ezzelalapvetôen a lukácsi szerzôség mellett (BZ 13[1969] 223-241): nem zsidó hallgatóságot szólítmeg, hanem Lukács keresztény olvasóit, megmutat-va azokat a ragyogó kilátásokat, melyek a bûnbánóIzraelre vártak volna, ha megátalkodottságábannem utasítja vissza ôket (Kränkl: Jesus, 197-198;Hahn, F.: Les Actes [szerk. J. Kremer] 139-140).Mivel „Izrael férfiai” közül oly sokan elutasítják a

kérügmát, és magukra vonják a „népbôl” való kire-kesztést, amellyel a 23. v. fenyeget, a 20. vers olyanképet fest, amely a Csel története során nem jut el amegvalósulásig; és a 20. és a 21. versek együtt fo-galmazzák meg újra az Egyház korának rendelteté-sét, amelyet az 1,6-11 másképpen bontott ki, bele-értve a mennybemenetelt és a parúzia jeleit(Grässer, E.: Les Actes [szerk. J. Kremer] 119). 20.a felüdülés ideje: A megpihenés ideje (t.sz.-ú„idôi”) Izrael számára, amelyet Jézusnak, a számá-ra rendelt Messiásnak a parúziája koronáz meg (vö.ApEsdr. 11,37–12,3; 2Ap.Bár. 73), amely Izraelneka kérügmára adott válaszától függ. Csakúgy, mint atanítványok kérdését az 1,6-ban, ezt a várakozást isújra kell értelmezni, tekintettel a zsidó elutasítástkövetô meghosszabbodott missziós periódusra (eztsugallják a 21.25. v.; vö. 13,46; 28,28). akit Messi-ásul rendelt nektek: Ez lett volna Izrael kiválasztá-sának gyümölcse, amely a 26. versbeli próton,„elsôsorban” alapja is. 21. az égnek kell befogad-nia: Mint ahogyan a többi assumpti – Hénok, Illés,Ezdrás, Báruk –, Jézus is felvitetett a mennybe,hogy ott maradjon a végsô üdvösség eljöveteléig(1,11). a mindenség újjáteremtése: Vö. 1,6; Mal3,22-23 LXX. Most a hangsúly ennek az idôszak-nak a végén van (= t.sz. chrónon), mivel a) a tsz.-úgenitivussal álló achri egy idôszak végét jelölheti(vö. 20,6), s így az „addig, amíg” jelentés illik hoz-zá; b) az „errôl Isten öröktôl fogva szólt” von. mel-lékmondat elôzménye „(mind)ez”, és nem az „idôk”(Kurz, W.: SBLASP [1977] 309-311; Schneider:Apg. 1. köt., 326-327). Egyenlôségjelet lehet teháttenni az „idôk” és a „felüdülés ideje” között (20. v.),arról van szó mindössze, hogy a zsidó apokaliptikanyelvét alkalmazzák az Egyház missziójának korá-ra (1,6-8; 2,17).32 22-26. Érvelés Mózes tanúságtétele alapján.Most Mózes ajkáról származó próféciát hív segítsé-gül a megtérésre hívás támogatására és az Egyházkorszakának az imént (19-21. v.) vázolt definíciójá-nak pontosítására. Az idézet tulajdonképpen szent-írási helyek összeillesztése. A MTörv 18,15-16 kap-csolódik egy szerkesztôi estai de-vel „és (úgy lesz)”(vö. 2,21) a Lev 23,29 egy részéhez (23. v.). Tekin-tettel erre az összeillesztésre, csakúgy, mint arrahogy a MTörv-bôl vett szöveget kétszer idézi a Cselúgy, hogy a szórend eltér a LXX-tól, feltehetô, hogya jelen gondolatmenetet egy keresztény testimoniakönyvecskébôl vette kölcsön (vö. 4QTest 5-8; vö.Holtz: Untersuchungen, 74; Hodgson, R.: JBL 98[1979] 373-374; Fitzmyer, J. A.: ESBNT, 59-89). Amen és de nyelvtani kötôszavak (22.24. v.) megmu-tatják, hogy az összekapcsolt szentírási szöveg ho-gyan mûködik ennek a prédikációnak a peroráció-ján belül, mint a 24. versben továbbvitt logikai láncelsô láncszeme (Rese: Motive, 68-69). A lényeg:Mózes és az egész általa elkezdett prófétai hagyo-mány megjövendölte ezt az idôt, Izrael végsô alkal-

APOSTOLOK CSELEKEDETEI 4 44:3`–32

248

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 248

mát a megtérésre, amelyet a várva-várt „Mózeshezhasonló próféta” (22. v.) ad számukra. A 23. versidézi Mózes rendelkezését arról, mi legyen a sorsaminden olyan izraelitának, aki nem él ezzel az alka-lommal. 22. A MTörv 18,15 LXX-val való összeha-sonlítás azt mutatja, hogy az anastései, „támaszt”elôre kerül, a próphétén hymin elé, s ez a változta-tás közvetlenül szolgálja a szövegnek, mint húsvétitanúságtételnek a felhasználását. (vö. O’Toole, R.F.: ScEs 31 [1979] 85-92). István beszéde (7,37)megerôsíti majd ennek a Feltámadottra alkalmazottmózesi próféta-krisztológiának a fontosságát(Kränkl: Jesus, 199), s eszünkbe juttatja kezdeti,evangéliumbeli megfogalmazásait (Lk 7,16; és24,19) vö. Csel 7,22). 23. és aki nem hallgat erre aprófétára: A Lev 23,29 LXX eredeti, az engesztelésnapjára vonatkozó utalását helyettesíti a fenti mon-dattal. A bûnüket meg nem bánó izraelitákra vonat-kozó mózesi büntetés – vagyis kitaszítás a válasz-tott nép soraiból – itt most azokat sújtja, akik a fel-támadott Krisztus kérügmáját utasítják el (Martini,C.: Bib 50 [1969] 12). 24. ezekrôl a napokról: Vö.az „idô” a 20-21. v.-ben, valamint az 1,6-ban és a2,17-ben. Az apostoli igehirdetés idejét eszka-tologikusan értelmezi, mint minden ósz-i próféciabeteljesedését (Lk 24,44-47; Csel 26,22-23). 25. ate magodban: Ismét egy „mózesi” tanúságtétel,amely megfogalmazásban a Ter 22,18 = 26,4 LXX-hoz áll a legközelebb (csak a patriai „családok” állaz ethné nemzetek helyett), s amely újra megfogal-mazza, hogy Izrael kivételezett helyzetben van,mint a kérügma elsô címzettje (20,26. v.). A „nem-zetségek” (vö. Ter 12,3) megfelelôen meghatározat-lan ahhoz, hogy csak sejtesse a szerzô által szándé-kozott, Izraelen túlmenô missziót (Rese: Motive,73; Marshall: Acts, 96). 26. támasztotta fel… Szol-gáját: Az anastésas part. (vö. 22. v.) kombinációjaaz apesteilen „elküldte” igével látszólag a MTörvprófétai alakjának az alkalmazása a földi Jézus mû-ködésére (így Haencen, Wilckens, Kränkl, Roloff).Azonban az anistanai taranzitív igének a Lukács ál-tali egyedi használata a feltámadás kérügmáiban(2,26 stb.), a 22-26. versek nyilvánvaló abbeli funk-ciójával együtt, hogy szentírási támogatást adjonPéter jelen felhívásának, sokkal valószínûbbé te-szik, hogy az ige ebben a szövegben Jézus feltáma-dására utal (vö. Dupont: Études, 249; Moule, C. F.D.: StLA, 169). A „szolga” elnevezés, amely a „pró-fétát” (MTörv) és a „te magodat” értelmezi, teljesí-ti ki a Mózes-Krisztus tipológiát, amely a beszédvázát adja. A feltámadott Krisztust úgy mutatja be,mint az apostoli bûnbánatra hívás aktív képviselôjét(ahogyan a 26,23 is; vö. O’Toole, R. F.: ScEs 31[1979] 90), éppúgy, ahogyan ô, s nem az apostolok,volt a gyógyító annál a csodánál, ami a prédikáció-ra alkalmat adott (12.16. v.).

(Dietrich: Petrusbild [? 19] 216-230. Hahn, F.: Les Actes

[szerk. J. Kremer] 129-154. Kränkl: Jesus, 193-202.Kurz, W.: „Acts 3,19-26 as a Test of the Role ofEschatology in Lucan Chriastology”, SBLASP [1977]309-323. Lohfink, G.: „Christologie und Geschichtsbildin Apg 3,19-21”, BZ 13 [1969] 223-241. MacRae G. W.:„‘Whom Heaven Must Receive until the Time’”, Int 27[1973] 151-165. Martini, C.: „L’esclusione dalla commu-nità del popolo di Dio e il nuovo Israele secondo Atti3,23”, Bib 50 [1969] 1-14. O’Toole, R. F.: „SomeObservations on Anistémi, ‘I Raise’, in Acts 3:22,26”,ScEs 31 [1979] 85-92. Rese: Motive 66-77. Zehnle:Discourse [? 28] 19-26, 41-60, 71-94.)

33 (B) Az apostoli egyház élete és megpróbálta-tásai (4,1–5,42).

(a) PÉTER ÉS JÁNOS A NAGYTANÁCS ELÔTT (4,1-22). Az apostolok letartóztatása éppen akkor indítjael a szembenállásnak azt az áradatát, amikor Izraeltmegtérésre szólítják fel, s ez a szembenállás a kö-zösség szétszóratásában éri majd el csúcspontját(8,1), és végsô soron abban, hogy az üzenet a pogá-nyok, is meghirdetik (10– 28. fej.). Ennek az elbe-szélésnek vannak problémás, valószínûtlen elemei(4. v.) és következetlenségei – beleértve a letartóz-tatás kiváltó okát, (2,7. v.) és a hajthatatlan igehird-etôk elengedését (18-20. v.) –, amelyek megne-hezítik, hogy minden további nélkül történeti beszá-molónak tartsuk. A forráselemzések (Bauernfeld,Jeremias) sem hoztak megnyugtató eredményt(Haenchen: Acts, 222; Weiser: Apg., 123-124). Luk-ács nyilvánvalóan szokásos „drámai epizódjai”egyikét állítja elô, bár annak emlékei, hogy a jeru-zsálemi vallási arisztokrácia valóban és szenvedéstokozva elnyomata az újkeletû missziót, tiszteletre-méltó történeti alapokat nyújthatnak szövegünknek.1. amíg beszéltek a néphez: A népet (laos) ésvezetôiket ismét külön-külön mutatja be (vö. 3,17),s az is élesen szembenállást fejez ki, ahogyan a Jé-zusról szóló üzenetre reagáltak (2,4. v.). a szad-dúceusok: Valószerûen hangzik, hogy az apostolokhúsvéti kérügmája fûtötte azt a Tóra értelmezésekörüli vitát, amely nemzedékeken keresztül dúlt azsidó vezetôk frakciói között (23,6-7; ?75:149–150), Lukácsot ezért megbízhatónak kelltekinteni a szaddúceusokról vázolt portréját tekint-ve, akik a szószerinti értelmezés hívei, s akik szem-ben álltak a „nem szentírási” tanokkal, mint példá-ul a feltámadás (vö. 23,8; Lk 20,27-40). Az aposto-li egyház legkeményebb elnyomójaként ábrázoljaôket (5,17-18; 23,6-10; Hengel: Acts, 96). Furcsaazonban, hogy a farizeusokról itt nem történik em-lítés, bár bizonnyal ôk voltak a nagytanács legbefo-lyásosabb tagjai az apostolok idejében (Schürer, E.:HJPAJC 2. köt., 213, 401-403). Bár a farizeusi pártmegértôbb lett volna az elsô keresztények eszka-tologikus lelkesedése iránt, a misszionáriusok szisz-tematikus védelme a részükrôl (5,34-40; 23,9), az ô,a zsidó szokásokat szigorúan megtartó platformjuk-ról (26,5) kétségtelenül a feljegyzések bizonyos se-

44:32–33 APOSTOLOK CSELEKEDETEI 4

249

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 249

matizálására mutat, Lukács „folytonossági” téziseszolgálatában (? 5). 2. Jézus által van feltámadása halálból: A szóhasználat magyarázza a szad-dúceusok ellenállását, s a 26,23-ban kerül kifejtésre(vö. 3,15). 4. ötezer: A túlzó szám felerôsíti az el-lentétet az üldözô vezetôk és a hívô köznép között(vö. a 2,41 magyarázatát). 5-6. A nagytanács össze-tételével kapcsolatban ld. Lk 22, 66-ot; (? 43:186),Annás házához ld. Lk 3,2-t (? 43:42). János,Alexandes: Más forrásból ismeretlenek. 7. milyenhatalommal, vagy kinek a nevében: A kérdés akövetkezô versek pontos bevezetése. A letartóztatásoka mintha megváltozott volna, de valójában nem,hiszen az apostoloknak Jézus „nevében” végzett te-vékenysége a feltámadott Úr aktív hatalmát mutatjameg (ld. a 3,6 magyarázatát). A nagytanács bírói jo-gosítványának kérdése, vagy az, hogy vajon a feltá-madásba vetett hit igazolhatott-e egy letartóztatást,szövegünk szempontjából lényegtelenek.34 8-12. Péter nagytanács elôtti elsô beszéde, aho-gyan a második is (5,29-32), inkább apologia, mintprédikáció; mégis tévedhetetlenül magán hordozzaa zsidóknak szóló missziós igehirdetés jegyeit (?7), kivéve, hogy a megtérésre való szokásos felhí-vást a kontextushoz igazítja (12. v.; Wilckens:Missionsreden, 44-45). Egészében a kis beszédpontos választ ad a kikérdezôk kérdésére (7. v.). 8.megtelve Szentlélekkel: Az olvasót ez Lk 12,11-12-re emlékezteti (vö. Mt 10,19): a Lélek „tanításának”ígéretére in statu confessionis. 10. akit ti megfeszí-tettetek, akit Isten feltámasztott: Ebben a két mel-lékmondatban, amelyek a 3,12-15. verseket tömörí-tik, legszikárabb formában található meg a zsidóprédikációk krisztológiai kérügmája (Schenke, L.:BZ 26 [1982] 11). De vajon ez visszavezethetô-e alegkorábbi keresztény megfogalmazásra (Schenke;Roloff; ? 7)? Természetesen szükségszerûen kap-csolódik öszsze az „akit Isten feltámasztott” és azen tutó, „ôáltala” kifejezése, amelyek a gyógyításvéghezvivôjét nevezik meg. A hetedik versre vá-laszképpen az en tutó (= hutos, 11.v.) megmutatja,hogy a Feltámadott neve és személye felcserélhetô(Conzelmann: Apg., 43). 11. A Zsolt 118,22-t, minta Feltámadott ellenségei feletti gyôzelmének kifeje-zését, idézte a Lk 20,17, és tökéletesen illik az Cselkérügmájának ellentétes sémájához. A „megvetet-tek” (exuthenétheis; vö. Mk 9,12) megváltoztatja azLXX szórendjét, amely talán a zsoltárvers korábbikeresztény exegézisébôl származik (Holtz:Untersuchungen, 162). Az itt csak sejtetett ekklézi-ológiai alkalmazás explicit módon jelenik meg az1Pét 2,4-5-ben (vö. Mt 21,42-43). 13. bátran: Agör. parrhésia érzékelteti azt a szabadságot és önbi-zalmat, amelyet minden veszéllyel szemben aSzentlélek ad szószólóinak. Ez olyannyira fémjelziaz apostolok igehirdetését (2,29; 4,29,31), ahogyanPálét is (9,27-28; 13,46), hogy Lukács történeténekgyakorlatilag ez az utolsó szava (28,31). írástudat-

lan és iskolázatlan emberek: Ez az irodalmi ellen-pontja Péter Lélekkel teli beszéde erejének, s nemtörténeti tudósítás (Schneider: Apg. 1. köt., 349).16-17. A vezetôk tanácskozása hatásosan szemlélte-ti megátalkodottságukat a hitetlenségben, amely amásképpen vélekedô lakosság körében ellenáll méga csodás gyógyítás által kiváltott általános lelkese-désnek is (21. v.). 20. amit láttunk és hallottunk: Azapostoli tanúságtétel mindarról, amit Jézus „tett éstanított” (1,1; 10,39), az Istennek való engedelmes-ség jegyében történt (5,29), amely egészen valószí-nûtlen módon megszünteti az ellenük folyó eljárást(21. v.).

(Barrett, C. K.: „Salvation proclaimed: Acts iv. 8-12”ExpTim 94 [1982] 68-71. Dupont.: Sources, 33-50.Jeremias, J.: Abba, Göttingen 1966, 241-247. Schenke,L.: „Die Kontrastformel Apg 4,10b” BZ 26 [1982] 1-20.)

35 (b) AZ APOSTOLOK IMÁJA (4,23-31). Az újra egy-begyûlt apostoli közösség (hoi idioi) imát mond,amely pontosan illeszkedik (29-30. v.) a 3,1–4,22csoda bírósági eljárás szekvenciájához és gyakorla-tilag minden kifejezése magán viseli Lukács kezenyomát. A Zsolt 2,1-2 izgalmas exegézise alkotjaazonban a középpontját, s az a tény, hogy az alkal-mazása Heródesnek és Pilátusnak Jézus elleni in-tézkedésein fordul meg, amely analóg az apostolokmostani viszontagságával, ellentétes azzal, hogy alukácsi szenvedéstörténetben a két uralkodó ártat-lannak találja Jézust (23,14-15). Ennek talán az amagyarázata, hogy itt egy Lukács elôtti zsoltárértel-mezést használ fel, amelynek máshol az ÚSz-bennincs pontos megfelelôje (így Dibelius, Haenchen;vö. Rese: Motive, 95-97), vagy – és ez kevésbémeggyôzô – ez laza keresztutalás a Lk 23,2-12-reegy teljesen lukácsi kompozíción belül, amely azolyan ósz-i modelleket utánozza, mint az Iz 37,16-20 (2Kir 19,16-19; így Dömer: Heil, 63-66). 24.Urunk: A despota megszólítás hellenisztikus (zsidóés keresztény) imafordulat, amelyet ott alkalmaz-nak elôszeretettel, ahol Istennek a világmindenségfeletti uralma kerül szóba (vö. Bír 9,12; 3Makk. 2,2;1Kel. 59,4; 60,3; 61,1.2; Did. 10,3). A 24-25. versparticipiumi állítmányainak egymás mellé helyezé-se, ho piésas, „aki alkotta”, és ho eifón, „aki mond-ta” hatását elhomályosítja a 25. vers áttekinthetetlenszerkezete (vö. kézirat-variánsok). 25. Vö. zsoltár-szövegek bevezetései az 1,16; 2,25; Lk 20,42-ben.27. akit felkentél: Vö. a Krisztus-elnevezés etimoló-giája (26. v.) a 10,38-ban és a Lk 4,18-ban is. A„szent Szolgád” a 3,13-14-et idézi. Heródes és Pon-cius Pilátus: A király és fejedelem (26. v.) a „pogá-nyokkal és nemzetekkel (25. v.) együtt értendô, cél-zottan alkalmazza a zsoltárt, és nyilvánvalóan an-nak hatására keletkezett. 28. hogy végrehajtsák: Azaor. infin. csak Jézus keresztre feszítésére utalhat(vö. 2,23; Kränkl: Jesus, 110), amelyet máshol anép számlájára ír, Pilátus nem ért egyet vele (3,13).

APOSTOLOK CSELEKEDETEI 4 44:33–35

250

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 250

29. most pedig, Urunk: Ez megfelel az ósz-i imád-ságok we’ attâh kitételének (2Kir 19,19), de azapostolok és Jézus szimmetrikus elhelyezése nemtökéletes. 31. Az imameghallgatást jelzô földrengésasszociálása az Ige bátor hirdetésével mûvészi mó-don párhuzamban áll a két isteni funkcióval, ateremtôével és a beszélôével, amelyeket az ima kez-detén idézett fel (24-25. v.; Schneider: Apg. 1. köt.,357).36 (c) A MÁSODIK NAGYOBB ÖSSZEGZÉS (4,32-35).Ez a szakasz betekintést nyújt az összefoglalók fel-építésébe (? 9), hiszen mindkettô Lukács hagyo-mányából származik, amelyet az egész gyülekezetszámára a lemondás általános ideáljává tesz (36-37.v.; 5,1-4; vö. 2,44-45). Az egyes esetek és a össze-fogláslásuk között nyilvánvaló az irodalmi kapcso-lat, s az utóbbinak az önkéntes adakozásra vonatko-zó általánosítása hozzájárul az apostoli kornak,mint „aranykornak” történô megítéléséhez, amelynem független az elsô idôkre és a politikai utópiák-ra vonatkozó hellenisztikus elképzelésektôl(Conzelmann: Apg., 37; Plümacher: Lukas, 16-18).Mivel ez az ideál bizonyosan azt tükrözi, hogy azevangélium nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy Jé-zus megparancsolta a tulajdonról való lemondást(12,33; 14,33; 18,22), ezért nem hihetô, hogy Luk-ács kizár bármiféle példaadást a jelen egyháza szá-mára (Schneider: Apg. 1 köt., 294; Conzelmann:TSL, 233). mindenük közös volt: A nyelv a barátok-ról szóló görög mondást visszhangozza (Platón: Ál-lam. 4.424a; 5449c), amelyet Lukács jellemzô mó-don úgy értelmez, hogy kapcsolatba hozza azzal,hogy a Biblia kizárta a szegénységet Izraelben (34a.v. = MTörv 15,4). 33. nagy erôvel: Az, hogy azapostolok erôteljes tettei kísérték a „feltámadásrólszóló tanúságtételt” (vö. 3,12-16), megerôsít minketabban, hogy az apostolok funkcióját a Feltámadottfolyamatos cselekvésének fényében értelmezzük(ld. az 1,22 magyarázatát). 35. mindenkinek úgy,ahogyan szüksége volt rá: Ez a megszorítás (2,45)bizonyos ambivalenciát árul el Jézusnak a teljes va-gyontalanságra szóló felhívásával szemben (Lk14,33; Schneider: Apg., 1. köt., 293). Lukács a ja-vak odaadását önkéntesnek (5,4) gondolja, s a szük-séglet szerintinek, nem pedig kötelezônek vagyszervezettnek.37 (d) EGYES ESETEK (4,36–5,11). 36. József… Bar-nabás: Ciprusi eredete azt sejteti, hogy a „hellenis-ták” (6,1) közé tartozik majd; de vö. Hengel: Acts,101-102. Lukács mindenesetre az eredeti gyüleke-zetben elfoglalt helyére támaszkodik majd, amikorPálnak attól való függésérôl beszél (9,27; 11,25-26). 37. földje volt… eladta: Ez a tett aligha lett vol-na emlékezetes, ha mindenkinek ugyanígy kellettvolna tennie.

Anániás és Szafira hátborzongató története (5,1-11) egyedüli példája az ÚSz-ben a „büntetô csoda”sémájának (Theissen, G.: The Miracle Stories of the

Early Christian Tradition, Philadelphia 1983, 109).Ezek olyan csodák, amelyek isteni rendelkezéseketnyomatékosítanak, vagy úgy, hogy csodás módonmegmentik azt, aki megtartja ôket, vagy úgy, hogykönyörtelenül megbüntetik, aki megszegi ôket. Itt,mint a büntetés mûfajának legtöbb zsidó példájá-ban, az isteni rendelkezés, mint élet–halál kérdés je-lenik meg. Ananiás bûne nem kevesebb, mint hogymegtagadja a Szentlélek jelenlétét a gyülekezetbenazáltal, hogy hazudik neki (3,8. v.; Schneider: Apg.1. köt., 372), ezzel pedig a sátán szolgálatába áll,aki tûrhetetlen módon kétségbe vonja azt a tanúság-tételt, amit a Szentlélek a hívôk önkéntes vagyon-megosztása révén végez (Weiser, A.: Apg, 146-147). A szöveg következetlenségei, például abban,hogy mi a bûn (az oda nem adás, vagy a hazugság),s hogyan hihetô, hogy a 7. vers az ötödiket követi,talán egy régi palesztínai keresztény történet több-szörös továbbfejlesztésébôl adódnak (Weiser, A.:Tgi 69 [1979] 151-157). A qumráni analógiák, ame-lyek azt sugallják, hogy a házaspár a tökéletesekkörébe akart belépni, akiktôl a javak teljes feladásátkövetelték, egészében nem meggyôzôek (vö.Haenchen: Acts, 241). 2. félretett magának: A ritkánelôforduló nosphizdó ige Ákán bûnének és bünteté-sének (Józs 7,1 LXX) hatását mutatja, és talánolyasvalakinek a másodlagos díszítése, aki ezt láttaa bûnös cselekedetnek. 3. a sátán: Fellépése azapostoli kor színpadára és összeütközése az ottmûködô Szentlélekkel párhuzamos ugyanezzel a ki-bontakozással Jézus életében (Lk 4,1-2). Ez a szim-metria kiemeli ennek a furcsa epizódnak a hozzájá-rulását a lukácsi történethez (Weiser: Apg., 146.) 4.Péter feddése talán Lukács tollából származik,hangsúlyozva, hogy az ingatlan eladása és a befolytösszeg odaadása szigorúan önkéntes volt; így ennekaz általános gyakorlata (4,34) a Szentlélek tüzénekjele volt az elsô gyülekezetben (Schneider: Apg., 1.köt., 375.). Mindenesetre ez a vers határozottan ahazugságot jelöli meg bûnként. 5. félelem: Stiliszti-kailag szükséges befejezése az eredeti „szabály-csodának”. 6. Ez a vers teszi lehetôvé a Szafira-epizód hozzáadását, amely az 1-5. versekhez szoro-san kapcsolódik. 11. az egész gyülekezetet: Azekklésia bibliai kifejezésnek elsô alkalmazása ahívôk helyi gyülekezetére az Csel-ben (vö. 8,1;9,31; ? 82:133).

(Derrett, J. D. M.: Studies in the New Testament, Leiden1977, 1. köt., 193-201. Lake, K. 5. köt., Beginnings 5,140-151. Menoud, P.: „La mort d’Ananias et de Saphira”Aux sources de la tradition chrétienne [Fest. M. Goguel]Neuchâtel 1950, 146-154. Noorda, S.: Les Aqctes [szerk.J. Kremer] 475-483. Weiser, A.: „Das Gottesurteil überHananias und Saphira” TGl 69 [1979] 148-158.)

38 (e) A HARMADIK NAGYOBB ÖSSZEGZÉS (5,12-16).Ennek a szakasznak a témája az apostolok „jelei éscsodái” (vö. 2,43) és kiindulópontja az Ananiás-féle

44:35–38 APOSTOLOK CSELEKEDETEI 4–5

251

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 251

szörnyû eset. A 12-13. vers az elôzményekkel valóösszeköttetést teremti meg: a 12. vers a 4,29-30imájával, a 13. vers pedig azzal a „félelemmel”,amelyet a hazugok sorsa idézett elô (11.v.). A 14-16.vers a Mk 6,53-56 összefoglalásával kíván összeha-sonlítást, amelyet Lukács evangéliuma nem repro-dukált, talán mert itt akarta felhasználni. 12. azapostolok által: A Pétert szerepeltetô elôbbi csodá-kat (3,1-11; 5,1-11) így általánosítja, minden apos-tol rutinszerû teljesítményeként beállítva ôket. 13.senki sem mert hozzájuk csatlakozni: A „nagy féle-lem” és tisztelet ôket körülvevô köre (11.v.) vissza-tartotta a kívülállókat attól, hogy maguktól közeled-jenek (Roloff: Apg., 98); de ez csak ellenpontozzaszámuknak az Úr általi „növelését” (14.v.). A „nép”pozitív hozzáállása továbbra is megmarad. 14-15. Akét állítást, a hívôk számának növekedésrôl és agyógyításokért történô tolongásról az egymásutáni-ságot kifejezô hóste conjunctivusszal kapcsolja ös-sze, alárendelve az utóbbit az elôbbinek. Bármilyencélzás Péter árnyéka mágikus voltára (vö. P. van derHorst: NTS 23 [1976–77] 204-212) így drasztikusmódon módosul: ereje az élô Kyriosba vetett hit fo-lyománya (Dietrich: Petrusbild, 238-239). A kan héskia, vagyis a „legalább az árnyéka” kifejezésugyanazzal a funkcióval ruházza fel, mint Jézus ru-hájának a széléé (Mk 6,55-56) és Pál kendôié (19,11-12).39 (f) A MÁSODIK ÜLDÖZTETÉS (5,17-42). Ez a sza-kasz azt szemlélteti, hogy Lukács milyen elôsz-eretettel állított szimmetrikusan párhuzamba szöve-geket, különösen azzal a céllal, hogy az elsô eleme-it kiegészítse és túlszárnyalja a másodikban („kli-maktikus parallelizmus”; vö. Flender: St. Luke [?24] 25-27). A nagytanács második eljárása párhuza-mos az elsôvel (4,1-22), de a visszatérô elemek drá-maian felerôsödnek: 1) az ellenséges szaddúceusokezúttal éles ellentétben állnak a támogató farizeus-sal (34.v.); 2) a prédikációt irányító ellenállhatatlanisteni akarat kifejezése is erôteljesebb (29.38-39.v.)és a csodás megmenekülés illusztrálja (19-20.v.); 3)a nagytanács vádját és határozatát a 4,7-21 viszony-lag szelíd kikérdezéséhez és figyelmeztetéséhez ké-pest felerôsíti a dühös vádaskodásokig (28.v.), azigehirdetôk halálra adásának szándékáig (33.v.), ésa megveretéssel járó figyelmeztetésig (40.v.), ame-lyek ezt az eljárást fémjelzik; 4) a fenyegetett prédi-kátorok most az összes apostol (18.29. 40.v.), nemcsak Péter és János. Az irodalmi párhuzam fokozás-ra való felhasználása azt mutatja, hogy a dupla ki-hallgatás nem forrás-dublettek eredménye, még ke-vésbé a történelmi körülményeké, hanem Lukácssaját elgondolásának gyümölcse, amely így történe-ti mondanivalóvá rendezi töredékes információit:az evangélium hirdetése, Isten közvetlen irányításaalatt, egyre erôteljesebbé vált, s szükségszerûkísérôjelenségként az ellenállás is dagadt (Weiser:Apg., 155).

40 19-20. A csodálatos megmenekülés, amely akövetkezô kihallgatáskor nem kerül említésre, bizo-nyára a 12,6-17 Péter-hagyományából került ide,tömörített formában (vö. 16, 25-34). 25. A valósze-rûséget feláldozza a drámai hatás oltárán: a nagyta-nácsnak „valakitôl” kell megtudnia, hogy fogva tar-tottjaik a templomban prédikálnak „a népnek”! AzIge még mindig szól Izraelnek (ho laos), és a népmég mindig az igehirdetôk pártján áll (26,13. v.) 28.betöltitek az egész Jeruzsálemet tanításotokkal: Avád az üdvtörténeti szükségszerûséget fejezi ki (ld.az 1,4 magyarázatát); innen származik Péter vála-sza. 29-32. Péter második nagytanács elôtti beszédea Lk 21,13-at szemlélteti (vö. Mk 13,9): a statusconfessionis a tanúskodás alkalma (32. v.). 29. Is-tennek kell inkább engedelmeskednünk: Péter fel-szólítása itt pontosabban követi Szókratészét, minta 4,19-ben (Platón: Apol., 29d). 30. ti fára függeszt-ve kivégeztetek: Világos, hogy a MTörv 21,22-reutal (vö. 10,39; 2,23; Gal 3,13). Pál azért hivatko-zott a kiszolgáltatott test átkára, hogy felmutassa azüdvözülésnek a törvénytôl különbözô útját, mígLukács célja az, hogy magának a törvény alapjánérveljen a nép szégyenének nagysága mellett, ami-ért „erôszakos kezeket emeltek” Megváltójukra(Wilckens: Missionsreden 126; Rese: Motive 116).31. fejedelemmé és üdvözítôvé: Ezeknek a funkci-óknak a lényegét a tu dunai, „adjon” szubsztantívmellékmondat világítja meg, amelynek a 2,32-33fényében Krisztus kellene, hogy az alanya legyen.32. Az apostolok és a Szentlélek közös „tanúságté-telével” kapcsolatban ld. Lk 12,12 és az 1,8 magya-rázatát.41 33-40. Gamáliel közbelépése. Történetileg leg-alábbis I. Gamáliel pályafutása tényszerû – az„Idôsé”, aki a nagy Hillél leszármazottja volt –, sbizonnyal a legjobban tisztelt zsidó tudós Jeruzsá-lemben a Kr.u. 25–50-ig tartó idôszakban (IDB 2.köt., 351). Tanításának kevés szövegtanúja alapjánfarizeusnak tûnik (Str-B 2. köt., 636-639), éselképzelhetô, hogy ilyen befolyásos rabbi közbelépegy törvénytisztelô szekta érdekében, akiknek azapokaliptikus lelkesedése közös ügyük lehetett aszaddúceusokkal szemben (vö. 23,6-9; Zingg:Wachsen, 127-128). 34. törvénytudó: Ez a minôsítéshozzájárul Lukács „folytonosság”-téziséhez. Az,hogy Gamáliel tanítványa, Pál az evangélium es-küdt ellensége lett (22.3-5), eltévelyedésnekminôsül (26,9-14), és nem a törvény iránti buzgóságtermészetes következményének. 36-37. Lehet, hogyTeudás és a galileai Júdás anakronisztikus prece-densek (Beginnings 4. köt., 60-62; Dibelius:Studies, 186-187), de a lényeg világos: ezek a vezé-rek elpusztultak, és velük pusztult mozgalmuk is, deugyanez nem történt meg Jézus követôivel. 38. ez aszándék vagy ez a mozgalom: A „nép” rövid életûösszegyülekezéseinek analógiája (37. v.) azt sugall-ja, hogy a „mozgalom” itt Izrael egybegyûjtését je-

APOSTOLOK CSELEKEDETEI 5 44:39–41

252

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 252

lenti, amely az apostolok missziója révén folyamat-ban van (ld. az 1,15,21 és a 2,14,36 magyarázatát.39. ha pedig Istentôl való: Az elmozdulás egy jövô-belitôl (38. v.) egy valódi feltétel felé már magábanfoglalja a végkövetkeztetést: az apostoli Egyház va-lódi alapítója és összegyûjtôje Isten (Lohfink:Sammlung, 86-87). Isten ellen: A theomachoi, „Is-ten ellen harcoló” Euripidész szóalkotása (Bacchae,45), és amely Lukács hellenisztikus iskolázottságátmutatja, pontosan jelzi, milyen volt mindig is a je-ruzsálemi népesség (vö. 7,51). 41-42. Az apostolok,mint az üldözés közepette félelem nélküli hitvalláspéldaképei jelennek meg (vö. Lk 6,22-23, 12,4-12),s ez bizonnyal ennek a szakasznak egyik fô kompo-zíciós motívuma.42 (III) Jeruzsálembôl kiinduló misszió útja(6,1–15,35)

(A) A hellenisták és üzenetük (6,1–8,40).(a) A HETEK MEGBÍZATÁSA (6,1-7). Az apostoli

gyülekezet Lukács által felvázolt idealisztikus port-réja után nem vagyunk felkészülve az itt kitörôkonfliktusra, s ez önmagában bizonyíték arra, hogya forrásanyag ezen a ponton összegyûri történetitablójának sima felszínét (Hengel: Between Jesus[? 43] 3-4; Eiser: Apg., 168; J. Lienhard: CBQ 37[1975] 231). A hirtelen, minden bevezetés nélkülelénk kerülô „hellenisták” – amely a „héberektôl”különbözô csoport – bizonyára kulcsszerepet ját-szottak abban, hogy a fiatal kereszténység túlnôttpalesztínai szülôhazája határain (vö. 11,19-21; E.Grässer: TRu 42 [1977] 23). Ennyiben Lukács tör-ténete megfelel a tényeknek. Hogy ez a másik cso-port hogyan jött létre, és hogyan választódott ki ve-zetésük, köztük Lukács két fôszereplôjével, azon-ban olyan momentumok, amelyeket az ô lineárisgondolatmenete közvetlenül nem fed fel. Úgy tû-nik, hogy mégsem az a konfliktus, amelyrôl olyankeveset közöl, volt a kiváltó oka az új vezetôk kine-vezésének, hanem inkább a jeruzsálemi gyülekezet-ben már meglévô megosztottság, amely egy részét aTizenkettô vezette, a másikat pedig azok, akikkel itttalálkozunk elôször (5. v.). Az elbeszélésnek azok amozzanatai, amelyek az újonnan jötteket alárendelia Tizenkettônek, s az apostolok kézrátételével (6.v.) adja nekik az asztalnál történô, alacsonyabb ran-gú szolgálatot (2. v.), valószínûleg Lukács sajátszerkesztésének eredményei (Schneider: Apg. 1.köt., 421; N. Walter: NTS 29 [1983] 372-373). Atöbbi információ, beleértve a nézeteltérést és a hétnevet, s talán az 5-6. vers lényegi részét, kideríthe-tetlen forrásból származik. Tekintve azt az éles kü-lönbséget, ami az itt a heteknek juttatott asztaliszolgálat és a valóban apostoli „igeszolgálat” közöttfennáll, amelyet István és Fülöp gyakorol a miszszi-ójukról szóló beszámolóban (6,8–8,40), valószínû-leg Lukács volt az, aki elôször összekapcsolta amegbízás történetét az István–Fülöp szekvenciávalaz utóbbi bevezetéseképpen. S ezzel a két „hellenis-

ta” misszionáriust kezdettôl fogva alárendelt hely-zetbe állította a tizenkét apostolhoz képest (J.Lienhard: CBQ 37 [1975] 230; U. Borse: BibLeb 14[1973] 189).43 1. a görögül beszélô zsidók között a héberek el-len: Ezekrôl a csoportokról a legnépszerûbb ma-gyarázat egyben a legegyszerûbb is (legjobban M.Hengel érvel mellette [Between Jesus, 4-11]: ôk ajeruzsálemi zsidóság különbözô nyelvû csoportjai,az egyik a palesztínai arámot beszéli, a másik, a di-aszpórából érkezett bevándorlók csoportja, akik Je-ruzsálemben telepedtek le (vö. 2,5), de csak görögülbeszélnek. Az I. sz.-i Jeruzsálem számos görögnyelvû zsinagógája biztonsággal dokumentálható akorabeli feliratok alapján (pl. a híres Theodotosz-felirat, uo.. 17, 148. jegyz. 119; vö. R. Hestrin ésmások: Inscriptions Reveal, Jerusalem 19732,§182), és az ôsi intézmények iránti lelkesedés,amely ezeknek a bevándorlóknak a „hazatérését”motiválta, valószínûleg tüzes mózesi lojalistákkátette ôket, mint pl. Saul (9,1-2), akik készek arra,hogy lendületesen megvédelmezzék hagyományai-kat az Istvánnal (9. v.) és Saullal (9,29) folytatott vi-tákban. Csak ez a magyarázat tudja összhangbahozni a mostani „hellenistákat” a 9,29-cel, amely azegyetlen másik elôfordulása ennek a kifejezésnekaz ÚSz-ben. Jobb, ha nem ruházzuk fel semmi kü-lönösebb teológiai árnyalattal a szó jelentését (O.Cullmann), vagy bármely pejoratív, szinkretista (M.Simon) vagy libertárius (W. Schmithals: Apg., 65)gyakorlatra utaló értelemmel. Csak a nyelvtani je-lentést figyelembe véve, a „hellenisták” lehetnekzsidók vagy keresztények, szerte a városból, s nemkizárólag egy keresztény frakciót jelöl a szó, ame-lyet az evangélium és a misszió kérdései tartanaknyugtalanságban. a mindennapi szolgálatban: Való-színûbb, hogy az átszellemült, rajongó kereszténygyülekezet mindennapi túlélési kísérletérôl van in-kább szó (vö. 4,34-37; 11-19; 12,25; így Hengel,Roloff), semmint valamiféle, az egész zsidó társa-dalomnak szóló segélyprogramról (így N. Walter:NTS 29 [1983] 379-382; vö. Haenchen: Acts, 261-262). Könnyen elképzelhetô, miért az özvegy be-vándorlóknak kellett különleges gazdasági nehézsé-gekkel szembenézniük, és miért „mellôzhette” ôketa bennszülött részleg az étel elosztásánál. 2. mi szol-gáljunk: A diakonein trapezas kifejezés valószínû-leg az egész gyülekezetnek a nélkülözôk ellátásáravonatkozó erôfeszítésére utal. A diakonos szót nemhasználja, bár lehetséges, hogy Lukács gondol errea korai és fontos szolgálatra (Fil 1,2; 1Tim 3,8.12).A hetek nem szerepelnek ilyen minôségükben aCsel további részében, ezért jó ok van arra, hogy nenevezze ôket „diakónusnak”. 2-6. A megbízatásmondata ósz-i modellnek felel meg (vö. Ter 41,29-43; Kiv 18,13-26; MTörv 1,9-18), amelyet talánmár Lukács forrása is követett (vö. Richard: Acts6,1–8,4, 269-274; E. Plümacher: TRu 49 [1984]

44:41–43 APOSTOLOK CSELEKEDETEI 5–6

253

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 253

140). Nyilván az eseményen való késôbbi elmélke-dés gyümölcse, és nem az apostoli felszentelés hi-vatalos rendje. 3. hét férfit: Úgy tûnik, ezek a „he-tek” néven váltak ismertté (21,8), s számuk talán azsidó városi tanács összetételét tükrözi (MTörv16,18; Str-B. 2, 641). 4. az ige szolgálata: Nyilván-valóan ellentétben az „asztali szolgálattal”, mégisez az az apostoli munka, amelyet István (10. v.) ésFülöp „evangélista” (21,8) végez majd Lukács tör-ténetének további részében. 5-6. A hét név, Istváné-val az élen, mind görög, és bôven dokumentált ahellenisztikus forrásokban, valamint kellôen alátá-masztják e csoport hátterének magyarázatát. rájuktették kezüket: Ez a zsidó rítus mind a funkció átru-házását, mind az erôvel történô megajándékozástkifejezte (vö. Szám 27,18-23); s Lukács saját korá-nak egyházi gyakorlatát is (1Tim 4,14; 5,22; 2Tim1,6), amelyet beleolvas az egyház kezdeti történeté-be (ld. még 13,2-3; [14,23]; vö. J. Coppens: LesActes [szerk. J. Kremer] 405-438). Lukács számáraez érzékletesen fejezi ki az eredetileg független hel-lenista csoport alárendeltségét Jézus választottapostolainak. 7. megnövekedett: A „növekedésrôl”szóló megjegyzés zárja az epizódot (vö. 2,47) és atörténet sodrához való hozzájárulását hirdeti. A„sok pap” konkrét illusztráció gyanánt szerepel,amelynek nem lesz folytatása.

(Bihler, J.: Die Stephanusgeschichte im Zusammenhangder Apostelgeschichte, MTS 1/16, München 1963. Borse,U.: „Der Rahmentext im Umkreis derStephanusgeschichte” BibLeb 14 [1973] 187-204.Cadbury, H.: Beginnings 5. köt., 59-74. Cullmann, O.:„Von Jesus zum Stephanuskreis....” Jesus und Paulus[Fest. W. G. Kümmel, szerk. E. E. Ellis és E. Grässer]Göttingen 1975, 44-56. Grässer, E.: TRu 42 (1977) 17-25.Hengel, M.: Between Jesus and Paul, Philadelphia 1983,1-29; Acts 71-80. Lienhard, J.: „Acts 6,1-6: a RedactionalView” CBQ 37 [1975] 228-236. Richard, E.: Acts6,1–8,4, SBLDS 41, Missoula 1978. Simon, M.: St.Stephen and the Hellenists in the Primitive Church, Lon-don 1958, 1-19. Walter, N.: „Apg. 6.1. und die Anfängeder Urgemeinde in jerusalem” NTS 29 [1983] 370-393.Wilson: Gentiles, 129-153.)

44 (b) ISTVÁN TANÚSÁGTÉTELE (6,8–8,3). Az Ist-vánról szóló elbeszélés a 6,8-15-ben szervesen foly-tatódik a 7,55–8,3-ban; a nagy beszéd valószínûlegmásodlagos betoldás a történet közepén (Dibelius:Studies, 168). Az elbeszélés, amelyet Lukács leg-alább részben a forrásából vett át, ingadozik egy bí-rósági eljárás és egy lincselés leírása között, felte-hetôen azért, mert Lukács a forrás beszámolóját egynagytanács elôtti tárgyalás elemeivel egészítette ki,azért, hogy az elsô mártír halálát Jézuséval össz-hangba hozza (Conzelmann: Apg., 51; Schneider:Apg., 1. köt., 433-434). A két „mártírium” közti pár-huzamosság annyiban tipikusan lukácsi, hogy a szi-noptikus szenvedéstörténetnek a Lk 22-23-ból ki-maradt elemeit ide, az István elleni eljárásba illesz-

ti be (pl. 13-14. v. = Mk 14,57-58). Jézus passiójá-nak Istvánéban történô megismétlésébe beletartoz-nak a hamis tanúk, a fôpap kérdése, az „Emberfia”látomás (7,56), és a haldokló imája (7,59-60; vö.Richard: Acts 6,1–8,4, 281-301). Ugyanakkor anagytanácsi eljárás, mint keret, megengedi, hogyIstván vértanúsága a Csel korábbi üldöztetés-törté-netei egyre fokozódó súlyosságú eseménysorábatartozzon, amelyek közül az elsô csupán fenyegeté-sekkel végzôdött (4,17.21), a második megkorbá-csolással (5,40) és a kivégzés elhatározásával(5,33), amely most céljához is ér (Haenchen: Acts,273-274).

(I) Misszió és tárgyalás (6,8–7,1). 8. kegyelem-mel és erôvel telve: Ennek a példaszerû Lélek-hor-dozónak (vö. 5. v.) a portréja, a hitelesítô csodákkal(2,22.43) és az ellenállhatatlan szónoki karizmával(10. v.) az a pont, ahol Lukács forrása elôtör, István-ról és mozgalmáról szóló nélkülözhetetlen informá-ciót hordozva. A Lélek-entuziazmusnak és Jézus ta-nításának a kombinációja indokolja a zsidó intéz-ményeknek azt az éles kritikáját, amelyet Istvánvádlói felhoznak ellene (11.13. v.). „A döntôtényezô Jézus üzenetének Szentlélektôl ihletett ér-telmezése, a görög nyelv új médiumán keresztül”(Hengel: Between Jesus, 24). 9. Jeruzsálem helle-nisztikus zsinagógáival kapcsolatban (ld. még24,12) ld. a 6,1 magyarázatát. 12-14. Az István el-leni vádak, melyek különböznek a Pállal szembeniáltalános zsidó vádaktól (21,21,28), konkrét tanítás-beli elemeket tartalmaznak, amelyeket az ô körekétségtelenül képviselt. Lukács, folytonosság-tézi-sének védelmében, a vádlókat „hamis tanúknak”nevezi, de a 14. vers lényege (vö. Mk 14,58; Csel7,48) nem feltétlenül pusztán a passióhoz alkalma-zás, ha arról tanúskodik, hogy a templomról szólómondást rokon lelkek átvették, akiket foglalkozta-tott a zsidó istentisztelet centralizációjának kérdése(vö. 7,48; 17,24; Roloff: Apg., 113; ellentétben G.Schneider: Les Actes [szerk. J. Kremer] 239-240).15. az arca olyan, mint egy angyalé: István„megdicsôülése” (vö. Lk 9,29 látomásának elôjáté-ka; 7,55-56), s beszéde egy stratégiai ponton meg-töri a szekvencia formai egységét (vö. Richard: Acts6,1–8,4 [? 43] 298-299).45 (II) István beszéde (7,2-53). A Cselnek e leghos-szabb és legnagyobb szabású beszédével kapcsolat-ban a vélemények széles skálája a teljesen hagyo-mány-pártitól (M. Simon) a teljesen kompozíció-pártiig (J. Bihler) húzódik. Az igazságot természe-tesen valahol a kettô között kell keresni. Ez kétolyan beszéd közül az elsô (a 13,16.41 a másik),amely a zsidó történelem nagy ívû ismertetését tar-talmazza, s ez a mûfaj bôvelkedik még példákbanaz ÓSz-en és a judaizmuson belül (vö. Richard:Acts 6,1–8,4 [? 43] 141-145). Ennek a szövegnekkülönösen érdekes analógiái találhatók a Bír 6,6-18-ban, Neh 9,6-31-ben és Zsolt 105-ben, de nem

APOSTOLOK CSELEKEDETEI 6-7 44:43–45

254

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 254

függ közvetlenül egyiktôl sem. István érvelésénekélesen polemikus csúcspontja a deuteronomista tör-ténészek által kifejlesztett történeti sémán alapul(vö. O. Steck, U. Wilckens), akik Isten kegyelmicselekedeteit állandóan népének makacs ellenállá-sával ellenpontozták (Neh 9,6-31; vö. 2Kir 17,7-18), beleértve prófétáinak gyilkos elutasítását Izraelrészérôl (Neh 9,26, Josephus Flavius: Ant., IX.13.2§265), amely újra felhangzik István gyújtó hatásúkonklúziójában (51-53. v.). M. Dibelius szerint abeszéd történelmi szinopszisa és polemikus konklú-ziója külön irodalmi vonulatokat képviseltek, azelsô egy Lukács elôttit, amely alapjában közömbösIstván helyzete szempontjából, a másodikat Lukácsszolgáltatja, hogy a történetet a jelen vitahelyzet fe-lé irányítsa (35-53. v.; vö. Studies, 167-169;Haenchen, Conzelmann, Holtz). Annak azonbantöbb a valószínûsége, hogy a történeti összefoglalómár úgy került Lukácshoz, hogy a deuteronomistahagyomány által ihletett bûnbánati igehirdetés té-máit hordozta, valamint annak prófétagyilkosság-tanát (Steck: Israel [? 50] 266; Wilckens:Missionsreden, 216-219). A szöveg rétegesfejlôdéséhez kulcsot adhatnak az ÓSz (LXX) alkal-mazásának észrevehetôen különbözô módjai: holnagyvonalú elbeszélô áttekintés, hol szószerinti idé-zet (3.5.6-7.27.32-35.37.40. v.), hol formális hivat-kozás (42-43.48-50. v.), hol mûvelt tipológia(22.25.35.37. v.; vö. Weiser: Apg., 179-180;Richard: Acts 6,1–8,4 [? 43] 253). Ezek közül kü-lönösen az utóbbi alkot keresztutalásokat a Lk–Cselmegfelelô egyéb helyeivel, s ezért Lukácsszerkesztôi tevékenységét jelzi. Az így nyert kiin-dulópontból a következô fejlôdési szakaszokat téte-lezhetjük fel: 1) a történeti összefoglalás, amely ahellenisztikus zsinagógákban használt modell alap-ján jött létre; 2) a bûnbánatot célzó feddések hozzá-tétele, amelyek a 39-42a. és 51-53.versekben kon-centrálódnak, s amelyeket Lukács elôtti exegéták adeuteronomiumi parainézis-hagyományból merítet-tek, amely Jézus jól ismert szavaiban is visszhang-zik (Lk 11,47-51; 13,34-35); 3) a Mózes-próféta ti-pológia, s talán a formális ósz-i hivatkozások (42b-43.48b-50. v.), amelyek Lukács írása idején kerülbe, és történetének tágabb tematikus harmóniáihozilleszkednek. Azok a kísérletek, amelyek a szentírá-si érvelést palesztín hagyományra, akár szamariaira(M. Simon, M. Scharlemann, C. Scobie), akár qum-ránira (O. Cullmann) akarták visszavezetni, meg-buktak a szóbeli hagyomány áramlatai kiterjedésé-nek nem kellô felmérése miatt (G. Schneider: LesActes [szerk. J. Kremer] 225-237).46 István gondolatmenete a következôképpen oszt-ható fel: 1) Isten útja Ábrahámmal 2-8. versek; 2)Isten útja Józseffel 9-16. versek; 3) Isten útja Mó-zessel 17-43. versek; 4) Isten lakozása hûtlen népé-vel 44-50. versek; 5) konklúzió: Izrael örök ellenál-lása a Szentlélekkel és hírnökeivel szemben, 50-53.

versek történeti áttekintés Ábrahám elhívásától Jó-zsef és Mózes életpályáján át, amely során az izra-eliták ellenállása Isten szándékával szemben állan-dó ellenponttá nôtt, végül a templom építéséig ível,amely mint az elôzô generációk hûtlenségénekcsúcspontja jelenik meg. Az 51-53. versek kiroha-nása azután a jelenlevô hallgatóságnak szóló lesúj-tó peroráció után, amely a nemzet örökös engedet-lenségét az összes prófétával szembeni erôszakkalszemlélteti, s ennek logikus következményét abbanjelöli meg, hogy a hallgatók megölték a „mózesi”prófétát, a Messiást. 2-8. Isten útja Ábrahámmal. Abibliai szinopszisban érdekes eltérések találhatókMózes könyveinek elbeszéléseitôl és a Mt és LXXszöveghagyományoktól. Ezek között van Ábrahámelhívásának helyszíne, „Mezopotámia” (vö. Ter11,31; 12,1; de vö. Philón: De Abr., 62), a Kánaán-ba költözés idôzítése (vö. Ter 11,26.32; 12,4; de vö.Philón: De migr. Abr., 177), az „örökségül” szó az5. versben MTörv. 2,5), és a Kiv 3,12 alkalmazásaa Ter 15,14.16-ra a 7. versben („ezen a helyen”). 4.áttelepítette ôt: Ábrahám Kánaánba településévelIsten lesz a cselekvô, és az ígéret egész történetétegyedül az ô cselekvése viszi elôre. Ezt hangsúlyo-zandó, az ötödik vers rögzíti, hogy Ábrahámnaksem saját földje, sem saját utódja nem volt, amikoraz ígéretet megkapta (vö. Zsid 11,8-12). 6-7. A Ter15,13-14-bôl vett idézet, a Kiv 3,12 szavaivalegyütt, egymást követô események próféciáját te-remti meg István történeti összefoglalásában (Dahl,N.: StLA, 143-144): József története (9-16. v.) meg-mutatja, Ábrahám utódai hogyan lettek idegenekidegen földön, ahol szolgákká lettek és rosszul bán-tak velük (18-19. v.); Mózes története (20.36. v.) el-mondja, hogyan vezette ki ôket Isten és ítélte megfogvatartóikat; s végül, a 44-47. versek azzal fejezikbe a történetet, hogyan imádták Istent az ígéret föld-jén Dávid és Salamon idején. 7. ezen a helyen: AKiv 3,12-ben „ezen a hegyen” szerepel (Hóreb); vö.Ter 15,16: „tér vissza ide”. Az Ábrahámnak adottígéret tartalmazta az ígéret földjén történô istentisz-teletet, de ez azután nem a templom megépítésévelteljesedett be (47-48. v.), amelyre a beszéd Lukácsáltal teremtett környezete az „ezen a helyen” kifeje-zéssel utalhatna (6,13-14; de vö. 33.49d. v.;Richard: Acts 6,1–8,4 [? 43] 326).47 9-16. Isten útja Józseffel. József kezdte meg aletelepedést mások földjén (6. v.), s ez a helyzetelôrevetítette a nagy szétszóratást (43d. v.). Fontos-sága azonban túlmegy ezen, ahogyan ezt a 9. versazonnal megmutatja: ô a tematikus ellenpont elsôkiemelkedô alakja, akit testvérei irigyeltek és elad-tak, míg „az Isten vele volt” (vö. 10,38). 10. Az el-lentét egyrészt Isten szabadítása és József különle-ges megajándékozottsága, másrészt Józsefnek em-berek által okozott „nyomorúsága” között azismerôs kérügmatikus sémát idézi (vö. 2,22-24;10,38-40), ahogyan a hasonló tehetségû István sor-

44:45–47 APOSTOLOK CSELEKEDETEI 7–8

255

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 255

sát is (6,8-10). 14. hetvenöt fôbôl álló egész rokon-ságát: Vö. Ter 46,27, Kiv 1,5 LXX, szemben a TM-szal (MTörv 10,22 szintén). 16. átvitték ôketSzíchembe: Ez a hagyomány Ábrahám hebroni (Ter23,17-20; vö. 50,13) és Jákob szíchemi földvásárlá-sának (Ter 33,18-19; vö. Józs 24,32) összekev-eredésébôl származik. Furcsa módon nincs szamari-ai adat, amely a szíchemi temetkezési hagyományttámogatná a hebronival szemben (Schneider, G.:Les Actes [szerk. J. Kremer] 451).48 17-43. Isten útja Mózessel. Sok szempontból aMózes-szakasz a beszéd középpontja és súlypontja.A 17b-19. versek szorosan követik a Kiv 1, 7-10LXX szövegét; ezt követi a Kiv 2,2-10 (20-22. v.),Kiv 2,11-22 (23-29. v.) és Kiv 3,1-10 (30-34. v.)LXX szövegének szabadabb összefoglalása. A 39-43. vers deuteronomista stílusú kommentárja kifejtia történet sötét oldalát, amelyet a 27-29.35. versekmár felvillantott. Lukács szerkesztôi tevékenységefedezhetô fel a bevezetésben (17. v.) és a döntôjelentôségû Mózes–Krisztus tipológiában(22.25.35.37. v.; vö. Weiser: Apg., 182,185). 22. ki-váló volt mind szavaiban, mind tetteiben: Mózeskarizmatikus portréja folytatja az Istvánnal valóanalógiát (6,8,10), de ellentmond a Kiv 4,10-nek! Afrazeológia majdnem pontos ismétlése Lk 24,19-nek, ahol az emmauszi vándor körülírással jellemzia „mózesi” prófétát, anélkül persze, hogy sejtené,hogy az ô társaságában van. 23. negyvenedik életév-ét: Mózes százhúsz évnyi élettartamát (MTörv34,7) itt negyvenéves periódusokra osztja fel(30,36), amely azt jelképezi, hogy Isten mindegyikfázist közvetlenül irányítja (30. v.). 25. de nem ér-tették meg: Az elbeszélést egy Lukács számára fon-tos témán való elmélkedéssel szakítja meg: az üd-vösség üzenetének megértése (Lk 24,45) és a megnem értése (Lk 2,50; 8,10; 18,34; Csel 28,26,27) té-májával. Vö. még a 3,17-18; 13,27. 29. Mózes… el-menekült: A összegzés tematikus ellenpontja azt kí-vánja, hogy a menekülés kiváltó oka a honfitársakellenállása legyen, s nem a fáraó fenyegetése (minta Kiv 2,15-ben). 32. a te atyáid Istene: Az e.sz.-ú„atyád” (TM, LXX) megváltoztatásához némi tá-mogatást nyújt a szöveghagyomány (Richard, E.:CBQ 39 [1977] 200-202), és mindenképpen jobbanszolgálja az öszszefoglalás koherenciáját. 35. Le-het-e nem észrevenni ennek a szakasznak a szerke-zeti összhangját a Csel kérügmája központi tételé-vel (2,36; 3,13-15; 5,30-31)? Figyeljük meg a stí-lusváltozást: „a történeti elbeszélés nyugodt folyásautat enged a szenvedélyes, szónokian felfokozottvádnak” (Haenchen: Acts, 282). 36. csodákat és je-leket: A „mózesi” prófécia e fémjeleinek történeticiklusát itt, a kezdetén le is zárja (vö. 2,19.22.43;6,8). 37. Vö. 3,22-26, ahol a MTörv 18,15 megtart-ja teljes diszkurzív funkcióját. Itt betoldásnak tûnik,talán Lukácsénak (A. Weiser), talán Lukács elôt-tinek (G. Schneider), amelynek célja a mózesi tipo-

lógia erôsítése, felkészülve az 52. versre. 39-41.nem akartak engedelmeskedni: A hó von. névmáshangsúlyozza Mózesnek az engedetlen nép általiszemélyes elutasítását, s a 27. versben szereplôapósantó, „elutasították” ismétlése az ellenállásukfolyamatosságát mutatja meg. Ez a szakasz, amelydeuteronomista stílusban bôvíti ki az eredeti ösz-szefoglalást, kifejti a Mózes és Jézus közötti analó-giát, akiket az izraeliták elutasítanak; ezzel az eddigelmondott történetet az 51-53. versek polemikuscsúcspontja felé viszi tovább (Schneider: Apg. 1.köt., 464). 42-43. A bálványimádás és annak bünte-tése közötti „tallióval” kapcsolatban ld. Bölcs11,16, valamint a paredóken, „átadta” kifejezést aRóm 1,24-28-ban. Az Ám 5,25-27 LXX-ból vettidézet Damaszkuszt „Babilonnal” helyettesíti, s ígya szörnyû jóslat végsô beteljesedését hirdeti meg.49 44-46. A „bizonyság sátra”, mint Isten lakóhe-lye a pusztában és Kánaánban, Isten konkrét akara-ta szerint készült, s a szerint a „minta” szerint, ame-lyet ô mutatott meg Mózesnek (Kiv 25,9.40). Ez ad-dig tartott, amíg Dávid, akit Isten kedvelt, könyö-rögni nem kezdett olyan „hajlékért” (Isten számá-ra), amelyben népe a 7. vers isteni ígéreténekmegfelelôen imádhatja ôt (Zsolt 132,5). 47. de Sa-lamon épített neki házat: Az adverzatív de megpen-díti az ellenpontot: Salamon temploma nem az Áb-rahámnak tett ígéret beteljesedése vagy a Dávidimájára adott válasz volt (N. Dahl: StLA, 146). 48.Itt, a régi történeti összefoglalás végén a diszpórazsidósága számára kiderült, hogy ahhoz, hogy azzalaz Istennel találkozzék, aki nem emberi kéz általépített szentélyben lakik, nem kell visszamennie Je-ruzsálembe! (Schneider: Apg. 1. köt., 467.). 49-50.Iz 66,1-2 magának Istennek a szavával támasztjaalá ezt a véleményt, amely szónoki kérdés formájá-ban fejezi ki a lényeget (vö. 17,24).

51-53. István polemikus perorációja a deutero-nomista próféta-gyilkosságról szóló parainézis egy„klasszikus” példányát követi (Wilckens:Missionsreden, 215-216; Steck: Israel [? 50] 265-269): 1) az egész Izraelt, a mostani és a múltbelinemzedékeket egyaránt, Isten igéjével szembenimakacs ellenállással vádolja; 2) Isten újra és újraküldött prófétákat, hogy a népet a helyes útra térít-se, de 3) elutasították, üldözték (és megölték) a pró-fétákat; s ezért 4) Isten szörnyû ítélettel sújtotta ôketIzrael (2Kir 17,18) és Júda (Neh 9,27) királyságai-nak pusztulása formájában. Az utolsó elem itt hi-ányzik, de a 43. vers már elôvételezte (vö. Dillon:From Eye-Witnesses [? 17] 257-260). 52. az Igaz-nak: Vö. 3,14; 22,14; Lk 23,47. 53. mégsem tartot-tátok meg: A mostani nemzedék összefüggésbe ho-zása az atyák bûnével állandó eleme ennek a hagyo-mánynak (2Kir 17,14; Neh 9,32-35; Lk 11,50-51,6,22-23). A Messiás-gyilkosság tetôzte be a törvén-nyel szembeni örök engedetlenséget (15,10).50 (iii) István vértanúsága (7,54–8,3). A pro-

APOSTOLOK CSELEKEDETEI 8 44:47–50

256

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 256

tomártírium befejezése, amely a 6,15 fonalát veszifel, elbeszéli a lincselést, amely feltételezhetôen aLukács elôtti réteghez tartozik (? 44). Lukács kezenyomát két sorozat díszítôelem viseli (Schneider:Apg. 1. köt., 471): a Jézus nagytanács elôtti tárgya-lásával (55,56,58b. v.) és utolsó szavaival (59-60.v.) vont párhuzamok, valamint Saul statisztaszere-pe, üldözôi mivoltának elôzetes bemutatásával(58b.; 8,1a.3. v.). 55. az égre emelte tekintetét: A6,15 fonalát felvéve, ez a lukácsi kijelentés Istvánangyali arckifejezését mennyei látomás fényébenértelmezi; s mivel azonnal a beszéd után következika látomás, hitelesíti is az elhangzottakat: a hallgatókfeletti ítéletet és azt, hogy Isten „dicsôségének” he-lye a mennyben van, a feltámadott Krisztusnál, snem az emberek által készített templomban(Mussner: „Wohnung Gottes”, 286). 56. az Ember-fiát, amint az Isten jobbja felôl áll: Figyelemremél-tó egyrészt az „álló” helyzet, másrészt az, hogy ezaz a ritka Emberfia-mondás, amely nem Jézus ajka-iról hangzik el. A vértanúnak ez a mondata valószí-nûleg Lukács variációja a Lk 22,69-re, az 55. verstovábbi kidolgozásaként (így Conzelmann,Schneider, Weiser, Sabbe, Mussner). Az „állás” ta-lán azt jelzi, hogy az Úr üdvözli vértanúját egyegyéni parúzia során (Barrett), vagy a Lk 12,8 értel-mében közbenjár hitvallójáért (Schneider), vagyítéletet gyakorol a lázadó zsidóság felett (Pesch);vagy, ami legkevésbé valószínû, „jelentésnélküli”variációja annak a motívumnak, hogy a FeltámadottIsten jobbján ül (2,33-35; Mussner, Sabbe). 58.megkövezték: A „városon kívüli” megkövezés (Lev24,14; Szám 15,35-36; m.Sanh. 6,1) a Lukácsra ha-gyományozott próféta-gyilkosság hagyományávalkapcsolatos (vö. Lk 4,29; 13,34; 20,15). „Tanúkat”aligha jelöltek volna ki egy lincselés esetében: ôkLukács keze nyomának bizonyítéka az 58b. vers-ben, amely bemutatja az ifjú „Sault” (a 7,58–13,9-ben kilencszer nevezi így). Kétséges, hogy vajonLukács elôtti hagyományból származik-e ez az Ist-ván–Saul páros (Burchard: Der dreizehnte Zeuge,28-30), inkább a míves irodalmi szerkesztésnek kö-szönhetjük azt, hogy a pogányok nagy misszionári-usa éppen azon a ponton jelenik meg, ahol aJeruzsálembôl kifelé tartó misszió elkezdôdik. Vö.a két „tanú” további összekötését a 22,15-20-ban.8,1. mind szétszóródtak: A sematikus lukácsi képmögött azon üldöztetés húzódik meg, amely a ke-resztény hellenistákat kiûzte Jeruzsálembôl, a po-gánymisszió elsô útjaira terelve ôket (vö. 11,19-20;Hengel: Acts, 73-75). „Júdea és Szamaria” területeimegmutatják, az eseményeknek ez a fordulata ho-gyan teljesítette be a feltámadott Úr utasítását az1,8-ban. Lukács olvasója jól tudta, az apostolok mi-ért nem lehettek a földönfutók között (ld. az 1,4 ma-gyarázatát), a bennszülött „héber” csoport bizonyo-san szintén nem számított ide. 3. Saul pedig pusztí-totta az egyházat: Vö. 9,21; Gal 1,13,23. Lehetsé-

ges, hogy benne volt a keze a jeruzsálemi hellenis-ta gyülekezet megszüntetésében (Hengel: Acts, 74)?Mi a helyzet a Gal 1,22-vel?

(Barrett, C. K.: „Stephen and the Son of Man”Apophoreta [Fest. E. Haenchen, szerk. W. Eltester és F.H. Kettler] BZNW 30, Berlin 1964, 32-38. Bihler, J.: DieStephanusgeschichte [? 43] Burchard, C.: Derdreizehnte Zeuge, FRLANT 103, Göttingen 1970, 26-31,40-42. Dahl, N. A.: StLA, 139-158. Grässer, E:: TRu 42[1977] 35-42. Holtz: Untersuchungen 85-127. Kilgallen,J.: The Stephen Speech, AnBib 67, Rome 1976. Kliesch,K.: Das heilgeshichtiche Credo in den Reden derApostelgeschichte, Bonn 1975, 5-38, 110-125. Mussner,F.: „Wohnung Gottes und Menschensohn nach derStephanusperikope” Jesus und der Menschensohn [Fest.A. Vögtle, szerk. R. Pesch és mások] Freiburg 1975, 283-299. Pesch, R.: Die Vision des Stephanus, SBS 12, Stutt-gart 1966. Rivhard: Acts 6,1–8,4 [? 43]; „Acts 7” CBQ39 [1977] 190-208. Sabbe, M.: Les Actes [szerk. J.Kremer] 241-279. Scharlemann, M.: Stephen, a SingularSaint, AnBib 34, Rome 1968. Scobie, C.: „The Use ofsource Material in the Speeches of Acts III and Vii” NTS25 [1978–79] 399-421. Steck, O.: Israel und das gewalt-same Geschick der Propheten, WMANT 23, Neukirchen1967. Stemberger, G.: „Die Stephanusrede” Jesus in derVerkündigung der Kirche [szerk. A. Fuchs] SNTU A/1,Linz 1976, 154-174. Wilckens: Missionsreden, 200-224.)

51 (c ) FÜLÖP ÉS AZ IGE TERJEDÉSE (8,4-40).(I) Az evangélium gyôzelme Szamariában (8,4-

25). Fülöpöt, a Cézárea Maritimából származóevangélistát (21,8), a hellenista hetek egyikét (6,5),úgy látszik, a szamariai misszióval hozta összefüg-gésbe ugyanaz a hagyomány, amely az eunuch tör-ténetét is szolgáltatta (26-40. v.). Figyelemreméltóazonban, hogy mûködését csak nagyon általános ér-telemben mutatja be (5-8. v.), és hogy nincs szerepeSimon mágus és Simon Péter találkozásában (18-24. v.). Vagy az történt, hogy Lukács újraírta azt ahagyományt, amely szerint a varázsló megpróbáltamegvásárolni a Szentlélek erejét Fülöptôl(Dibelius: Studies, 17, Haenchen: Acts, 308), vagyaz, hogy másodlagosan kötötte össze Fülöp misszi-óját a „Péter-történettel” a redakciós 12-13. vers se-gítségével (Weiser: Apg., 200; Hengel: Acts, 78-79).Akárhogy is, a legtöbben egyetértenek abban, hogyLukács célja, hogy a hellenisták misszióját aláren-delje a „Jeruzsálemben levô apostoloknak” (14. v.)teremtette meg a keresztelés különös elválasztását aSzentlélek vételétôl (16. v.; de vö. C. K. Barrett: LesActes [szerk. J. Kremer] 293). Ezentúl Fülöp fôkénta „tengerparti síkság pogány hellenisztikus területe-in” (40. v., Hengel) dolgozik majd. 4. hirdették azigét: Ennek visszhangja a 25. versben, a szamariaitörténet végén, rávilágít a kettô közötti fôszerkesztôi érdekre: a szétszóródott hellenisták ésaz apostolok egységét a misszióban. 5. Szamariavárosába: Ez a bizonytalan utalás (Szebaszte?Szíchem?) talán Simon mágus személyénekköszönhetô, akinek otthona a Gitta nevû szamariai

44:51 APOSTOLOK CSELEKEDETEI 7–8

257

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 257

falu volt (Jusztinosz: 1Apol. 26,1-3). 6-8. Ez a be-számoló, bár redakcionális és sematikus (vö. 5,16;Lk 6,18), hû a hellenista misszió jellegéhez és jelziazokat a térítési stratégiákat, amelyekben túl kellettszárnyalniuk vetélytársaikat. 9. Simon, aki varázs-lással foglalkozott: Az ÚSz-ben csak az Csel fordítfigyelmet a varázslásra (vö. 13,6,8; 19,19), mégpe-dig azért, hogy az evangélium által legyôzött ellen-séges hatalom szerepében léptesse fel. Simonnak,mint fôeretneknek és alapító gnosztikusnak a jelen-tôségét (Ireneus: Adv.Haer., 1,23; Jusztinosz:1Apol. 26,1-3; Hippolütosz: Ref., 6. 9-20;Epiphaniosz: Haer., 21,1-4) említés nélkül hagyjaLukács, vagy azért, mert „lefokozta”, hogy az apos-toli kort eretnekség-mentesnek ábrázolhassa(Talbert, C. H.: Luke and the Gnostics, Nashville1966, 92-93), vagy azért, mert az eretnek-szakértôkdémonizálták ôt azáltal, hogy egy késôbbi, teljesenkifejlett heterodoxia kitalálójává tették (vö. R.Wilson: Les Actes [szerk. J. Kremer] 485-491). 10.ô az Isten hatalmasnak nevezett ereje: Ez úgy hang-zik, mint a kinyilatkoztatás hordozójának önmegha-tározása, ami azt jelentené, hogy Simon több voltmár, mint egy varázsló, talán a születôben levô gnó-zis ügynöke (Conzelmann: Apg., 60-61). 13. hívôlett: Az, hogy Fülöp megtérítette Simont, megszi-lárdítja azt a benyomást, hogy rendkívül sikeresvolt (6.8. v.). 14-17. Lukács elgondolása szerint azúj közösségek úgy kötôdnek az anyagyülekezethez,hogy küldöttei meglátogatják ôket (vö. 11,22). Ez aszerkesztôi igény segít megérteni azt az anomáliát,hogy Fülöp a Szentlélek átadása nélkül keresztel(16. v.) Akár a rítus után (19,69), akár esetleg elôtte(10,47-48) kapják meg a Szentlélek, s csak ott mû-ködik, ahol közösségben maradnak az apostolokkal,akik mint „feltámadásának tanúi” (1,22) garantál-ják, hogy a Feltámadott továbbra is mûködik a föl-dön. Ez csupán in via egy „kora-katolikus” elképze-léshez; a Szentlelket nem kontrollálja rituálé vagyhivatal (15. v.), és Simon pórul járása megerôsítisérthetetlen „ajándék” jellegét (20. v.; vö. 2,38;10,45; 11,17.) 21. nem részesülhetsz, és nem is örö-kölhetsz: Ez jelenthet „kiközösítést” (Haenchen),bár a közönséges pogány vallásosságot, s nem pe-dig az eretnekséget utasítja el.52 (II) Fülöp és az etióp eunuch (8,26-40). Azemögött meghúzódó hagyomány kétségtelenül azelsô pogány megtérésérôl szóló beszámoló volt,amelyet a hellenista körökben meséltek, és aKornéliusz-történet riválisa volt (10. fej.), amelyetJeruzsálemben mondtak el Péter felfedezésérôl(Dinklert: „Philippus”, 88). Saját története érdeké-ben Lukács homályban hagyta az eunuch vallásistátuszát, hogy ne elôzze meg Péter nyitását a pogá-nyok felé, de a megtérô belsô-afrikai eredete, amelyaz olvasókban a civilizált világ pereme sötétbôrûhordáinak képét idézte fel, ékes bizonyítékát adta,hogy az evangélium, miután meghódította

Szamariát, most valóban úton van „a föld végsô ha-táráig” (1,8). 26. az Úr angyala: Akár angyal által(5,19), akár a Lélek által (39. v.; 10,19; 11,12; 13,2),a misszió Istentôl indul el. Fülöp mint puszta esz-köz jelenik meg a Lélek munkájában, ahogyan ameghökkent Péter is a 10,19-20-ban. Dél felé aJeruzsálembôl Gázába vezetô útra: Miután É felé,Szamariába követtük a missziót, most egy tágulókört érzékelünk, helyesen, amelynek Jeruzsálem aközéppontja, azáltal, hogy a végül PalesztínátEgyiptomtól elválasztó nagy pusztaságba torkollóútra térünk. 27. udvari fôember (eunuch): A MTörv23,1 kizárta a kasztráltak befogadását Izrael faji ésvallási közösségébe. De vö. a hívô eunuchoknakadott ígéretet az Iz 56,3-5-ben. 30-31. A történet kö-zéppontja, a Szentírással kapcsolatos tanítás, hem-zseg a lukácsi kereszt-utalásoktól. Az Iz olvasmányemlékezetbe idézi a Lk 4,16-21-et, s az útitárs taní-tása (35. v.), amelynek szakramentális a végered-ménye, erôsen emlékeztet az emmauszi vándorlásra(Lk 24,13-35). 32-33. A zarándok szövege Iz 53,7b-8c, amelyet provokálóan rövidre zár a deutero-iza-jási Szolga halála elôtt „népe vétke miatt” (8d.,v.).Ez a megnyirbálás nem véletlen, Lukács „keresztteológiája” nem tartalmazza a bûnökért való elégté-telt (Rese: Motive, 98-99). a krisztológiai értelme-zés itt inkább eisegesis, mint exegézis: a megalá-zottból megdicsôült lett (vö. 4,11; 5,30 köv.; Lk24,26) és számtalan követôje („nemzetsége”;Kränkl: Jesus, 114-115) lett. 34. Az eunuch kérdé-sét, amelyet nem túl nyilvánvalóan a szöveg sugall,Lukács szokásos ósz-i via negativája követi (2,29-31.34-35; 13,34-37). „Az eunuch úgy kérdez, aho-gyan az ideális nem-keresztény olvasónak kérdez-nie kellene, de csak a keresztény olvasó tud”(Conzelmann: Apg., 63). [37.] Egy régi nyugati va-riáns (Ireneusz) hozzátesz egy korabeli gyakorlat-ból származó keresztelési párbeszédet. 39. elragad-ta: Az ige a mennyekbe felemelések szótárábólszármazik (2Kor 12,2,4; 1Tessz 4,17; Jel 12,5; 2Kir2,16). 40. Fülöpöt Caesarea Maritimában hagyjuk,otthonában, ahol majd Pál lesz a vendége (21,8).

(Barrett, C. K.: Les Actes [szerk. J. Kremer] 281-295.Casey, R.: Beginnings 5. köt., 151-163. Dietrich:Petrusbild [? 19] 245-256. Dinkler., E.: „Philippus undder anér Aithiops” Jesus und Paulus [Fest. W. G.Kümmel, szerk. E. E. Ellis és E. Grässer] Göttingen 1975,85-95. Grässer, E.: TRu 42 [1977] 25-34. Hengel:Between Jesus [? 43] 110-116. Unnik, W. C. van: „DerBefehl an Philippus” ZNW 47 [1956] 181-191. Wilson, R.M.: Les Actes [szerk. J. Kremer] 485-491.)

53 (B) Az üldözôbôl üldözött lesz (9,1-31).(a) SAUL MEGTÉRÉSE (9,1-19a). Az etióp zarán-

dok megtérése szimbolikusan újrafogalmazta a mis-szió célját, s Lukács most egyik legnagyobb mér-földkövét veszi sorra, annak a félelmetes ellenség-nek a megtérését, akibôl majd a legnagyobb misszi-

APOSTOLOK CSELEKEDETEI 8–9 44:51–53

258

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 258

onárius, és ezáltal a könyv hátralévô részének hôseválik. Saul megtérése Kornéliusz és háznépe megté-résével együtt a Csel történetének gyújtópontjábanáll, s mindkét eset hallatlan jelentôségét a fôhôs ál-tali kétszeri késôbbi elmondás emeli ki. Saul törté-nete második és harmadik alkalommal védekezôbeszédeiben hangzik el (22,3-21; 26,2-23). s ez amûfajváltás az egyetlen esemény rögzítése soránritka alkalmat ad arra, hogy Lukács szerkesztôi ér-dekeit a forrásanyaggal kapcsolatban felmérhessük.Felidézve, hogy a szerzô számára a beszédek a tör-ténetírás eszközei (? 7], a Lukács elôtti Saul-törté-netet inkább az elsô elmondásban keressük, míg abeszédekben lévô „újrajátszások” valószínûleg atörténet Lukács általi újraírása, a saját nézôpontjaiszerint (Löning: Saulus-tradition [? 54] 18-19; C.W. Hedrick: JBL 100 [1981] 427-428).

A 9. fejezetben elmondott történet megtérésrôl ésnem elhívásról szól. Nem rögzít semmiféle, a meg-vakult üldözöttnek adott megbízást, csak elôre-jelzést a jövôjével, mint üldözött keresztény hitval-lóéval kapcsolatban (15-16. v.), akit a helyi gyüleke-zet képviselôjének, Ananiásnak adják át, aki meg-gyógyítja és megkereszteli. Ezzel a beállítássalszemben a beszéd-variációk csökkentik a közbenjá-ró szerepét, míg végül mindenestül el is tûnik(26,13-18), s Saul elhívását, mint a feltámadott Úrtanúságtételét belefoglalják a megtérés eseményébe,úgy, hogy Ananiás közvetíti megbízását a 22,14-16-ban, azután közvetlenül Krisztustól kapja a 26,15-18-ban. A harmadik elbeszélésénél tehát a megtérésés az elhívás teljesen egybeesnek, s ezt az összeolva-dást azonosíthatjuk fô lukácsi érdekként a történetújraírásával kapcsolatban (Burchard: Der dreizehnteZeuge [? 54] 120-121; Löning: Saulustradition [?54] 109-113). Sok részletbeli eltérést lehet találni ahárom verzió között, amelyek ezt az érdeket szolgál-ják, mint például a vak legendás meggyógyításárólszóló szakasz kihagyását, a látomás érzékelhetô ha-tásainak eltéréseit, és Saul keresztségének kihagyá-sát az utolsó változatból (18. v.; 22,16). Mások pusz-tán irodalmi variációk, amilyenek rendszeresen kí-sérik a lukácsi ismétléseket (Cadbury, H. J.: StLA,88-97).

A damaszkuszi élmény elsô elbeszélése, ahol aSaul-hagyomány a legtisztábban megmutatkozik,túl bonyolult ahhoz, hogy egyetlen mûfajból szár-mazzon. Néhány jellemzôje megegyezik a büntetôepifániáéval, amely elrettenti a vallás ellenségét (pl.Heliodorus; 2Makk 3,27-29), mások a zsidó propa-gandisták által elmondott megtérési legendákéval(Józs.Asen. 14), és az ósz-i epifánia-párbeszéddel(Ter 31,11-13; Ter 46,2-3; vö. Weiser: Apg., 217-219). Ezenkívül Saul és Kornéliusz megtérése mégegy jellegzetességben megegyezik, s ez a „kettôs lá-tomás”, amelyben a megtérôt és beavatóját a láto-mások keresztutalásai kötik össze (10-12. v.; 10,3-20), amely eszköz inkább a hellenisztikus, mint az

ósz-i zsidó irodalomban fordul elô (Lohfink:Conversion [? 54] 76). A Csel 9. és 10. fejezetektörténései közötti szoros párhuzamok – a megtérôlátomása, a vonakodó beavató látomása, majd talál-kozásuk, amelyet a megtérô keresztsége és a Szent-lélek vétele követ – jelzik azt, hogy Lukács egy bi-zonyos mértékig úgy asszimilálta a két történetet,hogy a fô pogány-misszionárius és az elsô pogánymegtérése egymás mellett álljon kompozíciójánaktengelyében.54 1. öldökléstôl lihegve: Szerkesztésbeli kapcso-latot létesít a 8,3-mal és Saul elsô megjelenésével atörténetben. 2. leveleket kért tôle Damaszkuszba azsinagógákhoz: A fôpapnak a diaszpóra gyülekeze-tei feletti efféle hatalmát nem lehet dokumentálni azáltalában idézett dokumentumok alapján: 1Makk15,15-21; Josephus Flavius: Ant., XIV.10.2. §190-191; Bell., I.24.2. §474. Pál saját tanúskodásánakarról, hogyan üldözte a gyülekezeteket (1Kor 15,9;Gal 1,13-14,23; Fil 3,6), kapcsolata lehet a Lukácsáltal idézett Saul-hagyománnyal (vö. 21. v.). 3-4.Az eredeti Saul-történet mûfajában a jelenés fényeaz üldözôt megvakító fegyver volt, s nem a kinyilat-koztatás médiuma (Löning: Saulustradition, 95-96). 4. miért üldözöl engem?: Ez a feddés megegye-zik mind a három változatban (22,7; 26,14). Tanít-ványaiban magát az Urat üldözik (5. v.), s ez a gon-dolat ezeknek a szövegeknek a sajátja, de hû a mis-szió Christus praesens elméletéhez is (vö. a 2,4,33magyarázatát, R. F. O’Toole: Bib 62 [1981] 490-491). 5. Ki vagy, Uram?: Pál visszakérdezése alá-húzza a vakító fény nem kinyilatkoztató jellegét.Üldözése annak a következménye volt, hogy nemismerte fel az élô Kyriost áldozatában (vö. 3,17). 7.Saul útitársainak reakciója éppen fordított a 22,9-ben: látnak, de nem hallanak (ld. ennek magyaráza-tánál). 8-9. A rettegett üldözô, teljesen mozdulatlan-ná téve és bûnbánó vezeklôként az eredeti epifánia-történet pátoszát hordozza. 11. Egyenes utcának:Damaszkusznak egy jól ismert oszlopos átjárója he-lyi ízt kölcsönöz a Saul-hagyománynak, Ananiássalés a házigazdával, Júdással együtt. 13. Valószínû,hogy az eredeti történetben Ananiás rögtön enge-delmeskedett, s ez magyarázza, hogy a 12. versegyenesen vezetett a 17. vershez (Löning:Saulustradition, 27-28). Ananiás tiltakozása, amelytipikus lukácsi visszatekintést tartalmaz, (a 8,3-ra ésa 9,1-2-re), ügyetlenül követi a 11-12. verseket, s a15. vers bíztatása a 11. versét ismétli meg. A 13-16.vers tehát a régi történet szerkesztôi kibôvítéséheztartozik, ahol a 13-14. vers megengedi a lényeges15-16. vers beszúrását. 15-16. Ezek a versek tartal-mazzák Lukács elsôdleges kommentárját a damasz-kuszi eseménnyel kapcsolatban, még ha nem is tel-jesen az ô mûvérôl van szó (vö. Burchard: Derdreizehnte Zeuge, 123; Radl: Paulus, 69-81). Hogya habozó Ananiást bátorítsa, a Feltámadott, még hametaforákban és utalásokban is, közli Saul

44:53–54 APOSTOLOK CSELEKEDETEI 8–9

259

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 259

jövôjének programját, amelyet pontról pontra vég-hezvisz a Csel-ben (Conzelmann: Apg., 66). 15. vá-lasztott eszközöm: Szó szerint „a kiválasztás edé-nye”, hebraisztikus genitivusos melléknév (BDF,165). Vö. Róm 9,22-23, ahol a fazekas-hasonlatbanaz „edények” az isteni harag vagy kegyelem cím-zettjeiként szerepelnek (Burchard: Der dreizehnteZeuge, 101). A kifejezés mûvészien határozatlan,hiszen majd fokozatosan, a lukácsi „fokozás” révéna többi történet során bontakozik ki (22,14-15,26,16; Lohfink: Conversion, 94). hogy elvigye a ne-vemet: Ez a kifejezés, amelyet általában a misszióiutak értelmében értenek félre, csak anynyit jelent,hogy nyilvánosan megvallja nevét a pogányok és azsidók elôtt (enópion prepozíció). Az összekötô inf.célt fejez ki, „hogy elvigye a nevemet”, és a megje-lölt csoportok elôtti nyilvános eljárásokat jelölimeg, mint ennek konkrét helyzetét, ahogyan a 22-26. fejezet megörökíti majd. 16. mennyit kell szen-vednie: A kezdô gar a messiási szenvedés parancsátúgy alkalmazza Pálra, hogy az közvetlen következ-ménye annak, hogy hitvallónak lett kiválasztva.Amirôl szó van, az még nem Pál missziós munkája,hanem a világi ítélôszékek kíméletlenségének az atapasztalata, amelyet a Lk 21,12-19 elôre jelzett Jé-zus minden tanítványa számára. Ananiás tiltakozá-sát így iróniával csendesíti le: a kérlelhetetlenüldözô lesz majd, akit kérlelhetetlenül üldöznek(Burchard: Der dreizehnte Zeuge, 103). 17. az a Jé-zus, aki megjelent neked: A húsvéti jelenések termi-nológiája (ophtheis soi; vö. 1Kor 15,8) aligha illikaz elmondottakhoz, de fôszerepet kap majd, amikorLukács ezt a történetet beszédekké dolgozza át(22,14; 26,16). 18-19. A régi történet Saul gyógy-ulásával és keresztségével anélkül végzôdött, hogymegemlítette volna „tanúként” végzett misszióját(22,15; 26,16), mégis éppen ez az a szerep, amelyetazonnal játszani fog Damaszkuszban (20. v.). Ami aleveleiben említetlenül maradt keresztségét illeti,ld. R. Fuller: Les Actes [szerk. J. Kremer] 503-508.

(Burchard, C.: Der dreizehnte Zeuge, Göttingen 1970, 51-136. Hedrick, C. W.: „Paul’s Conversion call” JBL 100[1981] 415-432. Léon-Dufour, X.: „L’Apparition duressuscité à Paul” Resurrexit [szerk. E. Dhanis] Rome1976, 266-294. Löning, K.: Die Saulustradition in derApostelgeschichte, Münster 1973. Lohfink, G.: TheConversion of St. Paul, Chicago 1976. Steck, O.:„Formgeschichtliche Bemerkungen zur Darstellung desDamaskusgeschehens in der Apostelgeschichte” ZNW 67[1976] 20-28. Stolle, V.: Der Zeuge als Angeklagter,Stuttgart 1973, 155-212.)

55 (b) SAUL PRÉDIKÁL ÉS VESZÉLYBE KERÜL

DAMASZKUSZBAN (9,19b-25). Ennek a bekezdésnekés a 26-30. verseknek hasonló a szerkezete, hiszenSaul igehirdetését Damaszkuszban és Jeruzsálem-ben mindkét esetben zsidó ellenállás és életére törésfogadja, amely miatt hirtelen menekülnie kell mind-

két városból. A Gal 1,13-24 visszhangja a 20-21.versekben, s a 2Kor 11,32-33-é a 25. versekbennem azoknak a leveleknek a felhasználásából ered,hanem a „páli legendából”, amely már kifejlôdôbenvolt Damaszkuszban és Jeruzsálemben (vö. Gal1,23-24), és amely magasan fejlett változatában ke-rült az Csel-be (Schenke, H.: NTS 21 [1974–75]511-512). Itt a fô eltérés Pálnak a korai idôszakrólszóló beszámolójától az, hogy kimarad az arábiaitartózkodása (Gal 1.17), amely a megtérést és azelsô jeruzsálemi látogatást idôben sokkal közeleb-bre helyezi, mint az a „három év”, amelyrôl a Gal1,18 beszél. 20. az Isten Fia: Ennek a megnevezés-nek Csel-beli ritka elôfordulása (13,33) megerôsíti,hogy Lukács itt páli hagyományra támaszkodik(Gal 1,16), ahogyan az „üldözte” (porthésas, 21. v.,Gal 1,13.23) esetében is. 23-25. A feltámadott Úrazonmód, igehirdetését követôen demonstrálja Saulkiválasztásának kemény következményeit (16. v.).A 2Kor 11,32-ben a nabateus király, Aretász hely-tartójának támadása tette szükségessé Saul hirtelenmenekülését. Az itteni beszámoló valószínûlegLukácsnak a zsidókról, mint missziójának elejétôlvégéig legnagyobb ellenségérôl alkotott szisztema-tikus véleményét tükrözi (vö. 28,25-28; de vö.Hengel: Acts, 85).56 (c) SAUL KONFRONTÁCIÓI JERUZSÁLEMBEN (9,26-31). 26. mindenki félt tôle: Hitetlenkedés tanítvány-ságával kapcsolatban aligha állhatott fenn három évelmúltával (Gal 1,18). Lukács talán az antino-miánus teológussal kapcsolatos ellenérzéseket ál-cázza az erôs emberrel kapcsolatos idejétmúlt féle-lemként (Hengel: Acts, 86). 27. Barnabás: Az ôszerepe nem feltétlenül lukácsi invenció, hanem akésôbbi bajtársi viszony forrása általi elôvételezésétis tükrözheti. 29. a görög nyelvûekkel: Nyilván a je-ruzsálemi betelepült zsidók tradicionalistáiról vanszó (ld. a 6,1-re vonatkozó megjegyzést). 31. békes-sége: Mint az 1-31. verset lezáró összefoglalás, ez akijelentés a palesztínai gyülekezetek békességét Páléletútja megváltozásának tulajdonítja!57 (C) Péter mint misszionárius (9,32–11,18).

(a) CSODÁK LIDDÁBAN ÉS JOPPÉBAN (9,32-43). Ahellenista Fülöp drámai térítése és a világ legna-gyobb misszionáriusa megtérése után minden ké-szen áll Lukács történetének döntô szakaszára, apogánymisszióra. Az ô rendszerében azonban eztPéternek kell elindítania, és nem Pálnak, ezért kétcsoda fordítja figyelmünket a vezér-apostol feléKornéliusz korszakos megtérítése nyitányaként. Acsodák, különösen a második, Jézus hasonló tetteitjuttatják eszünkbe (Lk 5,24-26, 8,49-56; vö. F.Neyrinck: Les Actes [szerk. J. Kremer] 182-188), sígy hozzájárulnak a folytonosság érzetéhez a Mes-ter és az apostol között, amely majd segít integrálnia pogányok megtérését a történelem krisztocen-trikus felfogásába. 32. Liddában: A Lod görög for-mája, város a régi joppéi úton, kb. 40 km-re

APOSTOLOK CSELEKEDETEI 9 44:54–57

260

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 260

Jeruzsálemtôl ÉNy-ra. A területet már evangelizál-ták, s az Éneász-gyógyítás fennmaradt a helyi ha-gyományban. 34. meggyógyít téged: aki gyógyít, azismét a Christus praesens, nem Péter (vö. 3,6.16;4,10.30). 36-43. A feltámasztás-történetnek ósz-imodelljei vannak (1Kir 17,17-24; 2Kir 4,32-37) ésennek a legfôbb thaumaturgiának Illéstôl Jézuson átPálig (20,9-12) terjedô folytonosságához járul hoz-zá. 36. Joppéban: YªfÛ, Jaffa ôsi kikötôváros, kb.20 km-re még ÉNy-ra Lodtól. Szent Péter templo-ma, mely lenyûgözô látványt nyújt egy parti szirtena mai Tel Aviv partjaitól D-re, állít emléket az apos-tol Joppéi tartózkodásának. Tabita: Dorcas, az ará-mi név fordítása, a LXX-ból vett kölcsönzésekkelegyütt (3Kir. 17,17.19; 4Kir. 4,33.35) arra utal,hogy ez zsidó-keresztény történet, amelyet hell-enizált keresztények hagyományoztak át. 40. kikül-dött mindenkit: Vö. Mk 5,40 és Lk 8,51. Tábita, keljfel: vö. talitha kõmi (Mk 5,41). 41. megmutatta ne-kik, hogy él: Vö. 1,3. 43. egy Simon nevû tímárnál:Készen áll a színpad a következô jelentôs eseményszámára (10,6).58 (b) KORNÉLIUSZ ÉS HÁZNÉPÉNEK MEGTÉRÉSE

(10,1-11,18). a Kornéliusz-szekvencia, amely Luk-ács Csel-beli gondolatmenetének tengelyében áll, ötjelenetre tagolódik: (i) Kornéliusz látomása, 1-8.vers; (ii) Péter látomása, 9-16. v.; (iii) Péter fogadjaa százados követeit Joppéban, 17-23. v.; (iv) esemé-nyek Kornéliusz házában, 24-48. v.; (v) Péter be-számol az eseményrôl Jeruzsálemben, 11,1-18. M.Dibelius (Studies, 109-122) szerint az alapvetô ha-gyomány itt egy pietisztikus megtérés-történet, ha-sonló az etiópéhez a 8. fejezetben, és példázza afontos emberek megtérésének történeteit, amelyeksok korai közösség épülésére szolgáltak. Ehhez arégebbi legendához Lukács négy dolgot tett hozzá:beleértve a két értelmezô beszédet (10,34-43; 11,5-18), Péter evésre ajánlott állatokról szóló látomását(10,9-16) és a beékelt „visszapillantást” a látomás-ra a 10,27-29a-ban (így gondolja még Weser: Apg.,253-262). A beszédek természetesen lukácsi alap-elemek, de a látomás külön hagyományt képvisel,amelyet eredetileg azért mondtak el, hogy az örök-lött étellel kapcsolatos tabukat semlegesítsék, samelyet Lukács azért illesztett be ide, hogy jelképe-sen az emberekre vonatkozó tabukra is alkalmazza(10,28b), s ezzel a Kornéliusz-epizódot.59 (I) Kornéliusz látomása (10,1-8). 1. Cézárea. Eza pompás hellenisztikus kikötôváros, Joppétól kb.50 km-re É-ra majdnem hatszáz évig volt Palesztínafôvárosa, miután Nagy Heródes Kr.e. 37–34-ben fel-építette. A római prefektusoknak és prokurátorok-nak, beleértve Poncius Pilátust (Kr.u. 26–36), itt volta székhelyük és rezidenciájuk Kr.u. 6 után, amitôlfogva közvetlenül uralkodtak Júdeában. Az „itáliaicsapat” azonban anakronizmusnak tûnik, hiszen elsôízben Szíriában adatolható, Kr.u. 69-ben, s római ka-tonákat nem szállásolhattak el Cézáreában I.

Agrippa halála elôtt (Kr.u. 44, vö. Josephus Flavius:Ant., XIX.9.1-2 §354-366). 2. kegyes és istenfélôember: A tiszt dicsérete szép lukácsi stílusban író-dott (Weiser: Apg., 253-254), s kapcsolatban áll aPéter beszéde (34-35. v.) elején megfogalmazott fel-ismeréssel, ahol a megtérés kiemelkedô jelentôségea maga teljességében megnyilatkozik. Lukács azegyetlen úsz-i szerzô, aki terminus tecnikuskénthasználja a phobumenossebomenos ton theon kifeje-zést, a zsinagógai gyülekezet pogány perifériájánakmegjelölésére (vö. 13,16,26; 17,4,17), s bár nemszabad mindenütt ezt a jelentést alkalmazni (Lake,K.: Beginnings 5. köt., 86), Kornéliusz zsinagógá-hoz tartozását jelezheti a délután három órára kije-lölt imádkozás betartása (3. v., vö. 3,1). 3. az Istenangyala: A Kornéliusz-történet folyamán végigmennyei lények irányítják a földi történéseket,szemléltetve az ügy örökérvényû igazságát: hogy„Isten gondoskodott” arról, hogy a pogányokat né-peként fogadja el (15,14); ez nem emberi kezdemé-nyezésre történt. Az elbeszélés háromszor visszatérmajd ehhez a látomáshoz (22,30-32; 11,13-14), azismétléssel hangsúlyozva döntô fontosságát az ese-mények elindításában. 4-6. A mennyei útbaigazítás-ban utasítás van, de nincs magyarázat; az emberekbábok a dolgoknak teljesen fentrôl irányított mene-tében (Haenchen: Acts, 347; K. Löning: BZ 18[1974] 8). 4. emlékeztetôül feljutottak: A mimetikuskifejezésmód megegyezik a „megemlékeztek” kife-jezéssel a 31. versben (vö. Sír 50,16; Tób 12,12). Apogány kegyessége jutalmat érdemel, de nem ad jo-got a választottak sorába lépni! 6. Simon nevû tímár:Kapcsolatot teremt a 9,43-mal és információt adhozzá, ahol a lukácsi szerkesztés elôvételezte aKornéliusz-hagyomány adatait.60 (II) Péter látomása (10,9-16). 9. amíg ôk… avároshoz közeledtek: Az egyidejûség (17. v.) felül-rôl származik, ahonnan történetünk cselekményé-nek még az idôzítése is ered. Ima elôzi meg a láto-mást, ahogyan a 22,17-ben is; és a Lk 1,10; 3,21;9,28-29; 22,41-43. 11. az ég megnyílik: Vö. 7,56;Lk 3,21. Ez a látomás is, mint a századosé, az is-métlés által válik hangsúlyosabbá (28. v.; 11-5-10).valami nagy lepedôhöz hasonló: Péter éhségére vá-laszolva (10. v.), ez nyilván asztali teríték, bár tar-talmát nehéz magunk elé képzelni. 12. a föld min-denféle négylábú és csúszómászó állata: Ez a felso-rolás a Ter 1,24-et visszhangozza (28,30; 6,20) ésnyilvánvalóan szónoki közhellyé vált (Róm 1,23).Már céloz arra, hogy a teremtés-teológia (Ter 1,31;1Tim 4,4) semmissé teszi az összes étellel kapcso-latos tiltást (Weiser: Apg., 264). 13. öld és egyél: A„hang” figyelmen kívül hagyja a Lev 11,2-23 és aMTörv 14,3-20 bizonyos fajokra vonatkozó meg-szorításait. 14. tisztátalant: Péter tiltakozása, amelyEz 4,14 visszhangja, szintén figyelmen kívül hagy-ja a lepedôn található tiszta állatokat! Néhány tudós(Haenchen, Löning, Haacker) szerint ez azt mutat-

44:57–60 APOSTOLOK CSELEKEDETEI 9–10

261

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 261

ja, hogy a látomást soha nem külön mondták el az-zal a céllal, hogy az ételekkel kapcsolatos megszo-rításokat tagadják, hanem csak abban az átvitt érte-lemben, amely a tiszta és tisztátalan emberekre vo-natkozó megkülönböztetéseket teszi semmissé (28.v.). 15. megtisztított: A kauzatív igének forenzikusjelentése van, mint a LXX szerint a Lev 13,13-ben.A látomás tehát kihirdeti, és nem hatályba helyeziminden teremtmény tisztaságát, s ez a lényege (vö.15,9).61 (iii) A hírvivôk fogadása (10,17-23a). Ebben ajelenetben az elôzô kettô szálai összeszövôdnek.17. tûnôdött magában: Péter látomása most rejtély-ként jelenik meg, akár annak szánták az elsô elmon-dáskor, akár nem (vö. K. Löning: BZ 18 [1974] 11);megoldása abból az átvitt értelmû interpretációbólkövetkezik majd, ami az ezután következôeseményekbôl jut Péter tudomására (28. v.). 19. aLélek: Míg az apostol tûnôdik, és a követek keresikôt, újabb beavatkozásra van szükség odafentrôl,hogy a fôszereplôket összehozza, ennyire pontosanbele van szôve a történetbe az isteni irányítás. Fur-csa módon, a beszélô nem tesz utalást a megelôzôlátomásra, amely talán arra mutat, hogy az utóbbimásodlagosan került ebbe a szövegkörnyezetbe (a17a.és a 19a. verssel együtt). 23a. Péter, bár maga isvendég, vendégül látja látogatóit! Ennyire a fôsze-replôkre összpontosít a történet.62 (IV) Események Kornéliusz házában (10,23b-48). 23b. joppéi testvérek: Számuk a 11,12-ben hat,és fontos parti pris tanúi az elkövetkezôknek(10,45). 24. rokonait és legjobb barátait: Ha ez atörténet a helyi gyülekezet alapító legendája lenne,ezek lennének feltehetôen Cézárea elsô kereszté-nyei (Haenchen: Acts, 361). 25. imádni akarta: Azapostol elôtti leborulás, amelyet ô itt elhárít, akérelmezô bevett gesztusa lesz az apokrif aktákban(pl. Act.Pét.), amelyek nem korlátozzák hôseik stá-tuszát a csupán emberire. Vö. 14, 11-15; 28,6. 27-29. Ha azt tartjuk, hogy Péter látomása külsôdlegeshozzátoldás egy régebbi történethez, akkor ezek aversek, amelyek a látomás rejtélyének specifikusmegoldását tartalmazzák (28. v.), szintén azok(Dibelius: Studies, 113; de vö. Schneider: Apg. 2.köt., 72). 27. beszélgetve bement vele: Ennek alighavan itt helye, tekintve Péter kérdését a 29b. versben.28. hogy egyetlen embert se mondjak szentségtelen-nek vagy tisztátalannak: Az anthrópon felfedi a Pé-ter által látott állatoknak tulajdonított allegorikusjelentést. A „szentségtelennek vagy tisztátalannak”hendiadisz; ami „közönséges”, az mindenki számá-ra hozzáférhetô és megengedhetô, innen a „profán”,„szentségtelen” mellékértelem. 29b. Ez a kérdés ta-lán az eredeti elbeszélés fonalát veszi fel a 26. ver-stôl (Dibelius). Mint a 21. vers, ez is az 1-8. versközvetlen diskurzus formájában elhangzó ismétlé-sét vezeti be, s mindazok után elég ügyetlenül hang-zik, amit Lukács már közölt velünk.

63 Péter igehirdetése (10,34-43). Nincs még egyolyan szövegrész, amely a hagyomány kontra luká-csi kompozíció kérdését élesebben vetné fel, mintez, amely a második és harmadik fejezetben megis-mert missziósbeszéd-sémának mind az elejét, minda végét megváltoztatja (? 7). Az ismerôs megtérés-re felszólítás helyett az egy kijelölt világbíró égiszealatti egyetemes megbocsátás kérügmája követke-zik (42-43. v.), amely Pálnak a pogány athéniekhezintézett beszéde konklúziójának (17,30-31)és az1Tessz 1,10 érvelésének a párja. A kibôvített Jézus-kérügma Isten „jó hírével” kezdôdik Izrael számára(36. v.), az Iz 52,7 (Náh 2,1) alapján, így az „evan-géliumot” (euangelizomenos part.) Jézusnak Jánoskeresztségét követô földi mûködésérôl szóló sema-tikus beszámolójával (37. v.) asszociálva, éppenúgy, mint ahogyan Márk (1,1) alkalmazza az euan-gelion kifejezést a nyilvános mûködésrôl szóló be-számolóra. A súlyponti probléma a következô kér-déshez kapcsolódik: Vajon ez a prédikáció olyanhagyományos igehirdetési mintát képvisel, amely-bôl a szinoptikus evangéliumok kifejlôdtek (Dodd,C. H.: New Testament Studies, Mancester 1953, 1-11; P. Stuhlmacher: Das Evangelium [? 65] 22-23,181-182; Guelich: „Gospel Genre” [? 65] 208-216), vagy Lukács a páli kérügmát formálta újjáegy narratív evangélium vázlatává a saját irodalmiváltozatában (Wilckens: Missionsreden, 69; Weiser:Apg., 258-259)? Az elsô vélemény valószínûleg túl-zott fontosságot tulajdonít az igehirdetés mögöttikétségtelenül meglévô hagyományrétegnek, hiszenLukács keze nyoma végig erôsen érezhetô (inkábbRoloff: Apg., 167-168). 34-35. Péter felismerésénekszava kapcsolja a beszédet a helyzethez. Néhányakszerint ez az eredeti legenda csúcspontja(Bauernfeld, Löning), mégis igazi lukácsi kifejezé-sekkel van tele. személyválogató: A prosópolémp-tés szóval kapcsolatban ld. a Róm 2,11 magyaráza-tát. Az ellentéte a kardiognóstés, „a szívek ismerô-je” (15,8; vö. 1Tessz 2,4). Az univerzalista gondo-latmenet Pálra megy vissza. 36-37. A nyelvtan za-varos itt. Ahelyett, hogy az „igét” tennénk meg az ôtkövetô „tudjátok” (37. v.) tárgyának, vagy az „ame-lyet” másolói hibaként törölnénk, jobban tesszük,ha az elôzô kijelentés „hogy” kezdetû mellékmon-datával (34. v.) párban olvassuk, s így Péter ünnepé-lyes „most kezdem igazán megérteni” kijelentésefolytatásának tekintjük (Schneider: Apg. 2. köt., 75-76). A 37. vers eszerint új mondat. Akárhogy is, „azige” tartalma a hitvallás: „ô a mindenség Ura!”,amelyet a Róm 10,12 fényében kell értelmeznünk, smint a görögül beszélô keresztények krédóját, akika Kyriosnak nevezték a nem részrehajlóPantokratórt (42. v.; vö. Hengel: Acts, 104-105).Békességet hirdetett: Az Iz 52,7-re és 61,1-re alapo-zott eszkatologikus prófétai hagyományt alkalmaz-ta Lukács evangéliumában Jézus mûködésére,megkettôzött hangsúllyal (7,22; 4,17-20), s ugyan-

APOSTOLOK CSELEKEDETEI 10 44:60–63

262

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 262

ebben a hagyományban a tanítványoknak, mint abéke hírnökeinek elküldése döntô fontosságú volt amissziói parancsban (Lk 10,5-6). kezdve Galileától:A 39. verssel együtt, ez adja a hiteles Jézus-hagyo-mány földrajzi körülhatárolását, s célja az apostolitanúságtétel hitelesítése (13,31), ahogyan az 1,22kronológiájának is. A keresztség említése különö-sen is releváns a pünkösd „újrajátszásának” (44-46.v.) szempontjából, hiszen az 1,5 Keresztelô Jánosttette meg a pünkösd prófétájának (vö. 11,15-16).Péter kérügmája tehát nem annyira irreleváns az el-beszélés kontextusában, amennyire azt Dibeliusgondolja (Studies, 162). 38. felkente az Isten: Az Iz61,1-re történô utalás eszünkbe juttatja JézusnakLélek „erejével” való felruházását keresztelésekor(Lk 3,22, 4,14,18). Ez vezeti be a hellenisztikus „is-ten-ember” toposzát (Conzelmann: Apg., 73), be-mutatva Jézus szolgálatát, melyet „tanúi” visznektovább (39. v.). Számukra, ahogyan az ô számára is(22. v.), a hatalmas tettek Isten emberi ágensekenkeresztül végzett megváltó cselekedetének bizonyí-tékai. 39. fára feszítve: Vö. 5,30. 40-41. megadtaneki, hogy láthatóan megjelenjék: A Lk 24,31, 45lehet kommentárja ennek a szokatlan kifejezésnek,amely a kérügmának Isten szuverén cselekvésérekoncentrálását szolgálja. Azzal kapcsolatban, hogyLukácsnál hol az apostolok, hol a húsvéti tanúk szé-lesebb köre áll a középpontban, ld. Az 1,2 magyará-zatát. 42. a népnek: Újra megerôsíti a Tizenkettôkülönleges felelôsségét Izraellel (ho laos) szemben,(vö. 13,31; valamint az 1,21 magyarázatát). ôIstentôl rendelt bírája élôknek és holtaknak: Jézusítéletének, ahogyan uralkodásának (36. v.) egyete-messége így a prédikáció keret-motívuma, s fôösszekötô pontja a szövegkörnyezettel (ahogyan a43. vers is, „aki hisz ôbenne”). 43. Ez a vers tesziteljessé a Lk 24,44-48 megismétlését a szövegben.64 A Lélek vétele és a keresztség (10,44-48). 44.míg ezeket a szavakat mondta: A 11,15 eszerint aKornéliusz-hagyománynak egy olyan fázisát idézi,amikor még nem volt benne Péter beszéde? leszállt:Az ige a Lélek közvetlen cselekvését hangsúlyozza,innen „ajándék” jellege (45. v.), amely még akeresztségtôl is független (48. v.; vö. a 8,14-17 ma-gyarázatát). 45. kitöltetett: Ez az ige explicit utalása pünkösdre alkalmazott joeli próféciára (2,17-18.33); a 11,15 formálisan is megállapítja majd azitt érzékeltetett kapcsolatot (47. v.). 46. nyelvekenszóltak: Egy kísérô kifejezés miatt ez több, mintpuszta glossza, ahogyan a 19,6-ban is (vö. a 2,4-hezfûzött megjegyzést). 47. vajon megtagadhatja-e: Itta célpontja a történet számos, arra vonatkozó jelzé-sének, hogy a cselekményt Isten irányítja. A Lélekcselekedett, a keresztség csak következmény (vö.11,17). 48. maradjon náluk: Péter idôzése teremtimeg a teret és az alkalmat a következôknek.65 (v) Péter beszámolója Jeruzsálemben (11,1-18).Ez a szakasz adja meg a Kornéliusz-történet

alapvetô státuszát és teljes lukácsi kontextusát. 2. azsidó származású hívôk: Azaz zsidó-keresztények,nem frakcióról van szó (15,5), bár a „hívô” mellék-név (az eredetiben) hiányzik. 3. együtt ettél velük:Ezt a tizedik fejezet nem említette, de ez nem jelen-ti azt, hogy a régi történetbôl valami kimaradt (ígyK. Löning: BZ 18 [1974] 10-11). Az asztalközösséga mózesi érzékenység számára csupán a végsô sér-tés, amit olyasvalaki elkövethet, aki pogány vendé-ge lesz (10,48). Ez volt a probléma a Gal 2,12-benis (K. Haacker: BZ 24 [1980] 240). 4. sorjában: Vö.Lk 1,3. Ahogyan az evangélium elôszavában, a„sorrend” az üdvtörténet logikájáé, nem mechani-kus idôrendiség. 5-14. Péter beszámolója az ônézôpontjából mondja el a történetet, s a szerzô asaját egyenlegéhez igazítja a mondanivalót. 15.amikor pedig elkezdtem beszélni: Mivel az igehir-detés, amelyet ezen a ponton hallottunk, számunkramint olvasók számára hangzott el, a lényeges ese-mények áttekintésébôl kimaradhat (vö. a 10,45 ma-gyarázatát). kezdetben: A pünkösd Jézus Ker. Ján.általi keresztségéhez (1,22) hasonlítható arché-stá-tuszt nyer: a két esemény révén indította útjára aLélek Lukács történetének egymást követô szaka-szait. 16. Péter felidézi Ker. Ján. próféciáját, amelyeredetileg összekötötte a két „kezdetet” (1,5). 18. apogányoknak is: Itt van a történet végsô értelmeLukács történelemfelfogása számára, a végsô felha-talmazás új szakaszának elkezdésére (Zingg:Wachsen, 197).

(Bovon, F.: „Tradition et rédaction en Actes 10,1–11,18”TZ 26 [1970] 22-45. Busse, U.: Die Wunder desPropheten Jesus, FB 24, Stuttgart 1977, 337-372.Dibelius: Studies 109-122. Dietrich: Petrusbild [? 19]256-295. Dupont: Études 75-81; Salvation 24-27.Guelich, g.: „The Gospel Genre”, Das Evangelium[szerk. P. Stuhlmacher] 183-219. Haacker, K.: „Dibeliusund Cornelius” BZ 24 [1980] 234-251. Löning, K.: „DieKorneliustradtion” BZ 18 [1974] 1-19. Nellesen: Zeugnis[? 19] 180-197. Stuhlmacher, P.: „Zum Thema: DasEvangelium und die Evangelien”, Das Evangelium 1-16,„Das pulinische Evangelium” ibid. 158-182; idem.(szerk.): Das Evangelium und die Evangelien [Tübingen1983]. Wilckens: Missionsreden 46-50, 63-70.)

66 (D) Jeruzsálem és Antióchia között(11,19–12,25). Lukács szándékosan szakította félbea menekülô hellenisták történetét, hogy beékeljeazokat az eseményeket, amelyeknek alapvetô jelen-tôséget tulajdonított a világméretû misszió szem-pontjából: Saul és Kornéliusz megtérését. Mostfolytathatja a menekültek történetét, hiszen azt,amit elkezdeni készülnek (20. v.) a 9,1–11,18-bantett „kitérô” szilárdan beillesztette az „apostoli ha-gyományba”. Az új szakasz, amelynek szerkesztôimotívuma az a szoros kötelék lesz, ami az elsô po-gány gyülekezetet, Antióchiát összefûzi az apostolianyagyülekezettel, elmondja a jeruzsálemi küldött,Barnabás „ellenôrzô” látogatását, azt, hogy Sault

44:63–66 APOSTOLOK CSELEKEDETEI 10–11

263

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 263

Antióchiába kíséri, és közös missziójukat, melyneksorán elviszik az új közösség segélyét vissza Jeru-zsálembe. Tulajdonképpen úgy tûnik, hogy ez amisszió keretezi az apostoli gyülekezet üldöztetésétés megszabadulást, a 11,30-cal és a 12,25-tel kere-tezve. Lukács itt különféle hagyományokra támasz-kodik, amelyeket teljes képpé formál; aligha össze-függô „antióchiai” forrást használ (Hengel: Acts,99, vö. Weiser: Apg., 275).

(a) A POGÁNYMISSZIÓ ELSÔ GYÜLEKEZETE (11,19-30). 19. azok, akik szétszóródtak: Szerkesztôi ös-szefüggést teremt a 8,1,4-gyel, újra felvéve a helle-nisták történetének fonalát. Útjuk a Földközi-tengerpartja mentén vezetett felfelé Palesztínától É-ra(Föníciába), és Ciprus közeli szigetére, majd Szíriarómai tartományi kormányzati központjába, azOrontesz-parti Antióchiába, ahol erôs zsidó közös-ség élt (ld. W. A. Meeks és R. Wilken: Jews andChristians in Antioch, SBLSBS 13, Missoula 1978,1-18). Az, hogy csak zsidókat evangelizáltak, Luk-ács elôszava a következô beszámolóhoz. 20. a gö-rögökhöz is: A B kézirat tekintélyes olvasata ellené-re – „hellenisták”, amelyet a kommentátorok épp-oly gyakran elvetnek, mint szerkesztôk elfogadnak(pl. N-A26) – jobb választás a hellénas, „görögök”,amely valódi ellentétet képez a iudaiois-szal, „zsi-dókkal” a 19. versben (Zingg: Wachsen, 205-207).Itt Lukács forrásanyagával találkozunk, hiszen a be-számoló nem vesz tudomást a Kornéliusz-prece-densrôl. A 21. vers jellemzô módon általánosítja azinformációt, mint a missziót mozgató isteni erô bi-zonyítékát. 22-24. Barnabás (4,36) végzi el a láto-gatást, amely, ahogyan a 8,14-ben, szorosra fonja azúj gyülekezet kapcsolatát az anyaegyházzal. 25-26.Nehéz hitelesnek tekinteni, hogy Barnabás kíséri elszülôvárosából Sault, ez inkább Lukács módszerearra, hogy Saul missziójának elvarratlan szálát újrafelvegye (9,30; de vö. Gal 1,21), és hogy újra alá-húzza alárendeltségét az apostoli gyülekezetnek(vö. 9,27; Schneider: Apg. 2. köt., 88, 91-92). Az,hogy Barnabás és Pál Antióchia prófétái és tanítóiközé tartoztak, a 13,1 hagyományos felsorolásaalapján biztosított. keresztényeknek: E névnek kí-vülállók általi használata tanúskodik arról, hogyAntióchiában volt elôször látható, hogy „Krisztusemberei” külön szektaként válnak el a judaizmustól(ld. Meeks és Wilken: Jews, 15-16, Zingg:Wachsen, 217-222). 27. próféták: Jeruzsálem még aprófétai karizmának is a forrása (1Kor 14,1,3) utód-gyülekezetében. A korai kereszténység vándorpró-fétáival kapcsolatban ld. G. Theissen: Sociology ofEarly Palestinian Christianity, Philadelphia 1978.28. Agabosz: Ld. 21,10. nagy éhínség: Ez a téma ésegyetemes dimenziói illenek az apokaliptikus pró-fécia konvencióihoz; vö. Mk 13,8; Jel 6,8. (Lehet-séges történeti utalás, ? 79:11). 30. a gyülekezetelöljáróihoz: Hirtelen, minden bevezetô nélkül ta-lálkozunk az anyagyülekezet apostolok utáni veze-

tésével (15,2-6.22-23; 16,4; 21,18). Saulnak ez azállítólagos jeruzsálemi látogatása nem azonosíthatósem az elsôvel (9,26, Gal 1,18), sem sorsdöntô láto-gatásával az apostoli gyûlésen (15,2, Gal 2,1), PálGal-beli beszámolója kizárja a közbeesô látogatáso-kat. Ezt a segélyvivô küldetést aligha Lukács talál-ta ki, de Saul részét benne talán igen (? 79:25).67 (b) HERÓDES ÜLDÖZÉSE ÉS PÉTER MEGMENEKÜLÉ-SE (12,1-25). Az apostol isteni fogságba vettetése ésaz üldözôvel szembeni bosszúállás ennek a sza-kasznak a míves ellenpontjai, amely az antióchiaiküldöttek elindulása és visszatérése közé ékelôdikbe (hasonlóan, mint Mk 6,7–13,30). Központi részea megmenekülés története (6-11. v.), amely nagykedvvel tér át a csodának a többi hívôre (12-17. v.)és a fogvatartókra (18-19. v.) gyakorolt hatása tag-lalására, s mindezt a Agrippa végzeténekelbeszélésétôl keretezve (1-5.20-23. v.). Mind amegmenekülést, mind a kegyetlen király vesztét avallási propaganda-irodalomból ismeretes konven-ciók segítségével beszéli el (Weiser: Apg., 284-286). 1. Heródes király: I. Heródes Agrippa, NagyHeródes unokája (? 75:173). 2. Jakab: Zebedeusfia (? 81:139). Ezen a ponton, miután magunk mö-gött hagytuk a hazai zsidóság felé irányuló miszszi-ót, nem kísérlik meg Jakabot helyettesíteni, mintannakidején Júdást (1,15-26) a Tizenkettô körében.6-19. Péter megmenekülése, melynek hatását fo-kozta, hogy négy ôr ôrizte (4. v.), s amelyet elôrejelzett a gyülekezet imája (5. v.), az isteni epifániaáltali megmenekülések mûfajába tartozik, amelyekoly módon érvelnek egy kinyilatkoztatás érvényes-sége mellett, hogy emberileg legyôzhetetlen termé-szeti vagy állami hatalmak felett gyôzedelmesked-nek (vö. 5,17-25; 16,25-34; Theissen: Miracle sto-ries [? 37] 99, 101). A coleur locale és a névveltörténô személyi hivatkozások (12-13. v.) jelzik,hogy ez a történet más „Péter történetekkel” együttkerült Lukácshoz, s valószínûleg az 5,17-25 (? 40)megfogalmazásakor dolgozta át. 11. amit a zsidónép várt: Ez a kijelentés, amely a szerzô értékeléséttartalmazza a csodával kapcsolatban, tanúskodikannak a folyamatnak a fejlôdésérôl, amely Istvánmegkövezésével kezdôdött el: annak a „népnek” azelpártolása, amely egykor örömmel fogadta azapostoli szolgálatot (2,47; 5,13) a hitetlen zsidóság-hoz, s ezáltal az „igazi Izrael” nyitása a pogányokfelé (Radl, W.: BZ 27 [1983] 83-84). 12. Jánosnak,akit Márknak is neveztek: Vö. 1,25, 15,37; ? 41:2.17. mondjátok el ezeket Jakabnak: ô az „Úr testvé-re” (Gal 1,19), aki a jeruzsálemi gyülekezetvezetôjévé válik, miközben az apostolok eltûnnekLukács lapjairól (vö. 15,13; 21,18; ? 81:143). 20-23. Vö. a Heródes Agrippa haláláról szóló beszámo-lót Josephus Flaviusnál, Ant., XIX.8.2 §343-354(? 75:176). A király gyászos véget ér, hiszen azüldözô bûne ugyanaz, mint az istenkáromlóé: harcIsten ellen (5,39). 24-25. Lukácsi keret (vö. 11,30).

APOSTOLOK CSELEKEDETEI 11–12 44:66–67

264

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 264

24. A növekedésrôl szóló összefoglalóval mond vé-leményt az üldözô pusztulásáról (vö. 9,31). Mivel akirály mögött a hitetlen zsidóság állt (3. v.), az,hogy többé nem fenyegeti az egyházat, egybeesikazzal, hogy az egyház kiszabadul a judaizmus kor-látjai közül – mintegy szimbolikus felhangját advaPéter megmenekülésének (Radl, W.: BZ 27 [1983]87). 25. Barnabás és Saul… visszatértek: A 11,30-cal való kapcsolat szükségessé teszi a„Jeruzsálembôl” hozzátételt, de a kéziratok meg-oszlanak a „-ból” (ex vagy apo) és a „-ba” (eis,amely jelenthet „-ban”-t is az úsz-i görögben); ?79:25. Mivel a jobb kódexekben szerepel az eis , ésez a lectio difficilior, a plérósantes-sel együtt nézvejelentheti azt, hogy „miután befejezték szolgálatu-kat Jeruzsálemben”, a „visszatértek” pedig cél nél-kül marad (mint a 8,28-ban és a 20,3-ban). Vannakmás példák is arra, hogy a hypostrephein befejezettaor. formája határozói vonzat nélkül marad, amikora követô prepozíciós kifejezés igenévvel jár, pl. Lk12,25; 10,17, mindkettô a szerzô stiláris szabadsá-gát példázva (vö. Dupont: Études, 235-241, ésHaencehen, Schneider, Weiser).

(Dupont: Études, 217-241. Hengel: Acts, 99-107. Radl,W.: „Befreiung aus dem Gefängnis” BZ 27 [1983] 81-96.Zingg: Wachsen, 180-228.)

68 (E) Pál elsô missziós útja (13,1–14,28). Arraalapozva, hogy Lukács irodalmilag miként kezeliforrásait, hagyományosan három „utat” különböz-tetnek meg Pál misszióiról szóló beszámolójában(? 79:28–45): 1) 13-14. fejezet, Barnabás társasá-gában, Ciprusra és DK-Kisázsiára korlátozva; 2)15,40-18,22, a fôbb állomások Görögországban,Pál az egyedüli fôszereplô; 3) 18,23-21,16, melyetaz elején homályosan úgy határoz meg, hogy Kis-Ázsia szerte és Makedóniában zajlik, s Jeruzsálem-ben végzôdik. Míg a második és a harmadik misszi-ós út jól dokumentált Pál leveleiben (? 79:6), azelsô missziói útra ô sohasem utal (de ld. Gal 1,21-23), Barnabás társaságában végzett missziós mun-káról sem beszél (de ld. Gal 2,1). Ezen az alaponnéhány tudós kételkedik az elsô missziói út hiteles-ségében (Conzelmann, Schneider), de a 2Tim 3,11-ben Lukácstól függetlenül adatolt ugyanaz a sor-rend: (pizídiai) Antióchia (13,14-50), Ikónium(13,51-14,5) és Lisztra (14,6-20). Eme útleírás-ma-radványra és arra a számos hagyományra, amelyetLukács ezzel összefüggésben talált, sokan védel-mükbe veszik az elsô missziói utat, mint a Gal 1,21-ben és 2,1-ben említett 13 éves szünet jól elhelye-zett, de töredékes leírását (Hengel: Acts, 108, 110;Roloff: Apg., 194-195; Weiser: Apg., 308-310). Eza szakasz természetesen nem információ-tár szán-dékozik lenni; arra szolgál, hogy Lukács olvasójá-nak bemutassa Pál tevékenységének módszerét ésrendjét („Elôször zsidónak, azután görögnek” vö.Róm 1,16!), s ezáltal élére állítja azt a döntô kér-

dést, amelyet a jeruzsálemi tanácsnak kell majdmegoldania (15. fejezet).69 (a) ELÔJÁTÉK AZ UTAZÁSHOZ (13,1-3). 1. prófétaés tanító: Az antióchiai gyülekezet állandó „prófé-táinak és tanítóinak” a listája Lukács hagyomány-anyagából származik, és megegyezik a vezetô kö-zösségi szerepek felsorolásával a Róm 12,6-7-benés az 1Kor 12,28-ban. A Barnabástól és Páltólkülönbözô személyeket máshonnan nem ismerjük.Pál leveleiben tapasztalható tartózkodásaAntióchiával kapcsolatban bizonnyal az utak vég-zetes elválásának köszönhetô, amely ott bekövetke-zett (Gal 2,11-14). 2-3. A két miszszionárius kikül-désének ez az ünnepélyes és stilizált leírása tisztánmutatja Lukács keze nyomát (Weiser: Apg., 304-305), de antióchiai küldöttként (Gal 2,1,9) és apos-toltársi (1Kor 9,6; Csel 14,4.14) partnerségük biztostörténeti bizonyítékain nyugszik. Valójában azapostolság eredeti indoklása – a feltámadott Úr kül-dése – hangzik fel ebben a Lélek általi elhívásrólszóló beszámolóban. 2. amikor ezek az Úrnak szol-gáltak: A leiturgein „szolgálni” ige kultikus jelenté-sét emeli ki a LXX lukácsi mimézise (vö. Kiv28,35.43; 29,30; Szám 18,2). A kinyilatkoztatásprófétai kijelentésen keresztül nyilvánult meg az is-tentiszteletre összegyülekezett közösség elôtt (vö.1Kor 14,26-33). 3. kézrátétel: Nehéz visszavezetniezt a rítust a kérdéses idôszakra, akár csak mint aëªlÐaÊ, „megbízott”, „küldött” rabbinikus mintaszerinti kiküldést (? 81:150–152; J. Coppens: LesActes [szerk. J. Kremer] 417-420). Itt legfeljebbegyenrangú társak áldásáról van szó (1. v.), semmi-képpen sem felszentelési rítusról (Schneider: Apg.2. köt., 115). Ahogyan más esetekben (6,6; 8,17;19,6), Lukács talán a saját kora kiterjedtebb rituálisgyakorlatát vetíti vissza (Roloff: Apg., 194).70 (b) PÁL CIPRUSBAN MEGNYER EGY VERSENYT

(13,4-12). 4. kiküldve: A Szentlélek indítja el azt azutazást, amelyben a végsô értékelés szerint „Isten…kaput nyitott a pogányoknak a hitre” (14,27). 4-5.Szeleukia Antióchia kikötôje volt, tôle 25 km-re,Szalamisz pedig Ciprus szigetének, Barnabás hazá-jának K-i kikötôje. a zsidók zsinagógáiban: Ezt a„zsidóknak elôször” sorrendet a helytartó megtéré-se töri meg tervszerûen (12. v.). János…, mintsegítôtárs: Szerény szerepe elejét veszi a 13. v. mi-atti bármiféle fájdalomnak. 6. mágussal: A misszióversenytársra talál a csodás gyógyítások és a jóslásterületén, amely egyaránt benne foglaltatik a magostágabb hellenisztikus jelentésébe (Nock, A.:Beginnings 5. köt., 175-182). Az ellenlábas kétféleneve és kettôs megjelölése lehet hagyományok ös-szeolvadásának a következménye (Dibelius:Studies, 16), de nem szükségszerûen (Weiser: Apg.,313). 7. Szergiusz Paulusz: A Páfosz tartományifôvárosban székelô helytartónak láthatóan van va-rázsló is a kíséretében; ám, mint „értelmes ember”,rossz társaságba került. Az, hogy egy ilyen jeles

44:67–70 APOSTOLOK CSELEKEDETEI 12-13

265

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 265

személyiség is befogadta az evangéliumot, annak,mint társadalmilag tiszteletreméltó mozgalomnakaz apológiájául szolgál (Haenchen: Acts, 403). 8.Elimás: A második név etimológiailag értelmezhe-tetlen, de a verseny lényege félreérthetetlen: Isten„útjai” (10. v.) állnak a sarlatánsággal szemben. 9.Az, hogy Lukács átpártol a zsidó elnevezéstôl (Sa-ul) a római családnévhez, egybeesik a missziói utakelsô megtérésével. A „Saul” ezek után csak a meg-térés felidézésekor (22; 26. fej.) jelenik meg újra. 9-11. megtelve Szentlélekkel: Pál most Péter és Istvánörökébe lép (4,8; 6,5), mint példaadó „Lélek-hordo-zó”. Elôször is a bûnöst fürkészi ki szellemiekben(vö. 8,20-23), s azután egyfajta „szabály-csodát”visz véghez (vö. 5,1-11), amely megerôsíti a varázs-lás isteni tiltását. Mivel a varázsló vaksága ennekellenére korlátozott idôtartamú („egy ideig”), úgytûnik, a csoda célja inkább a bûnbánat, mint a bün-tetés.71 (c) MISSZIÓ ÉS ELUTASÍTÁS A PIZÍDIAI ANTIÓ-CHIÁBAN (13,13-52). A 13-14a. versek, amelyek ahelyszínt a kis-ázsiai szárazföldre helyezik át, Páltis a fôszereplô pozíciójába helyezik („Pál éskísérôi”). A 14b-43. és a 44-52. versek „drámai epi-zódot” alkotnak, két összefüggô jelenettel, amelyekegymást követô szombatokon zajlanak le (14.44.v.). Az elsô jelenetben szerepel Pál elsô és egyetlenzsidó hallgatóság elôtt elmondott missziói igehirde-tése (16-41. v.); a második esetben „majdnem azegész város” összegyûlik, hogy meghallgassa amisszionáriusokat, akik most a zsidók részérôl is-tenkáromló elutasítással találkoznak és kénytelenekelhagyni a várost. Az elsô jelenet lelkes hallgatói(42-43. v.), valamint a második irigy és ellenségeshallgatósága (45. v.) közötti éles ellentétet az elbe-szélés nem magyarázza meg, mert logikája ugyan-az, mint ami az egész Csel mögött meghúzódik:üdvtörténeti szükségszerûség miatt az Ige elôször azsidókat szólítja meg, s az ô visszautasításuk szüli apogányok felé forduló missziót (46. v.). Lukács ezta Páltól örökölt elméletet (Róm 11,11-12) szemlél-teti egy kéttagú epizóddal, amely az Csel egész páliszakaszára ajtót nyit (vö. 18,6; 28,26-28; Radl:Paulus, 92-94; Haenchen: Acts, 417). Ebbôl aszempontból nagyon hasonlít Jézus názáretibeköszöntô igehirdetéséhez (Lk 4,16-30), amelyhasonló szerkezetû: zsinagógai tanítás szombaton,ellentétes közönség-reakciók, szentírási érvelés azIzraelen túli misszió mellett, az igehirdetô menekü-lése a városból. Mindkét epizód megfogalmazza an-nak a missziónak a programját, amelyet elindít, spárhuzamosságuk a két szolgálat lényegi folytonos-ságát jelzi (Radl: Paulus, 385-386).

(i) Rendezés és prédikáció (13,13-43). 13. Já-nos azonban elvált tôlük: Vö. 15,37-38. 14. a pizí-diai Antióchiába: Galácia római tartomány admi-nisztratív központja, jókora zsidó közösséggel, dePergébôl (kb. 170 km) csak veszélyes hegyi úton

volt elérhetô. elmentek a zsinagógába: Az, hogy ezmindig Pál elsô látogatásaként szerepel egy város-ban (9,20; 14,1; [16,13]; 17,1-2, 10,17; 18,4,19;19,8), történetileg elég valószínû, de Lukács számá-ra a 46. vers elméletének sztereotíp kifejezésévévált. 15. buzdító szavatok: Az olvasmányokatkövetô beszéd valóban része volt a zsinagóga proto-kolljának. Vö. Zsid 13,22.72 Pál igehirdetése (13,16-41). A szöveget szépentagolják az ismétlôdô üdvözlô szavak (16, 26, 38.v.); felosztása eszerint: 1) az ósz-i történet, az ígéretkorának összefoglalása (16-25. v.); 2) a Jézus-kérügma az ígéret beteljesedését demonstráló szent-írási érveléssel (26-37. v.); 3) záró felszólítás hitreés megbocsátásra (38-41. v.), igazodva a korábbiprédikációk sémájához (2,38-40; 3,19-26). Az ósz-iösszefoglalás emlékeztet István beszédének nyers-anyagára (? 45), bár itt Lukács keze nyoma nyil-vánvaló az isteni cselekvés egybehangzó hangsú-lyozásában, amely a jellemzôen teocentrikus Jézus-kérügmát bevezeti. Ezenkívül az ósz-i idôszak ha-tárvonalának Keresztelô János utáni meghúzása(24-25. v.) egybecseng a Lk 16,16-ban (vö. Mt11,13) meghúzott határral. Az igehirdetô azonbannem választja el a két periódust hermetikusan, a Jé-zus-esemény Izrael történetéhez tartozik (23. v.), sezért van az, hogy „elôször” Izraelnek kell hirdet-tetnie (46. v.). Ennek a gondolatmenetnek a „sarok-pontjai” a 23.26.32-33.38. v. (Dupont: Études, 359;Buss: Missionspredigt [? 76] 30), ahol mindegyikversnek összekötô, összefoglaló és aktualizálófunkciója van. A jelenhez szóló kérügmává teszikPál elbeszélt üdvtörténetét; „Izrael története egé-szen az igehirdetô jelen helyzetéig élô egységet al-kot”, amelynek alapja Istennek ígéreteihez való hû-sége (ibid. 25). Ahelyett, hogy ennek az érvelésnekegyes részeit tartanánk a prédikáció átfogó koncep-ciója és eredete kulcsának, akár a történeti össze-foglalást (Kliesch), akár a dávidi szentírási katénát(Bowker, Ellis), jobban tesszük, ha lényegében luk-ácsi kompozíciónak tekintjük, amely ügyesen hasz-nálta fel a hagyomány ezen összetevôit, hogy olyanmegnyilatkozássá ötvözze ôket, amellyel Pál szem-léltetheti munkásságának fô irányelvét (46. v.; ígyBuss, Weiser).73 Az ígéret ideje (16-25. v.). 16. akik az Istent fé-litek: A kifejezés most terminus technicus-ként sze-repel (ld. a 10,2 magyarázatát): azokra a pogányok-ra utal, akik zsinagógába járnak a judaizmussal filo-zófiai rokonlelkûségük miatt, de akik nincsenek kö-rülmetélve és nem teljesen elkötelezettek a mózesitörvénynek (ld. a 26. verset is). Ez a réteg különö-sen termékeny táptalajt jelentett a keresztény mis-szió számára. 17. ennek a népnek, Izraelnek: a mu-tató névmás miatt a zsinagógai gyülekezet képvise-li az egész „népet” (15. v.), s Pál az ô kiválasztott-ságuk témájával kezdi, amelyet az „izraeliták” (16.v.) megtisztelô megnevezés is visszhangoz. Ez már

APOSTOLOK CSELEKEDETEI 13 44:70–73

266

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 266

megveti a próton, „elôször” alapját a 46. versben, ésjellemzô arra, ahogyan a prédikáció következetesena jelen helyzetre összpontosít. 18. hordozta ôket: Akéziratok ingadoznak az etrophophorésen ige és apejoratív etropophorésen, „eltûrte ôket” között; akülönbséget egy mássalhangzó kicserélése jelenti (aphi-t pí-re). A MTörv 1,31 LXX-ben az elsô szere-pel, s ez megfelel a lukácsi summázat pozitív hang-vételének (szemben a 7,2-49-cel). 19. hét népet:Vö. MTörv. 7,1. 20. mintegy négyszázötven évig:Ügyetlen idômegjelölésnek tûnik a 17. verstôlkezdôdô egész szekvenciára vonatkoztatva, beleért-ve a kivonulást megelôzô négyszáz évet (Ter15,13). 20b–22. Míg nem nevez meg egyetlenôsatyát vagy bírát sem, most elôkerülnek az izraelikirályi ház alapításával összefüggô nevek, akikneka hagyománya szolgáltatja a prédikáció központi,prófécián alapuló érvelését (23,33-37. v.). Sámuel-nek a királyi ház elindításában játszott szerepének(vö. 3,24) felel meg Keresztelô János, aki a régipróféták sorának végén állva Jézus hírnöke (24-25.v.). 22. Az eigerein ige használata arra szolgál, hogya 23. verssel együtt Dávidot Jézus elôképévé tegye(30. v.). Isten tanúságtétele Dávidról a Zsolt 89,21és az 1Sám 13,14 kombinációja, az utóbbi Sámuelegyik próféciája. 23. az ô utódai közül: Nyilvánva-ló a 2Sám 7,12 hatása, kevésbé nyilvánvaló, hogy a17. verstôl kezdôdô egész összefoglalás Nátán tel-jes jóslatának midrás-kommentárja-e (ígyLövestam, Dumais). ígéret szerint: Mivel ez „azatyáknak” adatott (32. v.), nem utalhat egyedül Ná-tán jóslatára (2Sám 7). Minden ósz-i ígéret bennevan a „megváltóról”, melyek Dávid leszármazottjá-nak feltámadásában valósultak meg (33. v.; 26,6-8;Buss: Missionspredigt [? 76] 46). 24. még az ô el-jövetele elôtt: Szó szerint: „arca elôtt”; ez a kifeje-zés a lukácsi mimézis kiváló példája (? 8). 25.amikor pedig János bevégezte: Ez egybeesik a „tör-vény és a próféták” végével, Lk 16,16 szerint. Vö.20,24; Lk 3,16.74 A Jézus-kérügma (26-37. v.). Most a Péter prédi-kációiból jórészt ismert anyaghoz érkeztünk. 26. ne-künk: A 23. versbeli „Izraelnek” megfelelôje, s azIge hallgatóságának a 16-17. versbeli azonosításátismétli meg. Nem úgy, mint Péter Jeruzsálemben,Pál itt nem vádolhatja a diaszpóra-beli hallgatóságotJézus megölésével, sem nem szólíthatja ôket ennekmegbánására, ezért változik meg a séma a 38-41.versben. Ennek ellenére Jeruzsálem a terv szerintcselekedett (Lk 13,33), mint az örökkön engedetlennép képviselôje (7,51-53; 15,10). 28. Vö. 3,13-14.29. sírba tették: Ez mintha nem venné figyelembe akegyes Arimateai szolgálatait (Lk 23,53), de aMTörv 21,22-23-ra való utalás, mellyel már talál-koztunk (5,30; 10,39), valószínûleg elôsegítette,hogy az eltemetés hozzáadódjon a „fáról” való levé-telhez, mint Jeruzsálem bûnös tetteinek egyike. Acselekvô megváltozása annál hatásosabb retorikai-

lag a 30. versben. 31. Ld. az 1,21-22-re (és az 1,3-ra)vonatkozó megjegyzést. 33. Isten.... beteljesítette: Ameglepô befejezett igealak azt tükrözi, hogy Lukácsa történelemnek csak két korszakát ismeri, az ígére-tét és a beteljesedését, s az utóbbi korszakban élô ös-szes izraelita bennfoglaltatik a „nekünk, az ô gyer-mekeiknek” kifejezésben. feltámasztotta Jézust: Eztévedhetetlenül a húsvéti eseményre utal (vö. 26,6-8), ahogyan a Zsolt 2,7 is (pace Rese: Motive, 81-86), amelynek a húsvéti kérügmához való hozzájá-rulását már a Róm 1,4-ben is megfigyelhetjük (vö.Zsid 1,5). Pál a zsoltárt, mint egy lépcsôfokot idéziabban az érvelésben, amely megmutatja, hogy a fel-támadás az ôsi ígéret beteljesedése Dávidnak emeleszármazottjában. Nátán jóslata, amely megígériennek a leszármazottnak a fiúvá fogadását (2Sám7,14), ennek a logikának a szándék szerinti támpont-ja (vö. 23. v.). 34. biztos, szent ígéreteket: Iz 55,3LXX-nek ez a töredéke a hosios, „szent” szó segít-ségével kapcsolható össze a Zsolt 16,10 LXX-szel.Mivel az idézetet azon állítás vezeti be, hogy a Fel-támadott „többé nem fog visszatérni az elmúlásba”,fel kell tételeznünk, hogy a Dávidnak adott áldásoktartalmazták Nátán azon ígéretét is, hogy leszárma-zottja örökké uralkodni fog (1Sám 7,13.16). A „nek-tek váltom be” (t.sz.) újra megerôsíti, hogy az áldá-sok az egész népnek szólnak (23,33. v.), s nem egye-dül a Feltámadottnak; s ettôl függ a logikai kapcso-lat a 38. verssel. 36-37. Ld. a 2,25-31-hez fûzöttmegjegyzést.75 Intés (38-41. v. ). 38. ôáltala: Itt a logikai kap-csolópontot az un, „tehát” szó képezi: Dávid feltá-masztott örököse az, „aki által” a bocsánat hirdette-tik ennek a hallgatóságnak (vö. 3,22-26; 26,23;Buss: Missionspredigt [? 76] 124). A dia tutu és azen tutó közötti párhuzamos kapcsolat (39. v.) azt su-gallja, hogy mindekettônek eszközhatározói jelen-tést tulajdonítsunk. Pál, aki „az ô nevében” hirdeti abûnbocsánatot, hogy kiteljesítse az üdvösség tervét(Lk 24,47), in persona Christi cselekszik, csakúgy,mint amikor valaki csodát tesz az ô nevében(3,12,16). Mózes törvénye által: A törvénynek nemtulajdonít hatalmat még a részbeni megigazításrasem (P. Vielhauer: StLA, 41-42), hiszen ez a mellék-mondat bontja ki az elsô tagmondatban a „bûnökbocsánatáról” szóló kijelentést. Lukács meglehetôshûséggel közvetíti a páli hagyományt, bár amikoregyenlôségjelet tesz a „megigazít” és a „megbo-csát” közé, nem ér fel a páli koncepcióhoz (vö. Róm6,7; 1Kor 6,11, ? 82:68–70, 75). 41. Hab 1,5 fel-használása arra, hogy megerôsítse Pál buzdítását,már elôrevetíti széleskörû elutasítását. A „tett”(ergon) szerkesztôi ismétlése látszik biztosítani azt,hogy a pogánymisszióra utal, amely a zsidó elutasí-tás nyomán hamarosan színre lép. 43. istenfélôprozeliták: Nem keverednek itt össze különálló cso-portok, megtérteké és meg nem térteké (vö. a 16.vers magyarázatával)? Talán Lukács a 46. verset

44:73–75 APOSTOLOK CSELEKEDETEI 13

267

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 267

akarta elôkészíteni azzal, hogy kifejezte: csak zsi-dók hallották a tanítást a zsinagógában.76 (ii) Az ostromlott misszionáriusok a pogányok-hoz fordulnak (13,44-52). 44-48. Ennek a versnek aplasztikus leegyszerûsítése a felületes olvasó szá-mára is nyilvánvaló. A 46. vers programjábólszövôdött, amely a történetíró célpontja volt azegész antióchiai epizód során. 45. irigységgel: Azsidók beállítottságának változásához ld. ? 71. 46.elôször nektek: Pál prédikációjának egész disz-kurzív szerkezete az üdvösségnek eme isteniidôrendjét szemléltette. 47. Vö. az 1,8 magyaráza-tát, ahol az itt idézett Iz szövegre (49,6 LXX) tör-tént utalás a Feltámadott rendelkezéseiben. Nyilvánmérföldkôhöz érkeztünk ennek a tervnek a véghez-vitelében. 48. Par excellence lukácsi stílus. Vö.2,47. 51. Vö. Lk 9,5; 10,11. Ez jobban szolgálja amissziói tipológiát, mint a jelen helyzet követelmé-nyeit (vö. 48. v.; 14,21-22). Ikónium: Lükaónia tar-tomány fôvárosa (a mai Konya), amely a pizidiaiAntióchiától 140 km-re DK-re helyezkedik el.

(Bowker, J.: „Speeches in Acts” NTS 14 [1967–68] 96-111. Buss, M.: Die Missionspredigt des Apostels Paulusin Pisidischen Antiochien, Stuttgart 1980. Dumais, M.:Les Actes [szerk. J. Kremer] 467-474. Dupont: Études,337-359. Ellis: Prophecy [? 28] 198-208. Holtz:Untersuchungen 131-145. Kliesch: Das heils-geschichtliche Credo [? 50]. Lövestamm, E.: Son andsaviour, Lund 1961. O’Toole, R. F.: „Acts 13,13-52” Bib60 [1979] 361-372. Radl: Paulus 82-100. Rese: Motive,80-93. Schmitt, J.: Les Actes [szerk. J. Kremer] 155-167.)

77 (d) VEGYES FOGADTATÁS KÖZÉP-KISÁZSIÁBAN

(14,1-20).(i) Ikónium (14,1-7). 1. együtt mentek be: A

kata to auto jelentheti azt, hogy „együtt”, de itt je-lentheti azt is, „ugyanúgy”, hiszen, mivel a misszi-ónak az a modellje, amely Antióchiában állt be, a13,46 szabálya szerint, a lukácsi írás fô pillérévé vá-lik, ez a kifejezés hatásosan fejezné ki szándékát, haaz ikóniumi zsinagóga hasonló elsôbbségét hangsú-lyozná a missziós menetrendben. Itt a siker és eluta-sítás gyors egymásutánja is ismétlôdik (2. v.). 2-3.A nyelvtan és a logika is arra mutat, hogy a monda-tok sorrendje valaha fordított lehetett. Figyeljünkfel a hitelesítô „jelek és csodák” folytonosságára(2,43; 6,8). 4. a zsidókkal: Az antióchiai skizmaután, ôk egyre tömbszerûbben a misszió ellenlába-sai. az apostolokkal: Valószínûleg Lukács hagyo-mányanyagával találkozunk ezen a ponton (mint a14. versben is), hiszen másutt ezt a státuszt fenntart-ja a Tizenkettô számára (vö. az 1,21 magyarázatát).78 (ii) Lisztra és Derbé (14,8-20). Az útleírás vé-konyka fonalához Lukács egy csodatörténetet fûzhozzá (8-15a. v.), fôleg hagyományanyagból, vala-mint egy mini-beszédet (15b-17. v.), amely egy örö-költ séma saját változata (Wilckens: Missionsreden,81-91). A csoda szoros párhuzamot mutat Péter

templomi gyógyításával (3,1-11), s a beszéd azathéni tour de force (17,22-31) fôpróbája; ígymindkettô Lukács kereszt-utalásos pedagógiájátszolgálja. 8-11. A gyógyítási történet tartalmazza amûfaj szokásos összetevôit (vö. a 3,1-11-hez fûzöttmegjegyzés). Pál, Isten karizmatikus emberekéntismét átveszi a kezdeményezést: a lelkek megkü-lönböztetése révén felismeri a beteg beállítottságát.8. Lisztra: Ikóniumtól kb. 45 km-re DNy-ra találha-tó város, amelyet a helyszínen található érmék tanú-sága szerint Augustus tett római kolóniává (ColoniaIulia Felix Gemina Lustra). A név t.sz. és e.sz. for-máinak (8. ill. 6. v.) váltakozása megismétlôdik a16,1-2-ben. 12. istenek: Filemon és Baucis anatóli-ai legendája (Ovidius: Metamorph., 8.611-628) kö-zös vonásokat mutat ezzel a történettel. Ezen hell-enizált istennevek, a csoda-epifánia, és a befejezôkultikus jelenet (13. v.). A Hermész név minden-esetre illik Pálra, aki Lukács „isteni hírnöke” itt. 14.Barnabás és Pál: Ezt a sorrendet, amellyel a 13,46-ban felhagyott, a 12. vers sugallta. 15. emberek: Ld.a 10,26-hoz fûzött megjegyzést. 15b-17. A kis pré-dikáció buzdítás a balga bálványimádásból a termé-szet önmagát megmutató Teremtôje felé fordulásra,melyet az elsô keresztény igehirdetôk hellenista zsi-dó megfelelôiktôl örököltek (vö. 1Tessz 1,9), de ittmég nincs krisztológiai konklúzió (mint a 17,30-31-ben és az 1Tessz 9,10-ben), talán azért, mert a mo-noteizmushoz való megtérés is hiányzott még a lisz-traiak életébôl (18. v.). Mindenesetre ez a szöveg-rész csupán elôíze annak a pogány kérügmának,amely az Areopágoszi jelenetben hangzik majd el(17. fej.). 19. zsidók: ôk többé nem pusztám a mis-szió makacs elutasítói, hanem agresszív, ellenségesakadályozói. Aligha tulajdoníthatjuk a környékrôlvaló ideutazásukról szóló beszámolót annak, hogy ababonás pogányokkal akartak közösséget vállalni.Vö. a 7,58 magyarázatát. 20. Derbébe: Lisztrátólkb. 100 km-re K-re; 2Tim 3,11-bôl hiányzik. Ezt avárost valószínûleg csak megemlítették a Pál útjai-ról szóló, Lukács által használt feljegyzésekben. 79 (e) VISSZATÉRÉS ANTIÓCHIÁBA (14,21-28). 21-22. Lisztrába, Ikóniumba: Az, hogy az utazók újraelmennek olyan városokba, ahonnan korábbanerôszakkal kiûzték ôket, arra mutat, hogy Lukács azutolsó három epizód befejezését mesterségesen ala-kította az üldözött tanú tipológiája szerint, amilyenJézus volt (vö. Lk 4,29-30). Ezt az erôs igényt bizo-nyítja intelmeik tartalma, amely Lk 24,26 egzisz-tenciális alkalmazása. 23. elöljárókat választottak:Van-e vajon némi eshetôsége e beszámoló ténysze-rûségének (vö. 20,17), annak ellenére, hogy Pál le-velei sohasem említik a presbyteroi-t, és Lukácsidejére váltak szilárd intézménnyé (vö. 1Tim 5; Tit1,5; 1Pét 5,1.5)? Megfontolásra érdemesek ennek akorai missziónak a különleges körülményei, külö-nösen Barnabás vezetô szerepe, aki hamarosan tá-vozik Pál oldaláról (15,39), és az antióchiai megbí-

APOSTOLOK CSELEKEDETEI 13–14 44:75–79

268

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 268

zatás, amely mindkettôjükre vonatkozott (ígyNellesen: „Die Einsetzung”, 184-185, 189). A leg-többen valószínûleg továbbra is arra szavaznak,hogy Lukács korának egyházi szervezetét vetíti vis-sza (Haenchen, Conzelmann, Roloff, Weiser). 26.Antióchiába hajóztak: Ti. a szíriai Antióchiába. Eza vers jelzi a 13,1-3-ban elkezdett szakasz irodalmilezárását. 27. milyen nagy dolgokat tett velük az Is-ten: Vö. 15,4,12; 21,19. kaput nyitott… a hitre: Vö.1Kor 16,9; 2kor 2,12. Ez a vers összegzi az út ta-pasztalatát Lukács történetének kibontakozásaszempontjából. 28. elég sok idôt: Az út vége és azazt követô jeruzsálemi fejlemények között elteltegy bizonyos idô. Az elsô missziós utat általábanKr.u. 46–49-re teszik (? 79:29).

(Nellessen, E.: „Die Einsetzung von Presbytern durchBarnabas und Paulus”, Begegnung mit dem Wort [Fest. H.zimmermann, szerk. J. Zmijewski és mások] BBB 53,Bonn 1979, 175-193. Schnackenburg, R.: „Lukas alszeuge verschniedener Gemeindestrukturen”, BibLeb 12[1971] 232-247. Zingg: Wachsen, 240-245.)

80 (f) A jeruzsálemi gyûlés és határozat (15,1-35). Az a lukácsi gondolatmenet, amely a 6,1-ben a„hellenisták” felbukkanásával kezdôdött, most ki-teljesedik, amint képviselôik visszatérnek Jeruzsá-lembe, hogy a körülmetéletlenek missziójának legi-timitását megpecsételjék. Lukács ezeneseményekrôl szóló beszámolója tartalmazzaugyanazt a találkozót, amelyet Pál a Gal 2,1-10-benelbeszél (? 79:36), de minthogy idilli képet fest aSzentlélek rendületlen irányítása alatt mûködôapostoli egyházról (28. v.), Lukács nem beszél arróla késôbbi konfliktusról, amelyet a jeruzsálemi meg-egyezés Antióchiában gerjesztett (Gal 2,11-14),amikor Pál megfeddte Pétert, amiért a zsidó rig-oristák nyomására visszavonult a megtért pogá-nyokkal való asztalközösségbôl, s megszakította akapcsolatot Barnabással és a többi antóchiaival (vö.Hengel: Acts, 122-123). Ezt a traumatikus összeve-szést, amely halványan tükrözôdik a 39. versben,ügyes történetírói módszerrel árnyalta, míg a prob-léma belesimult az eredeti jeruzsálemi napirendbe,s ezzel ad acta került! Ezt két lépésben érte el. Mi-után Péter beszéde megoldotta a körülmetélés kér-dését, amely a gyûlésnek Pál által elbeszélt napi-rendjén egyedül szerepelt (Gal 2,3 = 7-11. v.), egymásodik, Jakab által elmondott beszéd idônek elôtterendezi az asztalközösség körüli vitát (Gal 2,12 =13-21. v.; vö. 11,3) azáltal, hogy meghatározza apogányok minimális szabálykövetésének négy fel-tételét (20,29. v.), amely számára Pál beszámolójanem hagyott helyet (Gal 2,6; vö. Strobel: „DasAposteldekret” [? 85] 90).

Történetileg a Jakab által megfogalmazott „dek-rétum” az asztalközösség-vitával kapcsolatoskompromisszumot fejezi ki, melyre vagy azantióchiai válság elôtt jutottak (P. Achtemeier: CBQ

48 [1986] 19-21), vagy, ami valószínûbb, utána ésarra válaszul (Hengel: Acts, 117; Wilson: Gentiles,189-191). Az, hogy a kompromisszum itt, mint azeredeti jeruzsálemi határozat jelenik meg, egy tourde force Lukács részérôl, amely megerôsíti az egye-temes egyház eredeti, egyenes vonalú fejlôdésérôlalkotott nézeteit (Schneider: Apg. 2. köt., 189-190;Weiser: Apg., 368). Ennek megfelelôen aKornéliusznak Péter általi megtérítése, mint „klas-szikus” precedens válik a megegyezés sarokkövévé(7.14. v.). Ugyanakkor, Péternek és Jakabnak, minta gyûlés fôszereplôinek társulása, míg Pálnak pusz-tán a bírósági tanú szerepe jut (4.12. v.), jelzi azapostolok küszöbön álló távozását a színrôl és Ja-kabnak és a véneknek a megbízatását a normákatbiztosító anyaegyház felügyeletére.

A Lukácsnak e fejezettel kapcsolatos forrásairavonatkozó korábbi, összeollózást feltételezô elmé-letek átadták a helyüket az olyan tanulmányoknak,amelyek szerkesztésének integráló szerepét hangsú-lyozzák (Dibelius: Studies, 93-101; Haenchen: Acts,457). A források kérdését azonban nem lehet elha-nyagolni, hiszen a Lukács és Pál információi közöt-ti konvergenciák ehhez túl érdemiek. Mint máskoris, a beszédek hordozzák a szerzô közvetlenebb ki-jelentéseit (Dömer: Heil, 182-185), míg a „határo-zat” minden bizonynyal a hagyományanyagbólszármazik, talán egy tényleges, Jakab által kezde-ményezett kompromisszumos megoldás emlékéthordozza (Roloff: Apg., 227).81 (a) ELÔTÖRTÉNET (15,1-5). Úgy tûnik, a beveze-tésben konkurens beszámolók találhatók a gyûléseredeti apropójáról: judaizáló tanítók érkezéseAntióchiába (1-2. v.), és a farizeusi gondolkodásfeléledése Jeruzsálemben (5. v.). A kettô közül az 1-2. versek azt a szerkesztôi követelményt látszanakteljesíteni, hogy a megelôzô elbeszélés körülmé-nyeivel (14,26) kapcsolópontot alkosson, míg az 5.vers lehet inkább az a pont, ahol a gyûlésnek Luk-ács által használt hagyományanyagával találko-zunk. Ugyanígy a delegációról és annak céljárólszóló beszámoló (2. v.) hû a Gal 2,1-2-höz, és ígyLukács forrásához, míg a 3-4. vers, amely amenekülô hellenisták nyomában járva mutatja aküldötteket (8,1; 11,19), akik a jeruzsálemi gyûléselôtt megismétlik a missziójukról Antióchiában el-mondottakat (14,27), nyilván Lukács tollából szár-mazik (vö. Dömer: Heil, 174-175; másképpenDietrich: Petrusbild [? 19] 308). 1. a mózesi szo-kás szerint: Ez természetesen azt jelenti, hogy akörülmetélkedést a tóra írja elô, amely Mózestôlszármazik. A zsidó hagyomány azonban Ábrahám-tól, és nem Mózestôl származtatta a hagyományt(ld. Ter 17,9-14; vö. Róm 4,9-12). 2. viszálya és vi-tája: Most az egyszer Lukács olyan konfliktusrólszámol be, amelyrôl Pál nem (vö. Gal 2,1). 3. nagyörömet szereztek minden testvérnek: Ez az egyönte-tû elismerés a misszionáriusok ellenfeleinek jelen-

44:79–81 APOSTOLOK CSELEKEDETEI 14–15

269

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 269

tôségét az egyházon belüli törpe kisebbség méreté-re zsugorítja. 4. az apostolok és a vének: Az anya-egyház elsô és második generációs vezetôsége isrészt vesz ebben a tanácskozásban (6. v.), megmu-tatva, hogy ez túlnô az adott pillanaton, s befolyá-solja a kereszténység jövôbeli sorsát. mi mindenttett velük Isten: a történelem ismerôs teocentrikusszemlélete (6-10.12.14. v.) minimálisra csökkenti apogánymisszió emberi elhatározásoktól való függé-sét. 5. a farizeusok pártjából: A hairesis, „frakció”,„iskola” kifejezést a judaizmus teljes skálájára al-kalmazza: a szaddúceusokra (5,17), a farizeusokra(26,5), még a keresztényekre is (24,5). Lukácsfôként azért érdeklôdik a farizeusok iránt, hogyfolytonossági elméletét alátámassza (ld. a 4,1-hezfûzött megjegyzést), s így jó okunk van arra, hogyezt a beszámolót a forrásáig vezessük vissza(Weiser: Apg., 369-370). körül kell metélni azokat:A szövegkörnyezetben az „azokat” egyetlenelôzménye az antióchiai delegáció pogányrésztvevôi (4. v.; vö. Gal 2,3).82 (b) PÉTER PRECEDENSRE HIVATKOZIK (15,6-12).Illendôen az apostoli hang szólal meg elôször, s a kisbeszéd irodalmi eredete és a funkciója abban mutat-kozik meg, hogy csak Lukács olvasója értheti meg aKornéliusz-szekvenciára vonatkozó utalásokat (7-9.v.; Dibelius: Studies, 94-95; Borse:„Beobachtungen” [? 85] 201-202). 7. régtôl fogva:A Kornéliusz-esemény most a „klasszikus” múlthoztartozik (Dibelius), még ebbôl a viszonylag rövididôbeli távolságból is. engem választott ki Isten: Azelôtte fekvô ügyet tekintve az anyagyülekezet az Is-ten általi elôzetes kiválasztást (exelexato) csak elis-merheti és engedelmeskedhet neki (Roloff: Apg.,230; ld. a 10,3.47 magyarázatát). Jakab érveléseugyanerre az isteni kezdeményezésre épít majd (14.v.: epeskepsato, „gondoskodott”), mutatva a két be-széd közötti szerkezeti párhuzamokat és komple-mentaritást (Dupont J.: NTS 31 [1985] 323). azevangélium igéjét: Vö. 10,36. Az euangelion fônévritka Lukácsnál, vö. 20,24 (Pál ajkán). 8. a szíveketismerô Isten: Ld. a 10,34-35 magyarázatát. mintahogyan nekünk: Vö. 10,47; 11,15-17. 9. nem tettsemmi különbséget: Isten maga szüntette meg a tör-vény megkülönböztetését a tiszta és tisztátalan né-pek között (10,34-35), s ezt nyilatkoztatta ki Péterlátomásában (ld. a 10,14-15-höz fûzött megjegyzés).10. kísértitek azzal Istent: Ez a bibliai kifejezés (Kiv17,2) Isten kifejezett akaratával szembeni kihívástjelent. Ezt a szónoki kérdést a 7-9. versek teocen-trikus elbeszélése nyomatékosítja. igát tegyetek a ta-nítványok nyakába: A törvénynek, mint tûrhetetlenigának a szemlélete nem páli, de nem is nem tarto-zik a judaizmus fôvonalába; ez egy olyan kereszténylátásmódja, aki számára a judaizmussal való szakításmár jócskán a múlté (Conzelmann: Apg., 91). 12. el-csendesedett: vajon ez azt jelenti, hogy a Péter sza-vait indokló vita (zétésis) megoldódott általuk? jelt

és csodát: Mint prófétai hitelesítés (2,19,22), Barna-básnak és Pálnak (az apostoli hagyomány láncolatá-ban ez a sorrend) ez a tanúságtétele egyáltalán nemáll távol a problémától (Haenchen:„Quellenanalyse” [? 85] 158-160).83 (c) JAKAB MEGERÔSÍTÉSE ÉS HOZZÁTÉTELEI

(15,13-21). Jakab (12,17) követi Péter gondolatme-netének lépéseit a Kornéliusz felé tanúsított istenimagatartástól (14. v.) kezdve addig a végkövetkez-tetésig, hogy a megtérôkre nem szabad terheket rak-ni (19. v.; ld. a 7. vershez fûzött megjegyzést). Azelsô lépést szentírási idézettel egészíti ki (Ám 9,11-12 LXX), s a másodikat négy minimális követel-ménnyel módosítja a zsidó-pogány együttélésre vo-natkozóan, amely Izrael „szentségi kódexén” ala-pul, a Lev 17–18-on (20. v.). Pál kéznél van, hogyLukács gyûlésének ezt a határozatát megismerje, ésvalójában egyik közzétevôje legyen (22-29. v.), smégis, Lukács utal arra, hogy forrásaiban más sze-repelt, amikor feljegyzi, hogy Jakab újdonságkéntközli a „négy szabályt” Pállal a 21,25-ben (ld. az ot-tani megjegyzést; vö. Borse: „Beobachtungen” [?85] 198-200). 14. Simon (symeón): A héb. Šime‘Ûnmimetikusan szereplô görög formája, a két beszédsúlyos bibliai kifejezéseivel együtt, újjáteremti agyûlés szent „légkörét” (? 79:36). hogyan gondos-kodott Isten elôször arról: az isteni kezdeményezésés annak „klasszikus” (próton) kapcsolata a jelen-nel a 7. vers újrafogalmazása; a „gondoskodott”(episkeptesthat) azonban az isteni mentô cselekede-tek ósz-i szótárából való (héb. pªqad), s így fontoskiszélesítését hozza a Kornéliusz-esemény és kö-vetkezményei perspektívájának. a pogányok közülnépet szerezzen: Mint az epeskepsato tárgyakéntfunkcionáló fônévi mellékmondat része, ez a kifeje-zés nem kevesebbet állít, mint azt, hogy az Egyházúj, pogány tagsága teljes jogú része „Isten nép-ének”. A laos, „nép” mélyebb értelme Isten válasz-tottjainak serege, ahogyan Lukács írásaiban követ-kezetesen ezt jelenti, s ahogyan ezt jelenti majd a18,10-ben is a megtért pogányokra utalva (vö. J.Dupont: NTS 31 [1985] 324-329). A laost az eth-nével (pogányok) kombináló oximoron kihozza ahirtelen meglepetés mozzanatát Isten gondoskodá-sával kapcsolatban. az ô nevének: Ennek a kifeje-zésnek az értelmét Ám 9,12 idézett szavaiban talál-juk (a 17b. versben), amely valójában az egyetlenmásik bibliai kifejezés, amely Istennek a pogánynépek feletti uralmát fejezi ki. Az Ámosz-idézet vi-lágosítja itt meg az újonnan választott „nép” viszo-nyát Izraelhez. 16-17. Az ámoszi sorok nem adjákvissza pontosan a LXX-t, így esetleg egy kereszténybizonyságtétel-könyvecskébôl származik, amely-ben Iz 45,21 szavaival egészítették ki ôket (Dömer:Heil, 179). A szakasznak Jakab általi felhasználásacsak a LXX változat esetében mûködik, ahol azTM-beli yÐresõ, „birtokol” szót a yidresõ, „keres”váltotta fel, a ’dm, „Edóm” szót pedig a ’dm „embe-

APOSTOLOK CSELEKEDETEI 15 44:81–83

270

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 270

rek”. A görög fordító próféciája képes tehát mostmegmagyarázni, a feltámadott Úr hogyan értelmez-hette újra Izrael helyreállítását (1,6) az egyetemesmisszió értelmében (1,8): Dávid „leomlott sátorát”azért kell újjáépíteni, hogy minden nép „kereshesseaz Urat” (17. v.) (Richard: „The Divine Purpose”[? 85] 195; Dömer: Heil, 185). Az újjáépítés tehátnem azt jelenti, hogy a feltámadott Krisztus betelje-síti a dávidi ígéretet (Haenchen, Schneider), hanem„Izrael egybegyûjtését”, amely az apostoli igehirde-téssel kezdôdött el, s amely most kiterjed a pogá-nyok befogadására is (Roloff, Weiser; ld. a 2,1.14magyarázatát). 20. rendeljük el nekik: A „terheljük”szóval (19. v.) való ellentétes kapcsolat és a 10-11.versek megismétlése a 19. versben azt mutatja,hogy a „határozat” engedmény, és nem parancs,lehetôvé téve a közös életet és étkezést anélkül,hogy az újonnan jöttekre terhet rakna. A négy sza-bály (ld. még 28. v.; 21,25), úgy tûnik, négy olyandolog, amelyet Lev 17-18 ír elô az Izraelben lakozóidegenek számára: bálványáldozati hús, a vér és amegfojtott (nem rituálisan levágott) állatok fo-gyasztása, és a közeli rokonnal való testi kapcsolat(ld. Lev 17,8-9, 10-12,15 [Kiv 22,31]; 18,6-18). APorneia, „tisztátalanság” említése megzavarja amásik három tétel sorrendjét, amelyek az étkezésrevonatkoznak; s ha a Lev 18 fényében kell értelmez-nünk, a héb. zenût, szó szerint „paráznaság” foga-lomnak felel meg, amelyet gyakran kifejezetten avérfertôzô egyesülésekre alkalmaztak (ld. J. A.Fitzmyer: TAG, 91-97). A Lev 17-18-ból származószabályok exegézise jól illik ahhoz a lukácsi elkép-zeléshez, hogy az evangéliumot elfogadó pogányokbebocsátást nyertek a választott nép területére, me-lyet a „szentségi kódex” tart meg szentnek. 21. Anégy szabályt az támasztja alá (gar), hogy elismer-tek, s negyetemes tóra-tanításon alapulnak.84 (d) A HATÁROZAT (15,22-29). Ez a szakasz,amelyben Lukács feljegyzi a gyûlés általa újonnankigondolt következményét, jobbára saját fogalma-zása, bár a kettôs küldöttség, amelyben Pál és Bar-nabás mellett Júdás és Szilás foglal helyet, talán ahatározat kihirdetésének egy olyan hagyományátôrzi, melyben az elôbbi párnak nem volt része (vö.Strobel: „Das Aposteldekret” [? 85] 92-93). 22. azegész gyülekezettel együtt: Tekintettel arra, hogyPál bizalmas tárgyalásokról számol be (Gal 2,2; vö.6. v.), az, hogy a határozatot az anyagyülekezet plé-numa hozza meg, Lukács saját perspektívája részé-nek tekinthetô. Júdás… és Szilás: Az elôbbirôl más-hol nem hallunk, Szilás viszont útitárs lesz a máso-dik úton (15,40–18,5; vö. „Szilvánusz”, 1Tessz 1,1;2Kor 1,19), s Lukács számára ô újabb kapocs,amely Pál misszióját az anyagyülekezethez köti. 23.Az apostoli levél szerzônk által kreált „dokumen-tum”, egészen jól illeszkedve a hellenisztikus törté-netírás konvencióihoz (Plümacher: Lukas 10;Cadbury: The Making, 190-191; ? 6). A preskrip-

tum általános minden hellenisztikus levélben (?45:6). szíriai és kilíkiai: A levél nem csak az érdek-lôdô gyülekezetnek szól (2. v.), hanem terjeszkedômissziói területeinek is (vö. 41. v.; Gal 1,21). Eztkövetôen az elsô missziós út városaiban teszik köz-hírré (16,4), amelyeknek a sikerei sürgették ezt a ta-nácskozást. 26. olyan emberekkel, akik életüket tet-ték kockára: A dativus miatt ez Barnabásra és Pálravonatkozik (Schneider; vö. 9,16). 28. a Szentlélekjónak látta, és vele együtt mi is: Ez megfelelô mó-don foglalja össze a tanácskozást, amely olyan nagyhangsúlyt tett az isteni kezdeményezésre. Az egyhá-zi vezetés nem a saját hatalmából vagy programjaszerint cselekszik; csak akkor törvényes, ha Istenmentô akaratát hajtja végre. 29. A „határozat” a sza-bályokat a Lev 17-18. verseknek megfelelô sor-rendbe állítja. Ami a D kéziratban az „aranyszabályhozzáadását illeti (? 11).85 (e) UTÓJÁTÉK (15,30-35). A tanácskozásról szó-ló beszámoló utolsó bekezdése ideális képet fest ar-ról, milyen örömteli módon fogadta Antióchia a ha-tározatot. 33. elbocsátották ôket: Szilás, úgy tûnik,mégis Antióchiában van a 40. versben, ez magya-rázza a 34. vers hozzáadását a D (Vulg.) kéziratban:„De Szilás jónak látta, hogy ott maradjon.” 35. tör-ténetileg valószínûbb, hogy Pál akkor hagyta elAntióchiát újabb miszsziós területek kedvéért, ami-kor az új normák meggyökeresedtek ott.

(Achtemeier, P.: „An Elusive Unity”, CBQ 48 [1986] 1-26. Bammel, E.: Les Actes [szerk. J. Kremer] 439-446.Borse, U.: „Kompositionsgeschichtliche Beobachtungenzum Apostelkonzil”, Begegnung mit dem Wort [? 79]195-212. Dibelius: Studies 93-101. Dietrich: Petrusbild[? 19] 306-321. Dömer: Heil 173-187. Dupont: Études361-365; „Un peuple d’entre les nations”, NTS 31 [1985]321-335. Haenchen, E.: „Quellenanalyse undKompositionsanalyse in Act 15”, Judentum -Urchristentum - Kirche [Fest. J. Jeremias, szerk. W.Eltester] BZNW 20, Berlin 1961, 153-164. Hengel: Acts,111-126. Jervell, J.: Luke and the People of God,Minneapolis 1972, 185-207. Kümmel, W. G.:Heilsgeschehen und Geschichte, Marburg 1965, 278-288.Lake: Beginnings 5. köt., 195-212. Richard, E.: „Thedivine Purpose”, Luke–Acts [szerk. C. H. Talbert] 188-209. Strobel, A.: „Das Aposteldekret als Folge des anti-ochenischen Streites”, Kontinuität und Einheit [Fest. F.Mussner, szerk. P.-G. Müller] Freiburg 1981, 81-104.Weiser, A.: „Das Apostelkonzil”, BZ 28 [1984] 145-167.Wilson: Gentiles, 178-195.)

86 (IV) Pál útja Rómába (15,36–28,31)(A) Pál legfontosabb missziói (15,36–20,38).

Egyetértés van abban, hogy a szöveg szokásos fel-osztása második és harmadik „missziós útra” azelemzés szempontjából nem szerencsés (Weiser:Apg., 387; de ? 79:38–45). Evidensebb választó-vonal a 19,21,amely Pált Jeruzsálem és Róma feléindítja, Lk 9,51-et visszhangozva (Radl: Paulus,116-124). Mivel azonban a missziós aktivitás ez-

44:83–86 APOSTOLOK CSELEKEDETEI 15

271

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 271

után is folytatódik, mégis inkább Pál milétoszi bú-csújával zárjuk a fô missziós szekvenciát (20,17-38), amelyben explicitebb módon beszél az Úréhozhasonló szenvedésrôl, amely most reá vár (22-24.v.).87 (a) ÚJRAKEZDÔDNEK A MISSZIÓS UTAK (15,36-41). Ez egy átkötô rész, amely egyrészt Pál pályájá-nak egy új szakaszát indítja el, másrészt amegelôzôk elvarratlan szálait gyûjti egybe. 37-39. aBarnabás és Pál között támadt „meghasonlás” végetvet társulásuknak, de azonkívül, hogy rejtélyes mó-don összeköti János Márk távozását az elsô misszi-ós útról (13,13), Lukács homályban hagyja a mé-lyebb okokat. A Gal 2,13 mondja el természetesen,mi történt valójában, mivel Lukács, szokásos eljárá-sához híven, bagatellizálja az ôsegyház konfliktusa-it (? 80).88 (b) ÚT EURÓPÁBA (16,1-10).

(i) Timóteus körülmetélése (16,1-5).1. Timó-teus: (? 56:3). zsidó asszonynak: Euniké (2Tim1,5). A vegyesházasság illegális volt (MTörv 7,3),de ha az anya zsidó volt, utódját zsidónak tekintet-ték (Str-B 2. köt., 741). Az tehát a helyzet, hogyTimóteusnak körülmetéltnek kellett volna lennie,de nem volt az, s erre a bizonyítékra volt szükség,hogy Pál hûséges a zsidókra kötelezô törvényhez(vö. 21,21; 25,8)? 3. körülmetélte ôt: A megokolásmintha Pál missziós ideáljával, „mindenkinek min-denné lenni” (1Kor 9,20-22) hozná kapcsolatba ezta 15,5-11 után oly meglepô cselekedetet. Timóteusazonban már meg volt keresztelve (1. v.), s Pál alig-ha kompromittálhatta azt az álláspontot, amelyetkövetkezetesen képviselt a judaizálókkal szemben(Gal 5,2-3), még hívek megnyerése érdekében sem(G. Bornkamm: StLA, 203). Éppen ezért a legtöbbkommentátor megkérdôjelezi ennek a beszámoló-nak a megbízhatóságát (kivéve Marshal, Smithals);talán olyan hagyományból származik, amely olyantéves értelmezéseket tartalmazott, mint amiról a Gal5,11 tanúskodik, vagy talán a Títusz-epizód (Gal2,3) helytelen elôadása (Walker, W.: ExpTim 92[1981] 231-235). Az, hogy Lukács felhasználja ezta hagyományt, mutatja, milyen fontos volt számára,hogy olyan Pált mutasson be, aki szilárdan a tör-vényt követô judaizmus talaján áll, s elkötelezettenhû a tórához (22,3; 26,5), s ezáltal erôsítse az Izraelés a világegyház közötti folytonosságot, amelyet atanácskozás határozata programként fogalmazottmeg (4. v.). 4-5. Figyeljük meg az egymásutániságlogikáját: a „határozat” kihirdetése, majd erôs ésnövekvô gyülekezetek.89(ii) Pál látomása (16,6-10). 6-8. Az É-Kisázsián(az eredeti „Galácia földje”; ? 47:3–5) át Tróászkikötôje felé vezetô útvonal az útinaplónak egyolyan adata, amelyet sok kutató kimutat a 16-21. fe-jezet hátterében (? 10). Az, hogy a Szentlélek úgyirányítja az utat, hogy rögvest egyenesen Európábaérjen el (6. v.), Lukács teológiai perspektíváját feje-

zi ki, amelyben nincs helye a térség páli gyülekeze-tei megalapításának (vö. Gal). 9. egy éjjel látomásjelent meg: Ez Lukács Pálja öt látomása közül azelsô (vö. 18,9-10; 22,17-21; 23,11; 27,23-24), ame-lyek egy híján (22. fej.) mindegyike „éjjel” történik,s amelyek beleillenek a bibliai és Biblián kívüli ál-mokkal kapcsolatos történetek széles folyamába,bár nem egyeznek meg azokkal az önkívületi men-nyei elragadtatásokkal, melyekrôl Pál önmagávalkapcsolatban beszámol (2Kor 12,1-7; vö. Weiser:Apg., 406-415). Mint más tisztelettel övezett sze-mélyek, Pál is olyan álmokban kap tanítást ésmegerôsítést a mennybôl, amelyek megelôzik mis-sziójának emlékezetes állomásait, különösen olyanveszélyek közepette, amelyek kétségeket támaszta-nak sikeres befejezése felôl. egy macedón férfi: Azúj görög hallgatóságot képviseli, akik evangelizálá-sára indul sietve Pál. 10. nyomban igyekeztünk el-menni: A „mi” narrátor bejelentetlen elsô megjele-nése (? 2) csatlakozik a Pál álmáról szóló beszá-molóhoz és megerôsíti annak kinyilatkoztatás-tar-talmát. A kettô szoros összetartozása arra utal, hogymindkettô a szerzôi módszer része, amely különösjelentôséget kölcsönöz annak, hogy a misszió átkelGörögországba és Európába. Mint a szemtanúelbeszélô, a minden veszély ellenére sikert ígérô lá-tomás is a mediterrán tengeri út-irodalom szervesalkotórésze (Robbins, V.: PerspLA, 230). 90 (c) A görögországi misszió (16,11–18,17).

(i) Evangélizáció Filippiben (16,11-40). Azészak-égei-tengeri, Filippibe tartó útitervrôl szólóbeszámoló (11-12. v.) után következik Pál ottaniszolgálatának négy jelenete: Lídia megtérése (13-15. v.), a jövendômondó lélek kiûzése (16-18. v.), amisszionáriusok csodás kiszabadulása a börtönbôl(19-34. v.), a hatóság igazságszolgáltatása a misszi-onáriusoknak (35.40. v.). Nem valószínû, hogy akontextustól elszakítható független hagyomány len-ne a csodás megszabadulás (Dibelius: Studies, 23),inkább Lukács hozzáadása egy olyan forrás-beszá-molóhoz, amelyben a börtönôr megtérése és a ható-ságok elismerése szerepelt (Kratz: Rettungswunder[? 91] 482; Roloff, Smithals, Weiser). A szabadí-tás-csodák egy növekvô sor darabjai, szereplôi azapostolok (5,19-20), Péter (12,6-11), és most Pál.11-12. Az út az ÉNy-anatóliai kikötôvárosból,Troászból „egyenesen” Szamotrákéba vezetett, in-nen pedig Neápolisz kikötôjébe, amely Filippitszolgálta ki és a stratégiai Via Egnatia K-i kimene-te volt, amelyet a rómaiak rendszeresítettek Kr.e.27-ben, mint az Adriától Ázsiába vezetô fôutat.Filippi a fôút miatt vált jelentôssé, s Colonia IuliaAugusta Philippensis néven annak a nagy csatánaka veteránjai népesítették be, amelyben Antonius ésOctavianus Kr.e. 42-ben legyôzték a köztársaságerôit (? 48:2). 13. ahol… imádkozni szoktak: Bár aproseuché szó jelenthet „zsinagógát” is, ez itt való-színûleg egy szabadtéri hely, amelyet a zsidók zsi-

APOSTOLOK CSELEKEDETEI 15–16 44:86–90

272

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 272

nagóga hiányában használtak. Számos tehetôs po-gány nô vonzódott a judaizmushoz (vö. 13,50;Josephus Flavius: Bell., II.20,2 §560). A valódi he-lyi hagyomány szövetét tovább szövi a Lídiáról szó-ló beszámoló, s a „mi” elbeszélés megerôsíti szem-tanúi rangját. 14-15. Lídia: Neve ugyanakkor nyu-gat-kisázsiai szülôhelyének neve is (vö. Jel2,18,24), ô maga pedig „istenfélô”, avagy a zsidóistentisztelet pogány látogatója (13,16). Mind ezt akapcsolatot, mind pedig az utazók iráni vendégsze-retetét (vö. Lk 10,7; 24,29) tekintve, a korai keresz-tény miszszió sikerének kiváló példája. Egyéb házikeresztelések találhatók a 31-34; 11,14; 18,8 vers-ben és 1Kor 1,16-ban. 16-18. Ezt az elsô „mi”-elbeszélést (amely a 20,5-ben ugyanezen a helyszí-nen folytatódik majd) egy jövendômondó lélekkelvaló találkozás zárja le, amelyet Lukács a szokásosördögûzés-formátumban mond el, a amely a Lk4,31-37-ben és 8,26-39-ben szereplô márki történe-tekre emlékeztet. 16. akiben jövendômondó lélekvolt: A pythón görög szó eredetileg a delfi jósdaApollón által megölt ôr-kígyóját jelentette; késôbba jóslás képességére vonatkoztatták, amelyetidônként a hasbeszéléssel hoztak kapcsolatba. Ez ezelbeszélés arra szolgál, hogy távolságot teremtsen akarizmatikus keresztény misszió és a mágia (vö.13,6-11), illetve a nyerészkedô ambíciók (vö. 8,18-20; 19,23-27; 24,25-27)között. 17. kiáltozott: Minda kiáltás, mind annak tartalma az evangéliumi ör-dögûzéseket idézi (vö. Lk 8,28; 4,33-34). Amint ottis, az elátkozott lélek mondja ki az üdvigazságot, sez jelzi vereségét. 18. Vö. Lk 8,29 és Mk 5,8. JézusKrisztus nevében: Mint ahogyan a 3,6,16; 4,10,30esetében is, a Feltámadott az, aki a megszabadítócselekedetet véghezviszi. 19-24. Az evangélium ésaz anyagi elônyszerzés kibékíthetetlen ellentététerôsíti a hasznuktól megfosztott rabszolgatartókszerepe is abban, hogy elérik a misszionáriusok le-tartóztatását. 20. az elöljárók: A stratégoi valószí-nûleg ennek a kolóniának a duumvirijei, akik a pe-res ügyekben történô bíráskodásért felelôsek. 21.rómaiak vagyunk: Állítsuk ezzel szembe a vádlot-tak felmentését római polgár mivoltuk miatt a 37-39. versben. Vádlóik zsidókként támadják megôket, a zsidó szokásokkal szembeni jól ismert rómaimegvetésre alapozva (vö. Tacitus: Ann., 5.5.). 22.Vö. 1Tessz 2,2; 2Kor 11,25. 23-24. gondosan ôrizzeôket: Az asphalós melléknév és az ésphalisato „be-zár” ige a bekövetkezô csodás eseményeknek állítkontrasztot (vö. 12,6).91 25-34. A csodás kiszabadulás csak elôjátéka abörtönôr megtérésének, ami itt „az igazi szabadítás-csoda” (Kratz: Rettungswunder, 484). Ami azt ille-ti, a szabadulás következmény-nélkülisége jó érvamellett, hogy másodlagosan került a szövegkör-nyezetbe. 30-33. A hitoktatás és keresztség ismerôskérdés-válasz szerkezete (vö. 2,37-41; 8,34-38;10,33-48) Lukács keze nyomát viseli a megtérés el-

beszélése során, amely ennek a szakasznak a szilárdtörténeti magja. 34. asztalt terített nekik: Az ünnepiörvendezésben (agalliasis) együtt elköltött étkezésa kapott üdvösség jele és a börtönôrt otthonában új-rateremti az ôsgyülekezet atmoszféráját (2,46). 35.A lektorok küldetésének motivációja olyan hiány,amit a D kézirat oly módon orvosol, hogy hozzáte-szi: az elöljárók rettegtek a földrengés miatt; ígyvarr el egy szálat a történet lukácsi és Lukács elôttifázisai között. 37. római polgárok: Pál a LexPorciára hivatkozik, amely súlyos büntetés terhemellett megtiltotta egy civis Romanus megkorbá-csolását (vö. 22,25; Livius: Hist., 10.9.4; Ciceró:Pro Rabirio 4.12-13; Conzelmann: Apg., 102-103).Az, hogy a fellebbezést csak a büntetést követôennyújtják be, Lukács mûvészi érzékére vall, ahogyanaz apologetikus viszontválaszt a 21. versre rímelte-ti. 38. amikor ezek meghallották… megijedtek: Vö.22,29. 39. bocsánatot kértek: Az olvasó a tiszt-ségviselôkkel együtt vonhatja le a következtetést:az evangélium hirdetése semmiképpen nem ássa aláa római államhatalmat (vö. Maddox: Purpose, 93-96). 40. elmentek Lídiához: A lídiaiahoz való vis-szatérés kerekíti le ezt a drámai epizódot, amelyamellett érvel, ami nem bírná ki a tényekkel valóközvetlen szembesítést: hogy a misszió sérthetetlena földi ellenállással szemben (Plümacher: Lukas,95-97).

(Kratz, R. : Rettungswunder, Frankfurt 1979, 474-499.Unnik, W. C. van: Sparsa collecta, NovTSup 29, Leiden1973, 374-395.)

92 (ii) Pál Tesszalonokiben és Béreában (17,1-15).Pál útinaplója a Via Egnatián kb. 22 km-re DK-rekalauzol minket, amely az 1a.10a.14a.15. versek in-formációival lát el bennünket. Ehhez a vonalhozLukács két jelenetet tett hozzá, Tesszalonikiben, il-letve Béreában, melyek mindegyike igen sematikusés párhuzamos struktúrát mutat: a szokásos zsina-gógai kezdés, beszélgetés a Szentírásról, siker (kü-lönösen) az elôkelô aszszonyok körében, az üldözéskitörése a zsidók felbujtása nyomán. Az a benyomá-sunk, hogy Lukács sematikusan támaszkodik a gyérforrásokra, beleértve az útinaplót és a Jázon meg-próbáltatásainak helyi hagyományát (vö. 1Tessz2,14; Schneider: Apg. 2. köt., 222-223). 1.Amfipolis és Tesszaloniki, (a mai Szaloniki) járásiszékhelyek voltak Macedónia Kr. e. 167-es rómaifelosztása szerint. Az utóbbi volt a provincia legna-gyobb és legfontosabb városa (? 46:2). 2. szokásaszerint: Ld. a 13,14 magyarázatát. három szomba-ton: A legföljebb egyhónapnyi tartózkodás benyo-mása Lukács sematizálásából adódik, s aligha felelmeg az 1Tessz 1,2-2,9; Fil 4,16. 3. megmagyaráztaés bizonyította nekik: Pál érvelése következtetés aMessiás sorsának szentírási megjelenítésérôl arra azegyetlen jelöltre, akire illik ez a leírás (Kurz, W.:CBQ 42 [1980] 179). Vö. 18,28; Lk 24,25-35, 44-

44:90–92 APOSTOLOK CSELEKEDETEI 16–17

273

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 273

46. 4. hívôkké lettek: Az epeisthésan ige illik ahhoz,hogy Pál a gondolkodásra apellál, és a húsvéti hit-nek azt a lukácsi fogalmát fejezi ki, amely szerint eza Szentírásban teljesen kifejtett isteni üdvtervbe va-ló belepillantás. Az „istenfélô” asszonyok továbbrais kiemelkednek Pál missziójának viharostörténetébôl (vö. 13,50; 16,13-14). 5. a zsidókat: Azô viselkedésük, motivációik és szövetségeseik mégjobban dokumentálják azt, hogy a zsidóság egyreelszántabb ellensége az evangéliumnak (vö. a12,11-hez fûzött megjegyzés) és hiteltelenítik a 6-7.v. vádaskodásait. 7. Vö. Lk 23,2-5; Mk 15,2-5. Luk-ács folytatja politikai apológiáját (vö. 16,37-39). 11.nemesebb lelkûek: Az 1-9. versek alkotják a hátte-rét a béreai beszámolónak, amely csak a tessza-loniki epizód ellenpontjaként funkcionálhat(Kremer, J.: Les Actes, 12). fogadták az igét: azazhívôkké lettek (2,41; 8,14; 11,1). kutatták az Íráso-kat: Az anakrinein értelme itt az elemzô tanulmá-nyozás, máshol bírósági meghallgatás (4,9; 12,19;24,8; 28,18). A „nemesebb” bérai hitre jutottak akeresztény hit példáivá válnak, amelyhez az elemzôgondolkodás és felelôs ítéletalkotás szervesen hoz-zátartozik (Kremer, J.: Les Actes, 19-20). 14-15.Társai hátra maradnak, Pál pedig továbbmegyAthénba, szemben az 1Tessz 3,1-2-vel, de a 16-34.versek elôkészítéseképpen.93 (iii) Pál Athénben (17,16-34). Talán mindenmás szövegrésznél jobban rávilágít ez a szakasz a„drámai epizód”, mint történeti érvelés erejére (?9). A szerkezetet és a felosztást a beszéd központihelyzete határozza meg (22-31. v.), amelyre a szitu-áció elôkészít (16-21. v.), és amelynek eredménye abefejezés (32-34. v.). A filozófusok eleddig „isme-retlen” igaz Istent hirdetik, a pogány vallásosságnakhármas kritikáját fogalmazza meg, osztozva ebbena hellenisztikus felvilágosodással: templomok (24.v.), szolgálat (áldozat) 25. vers, és bálványok (29.v.). Ahogyan M. Dibelius felismerte (Studies, 57), abeszélôt pontosan érvelése lényegénél szakítják fél-be: „feltámasztotta a halálból” (31. v.), azon a pon-ton, ahol a propedeutikus teodiceáról áttér a keresz-tény kérügmára, s azon a ponton, ahol a kérügmaelôreláthatóan sok tanult címzettjét taszítja majd(Schneider: Apg. 2. köt., 233). Ez megint nem Pál,amint pogány gondolkodókhoz szól (Marshall:Acts, 283); hanem Lukács, amint felvilágosítja ol-vasóit a hellenisztikus értelmiség missziójának ha-talmas lehetôségérôl és óriási buktatóiról. 16-21.Az athéni városképet a valóságosnál nagyobb sza-básúra festi, mégis minden egyes eleme gondosankiszámítottan szolgálja a prédikáció tartalmát: ide-gesen kegyes lakosság, amint a mindenütt jelenlevôszentélyeket látogatja, híres iskolák filozófusai vi-tatkoznak az agorán, idôrôl idôre új istenek kerül-nek bevezetésre, s mindenki szomjazik az új és másdolgokra. Ennek a tablónak a festésekor Lukács asaját nemzedékének a klasszikus kultúráról és an-

nak mekkájáról alkotott nézeteire támaszkodik, snem annyira Pál mûködésérôl szóló speciális fel-jegyzésekre. 16. tele van bálványokkal: Vö. a vá-rosról alkotott hasonló benyomások Liviusnál(Hist., 45.27; Pauszániász 1.17.7, Strabón: Geogr.,9.1.16. 17. a zsinagógában: Itt többrôl van szó,mint a már észlelt isteni rendelésû missziósütemtervrôl (13.14.46. v.; 17,2), ez az elsô megállóarról tanúskodik, hogy a prédikáció által felvetett fi-lozófiai és bibliai gondolatok zsidó égisz alattfejlôdtek ki (vö. W. Nauck, J. Dupont). a fôtéren:Az agóra, melynek híres romjai közvetlenül az ak-ropolisztól ÉNy-ra terül el, a város kereskedelmi ésállamigazgatási centruma volt, és a par excellencetalálkozóhely a közösségi élet minden ügyében. 18.epikureus és sztoikus filozófus: Nem plasztikusdíszletek vagy kellékek ezek; tanaik visszhangoz-nak az igehirdetésnek a népi vallásosságra irányulókritikájában (Barrett: „Paul’s Speech” 72). Epiku-rosz (Kr.e. 342–271) követôivel együtt az igehirde-tô is heves ellenérzéseket táplál a köznép alantasbabonáival (deisidaimonia; vö. 22. v.) szemben, ésneki is meggyôzôdése, hogy az istenekre nem hat azemberi manipuláció (25. v.). A sztoikusoktól, a „fes-tett oszlopcsarnoknak” (Stoa poikilé), a ciprusi Zé-nón (Kr.e. 320 k.) alapította iskolától több fontosgondolatot kölcsönöz, beleértve az emberiségegységérôl szólót (26. v.), s az embereknek Istennelvaló természetes közösségét (28. v.). fecsegô:Szószerint „mag-csipegetô” (spermologos), mint akapirgáló madár, a találkozás légkörét szemléltetôkifejezés. idegen istenségek hirdetôje: Ez a Szókra-tész elleni vádat visszhangozza (Platón: Apol., 24b;Xenophón: Mem., 1.1.1); a prédikáció „tudatlan-ság” motívuma fog ezzel szembeszállni (23.30. v.).Jézust és a feltámadást: Itt a prédikáció csúcspont-ját elôvételezi (30-31. v.); Conzelmann: StLA, 224.Azt sugallja ez vajon, hogy az athéniek azAnastasis, „Feltámadás” nônemû fônevet Jézus, azidegen istenség kísérôje nevének gondolták? 19.Aeropágoszra: „Árész hegye”, amely most az akro-polisztól közvetlenül Ny-ra fekvô puszta sziklaszirt,volt valaha az athéni fôtanács találkozóhelye,amelynek ugyanez volt a neve. Lukács inkább ahegyre, mint a tanácsra gondol, amely másutt talál-kozott és az ô idejében sokféle bírói funkcióval bírt.Az epilabomenoi igenév jelentése „magukkal vit-ték” (9,27), nem „megragadták” (16,19). A prédiká-ciót nem követi ítélet vagy büntetés; a szituáció atanult disputációé, s nem a bírósági védekezésé.94 Pál igehirdetése (22-31. v.). Mivel a kompozí-ció egy korábbi mintát fejleszt tovább – megtérés abálványimádásból, feltámadáshit, a Feltámadottmegítéli/uralja a világot (vö. 1Tessz 1,9-10; 1Kor8,6) – a krisztológiai konklúzió nem a teodicea ros-szul odaillesztett függeléke (Schweizer: StLA 213),hanem a rögzült, két dologra kihegyezett pogányok-nak szóló kérügma amelyben a monoteizmusra buz-

APOSTOLOK CSELEKEDETEI 17 44:92–94

274

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 274

dítás, melyet a hellenisztikus zsidó apologetika fej-lesztett ki, adta a Krisztus-hirdetés szükséges pre-misszáját (Legrand: „Aeropagus speech” [? 95]342-345). A természeti teológiának, mint az evan-gélium pozitív küszöbének a használata ellentétbenáll azzal, ahogyan Pál a Róm 1,18-32-ben a bûnösemberiség elítélésére használja (Vielhauer, P.: StLA,34-37). 22. nagyon vallásos embereknek: Míg lát-szólag hízeleg a hallgatóságnak, ez a portré rejtettbírálatot tartalmaz, ami az ezt követô mondanivaló-ból hámozható ki (vö. 25,19; megjegyzés a 18.vershez). 23. AZ ISMERETLEN ISTENNEK: Az „ismeret-len isteneknek” emelt oltárokra történô hivatkozá-sok (Pauszániásu 1.1.4; Filosztrátosz : Life of Apol.,6.3.5) inspirálhatták Lukácsot, aki e.sz.-ba ültette áta feliratot, mely ideális támpontot szolgáltat az„idegen istenségek” vádjának elhárításához. 24. avilágot, és mindazt, ami benne van: Az itt felsoroltisteni tulajdonságok jelzik, milyen szabadon ötvöziaz igehirdetô a görög fogalmakat (egységet alkotó,mindent magába foglaló kozmosz) a bibliaiakkal(két részbôl álló univerzum). Ezt az összeolvadástolyan zsidó apologéták hozták létre, mint Philón,Arisztobulosz és Psz.-Salamon (Bölcs 9,9-10). Vö.14,15; Iz 42,5 LXX. nem lakik emberkéz alkottatemplomokban: Az a tiltakozás ex principii szere-pelt a sztoában, ahol Isten és a kozmosz egylénye-gû volt. Ez a gondolat szerepel az ÓSz-ben is (Iz66,1-2), de a cheiropoiétos, „kézzel csinált” a LXX-ban a „templomokkal” együtt nem fordul elô. Vö.7,48; Philón: De Vita Mosis, 2.88. 25. A sztoikusok,például Seneca, Isten természete alapján érvelt tisz-teletének módjával kapcsolatban (ld. Dibelius:Studies, 53-54; Conzelmann: Apg., 107). ô ad min-denkinek életet, leheletet és mindent: Vö. Iz 42.5.Az az alapgondolat, hogy Isten, mint teremtô in-kább ad, mint kap, maga után vonja azt, hogy sza-bad minden szükségtôl, s ez a görög filozófia vis-szatérô gondolata, amely az eleaiakra megy vissza(Dibelius: Studies, 42-43), de a LXX-ban csakkésôn, s mint a templomért való hálaadáselôfeltétele jelenik meg (2Makk 14,35; 3Makk.2,9). 26. egy vérbôl teremtette: A kontextus nem en-gedi meg, hogy a „teremtette” szót modálisan a„lakjon” igéhez rendeljük, s a „keressék”-et célha-tározói aszindetikus infinitivusnak tekintsük. A bib-liai és a sztoikus látásmód ötvözôdik az ex henos,„egybôl” kifejezésben, amely jelenthet „egynemzetségbôl”-t (seml.) vagy „egy ôstôl”-t (hímn.).A Ter. (1,27-28) utalás az erôsebb. elrendelt idejü-ket és lakóhelyük határait: E látásmód szerint ezekvagy a föld nemzeteinek a korszakai és területei le-hetnek (bibliai álláspont; vö. Dán 8; MTörv 32,8;Schneider; Wilson: Gentiles, 201-205), vagy pediga természet körforgásának évszakai és a föld lakha-tó területei (filozófiai gondolat; vö. Dibelius:Studies, 29-34; Eltester, Haenchen, Weiser és a leg-több kommentátor). A kontextus és a 14,17-tel való

összehasonlítás az utóbbi olvasat mellett szól. 27.hogy keressék sz Istent: Ez nyilvánvalóan a filozó-fus intellektuális keresése (Dibelius: Studies, 32-33), s nem elsôsorban az ÓSz kifejezése az engedel-mességre és a szolgálatra (MTörv 4,29 stb.). 28.ahogy a ti költôitek közül is mondták némelyek: Ti.Aratus a Phaenomenában, amelyre valószínûleg ha-tott Kleanthész korai sztoikus himnusza (Lohse, E.:New testament Environment, Nashville 1976, 245).29. Isten képének isten-emberi rokona általi kôbefaragásának nonsequitur-ja ismét a gondolati keve-redést tükrözi: zsidó részrôl azt, hogy a teremtôtnem ábrázolhatja semmi, ami teremtmény; s a görö-grôl azt, hogy csak élôlények ábrázolhatnak egy élôLényt (Conzelmann: StLA, 224). 30. a tudatlanságidôszakait: Ahogyan a zsidókhoz szóló prédikáci-ókban is (3,17, 13,27), a kérügma vet véget a tudat-lanságnak, amikor döntést kell hozni, és az embersorsa az ítéletben megpecsételôdik. 31. Vö. 10,42;Zsolt 9,9; 96,13; 98,9. bizonyságot adott: A pistis,mint „bizonyosság, jótállás” messze van attól, aho-gyan Pál használja a szót az önmegtagadó bizalom-ra (Dibelius: Studies, 62).95 REAGÁLÁS (32-34). 32. Az, hogy a beszélôt fél-beszakítják, még mielôtt a Feltámadottat megne-vezné, tanúsítja a beszéd irodalmi eredetét (? 93).34. Ennek a prédikációnak is, mint a többi Csel-belinek is megosztott hallgatóság az eredménye.Ezért nem nevezhetjük kudarcnak, mert hogy har-móniába kerüljön az 1Kor 1,18–2,5-tel (Legrand:„Aeropagus Speech”, 339). A megtértek Pál útjai-nak eseménynaplójából származnak.

(Barrett, C. K.: „Paul’s Speech on the Areopagus”, NewTestament Christianity for Agrica and the World [szerk.M. Glasswell] London 1974, 69-77. Calloud, J.: „Pauldevant l’Aréopage d’Athènes” RSR 69 [1981] 209-248.Conzelmann, H.: StLA, 217-230. Dibelius: Studies, 26-83.Dupont: Études, 157-160.; „Le discours à l’Aréopage”Bib 60 [1979] 530-546. Eltester, W.: „Gott und die naturin der Areopagrede”, Neutestamentliche Studien [Fest. R.Bultmann, szerk. W. Eltester] BZNW 21, Berlin 1954,202-227. Legrand, L.: „The Areopagus Speech”, Lanotion biblique de Dieu [szerk. J. Coppens] Leuven 1976,337-350. Mussner, F.: Praesentia Salutis, Düsseldorf1967, 235-244. Nauck, W.: „Die tradition undKomposition der Areopagrede” ZTK 53 [1956] 11-52.Schneider, G.: „Apg 17,22-31”, Kontinuität und Einheit[? 85] 173-178. Taeger, J.: Der Mensch und sein Heil,Gütersloh 1982, 94-103. Wilckens: Missionsreden, 81-91. Wilson: Gentiles, 196-218.)

96 (iv) Pál Korinthusban (18,1-17). Ez a beszámo-ló részletes és megbízható információt nyújt Pálegyik legfontosabb missziójáról, bár hallgat mind-azokról a fejleményekrôl, amelyek késôbb kiváltot-ták az 1-2Kor feddéseit és polemikus háborgásait(vö. Bornkamm: Paul [? 97] 68). Pál megérkezé-sét ebbe a jómódú, etnikailag sokszínû kikötôváros-ba, Akhája római tartomány fôvárosába

44:94–96 APOSTOLOK CSELEKEDETEI 17–18

275

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 275

(Peloponészosz-félsziget) Kr.u. 51 elejére tehetjük(? 79:9; más véleményen Lüdemann: Paul [? 11]157-177; ? 49:8). 2. Akvila: Bár zsidónak nevezik,a kontextus (18. v.) és a levelek adatai (1Kor 16,19;Róm 16,3) azt sejtetik, hogy ô és felesége Priszcilla(akit Pál „Priszkának” hív) már ekkor keresztényekvoltak, római menekültek, akik ideiglenesenKorinthusban telepedtek le. Nem Pál által megtérí-tettekként szerepelnek ott (vö. 1Kor 1,14-16;16,15). Klaudiusz elrendelte: Kr.u. 49 (? 79:10). 3.sátorkészítô mesterek: Ld. R. F. Hock: The SocialContext of Paul’s Ministry, Philadelphia 1980. Ed-dig a beszámoló jöhetett volna egyenesen az útinap-lóból, amely Lukács legjobb információforrása Pálútjaival kapcsolatban (így Roloff, Schneider,Weiser). a zsinagógában: Ld. a 13,14 magyarázatát.5. Szilás és Timóteus: Csak most érkeznek meg (vö.17,14-15). bizonyságot tett a zsidók elôtt: Bizony-ságtételének összegzése (vö. 9,22; 17,3; 18,28;28,31), a zsidó reagálással (13,45) és Pál prófetikusviszontválaszával (13.46.51; 20,26) együtt tisztánhallhatóvá teszi a szerkesztôi eredetû lukácsi témákhangját (Weiser: Apg., 485). 6. véretek a ti fejetekreszálljon: Szakrális törvényi formula (Bír 9,24;2Sám 1,16): a tett következményei az elkövetôreszállnak vissza. 7-8. A nevek legalábbis helyi ha-gyományból származnak, kivéve talán az áradozóáltalánosítást Kriszpusszal kapcsolatban, amely a10b. verset dokumentálja. 9-10. A megdicsôült Úrálombeli látomása (vö. 16,9) a korinthusi beszámo-ló középpontja, amely a cselekménynek egy gondo-san megtervezett intenzívebbé válását értelmezi,csúcspontján Pálnak Gallió felett aratottgyôzelmével (14-16. v.; vö. Haenchen: Acts, 537-541). A látomás Lukácsnak errôl a jelentôs misszió-ról szóló értelmezését közvetíti, s ezzel megerôsítiannak ragyogó sikerét (8. v.), azt a Kyrios aktív je-lenlétének tulajdonítva. 10. népem: A laos, Izraelmegszentelt elnevezése most a 15,14-ben meghir-detett, kiterjesztett formában szerepel. 11. egy évigés hat hónapig: Kr.u. 51–52 (? 79:9). a látomásérthetôvé teszi ezt a hosszas idôzést erôteljes ellen-állás közepette. 12-17. Pált bevádolják Gallió hely-tartó, Seneca bátyja elôtt (? 79:9). A 18. vers jelzi,hogy ez Pálnak a városban való tartózkodása végefelé történt, s ez mutatja, mennyire összezsugoro-dott ez az ottlét Lukács olvasatában. A zsidó vádlókfelsülésének elbeszélése, erôteljes coleur localejá-val és bohózati elemeivel valószínûleg a helyi gyü-lekezetben hagyományozódott, emlékeztetve erede-tére (Roloff: Apg., 269). Nincs jó okunk arra, hogykételkedjünk Pálnak az epizódban játszott szerepé-ben (Lüdemann: Paul [? 11] 160-161. 12. a tör-vényszék elé: A béma, a nemrégen kiásott monu-mentális emelvény, amely a korintusi agóra marad-ványai között látható, talán az az építmény, amelyetGallió használt (ld. J. Murphy-O’Connor: St. Paul’sCorinth, GNS 6, Wilmington 1983, 28, 141). 13.

törvényellenes módra: A vád, úgy tûnik, szándéko-san kétértelmû atekintetben, kinek a törvényén esettsérelem. Ha így van, a helytartót nem lehetett félre-vezetni. 14. Gallió ezt mondta: Pál védôbeszédétmegelôzve, Gallió oly módon ítélkezik, amelyetLukács példaszerûnek tartott az olyan tiszt-ségviselôk számára, akik zsidók és keresztényekközötti viszályba vonódtak be: az ô gondjuk nem avallási törvény, hanem az állammal szembeni vét-ség, s ebben a keresztény igehirdetôt nem lehetettelmarasztalni (Lüdemann: Paul [? 11] 158). Itt új-ra a Csel történetírásának apologetikus oldalát lát-juk (vö. 16,37-39), amely széles ívet kap majd a Páltárgyalásairól szóló beszámolókban, a 21-16. feje-zetben. 17. Szósztenészt: Egy pogány tömeg látha-tólag a zsidókra támad, és „az ütések visszahullanakaz ütést mérôk fejére” (Conzelmann). Semmi nemutal arra, hogy az 1Kor 1,1-beli személyrôl lenneszó.97 (d) VISSZATÉRÉS ANTIÓCHIÁBA ÉS AZ UTAZÁSOK

ÚJRAKEZDÉSE (18,18-23). Gyors útleírás visz ben-nünket vissza Szíriába Efezuson keresztül, s ugyan-ilyen hirtelen terem Pál ezután ismét Ázsiában.Minden állomás leírása drasztikusan rövid, s a 23.versben egy „harmadik missziói út” különválasztá-sa nem igazi tartalmi választóvonal a szövegben (?86, de ? 79:28, 40-45). A 22. vers és a nazír foga-dalmi rituálé (18. v.; Szám 6,13-20) azt sugallják,hogy Pál „szíriai” útjának Jeruzsálem volt a végcél-ja, bár a városról sehol nem történik említés, s Pálsaját tanúságtételeiben nincs hely egy külön látoga-tásnak a 15. és a 21. fejezetbeliek között (Weiser:Apg., 501). A legtöbben egyetértenek abban, hogyLukács ezeknek a verseknek az útleírását páli forrá-sából vette, de a „felmenetel” zarándoklata a 22.versben inkább saját tematikus összpontosítása Pálés az anyagyülekezet kapcsolatára (Lüdemann:Paul, 141-157). 18. Priszcilla és Akvila: Efezusbavaló áttelepedésüket alátámasztja az 1Kor 16,19 is,amelyet onnan írt Pál. Kenkreában: Korintuskikötôje (ld. Róm 16,1). fogadalma: A személyesIstennek szentelés nazír törvénye szerint a fogada-lom ideje alatt hosszúra nôtt haj levágására templo-mi szertartás keretében kellett sort keríteni (Szám6,1-21). Kérdés, hogy amikor Lukács kiszínezte aMózes törvényéhez hû Pál képét, nem tette-e látha-tóvá a rituáléval kapcsolatos hiányos ismereteit (vö.21,23-26). 19. Efezusba: Ázsia római provinciafôvárosa, a helytartó székhelye és jelentôs kereske-delmi központ. Görög (ión) település volt, amely arómaiak alatt is megtartotta stratégiai szerepét, mintaz Eufrátesztôl induló, Alsó-Ázsián keresztülhúzó-dó fô kereskedelmi útvonal égei-tengeri kijárata.Pál elsô efezusi mûködésének rövidke kivonata(19b-21a v.) biztosítja alapító státuszát Apollóvalszemben (24-27. v.), míg a visszatérés ígéreteelôvételezi a 19. fejezetet és leghosszabb tartózko-dását (19,10; 20,31). 22. Cézáreába: Miért ebbe a

APOSTOLOK CSELEKEDETEI 18 44:96–97

276

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 276

kikötôbe (vö. 10,1), ha a végcél Antióchia (vö.13,4)? Talán kedvezôtlen szelek miatt (Haenchen),de talán inkább azért, mert már egy másik úticélratörténik utalás (Conzelmann). felment: A magábanálló participium csak a fensôséges Jeruzsálembe tettzarándoklatot jelentheti (11,2; 15,2; 21,15; 24,11;25,1,9), ahonnan az ember „lemegy” a többi helyre(8,5; 9,32). 23. sorra végigjárta: (vö. Lk 1,3), azaza 16, 6-8 vidékét járta be.

(Bornkamm, G:: Paul, New York 1971, 43-77.Lüdemann: Paul [? 11] 141-177.)

98 (e) MISSZIÓ EFEZUSBAN (18,24–19,40).(i) Apolló szolgálata (18,24-28). Az efezusi

helyszín által összefogott epizódsor olyan jelenettelkezdôdik, amely potenciálisan megzavarhatja Luk-ács sorrendjét. Ha feltételezzük, hogy eredetilegegy Pál elôtti efezusi misszióról van szó (contra 19.v.; így Conzelmann, Schneider), megfigyelhetjük,hogyan használja fel Lukács arra, hogy megmutas-sa, miként integrálódtak az apostolok által vezetettmissziókba az ô egyenesvonalú történetének perifé-riáján található mozgalmak (vö. 6,1-6; 8,14-17). Eza gondolatmenet kapcsolja össze az Apolló-epizó-dot az ôt követôvel (19,1-7). 24. Apolló: Tudomá-nya méltó szülôhelyéhez, a diaszpóra legfontosabbzsidó kulturális központjához (? 73:25). Nincsnyoma itt annak a rivalizálásnak, amelyet Pál jelezaz 1Kor 3,4-11-ben és 4,6-ban. 25. az Úr útjáról:Ha nem a forrása (Roloff: Apg., 279), akkor Lukácsúgy értelmezte,, hogy Apolló már „tanított” (Lk1,4) keresztény tanítóként. buzgó lélekkel: annak el-lenére, hogy csak János keresztségét ismerte, amelya Lélek-keresztségen egy lépéssel innen van (1,5;19,2-3). Azt jelenti ez, hogy elôzôleg Keresztelô Já-nos tanítványa volt (Roloff)? Lukács mindenesetrenem rendeli alá a „lelkét” az intézménynek (vö. a8,14-17; 10,47). 26. még alaposabban: A kegyespár köti ôt össze Pállal és a történeti legitimitással.Lukács nem engedhette meg, hogy Apolló úgy je-lenjen meg, mint meghatalmazott keresztény tanító,míg valamiképpen nem integrálta az apostolok kö-zösségébe (Käsemann: ENTT, 147). Nem tudottazonban beszámolni ennek az ünnepelt misszionári-usnak az újrakeresztelkedésérôl (vö. 19,5). 27. Ak-hájába: Elôképe annak, ahogyan Pál munkájára„épít” majd Korintusban (1Kor 3,10).28. Vö. 18,5;kérügmája most teljesen megegyezik Páléval.99 (ii) Pál és a Keresztelô János tanítványai (19,1-7). Az Apolló-epizód megvilágítja ezt az egyébkéntérthetetlen helyzetet, és viszont. Miként az egészevangéliumi hagyomány, Lukács is Jézus elô-futáraként és hírnökeként ismeri Keresztelô Jánost(4. v.), nem tud logikus magyarázatot adni aKeresztelô tanítványainak létezésére, akik Messiás-ként tisztelték Jánost, míg ôk ezt Jézus számára tar-tották fenn (Lk 3,15-17; Käsemann: ENTT, 142-

143). Egy ilyen jelenséget csak mint éretlen keresz-ténységet ábrázolhatott: a „tanítványok” (1. v.),akik, mint Apolló, csak János keresztségét ismerték,ellentétben vele, még nem tapasztalták meg aSzentlelket (8,16) és még át kellett esniük Jézus ke-resztségén. 1. a felsô vidékeket: Vö. 18,23, ahol Pálútinaplója az Apolló-kitérô miatt félbeszakadt. Azutóbbi itteni említése hangsúlyozza a következôeseményekkel való kapcsolatát. 2. még azt sem hal-lottuk: Ilyen típusú kereszténység, vagy akárKeresztelô-szekta elképzelhetetlen. Ez Lukácsszerkesztôi munkája: Mint a szamaritánusok (8,15-16), ezek a „tanítványok” is csak akkor jutnak aSzentlélekhez, ha az apostoli közösségbe belépnek(Käsemann: ENTT, 145). 3. a János keresztségével:Így írja körül Lukács János tényleges követését.Éppúgy, mint ahogy elkerülte, ahogy Apolló és Pálvetélkedését sejtessen, itt is elhallgat bármi ilyet Já-nos és Jézus mozgalma között. A kettôt közvetlenüdvtörténeti folytonosság köti össze (4. v.), ezért Já-nos követôi már a keresztény Egyház „elôs-zobájában” voltak. 4. azaz Jézusban: A keresztényértelmezés Jánosnak az „Eljövendôrôl” szóló prédi-kációját Jézusra, és nem Jahvéra vonatkoztatta(13,25; Mk 1,7; Lk 3,16): így a Jézusba vetett hitnem másból, mint a Jánosnak való engedelmesség-bôl következik. 5-6. Ld. a 8,14-17-re és a 2,38 ma-gyarázatát. Az érvelés nem arról szól, hogy embe-rek irányítanák vagy osztanák a Lelket, hanem ar-ról, hogy ez az ajándék abban az Egyházban nyer-hetô el, amely Jeruzsálemben jött létre a Lélek elsôkiáradásával (amelynek visszhangja ez az ese-mény), s amelyet az apostolok képviselnek (8,17),vagy a meghatalmazott tanúk (6. v.; Weiser: Apg.,518). különbözô nyelveken szóltak: Vö. 10,46 és a2,4-hez fûzött megjegyzést.

(Bücher, O.: „Lukas und Johannes der Täfer”, SNTU A/4[1979] 27-44. Käsemann, E.. ENTT, 136-148.)

100 (iii) Pál hatalmas szavai és tettei Efezusban(19,8-20). Ez a szakasz három kisebb egységbôl áll,amelybôl a két szélsô összefoglaló jellegû (8-12,17-20), a középsô pedig Lukács elôtti, legendás éskomikus vonásokkal átszôtt történet (Dibelius:Studies, 19). A három szakasz irodalmi egységét aPál csodálatos gyógyítása és versenytársainaklegyôzése közötti kapcsolat biztosítja, amelyet a 18-20. versek foglalnak össze. Az anyag jó helyis-meretrôl tanúskodik, de ahhoz képest, hogy Pálmissziója milyen hosszú és fontos volt itt, Efezusrólnem rendelkezünk olyan minôségû információval,amely a korinthusihoz mérhetô a 18. fejezetben(Bornkamm: Paul [? 97] 78-79). 8. az Isten orszá-gának dolgairól: Lk 16,16 történeti sémája szerintaz Isten országa meghirdetése Keresztelô Jánosután következett, így ez a téma itt szándékosan ta-nítványainak megkeresztelkedése után hangzik fel.

44:97–100 APOSTOLOK CSELEKEDETEI 18–19

277

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 277

9. az Úr útját: A keresztény életnek és tanításnak eza magában álló kifejezése megtalálható a 9,2;19,9,23; 22,4; 24,14,22 versekben. otthagyta ôket:Felismerjük a lukácsi sematizmust: zsinagógai taní-tás, ellenállás, elkülönülés, új fórum. Pál missziójá-nak egész lefolyását sûríti így össze egyes megálló-ival kapcsolatban. Tirannosz: Egyébként ismeretlentulajdonos vagy helybeli tanító. Pál úgy jelenikmeg, mint tanító-körúton lévô vándorfilozófus. 10.két éven át: Az efezusi hosszas tartózkodás megbíz-ható információ (? 79:40–42), ahogyan az a beszá-moló is, hogy innen kiindulva nagy ázsiai területetevangelizáltak (pl. Kolosszé, Laodicea,Hierapolisz). Nincs azonban Lukács egyenes vona-lú történetében hely a más közösségekben történtproblematikus események megemlítésének, ame-lyek ennek az idôszaknak az irodalmi terméséreokot adtak: az 1–2Kor, Gal és Fil levelekre. 11-12.A Szkéva-epizód bevezetése a legendák Páljánakösszefoglaló portréja, amelyet késôbbi generációktartottak becsben, s amely nem nagyon egyezik megPál önarcképeivel (vö. 2Kor 10,10; Haenchen: Acts,562-563). Vö. az 5,12-16, amellyel ez a szövegrészfolytonosságot mutat. 13-17. Miután máshonnanvan tudomásunk olyan ördögûzôkrôl, akik bár nemtartoztak Jézus követôinek körébe, mégis az ô nevéthívták segítségül (Mk 9,38-40), az eredeti történettalán nem Pálról szólt. A latin nevû fôpap egyébkéntismeretlen, de magas hivatala súlyosbítja hét fiánakdicstelen szereplését. Az ördögûzés mûfajánakegyes mozzanatai új színben tûnnek fel: a gonoszlélek nem hajlandó kimondani azok nevét, akik leakarják gyôzni, jelezve vereségüket (15. v.), s abefejezô magasztalás (17. v.) a rosszra használt névparadox gyôzelmét jelzi. Az evangéliumot a varázs-lástól megkülönbözteti az a tény, hogy ez a név nemmûködik automatikusan mindenki számára, aki fel-használja (Conzelmann: Apg., 120). 18-20. Ennekaz összegzésnek az éle a keresztény szinkretizmusellen irányul. A genius loci-nak megfelelô a varázs-lás és a varázsigéket tartalmazó könyvek népszerû-sége (Ephesia grammata Efezusban (PW. 5. köt.,2771-73).101 (iv) Az ötvösök zavargása és Pál távozása(19,21-40). 21. Rómát: Ez az elsô bejelentése Pálvégzetes útjának Jeruzsálembe és Rómába, amelymegelôzi, és nem követi azt a zavargást, amelyegyébként oka lehetne annak, hogy elhagyjaEfezust (20,1). 22. Macedóniát: A mártíriumhozvezetô út és a két hírnök elküldése hangsúlyosanidézi fel azt, ahogyan Jézus végsô útjára indult Lk9,51-52-ben. a tanítvány és a Mester együtt mennekközös végzetük felé (Radl: Paulus, 103-126). Azutak indítóokául szolgáló történeti tényezôk (?79:43–44), beleértve a korinthusi nyugtalanságot(1Kor 16,5-7) és a gyûjtés elvitelét Jeruzsálembe(Róm 15,25-28, 1Kor 16,1-4) felszívódnak a teoló-giai lényegbe (dei, vö. 1,16), amely Lukács történe-

tének minden mozzanatát irányítja. 23. nem csekélyzavargás: „Drámai epizód” (23-40. v.), amely kön-nyen elválasztható szövegkörnyezetétôl, és amelyettipikus módon a fôszereplôk beszédei élénkítenek,egyrészt arra szolgál, hogy szemléltesse Pál meg-próbáltatásait Efezusban, másrészt, hogy kisebbítseazokat (vö. 1Kor 15,32; 2Kor 1,8-10). A valódi tör-ténettel a bebörtönzött apostol munkatársaként aFilem 24-ben említett Arisztarkhosznak a neve kap-csolja össze: a jelen epizódban játszott szerepe arrautal, hogy Lukács tudott még nagyobb bajokról isEfezusban, mint amirôl megemlékezik (vö.Bornkamm: Paul [? 97] 79-84). Ez mindenesetreellentmond annak a feltételezésnek, hogy Pálnak,aki a Demeter-történetben nem lép színre, eredeti-leg nem volt benne része (Weiser: Apg., 543-544;Roloff). 24. kis Artemisz-templomokat: Azistennô híres templomának kis makettjeirôl van szó,amely az ókori világ hét csodájának egyike volt (vö.Strabón: Geogr., 14.1.20). Artemisszel kapcsolat-ban ld. Beginnings 5. köt., 251-256; R. Oster: JAC19 (1976) 24-44. 25-27. Demetriusz beszéde. Luk-ács azzal a gondolattal indít, hogy az istennô kultu-szának fennmaradása az azt körülvevô jövedelmezôüzlettôl függött (vö. 5,1-11; 8,18-20; 16.16-20).Ugyanakkor az evangélium virulását és erejét (20.v.) mutatja, hogy most már a pogány kultuszokpuszta létét fenyegeti. A 26. vershez, vö. 17,24-25;a 27. verset pedig általában ahhoz hasonlítják, aho-gyan az ifjabb Plinius értékeli a kereszténység befo-lyását Ázsiában (Ep., 10.96.10). 29. Gájuszt ésArisztarkhoszt: Vö. 20,4; az utóbbival kapcs. ld.még 27,2; Filem 24; Kol 4,10. 31. néhány ázsiaifôtisztviselô: Bizonytalan hatáskörû vezetôk (ld.Beginnings 5. köt., 256-262), akik részei a történetcoleur locale-jának, s bizonyítják Pál társadalmi ál-lását. 33. Alexandert: Nem világos, mi a szándéka,de ha védôbeszédnek szánja (apologeisthai), talánaz, hogy cáfolja a zsidók bármiféle kapcsolatát avádlottakkal (vö. 16,20). 35-40. A városjegyzôjének beszéde. Ez a tisztviselô fogalmazzameg Lukács apologetikus érvét: a keresztény hitbôlnem következik a közrend aláásása, vagy a többikultusz megszentségtelenítése. Pál efezusigyôzelme tehát annak hivatalos elismerésében csú-csosodik ki, hogy nincs ellene bírósági ügy (vö.16,37-39; 18,12-17; 25-26; Plümacher: Lukas,100).102 (f) UTOLSÓ UTAK ÁZSIA ÉS GÖRÖGORSZÁG KÖ-ZÖTT (20,1-16).

(i) Görögországba és vissza Troászba (20,1-6).1. Macedóniába: Az Efezusból történô távozás tervszerint történik (19,21), nem kényszerítô körülmé-nyek hatására, valószínûleg a Kr.u. 57. év közepetáján (? 79:43). Összefoglaló útibeszámoló követ-kezik, amelyet a 13-16. és a 21,1-18.versben foly-tat, s amelyet az Euthikosz-történet (7-12. v.), vala-mint a milétoszi búcsúbeszéd (17-38. v.) beiktatása

APOSTOLOK CSELEKEDETEI 19-20 44:100–102

278

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 278

szakít meg. Valószínûleg az útinapló (? 10) szol-gáltatta a konkrét részleteket, melyek erôsen leegy-szerûsítve, és az 1Kor 16,1-9-ben és 2Kor 2,12-13-ban és 7,5-7-ben jelzett visszavonásoktól és konf-liktusoktól megtisztítva jelennek meg. Az anyagszemtanúi státuszát a „mi” narrátor újbóli megjele-nése biztosítja az ötödik versben. 2. Görögország-ba: Az ÚSz-ben csak itt fordul elô a klasszikus el-nevezés, a Hellász. A népnyelv ezt Akhája tarto-mányra, különösen Korintusra és környékére alkal-mazta, ahol Pál három téli hónapot töltött (Kr.u.57–58-ban, s ahol a római levelet írta, küszöbön ál-ló jeruzsálemi látogatására gondolva (Róm 15,25;? 79:43–44). 4. A hét útitárs nevének és származá-si helyének felsorolása azt sugallja, hogy a jeruzsá-lemi gyûjtést vitték (Róm 15,26-27; 2Kor 8–9), sKorintusban gyûltek össze a befolyt összeggel. Az,hogy Lukács késôn és érintôlegesen foglalkozik agyûjtéssel (24,17) megmagyarázza, miért nem tu-dunk meg tôle semmit megbízatásukról. 6. A „mi”narrátor Pál kíséretének ahhoz a részéhez csatlako-zik, akik Filippiben maradtak. Tulajdonképpen ottis hagyott el bennünket a 16,17-ben. a kovásztalankenyerek napjai: Vö. a 16. v.103 (ii) Eutikhosz feltámasztása (20,7-12). Ez acsoda, melyet a helyi hagyomány talán egy csodásfelépülésbôl alkotott meg (Roloff), helyet biztosítPál számára abban a hagyományban, amelyben márszerepel Illés, Elizeus, Jézus és Péter (9,36-43).Furcsa hatást kelt egy egész éjszakás vasárnapi is-tentisztelet keretében, amely megelôzi Pál elindulá-sát arra az útra, ahonnan nem tér vissza (22-23, 38.v.) Mivel a nevezetes elindulás és a kenyér megtö-rése a 7. és a 11. versre korlátozódik, s Lukács ál-landó érdeklôdését fejezik ki, ezek a versek talánsaját hozzáadásai egy régebbi történethez, amelyetmérsékelt sikerrel alkalmazott a folytatólagos útle-íráshoz (így Conzelmann, Schneider, Weiser). 7. ahét elsô napján: Ez a zsidó számítás szerint a vasár-nap, „az Úr napja” (Jel 1,10; Did. 14,1), s az esti(nem elôesti) úrvacsorai istentisztelet szokása való-színûleg Lukács saját korát tükrözi (Rordorf, W.:ZNW 68 [1977] 138-141). Vö. Lk 24, 29-30 a 24,1-gyel. hogy megtörjük a kenyeret: Ld. a 2,42-re vo-natkozó megjegyzést. Mivel ez a gesztus együtt jártazzal, hogy Jézus elmagyarázta, milyen sors vár ráés követôire (Lk 9,12-27; 22,19-38; 24,25-35), azaz érzésünk, hogy itt, Pál pályájának ezen a döntôpontján, a cél a két személy hasonlóságának hang-súlyozása (vö. 19,21). 9. leesett: A fiú leesésénekszimbolikus jelentôségérôl, amely nem teszilehetôvé a „komikus” értelmezést, ld. B. Trémel:RTP 112 (1980) 359-369. 10. ráborult: Vö. 1Kir17,21 (Illés); 2Kir 4,34-35 (Elizeus); Lk 8,52 (amegnyugtatás). 12. Ez a konklúzió természetesenkövetné a 10. verset; a betoldott tizenegyedik közé-jük áll.104 (iii) Troászból Milétoszba (20,13-16). Az útle-

írás most déli irányú útvonalat követ Kisázsia nyu-gati partja és a part menti szigetek mentén(Leszbosz, Khiosz, Számosz). Az efezusiakkal valóúj találkozás Milétoszba helyezése (16. v.) történe-tileg valószínû, de Lukács ismét elhallgatja a való-di bajokat, amelyek a nagyvárost Pál számára elk-erülendôvé teszik (ld. a 19,23 magyarázatát). A„pünkösdi” határidôrôl ezután nem esik szó.105 (g) PÁL BÚCSÚJA MISSZIÓS GYÜLEKEZETEITÔL

(20,17-38). A Csel többi beszédéhez képest a milé-toszi új mûfajt képvisel, a búcsúbeszédét (Michel:Abschiedesrede [? 108] 36-38), amelynek számosanalógiáját találjuk a Bibliában (Jn 13-17; Mt28,16-20; Lk 24,44-52) és az intertestamentális iro-dalomban. Ez a minden maga mögött hagyott gyü-lekezetnek szóló „testamentum” (25. v.) az egyetlenkeresztényekhez szóló beszéd Lukács Pálja szájá-ból. Egyrészt misszióinak végét jelenti be, másrésztmegpróbáltatásainak és bebörtönzéseinek kezdetét(22-24. v.), s ezáltal összekötô kapocsként szolgál akét szegmens, a missió és a passió között, melyek-ben Pál pályája párhuzamos az Úréval (Prast:Presbyter [? 108] 21). A hang, amit hallunk, Luk-ácsé (Dibelius: Studies, 158), de a széles ölelésûpáli hagyomány néhány darabja (24.28.34. v.) a hi-telesség levegôjét kölcsönzi neki (Lambrecht, J.:Les Actes [szerk. J. Kremer] 319-323). Lukács eztaz életrajzi cezúrát arra használja fel, hogy az egy-ház elsô nemzedékének, az alapító tanúkénak a vé-gét jelölje vele, és dokumentálja a rendezett átme-netet az ô szolgálatuktól az egyház késôbbi életébe(Michel: Abschiedesrede [? 108] 76).106 A szöveg tagolása nem világos (Dupont, J.:Discours [? 108] 21-22), de a kai (ta) nyn „ésmost” ismétlése a következôt sugallja: visszatekin-tés (18b-21. v.); elôretekintés (22-24. v.); testamen-tum (25-31. v.); befejezô ajánlás (32-35. v.). 17. agyülekezet véneit: Ld. a 14,13 magyarázatát. Ezt akollegiális vezetôséget mintegy mellékesen kapcso-latba hozza az episkopos, „ôrzô, felügyelô” funkci-óval a 28. versben. 19. szolgáltam az Úrnak: AKyrios az egész beszédben Jézus, és a „szolgáltam”(duleuón) Pálnak, mint Krisztus dulos-ának önjel-lemzésére rímel (Róm 1,1; Gal 1,10; Fil 1,1). a zsi-dók cselszövései: 9,24; 20,3; 23,30. 20. semmit semhallgattam el: Pál igehirdetésének teljes és teljesennyilvános volta (démosia) elôre hiteltelenít mindeneretnek és titkos tant, amit az ô nevében hirdetnekmeg (vö. 30. v.). Ez nyilvánvalóan Lukács saját ko-rának mozgalmai ellen irányul. 22-24. a 19,21-hezképest jóval hangsúlyosabb Pál elrendelt „passiójá-nak” elôrejelzése Jeruzsálemben. 22. a Lélektôlkényszerítve: A dativus eszközhatározói, mint álta-lában a deó, „megkötöz” ige esetében. Lukács olva-sójának eszébe jut az Emberfia „elrendelt” útja,amely Jézusnak egy hasonló búcsúbeszéde elejénszerepel halála elôtt (Lk 22,22-38). A Lélek konkrétbizonyságtételei Pál jeruzsálemi sorsával kapcsolat-

44:102–106 APOSTOLOK CSELEKEDETEI 20

279

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 279

ban a 21,4,10-11-ben következnek. 24. csakhogy el-végezhessem futásomat: Ebben a kontextusban ezhalálának a körülírása (vö. 25. v.; 21,13; Radl:Paulus, 147-148). A szenvedés útja teljesíti be azevangélium hirdetésének „szolgálatát” (vö. Lk22,27).107 25. és most tudom: A LXX stílusa új szakasztjelöl, annak a „klasszikus” kornak megfelelôen,amely most végetér. az Isten országát: Mint az üze-net tartalma, ez a fô folytonosság Jézus és az apos-tolok utáni egyház között (vö. az 1,3 magyarázatát).26. tiszta vagyok: az önfelmentô formula a búcsú-beszéd mûfajának része (Michel: Abschiedsrede [?108] 51-52) és hangsúlyozza a követôk szá-monkérhetôségét afelôl, mennyire tartják magukatIsten üdvtervéhez (27. v.). 28. viseljetek gondot: Eza komoly intés (5,35; Lk 12,1; 17,3; 21,34) jelenti abeszéd csúcspontját, amelyben a 28-31. vers össze-függô gondolatmenetet alkot a „nyáj” metaforájá-nak segítségével (1Pét 5,1-3; Mk 6,34). ôrizôivé:Az episkopoinak ez az egyetlen lukácsi használata anéhány páli gyülekezetben bevezetett hivatalt (Fil1,1; 1Tim 3,1-6) összeolvasztja a „vénekkel”, akikLukács korának Ázsiájában ismertebbek voltak (vö.Tit 1,5-9; J. A. Fitzmyer: StLA, 247-248). Ez a ren-delkezés az „egyházi hivatalról” még nem a katoli-kus egyház intézményesített apostoli szukcessziója(Prast: Presbyter [? 108] 199-211). az isten egyhá-zát: Ez az olvasat (B kézirat) elônyben részesítendôaz „Úr egyháza” (A, D kézirat) olvasattal szemben,még ha ez azzal jár is, hogy a vers utolsó kifejezé-sét „tulajdon [fiának] vérével szerzett” formábankell értenünk (vö. Róm 8,32). A megszentelt páli ki-fejezések mechanikus beillesztése lehet a problémamagyarázata, ahogyan a helyettes áldozat teológiá-jának ritka elôfordulására is Lukács írásaiban(Lambrecht, J.: Les Actes [szerk. J. Kremer] 322;vö. a 2,23; 8,32-33 magyarázatát). 29-30. Prófétaielôrelátással Pál megjósolja a távozását (halálát?)követô eretnekséget, a „farkasok” az eretnekekôskeresztény elnevezésével (Conzelmann: Apg.,129), akik Pál gyülekezeteibôl és azokon kívülrôl isjönnek majd. Az egy evangélium égisze alattiaranykor (2,44; 4,32) véget ér az ô távozásával. 31.vigyázzatok: A kilátásba helyezett eretnekségekrePál az éber egyházi hivatal ellenszerét kínálja,amely az ô saját szolgálatának hagyományán ala-pul.108 32. ajánllak titeket: Figyeljük meg, hogy azegyházat ajánlja az Igének, és nem fordítva, kivéd-ve a korai katolikus értelmezést. A hivatal az Igeszolgálatát, és nem birtoklását jelenti (Weiser: Apg.,583-585). 33-34. Vö. 18,3; 1Tessz 2,9; 1Kor 4,12;9,3-18. 35. az Úr Jézus szavairól: Itt valószínûlegegy közmondást tulajdonít Jézusnak (Prast:Presbyter, 155-156). A függetlenség gondolata ter-mészetesen Lukácsé. 36-38. Ennek minden eleme abúcsújelenetek mûfajába tartozik. Az, hogy Pált

nem látják többé, megerôsíti, hogy beszéde végren-delet volt.

(Barret, C. K.: „Paul’s Address to the Ephesian Elders”,God’s Christ and His People [Fest. N. A. Sdahl, szerk. J.Jervell és W. A. Meeks] Oslo 1977, 107-121. Dömer:Heil, 188-202. Dupont, J.: Le discours de Milet, Paris1962. Lambrecht, J.: Les Actes [szerk. J. Kremer] 307-337. Michel, H.: Die Abshiedesrede des Paulus an dieKirche, München 1973. Prast, F.: Pres- byter undEvangelium in nachapostolischer Zeit, Stuttgart 1979.Radl, W.: Paulus, 127-168.)

109 (B) Pál, mint fogoly és vádlott Palesztíná-ban (21,1–26,32).

(a) VISSZATÉRÉS CÉZÁREÁBA (21,1-14). A miléto-szi közjáték után a „mi” folytatódik (vö. 20,15). Az1-10. versek szemléltetik azoknak a feldolgozatlantényeknek a szövetét, amelyeket Lukács abban akrónikában talált, amelyet a „mi”-vel hitelesít (vö.G. Lohfink: The Bible, New York 1979, 107-109). 2.Föníciába: Ld. a 11,19-et. 4. a Lélek indítására:Vö. 20,22-24. a figyelmeztetés nem tiltja meg azutazást, hanem folytatja a próféciát arról, amit jelez(vö. 12. v.). Itt, és az 5,10-14. versben Lukács beve-zetést ad a Pálnak Jeruzsálemben és Cézáreábantörténô bevádlásáról szóló beszámolóhoz, ügyesenfokozva a feszült várakozást arra, ami történni fog(Stolle: Zeuge [? 54] 72-74). 7. Ptolemaisz: ?73:80. 8. Cézárea: Maritima, vö. 8,40; a 10,1 ma-gyarázatát. Fülöp: Ld. 6,5; ? 51). 9. négy hajadonlánya, akik prófétáltak: Vö. 2,17. 10. Agabosz:Ugyanaz, mint a 11,28-ban. 11. Mint némely ÓSz-ipróféta, ô is megjeleníti üzenetét (vö. Iz 20,2; Ez4,1; Jer 13,1). pogányok kezébe adják: Nyilvánva-lóan Jézus szenvedés-jelentésének (Lk 18, 32)visszhangja ez, amelyhez jobban illik, mint Pál ese-tére (30-33. v.; vö. Radl: Paulus, 155-156). 12. nemenjen fel: Ld. a 4. vershez fûzött megjegyzést;20,22-24. 13. az Úr Jézus nevéért: Vö. 9,16; 5,41.14. Legyen meg az Úr akarata: Vö. Lk 22,42, kitel-jesítve egy megdöbbentô keresztutalást az elrendeltsorsával szembenézô Jézusra (Radl).110 (b) PÁL BEBÖRTÖNZÉSE ÉS TANÚSÁGTÉTELE

JERUZSÁLEMBEN (21,15–23,11).(i) Pál fogadtatása a gyülekezetben (21,15-

26). J. Roloff ezt a beszámolót olyan zeneielôadáshoz hasonlítja, ahol a dallamot játszó hang-szer néma marad (Apg., 312). Lukács ennek az utol-só jeruzsálemi látogatásnak döntô mozzanatairólnem beszél, különösen a gyûjtés odaszállításáról, ésazokról az okokról, melyek miatt Pál attól félt, hogyesetleg visszautasítják (Róm 15,31). Az ötvenesévek közepének lángoló zsidó nacionalizmusa nyo-más alá helyezte a sebezhetô keresztény közössé-get, amelynek honfitársaival való kapcsolatát alighajavíthatta Pálnak és a gôyîm-tól hozott ajándékánaka megérkezése. Ez az a helyzet, amelyben a 21. vers

APOSTOLOK CSELEKEDETEI 20–21 44:106–110

280

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 280

vádja, s Pál törvényhez való hûségének záloga (23-24. v.) elnyeri értelmét. Az, hogy Lukács késôn, a24,17-ben említi a segély küldését, azt mutatja,hogy tudta, hogy Pál Jeruzsálembe történô visszaté-résének ez volt a célja; az, hogy hallgat róla, talán apassió-út motívumnak köszönhetô, vagy azt a ténytfedi el, hogy az anyagyülekezettel való egységnekez a gesztusa végül is kudarcot vallott, az utóbbinem fogadta el (Achtemeier, P.: CBQ 48 [1986] 25).Akárhogy is, Lukácsot fôként Pál törvényhez valóhûsége, s nem az ezt szükségessé tevô válság érdek-li (vö. 22,3; 24,13-15; 25,8; 26,4-5). 15-18. A20–21. fejezetek mögött meghúzódó útleírás ezek-kel a versekkel végzôdik, így a „mi” akkor jelenikmeg újra, amikor az utazás újra kezdôdik a 27,1-ben. Az információ, amely tudomásunkra jut, törté-netileg megbízható. Az apostoli kor utáni jeruzsále-mi gyülekezetet ebben az idôben Jakab és a vénekvezették (Kr.u. 58 k.; ? 79:47), s Jakab, a hajdaniszigorú zsidó, most valószínûleg a mérsékelt hangotképviseli a növekvô zsidó fundamentalizmus köze-pette (20. v.). 19. Vö. 15,4,12. A harmónia és a hi-hetetlen növekedés tipikus lukácsi képe (20. v.)elôzi meg a megoldásra váró problémát. 21.Mózestôl való elszakadásra: Mint az István ellenivádak esetében (6,11-14), Lukács ezeket a vádakatis alaptalannak ítéli, s elbeszélése annak is mutatjaôket (vö. 16,3; 18,18). Feltehetôen Pál „Mózessel”,mint az üdvösség útjával kapcsolatos álláspontjavolt a vád alapja (Gal 3,10-25; 5,6; 6,15; Róm 3,20-21; 10,4); de ami a zsidóknak adott tanácsát illeti,ld. 1Kor 7,18-20. 22-24. Megoldás: a nazír tisztulá-si szertartás (ld. a 18,18 magyarázatát). Pálnak eb-ben a rituáléban való részvétele kritikusainak meg-nyugtatása céljából a forrás beszámolóján alapul ésteljesen hihetô (vö. 1Kor 9,20), még ha aligha hor-dozhatja mindazt a súlyt, amelyet Lukács ráhelyez(24. v.; vö. G. Bornkamm: StLA, 204-205). Ld. a fo-gadalom befejezésének követelményeit a Szám6,14-15-ben. 25. már közöltük: A határozatnak(15,20,29) ezzel a bejelentésével Lukács talán hall-gatólagosan bevallja, hogy az után a megállapodásután született, amelynek Pál is résztvevôje volt(Hengel: Acts, 117; ? 80). Az olvasónak címezveaz ismétlés újra megerôsíti a zsidók és pogányokegyházon belüli egységének de iure megalapozását.26. a következô napon: Az idôzítés láthatóan aSzám 6,13-é, de valószínûtlen, hogy Pál vállaltavolna a nazirita elkülönülést. A „hét nap” (27. v.) túlrövid idô, erre (Szám 6,5) s inkább általános célza-tú tisztulásra illik rá (pl. Szám 19,12), amilyet pél-dául olyan zsidók számára írhattak elô, akik pogányterületrôl tértek vissza (Str-B 2. köt., 759;Haenchen: Acts, 612).111 (ii) Zavargás és bebörtönzés (21,27-36). 28.Vö. 6,13; 18,13. A tárgyalásról szóló rész egészproblematikája megfogalmazódik itt (Conzelmann:Apg., 132). még görögöket is hozott be a templom-

ba: Latin és görög nyelvû kôfeliratok övezték a Po-gányok udvarát, figyelmeztetve az idegeneket,hogy a temenos megszegése halálbüntetést von ma-ga után (Bell., V.5.2 §194; Ant., XV.11.5 §417; NTB§47, 205). 29. Trofimoszt: Ld. 20,4; 2Tim 4,20.Lukács felmenti Pált, a 25,8 kijelentésénekmegfelelôen. 30-36. A zavargás jelenetét a 19,28-32-höz hasonlóan jeleníti meg. 31. a helyôrség ez-redeséhez: Ez arról beszél, hogy ezer katonából ál-ló egységet rendeltek a templom északnyugati sar-kán álló Antónia erôdbe, abból a célból, hogy a for-rongó körzet zavargásait elfojtsák. A parancsnokota 23,26 nevezi meg. 36. végeztesd ki: Vö. Lk 23,18.112 (iii) Pál védekezése és hivatkozása a rómaijogra (21,37–22,29). Pál három, a tárgyalásokrólszóló fejezetekben található apológiája közül azelsô (22,3-21; 24,10-21; 26,2-23), s olyan bevezetôés befejezô elbeszélések közé ékelôdik, amelyekkelegyütt alkot irodalmi egységet; a tartalom nagyrészta szerzô mûve (Weiser: Apg., 606-607). Az elejénegy sor dolog kiderül, amely választ ad arra a kér-désre, kicsoda ez, ugyanúgy, ahogy a beszéd meg-válaszolja a katona másik kérdését, azt, hogy mitkövetett el (33. v.). A beszéd és a keret-elbeszélésegyaránt amellett érvel, hogy Pál egyenrangú vád-lóival; így nyelvhasználata (40. v.), az „atyámfiai,férfiak és atyák” megszólítás (22,1), és a ténymegerôsítése: „én zsidó ember vagyok” (22,3). Pálteljes jogú tagságra tart igényt a választott nép szak-rális közösségében, ott, azon a helyen, a judaizmustörténelmi középpontjában. Ezenkívül szabály-követô zsidóként Pál egyenrangú társakhoz beszél,s a szolidaritásról szóló gondolatmenetének lénye-ge, hogy a damaszkuszi esemény , amelyet a 22,6-16-ban újra felelevenít, bármelyiküket ugyanarra akövetkeztetésre indította volna, mint ôt: a keresz-ténységre térésre és a misszióra (Löning:Saulustradition [? 54] 174-175). 38. az az egyipto-mi: A parancsnok következtetése abból, hogy Pálgörögül beszél, a szerzô kitalálásának tûnik. Lukácstalán a korabeli zsidó lázadások emlékét elevenítifel, hogy a kereszténységet elhatárolja tôlük(Conzelmann)? vö. Ant., XX.8.6 §169-170; Bell.,II.13.5. §254-255; ? ?75:179. 39. Tarzuszból: Ró-mai tartományi város, polgárjoggal (? 79:16–17).Pál polgárságát itt nem említi, hogy a szekvenciavégén és csúcspontján kerülhessen szóba (22,25).40. héber nyelven: Ti. arámiul, az akkori palesztinaiköznyelven (ld. J. A. Fitzmyer: WA, 38-43). 22.1.védekezésemet: Az apologia, (apologesthai igeiformában a 24,10-ben és 26,1-ben), a 3-21. versmûfaját jelenti be. Ld. Stolle: Zeuge [? 54] 237-241; F. Veltman: PerspLA, 243-256.113 Pál Apológiája (22,3-21). Tipikus módon, abeszéd nem felel meg arra a vádra, amely a zavar-gás oka volt (21,28-29), hanem elmélyíti az olvasóismereteit Pál elhivatásával kapcsolatban, a 9,1-19beszámolójára építve (Dibelius: Studies, 159-160).

44:110–113 APOSTOLOK CSELEKEDETEI 21-22

281

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 281

Lukács ebben a beszédben és a 26. versben a sajátperspektíváját vetíti rá a damaszkuszi eseményre, amegtérés-történetet egyre inkább elhívás-történettéalakítva (? 53). A beszélôt ismét éppen a lényegnélszakítják félbe (21. v., vö. 17,31), éppen, mint aho-gyan a 26,23-ban. Ezek az összehangolt megoldá-sok azt mutatják, hogy a templomi beszéd Pál mis-szióját veszi védelmébe, a 26. fejezet pedig üzene-tét. 3. ebben a városban: Így M. Hengel (Acts, 81-82) ez nem különösebben valószínû (? 79:18).kaptam nevelést: Lukács Pálja „fenntartások nélkü-li pozitív” képet fest zsidó nevelôdésérôl, szembenazzal, ahogyan az apostol maga „kárnak” és „sze-métnek” minôsíti azt (Fil 3,4-11; Löning:Saulustradition [? 54] 167). Ez azért van, mertLukács azonosítja a törvényt az ígérettel (24,14-15;26,5-7), míg Pál számára ezek szemben állnak (Gal3,16-29; Róm 4,13-17). az ôsi törvény: Vö. Gal1,13-14; Fil 3,6. 4-5. Az üldözô szerepével kapcso-latban (8,3; 9,1-2) ld. a 26,9-hez fûzött megjegy-zést. 6-8. Ld. a 9,3-5 magyarázatát, s figyeljük mega részletek tipikus színezését az újra-elmondás so-rán. 9. a fényt ugyan látták: Az útitársakkal a 9,7-ben pontosan az ellenkezôje történt, hallottak, denem láttak. A változtatás szándékos. a fény kinyilat-koztató, s nem támadó, a hang pedig egy, csak Pál-nak szóló üzenetet továbbít. A Saul-hagyománytügyesen átdolgozza Lukács olyan történetté, aholPál egyenesen a feltámadt Krisztustól nyeri el meg-bízatását. 11. annak a fényességnek a ragyogása mi-att: Ez a kiegészítés tovább csökkenti a régi törté-netnek az üldözô elleni isteni harc jellegét, ahogyanezt teszi a gyógyításnak a kis híján eltüntetése (13.v.; vö. 9,17-19). 12. Ananiás: Zsidókénti érdemeiújak a 9,10-hez képest, és az apologéta fóruma éshallgatósága sugallja ôket. 13. Vö. 9,17. 14. hogymeglásd... .és hangot hallj: Ezek a szavak nempusztán a templomi látomást elôlegezik meg (18. v.;így Stolle: Zeuge [? 54] 108), s nem is egyedül adamaszkuszi látomást értelmezik (6-9. v.; ígyBurchard: Der dreizehnte Zeuge [? 50] 107-108);mindkét eseményre utalnak, s összekötô kapocskéntszolgálnak közöttük. Így tehát a három szöveg-részbôl fokozatosan jut tudomásunkra Pál megbíza-tásának teljessége, s a döntô szó magáé a feltáma-dott Úré, aki Pált tanítja (21. v.; ld. még 26,15-18).az Igazat: Vö. 3,14; 7,52. 15. az ô tanúja: Ez az el-nevezés újraértelmezi a 9,15 „választott edényét”, ajelen bírósági tárgyalási helyzetnek megfelelôen. A„tanú” szerepének szerves része a vádlotti státusz(Lk 21,12-13), ahol az ellentmondás és konfliktus aszószóló bizonyságtételét Jézusé egyenes folytatá-sává teszi (Löning: Saulustradition [? 54] 149;Stolle: Zeuge [? 54] 140-154). A „minden ember”,mint végcél különbözik az eredeti „tanúi a népelôtt” megjelöléstôl (13,31), jelezve, hogy Pál azapostolok tanúságtételét továbbviszi a számára az1,8-ban rendelt világméretû hallgatóságnak. 17-21.

Pál látomása a templomban talán külön hagyomány(Burchard: Der dreizehnte Zeuge [? 50] 163-165),de aligha teljesértékû vetélytársa a damaszkuszi ha-gyománynak (Conzelmann: Apg., 135). Legjobb, halukácsi konstrukciónak fogjuk fel, amely Pál po-gánymissziójának történeti legitimitása mellett az-zal érvel, hogy mandátumát a judaizmus vallási szí-ve közepében kapta meg (Weiser: Apg., 411). A szö-veg feltételezi a 9,19b-30-at, de valami egészen újatmond el ezzel a szakasszal kapcsolatban. 17. atemplomban: Isten, akit Pál mint zsidó szolgált (14.v.) és az, aki a pogánymissziót irányítja, egy ésugyanaz (Dibelius: Studies, 161). 18. nem fogadjákel: A zsidók elutasítása, mint a pogánymisszió elôz-ménye fel-felbukkanó lukácsi gondolat (13,46-48;18,6; 28,25-28), és arra mutat, hogy a szerzô kezebenne van ennek a víziónak az alakításában. MivelPál missziója végül igazolja majd Izajás jóslatátizrael megvakításáról (28,26-27), Lukács szándékatalán az, hogy templomi látomása felidézze a prófé-tát (Iz 6; így Betz. „Die Vision” [? 114] 118-120).19-20. így szóltam: Ez a válasz a méltatlanság bi-zonygatásának helyén áll, amellyel az isteni megbí-zatásokkor az alany reagál (vö. Iz 6,5). Arról, hogyLukács kedveli ezt a formát, ld. T. Mullins: JBL 95[1976] 603-614; B. Hubbard: PerspLA, 187-198.20. Istvánnak, a te vértanúdnak: Ez teljessé teszi a7,58–8,3 felelevenítését, és Istvánt a tanúk padjárahelyezi, Pál mellé, mint ahogyan az utóbbi is ottvolt a protomartyrium helyszínén. 21. messze… apogányok közé: Akár a 13,47 vagy a 18,6, ez a verssem arról szól, hogy Pál hallgatósága a pogányokrakorlátozódna. Inkább a miszszió dinamikáját fogal-mazza meg újra, amelyet egyre kijjebb lendítelsôdleges hallgatóságának makacs elutasítása.114 A fogoly a római joghoz fellebbez (22-29.v.).22. eddig a kijelentésig: Pál apológiája teljes „ezzela kijelentéssel”, a félbeszakítás tehát e történetíróstratégiája. A megújuló felháborodás Pál számáramegerôsíti az Úr szavát (18. v.). 23. port szórtak alevegôbe: Vö. Beginnings 5. köt., 269-277. 24. kor-báccsal vallassák ki: A parancsnok tisztánlátás-igé-nyének ez a lépése csak idegenekkel és rabszolgák-kal szemben lett volna törvényes, így Pál kijelenté-se azonnal megszakítja az eljárást (vö. Beginnings4. köt., 282; 5. köt., 305). 25. szabad-e római pol-gárt… megkorbácsolnotok?: Pál ismét a LexPorciára hivatkozik (ld. a 16,37 magyarázatát).Drámai fokozásnak vagyunk tanúi a 21,39 (tarzusziszármazás) és a 25,10, a császárhoz fellebbezés kö-zött, amelyben ez a szöveg a középen áll. 28. Én pe-dig már benne is születtem: ? 79:15–17. Pál még atisztnél is magasabban áll a római társadalomban el-foglalt helyét tekintve! Dio Cassius (Rom.Hist.,60.17.5-6) érzékelteti a megvásárolt polgárjogpénzügyi kihatásait.

(Betz, O.: „Die Vision des paulus im Tempel von

APOSTOLOK CSELEKEDETEI 22 44:113–114

282

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 282

jerusalem” Verborum Veritas [Fest. G. Stählin, szerk. O.Böcher és mások] Wuppertal 1970, 113-123. Burchard:Der dreizehnte Zeuge [? 50]. Jervell, J.: Luke and thePeople of God [? 85] 153-183. Löning: Saulustradition[? 54]. Stolle: Zeuge [? 54].)

115 (iv) Pál a szanhedrin elôtt (22,30–23,11).„Lukács történeti munkáiban példa nélkül állóanvalószínûtlen történeti mozzanatok sora” (Roloff:Apg., 326) áll elôttünk, amint megfejteni próbáljuk,hogyan fordulhat a parancsnok a szanhedrinhez;honnan az összehívására és napirendje meghatáro-zására szóló jogosítványa, s mi az ülés jellege (ta-nácskozás vagy tárgyalás, 30,6. v.); Pál szájon üté-se, s ezt követô átka, majd hihetetlen bizonykodása,hogy nem ismerte meg a fôpapot, s végül az, aho-gyan az uralkodó frakciók odium theologicumánaka saját javára kihasználja, is fejtörést okoz. Bármi islegyen a történeti alapja a beszámolónak, nyilván-való kereszt-utalásos jellege Jézus (Lk 22,63-71),Péter és János (4,5-22), az apostolok (5,26-40), ésIstván (6,12–7,60) nagytanács elôtti kihallgatására,s ezekkel épít fel történeti folytonosságot. Ily mó-don a földi Jézussal szembeni bírósági eljárást aCsel négy tárgyalása folytatta, ahol a vádlott akérügma Krisztusa (Stolle: Zeuge [? 54] 234). 30.az egész nagytanács: ? 43:167. 23.1. jó lelkiisme-rettel: Vö. 24,16; 2Kor 1,12. 2. Ananiás fôpap:Nedebeus fia, aki Kr.u. 47-tôl 59-ig volt hivatalban(Josephus: Ant., XX.5.2 §103; XX.9.2-3 §204-208;? 75:155). 3. megver téged az Isten: Ezt az átkottalán Anániásnak az elsô zsidó felkelés elején tör-tént meggyilkolásáról való utólagos tudomás diktál-ta (Bell., II.17.6 §429; II.17.9 §441))? a törvény el-lenére: Vö. Lev 19,15. 5. Nem tudtam: Nagyon va-lószínûtlen reakció, amely a Kiv 22,27 idézésévelLukács hôsének a törvény iránti hûségét mutatja,még akkor is, amikor a legmagasabb rangú zsidóvezetôkkel kerül összeütközésbe. 6. szaddúceu-sok… farizeusok: Ld. a 4,1 magyarázatát. én farize-us vagyok: Pál maga számol be róla, hogy zsidókéntaz volt (Fil 3,5); de hogy keresztényként is az ma-radt, az Lukács hozzátétele a 26,5-8 gondolatmene-te érdekében (vö. J. Ziesler: NTS 25 [1978–79] 146-148). a halottak reménysége és feltámadása: Ezhendiadis: Pál reménysége a feltámadás (24,15;26,6-8). Ez újra szemlélteti a törvénynek és az ígé-retnek Lukács általi azonosítását, szemben Pállal,aki szigorúan kettéválasztja a kettôt (ld. a 22,3-hozfûzött megjegyzést; 24,14-15). 8. nincs feltámadás,sem angyal, sem lélek: A zsidó források csak az elsôtagadását támasztják alá (Ant., XVIII.1.4. §16;Bell., II.8.14 §165); a többi elem kiteljesíti az ellen-pontot a farizeusoknak Pálra nézve kedvezô véle-ményével (9. v.) Mivel Lukács nem árulja el, mi aszaddúceusok alapja erre a rigorózus tóra-tisztelet-re, úgy állítja be, mintha racionalista kötekedôk len-nének (vö. Lk 20,27-33). 9. Lélek szólt hozzá, vagyangyal: Pál támogatói a damaszkuszi látomásra

utalnak (22,6-10), s valódiságának elismerése ígyteljesen egybehangzik teológiájukkal (8. v.). 11.odaállt Pál mellé az Úr: Ez a vigasztaló látomás(vö. 18,9; 27,24) Lukács történetének egyik legfon-tosabb mérföldköve: Pál jeruzsálemi tanúságtételevéget ért, és missziójának célja, Róma tûnik fel ahorizonton, mindkettô magának Isten tervének aszükségszerûsége (dei) alapján (vö. 19,21). 116 (c) PÁL A HELYTARTÓ ÉS A KIRÁLY ELÔTT

(23,12–26,32).(i) Pál átszállítása Cézáreába (23,12-35). Lu-

kács részletesen leírja a Pál elleni zsidó összeeskü-vést és sietôs átszállítását Cézáreába, talán egy kü-lönálló történet alapján, amelyet a parancsnok leve-lével (25-30. v.) egészített ki, hogy irodalmi szer-kesztéséhez hozzáalakítsa. 13. Összeesküvést szôt-ték: Ennek a történetnek, mint a kudarcba fulladtnagytanácsi meghallgatás (1-10. v.) folytatásánakaz ügyetlenségét mutatja, hogy a cselekmény egyhasonló, ürügyként használt kihallgatás megtartásá-ra támaszkodik (15,20. v.), habár a parancsnoknakaligha lehetett kedve a fiaskót megismételni (21.v.). A helyzet azonban önmagában valószerû, hiszena zsidó ügy árulóinak meglincselése fanatikus haza-fiak által gyakran elôfordult a zsidó háborúkat köz-vetlenül megelôzô években. átokkal kötelezték ma-gukat: Szó szerint „anatéma alá helyezték magu-kat”. Ez elgondolkodtat bennünket arról, mi lett va-jon a sikertelen összeesküvôk sorsa (21. v.). 16. Pálnôtestvérének fia: Az, hogy Pálnak voltak rokonaiJeruzsálemben, úgy tûnik, a helyi hagyománybangyökerezik (vö. 22,3). A család szigorú kegyességearra mutat, hogy az unokaöccsnek zelóta kapcsola-tai voltak, innen hallott az összeesküvésrôl (Roloff:Apg., 331). 23. kétszáz katonát: az itt megadott fan-tasztikus számokhoz szükség lett volna az Antónia-erôdben állomásozó csapatok felére (vö. 21,31).Cézáreába: A helytartó székhelye, 100 km-re ÉNy-ra; ld. a 10,1-hez fûzött megjegyzést. éjszaka kilencórától fogva: Szó szerint: az éjszaka harmadik órá-jától. 24. Félix helytartóhoz: Ez a római szabados,akinek barátai közel álltak Klaudiuszhoz és Néró-hoz, származása ellenére elnyerte ezt a pozíciót (vö.Suetonius: Claudius, 28; Tacitus: Hist., 5.9; Ann.,12.54; Conzelmann: Apg., 139). Szolgálati idejenagyjából Kr.u. 52-59/60 (? 75:179), s kegyetlen-ség és kapzsiság jellemezte (vö. 24,26). 25-26. A le-vél szerkesztôi eredetét egyöntetûen elismerik. Sza-bályos hellenisztikus bevezetôvel kezdôdik (vö.15,23; ? 45:6), s most elôször értesülünk a pa-rancsnok nevérôl. 27-30. A levélkorpusz a rómaiakszemszögébôl értékeli a fogoly helyzetét: bün-tetôjogilag nem bûnös, s esete a vallási viták köré-be tartozik, amelyekben a birodalmi hatalom nemilletékes. Ez a nézet megegyezik Gallióéval (18,15;vö. 25,18-19), és valójában Lukács fô érve a közha-talom és evangélium kapcsolatának dolgában: amisszionáriusok újra és újra összeesküvés áldoza-

44:114–116 APOSTOLOK CSELEKEDETEI 22-23

283

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 283

tai, de maguk ártatlanok bármilyen összeesküvôszándékban (Maddox: Purpose, 95-96). 30. vádlói-nak is meghagytam, hogy nálad emeljenek szót: Eztnem lehetett volna megtenni, csak a megírás után,de ennek a levélnek a valódi címzettje Lukács olva-sója. 31. Antipatriszba: ? ?73:76. 34. Kilikiából:Vö. 21,39; 22,3. Heródes palotájában: a tartományihelytartó Nagy Heródes régi palotájában székelt(Kr.e. 37–4) Kr.u. 6 óta.117 (ii) kihallgatáson a helytartó elôtt (24,1-23).Jellemzôen Lukács drámai epizódjaira, ezt a beszá-molót is a beszédek uralják, nem is egy, hanemkettô: vádbeszéd a jeruzsálemi zsidóság „ügyvédjé-nek” (rhétor) szájából (2-8. v.), és Pál másodikvédôbeszéde (10-21. v.). Az utóbbi kifejezetten azelôbbire válaszol, s vele párhuzamos szerkezetetmutat: kezdô captatio benevolentiae (10. v. = 2-4.v.), a vádak cáfolata (11-18. v. = 5-6. v.), s a hely-tartó felhívása arra, hogy vizsgálja ki a bizonyítéko-kat (19-21. v. = 8. v.). Párhuzamosság fedezhetô felPál és Jézus kihallgatásai között is (Lk22,66–23,25): a nagytanácsi és a helytartói kihall-gatások sorrendje (vö. Lk 21,12), a zsidó vezetôkvádemelése, a vallási és politikai vádaknak aszerkesztô általi kifinomult kombinációja (vö. 25,8;Lk 23,2), s a zsidók végeredménybeni kudarca ahelytartónak a vádlott bûnösségérôl történô meg-gyôzésében (vö. Radl: Paulus, 211-221; Weiser:Apg., 627). 1. Ananiás: Vö. 23,2. Tertullusz: A rhé-tor feltehetôen mind a római, mind a zsidó jogbanjártas ügyvéd volt. Az eljárás aggályos pontosságacsak még inkább kiemeli, hogy a vádlóknak nem si-kerül ügyet kreálniuk. 2. Félix kegyeit elegáns szó-noki stílusban keresik, de a tényleges történeti meg-feleléseket nem érdemes kutatni. Tacitus (Hist. 5. 9)és josephus (Ant., XX.8.5-9 §160-184) ennek ahelytartónak az uralkodásáról éppen ellenkezôinformációkkal, szolgálnak. 5. valóságos pestis: Avádak között szerepel a lázadás és a templom meg-szentségtelenítése, de megszólal Lukács tágabbgondolatmenete is Pál befolyási övezetének növe-kedésében és abban, hogy a keresztények között ô a„fôkolompos”. a názáreti irányzat: Az „irányzat”(szekta, hairesis) lehet judaizmuson belüli „iskola”(26,5), de az ellenfelek ajkán az értelme általábanpejoratív (14. v.; 28,22). A „názáreti” a kérügmábanJézus titulusa (2,22; 4,10), s azé, akit Pál követôiképében üldözött (22,8; 26,9), így könnyen válikazoknak a követôknek az elnevezésévé, akiknek Pálmost a vezetôje. 6. a templomot is meg akarta szent-ségteleníteni: Itt van valószínûleg a történeti magjaa helytartó Lukács által dramatizált kihallgatásának(vö. 21,28-29). 6b-7. A nyugati szöveg (Vulg.) hoz-zátesz egy kirohanást Liziász ellen, amely rosszulilleszkedik a 8. vers páli utalásához, s a több görögkéziratokból hiányzik.118 Pál apológiája (10-21. v.) 10. sok éve: Ez a ke-gyeket keresô beszédmód, nem Félix pályájának

pontos idômegjelölése. 11. tizenkét napja: A 12,27és a 24,1 összege. A lényeg az, hogy ilyen rövid tar-tózkodást könnyû kiviszgálni, ezért veszi fel a 8.versben odahajított kesztyût. Ez egy zarándokottartózkodása volt, nem egy, a közrendet aláásniakaró agitátoré (12. v.). 13. Azt sem tudják rám bi-zonyítani: Ahhoz a jogi elvhez fellebbez, hogy abûnösséget kell bebizonyítani, nem az ártatlansá-got. 14-15. azt megvallom: Az apológiának ez aközponti kijelentése a keresztény hitet teljesen azÓSz-i zsidó hit kategóriáival definiálják (Stolle:Zeuge [? 54] 120-121). A kettô szoros folytonossá-ga a törvény és az ígéret lukácsi azonosításán alapul(ld. a 22,3-hoz és 23,6 magyarázatát), s ez ennek anagyon nem-páli egyenletnek a legtömörebb kifeje-zése. tanítás (út): Ennek a fogalomnak (ld. a 19,9magyarázatát) és a pejoratív hairesis-nek az ellenté-te abban van, hogy az elôbbi elutasítja az ôsi hitnekbármiféle leszûkítését („ami meg van írva”), s ami-nek a keresztény hit ezért nem eretnek eltorzítása,hanem kiteljesedése és a belôle adódó logikus kö-vetkeztetés, „az igazi Izrael” (Weiser: Apg., 629). ésazt remélem: Az általános, krisztológiai megszorí-tás nélküli feltámadásra Dán 12,2 értelmében tekintelôre, s ily módon a farizeusok gondolatkörén belül.Mint „az út” végcélja, illik a 3,15 és 26,23 kérüg-májához. 16. hogy lelkiismeretem mindenkor tisztalegyen: Vö. 23,1. 17. hogy alamizsnát adjak, és ál-dozatokat mutassak be: Végre Pál maga fogalmaz-za meg jeruzsálemi útjának fô célját (? 110), hogyezzel is az ellene felhozott vádakat cáfolja (18. v.).„Az Apostolok cselekedeteinek olvasója aligha értiezt az utalást; Lukács nyilvánvalóan többet tud,mint amennyit elmond” (Conzelmann: Apg., 142).18. közben: Azaz az áldozat-bemutatás közben. Pálaz elôírt tisztulási rítusokat végezte, nem pedigmegszentségtelenítette a templomot (vö. 21,26-27).néhány Ázsiából való zsidó: Ezt úgy kell értenünk:„Nem én lázítottam az embereket, hanem....” (vö.21,27-28). A 18. versben elkezdett mondatot nemfejezi be, s az anakoluthon tanúskodik egyrészt avádlók dilemmájáról, másrészt megtisztítja a tere-pet a Lukácsot egyedül érdeklô kérdés számára. Eztegy, a nagytanácsi kihallgatásra történô hirtelen vis-szatekintés révén be kell ékelnie (20-21. v.; Stolle:Zeuge [? 54] 122-123). 21. a halottak feltámadá-sa: Vö. 23,6. Félix elnapolja az ügyet (22-23. v.).22. sokat tudott: Ennek a meglepô információnakvan apologetikus nyeresége: a helytartó kedvezôhozzáállása valódi tudáson alapult, nem félreveze-tésen. Ennek a hajlandóságnak és Liziász már szá-mára ismert véleményének az alapján (23,29), an-nak, hogy Félix elnapolja a felmentô ítéletet, az okavalószínûleg a zsidóknak tett taktikai engedmény,vagy, Lukács esetében, annak a ténynek az elisme-rése, hogy Pál soha többé nem nyerte vissza teljesszabadságát. 23. Pál fogvatartásának körülményeihasonlóak ahhoz, mint amilyeneket Rómában szab-

APOSTOLOK CSELEKEDETEI 23-24 44:116–118

284

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 284

nak majd ki rá (28,16,30).119 (iii) Pált fogva tartják Cézáreában (24,24-27). 24. a feleségével, Druzillával, aki zsidó szár-mazású volt: Ennek a Heródes Agrippa lányávaltörtént házasságtörô egyesülésnek a részleteit meg-találjuk Josephus Flaviusnál (Ant., XX.7.2 §141-144). Ez magyarázhatja Pál beszédének témáit ésFélix reagálását rájuk (25. v.). 26. pénzt: Ez beleil-lik Félixnek a történészek által megrajzolt jellem-rajzába (vö. a 23,24-hez fûzött megjegyzés), de ah-hoz a lukácsi motívumhoz is illik, amelyet a 8,18-20-ban; 16,16-20-ban és a 19,23-27-ben látunk.gyakrabban.....elbeszélgetett vele: Ez egy homályosidôszak lukácsi összefoglalása, amely inkább a köz-keletû népi elbeszéléseken alapul, amelyek arrólszólnak, hogy az állam fejét Isten embere oktatja,mintsem forrásanyagokon (vö. Mk 6,20; Weiser:Apg., 632). 27. Két esztendô múlva: Valószínûleg aKr.u. 58–60 közötti idôszakról van szó (? 79:47)és Pálnak a helytartó-változást megelôzô fogva tar-tására vonatkozik. Alaptalan azt feltételezni, hogyLukács forrásában valaki másról van szó(Haenchen: Acts, 68) és nem oldja meg a Félix ural-kodásának idôpontjaival kapcsolatos problémákat.Porciusz Fesztusz: Gyér információ találhatóJosephusnál (Bell., II.14.1 §271; Ant., XX.8.9-11§182-196 (? 75:80).120 (iv) Fellebbezés a császárhoz (25,1-12). Pál-nak ez a kezdeményezése és ennek az elfogadásaFesztusz részérôl Lukács beszámolójának szilárdtörténeti alapja. A fellebbezés körülményei azon-ban, akárcsak folytatása, II. Agrippa király közbe-avatkozása valószínûleg Lukács mûve, Paul véde-kezésének ezt a csúcspontját szoros párhuzambavonva a lukácsi szenvedéstörténet egyedi Pilá-tus–Heródes szekvenciájával (23,1-25; vö. Radl:Paulus, 220-221; A. Matill: NovT, 17 [1975] 32-37). A történeti valószerûtlenségek az erôteljesszerkesztôi beavatkozásból erednek, beleértve ahelytartó ítéletének hiányát, látszólagos készségétarra, hogy lemondjon ítélethozói kompetenciájáról(11. v.) annak ellenére, hogy a vádak között szere-pel a császár ellen elkövetett bûntény is (8. v.), s atárgyalás helyszínének furcsa problémája (9. v.).Pál történeti fellebbezése minden bizonnyal egyszámára kedvezôtlen hivatalos ítélettel szembentörtént, de Lukács jobbnak látta a római hatóságotPál oldalán tartani, s ezzel e fellebbezést és a hely-tartó szerepét megfosztotta a valószerû motiváció-tól (Haenchen: Acts, 668-670; de vö. Schneider:Apg., 2. köt., 356). 3. Ugyanolyan gyilkossági ter-vet szônek, mint a 23,12-15-ben. 7-8. az eljárásnakez a rövid összefoglalása megmutatja, hogy egyikoldalnak sincs új mondanivalója túl azon, amit márFélix elôtt elmondtak (24,1-23). Pál szavai feleleve-nítik a vádakat, és más sorrendben, az ellenük valóvédekezését a 24,11-19-ben. Felkelés vezetése(24,11-12) crimen laesae maiestatisnak minôsült a

császár személye ellen, így elképzelhetetlen, hogy ahelytartó az ügyet zsidó törvényszék elé utalja. 9. azsidók kedvébe akart járni: A felmentés helyett,amit a 7. vers óta vártunk, Fesztusz lépése az, hogya helyszínt Jeruzsálembe teszi át, s így felelôs leszPál fogságának meghosszabbodásáért. Rejti rejté-lyes indítványa talán azt a történeti tényt, hogy íté-lete a vádlóknak kedvezett (Roloff: Apg., 342)? ottítélkezzem feletted: Bár Fesztusz magánál tartja azítélkezés jogát, Pál elôre látja, hogy zsidó kezekbefog kerülni (11. v.). Lukács láthatóan arra gondol,hogy a nagytanács ítélkezik a helytartó égisze alatt,mint a 22,30–23,10-ben. Egy ilyen elképzelés azon-ban éppoly kevéssé realisztikus, mint az a jelenetvolt (Roloff: Apg., 343). 11. A császárhoz fellebbe-zek: A még mindig zavaros jogi háttérrôl ld.Beginnings 5. köt., 312-319; Conzelmann: Apg.,144-145. Amit Pál alkalmaz, az láthatóan a régi(köztársasági) provocatio egy fejlettebb formája,amely által egy polgár római tárgyalást nyerhetett aprovincia-beli helyett. 12. a császár elé fogsz men-ni: Ez a kijelentés jelzi a tárgyalás-szekvenciavégsô irányát, amely Pál történetének végcélja(19,21; 23,11) és Lukácsé is (1,8).121 (v) Fesztusz tájékoztatja II. Agrippa királyt(25,13-22). A 12. vers után csak az volt hátra, hogyPált hajóra rakják és elindítsák római útjára. Törté-netünknek ezt a fordulatát azonban két jelenet kés-lelteti, s mindkettô Lukács szabad fogalmazásánaktûnik, s nem forrásaiból származó anyagnak (ígyConzelmann, Roloff, Schneider, Weiser). Az elsô,amelyben a helytartó a király kedvéért felelevenítiPál ügyének tárgyalását, fölöslegesnek látszik, scsak a 26. versben, a következô jelenetben tudjukmeg, hogy Fesztusz Agrippa segítségét kéri abban,hogy hallgassa ki a foglyot, hogy aztán fellebbezé-sét prezentálhassa a császárnak. A két Agrippa-jelenetet Pál ártatlanságának motívuma egyesíti,amelyet egyre kifejezettebben erôsít meg a helytar-tó és a király (18.25. v.; 26,31-32); Ezenkívül a ki-rályi meghallgatás eredménye egy végleges ésdöntô kijelentése annak, hogy Pál legitimképviselôje a zsidó hagyománynak, melynekAgrippa jól tájékozott képviselôje (26,3). Vele tel-jessé válik Pál részérôl a missziói status confessio-nis megvalósítása, amelyet Jézus élt elé (Lk 21,13),a zsinagóga, helytartó, király teljes skálájával. 13.Agrippa király: II. Marcus Julius Agrippa, a 12,1„Heródesének” fia, testvérével, Berenikével(?75:177). Udvariassági látogatást tesznek (akövetkezô csel. aor. participiuma; BDF 339.1) azimperium új képviselôjénél. 14. Fesztusz szóba hoz-ta a király elôtt Pál ügyét: Ahogyan a többi lukácsiismétlés, ez a beszéd is tartalmaz az elsô elmondás-ból hiányzó részleteket: 15c.16.19. v. az 1-12-velszemben. 15. az elítélését kérték: Most úgy tûnikfel, mintha a zsidók ezt jogszerû kihallgatás nélkülakarták volna. 16. nem szokásuk: A Fesztusz által

44:118–121 APOSTOLOK CSELEKEDETEI 24–25

285

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 285

hivatkozott elv a római jogalkotás egyiklegalapvetôbb elve volt; vö. Digestae (a Cod. Iuriscivilisben) 48.17.1; Tacitus: Hist., 1,6; Dupont:Études, 541-550. 19. vitás kérdéseik voltak vele amaguk vallásáról: Méltóságos zsidó vendége elôttFesztusz a deisidaimonia szót használja „vallás” je-lentéssel (vö. 17,22), s nem pedig a „babonát”(RSV). Beszámolója megismétli a tárgyalási részegyik fô lukácsi gondolatát (ld. a 18,14-hez és a23,27-30-hoz fûzött megjegyzést). akirôl Pál azt ál-lította, hogy él: A vita fô tárgya, amelyet elôzôleg azsidó apokaliptika fogalmaival fejezett ki, „a halot-tak feltámadása” (23,6; 24,15,21), most a rómainakjobban megfelelô nyelven hangzik el, látszólag eltá-volítva a kérügmától, de, mint tudjuk, még mindigtelve vele (vö. 1,3; 3,15; Lk 24,5,23), s az elôzô tár-gyalási jelenetekhez hozzáteszi Jézusnak, mint aFeltámadottnak nevét. 20. én nem tudtam eligazod-ni: Ez a kijelentés megerôsíti, hogy Fesztusz szán-déka szerint lemondott volna az ítélkezésrôl Pálügyében (szemben a 9. verssel). 21. a császár dön-téséig: A görög címet, a Sebastost, (latinulAugustus) a szenátus elôször Kr. e. 27-ben adomá-nyozta a római állam fejének (OCD, 124).122 (vi) Pál Agrippa király elôtt (25,23–26,32).23. nagy pompával: A király érkezésének idillikusleírása adja Pál utolsó és legteljesebb apológiájánakdíszletét, amely az üldöztetése során tett hitvallása-inak az Úr által a 9,15-ben elôírt menetrendjét tel-jessé teszi. 26. írni róla: Taktikai késleltetésselLukács végre elmondja, miért kell Agrippának is ki-hallgatást tartania az ügyben. A most következôapológia bizonnyal nem fog Fesztusz beszámolójá-hoz tényszerû adatokat hozzátenni, (vö. 26,24!).Nem ez Lukács valódi célja a 26. fejezetben, ehe-lyett be akarja fejezni válaszát az evangélium és ajudaizmus viszonyának kínzó kérdésére (26,2-3; ?5). uramnak: A magában álló ho kyrios elsô ismertalkalmazása a római császárra (ld. TDNT 3. köt.,1055; Conzelmann: Apg., 147; J. A. Fitzmyer: WA.,115-142).123 Pál végsô apológiája (26,1-29). Az Agrippaelôtti beszéd Pál védekezésének a 22-25. fejezetbena cselekmény szerinti csúcspontja, amelyben mintvádlott összefoglalja, a zsidók ellene irányuló kere-setének lényegét, azaz annak az ígéretnek az értel-mezését, amely körül a mózesi Szentírás és kegyes-ség forog (6-8. v.; vö. Löning: Saulustradition [?54] 177-178). A stratégiai helyen megszakítássalazonosítja a kompozíció diszkurzív célját, amely apáli kérügma kivonata a 23. versben. A beteljesítettígérôl szóló proklamációjában kijelenti, hogy végsôsoron maga a feltámadt Krisztus az, aki „tanúján”(16. v.) keresztül szólván zsidóhoz és göröghöz, vankihallgatáson a jól informált király elôtt (Stolle:Zeuge [? 54] 133, 140). Mivel Pál evangéliuma ilymódon végsô válasza az ellene felhozott zsidó vá-dakra, apológiája és a kérügma egybeesik (28-29.

v.); pontosan vádlottként lehet tanú (Stolle: Zeuge[? 54] 134). Emellett a kérügmáját hitelesítô érve-lés érdekében Pál megtérésének és elhívásának tel-jesen most egybe kell esnie, egy krisztofániában.Ennek megfelelôen a Saul-legendának Lukács álta-li átdolgozása, amelyre már a 22,3-21-ben láttunkpéldát, nevezetesen Anániás közvetítô szerepénekés a vak meggyógyítása szakasznak az elhallgatása,ennek a harmadik elmondásnak a során teljesedik ki(? 53; 113).124 A men un és a hothen egymást követô kifeje-zései (19. v.; BDF 451) a beszéd gondolati tagolásátszolgálják, így a 4-8. v. Pálról és Izraelreménységérôl szól; a 9-18. v. Pál Krisztus-tapasz-talatáról; a 19-23. v. Pálnak, mint Krisztus tanújá-nak a bizonyságtételérôl. Pál válasza Fesztusznak(25-27. v.) visszautal a beszéd elejére, s a 28-29.vers megmutatja, hogy az apologéta és az evangé-lista egy és ugyanaz. 1. kinyújtotta a kezét: Vö. 29.v.! védôbeszédet mondott: Ld. a 22,1 magyarázatát.2. Agrippa király… elôtted: Agrippa kegyeit keresiazzal a captatio benevolentaeval, amely szerint akirály a zsidóság tájékozott és objektív képviselôje(26-32. v.), nem úgy, mint az ellenséges nagytanács.4-5. életemet: Ld. a 22,3-hoz fûzött megjegyzést.Pál farizeusi kegyessége pozitívan esik a latba (vö.Fil 3,4-9), amennyiben ez a „legszigorúbb” irányzata zsidó hiten belül,következésképpen a legmegbíz-hatóbb tanú üzenetének igazsága mellett. Ennek azállításnak az igazolása ügyének elbeszélésében ta-lálható. 6. amiatt a reménység miatt: Pál leveleiszerint Isten ígérete a törvényen kívül és attól füg-getlenül létezik Ábrahámtól kezdve az egész bibliaitörténet folyamán (Róm 4,13-17; Gal 3,15-18).Lukács Pálja számára azonban a törvény annak tel-jességében tartalmazza az ígéretet. Ebbôl fakadóanPál törvény iránti buzgalma mutatja az ígérethez va-ló hûséges ragaszkodását, s nem lehetett szó hiába-való törvényeskedésrôl vagy a törvény iránti balhi-edelmû buzgalomról (Löning: Saulustradition [?54] 168-169). 8. Isten halottakat támaszt fel: Azígéretnek e meghatározásában benne van, hogy azelsô nekros, „halott”, aki feltámad, Pál kérügmájaszerint (23. v.) nyilván belleértendô a t.sz.-ú nekrus,„halottak”-ba (O’Toole: Climax [? 125] 47-48). 9.Én egykor elhatároztam: Annak, hogy Lukács egy-beolvasztja a törvényt az ígérettel, egyik fontos kö-vetkezménye Pál buzgó zsidó kegyességének elvá-lasztása üldözôi mivoltától. Míg Pál írásaiban azutóbbi az elôbbi logikus következménye és tévesvoltának tünete (Gal 1,13-14; Fil 3,5-6), itt deviánsszemélyes meggyôzôdés, amely annak a zsidó hit-nek az „ösztökéje ellen való rugódozás”, amely ôtKrisztus szolgálatára indította (vö. 14. v., Löning:Saulustradition [? 54] 170. 10-11. börtönbe vetet-tem: Az üldözô portréja jóval erôteljesebb a 8,1,3-hoz; 9,1-2-höz és 22,4-5-höz képest. Ez teremtimeg a hátterét annak a szintén intenzívebb megjele-

APOSTOLOK CSELEKEDETEI 25-26 44:121–124

286

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 286

nésnek, amely tombolása kellôs közepén éri utol(en hois, 12. v.). 13-14. A fény-motívum (9,3; 22,6)jelenik meg, és erôt vesz az üldözô sötétségén, dePál útitársainak szerepe (89,7; 22,9) majdnem telje-sen jelentéktelenné válik. Ahogyan azt a kontextusis megkívánja, egyedül Pál látja és hallja a jelenést(Burchard: Der dreizehnte Zeuge [? 54] 109-110).14. az ösztöke ellen rugódoznod: Bár ez állítólag„héberül” hangzik el (vö. 21,40), a közmondás csakmint a görög tragédiaírók által használt kliséhelyezhetô el (pl. Euripidész: Bacchae, 795; vö.Lohfink: Conversion [? 54] 77-78). Itt az üldözôdühére vonatkozik, amely mindhiába állt ellen zsi-dó kegyességének, amely Krisztus felé taszította(ld. a 9. vers magyarázatát). 15. Én vagyok Jézus: ahárom beszámolónak ez az oszlopa (vö. 9,5; 22,7)értelmezi a „neve ellen” kifejezést a 9. versben (ld.a 9,4-re és a 3,6 magyarázatát). 16. kelj fel: Vö. Ez2,1-2. A történet korábbi változataival való párhu-zamok végetérnek, amikor az Úr közvetlenül elhív-ja Pált. azért jelentem meg neked: Ld. a 9,17 ma-gyarázatát. hogy szolgámmá tegyelek, hogy tanúbi-zonyságot tegyél: A feltételek, és az, hogy a Feltá-madott közvetlenül közli ôket, Pál megbízatását egyszintre helyezi a tizenkettôével (vö. 1,8; Lk 1,2;24,48; Burchard: Der dreizehnte Zeuge: [? 54]112, 124-125). Természetesen anélkül, hogy osztoz-na egyedülálló történeti helyzetükben, Pál egyene-sen folytatja a funkciójukat, a Feltámadottról valóhiteles tanúságtételt (22,15) és élô Igéjének közve-títését; sôt, ô juttatja el ezeket végcéljukhoz, ame-lyet az 1,8 jelölt ki számukra (Dupont: „LaMission” [? 125] 297). Lukács tehát ily módon amegtérés történetét hozzáalakította ahhoz, ahogyanPál gondolkodott róla (? 53; Roloff: Apg., 349-350). arról, amiket láttál, és arról, amit ezután fo-gok neked magamról kijelenteni: A nehezen érthetôkettôs genitivus, úgy tûnik, Pál további látomás-él-ményeit foglalja magába: elsônek a damaszkuszit,majd azokat, amelyek irányítják késôbbi pályáját(18,9-10; 22,17-21; 23,11; így Stolle: Zeuge [? 54]130; O’Toole: Climax [? 125] 69). 17. megoltal-mazlak: Utalás Jer 1,8-ra, amely a tanú védelmétígéri éppen azoktól, akikkel dolga van. Ez azt jelen-ti, hogy tanúságtétele mindig a vádlotté (? 123).18. nyisd meg a szemüket: Egy másik, pogányokhozküldött próféta stílusát visszhangozza, Deutero-Izajásét (42,7,16). a sötétségbôl a világosságra: Azaz úsz-i keresztelési parainézis állandó metaforája(Kol 1,12-14; Ef 5,8; 1Pét 2,9), amely ebben a kon-textusban még mélyebb értelmet nyer (13. v.), aholPál megtérése és elhívása egybeesik. bûneik bocsá-natát: Vö. 2,38; 5,31; 10,43; 13,38. 19. A hallgatóújbóli közvetlen megszólítása jelzi az Úr szavainaka végét és visszatérést Pál életrajzához. 20. Vö. 9,19-30. „Júdea lakóinak” ismerôs földrajzi megjelö-lés (1,8), ám Lukács nem errôl számolt be. 22. itt ál-lok, és bizonyságot teszek: Ld. „állok itt vád alatt”

(6. v.), a tanú és a vádlott helyzete egybeesik (vö.17. v.). semmit sem mondok azon kívül: Pál üzene-tének ez a kivonata, amely egyenes folytatása azapostolokénak (Lk 24,44-48), azt bizonyítja, hogy azsidók általi elutasítás saját hagyományukkal szem-beni engedetlenség. 23. a Krisztusnak szenvedniekell: Ld. a 3,18-ra vonatkozó megjegyzést. mint akielsônek támad fel: Ld. a 3,15-re vonatkozó meg-jegyzést. Ez e formula a 8. vers ígéretéhez kapcso-lódik. világosságot fog hirdetni: Megtérésre szólít,mégpedig a 18. vers metaforájába öltöztetve, s aszokásos Izrael–pogányok szekvenciát fejezi ki (vö.13,46-47; Iz 49,6) a Christus praesens szájábólhangzik (O’Toole: Climax [? 125] 119-121; ld. a3,26-hoz fûzött megjegyzést). Ahogyan a Lk 24,47-ben, az igehirdetés része az üdvösségi tettnek.125 24. Fesztusz hangosan így kiáltott: A tervsze-rû félbeszakítás ugyanazt a hatást kelti, mint ami-lyent a 22,22-ben (vö. 17,32; ? 113). A római meg-rökönyödése olyan, amilyennek lennie kell (vö.18,15; 25,19-20), de itt Agrippa a megfelelô célpont(26. v.), ahogyan reakciója igazolja is (28. v.). 26.hiszen nem valami zugban történt dolgok ezek: Egygörög mondás (Epiktétosz 2.12.17) hordozza Luk-ács mondanivalóját a Jézus-esemény teljes nyilvá-nosságáról és hozzáférhetôségérôl (vö. 2,22; Lk24,18). 27. Újra megerôsíti a 6-7. verset. 28.Agrippa azonnal elismeri az érvelés jogosságát, svisszavonul az útjából. 29. elôbb vagy utóbb: Pál akirály távolságtartó iróniáját elegánsan komoly cél-lá változtatja. 31. semmi halálra vagy fogságra mél-tó dolgot nem tett: Ez a tárgyalási szakasz utolsószava (vö. 23,29!) és gondolatmenetének egyik ága,a másik a 22-23. versben szerepel. 32. A helyzetiróniája! Ld. a 25,12-höz és a 27,24-hez fûzött meg-jegyzést.

(A bibliográfiához ? 114; valamint: Cadbury, H.:Beginnings, 5. köt., 297-338. Dupont: Études, 527-552;„La Mission de Paul d’après Actes 26,16-23”, Paul andPaulinism [Fest. C. K. Barrett, szerk. M. Hooker és S. G.Wilson] London 1982, 290-301. Lohfink: Conversion [?54]. Neyrey, J.: „The Forensic defense Speech and Paul’strial Speeches”, Luke-Acts [szerk. C. H. Talbert] 210-224.O’Toole, R. F.: The Christological Climax of Paul’sDefense, Rome 1978. Radl, Paulus 198-220. Veltman, F.:PerspLA, 243-256. Wilson: Gentiles, 161-170.)

126 (C) Pál utolsó útja és római mûködése(27,1–28,31)

(a) ÚT RÓMÁBA (27,1–28,16).(i) Tengeri út, hajótörés és megmenekülés

(27,1-44). Széles egyetértés mutatkozik abban,hogy a 27. fejezet népszerû görög-római irodalmimintát követ, a kalandos tengeri útét, amely népsze-rûségét az Odüsszeuszról és Aeneasról szóló klas-szikus történeteknek köszönhette (vö. V. Robbins:PerspLA, 217-228). A tengeri út mûfajában a t.sz.elsô személyû elbeszélô volt szokásos, ismét csak a

44:124–126 APOSTOLOK CSELEKEDETEI 26-27

287

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 287

prototípusok, az Odüsszeia és az Aeneis nyomán; sennek megfelelôen az elsô versben újra feltûnik a„mi” narrátor (vö. 21,18) és egészen a 28,16-ig be-szél, a Rómába való megérkezésig. Az exegétáknakeltér a véleményük az eredeti elbeszélésre nézve,vajon egy már létezô tengeri történet volt-e, ame-lyet Lukács a saját hôsét szerepeltetô beszúrásokkalgazdagított (Dibelius: Studies 204-206; Weiser:Apg., 391), vagy pedig Pál egyik útitársának tényle-ges emlékeit örökíti-e meg, talán Arisztarkhoszét(2. v.), akinek a hangját Lukács a „mi” hangjáváalakít át (Haenchen, E.: StLA, 276; Roloff: Apg.,359). Az elsô nézet mellett szól a Pállal foglalkozóbetoldások erôszakoltsága, különösen a 9-11. verséés a 43. vers szabadon lebegô mondatáé (vö. még a21-26.31.33-36. v.). Irodalmi és nem tapasztalatieredetre utal ezenkívül a tengerészeti terminus tech-nikusok meglepô bôsége is az út viszontagságainakleírásában (mint E. Haenchen elismeri, „Acta 27”[? 129] 250). Azt is érezzük, mennyire valószínût-len, hogy Pál tanácsokat ad a hajó tisztjeinek, vala-mint útitársainak vezetôjeként lép fel, amikor fo-golyként valószínûbb, hogy a fedélzet alatt, lelán-colva kellett volna ülnie! Ami Lukács célját illeti atengeri történet „paulinizálásával”, ezt világosan ki-fejezi a 22-25. versben: Pálnak el kell érnie végcél-ját, a világ fôvárosát, s a makacs tenger és elemekcsak még jobban kiemelik az útját irányító isteniterv legyôzhetetlenségét (Schneider: Apg. 2. köt.,382).127 1. hajón szállítanak bennünket: A „mi” ügyet-len itt: úgy tûnik, mintha különállna a „többi fo-golytól”, a 6. versben azonban azokkal együtt jele-nik meg. Ez arra utal, hogy a tengeri út mûfajánakirodalmi eszközérôl van szó (Robbins, V.: PerspLA,229), még ha az 1-8. v. többi részlete Pál Rómábaszállításának tényleges leírásából származhat. 2.adramittiumi: A hajó anyakikötôje, ÉNy-Kisázsiában, Troásztól K-re. Arisztarkhosz: Ld. a19,19 magyarázatát, és a 20,4-et. 3. Juliusz ember-ségesen bánt Pállal: Vö. 43. vers. 4-5. A lemaradókikötôk és szigetek látványa a mûfaj része, a 4. verspedig bevezeti a komisz elemek motívumát, ame-lyek ennek az útnak a drámaiságáról gondoskodnak(Robbins, V.: PerspLA, 223). Az ôszi ellenszelek (9.v., ? 79:48) valószínûleg ÉNy felôl jöttek, így a„szélárnyék”, vagyis Ciprus védett partja a K-i partvolt. a liciai Mirába: Kis-Ázsia D-i partján,Patarától K-re (21,1). 6. alexandriai hajót: A gabo-naszállító hajó (38. v.) a Mirától majdnem pontosanD-re fekvô egyiptomi kikötôbôl jött. 7. Knidoszig:Az, hogy ezt a kikötôt olyan nehéz volt elérniük, ta-lán Délnyugat-Ázsia sziklás ujjhegyein elfoglalthelyzetének volt köszönhetô. Szalmóné: Kréta ÉK-i csücskén található város. 8. Szépkikötô: Ezt azókori nevet a Kréta D-i partján elterülô KaliLimenes ôrzi.9. a böjt is elmúlt már: A zsidóidôszámítás (vö. 20,6) a Bûnbánat napjának megün-

neplésére (Lev 16,29-31; ? ?76:147–150) vonatko-zik, így szeptember vége, vagy október eleje lehe-tett. A lényeg az, hogy veszedelmesen közel volt azaz idôszak (novembertôl márciusig), amikor a ten-geri utazásokat a téli viharok miatt felfüggesztették.9b-11. Az elsô páli beszúrás. Mint Isten embere, Pálelôre látja az út folytatásának súlyos veszélyét (vö.Philosztratosz: Life of Apoll., 5.18), és jó jósnak bi-zonyul. Közbeavatkozása, mondanunk sem kell,aligha elképzelhetô egy fogoly esetében. A hajó tu-lajdonosa és kapitánya csak itt jelennek meg, máshelyeken csupán a „tengerészek”. 12. Fônixbe:Leginkább a mai Phinekával azonosítható, amelyÉNy-DNy-i irányban fekvô kikötô. 128 14. Eurakviló: A görög euros, „szél” és a latinaquilo, „északi szél” szavakból álló összetétel. Azezekben a versekben szereplô, széllel kapcsolatoskifejezésekrôl ld. Beginnings 5. köt., 338-344; PW20. 431-435. 16-17. Klauda sziget partjainál, Krétá-tól 45 km-re D-re a dolgok életveszélyesre fordul-nak. A mentôcsónakot, amit eddig vontattak, a fe-délzethez rögzítik, a hajótörzset „átkötik”(Beginnings 5. köt., 345-354), s az Afrika közelébenlévô Szirtisz öböl zátonyaitól való félelem arrakészteti ôket, hogy a horgonyt leeresszék az irányí-tott sodródáshoz (Haenchen: „Acta 27” [? 129]245). 18-20. A rakomány és a felszerelés sietôs ki-dobálása, miközben hosszú ideig sem a nap, sem acsillagok nem fénylenek, hogy a hajózás irányátmegállapítani segítsenek, a történetet a mélypontrajuttatja: elvész minden remény. Megérett a helyzetIsten emberének második közbelépésére. 21-26.Második páli beszúrás. Ellentétben Jónás 1,9-cel, amenekülést azért lehet megígérni a hajó utasainak,mert a próféta a fedélzeten van (Kratz:Rettungswunder [? 91] 328). 21. már sokat éhez-tek is: Nem a hiány, hanem a tengeribetegség miatt.Pál felállt közöttük: Miközben dúl a szélvihar éshánykolódik a hajó, micsoda alkalom egy beszédre!A gondolatmenet a dorgálás felôl halad a bíztatásfelé, középpontban az angyal „ne félj” szavával (24.v.), amely Pál római útjának jelszava elejétôl(23,11) a végéig (28,15). 23. annak az Istennek azangyala… akinek szolgálok: Ez a pogány útitársak-ra tekintettel hangzik el, s így a nehezebben magya-rázható krisztofánia (23,11) helyére kerül. Egy istenáltali megmenekülés a tengeri vészbôl a görögmisztériumok kliséje volt (Ízisz, szerapisz, aDioszküroszok; vö. PWSup 4. köt., 295-297). 24.neked a császár elé kell állnod: A menynyei látoga-tók tipikus bíztató fordulatával, az angyal újramegerôsíti Pál viszontagságos útjai befejezésének„szükségességét” (dei) (vö. 19,21, 23,11; P.Pokorny: ZNW 64 [1973] 240-241). A 27-28. feje-zet kontextusában a befejezett út Pál ártatlanságá-nak bizonyítéka is lesz (26,31-32). és Isten nekedajándékozta mindazokat: Az angyal a LXX nyelv-használatával ígért szabadulást mindenkinek Pál

APOSTOLOK CSELEKEDETEI 27 44:126–128

288

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 288

kedvéért, ezzel jelezve az ô szerepét Isten távolabbiterveiben. 26. Egy szigetre kell kivetôdnünk: A pró-féta elôzetes tudása a 41-44. versrôl mondatja eztvele.129 27. Ez a vers a 20. vers folytatása. az Adrián:Lukács idejében ezt az elnevezést a Kréta és Szicí-lia közötti vizekre is alkalmazták. szárazföldhöz kö-zelednek: Talán a hullámtörés zaja jelezte ezt? 30-31. Azáltal, hogy közbeavatkozásával megakadá-lyozza a tengerészek menekülését, Pál ismét, mintútitársai „megmentésének” az eszköze jelenik meg.31. Harmadik páli beszúrás. 34. az is megmenekülé-seteket szolgálja: A „megmenekülés” (sótéria) lesztémává ebben a szakaszban (vö. 31. v.), így az ételfizikai hatása könnyen lehet valami mélyebbnek aszimbóluma. senkinek sem esik le egyetlen hajszálsem a fejérôl: ósz-i kifejezés (1Sám 14,45; 2Sám14,11), amely Lk 21,18-ban is megjelenik. 35. vettea kenyeret: Tagadhatatlan ennek az étkezésnek azeucharisztikus jellege, tekintve a „megmenekülés-rôl” szóló jövendölést, Lk 22,19 pontos visszhang-ját, és a „kenyér megtörésének” lukácsifejlôdéstörténetét (ld. a 2,42-höz fûzött megjegy-zést; így Schneider, Weiser, contra Haenchen,Conzelmann, Roloff). A 35. és a 36. verse elkülönü-lése (vö. 2,46) megakadályozza, hogy communioinfideliumra gondoljunk; Lukács csak annyit akarmondani, hogy mindannyian részesültek a feltáma-dott Úr üdvözítô erejében, amely az eucharisztikusétkezésben lett jelenvalóvá (vö. Katz:Rettungswunder [? 91] 331). 37. kétszázhetvenha-tan voltak: Ez az információ jelzi talán az eredetitörténet folytatását (a 32. vershez kapcsolódóan).38. Vö. 18. v. 39. egy öblöt: Ma Málta szigetének(28,1), amely a hajnalban felfedezett ismeretlenföld, északkeleti partján található „Szent Pál öble”.40. A horgonyokat eloldották: Ezek a horgonyok-kal, kormányrúddal és orrvitorlával végzettmanôverek arra szolgáltak, hogy a hajót az öböl se-kély vizében könnyebben partra kormányozhassák.41. földnyelvhez: Szó szerint: „két tenger helye”(topos dithalassos), két oldalt mély víztôl övezetthomokos part. A mentôcsónak elvesztése (32. v.) ittnagy súllyal esik a latba, hiszen az a partra vihettevolna az utasokat anélkül, hogy zátonyra futott vol-na, ahogyan most a hajó. 42. megölik a foglyokat:Ez is a katonák pánikreakciója (vö. 32. v.), akiketfelelôsségre vontak volna a foglyok megszökésemiatt. 43. meg akarta menteni Pált: Pál döntô sze-repe útitársainak megmentésében (24. v.) most tel-jesen nyilvánvaló. Azt, hogy Lukács ékeli be ezt amellékmondatot egy korábbi történetbe, megerôsítiaz a tény, hogy nem derül ki, a javasolt utak melyi-két választotta valójában Pál: kiúszott-e, vagy a ha-jódeszkákba kapaszkodva jutott ki. 44. mindnyájanszerencsésen kimenekültek a szárazföldre: Pál bizo-dalma tehát végül beigazolódik (25. v.).(Haenchen, E.: „Acta 27”, Zeit und Geshichte [Fest. R.

Bultmann, szerk. E. Dinkler] Tübingen 1964, 235-254.Kratz: Rettungswunder [? 91] 320-350. Ladoceur, D..„Hellenistic Preconceptions of shipwreck and Pollutionas a Context for Acts 27-28” HTR 73 [1980] 435-449.Miles, G. és G. Trompf : „Luke and Antiphon” HTR 69[1976] 259-267. Pokorny, P.: „Die Romfahrt des paulusund der antike Roman” ZNW 64 [1973] 233-244. Radl:Paulus, 222-251.)130 (ii) Pál Máltán (28,1-10). Tipikus útleírás a„mi” stílusában (1-2,7,10. v.; vö. 27,1-8), amelyetkét csodás epizód egészít ki (3-6, 8-9. v.), mindket-tô érdekessége, hogy Pál személyes képességeirekoncentrál, a szokásos, a csodák valódi szerzôjérevonatkozó kitétel (3,12,16) nélkül. Az összhatás a27. fejezet által megfogalmazott perspektívákat fej-leszti tovább: Pálnak el kell érnie végcélját, isteniparancsra és védelem alatt; a halálos veszedelembôlvaló megszabadulása cáfolja, hogy bármi fôbenjáróbûnt elkövetett (explicit módon a 4-6. versben); má-sok Pálon keresztül menekülnek meg (8-9. v.). 1.Miután megmenekültünk: A diasóthentés igenév a27,44-hez kapcsolódik, és a 27. fejezet vezérmotí-vumát, a sózesthai, „megmenekülni” szót idézi fel.Málta: Nagy sziget Szicíliától Ny-ra, a fô hajózásiútvonaltól távolabb (vö. 7,39), ahol a sémi punnyelv egy formáját beszélték. Ld. Strabón: Geogr.,17.3.16. 2. a barbárok: Ld. a Róm 1,14 magyaráza-tát (vö. 1Kor 14,11; H. Windisch: TDNT 1. köt.,546-553). 3. egy vipera: Éppen annyira meddô azontöprengeni, milyen fajta lehetett ez a „lecsüngô” kí-gyó, mint az iránt érdeklôdni, vajon a máltaiak általhasznált pun nyelvben volt-e megfelelôje az „istenibosszúállás”-nak (4. v.). 4. az isteni bosszúállásnem hagyja élni: A gör. hé diké itt a gyilkost üldözôIgazság istennôt jelenti. A szigetlakók, akiknek atörténet ezt a görög „teológiát” tulajdonítja, úgyképzelik, hogy az istennô csak azért engedte zsák-mányának túlélni a hajótörést, hogy ezen a kevésséhôsies és alacsony színvonalú módon sújtson le rá.5. semmi baja sem esett: Vö. Lk 10,19; Mk 16,18.Amellett, hogy eloszlatja a szigetlakók félreértését,az epizód Pált is hitelesíti, mint Jézus meghatalma-zott küldöttét, aki megbízásakor éppen ezt a védett-séget adta ajándékba. 6. hogy isten: Ez homloke-gyenest más, mintha Igazság istennô elôl menekül-ne! Pál nem hárítja el magától ezt a magasztalást,mint tette a 14,15-ben, a gyógyítás (8. v.) elôtti imá-jában jut legközelebb ahhoz, hogy csodáinak valódiszerzôjét megemlítse (szemben a 3,6, 9,34; 16,18;19,11 versekkel, vö. W. Kirchsläger: Les Actes[szerk J. Kremer] 516). 7. Publiusz: Szicília hely-tartójának legátusa a római Málta „elsô polgára”volt. Ismét azt látjuk, hogy a missziónak milyennagy sikere volt a felsôbb osztályokba tartozók kö-rében. (vö. 8,27; 10,1; 13,7,50; 16,14,38; 17,4,12;19,31; 24,24; 25,23; 26,26). 8. rátette a kezét: a sú-lyos láz, a gyógyító kézrátétel és az ezt követô tö-meges gyógyulás azt sejteti, hogy Jézus elsô gyó-

44:127–130 APOSTOLOK CSELEKEDETEI 27-28

289

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 289

gyításainak (Lk 4,38-41) tudatos megismétlésérôlvan szó, s ezzel a Lukács által elbeszélt karizmati-kus cselekmények irodalmi lezárásáról(Kirchsläger, W.: Les Actes, 520. Ezeknek a cselek-ményeknek a közvetlen folytonosságát hangsúlyoz-za Lukács. 10. amikor elhajóztunk: Vö. 11. verset.131 (iii) Pál megérkezik Rómába (28,11-16). A„mi”-stílusú páli útleírás itt fejezôdik be, Pál elren-delt végcéljánál. 11. Három hónap múlva: Ti. aMáltán töltött tél végeztével (ld. a 27,9 magyaráza-tát; ? 79:49). címerében Dioszkurok voltak: A gör.Dioskuroi (latinul Castor és Pollux), Heléna testvé-rei és Zeusz fiai asztrális istenekként örvendtek tisz-teletnek, ezért ôk a tengerészek védelmezôi(Beginnings 4. köt., 343-344). Ennek megfelelôenaz ô képük díszítette ennek a hajónak a címerét. 12.Szirakuzába: Fontos kikötôváros DK-Szicíliában,amely hajdan a megszálló Athén hatalmas és sike-res ellenfele volt (Thucydides: Pelopon.Háború, 7),de Pál érkezésekor már álmos és hanyatló város.Régium: A mai Reggio de Calabria, az „olasz csiz-ma” orránál. Puteoliba: A mai Pozzuoli, a nápolyiöbölben, a várostól nyugatra, rómától még 200 km-re DK-re. Ez volt a Rómába kelet felôl érkezôk szo-kásos kikötôje, bár nemsokára ezt a rangját át kel-lett adnia a frissen kikotort Osztiának. 14. testvére-ket: Már létezett itt keresztény gyülekezet (ld.1,15), ahogyan Rómában is (15. v.). A meghívás mi-att szinte elfelejtjük, hogy Pál fogolyként érkezettRómába. így érkeztünk Rómába: Ez a bejelentés el-sietettnek tûnik, és a 16a. vers megduplázza, de cél-ja a 15. versbeli találkozás elôkészítése (Hauser:Abschlusserzählung [? 133] 14). Pál utolsó megér-kezésének Jeruzsálembe (21,15-18), amely hason-lóan jelentôs mérföldköve volt útjainak, az érkezé-sének hasonlóan kettôs bejelentése adott súlyt(21,15,17), akárcsak a keresztényekkel való találko-zás a közeli helyeken (21,16). 15. Appiusz fórumá-ig: Puteoliból az ötnapos gyalogút Capuáig a ViaCampanián, aztán É felé a Via Appián vezetett. Itt afôút két állomását említi Lukács, a fôvárostól 70, il-letve 50 km-re. Csak ezeken a marginális helyekenesik szó a már létezô római közösségrôl; ezek utánLukács a reflektorfényt egyedül Pálra irányítja,úttörô misszionáriusára. megtelt bizakodással: Atharsos, „bizakodás, bátorság” a feltámadott tharseiszavát visszhangozza a 23,11-ben, így szerkesztôi-leg lezárja a Lukács által végigkövetett római utat.16. külön lakjék: Ez láthatóan annyit jelent, hogyPál bérelt lakhelyen volt házi ôrizetben (30. v.). Eza mondat elôkészíti a terepet a befejezô epizód szá-mára, és be is keretezi, a 30-31 ezt visszhangzó éskiegészítô kijelentésével együtt. Ugyanakkor az atény, hogy a „mi” narrátor ezen a ponton távozik,megerôsíti, hogy a 16. vers Pál útjainak organikuslezárása, s nem utolsó tartózkodásának bevezetése(Hauser: Abschlusserzählung [? 133] 12-16).132 (b) PÁL RÓMÁBAN (28,17-31). Az útibeszá-

moló végén Lukács saját kezûleg alkotja meg mû-vének lezáró fináléját. Kétrészes drámai epizódban,amely a 13,13-52-vel párhuzamos abban, hogy taní-tás, zsidó elutasítás és pogányokhoz fordulás köve-tik egymást (? 71); így Pál kétéves római tartózko-dását azoknak a fázisoknak az ismétlésébe sûríti,amelyeket missziója minden fontosabb állomásánkövetett (vö. kül. 18,1-6; 19,8-10; J. Dupont: LesActes [szerk. J. Kremer] 383-386). A római tartóz-kodás beszámolójának két része két találkozás afôváros zsidó vezetésével, melyek közül az elsô új-ra végigveszi a tárgyalás-fejezetek (22–26. fej.) tel-jes gondolatmenetét, míg a második azt a problémátfoglalja össze, amely az egész mûvet motiválta (?5): a keresztény evangéliumra adott zsidó nem éspogány igen szembenállását (23-28. v.). A befejezômondat emlékeztet azokra az összefoglalásokra,amelyek a könyv korábbi szakaszait zárták (1,13-14; 5,42; 15,35). Eme összetevôk egyike sem bizo-nyítja, hogy az epizód mögött bármilyen önálló for-rás állna, s így legjobb ersetben is csak különállószálakból egybeszôtt beszámolónak tekinthetjük(vö. Weiser: Apg., 677-679). Olyan bizonyítéksincs, amely támogatná azt a régi elméletet, melyszerint a könyv lezárása hiányzik, vagy amely egytervezett harmadik kötetre utalna (vö. Schneider:Apg., 2. köt., 411-413). A feltámadott Úr terve tanú-ival a 30-31. versben tulajdonképpen már valóravált (ld. az 1,8 magyarázatát). Egy korszak véget ér,amikor Pál, az utolsó olyan tanú, akit a Feltámadottközvetlenül küldött el, befejezi misszióiodüsszeiáját Jeruzsálembôl, az igazi Izrael elsô ös-szegyülekezésének városából Rómába, a pogányokhatalmas és termékeny földjének központjába(Roloff: Apg., 371; Wilson: Gentiles, 236-237).Csak Pál életrajzával kapcsolatos tudásszomjunkatnem oltja el Lukács, éppúgy, mint ahogyan Péter ésaz apostolok esetében sem tette, amikor a 16,4 utánminden további nélkül eltávolította ôket a történet-bôl (? 5). A megdicsôült Krisztusnak, a mindennép üdvössége igazi prófétájának (26,23; 3,22-26)útját követi az Apostolok cselekedetei; tanúi úgy je-lentek meg a lapokon és tûntek el róluk, ahogyan aszükség hozta.133 17. a zsidók: A fôváros fontos zsidó közössé-gével kapcsolatban, akik Claudius kiutasítási rende-lete (Kr.u. 49; vö. 18,2; ? 79:10) csak fokozatosanés fájdalmasan szervezôdtek újra, ld. W. Wiefel:„The Jewish Community in Ancient Rome....” TheRomans Debate (szerk. K. P. Donfried)Minneapolis 1977, 100-109; R. Penna: NTS 28(1982) 321-347. semmit sem vétkeztem e nép ellen:A 21,21 vádját már réges-régen megcáfolta (ld.25,8; 26,31). foglyul adtak engem a rómaiak kezé-be: A folyamatnak ez az új változata, szemben a21,31-33. versekkel, Jézus tárgyalását eleveníti felPál esetében (vö. 21,11; Lk 18,32; 24,7; Radl:Paulus, 264-265, J. Dupont: Les Actes [szerk. J.

APOSTOLOK CSELEKEDETEI 44:

290

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 290

Kremer] 381). 18. Ld. 23,29; 25,25; 26, 31. Azegyik részletet, azt, hogy a rómaiak el akarták en-gedni Pált (ebulonto apolysai) a tárgyalásról szólószakasz nem jegyezte fel, s inkább a Jézus tárgyalá-sára történô szerkesztôi visszatekintéshez tartozik(vö. 3,13; Lk 23,20; Radl: Paulus, 255-256, 262).19. fellebbezni a császárhoz: Ld. 25,11; 26,32. nemazért, mintha népem ellen akarnék vádaskodni: Bára hûtlen Izrael Pál ellenségévé vált, ô nem ellensé-ge Izraelnek, hanem Izrael „reménységének” üldö-zött képviselôje (20. v.). 20. Izrael reménységéért:A 23,6 újrafogalmazása (vö. 24,15,21; 26,6-8) és –legalábbis elsôsorban – a feltámadásra vonatkozik.Nem szabad azonban egy másodsorbani utalást ki-zárnunk, az „egybegyûjtést”, amelyet a feltámasz-tott krisztus kérügmája visz majd végbe (ld. az 1,6;15,16-17. versekre von. megjegyzést). Ez a folya-mat nyilván még nem fejezôdött be Rómában (ld. a28. vershez fûzött megjegyzést). viselem ezt a lán-cot: Ld. a 26,29; de a 27-28. fejezet jelzései egyéb-ként az ellenkezôjére utalnak (ld. a 14. vershez fû-zött megjegyzést; ? 126). 21-22. A zsidók úgy be-szélnek, mintha a zsidóság többi részétôl el lenné-nek szigetelve, s mintha Rómában nem lenne ke-resztény gyülekezet (vö. 15. v.). Ez Lukács mûve,ami által Pál mondanivalójának teljesen elfogulat-lan hallgatóságot biztosít (Roloff: Apg., 373). Ahallgatóság megosztottsága (24. v.) tehát isteni el-határozás dolga lesz, nem a helyzet esetlegességeié.hogyan gondolkozol: Ez az akuein, „hallani” igeelsô elôfordulása több közül, amelyekbôl három azIzajás-idézetben szerepel (26-27. v.), egy pedig Pál-nak a pogányok „hallásáról” szóló jövendölésében(28. v.). Az Izajás-szöveg szemlélteti az ige jelen-téstartományát, a „hallani”-tól az „odafigyelni”-ig,amely a hitetlen zsidók kérdezôsködése és a pogá-nyok engedelmessége között helyezkedik el (vö.Hauser: Abschlusserzählung, 69-81). 23. az Istenországáról: Ez az üzenet fémjelzi a beteljesedés ko-rát (Lk 16,16), s ez marad a folytonosság záloga Jé-zus és az egyház üzenete között (31. v.; ld. az 1,3magyarázatát). A 23. és a 31. vers közötti szorospárhuzam jelzi, hogy ennek a befejezô résznek aközéppontjában a Krisztusról szóló rettenthetetlenkérügma, s nem pedig Pál személye és sorsa (J.Dupont: Les Actes [szerk. J. Kremer] 365, 371-372;Schneider: Apg., 2. 413). Jézusról: Vö. 26,22-23.Pál tanításának két összetevôje ily módon össze-kapcsolja Jézus üzenetét a róla szóló üzenettel. 24.Egyesek hittek: Pál missziójának állandó eleme azsidóság megosztottsága (14,1-2; 17,2-5; 18,5-6,19,8-9; 23,9-10) és itt is megtalálható, mint az iga-zi Izrael folyamatos felismerésének jele (vö. Lk2,34; ld. a 2,40-hez fûzött megjegyzést). 25. egyigét: Ez Pál utoló szava; Iz 6,9-10 LXX-t idézve Iz-rael vakságáról. Ez valószínûleg már Lukács írásaelôtt kora-keresztény testimonium lehetett, alkalmasarra, hogy megmagyarázza, a zsidók nagy többsége

miért utasította el az evangéliumot (vö. Holtz:Untersuchungen, 35-36). Az úsz-i szerzôk többnyi-re a LXX szelídebb, elôrejelzô szövegformáját is-métlik, szemben a TM bizonyos megvakulásával(vö. Mt 13,14-15 [Mk 4,12; Lk 8,10]; de vö. Jn12,40). Az elôrejelzô változat megfelel Lukácsszándékának ebben a szakaszban, ahol a Lélek jö-vendölése azt mutatja, hogy a zsidóság makacs el-utasítása üdvtörténeti szükségszerûség. 28. vegyé-tek tehát tudomásul: Ennek a prófécia-alapú érve-lésnek ünnepélyes és végleges a konklúziója: a zsi-dó népnek, mint egységnek a megtérésére teljeseneltûnt minden esély (nem így Róm 11). A nemetmondó zsidóság elvesztette kiválasztottságát; ahívô rész pedig sarokkôvé lett az igazi Izraelben,amelybe a pogányok most betagolódnak (Lohfink:Sammlung, 93; Jervell: Luke [? 85] 62-64, más-képpen J. Dupont: Les Actes [szerk. J. Kremer] 376-380). Ez a kép kétségkívül Lukács nemzedékénektapasztalatát tükrözi: az egyház most fôként po-gány., és a zsidók majdnem kivétel nélkül elutasító-ak az evangéliummal szemben (Wilson: Gentiles,232; ? 5). ôk pedig meg is fogják azt hallani: Ld. a21-22. versek magyarázatát. két teljes esztendeig.Ez arról beszél, hogy Lukács tudott Pál sorsánakvégzetes rosszrafordulásáról (vö. 20,25,38; 1Kel.5,5-7). Ez az idôszak nagyjából Kr.u. 61–63 (vö.24,27). bérelt szállásán: A misthómának, amelyrendszerint „bérleti díjat” jelent, ez a használatamáshol nem fordul elô, de a kontextus ezt sugallja,amely szerint Pál érdeklôdô látogatókat fogad (pan-tas tus eisporeumenus). Ezt használja a BJ és aNAB, a RSV és a NEB azonban nem („a saját költ-ségén”). Vö. Hauser: Abschlusserzählung, 153-157.Hirdette... és tanított: A gondolatmenet folyamatos;ld. a 23. vers magyarázatát. teljes bátorsággal: Gör.parrhésia. Az apostoli igehirdetésnek ez azismertetôjele (2,29; 4,29.31) szemlélteti a folyto-nosságot aközött, amit a rómaiak hallottak, és amiJeruzsálemben szólalt meg a kezdet kezdetén. Mégutoljára, és legutolsó mondanivalójaként a Cselelénk állítja a rettenthetetlen keresztény üzenetet,minden „világ-legyôzô hatalmával” (Hauser:Abschlusserzählung, 144). akadályoztatás nélkül:Vö. a megláncolt Pálnak más helyen tulajdonítottszavakat: „Az Isten igéje viszont nincs bilincsbeverve” (2Tim 2,9). Amint az olvasó becsukja aCsel-t, Pál személyes sorsát elhomályosítja az evan-géliumnak ez a beteljesülô gyôzelme hatalmas el-lenségei fölött. Ez volt végül is a valódi téma egészidô alatt, s nem „az apostolok cselekedetei”.(Dupont, J. Les Actes [szerk. J. Kremer] 359-404. Hauser,H.: Strukturen der Abschlusserzählung derApostelgeschichte, Roma 1979. Holtz: Untersuchungen,33-37. Jervell: Luke [? 85] 41-74. Maddox: Purpose, 42-46. Müller, P. : Les Actes [szerk. J. Kremer] 523-531.Radl: Paulus, 252-265. Stolle: Zeuge [? 54] 80-89.Wilson: Gentiles, 226-238.)

44: APOSTOLOK CSELEKEDETEI

291

apcsel.qxd 2017.11.15. 22:47 Page 291