Lapunk tartalmából:

Polgármesteri beszámoló...................................................2Szentegyházi Közbirtokossági Egyesület...........................4Fenyőcsemete – ültetés Szentegyházán..............................5Oktatási intézményeinkben................................................5Pezsgő élet a Szentegyháza Tűzoltóságnál........................6A XXVII. Gyulai Zoltán Természettudományi Verseny.....7Kedves olvasók! Könyvtárral kapcsolatos gondolatok.......8Művelődési életünk hírei...................................................9Ötödik születésnapját ünnepelte a szentegyházi Gold Band együttes..............................................................................9Eszkábékától Szentegyházáig..........................................10Vadvizek..........................................................................11Tamás Miklós: Hogyan lehet megúszni a frontra vezénylést…....................................................................11A nagyszülők, szülők életmeséi.......................................12,,Csík Gyimesnek nagy határa”........................................13,, Kör, kör, ki játszik? Aki nem jön, nem játszik!”...........14Új közösségi hagyomány született...................................14Megemlékezések:

Nt. Portik - Bakai Sándor plébános, szentszéki tanácsos úr emlékére........................................................15

Szabó Klára............................................................16Benedek Klára, született Geréb-Gazda Klára.........17Orbán Ilona............................................................17

Szentegyházai sikerek az Országos Cselgáncs Bajnokságokon................................................................17Fiatal vállalkozók – új vállalkozások...............................18Fili35...............................................................................19

XX. szentegyházai városnapok 2017. július 14, 15, 16.Részletes program az utolsó oldalon.Szeretettel várunk mindenkit.

„Üzenem az otthoni hegyeknek:a csillagok járása változó.

És törvényei vannak a szeleknek,esőnek, hónak, fellegeknek

és nincsen ború, örökkévaló.A víz szalad, a kő marad,

a kő marad. ...”

Wass Albert: Üzenet haza

XI évfolyam, 1. szám

2017. július.

Szentegyházavárosi tanácsának hírlapja

Szőcs Levente : A kő marad

Polgármesteri beszámoló

Tisztelt Olvasó / Tisztelt szentegyházi lakosok!

Ha visszatekintünk az elmúlt évre, egy nehézségekkel tele,eseményekben gazdag évet nyugtázhatunk. Általában azt tartják,hogy a választásokat laza pihenőidőszak követi. Ez nemmondható el az elmúlt évről. A választás után, mint ahogy atörvény is írja, készültünk a hivatal átvételére, mert mindenvezetőváltáskor átadás-átvétel szükségeltetik. Az átadás, sajnos,nem igazán történt meg, sőt, a későbbiekben szembesültünk azzala ténnyel, hogy egyetlen munkálat, projekt vagy pályázat semvolt előkészítve.

Rövid ráhangolódás után elkezdtük a vállalt munkát. Alegfontosabb feladat a József Attila és az Eminescu utcákbanelkezdett útjavítási munkálatok folytatása volt. Majd két hónaposvita után sikerült egyezségre jutni a kivitelező céggel, éshozzáfogtak a munkálatokhoz.

A József Attila utca

A Mihai Eminescu utca(belső)Egy másik súlyos probléma, ami érintette városunkat, hogy a

fűrészport beszállító cég egyoldalúan felmondta a szerződést, ésezzel nagy gondot okozott a kazánház további működésében.Tovább nehezítette a hivatal munkáját a 2016. májusábanérvénybe lépett közbeszerzési törvény, amely a fűrészporos licitre45 napos hirdetési időt szab meg. Sajnos, az első hirdetésre nemjelentkezett egyetlen beszállító sem. A második hirdetés utánjelentkező cég már nagyobb áron szállította a tüzelőt. Az okozottkárt bírósági úton próbáltuk megtéríttetni a szerződést bontócéggel, ami az alapfokú döntés értelmében részben sikerült is.2017-ben, a tűzifapiacon bekövetkezett hiány és a lakókra

kiszabott alacsony hőenergiaár miatt, továbbra is veszély fenyegetia fűtésszolgáltatást.

Az elmúlt év nyarán a Mihai Eminescu utca 12,14,16-ostömbházaira terveket készítettünk, és uniós forrásokra pályáztunk

az épületek szigetelésére. A gyulafehérvári pályázatbírálóknak azvolt a feltételük, hogy az engedély nélküli szigeteléseket és ateraszbeépítéseket 30 napon belül le kell bontani, hogy továbbversenyben maradhassunk a pályázat elnyeréséhez. Ezt a feltételtsem a lakók, sem én nem tartottuk vállalhatónak, mert abban apillanatban még nem volt garancia a pályázat pozitív elbírálására.A továbbiakban is prioritásaink között szerepel a tömbház-szigetelés, de csak abban az esetben vállaljuk a tervek elkészítését,ha a tömbházon nincs engedély nélküli szigetelés, és a lakók mindbeleegyeznek a szigetelésbe. Megkérem, ha van a városban ilyentömbház, jelezzék, hogy elkezdhessük a tervek elkészítését.

A tavaly nyáron sikerült elkészíttetnünk a kórházgyermekosztályának felújítási terveit, amire pályázatot adtunk le aromán kormányhoz, és bízunk benne, hogy még az idénelkezdhetjük a felújítási munkálatokat.

Mint tudjuk, Szentegyháza területén a mezei utak is nagyon

elhanyagolt állapotban voltak. Az elmúlt év végén sikerült 2,8 kmmezei utat megjavítani, hogy a benzinkúttól a vasüzemig,személyautóval könnyen eljuthassunk. A Pajtáskerti mezei út isekkor került felújításra, aminek a hossza 1 km.

A sok feladat és megoldandó probléma mellett próbáltunkfigyelni a közösségi ünnepeinkre is, és azokat az adott alkalomhozméltó módon megszervezni. Ha időrendi sorrendben vesszük ajeles napokat, akkor először a hagyományossá vált őszi hadjáratotemlíteném, amelynek keretében emlékeztünk azokra aszentegyházasfalvi áldozatokra is, akik életüket adták 100 évvelezelőtt, a betörő oláh csapatokkal szemben. Az áldozatok emlékére

- 2 -

egy domborművet állítottunk a nagyfalusi templomkertben,amelyet Turi Tibor szobrászművész alkotott. Ez alkalommalünnepeltük a Hagyományőrző Huszáregyesületünk 20.évfordulóját is.

Decemberben a Szent Gellért Alapítvánnyal és a SzentegyháziIfjúsági Fórummal közösen megszerveztük a KarácsonyiKavalkádot, ahol együtt hangolódhatott a szeretet ünnepéreminden résztvevő, öreg és fiatal egyaránt. Közösen karácsonyfátállítottunk, élő betlehemet, kulturális műsorokat, flash-mobotszerveztünk.

A hosszú, hideg telet városunkban űzte el Hargita megye

számos településének küldöttsége, a XXV. alkalommalmegszervezett megyei farsangbúcsúztatón. A hagyományőrzőcsoportok felvonulása és megvendégelése mindenkitmegmozgatott, összefogásra, közös munkára ösztönözteSzentegyháza polgárait. Ezúton is köszönöm mindenkinek ahozzájárulását!

Nemzeti ünnepünk alkalmából, március 15-én idén kéthelyszínen, Szentegyházasfaluban, és Szentkeresztbányánemlékeztünk meg a szabadságharcosokról. Fontosnak tartjuk, hogya hősök előtt tisztelegve kifejezzük: a magyarságunk, jogaink ma isugyanolyan fontosak, és ugyanúgy harcolnunk kell értük.

Közvetlenül pünkösd előtt, június 2-án nagy megtiszteltetésérte városunkat: a Csíksomlyóra zarándokló Áder János,Magyarország köztársasági elnöke és felesége, Hercegh Anitalátogatott el hozzánk. Az elnöki pár meglátogatta a MúzeumSzállót, és megtekintette városunk büszkeségének, aGyermekfilharmóniának rövid koncertjét is. A közös ünneplés ahatárokon átívelő nemzeti összetartozás érzését keltettemindnyájunkban.

További terveink:Szentegyháza infrastruktúrájának fejlesztése kiemelt célunk,

ezért az elmúlt egy évben több pályázatot nyújtottunk be, éskészítettünk hozzá terveket, ezek közül a nagyobb beruházások akövetkezők:

- Mezei útépítés, a Sport utca végétől az Ángyosig, aminekhossza 8 km, értéke: 1 000 000 euró

- A közvilágítási hálózat lámpatesteinek a kicserélésére, értéke:120 000 euró

- Egy pályázaton belül 12 utca felújítása (Hársfa u., Hajnal u.,Vadász u., Kárpátok u., Iskola u., Gábor Áron u., Ifjúság u., Strandu., Vitusok u., Gyertyánffy Jónás u.) értéke: 2 700 000 euró

- Egy másik pályázatban 6 utca felújítása (Múzeum u., Szarvasbejáró, Budai Nagy Antal u., Hősök u., Haladás u., Ősz u.) értéke390 000 euró.

- 3 -

- Napközi építése Szentkeresztbányán 6 csoport számára, aértéke: 620 000 euró

-Új fejlesztési munkálatokat is elkezdtünk, a külső Eminescués a Sportolók utcák útburkolatának javítását.

Ezekkel a munkálatokkal később kellett volna foglalkozni,miután a Harvíz befejezi a víz- és szennyvízhálózat felújítását.Viszont, a három éve megkötött szerződés kötelez, hogyelkezdjük a munkálatokat, ellenkező esetben a kivitelező cég fogkártérítést követelni. Annak érdekében, hogy ne kelljen az új utatmajd felvágni, az úttest alá lefektetjük a vezetékeket a sajátköltségünkre, ahol a szennyvízhálózat érinti az úttestet. Az idén ajárdák, szegélykövek, vízelvezetők, útalap és egy aszfaltrétegelterítésére kerül sor.

Ebben az évben is megszervezzük a városnapokat. A helyszín,megszokott módon, a Vasas futballpálya lesz, az előbbiekhezképest azzal a különbséggel, hogy kevesebb összeget szánunk arendezvényekre, és nagyobb hangsúlyt próbálunk fektetni a helyicsoportokra, fellépőkre. Mindenkit szeretettel várunk arendezvényekre, és jó szórakozást kívánok minden szentegyházilakosnak.

Molnár Tibor polgármester

Szentegyházi KözbirtokosságiEgyesület

Hiába, hogySzentegyházaSzékelyföld egyiklegpezsgőbbkulturális életévelbüszkélkedhet -számos híreszenekarral,egyesülettel,alapítvánnyal,művésszel, profiszakemberekkel,kórusokkal,különféletársulásokkal -, azerdő és a falopásezt mindbeárnyékolja.

AKözbirtokosságiEgyesületet

májusban jegyeztettük be a bíróságon. Mielőtt elindítottuk az egészfolyamatot, számos fórumot és gyűlést szerveztünk, hogyfelmérjük az erdőtulajdonosok és a lakosság elképzelését, akaratátaz erdőinkkel kapcsolatosan.

Jelenleg több mint 400 tagja van az egyesületnek, amelyből268 alapító tag, és közel 1 900 hektár területet foglal magába.

Egyesületünk jól megszerkesztett közbirtokosságialapszabályzatra épül, melynek célja megvédeni erdőinket azidegen felvásárlóktól; szándékunk a 25 év alatt kialakulterdőmaffia megszüntetése, az erdők őrzése és adminisztrálása, aletarolt erdőrészek újraültetése, a legelők kitakarítása, atulajdonviszonyok rendezése.

Tudjuk, nagy „csutakba” vágtuk a fejszét, de egy tucatnyiember vállalta ezt a bonyolult, nehéz és olykor veszélyes feladatot.Most már csatlakoztak önkéntesek, akik aktívan részt vállaltak amunkából, és már a 45 fős csapatunkkal könnyebben éshatékonyabban tudunk dolgozni.

Elhatározásunk nem volt könnyű, ugyanis mindnyájan tisztábanvagyunk a helyzet nehézségével és a járulékos bonyodalmakkal,problémákkal, fenyegetőzésekkel, bírósági perekkel, nem beszélveaz erre áldozott időről, de addig, amíg az emberek támogatnakbennünket, elszántak és kitartóak leszünk.

Döntésünk óta sok minden történt, sok mindenen vagyunk mártúl, és még több munka következik.

A tagokról, területekről, tulajdonpapírokról egy összetettadatbázist készítettünk, informatikai programmal kibővítve. 216járőrözést szerveztünk a falopás megfékezésére, amelyből 16esetben volt tettenérés, és számtalan falopást előztünk meg.Szerveztünk egy nagyszabású csemeteültetést, amelyen körülbelül500 ember vett részt, és közel 20.000 fenyőcsemetét ültettünk el.

Tudatában annak, hogy mekkora probléma a tűzifa beszerzése,273 gazdának szerveztük meg a kaszálói bélyegzést. Kaláka-munkával és segítséggel elkészítettünk egy irodát, amelyet aszentegyházi Szövetkezettől kaptunk, az Üzem utca 15 szám alatt,ahol tudjuk majd fogadni az egyesület tagjait.

Mivel az erdőt 20 év alatt „megölték”, így nagyon kedvezőélettérré vált a gomba, áfonya, málna számára. Ezt hamarészrevették sokan, és egy úgynevezett invázió alakult ki, akörnyező megyékből jönnek autókkal, buszokkal „szüretelni”, ésszemetelnek, gyújtogatnak, mert „Szentegyházán mindent lehet”.Lehetett. Ennek ellenőrzésére kidolgoztunk egy programot a 45fős csapattal, és minden nap, hajnalban ellenőrizzük a Hargitáravezető utakat.

Hargita megyében három erdészettel találkozókat szerveztünk,megbeszéléseket, hogy miként lehet az erdőt őrzés ésadminisztrálás alá helyezni. A tárgyalások következtetése, hogy havan egyetértés, és megértik az emberek, hogy más járható útegyelőre nincs, akkor köthetünk szerződést.

Ezúttal is megkérjük azokat az erdőtulajdonosokat, akik eddighanyagolták ezt a témát, hogy ne legyenek közömbösek, nelegyenek lusták, ne vegyék félvállról ezt a dolgot, és álljanak be azegyesületbe, mert előbb - utóbb következményei lesznek afelelőtlenségnek.

Meg kell értenünk, hogy ha most nem oldjuk meg a helyzetet,20 év múlva is ugyanitt fogunk tartani.

Meg kell értenünk, hogy ha most nem lépünk, gyermekeink,unokáink ellen dolgozunk.

Meg kell értenünk, hogy a mi környezetünk, a mi dolgunk,hogy szép legyen.

Ne legyünk szégyenfoltja Székelyföldnek, ne kacagjanakminket Bukarestben.

Az erdő mindnyájunké, felelősek vagyunk érte!

Konrád Dezső, elnökLőrincz Csaba, alelnök

- 4 -

Fenyőcsemete – ültetés Szentegyházán

Kora tavasszal, az akkor még alakulófélben lévőSzentegyházi Közbirtokossági Egyesület vezetőségét felkereste azetelaki Erdőrendészeti Hivatal munkatársa, Kádár Tibor-Sándorerdőmérnök, azzal, hogy az erdészeti hivatal kapcsolatban áll egyosztrák céggel, amely földlabdás lucfenyő-csemetéketadományoz egyházak vagy iskolák tulajdonában lévőerdőterületek beültetésére. A beszélgetést sok egyeztetés követte,és az alapötletet, hogy fenyőcsemetéket ültessünk, egyre többentámogatták, és csatlakoztak a kezdeményezéshez. Létrejött egynagyszámú, erős szervezőcsapat, amely a közbirtokosságiegyesület vezetőiből, tagjaiból, a Gyermekfilharmóniavezetőiből, a Polgármesteri Hivatal vezetőiből és önkormányzatiképviselőkből, a Zetelaki Erdőrendészeti Hivatal munkatársábólállt.

A csemete-ültetés ötlete gyorsan túlnőtte magát, már nemcsak egy egyszerű fenyőcsemete- ültetésről volt szó. Célunk lettaz is, hogy jó példát mutassunk, hogy közösséget építsünk, hogyezzel a kezdeményezéssel elkezdjük megfordítani azt az igencsakrossz irányvonalat, amely a szentegyházi „erdőgazdálkodást”jellemezte. Úgy érzem, ez sikerült, hisz minden bizonnyal egyfelemelő közösségi élményben részesült mindenki, aki részt vetta csemete-ültetésen.

Szerettük volna április 21- 22.-én, a Föld napján tartani az

ültetést, de el kellett halasztanunk, mert nagyot havazott az előzőnapokban, és sokáig megmaradt a hó. Végül május 5- 6.-án kerültsor a csemeték elültetésére, néhány nappal május 10., a Madarakés Fák napja előtt.

Pénteken, május 5.-én százötven szentegyházi iskolás aközbirtokossági egyesület tagjainak irányításával, az egyházterületén elültette a Lieco osztrák cég által felajánlott 3 000földlabdás, és mintegy 500 darab szabadgyökerű fenyőcsemetét.Fontos volt, hogy a földlabdás csemetéket iskolások ültessék,hisz ez volt az adományozó cég kérése, így érvényesült arendezvény nevelő jellege.

Szombaton, május 6.-án a Madarasi Hargitára vezető útmellett több mint 16.000 szabadgyökerű lucfenyőcsemetétsikerült elültetni. E napnak a lebonyolítása jelentett nagyobbmunkát a szervezők számára, hisz ekkor már bárki jöhetettültetni, és jött is. Meg kellett szervezni a csemeték helyszínrevaló kiszállítását, a nagyjából 150 kapacsákány beszerzését azültetéshez.

Minden várakozást felülmúlt a résztvevők száma. Ott voltak aGyermekfilharmónia tagjai és vendégei, sokan voltak aszentegyháziak, jöttek Kápolnásfaluról, Udvarhelyről,Gyergyóból, Szovátáról. A több mint 450 önkéntest a szervezőknégy csoportba osztották fel. Minden csoport tagjai aközbirtokossági egyesület két-két megbízott szakemberénekirányítása mellett ültették a fenyőcsemetéket. Késő délután, a

munka végeztével a szervezők minden önkéntest ebéddel vártak afaültetés helyszínén.

Köszönjük szépen a felajánlott fenyőcsemetéket a Liecoosztrák cégnek, a székelyudvarhelyi Silvoplant Kft-nek, aHüpürcsös Néptáncegyüttes tagjainak, Benedek Elekerdőmérnöknek.

Köszönjük szépen minden önkéntesnek a példamutatást, asegítséget, a szakácsoknak a finom ebédet.

És végül, de nem utolsósorban köszönjük a lelkes szervezőcsapatnak a munkát és a sok szabadidőt, amelyet erre áldoztak.

Jövőre újra csemeteültetés !!!! Folytatjuk !!

Sándor Lajos alpolgármester

Oktatási intézményeinkben

A 2016/2017. tanévben az intézményben történt változásokrólkérdezi a Hírvivő a város két oktatási intézményének igazgatóit:

1. Kik töltik be jelenleg a vezető tisztségeket az iskolában?Milyen változások történtek a tanév elejétől? (igazgató,aligazgató, struktúrafelelős – ez utóbbi mit jelent?) Milyen módontörtént a vezető beosztások elfoglalása?

- Jimon Mircea: A „Gábor Áron” Szakközépiskolában jelenlegaz igazgatói tisztséget én töltöm be, aligazgató Gergely Cristina,struktúrafelelősök Mihály Júlia az iskolai előtti oktatási szinten,illetve a líceumi szinten Máthé István. A jelen tanév elején azigazgatói tisztséget András Izabella töltötte be, az aligazgatóitpedig Csergő Ildikó. A minisztériumi rendelet alapján, 2016. dec.22-én a líceum pedagógusi közössége titkos szavazat alapjánválasztotta meg a jelenlegi vezetői beosztású személyeket

- Fekete-Bartos Kinga: A Mártonffi János Általános Iskolábanaz igazgatói tisztséget én töltöm be, az aligazgatói tisztséget FarkasIldikó tölti be, a Nárcisz Napközi Otthon alegység irányítója pedigBálint Erzsébet óvodapedagógus.

2017. január 9-től nevezett ki a Hargita megyeiTanfelügyelőség a Mártonffi János Általános Iskola igazgatójának,a 2016 szeptemberében meghirdetett igazgatói és aligazgatóiversenyvizsga eredményének alapján. Az aligazgatónőt aNevelőtestület döntése alapján nevezték ki, a 2016-2017-es tanévvégéig.

2. Kérjük, beszéljen arról, milyen elképzelésekkel – tervekkelindultak a tisztség átvétele után!

- Fekete-Bartos Kinga: Célom egy harmonikus, demokratikusiskolai légkör kialakítása és fenntartása, melynek eredménye aminőségi oktató - nevelő tevékenység, ugyanakkor az iskolatanulóinak motiválása, érdeklődésük és bizonyítási vágyukfelkeltése, a tanulás biztosította lehetőségek kihasználására valóösztönzés. Úgy gondolom, ha minden erőnket az iskolai oktató -nevelő tevékenység hatékony megszervezésére összpontosítjuk, amegfelelő eszközök beszerzésétől a tanórák érdekes és hatékony

- 5 -

kivitelezéséig, akkor elérjük, hogy a sok érdeklődő, szorgalmasés kíváncsi tanuló a továbbiakban sikerre váltsa a fáradozásait, ésbüszkén mondhatjuk majd, hogy a Mártonffi János ÁltalánosIskola egy életre meghatározza diákjainak életvitelét.

- Jimon Mircea: Két dolgot követtem: először is,továbbvinni, folytatni az alapvető, meghatározó (iskolai, iskolánkívüli) tevékenységeket, másodsorban pedig hangsúlyt fektetni akommunikálásra, dialógusra, a közösséget erősítőtevékenységekre, illetve látható határokat építeni mindenkiszámára.

3. A tisztségébe történő beiktatás után lassan eltelik az elsőoktatási félév. Milyen nehézségekbe ütköztek ezidőben?

- Jimon Mircea: Nagyon nehéz tanév közben átvenni azigazgatást, egyik napról a másikra, sok mindent kellettmegtanulni, sok dologra figyelni, ami nyilvánvaló nagyonkomoly kihívást jelentett. Nem könnyű ilyen gyorsan egyegységes képet kialakítani, sőt elfogadtatni egy elég sokszínűközösségben. A mindennapi gondjainkban nagyon sok iránybólnagyon sok segítséget kaptunk, ez kiegészült jóindulattal ésérdektelen támogatással. Természetesen nem lehet általánosítani,de a közösség legnagyobb része támogatott és megértette, hogymilyen komoly, nehéz és felelősségteljes feladatot vállaltam -vállaltunk.

- Fekete-Bartos Kinga: Egy több épületből és több oktatásiszintből álló iskola irányítása sok szervezést, tevékenységek,feladatok összehangolását igényli. Elsősorban objektív okokbólszármaznak akadályok: események, programok ütköznek atennivalók sokasága miatt. Legtöbbször az időhiánnyal kellmegküzdeni. Szerencsére, egy nagyon hatékony és jólegyüttműködő csapat segít, akikre mindig számíthatunk.

4. Kérjük, sorolja fel a 2016/2017-es tanév legfontosabberedményeit, megvalósításait! (Fotókat is kérnénk, azzalszínesebb az anyag.)

- Fekete-Bartos Kinga: Az elmúlt tanév legkiemelkedőbberedményének a csemeteültetés projekt sikeres megvalósításáttartom, ugyanakkor tanulóink versenyeken való részvétele, illetveaz általuk hozott díjak, melyekkel iskolánk hírnevét növelték,mind - mind fontos eseménynek számítanak.

- Jimon Mircea: Legfontosabb eredményem, hogy mindeniskolai vagy iskolán kívüli tevékenységünket véghez vittünk akollégák és a diákjaink együttműködésével: a mindennapioktatási tevékenységeink véghezvitele, szülők bálja,maszkabálok, változatos és sokszínű versenyeken valórészvételünk, a március 15-ei ünnepség megszervezése, aziskolabörze, az „Iskola másként” - hét megszervezése,kicsengetések, tanévzáró ünnepségek.

Ugyanakkor az iskolánk anyagi jómódját is fejlesztettükazáltal, hogy felújítottunk három osztálytermet, a bentlakásépületében rehabilitáltuk a harmadik emeleti fürdőt, és másarculatot sikerült adnunk a kapusszobának. Itt sorolhatnánkkisebb dolgokat is, de ezek nem annyira láthatóak, viszont amindennapi gondjainkhoz és eredményeinkhez hozzátartoztak.

Amit a legfontosabbnak tartok, az, hogy az iskolánkért próbáltammegtenni mindazt, amit tudásom, készségeim és személyiségemengedett, és lépéseket tenni annak érdekében, hogy bebizonyítsamazt, amit már régóta mondok a gyerekeknek, a diákoknak, hogy a„Gábor Áron” Líceum még véletlenül sem utolsó a megyei iskoláksorrendjében.

A Hírvivő eredményekben gazdag munkát kíván oktatásiintézményeink új vezetésének, az elkövetkezőkre meg jó vakációt!

Pezsgő élet a SzentegyházaTűzoltóságnál

“Mert az ember – ezt egyre inkább hiszem – csak annyit ér éscsak annyira ember, amennyire meg tudja őrizni lelke egy zugábanaz örök gyermeket.” - Márai Sándor szavaival élve, komoly

haladást csak ott tudunk elérni, ahol a gyermekkori álmaink egykicsit beleszövődnek a mindennapos munkánkba. Nos, ebbenszámomra jó példa a szentegyházai tűzoltóság, ahol a gyermektűzoltók iránti csodálata ötvöződik a felnőtt tűzoltók tenniakarásával.

Ha a napokban a szentegyházai tűzoltószertár előtt sétáltunk el,meglepve tapasztalhattuk, újabb változásokon esett át a régi épület.A már lassan két éve folyamatos munkálatok a végére értek, aHargita Megyei Tanács támogatásának köszönhetően és aszentegyházi Városi Tanács jóvoltából, sikeresen megújult azépület tetőszerkezete, a hőszigetelés eredményeként pedig teljesenúj arculatát mutatja az épület. Ajtó-, ablakcserével, meszelésseltették tökéletessé a látványt, hirdetve az önkéntesek kitartószorgoskodását, no meg a helyi vállalkozók tűzoltók irántielhivatottságát.

Az épület látványos változása a tevékenységben is változássaljárt, ez év első felében újra felhívás indult ifi tűzoltók toborzására,sikerrel, hiszen tizenhárman jelentkeztek, belőlük már jó páran,gyorsan elsajátítva az alapvető mozdulatokat, „brióval” képviseltéka csapatot a tavaszi tűzoltóversenyeken. Szentegyháza TűzoltóCsapata nyerte meg a megyei versenyt, így képviseli Hargitát amegyék közötti szakaszon, Besztercén. A cikk írásakor még csak akészülődés zajlik, július 5-7. között drukkolunk a csapatnak,biztosak vagyunk, hogy komolysággal fogják képviselni ésöregbíteni városunk és a megye hírnevét.

A Megyei Tanács most már több éves támogatási programjánakköszönhetően, a tűzoltó egyesület modern védőruhákkal vanellátva, ebben az évben is sikerült egy pályázatot megnyernitovábbi védőruhák - felszerelések bővítésére, valamint, ami fontos,sikerült egy pályázat továbbképzésre - tanfolyamra, hiszenszükséges a naprakész szaktudás. Ezeket a programokat, amelyekfutamideje 2017., a Megyei Tanács és Szentegyháza Város Tanácsatámogatja, biztosítva ezáltal egy szakképzett és jól felszerelttűzoltócsapat jelenlétét városunkban.

- 6 -

Az elmúlt évek vonulásai-riasztásai mozgalmassá tették atűzoltóság életét, a vonulások száma, érdekes módon, nemváltozik jelentősen; amit, sajnos, meg kell említenünk, hogy a2017-es év sötét statisztikát mutat: az év első felében már 14riasztás volt, amiből főleg az autós baleseteknél 5 halálos áldozat,erre még nem volt példa az utóbbi 20 évben.

Eseményekkel teli évek váltakoznak és ez nincs másképp atűzoltóknál ebben az évben sem, hiszen idén is megszervezték ahagyományos nő-napi bulit, edzették a fiatal tűzoltókat (V-VIII.osztályosok), de képviselik a szentegyházi tűzoltókat különbözőrendezvényeken – Fúvós fesztiválon, no meg tűzoltó -fesztiválokon, így Lengyelországban-Willamowice városában,hogy csak a legtávolabbi eseményt említsem. A szoros barátikapcsolatok, no meg a szakmai tapasztalatcsere létfontosságú ahatékony tevékenységben.

Kívánunk további sok sikert Szentegyháza TűzoltóCsapatának! És minél több hasonló aktív csapatotSzentegyházának – zárógondolatnak James Ramsey Ullmanszavait idézve: „A siker egyetlen kulcsa a közös erőfeszítés, acsapatmunka, mert az önzéstől csak kisebb lesz az ember”.

Szabó István mérnők

A XXVII. Gyulai ZoltánTermészettudományi Verseny

Szentegyházán, a Gábor Áron Szakközépiskolában 2017.május 20-án a szentegyházai Gábor Áron Szakközépiskolábanzajlott a XXVII. alkalommal megrendezett, regionális szintűGyulai Zoltán Természettudományi Körverseny. Ez a vetélkedő1994-ben indult fizika versenyként, akkor nyolc, Hargita,Kovászna és Brassó megyei középiskola részvételével; ez a számmáig ötre csökkent. A verseny pontos szabályzat szerint zajlik.Minden iskolából osztályonként 3 fős csapat vehet részt (Vll.,Vlll., lX., X., Xl., Xll. osztályosok), vagy legfeljebb 18 tanulóiskolánként. 1996-ban vette fel a verseny - Gábos Zoltánkolozsvári egyetemi professzor javaslatára – az iskolaalapítóerdélyi magyar tudós, akadémikus, fizikus Gyulai Zoltán (1887-1968) nevét, aki fizikus, akadémikus volt, nemzetközi hírűkristályfizikai iskolát alapított. Effektust neveztek el róla(Gyulai–Hartly –effektus). Pipén, Segesvár mellett született,

középiskoláit Tordán és Kolozsváron végezte az unitáriusgimnáziumban, 1906. júniusában érettségizett. Felsőfokútanulmányait a kolozsvári tudományegyetemen végezte, ahol1913-ban szerzett matematika–fizika szakos tanári oklevelet. Eztkövetően Tangl Károly tanársegédje lett. Ezután szegedi,debreceni, kolozsvári egyetemeken tanított, majd a BudapestiMűszaki Egyetem kísérleti fizika tanszékének vezetője 1947-től1962-ig.

Az 2012. évi versenytől kezdődően, amelynek szintén a miiskolánk volt a házigazdája, javaslatunkra, a fizika körversenytermészettudományi körversennyé alakult. Tudott tény, hogy a

tanulók természettudományok iránti érdeklődése csökkent, de miazt is tudjuk, hogy a jövő elképzelhetetlen e szakok,tudományterületek alapos ismerete nélkül, főleg azok számára,akik a műszaki egyetemeken készülnek továbbtanulni.

A verseny két szakaszban zajlott.I. szakasz: A kísérletek előkészítése, ehhez szükséges

vegyszerek és egyéb fogyóanyagok beszerzése, valamint ajutalomkönyvek megvásárlása. A verseny szabályzata alapján, alegjobb eredményeket elért tanulókat évfolyamonként díjazzuk (l.,ll., lll. díj, dicséret), és különdíjakat osztunk – egyet a gimnáziumitagozat, egyet pedig a középiskolás tanulók között annak, aki alegjobb eredményt éri el a kategóriájában

II. szakasz: A tulajdonképpeni verseny lebonyolítása,dolgozatok kijavítása és értékelése. A versenyző diákok és tanárok

ellátására tízórai és ebéd, szükség esetén ezek elszállásolása.Mint házigazdákra, több feladat is hárult ránk: a

versenyfeladatok összeállítása a fizika, kémia és a biológiatárgyában, minden évfolyam részére feladatok és,versenyfeladatként, kísérletek előkészítése, amelyhez több fontoskísérleti eszközt is most szereztünk be, támogatóink jóvoltából; azelőkészítéshez tartozott a feladatok sokszorosítása minden tanulószámára; a legjobb eredményt elért tanulók évfolyamonkéntidíjazása (l., ll., lll. díj, dicséret) és két különdíj kiosztása – egyet agimnáziumi tagozat, egyet pedig a középiskolás tanulók közöttannak, aki a legjobb eredményt éri el a kategóriájában; aversenyzők étkeztetése. –. A felügyelet is a szervező iskolára hárul,és minden, ami ezzel jár.

Az idei fordulón a következő iskolák vettek részt: a BarótiSzabó Dávid Középiskola Barótról, a Nagy Mózes ElméletiLíceum Kézdivásárhelyről, a brassói Áprily Lajos Főgimnázium, aBányai János Műszaki Szakközépiskola Székelyudvarhelyről,valamint a helyi Gábor Áron Szakközépiskola, a verseny ideiszervezője. Jelen volt a baróti Gaál Mózes Általános Iskolacsapata, az Áprily és a Nagy Mózes középiskolák általános iskolaitagozata egy-egy csapattal, és képviseltette magát városunkból akét általános iskola: a Tamási Áron és a Mártonffi János ÁltalánosIskola is.

A verseny megszervezésében és lebonyolításában tanárainktöbbsége és az alkalmazottak is részt vettek. Köszönet érteazoknak, akik a hívásra igennel válaszoltak. Igaz, mindez nemvalósulhatott volna meg anyagi támogatás nélkül. Az első szakaszmegszervezésének anyagi támogatója Szentegyháza VárosiTanácsa, míg a második szakasz lebonyolításának támogatójaMagyarország Emberi Erőforrások Minisztériuma, a nevében ésképviseletében eljáró Eötvös Loránd Tudományegyetemenkeresztül, amely a 2016/2017-es tanévben a szomszédosállamokban élő magyar iskolások számára, anyanyelven folyótanulmányi versenyek támogatására kiírt pályázati felhívást tettközzé; erre a Kedvezményezett, vagyis a szentegyházai GáborÁron Alapítvány pályázatot nyújtott be, és amelyet meg is nyert.

Ezúton is megköszönjük a kapott támogatást. Hisszük, hogy jócélt szolgált(unk).

Máthé István projektvezető

- 7 -

Kedves olvasók!

Engedjék meg, hogy néhány, könyvtárral kapcsolatosgondolatomat megosszam Önökkel! Előfordult már párszor, hogya könyvtárba először látogató atyámfia megkérdezte, hogy járnakide egyáltalán, vagy van még, aki olvas manapság, mert hát ott azinternet, meg ott a tévé. Aztán, még mielőtt választ kapna,körültekintve konstatálja, hogy mennyi új könyv van, sőtmegkockáztatja, mennyi jó könyv van, és hogy milyen otthonos akönyvtárunk. Nehogy azt higgye bárki is, hogy dicsekedni akaroka „munkahelyemmel”, mert nyilván nem csak az én érdemem,hogy ilyen szép könyvtárat tudhat magáénak a szentegyházai nép.A jó alapozás nélkül ma nem lehetnénk itt és ilyen formában.Kultúraszerető, mindenki könyvtáros Klárika nénije még alegnehezebb időkben is mindent megtett, hogy igényesengyarapítsa az állományt, és becsalogassa az olvasót. Ahogy Őszokta mondani, könyvet koldulni nem szégyen, szerzett ismindenhonnan magyar könyvet a nagyszámúolvasóközösségének. A kitaposott úton nekem már könnyebb volttovábbhaladni. Nagyon szerencsés időket élünk, már ami akönyvpiacot illeti, a kínálat óriási, szinte átláthatatlan,követhetetlen a sorra megjelenő könyvek sokasága. Könyvtárunkállománya is folyamatosan frissül, bővül. A Kájoni János MegyeiKönyvtár állandó támogatását élvezzük. A szakmai segítségmellett bőkezűen juttatnak az odaérkező könyvcsomagokból. Ahelyi önkormányzat is rendszeres anyagi támogatásávalhozzájárul könyvtárunk állandó fejlesztéséhez. A legtöbbtámogatás, értékes adomány az anyaország részéről érkezik, főlegmeghívásos pályázatok révén, az olvasók legnagyobb örömére.

És akkor lássuk, kik is olvasnak, kik járnak könyvtárba ésmiért? Szerb Antal tökéletesen megfogalmazta: „Vannak, akikszórakozásból olvasnak, és vannak, akik műveltségüket akarjákolvasmányaikkal gyarapítani; de én a harmadik olvasóragondolok, arra, akinek az olvasás életfunkció és ellenállhatatlankényszer – csak ez az igazi olvasó.” Elsősorban a tanuló diákokés a nyugdíjasok látogatnak el a könyvtárba. Az aktív dolgozóréteg, érthető okokból, kisebb számban van jelen az olvasóinyilvántartásban, de ők is olvasnak. A nagyfalusi iskola óriásielőnyt élvez, mivel a könyvtár közvetlen szomszédságában van.Elmondhatom, hogy az idejáró gyerekek itt „nőnek” fel, aszemem láttára. Túl azon, hogy megszokhatták, hogy bármilyeninformációra, könyvre szükségük van az iskolában, szinteazonnal kézbe kapják. Házi feladatokhoz, házi dolgozatokhozóriási segítséget kapnak itt, a könyvtárban. De van, aki csak azértjön be, hogy megnézze, minden rendben van-e, vagy éppen aziskolabuszra kell várakoznia, s közben belelapoz, beleolvas egy-két könyvbe.

A technika is jól megfér a könyvek birodalmában, négyszámítógép áll a könyvtárhasználók rendelkezésére, ingyenes

internetezési lehetőség, sőt működő wifink is van. Ez utóbbi jóljön, főleg nyáron, a településünkre látogató vagy átutazóturistáknak, vendégeknek. Gyerekeink, fiataljaink is szívesenfacebook-oznak a könyvtárban, de tudják, hogy nem szeretem, hacsak azért jönnek.

Csoportosan is látogatják a könyvtárat, ez különösen fontos ésmeghatározó lehet a gyermek számára. Már napközisként eljönnekaz óvó nénivel, és garantáltan visszatérnek szüleikkel vagynagyszüleikkel, hogy beiratkozhassanak és birtokukba vehessék azitt talált könyveket. Nagyon fontos, hogy időben megszerettessükvelük a könyveket, az olvasást. Erre jó alkalom az olvasástnépszerűsítő felolvasó-maraton is, amelyhez minden évbencsatlakozunk a diákokkal. Ilyenkor kézről kézre adjuk a kijelölt írókönyveit, és hangosan felolvasunk. Ma, az sms-ek, agyonrövidítettszavakból álló chatelések, a helyesírási hibáktól hemzsegőfacebook-posztolások virágzó korszakában nagyon fontos, hogyidőt fordítsunk az olvasásra, sőt a hangos felolvasásra, mert aszókincsfejlesztésen túl, alapvető helyesírási szabályok is jobbanrögzülnek.

Úgy érzem, sok minden adott könyvtárunkban egy kiskikapcsolódáshoz. Nekünk, szülőknek sem mindegy, hogygyerekeink milyen környezetben és mivel töltik iskolán kívülikevéske idejüket. És higgyék el, olvasnak a gyerekek, a fiatalok.Nem annyit, mint mi és nem azt, amit mi, de erről nemcsak őktehetnek. Rohamosan fejlődő világunkkal nehezebb lépést tartani,a mi gyerekkorunk sokkal egyszerűbb és letisztultabb volt.Nagyobb élményt jelentett számunkra egy könyv elolvasása, sőt,szinte mindent elolvastunk, ami a kezünkbe került. A maigyermekeknek meg szelektálni is nehéz az óriási könyvkínálatból.El kell fogadnunk valamilyen szinten azt is, nem biztos, hogy amai gyerekek szívesen olvassák a mi, húsz-harminc évvel ezelőtti,nagy kedvenceinket. Az ők igényeit is figyelembe kell vennünk, nepróbáljuk mindig rájuk erőltetni a mi olvasás-élményeinket.Óvatosan, szinte észrevétlenül segítenünk kell a jó olvasmányokmegtalálásában, de meg kell adnunk a szabad választás lehetőségétis. Sok anyuka mondja, hogy, otthon annyi könyvünk van, aztegyszer olvassa ki a gyermek, addig nincs, miért könyvtárbólkölcsönözzön”. Ilyenkor mindig elmondom, hogy a könyvtárikönyv az „más”, úgy a gyermeknek, mint nekem vagy bármelyikfelnőtt olvasónak. Aki szeret könyvtárba járni, szeret órákon átkutakodni, keresgélni, és persze, imád olvasni, az mindig fogkönyvtárba járni, technika ide vagy oda, sem a tévé, sem azinternet nem tudja ezt pótolni.

Felnőtt olvasóink igényeihez is igazodunk. Van olvasó, akiévtizedek óta jár könyvtárba, és van, aki most fordul vissza akönyvhöz mint kikapcsolódási lehetőséghez. Együtt követjük azújdonságok megjelenését, és igyekszem beszerezni számukra, alehetőségekhez mérten. Sok olvasóhoz több kézen keresztül jut elaz olvasnivaló, de lelkes könyvtárbarátokkal minden megoldható.Visszük, hozzuk, cseréljük a könyveket, csak hogy eljusson azérdeklődőhöz. Érdekes kapcsolatok, jó barátságok alakulnak ki akönyvek révén.

- 8 -

Lelkes fiatal anyukák néha kézről kézre adnak egy-egy jónevelési szakkönyvet vagy lélektani olvasmányt. Egymásnakajánlják, egymással megbeszélik könyvélményeiket. A nőklub isjó alkalom a könyvkölcsönzésre. Mindig kerülnek az adotttémához kapcsolódó könyvek, melyeket szinte elkapkodnak azelőadás után.

Ez a könyvtár mindnyájunké, a színes könyvet lapozóemberpalántától, az érdeklődő diákon át a minden nap olvasónyugdíjas bácsikáig. Úgy gondolom, mindenki talál érdeklődésikörének megfelelő olvasmányt a polcokon. Használják ki alehetőséget, vegyék birtokukba a könyveket!

Az olvasás jó hatással van ránk, csodálatos élményeket nyújt,ismeretlen tájakra repít, érzelmileg, tudásban gazdagít.

Finta Erika könyvtáros

Művelődési életünk hírei

2017. február 25-én abban a megtiszteltetésben volt részünk,hogy városunk adhatott helyet a nagy hagyománynak örvendő,megyei szintű Farsang-temetésnek. Ebben az esztendőben erre a25. alkalommal került sor, a helyi Önkormányzat anyagi és

fizikai fő támogatásával. A megyei farsang-temetésmegszervezésére 13 évente kerül sor helyiségünkben, mivelvándor - jellege van, és ennyi hagyományőrző csoport létezikHargita megyében. Egy új stratégiát vetettünk be a szervezéssorán, mivel nem egy helyen „temették el” a csoportok,hagyományaik szerint a farsangot, mutatták be produkciójukat,hanem városunk területén hat főbb helyen (1. –aszentkeresztbányai római katolikus templom terén, 2. - apiactéren, 3. - az alszegi csengettyű körül, 4. - a felső mérlegnél,5. - Kókilik bejáratánál, 6. - a kettős kereszt téren.) Végül a nagy,közös farsangtemetés a Május 1. utcában történt meg, aholszalmabálából kirakott XXV-nek és a Szent Gellért Alapítványáltal foglalkoztatott sérült fiatalok bábuinak adhatott lángot aPolgármester. Nagyon szépen köszönöm minden civilszervezetnek és csoportnak, hogy karöltve ezer százalékosonbesegítettek a rendezvény sikeréért. Külön említésre méltó alakosság hozzáállása, a polgármester, az alpolgármestertámogatása, a hat farsangtemető pont felelőseinek munkája,valamint mellettem a szervezésben oroszlánrészt vállaló BözödiMária kolléganő segítsége.

Május 21-én egy másik rangos rendezvényünket tudhatjukmagunk mögött: a Szentegyházi Nárciszünnepélyt, amelyik 42.„születésnapját” ünnepelhette, közösen a tíz meghívottfolklórcsoporttal és a helyi Fúvószenekarral, mazsorett-csoporttal, a huszár-egylettel és tánccsoportokkal, valamint nemutolsó sorban, a lakossággal. Ezúttal megint a városvezetés

hozzáállásának köszönhetően, az egyik legsikeresebbNárciszfesztivál volt abból a huszonkettőből, amelyet énszervezhettem meg.

Az amatőr színjátszó-csoport és a veterán néptáncosok közösműsorával, több helyiségben mutattuk be műsorunkat, amelyáltalában népi jellegű jelenetekből, anekdotákból, táncokbóltevődik össze. Ez a lelkes kis csapat meglátogatott és mosolytcsalogatott olyan, kulturálisan elhanyagolt települések lakóinakarcára, akik egy esztendőben egy, esetleg két rendezvényenvehetnek részt, vagy egyen se. Falunapi meghívásoknak tesznekeleget, vagy csak egy estét betöltendő műsor előadására kérik felőket. Ebben az esztendőben már volt előadások: Csehétfalván,Zeteváralján, Zetelakán, Rugonfalván, Ditróban,Csíkszentmiklóson, a Kászonokban, június 25-én a Csíkszépvízáltal megszervezett Szent László - napok estéjén szórakoztatjákmajd a közönséget. Július 6-11. között részt vesznek már hatodikalkalommal a szlovákiai Csallóköz Aranyosi amatőr színjátszófesztiválon, egy ifjúsági csoporttal közösen, - A Hófehérke és a héttörpe - , valamint - Az ötven év nagy idő című Rómeó és Júlia -paródiát viszik színpadra.

Egy másik nagy rendezvény van előkészületben. December 17-én szeretnénk megszervezni a IV. Székelyföldi betlehemestalálkozót a Gábor Áron Művelődési Házban, itthon,Szentegyházán, melynek eddigi házigazdája és anyagi támogatójaSzékelyudvarhely önkormányzata volt, de a Mosoly kulturálisegyesület ötlete nyomán és szervezésében, az Udvarhelyszékegyesület segítségével. A Szentegyházi Angyal-betlehemes csoportmár 16 éve, hogy részt vesz a Kárpát-medencei betlehemestalálkozókon, eleinte Budapesten, majd később Debrecenben. Eztkövetően egyhetes – tíz napos turnén vesznek résztszórványvidékeken, Magyarország – Szlovákia területein hirdetvea Megváltó születését. Ezt a régi, értékes hagyományt mutatják be,általában templomokban, művelődési házakban, öregotthonokban,iskolákban, gyerekotthonokban vagy bárhol, ahová meghívjákőket.

A Magyar Kultúra Napja alkalmából az UdvarhelyszékiKulturális Egyesület díjakat ad azoknak a személyeknek, akikhosszabb időn keresztül értékeset tettek Udvarhelyszékkultúrájáért. Városunkból már négyen mondhatják magukénak ezta díjat:

2004 – Haáz Sándor zenetanár – Karnagy, aGyermekfilharmónia vezetője

2011 - Lőrincz György - aki már nem lehet közöttünk, -Értékmentő – sokáig a népdalok forrása.

2012 – György László – Művelődési Ház igazgató –Hagyományőrző csoportok vezetője.

2017 – Mihály József – Huszárkapitány, a SzentegyháziHuszárcsapat megálmodója.

György László

Ötödik születésnapját ünnepelte aszentegyházi Gold Band együttes

Teltházas koncerttel ünnepelte fennállásának ötödikszületésnapját 2017. március18.-án este a szentegyházi Gold Bandegyüttes. A Bartók Béla Művelődési Házban számos közismertsláger csendült fel, fúvós- és vonós hangszerek előadásában. Egyújonnan betanult „Gold Band Intróval” köszöntötték az estházigazdáját, Opra Leventét, aki felkonferálta az előadást. Azenekar tagjai több új darabot is megtanultak erre az alkalomra,hogy különlegessé tegyék az estét a nagy számban megjelentvendégsereg számára.

- 9 -

Az ötéves koncertre, avagy a „Megakoncertre” több előadót ismeghívott a zenekar, hogy még színesebbé tegyék előadásukat. Ameghívottak közt szerepeltek a következő személyek, csapatok,együttesek: a szentegyházai Megaton zenekar egyik tagja - TankóAttila (Öcsike) - a Hipp Hopp Boys „Ott várok rád” címűközismert dalával már az első percekben fölrobbantotta ahangulatot az egész kultúrotthonban. A jókedv ezek után csakfokozódott. Az együttes egyik tagja, Benedek Szilárd, a„Bubamara” előadásában villantotta meg úgy zenei, mint színészitehetségét, amit a közönség vastapssal díjazott. Ezt követőenOpra Levente házigazda is meglepte a közönséget: megmutattaénektudását a „Zene nélkül mit érek én?”, és a „You raise me up”című dalokkal. A Gold Dance modern, női tánccsoport a „Dueleel corazón”, valamint a „Trónok harca” előadásával lépettszínpadra. Az Exclusive tánczenekar énekesnője, Elekes Violaénekelte Zalatnay Sarolta „Nem vagyok én apáca” című énekét.Mikor már azt hittük, hogy a hangulat nem fokozható, színpadralépett a szentegyházai Hüpürcsös Néptáncegyüttes, akik aDzsingisz Kán című összeállításra mutattak be egy nemmindennapos néptánc-előadást, majd Tamási Árpád (Mongó) ésNagy István (Pityu), Szentegyháza legismertebb rock-zenészei aP-Box - A zöld, a bíbor és a fekete c. produkcióját énekelve tettékmég változatosabbá a születésnapi koncertet. Az estetSzentegyháza három egyházi kórusa - a Cantate Domino, aCanticum Novum és az Ifi-zenekar kórusa - zárta két gyönyörűdallal: Leonard Cohen - Hallelujah, valamint az Ismerős Arcok:

Nélküled című, közismert énekével. A zenekar célja továbbra is az, hogy szórakoztassa a

kedves közönségét, és ehhez hasonló estéket hozhasson létre.Hasonlóan fontosnak tartjuk azt is, hogy az együtt-zenélés örömetovábbra is megmaradjon, és tovább fejlesszük mindazt, amit aSzentegyházai Gyermekfilharmóniától és Haáz Sándor karnagyúrtól tanultunk.

Dobos Blanka – Szeréna, Benedek Szilárd

Eszkábékától Szentegyházáig

Ezzel a gondolattal kezdenénk az első, bemutatkozócikkünket, amelyet a Hírvivő kért tőlünk, a szentegyházai„Méret” című kiállítással kapcsolatosan. A közérthetőségkedvéért visszamennénk a megalakulás időszakába. A sokak általérthetetlennek tartott ESZKÁBÉKA-csoport neve tulajdonképpenegy szójáték, amely az SZ.K.B.K., magyarán aSzentkeresztbányai Képzőművészek rövidítése. A csoport főszándéka a helyi képzőművészeti élet fellendítése, a fiatalokösztönzése, új képzőművészeknek vagy bárki érdeklődőnek afelkutatása, bevonása és lelkesítése.

Az első kiállításra 2015-ben, a Városnapok program-sorozatában került sor, amelyet Lőrincz Imre-Leventeképzőművész nyitott meg.

A 2016-os év mérföldkőnek számít Szentegyházaképzőművészeti életében, hiszen sikerült 23 helyi képzőművésszel

kiállítani a Rustic étteremben. A kiállítást Bodó Leventeszobrászművész méltatta, aki egyben megtisztelte régi tanítványaitis, akik a keze alól kerültek ki.

Az idén két tematikus kiállítással jelentkeztünk: a februári„Farsang” és a júniusi „Méret” című kiállítással. A kötöttebb témaés a rövid idő miatt sokan nem jelentkeztek ezeken a tárlatokon.Jelen, utolsó tárlatunk kiállítói: András Zsolt (Lövéte), BálintNándor, Bodó Levente, Bodó Ildikó, Buzogány Mózes, IlyésKinga, Lőrincz Imre-Levente, Márton László, Mihály Adél,Mihály István, Silye András, Szőcs Levente, de az előzőkön mégkiállított Tőke Lehel, Simó Klára, Mihály Anna-Mária is.

Ki kell emelnünk Bálint Nándort, aki oroszlánrészt vállalt arendezvények és összejövetelek anyagi támogatásában. Szerintünkvan Szentegyházának képzőművészeti téren jövője, és bátorítunkminden alkotni vágyót, gyermeket és felnőttet egyaránt.

Felmerült egy egyesület létrehozásának a gondolata, ami főleganyagi támogatások elnyerésére jelentene lehetőséget. A

nehézséget a csoport tagjainak véleménykülönbsége okozza.Lehetne nagyon egyéni, szubjektív is, ami viszont nem felelne megmindenki ízlésének. Egy művészcsoport önmagát szabályozva,nem feltétlenül kell a sokak által kitaposott csapást járni.

A helyi lehetőségeket figyelembe véve, sok minden megadatottnekünk: gyönyörű tájak, színek, impressziók. Sok-sok mindenegyben hiányzik is: megfelelő szintű kihívás a munkára, alkotásra;a vidék „halott”, elnéptelenedő, kivándorlást elősegítő jellege, azanyaföldtől való menekülés és az értékeknek a köz által tiprása.

SZ.K.B.K

- 10 -

Mihály István: Volt egyszer egy ...

Lőrincz Imre: Nemek közt

Vadvizek

Hajlamosabbak vagyunk idegenek között meglátni atehetségest, de közvetlen környezetünkben ez elkerüli afigyelmünket. Emberi gyöngeség ez, állítólag már Krisztus urunkszóvá tette, hogy nem lehetsz saját faludban próféta!

Én, mondanivalóm érdekében, a vadvizek hasonlatával élnék,amit gyermekkorom írónőjétől, Nagy Olgától lestem el: avadvizek általában buzogó forrásokból vagy vízgyűjtőkterületeiből fakadnak. Normális esetekben szelíden és céltalanulcsordogálnak, de záporok vagy felhőszakadások idejénfelduzzadnak, erejük hatványozódik, és nem ritkánirányíthatatlanná válnak, minek következtében energiájukat nemhasznos célokra használják. De ha a vadvizeket helyes mederbeterelik, akkor már vállalják a folyam nagyszerű sorsát: itatnak,öntöznek, turbinákat forgatnak, hátukon hajókat cipelnek, mintóriási szelíd elefántok, gyomrukban pedig egy élővilágot őriznekféltő gonddal!

Szentegyházán legelőször a vadvizek látványos folyambavaló terelését Haáz Sándor végezte. Időről - időre egyetlen nagymederbe terel száznegyven fiatal csermelyt, hogy az egyetlenfolyóvá dagadjon, a világ gyönyörűségére és szülővárosunk nagymegelégedésére!

Hajrá, Fili, jó utat, eredményes, dicső fellépést, filisek, ésszerencsés hazatérést!

Több éve már, hogy a Mosolyvilág NagycsaládosokDebreceni Egyesülete kiír minden évben egy nemzeti, határokonátívelő irodalmi pályázatot, Szülők, nagyszülők életmeséicímmel. Ezeket az írásokat egy zsűri kiválogatja, majd egyetlenkötetbe rendezi, és az első három helyet díjazza. Minden egyestörténet egy vadvizecske, amelyek kötetekben összegyűlve, aMagyar Nemzet folyamát növeli! Benne van a nagyszülők,szülők fennmaradásukért folytatott kemény harca, bánatuk,örömük, kudarcuk, sikerük, az egymásra utaltságuk fontossága ésaz a nagyszerű tudat, hogy történelmünkben szétszaggatva isegyek vagyunk!

Talán kevesen tudják, hogy városunk két olyan csermelynek aforráshelye, amelyek nemzetünk nagy folyamába találtak utatmaguknak. Tamás Miklós VII. és Tamás Réka, VI. osztályostanulói a Tamási Áron, illetve a Mártonffi Általános Iskolának azemlített pályázaton dicséretes helyezést értek el! PontosabbanTamás Miklós harmadik helyezést ért el, de nem először, ugyanisa tavaly is a díjazottak között volt! Tamás Réka pedig dicséretbenrészesült, ami, tekintve a pályázat széleskörűségét és a pályázatimunkák sokaságát, igen tekintélyes eredmény!

Biztos vagyok benne, hogy ti mindannyian vadvizek vagytok,gyermekek, mert valamikor én is - mi is azok voltunk!Energikusak, tehetségesek és elkötelezettek a világmegváltáshitében! A tanáraitok, szüleitek, nagyszüleitek valamintegyházközösségeitek dolga az, hogy helyes mederbe tereljenekbenneteket. A Fili léte és felfele ívelő dicsősége bizonyíték arra,hogy ti esélyesebbek vagytok, mint mi, megváltoztatni a világot,hogy legyen szeretet, jobb lét és igazság ezen a rossz útra tévedtsárbolygón!

Sebők Mihály

Tamás Miklós: Hogyan lehet megúsznia frontra vezénylést….

Úgy emlékszem, mintha tegnap, nem, ma lett volna… cseng afülembe nagyapám szava, és mesél hosszan.

Én még meséltem történetet a nagyapámról, most elmesélem,hogyan sikerült kijátszania a honvédséget, hogy ne menjen a II.világháborúban a frontra.

A székelyharisnyás legény Komáromba került katonának, minthídász, itt képezték folyamatosan a honvédeket, de inkább a hidaképítésére, hajók kezelésére, mint fegyverforgatásra. De mivel a II.világháború is javában folyt, az ezredet értesítették, hogy négy napmúlva kell indulni a frontra, ezért három nap kimenőre engedték akatonákat. Sorra osztották ki a kimenőket a honvédeknek, sorrakerült a nagyapám is, no de Komárom – és Kisoláhfalu, vagyisSzékelyudvarhely, ez túl nagy távolság, főleg ilyen háborúsidőben.

- Hát, Balázs honvéd, Önt nem tudjuk elengedni. - hangzott el aszomorú tény.

- Értettem, ezredes úr- jött a még szomorúbb válasz, mert tudtaa nagyapám, hogy ,,a katona ázik – fázik, de nem pofázik’’. Aminta nagy bánatával kullogott a nagyapám vissza a műhelybe,találkozott az ezredessel. Az ezredes a markába nyomta Balázshonvédnak az autó kulcsát, és elküldte, tegye rendbe az autót,gondolván, hogy ezzel kicsit enyhíti a székely legény búját.

Ment Balázs, tette a dolgát úgy félbe-szerbe, ha túl nagy atávolság Komárom és Udvarhely között, akkor az ezredesnek alakás is távol lesz majd a laktanyától, gondolta, és már emelte ismeg a motorháztetőt, és a csavarhúzóval matatott.

Kis idő múlva az ezredes elindult haza, de csak a laktanyabejáratáig jutott az autóval, és indult vissza egy szerelőt keresni,mert az autó nem ment.

De az egészlaktanyában csak anagyapám meg egynagydisznódi szász legénymaradt, csak ők nemkaptak eltávozást. Anagyapám ajánlkozott,hogy az autót megnézi, ésha tudja, megoldja aproblémát. Amíg azezredes a konyhában egykávét főzetett, a nagyapámaz autóvalfoglalatoskodott, leszereltegy pár dolgot, majdvisszaszerelte, úgy tett,mintha de nagy javításraszorulna az autó, hogynehogy rájöjjön az ezredesa turpisságra, majd úgy40-50 perc múlvaelindította az autót, tett pár

kört és szólt az ezredesnek, hogy kész az autó, mehet haza.Ekkor az ezredes rákérdezett:

- Balázs, maga nem kapott eltávozást?

- Nem, ezredes úr jött a válasz.

- Még a pesti vonat nem ment el. Kér eltávozást?

- Igen, ezredes úr. Az ezredes már nem mérte a távolságot, nem kérdezte, hol van

Kisoláhfalu, csak írta a papirost, a százados vörösödött, mert tudta,hogy Balázs nem lesz a frontra vonulók között.

Miután az ezredes eltávozott, a nagyapám igyekezett minélhamarabb a laktanyát elhagyni, mindent megígért a századosnak,hogy pontosan visszajön, hogy amint táviratoznak, azonnal indulvissza … a fő, hogy eljöhet.

Nem egészen másfél nap múlva már itthon volt. Nem sok jóvárta idehaza, az öccsét is besorozták, aki alig múlt 16 éves, azudvarhelyi laktanyában próbálták megtanítani a fegyverforgatásra.

- 11 -

Aki ép férfi volt, mindenkit elvittek a frontra, a gyermekek, azöregek és a nők voltak csak a faluban.

A nagyapám, amint számba vette a családot, már érkezett apostás egy sürgönnyel. Hát Balázs honvéd tudta, hogy az a táviratneki jött, így hát felállt, vette a hátitáskáját, és indult is a kapunki, a postással szóba sem állt. Az eléggé kiáltotta:

Feri, gyere, írd alá, hogy átvetted. - de ő csak annyitválaszolt:

- Írd rá, hogy nem értél el, már elindultam visszaKomáromba. El is indult, de nem Komáromba, hanem csakUdvarhelyre, ott húzta az időt, de biza háború alatt, egydíszbeöltözött honvéd nem kóvályoghat csak úgy, mert hamarelőveszik a csendőrök is. Így hát az az ötlete támadt, hogymeglátogatja az öccsét az udvarhelyi laktanyában. Megérkezetta laktanyához, a bejáratnál egy 16 éves fiú állt strázsát, aki úgymeglepődött, hogy még azt sem várta meg, hogy a nagyapámbemutatkozzék, rohant jelenteni, hogy ellenőrzés lesz, jött egyparancsnok. Hamar kiderült, hogy a fiúk nem ismerik a honvédekruháját, a rangokkal sincsenek tisztában, így a tudatlanságukatkihasználva a laktanyában maradt katonákat leckéztette meg anagyapám, a konyhán jóllakott, az öccsének ruhát adatott ki araktárossal, mert az öccsét a konyhán hagyták, neki a reggeliruhaosztáskor nem jutott bakancs. A konyhán segédkezni lehetettmezítláb is. Elmondása szerint, aki korán kel,t az felöltözött, akikésőbb, annak nem jutott gúnya.

A dolgát végezve, elbúcsúzott nagyapám az öccsétől, alaktanya kapujában kitöltötte a papirost, hogy ki az és mi járatbanvolt, és indult vissza a hídászokhoz. Komáromban, a laktanyában8 órával hamarabb jelentkezett, mint amennyi időre szólt azeltávozása, és furcsa érzéssel lépkedett az ezredes irodája felé.

Az üres laktanyában csak pár honvéd jött-ment, a többit márelőző nap kivitték a frontra. Az ezredes irodája előtt megálltizgatottan, és várta, hogy a telefonbeszélgetés befejeztéveljelenthesse a megérkezését.

Az ezredes gúnyos kacajjal káromkodott, a nagyapám nemtudta, mire vélje, vígyázzba vágta magát, szalutált:

- Jó napot, ezredes úr!Az ezredes csak annyit mondott:

- A hétszentségit, Balázs honvéd, maga aztán jól elintézteezeket a székelyeket, mindent összejárt, időben vissza is jött, asürgönyt is kijátszotta. De tudja maga, hogy ezért rögtönítélőhadbíróság elé állíthatnám?

A nagyapám ezt mind tudta, de azt is, hogy nincs semmilyenbizonyíték. A sürgönyt hivatalosan nem vette át, és jelenhelyzetben a honvédség nem pazarolhatja csak úgy a jól képzettkatonáit.

- Na,- szólt kissé mérgesen az ezredes – takarodjon, ésgyűjtse össze az itt maradt honvédeket, mert megyünk alebombázott hidakat eltakarítani.

A nagyapám ment, tette a parancsot, már nem zavarta, hogyaz ezredes már mindenről értesült. Mindig nagyon hálás volt,hogy a frontra vonulást sikerült megúsznia; a katonatársaiból,akikkel együtt kellett volna kivonulnia a komppal, a háborút egysem élte túl.

A nagyszülők, szülők életmeséi

- részlet-Gyerekként, esti mesének vagy csupán csak egyszerű

időtöltésként, szívesen hallgatom szüleim, nagyszüleim ésdédszüleim életmeséit, történeteit. Olykor-olykor nevetek rajtuk,máskor pedig sajnálom őket, hogy milyen nehéz helyzetekbenkellett helytálljanak.

Dédi-tatám, Ambrus tata, előszeretettel mesélt az oroszfogságban eltöltött napokról, hetekről, hónapokról. Ott történt,hogy egy alkalommal, amikor sorstársaival együtt nagyon éhesvolt, tormagyökereket szedett ki a földből. Mivel falusi ember volt,jól ismerte azokat. Barátaival jóízűen ropogtatta a gyökereket,amikor egy katona megirigyelte a jó sorsukat. Gondolta, ő is kiásegy-két ilyen gyökeret, és megeszi azokat. Igen ám, de a katonanem ismerte a tormát, és cikóriagyökereket ásott ki, azokat ettemeg. Hát, amint várható volt, egy kicsit megzavarodott acikóriagyökértől, ugrált és félrebeszélt, közben meg azt kiabálta,hogy Ambrus találta ki, az ő ötlete volt.

Apukám is gyakranmesél gyerekkoricsínytevéseiről. Egyilyen csínytevés egynyári napon történt. Acsalád a mezőn volt,épp szénát takarítottakbe. Az apukámtatájának volt egysárga és egy piroslova. A sárga volt aszebb, annak szépvilágos haja volt.Szekér rakáskor agyerek vagy azasszony dolga mindigaz volt, hogyvigyázzon a lóra, hogyaz nehogymegmozdítsa aszekeret, hiszen ha aszekér megmozdul,

akkor a szekér tetején szénát igazgató tata leesik, és összetörimagát. Hát, nem volt valami érdekes mulatság a ló mozdulatlanultartása, hisz jöttek a legyek, és csípték a lovat. Tehát legyeznikellett a lovat. Közben pedig borzasztóan nehezen telt az idő. Mitvolt mit tenni, ki kellett találni valamit, ami érdekessé teszi ezt azunalmas munkát. Így történt, hogy apukám elővette a zsebébenlapuló bicskáját, és a ló fején levő szép, dús hajtincset fodrászpontossággal egyenes bretonra vágta. Így a ló pontosan úgy nézettki, mint a maimesékben szereplő„Barbi-ló”. Közbenkész lett a szekér, ésaz öreg leszállt onnan.Amikor meglátta alovat, majdnem sírnikezdett, és hát,gondolom, nem kellrészletezni, hogy nemdicsérte meg a derék„fodrászlegényt”.

Régen, amikor azapukám édesanyjamég kicsi volt, acsaládjának volt egyszép nagy kutyája, amamám öccse viszontegy kiskutyárólálmodozott. Ígytörtént, hogy egyszer egy kicsi kutyával az ölében állított haza. Akutyát Tündérkének hívták. Mivel az udvarba nem kellett kétkutya, a nagyobb testvér és az apa megbeszélte, hogy Tündérkételtüntetik. Elmentek a Vargyas melletti egyik földjükre, ésotthagyták a kutyát. Otthon pedig bemesélték a kisgyereknek, hogy

- 12 -

csak úgy eltűnt a kutya, talán elkószált, vagy széttépte valamivad. Telt-múlt az idő. Egyszer a család szénát csinálni ment aVargyas melletti földterületre, és lássunk csodát, előkerültTündérke, és odament hozzájuk. A kicsi Tamás egybőlmegismerte, és örömmel újságolta a többieknek, hogy:”Ni,Tündérke! Megvan Tündérke!” A többiek természetesen mind aztmondták, hogy. „Az nem Tündérke, csak egy másik kutya, amihasonlít rá”, és mondták a kutyának, hogy: „Kusti, ne! Menj elinnen!” A kutya viszont nem akart elmenni, hisz megtalálta a kisgazdiját. Tamás pedig folyton bizonygatta, hogy ez Tündérke.Aztán, amikor látta, hogy a többiek nem hisznek neki, akkormegmutatta a bizonyítékot: amikor még a kutya az övék volt, akis gazdi egy keresztet nyírt a kutya homlokára, és ez a keresztrajta volt a „talált” kutyán. Így, hát, nem volt mit tenni, a mezeimunka befejeztével szomorúan haza kellett vinni Tündérkét is.

György tatám érdekes történeteket mesél nekünk akatonaságban eltöltött másfél évről.

A katonáknak mindig énekszóval kellett bemenni akiképzőtérről a kaszárnyába. Ha nem tetszett a kiképzőtisztnek azének, büntetés következett. A büntetés többek között az volt,hogy térdig bele kellett menni a sárba, és énekelni. Az ismegtörtént, hogy egészen bele kellett feküdni a sárba. Adagonyázás után 10 percet kaptak arra, hogy mindenik katonatiszta ruhába öltözzön, majd visszamenjen.

A katonaságnál adtak ruhát, a tisztántartás viszont a katonadolga volt. Az is gyakran megtörtént, hogy a sáros ruha másnapramár kellett, de nem volt, ahol és ahogyan megszárítani. Ezért aruhát betették a matrac és az alsó lepedő közé. Így a test melegeszárította meg, és a rajtafekvés vasalta ki a ruhát.

Az öltözködés úgy zajlott, hogy meggyújtottak egygyufaszálat, és amíg a gyufaszál leégett, addig le kellett vetkőzni,vagy fel kellett öltözni. Izzadtan még nehezebb volt a feladat,mert a ruha rájuk volt ragadva, a csizmát pedig nagyon nehéz voltlehúzni.

Minden reggel frissen borotválkozva kellett kimenni. Volt, akikésőn kelt, és nem borotválkozott meg. Annak a büntetése azvolt, hogy szárazon megborotválták.

Ha a katonák levelet kaptak, akkor csak úgy adták oda nekik,ha fekvőtámaszt csináltak. És természetesen, megmondták, hogymennyi fekvőtámaszt kell csinálni.

Tornagyakorlatkor csövön kihúzást kellett csinálni, és át iskellett fordulni. Aki nem tudott átfordulni, annak a fenekét tűvelszurkálták.

Tatám a katonaságnál sofőr volt. Ő szállította ponyvásteherkocsival a katonákat lövészetre. Ha nem volt eredményes alövészet, büntetésből gyalog kellett visszamenni a kaszárnyába,ami a lőtértől 60 km-re volt. Tatám is kellett, hogy lőjön, de nekinem kellett gyalogolni, mert valakinek vissza kellett vezetni akocsit a kaszárnyához.

Néha, vasárnaponként, a katonák kimenőt kaptak. Ha időbennem érkeztek vissza, bűntető-szobában kellett eltölteniük azéjszakát. Itt nem volt alvás, vitték a bűnöst wc-t pucolni vagyvalami más kemény munkára. Reggel viszont, a többivel együttindulni kellett a programokra.

A kaszárnya körül mindig őrséget kellett állni. Minden katonahárom órát őrködött. Ez idő alatt mozdulatlanul, vigyázban kellettállni, és még wc-re sem lehetett menni. Őrségállás volt a hálóban,a zászlónál és mindenütt.

A katonák meg kellett tanulják a két legfontosabb szabályt: 1. A felettesnek mindig igaza van.2. Ha a felettesnek nincs igaza, akkor érvénybe lép az első

szabály.

Tamás Réka-Mária, a Mártonffi János Általános Iskola

VI. A osztályos tanulója

,,Csík Gyimesnek nagy határa”

2017. március 4.-én, Pál Boriska balladájának eléneklésévelvette kezdetét a XIX. Homoród-menti Népdalvetélkedő, aGyermekfilharmónia Alapítvány és Haáz tanár úr szervezésében.Nyolc csapat jelent meg a Homoród-mentéről: Kápolnásfalu,Szentkeresztbánya, Lövéte, Almás, Homoród-Szentmárton,Szentpál, Remete és a házigazda, Szentegyházasfalu dalosai.Három másik település csapata is rész vett a versenyen, akik nemHomoród-mentiek:Madéfalva, Békéscsaba és Pusztina. Szinteminden csapat nagy létszámban jelent meg, mi,szentkeresztbányaiak 41-en voltunk. Félő, hogy kinőjük aművelődési házat! A remeteiek voltak kevesebben, de a falulétszámát és a résztvevők arányát tekintve, ők voltak legtöbben.

A vetélkedő maga az eddig is megszokott módon zajlott, acsapat, akár egy nagy család, elfoglalta helyét a színpadon, és amaga által meghatározott sorrendben előadta a közös énekeket, ésmegmérettette a szólistáit. Négy korosztályban 2-2 szólistajelentkezhetett, és az lenne az igazi, ha minden csapatban így islenne. A népdaléneklésnél másképp van, mint a társadalomban. Ezutóbbiban mindenki egyedül szeretne érvényesülni, amikoréneklésről van, szó inkább a közösséget választják. Persze, egyedülkiállni a tömeg elé, és még énekelni is a zsűri előtt, nem kisfeladat. Köszönet minden szólistának!

Az idei népdalvetélkedőn először énekelt minden csapatnagyböjti éneket, hogy ezzel is kicsit ráhangolódjunk a közeledőhúsvéti ünnepre, és könnyítsünk lelkünk terhein. Az idén isháromtagú zsűri bírálta el az énekeseket. Minden évben azértékelésükből lehet valamit tanulni, és talán a gyermekekből évekmúlva kiváló népdalszakértők lesznek. Ami ennél is fontosabb,hogy megtapasztalhatják az együtt éneklés örömét, egymáselviselését a próbákon, a népdal-keresés nehézségeit, mert a jóénekléshez jó szív kell, jó népdal, de nem árt, ha van jó hang is.Sajnos sok régi, szép népdalunk feledésbe merült, de, azinternetnek köszönhetően, ismét hozzáférhetőek, és acsapatvezetők feladata ezeket megkeresni és újratanítani. Mástelepülésen, például Kápolnáson, előkerültek a láda fenekéből vagyfiókból a régi, megsárgult lapú dalos füzetek, amikből az öregeksegítségével megtanulják az énekeket.

Jövőben a XX. évfordulót ünnepeljük, már kezdődhet akeresgélés, kutakodás, hogy szégyent ne valljunk az idegenek előtt,mert ők már az idén is megmutatták, hogyan kell szépen, tisztán,lelkesen, egyszerűen, népdalhoz hűen énekelni. Jó gyűjtögetést ésminél több éneklésre okot adó alkalmat kívánok minden népdaltkedvelőnek!

Mihály Zsuzsánnaóvó néni

- 13 -

,, Kör, kör, ki játszik?Aki nem jön, nem játszik!”

- Ezzel a gyermekdallal hívogatta, immár kilencedikalkalommal, a játszani vágyó ovisokat és óvónőket a HófehérkeÓvoda közössége.

Az esőt ígérő előrejelzések ellenére, hangos lett a napköziotthon udvara a gyermekzsivajtól. A hívást meghallották Lövétén,a Nárcisz napköziben, Kápolnás-faluban. Az óvó nénik anagycsoportos gyermekekkel szoktak eljönni ezekre azalkalmakra, mert a játékot mindig egy kis munka,kézműveskedés követi. Idén a csoportok inkább táncokkaljelentkeztek, amit sok próba előzött meg, de ami a gyermekekszámára fárasztó és megterhelő munka, és már nem játék. Megintmi, felnőttek esünk hibába, mert bizonyítani akarunk. Kinek?Miért? Ha rendesen dolgoztunk, erre semmi szükség, jobb lennetényleg játszani, ahogy a végén is szokott történni, amikor agyermekek élvezik a kergetőzést, hogy elkaphatják a fiúk alányokat, és fordítva. Szerencsére, a gyermekek megoldották arájuk bízott feladatot, és utána jöhetett a futkorászás, csúszdázás,gólyalábazás, evés - ivás, amíg a szemerkélő eső be nem kergetetta termekbe. Itt lehetett gyöngyből karkötőt fűzni, papírforgótkészíteni vagy kazettamintát festeni. Az óvó nénik, akiket éppennem szedtek szét a gyermekek, kicsit beszélgethettek, így év végefelé. Miközben bent ilyen vidáman zajlott az élet, kint csorognikezdett az eső. Mindenki örvendezett, hogy a játszás alattkitartott az idő, csak a hazamenést nehezítette meg. Szerencsére,

vannak lelkes és segítőkész szülők, akik ilyen esetben ishelytállnak, köszönjük nekik. A gyermekek kicsit elázva, deboldogan vitték magukkal az elkészített tárgyakat, és örültek,hogy új barátokat szereztek. Mi, felnőttek maradtunk a jólvégzett munka örömével és fáradságával.

Köszönjük a Polgármesteri Hivatal és a Gábor ÁronSzakközépiskola anyagi és erkölcsi támogatását, s nem utolsósorban Margit néninek és a többieknek a finom pánkót!Reméljük, jövőre ismét dalolunk és játszunk!

Mihály Zsuzsánna - Julianna, óvó néni

Új közösségi hagyomány született

Pünkösd vasárnapján Szentegyházán szép hagyományteremtődött: a Madarasi Hargita csúcsán ünnepi szentmiséttartunk, amelyre nemcsak a környékbeliek, hanem csíksomlyóizarándokok is ellátogatnak. Három éve épült, és ma már aSzékelyek Szent Hegyének elválaszthatatlan része a TurulKereszt-Bástya Emlékoszlop, amelyet Szarvas és Szentegyházavárosok emeltek, testvérvárosi kapcsolatuk 20 éves évfordulója

alkalmából. Két évvel ezelőtt pedig a Hargita fölé magasodó Turul- szobor mellé épült a kőoltár, melynek felszentelése után ígylehetőség adódik, akár turistacsoportok számára is, akik plébánostvagy lelkészt hoznak magukkal, hogy misét vagy istentiszteletettartsanak a szent csúcson. Azóta pünkösd - vasárnap délután aszentmise állandó programmá vált, egyre nagyobb létszámbanérkeznek az érdeklődők.

- A szentegyházi huszárok minden évben lóháton teszik meg ahosszú utat, még ünnepélyesebbé téve az eseményt, a szentmisealatt dísz-sorfalat állnak.

Az idei év kezdete a gyász jegyében telt Szentegyházasfaluban,a település februárban elvesztette plébánosát, Portik-BakaiSándort, aki 30 éven át szolgálta híveit. Idén a szentmisét BalázsImre nyugalmazott farkaslaki plébános tartotta, őszinte mondatainagy hatással voltak a jelenlévőkre. A mise a magyar himnusszalkezdődött, majd a szertartás után Balogh Dóra, a szentegyházaiGyermekfilharmónia tagja elszavalta Juhász Gyula: Trianon című

versét, amely annyira felemelő volt a Hargita csúcsán, hogynemcsak vastapsot kapott, hanem Dóra szép előadása az esti filisünnepi hangverseny szünetében is a programba került.

- 14 -

A szentmise végén a székely himnuszt énekelte együtt atöbbszáz jelenlévő, és Benedek Szilárd tárogatója is felcsendült alegfelső sziklaoromról.

A Kárpát-medence minden részéről érkeztek hívek,érdeklődök, Felvidékről három éve mindig eljön egy csoport, és abudakeszi és zalai honvéd hagyományőrzők is állandó vendégnekszámítanak.

A Menedékháznál a huszárbandérium tagjaifuszulykagulyással várták vendégeiket.

Katona Csaba

Nt. Portik - Bakai Sándor plébános,szentszéki tanácsos úr emlékére

Jelmondata: „Vive sicut credis!” vagyis „Éld meg a hitet!”Légy Krisztus tanúja.

Gyergyóremetén született 1953-ban, egyszerű családban.Négyen voltak testvérek; földjeiket államosították. Édesanyjuktakarékosságra és munkára nevelte gyermekeit. A nyáriszünidőben alkalmi munkával készült az új tanévre. Ezzel pótoltaszerény anyagi lehetőségeit.

Gyulafehérváron 1978. júniusában szentelték pappá. Őt mégtanította Márton Áron püspök. Erre nagyon büszke volt. Ateológián mindenkinek neve volt. A Iuniperusz melléknevetkapta, talán a szívós kitartása miatt adták a boróka (bossika)nevet. Osztálytársa, Máthé Vilmos szerint “öröm volt azévenkénti találkozásuk „Emmauszban”. Emmausz jelképesen azéves osztálytársi találkozók helyszínét jelentette. Többekkelközülük már az égi hazában idézik fel emlékeiket.”

Káplánként Gelencén kezdte tevékenységét 1978. szeptember1-jével, majd folytatta 1981. okt. 9-től Kerelőszentpálon mintplébános. A szórványban az apostolkodás egyben a legnagyobbnépmentés. Becsülte és összefogott azokkal, akikben felismerte,hogy a közösség érdekében tesznek, azt erősítik: legyen az felnőttvagy iskolás, szegény vagy gazdag, magyar vagy cigány.

1987. szeptember 4-től Szentegyháza lett a végállomása.Egyszerű, szerény, közvetlen lelkipásztor. Teljes odaadássalpróbálta megélni papi hivatását, minden körülmény között.

Mikor ide került, mi hetedikesek voltunk. Színdarabottanított, a hittan mellett. 19 évet voltunk közvetlen munkatársak.Szinte egy család voltunk. Egyszer sem veszekedtünk. Sokan aztmondták, hogy „ti úgy összeszoktatok, hogy már egymásgondolatát is ismeritek”. Isten áldja meg hamvadó poraiban.

Amikor ide helyezték, rendet teremtett a plébánián és aplébánia körül. Befejezte az oldalkápolna építését, kifestette atemplomot, tornyot egyaránt. A vádoló névtelen levelekresohasem válaszolt.

A fiataloknak betanította a Szent Erzsébetről szólószíndarabot, Thüringia rózsája címmel. Bejárták Erdélyt, azakkori körülmények között. Számos turnén vettek részt, amit ahatóságok nem néztek jó szemmel. 1990. után Magyarországon iselőadták.

A rendszerváltás után létrehozta a szentkeresztbányaiplébániát, megalapította a Szent Gellért Alapítványt. A magyarkormány Mocsáry Lajos - díjjal tüntette ki. Támogatta a RosaMystica (Titkos értelmű rózsa) imacsoport létrejöttét. Mindenhónap 13-án délben szentmisét tartottak, és imádkoztak aSzűzanyához. Ez a nap a fatimai jelenések napja. Nagyfalubanközel 25000 szentmisét mutatott be a 29 év alatt. Mindenkitkiszolgált, ahogy a lehetőségei engedték.

Telekkönyveztette az összes egyházi épületet és a temetőt.Mindig különös gondot viselt a temető karbantartására.Bármilyen munka vagy kaláka volt, örvendett az elvégzett szépmunkának.

Két évtizeden át gépkocsivezetőként szolgálta őt Szabó Lacibácsi, aki egyháztanácsos is volt. Szoros barátság alakult kiközöttük.

Nagybosszúságot okozottneki az erdőproblémája.Fájdalommalszemlélte azerdőpusztítást,valamint aközösségben, arokonságokbankeletkezettellentéteket.Bántotta a pökhendi,anyagias emberekviselkedése. Nekimindenki a hívevolt. Fájlalta, hogynem tudta az egyházerdőit és legelőit biztonságosan visszakapni és telekkönyvezni(beleértve a katolikus iskolától elvett egyházi területeket is).

Újrafödtük a templomot, a plébániát, a kántori lakot.Segítségével épült a tájház. Megszervezte a ravatalozó építését. Ahelyi önkormányzat Pro Urbe- díjjal tüntette ki. Aktívan sportolt ahelyi röplabda-csapatban. A csapatot második családjánaktekintette. Baráti kapcsolatok alakultak ki a kis közösségben.

2009-ben megépült a régen áhított klasszikus orgona. Eztkövette a temető parkolójának kialakítása, a hittanterem felújítása,majd a Vargyas melletti földterület teljes elegyengetése éskitisztítása, valamint az új gazdasági épület megépítése. Ilyenkorgumicsizmában elvegyült a dolgozó emberek között. Mindezekbena megvalósításokban az oroszlánrészt a mindenkori egyháztanácsvállalta. Velük is kiváló kapcsolatot ápolt.

Volt, aki azt mondta halálakor: “Apámat és anyámateltemettem, de ennyit nem sírtam, mint most.” A halála körülizűrzavarban az elején bosszankodtunk a buta emberi mulasztásmiatt, mert 33 óra múlva tudtuk meg, hogy meghalt, azt is úgy,hogy kinyomoztuk. 48 óra múlva hoztuk el a hidegházból, minthasenkije sem lenne. Fél nap alatt hazahoztuk Kolozsvárról apapunkat, az iratait és személyes csomagját Bánffyhunyadról.Mégis megnyugodtunk, mert három este velünk volt a papunk, és13-án, Rosa Mystica napján, pontosan déli 12 órakor temettük a“Papbácsit”. Ez nem lehet más, csak a Gondviselés útja. Azegyházi elöljárók elismeréssel köszönetet mondtak afegyelmezetten megszervezett és végbevitt hazahozatalért éstemetésért. A temetésen szépen prédikált barátja, Dr. DarvasKozma József csíkszeredai főesperes:

„(…)Sándor atya most a szentegyházi templom oltára előtt, amegváltó Jézus Keresztje alatt a ravatalon fekszik. 30 évenkeresztül, mívesnap és vasárnap, híveiért - híveivel együtt mutattabe a legszentebb áldozatot, a szentmisét. Odaadó szolgálata idejealatt az egyházközség második nemzedékének is kiszolgálta aszentségeket: kb. 1200 gyermeket keresztelt és folyamatosantanította őket. Osztozott mind hívei, mind népünk örömében ésbánatában, imádkozott értük reggel, délben, este. Tanított, esketettés vigasztalt a három évtized alatt, miközben egy falunyi székelytelkísért a temetőbe.

Miből merített mindig vigasztalást sok évtizedes munkájához,küzdelméhez?

Meg kell nézni kevés pihenésének állandóan visszatérő,sokszor elolvasott könyveit: a Szentírás, Jézus élete, Krisztuskövetése, Szent Ágoston Vallomásai és a könyvtára. A liturgia, alelkiségi találkozók és a Rosa Mystica csoport.

- 15 -

Fotó: Menyhárt Csongor

A világ minderről semmit sem tudott. De hála légyen azÚrnak, hogy mint az ő egyszerű barátja, a szentség mélységéigbizalmasa, prédikáció formájában elmondhatom. El kellmondanom, mert a Szentírás szerint, ha mi nem beszélünk, akövek fognak megszólalni, a pusztulás fog beszélni helyettünk.El kell mondanom, amikor itt állunk drága testvérünk koporsójamellett.

Ő a helyi egyház egyik hangosan is imádkozó paptestvérevolt. Az imákat tanító, magányában imákat mondó és atemplomban közösen imádkozó pap volt.

Talán azt mondhatnám: beszédes volt az ajka, hogyistendicséretet zengjen a hangja. Persze, ez a beszéd inkább kérő,hálaadó és engesztelő volt... De a dicsőítés hangját ismegcsendítette a lelke, a Márton Áron hegyi lelkigyakorlatokalkalmával.

Nekünk a tanítása, tettei szólnak és az élete. A megélt hite!Vivere sicut credis! Légy Krisztus tanúja!(…)”

György Attilla, a Szent Gellért Alapítvány ügyvezetőjeméltatta a plébános úr szerepét az alapítvány létrehozásában és aMárton Áron lelkigyakorlatos túrák megszervezésében. SvellaErzsébet a Rosa Mystica imacsoport és lelkiségi mozgalommegálmodójának köszönte a lelkes támogatást.

Molnár Tibor polgármester úr búcsúztatója a közösségnevében méltatta a szentegyházasfalviak szeretett lelkipásztorát:„(…) Nagy veszteség ért minket, mindnyájunkat külön-külön, ésnagy veszteség érte a közösségünket. Elvesztettünk egy embert,elvesztettünk egy papot, egy lelki vezetőt. Azt az embert, akikeresztelte gyermekeinket, aki szervezte ünnepeinket, aki velünkvolt gyászunkban, aki imádkozott értünk Istenhez.

Elvesztettük azt, aki nemcsak imádkozni, hanem dolgozni,helytállni tanított bennünket. Szorgalmával, munkaszeretetével,következetességével fáklyaként mutatta nekünk az utat. Utatmutatott, amelyet Isten-szerető emberként követnünk kell. Utatmutatott a családjainknak, a közösségünknek, nemzetünknek.

Építő emberként jellemezte a Szentegyházi Hírlap jó másfélévtizeddel ezelőtt. Valóban, építő ember volt nekünk, akiegyszerre segített építeni házat és hazát. Isten útját járva, hitetadott nekünk, reményt öntött belénk. Elől járt Isten-, ember- éshazaszeretetben. Megerősített abban, hogy higgyünk megmaradásunkban,jövőnkben.

Korábban agyászunkban tőlevártuk a vigasztalást,az igét, amely segítbeletörődni atörténtekbe, segítmegérteni Istenakaratát.Imádkozzunk azért,hogy „fentről” isvigyázhassalépteinket,egyengesse utunkat.

Szentegyházapolgármestereként aközösség nevébenbúcsúzom Portik-Bakai Sándor plébánosunktól, aki, báreltávozott, életével és munkásságával örökre köztünk marad.Adjon az Isten örök nyugodalmat neki.”

Opra Levene elszavalta Szilágy Domokos: Circumdederunt…című versét, majd kortársai így búcsúztak Tőle:

” ….Úgy mondtuk, mert három évtizednyi szolgálata okánjoggal éreztük úgy, és így is van: a mi papunk, hiszen olyanhosszú időn át pásztorolta a plébánia-templom híveit.(…)

Jelenléte, annak a biztonsága, hogy Rá mindig lehetettszámítani, hogy a legvilágosabban látó, a legtisztább Ember voltközöttünk, mindez most nagy űrt hagy bennünk, az életünkben.Szokták mondani, hogy senki sem pótolhatatlan. Portik BakaiSándor plébános úr koporsója mellett cáfolom: ahogyan a gondos,jó szülők, az igazi édesanya, a biztonságot, erőt sugárzó apa,ugyanúgy a jó pap is pótolhatatlan. A mi papunk az volt…Nagyfaluban ezt így mondják: „A mű papunk...”

2017–re sok minden jó irányba változott Szentegyházán. Valakimégis hiányzik, és mindig hiányozni fog : a mi Pap bácsink!!

Drága jó plébános úr, viselje gondunkat „odafönn”! Nyugodjonbékében szülőfalunk temetőjében! A viszontlátásra!

Tamás István

Szabó Klára

Fájdalommal vettüktudomásul, hogy ismételveszítettünk egyszámunkra kedvesembert. Ez évfebruárjában végsőbúcsút vettünkkönyvtáros Klárikanénitől, aki a kultúranapszámosaként közelöt évtizedig vezette a

szentegyházai Városi Könyvtárat.1938-ban született Zetelakán, hétgyermekes család legkisebb

lányaként. Szülőfalujában járt elemi iskolába, majdSzékelyudvarhelyen, a mostani Tamási Áron Gimnáziumbanérettségizett. Tizennyolc évesen Deságon tanított, majdbeiratkozott Marosvásárhelyen a könyvtáros-képzőbe. 1958-banSzentegyházán átvette a függetlenített községi könyvtárat.Elkezdődik a belső építkezés, az állomány rendezése, azolvasóközönség feltérképezése. Még a legnehezebb időkben ismegtalálta a módját a könyv-beszerzésnek, a kultúra hirdetésének.Külföldi kapcsolatai révén értékes könyvadományokhoz jutott azintézmény.

Egész életében elhivatott könyvtárosként és közéletiemberként volt jelen városunk művelődési életében. Verskedvelőlévén, harminc éven át szavalócsoportot működtetett,szavalóversenyeket szervezett. Sikeres könyvbemutatók, teltházasíró-olvasó találkozók szervezése fűződik nevéhez. A településasszonyainak Nők Körét rendezett, ahol közérdekű témákkalszínesítette a klubtagok hétköznapjait. Alapító tagja volt azegykori Baráti Társalgó Klubnak. Hosszú évekig részt vett aSzentegyházi Hírlap szerkesztésében, szerepet vállalt aGyermekfilharmónia Alapítványnál. Több ízben segítette tévéstársaságok, könyvszerzők munkáját helyismereti tudásával,értékes útbaigazításokat, információkat nyújtva a vidékről készülőfilmekhez, a vidéket leíró könyvekhez.

Könyvtáros és nevelő volt egy személyben, valóságos lelke akönyvtárnak. Nemzedékekkel szerettette meg a könyvet, azolvasást. Évtizedeken át szerényen, alázattal, páratlan kitartással,hivatástudattal végezte a munkáját. Őrizte, gyarapította a könyvtárállományát, kölcsönözte a könyveket, ápolta, hirdette a kultúrát.Szinte észrevétlenül formálta, alakította az olvasók ízlését.

Fáradt, betegségtől gyötört teste megpihent, s mi szegényebbeklettünk egy tiszta és igaz emberrel.

Pihenése legyen csendes, emléke áldott.

Finta Erika könyvtáros

- 16 -

Benedek Klára,született Geréb-Gazda Klára

1950-ben született a Fogaras-vidéki Halmágyon. Itt végezteaz elemi iskolát és a gimnáziumot, a líceumot pedig Sárkányban.

Brassóban tanárképzőfőiskolát végez amatematika fakultáson.1972–ben Lövétérehelyezik matematikaszakos tanárnak, ittdolgozik 1976.szeptemberéig, amikor aszentegyházai Tamási ÁronÁltalános Iskolábahelyezik matematikaszakos tanárnak. Ittdolgozik 2010-ig,nyugdíjba vonulásáig.1989. július 1-től 20 évigennek az iskolának azigazgatója.

1976-ban kötöttházasságot Benedek

Lajossal, két fiúgyermekük születik, Szilárd és Barna.Hosszas, ám méltósággal és bizakodással viselt betegség utáni

elhunytakor kollégái nevében Bíró Bálint nyugalmazottbiológiatanár búcsúztatta néhai Benedek Klárát:

„(…) 38 évi pedagógusi pályafutása során nemzedékeksokaságát tanította. Tanítványai szerették, mert ő is szeretettelnevelte őket. Nekik áldozta legszebb éveit, hétköznapjait ésünnepeit. Nekik adott bölcsességet az élethez, erőt, akarást atanuláshoz, szeretet egymáshoz, a nemzethez való kötődést.Nekik szolgáltatott példát emberségből, munkaszeretetből, hitből,akarásból.

(…) Szavai, tanításai tovább élnek tanítványaiban. Ő maganem hal meg igazán, mert – Beke György szavai szerint – „aki alélek falát építi, az ne hal meg soha.”

Az elhunyt Benedek Klárának teljes élete volt itt, aSzékelyföldön, kiteljesedett tanári pályát tudhat maga mögött. Atanévzárással egy időben fejezte be élet pályáját is. Úgy érezzük,hogy isteni nagy ajándéka volt ő ennek a vidéknek, mindtanárként, mind kollégaként, mind barátként, mind emberként.

Tolmácsolni szeretném a Klárika által, betegségébenmegfogalmazott és lejegyzett, utolsó gondolatokat:

„Köszönöm, Istenem e földi éltemet, a halmágyi boldog gyermekéveimet, de legjobban köszönöm drága kis családom. Vigyázz rájuk Uram, ez végső fohászom! Köszönöm, jó Atyám, hogy szolgálhattam

népem, Köszönöm a barátokat néked, Uram Isten!”

(…) Mindnyájunk szeretetett Klárikája, kívánjuk, hogymegfáradt tested megnyugvásra, otthonra találjon a hargitai rögökközött, s lelkednek a vágyott békességet adja meg az Isten. Istenveled, Benedek Klárika…

Orbán Ilona

1940-ben született Szentkeresztbányán. Itt végezte azáltalános iskolai tanulmányait. 1954-1957. között végezte atanítóképzőt Székelyudvarhelyen, majd 1957-ben kinevezték azakkori, vlahicai Vasipari Vegyes Középiskolába ( coala MedieȘ

Mixtă Uzina de Fier Vlăhi a), amely iskola többször is nevetțcserélt, de ő maradt ugyanazon helyen, tanítónőként.

1960-ban házasságot kötött Csergő Andrással, egyfiúgyermekük születik, Andor.

1990-ben vonultnyugdíjba, 40 év szolgálatután.

Elhunytakor kollégáinevében Bíró Bálintnyugalmazottbiológiatanár búcsúztattamindenki Iliketanítónénijét:

„Életét a becsületesenelvégzett oktató-nevelőimunka, a jobbra, szebbre,többre törekvésjellemezte. Munkahelyénés környezetében a rend, a fegyelem, a tisztaság, a pontos munkaszigorú őre volt. Küzdő, többszörösen megpróbált pedagógus volt,aki életének legszebb éveit, a próbatételét nehéz időkben élte.(…)

(…) 43 éven át, szívvel-lélekkel, hivatásának teljes odaadássalélve, nemzedékeket tanított írni, olvasni, számolni, vezette be a sokkíváncsi nebulót a tudományok, a megismerés csodálatos világába.

Ilike tanító néni ott él tovább tanítványai lelkében, hisz azt, amibevésődött a fiatal szívekbe, a sok-sok használattól gyökeret vert,nem lehet többé kitörölni onnan. A költő is így fogalmaz:

„Falak omolhatnak, kövek is váshatnak, megmarad, nem porlad a megtartó példa.”

Számunkra feledhetetlen marad a sok izgalommal járó iskolai,szakmai munka, a sok műsorpróba, a közös szerepléseink, aziskolai, helyi, megyei, országos versenyek, a külföldikultúrcsoportokkal és iskolákkal való találkozók, hagyományőrzőrendezvényeink, szórakozásaink, kirándulások, táborozások. (…)

Drága elhunyt kollégánk, barátunk, mindnyájunk szeretett Iliketanító nénije, kívánjuk, hogy a hosszas betegségben megfáradttested találjon nyugodalmat szülőföldeden, az anyaföld mélyén,szeretett szüleid mellett, lelked pedig teljes békességet aTeremtőnél.

Pihenésed legyen csendes, emléked áldott!.”

Szentegyházai sikerek az OrszágosCselgáncs Bajnokságokon

Az április - június köztiidőszak a Cselgáncs OrszágosBajnokságok időszaka.Minden szerénységet félretéveelmondhatjuk, hogy a 2017- esév a szentegyházi judo csapateddigi legeredményesebb éve.Judósaink ebben az évben 2arany-, 1 ezüst- és 3bronzéremmel, illetve két V.helyezéssel tértek haza az ideiOrszágos Bajnokságokról.

Judósaink 2017-es országoseredményei, időrendisorrendben:

2017. április 9: Felnőtt Földharc Országos Bajnokság,Nagyvárad:

Bartos Albin – 81 kg – I. hely2017. április 21: U14-es Országos Bajnokság, Râmnicu Vâlcea:

- 17 -

Tamás Réka- Mária – 32 kg – III. hely, Lázár Máté – 38 kg – V. hely2017. május 13: U15-ös Országos Bajnokság, Craiova: Tamás Réka- Mária – 32 kg – I. hely2017. június 17-18: U12, U13-as Országos Bajnokság,

Temesvár: Mihály Hunor – U12 - 46 kg – II. hely, Székely Botond – U12 - 38 kg – III. hely, Lázár Máté – U13 – 38 kg – III. hely2017. június 24: U11-es Országos Bajnokság, Nagybánya: Tamás László – 34 kg – V. helyGratulálunk az eredményekhez, és további sikereket

kívánunk!

Tamás Éva- Rita

Fiatal vállalkozók – új vállalkozások

1. Kérem, mutassa be a cégét / vállalkozását: mi a cégelnevezése, profilja, szakterülete? Mi az üzleti vállalkozásmunkarendje? Alkalmazottakkal dolgozik?

- Lázár Kinga: Én tulajdonképpen egy már működő boltotvettem bérbe, a FAGYIZÓt. Azt hiszem, nem kell senkinek a cégprofilját sokáig magyaráznom, fagyi és mindenféle édesség,minden mennyiségben. Minden nap nyitva tartunk reggeltől estig.Jelenleg egy alkalmazottal dolgozom, de reményeim szerint,mikorra megjelenik ez a cikk, már 2 alkalmazottam lesz.

-András Szidónia: 1. A mi kis vállalkozásunk a Moha ésPáfrány nevet kapta. Fő tevékenységünk a virág-kötészet,amelyet az ajándéktárgyak bő választékával egészítettünk ki. Az

üzlet hétfőtől péntekig, 9:00-19:00, illetve szombaton 9:00-17:00

óra közt van nyitva.Egyelőre nem rendelkezünk alkalmazottakkal, de szeretnénk

fejleszteni és ezáltal alkalmazni helybélieket.2. Mennyiben tölt be a cég egy hiányt a szakterülete

szentegyházai piacán? Jelent-e kihívást a konkurencia?- Lázár Kinga: A véleményem szerint egy, viszonylag nagy

rést tölt be ez a bolt itt, Szentegyházán. Konkurencia lehetminden üzlet, mert mostanra már mindenhol lehet vásárolnimindent. Fontos számunkra, hogy mindig jó minőséggel és minéltöbb újdonsággal tudjunk szolgálni.

- András Szidónia: A nagyon sok pozitív visszajelzésalapján kijelenthetjük, hogy szüksége volt városunknak egypiacképes és naprakész virág- és ajándéküzletre. Szerintünk is,az egészséges konkurencia a vásárlók javára válik.

3.Kérem, ossza meg a tapasztalatát: mi volt a legnehezebba terv megszületésétől, a kivitelezés folyamatán át, addig,amíg a megnyitásra sor került?.

- Lázár Kinga: 12 év külföldön, eléggé elszakított avároskánktól, csak turistaként jártam haza, bár az utóbbi években

mindig azt mondtam, hogy nem megyek vissza többet, elég volt, ésmindig visszamentem. Másként történt ez az idén, mert egyikkedves barátnőm rábeszélt, hogy milyen jó lenne, ha végre ténylegitthon maradnék, és én lennék az új „fagyis néni”. Így születettmeg a terv, hogy kipróbálom, ezt követte a hónapokig tartópapírmunka. Számomra az engedélyek megszerzése, a hivatalokbavaló járkálás okozta a legtöbb fejtörést, az, ahogyan kezdővállalkozókhoz tudnak viszonyulni, az a lekezelő stílus, de megkell említenem, hogy kellemes csalódás is ért, mert találkoztamnagyon barátságos és segítőkész emberekkel is

- András Szidónia: Talán a bizonytalanság volt alegnehezebb, hogy vajon jó döntést hoztunk-e vagy nem…Vajonfogjuk tudni csinálni?... Ugye, minden rendbe lesz?.Deszerencsére, sok támogatást és segítséget kaptunk a családtól és abarátoktól!

4.Hogyan született meg az önálló vállalkozás gondolata, ésmilyen előzetes szakmai képzettséget – tapasztalatot kívánt?

- Lázár Kinga: Azt hiszem úgy, hogy először megszületett az„itthon kéne maradni, és valamit csinálni” - gondolat, ezt követteaz önálló vállalkozás gondolata. Szakács – cukrász - vendéglátómenedzser szakképesítést szereztem Budapesten, ezen kívül 11 évedolgozom vendéglátásban Európa különböző pontjain, ezeket atapasztalatokat mind nagyon jól tudom hasznosítani.

- András Szidónia: Nagyon hirtelen jött az ötlet, és nem voltidőnk sokat gondolkodni rajta, úgyhogy belevágtunk…Szakmaitapasztalatunk nem volt, és tanfolyam sem indult, viszontBudapesten hirdettek egy virágkötészeti bemutatót és oktató-napot,amelyen én is részt tudtam venni. Nagyon sok szakkönyvetolvastam, csíkszeredai virágüzletesektől is kaptam tanácsokat,segítséget. És egy kedves barátnőm, aki ugyancsak ebben aszakmában dolgozik, Marosvásárhelyről sietett a segítségünkre azüzlet megnyitásakor.

5.Megosztaná-e az indulás óta eltelt – bár rövid – időbenszerzett benyomásait?

- Lázár Kinga: Nem pontosan tudom, hogy milyen benyomástoszthatnék meg, de egyelőre vissza kell szoknom a kisvárosunkmindennapjaiba. Egy dolog már bizonyos számomra: a fejlettebbországokban, ahol eddig jártam, kevesebbet ellenőrzik avállalkozókat, mégis mindenki tudja a dolgát és teszi, csak nem

kell attól rettegnie, hogy milyen hibát találnak, hogy megint mibekötnek bele, stb.

Mindent egybevetve, azt gondolom, hogy itthon bizonyosszempontból nehezebb belefogni valamibe, bár külföldön mindigbevándorlónak számítanak a vendégmunkások, idegennek, és bekell illeszkedni, de sajnos, itthon még nehezebb dolgunk van.

- András Szidónia:Én azt tapasztalom, hogy igenis kellett egykis újdonság az embereknek, nagyon sok különleges kérésselfordulnak hozzánk, és mi kimondottan örülünk a kihívásoknak.

Köszönjük mindenkinek!

- 18 -

Fili35

Noha későn és szűkmarkúan érkezett a kikeletSzentegyházasfaluba, a Filisek háztáját váratlan bőség jellemezte.

A Mártonffi János Iskolát akkor még Vlahicai 1-es számúÁltalános Iskolának nevezték, amikor először megszólalt a Fili.

1982 tavaszán történt mindez, nagy létszámú osztályokbólkerültek ki az énekesek, zenészek. Akkor még nem voltszükségünk sem líceumistákra, sem más iskolákból pótló tagokra.Senki nem gondolta akkor, hogy hosszútávon működtethető leszaz együttes. A tíz éves évfordulótól, 1992-től öt évenkéntrácsodálkozunk a folyamatosan megújuló Gyermekfilharmóniára.

Egykori és jelenlegi tagokkal, vendégekkel, segítőkkelközösen ünnepeltük fennállásunk harmincötödik évfordulójátmájus 4-7 időszakban. Csütörtökön a hegykői vendégek és aszentegyházasfalvi egyházi kórus szórakoztattak, péntek este arégi tagokból verbuválódott Öreg filisek és a jelenlegi tagokfelejthetetlen koncertjét hallhatta a közönség a zsúfolásig teltszentegyházi Gábor Áron Művelődési Otthonban.

Szombat nagy nap volt. Az újraalakult Közbirtokossággalkaröltve a Fili és a szülők, majdnem 450 fő, - csemeteültetéstvállalt a Hargita déli oldalán. Összesen 16 ezer csemetét sikerültelültetni, egyeseknek vérhólyagos lett a keze a munkától. Acsemeteültetés ténye nemcsak az iskola életét, hanem az egésztelepülést megmozgatta. A közös munka, majd a közös étkezésmellett az, hogy a nagyfalusiak nemcsak irtják, hanem ültetik isaz erdőt, mindenkit bizakodással és örömmel töltött el.

Szombaton este sem maradt koncert nélkül a közönség: adebreceniek és a bukarestiek tették emlékezetessé a jeles napot.

Vasárnap hagyományos szelterszi versenynap, melyenmindenki lelkesen emlegette a csemeteültetés hőstettét. Az estélyta nyíradonyiak felejthetetlen tánc- és énekelőadása, valamintGold Band zenekar köszöntő műsora zárta.

A koncertek és napi programok mellett arra is futotta, hogy akultúrház oldallépcsőjét felújítsuk, a templomi elemi iskolaudvarán levő roskadozó melléképületeket feljavítsuk, 24 kertikispadot készíttessünk a régi kidobott iskolai padokból.

A Csűrkalandparkban is újítottunk: rakéta és hernyó jelzi 35.születésnapunkat.

Mindez Kodály Zoltán kettős évfordulójánakmegünneplésével.

2017. június 2.Településünk életében először fordul elő, hogy államelnöki

látogatást ünnepelhettünk. Dr. Áder János Magyarország köztársasági elnöke

tiszteletére énekeltünk június 2-án délután 4:15 órakor. A magasrangú vendéget a polgármesterünk és Mihály Józsefhuszárkapitány köszöntötte. Pünkösdre hangoló koncertünk utánfilis kórustagokkal fényképezkedett, majd hosszan tartóbeszélgetésre jött fel a Szálló ebédlőjébe. Vendégkönyvünksokáig jelzi, hogy itt járt. Jókívánságait bárki elolvashatja.

MicsurinEz a szó az öregek számára nem ismeretlen. Valamikor az

’50-’60-as években iskoláinkban kötelező volt a mezőgazdaságoktatása. Gyakorlatozni a diákokat kísérleti ültetvényes kertekbevitték, mely az iskolától nem messze helyezkedő bekerített telekvolt. Ott rendszeresen kapáltak, gyomláltak, dolgoztak a diákok.Ezt a régi hagyományt próbáljuk jövőtől feleleveníteni. AGyermekfilharmónia Alapítvány kanadai adományozóktámogatásából 25 ár telket vásárolt a Nárcisz Napköziotthonkerítésétől délre eső, hosszú pásztában.

Ide csemetekert ültetését tervezzük, amelynek gondozása,kapálása, öntözése a filis diákok feladata lesz. Ezzel azültetvénnyel fogjuk tovább folytatni a május elejei faültetésimozgalmat.

Köszönjük a kanadai magyar közösségeknek az adományokat,telkünket Ontario Tree Gardennek fogjuk keresztelni, kanadaijuharlevél fogja a felirat mellett jelezni örök barátságunkat!

Csá, Canada!

Kanadai turnénk legszebb estéje a Torontói Magyar Házbanvolt. A filisek hosszú lakodalmi asztalok mellett dúskáltak, TankóGabikával „nótás estet” muzsikáltunk a színpadnál.

Óriási énekóra volt! 10 és 20 dollárosokat húztak Gabikavonójába, gyűlt a nóta és a pénz.

A sofőrök unszolásra indulnunk kellett, mire megkérdeztékGabikától: - Mit csinálsz a pénzzel? – Ha kigyűl, veszek egy lovat!– És mi lesz a ló neve? – Canada!

… még néhány muzsikálás és kigyűlt a pénz.

Haáz Sándor, zenetanár

- 19 -

Szerkesztő bizottság: Máthé István, Nagy EszterSzámítógépes szedés, tördelés: Mihály AttilaNyomás: ROTAPRINT SzentegyházaWeb (Honlap): http://szentegyhazavaros.ro, http://primariavlahita.roE-mail: office@szentegyhazavaros.ro o ffice@primariavlahita.roHírvivő – XI. évfolyam , 1. szám, 2017. július.

Szentegyháza

Kanada, az Ottawai Parlament előtt 2017. június 26.

- 20 -