MADARAK

Állandó testhőmérsékletű, repüléshez alkalmazkodott gerinces állatok. Testüket tollazat borítja. Mellső végtagjuk szárnnyá alakult, ezért a szárazföldön testük a hátsó pár lábra nehezedik.

Testfelépítésüket elsősorban a repüléshez történt alkalmazkodás szabja meg, bár egyes csoportjaik később elvesztették repülési képességüket.

A madarak a Föld legtöbb élőhelyét meghódították, csak a legmagasabb hegycsúcsoknak, valamint a talaj és a vizek felszín alatti részeinek nincs állandó madárlakója.

Futómadarak

Szárnnyal evezők

Tarajos szegycsontúak

Fogazatuk nincs, szájnyílásukat szaruból álló csőr határolja.

A madarak csontozata igen könnyű, szivacsos szerkezetű. A mellső végtagcsontváza a szabályos ötujjú végtaghoz képest megváltozott, szárnnyá alakult.

Repülés közben a szárny mozgatása nagy erőkifejtést igényel. A fejlett repülőizmok eredéséhez a szegycsonti taraj biztosít jókora felületet. Két lábon járnak, ezért hátsó végtagjaik felépítése is sajátosan alakult.

A tollak a bőr származékai. A kontúrtollak a test külső borítását alkotják. Tollágaikat horgacskák kapcsolják össze, ezért viszonylag szilárdak, de mégis könnyűek.

A s zárny és a farok nagy kontúrtollai a repülésre és a kormányzásra szolgálnak. A kontúrtollak alatti pehelytollakban a tollágak nem kapcsolódnak össze, közöttük megreked a levegő, ezért a pehelytollak rétege jó hőszigetelő.

A repülés fokozott izommunkája sok energiát igényel. A hatékony légzés a madarak számára rendkívül fontos, hiszen így juthatnak elegendő oxigénhez, és ezzel energiához.

A gerincesek közül a madarak légzése a legfejlettebb. Tüdejükben mind be-, mind kilégzéskor történik gázcsere, ezért ezt kettős légzésnek nevezzük.

KERINGÉS A fejlett légzés fejlett vérkeringéssel párosul. A madarak szívében a két kamra között teljes a válaszfal. Ezért kis és nagy vérkörük tökéletesen elkülönül egymástól, a vér nem keveredik.

TÁPLÁLKOZÁS A madarak táplálkozási szervrendszere is módosult. Szájnyílásukat csőr határolja. A csőr anyaga könnyű szaru, alakja a táplálkozás módjának megfelelő.

A táplálkozás és az élőhely különböző csőr és lábtípusokat alakít ki

A szájüregből a táplálék a nyelőcsövön át a raktározó begybe jut, majd a gyomorba. A madarak gyomra kétüregű. A begy tartalma először a mirigyes gyomorba kerül, ahol elkezdődik az emésztés.

A gyomortartalom ezután a zúzógyomorba jut. Ennek falában erős simaizomzat található, amely összemorzsolja a már felpuhult táplálékot. A középbélben lezajlik az emésztés és a felszívódás. Az utóbél végső szakasza kloáka.

SZAPORODÁS

Minden madármeszes héjú tojásokkal szaporodik, amelyeket testük melegével költenek ki a kotlás során. Általánosan jellemző rájuk a fejlett ivadékgondozás, amely az utódok biztonságosabb felnevelését teszi lehetővé. Ezért a madarak a hüllőkhöz képest sokkal kevesebb tojást raknak.

A fészeklakó madarak csekély tollazattal, önálló táplálkozásra képtelenül kelnek ki a tojásból.

A fészekhagyó madarak fiókái a tojásból kikelve szinte azonnal képesek követni anyjukat, önállóan táplálkoznak.

A madarak ivadékgondozása nagyon változatos

IDEGRENDSZER

A madarak idegrendszere és a repüléshez szükséges érzékszerveik rendkívül fejlettek. Repülő életmódjuk ismeretében nem csoda, hogy szemük feltűnően nagy, látásuk kitűnő.

Agyuk a testméretükhöz képest nagy. Ez biztosítja azt a bonyolult idegrendszeri szabályozó működést, amely a repülés közben történő tájékozódáshoz, a mozgások finom összerendezéséhez kell. A központi idegrendszer szabályozza a madarak állandó testhőmérsékletét is.