169. Ó, Uram, hányszor

szomorított

1. Ó, Uram, hányszor szomorított vétkem,

De tekintsd meg mélységes keservem!

Csak Te ellened vétettem bűnömmel,S fáj nékem e súlyos

sebem!

2. Te minket sosem bűnük szerint büntetsz,Mert szíved könyörül

sok könnyünkön.A büntetésed nem a

bűnhöz méred,Mert irgalmad nagy

örökkön!

3. Oly régen hívsz, hogy térjek szívből Hozzád,

De mint ily későt, most is elfogadsz!

A hosszútűrés olyan jellemző Rád,

És szereteted bő vigasz!

4. Az egyenes út legyen szemem előtt,

És lássam új ég, új föld békéjét!

De addig szent igéd szívembe gyűjtöm,

El ne oltsam Lelked fényét!