7Szombat—Vasárnap, 2001. április 14—15, húsvét

Zelenai Boros Béni 1839-ben Ara-don született. A család a Nógrád me-gyei Zelenérõl került Aradra. Béni ki-váló tanuló volt, akárcsak öccse, Vida,aki késõbb fõgimnáziumi tanár és is-mert szakíró lett.

Béni a bécsi, majd a prágai mûegye-temen út-, vasút-,víz- és szárazépítésttanult. Már egyetemi hallgatóként né-metül, franciául, angolul folyékonyanbeszélt. Késõbb megtanult románul is.

Mérnöki pályájának elsõ részébenpartvédelmi és vízszabályozási mun-kálatokra osztották be Csongrád vár-megyében. Szaktudására hamar felfi-gyeltek és igen fiatalon a megye fõmér-nökének nevezték ki. Innen került áta Nagyvárad�Gyula�Szeged�Sza-badka�Baja�Fiume vasútvonal épí-téséhez, ahol az elõkészületi munkák-

kal bízták meg. Korán feltûnt szélesérdeklõdési körével, sokoldalúságával,szervezõkészségével. Ennek köszönhe-tõen bevonták az érmelléki hajózási ésöntözõcsatorna megtervezésébe.

Tévedés lenne azt hinni, hogy BorosBéni pályája nyílegyenesen ívelt felfelé.A hatvanas évek derekán belebukottaz erdélyi vasútvonal építkezésébe.Vállalkozóként ugyanis saját munká-saival dolgozott, de a rendkívül ked-vezõtlen idõjárás gátolta a kivitelezést.Ráadásul járvány is megtizedelte azépítõket. A kudarc miatt megcsappantiránta a bizalom. Jó ideig nem kapottmegfelelõ megrendelést, lelkileg ésanyagilag is nehezen vészelte át ezeketaz éveket. Az Algyógy�Zlatna közöttihegyiút építésében hosszas kilincselésután részfeladattal bízták meg, pedig

akkor már az államépítészetben is tö-kéletesítette felkészülését.

A kiegyezés évében tanulmányútraküldték a párizsi világkiállításra. Ha-zatérése után a Nagyvárad�Kolozs-vár�Marosvásárhely közötti vasútépí-tésben újra visszanyerte önbizalmát.

A Magyar Államvasutak történeté-ben fontos szerepet játszott az aradimérnök. Neve mégis igazán a helyiér-dekû vasutak építésével fonódott össze.

Vérbeli lokálpatriótaként Borosmérnök felismerte, hogy közlekedésicsomópontként Arad hangsúlyosabbszerepet tölthet be az általános gazda-sági fellendülésben. Kidolgozta a vá-rost a Körösök völgyével összekötõkeskenynyomtávú vasútvonal tervét.Munkája � az Arad-Körösvölgyi vas-út tervezete címmel � 1873-bannyomtatásban is megjelent, és szakkö-rökben is nagy tetszéssel fogadták. Akiváló mérnök olyan olcsó építkezésiárakat tüntetett fel, amelyekre addignem volt példa. Ennek a gazdasági szá-mításnak tudható be, hogy 1875-benmegkapta a kivitelezési engedélyt is,holott addig a törvények éppen gaz-daságossági megfontolásból nem tet-ték lehetõvé keskenyvágányú vasútvo-nalak építését.

Ami �fent� sikerült, az lent, azazArad megyében keményebb diónak bi-zonyult. Boros Béni azonban tudta, ki-

re számíthat, kit kell megnyernie céljaérdekében. A felvilágosult Atzél Péterfõispánt sikerült meggyõznie, majdNachtnébel Ödön városi fõmérnök isbeadta a derekát, sõt együttesen dol-gozták ki egy vasútépítési részvénytár-saság ötletét. A megye hangadóit a sze-mélyi érdekeltség elve alapján sikerülta vasútépítés pártjára állítaniuk. And-rényi Károly nagykereskedõ és tiszte-letbeli bankember, Bohus János ésZsigmond földbirtokosok, DományJózsef udvari szállító, báró Urbán Iván,a késõbbi fõispán, Varjassy József, Zse-lénszki Róbert gróf is �fantáziát� éspénzt látott az ügyben, és személyi va-gyonukkal szavatolták az Arad MegyeiTakarékpénztártól felvett 300 ezer fo-rintnyi jelzálogkölcsönt. Megkezdõd-hetett a vágányépítés.

A vicinális vonal ünnepélyes megnyi-tását 1877. február 1-én tartották, ami-kor a gõzös Pankotáig húzta a szerelvényt.

Elõször Aradot Szegeddel, majd Brád-dal, Újszentannát Kétegyházával és Me-zõhegyessel kötötték össze. A vasútvonalhossza 1881-ben már elérte a 90 km-t.

Csanád megyében árgus szemekkelfigyelték a �szomszédok� igyekezetét.A jó példa pedig ragadós. Õk is meg-szerezték az építkezési engedélyt, hi-szen a vicinálisok olyan területeketkapcsoltak be a vasúthálózatba, ahováakkoriban nem juthattak még el a szé-

les nyomtávon közlekedõ pöfögõ vas-paripák. Boros Béni javaslatára 1886-ban a két vasút egyesült és Arad�Csa-nádi Egyesült Vasútak Rt. (ACSEV)néven vált ismertté. A kor viszonyaitjól tükrözi az a tény, hogy az állam-kincstár egy fillérrel se járult hozzá a415 km hosszúságú vicinálispálya ki-építéséhez. A tervezõ-építõ, Boros Bénie jeles intézmény vezérigazgatói tisztéttöltötte be egészen a haláláig. KözbenJiraszek Lajos aradi építész tervei alap-ján elkészült a városháza mellett a vas-úti társaság ma is impozáns palotája.

Boros Béni a közéletben is jelentõsszerepet vállalt. Borosjenõ országgyû-lési képviselõje volt 14 évig, számos ara-di részvénytársaság tagjaként a századutolsó két évtizedében a gazdasági, tár-sadalmi élet minden fontos eseményé-ben letette a névjegyét. 1879-ben a nagyszegedi árvíz idején saját bárkájával vettrészt a lakosság mentésében.

1896. április 14-én kiújuló maláriájaokozta korai halálát. Az ACSEV palo-tában ravatalozták fel. Hatalmas tömegkísérte utolsó útjára a Felsõtemetõbe.

Három lány- és három fiúgyermeke volt.Családjának leszármazottai Német-

országban élnek.Negyedszázadon át a fõutca felsõ

szakasza viselte a nevét.A közép-európai vasútépítés kima-

gasló alakja három szakmunkát jelen-tetett meg nyomtatásban: kettõt a vas-úti építkezésekrõl, egyet pedig a vasútidíjszabásokról.

Helyét és nevét méltatlanul feledteel az egyáltalán nem hálás utókor.

Puskel Péter

105 éve halt meg szülõvárosában, Aradon

A helyiérdekû vasutak atyjaArad ipartörténetében Weitzer János mellett aligha van fényesebb név BorosBéninél. A vasútépítésben maradandót alkotott. Nem helyi nagyság volt, ha-nem országos, sõt európai szaktekintély, akivel Baross Gábor, a ,,vasmi-niszter� is sokszor konzultált.Erdélyben, a Körösök völgyében a XIX. század második felében szinte mindenjelentõs partvédelmi, vízszabályozási munkálathoz ,,köze� volt. Abban is mesz-sze megelõzte korát, hogy régiókban gondolkodott, és zseniális terveihezmegtalálta a pénzforrásokat és kivitelezõket. Mai szóhasználattal élve: igazimenedzser volt egy polgáriasodó, de a feudális társadalom gondolkodásánakszámtalan ballasztját hordozó világban.A sors igazságtalansága, hogy munkájának késõbbi és mai haszonélvezõimég a nevét sem ismerik.

Az ACSEV palota a századfordulón A társaság vasúti mûhelyének részlete A vicinális egyik motorkocsija

Életem elsõ maradandó színházi �él-ménye� riportalanyommal kapcsolatos.Az 1946-1948. között mûködõ Népszín-ház gyermekelõadásán Mujkó cigánytalakította Huszka Jenõ Gül Baba címûoperettjében. A gyerekek olykor felkia-báltak a színpadra, õ meg �vette a la-pot�, s egyszer leszólt a nézõtérre: �Péterfiam, ma se etted meg a krumplilevest!�Véletlen telitalálat volt, én magamra vet-tem, s eléggé feszélyezetten ültem végiga matinét. Gyermekfejjel sokáig töpreng-tem, vajon honnan tudhatta.

Most felidézem a régi emléket, lát-hatóan jól esik neki, hiszen Mujkóegyik kedvenc szerepe volt � �...desokszor is játszottam!� �, majd rög-tön belevág az eseményekbe.

� Pár héttel ezután egy pécskai táj-elõadáson a színpadról vittek el. Há-borús kémkedéssel, majd szabotázzsalvádoltak. Akkoriban könnyen vittékel az embereket. Elég volt hozzá egynévtelen feljelentés. Persze abból in-dultak ki, hogy eredeti nevem Bern-hardt, így nem sokat teketóriáztak aszigurancán. 45 hónapig voltam bör-tönben, a leghírhedtebb helyeken.

Szinte az ország valamennyi tömlöcétmegismerhettem belülrõl.

A hosszú sóhajtás azt jelzi, BenkõGyörgy fél évszázad múltán is szeretnékitörölni emlékeibõl azokat az éveket.Kémkedés, szabotázs? 1941-1944 közöttKispesten Kõszegi Géza társulatának tagjavolt és Soprontól Szabadkáig tájelõadá-sokon vett részt. Közben a SzínmûvészetiKamaránál vizsgázott, majd Putnik Bálintnagyváradi társulatához került. Táncos-komikusként számtalan operettben ara-tott sikert. 1945-ben otthagyta a színházatés hazajött Aradra a szüleihez. Mikor JódiKároly szervezni kezdte a háború alattszétzilálódott aradi társulatot, BenkõGyuri � Aradon csak így szólították �azonnal jelentkezett. (A második bécsidöntés után Dél-Erdélyben betiltották ahivatásos magyar színjátszást. Visszaállí-tásához ez volt az elsõ lépés.) A Népszín-házat kéttagozatos felállásban engedélyez-ték. 1946-tól Jenei Ottó igazgatta.

� Jó kis társulat volt. Lázár Hilda,Gömöri Emma, Kõszegi Dusa, Loy Sá-ri, Rappert Dódi és Károly, Maresch Bé-la, Bíró Jenõ, majd Dukász Nusi is ittjátszott. Nehéz körülmények között

léptünk fel. Télen fûtetlen teremben, va-cogott a közönség, de kitartott. Mostis magam elõtt látom az öreg Kerpelt,amint meleg takaróval felszerelkezve ültbe a nézõtérre. Vasárnaponként olykornégy elõadást is tartottunk. Az esti fel-lépés utén rettegve mentem haza, mert ezvolt a vetkõztetések, a �davaj csasz�-okidõszaka. Nemcsak a Mujkó szerep nõtta szívemhez, hanem a Nótás kapitányPacal Miskája. Fõleg operetteket igé-nyelt a publikum, de játszotta a társulatAz ember tragédiáját, Gogol Revizorját,Gorkij Éjjeli menedékhelyét is azokbanaz években. Én már a �hûvösön� vol-tam, amikor a Népszínház magyar ta-gozatát hatalmi szóval megszüntették.Kiszabadulásom után elsõ útjaim egyi-ke a színházba vezetett, de kizavartak.Késõbb nagyon sok kilincseléssel meg-engedték, hogy egy esztrád-mûsorbanelénekeljek két dalt. Aztán úgy éreztem,egyszer s mindekorra vége a színészi pá-lyafutásomnak. Segédmunkásként el-helyezkedtem a Varga Katalin kisipariszövetkezetben.

Benkõ György itt elhallgat. Talán kisséel is érzékenyedik... Közel a nyolcvanhozaz emlékek túl érzékeny húrokat pendíte-nek meg az emberben. Még abban is, akitávolról se mutatja a korát, tartása ma is�snájdig�, humora � mint mikor annakidején leszólt a gyereknézõkhöz �, a régi.

A színészet azonban nemcsak hivatás� állapot is. Akkor se hagyja békén azembert, ha ládaszegezéssel, dróthajlítás-

sal keresi a kenyerét. Többedmagával kul-túrcsoportot szervezett a szövetkezetben;Ács Irén, Lengyel Manyi, Dóka János, Bí-ró Jenõ örömmel vállalt szerepet. A Kris-pin teremben, a minorita házban rend-szeresen felléptek. Caragiale Egy viharoséjszaka címû komédiájával országos II.

helyet értek el. Öt-hat éven át ez az ön-szervezõdésû szövetkezeti együttes próbál-ta betölteni azt az ûrt, ami a magyar társu-lat felszámolásával keletkezett.

A sok megpróbáltatást átélt Benkõ Gyu-rira egyszer még rámosolygott a �szeren-cse�. Neki azonban errõl más a véleménye:

� A sepsiszentgyörgyi színház Ara-don vendégszerepelt. Elõadás után egy-kori kolleganõm, Dukász Nusi, akko-riban a társulat direktora megkérdezte,nem akarom-e még egyszer megpró-bálni. Szerzõdtetne. Némi gondolkodásután a szívemre és nem az eszemrehallgattam. Elvállaltam. Fájó kudarc voltszámomra ez a nekirugaszkodás. Meg-bélyegzett embernek számítottam. Rá-adásul a Székelyföldön nem volt hagyo-mánya az operettnek, én pedig nem vol-tam igazán prózai színész. Egyetlen sze-repet kaptam, a Charley nénjében. Ezzelsikerem is volt, de aztán semmi. Felesé-gem Aradon maradt, a mellõzést nemtudtam elviselni. Szóval feladtam és ha-zajöttem. Még egyszer-kétszer beugrot-tam a Znorovszky-féle amatõr társulatelõadásaiba, de rokonaim szép lassanmind külföldre távoztak, s a helyzet egy-re kilátástalanabbnak mutatkozott.1985-ben döntöttem: beadtam az útle-vélkérelmet és felkötöttem az útilaput.Már nyugdíjas voltam. Ingolstadtbanélek a feleségemmel, szép a lakásunk, so-kat utazgatunk, hogy pótoljuk, amit fia-talkorunkban elmúlasztottunk. Színház-ba Budapestre járunk, kártyázni, rö-mizni, barátok közt lenni és a fiatalsá-gunkra emlékezni Aradra jövünk. Hat-van évet éltem ebben a városban, a jó ésa rossz is ideköt. Az ünnepet is igazánitt érzem felemelõnek ésm a g a s z t o s n a k .Örömmel telik meg aszívem, amikor azthallom a városban: né,a Benkõ megint itthonvan!

Puskel Péter

Elõadás közben vitte el a sziguranca

Az utolsó aradi táncoskomikusTöbb mint 15 éve Németországban él, mégis sokan ismerik, szeretik Aradon.Igaz, õk sem tegnap születtek; ám aki egyszer belopja magát az emberek szívébe,annak ott bérelt helye van. Benkõ György, ha évente egyszer-kétszer hazalátogat,akkor nem úgy megy végig a korzón, mint az elõkelõ idegen, aki senkibe sebotlik � lépten-nyomon felismerik, megállítják. (Pedig de más ez a város, mint azõ fénykorában!) Ilyenkor úgy érzi, mintha még itt élne, mintha esténként megtelnea nézõtér, ahol õt is sokszor vastapssal köszöntötte a Nagyérdemû.

Benkõ György, akit hat évtized emléke fûzAradhoz