A tér és idő eltérő értelmezése a modern nyugati és a védikus puránikus történelemfelfog

Post on 10-Mar-2016

216 views 4 download

description

Nem az evilágiság szférája, amely kitermeli egy távoli, elhatárolt, független és önmagában való Abszolútat. Nincsen szüksége más teremtményre, dologra, bármiféle világra A tér és id eltér értelmezése a modern nyugati és a védikus puránikus történelemfelfogásban Alkalmazói: Darwin, Marx, Freud (történelemtudomány szisztematikus alkalmazása) Lovaroy Platónról 1

Transcript of A tér és idő eltérő értelmezése a modern nyugati és a védikus puránikus történelemfelfog

1

A tér és idő eltérő értelmezése a modern nyugati és a védikus puránikus

történelemfelfogásban

Történelmi tudat: - olyan szellemi beállítottság, ami miatt úgy tekintünk minden emberi és természet jelenségre (átmenetiek, egy fejlődési folyamat termékei), hogy az a történelmi erők tevékenységi következtében jött létre és öltött formát. - történelmi jelenség Alkalmazói: Darwin, Marx, Freud (történelemtudomány szisztematikus alkalmazása) A történelmi tudatot annak saját megközelítés módjával vizsgálva olyan dolgokra lehetünk benne, amelyek segítségével kiszabadulunk e tudat szorításából. Napjaink gondolkodói akik mindig történelmi kontextusban látják a dolgokat, saját történelmi tudatuk történetisége fölött állandóan elsiklanak. XVIII. században Európában lezajlott, XIX. században kulmináló nagyszabású tudatbeli váltás legfontosabb kifejeződése. Világnézet nagy központi gondolata: „a létezés nagy lánca”. Loveroy: Platónig vezeti vissza ezt az eszmét. Az Államának Európa való bekerülésére. Platón: az Abszolút Igazságról szóló tanításának alapjául lelki alap szolgált, filozófiai felfogásához egy hosszú absztrakciós folyamaton keresztül jut el Ideák világát tévedés Goloka Vrindávanához. Absztrakt lényegek (nem egyének, hanem kategóriák, mivoltok) és a lelkek párhuzama szintén téves Helyes párhuzam: formák birodalma hasonlítanak a Védák (anyagi világ teremtésének tervrajza) lényegek hasonlítanak a félistenek neveivel: archetípusok Platón: Timaiosz Demiurgosz (teremtő Isten) szembeállítva Brahmával. Abszolút Igazság Személytelen aspektusa ellentétben áll a szemmélyessel. Abszolút Igazság megpillantva hozza létre a már meglévő formákat: Brahmá látja a lelki világot Platóni formák - brahmajyotiban látensen jelen lévő teremtett erő Platóni teremtő erővel rendelkező forrás: Jó, Igaz, Szép; végső forrás sat, cit, ánanda Lovaroy Platónról Nem az evilágiság szférája, amely kitermeli egy távoli, elhatárolt, független és önmagában való Abszolútat. Nincsen szüksége más teremtményre, dologra, bármiféle világra Ezzel szemben a világ saját szükségszerűsége okán árad ki belőle Az abszolútnak szüksége van a teremtésre, önkifejezésre, sokká válni az örömtől és gyönyörűségtől túláradva. Csak személyes Abszolút teremt és vágyik kapcsolatra.

2

Pseudo Dionüssziosz - a létezés szerkezete egy hiearchikus, isteni rend, oka és eredete is Isten - az Abszolútból árad ki a valóság többi része, szabályosan és lépésről lépésre kerülve egyre távolabb az Egytől (egységnyi csökkenés) Isten Angyali hiearchiák – 9 rend A maga helyén minden tökéletes, abszolút szempontból Istenhez közelebb állók nagyobb mértékben részesülnek az isteni természetből. Középkor:

- a teremtés hiearchikus folyamatában, láncolatában nincsen lehetnek rések, hiányzó formák, teljesség elve

- a világ Abszolútból való létrejötte a szükségszerűség következménye Egy, anyagi világ formái=összes lehetséges

Anyag: logikus, racionális Nincsen rés a teremtésben, hiszen a formák Pazar bősége Egységes, racionális létrend Mindent átívelő hiearchia Hiearchikus rend tükröződik minden alkategóriában A teremtés rendje magán viseli az isteni kéz munkájának jegyeit.