Városi intézmények és a zólyomi polgárok hétköznapjai a 16–17.
században
(Szemelvények az előadásból)
RADOSLAV RAGAČ
Az előadás célja a 16–17. századi
zólyomi polgárok életének– vagyis az
egyén és a közösség viszonyának –
bemutatása annak a legfontosabb
három intézménynek a háromszögében,
amelyek a városban működtek és
meghatározták a köz- és
magánéletüket a bölcsőtől a koporsóig.
Ezek a városi tanács, templom és
iskola.
Zólyom már a tatárjárás előtt, valószínűleg
1238-ban megszerezte a városi
privilégiumot. Középkori történelme a
város felett magasodó, a 12. század elején
épült királyi várhoz kötődik. A várat az ún.
Szlovák Kapu északi kiszögellésén és a
Garam mentén, valamint a Korpona folyó
völgyén keresztül vezető régi
kereskedelmi út metszéspontjában
emelték, és a 12. század végéig a
valószínűleg a nagymorva időkből
származó Neresnicánál épült erőd védelme
alatt állt.
A Szalatna és a Garam folyók mentén fekvő
szláv településekből fokozatosan létrejött
a váraljai vidék, ahol – feltehetőleg – a
kézművesipar és a kereskedelem
összpontosult.
Zólyom életének egyik kevésbé ismert
időszaka a 16-17. század. Fő forrásbázisa
Zólyom város magisztrátusának
iratanyaga, amely egy viszonylag nagy
kiterjedésű fond: jegyzőkönyveket,
számadás-könyveket, egyházi
anyakönyveket, okleveleket, levelezéseket
és más iratanyagot tartalmaz. A környező
települések fondjai ugyancsak tartal-
mazhatnak Zólyomra vonatkozó iratokat.
1526 után a zólyomi polgárok hétköznapi
életének leghangsúlyosabb meghatározói a
törökkel folytatott harc, a reformáció majd
az ellenreformáció és az országrészek
politikai viszálykodásai voltak, amelyek a
nemesség többszöri felkeléséhez vezettek.
Esztergom elestét követően
megerősítették a füleki várat (1554), a
véres szécsényi csatavesztés (1562) után
pedig a törökök már a bányavárosokra is
közvetlen veszélyt jelentettek. A vár
átépítését követően Zólyom a törökellenes
harcok fontos központjává és a kapitányi
székhellyé vált.
A koraújkori városközpontot a főtéren álló
Szent Erzsébet plébániatemplom körül, a
középkortól kezdve fokozatosan kiépülő
épületegyüttes jelentette. A templom
mellett állt a városháza, a középkori
óratorony és a középkori Szent Test
Kápolna, amelyet ispotályos házzal és
temetőkerttel bővítettek.
A főtéren állt a régi városi iskola épülete
is. A 16. század ’40-es éveiben a
templomra tornyot emeltek, amely
erődítési szerepet is betöltött, és ide
helyezték a városi órát is. A toronyhoz a
város Jacobi Jakab Pál kőműves- és Kristóf
kőfaragómestereknek összesen több mint
400 aranyat fizetett és még építőanyagot
is vásárolt.
A torony tetejére állandó őrséget
helyeztek. A torony belsejében lévő
őrszobát (a hypocaustum-ot) kályhákkal
fűtötték fel. A középkori fa óratorony,
amely korábban a városi temető
haranglábjaként funkcionált, átkerült a
sekrestye mögé, szembe a parókiával.
1551-ig az óra is ezen volt elhelyezve.
Eredeti formáját Willenberg 1599-ben
készült tájképén láthatjuk. Egy többszintes
fatorony volt, magas, zsindellyel fedett
toronysüveggel. Több harangnyílás volt
rajta. A tér régi elrendezését is Willenberg
ismert és sokat idézett 1599-es
ábrázolásából ismerjük.
1610-ben a templom körüli teret
kifosztották és felégették. 1611-ben
kezdődött el az épületek folyamatos
felújítása reneszánsz stílusban. A főtértől
délre állt a piac 15. századi emeletes
faépülete, amelynek földszintjén a
mészárszékek voltak. A piac mellett kapott
helyet a pellengér is.
A templom
Zólyom a 16. században tért át luteránus
hitre. Az 1770-es évekig a parókia is az ő
kezükben volt. A város majdnem egésze az
evangélikus vallást követte.
A 16. században vándorprédikátorok és
német nyelvű prédikátorok is érkeztek a
városban élő német közösséghez. A 16.
század közepén a 14. században épült
Szent Test Kápolna funkciója is
megváltozott, amelynek alagsorát addig
ossariumként, ún. csontházként
használták, ahova új sírok ásása
alkalmával a temető szentelt földjében
talált csontokat hányták.
Az átépítés után ez ispotályos-házként
működött. A 17. század végéig használták
az épületet, a Szűz Mária Kápolna
felépítése után, 1700 körül megszűntették.
Az 1611-től vezetett ún. templomi
regesztrumok, a Regestri ecclesiae számos
információt tartalmaznak plébánia
történetéről a 16. századtól kezdve.
A valaha valószínűleg igen gazdag
plébániai könyvtárból mára csak néhány
példány maradt fent. Számos jelentős
személyiség nyugszik a kriptákban, családi
sírboltokban vagy a városi temetőben. A
templomban fennmaradt néhány
reneszánsz epitáfium (díszes keretű
sírkőlap).
1611 után a megrongálódott templomot
helyreállították. Az építési munkákon túl
felújították az orgonát, új keresztelőkutat
és új oltárt emeltek – mely utóbbi a 18.
századi rekatolizáció során elpusztult.
A 18. század utolsó harmadát a zólyomi
evangélikusok életét plébániájuk
megtartásáért folytatott sikertelen
küzdelmük jellemzi, amelyet erőszakosan
megszüntettek és rövidebb epizódoktól
eltekintve a türelmi rendeletig nem
állították helyre.
A városháza
A városháza a középkortól lett a városi élet
központja. Az egyedülálló módon a
plébániatemplom sekrestyéjéhez és
hajójához kapcsolt épületet valószínűleg a
14-15. század fordulóján építették.
A földszinten a templommal kapu kötötte
össze. A templom mellett a középkorban
egy fatorony állt, amelyen a város óráját is
elhelyezték. A sekrestye a korai
időszakban a városi kincstár szerepét is
betöltötte és a középkorban minden
bizonnyal itt őrizték a városi levéltárat is.
A fennmaradt bírói iratok a korabeli élet
problémáinak és konfliktusainak széles
skáláját tárják elénk a vagyoni és
szomszédokkal folytatott perektől kezdve a
szóbeli csatározáson sőt tettlegességeken
keresztül egészen a halálos ítéletekig. A
városházán őrizték a városi mérlegeket, a
fegyvereket és minden bizonnyal a pincéje
tömlöcként is szolgált.
Találhatunk zászlóvásárlásra, pecsét- és
címerkészítésre nyújtott adományokról
készült feljegyzéseket, illetve
festményekre és szobrokra adott
megrendelő leveleket. A város támogatta a
lelkészeket, a városi iskolát és a tanárokat,
több esetben segítette a diákok egyetemi
tanulmányait. Maradtak ránk a városnak
ajánlott irodalmi alkotások is.
Iskola
A városkönyvek először 1466-ban említik a
városi iskolát. A középkori „scolasticus”
városi jegyző is volt egyben, illetve egy
esetben az orgonista tisztét is betöltötte.
Az említett 1599-es látképen látható a
városi iskola négyszögletű épülete.
Az iskola a templomtól északra feküdt, a
mai út helyén. Épületét már 1599 előtt fa
cölöpsorral erősítették meg. Az oszlopsor
elzárta a teret, körbehatárolta az
iskolaudvart és valószínűleg védelmi
célokat is szolgált.
Jelentős tatarozásra 1611-ben került sor.
Az iskola tere a 17. században fokozatosan
beilleszkedett a több épületből álló
komplexumba. Az építkezés fázisait ez
idáig csak részlegesen ismerjük. 1614-es
adatok alapján tudjuk, hogy legalább
négytermes volt.
A legérdekesebb adat a 17. század ’40-es
éveiből maradt ránk. Ebben az időszakban
többször is „a nagy iskola”-ként említik. Az
épület legalább egy tanteremmel bővült.
Az iskolai termekben táblák voltak és egy,
a könyvek számára fenntartott rész.
A tanítás magas színvonaláról tanúskodik a
zólyomi lakosság széles rétegének
műveltsége, a magán-könyvtárakról
fennmaradt számos adat és a végzett
diákok nagy száma, akik külföldi
egyetemeken folytatták tanulmányaikat.
Összefoglalásképpen megállapíthatjuk,
hogy a zólyomi polgárok köz-
magánéletét jelentősen meghatározták
a közintézmények, amelyek
működésére is viszonos hatással volt a
városlakók életszemlélete, műveltségi
szintje.
Szlovákról fordította: Bánszki Hajnalka
Top Related