Zene és szöveg - Szakdolgozat - Bencze Alma
description
Transcript of Zene és szöveg - Szakdolgozat - Bencze Alma
Kodolányi János Fıiskola
SZAKDOLGOZAT
BENCZE ALMA
JAZZ ÉNEK ELİADÓMŐVÉSZET
Székesfehérvár 2013.
2
Kodolányi János Fıiskola Mővészeti Tanszék
Zene és szöveg
Konzulens: Mikecz Kornél
Készítette: Bencze Alma Jazz-ének elıadómővészet
Székesfehérvár
2013.
3
BEVEZETİ
Szakdolgozatom témája a zene és a szöveg kapcsolata. A dolgozat
mellé zenei anyagot is leadok, melyek a szakdolgozatban leírtak zenei
illusztrációinak tekinthetıek, illetve a téma gyakorlatban való megvalósításának
példái/kísérletei. A szakdolgozat egy bevezetıvel kezdıdik, ahol összefoglalom
a dolgozat célját és tartalmát. Ezt követi a „Zene és szöveg” címő fejezet,
melyben elızetes kutatásomat és a fı kérdésfelvetéseket ismertetem. A
dolgozat folytatásában a hat kiválasztott számot elemzem, zeneileg és
szövegileg egyaránt, majd a felvétel körülményeit és folyamatát írom le. A
dolgozat befejezése egy összegzés, és a következı lépések ismertetése.
A szakdolgozat hipotézise: a zene élvezhetıbb, hogyha jó dalszöveg
társul hozzá, így a jó zene és a jó szöveg egy új, és sokkal élvezetesebb
mőalkotásban egyesül. A dolgozat célja a hipotézis, és emellett a zene és a
szöveg kapcsolatának és fontosságának bizonyítása, valamint a kiválasztott
mővek eszerint a szempont szerinti elemzése.
Mivel a Mővészeti Tanszék hallgatója vagyok, ezért a szakdolgozatom is
fıleg mővészi, szubjektív megközelítésbıl tekint a vizsgált darabokra. Mivel a
témában kevés szakirodalmat találtam, és munkám elsısorban nem
tudományos jellegő, ezért a felhasznált irodalom fıleg internetes közösségi
ismeretterjesztı adatbázisokra szorítkozik.
A hat kiválasztott szám:
1. Black Coffee
2. Fascinating Rhythm
3. You Go To My Head
4. Twisted
5. Angel Eyes
6. Insensatez/How Insensitive
A fenti hat számból készült stúdiófelvétel az alábbi linken hallgatható meg: www.soundcloud.com/almilla
4
ZENE ÉS SZÖVEG
Hipotézisembıl kiindulva készítettem egy kérdıívet (ld. 1. számú
melléklet), hogy megkérdezzem a körülöttem élık véleményét a témáról.
Elsısorban az érdekelt, hogy a koncertre járó közönség mennyire figyel oda a
dalszövegekre. Három mőfajt hasonlítottam össze a kérdésekben, a jazz, a
pop/rock, és a klasszikus mőfajokat. Az egész gondolatmenetet az indította el
bennem, hogy tapasztalataimból kiindulva megállapítottam, hogy a klasszikus
zenei koncerteken (opera, kórus, vagy egyéb szóló énekes mő) a legtöbb
esetben a koncertre érkezık kapnak egy szövegkönyvet, esetleg
megvásárolhatják a koncert elıtt vagy a szünetben, a lefordított szövegeket,
hogy tudják követni a koncert közben az elhangzottakat. Ez sem a pop sem a
jazz koncerteken nem fordult még velem elı soha. Mivel mindkét mőfaj
leggyakrabban angol nyelven hangzik el, elgondolkodtam, hogy vajon lehet-e
összefüggés a szövegértés és a mőfaj népszerősége között. Elképzelhetı-e,
hogy egy magyar anyanyelvő koncertlátogató jobban élvezne egy jazz
koncertet például, ha tudná pontosan, hogy mirıl szólnak az elhangzott
számok. Ezekbıl a kérdésekbıl próbáltam összerakni egy olyan kérdıívet, ami
összehasonlítja a koncertlátogatók mindhárom mőfajra vonatkozó véleményét
és élményeit.
Az én szubjektív véleményem, hogy különbözı mőfajokhoz különbözı
nyelvek tartoznak, amiben kevés átjárhatóságot találok. Nyilván ez nem
tekinthetı általános véleménynek, sokkal inkább ízlés kérdése, mégis úgy
gondolom, hogy ezekhez a szabályokhoz érdemes tartani magát az embernek.
Arra gondolok, hogy például a jazz egy Amerikában született mőfaj, ezért
nehezen tudom elképzelni, hogy magyar nyelven énekeljek egy jazz számot,
még ha létezik is rá magyar szöveg. Mint ahogy az is egyértelmő, hogy a
magyar népzenét sem jutna senkinek sem eszébe angolul énekelni. Számomra
a pop zene is hasonló kategóriába esik. Nem tudom élvezni a magyar nyelvő
pop zenét, mert számomra a stílus „anyanyelve” az angol. Fıleg, hogy ritka az
a pop zene, aminek átütı, és költészeti értékő szövege van, emellett ha
magyarra fordítjuk, gyakran sokkal butábban hangzik, mint eredeti nyelven,
5
Ezáltal, ha már magyar nyelvő popzene születik, többszörösen fontos a
tartalmas szöveg.
Más kérdés az a típusú alternatív zene, ahol a hangsúly elsısorban a
dalszövegeken van. Néhány magyarországi példa számomra például a Kispál
és a Borz, a Hiperkarma vagy a Quimby zenéje. Ezek szövegileg
mindenképpen kitőnnek az átlagos magyar popzene színvonalától, illetve nem
is sorolnám ıket a pop kategóriába. Emellett, még ha zeneileg nem is mindig
lehengerlıek, a jó szövegek ezt ellensúlyozzák, és emiatt lehet igazán szívhez
szóló.
A jazzt tehát véleményem szerint nem lenne szabad magyarul énekelni –
ami nem is gyakran fordul elı – viszont így csökkenhet az élvezeti értéke azok
számára, akik nem értik a dalszövegeket. (Természetesen itt, és az egész
dolgozatban is kizárólag az énekelt zenérıl beszélek, az instrumentális zenét
nem vizsgálom.) Ami a pop zenében nem feltétlen zavaró, az a jazznek
hátrányára válhat, mert sok értékes szöveg hangzik el így észrevétlenül,
megértetlenül. Míg a pop zenében a hangsúly gyakran a személyi kultusz illetve
a zene és a buli hangulatra koncentrálódik, addig a jazzben általában a zenemő
élvezete az elsıdleges, amihez így egy jó dalszövegnek nincs módja
hozzájárulni. Itt nem kizárólag azokról beszélek, akik nem beszélnek angolul,
hiszen ritka az a nyelvtudás, ami olyan szinten van, hogy egy énekelt szöveget
teljes mértékben fel tud fogni anélkül, hogy külön kelljen a szövegre
koncentrálni. Ez – zenétıl függıen persze – még anyanyelven sem mindig
sikerül. Fıleg hogy a dalszövegek gyakran nehezen érthetıek még olvasva is,
pont úgy, mint ahogyan egy verset sem mindig értünk meg elsıre, kell
gondolkodni rajta, újra olvasni, hogy igazán meg tudjuk érteni.
A kérdıív válaszadói nagy részben a 19-30 éves korosztály tagjai,
többségben nık. A válaszadók 24%-a foglalkozik hivatásszerően zenével. A
válaszadók 57%-a a pop/rock mőfajt hallgatja legszívesebben, utána következik
népszerőségben a jazz (27%) majd a klasszikus mőfajok (12%) illetve a
válaszadók 4%-a egyik mőfajt sem hallgatja a fentiek közül.
A bevezetı kérdések után arra irányuló kérdéseket tettem fel, hogy a
kitöltık milyen okból mennek koncertre, milyen gyakran tekintik az élızenét
háttérzenének, illetve milyen gyakran mennek kifejezetten koncertet hallgatni,
amikor figyelmük teljesen a zenére irányul (6). A legtöbb kitöltı (35%) 2-3
6
havonta megy úgy koncertre, hogy csak a zenére figyel, míg 39%-ukal fordul
elı valamilyen gyakorisággal, hogy úgy vannak jelen egy koncerten, hogy
zavaró zajként tekintenek az élızenére. Az erre a kérdésre adott válaszok nem
egyeztek a várt eredménnyel, mert sajnos tapasztalataim szerint nagyon sokan
reagálnak úgy az élızenére, mintha az zavarná ıket, esetleg el is mennek a
helyszínrıl, mikor egy koncert elkezdıdik. Végül is ez is érthetı, hiszen nem
minden alkalommal akar az ember élızenét hallgatni, de a zenészek
szempontjából sokszor szomorú tapasztalat ez. Tehát kevesebben válaszoltak
erre igennel, mint ahogy vártam.
A következı kérdésblokkban (8. 9.) arra voltam kíváncsi, hogy milyen
gyakran hallgatnak a megkérdezettek az anyanyelvükön, illetve egy általuk
beszélt idegen nyelven élızenei koncertet. A megkérdezettek 64%-a hallgat
valamilyen rendszerességgel jazzt az anyanyelvén, míg ez a pop/rock mőfajban
jóval magasabb. (80%). Klasszikus zenét a válaszadók csupán 56%-a hallgat
az anyanyelvén valamilyen rendszerességgel. Ezzel szemben idegen nyelvő
jazzt a megkérdezettek 76%-a, pop/rockot 81%-a, klasszikust pedig az
anyanyelvőhöz hasonló 55% hallgat. (Fontos megjegyezni, hogy ettıl a
kérdéstıl kezdve volt olyan opció, hogy „nem hallgatom ezt a mőfajt” ami miatt
a klasszikus zenére vonatkozó válaszok százalékarányai jóval alacsonyabbak,
mert sokan nem hallgatják a mőfajt.)
A következı kérdés (10.) az anyanyelvő dalszövegértésre vonatkozott
(„Mennyire figyel a dalszövegre, amikor az Ön ANYANYELVÉN énekelt zenét
hallgat?”). Itt mindhárom mőfajra vonatkozóan a következı választ jelölték be a
legtöbben: „általában odafigyelek, és fel is fogom a jelentését”. Jazz: 44%,
pop/rock: 59%, klasszikus: 29%. Ugyanez a kérdés az idegen nyelvő
dalszövegekre vonatkozóan (11.) hasonló eredményt hozott, a legtöbben
ugyanazt válaszolták, mint az elızı kérdésre, bár itt a százalékok némileg
alacsonyabbak. Jazz: 33%, pop/rock: 48%, klasszikus: 24%. Ennél a kérdésnél
is arra számítottam, hogy kevesebben jelölik majd meg ezt a választ, hiszen
nem könnyő hallás után egy énekelt szöveg jelentését felfogni és értelmezni.
Ide vonatkozóan idézném az egyik nem zenész, és elsısorban jazzt hallgató
válaszadó kommentjét: „A 10. 11. kérdésnél fontos tényezı a zenehallgatás
fázisa. Ha nem az anyanyelvemen hallgatok zenét, amikor elıször hallok egy
számot, általában csak a zenére figyelek, a szövegre akkor figyelek oda, ill.
7
akkor nézek utána, ha a zene tetszett. Utána viszont fontossá tud válni a
szöveg. Tehát elsı hallgatásnál a szöveg szinte egyáltalán nem befolyásolja a
véleményemet. Ha viszont az anyanyelvemen hallgatok zenét, valamivel
fontosabb a szöveg elsı hallásra, pl. ha nagyon rossz a szöveg az negatívan,
ha nagyon jó, az pozitívan tudja befolyásolni a zenérıl (számról) alkotott
véleményemet. A mőfajok tekintetében is van némi különbség, pl. francia
sanzonoknál a szöveg abszolút elsıdleges, így ebben a mőfajban jobban
(tudatosan) odafigyelek a szövegre. A jazzben viszont szinte egyáltalán nem
érdekel a szöveg.” Ebbıl a válaszból is látszik, hogy az anyanyelvő zenénél
milyen fontos a dalszöveg, hiszen azt jobban megérti a hallgató, mint egy
idegen nyelvet, így akár elsı hallásra is befolyásolhatja a hallgató élményét. Ez
a válasz is azt a megfigyelésemet támasztja alá, hogy az idegen nyelvő zenénél
– amennyiben jó dalszövegrıl van szó – fokozhatja a hallgatás élvezetét, ha
valamilyen módon segítséget kap a közönség a szöveg megértéséhez. Érdekes
azonban, hogy a válaszadó, habár jazz koncerteket látogat legszívesebben,
mégis azt írta, hogy a szöveg számára közömbös a jazzben.
A következı kérdésre (12) adott válaszok is a fentieket támasztják alá. A
„Fokozza-e Ön számára egy zeneszám/darab élvezetét, hogyha a dalszöveg
jó?” kérdésre egyértelmő többségben voltak a pozitív válaszok, (jazz: 56%,
pop/rock: 77%, klasszikus: 35%) Az egyik, fıleg klasszikus zenét hallgató
válaszadó erre vonatkozóan ki is emelte a megjegyzés mezıben: „Kifejezetten
szeretem, ha értem a dalszöveget. A szöveg segít a dallam megjegyzésében
is.”
A fenti ellentétére (13.) azonban nem voltak már ilyen egységesek a
válaszok: „Csökkenti-e Ön számára egy zeneszám/darab élvezetét, hogyha a
dalszöveg nem kifejezetten tartalmas?” Erre a kérdésre adott válaszok
mőfajilag nagyban eltértek. A jazz mőfajt tekintve a válaszadók csupán 23%-a
válaszolt igennel, míg a pop/rock mőfaj esetében ez már 42%. A klasszikus
mőfajban az igen és a nem válaszok aránya egyaránt 17%.
A válaszadók túlnyomó többségével elıfordult már, hogy utánanézett egy
dalszövegnek, ha megtetszett neki egy szám (14) (jazz: 70%, pop/rock: 94%,
klasszikus: 43%).
8
A kérdıív végén két olyan kérdést tettem fel, amiben a koncertre járó
hallgatóság véleményét kértem, amit megoldásnak tudok elképzelni a jazz
koncerteken a szövegértés támogatásához.
Az elsı (15.): mennyire fogadják szívesen, ha az énekes a szám elején
elmeséli, hogy mirıl szól a szám.
Erre a kérdésre a jazzre vonatkozóan a megkérdezettek 52%-a válaszolt
igennel, 27%-a nemmel. A nemmel válaszolók fele gyakori koncertlátogató, 1-2
hetente vagy gyakrabban járnak jazz koncertekre. Ez meglepı volt számomra,
mert ez viszonylag általános gyakorlat a koncerteken, és én minden egyes
koncertem alkalmával nagy hangsúlyt helyeztem a számok összefoglalására.
Arra számítottam, hogy többen fognak rá pozitív választ adni. Persze érthetı a
másik oldal is, hiszen aki zenét hallgatni jön egy koncertre, nem biztos, hogy
örül, ha túl sok beszéd szakítja meg az elıadást. Szeretném idézni az egyik
válaszadó véleményét a témában: „A 15-ös ponthoz fejteném ki a
véleményemet. Ha az elıadó a szám elıtt elmeséli, milyen személyes élményei
vannak a dallal kapcsolatban vagy, ha saját dalról van szó, akkor elmeséli a
megírás körülményeit az kifejezetten pozitív, mivel közelebb hozza nézıt és az
elıadót. Viszont ha a szám elıtt elmeséli, mirıl szól a dal, nem hagy teret a
hallgató fantáziájának. Találkoztam olyan elıadóval, aki beleerılteti a sajátos
elképzeléseit a nézıbe, miközben több nézıpontból is megállná a helyét a
történet. Ez igaz, hogy elsülhet pozitívan is, de észrevételeim szerint a
közönség jobban szereti, ha az elıadó megpróbál minél intimebb légkört
létrehozni a koncerten.” Tehát különbség van a szám története és témája,
illetve az elıadó értelmezése között. Ugyanerre a kérdésre a pop/rock mőfajra
vonatkozóan ugyanennyien válaszoltak igennel, de több nemleges válasz
érkezett (33%) mint a jazznél.
A második kérdés (16) a következı volt: „Örülne-e neki, hogyha egy
élızenei koncerten megkapná elıre a kinyomtatott, lefordított dalszöveget?”,
ami a klasszikus zenei koncerteken elfogadott.
Ez a kérdés, ahogy vártam is, megosztóbb volt, és fordított tendenciát
mutatott a mőfajok tekintetében. Legkevesebben a pop/rock koncerteken
tudnának örülni a fenti szituációnak, aztán következik a jazz, majd a klasszikus
mőfaj. (jazz: 25%, pop/rock: 21%, klasszikus: 27%). A nemleges válaszok is
ugyanígy alakultak, (jazz: 29%, pop/rock: 33%, klasszikus: 24%). Ez érthetı is,
9
hiszen egy pop/rock koncerten nehezen lehetne elképzelni, hogy az ugráló
táncoló tömeg a belépıjegyhez kapott kis szövegkönyvet bújja a koncert alatt.
Nyilván, mert a pop/rock koncertlátogatók elsısorban bulizni, táncolni járnak a
koncertre, és általában már ismerik a számokat korábbról. Meglepı volt
számomra, hogy ennek ellenére mégis volt, aki igennel válaszolt. Egy jazz
koncerten viszont ugyanez szerintem elfogadható lenne, nyilván csak abban a
helyzetben, ha a koncert funkciója nem háttérzene/hangulatzene szolgáltatás,
hanem igazi koncert. Nyilván ennek a megvalósítását komolyan ki kellene
dolgozni, hogy mi lenne a legmegfelelıbb módja ennek. Az ezzel felmerülhetı
problémákkal kapcsolatban a következıt írta az egyik, elsısorban klasszikus
zenét hallgató válaszadó: „Bár jó a koncerten kiosztott szöveg, mégis fennáll a
veszélye, hogy a közönség ilyenkor az elıadóra figyelés helyett a papírokba
bújik. Ez zavarhatja az elıadót.” Teljesen jogos észrevétel. Furcsa, hogy a
kérdés klasszikus mőfajra vonatkozó válaszaiban szintén magas volt a
nemleges válaszok aránya, de itt volt egyedül kevesebb, mint az igenek. 27%
igen, 24% nem.
A kérdıív kiértékelése során sok tanulságot vonhattam le. Néhány
esetben kiderült, hogy a feltett kérdések nem voltak egyértelmőek, illetve a
bejelölhetı válaszok nem feleltek meg teljes mértékben a lehetséges
válaszoknak, illetve kimaradtak kérdések, amelyeknek utólag éreztem csak
hiányát. Érdekes lenne a kérdést tovább kutatni, illetve az átdolgozott kérdıívet
nagyobb körben elterjeszteni.
A dolgozat következı részében a hat kiválasztott zeneszám elemzése
következik.
10
BLACK COFFEE
A Black Coffee Sonny Burke, a pensylvaniai komponista és big band
vezetı egyik legismertebb sztenderdje 1948-ból. A szövegét Paul Francis
Webster, a többszörös Oscar díjas szövegíró írta. Ez az egyetlen közös
munkájuk. A Black Coffee születésérıl ezen kívül nem sokat lehet tudni, nem
egy különösebben ismert sztenderd, pedig sokkal nagyobb népszerőséget
érdemelne. Számomra ez a darab is ékes példája annak, amikor egy jó szöveg
és egy jó zene egy kiemelkedıen zseniális számmá olvad össze.
Black Coffee A I'm feeling mighty lonesome Haven't slept a wink I walk the floor and watch the door And in between I drink Black Coffee Love's a hand me down broom I'll never know a Sunday In this weekday room A I'm talking to the shadows One o'clock to four And Lord, how slow the moments go When all I do is pour Black Coffee Since the blues caught my eye I'm hanging out on Monday My Sunday dreams to dry B Now a man is born to go a lovin' A woman's born to weep and fret To stay at home and tend her oven And drown her past regrets In coffee and cigarettes A I'm mounin' all the morning mournin' all the night And in between it's nicotine And not much heart to fight Black Coffee Feelin' low as the ground It's driving me crazy, this waiting for my baby To maybe come around EXTRA My nerves have gone to pieces My hair is turning gray All I do is drink black coffee Since my man's gone away
Feketekávé A Rettentı magányos vagyok Egy szemhunyásnyit sem aludtam Sétálok a szobában és nézem az ajtót És közben iszom a Feketekávét A szerelem egy elhasznált seprő Sosem lesz vasárnapom Ebben a hétköznapi szobában A Az árnyékokhoz beszélek Egy órától négyig És Istenem, milyen lassan telnek a pillanatok, amikor mást sem csinálok, csak töltök Feketekávét Mióta a blues elkapta a szemem Hétfın akasztom ki A vasárnapi álmaimat száradni B Na most, a férfi szerelemre született A nı sírásra és aggódásra Hogy otthon maradjon a sütıjére vigyázva És rég megbánt tetteit Kávéba és cigarettába fojtsa A Panaszkodom egész reggel Gyászolok egész éjjel És eközben minden nikotin És nincs szívem leküzdeni a Feketekávét A földig le vagyok hangolva Megırjít, Ez a várakozás a kedvesemre Hogy talán erre jár. EXTRA Az idegeim darabokban A hajam szürkébe fordul Mást sem csinálok, csak feketekávét iszom Mióta az uram elment.
Nézzük végig a dallamot és a szöveget. A szám felépítése A A B A
klasszikus sztenderd forma, plusz van egy négysoros lezáró rész, amit
viszont ritkán énekelnek. Az alapszituáció értelmezésem szerint a következı:
Képzeljünk el egy sötét szobát, egy negyvenes évek-béli amerikai külváros
lepusztult negyedének garzonlakásában, ahol a feltornyosult mosatlan és a
levetett ruhák között egy jobb sorra érdemes fiatal nı ül fürdıköntösben, teli
hamutál mellett, feketekávét kortyolgatva. A háttértörténetet nem nehéz
elképzelni: csinos fiatal nı a szerelem-házasság reményében kiválasztja a
kellıen bohém és vonzó férfit, a kényelmes jövıt biztosító gazdag, de
kevésbé elragadó udvarlókkal szemben, majd egy-két évvel késıbb, mikor a
továbbra is fiatal és vonzó ifjú férj újabb hódítások és izgalmasabb kalandok
nyomába eredve egyre többet hagyja magára fiatal feleségét, akinek már
más lehetısége nem adódik többet az életben, az asszony már hiába
átkozza korábbi felelıtlen döntését, már nem kerülhet vissza a férj keresık
piacára... Maradt neki az otthon ülés, és a kétségbeesett próbálkozások arra,
hogy kicsapongó férjét újra magához vonzza. De a férfi egyre kevesebbet jár
haza, munkára vagy egyéb ürügyekre hivatkozva kártyázza el kevés
jövedelmét, olcsó örömöket és italt vásárolva magának. Az egykor csinos és
naiv nıbıl megkeseredett enervált áldozat válik, aki egész napját
önsajnálattal és magatehetetlen várakozással tölti, hátha egyszer minden
jóra fordul, és minden olyan lesz, mint amilyennek elképzelte kislánykorában.
Körülbelül ezt az alaphelyzetet tudom elképzelni a számhoz. Nézzük a
szöveget:
Az elsı versszak nagyjából leírja a szám alaphangulatát. Álmatlanság,
magány, várakozás, és a megváltás a feketekávé. Eddig a pillanatig csak
három hangot érintett a dallam (lá, mi, szó), azonban a „feketekávé” szóval
nem csak ritmusában elütı, azaz hosszan kitartott hang következik, hanem
dallamilag is „kizökkentı”, „oda nem illı” hang is ez, a szi. Furcsa, ahogy
groteszk módon egyszerre üzeni a szöveg a megváltást, és ezzel
párhuzamosan a zene az öniróniát. Hiszen hogyan is lehetne megváltásnak
nevezni a feketekávét? Ilyen kevéssel lenne kénytelen beérni? Hát sajnos
igen, mert a szerelem csak kihasználásról szól, soha nem lesz itt már
hétvége, ami a nyugodt és szeretetteljes családi együttlét jelképe a
szövegben.
12
A második versszak csak fokozza az elsıben leírtakat, az elsı
versszakban csak várakozott, a másodikban már kiderül, hogy a várakozás
reménytelen, nincs kihez beszélnie, csak az árnyékokhoz. Milyen lassan
telnek a percek, amikor más nem is történik, csak a kávéivás. Itt a szövegben
megjelenik a blues is, a szomorúság és a reménytelenség szava, nem hiába
viseli magán egyértelmően a blues stílusjegyeit a szám. A hétvége, mint egy
elérhetetlen álomkép lebeg a hétköznapi élet felett, már nem valósulhat meg,
kiszáradt, elromlott, megsemmisült. Érdekes, ahogy mindkét versszakban
megjelennek a hétköznap és a hétvége toposzok. Leginkább azért is lehet
ezen ekkora hangsúly, mert általánosságban is a hétköznap jelenti a rossz
napokat, amikor a nı otthon ülve várja haza dolgozó urát, aki estére már
fáradt és ingerült, viszont a hét végére azért általában megenyhül, és figyelni
is tud a párjára, nem csak a kiszolgálást elvárni tıle. De ebben a helyzetben
egy olyan kapcsolatot, látunk, ahol nincsenek hétvégék, csak hétköznapok!
Ez is mutatja szituáció reménytelenségét, és végeláthatatlanságát.
A „B” részben kicsit kizökkenünk az örvénylı monotonitásból, a nı
felismeri sorsát, és egyre kétségbeesettebben sorolja az élet szabályait. A
férfi szeretınek, vagyis inkább szeretı tartásra született, neki mindent
szabad, úgy használhatja a nıket, ahogyan csak akarja, hiszen a társadalom
a férfi kiszolgálására alakult ki. A nı pedig arra termett, hogy otthon üljön,
fızzön a férfira és felejtse el minden vágyát és igényét. Sírhat, aggódhat,
tehet bármit, de ez nem fog megváltozni. Be kell érnie az önpusztító
szenvedélyekkel, mint a kávé, a cigaretta, és persze az alkohol. Mindezek
megállapításában egyre magasabbra megy a dallam, egyre jobban lovalja
bele magát e felett az égbekiáltó igazságtalanság felett érzett hatalmas
dühébe, már-már azt gondolhatjuk, hogy megelégelte ezt az életet, és
elmegy, kilép, újrakezd, legyen az bármilyen reménytelen is. De nem…
Hátborzongató, ahogy a zenei tetıpontból magába roskadva zuhan
vissza a monotonitásba, a befejezı „A” részbe. Egyre súlyosabb a
depresszió, az elıbbi kitörésnek semmi hatása, ez van, nem lehet mit tenni
ellene. Csak panaszkodni, gyászolni, dohányozni, és ugyan, minek is álljak
ellen a kávénak, hiszen annyira magam alatt vagyok… És itt még felbukkan
egy apró jele, de inkább lecsengése a korábbi kitörésnek, egy dallam, ami az
elsı két „A” részben nem szerepel: „It’s driving me crazy” megırjít ez a
13
várakozás arra, hogy a férjem talán hazajön. És itt a „talán”-ból kiderül, hogy
bizony ez nem az elsı eset, hogy nem jön haza. Ugyanoda visszajutottunk,
ahol elkezdıdött a szám, ez egy olyan epizódja lehetett a fıhısnı
gondolatainak, ami valószínőleg nap-nap után, újra és újra lezajlik, de hiába
ismeri fel helyzete reménytelenségét, képtelen bármit is tenni annak
érdekében, hogy ezen változtasson. Továbbra is szereti a férjét, függıje nem
csak a kávénak és a nikotinnak, hanem a férjének is, akit képtelen elhagyni,
az akármilyen kegyetlenül és méltatlanul is bánik vele.
Érdekes továbbá a kávé jelenség. Ez is kicsit paradox, hiszen az
ember azért iszik kávét, hogy ne fáradjon el, ne aludjon el, ébren tudjon
maradni. De ha nincs miért ébren maradni, vajon mi az értelme az
ébrenlétnek? Ez a nı még azt a luxust sem engedi meg magának, hogy
álomra hajtsa a fejét, ahol talán kicsit ki tudna szakadni a saját tragédiájából,
kipiheni magát, aztán hátha utána már derősebben is tudja majd látni a
dolgokat.
A négysoros lezáró részt sokan elhagyják a szám végérıl, és ezt
teljesen megalapozottnak érzem, mert szerintem nagyon fontos az ebben a
számban, hogy ez egy olyan körbeforgó végtelen monológ, ami percrıl
percre, napról napra, évrıl évre forog körbe-körbe, változatlanul. Ennek a
számnak véleményem szerint nem lehet vége. Ezen azt értem, hogy
szerintem nem illik a szám hangulatához egy lezárás. A szám legtöbb ütemét
kitöltı félhanggal eltolt két akkord (Db7 D7) zseniálisan mutatja ezt a
monotonitást és az ismétlıdést, ami a darab lényege. Ehhez csak olyan
befejezést érzek helyénvalónak, ahol ez a két akkord kiúszik, esetleg
improvizatív részekkel bıvülve, szépen elcsendesedve elhal, vagy esetleg
pont a második, a kotta szerinti D szeptim akkordon áll meg, „nyitva hagyva”
a zenét. Mintha csak az utcáról, az ablak alatt hallgattuk volna végig a benn
ülı monológját, aztán tovább sétálva a hang egyre távolodik, és halványodik.
A négysoros extra rész tehát annak ellenére, hogy szövegileg szépen illik az
elızményekhez, dallamilag nem érzem odaillınek.
BLACK COFFEE – FELVÉTEL
A számot akkor hallottam elıször, mikor még csak pár hónapja
ismerkedtem a jazzel, de elsı hallásra levett a lábamról, és azonnal meg
14
akartam tanulni. Valahogy olyan elemi erıvel árad belıle az a reménytelen
enerváltság, amivel a „fıhısnı” küzd, hogy nem lehet nem odafigyelni.
Rengetegszer énekeltem, és a mostani a második alkalom, hogy stúdióba
vittem. A kezdetektıl fogva az egyik legkedvesebb sztenderdem, ami
számomra messze felülemelkedik a megszokott és általános színvonaltól.
Sok énekesnı énekelte a Black Coffee-t, Sarah Vaughan vette elıször
lemezre 1949-ben, majd késıbb többek között Ella Fitzgerald, Peggy Lee, és
Julie London is bevette a repertoárjába. Ezek a különbözı felvételek – mint
ahogy maguk az énekesnık is – sokban különböznek egymástól, mindegyik
más-más hangzásvilág és hangszín által értelmezi a darabot, de mindezek
ellenére számomra egyiküknél sem volt elég lehengerlı az elıadás. Egy
ilyen számnál azt várnám, hogy az énekesnı szinte megırül, beleırül a
zenébe, amit egyikük felvételénél sem igazán érezem. Mindannyian
tökéletesen eléneklik, csodálatos figurákkal, frazírokkal, gyönyörő hangon,
de nem érzem mégsem mellbevágónak, pedig a szám ezt a sokkot kívánná
meg. A modern jazz elıadók közül nekem Fábián Juli verziója tetszik a
legjobban, itt legtöbbször megjelenik az ırület, amire számítok, de az ı
felvételei közül sem érzem mindegyikben azt a "feelinget" ami nekem a
dalhoz kapcsolódik, mert egy két alkalommal ı kicsit úgymond "poénosra"
veszi a zenét, néhány – egyébként más számokban nagyon felüdítıen ható –
zenei vicc elhangzik, ami szerintem ennél a számnál kifejezetten káros.
A felvétel során nem akartam semmin változtatni az eredetihez
képest, mind a szerkezet, mind a harmóniamenet a kotta szerint került
feljátszásra. Sajnos a saját elıadásomat sem sikerült olyanná tenni,
amilyennek szántam. Annak ellenére, hogy ennyire ismerem és szeretem a
dalt, a stúdió körülmények meglehetısen korlátoztak ennél a számnál.
Hiányoztak a zenészek a hátam mögül, illetve a közönség, akinek énekelni
tudtam volna, mert ezek a körülmények tudnak igazán segíteni abban, hogy
teljes mértékben bele tudjak kerülni abba az átszellemült lelkiállapotba, amit
a szám megkíván. Ez egy koncerten szinte magától átjár, de itt a stúdióban
nem tudott megvalósulni.
15
FASCINATING RHYTHM
A Fascinating Rhythm (Igézı Ritmus) a Gershwin testvérpár több tucat
közös slágerének egyike, a zene George, míg a szöveg bátyja Ira nevéhez
főzıdik, és 1924-ben íródott a „Lady Be Good” címő musicaljük egyik
dalaként. A musical két fıszereplıje egy testvérpár, akiket a Fred és nıvére
Adele Astaire alakítottak a Broadway-en, ık is énekelték (és táncolták)
elıször a számot színpadon. A szöveg:
Fascinating Rhythm INTRO Got a little rhythm, a rhythm, a rhythm That pit-a-pats through my brain; So darn persistent, The day isn't distant When it'll drive me insane. Comes in the morning Without any warning, And hangs around me all day. I'll have to sneak up to it Someday, and speak up to it. I hope it listens when I say: A Fascinating Rhythm, You've got me on the go! Fascinating Rhythm, I'm all a-quiver. What a mess you're making! The neighbours want to know Why I'm always shaking Just like a flivver. B Each morning I get up with the sun - Start a-hopping, never stopping - To find at night no work has been done. I know that A Once it didn't matter - But now you're doing wrong; When you start to patter I'm so unhappy. Won't you take a day off? Decide to run along Somewhere far away off - And make it snappy! C Oh, how I long to be the girl I used to be! Fascinating rhythm, On won't you stop picking on me?
Igézı Ritmus INTRO Van egy kis ritmus, egy ritmus, egy ritmus Ami kipi-kopog az agyamban Olyan kitartó, Hogy nincs messze a nap Amikor ırületbe kerget. Érkezik reggel, Minden figyelmeztetés nélkül, És egész nap körülöttem kószál Meg kell lepnem, Egy nap, és szólnom kell hozzá, Remélem, figyel, amikor azt mondom: A Igézı Ritmus, Nem hagysz nyugodni! Igézı Ritmus, Csupa remegés vagyok. Micsoda zőrzavart okozol! A szomszédok tudni akarják Miért rázkódom állandóan, Mint egy tragacs. B Minden reggel a nappal kelek – Ugrálni kezdek, sosem állok le – Hogy megint csak azt lássam, éjjel nem változott semmi! Tudom, hogy A Volt, mikor nem számított, De most már rosszat teszel, Amikor kopogtatsz Olyan boldogtalan leszek! Nem vennél ki egy szabadnapot? Szaladgálj máshol Valahol messze Nagy lendülettel! C Ó, hogy szeretnék megint az a lány lenni, aki voltam! Igézı Ritmus Nem hagynál már békén engem?
16
A szám szerkezete A B A C, ezen kívül az elején van egy bevezetı
rész. A bevezetı általában zeneileg is külön áll a témától, sokan el is
hagyják, és csak a témát éneklik. A szám témája az „igézı ritmus-jelenség”,
vagy inkább a fülbemászó levakarhatatlan dallam/ritmus esete, ami
mindannyiunk számára ismerıs lehet. Hiszen kivel ne fordult volna elı, hogy
egy szám annyira beleragadt a fejébe, hogy az eredetileg élvezettel hallgatott
vagy dudorászott dallam utálatossá és teherré válik. Errıl szól ez a szám. A
bevezetıben megismerjük, a szituációt, az énekes a fülbemászó múlni nem
akaró dallamról mesél (amit maga a szám dallama is megidéz), ami a
fejében mocorog, reggel ezzel ébred, este ezzel alszik el, és napközben is
állandóan azon kapja magát, hogy már megint ezt dúdolja. A bevezetı rész
végére megszületik az elhatározás, itt az idı, hogy beszéljek vele, remélem
hallgatni fog rám, amikor megszólítom.
Az egész téma gyakorlatilag az Igézı Ritmushoz intézett mondandó,
amiben az énekes próbálja udvariasan elküldeni a „fülbemászót”, ecsetelve
micsoda nehézségeket is okoz ı a „megszállottjának”. Az már nem derül ki,
mit válaszolt a Ritmus, és hogy eleget tett-e a kérésnek, de reméljük egyszer
csak megenyhül, és megadja a kívánt békét az énekesnek.
Nem tudom mitıl lesz egy dallam fülbemászó… Rengetegszer fordul
elı velem, hogy beleragad egy dallam a fejembe, és egész nap elı-elı
bukkan, leginkább oly módon, hogy egyszer csak azt veszem észre, hogy
megint ezt éneklem magamban. Ilyenkor a reggel a legrosszabb, ahogy az
ébredés pillanatában száll meg ismét, mintha csak ott ült volna az ágyam
szélén egész éjjel, mint egy hőséges társ, várva a reggelt, hogy megint
találkozzunk! Sok olyan számmal találkoztam már, ami elsı hallásra
belemászott a fülembe, és sajnos az esetek nagy részében ezek nem olyan
zenemővek voltak, amiket szívesen hallgattam. Így az addigi szimpla közöny
a pár napos „viszony” végére hideg győlöletté tudott válni bennem, és
akármikor meghallottam menekültem, nehogy megint megfertızzön, és
napokig kísértsen…
Amire én nem tudom a választ, arra Gershwin tudta. Írt egy dalt a
fülbemászó dallamról. És természetesen ehhez kellett egy fülbemászó
dallam, hogy a történet hitelesen szólalhasson meg! És ez természetesen
17
tökéletesen sikerült neki. Az a legszellemesebb az egészben, hogy ami
alapvetıen egy negatív élménnyé tud változtatni egy számot, azt ı át tudta
változtatni egy olyan élménnyé, ami során úgymond együtt nevethetünk a
„tréfán”, mert amellett hogy az énekes pont arról énekel, hogy milyen rossz
egy ilyen „dallamfertızésben” élni, ı is pontosan ezt teszi. Viszont nagyon
lényeges mindeközben, hogy ezt minıségi eszközökkel teszi, és nem viszi el
olyan végletekig, amitıl már kellemetlenné válna. Olyan ez az dal, mintha
egy alkoholellenes kampányt minıségi vörösborral főszereznénk. Ettıl is be
lehet rúgni, de sokkal jobb ez által, mint a kannás bor segítségével…
FASCINATING RHYTHM – FELVÉTEL
Az eredeti már kissé „archaikusnak” mondható felvételek óta
számtalan feldolgozása született. 1959-ben Ella Fitzgerald is lemezre vette a
többi Gershwin testvérek által komponált betétdallal együtt, ezzel
megalapozva azt a modernebb hangzást, ami által ma a legtöbben
ismerhetjük. Napjaink egyik leghíresebb feldolgozását Billy Childs írta Dianne
Reaves számára, mely az énekesnı 2001-es „The Calling” albumán hallható.
Ez a verzió merte elıször felborítani és megbolygatni az eredeti ritmikát,
hangzásvilágot, szerkezetet. Nagyon izgalmas és modern. A legfrissebb,
híresebb feldolgozás Jamie Cullum nevéhez főzıdik, aki 2012-es „The
Pursuit” albumán adta ki a számot.
A szám érdekessége számomra elsısorban a ritmikában rejlik. Az
„Igézı Ritmus” egy meglehetısen egyszerő 4 hangból álló dallam, amit az
tesz különlegessé, hogy hét negyedes metrumban van. Ettıl függetlenül a
kíséret négy negyedben van, és hogy ne legyen elcsúszás, a dallam mindig
vár két negyedet, miután a frázis végéhez ér, hogy megvárja a kíséretet.
Mikor kiválasztottam ezt a számot, rögtön az, az ötletem támadt, hogy ebbıl
a hét negyedbıl kellene kiindulni a hangszerelésnél, és mivel nem akartam
ugyanabban a szerkezetben énekelni, mint ahogy Ella vagy akármelyik más
világhíres profi énekli, mert az összehasonlításban úgyis mindig alul
maradnék természetesen, úgy döntöttem, hogy megpróbálom kicsit
megbolygatni az eredeti ritmikát. Ezért az „A” részeket átírtam hét
18
negyedesre. A dallam ez által nem változott, csak a kíséret alkalmazkodott a
dallamhoz. Ennek az lett az eredménye, hogy nincsen szünet a frázisok
között, (nem lehet levegıt venni) viszont kialakult egy kellemes ritmika az „A”
részekben. Ezt továbbfejlesztve a swing helyett az „A” részek végül latinos
lüktetést kaptak, ami által különösen jól tud érvényesülni ez a páratlan ritmus.
A „B” rész ezzel szemben maradt négy negyedben, és swingben. Ez által az
egész szám egy váltakozó lüktetést kapott, „A” rész latin és 7/4, „B” rész
swing, és 4/4, megint „A” rész latin és 7/4, majd „C” rész ismét swingben és
4/4-ben. Féltem, hogy túl sok lesz a váltakozás, de végül a végeredményen
azt érzem, hogy nem zavaró, mert szépen lüktet az egész, és egyben van.
Ami még számomra fontos volt a szám megformálásában, az a
legeleje. Szerettem volna egy olyan bevezetıt felvenni, ami egy valós
helyzetet modellezne, ahol egy háziasszony hangját halljuk, aki egy dallamot
dúdolgat, egyre kivehetıbben, miközben különbözı háztartási
tevékenységek zajai hallatszanak a háttérben, majd innen indulna el egyszer
csak a bevezetı, ami elmeséli, hogy mi is történik. Végül idı hiányában ezt
nem sikerült megvalósítani – de remélem egyszer lesz rá alkalmam – viszont
sikerült egy olyan bevezetést adni a számnak, ami ezt a dudorászást imitálja
kicsit; egy szóló ének intró, csettintésekkel kísérve, ahonnan aztán beindul a
bevezetı, még csak bıgı kísérettel, majd 8 ütemmel késıbb belép a
zenekar is. Mindez lassabb tempóban van, mint a téma, amit szintén
fontosnak gondoltam, mert szerintem szükséges a két részt, a helyzet leírást,
és a megszólítást megfelelıen elválasztani. Így született meg a Fascinating
Rhythm felvétel hangszerelése, melyben segítségemre volt Winand Gábor,
Birta Miki és Bencze László is.
19
YOU GO TO MY HEAD
A You Go To My Head (Te jársz a fejemben) címő ballada 1938-ban
született, dallamát J. Fred Coots, szövegét pedig Haven Gillespie szerezte. A
darab elsı elıadója Nan Wynn volt, ıt követte számos feldolgozás, olyan
elıadóktól, mint Marlene Dietrich, Billie Holiday, Judy Garland, Peggy Lee,
Ella Fitrgerald, Julie London, Frank Sinatra és még sokan mások. Azóta is,
egy nagyon népszerő és sokat játszott jazz sztenderd. A szerzıpárosnak
más közös dalai is születtek, mint például az egyik legnépszerőbb amerikai
karácsonyi dal, a Santa Claus Is Coming to Town ami szintén az ı közös
munkájuk eredménye. A szöveg:
You go to my head You go to my head And you linger like a haunting refrain And I find you spinning 'round in my brain Like the bubbles in a glass of champagne You go to my head Like a sip of sparkling Burgundy brew And I find the very mention of you Like the kicker in a julep or two The thrill of the thought that you might give a thought to my plea Cast a spell over me Still I say to myself: Get a hold of yourself! Can't you see that it never can be? You go to my head With a smile that makes my temperature rise Like a summer with a thousand Julys You intoxicate my soul with your eyes Though I'm certain That this heart of mine Hasn't a ghost of a chance in this crazy romance You go to my head You go to my head
Te jársz a fejemben Te jársz a fejemben És ott idızöl, mint egy kísértı refrén És azon kaplak, hogy ott pezsegsz körbe az agyamban Mint a buborékok egy pohár pezsgıben Te jársz a fejemben, Mint egy korty pezsgı Burgundy likır És már az említésed is úgy kiüt Mint egy bólé vagy kettı Az izgalom, amit a gondolat okoz, hogy talán igazat adnál nekem Megbabonáz De mégis azt mondom magamnak: Fogd vissza magad! Nem látod, hogy ez soha sem következhet be? Te jársz a fejemben, És a mosolyod, amitıl átmelegszem Mint egy nyár ezer júliussal Megtisztítod a lelkemet a szemeiddel Bár azt gondolom, Hogy ennek az én szívemnek Egy reményfoszlánya sincs erre az ırült románcra Te jársz a fejemben Te jársz a fejemben
20
A szám szerkezetete „A A B A C”, stílusa ballada, a témája pedig mi
más, mint a viszonzatlan szerelem, ami a ballada stílushoz leginkább illik. Az
alapszituáció valószínőleg egy plátói szerelem, ahol az egyik fél halálosan
szerelmes, de a másik észre sem veszi. A szerelmes képtelen
kezdeményezni, inkább csak otthon epekedik, és a másikra gondol. A
fejemben jársz, mint egy kísértı refrén (igézı ritmus) ami habár sok
helyzetben zavaró lehet, mikor az ember nem tud kiverni egy dallamot a
fejébıl, (mint ahogy azt a Fascinating Rhythm címő számnál láthattuk), itt
nem zavaró, hiszen ha már a valóságban nem lehetnek együtt, legalább a
gondolataiban magáénak érezhesse a másikat. Sokak számára ismerıs
lehet az a plátói szerelem, ami gyakran tinédzser korban gyötri az embert,
(illetve fıleg az ember lányát), amikor otthon óráról órára újra átéljük fejben
azokat a szituációkat, amik megtörténhetnének, milyen is lenne, ha
megszólítana, vagy ha randira hívna, és sokszor mindezek elképzelése
nagyobb örömet okoz, mintha valóra válhatnának, mert a képzelet nem szab
határt, nincsenek nehezítı körülmények, sem zavarba jövés, sem
ügyetlenkedés, hanem minden tökéletes. Itt az, hogy rád gondolok, örömet
okoz, átjár engem a gondolatod, megvigasztal. Gyönyörő, ahogy az „A”
részek az elsı sorai, „Te jársz a fejemben” egy nagyon egyszerő és letisztult
zenei hangközzel az oktávlépéssel valósulnak meg, valahogy megnyugtató,
természetes, és magától értetıdı, mint ahogy a versszak folytatása is, az
ereszkedı egymáshoz hasonló dallamok, melyek utolsó hangjai csak az
utolsó sorban érkeznek meg a hangnem alaphangjára (a második és a
harmadik sor 9-esre érkezik). A második versszakban ízletes italhoz
hasonlítom az érzést, mint mikor egy finom alkoholos ital íze és ereje átjárja
az ember a korty után, és az egész lényét felpezsdíti. Sıt, már csak a
szeretett lény említése is enyhe részegséget okoz.
A „B” részben elindul egy heves gondolat, egy remény, mi lenne, ha
esetleg mégis szóba állna velem, esetleg megfontolná a dolgot – szemléletes
milyen óvatos, és valószínőtlen az egész feltevés, hiszen már az a gondolat,
hogy esetleg gondolsz rám, az az, ami lázba hozza, megbabonázza a
szerelmest. És ahogy egyre fokozódik a feltételezés – miközben a dallam
egyre magasabb tartományokba szökik – hirtelen megszólal a kétség, ugyan
21
ne bolondozz, fogd vissza magad – inti saját magát – nem látod, hogy ebbıl
soha nem lesz semmi? Visszatér az oktávlépés, de most fentrıl lefelé, vissza
a „földre” a valóságba, és a heves kitörés a reménykedésbıl visszahullik az
tétlen ábrándozás biztonságos talajára.
Ismét egy „A” rész következik, most a szeretett lény mosolyát látjuk
magunk elıtt, elég egy mosoly, és az már felgyorsítja a pulzust, a
testhımérsékletet, csodálatos hasonlatok párosulnak minden kis
rezdüléséhez, majd hirtelen a dallam felível, és rávezet a „C” részre. Tudom,
hogy semmi esélyem sincs, hogy valaha is együtt legyünk, de – és itt
várnánk egy megoldást, például, hogy akkor is megszólítalak, vagy akkor is
elmondom, mit érzek – de nem. Hiába tudom, hogy nem leszel soha az
enyém, de akkor is csak rád gondolok.
Ez a nem várt törés, illetve fordulat a zenében is lekövethetı, hiszen a
heves nagytriolás ritmikát („hasn’t a ghost of a chance in this crazy
romance”) mintha elvágná a darab bevezetı motívuma, de az oktávlépés
helyett most csak egy hangon áll meg (prím). Így az utolsó „You go to my
head” szöveg ezen az egy hangon szól már csak a kotta szerint.
Itt derült ki, hogy ez a hatalmas szerelem olyan mértékben plátói, hogy
a másik fél valószínőleg nem is tud róla. Ám lehet, hogy az éneklı nem is
akarja ezt igazán a tudomására hozni, mert így, ı maga létrehozhat egy
tündérmese világot, egy tökéletes szerelemmel, és egy tökéletes társsal,
akire – esetleg a való élettel ellentétben – minden szinte földöntúli hasonlat
igaz, és ahol boldogok lehetnek örökké a való élet nehézségei és
kellemetlenségei nélkül.
YOU GO TO MY HEAD – FELVÉTEL
Rengeteg feldolgozás létezik a számból, nekem a legmeghatározóbb
Ella Fitzgerald és Joe Pass duója, akik hihetetlen érzékien és
szívbemarkolóan adják elı a dalt. Egy ehhez hasonló bensıséges
hangulatúra szerettem volna én is a felvételemet, ezért választottam a duó
(zongora-ének) felállást.
22
A dallamot ennél a számnál elıre megírtam, a frazírokat úgy találtam
kis és építettem fel, hogy a lehetı legjobban kövessék a szám eredeti
érzelmi lüktetését. Szerettem volna a duó felállás által adott lehetıségeket
kihasználni, tehát kisebb nagyobb ritmusbeli ingadozásokat megvalósítani
attól függıen, hogy a szöveg hogy kívánja meg.
Ez az a szám, amiben az elsı felvétel során sikerült mindazt
megvalósítani, amit hallani akartam, és hiába vettük még fel párszor utána,
mégis az elsı maradt a legjobb. Egy térben vettük föl egyszerre, nyilván a
rubato miatt nem lehetett volna utólag rávenni az éneket. Annak ellenére,
hogy nem játszottunk korábban együtt Neumann Balázzsal, úgy érzem, hogy
nagy összhang hallatszik a felvételen, így semmilyen utólagos javításnak
nem éreztem szükségét.
.
23
TWISTED
Hogyan is születtek a jazz sztenderdek általában? Ismerünk számos
olyan sztenderdet, melyek egy-egy musical betétdalaként váltak híressé, és
a század elején erıteljesen pop zenének számítottak. Gondoljunk csak a
rengeteg örökzöldre, melyek a Gershwin testvérek szerzeményeiként1 máig
is szerves részét alkotják a jazz repertoároknak. Továbbá vannak azok a
slágerek, melyeket híres hangszeresek írtak, majd egy szövegíró írt rá
dalszöveget is. A „vocalese” technika viszont az a ritka és
összetéveszthetetlen módszer, amikor egy megírt hangszeres szólóra, vagy
egy élı szóló alapján leírt transzkripcióra utólag íródik szöveg. (Ezzel
szemben áll a scat éneklés, amikor az énekes nem szöveget, hanem
improvizatív hangszer utánzó szótagokat énekel a dallamra.) A vocalizing
egy olyan viszonylag kevés énekes által alkalmazott technika, ami kiemeli a
számot szokványos sztenderdek közül, és az énekest is kicsit közelebb
hozza a hangszeres mőfajokhoz. Ennek a technikának az ékes példája a
Twisted címő szám, melynek dallamát Wardell Gray szaxofonos írta
eredetileg szaxofonra 1949-ben. Késıbb, 1952-ben a Prestige Records
tulajdonosa Bob Weinstock egy hirtelen jött ötlettıl vezérelve odaadta a
számot Annie Rossnak, hogy írjon rá szöveget. Annie egy éjszaka alatt
megírta a szöveget. Zseniálisan felismerte, a dallamban rejlı lehetıségeket,
és azonnal meg is érezte azt a hangulatot, ami a zenében nagyon erısen
jelen van. A cím adott volt, de rengeteg irányba el lehetett volna vinni a
szöveget, Annie mégis megtalálta a tökéletes és talán egyetlen irányt, ami
ilyen sikerre tudta vinni a számot. Twisted (magyarul: kicsavart, kitekert) egy
skizofrén monológját, vallomását eleveníti fel, ami tökéletesen követi és
alkalmazkodik a zenében lezajló „megırüléshez”. Nézzük a szöveget:
1Zene:George Gershwin, szöveg: Ira Gershwin: "Fascinating Rhythm" (1924, Lady Be Good), "Summertime" (1935, Porgy and Bess), "They Can't Take That Away from Me" (1937 Shall We Dance), "Someone to Watch Over Me" (1926, Oh, Kay!)
24
Twisted A My analyst told me that I was right out of my head The way he described it, he said I'd be better dead than live I didn't listen to his jive I knew all along he was all wrong And I knew that he thought I was crazy but I'm not Oh no! A My analyst told me that I was right out of my head, He said I'd need treatment but I'm not that easily led He said I was the type that was most inclined when out of his sight to be out of my mind And he thought I was nuts, no more ifs or ands or buts Oh no! B They say as a child I appeared a little bit wild with all my crazy ideas But I knew what was happenin', I knew I was a genius What's so strange when you know that you're a wizard at three? I knew that this was meant to be. C Well I heard little children were supposed to sleep tight That's why I drank a fifth of vodka one night. My parents got frantic, didn't know what to do But I saw some crazy scenes before I came to. Now do you think I was crazy? I may have been only three but I was swingin' D They all laughed at Al Graham Bell They all laughed at Edison and also at Einstein, so why should I feel sorry if they just couldn't understand The reasoning and the logic that went on in my head? I had a brain, it was insane Soliders used to laugh at me When I refused to ride on all those double decker buses All because there was no driver on the top A My analyst told me that I was right out of my head The way he described it, he said I'd be better dead than live I didn't listen to his jive I knew all along he was all wrong And I knew that he thought I was crazy but I'm not Oh no!
Kitekert A A pszichológusom azt mondta, hogy teljesen magamon kívül vagyok, Úgy szemléltette, hogy azt mondta, jobban járnék holtan, mint élve Nem figyeltem a szólamaira Tudtam végig, hogy nincs igaza És tudtam, hogy azt gondolja, hogy ırült vagyok pedig nem! Oh nem! A A pszichológusom azt mondta, hogy magamon kívül vagyok, Azt mondta, kezelésre van szükségem, de nem vagyok ilyen könnyen irányítható Azt mondta, az a típus vagyok, aki leginkább hajlamos megırülni, mikor nincs megfigyelés alatt. És azt gondolta, dilis vagyok, nincs több ha, vagy és, vagy de! Oh nem! B Azt mondták, gyerekként kicsit vadnak tőntem a sok ırült ötletemmel De én tudtam mi történik, tudtam, hogy zseni vagyok Mi abban a furcsa, amikor tudod, hogy három évesen varázsló vagy? Én tudtam, hogy ennek így kellett lennie. C Hát úgy hallottam, hogy a kisgyerekeknek jól kell aludniuk, Ezért ittam egy ötödnyi vodkát egyik este. A szüleim ırjöngtek, nem tudták, mit tegyenek De én már láttam néhány ırült dolgot mielıtt jöttem. Most szerinted ırült vagyok? Lehet, hogy csak három voltam, de már swingeltem! D Mindenki nevetett A Graham Bell-en Mindenki nevetett Edisonon, és Einsteinen is, tehát miért kéne bánnom, amikor csak képtelenek voltak megérteni Az érvelést és a logikát ami a fejemben ment? Volt egy agyam, és ez ırület volt Ahogy a katonák nevettek rajtam Amikor visszautasítottam, hogy felszálljak azokra az emeletes buszokra, csak mert nem volt vezetı a felsı szinten! A A pszichológusom azt mondta, hogy teljesen magamon kívül vagyok, Úgy szemléltette, hogy azt mondta, jobban járnék holtan, mint élve Nem figyeltem a szólamaira Tudtam végig, hogy nincs igaza És tudtam, hogy azt gondolja, hogy ırült vagyok pedig nem! Oh nem!
25
A My analyst told me that I was right out of my head But I said "Dear doctor, I think that it's you instead 'Cause I have got a thing that's unique and new To prove it I'll have the last laugh on you 'Cause instead of one head... I got two And you know two heads are better than one!”
A A pszichológusom azt mondta, hogy teljesen magamon kívül vagyok, De én azt mondtam: „Kedves doktor, azt hiszem, hogy inkább te vagy az Mert van valamim, ami különleges és új Hogy bebizonyítsam, én fogok utoljára nevetni Mert egy fej helyett… Nekem kettı van! És tudod, két fej jobb, mint egy!”
A szám hét kör hosszú, a kíséret tehát egy egyszerő blues körre megy
körbe, a dallam szerkezete pedig „A A B C D A A”, ami nem egy tipikus
sztenderd forma, de mivel gyakorlatilag egy megírt hangszeres
improvizációról van szó, nem indokolatlan a megszokott formától való
eltérés. Ha a szöveget nézzük, a legelsı mondat azonnal megadja a szám
hangulatát, „a pszichológusom azt mondta” – ebbıl kiderül, hogy egy
pszichoterápia alatt álló ember monológját fogjuk hallani. Ebbıl azonnal
következtethetjük, hogy valami nem stimmel, mindig gyanús, amikor egy
ilyen mondatot hallunk valaki szájából, hogy „a pszichológusom azt mondta,
hogy ırült vagyok, de nincs igaza.” Mintha nem lenne evidens, hogy egy
ilyen esetben nyilván a pszichológus diagnosztikájának hisz inkább az
ember, mint egy ırültnek nyilvánított ember önismeretének. Sıt, a páciens
egészen odáig elmegy, hogy elmeséli, azt mondta neki a pszichológus, hogy
jobban járna, hogyha halott lenne. A dallamban az eddig történı nagy
tempójú triolás dallamvezetés, és kromatikus körülírás után a dead (halott)
szó az elsı olyan hang, amin megáll a dallam, és ami nem egy megszokott
blues skálahang, hanem egy alteráció, az 5b a C dúr 7-es akkordban (Gb).
Láthatjuk is, hogy az alteráció jelölve is van a harmóniakottában, itt a
negyedik ütemben. .Ez már talán kicsit erıs, mint ahogy a hang is, kérdéses,
hogy vajon elhihetjük-e, hogy valóban ezt mondta-e a terapeuta, vagy ez a
kicsit extrém kijelentés a háborodott elme szüleménye, hogy bemocskolja a
győlölt diagnosztát. De nem hallgattam rá – folytatódik a történet, szintén egy
alterált hanggal, ami itt a 11# az F9-es akkordban (B), amely a mesélı
furfangosságát is hivatott lehet jelezni, „hiába ı a terapeuta, én mégis
okosabb vagyok”, gondolja.
26
A sztori folytatódik a második versszakkal, melynek dallama
megegyezik az elsıvel. A kezdımondat is ugyanaz, ezzel egyre inkább
kirajzolódik elıttünk az a karakter, aki ha egyszer elkezdi mondani, nem
nagyon fejezi be. Sokszor találkozhatunk ilyen helyzetekkel a boltban, sorban
állva, amikor az elıttünk álló néni egyszer csak elkezdi elmesélni az életét,
teletőzdelve a jól ismert: „én megmondtam, hogy…”, „de nem dıltem be
neki…” „az lenne a megoldás hogy…” kezdető társadalom-, politika-, és
életbölcsességekkel, melyek gyakran önmaguk cáfolásába bonyolódnak. Itt
is hasonló irányt vesz a szöveg, de valami miatt mégis azt érezhetjük, hogy
azért rafinált ez az illetı, lehet, hogy tényleg nem olyan ırült, mint aminek
megpecsételték, illetve hogy ırültsége ellenére – vagy mellett – mégis szorult
belé egy nagy adag humor, és frappáns beszélıke. Az alterációk ebben a
körben a félrevezethetıségre, illetve a pszichológus következı
diagnosztikájára esnek, így itt a „furcsa hang” a terapeuta csúfondáros
idézésének eszközévé válik. Az elsı két versszakban mind a szöveg, mind a
zene mutat egyfajta zaklatottságot, a dallam hirtelen nekiiramodások után
meg-megtorpan, majd alterált hangokon „pihen meg”, hogy aztán újra
továbbiramodjon, és megérkezzen a kromatikus lemenetelre a dallam végén,
amiben megállapításra kerül, hogy „normális vagyok” akárki akármit mond.
Bár, ez sokkal hihetıbb kijelentés lenne, hogyha mondjuk a zárlat nem az
„ırült” kromatikus, hanem a „szokványos, megnyugtató” diatonikus
hanglépésekbıl állna…
Következik a „B” rész, egyre fokozódhat az az érzésünk, hogy nem
hamar fogunk szabadulni ebbıl a monológból, indul a történet Ádám és
Évától, úgy tőnik az elbeszélınek nem sok lehetısége van szociális
interakciókra, ha így kapaszkodik a történetmesélési lehetıségbe… Honnan
is kezdıdött ez az egész? Kiderült, hogy hısünk már gyerekként sem volt
egészen rendben, ez is kromatikus felmenetellel indul, „they say as a child I
appeared a little bit wild with all my crazy ideas” (Azt mondták, gyerekként
kicsit vadnak tőntem a sok ırült ötletemmel) amiben a little bit (kicsit) szó
triolába bukik, ami mintha pont az ellenkezıjét volna hivatott igazolni. Ezután
meg egy egészen vad tempójú „but I knew what was happening” (de én
tudtam mi történik) akkordbontásos fel- és lemenetel következik, (Bb 79
felfelé, és C 5# lefelé), ami szintén leginkább azt a benyomást kelti, hogy
27
ennek szöges ellentétérıl van szó. Ezután egy kicsit megnyugszik, szinte
elérzékenyül, ahogy kicsit félve, de aztán önérzetesen kimondja: „I was a
genius” (zseni voltam), majd kicsit észbe kapva próbálja igazolni magát, mi
ebben a különös, hiszen mi sem természetesebb, mintha valaki már három
évesen varázsló. A versszakot ismét felsıbbrendő önérzetes
kinyilatkoztatással zárja az akkord alaphangra; én tudtam, hogy ennek így
kellett lennie.
A „C” részben folytatódik a gyermekkorra való visszaemlékezés, és itt
is jellemzı az az értetlenkedés, amivel az elbeszélı az övével ellentétes
véleményeket fogadja. Hiszen hogy is gondolhatja bárki hogy ı ırült, amikor
véleménye szerint teljesen evidens, hogy nem. Vállvonogatást is
képzelhetünk a vodkás anekdota elmeséléséhez, hallottam jól kell aludni a
gyerekeknek, hát vodkát ittam. Mi sem logikusabb ennél. Közben nagyon
szembetőnı, hogy az ehhez tartozó dallam mennyire egyszerő, szinte naiv,
mint egy gyermekdal, ami fokozza azt az érzésünket, hogy az elbeszélı
szerinti valóságban mi sem természetesebb, mint egy gyereknek a jól alvást
a vodkaivással párosítani. A szülık persze kiakadtak, de én már azért láttam
rosszabbat. Vagy – és itt megtorpan – „Szerinted ırült vagyok?” Ez az elsı
és egyetlen kiszólás a monológból, mintha egy pillanatig átvillanna az agyán,
hogy mi van, ha még sincs igazam… De ez a kétely amilyen hirtelen jött,
olyan hirtelen el is megy, nem hagy válaszra idıt, gyorsan egy dupla triolás
futammal folytatja normálisságának bizonygatását, lehet, hogy még csak
hároméves voltam, de már swingeltem! Itt számomra a swingelés lenginkább
a beszédre vonatkozik, láthatjuk, hogy nem egy szőkszavú emberrel van
dolgunk, könnyő elképzelni a hároméves elbeszélıt, aki épp, hogy megtanult
beszélni, de már lyukat beszél mindenki hasába! Itt elıször nincs lezárva a
versszak, szinte észrevétlenül száguldunk át a „D” részbe, ahol már szinte
levegıt sem vesz a mesélı, egyre magasabb lágéban, egyre ırültebb
ritmikával rohan a dallam – hiszen Einsteint is bolondnak nézték –
kromatikus körülírások, triolák, akkordbontások követik egymást, és a szöveg
egyre összefüggéstelenebbül csapong, míg hirtelen egy egészen képtelen és
oda nem illı sztorinál torpan meg egyszer csak a kör végén a dallam. Mintha
maga is meglepıdne, ezt most miért is mondtam? Honnan is jött ez? Két
ütem kiállás kell, míg nagy lélekjelenléttel magához tér, és rájön, mirıl is van
28
szó. Ebben a helyzetben a legegyszerőbb és a legjellemzıbb eszközhöz
nyúl, megismétli a már korábban elhangzottakat. Nincs is ennél jobb recept
az összekuszálódott mondanivaló kibogozására! Kezdjük is elölrıl, „A
pszichológusom azt mondta…” és visszatér az elsı „A” rész. Ennek a végére
összeszedi magát, és a befejezı „A” részben beveti a frappáns, de azért
lássuk be, meglehetısen gyerekes eszközét, nem én vagyok ırült, hanem
te!. Majd elhangzik az egész szám csattanója: na, mert, hogy nekem két
fejem van, ezzel nem tudsz versenyezni!
Itt a legutolsó mondatban derül ki, hogy valóban egy skizofrén
beteggel állunk szemben, de már valahogy ırültsége és kitekertsége ellenére
kicsit azért belopta magát a szívünkbe, szerethetı, vicces és kedves ırült ez,
aki nem sok vizet zavar, ha csak nem a túlzott beszélıkéjével! Véleményem
szerint maga a szöveg önállóan is megállná a helyét, annyira szemléletesen
imitálja és mutatja be az elmebetegség jellemzıit, viszont fı értéke, hogy
mindezt egy nagyon szerethetı és kedves formában. Nincs a szövegben
semmi pejoratív, sem megalázó.
Ami számomra a legjelentısebb, az a zene és a szöveg tökéletes
harmóniája! Ha nem ismernénk a szám történetét, azt is gondolhatnánk,
hogy itt két ember nagyon tudatosan megszerkesztett és kidolgozott közös
munkájának eredményét látjuk, ahol a zene minden egyes hangja
tökéletesen leköveti mind a szöveg ritmusát, mind a jelentését. Ezért olyan
elképesztı, hogy Annie Ross hogyan tudott egy ennyire tökéletes szöveget
írni erre a zenei anyagra, csupán egyetlen éjszaka alatt!
TWISTED – FELVÉTEL
Nem sok verzió található az interneten a Twisted-bıl, a két
legismertebb az 1952-es eredeti, ahol Annie Ross énekel, illetve egy 1974-es
Joni Mitchel feldolgozás, ami csaknem egy az egyben az Annie Ross verzió,
csak apróbb dallamvezetési változásokkal, kicsit modernebb hangzásban.
Van egy élı Annie Ross koncertfelvétel is, ami 1959-ben készült egy Hugh
Hefner által adott partin (Playboy After Dark sorozat, ahol minden héten más
és más jazz zenészek szórakoztatták az egybegyőlteket). Az élı felvétel
egyik érdekessége, hogy a házigazdán kívül látható nézıként Tony Bennet
29
is, a zenekarban pedig Count Basie kísér többek között. Annie zseniálisan
adja elı a számot, ez egy olyan darab, amihez nagyon jól illik a humor, és a
színészkedés is, ami nagyon jól megy Annie-nak. Érdemes megnézni a
felvételt, amiben felidézıdik a jazz fénykorszakának utánozhatatlan és már
soha vissza nem térı lebilincselı hangulata.
A felvételt az eredeti verzió és aranzsok szerint játszottuk fel, eredeti
hangnemben. Az szám felvételénél azt tartottam leginkább szem elıtt, hogy
az amellett hogy a kíséretben és a dallamban is követjük az eredetit, kicsit
próbáljuk meg az ırületet jobban belefőzni a felvételbe. Úgy gondolom, hogy
ez megfelelıen sikerült. Az éneklésben úgy érzem, hogy az a néhány kissé
hamis hang, még illik is a szám hangulatához, és ezért nem is akartam
hozzányúlni, a felvétellel meg vagyok elégedve. A jövıben még tervezem
megvalósítani azt az ötletemet, amire most nem maradt idı, hogy
véletlenszerő és szokatlan modulációkat raknék a hét körbe, ami fokozná az
ırület hatását.
30
ANGEL EYES
Angel Eyes (Angyalszemek) 1946-ban íródott, Matt Denis szerezte a
dallamot, míg a szöveg Earl Bennet érdeme. Mindkettejük szerzeményei
közül ez legismertebb. A dalt rengetegen feldolgozták, és az 1953-mas
Jennifer címő thriller fıcímdala. Az elsı rögzített felvétel a számból Herb
Jeffries színész, énekes nevéhez főzıdik. Utána többek között olyan sztárok
vették lemezre, mint Ella Fitzgerald, Nat King Cole, Frank Sinatra, Anita
O’Day és Julie London. Az 1993-mas Leaving Las Vegas (Las Vegas,
végállomás) címő, Nicolas Cage fıszereplésével készült film betétdalává is
vált, Sting elıadásában. A szöveg:
Angel Eyes Try to think that love's not around, But it's uncomf’bly near My old heart ain't gaining no ground Because my angel eyes ain't here.
Angel eyes, that old devil sent, They glow unbearably bright, Need I say that my love's misspent, Misspent with angel eyes tonight.
So drink up, all you people, Order anything you see, Have fun you happy people, The drinks and the laughs on me.
Pardon me, but I got to run, The fact's uncommonly clear, Got to find who's now number one And why my angel eyes ain't here.
’Scuse me while I disappear.
Angyalszemek Próbáld azt gondolni, hogy nincs itt a szerelem, Pedig kényelmetlenül közel van Az én öreg szívem nem nyerhet teret Mert az én angyalszemeim nincsenek itt. Angyalszemek ezek az ördög által küldöttek, Elviselhetetlenül fényesen ragyognak, Kell-e mondanom, hogy a szerelmem elpazarolt, Angyalszemeimmel elpazarolt ma este. Igyatok mind, ti emberek, Rendeljetek, amit csak láttok, Érezzétek magatokat jól, ti boldog emberek, Az italokat és a nevetéseket én állom. Bocsássatok meg, de rohannom kell, A tény szokatlanul tiszta, Meg kell találnom, most ki az elsı És miért nincsenek itt az angyalszemeim. Bocsássanak meg, amíg eltőnök.
Ez volt az a szám a hat közül, amit a legnehezebben tudtam
megfejteni, és amin a legtöbbet gondolkodtam. Az elsı és a leginkább
kézenfekvı értelmezés egy szerelmes panasza, akit tegnap még szerettek,
de mára már ejtettek. Emellett viszont még volt sok félreértelmezhetı sor
illetve utalás, amit végül sikerült magamban helyre rakni, de azt gondolom,
31
hogy nyitott annyira a szöveg, hogy többféle értelmezést is elbír. Az enyém a
következı:
Ez egy olyan szám, amit férfi és nıi énekesek egyaránt énekeltek,
mindkét irányba „mőködik”. Az alaphelyzetet – most nıi szemmel – a
következıképpen tudom elképzelni: Egy csodaszép szemő férfi, akiért
minden nı odavan, aki a társaság középpontja, és aki teljes mértékben
tisztában van saját vonzerejével, ellenállhatatlanságával. Rengeteg nı veszi
körül, akik mind a kegyeibe szeretnének férkızni, ı pedig kedvére válogat a
„felhozatalból”, természetesen minden komoly szándék nélkül. Idıszakos
kedvencei vannak, akiket egyik pillanatról a másikra levált, minden érthetı ok
nélkül, nyilván újra, frissre, izgalmasra vágyik, és hamar megunja ıket. Az
éneklı nı éppen a legutóbbi kegyeltje volt, és ahogy mindannyian, ı is
elhiszi, hogy most már ı lesz az igazi, az utolsó, a gyıztes. De rá kell jönnie,
hogy ı sem más, mint a többi, ı sem ér többet, és neki sem lehet más sorsa,
mint egy megunt játéknak; lecserélik.
A szám szerkezete a szokásos „A A B A”, egy kódával kiegészülve. Az
elsı „A” rész felvázolja az alaphelyzetet. Mindkét sorban az elsı
dallammotívum a blues hangon áll meg, egyértelmően jelezve, hogy nem egy
vidám témáról lesz szó. Megérkezik a nı a bálba/buliba, és meglátja a
szeretett férfit más nı társaságában. Megpróbálhat úgy tenni, mintha nem
venné észre, mintha nem is lenne ott, mintha kemény lenne, és nem
érdekelné, de mégis kényelmetlenül közel van, semmi másra nem tud
gondolni, csak hogy azok az angyalszemek, akik eddig rá néztek, eddig az
övéi voltak, most már nincsenek. Most már ember lett, egyik napról a másikra
átváltozott, már más a szeme is, másra néz szépen, mást szeret. Nem is
lehetséges, hogy ugyanaz lenne, hiszen nincs olyan ember, aki ilyen hirtelen
változik át teljesen. Ekkor érti meg, hogy a férfi összes szép szava, hatalmas
szerelme csak felvett álca volt, egy szerep, amely szerep már nem létezik,
így már az ı angyalszemei sem léteznek.
A második „A” részben ezt a felismerést fejti ki. Ezek az angyalszemek
elviselhetetlenül ragyognak, nem is lehet más itt a magyarázat, mint hogy az
ördög küldte ıket, itt valami boszorkányság lehet, mert nem lehet valaki ilyen
gonosz, hogy ilyet tegyen egy nıvel. Ezek után nem is kérdés, hogy az
angyalszemekkel, a férfival töltött idı elvesztegetett volt, és még a ma este
32
is, hogy már mindent megértett, még így is felesleges elpazarolt este volt,
amit feleslegesen az ı gondolatával töltött.
A „B” részben rátör a keserőség és a cinizmus: Igyatok, egyetek,
érezzétek jól magatokat, hogy is képzelhetném, hogy az én tragédiám bárkit
is megérint. Elidegenedett reménytelen állapot ez, ahol az embert az ünneplı
vígadó tömegben éri a felismerés, hogy becsapták, kihasználták, és mégsem
kiabálhatja ki magából a bánatát, mert senkit sem érdekelne. Sıt, jó képet
kell vágnia az egészhez, hiszen az élet megy tovább, ismerısöknek kell
köszönni, mosolyogva válaszolni a teljesen felesleges és érdeklıdés nélküli
kérdésekre, bókokat, táncfelkérést elfogadni, miközben belül a legnagyobb
kínokat kell kiállnia.
A lezáró „A” részben jön az elhatározás, most már semmi sem számít,
otthagyva csapot-papot, szembe akar nézni vele, meg akarja tudni ki az, aki
kiütötte a nyeregbıl, nem számít, ha utána mindenki szánalommal vegyes
megvetéssel fog rá nézni, nem érdekli, ha teljesen lejáratja magát, akkor is
oda kell mennie, hogy szembesítse, és megkérdezze a nyilvánvalót: „Miért
nem velem vagy?”.
Persze mindez, amire számítani lehetett, meg is történik. Pillanatra
megdermed a tánctér, kiállás van a zenében, mindenki odanéz, kinevetik,
lenézik, lesajnálják, a férfi persze valószínőleg valamilyen frappáns és
humoros válasszal csak még jobban megalázza. Ekkor ráébred, hogy
hívatlan, és nem szívesen látott résztvevı, senki nem akarja már látni, az ı
ideje leáldozott. A kódában elköszön: itt az ideje, hogy végleg eltőnjön, és
soha ne térjen vissza.
ANGEL EYES – FELVÉTEL
A zene a témához illıen blues-os ballada, ennél a számnál úgy érzem,
hogy az alap dallamot, amellett hogy gyönyörően követi a történetet, nem
szükséges részletekbe menıen elemezni, mert a maga egyszerőségével és
letisztultságával éri el azt, hogy a szöveg tökéletes kísérıjévé válik, ezért
sem vettem bele a szövegelemzésbe. A másik ok pedig a hangszerelésben
rejlik. Ez az egyetlen darab a felvett számok közül, aminek nem az eredeti
harmóniáit játszotta a zenekar, hanem Novai Gábor saját hangszerelését, és
33
harmóniamenetét. Az ı hangszerelése által a szám hangulata némileg
sötétebb és súlyosabb lett, és persze sokkal modernebb. Mindezek
támogatják a szöveget, és nem ellene mennek, emiatt azt gondolom, hogy
egy nagyon találó újraértelmezése született a számnak az új hangszerelés
által. A dallamban sok változtatást a hangszerelés ihletésére találtam ki, ezek
a hangok a téma démoni vonatkozását teszik hangsúlyosabbá. Az elsı ilyen
változtatásom az elsı „A” rész „My old heart” során van, ahol a
dallammotívum utolsó hangja az alaphangtól számított kisszekundon áll meg,
ami fríg jelleget kölcsönöz a dalnak. A fríg hangsor számomra egy nagyon
modern és izgalmas világot, képvisel, egyik kedvenc improvizációs skálám,
és szerintem nagyon jól illik a szám hangulatához. Szeretem, hogy van a fríg
hangsorban valami furcsa, valami megfoghatatlan ırültség, amit egyfajta
archaikus eleganciával közvetít. Akaratlanul is a hangzásában hasonló angol
„freak” (furcsa, torz, különc) szó jut róla eszembe, de a jelentés legjobb
értelmében. A fríg dallam a szóló elıtti utolsó „A” rész végén is visszatér a
felvételen, a „Because my Angel Eyes ain’t here” sorban, ami szerintem jól
passzol a történet záró szituációjához. Az „A” részek elsı sorában hallható
kromatikus lemenetel utolsó hangját is minden elhangzó „A” részben
máshogy éneklem, amit a hangszerelés szintén lekövet. Ez a hang a dallam
szerint az alaphang kvintje, amit az elsı „A” részben így is éneklek, majd a
hátralévı 3 visszatérı „A” részben egyre szokatlanabb, és „oda nem illıbb”
hangokra érkezem, elıször 9-es, majd nagy szeptim, majd 11#. A számot a
fıiskolai kiszenekari gyakorlatok során dolgoztuk ki, Gábor oda készítette a
hangszerelést, és a felvételen is a zenekar tagjai játszanak. Úgy gondolom,
hogy a hangszerelés és az elıadás méltó és illı a számhoz, és sikerrel tudja
a máig aktuális szöveg és a dallam mondanivalóját egy modernebb
hangzásban közvetíteni.
34
INSENSATEZ / HOW INSENSITIVE
Antônio Carlos Jobim, a bossa nova atyja, és a rengeteg csodálatos
dal komponistája. Az ı – számomra egyik legcsodálatosabb - szerzeménye
az Insensatez, illetve angolul How Insensitive, ami 1963-ban íródott. Azért
használom mindkét címet, mert, mint a legtöbb bossa nová-hoz, ehhez is
íródott angol szöveg, az eredeti portugál mellett és azzal nagyjából egy
idıben. Az amerikai jazz elıadók körében leginkább az angol dalszöveggel
terjedt el, míg a brazil énekesek fıleg az eredetit éneklik, de itt is akad, aki az
angolt részesíti elınyben. A portugál szöveg írója Vinícius de Moraes 1956-
ban ismerkedett meg Jobimmal mikor saját színházi produkciójához Jobim
szerezte a zenét. Innentıl kezdve több közös darab került ki a kezük alól. Az
Insensatez mellett olyan örökzöldek születtek együttmőködésükbıl, mint a
Garota de Ipanema (Girl from Ipanema), Chega de Saudade (No More
Blues), és az Água de Beber (Water to Drink) többek között. Az angol
szöveget Norman Gimbel amerikai szövegíró írta, akinek több bossa nova
fordítást köszönhetünk, többek között a fent már említett Girl From Ipanemát
is.
A dallamban felismerhetı Chopin e-moll prelődjének hatása (Op. 28,
No. 4) amit Chopin rendelkezésére a saját temetésén játszottak a Mozart
Requiem mellet. Jobim dallama is hasonlóan az alaphang kvintje és kis
szextje körül mozog, és a zene hangulata is hasonló, és az ereszkedı dallam
motívum és felismerhetı mindkét mőben.
A zene szerkezet egyszerő, nem követi az általános jazz felépítést,
hanem két versszakos dal. A dallam végig ereszkedik, kis ambitusú, az
egész hangterjedelem mindössze egy kis szeptim, de kvint fölé csak átmenı,
illetve díszítı hangokra lép a dallam. Az elsı négy sorban ugyanaz a
motívum ismétlıdik meg kétszer, elıször az alaphang kvintjérıl indulva, majd
a kvártról. Az elsı sor csupán két hangot érint, a kvintet és a kis szextet,
majd a második sor vezet rá a harmadikra egy – a bossa novára nagyon
jellemzı – kromatikus lemenettel, megérkezvén az alaphang kvártjára.
Ugyanez történik a harmadik és a negyedik sorban, csak mindezt egy nagy
szekunddal lejjebbrıl indulva, és az alaphang tercére érkezve. Az ötödik sor
követi az elızıek példáját, és a tercrıl indulva ismétli az elızı motívumot, de
35
a hatodik sorban az elızı motívumok variánsa jelenik meg, már nem
kromatikus lemenetel van, hanem a dallam visszavezet a tercre, a hetedik
sor az ötödikkel megegyezik, majd a befejezı sor az alaphangra érkezvén
lezárja a dallamot. A második versszak az elsı versszak szerkezetével és
dallamával teljesen megegyezik. Tehát a dallam nagyon egyszerő, szinte
népdal szerő.
Habár a portugál az eredeti szöveg, mégis mindkét verzió beépült a
köztudatba, és elfogadott alapmőve lett a jazz zeneirodalomnak. Az
alábbiakban elıször a portugál szöveget elemzem, majd ezt követıen az
angolt.
Insensatez A insensatez que você fez Coração mais sem cuidado Fez chorar de dor o seu amor Um amor tão delicado Ah porque você foi fraco assim Assim tão desalmado Ah, meu coração quem nunca amou Não merece ser amado Vai meu coração ouve a razão Usa só sinceridade Quem semeia vento,diz a razão, Colhe sempre tempestade Vai meu coração pede perdão Perdão apaixonado Vai porque quem não pede perdão Não é nunca perdoado
İrültség Milyen ırültséget csináltál Én nyugtalan szívem, Fájdalomtól sírást okoztál a szerelmeddel, Ezzel a különleges szerelemmel. Miért voltál ilyen gyenge, Ilyen érzéketlen, Ó, én szívem, aki sohasem szeretett, Nem érdemli meg, hogy szeressék. Gyerünk, én szívem, halld meg az okot, Csak ıszinte legyél mindig. Aki szelet vet, mondja a mondás, vihart arat. Én szívem, kérj megbocsátást, Szerelmes bocsánatot, Mert aki nem kér bocsánatot, Annak soha sem bocsátanak meg.
A dal egy monológ, amit az éneklı a saját szívéhez intéz. Az
alapszituáció értelmezésem szerint a következı, amennyiben nıi szemmel
tekintek a történetre: Párkapcsolat, ahol a férfi nagyon szerelmes, de a nı
nem igazán tudja, mit akar, nem érez átütı szerelmet, jól is érzi magát, meg
nem is. Esetleg egy olyan lány a mesélı, aki sokáig volt egyedül, nehezen
talált párra, és most nem meri meghozni a döntést, hogy kilép a kapcsolatból,
fıleg, hogy szereti a másikat és kötıdik hozzá, csak nem annyira, mint
szeretné. Aztán, mivel nem tudja magában tartani, elmondja a párjának hogy
mi a helyzet, akinek persze összetörik a szíve. Ennek ellenére a beszélgetés
vége nem szakítás, mert annyi akaratereje nincs a lánynak, hogy meghozza
ezt a döntést, akármilyen egyértelmő is, hogy nem mőködik a dolog. Inkább a
36
szívét próbálja meggyızni arról, hogy mőködjön közre, essen szerelembe,
hiszen semmi oka nincs arra, hogy ne tegye.
Az elsı versszak a szív „szidalmáról” szól, miért viselkedsz ilyen
rosszul, miért bántottad meg a másikat, hogy lehetsz ilyen érzéketlen, és ha
nem szeretsz, nem is érdemled meg azt, hogy szeressenek. Tehát az agy, a
tudat próbálja meggyızni – a természetesen meggyızhetetlen – ösztönt,
tudatalattit. Nyilvánvalóan ez egy teljesen értelmetlen monológ, mert pont az
a lényege és a szépsége a szerelemnek, hogy nem ésszerő, nem tudatos,
hanem ösztönbıl alakul ki. Sokkal inkább tőnik ez „buta kifogásnak” hogy a
nı megszabaduljon a lelkiismeret-furdalástól, hogy hát ı szeretne szeretni,
csak nem megy, nem tehet róla, hanem a szófogadatlan, rosszul mőködı és
irányíthatatlan szíve minden bajnak okozója.
A második versszak egy lehetséges megoldást vázol fel, ami
nagyjából ugyanannyira elképzelhetetlen, mint az elsı versszak. A nı
megpróbálja kioktatni, szinte fenyegetni a szívét, hogyha nem viselkedsz jól,
ne is várd, hogy veled jól viselkedjenek. Minden amiatt van, mert rossz vagy,
de akkor számolnod kell a következményekkel. Bocsánatot kell kérned, sıt
mindezt szerelemmel kell tenned, mert különben ennek is meglesz a
büntetése, és soha nem nyerhetsz megbocsátást.
Összegezve a dalt, leginkább egy nagyon törékeny, nagyon egyszerő
lányt látok magam elıtt, aki tényleg nem érti, hogy miért nem képes szeretni,
és ettıl rettentıen szenved, ahelyett, hogy felismerné, hogy mindkettejüknek
jobb lenne, ha a szívére hallgatna, és nem élne vissza a másik viszonzatlan
szenvedélyével. Ez persze a darab tragédiája is, hiszen nincs is rosszabb
egy olyan kapcsolatnál, ahol nincsenek egyensúlyban a két fél érzései, de a
kötıdés és a szeretet erıs annyira, hogy ilyen se vele-se nélküle helyzetet
alakítson ki.
A dallam nemes egyszerősége és szívbemarkoló szépsége egészen
testközelivé és átélhetıvé teszi a problémát, magunkra ismerhetünk, és
szívbıl sajnálhatjuk ezt a lányt, aki akaratán kívül okoz szenvedést annak az
embernek, akit szeret, és akihez erısen kötıdik, de mindezek ellenére nem
képes igazán beleszerelmesedni, habár ez minden vágya. Emiatt mindketten
boldogtalanok.
37
Az angol szöveg – mivel mőfordítás – nyilván nem egyezik teljes
mértékben a portugállal, az alaphangulat hasonló, de mégis sok jelentésbeli
különbség van a kettı között. Nézzük az angol szöveget: (nıi énekes verzió)
How Insensitive How insensitive I must have seemed, When he told me that he loved me. How unmoved and cold I must have seemed, When he told me so sincerely Why he must have asked Did I just turn and stare in icy silence? What was I to say? What can you say, When a love affair is over? Now he's gone away and I'm alone With a memory of his last look. Vague and drawn and sad I see it still All his heartbreak in his last look. How he must have asked, Could I just turn and stare in icy silence? What was I to do?What can you do When a love affair is over?
Milyen érzéketlen Milyen érzéketlennek tőnhettem, Amikor azt mondta, szeret. Milyen érintetlennek és hidegnek tőnhettem, Amikor olyan ıszintén elmondta. Miért – kérdezhette – Fordultam el és néztem olyan jeges némasággal? Mit is mondhattam volna? Mit lehet mondani, Amikor a szerelem véget ér? Most már elment, én pedig egyedül vagyok Az utolsó pillantásának emlékével. Homályosan, vontatottan és szomorúan látom még mindig, A megszakadt a szívét az utolsó pillantásában. Hogyan – kérdezhette – Tudtam elfordulni, és olyan jeges némasággal nézni? Mit tehettem volna? Mit lehet tenni, Amikor a szerelem véget ér?
Az alapszituáció itt is hasonló, mint a portugál verziónál, véleményem
szerint azzal különbséggel, hogy itt már túl vannak a szakításon. A nı
hasonló problémákkal küzd, csak itt nem a szívhez intézett monológot
halljuk, hanem inkább egy elbeszélést, és magyarázkodást a történtekrıl. Itt
mintha a kötıdés gyengébb lenne, hiszen képes volt elfordulni, képes volt
érzéketlennek maradni, és szakítani. Itt is erıs lelkiismeret-furdalás érzıdik,
viszont az akaraterı és a szív ereje itt egyértelmően erısebb, mint az ész és
a logika. Kiderül, hogy a szakítás elkerülhetetlen, és akármilyen rossz is
fájdalmat okozni annak, aki a legkevésbé sem érdemli meg, mégis ez az
egyetlen járható út, és habár fájdalmas, meg kell tenni. Hiszen mi mást is
lehet tenni, ha a szerelem véget ért?
A második versszak már egy visszatekintés a szakítás után, némi
nosztalgiával főszerezıdött megbánást érezhetünk benne, de ez is inkább a
lelkiismeret-furdalásra élezıdik ki, anélkül, hogy komolyan fontolgatná a
visszatérés lehetıségét. Hiszen itt is azzal fejezıdik be a szöveg: mit
tehettem volna, mikor elmúlik a szerelem?
38
Persze könnyő az olyan szakítás, ahol lehet haragudni a másikra, ahol
lehet ıt utálni, ahol van kézzelfogható ok az elválásra. De az, ahol elmúlik a
szerelem annak ellenére, hogy a másik szeret, és a tenyerén hordoz, és ahol
semmi racionális ok nincsen, ott igazi kínszenvedés. Mert ott a lelkiismeret-
furdalás nagyon erıs, és a sajnálat, a szánalom sokszor addig tartja benne
az illetıt a kapcsolatban, amíg már mindenkinek szenvedés az egész, és a
kapcsolat nagyobbik része sokszor a „se vele se nélküle” fázisban telik.
Ilyenkor a döntés meghozatala, véghezvitele, és a döntés mellett kitartás a
legnehezebb.
Úgy gondolom, hogy habár sokban különbözik a két szöveg, mégis
mindkettı teljes jogú és értékő szövege a dallamnak, és mindkettı szépen
illik a zene hangulatához, és jól követi a dallam motívumait. Fontosnak
tartom azonban, hogy a két nyelv „zenéje” és a két szöveg jelentése más
megformálást kíván, emiatt nem szabad ıket ugyanúgy énekelni.
INSENSATEZ / HOW INSENSITIVE – FELVÉTEL
Rengeteg elıadás és felvétel készült a számból. Eredeti nyelven
énekelte Jobim maga, Joao Gilberto, Astrud Gilberto illetve más brazil
énekesek. Érdekes, hogy Astrud Gilberto mindkét nyelven énekli. Angolul
fıleg az amerikai jazz énekesek adták elı, többek között Ella Fitzgerald,
Judy Garland, Frank Sinatra, illetve több kortárs világsztár is feldolgozta, mint
Diana Krall és Dee Dee Bridgewater, sıt a popzene képviselıi is
elıszeretettel énekelték, mint például Sting, Iggy Pop vagy Sinnéad
O’Connor. Rengeteg instrumentális feldolgozása is született, többek között
Wes Montgomery, Dexter Gordon és Pat Metheny által. David Lynch Lost
Highway (Útvesztıben) címő filmjében szerepel egy Jobim által játszott
instrumentális verzió is.
Sok verziót meghallgattam, de Astrud Gilberto protugál verziója tetszik
leginkább, ami leginkább közvetíti az autentikus bossa nova hangulatot
számomra. Az angol verziók közül Dee Dee Bridgewater élı montreux-i
felvétele volt rám a legnagyobb hatással, mert amellett hogy zseniálisan
modern a hangzás és a hangszerelés, ugyanolyan átütı erıvel vesz le a
39
közvetített érzelem a lábamról, mint a csendes és visszafogott Gilberto
verzióban.
Mindig is fontosnak gondoltam azt a szempontot szem elıtt tartani,
hogy egy zeneszöveg az adott stílushoz tartozó eredeti nyelven hangozzon
el, itt mégis kivételt tettem. A bossa nova nyelve alapvetıen a portugál, de
mostanra már a stílus szerves részévé vált a jazz mőfajnak, emiatt érzem
úgy, hogy egy angol nyelven énekelt bossa nova is lehet teljes értékő
elıadása egy bossa nova számnak. Természetesen fontos, hogy a szöveg
minısége ne maradjon el az eredeti szövegétıl, ami az Insensatez / How
Insensitive esetében úgy gondolom, teljes mértékben teljesül. Mivel mindkét
szöveg tetszett, szerettem volna mindkettıt beépíteni a felvételbe. Így
született az a koncepció, hogy a két kedvenc felvétel (Gilberto, Bridgewater)
hangulatait próbálom meg összehozni egy számon belül.
A szerkezetet így a következıképpen alakítottam ki. A szám egy
autentikus bossa nova gitár hangzással és kísérettel indul, majd erre száll rá
finoman a dob és a bıgı. A dob itt még kézzel kísér, kicsit az autentikus
kézzel ütött dobok hangulatát idézve, ami szépen lassan építkezik a téma
alatt. Az ének portugálul indul, nagyon finoman, egyszerően és érzékien.
Csak az elsı versszak hangzik el portugálul. Ezalatt egyre több lesz a három
kísérı hangszer, és a dob is lassan átalakul egy jazzesebb hangzásra. Az
ének téma után jön egy versszaknyi gitárszóló, aminek a kíséretébe lágyan
bekapcsolódik a zongora, ami számomra még egy lépéssel közelebb viszi a
hangzást a jazzhez. A szóló végére már átértünk a jazz világába. A
visszatérı ének téma már az angol szöveget követi. Itt már kevésbé finom az
ének, alkalmazkodva a szöveg jelentéséhez. Itt mindkét versszak elhangzik.
A portugál témában minimalizmusra, egyszerőségre és tétova halk
érzékiségre törekedtem a téma megformálásában, ezzel szemben az angol
témához a visszafojtott, néha-néha kitörı érzelmeket éreztem illınek. Azt
gondolom, hogy ennek megvalósítása megfelelıen sikerült, mint ahogy a
zene autentikusból jazzes modernbe érkezı hangzása is nagyjából. A
hangszerelésen lehetett volna még dolgozni, ez, majd remélem, a
késıbbiekben megvalósul.
40
ÖSSZEGZÉS
Nagyon nagy élmény volt ilyen sokat foglalkozni ezekkel a számokkal,
amiket bár korábban is ismertem, mégis úgy érzem, hogy az elemzések
megírása során sikerült igazán megértenem, és magamévá tenni ıket. Azt
gondolom, hogy a közönségnek sokkal nagyon élményt nyújtana egy
koncert, ha valamennyire megértenék az elhangzott dalszövegeket. A
dolgozat elején felmerült két megoldásból azt gondolom, hogy a kiosztott,
lefordított dalszöveg nem tud mőködni, mert mint ahogy itt az elemzésekben
is látszik, a nyersfordítás nem tudja ugyanazt a hangulatot, lüktetést, ritmust
közvetíteni, mint az eredeti nyelv. A mőfordításhoz pedig profi mőfordítóra
lenne szükség, bár akkor is, mint ahogy azt az Insensatez esetében is
láthattuk, szinte képtelenség ugyanazt a hangulatot és jelentést megírni egy
másik nyelven. Mivel szóban összefoglalni a számokat túlságosan sok idıt
venne igénybe, és esetleg fárasztaná is a közönséget, legjobb megoldásnak
azt gondolom, hogy egy kisebb jelentésbeli összefoglalót lehetne a nézıknek
adni koncert elıtt, ami az énekes értelmezését mellızve, csak a szöveg
hangulatát és jelentését foglalja össze magyarul. Ezek után pedig mindenki
tudja úgy értelmezni a zenét, és az elıadást, ahogy akarja.
Munkámat nem tekintem befejezettnek, küldetésemnek tekintem
továbbra is a jazz népszerősítését Magyarországon, amit elsı sorban a
szöveg értelmezés segítésével tervezek folytatni. Fontosnak tartom azoknak
a jazz sztenderdeknek a felkutatását, amelyek szövegei számomra magas
mővészeti értékkel bírnak, és harmonikusan kapcsolódnak össze a zenével.
Köszönettel tartozom a tanároknak, akik segítettek a felkészülésben, a
zenészeknek, akik kísértek a felvételeken, és a Mővészeti Tanszéknek, hogy
egy ilyen rendhagyó, elsı sorban nem tudományos szakdolgozati formát
engedélyeztek számomra.
41
FÜGGELÉK
1. FELVÉTELEK 42
2. FELHASZNÁLT IRODALOM 44
3. ZENE ÉS SZÖVEG KÉRDİÍV
a. üres kérdıív 47
b. válaszok összegzése 52
4. KOTTÁK:
a. Black Coffee
i. Eredeti kotta 60
ii. Harmóniakotta 62
b. Fascinating Rhythm
i. Eredeti kotta 63
ii. Harmóniakotta 64
iii. Arranzs kotta 65
c. You Go To My Head
i. Eredeti kotta 67
ii. Harmóniakotta 69
d. Twisted
i. Eredeti kotta 70
e. Angel Eyes
i. Eredeti kotta 72
ii. Harmóniakotta 74
f. How Insensitive
i. Eredeti kotta 75
ii. Harmóniakotta 76
42
FELVÉTELEK
• BLACK COFFEE Bencze Alma – ének Neumann Balázs – zongora Heigl László – bıgı Szabó Dániel Ferenc – dob Zene – Sonny Burke Szöveg – Paul Francis Webster Felvétel: www.soundcloud.com/almilla/alma-bencze-black-coffee 2013. február 25. Budapest. • FASCINATING RHYTHM Bencze Alma – ének Neumann Balázs – zongora Heigl László – bıgı Szabó Dániel Ferenc – dob Zene – George Gershwin. Szöveg – Ira Gershwin. Hangszerelés: Bencze Alma Felvétel: www.soundcloud.com/almilla/alma-bencze-fascinating-rhythm 2013. február 25. Budapest. • YOU GO TO MY HEAD Bencze Alma – ének Neumann Balázs – zongora Zene – J. Fred Coots. Szöveg – Haven Gillespie. Felvétel: www.soundcloud.com/almilla/alma-bencze-you-go-to-my-head 2013. február 25. Budapest • TWISTED Bencze Alma – ének Novai Gábor - zongora Szeder Balázs – basszusgitár Szabó Dániel Ferenc – dob Zene – Wardell Gray Szöveg – Annie Ross. Felvétel: www.soundcloud.com/almilla/twisted 2013. április 16. Budapest
43
• ANGEL EYES Bencze Alma – ének Novai Gábor - zongora Szeder Balázs – basszusgitár Szabó Dániel Ferenc – dob Zene – Matt Dennis Szöveg – Earl Brent Hangszerelés: Novai Gábor Felvétel: www.soundcloud.com/almilla/angel-eyes 2013. április 16. Budapest. • A INSENSATEZ / HOW INSENSITIVE Bencze Alma – ének Köllner Dániel – gitár Novai Gábor - zongora Heigl László – bıgı Szabó Dániel Ferenc – dob Zene – Antônio Carlos Jobim Angol szöveg – Norman Gimbel Portugál szöveg – Vinícius de Moraes Hangszerelés: Bencze Alma Felvétel: www.soundcloud.com/almilla/insensatez-how-insensitive 2013. április 16. Budapest.
44
2. FELHASZNÁLT IRODALOM
Sher, C.(1991): The New Real Book Volume Two, Sher Music Co, USA.
The Great Gig Book (1996 edition),
Sher, C.(2000): The Standards Real Book, Sher Music Co, USA.
Sher, C.(1988): The New Real Book, Sher Music Co, USA.
Jazz Fakebook, USA.
iReal b Copyright: Technimo LLC.
Pernye András (2007): A Jazz, Noran Kiadó, Budapest.
http://lisztakademia.hu/netfolder/public/PublicNet/Doktori%20dolgozatok/toth
_peter/disszertacio.pdf
http://www.anyanyelv-pedagogia.hu/cikkek.php?id=413
http://magyarnarancs.hu/konyv/a_dalszoveg_irodalmi_szoszedet-63912
Black Coffee:
http://en.wikipedia.org/wiki/Black_Coffee_(1948_song)
http://en.wikipedia.org/wiki/Sonny_Burke
http://en.wikipedia.org/wiki/Paul_Francis_Webster
Felvételek:
Sarah Vaughan: http://www.youtube.com/watch?v=jR8fsEDEvdc
Ella Fitzgerald: http://www.youtube.com/watch?v=KRxS7Q64xUQ
Peggy Lee: http://www.youtube.com/watch?v=p3dgaBjvWfI
Fábián Juli: http://www.youtube.com/watch?v=tk8XY4sU5ps
Fascinating Rhythm:
http://en.wikipedia.org/wiki/Fascinating_Rhythm
http://en.wikipedia.org/wiki/George_Gershwin
http://en.wikipedia.org/wiki/Ira_Gershwin
Felvételek:
Eleanor Powell: http://www.youtube.com/watch?v=Bmhnb34XAcc
Ella Fitzgerald: http://www.youtube.com/watch?v=IRSmEMc8vvA
Jamie Cullum: http://www.youtube.com/watch?v=S_KiwF7P9m0
Dianne Reeves: http://www.youtube.com/watch?v=enaltqw6dYQ
45
You Go To My Head:
http://en.wikipedia.org/wiki/You_Go_to_My_Head
http://en.wikipedia.org/wiki/J._Fred_Coots
http://en.wikipedia.org/wiki/Haven_Gillespie
Felvételek:
Ella Fitzgerald & Joe Pass: http://www.youtube.com/watch?v=K-_bDMslb40
Julie London: http://www.youtube.com/watch?v=YmV5oThSwK4
Billie Holiday: http://www.youtube.com/watch?v=LGNc1yLGPug
Sarah Vaughan: http://www.youtube.com/watch?v=djQSVUPmiTM
Twisted:
http://en.wikipedia.org/wiki/Twisted_(Annie_Ross_song)
http://en.wikipedia.org/wiki/Vocalese
http://en.wikipedia.org/wiki/Annie_Ross
http://en.wikipedia.org/wiki/Wardell_Gray
http://wardellgray.org/
Felvételek:
Annie Ross: http://www.youtube.com/watch?v=JXwMgIlmoaM
Annie Ross (élı videófelvétel):
http://www.youtube.com/watch?v=APS_3Q3mGlQ
Joni Mitchell: http://www.youtube.com/watch?v=IKIQSo7JbKQ
Angel Eyes:
http://en.wikipedia.org/wiki/Angel_Eyes_(1946_song)
http://www.discogs.com/artist/Earl+K.+Brent?anv=Earl+Brent
http://en.wikipedia.org/wiki/Matt_Dennis
http://en.wikipedia.org/wiki/Jennifer_(1953_film)
http://www.imdb.com/title/tt0045931/
http://wheredangerlives.blogspot.hu/2010/11/jennifer-1953.html
Felvételek:
Ella Fitzgerald: http://www.youtube.com/watch?v=agN7oQYxD3Q
Julie London: http://www.youtube.com/watch?v=DjNOV_UwRjA
Frank Sinatra: http://www.youtube.com/watch?v=XH_3loJXlr4
Sting: http://www.youtube.com/watch?v=QS1MgqJ7B3Y
46
Insensatez / How Insensitive:
http://en.wikipedia.org/wiki/Tom_Jobim
http://en.wikipedia.org/wiki/Vinicius_de_Moraes
http://en.wikipedia.org/wiki/Norman_Gimbel
http://en.wikipedia.org/wiki/Bossa_nova
http://en.wikipedia.org/wiki/How_Insensitive
http://en.wikipedia.org/wiki/Prelude,_Op._28,_No._4_(Chopin)
http://joaogilberto.org/disco.htm
Felvételek:
Chopin: Prelude in E-Minor (op.28 no. 4):
http://www.youtube.com/watch?v=ef-4Bv5Ng0w
Portugál:
Astrud Gilberto: http://www.youtube.com/watch?v=1o5OaRM4YWw
João Gilberto: http://www.youtube.com/watch?v=45avyvbAXxU
Antônio Carlos Jobim: http://www.youtube.com/watch?v=PHIe9B5plDI
Maria Creuza: http://www.youtube.com/watch?v=nv02YxCV-5c
Angol:
Astrud Gilberto: http://www.youtube.com/watch?v=kzI_BaTIXvE
Diana Krall: http://www.youtube.com/watch?v=4n_Ao5z3L4g
Laura Fygi: http://www.youtube.com/watch?v=4EsESjwORs8
Iggy Pop: http://www.youtube.com/watch?v=NNjLvAAE2e8
Sting & Jobim: http://www.youtube.com/watch?v=k8kddyBZEhM
Sinéad O’Connor: http://www.youtube.com/watch?v=91ys4wH-bOI
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
Forrás: Sher, C.(1991): The New Real Book Volume Two, Sher Music Co,
USA.
62
Forrás: iReal b Copyright: Technimo LLC.
63
Forrás: The Great Gig Book (1996 edition),
64
Forrás: iReal b Copyright: Technimo LLC. Módosítások: Bencze Alma
65
66
Forrás: Bencze Alma hangszerelése
67
68
Forrás: Sher, C.(2000): The Standards Real Book, Sher Music Co, USA.
69
Forrás: iReal b Copyright: Technimo LLC.
70
71
Forrás: Sher, C.(1988): The New Real Book, Sher Music Co, USA.
72
73
Forrás: Sher, C.(1988): The New Real Book, Sher Music Co, USA.
74
Forrás: Novai Gábor
75
Forrás: Jazz Fakebook, USA.
76
Forrás: iReal b Copyright: Technimo LLC.