Zelei Miklós Szuper, szuper...
Transcript of Zelei Miklós Szuper, szuper...
KRITIKA
Zelei Miklós
Szuper, szuper botocskámMese az, amit elmesélünk. És ezzel
nem mondtunk semmi világrengetőt,csak egy kicsit frappánsabbra szabtukBüszke Kocsis Miklós marosmagyaróimesélőt. Ó mondta, mesévé válik bár-mely történet, ha az „egyszer volt, holnem volt" formula vezeti be, s ígyvégződik: „Ma is élnek, ha meg nemhaltak".
De nem mindegy tán, hogy mit me-sélünk. A képernyő zömmel a pénzrőlmesél esténként a kisgyerekeknek.Mintha valahol Dagobert bácsi széfjeinis túl, az Óperenciás Egyesült Államo-kon innen, álldogálna egy felhőn aNagy Bankár, s a negyven évig tartóbolsidúlás után így tanítaná a kereszt-séget újra felvevő Regnum Marianumelőtakarékos gyermekeit: „Engedjétekhozzám jönni a kis ötezreseket!"
Zúdulnak a képernyő meséi, s hanem figyelünk oda, már-már elhisszük,hogy a mindentjáró maimocska gaz-dagsága és a hitelkártya korlátlan (?!)lehetőségei azonos minőségek. Hogyazonos erkölcsiséget sugároz a törté-net, amelyben a királykisasszonyt, il-
letve amelyikben a készpénzt szabadít-ják ki a sárkány rabságából.
A készpénz e mesék hőse. A többiek,akik ügyetlenül vagy ügyesen megszer-zik, mellékszereplők csupán. A„CASH"-ben testesülnek meg e gyere-keknek csinált filmek szerint az olyanalapvető emberi értékek, mint a jóság, azigazság, a szabadság, a szépség, mind-összesen: élet, erő, egészség. Aki rátör abukszára, az gonosz, hazug, zsarnok...
Szórakozzunk el egy kicsit a kalku-latív maszlagipar szériában gyártottmesepótlékaival!
Ez az új mese? Technológiai me-sék? Megjelenik egy új találmány aziparban, mondjuk a lézer, azonnal ottlesz a rajzfilmben is, s átveszi a mági-kus erejű botocska szerepét, véres ga-lacsinokká aprítva az ellenséges hada-kat. Úgy kell nekik! Mért akarták elra-bolni a disznófejű Nagyúr legkisebb le-ányát, Rúdaranyt? Csakhogy a varázs-erejű botocska a valóságban - mese. Alézerágyú azonban a mesében is valóság.Ha kijön a rajzfilmből, tényleg képes rá,hogy percek alatt fölszeleteljen egyegész karate tanfolyamot.
Állatmesék volnának ezek? Hiszenmint a klasszikus állatmesékben, erajzfilmekben is állatok személyesítikmeg az embereket, az emberi tulajdon-ságokat, társadalmi pozíciókat. Denem teremtődik köréjük egy „mesebelivalóság". Az egérnek, patkánynak,kandúrmacskának rajzolt - álcázott! -hősök a valódi emberi társadalom állatiküzdelmeit játszák el nekünk. Az osto-ba gengszter valóban az ostobagengszter, semmivel se több. Lehet,hogy állat, de nem mese.
Normatív szerepük e „nemmesék"-nek is van. Az általuk közvetített ma-gatartásformák, helyzetmegoldási min-ták arra tanítanak, amire ma nagy szük-ség van: azoknak cseng a kassza, akikméltóak erre, mert leleménnyel, erővel,a bennszülött prolik szemében varázs-latosnak látszó eszközökkel meg tud-ják szerezni, utána pedig képesek meg-tartani a nagy dohányt.
Erről van szó. Jó éjszakát, gyere-kek! Álmodjatok az égig érő bankházpáncéltermeivel, melyekben a jó tün-dér lakik.
Técsi Zoltán
Műanyag mennyországMottó: Amerika nemvolt, hanem van!
Amerikanizálódunk szépen! Las-sacskán felesleges is lesz bárhová ki-mozdulni (a földrajzi) Európa innensősarkából, úgyis bevonja mindinkább azegész sártekét ez az új típusú élvezet.Mert menthetetlenül összezavarodnilátszik az emberiség ízlésvilága - smost mi is sorra kerültünk. Elnyel asemmi! A kolorádóbogár után, hasonlómódon pusztító rokona, az érthetetle-
nül artikuláló, idegen szleng is behajó-zott Kárpátiába, s hozzávalónak a bála-göngyölegek mélyén tonnaszám a me-nő bazári cuccok. (Tartok tőle, olybászennyeződik a magyar hangzás, hogy- a Nagy Parazitológus - Grétsi Lászlóösszes álhatatossága, nyelvőri elhiva-tott, szent buzgalma is kevésnek bizo-nyul.) De az újvilági show-máz, a lift-zene, film és televíziózási módi is sze-rencsésen partra sodródott ideát. Samint ezek mind eggyé tapadnak, belő-lük már egy egészen más életforma,
(ellendemagógia)életmód válik. Neonihil, extraűr. Fé-lek, közeleg a Késő Műanyagkor, AzAnyagtalan Anyagok Nagy Reneszán-sza, amelyet Buzzati egyik rémlátomá-sában mint túlburjánzó, láncreakció-szerű elefántkórt diagnosztizál. A tár-gyak kilépnek fokozatosan a funkcio-nalitás börtönéből, helyettük a szab-vány mindenható önkénye lép uralom-ra. S ezek bizony már közel sem azokaz elhányni valóan rossz, szánalmasanprimitív és otromba lengyel csecsebe-csék, amelyek évekig lépten-nyomon a
47
kezünk ügyébe akadtak, hanem az éppfélezer éve hont foglaló Kolombuszformatervezett tojásaiból kikelt, profit-ra nyíló csőrű fiókák futószalagipará-nak „csúcsszuper" kacatjai. Ugyanúgyhitvány importvackok, Óperencián túlipolyvinil és nejlon bigyók és bóvlik,amiket éhesen elnyel a feneketlen di-vatűr, a fogyasztói (ál)lársadalom. Ki-szolgálva és táplálva velük a cseperedőHarmadik Generáció gombamód sza-porodó új meg új hóbortjai. S mígeleinte megfért e hatalmas vírus óceán-tól óceánig, most mohó és kaján óriás-ként rálátja odvas szájüregét az egészkörnyező nagyvilágra.
... Pedig úgy kezdődött, akár a me-sében: A legkisebb fiú - azaz a „legif-jabb" kontinens - elindult világgá sze-rencsét próbálni, titkon azzal a szán-dékkal, hogy meghódítsa, leigázza ma-ga előtt minden népek gondolkodását.Ment, mendegélt, és csodák csodájáramindenütt szélesre tárultak előtte a ve-retes csapóajtók, bebocsáttatást nyert -sehol egy Hétfejű Sorompó, Elvará-zsolt Vámőrház és benne Vasorrú Cen-zor. S ahol megvetette lábát a csillag-pettyes szörny, ott szörnyű rongálást isvégzett rövid idő leforgása alatt. Lát-hatjuk - ha merjük észrevenni -, akár atermesz, lecsámcsogja csontig a törté-nelmi kultúrákat, új normákat diktál, snyomában ürülékként csak színes hul-ladék, a rákosodó régi váz és teljesenegyforma emberpéldányok maradnak.Egyetlen hatalmas hangyaboly. Voilá!Hypercivilizációs agymosás! Coca-co-la, hamburger, csillagos lobogó - mintvédjegy -, Madonna, Mickey mouse,Dallas, Barbie és Terminátor!!! Imáda-tuk itt, a Kárpátok alatt is kötelező,akár ha paleolit fétisek és totemek vol-nának. ...Egyik hajdan volt tanáromvalamit már sejthetett évekkel ezelőttis e kietlen jelenről, mikor felcsattantóráján: .fiacskáim! Bizony hülye idő-ket élünk. Ma már a nadrágtartó isöltöztet, ha az van ráírva, hogy USA."No, persze Made in és Copyright. Éstermészetesen diszkrét vonalkód,ahogy kell.
Azért kár értünk! - kesergek most ismagamban, ha már egyszer ilyen búsu-lós, komorulásra hajlamos nép ez amiénk. A jó kis kelet-európai miliőn-kért kár, a homo hungarycusért - még
GONDOLKODÓ
ha csökönyös és néha igen zavarosfejeket is hordozunk nyakunkon! Amúltkor már egészen beleborzongtamaz akaratlan felismerésbe: „Te jó ég! Ittláthatatlanul és ijesztően rövid időnbelül amerikai típusú átlagemberekkéfogják átdarálni a volt szovjet típusúátlagembereinket. A szürke rejtőszínhelyett a rózsaszínt csorgatva rájuk."Pedig talán tényleg nem habzó és bőszrasszizmus, ha annak örülnék sokkalinkább, ha megmaradnánk mind ebbena szűk és aszályos horpadásban, nya-kas és máié átlagmagyaroknak, enneka büszkén szeleburdi, endemikus „faj-tának". Persze senki nemzeti önérzeténnem kívánok én végiggázolni sároslábbal, csak motyogom ide, magamelé, mennyire aggaszt a tempó, ahogymáris otthonosan érzi magát nálunk,berendezkedik kényelmesen egy telje-sen idegen identitás. Eközben termé-szetesen meg sem fordul a fejemben,hogy vissza (s)írjam sok-sok kinőttholminkat: a lajbit, a csizmanadrágot, shozzá a rámás csizmát (sőt a svájcisap-kát, pufajkát és gumicsizmát is felejte-ném, ha tudnám), de mindtől jobbanundorítanak, ha hipp-hopp átöltöztet-nénk az egész országot tarka-barka,angolul telefirkáit, olcsó(nak tűnő)göncökbe, trikolóros cilinderbe, pety-tyes nyakkendőbe és Nike csukába.Meglehet, nem is a mi méreteinkreszabták azokat! Mert nézem én ezeketaz olyannyira egyformának látszaniakaró, összezsugorodott felnőtteket -srácokat és lánykákat -, ahogy kedvet-lenül mímelik álcaéletüket. Ahol éppbandába verődnek, a duma immár le-hangolóan lapos és hasonlatos. Meg-szokhatatlanul uncsi. Ugyanúgy feles-leges plusszá vált a Személyiség kifej-lődése képlékeny kamaszburkukból,mint ahogy az volt megelőző hosszúévtizedeken át. Sematikusak. Körük-ben az az elfogadottan jó, amiről má-sok - a Többiek - is azt tartják, hogyjó, így - egyfajta sajátos tömegpszi-chózis áldozataiként - azt hiszik, tény-leg azt szeretik, amit tesznek. Azt,hogy valóban rajonganak a Coca-colá-ért, pedig csak isszák.
S egyre siralmasabb a helyzet -felverte gazként viselkedésünket sok-féle antimagatartás, korcs pótcselek-vés. Már-már gyógyíthatatlannak tűnik
a kezdeti ficam. No, persze valahogy rákellene ereznünk, meddig elég, s met-től sok, mint ahogy egyik korty vízmég jólesik, a következő már telít. Azpedig már rég nem kétséges, hogy azonaz ominózus lóháton rég túlbillentünk;az átpiszkolódás káros mértékűvé kezdválni. Kiutasítani, elszigetelni mégsemigazán lehet ezt a felismerhetetlen ki-terjedésű pestist, hiszen alig vártuk,hogy ideérjen, s magába szippantsonbennünket is. Az a pokoli „propagan-da-bogár" láthatatlanul rágta magátegyre beljebb, ugyanaz, amely utólag -a legvégső puskalövés eldördülte utánmajd húsz évvel is - képes volt meg-nyerni a filmvásznakon egy egészen,de egészen elveszített háborút. Ilyet secsinált még senki más a világon. Hi-szen most, legutóbb is szájtátva néztükvégig e legyőzhetetlen hadsereg mo-dern vitézkedésének, nemzetféltő,szent szabadságharcának sivatagi ka-landjait, lélegzet visszafojtva izgultukvégig a jószerivel szobánkban, a vitrintetején zajló olajcsata együgyű képso-rait. Viadalukat most is diadal koro-názta.
Az ám! Hiszen ahol fény, ott árnyék- tudhatnánk le az örök legyintéssel.De nem! Azért sem!!! Hát nem voltelég ómennek az az egyetlen csillag,amit negyven esztendőre akasztottunkle magunknak az égről, most mindjártötvenkettőre támadt gusztusunk? Igen-is, át kell tudnunk érezni, hogy ugyan-úgy idegen test ez is a mi szélességün-kön, akár az a másik volt. Múlttalan,légüres mítosz, szivárványos külsejűbuborék, hólyag. A középszerű kapita-lizmus kísérlete! Lefordítva viszonya-inkra: kispolgári restauráció. Kész. Ki-próbált recept amerikanizálódás ellenmárpedig ma még nincs, a társadalomönszabályozó érzékenysége, veleszüle-tett immunitása pedig - úgy látszik -nehezen akar működésbe lépni. Ha fogegyáltalán valaha. A „jelenséggel" pá-rosuló nagy, nemzeti kilátástalansá-gunk közepette már csak egyvalamimaradt, amit egészen biztosan tudok:hogy nem szeretnék még egy darabig asaját bőrömben lenni!