ÓKORI RÓMA

Fogalmak: patrícius: (a latin jó apától származó kifejezésből): a Róma alapítóinak tekintett →nemzetségek polgárjoggal rendelkező vagyonos tagjai, akik a királyság megdöntésétől a Kr. e. III. századig a hatalom egyedüli birtokosai voltak. Uralmuk egyrészt a kizárólagosan birtokolt hivatalokon, másrészt az örökölt és az → ager publicusból megszerzett földbirtokon alapult.

Az ager publicus a Római Köztársaság és a Római Birodalom köztulajdonban levő földjeinek neve. Általában a Róma ellenségeitől való kisajátítással gyarapodott. i. e. 367-ben két néptribunus, Licinius és Sextius életbe léptettek egy törvényt, ami 500 iugera-ban (kb. 350 hold) limitálta az ager publicus-ból egy-egy személy által birtokolható földet.

Itália déli részén az újonnan bejegyzett földek nagy területei maradtak az ager publicusban, amiket gazdagok vettek bérbe, figyelmen kívül hagyva az i. e. 367-es törvényt. Tiberius Gracchus i. e. 133-ban célba vette ezeket a törvénysértéseket, ami a föld nem kis részének újraelosztásához vezetett, míg öccsének, Gaius Gracchusnak hasonló i. e. 123-as mozgalma kudarcot vallott, mivel a következő évben meghalt.

i. e. 111-ben új törvényt hoztak, ami lehetővé tette a kisbirtokosoknak, hogy az ager publicus-ba tartozó földjeik felett tulajdonjogot szerezzenek. Mire elérkezett a császárkor, az itáliai ager publicus nagy részét már szétosztották olyan tábornokok veteránjainak, mint Sulla, Iulius Caesar és Pompeius , ami maradt, az egyes városok földje, illetve közlegelő volt. A provinciákban az ager publicus hatalmas volt, és a császár tulajdonába került, bár valójában szinte az egész privát használatban volt.

plebejus: (a latin tömeg kifejezésből): olyan szabad Rómában, aki nem tartozott a patrícius nemzetségek kötelékébe. Parasztok, kereskedők és iparosok voltak, s kezdetben (a királyok korában) nem rendelkeztek polgárjoggal, így nem részesülhettek az → ager publicusból sem. A köztársaság korában hosszú harcot vívtak egyenjogúságukért, melyet egyre fontosabbá váló katonai szerepük miatt a Kr. e. III. századra ki is vívtak.

plebs: a római köznép. A római parasztság tönkremenetele idején (a Kr. e. II. században) a városokba áramló, ingyenélő vagy napszámos munkákból tengődő szabadokat nevezték így. Az állam ingyen gabonával tartotta el, és cirkuszi játékokkal szórakoztatta. A politikai életben is sokszor felhasználták e könnyen befolyásolható tömeget.

consul: a római köztársaság korában a legfőbb → magistratus, az állam élén álló két hivatalnok elnevezése. A → senatussal együtt irányították a köztársaságot. Háború esetén a hadsereg parancsnokai voltak. Tisztségüket egy évig tölthették be. Kezdetben csak →patrícius lehetett ~, majd az egyikük a plebejusok köréből került ki. A császárkorban az uralkodók egyik címévé vált.

senatus: a vének tanácsa Rómában. Az etruszkoktól vették át a királyság korában. A köztársaság idején a legfőbb hatalom birtokosa, megerősítette a törvényeket, felügyelte a → magistratusokat, a pénzügyeket, a vallási életet, irányította a külpolitikát. A császárkorban lassan jelentéktelenné vált. Tagjai a volt magistratusok, akiket a → censorok jelöltek ki. A királyság korában 100, később 300, majd Sulla idejétől 600 tagja volt.

dictator: teljhatalommal rendelkező katonai és polgári vezető Rómában a köztársaság korában, akit végveszély esetén választottak ki a → consulok. Intézkedéseiről hivatala lejárta után sem kellett elszámolnia. E hivatalt csak fél évre lehetett elnyerni.

néptribunus: a plebejusok érdekeit védő tisztségviselő az ókori Rómában Kr. e. 494-től. →Vétójogával élve megsemmisíthette a köznép számára hátrányos törvényeket és rendelkezéseket, s a köznép érdekében törvényeket javasolhatott. Személye sérthetetlen volt, s ezzel védelmet nyújthatott a plebejusoknak. Kezdetben 2, majd 10 ~-t választottak.

vétójog: egy döntés vagy határozat ellen bejelentett tiltakozás, amely megsemmisíti az eredeti döntést, meggátolja a határozat életbe lépését.

rabszolga: szabadságától megfosztott, más tulajdonát képező személy. Általában semmiféle jogokkal nem rendelkezett, eladható és átörökíthető volt, mint bármely más tulajdon. Szinte beszélő szerszámnak tekintették. A ~-ák az ókori Keleten döntően nem a termelésben dolgoztak, csak ház körüli munkát végeztek (házi rabszolgaság), míg a görög és a római gazdaságban egyes időszakokban a termelés jelentős tényezői voltak.

provincia: tartomány, a meghódított területeken kialakított igazgatási egység a Római Birodalomban. A rómaiak Itália meghódítása után a távolabb fekvő területeket szervezték ~-ákká. Ezek élére római helytartót állítottak. Az itteni hivatalnokokat kinevezték és nem választották. A ~-ák lakossága adót fizetett Rómának, s nem voltak politikai jogai.

triumvirátus: (három férfi szövetsége): két politikai érdekszövetség elnevezése Rómában, a köztársaság válsága idején. Az első ~ (Caesar, Crassus, Pompeius, Kr. e. 60) célja a →consuli tisztség, majd egyéb hivatalok megszerzése a senatori →arisztokrácia ellenében. A második ~ (Octavianus, Antonius, Lepidus, Kr. e. 43) célja Julius Caesar gyilkosainak megbüntetése, s a hatalom megtartása azokkal szemben, akik a régi köztársasági államrend helyreállítását akarták.

principatus: az Augustus által kiépített leplezett egyeduralom. A hadseregre támaszkodó egyeduralkodó a köztársasági érzelmekre, hagyományokra tekintettel a köztársasági tisztségeken keresztül gyakorolta hatalmát. A rendszer évszázadokig működött, de a köztársasági formákat mind nyíltabban mellőzték.

limes: a Római Birodalom védelmét szolgáló, a császárkorban létesített szárazföldi határvonal. Egy út(védő)szakaszhoz kapcsolódó sáncok, árkok, őrtornyok, erődök alkották. Az 1. századtól folyamatosan építették ki.

dominatus: (a latin dominus [= úr] szóból): a Római Birodalom válsága idején Diocletianus által bevezetett nyílt császári egyeduralom, amely a →despotizmus jegyeit mutatta. A köztársasági formák teljes elvetésével, a hadsereg erősítésével kívánta megszilárdítani a helyzetet, de az ehhez szükséges adók további emelése hosszú távon elmélyítette a válságot.

diaszpóra: (a görög szétrajzás szóból): a történelemben egy nép vagy vallási közösség szétszóródását értjük alatta, de jelenti e szétszóródás után az idegen közegbe került közösséget is. Az ókorban elsősorban a zsidóság történetéből ismert, pl. a jeruzsálemi templom lerombolását (Kr. u. 70), majd a Bar-Kochba lázadás leverését (132-135) követően.

apostol: Jézus tanítványainak elnevezése a Bibliában. A hagyomány szerint tizenketten voltak, s Jézus különleges hatalommal ruházta fel őket, hogy terjesszék a keresztény tanításokat (az →evangéliumot). Pál azért lehetett ~, mert bár nem volt Jézus tanítványa, egy látomás során közvetlenül tőle kapta az ~-i megbízatást.

Biblia: a kereszténység szent könyve, mely a zsidó hagyományokat tartalmazó Ószövetségből és a Jézus életét és az →apostolok iratait magába foglaló Újszövetségből áll. A ~-ba tartozó szövegek teljes gyűjteménye a Kr. u. IV. századra alakult ki.

egyház: azonos hitelveket követők, vallásuk gyakorlása céljából létrehozott társadalmi szervezete.Keresztény (bibliai) nézőpontból az Egyház az Istentől természetfölötti módon elhívott, Jézus Krisztusban hívő, újjászületett emberek összessége: a magyarul egyháznak fordított szó az Újszövetség eredeti nyelvében, a görögben eklészia (= kihívottak közössége).

püspök: kezdetben a városi →keresztény gyülekezetek vagyonát felügyelte, az egyházi →hierarchia kialakulásával (a Kr. u. III. században) pedig a nagyobb

városok gyülekezetének és e városok köré szerveződő egyházkormányzati területnek a vezetője.

zsinat: az egyház ügyeinek megtárgyalására összehívott gyűlés, amely minden hívőre kötelező határozatokat is hoz. A ~-on részt vevők köre a →kereszténység története során változott: a III. századtól csak az egyháziakat, majd csupán a főpapokat hívták meg.

barbár: Az ókor végére a világ élesen kettévált fejlett és fejletlen társadalmakra: ún. civilizált és barbár népekre. Ez a felosztás természetesen a civilizált népek nézőpontját tükrözi, akik maguk is tudták, hogy életmódjuk lényegesen különbözik a vándorló barbár népekétől. Ezeket a népeket, akiknek nem voltak városaik, templomaik, törvényeik, nem tudtak írni stb. lenézték és primitív, tudatlan barbároknak tekintették. A barbárokat persze csábította a civilizált népek gazdagsága, és ha csak lehetett, megpróbálták fegyverrel megszerezni azt. A kultúrnépek hatalmas, több ezer kilométer hosszú védművekkel: a rómaiak a limesszel, a kínaiak a Nagy Fallal védekeztek a barbárok inváziói ellen. Ilyenformán a civilizáció és barbárok világa a szó szoros értelmében világosan elhatárolódott egymástól.

népvándorlás: a nagy népmozgások közül a Kr. u. IV - V. században kelet felől a Római Birodalomra zúduló népek támadását jelöli. A sztyeppén keletről érkező hunok 375-ben fordították vissza a nyugatról keletre tartó germánokat, akik ezután több hullámban törtek a birodalomra, amely csapásaik alatt kettévált, majd nyugati fele 476-ban megszűnt.

Személyek: Hannibal, a Gracchus-testvérek, Marius, Sulla, Caesar, Antonius, Augustus, Názáreti Jézus, Péter apostol, Pál apostol, Constantinus, Attila.

Topográfia: Róma, Karthágó, Actium, Pannónia, Konstantinápoly, Aquincum, Sopianae, Savaria.

Kronológia: Kr. e. 753 (Róma hagyomány szerinti alapítása), Kr. e. 510 (a köztársaság létrejötte), Kr. e. 264-146 (a pun háborúk), Kr.e.44 (Caesar halála), Kr. e. 31 (az actiumi csata), Kr. u. 70 (Jeruzsálem lerombolása), 313 (a milánói ediktum)325 (a niceai zsinat),

395 (a Római Birodalom felosztása), 476 (a Nyugatrómai Birodalom bukása).

Róma alapítása

Földrajzi elhelyezkedése- Földrész: Európa déli részén az Appennini-félszigeten- Folyója: Tiberis (ma: Tevere)- Lakói: latin törzsek

Róma alapítása1.) A monda szerint

- Romulus és Remus (Marsnak – a háború istenének ikerfiai)- nagybátyjuk halálra ítélte őket csecsemőkorukban- kitették őket a Tiberis partjára- egy farkas vigyázott rájuk (Mars isten küldte)- egy latin pásztorcsalád nevelte fel őket- várost alapítottak i.e. 753.

Az anyafarkast ábrázoló szobor ma már Róma jelképe. Az ikerpár alakját később illesztették az alkotáshoz

2.) A valóságban - latin földművesek és pásztorok- kis falvakban éltek- a települések egyre bővültek, egyre közelebb kerültek

egymáshoz- i.e. 753-ban közös fallal vették körül őket (7 falu 7

dombon)

Társadalom-PATRÍCIUSOK = előkelőek-PLEBEJUSOK = közrendűek

Királyság kora (Kr.e.753-510) : - a város a hódító etruszkok kezébe került. - 7 király (a monda szerint): az első Romulus, az utolsó Tarquinius Superbus. → elűzték (i.e. 510.) → jött a köztársaság

A köztársaság időszaka

- Róma Kr.e. 510-ben arisztokratikus köztársaság lett. - Három társadalmi réteg alakult ki: patríciusok (előkelők),

plebejusok (szegények) cliensek (patríciusokat kiszolgálók).

- legfőbb irányító szerv a népgyűlés, kezdetben csak patríciusok alkották, később területi és nem vagyoni alapú lett, így helyet kaptak a plebejusok is. - a népgyűlés tisztségviselőket (magisztrátusokat) választott, és mellette egy szenátus működött. Így Rómát valójában három szervezet vezette: Népgyűlés (hivatalnokok választása, befolyása kisebb, mint a szenátusé), Szenátus, tisztségviselők

Tisztségviselők Rómában (legtöbbjüket egy évre választották)

Consulok (konzul): a város legfőbb vezetői (olyanok, mint a görögöknél voltak az arkhónok) mindig kettőt választottak

Szenátorok: a legtekintélyesebb, legvagyonosabb patríciusok, akik a 300 fős szenátust alkották. Itt döntöttek minden fontos kérdésről: külpolitika, belpolitika, pénzügyek, hadügy

Néptribunusok: a népgyűléseken és a szenátusban is a plebejusok érdekeit képviselték vétójoggal

Praetorok: legfőbb bírók, a consulokat is helyettesíthették. Később egy-egy provincia vezetői

Censorok: ők döntötték el, hogy a vagyonbecslések alapján kik lehettek szenátorok

Diktátorok: különleges helyzetekben (háborúkban) maximum fél évre diktátort választottak, aki egyedül dönthetett mindenben (azért csinálták, hogy meggyorsítsák a döntéseket)

Quaestorok: a pénzügyekért felelő tisztségviselők voltak Pontifex Maximus: a legfőbb főpap Rómában

A római vallás˗ Sokistenhit, politeizmus- antropomorf istenek, emberi tulajdonságok, DE: halhatatlanok!˗ Sok az átvétel a görögöktől˗ Saját istenük: Janus –a kétarcú isten: az átjárások és kapuk, így a be- és kijárás, a kezdet és vég védőszelleme. Hozzá imádkoztak a rómaiak minden fontos tettük előtt. Az ősidőkben az istenek apjának is őt tartották. Róla kapta nevét január hónap.

Pallasz Athéné Minerva a bölcsesség istennőjeHephaisztosz Vulcanos a kovácsistenHermész Mercurius a tolvajok-kereskedők istene, istenek hírnökeDionysos Bacchus a bor és mámor isteneErosz Cupido a szerelmi vágy létrehozó istene

Jupiter

Pluto

Venus

Patrícius – plebejus harc   (Kr.e. 494-367)

- Róma terjeszkedett, háborúzott, a plebejusok követelték, hogy ők is betölthessék a vezetői tisztségeket (consul, praetor, censor stb).

Kr.e. 494-ben kivonultak Rómából: ha nem lehetnek néptribunusok a gyűléseken, saját várost alapítanak. A patríciusok rászorultak a plebejusok segítségére, mert ők alkották a hadsereget --> lépésenként engedtek:

Néptribunusok lehettek jelen a népgyűléseken, és a szenátusban Lehetővé vált a patrícius – plebejus házasságkötés A plebejusok consulok is lehettek Kr.e. 367 –től A plebejusok Kr.e. 300-ra az összes többi tisztséget is betölthették Írásba foglalták a törvényeket (Tizenkét táblás tv-ek: Kr.e.451) Licinus és Sextius törvénye (Kr.e.367): A földtörvény lehetővé tette a

plebejusok közföldekhez jutását is, mivel előírta: maximum 500 jugerum (230 hold) adható egyetlen polgárnak és mindenkinek joga van földet kapni.

Létrejött a nobilitas (nemesség) a gazdag plebejusok és a patríciusok rétegeiből

A római terjeszkedés

Róma alig 200 év alatt (Kr.e.343 - 167) birodalmat hozott létre, meghódítva a Földközi-tenger egész partvidékét. A hódítások 6 nagy háború nyomán zajlottak:

1.) Háború az etruszkok, kelták, gallusok ellen: Kr.e. 500-400 közt. 2.) Háborúk a Samnis városszövetség ellen: Kr.e. 343-290 közt 3.) Háború a rivális latin törzsek és városállamok ellen: Kr.e. 340-338 4.) Háború a dél-itáliai görög poliszok és Tarentum ellen: Kr.e. 275 5.) Háború a punok ellen: Kr.e. 264-201 közt. 6.) Háború a görögök-makedónok ellen: Kr.e. 215-167 közt.

A punok˗föníciai kereskedők˗kereskedőváros Afrikában: Karthagó

fémek, elefántcsont, rabszolgákAz 1. pun háború (i.e. 254-241)

1.) Cél: SZICÍLIA megszerzése (kereskedelem, élelmezés, hadászat), ugyanis egyik része a punoké volt, a másik a rómaiaké. 2.) Erőviszonyok:Róma ↔ Karthagó

szárazföldi hadsereg tengeri hajóhad3.) A harc:

a) Karthagó: kezdeti sikerekb) Róma:

- hajóhad építése- a hajókat csapóhíddal és ostromhoroggal szerelik fel, így "szárazföldön" harcolhatnak → Róma győzelme

4.) Eredmény: Rómé lett Szicília, Korzika és Szardínia is! Szicília lett az 1. római provincia (tartomány)

A 2. pun háború (i.e. 218-201)

1.) Ok: A karthágói sereg jelentős hódításokat hajtott végre Hispániában. A karthágói sereg főparancsnoka, Hannibál átlépte az Ebro folyót, mely egyezményes  határvonalat képezett Rómával. Kr. e. 219-ben elfoglalta Hispániában a Rómával szövetséges Saguntum várost, ami  végleg Róma megsértését jelentette és egy új háború kirobbanásához vezetett.2.) A harc:

a) Karthagó: Hannibál átkel az Alpokon északról támad Rómára "Hannibál ante portas" = "Hannibál a kapuk előtt!" Óriási karthagói győzelem (Kr.e. 216, Cannae)

b) Róma:

új hadvezér: Cornelius Scipio Africanus átkel Afrikába Hannibált hazarendelik Scipio győzelme (Kr.e. 202, Záma)

3.) Eredmény:- Karthagónak hadisarcot kell fizetnie- nem folytathat önálló külpolitikát- nem kezdhet engedély nélkül háborút

A 3. pun háború (i.e. 149-146.)1.) Cél:a Római Birodalom népeinek megfélemlítése, elrettentése2.) A harc:

- Karthagót megtámadta egy afrikai nép, Róma engedélye nélkül harcolt ellenük-2 év ostrom után Karthagót a rómaiak lerombolták- a lakóit eladták rabszolgának, területét felszántották

3.) Eredmény:az elfoglalt terület Africa néven lett provincia

Róma terjeszkedése :

Róma a görögökkel majd 50 éven keresztül harcolt, végül döntő győzelmeket arattak. (Pydnai ütközet Kr.e. 168 és 146). A görögök után a rómaiak legyőzték a kis-ázsiai Pergamont (Kr.e. 133) majd a többi Hellenisztikus államot: Szíriát (Kr.e. 64) és Egyiptomot (Kr.e. 30) is.

A köztársaság válsága

A római társadalom tagozódása:1.) Szenátor rend: Róma legelőkelőbb, leggazdagabb patríciusai tartoztak ide. 2.) Lovagrend: többnyire pénzügyekkel foglalkozó római polgárok, akik nem viseltek hivatalokat, nem töltöttek be fontos tisztségeket, pl.: consul, néptribunus, censor, diktátor, quaestor, pontifex maximus, praetor.3.) Nobilitas: az előző két rend együttesen alkotta --> szenátori rend + lovagrend. Ők mindannyian birtokolták a római polgárjogot, amivel viszont a meghódított területekről érkezők és a provinciabeliek nem rendelkeztek.

Társadalmi változások a Kr.e. 3-2. században:1.) Gyakori volt a lesüllyedés: kisparaszti tömegeknél, kézműveseknél, akik elszegényedtek. Földjeiket többnyire gazdag birtokosok szerezték meg, akik így óriásbirtokok gazdái lettek. Óriásbirtok = latifundium. Ezeken rabszolgákkal dolgoztattak.2.) Tömeges rabszolgaság megjelenése: kialakult a klasszikus rabszolgaság (a patriarchális rabszolgaság helyett) A rabszolgák fajtái: házi rabszolga (cseléd),

nagybirtokon dolgozó rabszolga, műhelyben dolgozó rabszolga (akiknek szaktudásuk is volt), gladiátorok (élet-halál harc egymással a patríciusok

szórakoztatására). Legnagyobb rabszolgafelkelés: Spartacus vezetésével Kr.e. 74-71-ig. A rómaiak bosszúja: 6000 rabszolgát feszítettek keresztre Róma és Capua között. A válság Okai: a hódító háborúkKövetkezményei:

1.) A szegények száma növekszik- A parasztok tönkremennek

a háborúk ideje alatt nem művelik a földeket nincs pénzük, a városba költöznek nem tudnak katonai felszerelést vásárolni maguknak →

˗ Meggyengül a hadsereg →˗ A provinciák lázadnak˗ Kalóztámadások érik a kereskedőket a tengeren˗ Hatalmasra nő a rabszolgák száma→rabszolgalázadások

2.)Ellentétek Róma vezetői között

- Politikai harcok a szenátusban →fegyveres harcok →erős vezetőre van szükség

Reformok Rómában Kr.e. 2. században:

1.) Tiberius Gracchus (Kr.e. 133): - néptribunus - szerette volna a Licinius- Sextius földtörvényt betartatni - a gazdagoktól visszavett földterületeket a nincsteleneknek adni--> a földosztást nem támogatta a szenátori rend, meggyilkoltatták Gracchust.

2.) Caius Gracchus (Kr.e. 123): - néptribunus - a néppárt egyik alapítója - földosztást- a szegényeknek olcsó gabona osztását - a római polgárjog kiszélesítését akarta elérni. --> A szenátori rend ezúttal is ellenállt, fegyveres harcokat kezdett a néppártiakkal. Ez a polgárháború kezdete. Caius Gracchust is megölték.

3.) Pártok: Rómában 2 párt kezd kialakulni: a néppárt <-- --> szenátori rend (később optimaták pártja).

4.) Marius reformjai (Kr.e. 100): - a néppárt vezetője (mint Caius Gracchus) - hétszer választották consullá- hadseregreform: a leszerelt katonáknak (veteránoknak) 16 évnyi szolgálat után birtokokat adományozott- felfejlesztette a római haderőt.

5.) Itáliai szövetségesek háborúja (Kr.e. 90-88): A Rómával szövetséges kisállamok lázadtak, polgárjogot követeltek. Róma megosztotta őket, így tudott úrrá lenni a helyzeten. Végül minden szabad itáliai lakos római polgár lehetett.

Polgárháború

1.) Polgárháború: Marius néppárti vezető (a népgyűlés támogatta)<----> Sulla a szenátori rendet vezette (a szenátus támogatta). Sulla győzött Kr.e. 82-ben.

2.) Sulla diktatúrája (Kr.e. 82-79): - Sulla leszámolt Márius híveivel - Kr.e. 82-ben diktátorrá választották- visszaszorította a népgyűlést és a néppártot, korlátozta a néptribunusok hatalmát- a szenátus befolyását növelte.

Az első triumvirátus (Kr.e.60):

Triumvirátus: Három személy szövetsége, a fontosabb tisztségek megszerzéséért és a birodalom felosztásáért.1.) Tagjai:

Crassus Spartacus rabszolgafelkelését ők verték le. Pompeius Caesar hispániai helytartó

2.) A triumvirátus célja:  A kezükben legyen minden hatalom, mind legyenek consulok + a birodalmat felosztják egymás között. Casearé: Gallia meghódításának joga, Pompeiusé: a birodalom nyugati fele, főként Hispánia Crassusé: a keleti rész, főleg Szíria.3.) A triumvirátus felbomlása: Caesar meghódította Galliát, kiemelkedő népszerűség --> Pompeius féltékeny --> összefogott ellene a szenátussal. (Közben meghalt Crassus Szíriában) --> polgárháború Caesar és Pompeius közt. Caesar katonákkal vonult be Rómába, Pompeius elmenekült előle.

„a kocka el van vetve” Julius Caesar mondta Kr. e. 49. január 10-én, amikor seregével átlépte a Rubicon folyót.A római törvény szerint hadvezér csak serege nélkül léphette át a folyót, amely akkor Itália határának számított. Az átkeléssel Caesar nyílt kenyértörést vállalt a Szenátussal, a polgárháború elkerülhetetlenné vált. Politikai háttere: Caesar indulni akart az esedékes consul választáson, politikai ellenfele, Pompeius azonban újra életbe léptetett egy törvényt, amely szerint a tisztségre pályázónak személyesen is jelen kell lennie Rómában. Ha Caesar serege nélkül megy Rómába, azt kockáztatta volna, hogy a riválisai által ellene gyűjtött vádak valamelyike alapján bíróság elé citálják és elítélik.

Döntő csata: Kr.e.49-ben Pharszalosznál. Caesar győzött.

Caesar uralma (Kr.e.45-44.):

1.) Hatalmának jellege: katonai diktatúra. - diktátor - örökös consul- censor - imperátor (olyan személy a Római Köztársaság idején, aki birtokolta a főhatalmat (latinul imperiumot), azaz a consulok és a proconsulok megnevezése is imperator volt.)A hatalom minden eleme a kezébe került. Mellőzte a szenátust. Ez okozta vesztét.2.) Szegényeket segítő rendelkezései: - föld és gabona osztás, - adósságok, lakbérek csökkentése,- bűnözés visszaszorítása (szigorúbb büntetésekkel)3.) Polgárjogi rendelkezés: - polgárjogot adományozott a provinciabelieknek4.) Egyéb rendelkezések: - naptárreform: megalapította a 365 napos évet, 4 évenkénti szökőévvel (ezt a Iulianus-naptárt XIII. Gergely pápa 1582-ben módosította a mai naptárrá). Túlzott hatalma miatt a szenátus ellene fordult, és megölték i.e. 44. március idusán. Az összeesküvők vezetője: Brutus és Cassius volt. Caesar végrendeletében fogadott fiára és egyben unokaöccsére Octavianusra hagyat a hatalmat!

A második   triumvirátus (Kr.e.43) Octavianus consullá neveztette ki magát

1.) Tagjai: Octavianus Antonius (Caesar fő hadvezére) Lepidus (szintén hadvezér)

2.) A triumvirátus célja:  megbosszulják Caesar halálát és biztosítsák a rendet a birodalomban.

Kr.e. 42-ben Philippinél Antonius és Octavianus legyőzték a Caesar elleni összeesküvés vezetőit: Brutust és Cassiust.A birodalom újbóli felosztása:- Antonius kapja a keleti részeket (Szíria, Egyiptom), - Octavianus kapja a nyugati területeket (pl: Hispániát) - Lepidus az afrikai provinciákat. Lepidus félreállása után a kettéosztottság lesz a jellemző.

Octavianus a szenátust meggyőzi, hogy Antonius a birodalom  kettészakításán fáradozik --> Polgárháború Antonius és Octavianus közt.

Döntő csata: Actium Kr.e. 31. Octavianus győz! 

A csatában Antoniust támogatta Egyiptom úrnője Kleopátra, az egyiptomi hajóhaddal. A csata után Octavianus megszerezte a teljhatalmat, Antonius és Kleopátra egy évvel később öngyilkosok lettek.

Octavianus (Augustus) márványszobra a Vatikánban

Augustus Róma 1. császára ( Kr.e. 31-Kr.u. 14.)

1.) Octavianus, hogy ne jusson Caesar sorsára, látszólag fenntartotta a köztársasági formát. Látszólag a köztársaság egyik főhivatalnoka volt, de „megtiszteltetésből” olyan címeket fogadott el a senatustól, illetve „a római néptől”, amelyek utaltak kivételes helyzetére: ilyen például az augustus (istentől gyarapított férfiú), melyet később személynévként használt, vagy a princeps(első polgár), melyről később rendszere a nevét nyerte.2.) Hatalma arra épült, hogy sorra felvette és letette a különböző tisztségeket fenntartva a demokrácia látszatát ám valójában egyeduralmat épített.

A principátus rendszere 

Augustus teljhatalma: imperátorként a hadsereget is irányította, címei révén (pl. consul, diktátor, néptribunus) pedig a nép ura lehetett. A kortársak tisztában voltak azzal, hogy egyeduralmat épített ki, de annak elfogadását megkönnyítették számukra a köztársasági formák.

Állandó testőrgárdát hozott létre, és állandó hadsereget teremtett flottával Építkezésekkel fejlesztette Rómát (vízvezetékek, gátépítések, tűzoltóság) Megreformálta a közigazgatást (provinciák irányítása) => a frissen

meghódított provinciákat császári irányítás alá rendelte, míg a régi provinciák maradtak a szenátus irányítása alatt.

Az évszázados polgárháborús állapotok után Augustus uralma nyugalmat, biztonságot hozott a birodalom népeinek.

Hozzájárult az egyeduralom elfogadásához Augustus személyisége és életmódja is. A hatalmat szilárdan kézben tartotta, de tartózkodott a túlzásoktól, erkölcsös és puritán életet élt.

Külpolitikájában a győzelmes békére törekedett (Pax Romana). Igyekezett jól védhető, folyók, hegyek és sivatagok által megerősített , úgynevezett természetes határok kialakítására. Keleten lemondott a hódításokról, s a birodalom határa az Eufrátesz mentén állandósult. Északon a Duna és a Rajna vonaláig tört előre, ő hódított a meg Pannóniát is (Kr. e. 9).

A császárkor

Császárság: több országból álló birodalom egy uralkodó vezetése alatt.

A császárság első két százada A Kr. u. I–II. században a császárok alapvetően Augustus elveinek és gyakorlatának megfelelően kormányoztak. Többnyire figyelembe vették a vezető réteg és a tömeg érdekeit is. Emiatt ezt az időszakot szokás a principátus korának is nevezni.

A principátus korában a császári egyeduralmat leplező köztársasági máz egyre töredezettebb lett , de elmondható, hogy a lakosság békében, nyugalomban élt. Számos, a hatalomtól megittasult császár szinte rémuralmat vezetett be, de ettől inkább csak a közvetlen környezetük szenvedett . Rómában is dinasztiákról, uralkodócsaládokról beszélünk, bár a császár utódának kijelölésénél nem tekintették meghatározónak a vérségi kapcsolatot. Több császár nem törődött a köztársasági hagyományokkal, s önkényuralkodóként kormányzott (pl. Caligula, Nero). A meggyűlölt császárokat sokszor a Rómában állomásozó testőrség (praetoriánus gárda) gyilkolta meg, s a testőrök választottak új uralkodót.

A principátus korának dinasztiái:Dinasztiákra tagolódtak Róma uralkodói:

Iulius - Claudius dinasztia: Tiberius, Caligula, Claudius, Néró (a dinasztia idején közigazgatási és adóreformok)

Flavius dinasztia: Vespasianus, Titus, Domitianus (Flaviusok alatt épült fel a Colosseum, több hatalmas zsidó felkelést is levertek Judeában (Kr.e.70). A felkelések véres leverése nyomán települtek szét a zsidók a különböző provinciákba. Diaszpórákat hoztak létre.)

Antoninus dinasztia: Nerva, Traianus, Hadrianus, Marcus Aurelius Severus dinasztia: a dinasztia legfontosabb császára Caracalla (Kr.u.211-

217)

Kialakul a császári hivatalszervezet és a kincstár. A Római Birodalom Trainaus és Hadrianus idején érte el legnagyobb kiterjedését. Ekkor válik római területté Dácia és Mezopotámia is.Limes: határvonal őrtornyokkal, több helyen kerítésekkel a Római Birodalom körül. (Hadrianus hozza létre).

Lázadások: Marcus Aurelius idején (Kr.után: 161-180) hatalmas germán támadások éri a birodalmat és germán lakosság is lázadásokba kezd. A markomann törzsekkel 7 évig kényszerül háborúzni a császár.

Gazdasági helyzet : - Számos provincia nagy fejlődésnek indul. A nyugati tartományok (pl. Hispánia) leelőzik Itáliát főleg a mezőgazdasági és ipari termelésben. - Jelentős kereskedelem folyik az ázsiai területekkel is. - A birodalom területe növekedett --> az újonnan meghódított területekről beáramló zsákmány, és a provinciák bővülő piaca vált a fejlődés motorjává. - A Kr. u. II. századra a provinciák megerősödtek gazdaságilag --> Itália gazdasági szerepe csökkent, a birodalmon belüli kereskedelem veszített jelentőségéből. - A hódítások leállásával kevesebb rabszolga került a birodalomba, így az áruk nőtt --> a nagybirtokok (latifundiumok) központjától távol eső birtokrészeket kis parcellánként, terményhányad fejében szabad bérlőknek (colonusoknak), adták ki művelésre. colonus: személyileg szabad, de a földbirtokosnak különféle szolgáltatásokkal tartozó földbérlő.- A bérlők alkalmazása enyhítette a munkaerőhiányt, de a colonus és családja jóval többet fogyasztott , mint a rabszolga, így a piacra kerülő áru mennyisége csökkent. A folyamat hozzájárult a városok romló élelem ellátásához. - A külkereskedelem továbbra is elsősorban a luxuscikkek: borostyán (Borostyánút), selyem (Selyemút), tömjén (Tömjénút) behozatalára szorítkozott . Róma arannyal és ezüsttel fizet --> ez a két nemesfém kiáramlik a birodalomból.

--> a piac beszűkült, a városok hanyatlásnak indultak. A gazdasági változások miatt kisebb lett az adóalap (kevesebben adóztak, és csökkentek a megadóztatható jövedelmek). - A császárok az adók emelésével csak tovább rontották a gazdaság helyzetét.

Római polgárjog: A Severus dinasztia nagy császára, Caracalla adja meg 212-ben a birodalom MINDEN szabad polgárának a római polgárjogot!

A dominátus rendszere

A dominátus rendszere : Amikor a birodalom gyengülni kezdett, Kr.u. 284 -ben Diocletianus császár (Kr. u. 284–305) megszüntette a principátus rendszerét és helyette nyílt egyeduralmat épített ki, melyet az uralkodó címéről dominatusnak neveznek (dominus = úr). Felismerte, hogy a birodalom irányítása és ellenőrzése egy központból már nem lehetséges. Diocletianus társcsászárt választott , s mindkettőjüknek helyettest. A négyes uralom(tetrarchia) révén a központi hatalom mindenütt közvetlenebbül jelen volt, s jobban ellenőrizte az egymáshoz egyre lazábban kapcsolódó tartományokat. Mindegyikük a birodalom adott részén irányítja a hadsereget, közigazgatást, pénzügyeket, bíráskodást.

dominátus: nyílt önkényuralmat jelent hatalommegosztással. Megszűntek a

Reformok: A domintátus bevezetésével több reformot is végrehajtottak:

- mozgékonyabbá és gyorsabban reagálóvá tették a limest őrző hadseregeket- a provinciákat kettéosztották, így összesen 101 lett.

Constantinus (Kr.u.306-337): - Kr.u. III. századra a Római Birodalom lakosságának nagy része a kereszténység követője lett. Constantinus ráébredt, hogy a gyengülő államhatalom erős támaszt nyerhet a keresztény egyházzal való összefogással --> 313-ban Milánóban rendeletet adott ki, melyben biztosította a keresztények szabad vallásgyakorlatát.

- Constantinus 325-ben Niceába hívta az első egyetemes zsinatot, itt megszületett a Szentháromság tan, mely szerint az Atya, a Fiú és a Szentlélek azonos Istennel. Ezt dogmává, azaz nem vitatható hitelvvé tették! (391 –ben Theodosius császár végül államvallássá tette a kereszténységet!)- A gazdasági helyzetben jól látható különbség alakult ki a birodalom keleti és nyugati része között: NY-on: erős hanyatlás <-- --> K-en ez alig érzékelhető. - Constatninus keleten építtette fel új fővárosát, melyet saját magáról nevezett el Konstantin városnak, azaz Konstantinápolynak. - Az építkezések --> kiadások fedezésére adókat kellett emelni. --> A magas császári adók miatt a szabad colonusok nagyobb birtokosok védelme alá helyeztették magukat, ahol viszont függőségbe kerültek a nagybirtokosokkal szemben, hiszen a föld amit megműveltek nem az övék volt, és a föld használatáért - helyhez kötöttségük mellett - még terményszolgáltatásokat is teljesíteniük kellett!

Az "Örök Város"

I. A város építészeti csodái1.) A város központja: Forum Romanum

- köztér- piactér- gyűlések helye- körülötte fontos épületek kaptak helyet: templomok, hivatalok, bíróságok

2.) Amfiteátrumok- elliptikus alakú színházak- a legnagyobb amfiteátrum: Colosseum- színházi előadások

- gladiátorjátékok

3.) Circus Maximus- a kocsiversenyek helye

4.) Pantheon- kör alakú templom- közös temploma volt mindegyik istennek

5.) Diadalívek- a győztes hadvezérek diadalútja vezetett el alatta- boltíves kapu, domborművek díszítik (a harc jelenetei)

6.) Fürdők-"szabadidő-központok"- fürdők, könyvtár, tornaterem, játékszobák,előadótermek

Caracalla termái makett

7.) Vesta- templom- a Forum Romanumon álló épület az i. e. 4. századból.- egymás mellett állott a Vesta temploma és a Vesta-szüzek háza. Vesta kerek templomának köralakja arra mutat, hogy kerek kunyhóban tartották itt Vesta örök tüzét, mielőtt díszes templomot emeltek e célra. Sokszor pusztult el, de mindannyiszor újraépítették.

A város lakóházai1.)Lakóházak

A/ a szegényeknek- 3-5 emeletes bérházak,fürdő, illemhely nincs- szűkös, levegőtlen szoba egy- egy családnak

B/ a gazdagoknak- magánházak- központi zárt terem, ebből nyíltak a szobák- mozaikpadló, falfestmények- fürdő

2.) Vízvezeték- hálózat- A hegyekből zárt vízvezetékeken érkezett a friss, tiszta víz

Tudomány és irodalom˗ Latin betűs írás˗ Római számok˗ Történetírás (Lívius, Tacitus)˗ Jogtudomány˗ Szónoklat (Ciceró)˗ Költészet (Vergilius, Horatius)

Pannónia provinciaLégiók a Duna partján

1.) Földrajzi helyzete:- Helye: a mai Dunántúl- Folyója: Danuvius (ma: Duna)- Lakói: pannonok (Pannónia neve innen ered)

2.) A Duna szerepe:a) Katonai-védelmi:

- természetes határ- dunai limes, hadiflotta

b) Kereskedelem:- olcsó szállítási lehetőség a vízi úton

3.) Vezetője: helytartó- biztosítja a császár hatalmát- betartatja a törvényeket- megszervezi a katonai védelmet- gondoskodik a lakosság biztonságáról- beszedi az adókat

Városok Pannóniában1.) Jellemzők:

- 25 város épült- Rómát utánozták kicsiben

forum, amfiteátrum, templomok, fürdők- Hidegebb éghajlat → padlófűtés

2.) VárosokAquincum (akvinkum) Óbuda (bronz orgona)Arrabona (arrabona) GyőrBrigetio (brigéció) SzőnyAlba Regia (alba régia) SzékesfehérvárDotis (dotisz) TataGorsium (gorzium) Tác (hadiút)Savaria (szavária) Szombathely (borostyánút,

Ízisz-templom)Scarbantia (szkarbancia) SopronSolva (szolva) EsztergomSopianae (szopiané) Pécs

Az egykori Pannónia provincia térképe fontosabb városaival és úthálózatával

Az aquincumi polgárváros egyik utcája

Az aquincumi polgárváros felülnézeti képe

A kereszténység

KialakulásaRóma ↔ Júdea provincia(Palesztina)

↓Lázadások, fegyveres harcok ->„Messiás-várás” (= Megváltó: aki véget a

földi szenvedéseknek)

Jézus Krisztus1.) Születése

a) „Angyali üdvözlet”: Máriával egy angyal tudatja, hogy fia születik Istentől. Názáreti Jézus Krisztus Mária gyermekeként született egy júdeai ács, József nevelt fiaként. Az elbeszélések szerint valódi apja a Szentlélek és így maga Isten volt.

b) Út Betlehembe: Augustus császár népszámlálást tartott a birodalomban → mindenkinek ott kellett jelentkeznie, ahonnan a családja származott.

c) Jézus születése (karácsony ünnepe)˗ istállónak használt barlangban kaptak helyet éjszakára˗ pásztorok

˗ három királyok érkezése (=napkeleti bölcsek)2.) Jézus tanításai és csodatételei (30-33 éves korában)

Születési helye: Betlehem, de fiatalkorát Názáretben töltötte. Harminc évesen felhagyott az ács mesterséggel és hirdetni kezdte Isten tanításait. Vándorlásba fogott, tanítványokat gyűjtött maga köré /Simon (később Péter), András (Péter testvére), Jakab, János, Fülöp, Bertalan, Tamás, Máté, Jakab (Alfeus fia), Tádé, Kánai Simon, Iskarióti Júdás. / Ők voltak a 12 apostol.

a) Tanításai: szeretet, alázatosság, türelem, megbocsátás, békességBizonyítania kellett isteni eredetét, hogy elfogadják tőle ezeket az elveket→

b) Csodatételek:˗ gyógyítás (vakok, bénák)˗ halottak feltámasztása˗ vizet borrá változtatja˗ vízen jár˗ 7 kenyérrel és néhány hallal jóllakat 4.000 embert

3.) Jézus halála és feltámadása (húsvét ünnepe)a) Jézus fogságba kerülésének okai:

˗ zsidó papok féltékenysége (elveszi tőlük a híveket)˗ bevádolják a római helytartónál (Pontius Pilátus)

b) Jézus fogságba esése:˗ az utolsó vacsora˗ Júdás csókja

c) Jézus halála és feltámadása˗ kereszthalál˗ feltámadás és mennybemenetel

Jézus tanításai: Isten megbocsát a megtérő bűnösöknek Az embereknek szeretniük kell Istent és embertársaikat Istennek tetsző életet az él, aki elfogadja az emberek közti közös

egyenlőséget és az anyagi javakról való lemondást Az Istennek tetsző élet után mindenki lelkére egy halál utáni új élet vár. Ám

az Isten dönti el az utolsó ítéletnél, hogy ki kerül a pokolba és ki a mennyországba.

A Biblia:1. rész: Ószövetség: zsidó nép története2. rész: Újszövetség: Jézus élete és tanításai˗ Főbb részei

- az evangéliumok (Máté, Lukács, János, Pál, Jakab, Péter, Júdás evangéliuma), - Pál apostol levelei, - Apostolok cselekedetei,

- Jelenések könyve.

A kereszténység elterjedéseA keresztény egyház születése

1.) Az utolsó vacsora:- Jézus és a 12 tanítvány (apostol)- Jézus parancsa:

halála után a tanítványoknak az emberek közé kell menniükI. század: az első keresztény gyülekezetek

megalakulásaPál apostol munkássága (Palesztinán kívül is

terjeszti Jézus tanításait) Jézus tanításait kell hirdetni az embereknek.

2.) Jézus kereszthalála és feltámadása (húsvét)3.) Pünkösd = 50 nappal a húsvét után

- Jézus szentlélek (láng) formájában megjelenik a tanítványok előtt- a tanítványok hirtelen idegen nyelveket is tudnak- elmennek az emberek közé, hogy hirdessék Jézus tanításait. Ez onnantól lett sikeres, amikor nem csak zsidókat próbálták áttéríteni.

Keresztényüldözések1.) Konfliktus a Római Birodalom és a keresztények között.

- Róma minden istent elismer és tisztel- a római császárt is istenként tisztelik- a keresztények csak egy istent ismernek el (monoteizmus = egyistenhit)

2.) Keresztényüldözések- a keresztényeket elfogják és kivégzik (pl. Néró, Decius, Diocletianus)- mártír: az a keresztény, aki életét adja a hitéért

Egyház és birodalom1.) A kereszténység gyors terjedése a birodalomban

- vigaszt nyújt a szenvedőknek, a rabszolgáknak és a szegényeknek: ezen a világon szenvednek, de a túlvilágon boldogok lesznek- azt hirdeti, a túlvilágra a gazdagok nem juthatnak be

2.) A keresztények türelmet, engedelmességet hirdetnek:-"Add meg az istennek, ami az istené, a császárnak, ami a császáré!"

3.) A kereszténység államvallás lesz- Nagy Konstantin (Constantin) császár felismeri, hogy a keresztény tanok hasznosak az állam számára --> 313 milánói rendelet: biztosítja

a keresztények szabad vallásgyakorlatát.

- A keresztény tanokat a niceai zsinat (egyházi főpapok gyűlése) rendezte össze 325-ben. Itt fogalmazták meg a Szentháromság tant: az Atya a Fiú és a Szentlélek ugyanazon Isten három megjelenési formája.

- 391-ben Theodosius császár államvallássá tette a Római Birodalomban.Egyházszervezet:püspökök, plébánosok, patriarchátusok (5 db): római, konstantinápolyi, antiochiai, jeruzsálemi, alexandriai

Róma bukásaBelső okok

˗ a császári hatalom meggyengül- a hadsereg beleavatkozik a politikába- harcok a trónért˗ adók emelése˗ a provinciák elszakadnak Rómától˗ a birodalom kettéosztása: 395

Nyugatrómai Birodalom (fővárosa: Róma)Keletrómai Birodalom (fővárosa: Konstantinápoly / Bizánc)

Külső okok: a népvándorlás1.) Népvándorlás:

- kelet felől új törzsek érkeznek, új hazát keresnek → kemény harcok- nyugati területeken gazdasági hanyatlás

- a gazdag keleti császárok megvásárolják a békét germánoktól --> ők nyugat felé vándoroltak és a Nyugatrómai Birodalmat pusztították.- A frankok, angolok, gótok letelepedtek a birodalomban, és a régi lakossággal egymás mellett élve lassan visszaszorították a római civilizációt.

2.) Hunok megjelenése: Belső-Ázsiában élő lovas-nomád nép (nomád: vándorló állattenyésztés)

- a kínaiaktól vereséget szenvedtek- az éghajlat felmelegedésével a legelők kiszáradtak- vezetője: Attila „Isten ostora”- germán királyságok összefogtak Rómával a Hun Birodalommal szemben- döntő csata: Catalaunum 451, legyőzték Attila hun seregét- Attila halála után felbomlik a hun birodalom

3.) A vandálok 455-ben lerohanták Róma városát. - Odoaker germán vezér 476-ban lemondatta az utolsó római császárt, Romulus Augustulust, ezzel a Nyugatrómai Birodalom végleg összeomlott. - A birodalom keleti fele, Bizánci Császárság néven még ezer évig fennmaradt!